Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
névmutató
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
intézmény
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
helyszín
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
Gușă, Ana Maria
57182 tétel
2001. november 6.
"Dénes László összefoglalta a kolozsvári színházi vitát. Jancsó Miklós színművész, közíró, főiskolai tanár október 20-án egy szatirikus írást tett közzé a Szabadság című kolozsvári napilapban Moszkva téri színház címmel. Ebben egyebek mellett a következőket írta: "A 2000-2001-es évad végén a Kolozsvári Állami Magyar Színházban egyrészt a költségvetés-megszorításból, másrészt mert nem jutott feladat színészeknek, színésznőknek, az éves szerződés értelmében néhányan megszabadultunk a színházi kötöttségtől. (Kirúgtak, mi? - fogalmazta meg tapintatlanul pillanatnyi helyzetünket egy jó barátom.)" Még munkanélküli segély sem jár nekik az éves szerződés értelmében. Jancsó ötlete: "Meg kellene alapítani itt a Felesleges Kolozsvári-Erdélyi Magyar Színészek Moszkva Téri Színházát." Jancsó egyfajta közönségpárti színházi modell körvonalait is vázolta. Október 25-én ugyanabban a napilapban Sebesi Karen Attila színművész Tisztelt Jancsó Miklós, kedves alapító komám! címmel reagált a "Moszkva téri színház" megalapításának ötletére, kiegészítő javaslatokkal járulva hozzá e virtuális teátrum Jancsó által vázolt modelljéhez, leszögezve: nem másutt, hanem igenis a kincses városban kell új színházat alapítani, mégpedig annak az intézménynek az átalakításával, megújításával, amely ma Kolozsvári Állami Magyar Színház néven működik, közpénzen. - Sebesi Karen Attila ennél is tovább menve felhívást fogalmazott meg és juttatott el a sajtóhoz október 25-én, közvitát kezdeményezve a kolozsvári színháznál uralkodó állapotokról. A felhívás még meg sem jelenhetett, másnap, október 26-án már megszületett egy közlemény, amely a kezdeményezést a teátrum nevében elveti. Dénes közzétette a két dokumentumot. Megjegyezte, hogy a kolozsvári színház nem jön vendégszereplésre az erdélyi nagyvárosokba, pedig erre szükség lenne. A kolozsvári színház "művészeti vezetése" közleményéhez mellékelt egy összeállítást: A Kolozsvári Állami Magyar Színház 1990-2001 között elért hazai és nemzetközi sikerei, díjai, vendégszereplései. Dénes László megjegyezte? a kolozsvári magyar színház a vitatott és vitatható értékű bukaresti elismerések, külföldi vállveregetések, távoli vendégszereplések hajszolásával mindinkább elszakad hazai közönségétől. Amikor végre vita indulhatna, akkor egy gyakorlatilag névtelennek minősülő, ám hitelt érdemlő információk szerint kizárólag Tompa Gábor színigazgató által fogalmazott "testületi" közlemény igyekszik csírájában elfojtani a purpárlét, mondván: se kirúgott színészek, se eltompult agyú műveletlen nézőfélék, se minden lében kanál firkászok ne üssék bele az orrukat a Román Színházi Szövetség, az I. L. Caragiale Nemzeti Színházi Fesztivál stb. által díjakkal elhalmozott sétatéri teátrum dolgaiba. Dénes hangsúlyozta: Tompa színigazgató a sajtó nyilvánosságához fordulva marasztalja el a sajtónyilvánosságot, ha az a közpénzeken fenntartott állami művészeti intézmény ügyeivel foglalkozik. Simon Gábornak, a Kolozsvári Állami Magyar Opera igazgatójának október 4-ei leveléből kiderült, hogy Tompa Gábor három éve hadakozik az opera ellen, eszközökben nem válogatva: a kultuszminisztériumba küldött beadványok, a kikövetelt sorozatos ellenőrzések, a szakszervezetek mozgósítása, a román sajtóban indított operaellenes kampány úgymond a konvencionálisabb fegyverek közé tartoznak. Sebesi Karen Attila azóta újabb "kezdeményezéssel" is előállt: közölte a sajtóval, bepereli a Sebesi bing Lágyen szerzőjét - a Bihari Napló szerint Tompa Gábort, a Krónika szerint a színház művészeti vezetését. A követelt sokmilliós erkölcsi kártérítésből alapítványt tesz majd a kirúgott fiatal és a mellőzött idősebb színészek megsegítésére. /Dénes László: Egy adok-kapok előzményei. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 6./ A két dokumentum: Sebesi Karen Attila röpirata /Hogyan tovább, Állami Magyar Színház?/. Ebben Sebesi leszögezte: "A Kolozsvári Állami Magyar Színházban évek óta eluralkodott állapotok - az önző, nemzet-, közösség- és közönségellenes műsorpolitika, a mindenkori nagyérdemű véleményének semmibe vétele, tehetséges fiatal és idős színészek önkényes eltávolítása stb. - mára már nem egy társulat, egy minisztérium, egy igazgató önkényes döntései közé tartozó művelődéspolitikai arculatváltása, hanem egy államilag támogatott, közpénzekből fenntartott közösségének fájó és egyre fájóbb tényezője." A kolozsvári társulatnál tevékenykedő művész- és kisegítő személyzet megfélemlítéseknek van kitéve, munkaszerződéseküket felbonthatják. Sebesi mindenkit felszólított: "kisebbségi művelődéspolitikánk országos és megyei képviselőit, történelmi egyházaink és civil szervezeteink vezetőit, Kolozsvár színházszerető közönségét, mindenkit,"foglaljanak állást ebben az ügyben /Sebesi Karen Attila: Hogyan tovább, Állami Magyar Színház? - A másik dokumentum címe: Sebesi bing Lágyen. Közlemény. A dokumentum szerint /szerzője: Kolozsvári Állami Magyar Színház művészeti vezetősége/ a kolozsvári magyar napilapban a magyar színház elleni uszító, nyomdafestéket nem tűrő írások láttak napvilágot Jancsó Miklós és Sebesi Karen Attila tollából. S. K. A. "vérlázítóan színházellenes röpiratot juttatott el magyar lapok szerkesztőségeibe, mely egy sereg rágalmat, hazugságot, valótlanságot és személyeskedést tartalmazva "össznépi" összefogásra szólít a kolozsvári társulat ellen. Felháborítónak, undorító demagógiának és kártékonynak tartjuk, hogy félművelt, dilettáns, foglalkoztatás nélküli színészecskék állandóan a nemzet, a közösség, a közönség nevében szónokoljanak, színházellenes hangulatot keltsenek, a nyilvánosság előtt olyan ocsmány és gyalázkodó hangnemben támadják intézményünket és vezetőit, mely a náci lapok vagy a sztálini kulturális forradalom hangulatát és "népellenség"-képét idézi, s mely nemzet, közösség, közönség fogalmát egyaránt bemocskolja és elsekélyteleníti." Az "említett támadásokat a színház és az egyetemes magyar kultúra európai értékei elleni "terrorakciónak" tekintjük." "Felhívjuk a közvéleményt, a sajtó és médiák képviselőit, valamint a színházunkat egyre nagyobb számban látogató közönséget, hogy ne hagyják magukat megfertőzni az ilyen gyűlöletet szító, szubkulturális produktumok által, s viseltessenek ezután is nyílt szívvel, elfogulatlanul, szeretettel és tárgyilagossággal színházunk és előadásai iránt. Aggodalmunknak adunk kifejezést, amiért ilyen fasiszta hangnemű, kultúraellenes, uszító írások mindmáig helyet kapnak a romániai magyar sajtóban." /A Kolozsvári Állami Magyar Színház művészeti vezetősége: Sebesi bing Lágyen Közlemény. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 6./"
2001. november 7.
