Hunyadi László marosvásárhelyi szobrászművész szinte folyamatosan munkában található műtermében. Nemrég felavatták Debrecenben Wass Albert emlékplakettjét. A Magyar Művészeti Akadémia /MMA/ neki ítélte 2005-ös Koller-díjat, melyet Budapesten vett át. Most készíti el Szent István király egész alakos szobrát, mely nyáron már Kiskunfélegyháza központi részében fog állni. Marosszentkirályon megcsodálható Hunyadi László Szent István szobra, de annak felavatása óta eltelt néhány év, azóta a művész maga is változott, ez tükröződik majd új alkotásában. /N. M. K.: Koller-díj Hunyadi Lászlónak. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 7./

Elkezdődtek a fehéregyházi Petőfi Sándor emlékmű felújítási munkálatai. A magyar nemzet egyik legjelentősebb emlékhelyét Markó Béla miniszterelnök-helyettes, a szövetség elnöke kezdeményezésére az RMDSZ, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és a Communitas Alapítvány támogatásával építik újjá. Az 1990-ben megrongált, Hunyadi László által készített alkotás Gyarmathy János marosvásárhelyi szobrászművész Petőfit ábrázoló bronzplakettjével, valamint Kiss Levente szobrászművész bronzfelirataival gazdagodik. A felújított emlékművet július 31-én ünnepi rendezvény keretében avatják fel. /Felújítják a Petőfi-emlékművet. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 24./

Marosvásárhelyen a Hunyadi László Baráti Köre Társaság (HLBKT) elérte: évente legalább egyszer sokan emlegetik az elhunyt barát, a kiváló színművész, Hunyadi László nevét, aki alig 52 évesen hagyta itt családját, pályatársait. Marosvásárhelyen a Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának évadzáró előadása (Cseresznyéskert) előtt a HLBKT kiosztja a Hunyadi László díjakat. A két fiatal színészt évről-évre a társulat tagjai választják ki maguk közül – titkos szavazással. Idén ők: Darabont Mikold és Bodolai Balázs. A nyugalmazott színészek közül a társaság kuratóriuma, illetve a színház vezetősége választja ki a jelöltet, idén ő Tamás Ferenc. A műszakiak közül ezúttal Kovács Zoltán fénymestert jutalmazzák, és továbbra is folyósítják a tanulmányi támogatást a művész lányának, Hunyadi Zsuzsának, aki teatrológia-hallgató. Napokon belül jogi személyiség lesz a HLBKT, és akkor pályázhat annak érdekében, hogy jelentősebb összeggel jutalmazzák az arra érdemes kollegákat. Idén július 1-3-a között rendezik meg Mikházán a harmadik Csűrszínházi Napokat. Ennek keretében a Csíki Játékszín mutat be két előadást – ingyen. A faluban pazar motel épült az utóbbi időben, ezt a csíki színi társulat fogja felavatni. /(Máthé Éva): Szép gesztus. Emlékeznek és díjaznak. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 24./ Hunyadi László (Kolozsvár, 1951. okt. 30. – Csíkszereda, 2001. okt. 2./

A Csíki Játékszín június 24-én tartotta évadzáró gáláját. A most záruló színházi évad legnépszerűbb és legnézettebb előadása az Egy bolond százat csinál – derül ki nézők körében végzett felmérésből. A közönség szavazatai alapján az évad legkedveltebb színésznője Antal Ildikó, legnépszerűbb színésze pedig Kozma Attila lett. A társulat színészei szerint is Kozma Attila nyújtotta az évadban a legjobb teljesítményt: titkos szavazással Hunyadi László-díjjal jutalmazták. A Kulissza-gyűrűt a színház díszletépítő csapatának ítélte a társulat. Ez utóbbi két belső díjat a Csíki Játékszín 2002-ben alapította és évente ítéli oda. /A Csíki Játékszín évadzáró gálája. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 25./

Befejeződtek a fehéregyházi Petőfi Sándor emlékmű felújítási munkálatai az RMDSZ, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, a Communitas Alapítvány és a fehéregyházi Petőfi Társaság támogatásával. Az egész emlékhelyet és ennek környezetét is felújították. A felújítás nyomán az 1990-ben megrongált, Hunyadi László által készített alkotás Gyarmathy János marosvásárhelyi szobrászművész Petőfi-t ábrázoló bronzplakettjével, valamint Kiss Levente szobrászművész bronzfelirataival gazdagodott. A felújított emlékművet a költő halálának évfordulója napján, július 31-én avatják fel. /Petőfihez méltó emlékhely. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 20./

