"A Ceausescut kiszolgáló, 1989 után pedig az új rezsimet szolgáló Hajdu Győző saját lapjában, a kétnyelvű Együtt /román változata: Impreuna/ folyóiratában megemlékezik arról, hogy öt éve, 1991. ápr. 25-én alakult meg Bukarestben az Együtt-Impreuna Művelődési és Baráti Társaság. Ez a "társaság" adja ki az Együtt lapot. Természetesen a kormány fizeti a folyóiratot, ezt az impresszumban is feltüntetik: "Lapunk a Kultúrminisztérium anyagi támogatásával jelenik meg. Hajdu Győző lapja dühödten támad minden magyar kezdeményezést és kiáll a szélsőséges, xenofób, kisebbségellenes Adrian Paunescu és gyűlölködő lapjai, a Vremea, a Totusi iubirea mellett. Ízelítőül idézet Hajdu Győz folyóiratából: a Romániai Magyar Szó és az Orient Expressz "a hazai magyar extremizmus két főfészke" aljas rágalmakat terjeszt Adrian Paunescuról és róla /Hajdu Győzőről/, azonban ő nem reagál a mocskolódásokra. Õt nem érdekli, írja, "e lapok RMDSZ-láncon tartott skriblereinek a habzószájú ugatása, undorító magyar szájhősködése." Hajdu Győző - akárcsak a román kormánylap és más lapok - néhány gyűlölettől elvakult RMDSZ vezérről, ezek uszító propagandájáról beszél. Szerinte Paunescu "Európa-szerte ismert és megbecsült költő, kiemelkedő politikai személyiség. - Végig lehetne idézni, hogy támadja az RMDSZ-t, támadja Markó Bélát és - hasonlóan a kisebbségellenes román lapokhoz - azt írja, hogy egyre többen kiábrándulnak az RMDSZ-ből, szembefordulnak az RMDSZ "Románia területi integritása szétzúzására törő akcióival és diverzióival"... /Együtt (Bukarest), ápr. - VI. évf., 4. szám. Főszerkesztő: Hajdu Győző, szerkesztőségi főtitkár: Antal András, rovatvezető: Várdai Ferenc. / "

Alapítványt hoztak létre A Holnap Romániája névvel. Az alapítók között van Hajdu Győző /Ceausescu, most meg Iliescu kiszolgálója/, Szilágyi Dezső /az Előre volt szerkesztője/, Iosif Constantin Dragan, Nicolae Cajal, Dumitru Radu Popescu, Adrian Paunescu, Dinu Sarau és még mások. /Hírsaláta rovta. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 23./

"Okt. 10-én a bukaresti Nemzeti Színházban ünnepelte alapításának 5. évfordulóját a kétnyelvű Együtt-Impreuna folyóirat, amelyet a Kulturális Minisztérium támogatásával adnak ki Bukarestben és jobbára propaganda-kiadványként terjesztenek. Az ünnepi esten Hajdu Győző olvasta fel Iliescu elnök üdvözletét, majd Gál Ferenc Oszkár, az "etnikailag vegyes családok", a vegyes házasságok támogatására létrehozott, a hatóságok által erőteljesen támogatott Armonia Alapítvány kezdeményezője beszámolt arról, hogy már 20 megyében vannak szervezetei, több tízezer vegyes család részvételével. Budapestről érkezett Baranyi Ferenc költő, aki verseit olvasta fel. Az ünnepi est sok román résztvevője között megjelent Ilie Verdet, a Szocialista Munkapárt elnöke is. /Együtt-Impreuna est Bukarestben. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 14./ Hajdu Győző főszerkesztő a diktatúra hűséges kiszolgálója volt."

"Az 1992-es évtől magyar nevek jelennek meg más pártok zászlója alatt vagy függetlenként indulnak. Azon nem kell csodálkozni, hogy Hajdu Győző Hajdu Victorként első helyen áll az egyik román párt szatmári választólistáján. Annál inkább aggasztó, írja Puskás Attila, hogy egyesek "nem tudnak belenyugodni abba, hogy a /többé-kevésbé/ demokratikus módon történt jelölés személyüket nem tartotta alkalmasnak magyarságunk képviseletére" és függetlenként indulnak. Borbély Imre lépését felkéretlen önjelölésként értékeli a cikkíró. /Puskás Attila: Színtelen és "más színű" jelöltek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 19./ "

"Szatmárnémeti egyik kormánypárti lapja, a Gazeta de Nord-Vest több alkalommal készített interjút Hajdu Győzővel, legutóbb hosszabb interjút készített vele a lap. Hajdu Győző, a Szocialista Munkapárt tagja így határozta meg helyét és szerepét: "Magyar író, publicista és egyúttal román hazafi vagyok!". /Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 4./ "

"Külügyminisztériumi közlés szerint febr. 1-jei hatállyal visszahívták posztjáról Ádám Erzsébet színésznőt a budapesti román kulturális központ igazgató-helyettesét. Ádám Erzsébet Hajdu Győző felesége. Hajdu az Ilie Verdet vezette Szocialista Munkapárt alelnöke, az RMDSZ elleni sajtókampányok aktív résztvevője. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 13./"

"Hajdu Győző lapja, a minisztériumi támogatással megjelenő Együtt-Imreuna 1997 januárjától kénytelen volt megjelenését szüneteltetni, mert nem kapott támogatást. Rendszeresen kérelmezték Ion Cataramitu minisztertől az eddigi támogatást, de nem jártak sikerrel. Hajdu szerint folyóirata sokat tett a szellemi értékek kölcsönös felmutatása, az etnikumok közötti feszültség csökkentéséért. - Az eddig egyedül kormánypártiságáról hírhedt lap ebben a számában közölte Dsida Jenő Psalmus Hungaricus című versét és annak román fordítását. A műfordító: Adrian Paunescu. /!/ Együtt-Imreuna (Bukarest), 1997. június, VII. évf. 2./63./ szám./Hajdu nem közölte, hogy kitől kaptak pénzt az új szám megjelentetésre."

