Szeptember 6-ára virradó éjjel ismeretlen tettesek betörtek az RMDSZ Szövetségi Elnöki Hivatalának bukaresti székházába. Az egyik iroda berendezését felforgatták, az iratokat szétdobálták, és elvitték a székház udvarában kifüggesztett RMDSZ-zászlót. Úgy tűnik, nem vittek el semmit a székházból, a zászló eltávolítása arra utal, hogy a betörés hátterében politikai indítékok állnak. Egyes RMDSZ-es tisztségviselők szerint összefüggés mutatható ki az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT), illetve a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) és a Magyar Polgári Párt (MPP) által Csíkszeredában és Székelyudvarhelyen szervezett nagygyűlések és a betörés között. Szintén a hétvégi rendezvényekkel lehet összefüggésben az is, hogy ismeretlen tettesek festékszóróval lefújták Sepsiszentgyörgy helységnévtábláján a magyar nyelvű feliratot. /Betörtek az RMDSZ bukaresti székházába. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 7./

Augusztus 27-30. között zajlott Bukarestben a romániai tanügyi dolgozók és határon túl élő, román nemzetiségű nevelők és oktatók 30. kongresszusa Kb. 900 pedagógus – óvónő, tanító, tanár, tanfelügyelő, iskolaigazgató, egyetemi tanár- közülük 75 külföldi meghívott gyűlt össze megvitatni a tanügyi törvénytervezet. Traian Basescu államfő és Ecaterina Andronescu tanügyminiszter asszony mellett több államtitkár és szenátor is részt vett a rendezvényen. A háromnapos tanácskozás után egy kiáltvány született, mely a javasolt törvénytervezet-módosításokat tartalmazza. A kiáltvány követeli többek között: rövid távú tanulmányokkal rendelkező tanárként alkalmazzák a tanítóképző főiskolát végzetteket, a bolognai első ciklus végzettjeit, hosszú távú tanulmányokkal rendelkező tanárként alkalmazzák azokat, akik a bolognai rendszer második ciklusában szereztek diplomát neveléstudományok szakon és a tanítóképző líceum vagy tanítóképző főiskola után elvégzett hosszú távú felsőoktatásban végzett tanerőket. /Szabó Ágnes, tanítónő: Tanügyi kongresszust tartottak Bukarestben augusztus 27-30. között. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), szept. 7./

A vargyasi Daniel család évszázadai Olaszteleken című régészeti-történeti kiállításon vehettek részt az érdeklődők. A Baróttól három kilométerre található olaszteleki kastély a XVII. században épült, és századokon át a Daniel család tulajdonát képezte. A kastély épülete nemrégiben került Rácz Attila és Rácz Lilla tulajdonába, akik az impozáns épület népszerűsítését tűzték ki célul. Teljesen fel szeretnék újítani, megőrizve azt az utókornak. Ezért hozták létre a Daniel Kastély Egyesületet, amely pénzalapot teremthet a teljes felújításhoz. A kiállítást a kastély eddig felújított termeiben szervezték meg, ahol az épület és a család életéhez, történetéhez kapcsolódó régészeti leleteket állítottak ki. /Sipos M. Zoltán: Olaszteleki: benépesítik a Daniel-kastélyt. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 7./

A Várad folyóirat Törzsasztal-beszélgetéseinek idei első vendége a nagyváradi városi művelődési házban Karafiáth Orsolya költőnő volt, beszélgetőpartnere pedig az est házigazdája, Kőrössi P. József költő, kritikus. /Totka László: Karafiáth az első törzsvendég. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 7./

Nagyváradon az olaszi temető felszámolását és elköltöztetését kísérte végig egy negyed évszázadon át fényképezőgépével Tóth István fotóművész, a Romániai Fotóművészek Szövetségének elnöke. Ezekből a felvételekből nyílt tárlat Marosvásárhelyen a Bernády Házban. Tóth István elmondta, hogy amikor 1984-ben elkészítette az első fotót az olaszi temetőben, egy meggyalázott síremlék háborította fel, de még nem tudta, hogy mi vár a temetőre, hogy el fogják azt onnan költöztetni. Kányádi Sándor szavait idézve, az a legárvább, akinek halottja sincs, hangzott el a megnyitón, de akinek még temetője sincs, az még árvább. /A. E. : Egy temető halála. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 7./

