Az első egyéni tárlat felejthetetlen élmény a művész számára. Hagyományaihoz híven a kolozsvári Barabás Miklós Galéria gyakran szolgál effajta meglepetésekkel. Április 6-án volt Antal Tövissi Anna grafikus első bemutatkozása. Ami összefogja az bemutatott alkotásokat, az a tematika: az arc művészileg szinte kiaknázhatatlan lehetőségeket nyújtó poézise. /Németh Júlia: Arcok a Barabás Miklós Galériában. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 18./

Április 12-én, húsvét vasárnapján megjelent a Plébániai Hírmondó első száma, tájékoztatást nyújt a Pécskai Római Katolikus Plébánia tevékenységéről. A tervek szerint a kiadvány negyedévenként fog megjelenni. Vannak benne ifjúsági hírek, egy oldal az egyházközösség múltjáról, továbbá a helyi katolikus szervezetekről (Rózsafüzér Társulat, Szent Antal Társulat) is. /Megjelent a Plébániai Hírmondó. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 18./

Április 17-én mutatták be Marosvásárhelyen a Bernády Házban Markó Béla Egy irredenta hétköznapjai. Lehallgatási jegyzőkönyvek 1986–1989 /Pallas Akadémia Kiadó, Csíkszereda/ című könyvét, olyan lehallgatási jegyzőkönyvek gyűjteményét, amelyeket az akkori Igaz Szó munkatársáról állítottak össze a Szekuritáté tisztjei. Gálfalvi György, a Látó nyugalomba vonult főszerkesztője elmondta, a kötet végén található névjegyzék szerint jóval több, mint száz alkalommal szerepel Markó Béla lehallgatási jegyzőkönyveiben. És ez fordítva is igaz. Markó Béla a kötet elé írt esszéjében indokolta, miért tartotta fontosnak a megjelentetést. A könyvnek több olvasata lehet: kollektív emlékirat, amelyet több mellékszereplő mond a mikrofonba, modern rádiójáték, krónika arról, hogy mi történt a világgal 1986 és 1989 között. De olvasható tényregénynek is, amelyben egy értelmiségi csapat próbálja túlélni ezt az őrületet. Kovács András Ferenc /KAF/ költő, a Látó főszerkesztője szerint „botrány és szégyen, hogy úgy kellett élni. De így is lehetett élni, és így is lehetett élni szabadon. A magunk belső autonómiájával. A könyv maga a képtelenség. Olvasataim közül az első a megdöbbenésé volt. Elpirultam, kukkolónak éreztem magam, ahogy olvastam. De nem is baj ez. ” Hol vannak azok a tisztek, a fenyegetők? Azok érdekelnek, akik a mai napig aktívak, írta KAF. Azt szeretné, ha húsz-harminc év múlva gyermekeiknek, unokáiknak nem kellene újabb lehallgatási jegyzőkönyveket olvasniuk, tette hozzá. /Nagy Botond: A képtelenség könyve. Egy irredenta hétköznapjai. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 18./

A gyulafehérvári főegyházmegye 282 templommal rendelkező önálló plébániája közül a Brassóhoz közel eső Feketehalomban van az egyetlen ökumenikus templom. A zernyesti egyházközség filiájaként létező 600 fős katolikus közösség önerőből nem tudott templomot emelni magának, ezért a kisváros protestáns felekezeteivel összefogva építették fel 1998-ra a közös, ökumenikus istenházát. A magyar katolikus hívők mellé a rendszerváltozást követő években Moldvából érkezett, többnyire románul beszélő csángó katolikusok települtek. Az egyházközség így kétnyelvűvé vált, de gyermekeik révén jövőképe inkább a román ajkú katolikusoknak van. A jezsuita Sebestyén Ottó, az Erdélyi Háló közösségek lelki vezetője emlékezett a kezdetre. Őt 1992-ben helyezték Zernyestre, ahová négy egyházközség tartozott: Zernyest, Rozsnyó, Vidombák és Feketehalom. Feketehalmon a szász evangélikus egyház templomában tartották az istentiszteletet a katolikusok, reformátusok, magyar evangélikusok és az unitáriusok is. A hívek elmentek egymás istentiszteleteire, ünnepségeire. Ménessy Miklós református lelkész építette az ifjúsági közösséget. Felekezeti különbség nélkül voltak ott katolikus, református és evangélikus fiatalok. Az ifjúsági csoport hetente egyszeri ifjúsági óráját a református tiszteletes és a katolikus Sebestyén Ottó felváltva tartotta. Úgy döntöttek 1996-ban, hogy a különböző felekezetek együtt építenek templomot. 1998-ra elkészült a templom, a hívek rengeteg önkéntes munkát végeztek. A mostani korban az egyházközségek fogynak, merész lépésnek tűnik, főként szórványban, önálló plébánia létrehozása, Feketehalmon mégis ez történt. A templom ökumenikusnak épült, ezért a szentelés is ilyen szertatás szerint zajlott. Tamás József segédpüspök és Csiha Kálmán református püspök végezte a szentelést. A négy felekezet összefogásával épült templom Erdély történetében is példaértékű. A 2000-től az önálló rangra emelt feketehalmi egyházközség élére Muresán Márton került, aki nyolc éven át vezette a közösséget. Sajnálatos korai halála után Sánta Pál lett a lelkipásztor. /Pénzes Lóránd: Egy ökumenikus templom születése. = Vasárnap (Kolozsvár), ápr. 19./

