Dragnea: Grindeanu „megerősödik” a tüntetésektől
Liviu Dragnea, a Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöke szerdán azt mondta, Sorin Grindeanu miniszterelnök „megerősödik” a kormányellenes tüntetések végeztével.
Arra a kérdésre, hogyan jellemezné a Grindeanuval ápolt viszonyát, Dragnea azt mondta: „Nagyon jó, nagyon jó. Olyan időszak volt az elmúlt napokban, amit nem kívántunk magunknak, de végül is az ilyen időszakok után egy szervezeten belül megerősödnek a kapcsolatok. Továbbra is őt támogatom, senki nem akarta, hogy keresztülmenjünk ezeken a napokon, de Sorin Grindeanu megerősödve került ki belőlük. Nehéz napok voltak. Én is, a párt is, a helyi választott elöljárók és parlamenti képviselők is változatlanul támogatják őt”.
Szabadság (Kolozsvár)

Áder János is jelen lesz az Arany-emlékév nagyszalontai nyitóünnepségén
Az Arany János születésének bicentenáriuma apropóján szervezendő emlékév nyitónapján, március 2-án Áder János, Magyarország köztársasági elnöke is jelen lesz a költő szülővárosában, Nagyszalontán – közölte a Krónikával Patócs Júlia, a hajdúvárosi Arany János Közművelődési Egyesület elnöke. 
Mint rámutatott, az emlékév nyitányaként Szalontán tartandó eseményeket a hajdúváros önkormányzata közösen szervezi az egyesülettel. Március 2-án a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) főtitkára, Török Ádám is ellátogat a költő szülővárosába, ahol ünnepi istentisztelet, tudományos előadások, könyvbemutató, megemlékezés, koszorúzás és színházi előadás is várja a közönséget.
A tudományos konferencián irodalomtörténészek, zenészek, helytörténészek szakmai előadásai járják körül a kétszáz éve született költő szellemiségét, életművét. Dánielisz Endre Az Arany-ősok letelepedése Szalontára, Korompay H. János Az Arany János által 1834-ben készített prédikáció, Hász-Fehér Katalin pedig Az Arany-arcképek ikonográfiája, Szörényi László Arany János kiadatlan jegyzetei címmel tart előadást. A városháza nagytermében Jankovics Marcell Kossuth- és Balázs Béla-díjas magyar rajzfilmrendező, grafikus, könyvillusztrátor, kultúrtörténész mutatja be az Arany Szalontája, Szalonta Aranya című albumot. Az emlékév keretében Nagyszalonta egyébként egész éves programsorozatot tervez, amelyről korábban már beszámolt Patócs Júlia a Krónikának.
Az 1817. március 2-án született legnagyobb epikus költő szülőhelye már 2014-ben elkezdett készülni a jubileum megünneplésére, amelybe bekapcsolódik a hajdúváros önkormányzatán és különféle szervezeteken, intézményeken kívül egy helyi emlékbizottság is. A bicentenárium alkalmából számos erdélyi és magyarországi helyszínen megemlékeznek a költőről. A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) életre hívott egy országos Emlékbizottságot, amely már tavaly november 23-án megtartotta első találkozóját, feladata a tudományos rendezvények megszervezése, a különböző megemlékezések figyelemmel kísérése és információinak közvetítése. A magyar Országgyűlés és az MTA 2017-et Arany János-emlékévvé nyilvánította tavaly márciusban, az emlékév fővédnöke Lovász László, az Akadémia elnöke.
Kiss Judit
Krónika (Kolozsvár)

Fordulatra várva IV.
Mit szeretünk a Székelyföldben? Sokféle válasz adható rá, én a magamét úgy fogalmaznám meg: teljes értékű emberi és magyar életet szeretnék itt élni minden minőségemben. Az egyén a viszonylag szerény életfeltételekkel, a polgárosodás alacsonyabb fokával is megbékél, ha alapvető emberi igényei bár részben vagy belátható jövőben, vagy akár valós remények formájában kielégülnek, ha nem a maga, legalább közvetlen utódai életében.
Nem dicsekedhetek páli fordulattal, nem Damaszkusz felé tartva tértem meg a Székelyföldre, ugyanis sosem kerültem, mi több, riporterként kimondottam kerestem a székely témákat és helyszíneket, és egyre közelebb sodródtam hozzájuk. Szárhegyről és Bözödújfaluból elszármazott székely őseim azonban Kolozsváron keresték a maguk megélhetését, szüleim itt találtak egymásra, én Kolozsvárott nőttem fel, s az ántivilág kihelyezési körhintájáról pottyantam le Brassóba tanári pályámat elkezdendő. Riporterként már Bukarestből utaztam Szatmártól Udvarhelyig végig Erdélyt, s amikor tíz év után ismét választani kellett, nem akaratom ellenére döntöttem Sepsiszentgyörgy mellett, ahol családalapítási terveim valóra is váltak a szakmaiakkal egyetemben. Nem bántam meg, most azonban azzal szembesülök, hogy itt nevelt fiaim esetleg másutt telepednek meg, a székely vándorsors mintegy folytatódik bennük. No de annál székelyebbek leszünk, vigasztalom majd magam, ha valóban úgy lesz. Én, miután végiglaktam az ország pár vidékét, állítom: magyarnak még mindig itt érdemes a leginkább élni. A székely tömb ugyanis mindenképpen marad, és számára új reményt kellene nyújtani. 
Ez lenne a  következő évtizedek nemzeti és székely feladata, egy intenzívebb gazdaságfejlesztési gyakorlattal megtámogatva, melyet összhangba kell majd hozni az etnikai arányok megtartásának feladatával, mert ha azok ellenünkre alakulnak e többségi, egyelőre fölöttébb tökéletlen demokráciában, az jogfosztáshoz vezetne, márpedig itt joggyarapításra, sőt ún. pozitív diszkriminációra van szükség, pontosan a teljes értékű, asszimilációmentes emberi lét megélése érdekében. 
B. Kovács András 
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Makettekbe átmentett épített örökség – T. Kovács Áron építésszel beszélgettünk
A háromszéki T. Kovács Áron építészként évek óta foglalkozik népi- és műemléképületek makettjeinek elkészítésével. Nemcsak örökségünkre hívja fel a figyelmet így, de az épületek fenntartását is segítik a fejlesztett termékek. Miután Kászonban lakva azt tapasztalta, hogy a helybéliek nem őrzik meg a hagyományos épületeket, eldöntötte, hogy a lebontásra kerülő házakat legalább makett formájában megmenti az utókornak. Így jutott el a gondolatig, hogy számos más épületet megörökítsen – mondta el a Maszolnak adott interjúban.
Az első makettek lebontott épületeket őriznek, később azonban arra fókuszáltál, hogy megőrzendő épületeket népszerűsíts és támogass. Miért?
Az első makettekből egy hagyományos porta állt össze, tornácos házzal, nyárikonyhával, istállóval, csűrrel, kúttal, kemencével, méhessel és kapuval. Ezeket az elveszett épületeket a valóságban is szeretnénk visszaépíteni, egy ökofalu formájában. A következő makett a széphavasi kápolna volt, amit adományokból építettek fel. Azért készítettük el a makettjét, hogy segítsük a gyűjtést, és az árának egy részét a támogatásra tettük félre, így alakult ki ez a koncepció. Ezt követően több tájháznak elküldtem az ajánlatom, végül a kászoni tájházzal sikerült megegyeznünk egy hasonló együttműködésben. Egy másik makett az Ika-vára, amely a vár tövében megtartott tábor alkalmával készült, a gyerekekkel helyben össze is állítottuk. Időközben készült egy makett egy parajdi tájházról és több apró épületé is. Az atyhai leégett templomnak is gyűjtünk, például hűtőmágnesekkel segítünk, és a makett is el fog készülni hamarosan. A leégett állapotáról már készítettem egy makettet, ez jelenleg egy székelyudvarhelyi üzletben található meg, ahol szintén pénzt gyűjtenek a templom javára.
Hogyan néz ki egy makett?
Ez tulajdonképpen egy füzet, aminek a részeit ki kell vágni és össze kell ragasztani. A maketthez társul egy leírás is az épület történetéről, illetve három nyelvű útmutató az összerakásához. Vannak egyszerűbb makettek is, három-négy éveseknek, például székelykapu vagy egy képeslap, amelyen egy pillangó található. Egy nehezebb makett összeállítása akár több mint tíz órába is telhet, attól függően, hogy mennyire bonyolult. Pontos munkát kell végezni, és ha figyelmesen dolgozunk, akkor abból sokat lehet tanulni. A munkafolyamat türelem és kézügyesség fejlesztő, és lehetőséget ad a szülőknek, hogy együtt játsszanak a gyermekeikkel.
Emellett készítettünk 3D-képeslapokat, hűtőmágneseket és kirakósokat, továbbá társasjátékokon is dolgozunk. A makettek iránt nagy az érdeklődés, de nem mindenki vállalja, hogy összerakjon egyet: nincs idő, nincs türelem, nincs hely – sok kifogást lehet hallani. Több szülő elmeséli, hogy a gyerekkorában milyen szívesen rakott össze egy ilyent, és ezért a gyermekének is vásárol, mások viszont a gyereküket tovább ráncigálják a dioráma elől. Szerencsére tartunk műhelymunkákat, foglalkozásokat is, ahol az egy-másfél órát igénylő maketteket összerakhatják a gyerekek.
A sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum makettje igazán impozáns. Honnan jött az ötlet, hogy ez is elkészüljön?
Varga Mihály igazgatóval beszélgettünk arról, hogy elkészítsem – gondolkodtam azon, hogy melyik szentgyörgyi épületekkel foglalkozzam, és ez volt az első választásom. Megegyeztünk, szerződést kötöttünk és nekiláttam a munkának, ami hónapokat vett fel. A makett hatvanhat elemből áll, amelyeknek fele a fő tömeget képezi, a többi pedig adalék részleteket tartalmaz. Ez a legnehezebb kihívás az eddigi termékeink közül. A makett árának egy része – harminc százalék – ezúttal is az épület támogatására van félretéve.
Nemrég volt a nyilvános bemutatója, ahol tanulmányokat, tervrajzokat is bemutattunk, illetve egy nagyított, egyméteres példányt is, amely a múzeum tulajdonába került, hogy a helyszínen vagy akár expókon bemutathassák.
Milyen módszerrel dolgozol?
Van egy listám, amelyeken különböző népi házak, kastélyok, templomok, várak szerepelnek, mint például a gyimesi vár is, amelynek az újraépítését tervezik. A makettek mindig hitelesek, tervrajzok és felmérések alapján dolgozom, a helyszínre személyesen megyek ki, fényképezek, történeti leírásokat olvasok, hogy az épület múltját is ismertethessem. A termékeket manuálisan készítem, tehát kézzel szerkesztem, rajzolom át és színezem, ezután számítógépen rakom össze az anyagot, majd géppel nyomtatom. Így áll össze a füzet anyaga, amely speciális kartonból készül, Bécsből rendelve – ehhez a munkához ez a legmegfelelőbb. A terméket többször teszteljük, a végső termék egy garantáltan összerakható makett, amely általában húsz-harminc centiméteres méretű, éppen azért, hogy otthon a polcon is elférjen. A folyamatba besegít a feleségem, és néha a gyermekeink is, így lassan családi vállalkozássá fejlődik a történet.
A maketteket vásárokon szoktuk bemutatni, és tervezünk egy kiállítást is. Aki kíváncsi ezekre és az újdonságokra, az megkereshet minket az interneten Házacska néven, innen elérhető egy webshop is. Tervezzük a jövőben a szélesebb körű forgalmazást, könyves- és játéküzletekben, szuvenír boltokban. Szívesen kiszolgálunk minden érdeklődőt, mert tudjuk, hogy ezzel a híres épületeink megismerését és megőrzését szolgáljuk. További épületek makettjeinek megszerkesztésére is nyitottak vagyunk.
 Ez a munka viszont akkor éri meg, hogyha az épület fenntartóját is érdekli a lehetőség, hogy együttműködjünk. Elvégre elsősorban az épület javáról van szó. 
Kustán Magyari Attila
maszol.ro

„Mintha egy megműtött betegben benne maradt volna a szike”
Láng Orsolya két éven belül két kötettel jelentkezett, egy kisregénnyel és egy versessel. Az utóbbiról beszélgettünk.
Nemrég arról beszélgettünk, hogy nem tudod, egyáltalán miért érdekled az embereket, honnan tudják, hogy te ki vagy, miért jelennek meg sokan egy kötetbemutatódon. Én is úgy gondolom, hogy valamiképpen furcsa, hogy annak ellenére, hogy a mostanság annyira fontosnak tartott önmarketinget mellőzve ilyen erős a jelenléted az irodalmi életben, ennyien tudnak rólad Erdélyben, ennyire várják a szövegeidet. Bárkivel beszélgettem az elmúlt években, hogy kitől várnának mostanság verseskötetet, a te neved mindig felmerült, ehhez képest elég sokat kellett rá várni. Miért most jött meg? Láng Orsolya: – Ez a történet Gáll Attilához kapcsolódik, tavalyelőtt kért kéziratot, akkor volt körülbelül négyszer ennyi verses anyagom, de úgy éreztem, hogy ezt még alaposan meg kell rostálni, és még nem volt kész, amikor kérte. Viszont volt már egy olyan elindított munkám, amivel kapcsolatban úgy éreztem, hogy ha nem szorít valamilyen határidő, akkor sosem fogom kiadni, ez volt a Tejszobor, ami végül az első kötetem lett. Ez körülbelül egy fél év alatt készült el, mert ez nagyon prés alatt levő szöveg volt, a határidő mellett belső prés alatt is, és úgy éreztem, hogy jó dobbantó lenne. Sokan kérdezték ezután, hogy miért nem verseskötetem jelent meg, mert többen olvastak verseket tőlem, mint amennyien prózát. Tulajdonképpen ez valamiféle demonstráció volt, vagy valamiféle ellenállás, hogy ne azt csináljam, amit elvárnak tőlem. Utána már egy jól működő együttműködés jött létre a kiadóval, és Attila kérdezte, hogy „na de most akkor már jöhetnének a versek?” Körülbelül így jött össze ez a kötet, már én magam is jobban szelektáltam, párat kidobtunk útközben, de nem volt „verekedés” belőle, hogy mondjuk ő akart volna, én meg nem, eléggé konszenzuálisan jött létre. A címen vacilláltunk kicsit többet. 
És végül ki választotta azt? – Én, de már nem tudom, hogy hogyan, lehet, hogy megálmodtam, egyik reggel úgy ébredtem fel, hogy akkor ez a Bordaköz legyen a cím, valamilyen anatómiai kifejezést kerestem, és úgy gondoltam, úgyis annyi versemben szerepel a szív szó. Sokszor volt az, hogy éreztem, hogy fáj a szívem tájékán, és mondtam édesanyámnak, aki orvos, hogy fáj a szívem, mire ő rendszerint azzal válaszolt, hogy biztos csak egy bordaközi ideg, így adta magát ez a szekularizáltabb eufemizmus. Attila ugyan ajánlott másokat, de ezt találóbbnak éreztem. Kicsit olyan, mintha helységnév lenne, találtam hozzá egy fotót, amit nagyon szeretek, és ami a címoldalra került. Amikor kézbe vettem a kötetet, akkor láttam, hogy Kovács András Ferenc írta a fülszöveget, ezen azért lepődtem meg kicsit, mert úgy gondolom, hogy versnyelvben és stílusban is távol állsz tőle. Miért őt kérted fel erre? – Többek között Kovács András Ferenc volt az, aki szorgalmazta ennek a kötetnek a megjelenését, Ő nagyon régen elmondta már, hogy kellene foglalkozni ezekkel a versekkel, össze kellene szedni őket, azt mondta, hogy minden más, amit a versíráson kívül csinálok, az időpocsékolás. Gondoltam, akkor visszafordítom ezt rá, és megkérem, írjon egy fülszöveget, amit meg is tett, sőt, ő vezette a marosvásárhelyi könyvbemutatómat is. 
Érdekelne, hogyan érzed, ez hányadik köteted? – Ez a második kötetem. Jó, de ez ilyen egyszerű? A kérdésem számomra úgy értelmezhető, hogy te azért sok dologban "önkifejezel", nem tudom hogyan működteted ezt, van-e valamiféle elsődleges forma számodra? – Ezek az érzékelési területek, amikről beszélsz, valahogy teljesen párhuzamosan történnek bennem, és azért merem bátran kijelenteni, hogy ez a második kötetem, mert így érzem. Az első kötetemmel az olyanféle számonkéréseket, amik arra vonatkoztak, hogy miért nem verseket adtam ki, azért nem érzem megalapozottnak, mert sokan azt kifogásolták a prózakötettel kapcsolatban, hogy nagyon lírai. Ez a fajta sok síkon való mozgás nekem egyszerre rejtőzködés és kitárulkozás, voltak olyan versek, amikről úgy éreztem, hogy versekként nem fogják megállni a helyüket, ezeket meghúzva és sorvégig kitolva prózává alakítottam. Viszont akik lírainak nevezték a Tejszobrot, arra ráéreztek, hogy el lehetne különíteni tőle egy verseskötetet. Ebben a kötetben szintén vannak olyan versek, amelyekből lehetne rövidprózát csinálni, de úgy érzem, hogy szükségem van ezekre a párhuzamosan futó síkokra. Nem érzem azért ezeket a síkokat egymástól távolinak, végül is ugyanazokkal a dolgokkal foglalkozom lírában, prózában, filmben, animációban, és saját magamat szórakoztatom azzal, hogy különböző testet adok a bennem megfogalmazódó kérdéseknek. Ezek az emberi történetek, a tájban történő átalakulások nagyon foglalkoztatnak. Szerintem mindenen nyomon követhető ez az egységes nézőpont. A kötet tematikailag nagyon változatos, miből gondoltad, hogy "szerelmi",öregség- és "térversek" kell egymás mellé kerüljenek? – Az volt az érdekes, hogy próbáltunk mindenféle koncepciót ráerőltetni erre az anyagra, próbáltuk azt is, hogy fejezetekre osszuk, de végül is ezeket ledobta magáról. Először megpróbáltam kronologikusan összeállítani a szöveget, de ez nem nagyon működött, tematikusan csoportosítva pedig nagyon elhatárolódtak egymástól a szövegek, ez sem működött, aztán próbáltunk egy ívet kialakítani hozzá, de aztán azt láttuk, hogy megképződik magától egy ilyen ív, tényleg sok vers kirostálódott, de az már eleve. Az a furcsa, hogy amikor ír az ember, akkor az aktuális szövegről nem tudja eldönteni, hogy az most jó-e. Nem tudja, hogy öt év múlva az egy nagyon fontos mérföldkő lesz-e az életében, vagy elmulasztható dolog. Végül azok a szövegek maradtak ki, amelyek nagyon emlékezetesek voltak, ez a markáns vonulat maradt ki az anyagból, mintha egy megműtött betegben benne maradt volna a szike, valahogy kivetette magából ez a közeg azokat a verseket, amiket felindultságból írtam. Kellett ez a távolság, az idő, amíg lesz elég önuralmam kihagyni őket, mondhatnám azt is, hogy a "hisztérikus versek" kimaradtak a kötetből. 
