"Magyarországon készülnek az első szabad választásra, a sajtóban szélsőséges kirohanások is megjelennek. Ilyen például a Kolozsvárról Magyarországra települt Tamás Gáspár Miklós írása a Szabad Demokrata Szövetség /SZDSZ/ lapjában. "Ha nem az SZDSZ győz a választásokon, megjósolhatjuk, hogy itt nem lesz jogainak birtokában levő ellenzék, tehát nem lesz demokratikus kormány sem." "Szavazzatok ránk, akik nem kedvelitek Auschwitz, Recsk, Kolima, a Duna-Fekete-tenger csatorna huszadik századát." "Mucsa és félelem - vagy szabad demokrata többség. Nincs harmadik út." /Tamás Gáspár Miklós: Új reformkor vagy Horthy-korszak? = Beszélő (Budapest), márc. 24./"

"Az RMDSZ Ideiglenes Intéző Bizottsága nyilatkozatban tiltakozott a Nemzeti Megmentés Frontja lapjának első számában /Azi, ápr. 11./ megjelent dr. Ion Coja cikke miatt. A soviniszta cikk azt állítja, hogy 1944 után a kisebbségek, főként a magyarok uralták az RKP-t /Román Kommunista Pártot/. Az RKP káderei nemzeti eredetének felemlegetése azt a célt szolgálja, hogy az elmúlt 45 évért nem a kommunista ideológiát kell hibáztatni, hanem a pártba befurakodott magyarokat és zsidókat. Coja szerint a magyarok 1946 után befolyásolták Petru Grozát, ily módon egyetemet, autonómiát csikartak ki maguknak. Valójában a Bolyai Egyetemet 1945-ben hozták létre, az autonómiát pedig 1952-ben. Ion Coja szerint anyanyelvi oktatás csak elemi iskolában engedhető meg, felfogása szerint a magyarok és a székelyek két külön nép, székely nyelvű iskolák mellett kardoskodik. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 18./ Ugyanezen szám közölte Coja cikkének szövegét is /Erdély román föld. A nemzetiségi kérdés/. Coja még azt is írta, hogy a Romániával szomszédos országokban 4,5 millió román él, "Románia a legjogosultabb arra, hogy határrevíziót kérjen." Az "erdélyi magyar lakosság kiváltképpen a XIX. és XX. századi magyar telepítési politika nyomán alakult ki. Az utolsó magyar-betelepítés Romániába közvetlenül a második világháború után történt, amikor a Petru Groza kormány beleegyezésével 200 ezer magyar telepedett le Erdélyben, olyanok, akiket a vajdasági horthysta megszállás idején elkövetett gaztetteik miatt üldöztek el Jugoszláviából." /Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 18./ A Háromszékben Magyari Lajos is ismertette dr. Ioan Coja állásfoglalását, aki tizenhárom pontban fejtette ki nézeteit a magyar kisebbségről. Nem igaz, állította Coja, hogy a kisebbségek többet szenvedtek Ceausescu idején. A magyarok az ötvenes évekbeli helyzethez akarnak visszatérni. "Azok viszont természetellenes, érdemtelen előnyök voltak, ilyen sehol Európában egyetlen más kisebbségnek nem volt." / Magyari Lajos: Ki ön, dr. Coja? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 20./ Coja szerint "a magyarság jogainak kérdése polgári és büntetőjogi kérdés". A székelyeket más népnek vallja: "Lényeges különbséget tenni a székelyek és a magyarok között." "...a székelyek más népfaj, mint a magyarok." A székelyeknek a székely nyelvet kell tanítani. "A székelyek az elmagyarosításnak ezer éven át, 1919-ig ellenálltak"- állította Coja. /Magyari Lajos: Beszélj székelyül! = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 23./"

"Az Adevarul in Libertate kolozsvári lap jún. 8-i számában Octavian Capatina, a Román Nemzeti Egységpárt /AUR/ képviselője minősíthetetlenül beszélt az RMDSZ-ről. Arra a kérdésre, hogy az AUR politikai ellenlépés volt-e az RMDSZ-szel szemben, azt válaszolta: "A horthysta színezetű extremizmus csupán az egyik tényezője volt annak, amely hozzájárult e párt létrehozásához. A másik tényező az ideiglenes kormány határozottságának a hiánya..." A Szabad Rádió és Televízió magyar adása "annak a horthyzmusnak a szószólójává vált, amely a fasizmus legfeketébb arculata." A képviselő nem válogatott a jellemzésben az RMDSZ-t illetően: "horthysta szélsőség, faji felsőbbrendűség, a megkülönböztetés, az elkülönülés eszméjének szorgalmazásában ölt testet..." /O. Capatina képviselő úr rémálmai. Fasizmus és horthyzmus térhódítása Erdélyben. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 9./ "