Európában akkor sikeresek a magyar képviselők, ha a magyar ügyet tudják képviselni – mondta április 18-án Marosvásárhelyen Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke. Marosvásárhelyen ülésezett az EMNT, amelynek egyik fő feladata, hogy a szervezet átalakulását készítse elő az RMDSZ-szel nemrég született együttműködési megállapodások következményeként. Az EMNT közleményében beszámolt Tőkés László marosvásárhelyi beszédéről. Szerinte a választási összefogás során mozgósítani kell az erdélyi magyarokat. Idézte az EMNT választási üzenetét: „Legyen négy képviselőnk Brüsszelben!” Utalva az április 17-i fideszes programalkotó gyűlésére, kifejezte meggyőződését: legkésőbb 2010-ben új, nemzeti magyar kormány felállása várható, amelynek külpolitikáját erősítheti az európai parlamenti képviselők együttese Felvidéktől az anyaországon át Erdélyig. Nincsenek „külön magyar ügyek” – vélekedett a püspök, aki szerint Európában a magyarok akkor lehetnek sikeresek, ha egy erős Magyarországhoz erős nemzetrészek hálózata csatlakozik. „Akkor egy tizenötmilliós nemzet hallatja szavát, és ez közép-kelet-európai szomszédaink viszonylatában számottevő lélekszám” – fogalmazott Tőkés. /Tőkés László: Európában a magyar ügyet kell képviselni. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 21./ Az EMNT Választási Bizottsága megvitatta Toró T. Tibor EMNT-alelnök által ismertetett, az EMNT jövőjét illető elképzeléseket, majd javaslatokkal egészítették ki a Demeter Szilárd kommunikációs igazgató által vázolt kampánystratégiát. Markó Béla, az RMDSZ elnöke levélben üdvözte a tanácskozást, ugyanígy Csávossy György, a Romániai Magyar Gazdák Egyesületének (RMGE) tiszteletbeli elnöke, valamint Bardócz Csaba, a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) elnöke. A „nemzeti lista” kudarcában meghatározó szerepe volt az SZNT és az Magyar Polgári Párt (MPP) vezetőségének, jelentette ki Tőkés László. Az RMDSZ-nek sem lehetett könnyű a döntés, hiszen többéves politizálásukat kellett felülvizsgálniuk. Ennek köszönhetően most a plurális összefogásról beszélhetnek. Szükséges az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács újjáalakítása. Amikor Székelyföld területi autonómiájáért harcolnak, akkor egyben kérik az érmelléki autonómiát is, a szilágysági önrendelkezést, a határ menti régiók tényleges „eurorégiókká” való alakítását, a személyi elvű és a kulturális autonómiát, hangsúlyozta Tőkés László. A Vásárhelyi Találkozó ünnepi pillanatai következtek: bemutatkoztak az EMNT jelöltjei. Dávid László, a Sapientia-Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektora emlékeztetett, tíz évvel ezelőtt elhatározták a Sapientia-EMTE megalapítását, ennek eredményeként most magyar nyelvű egyeteme van Marosvásárhelynek, Csíkszeredának és Kolozsvárnak is. Ábrám Noémi a nők, az édesanyák szerepéből indult ki. Sylvester Lajos közíró, a Háromszék napilap munkatársa kijelentette, a menni vagy maradni dilemma igazi tétje abban áll: bárhol a világon arra kell törekednünk, hogy hasznára legyünk nemzetünknek. Lakatos Róbert filmrendező a vizuális kultúra fontosságát emelte ki. /Vásárhelyi találkozó – Újjáalakult az EMNT, személyi és pártérdekek fölött. = Erdély. Ma, ápr. 19./