Új, méltó környezetben várja július 31-én a látogatókat Fehéregyházán az ispánkúti Petőfi-emlékhely. Petőfi Sándor ispánkúti emlékműve az elmúlt évtizedekben a magyarság egyik legfontosabb zarándokhelyévé vált. A Hunyadi László szobrászművész által készített régi emlékművet Sütő András író, valamint a hozzá közel álló marosvásárhelyi értelmiségiek kezdeményezésére 1969-ben állították fel. Az 1989-es fordulat után több helyi kezdeményezés is született az emlékhely felújítására, de ezek nem valósultak meg. Az emlékhely teljes újjászületésére ez évben nyílt lehetőség. A múlt figyelmeztetéseként érintetlenül hagyják az 1990-ben barbár módon megrongált Hunyadi-alkotást, az emlékmű frontján pedig Gyarmathy János szobrászművész új, Petőfit ábrázoló bronzplakettjét helyezték el. Az emlékmű Kiss Levente szobrász bronzfelirataival is kiegészült, amelyeken az emlékmű rövid története, a felújítást végző művész, valamint a támogatók nevei szerepelnek. /Felavatásra vár a felújított ispánkúti emlékmű. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 28./

A fehéregyházi Ispán-kútnál újra felavatták Petőfi Sándor emlékművét. Gábos Dezső, a Fehéregyházi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület tiszteletbeli elnöke köszöntötte a rendezvény meghívottait, résztvevőit. A 15 évvel ezelőtt ismeretlen tettesek által meggyalázott emlékművet a Magyar Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának (NKÖM) támogatásával felújították. Gábos Dezső elmondta, a költő kőbe faragott arcképét meggyalázták, összetörték, bizonyítja, hogy ma is félnek élő szellemétől a szabadság ellenségei. „Álljon hát ez a felújított emlékmű a helytállás, összmagyarság összetartozásának szimbólumaként a világ végezetéig” – mondta Gábos Dezső megköszönve Hunyadi László és Gyarmathy János szobrászművészeknek az alkotómunkát. Az emlékművet Markó Béla miniszterelnök-helyettes, az RMDSZ elnöke, és Vass Lajos, a NKÖM államtitkára leplezte le. Markó Béla szerint „A múltat eltüntetni nem lehet. E gondolat jelképe az is, hogy e kövön egy helyen ott szerepel a múlt, a jelen és a jövő. A múltat nem lehet és nem is kell eltüntetni, nem kell elfelejteni, de a múlt mellé oda kell tenni a jelent, a jövőt”. /Antalfi Imola: „Az élő Petőfire emlékezünk”. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 1./

Székelyvéckén a falunapon a vendégeket, magyarországi és franciaországi testvértelepülések küldötteit és a hazatérteket Szőcs Lajos polgármester köszöntötte. Az ünnepség első részében a falu szülöttjére, a diktatúra áldozataként az életből korán eltávozott Visky Árpád színművészre /1940-1986/ emlékeztek. Emlékét őrzik Marosvásárhelyen, Sepsiszentgyörgyön, a nevét viselő színtársulatban, és immár szülőfalujában is. Tóth József plébános sürgette az igazságtételt Visky Árpád üldöztetésének, bebörtönzésének ügyében. Gyilkosai közöttünk járnak, mondotta, talán még elő is léptetik őket. Nem hunyhatunk szemet a mai napig tartó jogtiprások fölött, hangsúlyozta. Véckén a művelődési ház felvette Visky Árpád nevét. Csoóri Sándor Zúzmarakoszorút a sírra című versét mondta el, melynek „címzettje” a tragikus sorsú művész. Kárp György marosvásárhelyi színész, az egykori kollega, emlékezett barátságukra, Jánosházy György Egy színész halála című szonettjét szavalta el. Tófalvi Zoltán idézte Kövek egy siratófalhoz című könyvének Visky Árpádról szóló részét. A ház falán emlékplakettet leplezett le Tóth József plébános. Az emlékmű alkotója, Hunyadi László szobrászművész és öntőmestere, a marosvásárhelyi Balogh József (Cúbi) szintén jelen volt. A művelődési házban megnyitották a véckei Fekete Pál kisplasztikai tárlatát. – Tavaly Magyarzsákod, idén Székelyvécke népi építészeti örökségét térképezte fel az ELTE tizennégy főből álló diákcsapata. /B. D. Visky Árpádra emlékeztek Székelyvéckén. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 15./

Erdős Irma az egykori Székely Színház művésznője volt. Az elhunyt színésznő férje, az 1957 óta Svédországban élő dr. Erdős Bartha István nemrégiben Erdős Irma ösztöndíjat és díjat alapított, amelynek átadására először tavaly került sor, szeptember 8-án, az elhunyt művésznő születésnapján. Az (ösztön)díjakat egy-egy tehetséges, fiatal színésznő és színész kaphatja, odaítéléséről titkos szavazással kuratóriumi bizottság dönt. Tavaly Darabont Mikold és Ördög Miklós Levente érdemesült a pénzösszegből, oklevélből és Hunyadi László szobrászművész Erdős Irmát ábrázoló plakettjéből álló elismerésre. Idén a szeptember 2-án nyolcvanadik életévét töltő férjét is – távollétében ugyan, de – megünneplik. Ugyancsak átadják az Erdős Irma-emlékgyűrűt, amelyet egy idős kolléga vagy egykori tanítvány vehet át szintén titkos szavazás alapján. A tavalyi évben Székely M. Éva részesült az elismerésben. /Nagy Botond: „Ma már nem számolom az egyforma, színház nélküli napokat” = Népújság (Marosvásárhely), szept. 1./

