A fehéregyházi csata és Petőfi Sándor halálának 160. évfordulója alkalmából Székelykeresztúron július 31-én emlékeznek. Megkoszorúzzák a költő szobrát a központban, majd a Gyárfás-kúria udvarán folytatják a műsort, Petőfi Sándor körtefájánál. Az ünnepségen leleplezik Bem József tábornok fából faragott szobrát. Alkotója Tóth Lajos soltvadkerti ácsmester. /b. d. : Szobrot kapott Bem apó Székelykeresztúron. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 30./

A régi torockói családból származó helyi vállalkozó, Balogh Szabolcs szülőfaluja iránti elkötelezettségének eredménye megjelent újabb munkája, a Torockó titkai című gyönyörű könyv. Anyaga négy évtized munkájának az eredménye: összegyűjtötte a falujáról szóló regéket, történeteket, az ősi bányászmesterséggel kapcsolatos lappangó ismereteket, bemutatja a falu tárgyi és szellemi néprajzának, nyelvének sajátosságait. Balogh Szabolcs Kányádi Sándorral vallja: „Be kell hordanunk, hajtanunk mindent. / A szavakat is... / Semmi sem fölösleges. //... Mert leapad majd a víz. / És fölszárad majd a sár. // És akkor majd a megőrzött, / a meglévő szóból újra- / teremthetjük magát / az első búzaszemet, / ha már igével élnünk / tovább nem lehet. ” (Noé bárkája felé) A könyvben olvasható az 1828. július 14-én a torony aranyozott gombjában elhelyezett és 1974-ben megtalált emlékirat is. /Józsa Miklós: A kövek örökké élnek. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 30./

Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke július 30-án lemondott Hargita megyei tanácsosi tisztségéből, azzal indokolva lépését, hogy nem akar többé tanúja lenni Borboly Csaba tanácselnök és az RMDSZ „diktatúrájának”. Szász kijelentette, azt követően hozta meg a döntést, hogy az MPP és az RMDSZ képviselői nem működnek együtt, nincs akarat az együttműködésre és a párbeszédre az RMDSZ részéről. – Szász Jenő szerint Borboly „kirakat-politikát folytat”. Borboly Csaba tanácselnök leszögezte, Szász Jenő tanácsos azért mondott le tisztségéről, mivel „nem tudta igazolni hiányzásait a megyei tanács korábbi ülésein”. /Lemondott Szász Jenő. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 31./

Etnikai tisztogatás – az első lépés a területi autonómiához; Együtt Európába – romák nélkül?; Hargita megye mindenekfelett, az igazságszolgáltatás és az emberi jogok felett; Nem az öntörvénykezésre egy jogállamban – ehhez hasonló jelszavakat skandált a július 30-án Csíkszeredában tiltakozó roma szervezetek mintegy 60 képviselője. A Romani Criss szervezte tüntetésre Bukarestből, Fehér, Szilágy, Kolozs, Maros és Gorj megyéből érkeztek résztvevők, akik az elmúlt időszakban Csíkszentkirályon és Csíkszentmártonban a roma és a magyar közösség között lezajlott erőszakos cselekedetek ellen emelték fel szavukat, azt állítva, hogy a magyarok roma családok házait gyújtották fel és legyilkolták lovaikat, kutyáikat. Mátyás László helyi önkormányzati képviselő cáfolta a tüntetők vádjait, miszerint a magyarok elkergették a romákat a községből. Mint mondta, a településen békés a hangulat, és nem került sor újabb összetűzésre a magyarok és a cigányság között. Gráncsa János csíkszentkirályi cigányvajda – aki szintén csak nézőként volt jelen az eseményen – elmondta: azért nem akartak részt venni ezen, mivel magyarnak tekintik magukat, és szerintük a községben nem lehet etnikai konfliktusról beszélni. Gergely András, Csíkszentmárton polgármestere cáfolta a vádakat, miszerint a magyarok felgyújtották egy roma család házát, meggyilkolták kutyáikat és lovaikat, és azóta is rettegésben tartják a cigány közösséget, melynek számos tagja az erdőkben kénytelen meghúzódni. /Romatüntetés vármegyésekkel. = Krónika (Kolozsvár), júl. 31./ Egyetlen helyi roma sem vett részt Csíkszeredában a tüntetésen. Pedig – a szervezők szerint – éppen a köztük, valamint két alcsíki település magyar lakossága között nemrég kirobbant konfliktus miatt vonultak utcára. „Nem as erósaknak” – állt azoknak a tábláknak az egyikén, amelyeket végighordozott Csíkszeredában a mintegy hetven roma fiatal. „Minek jöttetek ide? Tanítottátok volna meg eddig jó néhány társatokat, hogy ne lopjanak” – kiabált a tüntetők irányába egy csíkszentmártoni férfi. A szentkirályi romák közül több mint nyolcvanan írták alá azt a dokumentumot, amelyben kijelentették, hogy a faluban nincs semmilyen interetnikus konfliktus. Kelemen Hunor, az RMDSZ ügyvezető elnöke provokációnak nevezte a Romani Criss által Csíkszeredában szervezett demonstrációt. A csíki településeken kirobbant cigányprobléma miatt nyilatkozatháború robbant ki. Ezzel kapcsolatban Kelemen Hunor elmondta, „a politikusoknak nem érdemes hadakozniuk a médiával. Természetesen semmilyen körülmények között nem lehet elfogadni azt sem, hogy valaki a nyilvánosság előtt egyetlen embert is állatnak nevezzen, de ismétlem, ebben az ügyben nem szabadott volna kialakulnia a sajtó és a politikusok közti konfliktusnak, ráadásul olyan ügy kapcsán, mely mindkét fél számára probléma” – mondta az RMDSZ államfőjelöltje. /Mihály László: Tüntetés értük, de nélkülük. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 31./ Kelemen Hunor Parászka Boróka Nesze neked csabakirályfizás /Manna. ro, júl. 13./ című írására utalt.