Április 3-án több mint kétszázötven gyermek és fiatal vett részt azon a kórustalálkozón, amelyet a Romániai Magyar Dalosszövetség és az EMKE szervezett, ezúttal Temesváron. A hagyományteremtő kulturális rendezvény színhelye tavaly Kolozsvár volt, az idei, sorrendben második gyermekkari találkozónak a temesvári Millenniumi templom adott otthont. Az Éneklő ifjúság Kodály Zoltán szellemében és mottójával megtartott rendezvényen a résztvevők népdalokat, gyermekdalokat, egyházi muzsikát és közismert nótákat szólaltattak meg. Tóth Guttman Emese, a Romániai Magyar Dalosszövetség elnöke, a rendezvény főszervezője beszédében hangsúlyozta: a zene sokszor életre szóló élményt jelent, és szerencsésnek mondható, ha ehhez az élményhez az iskola segíti hozzá a fiatalt. /Sipos Enikő: Szállj dalom, szállj… = Vasárnap (Kolozsvár), ápr. 19./

Basescu, Románia elnöke azonnal megadná a román állampolgárságot a moldovai románoknak, hogy az anyaország így javítson a helyzetükön. Románia nem nézheti tétlenül, hogy keleti határán „vasfüggöny” alakul ki – jelentette ki Traian Basescu. Az elnök szerint a megoldás az lenne, ha a moldovai románok azonnal megkapnák anyaországuk állampolgárságát. Jelenleg 800 ezer körüli állampolgársági kérvény van függőben, ezzel kapcsolatban az eljárás egyszerűsítését kérte Basescu a kormánytól. A román törvények második felmenőágig engedélyezik az állampolgárság visszaszerzését. /Románia a kettős állampolgárság mellett. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 21./

Románia megvalósítja Verespatakon az aranybánya-beruházási tervet, hiszen már 350 millió eurót költött rá – jelentette ki Catalin Hosu, a Rosia Montana Gold Corporation (RMGC) kommunikációért felelős regionális menedzsere. Nicolae Nemirschi új környezetvédelmi miniszter április 10-én kijelentette: az engedélyeztetési folyamat folytatódik, hiszen azt a szaktárca soha nem függesztette fel. A tárcavezető azzal indokolta ezt a kijelentését, hogy az által a vezetett minisztériumban nem talált hivatalos iratot, amely a folyamat felfüggesztéséről rendelkezne. /Megvalósítják a verespataki bányatervet. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 21./

Gémesi Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal kisebbség- és nemzetpolitikáért felelős szakállamtitkára kijelentette, hogy a magyar kormánynak az elmúlt három évben sikerült működőképessé és átláthatóvá tennie a határon túli magyar közösségek új támogatási rendszerét, és ezzel párhuzamosan olyan térségfejlesztési és regionális együttműködési programok indultak, amelyekből a Magyarország határain kívül élő magyarok is sokat nyerhetnek. Gémesi kijelentette: „nem az odamondogatós nacionalizmust kívántuk tovább éltetni, hanem felelős, patrióta politikát akartunk”. A sérelmi politika eredménytelen volt. Remélték, mondta Gémesi, hogy a szomszédos országok uniós csatlakozása egyfajta politikai kultúrabeli változást is elhoz, azonban a vártnál lassúbb folyamatról van szó. Gémesi szerint a nyelvi-kulturális szempontból meghatározó intézmények, programok, ügyek aránylag több pénzt kaptak, mint korábban. Az államtitkár rámutatott: minden olyan ügyben, amely a külhoni magyarságot érinti, „konzultálunk a közösség legitim, választott képviselőivel, világosan elválasztva a konzultációt, az egyeztetést és a jogi-politikai felelősségre épülő döntést, amely utóbbit a mindenkori kormánynak kell meghoznia. ” Nem avatkoztak be politikai alapon egy-egy közösség életébe, nem hoznak létre alternatív politikai szervezeteket. Gémesi hosszan magyarázta intézkedéseik helyességét. Tibori Szabó Zoltán, a lap munkatársa, a Népszabadság kolozsvári tudósítója kérdés formájában kifejtette bírálatát: „Bizonyos fokig önálló határon túli politikát folytat a Magyar Köztársaság elnöke, másfajta politikát folytat az Országgyűlés elnöke, másmilyent a parlament külügyi bizottsága, de más-más a kormány és persze az ellenzék határon túli politikája. ” Gémesi sajnálja, hogy „a többszereplőség egyben indokolatlan többszólamúságot is jelent”, de azt is, hogy az ellenzéki oldalról nem hallatszik értelmes kritika vagy koncepció. /Tibori Szabó Zoltán: Felelős, patrióta politikában hiszünk, azt építjük. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 21./

