Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2015. november 7.
A szabadságra vágyó erdélyi magyarság 1956-ban (4.)
Kolozsváron a Bolyai Egyetemet ítélték el (III.)
„Hálát adok az Istennek, hogy láttam népemet, amint gerincét kiegyenesítette”. Kós Károly
Csupán néhány napig tartott a magyar forradalom, ám ez elég volt ahhoz, hogy a szovjet kommunizmus igazságában többé egyetlen normális erdélyi magyar értelmiségi se bízzék. De a románéban sem! Az erdélyi magyarság valóban nem lőtt, nem harcolt – konkrét értelmében a szónak. De lélekben és lélektől lélekig nagyon elevenen élte meg ötvenhatot!
Azonnal le is csapott rá a román „igazságszolgáltatás”: nacionalizmusnak nyilvánította nemcsak az egyetemi autonómia-elképzeléseket, a magyar nyelvű szakoktatás igényét, irredentizmusnak egy fiatal csoport népdaléneklését, de még a nagy magyar írók, tudósok sírjának ápolását is. A legnagyobb figyelmet az értelmiség és az egyetemi hallgatók „meggyőzésének”, agymosásának szentelték. Ha egy-egy diák részletesebben érdeklődött a magyarországi eseményekről, járhatta a Securitatét, a városi, tartományi pártbizottságok irodáit, ott addig „gyomrozták”, amíg önként vállalta: hűségesen követi a kommunista párt politikáját.
A diákmegmozdulásokért az Oktatásügyi Minisztériumot tették felelőssé. Leváltották Ilie Murgulescu minisztert, helyébe Miron Constantinescut nevezték ki. Legfontosabb feladata volt biztosítani az általános és középiskolák, egyetemek társadalmi összetételének javítását, s a marxizmus-leninizmus tanításának magasabb minőségi szintre emelését. Mindez azzal járt, hogy az iskolákból, egyetemekről egyszerűen kizárták az „osztályidegen elemeket”, a gyáros, földbirtokos, kiskereskedő, kisiparos származású tanulókat, hallgatókat! Szigorú szűrésnek vetették alá a tanárokat is: „ellenséges elem” gyanánt nagyon sok nagy tudású, kiváló tanárt távolítottak el.
Ilyen össztűzben került sor a kizárásokra, a veszélyesnek minősített egyetemi hallgatók, tanárok bebörtönzésére. A kizárások, kirakatperek történetéhez és előzményeihez az is hozzátartozik, hogy 1956 őszén Bányai László akkori rektor (aki azokban a napokban tért vissza az Amerikai Egyesült Államokból), bár tudott a készülő letartóztatásokról, a diákok védelméért nem tett semmit. 1958 júniusában már néhány magyar szakos hallgató megkapta a Márton Gyula dékán által aláírt „elbocsátó, szép üzenetet”, amelyben tudatták a kizárásukról szóló határozatot. A „füttyös gyűlés”
Alig kezdődött meg az 1958–1959-es egyetemi tanév, 1958 októberében sor került ama gyászos nagygyűlésre, mely jónéhány egyetemi hallgató sorsát megpecsételte. A kizárások janicsármunkáját elvégző elnökség tagjai: Bretter György, Bunta Péter, Farkas Zoltán, Szabó Sándor. A Bolyai Tudományegyetem bölcsész és történelem szakos hallgatóit az Arany János utcai (Sétatér eleje) épület nagy aulájában gyűjtötték össze. Minderre így emlékszik vissza Boros Zoltán, egykori negyedéves hallgató: „1958 októberének végén, a pontos dátumra nem emlékszem, volt egy gyűlés, amely ötvenhatról szólt. Nem értettük, hogy miért. Levezető-elnöke Farkas Zoltán tanársegéd, aki politikai gazdaságtant és marxista filozófiát tanított, a kari KISZ-ben fontos tisztséget töltött be, majd párttitkár lett. Név szerint szólította az embereket a színpadra. Arról faggatta az egyetemistákat, mit csináltak ‘56-ban, napról napra. Követelte, mondják el, mert úgyis mindent tudnak. Mit gondoltak, mi a véleményük most utólag 1956-ról. Valljanak színt, forradalom volt vagy ellenforradalom? Voltak, akik azt mondták, amit elvártak: ellenforradalom volt, jó, hogy jöttek a szovjetek, mert másképp világégés lett volna, Magyarország kivált volna a Varsói Szerződésből. De akadt, aki őszintén és világosan fogalmazott, amikor kérdést szegeztek mellének (Bunta Péter – T. Z.): Vastag elvtárs, ha 1956-ban Budapesten lett volna, s puska kerül a kezébe, kire lőtt volna? Vastag Lajos gondolkodás nélkül válaszolta: főbe lőttem volna magam! Tudomásom szerint ő már nem térhetett vissza a kollégiumba, nagyszüleihez, Dettára utazott, ott tartóztatták le.
A diákság zúgolódott, elégedetlen volt azzal a móddal, ahogyan Farkas Zoltán a gyűlést vezette. Vastag Lajos frappáns válasza hatalmas tapsot váltott ki. Mindenki számára világos volt, hogy itt most bűnbakokat keresnek. A taps füttykoncertbe csapott át. Farkas Zoltán ekkor felállt az asztaltól, előrejött, s azt mondta: álljanak fel azok, akik tapsoltak! Nem állt fel senki. Álljanak fel azok, akik fütyültek! Nem állt fel senki. Bár fel akartam állni, egy szál egyedül én sem mertem. Majd elintézzük magukat – mondotta Farkas Zoltán. És elkezdődött a vallatássorozat. Sorban hívták be az embereket, legalábbis a mi évfolyamunkról mindenkit. Kérdezték: kit láttam tapsolni, kit láttam fütyülni? Természetesen senkit nem említettem. Magyaráztam: olyan helyen ültem, ahonnan nem láthattam semmit. Azt nem kérdezték, hogy én tapsoltam-e, fütyültem-e? S újabb nagygyűlés következett. Erre már pontosan emlékszem: 1958. november 4-én volt. Hallatlan feszültségben éltük át azt a hetet, mialatt folytak a vallatások. Senki nem bízott senkiben, senki nem kommunikált senkivel. A második nagygyűlést Takács Lajos – már ő volt a rektor – személyesen vezette. A dékánok, egyetemi tanárok a színpadon foglaltak helyet. Név szerint felolvasott hét embert, akiket eltávolítanak az egyetemről. Ott hallottam a saját nevemet is. Rendszerellenes magatartással vádoltak. Kértem, adják írásba, hogy én most már mi vagyok. Erre nem voltak hajlandók. Semmilyen írásos bizonyítékom nincs, hogy kizártak az egyetemről! Másnap jelentkeznünk kellett a városi IMSZ-bizottságnál. Kik maguk? Mondtuk: kizártak az egyetemről, vissza kell adnunk az IMSZ-tagsági könyvünket! Később úgy kaptam a katonai behívót, mint egyetemista. A kicsapott egyetemi hallgatók névsora: László Anna, Baranyi László, Lázár Erzsébet, Horváth Anna, Metz Katalin, Asztalos Lajos, Csoma Zoltán, Istenes Gabriella, Csőgör Enikő, Szekernyés László, Mátyás Erzsébet, Tibád Levente s jómagam.” Felgyorsul a gőzhenger
1958. október 26-a „füttyös gyűlés” néven írta be magát a Bolyai Tudományegyetem másfél évtizedes történetébe. Utána valóságos boszorkányüldözés kezdődött. Már korábban, 1957-ben letartóztatták és 7 évi börtönbüntetésre ítélték Bartis Ferencet. (Az ügyész előbb halálos ítéletet, majd 25 évi börtönbüntetést kért.) 1958. október 31-én hurcolták el Péterffy Irént, 10 évi nehéz börtönbüntetésre ítélték. 16 évi börtönbüntetéssel sújtották az elsőrendű vádlottat, Varró Jánost, 12 évre ítélték Lakó Elemér tanársegédet, 6 évre a festő-költő Páll Lajost, Vastag Lajost a „füttyös gyűlésen” elhangzott frappáns kijelentéséért 8 évi szigorított börtönbüntetéssel és további 5 évi jogvesztéssel „jutalmazták”. Iamandi Emil (az édesapja ókirályságbeli román, édesanyja magyar tanítónő, gyerekeit a kettős nemzeti tudat szellemében nevelte), valamint Szilágyi Árpád 5–5 év börtönbüntetést kapott. A letartóztatások, bebörtönzések, a diákok kizárása azt a hamis látszatot sugallta, hogy a Bolyai Tudományegyetem nem akar és nem tud beilleszkedni Románia egyetemeinek és felsőfokú tanintézeteinek sajátos politikai és ideológiai rendszerébe, veszedelmes gócpontot jelent, amelyet sürgősen fel kell számolni. Időnként egy-egy suttogó rémhír érkezett egyes karok megszüntetéséről, máskor azzal riogatták a hallgatókat, hogy túltermelés van, nem lesz hová elhelyezni a végzősöket. Felgyorsult a gőzhenger az egyesítés előkészítésére.
A legfelsőbb párt- és államvezetés, a helyi hatalmasságok és a Babeş Tudományegyetem vezetősége hangzatos ígéreteket tett: a két egyetem egyesítése semmivel nem csorbítja a magyar nyelvű oktatást, ellenkezőleg, javítani fogja színvonalát, valóságos Kánaánt jelent majd az épület- és teremgondokkal, siralmas kollégiumi helyzettel küszdködő Bolyai Tudományegyetem részére. 42 év távlatából furcsának tűnik, hogy nagyon kevesen látták az egyesítéssel járó végzetes veszélyeket, a magyar egyetemi oktatás fokozatos elsorvasztására, majd felszámolására irányuló és minden eszközzel szorgalmazott törekvéseket! A „Dobai-perben” az egyik fővádlott Bereczki András volt, a Bolyai Tudományegyetem tanára, börtönbe zárták Gazda Ferenc akadémiai kutatót is. A „füttyös gyűlés” után az említetteken kívül letartóztatták Kelemen János és Váradi Emma magyar szakos hallgatót. Ezt követően „határozatlan, megalkuvó magatartásuk” miatt leváltották a történelem és bölcsészkar két vezetőjét, Bodor András dékánt és Náhlik Zoltán prodékánt. A romániai diákszövetségek 1959. február 18-a és 22-e közötti bukaresti országos értekezletén már nyíltan felvetették a két egyetem egyesítését. Ezen az értekezleten Gheorghe Gheorghiu-Dej főtitkár beszédében az oktatásra fordított hatalmas kiadások emlegetése mellett külön kitért arra, hogy a nemzetiségek elszigetelődésére irányuló törekvéseket ki kell küszöbölni, majd Leninre hivatkozva: a különböző nemzetiségű tanulókat egy iskolába kell tömöríteni, hogy a szocialista nemzetköziség szellemében építsék a közös jövőt. Egyesítés áldozatokkal
1959. február 23-án a prorektor már bejelentette a „bizalmas” hírt: a Nevelési és Oktatásügyi Minisztérium döntése alapján, a „hallgatók kérésére”, a két kolozsvári egyetemet egyesíteni fogják. Senkinek nem lehetett kérdése vagy hozzászólása! Február 26-án megkezdődtek a gyűlések. Az elnökségben Nicolae Ceauşescu, Atanasie Joja Nevelési és Oktatásügyi miniszter, Ion Iliescu, a diákszövetség elnöke, Vaida Vasile Kolozs tartományi első titkár, Remus Bucsa városi párttitkár, Aurel Moga orvosprofesszor, Constantin Daicoviciu, a Babeş Tudományegyetem rektora, Takács Lajos, a Bolyai Egyetem rektora, Antal Imre, Koszti István és Kacsó Magda diákok foglaltak helyet. A jelentést Vaida Vasile olvasta fel. A diákságból az egyesítésre vonatkozó első javaslatok egyike az alsósófalvi származású, de Nagyszebenben élő Kacsó Magda részéről hangzott el, minden bizonnyal hosszas és kitartó „meggyőzés” után.
A Kolozsváron megjelenő Igazság korabeli lapszámai csak sejtetik az akkori hihetetlenül feszült légkört. Mindezek ellenére Balogh Edgár, Nagy István és Szabédi László első felszólalásában az egyesítés ellen szólt. Balogh Edgárt és Nagy Istvánt rábeszéléssel és fenyegetésekkel sikerült rávenni, hogy megváltoztassák álláspontjukat. Az Igazság lapszámai szerint második felszólalásában Szabédi László is „állást foglalt” a Babeş és Bolyai Egyetem egyesítése mellett. Előzetesen Tompa István író, a tartományi pártbizottság titkára ítélte el Szabédi László egyetemi tanárt a „felszólalásában megnyilvánult téves, nacionalista” nézeteiért. A hisztérikus kirohanások történetéhez tartozik, hogy Nicolae Ceauşescu Földes Lászlóból és Dezső Ervinből olyan vallomást akart kicsikarni, amelynek értelmében Szabédi László az előző napi tanácskozás szünetében azt állította, hogy az egyesítés nem szolgálja a magyar nemzetiség ügyét, hanem újabb elnyomás kezdetét jelenti. Sajnos, mégis akadt olyan professzor, aki hajlandó volt ezt visszaigazolni. Ezután került sor Szabédi László második felszólalására. Ezt követően a Securitate szüntelenül zaklatta, kétnaponként este kilenc óra és éjfél között vallatták. A ránehezedő rettenetes nyomást nem bírta, öngyilkos lett. Május 5-én követte őt Csendes Zoltán prorektor és felesége.
Külön tanulmányt és alapos elemzést érdemelne az 1959. február 26-a és március 5-e közötti felszólalások ismertetése. Tény: Balogh Edgár, Jancsó Elemér, Márton Gyula, Csendes Zoltán, Gáll Ernő, Csapó József, Nagy István, Tompa István, a felszólaló román tanárokról, aktivistákról nem is beszélve, végül hivatalos felkérésre és nyomásgyakorlásra, valamint önszuggesztió hatására „helyeselték” a Babeş és Bolyai Egyetem egyesítését. A helyeslők közül csak Gáll Ernő végezte el később az „önszembesítést”.
Talán akkor senki sem sejtette, hogy az egyesítés semmivel sem csökkentette a román kommunista diktatúra abbéli igyekezetét, hogy lefejezze a romániai magyar értelmiségi réteget.
Tófalvi Zoltán
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Kolozsváron a Bolyai Egyetemet ítélték el (III.)
„Hálát adok az Istennek, hogy láttam népemet, amint gerincét kiegyenesítette”. Kós Károly
Csupán néhány napig tartott a magyar forradalom, ám ez elég volt ahhoz, hogy a szovjet kommunizmus igazságában többé egyetlen normális erdélyi magyar értelmiségi se bízzék. De a románéban sem! Az erdélyi magyarság valóban nem lőtt, nem harcolt – konkrét értelmében a szónak. De lélekben és lélektől lélekig nagyon elevenen élte meg ötvenhatot!
Azonnal le is csapott rá a román „igazságszolgáltatás”: nacionalizmusnak nyilvánította nemcsak az egyetemi autonómia-elképzeléseket, a magyar nyelvű szakoktatás igényét, irredentizmusnak egy fiatal csoport népdaléneklését, de még a nagy magyar írók, tudósok sírjának ápolását is. A legnagyobb figyelmet az értelmiség és az egyetemi hallgatók „meggyőzésének”, agymosásának szentelték. Ha egy-egy diák részletesebben érdeklődött a magyarországi eseményekről, járhatta a Securitatét, a városi, tartományi pártbizottságok irodáit, ott addig „gyomrozták”, amíg önként vállalta: hűségesen követi a kommunista párt politikáját.
A diákmegmozdulásokért az Oktatásügyi Minisztériumot tették felelőssé. Leváltották Ilie Murgulescu minisztert, helyébe Miron Constantinescut nevezték ki. Legfontosabb feladata volt biztosítani az általános és középiskolák, egyetemek társadalmi összetételének javítását, s a marxizmus-leninizmus tanításának magasabb minőségi szintre emelését. Mindez azzal járt, hogy az iskolákból, egyetemekről egyszerűen kizárták az „osztályidegen elemeket”, a gyáros, földbirtokos, kiskereskedő, kisiparos származású tanulókat, hallgatókat! Szigorú szűrésnek vetették alá a tanárokat is: „ellenséges elem” gyanánt nagyon sok nagy tudású, kiváló tanárt távolítottak el.
Ilyen össztűzben került sor a kizárásokra, a veszélyesnek minősített egyetemi hallgatók, tanárok bebörtönzésére. A kizárások, kirakatperek történetéhez és előzményeihez az is hozzátartozik, hogy 1956 őszén Bányai László akkori rektor (aki azokban a napokban tért vissza az Amerikai Egyesült Államokból), bár tudott a készülő letartóztatásokról, a diákok védelméért nem tett semmit. 1958 júniusában már néhány magyar szakos hallgató megkapta a Márton Gyula dékán által aláírt „elbocsátó, szép üzenetet”, amelyben tudatták a kizárásukról szóló határozatot. A „füttyös gyűlés”
Alig kezdődött meg az 1958–1959-es egyetemi tanév, 1958 októberében sor került ama gyászos nagygyűlésre, mely jónéhány egyetemi hallgató sorsát megpecsételte. A kizárások janicsármunkáját elvégző elnökség tagjai: Bretter György, Bunta Péter, Farkas Zoltán, Szabó Sándor. A Bolyai Tudományegyetem bölcsész és történelem szakos hallgatóit az Arany János utcai (Sétatér eleje) épület nagy aulájában gyűjtötték össze. Minderre így emlékszik vissza Boros Zoltán, egykori negyedéves hallgató: „1958 októberének végén, a pontos dátumra nem emlékszem, volt egy gyűlés, amely ötvenhatról szólt. Nem értettük, hogy miért. Levezető-elnöke Farkas Zoltán tanársegéd, aki politikai gazdaságtant és marxista filozófiát tanított, a kari KISZ-ben fontos tisztséget töltött be, majd párttitkár lett. Név szerint szólította az embereket a színpadra. Arról faggatta az egyetemistákat, mit csináltak ‘56-ban, napról napra. Követelte, mondják el, mert úgyis mindent tudnak. Mit gondoltak, mi a véleményük most utólag 1956-ról. Valljanak színt, forradalom volt vagy ellenforradalom? Voltak, akik azt mondták, amit elvártak: ellenforradalom volt, jó, hogy jöttek a szovjetek, mert másképp világégés lett volna, Magyarország kivált volna a Varsói Szerződésből. De akadt, aki őszintén és világosan fogalmazott, amikor kérdést szegeztek mellének (Bunta Péter – T. Z.): Vastag elvtárs, ha 1956-ban Budapesten lett volna, s puska kerül a kezébe, kire lőtt volna? Vastag Lajos gondolkodás nélkül válaszolta: főbe lőttem volna magam! Tudomásom szerint ő már nem térhetett vissza a kollégiumba, nagyszüleihez, Dettára utazott, ott tartóztatták le.
A diákság zúgolódott, elégedetlen volt azzal a móddal, ahogyan Farkas Zoltán a gyűlést vezette. Vastag Lajos frappáns válasza hatalmas tapsot váltott ki. Mindenki számára világos volt, hogy itt most bűnbakokat keresnek. A taps füttykoncertbe csapott át. Farkas Zoltán ekkor felállt az asztaltól, előrejött, s azt mondta: álljanak fel azok, akik tapsoltak! Nem állt fel senki. Álljanak fel azok, akik fütyültek! Nem állt fel senki. Bár fel akartam állni, egy szál egyedül én sem mertem. Majd elintézzük magukat – mondotta Farkas Zoltán. És elkezdődött a vallatássorozat. Sorban hívták be az embereket, legalábbis a mi évfolyamunkról mindenkit. Kérdezték: kit láttam tapsolni, kit láttam fütyülni? Természetesen senkit nem említettem. Magyaráztam: olyan helyen ültem, ahonnan nem láthattam semmit. Azt nem kérdezték, hogy én tapsoltam-e, fütyültem-e? S újabb nagygyűlés következett. Erre már pontosan emlékszem: 1958. november 4-én volt. Hallatlan feszültségben éltük át azt a hetet, mialatt folytak a vallatások. Senki nem bízott senkiben, senki nem kommunikált senkivel. A második nagygyűlést Takács Lajos – már ő volt a rektor – személyesen vezette. A dékánok, egyetemi tanárok a színpadon foglaltak helyet. Név szerint felolvasott hét embert, akiket eltávolítanak az egyetemről. Ott hallottam a saját nevemet is. Rendszerellenes magatartással vádoltak. Kértem, adják írásba, hogy én most már mi vagyok. Erre nem voltak hajlandók. Semmilyen írásos bizonyítékom nincs, hogy kizártak az egyetemről! Másnap jelentkeznünk kellett a városi IMSZ-bizottságnál. Kik maguk? Mondtuk: kizártak az egyetemről, vissza kell adnunk az IMSZ-tagsági könyvünket! Később úgy kaptam a katonai behívót, mint egyetemista. A kicsapott egyetemi hallgatók névsora: László Anna, Baranyi László, Lázár Erzsébet, Horváth Anna, Metz Katalin, Asztalos Lajos, Csoma Zoltán, Istenes Gabriella, Csőgör Enikő, Szekernyés László, Mátyás Erzsébet, Tibád Levente s jómagam.” Felgyorsul a gőzhenger
1958. október 26-a „füttyös gyűlés” néven írta be magát a Bolyai Tudományegyetem másfél évtizedes történetébe. Utána valóságos boszorkányüldözés kezdődött. Már korábban, 1957-ben letartóztatták és 7 évi börtönbüntetésre ítélték Bartis Ferencet. (Az ügyész előbb halálos ítéletet, majd 25 évi börtönbüntetést kért.) 1958. október 31-én hurcolták el Péterffy Irént, 10 évi nehéz börtönbüntetésre ítélték. 16 évi börtönbüntetéssel sújtották az elsőrendű vádlottat, Varró Jánost, 12 évre ítélték Lakó Elemér tanársegédet, 6 évre a festő-költő Páll Lajost, Vastag Lajost a „füttyös gyűlésen” elhangzott frappáns kijelentéséért 8 évi szigorított börtönbüntetéssel és további 5 évi jogvesztéssel „jutalmazták”. Iamandi Emil (az édesapja ókirályságbeli román, édesanyja magyar tanítónő, gyerekeit a kettős nemzeti tudat szellemében nevelte), valamint Szilágyi Árpád 5–5 év börtönbüntetést kapott. A letartóztatások, bebörtönzések, a diákok kizárása azt a hamis látszatot sugallta, hogy a Bolyai Tudományegyetem nem akar és nem tud beilleszkedni Románia egyetemeinek és felsőfokú tanintézeteinek sajátos politikai és ideológiai rendszerébe, veszedelmes gócpontot jelent, amelyet sürgősen fel kell számolni. Időnként egy-egy suttogó rémhír érkezett egyes karok megszüntetéséről, máskor azzal riogatták a hallgatókat, hogy túltermelés van, nem lesz hová elhelyezni a végzősöket. Felgyorsult a gőzhenger az egyesítés előkészítésére.
