A holokausztra emlékeztek a történelmi egyházak
Kedden délután Kolozsváron, a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház által szervezett holokausztmegemlékezésen leleplezték Adorjáni Endre szobrászművész alkotását, majd beszédek hangzottak el az ökumenikus istentisztelet alatt.
A szobor leleplezést megelőzően Fejér Olivér és Kerékgyártó Imola lelkészek szóltak az egybegyűltekhez. Fejér kiemelte, egy nemzet emlékezetének elveszítése olyan, mint amikor az egyénnel történik ez: megfosztja az embert saját magától. Az emlékezés folytonos, fűzte hozzá: ma a zsidó áldozatokról, jövő héten a GULÁG-ba hurcolt emberekről emlékeznek meg. Szavait Kerékgyártó Imola lelkész román és német nyelven tolmácsolta.
Adorjáni Endre szekszárdi szobrászművész elmondta, műve emberről készült, és embereknek. Egy életerős, fiatal női testet ábrázol, amelynek vannak szép és bájos oldalali is, jellemzője a drámaiság és a mérsékelt szépség. Kegyeletet úgy lehet leróni, fogalmazott, ha felvesszük egymás keresztjét. Beszédét követően a szobrot leleplezték, a történelmi egyházak képviselői pedig megáldották az alkotást.
Az istentiszteleten Kelemen Hunor kulturális miniszter, az RMDSZ elnöke hangsúlyozta, hogy az egyén csak akkor lehet szabad, ha a körülötte élők is szabadok. És bár az egyéni, és kollektív felelősségről sokat lehet beszélni, nem biztos, hogy a XXI. századi ember valóban megérti: hogyan történhetett meg, hogy emberek millióit gettóba zártak, haláltáborba küldtek, csak azért, mert zsidók voltak, mert más nyelvet beszéltek.
„Szegényebbek vagyunk a kolozsvári zsidóság nélkül. Nem tudjuk, hogy az innen deportált tizennyolcezer ember közül ki és mivel gazdagította volna ezt a várost, ezt a régiót, ezt az országot, de az biztos, hogy gazdagabbá, szebbé, erősebbé tette volna minden egyes elveszett élet” – jelentette ki Kelemen, aki elsőként a közösségi lét fontosságát és mindmáig érvényes szabályait, a tudás és a bölcsesség kultuszát, harmadikként pedig a mindenkori világégésen, katasztrófákon való fölülemelkedés képességét említette a zsidó kultúrából származó értékként.
Dr. Latorcai Csaba, a kiemelt társadalmi ügyekért felelős magyarországi helyettes államtitkár elmondta, fejet hajt az áldozatok előtt Magyarország és a maga nevében is. Horváth Anna, Kolozsvár alpolgármestere úgy fogalmazott, a város modern történelmének egyik legnagyobb tragédiája volt a holokauszt, a település minden ötödik polgárát hurcolták el. Emlékezni kell, mondta, de nem az elpusztítottak tömegére, hanem a gyerekekre, az édesanyákra, a barátokra, szomszédokra.
Schwartz Róbert, a Kolozsvári Zsidó Hitközség elnöke elmondta, fontos, hogy az emlékezés méltó, a történelmi visszatekintés hiteles legyen. Ha vállaljuk az erkölcsi felelősséget, és mindent megteszünk, hogy többé ne forduljon elő hasonló tragédia, akkor reménykedhetünk egy jobb világban, fogalmazott.
Kustán Magyari Attila/közlemény
maszol.ro

Sipos Zoltán
PESTI SRÁCOK
Amikor az új Németh Zsolt neve Kövér László
Mi volt az oka Németh Zsolt háttérbe szorulásának, és mire kell számítani most, hogy Kövér László felel a magyarságpolitikáért? Hátterünk első része.
Hogyan befolyásolja a magyar kormány magyarságpolitikáját a közelmúltban bekövetkezett váltás, melynek során Németh Zsolt helyett Kövér László házelnök került helyzetbe? Mi van a döntés hátterében? Kik azok a magyarországi politikusok, akiknek a véleménye meghatározó ezen a téren? Ők mit gondolnak a határon túli magyarságról, és milyen viszonyban vannak Orbán Viktorral, egyes határon túli vezetőkkel, illetve egymással?
Ilyen és hasonló kérdésekre tervezünk választ adni jelen, kétrészes háttéranyagunkban, mely egy sor, határon túli ügyekre jó rálátással bíró személlyel készült beszélgetésen alapul. Forrásaink minden esetben névtelenül nyilatkoztak.
Több mozzanatot nem sikerült két, egymástól független forrásból ellenőriznünk, illetve előfordul, hogy egy-egy eseménynek több értelmezése is kering: ezeket egymást kiegészítő verziókként írjuk le. Az első részben a két legfontosabb játékost, Németh Zsoltot és Kövér Lászlót, az ő határon túli magyarsággal kapcsolatos felfogásukat mutatjuk be. A második rész a kisebb játékosokról, valamint a budapesti szereplők és az erdélyi politikai szervezetek viszonyáról szól.
Az első rész lényegi állításai, röviden:
– A magyarságpolitika önmagában nem akkora fajsúlyú, hogy az Budapesten külön téma legyen. Éppen ezért minden mozgást az általános politikai kontextusba kell helyezni. Különösképpen a „keleti nyitás” új magyar külpolitikai irányvonala és a sokat hivatkozott Fideszen belüli hatalmi átrendeződés, az ún. Orbán-Simicska háború meghatározó. (A HVG sorozata a nagyarányú átrendeződésről itt, itt és itt olvasható).
– Jelenleg több kisebb-nagyobb szereplő: Kövér László, Németh Zsolt, Semjén Zsolt, Szász Jenő, Gál András Levente vagy újabban Matolcsy György is kavar a határokon túli ügyekben egymástól függetlenül, vagy épp egymással versengve.
Mi a magyarságpolitika?
A magyar kormányzatok külhoni magyarokkal kapcsolatos politikája, a magyar-magyar kapcsolatok, a nemzetközi és kétoldalú kisebbségvédelem, támogatáspolitika.
– A magyarságpolitikai mezőnyben a meghatározó játékos jelenleg Kövér László. Az ő szemlélete alapvetően abban különbözik Németh Zsoltétól, hogy míg utóbbi egy reálpolitikus, aki elismeri a határon túli magyar közösségek önállóságát, addig Kövér egy idealista, aki szerint Budapestről kell irányítani a határon túli magyarságot.
Németh Zsolt háttérbe szorulása
Németh Zsolt már 1989 előtt is gyakran járt Erdélyben az ún. „hátizsákos” mozgalom tagjaként, gyógyszert, könyveket csempészett át a határon. Később egyike lett a Fidesz alapítóinak, szakterülete a külpolitika. Az évek során olyan kapcsolatrendszerre tett szert, a határon túli magyarság ügyeinek olyan szintű ismerője lett, akit sokáig nem lehetett megkerülni.
Annak ellenére, hogy a kétezres években egyike volt a párt meghatározó arcainak és egész életében külügyminiszternek készült, 2010-ben, a második Orbán-kormány felállásakor egy szerényebb, a reflektorfénytől távolabbra eső funkciót kapott: a Külügyminisztérium második embereként, parlamenti államtitkárként dolgozott Martonyi János mellett.
Úgy tudjuk, határon túli magyarokat érintő ügyekben már ebben az időszakban is csökkenőben volt a befolyása. A közte, illetve Kövér László között zajló versengésnek az lett az eredménye, hogy egy meglepetésember, Semjén Zsolt került pozícióba.
Németh volt személyes titkárát, Répás Zsuzsannát ugyan kinevezték a nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkári posztba, de Répás állítólag többször is panaszkodott, hogy szinte semmit nem tud átvinni az apparátuson, illetve felettesén, Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettesen. Németh súlya 2014-től tovább csökkent. A harmadik Orbán-kormányban már semmilyen funkciót nem kapott, jelenleg az Országgyűlés külügyi bizottságának az elnöke.
„Különutas” politikája lehetett a veszte?
Forrásaink szerint nem egyértelmű, mi vezetett ide. Németh „különutas” politikája, a Fideszben feltörő fiatal, nagy ambíciókat dédelgető generáció és az Orbán Viktorral való személyes jó viszony megromlása egyaránt szerepet játszhatott a térvesztésben.
Fontos látni azt is, hogy az Orbán által az előző ciklusban megfogalmazott „keleti nyitás” külpolitikája – tehát azon törekvés, hogy amennyire lehetséges, Magyarországot függetleníteni kell a nyugati szövetségesektől – teljesen idegen a meggyőződéses atlantista Németh számára.
Az egyik történet szerint 2002-ben következett be az első törés Németh és Orbán között. Ekkor Orbán a Fidesz-frakcióval egy, az iraki bevonulást elítélő határozatot szeretett volna elfogadtatni, Németh azonban ezt megfúrta – mesélte az egyik forrásunk.
Egy másik interjúalanyunk is megismételte ezt a történetet, annyit téve hozzá, hogy utólag kiderült, Némethnek igaza volt, ez pedig óriási fekete pontot jelent. Orbán azt még lenyeli, ha egy-egy „őrült” néha szembemegy vele, azt azonban már sosem bocsátja meg, ha bebizonyosodik: a lázadónak igaza volt – így a forrásunk.
Nem hozta az elvárást?
Egy további szakértő úgy látja, Németh azért szorult ki a kormányból, mert az előző kormány idején nem teljesített megfelelőképpen. 2010-ben ugyanis azt a feladatot kapta Németh, hogy tisztítsa meg a „kommunistáktól” a külügyet.
Eddig a külügy ugyanis dinasztikus alapon működött, jellemzően régi diplomaták gyermekei kerültek be a rendszerbe, akiknek sikerült kidolgozni egyfajta kölcsönös védelmi mechanizmust. Minden fideszesnek megvolt a maga „kommunistája”, és minden „kommunistának” a maga fideszese, akik kormányváltásokkor kölcsönösen védték egymás pozícióit.
Orbántól azt a feladatot kapta Németh, hogy ezt a rendszert szüntesse meg, és vigyen be a diplomáciai karba egy új, fiatal csapatot, akiket kézivezérléssel lehet irányítani. Ehelyett azonban Németh egy saját, 50-60 fős klientúrát próbált bevinni a rendszerbe. Látványosabb átalakításokra végül az EU-elnökség miatt nem került sor: a kiemelt nemzetközi figyelem és megnövekedett munkamennyiség miatt szükség volt a régi, profikból álló diplomáciai karra.
Ebben az értelmezésben nagyrészt a kudarcos átalakítási kísérletének, illetve klientúraépítési próbálkozásának köszönhető az, hogy a miniszterelnök Navracsics távozása után a külügyi tárca élére a hűséges, de külpolitikában tapasztalatlan szóvivőjét, Szijjártó Pétert javasolta. Ő az Origo két évvel ezelőtt megjelent portréja szerint a Fidesz „mindenevő robotosa” aki a „kínosabb feladatokra sem mondott nemet soha”.
Egyszerűen „megették” a fiatalok?
Egy másik forrásunk szerint Németh munkatempójának és személyes habitusának is köszönheti, hogy háttérbe szorult. Eszerint az olvasat szerint Németh különutas politikájával nem igazán tudott eredményt felmutatni, mi több, a politikus „nem dolgozott rendesen” és „lusta” volt, így nem csoda, hogy „megették” a feltörekvő fiatalok. Ráadásul, mint már korábban is említettük, az új „keleti nyitás” politikája nem igazán kedvezett a nyugatbarát, atlantista fideszes politikusoknak, köztük Németh Zsoltnak vagy akár Martonyi Jánosnak.
Egy másik olvasat szerint azonban épp ellenkezőleg: a veterán politikus Németh „tudja, mikor kell ütni, és mikor jobb elhajolni”, önként vonult vissza egy nyugodt funkcióba, így kerülve el az újonc külügyminiszter, Szíjjártó leépítéseit a tárcánál.
Mit gondol a határon túli magyarokról Németh?
Németh Zsolt ugyan egységes politikai nemzetben gondolkodik, azonban felfogásában nagy szerepet játszik a szerződéses nemzet fogalma, vagyis az, hogy a Magyarország határain túl élő magyar közösségi eliteknek önálló törekvéseik vannak, melyeket Budapestről figyelembe kell venni. A magyar kormányon belül megpróbálta megértetni, hogy a határon túliakra mint hét, különböző helyzetű magyar közösségre tekintsenek.
Miközben Németh elismeri a határon túli elitek létjogosultságát, ezeken az eliteken belül a saját korcsoportját támogatja –, Erdélyben például az RMDSZ egykori Reform Tömörülésének, majd az EMNT-EMNP-nek a politikusaival, többek között Toró T. Tiborral ápol jó viszonyt.
Kövér László a párt lelkiismerete
Forrásaink egybehangzóan állítják, hogy a magyarságpolitika immár hivatalosan is a Fidesz másik nagy öregjéhez, Kövér Lászlóhoz került. Ez azonban nem volt zökkenőmentes: úgy tudjuk, az elmúlt ciklusban hatalmas viták zajlottak a párt elnökségén belül Kövér és Orbán között a határon túli magyarsággal kapcsolatban. És ezek nem egyszerű összezördülések voltak, információink szerint Schmitt Pál államelnöki jelölése mellett ez a téma volt az egyik állandó ütközési pont a két politikus között.
Kövér egyrészt azt hányta Orbán szemére, hogy elengedte a védence, Szász Jenő kezét, hogy Toró T. Tibor és az EMNP felépítését segítse. Majd miután Kelemen Hunor lett az RMDSZ elnöke, folyamatosan kritizálta a miniszterelnököt az RMDSZ-hez való, számára megmagyarázhatatlan közeledés miatt. További feszültségeket eredményezett Kövér és Orbán között az is, hogy megfenyegették az EMNP-t: ne állítsanak saját jelöltet az őszi elnökválasztásokon.
Belső vitáik ellenére a házelnök a párt alapítói közül az utolsó, aki még mindig élvezi Orbán bizalmát, Kövér pedig végtelenül lojális a miniszterelnökhöz. Miközben az elmúlt években durva támadásokat intézett a magyarországi liberálisok ellen, ismerői „19. századi liberálisként” írják le. A hvg.hu szerint „ő az, aki fontosnak tartja a hatalmi ágak szétválasztását, az írott szabályok, vagy az íratlan politikai játékszabályok tiszteletben tartását – és állítólag, ahogy öregszik, úgy tulajdonít ezeknek egyre nagyobb jelentőséget”.
Ismerői Kövért a „Fidesz lelkiismereteként” emlegetik, olyan politikusként, aki abszolút feddhetetlen, és aki emiatt a múltban néhányszor jelezte is, hogy túl nagy az elrugaszkodás a párt alapértékeitől, a szervezet belső szabályai pedig Orbánra is vonatkoznak. Kövér – bár sok elvi vitája van Orbánnal –, ha egy belső szavazáson alulmarad, akkor kifele mindig a többségi álláspontot képviselői. Egy forrásunk szerint nem véletlen, hogy Orbán továbbra is egyik legfontosabb szövetségeseként tekint Kövérre: választmányi elnökként ő a „párt vasökle”, aki Orbán utasítására bárkit szívesen „kicsinál”. Egy ilyen emberre márpedig szükség van a politikai és gazdasági érdekcsoportok közti harc, illetve a közelgő önkormányzati választások miatt.
Nem tudni, mi volt a deal
Nem világos, mi volt az a megállapodás Kövér és Orbán között, melynek folyományaként Németh nem kapott újabb felkérést, a magyarságpolitika pedig átkerült a házelnökhöz. Az egyik értelmezés szerint Orbán számára most nem égetően fontos ez a kérdés, úgy érzi, van idő kísérletezni, így „felengedte a pályára a másik csapatot”.
Egy másik forrásunk szerint a miniszterelnök ezzel a húzással állította maga mellé a pártbeli erős emberét, ugyanakkor pedig meg is akadályozta, hogy a belügyhöz és a titkosszolgálatokhoz közel kerüljön – itt ugyanis a házelnök elvi alapokon nyugvó politizálása nagyon nagy károkat okozhatott volna. Csakhogy nem tudni, Kövér pontosan mit is kapott meg. A határon túli magyarságnak folyósítandó támogatások ugyanis a Miniszterelnökséghez, Lázár János fennhatósága alá kerültek. (A Lázár által vezetett „gigaminisztérium” egyébként túlterhelt és hatalmas pénzösszegek fölött rendelkezik, ezen a szinten a határon túli magyaroknak folyósított évi 13 milliárd forint lobbiszempontból nem tétel).
Más jelekből is úgy látszik, hogy Orbán a szimbolikus ügyeken túl igyekszik kontroll alatt tartani Kövér konkrét döntéseit. Úgy tudjuk, hogy azért lett nemzetpolitikáért felelős államtitkár Potápi Árpád valamint nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár Wetzel Tamás, mert a két súlytalan személyt Lázár János „könnyedén ellenőrzi”, illetve ezzel is csökken Kövérnek és korábbi kedveltjének, Szász Jenőnek a befolyása a nemzetpolitikára. Úgy tudjuk, Szász Jenő bejelentkezett a nemzetpolitikáért felelős államtitkári posztra, azonban Orbán megvétózta a kinevezését.
Mit gondol Kövér a határon túli magyarokról?
Németh Zsolttal ellentétben a házelnök egy egységes, budapesti erőcentrumból irányított magyar nemzetben gondolkodik. Nem támogatja azt, hogy a határon túliak többségi nemzethez fűződő másik identitást is kialakítsanak, mivel az szerinte a beolvadás első lépcsőfoka. Felfogásában a határon túli elitek csakis Budapest irányításával tevékenykedhetnek, mindenki más – és különösképpen a „balliberális elit” – a „nemzet ellensége”, akiket le kell győzni.
Egyik interjúalanyunk szerint Kövérrel az a legnagyobb probléma, hogy nem reálpolitikus: az elveit közvetlenül lefordítja politikai cselekvésre, ez pedig gyakran katasztrófális eredményekhez vezet.
Ami az erdélyi politikát illeti, köztudott, hogy Kövér az RMDSZ-ben – vagy legalábbis annak a „régi” generációiban – újabb ellenfelet lát, ugyanakkor úgy tűnik, hogy újabban korábbi támogatottjáról, a Magyar Polgári Pártról sincsen túlságosan jó véleménnyel (Kövér egyébként az MPP-nek a tiszteletbeli elnöke). Komoly ellentét van közte és Tőkés László között is – ahol tehetik, beszólnak egymásnak.
Nincs tudomásunk arról, hogy az elvieken túl a házelnöknek lenne valamilyen konkrét elképzelése vagy projektje a magyarságpolitikával kapcsolatosan.
Világszemléletét mindenesetre jól tükrözi a „Mi lesz belőlünk, magyarokból?” című cikk, melyet irodavezetőjével, az erdélyi születésű Veress Lászlóval közösen jegyzett, és mely lényegében egy történelmi példázatokon alapuló eszmefuttatás, mely figyelmen kívül hagyja a határon túli közösségekben zajló társadalmi folyamatokat.
Nemcsak a cikk miatt gondoljuk úgy, hogy az Illyés Közalapítvány volt igazgatójának nagy szerepe van Kövér idilli Erdély-képének a kialakításában. Veressnek Székelyudvarhely mellett, Tibódban, egy festői szépségű domboldalon van egy hétvégi háza – úgy tudjuk, hogy itt gyakori vendég Kövér László.
Transindex.ro