Október 23-án tartja a legelső bemutatóját a most alakult, az erdélyi magyar színházak sorában a tizedik színház Kézdivásárhelyen. A repertoár összeállítását megelőzően egyeztettek a környező – a székelyudvarhelyi, sepsiszentgyörgyi, gyergyószentmiklósi, és csíkszeredai – színházakkal, így jött létre a saját műsorterv. A bérletes előadásokkal párhuzamosan stúdióelőadásokat, alternatív mozgásszínházat is terveznek. Hamarosan megkezdheti a munkát az a csapat, amelynek tagjait – marosvásárhelyi, kolozsvári, sepsiszentgyörgyi, székelyudvarhelyi, többnyire szabadúszó színészeket és rendezőket – egyelőre egy-egy előadásra, illetve szerepre szerződtették, de akik fantáziát és lehetőséget látnak egy új társulat létrehozásában is. Az új intézmény a Kézdivásárhelyi Városi Színház nevet viseli. A társulat vezetője Csapó György színész. /Antal Erika: Új színház Erdélyben: Kézdivásárhely felzárkózott. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 7./

Szeptember 11-én zárul a kilencedik kisiratosi nemzetközi alkotótábor. Ezúttal is a Máltai Ház ad otthont a művésznek. Először fordul elő, hogy nem a tábor létrehozója és lelkes támogatója, dr. Almási Béla fogadja és köszönti a vendégeket. A művészet pártolóját idén tavasszal ragadta magával a gyógyíthatatlan kór. Követte barátját, néhai Alaszu Pált, akivel egykor kitalálták a jótékony célú kiállítást, amiből aztán a művésztelep kinőtte magát (az itt készült alkotások azóta is a Máltai Ház javát szolgálják). Az idei tábor bővült más művészeti ágazatokkal: zene és színjátszás is bekerült a kiegészítő programok közé. „A kisiratosi művésztábornak nincs hagyománya a tematikában – mondta Tasi József – művésznevén Tajó – temesvári szobrász, az idei tábor művészeti vezetője. /Pataky Lehel Zsolt: IX. Kisiratosi Alkotótábor. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 7./

A második világháború magyar hadseregében szolgált honvédek találkoztak Gyergyóremetén szeptember 6-án az első ízben megszervezett Gyergyói Veterántalálkozón. A honvédek találkozójának ötletgazdája a gyergyóremetei születésű Nagy József, a BBTE történelem szakos hallgatója, aki a második világháború gyergyói vonatkozásait kutatja. A 94 éves Blénessy Jenő bácsi könyvet is írt második világháborús élményeiről, illetve az orosz hadifogságban töltött éveiről. „Három generáció nőtt fel a második világháború óta, de még mindig feltáratlan, mi történt önökkel a harcok viharában” – fejtegette Laczkó Albert Elemér gyergyóremetei polgármester. A találkozón Illésfalvi Péter, a budapesti Hadtörténeti Intézet és Múzeum hadtörténésze Háború Gyergyóban – gyergyóiak a háborúban címmel tartott előadást. /Jánossy Alíz: Világháborús veteránok találkoztak Gyergyóremetén. = Krónika (Kolozsvár), szept. 7./

Elhunyt Barcsay Zoltán zeneművész-tanár, súlyos betegség vitte el augusztus 30-án. Kolozsváron született 1929. május 24-én. Hegedülni a Zsizsmann-konzervatóriumban tanult. A Magyar Operában játszott, az opera egyik alapító tagjaként. Márkos Albert tanár javaslatára a hegedűt brácsára cserélte fel, és szólamvezetőként onnan is ment nyugdíjba. 1954-ben végezte a kolozsvári Gh. Dima Zenekonzervatóriumot, a következő évben már a zenelíceum tanára. Nyugdíjazása után (1992), már betegen, a balett-líceumban korrepetitor volt. Zeneszerzőként elsősorban hangszerelt, többek között Horváth Béla–Szinberger Sándor Kék Duna című operettjét, amely sokáig repertoárdarabja volt az operának. Vezényelt operetteket, Big-Band együttesével évekig koncertezett. Nyugdíjasként közösségi munkában vezette a heti egy összejövetelen az „Öreg fiúk” együttesét a Magányosok Klubjában. Párhuzamosan muzsikált az orvosok zenekarában is. Dalszerző munkásságáért Reményik-díjjal tüntették ki. /Laskay Adrienne: Búcsú Barcsay Zoltántól. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 7./

