Itt a negyedik Ponta-kormány minisztereinek listája
Nem tölti be többé a kormányfő-helyettesi tisztséget Liviu Dragnea, a Szociáldemokrata Párt (PSD) ügyvezető elnöke, aki helyett Gabriel Oprea (UNPR) lesz a kormány második embere – derül ki az átalakított kormány névsorából, amelyet vasárnap délután mutatott be a PSD ügyvezető elnökségének Victor Ponta miniszterelnök.
E szerint a Pénzügyminisztérium élére Darius Vâlcov eddigi költségvetésért felelős tárca nélküli minisztert jelölte ki Victor Ponta. A Környezetvédelmi Minisztréium élén Korodi Attila utódja Graţiela Gavrilescu (PLR) lesz. A Călin Popescu Tăriceanu vezette liberális párt e mellett megkapta az Energetikai Minisztériumot, amelynek élére Andrei Gerea kerül.
A gazdasági tárcát egy PSD-s képviselő, Mihai Tudose irányítja majd, az oktatási miniszter pedig a konzervatív párti (PC) Sorin Câmpeanu lesz a negyedik Ponta-kormányban. A Távközlési Minisztérium élére Sorin Grindeanut (PSD), a Kulturális Minisztériuméra pedig Ionuţ Vulpescut (PSD) nevezné ki a miniszterelnök.
Adrian Anghel (PSD) szenátor a határon kívül élő románok hivatalát, Liviu Pop (PSD) szenátor a Társadalmi Párbeszéd Minisztériumát vezeti ezentúl. A kabinet többi tagja ugyanaz maradt, mint a harmadik Ponta-kormányban.
maszol/mediafax

Ágoston Hugó: Egy előre bejelentett kilépés krónikája
Többen hivatkoztak az év nagy „premierjeire” a Szövetségi Küldöttek Tanácsa szombati ülésén, a két magyar államelnök-jelölt indulásától a szász Klaus Iohannis választási győzelméig és a sepsiszentgyörgyi Mikó Kollégium újraállamosításáig. És immár az előzménytelen események között tarthatjuk számon az RMDSZ kiválását a kormányból: hogy önként távozzék – ilyen még nem fordult elő.
Noha egy bejelentett kijelentkezésről volt szó, érdekes hozzászólások előzték meg. A pró érvelők hangsúlyozták, hogy a szövetség nem a „semmibe lépett”, ugyanakkor nem pontosan világos (már azért sem, mert csak ezután láthatjuk meg), hogy akkor mibe is. Megfogalmazódott, ismét, a vélemény, hogy idén tavasszal be sem kellett volna lépni a kormányba. Tény, hogy – amint a szövetségi elnök politikai bevezető szövegében hangsúlyozta – a kormányzás: eszköz, nem pedig önmagában való cél, és számunkra nem ideológiai kérdés. Tény ugyanakkor, hogy az Európai Néppárt tagjaként az RMDSZ kakukktojásnak számított a kormányban, különösen a liberálisok meglepő kiválása után. Tény, hogy a választók akaratához a második forduló sokkja után közelebb áll a kilépés, mint a maradás. (Noha kilenc hónappal ezelőtt egyértelműen a kormányzati szerepvállalást támogatták.) Tény, hogy a kormányban elfogyott a levegő, különösen Kelemen Hunor lemondása után. Reméljük, hogy a mostani fordulattal csakugyan közelebb kerül a szövetség az emberekhez, a közösség gondjaihoz, új fejezet nyitható a jövőtervezésben.
Az ellenérvek sem elhanyagolhatók. Az általánosaktól (a politika célja a hatalom megszerzése/megtartása, a kormányrészvétel jelentős alkupotenciált és bizonyos fokú védettséget jelent, a gesztus akár cserbenhagyásként is értelmezhető, ami ránk nem volt jellemző stb.) a konkrét lehetőségekig (állami támogatások az önkormányzatoknak, a magyar irányítású tárcák hozzájárulása, például örökség- és környezetvédelemben stb.) A Szövetség Állandó Tanácsa ajánlásának nagy többséggel megszavazott döntése – csupán Frunda György miniszterelnöki tanácsos, valamint Bónis István és Kerekes Károly képviselők szavaztak a kilépés ellen, heten pedig tartózkodtak – jelzi az RMDSZ-ban jelenleg uralkodó politikai fősodort, amelynek meghatározói elsősorban a székelyföldi vezetők. És meghatározója a véleményformálás, a választók befolyásolása, mondjuk ki: a fideszes propaganda révén az erdélyi magyar sajtó túlnyomó része. Lehet, hogy túlságosan élénk a memóriám, de nekem bizony bevillant egy lovaglónadrágos budapesti hölgy ostorcsattogtató beszéde a nagyváradi kongresszuson...
Ugyanakkor a miért léptünk?/mibe léptünk? kérdésre nem válasz az, ami ilyenkor válasz szokott lenni. A kiválással az RMDSZ voltaképpen nem vesz fel ellenzéki szerepet – annál fontosabb számára az ország politikai stabilitása, a közeljövőben nagyon nem jól jönnének számára az előrehozott parlamenti választások. A parlamentben nem fogja zavarni a kormányt, elfogadja a költségvetését, támogatja a támogatható törvénykezdeményezéseit, bizalmatlansági indítványt sem szavaz meg ellene. Már csak azért sem, mert – minden ellenkező állítással szemben – a kormány ért el visszhangos eredményeket, és ezekben benne van a magyar kormánytisztviselők munkája is. (Kelemen Hunor kiváló művelődési miniszter, Korodi Attila kiváló környezetvédelmi miniszter volt. Sokan sajnálják a több mint száz embert, köztük a sok értelmes fiatalt is, akik különböző tisztségekbe felköltöztek Bukarestbe, most pedig költözhetnek vissza Erdélybe, némelyikük a bizonytalanságba – ki tudja, legközelebb vállalkoznak-e ilyen kalandra?) Ugyanakkor, egyelőre legalábbis, a kormánykoalíciónak az RMDSZ nélkül is megvan a parlamenti többsége, a nagyobb változásokhoz – amilyen az alkotmánymódosítás vagy a regionalizálás – amúgy is szélesebb konszenzusra van szükség. Elhangzott az SZKT-n is, hogy ez a recept, vagyis a (Năstase-)kabinet kormányon kívülről történő támogatása a parlamentben, volt az eddigi leghatékonyabb az RMDSZ szempontjából: ekkor – 2000 és 2004 között – sikerült keresztülvinni az aradi Szabadság-szobor kiszabadítását, a nyelvhasználatot szabályozó/biztosító 215-ös törvényt és egyebeket.
A figyelmes szemlélő és hallgató számára nem maradhatott észrevétlen további néhány fontos mozzanat az SZKT-n: az egyértelmű szolidarizálás Markó Attilával („megkérdőjelezzük a jogállamiságot!”); erélyes tiltakozás a Kovászna megyei prefektus túlkapásai ellen; a búvópatakként ismét előbukkanó generációs problémák (miután a másik vissza-visszatérő téma, a „nőkérdés” megoldottnak tekinthető: a nőszervezet tevékeny, a pódiumon adott pillanatban négy hölgy volt és egy férfi); nem túl sok remény fogalmazódott meg az újonnan megválasztott államelnök segítőkészségét illetően, noha natürlich „partneri kapcsolatra” kell törekedni vele; többen hangsúlyozták a kommunikáció, az emberekkel való mindennapi szerves kapcsolat, az egyenes beszéd fontosságát; az RMDSZ büszke lehet az elmúlt huszonöt évre, ahogyan a politikai alelnök, Borbély László éllel megfogalmazta: mi vigyáztunk az RMDSZ-re!
Amúgy kíváncsi vagyok, hány újságíró figyelt fel Kelemen Hunor kemény megjegyzésére, amikor záróbeszédében egy esetleges bizalmatlansági indítványra utalva azt mondta: ha így folytatódik (mármint a nacionalista prefektus ámokfutása), akár „másképp is dönthetünk”! Sapienti sat.
Végül jegyezhettünk ezen a fontos SZKT-n még egy – személyesnek tűnő, mégis közösségi horderejű – premiert. Mindeddig nem volt olyan ülése az RMDSZ diétájának, amelyet Markó Béla ne ült volna végig, amelyen ne szólalt volna fel, olykor kétszer is. Most az Ezüstfenyő-díjak átadása után távozott. Nem vett részt a vitában. Mint megtudtam, a Szövetségi Állandó Tanács ülésén sem maga voksolt, a szavazatát Kelemen Hunorra bízta. Gesztusa jelentését és hátterét valószínűleg politikai esszésorozatának következő darabjaiból, majd az emlékirataiból tudjuk meg. 
maszol.ro

RMDSZ: vonja vissza a kormány a magyar himnusz elénekléséért kirótt büntetést!
Vonja vissza a kormány a magyar himnusz elénekléséért kirótt büntetést -kéri az RMDSZ. A Szövetségi Képviselők Tanácsa ülésén Borbély László, az alakulat politikai alelnöke úgy nyilatkozott: meglepte Marius Popica háromszéki prefektus azon döntése, hogy megbüntesse a Magyar Polgári Pártot, amiért a Trianon – megemlékezésen köztéren elénekelték a magyar himnuszt. Borbély László kifejtette: kérik a kormányt, hogy tegyék meg a szükséges intézkedéseket, hiszen megengedhetetlen, sőt, nevetséges a rendszerváltás után 25 évvel büntetni azt, ha száz összegyűlt ember elénekli a magyar himnuszt.
marosvasarhelyiradio.ro
Erdély.ma

Jónak lenni jó! – Több mint 167 millió forint gyűlt össze
Több mint 167 millió forint gyűlt össze a közmédia Jónak lenni jó! elnevezésű jótékonysági kampányában az Ökumenikus Segélyszervezet javára
A herendi tál 1 millió 450 ezer forintért, Bud Spencer csuklószorítója 410 ezer forintért, Tim Howard labdarúgó meze 250 ezer forintért kelt el. A kampányban összesen 167 millió 299 ezer 575 forint gyűlt össze – mondta el Csizmár Edina, a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) Nemzetiségi, Külhoni és Kiemelt Projektek Főszerkesztőségének kiemelt szerkesztője vasárnap az MTI-nek.
Szabó László Zsolt, a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) vezérigazgatója a vasárnap esti műsorban azt mondta: harmadik alkalommal is bebizonyosodott, hogy a magyar emberekben megvan a szolidaritás és szívesen adományoznak karácsony előtt. Emlékeztetett, hogy az Ökumenikus Szegélyszervezettel november 17. óta dolgozik közösen a közmédia a kampányban, és „sok száz ember munkája most beérni látszik.
Lehel László, az Ökumenikus Segélyszervezet elnök-igazgatója kiemelte: számukra az is fontos volt, hogy bemutathatták az adományozás kultúráját és a segélyszervezet munkáját. Hozzátette: „az összefogás az, ami nagy erőt tud adni és hihetetlen csodákra képes."
A vasárnapi műsorfolyam záróbeszélgetésében részt vett Schwab Richárd, a Demján Sándor Alapítvány kuratóriumi elnöke is, aki közölte, hogy az alapítvány a 22 óráig összegyűlt adomány felével támogatja a segélyszervezet munkáját.
Lévai Anikó, a segélyszervezet jószolgálati nagykövete előre felvett interjúban mondta el, hogy miért szeret a segélyszervezettel együtt dolgozni. Szakszerűnek és segítőkésznek jellemezte munkatársait, akiket mély hit motivál, de – mint mondta – ez a szellemiség a támogatói körre és a segélyezettekre is átragad.
"A magyar társadalom nagyon megérdemli a dicséretet, mert az utóbbi húsz évben, ha van olyan terület, amelyben fényéveket fejlődtünk, akkor az a karitatív munka" – hangsúlyozta, hozzátéve: a magyar társadalom ezen a területen sokat tett, sokat fejlődött és nagy tartalékok is vannak még benne. A közmédia harmadik alkalommal indított gyűjtést: 2012-ben a Böjte Csaba szerzetes alapította Dévai Szent Ferenc Alapítványt mintegy 100 millió forinttal, tavaly pedig a Katolikus Karitászt csaknem 120 millió forinttal sikerült támogatni a befolyt adományokból. MTI
Erdély.ma

