„Kockázatos dolog a közéleti szerep”
A lakásán és hivatali irodájában a Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) munkatársai által végzett házkutatást, az aznapi kihallgatást, illetve a 60 napra szóló, az alpolgármesteri tisztségből történő felfüggesztést követően tegnap Horváth Anna az ügyhöz kapcsolódó bejegyzést tett közzé a Facebook-oldalán. 
Ezt korábban védőügyvédje, Gáspár Szilágyi János is előrevetítette a Szabadságnak, de nem tudott pontos időpontot mondani arra vonatkozóan, mikorra is várható a posztolás.
A büntetőjogi vizsgálathoz közeli forrásokból megtudtuk: az eddig precedensekre való tekintettel Kolozsvár alpolgármestere kimérten és jól megfontoltan kommunikál majd a közvéleménnyel annak érdekében, hogy szigorúan betartsa az ügyészek által a bírósági felügyeletben szabott feltételeket, illetve, hogy ne irritálja fölöslegesen az ügyészeket.
K. O. Szabadság (Kolozsvár)

Az én Októberem
(és a Horváth Annáé, Antal Árpádé, Nagy Zsolté, Ráduly Róberté, Mezei Jánosé – de Nagy Benedeké is, meg a sok névtelen szoboszlayaladáré)
Százhatvanhét éve Aradon, október hatodikán, embereket végeztetett ki a Haynau-féle önkényuralom. Szabadságért, emberi méltóságért, emberi jogokért küzdő embereket. Büntetlenül tette mindezt, hacsak az nem nevezhető méltó büntetésnek, hogy a bresciai hiénát pár évvel később Londonban jól elpüfölték magyar és nem magyar munkások. Hatvan éve, október végén szabadságszerető, emberi méltóságot és emberi jogokat követelő emberek százezrei váltak fölöslegessé egy rendszer tankjai előtt majd kirakatpereiben. Büntetlenül tette mindezt, annak ellenére, hogy utólag az a rendszer is megbukott. Senki és semmi nem hozza már vissza azokat az embereket, akik meghaltak, akiket meghurcoltak. Nem meglepő tehát, hogy minden kornak megvan a maga sajátos harca az emberi méltóságért, emberi jogokért. Még a demokratikus rendszereknek, a jogállamnak is, hisz a bukott korok eszközei és módszerei nem tűnnek el nyomtalanul.
Markó Attila
Kiegészítés: Horváth Anna, Antal Árpád, Ráduly Róbert, Mezei János meghurcolt magyar elöljárók, Nagy Zsolt jelenleg börtönben levő volt miniszter, Nagy Benedek öt évet töltött börtönben /1956-tól 1961-ig/, Szoboszlay Aladár a legsúlyosabb per első rendű vádlottja volt, a perben az 57 vádlott közül 1958-ban tíz főt kivégeztek – végül Markó Attilát három év felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium visszaszolgáltatása miatt, Markó Magyarországra távozott. Szabadság (Kolozsvár)

Bemutatta választási programját az RMDSZ
A magyar nyelv hivatalos székelyföldi státusának az elérése is szerepel abban a programban, amellyel az RMDSZ a decemberi parlamenti választások előtt kívánja megszólítani a választókat. A választási programot Kelemen Hunor, a szövetség elnöke ismertette egy csütörtöki kolozsvári sajtótájékoztatón. Kelemen Hunor arra is kitért, hogy aránytalanok az ügyészségi eljárás alá vont magyar önkormányzati vezetők ellen hozott kényszerintézkedések.
Az RMDSZ elnöke elmondta, hogy a választási program a magyar közösségi jogok megerősítésére, a minőségi oktatás megteremtésére, az erdélyi infrastruktúra fejlesztésére és a vállalkozói szféra segítésére, a családok jólétének és biztonságának a megteremtésére irányul.
A közösségi jogok sorában megemlítette, hogy új alkotmány kell Romániának, és ebben az Erdély és Románia egyesülését kimondó gyulafehérvári nyilatkozatnak is helyet kell biztosítani. Úgy vélte, ezt az a körülmény teszi lehetővé, hogy Románia 2018-ban ünnepli az egyesülés centenáriumát. "Ha a modern román állam jogalapját a gyulafehérvári egyesülés és nagygyűlés nyilatkozata képezi, akkor az ott elfogadott rezolúció nemcsak egy ígéret, hanem törvény, amit be kell tartani" – fogalmazott Kelemen Hunor.
Az RMDSZ elnöke azt is a választási programba foglalt nemzetpolitikai célok közé sorolta, hogy húsz százalékról tíz százalékra csökkentsék a kisebbségek helyi arányának a küszöbét, amely fölött nyelvhasználati jogokat biztosítanak a kisebbségeknek. Hozzátette: a nyelvhasználat jogát azokon a településeken is biztosítani szeretnék, ahol egy közösség számaránya nem éri el a tíz százalékot, de a közösség lélekszáma meghaladja az ötezer főt.
Kelemen Hunor kijelentette, az RMDSZ olyan oktatási törvény elfogadását szorgalmazza, amely a minőségi oktatásra fekteti a hangsúlyt, és felkészíti a gyerekeket arra, hogy a 21. században sikeresek, versenyképesek legyenek.
Az RMDSZ elnöke a kiemelt célok közé sorolta az erdélyi autópályák befejezését és a mezőgazdaság fejlesztését. A szövetség azt szorgalmazza, hogy Romániában is vezessék be a családi adófizetést, és az adópolitikával ösztönözzék a gyermekvállalást. A szegénység felszámolását az RMDSZ a minimálbér jelentős megemelésével szeretné elérni. Amint Kelemen Hunor elmondta, a jelenlegi 1250 lejről a négy-éves ciklus végéig 2000 lejre kell emelni a minimálbért. A szövetségi elnök hozzátette, hogy az RMDSZ a romániai rezsicsökkentést is kezdeményezi. Ezt azzal segítené elő, hogy a villany-, a gáz- és a szennyvíz-szolgáltatás héáját – a víz héájához hasonlóan – a jelenlegi húsz százalékról kilenc százalékra csökkentené.
Kijelentette, hogy a szövetség nem ígér olyasmit, amit ne lehetne megvalósítani az elkövetkező négy évben. Hozzátette: a program összeállításakor abból indultak ki, hogy ami jó Erdélynek, az jó Romániának is, ami jó a magyaroknak, az minden közösségnek jó lehet.
Kelemen Hunor az élet biztonságossá, kiszámíthatóvá tételét tekintette a szövetség céljának "az elbizonytalanítás időszakában". Az elbizonytalanítás jelének tekintette a romániai korrupcióellenes ügyészségnek (DNA) a magyar önkormányzati vezetőkkel kapcsolatos eljárásait. A Mezei János volt gyergyószentmiklósi polgármester, Ráduly Róbert csíkszeredai, Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester, valamint a Horváth Anna kolozsvári alpolgármester ellen indított ügyészségi eljárást az aránytalanságok miatt tartotta aggályosnak. Megjegyezte, hogy az ügyészség mind a négy politikust eltiltotta hivatala gyakorlásától, miközben más polgármesterek – akiket jóval súlyosabb ügyekben vádolnak – továbbra is dolgozhatnak. (MTI) Népújság (Marosvásárhely)

Horváth-ügy: „bejelölte” Fodor Zsoltot a Miért
Közleményben állt ki Horváth Anna alpolgármester mellett az RMDSZ-szel partnerségben működő, erdélyi ifjúsági szervezeteket tömörítő Magyar Ifjúsági Értekezlet (Miért), amely egyúttal feltárta a korrupciógyanús ügyben hírbe hozott üzletember kilétét is.
Csütörtöki állásfoglalásukban leszögezik: a befolyással üzérkedéssel gyanúsított kolozsvári alpolgármester „egy olyan személyiség, akinek a segítségére mindig számíthattak a fiatalok, és ő is számíthatott rájuk a kampány során”. A Miért a kampányban szerepet vállaló több ezer önkéntes munkájának a fontosságát is hangsúlyozza, a közlemény által idézett Antal Lóránt Miért-elnök pedig példaértékűnek nevezi Fodor Zsolt, az Euro GSM mobiltelefon-értékesítő hálózat tulajdonosának a hosszú éveken keresztül nyújtott támogatását.
Antal szerint Fodor – akinek a neve eddig nem hivatalosan, román portálok értesülése alapján merült fel az alpolgármester ellen indított bűnvádi eljárással összefüggésben – „azon kevesek közé tartozik, akik számos közösségi kezdeményezést támogattak hosszú éveken keresztül, és támogatnak napjainkban is, miközben sok tehetős vállalkozó nem fordít semmilyen energiát arra, hogy a közösséget segítse, bármilyen civil kezdeményezést támogasson”. „Miért baj az, ha tehetős vállalkozók nemcsak kapnak a közösségtől, hanem vissza is adnak? (…) Érthetetlen számunkra, hogy miért problémás ma Erdélyben, ha magánvállalkozók támogatnak ifjúsági vagy bármilyen civil kezdeményezést, vagy ösztönzik a fiatalokat közösségi tevékenységre, példát mutatnak nekik?” – olvasható továbbá a közleményben.
Az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) azzal gyanúsítja Horváth Annát, hogy alpolgármesteri minőségében megsürgette egy olyan ingatlanfejlesztési projekt engedélyeztetését, amelyben érdekelt volt egy üzletember. A DNA szerint ellentételezésként Horváth Anna 60 fesztiválbérletet kért a vállalkozótól, összesen körülbelül 20 ezer lej értékben, amelyeket a választási kampányában dolgozó önkénteseknek ajánlott fel. A helyi román nyelvű sajtó úgy értesült, az inkriminált ingatlanfejlesztési projekt kezdeményezője Fodor Zsolt kolozsvári üzletember, az Euro GSM tulajdonosa, ezt azonban mindeddig a Krónika megkeresésére nem erősítette meg a DNA. Szintén sajtóértesülések szerint a bérletek az Untold elnevezésű, augusztus 4–7. között lezajlott kolozsvári zenei fesztiválra szóltak, amelyet a mobiltelefon-értékesítő vállalat is támogat. 
A Krónika telefonon kereste meg Antal Lóránt Miért-elnököt, aki kérdésünkre elmondta: nem tud arról, hogy az Euro GSM tulajdonosának köze lenne a Horváth Anna ellen indított bűnvádi eljáráshoz, ő is csupán a sajtóban olvasta, hogy a vállalkozó neve felmerült az ügy kapcsán. Azt állítja, közleményüket is ezekre a sajtóértesülésekre alapozták. „Semmilyen pluszinformációval nem rendelkezünk erről a témáról. Azt viszont tudjuk, hogy az Euro GSM és a tulajdonosa számtalan rendezvényt és civil kezdeményezést támogatott az elmúlt években – többek között a tavasszal lebonyolított Rólad szól! című, fiatalokat megszólító konzultációs karaván lebonyolításában is technikai segítséget nyújtott, ami teljesen nyilvános” – mondta az ifjúsági szervezet elnöke.
A téma kapcsán megkérdeztük Csoma Botondot, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének tavaly júniusban megválasztott elnökét is, aki elmondta: utánanéztek, és sem az idei, sem a 2012-es helyhatósági kampányban nem kaptak támogatást a kolozsvári üzletembertől vagy a cégétől.
A korrupcióellenes ügyészség október 11-én rendelte el Horváth Anna, Kolozsvár alpolgármestere 60 napos bírósági felügyelet alá helyezését. Az intézkedés nyomán Horváth Annát alpolgármesteri hivatásának gyakorlásától is eltiltották.
A múlt héten egyébként az RMDSZ is közleményben fejezte ki szolidaritását Horváth Annával. Az állásfoglalás szerint az RMDSZ a „jogállamiság minimumának” tekinti, hogy a sajtóban az üggyel kapcsolatban ne lássanak napvilágot olyan feltételezések, amelyeket valósnak állítanak be, ez a gyakorlat ugyanis az alakulat szerint sérti a demokratikus alapelveket.
Gyergyai Csaba Krónika (Kolozsvár)

Főhajtás 1956 áldozatai előtt a sétatéri emlékműnél
Súlyos ítéletek és nehéz börtönévek a szabadságvágyért
A sétatéri 1956-os emlékműhöz várják október 23-án, szombaton Kolozsváron mindazokat, akik tiszteletüket szeretnék kifejezni a 60 évvel ezelőtt zajló forradalom és szabadságharc hősei előtt.
A központi megemlékezésen ünnepi beszédet mond Kántor Lajos akadémikus, a Kolozsvár Társaság elnöke, Dávid Gyula irodalomtörténész, 1956-os elítélt és Horváth Anna kolozsvári polgár. Kolozsváron október 12-től tartó nagyszabású rendezvény-sorozzattal emlékezik meg az 1956 októberében, Budapesten békés tüntetéssel kezdődő, majd az egész országra kiterjedő forradalomra, valamint annak romániai vonatkozásaira partnereivel a Kincses Kolozsvár Egyesület. A november 21-ig tartó rendezvénysorozat október 23-i programját lapunk 16. oldalán olvashatják. A nemzeti ünnep alkalmával újabb külön melléklettel jelentkezünk, amelyben erdélyi ötvenhatos elítéltek, a sepsiszentgyörgyi Jancsó Csaba és Váncsa Árpád mesélnek kálváriájukról.

Emlékezés 1956-ra a református múzeumtól a sétatéri színpadig
Horváth Anna, kolozsvári polgár: aki közéleti szerepet vállal, az kockáztat
Változatosan ünnepli Kolozsvár a 60 éves magyar forradalom és szabadságharc anyaországi és erdélyi hőseit és eszményeit: az ünnepi beszédeken és koszorúzásokon túl két „nulladik” kiállítás is nyílt a református múzeumban, érdekes előadások hangzottak el, például a Magyar Távirati Iroda korabeli szigorúan bizalmas híreiről, gálaest volt a magyar operában, majd a fiatalok verses-zenés műsort adtak Mátyás szülőházánál, ahonnan fáklyás menetben vonultak Dsida Jenő sírjáig a Házsongárdi temetőbe.
Délben a teológia udvarán álló 1956-os emlékműnél Kató Béla az elvándorlás összefüggésében a magyar népmesékről és Harry Potterről is beszélt, a sétatéri emlékműnél pedig felszólalt Horváth Anna kolozsvári polgár, akinek ez az első nyilvános megjelenése azóta, hogy alpolgármesteri tisztségének gyakorlását fizetés nélküli szabadsággal szakította meg, miután a Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) eltiltotta feladataitól. Szabadság (Kolozsvár)

„Hiszem, hogy bárkit közülünk félreállítanak, százak lépnek a helyébe”
Mivel az elmúlt négy évtől eltérően, ma nem alpolgármesterként, hanem kolozsvári emberként szólok Önökhöz, gondolataim a megszokottnál személyesebb hangvételűek lesznek.
Ahogy az ilyenkor természetes, sokan kérdezték tőlem az elmúlt két hétben, hogy, hogy vagyok. Válaszomat az év elején hasonló helyzettel szembesülő kollégámtól, Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármestertől kértem… kölcsön: vagyis, hogy „sokkal jobban vagyok – mi mindannyian sokkal jobban vagyunk –, mint azt egyesek szeretnék!”. És voltak, akik engem is féltő aggodalommal arra kértek, hogy ne beszéljek ma, október 23-án, az 56-os forradalom 60. évfordulóján, a Magyar Szabadság Ünnepén. Én azonban azért vagyok ma Önökkel, mert úgy gondolom, hogy szabadság csak ott lehet, ahol az emberi méltóságot, a közösségi törekvéseket nem írja felül a félelem. 
HORVÁTH ANNA Szabadság (Kolozsvár)

Fodor Zsolt nem gyanúsított Horváth Anna ügyében
A román sajtóban megjelent találgatásokkal ellentétben Fodor Zsolt kolozsvári üzletember ellen jelenleg nem folyik bűnvádi eljárás a Horváth Anna alpolgármester nevével fémjelzett ügyirat keretében. Mindez a bukaresti főügyészség által a Krónikának adott válaszból derül ki.
Kincses városi román portálok már az RMDSZ elöljárójával szemben október 11-én foganatosított kényszerintézkedés közzétételekor arról számoltak be, hogy értesüléseik szerint az Euro GSM mobiltelefon-értékesítő hálózat tulajdonosa az az üzletember, akitől az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) szerint Horváth Anna ellentételezésként fesztiválbérleteket kért.
Számos sajtóorgánum – köztük a rendőrségi és ügyészségi forrásokkal rendelkező Evenimentul Zilei napilap, valamint a Ziar de Cluj portál – azzal hozta összefüggésbe az alpolgármester elleni eljárást, hogy a Fodor érdekeltségébe tartozó Home Construct Kft. építkezési engedélyt kért a kolozsvári városházától egy Borháncs negyedi lakóingatlan felépítésére, a vállalkozó vezette lakótársulás pedig a Karolina téri Mikes-palota felújítására. (Az építkezési engedélyt augusztusban kapta meg a cég, míg a városi tanács májusban elfogadott határozatában jóváhagyta, hogy Fodor tíz négyzetmétert koncesszionáljon – 49 évre, 1350 lejért négyzetméterenként – a Karolina térből a palota helyreálítása érdekében).
A DNA befolyással való üzérkedéssel gyanúsítja – az amúgy vádlottnak minősülő – Horváth Annát, aki az ügyészek szerint közbenjárt a városházán dolgozó hivatalnokoknál, hogy egy beruházó gyorsabban megkapja az ingatlanprojektjéhez szükséges jóváhagyásokat. Ellenszolgáltatásként azt kérte a vállalkozótól, hogy vásároljon és adjon át hatvan bérletet két zenei fesztiválra, amelyet később ösztönzésként adott át azoknak az önkénteseknek, akik a választási kampányban segítették. A bérletek az ügyészek állítása szerint mintegy húszezer lejbe kerültek.
Lapunk többször is megpróbált kapcsolatba lépni Fodor Zsolttal, akiről azt is állították, hogy beidézték kihallgatásra a DNA-hoz, ám próbálkozásunk sikertelennek bizonyult, a közel 40 millió eurós vagyonnal rendelkező üzletember szöveges üzenetünkre sem válaszolt. Gáspár Szilágyi János, Horváth Anna jogi képviselője ugyanakkor az ügyvédi titoktartásra és a nyomozás eme szakaszának titkosságára hivatkozva korábban a Krónikának se megerősíteni, se cáfolni nem kívánta azokat az értesüléseket, miszerint a vádhatóság szerint az Euro GSM tulajdonosa nyújtott ellenszolgáltatást az RMDSZ-es politikusnak.
A Krónika a továbbiakban a DNA-hoz fordult az ügyben, helyette pedig a legfőbb ügyészség sajtóosztálya kedden írásban azt válaszolta, hogy Fodor Zsoltnak sem gyanúsítotti, sem vádlotti minősége nincs a Horváth-ügyiratban. Ennek fényében a megfelelő fenntartásokkal kell kezelni a Știridecluj portál ama értesülését is, miszerint a hatvan napos hatósági felügyelet mellett az alpolgármesternek azt is megtiltották, hogy kapcsolatba lépjen több mint húsz személlyel. Köztük a legtehetősebb kincses városi vállalkozókkal – Fodor mellett Vita Lászlóval, Ádám Ambrusal, Laczkó Csabával –, valamint Mihaela Eugenia Bockal, Emil Boc polgármester unokahúgával, a vározháza külkapcsolatokért felelős osztályának vezetőjével, Corina Ciubannal, a városrendezési hivatal igazgatójával és Ligia Subțiricával, Kolozsvár főépítészével.
Rostás Szabolcs Krónika (Kolozsvár)

