Félig arany, félig acél örökséggel (Szabó Juditra emlékezve)
Berekméri Sándor egyik meséjében, amelyet Szabó Judit Gernyeszegről gyűjtött, a hős félig arany, félig acél fejszével a kezében indult el, hogy megmássza az égig érő fát. Akárcsak az általa gyűjtött mese hőse, Szabó Judit is immár az égig érő fán halad, egyre feljebb. Félig arany, félig acél örökséget visz magával.
Szűk környezete a mosolygó, megértő öreg tanárnőt látta benne. Kevesen tudták, hogy arany örökséggel a tarsolyában érkezett Kézdivásárhelyre Incze László feleségeként. A marosszéki gyökerek hajtották ki Szabó Judit életfájának első nagy ágát. A Rózsa királyfi kötet hatszáz oldalnyi meséjét és az ehhez társuló elemzést máig a romániai magyar népmesegyűjtés egyik nagy teljesítményeként, a néprajzi egyéniségkutatás fontos szakirodalmaként tartjuk számon. Csíkszentdomokosi tanári karrierjéből hajtott ki egyéniségének egy újabb ága: a muzeológusi. Márton Áron falujában megszállottan gyűjtötte a tárgyakat, hozzájárulva Felcsík egyik legcsodálatosabb falusi gyűjteményének kialakulásához. Bár csupán néhány évig tanított Kászonaltízen, elég volt e periódus arra, hogy Kászon egyik legrégibb, 1898-as betlehemes játékára rátaláljon és lejegyezze azt. Kézdivásárhely az acél küzdelem színhelye volt számára: az erősödő diktatúrában formálta a gyermekek magyar anyanyelvét, és férjével együtt építette a múzeumi gyűjteményt. Kislányos lelkesedéssel rendezte kiállítássá a Jóbarát című lap Háromszékre került népviseletes babagyűjteményét, és írta a tanulmányait, jelezve ezekkel is: lokálpatrióta kézdivásárhelyivé vált pár évtized alatt. Halála előtti napon még az foglalkoztatta, hogy milyen formában adhatná ki Balázs Mártonnak, a kézdivásárhelyi pedagógus-elődnek háromszéki néprajzi monográfiáját. Szabó Judit szeptember 7-én hunyt el, ma lenne 75 éves. Isten áldja az emlékét.
Szőcsné Gazda Enikő / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Jutalomalap kiváló diákoknak
A Bolyai Farkas Elméleti Líceumban egy új különdíjra pályázhatnak az évfolyamonként legjobb tanulmányi eredményt elért diákok – jelentette be az évnyitón Mátéfi István iskolaigazgató.
Amint a szándéklevelében olvasható, a díjat prof. dr. Theodora Benedek egyetemi tanár ajánlotta fel, aki marosvásárhelyi tanácsosként egyik fontos feladatának tekinti a fiatalok támogatását. Mandátumának első hónapjaiban nyilvánosan is kifejezte azt a szándékát, hogy képviselői illetményét egy olyan alap létrehozására szánja, amiből a város legjobb teljesítményt elért diákjait jutalmazzák.
Az eltelt 14 hónap alatt a professzor asszonynak járó illeték 7.592 lej volt, amit fele-fele arányban a város két reprezentatív iskolájának, a Papiu Ilarian Főgimnáziumnak (ahol tanulmányait végezte) és a Bolyai Farkas Elméleti Líceumnak adományozott, hogy az összegből a kiválóan teljesítő román és magyar diákok részesüljenek. Ezek személyének eldöntését a tanintézményekre bízta, kérése az, hogy a díjat az évnyitó ünnepségen adják át. Népújság (Marosvásárhely)

Európai Parlament – Erdélyi képviselők szólaltak fel a kisebbségellenes intézkedésekről
Az ukrajnai magyar és román közösség anyanyelvi oktatáshoz való jogáért, valamint a marosvásárhelyi iskola ügyében szólaltak fel hétfőn este Strasbourgban az Európai Parlament (EP) plenáris ülésén az erdélyi RMDSZ-es képviselők.
Winkler: mindenkinek joga van az anyanyelvű oktatáshoz
„Minden nemzeti kisebbségnek joga van az anyanyelvű oktatáshoz, óvodától egyetemig, Európa bármelyik országában, az unión belül vagy ennek szomszédságában. Ez az alapvető jog megilleti az ukrajnai magyar és román közösségeket is" – fogalmazott Winkler Gyula. Az RMDSZ EP-képviselője álétal kiadott közlemény szerint arra kérte Petro Porosenko ukrán államfőt, hogy ne hirdesse ki az új oktatási törvényt, hanem utalja vissza a Legfelsőbb Tanácsnak újratárgyalás végett.
Az RMDSZ EP-képviselőjeként elhibázottnak tartja az ukrán parlament döntését, és szolidaritását fejezte ki a kárpátaljai magyar és az ukrajnai román közösséggel.
„Természetes a szolidaritás, különösen, amikor a romániai magyarságot is jogtiprás fenyegeti. Marosvásárhelyen a tanévkezdés előtt alig pár nappal a magyaroknak utcára kellett vonulniuk azért, hogy egy magyar iskola folytathassa működését " – hangsúlyozta.
Médiainformációk szerint az ukrajnai román közösség levélben fordult az EBESZ nemzeti kisebbségi főbiztosához, Lamberto Zannierhez, arra kérve, hogy támogassa az anyanyelvi oktatás biztosítását Ukrajnában.
Sógor: Ez az EU-ban történik
„Igen, ez az EU-ban történik, nem valahol a harmadik világban” – mondta Sógor Csaba az EP-ben a marosvásárhelyi iskolaügy kapcsán. „Romániában hétfőn kezdődött el a tanév, ám egy fele-fele arányban románok és magyarok által lakott városban ezt a szokásosnál is nagyobb káosz előzte meg” – ismertette Sógor Csaba a kialakult helyzetet az európai parlamenti képviselőtársaival.
Mint mondta, ennek oka, hogy lassan egy éve bizonytalan a római katolikus egyház által alapított helyi magyar iskola sorsa, az egyház saját épületében kialakított intézmény a különböző állami hatóságok sorozatos zaklatásai miatt gyakorlatilag megszűnt, a több száz gyerek pedig csak egy másik iskola szárnyai alatt kezdhette el a tanévet.
„Beszéltem itt már erről hónapokkal ezelőtt, de kérem, képzeljék el azt a helyzetet, hogy néhány évvel ezelőtti adminisztratív hiba miatt a rettegett korrupcióellenes ügyészek vizsgálódnak a helyszínen, kihallgatásra idézve be a szülőket, akiktől azt tudakolják, miért íratták katolikus iskolába gyerekeiket” – emelte ki.
Sógor Csaba arra figyelmeztette az uniós döntéshozókat, ha jogállamiságról beszélünk, akkor tudatában kell lennünk annak, hogy a marosvásárhelyi szülők ennyit éreznek ma a jogbiztonságból az EU-ban.
Tőkés: Románia és Ukrajna együtt halad
Tőkés László EP-képviselő felszólalásában szintén az európai törvényhozás hathatós közbenjárását kérte az ukrajnai nyelvi jogok biztosítása és a marosvásárhelyi iskola helyzetének rendezése érdekében. Mint közleményében fogalmazott, a kisebbségi jogok korlátozása által Ukrajnában a sztálini korszak, Erdélyben a "nacionálkommunista Ceausescu-diktatúra" rossz szelleme kísért.
A botrányos jogsérelmi esetek bemutatása rendjén arra is kitért, hogy a saját alkotmányával és nemzetközi vállalásaival ellentétes ukrajnai törvénymódosítás ellen mind a magyar, mind a román kormány élesen tiltakozott.
„A helyzet pikantériája az, hogy miközben Románia az ukrajnai románok kisebbségi jogainak a védelmére kél, ezzel szemben saját magyar kisebbségi közösségének az alapvető jogait lábbal tiporja” – fejtette ki, utalva Liviu Dragneának, a Szociáldemokrata Párt (PSD) elnökének kijelentésére, miszerint Románia nem alkalmazhat kettős mércét az etnikai kisebbségekkel kapcsolatban, és Magyarország reagálásától függetlenül megoldást kell találnia a marosvásárhelyi iskolaügyre.
Az EP-képviselő emlékeztetett arra, hogy a PSD és az RMDSZ közvetlenül a múlt heti marosvásárhelyi tüntetés előtti napon a parlamenti együttműködés folytatásában, illetve jobbításában állapodott meg. Tőkés László a jelen körülmények között teljességgel hiteltelennek tartja a további együttműködésre vonatkozó fogadkozást. Megítélése szerint az RMDSZ eddigi megalkuvó és elhibázott politikájának oroszlánrésze van abban, hogy a marosvásárhelyi – és az általános – tanügyi helyzet mostani sorsára jutott – olvasható a közleményben. „Csak remélni lehet, hogy az ukrajnai és a romániai iskolaügyek nemzetközi szintre elemelésével sikerül orvosolni az elszenvedett súlyos jogsértéseket” – szögezi le. Szabadság (Kolozsvár)

Asztalos: nem büntethető a román nyelv nem ismerete
Romániában nem létezik törvényi előírás, amely alapján valakit azért büntethetnének meg, mert nem beszéli az állam hivatalos nyelvét – szögezte le a Krónikának Asztalos Csaba, az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) elnöke. A jogász lapunknak úgy vélekedett: visszaélést követett el a fogyasztóvédelem, amikor az egyik áruházlánc székelyudvarhelyi kirendeltsége dolgozójának hiányos románnyelv-tudására hivatkozva bírságolt.
– Az Ön által vezetett intézmény nemrég megállapította, nem érte hátrányos megkülönböztetés azt a román videóbloggert, aki azt állította, azért nem akarták kiszolgálni egy székelyudvarhelyi áruház falatozójában, mert nem beszélt magyarul. Egyértelmű volt a tényállás?
– Minden esetben körültekintően járunk el olyan szempontból, hogy be kell tartanunk a hivatalos eljárást. Ebben az esetben beidéztük a Kauflandot, és megkértük, adja át nekünk az összes dokumentumot, amely hasznos lehet az ügy orvoslása érdekében. Ugyanakkor a Facebook közösségi oldalon és internetes elérhetőségén írtunk a videóbloggernek is, kérve, bocsásson rendelkezésünkre egy nyilatkozatot, továbbá a felvételt és bármilyen más bizonyítékot állításai alátámasztására. Láttuk, hogy elolvasta az üzenetünket, de nem válaszolt.
Az áruházlánctól viszont megkaptuk a kültéri kamera által rögzített felvételeket, amelyeken látszik, hogy mielőtt elkészítette volna a videóját, az illető már kétszer találkozott az eladónővel.
Eljutott hozzánk ugyanakkor a Kaufland elárusítónője által megfogalmazott nyilatkozat is, továbbá kikértük a fogyasztóvédelmi hivatal ama jegyzőkönyvét is, amely alapján a történtek másnapján bírságot szabtak ki az áruházláncra.
Mivel én kezdeményeztem hivatalból eljárást, én írtam meg a nyolcoldalas határozattervezetet, és elküldtem a kollégium tagjainak.
Aztán a testület ülésén vitáztunk, majd egyhangúlag úgy döntöttünk, hogy nem áll fenn a hátrányos megkülönböztetés esete, sőt azt is megállapítottuk, hogy hamis híreket terjesztettek a videókollázzsal. Elítéltünk bármilyen manipulációt, ami hamis hírek alapján interetnikai feszültségeket generál annál is inkább, mivel a szóban forgó filmet a blogger oldalán egymillióan tekintették meg, nem beszélve a sajtóban keltett visszhangról, a magyarellenes uszításokról.
Mindazonáltal megfogalmaztunk egy ajánlást is, miszerint az erdélyi magyarok számára is illendő és jó ismerni a román nyelvet.
Valahogy nehezen elfogadható, hogy – legalábbis a közzétett felvételek alapján – az illető eladónő nem tudott annyit románul elmagyarázni, hogy zárva vannak. Ha mi elvárjuk, hogy velünk kapcsolatban tiszteletben tartsák és biztosítsák a nyelvi jogokat, akkor természetes, hogy mindenki a maga módján, elfogadható szinten beszélje az állam hivatalos nyelvét.
Már csak azért is, mert ez a saját érdeke, és versenyképesség kérdése is.
– Határozatukban kitérnek a fogyasztóvédelem által az áruházláncra kiszabott bírságra is, megállapítva, hogy a hivatal olyan jogszabályra hivatkozva szabott ki büntetést az elárusító magatartása miatt, amely nem szabályozza a hivatkozott esetet.
– Megvitattuk azt is, elmarasztalhatjuk-e a Kauflandot amiatt, hogy olyan alkalmazottakat foglakoztatott hasonló munkakörben, akik nem ismerik az állam nyelvét, hiszen bizonyos fokon sérül a vásárlók ahhoz fűződő joga, hogy megfelelő szolgáltatásban és információkban részesüljenek. Ez viszont azért nem történt meg, mivel a fogyasztóvédelem egyrészt már megbírságolta az áruházláncot, másrészt nem létezik olyan törvényes előírás, amely alapján valakit azért büntethetnének meg, mert nem beszéli az állam hivatalos nyelvét. Ezt sajnos most Ukrajnában szeretnék bevezetni, de Románia nem hasonlítja magát északi szomszédjához.
– Az eset kapcsán többen – például a kolozsvári BBTE rektora – azt hangoztatták, hogy valamennyi román állampolgárnak kötelező beszélnie az állam nyelvét. Ezek szerint Romániában nem létezik törvényes alap arra, hogy valakit az állami szférán kívül azért büntessenek meg, mert nem beszél románul?
– Én nem találtam olyan törvényi kitételt, amely alapján elmarasztalhatnának valakit, mert nem beszéli a hivatalos nyelvet.
Személyes véleményem szerint a fogyasztóvédelem jegyzőkönyve jogi szempontból, valamint román nyelven egyaránt gyengén van megírva. Jogilag nem állja meg a helyét a bírság, a fogyasztóvédelmi törvény hivatkozott 9. cikkelye ugyanis nem vonatkozik ilyen esetekre. Ez a törvénycikkely a kereskedők magatartására vonatkozik ugyan, de olyan értelemben, hogy köteles a reklámnak, az előírásnak megfelelő árut eladni, és nem verheti át a vásárlót. Tehát erre a magatartásra vonatkozik, nem pedig arra, hogy milyen nyelven beszél a kereskedő a vevővel, vagy hogy káromkodik-e vele.
A fogyasztóvédelem visszaélést követett el, sőt manipulált is, mert a regionális igazgatója azt nyilatkozta: azért bírságoltak, mert másnap két munkatársukat ugyanott nem szolgálták ki, mert román nyelven kértek ételt. Olyan nem létezik, mint ami a jegyzőkönyvben szerepel, miszerint az eladó nehézkesen fejezte ki magát románul.
- Milyen képzettséggel rendelkezik egy fogyasztóvédelmi alkalmazott, hogy meghatározza valakiről, milyen szinten beszél egy adott nyelvet?
Rostás Szabolcs / Krónika (Kolozsvár)

Románián keresztül vezet az egyik új migrációs útvonal
Új migrációs útvonalak alakulnak ki Spanyolországon és Románián keresztül, a Földközi-tenger keleti és központi medencéjében kialakult illegális migráció megfékezését célzó európai uniós intézkedéseket megkerülve.
Eugenio Ambrosi, a Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) regionális irodájának igazgatója kedden Brüsszelben kijelentette: mindez azt mutatja, hogy a migráció leküzdésére irányuló uniós politikák hatástalanok. Az igazgató elmondta, az új útvonalakon érkező bevándorlók száma egyelőre alacsony, azonban azt jelzi, hogy az emberkereskedők alternatív lehetőségeket keresnek, és jelentős hatásfokkal találnak is az Európai Unió országainak eléréséhez.
A szervezet szerint 2017-ben eddig csaknem 10 300 ember érkezett Spanyolországba a tengeri útvonalon keresztül, amely négyszer magasabb, mint 2016 egészében. Romániába eddig néhány száz bevándorló érkezett hajókon a Fekete tenger irányából, tette hozzá. A tájékoztatás szerint
2017 szeptemberéig közel 130 ezer bevándorló érte el Európa valamely országnak partjait a Földközi-tengeren keresztül. Noha a tengeri érkezések száma 2015 óta - amikor a Földközi-tengeren 1 millió bevándorló érkezett - csökkenő tendenciát mutat, az uniós erőfeszítések ellenére még mindig jelentős.
Az Európai Unió part- és határvédelmi ügynökségének (Frontex) hétfői tájékoztatása szerint csaknem 14 ezer érkezőt regisztráltak a hatóságok Spanyolországban Marokkó felől, ebbe a szárazföldön és a tengeren keresztül érkezők is beleszámítanak. A bevándorlók többsége marokkói állampolgár.
Az uniós szervezet szerint amíg az utóbbi időben jelentősen csökkent az olasz partokra érkezők száma, a migrációs nyomás spanyolországi erősödése tapasztalható, amely bizonyos vélemények szerint a Líbia körüli szigorúbb ellenőrzéseknek tudható be.
A Frontex a növekedés egyik okaként korábban a származási és tranzitországokban fokozódó instabilitást jelölte meg.
MTI; Krónika (Kolozsvár)