Szigligeten elmaradt az augusztus 21-re tervezett Wass Albert-szoboravatási ünnepség, tájékoztatott Koltay Gábor rendező felháborodottan. A valódi okok nem világosak. Mindössze annyit tudni, hogy Szigliget polgármesterét, Balassa Balázst bizonyos körök megzsarolták, egyes feltételezések szerint képzőművészek és nyaralóvendégek, más vélemények szerint SZDSZ-közeli politikusok gyakoroltak nyomást a helyi önkormányzatra. Hunyadi László szobrászművész Wass Albert-szobrát a Szigligetért Alapítvány kuratóriumának elnöke, Tóth László öntette bronzba és ajándékozta a településnek. 2005-ben Magyarországon, az Európai Unió egyik tagállamában piszkos módszerekkel megakadályozható egy igaz magyar ember szobrának a felállítása. Így még inkább elismerés illeti a bonyhádiakat, a solymáriakat és a harkányiakat, ahol már áll Wass-Albert-szobor. /Kocsis Cecília: Wass Albert, a megosztó. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), szept. 16./

Marosvásárhelyen, a textilművészet egyik fellegvárában november 5-én nyílt meg a Bernády Házban Hunyadi Mária egyéni tárlata. Szőnyegei együttesét szobrász férje, Hunyadi László néhány míves fémdomborításával tetézte. Tematikában, hangvételben, tökéletesen harmonizáltak a textíliák és a fémplasztikák. /Színek és álmok textiltükörben. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 7./

Fekete Pál szobrász agyagplasztikáiból nyílt kiállítás Marosvásárhelyen, a Bernády Házban. Nem a groteszk társadalmi jelenségek ihlették a tárlat anyagát, hanem egyszerű emberi esendőségek, gyarlóságok. Hunyadi László szobrászművész kiemelte, hogy Fekete Pál öt évvel ezelőtt tűnt fel hirtelen, és minden előzmény illetve művészeti előtanulmányok nélkül egyből felhívta magára a figyelmet. Humorba oldja mondandóját. /(nk): Fekete-humor a kiállítóteremben. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 5./

Öt esztendeje január elsején délben Petőfi szobránál gyűlnek össze bensőséges tisztelgésre a költő marosvásárhelyi hívei. Így történt most is, kevesebben állták körül a Hunyadi László alkotta bronzalakot, de a megyei EMKE kezdeményezte megemlékezés meghitt, családias volt. Dr. Ábrám Zoltán EMKE-elnök beszéde után Bartis Ildikó színművésznő szavalt, majd a Bernády kórus Petőfi-dalaihoz a jelenlevők is csatlakoztak. A főhajtás emlékezetes mozzanata volt a Vártemplom lelkésze, Ötvös József esperes beszéde. Hangsúlyozta, hogy 2006 a Kárpát-medencei magyarság számára Bocskai-év. A Kárpát-medencében (és Svájcban – Genfben) 28 Bocskai-szobor emlékeztet a fejedelemre. Az esperes ajánlotta, hogy az EMKE kutassa fel, hány Petőfi-szobor van a Kárpát-medencében /Ötvös József: Álmai is halhatatlanok. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 4./

Szakáts Béla temesvári szobrászművész nyerte az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékére Kolozsváron felállítandó szobor pályázati kiírását. A Kolozsvár Társaság ötlete nyomán kezdeményező bizottság alakult, amely meghívásos pályázat kiírása mellett döntött. Október 28-án küldték szét a körlevelet tizenkét szobrászművésznek: a pályázaton Bocskay Vince, Deák Árpád, Gergely Zoltán, Hunyadi László, Jecza Péter, Kocsis Rudolf, Kolozsi Tibor, Sánta Csaba, Szakáts Béla, Tőrős Gábor, Varga Mihály és Vetró András vett részt, névtelenül, jeligés rendszerben. A 3–4 méteresre tervezett emlékművet Kolozsváron, Sétatér Szamos melletti sétányán állítanák fel. A szoborállítás anyagi fedezete, illetve a városháza engedélye még hiányzik. Szakáts Béla munkája, a „napszimbolikus” kapu a szabadságvágy szimbóluma, délibáb. Az 1956-os forradalom bukása fájdalmat, börtönt, halált jelentett. Így a kapu, a szabadság napszimbolikus kapuja átfordulva börtönkapuvá válik, – értékelte munkája jelképes értelmét a tervező. Szakáts Béla 1938-ban született Székelyudvarhelyen, Temesváron él, egyetemen tanít. /F. I.: Temesvári képzőművész terve nyert. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 11./