A legfelsőbb párt- és államvezetés, a helyi hatalmasságok és a Babeş Tudományegyetem vezetősége hangzatos ígéreteket tett: a két egyetem egyesítése semmivel nem csorbítja a magyar nyelvű oktatást, ellenkezőleg, javítani fogja színvonalát, valóságos Kánaánt jelent majd az épület- és teremgondokkal, siralmas kollégiumi helyzettel küszdködő Bolyai Tudományegyetem részére. 42 év távlatából furcsának tűnik, hogy nagyon kevesen látták az egyesítéssel járó végzetes veszélyeket, a magyar egyetemi oktatás fokozatos elsorvasztására, majd felszámolására irányuló és minden eszközzel szorgalmazott törekvéseket! A „Dobai-perben” az egyik fővádlott Bereczki András volt, a Bolyai Tudományegyetem tanára, börtönbe zárták Gazda Ferenc akadémiai kutatót is. A „füttyös gyűlés” után az említetteken kívül letartóztatták Kelemen János és Váradi Emma magyar szakos hallgatót. Ezt követően „határozatlan, megalkuvó magatartásuk” miatt leváltották a történelem és bölcsészkar két vezetőjét, Bodor András dékánt és Náhlik Zoltán prodékánt. A romániai diákszövetségek 1959. február 18-a és 22-e közötti bukaresti országos értekezletén már nyíltan felvetették a két egyetem egyesítését. Ezen az értekezleten Gheorghe Gheorghiu-Dej főtitkár beszédében az oktatásra fordított hatalmas kiadások emlegetése mellett külön kitért arra, hogy a nemzetiségek elszigetelődésére irányuló törekvéseket ki kell küszöbölni, majd Leninre hivatkozva: a különböző nemzetiségű tanulókat egy iskolába kell tömöríteni, hogy a szocialista nemzetköziség szellemében építsék a közös jövőt. Egyesítés áldozatokkal
1959. február 23-án a prorektor már bejelentette a „bizalmas” hírt: a Nevelési és Oktatásügyi Minisztérium döntése alapján, a „hallgatók kérésére”, a két kolozsvári egyetemet egyesíteni fogják. Senkinek nem lehetett kérdése vagy hozzászólása! Február 26-án megkezdődtek a gyűlések. Az elnökségben Nicolae Ceauşescu, Atanasie Joja Nevelési és Oktatásügyi miniszter, Ion Iliescu, a diákszövetség elnöke, Vaida Vasile Kolozs tartományi első titkár, Remus Bucsa városi párttitkár, Aurel Moga orvosprofesszor, Constantin Daicoviciu, a Babeş Tudományegyetem rektora, Takács Lajos, a Bolyai Egyetem rektora, Antal Imre, Koszti István és Kacsó Magda diákok foglaltak helyet. A jelentést Vaida Vasile olvasta fel. A diákságból az egyesítésre vonatkozó első javaslatok egyike az alsósófalvi származású, de Nagyszebenben élő Kacsó Magda részéről hangzott el, minden bizonnyal hosszas és kitartó „meggyőzés” után.
A Kolozsváron megjelenő Igazság korabeli lapszámai csak sejtetik az akkori hihetetlenül feszült légkört. Mindezek ellenére Balogh Edgár, Nagy István és Szabédi László első felszólalásában az egyesítés ellen szólt. Balogh Edgárt és Nagy Istvánt rábeszéléssel és fenyegetésekkel sikerült rávenni, hogy megváltoztassák álláspontjukat. Az Igazság lapszámai szerint második felszólalásában Szabédi László is „állást foglalt” a Babeş és Bolyai Egyetem egyesítése mellett. Előzetesen Tompa István író, a tartományi pártbizottság titkára ítélte el Szabédi László egyetemi tanárt a „felszólalásában megnyilvánult téves, nacionalista” nézeteiért. A hisztérikus kirohanások történetéhez tartozik, hogy Nicolae Ceauşescu Földes Lászlóból és Dezső Ervinből olyan vallomást akart kicsikarni, amelynek értelmében Szabédi László az előző napi tanácskozás szünetében azt állította, hogy az egyesítés nem szolgálja a magyar nemzetiség ügyét, hanem újabb elnyomás kezdetét jelenti. Sajnos, mégis akadt olyan professzor, aki hajlandó volt ezt visszaigazolni. Ezután került sor Szabédi László második felszólalására. Ezt követően a Securitate szüntelenül zaklatta, kétnaponként este kilenc óra és éjfél között vallatták. A ránehezedő rettenetes nyomást nem bírta, öngyilkos lett. Május 5-én követte őt Csendes Zoltán prorektor és felesége.
Külön tanulmányt és alapos elemzést érdemelne az 1959. február 26-a és március 5-e közötti felszólalások ismertetése. Tény: Balogh Edgár, Jancsó Elemér, Márton Gyula, Csendes Zoltán, Gáll Ernő, Csapó József, Nagy István, Tompa István, a felszólaló román tanárokról, aktivistákról nem is beszélve, végül hivatalos felkérésre és nyomásgyakorlásra, valamint önszuggesztió hatására „helyeselték” a Babeş és Bolyai Egyetem egyesítését. A helyeslők közül csak Gáll Ernő végezte el később az „önszembesítést”.
Talán akkor senki sem sejtette, hogy az egyesítés semmivel sem csökkentette a román kommunista diktatúra abbéli igyekezetét, hogy lefejezze a romániai magyar értelmiségi réteget.
Tófalvi Zoltán
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2015. november 12.
Felméri a kolozsváriak gondjait az RMDSZ
A magyar állampolgárságra is rákérdez a kolozsvári RMDSZ városi konzultációja során, a szövetség többek között arra kíváncsi, miért igényelték a kincses városbeli magyarok a kedvezményes honosítást, terveznek-e munkát vállalni az anyaországban.
Horváth Anna, az RMDSZ kolozsvári elnöke, alpolgármester (képünkön) szerdai sajtótájékoztatóján lapunk kérdésére elmondta, noha elsősorban az RMDSZ tevékenységéről várnak visszajelzést, számos közéleti kérdésben is kikérik a kolozsváriak véleményét. Így a munkával, egészségüggyel, oktatással és korrupcióval kapcsolatos kérdések is felkerültek arra a kérdőívre, amellyel a mintegy 40 fiatal önkéntes kérdezőbiztos bekopogtat a magyar családokhoz.
Megkérdezik többek között, hogy mit gondolnak az emberek a belvárosi magyar iskolákról, a gyerekek számára ingyenes tömegközlekedésről, az iskolai étkeztetésről és a délutáni iskolai foglalkozásokról. „Fontos tudni, hogy mit gondolnak a kolozsvári magyarok ezekről a kérdésekről” – hangsúlyozta Horváth Anna.
Újságírói kérdésre ugyanakkor elmondta, hogy az adatfelvétel négy hétig tart, a kérdőíveket év végéig kiértékelik, majd nyilvánosságra hozzák az eredményt. Az elöljáró szavaiból kiderült: azért is fontos, hogy időben végezzenek a munkával, hogy még a februári iskolai beiratkozások előtt a rendelkezésre álljanak az adatok.
Horváth Anna szerint összesen 8000 magyar háztartás felkeresését tervezik, így családonként átlag 2,5 fővel számolva 20–25 ezer ember véleményét szeretnék begyűjteni. A választói névjegyzék alapján döntik el, hogy kiket keresnek fel, a dokumentumot a pártok törvényes keretek között igényelhetik.
A konzultációval a korábban megkezdett, audiencia-, illetve interaktív rádióműsorokból álló munkát folytatják, tette hozzá az alpolgármester, rámutatva: éreztetni kell az emberekkel, fontosak a személyes gondjaik.
Csoma Botond, az RMDSZ Kolozs megyei elnöke arról számolt be, hogy amióta megválasztották az új elnökséget, felkeresték a vidéki magyar közösségeket, és azt tapasztalták, hogy a helyi önkormányzatokban a magyar képviselők hatékonyan tudnak együttműködni a román pártok képviselőivel.
Krónika (Kolozsvár)
A magyar állampolgárságra is rákérdez a kolozsvári RMDSZ városi konzultációja során, a szövetség többek között arra kíváncsi, miért igényelték a kincses városbeli magyarok a kedvezményes honosítást, terveznek-e munkát vállalni az anyaországban.
Horváth Anna, az RMDSZ kolozsvári elnöke, alpolgármester (képünkön) szerdai sajtótájékoztatóján lapunk kérdésére elmondta, noha elsősorban az RMDSZ tevékenységéről várnak visszajelzést, számos közéleti kérdésben is kikérik a kolozsváriak véleményét. Így a munkával, egészségüggyel, oktatással és korrupcióval kapcsolatos kérdések is felkerültek arra a kérdőívre, amellyel a mintegy 40 fiatal önkéntes kérdezőbiztos bekopogtat a magyar családokhoz.
Megkérdezik többek között, hogy mit gondolnak az emberek a belvárosi magyar iskolákról, a gyerekek számára ingyenes tömegközlekedésről, az iskolai étkeztetésről és a délutáni iskolai foglalkozásokról. „Fontos tudni, hogy mit gondolnak a kolozsvári magyarok ezekről a kérdésekről” – hangsúlyozta Horváth Anna.
Újságírói kérdésre ugyanakkor elmondta, hogy az adatfelvétel négy hétig tart, a kérdőíveket év végéig kiértékelik, majd nyilvánosságra hozzák az eredményt. Az elöljáró szavaiból kiderült: azért is fontos, hogy időben végezzenek a munkával, hogy még a februári iskolai beiratkozások előtt a rendelkezésre álljanak az adatok.
Horváth Anna szerint összesen 8000 magyar háztartás felkeresését tervezik, így családonként átlag 2,5 fővel számolva 20–25 ezer ember véleményét szeretnék begyűjteni. A választói névjegyzék alapján döntik el, hogy kiket keresnek fel, a dokumentumot a pártok törvényes keretek között igényelhetik.
A konzultációval a korábban megkezdett, audiencia-, illetve interaktív rádióműsorokból álló munkát folytatják, tette hozzá az alpolgármester, rámutatva: éreztetni kell az emberekkel, fontosak a személyes gondjaik.
Csoma Botond, az RMDSZ Kolozs megyei elnöke arról számolt be, hogy amióta megválasztották az új elnökséget, felkeresték a vidéki magyar közösségeket, és azt tapasztalták, hogy a helyi önkormányzatokban a magyar képviselők hatékonyan tudnak együttműködni a román pártok képviselőivel.
Krónika (Kolozsvár)
2015. november 13.
Több esély az egyházak műemlék épületeinek tatarozására
Lassan, de biztosan halad a Kétágú templom felújítása
A magyar történelmi egyházakkal folytatott egyeztetések nyomán nemrég egyházi tulajdonban levő műemlék épületeket is felvettek a Kolozsvár Városfejlesztési Stratégiája portfoliójába, így azok tulajdonosai megnövekedett eséllyel pályázhatnak meg európai pénzeket felújítási célokra – tájékoztatta lapunkat Horváth Anna alpolgármester.
Hogy EU-s pénzek nélkül milyen nehéz egy felújítás, azt jól mutatja az alsóvárosi református – közismert nevén a Kétágú – templom rehabilitációja, amely már több mint másfél évtizede zajlik kisebb-nagyobb lépésekben, a lehetőségekhez, a rendelkezésre álló támogatásokhoz mérten; a homlokzaton jelenleg is dolgoznak. Lapunk érdeklődésére Adorjáni László, a templom lelkipásztora részletesen beszámolt a véget nem érő, sziszifuszi munkának tűnő felújításról, amelyek befejezését illetően bizakodásra adhat okot, hogy az ingatlan is bekerült a fentebbi jegyzékbe.
KISS OLIVÉR, ZAY ÉVA
Szabadság (Kolozsvár)
Lassan, de biztosan halad a Kétágú templom felújítása
A magyar történelmi egyházakkal folytatott egyeztetések nyomán nemrég egyházi tulajdonban levő műemlék épületeket is felvettek a Kolozsvár Városfejlesztési Stratégiája portfoliójába, így azok tulajdonosai megnövekedett eséllyel pályázhatnak meg európai pénzeket felújítási célokra – tájékoztatta lapunkat Horváth Anna alpolgármester.
Hogy EU-s pénzek nélkül milyen nehéz egy felújítás, azt jól mutatja az alsóvárosi református – közismert nevén a Kétágú – templom rehabilitációja, amely már több mint másfél évtizede zajlik kisebb-nagyobb lépésekben, a lehetőségekhez, a rendelkezésre álló támogatásokhoz mérten; a homlokzaton jelenleg is dolgoznak. Lapunk érdeklődésére Adorjáni László, a templom lelkipásztora részletesen beszámolt a véget nem érő, sziszifuszi munkának tűnő felújításról, amelyek befejezését illetően bizakodásra adhat okot, hogy az ingatlan is bekerült a fentebbi jegyzékbe.
KISS OLIVÉR, ZAY ÉVA
Szabadság (Kolozsvár)
2015. november 14.
Szisz mosolya (Emlékezés egy régi novemberre)
1958 őszén kezdtem a negyedévet a kolozsvári, akkor még magyar Bolyai Egyetemen. Az ötvenhatos ősz hallatlan feszültsége, diáktársaink elítélésének emléke már elhalványult, az ember valahogy akkor is feltételezi, hogy a rossz csak időszakos, csak tévedés, amikor ennek semmi alapja nincs, de valószínű, hogy ez a lelkiállapot segít a túlélésben.
Évfolyamtársammal, Szilágyi Domokossal már több mint két éve egy igen szerény albérletben laktunk, a Marianummal szemben, a Cloșca utca 1. szám alatt, Koles néninél. A fűtés a szobánk melletti konyhából szivárgott át, a fürdőszobát egy rozsdás lavór jelképezte, de a tizenkét személyes bentlakási hálónál mégis jobb volt. Nem sokkal a tanítás megkezdése után sikerült találnunk egy alig drágább, de sokkal jobb szállást a szomszédos Einstein utca 16. szám alatt, Váncsa néninél. Gázfűtés, kényelmes ágyak, fürdőszoba. Maga volt a paradicsom, és oda már a kedveseink is eljöhettek. Az egyetemen Szigeti József irodalomtörténet tanárunk tényszerű, adatszerű előadásai után már Jancsó Elemér óráit hallgattuk, aki a 18. századi magyar írókról úgy mesélt, mintha személyes ismerősei lettek volna, köréjük rajzolva az akkori politikai, társadalmi, sőt, társasági életet. Vámszer Mártától a finn nyelvet kezdtük tanulni. ‘Kala uiskele’ = a hal úszik. Ugye, milyen hasonlóan hangzik? Csehi Gyula óráin a szocialista realizmus esztétikai érdemeivel ismerkedtünk. Reggelenként besétáltunk az előadásokra, szünetben kiugrottunk egy szánát és egy brióst uzsonnázni a szembeni tejüzletbe, egy jogász barátommal meg vadásztuk a szombat esti bulikat, ahol ő dobon, én zongorán megkerestük a színházra, kantinpótlásra meg akár egy féldeci rumra is a rávalót. Szisz hallgatag volt, mint mindig, kivéve, mikor költészetről vitatkozhatott, főleg barátjával, a szintén költő képzőművész-hallgatóval, Páll Lajossal. Néha engem is toleráltak mint hallgatót. Emlékszem, hogy egy talponállóban, féldeci „állás rummal” mellett hosszan mesélte a Csodaszarvas című versének felépítését Lajinak, aki mindig felnézett rá, és (talán ezért is) elfogadott barátja volt a saját értékét, tehetségét jól ismerő Szisznek.
Az egyetemen volt valami lappangó feszültség. Ahogy beállt az október, ismét a két évvel korábbi események körül folyt a folyosói beszélgetés. Az ötvenhat őszi oldódás után, amikor az első és egyetlen szabad IMSZ-választáson éppen Szilágyi Domokost választottuk meg kari titkárnak, ötvennyolcra ismét formálissá és felülről diktálttá vált a szervezeti élet. Egyszer csak kihirdették, hogy filológia kari gyűlés lesz a sétatér elején levő egyetemi aulában. Az ott történtek tették emlékezetessé számomra a következő novembert. Diktatórikus gyűlésvezetés, előre kiszemelt diákokat hívtak a színpadra, és vallaniuk kellett: mit is gondolnak ötvenhatról? Forradalom volt vagy ellenforradalom? Mi lett volna, ha az oroszok nem vonulnak be? Péterfy Irén harmadéves magyar szakos diák hiába magyarázta, hogy tragikus esemény volt, sok fiatal vesztette életét stb., képtelen volt kimondani a kötelező minősítést: „ellenforradalom”. A húszéves lányt később tíz év börtönre ítélték ezért és egyéb „súlyos” bűneiért: 56-ban kint volt a temetőben halottak napján (mind ott voltunk), és gyertyát helyezett el magyar írók sírjára, többek között a betiltott Dsida Jenőére; lemásolta kézzel Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című versét; találtak nála becsempészett Irodalmi Újságot; beszélgetett arról diáktársaival, hogy fekete szalagot kellene viselni az elesett pesti fiatalok emlékére. A gyűlésvezető Farkas Zoltán ismétlődő provokáló kérdései miatt zajongani kezdett a diákság, füttyök is elhangzottak.
Aztán november 4-én a szintén az aulában megrendezett kari gyűlésen hetünket „exmatrikuláltak”, kizártak az egyetemről. A pontos névsor: Baranyi László, Csőgör Enikő, László Annamária, Lázár Erzsébet, Metz Katalin, Simon Mária és jómagam. Fontosnak tartom leírni ezt a névsort, mert még mindig sok a téves információ azokról az időkről.
A két gyűlés közötti időszak is gyakran jár az eszemben. Szisz, Váradi Emese, László Baby és én együtt élveztük a kontrollálatlan együttlétet Váncsa néninél. Folytak a kihallgatások, valami volt a levegőben, de Szisz arcán gyakran megjelent egy – nála ritkának számító – mosolyszerűség, amikor arról volt szó, hogy mi történhet velünk, hisz én például valóban be is kiabáltam néha az erkélyről, amikor a gyűlésvezető szövege sértően provokálóvá vált. Alig jártunk órákra, inkább az egyetemi könyvtárba. Ott olvastam egy verset, amit később sokszor mormoltam magamban a két szomorú novemberre emlékezve. „A végtelen vad réteken ... a vad novemberi szél ...„ Több évtized után jelent meg lelki szemeim előtt ismét Szisz mosolya. Feleségem, B. Nagy Veronika dokumentumfilmet akart készíteni Péterfy Irén volt elítélt diáklányról, és tanulmányozta az ötvenhatos-ötvennyolcas perek anyagait, szekusdossziéit. Péterfy Irén perében a legsúlyosabb vádakat egy Balogh Ferenc nevű ügynök jelentései alapján fogalmazták meg szinte szó szerint. Beleolvastam a vaskos dossziékba, és ismerősnek tűnt B. F. kézírása. Egy tartótiszt azt írta róla, hogy nagyon megbízható, és hogy ötvenhatban a filológián volt IMSZ-titkár. Egy világ omlott össze bennem. Ez indította el aztán Szisz ügynökmúltjáról a lavinát. Veronka végül is nem Péterfy Irénről, hanem Szilágyi Domokosról készített filmet Szemből, halál címmel, belefoglalva a döbbenetes felfedezést, amit kérésünkre Stefano Bottoni történész is ellenőrzött.
Péterfy Irén épp Szisz akkori legjobb barátjának, Páll Lajosnak volt a szerelme, akit szintén bezártak 58 őszén. A peranyagból az is kiderül, hogy Váradi Emese, Szisz kedvese is ugyanolyan kategóriában szerepelt vádlottként a kihallgatások idején, mint Irénke. Aztán később eltűnt a neve, elejtették a vádat. Vajon annak idején erre utalt Szisz mosolya? Valamit valamiért? Sosem fog kiderülni. Azóta Péterfy Irén, Páll Lajos és a többiek szenvedéseire, Szisz tragikus kettős életére gondolva a novemberek gyakran felidézik bennem Emil Verhaeren versének kissé romantikus, de bennem időt és eseményt idéző hangulatát. „A végtelen vad réteken Üvölt a tél, Süvölt a szél, A vad novemberi szél.”
Boros Zoltán
A Háromszék 2015. november 7-ei számában Tófalvi Zoltán A szabadságra vágyó erdélyi magyarság 1956-ban (4.) című írásában a kilencvenes években készült interjúm szövegében tévesen említettem Horváth Annát, és kihagytam Simon Máriát. A többi felsorolt név viszont nem tőlem származik. Az eseményről dokumentumfilmet készítettem A 7EK címmel, a hétből hatan találkoztunk, és összeillesztettük emlékeinket.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
1958 őszén kezdtem a negyedévet a kolozsvári, akkor még magyar Bolyai Egyetemen. Az ötvenhatos ősz hallatlan feszültsége, diáktársaink elítélésének emléke már elhalványult, az ember valahogy akkor is feltételezi, hogy a rossz csak időszakos, csak tévedés, amikor ennek semmi alapja nincs, de valószínű, hogy ez a lelkiállapot segít a túlélésben.
Évfolyamtársammal, Szilágyi Domokossal már több mint két éve egy igen szerény albérletben laktunk, a Marianummal szemben, a Cloșca utca 1. szám alatt, Koles néninél. A fűtés a szobánk melletti konyhából szivárgott át, a fürdőszobát egy rozsdás lavór jelképezte, de a tizenkét személyes bentlakási hálónál mégis jobb volt. Nem sokkal a tanítás megkezdése után sikerült találnunk egy alig drágább, de sokkal jobb szállást a szomszédos Einstein utca 16. szám alatt, Váncsa néninél. Gázfűtés, kényelmes ágyak, fürdőszoba. Maga volt a paradicsom, és oda már a kedveseink is eljöhettek. Az egyetemen Szigeti József irodalomtörténet tanárunk tényszerű, adatszerű előadásai után már Jancsó Elemér óráit hallgattuk, aki a 18. századi magyar írókról úgy mesélt, mintha személyes ismerősei lettek volna, köréjük rajzolva az akkori politikai, társadalmi, sőt, társasági életet. Vámszer Mártától a finn nyelvet kezdtük tanulni. ‘Kala uiskele’ = a hal úszik. Ugye, milyen hasonlóan hangzik? Csehi Gyula óráin a szocialista realizmus esztétikai érdemeivel ismerkedtünk. Reggelenként besétáltunk az előadásokra, szünetben kiugrottunk egy szánát és egy brióst uzsonnázni a szembeni tejüzletbe, egy jogász barátommal meg vadásztuk a szombat esti bulikat, ahol ő dobon, én zongorán megkerestük a színházra, kantinpótlásra meg akár egy féldeci rumra is a rávalót. Szisz hallgatag volt, mint mindig, kivéve, mikor költészetről vitatkozhatott, főleg barátjával, a szintén költő képzőművész-hallgatóval, Páll Lajossal. Néha engem is toleráltak mint hallgatót. Emlékszem, hogy egy talponállóban, féldeci „állás rummal” mellett hosszan mesélte a Csodaszarvas című versének felépítését Lajinak, aki mindig felnézett rá, és (talán ezért is) elfogadott barátja volt a saját értékét, tehetségét jól ismerő Szisznek.
Az egyetemen volt valami lappangó feszültség. Ahogy beállt az október, ismét a két évvel korábbi események körül folyt a folyosói beszélgetés. Az ötvenhat őszi oldódás után, amikor az első és egyetlen szabad IMSZ-választáson éppen Szilágyi Domokost választottuk meg kari titkárnak, ötvennyolcra ismét formálissá és felülről diktálttá vált a szervezeti élet. Egyszer csak kihirdették, hogy filológia kari gyűlés lesz a sétatér elején levő egyetemi aulában. Az ott történtek tették emlékezetessé számomra a következő novembert. Diktatórikus gyűlésvezetés, előre kiszemelt diákokat hívtak a színpadra, és vallaniuk kellett: mit is gondolnak ötvenhatról? Forradalom volt vagy ellenforradalom? Mi lett volna, ha az oroszok nem vonulnak be? Péterfy Irén harmadéves magyar szakos diák hiába magyarázta, hogy tragikus esemény volt, sok fiatal vesztette életét stb., képtelen volt kimondani a kötelező minősítést: „ellenforradalom”. A húszéves lányt később tíz év börtönre ítélték ezért és egyéb „súlyos” bűneiért: 56-ban kint volt a temetőben halottak napján (mind ott voltunk), és gyertyát helyezett el magyar írók sírjára, többek között a betiltott Dsida Jenőére; lemásolta kézzel Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című versét; találtak nála becsempészett Irodalmi Újságot; beszélgetett arról diáktársaival, hogy fekete szalagot kellene viselni az elesett pesti fiatalok emlékére. A gyűlésvezető Farkas Zoltán ismétlődő provokáló kérdései miatt zajongani kezdett a diákság, füttyök is elhangzottak.