Nacionalista liberálisok
Felugattak a nemzeti liberálisok! Egyazon időben! Már nem is tudom, kit nevezzek meg a sok alelnök közül: Mircea Havat vagy Florin Romant, esetleg az elnök Ludovic Orbant, vagyis Lajcsit. Nagy fájdalmuk, hogy az erdélyi magyarok nem akarják megünnepelni Erdély Romániához való csatolásának 100. évfordulóját, de az is bántja őket, hogy az RMDSZ vezérkara miért tárgyal a hatalmon lévő PSD–ALDE szövetséggel, miért nem csak ővelük…
Nem nagyon beszélnek arról, hogy a párt népszerűsége folyamatosan lemenőben van, ezért nyúltak a jó öreg nacionalizmushoz. Nem hinném, hogy ennek nagy keletje lenne, mert a mélyrepülés oka, hogy miután hatalmaskodásuk idején igencsak megszorították a népnek adott juttatásokat, s most éppen a baloldali kormány életszínvonal-emelési intézkedéseit támadják. Idős liberális ismerősöm szerint már az, hogy egyesültek a rossz emlékű Demokrata Párttal, butaság volt, de a néppárthoz való átállás is kolosszális ökörségszámba megy. És hogy a saját magas fizetésüket megszavazták, a köznép nyugdíjának emelését pedig nehezményezik, oda vezet, hogy még a kemény szabadelvűek sem fognak rájuk voksolni.
Valamikor a párt nevéből a liberális mellől többen ki akarták venni a nemzeti (ne írjam: nacionalista) szót. A párt akkori elnöke, Radu Câmpeanu nagyon ellenezte ezt. Egy darabig európaibb hangokat pendítettek meg, majd szép lassan áthangolódtak balkánivá, versenyezve a szocdemekkel, majd lépéshosszal le is hagyva ezeket. Most már odáig jutottak, hogy Orban Lajcsi azon sóhajtozik, miért akarják leszállítani a bizonyos magyar jogokat lehetővé tevő 20 százalékos kisebbségi küszöböt 10 százalékra. Meg hogy az erdélyi magyarságnak is milyen jó volt Erdélynek Romániához való ragasztása. Olyan jó, hogy még román politikusok is megírták (Octavian Goga, Iuliu Maniu, Victor Babeș, Ion Slavici, Traian Vuia stb.): a regátiak „skrupulus nélkül” fosztották ki a transzilván területeket. Na, meg az ígéreteikből alig tartottak be valamit; nemhogy autonómiát nem adtak, hanem erőszakolt románosítást vittek véghez.
És még csak annyit: nem a gyulafehérvári gyűlés „csatolta” Erdélyt Romániához (ennek lesz jövőben a 100. évfordulója), hanem a trianoni szerződés, pontosabban diktátum, amelyet 1920. június 4-én írtak alá. Ezt pont Lajcsi ne tudná? Hiszen az apjától csak hallhatta!
Román Győző / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Keresi a kolozsvári rendőrség a magyarverő huligánokat
A lakosság segítségét kérte szerdán a Kolozs megyei rendőrség a Kolozsvári U ultráinak azonosításához, akik szombatonbotokkal, láncokkal, boxerekkel rontottak rá a Kolozsvári CFR 1907 magyar szurkolóira egy sportrendezvényen. A hatóságok hivatalból indítottak vizsgálatot az ügyben.
Mint korábban írtuk, a KVSC Kolozs Kupa elnevezésű amatőr labdarúgó torna magyar résztvevőire családjuk jelenlétében támadtak rá a Kolozsvári U huligánjaik. A mit sem sejtő magyar társaságra rátörő U-s galerit csak erővel tudták kiszorítani a sporttelep területéről és a késve kiszálló csendőrség nem azonosította a támadókat.
Ezt a mulasztást szeretné pótolni a Kolozs megyei rendőrség, amely szerdán bejelentette, hogy hivatalból indított eljárást az incidens körülményeinek kiderítésére és a lakosság segítségét kérte az elkövetők azonosítása céljából. A Maszol az alábbi, birtokába jutott amatőr felvételek közlésével szeretné segíteni a nyomozást.
A CFR szurkolói csoportjának egyik tagja a Maszolnak elmondta: feljelentést tesznek az U ultrái ellen a rendőrségen. Hozzátette, nem azt fájlalják, hogy néhányuknak beverték a fejét, hanem azt, hogy a véres csatajelenetek a feleségek és gyermekek szeme láttára történtek. Azt is hozzátette: ilyen iszonyatos etnikai gyűlölettel még soha nem szembesült.
A kolozsvári NCN televíziónak nyilatkozva az Universitatea menedzsere, Ioan Ovidiu Sabau elítélte a csapata szurkolóinak magatartását. "Nem tudok egyetérteni ezzel a viselkedéssel. A hatóságoknak tenniük kell a dolgukat, azért fizetjük őket" - nyilatkozta a volt válogatott labdarúgó.
Az U szurkolói csoportjának az egyik név nélkül nyilatkozó képviselője a Ziar decluj.ro portálnak elmondta: nem a kolozsvári CFR szurkolóival volt nézeteltérésük, hanem a Ferencváros és a Videoton szurkolóival, akikkel 1998 óta nyílt konfliktusban állnak, és azóta minden alkalmat kihasználnak arra, hogy megbosszulják a csaknem két évtizede Budapesten elszenvedett sérelmeket.
M. Á. Zs. / maszol.ro

Korodi: az ET foglaljon állást Ukrajna új oktatási törvényével kapcsolatban
Megkereséssel fordult Korodi Attila, az RMDSZ képviselőházi frakciójának vezetője, az Európa Tanács Közgyűlésének tagja a Közgyűlés román delegációjának vezetőségéhez annak érdekében, hogy a román delegáció kezdeményezésére a Parlamenti Közgyűlés sürgősségi eljárásban tárgyalja, és határozatban tiltakozzon az Ukrajna Legfelsőbb Tanácsa által megszavazott új oktatási törvény ellen.
Korodi javaslata továbbá arra is kitér, hogy a delegáció egy olyan elemzés és határozat-tervezet kidolgozását indítványozza, amely Európa vonatkozásban felméri az anyanyelven történő oktatás állapotát, és alapvető elvárási rendszert fogalmaz meg a biztosítása érdekében. Az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetője a házbizottság szerdai ülésén is felhívta a kormánykoalíciót és az ellenzéket alkotó pártok vezetőségének figyelmét az ukrajnai helyzetre, és többpárti összefogást javasolt ebben az ügyben.
„Ukrajnában az oktatási rendszer reformjának álcája alatt megakadályozzák az anyanyelven történő tanulást. Ez nemcsak az európai értékeknek mond ellent, de a legsötétebb elnyomás időszakait idézi fel. Mindenkinek joga van ahhoz, hogy saját anyanyelvén tanuljon. Ez a törvény alapvető emberi jogoktól fosztja meg az őshonos nemzeti kisebbségeket Ukrajnában. Éppen ezért az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése elé kell vinnünk ezt a helyzetet, hiszen létfontosságú egy európai szintű vészjelzés ebben a helyzetben” – fogalmazott Korodi Attila, az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetője, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének tagja. Hozzátette: az elmúlt héten az ukrán parlament által elfogadott új oktatási törvény értelmében jelentősen csorbul a kisebbségi oktatás, hiszen a jogszabály előírásai megfosztják a kisebbségeket az anyanyelven történő tanulás lehetőségétől.
„Fontosnak tartom azt, hogy az Európa Tanács keretén belül elemezzük, és mérjük fel az anyanyelven történő oktatás állapotát Európában. Az elemzést követően egy határozat-tervezet elfogadását indítványoznánk, amely megerősítené az anyanyelven történő oktatás biztosítását. Jelenleg több mint 300 különböző őshonos nemzeti kisebbség él Európában, gyakorlatilag minden hetedik állampolgár valamelyik őshonos kisebbségi közösség tagja. Így ezen közösségek alapvető jogai csorbulnak akkor, amikor az ukrajnai helyzethez hasonló törvények születnek. Éppen ezért a Közgyűlésnek szorgalmaznia kell az anyanyelven történő oktatásra vonatkozó, már meglévő határozatok megerősítését európai szinten, ugyanakkor fel kell állítania egy minimális szabályrendszert az anyanyelven történő oktatás széleskörű biztosítása érdekében, és új joggyakorlati elemek megjelenítésre kell sarkalnia az országokat ezen a területén” – fogalmazott Korodi Attila.
Az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetője úgy értékelte: az Európa Tanács figyelme megerősítést nyújtana Európa államainak abban, hogy a meglévő kisebbségi oktatásra vonatkozó törvényes kereteket felülvizsgálják, megszilárdítaná azok gyakorlati részét, stabilabbá és hozzáférhetőbbé tenné az anyanyelven történő oktatást Európa szerte. „Egy olyan határozat-tervezet kidolgozására van szükség, amely elítéli az ukrajnai helyzetet, és felhívja a figyelmet az anyanyelven történő oktatás fontosságára, továbbá serkenti, támogatja az európai országokban az anyanyelv-használatot” – mutatott rá Korodi Attila.
Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése októberben tartja soros ülését. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség arra kéri a román delegációt, hogy mielőbb tűzzék napirendre az Ukrajnában kialakuló helyzetet, hiszen nemcsak az ott élő magyar kisebbséget érinti, hanem a román közösség Ukrajnában élő számos tagját is. maszol.ro

ORBAN HARCBA HÍV
„Meglehet, hogy harcba lesznek hívva” – mondta hétvégén Cebén, a román nemzeti hősnek számító Avram Iancu sírjánál Ludovic Orban. Milyen harcra bujtogat a Nemzeti Liberális Párt (PNL) elnöke? Ki ellen akar harcolni és miért? A kontextusból nyilvánvaló, hogy tulajdonképpen tettlegességre szólít fel a magyarok ellen, mint „vitéz” felmenői tették 1848-ban, noha ez legfentebb részben lehet igaz, hiszen apja kézdimárkosfalvi származású magyar ember volt.
Felelős politikus nem „hozza át” a történelmet a mába, hiszen alapszabály, hogy minden történelmi tényt az akkori környezetben kell értelmezni. A washingtoni Thomas Jefferson-emlékmű falán nagy betűkkel írja: „Minden ember egyenlőnek teremtetett, az embert teremtője olyan elidegeníthetetlen jogokkal ruházta fel, amelyekről le nem mondhat, s ezek közé a jogok közé tartozik a jog az élethez és a szabadsághoz”. Jefferson, az Egyesült Államok egyik alapítója, miközben minden bizonnyal a „liberalizmus atyjától”, John Locke-tól átvett gondolatot a Függetlenségi nyilatkozatba belefoglalta, több száz rabszolgát tartott. A Jefferson-paradoxont csak akkor érthetjük meg, ha az utóbb Amerika harmadik elnökének választott politikus tevékenységét az akkori történelmi környezetben vizsgáljuk.
Akkor mi értelme van harcra hívni embereket 170 évekkel ezelőtt elkövetett, vélt vagy valós események ürügyén? Mint ahogy ennek kapcsán nem érdemes felemlegetni saját sérelmeinket sem, hogy hány ártatlan magyar ember életét oltotta ki a román hősként ünnepelt Iancu, vagy hány nőt és gyereket gyilkolt le Axente Sever, amikor felégette – többek között –Nagyenyedet.
Ugyanakkor szó nélkül sem lehet elmenni amellett, hogy egy parlamenti párt vezetője tettlegességre uszít egy népcsoport ellen. Bár nyilvánvaló, hogy a nagyrészt képzetlen és alkalmatlan román politikusi gárdának számolatlan hasonló megnyilvánulása lesz a következő bő egy évben, és mindre nem lehet reagálni, ez egy olyan szint, amelyet mindenképpen szóvá kell tenni.
Erdély András / Székely Hírmondó; Erdély.ma

TANKOKKAL ROMÁNIÁBA
Az emberben van annyi naivság, hogy azt higgye: a világ – és benne a politikusok – folyamatosan fejlődik, tanulunk a hibáinkból, a tévedéseinkből, nem követjük el újra ugyanazt a hülyeséget. Hát nem így van, és a cáfolat most éppen Romániából érkezik.
A kilencvenes évek közepén, 1997-ben Kolozsvár félbolond polgármestere, Gheorghe Funar azzal a rendkívül frappáns érvvel torpedózta meg a Mol benzinkútnyitását a városban, hogy a magyar olajvállalat erdélyi terjeszkedése katonai célokat szolgál. Amikor majd a magyar tankok elözönlik az országot – így a politikus víziója –, nem lelhetnek „baráti állomásokra”, ahol üzemanyagot tudnak vételezni. Gondoljuk csak el a helyzetet: állnak a magyar tankok egy OMV-kút előtt, és vezetőik kétségbeesetten telefonálnak a vezérkarnak, hogy hiába hivatkoztak a régi jó monarchiára, nem akarják őket kiszolgálni. Bezzeg ha lenne Mol, flottul menne a lerohanás.
Azóta Funar eltűnt a süllyesztőben, és jó okunk volt azt gondolni, hogy ezzel sötétségből is kevesebb lett a román politikában. Csalódnunk kellett. Egy parlamenti képviselő, Traian Basescu egykori államelnök pártjának ügyvezető elnöke nemrég betért tankolni a Mol kétszáznyolc romániai töltőállomásának egyikébe (gyaníthatóan a csíkszeredaiba), és felháborodott posztot tett közzé a közösségi médiában. „Az utóbbi napokban nehezen érhető politikai agressziót érzékelek Budapestről Románia irányába, köztük a magyar állami Mol akcióit országunkban. Ha én jóhiszeműen üzemanyagot vásárolok tőlük, közvetett módon olyan kampányt támogatok, amely Románia megosztására törekszik. Nem szólva a magyar állami színekről, a benzinkutakban kitett plakátok egyértelműen azon térség autonómiáját szorgalmazzák, ahol jelentős számú magyar él” – írta a lánglelkű hazafi.
A Népi Mozgalom Párt (PMP) éles szemű elnökét tehát zavarja a Mol cég zöldje – minden bizonnyal Coca-Colát sem iszik, mert annak vöröse a kommunizmusra emlékezteti. Ami az autonómiára biztató plakátot illeti, az a négynyelvű (magyar, román, német és angol) turisztikai térkép reklámja. A Székelyföldi legendárium tagjai rajzolták, hogy felhívják a figyelmet a régió látványosságaira. Évek óta kapható sok helyen, és nem csak a magyar kötődésű látnivalókra fókuszál: rajta van például a Bucsecs hegység legmagasabb csúcsa, az Omul, és szerepelnek a románok lakta Buzau megye iszapvulkánjai is.
A valóság persze nem akadály Bukarestben. Az ügyvezető keltette hullámra azonnal ráhasalt Traian Basescu exelnök, aki a párt nyári egyetemén arról értekezett, hogy milyen hálátlan a cég, amelyet Románia vendégszeretően befogadott. „Annyi más benzinkút van! Ne vásároljatok többé benzint a Moltól, mivel egyetlen cég sem engedheti meg magának, hogy az alkotmány ellen folytasson kampányt az őt befogadó állam területén”– fejtegette.
Basescu elnökségének jó néhány évét egyébként a székelyföldi magyaroknak is köszönheti, mert a leváltásáról rendezett népszavazáson tömegesen távol maradtak az urnáktól, így az éppen nem érte el az érvényességi küszöböt. Arról is elfelejtkezik, hogy a térkép elkészítését a román kormány is támogatta, amikor az elnök egykori pártja, vagyis a PDL volt hatalmon. Sőt: a turisztikai miniszter éppen Elena Udrea volt, Basescu kedvence. A hölgyet a román sajtó egyszerűen az elnök szeretőjeként emlegeti, és most az ottani orgánumokban megjelent jelzők közül csak a nyomdaképes verziót használtuk. A térkép készítői be is mutatták a fotót, amelyen a miniszter asszony az általa támogatott térképet nézegeti látható örömmel. Megszólalt aztán a Mol is, kifejtve, hogy kútjaiknál több turisztikai térség térképei is kaphatók, és a vállalat politikájának része az ország különböző régióiban élő közösségek, kisebbségek tiszteletben tartása.
Magyar tankokról, amelyek a turisztikai térkép alapján nyomulnának be Erdély testébe, egyelőre nem esett szó.
Lukács Csaba / Magyar Nemzet; Erdély.ma