A Marosvásárhelyen zajló interetnikai fesztivál alkalmából főiskolai hallgatók az erdélyi kisebbségi színházakat vették számba. Az 1792-ben alapított Kolozsvári Állami Magyar Színház a legrégebbi magyar színházi társulat. Jelenleg repertoárszínházként működik, Tompa Gábor vezetésével. Az előadások nagy részét szinkronfordítással a román közönség is megtekintheti. A Temesvári Csiky Gergely Állami Színház egy épületben működik a román és német nyelvű színházzal, valamint a Román Operával. A magyar társulatnak néhány hete új igazgatója van Szász Enikő személyében. A színháznak két játéktere is van, nyáron pedig a Ferencesek Udvara nyújt lehetőséget a szabadtéri előadásokra. A színészet Nagyváradon is régi hagyományokra tekint vissza. Az államosítást követő években is erős társulat működött Nagyváradon, melynek hatása mind a mai napig érződik. A Nagyváradi Állami Színház Szigligeti Ede Társulatát Meleg Vilmos vezeti. A Szatmárnémeti Északi Színháznak két társulata van: a román társulat és a Harag György Társulat, a magyar, az utóbbinak Lőrincz Ágnes az igazgatója. A színházhoz tartozik még egy 100 férőhelyes stúdióterem is. A Harag György Társulat az elmúlt években nagyon sok fiatal színészt szerződtetett. A sepsiszentgyörgyi színházat állandó hivatásos művészeti intézményként Állami Magyar Népszínház néven 1948-ban hozták létre. 1987-től román tagozat is működik. 1992-ben a két tagozat különvált, s a Tamási Áron Állami Magyar Színház és az Andrei Muresanu nevét viselő román nyelvű színház közös székhelyen ugyan, de jogi és költségvetési szempontból egymástól független művészeti intézményként működik. 1998-tól a színház neve Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház, azóta Bocsárdi László vezeti a magyar társulatot. A csíkszeredai székhelyű Csíki Játékszín 1999 szeptemberében nyitotta meg kapuit, Parászka Miklós vezetésével. A Csíki Játékszín befogadó színházként is tevékenykedik, így olykor Csíkszeredában több társulat előadását lehet megnézni, mint más erdélyi városokban, de nem csupán egyszeri alkalommal, hanem előadás-sorozatokban. 2004. március 4-én nyitották meg stúdiószínházi termüket, a Hunyadi László színművészről elnevezett kamaratermet. A gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház az erdélyi magyar színházak nem hagyományos törekvéseket képviselő társulata, az egyetlen, amely hangsúlyozottan alternatív színházi programmal tevékenykedik. 1984–1990 között amatőr kísérleti színházként működött, Bocsárdi László vezetésével; 1990. szeptember 1-jétől kapott intézményesített formát Figura Stúdió Színház néven. Jelenleg Béres László az igazgató. A székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház – mint a városi művelődési ház hivatásos tagozata – az önkormányzat támogatásával 1998. november 6-án tartotta színházmegnyitó előadását, Móricz Zsigmond Nem élhetek muzsikaszó nélkül című vígjátékával. Az önálló jogi státusz elérésének érdekében több lépést is tettek, eddig g eredménytelenül. Repertoárszínházként (népszínházi hagyományokat követnek) működik, de kísérleti jellegű előadásoknak is helyet ad. Romániában működik két német nyelvű hivatásos társulat és egy zsidó színház. 1876-ban Jászvárosban (Iasi) Avram Goldfaden művész és író a saját társulatával bemutatott előadásaival a világ első hivatásos zsidó színházának alapjait fektette le. A második világháború után 1948-ban a bukaresti Zsidó Színház állami intézmény lett. Az Állami Zsidó Színház számos nemzetközi turnén vett részt, ugyanakkor szervezője a jiddis nyelvű színházak fesztiváljának (1991, 1996, 2000). Az erdélyi szász kultúra a temesvári és a nagyszebeni német társulatoknak köszönhetően jelen van a színházi életben is. A Temesvári Állami Német Színházat 1953-ban hozták létre és a mai napig működik. Nagyszebenben 1788-ban épül fel Dél-kelet-Európa első kőszínháza, amelyben német nyelvű előadásokat tartottak. A kommunizmus idején több évig nem hangozhatott el német szó a nagyszebeni színpadon, azután 1956-tól folyamatosan dolgozik a Radu Stanca Színház német társulata. 1992-től Temesváron, 1997-től Nagyszebenben képeznek német nyelvű. /Turoczki Emese, Madaras Orsolya, Kádár-Dombi Katalin és Papp Ida Júlia, a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem teatrológia szakos hallgatói: Színházak, társulatok.= Népújság (Marosvásárhely), márc. 11./