"Nincs összefüggés a költségvetési vita és Corneliu Vadim Tudor szenátor mentelmi jogának felfüggesztése között - jelentette ki tegnap Cosmin Gusa. A kormánypárt főtitkára cáfolta, hogy a mentelmi jog megvonása parlamenti vitájának késleltetése szándékos lenne. /Nem számít az NRP támogatására a kormánypárt. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 7./"
2001. november 7.
"Parasztpárti küldöttséget fogadott nov. 6-án Bukarestben Markó Béla RMDSZ-elnök. A találkozón, amelyet a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt kezdeményezett, Victor Ciorbea elnök, Constantin Dudu Ionescu főtitkár, Ion Caramitru és Radu Sarbu alelnökök vettek részt. A megbeszélés tárgya a romániai belpolitikai helyzet, az ország európai és euró-atlanti integrációja volt, valamint a KDNPP és az RMDSZ együttműködése itthon és az Európai Néppárt keretében. Megegyeztek abban, hogy a két párt között szorosabbá kellene tenni az együttműködést, és gyakoribbakká az ilyen jellegű konzultációkat. /Markó Béla a parasztpárt vezetőségét fogadta. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 7./"
2001. november 7.
"A magyar nyelvű tankönyvek drágábbak ugyan, de a szakminisztériumnak kell biztosítania azokat. Ecaterina Andronescu oktatásért felelős miniszter asszony szerint nem kell vétkest keresni a magyar nyelvű alternatív tankönyvek hiánya miatt. A miniszter asszony beismeri ugyan, hogy a magyar nyelven nyomtatott tankönyvek száma kevés, ezért jóval többe kerül a kiadatása, amihez nem áll mindig rendelkezésre a szükséges anyagi háttér. A tankönyv árától függetlenül azonban az Oktatási és Kutatási Minisztériumnak biztosítania kellene a kisebbségek részére is a tankönyveket. Ilyen körülmények között nem meglepő, ha a pedagógusok az anyaországból behozott könyveket is felhasználnak a tanításban (akárcsak segédeszközként is), amit a miniszter asszony elfogadhatónak tart. Korábban Nastase miniszterelnök hadjáratot indított az "importált" tankönyvek ellen, és leváltással fenyegette azt az iskolaigazgatót, aki az általa vezetett intézményben efféléket megenged. A szakminisztérium ígéretet tett arra, hogy biztosítani fogja a szükséges tankönyveket a magyar tagozatos diákoknak. Ennek érdekében egy vegyes bizottságot hoznak létre, melyet a kisebbségi oktatás problémáinak megoldásával bíznak meg. /(anikó): Bizottság a kisebbségi oktatás kérdéseinek megoldására. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), nov. 7./"
2001. november 7.
"A Magyar Tudományos Akadémia a Magyar Tudomány Napja alkalmából nov. 5-én tartotta 169. közgyűlését. Elnöki megnyitójában Glatz Ferenc többek között kitért arra, hogy az akadémiai köztestületi tagságot 1997-ben kiterjesztették az országhatáron túl élő tudósokra is. Az MTA az elkövetkezendőkben az egyházi intézmények számára is közzé teszi a köztestületi tagságba való felvétel lehetőségét és feltételeit. A Magyar Tudományos Akadémia közgyűléséhez kapcsolódva nov. 6-án a tudóstestület külföldön élő, ám magukat magyarnak valló, úgynevezett külső tagjai tanácskoznak. A Hollandiából érkezett Kibédi Varga Áron író, irodalomtörténész az erdélyi és a magyarországi (magyar-magyar) kapcsolatokról értekezik. Faragó József /Kolozsvár/ folklorista "A moldvai csángó népi kultúrától a magyar nemzeti kultúráig" címmel tartja meg expozéját. Az előadások sorában az Amerikai Egyesült Államokból hazalátogató Demény Pál azt vizsgálja, milyen lesz Magyarország demográfiai helyzete és népesedési perspektívája a kibővített Európai Unióban. Halasi Kun György hidrogeológus, térképész, mérnök az észak-amerikai magyar nyelvű oktatás múltjáról és jövőjéről beszél a fórumon. /A Magyar Tudomány Napja. Közgyűlést tartott az MTA. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 7./"
2001. november 7.
"Nov. 3-án Szatmárnémetiben a kültelki parókián immár második alkalommal került sor arra a Krakkó Rudolf által kezdeményezett széles körű tanácskozásra, amely kisebbségi problémák feltárását célozta, és ezek kezelésére igyekezett megoldásokat találni. Az első találkozóra egy hónappal korábban került sor. Az első tanácskozáson az RMDSZ részéről Kereskényi Sándor szenátor és Varga Attila képviselő jelent meg. Az egyházak mellett a tanfelügyelőség is képviseltette magát. A mostani találkozó témái: a szülő-pedagógus-tanfelügyelőség közötti kommunikáció hiánya, az óvónők segédeszközökkel való ellátottságának, s egy hiányzó szakmai érdekvédelmi szervezetnek a problémája, az anyanyelvi oktatás elsorvasztását célzó burkolt törekvésekkel szembeni közönyös magatartás a tanfelügyelőség részéről. A problémák megoldására széles társadalmi összefogással létrehozandó alapítvány nyújthatna megnyugtató megoldást. /(bódi): Megoldáskeresés kisebbségi problémáinkra. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), nov. 7./"
2001. november 7.
"Kibédi Varga Sándor /sz. Marosvásárhely, 1946. okt. 14./ a tanárképző főiskolán szerzett román-magyar tanári képesítést, majd hol magyar, hol román többségű falvak iskoláiban tanított, 1978-tól újságíróként dolgozott: a Vörös Zászló /Marosvásárhely/ belső munkatársa, illetve a bukaresti Előre riportere volt. Novelláit a kolozsvári Utunk című szépirodalmi hetilap hozta. Írt színházi kritikát és riportot, folytatásokban közölt kisregényt és mezőgazdasági beszámolót, járta Maros, Hargita, Kovászna, Beszterce és Fehér megyék településeit. 1988 májusában elhagyta Romániát, Budapesten telepedett le, 1991-től 1998-ig - indulásától megszűntéig - a Kurír című napilap belpolitikai újságírója volt. Romániában Varga Sándor néven közölt, Magyarországon Kibédi Varga Sándorként ismerik. Leginkább a pártpolitika és a kisebbségi sors foglalkoztatta, a menekültek, a társadalom szélére sodródott rétegek, például a romák sorsa. Megjelent Kibédi Varga Sándor A megváltás ezután következik című könyve, melyben a hetvenes és nyolcvanas éveik erdélyi valóságáról írt./Bölöni Domokos: Egy könyvbemutató elé. Vargabetűk, vágyak, álmok. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 7./"
2001. november 7.