A prefektus közbeszólt (Ünnepelnének a bölöni reformátusok)
A bölöni református egyházközség három alkalommal, egy-egy háromnapos rendezvénnyel szerette volna megünnepelni a reformáció ötszáz éves évfordulóját, ám a kormánymegbízotti hivatal közbelépése miatt változtatni kényszerültek, illetve más időpontban kell megszervezniük azokat.
A kis bölöni református közösség pályázatot nyújtott be az önkormányzathoz, amit sikeresen bíráltak el, ám nem sokáig örvendhettek a tizenegyezer lejes támogatásnak: a prefektúra formai hibát talált a kiírásnál, azért annak megsemmisítését kérte. Bartha Attila lelkész sajnálatát fejezte ki, amiért ideiglenesen le kell mondaniuk szándékaikról, de mint mondotta, mindenképp megvalósítják elképzeléseiket. „A három esemény programját igyekeztünk úgy összeállítani, hogy azok folyamatosan lekössék a fiatalokat, és érdeklődve forduljanak az egyházi tanítások felé. A prefektus úgy gondolta, egy formai hiba többet jelent, mint a mi jó szándékunk és megtámadta azt a tanácsi határozatot, amely lehetővé tette, hogy megfelelő önrész biztosítása mellett jelentős támogatáshoz jussunk, és egész Erdővidék területéről származó gyermekek számára különleges élményt nyújtsunk” – mondotta Bartha Attila. A bölöniek a hétvégére tervezett rendezvényről nem mondanak le teljesen: szombaton 11 órától ifjúsági istentiszteletre és kiscsoportos beszélgetésekre kerül sor, majd Tordai Árpád baróti református lelkész pedig Ki vagyok én? Kicsoda Jézus Krisztus? címmel tart előadást, végül koncert zárja az eseményt.
Hecser László / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Tömegverekedés Kolozsváron (Újabb etnikai összetűzések)
Egy, a hét végén Kolozsváron történt, román és magyar futballszurkolók közötti tömegverekedésről jelentek meg cikkek a napokban kolozsvári hírportálokon. A beszámolók szerint a kolozsvári Universitatea futballklubhoz tartozó futballhuligánok botokkal és láncokkal támadtak szombaton a rivális Kolozsvári CFR 1907 futballklub magyar szurkolói csoportja által rendezett amatőr futballkupa résztvevőire.
A KVSC 1907 nevű magyar szurkolói csoport a kolozsvári Fellegvár dombon egy bérelt sportpályán nyolcadik alkalommal szervezte meg azt az amatőr futballkupát, amelyre erdélyi, magyarországi és felvidéki magyar amatőr csapatokat hívnak meg. Amint az egyik, neve elhallgatását kérő szurkoló a Maszol.ro portálnak elmondta: a focikupa inkább családi piknikhez hasonlít: a csapattagok családostul vesznek részt, és a mérkőzések között sörözéssel, flekkensütéssel töltik az időt. A sporteseményt azonban a kolozsvári CFR 1907 nagy riválisának számító kolozsvári Universitatea szurkolóihoz tartozó futballhuligánok zavarták meg, akik behatoltak a zárt körű rendezvénynek otthont adó sporttelepre, és CFR-ellenes, valamint magyarellenes jelszavakat skandáltak. A szervezők először kitessékelték őket, de nemsokára botokkal és láncokkal felfegyverkezve tértek vissza. A kirobbant tömegverekedés a támadók elkergetésével végződött. A telefonon riasztott csendőrség már csak a verekedés utáni állapotokat láthatta. A CFR szurkolói csoportjának a tagja elmondta: feljelentést tesznek az Universitetea ultrái ellen a rendőrségen. Hozzátette, nem azt fájlalják, hogy néhányuknak beverték a fejét, hanem azt, hogy a véres csatajelenetek a feleségek és gyermekek szeme láttára történtek. Azt is hozzátette: ilyen iszonyatos etnikai gyűlölettel még soha nem szembesült. A Kolozs megyei rendőrkapitányság tegnap a honlapján közölte, hogy ugyan feljelentést még senki nem tett, hivatalból vizsgálatot indított a szombati incidens kapcsán, és arra kérte a szemtanúkat és mindazokat, akik segíthetnek a résztvevők azonosításában, hogy jelentkezzenek. A rendőrség azt is közölte, hogy három olyan személyt, akiket a támadásban való részvétellel gyanúsítanak, később előállítottak, és a helyszínen megállapítottak alapján készített jegyzőkönyveket átadták az ügyészségnek. A Maszol.ro és a Ziardecluj.ro is több videofelvételt tett közzé, amelyeken jól látható a támadók arca. Kelemen Hunor RMDSZ elnök levélben tájékoztatta a történtekről Carmen Dan belügyminisztert tegnap, felháborítónak nevezve, hogy a hatóságok csak azután láttak hozzá az ügy kivizsgálásához, miután a média beszámolt a magyarellenes incidensről. Kelemen arra kérte a belügyminisztert, hogy a tárca tegyen meg mindent a történtek részletes kivizsgálásáért. A kolozsvári NCN televíziónak nyilatkozva az Universitatea menedzsere, Ioan Ovidiu Sabău elítélte csapata szurkolóinak magatartását. „Nem tudok egyetérteni ezzel a viselkedéssel. A hatóságoknak tenniük kell a dolgukat, azért fizetjük őket” – nyilatkozta a volt válogatott labdarúgó. Az Universitatea szurkolói csoportjának az egyik név nélkül nyilatkozó képviselője a Ziardecluj.ro portálnak elmondta: nem a kolozsvári CFR szurkolóival volt nézeteltérésük, hanem a Ferencváros és a Videoton szurkolóival, akikkel 1998 óta nyílt konfliktusban állnak, és azóta minden alkalmat kihasználnak arra, hogy megbosszulják a csaknem két évtizede Budapesten elszenvedett sérelmeket. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kalotaszegi Magyar Napot szerveznek Bánffyhunyadon
A népviselet ünnepe jelmondattal szerveznek hétvégén, Bánffyhunyadon Kalotaszegi Magyar Napot. Az eseményt a Kós Károly Kulturális Egyesület az RMDSZ bánffyhunyadi szervezetével, a Suhanc Néptánccsoporttal, illetve a Bánffyhunyadi Református Egyházközséggel szervezi közösen.
– A Kalotaszegi Magyar Napok legfontosabb célja, hogy megteremtse a keretet ahhoz, hogy ismét eljuthatsson a térség kultúrájának híre a világ minden tájára. Az eseménynek közösségépítő szerepe is van, reményeink szerint olyan színteret sikerül létrehozni, ahol a bánffyhunyadi és környező kalotaszegi települések magyar közösségei találkozhatnak egymással – nyilatkozta Buzás-Fekete Mária Bánffyhunyad alpolgármestere.
Az alpolgármester szerint jövőre még nagyobbra tervezik a szóban forgó eseményt. – Idén tíz kalotaszegi település képviselteti magát, bemutatva változatos népviseletünket, szokásainkat. Célunk, hogy ez a változatosság tükröződjön az eseményen, ennek érdekében a Kolozsvári Magyar Napok főszervezőjével, Gergely Balázzsal is egyeztetünk, velük közösen szeretnénk színvonalas, kulturális és népi hagyományokat előtérbe helyező rendezvényt felépíteni – fogalmazott az előljáró. Idén július közepén találkoztak első ízben a kalotaszegi magyar települések képviselői a bánffyhunyadi református parókián, ahol eldöntötték, hogy az idei egynapos kiadást követően jövőre többnapos rendezvénysorozat segítségével vonják be a térség valamennyi települését.
A Kalotaszegi Magyar Napot vasárnap, azaz szeptember 17-én szervezik. A rendezvény délután 2 órától kezdődik a Ravasz Házban áhítattal, illetve a református egyházközség kórusának fellépésével, ezt követi Marosán Csaba színművész Bomlott cimbalom – Arany János ismeretlen arca című előadása. Bálint Tibor bujkakiállítását követően népviseleti szemle következik, amelynek keretében a fiatalok felvonulnak a Művelődési Házba, ahol fellép a Suhanc néptáncegyüttes, Kovács Eszter szólóénekes, illetve Vincze Lilla (Napoleon Boulevard). Szabadság (Kolozsvár)

Bábos, karikaturista és állatvédő: Orendi Éva sikerei és elégtételei
Műszaki rajzolóként dolgozott, és közben hódolt egyik hobbijának, a karikatúra-készítésnek is. Bábelőadásban és a cserkészmozgalomban vett reszt, majd állatotthont hozott létre a gazdátlan kutyák befogadására és megmentésére. Orendi Éva aktív közösségi emberként mindent lelkesedéssel, kitartással végzett, és úgy érzi, munkájának volt eredménye.
Orendi Éva székelyudvarhelyi származású, ott végezte tanulmányait, és 1970-ben került Csíkszeredába. „Vonzott mindig a rajzolás, már iskolás koromban kezdtem rajzolni, szerettem, és akkor kezdett kialakulni bennem a karikaturista. Átjöttem ide, Csíkszeredába, a tervező hivatalban dolgoztam műszaki rajzolóként, és lehetőségem adódott, hogy karikaturistaként is tevékenykedjek.
Kezdtem humoros rajzokat készíteni, akkor már több lapban is helyet kaptak ezek, 1982-től rendszeresen rajzoltam a Hargita napilap számára is – Bálint András és Koszta Nagy István kértek fel, és indítottak el ezen az úton. Egészen 1989-ig rajzoltam a lapnak” – elevenítette fel. Mint elmondta, azután is rajzolt más lapoknak, folyóiratoknak, illetve könyveket is illusztrált, így Fekete István Tüskevár című regényét, Ferencz Imre egy kötetét is. „Ez nem volt az életem meghatározó tevékenysége, inkább hobbi maradt. Most is megvan bennem a rajzolás szeretete, ez szerintem életem végéig fogom művelni, rajzolok magamnak, vagy a barátoknak, vagy különböző felkérésekre” – említette. Csipike mint bábelőadás Annál fontosabbnak, és meghatározóbbnak tartja viszont a bábszínházi munkát, amely szintén az 1980-as években zajlott. „A nyolcbanas években, amikor a tervezőhivatalnál dolgoztam, úgy éreztük páran, kollégákul, hogy kellene egy bábszínházat csinálni. Talán ez az, ami nagy sikerélmény volt számomra, mert amikor elkezdtünk a lelkes kollégákkal dolgozni, egy fantasztikus bábszínházat hoztunk létre, és előadtuk a Csipikét 1982-ben. Talán ez volt életem egyik legsikeresebb akciója, amikor annyi gyermeket megmozgattunk, és tényleg hasznos volt, úgy láttuk akkor, hogy erre szükség volt. Jöttek a kolozsvári, nagyváradi, temesvári színtársulatok, bábszínészek is ide, de valahol volt egy űr a gyerekek számára, és ezt megpróbáltuk kitölteni, Remélem, most is, hogy ez sikerült” – mesélte. Az előadást nem csak Csíkszeredában mutatták be sok alkalommal, a környékbeli településekre is elvitték, sok meghívást kaptak. Az Orendi Éva által rendezett előadás zenéjét a Barozda együttes szolgáltatta, a bábcsoportban pedig Leitmann Péter, Fodor Margit, Csatlós Teréz, Székely Éva, Vántsa Emese, Leitmann Irén, Gergely Emese, Albert H. Márton, Egyed Anikó és Blénesi Piroska szerepeltek. „Megadtuk a módját, plakátokat nyomtattunk, a nápolyi szeleteket, kis csokikat átvarázsoltuk, nyuszi csokinak, Kukucsi nápolyi szeletnek neveztük el, és tényleg hangulatot tudtunk teremteni. Nagyon nagy dolog volt az, hogy a Barozda együttes végig zenélt nekünk a Csipike előadásokon. A hangfelvétel megvan, szeretném újra kiadni, népszerűsíteni” – vallott erről Orendi Éva. A kilencvenes években a cserkészmozgalom aktív tagja lett, megalakította a Bocskai cserkészcsapatot. „Hegyi István tiszteletes megengedte, hogy a református lelkészi hivatalnál tartsuk a találkozókat, gyerekeket vittem külföldi rendezvényekre. Ez is nagyszerű élmény volt számomra, sokat jelentett” – mesélte. Állatvédőként folytatta Orendi Éva állatvédő tevékenysége 1996-ban kezdődött, amikor nagyobb számban jelentek meg gazdátlan kutyák Csíkszeredában. „A tavasz és nyár folyamán tömegesen jelentek meg a kutyák a városban. Én is utánanéztem, hogy mi történt, mi az oka ennek, és akkor jöttünk rá, hogy a kórház közelében, ahol sokan disznót tartottak, volt vagy háromszáz pajta, és legalább ennyi kutya is. Persze ez elviselhetetlen káoszt okozott, akkor döntött úgy a városi önkormányzat, hogy ezt el kell takarítani onnan. Felszámolták, de a kutyákat otthagyták, azok bejöttek a városba.
Én kezdtem etetni a városban a kutyákat, vettem az ételt, minden sarkon, ahol láttam őket, de rövid időn belül rájöttem, hogy ez így nem működik. Erdei István volt az alpolgármester, és elmentem hozzá, jól ismertem, megkérdeztem, nem lehet-e valamit létrehozni. Azt mondta, minden segítséget megad, kell egy alapítvány és ennek keretében kell kezdeni a tevékenységet. Nehézkesen indult el, nem volt olyan könnyű, elmentem még Budapestre is körülnézni, hogy néz ki egy állatotthon, addig még nem voltam ilyen helyen, nem is hallottam erről, dokumentációkat szedtem össze, hogy tudjam, milyen kell legyen a törvény szerint. 1996 májusában már összeszedtem tizenvalahány kutyát, amelyeket el akartak altatni, bevittem egy ismerősöm udvarára, aztán többen lettek” – elevenítette fel. Otthon a gazdátlan kutyáknak A kutyák számára egy istállót bérelt a polgármesteri hivatal Zsögödben, ahol rövid időn belül már 120 kutyát tartottak. „De nem volt rendezve az élelem kérdése, nem volt munkás, ezért egy kicsit nehéz volt, sokszor én álltam az ételt, kivittem, dolgoztam ott, etettem a kutyákat. Volt, hogy a vendéglőktől kértem élelmet, a Harmopantól a száraz kenyeret. De elindult valahogy, 2001-ig voltunk ott, akkor a tulajdonos, akitől az önkormányzat bérelte az istállót, csődbe ment, ránk szállt a bank, hogy el kell költözni onnan. Akkor költöztetett ki a szeméttelep mellé az önkormányzat, egy 50x25 méteres külső udvart kaptunk, ahol kezdetleges kenneleket készítettek. Szerencsémre Szépvízen volt egy Dolores nevű apáca, aki felfedezett minket, és értesítette Renate Mittelstaedt jómódú német hölgyet, aki nagy állatvédő. Ő küldött pénzt, hogy bevezessük a vizet, megnagyítsuk a kenneleket, javítsunk a körülményeken, neki köszönhetjük a terület megvásárlását is, ahol megépítettük az orvosi rendelőt. Aztán az évek folyamán megjelent a Bruno Pet német állatvédelmi szervezet, akiknek köszönhetően most is létezünk, és együttműködnek velünk” – ismertette. Jó irányba tartunk Orendi Éva úgy látja, az azóta eltelt időszakban jó irányba változott nálunk is a mentalitás, jobban figyelnek az emberek a kisállatokra. „Annak idején nem volt divat Csíkszeredában az ilyen állattartás, ha valaki egy kutyát tartott a lakásában, ki voltak tőle ájulva. Most szinte minden házban van, megváltozott a mentalitás a kisállattartással kapcsolatban, és elindultunk egy pozitív irányba, a fejlődés felé. Ha valahol probléma van, mindig jelentik, nem hagyják szó nélkül, ha egy állatot bántalmaznak, vagy ha valaki az állatát nem úgy rendezi, ahogy kellene. Kialakult egy kisállattartási kultúra, falun is sokkal civilizáltabb körülmények között tartják az állatokat. Még sok tennivaló van, de jó irányba tartunk. A állategészségügy is tehetne azért, hogy ellenőrizzék, ki, hány állatot tart és milyen körülmények között. Én mindig, mindenkinek azt mondom, ne tartson állatot, csak ha nagyon jól meggondolja, és többször alszik rá, ha dönteni kell, tudva, hogy mit vállal ezzel. Leköti magát, felelősséggel jár, ivartalanítani kell, rendezni, fürdetni, orvoshoz vinni, ez költséges és időigényes, mert szabadságra se mehetsz el úgy, hogy ha kutyád, macskád van, mint azelőtt” – emlékeztetett. Mint elmondta, sok idős embernek nincs pénze, hogy etesse az állatát, ebben igyekeznek segíteni, ivartalanítást is végeznek. Sok állatot mentettek meg Az évek során az állatotthont működtető Pro Animalia alapítvány közel ezer kutyát adott külföldre új gazdákhoz, és több ezer kutya fordult meg az évek során az állatotthonban. „Minden kutyát tudunk ivartalanítani, azt az összeget, amit erre és az oltásokra biztosítanak támogatóink, mi soha nem tudnánk kifizetni. Nagyon nagy az igény a kutyáinkra, hála Istennek, valamilyen okból kifolyólag nagyon okosak, kezelhetők, szófogadók. Sokukból lesz munkakutya, gyermek -és idősotthonokban, kórházakban dolgoznak, segítenek. Tartjuk a kapcsolatot az új gazdáikkal, sokszor meghatódik az ember, hogy az itthon rugdosott kiskutya az Atlanti-óceán partján fürdik, vagy a kandalló előtt heverészik egy bőrfotelben” – mesélte.
Orendi Éva azt mondja, van elégtétele ennek a munkának is, mert sok állatot megmentettek, a városlakókon is segítettek az áldatlan állapot kezelésében. „Megértem azokat, akik félnek, a kutyáknak nem az utcákon a helyük. Azt szeretném, ha egyetlen kutyát se látnék az úton kószálni, csak az állatotthonban, és azt is csak úgy, hogy ha faluról hozzák be, mert meghalt a gazdája, vagy más baj történt. Rá kell vezetni az embereket arra, hogy ha állatuk van, vállalják, és ivartalanítsák. Úgy látom, előbb-utóbb ez meg fog oldódni” – zárta a beszélgetést.
Kovács Attila / liget.ro