Főcze Gyula, sepsiszentgyörgyi okleveles közgazdász, a Kovászna megyei prefektusi kancellária volt igazgatója egyetért Traian Basescu államelnökkel, ugyanis Kovászna megyében valóban létezik etnikai alapon történő tisztogatás! Alig fejezte be egyik székelyföldi látogatását Basescu elnök, a Kovászna megyei prefektusi intézményben néhány sepsiszentgyörgyi román állampolgárnak felbontották a munkaszerződését. Az első volt György Ervin prefektus, utána következtek közvetlen munkatársai: Szabó Edit sajtószóvivő, Oláh József tanácsadó, Gerendi Mónika személyi titkár és Főcze Gyula kancelláriaigazgató. Utóbbi három 2009. február 16-ával kezdődően, prefektusi rendelet alapján vált meg az intézménytől. Szabó Editnek sikerült nyugdíjba vonulnia. Akik utcára kerültek, mindannyian magyarok, helyükbe románok kerültek. Főcze Gyula elbocsátása előtt javasolta Codrin Munteanunak, az új prefektusnak, mivel a megyében többségben magyarok élnek, sokan jelentkeznek fogadóórákra, akik csak magyarul beszélnek, rengeteg panaszlevél érkezik az intézménybe szintén magyar nyelven, és több esetben kell magyar nyelvű dokumentumokat román nyelvre fordítani, ezért maradjon meg a kancellária. Hiába volt a javaslat, utcára kerülnek mások is, magyar igazgatók és más magyar tisztségviselők. /Főcze Gyula: Az államelnök igaza és az okleveles csövesek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 21./

Az aradi Belc sofőriskola a megyében elsőként és eddig egyedüliként hirdeti a magyar nyelvű oktatás és vizsga lehetőségét. Februártól kezdve havonta több mint egy tucat tanulójuk van, akik magyar nyelven készülnek, és körülbelül a hatvan százalékuk elsőre átmegy elméletből. Magyar nyelvű vizsgáztató jelenleg nincs a bizottságban, ezért csak az elméleti tesztelés folyik magyarul. A magyar nyelvű vizsgalehetőségről még mindig kevesen tudnak a magyar nemzetiségűek körében. /Pataky Lehel Zsolt: Magyar nyelvű vizsga a jogsiért. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 21./

Életének 72. évében Budapesten elhunyt Lászlóffy Aladár /Torda, 1937. máj. 18. – Budapest, 2009. ápr. 20./ József Attila- és Kossuth-díjas költő, író, műfordító és szerkesztő. Lászlóffy Aladár első írása 1946-ban, a Dolgozó Nő folyóirat gyermekmellékletében jelent meg. A kolozsvári Református Kollégiumban érettségizett, majd a kolozsvári Bolyai Egyetemen 1959-ben szerzett magyar irodalom szakos oklevelet. 1960–1961 között az Állami Könyvkiadónál, 1961-től az Irodalmi Könyvkiadó kolozsvári fiókszerkesztőségében dolgozott, 1962–1969 között a Napsugár című gyermeklap szerkesztője, 1970-ben pedig rövid ideig a kolozsvári Dacia Könyvkiadó főszerkesztője volt. 1982-től a kolozsvári Utunk irodalmi hetilap, illetve az Előre bukaresti napilap munkatársa. 1990 után a kolozsvári Helikon irodalmi lap szerkesztőségi tagja és a Korunk folyóirat munkatársa volt. 1994 után meghívott előadóként a kolozsvári egyetemen kultúrtörténetet oktatott. Kossuth-díjat 1998-ban kapott, kitüntették a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével és a Románia Csillaga tiszti fokozatával is. Az elmúlt évtizedben többnyire Budapesten élt. /Elhunyt Lászlóffy Aladár. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 21./

Április 20-án Tőkés László püspök hálaadó istentiszteletet tartott Gencsen annak örömére, hogy az egyházközségben végleg elcsitult az ellenségeskedés Az előző pap, Báthori Gyula ártó tevékenysége nyomán hitében megrongált gencsi gyülekezet számára is nyitva a lehetőség az új egység megteremtésére. A négy évig tartó gyűlölködésről, zaklatásról egy könyvet is megjelentettek „A gonosz útja elvész... “ címmel. Tőkés László elmondta: a Gencsen kialakult áldatlan helyzetet sikerült megoldaniuk, de könnyebb dolga lett volna a püspökségnek, illetve a helyi közösségnek, ha a Szatmári RMDSZ is besegít a küzdelmeikbe. Szomor Attila helyi lelkész elmondta: az életfa egy ősi magyar szimbólum, és felállításával a gencsi református gyülekezetben helyreállt békét ünneplik. /Hálaadó ünnepség Gencsen. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), ápr. 21./