Tamási Áron szülőfaluja szeptember 6-án, vasárnap újabb köztéri műalkotással gazdagodott. Farkaslakán a marosvásárhelyi szobrászművész, Hunyadi László készítette mellszobor hosszabb ideje várt arra, hogy nemes anyagba öntve tisztelegjen nagy írónk emléke előtt. Most sikerült a gipszváltozat bronzba nemesíteni. A kőtalapzat a csíkszeredai szobrász, Dóczi András munkája. A szobrot Tamási Áron egykori iskolájának udvarán állították fel. /Tamási Áron-mellszobor Farkaslakán. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 8./ „És rátok bízom az itt maradó kincseket: a virágot csókoló madarat, a szántó-vető embert és a Küküllőbe hullott három csillagot” – ezt a Tamási-idézetet vésték bele annak az íróról készült mellszobornak a talapzatába, amelyet szeptember 6-án lepleztek le Farkaslakán. A jelenlevőkhöz szólt a mellszobor felállításának egyik lelkes szorgalmazója és támogatója, dr. Sipos Lajos, az ELTE Bölcsésztudományi Karának nyugalmazott professzora, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság elnöke is. /Lázár Emese: Tamási-mellszobrot avattak. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 7./

A PD-L–PSD koalíció képviselői eldöntötték, hogy a kormány szeptember 15-én vállal felelősséget a parlament előtt az oktatási törvénycsomagért, az egységes bérezési törvényért és a kormány alárendeltségébe tartozó ügynökségek átszervezését előíró törvényért. /Szeptember 15-én vállal felelősséget a kormány. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 8./ A kisebbségek számára rossz hír, hogy az új tanügyi törvény vonatkozó előírásai alig jelentenek előrelépést a jelenleg érvényben lévő jogszabályhoz képest. A tervezet Ecaterina Andronescu miniszter elképzeléseit vette át a kisebbségi oktatásról szóló fejezetében. Eszerint Románia földrajzának és történelmének tanítása továbbra is az állam nyelvén történne. Kisebb előrelépést jelent, hogy a román nyelv és irodalom oktatása immár nemcsak 1–4., hanem az 5–8. osztályban is külön tanterv szerint történne, a középiskolában azonban maradnának a román diákoknak szóló tankönyvek és a tanterv. Az RMDSZ módosító indítványokat nyújt be a tanügyi törvényhez – jelezte Kelemen Hunor ügyvezető elnök. /Cs. P. T. : Aggódó kisebbségek. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 8./

Az év első hat hónapjában közel felére csökkent a Nyugat-Európában dolgozó román vendégmunkások által hazautalt pénzösszegek mennyisége. A külföldön állástalanul maradt román állampolgárok a hazatérést fontolgatják. Az elmúlt években a Romániából külföldre vándorló közel hárommillió vendégmunkás által hazaküldött eurómilliárdok táplálták az ország gazdaságának motorját. Spanyolország most már szívesen szabadulna a betelepedett és többnyire állástalanul maradt külföldiektől, és ezért akár anyagi áldozatot is kész hozni: anyagilag támogatná azokat az állástalanul maradt romániai vendégmunkásokat, akik készek visszatérni hazájukba. A hazatérés már nem egyszerű, a növekvő munkanélküliség ugyanis Romániának is komoly gondot okoz. /Túrós-Bense Levente: Alig utalnak pénzt haza a külföldön dolgozó román vendégmunkások. = Krónika (Kolozsvár), szept. 8./

Nem csitultak a román pártpolitikusoknak a székelyföldi autonómiatörekvésekkel szembeni heves reakciói. Ezúttal is a kormányon lévő szociáldemokraták (PSD) és az ellenzéki liberálisok (PNL) bizonyultak a fő hangadóknak. Bogdan Niculescu-Duvaz, a PSD szóvivője alkotmányellenesnek nevezte a Székely Nemzeti Tanács bejelentését, miszerint a szervezet népszavazást rendez a régió önrendelkezése tárgyában, és határozott fellépést sürgetett a nyomozó hatóságok részéről a „törvénytelen” lépések ellen. Mircea Dusa, Hargita és Kovászna megye egyetlen román parlamenti képviselője szeptember 7-én interpellált is a bukaresti törvényhozásban, felszólítva a központi román hatóságokat, hogy határozottan foglaljanak állást a magyar szervezetek alkotmányba ütköző, „szemtelen” megnyilvánulásai ellen. /Autonómia: folytatódik a román ellentámadás. = Krónika (Kolozsvár), szept. 8./