Aztán november 4-én a szintén az aulában megrendezett kari gyűlésen hetünket „exmatrikuláltak”, kizártak az egyetemről. A pontos névsor: Baranyi László, Csőgör Enikő, László Annamária, Lázár Erzsébet, Metz Katalin, Simon Mária és jómagam. Fontosnak tartom leírni ezt a névsort, mert még mindig sok a téves információ azokról az időkről.
A két gyűlés közötti időszak is gyakran jár az eszemben. Szisz, Váradi Emese, László Baby és én együtt élveztük a kontrollálatlan együttlétet Váncsa néninél. Folytak a kihallgatások, valami volt a levegőben, de Szisz arcán gyakran megjelent egy – nála ritkának számító – mosolyszerűség, amikor arról volt szó, hogy mi történhet velünk, hisz én például valóban be is kiabáltam néha az erkélyről, amikor a gyűlésvezető szövege sértően provokálóvá vált. Alig jártunk órákra, inkább az egyetemi könyvtárba. Ott olvastam egy verset, amit később sokszor mormoltam magamban a két szomorú novemberre emlékezve. „A végtelen vad réteken ... a vad novemberi szél ...„ Több évtized után jelent meg lelki szemeim előtt ismét Szisz mosolya. Feleségem, B. Nagy Veronika dokumentumfilmet akart készíteni Péterfy Irén volt elítélt diáklányról, és tanulmányozta az ötvenhatos-ötvennyolcas perek anyagait, szekusdossziéit. Péterfy Irén perében a legsúlyosabb vádakat egy Balogh Ferenc nevű ügynök jelentései alapján fogalmazták meg szinte szó szerint. Beleolvastam a vaskos dossziékba, és ismerősnek tűnt B. F. kézírása. Egy tartótiszt azt írta róla, hogy nagyon megbízható, és hogy ötvenhatban a filológián volt IMSZ-titkár. Egy világ omlott össze bennem. Ez indította el aztán Szisz ügynökmúltjáról a lavinát. Veronka végül is nem Péterfy Irénről, hanem Szilágyi Domokosról készített filmet Szemből, halál címmel, belefoglalva a döbbenetes felfedezést, amit kérésünkre Stefano Bottoni történész is ellenőrzött.
Péterfy Irén épp Szisz akkori legjobb barátjának, Páll Lajosnak volt a szerelme, akit szintén bezártak 58 őszén. A peranyagból az is kiderül, hogy Váradi Emese, Szisz kedvese is ugyanolyan kategóriában szerepelt vádlottként a kihallgatások idején, mint Irénke. Aztán később eltűnt a neve, elejtették a vádat. Vajon annak idején erre utalt Szisz mosolya? Valamit valamiért? Sosem fog kiderülni. Azóta Péterfy Irén, Páll Lajos és a többiek szenvedéseire, Szisz tragikus kettős életére gondolva a novemberek gyakran felidézik bennem Emil Verhaeren versének kissé romantikus, de bennem időt és eseményt idéző hangulatát. „A végtelen vad réteken Üvölt a tél, Süvölt a szél, A vad novemberi szél.”
Boros Zoltán
A Háromszék 2015. november 7-ei számában Tófalvi Zoltán A szabadságra vágyó erdélyi magyarság 1956-ban (4.) című írásában a kilencvenes években készült interjúm szövegében tévesen említettem Horváth Annát, és kihagytam Simon Máriát. A többi felsorolt név viszont nem tőlem származik. Az eseményről dokumentumfilmet készítettem A 7EK címmel, a hétből hatan találkoztunk, és összeillesztettük emlékeinket.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2015. november 16.
Fiatalok identitásról, együttműködésről
A közép-kelet-európai identitás és együttműködés a központi témája a második V4+ elnevezésű visegrádi nemzetközi ifjúsági konferenciának, amelyet november 19. és 22. között rendez meg a Fidelitas és a Miért Kolozsváron – jelentették be a szervező ifjúsági szervezetek képviselői hétvégi kincses városi sajtótájékoztatójukon.
Az eseménynek a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem ad otthont. Antal Lóránt, a Miért elnöke elmondta: többek közt a határbiztonság, a számítástechnikai biztonság kérdései is napirendre kerülnek a konferencián, amelyen egyébként a visegrádi négyek – Csehország, Lengyelország, Magyarország, Szlovákia – mellett Szerbia, Szlovénia, Románia, Ukrajna – fiataljai vesznek részt.
A rendezvény tulajdonképpen az Európai Néppárt hivatalos ifjúsági szervezetének, a YEPP-nek a regionális területi rendezvénye. Mintegy 100 fiatalt várnak a nyolc ország 18 ifjúsági szervezetének képviseletében. Az ifjúsági szervezet vezetője kifejtette: Romániának már a kezdetekkor csatlakoznia kellett volna a Visegrádi négyekhez, ám ezt az 1990-es bányászjárás és a fekete március következményeként Ion Iliescu akkori államfő elmulasztotta, ezt szeretnék részben jóvátenni. Hangsúlyozta: a konferencia legfontosabb célja a kapcsolatteremtés.
Horváth Anna, Kolozsvár alpolgármestere úgy nyilatkozott: a legjobb helyen és pillanatban tartják a konferenciát. „Ha nem sikerül a reményt, a hitet, az itthon maradás perspektíváját megteremteni a fiatalok számára, mindannyian veszíthetünk” – mondta.
A rendezvényre számos neves politikust meghívtak, többek között Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke, Takács Szabolcs, a Miniszterelnökség európai uniós ügyekért felelős államtitkára és Emil Boc kolozsvári polgármester tart előadást. Az eseményen részt vesz Deutsch Tamás EP-képviselő, Jíri Sneider biztonságpolitikai szakértő, Petr Gajduseka cseh kül- és biztonságpolitikai államtitkár is.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár)
A közép-kelet-európai identitás és együttműködés a központi témája a második V4+ elnevezésű visegrádi nemzetközi ifjúsági konferenciának, amelyet november 19. és 22. között rendez meg a Fidelitas és a Miért Kolozsváron – jelentették be a szervező ifjúsági szervezetek képviselői hétvégi kincses városi sajtótájékoztatójukon.
Az eseménynek a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem ad otthont. Antal Lóránt, a Miért elnöke elmondta: többek közt a határbiztonság, a számítástechnikai biztonság kérdései is napirendre kerülnek a konferencián, amelyen egyébként a visegrádi négyek – Csehország, Lengyelország, Magyarország, Szlovákia – mellett Szerbia, Szlovénia, Románia, Ukrajna – fiataljai vesznek részt.
A rendezvény tulajdonképpen az Európai Néppárt hivatalos ifjúsági szervezetének, a YEPP-nek a regionális területi rendezvénye. Mintegy 100 fiatalt várnak a nyolc ország 18 ifjúsági szervezetének képviseletében. Az ifjúsági szervezet vezetője kifejtette: Romániának már a kezdetekkor csatlakoznia kellett volna a Visegrádi négyekhez, ám ezt az 1990-es bányászjárás és a fekete március következményeként Ion Iliescu akkori államfő elmulasztotta, ezt szeretnék részben jóvátenni. Hangsúlyozta: a konferencia legfontosabb célja a kapcsolatteremtés.
Horváth Anna, Kolozsvár alpolgármestere úgy nyilatkozott: a legjobb helyen és pillanatban tartják a konferenciát. „Ha nem sikerül a reményt, a hitet, az itthon maradás perspektíváját megteremteni a fiatalok számára, mindannyian veszíthetünk” – mondta.
A rendezvényre számos neves politikust meghívtak, többek között Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke, Takács Szabolcs, a Miniszterelnökség európai uniós ügyekért felelős államtitkára és Emil Boc kolozsvári polgármester tart előadást. Az eseményen részt vesz Deutsch Tamás EP-képviselő, Jíri Sneider biztonságpolitikai szakértő, Petr Gajduseka cseh kül- és biztonságpolitikai államtitkár is.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár)
2015. november 18.
Felkarolja a tehetségeket a PONT
A Kolozsvár vonzáskörében élő, 14 és 29 év közötti magyar fiatalok számára indít tehetséggondozó programot a kolozsvári PONT Csoport.
Mint a programismertető sajtótájékoztatón elmondták, a K plusz című program célja a Kolozsvár vonzáskörzetében élő tehetséges fiatalok felkutatása és támogatása abban, hogy elindíthassák gazdasági és társadalmi vállalkozásaikat.
A PONT Csoport és a Magyar Ifjúsági Központ (MIK) által szervezett program 2016 júniusáig tart. Szervezői 45 millió forint pályázati támogatást nyertek az Emberi Erőforrások Minisztériumától a Nemzeti Tehetségprogram révén. A program keretében 39 rendezvényt szerveznek, amelyekkel a 14 és 29 év közötti korosztályt kívánják megszólítani.
Farkas András, a PONT Csoport alapítója az MTI-nek elmondta, a program összekapcsolja a már működő tehetséggondozó rendezvényeket – amilyen például az Erdélyi Tudományos Diákköri Konferencia (ETDK) – olyan rendezvényekkel, amelyek a kreativitásuk, tudásuk piacképessé tételében, értékesítésében segítik a fiatalokat.
Süveges Antal, a finanszírozó Új Nemzedék Központ Közhasznú Kft. ügyvezetője szerint a program annak az együttműködési megállapodásnak az eredménye, amelyet augusztusban írtak alá Kolozsváron Novák Katalin, az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) család- és ifjúságügyért felelős államtitkárával és Talpas Botonddal, a kolozsvári magyar ifjúsági szervezeteket tömörítő Magyar Ifjúsági Központ Egyesület elnökével.
Az igazgató azt tartotta célnak, hogy a hagyományos tehetséggondozási értékek megőrzése mellett támogassák a magyarországi és határon túli tehetséggondozási folyamatok nemzeti együttműködését. A tehetségbarát társadalmi környezet kialakítását is a célok közé sorolta.
Horváth Anna, Kolozsvár alpolgármestere elmondta: a város 300 ezer állandó lakosán kívül százezer körüli az egyetemisták száma. Az Európa Ifjúsági Fővárosa cím tudatosította a város vezetésében, hogy Kolozsvár legfontosabb erőforrása a fiatalság. Hozzátette, erre épít az a tízéves fejlesztési terv is, amelyet a közelmúltban fogadott el az önkormányzat. Az alpolgármester szerint a magyar fiatalok tehetséggondozó programja összhangban van a városvezetés törekvéseivel.
Krónika (Kolozsvár)
A Kolozsvár vonzáskörében élő, 14 és 29 év közötti magyar fiatalok számára indít tehetséggondozó programot a kolozsvári PONT Csoport.
Mint a programismertető sajtótájékoztatón elmondták, a K plusz című program célja a Kolozsvár vonzáskörzetében élő tehetséges fiatalok felkutatása és támogatása abban, hogy elindíthassák gazdasági és társadalmi vállalkozásaikat.
A PONT Csoport és a Magyar Ifjúsági Központ (MIK) által szervezett program 2016 júniusáig tart. Szervezői 45 millió forint pályázati támogatást nyertek az Emberi Erőforrások Minisztériumától a Nemzeti Tehetségprogram révén. A program keretében 39 rendezvényt szerveznek, amelyekkel a 14 és 29 év közötti korosztályt kívánják megszólítani.
Farkas András, a PONT Csoport alapítója az MTI-nek elmondta, a program összekapcsolja a már működő tehetséggondozó rendezvényeket – amilyen például az Erdélyi Tudományos Diákköri Konferencia (ETDK) – olyan rendezvényekkel, amelyek a kreativitásuk, tudásuk piacképessé tételében, értékesítésében segítik a fiatalokat.
Süveges Antal, a finanszírozó Új Nemzedék Központ Közhasznú Kft. ügyvezetője szerint a program annak az együttműködési megállapodásnak az eredménye, amelyet augusztusban írtak alá Kolozsváron Novák Katalin, az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) család- és ifjúságügyért felelős államtitkárával és Talpas Botonddal, a kolozsvári magyar ifjúsági szervezeteket tömörítő Magyar Ifjúsági Központ Egyesület elnökével.
Az igazgató azt tartotta célnak, hogy a hagyományos tehetséggondozási értékek megőrzése mellett támogassák a magyarországi és határon túli tehetséggondozási folyamatok nemzeti együttműködését. A tehetségbarát társadalmi környezet kialakítását is a célok közé sorolta.
Horváth Anna, Kolozsvár alpolgármestere elmondta: a város 300 ezer állandó lakosán kívül százezer körüli az egyetemisták száma. Az Európa Ifjúsági Fővárosa cím tudatosította a város vezetésében, hogy Kolozsvár legfontosabb erőforrása a fiatalság. Hozzátette, erre épít az a tízéves fejlesztési terv is, amelyet a közelmúltban fogadott el az önkormányzat. Az alpolgármester szerint a magyar fiatalok tehetséggondozó programja összhangban van a városvezetés törekvéseivel.
Krónika (Kolozsvár)
2015. november 19.
Párhuzamos társadalmak élnek egymás mellett Kolozsváron
Hidakat kell építeni a magyar és a román közösség között
Két társadalom él Kolozsváron: a magyar és a román, és a közöttük levő „átjárhatóság”, kapcsolat évtizedek óta nehézkes, akadályoztatott.
Sajnos, sem az önkormányzat, sem az RMDSZ megyei szervezete nem ért el jelentősebb eredményt e két társadalom közeledése érdekében, ezért inkább a civil szféra az, amelynek vállakoznia kell a hídépítésre – hangzottak el kedden délután a Járosi Andor Keresztyén Kulturális Műhely által szervezett beszélgetésen, amelynek keretében bemutatták Gaal György városismertető könyvének (Kolozsvár – történelmi városkalauz) román változatát. Ez a könyv gesztus a románság felé, célja, hogy a város román közösségével, mindenekelőtt az ifjúsággal megismertesse a város magyar vonatkozású múltját. Az eseményen jelen volt Horváth Anna kolozsvári alpolgármester és Csoma Botond megyei RMDSZ-elnök, akikkel Csinta Samu újságíró beszélgetett e párhuzamos társadalmak találkozásának lehetőségeiről.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)
Hidakat kell építeni a magyar és a román közösség között
Két társadalom él Kolozsváron: a magyar és a román, és a közöttük levő „átjárhatóság”, kapcsolat évtizedek óta nehézkes, akadályoztatott.
Sajnos, sem az önkormányzat, sem az RMDSZ megyei szervezete nem ért el jelentősebb eredményt e két társadalom közeledése érdekében, ezért inkább a civil szféra az, amelynek vállakoznia kell a hídépítésre – hangzottak el kedden délután a Járosi Andor Keresztyén Kulturális Műhely által szervezett beszélgetésen, amelynek keretében bemutatták Gaal György városismertető könyvének (Kolozsvár – történelmi városkalauz) román változatát. Ez a könyv gesztus a románság felé, célja, hogy a város román közösségével, mindenekelőtt az ifjúsággal megismertesse a város magyar vonatkozású múltját. Az eseményen jelen volt Horváth Anna kolozsvári alpolgármester és Csoma Botond megyei RMDSZ-elnök, akikkel Csinta Samu újságíró beszélgetett e párhuzamos társadalmak találkozásának lehetőségeiről.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)
2015. december 5.
Egyházak nevesítik az RMDSZ-listavezetőt?
A kolozsvári tanácsosi lista vezetőjének kijelölésére kérte fel az RMDSZ városi szervezete a történelmi magyar egyházakat.
A pénteki tanácskozáson, amelyen az RMDSZ-t Horváth Anna városi elnök, Vákár István, a megyei tanács alelnöke és ifj. Deák Ferenc megyei ügyvezető elnök képviselte, a 2016-os helyhatósági választások kolozsvári vonatkozásait, a magyar önkormányzati képviselet megerősítésének tétjét és lehetőségeit leltározták fel. Az egyházfők hangsúlyozták, hogy az RMDSZ történelmi küldetése a kolozsvári magyar egyházi-, civil- és intézményes hálózatot, lakosságot összefogni.
„Alig félévvel a jövő évi választások előtt, szembe kell néznünk a kolozsvári magyarság körében is erősödő kiábrándulással, a politikával szembeni általános bizalmatlanság növekedésével. Meggyőződésem, hogy a magyar közösségi összefogásnak ezen első lépése képes lesz a bennünket összetartó kötelékek, a bizalom megerősítését, a magyar önkormányzati képviselet megszilárdítását szolgálni” – fogalmazott Horváth Anna.
Szabadság (Kolozsvár)
A kolozsvári tanácsosi lista vezetőjének kijelölésére kérte fel az RMDSZ városi szervezete a történelmi magyar egyházakat.
A pénteki tanácskozáson, amelyen az RMDSZ-t Horváth Anna városi elnök, Vákár István, a megyei tanács alelnöke és ifj. Deák Ferenc megyei ügyvezető elnök képviselte, a 2016-os helyhatósági választások kolozsvári vonatkozásait, a magyar önkormányzati képviselet megerősítésének tétjét és lehetőségeit leltározták fel. Az egyházfők hangsúlyozták, hogy az RMDSZ történelmi küldetése a kolozsvári magyar egyházi-, civil- és intézményes hálózatot, lakosságot összefogni.
„Alig félévvel a jövő évi választások előtt, szembe kell néznünk a kolozsvári magyarság körében is erősödő kiábrándulással, a politikával szembeni általános bizalmatlanság növekedésével. Meggyőződésem, hogy a magyar közösségi összefogásnak ezen első lépése képes lesz a bennünket összetartó kötelékek, a bizalom megerősítését, a magyar önkormányzati képviselet megszilárdítását szolgálni” – fogalmazott Horváth Anna.
Szabadság (Kolozsvár)
2015. december 11.
Évértékelő a Stúdió Színházban
Több mint 50 előadást 2000-2500 néző előtt játszottak az idén a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem Stúdió Színházában – számolt be csütörtöki sajtótájékoztatóján Balási András, a magyar tagozat dékánja, illetve Harsányi Zsolt rendező.
Az eseményen a Coming Home Egyesülettel való együttműködésről is szó esett, arról, hogy a december 17-ei előadás és bemutató közönségét arra biztatják: aki teheti adományozzon, ezzel segítve azokat a hajléktalan, rászoruló embereket, családokat, akik máskülönben nem tudnák megünnepelni a karácsonyt. „Két éve már, hogy segítünk a gyűjtésben a kevésbé szerencsés marosvásárhelyiek számára” – hívta fel a figyelmet Balási András dékán.
A Liselotte és a május című előadás nagy sikernek örvend, valamennyi alkalommal telt házzal játsszák. A produkció az Akadémiai Műhely keretében jött létre, lehetőséget nyújtva az egyetemen tanító színész-tanároknak a megmutatkozásra, diákjaik előtti fellépésre. A darab groteszkbe nyúló, humoros történet egy társkereső lányról, aki, miután meghal az általa ápolt idős nő, elhatározza, hogy társat keres magának. Csakhogy ez nem megy olyan könnyen, mint ahogy ő azt elképzelte.
Füst Milán Boldogtalanok című darabja, a magyar drámairodalom egyik legszebb szövege – hangsúlyozta Harsányi Zsolt, az ugyancsak december 17-én bemutatásra kerülő előadásról, amelynek szintén ő a rendezője. „Méltatlanul keveset játsszák Füst Milánt” – mutatott rá a rendező, aki elmondta, eléggé komor hangulatú dráma, egy végzetes szerelmi háromszög története, nagyon különleges humorral fűszerezve. A szerzőt egy korabeli újságcikk ihlette, a darab olyan örök emberi problémákkal foglalkozik, amelyek valamennyiünkben ott motoszkálnak, csak elfojtjuk azokat. A tragédiával néha kéz a kézben jár a humor is, ellensúlyozva azt – figyelmeztetett Harsányi arra, hogy a cím senkit ne bátortalanítson el.
A produkcióban fellép Kádár Gellért, Hajdú Imelda, Magyari Izabella, Keresztes Ágnes, Horváth Anna, Mihály Szilárd, Esti Norbert, Zsenák Lilla, Pásztor Márk. A díszletet és jelmezt Székedi Ágota, az egyetem látványszakos hallgatója tervezte.
Antal Erika
Székelyhon.ro
Több mint 50 előadást 2000-2500 néző előtt játszottak az idén a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem Stúdió Színházában – számolt be csütörtöki sajtótájékoztatóján Balási András, a magyar tagozat dékánja, illetve Harsányi Zsolt rendező.
Az eseményen a Coming Home Egyesülettel való együttműködésről is szó esett, arról, hogy a december 17-ei előadás és bemutató közönségét arra biztatják: aki teheti adományozzon, ezzel segítve azokat a hajléktalan, rászoruló embereket, családokat, akik máskülönben nem tudnák megünnepelni a karácsonyt. „Két éve már, hogy segítünk a gyűjtésben a kevésbé szerencsés marosvásárhelyiek számára” – hívta fel a figyelmet Balási András dékán.
A Liselotte és a május című előadás nagy sikernek örvend, valamennyi alkalommal telt házzal játsszák. A produkció az Akadémiai Műhely keretében jött létre, lehetőséget nyújtva az egyetemen tanító színész-tanároknak a megmutatkozásra, diákjaik előtti fellépésre. A darab groteszkbe nyúló, humoros történet egy társkereső lányról, aki, miután meghal az általa ápolt idős nő, elhatározza, hogy társat keres magának. Csakhogy ez nem megy olyan könnyen, mint ahogy ő azt elképzelte.
Füst Milán Boldogtalanok című darabja, a magyar drámairodalom egyik legszebb szövege – hangsúlyozta Harsányi Zsolt, az ugyancsak december 17-én bemutatásra kerülő előadásról, amelynek szintén ő a rendezője. „Méltatlanul keveset játsszák Füst Milánt” – mutatott rá a rendező, aki elmondta, eléggé komor hangulatú dráma, egy végzetes szerelmi háromszög története, nagyon különleges humorral fűszerezve. A szerzőt egy korabeli újságcikk ihlette, a darab olyan örök emberi problémákkal foglalkozik, amelyek valamennyiünkben ott motoszkálnak, csak elfojtjuk azokat. A tragédiával néha kéz a kézben jár a humor is, ellensúlyozva azt – figyelmeztetett Harsányi arra, hogy a cím senkit ne bátortalanítson el.
A produkcióban fellép Kádár Gellért, Hajdú Imelda, Magyari Izabella, Keresztes Ágnes, Horváth Anna, Mihály Szilárd, Esti Norbert, Zsenák Lilla, Pásztor Márk. A díszletet és jelmezt Székedi Ágota, az egyetem látványszakos hallgatója tervezte.
Antal Erika
Székelyhon.ro
2015. december 15.
Betlehemi fohász – másodszor Kolozsváron
Hét zenei együttes lépett fel a szamosújvári Agnus Dei Music Egyesület által Kolozsváron, a Téli Magyar Napok keretében megszervezett Betlehemi fohász című adventi koncerten vasárnap este az Egyetemiek Háza nagytermében. Kolozsvári, szamosújvári és Maros megyei profi zenészeket és műkedvelőket hallgathattunk meg, akiket a vallási együvé tartozáson kívül az a cél is vezérelt, hogy az általuk tolmácsolt zene mellett az adventi várakozás élményét is eljuttassák a szép számú résztvevőhöz.