Székelyzászló-ügy: „ilyen alapon a kereszt is reklámanyag”
A bíróság honlapján azt közölte, hogy csak részben fogadta el az EMNT panaszát, amelyben a szervezet a bírságolási jegyzőkönyv megsemmisítését kérte. Az alapfokon eljáró bíróság a kirótt 30 ezer lejes (kétmillió forint) bírságot megrovásra enyhítette.
Nagy lépés a székely zászló használata felé
Elfogadta a helyi zászlók használatáról szóló törvénytervezetet szeptember végén a román szenátus – közölte hírlevelében a Romániai Magyar Demokrata Szövetség.
Kincses Előd, az EMNT ügyvédje az MTI-nek elmondta, nem tudnak igazán örvendeni a bírság eltörlésének, mert voltaképpen a mostani ítélet is reklámzászlónak tekinti a székelység szimbólumát. Hozzátette, fellebbezni készülnek az ítélet ellen.
Az ügyvéd elmondta, a perben azzal érvelt, hogy nem lehet reklámzászlónak tekinteni egy több évszázados szimbólumot. Be is mutatta a tárgyaláson Székely Mózes fejedelem 1603-as pecsétjének a képét, amelyen a székely zászlón is megjelenő szimbólumok szerepelnek.
Székely zászló mint reklámanyag
„Ilyen alapon a keresztet is reklámanyagnak lehetne tekinteni” – jelentette ki Kincses Előd. Közölte, hogy a bíróságon az Európa Tanács Rasszizmus és Intolerancia Elleni Bizottsága (ECRI) Romániáról szóló, 2014-es országjelentéséből is idézett. A jelentés kitér a román hatóságok székely jelképeket üldöző magatartására, és felszólítja Romániát, hogy alkalmazza az egyenlő bánásmód elvét a jelképhasználatban.
Az EMNT korábban a marosvásárhelyi rendőrség megfélemlítési szándékát vélte felfedezni a bírság hátterében. Valentin Bretfelean, a marosvásárhelyi önkormányzat felügyelete alatt működő rendőrség parancsnoka korábban az MTI-nek azt mondta, hogy Romániában nincs olyan területi egység, amelynek a székely zászló lenne a hivatalos jelképe, ezért a zászló csakis reklámzászlónak minősülhet.
MNO.hu

Ágoston András:
A minimális kisebbségi jogok kísértete járja be a Kárpát-medencét
Allen Kassoff újratöltve
Miközben a Kárpát-medencében élő magyar nemzetrészek – autonómiaügyben is – eddig nem tapasztalt támogatásban részesülnek az újra kétharmados Orbán-kormány részéről, ebben a kérdésben magyar-magyar vonatkozásban csak növekszik a véleménykülönbségek halmaza.
A Nemzeti Együttműködés Rendszere (NER) elvben keretet ad a kormányoldal részvételével folytatott magyar-magyar konzultációnak, úgy tűnik azonban, hogy e lehetőség kiaknázottsága igencsak a kezdeti szakaszban van. Nyüzsgés csak Erdélyben tapasztalható, a vajdasági és a felvidéki politikai elit – pedig a táncba hívó szó minden érdekeltnek a fülébe csenghet – előkelő idegen módjára tartózkodik, kerüli a témát.
De nem a tartózkodás a lényeg. Nem mert a vak is látja, minden fontos feltétel adott, s most már csak a felelős magyar politikai elitek minél összehangoltabb közös nemzetközi fellépésére lenne szükség. A magyar kormány részéről már évek óta nincs akadálya az összefogásnak, a közös fellépésnek, Romániában pedig egyre inkább esedékes az autonómiáról szóló lényegi eszmecsere.
Ebbe a közegbe robbant be ötletével Allen Kassoff, az Egyesült Államokban bejegyzett Project onEthnic Relations (PER) jogvédő szervezet 2005-ben visszavonult igazgatója.
Az 1993-ban megtartott hírhedt neptuni találkozón – a PER kezdeményezésére és közvetítésével – már az autonómia eszméjének RMDSZ-en belüli elfogadásával egy időben, megtörtént az elgondolás kisiklatása is. A megegyezés lényege, hogy az RMDSZ Tokay György, Borbély László és Frunda György összetételű tárgyalóküldöttsége 1993. július 15–16-án Neptunban ráállt az „anyagra”: az autonómia következetes követelése helyett, vállalta a nemzetközi dílerek felkínálta szigorúan ellenőrzött politikai drogozás élvezeteit. A parlamenti jelenlétet és a kormányzati felelősségvállalással járó bizalmi minimumot. (Aki kormányon van, az ne követeljen autonómiát.
Ahogy annak idején a nemzetköziek, konkrétan a PER, felismerték nemcsak az autonómia konfliktusteremtő „veszélyét”, de a demokratikus elvekre alapuló elképzelésben rejlő lehetőségeket is. Féltve talán a Romániában elindult rendszerváltást magát, a nagyobb jogán, ismerve az emberi természet politikában is megnyilvánuló, és részükről kezelhető gyengéit, olyan megoldást kínáltak, ami két-három évtizedre – az ő mércéik szerint – elviselhető intenzitásúvá tette a kisebbség-többség között feszülő történelmi ellentétet.
Kassoff a nagy mágus, ahogy annak idején a délszláv háborúban becézték (vagy szidták), most újra színre lépett. Nyugdíjasként is olyan hatalommal felruházva, amit ép ésszel nem lehet semmibe venni.
De, térjünk a tárgyra. Mit is nyilatkozott a nagy mágus, a kisebbségszelídítő a Kovászna megye RMDSZ-es politikai elitje előtt? Nem kevesebbet, minthogy „új alapokra kell helyezni a román többség és a magyar kisebbség közötti viszonyt, újra kell értékelni a húsz évvel ezelőtt megkötött megállapodást”.
Most pedig kezdődhet a találgatás. Azt, hogy „Neptunt” kell újra értékelni, mindenki tudja. De mi jöhet ez után?
Kisebbségi szemszögből nézve, alapvetően két dolog: vagy autonómia, vagy a „minimális kisebbségi jogok kódexe”.
Az ajánlattevő természetét ismerve az első nem jöhet számításba. De mit jelent a másik? Mi az, amit legalább valószínűsíteni lehet.
Ha Szerbiát és a volt Kisjugoszláviát, a balkáni gyilkos polgárháború eseményeit vesszük szemügyre, két észrevételt tehetünk.
Az egyik az, hogy a PER ebben az időben, 1998-ban, tehát a Milosevic-rezsim bukását megelőző időszakban, figyelemmel a szocialista Jugoszlávia felbomlásának előrehaladott folyamataira, nem az autonómiára és a kormányzati felelősségvállalásra összpontosított. Milosevic ellenzékének nemzetközi bemutatkozása közben két irányban igyekezett befolyásolni az érdekelt politikai eliteket.
Horvátországban – figyelemmel a szerb kisebbség helyzetére – az autonómia felé tájékozódott. Szerbiában, talán az autonómiával már nem megoldható szerb-albán konfliktusból kiindulva, óvatosan, de határozottan a minimális kisebbségi jogok kartáját szorgalmazta. Ezzel magyarázható, hogy a Đinđić-vezette szerbiai demokratikus ellenzékhez tartozó Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) autonómiakövetelése a közös külföldi bemutatkozások során elhangzott ugyan, de foganatja azóta sem lett.
Visszatérve a PER nyugalmazott elnökének minapi kijelentéséhez, hogy a „román politikusok kérték, hogy a PER ismét vállaljon szerepet a román–magyar párbeszéd új alapokra helyezése érdekében”, okkal kérdezhetjük, mi a cél?
Egy biztos, nem az erdélyi magyarok tényleges autonómiája. Hacsak nem a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) a minap bemutatott kisebbségi dokumentumáról van szó. A tapasztalatokat szem előtt tartva, érdemes odafigyelni.
vmdp.org.rs/index - KIFO HÍRLEVÉL I. évf. 233. szám