Egyelőre kérdés, hogy a hét végén lezajlott két önkormányzati nagygyűlés valóban utat nyitott a valós összefogás felé, vagy tovább mélyülnek az ellentétek. Tőkés László, az EMEF társelnöke, az EMNT elnöke bízik benne, hogy a közös cél segíti a józan ész felülkerekedését. Izsák Balázs, az SZNT elnöke hiszi, hogy csak összefogás árán érhetnek el eredményt. Tőkés László kifejtette, hogy bízik a természetes önfejlődésben. Izsák Balázs, az SZNT elnöke azt mondta, tekintsük ezt a két gyűlést egyetlen kétnapos rendezvénynek. A nagygyűlés függetlenedett az SZNT-től, saját házbizottsága van. Tőkés szerint ezzel a házbizottsággal kell érintkezni. A csíkszeredai nagygyűlés szövegegyeztetési vitája során Tőkés László azt látta, hogy az RMDSZ öncenzúrát gyakorolt a kormányba lépés esetleges lehetősége miatt. Végül megkötötte magát az EMNT, azt mondtuk, ezen alul nem adjuk, és az RMDSZ végül elfogadta az egészet. „Sikerült beillesztenünk a preambulumba egy olyan történelmi hűséget tükröző szövegrészt, amely meghaladja a Markó-doktrínát, vagyis tudomásul veszi a történelmi tényeket az autonómiaharcban, annak főbb állomásait, megfogalmazza az EMNT, a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület, az SZNT vagy éppenséggel az MPP érdemeit” – részletezte Tőkés László. „Mégiscsak nagy dolog, hogy annyi év után az RMDSZ végül belement abba, hogy nagygyűlést szervez az autonómiáért. ” Izsák Balázs, az SZNT elnöke sikerként értékeli a székelyudvarhelyi önkormányzati nagygyűlést. A székelyföldi önkormányzatok együttműködését a Székely Nemzeti Tanács a székely parlament előfutárának tekint. Hajlandóak az együttműködésre, szögezte le Izsák Balázs, az RMDSZ részéről volt elmozdulás. 2006 márciusában még elfogadhatatlannak nevezték egy nagygyűlés összehívását, kiáltvány elfogadását. Az RMDSZ nagyon nagy lépést tett, elismerte: a parlamenten kívül is van cselekvési tér, amelyet használni kell, az önkormányzatokat működtetni kell. /Farkas Réka: A valós összefogás esélyei. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 8./

Constantin Strujan Hargita megyei prefektus menesztését kérte Emil Boc kormányfőtől Gyerkó László szenátor politikai nyilatkozatában Strujan azon kijelentései miatt, amelyeket egy román lapnak tett a csíkszentkirályi és csíkszentmártoni magyar–roma konfliktusok kapcsán. Gyerkó azt is elvárná, hogy Boc kérjen bocsánatot a magyar közösségtől a kormány helyi képviselője nyilatkozatai miatt. „A székelyföldi magyar közösségnek nincs szüksége egy olyan kormányképviselőre, aki felelőtlenül nyilatkozgat, és konfliktust gerjeszt” – mondta Gyerkó. A Cotidianulban megjelent cikk után Strujan azt nyilatkozta, a cikk nem tükrözi helyesen az újságírókkal folytatott beszélgetését. /M. Á. Zs. : Gyerkó: Strujan vegye a kalapját. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 8./

Az anyaországi és az erdélyi magyar politikai pártok, civil szervezetek egy emberként hördültek fel idén februárban, amikor budapesti látogatása során Traian Basescu újságírói kérdésre válaszolva kerek-perec leszögezte: soha nem lesz területi autonómia a Székelyföldön. A magyar fél a mindenkori bukaresti hatalomnak az erdélyi magyar közösség önrendelkezési törekvéseivel szembeni ellenállását látta megtestesülni a basescui megnyilvánulásban, ugyanakkor általánosságban úgy viszonyult a kategorikus válaszhoz, mintha legalábbis román oldalról nem ugyanezt hallaná húsz éve. Arra azonban még a Basescu államfő sem vetemedett, hogy liberális kihívójához hasonlóan az ügyészség figyelmébe ajánlja az autonómiatörekvéseiket nyíltan felvállaló székelyeket, legyenek azok az RMDSZ vagy az MPP képviselői. Crin Antonescu, a vezetékneve okán RMDSZ-es berkekben Liliomfinak becézett, és sokszor méltatlanul agyonmagasztalt liberális pártvezér megnyilvánulása az élő példája annak, mennyire naiv a bukaresti politikusokat mérsékeltekre és radikálisokra felosztó magyar szemlélet. /Rostás Szabolcs: Liliomfi hervadása. = Krónika (Kolozsvár), szept. 8./