Megnyílt az újonnan létrejött Kolozsvár Galéria 1956–2006 című fotókiállítása, a Főtér 22/8 szám alatt. Kántor Lajos irodalomtörténész, a Kolozsvár Társaság elnöke köszöntötte az egybegyűlteket. Kifejtette, szeretnének, olyan kulturális-információs központot kialakítani a város szívében, amely otthon lesz a kolozsváriak számára hosszú időn át. A kiállítást a budapesti Történeti Levéltár gyűjteményéből állították össze, a megnyitón jelen volt és beszédet mondott Gyarmati György, a levéltár igazgatója is. A kiállítás anyagát képezik a kolozsvári 56-os emlékműpályázatra beérkezett pályamunkák makettjei is: Szakáts Béla (I. díj), Bocskay Vince (II. díj), Deák Árpád (III. díj), Kolozsi Tibor, Varga Mihály, Gergely Zoltán, Hunyadi László, Sánta Csaba, Vetró András, Kocsis Rudolf és Jecza Péter munkái. /Köllő Katalin: Ahol szabadság van, ott szabadság van. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 3./

Hol innen, hol onnan hallható hír Hunyadi László szobrászművész valamelyik újabb munkájának köztéri avatásáról. Kiskunfélegyháza neve többször is felmerült ilyen vonatkozásban. A városban a marosvásárhelyi alkotónak már több szobra áll. Két héttel ezelőtt a kiskunsági település egyik jellegzetes részén, a Móravárosban pihenőparkot avattak. Az ünnepi rendezvényen adták át a Magyar Kultúráért Határok Nélkül 2001. Alapítvány ajándékát, a művész Móra Ferencet ábrázoló domborművét. A bronzplakett, amely szervesen illeszkedik a Hunyadi portréművészetét tanúsító gazdag sorozatba, impozáns kőtömbbe ágyazva örökíti meg a jeles magyar író arcvonásait. /Hunyadi-mű a Móravárosban. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 17./

Élenjáró statisztikai adatokkal büszkélkedhet a Csíki Játékszín társulata az erdélyi magyar színtársulatok körében. A lezárult évad mintegy 150 előadást és 8 ezer bérletest tart számon. – Városunk azon az úton halad, hogy regionális kultúrcentrummá nője ki magát – fogalmazott Parászka Miklós, a Csíki Játékszín igazgatója az évadot záró gálaműsoron. A közönségszavazatok alapján a klasszikus, zenés–táncos szórakoztató darabok, vígjátékok és komédiák a legkedveltebbek. A szavazatok alapján az öt nagy színházi produkció közül a Montmartre-i ibolya című operett vitte el a pálmát 1130-as tetszési indexszel. Legkedveltebb színésznő a jelenleg Brüsszelben tartózkodó Antal Ildikó, a legnépszerűbb színész pedig Kozma Attila lett. A 2005/2006-os évad Hunyadi László-díját – amelyet a színészek maguk közül szavaztak meg – Veress Albert színművész nyerte el. /Antal Ildikó: Közönségkedvencek és díjazottak. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 20./