Ludovic Orban: A Szociáldemokrata Párt kezdi felvenni egy totalitárius párt jellemvonásait
Mirel Palada szociológus, volt kormányszóvivő megbüntetését követeli Ludovic Orban, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) elnöke, miután Palada egy televíziós vitaműsor szünetében fizikailag bántalmazta Mihai Goţiu USR-s szenátort. A PNL elnöke csütörtöki sajtótájékoztatóján fejtette ki véleményét, miszerint a Ponta-kormány volt szóvivője “félig független státusból védi a kormánypárt aberrált ötleteit”. “Követelem ennek a politikai útonállónak a megbüntetését az általa elkövetett bűncselekményért” - jelentette ki Orban. A PNL elnöke feltette a retorikai kérdést, hogy miért nem foglal nyilvánosan állást az ügyben Liviu Dragnea, a PSD elnöke, majd kifejtette, hogy a Szociáldemokrata Párt “kezdi felvenni egy totalitárius párt jellemvonásait”, és hogy a kormánypárt politikájának részévé vált a megfélemlítés, az agresszivitás, a nyelvi durvaság, az ellenségeskedő magatartás és mindazok állandó megfélemlítése, akik az ellenzékhez tartoznak. Ludovic Orban azt állította, hogy Liviu Dragnea őt magát is megfenyegette, “a párt egyik alelnökét pedig Dragnea parancsára vizsgálja ki egy olyan állami intézmény, amelynek normális körülmények között nem lenne szabad engedelmeskednie a PSD-nek.” Ezen kívül a Nemzeti Liberális Párt elnöke szerint a kormánypárt az üzleti szférával, a multinacionális cégekkel és a bankokkal szemben is ellenséges magatartást tanúsít. Mihai Goţiu, a Mentsétek meg Romániát Szövetség szenátora szerda este jelentette be, hogy rendőrségi panaszt tesz Mirel Palada ellen, miután a volt kormányszóvivő a B1Tv vitaműsorának szünetében ököllel megütötte őt. Goţiu csütörtökön közölte, hogy törvényszéki orvostani vizsgálatot végezetett, amely során megállapítást nyert a fizikai bántalmazás ténye. agerpres; Transindex.ro

VISSZASZOLGÁLTATÁST VIZSGÁLTATNÁ FELÜL PASCAN – PISZKÁLJÁK A MAROSVÁSÁRHELYI ISKOLÁT
Az egykori II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Gimnázium marosvásárhelyi épületei 2004-es visszaszolgáltatásának felülvizsgálatát kezdeményezte Marius Pascan, a Népi Mozgalom Párt (PMP) Maros megyei képviselője, Maros megye volt prefektusa.
A parlamenti ellenzék soraiba tartozó képviselő csütörtöki sajtótájékoztatójáról az Agerpres hírügynökség számolt be.
Marius Pascan kijelentette: Lucian Goga prefektust és Dorin Florea polgármestert kérte a római katolikus egyház javára történt restitúció felülvizsgálati kérelmének benyújtására, ugyanis az általuk vezetett intézmények illetékesek fellépni az ügyben.
A képviselő a korrupcióellenes ügyészség (DNA) álláspontjára hivatkozott, mely egy 2014-ben tett feljelentés alapján megállapította, hogy a restitúciós bizottság 2004-ben törvénytelenül juttatta vissza a marosvásárhelyi iskolaépületeket a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekségnek, de a DNA azt is hozzátette, hogy az ügy elévült, ezért a restitúciós bizottság tagjai már nem vonhatók felelősségre.
Az egykori II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Gimnázium főépületében ma a Marosvásárhely román tannyelvű elitiskolájának számító Unirea Főgimnázium, melléképületében pedig a múlt héten megszüntetett, és a Bolyai Farkas Gimnázium jogi ernyője alá utalt Római Katolikus Gimnázium osztályai működnek. A Római Katolikus Státus Alapítvány – az épület gondnokságával megbízott egyházi alapítvány – múlt szombati közleményében arra emlékeztetett, hogy az iskolákat fenntartó marosvásárhelyi polgármesteri hivatallal 2014-ben kötött bérleti szerződés kitér arra, hogy az épületegyüttesben katolikus iskolának is működnie kell. „Ha nem működhet, abban az esetben az önkormányzattal kötött bérleti szerződés hatályát veszíti, ami senkinek nem állhat érdekében” – állt a közleményben.
Marius Pascan sajtótájékoztatóján arról igyekezett meggyőzni az újságírókat, hogy a Római Katolikus Státus Alapítvány tulajdonképpen állami vagyont kezel. Szerinte azért nem kellett volna visszaszolgáltatni az egyháznak az iskolaépületeket, mert az egyház soha nem volt tulajdonosa ezeknek. A II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Gimnázium épületeinek a visszaszolgáltatását a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal is megtámadta, de ennek a pernek a végén a restitúció törvényességét állapította meg a legfelsőbb bíróság. Erdély.ma

VÁLTOZTATNI CSAK AZ EGYETEMISTÁK TUDNÁNAK – GYŰLÖLETSZÍTÁS A HATALOMÉRT
Kihasználva a 28. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktáborban való jelenlétét, az egyre erősödő magyarellenes hisztériáról, annak hátteréről és céljairól, semlegesítésének lehetőségeiről, valamint a magyar–román kapcsolatok jövőjéről faggattuk dr. Valentin Stant, a Bukaresti Egyetem Történelem Karának professzorát.
– Tanár úr, mi a véleménye a Romániában dühöngő magyarellenes hisztériáról?
– Ha a kérdés március 15-nek a romániai magyarság hivatalos ünnepévé történő nyilvánításával kapcsolatos tárgyalások miatt kialakult helyzetre vonatkozik, akkor véleményem szerint ez a téma túl volt lihegve bizonyos román körök által.
– Kik tartoznak ezekhez a körökhöz?
– Amikor köröket említettem, nem szervezett csoportokra gondoltam, hanem az ország lakosságának különböző rétegekhez tartozó tagjaira, akik olvasmányaik vagy az iskolában hallottak hatására a magyar veszély hangoztatói lettek. Az emberek ugyanis a mindenkori társadalom termékei, úgy viselkednek, miképp alakították őket. Ha pedig különböző eszközökkel folyamatosan azt sulykolják beléjük, hogy a magyarok csúfot űznek a székelyföldi románokból, és el akarják szakítani Erdélyt, akkor előbb-utóbb magyargyűlölővé válnak. Nem az egyének hibásak tehát ezért, hanem az a rendszer, mely ilyenné tette őket.
– Meg vagyok győződve, hogy napjainkban a Securitate utódjai, vagyis a román titkosszolgálatok gerjesztik a gyűlöletet, az viszont számomra is talány, hogy ezt miért teszik, hiszen mindkét nemzetnek kára származik belőle. Ön erről miként vélekedik?
– Tudni kell, hogy Ceauşescu titkosrendőrsége az elveivel együtt beépült a jelenlegi román politikai elitbe, és meghatározza annak gondolkozásmódját. Számunkra azonban nem ők jelentik a legnagyobb veszélyt, hanem az általuk félrevezetett és állandó félelemben tartott polgárok. Vélt vagy valós vészhelyzetben ugyanis az emberek összezárnak a vezetőjük körül, és vakon végrehajtják annak utasításait. A hatalmat megszerezni és megtartani vágyó politikusok pedig teljes mértékben kihasználják ezt a nyájszellemet, nem gondolván arra, hogy a hazugság szörnyeket szül, melyek bármikor kiszabadulhatnak az ellenőrzés alól.
– Miben látja a legnagyobb bűnüket?
– Megakadályozzák a Romániában élő magyarság és ezen belül a székelység valós gondjainak még a felvetését is, holott egy demokratikus országban ennek jelzése és a parlamentben való megvitatása természetes kellene, hogy legyen. Ezzel szemben románellenesnek bélyegzik azt, aki szólni merészel a magyar közösség vélt vagy valós sérelmeiről. Ráadásul nem csak a párbeszédet utasítják el, hanem a magyar kultúra ápolását, a székely jelképek használatát és székely himnusz eléneklését is ellenséges gesztusként kezelik, annak ellenére, hogy ezek az ország kulturális kincsét gazdagítják. Amíg viszont ez történik, nem várhatjuk el, hogy Romániában a magyarok otthon érezzék magukat.
– Milyennek ítéli a magyar–román kapcsolatok jövőjét, beleértve az erdélyi magyarsághoz való viszonyulás alakulását is?
– Sajnos, ebben a tekintetben nagyon borúlátó vagyok, mert jó irányba mutató drámai fordulat szerintem a közeljövőben nem fog bekövetkezni.
– Borúlátását mi indokolja?
– A már említett okokból a mindenkori román elit átörökíti, szítja és élteti a magyarellenességet. Ennek érdekében pedig a hazugságoktól sem riadnak vissza. Így például letagadják még az Erdély Romániához történő csatolását kinyilvánító gyulafehérvári kiáltvány 3. pontját is, mely többek között kimondja az erdélyi magyarok teljes nemzeti szabadságát. Ugyanakkor titokban tartják a Románia által 1919-ben aláírt kisebbségi szerződést, melynek egyik cikkelye a szászok és székelyek autonómiájának a kötelező biztosításáról rendelkezik. Pedig erre azért volt szükség, hogy a nagyhatalmak jóváhagyják Erdély Romániához történő tartozását. Szomorú, sőt tragikus tények ezek, mert ameddig az iskolai programot hazugságok jegyében állítják össze, és a tankönyveket az uszítás szellemében szerkesztik, nincs esély a változásra. Ehhez ugyanis a történelmi ferdítések kiigazítása, az előítéletek megszüntetése, valamint őszinte párbeszéd szükségeltetik.
– Mi, magyarok mit tehetnénk annak érdekében, hogy megváltoztassuk ezt a helyzetet?
– A fiatalokra, konkrétan az egyetemistákra kell alapozni, mert őket még nem fertőzték meg olyan mértékben a hazugságok és az előítéletek, hogy ne tudnának ezeken felülkerekedni. Ezért rájuk kell bízni a párbeszédet, melyet azonban a magyar diákoknak kell kezdeményezniük, mert román társaik nem érzékelik az őket emésztő gondokat.
Bedő Zoltán / Székely Hírmondó; Erdély.ma