A Maros Megyei Ifjúsági Igazgatóság májusban kinevezett igazgatója, Farcas Sebastian nem jött el a sajtótájékoztatóra, amelyen a helyi pályázási lehetőségekről szerezhettek tudomást az érintett ifjúsági szervezetek. A résztvevőket a korábbi igazgató, jelenlegi aligazgató, Kakassy Blanka tájékoztatta. A sajtótájékoztatón szó esett az igazgatóság kétnyelvű honlapjának megszüntetéséről is. – Az új igazgató létrehozott egy új, román nyelvű honlapot (www.djtmures.ro) a korábbi román-magyar oldal (tineretmures.ro/hu) helyett, de erről az igazgatóság tagjait nem tájékoztatta. Feltették a kérdést Farcasnak, aki megígérte, hogy lesz magyar honlap is. Ez azért lenne fontos, mivel a megye legtöbb ifjúsági szervezete magyar – nyilatkozta Kakassy Blanka. /Nagy Székely Ildikó: Új igazgató, új szokás. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 31./

Társadalmi struktúra és politikai versengés Magyarországon és Romániában címmel került sor július 23–31. között az idén hetedik alkalommal megrendezett torockói diáktáborra. A szervezők, a Politeia Romániai Magyar Politikatudományi Egyesület, a Kolozsvári Magyar Politológus-hallgatók Társasága (KoMPoT) és a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) közel harminc, a politika iránt érdeklődő fiatalt látott vendégül. Bodó Barna, a Politeia és Kovács Levente, a KoMPoT elnöke köszöntötte a résztvevőket, majd a BBTE Politika-, Közigazgatás- és Kommunikációtudományi Karán belül működő Politikatudományok szak korábbi végzősei, jelenlegi és leendő diákjai, és a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem Európai Tanulmányok Tanszékének hallgatói ismerkedhettek egymással. Szász Alpár Zoltán az utóbbi öt év választási eredményeiről tartott előadását követően Toró Tibor értékelte a Magyar Összefogás eredményességét. A Média és negatív kampány című kerekasztal-beszélgetésen Sipos Zoltán, a Transindex internetes portál szerkesztője, Rostás Szabolcs, a Krónika és Papp Zakor András, a Kolozsvári Rádió munkatársa vett részt. A Magyar Összefogás listájának egyik jelöltjével, Sógor Csabával találkozhattak a résztvevők. Pósa Tibor, a Tartui Egyetem doktorandusza, a Politikatudományok szak egykori diákja az észtországi kulturális autonómiáról tartott előadást, majd a diákok azt vitatták meg, hogy miként áll ki az RMDSZ az autonómia mellett. A negyedik napon Kelemen Hunornak, az RMDSZ államelnök-jelöltjének tehették fel kérdéseiket a jelenlévők, Székely István Gergő politológus a román választási rendszer átalakításáról, Porcsalmi Bálint és Kovács Csaba kampányfőnökök pedig a politikai kampányokról beszéltek. Bodor László, a Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT) és Sándor Krisztina, a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) volt elnöke azt latolgatta, hogyan lehetne másként politizálni Erdélyben. /F. Zs. : Hetedik politológus tábor Torockón. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 1./

A Bihar megyei RMDSZ-szervezet Nagyváradon július 31-én rendkívüli találkozót hívott össze a Szlovákiában elfogadott nyelvtörvény-módosítás miatt, melyen több felvidéki magyar közszereplő is részt vett. Farkas Iván, a Magyar Koalíció Pártja (MKP) országos tanácsának elnöke, Duray Miklós, az MKP alelnöke, Mézes Rudolf, a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetségének elnöke, Nagy Péter, az MKP ifjúsági csoportjának elnöke, illetve Loncz Attila és Pogány Erzsébet jött el a bihari RMDSZ-szervezet meghívására. A szlovákiai nyelvtörvény több pontban is korlátozza a kisebbségi nyelvek használatát, és az új szabályok megsértéséért akár 5000 euróig terjedő pénzbüntetést ír elő. „Törvényszerű-e a nemzetek fejlődésében a gyűlölet, az ellenségkép keresése?” – tette fel a kérdést Duray Miklós. Meglátása szerint a törvény nem azért fasiszta, mert az állam nyelvét védi, hanem azért, mert kizárólagos. Szlovákiában már él és tevékenykedik a nyelvrendőrség, amely a kulturális fasizmust szolgálja ki azzal, hogy megbüntet bárkit, aki akár írásban, akár közbeszédben nem a szlovák hivatalos helységneveket használja, vagy akár magyar kulturális eseményt nem konferál fel szlovákul. Duray szerint tragikus, hogy ilyesmi az Európai Unió egyik tagországában megtörténhet, s teret kaphat az etnikai alapú totalitarizmus. Farkas Iván hangsúlyozta, a romániai magyarság szolidaritása nagyon sokat jelent, hitet és erőt ad a további harcokhoz. A büntethetőség elsősorban az időseket sújtja, „akiknek a feje fölött négyszer-ötször változott az országhatár, és ők csak magyarul beszélnek” – mondta. Mézes Rudolf szerint a felvidéki magyarság egyetlen lehetősége a polgári engedetlenség, de mindannyian félnek a nyelvtörvény következményeitől, hiszen a jövőjük forog kockán. Nagy Péter elmondta: az ifjúsági csoport és a párt vezetősége már szervezi a nagyszabású tüntetést, amelyre szeptember elsején Dunaszerdahelyen kerül majd sor, az MKP tiltakozó nagygyűlésével egy időben, amelyre Európa összes kisebbségének képviselőit hívják és várják. „Veletek vagyunk, számíthattok ránk!” – fogalmazott Kelemen Hunor, az RMDSZ ügyvezető elnöke. Winkler Gyula RMDSZ-es európai parlamenti képviselő megígérte, további vitákat fog még kavarni a szlovák nyelvtörvény az EP-ben. A választmány végül állásfoglalást fogadott el, amelyben felszólítja a szlovák pártokat, vonják vissza a módosításokat, illetve sürgeti az EP illetékeseit, lépjenek közbe. /Nagy Orsolya: Nagyvárad: a szlovákiai magyarok helyzetéről tájékoztattak az érintettek. = Krónika (Kolozsvár), aug. 3./ Az RMDSZ szolidáris a felvidéki magyarsággal, és ezért ott lesz Dunaszerdahelyen a szlovák államnyelvtörvény bevezetése elleni tiltakozásként összehívott nagygyűlésen. Ezt határozták az RMDSZ Bihar megyei választmányának hétvégi ülésén. Winkler valamennyi Kárpát-medencei magyar közösséget képviselő szervezetet arra buzdított, hogy összehangoltan és szolidárisan lépjen fel a nyelvtörvény ellen. /Az RMDSZ szolidáris a felvidéki magyarokkal. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 3./

A Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács mindig a mélyértelmű és célszerű erdélyi MAGYAR ÖSSZEFOGÁS mellett érvelt. A „mi lett volna, ha” történelmietlen logikája alapján a Magyar Polgári Párt 2009. június 10-i közleménye szerint „egy igazi koalíció, amelyet az MPP szorgalmazott, hozzájuttatta volna az erdélyi magyarságot egy további európai parlamenti mandátumhoz” – írta Tőkés László nyílt levelében. Jobb volna, ha az MPP elnöke magába nézne, és arra adna választ: az összefogást bojkottáló magatartásával miért nem fogadta el az általa is bejutónak ítélt 4. helyet az erdélyi magyarok listáján. Szász Jenő, az MPP elnöke azt állította, hogy az MPP által megfogalmazott javaslatokat az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum nem vette figyelembe, illetve az MPP nem kapott meghívót a 2009. június 25-i EMEF-tanácskozásra Tudni kell, hogy az MPP semmiféle javaslatot nem nyújtott be az EMEF-hez, az EMEF júniusi ülésére pedig az MPP azért nem kapott meghívást, mivel mindmáig nem tisztázott az MPP – botrányos körülmények között megválasztott – vezetőségének jogállása. Tőkés László szerint az MPP elfogultan vádaskodó „krónikásai”: Lukács Csaba és Bayer Zsolt. Lukács Csaba azt állította, hogy: „Az Összefogás listájának nevezett névsorról kihagyták a Szász Jenő vezette MPP prominenseit” (Magyar Nemzet, jún. 11.) – Az igazság az, hogy Szászék utasították vissza az MPP számára felkínált listás helyeket. Lukács azt hangoztatja, hogy: „Tőkés László, a szekuritáté egykori áldozata mosolyogva kampányolt a talán még ma is aktív besúgókkal”. Bayer Zsolt cikke rosszindulatra vall. „Csak azt kell még elmondjuk – írja a Magyar Hírlap 2009. július 1-jei cikkében –, hogy a nagy nemzeti összefogásból nem csak a 25 ezer eurós brüsszeli fizetést kell ám élvezni…” Problematikus az SZNT elnökének a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűléssel kapcsolatos lépése, mely révén az EMEF által kitűzött, 2009. szeptember 5-i nagygyűlést eltéríti. A közösségi célok megkövetelik mindazon politikai, polgári és egyházi erők összefogását, amelyek valamilyen eszközzel rendelkeznek. Ezért Tőkés László kéri a Magyar Polgári Párt elnökét és követőit, hagyjanak fel az erdélyi magyar összefogás folyamatának bomlasztásával. /Tőkés László, EP-képviselő, EMNT-elnök: Levél autonomista barátaimnak. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 3./

Július 31-én elkezdődtek a Csíkszeredai Városnapok. A román, a magyar, valamit a székely himnusz dallamára először emelkedett magasba Csíkszereda város zászlója a Mikó-vár előtti, felújított téren. A felújítás 2008-ban kezdődött. Ráduly Róbert Kálmán polgármester szólt a vár bástyájának jelenleg zajló felújításáról, és bejelentette, hogy a csíkszeredai Márton Áron Főgimnázium épületének teljes felújítása következik. A Mikó-várban megnyitották a Márton Ferenc-emléknapot. Ráduly Róbert Kálmán jelezte, hogy a művész Gátkötő csíki székelyek és az Erdőirtás Csíkországban című, két monumentális alkotása közül egyiket sem tudhatják magukénak, sőt a városháza falait hajdanán díszítő, ugyancsak a művész által rajzolt portrékra sem tudtak vigyázni. Márton Ferencet /1884-1940/, a 125 éve Csíkszentgyörgyön született, kiváló képzőművészt a régi rendszerben megbélyegezték. Most bemutatták a Márton Ferenc címet viselő – Murádin Jenő, Sümegi György és Zombori István történész által írt – képzőművészeti albumot. A maszk című kismonográfiát pedig Elekes András ismertette. Ez utóbbi kötet szerzője, Szabó András főmuzeológus tárlatvezetés során részletesebben is szólt a művész munkáiról. A kiállítás megtekintését pedig a Becze Zoltán által készített portré-dokumentumfilm tette teljessé. /Antal Ildikó, Forró-Erős Gyöngyi, Hompoth Loránd: Miénk lett a tér. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 3./