"Kereskényi Sándor szenátor kifejtette, hogy az RMDSZ politikájának egyik vezérfonala az, hogy "együtt az Egyházzal, de nem biztos, hogy együtt Tőkéssel." Tőkés László püspök túlzás nélkül nevezhető az ezredforduló legnagyobb magyarjának, szögezte le a szenátor, majd így folytatta: Tőkés László megmutatta nekünk, hogyan kell megvallani és vállalni erdélyi magyarságunkat, Markó Bélától viszont megtanulhattuk: napi nekirugaszkodásokkal, fogcsikorgatva kell a kis eredményeket elérni, megtartani. Kereskényi szerint joggal várható el a tiszteletbeli elnöktől, "hogy szervezetünk szabályzatának alávesse magát." Az RMDSZ Szatmár megyei szervezete nem Markó- és nem Tőkés-párti. Mi az itteni magyarság érdekeit kívánjuk képviselni, fejezte be a szenátor. /Veres István: Egyház és politika. Kereskényi Sándor szenátor a Tőkés-jelenségről. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), nov. 7./"
2001. november 7.
"Tizenegy Nagykárolyban, vagy a környező településeken élő, illetve innen külföldre települt képzőművész - Czumbil István, Stefan Gnandt István, Gui Demeter, Lázin Csaba, Lendvay Zoltán, Murvai György, Murvai Ervin, Nemethi Smaranda, Piscorean Virginia, Franz Ritzmann Ferenc és Vénig László -, valamint Kádár Ferenc költő-ügyvezető nemrég Provinciart néven olyan csoportot alakított, amelynek célja kiállítások, művelődési rendezvények szervezése, általában Nagykároly kulturális életének a fellendítése. Nov. 11-én az ő szervezésükben nyílik meg Nagy Gyula festészeti kiállítása, ezt követően pedig Erli Mária-Tünde egy általuk szervezett ülés keretében mutatja majd be a Nagykároly képzőművészeti életéről készített diplomadolgozatát. Ezentúl minden hónapban szerveznek valamilyen kulturális rendezvényt. (boros): Provinciartosok. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), nov. 7./"
2001. november 7.
"A Kárpát-medence magyar művelődési ernyőszervezeteinek májusban Szatmárnémetiben megtartott első tanácskozása határozatának megfelelően nov. 8-án a szlovéniai Lendván beszélik meg a jövő évi együttműködés lehetőségeit, az összmagyarságot érintő legfontosabb művelődési rendezvények szervezési kérdéseit. A tanácskozáson az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesületet Kötő József elnök és Muzsnay Árpád alelnök képviseli. A Partiumban szervezendő programok közül a hagyományossá vált augusztusi Kölcsey-megemlékezésekhez kapcsolódóan a sződemeteri templomkert és környékének azon rendezési elképzeléseit vitatják meg, melyeket Balogh Ferenc, a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság elnöke, illetve Portik Renáta kertészmérnök vetett papírra. A küldöttek részt vesznek a Bánffy Napok 2001 keretében A nemzettudat állapota a határon túli magyar közösségekben az ezredfordulón címmel november 9-én megtartandó tanácskozáson is. /Közművelődési tanácskozás Lendván. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), nov. 7./"
2001. november 8.
"Az Amerikai Egyesült Államokban tett látogatása során Adrian Nastase kormányfő bejelentette: a román kormány az elkövetkezőkben törvénytervezetet nyújt be, amelynek célja betiltani mindazokat a szimbólumokat és megmozdulásokat, amelyek háborús bűnösök nevéhez kapcsolódnak. Román sajtókommentárok szerint a kormányfő indítványa elsősorban a háborús bűnösként kivégzett Ion Antonescu román marsall, egykori fasiszta politikus ellen irányult. Mint ismeretes, az ország számos városában neveztek el utcát Antonescuról (többek között Kolozsváron is), illetve helyeztek el emlékplakettet vagy szobrot a marsall tiszteletére. Nastase kijelentése nagy port kavart a román belpolitikában. A kormányfő indítványa nagy ellenállásba ütközött saját pártján belül is. A néhai Antonescu marsall szimpatizánsai körébe tartozik Sergiu Nicolaescu szenátor is, aki a fasiszta politikus utolsó napjairól filmet is forgatott. Emlékezetes, hogy a román hadsereg volt vezérkari főnökét, Mircea Chelaru tábornokot tartalékba helyezték azt követően, hogy részt vett a Nagy-Románia Párt (NRP) védnöksége alatt szervezett emlékünnepségen, amelynek keretében új Antonescu marsall mellszobrot lepleztek le. Adrian Paunescu a kormányfő indítványára reagálva, Antonescu-perének újratárgyalását kérte. "Ki állapította meg, hogy Ion Antonescu háborús bűnös?" - tette fel a kérdést Paunescu a szenátus plénuma előtt. A Nagy-Románia Párt nevében Gheorghe Buzatu, a szenátus alelnöke utasította el Nastase bejelentését. Buzatu történészként már több mint fél tucat könyvet írt a második világháború után háborús bűnösként elítélt és kivégzett román marsallról, akit "nagy hazafinak és kiváló katonának" tart. A Demokrata Párt parlamenti frakciója szerint a kormányfő kezdeményezése teljes mértékben megfelel az alkotmánynak. Ugyanakkor bírálta azt, hogy Nastase kormányfő "egyoldalúan és attól függően kezeli ezt a kérdést, hogy éppen a világ mely földrajzi pontján tartózkodik". A Nemzeti Liberális Párt "konjunkturális nyilatkozatként" értékelte Nastase bejelentését. Szilágyi Zsolt, az RMDSZ képviselője viszont üdvözölte Adrian Nastase bejelentését és reményét fejezte ki, hogy az nem marad puszta nyilatkozat, mint eddig történt. Dr. Csucsuja István egyetemi tanár, a Babes-Bolyai Tudományegyetem Történelem és Filozófia Tanszékének dékán-helyettese kifejtette: Ion Antonescut és az ugyancsak Antonescu névre hallgató külügyminiszterét 1944. augusztus 23-án tartóztatták le és a kommunisták őrizetébe adták őket. Szeptember 1-jén Antonescut átadták a szovjeteknek, akik a Szovjetunióba szállították és a háború végéig valószínűleg kihallgatták. Utána visszahozták Romániába és a Népbíróság elé állították. A vádban elsősorban azt emelték ki, hogy Antonescu agressziót hajtott végre a Szovjetunió ellen. Itt szerepeltek azok a bűnök, amelyeket Besszarábiában és főleg Transznisztriában követtek el. Még a németek is megdöbbentek azon, hogy ott milyen vérengzések voltak. Ezeknek kétségtelenül megvoltak a maguk felelősei, többek között George Alexianu, Transznisztria kormányzója és Piky Vasiliu, akiket el is ítéltek, majd kivégezték őket. Velük együtt végezték ki Ion Antonescut és külügyminiszterét is 1946. június 1-én, miután a Népbíróság népellenes háborús bűnökért halálra ítélte őket. Goldner Gábor egyetemi tanár, a Zsidó Hitközség újonnan megválasztott elnöke Nastase kezdeményezésével kapcsolatban kifejtette: Üdvözöljük a kormányfő javaslatát. Reméljük, hogy lesz is belőle valami. Bízunk abban, hogy a fasiszta szimbólumok használata teljesen kiiktatódik és mi, zsidók aránylag nyugton élhetünk majd bárhol a világon - mondotta Goldner Gábor. /Papp Annamária: Ismét fellángolt az Antonescu vita. Botrányt váltott ki Nastase javaslata. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 7./ A kormánypárti és nacionalista ellenzéki politikusok egyaránt elutasítóan fogadták Adrian Nastase miniszterelnök bejelentését, miszerint a kormány törvénytervezetet kíván alkotni a háborús bűnösök nyilvános kultuszának betiltásáról - jelezte a román sajtó. A kormánypárt /Szociáldemokrata Párt - PSD/ nacionalista szárnyának vezéralakja, Adrian Paunescu szenátor a szenátus plénuma előtt vonta kérdőre a kormányt, miért nyilvánítja háborús bűnösnek az egykori marsallt, aki "életével fizetett életének azért a részéért, ami belőle elítélendő volt". Az ugyancsak kormánypárti Gheorghe Pruteanu szenátor népszavazást javasolt Antonescu megítélése ügyében. Gheorghe Funar, a PRM főtitkára kijelentette: "szó sem lehet arról, hogy Antonescut háborús bűnösnek nyilvánítsák". Mint mondta, kolozsvári polgármesterként hallani sem akar a kolozsvári Antonescu utca nevének megváltoztatásáról, illetve arról, hogy ne állítsanak szobrot a városban Antonescunak. /A kormányfő darázsfészekbe nyúlt. Berzenkednek Antonescu hívei. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 8./"
2001. november 8.