A szlovák–magyar miniszterelnöki találkozón megbeszélhető konkrét intézkedéseket kezdeményezett, valamint a Magyarország és Szlovákia közti jószomszédi viszony helyreállítását javasolta Bajnai Gordon abban az írásában, amely megjelent a Sme című szlovák lap honlapján. A magyar kormányfő úgy fogalmazott: baráti jobbot nyújt a szlovák népnek a két ország közös jövője és közös érdekei partneri érvényesítésének szándékával. Bajnai Gordon a szlovákul megjelent cikkben hangsúlyozta: meggyőződése, hogy a közös megoldásokra, nem pedig a másik fél legyőzésére kell törekedni. Közben Szili Katalin, a magyar Országgyűlés elnöke Párizsban tárgyalásokat folytatott Luis María de Puiggal, az Európa Tanács (ET) parlamenti közgyűlésének elnökével, aki kész közvetíteni Magyarország és Szlovákia között a szlovák nyelvtörvény kapcsán. A megbeszélésen Puig hangsúlyozta, hogy Európa számára fontos a kisebbségek jogainak biztosítása. Ugyanakkor Csáky Pál, a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) elnöke közölte: az MKP küldöttsége az Egyesült Államokba utazik, hogy a vitatott szlovákiai nyelvtörvény módosítása ellen lobbizzon. /Baráti jobbot ajánlott Bajnai. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 8./

A szlovákiai államnyelvtörvényt elítélő állásfoglalást hozott az Európai Néppárt ifjúsági szervezete (YEPP) szeptember 5-én tartott hágai tanácsülésén – közölte Ágh Péter, a Fidelitas elnöke és Dömötör Csaba, a YEPP alelnöke. A szervezet úgy látja: a nyelvtörvény jelenlegi formájában ellentmond az európai normáknak csakúgy, mint az Európa Tanács és az EBESZ adott témára vonatkozó dokumentumainak. Ezért felszólítják a szlovák kormányt, hogy késedelem nélkül vonja vissza a törvény június 30-án elfogadott módosításait, hiszen – mint fogalmaztak – „a kisebbségek elnyomását semmilyen jogi aktus nem teheti hivatalossá”. Az Európai Néppárt ifjúsági szervezete emellett felszólítja az Európai Bizottságot, az Európai Parlamentet (EP) és az uniós tagországokat, hogy tüzetesen vizsgálják meg a jogszabály módosítása nyomán kialakult helyzetet; az Európai Unió ugyanis nem lehet semleges, amikor saját alapvető értékeiről van szó. Ez az első, európai politikai testület által elfogadott állásfoglalás a szlovákiai nyelvtörvény ügyében. /Megtört a jég. Elítélő határozatot hozott az Európai Néppárt ifjúsági szervezete. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 8./

A Külhoni Magyar Újságíró-egyesületek Konvenciója a hét végén tartotta összejövetelét Szegeden. A III. Szegedi Fórumon a Kárpát-medencéből mintegy harminc újságíró vett részt. A neves előadók között Daróczi János, a Magyar Televízió kiemelt szerkesztője Romák a médiában címmel tartott előadást, amelyet vita követett. A konferencia keretében adták át a határon túli sajtóért az adott évben legtöbbet tevő személy munkáját értékelő Messzelátó-díjat. A Sándorov Péter, vajdasági újságíró munkásságának emlékére alapított kitüntetést idén Havasi János, a Magyar Televízió Határon Túli Műsorok Szerkesztőségének vezetője kapta. Léphaft Pál, a délvidéki Magyar Szó újságírója mondott laudációt. A fórumon a résztvevők zárónyilatkozatot fogadtak el, amelyben többek között foglalkoztak a médiumok állami támogatásával, a szlovák nyelvtörvénnyel, valamint a sajtó felelősségével a helyi romakonfliktusok megjelenítésében. /Kárpát-medencei újságíró-találkozó. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 8./