Simonyifalván a szokásos falunapokhoz mindig hozzájött valami jellegzetesen helyi is: a Simonyiak házának vagy a második világháborúban elhurcolt helybeli németek emlékhelyének felavatása, kopjafaállítás stb. – idén az egykori kisvasút emlékhelyének leleplezése. A művelődési otthonban tartott szimpóziumon a felszólalók az Európai Unió összefüggésében értékelték a helyi közösségek, régiók gondjait, megvalósításait. Király András Arad megyei RMDSZ-elnök azt emelte ki, hogy a Körösközben és a megyében élő és tenni akaró magyar közösségek vannak, amelyeket képviselni kell, hogy megmaradjanak és fejlődjenek. Dancs László, Gyula város volt polgármestere arról szólt, hogy a több száz éve összetartozó természetes régiókban milyen hasznos az újra egymásra találás. A simonyifalvi rendezvények vissza-visszatérő résztvevője, br. Simonyi Imre közéleti szerepéről Dancs László tartott előadást, a nagyszalontai művész, Bagosi Imre Tibor kultúrotthonban kiállított grafikáit és fotóit Miklós János festőművész értékelte. Simonyifalvára 1906-ban érkezett el a Gyuláról a Körösközbe tartó kisvasút. A falu központjában, a kisvasút egykori megállójának helyén felavatták a kisvasútra emlékező emlékművet. A kisvasút 1919-i közlekedett a településen. /Jámbor Gyula: VIII. Simonyi-napok. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 3./

Több mint két és fél évtizedes kutatómunka eredményeként ősszel megjelenik Ujj János legújabb könyve, amely az aradi temetők történetét foglalja össze, és egyben a bennük nyugvó jeles aradi magyar személyiségek sírjainak gyűjteménye. Előző munkája: Emlékhelyek és emlékművek Arad megyében. Ujj János elmondta, hogy az aradi Alsótemetőben a magyar hősök sírját, százvalahány sírt felszámoltak. Az 1980-as években buldózerrel kiforgatták a csontokat. 1999-ben a váradi Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság kiadott egy könyvet, a Partiumi temetőket, amelyben Pávay Gyula tanulmányt tett közzé az Aradi Panteon címmel, a Felsőtemető sírjaira hívta fel a figyelmet. Ujj János döbbenten látta, hogy annyi idő alatt, amíg megírta, az alatt is tűntek el a sírok közül. Könyvének mottójában szerepel Reményik Sándor két sora: „Itt áll a temető tanúnak / Fejfáin magyar még a szó”. Eltűnnek a sírok, felszámolják őket. Eldugják a sírokat, aztán amikor eladják a helyeket, a sírkövekről a régi feliratokat lecsiszoltatják. Salacz Gyula 1875 és 1901 között volt Arad polgármestere, már nem tudják, hol a sírja. Elsősorban Salacz idejében alakult ki a modern városkép. Az úgynevezett törzskönyvek eltűntek a temetőkből. Amikor Bognár Levente jelenlegi alpolgármestert kinevezték alprefektusnak, elmentek a Felsőtemetőbe, Az akkori gondnokkal megjelöltek 26 sírt. Négy hónap múlva az egyik megjelölt sírra rátemettek. Sokan már nem tudják, hogy 1948-ig Aradon magyar színház létezett. Valamennyi jeles színész sírja eltűnt. 2008-ban is eltűnt két jelentős sír. Szőllőssy István harmincvalahány éven keresztül volt a Kölcsey Egyesület titkára, jeles aradi pedagógus. Egyetlen sikeres mentőakció volt: az 1990-ben alakult Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság Barabás Péternek – a legnagyobb aradi magyarnak tartott, a magyar, majd román országgyűlési képviselőnek tizenhétszer megválasztott Barabás Béla apjának – az emlékművét megtalálta kidobva, és felállíttatta a fia síremléke mellé. /Pataky Lehel Zsolt: Megjelenés előtt Ujj János Aradi temetők című könyve. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 4./

A nyelvi jogok fontosságára és a szabad nyelvhasználatra mint alapvető értékre hívta fel a figyelmet augusztus 5-én Nagyváradon tartott sajtótájékoztatóján Tőkés László EP-képviselő. Európa nem egy országában csorbul az anyanyelvű oktatáshoz fűződő alapvető emberi és kisebbségi jog. A nyelvi jogok sérelme különösképpen elfogadhatatlan akkor, ha az Európai Unió valamelyik tagországában történik. Ezen ilyen országok egyike Szlovákia, mely 2009. szeptember 1-jei hatállyal a kisebbségek és kiváltképpen az ország lakosságának tíz százalékát érintő őshonos magyarság anyanyelvét sújtó államnyelvtörvényt készül bevezetni. „Egyházaink lelkiismereti és hitbeli kötelességüknek tartják, hogy kiálljanak híveik jogainak és emberi méltóságának védelmében, határozottan visszautasítva minden, az emberi és kisebbségi jogokat sértő diszkriminációt” – jelentette ki Tőkés. /Totka László: Tőkés szolidaritást kér a szlovák nyelvtörvény ellen. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 6./