"Az RMDSZ Kolozs megyei szervezete közleményben tiltakozott a magyarellenes támadások ellen. A kolozsvári Adevarul in Libertate című lap jún. 12-i számában a Román Nemzeti Egységpárt a román kormányhoz intézett felhívása a magyarellenes támadássorozat része. Előzőleg is napvilágot látott több hasonló írás: a máj. 11-i számban olvasható "közlemény" állítólagos atrocitásokról szólt, melyeket magyarok követtek el románok ellen "számos erdélyi helységben", a jún. 9-11-i számban a román kormánytól követelte ez a párt, hogy "véglegesen számolják fel a szeparatizmust az erdélyi iskolákban", a jún. 8-i számban Octavian Capatina parlamenti képviselő a lapban nyilatkozott a jelen levő "a horthysta színezetű szélsőségről", a "horthyzmusról, mint a fasizmus legsötétebb jelentkezéséről" stb. Folyik tehát a heves magyarellenes támadás, az RMDSZ Kolozs megyei szervezete leszögezte: szó sincs arról, hogy most "hoznák létre a magyar konzulátust Kolozsváron, amit az a Román Nemzeti Egységpárt beállítja. Magyarország főkonzulátusát 1977-ben hozták létre Kolozsváron, egyidőben a debreceni főkonzulátussal." A közelmúltban Románia és Németország megegyezett három német konzulátus megnyitásában. Az RMDSZ felhívja az ügyészség és a kormány figyelmét, hogy az említett megnyilvánulások kielégítik a Btk. 317. paragrafusának a nacionalista-soviniszta propaganda bűntényének ismérveit. /Az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének közleménye. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 14./"

"Csíkszeredában jún. 13-án a rendőrség épületéről hivatalos utasításra levették a román és magyar nyelvű feliratot és a helyébe csak román nyelvűt tettek. Ez a magyartöbbségű városban felháborodást váltott ki, a tüntető tömeg követelésére vissza kellet tenni a kétnyelvű feliratot. A tüntetők közé keveredett rendbontók kövekkel dobálták a rendőrség épületét és több helységet megrongáltak. A csíkszeredai eseményekkel foglalkozott a szenátus is. Adrian Motiu szenátor kérte, hogy jún. 13-át ne csak "fasiszta-légionárius" szélsőséges elemek által keltett zavargásnak minősítsék, hanem "horthystának" is. Király Károly és Hajdú Gábor szenátorok visszautasították ezt a megfogalmazást. Az Ideiglenes Nemzeti Egységtanács csíkszeredai bizottsága elemezte a történteket. Helytelenítették az a sajtóbeállítást, hogy románellenes tüntetés lett volna. - Az elmúlt napokban a Vatra Romaneasca több városban magyarellenes tüntetést szervezett. /Romániában vizsgálják a Csíkszeredában történteket. = Népszabadság, júl. 17./"

"Zolcsák István válaszolt Tamás Gáspár Miklós Demokratikus illemszabályok /Magyar Hírlap, aug. 10./ című cikkére. Zolcsák kifejtette, hogy T. G. M. cikke tele van otromba ferdítésekkel és ízléstelen gúnyolódással. Végig szapulta az MDF-et, a kisgazdákat /ezek, mint írta, csendőrökkel és csendőrpofonokkal akarják visszahozni a horthysta időket/, a Magyar Nemzetet, Csurka Istvánt és ezerszer Raffay Ernőt. Zolcsák rosszindulatú megjegyzésnek tartotta, hogy Raffay Trianon titkai című könyvét az aluljárókban árusítják. T. G. M. Zolcsákot zavaros fejű jobboldali agitátornak nevezte, hozzátéve, hogy a hat parlamenti párt és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség közös erőfeszítései elérték, hogy "szélsőséges csoportocskák által Trianon évfordulójára tervezett tüntetés és a temesvári menet kudarcba fulladt." Zolcsák szerint T. G. M. itt elhallgatta a saját, a román kormány, a Securitate és a félreirányított lapok erőfeszítéseit megemlíteni. Zolcsák az őt ért sértéseként zavaros fejű antiszemita provokatőrnek nevezte T. G. M-et. Zolcsák szerint a világon minden becsületes ember revizionista és irredenta. /Zolcsák István, az Erdélyi Világszövetség elnöke: "Tamás Gáspár Miklós antiszemita provokatőr". = Magyar Hírlap, aug. 24./ Ugyanebben a számban válaszolt T. G. M. Fölöttébb sajnálatos, fejtette ki, hogy a válaszadási kötelezettség miatt országos napilapnak nyílt irredenta szöveget kell közreadnia. Zolcsák a legnemesebb szándéktól vezetve "az elmúlt évtizedben rengeteg kárt okozott felelőtlen nyilatkozataival és akcióival az erdélyi magyarság ügyének" /Tamás Gáspár Miklós: Fölöttébb sajnálatos. = Magyar Hírlap, aug. 24./"