– Az adventi várakozás és készülődés már hagyománnyá vált decemberben, de legalább ennyire fontos, hogy egymásra figyeljünk, mosolyogjunk – mondta bevezetőjében Horváth Anna alpolgármester. Vákár István, a Kolozs Megyei Tanács alelnöke szerint ezekből a koncertekből erőt lehet meríteni. Iosif Pasca, az adventista egyház Észak-Erdélyi Egyházterületének elnöke és Ilyés János Béla, a fentebbi testület titkára Isten áldását kérte a jelenlévőkre. A koncerten fellépő hét együttest Csorba Erika és Szabó Ákos mutatta be a közönségnek, az est moderátora pedig Banga Emil volt.
(hintós)
Szabadság (Kolozsvár)
Hét zenei együttes lépett fel a szamosújvári Agnus Dei Music Egyesület által Kolozsváron, a Téli Magyar Napok keretében megszervezett Betlehemi fohász című adventi koncerten vasárnap este az Egyetemiek Háza nagytermében. Kolozsvári, szamosújvári és Maros megyei profi zenészeket és műkedvelőket hallgathattunk meg, akiket a vallási együvé tartozáson kívül az a cél is vezérelt, hogy az általuk tolmácsolt zene mellett az adventi várakozás élményét is eljuttassák a szép számú résztvevőhöz.
– Az adventi várakozás és készülődés már hagyománnyá vált decemberben, de legalább ennyire fontos, hogy egymásra figyeljünk, mosolyogjunk – mondta bevezetőjében Horváth Anna alpolgármester. Vákár István, a Kolozs Megyei Tanács alelnöke szerint ezekből a koncertekből erőt lehet meríteni. Iosif Pasca, az adventista egyház Észak-Erdélyi Egyházterületének elnöke és Ilyés János Béla, a fentebbi testület titkára Isten áldását kérte a jelenlévőkre. A koncerten fellépő hét együttest Csorba Erika és Szabó Ákos mutatta be a közönségnek, az est moderátora pedig Banga Emil volt.
(hintós)
Szabadság (Kolozsvár)
2015. december 17.
Közös listát kér az EMNP Kolozs megyében
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) továbbra is nyitott az RMDSZ-szel való egyeztetésre a koalíciós listák kialakításáról Kolozsváron és Kolozs megyében – jelentették ki a néppárt helyi képviselői a csütörtöki, évértékelő sajtótájékoztatón – adja hírül Kiss Előd-Gergely a kronika.ro-n.
Soós Sándor, az alakulat megyei elnöke emlékeztetett: legutóbb az augusztusban lezajlott Kolozsvári Magyar Napok alkalmával tárgyaltak a szövetség és a Magyar Polgári Párt (MPP) képviselőivel, azóta azonban az RMDSZ elzárkózott az egyeztetéstől.
„Már akkor is kijelentettük: Kolozsváron és Kolozs megyében is közös listát szeretnénk állítani a 2016-os önkormányzati választásokra, a további Kolozs megyei településeken pedig meg kell vizsgálnunk, hogy az összefogás a célravezetőbb – a minél erősebb magyar érdekképviselet megteremtésére –, vagy a magyar pártok versenyére is lehetőség nyílik. Egyelőre úgy tűnik, az RMDSZ-ben nincs meg az együttműködéshez szükséges szándék, s ha ez így is marad, készek leszünk saját listákat állítani” – jelentette kis Soós.
Ehhez kapcsolódva Fancsali Ernő, az EMNP kolozsvári elnöke elmondta: ő is az összefogás híve, s személyesen is megkereste Horváth Annát, Kolozsvár RMDSZ-es alpolgármesterét, akitől másfél hónapja vár egy időpontot a további egyeztetésre. „Az egyértelmű, hogy a helyi RMDSZ-en van egy nyomás a párt országos vezetése részéről, akik akadályozzák a magyarság érdekeit szolgáló együttműködést. Ha rajtunk kívül álló okokból nem jöhet létre az összefogás, nem hagyjuk cserben szavazóinkat” – nyilatkozta Fancsali.
A néppárt kolozsvári szervezetének elnöke ugyanakkor arról számolt be, a még nyáron megkezdett konzultáció eredményei alapján, a közel kétezer választó megkérdezéséből egyértelműen kitűnik, hogy a választók 96 százaléka támogatna egy magyar koalíciós listát, s amennyiben nem lesz magyar összefogás, úgy vagy román pártra szavaznának, vagy nem vennének részt a voksoláson.
A néppárt elkészítette a város és a megye problématérképét is, amelyből kiderül: a magyar közösség hiányolja a magyar helységnévtáblákat, a kerékpárutakat, valamint több magyar alkalmazottat szeretnének az önkormányzatokban, s a közbiztonsággal és a köztisztasággal kapcsolatban is komoly kritikát fogalmaztak meg – írja a kronika.ro.
Erdély.ma
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) továbbra is nyitott az RMDSZ-szel való egyeztetésre a koalíciós listák kialakításáról Kolozsváron és Kolozs megyében – jelentették ki a néppárt helyi képviselői a csütörtöki, évértékelő sajtótájékoztatón – adja hírül Kiss Előd-Gergely a kronika.ro-n.
Soós Sándor, az alakulat megyei elnöke emlékeztetett: legutóbb az augusztusban lezajlott Kolozsvári Magyar Napok alkalmával tárgyaltak a szövetség és a Magyar Polgári Párt (MPP) képviselőivel, azóta azonban az RMDSZ elzárkózott az egyeztetéstől.
„Már akkor is kijelentettük: Kolozsváron és Kolozs megyében is közös listát szeretnénk állítani a 2016-os önkormányzati választásokra, a további Kolozs megyei településeken pedig meg kell vizsgálnunk, hogy az összefogás a célravezetőbb – a minél erősebb magyar érdekképviselet megteremtésére –, vagy a magyar pártok versenyére is lehetőség nyílik. Egyelőre úgy tűnik, az RMDSZ-ben nincs meg az együttműködéshez szükséges szándék, s ha ez így is marad, készek leszünk saját listákat állítani” – jelentette kis Soós.
Ehhez kapcsolódva Fancsali Ernő, az EMNP kolozsvári elnöke elmondta: ő is az összefogás híve, s személyesen is megkereste Horváth Annát, Kolozsvár RMDSZ-es alpolgármesterét, akitől másfél hónapja vár egy időpontot a további egyeztetésre. „Az egyértelmű, hogy a helyi RMDSZ-en van egy nyomás a párt országos vezetése részéről, akik akadályozzák a magyarság érdekeit szolgáló együttműködést. Ha rajtunk kívül álló okokból nem jöhet létre az összefogás, nem hagyjuk cserben szavazóinkat” – nyilatkozta Fancsali.
A néppárt kolozsvári szervezetének elnöke ugyanakkor arról számolt be, a még nyáron megkezdett konzultáció eredményei alapján, a közel kétezer választó megkérdezéséből egyértelműen kitűnik, hogy a választók 96 százaléka támogatna egy magyar koalíciós listát, s amennyiben nem lesz magyar összefogás, úgy vagy román pártra szavaznának, vagy nem vennének részt a voksoláson.
A néppárt elkészítette a város és a megye problématérképét is, amelyből kiderül: a magyar közösség hiányolja a magyar helységnévtáblákat, a kerékpárutakat, valamint több magyar alkalmazottat szeretnének az önkormányzatokban, s a közbiztonsággal és a köztisztasággal kapcsolatban is komoly kritikát fogalmaztak meg – írja a kronika.ro.
Erdély.ma
2015. december 18.
Közös listát kér az EMNP Kolozs megyében
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) továbbra is nyitott az RMDSZ-szel való egyeztetésre a koalíciós listák kialakításáról Kolozsváron és Kolozs megyében – jelentették ki a néppárt helyi képviselői a csütörtöki, évértékelő sajtótájékoztatón.
Soós Sándor, az alakulat megyei elnöke emlékeztetett: legutóbb az augusztusban lezajlott Kolozsvári Magyar Napok alkalmával tárgyaltak a szövetség és a Magyar Polgári Párt (MPP) képviselőivel, azóta azonban az RMDSZ elzárkózott az egyeztetéstől.
„Már akkor is kijelentettük: Kolozsváron és Kolozs megyében is közös listát szeretnénk állítani a 2016-os önkormányzati választásokra, a további Kolozs megyei településeken pedig meg kell vizsgálnunk, hogy az összefogás a célravezetőbb – a minél erősebb magyar érdekképviselet megteremtésére –, vagy a magyar pártok versenyére is lehetőség nyílik. Egyelőre úgy tűnik, az RMDSZ-ben nincs meg az együttműködéshez szükséges szándék, s ha ez így is marad, készek leszünk saját listákat állítani” – jelentette kis Soós.
Ehhez kapcsolódva Fancsali Ernő, az EMNP kolozsvári elnöke elmondta: ő is az összefogás híve, s személyesen is megkereste Horváth Annát, Kolozsvár RMDSZ-es alpolgármesterét, akitől másfél hónapja vár egy időpontot a további egyeztetésre. „Az egyértelmű, hogy a helyi RMDSZ-en van egy nyomás a párt országos vezetése részéről, akik akadályozzák a magyarság érdekeit szolgáló együttműködést. Ha rajtunk kívül álló okokból nem jöhet létre az összefogás, nem hagyjuk cserben szavazóinkat” – nyilatkozta Fancsali.
A néppárt kolozsvári szervezetének elnöke ugyanakkor arról számolt be, a még nyáron megkezdett konzultáció eredményei alapján, a közel kétezer választó megkérdezéséből egyértelműen kitűnik, hogy a választók 96 százaléka támogatna egy magyar koalíciós listát, s amennyiben nem lesz magyar összefogás, úgy vagy román pártra szavaznának, vagy nem vennének részt a voksoláson.
A néppárt elkészítette a város és a megye problématérképét is, amelyből kiderül: a magyar közösség hiányolja a magyar helységnévtáblákat, a kerékpárutakat, valamint több magyar alkalmazottat szeretnének az önkormányzatokban, s a közbiztonsággal és a köztisztasággal kapcsolatban is komoly kritikát fogalmaztak meg.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár)
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) továbbra is nyitott az RMDSZ-szel való egyeztetésre a koalíciós listák kialakításáról Kolozsváron és Kolozs megyében – jelentették ki a néppárt helyi képviselői a csütörtöki, évértékelő sajtótájékoztatón.
Soós Sándor, az alakulat megyei elnöke emlékeztetett: legutóbb az augusztusban lezajlott Kolozsvári Magyar Napok alkalmával tárgyaltak a szövetség és a Magyar Polgári Párt (MPP) képviselőivel, azóta azonban az RMDSZ elzárkózott az egyeztetéstől.
„Már akkor is kijelentettük: Kolozsváron és Kolozs megyében is közös listát szeretnénk állítani a 2016-os önkormányzati választásokra, a további Kolozs megyei településeken pedig meg kell vizsgálnunk, hogy az összefogás a célravezetőbb – a minél erősebb magyar érdekképviselet megteremtésére –, vagy a magyar pártok versenyére is lehetőség nyílik. Egyelőre úgy tűnik, az RMDSZ-ben nincs meg az együttműködéshez szükséges szándék, s ha ez így is marad, készek leszünk saját listákat állítani” – jelentette kis Soós.
Ehhez kapcsolódva Fancsali Ernő, az EMNP kolozsvári elnöke elmondta: ő is az összefogás híve, s személyesen is megkereste Horváth Annát, Kolozsvár RMDSZ-es alpolgármesterét, akitől másfél hónapja vár egy időpontot a további egyeztetésre. „Az egyértelmű, hogy a helyi RMDSZ-en van egy nyomás a párt országos vezetése részéről, akik akadályozzák a magyarság érdekeit szolgáló együttműködést. Ha rajtunk kívül álló okokból nem jöhet létre az összefogás, nem hagyjuk cserben szavazóinkat” – nyilatkozta Fancsali.
A néppárt kolozsvári szervezetének elnöke ugyanakkor arról számolt be, a még nyáron megkezdett konzultáció eredményei alapján, a közel kétezer választó megkérdezéséből egyértelműen kitűnik, hogy a választók 96 százaléka támogatna egy magyar koalíciós listát, s amennyiben nem lesz magyar összefogás, úgy vagy román pártra szavaznának, vagy nem vennének részt a voksoláson.
A néppárt elkészítette a város és a megye problématérképét is, amelyből kiderül: a magyar közösség hiányolja a magyar helységnévtáblákat, a kerékpárutakat, valamint több magyar alkalmazottat szeretnének az önkormányzatokban, s a közbiztonsággal és a köztisztasággal kapcsolatban is komoly kritikát fogalmaztak meg.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár)
2015. december 18.
Ififőváros számokban és témákban: kiértékelték a szervezők
Sikerült lebontani a Kolozsvárról kialakult romantikus képet, és olyan lendületet szerezni, amelyből biztosan marad jövőre is.
Összegző sajtótájékoztatón mutatta be a Kolozsvár 2015 - Európa Ifjúsági Fővárosa magyar programjait és eredményeit a Share föderáció, valamint a partnerszervezetek képviselői pénteken.
Borzási Sarolta, a Share Föderáció magyar ügyekért felelős alelnöke a legfontosabb programpontokat ismertette, és számokban is összefoglalta az évet, amelyben Kolozsvár viselhette az ififővárosi címet. A programok közül kiemelkedik a YouthMeeting, a Matthias #572, a Magyar Ifjúsági Konferencia, a Hello'90, az OTDK FiFöMa szekciója, a Bogáncs 30. születésnapja, az Apáczai Csere János tantárgyverseny, a 22. KMDSZ Diáknapok és Diákolimpia, a Perspektíva 20. születésnapja, a TIFF Campus, a Color Run, a Kolozsvári Ünnepi Könyvhét, amely alatt ingyen lehetett utazni a buszon, ha olvastunk, a Kolozsvár Sosem Alszik, a KMDT Diáknapok, az Electric City és Electric Castle, a Jazz in the Park, a Connector 2015, az Ifjúsági Tájfutó EB, a Pocket Guide alkalmazás, a Kultivál, a Kolozsvári Magyar Napokon az ifjúsági pavilon, a cserkésztábor, a sportolimpia, a szüreti bál, a V4+ konferencia, a Magyar Tudomány Napja, a Várom az urat ifjúsági keresztyén fesztivál vagy a Kolozsvári Magyar Napok téli fesztiválja. Folyamatos program volt a Day15, amelyben minden hónap 15. körül más és más rendezvényt, projektet szerveztek.
Borzási néhány számszerűsíthető célt és eredményt is bemutatott. Az egyik cél az volt, hogy az ifjúsági projektek támogatására szánt önkormányzati támogatásokat 150%-kal növeljék, ehhez képest 2012-höz képest 500%-kal növekedett az ezekre fordított összeg. A turisták száma 26%-kal növekedett 2015-ben a kitűzött 20%-hoz képest. Azt is szerették volna elérni, hogy az összlakosság több mint fele vegyen részt valamilyen eseményen, ehhez képest több mint 1 millió látogatója volt a programoknak. A rendezvénysorozat több mint 5400 önkéntest mozgatott meg, amelyből több mint 2000 magyar volt.
Az alelnök kiemelte a több mint 300 nemzetközi eseményt, a többnyelvűséget - amelyre később többen visszatértek -, valamint a modellértékű partnerséget a Share Föderáció és a polgármesteri hivatal között.
Horváth Anna alpolgármester fantasztikusnak tartotta, hogy ilyen eredményekkel zárul az ifjúsági főváros éve, annál is inkább, mert kezdetben "csak ő félt jobban, mint a szervezők". Az volt a cél, hogy a kolozsvári magyar fiatalokban fogalmazódjék meg, hogy jó itt lenni, hogy van jövő, és szerinte ez sikerült, akárcsak az együttműködési kutúra megvalósítása az önkormányzat és a szervezetek között.
Kiemelte a román társadalommal való együttműködés sikerességét is, mely a föderáción belül megvalósult, valamint a többnyelvűséget, amely következtében szerinte már nem okoz megütközést, ha például a jegyautomaták menüjében vagy köztéri reklámokon magyar szöveg is szerepel. Azt reméli, a lendület megmarad a továbbiakban is.
Geréd Imre városi tanácsos az RMDSZ képviselőjeként szólalt fel, és elmondta: az ifjúsági projektekre szánt pályázati alapból 124 pályázatot támogattak. Geréd azt is fontosnak tartotta, hogy nem volt modell arra, hogy hogyan kell menedzselni egy ififővárost, és ez teljesen egyedi módon alakult ki Kolozsváron. Sok szervezet rendszerezettebb lett, megerősödtek, a hálózatok a következő években is hasznosak lesznek - vélte. Egy teljesen ismeretlen területen képesek voltak a szervezetek olyan programsorozatot létrehozni, amely nem csak a város, ország szintjén, hanem nemzetközi vonatkozásban is megállja a helyét - jelentette ki.
Antal Géza, a KIFOR elnöke azt emelte ki, hogy olyan erőforrásokat találtak szervezeten belül, amelyekről nem is tudtak, van potenciál a fiatalokban. Fontosnak tartotta az ötnyelvű kiállítást is a pavilonban, amelyet országos körútra is elvittek.
Talpas Botond, a Magyar Ifjúsági Konferencia elnöke szerint fontos volt lebontani azt a romantikus Kolozsvár-képet, amely esetenként nem csak a kívülállók, hanem a kolozsváriak fejében is élt. 2015-ben Európában a fiatalokat érintő témákban folyton felmerült a munkahely kérdése, és bár az ififőváros nem teremtett tömegesen munkahelyeket, alternatívát nyújtott a jövőkeresésben. Azt is sikerült szerinte tudatosítani, hogy Kolozsvár nem magyar és nem román város, hanem olyan színes, mint Erdély maga.
Tussay Szilárd, az IKE elnöke is az együttműködéseket emelte ki, valamint a Bogáncs 30 éves jubileumát, míg Szeredai Norbert a cserkészszövetség képviseletében a szintén jubiláló, 25 éves cserkésztábort, amelyen először vettek részt román cserkészek is, tehát itt is megvalósult az együttműködés és találkozások.
Szöllősi Tamás, a Kolozsvár@Budapest program nagykövete elmondta, ezzel a programsorozattal és szervezettel sikerült olyan vezetőkhöz is elérni, akikkel máskülönben nehéz lett volna találkozni. A Budapesten szervezett több mint 30 program közül a Metamorphosis Transylvaniae volt a legnagyobb, ezt 13 ezren látogatták, és a Múzeumok éjszakája alatt is sokan fordultak ott meg - ismertette. A MIÉRT képviseletében Kádár Petra hangsúlyozta, Kolozsvár-központúvá tették a szervezetet, amely az itt tanuló sok ezer magyar egyetemista miatt fontos. Két programot emelt ki: a Kolozsvári Magyar Napok alatt az ifjúsági pavilonban szervezett szabadidős tevékenységeket, valamint a V4-es konferenciát. Rés Konrád, a KMDSZ elnöke azt emelte ki, hogy az ififőváros nem csak új programokról szólt, hanem a meglévők egy csokorba fogásáról is. A Diákolimpia viszont új volt, és annyira szerették a résztvevők, hogy jövőre is szeretnének jönni.
Czirmay Zoltán a Sapientia hallgatóinak képviseletében azt hangsúlyozta, az egyetem kirendeltségeinek köszönhetően más városokban is sikerült bemutatni az ififővárost, és az is biztos, hogy románok még ilyen sűrűn nem emlegették sose a "Szápiéntiát", mint idén.
S.R.T.
Transindex.ro
Sikerült lebontani a Kolozsvárról kialakult romantikus képet, és olyan lendületet szerezni, amelyből biztosan marad jövőre is.
Összegző sajtótájékoztatón mutatta be a Kolozsvár 2015 - Európa Ifjúsági Fővárosa magyar programjait és eredményeit a Share föderáció, valamint a partnerszervezetek képviselői pénteken.
Borzási Sarolta, a Share Föderáció magyar ügyekért felelős alelnöke a legfontosabb programpontokat ismertette, és számokban is összefoglalta az évet, amelyben Kolozsvár viselhette az ififővárosi címet. A programok közül kiemelkedik a YouthMeeting, a Matthias #572, a Magyar Ifjúsági Konferencia, a Hello'90, az OTDK FiFöMa szekciója, a Bogáncs 30. születésnapja, az Apáczai Csere János tantárgyverseny, a 22. KMDSZ Diáknapok és Diákolimpia, a Perspektíva 20. születésnapja, a TIFF Campus, a Color Run, a Kolozsvári Ünnepi Könyvhét, amely alatt ingyen lehetett utazni a buszon, ha olvastunk, a Kolozsvár Sosem Alszik, a KMDT Diáknapok, az Electric City és Electric Castle, a Jazz in the Park, a Connector 2015, az Ifjúsági Tájfutó EB, a Pocket Guide alkalmazás, a Kultivál, a Kolozsvári Magyar Napokon az ifjúsági pavilon, a cserkésztábor, a sportolimpia, a szüreti bál, a V4+ konferencia, a Magyar Tudomány Napja, a Várom az urat ifjúsági keresztyén fesztivál vagy a Kolozsvári Magyar Napok téli fesztiválja. Folyamatos program volt a Day15, amelyben minden hónap 15. körül más és más rendezvényt, projektet szerveztek.
Borzási néhány számszerűsíthető célt és eredményt is bemutatott. Az egyik cél az volt, hogy az ifjúsági projektek támogatására szánt önkormányzati támogatásokat 150%-kal növeljék, ehhez képest 2012-höz képest 500%-kal növekedett az ezekre fordított összeg. A turisták száma 26%-kal növekedett 2015-ben a kitűzött 20%-hoz képest. Azt is szerették volna elérni, hogy az összlakosság több mint fele vegyen részt valamilyen eseményen, ehhez képest több mint 1 millió látogatója volt a programoknak. A rendezvénysorozat több mint 5400 önkéntest mozgatott meg, amelyből több mint 2000 magyar volt.
Az alelnök kiemelte a több mint 300 nemzetközi eseményt, a többnyelvűséget - amelyre később többen visszatértek -, valamint a modellértékű partnerséget a Share Föderáció és a polgármesteri hivatal között.
Horváth Anna alpolgármester fantasztikusnak tartotta, hogy ilyen eredményekkel zárul az ifjúsági főváros éve, annál is inkább, mert kezdetben "csak ő félt jobban, mint a szervezők". Az volt a cél, hogy a kolozsvári magyar fiatalokban fogalmazódjék meg, hogy jó itt lenni, hogy van jövő, és szerinte ez sikerült, akárcsak az együttműködési kutúra megvalósítása az önkormányzat és a szervezetek között.
Kiemelte a román társadalommal való együttműködés sikerességét is, mely a föderáción belül megvalósult, valamint a többnyelvűséget, amely következtében szerinte már nem okoz megütközést, ha például a jegyautomaták menüjében vagy köztéri reklámokon magyar szöveg is szerepel. Azt reméli, a lendület megmarad a továbbiakban is.
Geréd Imre városi tanácsos az RMDSZ képviselőjeként szólalt fel, és elmondta: az ifjúsági projektekre szánt pályázati alapból 124 pályázatot támogattak. Geréd azt is fontosnak tartotta, hogy nem volt modell arra, hogy hogyan kell menedzselni egy ififővárost, és ez teljesen egyedi módon alakult ki Kolozsváron. Sok szervezet rendszerezettebb lett, megerősödtek, a hálózatok a következő években is hasznosak lesznek - vélte. Egy teljesen ismeretlen területen képesek voltak a szervezetek olyan programsorozatot létrehozni, amely nem csak a város, ország szintjén, hanem nemzetközi vonatkozásban is megállja a helyét - jelentette ki.