Orbán: a nem helyükön mondott szavak rombolnak
Orbán Viktor miniszterelnök szerint a rombolás erejével hatnak „a nem helyükön mondott szavak", amikor olyan emberek vádolnak más országot diktatúrával, akik sohasem éltek még csak hasonló rendszerben sem, mégis úgy hiszik, rendelkeznek „a diktatúra fantomképével". A kormányfő erről hétfőn, a Magyar Tudományos Akadémián (MTA) rendezett, Temesvár 25 – 1989-2014 című emlékülésen beszélt.
A 25 évvel ezelőtti temesvári forradalom eseményeiről a miniszterelnök azt mondta: 1989-ben Temesváron világosság gyúlt, amelynek fénye nemcsak Erdélybe, egész Romániába és Magyarországra jutott el, hanem beragyogta az akkori Európát is. „Negyed századdal később azonban ez a világosság, amely akkor a diktatúra sötétjében fénylett, néhol már alig látható. (…) 25 évvel a decemberi események után tőlünk keletre sokan nem hajlandók elfogadni, hogy a forradalom egy református parókiáról, egy magyar közösségből indult el, hogy elhozza a szabadságot magyaroknak, románoknak, székelyeknek és szászoknak egyaránt" – mondta Orbán Viktor. Rosszízű és rosszkedvű vitáknak nevezte ezeket, de – hangsúlyozta – „nekünk (…) ragaszkodnunk kell az igazsághoz".
A kormányfő idézte Tőkés László református lelkész 1989-es gondolatait, amelyek szerint a helyén mondott szó a teremtő ige értékével vetekszik. „A nem helyükön mondott szavak" viszont a rombolás erejével hatnak – folytatta a miniszterelnök, aki szerint így a rombolás erejével hat, amikor olyan emberek vádolnak más országot diktatúrával, akik sohasem éltek még csak hasonló rendszerben sem. „Mégis úgy hiszik, rendelkeznek a diktatúra fantomképével, személyleírásával, pedig valójában épp a lényeget nem látják, nem ismerik" – tette hozzá.
Orbán Viktor szerint a jaltai és a potsdami tárgyalóasztal mellett nem izgatta a nyugati világ képviselőit sem a fékek, sem az ellensúlyok rendszere, amikor „tálcán kínálták fel Kelet-Európa népeit a zsarnokságnak". Ezt a béklyót 1989-ben minden országnak külön-külön, saját magának kellett levetnie – mondta. Szavai szerint „…a demokrácia házába mi nem ugyanazon az ajtón léptünk be, mint mások. Nekünk megvolt a saját bejáratunk. Ez a ház, a demokrácia temploma pedig éppen abban különbözik a diktatúrák megalomán építményeitől, hogy ide több ajtón keresztül is szabadon be lehet jutni." Beszédét azzal zárta: a szabadsággal úgy kell élni, hogy ne gátlástalan önzéshez vezessen, a szabadságnak ugyanis a közjót kell szolgálnia.
Az emlékülésen Tőkés László európai parlamenti képviselő beszédében kiemelte: a bel- és külhoni magyaroknak nemcsak a múltjuk, hanem a jelenük és a jövőjük is közös, mert „a mesterségesen megvont határokkal sem a nemzetet, sem a történelmet nem lehet szétszakítani". A temesvári események a magyar és a román történelem közös részét alkotják, egymás mellé állították e népeket, és az egész nemzet életére kedvező befolyást gyakoroltak – vélekedett.
Mint mondta, 25 évvel ezelőtt nemcsak a kommunizmus uralmát sikerült megdönteni, hanem a „kisebbségben élő nemzetrészek felszabadulását, a határok fölötti nemzetegyesítés kezdetét is jelentették" az akkori történések a környező országokban. Tőkés László kijelentette: a közelmúltbeli romániai elnökválasztás egységbe kovácsolta a románságot, amire 1989 óta aligha volt példa, és ezen egység részese volt az erdélyi magyarság is. Ez az országos egység, román-magyar összefogás annak a reményével kecsegtet, hogy négy év után Romániában is a rendszerváltozás új fejezete kezdődhet el – mondta.
Lovász László, az MTA elnöke köszöntőjében azt mondta, a történelem különleges pillanata volt a temesvári, majd az azt követő romániai forradalom. Hozzátette: Temesvár jelkép, a forradalom szimbóluma, a diktatúrából teremtett egy új, más világot.
MTI
Erdély.ma

Tőkés: nem volt törvényszerű a Ceausescu-diktatúra bukása
A román diktátor bukásához vezető temesvári népfelkelés elindítója az MTI-nek adott interjúban úgy vélekedett, a kedvező környezet csupán elősegítette, hogy „spontán és öntörvényű" harca – melyben temesvári gyülekezetét is maga mellett tudhatta – sikeres legyen.
Tőkés László szerint csak az utókor számára tűnhet úgy, hogy a temesvári népfelkelés által „egy kelet-közép-európai történelmi folyamat és szükségszerűség teljesedett ki Romániában is". Az események teljében az a lehetőség is reálisnak tűnt, hogy Románia és esetleg Albánia meg Bulgária „kivételként fogja erősíteni a szabályt" az átalakulásokban. Hozzátette, arról pedig nem is álmodott, hogy éppen az ő ellenállása vezet el a Ceausescu-diktatúra bukásához. „Még 1989. december 17-én, az elhurcolásom előtti utolsó órában sem gondoltam erre" – tette hozzá a jelenleg európai parlamenti képviselőként tevékenykedő lelkész.
Tőkés László nem tartotta helyesnek, hogy a romániai forradalom szikrájaként szokták emlegetni. „Az a megközelítés, hogy kipattant a szikra és felrobbant a puskaporos hordó, nagyfokú esetlegességet feltételez" – mondta. Arra emlékeztetett, hogy hosszú érlelődési folyamat vezetett a népfelkelésbe torkolló temesvári ellenállásba. Mint ahogy felelevenítette, diákkora óta részese volt annak a szervezkedésnek, amely a kommunista hatalom egyházakra és a magyarságra nehezedő nyomásáról próbálta lerántani a leplet. „Tiltakozó dokumentumokat, helyzetfelméréseket készítettem, szamizdat folyóiratot adtunk ki" – sorjázta a szervezkedés részleteit a lelkész. Hozzátette, hogy a szervezkedésnek Ceausescu falurombolási terve adott erős lendületet.
Tőkés László temesvári ellenállásának újszerűségét abban látta, hogy az istentiszteletek végén tartott szószéki hirdetésekkel harca minden részletébe beavatta a gyülekezetet. „A Securitaténak nem is kellett nyomoznia a nézeteink, a szavaink, a cselekedeteink után, mert én magam tettem nyilvánossá mindent. Olyanfajta nyilvánosság jött létre Temesváron, amellyel szemben a titkosszolgálat tehetetlennek bizonyult" – magyarázta. Hozzátette, a temesvári nyilvánosság 1989 májusától a Kossuth Rádió Vasárnapi Újság című műsorán, majd 1989 júliusától a Magyar Televízió Panoráma című műsorán keresztül öltött nemzetközi jelleget.
„A magyarországi sajtó akkor már egyre többet engedett meg magának. Győri Béla rádiós szerkesztő és Chrudinák Alajos televíziós szerkesztő személyében két fontos médiatámogatogatóm akadt. Ők hónapokon át partnerekként vállalták fel a temesvári ellenállás ügyét, és a legelképesztőbb bravúrok és cselek révén szereztek nyilvánosságot a temesvári ellenállásnak. Ez aztán továbbsugárzott Nyugat felé, eljutott az egyházi szervezetekig, a nemzetközi fórumokig" – idézte fel a lelkész.
Tőkés László nem zárta ki annak a lehetőségét, hogy az eseményeket a titkosszolgálatok is befolyásolták. Hozzátette, ő csak a román titkosszolgálat, a Securitate jelenlétét érzékelte, mely minden eszközt bevetett, csak hogy elhallgattassa. „A harcunk a miénk volt, és hogyha ebbe bele is szóltak titkosszolgálati tényezők, azok nem előidézői, hanem kedvező körülményt teremtő tényezői voltak a mi öntörvényű, spontán fellépésünknek" – fogalmazta meg. Hozzátette, a húszezer oldalnyi vele kapcsolatos román titkosszolgálati aktának az áttanulmányozása sem késztette olyasmire, hogy átértékelje a '89-es történetét. „Akiket harcostársnak hittem, de a dokumentumok szerint az ellenfél szolgálatában álltak, csak nehezítették a küzdelmünket, de nem akadályozhatták meg" – jelentette ki. Tőkés László a kommunista hatalmi struktúrák továbbélésével magyarázta, hogy a személye körül 1989-ben kialakult példátlan temesvári román-magyar összefogás után mára magyar nacionalistaként, a románok ellenségeként tekint rá a román társadalom nagyobbik része. A régi rendszer erőinek a ténykedését látja amögött is, hogy szociáldemokrata politikusok kezdeményezték az 1989-es szerepéért megítélt román állami kitüntetése megvonását. E kitüntetés megvonását javasolta az államfőnek a kitüntetettekből alakult becsületbíróság is. Hozzátette, minden bizonnyal Klaus Iohannis államelnöksége idején születik jogerős ítélet a becsületbírósági határozat ellen indított perében. „Klaus Iohannis államelnökségének a fokmérőjéül is szolgálhat, hogy mi történik ebben az ügyben. Ha Iohannis a becsületbíróság javaslata alapján megvonja a kitüntetést, egyértelmű, hogy tovább folytatódik az a felemás romániai átalakulás, amelynek az ország népe eddig inkább kárát, mint hasznát látta" – értékelte az MTI-nek adott interjúban Tőkés László. MTI
Erdély.ma

Székelyföldi ifjúsági vezetőképzés
Az Abacus Egyesület szervezésében Székelyföldi Ifjúsági Vezetőképzésre került sor 2014. december 13-14.-én Szentegyházán a Közösségi Házban.
székelyfold.ma

