Mementó
Szabó Judit néprajzkutató, tanárnő emlékére
Drága Jutka! Ellobbant életed és nemes lelked lángja. Nincsen annak három napja, hogy felhívtál és hosszasan elbeszélgettünk a múltról és jelenről. Mondtad, hogy gyengélkedsz, de jó kezekben vagy, az eszed a helyén van, de fizikai erőd fogyogat. Ennek dacára hosszasan soroltad terveidet, és hittel mondtad, hogy a drága Jóisten felépülésed mellé áll. Annyi jó ember aggódott életedért, a lelkes gyógyítóiddal együtt. Most ránk tört a szomorú hír, hogy te is elköltöztél ebből a földi világból és immár a túlsó partról tekintesz le reánk, mindannyiunkra, akik szerettek, tiszteltek, akiket mindig lelkesen tanítottál, igaz tanári szigorral, megértéssel, de kellő alázattal is. Tanítottál emberségre, helytállásra, hitre, szeretetre, és tudományos alapossággal néprajzos szakmád gyönyörűségére.
Tarsolyod telis tele volt felbecsülhetetlen értékű tudással, amelyet soha nem hagytál csak a magad számára gyűlni, hanem kiosztottad azt a tanulni vágyóknak, mert tudatában voltál annak, hogy tanítani csak azt lehet, amit te magad is megtanultál, és egy fikarcnyival sem többet. És te hány, de hány alkalommal újságoltad, hogy megint tanultál valami olyant, amit eddig nem tudtál. Maros mentéről, Csíkországon át szeretett városodba, Kézdivásárhelyre vezetett a sors, hogy ott találkozzál egy nagy tudású szerény emberrel, akivel összekötött az élet sok jóban, megpróbáltatásban, reménységben, és akivel hosszú évtizedeken át az összekovácsolt, kisszámú munkaközösséggel gyarapítottátok az öreg város meghatározó szellemi intézményének anyagát. Ütöttetek az okmányra violaszín viaszpecsétet, ahogy azt egykoron a céhes atyamesterek cselekedték, hogy ez is a Jóisten akaratából, sok jó ember segedelmével megteremtetett és elfogadtatott. Jutka nénit, a drága tanár nénit keresem – kopogtattak be hozzád nagyon sokan, akiknek valamilyen segítségre, adatra, szellemi anyagra volt szüksége. Mindenkire jutott egy kicsi időd, és ők hálával gondolnak rád.
Nagy megdöbbenéssel, kényszerűséggel, de Isten akaratában megnyugodva kell tudomásul vennünk, hogy a te napod is leáldozott. Nagy szellemi hagyatékod számba vétetik, és az azt megérdemlő, illő helyre kerül, óvó kezek, szemek vigyázzák majd, hogy el ne fecséreltessék és minden arra érdemes számára hozzáférhető legyen. Búcsúzunk tőled, drága jó munkatársunktól, volt osztálytársunktól, a hozzánk is mindig közvetlen, segítőkész embertől, példaképtől. Kezed az énekeskönyv utolsó lapjain nyugszik, lassan olvasod a könyörgést „Légyen meg hát a te akaratod!”
Haszmann Pál
Szabó Judit (Gernyeszeg, 1942. szeptember 13. – Kézdivásárhely, 2017. szeptember 7.) erdélyi magyar néprajzi szakíró, népmesegyűjtő, tanár és muzeológus. Incze László felesége. Középiskoláit Szászrégenben végezte (1961), majd a BBTE-n magyar nyelv- és irodalom szakos tanári diplomát szerzett (1967). 1993-tól a Kézdivásárhelyi Céhtörténeti Múzeum muzeológusa. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Az RMDSZ elnöke a katolikus gimnáziumról: nem kellene attól félni, hogy mindenkit letartóztatnak
Kelemen Hunor az elmúlt napokban a koalíció és a kormány vezetőivel is tárgyalt a megszűnés szélén álló katolikus gimnázium helyzetéről. Az RMDSZ elnökétől megtudtuk: azt kérte tőlük, hogy legyen politikai bátorságuk döntést hozni az ügyben, mert a marosvásárhelyi magyar közösség igénye jogos.
Kelemen Hunor csütörtökön a Maszolnak elmondta: a múlt kedden találkozott a miniszterelnökkel, és szerdán eljuttatott Mihai Tudoséhoz, illetve Marcel Ciolacu kormányfőhelyetteshez egy jogi elemzést, amelynek a következtetése az, hogy a római katolikus gimnáziumot törvényesen hozták létre, a működését pedig nem lehet különböző „jogi csűrcsavarokkal” megszüntetni.
Ugyanezt mondta el ezen a héten, kedden a helyi politikai háttér megvilágításával összekapcsolva Liviu Dragneának, a Szociáldemokrata Párt (PSD) elnökének. „Mindhárom döntéshozó részéről nyitottságot tapasztaltam. Az kértem, hogy az utolsó óra utolsó perceiben legyen már ebben az országban valakinek politikai bátorsága döntést hozni az ügyben, mert a közösség igénye jogos, törvényes” – mondta Kelemen Hunor, hozzátéve, hogy az iskola helyzetéről egyeztetett szerdán Călin Popescu Tăriceanu szenátusi házelnökkel is.
Liviu Pop oktatási miniszter szerint van néhány lehetséges megoldás a megszűnés határán lévő marosvásárhelyi katolikus gimnázium ügyére, és ezeket a csütörtöki kormányülés végén ismerteti a miniszterelnökkel. Néhány órával korábban Liviu Dragnea, a Szociáldemokrata Párt elnöke a kormány és az oktatási minisztérium "bátor" fellépését sürgette a megszűnés küszöbére került marosvásárhelyi katolikus gimnázium helyzetének rendezésére.
Az RMDSZ elnökétől megtudtuk: a keddi találkozójukon emlékeztetette Liviu Dragneát arra, hogy a katolikus gimnázium szülői közössége a kormánytól várja a megoldást. „Ez ugyanis politikai, nem jogi kérdés. Ugyan nem ez a kormány okozta ezt a helyzetet, de most ők vannak döntéshozói pozíciókban. Ha megvan a politikai akarat, akkor van megoldás is” – magyarázta.
„A megoldás nem az önkormányzatnál van”
Kelemen szerint a megoldás az, hogy ideiglenesen kineveznek egy igazgatót, és hagyják, hogy az iskola jogi személyiségként működjön tovább. „Nem kellene attól félni, hogy mindenkit letartóztatnak a DNA ügyészei” – jegyezte meg.
A politikus hangsúlyozta, közölte azt is a tárgyalópartnereivel: azt a javaslatot nem tekinti megoldásnak, hogy hagyják megszűnni az iskolát azzal, hogy majd két nap múlva az önkormányzat egy határozattal újraalapítja. Felidézte: az RMDSZ ezt már többször megpróbálta az önkormányzaton keresztül, mindig tudtak többséget szerezni a megoldáshoz, de a tanácsi határozatokat a jegyző mindannyiszor megtámadta.
„Ha a tanfelügyelőségen reszketnek, kibúvókat keresnek, akkor akár háromezer határozatot is el lehet fogadni a katolikus gimnáziumról, de ez nem jelent megoldást. Arról nem beszélve, hogy Dorin Florea polgármester, a liberálisok tanácsi frakciója soha nem volt partnere a megoldásnak” – jegyezte meg.
Cs. P. T. / maszol. ro

Kelemen Hunor: félő, hogy a centenárium évében a magyarok bezárkóznak
„Olyan időszak következik, amikor a parlamentben nem szabad az RMDSZ politikusainak elszigetelődnie. A Nemzeti Liberális Párt folyamatosan erős kísérletet tesz arra, hogy elszigetelje az RMDSZ-t. A mély állam részéről is van ilyen szándék” – mutatott rá Kelemen Hunor az Antal Árpád polgármesterrel együtt tartott pénteki sepsiszentgyörgyi sajtóbeszélgetésen.
Az RMDSZ elnök kijelentésével a PSD-ALDE koalícióval való parlamenti együttműködés meghosszabbítását indokolta meg. Leszögezte: a szövetség nem támogatja automatikusan a kormánypártokat, hanem pontszerűen fognak dönteni, hogy milyen kezdeményezéshez adják a szavazatukat. Ezért azt kérték a koalíciótól, hogy minden törvénykezdeményezésről értesítsék az RMDSZ-t, és egyeztetés nélkül ne várjanak támogatást. Hozzátette, hogy a szövetség képviselőházi és szenátusi frakcióvezetői most gyűjtik be a javaslatokat és két héten belül készítik el azt a listát, amely pontszerűen tartalmazza a törvényhozási prioritásaikat.
Kelemen Hunor magyarázata szerint a PSD-ALDE koalícióval való együttműködés nem ideológiai opció, viszont senki más nem ajánlott partnerséget az RMDSZ-nek. A másik oldalon ugyanis az a liberális párt áll, amely az elmúlt hónapban beállt a magyarellenes hisztériakeltésbe. „Nincs baj azzal, hogy a PSD-t támadják, hiszen ez a politikai verseny velejárója. Az ellenzék mindig támadja a kormányt, de miért mindig csak magyar ügyekkel támadnak? Nincs fantáziájuk” – jelentette ki Kelemen Hunor.
„Ezer év Erdélyben, száz év Romániában”
A szövetségi elnök szerint a nagy egyesülés centenáriumának közeledtével még inkább szükség lenne egy kisebbség-többség paktumra, amivel megelőzhető lenne, hogy a belpolitikai vitákban folyamatosan előkerüljön a magyar kártya.
A Maszol kérdésére, hogy a következő időszakban miként tudják kivédeni a magyarellenes támadásokat, Kelemen Hunor elmondta: a centenárium jó alkalom arra, hogy beszéljenek az állam és kisebbség viszonyáról. Véleménye szerint az 1918-as ígéretek betartása nagymértékben megváltoztatnák a kisebbség-többség viszonyát. „Másrészt nekik is őszintén el kellene mondaniuk a félelmeiket, például, hogy miért gondolják azt, hogy nemzetbiztonsági kockázatot jelentünk vagy miért gondolják, hogy mi kisebbségként Romániában mennyországban élünk”, mondta Kelemen Hunor.
A szövetségi elnök érdeklődésünkre elmondta, neki politikusként el kell viselnie a támadásokat, de félő, hogy olyan magyarellenes hangulatot teremtenek, amit nem tudnak kezelni. Legsúlyosabb az, hogy nem csak egy-két televíziós műsorvezető, hanem akadémiai szinten is bekapcsolódtak a magyarellenes hangulatkeltésbe, azt például durvának tartja, hogy a kolozsvári Babeş-Bolyai Egyetem rektora ki akarta tessékelni őt az országból.
A politikus elmondta: próbálják elérni a román társadalomban azokat, akik másként viszonyulnak ezekhez az esetekhez. Várhatóan lesznek a kauflandos botrányhoz hasonló esetek, de ennek kapcsán is látszott, hogy vannak olyan román emberek, akik csitítanak és látják, hogy ezek provokációk. „Vannak a román társadalomban, akik próbálják fékezni a nacionalista hangulatkeltést, ezekre kell odafigyelni és rájuk kell alapozni” – mondta kérdésünkre válaszolva Kelemen Hunor.
Szavai szerint minden esetben megpróbálnak rámutatni, hogy provokáció történik, hogy az ne terjedhessen el. Félő ugyanis, hogy 2018-ban, a nagy egyesülés centenáriumának évében olyan hangulatkeltés lesz, amitől a magyar emberek, főként a szórványban élők „behúzódnak a sarokba, és mint a katonaságban számolnak visszafele, hogy mikor telik le az esztendő”. Az RMDSZ a centenáriumra készülve indítja el az „Ezer év Erdélyben, száz év Romániában” című programot, amelynek során arra mutatnak rá, hogy értékalkotó közösségként mit tettünk le az asztalra, mondta Kelemen Hunor.
Kovács Zsolt / maszol. ro

65 éves fennállását ünnepli az új évadban a temesvári magyar színház
Hat bemutatóra készül a 2017/2018-as évadban a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház. A munkát már augusztus 28. és szeptember 3. között elkezdték a hagyományos nyárzáró mozgásworkshoppal – derül ki a színház közleményéből.
A mozgásworkshop mellett – melyet idén Adamovich Ferenc vezetett –, megrendezésre került az Actor’s Wold Championships elnevezésű program, mely egyedülálló módon és Romániában először három ország színházi alkotóit és nézőit szólította meg és állította rajtvonalhoz, a sportszerűség és a barátság jegyében.
Szeptember 21-én az első bemutató Görgey Gábor Wiener Walzer című darabja lesz Szász Enikő rendezésében. A hetvenes években írt krimi-vígjátékból született előadás az értékrend, a morál teljes kiüresedését, önmagából való kifordulását sugallja, azt a napjainkban egyre hangsúlyosabb ellentmondást igazolva, mely szerint az ártatlanság bizonyítása szinte lehetetlen, a bűnösök pedig mindent megúszhatnak, ha az érdek úgy kívánja.
Az évadban ezen kívül még további 5 bemutató várható, olyan alkotók nevével fémjelezve, mint Radu Afrim (Rabenthal), Kedves Emőke (Micimackó), Kocsárdi Levente (Dancer in the dark), Traian Savinescu (Hókirálynő), valamint egy nemzetközi koprodukciós műhelymunka is bemutatásra kerül Forbidden books címmel.
Idén sem marad el az egyre nagyobb nemzetközi népszerűségnek örvendő Temesvári Eurorégiós Színházi Találkozó, ami minden év májusának végén kerül megrendezésre, a régió és Európa legizgalmasabb színházi újításait felvonultatva.
De a 2017/2018-as évad más kiemelkedő és ünnepi pillanatot is tartogat, hiszen a színház 2018-ban ünnepli fennállásának 65. évfordulóját, melynek tiszteletére az évad végén ünnepi gálaműsorral készül a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház társulata.
A tervezett új bemutatókon és a műsoron tartott előadásokon túl az évad során további vendégprodukciókkal és programokkal várnak minden érdeklődőt. A színház látogatói szinte havi rendszerességgel vehetnek részt más hazai és külhoni társulatok előadásain, a kisgyerekes szülők pedig élhetnek a színház nyújtotta gyerekmegőrzési és gyerekfoglalkozási programok nyújtotta lehetőségekkel.
Idén is lesz lehetőség a már hagyományossá vált Kult Card bérlet kiváltására, melynek ára a tavalyhoz képest változatlanul 150, illetve kedvezményesen 100 lejbe kerül majd. maszol. ro