Izsák Balázs megjegyzései az autonómia-tervezet Bukarestben lezajlott vitája kapcsán
A Székely Nemzeti Tanács elnöke szeptember 30.-án kiadott közleményében (A székelyek autonómiatörekvésének továbbra is szüksége van Magyarország támogatására) bírálta az RMDSZ elnökének kijelentéseit, amelyeket Bukarestben, román értelmiségiekkel, az RMDSZ autonómiastatútumáról folytatott beszélgetés során tett.
Az RMDSZ erre közleménnyel válaszolt, amelyben védelmébe vette a Kelemen Hunor által mondottakat, azt állítva, hogy a Székely Nemzeti Tanács elnöke újságcikkek alapján fogalmazta meg a véleményét, ezért a nyilatkozata valótlanságokat tartalmaz.
Figyelmesen végighallgatva az RMDSZ honlapján közzétett, több mint kétórás beszélgetést, megállapítható, hogy a Székely Nemzeti Tanács közleményébe foglaltak maradéktalanul helytállóak. A továbbiakban a két órás beszélgetésből készült, jegyzőkönyvszerű kivonatot teszünk közé, amelyet kommentárokkal láttunk el, és a végén a következtetéseket is levonjuk. Azért vagyunk kénytelenek ebben a szokatlan formában megtenni a megjegyzéseinket, mert az RMDSZ elutasítja a párbeszéd megszokott kereteit.
Kelemen Hunor
11:25 Nem azt határozza meg, mi az autonómia, hanem azt, hogy mit nem jelent. Nem jelent szeparatizmust, enklávét, államiságot. Kommentár: A szeparatizmus, az enkláve, az állam az államban, olyan kifejezések, amelyeket a román nacionalizmus a jogos magyar törekvések elfojtására, sajátos értelemben használ. Szeparatizmusról akkor beszélt, amikor mi magyar iskolát, magyar nyelvű oktatást kértünk. Ezeket a kifejezéseket átvenni nem szabad defenzív módon sem, hanem el kell utasítani a használatukat, és meg kell világítani a használatuk mögött álló szándékot. A helyes értelmezésük nélkül még a hárítás, a defenzíva is hallgatólagos elfogadása ezen kifejezések létjogosultságának! 13:45 Az autonómiát a parlamentben kell elérni, nem az utcán, nem olyan eszközökkel, amelyeknek nincsen köze a demokráciához.
Kommentár: Ezek szerint a Székelyek Nagy Menetelése olyan eszköz volt, amelynek nincs köze a demokráciához? 16:40 A Prut két partján élő emberek, ha együtt akarnak élni, együtt fognak élni előbb-utóbb. A kérdés az, hogyan. Annak is megvan azonban a kockázata, hogy más pályája legyen Moldovának.
Kommentár: A mi szempontunkból az a kérdés, hogy az egyesülés előkészítéseként, Románia tesz-e olyan lépéseket, amely a moldovai oroszokat és gagauzokat meggyőzi arról, hogy Romániában szélesebb jogköröket fognak élvezni, mint most. Mert jelenleg elriasztja őket a román többség viszonya a mi autonómiatörekvésünkhöz. Persze minket is érintene az egyesülés, hiszen a százalékarányunk csökkenne, ebbe többletgaranciák nélkül nekünk nem is szabad belemennünk! Ilyen többletgarancia az autonómia. Hurezeanu, amikor visszatér Moldova kérdésére, Kelemen Hunor másodszor szalasztja el az alkalmat, hogy előadja az általa képviselőt közösség szempontjait. Parvulescu 19:00 Az 1923-as alkotmány eltörölte a gyulafehérvári ígéreteket Hurezeanu 20:49 Méltatja Parvulescu történelmi felvezetését, (1859-ben föderatív államként jött létre Románia, Gyulafehérvári ígéretek) és kiegészíti a Dunai Konföderáció tervével. 22:08 Tabuk mindig lesznek. Tabuk nélkül nem lehet (Kelemen Hunor nevet). Az ön tabuja például ez: vegye ki az utolsó mondatából Moldovát, és tegye helyébe Erdélyt, ha egyesülésről van szó. (Kelemen Hunor közbeszól: „Nu se pune problema!” – azaz: ez fel sem merül.) 22:56 Önök bemutattak egy autonómia-tervezetet, egy feszült helyzetben, veszélyes, szeparatista törekvések korában.
23:33 Orbán Viktor egy olyan politikus, aki megkérdőjelezi az Unió alapértékeit, szövetséget köt Moszkvával, és ez nemcsak gazdasági szövetség, hanem értékközösség is. 24:15 Nem gondolja Kelemen Hunor, hogy egy hullámhosszra került a szeparatistákkal? Világ szeparatistái egyesüljetek! Hogyan fognak boldogulni egy ilyen feszültségekkel terhes világban Donyeck, Edinburgh és Barcelona közt, Budapesten és Moszkván keresztül?
Kelemen Hunor 25:57 Igaza van Hurezeanu úrnak, nehéz örökséget kaptunk. (?) A tervezetnek nincs köze a szeparatizmushoz, Krímhez, Moszkvához. Megismétli: nem akarunk szeparatizmust, nem akarunk enklávét létrehozni.
28:0 Ezt a tervezetet nem beszéltük meg sem budapesti, sem moszkvai politikusokkal. 30:38 Nem akarunk semmit elvenni a románoktól, sem területet sem egyebet.
30:56 Nálunk is vannak szélsőségesek, de nincs közünk hozzájuk. Nincsenek velük közös terveink. 31:40 Volt olyan idő, 89 előtt, amikor a román állam meg akart semmisíteni az ország területén mindent, ami nem román, de most ez már nem így van. 32:08 Románia a németeket és zsidókat eladta, a magyarokat csak azért nem, mert a magyarokra nem volt vevő. Nem akarjuk, hogy a jövőben azt mondják a románok, milyen kár, hogy már nincsenek magyarok (Romániában), ahogy mondják most a németekre, persze, hogy nincsenek, hiszen Önök mintha a németeket eladták volna? Kommentár: Valójában nincs semmi olyan biztos jel, amely arra vallana, hogy Románia lemondott volna az erőszakos asszimiláció politikájáról. Erre nagyon sok példát lehet felhozni, de elég lenne a jelenlegi kormány közigazgatási reformtervét említeni, vagy legalább azokat az érveket, amelyeket Kelemen Hunor helyett Tapalaga úr adott elő (1:05:40)
A szélsőségek dolgában épp a lényeget nem mondja ki: nincs a romániai magyarságnak szélsőséges szervezete, semmilyen szélsőségesnek nyilvánítható politikai erő. Az erdélyi magyarok a magyarországi választásokon a magyarországinál is nagyobb arányban szavaztak a FIDESZ-KDNP-re, amelyről kategorikusan kijelentjük, semmi köze a szélsőséghez. Ezek kimondása nélkül beszélni az erdélyi magyar szélsőségesekről roppant káros és félrevezető. Felmentést is ad a demokrata érzelmű románoknak, akik nem tettek meg mindent annak érdekében, hogy a szélsőséges, idegengyűlölő, magyarellenes szemlélet ne legyen jelen szinte minden román politikai pártban, hogy a „magyar kártya” ne legyen ott, szinte minden román politikus kezében, a nyíltan szélsőséges pártokról nem is beszélve.
Hurezeanu: 32:35 Nem mi adtuk el, hanem a politikai rendszer. 1944 áprilisában a Horthy rezsim nem adta el, hanem haláltáborba küldte a zsidókat. (Kelemen Hunor közbeszól: ez igaz, ebben egyetértek.) Mi megtartottuk őket a háború idején, és csak azt követően adtuk el őket. Mégiscsak jobb volt eladni, mint megsemmisíteni
Kelemen Hunor:
Én voltam az a politikus (mindkét kezével önmagára mutat) aki ebben az évben háromszor is részt vettem Holokauszt megemlékezésen, a jövő héten megint megyek egyre. És minden alkalommal nagyon világos üzeneteket fogalmazok meg éppen azzal kapcsolatban, amiről Ön beszél.
Kommentár: Minden népnek szembe kell néznie a saját történelmével. A románoknak is szembe kell nézni a saját felelősségükkel, amely a jászvásári pogromért, vagy a besszarábiai zsidóság tragédiájáért terheli őket, mert ezt a felelősséget semmivel sem csökkentik az Észak-Erdélyben történtek, ezért nem helyes ezt tagadni, vagy másra mutogatva maszatolni el a felelősséget. A párhuzam sem helyes a Ceausescu rendszerrel, egyik politikai rezsim bűneit nem menti egy másik jogtiprása. A „jobb volt eladni őket, mint megsemmisíteni” egy megfontolatlan, szerencsétlen megfogalmazás, hiszen Emil Hurezeanu, ahogyan őt ismerjük, semmiképpen sem akarhatja a Ceuasecu diktatúra bűneit menteni. Arról nem is beszélve, hogy maga a mérlegelés is elfogadhatatlan: mi jobb, egy emberi közösséget megsemmisíteni, vagy pénzért eladni? Kelemen Hunor mondanivalója erről: „ez igaz, ebben egyetértek”.
Hurezeanu 33:30 Románia számára is dráma volt (a németek kitelepedése), és nem azért mert Önökkel maradtunk (mindketten nevetnek) hiszen itt vannak még a romák is.
Luca Niculescu
Ön egy erős régiók Európáját akarja, egy erős régiók Romániáját akarja, és én azt kérdezem, hogy éri el azt, hogy erős régiók legyenek, anélkül hogy megkérdőjelezné a nemzetállamokat? A skót, a katalán, az észak-olaszországi, a belgiumi törekevések felsorolása után felteszi a kérdést: mi lesz a nemzetállamokkal. El fognak tűnni? Új határok jelennek meg? Az új entitásokat hercegségeknek fogják hívni, vagy fejedelemségeknek? (Bekiáltás: báróságoknak!) Báróságoknak? Hogy lehet a régiósítást együtt ragozni az integrációval? A föderalizmus lenne a megoldás? Ha Belgiumra nézek, akkor a föderalizmus sem megoldás.
Kelemen Hunor
Minden országban más a helyzet, nem lehet másolni, átültetni egyiknek a gyakorlatát a másikba. Nem szabad merevnek lenni, újítónak kell lenni. Ha elfogadjuk, hogy különböző helyzeteket, különböző módon kezeljünk, akkor megfelelő megoldások is találhatók, úgy hogy minden ország, minden régió, minden közösség, minden ember nyerjen ezekből a helyzetekből. Nem fogunk egységes receptet, egységes gyógymódot találni, az Egyesült Királyságtól Görögországig, ahol egészen más a helyzet.
Kommentár: Kelemen Hunor megkerüli a választ a kérdésre: hogyan egyeztethető össze a régiósítás az integrációval? Nem ismeri az Európa Tanácsnak épp az európai régiósításra vonatkozó 2007/1811 számú ajánlását, amely éppen erre a kérdésre ad világos választ, és amely markánsan alátámasztja a székely autonómiatörekvést is.
Ennek az ajánlásnak mind a harmincegy cikkét szinte betéve kellene tudnia miden olyan magyar politikusnak, aki autonómia vagy régiósítás ügyében megszólal. Ez például egy „egységes recept”. Ugyanakkor igaza van Kelemen Hunornak abban, hogy nem szabad lemásolni más modelleket, például, ahogyan az RMDSZ tette a Dél-Tiroli autonómiastatútummal.
Parvulescu 45:00 körül: Többször is használja a stat-natiune kifejezést. Különbséget tesz a nemzeti állam (stat national, ez van Románia alkotmányában) és a nemzetállam között. Szerinte a második túlhaladott, az első értelmetlen. Tovább viszi a gondolatot, és kimondja, hogy a nemzetállam, etnikailag tiszta állam értelemben nonszensz, habár a románok többsége ezt így érti, az alkotmány meg kétértelmű. 49:40 – Horvátország alkotmányában szerepelt a nemzetállam kifejezés, az EU csatlakozás kedvéért módosítaniuk kellett az alkotmányt, hogy ezt az etnikai hivatkozást megváltoztassák benne.
Kelemen Hunor
52:00 Európa számára az egyetlen út a mélyebb integráció, a közeledés egy Európai Egyesült Államok felé.
Kommentár: Parvulescu nagyon fontos dolgokat mondott az alkotmány első cikkének kétértelműségéről. Érdemes lett volna erre reagálnia Kelemen Hunornak, ha már nem ő mondta ki, amit ki kellett volna mondania.
Az Európa Egyesült Államok doktrínája pedig igencsak megkérdőjelezhető. Hurezeanu 54:00 Párhuzamot von a múlt század eleji erdélyi románok s a mostani erdélyi magyarok helyzete között. Az akkori Románia szövetségese volt a Monarchiának, s a román király csitította az erdélyi románokat, most meg Budapest nyíltan barátkozik a szeparatizmust még Erdély viszonylatában is támogató oroszokkal. Az ő erdélyi nagyapját feszélyezte Bukarest. Bátorítja vagy feszélyezi most Budapest Kelemen Hunort?
Kommentár: A felvezetéssel nehéz bármit is kezdeni, a párhuzam logikátlan, nehezen érthető. A végén viszont elhangzik egy világos kérdés Kelemen Hunorhoz. És a válasz?
Kelemen Hunor
54:55: „Nem bátorít.”- Rendszeresen találkoznak a magyar miniszterelnökkel, de nem gyakrabban, mint a korábbiakkal, de a legutolsó találkozón sem kérdezett Orbán Viktor semmit a statútumról. Nem tárgyalnak ilyen témákról. (A Népszabadság újságírója félreértette ezt a részt. KH úgy értette a kérdést, hogy Budapest bíztatására készítették-e el az autonómia statútumot? Ez ellen tiltakozott, hangsúlyozva az RMDSZ függetlenségét.)
56:00 – Nem ért egyet a liberális demokrácia végével, ő a liberális demokráciában hisz. Nem hisz Moszkva jó szándékában és más a véleménye a Moszkvával való viszonyról, mint a budapesti kollégáknak. De ez az ő dolguk, nem a mienk. Nem tartozik magyarázattal senkinek Orbán Viktor helyett. Kommentár: Érthetetlen ez az elhatárolódási igyekezet a magyar kormánytól. Ez nem az erdélyi magyarok álláspontja. Ugyanakkor nyíltan szembemegy az egységes magyar nemzet koncepciójával, élesen elhatárolja a magyarországi magyarokat az erdélyi magyaroktól. Ami az ő dolguk ugyebár az nem a mienk.
Kelemen Hunor
58:30 Az alkotmánymódosításról: a szenátusnak a régió kamarájának kell lennie, s költségvetési, külpolitikai és védelmi téren legyen hatásköre stb. Kommentár: Finoman fogalmazva is különös és tarthatatlan dolgok, amelyeknek amúgy sem az autonómiához, sem a mi jogainkhoz nincs köze. Az első óra végén még egy hang nem volt arról, hogy miképpen is képzelik el az autonóm régiót, hogyan jön létre, miből áll, hogyan működik. S már ott tartanak, hogy adjanak szót a hallgatóságnak.
Tapalaga 1:05:40: Mit keres a kormányban ő személyesen, mert hónapokkal ezelőtt kevesebbért bejelentette a kilépését, és ebben a témában egyáltalán nem élvezi a koalíciós partner támogatását. Victor Ponta választási programja – Tapalaga úr szerint elítélendő módon – egy szót sem tartalmaz a kisebbségekről, és mert a Victor Ponta programjának a címe (a nagy egyesülésre utal) egyenesen provokatív a kisebbségek irányába. Az ígéret be nem tartására utalva: hogyan tudott az RMDSZ ilyen mértékben elrománosodni? (Tréfás bekiáltás a háttérből: mi akartuk ezt, nem?)
Kelemen Hunor
Nem kérte a szociáldemokraták támogatását, tehát nem haragszik rájuk, hogy nem támogatják. Amúgy a többi jelölt programjában sincs szó a magyarokról. Kielemezték a helyzetet, s arra jutottak, hogy ezekkel együtt inkább maradnak.
Egy kérdező:
1:16:45 Az első konkrét kritika, az altalajkincsek kérdése. Szerinte nem megvalósítható, hogy azok a régió tulajdonában legyenek. Másik kritika, hogy nem határolódik el kellőképpen a szélsőséges magyar mozgalmaktól, ideértve a magyar kormányt meg parlamentet.
Kelemen Hunor
Semmi kapcsolatunk a Jobbikkal, amely sajnos egy jelentős párt a magyar parlamentben. A március 10-i marosvásárhelyi események kapcsán is elhatárolódtunk tőlük. Ami az altalaji kincseket illeti, nagyon kevés van, egy kis ásványvíz (nevet), és nem gondoltuk soha, hogy az ottani erőforrásokat ott kell felhasználni, szó se róla! Semmi sem végleges, nem a Szentírás, amit leírtunk, ezen lehet változattani, ezeket a dolgokat tisztázni kell.
Kommentár: Kelemen Hunor nem reagál a magyar kormányt és parlamentet ért vádakra, sajnálkozik a magyarországi parlamenti erőviszonyokon, holott Közép-Európában előzmény nélküli módon szerzett másodjára is kétharmados többséget egy demokráciának elkötelezett, jobbközép párt. A sajnálkozás ennek az alapvető ténynek a mellőzésével próbálja lejáratni Magyarországot, a magyar népet. A marosvásárhelyi, március 10-i rendezvényhez amúgy nem volt a Jobbiknak semmi köze. Ennek meghirdetője és szervezője a Székely Nemzeti Tanács volt. A román média, a román kormányzat hamis propagandájával összhangban azért próbálta felnagyítani, és a Jobbikra kenni a jogkorlátozó intézkedések okozta néhány – nem jelentős – incidenst (a csendőrség erőszakkal próbálta felnyomni a járdára a tömeget, akkor is, amikor az a járdán nem fért el.), hogy ezzel is hiteltelenítse a rendezvényen résztvevő több tízezer magyar embert követelését. Szégyenletes, hogy Kelemen Hunor ebben a kérdésben a magyarellenes, román nacionalisták oldalára áll!
Az altalajkincsek esetében nem áll ki a helyi tulajdon mellett, azt mondja, hogy a tervezet javítható, több mindennel nem ért ő sem egyet. Egyenesen kihangsúlyozza, hogy nem akarják, hogy az altalajkincsek helyben maradjanak. Látszik, hogy nem ismeri részleteiben a tervezetet és nem tudja azt sem, hogy Székelyföld altalajkincsei nem korlátozódnak az ásványvízre, hiszen Románia földgáztartalékának jelentős hányada Székelyföldön van.
Gabriel Andreescu
1:42:55 – Az alkotmánymódosítás kapcsán egyesek azt mondják, hogy a mostani is megengedi a regionalizációt. Többen azt mondják, hogy egy új alkotmány csak rosszabb lehet, nézzük pl. Magyarországot, ahol az Orbán alkotmánya csökkentette a demokratikus jogokat. Szerinte egy alkotmánymódosítás elég, nem kell új alkotmány.
Másik kérdés a kisebbségi törvény és a statútum viszonya. Van olyan vélemény, hogy a kisebbségi törvény előírásai antidemokratikusak. Harmadik a Hunor viszonya Budapesttel. Ott olyan kormány van, amelyről joggal vetik fel, hogy mennyire demokratikus. A MÁÉÉRT tagjaként joggal mondható, hogy Budapest gyámkodása alatt van az RMDSZ. Mennyiben ért egyet azzal, hogy az RMDSZ egy olyan párt, amelyik kiemelten magyar témákkal foglalkozik.
Kelemen Hunor
1:56:15 Soha nem befolyásolt minket Budapest, ezért haragudtak is ránk az ottani kormányok. Ellenünk hozták létre a két másik pártot, amelyek két egymás utáni választáson nem voltak képesek 100.000 szavazatot összegyűjteni.
1:58:40 Tovább szidja a másik két magyar pártot, illetve félremagyarázza azt a vádat, hogy ha elfogadnák a kisebbségi törvényt, az antidemokratikus módon erősítené meg az RMDSZ-t, azon viccelődik, hogy ő nem tehet arról, hogy azoknak nincs szavazóbázisuk, mintha nem értené pontosan, hogy a törvény hatásköröket és anyagiakat biztosítana az RMDSZ-nek, állami eszközökkel erősítené meg az amúgy is nagy versenyelőnyét.
2:00:00 Azt magyarázza, hogy ha elfogadnák a románok az RMDSZ regionalizációs tervét, az nem jelentene semmi változást, hisz most is vannak magyar többségű közigazgatási egységek. Az ő elképzelésükben a plusz csak a nyelvi jogok.
Kommentár: Teljes mértékben elfogadhatatlan ez a viszonyulás Budapesthez. Ha nem így gondolja, csak a bukaresti román értelmiségi körök elvárasainak akart megfelelni, az is súlyos hiba. Egy biztos, a romániai magyarság viszonyulása Budapesthez más. Ezt kellett volna őszintén elmagyarázni a román értelmiségieknek.
Aztán: regionalizációs terv? Nem autonómiastatútum? S ha nem jelentene változást, akkor mi az értelme? Luca Niculescu
2:01.50 Zárszó: a legtöbbet az autonómiatervezetről beszéltek. (A valóságban viszont szinte semmit.) Hurezeanu 2:03.10 Megdicséri Kelemen Hunort, meg az RMDSZ-t, dicséri a nyelvtudásukat, meg hogy milyen fontos szerepet játszottak a romániai társadalomban, milyen megbízhatóak, stb. Ha ebben a kényes pillanatban az RMDSZ visszafogottabb lesz, azért hálás lesz nekik a román nemzet.
Következtetések A filmfelvétel alapján az is megállapítható, hogy Kelemen Hunor a beszélgetés során végig sodródott, és permanens defenzívában volt. Amikor nemzeti, nemzetiségi ügyekről volt szó hiányzott belőle a belső meggyőződés, elmaradt a hiteles, világos érvelés az általa képviselőt közösség mellett. Egyetlen szó, egyetlen hivatkozás nem volt a magyar-román alapszerződésre és egyéb nemzetközi egyezményekre, illetve azokra az Európa tanácsi dokumentumokra, amelyek számunkra komoly hivatkozási alapot jelentenek. A jelenlévő román értelmiségiek elvárásainak akart megfelelni, és abba a helyzetbe került, hogy olykor a magyar közösség érdekeit jobban megfogalmazta Tapalaga, vagy Parvulescu. Kelemen Hunor akkor volt a leginkább meggyőző, amikor általános, és magyar szempontból semleges értékeket kell megvédeni, valószínűleg pont azért, mert ezeket a jelenlevők közül senki nem kérdőjelezte meg. Látszott, hogy fél a konfliktustól, a vitától, a tabukérdések őszinte kezelésétől.
Határozottan kiállt a liberális demokrácia mellett, de ezzel önmagával is ellentmondásba került, amikor az RMDSZ sokszínűségét fejtegette. Úgy tűnik, hogy nem fontolta meg az erről szóló kijelentését sem, nem tudatosodott benne, hogy a kereszténydemokrácia az a liberális demokrácia alternatívája, és mennyire antidemokratikus és sértő a kereszténydemokratákra ennek az alternatívának a tagadása.
A Székely Nemzeti Tanács sajtószolgálata
Erdély.ma