Útkeresés
Erős sokkra volt szüksége az RMDSZ-nek, hogy felismerje, tennie kell valamit, ha a 2016-os választások után is ott látná képviselőit a román parlamentben. Az elnökválasztás második fordulója után végre egyértelművé vált a szövetség vezetői számára az, amit évek óta mondanak sokan: fogytán választóik tábora, és ezt nem lehet csak a népességfogyással, elvándorlással, politikától való elfordulással magyarázni – ebben bizony ők maguk, az általuk képviselt politikai irányvonal is ludas.
A 2012-es parlamenti választáson éppen csak átlépte a küszöböt a szövetség, és a rájuk leadott voksok egyre jobban csappanó számának már ekkor – ha nem korábban – figyelmeztetőnek kellett volna lennie. Ám mostanáig sikerből sikerbe gyalogoltak, nem győzték ünnepelni egy-egy kudarc elkerülését, mi vagyunk a legjobbak, mi képviseljük az erdélyi magyarságot – hangoztatták. Most, az első forduló után az 50 ezer szavazat mínusz dacára folytatódott a korábbi retorika, ám a második kör megmutatta: nemcsak nem szívlelték meg az RMDSZ javaslatát az erdélyi magyarok, de olyan nagy számban voksoltak Johannisra, mint a szövetségre régóta nem. Itthon vannak, itt élnek, százezrekben mérhető azok száma, akik vagy elfordultak a szövetségtől, vagy meg sem találták az utat felé. Menteni próbálják hát, ami még menthető, első lépésként a kormányzásról való lemondásról döntöttek. Langyosra sikerült azonban ennek kommunikációja, egyfajta kint is vagyok, bent is vagyok állapotba próbáltak menekülni. S lám, kiderült, ez már rég nem elég. Lassan ébredeznek a november közepi sokkból Kelemen Hunorék, nehezen tudnak kilépni a mindenkinek megfelelni akaró, jó fiú pozícióból, ám lökött egyet rajtuk a román hatalom is, a Mikó-ügyben született ítélet, a Kovászna megyei prefektus egyre élesedő támadásai. Az újabb és újabb pofonok után mintha végre valami olyasmi történne, amire régóta szükség lenne: keményebb hangját kezdi hallatni az RMDSZ, elnöke már feltételekhez kötné a büdzsé, illetve az új kormány megszavazását. Újratervezésről beszélt Kelemen Hunor szombaton az SZKT-ülésen, fogódzót azonban keveset jelölt meg, talán csak annyit, a kezdeti, negyedszázada megfogalmazott alapokra építkeznének. Tudják, hogy változtatniuk kell, de mikéntjét még keresgélik. Pedig volt egy-két olyan pillanat az elmúlt években, melyek táppontként szolgálhatnak, a székelyek nagy menetelése például megmutatta, hogy fontos célokért közös erőfeszítéssel születhetnek csodák. Nem szlogeneket kell pufogtatni, általános, ködös terveket megfogalmazni, hanem kézzelfogható konkrétumokat kitűzni, és azokért következetesen cselekedni. Ha rátalálnak erre az útra, ha efelé visz az újratervezés, talán el- vagy visszanyerhetik a bizalmat, támogatást. S akkor a mérleg nyelve is végre a mi javunkra, az erdélyi magyarok javára billenhet.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kilép a kormányból az RMDSZ (Marosvásárhelyen ülésezett az SZKT)
Vitásra sikeredett az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsának szombati ülése, élénk szócsata alakult ki a kormányból való távozásról, ám a végeredmény önmagáért beszél: 113 képviselő közül csupán hárman szavaztak a Szövetségi Állandó Tanács által javasolt megoldás ellen, heten tartózkodtak. Kelemen Hunor elnök újratervezésről beszélt, meg kell találniuk a módját, hogy visszaszerezzék az emberek bizalmát, mert ha nem teszik, két év múlva kockázatossá válik a parlamenti bejutás.
Kelemen Hunor leltárral kezdte beszámolóját, szükségesnek nevezte az elmúlt 25 év eredményeinek és kudarcainak számbavételét. „Vannak – és nem kevesen –, akik 25 év alatt eltávolodtak az RMDSZ-től, és felnőtt egy új generáció, amely soha nem is fordult még a politika irányába, mindkét kategóriát meg kell szólítanunk, ezért van szükség a negyedszázada meghatározott alapértékekre épülő újratervezésre. Nem tehetünk úgy, mint aki a vonatban ülve azt hiszi, hogy ő egy helyben áll, csak a táj változik körülötte” – fogalmazott. A szövetségi elnök 2014-et a politikai premierek évének nevezte: az RMDSZ először vállalt kormányzást a szociáldemokratákkal; először indult két magyar jelölt az elnökválasztáson; Klaus Johannis nagyarányú győzelme, illetve a SZÁT döntése a kormányból való kilépésről. Ötödik premierként említette a Mikó-kollégium újraállamosítását. Változtatni kell
A februári kormányra lépés kapcsán Kelemen Hunor elmondta: eszköznek tekintették, mert az év elején választóik többsége is támogatta a kormányzást. „Ma is azt állítom, hogy az akkori elemzésünk és döntésünk helyes volt.” Egy politikai vezető hibát követ el, ha nem figyel oda a polgárok üzenetére, de akkor is, ha csak arra koncentrál, hogy mindenkinek tetsző döntést hozzon. Az elnökválasztás eredményeit elemezve, közvélemény-kutatást is segítségül hívva arra jutottak, „hogy ma a választóink akaratához legközelebb eső döntés a kormányból való kilépés”. Figyelemre méltónak nevezte, hogy a második fordulóban több magyar ember vett részt, mint az elsőben. Mindez olyan körülmények között, hogy egyik román jelölt sem szólította meg a magyarokat. Bebizonyosodott: hazudtak azok, akik azzal magyarázták pártalapítási szándékukat, hogy a magyar–magyar verseny mozgósító hatással bír, és kudarcot vallott az a szándékuk is, hogy „az RMDSZ-t térdre kényszerítve átvegyék a politikai érdekképviseletet”. Elemzésük szerint a magyar választók nagy többsége a második fordulóban protesztszavazó volt, megmozdult egy olyan réteg, „amelyet, el kell ismernünk, sem mi, sem egy másik magyar jelölt nem tudott megszólítani.” „Ők azok, akik valami miatt nem bíznak bennünk, nem vagyunk vonzóak a számukra, nem vagyunk hitelesek a szemükben, és ezzel a ténnyel szembe kell néznünk. Fájdalmas tény, de őszintén ki kell mondanunk, ezt meg kell értenünk, és nekünk kell képesnek lennünk változni és változtatni.” A közvélemény-kutatás azt is megmutatta: nagyon rövid idő alatt drámaian csökkent azoknak a száma, akik még hittek a kormányzásban. „Úgy kormányozni, hogy annak egyre kisebb a támogatottsága, úgy kormányozni, hogy a jó kormányzás lehetőségében mi magunk is kételkedünk, úgy kormányozni, hogy az a két év múlva esedékes választásokon a parlamenti jelenlétünket kockára tegye, nem szabad” – hangsúlyozta Kelemen. Beszélt a hogyan továbbról is: hosszú távú célkitűzéseket kell megfogalmazni a társadalom néhány fontos területén, ezek között az oktatást, egészségügyet, a közúti és vasúti infrastruktúra-, vidékfejlesztést és többség–nemzeti kisebbségek viszonyának hosszú távú rendezését említette, amely garantálná, hogy semmiféle politikai változás nem csorbítja a megszerzett jogokat.
A Mikó-ügy kapcsán kiemelte: a bírósági döntés precedenst teremt, megkérdőjelezi minden visszaszolgáltatás törvényességét. Szólt arról is: értelmezhetetlen az a háború, melyet a Kovászna megyei prefektus indított himnusz, zászló, felirat, azaz szinte minden ellen, ami magyar. „Az erdélyi magyarság és közös ügyeink nem lehetnek járulékos áldozatai sem a jogállamiságnak, sem a korrupcióellenes harcnak” – mondta.
Kint vagy bent?
Az elnök politikai beszámolóját követő vita során a hozzászólók többsége támogatta a kormányból való távozást, ellene szólt azonban Frunda György, Victor Ponta miniszterelnök tanácsosa. Úgy vélte, a szövetség nem ellenzékbe, hanem „a senki földjére” kerül, elveszíti egyik legfontosabb eszközét csak azért, mert a szavazói egy részének a kedvére akar tenni. „Nem nyertünk abból, hogy Klaus Johannis nyert, mert nem fogja azokat a kisebbségi kérdéseket felvállalni, amelyeket Victor Ponta felvállalt volna” – mondotta Frunda György. Burkoltabban fogalmazta meg nemtetszését Verestóy Attila és Borbély László, ők elsősorban a Bukarestben tisztséget betöltő magyar emberekért aggódtak, mindketten azt szorgalmazták, hogy tovább végezhessék a munkát a különböző kormányhivatalokban az RMDSZ bizalmából oda került szakemberek. Verestóy szerint a történet vége csakis az lehet, hogy a szövetség visszakerül a kormányba. Helyeselte viszont a kormányból való kilépést Hegedüs Csilla két hete kinevezett kulturális miniszter, miniszterelnök-helyettes is. A kormányzás utolsó eredményeként jelentette be annak a miniszteri rendeletnek az elfogadását, mely szerint valamennyi magyar vonatkozású műemlék épületen magyar nyelvű tájékoztató feliratot is el kell helyezni.
Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere úgy vélekedett, hogy nem a kormányból való kilépés volt koraszülés, hanem a belépéskor kellett volna védekezni, a Szociáldemokrata Párttal való együtt kormányzás ugyanis beszűkítette az RMDSZ mozgásterét. A polgármester azt javasolta, hogy az RMDSZ megelőlegezett bizalommal viszonyuljon Klaus Johannis megválasztott elnökhöz. Sógor Csaba kifejtette, hogy az EP-ben napirenden kívüli felszólalásában fel fogja hozni a Mikó-ügyet és a székely zászlók ügyét is. Eckstein-Kovács Péter pedig elmondta: feljelentette magát a Korrupcióellenes ügyészségen, mert ő kezdeményezte a kormányrendeletet, amivel visszaadták a Mikó épületét, ám végül arról értesítették, hogy nem indítanak pert ellene. Ezt a dokumentumot átadta Markó Attilának, hogy használja fel a perében – hangsúlyozta.
A vitát követően az SZKT nyilatkozatot fogadott el a 25 évvel ezelőtti rendszerváltás évfordulójával kapcsolatban, és állást foglaltak a Székely Mikó kollégium visszaállamosítása ellen. Döntöttek arról is, hogy az RMDSZ 2015. április 17–18-án Kolozsváron tartja tisztújító kongresszusát.
Támogatás feltételekkel
A szavazás utáni rögtönzött sajtótájékoztatóján Kelemen Hunor újságírói kérdésre elmondta, a szövetség ellenzékbe vonul, de lehetnek olyan törvénytervezetek, amelyeket az ellenzék is megszavaz. A költségvetés tervezetét még nem ismerik, nem tudják, hogy támogathatják-e a parlamentben. Az Etnikumközi Hivatal élén az Oktatási Minisztériumban akkor is tisztségben maradt egy-egy magyar államtitkár, amikor a szövetség ellenzékben volt. A miniszterelnök döntése, hogy megmaradhatnak-e ezeken a tisztségeken szakembereik. Kelemen Hunor szerint a Kovászna megyei prefektusnak a magyar himnusz elleni fellépése kétségessé tette, hogy megszavazzák-e a kormány új felállását. Elmondta, jelezte a miniszterelnöknek a kérdéssel kapcsolatos elégedetlenségét. Ez olyan súlyos kérdés, amire a következő napokban a kormánynak valamiféle választ kell adnia. „Csak ezt követően tudunk beszélni arról a frakciókban, hogy miként járunk el a kormány beiktatásakor” – jelentette ki az RMDSZ elnöke.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Székely–székely találkozó Torockón
A Székely Nemzeti Tanács és a Duna Televízió közös szervezésében Torockón kétnapos székely–székely találkozó zajlott a hét végén. Dobos Menyhért, a Duna Televízió Nonprofit Zrt. vezérigazgatója hangsúlyozta: a Duna Televízió szervezőerő is kíván lenni, amely mozgósít és összekapcsol.
A rendezvényen a Székely Nemzeti Tanács küldöttségét Izsák Balázs elnök vezette, a találkozón tíz aranyosszéki település képviselője vett részt. Az SZNT közleménye szerint Ferencz Csaba, a szervezet tájékoztatási alelnöke vetített képes előadáson mutatta be a mai székelyföldi valóság néhány vonatkozását, Fodor Attila, a kolozsvári Néprajzi Múzeum muzeológusa összefoglalta a Székelyföldtől a történelem folyamán mindig külön álló, ám székely jellegét mai napig megőrző Aranyosszék történetét. Elhangzott: a 13. század második felében, a Maros és az Aranyos folyó közötti területre két hullámban telepítettek kézdi székelyeket, akik katonai feladatokat láttak el, mint a székelyföldiek, és hasonló kiváltságokkal, illetve közigazgatással rendelkeztek. Ma a kisrégióban Torockó és Várfalva községben maradt meg a többségi magyarság. Izsák Balázs SZNT-elnök hangsúlyozta, a világ magyarságának egytizede székelynek vagy székely származásúnak tartja magát, ami azt jelenti, hogy a székelyeknek kevesebb mint fele él Székelyföldön. Az SZNT egyik küldetése, hogy összefogja a nagyvilágban élő székelyeket. Mindez akkor fontos, ha egyéb okok miatt már sajnos, nem képzelhető el, hogy a majdani autonóm Székelyföldnek Aranyosszék is része legyen. Kolozsi Ernő, az Aranyosszék Alapítvány elnöke, várfalvi önkormányzati képviselő, aki a sinfalvi Vernes Andrással együtt meghívottként részt vett az SZNT Állandó Bizottságának Torockón tartott ülésén, egyfajta jóvátételnek tekintette a találkozót, hiszen az SZNT megalakulásakor Aranyosszéket nem szólították meg. Az Állandó Bizottság ülésén döntés született arról, hogy az SZNT küldöttülésein meghívottként Aranyosszék képviselői is részt vehetnek, ismertethetik sajátos gondjaikat.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Húszéves évfordulót ünnepeltek Uzonban
Fennállásának 20. évfordulóját ünnepelte az uzoni Jókai Mór Közművelődési Egyesület és a civil szervezeten belül működő Szivárvány női kórus. A jeles eseményt kórustalálkozóval tették emlékezetessé, a rendezvényre a megye minden részéből érkeztek kórusok. Az ünnep alkalmából az egyesület és kórus két évtizedes történelmét emlékfüzetben összesítették.
Vasárnap istentisztelettel vette kezdetét az események sora. A meghívottak, kórusok a református templomban közösen hallgatták Isten szavát, majd az énekkarok a községi kultúrotthonban léptek színpadra. Nyitányként Ráduly István polgármester, Ungvári Barna András lelkész és az egyesület elnöke, Kőmíves István szólt az egybegyűltekhez. A helyiek mellett Szentivánlaborfalváról, Zágonból, Angyalosról, Sepsiszentgyörgyről érkezett kórusok bűvölték el a termet betöltő hallgatóságot. A műsor után a résztvevők Uzon jeles szülötte, Beke György kopjafájánál helyezték el az emlékezés koszorúit. Szabó Margit iskolaigazgató, kórustag Márai Sándor-verssel lepte meg a résztvevőket. A koszorúzás után a kórusok együtt énekelték el a székely himnuszt, majd közös ebéden vettek részt. Este az egyesület tagjai és a helyi kóristák a művelődési házban folytatták az ünnepet, melynek során a Jókai Mór-emlékplakettnél is koszorúztak. Ráduly István polgármester érdeklődésünkre elmondta, a község bármelyik közösségi eseményén fellépési lehetőséget kapnak a helyi civil szervezetek. A polgármesteri hivatal minden helyi alakulatot támogat, de elvárásai is vannak, például, hogy külön meghívás nélkül is ott legyenek a községi vagy falunapokon. Bízik benne, hogy a Szivárvány női kar is él ezzel a lehetőséggel – mondta.
Bokor Gábor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Emlékkereszt a világháborús hősöknek Kézdivásárhelyen
Advent harmadik vasárnapján, tegnap a kézdivásárhelyi református templomban tartott istentiszteletet követően a mintegy százfős tömeg a református temetőkertbe vonult, ahol az Erdélyi Kutatócsoport Egyesület által felújított első világháborús sírnál emlékeztek a világégés kitörésének centenáriumára, a tömegsírban nyugvó névtelen hősi halottakra.
A csíkszeredai egyesület által állított hadisírkereszten Az első világháborúban elesett honvédek emlékére 1914–1918. Nevük a múlt homályába vész, de Isten előtt nem ismeretlenek! felirat olvasható. A megemlékezésen a kutatócsoport tagjai mellett a Székely Nemzeti Tanács, a Kézdivásárhelyi Székely Tanács és a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom is képviseltette magát, s jelen voltak a Nagy-Szabó Kornélia karnagy által vezényelt szegedi Kiss István Kórus tagjai, akik a kézdivásárhelyi református dalárdával közösen egyházi énekeket és a Trianon Himnuszt énekelték el.
Az esemény házigazdájaként Beder Imre tiszteletes köszöntötte a megjelenteket, majd Vásárhelyi Gábor József, az Erdélyi Kutatócsoport Egyesület elnöke, arról szólt: az utókor kötelessége emlékezni mindazokra, akik elestek a haza védelmében, a legszentebbet adva, amit bárki is adhat hazájáért: az életüket szülőföldjüktől távol vagy akár szülőföldjükön. „Nem meghalni, hanem élni kell a hazáért, itt megmaradni a Kárpát-medencében és akárhol, ahol élünk. Annak a nemzetnek, amelynek nincs gyökere, nincs jelene és jövője sem” – hangoztatta. A kutatócsoport azt szeretné, ha a kézdivásárhelyiek ezután számon tartanák ezt a szent helyet, ahol tudomásuk szerint többen vannak névtelenül eltemetve, kinevelnének egy olyan nemzedéket, amely továbbviszi a hősök iránti tiszteletet, és minden évben emlékezzenek meg e névtelen hősökről. 
Felszólalását követően Beder Imre tiszteletes örömét fejezte ki a kutatócsoport kezdeményezéséért, akik emberi és anyagi lehetőségeiket latba vetve, sőt, azokat túlszárnyalva tették rendbe a sírt, és arra szabvány hadisírkeresztet állítottak. A református lelkész köszönetét fejezte ki Dimény Attila múzeumvezetőnek, az egyházi sírok kitűnő ismerőjének, szakavatott kutatójának és az Erdélyi Kutatócsoport Egyesületnek. A szegedi Fazakas János Varga Kálmán Hazádnak élj! című versét szavalta el. A felújított honvédsírt ft. Vargha Béla kézdiorbaiszéki római katolikus főesperes szentelte meg. A megemlékezés a kegyelet koszorúinak elhelyezésével ért véget.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Több mint súlyos hiba
A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem hetének ünnepi ülése egy dokumentumfilmmel ért véget, az egyetem "megalapításának" 70. évfordulója tiszteletére szervezett ünnepi év nyitányaként. A magyar hallgatóság megdöbbenésére, a képmontázsokból álló film szövegében elhangzott, hogy a MOGYE ezelőtt 70 évvel a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem keretében jött létre. Az egyetem vezetőségének eddigi magatartásából sejthető volt, hogy megpróbálják elhallgatni a valóságot, de azt el sem mertük volna képzelni, hogy azt ennyire meghamisítják. Tapasztalhattuk már, hogy a történelmi események értelmezésében "megoszlik" a magyar és román fél véleménye, de hogy a jelenkor eseményeit ilyen módon átkozmetikázza egy magát akadémiai közösségnek tekintő vezetőség, több mint súlyos hiba. Hiszen élnek még szemtanúk, s a témáról vaskos dokumentáció áll bárki rendelkezésére.
Visszatérve a dokumentumfilmben elhangzott szarvashibára, hadd mondjuk el újra meg újra, hogy az erdélyi modern magyar nyelvű orvosi oktatás 1881-ben indult Kolozsváron Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem néven külön orvosi fakultással. A gróf Mikó Imre által ajándékba adott területen épültek fel az oktatást és a gyógyítást szolgáló jellegzetes sárga téglás épületek, amelyek ma is őrzik eredeti rendeltetésüket. 1919-ben az impériumváltást követően a magyar egyetem Szegedre költözik, s Kolozsváron I. Ferdinánd néven alapítanak román tannyelvű egyetemet, ahol beindul az orvosi oktatás is. Az 1940-es bécsi döntést követően Szebenbe telepítik a román egyetemet, s a visszatérő tanárokkal újrakezdődik a magyar orvosi oktatás. Az 1944-1945 közötti átmeneti időszakban a Kolozsvárra visszatérő román egyetem elfoglal valamennyi elméleti és klinikai épületet. 1945 májusában a 407-es királyi dekrétum nyomán alakul újra a magyar tannyelvű Állami Egyetem, amely folyó év decemberében a Bolyai Tudományegyetem nevet kapja, első rektora dr. Csőgör Lajos. Mivel a magyar orvosi oktatás számára emelt épületeken a román fél nem kíván osztozni, felső szinten elérik, hogy a magyar orvosi kart költöztessék el Kolozsvárról. Kényszerből születik tehát a döntés, hogy Marosvásárhelyre, a dr. Bernády György idején épült Hadapródiskola épületeibe hurcolkodjanak át, s a három létező kórházba zsúfolják be azt a kevés felszerelést, amit magukkal hozhattak. Rendkívüli nehézségek közepette kezdődik újra Marosvásárhelyen a magyar orvosi, később a gyógyszerészeti és fogorvosi oktatás. Mire a hőskorszak véget ér, és normális kerékvágásba zökken az élet, 1962-ben az RKP utasítására elrendelik a román nyelvű oktatás bevezetését, sőt a gyakorlati órák, illetve egyes tantárgyak román nyelven történő tanítását is, ami a ’80-es évekre a magyar oktatás majdnem teljes elsorvadásához vezet.
A kolozsvári Victor Babes és a Bolyai Egyetemet a nacionalizmus és a szeparatizmus megszüntetésének jelszavával 1958–59-ben egyesítik Babes–Bolyai néven, a magyar tanári kar akarata ellenére. 1945-ben tehát még nyoma sincs. Ha a MOGYE-n a pontos dokumentációt mellőzve a tudományos dolgozatok is ilyen alapossággal készülnek, akkor nem csoda, ha plágiummal vádolják az egyetem vezetőit, még akkor is, ha egy hallgató doktorátusi dolgozatáról van szó. Ha az egyetem vezetősége nem törekedik a pontosságra, s az érvényben levő törvényekkel ellentétes politikájához akarja igazítani a múltat is, akkor nem kell csodálkoznunk, hogy valótlan állítások hangozhatnak el egy nemzetközi részvétellel tartott ünnepi ülésen.
Annyi konkrét eredményt mondhat magáénak az új vezetés, annyira felduzzasztotta a román és a külföldi hallgatók létszámát, hogy most már igazán lehetne bennük a törvény tisztelete mellett annyi jóérzés, hogy a magyar tagozatot élni hagyják. Mert az évfordulós dokumentumfilmen túl, mindaz, ami a napokban a gyógyszerészeti kar akkreditálása körül történt, annyira felháborító, hogy kétségessé tesz minden további együttműködésre való törekvést.
Bodolai Gyöngyi
Népújság (Marosvásárhely)