Kelemen: a bizonytalanság, a széthúzás és a kishitűség az ellenségünk
Kelemen Hunor szerint a szabadságért folyó mai küzdelem bonyolultabb és megfoghatatlanabb, mint a hatvan évvel ezelőtti, és ma a bizonytalanság, a széthúzás és a kishitűség a legnagyobb ellenség.
Az RMDSZ elnöke az 1956-os forradalom évfordulója alkalmából tartott péntek esti kolozsvári rendezvényen mondott ünnepi beszédet. Horváth Anna – tisztségéből felfüggesztett – kolozsvári alpolgármester korábbi szavait idézve kijelentette: „Ha bárkit közülünk félreállítanak, százak lépnek a helyébe, hogy folytassák, amit elkezdtünk. Ebben rejlik a mi erőnk. Ez az egyetlen esélyünk a győzelemre.”
Kelemen Hunor kijelentette: a cél adott. „Egy olyan Erdély építése, ahol biztonságban vannak jogaink. Ahol gyermekeinknek van jövője, ahol a tisztességesen dolgozó embert megbecsülik és megfizetik. Egy olyan Erdélyt építünk, ahol a magyar és a román társadalom tud közösen gondolkodni, tervezni és eredményeket felmutatni. És igen, ahol az adónkat ránk költik. Egy olyan Erdélyt, ahol nem volt hiábavaló a szabadságért folytatott küzdelem” – fogalmazott.
A kolozsvári ünnepségen az 56-os kolozsvári megmozdulásokban való részvételért hétévi börtönbüntetésre ítélt Dávid Gyula, 22 évre ítélt Domokos Miklós, három évre ítélt Kelemen Kálmán, kilenc évre ítélt Kiss Béla és öt évre ítélt Nagy Benedek vett át az RMDSZ elnökétől Szabadság-szobor emlékérmet és elismerő oklevelet. Az eseményen levetítették Víg Emese dokumentumfilmjét, amely a kolozsvári 56-os diákmegmozdulásokat és az őket követő megtorlásokat idézte fel. A filmben Böjte Csaba ferences szerzetes vallja, hogy édesapja 56 utáni bebörtönzése, majd szabadulása utáni halála indította el benne azokat a folyamatokat, amelyek a papi pályára vezették.
A kitüntetett 56-os elítéltek közül megszólaló Nagy Benedek – Horváth Anna kolozsvári alpolgármester édesapja – felidézte: a megtorlások által az erdélyi 56 is a román nemzetépítés lépcsőfoka lett. Ennek ürügyén olvasztották be a magyar tannyelvű Bolyai Tudományegyetemet a román Babeș Tudományegyetembe. Nagy Benedek úgy vélte, hogy a magyarság számára nem az 56-os elesettek, elmenekültek jelentették a legnagyobb veszteséget, hanem az azt követő Kádár-rendszer, mely „a bitófák árnyékában” érte el, hogy az emberek jól érezzék magukat. A rendezvény keretében mutatták be Benkő Levente Volt egyszer egy 56 című dokumentumriport-könyvének a bővített kiadását.
MTI Krónika (Kolozsvár)

Erdélyi ötvenhatosokat tüntetett ki Kelemen Hunor
Az 1956-os forradalom kolozsvári eseményeire és szereplőire hívta fel a figyelmet az RMDSZ péntek esti rendezvényén. Az 56 Kolozsváron című megemlékezésen Kelemen Hunor szövetségi elnök erdélyi ötvenhatosokat tüntetett ki.
Kelemen Hunor szövetségi elnök úgy véli, a szabadságért való harc egyben a megújulás története is, csak annak a nemzetnek van joga a történelmi létre, amelyik képes megújulni. Az 1848–1849-es vagy az 1956-os forradalmak elbuktak ugyan, de a nemzetek lelkében és életében elhintették a megújulás magvát. „Ez bátran elmondható azokról is, akik az 1956-os szabadságharchoz itt Erdélyben, Romániában csatlakoztak. Nem fegyverrel álltak a forradalom oldalára, hanem mindenek előtt szívvel, lélekben, szolidaritással és olyan gondolatokkal, amelyek a szabadságszerető emberben nap mint nap életre kelnek és meghatározzák döntéseit. A romániai ötvenhatosokra, magyarokra és románokra, úgy csapott le a kommunista diktatúra, ahogy az a természetéből következett: megtorlásokkal, halálos ítéletekkel, súlyos börtönévekkel, munkatáborokkal” – magyarázta. Nemcsak személyek, hanem intézmények is áldozatokká váltak, Kelemen Hunor a Bolyai Egyetem példáját említette.
Huszonhat éve szabadon emlékeznek meg az 1956-os forradalom hőseire, de a szövetségi elnök kiemelte, az elmúlt hónapok eseményei miatt az idei megemlékezés más volt, mint az előző években. Ezek az események a békés közösség nyugalmának a felborzolásáról szólnak. „Az erdélyi magyarság közel száz esztendeje a mindennapi lét kihívásai, feladatai mellett nap mint nap egyfajta szabadságharcot is vív. Ma, a 21. században nem lövedékek süvítenek, hanem a gyanakvás pusztít” – hangsúlyozta. Elmondta, ennek célja a közösség elbizonytalanítása, ami veszélybe sodorja a jövőt és a szabadságot.
Míg hatvan évvel ezelőtt egyértelmű volt, ki az ellenség, addig ma a szabadságért folytatott küzdelem bonyolultabb és megfoghatatlanabb. Az RMDSZ elnöke úgy látja, az elmúlt évek azt bizonyították, hogy az erdélyi magyar közösség elsősorban magára számíthat, de ez nem zárja ki a közös tervezés és a párbeszéd lehetőségét. Kelemen Hunor szerint az erdélyi magyarság legnagyobb ellensége a bizonytalanság, a széthúzás és a kishitűség: a közösséget veszélyezteti, ha nem bízik magában, ha elbizonytalanodik vagy elbizonyalanítják céljaiban, ha perspektívái beszűkülnek.
„A cél adott: a 21. században egy olyan Erdély építése, ahol biztonságban vannak jogaink, ahol gyermekeinknek van jövője, ahol a tisztességesen dolgozó embert megbecsülik és megfizetik. Olyan Erdélyt kell építenünk, amelyben a transzilván értékekre támaszkodunk, ahol a magyar és a román társadalom tud közösen gondolkodni, tervezni, eredményeket felmutatni. Olyan Erdélyt, ahol az identitás minden elemét, az anyanyelvet, a kultúrát, a vallást szabadon használhatunk, ahol az adónkat ránk költik. Egy olyan Erdélyt, ahol nem volt hiábavaló azt a szabadságharcot megvívni, amelyet önök és sokan, akik nem lehetnek itt, megvívtak” – osztotta meg gondolatait az RMDSZ elnöke. Horváth Anna szavait idézve hozzátette, a közösség ereje abban rejlik, hogy ha bárkit félreállítanak, százak lépnek a helyébe folytatni az elkezdett munkát.
„Az emlékezés összetart, a közös tervezés megerősít. Erőt meríthetünk azok hősiességéből, akik ma már nincsenek itt, akiknek az emléke kötelez bennünket. Közösen kell küzdenünk azokkal, akik most is itt vannak velünk, mert a mi nemzedékünk van olyan szerencsés, hogy személyesen találkozhat az erdélyi ötvenhatosokkal” – zárta beszédét a szövetségi elnök.
Ezt követően Kelemen Hunor tisztelete és köszönete jeléül átadta a Szabadság-szobor Emlékérmet és oklevelet Dávid Gyulának – második Bolyai per, hét év börtönbüntetés –, Domokos Miklósnak – huszonkét év börtönbüntetés –, Kelemen Kálmánnak – első Bolyai per, három év börtönbüntetés –, Kiss Bélának – protestáns teológusok pere, kilenc év börtönbüntetés –, és Nagy Benedeknek – első Bolyai per, öt év börtönbüntetés. Továbbá a tizenkét évre elítélt Filep Jánost, és a kilenc évre elítélt Szekerán Istvánt is megemlítették, akik nem voltak jelen az eseményen.
A megemlékezésen levetítették a forradalom erdélyi szereplőit megszólaltató 1956 Kolozsváron című filmet. A szerkesztő, Víg Emese üdvözölte az RMDSZ Ügyvezető Elnökségének azon döntését, amelynek köszönhetően a riportfilm megvalósulhatott: „óriási köszönet illeti az RMDSZ Ügyvezető Elnökségét, hogy felmérte annak fontosságát, hogy ezeknek az embereknek a története, sorsa, szenvedése, helytállása meg kell maradjon az utókor számára. Felmérte azt, hogy nemcsak szlogenekkel, hanem emberi példákkal is lehet hatni a környezetünkre”. A filmben Szilágyi Árpád, Nagy Benedek, Koczka György, Dávid Gyula, Péter Miklós, Böjte Csaba és Páll Lajos osztja meg emlékeit. Az alkotás a Video Pontes stúdió közreműködésével, Csép Gergő operatőr és Péter Anna vágó munkájával, illetve Benkő Levente történész szakmai tanácsadásával jött létre.
Ezt követően Dávid Gyula irodalomtörténész tartott előadást 56 Kolozsváron címmel, amelyben a szabadságharc kolozsvári eseményeit ismertette, majd a közönség soraiban ülők is megosztották saját élményeiket a forradalomról.
Záró mozzanatként Benkő Levente Volt egyszer egy 56 című könyvét ismertette Rácz Éva, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének elnöke, amelyet a helyszínen megvásárolhattak az érdeklődők.
Tasi Annabella maszol.ro

Az emlékezés összetart…
Víg Emese tévés szerkesztő a kolozsvári 56-os diákmegmozdulásokat és az őket követő megtorlásokat felidéző dokumentumfilmjének vetítésével kezdődött az a pénteki rendezvény, amelyen Kelemen Hunor szövetségi elnök Szabadság-szobor emlékérmet és elismerő oklevelet nyújtott át több ötvenhatos elítéltnek.
A bemutató előtt, amelyről lapunk röviden már tájékoztatott, Víg Emese elmondta: egyedülálló emberi példákkal találkozhattak a forgatás során. Olyan emberekkel, akik az igazságért, a magyarságért és a szabadságért szenvedtek. Az összeállításban több 56-os erdélyi elítélt, közöttük Szilágyi Árpád, Nagy Benedek és Dávid Gyula eleveníti fel a hatvan évvel ezelőtti eseményeket, megszólal továbbá Böjte Csaba ferences szerzetes is, akinek édesapját ítélték el, aki szabadulása után rövidesen meg is halt.
Dávid Gyula, aki hét év börtönbüntetést kapott az erdélyi 56-os eseményekben játszott szerepéért, előadásában kifejtette: – Az államhatalom attól félt, hogy Romániára is kiterjed a forradalom, ezért minden eszközzel igyekezett ellehetetleníteni, hogy a magyarországi események hírei ide is eljussanak. A lakossággal megpróbálta elhitetni, hogy ott „fasiszta bandák” által keltett „ellenforradalom” zajlik, a magyarok megint Erdélyt akarják. Aztán következtek a perek, a megtorlások, a szörnyű ítéletek, amelyeknek a közösség megfélemlítése volt a fő célja.
A három évre ítélt Kelemen Kálmán a börtönben elszenvedett kínzások, éhezések, verések, a későbbi kényszerlakhely keserű emlékeit elevenítette fel.
Nagy Benedek öt évet kapott. Elmondta: az itteni kommunista hatalom az erdélyi 1956-ot is a román nemzetépítésnek „rendelte alá”. Ez jó ürügyet jelentett, hogy megtorlásként, a magyar elit rebellis tagjainak félreállításával a Bolyai Tudományegyetem beolvasztását érjék el. „Gyönyörű volt 56, de reálpolitikusként úgy vélem: a halottak, a közel kétszázezer elmenekült magyar mellett legalább ekkora veszteségnek számított a hatalomra került Kádár-rendszer, amely a magyarság gerincét megtörte”, mondta.
Rácz Éva, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének elnöke, rádiós szerkesztő mutatta be Benkő Levente történész-újságíró Volt egyszer egy ’56 című riportkötetének bővített változatát. Ebben az 1996-ban szervezett zarándokút élményeit foglalja össze, amelyen a résztvevő erdélyi 56-osok végjárták megkínzásuk, raboskodásuk helyszíneit. – Az utóbbi időben sokat beszélünk 56-ról, mert ráébredünk, hogy a történelem körülöttünk zajlik, ám oly keveset tudunk erről. Ez a könyv hozzásegít ahhoz, hogy többet tudjunk meg erről – mondta Rácz Éva.
– Az 1996-os év szeptember havának elején megtett út során végig magnón rögzítettem az elmondottakat, fényképeztem. Ebből született az első, 1998-as kiadás Sepsiszentgyörgyön, de mivel úgy éreztem, hogy a történet nem teljes, kiegészítettem. Olyan embereket szólaltattam meg elsősorban, akikről bizonyos volt, hogy nem fogják leírni emlékeiket. Nem szabad feledésbe hagyni ezeket a történeteket. Az 1956-os magyar forradalom miatt csak Romániában közel 20 000 embert tartóztattak le úgy, hogy egyetlen puskalövés sem dördült el, és több mint 10 000 embert börtönöztek be. Az önök meghurcoltatásával a hatalom példát akart statuálni, köszönöm szépen a példátokat! – összegzett Benkő Levente történész.
A szabadságért való harc mindig a megújulás története is – mondta a rendezvényen Kelemen Hunor. – Habár az 1848-as és az 1956-os szabadságharc elbukott, a nemzet lelkében és életében elhintette a megújulás magvát. Ez elmondható azokról is, akik az 1956-os szabadságharchoz itt, Erdélyben, Romániában csatlakoztak. A romániai 56-osokra, magyarokra és románokra úgy csapott le a kommunista diktatúra, ahogy az természetéből következett. Megtorlásokkal, halálos ítéletekkel, súlyos börtönévekkel, munkatáborokkal. És nemcsak személyek voltak a diktatúra áldozatai, hanem intézmények is. Ennek a megtorlási folyamatnak lett az áldozata a Bolyai Egyetem. Az erdélyi magyarság közel száz esztendeje a mindennapi lét kihívásai mellett, nap mint nap szabadságharcot is vív. Ma, a 21. században nem lövedékek süvítenek, hanem a gyanakvás pusztít. A cél: elbizonytalanítani bennünket, mert a bizonytalanság mindig veszélybe sodorja a jövőt, a szabadságot. Ma a szabadságért folytatott küzdelem bonyolultabb és megfoghatatlanabb, mint ezelőtt hatvan esztendővel. Ma semmi sem egyértelmű, nem tudjuk biztosan, ki az ellenség. Egyetlen dolog bizonyos: mindenek előtt magunkra számíthatunk – fogalmazott.
A cél adott: a 21. században egy olyan Erdély építése, ahol biztonságban vannak jogaink, ahol gyermekeinknek van jövője, ahol a tisztességesen dolgozó embert megbecsülik és megfizetik. Olyan Erdélyt kell építenünk, amelyben transzilván értékekre támaszkodunk, ahol a magyar és a román társadalom tud közösen gondolkodni, tervezni és eredményeket felmutatni. És igen, olyan Erdélyt, ahol az anyanyelv mellett, az identitás mellett kultúránkat szabadon megélhetjük, egy olyan Erdélyt, ahol nem volt hiábavaló azt a szabadságharcot megvívni, amelyet Önök, és sokan, akik nem lehetnek itt, 1956-ban megvívtak. A körülményeket, sajnos, ma sem mi szabjuk. Horváth Anna ezelőtt néhány nappal azt mondta: biztos abban, hogy ha bárkit közülünk félreállítanak, százak lépnek a helyébe, hogy folytassák, amit elkezdtünk. Ebben rejlik a mi erőnk. És ez így volt 60 esztendővel ezelőtt is. Az emlékezés egyrészt összetart, másrészt a közös tervezés megerősít – hangsúlyozta a szövetségi elnök.
Nagy-Hintós Diana
Szabadság (Kolozsvár)