"Ha Magyarország nem mond le a státustörvényről, kérdésessé válhat csatlakozása az Európai Unióhoz - írta nov. 7-i számának címoldalán a Curierul National című román lap, Graham Watsonra hivatkozva. Graham Watson, az Európai Parlament állampolgári szabadságjogok, igazságügyi és belügyi bizottságának elnöke a szélsőségesen nacionalista irányvonalat követő román lap brüsszeli tudósítójának adott interjújában azt a véleményét fogalmazta meg, hogy a magyar státustörvény ellentmond az Európai Unió koppenhágai csúcsértekezletén megfogalmazott csatlakozási kritériumoknak. Amennyiben Magyarország nem hajlandó lemondani a státustörvény végrehajtásáról, Graham Watson szerint Magyarország EU-csatlakozása válik kérdésessé. /Lapszemle. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 8./"
2001. november 8.
"Nov. 7-én újabb egyeztetésen vettek részt az RMDSZ, a magyar történelmi egyházak és a civil szervezetek képviselői a státustörvény végrehajtásával kapcsolatban. Markó Béla szövetségi elnök a elmondta: a jelenlévőknek sikerült megállapodniuk egy huszonnyolc tagú országos felügyelő testület létrehozásában, amelyben az RMDSZ, az egyházak és a civil szervezetek kilenc-kilenc képviselője, valamint az RMDSZ szövetségi elnöke vesz részt. A testület feladata lesz megállapítani az igénylési folyamatra vonatkozó működési elveket, kritériumokat és eljárási kérdéseket. Markó Béla azt is elmondta, hogy a területi szervezetek mellett létrejönnek az országos felügyelőtestülethez hasonló, ám szűkebb hatáskörrel rendelkező konzultatív védnöki testületek is, amelyek tagjait szintén az RMDSZ, az egyházak és civil szervezetek jelölik. A jelenlegi elképzelések szerint az RMDSZ végezné az igénybegyűjtéseket. Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke kifejtette: az RMDSZ a jó ügy érdekében alábbhagyott kisajátítási törekvéseivel. Partneri alapon a három képviseletnek sikerült megegyeznie a kérdésben, biztosítva az RMDSZ-nek az őt megillető szerepét. A civil szervezetek képviseleti megoszlásáról szólva Kötő József elmondta: a kilenc helyből hármat az ifjúsági szervezeteknek tartanak fenn, a további hat helyre a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete, a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, a Civil Fórumot magába tömörítő Romániai Magyar Közgazdásztársaság, a Romániai Magyar Pedagógus Szövetség és az Erdélyi Magyar Tudományos Egylet delegál képviselőket. /Papp Annamária: Érvényesül a hárompillérű képviselet. Egyenlő eséllyel a státustörvény alkalmazásában. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 8./"
2001. november 8.
"Négy és fél ezerrel csökken a vezérkari tisztek száma, akár négy-öt, de legalább kilenc hónapra csökken a kötelező katonai szolgálat ideje - közölte Sorin Encutescu védelmi államtitkár. A sorkatonai szolgálat tartamának megállapítása elsősorban a demográfiai mutatók alakulásától függ. A hadsereg átszervezése fontos kritériuma Románia NATO-csatlakozásának. A hadseregben csökkenteni kell a sorkatonák létszámát, ezzel párhuzamosan pedig növelni a hivatásos állományt. A jelenlegi 22 500 tiszt közül közel nyolcezer a rangfokozatánál magasabb tisztséget lát el. Jelenleg mintegy 140 tábornoki szintű beosztás létezik a hadseregben, ezek közül viszont csupán kilencvenet töltenek be. A generálisok számának növeléséről azonban kizárólag a Legfelsőbb Védelmi Tanács (CSAT) dönthet, amelynek elnöke a hadsereg vezetőjeként az államelnök. - A csendőrségnél nem lesznek elbocsátások. Tudor Cerapin tábornok, a Román Csendőrség vezetője nov. 7-én felvázolta az intézmény átszervezésének módját. Cerapin szerint a csendőrség felszereltsége gondot jelent, ezért kérte az a költségvetés növelését. Ugyancsak a felszereltséget hiányolta nov. 7-én a határrendőrség parancsnoka, Aurel Neagu tábornok, a képviselőház védelmi bizottsága előtti meghallgatáson. /Rövidül a katonai szolgálat. = Krónika (Kolozsvár), nov. 8./"
2001. november 8.
"Székelyudvarhelyen nov. 7-én az RMDSZ-frakció tanácsosai rendkívüli tanácsülést kezdeményeztek. Az RMDSZ-frakció tanácsosai mellett az ülésen megjelentek a szeptember 29-én mandátumuktól megfosztott UPE-s tanácsosok is. Tíz órakor mintegy 80 - UPE-szimpatizáns polgár érkezett a nyílt tanácsülésre. A szimpatizánsok közbekiabáltak. Szász Jenő polgármester is csatlakozott az elégedetlenkedő szimpatizánsaihoz, és felolvasta Verestóy Attila egykori kommunista pártba történt belépésekor tett nyilatkozatát. Az UPE-s tanácsosok kifejtették, hogy amíg a megvont mandátumukat nem szentesíti törvényes értesítés, addig tanácsosoknak tekintik magukat. Ladányi László ülésvezető elnök kérte a zárt ülés megszavazását. Végül is az RMDSZ-frakció külön teremben tartott zárt tanácsülést, miközben az UPE-tanácsosok aláírásokat gyűjtöttek, azon kiáltvány elismerésére, mely szerint a választók akarata érvényesüljön és nem vonhatják meg az UPE-tanácsosok mandátumát. /Bágyi Bencze Jakab: Botrányos tanácsülés Udvarhelyen. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 8./"
2001. november 8.