"A román ellenzéki pártok Kolozs megyei szervezetei Kolozsvári felhívás címmel közös nyilatkozatban szólítottak föl a Ciorbea-kormány megdöntésére, illetve arra, hogy az RMDSZ-t távolítsák el a kabinetből és függesszék fel az oktatási törvény módosítását. A felhívást az RNEP, a Nagy-Románia Párt, a Szocialista Munkapárt, a Szocialista Párt és még két kisebb szervezet írta alá. Elvárják, hogy más pártok és szervezetek is csatlakozzanak a haza "válságos helyzetében", hogy megakadályozzák "a nemzeti oktatás felszámolását és az ország föderalizálását." A felhívást ismertető sajtóértekezleten Liviu Medrea az RMDSZ tevékenységét leleplező kötetet népszerűsített, melynek egyik társszerzője Hajdu Győző. Felszólalásában kijelentette, hogy az RMDSZ románellenes, irredenta szervezet, és Magyarországgal nem szabad békülgetni. /Szabadság (Kolozsvár), júl. 10./"

"Kelemen Hunor művelődésügyi államtitkár elmondta, hogy jó a kapcsolata Ion Catamitru művelődésügyi miniszterrel. A minisztériumban öten vannak magyarok. Nehéz volt a folyóiratok támogatásának megállapítása. Hajdu Győző sérelmezte, hogy lapja, az eddig kormánytámogatással megjelenő Együtt-Impreuna januártól nem kap támogatást. Az államtitkárt támadások érték, amikor leváltotta a marosvásárhelyi színház magyar tagozatának vezetőjét, de erre szüksége volt a "színházlátogató közönségnek", a leváltásnak szakmai okai voltak. /Bán Kata: Beszélgetés Kelemen Hunor művelődésügyi államtitkárral. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), szept. 11./"

"Hajdu Győző, az Együtt - Impreuna főszerkesztője Petőfivel igyekszik nemzetáruló törekvéseit igazolni. Porzsolt Borbála megkérdezése, jóváhagyása nélkül jelent meg Petőfi-portréja az Együtt - Impreuna idei júliusi számában, a művésznő tiltakozott az eljárás miatt. /Porzsolt Borbála: A legszebb üggyel is visszaélnek! = Népújság (Marosvásárhely), júl. 13./ Megjegyzés: Hajdu Győző, Ceausescu kiszolgálója adja ki az Együtt-Impreuna folyóiratot, melynek vezetőtanácsában foglal helyet Adrian Paunescu, Ceausescu másik hírhedt propagandistája, udvari költője. Amíg Iliescu államelnök volt, támogatta az Együtt című lapot. Várható volt, hogy az 1996-os választás után megszűnik a folyóirat. Nem így történt, az Együtt változatlanul megjelenik. A júliusi számban közlik Emil Constantinescu elnök meleg hangú gratulációját. Constantinescu üzenete szerint "az Együtt-Impreuna Társaság ragyogóan megtestesíti a magas szintű kulturális szolidaritás modelljét..." "Az identitás és a másság közötti kapcsolat harmonikus felfogásának modellje ez..." Constantinescu gratulált rendezvényükhöz, amely a következő szép címet kapta: Bukaresti és budapesti költők kézfogása - a népeink közötti megértés és az európai béke érdekében. A rendezvényen a román költők között volt Adrian Paunescu és Ion Brad, Budapestet Hajdu Győző lapjának két régi barátja, Baranyi Ferenc és Simor András költők képviselték, a lap szerint "a magyarországi költészet két kiemelkedő személyisége". A Hajdu Győző örömmel számol be arról, hogy kiadványát bukaresti vállalatvezetők és a Kereskedelmi Bank támogatja, két utóbbi számukat pedig a kormány Tájékoztatási Főigazgatósága. /Együtt (Bukarest), júl. - IX. évf. 7. sz. - a lap egyik fele magyar nyelvű, a másik fele Impreuna címen tükörfordításban románul közli a magyar nyelvű anyagot."

Hajdu Győző saját folyóiratában, az Együttben ünnepeltette saját magát 70. születésnapja alkalmából. Jellemző, hogy hajdani társa - szolgatársa -, Adrian Paunescu, Ceausescu udvari költője írt hozzá köszöntőt, ezt közölte olvasók nélküli folyóiratában. Hajdunak van budapesti híve is, Baranyi Ferenc költő, akinek az Együttben olvasható verses köszöntője. - Hajdu Győző évtizedeken át volt az erdélyi magyar irodalmi folyóirat, az Igaz Szó főszerkesztője. A leleményes Hajdu sok-sok idézetet hozott az elmúlt évtizedekben hozzá /főszerkesztőhöz/ írt levelekből. /Együtt-Imreuna (Bukarest), augusztus-szeptember - IX. évf. 8-9.sz./

Hajdu Győző mindig elpostázza az Erdélyi Naplónak az Együtt-Impreuna című kiadványát. Dénes László feltette a kérdést : miből telik neki egy ilyen senkinek sem kellő lap kiadására? Hajdu lapjában a Ceausescu-éra kisebbségpolitikáját mentegeti-igazolja. /Dénes László: Jut eszembe. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), okt. 19./