Új szakokra is lehet jelentkezni ősszel a BBTE-n
Elkezdődött az őszi felvételi vizsgaidőszak a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen, és lehet jelentkezni a meghirdetett új alapképzési és magiszteri képzési szakokra is. Az egyetem képzési kínálatában eddig meglévő szakok mellett a jelentkezők a BBTE által javasolt új szakok közül is választhatnak, amelyek indulását a nyár folyamán kiadott kormányhatározat hagyta jóvá. Ennek köszönhetően alapképzésen a jelentkezők beiratkozhatnak a Pszichológia és Neveléstudományok Kar által meghirdetett óvodapedagógus- és tanítóképző szakra (német tannyelvű képzés, székhelyváltozás eredményeként Nagyszeben helyett Kolozsváron). A Babeș–Bolyai Tudományegyetemen új magiszteri képzési programokat kínál a Kémia és Vegyészmérnöki Kar nano- és bioanyagok mérnökkémia szakán, a Biológia és Geológia Kar biomedikális laborok minőségmenedzsmentje szakán, valamint az Európai Tanulmányok Kar nemzetközi kapcsolatok, külpolitika és válságmenedzsment angol tannyelvű szakán. A Református Tanárképző Karra jelentkező diákok számára is választható már a kultúra- és felekezetközi mediálás új, magyar tannyelvű szak. A Babeș–Bolyai Tudományegyetemre jelentkezők létszáma a júliusi felvételi időszak lezárulását követően 11%-os növekedést mutatott a tavalyhoz képest. Az őszi felvételire a BBTE változatos képzési kínálattal várja a jelentkezőket, akik számára 334 tandíjmentes és 4885 tandíjas, valamint 1578 távoktatási és csökkentett látogatású helyet biztosít alapképzésen. Akik magiszteri képzésre szeretnének beiratkozni, a júliusi felvételi után betöltetlenül maradt 765 tandíjmentes hely közül választhatnak most. Összesen 237 alapképzési program (nappali képzés és távoktatás), valamint 223 magiszteri program (nappali képzés vagy csökkentett látogatás) közül választhatnak mindazon jelentkezők, akik a Babeș–Bolyai Tudományegyetem hallgatói szeretnének lenni. Az őszi felvételi 2017. szeptember 6. és 20. között zajlik, és a jelentkezési feltételek azonosak a nyári felvételiével. A Babeş–Bolyai Tudományegyetem karai különböző jellegű írásbeli vagy szóbeli vizsgákat szerveznek a jelentkező diákok ismereteinek és kognitív képességeinek felmérésére. A BBTE valamennyi karán a felvételi végleges eredményének kiszámításakor – eltérő súlyozással – figyelembe veszik az érettségi vizsga átlagát is. Az őszi felvételi naptárát, a felvételi díjakat, a versenytematikát, valamint a felvételivel kapcsolatos bővebb tájékoztatást a BBTE felvételi honlapján lehet megtekinteni. A felvételire jelentkező diákok számára 400 szálláshelyet biztosít az egyetem a Hașdeu (Kőkert) utcai diáknegyedben lévő bentlakásokban. (közlemény) Transindex.ro

Még egy csecsemő elhunyt kanyaróban
aró miatt életét vesztette a héten egy öt hónapos, Neamţ megyei csecsemő - ezzel 34-re nőtt a kanyaróvírus okozta elhalálozások száma - nyilatkozta pénteken az Agerpres hírügynökségnek az Országos Közegészségügyi Intézet (INSP) fertőző betegségekkel foglalkozó központjának igazgatója. Adriana Pistol szerint péntekig országos szinten hozzávetőlegesen 9.100 megbetegedést jegyeztek. Múlt hét végén még 8982 esetről tudtak a hatóságok. agerpres; Transindex.ro

„Lelkiismeretük” szerint szavaznak az RMDSZ-es szenátorok a család meghatározásáról
Az RMDSZ szenátorai lelkiismeretük szerint szavazhatnak a család alkotmányos meghatározásának módosítására irányuló törvénytervezetről, a frakció nem alakított ki erről egységes álláspontot – jelentette ki Cseke Attila szenátusi frakcióvezetőtől.
Mivel a szociálliberális kormánykoalíció pártjai még a tél beállta előtt ki akarják írni a népszavazást az ügyben, hamarosan a szenátus tagjai elé kerülhet az erről szóló törvénytervezet. A Koalíció a családért nevű ernyőszervezet – a szükséges félmillió helyett – tavaly több mint hárommillió támogató aláírást gyűjtött össze polgári kezdeményezéséhez, amelyben azt javasolja, hogy az alkotmány „egy férfi és egy nő”önkéntes házasságaként határozza meg a családot, a hatályos alaptörvényben szereplő „házastársak” kifejezés helyett.
Cseke Attila a Maszolnak elmondta: az RMDSZ-szenátorok általában egy belső megbeszélés után eldöntik, miként viszonyuljon a frakció egy-egy törvénykezdeményezéshez, azt követően pedig egységesen szavaznak. „Ez hangsúlyos, nagyon fontos, sok véleményt, sok társadalmi réteget, különböző opciókkal megszólaltató, akár vitára is alkalmat is adó módosító javaslat. Emiatt az említett szabálytól el fogunk térni, és minden szenátornak megadatik a lehetőség, hogy saját lelkiismerete, információi, találkozói révén szavazzon” – mutatott rá a frakcióvezető.
Jelenleg a szenátusi szakbizottságoknál van az alkotmánymódosításra vonatkozó kezdeményezés tervezete.
MTI; itthon.ma/erdelyorszag