Antal Géza, a KIFOR elnöke azt emelte ki, hogy olyan erőforrásokat találtak szervezeten belül, amelyekről nem is tudtak, van potenciál a fiatalokban. Fontosnak tartotta az ötnyelvű kiállítást is a pavilonban, amelyet országos körútra is elvittek.
Talpas Botond, a Magyar Ifjúsági Konferencia elnöke szerint fontos volt lebontani azt a romantikus Kolozsvár-képet, amely esetenként nem csak a kívülállók, hanem a kolozsváriak fejében is élt. 2015-ben Európában a fiatalokat érintő témákban folyton felmerült a munkahely kérdése, és bár az ififőváros nem teremtett tömegesen munkahelyeket, alternatívát nyújtott a jövőkeresésben. Azt is sikerült szerinte tudatosítani, hogy Kolozsvár nem magyar és nem román város, hanem olyan színes, mint Erdély maga.
Tussay Szilárd, az IKE elnöke is az együttműködéseket emelte ki, valamint a Bogáncs 30 éves jubileumát, míg Szeredai Norbert a cserkészszövetség képviseletében a szintén jubiláló, 25 éves cserkésztábort, amelyen először vettek részt román cserkészek is, tehát itt is megvalósult az együttműködés és találkozások.
Szöllősi Tamás, a Kolozsvár@Budapest program nagykövete elmondta, ezzel a programsorozattal és szervezettel sikerült olyan vezetőkhöz is elérni, akikkel máskülönben nehéz lett volna találkozni. A Budapesten szervezett több mint 30 program közül a Metamorphosis Transylvaniae volt a legnagyobb, ezt 13 ezren látogatták, és a Múzeumok éjszakája alatt is sokan fordultak ott meg - ismertette. A MIÉRT képviseletében Kádár Petra hangsúlyozta, Kolozsvár-központúvá tették a szervezetet, amely az itt tanuló sok ezer magyar egyetemista miatt fontos. Két programot emelt ki: a Kolozsvári Magyar Napok alatt az ifjúsági pavilonban szervezett szabadidős tevékenységeket, valamint a V4-es konferenciát. Rés Konrád, a KMDSZ elnöke azt emelte ki, hogy az ififőváros nem csak új programokról szólt, hanem a meglévők egy csokorba fogásáról is. A Diákolimpia viszont új volt, és annyira szerették a résztvevők, hogy jövőre is szeretnének jönni.
Czirmay Zoltán a Sapientia hallgatóinak képviseletében azt hangsúlyozta, az egyetem kirendeltségeinek köszönhetően más városokban is sikerült bemutatni az ififővárost, és az is biztos, hogy románok még ilyen sűrűn nem emlegették sose a "Szápiéntiát", mint idén.
S.R.T.
Transindex.ro
2015. december 21.
Magyar fiatalok „áttörése” a kincses városban
Áttörést értek el a magyar ifjúsági szervezetek a magyar–román kapcsolatok terén a Kolozsvár Európa Ifjúsági Fővárosa 2015 (EIF) programsorozat egy éve alatt – vonták le a következtetést évértékelő sajtótájékoztatójukon a szervezők.
Miközben a román politikusokat továbbra is lehetetlen rávenni a város nevének többnyelvű feliratozására, a román ifjúsági szervezetek magától értetődő természetességgel vették tudomásul a magyar fiatalok anyanyelvhasználatra vonatkozó igényét – mutatott rá Horváth Anna alpolgármester. Mint részletezte, példa volt erre a jegykiadó automaták többnyelvű feliratozása is.
„Néhány évvel ezelőtt a köztéri magyar reklámfeliratok is ingerültséget keltettek volna, most ez már a múlt” – értékelte az RMDSZ-es elöljáró. Mint mondta, eszközként is kívánták használni az ifjúsági főváros címet a magyar közösség érdekében. „A legfontosabb célkitűzésünk az volt, hogy a kolozsvári magyar fiatalokat meggyőzzük: jó magyar fiatalnak lenni, Kolozsvár egy élhető város” – magyarázta az elöljáró. Arról biztosította az ifjúsági szervezetek képviselőit, hogy az önkormányzat ifjúsági rendezvényekre nyújtott anyagi támogatása jövőre is megmarad. A kolozsvári városháza összesen tízmillió lejjel támogatta a projektet.
A Bulgakov irodalmi kávéházban tartott évértékelőn az alpolgármester mellett a programsorozat magyar részét szervező ifjúsági szervezetek vezetői vettek részt. Borzási Sarolta, a rendezvénysorozatot irányító Share Föderáció magyar részéért felelős alelnöke tételesen felsorolta a magyar vonatkozású rendezvényeket. Elmondta: egész évben több mint egymillióan vettek részt eseményeiken, és a külföldről a kincses városba látogató fiatalok száma meghaladta a százezret.
Az ifjúsági főváros projekt egy éve alatt 300-nál is több nemzetközi eseményre került sor a kincses városban, mutatott rá. Hozzáfűzte: ezekből a magyar közösség is kivette a részét, több mint 80 cég támogatta az ezres nagyságrendet meghaladó magyar vonatkozású eseményeket. Ez azt bizonyítja, hogy Kolozsváron értékteremtő közösség van, vonta le a következtetést az alelnök.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár)
Áttörést értek el a magyar ifjúsági szervezetek a magyar–román kapcsolatok terén a Kolozsvár Európa Ifjúsági Fővárosa 2015 (EIF) programsorozat egy éve alatt – vonták le a következtetést évértékelő sajtótájékoztatójukon a szervezők.
Miközben a román politikusokat továbbra is lehetetlen rávenni a város nevének többnyelvű feliratozására, a román ifjúsági szervezetek magától értetődő természetességgel vették tudomásul a magyar fiatalok anyanyelvhasználatra vonatkozó igényét – mutatott rá Horváth Anna alpolgármester. Mint részletezte, példa volt erre a jegykiadó automaták többnyelvű feliratozása is.
„Néhány évvel ezelőtt a köztéri magyar reklámfeliratok is ingerültséget keltettek volna, most ez már a múlt” – értékelte az RMDSZ-es elöljáró. Mint mondta, eszközként is kívánták használni az ifjúsági főváros címet a magyar közösség érdekében. „A legfontosabb célkitűzésünk az volt, hogy a kolozsvári magyar fiatalokat meggyőzzük: jó magyar fiatalnak lenni, Kolozsvár egy élhető város” – magyarázta az elöljáró. Arról biztosította az ifjúsági szervezetek képviselőit, hogy az önkormányzat ifjúsági rendezvényekre nyújtott anyagi támogatása jövőre is megmarad. A kolozsvári városháza összesen tízmillió lejjel támogatta a projektet.
A Bulgakov irodalmi kávéházban tartott évértékelőn az alpolgármester mellett a programsorozat magyar részét szervező ifjúsági szervezetek vezetői vettek részt. Borzási Sarolta, a rendezvénysorozatot irányító Share Föderáció magyar részéért felelős alelnöke tételesen felsorolta a magyar vonatkozású rendezvényeket. Elmondta: egész évben több mint egymillióan vettek részt eseményeiken, és a külföldről a kincses városba látogató fiatalok száma meghaladta a százezret.
Az ifjúsági főváros projekt egy éve alatt 300-nál is több nemzetközi eseményre került sor a kincses városban, mutatott rá. Hozzáfűzte: ezekből a magyar közösség is kivette a részét, több mint 80 cég támogatta az ezres nagyságrendet meghaladó magyar vonatkozású eseményeket. Ez azt bizonyítja, hogy Kolozsváron értékteremtő közösség van, vonta le a következtetést az alelnök.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár)
2016. január 12.
„Feketelista”: Széki-palota és az aranyműves ház
Horváth Anna alpolgármester rendelkezésünkre bocsátotta azt a jegyzéket, amely 18 olyan, leromlott állagú kolozsvári belvárosi ingatlant tartalmaz, amelyekről az önkormányzat előbb leveri az omlásveszélynek kitett részeket, majd saját forrásaiból helyrehozza a homlokzatokat.
A tulajdonosoknak ezt követően tíz év alatt kell visszafizetniük a munkálatok ellenértékének 80%-át, a fennmaradó 20%-ot az önkormányzat állja. A 18 ingatlan döntő többsége B-kategóriás, azaz helyi érdekeltségű épület, amelyek helyrehozatalára és beavatkozásra nem szükséges a művelődési minisztérium engedélye. Egyetlen ingatlan – a Király/I.C. Brătianu utca 27. szám alatti, aranyműves házként ismert, 18. századi épület (képünkön) – tartozik az A-kategóriás műemlékek közé (a minisztérium honlapján található 2010-es jegyzék szerint). A listán szerepel a Széki-palota is. Szabadság (Kolozsvár)
Horváth Anna alpolgármester rendelkezésünkre bocsátotta azt a jegyzéket, amely 18 olyan, leromlott állagú kolozsvári belvárosi ingatlant tartalmaz, amelyekről az önkormányzat előbb leveri az omlásveszélynek kitett részeket, majd saját forrásaiból helyrehozza a homlokzatokat.
A tulajdonosoknak ezt követően tíz év alatt kell visszafizetniük a munkálatok ellenértékének 80%-át, a fennmaradó 20%-ot az önkormányzat állja. A 18 ingatlan döntő többsége B-kategóriás, azaz helyi érdekeltségű épület, amelyek helyrehozatalára és beavatkozásra nem szükséges a művelődési minisztérium engedélye. Egyetlen ingatlan – a Király/I.C. Brătianu utca 27. szám alatti, aranyműves házként ismert, 18. századi épület (képünkön) – tartozik az A-kategóriás műemlékek közé (a minisztérium honlapján található 2010-es jegyzék szerint). A listán szerepel a Széki-palota is. Szabadság (Kolozsvár)
2016. január 13.
Ismeretlen tételekkel bővül a „veszélyes” épületek listája
Tegnap a Deák Ferenc utca egyik szecessziós épületét „tisztogatták”
Feltartóztathatatlanul zajlik a Kolozsvári Polgármesteri Hivatal sürgősségi jellegűnek minősített „homlokzat-tisztogató” akciója: tegnap a Deák Ferenc utca 42. szám alatti, gyönyörű szecessziós bérház volt soron.
Az épület nem szerepelt a Horváth Anna alpolgármester által hétfőn rendelkezésünkre bocsátott, 18 tételes jegyzékben, a tűzoltók és a városháza műszaki osztálya pedig csak az adott munkanap kezdetén kapnak rendeletet arról, hova kell kiszállniuk, így nem tudni, melyik történeti épület következik. A városháza biztosított ugyan a helyszínen műszaki felügyeletet, de az odafigyelés, a műemlékvédelmi szakértelem ezúttal is hiányzott: a tűzoltócsákány ütései nyomán leomló vakolatdarabok a homlokzat kariatidáira is ráhullottak, a finoman ívelt oromzatok elemeit megbontották, helyenként a tégláig csupaszították. A helyi rendőrség elkötelezetten biztosította a helyszínt, közel sem engedte az épület sorsa iránt érdeklődőket.
ZAY ÉVA. Szabadság (Kolozsvár)
Tegnap a Deák Ferenc utca egyik szecessziós épületét „tisztogatták”
Feltartóztathatatlanul zajlik a Kolozsvári Polgármesteri Hivatal sürgősségi jellegűnek minősített „homlokzat-tisztogató” akciója: tegnap a Deák Ferenc utca 42. szám alatti, gyönyörű szecessziós bérház volt soron.
Az épület nem szerepelt a Horváth Anna alpolgármester által hétfőn rendelkezésünkre bocsátott, 18 tételes jegyzékben, a tűzoltók és a városháza műszaki osztálya pedig csak az adott munkanap kezdetén kapnak rendeletet arról, hova kell kiszállniuk, így nem tudni, melyik történeti épület következik. A városháza biztosított ugyan a helyszínen műszaki felügyeletet, de az odafigyelés, a műemlékvédelmi szakértelem ezúttal is hiányzott: a tűzoltócsákány ütései nyomán leomló vakolatdarabok a homlokzat kariatidáira is ráhullottak, a finoman ívelt oromzatok elemeit megbontották, helyenként a tégláig csupaszították. A helyi rendőrség elkötelezetten biztosította a helyszínt, közel sem engedte az épület sorsa iránt érdeklődőket.
ZAY ÉVA. Szabadság (Kolozsvár)
2016. január 14.
Horváth Anna kibogozta a „veszélyesek” listáit
Év eleji szabadságáról hazatérve, Horváth Anna alpolgármester a héten utánajárt a távolléte alatt Kolozsváron elindított homlokzat-tisztogatási ügynek, lapunknak tegnap tisztázta a szövevényes városházi listák helyzetét.
Tájékoztatása szerint a városháza csak azoknál az ingatlanoknál avatkozott be, ahol legalább résztulajdonos, ugyanis a veszélyesnek ítélt elemek eltávolítását legalább egy tulajdonos kérésére lehet elvégezni. Elmondta azt is, hogy megérkezett a városházára a művelődési miniszter rendelkezése: a műemlékvédelmi törvény szerint Kolozsvár történelmi belvárosában csak minisztériumi engedéllyel szabad beavatkozni az épületeken, így a munkálatokat egyelőre leállítják. Az akció legnagyobb hiányosságának a szakmai asszisztencia hiányát látja, továbbá azt, hogy akik megtehették volna, azóta sem kérték ezt számon.
(K. E.) Szabadság (Kolozsvár)
Év eleji szabadságáról hazatérve, Horváth Anna alpolgármester a héten utánajárt a távolléte alatt Kolozsváron elindított homlokzat-tisztogatási ügynek, lapunknak tegnap tisztázta a szövevényes városházi listák helyzetét.
Tájékoztatása szerint a városháza csak azoknál az ingatlanoknál avatkozott be, ahol legalább résztulajdonos, ugyanis a veszélyesnek ítélt elemek eltávolítását legalább egy tulajdonos kérésére lehet elvégezni. Elmondta azt is, hogy megérkezett a városházára a művelődési miniszter rendelkezése: a műemlékvédelmi törvény szerint Kolozsvár történelmi belvárosában csak minisztériumi engedéllyel szabad beavatkozni az épületeken, így a munkálatokat egyelőre leállítják. Az akció legnagyobb hiányosságának a szakmai asszisztencia hiányát látja, továbbá azt, hogy akik megtehették volna, azóta sem kérték ezt számon.
(K. E.) Szabadság (Kolozsvár)
2016. január 16.
Veszélytelenítés Horváth Annával – mit javasol az alpolgármester?
Műemlékvédelmi szakemberek: nem történt helyrehozhatatlan kár
Állványokkal lássák el, hálókkal vonják be a magántulajdonban levő omlásveszélyes ingatlanokat – javasolta volna Horváth Anna alpolgármester Emil Bocnak.
Csakhogy a polgármester tegnaptól pihenőszabadságra ment, így azt sem tudni, aláírt-e előtte a beavatkozások jövő heti folytatására vonatkozó dokumentumokat. Pénteken a Deák Ferenc utcában Horváth Anna gondoskodott arról, hogy a veszélytelenítést végző tűzoltók betartsák a műszaki és szakmai ajánlásokat, így azt is meg kellett várniuk, hogy a megyei műemlékvédő igazgatóság egyetlen illetékese, Virgil Pop a helyszínen papírra vesse a beavatkozás mikéntjét. A városháza gyorsított közbeszerzési eljárással alkalmaz egy szakembert, aki felügyeli majd a beavatkozásokat. A magyar szakemberek csütörtöki egyeztetése során felmerült egy törvénymódosítási javaslat, amely mentesítené a műemléképületben lakókat a homlokzatok javításának tetemes költségeitől. Szabadság (Kolozsvár)
Műemlékvédelmi szakemberek: nem történt helyrehozhatatlan kár
Állványokkal lássák el, hálókkal vonják be a magántulajdonban levő omlásveszélyes ingatlanokat – javasolta volna Horváth Anna alpolgármester Emil Bocnak.
Csakhogy a polgármester tegnaptól pihenőszabadságra ment, így azt sem tudni, aláírt-e előtte a beavatkozások jövő heti folytatására vonatkozó dokumentumokat. Pénteken a Deák Ferenc utcában Horváth Anna gondoskodott arról, hogy a veszélytelenítést végző tűzoltók betartsák a műszaki és szakmai ajánlásokat, így azt is meg kellett várniuk, hogy a megyei műemlékvédő igazgatóság egyetlen illetékese, Virgil Pop a helyszínen papírra vesse a beavatkozás mikéntjét. A városháza gyorsított közbeszerzési eljárással alkalmaz egy szakembert, aki felügyeli majd a beavatkozásokat. A magyar szakemberek csütörtöki egyeztetése során felmerült egy törvénymódosítási javaslat, amely mentesítené a műemléképületben lakókat a homlokzatok javításának tetemes költségeitől. Szabadság (Kolozsvár)
2016. január 19.
Kortárs magyar drámák Marosvásárhelyen
A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem Stúdió Színházának régi hagyományai közé tartozik a köztünk élő alkotók műveinek megismertetése, bemutatása, akár "kistermi", osztályterembeli vizsgaelőadásként, akár nagyszínpadi produkcióként. E héten az intézmény két épületében kortárs magyar drámaírók nagy sikerrel színpadra vitt alkotásait láthatják az érdeklődők. A sorrendbeni első előadásra január 19-én, kedden, ma este 7 órától kerül sor a Levél utcai Stúdió 2-ben, ahol a magyarországi Pozsgai Zsolt által írt Liselotte és a május című vígjáték van műsoron. Az előadást Harsányi Zsolt rendezte, Gecse Ramóna és Galló Ernő színművészek közreműködésével. Liselotte harmincas éveiben járó, boldogságot kereső nő. A nagy Ő-re vár, egy idő után mindegy, hogy ez szerelő, könyvelő, költő vagy éppen hajléktalan. Csakhogy mindez nem jön össze olyan egyszerűen, mint azt elsőre gondolnánk. Párkeresési kísérletei, mint egy átok hatására, sorozatosan kudarcba fulladnak. Vagy mégsem? A dinamikus, helyzetkomikumokban gazdag vígjáték a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem Akadémiai műhely című programjának része, melynek kitűzött célja, hogy teret nyújtson a színházi kísérletezéseknek, merész színházi nyelvek kipróbálásának az egyetemen oktató színművészek előadásában.
Január 22-én, pénteken a magyar kultúra napját ünnepeljük. Ezen alkalommal, ugyancsak este 7 órától Sebestyén Aba 4x100 című előadásával várják a nézőket a Köteles utcai Stúdió Színházba. A szintén kortárs magyarországi szerző, Egressy Zoltán által jegyzett dráma szereplői – egy gyúró, egy edzőnő és négy futónő – versenyre készülnek. A magyar nemzeti női futóváltó tagjai közt számtalan viszály bontakozik ki. Amit látunk, az öltözőben dúló ádáz küzdelem. Küzdelem férfi és nő, nő és nő között, vetélytársak és bajtársak között, célok és csalódások között. A Sebestyén Aba, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem oktatója által rendezett előadásban a színészhallgatók társadalmunk kérdéseire keresnek választ. Van manapság, ami nem eladó? Egyáltalán, mi történik, ha a csapatnak nem sikerül megfutni a továbbjutáshoz szükséges szintet? Az előadásban Csata Zsolt, Rózsa László, Hajdu Imelda, Horváth Anna, Magyari Izabella, Nagy Dóra és Szilasi Eszter Júlia másodéves magiszteris színészhallgatók játszanak; a díszletet Tasnádi Tímea, az egyetem látványtervező szakának végzettje tervezte.
Az említett előadásokra a jegyek megvásárolhatók a Stúdió Színház jegypénztárában minden kedden 14-18 óra között, avagy az előadás helyszínén, kezdés előtt egy órával. Jegyek foglalhatók a 0736-350-686 telefonszámon vagy a jegy@studioszinhaz.ro e-mail címen.
(Knb.) Népújság (Marosvásárhely)
A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem Stúdió Színházának régi hagyományai közé tartozik a köztünk élő alkotók műveinek megismertetése, bemutatása, akár "kistermi", osztályterembeli vizsgaelőadásként, akár nagyszínpadi produkcióként. E héten az intézmény két épületében kortárs magyar drámaírók nagy sikerrel színpadra vitt alkotásait láthatják az érdeklődők. A sorrendbeni első előadásra január 19-én, kedden, ma este 7 órától kerül sor a Levél utcai Stúdió 2-ben, ahol a magyarországi Pozsgai Zsolt által írt Liselotte és a május című vígjáték van műsoron. Az előadást Harsányi Zsolt rendezte, Gecse Ramóna és Galló Ernő színművészek közreműködésével. Liselotte harmincas éveiben járó, boldogságot kereső nő. A nagy Ő-re vár, egy idő után mindegy, hogy ez szerelő, könyvelő, költő vagy éppen hajléktalan. Csakhogy mindez nem jön össze olyan egyszerűen, mint azt elsőre gondolnánk. Párkeresési kísérletei, mint egy átok hatására, sorozatosan kudarcba fulladnak. Vagy mégsem? A dinamikus, helyzetkomikumokban gazdag vígjáték a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem Akadémiai műhely című programjának része, melynek kitűzött célja, hogy teret nyújtson a színházi kísérletezéseknek, merész színházi nyelvek kipróbálásának az egyetemen oktató színművészek előadásában.
Január 22-én, pénteken a magyar kultúra napját ünnepeljük. Ezen alkalommal, ugyancsak este 7 órától Sebestyén Aba 4x100 című előadásával várják a nézőket a Köteles utcai Stúdió Színházba. A szintén kortárs magyarországi szerző, Egressy Zoltán által jegyzett dráma szereplői – egy gyúró, egy edzőnő és négy futónő – versenyre készülnek. A magyar nemzeti női futóváltó tagjai közt számtalan viszály bontakozik ki. Amit látunk, az öltözőben dúló ádáz küzdelem. Küzdelem férfi és nő, nő és nő között, vetélytársak és bajtársak között, célok és csalódások között. A Sebestyén Aba, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem oktatója által rendezett előadásban a színészhallgatók társadalmunk kérdéseire keresnek választ. Van manapság, ami nem eladó? Egyáltalán, mi történik, ha a csapatnak nem sikerül megfutni a továbbjutáshoz szükséges szintet? Az előadásban Csata Zsolt, Rózsa László, Hajdu Imelda, Horváth Anna, Magyari Izabella, Nagy Dóra és Szilasi Eszter Júlia másodéves magiszteris színészhallgatók játszanak; a díszletet Tasnádi Tímea, az egyetem látványtervező szakának végzettje tervezte.
Az említett előadásokra a jegyek megvásárolhatók a Stúdió Színház jegypénztárában minden kedden 14-18 óra között, avagy az előadás helyszínén, kezdés előtt egy órával. Jegyek foglalhatók a 0736-350-686 telefonszámon vagy a jegy@studioszinhaz.ro e-mail címen.
(Knb.) Népújság (Marosvásárhely)
2016. január 19.
Horváth Anna polgármesterjelölt
Csak Kolozsvár jelenlegi RMDSZ-es alpolgármestere, Horváth Anna nyújtotta be a hétfő délutáni határideig jelölési iratcsomóját, amelyben az idei helyhatósági választásokon megpályázná a város polgármesteri székét. Ifj. Deák Ferenc, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének ügyvezető elnöke elmondta: Horváth Anna teljesítette a jelöltségre vonatkozó formai követelményeket, a városi választási bizottság elfogadta a jelölését, és minden esélye megvan arra, hogy a január 29-i ülésen a Megyei Állandó Tanács és a kolozsvári szervezet választmánya megerősítse a jelölését.