Stefano Bottoni: a DNA tevékenysége a társadalom immunrendszerét gyengíti.
A történész szerint a romániai korrupcióellenes harc a pártok szétzilálásához vezet, és közvetett célja a bírósági úton történő rendszerváltozás előidézése.
A 90--es évek olaszországi korrupcióellenes hadjáratára emlékezteti Stefano Bottoni történészt, ami jelenleg Romániában zajlik. A Bolognai egyetemen doktorált történész kutatási területe Kelet-Európa politikai és társadalomtörténete, történelme a legújabb korban. A szakember nemzeti kötődése kettős, vegyes családból származik, anyai ágon magyar, apai részről pedig olasz. 2002 óta él Magyarországon, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa. A történész rendszerint a Facebookon is reagál a közéleti, politikai eseményekre, a DNA által Kolozsvár alpolgármestere, Horváth Anna ellen indított eljárás kapcsán a közösségi oldalon azt írta, hogy Romániában mindenki megvádolható, az alpolgármester ellen pedig azért indult eljárás, hogy ráijesszenek az RMDSZ-re. A Transindex megkeresésére Bottoni kifejtette, hogy a jelenleg a romániai korrupció visszaszorításán dolgozó intézmények olyan helyzetet idéztek elő, amely sok szempontból a kilencvenes évek Olaszországára emlékeztet, amelyben az igazságszolgáltatáson keresztül próbálták leváltani a politikai elitet. Bottoni elmondása szerint a hidegháború után, a rendszerváltozást követően rögtön beindult egy olyan folyamat Olaszországon belül, amelynek hatására sok ezer embert börtönöztek be korrupció miatt, de utólag kiderült, hogy nem csupán a korrupciót nem sikerült felszámolni, de az ennek mentén kialakult politikai rendszer sem vált jobbá. „Én ezt működésben láttam, sőt, akkor drukkoltam is ennek. Az ember naiv volt és nagyon fiatal. Láttam, hogyan bontottak le egy politikai felépítményt úgy, hogy rengetegszer keveredett a hazugság az igazsággal, illetve a féligazsággal. Kiderült különböző országok esetében, hogy nem az az eredménye ennek, amit ezek a jóemberek remélnek, hanem valami egészen más, és ez egy probléma.” A DNA tevékenysége kapcsán megjegyezte: „A társadalom immunrendszerét gyengíti, illetve a posztkommunista országokban ez a legrosszabb titkosszolgálati paranoiákat ébreszti fel”. A történész úgy gondolja, hogy az említett vádhatóság tevékenységének következményei az olaszországi esethez hasonlítanak, ahol a Szovjetunió szétesését követően a kilencvenes évek elején beindult a korrupt politikusok elleni harc, amely során több ezer embert helyeztek előzetes letartóztatásba, miközben a legnagyobb példányszámú napilapok egymással versenyezve hozták le bizonyítékként az ügyeszeken keresztül törvénytelenül kijuttatott lehallgatási jegyzőkönyveket: "Persze, hogy ezek a politikusok részben korruptak voltak, hogy ez a politikai rendszer messze nem volt tökéletes, és látszott az is, hogy a hidegháború egyensúly-politikájához kötődik, de abban a pillanatban, ahogy szétesett a Szovjetunió, elindították ezt a politikai hercehurcát. Ez ebben a formában nem volt más, mint egy kollektív karaktergyilkosság és bűnbakkeresés. Aztán a vádlottak kétharmadáról később, bírósági úton kiderült, hogy felmentették, de az már senkit nem érdekelt, akkor már nem volt egyikük sem képviselő vagy polgármester.” Mit kaptunk cserében? Nem kaptunk egy jobb politikai rendszert, alacsonyabb korrupció szintet. – Az változott csupán, hogy a nyolcvanas években a politikum által lefektetett játékszabályok mellett zajlott az üzletelés; ma viszont a meggyengült legitimációjú pártok és az őket megjelenítő politikusok a nagy cégek és pénzügyi konszernek, valamint az egész országot immár átszövő második generációs, ún. „fehérgalléros maffia” hálózatok alárendeltjei" - nyilatkozta a történész. Tangentopoli, a kenőpénz városa, és Berlusconi „Az olaszországi történet 1992. február 17-én kezdődött, amikor egy teljesen ismeretlen fiatal ügyész vádat emelt egy az országos nyilvánosság számára ismeretlen helyi szocialista politikus ellen. A vád az volt, hogy hét millió líra (kevesebb mint 4.000 euró) értékű kenőpénzt fogadott el. Ez Milánóban történt, de Tangentopoli néven híresült el. A Tangentopoli egy összetett szó. A polis várost jelent, tangente pedig kenőpénzt, tehát a kenőpénz városa. A sajtóban terjedt el ez a kifejezés az ügy kapcsán. Miután a vádlott politikust hetekig tartó, igen kemény kihallgatásoknak vetették alá, újabb korrupciós esetek következtek. Másfél év alatt több ezer ember került börtönbe, újabb és újabb városokban alakultak nyomozócsoportok. 1993 őszéig, 18-20 hónap leforgása alatt teljesen összeomlott egy közel félszázados politikai rendszer." A Carlo Azeglio Ciampi volt jegybankelnök által vezetett „szakértői kormány” 1994 márciusára írta ki az előrehozott választásokat. Ekkor a kormánypártok sorra oszlatták fel magukat, miközben képviselőik nagy része már ügyészi eljárás alatt állt. Ekkor lépett színre Silvio Berlusconi médiamágnás, aki 1993 őszén új pártot alapított, a Forza Italia nevű mozgalmat, azzal a céllal, hogy megakadályozza a posztkommunisták választási győzelmét. Tudni kell ugyanis, hogy a „tiszta kezek” hadjárat alig érintette a volt kommunista pártot és a hozzá köthető szövetkezeti és „civil” szférát – pedig a szocialista tömbbel fenntartott kereskedelem révén befutó illegális pártfinanszírozás (évi több tíz millió euróról van szó: elképesztő összegbe került akkor is a politika!) nyílt titoknak számított. Berlusconi északon egy frissen alakult proteszt párttal, az Északi Ligával szövetkezett; délen pedig a korrupciós botrányok által szintén nem érintett, örök ellenzéki neofasisztákkal." "A baloldal és az elemzők meglepetésére, akik semmit nem értettek az akkori olasz valóságból, ez a furcsa szövetség megnyerte a választásokat, és ezzel beállt egy majdnem húsz éves állóháború, a Berlusconi-tábor és ellentábor között. Berlusconit éppen akkor kezdték tüzetesen vizsgálni, amikor kormányra került.” „Azt is fontos tudni, hogy az olasz bírói és ügyészi karban a nyolcvanas években történt egy nagy váltás. Tömegével kerültek be a rendszerekbe a kommunista párthoz kötődő emberek. Olaszországban a bírók politikai hovatartozása nem volt titok. A bírói függetlenségnek nem volt semmilyen álcája, a bíróknak és ügyészeknek jelentős politikai hátszelük van. Maga az olasz legfelsőbb bíróság egyfajta parlamentként működik: tagjainak politikai hovatartozása köztudott, és az utóbbi évtizedekben stabil baloldali fölény alakult ki a testületben. A Tangentopolinak tehát az első pillanattól kezdve elsődleges célja a választók által legitimált politikai berendezkedés megdöntése volt. Ezt a baloldali sajtó erőteljesen támogatta, ehhez néhány évig csatlakoztak a mérsékelt sajtóorgánumok, és elképesztő pergőtűz alá tartották a megroggyant kormánypártok képviselőit. Tucatnyi politikus és menedzser nem bírta a nyilvános kivégzést, és öngyilkos lett." "Búcsúlevelük megrázó olvasmány, az ellenük elkövetett igazságtalanságért senki nem fizetett. Azok az ügyészek sem, akik az általuk indított eljárások közel nyolcvan százalékát első, második vagy harmadfokon elvesztették. A „Mani Pulite” – azaz a Tiszta Kezek mozgalma egy ügyészi úton kikényszerített rendszerváltozás volt, ami meg is történt 1994-ben, azzal a különbséggel, hogy nem teljesen úgy történt, ahogy elképzelték, ugyanis Berlusconi nyert, és ez nem volt benne a pakliban. Mint járulékos veszteség, kiiktattak egy olyan politikai és társadalmi képviseletet, amely az olasz társadalom nagy többségét szolgálta, mivel az olasz „első Köztársaság” tömegpártjai nemcsak választási kartellként működtek, hanem sokrétű szolgáltatást nyújtottak a lakosságnak. Ezt a sokkot soha nem heverte ki Olaszország” – mondja a történész. Kívülről irányított dolog? Arra a kérdésre, hogy a Korrupcióellenes Ügyészség mennyire független, a történész kifejtette: „A DNA tevékenységét a bukaresti amerikai nagykövetség kitüntetett figyelemmel kíséri, ez manapság köztudott tény, amit a társadalom nagy része normálisnak és helyesnek tart, de egyáltalán nem az. Népszerűtlenséget vállal, aki civilként bírálja ennek az intézménynek a módszereit, és megkérdőjelezi a korrupcióellenes harc eddigi eredményeit. A probléma ugyanis, hogy Romániában – de nyugodtan általánosíthatunk a térségre vonatkozóan – olyan az állam felépítése, a törvényi szabályozás, az apparátus habitusa, hogy a gyakran egymásnak ellentmondó szabályok betartásával gyakorlatilag semmit nem lehet intézni, sem előrelépni. Roppant egyszerű szinte bárkit visszaéléssel vádolni, aki közpénzt kezel. És abban az országban, ahol a rokoni vagy „keresztapai” kapcsolatok sűrű hálózata egyszerre szabályozza és meghatározza az emberek társadalmi státusát, az a jogi kifejezés, hogy „befolyással való üzérkedés” nekem nem tűnik másnak, mint egy rossz vicc. Vagy még inkább egy tragikusan félreértelmezett jogi fogalom." Elődeink példáján tanulva örökítjük tovább a korrupciót A történész úgy vélekedik, hogy a mostani fiatal generációt ugyanazok a reflexek vezénylik, a túlélés és az érvényesülés érdekében hasonló módon működnek, mint a szüleik. Azok, akik mégsem ebbe a csoportba tartoznak, és nem szeretnének hasonulni, a leggyakoribb eset szerint „lábbal szavaznak”, és elköltöznek az országból, ennél fogva pedig megszűnik a társadalmi hatásuk Romániára nézve. „Rendkívül naiv volt 1989 után az az elképzelés, hogy a társadalom viselkedési normái, az emberek személyisége 10-20 év alatt radikálisan megváltozik azért, mert megváltozott körülöttünk a politikai környezet. Ez az egyik legnagyobb félreértés a kelet-európai rendszerváltások körül. Azt is látom, hogy nagyon naivnak bizonyul a korrupció elleni harc, hogy majd megtisztul a társadalom, előjönnek a tiszták” - mondta Bottoni. A történész szerint ahhoz, hogy Romániában egy működő, stabil politikai rendszer alakuljon ki, amely több pilléren áll, szükség lenne erős, alulról építkező pártokra, valamint a civil szféra részvételére is. De a jelenlegi társadalmi és gazdasági helyzetben ez nem tud megvalósulni, ugyanis ehhez anyagi jólétre, de még inkább „nyugodt lelkiállapotra van szükség”. Horváth Anna egy lejáratási játszma áldozata A Horváth Anna esetében kezdeményezett bűnvádi eljárással kapcsolatosan Bottoni úgy véli, politikai leszámolásról van szó: „Egy tiszta emberről van szó, akit a helyi PSD akar ellehetetleníteni, és leválasztani attól a polgármestertől, akivel jó munkakapcsolatot alakított ki. Miközben tehát meglepőnek tűnhet az ügyészség keménykedése – főleg a nevetségesen gyenge vádak tükrében – látni kell, hogy a DNA-val sajátos módon együttműködő (és néha versenyt futó) titkosszolgálatok nagyobb játszmába foghattak bele az erdélyi magyar közösséget illetően. Ezért írtam egyszer a Facebook falamon, és ma is vállalom, hogy ilyenkor nem kell felülni a hírekre, és meg kell védeni a tisztességesen cselekvő embereket, akik pont olyanok, amilyennek látszanak.” „Ezeket az embereket akkor is meg kell védeni, ha népszerűbb lenne beállni a „korrupt politikusok” megbüntetését, vagy a jelenlegi pártok felszámolását követelő kórusba. Látni kell, hogy úgy tűnik, változóban van Bukarestben az az 1990 után kialakult konszenzus, miszerint az RMDSZ-re szükség van – teljesen függetlenül attól, hogy milyen belső korrupciós ügyei vannak, vagy mennyire sikeres társadalompolitikát folytat. Mert az RMDSZ garantálta 25 éven keresztül az erdélyi magyar közösség politikai képviseletét, és érdemeket szerzett a magyar-román etnikai konfliktus lecsillapodásában. Ma viszont egyre több jel arra utal, hogy Bukarestben sokan úgy látják, hogy „a mór megtette kötelességét...”, ami súlyos következményekkel járhat. A szövetség politikai ellehetetlenítésének számtalan jelét látni, és ebben a dologban a korrupciós vádakat kiválóan lehet használni, mint ahogy ezt megtették Borboly Csaba, Antal Árpád és Ráduly Róbert esetében is. Miközben az igazi, minden újságolvasó által jól ismert „régi motorosokat” soha nem érintette a korrupciósellenes ügyészség vizsgálata” – vélekedik Bottoni. „Abban az esetben, ha a politikai érvelés nem éri el a kívánt hatását az RMDSZ-szel szemben, és kellemetlenné válik az ellenfél, mint ahogy láttuk a székelyföldi fiatal politikusok esetében, akkor jönnek az örökzöld korrupciós vádak. Nem szeretnék itt illetéktelen párhuzamot vonni a diktatúra és a többpártrendszer között, de történész szemmel a mai romániai helyzet kezd hasonlítani az általam kutatott – de a szakmai berkekben is szinte ismeretlen – antikorrupciós kampányra, amit 1957-ben indított a kommunista hatalom azok ellen, akik „loptak a közösből” (a gyárigazgatótól kezdve az egyszerű termelőszövetkezetben dolgozóig). Mi lett az eredménye? Több tízezer embert zártak börtönbe, és ítéltek el – gyakran megszégyenítő körülmények között, nyilvános perek során. És ki profitált az eljárásokból? Gheorghiu-Dej és csapata, akik elitcserét hajtottak végre (Erdélyben etnikai elitcserét) úgy, hogy a kisemberek igazságérzetére játszottak, miközben senkit nem érdekelt a korrupció visszaszorítása.” „Én attól tartok, hogy az eddig meglévő román-magyar konszenzus felbomlik, ami azt jelenti, hogy Bukarest bevállalja majd Erdély bekebelezésének a századik évfordulója kapcsán, hogy bemutassa saját magának és a teljes román lakosságnak: a magyar kérdést igenis megoldották. Azt viszont jó lenne elkerülni, hogy a létező politikai spektrum és az általa jelentett védőháló felszámolásához a magyar közösségből is tapsoljanak” – mondta a Transindexnek Stefano Bottoni. Nem az a lényege, hogy az illető el is legyen ítélve „Az emberek tönkretétele az ügyészségen kezdődik. Annak, hogy másodfokon három év után felmentenek valakit, nincs hírértéke. Ha már egyszer megfogtak valakit, és harminc napot börtönben töltött, annak az embernek vége. (Persze vannak groteszk kivételek, lásd a „cere cash”-nek becézett nagybányai polgármestert, akit annak ellenére szavaztak meg nagyon nagy többséggel, hogy tökéletesen tisztában voltak azzal, hogy kicsoda ez az ember – újabb bizonyíték arra, hogy a „politikusok megbüntetése” szép, de önmagában nem elégséges, ha nem változik meg a társadalmi közérzet). De ezeknek az eljárásoknak nem az a lényege, hogy a meggyanúsítottra büntetést is kiszabjanak. Ha el van ítélve az érintettek tíz százaléka, akkor az egy járulékos dolog, de nem ez a lényeg. A cél egyes emberek kiiktatása, egyfajta állandó félelemkeltés. Ezt belső és külső erők egyaránt mozgatják, amivel fontos tisztában lenni, amikor madártávlatból vizsgálunk egy ekkora jelenséget” – nyilatkozta Stefano Bottoni történész. A téma kapcsán ugyanakkor fontos hozzátenni, hogy a korrupciós bűncselekmények egyik szemléletes és súlyos következménye a bukaresti Colectiv-tragédia, de a korrupció által átszőtt egészségügyi rendszer is folyamatosan emberéleteket követel. Elég csupán az idén kirobbant Hexi Pharma ügyét említeni, amelyben az előre kilobbizott közbeszerzési eljárások során hígított fertőtlenítőszert vásároltak a kórházak, ennek következményeként jelentősen megnövekedett a halálos fertőzések száma. Ugyancsak a korrupció hatására vált egyre nagyobb mértékűvé a romániai erdőirtás, amelyet Klaus Johannis államfő nemzetbiztonsági kockázatnak minősített, és a gyanú szerint a szervezett bűnözés, valamint egyes romániai politikusok közösen érintettek benne.
Ambrus István
Transindex.ro

Alkotmánymódosítási szándék és ígéretözön – megnyitotta választási kampányát az RMDSZ - Kelemen Hunor szerint az elkövetkező parlamenti ciklusban alkotmányba kell iktatni a modern Románia jogi és morális alapjának tekintett 1918-as gyulafehérvári nyilatkozatban a nemzeti kisebbségeknek tett ígéreteket. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke a kolozsvári Horia Damian sportcsarnokban a szövetség kampánynyitó rendezvényén jelentette ki mindezt mintegy 1500 meghívott jelenlétében.
„Az a rezolúció, amelyben az ország területén élő őshonos kisebbségeknek az oktatásban, kultúrában, közigazgatásban és igazságszolgáltatásban teljes jogegyenlőséget ígértek, az anyanyelv teljes körű használatát és saját maga által választott vezetőket (...), ez nem pusztán ígéret, hanem törvény. Ezt pedig egy új alkotmánynak kell rögzítenie” – fogalmazott Kelemen Hunor.
Kelemen Hunor kijelentette: az erdélyi magyarság számára 1918 a veszteség éve volt, és ezt a veszteséget egy évszázad alatt sem lehetett elfelejteni és nem lehetett feldolgozni. „De ahogy tudta Kós Károly nemzedéke, tudta Márton Áron nemzedéke, tudta Sütő András és Domokos Géza nemzedéke, úgy tudnunk kell nekünk is: nem jajongani, de cselekedni, dolgozni, építkezni kell!” – jelentette ki az RMDSZ elnöke.
Egy szárnyaitól megfosztott madár hasonlatával élve jelentette ki: az erdélyi magyarságnak sem elég, ha csak gubbaszthat. „Szeretnénk, akarunk repülni. Meg kell őriznünk mindkét szárnyunkat, és csak együtt vagyunk képesek a szárnyalásra” – fogalmazott.
Markó: tessék rábízni Székelyföldet a székelyekre
A rendezvényen Markó Béla, a parlamenti politizálásból 26 év után visszavonuló volt RMDSZ-elnök a romániai autópálya-építések kudarcával szemléltette, hogy mit is jelent Erdély számára a bukaresti kormányzás.
„Tessék rábízni Székelyföldet a székelyekre! (...) Tessék odaadni Erdélynek azt a költségvetést, ami jár, tessék rábízni az itteni magyarokra és románokra, (...) és építünk egy másik Erdélyt, ahol tényleg otthon leszünk valamennyien, de amíg Bukarest 12 év alatt 50 kilométert tudott megépíteni a tervezett 400 kilométer autópályából, amíg a városaink kevés kivétellel úgy néznek ki, mint 25 évvel ezelőtt, arra megy el az energiánk, hogy megvédjük azokat a jogokat, amelyeket szívós küzdelemmel alkotmányba és törvénybe foglaltunk” – jelentette ki Markó Béla.
Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere kijelentette: azért kell megmenteni Kolozsvárt, Nagyváradot és Székelyföldet Bukaresttől, „mert 98 év alatt sokkal több problémát okoztak, mint ahányat megoldottak”. Hozzátette: „azt kérjük, amit megígértek nekünk 1918-ban, ami nekünk jár. Legyen a magyar nyelv is hivatalos nyelv, ahol többségben vagyunk!” Antal Árpád hozzátette: „nem az erdélyi valóságot kell a bukaresti alkotmányhoz igazítani, hanem az alkotmányt az erdélyi valósághoz”.
Biró: a megszerzett jogokat is elvitatják
A kampánynyitón szót kapott Biró Zsolt, a választásokon az RMDSZ-szel szövetségben induló Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke is. Szerinte olyan korban kell érvényesíteni a közösség érdekeit, amikor a megszerzettnek hitt jogokat is elvitatják. „Ma mindannyian egy kicsit Tamási Zsoltok, Horvát Annák, Ráduly Róbertek, Mezei Jánosok és Antal Árpádok vagyunk” – sorolta azoknak a magyar közéleti szereplőknek a neveit, akik ellen eljárást indított a korrupcióellenes ügyészség (DNA). „Józan ész, magyar szolidaritás, felelősség a magyar választók iránt!” – fogalmazta meg a hármas jelszót Biró Zsolt.
Kelemen: a magyarok körében népszerű Cioloș
Dacian Cioloş kormányfőnek a felmérések szerint jó a megítélése a magyarok körében, de ettől még „hosszú út vezet” odáig, hogy újabb miniszterelnöki mandátumot szerezzen – fogalmazott Kelemen Hunor az RMDSZ országos kampányindítója utáni nyilatkozatában. A szövetségi elnök azt mondta, neki személyesen is nagyon jó véleménye van Dacian Cioloşról, akit kormányfői mandátummal megbízni „korrekt javaslat” volna, amennyiben a Nemzeti Liberális Párt (PNL) olyan helyzetbe kerül, hogy megteheti ezt a javaslatát. A döntés azonban a választók kezében van. (Agerpres)
Székelyhon.ro