A kötetben sok a "térvers", amelyekben a versbeszélő részéről nagyon kevés reflexió érkezik a tájra nézve, mintha fotografikus, vagy operatőri szerkesztés történne. Mit gondolsz, mennyire képezik az identitás részét az általunk belakott, beélt terek, illetve a tárgyak, amelyek körülvesznek minket? Van olyan szöveged, amikor egy szoba tárgyaiból rekonstruálsz életeket, képzel erős hangulatokat. – Sokféle térben, emberek által elhagyott, és emberek által betöltött terekben mozogtam, mindig is foglalkoztatott az, hogy milyen nyomot hagy az ember maga után, a jelenlévők is hogyan töltik be a tereket, hogyan tölti ki az emberi kommunikáció a teret, milyen jelek maradnak a halott emberek után. Úgy gondolom, ezek a térversek erőteljesen én-versek is, nagyon meghatározó, hogy ugyanazt a látványt ki hogyan fogalmazza meg, érzi otthon magát benne. Ez az objektivitás-szubjektivitáskérdés mindig nagyon eldöntetlen, hogy az emberben éppen melyik kerekedik fölül. Most eszembe jut Mészöly Miklósnak az a mondata, hogy "az objektív igazán, akinek nagy oka lenne a szubjektivitásra". Van így, amikor önmagunkat rákényszerítjük a távolságtartásra, ez nagyon sokat elmond arról, hogy mennyire implikálódunk egy helyzetben, például amiben nagyon is érintettek vagyunk, abból megpróbálunk sokszor kívül keveredni ahhoz, hogy lássuk a saját helyzetünket, hogy megoldást találjunk egy problémára; szerintem a terek nagyon jó fogódzók ehhez. Ugyanakkor azt vettem észre, hogy az ember bárhová megy, ugyanazok a dolgok kezdik érdekelni, ugyanazokat a dolgokat gyűjti, ugyanolyan típusú kapcsolatai alakulnak ki, a szubjektum nem tud szabadulni önmagától, mégis érdekes játék ez, hogy egy teljesen idegen térben hogyan találja föl magát az ember. A vásárhelyi novemberi könyvbemutatón hangzott el, hogy gyakran azt csinálod, hogy közel kerülj egy szöveghez, hogy újrafordítod magadnak, például Rilkét. Sok ilyen szöveg van,illetve akkor miért nem közlöd ezeket az újrafordításokat? – Ritkán szoktam, Rilkével az volt, hogy volt egy ilyen Őszi nap című kétnyelvű kötet, valamikor a nyolcvanas években jelent meg, nagyon vékonyka kötet, Kányádi Sándor fordította, ez nekem ilyen nyári vakációs projekt volt, azaz egyszerűen elvettem a könyvespolcról és elkezdtem lefordítani, mert úgy láttam, hogy Kányádi néhány sorban a rímek kedvéért teljesen figyelmen kívül hagyta, hogy Rilke mit is akart közölni. Aztán Stănescut is elkezdtem fordítani, pont amiatt, mert meg akartam érteni. Amikor az ember műfordítást olvas,akkor eleve olvassa a fordítónak is a versét, ez már egy ráncba szedett szöveg, ami sokszor mást mond, mint az eredeti, így néha szükségem van ezekre az egyszerű ujjgyakorlatokra. Van-e valami, amit hamarosan láthatunk tőled így egy kisregény és egy verseskötet után? Láttam már novelládat is nemrég, esetleg egy novelláskötetet? – A diplomafilmemet kellene befejeznem. Ez egy emberi kapcsolatról szól, egy szezon utáni tengerpart a helyszíne, ahonnan már minden turista elment, és a helyi lakosok a szereplők. Két főszereplő van, egy munkájába belefáradt bódés néni és egy tinédzser fiú kapcsolata, egy tíz perces animációban. Láng Orsolya 1987-ben született Szatmárnémetiben. Filmrendezésből diplomázott, jelenleg animáció szakon mesterképzős hallgató. Kötetei: Tejszobor (Erdélyi Híradó Kiadó – Fiatal Írók Szövetsége, Kolozsvár–Budapest, 2015), Bordaköz (Erdélyi Híradó Kiadó – Fiatal Írók Szövetsége, Kolozsvár–Budapest, 2016) 
"Ahogy elomlani tűnnek, habár kíméletlenül pontosra húzva megfeszülnek a sorok, ahogy a képsorok, képvesztések, az apró képek rejtett balladái hosszú versekké állanak össze, mintha történésekké válnának, ahogy megtörténnek a szavak, szerelmek és egyéb szerepcserék nyitott könyvben, szemekben, felnézett világban, ahogy a pillantás, a figyelem közelre távolítja, vágja, tagolja versek beláthatatlan anyagát – szép billegtetésben, titkos lebegtetésben, ahogy a lét szürrealista kamerái pásztáznak hűvös posztokat, tájat, játékot, arcokat, megosztott hiányt, félmosolyt, beszédbe foszló dallamot, ahogy szín és hang földereng, hordozható lesz, hallható, ahogy Láng Orsolya, és amiképpen verseket ír." (Kovács András Ferenc fülszövege)
Kulcsár Árpád
Transindex.ro

Az RMDSZ javaslatai a nagyváradi városvezetésnek
Harminchárom tételből álló javaslatcsomagot nyújtott be Nagyvárad városvezetésének a városi helyi tanács RMDSZ-frakciója, mely többek között Szent László szobor elkészítését is javasolja.
Huszár István, az RMDSZ nagyváradi szervezetének elnöke és ifj. Ritli László, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető alelnöke tartottak csütörtökön sajtótájékoztatót, melyen ismertették azokat a projekteket, amelyeket a szövetség megítélése szerint a váradi önkormányzat idei évi költségvetéséből támogatni kellene. A politikusok hangsúlyozták, hogy az RMDSZ által összeállított lista nem csak a magyar közösséget, hanem a város teljes lakosságát érintő projekteket is magában foglal. Mint ifj. Ritli László elmondta, számos helyről és számos módon kaptak jelzéseket polgároktól, szervezetektől, és a kapott ötletekből egy prioritási listát állítottak össze. A tervek megvalósítása az RMDSZ számításai szerint mintegy 46,5 millió lejbe kerülne. Ritli László hozzátette, hogy a tavaly a város beruházási költségvetése mintegy 115-120 millió lej volt, ami azonban nem foglalta magában a nemzetközi finanszírozású beruházásokat, ugyanakkor az RMDSZ javaslatcsomagja sem csak beruházásokat foglal magában, hiszen például az egyházak támogatására 500 ezer lejt irányozna elő.
Az összesen harminchárom tételből álló javaslatcsomagot tegnap nyújtotta be a városvezetéshez a nagyváradi helyi tanács RMDSZ-frakciója. Ritli László hozzátette: igyekeztek úgy kidolgozni a javaslatokat, hogy azok illeszkedjenek a városvezetés elképzeléseibe. Többek között ezzel is magyarázható, hogy az RMDSZ tervezetében szerepel a gyorsforgalmi út befejezésére vonatkozó, 2,7 millió lejes költségvetési tétel és a Bémer (Ferdinand) tér felújításáról szóló javaslat, mely utóbbira az idén kilencmillió lejt kellene elkülöníteni az RMDSZ szerint. A csomagban vannak olyan beruházások is, amelyeknek elvégzését nem lehet már halogatni. Ebben a vonatkozásban Huszár István kiemelte az egykori Szabadság mozi felújításának a fontosságát, hiszen az az épület olyan rossz állapotban van, hogy félő, egyes részei összeomlanak. Ugyanilyen sürgős lenne a Szacsvay iskola főépületének a felújítása is, ugyanakkor a főépület belső udvarán lévő épületre egy emeletet kellene ráépíteni, hogy legyen végre a sulinak sportterme és díszterme. Noha nem számít sürgősnek, de a Szacsvayt érinti az iskolához tartozó biharpüspöki Juhász Gyula iskolában a műfüves sportpálya megépítésére vonatkozó RMDSZ-es javaslat. Huszár István szintén sürgősen megoldandó ügynek nevezte a nagyállomás mögötti városrész rehabilitációját, hiszen elfogadhatatlan az, hogy egy-egy nagyobb esőzés után az ott lakók gumicsizmában kell járjanak az utcán. Szintén költségvetési tételt kellene kiadni a meddő iszaptározó és a volt timföldgyár területének környezetvédelmi rehabilitációjára. Huszár István megjegyezte: tisztában van azzal, hogy ott magántulajdonok vannak, de a városvezetésnek mihamarabb le kell ülni tárgyalni a tulajdonosokkal erről a kérdésről. Az idén már el is lehetne készíteni a megvalósíthatósági tanulmányt, amire 450 ezer lejet kellene elkülöníteni.