„A magyar középiskolákban hiúság kérdésévé vált a román nyelv nem ismerése” – idézte a nyár derekán a romániai magyar sajtó Frunda György RMDSZ-es szenátort, aki buzdította a magyar fiatalokat a többség nyelvének elsajátítására. Frunda elmondta, idén érettségizett lánya amiatt sajnálkozott, hogy az marosvásárhelyi Bolyai Farkas Gimnáziumban már nem működnek román osztályok, hogy a magyarok románul tanulhassanak és fordítva. A szenátor kijelentésén a „polgári oldal” felháborodott. Az Új Magyar Szó viszont vezércikkben állt ki Frunda nézete mellett, azzal érvelve, Sütő András hiába adta fél szemét a magyar kisebbségi jogokért. Két évtized múltán „meg kell állapítani: az iskolák szétválasztása bizonyára segítette a közösségi identitásőrzést, de ugyanakkor hozzájárult egyfajta elszigetelődéshez is, ami rontja a közösséghez tartozó egyén versenyképességét és helytállási esélyeit a romániai és/vagy európai (munka)piaci környezetben. ” /Salamon Márton László: Eretnekek. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 8./

A Magyar Pedagógusszövetség (RMPSZ) megrökönyödéssel vette tudomásul a Maros Megyei Tanfelügyelőség vezetőjének közelmúltban tett nyilatkozatát – olvasható a pedagógusok érdekképviseletének Lászlóffy Pál elnök által jegyzett közleményében, mellyel az RMPSZ a hátrányos megkülönböztetés vádjával pénzbírsággal sújtott tanfelügyelőség sajtótájékoztatón nyilvánosságra hozott álláspontjára reagált. „A főtanfelügyelő úr arról tájékoztatta a sajtó képviselőit, hogy az Országos Diszkriminációellenes Tanács megbírságolta a tanfelügyelőséget és ezt a tanfelügyelőség elfogadhatatlannak tartja. (…) Az ODT valóban hozott egy döntést 2009 májusában, amely a Magyar Pedagógus Szövetség levele alapján született, viszont az ügy legfontosabb és a magyar közösség számára létfontosságú üzenete nem a bírság ténye, hanem azok az okok, amelyek arra kényszerítették az RMPSZ-t, hogy felkérje az ODT-t, vizsgálja ki, milyen is a Maros megyei beiskolázási tervezet és hátrányosan érinti-e a magyar anyanyelvű gyerekeket” – áll a közleményben, mely a továbbiakban az ODT döntésének érvényessége mellett érvel. „Rengeteg olyan település van, ahol a magyar gyerekek a nyolcadik osztály elvégzése után nem járhatnak magyar tannyelvű osztályokba, mivel ilyenek ezekben a régiókban nem léteznek. Az RMPSZ úgy véli, hogy az ODT által meghozott döntés demokratikus, és egyértelműen kimondja, hogy az oktatási rendszerben létezik diszkrimináció, és ez a magyar nyelvű gyerekek ellen irányul. ” /Nagy Székely Ildikó: „Nem értjük, miért…” RMPSZ-reakció a főtanfelügyelő vádjaira. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 8./

Szeptember 4-én kezdődött XV. Romániai Magyar Diákönkormányzati Szabadegyetem (DÖKSZAB) a Bihar megyei Barátkán. A Romániai Magyar Középiskolások Szövetsége (MAKOSZ) és a Bihar Megyei Magyar Középiskolás Egyesületek Tanácsa (MAKET) által megszervezett ötnapos intenzív képzésen 58 diák vesz részt az ország különböző, már működő és alakulóban levő diáktanácsaiból. Az előadók között a civil szervezetek képviselői, diákszervezetek volt és jelenlegi vezetői, egyetemi vannak. /Zajlik a XV. DÖKSZAB. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 8./

A romániai magyar tanfelügyelők, módszertani szakfelügyelők országos tanácskozása kezdődött meg szeptember 7-én Aradon, a Csiky Gergely Iskolacsoportban. Az iskolakezdés előtt az érintettek számba veszik az anyanyelvű oktatás helyzetét, kitérve a diáklétszám, a kinevezések, a tanszerek és az infrastrukturális beruházások körüli problémákra. A több mint ötven részvevőt Matekovits Mihály, a Tanügyminisztérium kisebbségi főosztályának (nyugdíjazás előtt álló) vezérigazgató-helyettese köszöntötte, majd Pellegrini Miklós Arad megyei főtanfelügyelő-helyettes vázolta fel a megye magyar oktatásának – főleg a diák- és tanárhiány miatt nem túl rózsás – helyzetét, végül a házigazda Király András, a Csiky Gergely Iskolacsoport igazgatója beszélt az aradi magyar oktatás, közelebbről a mostani magyar iskola történetéről. Pásztor Gabriella, az Oktatási Minisztérium kisebbségi főosztályának vezérigazgatója elismerően szólt az aradi magyar pedagógustársadalom és a magyar közösség vezetőiről. Néhány jelenlévő elpanaszolta, hogy sok helyütt a román főtanfelügyelők, iskolaigazgatók még mindig próbálják akadályozni a magyar oktatást. /Pataky Lehel Zsolt: Magyar pedagógusok országos tanácskozása Aradon. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 8./