Kelemen Hunor: alkotmányba kell iktatni a 98 évvel ezelőtti gyulafehérvári ígéreteket - Kelemen Hunor szerint az elkövetkező parlamenti ciklusban alkotmányba kell iktatni a modern Románia jogi és morális alapjának tekintett 1918-as gyulafehérvári nyilatkozatban a nemzeti kisebbségeknek tett ígéreteket.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke a kolozsvári Horia Damian sportcsarnokban a szövetség kampánynyitó rendezvényén jelentette ki mindezt mintegy 1500 meghívott jelenlétében.
"Az a rezolúció, amelyben az ország területén élő őshonos kisebbségeknek az oktatásban, kultúrában, közigazgatásban és igazságszolgáltatásban teljes jogegyenlőséget ígértek, az anyanyelv teljes körű használatát és saját maga által választott vezetőket (...), ez nem pusztán ígéret, hanem törvény. Ezt pedig egy új alkotmánynak kell rögzítenie" - fogalmazott Kelemen Hunor.
Kelemen Hunor kijelentette: az erdélyi magyarság számára 1918 a veszteség éve volt, és ezt a veszteséget egy évszázad alatt sem lehetett elfelejteni és nem lehetett feldolgozni. "De ahogy tudta Kós Károly nemzedéke, tudta Márton Áron nemzedéke, tudta Sütő András és Domokos Géza nemzedéke, úgy tudnunk kell nekünk is: nem jajongani, de cselekedni, dolgozni, építkezni kell!" - jelentette ki az RMDSZ elnöke.
Egy szárnyaitól megfosztott madár hasonlatával élve jelentette ki: az erdélyi magyarságnak sem elég, ha csak gubbaszthat. "Szeretnénk, akarunk repülni. Meg kell őriznünk mindkét szárnyunkat, és csak együtt vagyunk képesek a szárnyalásra" - fogalmazott.
A rendezvényen Markó Béla, a parlamenti politizálásból 26 év után visszavonuló volt RMDSZ-elnök a romániai autópálya-építések kudarcával szemléltette, hogy mit is jelent Erdély számára a bukaresti kormányzás.
"Tessék rábízni Székelyföldet a székelyekre! (…) Tessék odaadni Erdélynek azt a költségvetést, ami jár, tessék rábízni az itteni magyarokra és románokra, (.) és építünk egy másik Erdélyt, ahol tényleg otthon leszünk valamennyien, de amíg Bukarest 12 év alatt 50 kilométert tudott megépíteni a tervezett 400 kilométer autópályából, amíg a városaink kevés kivétellel úgy néznek ki, mint 25 évvel ezelőtt, arra megy el az energiánk, hogy megvédjük azokat a jogokat, amelyeket szívós küzdelemmel alkotmányba és törvénybe foglaltunk" - jelentette ki Markó Béla.
Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere kijelentette: azért kell megmenteni Kolozsvárt, Nagyváradot és Székelyföldet Bukaresttől, "mert 98 év alatt sokkal több problémát okoztak, mint ahányat megoldottak". Hozzátette: "azt kérjük, amit megígértek nekünk 1918-ban, ami nekünk jár. Legyen a magyar nyelv is hivatalos nyelv, ahol többségben vagyunk!" Antal Árpád hozzátette: "nem az erdélyi valóságot kell a bukaresti alkotmányhoz igazítani, hanem az alkotmányt az erdélyi valósághoz".
A kampánynyitón szót kapott Biró Zsolt, a választásokon az RMDSZ-szel szövetségben induló Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke is. Szerinte olyan korban kell érvényesíteni a közösség érdekeit, amikor a megszerzettnek hitt jogokat is elvitatják. "Ma mindannyian egy kicsit Tamási Zsoltok, Horvát Annák, Ráduly Róbertek, Mezei Jánosok és Antal Árpádok vagyunk" - sorolta azoknak a magyar közéleti szereplőknek a neveit, akik ellen eljárást indított a romániai korrupcióellenes ügyészség (DNA). "Józan ész, magyar szolidaritás, felelősség a magyar választók iránt!" - fogalmazta meg a hármas jelszót Biró Zsolt.
A kolozsvári sportcsarnokban összegyűlt RMDSZ-szimpatizánsokról a rendezvény végén egy drón segítségével közös fotó készült.
Gazda Árpád
(MTI)

Kolozsváron indította parlamenti kampányát az RMDSZ
Erdély. A jövő!
Horváth Anna házigazdaként nyitotta meg a szövetség kampánynyitó rendezvényét, beszédében köszönetet mondott mindazoknak, akik az elmúlt időszakban száz meg száz üzenetben biztatták, s erőt adtak neki azt követően, hogy ideiglenesen felfüggesztették alpolgármesteri tisztségéből. "Ilyen időkben aki hasztalan dologként ostorozza az érdekképviseleti munkánkat, átragasztva a román társadalmon eluralkodó bizalmatlanság, kilátástalanság cinizmusba átcsapó hangulatát, nem tekinthet el ennek romboló hatásától, amely nemcsak a vereségek utáni talpra állást hátráltatja, a pozitív jövőképet töri össze, de a feladatvállalástól is elriasztja az arra még rábírhatókat" – mondta el Horváth Anna. Ennek ellenére azt vallja, hogy akkor kell a legtöbben felsorakozni a magyar ügy mellé, amikor a közösséget minden irányból megpróbálják darabokra szedni. Akkor kell reménnyel eltölteni, szülőföldjéhez való ragaszkodásban megerősíteni, amikor azt a leginkább akarják megfélemlíteni. "A mi ügyünket nem lehet ímmel-ámmal szolgálni, mi napszámosokkal nem érhetjük be! Nekünk a legjelentéktelenebbnek tűnő helyen is apostolokra van szükségünk. Olyan emberekre, akik saját foglalkozásukban kiválóak, akik kötelességüket nemcsak lelkiismeretesen, hanem lelkesedéssel, odaadással, a nagy ügyek szeretetével végzik" – zárta beszédét Márton Áron gondolatával Horváth Anna.
"Szerencse, hogy 45 perc alatt megérkeztem ma Kolozsvárra Marosvásárhelyről, és a brassói kollégáknak is csak 1 órájukba telt az út, hiszen készen van 450 km autópálya...
Milyen jó, hogy Bukarestnek ma gondja van ránk. Milyen jó, hogy alkalmazzák az RMDSZ által kidolgozott és elfogadott törvényeket. Milyen jó, hogy Bukarestben a tőlünk befolyó pénzből építik- szépítik közösségünket. Vagy mégse? Akkor mi a gond az RMDSZ óriásplakátjaival?"
Markó Béla finom szarkazmussal köszöntötte az egybegyűlteket az RMDSZ országos kampányindító rendezvényén, kiemelve azokat a hiányosságokat, amelyekkel jelenleg a magyar közösség s annak otthona, Erdély is küzd. A szövetség egykori elnöke vallja, az erdélyi magyar emberek tudják a leginkább azt, hogy mire van szükségük: "tessék ránk bízni, építünk egy másik Erdélyt, ahol tényleg otthon leszünk benne, mi mindannyian. Ránk kell bízni, mi megoldjuk. Tessék ránk bízni a vezetést, mert mi nem gyengíteni, hanem erősíteni fogjuk Romániát és Erdélyt is".
Az új generációs jelölteknek pedig útravalóként azt mondta: "a mi céljaink nem változtak. Azért kell Bukarestbe mennetek, hogy 26 éves céljainkért dolgozzatok. Nem mondhattok le soha arról, hogy lehetséges magyarként egyenlő esélyekkel élni itt, ahol születtünk. Eredményes kampányt kívánok, utána pedig bátorságot és következetességet. Ne hagyjátok lerombolni, amit felépítettünk, folytassátok azt, amit mi elkezdtünk, és végezzétek el azt, amit mi nem tudtunk elvégezni".
Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere szerint a miért kell megmenteni Kolozsvárt, Nagyváradot, Székelyföldet vagy Erdélyt Bukaresttől kérdésre a válasz nagyon is egyszerű: mert 98 év alatt az sokkal több problémát okozott, mint ahányat megoldott. "Mi elfogadtuk azt, hogy a szülőföldünkre kiterjesztette szuverenitását a román állam, de azt nem tudjuk elfogadni, hogy másod- vagy harmadrangú állampolgárokként kezeljenek bennünket. Nem fogjuk elfogadni a kettős mércét!" – nyomatékosított a polgármester, kiemelve: az RMDSZ azt kéri, amit megígértek a magyar közösségnek 1918-ban: "mi csak azt kérjük – sem többet, sem kevesebbet – ami nekünk jár."
"Csapatunk nem tökéletes, de az egyetlen olyan csapat, amely Erdélyt és közösségünket tudja képviselni a parlamentben. Programunk nem tökéletes, de az egyetlen olyan program, amely tudja biztosítani Erdély modernizációját és az erdélyi társadalom emancipációját. Van egy akaratunk, az viszont töretlen. Erdélyi magyar társadalmunk ma rétegzettebb, mint valaha. Nagyok és mélyek az árkok. Nagy a szegénység, nagyok a társadalmi különbségek, a társadalmi igazságtalanság. Sokan elfáradtak, kiábrándultak, feladták a reményt. Éppen ezért nekünk több fronton kell harcolnunk: az elnyomó magyarellenes államapparátus ellen, a közösségi apátia ellen. Le kell győznünk a kishitűséget, a közömbösséget, a széthúzást – rendezni kell végre közös dolgainkat románnal és magyarral egyaránt" – ebben látja a közösség feladatát Antal Árpád.
Péter Ferenc, Maros Megye Tanácsának elnöke úgy tartja: ahhoz, hogy nyugodt munkát lehessen végezni a megyei és települési önkormányzatokban, kétszeresen is szükség van az RMDSZ erős parlamenti jelenlétére, politikai erejére, hiszen másként tárgyalnak azzal, aki mögött erős parlamenti képviselet van – júniusban kiderült, hogy három megyének is ennek nyomán adhatott elnököt a szövetség. "Másrészt: nem lehet minden helyi kérdést helyben megoldani. Az erdélyi magyarok jogait, a magyar közösség biztonságát azok a törvények szavatolhatják, amelyekről Bukarestben döntenek" – nyomatékosított. A szövetség bátor, ambiciózus tervekkel indul a választásokon, amelyeknek megvalósulása minden önkormányzatnak, településnek és minden erdélyi magyar embernek az érdeke: "településeinknek jó utakra, fejlett közlekedési infrastruktúrára van szükségük. A helyben megtermelt adót a helyi közösség teendőire kell fordítani".
Mint ismeretes, az RMDSZ és az MPP együttműködése alapján a szövetség két biztos befutó helyet ajánlott fel a Magyar Polgári Pártnak parlamenti jelöltlistáján. Az összefogás jegyében Biró Zsolt, az MPP elnöke, Maros megyei képviselőjelölt szólalt fel a rendezvényen.
"Olyan Erdélyt akarunk, ahol otthon érezzük magunkat. Otthon pedig ott van, ahol biztonságban érezzük magunkat. Mi szülőföldünkön akarjuk otthon érezni magunkat, tehát szülőföldünkön kell megteremtenünk a biztonságot. Minden értelemben. Az anyagi biztonság mellett a nemzeti ügyeinket érintő jogi garanciák szavatolják jövőnket. Azt a jövőt, ahol Erdély Erdély marad: színes és változatos, mint a táj, mint népszokásaink, mint az ízek, amelyek meghatározzák erdélyiségünket" – mondta el. Szerinte: a sokszínűség egysége nem divatos európai szlogen, hanem erélyi valóság. "Ebbe a keretbe kell illesztenünk saját nemzeti egységünket, amelynek alapja az új felelősség politikája. Józan ész, magyar szolidaritás és felelősség az erdélyi magyar választók iránt. Ezek a koordináták!" – hangsúlyozta az MPP elnöke.
"Nehéz dolog nagy elődök nyomába lépni. Nagy teljesítmény, komoly eredmények tornyosulnak előttünk, utódok előtt. Nekünk, Maros megyei jelölteknek Markó Béla, Borbély László, Frunda György, Kerekes Károly és Kelemen Atilla voltak az elődeink. Olyan emberek, akik nem egyszerűen sokat tettek az RMDSZ-ért: nélkülük bizonyosan nem lenne a szövetség olyan, amilyen" – méltatta elődeit Csép Andrea Maros megyei képviselőjelölt, majd úgy fogalmazott: az új generáció is hasonló lelkesedéssel és alázattal, ugyanazokkal a célkitűzésekkel lát neki majd a munkához, áll a magyar közösség szolgálatába, ha választói jóvoltából a parlament tagjaivá válik. "Szövetségünk olyan Erdélyt építene, ahol jó élni, ahol biztonságban tudjuk családjaink, és ahol nincsenek veszélyben jogaink. Ezt képviselem egy friss csapat tagjaként magam is. Olyan társakkal, akik a magyar ügy iránt elkötelezettek, akik tisztességesen képviselik értékeinket és érdekeinket, akik alázattal szolgálják a közösséget" – nyomatékosított a képviselőjelölt.
Népújság (Marosvásárhely)

„Kötelességünk megemlékezni, emléküket hűségesen ápolni”
Emlékműavatás és konferencia az 1944 őszén elhurcoltakról
Történelmi eseménynek lehettünk részesei szombaton Kolozsváron a Házsongárdi temetőben. Az evangélikus sírkertben hetvenkét év után sikerült emlékművet állítani a városból 1944 októberében a Szovjetunióba ártatlanul elhurcolt 5000 magyar civil férfinak. A Szovjet Elhurcolások Kolozsvári Emlékbizottsága és a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház kezdeményezésére mostanra sikerült kiteljesíteni az elképzelést, amelynek ötlete 2014-ben született meg, de akkor megfelelő anyagi háttér hiányában „csupán” egy emléktáblát sikerült elhelyezni az evangélikus temető gondnoki épületére. Mind az emléktábla, mind az emlékmű Gergely Zoltán szobrászművész alkotása, s méltó kifejezője annak a tiszteletnek, amelyet a meghurcoltak megérdemelnek. A péntek délután hivatalosan megnyílt ünnepség másnap az avató után tudományos konferenciával folytatódott, ahol az 1944. őszi eseményeket elemezték a témát kutatók.
Hetvenkét esztendeje annak, hogy a zsidók 1944-es tavaszi deportálása és Kolozsvár júniusi amerikai bombázása után ősszel újabb szörnyű csapás érte a várost. A Kolozsvárra 1944. október 10-én bevonuló szovjet katonák válogatás nélkül fogdosták össze azt a közel 5000 ártatlan civil magyar férfit, akiknek egyharmada soha nem jöhetett haza, mert odaveszett a hatalmas vörös birodalom kényszermunka-táboraiban. Az Országgyűlés által meghirdetett Gulág–Gupvi Emlékév keretében a magyar kormány által nyújtott támogatásnak köszönhetően szombaton délelőtt sikerült helyére kerülnie Kolozsváron még egy emlékműnek, amellyel a város magyarsága több mint hetvenéves adósságot törlesztett azokkal szemben, akik áldozatául estek az 1944. őszi, évtizedeken keresztül mélyen elhallgatott történéseknek. Szép számú résztvevő – az egykori elhurcoltak hozzátartozói, családtagjai, vagy csak az áldozatok egyszerű tisztelői, akik úgy érezték, hogy ezen a napon itt a helyük – tett eleget a Szovjet Elhurcolások Kolozsvári Emlékbizottsága és a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház felkérésének, és jött el a temetőbe, hogy részese legyen az eseménynek, amelynek méltóságteljes alaphangját a Székely Árpád karnagy vezette Kolozsvári Református Kollégiumnak már a legelején sikerült leütnie.„Ma, amikor a szovjet munkatáborokba elhurcolt civilekre emlékezünk, a kommunizmus borzalmaira, nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy itt és most ez a megemlékezés nem egy passzív, tétlen múltba fordulás, hanem bátor tett, tudatos felelősségteljes cselekvés. Mert akik emlékeznek, azok megelevenednek, újra átélnek eseményeket, átértékelnek dolgokat, reményt, erőt, talán új perspektívákat adnak a következő nemzedékeknek” – jelentette ki beszédében Adorjáni Dezső Zoltán. Ezt megelőzően Benkő Levente történész, újságíró, kezdeményező a Szovjet Elhurcolások Kolozsvári Emlékbizottsága nevében üdvözölte a jelenlévőket, és köszönte meg az Emberi Erőforrás Minisztériuma, az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő, a Gulág–Gupvi Emlékbizottság és mindazok támogatását, közbenjárását, akik bármilyen mértékben segítették a négynyelvű – magyar, román, német és angol – emlékjel és konferencia létrejöttét.
Isten nélküli világ a huszadik században
Az evangélikus-lutheránus püspök felhívta a figyelmet: minden idők önkényurai arra törekedtek, hogy megsemmisítsék az emlékezés hordozóit, mert akkor megszűnik az emlékezés tárgya, következésképpen színre lép a felejtés, és könnyen eszközzé, manipulálható tömegmasszává, gyökértelenné, üressé válhatunk. Adorjáni Dezső Zoltán arra kereste a választ, vajon miért történhetett meg ez a borzalom, pusztítás és mérhetetlen szenvedés a huszadik században? Nietzschét idézve kijelentette: a huszadik század nagy tragédiája éppen azt mutatja meg, hogy mi történik akkor, ha meghalt Isten, s az ember önmagát teszi istenné, saját maga lesz mindennek a kritériuma, ura életnek és halálnak, megmondója jónak és rossznak, értéknek és értéktelennek. És hát hol volt az istenné lett ember, mit is csinál egy Isten nélküli, kiüresített világban? – tette fel a kérdést Adorjáni Dezső Zoltán, megállapítva, ne csodálkozzunk azon, hogy az Isten nélküli világszemlélet kitermelte a maga szörnyeit: a Hitlereket, a Sztálinokat, a Maókat, „a rengeteg törpe, kis istenféle lényeket, ami sok millió ember életébe került és okoztak millióknak mérhetetlen szenvedést”. A püspök hangsúlyozta: Erdély magyarsága meghozta a maga áldozatát a huszadik század tragédiái közepette, ezreket vittek el mindenféle ürüggyel fogolytáborokba, szovjet lágerekbe, kényszermunkára, nekünk pedig ma erkölcsi és keresztyéni kötelességünk róluk megemlékezni, emléküket hűségesen ápolni.
Kolozsvár követte a kárpátaljaiak példáját
A magyar kormány és a nemzetpolitikai államtitkárság nevében Szilágyi Péter államtitkár-helyettes beszédében elmondta: 1944 rettenetes megpróbáltatásokat tartogató év volt a magyar történelemben, amelybe beletartozik az egész Kárpát-medencét érintő magyar és sváb nemzetiségű civilek elhurcolása, amely az 1989-es rendszerváltásig mélyen elhallgatott történelmi időszak volt. Mint mondta, ezt követően meg kellett tanulni a szabadsággal élni, a bátor kezdeményezések, amelyek végre az elmúlt években megerősödtek, csak lassan bontakoztak ki. Úgy vélte, hetven év távlatából is sok a tennivalónk: adósok vagyunk a széles körű felderítő munkával, az információk összegyűjtésével és a közvélemény tájékoztatásával.„A kárpátaljai Szolyván, ahol Temesvárhoz vagy Focşani-hoz hasonlóan gyűjtőtábor működött, és tízezer szám zsúfoltak össze magyar és német foglyokat embertelen körülmények között, méltó emlékhely épült. A mai naptól itt, Erdély fővárosában a Házsongárdi temetőben is áll a kolozsvári elhurcolt magyarok emlékműve” – hangsúlyozta az államtitkár-helyettes.
Nekünk sem szabad hagynunk magunkat
Hegedüs Csilla, az RMDSZ kultúráért felelős ügyvezető elnöke felszólalásában személyes emlékeket idézett fel: miközben apai nagybátyja mondákról mesélt neki gyermekként, beszélt a szovjet fogságban töltött éveiről is, mindezt pedig mosolyogva, sokszor humorosan adta elő. Milyen volt távol lenni a családtól rögtön a háború után, leszokni a dohányzásról, hogy a cigarettát élelemre tudja elcserélni, illetve amikor nem volt ivóvíz és valami rettenetes teát kaptak, vagy önképző kört szerveztek a lágerben a túlélés reményében. Hegedüs Csilla szerint a mának is erőt kell merítenie és tanulnia kell ezeknek az embereknek a példájából, főleg most, amikor a romániai magyar közösséget folyamatosan sérelmek érik, mint a magyar iskolák elleni egyre gyakoribb támadások, vagy a Kolozsvár alpolgármesterére, Horváth Annára – aki szintén megtisztelte jelenlétével a rendezvényt – rázúdított igazságtalan vádak. A fogságot megjárt áldozatok a legnehezebb körülmények között sem hagyták, hogy megfosszák őket emberségüktől, meg tudták őrizni méltóságukat és képesek voltak összefogni, így nekünk sem szabad hagynunk magunkat – hangsúlyozta az RMDSZ tisztségviselője.Az emlékművet Adorjáni Dezső Zoltán evangélikus püspök szentelte fel, majd a történelmi magyar egyházak képviselői – Kovács Sándor római katolikus főesperes, kanonok, Jenei Tamás református lelkész, egyházkerületi belmissziói előadó és Rácz Mária Kolozsvár unitárius belvárosi egyházközségének lelkésze – megáldották az alkotást, a résztvevők pedig elhelyezték talapzatára az emlékezés virágait.
Papp Annamária
Szabadság (Kolozsvár)