Közös román–magyar–görög–bolgár tiltakozás (Ukrán oktatási törvény)
A román, a magyar, a görög és a bolgár külügyminiszter közös levélben fordult az Európa Tanács (ET) főtitkárához, illetve az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) kisebbségügyi főbiztosához az új ukrán oktatási törvény ügyében – közölte a bukaresti külügyminisztérium tegnap.
Teodor Melescanu, Szijjártó Péter, Nikosz Kociasz és Ekaterina Zaharieva csalódottságának és aggodalmának adott hangot az ukrán parlament által szeptember ötödikén elfogadott, a kisebbségek anyanyelvű oktatását korlátozó jogszabály miatt. Thorbjorn Jagland ET-főtitkárnak és Lamberto Zannier kisebbségügyi főbiztosnak címzett, Pavlo Klimkin ukrán külügyminiszternek is megküldött levelükben jelezték, hogy kiemelt jelentőséget tulajdonítanak a kisebbségi jogok érvényesítésének, és felkérték az ukrán hatóságokat, hogy az együttműködés szellemében keressenek megoldást, tegyenek meg mindent a vonatkozó nemzetközi szabványok betartása érdekében. A négy külügyminiszter szerint az ET-nek és az EBESZ-nek minden rendelkezésére álló eszközét latba kell vetnie annak érdekében, hogy az ukrán oktatási törvénybe beépített korlátozások ne akadályozzák a nemzeti kisebbségek megfelelő védelmét. A bukaresti külügyminisztérium felidézte: a kétoldalú kapcsolatokban következetesen jelezte Kijevnek, hogy fontosak számára az Ukrajnában élő románok jogai. Ebben a vonatkozásban a román fél alapvető kérdésnek tartja, hogy a román kisebbség anyanyelvű oktatási jogai vala-mennyi oktatási szinten érvényesüljenek. Románia partnereivel együtt kész támogatni az ukrán törvényhozási, intézményi és gazdasági reformokat – zárul a bukaresti külügyi közlemény. Ellenzik a kijevi magyarok A Magyarok Kijevi Egyesülete írásos beadvánnyal fordult Petro Porosenko ukrán elnökhöz, a múlt héten elfogadott új oktatási törvény megvétózását kérve tőle – tájékoztatta az MTI-t Petneházy Gyula, az egyesület elnöke. Tóth Mihály, az Ukrán Nemzeti Tudományos Akadémia Koreckij Állam- és Jogtudományi Intézetének tudományos főmunkatársa tegnap rámutatott: a Kijevben élő magyarok az eddigi oktatási rendszerben tanultak, Kárpátalján magyar nyelvű oktatásban részesültek az általános és a középiskolában, s mindez nem jelentetett akadályt számukra abban, hogy elsajátítsák az ukrán nyelvet, valamint képesek voltak felsőoktatási intézményben diplomát szerezni. A kijevi magyaroknak nem okozott gondot az érvényesülés az ukrán társadalomban – hangsúlyozta a szakértő. Kiemelte: a jövőben az jelentene előrelépést a magyar kisebbség számára Ukrajnában, ha az ukránnyelv-tanítást az igényeikhez igazítanák, továbbá az, ha továbbra is lehetőséget biztosítanának számukra arra, hogy anyanyelvükön felvételizzenek felsőoktatási intézményekbe. Az ukrán fővárosban mintegy 400 magyar nemzetiségű ukrán állampolgár él, a Magyarok Kijevi egyesületének pedig 150 tagja van. Veszélyben a nemzeti kisebbségek A szeptember 5-én Kijevben elfogadott ukrán oktatási törvény ellentmond Ukrajna saját alkotmányának és számos törvényének, szembemegy a nemzetközi normákkal és egyezményekkel, veszélyezteti a nemzeti és nyelvi kisebbségek puszta létezését – jelentette ki Gál Kinga, a Fidesz–KDNP európai parlamenti képviselője Strasbourgban az Európai Parlament Kisebbségi Munkacsoportjának tegnapi ülésén. A képviselő elmondta, az anyanyelvhasználat az identitás és kultúra megőrzésének legalapvetőbb feltétele. Ennek korlátozása az érintett közösségek mindennapi létét lehetetleníti el. Minden eszközt fel kell használni annak érdekében, hogy a törvénytervezet ne léphessen életbe, „hiszen a szerzett jogok elvétele visszafordíthatatlan károkkal jár a kisebbségi közösségek számára” – fogalmazott. A munkacsoport társelnökei Petro Porosenko ukrán elnöknek küldött nyílt levélben fejezték ki tiltakozásukat. Létkérdés a nyelvhasználat Az ukrán parlament által már elfogadott oktatási törvény célja az anyanyelvű oktatási rendszer felszámolása és az államnyelvű rendszer bevezetése – mondta a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézetének tudományos főmunkatársa az M1 aktuális csatornán tegnap. Fedinec Csilla arról beszélt, hogy Ukrajnában az elmúlt 26 évben sikertelenek voltak a kisebbségek körében az államnyelv elsajátítására tett kísérletek. Hiába tették kötelezővé például a főiskolai és az egyetemi felvételihez az ukrán nyelvű emelt szintű érettségit, ezt sokan meg sem próbálják a magyar iskolát végzettek közül, mert nagyon nehéz. A szakértő szólt arról is, hogy Ukrajnában mintegy 3,8 millió diák tanul 17 ezer oktatási intézményben. Ezeknek 90 százalékában ukránul tanítanak, több mint kilenc százalékban oroszul és kevesebb mint egy százalékban egyéb kisebbségi nyelven folyik az oktatás. Az ehhez az egy százalékhoz tartozó embereknek azonban, így a magyaroknak is, létkérdés a nyelvhasználat – tette hozzá. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Évértékelő Sebestyén Csaba RMGE-elnökkel
Bízik a gazdatársadalom életképességében
A legutóbbi Magyar–magyar Gazdatalálkozó alkalmával Sebestyén Csaba RMGE-országos elnökkel, parlamenti képviselővel ismét megejtettük a szokásos mezőgazdasági, gazdálkodási évértékelőt.
– Elnök úr, milyen előnnyel jár, hogy az RMGE-országos elnöke egyben parlamenti képviselő is?
– Ha jól emlékszem, tavaly ott fejeztük be a beszélgetést, hogy azt kérdezte: létezik-e egyezség a gazdaszövetség és az érdekvédelmi szövetség között a gazdák parlamenti képviseletének a biztosítására? Erre azt válaszoltam: most már jó az együttműködés az RMDSZ és közöttünk. Sajnos, nem tudtak biztos bejutó helyet felajánlani, ezért Hargita megye RMDSZ-es listáján az V. helyről indultam. A legoptimistább várakozások sem jósoltak százszázalékos sikert, de úgy látszik, nagyon fontos volt az RMDSZ felismerése, miszerint a gazdatársadalomra szükség van, hiszen az RMDSZ-nek ez a legnagyobb szavazóbázisa. Ennek a fontosságát a gazdák is érezték, ezért a decemberi szavazáson sokkal többen vettek részt, az előző évekhez viszonyítva két képviselővel több jutott be a megyei listánkról. Ezúttal a gazdák úgy érezték, fontos, hogy a képviselőjük bejusson, tehát többen elmentek szavazni. Sokszor hangsúlyoztam, hogy a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete nem politizál, viszont azt sem engedhetjük meg, hogy az egyik legrégebbi gazdaszervezet kimaradjon a mezőgazdaságra vonatkozó döntésekből. Ezt csakis akkor tehetjük sikerrel, ha állandóan a törvényhozásban vannak a képviselőink.
– Az RMDSZ-frakcióban önön kívül van-e még olyan személy, akinek a fő tevékenységi területe a gazdálkodás, annak az érdekvédelme?
– A szatmárnémeti Magyar Lóránt állatorvosi egyetemet végzett, de nem dolgozott a mezőgazdaságban. Mindketten a Mezőgazdasági Szakbizottságban tevékenykedünk. Ő inkább az uniós pályázatokkal foglalkozik, hiszen azelőtt is azon a területen dolgozott. Magam inkább a kisgazdaságok, a termelési problémák területén munkálkodom, ezért jól kiegészítjük egymást. Hogy mit tudunk bevinni a törvényekbe, illetve mit hajtanak belőlük végre, az két dolog, hiszen a magyar gazdák igazi megsegítése az lenne, ha kormányon lennénk. Mert onnan lehet igazán olyan konstrukciókat kiépíteni, amelyek nemcsak a terményeknek az előállítását, hanem az értékesítését is előmozdítanák. A mezőgazdasági törvényekbe is megpróbálunk sok olyan elemet bevinni, ami érinti a gazdákat. Abban a reményben tesszük, hogy a kormány is kidolgozza hozzájuk a megfelelő alkalmazási metodológiát. A szakbizottságban elmondtuk a termőföld adás-vételének, a termény raktározásának, a kártérítéseknek a problematikáját. Mert ugye, azzal érvelnek: a vadállatokat nem lehet az erdőben tartani. Valóban, de az általuk okozott károknak a térítési összegeit le kell utalni a megyei tanácsoknak, amelyek sokkal operatívabban tudják azt eljuttatni a gazdákhoz. Azoknak a termékkiesés pótlása, vagyis a kártérítés összegének a megszerzése a fontos. Ha ugyanis a kormánytól a kárpótlást két hónap késéssel kapják meg, azt talán már fel sem tudják hatékonyan használni, mert lekéstek a jövő évi termés előkészítéséről.
– Az elmúlt évben hogyan alakult a magyar gazdatársadalom?
– Sajnos, elég rossz irányúnak tartom, amiben én is ludasnak érzem magam, hiszen a bukaresti elfoglaltságaim miatt nem tudok a gazdákkal, így a problémáikkal sem folyamatos kapcsolatban lenni. Ezért is örvendek a jelenlegi konferencián való részvételnek, hiszen itt közvetlen kapcsolatba karültem a gazdálkodókkal, testközelből ismerkedhettem a gondjaikkal.
– Az ön távollétében ifj. Zágoni Szabó András ügyvezető elnök tartja a gazdákkal a kapcsolatot?
– Természetesen, igen, csakhogy az nem én vagyok. Ha valakinek a közvetítésével érkeznek az üzenetek, azok valahol sérülhetnek. Az ügyvezető elnök végzi a munkáját, három alkalmazottam van, de jól együttműködünk azzal a falugazdásszal is, akit az RMGE a Magyar Földművelődési Minisztériumtól kapott. Tehát vannak kapcsolattartóink, csak az időhiányom miatt, még azt nem tudom, hogyan szervezzem meg hatékonyabban a gazdákkal való kapcsolattartást. A tény, hogy az RMGE konferenciájára sokan eljönnek, az számomra két dolgot bizonyít: bíznak a Romániai Magyar Gazdák Egyesületében, ezért amikor megszólítjuk, eljönnek a rendezvényeinkre. A másik, hogy a gazdákat érdekli a saját sorsuk. Ha ez így van, azt jelenti, van remény a gazdatársadalom sorsának a jobbra fordulására. Bízom abban, hogy megszűnnek a krízisek, az alacsony felvásárlási árak, hiszen enni mindig kell. Ezt a gazda is tudja, ezért folyamatosan termel, tehát van esély munkájának az elismerésére is. Bizakodó vagyok, mert látom, a gazdálkodóink részt vesznek az uniós támogatásokban, megpróbálják megszerezni a legmagasabb támogatást, mert bővíteni kívánják a termelést. Természetesen, olyan akadályok is adódhatnak, hogy valaki nem tudja eladni a terményét vagy nincs elegendő pénze a gazdaság működtetéséhez, a bővítéséhez. Az ilyen jellegű akadályokat azonban lassan leküzdik, mert egyre több tapasztalatot szereznek a gazdálkodásban, illetve a krízishelyzetekhez való alkalmazkodásban.
Gyarapodó falugazdász csapat
– Erdélyi szinten hány magyar falugazdász tevékenykedik?
– Tudtommal több mint 10, közülük az RMGE 4-et foglalkoztat, egyet Aradon, egyet Temesváron, kettőt a Székelyföldön. A konferencián mondta dr. Torda Márta osztályvezető asszony, hogy a közeljövőben a falugazdászok száma a többszörösére emelkedhet. Én azt javasoltam, hogy a falugazdászok teljesítményét szakmailag is próbáljuk meg maximalizálni, hiszen nem mindegy, hány gazdálkodót szolgál egy-egy falugazdász. Vagyis, 15-20 tagú gazdacsoportot vagy egy százéves hagyománnyal rendelkező szervezetet szolgál-e? A minisztériumnak szűrőszerepet kellene játszania, hogy a kinevezett szakemberek tényleg falugazdászként működjenek, ne hatósági munkát végezzenek, hanem mindenben a gazdálkodókat segítsék. Ha sikerülne a remélt 60 körüli falugazdászt alkalmaznunk, az RMGE 14 megyéjében megyénként 4-5 szakembert jelentene, ami óriási lendületet adhatna a gazdálkodásnak. Ez arra is jó lenne, hogy kellőképpen felkészülhessünk az agrárkamarai választásokra. Most ugyanis ismét napirendre került a gazdák által megválasztott agrárkamara hivatalba lépése. Az RMGE jól tudja mozgósítani a tagjait, ezért megtörténhet, hogy lesznek olyan megyei agrárkamarák, amelyeket az RMGE által küldött emberek fognak irányítani. Akkor ez kiegészíti a megyénként 3-4 embernek a tevékenységét. Én mindig azt mondtam: a szakmai szervezeteknek bírálniuk, nem végezniük kell a szaktanácsadást, csakhogy jobb hiányában magunk is végeztük azt.
– Lát-e olyan tendenciát, miszerint a jelenlegi hatalom a reális agrárkamarákat akarná legalizálni?
– Az eddigi tendenciák, de a kormány is kinyilatkoztatta, hogy centralizálni akarnak. Azzal, hogy hozzácsapták a kamarákat a kormány kihelyezett mezőgazdasági igazgatóságaihoz, úgy érzem, hogy centralizáltak. Létezik ugyan egy kormánystratégia a decentralizációról, ami egy bővített mondatot tartalmaz a mezőgazdaságról: meg kellene vizsgálni a lehetőségét, visszaállítani azt, amit az agrárkamarák ügyében elrontottak ezelőtt két évvel. Tehát már belátták, hogy butaság volt megszüntetni a választott agrárkamarákat, illetve ma Romániában hivatalosan senki nem foglalkozik szaktanácsadással. Azt manapság pályázatíró cégek végzik, de nem a gazdák felvilágosítása, hanem a pályázatok sikerre vitele céljából. Ezt nem kell elítélni, mert ha ők nem tennék, még ennyi sem lenne.
– Van-e reális esélye a választott vezetőséggel működő agrárkamarák visszaállítására?
– Én reménykedem, hiszen oda nem csak a kormány tehet be pénzt, kinyilatkozva, hogy négy évig finanszírozza, illetve olyan jogosultságokat ad át, mint a mezőgazdasági forgalomból kivont területeknek az illetékét ezután a Kamaráknak kell befizetni, ugyanakkor a növényvédő, illetve vetőmagvizsgáló állomásokat is átadná nekik. A bevételekből a Kamarák önmagukat finanszírozhatják, tanfolyamokat tarthatnak. Most változott a törvény, miszerint a helyi önkormányzatok is tehetnek be pénzt, támogathatják. Mindez reményt ad a választott vezetőségű agrárkamarák létrehozásához, működtetéséhez, ahol egy-két polgármester megfizethet egy-egy szakembert.
– Mi a véleménye az idei Magyar–magyar Gazdatalálkozóról?
– Egyik szemem sír, a másik nevet, mert ugye, 18 évet öregedtünk, másrészt viszont a résztvevők nagy száma azt bizonyítja: az emberek bíznak az RMDSZ-ben és az RMGE-ben. Mindenki tapasztalhatta az előrelépést, hiszen színes tájékoztató anyagokat adtak a résztvevőknek, korszerű feltételek között szervezték meg a konferenciát. Ugyanakkor sikerült megtalálni azokat a témákat, amelyek foglalkoztatják, érdeklik a gazdatársadalmat. Tavaly a vízhiányról beszéltünk, idén az innováció volt a központi téma. Ha mindig sikerül olyan témát találni, ami érdekli az embereket, biztosított a siker.
– Köszönöm szépen a beszélgetést.
– Én köszönöm a lehetőséget.
Balta János / Nyugati Jelen (Arad)

Az aradi zsidóság elmúlt háromszáz éve
A fenti címmel nyílt tematikus kiállítás az Arad Megyei Tanács székhelyén, a Corneliu Coposu u. 22. szám alatt, az épület első emeletén abból az alkalomból, hogy három évszázad telt el azóta, hogy Aradon zsidó közösséget jegyeznek.
A kiállításon aradi zsidó családoktól származó személyes tárgyak láthatók: családi fotók, személyes iratok, hivatalos papírok, levelek stb.
Az Arad Megyei Múzeum Az aradi zsidó közösség elnevezésű kollekciójának darabjait 1993–2005 között aradi zsidók adományozták az intézménynek, mint pl. Braun Margit, dr. Hatschek Pál és Terézia, Seidner Ioan és Steinberg Margareta, Arnstein Andor, dr. Nagy Ștefan, Stein Ștefan, Ruppert család, Stern Ileana, Stern Nicolae, Weisz Klára, Bremmer Éva, Rosenberg Rozália, Toma Else.
A megyei tanács épületében lévő kiállítás – melynek megnyitóján jelen volt Izrael romániai nagykövete, Tamar Samash – szeptember 24-ig látogatható hétfőtől péntekig 9–16 óra között.
Takáts D. Ágnes / Nyugati Jelen (Arad)

Visszavennék a marosvásárhelyi római katolikus iskola épületét
Az egykori II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Gimnázium marosvásárhelyi épületei 2004-es visszaszolgáltatásának a felülvizsgálatát javasolta Marius Pascan, a Népi Mozgalom Párt (PMP) Maros megyei képviselője, Maros megye volt prefektusa.
A képviselő csütörtöki sajtótájékoztatóján kijelentette: Lucian Goga prefektust és Dorin Florea polgármestert kérte a római katolikus egyház javára történt restitúció felülvizsgálati kérelmének a benyújtására, ugyanis az általuk vezetett intézmények illetékesek fellépni az ügyben.
A képviselő a korrupcióellenes ügyészség álláspontjára hivatkozott, mely egy 2014-ben tett feljelentés alapján megállapította, hogy a restitúciós bizottság 2004-ben törvénytelenül juttatta vissza a marosvásárhelyi iskolaépületeket a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekségnek, de a DNA azt is hozzátette: az ügy elévült, ezért a restitúciós bizottság tagjai már nem vonhatók felelősségre.
Az egykori II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Gimnázium főépületében ma a Marosvásárhely román tannyelvű elitiskolájának számító Unirea Főgimnázium, melléképületében pedig a múlt héten megszüntetett, és a Bolyai Farkas Gimnázium jogi ernyője alá utalt Római Katolikus Gimnázium osztályai működnek. A Római Katolikus Státus Alapítvány - az épület gondnokságával megbízott egyházi alapítvány - múlt szombati közleményében arra emlékeztetett, az iskolákat fenntartó marosvásárhelyi polgármesteri hivatallal 2014-ben kötött bérleti szerződés kitér arra, hogy az épületegyüttesben katolikus iskolának is működnie kell. "Ha nem működhet, abban az esetben az önkormányzattal kötött bérleti szerződés hatályát veszíti, ami senkinek nem állhat érdekében" - állt a közleményben.
Marius Pascan a sajtótájékoztatóján arról igyekezett meggyőzni az újságírókat, hogy a Római Katolikus Státus Alapítvány tulajdonképpen állami vagyont kezel. Szerinte azért nem kellett volna visszaszolgáltatni az egyháznak az iskolaépületeket, mert az egyház soha nem volt tulajdonosa ezeknek.
A II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Gimnázium épületeinek a visszaszolgáltatását a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal is megtámadta, de ennek a pernek a végén a restitúció törvényességét állapította meg a legfelső bíróság.
MTI; Szabadság (Kolozsvár)

Energiadrágulási hullámok uralják ezt az évet Romániában
Az Országos Statisztikai Intézet (INS) friss jelentése tükrözi az év első hét hónapjában jegyzett termelési jövedelmeket az informatika, a kereskedelem, az építőipar és a szolgáltatások terén, az egy évvel korábbi hasonló időszakhoz képest. Mindezeket befolyásolta az energiahordozók árának idei emelkedése. A Capital gazdasági hetilap kielemezte a 2017-ben eddig bekövetkezett és ezután folytatódó fogyasztói drágulásokat a villanyáram, a földgáz és az üzemanyagok esetében: az idén törvényes teret kapott a szabadpiacon a forgalmazó megválasztása, azonban ez a lehetőség inkább a téli hónapokban fog érvényesülni. Az Országos Energiaszabályozó Hatóság (ANRE) elnökének véleménye szerint ebben közrejátszik a lakosság idegenkedése a váltástól, az ismeretlenre történő „átnyergeléstől” – még ha előnyösebbnek is tűnik az új szolgáltató. Ugyanakkor csak a hideg évszak második felében érződik majd meg igazán a háztartási zsebeken a számlák valós „súlya”.
9%-kal több megy el üzemanyagra
Az év elején megvalósított árcsökkentéseket (7 cent/literrel az üzemanyagok luxusadójának törlésével, az áfa 20%-ról 19%-ra való változtatásával) a bukaresti hatalom most „átköltött” formában tálalta. Mihai Tudose miniszterelnök a nemrég bejelentett luxusadó-visszahelyezést azzal indokolta, hogy az üzemanyag-forgalmazók nem engedtek áraikból akkor, amikor törölték a luxusadót. Ami nem igaz, annak idején bárki tapasztalhatta az ellenkezőjét. Szeptember 15-én és október elsején 16-16 bani/liter drágulás lép életbe a benzin és a gázolaj esetében akkor, ha a forgalmazó cégek nem vállalják át legalább részben a „feltámasztott” luxusadót. A fogyasztóknak ily módon körülbelül 9%-kal kell többet fizetniük.
Az év első hónapjaiban Románia az EU-ban a legolcsóbb benzint és a második legolcsóbb gázolajat volt képes biztosítani, a mostani változás hatására azonban a Romániai Szárazföldi Fuvarozók Országos Egyesülete attól tart, hogy a nemzetközi árufuvarozás Magyarországra és Ausztriába fog átköltözni. Nálunk az országban több mint hat millió állampolgárnak van hajtási engedélye, és több mint hét millió jármű van forgalomban.
14%-kal többe kerül az áram
A villanyáram fogyasztási ára az utóbbi három évben jelentős csökkenésen esett át. Ennek magyarázata: sok szél- és napenergiát hasznosító termelőcég indult be a piacon. A 2014-es 230-240 lej/MWh ár 2015-re a szabadpiacon 150-160 lej/MWh lett, ami kb. 25%-os csökkenést jelent. Szabadság (Kolozsvár)