Márc. 24-én a Duna Televízióban B. Nagy Veronika és Vetési László a verespataki magyarságot mutatta be. Ismert, hogy Vetési László lelkész a szórvánnyal foglalkozik, de azok a magyarok, akik családban, iskolában, templomban románul beszélnek, nem sorolhatók ebbe a kategóriába. Az azonosságzavar nem helyi színfolt. A jelenség egyébként földrajzilag is terjedőben van, hiszen a Mezőség egyes falvaiban a hívek napjainkban kezdik kérni a papokat, hogy románul prédikáljanak. Emiatt nemsokára három erdélyi magyar kategóriában kell gondolkoznunk: van tömbmagyar, szórványmagyar és foszlánymagyar. A készülő státustörvény sem tekinthet el ettől a valóságtól. Nem volna helyes, ha a nyelvtudás alapján Fúró Gyulának, Boda Józsefnek, Hajdu Győzőnek kijárna a különleges magyarországi jogállás, ugyanakkor a verespatakiakról, akik önhibájukon kívül vesztették el kapcsolatukat az anyanyelvvel, megint elfeledkezne a magyarok Istene. /Nits Árpád: Foszlánymagyarság. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 27./

"Adrian Paunescu születésnapját "egyenesben" közvetítette júl. 21-én az egyik romániai magántévé. Az ünnepi asztal körül válogatott Paunescu-barátok ültek, köztük Hajdu Győző is, aki úgy érezte, neki, a magyar írónak kell először - hosszasan - köszöntenie a hírhedt költő-politikust. Hajdu Győző magyar írónak és román hazafinak nevezte magát, majd rettenetes románsággal az egekig magasztalta Paunescu költészetét. - Azt akarom, hogy hallja meg Markó Béla, Verestóy Attila, Tőkés László és társaik, amit mondok - harsogta Hajdu Győző. - Adrian Paunescu barátom nem volt soha és most sem magyarellenes. Számos írása magyarbarátságról tanúskodik. /Szabó Csaba: Hajdu Győző születésnapi tósztja. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 24./ Paunescu Ceausescu udvari költője volt. Hajdu Győző minden alkalmat megragad, hogy kirohanjon az RMDSZ ellen. "

A 75 éves Erőss Attilával készített interjút a Romániai Magyar Szó. Apja ragaszkodott ahhoz, hogy fia elvégezze a jogot. 1949-ben befejezte be az egyetemet, akkor már a marosvásárhelyi Szabad Szónak volta a munkatársa. Újságírói szakképesítését Bukarestben szerezte meg. Marosvásárhelyen 1953-ban született meg az irodalmi folyóirat, az Igaz Szó. Főszerkesztője Kovács György lett, Hajdu Győző volt a főszerkesztő-helyettes, ő meg a technikai szerkesztő. Később véleménykülönbsége támadt Hajduval, ezért lemondott állásáról. Jogtanácsos lett egy vállalatnál. Közben nem adta fel írói munkáságát. Nyolc önálló kötete van, versek, novellák, regények, színművek és esszék. - Versek a fiókból c. kötete összes példánya elkelt, a Remények bölcsője, álmok temetőjéből is alig akad. Legújabb kötetet - Legyen meg a Te akaratod - a magyarországi kiadó eddig csak Budapesten és Budakeszin mutatta be, szép sikerrel. /Adamovits Sándor: ″A közérthetőséget szeretem...″ Születésnapi beszélgetés a 75 éves Erőss Attilával. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 5./

"A szenátus Média és Kultúra Bizottsága levélben kérte a Román Televíziótól a március 19-én és 20-án sugárzott magyar nyelvű műsor kazettáját. Ebben a két adásban sugározták a marosvásárhelyi véres eseményekről szóló dokumentumfilmet. A média-bizottság elnöke - akárcsak 1996 előtt - Adrian Paunescu, akinek a lapjában (Totusi iubirea) a kilencvenes évek elején Hajdu Győző véget nem érő cikksorozatban ostorozta a közszolgálati televízió "románellenes", "hazaáruló" magyar nyelvű műsorát. /Beidézték a magyar adást! = Nyugati Jelen (Arad), márc. 27./"

"A nyolcvanadik életévét betöltött Nagy Olga legújabb kötetében /Egy botcsinálta riporter emlékei, Erdélyi Gondolat Kiadó, Székelyudvarhely, 2001/ újságírói tevékenységére emlékezett, amely az 1952-1958 közötti évekre tevődött. "Kénytelenségből lettem újságíró, mert a tanügyből úgyis kiraktak volna." - vallotta. Az Utunk munkatársa lett, de az irodalmi hetilapnál nem érezte igazán jól magát, örült amikor néhány év átmehetett a Dolgozó Nőhöz. Itt találta meg a számára otthonos közeget, ameddig Látó Annát le nem váltották. /Zsidó Ferenc: Emlékirat, kortükör, kórtükör. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 21./ Néprajzi érdeklődése már széki tartózkodása idején megmutatkozott, ezért azután Jagamas János hívására - aki akkor a néprajzi kutatócsoport osztályvezetője volt - a Folklórintézet munkatársává vált. - Nagy Olga nyersen és őszintén feltárta, hogy a kor írói, publicistái miként szolgálták ki a kommunista ideológiát - szabad akaratukból vagy kénytelen-kelletlen. Horváth Istvánnal kezdi, aki Az okos macska című népmese-gyűjteményében meghamísította a népmesét a marxista dogmatikának megfelelően, Asztalos Istvánnal folytatja, novellája tele volt hamis pátosszal: a hősök egy vonaton utaznak, tombol a hóvihar, de ők nem félnek, mert vigyáz rájuk a Párt stb., Szabédi Lászlót is megidézte "vezessen a sztálini párt" végkifejletű versével, de írt Létay Lajosról és Hajdu Győzőről is, aki kezdetben merészségével tűnt ki, közölve az Igaz Szóban Sütő András drámáit, később azonban olyan ál-lojalitásba csúszott át, hogy "nem restellte Ceausescut Bethlen Gáborhoz hasonlítani"."