Értelmiség és politikum címmel interdiszciplináris konferenciát szerveztek Kolozsváron az idén 18. alkalommal megrendezett Szabédi Napok keretében. Az EMKE, a Korunk Stúdió valamint a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága szervezésében rendezett konferenciának az volt a célja, hogy „a mába hozza” Szabédit, életútjának az üzenete ugyanis a jelenünkre is érvényes. Idén Értelmiség és politikum gyűjtőcímen tartottak előadásokat, emlékezve a magyar intézményes felsőoktatás beolvasztására, továbbá Szabédi öngyilkosságára. Bálint Bencédi Ferenc unitárius püspök házigazdaként üdvözölte a résztvevőket. Dáné Tibor Kálmán, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület elnöke elmondta, ötven év után is probléma, hogy nincs önálló magyar egyetem: ,,igenis szükség van önálló magyar egyetemre, igenis szükség van kulturális autonómiára”. Távlati célja az EMKE-ház központtá alakítása, méghozzá állampénzen működtetett irodalomtörténeti kutatóközpontot képzel el. Varga Andrea történész a Bolyai Tudományegyetem megszüntetésének hátteréről tartott előadást a román levéltári dokumentumok tükrében. A kisebbségi túlélés fő kérdésének tartja az anyanyelven való diplomaszerzés és a szakmai érvényesülés lehetőségét. A multikulturalizmusra fogott kitartó félrevezetésre hívta fel a figyelmet. Pomogáts Béla az irodalom látszólagos vereségéről tartott előadást, az 1956–1960 közti időszakban vizsgálta az irodalom és a nemzetpolitika viszonyát. Véleménye szerint történelmünkben az irodalomnak nem egy alkalommal kellett vállalnia a megtartó szerepet. Mindez megalapozta az irodalom felelősségét és méltóságát. A huszadik századi Erdély költői és politikai programjairól Markó Béla beszélt. Kós Károly transzszilvanizmusát és autonómiaprogramját Markó ma is érvényesnek tartja. Kántor Lajos Szabédi életútját ismertette Strasbourgtól Szamosfalváig. Dávid Gyula A hatalom célkeresztjében címmel Szabédinak a pártapparátussal és a Szekuritátéval való nézeteltéréseit mutatta be. A Szabédi-dosszié a mai napig ismeretlen, nem tudni, mettől meddig figyelték meg, és milyen jelentések futottak be róla. /Jakab Judit: Szabédi Napok tizennyolcadszor. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 21./

Nemrég az egyik helyi tévéadóban mondta valaki, hogy nem ártana, ha a Központi temetőben (a románok így nevezik a Házsongárdi temetőt) összeírnák a nevezetesebb román személyiségek sírköveit. Az utóbbi jó ötven évben a románok megnehezítették a magyar nemzetiségű kolozsváriaknak azt, hogy sírhelyet tudjanak szerezni a Házsongárban. Mert a nemzetiségi összetétel a temetőben még jobban számít. Hiszen az történelem. Azonban négy évszázadot, amióta a Házsongárd létezik, nagyon nehéz „behozni”, még így, a múlt köveinek összezúzásával s az újabb magyar sírkövek felállításának megnehezítésével is. A magyar művelődés és tudomány képviselőinek porait őrző temetőt állítólag zárolták. /B. É. : Figyelő. Történelem sírkövekben. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 21./

Április 21-én letették az esküt az április 16-i hatállyal kinevezett új magyar kormány miniszterei. Bajnai Gordon meghirdetett válságkezelő programja a cselekvés, a kilábalás és a növekedés programja, amely sok lemondással jár majd, közölte a miniszterelnök. A Fidesz szerint a kormányfő által bejelentett válságcsomag családok tíz- és százezreit fogja lehetetlen helyzetbe hozni. Az MSZP támogatja a programot, az MDF szerint mindenekelőtt az MSZP–SZDSZ feladata megválaszolni, elfogadják-e azt vagy sem. A KDNP szerint Magyarország is „lemondást” kér Bajnai Gordon miniszterelnöktől. /Letették az esküt Bajnai miniszterei. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 21./

A Székely Mezőség ünnepe: Szabéd iskolája fölvette Szabédi László (1907–1959) költő, nyelvész, egyetemi tanár nevét. Az első szabédi tanítóról 1691-ből tudunk, mutatta jegyzékét Nagy Ernő ny. tanár, a falu monográfusa. Eredete után Bölöni Gergelynek hívták. 1880-ban 80 gyermek született Szabédon. Manapság 60 körüli az óvodások száma, a jövő biztató. Szabédi László: hazaérkezett, hangzott el a mostani ünnepségen. Dr. Egyed Péter író, filozófus, egyetemi tanár arról beszélt, hogy a tudományos gondolat képviselőjeként Szabédi Székely László remekművet alkotott, benne a romániai, az erdélyi magyarság egyik jeles gondolkodóját is tisztelhetjük. Kilyén Ilka színművész drámai emelkedettséggel adta elő A szabédi zsoltárt. Felsorakoztak a gyermekek is: ennyi Szabédi-vers egész évben nem hangzik el az egész magyar nyelvterületen, mint ilyenkor Szabédon. A méltató beszédek után népünnepély következett a kultúrházban. (Babos Ibolya: Repcsen, búza bőven legyen), és a néptáncparádé, végül szeretetvendégség. /Bölöni Domokos: Hazaváró Szabéd. Tisztelgés a falu fogadott fia előtt. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 21./