Nem kell fizetnie az EMNT-nek (Székelyzászló-ügy)
Eltörölte tegnapi ítéletével a marosvásárhelyi bíróság azt a bírságot, amelyet a helyi rendőrség az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsra (EMNT) rótt ki a reklámzászlókra vonatkozó törvény alapján, de székely zászló kitűzése miatt.
A bíróság honlapján az ítélet kapcsán az volt olvasható, hogy az ítélőszék csak részben fogadta el az EMNT panaszát, amelyben a szervezet a bírságolási jegyzőkönyv megsemmisítését kérte. Az alapfokon eljáró bíróság a kirótt 30 ezer lejes bírságot megrovásra enyhítette. Kincses Előd, az EMNT ügyvédje az MTI-nek elmondta, voltaképpen a mostani ítélet is reklámzászlónak tekinti a székelység szimbólumát, ezért fellebbezni készülnek az ítélet ellen. Kincses a perben azzal érvelt, hogy nem lehet reklámzászlónak tekinteni egy több évszázados szimbólumot. Az ügyvéd be is mutatta a tárgyaláson Székely Mózes fejedelem 1603-as pecsétjének a képét, amelyen a székely zászlón is megjelenő szimbólumok szerepelnek. „Ilyen alapon a keresztet is reklámanyagnak lehetne tekinteni” – jelentette ki az ügyvéd. Elmondta, a bíróságon az Európa Tanács Rasszizmus és Intolerancia Elleni Bizottsága Romániáról szóló, 2014-es országjelentéséből is idézett. A jelentés kitér a román hatóságok székely jelképeket üldöző magatartására, és felszólítja Romániát, hogy alkalmazza az egyenlő bánásmód elvét a jelképhasználatban. Az EMNT korábban a marosvásárhelyi rendőrség megfélemlítési szándékát vélte felfedezni a bírság hátterében. Valentin Bretfelean, a helyi rendőrség parancsnoka korábban azt nyilatkozta, hogy Romániában nincs olyan területi egység, amelynek a székely zászló lenne a hivatalos jelképe, ezért a zászló csakis reklámzászlónak minősülhet.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Erdély kicsit más
Persze, mély sebet ejtett rajta a fél évszázados kommunista diktatúra, alaposan átrajzolta gazdaságát, társadalmát, homogenizáló igyekezetében az államvezetésnek majdnem sikerült eltüntetnie hagyományait, egyik nemzetiségét, a szászságot gyakorlatilag eladta, másikat, a magyarságot tűzzel-vassal próbálta beolvasztani, betelepítettek százezreivel igyekeztek arcát átformálni, az ország többi részéhez hasonlatossá tenni. És sok mindent elértek, túl sok mindenben sikerrel jártak.
Ma már sokunkban inkább egyfajta emlék, afféle családi ereklye az erdélyiség élménye, valami olyasmi, amiről bizonyosan tudjuk, hogy ősidőktől a mienk, de megélni már csak ritkán adódik alkalmunk. Mert túl gyakran megfeledkezünk a másság, a más nemzetiség iránti tiszteletről, a toleranciáról, a párbeszéd fölöttébb szükséges voltáról, mintha kevésbé hinnénk már, hogy a tudás mindennél fontosabb érték, hogy a tisztességes munka nem váltható ki ügyeskedéssel, mert óhatatlanul is alakítja gondolkodásunkat mindaz, ami folyik ki a bukaresti tévécsatornákból, amivel mindennapjaink során szembesülünk, mert megfertőzi vezetőinket, közösségünk tagjait a mindent behálózó korrupció, mert előbb csak beszüremkedik, majd mindent elural az igénytelenség, a Balkán, és mi nem teszünk ellene, hagyjuk, talán észre sem vesszük.
És mégis, olykor megállíthatatlanul felszínre tör e másság. Gyakorta a leghétköznapibb dolgokban vagy a legváratlanabb pillanatokban mutatkozik meg. Például amikor a befizetett és visszaosztott adólejekről készülnek kimutatások, melyekből egyértelműen kiderül: minden Bukarestből irányított kizsákmányolás ellenére ma is Erdély viszi a hátán az országot. Vagy amikor választások zajlanak Romániá­ban, és Erdélyben mindig más a helyzet, mint a vörös bárók, szociáldemokrata kiskirályok által uralt megyékben. Itt nem rohannak mindent elsöprő lendülettel leváltani az államfőt, ha a jogállamiság elleni merényletre készülő, az igazságszolgáltatás fölötti ellenőrzést megkaparintani igyekvő posztszekus hatalom ezt kéri tőlük, és íme, az eddigi választások után a legfrissebb felmérések is jelzik: Moldvával és Havasalfölddel, de még Bukaresttel szemben is Erdélyben a többség nem Victor Pontát, hanem legesélyesebbnek tartott jobb­oldali kihívóját, Klaus Johannist támogatja. Erdély kicsit más. De mikor döbben rá arra, hogy mássága érték, amire nem elég olykor-olykor büszkének lenni, amit nem elég óvni, őrizni – de amiből építkezni is lehet.
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Pojána Neptun árnyékában
Brassó Pojána lesz az új Neptun? – jövő évben kiderül, de mindenképpen jó, hogy elkezdődött egyfajta egyeztetés az erdélyi magyarság igényeiről, nem hivatalos formában ugyan, de terítékre került Székelyföld területi autonómiája. Minden tárgyalásra, érvelési lehetőségre szükség van, hiszen tudnunk kell, a román fél meggyőzése nélkül nincs esélyünk bármit elérni.
Agyonhallgatta, lekicsinyelte a román politikum a székelyek nagy menetélését, a marosvásárhelyi tüntetéseket, de egyértelmű, hogy eljutott hozzájuk az üzenet. Legfelsőbb körökben is érzékelték, ez az igény már nem söpörhető a szőnyeg alá, még csak hamu alatt izzik a parázs, de könnyen felcsaphatnak a lángok, ha nem veszik komolyan kéréseinket. Az sem véletlen, hogy azt az amerikai Allen Kassofot kérték fel a közvetítésre, aki húsz évvel ezelőtt segített tető alá hozni egy megállapodást a románság és a magyar közösség képviselői között. Igaz, a neptuni egyezség azóta is vitatott, sokan túl kevésnek ítélik az ott elérteket, s akadnak szép számmal, kik szerint akkor kezdődött el az RMDSZ korcsosodása, a román kormányokba való besimulás, és a kompromisszumoktól terhes politizálás hozott ugyan eredményeket, de jóval kevesebbet, mint amennyit talán más úton kicsikarhattunk volna. Bemerevedett, mindent elutasító időszakban nyitott egy kapucskát a neptuni megegyezés, néhány jó és rengeteg rossz következménnyel.
Hasonló kicsit mostani helyzetünk is, hisz elég egyértelmű: az erdélyi magyarság jogainak bővítését nem fogadja el a román politikai osztály. Nemet mondanak a kulturális autonómiára, lesöprik a területi autonómiaigényt, de huszonöt éve adósaink például a román állam által finanszírozott erdélyi magyar egyetemmel is. És mindezek ma olyan tabutémák, melyekről beszélni is alig lehet, az érvek nem törik át a román nemzeti gőg és a félelmek falát. El sem jut üzenetünk lényege, lepattan a demagóg, hazug ellenérvek pajzsán.
Egyfajta patthelyzet alakult ki ismét. A román politikum érzi ugyan, hogy valamit adnia kell, muszáj engednie, de nem tudják, mennyit és miként – a magyar képviselőet pedig tisztában van azzal, hogy a tíz éve megfeneklett jogbővítést ki kell terjesztenie, ha nem teszi ezt, saját közössége előtt válnak hiteltelenné és előbb utóbb szükségtelenné is. Nem véletlen hát, hogy ismét a befolyásos, öreg rókát, a PER képviselőjét kérték közvetítésre, aki nagy mestere a kompromisszumkeresésnek. Egyáltalán nem mindegy azonban, hogy ki lesz jobb, ügyesebb tárgyaló ebben a többfelvonásos színjátékban.
Allan Kassof minap Sepsiszentgyörgyön tájékozódott, a „nép” véleményére volt kíváncsi, arra, hogy mennyire akarják az egyszerű emberek azt, amit politikusaik szajkóznak, valóban igénylik-e az autonómiát. S hallhatta többektől, hogy fogy a türelem, a román ellenállás csak az elszántságot növeli, szükség van valamilyen továbblépésre, mert fogyunk, és lassan az amerikai indiánok sorsára jutunk. Félő, mire a románok hajlandóak engedni, már egy szűk rezervátum is elegendő lesz, hogy mutogassák: példásan meg­oldották a nemzetiségi kérdést. Őshonos közösség vagyunk, jelentős múlttal, élhető jövő igényével – fogalmazták meg többen egyértelműen. Hogy mi jutott el mindebből az amerikai vendégekhez, nem tudni, s azt sem, mennyire tekintik reprezentatívnak az összeverbuváltak véleményét, mennyire érzékelik, hogy valóban csontig hatolt már a kés.
Allan Kassof egyfajta, a patthelyzetet feloldani hivatott javaslatot is megfogalmazott-forma: felejtsük el az autonómia kifejezést, ez oly negatív tartalommal terhes a románság számára, hogy képtelenség elfogadtatni. Egy más névvel talán elképzelhető, hogy ugyanazon jogok többsége elnyerhető. Ha csak ezen múlik, aggathatunk rá nevet, amilyen jólesik, hisz a tartalom lenne a lényeg. Zajlanak tehát a tárgyalások, zárt ajtók mögötti egyeztetések, melyeket beleng Neptun szellemének árnyéka. Nagy kérdés, hogy ismét a magyar árulók sora gyarapodik, vagy valós előrelépés történik. Képesek kiállni jogainkért közösségünk odavonzott képviselői, vagy beérik néhány konccal? S mi, erdélyi, székelyföldi magyarok hajlandóak vagyunk tovább menetelni, tüntetni, utcára vonulni, hogy hallassuk hangunkat, nyomatékosítsuk akaratunkat, vagy beérjük annyival, amennyit esetleg odadobnak nekünk? Most legalább tudjuk, hogy rólunk, sorsunkról, gyermekeink jövőjéről zajlik az egyezkedés. Rajtunk is áll, hogy több legyen éberségünket elaltató részsikernél, bármilyen néven nevezzük, hordozza önrendelkezésünket, lehetővé tegye, hogy a magunk sorsáról mi döntsünk. Ha figyelünk, ha jó döntésekre kényszerítjük politikusainkat, a pojánai megegyezés több, eredményesebb lehet, mint egykor a neptuni.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Tizenhárom gyöngy
Emlékest Szászrégenben
A szászrégeni Eugen Nicora Művelődési Ház nagytermében tartottak emlékestet október 6-án a Humana Regun Egyesület és a művelődési ház szervezésében, ahol Tizenhárom gyöngy címmel állítottak össze az alkalomhoz illő műsort.
Bondor Renáta VI. osztályos tanuló és Géczi Jancsi, a Titán együttes zongoristája Zorán Kell ott fenn egy ország című dalával kezdte az előadást, majd Menyei Ildikó, az egyesület képviselője ünnepi bevezetőjében elmondta: "Valóban kell ott fenn egy ország, könnyebb a továbbélés, ha egy picit is hisszük, hogy van ott fenn valami, valaki. A hitből merítünk erőt és bátorságot, hogy az utunkba kerülő akadályokat és megpróbáltatásokat legyőzzük. Hogy van folytatás, és továbblépünk. A magyar nemzet is továbblépett, ápolva hőseink és mártírjaink emlékét, akik életüket áldozták nemzetünk szabadságáért. Hiába verték le a szabadságharcot, a magyar nép tovább harcolt. Fegyverrel, tollal, dallal, szóval, neveléssel küzdött a szabadságért, a magyar öntudat és kultúra megőrzéséért. És van folytatás, mert íme, ma mi is együtt vagyunk, magyar szóval és dallal, Szászrégenben, hogy méltóan ünnepeljünk, emlékezzünk".
Az ünnepi felszólalást követően Csíki Jácinta egyetemi hallgató az Eredj ha tudsz című Reményik-verset szavalta el, majd a művelődési ház Csimm-Bumm gyerek- és ifjúsági színjátszó csoportjának Tizenhárom gyöngy című előadásában ismét felelevenítették a vértanúk bátorságát és szerepét a forradalomban. Ördög Tímea, a Marosvásárhelyi Művészeti Líceum X. osztályos diákja, Ördög Ödön, a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémia másodéves hallgatója és Vajda Roland, szintén a Marosvásárhelyi Művészeti Líceum XII. osztályos diákja – mindhárman szászrégeni lakosok – alkalomhoz illő dalokat adtak elő.
Fellépett még a Fazakas Ildikó által vezetett marosvásárhelyi Fagyöngy citeracsoport, majd a Székely Rozália tanárnő irányította, a Petru Maior és a Lucian Blaga műszaki líceumok diákjaiból álló csoport – koreográfus ifj. Kovács János és Simon István – bemutatta Szabó Előd és Nagy Robert Brai 1849 című rockoratóriumát. Közreműködött a szászrégeni református egyházközség Szivárvány kórusa (karvezető Banga Gáspár). Énekelt Sándor Adél, Demeter Attila és Nagy János "Kánya".
A Bethlen Gábor Alap és a Humana Regun Egyesület által támogatott előadás záróakkordjaként az aradi vértanúk utolsó szavai hangzottak el, és azok üzenete: "Krisztusé legyen a szíved és magyar népedé az életed!"
Fábián András
Népújság (Marosvásárhely)

Erről jut eszembe
"Mégis lesz szobor!" Buszról szálltam le, amikor a beszédfoszlány megütötte a fülemet. Vásárhelyi ember ilyen szóra önkéntelenül is felfigyel. A folytatást sajnos nem hallottam, vitt magával a tömeg. Csak találgattam, miről beszélgethetett a két utas. Valószínű, hogy a Marosszentgyörgyön felállítandó Petőfi-mellszobor volt a téma. Pár napja arról határozott a helyi önkormányzat. A tanácsban mindenki igennel szavazott. Ettől függetlenül még eltolódhat az avatás időpontja, ilyen ügyekben nagyon le tud lassulni a bürokratikus intézőgépezet. Hát még ha nem is a bürokrácia a fő lassító tényező! Lásd a Sütő-szobor körüli hercehurcát. Ebben a kérdésben április közepén fogadott el határozatot a marosvásárhelyi tanács, 22 szavazatból 16 volt igenlő. Határidőkről is döntöttek, május 25-ig kellett elkészülnie a szobor helyszínét kijelölő tanulmánynak, az író emlékét megörökítő alkotást július 25-ig kellett volna felállítani. Hol vagyunk attól?! A múlt héten, amikor Sütő András halálának 8. évfordulóján síremlékét koszorúztuk a vásárhelyi református temetőben, a jelenlevők hiába remélték, hogy pozitív fejleményekről hallhatnak tájékoztatót. Peti András alpolgármester csak annyit mondhatott, hogy szinte napi gyakorisággal felveti a problémát a polgármesternek, de előbbre nem tudnak jutni. Hol kitérő választ kap, hol azt a biztatást, hogy majd ha átalakítják a Vár sétányt, ott helye lesz a Sütő- emlékműnek is. Ezek szerint a városgazda így értelmezte a tanácsi döntésbe beiktatott kiegészítést, miszerint neki is felelnie kell a szoborállító határozat gyakorlatba ültetéséért. De miért csodálkozunk, ő mindig úgy tesz, ahogy kénye-kedve tartja. Elképzelései pedig az esetek többségében roppant meredekek. Ha kivitelezhetők lennének, mihamarabb bekövetkezne a város gyökeres színeváltozása, amire a jelek szerint olyan nagyon vágyik. Nagyratörő, na, mondjuk ki! Valóságos Szulejmán! A várfalon is lyukat vágna. És még mi mindent tehetne, ha ezek a kerékkötő magyar tanácsosok nem állnának állandóan dicső tervei, álmai útjába! Egyébként is mi ez, hogy szobor, folyton szobor! Lépcsőfestéssel is megoldható a tisztelgés. Jóváhagyással sem kell bajlódni különösebben, olcsóbb is, csak egyet gondol valaki, máris bepingálható egy újabb lépcsősor. Sajnos, ebből elég kevés van a városban. Azok a fránya, felelőtlen városvezető elődök ilyesmire bezzeg nem gondoltak! A Malomkő utcában is hogy el tudták dugni az elszabott, keskeny lépcsőfeljáratot. Portréból is csak hat fér a kettőre politikamentes, testvéri megosztásban. Petőfi arcképe máris jól felismerhető. Aki arra jár, hol a homlokára, hol az orrára léphet. A többi kiválasztott, Bolyai, Teleki és a három román személyiség sem ússza meg. Ha arra vezet az utunk, taposnunk kell rajtuk, akár akarjuk, akár nem. És még mi mindennek lehetnek ily módon kiszolgáltatva!
Most látom, csupa felkiáltójel ez a jegyzet. Vannak ilyen napok, amikor az emberre rátelepednek az indulatok. Nem baj, elmúlnak előbb-utóbb. A kérdőjelek viszont tartósan megmaradnak. És egyre több van belőlük. Most például az jut eszembe, és a számítógép máris írja szinte magától: Vásárhelyen mit ér a döntés, ha magyar?
N.M.K.
Népújság (Marosvásárhely)

A magyarság Szent Koronájáról Gátalján
2014. október 11-én, szombaton, 18.30 órai kezdettel, a gátaljai magyar közösség meghívására Vetési Zoltán, a Kohézió Egyesület tagja a 2012. évben megjelent könyvének témájában A Magyar Szent Korona üzenete címmel vetített képes előadást tart az RMDSZ-székházban. Szó lesz a Szent Korona történetéről, jelentőségéről, de arról az ősi megtartó értékrendről is, amit a világ, ismereteink szerinti egyedüli szent koronája megtestesít és közvetít üzenetként a magyarság részére. Az előadás célja tudatosítani a Magyar Szent Korona rendkívüli fontosságát a magyarság számára.
Kohézió Egyesület
Nyugati Jelen (Arad)