December 6-7-én zajlott a Gellért Sándor vers- és prózamondó verseny Szatmárnémetiben, amelyet 22. alkalommal szervezett meg a szatmári Árpád Egyesület, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a Szent-Györgyi Albert Társaság.
A Kárpát-medence egyik legrangosabb versenyén középkorúaktól szépkorúakig képviseltették magukat a benevezők. A szakértőkből álló zsűri (tagjai: Gál Gyöngyi magyar szakos tanfelügyelő, András Gyula, Bárdi Johanna, Bodea Tiberiu, Marosszéki Tamás színművészek és Csirák Csaba helytörténész) szerint erős volt a mezőny. A zsűri az előadóművészetet és a kreatív szövegértést egyaránt díjazta. Gál Gyöngyi magyar szakos tanfelügyelő értékelésében kifejtette, hogy nagyon színvonalas volt a vetélkedő, óriási szórás volt a résztvevők életkorát tekintve (16 évestől 86-ig), ami jót tett a rendezvény színvonalának, változatos volt a versválasztás és a szerzőlista is – a népmesétől és népballadától a határon túli kisebbségi irodalom, az egyetemes irodalom nagyjaiig sokan szerepeltek az előadott művek listáján.
A vasárnapi gálaműsort követően átadták a díjakat. A fődíjat az idén a nagykanizsai Baj Bianka nyerte, míg a közösségi díjat a marosszentgyörgyi Pataki Ágnes, a szavalók díját a Nagykanizsáról jött Micsinai Dominik. Pataki Ágnes a III. helyet szerezte, ugyanakkor elhozta az EMNT különdíját, a Gellért család különdíját és Keresztesi Mónika festőművész különdíját.
(Tófalvi)
Népújság (Marosvásárhely)