"Nov. 6-án Kolozsváron, a Györkös-Mányi Albert-Emlékházban Asztalos Lajos helytörténész Kolozsvár utcáinak múltjáról és jelenéről tartott előadást. Az előadó tagja az Utcanév-javasoló Bizottságnak is. Az utcanevek összeforrnak a történelmi áramlatokkal, a város embereivel, nemzeteivel. Kezdetekben az utcaneveket csupán gyakorlati érdek hozta létre, pl. Szappanyos utca, Széna utca. Az első olyan utcanévcsere, ahol a politikai helyzet tette lehetővé a névváltoztatást, 1848-ban volt, ennek eredménye pl. az Unió utca. Az első tényleges utcanévreform 1899-ben volt, amikor sok utcát neveztek el személyiségekről. Az állapot 1919-ig tartott, amikor a hirtelen változások heve sok, ma nevetséges fordítást eredményezett (pl. a Mikó utca helyébe a Mico került). 1940, illetve 1945 őszén is sor került efféle cserékre, s azóta egyre gyakoribbak és drasztikusabbak: az 1948-as kommunista, az 1964-es antiszovjet és az 1987-es Ceausescu-féle után a legújabb még most is tart. /Jakab-Benke Nándor: Beszélő utcanevek. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 8./"
2001. november 8.
"Napvilágot látott Lászlóffy Csaba A kitölthetetlen hiátus /Stúdium Könyvkiadó, Kolozsvár 2001/ című kisregénye. Egy család tragédiáján keresztül érzékelteti az első világháborút követő nagyhatalmi döntéseknek az alul maradottakat sújtó hatását. Lászlóffyt nem lehet beskatulyázni, a mának szól a történelmi témák felé hajolva is, állapította meg Huber András. Az elmúlt évben megjelent kötete (A vesztes) a távolabbi korba ment vissza. /Huber András: Csak a kő nyugalmas Lászlóffy Csaba legújabb könyvéről. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 8./"
2001. november 8.
"Az RMDSZ nov. 8-i sajtóértekezletén Markó Béla szövetségi elnök a 2002. évi költségvetési törvény kapcsán elmondta, hogy a szakbizottsági munkálatok során az RMDSZ több módosító javaslatát is elfogadták. A sajtértekezleten Borbély László, a képviselőház titkára Miron Mitrea területfejlesztési és szállításügyi miniszter Hargita, Kovászna és Maros megyei látogatását egyértelműen sikeresnek minősítette. Borbély László képviselő, a román kormánnyal való kapcsolattartásért felelős ügyvezető alelnök elmondta: a miniszter ígéretet tett e megyék útjainak javítására, bekötőutak építésre, bizonyos megyei utaknak országos érdekeltségűvé való nyilvánítására, különböző helységek ivóvízellátásának kiépítésre, és nem utolsó sorban a lakásépítések támogatására. Szabó Károly szenátor kifejtette: a nov. 7-én a szenátusban előterjesztett törvénykezdeményezése a Román Hírszerző Szolgálat működésére vonatkozóan két lényeges pontra összpontosul. Egyik pontosítja a Román Hírszerző Szolgálat ama kötelezettséget, hogy ez fölfedje, illetve azonosítsa az állampolgár sérelmére bárki által elkövetett lehallgatását. A második, hogy törvényesen elrendelt lehallgatásokról, amennyiben az azokon át begyűjtött adatok nem utalnak nemzetbiztonság sérelmére elkövetett tevékenységre, a hivatal köteles az érintett felet tájékoztatni. /RMDSZ Tájékoztató, nov. 8., 2076. sz./"
2001. november 9.
"Az amerikai kongresszus képviselőháza nov. 7-én támogatásáról biztosította azt a tervet, hogy újabb NATO-bővítési hullámot hajtsanak végre Kelet-Európában. A NATO 1997-ben hívta meg a szervezetbe Magyarországot, Lengyelországot és a Cseh Köztársaságot. E három állam 1999 tavaszán lett a szövetség tagja. A tervek szerint a következő bővítési fordulóról 2002 végén, a prágai NATO-csúcson döntenek, akkor nevezik meg azokat az államokat, amelyek meghívót kapnak. A pályázók között tartják számon a három balti államot (Észtországot, Lettországot és Litvániát), továbbá Szlovéniát, Szlovákiát, Romániát és Bulgáriát. Az amerikai kongresszus képviselőháza nov. 7-én a NATO jövő évi bővítése mellett olyan törvénytervezetet fogadott el, amelynek alapján anyagilag támogatná hét jelölt ország katonaságának reformját. Az a tény, hogy épp Románia kapná a legnagyobb összegű segítséget - 11,5 millió dollárt - , bizakodással töltötte el a román politikusokat. Ezt a pénzösszeget a hadsereg tisztjeinek szakképzésére fordítják majd. Az amerikai törvénytervezet támogatói között szerepel Tom Lantos is. /Újabb NATO-bővítési hullám Kelet-Európában. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 9./"
2001. november 9.
"Martonyi János külügyminiszter Strasbourgban az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének főtitkárával és az EBESZ kisebbségügyi főbiztosával folytatott eszmecserén kérte a két szervezetet, nyújtson politikai támogatást ahhoz, hogy a kedvezménytörvényt bíráló szomszédos országok készséget tanúsítsanak a Magyarországgal való érdemi konzultációra. Martonyi János Bruno Hallernek, a parlamenti közgyűlés főtitkárának kifejtette: az ET velencei bizottsága jelentésének fényében, amely a magyar törvény mellett nyolc másik létező európai törvényi szabályozást és gyakorlatot vizsgált, különösen nehezen érthető, hogy a magyar törvény miért váltott ki ilyen éles visszhangot egyes szomszéd országok körében. Haller hangsúlyozta, hogy az ET közgyűlése a velencei bizottság megközelítéséhez hasonlóan szintén nem kizárólag a magyar törvényt fogja vizsgálni. Rolf Ekeus, az EBESZ kisebbségi főbiztosa találkozójuk alkalmával Martonyi értékelésével egyetértve úgy foglalt állást, hogy a törvény nem vezetett feszültséghez a térségben, és semmilyen szempontból nem jelent biztonságpolitikai problémát. Ekeus megállapította, hogy térségünkben a magyar kisebbségek mindig törvényes úton próbálták érvényesíteni jogaikat. Az EBESZ főbiztosa a közelmúltban kiadott nyilatkozatával kapcsolatban kijelentette, hogy abban a kisebbségek védelmével kapcsolatos alapelveket kívánt megfogalmazni. Hangsúlyozta, hogy az állásfoglalás csak annyiban szólt Magyarországnak, mint a szervezet félszáznál több más tagállamának. /Strasbourg segítségét kéri Martonyi János. Politikai támogatást státusügyben. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 9./"
2001. november 9.