"Boros Zoltán reagált Kelemen Hunor képviselő állítására, hogy neki személyes problémája, azaz "a székhez való ragaszkodás". (RMSZ, 2002. június 26.). Boros emlékeztetett: többször elmondta, hogy 2002. szeptember elsején, szerződése lejártakor, szándéka volt visszavonulni a Román Televízióból és egy magánstúdió létrehozását tervezte. Gyors leválátsa jelzi a politika hatáskörének kiterjesztését immáron nemcsak a magánmédiára, hanem a közszolgálatira is. Boros több, mint két évvel ezelőtt egy Markó Béla szövetségi elnökhöz intézett nyílt levelében jelezte: az RMDSZ kormányra kerülése óta a szövetség bizonyos vezetőinek egyre rosszabb a kapcsolata a médiával. A helyhatósági választások előtt Markó sorozatban utasította vissza az adásban való megjelenést. A helyhatósági választások másnapján sem jött el, amikor az RMDSZ sikereiről is be lehetett volna számolni. Aznap este viszont jelen volt két vagy három román televíziócsatornán. Helyettesként a legtöbb esetben Borbély László képviselő jött el. Egy vitaműsorhoz ismét meghívták Markó Bélát. Visszajelezte, hogy nem kíván eljönni. Ekkor kérték, jelöljön ki az Operatív Tanács valakit, aki egy vitás kérdésben az RMDSZ vezetőségének álláspontját képviseli. Kelemen Hunor képviselő telefonált: az Operatív Tanács megbeszélte az ügyet és úgy döntött, hogy nem képviselteti magát a tévébeszélgetésben. Úgy gondolják, hogy a tervezett adásnak nem is kellene létrejönnie. A televízió magyar szerkesztősége akkor már tíz éve vívta az éppen hatalmon levő román politikai erőkkel a harcot az igazság kimondásáért. Borost jó néhányszor megfenyegették azzal, hogy leváltják. Nem engedték, hogy az adásban dolgozzon Hajdu Győző, felesége, Ádám Erzsébet és egy-két volt besúgó, akiket a román vezetőség több ízben rájuk akart erőltetni. Boros Markóhoz írt nyílt levelére nem kapott választ. Később Boros az írott sajtóban a MÚRE alelnökeként szóvá tette, hogy az újságíró társadalom kifogásolja: az Illyés Alapítvány által a sajtónak szánt támogatások elosztását az RMDSZ vezetősége kivette a civil társadalom, azaz a szakmai egyesület kezéből, amelynek vezetőségét választják, és létrehozott egy új sajtószaktestületet, amelynek tagjait kijelölték. Markó először tagadta, hogy beleavatkozott volna a közszolgálati televízió belső ügyeibe. Mióta azonban ez a beleszólás már tagadhatatlanná vált, szakmai kifogások és testi fogyatékosságok emlegetésével keres utólagos ürügyeket, "egyetértek Boros menesztésével", nyilatkozta. /Boros Zoltán: Párhuzamos monológok. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 3./"

"A tizenhárom éve Bukarestben élő Hajdu Győző egykori pártaktivista, az Igaz Szó egykori főszerkesztője azt az emeletes házat szeretné megvásárolni, amelyben felesége és annak családja él. Képtelen beletörődni Hajdu Győző abba, hogy a marosvásárhelyi önkormányzat nem adja el neki azt az államosított házat. A házat évek óta pereli Gyöngyösi Ferenc egykori tulajdonos, aki feleségével együtt 1978-ban kérte a magyarországi végleges kitelepedési engedélyt. Fodor Imre volt polgármester, jelenlegi alpolgármester elmondta, hogy nem a bérlők, hanem a jogos tulajdonosok oldalára álltak. Ezért több ízben támadta őt Hajdu Győző, de sokat cikkeztek róluk a román nyelvű lapok is. Fodor konok kiállását még az RMDSZ bizonyos vezetőinek sem sikerült megtörniük. - Hajdu Győző nem a városgazdálkodási vállalattól, hanem a megyei pártbizottságtól kapta az ingatlant, ezért protokoll-lakásnak számított - vélte Jung Ildikó. A Budapesten élő idős házaspár természetben követeli vissza ingatlanját, amelyért 1978-ban mindössze egy fél Dacia árával, 32 ezer lejjel kártalanították őket. Hajdu Győző , az Együtt-Impreuna Kulturális és Baráti Társaság elnöke Fodor Imre felelősségre vonását és a helyzet megoldását kérte a jelenlegi polgármestertől. "Miért bűnhődjünk egy szélsőséges magyar expolgármester visszaélései miatt? - tette fel a kérdést, majd néhány sorral odébb rámutat: - Semmivel sem túlzok, amikor azt állítom, hogy Marosvásárhely életéért és szellemiségéért, a román és a magyar nép közötti harmóniáért az utóbbi ötven évben magyar íróként és román hazafiként százszor többet tettem, mint az RMDSZ bármelyik vezetője." "Nem csoda, hogy az RMDSZ szélsőséges vezetői folytonosan támadnak, hisz az 1989-es forradalom óta több száz cikkemben tiltakoztam alkotmányellenes és romángyalázó megnyilvánulásaik miatt" - mutatott rá Hajdu Győző. /Szucher Ervin: Emeletes házat igényel Hajdu Győző. = Krónika (Kolozsvár), febr. 5./"