Tanévkezdés tankönyvek nélkül
Tegnap kapták meg a háromszéki iskolák az új tanterv szerint nyomtatott ötödikes tankönyvek egy részét, a hiányzók helyett egy minden tantárgyat tömörítő kézikönyvet adott ki az oktatási minisztérium. A román nyelven megjelent összefoglaló az éves tananyag negyedét tartalmazza, a szaktárca ígéri, két hónapon belül pótolják a hiányzó tankönyveket. A harmadikosok és a negyedikesek idén is tankönyv nélkül tanulnak, számukra remény sincs, hogy ebben a tanévben megkapják azokat. A magyar tagozat jelenleg jobban áll az ötödikes tankönyvek szempontjából, mert a magyar nyelv és irodalom, a kisebbségek számára írt speciális román nyelv és irodalom, valamint a katolikus vallás tankönyveknél nem fellebbezett egyetlen kiadó sem, így ezek időre elkészültek, és a diákok már a tanév első napján megkaphatják. Az összes többi tantárgyból késnek a könyvek, de még a román változata sem jelent meg a hiányzó kiadványoknak, ezért az oktatási minisztérium elkészített egy közel háromszáz oldalas, összefoglaló kompendiumot. Ebben a tucatnyi tantárgy mindenikének húsz-harminc oldal jut, nem tüntetnek fel szerzőt, csupán annyit lehet megtudni, a hivatalos közlöny kiadója adta ki a februárban elfogadott új tanterv alapján. Kiss Imre megyei főtanfelügyelő szerint diszkriminatív, hogy a szóban forgó kiadvány csak román nyelven jelent meg, az pedig elfogadhatatlan, hogy az ötödikesek, akik első osztálytól tankönyv nélkül tanultak, továbbra se kapjanak könyveket. A több tantárgyat tömörítő román nyelvű kiadványt az ötödik osztályban tanító tanárok még nem láthatták, hisz az iskolák csak pénteken kapták meg, használati útmutatót csak a jövő heti szakmai tanácskozáson kapnak. Tegnap a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium könyvtárában éppen érkezésünkkor rakták le a könyveket, így alkalmunk adódott, hogy a jelenlévők véleményét kikérjük a kiadványokról. Szép Helga román szakos pedagógus, az új ötödikes román tantervet készítő országos bizottság tagja azt mondta, a tankönyv valóban segíti a kommunikációs készségek fejlesztését, csupán azt kifogásolja, hogy a feladatok megoldását a diákok nem jelölhetik be a könyvbe, mert jövőben tovább kell adniuk, így a különböző rejtvények, táblázatok nem érvényesülnek. A mamut-tankönyv földrajz fejezetéről Makfalvi Zsuzsa földrajz szakos tanár úgy vélekedett, a kiadvány követi a régi tankönyv elején tárgyalt tartalmakat, ezért nem lesz túlságosan nehéz a tananyag leadása, de a sokéves tapasztalat lesz a legnagyobb segítsége és nem a kiadvány, amit románul írtak meg. Nem tervezi, hogy az egyes leckéket lefordítsa, kinyomtassa és sokszorosítsa a diákok számára, inkább jó jegyzeteket készít, és az órán képi anyaggal is kiegészíti az ismeretek átadását. Elképesztőnek tartja, hogy hétfőn úgy kell bemennie az osztályba, hogy nincs tankönyv a diákok padján, ő pedig nem tudja, miként és meddig kell saját találékonyságára alapoznia a tanórákon. A fura kiadványból – amelyből ígéretek szerint két hónapig, a tankönyvek kiadása jogi helyzetének tisztázásáig tanítják a román nyelv és irodalmat (a román tagozaton), három idegen nyelvet, matematikát, biológiát, földrajzot, történelmet, vallást, művészeti tárgyakat, informatikát, társadalomtudományi ismereteket – kétezerháromszáz érkezett Háromszékre, s bár az érintett pedagógusok csak hétfőn kapják kézhez, az iskolakönyvtárosok és a szétosztásban részt vevő pedagógusok véleménye szerint egy szükséges, de rossz megoldásról van szó, a kompendium nem helyettesíti a tankönyveket.
Fekete Réka / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Megújult istenháza Zágonban
Kettős ünnepet ült tegnap a zágoni római katolikus egyházközség: a hagyományhoz híven Kisboldogasszony, Szűz Mária születésének napján zajlott a templom búcsúja, ugyanakkor az ünnepi istentisztelet alkalmával megáldották a belsejében teljesen megújult istenházát. A szentmisén szűkösnek bizonyult a templom, több mint kétszázan, egyházi és világi elöljárók, meghívottak, vendégek, helybéliek vettek részt a ceremónián.
A szentmisét nm. és ft. Tamás József püspök celebrálta. A zágoni ősi katolikus templom a reformáció idején azok birtokába került, akik áttértek az új hitre. 1760-ban épült a kis megmaradt közösségnek egy kápolna. 1822-ben húzták fel a jelenlegi templomot, amely azóta ezt a kis közösséget szolgálja, és amelyet a búcsú ünnepére szépen felújítottak. Hála és köszönet a felújításért elsősorban a fiatal lelkipásztornak (Hölgyes Pál Zsolt zágoni plébánosnak – szerk. megj.), akinek gondja volt arra, hogy Istennek ez a temploma Istenhez méltó legyen. Hála és köszönet mindazoknak, akik anyagilag támogatták a felújítást, az adományokért, melyekből sikerült ezt a munkát elvégezni – mondta a püspök, majd szentelt vízzel áldotta meg a templomot és a benne lévőket. A szentmisét követően Hölgyes Pál-Zsolt mélységes meghatódás közepette számolt be a templomjavítás körülményeiről, és köszönetet mondott mindazoknak, akik valamiképpen, anyagiakkal vagy kétkezi munkával hozzájárultak a munka sikeréhez. Elsősorban az egyház tulajdonában lévő erdőkből származó jövedelemből (139 ezer lej), a megyei tanácsnál megnyert pályázatból (30 ezer lej), adományokból (1540 lej) és sok támogató hozzájárulásából sikerült fedezni a kiadásokat – sorolta. A szentmisén közreműködött a Búzásbesenyőről érkezett Gaudate vegyes kar Szakács Zoltán karnagy vezetésével, a kántori teendőket Fórika Balázs végezte. A plébános érdeklődésünkre elmondta, a zágoni báró Szentkereszti család által építtetett templom soha nem esett át ilyen mértékű belső felújításon. A változásra szükség volt, az ajtókon, ablakokon befújt a szél, a faanyagot könnyező gomba emésztette, a templom belsejének minden része a felújítás szükségességét mutatta. Az is igaz, hogy már három évvel ezelőtt, amikor zágoni plébános lett, gondolkodni kezdett a szükséges munkálatokról – vázolta az előzményeket. Májusban kicserélték az ablakokat. Fakeretes, hőszigetelő üveggel ellátott ablakokat szereltek a régiek helyére. Az ablakok szemi-vitráliák, a három réteg üvegből a középső csiszolt és festett. Az öt nagy ablakra Szent Péter és Pál, Szent István és László királyok, valamint Márton Áron püspök alakja került. A sekrestye ablakára Szent Tarzicius, a ministránsok védőszentje került. A kóruskarzat két ablakára Szent Cecíliát, az egyházi zene védőszentjét, illetve a templomépítő Szentkeresztiek címerét festették – utóbbit a családból származó Bokor család készítette. A Szentkereszti leszármazottak ezúttal a templom melletti családi kripta homlokzatát is felújíttatták, a kényes munkálatot Rab Imre Dindi vezette. Megtisztították az 1822-ben Veres Márton által festett oltárképet, újrafestették és aranyozták az oltárt, szószéket, az orgonát – ezt 1885-ben készítette Kolonics István, 170. alkotásaként, pontos mása Szilágyerkeden található. A fenti munkálatokat a székelyudvarhelyi születésű Tódor Előd képzőművész végezte. Az orgonát Fórika Balázs kézdivásárhelyi kántor pucolta ki díjmentesen. Felszedték a korhadó fapadlót, alapot öntöttek, a főbejárattól az oltárig és a szentélyben gránitlapokkal rakták ki a padlót, az ugyancsak vadonatúj padok alá deszkapadló került. Felújították a teljes villanyhálózatot, a falakat védő hálóval borították, alapozták, majd festették. Vigyázva a régi és új egyensúlyára, megtartották a főbejárat és a sekrestye belső ajtóit, ezeket Hölgyes saját kezűleg újította fel. A templomi ceremóniát ünnepség követte, a résztvevők a Mikes Kelemen Művelődési Házban gyűltek össze, a vendégeket Kis József polgármester házigazdaként fogadta.
Bokor Gábor / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A rendi székely nemzettől a modern magyar nemzetig (A székelység a magyarság részét képezi)
A Székely rendi nemzetet, mint önálló erdélyi politikai szerveződést, az 1437. szeptember l7-én Kápolnán a magyar nemességgel és a szász nemzettel megkötött egyezségtől tartja számon a történelem. Az egyezséget, uniót – mint köztudott – a belső és külső ellenség, azaz az akkor zajló parasztfelkelés, valamint a török veszedelem elleni védekezés lehetősége hívta létre.
Az egyezséget többször megújították, tartalmában kiegészítették-bővítették, de a székelység mindvégig annak egyik tagja maradt, mint a vármegyei nemesség és a szász nemzet is. Középkori rendi nemzetekről van szó, amelyek fennmaradtak Erdélyben az 1848-as forradalomig. Emlékeztetőül lássuk röviden, mit is értünk rendiségen, rendi nemzeten. Nyugat-Európa 13–15. századi történetének meghatározó jellegzetessége a rendiség volt. A rendek azonos jogállású, örökletes kiváltságok birtokába jutott társadalmi csoportokból alakultak ki, és szabályozott képviseleti rendszer keretében, a rendi országgyűléseken érvényesítették jogaikat az államban. A rendiségben az egyének jogait és kötelezettségeit nem saját helyzetük határozta meg, hanem az, hogy milyen társadalmi rendnek voltak a tagjai. A közgondolkodás is a rendi hovatartozásuk alapján különböztette meg az embereket és az egyes csoportokat. Amint a jeles történész, Hajnal István, a kérdés kiváló ismerője írta, egyik rend kialakulása sem tudatos szerveződés, hanem spontán fejlődés eredménye volt, amelynek során a 12–13. században földesúri réteg alakult ki s az elkülönült a parasztságtól. Az előbbi kiváltságos renddé vált, a parasztság viszont kevés kivétellel (Svájc, a skandináv országok, néhány német és olasz tartomány) mindenhol kívül rekedt a rendiség szervezetén, emiatt a rendi képviseletből is kimaradt. Ez jellemezte az erdélyi helyzetet is. A székely nemzetségi társadalomból a 14–15. században három rend alakult ki: előbb a lovas katonák, a lófők és a gyalogok rendje, s rövidesen a főemberek rendje. A székely rendiség katonai jellegét a társadalmi rendek elnevezése is jól mutatja. A székely katonai rendek az állandó katonai szolgálat vállalása által jutottak olyan szabadságjogokhoz, mint az adómentesség, az önszerveződés (tisztségviselők választása), saját birtokjog és egyebek. A székelyekről állapította meg a legkiválóbb magyar jogtudós, Werbőczy István az 1517-ben kinyomtatott Tripartitum (Hármaskönyv) című művében: „Teljesen külön törvények és szokások szerint élnek, a hadi dolgokban igen jártasak, és az örökségeket és tisztségeket, régi szokás alapján, törzsek, nemzetségek és nemzetségi ágak szerint osztják el maguk között”. Az előbb említett mindhárom székely katonai rend egyaránt a székely nemzethez tartozott, annak kollektív nemesi státusa révén, mert a székely rendiségben voltak egyetemes jellegű, minden székely és mindhárom rend számára érvényes szabadságjogok. A székelység, amint már említettük, a hadi szolgálattal szerezte meg a szabadságjogait. Minden székely férfi köteles volt saját költségén fejenként katonáskodni a számára kijelölt alakulatban és helyen. A szászok viszont nagyobb összegű adó fejében meghatározott nagyságrendű katonai alakulatot állítottak ki, de fejenkénti hadi szolgálatra nem kötelezték őket. Megállapítható tehát, hogy a székely szabadság jogforrása a katonai szolgálat volt. A három székely rend sajátos jogai mindaddig voltak megtarthatók, amíg teljesíteni tudták hadi feladataikat, illetve amíg szükség volt a székely haderőre. Mátyás király 1473-ban, majd II. Ulászló 1499-ben kiadott rendelkezései szabályozták a hadviselés módját. Az első nagy rést ezen a rendszeren az ütötte, hogy az önálló Erdélyi Fejedelemség szerveződése idején a nagy tömegű gyalogrend hadi szolgálataira már csak kisebb mértékben tartottak igényt, mert nem volt rá szükség. Annál inkább kellett az adózó nép, hiszen a fejedelemség (új állam) fenntartása költséges volt. Ezért megkezdődött a gyalogrend adóztatása. Ezt a közszékelység és az elszegényedett lófők nem tudták elfogadni, ezért 1562-ben hatalmas felkelést indítottak el. Azonban a fejedelmi hatalom elfojtotta, a közszékelységet fejedelmi jobbágyságra vetette, s nem kis részüket földesuraknak adományozta. S bár később a fejedelmek a székelyek egy részét felmentették a jobbágyság alól s visszavették katonai szolgálatra, de a volt gyalogrend a régi jogait többé nem tudta visszaszerezni – még ismételt tiltakozásai, felkelései révén sem. De a küzdelemben a székely identitás erősödött, amit a székely történetírók, krónikások igyekeztek ki is fejezni (de ez egy más téma, amire most nem térhetünk ki). Példaként mégis megemlítem a történetíróként és magas rangú tisztségviselőként is kiváló hidvégi Mikó Ferencet, aki az 1611. évben készült História a maga életében történt dolgokról című magyar nyelvű munkájában ezt írja „az én Uram Bethlen Gábor főkapitány… én annak egy főember szolgája, erdélyi és igaz régi Székely Nemzet vagyok”. Ez vallomással felérő öntudat kifejezése volt. A fejedelmi korszakban az alapvető rendi jogokat Székelyföldön elsősorban a két felső rend, a primorok és a lófők rendje gyakorolhatta, s részben a nemesi diplomát szerzett armalisták rendje. A történetileg kialakult székely rendiség további változást szenvedett a Habsburg-korszakban, a 17. század végétől az 1848-as forradalomig. Bár az 1691-es Diploma Leopoldinum kinyilvánította, hogy hadfelkelési kötelezettségük mellett a székelyek megőrzik adómentességüket, 1701-ben már bevezették a volt gyalogrend megadóztatását. Aztán a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc leverése után, 1711-ben megszüntették a régi székely hadi rendszert, s ezzel az egész szabad székelység nagy része szabadparaszti státusba jutott. Ugyanakkor adófizetésre kötelezték a legalább három adózó jobbággyal nem rendelkező lófőket, armalistákat és egytelkes nemeseket is. A lesüllyedt székely rendek szabadságjogaik elvesztése miatt a „sérelmi politika” elszánt képviselői lettek a Habsburg-hatalommal szemben. Az 1790–91-es erdélyi országgyűlésen a székely követek azt kérték, hogy az országgyűlés segítse „a székely nemzetnek törvényellenes adózás alá vonatott részét azon mostani adózás és egyéb nemteleneket illető terhek alól kiemelkedni és törzsökös nemesi állapotjába visszahelyeztetni”. Ezt a kérelmet a Habsburg-hatalom azonban nem fogadta el, mert egészen más székely politikát kezdeményezett. Ennek során 1762–1764-ben megszervezték a székely határőri rendszert, ami újabb forrása volt a székely sérelmeknek. Mint ismeretes, a határőrséget a Székelyföldön Háromszék, Csík-, Gyergyó- és Kászonszék, Bardóc fiúszék területére terjesztették ki, kimaradt belőle Maros- és Udvarhelyszék. Ezáltal a Székelyföldet a hatalom kettéosztotta nemcsak földrajzilag, de a társadalmi struktúra alakulása szempontjából is. Mesterségesen új katonai rendeket hozott létre a szabad székelyekből és a kisnemes székelyekből, de mentességet biztosított a birtokos nemeseknek és a jobbágyoknak, ami a közjogi egyenlőtlenség nagyméretű fokozódását eredményezte, csorbát ejtve a székely egyenlőségtudaton is. A székely határőrök helyzete nem sokban különbözött a román határőrökétől, és a marosszéki, valamint udvarhelyszéki szabad székelyek helyzete is hasonló volt a szász és román szabad parasztokéval. Székelyföld népességének társadalmi összetétele az idők folyamán sokat változott. Az 1848-as forradalom előtti években Imreh István kutatásai szerint a székelyföldi népesség társadalmi struktúrája a következő volt: egytelkes nemes 6,29 százalék, határőr katona 35,13, szabad székely 17,22, jobbágy és zsellér 38,24, taxalista polgár 0,13, bányász 0,54, egyéb 2,54 százalék. Tehát a székelységnek mintegy 60 százaléka tartozott a szabad székely rendekhez, mert a jobbágynép nem volt jogokkal rendelkező társadalmi rend. A fenti kimutatást ki kell egészítenünk a 23 grófi, 24 bárói és mintegy 1100 birtokos nemes családdal. Tekintettel arra, hogy rendszerint nagycsaládokról van szó, egyes kutatók számításai szerint Székelyföldön 136 arisztokrata családdal és 1100 birtokos nemesi családdal számolhatunk. Témánk alapján felvetődik az a kérdés, hogy 1848-ban hogy nézett ki a rendi székely nemzet Székelyföldön. Hogy a rendiségből általában az európai társadalmakban, így Erdélyben és Székelyföldön is kimaradtak a politikai jogokkal nem rendelkező rétegek, jobbágyok, városi szegények, szolgák, nem szorul bővebb magyarázatra. A székely nemzet részei voltak a szabad rendek (határőr katonák, szabad földművelők), de a meghatározó vezető rendet a birtokos nemesi családok alkották; akik nagyrészt a korábbi primor és lófő rendűek leszármazottjai voltak, részben pedig a vármegyékből kerültek be a székely nemesi rendbe. Természetesen nyelvi-kulturális és etnikai szempontból a székelység, amióta történelmüket ismerjük, a magyarság részét képezte, s ezt identitása is tükrözte, miről az 1848-as események során bizonyságot tett. De lássuk, mi történt a rendi nemzettel 1848-ban. A forradalom hírét nagy lelkesedéssel s reménykedéssel fogadta a székelység. Általánosan magáévá tette a Tizenkét Pontot, de ezekhez sietett hozzáfűzni a maga szempontjait. És ebből számos probléma adódott, ugyanis rövidesen kiderült, hogy a sajátos székely kérdések megoldásának milyen nehéz érvényt szerezni a magyar forradalom általános programja szerint – abban a konfliktusos helyzetben, amely a magyar forradalom és a Habsburg-hatalom között keletkezett. Ilyen kérdések voltak: a határőri rendszer azonnali megszüntetése, a székelyföldi jobbágyok azonnali felszabadítása és a székelység régi rendi jogai. További gondot okoztak a székely társadalom különböző kategóriái között feszülő ellentétek kiegyenlítésének nehézségei. Induljunk ki abból a tényből, hogy a székelység saját jövőjét Erdély és Magyarország uniója alapján képzelte el. Ezt bizonyítják az 1848 tavaszán Háromszék-, Csík-, Gyergyó- és Kászonszék, Udvarhelyszék, Marosszék, valamint Aranyosszék közgyűlésein s a népgyűléseken elfogadott határozatok. És erről szól a kolozsvári utolsó rendi országgyűlés, valamint a pesti nép¬képviseleti országgyűlés forrásanyaga. A régi öröklött állapotok felszámolása s a polgári társadalom elvei szerint való rendezéséről azonban sem a kolozsvári, sem a pesti országgyűlésnek nem sikerült mindenben megfelelő törvényt alkotni. A határőrrendszert azért nem lehetett azonnal megszüntetni – holott ez volt a határőrrendiek legfőbb kívánsága –, mert ellenezte a fennálló erdélyi császári főhadparancsnokság, illetve mert a magyar forradalom vezetése is úgy vélte, hogy a székely fegyveres alakulatokra még szükség lehet a forradalom vívmányainak védelmében. Kiderült, hogy az erdélyi országgyűlés úrbéri törvényét, amely kimondta a jobbágyviszonyok megszüntetését, Székelyföldön csak a jobbágycsaládoknak mintegy tíz százalékára lehetett alkalmazni, mert a székelyföldi földtulajdon-jogot meghatározó „székely örökség” (siculitas haereditas) mint birtokjog kizárta az úrbériséget s nem volt elidegeníthető az eredeti tulajdonosától. Igaz, a jobbágyfelszabadítást már 1848 májusának végén kihirdették Háromszéken, amely kedvező hatással volt a jobbágymozgalmak lecsendesítésére, de mégsem helyettesíthette a törvényes rendezést. Pedig az általános jogi keret adva volt: ugyanis az 1848. április 11-én kihirdetett pozsonyi törvények, valamint az 1848. május 30.–július 18. között Kolozsvárt elfogadott törvénycikkek értelmében megszűntek a rendiséget kodifikáló törvények, ez következett a törvény előtti egyenlőség és a közös teherviselés elvének kinyilatkoztatása és a megfelelő törvények alkotása nyomán. De a polgári egyenlőséget meghirdető törvények is nehezen találtak befogadásra Székelyföldön. Ugyanis a székelyek minden olyan régi jog visszaadását kívánták a forradalomtól, amelyektől korábban a Habsburg-hatalom megfosztotta. A katonarendűek követelése sem bizonyult könnyen megoldható kérdésnek. Ők azt kérték, hogy azonnal szűnjön meg az 1764-ben létrejött határőri rendszer s megalakítandó nemzetőrségek keretében a nemes és jobbágy éppúgy teljesítsen szolgálatot, mint az eddigi katonarend. Ezek rendezését a székely székek az erdélyi országgyűléstől várták, amelynek összehívását külön is követelte a Kolozsvárra érkező udvarhelyszéki küldöttség. Az utolsó erdélyi rendi országgyűlés 1848. május 29-én ült össze Kolozsvárt. Ezen természetesen megjelentek Székelyföld képviselői (követei, ahogy akkor nevezték), összesen 27 széki, illetve városi követ. Az országgyűlés elsőként az Erdély és Magyarország egyesüléséről szóló törvényt fogadta el, amelyet előzőleg a magyar országgyűlés már megszavazott s a király kézjegyével ellátta, jóváhagyta. Az I. törvény kimondta: „Valamint a testvér Magyarországban minden lakosok jogegyenlősége kimondva és életbe léptetve van, ugyanazon módon, itt is, e hazában minden lakosaira nézve, nemzet-, nyelv- és valláskülönbség nélkül örök és változhatatlan (!) elvül elismertetik, és az evvel ellenkező eddigi törvények ezennel eltöröltetetteknek nyilváníttatnak.” A törvényt június 10-én az uralkodó, V. Ferdinánd megerősítette. Ezzel és más elfogadott törvényekkel, például a jobbágyok felszabadítását, a törvény előtti egyenlőséget, közös teherviselést kimondó törvényekkel a feudális rendiség törvényeit eltörölték, és lerakták a polgári világ törvényes alapjainak legfontosabb elveit. Mivel a magyar országgyűlés ezt már megtette, nyilvánvaló, hogy rendszerváltás történt. Így értékelhetjük 1848 eseményeit, amelyek a modern magyar polgári nemzet megszületését eredményezték. Mivel a rendiség idején a sajátos székely ügyeket székely nemzetgyűléseken is megvitatták, sőt azon a középkorban és kora újkorban törvényeket is hoztak, 1848 nyarán is sort kellett keríteni egy ilyen fórum megtartására, hogy a középkor óta különálló székely nemzet magáévá tegye a gyökeres változást jelentő említett törvényeket, s ezek által elfoglalhassa az őt megillető helyet a modern magyar polgári nemzetben. Agyagfalvára Berzenczey László marosszéki követ hívására 1848. október 16–18-án mintegy 60 ezer székely gyűlt össze, ahol gróf Mikó Imrét választották meg a gyűlés elnökének. A gyűlés kimondta az elszakadást a Habsburg-hatalomtól, s azt is, hogy a székelység csak a magyar kormány rendelkezéseit hajlandó elfogadni. Az előterjesztett javaslatok között szerepelt a székely nemzet „jog és kötelezettségbeli egyenlősége”, amit a fórum jóváhagyott. Ezt a Három- és Miklósvárszékek minden népeihez című kiáltványban a következőkben hirdette ki a szék vezetősége: „Az agyagfalvi téren tartott székely nemzeti gyűlés határozata folytán – mely felmerült a törvényhozás alapján – kimondatott, hogy jogban és kötelességben Székelyföldnek, tehát székünknek is minden polgára egyenlő, s ezek folytán elhatároztatott az is, hogy az eddig fennállott katonáskodási rendszer s ebből felmerült sérelmes viszonyok eltöröltettek”. E határozat, amellett hogy teljesen összhangban állt az erdélyi és pesti országgyűlések törvényeivel, elfogadta a társadalmi rendszer polgári elveit, jogalapját. Ezzel a székelység végképp kijelölte s elfoglalta helyét az egységes modern magyar nemzetben. A székelység a magyar nemzet részeként lépett át a 19. század második felébe. Erről azóta számtalan alkalommal tett tanúbizonyságot. Ezután külön székely nemzetről – véleményem szerint – csak történelmi múltként lehet szó. De a székely identitás, öntudat tovább élt és napjainkban is él mintegy szimbiózisban a magyar tudattal. Szabadság; Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Legnagyobb csoda az ember
Találkozó Florin Iaruval
Színes, szellemes történetekbe rejtett magvas gondolatokkal, egy szerény, de magával ragadó íróegyéniséggel ismerkedhettek meg, akik pénteken késő délután betévedtek a Tein Teaházba: Florin Iaru, a kortárs román irodalom egyik legkiemelkedőbb alakja mutatkozott be Sepsiszentgyörgyön.
A híres, hosszú idő után az első szabadon gondolkodó és cselekvő nyolcvanas generáció gyémántmagjának nevezte beszélgetőtársát Adrian Lăcătuş irodalomkritikus, élő legendának mondva az íróvendéget. S mi másról: irodalomról, a történetmesélésről, a modern technológiákról, az emberi ostobaságról szólt majdnem egyórás eszmecseréjük. Elindulását az irodalmi pályán a nyolcvanas évekbeli történettel illusztrálta, amikor filológus katonatársaival azon elmélkedtek, nem olvasnak másokat, hogy senki ne befolyásolhassa írásaikat, majd amikor egyikük felvetette, hogy mindennek jegyében talán majd az ő írásaikat sem veszi kézbe senki, ráébredtek: ahhoz, hogy jó íróvá, költővé váljék valaki, mindenekelőtt nagyon sokat kell olvasnia. Véleménye szerint a történetmesélés egyszerű, a ki, mikor, hol és hogyan kérdésekre kell választ adni, ha ezzel tisztában van az alkotó, és még tehetséggel is megáldatott, akkor remekművek születhetnek, sorolta igen szerény öniróniával a tisztességes híranyagtálalás sajtószakmai kritériumait... „Nem mindenki tud jól írni, de aki igen, az bárhonnan jöhet” – tette hozzá, a gyegébbek kedvéért. A modern kor találmányai segítik, könnyítik az ember életét, de nagyon sokak számára a boldogságkeresés eszközei: okostelefonjuk, számítógépük segítségével néhány percre kiszakadhatnak hétköznapjaikból, rátalálhatnak a paradicsomra. Bár soha ennyi információ birtokában nem volt az ember, mint a mai korban, mégis létezik egy modern kori ostobaság, amely sokszor a szélsőségekben csapódik le – vetette fel Adrian Lăcătuş. Iaru szerint ez az ostobaság nem a tudás hiányában, hanem a tények megismerésének elutasításában gyökerezik. Vele is fordult már elő, hogy nem volt hajlandó elhinni bizonyos dolgokat, „de önmagad butaságának elismerése már egy lépés a gyógyulás felé”. Kitért arra is, nem mindig ostoba az, akit mások annak neveznek, nagy feltalálók, tudósok, művészek szembesültek koruk meg nem értésével. Az ostobaság csak néhány egyetemes állandó figyelembevételével meghatározható, és számára az egyetlen ilyen állandó, hogy „nagyobb csoda, mint az ember, nem létezik”. „Ha ez az alapigazság irányítja életünket, nem tévedhetünk” – nyugtatott meg mind¬annyiunkat Florin Iaru.
Farkas Réka / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Három alkotó – két kiállítás Kovásznán
A városnapokkal (szeptember 1–3.) megpezsdült a művészi élet is Kovásznán. Színi előadásokat láthattunk (Magyarkanizsai Színház), énekkarok, szólóénekesek, zenészek, táncosok, élőképeket alakító diákszínjátszók léptek fel, festészeti, textil- és fotókiállítások nyíltak.
DEÁK M. RIA és DEÁK BARNA műveit nézve arra gondolok, a művészet – ősfunkcióját tekintve – olyan volt, mint a talizmán, mely védett a rossz erők ellen. A hajdani barlangrajzok vadjai, rosszat megtestesítő erőinek célja nem a megjelenítés, hanem az elrettentés volt. A kapuzábék is – melyek emberi alakot formáltak-sejttettek – a rossz szellemek megállítói voltak. Az indiánok rávitték tudásukat, alkotóképességüket-erejüket sámánoszlopaikra, az életet védték, a bennvalóikat. A nyakláncokon lógó keresztek is viselőiket. A művészet célja, rendeltetése hát a rosszal való szembeszegülés, s ezáltal: megtartó erő! S hogy el tudja rettenteni a gonoszt, meg is mutatta, ki is mondta azt. Mert: „ki szépen kimondja a rettenetet, azzal félig fel is oldja a kínt” – kiáltja világgá Illyés Gyula. „Mert olyanokat éltünk meg, amire ma sincs ige!” A világban nyíltan és alattomosan is ördögi erők lesik, támadják az istenit, vették és veszik át a hatalmat birodalma fölött. A hazudott népuralom (kommunizmus), s az „új világrend”, a pénz mindent hatalmába keríteni akaró ereje országokat rombol le, népeket tesz földönfutóvá. Hogy azok rázúduljanak a civilizációra, a kereszténységre, annak kultúrájára is. Nos, Kovásznán olyan kiállításnak tanúi a látogatók, mely minderre azt mondja: NEM! Azt kiáltja képi eszköze nyelvén Deák Barna szokatlan munkáival, hogy ÁLLJ! Látjuk bennük korunk arcát, a leselkedő rosszat. Felidézi s szörnyű kísértetként újraélteti velünk a kommunizmus keresztjét, rajta az emberiség gonosztevőivel, s a mögöttük felsorakozó jelenlegi szolgálattevőkkel (korunk „rossz szellemeivel” is jelezve, hogy hatalmuk nem ért véget). A szörny-erő világzabáló szimbolikus alakként tér vissza más és más formában, tátja óriás száját, fal, elnyel, tép, rág, bedarál, s – mondja-sugallja a művész – falja önmagát is! Sasok támadnak, dögkeselyűk leselkednek. Deák Barna jajkiáltóan látomásos, s ha ott benne a csend is, az értékekre – nemzeti értékeinkre – való figyelés is, ezzel önmaga világát szélesíti, s az egyhangúságot bontja meg… Ábrázolásmódjára nagyfokú stilizáltság, a főelemek kiemelése, a részletek háttérbe szorítása, elejtése vagy elhanyagolása jellemző. Ami adott esetben hiányérzetet is kelthet. Deák M. Ria szintén világot teremt. A házastárs mellett saját külön világát. Talizmánokat alkot ő is, a Szellem Menekülő Szigeteit. Anyaga a textil. A gyapjúval, a vászonnal, a horgolással vagy szövedékkel, meghullámoztatott plasztikus felületeivel legtöbbször költészetet is teremt... A vízszintesen hullámzó, de e hullámzásában is felfelé szárnyaló, néha körkörös formába vagy ellenfoltokba rendeződő anyag poézisát. Így teremti meg a csendet, a kiállítás összhatásában nézve: a menekülés komor vagy derűs szigeteit. Hullámzó textiltárgyainak visszatérő motívuma a kereszt, áhítatunk és fohászunk jelképe, a palást, mely meg is szentel vagy maga az anyag hullámoztatásában megtestesített folytonosság. Átpoetizálja a jelentéktelen anyagokat, néha applikált felületeket alakít ki, s csak ritkán „rándul ki” a hagyományos gyapjúszőnyeg-formához, számára fontosabb a plaszticitás érzékeltetése. Központi problémái: az anyaggal való dialogizálás, természetének megszólaltatása, a színek beszéltetése, a csend értelmezése… * MIKOLA ZOLTÁN virágfotói teljesen más világot jelenítenek meg. Ezek láttán a teremtés csodálatos szándéka-bölcsessége jut(hat) az ember eszébe. Miért a virág mint a szépség megtestesítője? Hogy rászálljon a méh vagy a darázs – hóvirágképén tetten is éri a fotós – s beporozza azt, így éltetve tovább az életet. Mi pedig levonhatjuk a következtetést: azért van a szépség, hogy éljen az élet. Mert ugye: „Tavaszi szél vizet áraszt, Virágom, virágom, Minden madár társat választ, Virágom, virágom.” Mikola közelről fényképez, egy kép tárgya legtöbbször egyetlen virágszál, kevesebbszer három. A színek visszafogottak – a fényerő megválasztásával, az árnyékok megjelenítésével éri ezt el –, s ebből adódik a halkság érzete. A virág is a művészet örök tárgya, műfaja is született a festészetben: virágcsendélet, a költészetben meg a virágének, mely a szerelmi dalok ékessége. Hiszen a művészet egyik célja maga a szépségteremtés. Mikola Zoltán is enged minden fotós csábításának – amikor virágot örökít meg –: minél közelebb hozni a látványt, minél jobban kitárni annak hamvas szépségét, a szirmokon néha a harmatot vagy esőcseppet, a porzószálakat, a teremtett szépséget. Él a művészet, az alkotás törvényével is: úgy komponálni a látványt, hogy az – mint a kép alkotóeleme – kiemelkedjék vagy rejtőzködővé váljék, kompozíciós egységet alkotva az alig jelzett háttérrel, s így váljék a kép tárgyává. A szépség hát itt van! Itt, a mintegy két tucatnyi képen.
Gazda József / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Barabás Éva festményei Kecskeméten*
Álom rivaldafényben
A Szervátiusz Alapítvány kuratóriuma immár harmadik kecskeméti kiállításán is bizonyítja, mennyire fontos számára, hogy a magyarság legjobb határon túli alkotói az anyaországban is egyre ismertebbé váljanak. A Bozsó Gyűjtemény nagyszerű galériájában olyan életművekbe nyújt bepillantást, amelyekben érték és mérték, látvány és üzenet, nemzeti sajátosság és egyetemesség, humánum és egyéni érzékenység példás összhangban ölt testet. A Szervátiusz Jenő-díj legújabb birtokosa, Barabás Éva festőművész is e lélekemelő, sok embernek élményt nyújtó harmónia jegyében alkot különleges elmélyültséggel és eredeti módon mintegy fél évszázada Marosvásárhelyen. Mostani egyéni tárlata is hozzájárul ahhoz, hogy úgy érezzük, a valóságosnál közelebb kerül egymáshoz a Hírös város és a Bolyaiak otthona.
A festőnő népszerű művészcsalád tagja – édesapja, Barabás István és édesanyja, Barabás Bortnyik Irén is festőművész volt, az egykori nagybányai művésztelepen is tanultak, dolgoztak, húga, Csegezi Barabás Irén szintén fest, közeli rokonuk volt a híres Bortnyik Sándor –, természetes, hogy őt is magával ragadta a festészet bűvölete, de művészpedagógusként is több nemzedék számos tehetségét indította útnak a marosvásárhelyi Művészeti Középiskolában. Művészi igényessége mellett alkotói termékenysége is figyelemre méltó. Ezen a kiállításon negyven képét láthatjuk, Barabás Éva több száz olajfestményének, pasztelljének kis hányadát, de reprezentatív műveket is. Olyanokat, amelyekből többet közgyűjteményekben, marosvásárhelyi, bukaresti, nagybányai képtárakban, múzeumokban, a gyergyószárhegyi művésztelepen, más alkotótáborok kollekcióiban őriznek. És családi otthonokban szerte a nagyvilágban. Nagy részük itt található, az anyaországban, de találkoztam Barabás Éva-képekkel washingtoni, németországi lakásokban is.
A munkák a festő különböző periódusaiból származnak, a rendezők időrendi sorrendben helyezték őket a falakra. Jól érzékelhető, hogy festészete nagyjából évtizedenként megújult. Hangsúlyokban, színekben, technikai megoldásokban tapasztalható a változás, de az is nyilvánvaló, hogy sajátos látásmódját, a valóság szubjektív megközelítését mindmáig megőrizte. Festői világa, a „magasabb síkra emelt, átköltött” realitás szavakkal aligha visszaadható, kompozíciói viszont annál beszédesebbek. A képcímekből is sok mindenre következtethetünk. Forrásvidékükre mindenképpen. Érdemes egy kísérletet tennünk. Gyúrjunk összefüggő szöveggé néhányat a címek közül, az eredmény mindazt sugallja, ami a művésznő érzelmi, eszmei, hit- és álombeli sajátja.
Íme: „Eltemetett álmok rejtelmes csodái... Festő és modellje Az eltűnt idő nyomába ered. Titokzatos krónikát terem a Váratlan találkozás. Múlt sejlik föl a jelenben, szárnyaló Pegazusra várva kémlel a messzeségbe a Jövőbe látó. Hullócsillag az égen, van még hely a Hadak útján, elférnek rajta Akik még maradtak. Áldás és rontás, öröm és bánat kísér Utunkon a végtelenbe. Elöl a Legendák királya, nyomában megannyi nemzedék. Meghitt pillanatokban, végveszélyt sugalló Sodrásban. Sorsdöntő mozzanatokban: Tordai országgyűlésen, Csíksomlyói búcsún, Madéfalvi veszedelemben... Időárnyékban, fénybe öltözötten, álomfoszlányban. Táltos csodaparipák, reménykeltő Kék madár, hajdanvolt harmóniák bűvöletében...” De hagyjuk a címek sugallta narratívát, számtalan történet köthető hozzájuk aszerint, hogy éppen ki nézi a képeket és milyen húrok pendülnek meg benne. Különben se elbeszélő jellegükkel tűnnek ki ezek a térben, időben, kortalanságban szabadon csapongó, sokat sejtető, megkapó festmények, amelyek erdélyiségét első pillantásra is érzékelni lehet, mégis „Észak-fok, titok, idegenség” különös tájaira, a költészet jelképteli, metaforás univerzumába röpítenek, ahol a szavak birodalma valójában már véget ér.
Ha szólni kívánunk róluk, a vers, a líra talán érzékletesebben, pontosabban képes kifejezni lényegüket, megközelíteni a Barabás Éva teremtette egyedi látványvilágot, mint a próza, netán a szakelemzés. A művésznő monográfusa, a két éve elhunyt marosvásárhelyi költő, műkritikus, Jánosházy György szonettben is megpróbálta kirajzolni a festményeken megjelenítetteket. Ragadjunk ki néhány sort az Idegenek – Barabás Éva képei közt című költeményből: „arcuk magukba zárt, időtlen,/ rejtelmes rajtuk a lepel,/ csupa titok az ég, a hely:/ valaha mitikus időkben/ egy szörnyű világpusztulásból/ vetődtek tán e furcsa tájra,/ s azóta mint fekete láztól/ kínzott, beteg kísértetek/ keresik búsan, félve, fájva,/ a mítosszá lett életet”.
Igen, Barabás Éva mítoszteremtő festő, ebben is rejlik egyetemessége, de emberségünket, emberi értékeinket, méltóságunkat azonos mértékben hordozzák magukban azok a festményei is – olajképek, pasztellek –, amelyek erdélyiségéből, magyarságából fakadnak. Már kisgyerekként megmozgatták fantáziáját a mediterrán mítoszok és mondák, amibe viszont beleszületett, amiben felnőtt, az a magyar, székely népköltészet, népművészet, zenénk, irodalmunk univerzuma, amihez a romániai elnyomó rendszer szigorodásával mind erőteljesebben ragaszkodott. És művészete forrásvidékén ott volt mindig az a hagyomány, amely örökké kimeríthetetlennek bizonyul alkotóink számára. Marosvásárhelyiként pedig csakis nyitott lehetett az elődök összművészeti „csodájára”, a Kultúrpalotára. Érthető, hogy induláskor erőteljesen hatott rá a népszokások forgataga, a népballadák hangulata, megszólította a múlt, megihlette a történelem. Ebből fakad képein a balladai hangvétel, követel szerepet magának a dráma. Nem véletlen a szóhasználat, akárcsak a líra és színműirodalom angol óriása, Shakespeare, Barabás Éva is azt vallja: „Színház az egész világ”. Nem véletlenül vélünk felfedezni a művésznő több kompozícióján teátrális elemeket, színpadszerű beállításokat, középkori öltözékű, jelmezes, maszkos szereplőiben játékszíni alakokat. De mindezt az is magyarázza, hogy a művésznőt nagyon befolyásolják az álmai. Ezt tőle magától is nemegyszer hallhattuk: „nyersanyagom az álom”. Ebből származhat a képeit belengő sejtelmesség, titokzatosság, időtlenség is, a figurák különös esetlensége, lebegése, az a valószerűtlen légkör, ami egyfajta elvágyódást is sugall a jelenből, a mára mindinkább elidegenedett emberi társadalomból. Legszívesebben a reneszánsz korszakban szeretne élni, vallotta Barabás Éva alulírottnak egy interjúban. A reneszánsz sokoldalú embereszménye, a művészetet rendkívüli módon megbecsülő közeg érthető nosztalgiákat ébresztett benne. Ugyanakkor a társadalmi, közösségi problémákra is igen érzékeny lévén, festményein ezeket a kérdéseket, az ebből fakadó életérzéseket is mély átéléssel lereagálta. A kiállításon erre is bőven találunk elevenbe vágó példákat. Az elvándorlás jelensége, az otthoniak veszteségei felkavaró kompozíciókban szemléltetik, milyen természetes, magától értetődő közvetlenséggel és metaforikus tömörséggel képes megszólítani a nézőt a belülről, a festő lényéből fakadó festőiség. Személyesség is gazdagon társul a mondandóhoz, Barabás Éva nem titkolja, mennyire fontos volt s az ma is számára a család.
Persze jó a kronologikus tárlatrendezés, markánsan kirajzolja a pályaívet, felmutatja, miként világosodott meg az eltelt évtizedek során Barabás Éva palettája, hogyan váltott a sötétebb tónusok, a barnák, zöldek, szürkék dominanciája a sárgák, narancsok, az okker és arany uralmára. Érzékelteti azt is, hogyan ritkultak a kezdeti sokalakos festmények és szaporodtak a figurálisan visszafogottabb kompozíciók. Miképpen őrződtek meg a mesés, csodás elemek, a táltos paripák például, és milyen mértékben állandósult az égbolt atmoszférateremtő, kifejezőereje. És így tovább. De a tárlatlátogató utóbb önkéntelenül szakít az időrenddel, vissza-visszatér azokhoz a képekhez, amelyek a leginkább tetszenek neki. És itt már mindannyiunk ízlés- és élményvilága, szubjektivitása érvényesül. Meg nyilván a szakszerű megvilágításnak is döntő szerepe van. A reflektorpászmák hatására Barabás Éva képeinek lazúros felületei külön életre kelnek, sugárzón felragyognak a színei. A kiállítás legismertebb műve, a gyakran reprodukált triptichon, a Madéfalvi veszedelem, amelynek festői erényei éveken át rejtve maradtak a szárhegyi Lázár-kastély Lovagtermének félhomályában, most a Bozsó Galéria biztosította élénk kistotálban minden értékét felfedi a közönség előtt.
Jelképesen is mondhatjuk: kitűnő ötlet volt Barabás Éva művészetét rivaldafénybe állítani.
NAGY MIKLÓS KUND
*Elhangzott 2017. augusztus 30-án a kecskeméti Bozsó Gyűjtemény Galériájában. A megnyitón a festőt és kiállítását Szervátiusz Klára, a Szervátiusz Alapítvány elnöke és Loránd Klára kurátor is méltatta. Népújság (Marosvásárhely)