"Többen tanácsolták Borbély Zsolt Attilának, ne válaszoljon Szatmári Tibornak, mert nyilvánvaló célja a provokáció. Azonban a történelemhamisítás ellen mindig is fel kell venni a harcot. Szatmári Tibor írása szerint /Romániai Magyar Szó, okt. 31/ az RMDSZ létét fenyegetik azok az "elvtelen" engedmények, melyeket a vezetés állítólag platformunknak tesz. Továbbá a Reform Tömörülésnek tett engedménynek számít az, hogy e platformot nem vonták felelősségre amiatt, hogy védelmezni merészelte Szőcs Gézát és Borbély Imrét. Szatmári Tibor írásainak visszatérő motívuma, hogy Tőkés László "gyalázza" saját szervezetét, holott Tőkés László nem a szervezetet bírálta, hanem azokat, akik feladva a Szövetség programját a román hatalom szolgálatába szegődtek. Szatmári azt állította, hogy Borbély Zsolt Attila Budapestről írogat haza kitartásról, nemzeti öntudatról. Kuszálik Péternek adott válaszában már elmondta, hogy az effajta érvelést csakis a trianoni trauma tudatcsonkításának lehet betudni. Ha ugyanis összmagyar szemléletben gondolkodunk s a Szabó Dezső-i "minden magyar felelős minden magyarért" aforizma adja világlátásunk zsinórmértékét, akkor teljesen mellékes, hogy valaki a Kárpát medencén belül honnan hova irogat. Tényszerűen sem áll meg, hogy Budapestről ír, mivel cikkei javarészét itthon, Aradon írta, mint ahogy ideje javarészét is itt tölti lassan két éve. Szatmári a FIDESZ vezetők magánvéleményéről szólt, másrészt jobboldali és szélsőjobboldali lapokról, ahová "más FIDESZ-közeliek" írnak az RMDSZ vezetése ellen. Sajnos vannak olyan erők ma Magyarországon, melyek az antiszemitizmus és a szélsőjobboldaliság bélyegét politikai fegyverként használják, így lesz Orbán Viktorból Hitler, Tőkéczki professzorból vérgőzös szélsőjobboldali és sorolhatná Borbély Zsolt Attila tovább. Nem lenne jó, ha ezt a nemzetellenes terminológiát erdélyiek is átvennék s a magyar szellem olyan alkotóműhelyeit, mint a Magyar Nemzet, a Demokrata vagy a Vasárnapi Újság megpróbálnák kitolni a jobbszélre - fogalmazott Borbély Zsolt Attila. Szatmári a vezetés pártkatonájaként kiterjeszti a vádat a vezető magyar kormánypártra is. "a napról-napra keresztényebb Fidesz 1990-ben még radikálisan liberális volt, s holnap akár a szocialistákkal is koalícióra lép, csak hogy hatalmon maradhasson, míg az RMDSZ megalakulásakor is ugyanazokat az értékeket képviselte, mint ma." Betű szerint hamis az az állítás, hogy az RMDSZ ugyanazt képviseli tíz éve, jegyezte meg Borbély. A FIDESZ valóban radikális liberális volt s ma valóban konzervatív, ám ezen ideológiai fordulat mögöttese egyáltalán nem hatalomtechnikai jellegű. Szatmári Tibor emlékezhetne arra, hogy 1993-ban a FIDESZ épp akkor vállalta fel hangsúlyosan a nemzeti értékeket, s fordult jobbra, amikor népszerűsége a csúcsán volt és e lépéstől abban a szellemi közegben csak népszerűségvesztést lehetett várni! A magát ereje teljében érző balliberális sajtó le is vitte a FIDESZ-t kb. 40%-ról, amennyit az egymástól független közvélemény-kutatók 1993 nyarán mértek, a választáson elért kb 7%-ra. Ha a FIDESZ nem tesz mást, mint belesimul a Demokratikus Charta ellenzéki SZDSZ-MSZP-s egységébe, akkor 1994-ben vezető kormánytényező. Vagyis a FIDESZ nemhogy érdekből, számításból vállalta volna fel a nemzeti problémák képviseletét, hanem éppenséggel hatalmi érdekei ellenére! - Valójában a Reform Tömörülés és Markó útja akkor vált el, amikor ez utóbbi élére állt annak a folyamatnak, amit neptuni térhódításnak lehet nevezni. A Reform Tömörülés azért akarja leváltani a jelenlegi vezetést, hogy véget vessen az alapszabályzat lábbal tiprásának, hogy visszaadja az SZKT-nak a rangját, hogy megszervezze az erdélyi magyar belső népszámlálást, hogy kiírja a már nyolc éve programba vett belső választásokat, hogy reális képet sugározzon a Nyugat felé a honi valóságról, egyszóval, hogy érvényt szerezzen a háromszintű erdélyi magyar autonómiára épülő hivatalos RMDSZ-programnak. /Borbély Zsolt Attila: A történelemhamisítás ellen. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 9./"
2001. november 9.
"Nov. 8-án Marosvásárhelyen megnyílt a VII. Nemzetközi Könyvvásár. - 29 stand, 45 kiadó - mondta szűkszavúan Káli Király István, az Erdélyi Magyar Könyves Céh vezetője, aki a megnyitó műsorvezetője és tolmácsa is volt egyszemélyben. Dorin Florea polgármester arról a támogatásról is szólt, amelyet a városháza nyújt marosvásárhelyi szerzőknek. (Magyar nyelven író szerzőt még nem segített megjelenéshez a városháza.) Kőrösi Orsolya, a magyar Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának helyettes államtitkára a Kárpát-medence legnagyobb könyvfórumának nevezte a vásárt, ahol megannyi jelentős magyar íróval találkozhat a közönség. Kiemelte, hogy az NKÖM a vásáron is fellelhető igen jelentős számú kötet megjelenését támogatta. Az elmúlt tíz évben a magyar állam kétmilliárd forintot fordított a határon túli könyvek kiadásának támogatására. A kis kiadók nem engedhetik meg maguknak a bérleti díjat, hát távol maradnak, esetleg valami főtéri bejáróban kínálják a portékát. /Bölöni Domokos: Megnyílt a könyvvásár. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 9./ Kőrösi Orsolya magyar államtitkár-helyettes kifejtette: A magyar kormány a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumán keresztül tudja támogatni a határon túli magyar lap- és könyvkiadást. A magyar könyvkiadók és a határon túli könyvkiadók azonos feltételekkel pályáznak. Másodsorban nemcsak magát a könyvkiadást támogatjuk, hanem létrehoztunk egy speciális ösztöndíjat, amely magát az alkotást támogatja, hiszen az alkotás nélkül nincs mit kiadni. Harmadsorban pedig pontosan ilyen eseményeket, könyvszakmai rendezvényeket, mint ez a mai megnyitó, támogatunk. /Azonos feltételek a kiadóknak. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 9./"
2001. november 9.