A föld alatti „levéltár” kincsei
temesvári Várbástya tetőtéri kiállítótermében december 12-én, pénteken került sor a Temesvár a középkor alkonyán című kiállítás megnyitójára. A történelmi belváros rehabilitációs munkálatai során felszínre került régészeti leleteket bemutató kiállítás anyagát Florin Drașovean archeológus válogatta össze.
A kiállításmegnyitó szép számú közönsége számára a régi zenét játszó Peregrinii gyermekzenekar idézte fel Károly Róbert király temesvári udvarának és a későbbi Temesvári vilajet (Eyalet-i Timisvar) székhelyének a hangulatát. A középkori Temesvár történelméről Costin Feneșan történész beszélt, kiemelve a város egyik nagy szülöttje, Temesvári Pelbárt személyiségét, aki a krakkói egyetemen tanult filozófiát és teológiai doktorátust szerzett. „Temesvári Pelbárt megérdemelné, hogy utcát kereszteljenek el róla szülővárosában” – mondta a történész. A török hódítás után időszakról Costin Feneșan elmondta: ez a korszak korántsem volt olyan sötét, mint ahogyan azt később az osztrák történészek terjesztették, Temesvár virágzó város volt, ahol már akkor is különféle nemzetiségű közösségek éltek. A törökök nem rombolták le a várost, mint ahogyan azt 1716 után az osztrák hadsereg tette, a templomokat dzsámivá alakították és fürdőket, középületeket emeltek, de a lakosság élhette tovább a maga életét. „A középkori Temesvár elsősorban faépületekből állt – mondta a történész –, a Hunyadi-kastély volt az egyetlen kőépület, de az építőanyagot messziről kellett ideszállítani, ezért rendkívül költséges volt. A legtöbb épület alapanyaga a város körüli tölgyfaerdőkből származott.” Feneșan professzor azt is elmondta: a város levéltárai többször is megsemmisültek, de sok izgalmas leváltári adat van Temesvárról Budapesten, Bécsben és Isztambulban, csak tanulmányozni kellene őket. „Nagy örömömre szolgál, hogy a Bánság Múzeumának régészei feltárták és itt bemutatják a föld alatti levéltárak kincseit” – mondta befejezésül Costin Feneșan.
A temesvári régészek (Florin Drașovean, Alexandru Szentmiklosi, Dorel Micle és társaik) több mint 1300 cserépedényt, fegyvert, ruházati cikket, érmét, ékszereket és dísztárgyakat ástak ki a Dóm téren, a Szabadság téren, a Szent György téren és a környező utcákban lezajlott feltárások során. A reprezentatívabb leletek közül több mint 400-at mutatnak be a december 12-én megnyílt kiállításon.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

A közönség is énekelt a kórustalálkozón
„A Kölcsey Egyesület újkori történetének legnagyobb számú közönségéről számolhatunk be, kb. 400 személyről”, mondta Jankó András, az egyesület elnöke. A szombat délután öt órától megtartott kórustalálkozó a vártnál jobban sikerült, hiszen bár reménykedtek benne, nem gondolták, hogy valóban sikerül megtölteni a Kultúrpalotát.
A Csiky Gergely Főgimnázium kórusa lépett fel elsőként három dallal. Fekete Károly, az est műsorvezetőjének köszöntője következett, majd dr. Garay Zsolt zongoraművész és Szabó Csilla zenetanárnő közös előadása, melyben a csikysek felkészítő tanára megmutatta: nem csak irányítani tud, de énekelni is.
Szerényi János evangélikus missziói lelkész ünnepi gondolatainak első része hangzott el ezután, majd az Arad-belvárosi Magyar Baptista Kórus következett Szűcs János karigazgató vezetésével. Második daluk után Kis Zsuzsanna előadásában hangzott el Túrmezei Erzsébet Adventi harangszócímű verse, a negyedik dal után Gál Zoltán tolmácsolta Dsida Jenő Imádságcímű versét.
Dr. Garay Zsolt két zongorajátékot adott elő, klarinéton közreműködött Gál Gyula. Szerényi János megtartotta ünnepi beszédének második részét is, majd a nagyváradi Váradi Dalnokok férfikar énekelt Márkus Zoltán karnagy vezetésével, aki mindössze öt perc alatt betanított a közönségnek egy népdalt.
Végezetül az Arad-belvárosi Magyar Baptista Kórus dr. Garay Zsolt zongorakíséretével előadta az Örömódát, majd nemzeti imánkkal zárult a rendezvény.
A Kölcsey Egyesület köszönetét nyilvánítja Arad Polgármesteri Hivatalának, és minden támogatójának, akik segítettek az adventi kórustalálkozó megvalósításában. 
Nyugati Jelen (Arad)

Ünnepi istentisztelet a 25. évfordulós megemlékezések előestéjén
December 14-én, advent 3. vasárnapján ünnepi istentiszteletre került sor a temesvár-belvárosi református templomban. Igét hirdetett Ft. Csűry István királyhágómelléki püspök. Az ünnepi alkalom során a jelenlevők megemlékeztek az 1989-es temesvári forradalom kezdeteinek 25. évfordulójáról.
A zsúfolásig megtelt templomban a vasárnapi iskolás gyerekek adventi gyertyagyújtó összeállítással örvendeztették meg a jelenlevőket. Az igehirdetés során Ft. Csűry István királyhágómelléki püspök Jeremiás próféta könyvének 50 fejezetéből idézve arra a kérdésre kereste a választ, hogy a 25 esztendővel ezelőtti forradalmi változások után miért jött ismét a megtorpanás, miért tört meg a lendület, miért nem lettünk maradéktalanul boldogok. A válasz egyértelmű: ahelyett, hogy követnénk az Urat, a „halmokon és a hegyeken” tévelygünk, Isten helyett bálványokat imádunk és az önhittség magaslatain időzünk. Jeremiás próféta könyve megmutatja a helyes utat: „Jertek, csatlakozzunk az Úrhoz örök szövetséggel, amely nem megy feledésbe!” (Jeremiás 50, 5). – mondta az igehirdetés során a királyhágómelléki püspök. A mai világ babilóni fogságában szenvedő ember számára Isten hirdeti a Megváltó, az igazi Szabadító érkezését.
Ft. Fazakas Csaba temesvári esperes az ünnepi istentisztelet vendégeit, Joó Edith egykori temesvári tiszteletes asszonyt és Molnár Zsolt parlamenti képviselőt köszöntötte. Joó Edith, a 25 esztendővel ezelőtti események résztvevője megköszönte a gyülekezet hősiességét, amivel megvédték a családját a forradalmi események idején. Az istentisztelet résztvevői egy perces néma felállással emlékeztek azokra a gyülekezeti tagokra, akik már nem lehettek jelen.
Molnár Zsolt parlamenti képviselő arra kérte a református gyülekezetet, amely példamutatásával és összefogásával lehetővé tette, hogy az ifjúság, az ő korosztálya szabadságban éljen: mondják el a gyülekezet történetét a fiataloknak és tegyék világossá a számukra, hogy az ő áldozatuk nélkül ma nem lehetne internetezni Romániában és sok minden nem lenne, ami ma úgy tűnik, hogy magától értetődő. „Én nem beszélhetek azok nevében, akik akkor itt helytállásból, bátorságból, magyarságból példát mutattak. Ezt az üzenetet Önöknek kell átadni, úgy, ahogy akkor átadták a szabadság üzenetét!” – mondta a parlamenti képviselő.
A temesváriak egy hétig tartó rendezvénysorozattal emlékeznek meg az 1989-es Forradalom 25. évfordulójáról.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

A kisiratosi Turul délvidéki kiruccanása
December 6-án a Kisiratosi Páter Godó Mihály Általános Iskola három tanulója Ürményházán járt. A délvidéki településen immáron tizennegyedik alkalommal került megszervezésre a Mit tudsz Torontál vármegyéről? című történelmi-honismereti vetélkedő. A vetélkedőre a délvidékieken kívül magyarországi csapatok is beneveztek, elsősorban a volt Torontál vármegye területéről. Bár Kisiratos a valamikori Csanád vármegyéhez tartozott, a felkészülés során meglepődve tapasztaltuk, mennyi közös vonás van közöttünk történelmi és néprajzi tekintetben. A résztvevők sokrétű tudásukról tettek tanúbizonyságot. A feladatlapok kitöltésén túl, voltak ismerkedési, és rajzos feladatok, valamint néprajzi szituációs játékok is. A megmérettetés után a csapatok tagjai megismerkedtek a település nevezetességeivel. A nemzetközi történelmi vetélkedő eredményhirdetéssel egybekötött ünnepi ebéddel zárult. Nagy örömmel vettük tudomásul, hogy a zsűri szigorú döntése értelmében a kisiratosi Turul csapat a második helyezést érte el. Jutalmunk az oklevélen kívül értékes ajándékcsomag volt, amely édességeken és írószereken kívül hasznos történelmi témájú könyveket tartalmazott.
A Turul csapat tagjai: Almási Lóránt és Torma Alex hatodikos, illetve Kotroczó József nyolcadik osztályos tanulók voltak. Felkészítő tanáruk Almási Gábor.
Köszönjük Viola Lujzának és Dulka Andornak a szíves vendéglátást, valamint a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesületének, hogy megszervezte ezt a találkozót, és megerősített bennünket abban a meggyőződésünkben, hogy bár határok választanak el bennünket, mégis összetartozunk.
Kotroczó József, VIII. osztályos tanuló
Nyugati Jelen (Arad)

E-MIL díjkiosztó és beszélgetés a Bulgakovban
Átadták az Erdélyi Magyar Írók Ligájának (E-MIL) díjait szombaton este a Bulgakov kávézóban: a szervezet választmánya és Méhes György örököseinek döntése értelmében Nagy Koppány Zsolt marosvásárhelyi író részesült a Méhes György-nagydíjban Nem kell vala megvénülnöd 2.0 (Magvető Kiadó, Budapest, 2014) című regényéért, a Méhes György Debüt-díjat pedig Dimény-Haszmann Árpád kézdivásárhelyi költő kapta Apatológia (Sétatér Kulturális Egyesület, Sétatér Könyvek, Kolozsvár, 2014) című verseskötetéért.
A díjazottakkal László Noémi leköszönő E-MIL elnök beszélgetett az évzáró gálaesten.
KÁDÁR HANGA
Szabadság (Kolozsvár)

Ellenzékben tervezi újra politikáját az RMDSZ
Rábólintott az SZKT a SZÁT javaslatára – a szövetség kilép a kormányból
Elfogadta a Szövetségi Állandó Tanács (SZÁT) javaslatát a Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT), ennek értelmében az RMDSZ kilenc hónap után kilép a szociáldemokraták vezette kormánykoalícióból.
A szombati marosvásárhelyi ülésen a politikai vitát követően a 113 jelen lévő képviselő közül csupán 3-an szavaztak a kormányból való kilépés ellen, heten tartózkodtak. Kelemen Hunor szövetségi elnök szerint a kormánynak és a miniszterelnöknek a Kovászna megyei himnusz-, és zászlóbotrányra adott válaszától függ, hogy az új kormány beiktatásakor hogyan szavaz az RMDSZ. A szövetség a következő kongresszust 2015. április 17-18-án tartja Kolozsváron. Elfogadták a Mikó-ügyben megfogalmazott állásfoglalást, illetve a 25 évvel ezelőtti rendszerváltozás évfordulójára fogalmazott nyilatkozatot. Ezüstfenyő-díjjal tüntették ki azt a 17 személyt, akik jelentős szerepet vállaltak a közösségi javak, a szövetség programjának megvalósításában.
HÁROMSZÉKI ESZTER 
Szabadság (Kolozsvár)