Sütő Andrást írótól búcsúztak október 7-én Marosvásárhelyen családtagjai, pályatársai, tisztelői. A ravatal mellett székely ruhás ifjak álltak díszőrséget. Az író ravatalánál a Vártemplom zsúfolásig megtelt, rengetegen álltak az udvaron. Dr. Csiha Kálmán nyugalmazott református püspök az írót Isten gyertyájának nevezte, amelyet „elfújt a betegség kavargó szele”. Rámutatott: „ő világított a diktatúra idején, a börtönök mélységein is”. Markó Béla, a RMDSZ elnöke hangoztatta: „Nagyon fáj a magyar kultúra hatalmas átka és áldása, hogy nem elég nagyot alkotni, zseniálisan kezelni a nyelvet, mert ráadásul tettekben is nagynak kell lenni, nem csak szóban”. Sütő András nemcsak a „könyvtárszobák csendjében” élte életét jó könyveket írva, hanem cselekvéseiben is sokat tett a magyarságért. „Sorsa erdélyi sors. Könnyű is, nehéz is, kanyargós is néha, szerették is sokan, bántották is méltatlanul néhányan, de végül útjáról nem lehetett letéríteni”. Megszenvedett, vagyis hiteles életút volt az övé – mondta a szónok, úgy fogalmazva, hogy az elhunyt író mindvégig hitt abban: lehetséges a nemzeti egység. „Sütő András nem áldozat volt elsősorban, hanem közösségének egyik kiemelkedő szellemi vezetője, aki nehéz helyzetben is a helyén maradt, és erőt tudott adni nekünk”, mondta. Az 1990-es marosvásárhelyi konfliktusra Markó így fogalmazott: „melyik nemzet fogadná el költőjétől rajtunk kívül, hogy maga is kimenjen a harctérre, hogy páratlan szép szavú írója gyertyás-könyves tüntetés élén menetel, majd a bajban is legelöl már-már életével fizet rövid szabadságáért?”. Ilyen naiv, lelkes, szenvedélyes, önmagához kegyetlen nemzet a magyar, és ennek a nemzetnek a lelkét fejezte ki drámában, prózában, esszében Sütő András. Csoóri Sándor úgy fogalmazott: Sütő András Illyés Gyulához méltó rangon magát a magyar nyelvet tette alkalmassá arra, hogy a földből az égig érő tilalmak ellenére fájdalmainkat, haragunkat, apokaliptikus sérelmeinket elmondhassuk. Sütőt fiatal korában megérintette a szocialista romantika, előtte is kinyílt a politikai tér, de minél előbbre jutott, élményei annál riasztóbbakká váltak. „Félárbócra leengedett tekintete hozzásegítette őt ahhoz, hogy ne vitesse magát tovább újabb és újabb szelekkel, és megtörtént a felébredés. A kisebbségi magyar író önkéntes feltámadása megélénkítette az egész Kárpát-medencei magyar irodalmat” – mondta Csoóri. Kalász Márton, a Magyar Írószövetség elnöke beszédében hangsúlyozta: elvesztettünk ugyan egy csodálatos embert, egy nagyon nagy alkotót, de az ad erőt, hogy nem ment el közülünk; itt maradt örökül életműve, emberi és írói magatartása. Mircea Dinescu költő azt fejtegette: Sütő András életművére nemcsak a magyar, de a román irodalom is joggal büszke lehet. Görömbei András debreceni irodalomtörténész „a magyarság égtartó emberének” nevezte az elhunyt írót. Gálfalvi Zsolt, a romániai magyar PEN-klub elnöke is azt a gondolatot bontotta ki, miszerint Sütő András nemcsak irodalmi műveivel, szép szavaival, de személyes áldozatvállalásával is példát mutatott. A temetésen részt vett a Szili Katalin vezette magyar parlamenti küldöttség, jelen volt ugyanakkor a magyar művészeti és tudományos közélet számos neves képviselője, így Vízi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke is. /Gyertya volt a diktatúra ködös éjszakáiban. Több ezren kísérték utolsó útjára Sütő Andrást. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 9./ Csoóri Sándor így búcsúztatta: „A történelem a Te kérdéseidre válaszol majd, András. Ahogy a vértanúkéra szokott mindig. Tizenhat év óta még sosem írtam le, hogy Te nemcsak sebesültje voltál egy gyalázatos eseménynek, hanem a vértanúja is. Egy lassított, késleltetett sorsú vértanúja. A szemüregben megrekedt szemcsonkban fejlődött ki a gyilkos melanoma, amely sokáig hóhérkodott Veled, mint Hunyadi Lászlóval a fekete ruhás bakó.” /Lokodi Imre, Bakó Zoltán: Végső búcsú Sütő Andrástól. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 9./

Október 25-én Marosvásárhelyen Nagy Miklós Kund nyitotta meg Képzőművészek 1956-ról című tárlatot. Hunyadi László Pongrácz Gergely alakját örökítette meg domborművén, mellette Kiss Levente Moyses Márton emlékére készített munkája áll. A rendezvénysorozat második részében 1956 eseményeit taglaló történelemtudományi konferencia zajlott, Pál-Antal Sándor, Kovács György, Lázok Klára, László Márton és Novák Sándor történészek – közülük többen doktorandusok – részvételével, a beszélgetést dr. Gagyi József társadalomkutató moderálta. Könyvbemutató keretében az előadók a romániai magyarság 1956-os eseményeit feltáró munkákat ismertettek. /Nagy Botond: Tények, képek, telt ház. 1956-ra emlékeztek a Bernády Házban. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 27./

Marosvásárhelyen a Bernády Házban nyílt jubileumi kiállításon tizenhárom képzőművész tisztelgett az 1956-os forradalom emléke előtt. Beszédes tény, hogy az 56-os erdélyi megmozdulások első résztvevői, majd a terrorakciók megszenvedői elsők között éppen a kolozsvári képzőművészeti egyetem diákjai voltak, Balázs Imre, Tirnován Vid és Szécsi András. Festmények, grafikák, szobrok, domborművek, emlékműtervek kerültek most a közönség elé. A Korondon élő Páll Lajos, akit 1956 után bebörtönöztek, festői kompozícióba emelte megkínzott társai szenvedését, a keresztre feszítettek áldozatvállalását. Kusztos Endre szénrajzát hozta el, Haller József grafikáit, Kákonyi Csilla olajképeit, Márton Árpád és Fekete Zsolt festményét. A brassói grafikus, Csutak Levente mellett Hunyadi László szobrászművész a legendás szabadságharcos Pongrátz Gergely megörökítésére vállalkozott. Művét Kiskunmajsán felavatták. Ugyancsak dombormű Kiss Leventéé, aki ezzel az egyik legkegyetlenebbül megkínzott erdélyi áldozat, a végül önkéntes tűzhalált választott Moyses Márton emléke előtt tisztelgett. Bocskay Vince monumentális emlékművének kicsinyített változatát mutatta be, másik szovátai kollégája, Kuti Dénes pedig festményét. Gyarmathy János bronz kisplasztikája mellett a csíkszeredai Xantus Géza is jelentkezett munkájával. /N.M.K.: Művészeink 56-ról. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 4./