"Nov. 8-án ülésezett az Országos Audiovizuális Tanács (CNA). Megegyeztek a beígért hullámhosszok és egy tizennyolc órás intervallum kiosztásáról. A tizennyolc órából nyolcórányi sugárzási időt kapott a kolozsvári, a történelmi egyházakat tömörítő ökumenikus Agnus Rádió. Csép Sándor, a kolozsvári református egyház sajtóreferense elmondta, bár az elért sugárzási időnél többre számítottak, ez a nyolc óra is nagy előrelépést jelent. Csép hozzátette, a protestánsok mellett a katolikusok és görög katolikusok számára is fórumot jelentő rádió a magyar mellett angol és román nyelven is sugároz majd. Az Agnus Rádiót vezető Adorjáni László elmondta, a frissen született CNA-döntés mindenki számára előnytelen. "Nekünk különösen azért, mert amellett hogy osztoznunk kellett az adventista érdekeltségű Radio Sperantei-jal (a rádió szintén nyolc óra sugárzási időhöz jutott), és a kétórányi intervallumot nyert Vocea Evangheliei rádióval, le kellett mondanunk fiatalabb hallgatóinkról." Adorjáni pozitívumként értékelte, hogy a kolozsvári, illetve bukaresti rádió magyar adásai nem fedik majd az adó sugárzási idejét. Gáspárik Attila, az Audiovizuális Tanács tagja elmondta, egész frekvenciához, tehát 24 órás sugárzási lehetőséghez jutott Kolozsváron az Antena 1 televízió rádiós része, a Radio Romantic. Az ülésen erős harc bontakozott ki a kiosztandó egész frekvenciáért az említett adó és a Sebesi Karen Attila, a Tonic Media Alapítvány elnöke által képviselt multikulturális rádióadó, a Tonic Rádió pályázata között.. Sebesi Karen Attila a döntést igazságtalannak érzi. Hozzátette, a rádióadó beindításáért harcolni fog a jövőben is. /Botházi Mária: Nyolc óra Agnus FM. Frekvenciákról döntött az Audiovizuális Tanács. = Krónika (Kolozsvár), nov. 9./"
2001. november 9.
"November 4-én tartották meg Máramarosszigeten a már hagyományosnak számító "Ki mit tud?" vetélkedőt. A rendezvény egyben a történelmi Máramaros szórványmagyar műkedvelőinek felvonulása is volt. A zsűri tagjainak, valamint a szervező Hollósy Simon Művelődési Egylet vezetőinek, Zahoránszky Ibolyával az élen, közel hat órás rendezvényt kellett végigizgulniuk. Ennyi időbe telt ugyanis, míg a máramarosszigeti, felsővisói, rónaszéki, hosszúmezői, kistécsői és aknasugatagi műkedvelők bemutatták a szavalástól a vallási-, világi népi játékokig terjedően az összes lehetséges műfajt magába foglaló előadásaikat. A vetélkedőt követően a résztvevő csoportok vezetői, szakmai megbeszélésre ültek össze. Kötő József szerint a rendezvény bebizonyította: nem egy szórványvidék kulturális megnyilvánulásának voltunk tanúi, a résztvevők létszáma legalábbis a tömbmagyarság látszatát keltette. Ki kell dolgozni egy öneltartási modellt, a civil társadalmat pedig erőteljesebben kell éltetni, vonták le a következtetéseket a vita résztvevői. /Farkas E Zoltán: Tömbmagyar "Ki mit tud", szórványban. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), nov. 9./"
2001. november 9.
"A 44 éves Szabó Tibor, a Figura Stúdió Színház igazgatója emlékezett: 11 éve színész, 33 éves korában került a szintén 11 évvel ezelőtt induló Figura Stúdió Színházhoz. 1988-ban egy fiatal mérnök, András Imre újraélesztette a nagykárolyi színjátszást, ott volt Szabó Tibor is. 1990-ben a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház versenyvizsgát hirdet színészi állások betöltésére, felső korhatár 33 év. Szabó Tibor jelentkezett, felvették. 1994-ben társaival átszerződött a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színházhoz. Majd visszatért Gyergyóba, és 1996-ban megpályázta a Figura igazgatói székét. Kinevezték. Jelenleg újra a sepsiszentgyörgyi színház színművésze is. Közben a Figuránál elkezdődött a társulatépítés. Idén a Figura társulata két friss diplomással gyarapodott, jövőre pedig egy egész csapat jön. Szabó Tibor szeretne megfelelő teret biztosítani az elmélyült, alkotó műhelymunkához. /Gergely Edit: "Feladatom teret biztosítani az újjászülető társulatnak" Beszélgetés Szabó Tiborral, a Figura Stúdió Színház igazgatójával. = Krónika (Kolozsvár), nov. 9./"
2001. november 9.
"November 3-án három Szatmár megyei településen tartott ingyenes bábelőadást a Szatmárnémeti MADISZ, Bogdándon, Hadadnádasdon és Hadadon mutatták be a népszerű mackójátékot. Az ifjúsági szervezet fiataljai augusztus 31. és szeptember 3. között csángóföldi bábturnén vettek részt. 2001 végéig összesen 12 Szatmár megyei települést fognak meglátogatni Veress Zoltán meséjével az amatőr bábszínészek. Bogdándon kb. 120 gyermek tekintette meg a játékot. Bogdándon fogy a lakosság is, egyre kevesebb a gyerek, és egyre többen dolgoznak külföldön. Hadadnádasdon is összesereglettek a gyermekek. A helyi iskolában a megvásárolt tűzifa nem lesz elég tél végéig, ráadásul a felvágatásra sem maradt pénz. Hadadon a tágas kastélyban léptek fel. /Ilonczai Tamás: Irgum Burgum Benedek Szatmár megyében. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 9./"
2001. november 10.
"Valótlant állítanak a bákói hatóságok, ugyanis a svéd támogatókat nem értesítette a bákói gyermekvédelmi igazgatóság, hogy a gyimesbükki fogyatékos gyermekeket ellátó központ megszűnik. Megszüntették a térségben legkorszerűbben felszerelt, Gyimesbükkön levő intézetet, a 84 alkalmazottat július elsejével szélnek eresztették. A svéd adományozók határozottan nehezményezték ezt az eljárást. Miután Landelius, a svédországi Save the Children szervezet volt főtitkára tudomást szerzett a bákói megyei tanács felszámoló határozatáról, június 22-én levelet írt a romániai társszervezet, a Salvati Copii címére. A levélben Landelius elmondta, hogy a gyimesbükki tízéves munkának 2001-re csaknem a végére értek. A svéd gyermekmentők tíz év alatt egymillió svéd koronát gyűjtöttek össze a gyimesi gyermekotthon megsegítésére. Landelius embertelennek tartja, hogy éppen egy jól felszerelt intézménnyel kezdik a felszámolást, amikor ennél sokkal rosszabb felszereltségű és színvonalú intézeteket meghagytak. Az információkat az intézmény megszüntetéséről magánemberektől kapták a svéd gyermekvédők, nem a román szervektől. Landelius ezután július 1-én Emma Nicholson bárónőhöz, az Európa Parlament képviselőjéhez fordult, aki Romániáról szóló jelentéseiben többször kitért arra, mennyire fontos javítani a hátrányos helyzetű gyermekek ügyét. A bákói hatóságok először a felmondóleveleket küldték ki a gyimesbükki intézet alkalmazottainak, azután az ott gondozott 116 gyermeket szállították át bákói és Hargita megyei intézményekbe, majd az adományba kapott összes felszerelést elszállították. Az ipari mosógépek nem fértek ki az ajtón, így azokat szétdarabolták. A gyermekotthon udvarán játszótér volt, a fából készült játékokat is szétverték. - A bákói hatóságok felajánlották a dolgozóknak, dolgozzanak más, a megyében működő gondozókban. Az alkalmazottak egy csoportja így ment el a Gyimesbükkhöz közeli Vermesti-re. Az ottani intézményben uralkodó állapotok azonban /nem volt víz az épületben!/ visszariasztották őket. A Bákó megyei gyermekotthonok felszereltségi színvonala tehát korántsem felel meg az európai standardoknak. - Az országos román nyelvű sajtó, noha járt a helyszínen, még nem adott érdemben hírt az esetről. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 9./ A Transindex [www.transindex.ro] összeállítása Az a valóság, hogy a kezelésre szoruló gyermekeket Bákó, illetve más megyék között szétszórták, a személyzetet szélnek eresztették, a főleg külföldi segélyekből származó berendezéseket, felszereléseket pedig "helyben" szétosztották - ismeri Bákó megyei tanács elnöke és főtitkára. Azzal indokolták, hogy a gyermekeket családi típusú hajlékokban vagy fogadott családban helyezzék el. De nem így történt: a Hargita megyéből származókat nem családi típusú hajlékba, hanem egy másik, nagyjából hasonló intézetbe vitték. Az sem igaz, hogy a megyei szakigazgatóság egyeztetett volna a legtöbbet áldozó svéd adományozókkal. Szétvágtak egy mosógépet, jobbra vagy balra elszállítanak adományba kapott berendezéseket, ez a romboláson túl másféle benyomást nem kelthet. /Gyarmath János: Valami mégis sántít. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 10./"
2001. november 10.