Dósa Géza megidézése
Kettős rendezvényen idézték fel Marosvásárhelyen a város egykori nagy festőtehetsége, az 1871-ben 25 évesen elhunyt Dósa Géza életművét, egyéniségét. Szeptember 6-án a Kultúrpalota Tükörtermében bemutatták a Maros Megyei Múzeum kiadásában megjelent Dósa Géza-monográfiát, majd a kötet szerzője, dr. Szinyei Merse Anna művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria nyugalmazott főmuzeológusa rendkívül érdekes vetített képes előadást tartott Dósa-kortársak – akiknek megadatott a kiteljesedés címmel.
A kétnyelvű albumot elsőként Cora Fodor művészettörténész, a megyei múzeum képzőművészeti részlegének munkatársa méltatta, majd kollégája, Oniga Erika és a könyv szerkesztője, Gálfalvi Ágnes, a Lector Kiadó munkatársa beszélt a fontos kiadvány megszületéséről. A kötet kezdeményezője és szorgalmazója a képtár közben elhunyt muzeológusa, a festőművész Szabó Zoltán Judóka volt. Az ő érdemeit dr. Szinyei Merse Anna is külön kiemelte, amikor a monográfia sajátosságait taglalta. A budapesti vendég hangsúlyozta azt is, milyen jelentős megvalósítás, hogy Dósa Gézának állandó kiállítást nyitottak a Kultúrpalotában. Kérte a közönséget, hogy ha módjuk lesz rá, a Magyar Nemzeti Galéria Dósa-anyagát is tekintsék meg.
Szinyei Merse Annával vásárhelyi jelenléte alkalmával egy hosszabb beszélgetést is rögzítettünk. Az interjút majd a későbbiekben tesszük közzé mellékletünkben. Népújság (Marosvásárhely)