Mire költsön a város
Kiemelten fontos lenne egy tanmedence építése az akvapark és az Alexandrescu elnevezésű városi uszoda közelében. Fontos lenne továbbá, ha a város támogatná az olyan jelentős kulturális eseményeket, mint a Festum Varadinum, vagy a Szent László Napok, előbbire 100 ezer, utóbbira 40 ezer lejnyi támogatást kér az RMDSZ a városvezetéstől, de a Mandala nyári színházi fesztivál és a virágkarnevál megszervezésében is anyagi támogatást kérnek, mint ahogy a váradi színházak által rendezett eseményekre is 100 ezer lejnyit költségvetési tételre tett javaslatot a szövetség. Ifj. Ritli Lászó nagyon fontosnak nevezte azt, hogy az idén ismét beindítsák a 2012-ben elkezdett, de akkor meg is rekedt orvosi szűrőprogramot előkészítő osztályos és ötödik osztályos diákok számára, ami ingyenes szem-, és fogvizsgálatot, ortopédiai vizsgálatot, valamint egy általános egészségfelmérő vizsgálatot foglalna magában. Erre a célra 400 ezer lej elkülönítését javasolja az RMDSZ. Külön kategóriát képeznek a javaslatcsomagban a különböző emlékhelyek rehabilitációjára, illetve új emlékhelyek létrehozására vonatkozó javaslatok. Huszár István elmondta, hogy fel kellene újítani a Szacsvay Imre szobor körüli térséget, amelyre egyébként 2016-ban elő is irányoztak költséget, csak éppen a munkát nem végezték el. Emlékhely kialakítását javasolja a szövetség a nagyváradi szőnyegbombázásban elhunytak, továbbá az egykori szőllősi temetőben eltemetettek emlékére, mely beruházásokra összesen 450 ezer lejt kellene előirányozni a költségvetésben. Az RMDSZ szerint a Rimanóczy családnak és Kabos Endrének, Nagyvárad egyetlen olimpiai bajnokának is szobrot kellene állítani a városban az idén, ezekre a tervekre külön-külön 400 ezer lejes költségvetési tételt ajánl a szövetség a városvezetésnek.
Szent László szobor
Szent László lovas szobrának elkészítését és köztérre állítását is kéri az RMDSZ, mely 900 ezer lejből gondolja megvalósíthatónak ezt az elképzelést, a szobor lehetséges helyszínéül pedig a Szent László teret vagy a nagyváradi vár belső udvarát jelölte meg. Az általános javaslatok között szerepel, de a történelmi múlt ápolását szolgálná a belváros történelmi utcaneveinek kihelyezése úgy mint ahogy történt az Medgyesen, Segesváron és Nagyszebenben. Ezt az elképzelést 200 ezer lejből lehetne megvalósítani.
Pap István
erdon.ro

Az Apám táncát járják jövő héten Udvarhelyen
A huszonöt év után átdolgozott Apám tánca című előadást mutatja be jövő héten az Udvarhely Néptáncműhely. A felújított előadásban hagyományos erdélyi néptáncokat láthat a közönség.
Már másfél évvel ezelőtt elkezdték a megbeszéléseket a darab felújításáról, akkor Könczeinek két javaslata is volt az átdolgozást illetően – mondta el Orendi István, a néptáncműhely igazgatója a tegnapi sajtótájékoztatón, melyet az előadás rendezőjével, Könczei Árpád zeneszerző-koreográfussal tartottak.
Az Udvarhely Néptáncműhely vezetője szerint nagyon hasznos volt az elmúlt időszak a táncosoknak, főként a férfiaknak, hiszen az új darab a pontozó és a legényes tánc világát helyezi előtérbe, amivel nagyon jó lehetőséget adott az udvarhelyi néptánccsoport férfi tagjainak, hogy a már megszerzett tudásanyagot tökéletesítsék. A próbafolyamat alatt sem a darabban, sem a rendezőben nem csalódtak. A próbák már tavaly ősszel elkezdődtek, egy-egy hétre érkezett Könczei, majd az utóbbi két hónapban délelőtt, délután, este is próbáltak. Turnéra is készülnek a felújított darabbal, erre felkérést is kaptak, de az anyagiak miatt is szükségük van minél több előadás beiktatására. A szűkös költségvetés miatt a táncháznak nincs saját zenekara, a hangszereseket csak pályázati pénzből tudják finanszírozni – hangzott el a sajtótájékoztatón.
Az Apám táncát ’92-ben rendezte Könczei Árpád a Háromszék Táncegyüttessel, és mai napig emblematikus előadásnak számít. „Ez egy lépcső volt a táncszínházak előadása felé, egy olyanfajta dramatikus, tematikus előadás, ami népzenéből és néptáncból építkezik, de van más jellegű mondanivalója is. Amit az apáról és a fiúról elmond, az nem csak a tánchagyományra vonatkozik” – fogalmazott Könczei, de hangsúlyozta, hogy a hagyomány átadásához nagyon fontos a családi kötelék. A darabba beépített költemények olyan gondolatokról szólnak, amelyek az akkori kor erdélyi magyarságát foglalkoztatták – mondta Könczei.
A színpadkép hasonló maradt az eredeti rendezésben alkalmazotthoz, a zene sem változott, ám a darab zenei szerkezetét átalakították. Ugyanakkor a koreográfián is sokat módosítottak, az apa-fiú szerepet sokkal tisztábban ábrázolja a rendező.
Az Apám tánca című előadást jövő héten csütörtökön este hét, illetve pénteken hat órától adja elő az Udvarhely Néptáncműhely. 
Dávid Anna Júlia
Székelyhon.ro

Új templom, új gyülekezet
Az öt éve önállósult, mintegy ötven lelket számláló szászfenesi református közösség magyar állami támogatással idén ősszel avatja fel új templomát. Az egyházközség Erdély egyik legfiatalabb gyülekezete, amely az építkezések nyomán az ország legnépesebb községébe történő betelepülőkkel együtt akár ezer tagot számláló gyülekezetté válhat. 
Kolozsvár szomszédságában fekszik az ország legnépesebb községe: a 2011-es népszámlálás adatai szerint Szászfenes 21 832 lakosából 3299-en vallották magukat magyarnak és mintegy ezren reformátusnak. A zömében római katolikusként számon tartott szászfenesi magyarság soraiban elsősorban a református gyülekezet tagjait lepte meg a népszámlálás eredménye: az addig 40–50 tagra becsült szórványgyülekezet csodálkozva tapasztalta, hogy a környék legvirágzóbb ingatlanpiacának köszönhetően a tömegesen betelepülő fiatal családok révén számottevően nőtt a magyar református közösség is.
Az erdélyi települések rendjén ritka jelenség az ilyesmi, így nem véletlen, hogy a szomszédos magyarlónai egyházközséghez tartozó szászfenesi szórványgyülekezet 2012-ben vált önállóvá. Temploma nem volt – az istentiszteleteket a helyi kultúrházban tartották –, a presbitérium, a lelkipásztor és a mintegy ötven aktív tagot számláló gyülekezet mégis úgy döntött, hogy meg kell ragadni a lehetőséget, és új távlatokban kell gondolkodni.
Magyar állami segítség
A zömében Kolozsvárról beköltözött reformátusok felkutatása nem bizonyult könnyű feladatnak. A presbitérium, a régi pap és a tavaly tavasztól Máté István személyében meghívott új lelkipásztor csapatmunkájának köszönhetően ma már 640 református tag szerepel az egyházközség nyilvántartásában. Igaz, ezek közül egyelőre csak 164-en fizetnek egyházfenntartói járulékot, de az új gyülekezet már így is sokkal nagyobb, mint amiről az „őslakos” szászfenesi reformátusok valaha is álmodni mertek.