Könyvbemutató
Szekernyés János: A magyarság emlékjelei a Bánságban
2014. október 9-én, csütörtökön 18 órakor Szekernyés János: A magyarság emlékjelei a Bánságban című könyvének bemutatójára kerül sor Kolozsváron, a Magyar Unitárius Egyház székházának Dávid Ferenc Imatermében − Kossuth Lajos (December 21.) sugárút 9. szám.
Házigazda: Bálint Benczédi Ferencpüspök, a kötetet bemutatja: Szász Enikő színművész, a Temesvári Magyar Nőszövetség elnöke, a könyv szerkesztője és kiadója és Szekernyés János művészeti író, hely- és művészettörténész, a könyv szerzője, aki dedikálja is a helyszínen megvásárolható példányokat.  Közreműködnek: Béres Melinda és Márkos Albert hegedűművészek.
Szekernyés János A magyarság emlékjelei a Bánságban / Semne evocatoare ale maghiarimii în Banat / Evidence of Hungarian Presence in the Banat című 708 oldalas könyve a történelmi Bánságban (a Maros, a Duna, a Tisza és a Déli-Kárpátok határolta térség) még meglevő, vagy valaha létezett magyar vonatkozású történelmi, kulturális, tudományos emlékjeleket és emlékhelyeket mutatja be, színes fotókkal, valamint régi képeslapokkal illusztrálva, három nyelven: magyarul, románul és angolul.
A kiadvány célja bizonyítani, hogy a történelmi Bánság egységes földrajzi entitás és magyar történelmi-kulturális szempontból egyazon szellemi hagyaték hordozója.
A könyv egyrészt saját etnikumunk tájékoztatására, helytörténeti, kulturális ismereteinek gazdagítására szolgál, másrészt a román és angol fordítás révén tárgyilagosan és tényszerűen, a történelmi hűség szellemében igazítja el a más nyelvű olvasókat, meséli el nekik a magyar etnikum térségbeli jelenlétének, hányattatásainak históriáját, s ismerteti meg velük azokat az emlékjeleket/emlékhelyeket, melyek sok-évszázados jelenlétünket bizonyítják, s nem utolsósorban hozzájárulásunkat a térség kulturális-tudományos-ipari-gazdasági habitusának kialakulásához.
Szekernyés János írói, műkritikusi, helytörténészi minőségében a legszakavatottabb ismerője a térség történelmi, kulturális, tudományos vonatkozásainak. A kötetet tanulmány vezeti be, mely végigkalauzolja az olvasót e hányattatott múltú térség történelmén, felidézi a legjelentősebb kulturális/tudományos megvalósításokat. Ezt követi a különböző országokhoz került részek bemutatása: legelőbb a Magyarországnál maradt 9 település, aztán Szerbiában található 35 és a Romániának jutott 68 település és ezeken belül a magyar vonatkozású emlékhelyek, emlékjelek, műalkotások, jelentős személyiségek ismertetése. A különböző „részek” előtt térkép segíti a tájékozódást.
A kötet megjelentetése/bemutatása/megismertetése létfontosságú egy olyan történelmi pillanatban, amikor a népszámlálási adatok etnikumunk rohamos fogyását jelzik a térségben, s amikor a román adminisztráció (s feltételezhetően Szerbiában az ottani is) mindent megtesz azért, hogy történelmünk, művelődési-tudományos múltunk jelei, emlékei eltűnjenek, megsemmisüljenek. A kiadványnak úttörő szerepe van, hasonló még nem jelent meg soha magyarul a Bánságról, hiánypótló és lexikális jellegénél fogva alapja lehet további kutatásoknak.
Szász Enikő színművész, TMNSZ-elnök
Nyugati Jelen (Arad)

Perben a PER-rel
Csak a globálisan tapasztalható megkönnyebbülés nyomán érzékelhettük igazán, mekkora veszélyforrásként is kezelte a status quo tábora a skótok függetlenségi terveit.
A nemek győzedelmeskedését követően máris megkezdődtek a helyzet fenntartására irányuló hadműveletek. Nagy-Britanniában az autonomista keretek tágításával, Katalónia és a Kanári-szigetek esetében ideiglenes alkotmánybírósági tiltással.
Más, az önrendelkezési evolúciós folyamat alacsonyabb szintjén álló országok esetében – mint például Romániában – megvilágosodásról árulkodó hirtelen támadt tárgyalási kedvvel. A washingtoni kormányhoz közel álló Project on Ethnic Relations (PER) nevű amerikai szervezet máris aktiválta magát, és 21 évvel a romániai magyarság önállósodási törekvéseit jégre tevő neptuni „merénylet” után újra készen áll higgadt hangot kölcsönözni a felek forró szembenállásának. Újra olyan forgatókönyv készül, amelynek alkalmazása hosszabb időre az alapos elemzés és gondos előkészítés fázisába merevítheti az immár részben jogosnak hirdetett kisebbségi igényeket.
Ki emelhet ez ellen kifogást? Íme, a két „ősellenség” megpróbálja meghallani egymás szavát, politikailag korrekt megoldások után keresgélnek. Ki tudja, milyen veszélyforrásokat rejtő radikalizmusok nélkül, a jólét és egyéni szabadság érvényesítésének jegyében. Közben pedig azonosítani lehet mindazokat az érdekeket, amelyek mentén meghosszabbítható az európai kisebbségek Csipkerózsika-álma ebben az eléggé el nem ítélhető módon ébredező világban.
Ugyanakkor miközben az amerikai nélkülözhetetlenség eszközeként lép fel, a PER a román és magyar politikum számára is minimalizálja a politikai tőkevesztés kockázatát. Úgy készül tárgyalóasztalhoz ültetni a feleket, hogy azok közben kikacsinthatnak az egyértelműbb, direktebb módszereket favorizáló tömegeknek.
Több mint 9000 rendőr készül gondoskodni arról, hogy ne történjen különösebb rendbontás a betiltott katalán népszavazás napján. Nálunk a PER készül rendfenntartani. S hogy valami jó hírrel is szolgáljunk: talán kevesebbért, mint a katalán jövőről dönteni hivatott referendum 8,9 millió eurós költségvetése.
Csinta Samu
Krónika (Kolozsvár)

ÚJRAINDULT a REGIO
ÚJRAINDULT a REGIO c. folyóirat! - A REGIO. Kisebbség Kultúra Politika Társadalom (www.regio.reviews) negyedévenként megjelenő tudományos folyóirat, az összehasonlító régió-, társadalom- és kultúrakutatás orgánuma, amelyet a nemzeti és a kisebbségi kérdés tanulmányozásán keresztül jelenít meg. A lap fontos feladatának tekinti a kortárs, nemzetközi (társadalom) elméleti viták, valamint a magyar nyelven még nem elérhető, alapműnek számító írások tanulságainak közvetítését a hazai olvasók felé. A folyóirat 2010 óta szüneteltette megjelenését, most on-line, peer-review, nyílt hozzáférésű folyóiratként jelenik meg. Tekintse meg első lapszámunkat itt: REGIO. Kisebbség Kultúra Politika Társadalom és töltse le a frissen megjelent cikkeket itt: REGIO, 22.évf. (2014), 1.szám (http://www.kisebbsegkutato.tk.mta.hu/)
kisebbsegkutato.tk.mta.hu/hirek/2014/10/ujraindult-a-regio

A kárpát-medencei magyar autonómia kérdéséről
A skóciai és az ukrajnai tanulságok levonása
A 2014-es esztendő két ellentétes példát hozott az európai őshonos nemzeti közösségek autonómiájának szükségességéről. Egy sikeres és egy sikertelen történetet a népek önrendelkezési jogának érvényesüléséről. A skót népszavazás rácáfolt a román és a szlovák félelmekre, mi szerint az autonómia az elszakadás első lépése. A skótok háromszáz éves együttélés után is a közös jövőre voksoltak, miután autonómiát élveztek évszázadokon át. Ukrajnában viszont háború folyik, mert nem biztosították az önrendelkezést a számbeli kisebbségben lévő nemzeti közösségeknek. Melyik utat választja a Kárpát-medencében érintett többi ország? Itt az ideje összegezni az elmúlt huszonöt esztendő tanulságait, és rámutatni az egyetlen járható, helyes útra.
A trianoni békediktátum következtében 3,4 millió magyar került idegen fennhatóság alá, közel a fele az új magyar határ mentén egy tömbben. Az elcsatolt területeken ma mindössze 2,2 millió magyar él a 2011-es népszámlálás szerint. Ugyanakkor a környező népek lélekszáma két-háromszorosára nőtt ez idő alatt. Ezt alapul véve ma legalább 7 millió magyarnak kellene élni a szomszédos országokban. E helyett 2,2 millió él csupán. (Megjegyzendő azonban, hogy az elszakított területeken élő magyarok lélekszáma a hivatalos népszámlálási adatoknál bizonyosan magasabb. Ennek számos oka van, amit most nem részletezünk.) Mindez látszólag betudható a kényszerű elvándorlásnak, erőszakos asszimilációnak, kitelepítéseknek, tömeggyilkosságoknak, amelyek 1920 és 1990 között történtek. Azt hittük, a rendszerváltozások után, az euro-atlanti integráció kiteljesedését követően, mindez megszűnik. Nem így történt. 1991 és 2011 között mintegy 600 ezerrel csökkent az elcsatolt területeken élő magyarok száma. A magyarok lélekszáma a szomszédos országokban folyamatosan csökken.
A helyzet tarthatatlanságának igazolásául a szomszédos országok elmúlt években folytatott kisebbségpolitikájának elemzése szolgál. Általánosságban megállapítható, a többségi nemzeteknek csak addig van szükségük a magyarokra, amíg a belpolitikában olcsó ígérgetésekkel koalíciós partnernek megnyerik, vagy külpolitikai megfontolásokból jó bizonyítványt akarnak felmutatni a nemzetközi közösség felé. Amint nincs rájuk szükség, ejtik őket, és az ígéreteket azonnal visszavonják, sokszor még az elért kis eredményeket is felszámolják. A kis lépések politikája tehát nem hozott semmi érdemleges eredményt, a külhoni magyarság „porlik, mint a szikla”.
Mi a megmaradás feltétele? Az anyanyelv korlátlan használata az élet minden területén a születéstől a halálig, a nemzeti kultúra ápolásának és gyakorlásának joga külső feltételek nélkül, egyenrangú állampolgárság az adott országban, pénzügyi és gazdasági függetlenség. Európai uniós szóhasználattal: a szubszidiaritás elvének biztosítása. Miután Szlovákiában, Ukrajnában, Romániában és Szerbiában nem ismerik el az ott élő magyar nemzeti közösségeket államalkotó tényezőnek, tehát nem egyenrangú állampolgárok, ezért csak a tényleges és teljes körű autonómia biztosíthatja szülőföldön boldogulásukat és fennmaradásukat. Teljes körű, vagyis személyi elvű, kulturális és területi autonómia valamelyik formája, vagy ezek kombinációja. Csak ez által biztosítható ugyanis az önrendelkezés a szórványban és a tömbben élőknek egyaránt. Kérdés, milyen feltételek teljesülése esetén jöhet létre az autonómia?
Egy számszerű kisebbségben élő őshonos nemzeti közösség autonómiájának megvalósításához három feltételnek kell teljesülnie:
- az adott közösség elszánt akarata, hajlandósága az áldozatvállalásra, - megfelelő jogi alap és/vagy meglévő nemzetközi gyakorlat, - többségi nemzet egyetértése és/vagy külső erő kényszerítő hatása.
Nézzük az első feltételt: van-e akarat és készség az áldozatvállalásra? Sajnos ezen a téren nem állunk jól. Az elmúlt közel egy évszázad borzalmai, csalódásai, kilátástalanságai félelmet ültettek el az elszakított nemzetrészekbe. Ennek következménye, hogy inkább vállalják az elvándorlást a mai Magyarországra, vagy ami még ennél is szomorúbb, harmadik országokba is. Számosan a kikényszerített asszimilációt választják. Sokan úgy gondolják, egy életük van, nem vállalják a bizonytalan kimenetelűnek gondolt harcot. Ezt a mentalitást a rendszerváltozásban és az euro-atlanti integrációban való ez irányú csalódások táplálják. Ezen kellene túllépni, rámutatva a valós realitásokra, melyeket a másik két feltétel teljesülése nyújt. E téren a székelyek elmúlt két esztendőben tapasztalható autonómia törekvései hozhatnak áttörést. A Délvidéken is elindult valami, a kulturális autonómia csírái megjelentek. Látni kell azonban, hogy folytatás ott (is) csak akkor lesz, ha szerb barátainkat jó szándékú külső erő erre rákényszeríti.
Második kérdés: van-e jogi alapja a magyaroknak az autonómiához? Az őshonos magyar nemzeti közösségeknek alanyi jogon jár az önrendelkezés az utódállamokban. Születésük helye adja meg ezt a jogot: ott születtek, ahol őseik éltek és alkottak évszázadokon át. Falvakat, városokat építettek, gazdag kultúrát teremtettek, és vérükkel védték azt a földet, ahol utódaik ma élnek. Joguk van tehát nemzeti identitásuk megtartásával szülőföldjükön teljes életet élni. Ezt a jogot számos európai irányelv, az Európa Tanács ajánlásai (többek között az 1201/1993-as, az 1832/2011-es, valamint az 1985/2014-es) és Európa számos országában kialakult gyakorlat támasztja alá. Dél-Tiroltól kezdve Katalónián át a belgiumi németekig lehet sorolni számos példát az Európai Unión belül és kívül. Ezeken a területeken számos esetben történelmi gyökerekkel rendelkezik a létező autonómia, de sok esetben 20. századi, áldozatokat követelő küzdelem során sikerült kivívni az önrendelkezést. Fentieken túlmenően az Európai Unió Alapjogi Chartájából is levezethető az autonómia iránti jog. Bár ez a dokumentum csak az egyéni jogok biztosításával foglalkozik, de létezik olyan jogértelmezés, miszerint ha az egyénnek joga van például anyanyelvén beszélni és nemzeti kultúráját gyakorolni, akkor ezt társaságban művelve, már kollektív jogról beszélhetünk. A jogi feltétel tehát egyértelműen adott a magyarság számára.
Mindezek után nézzük meg, van- e fogadókészség a többségi nemzetek részéről az autonómiára? Sajnos megállapítható, hogy jelenleg nincs. Tisztában kell lennünk azzal, hogy szomszédink többségének eltökélt szándéka az adott országban élő őshonos magyarság asszimilálása, vagy a szülőföld elhagyásának kikényszerítése. Erről a szándékról azonban többségük biztosan lemond, ha belső és külső körülmények erre késztetik (kényszerítik) őket, és országuk területi épségét ezzel párhuzamosan (vagy éppen ez által!) biztosítva látják. Elszánt összmagyar fellépés és megfelelő nemzetközi nyomás tárgyalóasztalhoz kényszerítheti a szomszédos országok politikai vezetőit. Minden felelősen gondolkodó európai politikusnak tisztában kell lennie azzal, hogy földrészünkön csak akkor lesz társadalmi béke, politikai stabilitás és gazdasági prosperitás, ha az őshonos nemzeti közösségek (is) teljes körű és tényleges önrendelkezési jogot kapnak. Különösen igaz ez a Kárpát-medencében, ahol létezik a máig megoldatlan magyar ügy. A huszadik századi történelmi igazságtalanságokat számos nemzetnek sikerült már helyre tenni Európában, a magyaroknál ennek még a nyomát sem látni. Hozzánk hasonló helyzetben csak a szerbek és az oroszok vannak. Nekik új ez a helyzet, mi már csaknem egy évszázada szenvedünk tőle. A második világháború az első utáni igazságtalan békeszerződések következménye volt. A győztesek nem tanultak korábbi hibáikból, megismételték az igazságtalanságokat. A kétpólusú világrend kialakulása megakadályozta a megalázó sorsba taszított nemzetek érdekeinek érvényesítését. A negyedszázada elindult rendszerváltozások azonban kiszabadították a szellemet a palackból. Két évtizedes vergődés után most történelmi esély adódna az öreg kontinens sorsának jobbra fordítására, nem csak az integráció elmélyítésével és bővítésével, hanem a benne élő népek, nemzetek saját akaratuk szerinti boldogulásának biztosításával. Szabad népek szabad akaratukból békét, stabilitást és gyarapodást biztosíthatnak Európában. Ha egy részüktől megtagadjuk az önrendelkezést, mindennek az ellenkezője történhet. Ezt kell felismerni a nemzetközi közösségnek, a többi már magától adódik. Első lépésként az Európai Uniónak belső jogrendjébe kellene emelnie az Európa Tanács vonatkozó ajánlásait.
Fenti folyamatot remélve és azt ösztönözve, de ettől függetlenül is, a mindenkori magyar kormánynak élnie kell a külső ráhatás, a jó értelembe vett politikai nyomás eszközével mindazon szomszédunk vonatkozásában, ahol erre szükség van. Jelenleg, különböző mértékben, négy relációban látható ilyen szükségesség. A 2010-es nemzetpolitikai fordulat utáni négy évben nem volt kegyes hozzánk a sors, ami a nemzetközi kapcsolatokat illeti. A most elkezdődött négy esztendőben mindent meg kell tenni nemzeti érdekérvényesítő képességünk növelésére a nemzetközi politikában. Ennek egyik eszköze az ország tekintélyének visszaszerzése, gazdasági megerősödése, társadalmi kohéziója. A másik az okos diplomácia. Fontos alapelv ugyanakkor, hogy az elszakított nemzetrészek ügye nem külpolitikai kérdés, hanem egy speciális belügy, melynek külpolitikai vonatkozásai is vannak. Az elszakított nemzetrészeknek meg eltökélten harcolniuk kell igazukért. Nem külön-külön, hanem együtt, áldozatokat is vállalva, összefogva az egész Kárpát-medencében. Szabó Dezső igazsága ma is érvényes: minden magyar felelős minden magyarért!
Csóti György
(Megjelent a Magyar Nemzetben 2014. október 7-én)
vajma.info/cikk/tukor/6187/