Fasisztoid ukránok és haladó magyar elvtársaik
A törvény jogfosztó jellege egyértelmű, hiszen szerzett jogaikból akarja kiforgatni a kisebbségeket, eredményeként pedig elsorvadhat az eddig kiépített magyar, román, lengyel és orosz oktatási hálózat, amely eddig az identitás megőrzését biztosította az őshonos közösségek számára. Bárhogy is csűrjük-csavarjuk, az ukrán parlament által múlt héten elfogadott oktatási törvényt nehéz másként meghatározni, mint hogy az fasisztoid, az országban élő nemzeti kisebbségeket alapvetői jogaiktól megfosztó jogszabály. Hiszen a törvény tételesen kimondja, hogy anyanyelvű oktatási intézményként kizárólag az óvodák és az elemi iskolák működhetnek, ötödiktől pedig fokozatosan az ukrán nyelv veszi át az anyanyelv helyét, vagyis egyre több tantárgyat oktatnak az állam nyelvén a kisebbségi diákoknak. A jogszabály mindemellett elvileg egy „nagylelkű” kiskaput is tartalmaz: bizonyos tárgyakat – de nem mindet – valamely EU-tagállam nyelvén is lehet oktatni. A törvény jogfosztó jellege egyértelmű, hiszen szerzett jogaikból akarja kiforgatni a kisebbségeket, eredményeként pedig elsorvadhat az eddig kiépített magyar, román, lengyel és orosz oktatási hálózat, amely eddig az identitás megőrzését biztosította az őshonos közösségek számára. Egyértelmű, hogy a jogszabály első számú célpontja az Ukrajnában élő, több milliós orosz közösség. A kijevi „demokraták” így akarnak bosszút állni azért, mert az ország keleti, többségében orosz ajkú régiói Moszkva hathatós támogatásával fellázadtak a kijevi hatalom ellen. Márpedig mindamellett, hogy kijelentjük: elfogadhatatlan, hogy Moszkva nem csupán beavatkozik az ukrajnai konfliktusba, de minden bizonnyal szítja is azt, azt is le kell szögezni, ugyanúgy elfogadhatatlan, hogy az ukrán kormány és parlament mindezt a kisebbségi jogok sárba tiprásával akarja ellensúlyozni. (Ráadásul ne felejtsük el, hogy az orosz beavatkozás ürügye egy hasonlóan oroszellenes éllel megfogalmazott, ugyancsak az összes kisebbséget hátrányosan érintő, szintúgy fasisztoid szellemiségű nyelvtörvény elfogadása volt). Fölmerülhet persze, hogy a magyar, a román vagy a lengyel közösséggel ellentétben az oroszok jelentős része nem őshonos, hanem a szovjet időkben telepítették be, de ez akkor sem jelenthet megoldást a problémára. Főleg azért, mert a többi kisebbség viszont nagyon is őshonos. Vagyis sem ők, sem pedig a szüleik vagy nagyszüleik nem bevándorlóként érkeztek az általuk lakott területekre, tehát – szemben egyes ukrán kormánytagok kijelentéseivel – nem várható el, hogy a „befogadó” ukrán állam iránti hála és tisztelet jeléül azon igyekezzenek, hogy a lehető leggyorsabban beolvadjanak a többségi társadalomba. Ellenben biztosítani kell számukra a lehetőséget, hogy megőrizzék nemzeti és kulturális identitásukat – márpedig ennek legfőbb záloga az óvodától az egyetemig terjedő anyanyelvű oktatás. Legalábbis ez a jelenlegi elvárás abban a nyugati kultúrközegben, amelyhez Ukrajna csatlakozni akar, és amely többek között nemzetközi szerződések révén is kiköveteli ezen jogok tiszteletben tartását. Nem véletlen, hogy mind Magyarország, mind Románia külügyminisztériuma hivatalosan tiltakozott az oktatási törvény ellen, sőt Budapest odáig ment, hogy egyetlen ukrán kezdeményezést sem támogat a nemzetközi színtéren. Ezért külön bosszantó, de egyben tünetértékű is, hogy még egyes magyar körök sem képesek felfogni, mennyire káros és veszélyes a Kárpátalján élő magyar közösségre a jogszabály. Az egyik „haladó” portál még haladóbb publicistája – aki egy feltörekvő, überhaladó párt, a törvény elleni demonstráción egyébként részt vett Momentum tagja - például értetlenkedik egy sort a szerinte eltúlzott magyar reakció miatt, majd flegmán megjegyzi: nincs miért aggódni, hiszen a továbbiakban két tannyelvű rendszer működik majd, azaz a magyar diákok továbbra is több tárgyat tanulhatnak az anyanyelvükön. Majd azt is képes odavetni: az egynyelvű magyar középiskola konzerválja a kárpátaljai magyarok képzettségének és mobilitásának alacsony szintjét és ebből fakadó munkaerő-piaci hátrányát. A kisebbségi létről a jelek szerint kevés fogalommal bíró publicista és hasonszőrű elvtársai – na meg az ukrán illetékesek – kedvéért ezért ismét csak leszögeznénk: nem véletlen, hogy Erdélyben és a Partiumban foggal-körömmel ragaszkodunk a magyar oktatási intézményekhez, valamint ahhoz, hogy végre minden szinten oktassák idegen nyelvként a románt. Előbbiek biztosítják, hogy a magyar diákok saját kultúrájukban szocializálódjanak, utóbbi pedig azt, hogy valóban hatékonyan, és a mindennapokban használható módon – nem pedig már a kezdetektől a még az anyanyelvű diákok által sem értett irodalmi kifejezések és tájnyelvi elemek útján – sajátítsák el az állam hivatalos nyelvét. Ami természetesen jól felfogott érdekük. Egy vegyes tannyelvű – ahogy Erdélyben mondják, fele apă, fele víz – oktatási rendszerben azonban egyik sem valósulhat meg maradéktalanul, főleg pedig az ukrán nyelv elsajátításához nem járul hozzá. Így a munkaerő-piaci integrációt sem segíti. Igaz, az asszimiláció felé elindíthatja a magyar diákot, akinek egyrészt saját kulturális örökségét sem sikerül maradéktalanul elsajátítania, másrészt – főleg, ha ukrán tanár oktatja őket – bizonyos tantárgyak kapcsán fogalma sincs a magyar kifejezésekről, viszont nem biztos, hogy képes lesz egy merőkanalat vagy tölcsért kérni a boltban, mivel csak irodalmi elemzéseket, esetleg történelmi eseményeket magolt ukránul, a mindennapi tárgyak megnevezését viszont senki sem tanította meg neki. Egyértelmű tehát, hogy a mostani ukrán oktatási törvény nem jó. És nem csupán az ukrajnai magyarok, románok, lengyelek vagy oroszok érdekeivel ellentétes, de az ukránokéval is. Hiszen egy olyan ország, amely ilyen, fasisztoid jogszabályokat fogad el, ne adj’Isten, még alkalmaz is, folyamatosan a lappangó – vagy éppen hogy magas lángon égő – nemzetiségi konfliktusok melegágya marad. És erre a magyar – valamint román és lengyel – diplomáciának nem csupán Kijevet, de Brüsszelt, az összes európai fővárost és természetesen Washingtont is folyamatosan emlékeztetnie kell. Már ha maguktól nem jut eszükbe.
Balogh Levente / Krónika (Kolozsvár)

Mit ér az ember, ha demokrata?
Szeptember 13-án, szerdán a nagyváradi Ady Endre Emlékmúzeumban mutatták be a Lengyel László közgazdász-politológus és Markó Béla költő-politikus beszélgetéseit rögzítő könyvet, amely Engedd hazámat értenem címmel jelent meg a Helikon kiadó gondozásában. A „Mit ér az ember, ha demokrata?” jelmondattal meghirdetett kötetbemutatón Szűcs László és Szabó Ödön beszélgetett a két szerzővel a műről, az őszi kulturális idény megnyitójaként..
Mint elhangzott a „beszélgetős könyv” műfaja egyik féltől sem idegen, hiszen több ilyen jellegű kötetük is megjelent már. A szerdán bemutatott, vaskos kiadvány pikantériáját az adta, hogy a beszélgetőtárs nem csak kérdez, hanem válaszol és néhol vitába is száll Markó Bélával, s sok helyen terjedelemben is egyenlő partnere az alanynak. A tematikát részben előre, részben pedig beszélgetés közben határozták meg.
A kötetbemutató bevezetőjeként, a születésnapját alig néhány nappal azelőtt ünneplő Markó Béla tiszteletére Mátyás Zsolt, a Temesvári Állami Magyar Színház művésze, adta elő Markó Béla Bocsáss meg, Ginsberg című költeményét, amely keményen ráolvasva a kortárs nemzedékre, kiváló előszava volt a később kibontakozó, önkritikát sem mellőző beszélgetésnek.
A kötetben, ahogy a bemutatón folyó beszélgetés során is, szó esett többek közt Erdélyről, nacionalizmusról, a magyar és a román rendszerváltásról, a parlamenti demokráciák kiépítéséről, működtetéséről, majd elapadásáról, a disszidált erdélyiek hontalanságáról, az Európai Unió jövőképéről, Románia és Magyarország jelenlegi helyzetéről Európában, valamint olyan aktuális külpolitikai kérdésekről is, mint az ukrán nyelvtörvény.
A cél az volt, hogy egy ugyanahhoz a generációhoz tartozó magyarországi értelmiségi és erdélyi értelmiségi közösen reflektáljanak az elmúlt több mint negyed évszázad politikai érdekképviseleti megvalósításaira és kudarcaira. „’89-ben ez a nemzedék kapta a legnagyobb jogosultságot arra, hogy végrehajtsa a rendszerváltást, hiszen megvolt hozzá a kellő tapasztalata, ugyanakkor a diktatúra még nem morzsolta föl” – hangsúlyozta Markó Béla.
Mint hozzátette, manapság egyre kevesebben hisznek az olyan tágabb értelemben vett liberális értékekben, mint az egyéni jogok, kollektív jogok, magántulajdon, vagy magánélet, s ennek következtében úgy Magyarországon, mint Romániában fellángolt a nemzetállamiság eszméje – ezért is volt indokolt és aktuális átgondolni és átbeszélni az elmúlt több mint negyed évszázad változásait.
Romániában nem elég erős a demokrácia, ezért továbbra is küzdeni kell olyan jogokért, amelyeket már egyszer kiharcolt a magyarság, Magyarországon pedig a liberális értelmiség azt hitte, hogyha eléggé érvényesítik a demokráciát, az feloldja majd a nemzeti frusztrációt – vélekedett a hibákról Markó Béla. Lengyel László ugyanakkor hiányolta, hogy a magyar értelmiségben nincs erdélyi vita és nincs erdélyi dialógus sem. Beszélt ugyanakkor az erősen polarizálódott magyarországi politikai közéletről is, amelyben a felek konfliktushelyzetben, mindennapos szinten kiátkozzák egymást.
A rendezvény végén a szerzők a helyszínen dedikálták a kötetet. A bemutatott könyv mellett megvásárolhatók voltak még ugyanakkor Lengyel László Új magyar bestiárium és Halott ország című kötetei is.
Sz. G. T / Reggeli Újság (Nagyvárad)

Huszonkét előadás lesz a harmadik FuxFeszten
Október 2–7. között harmadik alkalommal szervezik meg Nagyváradon a FuxFeszt Erdélyi Magyar Hivatásos Bábszínházak Fesztiválját tizenhét társulat részvételével.
Tizenhét társulat huszonkét előadása lesz látható Nagyváradon az október 2–7. között zajló FuxFeszten, jelentette be a fesztivál csütörtöki beharangozó sajtótájékoztatóján Botházy-Daróczi Réka, a házigazda és főszervező Lilliput Bábtársulat vezetője. A fesztiválon a tíz órai előadások az ovisoknak szólnak, a tizenkét órától kezdődő darabok a kisiskolásokat, a tizenhét órától kezdődő produkciók pedig a kamaszokat szólítják meg, és lesznek napok, amikor este nyolc órától is lesznek előadások, amelyekre inkább a felnőtteket várják a szervezők. Az előadások mellett szakmai megbeszélések és a Szabó Attila író, dramaturg, rendező által vezetett műhelymunkák is lesznek a fesztiválon. Mint azt Czvikker Katalin, a Lilliput Bábtársulatot magában foglaló Szigligeti Színház főigazgatója elmondta, a FuxFeszt egy versenyfesztivál, amelyből azonban nem akarják kizárni azokat a társulatokat, amelyek be szeretnének mutatkozni Nagyváradon, de versenyezni nem szeretnének, így a fesztiválnak lesz egy verseny-, és egy versenyen kívüli szekciója is. A versenyprogramban szereplő darabokat a Vadas László, Kozsik Ildikó, Maria Mierlut alkotta szakmai zsűri fogja elbírálni. A menedzser hangsúlyozta: az idei fesztivál nagyra és nemzetközire sikeredett, amelynek legnagyobb, morális hozadéka a már meglévő szakmai kapcsolatok megerősödése és az új kapcsolatok kialakulása lesz.
Nemzetközi felsereglés
Botházy-Daróczi Réka kifejtette: az az idén olyan határon túli bábszínházaknak is bemutatkozási lehetőséget akartak kínálni, amelyeknek sokkal kevesebb lehetőségük van közönség előtt megmutatkozni, ezért is hívták meg a rozsnyói (Szlovákia) Meseszínházat és a szerbiai Vajdasági Magyar Bábszínházat. Ezek mellett természetesen több magyarországi társulat, illetve nyolc erdélyi bábtársulat is fellép a FuxFeszten. Szabó Attila az általa vezetett műhelymunkákról beszélt a sajtótájékoztatón, kifejtve, hogy erre az alapvetően improvizációs játékokon alapüló workshopra a fesztiválon résztvevő társulatok tagjait, munkatársait várja, akikkel esténként egy-két órán át közösen dolgoznak, és az ezekből a műhelymunkákból összeálló végeredményt akár meg is mutathatják majd azoknak, akik a workshopot nézőként szeretnék megtekinteni.
Hagyományok
Hanyecz Debelka Róbert, a Lilliput Társulat leendő társulatvezetője kiemelte azt az immár hagyománynak számító szokást, hogy a társulat a FuxFeszten egy új bemutatóval jelentkezik a versenyprogramon kívül, ami ezúttal a Kispipi és kisréce története lesz, amelynek rendezője és dramaturgja Szabó Attila. Emellett természetesen a versenyben is szerepel a társulat, az idén a Toldi című produkcióval. „Az elmúlt évek tendenciája nálunk az erőteljes nyitás a felnőtt korosztály felé. Anélkül, hogy csorbulna a kínálat, amivel a gyerekekhez szólunk, azt szeretnénk, hogy a felnőtteket és a családokat is meg tudjuk szólítani. A Toldi nagyon jó mérföldköve ennek az útnak” – fogalmazott Hanyecz Debelka Róbert. Lélek Sándor Tibor, aki a társulat művészeti vezetői teendőit veszi át mindaddig, amíg Botházy-Daróczi Réka gyermeknevelési szabadságon lesz, a fesztivál utolsó napjának programjáról beszélt: a nagyszínház nézőterén a díjátadó után a debreceni Vojtina bábszínház mutatja be a A só című, táncos, zenés játékát, majd pedig a pécsi MárkusZinház A repülés története című előadásával zárul a fesztivál. Ugyancsak a zárónapon, de nem a nagyszínházban, hanem a bábszínházban láthatja majd a közönség a váradi román bábtársulatnak Magyar Népmesék című előadását.
Verseny
Kérdésünkre válaszolva Botházy-Daróczi Réka kifejtette: az erdélyi magyar bábtársulatok egy-egy előadással jelentkeztek a versenyprogramba, tehát a szakmai zsűri fogja elbírálni a marosvásárhelyi Ariel, a kolozsvári Puck, a szatmárnémeti Brighella, a nagyváradi Lilliput Bábtársulatok, a temesvári Csíky Gergely Színház és a sepsiszentgyörgyi Cimorák bábtársulatának az előadásait. Az utóbbi társulat A rest legényről című művel szerepel a versenyben. A művészeti vezető hangsúlyozta, hogy az idei fesztiválon tisztelegnek a két évvel ezelőtt elhunyt Nagy Kopeczky Kálmánra, a Cimborák Bábszínház néhai vezetőjére, aki az erdélyi magyar bábjátszás meghatározó személyisége volt. Ezért a fesztivál nyitónapján, október 2-án lesz látható versenyen kívül a Nagy Kopeczy Kálmán által, a saját társulatával megrendezett Benedek Elek, A só című meséje. Továbbá mivel a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház nem hivatásos bábtársulatként működik, ezért ők versenyen kívül mutatkoznak be a FuxFeszten.
Jegy- és bérletárak
A fesztivál előadásaira már a jövő héttől lehet jegyeket vásárolni. Botházy-Daróczy Réka azt ajánlotta, hogy az érdeklődők minél hamarabb vegyék meg jegyeiket, mert sok iskola van, amelyek csoportosan jelentkeznek egy-egy előadásra. Gyerekeknek hét lejbe, felnőtteknek tíz lejbe kerül egy jegy, ez alól kivétel a nagyszínházi program, amelyre felnőttek tizenöt lejért vásárolhatnak jegyet. Ugyanakkor a fesztivál három tetszőlegesen kiválasztott előadására szóló bérletet is lehet váltani húsz lejes áron, és természetesen több bérletet is lehet venni. Czvikker Katalin hangsúlyozta, továbbra is fennáll az a kedvezmény, miszerint, ha bármilyen okból kifolyólag a néző valamelyik előadásra nem tudja érvényesíteni a bérletét, akkor a későbbiekben valamelyik másik nagyváradi fesztivál során felhasználhatja azt. Czvikker Katalin emlékeztetett arra, hogy ebben az évadban lesz Nagyváradon az Erdélyi Hivatásos Táncegyüttesek Találkozója, illetve a jövő évi Festum Varadinum keretében is lesznek vendégelőadások, amelyekre szintén fel lehet használni a most kiváltott bérleteket. Jegyek és bérletek vásárolhatók a színház jegypénztárában hétfőtől péntekig 14-19 órák között, valamint az előadások előtt egy órával, illetve a www.biletmaster.ro honlapról.
Pap István / erdon.ro