Hivatásosak Disznajón sosem gyűjtöttek népdalokat. Szakszerű „mélyfúrást” Jagamas János végzett a szomszéd faluban, kutatása eredményét 1984-ben adta ki Magyaró népzenéje címmel. Disznajó zeneileg vegyesebb képet mutat. Csősz Ferenc tanító (Réty, 1930 – Disznajó, 1990), 1975-ben költözött Disznajóra, és ott nagyjából tíz év alatt alkotta meg élete művét, 1985-től haláláig rendőrségi zaklatások alatt élt. Tíz esztendő alatt hatalmas munkát fejtett ki. Feltérképezték, összegyűjtötték feleségével és a hozzájuk csatlakozó helybeliekkel a falu népköltészeti hagyományait. Több mint húsz gyermeket tanított meg hangszeren játszani. 1980-ban országos hírű folklóregyüttest szervezett, mellyel 1990-ig, haláláig, 55 alkalommal lépett színpadra. Egyedülálló vállalkozása Kodály Háry Jánosának színrevitele, falusi változatra hangolva. A bemutató 1982. február 28-án volt, és 26 előadást ért meg, míg szemet nem szúrt a hatóságnak. A daljátékkal öt évig jártak vendégszerepelni. Voltak Csősz Ferencnek más „vállalkozásai” is: a Sorozó, a Fonó, a Jánosozás, a Halálra táncoltatott leány szokásidéző, -felújító tematikus műsorai. Zenekara rendszeresen fellépett a híres marosvécsi vásáron, míg onnan ki nem tiltották őket. Csősz Ferencék szervezték meg elsőnek ebben a régióban az iskolások zenekari találkozóját öt falu száz kis muzsikusának részvételével. A disznajói fiatalok kultúrtevékenységének legsikeresebb éve 1987 volt, amikor műsoraikkal sikeresen szerepeltek az egy hónapig tartó turnéjuk alkalmával Magyarországon és a Felvidéken. Csősz Ferenc kopjafáján Kós Károly mondata olvasható: „Jöhetnek utánam a fiatalok, folytathatják a munkát, járhatják az utat, melyet én is segítettem törni hittel, jóakarattal népünkért, magyarságunkért, fiainkért. ” Disznajó művelődési életének része Fráter Béla (1870–1935) dalszerző munkássága. Csősz Ferencék munkája beérett. Újabb gyümölcse egy gyűjtemény: Megáradt a Maros. Disznajói daloskönyv. Csősz Irma gyűjtése (Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2008). – Férjem és én, disznajói tanítók, a népzene szerelmesei, közel két évtizedes munkával összegyűjtöttük a megőrzött, énekelt kincseket. Nagyon sok dalt írtunk össze – tájékoztat Csősz Irma (sz. 1936) az előszóban. Olyan dalokat is megmentettek, amelyeket mára már mindenki elfeledett. Mára kihalt a szokás, nem siratóznak a halott mellett. Férje távoztával árván maradva is folytatta Csősz Irma a gyűjtést. /Bölöni Domokos: Nem múlt el nap ének nélkül. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 21./

A Hargita Népe novella- és riportíró pályázatának bíráló bizottsága döntött, a díjátadás április 28-án lesz. Meglepően sokan ragadtak tollat, és küldték be írásaikat. /Antal Ildikó: Elbíráltuk a pályázatokat. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 21./