Pódiumon a kampányról, az RMDSZ-ről, az autonómiáról
Regionális és kulturális autonómiáról, a többség és kisebbség viszonyáról, az államelnöki kampányról, esélylatolgatásról szólt az RMDSZ által első alkalommal szervezett „Sepsiszentgyörgyi magyar hangok” című pódiumbeszélgetés, amelyen Kelemen Hunor szövetségi elnök, államelnökjelölt, Antal Árpád polgármester és Ambrus Attila újságíró beszélgetett, házigazda Nagy Endre rádiós műsorvezető volt.
Az autonómiatervezet erősségei
Felvezetésében Antal Árpád a székelyföldi autonómiatervezetről szólva elmondta: három nagy erőssége van. Egyik az, hogy a dokumentum az RMDSZ fejléce alatt jelent meg. Ez kisebb „földrengést” okozott Bukarestben, de a román politikai elemzők is elismerik, hogy a tervezettel foglalkozni kell.
A statútum másik erőssége, hogy a dél-tiroli autonómiatervezetet veszi alapul, az pedig olyan jól működő autonóm régió, amelynek lakói nem akadnak elszakadni az országtól. Az RMDSZ tervezetének harmadik erőssége, hogy módosítható a közvita során, így a javaslatokat belefoglalják majd, ezáltal a parlamentbe egy a mostaninál teljesebb anyag kerül majd.
„Ez az ország velünk, magyarokkal gazdagabb, mi nem a románok ellen akarunk valamit. Románia sokkal fejlettebb lenne, ha sok évvel ezelőtt a román emberek magyar államelnököt választottak volna az ország élére”, fejtette ki Antal Árpád, aki szerint azért fontos, hogy az RMDSZ-nek van államelnök-jelöltje, mert a választás jó alkalom arra, hogy az erdélyi magyarság igényeit a román társadalom előtt felvázolja.
„Tíz éves korszak végéhez értünk, a következő tíz évben pedig akkora lesz az erdélyi magyar közösség súlya, amennyi szavazatot az államelnök-választáson fel tudunk sorakoztatni Kelemen Hunor mellett” – fejtette ki a sepsiszentgyörgyi elöljáró.
Nagy a tétje az elnökválasztásnak
A sepsiszentgyörgyi pódiumbeszélgetésen Kelemen Hunor elmondta: az államelnöki választások tétje, hogy felmutassák az országról való elképzelésüket, az erdélyi magyarság jövőképét.  „Nem tudjuk elfogadni, hogy Románia egynemzetiségű ország, egy nemzet országa”, mutatott rá a politikus. Szerinte Európában, a jóléti államokban rendezték a többség kisebbséghez való viszonyát, ez hozzájárult az adott országok stabilitásához. „Ezt kell megtanulnia Romániának is”, mondta a szövetségi elnök.
Hozzátette: a nemzeti identitás és kultúra mellett az embereket a jólét, a munkahelyek, a nyugdíjak, az egészségügyi szolgáltatások, a kiszámítható jövő érdekli leginkább.  „Nagy tétje van, hogy Băsescu tíz éve után kit választ Románia az állam élére, mert az államelnök mentalitása kihat a polgárokra is” – fogalmazott.
A regionális és kulturális autonómia tervezetekről Kelemen Hunor elmondta: a román társadalomban sok előítéletet és sztereotípiát kell lebontani, el kell magyarázni, hogy az autonómia intézményes garanciákat jelent a magyar közösség identitásának megőrzéséhez. Ettől nem lesz szegényebb egyetlen román ember sem, és az nem a román állam ellen van.
„Ezt a román társadalom nehezen fogadja el, mert az az előítélet él bennük, hogy az ország egységét akarjuk megbontani. A magyar közösségben is vannak előítéletek, miszerint az identitásunktól, anyanyelvünktől akarnak megfosztani, így a román közösség arról kell bennünket meggyőzzön, hogy nem ezt akarják” –mondta Kelemen Hunor. 
„Mindenki otthon érezze magát”
Az RMDSZ elnöke szerint az autonómiatervezetben pontosan megfogalmazták, mire gondolnak, amikor autonómiáról beszélnek, ennek megvitatása elkerülhetetlenné vált, emellett nem lehet elmenni. A választási kampány után is folytatni kell a párbeszédet a román társadalommal – magyarázta. Szerinte nem lesz könnyű román partnereket találni, de nem is lehetetlen, hiszen a kétezres évektől nagyon sok romániai utazott külföldre, és látták, hogy ott biztosított a jólét, ahol rendezték a többség és kisebbség közti viszonyt.
Kelemen Hunor szerint a kisebbségi törvény által biztosított kulturális autonómia hozadéka az lenne, hogy a számbeli kisebbségben élő magyar és román közösségek számára is biztosítaná az oktatási-kulturális intézményeket. A regionális autonómiának más a következménye: a székelyföldi politikai elit a teljes felelősséget kell magára vállalnia, már nem lehetne románokra, Bukarestre hárítani, szakembereket, kompetenciákat kellene felvállalni.
A magyar politikai tagoltságot is meg tudnák jeleníteni a székelyföldi régión belül, de országos szinten politikai egységre lenne leginkább szükség. „A regionális autonómiában a román közösség helyzete is a mi felelősségünk lenne. A dél-tiroli modell viszont a többség-kisebbség viszonyát úgy rendezi, hogy mindenki otthon érzi magát a térségben” – mondta Kelemen Hunor. 
„Kiskorúként kezel minket Bukarest”
Antal Árpád a román állam és a magyar közösség viszonyáról szólva kifejtette: az alkotmány Romániát nemzetállamként határozza meg, és nem veszi figyelembe, hogy nagyszámú magyar közösség él. Az egységes állam jelleg is ellentmondásos. „Hiszen mennyire egységes az állam, ha például Sepsiszentgyörgy saját költségvetéséből tart fenn két színházat, és minden kulturális intézményt, miközben a jóval gazdagabb Kolozsváron két színházat, két operát és múzeumokat az állam finanszíroz?” – tette fel a kérdést.
 Továbbá vannak megyék, ahol az állam hatalmas összegekkel támogatta nagy beruházások megvalósulását, amelyekből származó profit a helyi önkormányzatokat gazdagítja, miközben Székelyföldön egyetlen nagy beruházásnak se adott támogatást az állam. Sepsiszentgyörgy legnagyobb állami beruházása jelenleg a mintegy 25 millió eurós csendőrkaszárnya megépítése – sorolta a sepsiszentgyörgyi elöljáró.
Antal Árpád szerint az erdélyi magyar közösséget úgy kezelik, mint a kiskorút, aki nem képes olyan döntéseket meghozni, ami jó számára. A román állam szerint Sepsiszentgyörgyön csak román rendőr tud vigyázni a rendre, csak román bíró ítélkezik, csak Bukarestben tudják, mire kell pénzt adni. „Nagyfokú bizalmatlanság érződik a román állam részéről, és nevetséges az aggodalom, hogy jót akarnak azzal, hogy nem adnak autonómiát, mert éhen halnánk” – mondta Antal Árpád.
Az autonómia részei
A sepsiszentgyörgyi polgármester szerint a regionális autonómiának négy fontos része van. Egyik a hivatalos nyelv kérdése, vagyis az, hogy a román mellett a magyar is legyen hivatalos. Az intézményekben az etnikai arányosságot sem lehet megspórolni, mert a magyar emberek nem butábbak a románoknál, ennek ellenére jelenleg egyes tisztségeket csak románok tölthetnek be.
Harmadik fontos kérdés a pénzügyi autonómia, mondta Antal Árpád, akinek meggyőződése, hogy a Székelyföldön megtermelt pénzből a régió lakói meg tudnak élni. „A román gazdaság 30 százalékát teszik ki olyan ágazatok, mint a bankszektor, energetika, távközlés, lízing, amelyek jelenleg semmit nem hagynak maguk után Székelyföldön, holott az itt élő emberek is fogyasztanak üzemanyagot, gázt, használnak telefont, és vannak banki betéteik” – magyarázta.
Biztosítékok a románoknak
Antal Árpád szerint a székelyföldi román közösségnek három szinten lehetne biztosítékokat nyújtani. Egyik a kulturális autonómia, miszerint minden román oktatási, kulturális intézménytől szóló döntést a román közösség képviselőinek kell meghoznia. Felvázolta: Sepsiszentgyörgyön ez már most működik, hiszen az önkormányzat négy román képviselője dönt ezekben a kérdésekben, holott a tizenhét magyar képviselő könnyen leszavazhatná őket.
Az etnikai arányosság is kedvező a román közösség számára, hiszen állásokat szerezhetnének minden olyan intézményben, például az önkormányzatokban ahol most a románok alul reprezentáltak. Bizonyos önkormányzati tisztségeket nem tudnak megszerezni, mert nem tudnak elég szavazatot szerezni, de az autonómiában kötelező lenne egy alpolgármesteri vagy megyei alelnöki tisztséget románoknak betölteni.
Lépcsőzetes alkotmánymódosítás
A pódiumbeszélgetésen Kelemen Hunor rámutatott: bizalom hiánya gyengévé teszi a társadalmat. Meglátása szerint először a román társadalommal kell a vitát lefolytatni, az autonómia elfogadottságát növelni, mert jelenleg egyetlen román párt, de még a német származású államelnök jelölt se vállalja programjában a magyar kérdéseket, mert úgy érzik, választóik előítéletesek, és szavazatvesztéssel járna, ha foglalkoznának a kisebbségek kérdésével.
Kelemen Hunor szerint hamarabb van esély elfogadtatni a kulturális, mint a regionális autonómiát. utóbbihoz ugyanis az alkotmányhoz kellene hozzányúlni. A szövetségi elnök szerint egy teljesen új alaptörvényre lenne leginkább, de a jelenlegit legalább módosítani kellene. Meglátása szerint az alkotmánymódosítás is két lépcsőben lenne lehetséges. Először ki kellene venni azt a cikkelyt, miszerint az alkotmány nem módosítható.
Amikor a kilencvenes években ez bekerült az alaptörvénybe, elvette a lehetőséget a következő generációktól, hogy gondolkodjanak az állam formájáról – idézte fel. Hozzátette: második lépésben lehetne az alkotmány más cikkelyeit módosítani, mert jelenleg az alkotmánybíróság mindent elgáncsol.
Az RMDSZ államelnökjelöltje szerint fontos az igazságszolgáltatás valós függetlenségének megteremtése is, hogy az ne szolgáljon politikai eszközként. Kelemen Hunor sérelmezte a Legfelsőbb Bírói Tanács eljárását, amikor az autonómia-statútum kapcsán „rögtön ugrott”, és korlátozni próbálta a szólás szabadságát. Nincsenek rendben ezek a dolgok” – mondta Kelemen Hunor.
A pódiumbeszélgetésen a színház új stúdiója zsúfolásig megtelt háromszéki RMDSZ-es polgármesterekkel, intézményvezetőkkel. A következő napokban hasonló rendezvényre kerül sor több erdélyi városban is. Kolozsváron csütörtök este tartanak ilyen találkozót.
maszol.ro

Külhoni pedagógusszervezettel működik együtt a Nemzetstratégiai Kutatóintézet
Együttműködési megállapodást kötött a Nemzetstratégiai Kutatóintézet (NSKI) öt külhoni pedagógusszervezettel szerdán Hajdúszoboszlón. A kutatóintézet MTI-hez eljuttatott tájékoztatása szerint a partnerek közös célja a Kárpát-medence egységes oktatási térként való kezelése a magyar nemzeti közösségek aktív részvételével.
A közlemény szerint az intézet a Kárpát-medencei magyar nyelvű képzés terén való összefogás gyakorlatba ültetésének első lépéseként az Észak-Bácskai Magyar Pedagógusok Egyesületével, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetséggel, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségével, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségével, és a Vajdasági Magyar Pedagógusok Szövetségével kezdeményezett együttműködést.
A NSKI és partnerei együttműködnek a Kárpát-medencei szintű fejlesztési koncepció összeállításában, hozzájárulnak a határokon átívelő oktatási, nevelési, szakképzési fejlesztési kezdeményezésekhez. Emellett a 2014-2020 közötti fejlesztési időszakban kiemelt hangsúllyal kezelik a magyarországi operatív programokból, az Európai Területi Együttműködés programjaiból, valamint a közvetlen brüsszeli pályázati forrásokból adódó lehetőségeket - rögzítették a dokumentumban
(MTI), Budapest

Nyirő József újratemetésének megakadályozásáról beszélt a romániai holokauszt évfordulóján a román külügyminiszter
Baranyi László, az MTI tudósítója jelenti:
Nyirő József emigrációban elhunyt erdélyi író szülőföldjén való újratemetésének megakadályozását hozta példaként Titus Corlatean román külügyminiszter szerdán arra, hogy a román kormány eltökélt az antiszemita eszmék elutasításában.
A román diplomácia vezetője a romániai holokauszt kezdetének 73. évfordulója alkalmából a bukaresti parlament épületében rendezett emlékülésen beszélt a Nyirő-ügyről.
"Románia nem fogja megengedni, hogy olyan eszméket, politikai nézeteket és jelképeket hozzanak be területére egy szomszédos országból, amelyek szerintünk a múlthoz tartoznak. A román állam nem fogadja el mindazt, amit egy szélsőjobboldali, fasiszta, antiszemita és románellenes író romániai újratemetése jelképezne" - idézte a román diplomácia vezetőjét a Mediafax hírügynökség.
Nyirő József szülőföldjén való újratemetését a román hatóságok 2012-ben megakadályozták, mivel szerintük az író antiszemita, fasiszta eszméket képviselőt. Az újratemetés előkészítésében - kegyeleti okokra, Nyirő József végakaratára és írói érdemeire hivatkozva - az Országgyűlés Hivatala szervezői szerepet vállalt.
"Romániát aggasztja, hogy az európai társadalom egy részében és közvetlen szomszédságában is újra megjelent az idegengyűlölet, rasszizmus és antiszemitizmus" - jelentette ki Corlatean a romániai holokauszt évfordulóján. A rendezvényen a Nemzetközi Holokauszt Emlékezési Szövetség (IHRA) küldöttsége is részt vett. A 31 tagot és 10 megfigyelő országot tömörítő szervezetnek jövőre ismét Magyarország látja el a soros elnökségét.
Romániában azért jelölték ki október 9-ét a holokauszt emléknapjává, mert 1941-ben ezen a napon kezdődött a bukovinai zsidók deportálása. A román állam csak a kétezres évek elején ismerte el, hogy a Ion Antonescu vezette kormány felelős volt több mint negyedmillió zsidó megöléséért az 1941-44-es időszakban. A bukaresti vezetők korábban tagadták a romániai holokausztot, és kizárólag Magyarország felelősségét hangoztatták az észak-erdélyi területekről deportált zsidók vonatkozásában.
A szerdai, bukaresti megemlékezés délután a Holokauszt Emlékműnél rendezett koszorúzással kezdődött, ahol Dean Thompson, az Egyesült Államok bukaresti külképviselőetének megbízott vezetője rámutatott: a második világháború előtt még több mint 700 ezer zsidó élt Romániában, mára pedig kevesebb mint négyezren maradtak. Úgy vélte, el kell mondani az iskolákban a gyerekeknek a nyers igazságot az Antonescu-rezsim több mint negyedmillió áldozatot követelő népirtásáról, hogy az soha többé ne ismétlődhessen meg.(MTI), Bukarest