Máté Istvánnal bejárjuk a kisvárosnyi település egyik dombjára épülő egyházi épületegyüttest, amely hőgazdálkodását tekintve a környék egyik legkorszerűbb temploma lesz. Több mint egy éve csak a falak állnak és áznak: a félmillió euróra tervezett beruházásnak eddig a töredékével készültek el. Az eredeti elképzelések szerint idénre tervezték a tetőszerkezet elkészítését, de cserépre így sem futná, ezért az eső elől egy speciális fóliával védenék a belső teret. Nemrég derült ki azonban, hogy a Bethlen Gábor Alapon keresztül a magyar kormány támogatni fogja az egyházi épületegyüttes átadását: a megítélt 160 millió forintból idén befejeznék a munkálatokat, így a reformáció 500 éves évfordulójára Erdélyben új református templom is épül.
A 2017-es templomátadásról a gyülekezet álmodni sem mert: a legoptimistább elképzelések szerint is több évet vett volna igénybe az Erdély-szerte meghirdetett gyülekezeti gyűjtés, a helyi hívek adományai, az egyházkerület anyagi segítsége, illetve a magyarországi és nyugat-európai pályázati források révén folytatott építkezés. A presbitérium és a lelkész számított magyar állami támogatásra, az összeg nagysága azonban mindenkit meglepett. A hátralevő összköltség mintegy 90 százalékát kitevő pénz új helyzetet teremtett: most folyik a tavaly nyáron abbahagyott építkezés gyors újrakezdésének az előkészítése. Reményeik szerint idén ősszel Magyarország miniszterelnöke, Orbán Viktor személyesen is részt vesz a templom felszentelésén.
Istentisztelet a panzióban
Egy négyemeletes tömbház földszinti lakásában kötünk ki Máté Istvánnal: ez az egyházi iroda, innen intézi a gyülekezet dolgait. Volt itt már istentisztelet is, de a gyarapodó közösségnek a panellakás szűknek bizonyult. A falu egyik közismert vendéglátó egységét, a Jozefini Panziót ajánlotta fel teljesen ingyen tulajdonosa az egyháznak a vasárnapi gyülekezeti alkalmakra. A lelkipásztor szerint minden kényelem adott az istentiszteletek megtartására, az igazi megoldás azonban mégis a templom. Ennek hiányában sokan nem tudnak megválni a kolozsvári gyülekezetektől: ott keresztelnek, ott konfirmálnak, ott esküsznek. Igaz, tavaly már öt fiatal konfirmált a helyi gyülekezetben. A lelkész javaslatára a templom falai közé – a rossz időjárás esetére – sátort húztak, így került sor az első istentiszteletre. Az emberek meggyőződtek, hogy most már csak idő kérdése templomuk birtokba vétele. „Ha lesz templomunk, sokan át fognak jönni a kolozsvári gyülekezetekből, akik még oda tartoznak, de már évek óta itt laknak. Elmagyarázzuk az embereknek: annak a gyülekezetnek legyenek a tagjai, ahol laknak. Ebben a kolozsvári lelkipásztorok is támogatnak” – magyarázza Máté István. Az „alvó” egyháztagok megtalálása Kolozsváron sem könnyű feladat, hiszen a 12 református gyülekezet és a népszámlálás adatai nem egyeznek: mintegy tízezer református magyar él Kolozsváron, aki egyetlen gyülekezethez sem tartozik. A szászfenesi hívek egymásra találását Facebook-csoport is segíti, és a lelkészházaspár igyekszik egyre több hívét személyesen is felkeresni. Az öt éve önállósult új közösség Erdély legfiatalabb gyülekezete: a reformáció ötszázadik születésnapján írják be magukat az erdélyi egyháztörténetbe.
 Makkay József
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Borbély Imre szellemi hagyatéka
Miért van az, hogy többnyire csak akkor tudatosodik bennünk, milyen érték birtokában voltunk, amikor elveszítjük azt? Napok óta feszül bennem ez az érzés – ezzel valószínűleg nem vagyok egyedül – amióta barátom, harcostársam és mesterem, Borbély Imre időnek előtte itt hagyta ezt a földi létet, és átköltözött az örök vadászmezőkre.
Úgy alakult életem az elmúlt bő három évtizedben, hogy útjaink többször találkoztak. Nagy ajándéka a sorsnak, hogy az 1989-es rendszerváltozás utáni lázas években közeli munkatársa, barátja, házának gyakori vendége lehettem. Igazi szellemi kaland volt követni okfejtéseit, azonosítani a történések mögötti törvényszerűségeket, meglátni az erdőt, amit a fák elfednek előlünk.
Temesváriként és fiainak fizikatanáraként a nyolcvanas évek közepe táján hozott össze az élet. Már az elején éreztem a szellemi rokonságot, de nem volt időnk és lehetőségünk elmélyíteni kapcsolatunkat. Igazi egymásra találásunk 1989. december 17-én történt, amikor összefutottunk Temesvár főterén vele és feleségével, Vikivel. Mellettünk katonák masíroztak harci indulókat énekelve – Ceauşescu személyes utasítására erődemonstrációnak szánták a Tőkés parókia körül kialakult „rendbontás” után, de szánalmasra sikeredett. Imre és Viki pedig összefoglalták az egy nappal azelőtti történéseket, amiből valahogy kimaradtam, bár családunk Tőkés László harcát a rendszerrel az elejétől fogva figyelemmel kísérte. Akkor szembesültem először Imre lényeglátásával, amelyet később számos más kérdésben is megtapasztalhattam. Valószínűleg ez a találkozás alapozta meg későbbi kapcsolatunkat és kísért a gondolat, hogy döntő módon befolyásolta későbbi életemet.
Következő találkozásunk a Temesvár Társaság környékén történt néhány hét után. Győzött a forradalom Temesváron és már javában zajlott a rendszerváltozás kisajátítása Bukarestben. A Temesvári Magyar Ifjúsági Szervezet (TEMISZ) elnökeként elsők között írtam alá a közélet erkölcsi megtisztulását szorgalmazó Temesvári Kiáltványt. Nem véletlen, hogy ennek elhíresült 8. pontját, amely kizárta volna a közéletből a régi rendszer hivatásosait, éppen Borbély Imre javasolta. Mi lett volna, ha a lusztráció normaerőre emelkedik és gyakorlatba ültetik? De a történelem nem tud mit kezdeni a „mi lett volna, ha” típusú kérdésekkel.
A Magyarok Világszövetségében találkoztunk ismét. Imre stratégiai gondolkodása itt jó táptalajra hullott. Mindig a nagy összefüggéseket kereste, az egészben gondolkodott, nem a részletekben. Kutatómérnöki rendszerszemlélete széles társadalomtudományi ismeretekkel párosult. A szubszidiáris nemzetstruktúra, a nemzetstratégia elméleti megalapozása, posztmodern dinamikus magyar paradigma, társnemzeti státus, később a külhoni magyar állampolgárság gondolata ennek a korszaknak a meghatározó termékei. Úttörő módon a többiek előtt járt, vállalva a vitákat, a konfrontációt. Tételeit többször szemléletes harcászati példákkal, hasonlatokkal illusztrálta, ezért háborús retorikával vádolták, holott mindig békés megoldásokban gondolkodott.
Az erdélyi magyarság társnemzeti státusáról szóló tanulmánya az RMDSZ második kongresszusán szinte ismeretlenül az akkor még egyetlen érdekvédelmi szervezetünk országos elnökségébe repítette. Jómagam a Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége (MISZSZ) képviseletében kerültem a testületbe. Sokat utaztunk együtt, igazi munkakapcsolatunk ekkor kezdődött. Lenyűgöző volt lényeglátása, ahogyan a stratégiailag releváns elemeket ki tudta emelni a kevésbé lényeges történések közül. Különös jelentőséget tulajdonított a kül- és geopolitikai szemléletnek, folyamatosan az önálló külpolitika kialakítását szorgalmazta. A német újraegyesítés vagy Jugoszlávia és Csehszlovákia széthullása korszakát éltük, de a Domokos Géza által vezetett szövetség más pályán mozgott: inkább Bukarest körül gravitált. Imre azt még elérte, hogy a szövetség elsőként ismerje el Horvátország önálló államiságát, ezt Horvátországban azóta is jegyzik, de az áttörést az RMDSZ külpolitikai vonalvezetésében nem tudta elérni.
Országos politikai tevékenységének talán legfontosabb eredménye az 1992 októberében elfogadott Kolozsvári Nyilatkozat, amelynek kezdeményezője és értelmi szerzője volt. Ebben fogalmazódik meg először programszinten az a politikai jövőkép – a többszintű közösségi autonómiák közjogi rendszere –, amelynek azóta sem született életképes alternatívája, bár a román főhatalomba beépülő, a közösségi önkormányzás helyett a bukaresti kormányperifériát választó magyar politikai elit komoly erőfeszítéseket tett, hogy ezt levegye a politikai napirendről és mással helyettesítse. Meghatározó élményem az unitárius püspökség dísztermében tartott Küldöttek Országos Tanácsának ülése volt, ahol a „helyzetteremtők” és a „tájbasimulók” drámai elemeket sem nélkülöző egymásnak feszülése végül a Tőkés László és Borbély Imre vezette tábor kiütéses győzelmét hozta.