Kovács Péter: December 11-én legyünk büszkék a kiemelkedő magyar jelenlétre
Ha december 11-én a magyar emberek nem mutatják meg, hogy hányan vannak, ezt megteszik mások helyettük, akiknek Erdély nem számít, mint ahogyan a magyar közösség ügye sem - jelentette ki Kovács Péter szerdán. Az RMDSZ ügyvezető elnöke és kampányfőnöke szerint a magyar közösséget sorozatos támadások érik, és már nemcsak az a tét, hogy bővíthetők-e a megszerzett jogok, hanem az is, hogy visszaveszik-e azokat.
A közlemény szerint Kovács Péter ügyvezető elnök arra hívta fel a figyelmet: a romániai magyaroknak meg kell mutatniuk, hogy Erdélyben a magyarok erős közössége él és hallatja szavát. 'Ez nem történhet másként, csak úgy, ha minél többen elmegyünk szavazni. A román pártok nem bennünket képviselnek. Még azok sem, akik a közösség szimpátiáját megtévesztő módon magyar jelöltekkel akarják megszerezni, vagy a választási kampány idejére 'megtanulnak' magyarul' - hangsúlyozta az RMDSZ kampányfőnöke.
Véleménye szerint, ha december 11-én a magyar emberek nem mutatják meg, hogy hányan vannak, ezt megteszik mások helyettük, akiknek Erdély nem számít, mint ahogyan a magyar közösség ügye sem. Kovács Péter kifejtette, a magyar közösséget sorozatos támadások érik, és már nemcsak az a tét, hogy bővíthetők-e a megszerzett jogok, hanem az is, hogy visszaveszik-e azokat.
'Vészjelzőként hatott, hogy ezekben a hetekben előbb a kolozsvári alpolgármestert, Horváth Annát érte támadás, majd a marosvásárhelyi katolikus gimnáziumot. Az elmúlt bukaresti mandátumban is sokszor próbáltak minket elgáncsolni magyarellenes törvénykezdeményezésekkel, ami azt bizonyítja, ha nincs ott az RMDSZ, és nincs szava, nincs ereje a Parlamentben, akkor nincs senki, aki megakadályozza, hogy olyan nacionalista törvények szülessenek, amelyek például a magyar nyelv betiltását szorgalmazzák a közigazgatásban' - idézi a közlemény Kovács Pétert.
"Ha a képviseletünk erős, a védekezés is erőteljesebb, az érdekvédelmi munka is hangsúlyosabb lesz! Minden magyar szavazat számít december 11-én. Akár a Székelyföldről, akár a szórványból, a Partiumból, a Bánságból vagy a Kárpátokon túlról érkezik. Minden szavazat közösségünket szolgálja, Erdélyt erősíti, gyermekeink jövőjét biztosítja!" - nyomatékosított Kovács.
maszol.ro

ÚJABB 60 NAP ELTILTÁS HORVÁTH ANNÁNAK
A Facebook (FB) közösségi portálon nemrég közzétett bejegyzésében Horváth Anna, Kolozsvár felfüggesztett alpolgármestere arról tájékoztatja a közvéleményt: a Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) újabb 60 nappal meghosszabbította a hatósági felügyeletet, s ezzel együtt ugyanennyi időre ismét eltiltotta őt az alpolgármesteri tisztség gyakorlásától. Bejelentette: ma fellebbez.
Az intézkedésre számított az RMDSZ-es tisztségviselő védőügyvédje is. Szerdán Gáspár Szilágyi János a Szabadságnak elmondta: amennyiben az ügyészség kitart a tiltások (alpolgármesteri tisztség gyakorlása, az ország elhagyása, bizonyos személyekkel történő kapcsolattartás stb.) meghosszabbítása mellett, a döntést megfellebbezik. Erről minden valószínűség szerint a jövő héten dönt a bíróság. Ekkor derül ki, helyben hagyják-e vagy elvetik az ügyészség újabb intézkedését.
Gáspár Szilágyi János reméli, a bíróság ítélete nem kedvez majd az ügyészségnek, s védence ismét elláthatja alpolgármesteri teendőit.
A fellebbezésre vonatkozó döntést erősíti meg Horváth Anna FB-bejegyzése is: „a döntést a csütörtöki nap folyamán megfellebbezem, amelyről a bíróság várhatóan a jövő héten dönt” – olvasható a bejegyzésben. Hozzáteszi: „az elmúlt 60 nap alatt valamennyi tanút kihallgatták, a vizsgálat végéhez közeledik, ezért úgy értékelem, hogy az eljárás megfelelő lebonyolítása nem lehet érv az eltiltásomra. Ebben az időszakban teljes nyitottsággal álltam a kivizsgálást végzők rendelkezésére” – fogalmaz Horváth Anna.A felfüggesztett RMDSZ-es kolozsvári alpolgármester továbbá közli, hogy nem nyilatkozhat a kivizsgálás menetéről, de fontosnak tartja azt üzenni, hogy a híresztelésekkel ellentétben, nem bármiféle feljelentés alapján, hanem a február óta elkezdődött teljes körű nemzetbiztonsági megfigyeléséből származó lehallgatások értelmezései ürügyén indult ellene eljárás.„Ebben a helyzetben nincs más megoldás: hinnem kell, abban, hogy az igazság érdekli őket, és akkor be tudom bizonyítani ártatlanságomat. Végtelenül sajnálom viszont, hogy ily módon a kolozsvári magyar közösség legitim érdekképviselete szenved kárt. Köszönöm a kolozsvári emberek szolidaritását és kiállását, hiszen minden közösségi ember, közösségi vezető számára ez a legfontosabb. Meggyőződésem, hogy ennek megfelelően kell cselekednünk december 11-én is! Hiszen olyan időket élünk, amikor az egység, az összetartozás ereje az egyetlen dolog, ami számít!” – fogalmaz Kolozsvár felfüggesztett alpolgármestere.
Amint arról a Szabadság több ízben beszámolt, október 11-én a DNA ügyészei házkutatást tartottak úgy a polgármesteri hivatalban levő irodájában, mint Horváth Anna magánlakásán. Ezen kívül több közeli munkatársának otthonában ugyanezt az eljárást hajtották végre. Az ügyészek korrupcióval vádolják az RMDSZ-es tisztségviselőt: azt róják fel neki, hogy körülbelül 20 ezer lej értékben koncertjegyeket kért és kapott egy magyar üzletembertől, akit segített abban, hogy a városházához benyújtott, építkezési engedély kibocsátására vonatkozó kérését gyorsított eljárással kibocsássák. A fesztiválokra érvényes jegyekkel Horváth Anna a helyhatósági kampányban részt vett önkénteseket jutalmazta – állítják az ügyészek.
Kiss Olivér Szabadság (Kolozsvár)

Horváth Anna védőügyvédje: ha hosszabbítást kérnek, fellebbezünk
Ugyaneddig a határidőig kell a korrupcióellenes ügyészeknek dönteniük arról, hogy meghosszabbítják-e vagy sem az RMDSZ-es tisztségviselőre vonatkozó hatósági (ügyészi) felügyeletet – közölte a Szabadsággal Gáspár Szilágyi János, Horváth Anna védőügyvédje, aki emlékeztetett: a DNA ügyésze által elrendelhető újabb 60 napra vonatkozó tiltás érvénybe lépéséhez nem kell bírósági jóváhagyás vagy ítélet.
– Fellebbezni fogunk, amennyiben az ügyész ugyanolyan formában kéri a hatósági felügyeletnek az újabb két hónappal történő meghosszabbítását. A tanúkat kihallgatták, ügyfelem nem szegte meg a szabályokat, új érv nem született arra vonatkozóan, amiért ez az intézkedés indokolt lenne. Megtörténhet, hogy az ügyész csupán a hatósági felügyelet részletes alkalmazását kéri, azaz Horváth Anna elhagyhatja az országot, felveheti a kapcsolatot azokkal a személyekkel, akiktől eddig eltiltották, vagy ismét gyakorolhatja az alpolgármesteri tisztséget.  Ebben az esetben még nem tudjuk, fellebbezünk-e vagy sem – nyilatkozta lapunknak a büntetőjogi szakember.
Amint arról lapunk több ízben beszámolt, a DNA ügyészei befolyással való üzérkedéssel gyanúsítják Kolozsvár magyar alpolgármesterét, akit október 11-én hatvan napos ügyészségi felügyelet alá helyeztek, majd emiatt a felfüggesztett alpolgármester, aki ártatlannak vallja magát, fizetésnélküli szabadságot vett ki. Az ügyészek szerint Horváth Anna közbenjárt a kolozsvári városházán dolgozó közhivatalnokoknál annak érdekében, hogy egy beruházó gyorsabban megkapja az ingatlanprojektjéhez szükséges jóváhagyásokat. A DNA szerint ellenszolgáltatásként azt kérte a beruházótól, hogy vásároljon és adjon át hatvan bérletet két zenei fesztiválra – a bérleteket azoknak a fiatal önkénteseknek szánta, akik a választási kampányban segítették.
Kiss Olivér Szabadság (Kolozsvár)

Nem tudni, miért állt titkosszolgálati megfigyelés alatt Horváth Anna
Hónapokon keresztül állhatott teljeskörű nemzetbiztonsági megfigyelés alatt Horváth Anna, de az sincs kizárva, hogy a titkosszolgálati megfigyelés ma is tart. A korrupcióval gyanúsított kolozsvári alpolgármester jogi képviseletét ellátó ügyvéd a Maszolnak elmondta, egyelőre fogalmuk sincs, miért figyelték meg a magyar elöljárót.
Mint ismert, Horváth Anna két hónapja tartó hatósági felügyeletét szerdán hosszabbította meg újabb 60 nappal az ügyészség. Gáspár Szilágy János, az alpolgármester ügyvédje a Maszolnak elmondta: fellebbeztek, és vélhetően egy héten belül születik döntés. Tájékoztatása szerint az ügyészek azért hosszabbították a kényszerintézkedést, hogy az alpolgármester ne befolyásolhassa a tanúkat. „Szerintünk azonban ez az érvelés nem állja meg a helyét, a tanúkat ugyanis már kihallgatták, a bizonyítási eljárás is a vége felé közeledik” – magyarázta az ügyvéd.
Horváth Anna szerdai Facebook-bejegyzésében azt írta: „én nem nyilatkozhatok a kivizsgálás menetéről, de fontosnak tartom elmondani, hogy a híresztelésekkel ellentétben, nem bármiféle feljelentés alapján, hanem a február óta elkezdődött teljes körű nemzetbiztonsági megfigyelésemből származó lehallgatások értelmezései ürügyén indult ellenem eljárás”. 
Gáspár Szilágy János erről elmondta: az alpolgármester titkosszolgálati megfigyelését ez év februárjában engedélyezte a Legfelsőbb Bíróság. „Mi a megfigyelési engedélynek a félig titkosított változatát láttuk, abból pedig nem derül ki, hogy miért folyamodtak ehhez a lépéshez” – magyarázta. Magyarázata szerint ezt valamelyik titkosszolgálat kérheti, nemzetbiztonsági okokra hivatkozva. Ha a megfigyelés alatt bűncselekmény gyanúja is felmerül, a megfigyelést végző szolgálat értesíti az illetékes ügyészséget – így indított nyomozást a korrupcióellenes ügyészség az alpolgármester ellen, ami alapján bírósági felügyelet alá helyezték. Gáspár Szilágyi János azt mondta: nincs kizárva, hogy Horváth Anna ma is megfigyelés alatt áll – ez ugyanis hat hónap után háromhavonta meghosszabbítható, legtöbb két éves időtartamra.  
A teljes körű nemzetbiztonsági megfigyelés jóváhagyása a titkosszolgálatokat több fajta eszköz bevetésére is feljogosítja. Ide tartozik egyebek között a telefonok lehallgatása, a mobiltelefonok lehallgatása és követése, lehallgatókészülékek telepítése valamint rejtett kamerák beüzemelése a célszemély irodájában és az otthonában is. Ide tartozik a levelezés megfigyelése, postai küldemények felbontása, de banki tranzakciók nyomon követése is.
Az 51/1991 számú román nemzetbiztonsági törvény meghatározása szerint nemzetbiztonsági fenyegetettséget jelentenek az állam egységét és függetlenségét veszélyeztető tervek és lépések, a kémkedés, az árulás, az államhatalom gyengítésére irányuló cselekedetek, államtitkok idegen hatalmak felé való továbbítása. A jogszabályban szerepel az állam egységére és a jogállamiság aláásására irányuló törekvések támogatásának bűncselekménye is.
Azt nem tudjuk, hogy Horváth Annának volt-e sejtése arról, hogy titkosszolgálati megfigyelés alatt áll, és esetleg tud-e arról, hogy mi lehetett a megfigyelésének az oka. Az alpolgármestert megkerestük, egyelőre nem tudott válaszolni kérdéseinkre.
„Az tény, hogy az ilyen jellegű megfigyelés nem a korrupcióellenes ügyészség által említett fesztiváljegyek adományozása miatt történt. Mi mindent megteszünk annak érdekében, hogy az illetékes szervek közöljék velünk a megfigyelés okát” – magyarázta Gáspár Szilágyi János. Az ügyvéd hozzátette: nincs kizárva, hogy sosem tudják meg, miért kellett Horváth Annát titkosszolgálati módszerekkel követni. 
Lázár Lehel maszol.ro

Lemond Horváth Anna, Kolozsvár magyar alpolgármestere?
Ma a bíróság elutasította Horváth Anna felfüggesztett kolozsvári alpolgármester fellebbezését. Gáspár Szilágyi János védőügyvéd szerint a tiltás megalapozatlan.
Október 11-én a DNA ügyészei korrupció gyanúja miatt 60 napig hatósági felügyelet alá helyezték, s eltiltották Horváth Annát az alpolgármesteri tisztség gyakorlásától. December 7-én a DNA újabb 60 nappal meghosszabbította a tiltást. Az RMDSZ-es politikus fellebbezett.
Védőügyvéd: a további tiltás megalapozatlan
A Kolozs Megyei Táblabíróságon ma tíz órakor tárgyalták a Horváth Anna ügyét. – A büntető perrendtartás szerint az iratcsomó a szabadságjogok betartását felügyelő bíróhoz került, amely úgy döntött, helyben hagyja az ügyészek kérését, és újabb 60 napra meghosszabbítja a hatósági felügyeletet, amely alapján védencem nem gyakorolhatja az alpolgármesteri tisztséget. Az intézkedés értelmében Horváth Anna nem hagyhatja el az országot az ügyészek előzetes beleegyezése nélkül, illetve nem veheti fel a kapcsolatot bizonyos személyekkel. Szerintünk az újabb 60 napos tiltás teljesen megalapozatlan – fogalmazott a védőügyvéd.
Egyelőre nem tudni, ezután mi a felfüggesztett RMDSZ-es alpolgármester szándéka. Szárnyra kaptak olyan hírek is, amelyek szerint, amennyiben a bíróság jóváhagyja az ügyészeknek a hatósági felügyelet újabb 60 napra vonatkozó meghosszabbítására vonatkozó kérését, Horváth Anna lemond.
- A titkos, zárt ajtók mögött zajlott mai tárgyaláson meghallgatták az érveinket. Az ügyészek azt állították, amennyiben Horváth Anna továbbra is gyakorolná tisztségét, sérülne a közérdek. Szerintük, ha védencem folytatná alpolgármesteri tisztségét, a bűncselekmény gyanúja miatt ez ártana a közösségnek.
Gáspár Szilágyi János közölte a Szabadsággal: a bíró akár egy nap alatt is írásban megindokolhatja az általa hozott ítéletet, ez viszont szintén titkos. Ugyanúgy, mint az, hogy nemzetbiztonsági okokra hivatkozva a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) miért kérte a Legfelsőbb Bíróságtól Horváth Anna kommunikációjának folyamatos lehallgatását. A bíróság 6 hónapig hagy jóvá ilyen intézkedést. A védelem eddig sikertelenül kérte az okok megnevezését, ugyanis ez is titoknak minősül.
- Álláspontunk szerint a hatósági felügyelet 60 nappal történő meghosszabbítása nem megalapozott. A tanúkat kihallgatták, semmilyen bizonyíték nincs arra vonatkozóan, hogy az alpolgármesteri tisztség gyakorlása által bárkinek is sérülne bármiféle érdeke.
A védőügyvéd semmilyen információt nem tudott szolgáltatni arra vonatkozóan, hogy Horváth Anna lemond-e vagy sem tisztségéről. Amint arról beszámoltunk, a hivatali felügyelet életbe lépésének pillanatától mostanáig Horváth Anna fizetés nélküli szabadságot vett ki.
- A személyes vagy politikai döntések nem rám tartoznak. Annyit tudok csupán mondani, hogy védencemet az ítélet rendkívül negatívan érintette. Horváth Anna továbbra is be fogja tartani a hatósági felügyelet által meghatározott korlátozásokat és tiltásokat – fogalmazott a védőügyvéd. itthon.ma/erdelyorszag