Hunyadi László marosvásárhelyi szobrászművész két munkáját avatták fel a napokban Magyarországon. Az egyik dombormű a budapesti Corvin köz 1956-os hősének, Pongrátz Gergelynek állít emléket a Kiskunmajsa melletti Majtis-pusztán, az ottani 56-os múzeum falán. A másikat Szigligeten helyezték el, ez a marosvécsi Wass Albert-dombormű mása. /N.M.K. Két újabb Hunyadi-dombormű Magyarországon. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 4./

A marosvásárhelyi Gruppen Hecc társulat hetek óta pótszékes előadásokon mutatja be szilveszteri kabaré-előadását. A szövegíró és rendező Nagy István színművész elmondta, hogy tizenhat esztendeje létezik politikai kabaréjuk. Először Gáspárik Attilával léptek fel 1991-ben a bukaresti televízió magyar adásában. Akkor született meg a kabaréjuk két őstípusa: a Pityu és a botcsinálta politikus, akik kisebb-nagyobb kihagyásokkal vissza-visszatértek különböző előadásaikban. Ezt követte 1991-ben az első szilveszteri rádiókabaré-felvétel, akkor állt össze a csapat magja, az alapemberekkel /Szélyes Ferenc, Biluska Annamária, Hunyadi László, Gáspárik Attila és Nagy István, később Kilyén László/. Azután jöttek a többiek a csapatba: Fodor Piroska, Fülöp Bea, Somody Hajnal és legutóbb Henn János. Sok helyen felléptek, többször Bécsben. Egy színész barátjuk, Székely Szabó Zoltán, oda telepedett ki a nyolcvanas években, ő hívta meg a Gruppen Heccet. Voltak már Svájcban, Németországban, Svédországban, Norvégiában, illetve a régi Csehszlovákiában is. A társulat négy tagja eljutott Kanadába is. Azonban a törzshelyük Erdély. Egyik legsikeresebb jelenetük a Gyurcsány naplója volt. A Gruppen Heccet évente 30-40 alkalommal szerepel, ideje lenne már helyet találni egy állandó kabarétársulatnak Marosvásárhelyen. /Karácsonyi Zsigmond: Vidám kesergő a polkáért. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 8./

Jó pár éve nem voltak annyian marosvásárhelyi könyvbemutatón, mint február 14-én a Kultúrpalotában. A budapesti Közdok Kiadó két új, marosvásárhelyi kötődésű kötetének bemutatóján számos érdeklődő állva hallgatta végig a rendezvényen elhangzottakat. A bemutatott könyvek két marosvásárhelyi képzőművészről szólnak – Hunyadi László szobrászművész életpályáját Nagy Miklós Kund szerkesztette kötetbe Hunyadi László művészete címen, míg a másik kötet Novák József „címerművész” munkáit tartalmazza. Nagy Zoltán, a Közdok Kiadó igazgatója kifejtette, évek óta azon fáradoznak, hogy mindent megtegyenek a határon túli magyarságért, ezért hozták létre a kiadót és a budapesti Székely Házat is. – Semmi rokoni szál nem fűz Erdélyhez, de annál mélyebbek a lelki gyökerek – mondta az igazgató. Pál-Antal Sándor történész, főlevéltáros méltatta a Novák József munkáit tartalmazó kiadványt. A kötet címe – Üzenet Erdélyből – Novák József különböző kiállításainak címe volt. A kötet a művész heraldikai munkásságának gyűjteménye. A rendszerváltás után nekifoghatott az anyaggyűjtésnek. Erdély, majd Marosvásárhely címerével kezdte. Következtek a vármegyék és a nemesi családok címerei. Az eleddig utolsó, tavalyi vásárhelyi kiállításán már címerrajz-sorozatát mutatta be. /Nagy Botond: A művész most Erdélyből üzen... = Népújság (Marosvásárhely), febr. 16./

Csíkszeredában a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház társulata február 20-án az Abul Hasszán, a Rosszcsont című mesejátékot játssza. Este hét órától a Hunyadi László Kamarateremben a Csíki Játékszín három színésze előadásában a Nézőművészeti főiskola című stúdiódarab látható. /Napi színházajánló. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 20./