A Kolozsvári Nyilatkozat sikerén felbuzdulva az autonómia-párti tábor bizakodva tekintett az RMDSZ harmadik brassói kongresszusa elé, ahol ennek strukturális és cselekvési elemeit kellett beleépíteni a szövetség programjába, alapszabályába. Imre mellett részese lehettem annak az alkotó és tárgyalási folyamatnak is, amelynek eredménye az érdekvédelmi szervezetünk – azóta sajnos elfelejtett – önkormányzati modelljének kidolgozása, majd működtetése kellett volna, hogy legyen. Azt gondoltuk – mint utólag kiderült, végzetesen tévedtünk –, hogy fontosabb a program és a rendszer elfogadása, akár annak árán is, hogy a végrehajtást a neptuni vonal oportunista képviselőire bízzuk. Kecskére a káposztát. Imre élete végéig bánta ezt az akkor racionálisnak és integrálónak tűnő kompromisszumot, amely végül az önkormányzati modell kiüresedéséhez, a szövetség elpártosodásához és az autonómiaprogram feladásához vezetett.
A rendszer lassan kivetette magából azokat, akik ezt nem akarták elfogadni. Kit előbb, kit utóbb. Imrét 1996-ban, amikor parlamenti mandátuma lejártával sikeres karaktergyilkosság áldozata lett. Azt a „kijárásos”, engedménymorzsákért a nagy célokat feladó politikát kérték számon rajta az egyre inkább egypártrendszeri ismérvek szerint működő székelyföldi pártaktivisták, amelyeket ő tudatosan tartott távol magától parlamenti munkájában. Stratégiai gondolkodása, elképzelései, bátor kiállása, helyzetteremtő akciói egyre jobban zavarták a Bukarestben kormányra készülő „neptunista” vezérkart.
A székelyföldi választási kudarc után – lehetetlenre vállalkozva, az „egységbontás” bélyegét viselve, függetlenként méretkezett meg – Borbély Imre visszavonult az aktív politikai harcoktól, és elméleti munkáira koncentrált. Tanácsaival, éleslátásával azonban segítette azokat, akik nyomdokain haladva vállalták a harcot. A Reform Tömörülés küzdelmét az egypártrendszerrel nagy rokonszenvvel figyelte, tanácsaival segítette. Sokat tanultunk tőle.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács kezdeményező testületének aktív tagjaként Tőkés László hívására ott volt 2003-ban az EMNT megalakításánál is, de az operatív vezetésben már nem vállalt szerepet. Az EMNT autonómiaműhelyének viszont egyik meghatározó alakja volt, az autonómiastatútumok kidolgozásának elméleti magalapozásában vállalt oroszlánrészt.
Borbély Imre viszonyítási pont volt és maradt élete végéig. Táborok felett és azoktól függetlenül. Most, hogy már nincs közöttünk, döbbenünk rá, kit és mit veszítettünk el. Hogy a nemzeti gondolat egyik legbátrabb, legeredetibb, legkövetkezetesebb, legnagyobb tudású művelője volt a kortársunk.
Egyetlen módon tehetünk jóvá valamennyit abból, hogy így hagytuk elmenni: ha nem adjuk fel, ha tovább haladunk azon az ösvényen, amit ő taposott ki. Szép és felelősségteljes feladat, de nem lehetetlen: szelleme mutatja a jó irányt, és világít a reménytelenség sötétjében.
Toró T. Tibor
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Lesz-e román tavasz?
A kormánybuktatást megcélzó tüntetések gyanakvásra adnak okot az „arab tavasz”, az ukrán álforradalom vagy akár a 2014-es magyarországi tüntetéshullám után. Hiba lenne ugyanakkor azt állítani, hogy elemi erejű népi tiltakozás csak titkosszolgálati szervezéssel és háttérrel lehetséges. Ott van örök érvényű példaként a Gyurcsányék által 2006. október 23-án szétvert Kossuth téri több hetes tiltakozás, amelyről tudni lehet, hogy valóban spontán volt.
A napjainkban Románia-szerte zajló tömegtüntetések kapcsán nemcsak az utódkommunista kormánypárt propagandistái emlegetik Soros Györgyöt és a globális háttérhatalom erőközpontját, hanem független elemzők is. Jelentheti ez azt, hogy odaálljunk a „lokalitást” képviselő PSD mellé? Aligha. Még akkor sem, ha figyelmen kívül hagyjuk e politikai tábornak mélyen fekvő magyarellenességét. Az ugyanis éppen annyira jellemzi az antikommunista jelmezbe öltözött ellentábort is.
A közérdek és a közakarat nem ugyanaz
Errefelé nincs olyan politikai erő, amely hitelesen és következetesen képviselné az ország érdekeit a mindent letaroló globalizmussal, a csak és kizárólag profitérdeket ismerő, a modern kori rabszolgaságot minden eddiginél erősebb tudatbefolyásolással, körmönfont médiamanipulációval ötvöző „szép új világ” uraival szemben. Ez a nagy különbség a visegrádi négyek és Románia között. Másik oldalról bármennyire is realistán, tárgyilagosan, visszafogottan figyeljük az eseményeket, azt aligha tagadhatjuk, hogy a tüntetéshullám esetleges manipuláltságától függetlenül jogos volt. Ennyire nyíltan szembemenni a közérdekkel, a közakarattal és a közjoggal – ráadásul mindezt a nyers klikkérdektől vezérelve – nem lehet. Örömteli, hogy ezt megtapasztalja a politikai elit.
A közérdek és a közakarat megkülönböztetése lényeges demokráciaelméleti kérdés, hiszen e két kategória szükségképpeni egybeesését hirdető Jean Jacques Rousseau-nak a valóságot teljesen figyelmen kívül hagyó, elvakult híveit leszámítva ma már mindenki elismeri: a közérdek sok esetben más, mint amit a többség akarata kíván. Példának okáért közérdek lenne a népbutító kereskedelmi szennymédia drasztikus rendszabályozása, de ez aligha találkozik a nem kis részben épp e média által kitermelt általános „kultúrigényekkel”.
Konkrét és idevágó példával élve: a rendőrök által nehezen begyűjtött és elítélt zsebtolvajok szabadon engedése (a közkegyelem ugyebár csak az erőszakos bűncselekményt és hivatali visszaélést elkövetőkre nem vonatkozik, az átlagpolgárnak nem kevés bosszúságot és jogsérelmet okozó csalók és tolvajok mehetnének vissza a társadalomba folytatni immorális üzelmeiket) egyértelműen ütközik mind a közérdekkel, mind a közakarattal. Az ország legfontosabb jogszabályai közül kettőnek, a büntető törvénykönyvnek és a büntetőeljárási törvénynek sürgősségi kormányrendelettel való módosítása közbotrány, a demokratikus jogállam működési alapelveinek lábbal tiprása. A 200 ezer lejes határt meg nem haladó ügyek kivonása a vizsgálandók köréből vérlázító, különösen azzal kontrasztolva, hogy az ország gazdaságát nem kis mértékben vállán vivő kis- és középvállalatokat – apró-cseprő hibák, a mindennapi életben is jelentéktelen összegnek számító tételek könyvelési szabálytalanságai miatt – milyen aránytalan mértékben büntetik a hatóságok. Azt pedig nem is veszik figyelembe, hogy sokan a szabályok átláthatatlansága vagy figyelmetlenség miatt követnek el hibákat.
A tüntetők akarata érvényesült
A kormány visszavonja a több sebből vérző sürgősségi kormányrendeletet és az alkotmánybíróság előírásainak megfelelő módosítást. Ha hinni lehet a hivatalos nyilatkozatoknak, az ország törvényhozó testülete, a parlament szavazza majd meg, remélhetőleg a kérdés kellő mélységű megvitatása után. A tüntetések ezzel együtt tovább folytatódnak, a cél immár a kormány leváltása.
Lesz-e „román tavasz”? Megítélésem szerint nem lesz. Sem pozitív értelemben, hiszen az egész politikai garnitúrát kellene ahhoz kicserélni, sem pejoratív értelemben: a globális háttérhatalom ki fog egyezni ezzel a lábon megvehető elitrésszel, s nem lesz miért erőltetnie a további tüntetéseket, nem lesz miért fokoznia a válságot, mint Ukrajnában.
Kérdés, hogy az erdélyi magyar nemzeti tábornak be kell-e ebbe szállnia. Az eddigi tiltakozás támogatása erkölcsileg és politikailag egyaránt indokolt volt, most azonban egy alapvető demokratikus elv sérül. Tetszik, nem tetszik, ez a korrupt, sovén, utódkommunista politikai kommandó kapott többséget a korábbiaknál nem csalásgyanúsabb választásokon. A vesztesek elismerték vereségüket, a többség pedig kormányt alakított. (Nem állom meg, hogy vissza ne utaljak az Egyetem téri 1990-es tüntetésekre. Az 1990 májusában megtartott választások után értelmetlen volt Ion Iliescu lemondását követelni. A célnak inkább az 1989. december 22. előtti és utáni vérengzések kivizsgálásának kellett volna lennie. Az utóbbiak vonatkozásában több mint 25 év elteltével, tavaly novemberben lehetett először bíztató híreket hallani a katonai ügyészségtől.)