„Nem a vérünk, hanem a kultúránk köt össze”
A magyar kormány által finanszírozott, a Magyar Állami Operaház által szervezett Kárpát-Haza OperaTúra keretében csütörtök és péntek este két nagyszerű előadás helyszínéül szolgál(t) a nagyváradi sportcsarnok. A rendezvény romániai partnerszervezete az RMDSZ.
Két kiemelkedő kulturális élményt nyújtó előadással: Erkel Ferenc Hunyadi László operájával, valamint Ronald Hynd- Lehár Ferenc A víg özvegy című balettjével érkeztek a vendégek, két különböző fajsúlyú, de meghatározó élményt nyújtó produkcióval. Már maga az a tény, hogy 420 művésze és munkatársa a Magyar Állami Operaháznak 11 busszal és 12 kamionnyi díszlettel jött, jelezte az események nagyságát és látványosságát, a művészeti színvonalat pedig az operaház brandje biztosította. Nem mellesleg pedig szívmelengető érzést nyújtott az operaelőadás során a színpad fölé kihelyezett nagy méretű magyar címer…
A rendezvényt megelőző sajtótájékoztatón Biró Rozália RMDSZ-es parlamenti képviselő, SZKT-elnök nagyszabásúnak és példaértékűnek nevezte ezt, a Kárpát-medencei magyar közösség számára szervezett turnét, hiszen „olyan két gyöngyszemét a kultúránknak” lehet megízlelni, mely valamennyiünk számára maradandó emléket jelent. Hangsúlyozta: a magyar kormány azon döntése, hogy ezt megfinanszírozza, szimbolizálja azt a ráfigyelést és fontosságot, melyet a határon túl élő magyaroknak tulajdonít. Ugyanakkor a Magyar Állami Operaház teljes nyitottsággal fordul azon térség teljes publikuma felé, amelyet megajándékoz ezen két előadással, hiszen a szórólapok két nyelvűek, illetve az operaelőadást románul és magyarul is feliratozták. „Remélem, hogy a román közösség vezetői, képviselői is érzékelik azt a jelzést, hogy egymásra figyelve és egymást elfogadva kellene szervezzük a kulturális eseményeinket is, és nem csak.”- fogalmazott. Hozzátette: meggyőződése, hogy Erdély-szerte, a Partiumban és a Bánságban is ez a lehetőség, mely a két előadás révén garantált számunkra az együttlétre és együtt szórakozásra, egy olyan keretet nyújt, melynek köszönhetően megerősödve, és ha úgy tetszik, a szürkébb és nehezebb hétköznapokra egy kicsit rákészülve tudják folytatni az érdekképviseli munkát, melyet folytatnak. „Hiszem azt, hogy az az együtt gondolkodás, ami a magyar kormány és az RMDSZ között ebben a körútban is megmutatkozik, illetve kivetül arra is, ami egyébként az egyik mozzanata ezeknek az előadásoknak, és ami az őshonos kisebbségek európai jogait célozza meg, vagyis a Minority SafePack néven ismert aláírásgyűjtés, egy újabb lehetőség, hogy ráébresszen bennünket arra, hogy fel kell emelnünk közösen és sokan a hangunkat, mert így hallhatóbb”- közölte.
Küldetésük
Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója azt emelte ki: az intézmény alapító okiratának számos pontjai közt szerepel, hogy az egész nemzetre kötelesek „szórni” az opera és a balett szépségeit. Erre azonban eddig nem volt mód, viszont az operaház mostani korszerűsítése, mely minimum másfél évig biztosan el fog tartani, esélyt kínál erre a felszabadult potenciálnak köszönhetően. Azon meggyőződésének adott hangot: minden ilyen típusú elképzelés sikerének egyik titka a huzamosságban rejlik, hiszen egy-egy fénykép vagy előadás önmagában nem old meg semmit, viszont a rendszeresség elképesztő erejű, mindig kell tehát tenni valamit a kapocs szorosabbá tételéért. Arról is beszélt: a mostani, 8 állomásos, 16 előadásos túrával az volt az egyik céljuk, hogy legalább 1000-1000 embert el tudjanak érni, ami számításaik szerint egyenértékű azzal, mintha odahaza náluk, az operaházban a látó helyeken telt ház volna, és ezt a határt túllépték úgy, hogy Kolozsváron és Temesváron még vannak gazdára váró jegyek. Nagyvárad különben jól teljesített, hiszen a balettelőadásra már egy héttel előtte elfogytak a belépők. Számszakilag is igazolható tehát, hogy ennek a turnénak volt értelme, noha az ára nem térül meg.
Az előadásokon ajándékzsákokat osztottak ki, benne műsorfüzettel, egy CD-vel, ami egy 2012. január 1-jei, az Alaptörvény megünneplésére szervezett operaházi előadásnak a felvételét tartalmazza, melyből kiderül, hogy „nem a vérünk az, hanem a kultúránk ami köt össze bennünket”, egy, 2 magyar animációs filmet rögzítő DVD-vel, és egy gazdagon illusztrált könyvvel, mely az operajátszás és a Magyar Operaház történetéről szól, és egy kitűzővel.
Lelkesítő
Az Erdon.ro arra vonatkozó kérdésére, hogy miért pont ez a két előadás lett kiválasztva, Ókovács Szilveszter azt válaszolta: a Kolozsvári Magyar Állami Opera, mint a világ egyetlen határon túl játszó magyar operatársulata, elég sok művet a repertoárján tart, tehát ha arra mennek rá, hogy mit nem, akkor nem biztos, hogy olyan operát tudtak volna elhozni, amit olyan tömeges érdeklődés övez, mint a Hunyadi Lászlót. Ezért, és abból kiindulva, hogy azért ez a turné „a magyar kultúra talaján álló látogatás”, úgy gondolták: két olyan népszerű, de egymással úgymond ellentétes művet hoznak el, amiből az egyik komolyabb, a másik pedig könnyebb műfajú. Az egyik az első nagy nemzeti romantikus operánk legyen, mely a történelmünkből ihletődött, a másik pedig egy kicsit nemzetközibb ennél, de azért fantasztikus magyar szöveggel, mely egy elképzelt világban játszódik. Az egyik a reformkorból nőjön ki, a másik meg egy másik magyar felívelő korszaknak, a dualizmusnak legyen a terméke, melyek egyaránt a Kárpát-medencében élő összes magyarra lelkesítő hatással vannak.
Ciucur Losonczi Antonius / erdon.ro

KISEBBSÉGBEN: Az erdélyi magyar oktatás néhány jellegzetessége (2.)
3. Rögtönzés – törvénynek álcázva
Térjünk vissza a törvényes keret alakulásához. 1995-ben megjelent a 84-es számú, új tanügyi törvény. Ebben a XII. Fejezet a kisebbségi oktatás romániai lehetőségeit és tiltásait foglalja össze nyolc cikkelyben. Érdekes, hogy csak egy kisebbségi oktatással foglalkozó cikkellyel tartalmaz többet, mint az 1924-es tanügyi törvény. A tiltó intézkedések nagyjából megegyeznek a „nagyobb testvér” elképzeléseivel. Volt egy olyan kitétele is (a 122-es cikkely), amely nem engedélyezte, hogy a magyar nyelvű szakoktatásban a megfelelő szaktantárgyakat magyarul tanítsák. A tiltás látszólag egy akármilyen adminisztratív intézkedésnek is tűnhet. Azonban többről van szó, mert a szakközépiskolákban, a törvénykezés értelmében, a tantárgyak 60-70%-át, a szakiskolákban pedig a 75-80%-át tanították egy ideig románul. Ez a magyar közösségben azért is rossz vért szült, mert az utolsó rendszerváltozás előtti törvényben ez a tiltás nem szerepelt. A teljes igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az 1978-as tanügyi törvénytervezetben benne volt a tiltás, csak emiatt Csíkszeredában és az Székelyudvarhelyen zavargások támadtak, mire a pártvezér azonnal „népgyűléseket” szervezett a két székely városban és elmondta, hogy mindez puszta rágalom. A kisebbségi jogokat nemhogy megnyirbálnák, sőt, ellenkezőleg, kiteljesítik azokat. Így aztán a törvénytervezet, akarva-akaratlan, változott és az immár új törvény előírásai értelmében, a szakoktatásban a szaktárgyakat 1990-ig magyarul tanították.
A törvény javunkra történő módosítására 1997-ben nyílt alkalom, amikor az RMDSZ kormányon volt és ennél fogva a saját és általában a magyarság tekintélye is megnőtt. A 36-os Sürgősségi Kormányrendelet (a továbbiakban SK) kikényszerítette ennek a cikkelynek a megváltoztatását. Hozzátesszük mindjárt, hogy az SK egész törvénykezési csomagot bocsátott a romániai tanügy rendelkezésére. Megtámogatta az iskolák önálló törekvéseit. A tanítóképzés átkerült a felsőoktatásba, de a középfokú képzésben is megmaradt. Ebből problémák/feszültségek is adódtak. Mint pl. tanárok lesznek-e azok, akik a felsőfokú tanító képzőt végzik, annak ellenére, hogy elemiben tanítanak? Több fizetést kapnak-e? Az SK átfogó curriculáris reformot szorgalmazott. A szakemberek ki is dolgozták azt. Az 1998-ban napvilágot látott új Országos Curriculum olyan fogalmakat vezetett be az oktatásba, amelyekről addig csak Románia határain kívül hallottunk. Példának okáért a tanmenetet törzsanyagra, fakultatív és opcionális órákra bontotta, műveltségi területek szerint rendszerezett. A pedagógust önálló munkára ösztönözte.
A romániai törvénykezés értelmében a sürgősségi kormányrendeletek kibocsátásukkal egyidőben hatályba is lépnek, de utólag a Parlament vagy elfogadja az azokban foglaltakat, és ily módon törvény válik belőlük, vagy visszautasítja, és ezáltal azok hatályukat vesztik. Esetünkben a Parlament rábólintott az SK-ra és ezáltal megszületett az alaptörvény módosítására hivatott 151/1999-es Törvény. (Megjelent a Monitorul Oficial (Hivatalos Közlöny) 370/1999.08.03.).
A kétezres évek első évtizedének oktatási törvénykezéséből a268/2003-as Törvényt emelem ki, mert az több oktatás szervezési gyakorlatot változtatott meg. (Megjelent a Monitorul Oficial (HIvatalos Közlöny) 430/2003 június 19-i számában.). Az óvodák nagycsoportja számára az intézmény látogatását kötelezővé tette. Bevezette az általános és kötelező tíz osztályos oktatást. A szak- és inasiskolák helyett egységes, ú.n. ipariskolák szervezését írta elő és azokat behelyezte a középiskolai rendszerbe. Eszerint az az ipariskolás, aki elvégezte a IX—X. osztályt, első kategóriás szakismeretekkel és oklevéllel rendelkezik majd. Ha úgy dönt, hogy folytatja tanulmányait, egy kiegészítő év elvégzése után, amely a második kategória megszerzését jelenti, választhat: - vagy elméleti vagy pedig szakközépiskolában látogathatja a XI—XII. osztályt és érettségizhet. Abban az esetben, ha szakmájából képességpróbát tesz, megkapja a harmadik kategóriát.
Ez a szerkezeti változás egyben azt is jelentette, hogy az oktatásban 2003-tól csak IX-es beiskolázási számok lehettek. Tetszetős elképzelés volt, de a gyakorlati alkalmazása végül is a szakmai oktatás kárára, nem javára szolgált. Elsorvasztotta a szakiskolákat és fölhígította a középiskolai oktatást.
A törvény a líceumokat három ágazatra bontotta: elméleti,technológiai és vokacionális ágazatra. Magyarul ez utóbbi ágazatot képességfejlesztőnek nevezzük, de Erdélyben, amint tudjuk, a műszó az általános nyelvhasználatban nem terjedt el.
A 2003—2004-es tanévtől a VIII-os végzősöknek, mivel a tíz osztály kötelező lett, 100%-os beiskolázási tervet kellett biztosítani. Ez az intézkedés a magyar oktatás szempontjából is hasznos volt, mert addig a IX-es beiskolázási tervet mindig a helyi magyarság arányszámaihoz mérték. Ennek az intézkedésnek is köszönhető az, hogy 2004-ben a magyarul tanuló középiskolások száma 29 946-ra nőtt. Vizsgáljuk meg ezt a folyamatot kissé részletesebben. 1993-tól a középiskolásaink száma enyhén csökkenő tendenciát mutatott. 1998-ban pl. 29 196 magyarul tanuló középiskolást tartottunk számon. A líceumi diákok száma azért is csökkent, mert a magyar nyelvű felsőoktatást Romániában 1985 és 1989 között annyira ellehetetlenítették, hogy az majdnem megszűnt. A szaktárca belső adatai szerint a 7009 magyar nemzetiségű egyetemistából kb. 500-an tanultak anyanyelven. Emiatt a kilencvenes évek elején Romániában gyakorlatilag csak középfokú oktatásról beszélhettünk. A magyar nyelvű felsőoktatás ebben az időszakban kezdett fejlődni. Érdekes adalék ehhez az, hogy az erdélyi magyarság egyik fő törekvése a kilencvenes évek elején-közepén a kolozsvári magyar egyetem visszaszerzése volt. A román állam erről hallani sem szeretett és cserében minden más - felsőoktatással kapcsolatos - követelésről hajlandó volt tárgyalni. (Lásd erről még: Murvai László: Körkép a romániai magyar oktatásról 1990-2007. Editura Didactică şi Pedagogică, Bukarest.189-201.).
A magyarság vezető politikusai és a szakemberek ezt kihasználva új, kibővített beiskolázási számokat kértek és kaptak. Így, a kétezres évek elejéig, folyamatosan növekedett a magyarul tanuló egyetemisták száma. 1996 után, amikor az RMDSZ kormánykoalícióra lépett, a beiskolázási számok méginkább nagyobbak lettek. Nőtt a magyar nemzetiségű egyetemisták száma is. (Lásd az 1-es táblázat adatait).
Akadémiai év.........A magyar nemzetiségű diákok a felsőoktatásban.......Növekedés százalékban
1998-1999......... 16 118 -
1999-2000......... 19 654 21,9
2000-2001......... 23 281 18,4
2001-2002......... 24 598 5,6

1-es számú táblázat.
A 2007—2011-es időszakban szükségessé vált az új tanügyi törvény kidolgozása. Az akkor hatályban levő 84/1995-ös Törvényt az idő meghaladta. Koncepciójának a modernizálása egyre erélyesebben kopogtatott az oktatás ajtaján. Különben is annyit módosították, hogy azt számítógépen is nehezen lehetett követni. A munkálatok intenzitását az is jelzi, hogy a szaktárca honlapján (www.edu.ro) 2007-ben három törvénytervezetet is lehetett olvasni. Az első változatok azonban jobbára csak a régi cikkelyek átfogalmazását eredményezték. Vagyis olyan visszás helyzet adódott, amely szerint az oktatás szakemberei egyfelőlszorgalmazzák, várják a változtatásokat, valós decentralizálást akarnak, másfelől pedig félnek a szükségesnek ítélt változtatások hatásától, amelyek tisztségek, pozíciók, sőt állások vesztését eredményezhetik. Sajnos, ez napjainkban sem alakul másként. Elég azokra a visszarendező intézkedésekre utalnunk, amelyek az 1/2011-es tanügyi törvény mintegy 150 cikkelyének a megváltoztatását, kiiktatását célozták.
Ebben az idősíkban a magyar nyelvű oktatás új szabályzásában legalább két igen fontos javaslatunk volt. Ezek a törvénykezés diszkriminatív cikkelyeinek a kiiktatását szolgálták (volna).
(1.) Az első arra vonatkozott, hogy a magyar osztályokban a román nyelven kívül minden más tantárgyat anyanyelven adjanak elő.
(2.) A másik, hogy a román nyelvet és irodalmat minden oktatási fokon sajátos módszer alapján tanítsák. Erre egy másik alfejezetben még visszatérek.
Tény, hogy egyik törvénytervezetből sem lett új tanügyi törvény, mert sem a politikum, sem a szakma nem tartotta azokat megfelelőeknek. A következő érdemleges törvénytervezet 2010-ben került a nyilvánosság elé. Ez már sok pozitívumot tartalmazott. Érződött benne az a szándék, hogy a román oktatás közeledjék az európai „testvéreihez”. Viszont sok olyan törvénycikk maradt benne, főként a humán erőforrást illetően, amely a fölzárkózást sehogyan sem segítette.
Az új tervezet az oktatás szerkezetét 9+1-ben határozta meg. Ez magyarul azt jelenti, hogy az általános és kötelező oktatás kilenc éves lesz és hozzá jön ehhez egy ú.n. előkészítő osztály, amely az óvoda utolsó csoportját emelné át az elemi oktatásba. Az általános oktatás szerkezetét az alábbi életkori beosztás szemlélteti: 0-3, 3-6, 6-7 (előkészítő osztály), 8-12, 13-16. Vagyis a tanulókat legalább 16 éves korig az általános oktatásban tartják. Megjegyzem, hogy 1989 előtt sok külső támadás érte a román tanügyi rendszert amiatt, hogy az általános és kötelező oktatás a gyerekeket 14 éves korukban magukra hagyta.
Ebben az új szerkezetben megvalósulhatott volna az a változás, amely az oktatás tartalmi megújulását is elősegítette volna. Arról van szó, hogy az 1989 előtti 4 (elemi) + 4 (gimnázium) + 4 (líceum) oktatási szerkezet megtartása volens-nolens a régi oktatás tartalmi átmentéséhez is vezetett. Többek között az történt, hogy a tankönyveket 90%-ban ugyanazok a szerzők írták mint 1989 előtt. Ők a régi tankönyveket kevés változtatással, újként tovább görgették. Az a tény is „segítette” a szerzőket, hogy a tankönyvlicitek nem biztosítottak elég időt a kéziratok kidolgozására. Sejtjük, hogy ez a „szervezés” nem teljesen véletlenül történt. Ez lehetett a 2006-ban hivatalban levő miniszter véleménye is, mert leváltotta azokat, akik a tankönyvek kiadásáért feleltek. Ám az eltávolítottak helyét újak foglalták el és, láss csodát, a régi „gyakorlatok” mind a mai napig nem sokat változtak.
Sőt. Hihetetlen, hogy ma már ott tartunk, hogy a romániai, vagyis egy ország V–esei tankönyvek helyett „tankönyvpótlót” fognak kapni. Miután négy évig szintén tankönyvek nélkül tanultak. Micsoda „előrelépés”. Tapasztalataim szerint pedagógusaink között kb. 10—15% képes tankönyvek nélkül dolgozni. De mi lesz a többiekkel? Eddig a tankönyv biztosíték volt arra, hogy a tanulók legalább nagyrészt hallani fognak a curriculumba foglaltakról. És mi lesz a gyerekekkel? Azt, hogy ki állítja a tankönyvpótlókat össze és honnan „másolja” az anyagot, egyáltalán követi-e valaki, tudja-e valaki? Mert ebben a „pótmunkában” az intellektuális szabályokról nemigen lehet szó. Az egész „mentőövnek” messzirőlplágium szaga van. Ki ellenőrzi az anyagot? Ki és miből és milyen szempontok szerint fizeti a munkát? Ezekre a vonatkozásokra a Parlamentben már az érdekesség kedvéért is rá lehetne kérdezni. De maradjunk a saját házunk táján. A magyar iskolákba is román nyelven érkezik ez az „anyag”? Tanárokat is csatolnak hozzájuk? Vagy a magyar iskolások nem kapnak ilyen tankönyvpótlót? A TV-ben hallottuk, hogy a minisztérium illetékesei most gondolkoznak azon, hogy ezeket hogyan magyarítsák. Ki készítse a fordításokat, milyen pénzből? Csak halkan kérdezem: illetékeseink eddig mivel foglalkoztak? Miért nem léptek? Nem tudták, hogy a román gyerekek számára mit készítenek? És akkor mi lesz az esélyegyenlőség elvével? Mi lesz a minőségi oktatással? És végül ki fogja a felelősöket ezért elszámoltatni?
Murvai László
(Folytatjuk) maszol.ro