Mózes Árpád nyugalmazott evangélikus püspök önként vonult nyugdíjba, és Nagykárolyba költözött. 1964-ben szabadult a börtönből. Azután nem mehetett vissza régi gyülekezetébe, Székelyzsomborra. Elvállalta a nagykárolyi kicsiny gyülekezet lelkészi állását. Nagyon jó kapcsolatba került a károlyiakkal, majdnem 20 évig szolgált itt, ezért határozott úgy, hogy nyugdíjas éveire ebbe a városba költözik vissza. A püspöki kinevezés élethosszig tart, de egészségügyi okok miatt visszavonult. Három szívinfarktuson esett át, megműtötték. Az 1999. június 15–16-i zsinaton módosításokat eszközöltek. A zsinatot több mint 50 éve nem ülésezett. 1920-ban összeült egy ad hoc zsinat Kolozsvárott, Aradon szuperintendencia néven megalakult a romániai magyar evangélikus egyházmegye vezetősége, amely feje a szuperintendens volt, a mai értelemben vett püspök. A szászok barátságtalanul fogadták ezt, mert ők is ágostai hitvallású evangélikusok. A szász egyházkerület miatt az Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház nevet nem tudták felvenni, ezért a nevük Zsinatpresbiteri Ágostai Hitvallású Evangélikus-Lutheránus Egyházkerület lett. Ezt a hosszú nevet megváltoztatták, intézményünket ma Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyházkerületnek hívják. Ide tartoznak még a Bánátban élő evangélikus szlovákok is, ők az egyházkerületen belül külön esperességet, egyházmegyét alkotnak Nagylak központtal. A szászok külön kerületbe szerveződtek. Három evangélikus egyházmegye van, a brassói és a kolozsvári magyar, a nagylaki szlovák. Mózes Árpádot az 1956-os magyar forradalom eseményei miatt ítélték el. Az evangélikusoknak még volt egy bűnük. Két szélsőségesen baloldali tanár is tanította őket, ezek ellen a teológiai professzorok ellen petíciót nyújtottak be a püspöknek. Annyit kértek a vezetőtől, hogy intse meg a szóban forgó tanárokat, hagyjanak fel a baloldali magatartásukkal. Mindehhez még hozzájött a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem diákjaival való találkozásuk is. Nekik elmesélték a romániai magyarság akkori helyzetét, a magyar egyházak ellehetetlenített sorsát. A Szekuritáté szerint ezzel az ország belügyeiről adtak ki információkat egy idegen állam polgárainak. Ez hazaárulásnak minősült. Nyolcukat ítéltek el, négy lelkészt és négy teológust. Mózes Árpádot mint püspöki titkárt fővádlottnak nevezték ki. Mózes Árpádot 18 esztendőnyi fegyházbüntetésre ítélték, a többieknek 16, 15, 8, 7 és 6 évi szabadságveszés járt. Még nem gondolt arra, hogy könyvben kiadja emlékezését. Mózes Árpádot /sz. Krizba, 1931. júl. 25./ 1992-ben püspökké választották és 12 évig Kolozsváron élt. 2004 augusztusában egészségi okokra hivatkozva visszavonult, azóta Nagykárolyban lakik. /Végh Balázs: A szolgálat adott értelmet életemnek. = Krónika (Kolozsvár), aug. 7./

Szeptember végére halasztotta tisztújítását az RMDSZ Hunyad megyei szervezete. Winkler Gyula, a szervezet elnöke szerint közvetlenül az EP-választások után nem volt a legalkalmasabb az idő a tisztújításra. Kifejtette, hogy a helyi szervezeteknek meg kellett adni a szükséges időt az önvizsgálathoz. A demográfiai adatok jelzik a Hunyad megyei magyar közösség folyamatos apadását, ezért fontos, hogy a közösség minden intézményével együtt tudjanak működni. Winkler Gyula szerint a Hunyad megyei RMDSZ szervezet és sok helyi közösség messze létszámaránya fölött teljesített az utóbbi években. /Jámbor Gyula: Elhalasztott tisztújítás. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 8./

Újabb jelentős kiadvánnyal gazdagodott a Tamási Áron életpályájára vonatkozó magyar irodalom: megjelent Sipos Lajos Képeskönyve, melynek címe: Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne /Elektra Kiadóház – Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest/. A kötet alcíme: Tamási Áron útja Farkaslakától Farkaslakáig. Több mint száz fénykép és dokumentum egészíti ki a szerző mondandóját. Sipos Lajos ezúttal az előző, 2006-ban (ugyancsak az Elektra Kiadóház gondozásában megjelent) Tamási-monográfiájának kiegészítéseként főként az életpálya emberi, családi, közéleti alakulástörténetének megrajzolását, értelmezését tekintette feladatának. A szerző Tamásinak az 1956-os forradalom alatti és utáni tevékenységéről adott képet. Egyebek között ezt írta: „Tamási Áron 1956 őszi szerepvállalása, az utána következő ideológiai harc, továbbá a totalitárius rendszer belső logikája szerint az író a rendszer ellenségének számított. Az Állambiztonsági Szolgálatok Levéltárában a feldolgozott anyagban a legtöbb jelentés Illyés Gyuláról szól, Tamási Áron a tíz leggyakrabban szereplő személy egyike. ” Sok ügynök készített besúgói feljelentéseket az íróról. Kádár János a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1958. október 13-i ülésén így nyilatkozott: „Van olyan probléma is, hogy jelentkezett ez a Tamási Áron nevű író (…) Én azért említem ezeket a csodabogarakat, mert azért mondjuk, mi szubjektíven meglennénk egészen jól Tamási Áron, Veres (Péter) meg Szabó Pál nélkül is. ” Tehát: Kádár holmi „csodabogaraknak” tekintette a kor neves magyar íróit, mások mellett Tamási Áront, aki egész életében vallotta: „az író a nemzetnek felelős”… Tamási Áron életében egyetlen cél a nemzeti és egyéni becsület védelme volt. Aki a legnehezebb időkben – kisebbségi sorsban – is mindvégig megmaradt népe, a székely-magyarság hűséges fiának. /Nagy Pál: Farkaslakától – Farkaslakáig. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 8./