Hány áldozata volt Hunyad megyében a kommunista rémuralomnak? Még felbecsülni is nehéz. A Volt Politikai Foglyok Szövetsége megyei szervezetének kb. 1500 tagja van, mondta Mihai Bucur, a szervezet elnöke. A szám azonban csak töredéke a meghurcoltaknak: sokan nem tértek vissza élve a kommunista lágerekből, mások az ott elszenvedett atrocitások miatt vesztették életüket szabadulásuk után, mások pedig a rendszerváltás után nem iratkoztak be az egykori politikai foglyok egyesületébe. A letartóztatások már 1947-ben megkezdődtek. A legtöbb letartóztatás és elhurcolás azonban az ötvenes években történt. A kommunista diktatúra számtalan társadalmi kategóriát üldözött: politikai pártok tagjait – mindenekelőtt legionáriusokat, parasztpártiakat és nemzeti liberális pártiakat –, egyházi személyiségeket (mindenekelőtt az 1948-ban betiltott) görög katolikus és a római katolikus egyház tagjait üldözték), arisztokratákat, gazdagokat, értelmiségieket, nyugati kapcsolatokkal rendelkezőket, vagy a másként gondolkodókat. A legtöbb áldozat a kollektivizálást el nem fogadó szabad parasztok sorából került ki. A jelenleg Szászvároson szolgáló 91 éves Antal atyát nem Hunyad megyében, hanem Székelyudvarhelyen tartóztatták le. Ferences szerzetes volt s 1948-ban a kommunista hatalom önkényesen feloszlatta az összes szerzetesrendet. Két évig helyben maradtak, nem oszlottak fel, majd 1950. augusztus 20-án letartóztatták őket, majd Arad megyébe, Máriaradnára vitték a szerzeteseket. 120-an voltak a kolostorban, mely kényszerlakhelyül szolgált. 1951-ben a háromszéki Esztelneket jelölték ki kényszerlakhelyként. Közel hat év múlva engedték, hogy visszatérjen az egyházba. A temesvári egyházmegyébe került, ahol 47 évig szolgált magyar és német falvakban, míg 2003-ban Böjte Csaba atya meghívására Szászvárosra jött plébánosnak, a gyermekotthon mellé. Antal atya elmesélte, hogy már 1956-ban megpróbálták beszervezni. Ő azonban mindig ellentmondott nekik. Fenyegetőztek, zaklatták, zsarolták, mindent megpróbáltak. Mihai Bucurt, a volt politikai foglyok megyei szervezetének elnökét 1957-ben tartóztatták le, s az 1964-es nagy amnesztiáig volt börtönben. Politikai foglyokat védett, majd ő került a vádlottak padjára, mert nemcsak védte ügyfeleit, hanem rokonszenvezett is velük. Legnehezebb a magánzárka volt, amikor fél évig más embert nem látott, mint a börtönőröket. Szamosújváron a börtönben gyakoriak voltak a verések, minden politikai foglyot vertek. A brailai szigeten gátat kellett építeniük. Évekig tartó, nehéz fizikai munka volt. Napi 14-16 órát dolgoztatták őket. Aki nem teljesítette a normát, este 25 gumibot-ütést kapott. Két barakk jutott 2400 politikai fogolyra. Fűtés nem volt, télen iszonyú hideg volt. 1963-ig semmilyen hírt nem kaptak családjukról. Körülbelül a foglyok fele nem tért vissza a brailai szigetről. /Chirmiciu András: A kommunizmus rémtettei II. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 21./

Sepsiszentgyörgyön a Szent György-napok kulturális hetének első képzőművészeti rendezvénye a Gyárfás Jenő Amatőr Képzőművész Szövetség immár hagyományos közös tárlatának megnyitója volt. A kiállítást megnyitó Daczó Enikő képzőművész kiemelte: az amatőr képzőművészek zöme a hagyományos technikákat alkalmazza. /Váry O. Péter: Nem újítanak, csak dolgoznak (Szent György-napok). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 21./

A sepsiszentgyörgyi Osonó Színházműhely – a Plugor Sándor Művészeti Líceum, a Mikes Kelemen Főgimnázium Osonó Diákszínházának és a Művészeti Népiskola színészosztályainak diákjai – a vakációban versenyen kívül mutatta be a Részletek a bolyongás meséiből előadását a Székelyudvarhelyen megrendezett ODIF – Országos Diákszínjátszó Fesztiválon, háromszor lépett színpadra a Csíksomlyón tartott Háló – Katolikus Közösségek Hálózat keretében szervezett ifjúsági találkozón. Az önkormányzat felkérésére április 22-től az Osonó Budapesten, a Ferencvárosi Színjátszó Fesztiválon képviseli Sepsiszentgyörgyöt mint testvérvárost. /(fekete): Ferencvárosban az Osonó. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 21./

Józsa Lajos a sepsiszentgyörgyi céhes életet kutatta évek óta. Olyan tekintélyes anyagot gyűjtött össze, mely már megérett egy könyv kiadására. Erről tartott előadást április 20-án a városi művelődési házban. Sepsiszentgyörgyön meglehetősen későre, 1808-ban a csizmadiák kapták az első céhes levelet, de erre is öt évet kellett várniuk a kolozsvári guberniumhoz való felterjesztést követően. 1829-ben a vargák és tímárok a csizmadiáktól vásárolnak céhlevelet. Józsa Lajos mesélt a céhek szabályzatáról, működéséről, csupa kihalt szavakat említve: céhmester, kiscéhmester, atyamester, látómester, bejárómester stb. /Váry O. Péter: Céhtörténet – helytörténet (Szent György-napok). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 21./

A Csíkszeredán megjelenő Székelyföld című kulturális folyóirat Tolna megyében mutatkozik be. Fekete Vince költő, műfordító, a folyóirat főszerkesztő-helyettese elmondta, hogy évente, kétévente kapnak felkérést hasonló bemutatkozásra, de ilyen, amikor egy megye több városában találkozhatnak az olvasóközönséggel, most érkezett először. Fekete Vince kifejtette: nem kizárólag szépirodalommal foglalkoznak, a társadalomtudományok, filozófia, néprajz is helyet kap a lapban. /Tolna megyében a Székelyföld. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 21./