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) Kolozs megyei és kolozsvári szervezete által aláírt közlemény kapcsán, miszerint Kolozsvár polgármesteri székét olyan közös magyar jelöltnek kellene megpályáznia, aki maximális támogatottságot élvez, ifj. Deák Ferenc kifejtette: az RMDSZ megyei szervezetéhez nem érkezett néppárti hivatalos felkérés, a sajtóközlemény nem nevezhető annak. Ugyanakkor szerinte sajnálatos, hogy a néppárt a sajtón keresztül üzenget az RMDSZ-nek.
N.-H. D. Szabadság (Kolozsvár)
Csak Kolozsvár jelenlegi RMDSZ-es alpolgármestere, Horváth Anna nyújtotta be a hétfő délutáni határideig jelölési iratcsomóját, amelyben az idei helyhatósági választásokon megpályázná a város polgármesteri székét. Ifj. Deák Ferenc, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének ügyvezető elnöke elmondta: Horváth Anna teljesítette a jelöltségre vonatkozó formai követelményeket, a városi választási bizottság elfogadta a jelölését, és minden esélye megvan arra, hogy a január 29-i ülésen a Megyei Állandó Tanács és a kolozsvári szervezet választmánya megerősítse a jelölését.
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) Kolozs megyei és kolozsvári szervezete által aláírt közlemény kapcsán, miszerint Kolozsvár polgármesteri székét olyan közös magyar jelöltnek kellene megpályáznia, aki maximális támogatottságot élvez, ifj. Deák Ferenc kifejtette: az RMDSZ megyei szervezetéhez nem érkezett néppárti hivatalos felkérés, a sajtóközlemény nem nevezhető annak. Ugyanakkor szerinte sajnálatos, hogy a néppárt a sajtón keresztül üzenget az RMDSZ-nek.
N.-H. D. Szabadság (Kolozsvár)
2016. január 20.
Kolozsváron nem lesz EMNP–RMDSZ-koalíció
Hajlandó az Erdélyi Magyar Néppárttal (EMNP) való párbeszédre az RMDSZ Kolozs megyei szervezete, viszont nem kíván közös kolozsvári polgármesterjelöltet és városi/megyei tanácsosi listát indítani a rivális alakulattal. Mindez Csoma Botondnak, az RMDSZ megyei szervezete elnökének keddi közleményéből derül ki.
Egy nappal korábban az EMNP Kolozs megyei és kolozsvári szervezetének vezetői felhívást intéztek az RMDSZ-hez annak érdekében, hogy közös polgármesterjelölttel és közös tanácsosi listával (városi és megyei szinten egyaránt) vegyenek részt az idei helyhatósági választáson. „A magyar szavazatok maximalizálásának, s ezáltal egy erősebb magyar képviseletnek előfeltétele kell legyen a kolozsvári magyar összefogás" – vélekedik Soós Sándor Kolozs megyei és Fancsali Ernő kolozsvári EMNP-elnök.
A két politikus párbeszédet kezdeményezett az összefogásról január 29-éig, amikor is az RMDSZ kolozsvári szervezetének választmánya dönt arról, ki indul a szövetség színeiben a kincses város polgármesteri székéért. Soósék előrebocsátották: ha a nevezett időpontig az RMDSZ nem mutat hajlandóságot a tárgyalásra, akkor a néppárt kész lesz önálló listát és polgármester-jelöltet indítani Kolozsvárt.
Csakhogy hétfőn már eldőlt, hogy az RMDSZ minden bizonnyal a jelenlegi alpolgármestert, Horváth Annát indítja a polgármesteri tisztségért, miután egyedül ő jelentkezett jelöltnek. Az alakulat Kolozs megyei szervezetének elnöke kedden úgy vélekedett: Horváth döntése „garanciát jelent arra, hogy személyében Kolozsváron megvalósuljon a magyar összefogás".
Csoma Botond közleményében február közepére hívja megbeszélésre az EMNP Kolozs megyei képviselőit, vagyis gyakorlatilag lezárja a koalícióról és közös jelöltről kezdeményezett vitát. Az RMDSZ városi tanácsosi tisztségét is betöltő politikus négy témakörben egyeztetne a néppártosokkal: a magyar önkormányzati képviselet erősítését szolgáló mozgósítás lehetőségei; a beiskolázási számok tükrében felmerülő problémák és egy középtávú oktatási stratégia egyeztetése; az ifjúság itthon maradását célzó, helyi szinten megvalósítható közpolitikák, továbbá Kolozsvár történelmi belvárosa magántulajdonban lévő épületeinek szakszerű felújítására vonatkozó elképzelések.
A néppárt Kolozs megyei vezetői Csoma bejelentésére úgy reagáltak: bár készek lettek volna a megegyezésre annak érdekében, hogy ne csak az RMDSZ, hanem a teljes magyarság jelöltje induljon a választáson, sajnálattal tudomásul veszik az RMDSZ elzárkózását. Soós és Fancsali közölte: ha az RMDSZ által jelzett január 29-i időpontig nem változik a szövetség álláspontja, úgy az EMNP Kolozs megyei választmánya február 9-én dönt a kolozsvári néppártos polgármesterjelölt, valamint a városi és a megyei lista indításáról. „Célunk választóink és a teljes magyar közösség képviselete, valamint az önkormányzatbeli magyar képviselet megerősítése" – állapították meg a néppárti politikusok. Krónika (Kolozsvár)
Hajlandó az Erdélyi Magyar Néppárttal (EMNP) való párbeszédre az RMDSZ Kolozs megyei szervezete, viszont nem kíván közös kolozsvári polgármesterjelöltet és városi/megyei tanácsosi listát indítani a rivális alakulattal. Mindez Csoma Botondnak, az RMDSZ megyei szervezete elnökének keddi közleményéből derül ki.
Egy nappal korábban az EMNP Kolozs megyei és kolozsvári szervezetének vezetői felhívást intéztek az RMDSZ-hez annak érdekében, hogy közös polgármesterjelölttel és közös tanácsosi listával (városi és megyei szinten egyaránt) vegyenek részt az idei helyhatósági választáson. „A magyar szavazatok maximalizálásának, s ezáltal egy erősebb magyar képviseletnek előfeltétele kell legyen a kolozsvári magyar összefogás" – vélekedik Soós Sándor Kolozs megyei és Fancsali Ernő kolozsvári EMNP-elnök.
A két politikus párbeszédet kezdeményezett az összefogásról január 29-éig, amikor is az RMDSZ kolozsvári szervezetének választmánya dönt arról, ki indul a szövetség színeiben a kincses város polgármesteri székéért. Soósék előrebocsátották: ha a nevezett időpontig az RMDSZ nem mutat hajlandóságot a tárgyalásra, akkor a néppárt kész lesz önálló listát és polgármester-jelöltet indítani Kolozsvárt.
Csakhogy hétfőn már eldőlt, hogy az RMDSZ minden bizonnyal a jelenlegi alpolgármestert, Horváth Annát indítja a polgármesteri tisztségért, miután egyedül ő jelentkezett jelöltnek. Az alakulat Kolozs megyei szervezetének elnöke kedden úgy vélekedett: Horváth döntése „garanciát jelent arra, hogy személyében Kolozsváron megvalósuljon a magyar összefogás".
Csoma Botond közleményében február közepére hívja megbeszélésre az EMNP Kolozs megyei képviselőit, vagyis gyakorlatilag lezárja a koalícióról és közös jelöltről kezdeményezett vitát. Az RMDSZ városi tanácsosi tisztségét is betöltő politikus négy témakörben egyeztetne a néppártosokkal: a magyar önkormányzati képviselet erősítését szolgáló mozgósítás lehetőségei; a beiskolázási számok tükrében felmerülő problémák és egy középtávú oktatási stratégia egyeztetése; az ifjúság itthon maradását célzó, helyi szinten megvalósítható közpolitikák, továbbá Kolozsvár történelmi belvárosa magántulajdonban lévő épületeinek szakszerű felújítására vonatkozó elképzelések.
A néppárt Kolozs megyei vezetői Csoma bejelentésére úgy reagáltak: bár készek lettek volna a megegyezésre annak érdekében, hogy ne csak az RMDSZ, hanem a teljes magyarság jelöltje induljon a választáson, sajnálattal tudomásul veszik az RMDSZ elzárkózását. Soós és Fancsali közölte: ha az RMDSZ által jelzett január 29-i időpontig nem változik a szövetség álláspontja, úgy az EMNP Kolozs megyei választmánya február 9-én dönt a kolozsvári néppártos polgármesterjelölt, valamint a városi és a megyei lista indításáról. „Célunk választóink és a teljes magyar közösség képviselete, valamint az önkormányzatbeli magyar képviselet megerősítése" – állapították meg a néppárti politikusok. Krónika (Kolozsvár)
2016. január 21.
Horváth Anna: vissza szeretnénk adni a várost a lakóinak
Cél az önkormányzati érdekképviselet megerősítése
A szakmai és civil szervezetekkel történő egyeztetés terén tapasztalható szemléletváltást, a közlekedési infrastruktúra korszerűsítését és a Magyar bölcsődei csoportok beindítása terén elért eredményeket emelte ki Horváth Anna alpolgármester tegnapi kiértékelő sajtótájékoztatóján, ahol az elmúlt három és fél év megvalósításairól esett szó.
DÉZSI ILDIKÓ. Szabadság (Kolozsvár)
Cél az önkormányzati érdekképviselet megerősítése
A szakmai és civil szervezetekkel történő egyeztetés terén tapasztalható szemléletváltást, a közlekedési infrastruktúra korszerűsítését és a Magyar bölcsődei csoportok beindítása terén elért eredményeket emelte ki Horváth Anna alpolgármester tegnapi kiértékelő sajtótájékoztatóján, ahol az elmúlt három és fél év megvalósításairól esett szó.
DÉZSI ILDIKÓ. Szabadság (Kolozsvár)
2016. január 21.
Újabb gyöngyhalász
Kolozsváron marasztalná a fiatalokat
Kolozsvár jelenlegi alpolgármestere, polgármesterjelöltje, Horváth Anna alighanem Szász Jenővel, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet vezetőjével, annak „gyöngyhalász” programjával (magyarán: agyelszívás) akar versenyezni. A jó képességű székely fiatalokra már nemcsak Magyarország, hanem Kolozsvár is kivetné hálóját.
Pártpolitikai opciótól függetlenül, minden kolozsvári magyar polgármesterjelöltje kíván lenni Horváth Anna, akinek indulását hétfőn jelentette be az RMDSZ megyei szervezete. Az alpolgármester szerdán összehívott sajtóbeszélgetésen elmondta, eddigi munkáját is a kolozsvári magyarság érdekében végezte, szerinte vissza kell adni a várost a lakóinak, hogy úgy érezzék, az önkormányzati munka róluk szól, értük van.
Az EMNP részéről érkező vádakra, amelyek szerint az RMDSZ helyi és megyei szervezete még csak tárgyalni sem hajlandó a magyar szavazatok maximalizálása érdekében, Horváth Anna úgy reagált, előbb a szövetségen belül kell elkészíteni a mérleget, és meghatározni a célokat, és csak azt követően ülhetnek le bárkivel is beszélgetni. Így február közepére hívja tárgyalásokra a megyei RMDSZ az EMNP képviselőit is. Szerinte legkevesebb 5, szerencsésebb esetben 6-7 magyart kell bejuttatni a helyi tanácsba.
Horváth Anna szerint a városnak arra kell ösztönöznie az egyetemistákat, hogy ebben a városban alapítsanak családot, ne egy állomásként kezeljék kolozsvári tartózkodásukat. Szerinte a város humánerőforrása minőségének javításához hozzá kell járulnia az önkormányzatnak, például azzal, hogy a következő költségvetésből szolgálati lakások építésére is áldoznak, alacsony jövedelmű, a közszférában dolgozó fiatalok (tanárok, művészek) számára. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
Kolozsváron marasztalná a fiatalokat
Kolozsvár jelenlegi alpolgármestere, polgármesterjelöltje, Horváth Anna alighanem Szász Jenővel, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet vezetőjével, annak „gyöngyhalász” programjával (magyarán: agyelszívás) akar versenyezni. A jó képességű székely fiatalokra már nemcsak Magyarország, hanem Kolozsvár is kivetné hálóját.
Pártpolitikai opciótól függetlenül, minden kolozsvári magyar polgármesterjelöltje kíván lenni Horváth Anna, akinek indulását hétfőn jelentette be az RMDSZ megyei szervezete. Az alpolgármester szerdán összehívott sajtóbeszélgetésen elmondta, eddigi munkáját is a kolozsvári magyarság érdekében végezte, szerinte vissza kell adni a várost a lakóinak, hogy úgy érezzék, az önkormányzati munka róluk szól, értük van.
Az EMNP részéről érkező vádakra, amelyek szerint az RMDSZ helyi és megyei szervezete még csak tárgyalni sem hajlandó a magyar szavazatok maximalizálása érdekében, Horváth Anna úgy reagált, előbb a szövetségen belül kell elkészíteni a mérleget, és meghatározni a célokat, és csak azt követően ülhetnek le bárkivel is beszélgetni. Így február közepére hívja tárgyalásokra a megyei RMDSZ az EMNP képviselőit is. Szerinte legkevesebb 5, szerencsésebb esetben 6-7 magyart kell bejuttatni a helyi tanácsba.
Horváth Anna szerint a városnak arra kell ösztönöznie az egyetemistákat, hogy ebben a városban alapítsanak családot, ne egy állomásként kezeljék kolozsvári tartózkodásukat. Szerinte a város humánerőforrása minőségének javításához hozzá kell járulnia az önkormányzatnak, például azzal, hogy a következő költségvetésből szolgálati lakások építésére is áldoznak, alacsony jövedelmű, a közszférában dolgozó fiatalok (tanárok, művészek) számára. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
2016. január 21.
Orbán Viktor Kolozsváron: a kormányfő részt vesz Tőkés István temetésén
A Maszol értesülései szerint Orbán Viktor is részt vesz csütörtökön a január 15-én elhunyt Tőkés István teológiai professzor temetésén. A magyar miniszterelnök beszédet is mond. Orbán Viktor legutóbb 2014. október 3-án járt Kolozsváron. Akkor a Református Kollégium szakiskolájának átadási ünnepségén vett részt.
A kolozsvári Farkas utcai református templomban közel ezer tisztelőjének részvételével kezdődött el Tőkés István református lelkész, egyházi író, teológiai professzor, az Erdélyi Református Egyházkerület egykori püspökhelyettese, Tőkés László édesapja gyászszertartása. A szertartáson részt vesz Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke és Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere. A magyar kormányfőt kolozsvári útjára fia, Orbán Gáspár is elkísérte. A gyászszertartáson az erdélyi történelmi egyházak több vezetője, köztük Bálint Benczédi József unitárius püspök, Adorjáni Dezső evangélikus püspök és Kovács István kolozsvári katolikus főesperes is részt vett. A politikusok közül Horváth Anna kolozsvári alpolgármestert és Szilágyi Zsoltot, az EMNP elnökét látta tudósítónk a zsúfolásig megtelt templomban.
A temetési istentiszteleten Papp Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület volt püspöke mondott igét. Beszédet mondott Kató Béla jelenlegi püpök, Adorjáni Zoltán református teológiai tanár, Kovács István főesperes, majd Orbán Viktor is. Megemlékezésében a magyar kormányfő felidézte: Tőkés István a magyar nemzet szétszakadásának korszakában született, és élete során soha nem tudott belenyugodni a nemzet szétszakítottságába.
Tőkés Istvánt a gyászszertartás után a kolozsvári Házsongárdi temetőben helyezik örök nyugalomra. Tőkés Istvánt élete századik évében pénteken kolozsvári otthonában, gyermekei és unokái körében érte a halál.
Ki volt Tőkés István?
Tőkés István 1916. augusztus 8-án született Székelyföldön, a háromszéki Málnáson. Középiskolai tanulmányait a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Református Kollégiumban végezte, majd a Kolozsvári Református Teológiai Fakultáson szerzett lelkészi diplomát 1938-ban. Ezt követően Németországban és Svájcban tanult, majd Kolozsváron nyerte el a teológia doktora címet újszövetségi tudományokból.
Az Erdélyi Református Egyházkerületben Vásárhelyi János mellé püspöki titkárrá nevezték ki 1941-ben. 1946-tól 1973-ig az egyházkerület igazgatótanácsának tagja, 1952-ben az egyházkerület generális direktorává (közügyintézővé), 1974-től egyházkerületi főjegyzőjévé (püspökhelyettesévé) választották. A tisztséget 1983-ig töltötte be. 1973-tól 1983-as kényszernyugdíjazásáig a kolozsvári Protestáns Teológia professzoraként az újszövetségi tanszéken tanított. 1989-ben a kommunista állam nyomására egyházi felettesei eltiltották az egyházi szolgálattól.
A román nacionalista, kommunista rendszer legnehezebb időszakában védte egyháza és nemzete érdekeit. Emellett számtalan teológiai és egyháztörténeti tanulmányt és könyvet írt. Élete utolsó évéig alkotó munkát végzett. A romániai magyar református egyház élete 1944-1989 című könyve bővített kiadása, 2014-ben jelent meg. Egyházi és oktatói munkássága mellett nyolc gyermeket nevelt fel, 27 unokája és 13 dédunokája született.
2002-ben Károli Gáspár-díjjal, 2006-ban Pro Ecclesia díjjal tüntették ki, 2011-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét, 2012-ben a Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetést kapta.
A gyászoló család a „Templom és iskola” szellemében arra kéri a temetésen részt venni óhajtókat, hogy ne vigyenek koszorút. Az erre szánt összeget a kolozsvári Kétágú-templom helyreállítására, valamint Tőkés István szülőfalujának, Málnás iskolájának támogatására fogadják. maszol.ro
A Maszol értesülései szerint Orbán Viktor is részt vesz csütörtökön a január 15-én elhunyt Tőkés István teológiai professzor temetésén. A magyar miniszterelnök beszédet is mond. Orbán Viktor legutóbb 2014. október 3-án járt Kolozsváron. Akkor a Református Kollégium szakiskolájának átadási ünnepségén vett részt.
A kolozsvári Farkas utcai református templomban közel ezer tisztelőjének részvételével kezdődött el Tőkés István református lelkész, egyházi író, teológiai professzor, az Erdélyi Református Egyházkerület egykori püspökhelyettese, Tőkés László édesapja gyászszertartása. A szertartáson részt vesz Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke és Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere. A magyar kormányfőt kolozsvári útjára fia, Orbán Gáspár is elkísérte. A gyászszertartáson az erdélyi történelmi egyházak több vezetője, köztük Bálint Benczédi József unitárius püspök, Adorjáni Dezső evangélikus püspök és Kovács István kolozsvári katolikus főesperes is részt vett. A politikusok közül Horváth Anna kolozsvári alpolgármestert és Szilágyi Zsoltot, az EMNP elnökét látta tudósítónk a zsúfolásig megtelt templomban.
A temetési istentiszteleten Papp Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület volt püspöke mondott igét. Beszédet mondott Kató Béla jelenlegi püpök, Adorjáni Zoltán református teológiai tanár, Kovács István főesperes, majd Orbán Viktor is. Megemlékezésében a magyar kormányfő felidézte: Tőkés István a magyar nemzet szétszakadásának korszakában született, és élete során soha nem tudott belenyugodni a nemzet szétszakítottságába.
Tőkés Istvánt a gyászszertartás után a kolozsvári Házsongárdi temetőben helyezik örök nyugalomra. Tőkés Istvánt élete századik évében pénteken kolozsvári otthonában, gyermekei és unokái körében érte a halál.
Ki volt Tőkés István?
Tőkés István 1916. augusztus 8-án született Székelyföldön, a háromszéki Málnáson. Középiskolai tanulmányait a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Református Kollégiumban végezte, majd a Kolozsvári Református Teológiai Fakultáson szerzett lelkészi diplomát 1938-ban. Ezt követően Németországban és Svájcban tanult, majd Kolozsváron nyerte el a teológia doktora címet újszövetségi tudományokból.
Az Erdélyi Református Egyházkerületben Vásárhelyi János mellé püspöki titkárrá nevezték ki 1941-ben. 1946-tól 1973-ig az egyházkerület igazgatótanácsának tagja, 1952-ben az egyházkerület generális direktorává (közügyintézővé), 1974-től egyházkerületi főjegyzőjévé (püspökhelyettesévé) választották. A tisztséget 1983-ig töltötte be. 1973-tól 1983-as kényszernyugdíjazásáig a kolozsvári Protestáns Teológia professzoraként az újszövetségi tanszéken tanított. 1989-ben a kommunista állam nyomására egyházi felettesei eltiltották az egyházi szolgálattól.
A román nacionalista, kommunista rendszer legnehezebb időszakában védte egyháza és nemzete érdekeit. Emellett számtalan teológiai és egyháztörténeti tanulmányt és könyvet írt. Élete utolsó évéig alkotó munkát végzett. A romániai magyar református egyház élete 1944-1989 című könyve bővített kiadása, 2014-ben jelent meg. Egyházi és oktatói munkássága mellett nyolc gyermeket nevelt fel, 27 unokája és 13 dédunokája született.
2002-ben Károli Gáspár-díjjal, 2006-ban Pro Ecclesia díjjal tüntették ki, 2011-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét, 2012-ben a Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetést kapta.
A gyászoló család a „Templom és iskola” szellemében arra kéri a temetésen részt venni óhajtókat, hogy ne vigyenek koszorút. Az erre szánt összeget a kolozsvári Kétágú-templom helyreállítására, valamint Tőkés István szülőfalujának, Málnás iskolájának támogatására fogadják. maszol.ro
2016. január 25.
A politika belülről: mire számíthatunk a visszalépések éve után?
A kisebbségi érdekérvényesítés lehetőségeiről és az önkormányzati választásokról beszélgettünk Kelemen Hunorral.
A 2016-os esztendő politikai kihívásairól és az ebben az évben esedékes választásokról beszélt Kelemen Hunor A politika belülről című műsor friss kiadásában. A politika miértjeire és hogyanjaira válaszokat kereső, Balázsi-Pál Előd által vezetett műsor hétfőn, január 25-én 21.35-től nézhető meg az Erdély TV-n, kedden, január 26-án délután hallgatható meg az Erdély FM-en, kivonata pedig alább olvasható a Transindexen.
Milyen évünk lesz 2016-ban a kisebbségi jogérvényesítés szempontjából?
Kelemen Hunor évértékelőjében azt mondta, hogy a 2015-ös esztendő a visszalépések éve volt a kisebbségi jogérvényesítés terén. Ebből kiindulva kérdeztük tőle, hogy milyen lesz 2016, tekintettel egyrészt a választási évre, másrészt az új kormányra. Az RMDSZ elnöke szerint választási esztendőben hajlamosak a román pártok nacionalista, magyarellenes hangot megütni, abban reménykedve, hogy így több szavazatot szerezhetnek.
Az RMDSZ elnöke a kormányváltástól azt várja, hogy közigazgatási és kormányzati eszközöket ne használjanak a kisebbségi jogok megcsorbítására, úgy, ahogy tette utolsó egy esztendejében a Ponta-kormány. Ilyen szempontból reménykedik, hogy Cioloş és a kabinetje tagjai, különösen a belügyminisztérium és az ő kötelékébe tartozó intézmények nem követik azt a gyakorlatot, amelyet 2015-ben látványosan követtek. A kormánnyal szemben ugyanakkor jogos elvárás az is, hogy úgy kormányozzon és olyan üzeneteket fogalmazzon meg, hogy a többség-kisebbség viszonyt ne feszítse és ne élezze tovább. Kelemen nem vár nagy áttörést minden területen, de fontos lenne, hogy a létező törvényeket betartsák és alkalmazzák.