Összefogás vagy paktum született a legutóbbi EP-választáson? – tették fel a sarkalatos kérdést a tábor szervezői a korábban Tőkés László független indulását támogató hat szervezet képviselőinek, egy másik előadáson pedig az egykori rendszerváltók az eltelt húsz esztendőt értékelték. Tőkés László nem vett részt a vitán. Toró T. Tibor egyértelműen pozitív, a nemzetpolitikai rendszerváltás csomagjának következetes vonalvezetéseként értelmezte a magyar összefogást. Szász Jenő, az MPP elnöke kijelentette, a Magyar Összefogás valójában egy paktum, és a lassan kibontakozó erdélyi többpártrendszer megkerülését szolgálja. Izsák Balázs SZNT-elnök kifejtette, az SZNT két okból nem tud részt venni az EMEF munkálataiban. Egyrészt egy közképviselet, mint amilyen az SZNT, nem lehet egy pártokat tömörítő intézmény tagja, másrészt az autonómia kérdése kategorikus imperatívusz, egy egyeztető fórum minden képviselője számára az egyeztetés csakis a megvalósítás gyakorlati lépéseiről szólhat. A két ifjúsági szervezet, a MIT és az EMI a közvetlenül nem politizáló fiatalok véleményét fogalmazta meg. Bardócz Csaba volt MIT-elnök felrótta, hogy a felelősek egymás pocskondiázásával vannak elfoglalva, Sós Sándor EMI-elnök szerint pedig a politikai szereplők mindig összetévesztik a célt az eszközzel. Lengyel György, a Nagyváradon bejegyzett Magyar Polgári Egyesület elnöke úgy vélte, Tőkés László támogatása számukra soha nem volt kérdés, így mind a független, mind az összefogás listáján való indulását támogatták. /Ferencz Csaba: Nemzetpolitikai rendszerváltás (V. EMI-tábor). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 10./

Tizenegyedik alkalommal adott otthont augusztus 8-án a Székelyudvarhely melletti Szejkefürdő az unitáriusok találkozójának. A korábbi években unitárius világtalálkozóként határozták meg az összejövetelt, és bár az idén is eljöttek Magyarországról és az Amerikai Egyesült Államokból a testvérgyülekezetek képviselői, a meghívóban most csak unitárius találkozóra invitálták a részvevőket. Eddig a lelkészek a színpadon foglaltak helyet, most viszont a gyülekezeteik mellett, palást nélkül vettek részt a találkozón, ezzel is hangsúlyozva a megújuló közösségi szellemet. /Kovács Csaba: Tizenegyedszer találkoztak az unitáriusok a Hargita megyei Szejkefürdőn. = Krónika (Kolozsvár), aug. 10./

A cikkíró is kapott levelet, amelynek feladója száznyolcvan dollár befizetése és egy curriculum vitae mellékelése után postázza az arany betűs, ékes pecsétes diplomát. Amely, feltehetően, díszesebb a világ összes diplomájánál. A Spiru Haret nevű egyetem az akkreditált, ellenőrzött szakok számára a minisztérium által biztosított diplomákat más, ellenőrizetlen szakoknál használta fel. A többszázezer diáklétszámra felpuffasztott hiperegyetem ballonja előbb-utóbb kipukkadt volna. Az államapparátusban is vannak magas tisztséget betöltők, akik a szóban forgó egyetemen kaptak diplomát, illetve annak képzeletbeli pulpitusáról okítanak, s akik az ott tartott képzeletbeli vizsgákon vizsgáztatnak le egyetlen nap leforgása alatt többezer diákot. /Németh Júlia: Diploma – dömping. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 11./

A marosvásárhelyi Cuvantul Liber lap szerint Frunda György RMDSZ-szenátor a bálványosi szabadegyetemen azt nyilatkozta, hiba volt magyar iskolává változtatni a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Líceumot. Frunda György elmondta, július 9-én tartott előadást a Bálványosi Nyári Szabadegyetemen Erdély és az Európai Unió, Erdély perspektívái az Európai Unióban címen. Ebben kitért arra, hogy a Magyar Összefogás listáját tartalommal kell feltölteni, az összefogás listájának jelöltjei párhuzamos kampányt folytattak, Tőkés László kampánya nem találkozott az RMDSZ kampányával. Hangsúlyozta, hogy az erdélyi magyar fiataloknak sokkal többet kell bizonyítaniuk, hogy itthon boldogulhassanak. Ennek egyik feltétele az, hogy nem elég, ha magyarul beszélnek, pontosan ugyanúgy kell románul is beszélniük. Frunda fontosnak nevezte a kétnyelvű iskolákat, a párhuzamos osztályokat, mert így a gyermekeknek alkalmuk van megtanulni egymás nyelvét. Azt azonban nem mondta, hogy hiba lett volna a Bolyait magyar iskolává tenni. Szükség van anyanyelvű oktatási intézményekre, sőt bővíteni kellene azok hálózatát, szükség van az önálló magyar egyetemre is, de meg kell adni a harmadik út lehetőségét a párhuzamos román-magyar tannyelvű iskolákkal. Ezekben az iskolákban azonban el kell érni, hogy a tanári tanács is kétnyelvű legyen, mert az erdélyi magyarság megtapasztalta 1990 előtt, hogy a vegyes iskolák az asszimiláció eszközei voltak. /Mózes Edith: „Az anyanyelvű oktatás az identitás megőrzésének egyik legfontosabb eszköze. ” = Népújság (Marosvásárhely), aug. 11./