"A családja által lakott államosított ház megszerzésén munkálkodó Hajdu Győző újabb támadásba lendült. A Ceausescut kiszolgáló egykori pártaktivista politikai nyomás segítségével próbálja olcsón megszerezni az ingatlant. Amennyiben ez nem sikerül, Hajduék akár le is rombolnák a házat - figyelmeztetett az író felesége, Ádám Erzsébet. A Hajdu házaspár mindent elkövet az 1978-ban államosított ház megszerzése érdekében. Az 1989 után Bukarestbe menekült író előbb peres úton próbálkozott, újabban pedig politikai töltetű leveleket ír a polgármesternek és a prefektusnak, rávilágítva Fodor Imre egykori városatya állítólagos törvénytelenségeire. Feljelentéseiben Hajdu azzal vádolja az általa románellenesnek nevezett Fodort, hogy törvénytelenül akadályozta a lakás megvásárlását. Az egykori tulajdonos, Gyöngyösi Ferenc több mint egy évvel ezelőtt nyújtotta be visszaigénylési kérvényét. Annak ellenére, hogy a törvény a javaiktól megfosztott jogos tulajdonosok kártalanítására hivatott, Ovidiu Natea prefektus és Petru Ferenczi jegyző Hajdu Győző panaszát csatolva átiratban fordult Dorin Florea polgármesterhez az ügy megoldása érdekében. /Szucher Ervin: Ádám Erzsébet lerombolná a házat. = Krónika (Kolozsvár), márc. 11./"

"Ceausescu elsőszámú udvari költője, Adrian Paunescu alighanem a legjellegzetesebb figurája a jelenlegi román közéletnek. Minden bukaresti tévéstúdió gyakori meghívottja, maga is állandó műsorvezető. Paunescu az egyik tévéadásban feltette meghívottjainak - Berindei történészprofesszornak, Raoul Sorbannak, Hajdu Győzőnek - a kérdést, hogy mit akarnak a magyarok erőteljes Horthy-kultuszukkal. Természetesen Erdélyt akarják - hangzott a szolgálatkész válasz a Paunescu-barát Hajdu Győző szájából. Ion Iliescu elnök a Románia Csillaga érdemrenddel, annak lovagi fokozatával tüntette ki Adrian Paunescut, rendkívüli érdemeiért. A Cotroceni Palotában a kb. 300 ünneplő személy közt jelen volt Razvan Theodorescu művelődési miniszter és Mircea Geoana külügyminiszter is. /Kántor Lajos: A nemzetmentő bárd (avagy ki kivel szövetkezik). = Szabadság (Kolozsvár), júl. 24./"

"Szept. 15-én Budapesten a magyar és a román államfő egymástól merőben eltérő módon kezdete elmesélni fél órával azelőtti megbeszéléseik tartalmát. Mádl Ferenc magyar államfő próbálta sejtetni, hogy néhány területen, mint például a magyarság ingatlanjainak visszaszolgáltatása, vagy a magyar nyelvű felsőoktatás terén vannak lemaradások. A magyar részről kívánatosnak tartott szoborállítást azzal toldotta meg, hogy érzése szerint ez a mai tárgyalások szellemében megvalósítható. Iliescu elnök hamar megnyugtatta a csodára váró magyar diplomáciát, hogy bizony valamit félreértettek: szoborállításról egyhamar nem lehet szó, mert a román nép érzékeny. Érzékeny volt már 1925-ben, amikor bizonyos magyar példáktól eltérően a szobrot nem tették tönkre, csak lebontották, és ez az érzékenység ma is érvényes. Az Iliescut elkísérő román kultuszminiszter jobbján ott virított Hajdu Győző, aki a román sajtódelegáció oszlopos tagja volt. Hajdu Győző, a magyar szakértő kifejtette román kollégáinek, hogy a magyarok nem érdemelnek semmit, legkevésbé Szabadság-szobrot nem, minekutána annyi ártatlan románt megöltek. 1848 etnikai háború volt, nem forradalom. Ott módszeresen irtották a románt, mondotta hol magyarul, hol románul nagy hévvel, és a többiek bólogattak. Igaz, volt ott néhány fiatal román diplomata is, akik másként látják a dolgok alakulását. Az egyik elképedve méltatlankodott, hogy mit keresnek itt a kivénhedt kommunisták Azonban úgy látta, hogy továbbra sincs egy erős, fiatal politikai alternatíva. Iliescu személyisége messze túltesz sok magyar diplomata tehetetlenségén, állandó megalázkodásán. Iliescu támadó taktikája, a román kisebbség úgynevezett elnyomásának, beolvasztásának lépten-nyomon történő hangoztatása a magyar vendéglátókat többszöri meghátrálásra késztette. A magyar diplomaták nem nyilatkozgattak. Érezték, hogy ez vereség a javából. /Makkay József : Petőfi, Schiller és Gozsdu Manó közös emlékparkja. Egy elnöki látogatás margójára. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 18./"