„Három hónapja nem kaptam meg a havi fizetésem” – magyarázta a Rodipet egyik alkalmazottja a cég bukaresti székhelye előtti tüntetésen. Az ország legnagyobb terjesztővállalata szeptember 5-e óta beszüntette a lapkihordást és -értékesítést. A Rodipet lapterjesztő cég nemrég az arab tulajdonostól részlegesen visszakerült az állam kezébe, ugyanis a vásárló nem teljesítette a privatizációs szerződésben vállalt kötelezettségeket. A ki nem fizetett tartozások miatt a céggel számos újság azóta megszüntette a kapcsolatot. A napilapok most saját hálózaton keresztül oldják meg az újságok kézbesítését, illetve más terjesztőkkel vették fel a kapcsolatot. Az Új Magyar Szó kiadója például saját sofőrrel juttatta el, ahova tudta szeptember 7-án az újságot, ami miatt van, ahova háromórás késéssel érkezett meg a szállítmány. A Rodipet Kolozsvár környékére, Székelyföldre és Bukarestbe is szállította az ÚMSZ-t, /Rosszul kihordott privatizáció. Terjesztési káoszt okozott a lappiacon a Rodipet országos lapterjesztő válsága. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 8./

Ismeretlen tettesek több sírhelyet gyaláztak meg a nagyernyei temetőben. Az emberek szeptember 5-én reggel vették észre a ledöntött sírköveket, szétvert kővázákat, letört márványlapokat. Nem ez az első alkalom, hogy Nagyernyében sírokat gyaláznak meg. Pár évvel korábban márványlapot loptak, 1-2 évvel ezelőtt pedig a keresztről lopták el az alumíniumból és rézből készült díszítéseket, sőt, a keresztre feszített Jézust is. Akkor megtalálták az elkövetőket, mindkét esetben roma nemzetiségű személyről volt szó. Ezúttal nem loptak a temetőből: sírköveket döntöttek le, köztük olyat, amely 1878-ból való. Megközelítőleg 30 sírhelyet rongáltak meg, a rendőrség csak 12-ről tud. Katolikus, református és unitárius felekezetűeket temetnek ebbe a temetőbe. /(antalfi): Sírhelyeket gyaláztak meg Nagyernyében. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 8./

Anyagi gondokkal küzd, de előadásai színvonalából nem enged a marosvásárhelyi Tompa Miklós Társulat. A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház művészeti igazgatóhelyettese, a Tompa Miklós Társulat vezetője, Kövesdy István rendező kifejtette, sajnos mostanában többet foglalkozik pénzügyekkel, mint a színházművészeti feladatokkal. A költségvetés nem a színházi évadhoz, hanem a naptári évhez kapcsolódik, ez nagyon megnehezíti a repertoár kialakítását, mert nem lehet tudni, hogy mennyit kapnak az előadásokra. 2009-ben produkciós költségre feleannyi pénz jutott, mint 2008-ban, és a válság miatt a 2010-es büdzsé sem biztató. Jelenleg kizárólag pályázati pénzekből, támogatásokból finanszírozhatják az előadások költségeit. A Székely Színház Egyesület még csak ezután próbálja megszólítani azokat, akik támogatnák a színházat. Az egyesület már jelentősen hozzájárult a Tanítónő című előadáshoz, amelyet először a Mikházi Csűrszínházban mutattak be a nyáron. A társulat ezzel a bemutatóval kezdi az évadot szeptember 11-én. A Tompa Miklós Társulatnak körülbelül 500 ezer lejre lenne szüksége ahhoz, hogy az új évadban a tervek szerint teljesítsenek. A korábbiakhoz hasonlóan az új évadban 6-7 bemutatóval készül a társulat. Kövesdy István rendezi a Bethlen című darabot, amelyet Závada Pál írt Móricz Erdély-trilógiája alapján. A marosvásárhelyi származású Bocsárdi Lászlót, a sepsiszentgyörgyi színház igazgatóját várják, aki Ödön von Horváth Mit csinál a kongresszus? című vígjátékát viszi majd színre. Farkas Ibolya színművészt életműdíjjal jutalmazták Kisvárdán. /Máthé Éva: Tompa Miklós Társulat: Nincs pénz neves meghívottakra. = Krónika (Kolozsvár), szept. 8./