Állítólag már több ezer támogató aláírást gyűjtött össze a szlovákiai Jogegyenlőségért Magyar Polgári Párt (JMPP) kezdeményező bizottsága, amely a hét végén ülésezett Révkomáromban, írta az Új Szó című pozsonyi magyar napilap augusztus 10-én. „Ha mást nem tudunk elérni, mint hogy rákényszerítsük a két pártot, hogy végre színt valljanak a magyarság megmaradása érdekében: akarják-e vagy sem az autonómiát, már célt értünk” – nyilatkozta Bósza János vállalkozó az alakulóban levő harmadik szlovákiai magyar párt fő szervezője. A JMPP a nyelvtörvény eltörlését is követeli. /Új szlovákiai Magyar Polgári Párt alakul. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 11./

Frunda György RMDSZ-szenátor két törvénytervezetet készített. Egyiket, amely az alkotmányellenes kifogást szabályozná, már benyújtotta a szenátus állandó bürójának. A másik a vállalkozókat segítené, főleg a gazdasági válság körülményei között. /(mózes): „Egy jogállamban az alkotmányellenes kifogás jogi eszköz, nem az ellenfél kijátszásának lehetősége. ” = Népújság (Marosvásárhely), aug. 12./

Egyre gyakrabban jelennek meg kompromittáló cikkek bizonyos személyekről, akikről feltételezik, vagy éppen tudni vélik, hogy a Szekuritáté besúgói voltak. Ugyanígy vádolták meg Tőkés Lászlót, Markó Bélát és még nagyon sok ártatlan embert. Nemrégiben Molnár János kiadott egy könyvet, amelyben felsorolja azokat a református lelkészeket, akik annak idején a Szekuritátéval kollaboráltak. Kinek használ ez? Miért nem vonják felelősségre azokat, akik embertelen módszerekkel kényszerítettek ártatlan embereket arra, hogy jelentéseket írjanak embertársaikról? Ezt már 1990 elején meg kellett volna tenni. A cikkíró is a Szekuritáté áldozata (három évre ítélték koholt vádak alapján), és 12 informátort állítottak rá. Miután áttanulmányozta a szekusdossziéját, megelégedéssel állapította meg, hogy a 12 besúgó közül 11 egyetlenegy olyan jelentést sem írt, amely alapján bántódása lehetett volna. Tehát csak az ő ügyével kapcsolatosan törüljenek 11 nevet és csak a 12. nevét hozzák nyilvánosságra. /Szilágyi Domokos: Ne ítélj, hogy ne ítéltess! = Népújság (Marosvásárhely), aug. 12./

Nem törődik bele menesztésbe Gyergyószentmiklós Művelődési Központjának két igazgatója, Kolcsár Béla és Barti Tihamér megtámadta a menesztésüket jóváhagyó bírósági végzést. /Lázár Hajnal: Átpolitizálták a kultúrát? = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 14./

Tordára érkezett Szent István Lovagrendjének az a zarándok-csoportja, amely Szent István kardjának másolatával járja be a Magyarországtól elszakadt területeket, és ellátogat különböző szórványtelepülésekre. A mise és áldás után a római katolikus templomban összegyűlt hívek megnézhették és megérinthették a kardot, hozzájárulva ezáltal is a magyar identitástudat ápolásáshoz. /Ladányi Emese Kinga: Torda. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 14./

Petkes József, a Szatmár Megyei Nyugdíjpénztár nagykárolyi munkapontjának vezetője szerint önkényes döntés volt az iroda megszüntetése. Sabou Eugenia újonnan kinevezett igazgató értesítette az ott dolgozókat, hogy ezentúl Szatmárnémetibe kell bejárniuk. Petkes József szabadságáról visszatérve, utólag tudta meg azt, hogy felszámolták az általa vezetett irodát, és a többi alkalmazottal együtt ő is Szatmárnémetibe ingázhat a jövőben. – Kihasználták a helyzetet, hogy távol vagyok, ellenkező esetben biztos, hogy nem engedtem volna be az irodába a számítógépeket és az aktákat elszállítókat. Az új igazgatónő senkire nem hallgat, önfejű, nem számít neki a törvényesség, a PSD politikáját tartja csak szem előtt, mondta Petkes József. Az igazgatónőnek az a kijelentése nem állja meg a helyét, hogy sok lett volna a panasz az iroda munkájára. Itt ugyanis román, magyar, német nyelven szóltak a kliensekhez, ha kellett, és a munka óramű pontossággal folyt. Petkes József szerint nemzetiségi ügy áll a nagykárolyi nyugdíjpénztár-iroda bezárásának hátterében. Szembetűnő, hogy egy 90 százalékosan magyarlakta vidéken történt az eset. /(fi): Nagykárolyi nyugdíjosztály: Petkes cáfol. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), aug. 15./

A régi vajdahunyadi református gyülekezetben (összlétszám 1020 lélek) az utóbbi másfél hónapban élénk tevékenység zajlott. Június utolsó és július első napján a városban tartotta éves közgyűlését az Erdélyi Református Egyházkerület. Az 1644-ben épült templomban tizenöt ifjú lelkészt szenteltek, míg a vár Bethlen-termében a közgyűlés tartotta munkálatait. Nyár elején megkezdődött a papilak telkén az új lelkészi lakás építése. Augusztus 2-án, istentisztelet után a nagyváradi Tálentum együttes egyházi zenével, zsoltárfeldolgozásokkal örvendeztette meg a gyülekezetet. A gazdag tevékenység Zsargó János vajdahunyadi lelkipásztor és a presbitérium odaadó munkájának köszönhető. /Kun Árpád, nyug. ref. lelkipásztor: Vajdahunyad. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 15./