"Járassa ingyen házhoz a neptunos komcsi ideológiát, csak épp a postaköltséget fizesse ki! - írta olvasói levelében Toducz Endre. Az Erdélyi Riport ugyanis az év végéig ingyenesen kínálja magát, megrendelői szelvényt a Romániai Magyar Szó közölt. A "romániai magyar és a magyarországi vörösök létrehozták az Erdélyi Napló polgári hetilap ellenében az Erdélyi Riportot, amelynek doktriner szerepkört jelölt ki az MSZP és itteni megfelelője, az RMDSZ. Az Erdélyi Riport az ördögnek sem kell. Marosvásárhelyen az egyik lapterjesztő 40 példányt kap belőle hetente, amiből 36-ot kénytelen visszaküldeni a kiadónak, mert nem veszi be a nép. Az Erdélyi Riportot az a Stanik István csinálja, aki egykor az Erdélyi Naplót főszerkesztette, egy romániai magyar sajtóügyeskedő, egyféle sajtós Mudura." Magyarországi adófizetők pénzéből kínálgatják ingyen a neptunos komcsi ideológiát Erdélyben. Ezt kellene bevallania Szent-Iványi Istvánnak a Országgyűlésben! - Iliescu Budapestre utaztában magával vitte Hajdu Győzőt és Borbély Lászlót. Hajdut 1989 decemberében halálra keresték a felszabaduló vásárhelyi magyarok, tizenvalahány év múltán már egyazon delegációban utazik véle Európába a választottjuk, az eremdéeszes Borbély. /Toducz Endre, Mikháza: Nem hagyhatom szó nélkül. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), okt. 7./ Szerkesztői megjegyzés áll az írás alatt: elhatárolódnak a laptársra és kollégákra tett minősítő megjegyzésektől, azt valóban furcsa, hogy az Erdélyi Riport ingyen megrendelhető. A Magyar Újságírók Romániai Egyesületének - mint szakmai és etikai szervezetnek - lehetne ehhez egy-két szava, nemkülönben azoknak a közalapítványoknak, amelyek működési, nem pedig konkurencia-letörő költségtámogatásban részesítették magyar és román közpénzekből nevezett periodikát és kiadóját. A júliusban 55. születésnapját betöltő Művelődés című folyóirat összevont 6-9. száma Közművelődés, de kinek? alcímmel látott napvilágot. Az 1995-1998-as évfolyamokból összeállított gyűjtemény előszavában Szabó Zsolt főszerkesztő ekképpen fogalmaz: "Antológiánk a majdnem félszáz megjelent lapszámból tallózik, ám keresztmetszetünk nem éri el a tíz százalékot, s természetesen csak egyik megközelítése marad a Művelődés-jelenségnek. (...) Összeállításunk fő rendezőelve az volt, hogy lehetőleg a lap hagyományos szerkezetét követve a közművelődéssel foglalkozó írások állnak az élen, elsősorban erdélyi, de magyarországi és felföldi szerzők is szerepelnek." /Erdélyi Napló (Nagyvárad), okt. 7./"

"Néhány hónapja jelent meg Gáll Ernő (1949-től 1989-ig a Babes-Bolyai Egyetem professzora, 1957-84 között a Korunk főszerkesztője) titkos naplójának első kötete az 1979- 1990 közötti évekből /Polis Kiadó, Kolozsvár/, következik majd a második kötet az 1990-2000 közti eseményekről. Gáll Ernő /sz. Nagyvárad, 1917/ az egyetemet a magyar időkben végezte be filozófia szakon, a hírhedt numerus clausus dacára. 1944-ben Buchenwaldba deportálták. 1945-49 között a kolozsvári Igazság főszerkesztője volt; 1949-től a Bolyai (majd Babes-Bolyai) marxizmus-leninizmus katedrájának professzora. 1957-től az újraindította Korunk folyóirat főszerkesztője volt 1984-es nyugdíjazásáig. 1989 után is aktív közéleti férfi, sokat közöl, szerepelt 2000-ben bekövetkezett haláláig. A napló írásának kezdése egybeesik a "hivatalos" cenzúra megszüntetésével; ezt egy súlyosabb, képmutatóbb, fenyegetőző irányítás váltotta fel, a Központi Bizottság "magyar bizottsága" részéről, akik az ún. magyar vezetőket sakkfiguraként tologatták. Ezek közül a naplóban igen elítélően Koppándi, Pezderka, Szász Béla, Vincze, Szilágyi Dezső elvtársak neve szerepel. A naplóban a legmeglepőbb az a kommunizmussal szembeni, szokatlanul élesen kritikus és önkritikus hang. Ilyen az egyenlőségjel, amely a szerző szerint a kommunizmus és fasizmus közt létezik (a holokauszt és Gulág összehasonlíthatósága). Ilyen Izrael állam szellemiségének (bigott, primitív) elítélése. Sokkoló azok (köztük önmaga) elítélése, akik még a háború előtt léptek be a sztálini kommunista pártba, noha (az újságokból stb.) ismerték a szovjetunióbeli rémségeket; bevallása szerint ezen híreket betegesen elhessegették maguktól. "Mennyire tekinthető erkölcsi értéknek a bátorság, helytállás, a szenvedések hősies elviselése - egész a mártíromságig -, ha ez utópisztikus, téves politikát szolgált?" - kérdi önmagától is, lefokozva a nem valló Józsa Béla mártír voltát - betyárbecsületté. Az illegális pártról: "Megdöbbentő a zsidók, értelmiségiek részaránya (66 százalék) a mozgalomban, kiknek a pártja a kommunista párt, mely társadalmi csoportnak a rendszere?" Talán saját magára és mai többi "damaszkuszi utasunkra" gondolva: "Ha abszolút elutasítjuk a marxizmus korszerűsítését, miért honorálni egy marxista állandó önrevízióját?" Mindig is divat volt, hogy egy-egy folyóirat főszerkesztője a humánértelmiség vezetője szerepében tetszelegjen. Az Utunk főszerkesztőjének, az uralkodói-inkvizítori megnyilvánulású Gaál Gábornak voltak ilyen allűrjei. A napló idején négy lap főszerkesztője küzdött e főkolomposi pozícióért: Gáll Ernő (Korunk), Létay Lajos (Utunk), Huszár Sándor (A Hét), Hajdu Győző (Igaz Szó), egymással sokszor feszült viszonyban. Szellemi vezetői ambíciói következtében G. E. igen sok "értelmiségivel" tartott kapcsolatot, munkáit dedikálta nekik, könyveiket ismertette: a naplóban ezek neve száz felett van. Különös társaság: céljuk az állandó önmutogatás, "közlés", ha van érdekes téma, ha nincs. Gáll nem kivétel, pályatársaival hol összevész, hol kibékül. Naplójában nem fukarkodik ilyenkor a jelzőkkel, mint például: Bretter Zoltán pökhendi, Balogh Edgár demagóg, naiv, képmutató, irreális, Benkő Samu sértődős, gőgös, arisztokratikus, Herédi Gusztáv bárdolatlan, felületes, Kántor Lajos szürke, fumigáló, Jordáky Lajos becsvágyó, gyűlölködő, Létay Lajos pitiáner, surmó, Méliusz József paranoiás, dühöngő, rigolyás, Panek Zoltán pimasz, patologikus, Huszár Sándor aljas, pimasz fickó, hiú, Sütő András fölényeskedő, lefitymáló, nem él a közéletben, Tóth Sándor intoleráns, Heller Ágnes és Tamás Gáspár Miklós tenyérbe mászó, pökhendi stb. Akad, akiket csak dicsér (például az Ilie Verdetnek súgó Gálfalvi Zsoltot, Lászlóffy Aladárt, Szász Jánost, sőt az ifjú Salat Leventét stb.). Két legkiválóbb költőnk (Kányádi Sándor és Szilágyi Domokos) jellemzésétől tartózkodott. Egyértelműen gonosz G. E. szerint Rácz Győző, utóbb a Korunk főszerkesztő-helyettese. G. E. sajnálatraméltó megnyilvánulása, mikor 1989 őszén (a magyarországi, bulgáriai stb. rendszerbukások hatására) így írt: "Magyarországon a baloldal diszkreditálva, elanyátlanodva, magatehetetlenül számolja fel önmagát, mindez az én további ellehetetlenedésemet jelenti, csak az itthoni peremélet marad számomra - pillanatnyi távlat nélkül". Korainak bizonyult a magyar kommunisták siratása, csak átmeneti volt "elanyátlanodásuk"... Az 1989. decemberi fordulatkor felismerte. lehetséges a kommunizmus túlélése, elég, ha Ceausescut áldozzák fel. Barátaival részt vett a mai RMDSZ megalakítására szólító felhívás (Hívó szó) megfogalmazásában-aláírásában. E kiáltványban Gáll és társai elítélik Ceausescut és klikkjét, de a kommunizmust nem. Az embernek az az érzése támad Gáll Ernő naplóját olvasva, jegyezet meg Nagy László, hogy a Ceausescu-rezsim politikai rendőrsége, a Securitate hülye volt, mert a politikai és kulturális kulcspozíciókban (az örökös bűnbakká tett Hajdu Győzőt kivéve) mind ellenállók ültek, és nemcsak a folyóiratok szerkesztőségeiben, de minden intézménynél (például: rádió - Csép Sándor, televízió - Bodor Pál, Kriterion Kiadó - Domokos Géza), ahol még magyar főnökök egyáltalán megmaradhattak. /Nagy László, Kolozsvár: Gáll Ernő meglepő naplója. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), okt. 21., újraközölte: Szabadság (Kolozsvár), okt. 29./"