Szükség lenne egy kisebbség-többség megállapodásra
A román pártok részéről nem nagy a nyitottság egy ilyen szerződés megkötésére, külön-külön mindenki benne van, mondhatni elméleti szinten, de mikor össze kellene ülni, megbeszélni a részleteket, akkor mindenik párt ódzkodik tőle, valószínű azért, hogy a másik szemében ne mutatkozzon túlságosan engedékenynek, és ezáltal szavazatokat veszítsen – mondta Kelemen Hunor, aki szerint 2016 nem a legalkalmasabb esztendő egy kisebbségi jogokat garantáló megállapodás aláírására, de fenn kell tartani a kérdést, és érveket kell szolgáltatni arra nézve, hogy miért van szükség egy ilyen szerződés megkötésére.
„Meg kell győzni a román politikai elitet, hogy miért lesz abból nagy baj, ha a romániai magyar kisebbségre ellenségként és kockázati tényezőként tekintenek, ha kollektíven megbélyegzik, és a nehezen megszerzett jogokat korlátozzák. Ezek súlyos feszültségekhez vezethetnek, ami senkinek sem érdeke” – mondta.
Az igazság mindig napvilágra kerül
Cseresznyés Pál halála ismét aktualitást kölcsönöz a marosvásárhelyi fekete márciusnak. Van-e esély arra, hogy valamikor szülessen egy olyan döntés a 26 éve történtekkel kapcsolatban, amelyik megnyugtató lehet a magyar közösség szempontjából, esetleg újranyithatják-e a dossziét ebben az ügyben? – kérdeztük Kelement. Azt a reményt soha nem adhatjuk fel, hogy az igazság napvilágra kerül – válaszolt a szövetségi elnök. Meglátása szerint a marosvásárhelyi fekete márciussal is ugyanazt meg kellene tenni, amit a ’89-es eseményekkel és a ’90-es bányászjárásokkal kapcsolatban, és ezt az RMDSZ sokszor szorgalmazta a parlamentben is. A fekete márciussal kapcsolatban is újra kell nyitni a dossziékat, mert ezzel adós a román igazságszolgáltatás. Kelemen úgy látja, hogy ebben az esetben is ki fog derülni, hogy kik voltak az események tényleges elindítói, mert az igazságot nem lehet a végtelenségig elkendőzni.
Vissza kell utasítani a közösség megbélyegzését
2015 végén a kisebbség-többség kapcsolatát a december elsejei kézdivásárhelyi események is meghatározták. Az RMDSZ elnöke szerint különbséget kell tenni aközött, hogy valakik butaságból vagy viccelődésből el akartak követni valami olyasmit, ami kétségkívül elfogadhatatlan – ezért egyénként mindenkinek kell vállalnia a felelősséget –, és a között, hogy emiatt az eset miatt az egész közösséget megbélyegezzék. „Meg kell tudni védeni a közösséget, és nem fogadhatjuk el, hogy kollektív bűnösként kezeljék az erdélyi magyar kisebbséget! Éles különbséget kell tenni a kettő között, hiszen akit ma terrorizmussal vádolnak, azt elássák és nem talál partnert sehol; ezért nem szabad az egész közösséget megbélyegezni, hiszen így a legapróbb jogos követelések kifutási lehetősége is a nullával lesz egyenlő” - figyelmeztetett.
Kelemen elutasítja az ügy során tapasztalt túlkapásokat: „Nekünk nagyon világosan el kell mondanunk, hogy semmilyen politikai szélsőségességgel nem tudunk közösséget vállalni. Viszont elfogadhatatlan az, hogy Wass Albert-könyveket „tartóztassanak le” és kobozzanak el házkutatások során.’89 előtt vittek el könyveket, nem juthatunk vissza oda huszonhat év után, hogy irodalmat koboznak el!” – fogalmazott.
Magyar terrorista vs. román színész
Az RMDSZ elnöke szerint a román társadalom viszonyulása ehhez az egész kérdéshez Molnár Levente filmszerepével kapcsolatosan lett még érdekesebb: Beke volt a terrorista magyar, és Molnár Levente a jó román, aki az Oscarig is eljuthat a Saul fiával. Ez megint csak azt mutatja, hogy a román társadalomban a magyarokkal szemben még mindig erős előítéletek élnek. Ha baj van, akkor ők a keletről, Ázsiából ideérkező bajkeverők, hogyha jelentős kulturális vagy tudományos eredményt érnek el, ők a jó románok.
Tisztábbak lesznek-e a választások most, hogy egy pártoktól független kormány van hatalmon?
Kelemen szerint a 2016-os évben egyetlen pártnak sem lesz lehetősége költségvetési eszközöket használni szavazatszerzésre. Ugyanakkor problémásnak tartja azt, hogy a munkaügyi minisztérium Hargita, Kovászna, Maros és Fehér megyében nem támogatja a Caritas szociális szolgáltatásait, mint az idősgondozás, beteggondozás, otthongondozási szolgálat, amelyekre hihetetlen nagy igény van, miközben az ország más részein támogatja ezeket. A minisztérium nem írt alá szerződést a szervezettel, ugyanakkor az állam nem veszi át ezeket a szolgáltatásokat, erre a problémára pedig mindenképp választ szeretnének kapni az RMDSZ-es törvényhozók a parlamenti ülésszak kezdetén.
Önkormányzati választások
"Az RMDSZ-ben elkészült a mérleg, hogy kik azok, akikkel tovább megyünk, és kikkel nem. Lesznek cserék, de nem mindenütt azért, mert nem vagyunk megelégedve a négyéves munkájával, hanem mert három-négy mandátum után már cserélni kell, vagy a polgármester maga gondolja úgy, hogy váltani kell. De a közösségek maguk látják és érzik, ki végzett jó munkát, és ki nem, hiszen mindenütt vita van ezzel kapcsolatban" – mondta el Kelemen Hunor arra a kérdésre, hogy hol volt elégedett az RMDSZ-es városvezetők tevékenységével. „Nagyon sok polgármesternek ki lehetne emelni a munkáját, a 204 RMDSZ-es polgármesterből nagyon sokan jól teljesítettek az elmúlt négy évben. Ha a városok szintjén nézzük, akkor mindenképp ki kell emelni Sepsiszentgyörgyöt és Csíkszeredát, ezek jól teljesítő közösségek voltak” – folytatta.
Kolozsvár: önbizalom kérdése
A közösség önbizalma hihetetlenül fontos, mert a közösségnek éreznie kell, hogy van egy olyan jelöltje, aki, ha megnyerné a választást, jól el tudná vezetni a várost; Horváth Anna egy ilyen ember Kolozsváron – indokolta a szövetségi elnök, hogy miért szükséges polgármester-jelölt indítása a városban. „Ez egy olyan önbizalmat erősítő kérdés, amelyről nem szabad lemondani, ugyanakkor az sem mindegy, hogy ki a listavezető. Interetnikus környezetben azt is figyelembe kell venni, hogy ha nem állít az RMDSZ jelöltet, akkor valamit kell mondani a közösségnek, hogy kire szavazzanak, ez viszont megosztaná a közösséget, és azt, aki mellé az RMDSZ beállna, a román nacionalisták megpróbálnák beőrölni. Ezt már megtapasztalhattuk 1990 és 2004 között” – tette hozzá.
Marosvásárhely: van-e igény a változásra?
Marosvásárhelyen Soós Zoltán személye már tavaly óta ismert, ő a magyar polgármester-jelölt. Neki van egy nagyon erős ellenfele a jelenlegi polgármester, Dorin Florea személyében, aki nagy valószínűséggel függetlenként fog indulni, de ez nem jelenti azt, hogy nem fogja megkapni a liberálisok támogatását (A PNL választási kódexe nem teszi lehetővé a bűnvádi eljárás alatt álló politikusok indulását – szerk.). A PNL ilyen szempontból nagyon kétszínű politikát folytat, hátulról mindenképp támogatni fogja Floreát – véli Kelemen.
Most fog kiderülni, hogy a marosvásárhelyi magyar közösség akar-e magyar polgármestert. Ha támogatják és melléállnak, akkor igenis meg lehet választani, aztán a listák és frakciók már másodlagos kérdés a magyar városvezetőhöz képest. Most ki fog derülni, hogy egy ilyen típusú összefogásnak, amikor nem egy párt színeiben indul a magyar jelölt, van-e alapja, van-e igény rá, vagy erről csak írnak és beszélnek a kávéházakban – mondta az elnök.
Csíkszereda: bírósági döntésre várva
Ráduly Róbert nagyon jó polgármester volt, egy nehéz ember, de amit az elmúlt mandátumok alatt Csíkszeredában megvalósított, azt mindenki értékeli, ezért egy kedvező alapfokú döntés olyan erkölcsi löketet adna számára, amely segítene abban, hogy elindulhasson – mondta Kelemen, aki akkor lenne elégedett és nyugodt, ha Ráduly indulni tudna.
Az MPP-vel megállapodott, az EMNP-vel versenyezni készül az RMDSZ
Az MPP-vel már 2014-ben kötöttek egy megállapodást, amely jól működött, ezért meghosszabbították 2016-ra. Ez egy országos keretmegállapodás, és helyben kell megtölteni tartalommal, hogy a legjobb eredményt tudja felmutatni a közösség érdekében. Lesznek olyan települések, ahol az MPP jelöltjét fogjuk támogatni, és olyanok, ahol az MPP az RMDSZ jelöltjét fogja majd támogatni – számolt be.
Kelemen szerint „hatalmas nagy blöff, vagy teljesen komolytalan” az EMNP javaslata. Emlékeztetett: a listákat 75 nappal a választások előtt le kell tenni, ugyanakkor elfogadhatatlannak és elképzelhetetlennek is tartja egy új párt bejegyzését. „Az a gyűjtő szövetség, amelyről ők beszélnek, az az RMDSZ, amelyből ők évekkel ezelőtt elmentek, és nem kellene kitalálni egy negyedik pártot. Akik versenyhelyzetet teremtettek, ne féljenek a versenytől!” - mondta. Marosvásárhely esetében adjuk meg a lehetőséget, hogy pártszínezet nélkül Soós Zoltánra lehessen szavazni, és ha a marosvásárhelyi magyarok meg tudják választani Soós Zoltánt, akkor van értelme továbbgondolni az együttműködést, különösen ott, ahol a románok magyarok fele-fele arányban élnek - vélekedett. Transindex.ro
A kisebbségi érdekérvényesítés lehetőségeiről és az önkormányzati választásokról beszélgettünk Kelemen Hunorral.
A 2016-os esztendő politikai kihívásairól és az ebben az évben esedékes választásokról beszélt Kelemen Hunor A politika belülről című műsor friss kiadásában. A politika miértjeire és hogyanjaira válaszokat kereső, Balázsi-Pál Előd által vezetett műsor hétfőn, január 25-én 21.35-től nézhető meg az Erdély TV-n, kedden, január 26-án délután hallgatható meg az Erdély FM-en, kivonata pedig alább olvasható a Transindexen.
Milyen évünk lesz 2016-ban a kisebbségi jogérvényesítés szempontjából?
Kelemen Hunor évértékelőjében azt mondta, hogy a 2015-ös esztendő a visszalépések éve volt a kisebbségi jogérvényesítés terén. Ebből kiindulva kérdeztük tőle, hogy milyen lesz 2016, tekintettel egyrészt a választási évre, másrészt az új kormányra. Az RMDSZ elnöke szerint választási esztendőben hajlamosak a román pártok nacionalista, magyarellenes hangot megütni, abban reménykedve, hogy így több szavazatot szerezhetnek.
Az RMDSZ elnöke a kormányváltástól azt várja, hogy közigazgatási és kormányzati eszközöket ne használjanak a kisebbségi jogok megcsorbítására, úgy, ahogy tette utolsó egy esztendejében a Ponta-kormány. Ilyen szempontból reménykedik, hogy Cioloş és a kabinetje tagjai, különösen a belügyminisztérium és az ő kötelékébe tartozó intézmények nem követik azt a gyakorlatot, amelyet 2015-ben látványosan követtek. A kormánnyal szemben ugyanakkor jogos elvárás az is, hogy úgy kormányozzon és olyan üzeneteket fogalmazzon meg, hogy a többség-kisebbség viszonyt ne feszítse és ne élezze tovább. Kelemen nem vár nagy áttörést minden területen, de fontos lenne, hogy a létező törvényeket betartsák és alkalmazzák.
Szükség lenne egy kisebbség-többség megállapodásra
A román pártok részéről nem nagy a nyitottság egy ilyen szerződés megkötésére, külön-külön mindenki benne van, mondhatni elméleti szinten, de mikor össze kellene ülni, megbeszélni a részleteket, akkor mindenik párt ódzkodik tőle, valószínű azért, hogy a másik szemében ne mutatkozzon túlságosan engedékenynek, és ezáltal szavazatokat veszítsen – mondta Kelemen Hunor, aki szerint 2016 nem a legalkalmasabb esztendő egy kisebbségi jogokat garantáló megállapodás aláírására, de fenn kell tartani a kérdést, és érveket kell szolgáltatni arra nézve, hogy miért van szükség egy ilyen szerződés megkötésére.
„Meg kell győzni a román politikai elitet, hogy miért lesz abból nagy baj, ha a romániai magyar kisebbségre ellenségként és kockázati tényezőként tekintenek, ha kollektíven megbélyegzik, és a nehezen megszerzett jogokat korlátozzák. Ezek súlyos feszültségekhez vezethetnek, ami senkinek sem érdeke” – mondta.
Az igazság mindig napvilágra kerül
Cseresznyés Pál halála ismét aktualitást kölcsönöz a marosvásárhelyi fekete márciusnak. Van-e esély arra, hogy valamikor szülessen egy olyan döntés a 26 éve történtekkel kapcsolatban, amelyik megnyugtató lehet a magyar közösség szempontjából, esetleg újranyithatják-e a dossziét ebben az ügyben? – kérdeztük Kelement. Azt a reményt soha nem adhatjuk fel, hogy az igazság napvilágra kerül – válaszolt a szövetségi elnök. Meglátása szerint a marosvásárhelyi fekete márciussal is ugyanazt meg kellene tenni, amit a ’89-es eseményekkel és a ’90-es bányászjárásokkal kapcsolatban, és ezt az RMDSZ sokszor szorgalmazta a parlamentben is. A fekete márciussal kapcsolatban is újra kell nyitni a dossziékat, mert ezzel adós a román igazságszolgáltatás. Kelemen úgy látja, hogy ebben az esetben is ki fog derülni, hogy kik voltak az események tényleges elindítói, mert az igazságot nem lehet a végtelenségig elkendőzni.
Vissza kell utasítani a közösség megbélyegzését
2015 végén a kisebbség-többség kapcsolatát a december elsejei kézdivásárhelyi események is meghatározták. Az RMDSZ elnöke szerint különbséget kell tenni aközött, hogy valakik butaságból vagy viccelődésből el akartak követni valami olyasmit, ami kétségkívül elfogadhatatlan – ezért egyénként mindenkinek kell vállalnia a felelősséget –, és a között, hogy emiatt az eset miatt az egész közösséget megbélyegezzék. „Meg kell tudni védeni a közösséget, és nem fogadhatjuk el, hogy kollektív bűnösként kezeljék az erdélyi magyar kisebbséget! Éles különbséget kell tenni a kettő között, hiszen akit ma terrorizmussal vádolnak, azt elássák és nem talál partnert sehol; ezért nem szabad az egész közösséget megbélyegezni, hiszen így a legapróbb jogos követelések kifutási lehetősége is a nullával lesz egyenlő” - figyelmeztetett.
Kelemen elutasítja az ügy során tapasztalt túlkapásokat: „Nekünk nagyon világosan el kell mondanunk, hogy semmilyen politikai szélsőségességgel nem tudunk közösséget vállalni. Viszont elfogadhatatlan az, hogy Wass Albert-könyveket „tartóztassanak le” és kobozzanak el házkutatások során.’89 előtt vittek el könyveket, nem juthatunk vissza oda huszonhat év után, hogy irodalmat koboznak el!” – fogalmazott.
Magyar terrorista vs. román színész
Az RMDSZ elnöke szerint a román társadalom viszonyulása ehhez az egész kérdéshez Molnár Levente filmszerepével kapcsolatosan lett még érdekesebb: Beke volt a terrorista magyar, és Molnár Levente a jó román, aki az Oscarig is eljuthat a Saul fiával. Ez megint csak azt mutatja, hogy a román társadalomban a magyarokkal szemben még mindig erős előítéletek élnek. Ha baj van, akkor ők a keletről, Ázsiából ideérkező bajkeverők, hogyha jelentős kulturális vagy tudományos eredményt érnek el, ők a jó románok.
Tisztábbak lesznek-e a választások most, hogy egy pártoktól független kormány van hatalmon?
Kelemen szerint a 2016-os évben egyetlen pártnak sem lesz lehetősége költségvetési eszközöket használni szavazatszerzésre. Ugyanakkor problémásnak tartja azt, hogy a munkaügyi minisztérium Hargita, Kovászna, Maros és Fehér megyében nem támogatja a Caritas szociális szolgáltatásait, mint az idősgondozás, beteggondozás, otthongondozási szolgálat, amelyekre hihetetlen nagy igény van, miközben az ország más részein támogatja ezeket. A minisztérium nem írt alá szerződést a szervezettel, ugyanakkor az állam nem veszi át ezeket a szolgáltatásokat, erre a problémára pedig mindenképp választ szeretnének kapni az RMDSZ-es törvényhozók a parlamenti ülésszak kezdetén.
Önkormányzati választások
"Az RMDSZ-ben elkészült a mérleg, hogy kik azok, akikkel tovább megyünk, és kikkel nem. Lesznek cserék, de nem mindenütt azért, mert nem vagyunk megelégedve a négyéves munkájával, hanem mert három-négy mandátum után már cserélni kell, vagy a polgármester maga gondolja úgy, hogy váltani kell. De a közösségek maguk látják és érzik, ki végzett jó munkát, és ki nem, hiszen mindenütt vita van ezzel kapcsolatban" – mondta el Kelemen Hunor arra a kérdésre, hogy hol volt elégedett az RMDSZ-es városvezetők tevékenységével. „Nagyon sok polgármesternek ki lehetne emelni a munkáját, a 204 RMDSZ-es polgármesterből nagyon sokan jól teljesítettek az elmúlt négy évben. Ha a városok szintjén nézzük, akkor mindenképp ki kell emelni Sepsiszentgyörgyöt és Csíkszeredát, ezek jól teljesítő közösségek voltak” – folytatta.
Kolozsvár: önbizalom kérdése
A közösség önbizalma hihetetlenül fontos, mert a közösségnek éreznie kell, hogy van egy olyan jelöltje, aki, ha megnyerné a választást, jól el tudná vezetni a várost; Horváth Anna egy ilyen ember Kolozsváron – indokolta a szövetségi elnök, hogy miért szükséges polgármester-jelölt indítása a városban. „Ez egy olyan önbizalmat erősítő kérdés, amelyről nem szabad lemondani, ugyanakkor az sem mindegy, hogy ki a listavezető. Interetnikus környezetben azt is figyelembe kell venni, hogy ha nem állít az RMDSZ jelöltet, akkor valamit kell mondani a közösségnek, hogy kire szavazzanak, ez viszont megosztaná a közösséget, és azt, aki mellé az RMDSZ beállna, a román nacionalisták megpróbálnák beőrölni. Ezt már megtapasztalhattuk 1990 és 2004 között” – tette hozzá.
Marosvásárhely: van-e igény a változásra?
Marosvásárhelyen Soós Zoltán személye már tavaly óta ismert, ő a magyar polgármester-jelölt. Neki van egy nagyon erős ellenfele a jelenlegi polgármester, Dorin Florea személyében, aki nagy valószínűséggel függetlenként fog indulni, de ez nem jelenti azt, hogy nem fogja megkapni a liberálisok támogatását (A PNL választási kódexe nem teszi lehetővé a bűnvádi eljárás alatt álló politikusok indulását – szerk.). A PNL ilyen szempontból nagyon kétszínű politikát folytat, hátulról mindenképp támogatni fogja Floreát – véli Kelemen.
Most fog kiderülni, hogy a marosvásárhelyi magyar közösség akar-e magyar polgármestert. Ha támogatják és melléállnak, akkor igenis meg lehet választani, aztán a listák és frakciók már másodlagos kérdés a magyar városvezetőhöz képest. Most ki fog derülni, hogy egy ilyen típusú összefogásnak, amikor nem egy párt színeiben indul a magyar jelölt, van-e alapja, van-e igény rá, vagy erről csak írnak és beszélnek a kávéházakban – mondta az elnök.
Csíkszereda: bírósági döntésre várva
Ráduly Róbert nagyon jó polgármester volt, egy nehéz ember, de amit az elmúlt mandátumok alatt Csíkszeredában megvalósított, azt mindenki értékeli, ezért egy kedvező alapfokú döntés olyan erkölcsi löketet adna számára, amely segítene abban, hogy elindulhasson – mondta Kelemen, aki akkor lenne elégedett és nyugodt, ha Ráduly indulni tudna.
Az MPP-vel megállapodott, az EMNP-vel versenyezni készül az RMDSZ
Az MPP-vel már 2014-ben kötöttek egy megállapodást, amely jól működött, ezért meghosszabbították 2016-ra. Ez egy országos keretmegállapodás, és helyben kell megtölteni tartalommal, hogy a legjobb eredményt tudja felmutatni a közösség érdekében. Lesznek olyan települések, ahol az MPP jelöltjét fogjuk támogatni, és olyanok, ahol az MPP az RMDSZ jelöltjét fogja majd támogatni – számolt be.
Kelemen szerint „hatalmas nagy blöff, vagy teljesen komolytalan” az EMNP javaslata. Emlékeztetett: a listákat 75 nappal a választások előtt le kell tenni, ugyanakkor elfogadhatatlannak és elképzelhetetlennek is tartja egy új párt bejegyzését. „Az a gyűjtő szövetség, amelyről ők beszélnek, az az RMDSZ, amelyből ők évekkel ezelőtt elmentek, és nem kellene kitalálni egy negyedik pártot. Akik versenyhelyzetet teremtettek, ne féljenek a versenytől!” - mondta. Marosvásárhely esetében adjuk meg a lehetőséget, hogy pártszínezet nélkül Soós Zoltánra lehessen szavazni, és ha a marosvásárhelyi magyarok meg tudják választani Soós Zoltánt, akkor van értelme továbbgondolni az együttműködést, különösen ott, ahol a románok magyarok fele-fele arányban élnek - vélekedett. Transindex.ro
2016. január 26.
Kevesebb magyar született Kolozsváron
A polgármesteri hivatal Lakossági Nyilvántartó Anyakönyvi Hivatalának adatai szerint 2015-ben is csökkent a magyar születések száma Kolozsváron.
Tavaly 445 magyar gyermek születését jegyezték be a kincses városban, 235 fiút és 210 lányt, míg 2014-ben 489 újszülöttet (242 fiú, 247 lány) vallottak magyarnak szülei. A leggyakoribb magyar nevek a Hanna (14), Zsófia (9), Dóra, Petra (7) és Anna (6), valamint Dávid (12), Márk (11), Tamás (9), Dániel, Eduárd (8) – „árulta el” tegnap Facebook-oldalán Horváth Anna alpolgármester.