Temesváron a Csiky Gergely Állami Magyar Színházban szeptember 5-én tartották a kortárs magyar drámaíró, Egressy Zoltán Június című darabjának ősbemutatóját. Most először fordult elő először, hogy darabjának ősbemutatóját nem Magyarországon tartották, mondta a szerző. A Június 2007 Budapestje, önéletrajzi elemekkel bőven megtűzdelve. A darab szerelmi sokszögekbe bonyolódott szereplői az előadás végén valamilyen módon egymásra találnak. Egressy Zoltán kijelentette, nem úgy írja darabjait, hogy komoly üzenetet akar a nézőkhöz eljuttatni. /Pataki Zoltán: Egressy-ősbemutató Temesváron. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 8./

Kőszegremetén a Széchenyi-ünnepségen Csehi Árpád a Szatmár Megyei Tanács RMDSZ-es elnöke tartott beszédet. Kubik József tanár, az Országos Széchenyi Kör nyíregyházi elnöke Széchenyi személyes példamutatását emelte ki. Erdei D. István parlamenti képviselő ezt azzal egészítette ki, hogy a tiszta erkölcs és a szerénység, ami napjainkban sok politikusból hiányzik, csak még magasabbra emeli Széchenyit, ezért is kell újra és újra megidéznünk. Az ünnepség a falu fölött lévő Domokos-dombon folytatódott, ahol 1861 óta áll a hat méter magas Széchenyi-emlékoszlop, amelyet a legnagyobb veszélyben is meg tudott őrizni a remetei magyarság. A nyolcvanéves Dohi Károly felidézte, hogy tízéves fiúcska volt, amikor a visszavonuló román határőrök le akarták dönteni, hogy helyébe őket dicsőítő emléket állítsanak, de hat lóval sem tudták megmozdítani, mert az „egész falu fogta”. Évente itt rendezik a március 15-i ünnepséget is, lánckerítéssel vették körül, és 2001 óta Zagyva László magyarországi szobrászművész rézdomborítással készült Széchenyi-portréja díszíti az oszlopot. /Sike Lajos: „Tettmagyarok kellenek!” = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 8./

Marosvásárhelyen nagyon sokan kíváncsiak voltak a Maros Művészegyüttes új székházában 27. alkalommal megrendezett néptánctalálkozóra. A hagyományos betlehemes játék pásztorok örömtáncával kapcsolatosan elmondták, Szentegyházán karácsonyban még élő szokás a betlehemezés, ebből készült a hagyományőrző tánccsoport egyórás műsora. A szentegyháziak csoportjában csak férfiak táncoltak, a magyarósiak párosan léptek színpadra. „Nemhiába, a fesztivál neve is ez, az öregek, vagyis az ősök tánca, mert azt adjuk elő, amit az öregektől tanultunk” – magyarázta a Soó házaspár. /Antal Erika: Táncban őrzött hagyaték. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 8./

Két napra benépesedett a Désakna főterén álló református templom és környéke. Az alig 260 lelket számláló református közösség több mint háromszáz vendéget fogadott szeptember 5-én, a dési egyházmegye dalárda-találkozóján, amelyet minden évben más helyszínen tartanak. A templom felújítási munkálatai öt éve folyamatosan zajlanak. Felvonult tizenegy település református kórusa a száz éves templomban. Jánossi Sándor nyugalmazott dési tanár Désakna 1236-tól napjainkig átívelő helytörténeti ismertetését olvasta fel. A templom falára helyezték az erre az alkalomra készített, az egyházközséghez tartozó 260 nevet tartalmazó jubileumi emléktáblát. 1959-ben a templom fennállásának 50. évfordulóján készült az első emléktábla, a helyi lelkész akkor a padokban ülő fiatal nemzedékre bízta az ötven év múlva esedékes újabb emléktábla elhelyezését. Az ünnepségre elkészült egy színes fotókkal ellátott emléknyomtatvány, továbbá befejeződött a templom mellett álló, nemrég visszaszolgáltatott épületben a református kultúrterem felújítása. /Lukács Éva: Száz éves Désakna református temploma. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 8./