Elkezdődtek a Marosszentgyörgyi Napok. A református gyülekezet programot állított össze. A következő napokban több rendezvény lesz, az általános iskola román és magyar tagozata tart előadást, lesz focibajnokság, az óvodások műsorral kedveskednek, a művelődési házban megkezdődik a Marosszentgyörgyi Tavasz elnevezésű kórusfesztivál, felvonul a mezőcsávási fúvószenekar és a marossárpataki huszárezred, a cserkészek vetélkedőt szerveznek. /Mezey Sarolta: Megkezdődtek a Marosszentgyörgyi Napok. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 21./

Telt házas tömeg tolongott Marosvásárhelyen Kultúrpalotában, Nemes László, Zalaegerszegen élő festőművész munkáit tárlatának megnyitásán. A Marosvásárhely–Zalaegerszeg Baráti Társaság által szervezett eseményen Gyutai Csaba zalaegerszegi alpolgármester a művészt a bibliai tékozló fiúként említette, aki, otthonától távol kerülve nem tékozolt, hanem épp ellenkezőleg: alkotott, társaságot alapított, értékeket teremtett. Nemes László szülővárosából, Kolozsvárról elkerülvén Marosvásárhelyen, majd a későbbiekben Zalaegerszegen élt és alkotott. Bárhova ment, ismertté vált, műhelye körül hamarosan társaság csoportosult. /Nagy Botond: Az értékteremtő „tékozló fiú”. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 21./

Becsey Zsolt európai parlamenti képviselő /Fidesz/ „A többnemzetűség laboratóriuma. A multikulturalizmus évszázadai a Bácskában és a Bánátban” című, eredetileg angol nyelven készült és Habsburg Ottó ajánlásával Brüsszelben bemutatott kiállítását láthatták az érdeklődők Temesváron a Kós Károly Közösségi Központban, a XIV. Bánsági Magyar Napok keretében. A tablók, térképek, dokumentumok, fényképfelvételek, portrék és szöveges magyarázatok mutatják be a két földrajzi egység etnikai arculatának alakulását a magyar királyság megalakulásától napjainkig. Fontos, hogy Közép-Kelet Európa és a Kárpát-medence etnikai viszonyait történetiségében is megismerjék az Európai Parlamentben, s ne a jelenlegi állapotokat vetítsék vissza a múltra, s különbséget tudjanak tenni az őshonos és a bevándorló kisebbségek között – fejtette ki Becsey Zsolt a kiállítás megnyitóján mondott beszédében. Ezt az anyagot eddig Nagyváradon, Szegeden, Békéscsabán mutatták be, a kiállítás útja folytatódik. /Szekernyés Irén: Kiállítás Bácska és Bánát etnikai múltjáról. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 21./

A Duna menti írások kiállítása április 17-én nyílt meg Kolozsváron az Erdélyi Történeti Múzeumban. A kiállítás a Tordoson valamint Tatárlakában talált kőkorszaki leleteket mutatja be. Ezek a kőkorszakból hátramaradt írásos emlékek a kutatások szerint Kr. e. körülbelül 4500-ból vagy még régebbről származnak, így az eddig megtalált legrégebbi írásos leleteknek bizonyulnak a világon. A három darab agyagtáblácskát 1961-ben találta meg Fehér megyében, egy kolozsvári kutató, Nicolae Vlassa, de a közönség számára csak most vált megtekinthetővé. /Szabó Krisztina: A legrégebbi írások kiállítása. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 21./

Románia az Európai Unió aggályai ellenére is alkalmazni fogja az egyszerűsített állampolgársági törvényt, amely lehetővé teszi körülbelül egymillió moldovainak, hogy könnyebben és gyorsabban megkapja a román állampolgárságot. A kormány rendelkezése kibővíti azoknak a leszármazottaknak a körét is, akik folyamodhatnak a román államhoz állampolgársági kérvényhez. Az EU soros cseh elnöksége jelezte Cristian Diaconescu külügyminiszternek, hogy az uniót aggasztják az állampolgárság egyszerűsített megadásából fakadó kockázatok. / -or-: Romániát nem érdeklik az EU aggályai. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 22./

Gyorsított eljárással szavaztatná meg a parlamentben Mircea Geoana szociáldemokrata pártelnök azt a sürgősségi kormányrendeletet, amely megkönnyítené a román állampolgárság megszerzését a moldovaiak számára. Nem foszthatjuk meg Pruton túli testvéreinket a vér és a föld jogától – fogalmazott Mircea Geoana. /Balogh Levente: Geoana: a vér és a föld köteléke. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 22./