Vásárhelyen mikor lesz?
Konzulátus a Szörényi Bánságban
Magyar tiszteletbeli konzulátust avattak fel kedden a Szörényváron (Drobeta-Turnu Severin). A képviselőetet az évtizedek óta a Duna-parti városban élő Molnár Endre vállalkozó vezeti. A terület utoljára Mátyás király idejében tartozott a Magyar Királysághoz, Szörényi Bánság néven.
„Igyekszünk az egész országban biztosítani a konzuli érdekvédelmet. Megnyílt a Bulgária és Románia közötti Vidin–Calafat Duna-híd, és nagyon megnőtt az átmenő kereskedelmi forgalom, illetve a turizmus is a Vaskapu környékén, a régi Bánságnak ezen a déli részén, Herkulesfürdő és Mehádia környékén” – magyarázta Zákonyi Botond bukaresti magyar nagykövet, hogy mi indokolja a szörényvári képviselőet megnyitását.
Molnár Endre köztiszteletnek örvendő, jó kapcsolatokkal rendelkező, a helyi és országos politikában is jártas vállalkozó, a Tropical szálloda tulajdonosa – mutatta be a tiszteletbeli konzult a nagykövet. Az olténiai megyék (Dolj, Gorj, Mehedinți, Olt, Vâlcea) tartoznak az új konzuli területhez, amelyek távol esnek a hagyományos magyar misszióktól. Molnár az MTI-nek elmondta: már azelőtt, hogy kinevezték volna tiszteletbeli konzullá, és kihelyezték volna a magyar címert és zászlót az irodára, öntevékenyen eljárt bajbajutott magyar turisták és kamionosok ügyében, akik hozzá fordultak segítségért.
Magyarországnak Jászvásárban és Konstancán van még tiszteletbeli konzuli irodája Romániában. A temesvári képviselőet jelenleg nem működik, mert még nem nevezték ki a közelmúltban elhunyt Pánczél Zoltán tiszteletbeli konzul utódját.
Az MTI érdeklődésére, hogy van-e valamilyen fejlemény a Marosvásárhelyre tervezett, a csíkszeredai főkonzulátushoz tartozó konzuli iroda ügyében, amelynek a megnyitásához a román fél nem járult hozzá, Zákonyi Botond annyit mondott: „Reméljük, hogy felismerik: a magyar diplomáciai jelenlét bővülése elősegíti a két ország közötti kapcsolatok élénkülését mind gazdasági, mind kereskedelmi, turisztikai és kulturális területen, ami mindkét félnek fontos”. 
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Ez ma háborús uszítás
Ellenünk masíroznak a katonák – így kezdi a marosorbói események 70. évfordulóján tartott megemlékezést beharangozó cikkét a magát legolvasottabb Maros megyei napilapként számon tartó Népújság főszerkesztője, Karácsonyi Zsigmond. A 8. SS lovas-hadosztály és a 4. román hadsereg közt heteken át tartó, becslések szerint 11 ezer áldozatot követelő ütközetekről évről évre megemlékeznek a helyiek és az önkormányzat képviselői, idén Marosvásárhely teljes főterét lezárták a tiszteletadás idejére.
Hivatalosan a marosorbói volt az Észak-Erdély felszabadításáért, visszavételéért folytatott küzdelmek legnagyobb összecsapása. Már az igék használatával is bajban van az ember, mert a történelem értelmezése ma nálunk még érzelmi kérdés, sokkal inkább függ etnikai hovatartozástól, mintsem a tények rekonstrukciójának szándéka vezérli. A kegyelet azonban szigorú, 11 ezer ember halálát csak egyetlen igével lehet leírni: mészárlás, amelyre csak tisztelettel és együttérzéssel lehet emlékezni. Ezt vonja kétségbe Karácsonyi Zsigmond cikkében, amikor azt állítja, hogy a katonai tisztelgés ellenünk - magyarok ellen - való masírozás. Valóban? Hogyan kellene-lehetne emlékezni másképp? A cél, emeli ki a cikkíró a megbékélés lenne, ezt pedig – állítja – nem szolgálják az ilyen, Marosvásárhely főterén zajló demonstratív ünnepségek. Azért nem, írja, mert a magyaroknak nem tudják megbocsátani a bécsi döntést és az átmeneti magyar világot. Ilyen egyszerűek lennének a történelmi összefüggések? Valóban a bécsi döntés ára lenne az a 11 ezer ember, akit Marosorbón lemészároltak? Ha ezeket az eseményeket ilyen logika mellett rendeljük egymás mellé, akkor remény sincs a megbékélésre. Sok román kapott kárpótlást Magyarországról a kilencvenes években – emlékeztet a szerző – akkor tehát a halottak emlékével kvittek vagyunk?
Hiába emlegeti Karácsonyi példaként a normandiai partraszállásra való megemlékezés, ezek szerint egyáltalán nem érti az oly sokszor emlegetett francia-német megbékélési modellt sem. Ha az emlékezést fenyegetésként értelmezi, az azt jelenti, hogy az általa képviselőt szemlélet szerint ott rekedtünk két frontvonal mögött, egy szovjet-román és egy német-magyar lövészárokban, és amit megélünk, az csupán időszakos tűzszünet. Valahol a lelkünk végén pedig várjuk a háború másik végét – ez derül ki ebből a szövegből. Ne vonuljanak Románia katonái Románia felségjeleivel az utcára megemlékezni, mert az minket gyaláz - tanácsolja. De mit mondjunk akkor, amikor mi (magyarok) vonulunk, a saját zászlóinkkal, a saját hagyományőrző egyenruhás játék-katonáinkkal ugyanennek a Marosvásárhelynek a főterén? A frontvonal felénk eső oldalán ez kisebbségi jogérvényesítésnek és identitásőrzésnek minősül. Így folyik ez ma Marosvásárhelyen, és Székelyföld szerte a szimbolikus háború.
Mondhatnánk, hogy amit Karácsonyi Zsigmond állít az kicsinyes, szűklátókörű, kegyeletsértő, saját áldozataink nem értése és megtagadása. De nem csak erről van szó. Marosvásárhelyen az 1990-es események után leírni, hogy magyarok ne menjenek utcára az nyílt uszítás, pánikkeltés, az öntudatos magyar közösségi jelenlét aláásása.
Anyai nagybátyám, Kovács Ignác valahol Szászrégen és Marosorbó között tűnt el nyomtalanul 1944-ben. Szülei életük végéig várták, naponta terített asztallal a hazatértét. Lehet, hogy csontjain naponta áthajtok a valamikori harcmezőkön áthaladva a Maros megyei utakon. 1990-ben barátaim sérültek meg, szereztek életre szóló lelki és fizikai sérüléseket. Így tehát nem mondhatok mást: Karácsonyi Zsigmond felelőtlen és méltánytalan szöveget közölt. Méltányos lenne, ha levonná főszerkesztőként a következtetéseket.
Parászka Boróka
Erdélyi Riport (Nagyvárad)

Ambrus Attila: Mennyire fekete a balkáni ördög
A megoldás izgalmasabb, mint a probléma maga.
Ez a mondat még a szombati, brassópojánai román–magyar PER-eskedés hivatalos megnyitása előtt hangzott el a vitát moderáló Paul Ricker nagykövet.
A keresztényhavasi üdülőhelyen másodszor találkoztak a román és erdélyi magyar politikusok, hogy áttekintsék a többség–kisebbség viszonyát, felleltározzák az elért eredményeket, emlékeztessenek a többség be nem váltott ígéreteire (köztük az 1918. december elsején vállalt önrendelkezési ajánlatra), vázolják, melyek azok a kisebbséget hátrányosan érintő kérdések, amelyek válaszra, illetve azonnali megoldásra várnak. A 2013 óta jószerint félbeszakadt román–magyar párbeszéd újrafelvételét az amerikai civilszervezet, a Project for Etnic Relation (PER) utódja, a Friends of Project for Etnic Relation (FPER) kezdeményezte. A dialógust az FPER szakértői moderálták.
A júniusi, illetve a múlt hét végi találkozó egyáltalán nem volt titkos, csak viszonylag zárt. (A találkozóról június 25-én írtam a maszol.ro-n.) Mivel az amerikai civilszervezet elnökének, Allan H. Kassofnak az az elve, hogy csak az őszinte vita vezethet valamelyes eredményre, s az állandó választási kampány szindrómától szenvedő politikus a nagy nyilvánosság előtt hajlamossá válik az őszintétlenségre, ezért nem a sajtósok hada előtt kell a disputának zajlania. Azonban nem a nyilvánosság teljes kizárásával, ezért hívtak meg egy magyar és egy román újságírót is, hadd legyenek a tanúi, krónikásai a PER-eskedésnek.
Miután Allan H. Kassof – jó taktikai érzékkel – a pojánai vita után ellátogatott Háromszékre, már az erdélyi magyar média is felfigyelt arra, amit már júniusban is megírtam, hogy újraindult a párbeszéd a román és az erdélyi magyar politikusok közt. Sokan – a mára már megszokott, tizenkilencedik század forradalmi sajtójára jellemző tragikus pátosszal – Neptun szellemének eljövésével kezdtek el riogatni, árulást kiáltottak, kárhoztatták a kompromisszumoktól terhes politizálást. Mások a racionalitás álarca mögül azt firtatták, miért csak az RMDSZ politikusait hívták meg, s azt állították, hogy az RMDSZ erdélyi magyar versenypártjai képviselőinek is jelen kellene lenniük a tárgyalásokon.
Nos, a brassó-pojánai párbeszéd kezdeményezőit és szorgalmazóit a praktikusság elve vezérli. Törvényi garanciákkal akarják szavatolni azokat a kisebbségi jogokat, amelyeket az erdélyi magyarság követel, kér s a politikai hatalom is teljesíthetőként elfogad. Ezt a garanciát azok nyújthatják, akik törvényhozók, azaz parlamenti pártok. Azok, akik számára a probléma maga nem okoz nagyobb izgalmat és esélyt, mint a megoldás. Ezért hívták meg a szociáldemokrata, a nemzeti liberális és a demokrata liberális párt magasrangú politikusait is. Ezért nem hívták meg az Erdélyi Magyar Néppártot vagy a Magyar Polgári Pártot. És talán azért sem, mert az EMNP évek óta a Bukarestet kikerülő nemzeti politizálás híve. Toró T. Tibor pártelnök így nyilatkozott két éve: „Az erdélyi magyarság körülbelül 80 százaléka azt gondolja – ezért nem hibás, ezt tömték a fejébe több mint két évtizeden keresztül –, a politika abból áll, hogy Bukarestben meg kell kötni minden lehető és lehetetlen kompromisszumot, bele kell merülni a bukaresti politikai élet sűrűjébe, azonosulni velük, kicsi pénzeket, engedménymorzsákat megszerezni, hazahozni, és ezekkel az eredményekkel elnyerhető a következő mandátum.”
Az EMNP politikai filozófiáját természetesen Allan H. Kassofék is ismerik, ezért nem invitálják meg képviselőit arra a párbeszédre, amelynek célja nem a steril politikai vita, hanem a kézzelfogható eredmények elérése a kisebbségvédelem terén, s amelynek az elérhetőségét a bukaresti törvényhozásban és a kormányban látják.
Az EMNP-nek, az SZNT-nek pedig a maga választotta úton haladva kell bizonyítania, a többség nélkül vagy a többség ellenében is lehet kisebbségi jogokat kivívni. Noha a székelyek nagy menetelésébe magunk is belefogóztunk, ma úgy érezzük, egy lépéssel sem kerültünk közelebb, még a decentralizációhoz sem, nemhogy az autonómiához.
Mint tanú és krónikás bizonyíthatom, hogy a brassópojánai dialógus – noha indulatmentesen zajlott – nem volt politikai flört. Az erdélyi magyar politikusok kendőzetlenül beszéltek a kisebbségi jogok csorbulásáról és határozottan kérték a már elfogadott törvények betartását. Marosvásárhelyi magyar orvostudományi kar; a magyar nyelv hivatalos státusának biztosítása azokon a településeken, ahol a magyar lakosság eléri a húsz százalékot; decentralizáció, avagy autonómia; székelyföldi kulturális intézmények állami finanszírozása (Caracalhoz hasonlóan); infrastrukturális beruházások szükségessége; a visszaszolgáltatások leállása, és igen, a székely szimbólumok szabad használata is terítékre, megvitatásra került. Természetesen a román politikusok is nyíltan beszéltek azokról az okokról – köztük kampánystratégiai tényezőkről – amelyek miatt még a jogos kisebbségi kérésekkel is sokszor nehéz szívvel foglalkoznak a nyilvánosság előtt, nemhogy el is fogadják.
A brassópojánai PER-eskedés legfontosabb hozománya, hogy a februári – nem titkos, én már most szóltam! – tanácskozáson már konkrét magyar javaslatokkal foglalkoznak a felek és megoldásokat is keresnek. A kisebbségi kérdés átkerülhet a szimbolikus politizálás térfeléről a pragmatikus politizálás térfelére.
Semmi mást nem szeretne az FPER. Legkevésbé a többség pártját fogni a kisebbségek ellenében. Az eredményekhez azonban éppen arra a kompromisszumkészségre van szükség mindkét fél részéről, amelyet az RMDSZ versenypártjai a balkáni ördögtől valónak tartanak. Ha viszont nem lesz látható eredménye a brassópojánai folyamatnak egy éven belül, 2015-ben, amikor nem lesz választás Romániában, akkor ez a kudarc az EMNP Bukarestet mellőző politikáját igazolja az erdélyi magyar választók előtt.
maszol.ro

A Kolozs Megyei Önkormányzat Vákár Istvánt bízta meg az elnöki teendők ellátásával
A Kolozs megyei önkormányzat csütörtöki ülésén újra Vákár Istvánt, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) színeiben megválasztott alelnökét bízta meg az elnöki teendők ideiglenes ellátásával.
Az elnöki tisztség azt követően üresedett meg, hogy a korrupció gyanújával letartóztatott, és hónapok óta vizsgálati fogságban levő Horea Uioreanu a múlt héten lemondott az elnöki tisztségről. A tisztség betöltésére időközi választást kell szervezni Kolozs megyében. Addig Vákár István vezetheti a megyei önkormányzatot.
Vákár Istvánnak immár másodszor szavazott bizalmat a testület. Június elején vette át a tisztségéből akkor még csak felfüggesztett Horea Uioreanu elnöki jogköreit.
marosvasarhelyiradio.ro
Erdély.ma