Tanévnyitók Aradon
Szeptember 11-én benépesülnek a város utcái, diákok, szülők és pedagógusok igyekeznek majd a tanévnyitókra, ki-ki a maga tanintézményébe.
A Csiky Gergely Főgimnáziumban reggel 8 órakor gyülekeznek a diákok az osztálytermekben. A legkisebbek, az előkészítő osztályosok a Tóth Árpád Teremben találkoznak Kurunczi Enikő tanító nénivel, majd 9 órakor mindenki kivonul az iskola udvarára, a tanévnyitó ünnepségre – tudtuk meg Tóthpál Renáta aligazgatótól.
A hagyományos ökumenikus istentisztelet 11 órakor kezdődik a belvárosi római katolikus plébániatemplomban.
Az Aurel Vlaicu Általános Iskolában és az Aron Cotruş Általános Iskolában hétfőn 9 órakor tartják a tanévnyitót.
Takáts D. Ágnes / Nyugati Jelen (Arad)

Tiltakozik az RMDSZ Ukrajna új oktatási törvénye ellen
Kisebbségellenes és az európai értékeknek mond ellent Ukrajna kedden elfogadott új oktatási törvénye, az RMDSZ elítéli az ukrán parlament döntését, teljes mértékben szolidáris a kárpátaljai magyar és az ukrajnai román közösséggel – szögezi le közleményében Kelemen Hunor. Az RMDSZ elnöke elfogadhatatlannak tartja az anyanyelven történő oktatás óvoda és általános iskola szintjére való korlátozását, a kizárólagosságra törekevő, a kisebbségi közösségeknek választási lehetőséget nem biztosító szándékot.
„Egyértelmű jogtiprásnak vagyunk tanúi, olyan kezdeményezésnek, amely csak arra hivatott, hogy ellehetetlenítse – a néha túlontúl nehéz erőfeszítések árán épülő – a többség-kisebbség párbeszédét. Mi, kisebbségben élő magyarok államalkotó tényezőkként, értékalkotó polgárokként akarunk élni abban az országban, ahol születtünk, amelynek tagjai vagyunk. Törekvéseinket sosem más ellenében határoztuk meg, hanem a békés együttélés, a fennmaradás és gyarapodás jegyében. Ezután sem kívánunk másként cselekedni” – állapítja meg, hozzátéve: a határon túli magyar érdekvédelmi szervezetekkel közösen arra kérik az ukrán államfőt, hogy ne hirdesse ki a törvényt, ne mondjon igent az ukrán parlament asszimilációs törekvésére.
„Határozott meggyőződésünk, hogy súlyos és beláthatatlan következményekkel járna, amennyiben a középiskolai és felsőoktatás nyelvét egyenértékűvé tennék az ukránnal. Kitartást kívánunk a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetségnek, elnökének, Brenzovics Lászlónak és mindazoknak, akik bátran védik közösségük érdekeit!” – összegez az RMDSZ. Szabadság (Kolozsvár)

Állampolitika és katolikus iskola
Ideiglenesen nyugvópontra került a marosvásárhelyi római katolikus gimnázium helyzete, de távolról sem lehet megoldottnak tekinteni az ügyet. Az iskola sorsát felelőtlen módon és törvénytelenül a büntetőjog területére tolta a sokak által agyondicsért, de napról-napra egyre több ellentmondásba kerülő és ezer sebből vérző korrupcióellenes ügyészség a román állam helyi intézményeinek, a polgármesteri hivatal, a prefektúra és a tanfelügyelőség triumvirátusának segítségével. A triumvirátus mindent elkövetett a továbbiakban jogi és adminisztratív csűrés-csavarásokkal, hogy Marosvásárhelyen nehogy béke legyen a románok és magyarok között, nehogy újraalapítsanak egy nagymúltú magyar iskolát, mert ezzel csorbát szenvedhet a román asszimilációs nemzetállami politika, amelynek programja főleg Székelyföldön ma is napirenden van.
A régió sajátos helyzetben van, ott ugyanis nem úgy alkalmazzák a törvényeket, ahogyan az ország többi területén. Nem számít, hogy nincs jogalap a bírságolásra, a DNA-nak, a DIICOT-nak, a csendőrségnek, a fogyasztóvédelemnek, a munkafelügyelőségnek, a polgármesteri hivataloknak, a prefektúrának hivatalból büntetniük kell, ha magyar egyházi, közösségi vagyonról, iskolákról, anyanyelvhasználatról, nemzeti és közösségi jelképekről van szó. Mindent elkövetnek azért, hogy a magyar közösségi élményeket lehetőleg korlátozzák, mert felfogásuk szerint veszélyes a román államra, ha a legnépesebb nemzeti kisebbség jól érzi magát szülőföldjén. Ez az immár csaknem százéves reflex elevenen konzerválódott és mélyen meggyökerezett a székelyföldi állami intézményekben és azok többségi hivatalnokaiban. Sok esetben születtek siralmasan-nevetséges ügyek, amelyek folyamatosan hergelik a közhangulatot. Legutóbb a szekuritátés nagykönyvből ihletett miccses provokáció, amely darabjaira hullt szét, miután felszínre került a teljes forgatókönyv, amely alapján eljárt az említett állampolitika vélhetően titkos megbízottjaként a nyilvánosságot nem vállaló vlogger.
A katolikus gimnázium ügye is szervesen illeszkedik ebbe az általános képbe azzal a különbséggel, hogy ebben az esetben nagyágyúval lőttek az említett intézmények, alaposan elvetve a sulykot. Jogtalanul bevetették az igazságszolgáltatást, amelynek semmi keresnivalója nincs egy közigazgatási ügyben. Az iskolaalapításról az önkormányzatnak kell határoznia, ha pedig adminisztratív eljárásbeli hiba történt, akkor azt egy nap alatt ki lehet javítani, ha erre van politikai akarat. Csakhogy éppen a politikai akarat hiányzik, és az államfőtől kezdve három miniszterelnökön és ki tudja hány tanügyminiszteren keresztül senki nem volt hajlandó ezt beismerni. Az államelnök is azzal takarózott, hogy ez adminisztratív kérdés, és pozíciója magasságából vélhetően nem akart lealacsonyodni ilyen „pitiáner” ügyhöz, ami cseppet sem meglepő, ismerve általában Johannisnak a kisebbségi ügyekkel szembeni passzivitását és érdektelenségét.
A mostani állás szerint sikerült megszüntetni jogilag a magyar tannyelvű katolikus gimnáziumot. Legalábbis a tanfelügyelőség azt állítja, hogy az iskola már nem létezik. Osztályait áthelyezték a Bolyai Farkas Elméleti Líceumhoz anélkül, hogy a diákok elhagyják a katolikus egyház tulajdonában levő épületet. Az iskola sorsa ezzel továbbra sincs megoldva, hiszen vélhetően újra kell alapítani, a Marosvásárhelyen meghatározó befolyással rendelkező retrográd nacionalista politika pedig szinte biztos, hogy a továbbiakban mindent elkövet ennek megakadályozásáért.
Továbbra is minden szereplő támogatására szükség lesz, de főleg kitartó szülőkre, mert nélkülük nem fog sikerülni az iskola újralapítása. A jogi küzdelem sokáig fog tartani, és nagy szükség lesz a közösségi szolidaritásra, amelyből az elmúlt időszakban bizony levizsgázott a magyarság. Elég, ha csak a szerdai marosvásárhelyi tüntetésen való gyér részvételt nézzük. Tünetjellegű, hogy egyre többet hivatkozunk Reményik Sándor intő soraira, miszerint nem hagyjuk a templomot és az iskolát, de a valóság az, hogy a templomot, a hitet a társadalom többsége már elhagyta. Márpedig templom és egyház nélkül nem lesz magyar iskola sem. Itt nálunk, a kelet-európai balkáni környezetben egészen biztosan nem. Szabadság (Kolozsvár)