A kormány válságkezelő intézkedéseit bírálta, egyben alternatívát is felmutatott Lakatos Péter Bihar megyei parlamenti képviselő nagyváradi sajtótájékoztatóján. Elmondta, az RMDSZ válságkezelő stratégiájának első pontjában a helyzet minél pontosabb felmérését javasolják. A Boc-kormány egyik legnagyobb hibája, hogy folyamatosan alulértékeli a válság mélységét. Az RMDSZ számításai szerint Románia hazai össztermékének éves csökkenése decemberre a 8-9 százalékot is eléri. Az RMDSZ tervezete rövid távra szóló része egyebek mellett az EU-s források jobb kihasználását foglalja magában. Középtávon a makrogazdasági egyensúly helyreállítását tűzi ki célul, méghozzá a valós decentralizáció megvalósításán, illetve a közköltségek csökkentésén keresztül. Emellett javasolja a teljes társadalombiztosítási rendszer felülvizsgálását és egyszerűsítését. /Balogh Levente: Válságstratégiát alkotott az RMDSZ. = Krónika (Kolozsvár), aug. 17./

Lukács János felvidéki szobrászművész Múzsa című szobrával magasra állította a mércét az idei VII. Zerindi Nemzetközi Alkotótáborban, összegezte közleményében Hevesi Mónár József szervező. 35 évvel ezelőtt alakult meg a képtár. Kiállt a képtár ügye mellett annak idején Cseke Péter, Beke György, Kányádi Sándor, és még sokan mások. Maga Nagyzerénd, a honfoglalás kori település is ihletforrás. Tavaly például újra felmerült a névadó Tar(r) Zerind alakjának megörökítése. /A kétarcú múzsa Zerinden. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 17./

Mitől van az, hogy Traian Basescu immár öt éve töretlenül vezet a népszerűségi felmérésekben? Sem az általa elkövetett hibák, sem a gazdasági válság, sem kegyeltjei katasztrofális kormányzása nem csökkentették drasztikusan a népszerűségét. Basescu pártján kívül valamennyi fontosabb politikai erő az ő leváltását tekinti legfőbb céljának. Basescu népszerűségének magyarázata a személyiségében keresendő, képes meggyőzni, személyisége hitelesít. Ez a tulajdonság hiányzik a leginkább ellenjelöltjeiből. Elég, ha csak Kelemen Hunorra vetünk egy pillantást. Jóllehet, az RMDSZ jelöltjének az üzenetei tartalmukban sokkal közelebb állnak a magyarokhoz, azok mégis a leggyakrabban megmosolyogtatnak. Kelemen Hunor megnyilvánulásai olyanok, mint a jó tanulóéi, aki felmondja a bemagolt leckét: üresek, hatástalanok. De nem ő az egyetlen. Ilyen Mircea Geoana, Basescu legerősebb kihívója is. /Gazda Árpád: Jelöltek hihetősége. = Krónika (Kolozsvár), aug. 18./

Elmarasztaló hangú levelet írt az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnak (CNCD) Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnök, tíz Hargita megyei polgármester, illetve két megyei tanácsos. Azt róják fel a testületnek, hogy a Hargita megyei Kászonfeltíz, Kászonújfalu és Kászonaltíz településeken a romák diszkriminációjának megelőzését célzó oktatási program keretében reklámbögrékre, -sapkákra, illetve különböző képzésekre költött el kormánypénzeket, miközben szerintük ezeket az összegeket sokkal hatékonyabban is fel lehetett volna használni. A kászoni romák részére szánt kormánytámogatásból 220 027 lejt reklámanyagokra költöttek, 147 ezer lejt pedig képzésekre. Hozzáteszik: ebből a közel 400 ezer lejből közmunkaprogramot lehetett volna indítani a munkanélkülieknek, meg lehetett volna javítani az utakat, fejleszteni a helyi gazdaságot, munkahelyeket teremteni, iskolákat felújítani, közegészségügyi beruházásokat végrehajtani. A 400 ezer lejből 2000 roma gyereket lehetett volna iskolába indítani, mintegy 200 lejes iskolai „indulócsomag” értékkel számolva. Megoldásként azt javasolják a testületnek, hogy a jövőben konzultáljanak az érintett önkormányzatokkal. Asztalos Csaba, az Országos Diszkriminációellenes Tanács elnöke hangsúlyozta, a projekt kivitelezésére a strasbourgi emberi jogi bíróság kötelezte Romániát, miután a testület elmarasztalta az országot a Kászonokban történt romaellenes cselekmények miatt. A strasbourgi testület tételesen diszkriminációellenes kampányt kért, illetve képzések megtartását követelte bírák, ügyészek, rendőrök, valamint tanárok számára a hátrányos megkülönböztetés tematikájában. „Ilyen megkötések közepette nem fordíthattuk az összeget sem iskolafelújításra, sem munkahelyek teremtésére” – fogalmazott Asztalos. Nézeteltérés alakult ki a közelmúltban Asztalos Csaba és a Hargita megyei elöljárók között, amikor ez utóbbiak feljelentést tettek a manna.ro portál ellen, amiért annak újságírója elmarasztalóan írt a székelyekről. Az ügy kapcsán Asztalos azt Új Magyar Szónak nyilatkozva abszurdnak és nevetségesnek nevezte a feljelentést. Most úgy nyilatkozott, nem tudja, indult-e vizsgálat az ügyben. /Bálint Eszter: Megoldást keresnek a romakérdésre. = Krónika (Kolozsvár), aug. 19./ Előzmény: A Manna.ro újságírója, Parászka Boróka írta: „Miféle szerencsétlen nyomorult ember a csíki magyar? Nyomorultak között is a legnyomorultabb. Répáját félti, nem az életét. ” „A legnagyobb szégyen azonban nem a csíki cigányügyekbe belebukott intézményeké, hanem az ott lakóké, és mindazoké, akik hallgatnak. Előbbiek csak mulasztottak. Utóbbiak cinkosai a bűntettnek, aktív vagy passzív elkövetők. Állatok. ” Ezen írás miatti felháborodás Asztalos Csaba szerint abszurd és nevetséges.