"A román politikusok továbbra sem adnak jelentőséget az igazságszolgáltatás függetlenségi elvének, és minden megszorítás vagy fenntartás nélkül beleavatkoznak a döntéshozatalba valamint a bírók tisztségekbe való kinevezésébe - olvasható abban a jelentésben, amelyet a Nyílt Társadalomért Alapítvány készített a Románia európai integrációs megfigyelésének programja keretében. Beavatkozásnak tartották például Iliescu államfőnek azt a kijelentését, amikor "politikai tévedésnek és jogi igazságtalanságnak" nevezte Stanculescu és Chitac tábornokok elítélését, amelyet a Legfelsőbb Bíróság a Temesváron 1989. decemberében megölt (73) és megsebesített (253) személyek miatt hozott. Ugyanebben az esetben az igazságügyi miniszter úgy nyilatkozott, hogy politikai perről volt szó, a legfőbb ügyész pedig felfüggesztette a büntetések végrehajtását. /Továbbra sem független a román igazságszolgáltatás. Elmarasztaló a Nyílt Társadalomért Alapítvány jelentése. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 10./"
2001. november 10.
"Regéczy Szabina 1997-ben végezte a református teológiát Kolozsváron, de nem kap befogadólevelet egyetlen püspökségtől sem, ehelyett pszichiátriai vizsgálatra küldték. Aradon az október 6-i megemlékezésen kisebb botrányt keltett, hogy Regéczy Szabina református lelkész édesanyja Tőkés László püspök elleni gépelt röpiratot osztogatott, így próbálva felhívni a figyelmet arra, lánya egyetlen püspökségtől sem kap befogadólevelet. Regéczy Szabinának Nagyváradon idegrendszeri okok miatt viselkedésbeli problémái voltak tanáraival, társaival, ezért átment a kolozsvári teológiára. A kolozsvári teológia diákképviselete pszichiátriai vizsgálatra küldte a teológus hallgatót, a szakember véleménye pedig az volt, hogy folytathatja a teológiát. A frissen végzett lelkésznőt 1997-ben pszichiátriai vizsgálatra küldte a nagyváradi püspökség. Az orvosi szakvéleményezés Regéczy Szabinát alkalmasnak találta a szolgálatra, így 1997 novemberében kiküldték az Arad megyei Szemlakon lévő gyülekezethez. A lelkésznő nem találta meg a kellő hangnemet az emberekkel, ráadásul anyagi-elszámolási problémák is adódtak. A lelkésznő menekülni szeretett volna Szemlakról. Végül Regéczy Szabinát 2000. március 21-én saját kérésére elbocsátották a Királyhágómelléki Egyházkerületből. Azóta nem kapott befogadó nyilatkozatot más püspököktől. /Irházi János: Miért nem szolgálhat a lelkésznő? = Krónika (Kolozsvár), nov. 10./"
2001. november 10.
"Folyik a színház-vita: Megoldódott, hogy ki a szerzője a Színházi közlemény támadások ellen (Szabadság, 2001. okt. 30.) című írásban említett közleménynek. Ugyanis a Romania Libera is lehozta teljes terjedelmében azt, de már aláírással ellátva. A művészeti vezetőségről kiderült, hogy ők egyszemélyben Tompa Gábor főigazgató úr. A Szabadság szerkesztősége nerm vállalta, hogy akár "fizetett hirdetésként" leközöljék saját költségükön (Sebesi, Madarász, Jancsó) Tompa Gábor előbb másra kent, majd aláírt közleményét. Jancsó Miklós színész visszatekintett a vitára. A "Moszkva téri színház" című írását (Szabadság, okt. 19.), humoreszknek, szatírának szánta. Gondolta, humorral búcsúzik el a kolozsvári magyar színháztól, ahol 32 évet töltött. Ez a humoreszk "támadás a színház és az egyetemes magyar kultúra európai értékei ellen" - mondta T. G. (Erdélyi Napló, nov. 6.) Jancsó humoreszkjéből kiderül, hogy Tompa nemzetellenes, állította T. G. Ezt Jancsó nem írta. Végül így lett Jancsó Moszkva téri színházából "Jancsó és társai terroristák" és "imbecilii". Jancsó szerint érdemes újraolvasni az 1999-ben megjelent Szőcs István - Tompa G. - Páll Árpád vitát. Azok a gondok, amiket Szőcs I. és Páll Á. felvetettek, ma is léteznek. "Tompa Gábor véleményem szerint minden normális mértéket meghaladó türelmetlenségről, gőgről, vádaskodásról tesz tanúbizonyságot, amikor kijelenti, hogy a (főként) Szőccsel, de nemcsak vele, hanem valakikkel is támadt vitájának és az angliai vendégszereplés sajtóvisszhangjának anyagait, május 28-án Milánóban, mint a testület frissen választott tagja, esetleg az Európai Színházi Uniójának Tanácsa elé terjeszti, és ezt a címet adja neki: "Fasizmus a nemzeti kisebbségi kultúrában". (Szabadság, 1994. máj. 24.) - írta Páll Árpád. Évekkel ezelőtt látott napvilágot: "ő is (Tompa Gábor) mint annyi más színházigazgató, aki eredetileg jó művész volt, beletöppedt a hatáskörök összekeverésébe. Művészi döntéseit igazgatói tekintélyével támasztja alá: visszaminősít, elbocsát, fenyeget. Igazgatói ügyetlenkedéseit pedig művészi rangjával próbálja fedezni." (Szőcs István, Szabadság, 1994. május 7.) - "Antiszemitizmus, nacionalizmus" - Ezeket a hangokat hallom ki most ezekből a cikkekből, amelyek amolyan Romania Mare-s írások." (T. G., Szabadság, 2001. nov. 2.) Ha a Moszkva téri színház nacionalista, akkor baj van a főrendezői olvasattal. - A feljelentéshullám tovább tart. A román lapok sorra közlik Tompa írását: terrorizmus a magyar színházban! (Romania Libera, nov. 1., Observator, nr. 88, 2001.) /Jancsó Miklós: Feljelentés - aláírva. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 10./"