"Gheorghe Funar polgármester ultimátumszerű levélben felszólította Bitay Károly kolozsvári főkonzult, hogy szept. 12-ig távolítsa el a főkonzulátus székhelyéről a "Nagy-Magyarország címerével" ellátott zászlót, a hivatal bélyegzőjén pedig ne használja a horthysta időkből származó "Kolozsvár" megnevezést. Amennyiben a konzul nem tesz ennek eleget, akkor viselnie kell ennek következményeit. - Bitay Károly a Szabadságnak elmondta, hogy a polgármester levele telefaxon érkezett. A címer a jelenlegi hivatalos magyar címer, ezt román heraldisztikai szakértők is megállapították, reagált Funar vádaskodására Bitay Károly, a bélyegző felirata megfelel a nemzetközi és a kétoldalú megállapodásoknak. - Horváth Gábor magyar külügyminiszteri szóvivő kifejtette, hogy a magyar külügyminisztérium megtette a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a magyar főkonzulátus személyzetének és épületének biztonságát ne fenyegesse veszély, a román hivatalos szervek ígéretet tettek a főkonzulátus biztosítására. /Szabadság (Kolozsvár), szept. 13./"

"Gheorghe Funar polgármester az Avram Iancu ünnepségek ürügyén ultranacionalista "csúcstalálkozót" szervezett, s azon az egybegyűltek üdvrivalgása közepette egy kétmilliós közösség kiűzését követelte. Ami szept. 12-én és 13-án Kolozsváron, majd szept. 14-én Cebén, Avram Incu szülőhelyén történt, amit a televízió is bemutatott, az hadüzenet a demokráciának, állapította meg Gyarmath János. C. V.Tudor, egy parlamenti párt /Nagy-Románia Párt/ elnöke kijelentette, hogy megkezdi a lakosság "felfegyverzését", mert a jelenlegi hatalom képtelen megérteni a "hungarizmusban" és "horthyzmusban" rejlő veszélyt. Emil Constantinescu államelnök csak annyit tett, hogy elismerte, fokozódnak az ultranacionalista megnyilvánulások, de akárcsak elődje, Ion Iliescu, ő is úgy látja, hogy a szélsőséges erők mindkét oldalon működnek, a kisebbség és a többség soraiban is. Ezzel az elnök lehetetlenné tette az eredményes fellépést. /Gyarmath János: Hol a tűréshatár? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 18./"

Az elmúlt időszak talán legdurvább sajtótámadása az Evenimentul Zilei okt. 14-i számában jelent meg A forrófejűek műve. Hargita és Kovászna megyében a szélsőségesek félkatonai alakulatokat létesítettek címmel. A cikk szerint a két megyében utcai harcokra szakosodott kiképző táborok vannak, a római katolikus egyház biztosítja elméleti hátterüket, a polgármesterek a Horthy-rendszer jelképeit használják, magyarországi magyarok teszik rá a kezüket a gazdasági életre, a helyi magyarok szétrombolják a román templomokat és temetőket... stb. A cikkben sok magyar név és intézmény szerepel, ez az Erdélytől távolabb élő olvasóban a hitelesség látszatát kelti. A cikk megjelenése után többen felhívták Bukarestből és máshonnan az ott élő román ismerőseiket: bírják-e még a terrort, mert ha nem, jönnek és segítenek. - A Hargita megyei tanács kilátásba helyezte, hogy sajtópert indít a cikkellen, a prefektúra is tiltakozott a valótlan állítások ellen, mindez azonban nem söpri félre a sovinizmus magvait. A cikket ismertető Székedi Ferenc szerint a megoldás nem a sajtóper, hanem a szélesebb nyitás a román sajtó felé. Meg kell hívni a nagy bukaresti lapok tudósítóit a megyébe, javasolta. Hozzátette: Romániát tíz hónapja RMDSZ-részvételű koalíciós kormány vezeti. Hargita megyei vagy ennél alacsonyabb helyi szinteken azonban nyoma sincs ennek a koalíciónak. Jó lenne hallani az ilyen támadások esetében a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt, a Demokrata Párt megyei, helyi képviselőit. Természetes lenne az elvárás, hogy kifejtsék véleményüket. /Székedi Ferenc: Ha baj van, jövünk! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 22./

Okt. 31-én Sepsiszentgyörgyön a tanácsülésen Albert Álmos polgármester felolvasta Ion Gavra egységpárti képviselő okt. 29-én kelt, a képviselőház állandó bizottságának címzett levelét, melyben a Hargita és Kovászna megyében élő románok elnyomásáról írt. Többek között azt állította, hogy a két megye román lakói ugyanazokat az atrocitásokat élik át, mint Észak-Erdély román lakói a horthysta uralom alatt. Az RMDSZ újraállítja a magyar közigazgatást, az RMDSZ etnikai tisztogatást folytat, nincsenek román iskolák, nincsenek román templomaik. Albert Álmos Ion Bumbu egységpárti tanácsos véleményét kérdezte Gavra állításairól. Bumbu szerint ezek az állítások nem légből kapottak. Kónya Ádám közbevetette, hogy például Sepsiszentgyörgyön is van ortodox templom. Papp Attila a megyei prefektúra hivatalos adataiból idézett: a katonai, rendőri, hírszerzői szolgálatok vezetői kizárólag románok, 30 közintézményből 15 élén románok állnak, a megye 12 bírójából 9 román, annak ellenére, hogy a román lakosság aránya Kovászna megyében 23,4 %. /Szekeres Attila: Újhorhorthyzmus Székelyföldön? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 1./

A Nagy-Románia Párt Bukarestben nov. 9-én befejezett kongresszusán két hivatalos dokumentumot fogadtak el. A párt a "felvilágosult nacionalizmus" doktrínája alapján áll. Programjuk "rendet és fegyelmet" ígér. Kormányra kerülése esetén a párt létrehozza a "Románellenes Tevékenységet Vizsgáló bizottságot", és megindítja az eljárást "a horthysta RMDSZ" betiltására. A román állam tekintélyét helyre fogják állítani Hargita és Kovászna megyében. Az NRP-kormány kezdeményezni fogja a Magyarországgal és Ukrajnával kötött alapszerződések újratárgyalását "a történelmi igazság, a nemzetközi jog és a Románia érdekeinek járó tisztelet alapján". Javasolni fogják a Moldovai Köztársaság "békés úton történő visszatérését az anyaországhoz" egy konföderáció keretében. A párt méltatta a háborús bűnösként kivégzett "hős katonát", Antonescu marsallt, aki "a keleti kommunista kolosszus ellen küzdött", továbbá az ország két kommunista vezetőjét, Gheorghiu Dejt és az 1989-ben kivégzett Nicolae Ceausescut, akik "megteremtették a feltételeket a nemzeti doktrína feltámadásához". Programjuk szerint "Nagy-Románia újbóli megteremtését, az önkényesen elragadott területeknek a hazához való visszatérését kell céloznia". "Az igazság az, hogy Romániának vissza kell nyernie azokat az örök román területeket, amelyeket elraboltak tőle a Ribbentrop-Molotov paktum nyomán". A kongresszuson nagy sikert aratott Iuliu Furo (Fúró Gyula) szenátor, a párt szenátusi csoportjának vezetője, például olyan kijelentésekkel, mint hogy "az RMDSZ-nek el kell tűnnie a föld színéről", "Erdély román volt, román és román marad", "a román nyelv szent". - A Nagy-Románia Párt újraválasztotta elnökévé Corneliu Vadim Tudort. /Szabadság (Kolozsvár), nov. 11./

A Rompres szerint a Szilágy megyei Ördögkút /Treznea/ községben feszült helyzet alakult ki: a lakosság attól tart, hogy az 1946-ban Kolozsváron háborús bűnösként elítélt Bay Ferenc földesúr örökösei a földtörvény értelmében földet kaphatnak vissza a faluban. A gróf egyik dédunokája a ma kizárólag románok lakta faluban az örökös 50 hektár földet és 30 hektár erdőt igényelt vissza a polgármesteri hivatalhoz benyújtott kérelmében a hajdani birtokból. A falu polgármestere "kiszámíthatatlan következményeket" helyezett kilátásba arra az esetre, ha az igénynek helyt adnának. Valeriu Tabara, a Román Nemzeti Egységpárt "hivatalos" szárnyának vezetője nyilatkozatot adott ki az "ördögkúti helyzettel" kapcsolatban. Nyilatkozata azt mutatja, hogy a "magyar kérdésben" nincs érdemi különbség az RNEP általa vezetett erői és az elnökévé Funart deklaráló szárnya között. Valeriu Tabara nyilatkozatában azzal vádolta a "bestiális atrocitásokban" vétkes Bay Ferenc utódait, hogy "szégyentelenül és érzéketlenül" követelik vissza jogaikat "többszáz hektárnyi erdőre és földre". Ezt a Parasztpárt felelőtlensége tette lehetővé az egységpárti elnök szerint, aki hozzáfűzi, hogy az ilyen akciók "sértik a román nép méltóságát és lábbal tiporják az ország alapvető nemzeti érdekeit". A Parasztpárt "feltehetőleg elfelejtette a horthysta csapatoknak a magyar grófok segítségével Erdély területén elkövetett borzalmas bűneit" - olvasható Tabara nyilatkozatában. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 14./

"Febr. 11-én együttműködési jegyzőkönyvet írt alá Corneliu Vadim Tudor, a Nagy-Románia Párt elnöke és Gheorghe Funar kolozsvári polgármester, akit 1997 novemberében kizártak a Román Nemzeti Egységpártból, de akit egy főleg kolozsvári híveiből álló pártgyűlés ismét az Egységpárt elnökévé nyilvánított. A parlamentben elismert Funar nélküli Egységpárt azonnal meg nem történtnek és érvénytelennek minősítette a Funar-Vadim megállapodást. Az aláírt jegyzőkönyv szerint a Nagy-Románia Párt és az RNEP (a Funarhoz hű maradt erők) a parlamentben és azon kívül együtt fognak működni a Ciorbea-kormány eltávolításáért, egy nemzeti egységkormány vagy szakértői kormány létrehozásáért, amely legkésőbb októberig választásokat szervez, "a haza kiteljesüléséért Nagy-Románia természetes határai között", az RMDSZ-nek a kormányból való eltávolításáért és "e szeparatista, alkotmányellenes, horthysta szervezet betiltásáért". A két aláíró által irányított szervezetek bizalmatlansági indítványt kívánnak benyújtani más ellenzéki pártokkal együtt a kormány ellen, közös akciókat szerveznek. /Szabadság (Kolozsvár), febr. 13./"

"Márc. 15-e közeledtével a román nacionalista pártok és szervezetek körében egyre több magyarellenes megnyilvánulás tapasztalható. Se szeri, se száma az "objektív" történelmi visszapillantásoknak, amelyek elítélik a "vérengző" magyar forradalmárokat. A kolozsvári Adevarul márc. 4-i száma egyenesen rasszistának nevezi Daday Loránd erdélyi írót, aki Désen született és ott is alkotott élete nagyobb részében. Emlékére, születése századik évfordulóján, 1993-ban emléktáblát akart elhelyezni Désen, a Daday-ház falára az RMDSZ. Az emléktábla elhelyezését nem engedélyezték, arra hivatkozva, hogy valaki kiderítette: Daday Loránd Dücső Csaba álnéven írt egy román-ellenes könyvet a Horthy-korszakban Nincs kegyelem! címen. Most újra erről cikkezett a magyarellenes sajtó. Valójában ez az egész kitalálás, nincs semmi alapja. Kántor Lajos elmondta, hogy a Dücső-ügy a nyolcvanas években kezdődött, a hírhedt Lancranjan-üggyel, akkor röppent fel Dücső Csaba neve. /Szabadság (Kolozsvár), márc. 5./ Daday Loránd /Beszterce, 1893. nov. 6. - Dés, 1954. júl. 23./ Lancranjan hírhedt könyve /Cuvint despre Transilvania/ 1982-ben jelent meg. A nacionalista írást először Köteles Pál utasította vissza a Tiszatáj 1982/9-es számában, ez az írás azonban nem felelt meg a hivatalos kommunista, aczéli köröknek, ezért a párt jóváhagyásával Száraz György reagált /jóval visszafogottabban/ a Valóság 1982/10-es számában, ez a tanulmány kibővítve Egy furcsa könyvről /Magvető Kiadó, Budapest, 1983, Gyorsuló idő sorozat/ címmel látott napvilágot."

"Emil Constantinescu elnök márc. 31-én Ion Iliescuval, az ellenzék legnagyobb pártját alkotó SZDRP elnökével folytatott megbeszélést. Ez volt az első alkalom arra, hogy az előző és a jelenlegi elnök négyszemközt találkozott egymással. A tárgyalás után rögtön nyilvános vita folyt kettejük között arról, hogy mi is hangzott el valójában. Iliescu a megbeszélés után kijelentette: az államfő "nagyjából" osztja az ő értékelését, miszerint előrehozott választásokra lesz szükség, ha nem is idén, de jövő tavasszal. Az elnök sajtóirodája cáfolatot adott ki, hangsúlyozva, hogy ilyesmit az államfő nem mondott. Az elnökség helytállónak nevezte viszont Iliescu ama közlését, hogy Constantinescu elnök egyetértett egy új választási törvény meghozatalával és hogy az SZDRP ezzel kapcsolatos tervezetét (amely a parlamenti bejutási küszöböt a jelenlegi 3 százalékról 5 százalékra emeli) pozitívan értékelik a többségi koalícióban. Iliescu vitatta Victor Ciorbea búcsúbeszédének azt a megállapítását is, hogy kormánya megteremtette az etnikumközi és felekezetközi megbékélés modelljét, Iliescu szerint ugyanis "a magyar szeparatistáknak tett engedményekkel a Ciorbea-kormány az etnikumközi feszültség új forrásait hozta létre". Constantinescu nem találkozott a szélsőséges Nagy-Románia Párt elnökével, Corneliu Vadim Tudorral, aki terjedelmes nyilatkozatban utasította el a Cotroceni-palotába szóló meghívást, kifejtve, hogy "a katasztrófának, amely az országot sújtja, fő oka maga Emil Constantinescu", akit rögtön lemondásra is szólított fel. - C. V. Tudor erdélyi körútjának (Funarral együtt tartott marosvásárhelyi gyűlésének) "helyszíni tapasztalataira" hivatkozva azt írja, hogy "a horthysta jellegű RMDSZ részvétele a kormányzásban veszélyes következményekkel jár az egységes román nemzetállamra és a többségi lakosságra nézve". Az NRP közleménye "megmagyarázhatatlan kollektív hallucináció eredményének" nevezte az 1996 novemberi választási eredményeket, amelyek nyomán az új vezetés hatalomra került, és azt többek között azzal vádolja, hogy "gúnyt űz mindabból, ami szent a románság szemében". /Szabadság (Kolozsvár), ápr. 2./"

"Jún. 14-én egyházi vezetők és kiemelkedő személyiségek jelenlétében emlékeztek Kolozsváron, a Deportáltak templomában a holocaust észak-erdélyi áldozataira. A megemlékezésen jelen volt Gheorghe Funar polgármester, aki a szertartáson elmondta, hogy a román népet 2000 év óta leigázták, elnyomták. Különösen a bécsi döntés után a horthysta-fasiszta magyar hordák követtek el népirtást a románok és a zsidók ellen. Végül Funar a zsidó hitközség segítségét kérte a magyar egyetem kolozsvári létrehozása ellen, hogy így kerüljenek el "egy újabb holocaustot" A kolozsvári Zsidó Hitközség elnöke, Kallos Miklós határozottan felszólította a jelenlevőket, hogy tartózkodjanak az oda nem illő politikai megnyilvánulásoktól. /Fey László: Ostoba és gonosz uszítás. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 17., Szabadság (Kolozsvár), jún. 15./"

"Az ellenzék továbbra is hevesen támadja a magyar?német egyetem tervét. Az ellenzék többsége szerint a határozat alkotmány- és törvényellenes, de a szélsőségesen nacionalista pártok egyenesen polgárháború lehetőségét emlegetik az egyetem kapcsán. Liviu Maior RTDP-szenátor, volt oktatási miniszter a kormány átlátszó manőverének nevezte a magyar?német egyetemről hozott határozatot. Szerinte a kormányzati erők tulajdonképpen két egyetemet akarnak létrehozni, az egyiket - a magyart Kolozsvárott, a másikat, a németet Nagyszebenben, ám ez utóbbi hamarosan bezárhatja kapuit, mert nem lesznek diákjai, hiszen a német etnikum már úgy megcsappant Romániában, hogy a német gimnáziumok diákjainak 80 százaléka román nemzetiségű. Teodor Melescanu szenátor, volt külügyminiszter, a Szövetség Romániáért Párt elnöke szerint a magyar?német egyetem létrehozása csak félmegoldás, ami senkit sem elégít ki, hiszen az RMDSZ nem mond le a magyar nyelvű állami egyetemről. Szerinte elképzelhetetlen egy olyan multikulturális egyetem, amelynek ne legyen erőteljes román nyelvű részlege. Valeriu Tabara, a Román Nemzeti Egységpárt elnöke úgy vélekedett, hogy "az RMDSZ sohasem válik ki a kormányból, mert a budapesti kormány arra kötelezi, hogy maradjon meg a koalícióban". Virgil Magureanu, a Román Nemzeti Párt főtitkára kijelentette, hogy a tervezett egyetem az RMDSZ kétségbeesett kísérlete az etnikai szeparatizmusra kulturális téren. Grigore Zanc, volt Kolozs megyei prefektus, az RTDP kolozsvári szervezetének vezetője úgy nyilatkozott: "az RMDSZ minden lépésével azt bizonyította, arra törekszik, hogy az erdélyi térségben visszaállítsa a bécsi diktátum időszakában fennállt helyzetet. Ebből természetesen nem hiányozhat a kolozsvári horthysta egyetem újraalapítása sem." A Nagy Románia Párt egyik megyei szervezete pedig kezdeményezte egy magyarellenes nemzeti gárda létrehozását, amelyet Maros, Hargita és Kovászna megyékbe vezényelnének. "Románia válságba került, halálos veszély fenyegeti, mert a Markó Béla vezette szövetség magatartásával és igényeivel polgárháborút robbanthat ki" - fogalmazta meg a szervezet félelmét Ion Mazina, a párt szenátora. /A Petőfi?Schiller egyetem okán. Polgárháborúval riogat a Nagy Románia Párt. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 8./"

"Nov. 21-én Kolozsvárott nagygyűlést tartottak, amelyet a Szabadság joggal nevezett fasiszta tüntetésnek. Corneliu Vadim Tudor, a Nagy Románia Párt elnöke szónoklatában a barbár magyarságról beszélt, mondván, a magyar fajzat Románia halálos ellensége. Kijelentette, hogy ha hatalomra kerül, akkor életfogytiglani börtönre ítéli Emil Constantinescut és rács mögé juttatja az RMDSZ-szel kollaborálókat. Kilátásba helyezte azt is, hogy az RMDSZ egy nürnbergi perhez hasonlóra számíthat. A Petőfi-Schiller egyetemet Horthy-Hitler főiskolának nevezte, majd Magyarországot a barbárok hazájának minősítette, ahol az átutazókat életveszély fenyegeti. A gyűlésnek több felszólalója volt: Gheorghe Funar, az NRP új főtitkára, Victor Romulus Constantinescu, Raul Sorban, Miron Cosma volt bányászvezér és Alexandru Nerisanu. Az RMDSZ Kolozs megyei képviselőinek tanácsa Tiltakozást tett közzé, kifejtve, hogy Tudor gyalázkodó beszédén túl az utóbbi időben a román médiában és a politikai életben aggasztóan elszaporodtak az RMDSZ- és magyarellenes támadások, fasiszta fenyegetések. Az RMDSZ kérte a sértő, gyalázkodó megnyilatkozások szerzőinek felelősségre vonását. "A román demokrácia gyökértelensége, a kormány bizonytalansága, valamint az egyre romló gazdasági helyzet a fasiszta megnyilvánulások termőtalaja" - olvasható a tiltakozásban. A Szatmári Friss Újságban Takács Csaba ügyvezető elnök fejtette ki véleményét: "Az RMDSZ mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy e szélsőséges megnyilvánulásokra végre érvényesüljenek a jogállam alkotmányos rendeletei, vagyis az illető intézmények lépjenek fel az ilyen jelenségek ellen. Az RMDSZ Ügyvezető Elnöksége megkapja a gyűlés teljes hanganyagát, és gondoskodni fog arról, hogy a társadalomra és a román demokráciára nézve veszélyes utalások dokumentum anyaga eljusson az államelnökhöz, a miniszterelnökhöz, az igazságügyi miniszterhez, a főügyészhez és az Európa Tanács Emberjogi Bizottságához. A szélsőséges nacionalizmus elterjedését, az etnikai gyűlöletkeltést mindenképpen jelezni kell az Európa Tanácsnak, amelyik Románia monitorizálását csak időszakosan függesztette fel. Ez az egész eset akár a román állam fokmérőjévé is válhat. Az RMDSZ ugyanakkor a parlament elé terjesztett nyilatkozatban fog tiltakozni Corneliu Vadim Tudor kijelentései ellen". "Ha megfigyeljük, Romániában magyarellenes nyilatkozatok, sértegetések, a demokráciát súlyosan megkérdőjelező cselekedetek miatt román nemzetiségűt még egyetlenegy esetben sem marasztaltak el... Egy szoborra való felmászás három év börtönbüntetést jelent egy magyarnak és dicséretet egy románnak. Hogy meddig mehet még ez így, nem tudom. De úgy látszik, komoly érdekek fűződnek ahhoz, hogy ez a kisebbségek ellen irányuló folyamat ne szűnjön meg." /Az RMDSZ az Európa Tanácshoz fordul a kisebbségeket sértő megnyilvánulások miatt. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 25., Fasiszta tüntetés Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 23./"

"Bihar megyében megalakult a "bécsi diktátum áldozatainak" társasága, s kártérítést követel a magyar kormánytól a "horthysta megszállás idején elszenvedett károkért", írta a Transilvania Jurnal. Gheorghe Feder, a társaság elnöke reménykedik, hogy követeléseiket támogatni fogják a román törvényhozók. Feder becslése szerint a sérelmet szenvedett román állampolgárokat fejenként 300 ezer és egymillió forint közötti kártérítés illetné meg. /Megalakult a "bécsi diktátum áldozatainak" társasága. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 20./"

"Szept. 14-én sugározta a Duna Televízió a Haláltábor Földváron című dokumentumfilmet, amelyben több székelyföldi (szárazajtai, olaszteleki, köpeci, hídvégi stb.) volt földvári fogoly mellett három börvelyi és egy kaplonyi is tanúvallomást tesz arról, ami 1944 végén, 1945 elején a hírhedt lágerben velük és sorstársaikkal történt. /1997-ben a Szatmári Friss Újság több még életben lévő volt földvári fogoly visszaemlékezését, tanúvallomását közzétette./ Ugyanezen a napon, 14-én Szilágy megye két "a román nemzet mártírhelységeinek" nyilvánított falujában, Ipen és Treznean - az egyik román megyei lap szerint - "az 1940. szeptember 9-14. között elkövetett, cirka 250 emberéletet követelt, elképzelhetetlen horthysta atrocitások 59. évfordulója alkalmából jelentős nemzeti részvétellel széles körű megemlékezéseket tartottak". - A földvári haláltáborban becslések szerint 35 ezer, elhurcolt magyar, illetve német fordult meg, akik közül az embertelen bánásmód miatt, amelyben román fogva tartóik részesítették őket, több ezren lelték halálukat. Szenvedéseikről és pusztulásukról évtizedeken át beszélni sem volt szabad, ez a több ezer ember ma is jeltelen sírokban nyugszik Földváron, sőt a román hatóságok idén júliusban még azt is megakadályozták, hogy obeliszk készüljön az emlékükre. /Boros Ernő: Megemlékezések - ellenkező előjellel. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), szept. 16./"

"Barabás István azt erősítette meg, hogy hiába hangzik el a tévében az RMDSZ vezetőinek bármilyen nyilatkozata, a román nacionalisták semmit sem fogadnak el. Hiába jelentette ki például Markó Béla az október 5-i sajtóértekezletén: az Aradon kivégzett tizenhárom tábornok közül egy sem harcolt Erdélyben románok ellen. Ugyanis 39 román szenátor jegyzékében, amelyben tiltakoztak az aradi Szabadság-szobor felállítását kimondó kormányhatározat ellen, az állt, hogy "A 13 tábornokot terheli a felelősség az Avram Iancu hadseregébe toborzott tíz- meg tízezer román lemészárlásáért, száz meg száz román falu és templom elpusztításáért." Hasonló értelemben nyilatkozott Corneliu Vadim Tudor szenátor, a Nagy-Románia Párt elnöke is a 13 tábornokról, megtetézve az ígérettel, hogy a szobor robbanás áldozata lesz, továbbá az Adevarul október 6-i vezércikkében Dumitru Tinu igazgató, aki egyúttal Horthy, Hitler, az SS, Franco szellemalakjaival fokozta az aradi szobor keltette rémületérzést. - Ennyi volt tehát a haszna annak, hogy az RMDSZ vezetői tisztázták: a tizenhárom tábornok sosem harcolt románok ellen. Október 5-én az Antena 1 műsorában Ion Cristoiu megkérdezte Demeter Jánost és Kelemen Hunor államtitkárt: Tudnak maguk a szárazajtai emlékműről, amit az RMDSZ emelt? Tudják, kik végezték ki a szárazajtaiakat? A legionáriusok? És tudják, miért? Mert román katonákat öltek. - Ilyen stílusban megy a tévéharc, nem lehet tisztázni félreértéseket. - Barabás szerint az RMDSZ önmagát alázza meg, ha kultúráról, történelemről, művészetről akar vitába szállni az extrémizmus tévésztárjaival. A hazugság sem hiányzik, Dumitru Tinu említett vezércikkében leírta: "az RMDSZ megkapta az állami magyar egyetemet, és akkor még mit akar?" /BARABÁS ISTVÁN: Kedves RMDSZ, úgy is, mint tévésztár! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 11./"

Október elején az Antena1-en sugárzott Marius Tuca-Show témája az Aradon létesítendő emlékpark, illetve az ott felállítandó Szabadság-szobor volt. A beszélgetés meghívottjai: a kormány részéről Demeter János főtitkár-helyettes, valamint Kelemen Hunor művelődési államtitkár, egy aradi tanácsos és egy történész. A moderátor, Marius Tuca maga mellé vette segítségül Ion Cristoiu újságírót. A vita azonban már az elején elfajult. A két vitavezető szerint a szobor nem a szabadság, a 13 vértanú tábornok emlékére készült, hanem Nagy-Magyarországot jelképezi. A történész a szokott ferdítésekkel ecsetelte az 1848-49-es szabadságharc lefolyását, felemlegette a számtalanszor hallott vádat, a 40 ezer román legyilkolását. Később szóba került Szárazajta, mint Maniu önkénteseinek retorziója egy azelőtti magyar vérengzés nyomán. Itt az RMDSZ szobrot állított. Gúnyosan kérdezték, mikor fog szobrot állítani Horthynak is? - elemen Hunor többször is hangsúlyozta, hogy ő nem történész, a vitapartnerek csak fújták a magukét. Kifejtették: a román nép nem csak Mátyás királyt adta Magyarországnak, hanem Szent Istvánt is, akit megkeresztelése előtt Vajknak, azaz Voicunak hívtak. A két magyar kormánytag, főleg Kelemen Hunor igyekezett tartani a frontot, néha bátortalanul. Felelősek, hangzott el, a marosvásárhelyi RMDSZ-es polgármesterért is, aki nem engedélyezte egy Antonescu-szobor felállítását. A magyar kormánytagok lehettek volna dokumentáltabbak is. Ez a beszélgetés nem járult hozzá a már félénk sikereket elért, áhított román-magyar megbékéléshez. /Ménessy Erna, Brassó: Kormánytisztviselőink a vádlottak padján. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 21./

"Funar polgármester a magyarok március 15-ei ünnepét úgy próbálta megzavarni, hogy egy rezesbanda élén masírozott végig Kolozsvár utcáin. - Okt. 21-én kezdődött az ünnepségsorozat annak emlékére, hogy "55 évvel ezelőtt szabadította fel a IV. hadtest Kolozsvárt a horthysta-fasiszta megszállás alól". Az Október 25. - A Román Hadsereg Napja című szimpóziumon Kolozsváron tábornokok, ezredesek felszólalásaikban dicshimnuszokat zengtek a hős román katonáról, hadseregről, amely elüldözte a magyar megszállókat. Simion Vasiu háborús veterán elítélte az aradi ünnepséget, mivel "a tizenhárom aradi tábornok 40 ezer román életét oltotta ki 1848-ban". Elbeszélte azt is, hogyan tisztították meg annak idején Kolozsvárt a fasiszta hordáktól, majd felszólított minden "igazi" románt, hogy az ortodox egyház és a román hadsereg köré tömörüljenek. Beszédével hatalmas sikert aratott. Az öreg hadastyán megfeledkezett arról, hogy a román katonák a front elől menekülő magyarokat mind egy szálig ki akarták irtani. Ebben szovjet bajtársaik akadályozták meg őket. /Nánó Csaba: Mivé válhat egy tisztelgés. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), okt. 26./"

A magas szintű román-magyar találkozókról fejtette ki véleményét Kiss József, a lap munkatársa. A mélypontot jelentő 1988. augusztus 28-i, aradi Ceausescu-Grósz találkozóról kiadott hivatalos közlemény szerint: "a munkajellegű, konstruktív légkörű megbeszéléseken, hangsúlyozták a barátság erősítését és a kétoldalú együttműködés fejlesztését szolgáló érintkezések fontosságát". Az 1989-es eseményeket közvetlenül követő Horn Gyula látogatásán megszületett emlékeztetőben, majd az 1990. január 7-i kormánynyilatkozatban még a teljes egyéni és kollektív jogokat, az újrainduló magyar nyelvű egyetemet, az anyanyelv közhivatalokban és az igazságszolgáltatásban való korlátlan használatát emelgették, s végül a márciusi események után 23-i dátummal kiadott közlemény megerősítette mindezt. Ugyanezekért az Európai Tanácsba való felvételnél kiszabott feltételeknél, Melescanu külügyminiszter személyesen vállal kezességet az 1993. július 22-i levelében. 1994 nyarán újra találkoztak a külügyminiszterek, de az időközben életbe léptetett alkotmány "nemzetállam" jellege miatt már nem tárgyalhatták a be nem váltott ígéreteket, akárcsak az időközben felerősödött magyarellenes hangulatot sem. Az európai fórumok kicsikarta 1996. augusztus 22-i alapszerződés szövege, bár említi a saját oktatási intézményeket (12. cikkely), elítéli az idegengyűlöletet (14. cikkely), továbbá hivatkozik az Egyesült Nemzetek Alapokmányára, a Párizsi Chartára, a koppenhágai találkozó előírásaira és az 1201-es ajánlásra (az egyéni jogokra és ami tartalmának megfelel, a kollektív jogokra, amit közösen gyakorolhatnak), de semmiféle előírást nem tartalmaz ezek valódi garantálásához. Emiatt sokan bírálták az alapszerződést, többek között az RMDSZ is. A tavalyi hivatalos találkozón Radu Vasile miniszterelnök ígéretet tett a kolozsvári magyar egyetem mielőbbi visszaállítására, amelyet hazatértekor már a repülőtéren megcáfolt. Kolozsvár szélsőséges polgármestere megengedhette magának, hogy a magyar konzulátusra kitehesse a "kémközpont" feliratot, magát a nagykövetet is horthysta-irredenta kémnek nevezve, sőt a konzulátus nemzeti zászlójának ellopását is, ugyanakkor Vadim fasisztoid jellegű hisztériás és fajgyűlölő tüntetéseket rendezzen Kolozsváron, Zilahon és Marosvásárhelyt. Ezekben az esetekben diplomáciai úton sem került sor tiltakozásokra. - A közelmúltban lezajlott miniszterelnökök találkozójáról ugyancsak elmondható: "Reményt keltő nyitásnak számító, összességében eredményesnek minősíthető tárgyalás, ahol nem írtak alá semmit". Nem kellene ezen változtatni, tette fel a kérdést az újságíró. /Kiss József: Kipipált rutinlátogatások. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 8./

Szatmárnémetiben, a Megyei Múzeumban okt. 19-én nemzetközi tanácskozás kezdődött neves bel- és külföldi meghívottak részvételével. A négynapos tudományos szimpóziumon Közép-Kelet-Európa demokratikus átalakulását tanulmányozzák, elemzik a részvevők. Sabine Habersack, a Konrad Adenauer Alapítvány romániai küldötte hangsúlyozva, hogy az alapítvány továbbra is támogatja Romániát - a választások eredményeitől függetlenül -, amennyiben a demokratikus átalakulások útján marad. Camil Muresan akadémikus összehasonlította a közép-európai és kelet-európai államokban végbement demokratizálódási folyamatot, néhány jellemző vonás kiemelésével, mint amilyen a nemzetiségi sokszínűség és a sok apró párt jelentkezése (keleti irányba haladva). Dr. Szász Zoltán professzor, a Magyar Tudományos Akadémia Történeti Intézetének igazgatója előadásában végigvezette a huszadik század demokratikus próbálkozásait Magyarországon. Ezt követően Hajdú Tibor magyarországi akadémikus a Horthy-korszakot taglalta, a korábbi rendszer által képviselt szemlélet átértékelésével. /(benedek): Nemzetközi szimpózium a Szatmár Megyei Múzeumban. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), okt. 20./

Kolozsváron okt. 28-án a Szent Mihály-templomban tartják a 6. vitézzé avatás ceremóniáját. Berecky Árpád, a Romániai Független Vitézi Lovagrend országos törzskapitánya arról tájékoztatott, hogy egész Erdélyből hetvenkét, köztük számos köztiszteletben álló kolozsvári személyt avatnak lovaggá. A Független Vitézi Rendet 1921-ben Vitéz Nagybányai Horthy Miklós alapította, jelenleg négy világrészen működnek csoportjai. Legfőbb elöljárója vitéz József Árpád királyi herceg, második embere vitéz Radnóczy Antal dandártábornok főkapitány. Utóbbinak alárendeltje minden országos törzskapitány. /Szombaton vitézavatás Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 27./

"A Castellum Alapítvány /melyet az erdélyi nemesi, történelmi családok leszármazottai hoztak létre/ nov. 18-án Marosvásárhelyen Bánffy Miklósra emlékezett. Bánffy alakját Csép Sándor tévés személyiség idézte. A sokoldalú Bánffy Miklós tehetséges festőművész, grafikus volt; 1916-ban ő szervezte az utolsó királyi koronázási ünnepséget; képviselő és főispán; később Horthy külügyminisztere; egy ideig a Nemzeti Színházat majd az Operát vezette; titkos diplomáciai megbízatásokat kapott; saját könyveit és a másokét illusztrálta; kiváló karikatúrista is volt. Igazi reneszánsz egyéniség, akinek színdarabjai is maradandó irodalmi értéket képeznek. Az esten Király László nagyenyedi történelemtanár Bánffy Miklós izgalmas szépirodalmi vállalkozásáról, az Erdélyi történet című trilógiáról értekezett. A regényt Móricz Zsigmond "az erdélyi irodalom leggrandiózusabb művének" nevezte. Kós Károly is úgy vélte: Bánffynak a magyar széppróza első sorában van a helye. De voltak, akik dilettáns műnek tekintették, mint például Illés Endre. Az esten a műről és szerzőjéről Csép Sándor dr. Csávossy Györggyel, Láng Zsolt íróval és Király Lászlóval beszélgetett. A Castellum Alapítvány ezzel az irodalmi esettel sorozatot indított, melynek keretében felmérik, száma veszik mindazokat a maradandó értéket, amit e kommunizmus által szétzilált társadalmi osztály kimagasló egyéniségei alkottak. /Máthé Éva: Castellum Irodalmi Esték. Bánffy Miklósra emlékeztek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 24./

Vadim Tudor, a Nagy-Románia Párt elnöke, államelnök-jelölt, Ceausescu hajdani udvari költője, aki a választás második fordulóján, dec. 10-én Iliescuval mérkőzik az elnöki címért, híres szélsőséges, uszító kijelentéseiről. Ebből idéz néhányat a Magyar Nemzet: ″Hatalomra jutásom esetén a magyaroknak egyik szemükkel bőröndjükön, a másikkal a határvonalon kellene lenniük.″ ″Jó lesz golyóálló mellénnyel járni az országban, mert gépfegyverrel fogom kormányozni az országot.″ ″Gheorghe Funart nevezném ki miniszterelnöknek.″ ″Törvényen kívül nevezném a szegregacionalista RMDSZ-t, és meglincseltetném annak vezetőit.″ ″A magyarokat, akik Európa idegbeteg emberei, állandó jelleggel nyugtatókkal injekcióznám.″ ″Militarizálnám Hargita és Kovászna megyét.″ ″A multikulturális egyetemnek Horthy-Hitler nevet adnám.″ /Vadim Tudor ″aranyköpéseiből″. = Magyar Nemzet, dec. 8./

"Balogh Levente ironikusan kifejtette, hogy egyszer mindenkiben "horgadni kezd" "a mélyszittya öntudattal párosuló honfiúi bú". Most ehhez adott segítséget a Millenniumi Kormánybiztosi Hivatal és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma által a magyar államalapítás ezeréves évfordulójára megjelentetett kiadvány, a Magyar katonadalok és énekek a XX. Századból címmel. "Vége hát azoknak az ínséges időknek, amikor a turáni átoktól sújtott, népnemzeti érzéstől duzzadó, vájtfülű ifjak csupán az ősi szittya zenei műfaj, a rockzene területén nyomuló három őszülő halántékú sámán: Nagy Feró, Waszlavik Gazember László és Schuster Lóránt Igazságot Magyarországnak! című, gagyi kivitelezésű albumának hatodszor átmásolt, recsegő felvételeiről értesülhettek arról, hogy mit is művel a turul és a honvéd a Hargita bércein." A mostani felvételen az "egész 20. századi magyar történelem elénk tárul itten, ferencjóskástul, vérzivatarostul, fehérlóstul, donkanyarostul." "Aztán legyen úgy, mint régen volt, Horthy Miklós katonája vagyok, érces férfitorkok zengik, hogy Százados úr, sejehaj, Harminckettes baka vagyok én... És következik a csúcspont: Kolozsváron piros-fehér-zöld a lobogó, és honvéd áll a Hargitán." (Magyar katonadalok és énekek a XX. századból. Összeállította: Cseh Tamás, Péterdi Péter. Megjelent a MEGAFILM KFT. gondozásában, 2000) /Balogh Levente: Ferenc Jóska, vérzivatar és Don-kanyar. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 21./"

" Ion Iliescu államfő háromszéki látogatása máj. 22-én este Kovásznán kezdődött. A volt Ceausescu-villában Zsuffa Levente, Kovászna város polgármestere, valamint székely és román népviseletbe öltözött helyi fiatalok virággal, illetve kenyérrel és sóval fogadták az ország elnökét. Az ünnepi vacsorára meghívták Horia Grama prefektust, Demeter János megyei tanácselnököt, Puskás Bálint RMDSZ-szenátort, valamint a TDRP részéről Adrian Casunean-Vlad parlamenti képviselőt. A meghívottak ismertették a régió és a város gondjait is. Máj. 23-án reggel a kovásznai polgármesteri hivatalban folytatódott a látogatás. Az államfő jó két órán át hallgatta a megye különféle körei nevében felszólalókat, a felvetésekre félórás beszédben válaszolt. Innen Sepsiszentgyörgyre látogatott Iliescu. A prefektus bemutatta a megyét, ezt követte a jó két órán át tartó problémafelvetés. Gheorghe Tatu volt megyefőnök, az ASTRA művelődési egyesület elnöke rátért a románság sérelmeinek ecsetelésére. "Nem szeretnénk megtűrtek lenni a megyében" - mondotta. I. Solomon, az Andrei Saguna Liga elnöke /aki sérelmi folyamodványok szerkesztésével vált ismertté/ felháborítónak találja, hogy egyes köztisztviselői állások betöltését magyar és román nyelvismerethez kötik. Javaslata, hogy a választási törvényt módosítsák, és a küszöb eltörlésével tegyék lehetővé a székely megyékben is egy-egy román képviselő bejutását a parlamentbe, nagy sikert aratott, Puskás szenátor és Nagy Gábor tanügyi szakszervezeti vezető is melegen támogatták: ha ezt a jogot a szórványmagyarság is megkapja, akkor a román parlamentben két román és kb. 35 magyar képviselővel lesz több, mint most. Demeter János tanácselnök hangsúlyozta: a megye fő gondja a településfejlesztés akadozása, az épülőfélben lévő vagy eltervezett iskolák, művelődési házak, kórházak, szociális lakások tető alá hozatala, a megye nem a központi költségvetéshez való hozzájárulása arányában részesül a leosztott pénzekből. Felugrott Ioan Lacatusu, a N. Colan-központ vezetője, hogy felhánytorgassa: a román nyelvet szerinte úgyszólván kitiltották a nyilvános helyekről, hogy a megye címere nem készült el, mert a magyarok ragaszkodnak a régi székely címerhez, hogy Zágonban a régi "horthysta" talapzaton helyeztek el újabban emléktáblát stb., stb. Iliescu elnök kifejtette: közös gondjainkat közösen oldhatjuk csak meg. A közigazgatási törvény szerint a hivatalos államnyelv egyértelműen a román marad - szögezte le, az anyanyelvhasználat engedélyezését pedig úgy kell felfogni, hogy az nyitás az emberek felé. Iliescu elnök végül Hargita megye felé távozott. /B. Kovács András: Iliescu látogatása Háromszéken. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 24./ "

"Eckstein-Kovács Péter RMDSZ-szenátor tiltakozott az ellen, hogy Corneliu Vadim Tudor a védelmi miniszter lemondását követelte. Ioan Mircea Pascu miniszter ugyanis Mircea Chelaru tábornokot a tárca bírósági tanácsa elé hívta, mert részt vett Antonescu marsall bukaresti szobrának leleplezésén. Vadim nyomdafestéket nem tűrő kifejezésekkel illette mindazokat, akik nem dicsőítik Antonescu marsallt. Azt mondta, hogy ellentétben Horthyval, aki a második világháború során 600 ezer zsidót deportáltatott, Antonescu zsidómentő volt. Eckstein-Kovács Péter leszögezte, hogy Antonescut háborús bűnökért és az emberiség ellen elkövetett bűncselekményekért ítélték el, mindeddig nem rehabilitálták. Magyarország 44 márciusától német megszállás alatt volt, és nem Horthy alatt deportálták a magyarországi zsidókat. /Eckstein-Kovács: Antonescu háborús bűnös volt. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 8./"

"Egy új, román nyelvű publikáció (Info Eurocarpatica, I. évfolyam, I. szám, 2001 augusztus) mérgezi az etnikumközi légkört. A negyedévenkénti megjelenésre szánt lapot a Kovásznai-Hargitai Európai Tanulmányok Központja (?!) adja ki, és az augusztus 12-20. között Marosfőn tartott szabadegyetem egyik "dokumentumaként" forgott közkézen. Az Info Eurocarpatica hozzájárulhat a feszültségek mindennapos ébrentartásához, mert a kiadvány erre a témára szakosította magát. Benne külön fejezetekben szerepelnek: a románokkal szembeni állítólagos magyar intolerancia a közéletben és a sajtóban; a hargitai, kovásznai román civil társadalom vészkiáltásai; egy nemzetközivé vált román probléma: a moldvai katolikusok; egy fikció millenniuma: a magyar államiság Erdélyben; a román-magyar együttélés pozitív példái. A kiadvány szerint "A magyar államiság millenniumának jelmeze mögött Hargita és Kovászna megyékben horthysta, újraegyesítő jelképeket időszerűsítenek a Nagy-Magyarországhoz tartozott területeken. Kiemelt figyelmet tanúsítanak azon talapzatoknak, melyeken 1940 után magyar lobogókat helyeztek el." Sylvester Lajos írásait kezdték ki az Info Eurocarpatica "szerkesztői". Szerintük a jeles publicista tévesen tekinti az ortodox egyházat asszimilációs eszköznek. /Kristály Lehel: És megint elölről. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), aug. 28./"

"Boros János kolozsvári alpolgármester a hivatalba magyar nyelven írt levelet kapott volna, ha azt Funar polgármester nem veszi el, elküldve másolatát Octav Cosmanca közigazgatási miniszternek, kérve, hogy a legközelebbi, prefektusokkal tartandó távértekezleten ejtsen szót róla. Boros Jánostól elmondta: valóban kapott egy magyar nyelven írt levelet, melyet nem adtak át neki, egyenesen a polgármesternek vittek be. A levélben volt nagyváradi kollégája, Kapy István kollegája írta. Funarnak az volt a kifogása, hogy a levél nem az ország hivatalos nyelvén íródott, és használta a város horthysta nevét, amit Kolozsvárnak hívnak. Boros szerint nem valószínű, hogy a közigazgatási miniszter komolyan vesz egy ilyen felszólítást. /(Csomafáy Ferenc): Funar, a levélcenzor. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 3./"

"Gheorghe Funar polgármester szerint a "magyar irredenták" életét veszélyeztetik. Nov. 12-i sajtóértekezletén bejelentette, nov. 10-én levelet kapott egy ismeretlen személytől, amelyben a feladó obszcén karikatúrákkal lepte meg és azzal fenyegette Funart, hogy a boríték lépfene bacilust tartalmaz. Funar elmondása szerint a borítékon egy magyarországi és egy nagyváradi bélyegző szerepel. A polgármester egyelőre nem tapasztalt semmiféle lépfene-tünetet a borítékot megérintett hivatali alkalmazottak között, de a szakértők azt ajánlották oltsák be az érintetteket. Funar az incidensről tájékoztatta a Román Hírszerző Szolgálatot és a rendőrséget. A borítékon nem szerepelt a feladó neve és címe, a címzett, a hivatal és a város nevét pedig "a horthysta megszállás idején használt nyelven" tüntették fel. Funar titkára, Pavel Paleanu a sajtónak cáfolta a polgármester kijelentését: nem talált port vagy más gyanús anyagot a Kecskemétről származó borítékban és jó egészségnek örvend. A rendőrség megvizsgálta a borítékot, de nem talált semmilyen gyanús port vagy veszélyes anyagot. /Kiss Olivér: Anthraxszal fenyegetik a polgármestert? A rendőrség nem erősítette meg Funar gyanúját. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 13./"

"Kallós Zoltán megkapta a Magyar Corvin-lánc kitüntetést /ez a tizenharmadik kitüntetése/. Előzőleg felhívták, hogy elfogadja-e, mert egyesek fenntartással viseltetnek e díj iránt, ugyanis az első Corvin-lánc díjazás a negyvenes években, Horthy Miklós és az akkori oktatási miniszter javaslatára indult el, ők alapították a díjat. Kallós viszont arra emlékezik, hogy Horthy idején a Református Kollégiumban, Kolozsváron, kötelező módon román nyelvoktatásban részesültek. Ezért természetesen elfogadta a kitüntetést, hiszen kötelességének érzi tenni valamit azért a közösségért, amelyhez tartozik. Kolozsváron, a Református Kollégiumba könyvtárában kezébe került Domokos Pál Péternek a Moldvai magyarság című kötete, ez nagy hatással volt rá, elhatározta, hogy egyszer eljut ezekhez az emberekhez. Kallós bekerült a Zeneakadémiára, s miután negyedéven kizárták onnan, Jagamas János tanácsára elment Moldvába tanítani. Akkor volt vagy hetven magyar iskola Moldvában, és létezett egy tanítóképző részleg is Bákóban, s a magyar tanítóképzősök Lészpedre jártak ki gyakorló tanításra, ahol ő is tanítottam. Lészpedről rendszeresen járt gyűjteni a többi csángó faluba is. Kiváló nótafák voltak, az egyiket például most javasolják a Magyar Népművészet Mestere címre: Demeter Antiné Jánó Annát Lészpedről, aki most hetvenöt éves. Most készít vele egy meséskötetet, körülbelül 25-30 sámánisztikus mesét, 8-10 balladának a meseváltozatát, és 10-15 Krisztus-legendát jegyzett fel tőle. Volt egy periódus a Ceausescu-időszakban, amikor nyolc évig nem lehetett odajárni, 1980-tól 1989-ig. - A Corvin-lánccal jelölhet egy ösztöndíjast. Kallós Szép Gyulát jelöli, hogy folytassa az ő munkáját. Szép Gyulával tíz éve együtt dolgozik. /Köllő Katalin: Addig élek, amíg élek, amíg bennem zeng a lélek. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 15./"

A Fidesz és a Magyar Demokrata Fórum lezártnak tekinti a kedvezménytörvénnyel kapcsolatos belpolitikai vitát - derült ki a két kormányzó magyarországi párt frakcióvezetőjének jan. 15-i budapesti közös sajtótájékoztatóján. Szájer József, a Fidesz képviselőcsoportjának vezetője hangsúlyozta, hogy a kedvezménytörvény kapcsán megkötött román–magyar miniszterelnöki megállapodás semmiképpen sem vet fel alkotmányossági aggályokat. Mint mondta, jogászként ő szégyelli magát Kovács László szocialista pártelnök helyett, a politikus kedvezménytörvény kapcsán megfogalmazott jogi fejtegetései miatt. Balsai István, az MDF frakcióvezetője a sajtótájékoztatón arra emlékeztetett, hogy 1988-ban, közvetlenül a rendszerváltozás előtt a baloldal fehérterrorral riogatott. Azután — mint mondta — folytatták a félelemkeltést a kereszténykurzus, az antiszemitizmus és a Horthy-rendszer restaurálásának vádjával. A politikus elképesztőnek nevezte, hogy az ellenzék egy része olyan területet tett most demagógiájának részévé, amely a nemzetpolitika alapját képezi. /Lezárult a státusvita? Fidesz–MDF közös sajtótájékoztató. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 16./