Érdemdíjban részesült Hajdú Győző is, az Igaz Szó volt főszerkesztője, a szélsőségesen nacionalista Eugen Barbu, Corneliu Vadim Tudor és Adrian Paunescu kebelbarátja, aki 1989 előtt kivívta az erdélyi magyarok ellenszenvét. Az Érdemdíjat Kiosztó Országos Bizottságot a Román Akadémia elnöke, a képviselőház és a szenátus művelődési és munkaügyi bizottságának elnökei, a Művelődési és Kultusz-, az Oktatási, Kutatási és Ifjúsági Minisztérium, illetve az Országos Sportügynökség képviselői, valamint az öt alkotási szövetség képviselői alkotják. A díjazott írók között található Balogh József, Domokos Géza, Fodor Sándor, Gálfalvi Zsolt, Hajdú Győző, Kányádi Sándor, Kántor Lajos, Szász János, Sütő András és Szilágyi István. Érdemdíjat kaptak továbbá Boér Ferenc és Csíky András színművészek, valamint Baranyai Ferenc és Gergely István képzőművészek. Fodor Sándort megdöbbentette az, hogy díjat kapott Hajdú Győző, Adrian Paunescu szenátor kebelbarátja is. Hajdút nem a romániai magyar írók javasolták a díjra, hanem olyan szerv, amelynél elévülhetetlen érdemeket szerzett. /Papp Annamária: Érdemdíj az érdemtelen Hajdú Győzőnek. Elismerésben részesültek a romániai magyar alkotók. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 6./

Száz romániai író-költő, ezen belül tíz magyar alkotó sorában a Ceausescu-rendszert kiszolgáló Hajdu Győző is állami elismerésben részesült. Szabó Gyula szerint az elismerést nem azok kapják, akiknek munkássága feddhetetlen. Az érdemdíj havi 8,4 millió lejes juttatást jelent, amelyet az állami költségvetésből fizetnek. A jogosultságot az Országos Bizottság dönti el. A testület tagjai többek közt a szenátus és az alsóház művelődési, egyházügyi és tömegtájékoztatási bizottságának elnökei, köztük Adrian Paunescu szenátor. A testületnek egyetlen magyar tagja sincs. Az írók mezőnyében 100 érdemdíjas között 10 magyar szerepel. Balogh József bukaresti szerkesztő mellett Domokos Géza, Fodor Sándor, Gálfalvi Zsolt, Hajdu Győző, Kányádi Sándor, Kántor Lajos, Sütő András, Szász János és Szilágyi István a kitüntetett. A képzőművészek sorában Baranyai Ferenc és Gergely István kapott érdemdíjat, a 135 színművész között pedig Boér Ferenc, Csíky András, Lohinszky Loránd, Senkálszky Endre és Tarr László, a 126 zeneszerző-zenész között Bács Lajos, Hary Béla, Ruha István és Valkay Ferenc a magyar kitüntetett. A sportolók 45 fős mezőnyében érdemdíjban részesült Szász Éva Sára, Szemányi Margit, Balló Ferenc, Stefanescuné Ugron Jozefina, Stanisel Stark Anna, Bíró Anna Ilona, az edzők sorában Barcany Pál, Paneth Farkas és Fűrész Géza. Érdemdíjas a Román Akadémia tagjává választott Lászlóffy Aladár és Jakó Zsigmond is. A Kolozsváron élő Szabó Gyula úgy tudja, a román írószövetség őt is javasolta érdemdíjra, de a jogosultságot elbíráló országos bizottságban Adrian Paunescu Hajdu Győzőt támogatta, így maradt ő ki a lajstromból. Hajdu Győző feltétlen kiszolgálója volt a bukott kommunista diktátornak, Nicolae Ceausescunak és rendszerének. Szabó Gyula szerint az ő mellőzése annak köszönhető, hogy Képek a kutyaszorítóból című, az utóbbi években megjelent négykötetes memoárjában sokak számára meglehetősen kényelmetlen tényeket tárt fel. Hajdu Győző úgy véli: megérdemelte az elismerést, mert az ő főszerkesztésében megjelenő Együtt-Impreuna magyar–román nyelvű kulturális lap „rendkívül fontos küldetést betöltve a magyar kultúrát népszerűsíti Bukarestben”. /Benkő Levente: Ellenvéleményeket szült az érdemdíj. = Krónika (Kolozsvár), máj. 13./