Két néhai unitárius értelmiségi személyiségről nevezték el ünnepi istentisztelet kíséretében a nemrég felépült marosvásárhelyi, kövesdombi unitárius templom épületegyüttesének két termét. A tanácsterem Bözödi György író nevét vette fel, a még épülőben levő ifjúsági termet pedig Balázs Ferenc lelkész-íróról nevezték el. Balázs Ferenc szellemi hagyatékát Kecskés Csaba, az új egyházközség első lelkipásztora elevenítette fel. Bözödi György emlékét Gálfalvi György író idézte fel. Az újsütetű Bözödi György teremben megnyílt Marton Ágota Márta festményeinek tárlata. A két nevet kapott terem névadóját plakettek is megidézik, melyeket Hunyadi László szobrászművész adományozott a kövesdombi unitárius egyházközségnek, /Benedek István: Névadó ünnepség a kövesdombi unitáriusoknál. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 26./

Eltüntették a Petőfi-emlékműre firkált futballgraffiti nyomait. Az ispánkúti Petőfi-emlékhely talapzatát március 10-én fújták le festékszóróval. A firkálásnak nincsenek szemtanúi. Hegyi Mózes, a fehéregyházi RMDSZ elnöke elmondta, akkor is sajnálatos az emlékműgyalázás, ha az nem a költő vagy a magyarság ellen irányul. Hunyadi László marosvásárhelyi képzőművész alkotását az elmúlt évtizedek során több alkalommal is meggyalázták. Az 1990-es marosvásárhelyi események idején az ispánkúti emlékmű domborművét is megrongálták máig ismeretlen tettesek megcsonkították az alkotást. A másfél évvel ezelőtti felújítás idején úgy döntöttek, hogy érintetlenül hagyják a megrongált részt, az emlékmű frontján Gyarmathy János, marosvásárhelyi szobrászművész új, Petőfit ábrázoló bronzplakettjét helyezzék el. Az erdélyi magyarság egyik legjelentősebb zarándokhelyét 2005. július 31-én avatták újra. A régi emlékművet marosvásárhelyi értelmiségiek kezdeményezésére 1969-ben állították fel az Ispánkút közelében. /Szucher Ervin: Szemtanú nincs, szurkolókra gyanakszanak. = Krónika (Kolozsvár), márc. 13./

Gálfalvi György, a Látó szépirodalmi folyóirat főszerkesztőjének kezdeményezésére emlékplakett készül a nemrég elhunyt Sütő András emlékére, a domborművet az író születésének 80. évfordulóján helyeznék el Marosvásárhelyen, lakása, a Vörösmarty utcai ház falán. A plakett elkészítésére Hunyadi László szobrászművészt kérték fel. A június 17-i ünnepséget követően Pusztakamaráson, Sütő András szülőfalujában is megemlékezést tartanak Székely Ferenc, az író hozzátartozója szervezésében. Az Anyanyelvápolók Szövetsége díjat nevezett el Sütő Andrásról, amelyet első alkalommal április 27-én, a dévai vándorgyűlésen adnak át. /Szucher Ervin: Emlékplakett, megemlékezés. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 11./

Böjthe Csaba ferences szerzetes kapta a Sütő Andrásról elnevezett Nyelvőrzés Díjat, melyet első alkalommal nyújtott át az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége (AESZ) Déván, a tanfelügyelőség dísztermében. „Abban az épületben, melyben nagyon sokszor megfordultam annak idején – írta köszönő levelében az atya. – Szorongva itt találkoztam újból és újból a megyei tanfelügyelővel és az ő munkatársaival. Próbáltam meggyőzni őket arról, hogy ha állami gondozásban is vannak, a gyermekeinknek joguk van, hogy anyanyelvükön tanuljanak. ” Kemény ellenállással találták akkoriban szemben magukat, rengeteg szidást, még fenyegetést is kaptak: a tanítónőket az iskolában újból és újból meglátogatták, ők sírva jöttek haza. „Én meg másnap ott álltam a tanfelügyelőség ajtajában, hogy szelíden megkérdezzem, hogy mit kellene még jobban csináljunk a békesség kedvéért” – írja a díjazott. A díjjal járó Sütő-emlékplakettet Hunyadi László szobrászművész készítette el. /G. E. : Csaba testvér Sütő-díja. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 3./

A hét végén tartották Marosvásárhelyen a vártemplomi Diakóniai Otthonban a Maros megyei líceumok diákjai részére a versmondó ünnepet a Helikon–Kemény János Alapítvány szervezésében, Dsida Jenő születésének centenáriuma alkalmából. A díjazottak értékes könyvjutalommal, díszoklevéllel és Hunyadi László szobrászművész Dsida-plakettjével térhettek haza. /Dsida Jenő versmondó ünnepség. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 4./