Elengedték a bikát!
Régen nem láttam olyan elkeseredett, szomorú nőt, mint a választási videoklipjeiben Horváth Annát. Bizony, nem egyszerű olyan emberek gyűrűjében állni, akikről lerí, hogy rosszadat akarják. Még akkor is, ha senkinek sem ártott, sőt, tisztségviselőként csak segíteni akart. Népszerű is lett emiatt, elismert vezér. Ennyi elég volt a politikai osztályt szétverni, megfélemlíteni akaróknak. Fel is függesztették Kolozsvár alpolgármesteri tisztségéből, s hagyták – az ügyészek szavaival élve – a saját levében főni. Sokak szerint bízni kell a jogállamban (?), ha nem bűnös, majd ezt bebizonyíthatja. Hát ez az, amiben kételkedem.
A magyarok között is akad szájhős, aki Bukarestbe, tehát román közegbe kerülve hallgat, mint a sír. Valaha erről beszélgettünk a nemrég elhunyt dr. Bárányi Ferenccel, meg arról, hogy miként maradt egyedül, amikor a legnagyobb szüksége lett volna a mellette való kiállásra. Őt a miniszteri tisztségből menesztették, pedig tudták, a „bűne” annyi volt, hogy nem akarta aláírni a katonák, jogászok meg belügyesek külön nyugdíjpénztárának létrehozását célzó határozatot. Ekkor ezek „elengedték a bikát”, s addig mesterkedtek, amíg – az RMDSZ nagy hallgatása és félreállása közepette – leváltották. Később hiába nyerte meg a pert, hogy nem működött együtt a szekuval, erről csak pár sor jelent meg néhány lapban, addigra az egyik legfelkészültebb és legjobb miniszter pályája rég kettőbe tört.
Ennyit a meghurcoltatásról. S még azt, hogy az ilyenfajta vádaskodás engedélyezése nem kis mértékben a politikumnak köszönhető. Mert egy alapjaiban rossz Btk.-t szavaztak meg, és az alkotmánybírósági határozatot, amely szerint a Btk. nem egy cikkelye ellentmond a legfőbb törvénynek, nem fogadták el. Ezek között szerepel az alaptalan vádaskodás is. A félsz azonban visszatartotta a régi képviselőket, szenátorokat, hogy a módosításokat megejtsék.
Remélem, a friss honatyák nem reszketnek majd, hiszen azért voksoltunk rájuk, hogy tegyék rendbe az egész jogrendszert. A korruptak fizessék vissza, amit elloptak, a cselekvő, közért kiálló, jóhiszemű embereket azonban hagyják békén. Ez többet jelentene, mint az „Anna, veled vagyunk!”
Román Győző Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Székely Géza: Sztrájkőrségem napjai (III.)
December 14., szerda. Mivel késő délutánig tanítok, ezért a délelőtti órákban, 10:20-tól folytatom a mínusz 10 fokos hideg ellenére is a tiltakozásomat. Ez alkalommal a polgármesteri hivatal Külső Monostor/Mócok utcai épülete előtt „verek sátrat”.
Nem tudok sehogyan sem szabadulni azon gondolattól, hogy Horváth Anna RMDSZ-es alpolgármestert immár több mint két hónapja meglehetősen sanda okokra hivatkozva felfüggesztették hivatalából, és néhány nappal ezelőtt ismét meghosszabbították az intézkedést különösebb indok nélkül. Mintha valakiknek az lenne a céljuk, hogy mindenképpen lemondásra kényszerítsék ezen felkészült és a kolozsváriak érdekeit odaadóan képviselő asszonyt, aki sokirányú elfoglaltsága ellenére is talált időt, hogy a szóban forgó képzőművészeti V.B osztály ügyében többször is közbejárjon a tanfelügyelőségen. Többek között éppen az ő jelenlétében hangzott el az ősz elején a főtanfelügyelőtől azon ígéret is, hogy meg fog érkezni az osztály hivatalos jóváhagyása (azóta is várjuk!).
A szörnyű hidegben kiáltani szeretnék torokszakadva, hogy semmilyen hatalmi nyomásnak, illetve jó vagy rossz szándékú tanácsnak ne engedjen, és ne mondjon le!
Mondom ezt azért, mert ezen tisztséget rátermettségével és ügyszeretetével kiérdemelte közösségünk részéről! Tehát ily módon megfosztanának bennünket, kolozsváriakat, a bizalmunkat élvező elöljárónktól...
Akár egy gondolatolvasó, lényegében ugyanezt ismétli el Tóth Piroska nyugdíjas, aki kiváló politikai érzékkel fejti ki, hogy tulajdonképpen az erdélyi magyarság vezetőinek megfélemlítése zajlik mostanában. Úgymond az utca embereként, olyan tömör pontossággal érvvel, hogy bármelyik politikusunk megirigyelhetné. Mellbevágó az is, amikor közli velem, értesülése van arról, hogy a rajztagozatot többek között az egyik testvérintézményünkből is „fúrta” valaki. Ellenkezésemre, hogy ez számomra szinte hihetetlen, megnyugtat: pontos forrásból értesült minderről. Mit lehet ehhez hozzáfűzni...?
Nemsokára szolidarizáló társam is akad Biró Rozália személyében, aki tanítóképzőt végzett, egyik kedves tanítványom. Vállalkozásuk van, amelyet a férjével, Farkassal együtt működtetnek. Amúgy mindketten az egyik jónevű néptáncegyüttes aktív tagjai. Elmondása szerint ők is tapasztalják, hogy bizonyos körök számára finoman szólva gyanút keltő a tevékenységük...!
Ilyen összefüggésben jut eszembe, hogy jómagam is kiválthattam a tanügyi feletteseim rosszallását többek között azzal, hogy évek óta honismereti témakörök mentén igyekszem tanítványaimba oltani a szülőföld szeretetét.
Meggyőződésem ugyanis, hogy aki megismeri a gyökereit, az kevésbé hajlamos arra, hogy odébbálljon, idegen földön keressen hazát (Idegen földre ne siess, amíg hazádban megélhetsz! Idegennek, jövevénynek, nincsen becsűje szegénynek! – ahogy ez a meghatóan szép csángómagyar bujdosóének is üzeni).
Persze, egyeseknek nem fáj, hogy annyian elvándorolnak szülőföldjükről, és nem csak magyarok, de románok is milliószám!
Különös gondolatfelvetéssel közeledik hozzám egy kedves arcú, negyvenes román asszony, aki nyíltan rámkérdez: tényleg úgy gondolom, hogy ebben az országban ilyenszerű transzparens-feliratokkal tiltakozva el lehet intézni bármit is? És mosolyogva faggat tovább: mi az, ami mégis erőt ad, hogy ebben a rettenetes hidegben képes vagyok egymagamban álldogálni? Válaszomat, mely szerint idealista vagyok, barátságos kézlegyintéssel intézi el, majd szinte futva magamra hagy. Meglepetésemből ocsúdva azon kapom magam, hogy elfelejtettem rákérdezni a nevére. Mentem volna utána, de már elindult, át a zebrán…
Aztán megáll előttem Rózsa Lucreția ötven körüli asszony, aki fontosnak véli, hogy mobiljával felvételt készítsen rólam. Látszik rajta, hogy dologhoz szokott nőszemély. Jóllehet kivehetően sietős az útja, mégis időt szakít rám, elkéri az email-címemet is, hogy átküldhesse majd nekem a rólam készített fotót. Jószerint nem is kérdez semmit tőlem: látja ugyanis a nyakamban logó feliraton (bűnhődésem, bűnhődésünk mementóján?!), hogy miről van szó. Megviselt, fáradt arcán kiül az irányomba érzett részvét. Szavak nélkül is megértjük egymást.
Persze, a kölcsönös megértés  már fogasabb kérdés az engem igazoltató két rendőr számára, akik első látásra azt hiszik, hogy a „primăriával” gyűlt meg a bajom. Aztán sikerül megmagyaráznom, hogy már több mint két hete tiltakozom a város különböző pontjain a tanfelügyelőség embertelen és pedagógia-ellenes intézkedése miatt. Kézzel-lábbal magyarázok, mutatom a feliratot is, hogy erről lenne szó. Elkérik persze, a személyimet is, felírják az adataimat és lefényképeznek. Aztán hogy még nyilvánvalóbb legyen számukra is a tiltakozásom oka, átnyújtom a román nyelvű beadványt, amelyre a tanfelügyelőség még mindig nem válaszolt – és tán nem is fog? Vagy esetleg egyszer majd, valamikor, amikor nem is számítok rá?! Szabadság (Kolozsvár)

Vádat emeltek Horváth Anna és Fodor Zsolt ellen
Befolyással való üzérkedés és pénzmosás gyanújával vádat emelt Horváth Anna ellen az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA).
A DNA tájékoztatása szerint a kolozsvári magyar alpolgármester továbbra is hatósági felügyelet áll. Mellette befolyásvásárlás és pénzmosás gyanújával vádat emeltek Fodor Zsolt ismert kolozsvári üzletember ellen is, ő szabadlábon védekezhet.
A DNA keddi közleményében ismertetett vádirat szerint Horváth Anna 2016 február és májusa között Kolozsvár alpolgármestereként egy ingatlan felújításához szükséges engedélyek gyors kiállítása érdekében járt közben a polgármesteri hivatal alkalmazottjainál Fodor Zsolt érdekében.
Május 13-án a segítség ellenében az alpolgármester a városban zajló két zenei fesztiválra 60 bérletet kért az üzletembertől 20 ezer lej értékben, amelyeket később a helyhatósági választási kampányban önkénteskedők között osztott szét.
A törvényesség látszatát egy támogatási szerződéssel próbálták fenntartani, amely Fodor Zsolt egy cége illetve egy Horváth Anna által megjelölt vállalkozás között kötöttek meg.
A korrupcióellenes ügyészség azt is közölte, hogy lefoglalták egy a Horváth Anna nevén levő kolozsvári ingatlant.
Több mint két hónapja van hatósági felügyelet alatt
Horváth Anna több mint két hónapja nem térhet vissza hivatalába, a kolozsvári táblabíróság ugyanis december 12-én  elutasította azt a fellebbezést, amellyel a hatósági felügyelet alá helyezett magyar alpolgármester a tisztségéből való felfüggesztésének ismételt meghosszabbítását óvta meg.
Gáspár Szilágyi János, az alpolgármester ügyvédje a kolozsvári rádiónak nyilatkozva elmondta: a fellebbezést elutasító döntés megszületett, az indoklást ugyan még nem kapták kézhez, de a döntést be fogják tartani. Az ügyvéd emlékeztetett arra, hogy továbbra is alaptalannak tartják az eltiltás meghosszabbítását, ugyanis a hatóságok a tanúkat már kihallgatták, a bizonyítási eljárás is a vége fele közeledik, így nem áll fenn a veszély, hogy a gyanúsított még befolyást gyakorolhat a tanúk felett.
A titkosszolgálatok követték a magyar alpolgármestert
Horváth Anna hónapokon keresztül állhatott teljeskörű nemzetbiztonsági megfigyelés alatt, azt azonban nem tudni, hogy miért kellett megfigyelni az elöljárót.
Amint arról korábban beszámoltunk, az alpolgármester titkosszolgálati megfigyelését ez év februárjában engedélyezte a Legfelsőbb Bíróság. Ügyvédje is mindössze a megfigyelési engedély félig titkosított változatát látta, abból pedig nem derül ki, hogy a hatóságok miért folyamodtak ehhez a lépéshez. A teljeskörű megfigyelést valamelyik titkosszolgálat kérheti, nemzetbiztonsági okokra hivatkozva. Ha a megfigyelés alatt bűncselekmény gyanúja is felmerül, az adott szolgálat értesíti az illetékes ügyészséget – így indított nyomozást a korrupcióellenes ügyészség az alpolgármester ellen, ami alapján bírósági felügyelet alá helyezték. 
 maszol.ro

Horváth Anna a sajtóból értesült arról, hogy vádat emeltek ellene
„A sajtóból értesültem ma, hogy hétfőn, december 19-én az ügyészség vádat emelt az ügyemben. Nem hozták tudomásomra a vádirat tartalmát, de arról értesítettek, hogy az eljárás első lépéseként a bíróságon felülvizsgálják a bírósági felügyeletre vonatkozó rendelkezéseket és ezen belül az alpolgármesteri munkámtól való eltiltásom meghosszabbítását" - írta Facebook-oldalán Horváth Anna kolozsvári alpolgármester, aki ellen kedden emelt vádat a DNA. 
"Az ügy bíróságra való továbbítása megnyitja annak a lehetőségét, hogy bebizonyítsam az ellenem felhozott vád képtelenségét. Továbbra sincs más lehetőségem: hinnem kell, abban, hogy az igazság érdekli őket és a törvényes eljárások betartásával be tudom bizonyítani ártatlanságomat" - írta még Horváth. (híszerk.)
Transindex.ro