Románia-ellenes uszítás a bukaresti Ady Endre magyar líceumban címmel írta feljelentését Hajdú Győző eszményképének, Adrian Paunescunak Flacara című hetilapjában. Megírta, hogy egyes vezetők elmarasztalták az iskola néptáncegyüttesét, amiért december 1-jén a Hajdú Győző vezette Impreuna – Együtt Kulturális és Baráti Társaság ünnepségén színpadra lépett. A fenyegetés miatt a líceum együttese nem vállalta, hogy a következő ünnepségükön is szerepeljen. Hajdú Győző szerint: „Amennyiben ezek a vezetők az RMDSZ tagjai, úgy magától értetődő, hogy Románia-ellenes uszítás miatt azonnal ki kell zárni őket az RMDSZ-ből és közéleti tisztségeikből." Barabás István újságíró párhuzamot vont: az RMDSZ vezetőségének Nagyváradról minduntalan püspöki átokban van része azért, mert nemzetáruló, utódkommunista módon lepaktált a román hatalommal. Hajdú Győző Bukarestből buzgón segédkezik a püspök diszkreditáló törekvéseinek, de ő épp ellenkezőleg, azért mert az RMDSZ vezetősége úgymond Románia ellen uszítja a magyar közvéleményt. Barabás megjegyezte: itt nem a vád a fontos, hanem a cél, ennek követésében „Hajdú Győző és Tőkés László épp ennyire egy test, egy lélek.” Hajdú Győző cikke mellett Raul Sorban A magyar kérdés című nagy ívű cikksorozatának besúgói listáján található Demeter Béla, Mikó Imre, Balogh Edgár, Kós Károly, akik egyidejűleg horthysták és kommunisták. /Barabás István: Hajdú Győző hadat üzen. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 15./

Pár éve ismét a bértollnokoknak, a volt pártújságíróknak, az úgynevezett mikrofonállványoknak áll a zászló az erdélyi magyar sajtóban, állapította meg Fábián Tibor újságíró. A rendszerváltozás után Hajdu Győző volt az egyetlen, akit kirekesztett magából az író és újságíró szakma. A többi “vörös” múltú pennarágó fordított egyet a bekecsen. Nem mea culpáztak, nem kértek bocsánatot. Az ifjak közül is sokakat levett a lábáról a pénz, a kapcsolati tőke, a biztos szakmai előrelépés lehetősége.   A bértollnok alákérdez, hősiesen szidja a “másik oldalt”.   /Fábián Tibor: Mikrofonállványok kora. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), dec. 7./

Január 17-én a román tévé második műsorában Mona Musca művelődési miniszter a Trianon című filmről elmondta, hogy nem hallott a filmről, nem is látta, hanem érkezett egy figyelmeztető levél. Felmutatta a „dokumentumot” -, a Trianon című film körüli „törvénytelenségre” Hajdú Győző hívta fel a figyelmét. Jól látszott az aláírás, sőt az Impreuna-Együtt című lap szerkesztőségi pecsétje is. Hajdu Győző tehát nagy szolgálatot tesz: följelenti testvéreit. – „Az anyaország jelentős része népszavazáson tagad meg, idehaza pedig reaktiválódik a besúgók/följelentők érdemdús hada” – összegezett a Népújság. /-ni: Ecce Homok! Le détracteur de Trianon. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 19./

Eckstein-Kovács Péter szenátor elégedetlenségét fejezte ki amiatt, hogy a Trianon film vetítését törvénytelennek minősítő nyilatkozatot Mona Musca művelődésügyi miniszter Hajdu Győző, a volt kormány által finanszírozott Együtt–Impreuna című lap főszerkesztője, a kommunista hatalom egykori magas rangú tisztviselőjének sugallatára adta ki. A szenátor legjobban Mihail Hardau prefektusra haragszik, aki előzően megegyezett a Trianon film vetítése helyszínéül szolgáló Protestáns Teológia rektorával, majd ezután ügyészségi feljelentést tett a szervezők ellen. A Magyar Ifjúsági Tanács tagszervezetei szerint „érthetetlen, hogy az Európai Unióba igyekvő Romániában az állami szervek illetékeseit sérti, hogy egy kulturális rendezvény keretében egy tárgyilagos történelmi dokumentumfilmet vetítenek”. Az ügyben Vekov Károly, a Nemzetépítő Platform elnöke is állást foglalt. /B. T.: Hajdú Győző volt a bajkeverő. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 22./