Hibáktól hemzsegő román nyelvű útmutatóval helyettesítik az ötödikes magyar tankönyveket
Kizárólag román nyelven érhetőek el az ötödik osztályosok számára az ismét jócskán megkésett tankönyveket helyettesítő, az oktatási minisztérium által kiadott úgynevezett útmutatók, így a pedagógusok feladata lesz, hogy menet közben lefordítsák ezeket.
Kiss Imre Kovászna megyei főtanfelügyelő közölte: az általános iskolát most kezdő magyar diákok is román nyelvű útmutatót fognak kapni. „Pontos nyilvántartásunk van arról, hogy melyik tanintézetben hány kiadványra van szükség, így ezeket már jövő héten kézbe kapják a gyerekek” – tette hozzá. Kiss Imre ugyanakkor úgy véli: függetlenül attól, hogy a tankönyvek többségét ideiglenesen helyettesíteni kell, a legfontosabb, hogy tanévkezdésre elkészült a magyar gyermekek számára az új tanterv alapján összeállított speciális román nyelv és irodalom tankönyv, így az ötödikesek gyakorlatiasabban, a hangsúlyt a kommunikációra fektetve tanulhatják a nyelvet. „Az a lényeg, hogy az ötödikesek már nem a sok esetben még a román anyanyelvű gyerekek számára is nehézkes, elvont vagy archaikus kifejezéseket, szavakat tanulják, hanem nyolcadik osztály végére használható román nyelvtudásra tesznek szert, és ebből a tananyagból is vizsgáznak, így kevesebb kudarcélményük lesz. „Hiába szerez egy magyar gyerek 8.50-es osztályzatot Eminescu vagy Blaga műveiből, ha nem tud kommunikálni románul, remélhetőleg ezt most sikerül kiküszöbölni” – magyarázta a szakember.
A főtanfelügyelő abban bízik, hogy a többi tantárgyból a tanárok menet közben fordítják le az útmutatók szövegét. Bár mint mondta, jó lett volna, ha a sajátos román tankönyv, a magyar irodalom és a római katolikus tanulóknak szánt vallástankönyv mellett legalább matematikából meglenne a magyar nyelvű végleges kiadvány, hiszen a feladatokat, példákat nehezebb menet közben átültetni magyarra.
Kiss Imre egyébként azt is elmondta: a könyvek vagy épp az útmutatók lefordítása nem az oktatási minisztérium hatáskörébe tartozik, hanem a kiadók feladata. Hozzátette: a magyar nyelvű tankönyvek valószínű még jobban megkésnek, mint a román nyelvűek, így a magyar diákok egy ideig rá lesznek utalva ezekre az útmutatókra.
Kovács Irén Erzsébet kisebbségi oktatásért felelős államtitkár a Krónikának megerősítette, hogy a fordítás a kiadók felelőssége, a tankönyveket viszont csak akkor lehet magyarra átültetni, ha már megvan a miniszteri rendelet, amely véglegesíti a román változatot. A szakpolitikus ugyanakkor óriási előrelépésnek tartja, hogy az ötödik osztály számára idén 11 tankönyv készült, és ebből öt cím a magyar nyelvű oktatásban használatos: a két speciális románnyelv-, a szintén két magyarirodalom-, és a római katolikusoknak szánt vallástankönyv.
A valamennyi megyébe eljutatott útmutatókra azért van szükség, mivel az ötödikeseknek szánt, az új tanterv alapján összeállított tankönyvek a versenytárgyaláson vesztes kiadók fellebbezése miatt késnek.
Liviu Pop oktatási miniszter korábban elmondta: az útmutatók a tananyagból az első két hónapot fedik le, ígérete szerint ugyanis nyolc hét múlva megkapják az új tankönyveket a diákok. Amint arra egyébként a román sajtó rámutatott: az útmutató hemzseg a szerkesztési és a helyesírási hibáktól, illetve olyan szakkifejezéseket is tartalmaz, amelyeket az ötödikesek egyszerűen nem érthetnek.
Marius Nistor, a Spiru Haret tanügyi szakszervezeti tömb elnöke úgy fogalmazott: fogalma sincs, a minisztérium milyen szakértőkkel konzultált a kiadvány összeállításában, és hogy egyáltalán belegondoltak-e, milyen nehéz dolguk lesz a pedagógusoknak, akiknek ebből kell tanítaniuk. Hozzátette: az útmutató távolról sem diákbarát.
Bíró Blanka / Krónika (Kolozsvár)

Száz bevándorló érkezett egy újabb „migránshajón” Romániába
Újabb „migránshajó” érkezett szombat reggel a Fekete-tengeren keresztül Romániába – közölte az Agerpres hírügynökség.
körülbelül száz illegális bevándorlót szállító kis méretű hajóra a román parti őrség figyelt fel az éjszaka folyamán. A szabadidős tevékenységekre gyártott kishajó nem állt meg a parti őrség hajójának felszólítására, folytatta útját a román partok felé.
A hajót végül Mangalia kikötőjébe irányították, ahol elkezdődött a fedélzeten levők ellenőrzése és egészségügyi szűrése. A parti őrség szóvivője a hírügynökségnek elmondta: szombat reggel a bolgár parti őrség is megállított egy illegális bevándorlókat szállító hasonló kishajót. A Digi24 hírtelevízió bemutatta, hogy a mangaliai kikötőben a román hatóságok sátrakat állítottak fel a hajó utasainak egészségügyi szűrésére, azonosítására, ellátására. Innen a bevándorlási hivatalhoz szállítják a migránsokat, ahol menedékjogot kérhetnek. A bevándorlók pontos számáról és származási országából az ellenőrzési folyamat végén közölnek adatokat.
Ez immár a negyedik hasonló kishajó, amelyet illegális bevándorlókkal a fedélzetén az utóbbi hetekben fogott el a román parti őrség.
Mint a Digi24 hírtelevízió közölte: a korábbi hajókat vezető hat embercsempészt előzetes letartóztatásba helyezték Romániában. A televízió szerint az év első nyolc hónapjában mintegy 1500, Romániába belépő határsértő migránst fogtak el a határrendészek. A szám negyven százalékkal nagyobb, mint az elmúlt év egészében elfogott illegális bevándorlóké. A legnagyobb migrációs nyomás a szerb–román határszakaszra nehezedik. kronika.ro

Kelemen Hunor: Jó lenne, ha többé nem húznák elő a magyar kártyát a belpolitikai vitákban
Az új parlamenti ülésszakban az RMDSZ nem tárgyalt a Szociáldemokrata Párttal (PSD) arról, hogy 20%-ról 10%-ra csökkentsék a közigazgatási törvény által előírt anyanyelv-használati küszöböt – nyilatkozta pénteken az AGERPRES hírügynökségnek Kelemen Hunor szövetségi elnök, hozzátéve, hogy a Nemzeti Liberális Párt (PNL) vélhetően témahiányban szenved, azért húzta elő a “magyar kártyát”.
Kelemen hangsúlyozta, az RMDSZ már hónapokkal ezelőtt benyújtotta a közigazgatási törvényt módosító javaslatát, és az előző ülésszak végén valóban kísérletet tett arra, hogy felgyorsítsa az ezzel kapcsolatos parlamenti eljárást, az őszi ülésszakban azonban senkivel nem tárgyaltak a jogszabályról. Hozzátette, szerepel a tervezet az ügyben első kamaraként illetékes képviselőház napirendjén, “innen azonban még hosszú út vezet az elfogadásáig”. “Hogy a PNL miről beszél, nem tudom, nem értem, miért hozták fel most ezt a témát, vélhetően azért, mert nincs más” – mondta.
A szövetségi elnök ugyanakkor rámutatott, jó lenne, ha egyetlen alakulat sem használná fel a belpolitikai vitákban a “magyar kártyát”. “Nem hiába javasoltam két és fél évvel ezelőtt egy megállapodást a politikai pártok, többség és kisebbség között, hogy többé ne kerülhessen elő a magyar kártya a belpolitikai vitákban. De azok számára, akiknek nincs képzelőerejük, nincsenek kezdeményezéseik, projektjeik, amelyekkel az állampolgárok elé állhatnának, nyilván az a legkönnyebb megoldás, hogy előkapják a magyar kártyát” – tette hozzá Kelemen.
Ludovic Orban PNL-elnök azt írta egy csütörtöki Facebook-bejegyzésében, hogy a PSD kész olyan kiváltságokban részesíteni a romániai magyar kisebbséget, amilyenekre egyetlen európai országban sincs példa, hogy cserében az RMDSZ támogassa a Mihai Tudose vezette kormányt. “A Tudose-kormányt az RMDSZ tartja életben. Tegnap (szerdán – szerk. megj.) az RMDSZ bejelentette, hogy meghosszabbítja a PSD-vel kötött parlamenti együttműködési megállapodást (vagyis támogatja a parlamentben a Terente-kormányt). Feltettem magamban a kérdést, hogy vajon milyen árat fizet ezért a PSD. A képviselőház munkaügyi bizottságában megkaptam a választ a kérdésemre, miután a koalíció képviselői kedvezően véleményezték a közigazgatási törvény módosítására irányuló tervezetet, amelynek értelmében 20%-ról 10%-ra csökken az anyanyelv-használati küszöb. (…) 2018 küszöbén a PSD megadja magát azok előtt, akik nem hajlandók megünnepelni az egyesülés centenáriumát, és csak azért, hogy hatalmon maradjon, olyan privilégiumokat ad nekik, amilyenekre egyetlen más európai országban sincs példa” – áll Ludovic Orban bejegyzésében.
www.agerpres.ro; erdon.ro

Folytatódnak a Szent László-évi események
Csütörtökön a Püspöki Palotában sajtótájékoztatót tartott Böcskei László megyés püspök, melyen ő és munkatársai azokat a rendezvényeket ismertették, melyeket a Szent László-év hátralévő részében szerveznek. Lesznek konferenciák, kiállítások, ünnepi szentmisék.
Böcskei László megyés püspök felidézte, hogy „A jó ember jó kincséből jót hoz elő!” (Lk 6, 45) mottóval Szent László király 1192-ben történt szentté avatásának 825. évfordulóját ünnepeli idén a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye is. A jubileumi év egyik alappillérét képezik a regionális Szent László találkozók, amikor a szent király Nagyváradon őrzött ereklyéjét elviszik a plébániákra, hogy a hívekhez közelebb kerüljön lelkileg – életszentségének ismertetése és elmélyítése által-, de testileg is, a kegyelmet közvetítő koponyacsont jelenlétével. Eddig öt ilyen találkozó és imaalkalom volt az egyházmegye templomaiban (Nagyvárad-Székesegyház, Almásfegyvernek, Mezőbikács, Sólyomkővár, Székelyhíd) ,és minden ilyen ünneplés a hitben való megerősödést célozta meg. Az év legkiemelkedőbb momentumát a május 14-i Egyházmegyei Zarándoklati Nap jelentette, amikor 460 év után, egy napra ismét Nagyváradra – vagyis hazalátogathatott a Győrben őrzött Szent László-ereklye. A Szent László-év lelkipásztori jellegű, és kulturális, művészeti, értékeket bemutató, ápoló és továbbadó programjainak sora azonban még nem ért véget. Most vasárnap egyházmegyei zarándoklat lesz Szentjobbon. A főpásztor a régi hagyományokra alapozva, 2016-ban kiemelkedő szentélyé nyilvánította és egyben zarándokhelyként erősítette meg a Boldogságos Szűz Mária születésének tiszteletére felszentelt szentjobbi plébániatemplomot. Évente két egyházmegyei zarándoklatot is elrendelt a kegyhelyhez: az első a papok és szerzetesek zarándoklata május 30-án (a Szent Jobb megtalálásának ünnepén), a második pedig a hívek zarándoklata Kisboldogasszony (Szűz Mária születése) ünnepéhez eső legközelebbi vasárnapon, idén szeptember 10-én. A 11 órakor kezdődő szabadtéri szentmisén a Boldogságos Szűzanya közbenjárását, Szent István és Szent László király oltalmát kérik. A szertartás főcelebránsa és szónoka Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti metropolita érsek lesz, és az áldást követően Szentjobb utcáin körmenetet tartanak a zarándokok a Brünn-i Fekete Madonna régi és felújított kegyképével. Folytatódnak a Regionális Szent László-találkozók is, szeptember 21-én a VI. találkozó, a román ajkú hívek számára a nagyváradi kapucinus templomban, majd szeptember 28-án a VII. találkozó Kárásztelken lesz. Október 5-én „Megújulás a gyökereknél” címmel a Szent László-év záró aktusaként és csúcspontjaként a nagyváradi vártemplomban kerül sor egy találkozóra, mely hitvallási formát ölt, és egyben az egyházmegye híveinek a Szent László által képviselt keresztény értékek megélésére való elköteleződést is fogja majd jelenteni. Minden régió képviselete, amely legalább 25 személyből áll, az ünnepélyes szentmisére elhozza Nagyváradra a regionális találkozók alkalmával megfogalmazott összegzéseket, ahol ősi hitünk melletti elköteleződés kifejezéseként Szent László egykori sírjának közelében ünnepélyes hitvallást tesznek.
Díjkiosztás
Csorba Sándor levéltáros arra hívta fel a figyelmet: október 14-én Egyháztörténelmi Konferenciát rendeznek, a címe: REX ADMIRABILIS – Szent László király műve és emlékezete. Az előadók: Marosi Ernő akadémikus, művészettörténész, Solymosi László, akadémikus, történész, Madas Edit, akadémikus, kódexkutató, az OSZK osztályvezetője, Klaniczay Gábor, történész, tanszékvezető, egyetemi tanár, Central European University, Jékely Zsombor, művészettörténész, az Iparművészeti Múzeum főigazgató-helyettese. Október 18-án a Szent László freskókiállítást nyitják meg. (Athleta Patriae – Válogatás a kun legyőzésének Erdélyi falkép ábrázolásaiból), mely rendezvényen Böcskei László elmondása szerint a Szent László-évben kiadott egyházmegyei érem aranyozott bronz változatával díjazzák azokat a személyeket, akik az elmúlt időszakban az értékmegőrzést szolgálták Váradon, azt, hogy Szent László öröksége megmaradjon (művészek, médiamunkások, egyszerű emberek stb.). Micaci Cristian pasztorális referens arra hívta fel a figyelmet: október 14-15-én a Hajdúdorogi Görögkatolikus Egyházmegye zarándok elöljáróit, papjait és híveit fogadják Nagyváradon. A zarándoklatot, amely a Szent László Év programját képezi, a plébániák szervezik, körülbelül 500 fő jelenlétére számítanak. Szombaton este közös vesperást imádkoznak a zarándokok, vasárnap délelőtt pedig szentmisén vesznek részt, és megismerhetik a Szent László király által alapított város vallási és kulturális örökségét. November 25 –én a VI. Egyházmegyei Kórustalálkozón, Érmihályfalván Szent László tiszteletét az egyházzene területén is szeretnénk elmélyíteni. Az esemény 10 órakor kezdődik az érmihályfalvi Páduai Szent Antal plébániatemplomban. Olyan gyakorló egyházi kórusok lesznek jelen, akik rendszeresen nyújtanak liturgikus szolgálatot templomainkban. Két szabadon választott és három kijelölt darabbal/egyházi énekkel készülnek, utóbbiakat a fellépések végén, közösen adnak elő a kórusok.
Ciucur Losonczi Antonius / erdon.ro

„Gazdasági háborúba” torkollt a katolikus gimnázium ügye a CNMR szerint
Magyarország azzal a döntésével, hogy megvétózza Románia felvételét a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezetbe (OECD), tulajdonképpen gazdasági háborút hirdetett az ország ellen - véli a Románia Korszerűsítéséért Országos Koalíció (CNMR). Ez az a társaság, amely augusztus elején Kelemen Hunor román állampolgárságának visszavonását kezdeményezte. A CNMR közleményében rámutat, Románia minden feltételt teljesít ahhoz, hogy csatlakozhasson az OECD-hez, tagságának jóváhagyása nem szívesség, hiszen kivívta a jogot, hogy felvételt nyerjen a szervezetbe.
A koalíció úgy véli, a budapesti kormány döntése „ellenséges politikai cselekedet, amely káros hatással lesz Magyarország érdekeire”. „Románia és Horvátország csatlakozásának megakadályozásával az Orbán Viktor vezette kormány a szomszédos országokkal szembeni agresszív és izolacionista magatartásról tesz ismét bizonyságot, kitalált indokokra hivatkozva. A CNMR üdvözli és értékeli a román külügyminisztérium állásfoglalását, és határozott intézkedéseket követel. A CNMR ugyanakkor felhívja a figyelmet, hogy az RMDSZ is kiveszi a részét a Románia blokkolására irányuló, jól kifontolt tervből, a marosvásárhelyi megmozdulásokon való jelenlétükkel szándékosan elpolitizálva és felnagyítva a katolikus líceum körüli helyzetet. Az RMDSZ ezúttal is Fidesz-ügynökként viselkedett, Románia érdekei ellen lépve fel” - fogalmaz a közlemény.
Agerpres; maszol.ro

Szobor is őrzi a Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégium alapítóinak emlékét
Milyen áldozatokat hoztak eleink a családért, a templomért és az iskoláért? Miként állnak azok az idők mérlegén? Nem menekülhetünk mi sem a kérdések elől: szükséges-e, és miért fontos a felekezeti oktatás? – kérdések és válaszok születtek vasárnap a székelyudvarhelyi Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégium alapítóinak szentelt ünnepségen.
Különböző nemzedékekhez tartozók, a történelmi egyházak helyi képviselői, a lelkészi közösség és világi elöljárók töltötték meg a belvárosi református templomot a református kollégium megemlékezésén és hálaadásán.
Alapítóiknak, az adományozó Gróf Bethlen Jánosnak, az iskola és templomépítő Backamadarasi Kis Gergelynek és a főépület létrehozójának, Gönczi Lajosnak állítottak szobrot.
Család, templom, iskola
A felekezeti oktatás szükségességének kérdéseire a keresztyén ember adhat választ – hangsúlyozta igehirdetésében Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke.
A Kárpát-medencében fel kell vállalnunk a reformáció újjászületését: megmaradásunkhoz a család, az iskola és a templom együtt szükségesek. Egyikünk sem lehet közömbös – offenzív stratégiát kell vállalnunk értük. Miként a gólyapár három hónap alatt átad minden tudást a fiaknak, hogy biztonságban repülhessenek, tanévkezdéskor ez a felhívás számunkra is: Isten előtti felelősséggel adjuk át gyermekeinknek a tudást és örökségünket. Fel kell ruháznunk őket, hogy tudjanak mindent erről a világról, hogy közösségünknek jó tagjai legyenek. Imádkoztak a nagy példaadókért, az építőkért, a fejlesztőkért. Kérve Istent, növelje felelősségérzetünket, hogy átörökíthessük azt, amit mi is átvettünk.
Köszöntések
Szakács Annamária vezényletével a kollégium kórusának műsora után Tőkés Zsolt igazgató nyomatékosította: a család, a társadalom és az egyház közös joga és kötelessége a nevelés. A keresztyén nevelés esély, tövisek között a rózsa. Építsünk újra az elődökre alapozott, jövőbe mutató szellemet! Kovács Irén Erzsébet, az oktatási minisztérium államtitkára a hittel, szakértelemmel felvértezett nevelésről, a vallásos oktatásról szólt. Őrizzék az iskola hírnevét, belső kohézióját, ami szellemi-erkölcsi megbecsüléshez vezet. Gálfi Árpád polgármester az idők próbáit kiálló templomot és iskolát lelki-szellemi központként látja.
Székelyudvarhely méltán büszke református iskolájára, tanáraira, diákjaira, eredményeikre. Olyan hely ez, ahol nemcsak könyvet és füzetet lát a diák, hanem megtanul gondolkodni is – fogalmazott. Borboly Csaba megyeitanács-elnök a rendezvény mottójára – Bízzál az Úrban, rólad Ő meg nem feledkezik – alapozva kifejezte: bízzunk, hogy itthon is jobb lesz. Nyújtsunk bizalmat fiataljainknak, álljunk melléjük, biztassuk őket, hogy merjenek tervezni, itt szülessenek a gyermekeik. Hiszi: így lesz jövője Székelyföldnek. Bethlen Farkas a régi magyarok példájára a gyermekek talentumának fejlesztésében érzi a magyarság továbbvitelét.
A belvárosi református egyházközség lelkipásztora, Gede Ildikó azt kívánta, szolgáljon továbbra is olyan lelki otthonként a gyülekezetnek és a kollégistáknak a templom, ahogyan Baczkamadarasi Kis Gergely megálmodta: ahol megerősödhetnek hitben, reményben, szeretetben.
Az egykori és jelenlegi diákok hálaadó zsoltáréneklését követően Balog Zoltán, a magyarországi Emberi Erőforrások Minisztériumának vezetője az 500 éves reformáció és Baczkamadarasi Kis Gerely születésének 280. évfordulóján hangsúlyozta: a múltidézés nem nosztalgia. Azért fordulhatunk feléje, mert van. Amit a jelenben láthatunk, az a múlt, mint a csónakban evező: ami mögötte van, az az irány. A csónakban velünk szemben ül a názáreti Jézus. Ha ránézünk, látjuk a jövőt.
Úgy, mint az édesapa Bethlen János, aki halott gyermeke hozományát a jövőnek szánta; avagy az oktatás, kutatás nagyjai, akik elmentek külföldre tanulni, hazajöttek, és itt gazdagították népüket. Példáink a múltban vannak, onnan vesszük az erőt, a sok odaadott hitből, szeretetből.
Teret nyitni A kollégium teret nyitott. Újra teret kell nyernünk, amit csak akkor tudunk, ha teret engedünk a szabadító Istennek – mondta a miniszter. – Sok múlik a jogon, a pénzen, de minden az emberen múlik. A másokért való odaszánáson – ez és az összetartozás a közjó alapja. A közösségi szolgálat az egyént erősíti. A kicsiknél kell kezdeni – vallja.
Az óvodaprogram keretében hétszáz óvodát korszerűsít vagy épít Magyarország a Kárpát-medencében. A családoknak nyújtott támogatás tovább bővül jövőben. Magyarország a külföldi lakhellyel rendelkező magyar állampolgárokra is kiterjeszti az anyasági támogatást, a babakötvényt, a gyarapodó és gyarapítható betétkönyvet. Megéri befektetni a közös jövőbe. Éljünk azzal a joggal, amit a szavazás jelent – buzdított. Az iskolaalapítók szobrai jelképek: lesz folytatás. Nézzünk fel rájuk, és bízzunk Annak kegyelmében, aki eddig is megtartott bennünket.
A szobrok leleplezése előtt Tőkés Zsolt igazgató Bethlen-oklevelet nyújtott át Balog Zoltán miniszternek – kifejezve az egyházkerület és a kollégium elismerését mindazért, amit az iskoláért és a magyar oktatásért tesz. Majd Popa János történelem szakos tanár beszélt Bethlen János, Baczkamadarasi Kis Gergely és Gönczi Lajos életútjáról. Utóbbi szobrát Sántha Csaba szovátai szobrászművész készítette 2012-ben. A két újat Gergely Zoltán, Kolozsváron élő művész és Zavaczki Walter Levente székelyudvarhelyi szobrászművész öntötte bronzba.
Leleplezésük után Kató Béla püspök kért áldást a szoborállítókra, az iskolára és a résztvevőkre. Egyed Réka és Fábián Annamária népdalcsokra után az iskolazászló alatt átvonultak az ókollégium udvarára és megkoszorúzták az 1838-ban állított obeliszket.
Molnár Melinda / Székelyhon.ro

A megmaradás zálogát adták át Csehétfalván
Hagyományőrző központot adtak át vasárnap a Székelykeresztúrhoz közeli Csehétfalván. A létesítmény az alig százötven lelket számláló falu megmaradásának egyik záloga lehet. Az ünnepségen a helyiek aszfaltozott útra is ígéretet kaptak.
A csehétfalvi unitárius templomban megtartott istentisztelettel kezdődött, majd a helyszínen ünnepi beszédekkel, néptáncelőadással és ebéddel folytatódott vasárnap a Hagyományos Székely Jövő Központ felavatása.
Közösségmegtartó, értékmegőrző, követendő példa
A központ létrehozásának célja a kihalófélben lévő falu megmentése, hagyományainak átörökítése, munkahelyek teremtése, szociális konyha működtetése, gyerekek táboroztatása, felnőttoktatás, helyi értékeket bemutató kiállítások szervezése, illetve faluturizmus fellendítése – sorolta az átadóünnepségen Lőrinczi Lajos unitárius esperes-lelkész. Ezen a nyáron már több mint ezerkétszáz külhoni, illetve környékbeli fiatal fordult meg a központban, ugyanakkor hétköznapokon közel hetven helyinek és környékbelinek főznek itt ebédet.
Mindenki számára követendő példának nevezte Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár a csehétfalviak megvalósítását, hiszen „ők nem fogadják el a pusztulást, hanem célt fogalmaznak meg, erre megoldást keresnek és találnak”.
Ez az épület is olyan, mint egy iskola vagy templom: önmagában nem ér semmit, meg kell tölteni. Ne csak a mának adjuk át, hanem a holnapnak, a jövőnek. Ez legyen a szíve nemcsak a falunak, hanem a környéknek is – tette hozzá.
Grezsa István kormánybiztos arról beszélt, hogy a hagyományőrzésre épülő létesítmény korántsem a múltról, hanem a jövőről szól, hiszen egy gondosan megrakott szénásszekér, az este hazaballagó gulya olyan értékeket hordoznak az erdélyi apró, pusztuló falvakban, amelyek a jövő felé mutatnak.
Azon kell dolgoznunk, hogy itt menjen jól sorunk, mert ez a föld csak akkor lesz és marad gyermekeinké, ha mindent megteszünk azért, hogy ne kívánkozzanak el innen – figyelmeztetett Pap Mária unitárius püspöki titkár. „Kis falvaink többségében a lelkészek próbálnak tenni azért, hogy a közösséget megtartsák” – jelentette ki Borboly Csaba megyeitanács-elnök, aki ünnepi beszéde végén aszfaltozott utat ígért a csehétfalviaknak.
További tervek
Ötvenmillió forintot kapott 2015-ben a csehétfalvi unitárius egyház a paplak közelében lévő három lakatlan, pusztuló ház és a hozzájuk tartozó két csűr megvásárlására, valamint újjáépítésére. Tavaly májusban helyi és környékbeli mesteremberekkel kalákában kezdték felújítani az összeomlás szélén álló házakat, megőrizve azok eredeti jellegét. Egy évvel ezelőtt még javában tartott a főként konyhaként és ebédlőként szolgáló csűr újjáépítése, de a vendégházakban már magyarországi diákok voltak elszállásolva. „Az ebédlőben lejárt a reggeli, utána a munkások elkezdtek csiszolni, aztán vacsora előtt gyorsan kitakarítottunk, és lehetett ismét étkezni. Ez így ment napokig” – mesélte lapunknak Lőrinczi Tünde tiszteletes asszony, a központ megálmodója.
Négy alkalmazottal dolgozik, lelkész férje is besegít a napi teendőkbe. A három házban hatvan főt tudnak elszállásolni, a csűr korszerűen felszerelt konyhájában a táborozókén kívül a helyi és környékbeli időseknek, valamint az erre igényt tartóknak heti öt alkalommal jutányos áron kétfogásos ebédet készítenek.
A támogatás összege nem fedezte a másik csűr felújítását, azonban Lőrinczi Tünde bízik benne, hogy sikerül anyagi forrást találniuk erre: így az alsó szinten tánctermet alakíthatnának ki, a galériára pedig újabb hálószobák kerülnének.
Dósa Ildikó / Székelyhon.ro

Szerződésbontást helyezett kilátásba az önkormányzattal az erdélyi katolikus egyház
Az Erdélyi Római Katolikus Státus Alapítvány kilátásba helyezte, felbontja a marosvásárhelyi önkormányzattal kötött bérleti szerződést arra az ingatlanra, amely a jogi személyiségét elvesztő katolikus gimnázium diákjainak és egy román állami iskolának ad otthont, ha a hatóságok nem teszik lehetővé, hogy az épületben továbbra is működhessen a Római Katolikus Gimnázium.
Az alapítvány szombaton későn este adott ki közleményt, amely az első hivatalos egyházi állásfoglalás azóta, hogy a Maros megyei tanfelügyelőség a megszüntetett katolikus iskola osztályait pénteken besorolta a Bolyai Farkas Elméleti Líceumba.
A Jakubinyi György gyulafehérvári érsek és az alapítvány elnöke, valamint Holló László, az alapítvány igazgatótanácsának elnöke által aláírt közlemény szerint az egyház azt nehezményezi, hogy az iskola osztályait nem összefüggő alegységként, hanem osztályonként sorolták be a Bolyai Farkas Elméleti Líceumba, így a tanfelügyelőség lényegében megszüntette a katolikus iskolát.
Úgy vélik, az intézkedéssel a hatóság csak a törvényben is előírt kötelességét teljesítette: biztosították a diákok beiskolázását. Üdvözlik ugyan, hogy a fiataloknak lesz hol tanulniuk, de örömük nem felhőtlen, hiszen az iskola megszűnt, és ezáltal - mint írják - alapvetően sérültek a diákok jogai az egyházi és világi törvények szerint egyaránt. Felidézik, hogy a tanfelügyelőség és az oktatási minisztérium kísérletet sem tett arra, hogy figyelembe vegye 114 szülő szándéknyilatkozatát, amelyben jelezték: a Római Katolikus Gimnáziumba akarják íratni gyermekeiket.
Az egyház arra kéri az illetékes román hatóságokat, ne tekintsék megoldottnak a helyzetet. Emlékeztettek: többször megfogalmazták már, hogy az iskolaépületben - amely a Státus Alapítványé - működnie kell katolikus iskolának is. "Ha nem működhet, abban az esetben az önkormányzattal kötött bérleti szerződés hatályát veszíti, ami senkinek nem állhat érdekében" - írták a közleményben.
Leszögezték: nem mondanak le arról, hogy Marosvásárhelyen iskolája legyen az egyháznak. Úgy vélik, "az állami intézmények szakszerűségének hiánya és az emberi jogok semmibevétele miatt szenved jogfosztottságot az egyház, szenvednek a gyerekek, valamint a szüleik" - olvasható a közleményben.
A Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye vagyonkezelője, a Státus Alapítvány 2014-ben kötötte meg a legutóbbi szerződést a marosvásárhelyi polgármesteri hivatallal. A megállapodás rögzíti, hogy az egyház tulajdonában levő iskolaépületen 2014 és 2019 között miként osztozik a helyi románok egyik elitiskolájának számító Unirea Főgimnázium és a Római Katolikus Gimnázium. A szerződés külön cikkelyben rögzíti: "Ha a Római Katolikus Gimnázium nem alakul meg, vagy a bérleti időszakban megszűnik, a szerződés érvényét veszti".
Holló László korábban az MTI-nek elmondta: ha az egyház bejelentené, hogy a szerződést felbontottnak tekinti, a város nem tudná már törvényesen fizetni az iskolák számláit a közüzemi szolgáltatók felé, és az iskolaépület minden bizonnyal hónapokon belül áram és víz nélkül maradna. "Rendkívül kellemetlen, hogy egyáltalán ilyesmiről kell gondolkodnunk, de amennyiben az iskolánkat megszüntetik, a szerződés feltételeit nem tartották be" - fogalmazott szeptember elején Holló László. (MTI)

ÚJ ÓVODÁT AVATTAK IPPON (SZILÁGY MEGYE)
„Az oktatási kérdések fontosságát megalakulásunk óta prioritásként kezeljük Szilágy megyében, és állandó figyelemmel kísérjük intézményeink sorsát. Támogatjuk őket, és küzdünk értük. Egy új óvodaépület átadása a fejlődést és haladást példázza, gyermekeink és családjaink jövőjét jelenti a biztonság és jólét jegyében” – mondta el Szilágyi Róbert István, a Szilágy Megyei Tanács alelnöke Ippon, ahol új óvodát adtak át szeptember 11-én.
Az RMDSZ Szilágy megyei szervezetének ügyvezető elnöke kiemelte: „felelősek vagyunk a jövő generációért, és ebben egyik legnagyobb szerepe az óvodának és iskolának van.
Kultúránk, hagyományaink ápolása, erős közösségünk megmaradása rajtuk és rajtunk áll. Az oktatás minőségének javítása a jövőben is célunk, úgy gondolom, az anyanyelven szerzett tudás mindennél fontosabb.” Erdély.ma

SZENT LÁSZLÓ-SZOBROT AVATTAK
KETTŐS ÜNNEP IMECSFALVÁN
Kettős ünnepet ült a kis orbaiszéki, többségében római katolikus település szombaton. Egyrészt a Kisboldogasszonynak szentelt templomban megtartották az éves búcsús szentmisét, hisz szeptember 8-át Szűz Mária születésnapjaként tartja számon az egyház.
Másrészt a Szent László-emlékévben (a lovagkirály trónra lépésének 940., szentté avatásának 825. éve) Szent László-mellszobrot avattak a templomkertben. Az ünnepi szentmise főcelebránsa Tamás József segédpüspök volt, ő szentelte fel a frissen leleplezett szobrot, a dombóvári Varga Gábor pirogránit alkotását, a Szent Gellért Erdélyi Lovagrend adományát.
Tamás József segédpüspök szentbeszédében elmondta, a liturgia három földi születést tart számon: a Jézusét, Keresztelő Szent Jánosét és a Szűzanyáét. Mária születésnapjára illik ajándékot adni, és boncolgatta, mi lehet a legmegfelelőbb. A legjobb és legszebb ajándék, amit adhatunk, ragaszkodásunk, szeretetünk, köszönetünk kifejezésre juttatása. Erre szükség van most, amikor a gonosz egyre inkább próbál elszakítani bennünket Istentől.
A szentáldozat bemutatása után Papp Márton imecsfalvi plébános köszönetet mondott mindenkinek, aki hozzájárult a búcsús ünnep széppé tételéhez, valamint a szoborállításhoz. Bejelentette, hétfőn elkezdik a templomban a felújítási munkálatokat. Érdeklődésünkre utóbb elmondta, a megyei tanács által kiírt pályázatból restaurálják a főoltárt és két mellékoltárt, valamint a szószéket.
A templomi szolgálat, amelyen részt vett a környékbeli katolikus papság, valamint az adományozó lovagrend orbaiszéki tagsága, a pápai és magyar himnusz eléneklésével ért véget.
A templomkertben a mellszobrot Jánó Árpád, a Szent Gellért Erdélyi Lovagrend Márton Áron Tartományának kormányzója és Papp Márton, a lovagrend priorja, helybeli plébános leplezte le, majd Tamás József segédpüspök szentelte meg. A főpap kifejtette: a nagy király uralkodása sorsdöntő volt népünk életében, hisz kivezette a magyarságot a vészből, megmentette a külső ellenségektől. Hatása népe körében az idő folyamán egyre népszerűbbé tette.
A szobor a mindennapi életben olyan jelképpé válik, amely nagy királyunk követésére buzdít. Arra, hogy mi is szellemi és lelki gyepűinken iskoláinkat és templomainkat megvédjük, legyőzzük a ránk törő veszedelmeket, amelyek le akarnak zülleszteni, el akarnak üldözni szülőföldünkről. Végül azzal a buzdítással zárta beszédét, hogy Szent László példáját követve cselekedjünk Istenért és közösségünkért, és áldást kért a szoborra és népünkre.
A kettős ünnepen közreműködött a kézdivásárhelyi Boldog Özséb-templom kórusa Gergely Gábor kántor vezetésével, valamint szavalattal Haraly Henrietta. Az ünnepség lejártával a szobrot megkoszorúzta az imecsfalvi származású, a településről több mint fél évszázada elkerült Vitos Márton, az egykori tanító fia.
Szekeres Attila / Háromszék; Erdély.ma

A tevékenység, amely túlmutat a klasszikus délutáni foglalkozásokon
Márciusban kezdte el a hátrányos helyzetű gyermekek felzárkóztatásával foglalkozó programját a Gyulafehérvári Caritas gondozási ágazata. Az eltelt több mint fél év tapasztalatairól, a tevékenységekről tartottak beszámolót a program koordinátorai.
2017 márciusa óta iskolai és szociális felzárkóztató programot működtet a Gyulafehérvári Caritas szociális gondozási ágazata a tanulási és szociális nehézségekkel küzdő elemi iskolás gyermekeknek. Három régióban, két megyében, kilenc településen (Székelyszenterzsébeten, Etéden, Nagygalambfalván, Siménfalván, Felsősófalván, Korondon, Zetelakán és Udvarhelyen a Budvár-negyedben, valamint a Kovászna megyei Ozsdolán) tartanak foglalkozásokat.
Finanszírozót keresve tavaly márciusban találtunk a szászrégeni székhelyű Fire Alapítványra, amely a Svájci Alapokból származó pénzeket kezeli Romániában. Márciusban elkezdődtek a tárgyalások, és májusban a megyei tanáccsal is sikerült aláírni az együttműködési szándéknyilatkozatot. Ennek nyomán elindult egy hosszú folyamat, amelyben a törvénykezési keretet és a helyszíneket szögeztük le – ecsetelte András Loránd, a projekt vezetője. 2016 októberében nyílt meg az első központ Kovászna megyében, Ozsdolán, illetve 2017 márciusára sikerült beindítani a teljes programot Hargita megyében is, a felsorolt nyolc településen.
Több mint kétszáz roma származású és/vagy hátrányos helyzetű, tanulási nehézségekkel, viselkedési zavarokkal küzdő gyerekről van szó – mondta.
A tevékenység március elsején kezdődött el a Hargita megyei településeken, a helyi iskolákban: összesen huszonnégy szakember – köztük pszichológusok, gyógypedagógusok, szociális munkások, szociálpedagógusok – heti négy napon, napi négy-öt órában foglalkoznak a gyerekekkel.
„A tevékenység azonban túlmutat a klasszikus délutáni foglalkozásokon, hiszen nem csupán a házi feladatok megoldásában segítenek a foglalkozások vezetői, hanem készség- és kompetenciafejlesztéssel, egyéni vagy csoportos felzárkóztató munkával is. Mindezt pedig családlátogatással és tanácsadással egészítik ki” – tette hozzá András Loránd.
Leskó Barbara, a projekt szakmai koordinátora elmondta, év elején a gyermekek készségfelmérésen esnek át, majd év közben és a foglalkoztatás végén is, a szakemberek folyamatosan követik tevékenységüket, fejlődésüket.
„Ugyanakkor hetente családlátogatást is tartunk, hisz a hatékonysághoz a szülőknek is tanácsadásra van szüksége. Mindemellett a felmerülő, zömmel adminisztrációs problémákban is rendelkezésre állunk” – sorolta. Hozzátette: meggyőződése, hogy a tartós és fenntartható változás, illetve az integráció kulcsa az, ha a gyermekek, a felnövekvő generáció által szólítják meg az adott közösséget. A főfinanszírozó a költségek ötven százalékát állja, a fennmaradó összeget (mintegy 200 000 plusz 200 000 lejt) Hargita Megye Tanácsa, valamint az érintett helyi önkormányzatok fedezik, egészítette ki az elmondottakat Bíró Barna Botond, Hargita Megye Tanácsának alelnöke.
„Úgy tartjuk, hogy egy közösség akkor tud erős lenni, ha minden tagjára oda tudunk figyeli, és azoknak sem engedjük el a kezét, akik hátrányos helyzetbe kerültek vagy ilyan körülmények között élnek. A Gyulafehérvári Caritas óriási segítséget nyújt a megyei és a helyi önkormányzatoknak, hiszen felvállalja és megfelelő hatékonysággal végzi azt a szociális munkát, amelyet mi nem tudnán elvégezni” – hangsúlyozta az elöljáró.
Szűkített létszám nyáron
A nyári vakáció kezdetével azonban váratlan nehézséggel szembesültek, hiszen a főfinanszírozó közölte, nyáron nem fedezi a foglalkoztató központok fenntartását „Kénytelenek voltunk csökkenteni a csapatlétszámot, de mindezt igyekeztünk méltányosan megoldani. Táborokat, kirándulásokat, nyári iskolát, családi konzultációkat és családlátogatásokat tartottunk, így igyekeztünk megtartani a kapcsolatot a gyerekekkel és családjaikkal” – magyarázta András Loránd. Ősztől ismét meghirdetik a nappali foglalkozásokat, ezért szeptember 18-áig nyolc szakembert (pszichológust, gyógypedagógust, szociálpedagógust vagy szociális vonatkozású végzettséggel rendelkező személyeket) alkalmaznak, az álláshirdetéssel kapcsolatos részletesebb információkért a 0799-850230-as telefonszámon András Loránd projektvezetőt lehet hívni.
A program következő ciklusa egyébként október 2-án kezdődik, addig az új kollégák toborzása, majd felkészítése zajlik.
Kovács Eszter / Székelyhon.ro

Kétnapos dínomdánom (Torja első írásos említésének 710. évfordulója)
Tizennegyedik alkalommal szerveztek négy esztendővel ezelőtt Szeptemberfesztre átkeresztelt falunapokat hétvégén a 710 éves Torján. A rendezvényen átadták a felújított házasságkötő termet, hatvanméteres puliszkát készítettek, nemzetközi főzőversenyt tartottak, tegnap pedig a Mária-kápolna kertjében ünnepi szentmisét celebráltak. A falunapokon Torja három magyarországi testvértelepülése – Gádoros, Kistarcsa és Csokonyavisonta – és Rinyaújlak képviseltette magát. Csokonyavisonta és Torja között ezer kilométer a távolság. A két község vezetősége ezelőtt tíz évvel írta alá a testvértelepülési szerződést.
A falunapi rendezvénysorozat szombat délelőtt az új házasságkötő terem átadásával kezdődött, amelyen a meghívottak, a magyar történelmi egyházak lelkészei és a testvértepelülések küldöttségei voltak jelen. Daragus Attila polgármester elmondta: eddig is volt házasságkötő termük, de a négyezer lakosú községben az kicsinek bizonyult, több esetben az új párt annyian kísérték el, hogy sokan nem fértek be a terembe. Ebből a meggondolásból vágtak össze két helyiséget – a volt gyűléstermet és egy raktárt –, nyílászárókat és parkettát cseréltek. Az új házasságkötő termet Tímár Zoltán feltorjai római katolikus plébános és Egyed László Levente református lelkipásztor áldotta meg, az avatószalagot Daragus Attila, Luka Medárd alpolgármester és Kerekes Tibor jegyző vágta el. Az avató után közös fénykép készült a községháza előtt felállított életfánál, majd Egyed László Levente református lelkipásztor és Tímár Zoltán feltorjai római katolikus plébános megáldotta az újszülötteket és azok szüleit. Ezt követően a művelődési otthon nagytermében megtartották a nagykorúsítási ünnepséget, az ötvenhárom fiatalnak Kerekes Tibor jegyző gratulált, átadta a díszoklevelet és Torja képes albumát. Az ünnepség közben felléptek a kézdivásárhelyi Tanulók Klubja mazsorettcsoportjai. Daragus Attila polgármester bejelentette: a 710. évforduló tiszteletére és a falunapokra három – torjai, futásfalvi és bálványosi – képeslap készült el, amivel megajándékozzák az újszülötteket és a tizennyolc éveseket. Idén az önkormányzat az életműdíjat a nemrég nyugdíjba vonult Opra Vilmos testnevelő tanárnak, volt iskolaigazgatónak ítélte oda, aki harmincnégy évig tanított Torján, és aki aktív szerepet vállalt a település művelődési életében, a március 15-i ünnepségek megszervezésében. A Torjáért-díjat Harasztia Attila és Laki Dezső, Csokonyavisonta polgármestere, illetve alpolgármestere, valamint Nagy József, a kaposvári Somogyi Huszárok Hagyományőrző Egyesület huszárkapitánya kapta meg. A község vezetői emléklapot, bekeretezett életfás képet, Torja képes albumát és egy-egy szál virágot nyújtottak át a jelen levő édesanyáknak. Délután torjai önkéntesek és a községháza alkalmazottjai elkészítették a 2008-ban világrekordként jegyzett, 150,32 méteres feltűrt túrós puliszka hatvanméteres „kistestvérét” (fotó). A szombati nap leglátványosabb eseményét a nemzetközi főzőverseny jelentette, amelyen tizenegy hazai és határon túli csapat mérte össze tudását. Tegnap délelőtt az altorjai plébániánál gyülekeztek huszárok, cserkészek, népviseletbe öltözöttek és csokonavisontaiak, majd indultak lóháton és feldíszített szekereken a középtorjai Mária-kápolnához. A menet élén a kézdivásárhelyi Tanulók Klubja fúvószenekara, torjai cserkészek, szentegyházi és kaposvári huszárok, a Székely Virtus Hagyományőrző Egyesület kézdiszéki huszárjai haladtak. A Mária-napi búcsús szentmisét a Mária-kápolna kertjében Szabó Lajos kanonok, a sepsiszentgyörgyi Szent József-templom plébánosa a környékbeli papság közreműködésével celebrálta, a szentbeszédet Kedves Tibor alsócsernátoni plébános mondotta el. Daragus Attila polgármester köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik hozzájárultak a 710 éves Torja búcsús szentmiséjének lebonyolításához. A falunapokon első alkalommal részt vevő torjai, jelenleg 27 tagot számláló Bálványos Fiai Hagyományőrző Egyesület tegnap délelőtt a sportcsarnok előtt jurtát állított, kézműves-foglalkozásokat és játszóházat tartottak, íjászatra is lehetőséget biztosítottak. Péter Barna egyesületi elnök elmondta: az egyesület jelenleg huszonhét tagot számlál.
Iochom István / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Már több mint egymillió külhoni magyar kérte a honosítást
Már több mint egymillió külhoni magyar kérte a honosítást, és ők hitet tettek a kereszténység, a magyarság, illetve a család mellett – nyilatkozta Soltész Miklós.
Az Emberi Erőforrások Minisztériumának egyházi, nemzetiségi és civil kapcsolatokért felelős államtitkára vasárnap a Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetségében közösségi tevékenységet vállaló magyar családokat látta vendégül az Erkel Színházban.
Soltész Miklós kiemelte, a magyar kormány fontosnak tartja azokat az értékeket, amelyeket az elmúlt években vagy megmentettek, vagy megteremtettek, példaként említve a külhoni iskolák, templomok felújítását, építését. Hozzátette, fontos értéknek tekintik azt is, amit a családok képviselnek. MTI; pannonrtv.com