Médiák II.
A tavalyinál szerényebb részvétel mellett tartották meg Sepsiszentgyörgyön az ifjúsági médiások második találkozóját. Az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) sepsiszentgyörgyi szervezete által szervezett rendezvényen az írott vagy elektronikus média iránt érdeklődők vettek részt.
Nem jól van az, hogy a civil szervezetek egy része erősen függ a politikai pártoktól, mert így nagyon korlátozott módon tudja ellátni társadalmi feladatát – mondta a sajtó és a civil szervezetek kapcsolatát boncolgató, Bencze Melinda által moderált beszélgetésen Farcádi Botond. A Háromszék főszerkesztője úgy vélekedett: megfontolandó lenne, hogy a civil szervezetek egyesített erővel álljanak ki egy-egy fontos ügy érdekében.
Erdély András a civil szervezetek „nehézkes reakcióját” kifogásolta. Lapunk munkatársa szerint szerencsésebb lett volna, ha – például – a Noua Dreaptă sepsiszentgyörgyi „ünneplésébe” nem a sajtó „mászik bele”, hanem valamely civil szervezet tesz feljelentést, és azt támogatják a rádiók és újságok, de a Mikó-ügyben is elvárható lett volna egy erőteljesebb fellépés. 
Mihály István, az EMI elnöke azon a véleményen volt, hogy a sajtó nem mindig tükrözi azt az erőfeszítést, amit a civil szervezetek önkéntesei szabad idejükben egy-egy közügyért megtesznek.
Az európai uniós programok „nem romániai szervezeteknek vannak kitalálva” – állapította meg Furus Levente, a Háromszéki Közösségi Alapítvány programigazgatója, aki szerint akkor működtethető biztonságosan egy szervezet, ha az „nem pályázatfüggő”. Azt mondta: profi, jól fizetett emberek nélkül nehéz hosszú távon fenntartani egy szervezetet.
A több napra „aprított” eseményen Kádár Beáta, a Sapientia üzleti tanszékének tanára a civil szervezetek marketingtevékenységéről tartott előadást.  
(brassai)
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Az elesettség relativitása
Románia lakosságának közel felét fenyegeti a szegénység
Az Eurostat közleménye szerint az Európai Unió lakosságának 24,5 tized százalékát, 2013-ban több mint 122 millió embert érintett a szegénység vagy társadalmi kirekesztettség. 2013-ban öt olyan tagállam volt, ahol a lakosságnak több mint harmada él szegénységben. Bulgáriában 48, Romániában 40,4, Görögországban 35,7, Lettországban 35, Magyarországon 33,5 százalék volt ez az arány.
 Kézdivásárhelyen jelenleg 80 család kap családi pótlékot – ez akkor jár, ha az egy főre eső jövedelem nem haladja meg az 530 lejt. A családtagok bevételétől függően ez az összeg 33 és 260 lej között mozog. Szociális segélyben 40 egyedülálló személy vagy család részesül. Ennek értéke 142 lej, de ha a jogosultnak más juttatása is van, akkor ebből az összeg kivonódik. A szociális kantinban 27 személy étkezik rendszeresen, ők a napi két adag ételt díjmentesen kapják, vagy jövedelmük függvényében egy részét kifizetik. Egyet számoltunk: például egy négygyerekes család, ahol az egyik szülő sem dolgozik, és az egyik gyermek két év alatti, 486 lej szociális támogatást vehet fel, emellett pedig a szociális konyhán havi 1260 lej értékben kapnak ételt.
Szegények a szegények?
A témával kapcsolatban megkérdeztük Tankó Vilmost, a sepsiszentgyörgyi Közösségfejlesztési Igazgatóság, ismertebb nevén a szociális iroda vezetőjét, aki elmondta, az UNESCO szerint globális szinten az tekinthető szegénynek, aki naponta kevesebb, mint 2 euróból kénytelen megélni. 
– Ha ebből a szemszögből közelítjük meg a szegénység kérdését, akkor sok nélkülöző ember van a megyeközpontban. Egy másik kategória a szociális segélyen élőké, ez Sepsiszentgyörgyön mintegy 250 családot jelent, de legalább ugyanennyi család azért nem részesül támogatásban, mert például lejárt a személyi igazolványuk, vagy nem fizették ki a büntetésüket – válaszolta Tankó.
Szegények, akik családi pótlékban részesülnek, ilyenek például a gyereküket egyedül nevelő édesanyák. Viszont az is egy szegénységi mutató, ha valaki fűtéstámogatásban részesül.
A kovásznai helyzet
A kovásznai polgármesteri hivatal szociális irodájának alkalmazottjától, Bartha Noémitől megtudtuk, mintegy nyolcvan család (ami közel 500 személyt jelent) részesül szociális támogatásban, ők javarészt romák (bár sokan nem annak vallják magukat). Fűtéspótlékra pedig az előző évek standardjai szerint körülbelül 800 család számít. A fürdővárosban a szegény gyerekeket a Kiwanis Klub kovásznai szervezete is szokta segíteni, ők különböző jótékonysági akciókat szerveznek, például városnapokon saját készítésű kézműves tárgyakat, begyűjtött ruhákat árusítanak, és az összeget a rászoruló gyerekek megsegítésére fordítják.
A szegénység árnyalatai
A szegénységet sokféleképpen lehet értelmezni Baróton és környékén is, konkrét képet kapni róla pedig alighanem lehetetlen. Ha puszta számadatokra hagyatkozunk, Baróton és a hozzá tartozó falvakban 78 család jogosult családi pótlékra, ami azt jelenti, ennyi gyermekes családban az egy főre eső jövedelem kevesebb, mint 530 lej. További 93 család szociális támogatást kap, ennyiben tehát alacsony a jövedelem vagy nincs egyáltalán. De hol kezdődik a szegénység, és ki a szegény? Azok, akiknek a napi betevőre sem futja, vagy azok, akik nem tudnak megfelelőképpen ruházkodni, netán azok, akik nem tudják közköltségeiket rendesen fizetni? Vagy azok, akik egy szűk tömbházlakásban kénytelenek lakni, vagy esetleg, akik nem engedhetnek meg maguknak évente legalább egyszer egy kirándulást sem?
A városban van, aki azt tartja, ha már nem lesznek a bányásznyugdíjasok, akkor lesz igazán jaj Barótnak, akkor fog majd a szegénység szembeötleni. Egyelőre a pénztelenség miatt egy élelmiszerbolt sem volt kénytelen bezárni, a szerdai használtruha-piacon a tumultus viszont mintha arra utalna, az embereknek már csak olcsó cikkekre van pénzük. Tény: hajléktalan nincsen a városban, a lakásárak alacsonyak (ez a pénztelenség jele), ám személygépkocsi egyre több furikázik az utakon.
SzH-összeállítás
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Szent Vendel Esztelneken
Mi gátolhatna meg abban, hogy alámerüljek? Valahová kirohanjak, kisettenkedjek, valahol leboruljak egy templomban, ahol egyedül lennék? Borban is alá lehet merülni, attól viszont megfárad a lélek is. Tegnap lejött egy elbeszélésem, ma reggel hívott a belügy. A hazai belügy salakja, a szigorú, a titkos. Nem az első, nem a tizedik eset.
Valahová kimenni. Kommandóra, föl a havasra. Vagy Gyimesekbe. Tél van. Volt ott egy tanítónő. Voltunk. Nem hagytam el. Elhagyni csak azt lehet, akinek ígérsz magadból sokat. Ő a tavaszon férjezett. Csak az nyugszik meg a vállalt sorsban, kinek volt mit odahagynia. A páterek. A Ferencek… És ott volt az az aranyos Vendel, később szent lett. Királyfi volt még 614-ben, szelíd, kedves, fiatal férfi. Nyugalomra vágyott, nem hatalomra. A legenda fölkapta szeretettel, ő lett a pásztorok védőszentje. „Ahol egy pásztor a botját beleszúrja a földbe, ott van a világ közepe.” Talán ő is szerette volna nálunk, Esztelneken.
Ez az! Igen, ez. Esztelnek. Ott élnek még most is eme hetvenes évek végén a remeték. Voltam náluk többször, mindig gyermeknek éreztem magam közöttük. Csend, nyugalom, béke, ima ízesíti az egyszerű eledelt.
– Most hová rohansz így, sebtiben csomagolva? – kérdezi ideiglenes párom. Elmondom. Megérti. Pénzt is kínál, nem kell. 
– Tarisznyálhatok eledelt?
– Azt kérek szépen. Nem maradok sokat. Mindkét halántékom kívánja a kolostort.
– Vers? Valami?
– Nem. A titkosak, ma reggel is. Borulóba hoztak. Talán ezt is akarják időnként. A nyugalom ravatala.
– Ilyenkor megcsókolhatlak?
Kedves szent Vendel, vajon otthon vagytok? Vajon így, megriadtan föl tudnék gyalogolni Lassúágba, a havasra, erdőlakó gyimesi csángók közé? A busz egy óra múlva indul a székely Szentföldre, Kézdivásárhelyen túlra. Esztelnek vár.
A páter helyett egy földműves, munka-reverendás szerzetes fogad a tárt kapuban. Fával rakott szekeret terelnek be az udvarba. Meghajlik. Mindig meghajolnak picit. Ezért válok gyerekké jelenlétükben. 
– Menjünk, kedves vendég, az atya várja.
– Honnan tudhatja, hogy jövök? – kérdezem döbbenten a szentséges, hideg épület árkádja alatt.
– Mert mindig várjuk önt is – mosolyog meglepett arcomra.
Meghallhatta? Megérezte? Mindig vár, tehát mindig figyeli a lépcsőház csendjét? Lefelé libeg néhány lépcsőfokot, karon fog mosolyogva, viszen föl egyenesen a melegbe. Soha nem kérdezik ők, hogy miért is jöttem. Valóságos anyásan ültetget a kis fotelbe, úgy na. Érezze magát jól. Mi újság odabenn?
– Advent van, atya. Várakozunk. A gyerekek várják az angyal jövetelét…
– Erő kell a várakozáshoz. Mert a hit erő. És várakozni csak azok tudnak hitükben, akik erősek.
Fölállt. És éreztem, a tenyerében is föl tudna venni ezzel a mosollyal. Kis házi oltárhoz megyen a szoba másik felébe, letérdel egy villanásnyit, én már mellette vagyok. Karon viszen mosolyogva az asztalig, két pohár borral lép az asztalhoz. halántékom már nem zúg. Mintha otthon lennék valahol, valahol. Van-e otthonom?
Együtt ebédelünk nyolcan. Ebéd után sokáig beszélgetünk. Mindig ilyen figyelmesek egymással, mindig. Mindenhol. Az Alpokban, ahol Vendel legelteti juhait. Tél van, de itt meleg, és későn veszem észre, hogy hirtelen ránk sötétedik.
– Ugyan hová sietne?! Magának szüksége van most csöpp nyugalomra. (Istenem, honnan tudja?) Aludjék itt, megkérjük. Reggel több busz is viheti majd. – Az atyának egyszerűen nem bírok ellent mondani.
Vacsora után ágyat, könyveket kapok egy kis szobában. Fiatalabb páter befűtött. Imáztam vele együtt. Akkor egy könyvet magához vett az ágyam fölül. Kérdeztem, megnézhetem, mit olvas? A töredezett fekete fedőlapok között kézzel másolt néhány sor, az imák között. Elolvashatom? Bólint, mosolyog. Mozdulatlan. „Hiszen ha meg lehetne menteni Erdélyt, Magyarországot! De nem lehet csak határokat menteni ott, ahol nincs egységes nemzet, felelős nemzeti lelkiismeret, nemzeti közvélemény. Ezen múlik minden. Nem lenne már nehéz meghalni *valamiért*, ami cél és jog, értelem és erkölcs. De senki nem látja ezt a célt. Csak sötétséget látok, gyávaságot, önzést, kegyetlen csalást.” Zárójelben: Márai Sándor, 1944. december.
Ránéztem a páterre. Láttam, mindkettőnk szemében nagyra nőtt a könny mögött az advent. Reggel ő kísért el a buszmegállóig. Remegve nézett az arcomra. Szerettük egymást.
Czegő Zoltán
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Irodalmi hétvége
Dimény-Haszmannt és Feketét is díjazták
Tisztújító közgyűlést tartott szombaton az Erdélyi Magyar Írók Ligája (E-MIL) Kolozsváron, valamint átadták a szervezet díjait a 2014-es évre, az egyiket lapunk szerkesztője kapta. Közben Marosvásárhelyen egy másik háromszéki költőt díjaztak.
Az erdélyi magyar írók jelentős részét tömörítő szervezet leköszönő elnökének, László Noéminek, valamint ügyvezetőjének, Király Zoltánnak a beszámolója után a közgyűlés résztvevői megvitatták a hazai magyar írótársadalom előtt álló gondokat. Szó esett a szerzői jogok és tiszteletdíjak állapotáról, az írók különböző erdélyi régiókban való jelenlétének lehetőségeiről, a legfiatalabb alkotói nemzedék tagjainak „bevonzásáról”. A szervezet elnökének Karácsonyi Zsolt költőt, a Helikon irodalmi folyóirat főszerkesztőjét választották meg.
Az E-MIL szombat este osztotta  ki a Méhes György irodalmi díjakat: a nagydíjjal idén Nagy Koppány Zsoltot tüntették ki, debütdíjban Dimény-Haszmann Árpád, lapunk szerkesztője részesült, Apatológia című verseskötetéért.
Ugyancsak szombat este adták át Marosvásárhelyen a Látó folyóirat nívódíját, ezt Fekete Vince kézdivásárhelyi költő, a csíkszeredai Székelyföld folyóirat főszerkesztő-helyettese kapta. 
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Dagad a himnuszbotrány
Megismétlődhetnek az 1990-es marosvásárhelyi etnikai zavargások a Székelyföldön, ha Marius Popică Kovászna megyei prefektus folytatja magyarellenes megnyilvánulásait – jelentette ki Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) marosvásárhelyi ülésén. Kelemen Hunor szövetségi elnök leszögezte: Marius Popică Kovászna megyei prefektusnak a magyar himnusz elleni fellépése kétségessé tette, hogy megszavazzák-e a kormány új felállását. Közben Zsigmond Barna Pál, Magyarország csíkszeredai főkonzulja pénteken személyesen közölte a himnuszéneklésért bírságoló kormánymegbízottal: lépése ellentétes az Európai Unió alapértékeivel. Ezzel egy időben a Magyar Polgári Párt bejelentette: hétfőtől napi rendszerességgel himnuszéneklést szerveznek a prefektúra sepsiszentgyörgyi székháza előtt.
Az RMDSZ kisparlamentjének tekintett Szövetségi Képviselők Tanácsa a kormányból való kilépésről döntött szombaton Marosvásárhelyen. Az ülésen – bár a szövetség 113 jelen lévő képviselője közül végül csupán hárman szavaztak a kormányból való kilépés ellen, és heten tartózkodtak a szavazásnál – élenk vita alakult ki.
Antal Árpád újabb „fekete márciustól” tart
Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere úgy vélekedett, hogy nem a kormányból való kilépés volt „koraszülés”, hanem a belépéskor „kellett volna védekezni”. A Szociáldemokrata Párttal (PSD) való együtt kormányzás ugyanis beszűkítette az RMDSZ mozgásterét. A polgármester azt javasolta, hogy az RMDSZ megelőlegezett bizalommal viszonyuljon Klaus Johannis megválasztott elnökhöz.
A székelyföldi politikus Frunda Györgynek – a kormányfő tanácsadójának, aki a kilépés ellen érvelt – azt mondta: „kérje meg a főnökét, a miniszterelnökét, utasítsa a helytartóját, hogy ne provokálja az erdélyi magyarokat”. Szerinte az erdélyi magyarok csak minimális tiszteletet kérnek. „Ha Victor Ponta kormányfő nem fogja viszsza a székelyföldi prefektusokat, a Székelyföldön megismétlődhet mindaz, ami Marosvásárhelyen történt 1990-ben” – fogalmazott.
Az SZKT-t követő sajtótájékoztatón egyébként Kelemen Hunor a téma kapcsán megjegyezte: a Kovászna megyei prefektusnak a magyar himnusz elleni fellépése kétségessé tette, hogy megszavazzák-e a kormány új felállását. Elmondta, jelezte a miniszterelnöknek a kérdéssel kapcsolatos elégedetlenségét.
„Ez egy olyan súlyos kérdés, amire a következő napokban a kormánynak valamiféle választ kell adnia. Csak ezt követően tudunk beszélni arról a frakciókban, hogy miként járunk el a kormány beiktatásakor” – jelentette ki az RMDSZ elnöke. 
Popicánál tiltakozott a csíkszeredai magyar főkonzul
Ezt megelőzően hivatalában kereste fel pénteken Marius Popică Kovászna megyei prefektust Zsigmond Barna Pál, Magyarország csíkszeredai főkonzulja, és tiltakozását fejezte ki amiatt, hogy a bukaresti kormány megbízottja a magyar himnusz elénekléséért megbírságolta a június 4-én Trianon-megemlékezést tartó Magyar Polgári Pártot (MPP).
„A magyar zászló és a magyar himnusz nemzeti jelkép, számunkra szent, akárcsak a románok számára a saját nemzeti szimbólumaik. Éppen ezért elfogadhatatlan, hogy korlátozzák a magyar emberek nemzeti identitásának ilyen formában történő kifejezését” – idézte a diplomatát a konzulátusi közlemény.
Zsigmond Barna Pál hozzátette, ez az intézkedés ellentétes az Európai Unió alapértékeivel, és alapvető emberi jogokat sért. Közölte, az ilyen és ehhez hasonló, a magyar szimbólumhasználatot és szólásszabadságot tiltó intézkedések nem járulnak hozzá a békés együttéléshez, hanem feszültséget keltenek.
Marius Popică egyébként a Maszol portálnak adott interjúban kijelentette: azért bírságolt, mert a Magyar Polgári Párt (MPP) trianoni rendezvényén nem hangzott el a román himnusz is a magyar mellett. „Ezt elmagyaráztam Zsigmond Barna Pálnak is, illetve tárgyalni fogok erről az MPP vezetőivel is. Nekik is meg kell érteniük, hogy bármilyen – akár jogkövetelő –, nyilvános térben tartott rendezvény megszervezését a törvény szabályozza. Én teljes mértékben tisztelem a magyar himnuszt, a magyar állam nemzeti szimbólumait, azt is tudom, hogy egy ima is egyben, tehát templomokban is éneklik. Ezért is világossá szeretném tenni: nem a himnusz eléneklését büntettem, hanem a törvényszegést” – fogalmazott interjújában a kormánymegbízott.
Himnuszéneklésre invitál az MPP
Ezzel egy időben az MPP sepsiszentgyörgyi szervezetének elnöke, Bálint József bejelentette: december 15. és 21. között minden hétköznap délután, háromnegyed négy és háromnegyed öt között a prefektúra sepsiszentgyörgyi székháza előtt magyarhimnusz-éneklést szerveznek.
Mint mondta, ezekre az eseményekre várnak mindenkit, aki úgy érzi, a prefektus megsértette az erdélyi magyarságot azzal, hogy himnuszéneklésért 5000 lejes bírságot rótt ki. A többnapos megmozdulásra az önkormányzattól kértek engedélyt, és azt sürgősséggel meg is kapták. A tiltakozást szeretnék egész Erdélyre kiterjeszteni: felkérték az MPP képviselőit, hogy más településeken is szervezzenek hasonló megmozdulásokat.
Bálint elmondta továbbá, az egyházi vezetőkkel is tárgyalnak, hogy a záróénekként általában elhangzó himnuszt ne a templomban, hanem a szertartás végén, a templom előtt énekeljék el. „Bátor kiállásra és aktív részvételre számítunk. Meg kell mutatnunk, hogy erősebb bennünk a jelképeinkhez, himnuszunkhoz való ragaszkodás, mint a félelem”– mondta a polgári párt sepsiszentgyörgyi politikusa.
Amint arról beszámoltunk, a prefektus által aláírt bírságolási jegyzőkönyvben ez áll: „A más állam himnuszának a Románia területén való eléneklése egy olyan rendezvényen, amelynek nem volt nemzetközi jellege, és amelyen nem vettek részt Magyarország hivatalos küldöttei (…), kihágást jelent, és 2500-tól 5000 lejig terjedő bírsággal büntetendő.” Biró Zsolt, az MPP elnöke korábban kijelentette, semmiképpen nem fizetik ki a bírságot, és megtámadják a bíróságon a jegyzőkönyvet.
Krónika (Kolozsvár)