Gál Kinga: Az ukrán törvény veszélyezteti a nemzeti kisebbségek létezését
A magyar, a román és a bolgár külügy közösen fordul az európai szervezetekhez a jogszabály ügyében
A szeptember 5-én Kijevben elfogadott ukrán oktatási törvény ellentmond Ukrajna saját alkotmányának és számos törvényének, szembemegy a nemzetközi normákkal és egyezményekkel, veszélyezteti a nemzeti és nyelvi kisebbségek puszta létezését – jelentette ki Gál Kinga, a Fidesz-KDNP európai parlamenti képviselője Strasbourgban, az Európai Parlament Kisebbségi Munkacsoportjának ülésén csütörtökön.
A képviselő elmondta, az anyanyelvhasználat az identitás és kultúra megőrzésének legalapvetőbb feltétele. Ennek korlátozása az érintett közösségek mindennapi létét lehetetleníti el. Minden eszközt fel kell használni annak érdekében, hogy a törvénytervezet ne léphessen életbe, "hiszen a szerzett jogok elvétele visszafordíthatatlan károkkal jár a kisebbségi közösségek számára" - fogalmazott. A munkacsoport társelnökei Petro Porosenko ukrán elnöknek küldött nyílt levélben fejezték ki tiltakozásukat.
Közös román-magyar-görög-bolgár fellépés a törvény ügyében
A román, a magyar, a görög és a bolgár külügyminiszter közös levélben fordult az Európa Tanács (ET) főtitkárához, illetve az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) kisebbségügyi főbiztosához az új ukrán oktatási törvény ügyében - közölte a bukaresti külügyminisztérium csütörtökön.
Teodor Melescanu, Szijjártó Péter, Nikosz Kociasz és Ekaterina Zaharieva csalódottságának és aggodalmának adott hangot az ukrán parlament által szeptember ötödikén elfogadott, a kisebbségek anyanyelvű oktatását korlátozó jogszabály miatt. Thorbjorn Jagland ET-főtitkárnak és Lamberto Zannier kisebbségügyi főbiztosnak címzett, Pavlo Klimkin ukrán külügyminiszternek is megküldött levelükben jelezték, hogy kiemelt jelentőséget tulajdonítanak a kisebbségi jogok érvényesítésének és felkérték az ukrán hatóságokat, hogy az együttműködés szellemében keressenek megoldást, tegyenek meg mindent a vonatkozó nemzetközi szabványok betartása érdekében.
A négy külügyminiszter szerint az ET-nek és az EBESZ-nek minden rendelkezésére álló eszközét latba kell vetnie annak érdekében, hogy az ukrán oktatási törvénybe beépített korlátozások ne akadályozzák a nemzeti kisebbségek megfelelő védelmét.
A bukaresti külügyminisztérium felidézte: a kétoldalú kapcsolatokban következetesen jelezte Kijevnek, hogy fontosak számára az Ukrajnában élő románok jogai. Ebben a vonatkozásban a román fél alapvető kérdésnek tartja, hogy a román kisebbség anyanyelvű oktatási jogai valamennyi oktatási szinten érvényesüljenek. Románia partnereivel együtt kész támogatni az ukrán törvényhozási, intézményi és gazdasági reformokat - zárul a bukaresti külügyi közlemény.
A Magyarok Kijevi Egyesülete is az új törvény megvétózását kéri
A Magyarok Kijevi Egyesülete írásos beadvánnyal fordult Petro Porosenko ukrán elnökhöz, a múlt héten elfogadott új oktatási törvény megvétózását kérve tőle - közölte Petneházy Gyula, az egyesület elnöke.
Tóth Mihály, az Ukrán Nemzeti Tudományos Akadémia Koreckij Állam- és Jogtudományi Intézetének tudományos főmunkatársa csütörtökön az MTI-nek nyilatkozva rámutatott: a Kijevben élő magyarok az eddigi oktatási rendszerben tanultak, Kárpátalján magyar nyelvű oktatásban részesültek az általános- és a középiskolában, s mindez nem jelentetett akadályt számukra abban, hogy elsajátítsák az ukrán nyelvet, valamint képesek voltak felsőoktatási intézményben diplomát szerezni. A kijevi magyaroknak nem okozott gondot az érvényesülés az ukrán társadalomban - hangsúlyozta a szakértő.
Kiemelte: a jövőben az jelentene előrelépést a magyar kisebbség számára Ukrajnában, ha az ukrán nyelvtanítást az igényeikhez igazítanák, továbbá az, ha továbbra is lehetőséget biztosítanának számukra arra, hogy anyanyelvükön felvételizzenek felsőoktatási intézményekbe.
Az ukrán fővárosban mintegy 400 magyar nemzetiségű ukrán állampolgár él, a Magyarok Kijevi egyesületének pedig 150 tagja van.
Szerdán három kárpátaljai magyar szervezet - a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ), az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) és a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség (KMPSZ) - kérte Porosenkót nyílt levélben arra, hogy alkotmányos felhatalmazásával és politikai befolyásával élve akadályozza meg az új ukrán oktatási törvény hatályba lépését.
Az ukrán parlament által szeptember 5-én elfogadott új oktatási törvény a közoktatás korszerűsítését tűzi ki célul 2018 szeptemberétől bevezetendő reformokkal, egyebek közt 11-ről 12 évre emelve a kötelező elemi, általános és középfokú oktatás időtartamát, s a jelenlegi 22-ről 9-re csökkentve a tantárgyak számát. A törvény jelentős autonómiát ad az iskoláknak, és béremelést ír elő a pedagógusok számára.
A törvénynek az oktatás nyelvéről szóló 7. cikkelye kimondja: Ukrajnában az oktatás nyelve az államnyelv. Ennek megfelelően a nemzeti kisebbségek anyanyelvű oktatása - az ukrán mellett - csak az első négy osztályban engedélyezett, és csupán az önkormányzati fenntartású tanintézetek külön osztályaiban vagy csoportjaiban, így az 5. osztálytól felfelé, az anyanyelvi tárgyak kivételével, minden tantárgyat ukránul oktatnak majd. Az érintett nemzeti kisebbségek szervezetei szerint ez sérti Ukrajna alkotmányát, több hatályos törvényét, nemzetközi egyezményekben és megállapodásokban vállalt kötelezettségeit. A törvény éles vitát váltott ki belföldön, de az Ukrajnával szomszédos Magyarország, Románia és Lengyelország is tiltakozott a kisebbségek anyanyelven történő oktatásának tervezett visszaszorítása ellen.
Klimkin: "Nem lesz már olyan nyelvi helyzet Ukrajnában, mint korábban"
Nem lesz már ugyanolyan helyzet az államnyelv ismeretének szintjét illetően Ukrajnában, amilyen eddig volt - jelentette ki Pavlo Klimkin külügyminiszter abban az interjúban, amelyet az Ukrinform állami hírügynökségnek adott.
A kijevi diplomácia vezetője kifejtette véleményét, miszerint a szomszédos országokban mindig akadnak olyanok, akik a nyelvi és a történelmi kérdéseket átpolitizálják, hogy ily módon mozgósítsák az embereket saját céljaik elérése érdekében. Ez mindig is így lesz, hiszen része a politikának - fűzte hozzá. "Nekünk viszont őszinte és nyitott, ugyanakkor nagyon következetes párbeszédet kell folytatnunk partnereinkkel, igazolva lépéseink helyességét és igazságosságát" - hangoztatta Klimkin.
Kifejezte meggyőződését, hogy a kijevi parlament által nemrég elfogadott oktatási törvény nem fenyegeti Ukrajna baráti viszonyát szomszédjaival. Elmondta, hogy a jogszabály elfogadása után beszélt a román és a lengyel külügyminiszterrel, akik szerinte tökéletesen értik, mennyire alapvető fontosságú Ukrajnának, hogy valamennyi állampolgára megfelelő szinten beszélje az államnyelvet.
Klimkin az interjúban kitért arra, hogy tavaly látogatást tett a beregszászi magyar konzulátuson. Elmesélte, hogy próbált beszédbe elegyedni a hivatalban az ügyeket intéző ukrán állampolgárokkal. Ám azt tapasztalta, hogy többjük még köszönni sem tudott ukránul.
Közölte: a külügyminisztérium az oktatási tárca képviselőivel együtt konzultációkat fog a folytatni, amelyeken elmagyarázza, hogy a törvény elfogadása nem jelenti azt, hogy Ukrajnában megszűnik az oktatás magyar, román vagy más kisebbségi nyelven. "Minden állampolgárunknak viszont beszélnie kell az államnyelvet, tudnia kell azon megszólalni éppen azért, hogy az ukrán társadalom részének érezhesse magát" - hangsúlyozta Klimkin.
Ukrán sajtóhírek szerint Vadim Prisztajko első külügyminiszter-helyettes a szerdai kormányülés előtt újságírókkal közölte, hogy a tervek szerint pénteken a külügyminisztériumban adnak tájékoztatást európai uniós országok Kijevben akkreditált nagyköveteinek az oktatási törvényről. Magyar Hírlap

Indulatokat gerjesztett a román csapatok 73 éve történt bevonulásának a megünneplése Sepsiszentgyörgyön
Sepsiszentgyörgyön ismét indulatokat gerjesztett a román csapatok 73 éve történt bevonulásának múlt hét végi megünneplése.
Kilenc helyi román szervezet közleményben adott hangot pénteken megbotránkozásának amiatt, hogy a múlt pénteken tartott ünnepség másnapján lekerült az ünnepség alkalmából kitűzött román zászló a polgármesteri hivatal tornyáról. „A sepsiszentgyörgyi civil társadalom képviselőiként nem viselhetjük el az efféle nosztalgikus, neorevizionista és románellenes gesztusokat” – áll a közleményben. A civil szervezetek Antal Árpád polgármestert a román zászló meggyalázásával vádolják.
A román hadsereg és a csendőrség alakulatai múlt pénteken Sepsiszentgyörgy központjában díszszemlével ünnepelték a román csapatok 73 éve történt bevonulását a városba. Sebastian Cucu prefektus ünnepi beszédében az eseményt a város „fasiszta-horthysta megszállás alóli felszabadításaként” említette. Az eset kapcsán Antal Árpád elmondta: a törvény nagyon pontosan megjelöli, hogy a középületek homlokzatára – nem a tornyukra – kell kitűzni állandó jelleggel az ország zászlaját, és a sepsiszentgyörgyi polgármesteri hivatal maradéktalanul teljesíti a törvényi előírásokat.
Emellett a sajátos napokra sajátos gesztusokat is tesznek. Ilyen gesztus, hogy az Amerikai Egyesült Államok nagykövetének látogatásakor az amerikai zászlót is kitűzik az épületre, szeptember 8-án pedig a toronyra is kitűzik a román zászlót. Antal Árpád hozzátette: hivatali visszaélésnek lenne minősíthető, ha más zászlókat is kitűzne az épületre azokon kívül, amelyekről a törvény rendelkezik.
A román szervezetek pénteki közleményükben úgy vélték, hogy „más zászlóktól eltérően” Románia zászlajának a kitűzése nem sérthet semmilyen törvényt. Az utalás arra vonatkozik, hogy korábban a prefektus keresete nyomán a román bíróságok ítéletek tucatjaiban rendelték el a székely zászlók eltávolítását a székelyföldi polgármesteri hivatalokról.
Hans Hedrich politológus, civil aktivista a román állami hatóságok irredenta megnyilvánulásának nevezte, hogy a román hivatalosságok a „magyar megszállás” alóli „felszabadításnak” tekintik a „román városnak” titulált, de máig magyar többségű Sepsiszentgyörgyre történt bevonulást. Állításának alátámasztására az irredentizmus fogalmának a román nyelvű meghatározását idézte.
Sepsiszentgyörgyön évek óta feszültség forrása a polgármesteri hivatal tornyára kitűzött román zászló. A város korábbi polgármesterére, Albert Álmosra 2002-ben tetemes pénzbírságot rótt ki a prefektus, amikor eltávolíttatta a toronyról a román zászlót, és a bírságot a volt polgármesternek bírósági úton sem sikerült érvénytelenítenie. 2010-ben azonban az Emberi Jogok Európai Bírósága kártérítés fizetésére kötelezte a román államot amiatt, hogy a román bíróságok indoklás nélkül utasították el a volt polgármester zászlóügyben benyújtott fellebbezését.
A két évvel ezelőtt felújított városháza tornyára az eredetinek megfelelő toronydísz került, amely a villámhárító szerepét is betölti, és nem teszi lehetővé a zászló kitűzését. A 2015. szeptember 8-i megemlékezés botrányba fulladt, mert a megemlékezőknek egy létrás tűzoltókocsival sem sikerült kitűzniük az épületre a Bukarestből katonai stafétával hozott zászlót.
Gabriel Oprea akkori miniszterelnök-helyettes a sepsiszentgyörgyi elöljárók felelősségre vonását követelte.
MTI; Székelyhon.ro

Marosvásárhelyi iskolaügy – Státus alapítvány: érvényét veszíti az iskolabérleti szerződés
Az Erdélyi Római Katolikus Státus Alapítvány kuratóriuma szombati csíksomlyói ülésén megállapította, hogy a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal nem tartotta be az iskolaépületek bérlésére vonatkozó, 2014-ben kötött szerződést, ezért a szerződés jogilag érvényét veszíti.
Az egyház vagyonkezelőjének a nyilatkozatát a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség honlapján tették közzé szombat délután. A Státus alapítvány ugyanakkor kijelentette: elvárja, hogy a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal 30 napon belül egyeztessen az alapítvánnyal egy új bérleti szerződés megkötéséről.
Álláspontja szerint így lehet elkerülni, hogy a román nyelvű Unirea Főgimnázium diákjai „arra a sorsa jussanak, mint amilyen bizonytalan helyzetbe kerültek a (magyar nyelvű) Katolikus Gimnázium diákjai".
Az alapítvány reményét fejezte ki, hogy az érintett intézmények közösen megoldást találnak mind a Római Katolikus Teológiai Gimnázium, mind pedig az Unirea Főgimnázium diákjai érdekében, és biztosította az érintetteket arról, hogy az alapítvány folyamatosan keresi az ügyben érintett felek számára elfogadható megoldást.
A Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye vagyonkezelője, 2014-ben kötötte a legutóbbi szerződést Marosvásárhely polgármesteri hivatalával – a város iskoláinak a fenntartójával – a katolikus tulajdonban levő iskolaépületek bérbe adásáról. A szerződés rögzíti, hogy az egykori II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Gimnázium épületein 2014 és 2019 között miként osztozik az Unirea Főgimnázium, mely Marosvásárhely román elitiskolájának számít, és a Római Katolikus Gimnázium.
A szerződés külön cikkelyben rögzíti: „Ha a Római Katolikus Gimnázium nem alakul meg, vagy a bérleti időszakban megszűnik, a szerződés érvényét veszti”.
Holló László, az Erdélyi Római Katolikus Státus Alapítvány igazgatója korábban az MTI-nek azt mondta: a szerződés érvényben maradhat, ha a felek hallgatólagosan érvényben tartják. Akkor úgy vélte: ha az egyház bejelentené, hogy a szerződést felbontottnak tekinti, a bejelentés azonnali következménye az lenne, hogy a város nem tudná már törvényesen fizetni az iskolák számláit a közüzemi szolgáltatók felé, és az iskolaépületek minden bizonnyal hónapokon belül áram és víz nélkül maradnának.
MTI; Székelyhon.ro