Választási kerekasztal: minek köszönhető a jó magyar részvétel?
Az egyik ok, hogy egymillió jobboldali román szavazó maradt otthon. Barna Gergő, Illyés Gergő, Székely István és Székely István Gergő politológusokkal beszélgettünk.
Barna Gergő szociológussal, Illyés Gergő, Székely István és Székely István Gergő politológusokkal beszélgettünk a Transindex választási kerekasztalán hétfőn a Jakabffy Elemér Alapítvány székházában, ahol a december 11-i parlamenti választásokat értékeltük ki. A beszélgetés alább olvasható első részében a részvételről és az RMDSZ szerepléséről beszéltünk, a második részben a román pártok teljesítménye és a hamarosan megalakuló új kormány lesz a téma. A beszélgetés moderátora Balázsi-Pál Előd.
Moderátor: Kezdjük a választási részvétellel, amely alacsony volt országos szinten, viszont megfordult egy trend a magyar részvételt illetően.
Barna Gergő: A részvétellel kapcsolatban már elhangzott minden az elmúlt napokban, sőt, már a választások napján is. Abszolút értékben alacsony volt a részvétel, a hivatalos eredmény szerint nem is érte el a 40%-ot. Ha korrigált mutatókkal számolunk, akkor körülbelül 46%-os volt a részvétel – ez a korrigálás azt feltételezi, hogy az országban kevesebb felnőttkorú van, mint ahányan a BEC regiszterében szerepelnek. Tehát a romániai állandó lakosoknak kevesebb mint fele, körülbelül a 46%-a vett részt a választásokon, ami nagyon hasonló a 2008-as és 2012-es értékekhez, picit nagyobb, mint a 2008-as, és picit kisebb, mint a 2012-es érték. Ez abból a szempontból érdekes, hogy 2012 után, a 2014-es államelnök-választáskor arra számítottunk, hogy van egy növekedő tendencia a román társadalomban, mivel az elmúlt években minden választáson nőtt a részvétel. Ez a feltételezés megtört már az idei önkormányzati választásokon, ahol elmaradt a részvétel a 2012-eshez képest. Viszont a parlamenti választáson nem lett jelentős visszaesés, a részvétel nagyjából tartja a 2012-es szintet. Ami a magyar részvételt illeti, a legfontosabb a negatív trendnek a megtörése, amit parlamenti választásokon már rég láttunk: a kilencvenes évek elején a magyarok részvétele minden bizonnyal meghaladta az országos részvételt, de ez a kétezres években megfordult, és egyre inkább nyílt ki az olló, míg odáig jutottunk 2008-ban és 2012-ben, illetve az idei önkormányzati választásokon is, hogy a magyarok részvétele elmaradt az országos részvételtől. Most ez megtört, mert az idei parlamenti választáson nem sokkal, de enyhén meghaladta a magyar részvétel a román részvételt. Ez nyilván befolyásolja az eredményt is, részben ennek köszönhető az RMDSZ relatív jó eredménye. 
Moderátor: Melyek a magyar részvétel szempontjából kiemelkedően jól szereplő megyék?
Barna Gergő: Nyilván ez is viszonyítás kérdése. Azok közül, akik az etnikai arány fölött teljesítettek, a legjobban Szatmár áll, ahol mi úgy számoljuk, hogy a felnőttkorúak között mintegy 35%-os a magyarság aránya, és ott 40%-ot kapott az RMDSZ. A következő Szilágy megye, ahol a 24%-os magyarsághoz képest 25%-os volt az RMDSZ eredménye. Maros megyében sikerült hozni az etnikai arányt, 39% körüli eredmény született, ami szintén jó. Biharban 25%-os a magyarság, és az RMDSZ 23,5%-ot kapott, tehát ilyen szempontból nem ugrik ki, de vannak más viszonyítási alapok, amelyekben Bihar jobban szerepel. Máramarosban is sikerült hozni az etnikai arányt, ez azért fontos, mert ez egy szórványmegye. 
Moderátor: Hol volt gyenge a magyar részvétel?
Barna Gergő: Nagyon gyenge sehol nem volt, de inkább a szórvány maradt le. Ha régiók szerint nézzük, akkor abból, hogy Szatmár és Szilágy hozta a legjobb eredményt, evidens, hogy a Partium emelkedik ki, ott haladta meg a magyar szavazók aránya az etnikai arányokat. Más kiugró nincsen, az elmaradás pedig szórványban van. Székelyföldön, és ezen belül Hargita megyében és Háromszéken sem sikerült hozni az etnikai arányt, annak ellenére, hogy most azt tapasztaljuk, hogy a politikusok körében rohamosan csökkennek az etnikai arányok, mert Háromszéken is azt mondják, hogy átlépték ezt a határt, de ez nyilván akkor lenne igaz, ha 74% alatt lenne a felnőttkorú magyarság aránya Háromszéken, de ennél a mi becsléseink szerint több, 75% körüli. 
Székely István: Két szempontot tennék hozzá ehhez a kérdéshez. Az egyik észrevétel az, hogy abszolút számokban nem érdemes számolni, hiszen ha azokat nézzük, csak Hargita megyében kapott többet az önkormányzati választásokhoz képest az RMDSZ, mivel annyival kisebb volt most az általános részvétel. Van két másik megközelítési szempont, az egyik az, hogy a részvétel tekintetében mi a helyzet az önkormányzati választáson tapasztalt, magyar szervezetekre leadott szavazati arány, illetve az RMDSZ mostani aránya tekintetében, és hogyha ezt nézzük, akkor három olyan megye van, ahol ez az arány magasabb. Maros megyében, ha összeadjuk az önkormányzati választáson a magyar szavazatok arányát, akkor az 36%, és most 38%. Szatmár megyében 37% volt az önkormányzati választáson, most 39%, és a legnagyobb különbség talán Szilágy megyében van, a parlamenti választásokon elért 25% az önkormányzati választásokon elért 21%-hoz képest. Van egy másik megközelítési mód, ez a mozgósító képesség. Barna Gergőnek köszönhetünk egy nagyon jó táblázatot, amit azért meg kell említeni. Itt a megyék erősorrendje tekintetében az látszik, hogy messze Szilágy a legjobb a mozgósítóképesség szempontjából, amit úgy mérünk, hogy 100 szavazati joggal rendelkező személy közül hány szavazott az RMDSZ listájára. Ugye, ez 52% Szilágyban, 47% Hargitában és 45% Szatmárban. Ugyanakkor azt látjuk, hogy Hargitát leszámítva gyakorlatilag ez az arány mindenhol kisebb, mint az önkormányzati választásokon tapasztalt mozgósító képesség.
Moderátor: Mik voltak azok a tényezők, amelyeknek köszönhetően sikerült beérni és meghaladni a román részvételi arányt, és megfordítani ezt a trendet? 
Illyés Gergő: Szerintem három fő tényező volt, nehéz megmondani, hogy a megyék szintjén mi befolyásolta a részvételi arányt. Megnézve ezeket az eredményeket, látszik, hogy bizonyos székelyföldi kisebb régiókban érzékelhetően jobb volt most az eredmény, mint akkor, amikor az RMDSZ külön indult. Volt az MPP-vel való összefogásnak is egy felhajtó ereje főleg Székelyföldön és azokban a kisebb régiókban, ahol hagyományosan az RMDSZ elleni kisebb pártoknak jó eredményei szoktak születni, például Gyergyószéken. Ez egy dolog. Ennek például az interetnikus közegben nem volt érzékelhetően nagy hatása. A másik okcsomag az volt, hogy az elmúlt időszak eseményei felborzolták a kedélyeket, a marosvásárhelyi iskolaügy és a csíksomlyói ügy mozgósíthattak jobban, és az RMDSZ a kampányában fel is hívta a figyelmet arra, hogy ezek a dolgok megtörténtek. A harmadik fontos ok a magyarországi kormánypártok kiállása. Ennyire egyértelmű ez soha nem volt még az eddigi választásokon, bár voltak már közös fotók, de ennyire erőteljes jelenlét még nem volt. Illetve az, hogy a magyarországi közmédia, vagy általában a média sokkal nagyobb teret szentelt a választásnak, mint eddig. Vasárnap a közmédia csatornái olyanok voltak, mintha erdélyi csatornák lettek volna. És tekintettel arra, hogy az erdélyi magyarok nagy számban nézik ezeket az adókat, ez hozott egy olyan kontrasztot, hogy a román médiában kampánycsend volt – meg egyébként sem jelent meg az RMDSZ szinte egyáltalán a román médiában –, a magyarországi médiában pedig nem, és az erdélyi magyar választók úgy érezhették, hogy történik valami vasárnap, miközben az országban egy láthatatlan kampány volt. Ez hozhatott egy pluszt. Nem tudom, hogy melyik milyen mértékben, de biztos, hogy mind a három tényező hozzájárult ehhez az eredményhez. 
Székely István Gergő: Én is azt gondolom, hogy nem elsősorban a Fidesz kiállása, hanem inkább a médiakampány volt az, ami mozgósítóan hathatott. Persze, utólag ezt meg lehet mérni, be lehet tenni ilyen kérdéseket a következő országos felmérésbe, hogy mi volt fontosabb: az, hogy Orbán Viktor eljött Szatmárra, és személyesen az RMDSZ mellett kampányolt, vagy az, hogy tulajdonképpen egy alacsony intenzitású román kampány közepette az RMDSZ úgymond profitálhatott abból, hogy a magyar köztévében nincs kampánycsend, és ott lehetett mozgósítani akár vasárnap is. Szerintem ezt erősíti az is, hogy a tömbzónákban nagyobb volt a részvételi növekmény a helyhatóságihoz képest, mint a szórványban, és szerintem ez az a zóna, ahol elvárható az, hogy a magyar köztévének nagyobb mozgósító hatása legyen. Egy barátom kicsit cinikusan úgy foglalta össze egyébként, hogy ezt a mozgósítási pluszt úgy is meg lehet fogni, hogy 2% Orbán Viktortól és 2% a DNA-tól. 
Moderátor: Udvarhelyszéken hogyan sikerült átlépni a helyi ellentéteken?
Illyés Gergő: Én is csak annyit tudok, amennyit a médiából látok, hogy egyrészt volt egy Kelemen Hunor-látogatás, talán utolsó héten, amikor az udvarhelyi polgármesterrel aláírtak egy dokumentumot, aminek nyilván az volt a célja, hogy az MPP próbáljon meg helyi szinten mozgósítani, illetve maga Kövér László is a helyszínen volt, és megpróbálta ő is meggyőzni a helyieket. Egyébként azt láttam, hogy Udvarhelyszéken nem volt a legjobb a mozgósítás, ahhoz képest, amilyen volt az önkormányzatin, gyengébb lett, és ha jól tudom, a vidék volt az erősebb, a város még gyengébb lett. Tehát részben sikerült csak átlépni az ellentéteken. Azt gondolom, hogy a parlamenti választás mindig más, mint az önkormányzati, biztos vannak olyanok is, akik egyébként is megszavazták volna az RMDSZ-t, annak ellenére, hogy az önkormányzatin az MPP-EMNP-re szavaztak, mert más játék, más kávéház. Számukra nem is a Kövér László látogatása jelenthetett sokat, hanem az Orbán Viktoré, mert még mindig ő az a személy, akinek a szava a legtöbbet jelent ezeknek a választóknak, és tanácsa, iránymutatása a legerősebb dolog. És ennek hatására azt mondták, hogy na jó, tegyük félre azt, ami egyébként zavar, mert vannak nekünk problémáink a szervezettel, nem is kevés. Persze, a közmédia is fontos volt, de Orbán Viktor is fontos volt, mert ő nem szokott mindenhez hozzászólni, ritkán nyilvánul meg külhoni magyar kérdésekben ennyire egyértelműen, most pedig megtette, úgyhogy ez is hozhatott szavazatokat. Gyergyóval is ugyanez a kérdés szerintem, ott viszont jó volt a mozgósítás, MPP-s városvezetés is van, meg elég erős MPP-s mag, ott viszont jól sikerült a mozgósítás. Szerintem ahhoz képest jól működött, hogy mennyire féltek tőle mindkét oldalon, hogy nem fog ez simán megoldódni. Székely István: Az általános részvételhez azért annyit még hozzáfűznék, hogy ha megnézzük az utolsó két parlamenti és önkormányzati választás részvételét, akkor az önkormányzati választás részvételének körülbelül 80 százaléka az ezt követő parlamenti választás részvétele, és a mostaniak között ugyanez az összefüggés figyelhető meg. Két észrevételt tennék, az egyik az MPP-vel megkötött összefogás kérdése. Én úgy gondolom, ez nem csak abban nyilvánult meg, hogy az MPP által dominált településeken jobb volt a mozgósítás, mint a megkötött megállapodás nélkül, hanem van egy olyan hatása is, hogy maga az összefogás ténye és ennek a kommunikálása, interetnikus környezetben, a szórványban is behozott a bizonytalanok köréből egy olyan réteget, amelynek a verseny elsősorban a személyeskedésig fajuló vitákat jelentette, ami távoltartotta őket a parlamenti választásoktól. A másik szempont technikai jellegű lesz: azt látom, hogy most sikerült egy jó kampányt összehozni, ennyire tervezett kampánya az RMDSZ-nek – szakaszolással, heti témával, napi üzenettel – még nem volt, és ez azért lehetett sikeres többek között, mert ezt a jelöltek is visszaigazolták, felerősítve hatását . Ez annak is a következménye, hogy az RMDSZ lecserélte a képviselőinek és szenátorainak felét, és ezeknek a fiataloknak, mondjuk úgy, az együttműködési hajlandósága és a fegyelme a választási kampányban sokkal jobb, mint azoké, akik „mindent tudnak”. 
Moderátor: Az egységes üzenet mellett fontos lehetett az is, hogy ezúttal megpróbáltak konkrét, kézzelfogható és megvalósítható üzeneteket megfogalmazni, és nem a ködös autonómiát tűzték a zászlajukra, amiről mindenki tudja, hogy négyéves szinten megvalósíthatatlan.
Barna Gergő: Visszatérnék még az eredeti kérdéshez, hogy miért volt a magyarok esetében jobb a részvétel. Nagyjából ugyanazt fogom elmondani, mint ami elhangzott, mert nagyon fontos pontosan látni azt, hogy az elsődleges tényező az alacsony román részvétel. Efelett elsiklunk, bár ezt korábban mondta Illyés Gergő is, de szerintem sokkal hangsúlyosabb annál, mint ahogyan tárgyaljuk. A 2008-as eredményekhez tudjuk hasonlítani a szavazószámokat, és ez azért is lehetséges, mert a részvétel nagyjából hasonló volt. Ha megnézzük, 2008-ban a PNL annyi szavazatot hozott önmagában, mint a mostani új PNL, amiben benne kéne legyen a PDL szavazótábora is. Eltűnt a PDL szavazóbázisa, ami nem elhanyagolható, 2,5 millió szavazatról van szó. A jobboldali szavazótáborban felerősödött apátiát még jobban mutatja, hogy az idei, júniusi önkormányzati választásokhoz képes a PNL elveszítette majdnem a felét a szavazóinak, 44%-kal csökkent a szavazószáma, ami 1 millió 120 ezer szavazatot jelent. Ha ezt az USR-vel összeadjuk, és úgy számoljuk, akkor is van egy 800 ezres különbség. Szerintem ezen a választáson nem jelent meg egymillió olyan állampolgár, aki minden előrejelzés, számítás, vagy akár a józan ész logikája szerint ott kellett volna legyen. Ezek olyanok, akik aktívak politikailag, olyanok, akik inkább jobboldali szavazók, akik az önkormányzati választásokon részt vettek. Ők most nem jelentek meg, az RMDSZ eredménye ezért is ennyire jó. Ha elmegy ez az egymillió szavazó, akkor az RMDSZ 5,3-5,4%-ot kapott volna, ami nyilván még mindig jobb, mint a 2012-es eredmény, tehát nem kell elvitatni az RMDSZ eredményét, de azt nagyon pontosan kell látni, hogy a román részvétel nagyon befolyásolta ezt, és olyan szempontból fontos, hogy nem tudni, mi lesz a következő választásokon, nem szabad hátradőlni, pontosan kell látniuk az RDMSZ-ben is, hogy mi az elsődleges ok. A másodlagos okot, amiről itt szó volt, úgy fogalmaztam meg, hogy egy konszenzus volt abban, hogy az RMDSZ indul, és csak az RMDSZ: az MPP-vel való összefogás, és az a döntés, hogy az EMNP nem indul a választásokon. Azt hiszem, nem volt olyan parlamenti választás ’90 óta, amelyen ne lett volna az RMDSZ-nek valamilyen kihívója. 1996-tól biztos minden választáson volt, tehát ez az első olyan parlamenti választás az utóbbi években, amikor az RMDSZ egyedül indult. És ez a konszenzus megteremtődött mind erdélyi magyar szinten, mind a magyarországi pártokkal és a magyar kormánypárttal együtt, szerintem ennek nyilván nagy a hatása. A közmédia hatását nagyon jól látjuk az adatokban: amikor azt mondom, hogy a Partium teljesített nagyon jól, az a régió sokkal inkább követi a magyarországi közmédiát. A másik, amire Székely István utalt valamilyen szinten, hogy azt láttuk a korábbi választásokon, hogy a magyar-magyar verseny olyan negatív kampányt szült, amely minden bizonnyal taszította a választók egy részét. Az, hogy ez most elmaradt, azáltal az RMDSZ kampánya teljesen pozitív maradt. Ez ide tartozik ebbe a konszenzusos témába, hogy sikerült ilyen jól szerepelni. Az eseményekről pedig azt gondolom, hogy olyan nagy hatásuk nem volt. Nyilván jó volna ezt megmérni, egyrészt abból indulva ki, hogy a Maros megyei eredmények nem lettek olyan kirívóak, ha a marosvásárhelyi iskolaügyre gondolunk. Kolozs megye javított, bizonyos szempontból javított Székelyföld is, Csíksomlyónak és Horváth Annának az ügye lehet, hogy tényleg felhajtó erővel bírt. Viszont én azt látom, hogy egyre inkább emelkedik az ingerküszöb a DNA-s korrupcióellenes harc ügyletei kapcsán, mert ennek tulajdonítható be az is, hogy a román jobboldal ennyire otthon maradt. Nyugodtan a korrupcióellenes ügyészség kudarcának lehet ítélni ezt a választást is, ugyanúgy, ahogy az önkormányzati választások alkalmával voltak olyan polgármesterek, akiket a börtönben ülve választottak meg. Ugyanúgy, most az a szavazóbázis nem ment el szavazni, akiről a leginkább úgy tűnt, vagy úgy gondoltuk róluk, hogy nagyon is odafigyel ezekre a korrupciós ügyekre, és szankcionálja a PSD-t. Ez nem történt meg. Azt gondolom, hogy a magyarok szintjén is megnőtt az ingerküszöb, gondoljunk vissza, 2008-ban, 2012-ben is voltak ügyek. Nagy Zsolt, a Mikó-ügy régebbi témák, és nem tudom, milyen felhajtó erejük volt, vagy azokhoz képest ezeknek most nagyobb volt-e, vagy nem. Ezek események voltak, ezekre rá lehetett építeni a kommunikációt, de különösebben nagy hatásuk nem volt. 
Illyés Gergő: Arról, hogy mekkora hatása van a korrupcióellenes ügyészségnek: Nagybányán volt ez a bizonyos polgármester, és most az édesanyja volt a listavezető. És az egyik támogató videóban éppen a háziőrizetben levő fia buzdította az ő támogatóit, hogy szavazzanak az anyja által vezetett listára. Elég groteszk ez a helyzet, és tényleg ez a romániai valóság, hogy nem érdekli az embereket, hogy éppen ki korrupt, vagy ki nem korrupt. Lia Olguța Vasilescu ugye magasan megnyerte a polgármester-választás, és Dolj megyében 60% fölötti eredményt ért el a PSD, szóval ez így nem működik. Székely István: Én árnyalnám azt, amit Gergő mondott. A mostani eredmény valóban magyarázható a nagyon alacsony román részvétellel is, de ezek azért szorosan összefüggnek. Ugye ’90 óta azt látjuk, hogy nagyon kis különbség van a magyar és a román részvétel között, leszámítva a 2007-es és 2009-es EP-választásokat, nagyon nagy mértékben együtt jár ez a dolog. A kilencvenes években valamivel felette, a kétezres években valamivel alatta, és most megint valamivel felette van a magyar részvétel az országosnak. Ezeket tehát nem lehet önmagukban vizsgálni, hogy van egy román részvétel és van egy magyar részvétel. Azok a tényezők, amelyek előidézik az alacsony román részvételt, ugyanúgy érvényesek a magyar választókra is. A másik szempont, amiért valóban nincs ok arra, hogy valaki hátradőljön, az az, hogy az RMDSZ törzsszavazói köre vélhetően nem éri el az 5%-ot. Ha a biztos szavazókról vagy törzsszavazókról beszélünk, akkor azokra gondolunk, akik három egymást követő választáson elmennek, és ugyanarra a szervezetre szavaznak. Persze, megint kérdés, hogy milyen részvételi arányra vonatkozik az állítás, de ez már az önkormányzati választásokon is látszott. Ha össze kellene foglalni ezt az egész történetet, akkor leegyszerűsítve azt mondanám, hogy volt egy törzsszavazói kör, ehhez hozzáadódott a kampány két kiemelt célcsoportja. Az egyik a fiatalok mozgósítása – ezzel magyarázható az erős közösségi hálós és internetes jelenlét a kampányban. Illetve a másik, hogy az MPP-vel való összefogás kapcsán próbáljon az RMDSZ behozni olyan szavazókat, akik egyrészt ellene szavaztak, másrészt bizonytalanok voltak. Ehhez hozzáadódott a magyar kormány támogatása, illetve a valóban alacsony román részvétel. 
Barna Gergő: Ebben teljesen igazad van, hogy összefüggnek a dolgok, és hogy nagyjából azonos szinten alakult a román és a magyar részvétel. Azt gondolom, hogy a korábbi parlamenti választásokon is volt legalább a román pártokon belül egy összemérhető erőviszony, vagy egy nagyon hasonló politikai kínálat. Ami most, úgy tűnik, hogy a jobboldali szavazók esetében nem történt meg. Nem mondom azt, hogy ez az egymillió szavazó, aki nem vett részt a választásokon, az nem mozgósítható bármilyen más formában, vagy a következő választásokon. Szerintem ez fontos. Amúgy fontos azért is, mert az RMDSZ vagy a magyarok esetében kisebb lehetett feltételezésem szerint az átszavazás, pont azért, mert a jobboldali román pártok ennyire gyengén szerepeltek. Nyilván erre nincs adat, nehéz bizonyítani. Ez is hozzájárult az eredményhez, hogy ahhoz képest, hogy csak egy magyar párt indult, a román pártokra szavazók aránya is alatta maradt a korábbi választásoknak. Hogyha pedig visszatérünk arra, hogy mennyire kiugró vagy nem a magyarok részvétele, azt jól kell látni, hogy nagyon kevéssel haladta meg az RMDSZ szavazatszáma azt, amit 2012-ben az RMDSZ, az EMNP és az MPP együttesen hozott. Székelyföldön sem sikerült ezt meglépni, itt is egyedül a Partium vagy a szórvány áll jobban. De ez egy fontos tényező, amit István mond, hogy mekkora a törzsbázis, és ez egy kérdés is, én sem tudom, hogy kik azok, akik 2012-ben az EMNP-re szavaztak, és nem mentek most el, vagy azoknak mekkora része szavazott az RMDSZ-re, vagy mennyi azoknak az aránya, akik korábban nem vettek részt, de most igen. Szerintem van egy átjárás az EMNP-MPP szavazók és az RMDSZ között, de bizonyára nem teljes lefedettségű.
Székely István: Volt egy Avangard exit poll felmérés, ami egy hatalmas mintán készült, akkorán, amit azért már érdemes a magyarok szempontjából is komolyan venni. Ennek alapján a magyarok 10,7%-a román pártra szavazott, ami azért meglepően magasnak tűnik. Ebből 5,2 % a PSD-re, 2,9% a PNL-re, és 1,6% az USR-re. Most ez azért elgondolkodtató, mert nem hiszem, hogy ők néppártosok, vagy az MPP-sek lennének. Szerintem ezeknek egy része, legalábbis ami az USR-s szavazókat illeti, egyszerűen nem tartja már magára nézve meghatározónak az etnikai szavazást – ennek következményeivel azért számolni kell. 
Moderátor: Lehetett a mozgósításban hatása a kampány előtt bedobott provokatív román nyelvű RMDSZ-es óriáplakátoknak?
Illyés Gergő: Nem tudom erre a választ, de ez mintha a román társadalomban nagyobb hullámokat vert volna, mint a magyarban, mert a magyar választóknak ez sok újdonságot nem mondott. Ebből nem azt olvasták ki a magyar választók, hogy az RMDSZ el akar szakadni Romániától, hanem ők értették, hogy mi az üzenet: hogy a központosítás az egy rossz dolog, mi nem akarunk központosítást, mi azt akarjuk, hogy minél több döntés helyi szinten szülessen. 
Ez a gondolat, ennek a kommunikálása nem most kezdődött. Ilyen szempontból ez nem volt új üzenet, ez a román társadalom számára volt új üzenet. Ebből azt olvastam ki, hogy sokkal többet kell kommunikálni azokról a dolgokról, amiről mi beszélünk egymás között. Például arról, hogy az adókat helyi szinten használják, egymás közt sokat beszéltünk, de az, amennyi erről megjelent a román médiában, a nullához közelít. Erről sokkal többet kell beszélni az RMDSZ vezetői részéről. Ez konfliktussal jár a román médiában, valószínűleg sok kellemetlen tévéadással jár, de ezt be kell vállalni, mert egyébként 4 év múlva is ez lesz a hatás, hogy felírunk valamit a pannóra, és mindenki megijed tőle, hogy mindent el akarnak lopni. Nyilvánvalóan szándékosan lepődik meg a román média, de erre a román közvélemény rezonál. Ezeket úgy lehet leépíteni, hogy minél többet beszélünk róla. Moderátor: Háromszéken és Bihar megyében helyi EMNP-s vezetők arról beszéltek, hogy a választásokon nem érdemes részt venni, mert az RMDSZ úgyis bejut. Volt ennek a demobilizáló üzenetek hatása? 
Székely István: Háromszéken a megyei elnök azt mondta, hogy el kell menni, tulajdonképpen megismételve Szilágyi Zsolt nyilatkozatát, de helyileg több olyan képviselő is volt, aki világosan kimondta, hogy az RMDSZ-re nem szabad szavazni.
Székely István Gergő: Azt gondolom, hogy ezzel az EMNP lehetetlen helyzetbe került, mert ha a FIDESZ egy dolgot mond, akkor nehezen mondhatják annak az ellenkezőjét. Hasonlít a helyzet ahhoz, amikor a FIDESZ kibékült a VMSZ-szel a Vajdaságban, és akkor az Ágoston Andrásék és a VMDP hirtelen nem volt amit csináljanak, el kellett hallgassanak. Itt jön be az, hogy a miniszterelnöknek nem lehet ellentmondani, még akkor sem, ha amit mond, az nekünk épp nem jó. 
Transindex.ro