Ismét terítéken a szatmári színház szétválása
Ismét kísérletet tesz az RMDSZ a Szatmárnémeti Északi Színház magyar és román társulatának szétválasztására. Kereskényi Gábor, a szövetség városi szervezetének elnöke elmondta, kihasználnák az elkövetkező több mint egyéves választásmentes időszakot, úgy vélik ugyanis, hogy korábbi kezdeményezésük a politikai kampánynak esett áldozatul.
Amint arról beszámoltunk, idén tavasszal nyújtották be első ízben az adminisztratív önállósulásra vonatkozó tanácshatározat-tervezetet, azonban etnikai felhangoktól sem mentes közéleti vitába torkollott a kezdeményezés, ezért végül levették a napirendről.
„A többi párttal folytatott egyeztetések során úgy tűnt, megvan a kellő támogatottsága a jogi különválásnak, azonban sajnálatos módon egyesek politikai kérdést csináltak az ügyből, és elkezdték azt terjeszteni, hogy a szétválást tulajdonképpen azért akarjuk, hogy kitehessük a román társulatot a színház épületéből” – magyarázta korábbi döntésük hátterét Kereskényi, aki szerint kár politikai vagy etnikai színezetet adni a dolognak, hisz nem erről van szó.
Rámutatott: Erdélyben – Szatmárnémetit kivéve – minden önkormányzati fenntartású színháznál megtörtént a különválás, és a tapasztalat azt mutatja, hogy mindkét félnek jót tett az átszervezés. Úgy vélte, az egészséges versenyszellem lehet a mozgatórugója a fejlődésnek, legalábbis erre a következtetésre jutottak a nagyváradi színháznál tett látogatásuk alkalmával, amikor meggyőződtek arról, hogy a magyar és a román önálló színház vezetősége egyaránt elégedett az új helyzettel azt követően, hogy náluk már 2011-ben megtörtént a különválás.
Az elnök kifejtette, bízik abban, hogy a városi tanácsban többséget tudnak szerezni a kezdeményezésükhöz, hozzátéve: a legjobban azt szeretné, ha egyhangú döntés születne, hogy elejét vegyék a további hangulatkeltésnek. „Körültekintően járunk el a tervezet kidolgozásában, hogy semmibe se lehessen belekötni, és valószínűleg közvitát is kezdeményezünk, hogy mindenki kiadhassa a gőzt még a végső döntés előtt” – fejtette ki az elnök, aki szerint december végén vagy január elején iktatják majd a tervezetet, így optimális esetben a februári tanácsülésen már a döntés is megszülethet.
Hozzátette: jó lenne, ha nem húzódna el az ügy, mivel hasznos volna, ha már a 2015-ös költségvetés elfogadásakor figyelembe venné a képviselő-testület a megváltozott helyzetet. Mint ismeretes, a Harag György Társulat intézményi önállósulása, a két társulat különválásának megakadályozása érdekében a Szatmárnémeti Északi Színház román társulatának tagjai februárban Dorel Coica polgármesterhez fordultak levélben.
A román társulat színészei egy 63 alkalmazott (a két társulatban összesen 131-en dolgoznak) által szignált kérelmet nyújtottak be, melyben a román alkotmány etnikai diszkriminációt tiltó paszszusaira hivatkoznak, továbbá EU-s direktívákat idéznek. Azzal is vádolták a szétválást szorgalmazókat, hogy megvezették a szakmunkásokat, mivel állítólag azzal kecsegtették őket, hogy a különválást követően dupla bért kaphatnak. 
Babos Krisztina
Krónika (Kolozsvár)

Húszéves „barátság” Arad és Gyula között
Városvezetéstől és kormányoktól függetlenül mindig jó baráti viszony volt Gyula és Arad között az elmúlt húsz évben – mondta Görgényi Ernő (Fidesz-KDNP), a Békés megyei város polgármestere az MTI-nek a testvérvárosi kapcsolat jubileuma alkalmából.
„1994 decembere óta politikai, gazdasági és kulturális téren is hallatlanul sokat lépett előre a két város” – fogalmazott a politikus, hozzátéve, hogy Arad város magyar alpolgármesterét, Bognár Leventét (RMDSZ) tavaly Gyula díszpolgárává választották.
Bognár Levente az MTI-nek úgy fogalmazott: a két város példát mutatott a közeledésben akkor, amikor a két ország között nem volt felhőtlen a viszony. Kiemelte, hogy idén egy civil szervezet is létrejött a két város közötti kapcsolat erősítésére. A gazdasági kapcsolatok az RMDSZ politikusa szerint elsősorban Románia uniós csatlakozásával kezdtek virágozni, azóta több közlekedésfejlesztési projektre közösen pályázott a két település az úgynevezett HU-RO együttműködés keretében.
Görgényi Ernő példaként említette, hogy uniós forrásból készíthettek tanulmányokat kerékpárutak fejlesztésére vagy a megnövekedett teherforgalom csökkentésére, de a két városban működő kórházak is indultak már közösen EU-s pályázaton.
Bognár Levente a jövőbeli tervekről szólva hangsúlyozta: Arad 2021-ben szeretné megpályázni az Európa kulturális fővárosa címet, az ehhez kötődő feladatok közül a gyulai vár rekonstrukciója példamutató lenne számukra saját városuk rehabilitációjánál. Hozzátette: az aradi reptér remélt fejlesztése gazdasági fejlődést vonzana a térségbe, abból Gyula is profitálna.
Ezen túlmenően azt is számba veszik, hogy a viharsarki várost miként lehetne bekapcsolni az Arad–Szeged-autópálya megépítésébe. Az aradi alpolgármester szerint a turizmust is jobban össze kell hangolnia a két városnak, a gyulai termálvíz és a ménesi borvidék adta lehetőségek ugyanis kölcsönösen kiegészíthetik a programkínálatot.
Az évfordulót pénteken Aradon Florin Vasiloni, Románia gyulai főkonzulja, valamint Mile Lajos kolozsvári főkonzul jelenlétében ünnepelték meg a helyi polgármesteri hivatal dísztermében.
Krónika (Kolozsvár)