"A román parlament a magyarellenes gyűlölet szítására fordítja energiájának nagy részét, olvasható az RMDSZ Kolozs megyei elnökségének értékelésében. Az eltelt két év alatt - főleg a Vatra fellépése nyomán - , "tanúi lehetünk a legvadabb fajüldöző indulatok elszabadulásának." "A sovén, újnáci erők ugyanazt a szerepet szánják nekünk, mint Hitler a zsidóknak." "A magyarellenes rágalmazás az RMDSZ ellen is irányul. A végső cél, hogy szervezetünket elítéljék és megszüntessék. Ez derül ki Ceontea, Vulpescu és mások szavaiból, akik bennünket - a már elcsépelt módon - - terroristáknak, horthystáknak, irredentáknak neveznek, bíróság elé állításunkat és az RMDSZ betiltását követelik...". /Szabadság (Kolozsvár), nov. 13./"

"Ceausescu szelleme tovább él a rendszer kiváltságosaiban, szerkezetében, írta Tőkés László püspök. Dr. Ion M. Anghel hágai román nagykövet ugyanazt állítja a püspökről, mint amit Ceausescu titkosrendőrsége. Vulpescu szenátor a parlamentben sürgős intézkedéseket követelt a "neo-horthysta" magyarok ellen, továbbá hadiállapot esetére internáló táborok szervezését követelte a "renitens romániai magyarok számára". /Új Magyarország, márc. 9./"

"Tőkés László püspök több példát hozott fel a közelmúltból annak bizonyítására, amit írásának címe így összegez: A diktátor és a Securitate szelleme kísért. Ceausescu bukása napján, dec. 22-én jelent meg Papp László nagyváradi református püspök nyilatkozata. A kollaboráns püspök maga denunciálta papját /Tőkés Lászlót/, Azután jött a szabadulás. - Ceausescu azonban tovább él - híveiben, a rendszer kiváltságosaiban, szerkezetében és szellemében. Példának okáért Vacaru szenátorban, aki az uralkodó párt, a Nemzeti Megmentési Front parlamenti frakcióvezetője, aki többszöri és legutóbb február 17-i szenátusi kirohanásában azt állította, hogy "magyar veszély" fenyegeti Erdélyt. Az állami hatóságoktól - ki tudja hányadszor - szigorú intézkedéseket követel Tőkés László és általában a magyarság képviselői ellen, akik "regionalizálni" akarják az országot. Ezzel párhuzamosan Ceausescu módszereire emlékeztető lépéseket tesz a román külpolitika. Febr. 21-én a román külügyminisztérium tiltakozó nyilatkozatot tett közzé a magyar kormányzat címére, amelyben "destabilizáló, revizionista" megnyilvánulásokban marasztalta el annak képviselőit. Dr. Ion M. Anghel hágai román nagykövet levelében azt állította Tőkés Lászlóról, hogy "Erdély autonómiájáért és Romániától való elszakításáért harcol", mint "vezető személyisége a magyar szélsőségesek és revizionisták élcsoportjainak". Romulus Vulpescu Vatra-szenátor pedig febr. 25-i parlament interpellációjában "sürgős intézkedéseket" követelt a "neo-horthysta" magyarok ellen, és sürgette a "közismert gyújtogatók internálását". Kérdése így hangzott: "Tudni akarom hogy egy hadiállapot esetére történtek-e intézkedések internáló táborok megszervezésére, a renitens romániai magyarok számára?" /Tőkés László: A diktátor és a Securitate szelleme kísért. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 18./"

"Romulus Vulpescu szenátor febr. 25-én a parlamentben hadüzenetnek nevezte Für Lajos honvédelmi miniszter és Entz Géza államtitkár beszédeit és immár másodszor a szenátus ülésén követelte, hogy a drasztikus intézkedéseket kell hozni a magyarok ellen: le kell zárni a határokat, a magyarországi turistákat haza kell küldeni és magyarok számára internáló táborok létrehozását sürgette: a "közismerten bujtogató magyar vezetőket internálni kell". Volt már ilyenre példa, Churchill a maga idejében internálta az összes, angol földön élő németet. Ugyanígy kell semlegesíteni - állította Vulpescu ? "a mai neohorthysta ügynöket". Vulpescu tehát a magyarok számára Gulág létrehozását látja szükségesnek. Mindezt elmondta és nem akadt a szenátusban egyetlen ember sem, aki ellentmondott volna. /Román Győző: Gulág, csak magyaroknak. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 27., Vasárnapi Hírek (Budapest), ápr. 19./"

"Az Europa Est-Vest román lap durván támadta Sütő Andrást, "Horthy pofátlan unokáját", mert a tévé jún. 20-i magyar adásában védte a marosvásárhelyi magyar "gyilkosokat". /MTI, Cristian Ben: Iritate. = Europa Est-Vest (Bukarest), júl. 28.-aug. 3./"

"aug. 19-21. Budapesten megrendezték a Magyarok III. Világkongresszusát. /Előzmény: a Magyarok I. Világkongresszusa (Budapest, 1929. aug. 22.), 746 résztvevő, közülük 365 külföldi magyar, 172 egyesület képviseletében. A megnyitó beszédet báró Perényi Zsigmond mondta el. A résztvevőket Horthy Miklós is fogadta. A kongresszuson létrehozták az állandó apparátust, amely megindította a nagyszabású gazdasági és kulturális szervező munkát. Magyarok II. Világkongresszusa: Budapest, 1938. A fő referátumot Kozma Miklós volt miniszter tartotta. A megjelent 679 magyart Imrédy Béla miniszterelnök is fogadta. A résztvevők megalakították a Magyarok Világszövetségét./ Ez volt az előzménye annak, hogy aug. 19-én Budapesten, a Kongresszusi Központ zsúfolásig megtelt termében Csoóri Sándor, a Magyarok Világszövetsége elnöke nyitotta meg a magyarság nagy találkozóját, a Magyarok III. Világkongresszusát. Csoóri Sándor megnyitójában hangsúlyozta: "Történt, ami történt, de együtt a család. Lélekben mindenképpen. S ez a család maga a nemzet." "A magyarság számára ez az idő nem a kényelmes konferenciák ideje, hanem a föltámadásé. Nézzünk bárhova; létharcot folytat a magyarság Erdélyben, létharcot Szlovákiában, ugyanazt Kárpátalján és a Vajdaságban. Sőt legyünk komoran tárgyilagosak, azt folytat az anyaországban is." Csoóri a rossz megosztottságot említette, az egymásra kényszerített hatalmi harcot. "Az embernek egyre nagyobb kényszere támad kiáltani: Uraim, barátaim, a haza veszélyben van!" - Nehéz volt a találkozó létrehozása, sok volt a személyes csetepaté, de "a munka és az erkölcsi erőfeszítés nagy összehozó erő. Ezt bizonyították az előtalálkozók is, a tudósoké, a filozófusoké, a történészeké, az íróké, a vállalkozóké, az orvosoké, a fiataloké..." Csoóri Sándor emlékezetett arra, milyen érzelmi és politikai botrányt kavart a demokratikusan megválasztott kormány miniszterelnökének, Antall Józsefnek a kijelentése, hogy ő lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke kíván lenni. "Harminc-negyven év nemzetietlen, fojtogató légköre után nem ez volt a legtermészetesebb vallomás, amely egy magyar államférfiból kiszakadhatott?" - tett fel a kérdést. /Magyar Nemzet, aug. 21./ Ezután a hallgatóság nagy tapssal és felállással köszöntötte a mikrofonhoz lépő Antall József miniszterelnököt. A kormányfő reagált arra, hogy Csoóri Sándor felidézte a kormányprogramban említett kijelentését, amelyet azóta sem bánt meg és ehhez tartja magát. - A magyarságnak nincs szüksége íróasztaloknál kitalált eredetmondákra, a magyarság ősrégi összetartozási tudata mindig megvolt, "mi mással magyarázható, hogy a XIII. században nekivág Julianus barát, nemcsak az őshaza megkeresésére, hanem elveszett véreink megtalálására." Ezért "bárhogyan alakuljon is a történelem, számunkra egy eszmei Magna Hungáriába mindenki beletartozik, éljen bárhol, legyen bármilyen állampolgár, vallja magát a magyar nemzet tagjának, vagy érezzen kettős kötöttséget az óhaza és az újhaza iránt becsülettel és tisztességgel, de itthon mindig otthont találjon." A magyarság mindig befogadó nemzet volt. - A magyar kormányt az alkotmány kötelezi a haza határain túl élő magyarokért felelősséget vállalni és mindent megtenni azért, hogy tarthassák a kapcsolatot ezzel az országgal. - Lemondtunk a határok erőszakos megváltoztatásának politikájáról, de ehhez az elvhez hozzátartozik, "hogy nem lehet az emberi jogokat kisebbségi jogok védelme nélkül elfogadni, és ne mondja senki azt, hogy a kisebbségi kérdés belügy." Politikai alapkövetelmény, "hogy a nemzetek és a nemzeti kisebbségek emberhez méltóan kell hogy éljenek azokkal a lehetőségekkel, amelyek nagyságrendjük, helyük szerint a kulturális autonómiától az önigazgatási autonómiáig terjed, vagy a személyi jogú autonómia elve alapján minden országban és mindenütt aszerint, hogy a körülmények és a magyarság heéyi képviselői ezt megkívánják." /Antall József beszéde: Pesti Hírlap, aug. 22./ Antall József beszéde utáni felszólalók: Ágoston András, a VMDK elnöke, Tőkés László püspök, Duray Miklós, az Együttélés elnöke, Teller Ede, ezután következett a Magyar Ifjúsági Világszövetség megalakulásának bejelentése. /Magyar Nemzet, aug. 21./ Ebédszünet után Csoóri Sándor elnöke beszámolója következett. Illyés Gyula mondta, hogy a magyarság évszázadok alatt felgyűlt gondjai olyan súlyosak, hogy csak lángelméknek szabad vele foglalkozni. Jelenünkre nem ugyanúgy érvényes az illyési tétel? Mindenünnen megoldhatatlannak látszó gondok néznek vissza ránk. - Miért gyűlölködünk? Hát hol van egy hiteles ember, aki föláll: meguntuk, vége a viszálynak. - Egy családban elég egyetlen veszélyeztetett személy, hát még ha mindegyik az. - Jó lenne, a ha a magyar kisebbségek nem külön-külön kezdenének harcolni jogaikért, hanem együtt. - Idehaza leglátványosabban a politizáló elit bukott meg, amely "szinte programszerűen igyekezett a nemzetet kiábrándítani saját magából." Hatásuk a legláthatóbban a hangadó egyetemisták életeszményén látszik: "Nemzet és magyar hagyományok? Olyasmik a szemükben, mint a megmosolyogni való madárijesztők a dombokon." - Az emigrációban élők pozitív szerepét is kifejtette. - A hazától függőség sokakat kirekeszt a nemzetből. - Kell lenni valamilyen összehangoló erőnek, egy szövetségnek, amely naponta figyelmeztet, a zavarodottság óráiban látni kell egymást. - Miért nem szerveztek Nyugaton jól működő világszövetséget? Becsületsértő megnyilatkozások hangzottak el: hatalomra török stb. A tavalyi alapok ingatagok voltak, a januári, februári fagyok megrepedeztették. Ezt közhírré kellett volna tenni, de a vezetőség 90 %-a úgy döntött, hogy ezt ne tegyék meg. - Most elkezdhetik fölépíteni kalákában a világszövetséget, akár több központtal, minél több egyéni taggal. Csoóri Sándor kifejtette a mozaik-nemzetről való elképzelését. /A Világszövetség több száma hozta a beszédeket, összefoglalása: Magyar Nemzet, aug. 21./ "Darabokra hullt nemzetünk tört cserepeit rakosgatjuk" - állapította meg Tőkés László püspök beszédében. "Értetlenül hallgatjuk és méltósággal visszautasítjuk az egykori bűnös nemzetnek kikiáltott magyarságunk lelkiismeretét továbbra is megterhelni szándékozó azon vádaskodásokat és rágalmakat, melyek az ártó nacionalizmus bélyegét akarják újból ránk sütni." Az egységről beszélt, mondván "elvész a határon túli magyarság, ha a nemzet nem ébred önmagára, közösségi mivoltára, sajátos értékeire, és nem fog össze." /Világszövetség, aug./ "

Mesterségesen tartják fenn a magyar-román feszültséget, nyilatkozta a Cotidianul bukaresti napilapnak Mihály volt román király. A komoly magyarok nem úgy gondolkodnak, mint Horthy. - Külföldi nagyköveti megbízást adnának neki a román hatóságok, ha elismerné, hogy Románia köztársaság. Mihály azonban erre nem hajlandó, Ő a monarchiát tartja megfelelőnek Románia számára. /Cotidianul, jan. 26. - ismertette: Mesterségesen tartják fenn a magyar-román feszültséget. = Népszava, jan. 27./