Erősödött a magyar képviselet a romániai önkormányzatokban és törvényhozásban
Gazda Árpád, az MTI tudósítója jelenti:
Kolozsvár, 2016. december 31., szombat (MTI) - Romániában a júniusi önkormányzati és a decemberi parlamenti választások határozták meg a 2016-os év politikai eseménynaptárát. A választások következtében az erdélyi magyarságnak sikerült megerősítenie önkormányzati és parlamenti képviseletét, a sikerhez azonban a román állam intézményei is hozzájárultak a közösség által magyarellenesnek ítélt intézkedéseikkel.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) decemberben magyar kihívó nélkül mérette meg magát a parlamenti választásokon, a Magyar Polgári Párttal (MPP) kötött együttműködési megállapodás eredményeként azonban az MPP két jelöltje is befutó helyre került az RMDSZ jelöltlistáján. Besegített a kampányba Kövér László, az Országgyűlés elnöke, valamint Orbán Viktor miniszterelnök is.
A kiváló mozgósítással a szövetségnek sikerült megfordítania támogatottsága évtizedes csökkenő tendenciáját, és a szenátusban a szavazatok 6,24 százalékával kilenc, a képviselőházban pedig a szavazatok 6,18 százalékával 21 mandátumot szerzett. Az RMDSZ-re leadott szavazatok aránya megközelíti a magyarság 6,5 százalékos romániai számarányát. A szövetség képviselete nagy mértékben megújult: a parlamenti mandátumot szerzett harminc magyar politikus közül 17-en újoncok lesznek a bukaresti törvényhozásban.
A jó előjelek már a júniusi önkormányzati választásokon megmutatkoztak, melyeken a magyar pártok jelöltjei összesen 210 polgármesteri tisztséget szereztek: 195-öt az RMDSZ, 13-at az MPP, és kettőt az MPP és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) koalíciója. Az RMDSZ-nek sikerült visszaszereznie a négy éve elvesztett Szatmárnémeti polgármesteri tisztségét, Marosvásárhelyen azonban a teljes magyar összefogás sem volt elég a várost 2000 óta vezető Dorin Florea leváltására.
Az RMDSZ-nek a megyei önkormányzatokban is jó alkukat sikerült kötnie, amelyek révén a fölényesen uralt székelyföldi Hargita és Kovászna megye mellett Maros, Szatmár és Bihar megyében is megszerezte a megyei elnöki tisztséget.
A választási sikerekhez minden bizonnyal az is hozzájárult, hogy a romániai magyarság 2016-ban sem érezhette a román állam intézményeinek a kisebbségbarát megnyilvánulásait. Folytatódtak a székely zászló kitűzése miatt, valamint a polgármesteri hivatalok homlokzatára felírt községháza és városháza feliratok miatt indított perek, amelyek többségét immár nem a prefektusok, hanem a székelyföldi románok érdekvédőjeként fellépő Méltósággal Európában Polgári Egyesület (ADEC) indította. E több tucat per szinte mindegyikében a magyar szimbólumok és a magyar feliratok ellen ítélt a bíróság.
A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) által szervezett március 10-i marosvásárhelyi felvonulás és autonómiapárti tüntetés a hatóságok példátlan reakcióját váltotta ki. Noha a csendőrség szóvivője a rendezvény végén úgy nyilatkozott, hogy a tiltakozás rendbontás nélkül zajlott le, ugyanaz a csendőrség közel száz szervezőt és résztvevőt bírságolt meg összesen 70 800 lejre (4,95 millió forint) "be nem jelentett, be nem iktatott, vagy tiltott tömegrendezvény" szervezése, illetve csendháborítás miatt. A Maros megyei törvényszék júliusban jogerősen is kimondta, hogy a szervezők törvényesen jártak el, így sikerekkel indulhatott a bírságok érvénytelenítéséért indított pereskedés.
A romániai korrupcióellenes ügyészség (DNA) az év során három olyan vizsgálatot is indított, amelyek magyar közösségi vezetők ellen irányultak, és amelyeket a közösség a hatóság túlkapásaként érzékelt. Február közepén Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármestert gyanúsította meg azzal, hogy az eredeti rendeltetéstől eltérő célra használt fel egy a város által felvett hitelt. A polgármestert 60 napra eltiltották a hivatala gyakorlásától.
A DNA október közepén Horváth Annát, Kolozsvár alpolgármesterét gyanúsította meg befolyással való üzérkedéssel, és tiltotta el hivatala gyakorlásától. Az ügyészek szerint Horváth Anna közbenjárt a kolozsvári városházán dolgozó hivatalnokoknál annak érdekében, hogy egy beruházó gyorsabban kapja meg az ingatlanprojektjéhez szükséges jóváhagyásokat. Ellenszolgáltatásként hatvan fesztiválbérletet kapott, amelyeket később a választási kampányában segédkező az önkénteseknek adott át. Az ügyészségi eljárás során kiderült, hogy Horváth Anna 2016 februárja óta nemzetbiztonsági okokból állt titkosszolgálati megfigyelés alatt. E megfigyelés hozta felszínre a felfüggesztéséhez vezető ügyet.
November elejétől a marosvásárhelyi Római Katolikus Gimnázium működése lehetetlenült el az intézmény 2014-es létrehozása körüli vélt törvénytelenségek ügyészségi kivizsgálása miatt. A DNA az ügy kapcsán házi őrizetbe helyezte Maros megye román főtanfelügyelőjét, és kitiltotta az iskolából Tamási Zsoltot, a gimnázium igazgatóját.
Barátságtalanul járt el a román kulturális tárca a magyar és a római katolikus közösséggel szemben decemberben is, amikor államtitkára nem képviselte a román állam beadványát, és az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetének (UNESCO) Etiópiában ülésező testülete nem sorolta a védett szellemi kulturális örökségek listájára a csíksomlyói búcsút.
Az erdélyi magyarok megannyi rendezvény, esemény alkalmával ismerkedhettek Márton Áron gyulafehérvári római katolikus püspök életével, munkásságával. A magyar kormány nemzetpolitikai államtitkársága 2016-ot a 120 éve született püspök emlékévévé nyilvánította. Az 1980-ban elhunyt Márton Áron hamvait szeptember végén kőszarkofágba helyezték a gyulafehérvári érseki székesegyházban, hogy a hívek könnyebben imádkozhassanak sírjánál a boldoggá, majd szentté avatásáért. A püspök mindenféle elnyomással szembeni következetes kiállása a 21. század elején is példamutató lehet az erdélyi magyarság számára. MTI

Stratégia készül a Kolozs megyei magyar oktatás számára
Szakemberek bevonásával, az egyházak, az RMDSZ és a tanfelügyelők segítségével testületet hoznak létre, amely stratégiát dolgoz ki annak biztosítására, hogy az elkövetkező öt évben minden magyar gyermek anyanyelvű oktatásban részesülhessen Kolozs megyében.Az RMDSZ Kolozs megyei szervezete vezetőségének pénteki sajtótájékoztatóján Csoma Botond területi elnök elmondta, megközelítőleg 100 gyerekkel van kevesebb a 4. és a 8. osztályokban a megyében.
„A mostani állást tekintve vidéken a kisebb létszámú iskolákban is indulnak ötödik osztályok és a zeneiskolában is indul kevesebb létszámmal osztály, hisz ezekre nincs más alternatíva. Jó hír viszont az, hogy miközben tavaly nem indult Désen kilencedik osztály, mert nem volt meg a megfelelő gyereklétszám, idén szeptembertől szerencsére 21 diákkal beindul az osztály" – idézte Csoma Botondot a szövetség közleménye.
Az osztályok számának csökkenése leginkább a kolozsvári iskolákat érinti. Csoma Botond elmondta, nem engedheti meg magának a magyar közösség, hogy továbbra is „tűzoltó módszerekkel" dolgozzon. Az elmúlt években pontszerűen, rövid idő alatt kellett dönteni osztályok, gyerekek helyzetéről. Közölte, fenntartható stratégiára van szükség, éppen ezért olyan testületet hoznak létre az iskolaigazgatókkal, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségével (RMPSZ) és az egyházak képviselőivel közösen, amely előrelátható, tervezhető megoldást kínál.
Török Zoltán főtanfelügyelő-helyettes a sajtótájékoztatón kifejtette: három beiskolázási terv kidolgozásán vett részt és sajnos évről évre csökken a diákok száma. Az első évben megközelítőleg 600 diák volt a 9. osztályokban megyei szinten, idén ez a szám 500-ra csökkent. Emiatt már nem lehet megtartani azt a 23 osztályt, amit 2016-ban sikerült beindítani.
„Az iskolavezetőkkel folytatott múlt pénteki tárgyaláson sajnos nem jutottunk előre. Mindenkinek a saját iskolája a legfontosabb és ez természetes. A főtanfelügyelő elmondta, a jövő héten lesz vezetőtanácsi ülés és a testület hozza meg a döntést, hogy melyik iskolában lesz kevesebb osztály. Szomorú ez a helyzet, de most úgy néz ki, hogy két 9. osztállyal lesz kevesebb. A negyedik osztályokban is 100 diákkal van kevesebb az előző évekhez képest. Pozitívum, hogy a jelenlegi állás szerint ahol 9. osztályt szüntetnek meg, ott nem szűnik meg egy 5. osztály sem és ez fordítva is érvényes" – számolt be a főtanfelügyelő-helyettes.
„Sajnos általában tűzoltó módban dolgoztunk, mert mindig reménykedtünk. Minden egyes magyar intézmény egyedi eset; az iskolákat nem lehet egy egységes kritériumnak alávetni. Nagy szükségünk van arra, hogy a politikum támogatását megkapjunk. Egy olyan törvénymódosítást javasolunk, amely a pozitív diszkrimináció elvén a kisebbségi osztályok létszámát alacsonyabb küszöbértékben határozná meg." – jelentette ki Tárkányi Erika, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének Kolozs megyei elnöke. Horváth Anna, az RMDSZ kolozsvári szervezetének elnöke szerint a vidéki iskolákat meg kell tartani egész addig, amíg legalább a minimális létszámot el lehet érni.
kronika.ro
Erdély.ma

Kevesebb magyar osztály indul Kolozs megyében – hosszú távú oktatási stratégia kellene
Kolozs megyében vélhetően két magyar osztállyal indul kevesebb a kilencedik osztályban, azt azonban még nem tudni, hogy melyik intézményeket érinti ez – közölte a Kolozs megyei RMDSZ. Pénteken, Kolozsváron elhangzott: miután az iskolavezetőkkel nem tudtak megegyezni, a főtanfelügyelőség térfelén pattog a labda, amellyel azonban sikerült megállapodniuk egy méltányos döntésben.
Csoma Botond parlamenti képviselő, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke elmondta, az idén komoly gyereklétszám-csökkenéssel kellett szembenézni: nyolcadik osztályban nyolcvan, ötödik osztályban körülbelül száz gyerekkel van kevesebb a megyében. A Kolozs megyei főtanfelügyelővel, Valentin Cuibus-szal folytatott tárgyalások során megállapodtak abban, hogy a vidéken, ahol nincs több magyar osztály, nagyon kis létszámokkal is működhetnek a magyar osztályok, ezt a zeneoktatásra is kiterjesztik. Csoma hozzátette: a kilencedik osztályban Dézsen 21 gyerek gyűlt össze a környező falvakkal együtt, így magyar osztály indul a városban.
A Kolozs megyi RMDSZ vezetői kolozsvári és megyei iskolavezetőkkel, szakemberekkel is találkoztak. Olyan kritériumrendszer kidolgozásáról tárgyaltak, amellyel a létszámcsökkenés kérdését kezelhetik a jövőben. Ezt a rendszert egyelőre nem sikerült kidolgozni – tette hozzá a képviselő. Mint elmondta, az iskolavezetők átadják a mérlegelési és döntési jogot a megyei főtanfelügyelőségnek, és arra kérik, hogy vegye figyelembe a kisebbségi oktatás helyzetét.
A tűzoltó-módszerektől búcsút kell venni – fogalmazott Csoma Botond, ehelyett szerinte fenntartható oktatási stratégiára van szükség. A Kolozs megyei RMDSZ nevében így olyan testület létrehozását javasolja, amely közép- vagy hosszú távon fenntartható oktatási stratégiát dolgozna ki.
Két magyar osztállyal rövidülhet a megye
A nyolcadik osztályos diákoknál ezelőtt két évvel, 612 diák végzett magyar tagozaton, idén 507 lesz – mondta el Török Zoltán főtanfelügyelő-helyettes. Tavaly ugyan sikerült megtartani a már létező osztályokat, de idén már lehetetlen lesz megtartani ezt a számot – hívta fel a figyelmet. Mivel az iskolavezetőkkel tartott tárgyalás során nem léphettek előre, döntéseket meg kell hozni, így jövő héten a tanfelügyelőségi vezetőtanácsi gyűlésen meghozzák a magyar osztályokra vonatkozó határozatokat.
„Több mint valószínű, hogy két kilencedik osztállyal lesz kevesebb, de nem tudja még senki, hogy kiket érint majd ez” – fogalmazott Török. Hozzátette, a dézsi induló kilencedikkel együtt tulajdonképpen eggyel kevesebb magyar osztállyal kell számolni.
A jelenlegi negyedik osztályokban is száz diákkal van kevesebb, mint tavaly, itt azonban megállapodtak abban a főtanfelügyelővel, hogy ott, ahol levágják a kilencedik osztályt, megtartják az ötödiket. Az előkészítőkről, óvodákról egyelőre nincsenek konkrétumok.
Minden magyar intézmény egyedi eset
Tárkány Erika, az RMPSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke kifejtette, a tűzoltó-módszerek valóban jellemezték az elmúlt éveket, hiszen mindig reménykedtek. „Kolozs megyében minden egyes magyar intézmény egyedi eset, ezért is tartott 6-7 órát a iskolavezetőkkel tartott megbeszélés. Nehéz objektív kritériumrendszert kialakítani” – fogalmazott.
Hozzátette, nem egymás ellen szeretnének dolgozni, hanem egy jövőkép, konkrét adatok tükrében. Az RMPSZ felajánlotta segítségét az RMDSZ-nek, fontos volna ugyanakkor négy évre előre látni a diáklétszámot, támogatni a szülőket abban a döntésükben, hogy gyerekeik a vidéki iskolákban maradjanak.
„Nem vagyunk sem annak a szakmai tudásnak és információhalmaznak, sem erkölcsi alapnak a birtokosai, hogy bármelyik RMDSZ-es tisztségviselő dönthetne az intézmények sorsáról, ezért volt szükség erre a tanácskozásra, és itt kell meghozni a döntéseket” – fogalmazott Horváth Anna. Az RMDSZ kolozsvári szervezetének elnöke aláhúzta, az elvi kérdéseket és az ezekből következő későbbi döntéseket kell elfogadni.
Pozitív diszkrimináció mostanáig is létezett vidéki osztályok esetében, de azon el kell gondolkodni, hogy azonos profilú, egymás mellett működő kolozsvári magyar iskolák messze létszám alatt működő osztályaival mi történjen – tette hozzá Horváth rámutatva, román osztályokat, sőt iskolákat is szüntetnek meg.
Kustán Magyari Attila
maszol.ro

Jövő héten döntenek a magyar osztályok számának csökkentéséről
Újra lesz magyar tannyelvű kilencedik osztály Désen
A Kolozs megyei gyereklétszám csökkenése miatt már biztos, hogy kevesebb magyar ötödik és kilencedik osztály lesz a 2017/2018-as tanévben – nyilatkozta az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének székházában megtartott sajtótájékoztatón Török Zoltán főtanfelügyelő-helyettes. Csoma Botond, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke oktatási stratégia kidolgozását szorgalmazta, amely által elkerülhetőek lennének a „tűzoltás-szerűen”, azaz a gyorsan és rövid idő alatt, a határidő szorításában meghozott megoldások. Ugyanakkor az oktatási törvényt módosító javaslat kidolgozása is felmerült, amelynek értelmében a nemzeti kisebbségek esetében a gyereklétszám ne számítson döntő tényezőnek. Miután az RMDSZ, a pedagógusszövetség megyei szervezete és a magyar iskolaigazgatók nem tudtak megegyezni az osztályok megszüntetéséről, ebben a kérdésben végül a Kolozs megyei tanfelügyelőség dönt jövő heti igazgatótanácsi gyűlésén.
Kolozs megyében elkerülhetetlen a magyar tannyelvű ötödik és kilencedik osztályok számának csökkentése, mivel a jelenlegi negyedikes és nyolcadikos tanulók száma közel százzal kevesebb, mint tavaly. Egy héttel korábban Csoma Botond, mint az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke, Tárkányi Erika, a pedagógusszövetség megyei szervezetének elnöke, tanfelügyelők stb., több mint hat órán át tartó megbeszélést folytattak a Kolozs megyei magyar tannyelvű iskolák igazgatóival, illetve a magyar tagozattal rendelkező tanintézetek aligazgatóival, de nem sikerült egyezségre jutni, hogy melyik iskolában milyen osztályt „vágjanak le”. Így a Kolozs Megyei Tanfelügyelőség vezető tanácsára maradt a döntés ebben a kérdésben.
– Nem rendelkeztem mandátummal arra nézve, hogy kifejtsem, hogyan történjen az osztályösszevonás. Mivel az iskolaigazgatókkal nem sikerült megegyezni, a döntés a tanfelügyelőségre hárul. Az intézményvezetőkkel való hosszas egyeztetés tanulsága az volt: megengedhetetlen, hogy „tűzoltás-szerűen” próbáljunk minden évben megoldást találni a létszámhiány miatti gondokra, osztályok összevonására vagy megszüntetésére. Ezért javasolom szaktestület létrehozását, amely legalább négy évre előremutató stratégiát dolgozna ki, amely magába foglalná az osztályösszevonásokat is, és ezt minden iskolának be kellene tartania – magyarázta Csoma Botond, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke.
– Ilyen létszámcsökkenés mellett lehetetlen megtartani az osztályokat. A tárgyalás során minden iskolaigazgató az általa vezetett tanintézmény érdekeit védte, ezért nem sikerült döntenünk. A tanfelügyelőség jövő szerdán vagy csütörtökön fogja meghozni helyettünk a szomorú döntést – mondta Török Zoltán főtanfelügyelő-helyettes.
– Minden magyar tanintézmény helyzete egyedi eset, ezért nehéz az osztálycsökkenésre vonatkozó objektív kritériumrendszert felállítani. A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) a közeljövőben javasolni fogja a tanügyi törvény módosítását, hogy a nemzeti kisebbségek esetében az osztálylétszámot ne úgy szabják meg, hogy az teljesíthetetlen legyen, valamint pozitív diszkriminációt javasolnak a kisebbségi osztályok esetében. Az iskolaigazgatók is nehéz helyzetben voltak, amikor az osztálycsökkentés felmerült, hiszen a szülők kívánságára is oda kellett figyelniük – vélekedett Tárkányi Erika, az RMPSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke.
 Horváth Anna, az RMDSZ kolozsvári szervezetének elnöke a közösségi szolidaritás fontosságát hangsúlyozta, amelynek fényében „mindannyiuknak túl kell látni a személyes, intézményes szempontokon”.
Ami az ötödik osztályokat illeti, nem olyan vészes a helyzet, mivel a Waldorf Líceumban nincs magyar negyedik osztály, ezért ötödik biztos nem indul, a Báthory-líceumban pedig az eddigi három ötödik osztály helyett csak kettőt kértek, mivel a negyedikbe 66 kisdiák jár.
A Szabadság kérdésére Apáczai-líceum beiskolázási tervével kapcsolatosan Horváth Anna elmondta: értesülése szerint egyetlen ötödik osztályt kértek, de ebből fele intenzív angol és fele képzőművészeti profilú lenne. Most már a tanfelügyelőségen a sor, hogy elfogadja vagy sem ezt a javaslatot.
A tanügyi törvény ugyan nem tiltja többprofilú osztály működtetését, de a sajtótájékoztatón jelenlevők elmondták: ilyenre csakis kilencedik osztályban volt eddig példa.  
Jó hírt is közölt Török Zoltán: 21 dési magyar nyolcadikos gyerek szülője kérvényezte a magyar kilencedik osztályt, ezzel kifejezve azon óhaját, hogy gyermekeiket szülővárosukban anyanyelvi oktatásban akarják részesíteni, tehát lesz magyar kilencedik osztály Désen. Török Zoltán szerint az osztályösszevonásoknál odafigyelnek arra, hogy ahol ötödik osztály szüntetnek meg, a kilencediket ne számolják fel és fordítva.
Szabadság (Kolozsvár)