Kolozsváron egyébként az elmúlt évben összesen 8561 születési bizonyítványt állítottak ki, ebből 6503 gyerek született Kolozsváron, a többi honosított okirat. Szabadság (Kolozsvár)
A polgármesteri hivatal Lakossági Nyilvántartó Anyakönyvi Hivatalának adatai szerint 2015-ben is csökkent a magyar születések száma Kolozsváron.
Tavaly 445 magyar gyermek születését jegyezték be a kincses városban, 235 fiút és 210 lányt, míg 2014-ben 489 újszülöttet (242 fiú, 247 lány) vallottak magyarnak szülei. A leggyakoribb magyar nevek a Hanna (14), Zsófia (9), Dóra, Petra (7) és Anna (6), valamint Dávid (12), Márk (11), Tamás (9), Dániel, Eduárd (8) – „árulta el” tegnap Facebook-oldalán Horváth Anna alpolgármester.
Kolozsváron egyébként az elmúlt évben összesen 8561 születési bizonyítványt állítottak ki, ebből 6503 gyerek született Kolozsváron, a többi honosított okirat. Szabadság (Kolozsvár)
2016. január 30.
Támogatást kért az RMDSZ az EMNP-től
Horváth Anna támogatását kérte az RMDSZ az EMNP-től
Horváth Annának, az RMDSZ kolozsvári polgármesterjelöltjének támogatására kérte a szövetség az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) helyi szervezetét.
Erről tegnap Csoma Botond megyei RMDSZ elnök nyilatkozott Soós Sándorral, az EMNP Kolozs megyei elnökével tartott közös sajtótájékoztatón. A helyi szervezetek vezetőinek tanácskozására annak ellenére került sor, hogy csütörtökön Kelemen Hunor RMDSZ- és Szilágyi Zsolt EMNP-elnöknek nem sikerült megegyezni az együttműködésről. A jelek szerint Kolozsváron is fárasztó tárgyalásokra lehet számítani, Soós Sándor szavaiból ugyanis az derült ki: Horváth Annát, „minden kolozsvári magyar jelöltjét” csak abban az esetben tudják támogatni, ha az alpolgármester függetlenként indul, ez viszont az RMDSZ számára nem járható út.
Tegnap délután a Megyei Állandó Tanács (MÁT) és a kolozsvári szervezet választmánya együttes ülésén ellenszavazat nélkül fogadták el Horváth Anna jelölését.
Csoma Botond megyei RMDSZ-elnök kifejtette: szimbolikus jelentőségű támogatásról van szó. A kolozsvári magyarság számarányát tekintve Horváth Annának, a város jelenlegi alpolgármesterének sajnos kevés az esélye megnyerni a városvezetői tisztséget. Ennek ellenére a saját jelölt indítása fontos, hiszen az elmúlt évekhez hasonlóan ez a kampány is jó alkalom arra, hogy hangsúlyosabban lehessen megjeleníteni a kolozsvári magyarokat foglalkoztató kérdéseket. A megyei RMDSZ Horváth Anna személyében olyan jelöltet indít, aki méltán számíthat nem csak a szövetség szimpatizánsainak, hanem valamennyi kolozsvári magyarnak a szavazatára, mondta. Ezért az RMDSZ azt reméli, hogy az egyházak, civil szervezetek mellett a másik két magyar párt, köztük az EMNP is támogatásáról biztosítja az alpolgármestert. Soós Sándor felvetését miszerint Horváth Annának függetlenként kellene indulnia, ha nagyobb támogatásra számít, Csoma Botond elvetette, ebben az esetben ugyanis a jelölt nem szerepelhetne az RMDSZ tanácsosi jelöltlistáján, és elesne az önkormányzati képviselői mandátumtól is.
Soós Sándor elmondta: a Néppárt közös koalíciós lista állítását javasolja, ha az RMDSZ-nek valóban komolyak az együttműködési szándékai, akkor ezt elfogadja. Bejelentette azt is: ismerve az RMDSZ kifogásait a közös listaállítással kapcsolatosan, az EMNP az Állandó Választási Hatósághoz (AEP) fordul, hogy tisztázza: a helyhatósági választást szabályozó törvény lehetővé teszi-e a kisebbségi szervezeteknek is koalíciós lista állítását, vagy sem, illetve hogy megőrizheti-e a pártidentitását az a jelölt, aki ilyen listán szerzett mandátumot.
Sz. K. Szabadság (Kolozsvár)
Horváth Anna támogatását kérte az RMDSZ az EMNP-től
Horváth Annának, az RMDSZ kolozsvári polgármesterjelöltjének támogatására kérte a szövetség az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) helyi szervezetét.
Erről tegnap Csoma Botond megyei RMDSZ elnök nyilatkozott Soós Sándorral, az EMNP Kolozs megyei elnökével tartott közös sajtótájékoztatón. A helyi szervezetek vezetőinek tanácskozására annak ellenére került sor, hogy csütörtökön Kelemen Hunor RMDSZ- és Szilágyi Zsolt EMNP-elnöknek nem sikerült megegyezni az együttműködésről. A jelek szerint Kolozsváron is fárasztó tárgyalásokra lehet számítani, Soós Sándor szavaiból ugyanis az derült ki: Horváth Annát, „minden kolozsvári magyar jelöltjét” csak abban az esetben tudják támogatni, ha az alpolgármester függetlenként indul, ez viszont az RMDSZ számára nem járható út.
Tegnap délután a Megyei Állandó Tanács (MÁT) és a kolozsvári szervezet választmánya együttes ülésén ellenszavazat nélkül fogadták el Horváth Anna jelölését.
Csoma Botond megyei RMDSZ-elnök kifejtette: szimbolikus jelentőségű támogatásról van szó. A kolozsvári magyarság számarányát tekintve Horváth Annának, a város jelenlegi alpolgármesterének sajnos kevés az esélye megnyerni a városvezetői tisztséget. Ennek ellenére a saját jelölt indítása fontos, hiszen az elmúlt évekhez hasonlóan ez a kampány is jó alkalom arra, hogy hangsúlyosabban lehessen megjeleníteni a kolozsvári magyarokat foglalkoztató kérdéseket. A megyei RMDSZ Horváth Anna személyében olyan jelöltet indít, aki méltán számíthat nem csak a szövetség szimpatizánsainak, hanem valamennyi kolozsvári magyarnak a szavazatára, mondta. Ezért az RMDSZ azt reméli, hogy az egyházak, civil szervezetek mellett a másik két magyar párt, köztük az EMNP is támogatásáról biztosítja az alpolgármestert. Soós Sándor felvetését miszerint Horváth Annának függetlenként kellene indulnia, ha nagyobb támogatásra számít, Csoma Botond elvetette, ebben az esetben ugyanis a jelölt nem szerepelhetne az RMDSZ tanácsosi jelöltlistáján, és elesne az önkormányzati képviselői mandátumtól is.
Soós Sándor elmondta: a Néppárt közös koalíciós lista állítását javasolja, ha az RMDSZ-nek valóban komolyak az együttműködési szándékai, akkor ezt elfogadja. Bejelentette azt is: ismerve az RMDSZ kifogásait a közös listaállítással kapcsolatosan, az EMNP az Állandó Választási Hatósághoz (AEP) fordul, hogy tisztázza: a helyhatósági választást szabályozó törvény lehetővé teszi-e a kisebbségi szervezeteknek is koalíciós lista állítását, vagy sem, illetve hogy megőrizheti-e a pártidentitását az a jelölt, aki ilyen listán szerzett mandátumot.
Sz. K. Szabadság (Kolozsvár)
2016. február 1.
Horváth Anna száll versenybe Kolozsváron
Hivatalosan is Horváth Anna az RMDSZ kolozsvári polgármesterjelöltje, miután a szövetség Kolozs megyei szervezetének állandó tanácsa és kolozsvári szervezetének választmánya egyhangúan elfogadta jelöltségét.
„A mai döntéssel is annak a meggyőződésünknek kívánunk hangot adni, hogy Horváth Anna az elmúlt négy évben minden kolozsvári magyar alpolgármestere volt politikai opciótól és pártállástól függetlenül” – mondta a döntést követően Csoma Botond, aki az Erdélyi Magyar Néppárt támogatását is kérte.
Az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke csütörtökön találkozott az EMNP küldöttségével, az egyeztetésről pénteken közös sajtótájékoztatón számoltak be. Csoma Botond elmondta: a magyar közösség aránya miatt Horváth Anna jelöltsége valójában jelképes, a közösség mozgósítását szolgálja. Soós Sándor, az EMNP megyei elnöke kifejtette: pártja azt szerette volna elérni, hogy legalább Kolozs megyében koalícióban induljanak a magyar politikai alakulatok az önkormányzati választásokon. Ezért a választójogi törvény értelmezését kérték az Állandó Választási Hatóságtól a kisebbségi szervezetek koalíciós listán való indulásával kapcsolatosan, a hatóság válaszát február elejére várják.
Csoma Botond elmondta, bár ők is kíváncsiak az Állandó Választási Hatóság válaszára, szerinte kedvező döntés esetén is fennáll a veszély, hogy a Központi Választási Iroda felülbírálja a hatóság döntését. Hozzáfűzte, a szövetség jogászai szerint a megyei koalíció azt feltételezi, hogy minden településen koalícióban induljanak a pártok, az erre érvényes emelt bejutási küszöb azonban tíz településen veszélybe sodorná a magyar önkormányzati képviseletet.
A néppárt által emlegetett korábbi joggyakorlatra reagálva – miszerint a Német Demokrata Fórum indult koalícióban román pártokkal – kifejtette: nagyobb politikai súlya van egy magyar–magyar koalíciónak, mint ha a német kisebbség román pártokkal szövetkezik. Ezért attól tart, bármikor feljelenthetik az esetleges magyar koalíciót, a bíróság gyakorlata pedig azt mutatja, hogy a magyar közösséget érintő ügyekben ritkán hoznak kedvező ítéletet.
Soós Sándor Horváth Anna támogatása kapcsán kifejtette: ezt csak akkor tudják megtenni, ha az alpolgármester független vagy koalíciós jelöltként indulna. Ellenben amennyiben a néppárt jelöltjei mandátumot szereznek a kolozsvári tanácsban, támogatnák, hogy megőrizze alpolgármesteri tisztségét. Az elöljáró eddigi munkáját ugyanis elismerik. Csoma Botond kifejtette: Horváth Anna függetlenként való indítása azért rossz ötlet, mert akkor nem juthatna be az RMDSZ listáján a tanácsba, és alpolgármesterré sem választhatnák. Azt javasolta, válasszák szét a polgármesterjelöltről és a tanácsosi listáról való egyeztetést, utóbbit ugyanis az RMDSZ áprilisban kívánja véglegesíteni.
Az EMNP február 9-én dönt arról, hogy mely Kolozs megyei településeken indít polgármesterjelöltet, illetve önkormányzati képviselőjelölti listát.
Kiss Előd-Gergely . Krónika (Kolozsvár)
Hivatalosan is Horváth Anna az RMDSZ kolozsvári polgármesterjelöltje, miután a szövetség Kolozs megyei szervezetének állandó tanácsa és kolozsvári szervezetének választmánya egyhangúan elfogadta jelöltségét.
„A mai döntéssel is annak a meggyőződésünknek kívánunk hangot adni, hogy Horváth Anna az elmúlt négy évben minden kolozsvári magyar alpolgármestere volt politikai opciótól és pártállástól függetlenül” – mondta a döntést követően Csoma Botond, aki az Erdélyi Magyar Néppárt támogatását is kérte.
Az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke csütörtökön találkozott az EMNP küldöttségével, az egyeztetésről pénteken közös sajtótájékoztatón számoltak be. Csoma Botond elmondta: a magyar közösség aránya miatt Horváth Anna jelöltsége valójában jelképes, a közösség mozgósítását szolgálja. Soós Sándor, az EMNP megyei elnöke kifejtette: pártja azt szerette volna elérni, hogy legalább Kolozs megyében koalícióban induljanak a magyar politikai alakulatok az önkormányzati választásokon. Ezért a választójogi törvény értelmezését kérték az Állandó Választási Hatóságtól a kisebbségi szervezetek koalíciós listán való indulásával kapcsolatosan, a hatóság válaszát február elejére várják.
Csoma Botond elmondta, bár ők is kíváncsiak az Állandó Választási Hatóság válaszára, szerinte kedvező döntés esetén is fennáll a veszély, hogy a Központi Választási Iroda felülbírálja a hatóság döntését. Hozzáfűzte, a szövetség jogászai szerint a megyei koalíció azt feltételezi, hogy minden településen koalícióban induljanak a pártok, az erre érvényes emelt bejutási küszöb azonban tíz településen veszélybe sodorná a magyar önkormányzati képviseletet.
A néppárt által emlegetett korábbi joggyakorlatra reagálva – miszerint a Német Demokrata Fórum indult koalícióban román pártokkal – kifejtette: nagyobb politikai súlya van egy magyar–magyar koalíciónak, mint ha a német kisebbség román pártokkal szövetkezik. Ezért attól tart, bármikor feljelenthetik az esetleges magyar koalíciót, a bíróság gyakorlata pedig azt mutatja, hogy a magyar közösséget érintő ügyekben ritkán hoznak kedvező ítéletet.
Soós Sándor Horváth Anna támogatása kapcsán kifejtette: ezt csak akkor tudják megtenni, ha az alpolgármester független vagy koalíciós jelöltként indulna. Ellenben amennyiben a néppárt jelöltjei mandátumot szereznek a kolozsvári tanácsban, támogatnák, hogy megőrizze alpolgármesteri tisztségét. Az elöljáró eddigi munkáját ugyanis elismerik. Csoma Botond kifejtette: Horváth Anna függetlenként való indítása azért rossz ötlet, mert akkor nem juthatna be az RMDSZ listáján a tanácsba, és alpolgármesterré sem választhatnák. Azt javasolta, válasszák szét a polgármesterjelöltről és a tanácsosi listáról való egyeztetést, utóbbit ugyanis az RMDSZ áprilisban kívánja véglegesíteni.
Az EMNP február 9-én dönt arról, hogy mely Kolozs megyei településeken indít polgármesterjelöltet, illetve önkormányzati képviselőjelölti listát.
Kiss Előd-Gergely . Krónika (Kolozsvár)
2016. február 4.
Legyen közügy a belvárosi homlokzatok állapota
Törvénymódosító javaslatok a belvárosi épületek felújítására
A hónap végére várhatóan elkészülnek a városközpontok épületeinek felújítását, építészeti-környezeti minőségük javítását célzó, 2011/153-as törvény módosítási javaslatai – tájékoztatta tegnap lapunkat Hegedüs Csilla, az RMDSZ kultúráért felelős ügyvezető alelnöke.
A szakember Horváth Anna alpolgármester felkérésére Ilyés Gyulával, az RMDSZ önkormányzatokért felelős főtitkárhelyettesével együtt dolgozik az említett jogszabályt módosító javaslatokon. Elmondta: a tervezett változtatás mindenekelőtt azt célozza, hogy a helyi önkormányzatnak legyen törvényi lehetősége a belvárosi ingatlanok felújítási költségeinek átvállalására, amelyeknél résztulajdonosként szerepel.
Másrészt, egyszerűsítenék a folyamat lebonyolításával járó adminisztratív procedúrát is. – A többi tulajdonosokra is komoly szerep hárul, például a tervezett beavatkozásokat közjegyző előtt kell elfogadniuk – magyarázta Hegedüs Csilla. A javaslatok összeállításakor szempontnak tekintik azt is, hogy a belvárosi épületek homlokzatainak állapota minősüljön közügynek: ezáltal a városháza adott esetben felújíthatja magántulajdonban levő épületek homlokzatait is – részletezte. Szabadság (Kolozsvár)
Törvénymódosító javaslatok a belvárosi épületek felújítására
A hónap végére várhatóan elkészülnek a városközpontok épületeinek felújítását, építészeti-környezeti minőségük javítását célzó, 2011/153-as törvény módosítási javaslatai – tájékoztatta tegnap lapunkat Hegedüs Csilla, az RMDSZ kultúráért felelős ügyvezető alelnöke.
A szakember Horváth Anna alpolgármester felkérésére Ilyés Gyulával, az RMDSZ önkormányzatokért felelős főtitkárhelyettesével együtt dolgozik az említett jogszabályt módosító javaslatokon. Elmondta: a tervezett változtatás mindenekelőtt azt célozza, hogy a helyi önkormányzatnak legyen törvényi lehetősége a belvárosi ingatlanok felújítási költségeinek átvállalására, amelyeknél résztulajdonosként szerepel.
Másrészt, egyszerűsítenék a folyamat lebonyolításával járó adminisztratív procedúrát is. – A többi tulajdonosokra is komoly szerep hárul, például a tervezett beavatkozásokat közjegyző előtt kell elfogadniuk – magyarázta Hegedüs Csilla. A javaslatok összeállításakor szempontnak tekintik azt is, hogy a belvárosi épületek homlokzatainak állapota minősüljön közügynek: ezáltal a városháza adott esetben felújíthatja magántulajdonban levő épületek homlokzatait is – részletezte. Szabadság (Kolozsvár)
2016. február 9.
Magyar fiataloknak avattak közösségi teret hétfőn Kolozsváron
Magyar fiataloknak avattak közösségi teret hétfőn Kolozsvár központjában, egy a római katolikus egyház tulajdonában levő épület alagsorában.
A 130 négyzetméteres térben június végéig a Pont Csoport bonyolítja le a K plusz tehetséggondozó programjait, hosszabb távon pedig a kolozsvári magyar nyelv hétköznapi használatát szorgalmazó Igen, tessék! mozgalom szervez itt programokat.
Schanda Tamás ifjúságpolitikáért és esélyteremtésért felelős helyettes államtitkár az avatóünnepségen mondott beszédében fontosnak tartotta, hogy olyan közösségi tér nyílik, ahol a fogyasztás kényszere nélkül találkozhatnak egymással a magyar fiatalok. Arra utalt, hogy a kolozsvári főtér pincehelyiségeiben általában bárok, lokálok működnek.
A helyettes államtitkár az összefogás, a siker és a megmaradás hármas jelszavát hangsúlyozta. Megjegyezte: az összefogásnak azok a magyar adófizetők is részesei, akik adójuk egy százalékát a határon túli tehetséges magyar fiatalok támogatására fordították. A kolozsvári Pont Csoport ugyanis ebből a forrásból kapott támogatást tehetséggondozó programjára. Elmondta, a tér azt a célt is szolgálja, hogy sikeresek legyenek a fiatal kolozsvári vállalkozók, akik számára képzéseket szerveznek majd a pincében. Hozzátette, a pincék mindig a megmaradás helyei voltak; a kolozsvári fiataloknak szánt közösségi tér is ezt a célt szolgálhatja.
Horváth Anna, Kolozsvár alpolgármestere azt hangsúlyozta, hogy 2015-ben – amikor Kolozsvár az Európa ifjúsági fővárosa címet viselte – arra törekedtek, hogy a város fenntartható programok helyszíne legyen, és az elkezdett projektek mutassanak túl az ünnepi éven. Hozzátette, a felavatott közösségi tér hosszabb távon szolgálhatja a kolozsvári magyar fiatalokat.
Farkas András a Pont csoport vezetője szerint, Kolozsvári bebizonyította azt, hogy európai szintű eseményeket tud lebonyolítani. „Alig várom azt a pillanatot, amikor Budapest és Bukarest jön hozzánk tanulni” – jelentette ki a Farkas András.
A közösségi teret raklapokból összeállított bútorokkal rendezték be. A pincehelyiséget a római katolikus egyház két évre bérmentesen bocsátotta az Igen, tessék! mozgalom rendelkezésére. A pincehelyiség felújítása 21 ezer euróba (6,5 millió forint) került, melynek kétharmad részét pedig az Igen, tessék! mozgalom gyűjtötte össze a támogatóitól, harmadrészét a Pont csoport tehetséggondozó programja révén magyar állami támogatásból biztosították.
A K plusz című program célja a Kolozsvár vonzáskörzetében élő tehetséges fiatalok felkutatása és támogatása abban, hogy elindíthassák gazdasági és társadalmi vállalkozásaikat. A kolozsvári Pont csoport és a Magyar Ifjúsági Központ (MIK) által szervezett program 2016 júniusáig tart. Szervezői 45 millió forint pályázati támogatást nyertek az Emberi Erőforrások Minisztériumától a Nemzeti Tehetségprogram révén.
MTI
Erdély.ma
Magyar fiataloknak avattak közösségi teret hétfőn Kolozsvár központjában, egy a római katolikus egyház tulajdonában levő épület alagsorában.
A 130 négyzetméteres térben június végéig a Pont Csoport bonyolítja le a K plusz tehetséggondozó programjait, hosszabb távon pedig a kolozsvári magyar nyelv hétköznapi használatát szorgalmazó Igen, tessék! mozgalom szervez itt programokat.
Schanda Tamás ifjúságpolitikáért és esélyteremtésért felelős helyettes államtitkár az avatóünnepségen mondott beszédében fontosnak tartotta, hogy olyan közösségi tér nyílik, ahol a fogyasztás kényszere nélkül találkozhatnak egymással a magyar fiatalok. Arra utalt, hogy a kolozsvári főtér pincehelyiségeiben általában bárok, lokálok működnek.
A helyettes államtitkár az összefogás, a siker és a megmaradás hármas jelszavát hangsúlyozta. Megjegyezte: az összefogásnak azok a magyar adófizetők is részesei, akik adójuk egy százalékát a határon túli tehetséges magyar fiatalok támogatására fordították. A kolozsvári Pont Csoport ugyanis ebből a forrásból kapott támogatást tehetséggondozó programjára. Elmondta, a tér azt a célt is szolgálja, hogy sikeresek legyenek a fiatal kolozsvári vállalkozók, akik számára képzéseket szerveznek majd a pincében. Hozzátette, a pincék mindig a megmaradás helyei voltak; a kolozsvári fiataloknak szánt közösségi tér is ezt a célt szolgálhatja.
Horváth Anna, Kolozsvár alpolgármestere azt hangsúlyozta, hogy 2015-ben – amikor Kolozsvár az Európa ifjúsági fővárosa címet viselte – arra törekedtek, hogy a város fenntartható programok helyszíne legyen, és az elkezdett projektek mutassanak túl az ünnepi éven. Hozzátette, a felavatott közösségi tér hosszabb távon szolgálhatja a kolozsvári magyar fiatalokat.
Farkas András a Pont csoport vezetője szerint, Kolozsvári bebizonyította azt, hogy európai szintű eseményeket tud lebonyolítani. „Alig várom azt a pillanatot, amikor Budapest és Bukarest jön hozzánk tanulni” – jelentette ki a Farkas András.
A közösségi teret raklapokból összeállított bútorokkal rendezték be. A pincehelyiséget a római katolikus egyház két évre bérmentesen bocsátotta az Igen, tessék! mozgalom rendelkezésére. A pincehelyiség felújítása 21 ezer euróba (6,5 millió forint) került, melynek kétharmad részét pedig az Igen, tessék! mozgalom gyűjtötte össze a támogatóitól, harmadrészét a Pont csoport tehetséggondozó programja révén magyar állami támogatásból biztosították.
A K plusz című program célja a Kolozsvár vonzáskörzetében élő tehetséges fiatalok felkutatása és támogatása abban, hogy elindíthassák gazdasági és társadalmi vállalkozásaikat. A kolozsvári Pont csoport és a Magyar Ifjúsági Központ (MIK) által szervezett program 2016 júniusáig tart. Szervezői 45 millió forint pályázati támogatást nyertek az Emberi Erőforrások Minisztériumától a Nemzeti Tehetségprogram révén.
MTI
Erdély.ma