Rendezni kell többség és kisebbség viszonyát (Kampányban az RMDSZ)
Az államfőválasztási kampány jó alkalom arra, hogy elmondjuk, milyen Romániát szeretnénk, felmutassuk az erdélyi magyarság jövőképét, illetve racionális érvekre alapozott párbeszédet kezdjünk az autonómiáról, amely voltaképpen az identitásunk megőrzéséhez szükséges intézményes garanciák rendszerét jelenti – többek között erről beszélt Kelemen Hunor, az RMDSZ államfőjelöltje tegnap délután Sepsiszentgyörgyön.
Az új stúdióteremben a Nagy Endre által moderált pódiumbeszélgetésen Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester és Ambrus Attila újságíró társaságában szólt a többnyire RMDSZ-es polgármesterekből, tisztségviselőkből álló közönséghez.
A beszélgetés felvezetőjében Antal Árpád az RMDSZ által nemrég közvitára bocsátott autonómiastatútum kapcsán megjegyezte, ennek erősségei közé tartozik, hogy az RMDSZ fejléce alatt jelent meg – így román politikusok, elemzők számára is világossá vált, hogy ezt a kérdést többé nem lehet szőnyeg alá seperni –, a dél-tiroli modellen alapszik – tehát egy jól működő autonómiát választottak modellként, és egy olyan térséget, melynek lakói nem akarnak elszakadni –, továbbá a parlamenti benyújtásig módosítható.
Kelemen Hunor az államfőválasztás tétjeit sorolva kiemelte: a legfontosabb annak felmutatása, hogy van elképzelésünk az ország jövőjéről, van jövőképe az erdélyi magyarságnak, ugyanakkor a voksolás előtt jobban odafigyelnek problémáinkra, el lehet indítani egy érveken alapuló párbeszédet. Mi nem egynemzetiségű, hanem többnemzetiségű Romániáról beszélünk, melyben elengedhetetlen a többség és kisebbség viszonyának rendezése. Európai példák sora is bizonyítja ugyanis, hogy a többség és kisebbség viszonyának rendezése szükséges a stabilitáshoz, a gazdasági fejlődéshez, a jóléti társadalom megteremtéséhez – fejtette ki. Az autonómiatervezet pontosan leírja azokat az intézményes garanciákat, amelyek identitásunk megőrzéséhez szükségesek, mindezt el kell magyarázni, le kell építeni a többségi társadalomban élő előítéleteket, s bár nem könnyű, de nem is lehetetlen partnereket találni ehhez – vélekedett. Hangsúlyozta: az autonómia nagyobb felelősséggel is jár az intézményrendszer működtetésében, az itt élő románsághoz való viszonyulásban, ugyanakkor cáfolta azokat a román részről gyakran gyakran elhangzó érveket, amelyek szerint éhen halnánk, ha Székelyföldnek megadnák az autonómiát – próbáljuk ki, vetette fel, hozzáfűzve: Dél-Tirol példája is bizonyítja: a régió az autonómia biztosítása után indult hatalmas gazdasági fejlődésnek.
A gondolatot folytatva Antal Árpád kifejtette: a román állam nem nagykorúként viszonyul a magyar közösséghez, ezt bizonyítja, hogy a rendőrök, az ügyészek, a bírák túlnyomó többsége román, és a minisztériumokban döntik el, mire adnak pénzt Székelyföldre. Biztosítsák a statútumban is rögzített feltételek mellett az autonómiát, és ha öt éven belül Székelyföld nemzeti összterméke (GDP-je) nem nő 30 százalékkal, lemondunk az autonómiáról – hangoztatta.
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Visszás üzenetek (Holokauszt-megemlékezés Bukarestben)
A romániai deportálások kezdetének 73. évfordulója alkalmából szerveztek megemlékezést tegnap a bukaresti Holokauszt Emlékműnél. A felszólalók közül Titus Corlăţean egy, a magyarság szempontjából visszás üzenetet is beleszőtt a koszorúzást megelőző beszédébe.
A román diplomácia vezetője központi üzenetében igyekezett leszögezni, hogy a hazai demokrácia nem egyeztethető össze a revizionizmussal, holokauszttagadással és zsidóellenességgel. Meglátását részletezve Corlăţean kitért arra is, hogy a román állam, illetve a politikum nem engedheti, hogy a „szomszédságból” olyan ideológiák, elképzelések szivárogjanak át, amelyek a múlt részei. „A román állam nem fogadhatja el egy olyan író földi maradványainak Románia területén történő elhantolását, aki köztudottan a második világháború idején fasiszta, szélsőjobboldali, antiszemita, valamint románellenes politikai megnyilvánulásairól volt híres. Ráadásul Románia területén élt.” A miniszter szerint a Nyirő József által képviselőt szimbólumvilág már nem egyszerűen egy emberé, hanem tökéletesen belesimul a zsidóellenes, toleranciamentes szélsőjobb rendszerek által képviselőtekbe. Ezt a szimbólumvilágot, eszmerendszert pedig nem fogadhatjuk el Románia területén – tette hozzá. A tárcavezető ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a holokauszthoz hasonló tragédiák elkerülése az egész nemzetközi közösség feladata kell hogy legyen. „A román állam elítél mindennemű megkülönböztetést, az idegengyűlöletet és a zsidóellenességet” – szögezte le. Zárógondolatként Corlăţean egyrészt aggodalmát fejezte ki az Európa-szerte felerősödött szélsőjobboldali megnyilvánulások miatt, illetve kijelentette: a holokauszt tagadásának minden formája ellen fellépnek, amint az antiszemita megnyilvánulások ellen is. A miniszter kijelentése annyiban érdekes, hogy a román állam a kétezres évek elején ismerte el, hogy a Ion Antonescu vezette kormány felelős volt több mint negyedmillió zsidó megöléséért az 1941–44-es időszakban. A bukaresti vezetők korábban tagadták a romániai holokausztot, és kizárólag Magyarország felelősségét hangoztatták az észak-erdélyi területekről deportált zsidók vonatkozásában. A megemlékezésen egyébként Valeriu Zgonea, a képviselőház elnöke szólalt még fel, aki mások mellett arra emlékeztette a jelenlevőket, hogy az egész román társadalomnak harcolnia kell a feledés ellen, hogy a történelem sötét időszakai ne ismétlődhessenek meg.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A romániai holokauszt napja
A jövő nemzedék felelőssége az emlékezés
Tegnap délben Marosvásárhelyen az Izsák Márton szobrászművész által készített emlékműnél a romániai holokauszt napja alkalmából emlékeztek a második világháborúban elkövetett népirtásra. Mint ismeretes, 1941 októberétől 1942 augusztusáig mintegy 150.000 zsidót deportáltak Románia északkeleti részeiből, Bukovinából, Moldvából és Besszarábiából, akik több mint 150 helységben kialakított munkatáborokban, lágerekben dolgoztak a végelgyengülésig, vagy egyenesen kivégezték őket. Az elhurcoltak több mint 22%-a (mintegy 20.000-en) 8 éven aluli volt.
Miután Dub László, a marosvásárhelyi zsidó hitközség vezetője rövid imát mondott az elhunytak emlékére, Sandor Vasile, az Alexandru Papiu Ilarian Főgimnázium történelemtanára az eseményről tartott rövid előadást. S bár az akkori romániai holokausztról emlékeznek meg októberben, szólt azokról a marosvásárhelyi áldozatokról is, akiket 1944. május 3-án és 4-én gyűjtöttek össze a volt téglagyár udvarán (ma a Dimitrie Cantemir Egyetem campusa), majd bevagonírozták és Auschwitzba küldték őket. A közel 7000 deportált közül alig 1500-an tértek haza. Többek között a holokauszt eredménye az, hogy ma Marosvásárhelyen a hitközségben alig több mint 100 tagot tartanak nyilván.
A megemlékező felszólalásokat Vasile Oprea prefektus kezdte, aki a jelen levő diákokhoz fordulva hangsúlyozta, hogy az állami intézmények feladata az is, hogy minden évben megemlékezzenek az áldozatokról, s ebben nagy szerepe van a nevelésnek is, hiszen vannak fiatalok, akik nem is hallottak azokról a borzalmas eseményekről. Dorin Florea polgármester kifejtette, fel kell vállalnunk a múlt tévedéseit. Sajnos a mostani politikusok közül nagyon sokan nem tanulnak ebből, mert továbbra is gyűlöletet, ellenségeskedést szítnak a különböző etnikumok között. Persze, nem felejtette el kiemelni, hogy ő a harmónia és a tolerancia harcosa, aki egyes politikusok áskálódása ellenére a civilizált párbeszédet, a békés együttélést szorgalmazza a kultúra városában. Ciprian Dobre, a megyei tanács elnöke azzal kezdte beszédét, hogy bár sokat tudunk a holokausztról, még mindig van mit felfedezni. Nemrég a lengyelországi Sobibor mellett találtak rá egy másik haláltábor helyére. A megyei tanács elnöke szerint a holokauszt politikai események következménye volt, amelyek azzal kezdődtek, hogy megtiltották a véleménynyilvánítás szabadságát. Ha valóban demokratikus kormányok vezették volna a holokausztban részt vállaló országokat, akkor nem történhetett volna meg a népirtás. Ezért a politikusok ma is felelősek a demokráciáért, a többpártrendszerért, a szabad véleménynyilvánítás jogáért.
Dub László román és magyar nyelven szólt a hallgatósághoz. Feltette azt a szónoki kérdést: hogyan történhetett meg mindez? A tudatlanság, a közöny és a félelem vezetett a holokauszthoz. Azt mondja a Talmud, hogy "nem vörösebb a te véred azokénál, akiknek az árával megmentetted a tiédet". Sajnos, akkor sokan nem vették ezt az intelmet figyelembe – mondta válaszként a kérdésre, majd Goyát idézve hozzátette: "Ha az értelem elalszik, előjönnek a szörnyek." Az akkori államok valóban cinkosok voltak a holokauszt elkövetésében, amely az emberiség legértelmetlenebb tette volt. Dub László azt is elmondta, hogy a hóhérok lassan 90 év körüliek, a fiatalabb túlélők is már a 80. életévükhöz közelednek, néhány év múlva senki nem marad, ezért a mostani nemzedéknek kell felvállalnia azt, hogy megemlékezik azokról, akiket elhurcoltak, kivégeztek a második világháború koncentrációs táboraiban, az arrafelé vezető úton…
– Megengedhetetlen, hogy annyi évvel a szörnyű esemény után a vallási intolerancia jegyében az ún. Iszlám Államban ártatlan keresztényeket gyilkolnak le – mintha a történelem megismételné önmagát –, s nem tanulunk belőle.
(vajda)
Népújság (Marosvásárhely)

Megnyílt az őszi sokadalom
A tolerancia és a haladás szellemében
Több mint 60 kézművest, 15 őstermelőt és nyolc borászt felvonultató vásár nyílt tegnap kora délután Marosvásárhely főterén az Őszi harmóniák rendezvénysorozat keretében. Az ünnepélyes megnyitóra a virágóránál felállított szimbolikus kapuk előtt került sor.
Miután a hivatalosságokat a vendéglátók kenyérrel, pálinkával és borral kínálták, elhangzottak az ünnepi beszédek. Dorin Florea polgármester hangsúlyozta: lehet közös – román és magyar – rendezvényt szervezni a főtéren. Ez kell hogy legyen a példa az összefogásra, hiszen Marosvásárhely nem a konfliktusok, hanem a harmónia városa. Peti András alpolgármester elmondta, az önkormányzat nagyon rég készült arra, hogy minden évszakban annak megfelelő ünnepséget szervezzen. Az ősszel kezdték, s ez a rendezvény igazolja, hogy a kultúra összeköt bennünket, románokat és magyarokat. Két célt tűzött ki a helyi önkormányzat: az egyik az, hogy nyerjük el az Európa kulturális fővárosa címet, a másik pedig az, hogy a város legyen logisztikai és kiállítóközpont. Mindkét elképzelésbe beleillik a mostani rendezvény, hiszen a többnapos ünnepség is azt igazolja, a város készen áll arra, hogy az említett tervek megvalósítása érdekében lépjen. Majd meghívta a téren jelen levőket a szombaton 10 órakor nyíló székely hagyományok ünnepére.
Ciprian Dobre, a megyei tanács elnöke a polgármesteri hivatal és a megyei tanács együttműködésére, összefogására hívta fel a figyelmet. Közösen kell tervezni, gondolkodni, mondta, ma a város a peremtelepülésekkel együtt több négyzetkilométert foglal magába – ezen a téren is együtt kell működnie a két intézménynek. Ő is a románok és a magyarok összefogását ösztönözte, hiszen tágabb értelemben véve olyan nagy terveket kell megvalósítani, mint a várost kikerülő út, vagy az autópálya továbbépítése, illetve a peremtelepülések infrastruktúrájának fejlesztése. Nem szabad elfelejteni a gyökereinket, és erre egyformán büszkék kell legyenek románok és magyarok, de a jövőt csak közösen képzelhetjük el – mondta a megyei tanács elnöke.
Claudiu Maior alpolgármester is üdvözölte a jelenlevőket, majd a további programokra hívta fel a figyelmet. A hivatalos megnyitót követően az intézményvezetők kíséretükkel együtt meglátogatták a standokat és elfogyasztották gulyás ebédjüket.
(vajda)
Népújság (Marosvásárhely)

Emléktábla-avatás és konferencia a Málenkij Robot emlékév keretében
Hetven év adósságát próbálja törleszteni az ez év szeptemberében megalakult Szovjet Elhurcolások Emlékbizottsága azáltal, hogy a Kolozsvárról 1944 októberében „málenkij robotra” (egy kis munkára) elhurcolt közel ötezer magyar és német férfi tiszteletére emlékművet szeretne állítani.
Szabadság (Kolozsvár)

Párbeszéden alapuló közösségépítést szorgalmaznak az RMDSZ megyei elnökei
Az RMDSZ Bihar, Kolozs, Szatmár, Szilágy megyei szervezetei fontosnak tartják, hogy az elkövetkezendő időszakban is hangsúlyosan megjelenítődjön a szövetség párbeszéden alapuló közösségépítése – derül ki az RMDSZ szerkesztőségünkbe eljuttatott közleményéből.
Ennek aláírói Seres Dénes, az RMDSZ Szilágy megyei szervezetének elnöke, Pataki Csaba, az RMDSZ Szatmár megyei szervezetének elnöke, Máté András Levente, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke és Kiss Sándor, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének elnöke.
Szabadság (Kolozsvár)

Magyarországot feláldozták – A szarajevói merénylet csak egy kifogás volt a háborúra
Dr. Szakály Sándor történész, a budapesti Veritas Történetkutató Intézet főigazgatója a minap a Székely Nemzeti Múzeum Bartók Termében az I. világháborúról tartott tömör és sok kérdést felvető, de ugyanakkor azokra választ is adó előadást. Az eseményt Magyarország Kulturális Központjának sepsiszentgyörgyi fiókja szervezte, a nemzeti múltunkat bemutató történelmi sorozat 10. részeként.
Bár az 1914-ben fellobbant és a világot lángba borító tragikus folyamat elindulását Ferenc Ferdinánd osztrák–magyar trónörökös Szarajevóban történt meggyilkolásával indokolják, Szakály szerint ez csupán ürügy volt. A valódi okok ugyanis ennél sokkal összetettebbek, és a múltban kialakult szövetségek, valamint az általuk elindított területszerzési törekvések folytatásában keresendők, melyben Európa nagyhatalmai egytől egyig érdekeltek voltak. Előzményeihez tartozik, hogy a 19. század végén a tudomány és a nagyfokú technikai fejlődés nyomán egyre gyorsabb ütemű termelésnek új nyersanyaglelőhelyekre és -piacokra volt szüksége, melyek megszerzése leginkább gyarmatosítás révén volt megvalósítható. Egyesek, mint például Nagy-Britannia, Franciaország, Spanyolország,
Portugália és Olaszország, kiterjedt gyarmatbirodalommal rendelkeztek, ezzel szemben azonban a felgyorsult ütemű gazdasági fejlődés alatt álló Osztrák–Magyar Monarchiának egyáltalán, Németországnak pedig csak jelentéktelen mértékben voltak gyarmatosított területei. Ráadásul 1908-ban a monarchia magához csatolta Bosznia-Hercegovinát, ezzel áthúzva a szerbek Balkánon történő terjeszkedési terveit, ők viszont magukénak tudhatták a gazdaságilag fejletlen, de katonailag erős és a Fekete-tenger török kikötőire szemet vető Oroszország támogatását. Mindezek következtében 1914-re már kialakultak az egymásnak feszülő katonai szövetségek, melyek egyik oldalát a Németországból, Osztrák–Magyar Monarchiából, majd a hozzájuk csatlakozó Olaszországból álló tömb, az úgynevezett Központi Hatalmak, a másikat pedig az Antant néven ismert angol–orosz–francia hármas alkotta.
Ebben a helyzetben csak egy szikra kellett a háború kirobbanásához, ez pedig a trónörökös meggyilkolásával ki is pattant: 1914. július 28-án Bécs hadat üzent Szerbiának, néhány nappal később Németország Oroszországnak, majd Franciaországnak. Ezzel vette kezdetét az 1914-től 1918-ig tartó és több mint 15 millió ember halálát okozó, valamint európai forradalmak egész sorát elindító első világégés, mely végül az Osztrák–Magyar Monarchia és az Oszmán Birodalom felbomlásához vezetett. A későbbiekben a Központi Hatalmak oldalán a törökök és a bolgárok, míg az Antantén az angolok, portugálok, olaszok, románok is beléptek. 1917-ben utolsóként az Amerikai Egyesült Államok szállt be ez utóbbiak megsegítésére, mely a Központi Hatalmak 1918-ban bekövetkezett vereségét eredményezte.
A rendhagyó, vetítéssel színesített „történelemórán”, a háborús fejlemények ismertetésén túl az előadó a Német és Osztrák–Magyar Birodalom vereségének, ez utóbbi felbomlásának, továbbá a történelmi Magyarország feldarabolásának okaira is rámutatott, nem hagyva szó nélkül ennek igazságtalan voltát sem.
Bedő Zoltán
Székely Hírmondó
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Zászlóper: félig adott igazat az EMNT-nek a bíróság
Eltörölte keddi ítéletében a marosvásárhelyi bíróság azt a bírságot, amelyet a helyi rendőrség az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsra (EMNT) rótt ki a reklámzászlókra vonatkozó törvény alapján, de a székely zászló kitűzése miatt.
A bíróság honlapján közölte, csak részben fogadta el az EMNT panaszát, amelyben a szervezet a bírságolási jegyzőkönyv megsemmisítését kérte. Az alapfokon eljáró bíróság a kirótt 30 ezer lejes büntetést megrovásra enyhítette.
Kincses Előd, az EMNT ügyvédje az MTI-nek elmondta, nem tudnak igazán örvendeni a bírság eltörlésének, mert a mostani ítélet is reklámzászlónak tekinti a székelység szimbólumát, emiatt fellebbezni készülnek. Kincses elmondta, a perben azzal érvelt: nem lehet reklámzászlónak tekinteni egy több évszázados szimbólumot. Az ügyvéd be is mutatta a tárgyaláson Székely Mózes fejedelem 1603-as pecsétjének képét, amelyen a székely zászlón is megjelenő szimbólumok szerepelnek.
„Ilyen alapon a keresztet is reklámanyagnak lehetne tekinteni” – jelentette ki az ügyvéd. Elmondta, a bíróságon az Európa Tanács Rasszizmus és Intolerancia elleni Bizottsága (ECRI) Romániáról szóló, 2014-es országjelentéséből is idézett. Az ECRI-jelentés kitér a román hatóságok székely jelképeket üldöző magatartására, és felszólítja Romániát, hogy alkalmazza az egyenlő bánásmód elvét a jelképhasználatban.
Az EMNT a marosvásárhelyi rendőrség megfélemlítési szándékát vélte felfedezni a bírság hátterében. Valentin Bretfelean, a helyi önkormányzat felügyelete alatt működő rendőrség parancsnoka korábban azt mondta, Romániában nincs olyan területi egység, amelynek a székely zászló lenne a hivatalos jelképe, ezért csakis reklámzászlónak minősülhet.
Krónika (Kolozsvár)