Febr. 6-án Marosvásárhelyen hároméves fennállását ünnepelte a Vatra Romaneasca. Iliescu elnök a szövetségnek küldött üzenete burkolt figyelmezetésnek is tekinthető a nacionalisták számára, amikor az idegengyűlölettől és a türelmetlenségtől való elhatárolódást sürgette. Megintette a magyar kisebbséget is, hangsúlyozva, hogy Románia egységes nemzetállam, a területi autonómia pedig elképzelhetetlen. Ötezres tömeg gyűlt össze a Vatra Romaneasca ünneplésére. Zeno Opris elnök a szövetséget méltatva rámutatott arra, hogy szükség van a Vatrára, hiszen a magyarok Székelyföldön borzalmas mészárlást rendeztek, elkergetik az iskolákból, a munkahelyekről a románokat. Az RMDSZ-t horthysta-kominternes szervezetnek nevezte. /B. T., Bukarest: Hároméves a Vatra Romaneasca. = Magyar Hírlapm febr. 8./ Funar, Vatra Romaneasca alelnöke biztosította a hallgatóságot, hogy Mátyás király kolozsvári szobra nem sokáig lesz a magyarok szimbóluma. Befejezésül a jelenlevők lelkesen skandálták: Ki a magyarokkal az országból! /(mózes): Ünnepelt a Vatra Romaneasca. Funáriáda Marosvásárhelyen. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 9., Magyar Nemzet, febr. 9./

"Kolozsváron a városi tanács egyik tagja, dr. Camelia Radulescu aláírásával hitelesített felhívásában azzal fenyegette meg a "horthysta tanácsosokat", hogy "a Deltába száműzzük magukat", ha továbbra is sértegetni merik Funar urat. /Indig Ottó: Deportálással fenyegetnek! = Erdélyi Napló (Nagyvárad), febr. 11. 5. p./"

A Kolozs megyei RMDSZ nyilatkozatban tiltakozott Kolozsvár tanácsa ápr. 30-i ülésének döntése /a város lakossága szavazzon arról, legyen-e újra magyar konzulátus és újrainduljon-e a Bolyai Egyetem/ ellen, ez provokáció, ellenzéki tanácsosok szintén ellenezték Funar polgármester ezen kezdeményezését. Az RMDSZ felkéri a lakosságot, hogy ne vegyen részt a szavazáson. /Nyilatkozat. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 6./ Ugyancsak nyilatkozatban tiltakozott a Bolyai Társaság is. A Bolyai Társaság visszautasította azt, hogy a magyar egyetem szeparatizmust jelentene. Rágalom az, hogy a Bolyai Tudományegyetem horthysta-kommunista képződmény lett volna, az alapító okiratot ugyanis Mihály király írta alá. /Nyilatkozat. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 7./

Funar népszavazásos ötlete ellen tiltakozott dr. Balázs Sándor. Nem állja meg a helyét az az érvelés, hogy horthysta-kommunista egyetemről van szó. A Bolyai Tudományegyetemet 1945-ben Mihály király dekrétumával hozták létre. A romániai magyarságot mélyen sérti a kolozsvári népszavazás kiírása. A szerző visszatekintett a város felsőoktatásának történetére, 1872-ben alakult meg az egyetem. A Bolyai Egyetem újraindítását több mint 200 ezer romániai magyar aláírásával kérte, mert a kétmilliós közösségnek erre szüksége van. /Dr. Balázs Sándor: Egyetem és népszavazás. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 14./

"Sok magyargyűlölő cikk lát napvilágot a román sajtóban. Ezek egyikének fordítását közölte a Magyar Fórum. Szerzője ismert író, Fanus Neagu. Fekete postakocsi címen Tőkés Lászlót gyalázza útszéli hangon. Ízelítőül: "A körme feketéig hazug, elegáns és durva Tőkés László pap, akárcsak a hivatásos gyilkosok..." "...homlokán a Horthynak oly drága horogkereszt világít." /Fanus Neagu: Fekete postakocsi Magyar Fórum, júl. 1., eredeti cikk: Romania Mare (Bukarest), ápr. 30./"

"A Tineretul Liber ifjúsági lap szerint Horthy Miklós kormányzó hamvainak hazaszállítása még a magyar politikai körökben is vitát kavart. A román lap szerint "szomszédunk melyet inkább nem szeretünk, mint szeretünk" válságba került. A Nyugat immár nem kezeli kivételezett országként. Budapestnek ezért "erősítőkre" van szüksége, ezek közé tartozik Horthy újratemetése is. /Bukaresti lapvélemény Horthy újratermetéséről. = Magyar Hírlap, aug. 16./"

Jeszenszky Géza külügyminiszter telefonon beszélt román kollégájával, Teodor Melscanuval, és tájékoztatta őt, hogy a magyar kormány bármely tagjának részvétele Horthy Miklós újratemetésén szigorúan magánjellegű. /Jeszenszky és Melscanu beszélgetése. Telefonon a temetésről. = Pesti Hírlap, aug. 21./

Antall József miniszterelnök kétrészes televíziós interjúban foglalkozott Horthy Miklós történelmi és politikai szerepével. Horthy Miklós volt kormányzó és családtagjai újratemetésén a miniszterelnök nem vesz részt. Antall József az újratemetésen családtagjaival képviselteti magát. /A kormányfő nem vesz részt Horthy Miklós újratemetésén. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 31./

Nyílt és korrekt volt a magyar-román főosztályvezetői szintű szakértői konzultáció légköre, közölte aug. 31-i sajtóértekezletén Herman János külügyi szóvivő, cáfolva a román lapjelentéseket, hogy azok eredménytelenek voltak. Nincs előrelépés viszont a kisebbségi nyilatkozat, a kisebbségügyi vegyes bizottság felállítása, az aradi emlékmű helyreállítása és a főkonzulátusok újramegnyitása terén. Jeszenszky Géza külügyminiszter telefonon beszélt román kollégájával és vázolta Horthy Miklós újratemetésével kapcsolatos kormányzati álláspontot. /M- Cs.: Herman: nem volt eredménytelen a magyar-román külügyi konzultáció. = Magyar Hírlap, szept. 1./ Román-magyar külügyminiszteri találkozó lesz Romániában szeptemberben, jelentette be Hermann János. /Még ebben a hónapban Jeszenszky-Melescanu találkozó. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 1./

"Szept. 4-én Kenderesen újratemették Horthy Miklós volt kormányzó, a felesége és Miklós fia hamvait. Az előző napon tiltakozó gyűlést szervezett a Demokratikus Charta. Románia és Szlovákia revansista, revizionista vágyak felélesztésével vádolta a magyar kormányt. Hatalmas tömeg, mintegy ötvenezer ember vett részt a temetésen. Három órával a temetés előtt a tömeg végeláthatatlan sorokban áramlott a temető felé. Árulták emlékiratait /Horthy Miklós: Emlékirataim /Európa Kiadó, Budapest, 1990/ és a kormányzó fényképét is. Tengerésztisztek és helyi fiatalok álltak díszőrséget. Magánemberként megjelent több miniszter /köztük Für Lajos honvédelmi és Boross Péter belügyminiszter/, továbbá közéleti személyiségek is. Képviseltették magukat a határon túli magyarság szervezetei is. Beszédet mondott a 92 éves Kéri Kálmán /a kormányzó egykori tisztje/, Horthy István özvegye és az unoka, ifj. Horthy István. A beszédek kiegyensúlyozottak voltak. Az egyházi szertartást Kocsis Elemér debreceni református püspök /Horthy és fia hamvainál/, illetve Seregély István római katolikus egri érsek /Horthy feleségének hamvainál/. /Indig Ottó: Ott voltunk Kenderesen Horthy Miklós újratemetésén. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), szept. 16./ A szlovák kormány magyarázatot kért arra, amiért hat miniszter nem hivatalosan részt vett a temetésen. Horthy Miklóst a háború után nem, állították bíróság elé, hangsúlyozta Sylvester Lajos. A budapesti zsidók gettóba szállításának megakadályozásáért a háború után a Zsidó Világszövetség köszönetet mondott Horthynak. Portugáliai kastélyát gazdag amerikai zsidók segélyezték. Horthy nem volt Tiso. Antonescu sem volt. Ez kiderül például a Hitler hatvannyolc tárgyalása /Magvető, Budapest, 1983/ című kötetből is. Mindaddig, amíg az anyanyelv tiltásáért kell rettegni, a nemzeti önazonosságot kell védeni, addig képzetben mindig "újratermelődik" a "horthyzmus" ? írta Sylvester Lajos. /Sylvester Lajos: Horthy Miklós fehér lova. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 10./"

"Borbély Imre, az SZKT alelnöke magánemberként részt vett Horthy Miklós újratemetésén. Horthy tisztességes magyar ember volt, nyilatkozta, meggátolta - amíg kezében volt a hatalom - a zsidók deportálását. Reméli, hogy jelenléte ellensúlyozza a szervezeten belüli kedvezőtlen jelenségeket, a hatalomhoz való túlzó közeledést. "...rá kell mutatni a valódi magyar értékekre, céljainkra, és ezekhez kell hűségeseknek lennünk." /Borbély Imre: A "sőt" szimbóluma. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 14./"

Paul Everac, a tévé vezérigazgatója írásos figyelmeztetésben részesítette Boros Zoltánt, a magyar adás főszerkesztőjét, mert szept. 6-án rövid képes beszámolót adtak Horthy Miklós újratemetéséről. /Horthyért kapta. = Népszava, szept. 23./

Herédi Gusztáv Horthy Miklós szerepét értékelte: nem volt nagy államférfi, de gyalázni sem illik, írta. Elsorolta érdemeit és hibáit, mulasztásait. /Herédi Gusztáv: Horthy Miklós (ahogy én látom). = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 23./

"Bányai Péter kifejtette, hogy a szélsőjobb a legnagyobb veszély. A szélsőjobb "egyre nyíltabban jelentkezik az RMDSZ-ben is. A legegyértelműbben Borbély Imre nyilatkozatában, Horthy Miklós temetésén való részvételével kapcsolatban." Borbély Imre, az SZKT alelnöke Horthy Miklóst tisztességes magyar embernek nevezte, aki összetartotta a magyar nemzetet. Bányai Péter idézte a népi írókat, akik elítélték a Horthy-rendszert, idézte Bibó Istvánt, Bajcsy-Zsilinszky Endrét és Teleki Pált. Borbély Imre azt írta: "A Horthy-temetés mérföldkő " Jelenlétemmel hozzájárulok ahhoz, hogy az erdélyi magyarság ébredjen fel." Bányai Péter személyesen is érintett, írta, mert nagyanyját Auschwitzban "elégették". Bejelentette, hogy nem vesz részt az SZKT ülésén, mert nem maradhat szövetségben olyan emberekkel, akik így gondolkoznak. Egyelőre felfüggeszti SZKT-tagságát és reménykedik abban, hogy megtisztítják az RMDSZ-t a szélsőséges jobboldaliaktól. /Bányai Péter: Vétkesek közt cinkos, aki néma (avagy miért nem veszek részt az SZKT marosvásárhelyi ülésén). = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 24./ Borbély Imre nyilatkozata: szept. 14."

Fey László vitába szállt Borbély Imrével Horthy Miklós megítélését illetően. Fey szerint helyes, hogy az RMDSZ nem küldött hivatalos képviselőt az újratemetésre. /Fey László: Hamis glória. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 25-26./ Borbély Imre írása: szept. 14-i jegyzet.

"A Tineretul Liber okt. 6-i számában C. Ilica költőnő azt írta, hogy a parlamentben egy perces csönddel adóztak "a 13 horthysta tábornokra, akiket 1949. okt. 6-án lőttek agyon Aradon. Történelemből bukásra álló képviselőink nem késlekedtek és felálltak..." /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 8./"

"Borbély Imre, az SZKT alelnöke részt vett Horthy temetésén és utána tett nyilatkozata /A "sőt" szimbóluma, Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 14./ heves reakciót váltott ki. Borbély Imre Horthy Miklós pozitív oldalait emelte ki, a negatív oldalnak könyvtárnyi irodalma van. Borbély Imre kifejtette, hogy nézetei Antall József miniszterelnökéhez áll közel, aki történész is. Antall József Horthyról vallott nézete a Heti Magyarország szept. 3-i számában megjelent interjúban olvasható. Borbély Imre úgy látja, hogy az elmúlt 40 év beidegződései tovább hatnak a lelkekben. Borbély Imre megérti Bányai Péter fájdalmát és ezzel magyarázza cikkének elrugaszkodott hangnemét. Borbély Imre kezdeményezte a zsidó mártírokra való emlékezést Kolozsváron a Szent Mihály templomban, majd okt. 5-én ugyancsak ő kezdeményezte a parlamentben az egyperces néma felállást az aradi vértanúk emlékére. Borbély Imre a tárgyilagos, nyílt, legitim tárgyalások híve, ez segít a román-magyar viszonyban. A dialógust, a magyar-román kerekasztalt már évek óta sürgeti Tőkés László tiszteletbeli elnök. /Gazda Árpád: Beszélgetés Borbély Imrével, az SZKT alelnökével. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 21./ Bányai Péter cikke: szept. 24-i jegyzet. "