Új otthont kap a marosvásárhelyi népi egyetem
Az egykori iparostanonc-otthon belvárosi épületébe költözhet a Marosvásárhelyi Kulturális és Tudományos Egyetem (MKTE).
Az önkormányzati tulajdonban lévő, ötvenéves múlttal rendelkező oktatási intézmény a múlt század elején épült szecessziós ingatlan második emeletét foglalhatja el. Az önkormányzati határozat értelmében a városháza tulajdonában lévő, felújítás alatt álló épület földszintjét és első emeletét továbbra is az Avram Iancu Szakközépiskola használhatja.
Az épületrész birtokbavételéhez az MKTE-nek meg kell várnia a tanfelügyelőség és az oktatási minisztérium jóváhagyását is. A kulturális intézmény igazgatója, Csegzi Sándor szerint tevékenységei által az egykori népi egyetem már kinőtte az ifjúsági házban foglalt három helyiséget.
Az MKTE kinőtte az ifiházat
Az impozáns, kupolás épület korszerűsítése már az elmúlt hónapokban elkezdődött, a teljes feljavításra viszont még jó pár hónapot várni kell. A szakközépiskola már rég felszámolta a szinte üresen tátongó bentlakását, és – a jobbára tanárok és tanfelügyelők étkeztetését és szórakozását szolgáló – étkezdéjét.
„Annak ellenére, hogy az épület a városé, és most is üresen, lelakatolva áll, a tanfelügyelőség feltételekhez köti a részleges átadását: ragaszkodik a bentlakás egy részéhez és a kantinhoz – magyarázta Csegzi. – Ha azok tényleg a vidéki diákok érdekeit szolgálják, akkor megértjük. Nekünk sem kell a teljes ingatlan, hisz az MKTE-t csak lépcsőzetesen tudjuk felépíteni. Lényegében egy klinikai halálban átvett intézmény újjáélesztéséről van szó.”
A volt alpolgármester egy éve került a teljesen elsorvasztott intézmény élére. Mint mondta, a rendszerváltás előtt még komoly tekintélynek örvendő intézmény vezetői az elmúlt időszakban számos kulturális és tudományos tevékenységgel próbáltak új arculatot kölcsönözni a volt népi egyetemnek.
Tiltakozik a tanfelügyelőség
Illés Ildikó helyettes főtanfelügyelő nem rejti véka alá, hogy a tanfelügyelőség nem szívesen mond le az épületrészről, még akkor sem, ha az ingatlan legutóbb csupán három-négy vidéki diáknak adott szálláshelyet.
„Nincs mit tennünk, az épület nem a miénk, viszont az önkormányzat találhatott volna más helyet az egyetemnek. Jelenleg valóban nagyon kevés bentlakásos tanulója van az Avram Iancu Szakközépiskolának, de mindannyiunk érdeke az iskola és egyáltalán a szakoktatás megmentése. Nemcsak a tanároké, a tanfelügyelőké, az egész gazdaságé, a teljes társadalomé” – jelentette ki Illés Ildikó, utalva arra a téves irányzatra, miszerint manapság szinte egyetlen szülő sem örül annak, ha gyermeke kétkezi szakmát tanul.
Felvetésünkre, hogy egy főtéri, kétemeletes műemlék épület nem túl értékes-e ahhoz, hogy egy pár vidéki diák bentlakása és kantinjaként szolgáljon, a főtanfelügyelő-helyettes úgy vélekedett, hogy nincs olyan ingatlan, amely értékesebb lenne a gyermeknél. „Különben is ez az épület eredetileg is az ipari iskolákban tanuló diákokat szolgálta” – tette hozzá Illés.
A valamikori iparostanonc-otthon száz évvel ezelőtt, 1915-ben, a marosvásárhelyi Építő Iparosok Szövetségének kezdeményezésére, a magyar iparostanulók számára, valamint a városban tevékenykedő kőművesmestereknél tanuló inasok elméleti oktatása céljából épült. Tervezését Marosvásárhely egyik dúsgazdag építésze, Csiszár Lajos támogatta, aki Keresztes Gyula műépítész szerint enyhe egyiptomi motívumokat is bevitt a csodálatos, kupolás ingatlanba.
A szecessziós épület külső díszítése is egyedi: az ablakok szemöldökeinél a különböző szakmák jelképes címerei találhatók, alatta meg a rövidítések, mint például „Vill” (a villanyszerelők esetében), „Üveg” (üvegesek), „Aszt” (asztalosok), „Lak” (lakatosok), „Bád” (bádogosok), „Fest” (festők). Némileg meglepő, hogy ezeket sem a fél évszázados szocializmus, sem az utána kitörő magyarellenes hangulat nem tüntette el az épület homlokzatáról.
Mint ahogy a kapualjban lévő magyar nyelvű márványtáblákat vagy a főbejárat fölötti városcímert sem. Nem volt ennyire kegyes a sors a másik bejárat fölött lévő (valószínűleg magyar) címerhez. Ez a főtéri ingatlan adott helyett az 1906-ban alakult Építő Iparosok Szövetségének, mely társaság 1923-ban Buksa Béla vezetésével Magyar Iparosegyletté alakult át.
Megújul a Radó tervezte gimnázium
Jövőre elkezdődhet a román tannyelvű Alexandru Papiu Ilarian Főgimnázium felújítása és tetőtéri beépítése. A 2,3 millió lejes beruházást az önkormányzat a Regionális Operációs Programon keresztül uniós alapokból valósítja meg. Az összeg 98 százalékát pályázat útján nyerte, a további két százalék a saját hozzájárulást képezi. „A projekt fő célkitűzését a neves marosvásárhelyi tanügyi intézmény oktatási infrastruktúrájának feljavítása és megfelelő felszerelése jelenti, egy európai standardokon történő oktatáshoz való hozzáférés biztosítása céljából, valamint az iskoláskorúak oktatási folyamatban való részvételének növelése optimális feltételek mellett” – jelentette ki Dorin Florea polgármester. A tervek szerint az 1913-ben Radó Kálmán városi építész tervei alapján épült tanintézetet jövő év október 4-éig kell felújítani és korszerűsíteni. Az első világháború ideje alatt az ingatlanban hadikórház működött, majd 1919. október 5-étől a nagyszebeni román kormányzótanács az újonnan alakult román tannyelvű fiúgimnáziumnak adományozta.
Szucher Ervin |
Krónika (Kolozsvár)

Karácsonyi Zsolt az E-MIL új elnöke
Tisztújító közgyűlést tartott december 13-án, szombaton az Erdélyi Magyar Írók Ligája (E-MIL) Kolozsváron, a nemrég átalakított Bulgakov kávéházban – a szervezet választmányi tagjai Karácsonyi Zsolt költőt, a Helikon irodalmi folyóirat főszerkesztőjét bízták meg a E-MIL vezetésével – írta a Főtér.ro. 
Az erdélyi magyar írók jelentős részét tömörítő szervezet leköszönő elnökének, László Noéminek, valamint ügyvezetőjének, Király Zoltánnak a beszámolója után a közgyűlés résztvevői megvitatták a hazai magyar írótársadalom előtt álló problémákat.
Szó esett a szerzői jogok és honoráriumok állapotáról, az írók különböző erdélyi régiókban való jelenlétének lehetőségeiről, a legfiatalabb alkotói nemzedék tagjainak „bevonzásáról". A közgyűlés egyúttal megválasztotta a liga új Választmányát és Etikai Bizottságát. Választmányi tag lett Balázs Imre József, Fekete Vince, Gáll Attila, Karácsonyi Zsolt, Király Zoltán, László Noémi, Lövétei Lázár László, az etikai ügyekért pedig György Attila, Papp Attila Zsolt és Zsidó Ferenc felel ezentúl.
Az E-MIL szombat este osztotta ki a Méhes György irodalmi díjakat: a nagydíjjal idén Nagy Koppány Zsoltot tüntették ki, debütdíjban Dimény-Haszmann Árpád részesült. Az Aradon 1977-ben született Karácsonyi Zsolt költő, műfordító, színház- és irodalomkritikus.
Az Erdélyi Magyar Írók Ligája 2002. február 9-én alakult Kolozsváron, célja a kortárs erdélyi magyar irodalom népszerűsítése, az erdélyi irodalmi hagyományok ápolása, illetve a szerzői jogok védelmével kapcsolatos intézkedések foganatosítása. Az elmúlt években a szervezet elsősorban erdélyi pályán fejtette ki működését, noha tagjai sorába legalább 7 ország magyar ajkú állampolgárai tartoznak, tekintve, hogy a szervezet alapszabályzata értelmében E-MIL-taggá válhat az a megjelent kötettel rendelkező alkotó, aki erdélyi magyar írónak vallja magát.
MTI
Krónika (Kolozsvár)

Tizedik születésnapját ünnepelte a Bookart
A kis kiadók nem tudnak megélni állami támogatásokból, érdemes körülnézniük a nagyvilágban, ugyanis fordítások megjelentetésére például Svájcból vagy Mexikóból is lehet forrásokat szerezni – hangzott el többek közt az Idea Könyvtér könyvesbolt és a Sapientia EMTE adventi könyvvásárán rendezett kolozsvári beszélgetésen, amelyen bemutatták a tizedik születésnapját ünneplő csíkszeredai Bookart Kiadót.
A rendezvényen Hajdú Áron, a Bookart tulajdonosa és vezetője ismertette a kiadó tízéves tevékenységét Márton Evelin, a kiadó munkatársa és Tánczos Vilmos néprajzkutató közreműködésével.
Hajdú Áron kifejtette, a nyomtatott könyveknek egyben dísztárgyaknak is kell lenniük, ugyanis a könyv elvesztette információforrás-szerepét. „Ugyanakkor nem igaz, hogy a könyvnek nincs jövője. Annak is köszönhető, hogy a kiadó díjakat kezdett nyerni, hogy megértettük: a szerző a legfontosabb, ugyanakkor nem érdemes bármit kiadni” – mondta el Hajdú. Hozzátette, a kis kiadók nem tudnak megélni hazai állami támogatásokból, ezért döntöttek úgy, hogy fordításokat is kiadnak. Ehhez például a svájci Pro Helvetia Alapítványtól és a Mexikói Kulturális Intézettől kaptak támogatást.
Márton Evelin úgy fogalmazott, azért tud működni a kiadó immár tíz éve, mert sok itthoni szerzőt, szerkesztőt sikerült bevonniuk a munkába. Hozzáfűzte, fontos volt az is, hogy munkát tudtak adni az erdélyi fordítóknak, így a svájci sorozat keretében olyan szerzők műveit jelentették meg, akiknek eddig még nem jelent meg kötete magyar fordításban.
Tánczos Vilmos – aki a kiadó eddigi legnagyobb példányszámban megjelent könyvét, az Elejtett szavak című kötetet írta – úgy értékelt, a Bookart arcéle, neve fontos az erdélyi magyar közéletben, ugyanakkor jó a koncepció is, hogy nem erdélyi, hanem magyar kiadó. Tánczos Hajdú Áron szervezőmunkáját, a kiadványok kivételezését is méltatta, amelyek vélekedése szerint kapcsolódnak a csíkszeredai képzőművészeti hagyományokhoz.
Hajdú azt is elmondta, saját standra van szüksége egy kiadónak a budapesti könyvvásáron ahhoz, hogy ismertté váljon, el kell kerülnie, hogy az erdélyi könyveknek fenntartott közös standon kínálja portékáját. Mint részletezte, sok a rossz erdélyi berögződés, ami annak is betudható, hogy mindenki ismer mindenkit „Vissza kell térni a profizmushoz, és akkor túl lehet élni” – fogalmazta meg Hajdú Áron.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár)