Borbély megint kenyérbe esett
Kitalálod, kinek fog tanácsokat adni? Nem egy olyan nagyon idős embernek..
Sorin Grindeanu kormányfőnek fog tanácsot adni az RMDSZ volt politikai alelnöke: a miniszterelnök ugyanis hétfőn tanácsadó testületének államtanácsosi rangú tagjává nevezte ki Borbély Lászlót.
Borbély több mint két évtizeden keresztül az RMDSZ Maros megyei képviselőjeként tevékenykedett a bukaresti parlamentben, a 2012-2016-os ciklusban a képviselőház külügyi bizottságának elnöke volt, korábban a területfejlesztési, majd 2009 decembere és 2012 áprilisa között a környezetvédelmi minisztériumot vezette.
A 62 éves politikus a tavaly decemberi parlamenti választásokon már nem indult újabb képviselői mandátumért. Az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) évekkel ezelőtt befolyással való üzérkedéssel és vagyonnyilatkozata meghamisításával gyanúsította meg Borbélyt, aki a nyomozati anyag szerint csaknem 200 ezer lej értékben fogadott el lakásfelújításban nyújtott ajándékot román vállalkozóktól, akiket miniszterként állami megbízásokhoz juttatott. A politikus ellen azonban nem indulhatott be a bűnvádi eljárás, mert a parlament két alkalommal is megtagadta a DNA kérését
Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely)

Székely szabadság napja – a törvények betartására szólít fel az SZNT és a csendőrség
Mind a Székely Nemzeti Tanács (SZNT), mind pedig a marosvásárhelyi csendőrség mobil egysége arra kérte a pénteki marosvásárhelyi megemlékezésre, felvonulásra és autonómiapárti tüntetésre készülő embereket, hogy tartsák tiszteletben a törvényeket.
László György, a Marosszéki Székely Tanács elnöke egy szerdai marosvásárhelyi sajtótájékoztatón elmondta, hogy idén problémamentes volt a megmozdulás előkészítése, és reményei szerint ez alkalommal a karhatalom is partnere, nem pedig ellenfele lesz a szervezőknek. “Egyértelmű, hogy tavaly csendőrségi túlkapások történtek. A román bíróságok azonban nekünk adtak igazat. Ma már a csendőrök is megértették, hogy nem lehet kettős mércét alkalmazni” – mondta a sajtótájékoztató után a magyar közmédiának László György. A megmozdulás szervezői nevében László György elmondta: 20-30 ezer embert várnak a megmozdulásra, és arra kérte a résztvevőket, hogy ne hozzanak magukkal kihegyezett zászlórudakat, szúró-, vágóeszközöket. “Elhatárolódunk minden olyan szlogentől és bekiabálástól, ami nem az SZNT által megfogalmazott gondolatokat tükrözi” – jelentette ki László György. Hozzátette, volt rá már példa a korábbi években, hogy egyesek revizionista vagy antiszemita szlogenekkel próbálkoztak. Úgy vélte, hogy ezeknek nincsen helyük az SZNT megmozdulásán. A csendőrség marosvásárhelyi mobil egysége közleményben figyelmeztetett szerdán a szervezők és a résztvevők törvényben előírt kötelezettségeire. Emlékeztetett arra, hogy a szervezők bejelentése szerint a tömegrendezvényre pénteken helyi idő szerint 16 és 19 óra (közép-európai 15 és 18 óra) között kerül sor. “A csendőrség a feladatainak megfelelően biztosítja és védi az állampolgárok tömegrendezvények szervezéséhez fűződő jogát mindaddig, amíg ezek a rendezvények békésen zajlanak” – áll a közleményben. A csendőrség azt tanácsolta a résztvevőknek, hogy viselkedjenek civilizáltan, ne legyenek részesei a közrend megsértésének vagy csendháborításnak, határolódjanak el a fizikai vagy nyelvi erőszak minden formájától. Az SZNT 2004 óta szervez megemlékezést Marosvásárhelyen a székely vértanúk vesztőhelyén állított obeliszknél, a vértanúk kivégzésének évfordulóján, amelyet a székely szabadság napjává nyilvánított. A 2013-as, a 2014-es és a 2016-os rendezvény felvonulással és a régiók kialakítására vonatkozó kormányzati elképzelések elleni, a székelyföldi autonómiaigényt megjelenítő tiltakozással végződött. A szervezők becslése szerint mind a 2013-as, mind a polgármester által részben betiltott 2014-es felvonuláson tízezrek vettek részt. 2015-ben Dorin Florea polgármester hivatalosan is betiltotta a demonstrációt, melynek megtartásától el is álltak a szervezők. A csendőrség a 2016-os felvonulást is betiltottnak tekintette, és mintegy száz szervezőt és résztvevőt bírságolt meg, “be nem jelentett, be nem iktatott vagy tiltott tömegrendezvény” szervezéséért, illetve ilyen rendezvényen való részvételért. A marosvásárhelyi táblabíróság azonban 2016. július elején jogerős ítéletben mondta ki, hogy érvényes volt a demonstráció 2015-ös bejelentése, és az első fokon eljáró bíróság eddig 66-ot érvénytelenített a bírságolási jegyzőkönyvek közül.
(MTI)
erdon.ro

Havadtői példa, amit nálunk is követni lehet
Megmenteni a régi sírköveket
Nem szokványos témával érkezett Barótra előadást tartani dr. Kinda István néprajzkutató, a Székely Nemzeti Múzeum főmuzeológusa. Demeter Zoltán művelődésszervező vendége ezúttal a székelyföldi temetőrendezési törekvésekről beszélt a Tortoma Önképzőkör február végi rendezvényén, a régi sírkövek megmentésének egy szemléletes példáját is bemutatva.
Az előadó mindenekelőtt a temetők kialakításának történetét hozta szóba. Mint mondta, ha egy mód volt rá, azokat a települések körüli magaslatokon alakították ki, arra is törekedtek elődeink, hogy a sírok tájolása kelet-nyugati irányú legyen. Érdekességeket is említett: mindazon túl, hogy a temetőn belül elfoglalt hely, a sírjelek mindig is az elhunyt társadalmi hovatartozására utaltak, 2–300 éves múltra tekint vissza az a hagyomány, hogy a házastársakat egymás mellé temessék, és gyakori volt az is, hogy szomszédok kérték: legyen egymás mellett sírjuk, hogy a jó szomszédi viszonyt az örökkévalóságban is folytathassák. A virágágyások kialakítása a sírokon valamivel későbbi keletű, a 20. század közepétől lett szokássá temetőinkben.
Faragott sírkövekkel Székelyföldön a 18. századtól kezdődően találkozhattunk. Az évszázados, vagy annál is régebbi sírköveket mára kikezdte az idő, néhol azonban, Székelyföld számos településén is, próbálták-próbálják megmenteni őket. Néhány pozitív példát is felsorolt erre nézve, ám sajnos több volt a negatívum. Voltak helyek, ahol ugyan a temetőből kiásták a régi sírköveket, elszállították azokat valahová, de továbbra is szakszerűtlenül tárolják, és ez még a jobbik eset, hiszen, mint mondta, látott már házalapba beöntött régi sírkövet is, méghozzá az írásával kifelé. Leszögezte: minden bizonnyal a helyi közösségek nagyban tehetnek arról, ha egy régi temető tönkremegy, a sírkövek elpusztulnak, elsüllyednek.
A Maros megyei Havadtőn nem történt ez meg. Épp ellenkezőleg. 2013-ban, egy örökségmentő program keretében, Kinda István irányítása mellett elkezdődött a falu régi temetőjében található sírköveknek a kiásása, újraállítása, megtisztítása. Kalákát hirdettek több rendben, már csak azért is, hogy a helyiek is érezzék magukénak az ügyet, de még Belgiumból érkezett cserkészek is dolgoztak a helyszínen.
– Nem kevesebb, mint 421 régi sírkövet ástunk ki, állítottunk fel újra ugyanott, megmentve őket a pusztulástól – mondta.
De nem csak ez volt a hozadéka munkájuknak. Havadtő régi temetője az Erdélyi Értéktár részévé vált, igazi nevezetességé. Mi több, felismerve a falu egykori értékeinek fontosságát, a helyiek gyűjteni kezdték a régi tárgyakat, azóta az önkormányzat már épületet is készített a néprajzi gyűjteménynek.
– Havadtő példája követendő lehet minden közösségnek: azt mutatja, hogy szinte a semmiből indulva is, de akarattal, kitartással megmenthetjük értékeinket, örökségünket – összegezte előadását.
Böjte Ferenc
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Portréfilm példaképről
A megcsonkított, kisemmizett, megalázott, meggyötört magyar nemzetnek példaképekre van szüksége a talpra álláshoz. Olyan személyekre, akik magatartásukkal és cselekedeteikkel elismerést vívtak ki maguknak szűkebb és tágabb környezetükben. Utódaink ugyanis csak úgy válhatnak gerinces, nemzeti öntudattal rendelkező és a haza szent ügyét mindennél előbbre tartó felnőttekké, ha van, akire feltekintsenek. Légyen az múltbéli vagy ma is élő személyiség. Ilyenekben, hála Istennek, történelmünk során nem szenvedtünk hiányt, és most is szép számmal akadnak, csak rosszakaróink titokban tartják a létüket.
Éppen ezért örvendetes, hogy Magyarországon végre olyan filmek is születnek, melyek megtekintése után mi, magyarok és székelyek felemelt fejjel és büszkén tekinthetünk egymás vagy bárki szemébe. Ugyanakkor ily módon pozitív energiával telítődve, jókedvűen folytathatjuk a mindennapi teendőinket.
Közéjük tartozik Kaszás Géza A lovasíjász című alkotása is, mely nemcsak Kassai Lajosról, valamint az általa felélesztett és újjáteremtett ősi magyar harcmodorról, illetve annak szellemi hátteréről szól, hanem hitről, magatartásról, hozzá- és helytállásról, becsületről, akaratról és teremtő erőről. Mindarról, ami a magyar lélekben és génekben kódolva van ugyan, de mélyre van temetve, és így csak egy nagy megrázkódtatás, illetve rendkívüli élmény tudja onnan felszínre hozni.
Nos, ennek a filmnek a nagysága és művészi értéke pontosan abban rejlik, hogy ezt sikerült kiváltania, hiszen megtekintése varázslatos élményben részesít. Hatásukra pedig rádöbbentünk, és így ezentúl már tudni fogjuk, hol van a helyünk, hová tartozunk, kik vagyunk. Ugyanakkor értelmet nyert az életfilozófiáját sűrítő, elhíresült Kassai-mondás is, mely szerint „nem az ősöket kell követni, hanem azt, amit az ősök követtek.”
Mindent egybevetve tehát örvendetes, hogy a filmet ezen a héten a sepsiszentgyörgyi Művész Mozi is műsorára tűzte, március 17-én, pénteken 19 órakor pedig majd Kézdivásárhelyen is levetítik a Vigadó nagytermében.
Bedő Zoltán
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Száz éve a Magyaroson – Színesítik a fehér foltot
Pontosan száz évvel ezelőtt, 1917. március 8-án emlékezetes ütközet helyszíne volt a Magyaros-tető: az egyesített osztrák–magyar és német csapatoknak ekkor sikerült visszavenniük az idegen betörőktől a Csíki-havasok egyik 1340 méter magas, stratégiai fontosságú pontját. Az évfordulón a hagyományőrzők egy csoportja emléktúrát szervezett a helyszínre, mi lapunk hasábjain a történteket foglaljuk össze.
Csíkszentmárton évek óta élen jár az első világháborús emlékhelyek rehabilitálásában, az elesettek emlékének ápolásában. Gergely András polgármester 1994 óta foglalkozik behatóan a községhez tartozó Úz-völgye történelmével.
– Annak idején, amikor húzogattam a palackból a dugót, sokan azt sem tudták, hogy hol van Úz-völgye, nemhogy a Magyaros-tető. 1994-ben ismerkedtem meg a háromszéki, egykori 11-es székely határőr zászlóalj katonáival, 1994-ben készült el a második világháborús emlékmű és megpróbáltam utánanézni az eseményeknek. Rájöttem, hogy ez egy hihetetlen fehér folt, nem tud róla senki, nem foglalkoznak vele. Ez indított többek között arra, hogy Székely határőrök nyomdokain címmel éveken keresztül honismereti tábort szervezzek fiataloknak, és velük együtt fedeztük fel az Úz-völgy történelmét, együtt festettünk turistautat az Úz-völgye és a Magyaros-tető között, és közben rádöbbentünk, hogy tulajdonképpen mi zajlott a térségben.
Magyarosi történések
Gergely András a román betörést követő 1916-os eseményeket kutatva ismerte meg a 39-es hadosztály, s ezen belül többek között a 9-es kassai, a 10-es miskolci, a 11-es munkácsi és a 16-os besztercebányai gyalogezredek történetét. Ez mintegy hatezer katonát jelentett, akik a havasokban teleltek. A magyar csapatok 1916. október 12-én érték el az Úz-völgy térségét, visszaszorítva a román egységeket, de az ellentámadásba lendült orosz erők december 24-én a Magyaros-tetőt elfoglalták.
– Ez nem a legmagasabb pont a Csíki-havasokban, mindössze 1340 méteres magaslat, de stratégiailag rendkívül fontos – hangsúlyozta Gergely András. – Csak az érti meg, aki már járt ott és láthatta, hogy onnan az egész Szeret-völgye látszik, az Úz-völgyébe pedig direkt belövési lehetőséget engedett, és ez nagyban akadályozta a hadtáputánpótlást. Amúgy is az a tél hihetetlenül nehéz volt, nagy hó volt, szélvihar, széldöntés, rossz útviszonyok és nehéz lehetett megoldani a több ezer katona ellátását.
Közben a 10-es miskolci gyalogezredet kivonták az Úz-völgyéből és a jobban szorongatott Gyimes-völgyébe vezényelték. 1916 végén Breit (Bánlaky) József vette át a 39-es hadosztály vezetését, aki jobban szót értett a Csíkszeredában székelő Karl Litzmann hadtestparancsnokkal. Mivel többszöri próbálkozásra sem sikerült a 9-eseknek, sem a németeknek a Magyaros-tetőt visszavenni, Breit visszakérte a miskolciakat a saját hadosztályába és a 10-es honvédeket egy hónap csíkzsögödi gyakorlatozás során rohamosztaggá képezték ki. – Ez is igazolja, hogyha valamit jól előkészítenek, annak eredménye is tud lenni – részletezte Gergely András. – Kinéztek Zsögöd fölött egy magaslatot, ami hasonlított a Magyaroshoz. Ez a kutatások szerint a mostani lőtér fölötti részen lehetett. Egy hónapig gyakoroltak egészen élesben, például kiválasztották a legjobb dobókat, akik 30-40 méterre is el tudták hajítani a gránátokat. Eközben az Úzban telelő egységek támadási vonalakat építettek ki. 1917. március 8-án pedig nagyon komoly tüzérségi előkészítés után, még a megadott jel előtt támadásba lendültek, és alig több mint egy óra alatt elfoglalták a tetőt. A veszteséglista ehhez a fontos fegyvertényhez képest nem olyan nagy. 44-en estek el a csaknem négyszáz orosz katonához képest és ezer hadifoglyot, köztük 13 tisztet ejtettek.
A Magyaros-tető legmagasabb pontját, a Névtelen-kúpot ekkor nevezték el Litzmann kúpnak a katonák Karl Litzmann porosz tábornok tiszteletére, és a névadást egy gránittáblán is megörökítették. Néhány hónap múlva Csíkszereda tanácsa a tábornokot a város első díszpolgárává választotta. Az oroszokat érzékenyen érintette az 1917. március 8-i vereség, utána legalább ötször próbálták visszafoglalni a tetőt, de sikertelenül.
A feledés homályától hagyományteremtésig
A gránittábla már nincs meg, átviharzott felette két háború, s a kommunizmus. Az Úz-völgye elnéptelenedett, és az első világháború ember alkotta építményei mind eltűntek, pedig a leírások és a korabeli fényképek szerint az egész Magyaros-völgye akkoriban úgy nézhetett ki, mint egy különös város, házak, kaszinó, még üzlet is volt – részletezte Csíkszentmárton polgármestere. – Minden tisztnek külön kis házikója volt, s még fürdőt is kialakítottak. Az Aklosban megoldották a villanyvilágítást, kórházat és kisvasúti szerelőműhelyt is működtettek, de ma már semminek nincs nyoma, visszasüllyedtek a feledés homályába. Pedig az egyik korabeli szerző a létesítmények háború utáni turisztikai kihasználását is előrevetítette…
A Magyaros-tetőt gépjárművel Hargita megye felől nem lehet megközelíteni, a régi hadiutakat már benőtte az erdő. (Kománfalva felől, az ún. „oroszok útján” közelebb lehet jutni hozzá.) Gyalogosan a Magyaros-patak völgyén vezet arra a kijelölt turistaút (piros háromszög, fehér szegélyben), amely az első világháborús kápolna mellett indul, és a bal oldali ágon, a Magyaros-élen halad, ahol még ma is jól látszanak a világháborús állások.
– Fel lehet jutni, emberpróbáló, de nem lehetetlen – hangsúlyozta a polgármester, hozzátéve, hogy a Litzmann-kúp elérése kb. kétórás gyaloglást jelent. Ott ma már egy fára elhelyezett tábla őrzi a jeles tábornok emlékét. Ezt a Budakeszi Baráti Társaság állította 2015-ben. Az úz-völgyi temetőnek Csíkszentmárton önkormányzata viseli gondját. 2004-ben székely kaput állítottak, elkészült a kerítés és 600 sírt megjelöltek. Közben több magánszemély és civil szervezet is bekapcsolódott az emlékőrzésbe. Az egyik emlékművet az Etele és a szegedi Meritum Egyesület felújította, dolgoznak a másikon is, ami kimondottan a miskolci tízes honvédek emlékműve lesz.
– Úgy vélem, sikerült kirángatni a dugót a szellemet záró palackból és jó irányba ki is szabadult a szellem, mert egyre több embernek lett fontos ez a kegyeleti hely – foglalta össze Gergely András. – Az Etele Egyesület, a Meritum, az Erdélyi Kutatócsoport mind részt vesz a munkában. Szeretnénk már idén gránittáblákba vésetni az eddigi kutatások szerint azonosított 850 első világháborús hős – többnyire 18–21 éves fiatal – névsorát, és ezeket a táblákat a temető falában elhelyezni. Úgy gondolom, lassan szép kegyeleti és emlékhely lesz a nagy kiterjedésű Úz-völgyi hősi temető, amely mindig arra kell, hogy emlékeztessen, hogy ne kövessük el a múlt hibáit.
A százéves évfordulón a csíki hagyományőrzők emléktúrán vesznek részt és a miskolci 10-es honvédek utódaival közösen róják le tiszteletüket az elődök egyik legfényesebb fegyverténye előtt a helyszínen, a Magyaros-tetőn.
Daczó Katalin
Hargita Népe (Csíkszereda)

Kelemen Hunor: Európának nem szabad elfogadnia kisebbségellenes intézkedéseket
Európának nem szabad elfogadnia a jogállamiság felszámolásárára irányuló, kisebbségellenes intézkedéseket – jelentette kedden Kelemen Hunor szövetségi elnök egy brüsszeli konferencián.
„Amikor azt kérdezik, hogy mit tehet az Európai Unió, mit tehet Brüsszel a kisebbségekért, én mindig azt mondom, hogy a jogállamisághoz kell ragaszkodnia, azokhoz az értékekhez, amelyek Európát gazdagítják. Nem szabad elfogadnunk az olyan eljárásokat, intézkedéseket, amelyek első látásra ugyan tetszetősek, de gyakorlatilag kisebbségellenesek, az emberi jogok, a tulajdonjog és a vallásszabadság ellen irányulnak. Amelyek a jogállamiságot akarják felszámolni” – jelentette ki kedden Brüsszelben Kelemen Hunor.
A szövetségi elnök a Anyanyelv vs. államnyelv – Nyelvi problémák az európai oktatási rendszerekben című konferencián szólalt fel, és Sógor Csaba európai parlamenti képviselő meghívására vett részt a Bocskor Andrea, a Fidesz- Magyar Polgári Szövetség- Keresztény Demokrata Néppárt európai parlamenti képviselője által kezdeményezett eseményen.
Kelemen Hunor tájékoztatójában kiemelt helyet kapott a Marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Líceum ügye is, amely ellen 2016 novemberében indított eljárást a Korrupcióellenes Ügyészség (DNA), és amely kapcsán azzal vádolják az intézmény igazgatóját és a főtanfelügyelőt, hogy visszaélt hatalmával az iskola elindításakor. Szerinte a törvényes előírásoknak megfelelően indították el a tanintézményt, a római katolikus egyház senkit sem károsított meg, visszakapta azt az épületet, amelyet a diktatúra idején koboztak el tőle.
A megszűnés peremére toltak egy erős iskolát
„2015-ben a történelmi magyar egyházak megállapodást írtak alá a tanügyminisztériummal, amely előírja: az alkotmány és a törvényes rendelkezéseknek megfelelően konzultálni kell a beiskolázási számokról, illetve tantervekről. Ezt a protokollumot is felrúgva indított eljárást az ügyészség, amely az elmúlt hetekben kihallgatásra hívta az iskolába járó gyermekek szüleit. A DNA rákérdezett arra is, hogy milyen vallásúak ők és gyermekeik, az iskolaválasztás apropójáról is érdeklődött, illetve azzal fenyegetett, hogy a gyermekek tanulmányait nem ismerik el a továbbiakban” – részletezte az RMDSZ elnöke.
Mint hangsúlyozta: a kommunizmusban a Securitate nem engedett meg magának hasonló eszközöket, olyanokat, amelyekkel nyomást gyakorolhatott egy egész közösségre. Ma már, amikor a cikluskezdő osztályokba elkezdődött a beiratkozás, több száz gyermek nem tudja Marosvásárhelyen, mihez kezdjen a 2017-es tanévtől.
„Egy ügyészi eljárás tulajdonképpen a megszűnés peremére tolt egy erős iskolát. A román társadalom egy jelentős része pedig elfogadja, hogy végleges bírói ítélet nélkül, ügyészi eljárással meg lehessen szüntetni egy intézményt. Az, hogy az iskola alapításakor történt-e adminisztratív hiba, azt ki kell vizsgálni, de korrupcióról semmiképpen sem beszélhetünk” – számolt be a politikus.
Kelemen Hunor szerint az eset arról is árulkodik, hogy a politikai szándékon, előrelépéseken túl milyen eszközöket képes használni egy hatalom akkor, amikor az anyanyelv használatát, az anyanyelvű oktatást akarja korlátozni. Egy politikus pedig nem szólhat bele abba, hogy mit tesz az ügyészség, a bíróság, nem is kereshet megoldásokat.
Nehezen fogadja el a román társadalom
Beszámolójában felidézte: az etnikai, nyelvi és kulturális homogenitásra törekvő kommunista diktatúra az iskolát tartotta az asszimiláció fontos eszközének és intézményének Romániában. Ez abban volt tetten érhető, hogy összességében korlátozták az anyanyelv használatát – ez leginkább az oktatás terén volt észlelhető. 1989-ben Romániában már egyetlenegy magyar anyanyelvű líceum sem létezett, 1989-ben tulajdonképpen a teljes megsemmisítésre ítélték a magyar nyelvű oktatást.
„A romániai magyar közösségnek és képviseletének már a kilencvenes években az volt a szándéka, hogy az anyanyelvű oktatást minden szinten biztosítsa az identitás egyik legfontosabb elemeként. Úgy véljük: ez nemcsak egy olyan plusz, amelyet meg kell őrizni, e nélkül mindnyájan szegényebbek lennénk” – tette hozzá az RMDSZ elnöke.
A román társadalomban az ellenállás a 89-es esztendőt követő években is óriási volt az anyanyelvű oktatás bevezetése ellen. A legélesebb viták is ehhez kapcsolódtak az 1990-es évek második felében, de később is, 2011-ben, amikor is a most hatályban lévő oktatási törvény megszületett. Az RMDSZ tapasztalata az, hogy a legnehezebben a kulturális, nyelvi sokszínűségre vonatkozó kezdeményezéseket képes a román társadalom elfogadni.
A MOGYE ügye mindmáig megoldatlan
Egy másik tapasztalatként Kelemen Hunor kiemelte: abban az időszakban, amikor Románia az európai uniós integráció előtt állt, a román társadalom és politikai osztály könnyebben, a kényszernek is engedve fogadott el kompromisszumos javaslatokat. Ezt követően viszont egyre inkább megpróbálta az oktatási intézményekben az anyanyelvhasználatot, az anyanyelvű oktatást korlátozni. „Azt is kell látni, hogy a legutolsó törvénymódosításnál bár aprót, de sikerült előrelépni a magyar oktatás kiteljesítésében: a földrajzot és történelmet is lehet ma magyarul tanítani” – emelte ki az RMDSZ elnöke.
A 2011-es törvénymódosításkor továbbá elfogadták azt is, hogy a román nyelvet speciális tankönyvek szerint lehessen tanítani az 1–12. osztályban. Kiemelte: a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen a magyar nyelvű oktatást mindmáig nem lehetett önállósítani, ezért pedig senkit sem vonnak felelősségre. Összegzésként rámutatott: ma egy olyan helyzettel szembesülnek Romániában, amely megmagyarázhatatlan és elfogadhatatlan egy jogállamban.
maszol.ro

Markó Attila: jó látni, hogy egyre többen kezdik észrevenni a korrupcióellenes küzdelem mögötti visszaéléseket
„Jó látni, hogy lassan egyre többen vannak olyanok - immár a Legfőbb Bíróság és Semmítőszék bírái is - akik kezdik észrevenni a korrupcióellenes küzdelem mögötti visszaéléseket. Ezt a mostani döntést akkor tudom teljességében értékelni, ha az összes kártérítési ügyet visszaküldik a DNA-nak" - reagált megkeresésünkre Markó Attila, az Országos Tulajdon-visszaszolgáltató Hatóság (ANRP) tagja és volt képviselő arra a hírre, hogy a Legfelsőbb Bíróság és Semmítőszék kedden visszaküldte a korrupcióellenes ügyészségnek azt a dossziét, amelyben őt és további 9 személyt azzal vádolt, hogy túlértékelte a visszaszolgáltatott földterületet az ANRP tagjaként. "Én a Mikó-per döntése és a kárpótlási ügyekben ellenem indított hadjárat kezdete óta elvesztettem a hitem a román igazságszolgáltatásban. Az igazságszolgáltatásba vetett hitem kizárólag akkor térhet majd vissza, ha ezekben az ügyekben győzni tud az igazság: elismerik a Mikó-ítélet képtelenségét, a kártérítési ügyekben pedig elítélik azokat, akik valóban csúszópénzt vettek el és gúnyt űztek a reparációs folyamatból, ugyanakkor felmentik mindazokat, akik ezekhez az aljasságokhoz semmi közük nem volt" - mondta Markó Attila. Porcsalmi Bálint, az RMDSZ ügyvezető elnöke a dosszié visszaküldésének hírét úgy kommentálta, hogy a korrupcióellenes harc leple alatt karaktergyilkosság történik Romániában. (hírszerk.)
Transindex.ro

Mutassuk fel az autonómia iránti akaratunkat!
A Székely Nemzeti Tanács kezdeményezésére március 10-én negyedik alkalommal gyűlünk össze Marosvásárhelyen, a Postaréten, a Székely Szabadság Napján, hogy emlékezünk és jogainkat követeljük. Emlékezzünk a székely vértanúk áldozatára, akik a nemzeti önrendelkezésért adták életüket, követeljük az autonómiát, hiszen a ma élő székelyek számára ez a nap az összetartozás, a tudatos, közös fellépés napja is, a nemzeti önrendelkezés, az autonómia jegyében.
A szervezők nevében kijelentjük: a polgármesteri hivatal sajtónyilatkozatban közölt tiltása törvényszegő, a rendezvény az eredeti forgatókönyv szerint zajlik. Március 10-én, 16.00 órakor a megemlékezés koszorúzással kezdődik a Székely Vértanúk emlékművénél. A beszédek után ismertetjük a kormánynak címzett kiáltványt. A Postarét és prefektúra közötti útvonalon, félpályás útlezárás biztosítja a békés felvonulást – erről a csendőrség és a forgalmi rendőrség helyi vezetői a polgármesteri nyilatkozat után is biztosítottak. A prefektúrán átadjuk a tiltakozó kiáltványt, 19.00 órakor a tömegrendezvényt bezárjuk. A Kultúrpalota nagytermében ezután ünnepélyes keretek között adjuk át a Gábor Áron-díjat.
Arra kérünk és biztatunk mindenkit, vegyen részt és békésen, méltósággal, a törvényes rend betartásával, de határozottan követeljük szabadságunk törvényes garanciáit. Itt Székelyföldön a szabadság most azt jelenti, hogy jogunk és lehetőségünk van tiltakozni a készülő, jogsértő közigazgatási reform ellen, követelni az autonómia törvény általi szavatolását, jogunk és lehetőségünk közösen cselekedni ennek érdekében.
Találkozzunk a marosvásárhelyi Postaréten március 10-én 16.00 órai kezdettel sorra kerülő rendezvényen.
A Székely Nemzeti Tanács Sajtószolgálata
Erdély.ma

Hétköznapi tapasztalataink és az értelmezés (Könyvbemutató Sepsiszentgyörgyön)
Veress Károly kolozsvári filozófus, egyetemi tanár Ami megtörténik velünk (2014), A nyelv teremtő erejéről (2015), valamint a Lehet-e másként élni? (2016) című köteteit mutatták be csütörtökön este a Bod Péter Megyei Könyvtár olvasótermében, a szerzővel Incze Éva filozófiatanár és Csergő Antal könyvtáros beszélgetett.
„Mindhárom kötet a hermeneutikával, a megértés, értelmezés tudományával foglalkozik, és valamilyen módon kötődik Gadamerhez, Heideggerhez” – indította a beszélgetést Csergő Antal könyvtáros, aki maga is filozófia szakot végzett, és aki az Ami megtörténik velünk című tanulmánykötetet mutatta be röviden a hallgatóságnak. Mint elmondta, maga a megértés is megértésre szorul, ezek a tanulmányok pedig a megértés problematikáját követik nyomon olyan fogalmak nyomán, mint a távolság vagy a hozzátartozás, ami a szó metafizikai értelmében a lét és az igazság közötti transzcendentális viszonyt jelenti.
Csergő Antal kérdései nyomán Veress Károly a hermeneutikáról mint a hagyomány értelmezéséről beszélt, elmondta, hogy a távolság, hozzátartozás, végesség, odafordulás és igazság-igazságtörténés problémái a filozófiai hermeneutika alapkategóriái, hogy ezek vizsgálatát kutatási projektek során többnyire doktoranduszokkal végezte, ez idő alatt készült tanulmányaiból álltak össze a most bemutatott kötetek. Ha valamit túl közel vagy túl távol tart magától az ember – mondta –, nem látja világosan, optimális távolságba kell helyeznie tehát, amelyben a legjobban látszik a dolog maga, ezért a tapasztalat egyik nagyon értékes alapkategóriája a távolság kérdése. A hozzátartozás is ilyen: a nagyon elvontnak tűnő gondolatokat, értelmi összefüggéseket a mindennapi nyelv hordozza magában, amely úgy tartozik össze az átfogó értelem-összefüggésekkel, mint a papírlap két oldala. A hagyomány és annak állandó újraértelmezése kapcsán a hermeneutika és a fenomenológia nehezen összeegyeztethető problémafelvetéseinek parttalan vitájába is belefutott Veress Károly és Csergő Antal, mely vitát a nyelvi hagyomány kérdésköre felé kitolva A nyelv teremtő erejéről című kötet gondolatkörét is érintette a szerző.
A Lehet-e másként élni? című tanulmánykötetet – amely többnyire életgyakorlati kérdésekről szól – Incze Éva mutatta be, aki elmondta, a kötetben megjelenő tanulmányok egységét az a vizsgálódó attitűd és megértésre való törekvés adja, mely az aktuális tapasztalatok hátterében bontakozik ki, ilyen gondolatok nyomán: akarjuk-e a saját életünket élni, de milyen összefüggés van az élet és a saját fogalmak között, kiválthatnak-e a válságtapasztalatok valamiféle új életviteli beállítódást, milyen szerepe van az intézményeknek az éltünkben, és hogyan lehet meghaladni a merev intézményi struktúrákat, milyen szemléletváltást kínálhat az idegenség tapasztalata számunkra, milyen valós lehetőségek nyílnak a szabad, felelős, autentikus emberi élet számára... Incze Éva kérdésére válaszolva a szerző kifejtette: minden új tapasztalati helyzetben saját magunkkal szembesülünk, és ahhoz, hogy például az idegenség kérdéséhez helyesen viszonyuljunk, saját szempontjai szerint kell megértenünk az idegent.
Nagy B. Sándor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Hiánypótlás ipartörténetből (Élő adathalmaz)
Felette gazdag levéltári, irattári kutatás az alapja a hosszúfalusi Nagy János történész-tanár több mint 150 oldalra rúgó összefoglaló könyvének: Erdély iparosodása a feudalizmus korában (XIV–XVIII. sz.), amelyben Háromszékre is ráakad az a kutató, akit bármilyen okból érdekelnének az iparosodás kezdetei Erdélyben, a termelési viszonyok alakulása, a céhes kézművesipar fejlődése, nem különben pedig Erdély és a szomszédos két román fejedelemség közötti kapcsolatok, az ipar és kereskedelem állapota a XVIII. században.
Az érdeklődő megtudhatja, miként működtek és milyenek voltak a legelső írógépjavító műhelyek, hogy a Singer cég varrótanfolyamokat szervezett Barcaság-szerte, milyen volt az élet a posztógyárakban, a kőművesiparban. A derestyei sörgyár, az erdőfülei vashámor, a sepsiszentgyörgyi dohánygyár és székely szövőgyár története mellett bő adatokat találnak a XIX. század faiparáról, a kommandói siklóról, a tágabb régióban, de a Kovásznán is gyártott öntöttérc-kályha iparáról, és ipartörténeti leírását olvashatják annak a gazdag gőzkazán- és cséplőgépgyártásnak, amelynek szemléltetésében a csernátoni Haszmann Pál Múzeum gyűjteménye párját ritkítja.
A szerző Nagy János – lapunk barátja – 1942-ben született Hosszúfaluban, Szomszédolás-sorozatunkban bemutattuk már lapunk olvasóinak. Kuláklistára került szülei miatt csak később – 1969. és 1973. között végezte el a Babeș–Bolyai Tudományegyetem történelem szakát. Történelemtanárként dolgozott Apácán, Zajzonban és a négyfalusi Zajzoni Rab István Középiskolában. Írásai számos napilapban, folyóiratban és a Történelmi Magazinban jelentek meg. Megírta Zajzoni Rab István életét és munkásságát (1973), Négyfalu történetét a X. és a XX. század között (2006). Más munkái: Lelkészek és néptanítók a Siguranța és a Securitate játékában (2009), Románia hadba lépése 1916-ban (2014).
Kisgyörgy Zoltán
* Hosszúfalu, 2016. T3 Nyomda, Sepsiszentgyörgy
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

LEMOND HORVÁTH ANNA, KOLOZSVÁR ALPOLGÁRMESTERE
Az RMDSZ ügyvezető elnökségén Kelemen Hunor szövetségi elnökkel ezekben a percekben zajló közös sajtóértekezletén Horváth Anna bejelentette: a városi tanács következő ülésén lemond Kolozsvár alpolgármesteri tisztségéről. A politikus továbbra is a helyi döntéshozó testület RMDSZ-es frakciójának tagja marad.
A politikus azzal indokolta döntését, hogy október óta hatósági felügyelet alatt áll, a DNA kérésére pedig ezt az intézkedés immár több alkalommal jóváhagyta a bíróság (legutóbb hétfőn), fellebbezéseit pedig sorozatosan elutasították.Az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) befolyással való üzérkedéssel vádolja, és 2016. október elejétől hatósági felügyelet alá helyezte az alpolgármestert, aki fizetés nélküli szabadságot vett ki eltiltása idejére.
A bíróságra karácsony előtt benyújtott vádirat szerint az alpolgármester hatvan fesztiválbérletet fogadott el a júniusi választási kampányban tevékenykedő önkéntesei számára egy ingatlanfejlesztőtől, cserében pedig megsürgette számára a városházán egy építési engedély kiadásához szükséges jóváhagyások kibocsátását.
Kiss Olivér
Szabadság (Kolozsvár)

Én, a román
Egymás után írom be a honlap címét: erport.blog.hu, erport.blog.hu, erport.blog.hu… Mindig ugyanúgy jelenik meg, egy február 13-i cikkel, holott már február vége van. Végül nagy nehezen, valamilyen Facebook-megosztásból rájövök, hogy váltottak, már erport.ro a címe az egykori Erdélyi Riportnak.
Az adóhivatalba rohangálok. Először le akartak vonni két és fél száz lejt, holott már levonták. Aztán ismét zárolták a számláim. Aztán mégse zárolták. Végül alá kellett írnom, hogy visszakaptam az összeget.
Többek között ezért nem értem azokat, akik nem értik a tüntetőket. A romániai állapotok nem adnak felhőtlen eget a megelégedettséghez. Mikor az ember nevetséges összegek miatt tépi a haját, melyek nélkül mégsem tudna megélni, persze hogy felháborodik azokon, akik cinikusan nyilatkozgatnak bármiről. És meg lehet nézni: továbbra is cinikusan nyilatkoznak és cselekednek.
Napokig nem alszom, egész éjjel a cicák koslatását hallgatom. Ha aludnék, valószínűleg nem érdekelne, így azonban halálosan zavar és idegesít.
Hédi szegény már nem lát, bizonyára az is zavarja, bár egészséges korában is egy nyivickó volt, ahogy Noémi nevezi. Fűtőtestre fel, fűtőtestről le, szekrénybe be, szekrényből ki. Semmilyen altató nem segített rajtam.
Március elsején virágokkal koslatok a városban. „Olyan román szokás ez”, ugratnak néhányan. „Én román vagyok”, válaszolom, hadd legyenek nyugodtak
Szabadság (Kolozsvár)

Közeleg a pénzügyi autonómia?
A pénzügyi autonómiához vezető fontos lépésnek tartják a megyék, illetve települések elöljárói, hogy a kormány tervei szerint 2018 januárjától a jövedelemadóból befolyó teljes összeg helyben maradna. Az illetékesek alig győzték sorolni, mi mindenre lehetne költeni a többletbevételt: elsősorban infrastrukturális fejlesztésre fordítanák az összeget, közintézményeket korszerűsítenének, de a szórakozási és kikapcsolódási lehetőségeket is bővítenék. Az elöljárók ugyanakkor szkeptikusak, nem terveznek a pluszpénzzel, amíg nem látják a részletes tervezetet.
A pénzügyi autonómiához vezető egyik fontos lépésnek tartják az erdélyi megyék, illetve települések elöljárói, hogy a kormány tervei szerint 2018. január elsejétől minden, a jelenleg 16 százalékos jövedelemadóból befolyó összeg helyben maradna. Az illetékesek üdvözlik a kabinet elképzelését, elmondásuk szerint az intézkedés nyomán tetemes pluszpénzre tennének szert az önkormányzatok, amelyeknek minden többletjövedelem jól jön, hiszen „sorban állnak” azok a beruházások, amelyeket jelenleg pályázatokból próbálnak megvalósítani, vagy amelyek forráshiány miatt „porosodnak”.
Legtöbben ugyanakkor szkeptikusak, nem kívánnak a kilátásba helyezett pluszbevétellel számolni, amíg a kormány elő nem áll a konkrét stratégiával, törvénytervezettel. A jövedelemadó helyben tartására vonatkozó tervekről Sevil Shhaideh régiófejlesztési miniszter, kormányfőhelyettes számolt be nemrég Marosvásárhelyen. Kifejtette: az összeg teljesen és közvetlenül a megyei és a helyi önkormányzatok költségvetésébe folyna be, további részleteket azonban nem közölt. Ennek megvalósításához egyébként a 2006/273-as számú törvényt módosítaná a kabinet.
A jövedelemadót jelenleg négyfelé osztják: 30 százalékot kap a kormány, 41,75 százalékát visszaosztják azoknak az önkormányzatoknak, ahonnan begyűjtötték, 11,25 százalékot kap a megyei tanács, a maradék 18,5 százalék pedig egy külön alapba kerül, amelyből a vidéki és városi önkormányzatok, valamint a megyei tanácsok költségvetésének egyensúlyban tartása érdekében támogatást biztosítanak. A pénzügyminisztérium 2016-ra érvényes kimutatása szerint országos szinten 27,8 milliárd lej folyt be a jövedelemadókból, ebből 9,5 milliárdot tartottak Bukarestben.
Antal Árpád: hihetetlen, de üdvözlendő döntés
Hihetetlen, de üdvözlendő döntésnek tartja Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere ha a kormány valóban megteszi ezt a lépést. Az elöljáró úgy véli: ez még akkor is előrelépést jelent, ha a kormány ezzel párhuzamosan újabb feladatköröket ró az önkormányzatokra, vagy csökkenti az egyéb forrásból biztosított támogatásukat. „Már évek óta mondjuk, hogy ne tologassuk a pénzeket Bukarestbe, majd onnan vissza, hanem minél többet hagyjunk helyben” – szögezte le Antal Árpád.
A polgármester ugyanakkor szkeptikus, hiszen az eddigi kormányok jellemzően csökkentették a jövedelemadóból helyben hagyott arányt: mint rámutatott, korábban az összeg 47 százaléka maradt helyben, ez visszaesett a mostani 41,75 százalékra. Sepsiszentgyörgynek viszont még ilyen körülmények között is ez a legnagyobb bevételi forrása, a város tavaly 40,7 millió lejt kapott vissza, ha pedig a teljes összeg helyben marad, több mint 100 millió lejből lehetett volna gazdálkodni. Antal hangsúlyozta: ha az illeték egy részét a megyei tanács is kapja, a helyi önkormányzatoknál maradó összeg úgy is megkétszereződhet.
„Ez elmozdulás lenne a pénzügyi autonómia irányába. Viszont még több adónemből, például a nyereségadóból vagy az áfából befolyó összeget is helyben kellene tartani, a legfontosabb pedig az lenne, hogy minden vállalkozás ott adózzon, ahol termel. Jelenleg a nagyvállalatok többsége Bukarestben fizeti a közterheket, például a bankszektor, az energetikai ágazat, a távközlés, a biztosítók, az üzemanyaggyártók és -forgalmazók. Ha valaki otthon felkapcsolja a villanyt, Bukarestnek termeli a profitot” – fogalmazott az elöljáró. Antal szerint egyébként a jövedelemadó helyben tartása nyomán is Bukarest jár jól, hiszen az ebből származó összeg nem a beruházásokat, hanem a fizetéseket tükrözi.
Ötszörös bevételre tehet szert Maros megye
Ötszörös bevételre tenne szert Maros megye az intézkedés nyomán, a pénzt pedig természetesen volna mire fordítani – nyilatkozta Alin Mărginean, a megyei önkormányzat gazdasági igazgatója. Kifejtette: a visszaosztás alapján a megye 135 millió lejt, a befizetett jövedelemadó 18,5 százalékát kapja vissza. Az összegből 36,4 millió lej jut a megyei tanácsnak, a többit a polgármesteri hivatalok kapják. Amennyiben megvalósul a kormány terve, Maros megye a becslések szerint évi 729 millió lejes bevételre tenne szert, ebből a megyei önkormányzatnak 197 millió lej jutna. Mărginean rámutatott: a megyei tanács a pluszjövedelemből finanszírozhatná az infrastrukturális fejlesztéseket, a megyei utak karbantartását és helyreállítását, az egészségügyi intézmények felújítását és felszereltségének bővítését, ezenkívül fedezhetnék az uniós pályázatok önrészét, vagy fejleszthetnék a szociális szolgáltatásokat. „A sor nagyon hosszú, minden többletbevételt van mire költeni, de egyelőre nem számolunk ezekkel a bevételekkel, várjuk, hogy közzétegyék a törvénymódosítást” – szögezte le Alin Mărginean.
Tóth Sándor, Nyárádszereda polgármestere hangsúlyozta: székelyföldi község- és városvezetőkkel közösen évek óta hangoztatják és kérik, hogy a jövedelemadót teljes mértékben fordítsák vissza azokra a településekre, ahonnan begyűjtötték. „Ha lesz valami a tervből, annak mindenképp pozitív hatása lesz a városok, falvak fejlődése szempontjából, és egy lépéssel közelebb leszünk a pénzügyi autonómiához. Minden pluszpénz jól fog, és szükség van rá” – hangsúlyozta a polgármester. Hozzátette: a többletbevételt egyrészt infrastruktúra-fejlesztésre költenék, jó részét ugyanakkor a gyermekekre fordítanák, például bővítenék a sportolási és kikapcsolódási lehetőségeket. Emellett létrehoznának egy ipari parkot, Tóth szerint ugyanis Nyárádszeredának és környékének szüksége van az ilyen jellegű gazdasági befektetésekre.
Sok tervhez rengeteg pénz kell
A szászrégeni alpolgármester, ifj. Márk Endre nem győzte sorolni azokat a terveket, amelyek készen, illetve félkészen várják, hogy pályázati vagy más alapokból pénz kerüljön megvalósításukra. Rámutatott: már 20 éve várják, a szászrégeni munkavállalók után befizetett jövedelemadó ne kerüljön Bukarestbe, hanem helyileg lehessen felhasználni. „Vannak kövezett utaink, amelyek aszfaltozásra várnak, a kemény tél miatt kátyúk tátongnak sok főúton, azokat is be kell tömni. A régi csatornavezetékeket ki kell cserélni, de a szabadidőpark elkészülését is nagyon várják a régeniek. Több pályázatunk is van, kettő közülük a végső elbírálásához közel áll: a városi mozi felújítása és egy vásárcsarnok építése a nagypiacon. Sok tervünk van, mindenhez pénz kell, sok pénz” – magyarázta.
Egyértelműen pozitívumnak tartja az elképzelést a Kolozs megyei Kalotaszentkirály polgármestere, Póka András György is, aki úgy fogalmazott: minél több pénz marad helyben, annál könnyebben tudnak gazdálkodni. A települése tavaly mintegy 200 ezer lejt kapott vissza az adóból. Az elöljáró rámutatott: mivel meglehetősen nagy a turistaforgalom, és számos mesterember tevékenykedik a községben, jócskán bővítené a költségvetést az intézkedés, becslése szerint évi 400 ezer lejes jövedelemmel tudnának számolni, azaz megkétszereződne a mostani összeg. „Mindenképpen jót tesz az önkormányzatnak, ha pénz áll a házhoz, nem vagyunk túl gazdagok” – jegyezte meg a községvezető. Póka András György szerint az adócsalást is visszaszorítaná a módosítás, hiszen ugyan nem dicsekszenek ezzel, de „vannak jól kereső mesterek, akik annyi jövedelmet vallanak be, amennyit akarnak, de amikor a fűtéstámogatásra kerül sor, valahogy megfelelnek a követelményeknek”.
Borboly Csaba, a Hargita megyei önkormányzat elnöke is üdvözli az elképzelést. „Biztos, hogy jobban fel tudnánk használni a helyben maradt összeget, amelyről helyben döntenénk, mint amiről most egy bukaresti minisztériumi irodában határoznak – helyismeret és realitásérzék nélkül” – vélte a megyei tanácselnök.
A jövedelemadó helyben tartása régóta vita tárgyát képezi, sőt a decemberi parlamenti választásokat megelőző kampányban az RMDSZ is zászlajára tűzte ezt a témát. A szövetség legfontosabb üzenete ugyanis az volt, hogy Erdélyt – illetve kontextustól függően például Kolozsvárt vagy Nagyváradot – meg kell menteni Bukaresttől, ezt pedig többek között pénzügyi autonómiával lehet elérni. Az RMDSZ már a kampány hivatalos kezdete előtt plakátokat helyezett ki több nagyvárosban, ezek egy részén az állt: „Megmentjük Kolozsvárt (Nagyváradot) Bukaresttől. Az adóink Erdélyt gazdagítsák. Ne a fővárost!”. Kelemen Hunor RMDSZ-elnök decemberben arról is beszélt, hogy az erdélyi és partiumi megyék többsége az államkassza nettó befizetője, azaz több pénzt küld Bukarestbe, mint amennyit visszakap. Elmondása szerint például a székelyföldi megyék a befizetett összegek mintegy hatvan százalékát kapták vissza a központi költségvetésből.
Bíró Blanka, Kiss Előd-Gergely, Simon Virág
Krónika (Kolozsvár)

Közösségi programokban is részt vállal a Puck
Számos közösségi programban vesz részt, új előadásokat mutat be a kolozsvári Puck Bábszínház magyar tagozata, amelynek nemrég kinevezett vezetőjét, Sarvadi Pault kérdeztük a tervekről.
A korábbiakhoz képest több bemutatóval, rengeteg közösségi programmal készül idén a kolozsvári Puck Bábszínház–közölte lapunkkal Sarvadi Paul, az intézmény magyar tagozatának nemrég kinevezett vezetője.
Mint mondta, ha minden jól alakul, akkor idén összesen hat bemutatót tartanak, és ez óriási dolog lenne, hiszen tavaly összesen három új produkciót mutattak be. A tagozatvezető szerint a klasszikus bábszínházi előadások mellett látványos, modern produkciókat is szeretnének műsorra tűzni, ugyanakkor számos fesztiválon vesznek részt.
A külvárosi magyar gyerekekre is gondolnak
Először április 9-én a Pinocchio című előadást mutatják be Călin Mocanu rendezésében, a következő nagy bemutatóra pedig szeptember 20-án kerül sor: Szent László élete képekben a munkacíme annak a produkciónak, amit Szentirmai László, a Magyar Bábjátékos Egyesület alapítója rendez.
Arany János születésének 200. évfordulója apropóján a költő verseiből készül egy összeállítás, Urmánczi Jenő is rendez egy darabot, illetve György László is készül egy előadással. Sarvadi hozzáfűzte, március 21-ére, a bábszínház világnapjára is készülnek, az Életfa Családsegítő Egyesülettel közösen kincskereső játékkal lepik meg a gyerekeket. Március 16-án csatlakoznak a Kolozsvári Állami Magyar Színház gyermekmegőrző programjához: egyórás előadást mutatnak be.
Ezenkívül terveznek egy sor közösségi programot, így helyt adnak gyerekkoncerteknek, az áprilisi vakációra naponta kétórás programmal készülnek, többnyire műhelymunkákkal. A Puck Bábszínház más városokból, országokból is tervez meghívni produkciókat. Kolozsváron nemcsak a belvárosban, hanem a Monostoron, a Dacia moziban, illetve a Györgyfalvi lakónegyedi új sportkomplexumban is tartanak előadásokat havonta legalább egyszer, ugyanis a külvárosi iskolákban tanuló magyar gyerekekre is gondolnak. A Váróterem Projekttel is kötöttek megállapodást, ennek köszönhetően ingyen használhatják egymás előadótermeit. Idén a nagycsaládosok számára kedvezményes családi jegycsomagot vezetnek be, és lesz olyan előadás, amely után a szülők vásárlási utalványt is kapnak a jegy mellé, így olcsóbban vehetnek süteményt a környékbeli cukrászdákban a gyerekeknek. December 5-én Kovács Ildikó bábszínházi rendező születésének 90. évfordulójára készülnek egy ünnepséggel, munkásságát a román közönséggel is szeretnék megismertetni.
Teljes a magyar tagozat csapata
Sarvadi kifejtette, ami a társulatot illeti, hosszú távon szeretnének fiatal színészeket alkalmazni, ezért felvették a kapcsolatot a marosvásárhelyi színművészeti egyetemmel. Két évig nincs lehetőségük új színészeket felvenni, mert egyelőre nincs üresedés náluk, ugyanakkor szeretnék megtartani a jelenlegi csapatot. Legkorábban 2018-ban kerülhet erre sor, egyébként is akkorra fejezik be tanulmányaikat a mostani elsőéves hallgatók.
Összesen 11 színész tagja a magyar társulatnak, most teljes a csapat, hiszen valamennyi törvényesen engedélyezett állást betöltik a Puck Bábszínháznál. Mint részletezte, nagy szükségük lenne még egy grafikusra március 15-étől, de ha minden jól megy, ezt is megoldják. Kérdésünkre elmondta, természetesen jót tett a társulatnak, hogy február elsejétől a kormány 50 százalékkal növelte a közpénzekből működtetett kulturális intézményekben dolgozó előadóművészek – színészek, zenészek, táncosok –, valamint a kiszolgálószemélyzet juttatását. Javult a munkamorál, jobban érzik a társadalmi megbecsültséget is a bábszínház munkatársai, hiszen a legkisebb fizetések a mai napig a bábszínházakban vannak, még így is, hogy emelkedtek a bérek – magyarázta.
A tagozatvezető kitért arra is, hogy az elmúlt időszakban kilenc ember távozott a társulattól, ami bármelyik színháznál fennakadást okoz, hiszen újra kell szervezni a csapatot. Ráadásul a műszaki részlegről is távozott a bábszínház több munkatársa, így kinevezése után az első dolga az volt, hogy stabilizálja a helyzetet. „A színházban minimum öt évre kellene tervezni, most ott tartunk, hogy ha minden jól megy, ez a csapat minimum két évet együtt marad” – mondta.
A Krónika korábban írt arról, hogy február elején kiszorult az intézményből saját születésnapján a Puck Bábszínház magyar társulata, miután a román vezetés nem vette figyelembe kérését. Kérdésünkre, hogy mennyire feszült a viszony az intézmény román igazgatója és a magyar társulat között, Sarvadi úgy nyilatkozott: valójában személyi konfliktus van Varga Ibolya bábszínházi rendező és Emanuel Petran igazgató között, ami természetesen kihat a munkára.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár)

Ponta: Romániának a visegrádi csoporthoz kellene csatlakoznia
Victor Ponta volt román kormányfő szerint egyesült Európáról beszélni ma már "butaság", Romániának a visegrádi országcsoporthoz kellene csatlakoznia - közölte szerdán az Agerpres hírügynökség.
A pártja jelenlegi vezetésével feszült viszonyban álló szociáldemokrata politikus a parlamentben újságírók előtt élesen bírálta a jelenlegi bukaresti vezetésnek az Európai Unióval kapcsolatos álláspontját.
"Mit csinál Grindeanu (kormányfő)? Támogatja az egyesült Európát, amely már nem létezik. Én inkább már holnap kérném, hogy Románia csatlakozhasson a visegrádi országokhoz. Az egyedüli esélyünk az, ha azok mellé a szomszédaink mellé állunk, akikben van egy kis bátorság és méltóság. Ha egyfolytában térden állunk, és Iohannis úr mindig úgy szavaz, ahogy faxon megüzenik neki Berlinből, nincs miről beszélnünk, csak az időt vesztegetjük" - idézte Pontát a román közszolgálati hírügynökség.
A volt kormányfő hozzátette: Románia egyedüli reménye az, hogy a visegrádi országcsoporthoz (Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Magyarország) csatlakozzon, de szerinte ez nem fog bekövetkezni, mert Romániának "gyáva vezetői" vannak.
Ponta - akinek miniszterelnöki mandátuma idején több évtizedes mélypontra süllyedt a magyar-román viszony - most több jelét is adta annak, hogy méltányolja a budapesti kormány politikáját. Legutóbb hétfőn, amikor terjedelmes Facebook-bejegyzésben gratulált Orbán Viktornak, amiért az Európai Bizottság jóváhagyta a paksi atomerőmű bővítésének állami támogatását és így Magyarország olcsó energiát termelhet.
Ponta szerdán a sajtó előtt is elismerte, hogy utódjával, Liviu Dragnea jelenlegi szociáldemokrata pártelnökkel roppant feszült a viszonya. A volt kormányfő azt mondta: elküldi Dragneának "biankó lemondását" a Szociáldemokrata Párt tagságáról (PSD). Ponta elmagyarázta: a pártelnök így bármikor megszabadulhat tőle, ha valamilyen kijelentésével felbosszantja, mert ő inkább kilép a PSD-ből, de nem hajlandó lemondani a véleménynyilvánítási szabadságáról.
Dragnea erre azt mondta: nem ért egyet azzal, hogy Ponta elhagyja a pártot, mint ahogy hibának tartja a PSD korábbi elnökének, Mircea Geoanának (Ponta elnöksége idején megszavazott) eltávolítását is a PSD-ből.
szatmár. ro

„Ha bármi történne velem vagy családommal, legyen a történet leírva”
Bandi Szabolcs kipakol
Bandi Szabolcs, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) kézdivásárhelyi szervezetének egykori tagja újra a nyilvánossághoz fordul. Mint a szerkesztőségünkhöz eljuttatott levelében írja, miután az ún. Beke-perben történt kihallgatásán „nem mondhatta”, hogy csak vicceltek a „pizzával”, ezért többen megfenyegették. A saját és családja biztonságért aggódva döntött úgy, leírja, mi történt. Levelét annak reményében közöljük, hogy ezzel talán árnyaltabbá tudjuk tenni a most is folyamatban lévő ügy hátterét, előrebocsátva, hogy a szerkesztőségnek nem áll módjában leellenőrizni a benne foglaltak igazságtartalmát.
2015 októbert írunk, amikor a HVIM egy kisebb csoportja gyűlést tartott. Ezt a csoportot neveztük frontnak, amiről a tagság többi része keveset tudott. A csoport öt tagja már ismert az újságokból. Sz. Z. Franciaországba való utazása előtt tartottunk egy gyűlést, ahol megbeszéltük a történteket és az év további programjait. A gyűlés helye soha nem volt előre megbeszélve, de a központban, amikor találkoztunk, B. I. a hideg időre hivatkozva azt mondta, menjünk be hozzá az irodába. Itt megjegyezném, hogy az ilyen beszélgetések máskor nyílt mezőn, erdőben vagy más elszigetelt, előre meg nem beszélt helyen történtek. Amikor más helyszíneken beszéltünk, azokról senki soha nem tudott, és baj sem lett belőle. A gyűlés elején még volt két személy, akik részt vettek.
A beszélgetés a megszokott módon zajlott, több témáról szó volt, mint a gyerekkarácsony megszervezése, véradás, adománygyűjtés, és a helyi városi tanácsülésről is beszéltünk, amin a HVIM tagjai is részt vettek. Ugyanis szóba került a Wass Albert utca elnevezése. Itt jött a hirtelen témaváltás, amikor Sz. Z. szólt, hogy közeledik elseje, és valamit kellene csinálni. Mondta, van megmaradva pár db petárdája, és kezdjünk valamit vele. A továbbiakban pedig részletesen átbeszéltük, mit és hogyan lehetne csinálni. Abban maradtunk, hogy nem beszélünk erről, de ha mégis, akkor pizzás doboznak nevezzük. Köztudott dolog, hogy a HVIM-et nagyon figyelték, a tagság is tudta, bárhová is mentünk, vagy bármit szerveztünk, mindenhová követtek és figyeltek a rendőrök, ezekről fényképeket és videókat is készítettünk. A HVIM nem egy gyenge szervezet, ezért sokan felfigyeltek rá a megalakulásától kezdve, ez köztudott.
Decemberben egy tüntetés után beültünk a Liget kávézóba, ahol Sz. Cs. Félrehívott, és mondta, Sz. Z. ügyvédje kezdeményezésére közelebbről Bukarestbe leszek hívatva kihallgatásra, de ne aggódjak, mert az ügyvédjük is ott lesz, és csak azt kell mondanom, amit és ahogyan megbeszéltünk. Így aki azt hiszi, hogy én akartam menni, téved, mert előre meg volt tervezve.
Amikor megérkeztem Bukarestbe, egy órát vártam a megígért ügyvédre, aki nem jelent meg, de még telefonon sem hívott senki. Ezt tanúsíthatja egy vármegyés tag, V. Zs., aki elkísért Bukarestbe (gondoltam arra az esetre is, ha engem bent tartanak, az autót legyen, aki hazahozza). Akik előre ítélkeznek, nem tudják, mit jelent egy kihallgatás a DIICOT központjában ügyvéd nélkül, egy ügyész és fegyveres nyomozó jelenlétében, akik nagyon egyszerűen ott tarthatnak. Ha így tudom, itthonról ügyvéddel mentem volna.
Előre a kérdésekre úgy válaszoltam, ahogyan megbeszéltük, de többször is figyelmeztettek, hogy ha nem az igazat mondom, az bűncselekménynek minősül, és súlyos következményekkel jár. Aztán hoztak egy laptopot, amiről elkezdték lejátszani gyűlés hanganyagát, és papíron kinyomtatva le volt fordítva román nyelvre (itt megjegyeztem, hogy a fordításban nem érzékelhető a beszélgetés hangulata és a kacagás). Amikor végetért, újra feltették a kérdéseket, és ekkor azt mondtam, amit fennebb is leírtam. Még az ügy elején voltunk, és sajnos nagyon komoly dolgokkal vádolták őket. A teljes kihallgatásról videofelvétel készült, ugyanis egy állványon velem szemben volt a kamera. A tárgyaláson is ugyanazt mondtam, amit a kihallgatáson, és nem ellenük vallottam, hanem csak nem hazudtam az előre megbeszélteket.
Mondhattam volna azt is, hogy az egész egy vicc volt, és csak eljátszadoztunk a gondolattal, de akkor hogyan tudnám azt megmagyarázni, amikor Franciaországból Sz. Z. felhívott Skype-on, hogy csináltunk-e valamit, és hogy mi van a pizzával? Másnap, amikor bementem B. I. irodájába, kérdeztem róla, és azt mondta, nem foglalkozik. Ennél többet erről nem beszéltünk.
Ez a mi butaságunk és hibánk volt, hogy ide kerültünk, mert 2015 tavaszán figyelmeztetve voltunk egy sepsiszentgyörgyi vármegyés által, hogy vigyázzunk, mit csinálunk, mert nagyon figyelve van a szervezet, és a DIICOT egy nagy „dobásra” készül, de akkor ezen egyesek csak jót nevettek, mondván, nem vagyunk mi bűnözők.
Ezt csak azért írtam le, mert az utóbbi időben rengeteg fenyegetést kaptam, amik között komolyak is vannak. Mindez csak azért, mert az igazat mertem mondani, és ezért gyanúsítottak meg olyan dolgokkal, amik nem igazak. Az, hogy a katonaságnál dolgozom, semmi köze az egészhez, mert többségben magyarok vagyunk ott, és mielőtt vármegyés lettem volna, már ott dolgoztam. Ezt mindenki tudta, nem volt titok.
Ha bármi történne velem vagy családommal, legyen a történet leírva, ahogy volt.
Bandi Szabolcs, Kézdivásárhely
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Székely „terroristaügy”: nem az, aminek látszik
Tizenöt hónapja borzolja a kedélyeket a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom két székelyföldi vezetőjének a „terrorista ügye”. Az ügyészség gyenge lábakon álló bűnvádi iratcsomót nyújtott be a bukaresti bíróságnak. Kiderült, hogy a fő vádpontot jelentő hangfelvétel még magyarul is érthetetlen.
A terrorizmussal vádolt Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) két vezetőjének ügye 2015 decemberében kezdődött: Beke István Attilát, a szervezet kézdivásárhelyi elnökét azzal vádolja a Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Elleni Ügyészség (DIICOT), hogy házi készítésű bombát akart robbantani a város december elsejére szervezett katonai parádéján, míg Szőcs Zoltán erdélyi elnök bűne a robbantásra való felbujtás. A sajtóban megszellőztetett gyanúsítgatásokat a HVIM azonnal visszautasította: közleményeik szerint nem terveztek semmilyen akciót a román nemzeti ünnepre. Azt hangsúlyozták, hogy a tagok kommunikációs kapcsolatait a román hatóságok rendszeresen ellenőrzik, amivel a szervezet tagjai is tisztában vannak.
Az első házkutatásról szóló sajtóértesülések szerint a rendőrség és az ügyészség emberei nem találtak bizonyítékot a bomba elkészítésének szándékáról. Beke István lakásán a szervezet címerével ellátott zászlókat, pólókat, néhány szilveszteri petárdát, csillagszórókat, a családi számítógépet és egy Airsoft gumilövedékes fegyver tartozékait foglalták le. A DIICOT későbbi közleménye szerint a lakásban bomba készítésére alkalmas tárgyakat találtak. Hamarosan nyilvánossá vált, hogy Beke Istvánt a Román Hírszerző Szolgálatnak (SRI) az ügyészséghez eljuttatott információi alapján vették őrizetbe. A SRI közleményben erősítette meg, hogy régóta megfigyelés alatt tartotta a szervezetet. Kiderült, a vádlott kézdivásárhelyi cégének egyik irodájában helyezték el a lehallgatókészüléket. Az eszköz által rögzített október 10-i
beszélgetésből hámozta ki az ügyészség a bombakészítésre és a robbantásra utaló jeleket. A SRI állításai körüli gyanakvásokat azonban megerősítette, hogy utólag kiderült: a vád alapját jelentő beszélgetés nem is a titkosszolgálattól, hanem az egyik HVIM-tagtól származik, aki társainak tudta nélkül rögzítette a beszélgetést.
Nem bomba, csak annak hallatszik
A rögzített beszélgetés több részlete is megjelent a sajtóban. Ezzel párhuzamosan a gyanúsítottak és a tanúk vallomásai megkérdőjelezték az ügyészség bombakészítésről szóló vádját. A nyomozásból az is kiderült, hogy azért találtak Airsoft fegyvertartozékokat a vádlott lakásán, mivel a házaspár a Neoforum Siculorum Airsoft Tactical Unit nevű helyi lövész-sportegyesületnek a tagja, amely Esztelneken Airsoft-pályát működtet. Az ilyen típusú eszközök alacsony energiájú légfegyverek, amelyet műanyaglövedékekkel töltenek fel, és a paintballhoz hasonló hobbisportban használják. A találkozón résztvevő Hodor Istvánt is kihallgatták, aki azt állította: Beke István az Airsoft-pályára akart egy műanyaggolyókat kilövő szerkezetet vásárolni, amit a sportlövészet követői „bombának” becéznek, és amely a világhálón is megrendelhető. Többen is azt állították, hogy a gyanúsított ezt a szerkezetet szerette volna házilag elkészíteni, mivel drágának tartotta az eszköz árát.
Jogsértően járt el a DIICOT
Egyértelmű, hogy teljesen mást állít a DIICOT és mást a gyanúsítottak, illetve a tanúk. A kérdés csak az, ki mond igazat. A DIICOT által közzétett bűnvádi dosszié szerint a hangfelvétel arra vall, hogy a vármegyések távirányítással akartak petárdákat robbantani a december 1-jei ünnepségen, Kézdivásárhely központjában, a szerkezet elkészítésével pedig Beke Istvánt bízták meg. Az ügyészségi vádirat azt bizonygatja, hogyan tervezték meg az akciót. A vármegyés vezető okostelefonján keresztül hozzáférhetett a városközpontban található cége épületének kamerájához, így végignézhette volna, amint az ünneplő tömeg elhalad saját irodája előtt. Megfelelő pillanatban távirányítással a cége előtt található szemeteskukában robbantotta volna fel a 400 petárdából álló robbanószerkezetet. A DIICOT szerint a felvételen hallatszik, amint egyik társa a gyanúsítottnak azt javasolja: az akcióhoz új telefont és SIM-kártyát vásároljon, és használat után dobja el. A vádirat szerint Beke István számítógépének átvizsgálásakor látták, hogy a gyanúsított korábban telefonokat árusító oldalakat nézegetett.
Leszámítva azt a képtelenséget, hogy valaki saját irodája előtt akar „egyenes adásban” robbantani – erről már több román újságíró is kifejtette humoros véleményét –, a gyanúsított felesége szerint az egész perirat törvényellenesen állt össze. Egyrészt a gyanúsítottat törvényellenesen korlátozták nyelvi jogainak gyakorlásában: nem kérhetett tolmácsot és a jegyzőkönyveket is csak román nyelven olvashatta, miközben nem született meg a felvétel pontos magyar nyelvű átirata sem. Kérdés, mi alapján fordították le a vádiratban szereplő beszélgetés részleteit. Az eddigi bírósági tárgyalásokon erre senki nem kapott választ, márpedig ez a beszélgetés képezi a vádirat gerincét.
Beke István felesége szerint a dokumentumban az is szerepel, hogy a HVIM egy szeparatista és fasiszta szervezet, amelynek célja Nagy-Magyarország helyreállítása. A vádirat tehát össze-vissza kalandozik komoly bizonyítékok nélkül – vélik a hozzátartozók.
Előzetes fogságtól a szabadulásig
Beke István előzetes letartóztatás után a védőügyvéd fellebbezett, 2015. december 9-én azonban a legfelső bíróság indítványát elutasította. Az alkotmányos rend elleni cselekedetek szándékának és a robbanóanyagokra vonatkozó szabályok megsértésének gyanújával őrizetbe vett férfi továbbra is vizsgálati fogságban maradt. A DIICOT kérésére a bíróság 2016. január 29-ig hosszabbította meg az előzetes fogvatartás időtartamát. December 29-én a hatóságok újabb házkutatást tartottak, ezúttal a HVIM erdélyi elnökének, Szőcs Zoltánnak a lakásán. Az ügyészek a férfi otthonában Wass Albert-könyveket és nemzeti jelképeket foglaltak le, majd közölték vele, hogy Bukarestbe viszik kihallgatásra. Később kiderült: alkotmányos rend elleni cselekedetekre való felbujtással és a robbanóanyagokra vonatkozó törvény megsértésére való felbujtással gyanúsítják, mert Beke Istvánnal együtt vett részt az október 10-i találkozón. Bukaresti kihallgatása után vették őrizetbe, amit harmincnapos előzetes letartóztatás követett. Az ügyészség azzal egészítette ki a hangfelvételről készült korábbi jegyzőkönyveket, hogy Szőcs Zoltán húsz bomba elkészítésére tett javaslatot, és azt tanácsolta a szervezet tagjainak, hogy december 1-jén ne tartózkodjanak az országban. 2016 februárjában 30 nappal hosszabbították meg mindkét HVIM-vezető előzetes letartóztatását, végül májusban emeltek vádat ellenük.
A vádhatóság időközben új lehetséges bizonyítékkal állt elő: közleményük szerint Beke István korábban 400 petárdát vásárolt. Az egyik tárgyaláson az ügyészség súlyosbította a vádemelést, és azt állította, hogy a vármegyések nemcsak Kézdivásárhely központjában robbantottak volna, hanem a megyében erre a célra egy földgázvezetéket is kiszemeltek. Az újabb és újabb ügyészségi igyekezet azonban mégsem tudta meggyőzni a bíróságot a vádlottak egyértelmű bűnösségéről. Tavaly júliusban az előzetes letartóztatásukat házi őrizetre enyhítették, majd novemberben megszüntették a házi őrizetet is, de a két szabadlábon védekező férfinak időnként meg kell jelennie a bűnügyi hatóságok előtt. Az ország területét nem hagyhatják el, egymással nem léphetnek kapcsolatba, és a HVIM rendezvényein sem vehetnek részt.
Sokba került a heccelődés
Hodor István, a szervezet tagja korábban azt nyilatkozta a Székely Hírmondó című napilapnak, hogy a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom kézdivásárhelyi tagjai tudtak arról, hogy lehallgatják őket, éppen ezért szándékosan heccelni akarták a román hatóságokat azzal, hogy a beszélgetésük során bombarobbantást terveztek a román nemzeti ünnepre. A férfi megerősítette: a beszélgetés során elsősorban az Airsoft nevű sporthoz szükséges, gumilövedékes eszközről beszéltek, ezt követően pedig az egyik tag viccelődni kezdett, hogy egy hasonló szerkezetet december 1-jén is kipróbálhatnának. A beszélgetés során a bombát pizzának keresztelték el. Hodor szerint a hatóságok figyelmének szándékos felhívásával a vármegyések azt akarták tesztelni, milyen mértékben hallgatja le őket a román titkosrendőrség.
Közeledik az ítélethirdetés
Az Átlátszó Erdély című oknyomozó hírportál idén januárban megjelentetett cikke szerint nem hatósági hangfelvétel alapján emeltek vádat a vármegyés vezetők ellen, hanem a saját társuk által készített és a román hírszerzéshez eljuttatott felvétel nyomán. A hírportál munkatársa részt vett a január 27-i bírósági tárgyaláson, ahol a többórás felvételből 25 percet játszottak be. Az igen zavaros és rossz hangminőséget érthetetlenné tette az is, hogy többen egymásra beszélnek. A közzétett hangfelvételből érdemi információ nem derült ki. A tárgyaláson tudódott ki, hogy a magyarul is alig érthető, zavaros beszéd alapján kizárólag csak román jegyzőkönyv született rossz fordítással, illetve számos ferdítéssel. Kiderült, hogy a bombarobbanás ötletére Beke István egyik hallható „meglátjuk” szavát a román fordító így adta vissza: „facem”, azaz megcsináljuk. A bíróság megtagadta a védelem kérését, hogy hozzájusson az ügyiratcsomóhoz mellékelt teljes hangfelvételhez.
A tárgyaláson videohíváson keresztül egy védett tanút is kihallgattak, akinek eltakarták az arcát, és hangját eltorzították. A tanú azt állította, ő rögzítette az október 10-i beszélgetést, az Átlátszó Erdély munkatársai szerint ugyanakkor a tanú számos kérdésre nem válaszolt, a bíró pedig befolyásolta a tárgyalás menetét. Amikor a védett tanúval beszélgettek, az a Bandi Szabolcs nem volt jelen a tárgyaláson, aki egykori HVIM-tagként és a vádlottak régebbi barátjaként előzőleg Szőcs Zoltánék ellen tanúskodott.
A bíróság később fog arról dönteni, hogy hozzáférhetővé teszi-e a teljes hangfelvételt a jegyzőkönyvvel való összevetés érdekében. Idén februárban Beke István ügyvédje a Maszolnak azt nyilatkozta: a vádlottak feltételezett bűncselekményeit alkotmányos rend elleni cselekedetre tett kísérletre, illetve az erre való felbujtásra enyhítené a bukaresti táblabíróság. Lică Dragoş Cristian ügyvéd elképzelhetőnek tartja, hogy a március 24-i tárgyalás után az ítélethirdetés következik, mivel a bíró sorra elvetette a védelem kifogásait, és olyan tanúk kihallgatását sem engedélyezte, akiknek behívatásával korábban még egyetértett.
Kádár Hanga
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Markolók törtek szét 15. századi kőfaragványokat Kolozsvár főterén
Szinte hihetetlen, de véletlenül vették észre a régészek, hogy felújítási munkálatok kezdődtek Kolozsvár főterének leletekben gazdag részén. A Főtér nyugati oldalát a tervek szerint május végéig gyalogos övezetté alakítanák, a munkálatok elkezdése előtt viszont nem gondoskodtak a kötelező régészeti felügyeletről, pedig az érintett terület az egykori római várost, Napocát is fedi, 1898-ig pedig több épület is állt itt. Az Erdélyi Történeti Múzeum munkatársa állította le a munkálatokat két héttel ezelőtt, akkor gótikus és római kori leleteket mentett ki a markológépek karmai közül, azóta egy barokk fogadalmi kapu alapja is előkerült. Az ásatás eddigi eredményeiről kérdeztük Csók Zsolt régészt, aki szerint a városvezetés nem fogja fel, hogy milyen ritka lehetősége adódott a város örökségének feltárására.
- Milyen körülmények között kezdődtek az ásatások a Főtér nyugati oldalán?
- 2015-ben a regionális műemlékes bizottság kiadott egy olyan engedélyt, amiben azt írja, hogy a Főtér nyugati oldalának a felújításakor minden esetben régészeti felügyelet alatt fognak történni a munkálatok, ugyanakkor a templom előtt régészeti szondákat nyitnak, hogy egy olyan rétegtani oszlopot vizsgálhassunk meg, amelyben látni lehet a város korábbi, 20., 18., 14. századi, Árpád-kori, római kori járószintjeit.
A régészeti szonda egy kis méretű, 2x2 méteres kutatási felület megnyitása, mintavétel.
Ezelőtt két héttel Szabó Csaba régész kollegám küldött pár fotót arról, hogy mi történik. Meghűlt bennem a vér, a kollegámmal ki is mentünk a Főtérre, leállítottam a munkálatokat, fotókat készítettem és megírtam egy hivatalos papírt, amit továbbítottam a megyei örökségvédelmi igazgatóságnak és a kulturális minisztériumnak. Abban kértem, hogy azonnal állítsák le a munkálatokat, és csak úgy folytassák, ha régész szakemberek felügyelik, főleg a templom felőli oldalon, mert ott tele van leletekkel.
Ami a helyszínen fogadott: három masszív markológéppel dolgoztak, a falmaradványok között, amiket kivettek, markolóval széttört gótikus, 15. századi kőfaragvány-részeket találtam meg, volt egy hatalmas faragott római kő is. Ezeket fotókkal dokumentáltam. Utána a cirkusz átment a kivitelező és a polgármesteri hivatal közé, hogy kinek lett volna a kötelessége a régészeknek szólni, kérni a felügyeletet. A befektetők nagy részének nem adnak engedélyt, amíg nem csatolják a dossziéhoz a régész szakemberekkel, például a múzeummal kötött szerződés másolatát. A polgármesteri hivatal saját ügyében ezt nem tette meg. Kiderült az is, hogy a műszaki leírásba, tehát az úgynevezett „caiet de sarcini”-ban, amit a polgármesteri hivatal ad ki a kivitelezőnek, a régészeti felügyelet nem is volt betéve. Miközben egy A-kategóriás műemlékvédelmi zónáról van szó, ami országos és univerzális jelentőségű.
- Tehát mind a kivitelező, mind a polgármesteri hivatal mulasztott.
- gen, de főleg a polgármesteri hivatal. Azért, mert van ez az előítélet, hogy ha a régészeket beteszed a lyukba, akkor onnan többet nem szeded ki őket, és késleltetik a munkálatokat. Ehhez képest olyan sebességgel és olyan hatékonyan dolgoztunk az elmúlt két hétben, hogy szerintem a jövő hét közepe fele le is zárjuk ezt a kutatást. Nem értem, hogy miért van az, hogy egy olyan város, amelyik Európa kulturális fővárosi címre pályázott, nem fogja fel, hogy ezek a dolgok a város örökségét gazdagítják. És nem számít, hogy Árpád-kori vagy római kori vagy neolit leletekről van szó.
- Milyen eredménye van eddig a kutatásnak?
- Most nagyobb felületeket nyitottunk meg a templom előtt, felfedtük a barokk fogadalmi kapu alapozását – ennek a szobrait költöztették a huszadik század elején a mai mărăști-téri Szentpéteri templomhoz. Ezeket az elemeket mi fotózzuk, rajzoljuk, dokumentáljuk, majd a végleges jelentést leadjuk az örökségvédelmi igazgatóságnak és a regionális műemléki bizottságnak és ők fogják eldönteni, hogy mi lesz ezekkel a maradványokkal.
- A járószinteket sikerült beazonosítani?
- Igen. Megvan egy huszadik század eleji járószint, ami valaha úgy nézett ki, hogy folyami köveket – békasót – döngöltek a tér szintjére, ez a korabeli fotókon is látszik és mi is régészetileg azonosítottuk. A mostani járószinthez képest kb. fél méter mélyen van.
- És a római járószint?
- Sikerült azonosítani egy monumentális épület sarkát az egyik szondában és az majdnem 1,60 méter mélyen van. Nagyon szépen látszik a falak mellett a szint, amit ezelőtt 2000 évvel használtak.
- Szükség lenne újabb régészeti szondák nyitására?
- Igen. Egy civilizált országban, ha egyrészt a helyi hatóságot, másrészt a helyi, úgy román, mint magyar véleményformálókat érdekli, akkor lehet azért lobbizni, hogy az egész oldalt feltárjuk. Mindenkinek a múltja és történelme ott van. Ha már síppal, dobbal, nádihegedűvel készülnek a 2018-as centenáriumra (a Nagy Egyesülés Centenárium, szerk. megj.), akkor ez lett volna az alkalom. Fel kellene fogni, hogy ilyen esélyünk még nem volt megnézni a templom előtti dolgokat és a következő 100 évben már nem is lesz.
A Szent Mihály templom bejárata előtt nem volt még feltárás. A Főtér 19. század végi rendezésekor Pákei Lajos, a város főépítésze volt az, aki a templom északi oldalán ásatásokat végzett és egy kora Árpád-kori temetőt tárt fel. 1994-ben és 2000–2005 között történtek még régészeti ásatások a Főtéren, akkor a Mátyás szoborral szemben egy nagyméretű római kori városi villát tártak fel.
- A szűk időintervallum miatt ásnak most csak a templom előtt?
- Az a lényeg, hogy odáig tart a beavatkozás. Aztán, ha a templom közvetlen közelében, a bejárat előtt is lesznek beavatkozások, ott is fog kelleni szondázzunk. A 2015-ös engedély nem határozza meg pontosan, hogy hol, csak azt, hogy a templom előtt.
- Mikor várható az eredmények publikálása?
- Mivel én vagyok az ásatásvezető, ez csak tőlem függ és az időtől, ami nagyon szűkös.
- Van esélye annak, hogy a felújítás után jelezzék valamilyen módon a helyszínen, hogy mit tártak fel?
- Ezt a műemléki bizottság és a főtervező fogja eldönteni.
- Mi a legjelentősebb eredmény a feltártak közül? Mi az, amire nem számítottak? A fogadalmi kapu helye ismert volt…
- A kutatás jelenlegi stádiumában nem jött még elő ilyesmi. Érdekes lenne, ha előjönne a középkori cinterem (temető) fala, tehát az a kőfal, amivel a templom körbe volt véve. De ebben a zónában eddig nem jött elő.
Zsizsmann Erika
maszol.ro

Emlékek, melyeket „bűn lenne nem közzétenni”
Emlékiratait írja id. Székely István ny. lelkész, akit asszonyvásári otthonában kerestünk fel. Van mire emlékeznie bőven, hiszen idén nyáron tölti be 90. életévét. Tanítóból lett lelkész, mindkét hivatásában öt helyen szolgált.
Amikor a délelőtti órában találkoztunk, id.Székely István ny.lelkipásztor már tisztában volt az aznapi Bihari Napló tartalmával, így azt is tudta, mért kellett egy napot halasztani eredetileg előző napra megbeszélt találkozónkat (akkoriban készültek a határátkelők nyitására például Semjénnél). Bár már a várva-várt tavaszt idéző napsugár fénylett Asszonyvására felett is, jólesett a cserépkályha melege az otthonos, emlékekkel telezsúfolt gerendás szobában. Az asztalon írógép, mellette több száz gépelt oldalon egy kanyarokkal teli életút: az idén 90. évét betöltő lelkész emlékirata. Mint megtudtak, Sógor Árpád, a Kolozsvári Teológiai Intézet ifjúsági lelkipásztora jó évtizede intézett felhívást a nyugalmazott lelkészekhez, hogy azok vessék papírra emlékirataikat szolgálatukról, életükről, ünnepeikről, örömeikről és bánataikról, sikereikről és kudarcaikról. Mindezt azért, hogy egy kötetben összegyűjtve a pályakezdők okulását szolgálja, ugyanis az ifjúsági lelkész úgy tapasztalta, hogy a fiataloknak nincs kapcsolatuk az idősebbekkel, utóbbiak tapasztalatait pedig “bűn nem közzétenni”. Id.Székely István is hozzálátott akkor, de aztán családi gondok miatt abbahagyta. A kötet azóta elkészült, nélküle, de aztán újra nekifogott, s immár nem aprózza el: míg az említett kötetben fejenként 20-30 oldalt kapott egy-egy szerző, ő már 200 gépelt oldalon is túl jár. Hiszen van mit írnia…
Barázdából ki, barázdába be
Id. Székely István 1927. július 3-án született az akkor Nagybánya járáshoz tartozott Géresen, középparaszti szülők 3. (legkisebb) gyerekeként. Úgy volt, hogy a faluban marad, ahol a református népiskolában tanult, ám szülei Gyula nagybátyja tanácsára hallgattak: “a Pista fiút kiveszik a barázdából”. Vitte is a nagybácsi magához Pestre, hogy közel a Ludovikához, VIII. kerületi kisdiák legyen. Könnyes volt a búcsú, és aztán még jónéhány könnyes fordulat következett az évtizedek során, melyek között nagyobb lépésekben haladtunk. A szépemlékű iskolaéveknek a háború vetett véget, a 17 éves fiatalember visszatért falujába, ahol a jegyző, a pap és a tanító számított igazán valakinek. Mégiscsak beállt a barázdába, hiszen pótolni kellett a háborúba ment, majd fogságban esett édesapát, vetett és aratott, gondozta a jószágokat. Aztán jött az újabb fordulat, mikor írástudó lévén, írnoknak vették a jegyző mellé, a 120 pengős fizetés bizony nem volt megvetendő. Édesanyja (“Áldassák a neve”, teszi rögtön hozzá) látva fia elszántságát úgy döntött, a kis vagyonból csinál annyi pénzt, hogy fia mégis tanító lehessen, a közeli Szatmáron volt képzőben. Négy év után kántortanító is vált belőle, amikor 1 hónap múltán beütött a tanügyi reform…
Tanítóból lelkész
Világi tanítóként öt helyen tanított, közben katonának sorozták, ahol románul is igen jól megtanult. A seregtől nehezen szabadult, át- és továbbképzésekre hívták, a beígért hónapokat aztán újabb- és újabbakkal toldották meg. Végül csak a kis nebulók okítása mellett tette volna le a garast, de ez nem mindenkinek tetszett akkoriban: egy tanító, aki “Amerika-barát”, jár templomba, sőt, még orgonál is! Ezt nem lehetett hagyni, megsúgták neki, hogy önként lépjen tovább… Ezek után döntött úgy, hogy elege van az akkori tanügyből, 26 évesen jelentkezett a teológiára, aminek az az előnye is megvolt, hogy lemondott róla a hadsereg is, igaz, felvételi előtt még 5 hónapig állhatott a “békeharc” frontján. Ahogy öt helyen volt tanító, úgy öt helyen szolgált lelkészként is: Érszodoróban (Szatmár megye) kezdte másfél évig segédlelkészként (30 évesen), következett újabb 1.5 év Szapáryfalván (Temes megye), 4 év Magyarcsaholyban (Szatmár megye), 15 év Székelyhídon, 12 év Zilahon. Utóbbi több szempontból is embert próbáló időszak volt. Például azért, mert osztatlan, mintegy 10 ezer lelkes gyülekezetben egyedül látta el a feladatokat, ez a 12 év alatt 4500 lelkészi szolgálatot jelentett. Például azért, mert az akkor püspökkel igen sokszor “összerúgta a patkót”.
Emlékek között
Nyugdíjba aztán 1989. nyarán ment, feleségével Nagykárolyba vonulva vissza, egy tömbházlakásba, de külön szőlőskertet is művelve. Három és fél éve immár, hogy Asszonyvásárán lelkész fia mellett, a parókai szomszédságában lévő kis házban, immár egyedül él. De nem magányosan, hiszen, mint említettük, a szomszédban van a családja, régebben nyugdíjasként is vállalt szolgálatokat, továbbá körülötte vannak emlékei. Fotók, iskolai bizonyítványok, mindenféle iratok, könyvek, kimutatások – kilenc évtized személyes emlékei, ugyanakkor szinte az egész XX. század kordokumentumai. Mindezt versekben is megörökítette, de emlékirataiban is, melynek ottjártunkkor 214 oldalánál tartott és még tervezett vagy 20-30 oldalt.
Akár az internetre is
Az évtizede megálmodott közös kötetből már kimaradt ugyan, de egy irattárban, az utókor okulásra még jó lehet memoárja, véli id.Székely István, aki a modern információ-áramlás vívmányaival is tisztában van, hiszen, mint fogalmazott, nem bánná, ha az az internetre is felkerülne. Ennek érdekében már folyamatban van az általa leírtak számítógépre vitele, és ki tudja, még akár egy kiadó is felfigyelhet rá. Az írógép tintaszalagja alól csak igaz történetek, konkrét, bizonyítékokkal alátámasztott események kerülnek ki, és lehet, lennének, akik (vagy akik utódai) nem örülnének, ha mindez napvilágot látna. Ez azonban id.Székely Istvánt nem zavarja, mint mondta: minden igaz, mindenért vállalja a felelősséget, mint annyiszor az elmúlt kilenc évtizedben.
Rencz Csaba
erdon.ro

Öt napon át tüntetni fognak az iskoláért
Minden napra tiltakozó tüntetést terveznek jövő héten Marosvásárhely központjában, a Római Katolikus Teológiai Gimnázium körül kialakult helyzet miatt. Egy kicsit „nyomoztak” a szülők, erről is beszéltek csütörtöki sajtótájékoztatójukon.
Csíky Csengele és Szatmári Zsolt, az iskola diákjainak szüleit képviselő civil csoport szóvivői csütörtökön tartottak sajtótájékoztatót, amelyen az iskola jelenlegi helyzetét ismertették a Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO) jogi és érdekvédelmi segítségnyújtásával. Közérdekű adatigényléseket nyújtottak be a tanfelügyelőséghez, a polgármesteri hivatalhoz, a prefektúrához, és kronológiai sorrendbe állítva elemezték az iratokat. Úgy vélik, a polgármesteri hivatal szintjén akadt el az ügy.
„A polgármesteri hivatal felelősséggel tartozik a jelenleg kialakult helyzetért, ezt maga Horațiu Lobonț, az iskolákért felelős igazgató is egyértelműen kijelentette és elismeri. 2015. augusztus 31-ei hatállyal megjelent a tanfelügyelőség részéről egy határozat, amellyel átcsoportosításokkal létrehozzák az iskolát. Ezt a határozatot az iskolákért felelős szakosztály rá egy évre, 2016. szeptember 13-án megtámadja. Kerek egy év és egy tanév telik el a két dátum között, ami egy iskola életében hosszú idő. Az iskola alapításában a legfontosabb résztvevő az önkormányzat, amely pontosan tudta, hogyan kell létrehozni egy oktatási intézményt, és nem akkor ébredt erre rá erre, amikor 2016-ban megtámadta a határozatot” – fogalmazott Csíky Csengele. Ezért a szülők képviselői jogosan teszik fel a kérdést: mit csináltak egy éven keresztül, hiszen az iskolát mint intézményt fenntartották az idő alatt.
A hatályban lévő törvények szerint az iskolákért felelős igazgatóságnak úgynevezett magyarázó jelentést kell készítenie az általuk fenntartott iskolákkal kapcsolatban, ami után a tanfelügyelőség kiállít egy menetlevelet, amelyet visszaküld a helyi tanácsnak, és az ennek alapján hozza meg a maga határozatát. Amikor ez megvan, akkor küldik fel a tanügyminisztériumba, tehát az első lépés ez a magyarázó jelentés lenne. A tanfelügyelőség kért és kapott is halasztást a minisztériumtól, de arra az időpontra sem készült el a jelentés. Február 7-ei keltezéssel a minisztérium pontosan leírja a módszertanát annak, hogyan kell elkészíteni az iskolahálózatot. A tanfelügyelőség azért nem engedélyezhette a ciklusindító osztályokat, mert nem kapták meg a várostól azokat az iratokat, amelyekre a továbblépéshez feltétlenül szükségük van – magyarázta Csíky Csengele.
„A városi tanács sürgősségi ülést hívott össze február 10-én, de úgy tűnik, hogy nem került a képviselők kezébe a polgármesternek címzett minisztériumi átirat, vagy figyelmen kívül hagyták azt. A minisztérium a módszertant március 3-án ismét leküldte, és az a fontos mondat áll benne, hogy az iskolákért felelős igazgatóság meg kell indokolja döntését. A csoportunk kérte az iskolahálózat-tervezetet és az iskolákért felelős szakosztály állásfoglalását, amelyben az áll, hogy nem szükséges a magyarázó jelentés. Gyakorlatilag tehát arról beszélünk, hogy vannak törvények, van minisztériumi átirat, módszertan, amelyben részletesen leírják, hogy hogyan kell eljárni, és az iskolákért felelős szakosztály a polgármester tudtával ezt semmibe veszi. Ehhez hasonló hibák miatt lehetetlenült el a mi iskolánk, ez most a legégetőbb probléma. A minisztériumi átirat szerint az iskolánk lehetőséget kap arra, hogy továbbműködjön mint jogi személy, ennek a döntésnek a meghozatala a város kezében van, ezt az iskolákért felelős igazgatóság kell meghozza. Ezután szabad kezet kap a tanfelügyelőség, hogy a cikluskezdő osztályokat el tudja indítani, és ne lehetetlenüljön el az iskola” – részletezte Csíky Csengele.
Tüntetéssorozattal kívánják felhívni Dorin Florea, a polgármesteri hivatal és az iskolákért felelős igazgatóság figyelmét arra, hogy tartsák tiszteletben a tanügyi törvényt és az adófizető állampolgárok jogait, ezért március 13–17. között a város központjában délelőtt 10–11 óra között tiltakozó tüntetéseket szerveznek – mondták el a szülők
Hajnal Csilla
Székelyhon.ro

Migránsok az udvarhelyi színpadon
A migráció jelenségét feldolgozó új előadását mutatja be szombaton a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház. A teátrum a produkcióval egy kulturális unikumot teremtene, egy olyan különleges előadást, amelyért akár más városokból is Székelyudvarhelyre utaznak a nézők.
„Ahhoz, hogy a színház nagyobb figyelmet kapjon, olyan jellegű előadásokat kell készíteni, amelyek úttörők és egyediek, a Migránsooookkal ez a cél. A bemutató után egy ideig nem vinnénk máshol színpadra” – mondta el Zakariás Zalán, a darab rendezője a csütörtökön megtartott sajtótájékoztatón. Szeretné, ha a Matei Vişniec drámájából született előadás olyan egyedi produkció lenne, amely nemcsak a városból csalogatná színházba a nézőket, hanem vidékiek és távolabbról érkezők is kíváncsiak lennének rá.
Matei Vişniec, a bemutatásra kerülő dráma szerzője nemcsak népszerű szerző, de még jó kapcsolatban is áll a székelyudvarhelyi színházzal – mondta el Nagy Pál, a Tomcsa Sándor Színház igazgatója. A dráma szövegét a rendező éppen a színházigazgató kötetéből olvasta el, de korábbi, Székelyudvarhelyen színpadra vitt darabjának előadását is figyelemmel követte a szerző, és a mostani próbafolyamat alatt is folyamatosan tartották vele a kapcsolatot – magyarázta a színházigazgató.
Csurulya Csongor, a Tomcsa Sándor Színház művészeti vezetője szerint olyan aktuális témát dolgoz fel a Migránsooook, avagy túlsúlyban a bárkánk című dráma, amelyet most kell bemutatni, hiszen a jelenség szinte percről perce változik, a színháznak pedig a napi aktualitásokról kell szólnia. Zakariás Zalán szerint a szerző jól követi az Európában most zajló társadalmi változásokat, hiszen nemcsak drámaíró, hanem újságíró is Franciaországban, így valós hírekből ihletődött és szerkesztette meg a darab szövegét. A rendező szerint a drámaíró alkotása nemcsak kortárs, hanem „emberi igazságokat” hordoz magában, nem steril tényeket felsorakoztató szöveg. Szerinte fontos az is, hogy nem foglal állást, ugyanakkor nem ítéli el a migrációs folyamatot, hanem emberien közelíti meg a problémát.
Bereczki Ágota dramaturg, a szöveg fordítója szerint belső igazságokból épül fel a dráma, körképként mutatja be az emberi sorsokat, a háttértörténéseket, a média manipulációját és a befogadók szemszögét, így a nézők saját igazságérzetük és felfogásuk szerint értelmezhetik. A szerző azért választotta éppen a színházi közeget a probléma feldolgozására, mert ott szabadon értelmezhető a problémakör. Csurulya szerint a dráma és az előadás általánosabb dimenzióba helyezi a migráció problémáját. Az alkotók úgy vélik, annak ellenére, hogy a migránsok útvonalától távolabb esik Székelyudvarhely, napjaink valóságához mégis közel áll.
A stúdióelőadás időtartama egy óra és ötven perc. Nem lesz a színház bérletrendszerének része, az idei évad alatt kevés alkalommal lehet megtekinteni, hiszen mind a társulat programja, mind a Művelődési Ház színpada zsúfolt, a színházigazgató szerint a jövő évadra tervezték a produkció kifutási idejét.
Veres Réka
Székelyhon.ro

Örök emlék a kommunista diktatúra üldözöttjeinek
Ünnepséget tartottak csütörtökön, a kommunista diktatúra üldözötteinek emléknapján Csíkszeredában, a volt politikai foglyok Temesvári sugárúton található emlékművénél, amelyre több év munkájának eredményeként a csíki mártírok, hitvallók, ellenállók és börtönviseltek nevei is felkerültek.
Az ünnepséget Kelemen Csongor, a Volt Politikai Foglyok Hargita Megyei Szövetségének egyik tagja nyitotta meg. Beszédében elmondta, régi álmuk teljesült azáltal, hogy sikerült nyilvánosságra hozni elítélt, meghurcolt és kivégzett csíki bajtársaik nevét.
„Óriási munkába és időbe került, hogy feltárjuk a levéltárakat, és az adathalmazok között megkeressük azokat, akiknek nevei most ezeken a táblákon szerepelnek. Nagy nap ez nekünk, hiszen ezen a napon országszerte megemlékeznek a kommunizmus áldozatairól, különösen a mi vidékünkről, ahol merem állítani, hogy nincs olyan család, amelyben ne lenne olyan személy, akire emlékezni kell” – hangsúlyozta Kelemen.
Beszédét követően leleplezték az emlékmű talapzatán elhelyezett kőlapokat, amelyeket Nagy Benedek történész, volt politikai elítélt mutatott be részletesebben. „A 2010-ben felállított emlékmű Nagy Ödön szobrászművész alkotása, de azóta is úgy éreztük, hogy ez a hatalmas alap megbírna még néhány kőtáblát. Felkértük Dóczy András képzőművészt és csapatát, akik nagyon pontos és szép munkát végeztek. Első helyen a mártírok, a börtönökben elhunytak szerepelnek. Ezután a hitvallók következnek, az első két kőlapon a börtönviselt papok, utánuk pedig a többi börtönviselt szerepel. Külön táblákon szerepelnek a csíkszeredai börtönben elhunyt női elítéltek, akik között egy hercegnő is található. Legvégül az utolsó élők és emlékezők elnevezésű táblán azon személyek nevei szerepelnek, akik lábra állítottuk és azóta is vezetjük ezt a szövetséget. Ebből a 10 emberből már csak öten élünk, és jelen vagyunk itt ma. Azt szeretném, ha ez a mécses mindig itt maradna, és mindig égne ezeknek az embereknek az emlékére, mert megérdemlik” – emelte ki Nagy.
Az ünnepségen Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere is felszólalt. „Mától többet tudunk, és ezáltal többek vagyunk, hiszen az itt felírt személyek által viselt kereszt mindannyiunk keresztje. Kötelességünk tenni azért, hogy az ő mártíriumuk ne legyen hiábavaló” – hívta fel a figyelmet Ráduly.
Az ünnepség végén Darvas Kozma József római katolikus esperes és Solymosi Alpár unitárius lelkész megáldották a 227 névvel kibővített emlékművet, amelyen egyébként a nevek mellett az áldozatok lakhelye és bebörtönzésük időszaka vagy haláluk időpontja is szerepel. Az ünnepségen továbbá elmondták, az elhallgatások és titkosítások miatt megtörténhet, hogy kimaradt valaki a listáról, de van lehetőség póttábla kihelyezésére.
Iszlai Katalin
Székelyhon.ro

A szabadságért
Negyvennyolcban a márciusi ifjak nem kértek engedélyt a hatóságoktól, hogy szabadságvágyukat kinyilvánítsák, és kirobbantsák a forradalmat. Ötvenhatban a pesti srácok sem kuncsorogtak szovjet jóváhagyásért, hanem fellázadtak a zsarnokság ellen. Nyolcvankilenc decemberében a megdönthetetlennek tartott kommunista diktátor nem hagyta jóvá, hogy Temesváron, illetve Bukarestben ellene tüntessenek. Az erőt demonstráló hatalom azóta is hasonlóan, csupán más eszközökkel jár el a szabadságjogokat követelőkkel szemben.
A mai, marosvásárhelyi székely szabadság napja 2013 óta markánsan meghatározza, elindítja az erdélyi, székelyföldi magyarság márciusi szabadságünnepét. E napokon elhangzik: Székelyföld többet érdemel, az itt élő magyarok autonómiát, méltóságteljesebb életet szeretnének, nem másodrendűséget és közösségi megalázást. Szabadságot akarnak ma is, csak másként. Szabadságot akarnak, hasonlóan romániai honfitársaikhoz, akik az esztendő elején tömegesen vonultak utcára, ellenezve a hitványságot és a hazugságot. És szándékuk erőteljes kinyilvánítása, tiltakozó felvonulásaik miatt senki nem mert ujjat húzni velük, azaz megerősítést nyert: a békés, szabad véleménynyilvánításhoz való jog szent és sérthetetlen, az utcai demonstrációk bebizonyították, a hatalom tart a tiltakozók erejétől.
Ez a bizonyosság erőt adhat mindazoknak, akik ma Marosvásárhelyen méltóságteljesebb erdélyi, székelyföldi magyar jövőért gyülekeznek. Nem meglepő, hogy az ütközőzóna jellegű egykori székely főváros polgármestere akadályozná, be is tiltaná akár a székely szabadság napi tömegrendezvényt, akadályozza a tiltakozó felvonulást. Ám az előző évekhez képest ma szerencsésebb a helyzet, mert nem csupán szabadságjogainkat kérhetjük határozottabban, hanem a kettős mérce igazságtalansága ellen is bátrabban állhatunk ki. Mert, hasonlóan a demokratikus alapelvekért kiálló százezrekhez, a magyar közösség sem akar mást, mint érvényt szerezni jogos igényeinek. Elfogadhatatlan és felháborító az a kicsinyes gáncsoskodás, ami a húsz éve magyarellenes vásárhelyi polgármestert jellemzi, ugyanakkor az is egyértelműen látszik, ennyire képes, régi, dohos, életképtelen politikai szemléletet képvisel, hasonlóan ahhoz a táborhoz, amely áldását adná a korrupció diktatúrájára.
Ma Marosvásárhelyen a székely szabadság napján jogainkért, méltóságunkért, önrendelkezésünkért, jövőnkért menetelnek ezrek, tízezrek. Román barátaink tíz- és százezrei szintén jogaikért, méltóságukért, önrendelkezésükért, jövőjükért vonultak az utcára. Talán érdemes szövetségeseket is látni bennük, és nem csupán azért, mert az erdélyi, székelyföldi magyarok az év eleji tüntetések alkalmával szintén szövetségesekként vonultak utcára, támogatva mindazokat, akik tolvajlás helyett tisztességet kívánnak. Március idusát követően talán meg kellene győzni román ajkú barátainkat arról, hogy céljaink számos tekintetben közösek.
Mózes László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Antal Árpád: Jelen kell lenni
Minden rendezvény fontos, amely erősíti közösségünket. Márciusban kettő is van, 10-én és 15-én, aki teheti, vegyen rész mindkettőn – hívta fel a figyelmet Antal Árpád.
A székely szabadság napja jó alkalom arra, hogy a szabadság, a jogállamiság mellett, az elnyomás, az erőszakszervezetek ellen emeljük fel szavunkat –mondta a polgármester. Ha Sepsiszentgyörgyön pillanatnyilag nem is, de Marosvásárhelyen jól tapintható a kettős mérce, amit a román állam alkalmaz: míg az orvosi és gyógyszerészeti egyetem vezetőségét senki nem háborgatja azért, mert nem tartják be a törvényt, a Római Katolikus Gimnázium diákjainak szüleit behívatják, és ha netán nem katolikus vallásúak, arról faggatják, miért járatják katolikus iskolába gyerekeiket. Ami meg a székely szabadság napján a marosvásárhelyi megemlékezést követő felvonulás betiltását illeti, Antal Árpád szerint ez egyértelmű visszaélés Dorin Florea polgármester részéről. Most, amikor a spontán tüntetések idejét éljük, érthetetlen, miért foglal állást a hatóság – nyilatkozta a polgármester. A székely szabadság napján a sepsiszentgyörgyi ünnepségen egyébként ott lesz Antal Árpád, de nem szólal fel (beszédet az RMDSZ részéről Tóth-Birtan Csaba alpolgármester mond), a délutáni marosvásárhelyi rendezvényen pedig nem tud részt venni.
A polgármester egyúttal ismertette, a sepsiszentgyörgyi március 15-ei ünnepség főszónoka Zákonyi Botond, Magyarország bukaresti nagykövete.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Tamás Sándor: Ott a helyünk
Minden felelős magyar embernek részt kell vennie minden felelősen szervezett autonómiarendezvényen, hiszen az ilyen és ehhez hasonló identitáserősítő megmozdulások nemcsak közösségünk összekovácsolásának fontos pillérei, hanem kifelé is nagyon jelentős üzenetük lehet – fejtette ki Tamás Sándor, az RMDSZ háromszéki elnöke a székely szabadság napi marosvásárhelyi megemlékezés és tiltakozó felvonulás kapcsán. Elmondta, ő a sepsiszentgyörgyi rendezvényen vesz részt – Marosvásárhelyre személyes okokból nem utazhat –, jelenlétével is szeretné hangsúlyozni, hogy mindannyiunknak ott a helyünk. (-kas)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A magyar gyerekek tanuljanak anyanyelvükön!
Beiskolázási kampányt indított az RMDSZ
Országos beiskolázási kampányt indított az RMDSZ, amelynek célja, hogy kilencezer fő fölött tartsák a magyar tannyelvű előkészítő osztályokba iratkozó gyermekek számát. Tavaly ősszel 9300 kisgyereknek a szülei választottak magyar csoportot.
Az RMDSZ számára prioritás, hogy minden magyar gyermek anyanyelvén tanulhasson, ezért a kampány során elsősorban a magyar szülőkhöz, de ugyanakkor a vegyes házasságban élőkhöz, illetve a szórványban élő családokhoz is el szeretnék juttatni az üzenetüket.
A szövetség elismeri, nem egyszerű a magyar oktatás helyzete, hiszen iskolákat lehetetlenítenek el, osztályok szűnnek meg. Éppen ezért tudatosítani kell a magyar szülőkben, hogy nemcsak személyes, de közös érdek is, hogy a gyermek anyanyelvén sajátíthassa el az ismereteket. Csak ez lehet a biztosítéka annak, hogy évek múltán is lehessen magyarul tanulni az óvodától az egyetemig.
A közleményben hangsúlyozzák, a szülők számára szempont kellene legyen, hogy anyanyelvén minden diák könnyebben, gyorsabban és magabiztosabban tanul.
– Az anyanyelvi oktatás nem akadályozza a későbbi érvényesülést. Az a gyermek, aki mindvégig magyarul tanult az iskolában, nem kerül hátrányos helyzetbe, nem fog kevésbé érvényesülni. Az egyre bővülő magyar egyetemi hálózat, főiskolai képzés lehetőséget biztosít a továbbtanuláshoz. A magyar iskola nem kerül több pénzbe, mi több, a rászoruló diákoknak számos támogatási lehetőség is rendelkezésükre áll. Aki anyanyelvén tanul, más nyelveket, így a románt is jobban, könnyebben elsajátítja. Az anyanyelv ismerete az alapja más nyelvek tanulásának. Ha a tanuló az anyanyelvén gyengén teljesít,
akkor az idegennyelv-tanulásban is alacsony szintet ér el. Gyermekkorunk népmeséit, mondókáit, dalait magyar osztályban ismertük és szerettük meg. Ezt máshol nem tanították. Ezek az élmények egy életre szólnak. A magyar kultúrával, közösségi élményekkel gyermekeink csak a magyar iskolában találkoznak. Ludas Matyi furfangjait, Mátyás király igazságait, János vitéz hőstetteit, gyermekkorunk népmeséit, kedvenc mondókáinkat és
dalainkat a magyar iskolában ismertük és szerettük meg. A
román iskolában gyermekeink nem ismerik meg hőseinket, mese- és mondavilágunkat, idegen lesz számukra mindaz a felbecsülhetetlen érték, amely összeköt minket, magyarokat – mutatnak rá a szövetség által lapunkhoz eljuttatott közleményben.
1989 után folyamatosan növekedett a magyar iskolát választó családok aránya, és csökkent azok száma, akik román iskolára voksoltak. Ez azzal magyarázható, hogy a korábban visszaszorított magyar oktatási kínálat is egyre bővült. A múlt évtized végére ez a növekedés lelassult, főleg a szórványosodás miatt, de sok helyen a magyar iskolák viszontagságos körülményei miatt is.
Valószínű, hogy hosszabb távon a népességfogyás miatt nem tartható például az évi kilencezres, magyar elemi osztályba íratott gyermeklétszám, de a magyar és román oktatás között választók körében a jelenlegi arányokat javítani kell. Mindig lesznek magyar vagy vegyes családok, ahol mindenképpen román iskolát választanak, de sok család van, ahol jobban elgondolkodnak a választáson, ha pontos, világos érveket és bátorítást kapnak.
A szövetség rámutat, az utóbbi egy-két évben egy érdekes tendenciát figyeltek meg a szakértők: a szórványban vegyes házasságban él több olyan magyar is, aki ugyan román párt választ magának, de erősebb magyar kötődésű, és ragaszkodik ahhoz, hogy gyermeke magyar óvodába, magyar iskolába járjon.
MENYHÁRT BORBÁLA
Népújság (Marosvásárhely)

ÁLLÁSFOGLALÁS
A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének Országos Elnöksége értetlenül áll a Maros Megyei Tanfelügyelőség döntése előtt, amellyel megtiltotta a marosvásárhelyi Római Katolikus Gimnázium cikluskezdő osztályaiba a beiratkozást, az intézmény bizonytalan jogi helyzetére hivatkozva. Ez a döntés ellehetetleníti a gimnázium működését, márpedig egy ilyen horderejű és ennyi embert érintő kérdésben elvárható lenne, hogy a tanfelügyelőség fő célja ne az ellehetetlenítés legyen a törvény adta eszközök felhasználásával, hanem a helyzet megoldására való törekvés, az oktatás folytonosságának fenntartása, az iskola működtetésének a biztosítása.
Annál inkább érthetetlen ez az intézkedés, mivel ebben az esetben a tanfelügyelőséget nem kényszerítette a törvény ennek a lépésnek a megtételére. Az ügyészségi eljárás még folyamatban van, bírói döntés nem született az ügyben. Ezért a jószándék, a helyzet megoldására való törekvés elegendő lett volna ahhoz, hogy ne hozzák meg ezt a döntést, ne akadályozzák meg az intézmény működését.
Ismételten felhívjuk a figyelmet arra, hogy az anyanyelven történő oktatáshoz való jogot, akár állami, akár felekezeti jellegű, az ország alkotmánya garantálja. Akik akadályozzák az anyanyelvű oktatást, kisebbségi jogaink gyakorlásában gátolnak meg. Az oktatási törvény rögzíti a kisebbségek számára az anyanyelven történő tanulás jogát, a tanfelügyelőségek tevékenysége pedig az oktatási rendszer célkitűzéseinek a végrehajtására irányul. Ezért bízunk abban, hogy az illetékesek újragondolják döntésük következményeit, és még idejében kijavítanak egy olyan hibát, amelynek hosszú távú negatív következményei lehetnek.
Az iskola diákjainak, szülőknek és oktatóknak, valamint minden érintettnek kitartást kívánunk.
Csíkszereda, 2017. március 9.
Az RMPSZ Országos Elnöksége nevében
Burus-Siklódi Botond
elnök
Nyugati Jelen (Arad)

Inkább a rablók, mint a DNA?
Estére halasztottam a Nagytakarítás Romániában (România, marea curăţenie) című film megtekintését, amely – többek közt – az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) által az elmúlt időszakban elkövetett túlkapásaira is rávilágít, bár az az érzésem, sok újdonsággal nem kecsegtet. Az utóbbi hónapok ugyanis szolgáltattak jó néhány példát a DNA működésére vonatkozóan. Az egyik mindenképpen Horváth Anna esete. Kolozsvár RMDSZ-es alpolgármestere, akit október elejétől tartó hatósági felügyelet alá helyeztek – nem gyakorolhatja alpolgármesteri tisztségét, fizetés nélküli szabadságra ment, tehát nincs jövedelme, nem hagyhatja el az ország területét, nem tarthatja a kapcsolatot bizonyos személyekkel, zár alá helyezték a nevén levő ingatlant. Horváth Anna tegnap lemondott alpolgármesteri tisztségéről.
Politikai súlyát, emberi tartását, kitartását, munkabírását, őszinteségét tekintve az alpolgármester nem számít tucatpolitikusnak. A városi önkormányzatban megállta a helyét, következetesen és szívósan végezte feladatát, ereje és tudása szerint képviselte a magyar közösséget. Napirenden tartotta a különböző ügyeket, s bár határozottsága, rendíthetetlensége, tántoríthatatlansága miatt gúnynevet is adtak neki a városházi alkalmazottak (Anakonda), ez inkább bóknak számított, hiszen kollégái körében nagy tiszteletnek és elismerésnek örvendett. Az ellene felhozott vád egyszerűen érthetetlen – legalábbis számomra. Mi történik? Csak egyszerűen rájárt a rúd? Boros János és László Attila vádmentes alpolgármesteri tevékenysége után feltétlenül példát kellett statuálni, lám-lám magyar tisztségviselő is lehet korrupt? Éppen eltökéltsége, elhivatottsága és elkötelezettsége okozta a vesztét: egy olyan építkezési engedélyt igyekezett megsürgetni, amelyet a törvény értelmében a közhivatalnak már hosszú-hosszú idő óta ki kellett volna bocsátania. De a városháza el is utasíthatta volna az üzletember kérését, teret engedve ezáltal az igazságszolgáltatásnak. A tótumfaktum hivatal azonban ezt sem tette. S hogy történetesen attól a vállalkozótól kaptak koncertjegyeket a helyhatósági választási kampány során az önkéntesek, akinek az ügyét sürgetni igyekezett? De hát bizonyos értelemben ez a feladata: nyomatékosan képviselni a kolozsvári polgárok törvényes, jogos érdekeit. Valóban: az önkéntesek hozzájárultak ahhoz, hogy ismét alpolgármester legyen, s ezért fizetést is kapjon, de innen a DNA által megfogalmazott vádakig (pénzmosás, befolyással való üzérkedés) nagyon hosszú az út. Beigazolódott az, amit október elején írtam a blogomon: vékony jégen táncolnak a DNA ügyészei. Ilyenkor, ugye, szinte mindenki a legrosszabbra gondol: csúszópénzt fogadott el és/vagy kért, megvesztegették, tetten érés történt, rajtaütésszerű ellenőrzést tartottak, lehallgatták a telefonját, s saját magára nézve inkrimináló dolgokat mondott, miegymás. De hát semmi ilyesmi. Nem kérte a koncertjegyeket, nem szabta feltételként az ügyintézés gyorsítására. Nem kapott vagy adott pénzt, nem ajándékozták meg egzotikus vakációval, világkörüli úttal őt és/vagy családját, senki sem jelentette fel. Igen ám, de a korrupció kapcsán olyanok egyes emberek, mint Pavlov kutyája. Mihelyt azt hallják, hogy DNA és politikus, azonnal beindul a feltételes reflex. Nyálaznak, élvezik a mutatványt, a „bilincsek táncát”, ahogy azt nemrég Dana Gârbovan mondta. Kevesen gondolnak arra, hogy esetleg túlkapás, tévedés. Hogyhogy, hát a DNA is tévedhet? Igen, és most ismét Dana Gârbovant, a Bírók Országos Szövetségének elnökét idézem, aki szerint mihelyt valamely személy vagy intézmény szinte teljhatalmi pozícióban van, és senki sem ellenőrzi, előbb-utóbb óhatatlanok a túlkapások. Tanácsa az: a DNA kapcsán is gyakoroljuk a kritikai szemléletet. Úgy érzem, Horváth Anna több esetben belenyúlt a méhkasba lásd nyelvi jogok, többnyelvűség, műemlékvédelem, kulturális örökségünk védelme, törvénytelen építkezések stb. S a darazsak ellepték. A törvényesség és a tisztesség jegyében ujjat húzott egy olyan kolozsvári személlyel, aki 1989 előtt is a struktúrákban tevékenykedhetett, s ma is igen befolyásos pozícióban lehet. Bosszúhadjárat? Karaktergyilkosság? Lejáratási kampány? Alighanem. Egyébként öt hónap elégséges időnek kellett volna lennie az ügyészeknek arra, hogy bizonyítsák a vádakat. Egyre inkább beigazolódni látszik az éjszaka közepén háza ablakán kinéző, s csuklyásokat közeledni látó politikusról szóló vicc: abban reménykedik, hogy bár csak tolvajok lennének, s nem a DNA álarcosai... A tárgyakról le lehet mondani, de a meghurcoltatást, a minden alapot nélkülöző vádak miatt besározódott közéleti, politikusi hírnevet, tönkretett karriert és magánéletet már sokkal nehezebben. Vagy egyáltalán…
Kiss Olivér
Szabadság (Kolozsvár)

Székely szabadság napja: átlépné az akadályokat az SZNT
Bár a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal ismét akadályokat próbál gördíteni a székely szabadság napján tartandó tiltakozó megmozdulás szervezői elé, a Székely Nemzeti Tanács leszögezte: az eredeti forgatókönyv szerint tartják meg a pénteki rendezvénysorozatot.
Várhatóan idén sem marad konfliktusmentes a székely szabadság napján, pénteken tartandó megemlékezés, felvonulás és autonómiapárti tüntetés, melyet a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) nevében eljáró Siculitas Egyesület szervez Marosvásárhelyen. Bár a rendezvénysorozat szervezői a törvény előírásai szerint – már 2015-ben – bejelentették az idei megmozdulást a polgármesteri hivatalban, a városháza szerdán közleményben jelentette be: pénteken csak a székely vértanúk emlékműve melletti megemlékezést hagyta jóvá, a résztvevők felvonulását nem, és még kevésbé azt, hogy a résztvevők az úttesten vonuljanak.
A polgármesteri hivatal a dokumentumban megjegyezte: a szervezők rendelkezésére bocsátja a Mihai Eminescu Központ nagytermét, „hogy ott kulturális rendezvényeket tartsanak a székely szabadság napja alkalmából". Azt is hozzátette, hogy a polgármesteri hivatal „jóváhagyta, hogy legfeljebb tíz résztvevő a prefektusi hivatalhoz menjen, és ott petíciót nyújtson be, amint azt a törvény írja" – áll a közleményben. A hivatal álláspontja szerint a székely szabadság napja résztvevői kizárólag a járdán távozhatnak a megemlékezés helyszínéről.
Nem térnek el a forgatókönyvtől
A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) csütörtökön közleményben szögezte le: véleményük szerint a polgármesteri hivatal sajtónyilatkozatban közölt tiltása törvénybe ütközik, s a rendezvényt az eredeti forgatókönyv szerint tartják meg. Kincses Előd, a megmozdulás szervezőinek jogi képviselője az MTI-nek elmondta, a városháza nem is tájékoztatta a székely szabadság napja szervezőit, csupán a sajtóközleményben rögzítette álláspontját.
Az ügyvéd egyértelműen hivatali hatalommal való visszaélésnek tekintette a városháza állásfoglalását. Emlékeztetett rá, hogy tavaly júniusban jogerős bírósági ítélet született arról, hogy a 2016-os és 2017-es demonstráció 2015 elején tett bejelentése jogszerű volt, és a bíróság arra kötelezte a polgármesteri hivatalt, hogy vegye tudomásul a bejelentést. A törvény értelmében a polgármester a bejelentést követő 48 órában tilthatta volna be a két rendezvényt, ezt azonban nem tette meg. Kincses Előd átiratban kérte a csendőrséget, hogy járjon el a szervezőkkel múlt pénteken kötött megegyezésnek megfelelően.
„Florea magyarellenessége nem meglepő már”
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke csütörtöki kolozsvári sajtótájékoztatóján azt mondta, Dorin Florea marosvásárhelyi polgármester az elmúlt húsz évben mindig is magyarellenes módon nyilvánult meg, nem csoda, hogy ismét akadályokat próbál gördíteni a székely szabadság napján tartandó tiltakozó megmozdulás elé. A szövetségi elnök az MTI kérdésére válaszolva megjegyezte: „Dorin Florea már nem tudja meglepni". Csak azon csodálkozik, hogy még mindig vannak olyan magyar emberek Marosvásárhelyen, akik nem veszik észre Florea magyarellenességét.
„Úgy emlékszem, hogy sem a bukaresti százezres kormányellenes tüntetést nem hagyta jóvá a polgármester, sem pedig a kolozsvári tízezrest, de ettől még felvonultak az emberek, és elmondták a véleményüket" – jelentette ki Kelemen Hunor. A politikus megjegyezte, ő maga egy korábban egyeztetett program miatt nem tud részt venni a marosvásárhelyi székely szabadság napján.
Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester csütörtöki sajtótájékoztatóján a marosvásárhelyi rendezvényen való részvételre buzdította a háromszékieket, és megjegyezte: minden olyan rendezvényt fontosnak tart, amely erősíti a magyar közösséget. Az elöljáró szerint Marosvásárhelyen „tapintható a kettős mérce", hiszen míg az orvosi és gyógyszerészeti egyetem (MOGYE) esetében egy hatályos törvény be nem tartása miatt senki nem vonja felelősségre az intézmény vezetőit, a Római Katolikus Teológiai Gimnázium ügyében szülőket hallgat ki a korrupcióellenes ügyészség (DNA), és azt firtatják, hogy aki nem katolikus, mit keres abban az iskolában.
Antal is egyértelmű visszaélésnek tartja, hogy a polgármesteri hivatal két nappal a rendezvény előtt közleményben jelezte, hogy nem engedélyezi a felvonulást. „Nem értem, hogy most, amikor Romániában a spontán tüntetések idejét éljük, egy hatóság miért foglal állást ilyen kérdésben" – szögezte le Antal Árpád, aki pénteken a sepsiszentgyörgyi megemlékezésen fog részt venni.
Az SZNT 2004 óta szervez megemlékezést Marosvásárhelyen a székely vértanúk vesztőhelyén állított obeliszknél, a vértanúk kivégzésének évfordulóján, amelyet a székely szabadság napjává nyilvánított. A 2013-as, a 2014-es és a 2016-os rendezvény felvonulással és a régiók kialakítására vonatkozó kormányzati elképzelések elleni, a székelyföldi autonómiaigényt megjelenítő tiltakozással végződött. A szervezők becslése szerint mind a 2013-as, mind a polgármester által részben betiltott 2014-es felvonuláson tízezrek vettek részt. 2015-ben Dorin Florea polgármester hivatalosan is betiltotta a demonstrációt, melynek megtartásától el is álltak a szervezők.
A csendőrség a 2016-os felvonulást is betiltottnak tekintette, és mintegy száz szervezőt és résztvevőt bírságolt meg, „be nem jelentett, be nem iktatott vagy tiltott tömegrendezvény" szervezéséért, illetve ilyen rendezvényen való részvételért. A marosvásárhelyi táblabíróság azonban 2016. július elején jogerős ítéletben mondta ki, hogy érvényes volt a demonstráció 2015-ös bejelentése, és az első fokon eljáró bíróság közel hetvenet érvénytelenített a bírságolási jegyzőkönyvek közül.
A március 10-ei megmozdulás szervezői szerdán elmondták: felvették a kapcsolatot a csendőrséggel, hogy a karhatalom – törvényes kötelezettségének eleget téve – biztosítsa az idei rendezvényt. A marosvásárhelyi hagyományos megmozdulás mellett csaknem tíz magyarországi és nyugati helyszínen lesz rokonszenvtüntetés, ezeket több helyütt a román külképviseletek előtt szervezik. Budapesten, a Hősök terén 18 órakor kezdődik a székely szabadság napi megmozdulás – közölték az SZNT vezetői.
A Postaréttől a prefektúráig
A székely szabadság napján tartandó megemlékezés pénteken 16 órakor kezdődik a Postaréten, a székely vértanúk vesztőhelyén állított obeliszknél, ahol többek közt a társszervező Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke, Tőkés László is felszólal. A rendezvényen várhatóan beszédet mond a Baszk Nemzeti Párt spanyol parlamenti frakcióvezetője, Aitor Esteban Bravo, valamint Günther Dauwen, az Európai Szabad Szövetség (EFA) igazgatója is.
A beszédeket követően Ferencz Csaba SZNT-alelnök felolvassa a résztvevők követeléseit tartalmazó petíciót, ezt követően a felvonulók elindulnak a prefektúra főtéri épülete felé, s a rendfenntartókkal kötött megállapodás értelmében az egyik közúti sávot is használhatják. A felvonulás után egy tíztagú küldöttség átadja a kormánynak szánt dokumentumot a prefektúra képviselőjének. A székely szabadság napja utolsó mozzanataként 19 órától díjátadó ünnepségre kerül sor a Kultúrpalotában, ahol az SZNT Gábor Áron-díjjal jutalmazza az Európai Szabad Szövetséget.
Vásárhelyi vesztőhely
1854. március 10.-én végezték ki a marosvásárhelyi Postaréten a székely vértanúkat: bágyi Török János kollégiumi tanárt, martonosi Gálfi Mihály ügyvédet és nagyváradi Horváth Károly földbirtokost, akik a Makk-féle összeesküvés tagjaiként kívánták az elbukott magyar forradalom és szabadságharc lángját újra fellobbantani.
A szabadságharc leverése után, az önkényuralom idejében sok magyar hazafi nem tudott belenyugodni az ország függetlenségének elvesztésébe, így terveket kovácsoltak egy újabb, esetleg külföldi segítséggel szervezendő forradalom kirobbantására. Egyik ilyen terv volt a Makk-féle összeesküvés: Makk József volt tüzérezredes főszervező a Törökországban emigrációban tartózkodó Kossuthtól 1851-ben felhatalmazást nyert Habsburg-ellenes nemzeti felkelés hirdetésére. A szervezkedésben részt vett Török, Gálfi és Horváth is.
A kormány tudomást szerzett a készülő felkelésről, Heydte tábornok érkezett Marosvásárhelyre a dolgok kikémlelésére. Árulója is akadt az összeesküvésnek Bíró Mihály személyében, aki megszerezte Török Jánostól a tervezeteket és átadta Heydtenak, ki 1852. január 24-én elfogatta a szervezkedőket. A haditörvényszék tartott felettük a vizsgálatot, melynek eredményeképp a foglyokat felségárulás és összeesküvés vádja miatt kötél általi halálra ítélték.
1854. március 10-én Postaréten állították fel a bitófákat, Nuppenau ezredes katonai parancsnok nem teljesítette a város polgárságának kérését, hogy az ítéletet megváltoztassa golyó általi kivégzésre. Már az 1860-as évektől mozgalom indult, hogy a székely vértanúk sírja fölé síremléket állítsanak. Lázár Ádám képviselő elnökletével szoborbizottság alakult, 1873. augusztus 10-én az emlékoszlop elkészítésével Aradi Zsigmond szobrászt bízták meg. A leleplezési ünnepséget 1875. június 27-én tartották.
Krónika (Kolozsvár)

Tüntetnek a vásárhelyi szülők a katolikus iskoláért
A polgármesteri hivatal mulasztása miatt nem lehet beíratni a gyermekeket a marosvásárhelyi katolikus gimnázium előkészítő osztályaiba – vélik a szülők, akik jövő héten tüntetéssorozattal kívánják a törvények betartására bírni a városházát.
A polgármesteri hivatalt terheli a felelősség a marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Gimnázium körül kialakult patthelyzet miatt, a városháza iskolákért felelős igazgatóságán múlik, hogy a tanintézet önálló jogi személy marad-e – nyilatkozták csütörtöki sajtótájékoztatójukon a szülőket képviselő civil csoport illetékesei. Csíky Csengele és Szatmári Zsolt, a Civilek a katolikus iskoláért csoport tagjai arról számoltak be: a Civil Elkötelezettség Mozgalom (Cemo) jogi és érdekvédelmi segítségnyújtásával közérdekű adatigénylést nyújtottak be a polgármesteri hivatalhoz, a tanfelügyelőséghez és a prefektúrához, a kapott iratokat pedig kronológiai sorrendbe állítva elemezték.
A szülők arra a következtetésre jutottak: az ügy egyértelműen a polgármesteri hivatalnál akadt el. Csíky Csengele és Szatmári Zsolt kifejtette: 2015. augusztus 31-ei hatállyal jelent meg a tanfelügyelőség határozata, amellyel átcsoportosításokkal létrehozzák az iskolát. Rá egy évre, 2016. szeptember 13-án támadta meg ezt a határozatot a városháza iskolákért felelős igazgatósága. „Kerek egy év, illetve egy tanév telik el a két dátum között, ami egy iskola életében hosszú idő. Az iskolaalapítás legfontosabb résztvevője az önkormányzat, amely pontosan tudta, hogyan kell létrehozni egy tanintézetet, és nem akkor ébredt erre rá erre, amikor 2016-ban megtámadta a határozatot” – hangsúlyozta Csíky Csengele. A legfontosabb kérdés így szerintük az: mit csinált egy éven keresztül az iskolát fenntartó polgármesteri hivatal?
Nem készült el az indokló jelentés
A hatályos törvények szerint az iskolákért felelős igazgatóságnak úgynevezett indokló jelentést kell készítenie a fenntartott tanintézetekkel kapcsolatban. Ezt követően a tanfelügyelőség kiállít egy menetlevelet, amelyet visszaküld az önkormányzatnak, a képviselő-testület pedig ez alapján hozza meg a vonatkozó határozatot. Az ügy ezt követően kerül az oktatási minisztériumba. Azonban az első lépést nem tették meg, azaz nem készült el az indokló jelentés – holott a tanfelügyelőség halasztást kért és kapott is a szaktárcától –, az önkormányzattól várt iratok hiányában pedig nem engedélyezhették a ciklusindító, vagyis az előkészítő osztályok elindítását a 2017/2018-as tanévben.
A minisztérium többször is felhívta a polgármesteri hivatal figyelmét arra, hogy mindenképp szükség van a szakigazgatóság indoklására, de úgy tűnik, ezt nem vették figyelembe. A szülők kérték az igazgatóság állásfoglalását, amelyben azonban az állt, hogy nem szükséges a jelentés. „Gyakorlatilag tehát arról beszélünk, hogy vannak törvények, minisztériumi átirat, módszertan, amelyben részletesen leírják, hogyan kell eljárni, de az iskolákért felelős szakosztály a polgármester tudtával ezt semmibe veszi. Ehhez hasonló hibák miatt lehetetlenült el az iskolánk” – panaszolta Csíky Csengele. Hangsúlyozta: a minisztériumi átirat szerint, amennyiben az igazgatóság megteszi a szükséges lépéseket, a tanfelügyelőség engedélyezheti az előkészítő osztályok elindítását.
Minden nap tüntetni fognak
A szülők jövő héten tüntetéssorozatot szerveznek, hogy felhívják Dorin Florea polgármester, az önkormányzat és a szakigazgatóság figyelmét arra: tiszteletben kell tartaniuk a tanügyi törvényt és az adófizető állampolgárok jogait. A szülők minden nap a városközpontba vonulnak 10 és 11 óra között.
Eközben a marosvásárhelyi gimnázium ügyében interpellációban fordult az oktatási miniszterhez Marius Paşcan, a Népi Mozgalom Párt (PMP) Maros megyei parlamenti képviselője. Mint rámutatott: a helyi képviselő-testület törvényszegést követett el azzal, hogy a február 10-ére összehívott rendkívüli tanácsülésen jóváhagyta az iskolahálózatot, holott nem állt rendelkezésükre az indokló jelentés. Paşcan hangsúlyozta: a vonatkozó minisztériumi rendelet előírja a marosvásárhelyi önkormányzat számára, hogy a Római Katolikus Teológiai Gimnáziummal kapcsolatban határozza meg, hogy ennek további működését vagy a felszámolását javasolja. Hajnal Csilla
RMPSZ: ne akadályozzák az oktatás folytonosságát
Értetlenségének adott hangot a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) elnöksége azzal kapcsolatban, hogy a Maros megyei tanfelügyelőség – a tanintézet bizonytalan jogi helyzetére hivatkozva – nem engedélyezi a marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Gimnázium előkészítő osztályaiba való beiratkozást. Mint rámutatnak: a döntés ellehetetleníti a gimnázium működését, holott a tanfelügyelőségnek az oktatás folytonosságának fenntartására kellene törekednie.
Az elnökség úgy véli: a törvény nem kényszerítette erre a lépésre az intézményt, hiszen a korrupcióellenes ügyészség (DNA) által indított ügyben még nem született jogerős döntés. „Ismételten felhívjuk a figyelmet arra, hogy az anyanyelven történő oktatáshoz való jogot, akár állami, akár felekezeti jellegű, az ország alkotmánya garantálja” – hangsúlyozza az RMPSZ.
Hajnal Csilla
Krónika (Kolozsvár)