RMDSZ-politika: kullogni az események után
Olvashattunk olyan tárgyilagos anyaországi elemzést, amely szerint az RMDSZ bölcsen távol maradt a történésektől. Jómagam inkább úgy fogalmaznék: kullogott az események után. Az RMDSZ 1996-ban szövetségi szintű politika rangjára emelte az 1993-as neptuni tárgyalás logikáját, azóta ez határozza meg politikai mozgását: a mindenkori politikai hatalomhoz való dörgölőzés, akár saját emberei levadászásának tudomásul vétele (lásd Nagy Zsolt és Markó Attila esetét), a vélelmezett román elvárásoknak való megfelelési igyekezet, cserében eredményként kommunikálható, nem ritkán ideiglenes, román szempontból konjunkturális engedményekért.
Az RMDSZ még azt sem mondhatja el az utóbbi két évtized neptuni politizálásáról, hogy legalább azt sikerült megtartani, amit az önálló külpolitika feladásával, a román etnokrácia, a hivatalos magyarellenes kurzus legitimálásával megnyertek (lásd például Mikó-ügy). A szövetség most is kitart a kompromittálódott utódkommunista hatalom mellett.
Nincs ebben semmi meglepő. Az RMDSZ foglya az eddigi két évtizednek. Próbál mindig a győztes oldalán állni úgy, hogy közben a választói síkon se veszítsen. Ez ideig-óráig még lehetségesnek tűnik, főként anyaországi hátszéllel, de a léggömbök előbb-utóbb kipukkadnak, a látszatképviselet, a tartalmatlan politika pedig lelepleződik.
Borbély Zsolt Attila 

Oroszország fenyegetésnek tekinti a romániai rakétavédelmi rendszert
Oroszország a NATO előretolt helyőrségének tartja Romániát, és „nyilvánvaló fenyegetésnek” tekinti az amerikai rakétavédelmi rendszer Romániába telepített elemeit.
Erről a moszkvai külügyminisztérium egyik magas rangú tisztségviselője beszélt az Interfaxnak adott interjúban, amelyet a Reuters idézett. „Románia döntéshozói a NATO előretolt helyőrségévé változtatták az országot, és ezt fenyegetésnek tekintjük” – mondta Alekszandr Bocsan-Harcsenko, aki „oroszellenes retorikával” vádolta a bukaresti vezetőket.
Mint ismert, Moszka korábban többször is bírálta Romániát, amiért befogadta a deveselui katonai bázisra az amerikai elfogórakétákat. Vlagyimir Putyin államfő legutóbb tavaly novemberben beszélt arról, hogy Oroszországnak ártalmatlanítania kell a nemzetbiztonságára irányuló fenyegetéseket. Putyin ezek közé sorolta az amerikai rakétapajzs Romániába telepített elemeit is.
Erdélyi Napló (Kolozsvár),
http://itthon.ma//nagyvilag

Hatvan éve hunyt el Horthy Miklós, az országgyarapító
Pontosan hatvan évvel ezelőtt, 1957 február 9-én távozott az élők sorából Magyarország korábbi kormányzója, aki majd negyed századig vezette a trianoni diktátum következményeképpen ezer sebből vérző, ellenségektől körülvett, sokak által a térképről is eltüntetni akart országot.
Vitéz nagybányai Horthy Miklós személyéről rengeteg dolgot elmondtak már, elfogult, gyűlölködő, vagy éppen tárgyilagosságra törekvő írásokban. Mi, határokon túlra került magyarok nem tudunk és nem is igazán akarunk  a politikai korrektség, vagy a történészi precizitás ismérveinek megfelelni, amikor felrémlik szemünk előtt a kormányzó alakja. Horthy Miklós számunkra egy ikon, aki jelképpé magasztosult személyében hordozza mindazt, ami magyarként számunkra fontos lehet, majd száz évvel a trianoni gaztett után. 
 A kiváló államférfi sokak szerint az egyetlen olyan huszadik századi magyar vezető volt, aki sikerélményt adott nemzetének. Ez ránk nézve hatványozottan igaz, hiszen mi, a trianoni csonka országon kívül rekedt magyarok (illetve nagyszüleink) csupán szűk négy esztendeig érezhettünk ebből valamit. Számunkra a huszadik századból valódi sikerélményt csak az 1940-44 közötti időszak hozott, ez a négy év pedig eltéphetetlenül a kormányzó nevéhez kapcsolódik. 
Talán nem túlzás azt mondani, hogy az akkor visszacsatolt területeken ma még azért találni magyar önazonosságú embereket, mert a kormányzó vezette anyaország húsz évi következetes munkával elérte a trianoni diktátum békés, részleges felülvizsgálatát. Képzeljük el, hány magyar élne ma Nagyváradon, Kolozsváron, vagy éppen Marosvásárhelyen, e nélkül a négy év nélkül? Elég ránézni a teljesen szórvánnyá vált, magyar szempontból kiürült dél-erdélyi nagyvárosokra, hogy belássuk annak a négy évnek mekkora közösségmegtartó ereje volt. Ha másért nem (pedig ezer egyéb ok is volna) már csak ezért is a legnagyobbjaink sorában kellene számon tartanunk Horthy Miklós személyét. Ami biztos, hogy a nemzetben gondolkodó magyarok között osztatlan tisztelet övezi személyét, hiszen minden bizonnyal létező emberi, politikusi hibái mellett egy óriási erényt tudhatott magáénak: mindig, minden körülmények között nemzet javát szolgálta, az általa helyesnek vélt eszközökkel. Ezt pedig napjainkban igen kevés politikusról mondhatjuk el. 
Barta Béla
    
http://itthon.ma//szerintunk

Sürgősségi tanácsgyűlést hívnak össze a marosvásárhelyi katolikus líceumért
Kitart a Katolikus Líceum mellett a Maros megyei RMDSZ – áll a szervezet sajtóirodája által szerkesztőségünkbe is eljuttatott közleményben.
Sürgősségi tanácsgyűlés összehívását kezdeményezte az RMDSZ marosvásárhelyi frakciója azt követően, hogy a Polgármesteri Hivatal és Maros megyei Tanfelügyelőség képviselőivel, több alkalommal folytatott megbeszélést követően sem sikerült közös nevezőre jutni az iskolahálózatot illetően – áll a közleményben.
Csíki Zsolt, az RMDSZ marosvásárhelyi frakciójának vezetője azt mondta: fontosnak tartják, hogy az önkormányzat olyan beiskolázást javasoljon, amely egyértelművé teszi a Katolikus Líceum iskolahálózatba foglalását. A sürgősségi tanácsgyűlés összehívását, melyre pénteken kerül sor a Szabad Emberek Pártja is támogatta.
Marosvásárhelyi Rádió

Erdély.ma

Bűnvádi eljárást indítottak a Wass Albert utcanév miatt
A rendőrség és az ügyészség újra vizsgálatot indított azon kézdivásárhelyi önkormányzati képviselők, illetve a polgármesteri hivatal azon köztisztviselői ellen, akik a Wass Albert utcanevet elfogadásra javasolták, és részt vettek a határozattervezet kidolgozásában.
2015. november 19-én a városatyák egyhangú vokssal szavazták meg, hogy a város egyik névtelen utcáját nevezzék el Wass Albertről. Ebből óriási botrány robbant ki, mivel Romániában az írót háborús bűnösként tartják számon. A határozattervezetet a helyi tanács 2016. február 25-én vonta vissza. Ezt követően a rendőrség javaslatára az ügyészség lezárta az ügyet, ejtette a vádakat, és nem indított bűnvádi eljárást senki ellen, de ezt a döntést a prefektúra megtámadta, és kérte az ügy ismételt kivizsgálását. Bokor Tibor polgármester kedden értesült az ügy fejleményeiről. Elmondása szerint büntetőjogi eljárás indul több személy ellen – holott nem került sor az utcakeresztelőre – azzal a jól kigondolt céllal, hogy további feszültséget keltsenek a városban.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

250 ezren a Schweighofer ellen
Negyedmillió romániai, németországi és ausztriai követeli a Holzindustrie Schweighofer osztrák fafeldolgozó óriáscég fenntartható erdőgazdálkodásra vonatkozó tanúsítványának visszavonását. A romániai de-clic nevű fórum által indított online aláírásgyűjtő akcióhoz csatlakozott a németországi Campact nevű szervezet is, így sikerült mintegy 250 ezer támogató aláírást összegyűjteni.
A petícióban kérik, hogy a Felelős Erdőgondnoksági Tanács (Forest Stewardship Council – FSC) határolódjon el az osztrák fafeldolgozótól, és vonja meg végleg a cég jelenleg felfüggesztés alatt lévő tanúsítványát. A környezetvédő civilek Bonnban adták át kedden a Felelős Erdőgondnoksági Tanácsnak a 250 ezer európai polgár aláírását tartalmazó petíciót, az akció azért időszerű, mert az FSC ezekben a napokban (február 7–10.) ülésezik, és tárgyalja a Holzindustrie Schweighofer átmenetileg felfüggesztett tanúsítványának ügyét is. (Maszol) A KREATIVITÁS MÚZEUMA. Múzeumot hoznak létre Kolozsváron az elmúlt napok kormányellenes tüntetéssorozatának képi és tárgyi emlékeiből: összegyűjtik és archiválják a tüntetésekről készült képeket, videófelvételeket, a használt táblákat, jelmezeket, improvizált hangszereket. A Z. Angles Galéria tulajdonosa, Székely Sebestyén György művészettörténész elmondta, a kezdeményezéssel elsősorban a kreativitás különböző formáit szeretnék megőrizni, hisz az, hogy a plakátok és egyéb tárgyak mennyire tekinthetők műalkotásnak, vitatható. (Krónika) TÍZMILLIÓ FORINT A MARIAN COZMA EGYESÜLETNEK. A Magyarországon gyilkosság áldozatául esett Marian Cozma halálának nyolcadik évfordulója alkalmából Íjgyártó István, Magyarország kulturális és tudománydiplomáciáért felelős államtitkára átadta a Külgazdasági és Külügyminisztérium tízmillió forintos pénzadományát a sportoló nevét viselő egyesületnek Bukarestben. Az MKB Veszprém és a román kézilabda-válogatott játékosának emlékére édesapja, a szintén kézilabdázó-múlttal rendelkező Petre Cozma Marian Cozma Egyesület néven nonprofit szervezetként működő egyesületet hozott létre 2009-ben a hátrányos helyzetű gyermekek sporttevékenységének támogatása érdekében. (MTI) A LEGJOBB SZÁLLODÁK. A marosvásárhelyi Hotel Privo az ország legjobb szállodája 2017-ben a TripAdvisor utazóközösségének véleménye alapján. A második helyre a brassói Hotel Kronwell, a harmadik helyre a bukaresti Hotel Epoque került a világ legnagyobb turisztikai ajánló oldala szerint. A marosvásárhelyi Hotel Privo nem először kapott ilyen jellegű elismerést, korábban a világ legjobb luxus dizájnszállodájának is választották. A Hotel Privo 2014-ben nyílt meg, Marosvásárhelyen a Dózsa György utcában található. A szecessziós stílusú Csonka-villa kiegészítéseként épült negyvenszobás épületet úgy tervezték, hogy annak minden szobájából rálátás legyen a Csiszár Lajos által megálmodott hatszobás villára. Idén a világ legjobb szállodájának az Aria Hotel Budapestet választották. (Transindex)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

70 éve írták alá a párizsi békeszerződést
„…tekintettel arra, hogy Magyarország, miután a hitleri Németország szövetségesévé vált, és annak oldalán részt vett a Szocialista Szovjet Köztársaságok Uniója, az Egyesült Királyság, az Amerikai Egyesült Államok és más Egyesült Nemzetek ellen folytatott háborúban, e háborúért a felelősség ráeső részét viseli…”
(Részlet a békeszerződés szövegéből)
1947. február 10-én írták alá Magyarország és a második világháború győztes hatalmainak képviselői a párizsi békeszerződést.
Miután Magyarország többek között földrajzi helyzete és az elbukott kiugrási kísérlet eredményeként a térség államai közül a legtovább maradt a náci Németország szövetségese, a Hitler bukása után megalkotott békétől nem sok jót várhatott. Jóllehet, Magyarország már Kállay Miklós kormánya idején, majd az Ideiglenes Nemzetgyűlés megalakulása után is mindent megtett annak érdekében, hogy javítson kedvezőtlen pozícióján, a vele ellentétes érdekeket képviselő trianoni utódállamok „háborús teljesítményével” szemben nem tudott megfelelő érdemeket felmutatni. Ez a kedvezőtlen helyzet már a Faragho Gábor által 1944 októberében átvett előzetes fegyverszüneti feltételekből és az 1945 januárjában megkötött fegyverszünet pontjaiból is kitűnt.
A szerződés értelmében Magyarország már 1945-ben megkezdte a háborús jóvátétel fizetését, felelősségre vonta a háborús bűnösöket, és betiltotta a revizionista, illetve szélsőjobboldali szervezetek működését. Ezek csupa olyan intézkedések, amelyek a párizsi békeszerződésben is megjelentek. Másfelől ugyanakkor a dokumentum hivatalos megfogalmazásáig mégis élt a remény, hogy Magyarország legalább egy téren, a határvonalak megvonása tekintetében igazságosabb elbánásban részesülhet, mint 1920-ban Trianonban. A békeszerződést előkészítő Külügyminiszterek Tanácsának három hónapos ülésszakán aztán ezek a remények is szertefoszlottak. Az 1947. február 10-én Gyöngyösi János külügyminiszter által aláírt békeszerződés értelmében Magyarország határait az 1937. december 31-i – tehát a revízió előtti – állapotok szerint húzták meg, sőt, Magyarország újabb területeket veszített, ugyanis Csehszlovákia három, Pozsony közelében fekvő faluval – Horvátjárfalu, Oroszvár, Dunacsún – gyarapodott, hogy védhető hídfőt biztosíthasson a város számára. A Párizsban aláírt dokumentum ráadásul tovább rontott a határon túliak helyzetén, ugyanis a trianoni békeszerződéssel ellentétben – az alapvető emberi jogi formulán túl – nem fogalmazott meg kisebbségvédelmi rendelkezéseket, vagyis az elszakított magyarokat az adott állam jóindulatára utalta. Az egyezmény ezenkívül ismét szorgalmazta a háborús bűnösök felelősségre vonását és a fasiszta szervezetek betiltását – Magyarországon ez a folyamat ekkorra már nagyrészt végbement –, illetve 300 millió dollárban állapította meg a Magyarországra kirótt jóvátételt, amiből 200 millió a Szovjetuniót, 70 millió Jugoszláviát, 30 millió pedig a csehszlovák államot illette meg.
A párizsi békeszerződés egyetlen ponton bizonyult enyhébbnek a trianoni diktátumnál: ez paradox módon éppen a hadsereg volt, melynek létszámát a nagyhatalmak 70 ezer főben szabták meg, engedélyezték a nehézfegyverzet és a légierő fenntartását, azonban szigorúan megtiltották atomfegyverek birtoklását és fejlesztését. A Párizsban aláírt béke elrendelte a Magyarországon állomásozó Vörös Hadsereg erőinek kivonását; a szerződés csupán akkora haderő maradását engedélyezte, amekkora a megszállási övezetekre bontott Ausztriával való szovjet összeköttetés biztosításához elengedhetetlen volt.
Összegezve tehát elmondható, hogy Magyarország az 1944–45 során bekövetkező háborús pusztítás után a nagyhatalmak egyezkedéséből is a lehető legrosszabbul került ki, hiszen ismét elvesztette a lehetőségét annak, hogy az elszakított magyar többségű területeket visszaszerezhesse, sőt, a határon túliak érdekképviseletének terén is tehetetlenné vált. Mindezt tetézte, hogy a szerződés aláírásakor a Vasfüggöny már érezhető módon leereszkedett Európára, a békediktátum pedig a Szovjetunió térhódítása ellen sem nyújtott védelmet, vagyis az emberi jogokról és a nemzeti szuverenitásról szóló pontok később üres szólamokká váltak. A párizsi béke eredményeként Közép-Európa ugyanaz a konfliktusoktól és érdekellentétektől szétszabdalt térség maradt, mint volt, annyi különbséggel, hogy 1989-ig egy szuperhatalom zsarnoki uralma elnyomta az egymásnak feszülő érdekeket.
Tarján M. Tamás (Rubiconline)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Felemás ígéret a főtanfelügyelőtől
Elfogyott a koronkai szülők türelme
Alattomos feljelentések, mondvacsinált leváltások és a törvényeknek ellentmondó kinevezések után, miközben a diákoknak is egyre rosszabb a kedve, a koronkai Tholdalagi Mihály Általános Iskolába járó gyermekek szülei azt mondták, hogy elég. Tovább nem hajlandók eltűrni, hogy az iskolát, amelyben a diákok 90 százaléka magyar ajkú, olyan igazgató vezesse a román tagozaton oktató fiatal óvónő személyében, aki nem beszéli a diákok többségének a nyelvét. Kinevezése pedig ellentmond az érvényben levő tanügyi törvénynek, a megyei tanfelügyelőségről részéről pedig diszkriminációt jelent – állítják a szülők, akik nem tágítanak, és ha nem születik törvényes megoldás, hetente ott lesznek a tanfelügyelőségen. Ha akkor sem rendeződik a helyzet, nem fogják iskolába engedni a gyermekeket – állították határozottan. 
A türelmük azért fogyott el, mert igazuk érdekében december közepétől hiába kilincseltek a község polgármesterével együtt a tanfelügyelőségen, hiába akartak érvényt szerezni igazuknak a 200 szülő aláírásával ellátott beadványukkal, amelyet a tanügyminisztériumba is eljuttattak, nem érkezett semmilyen válasz, nem történt semmilyen intézkedés a törvényesség helyreállítása érdekében. Ezért tegnap délben több mint harmincan gyülekeztek a megyei tanfelügyelőség épülete előtt. És egyre dühösebbek lettek, mivel a megígért időpont, amelyben Kozak Maria főtanfelügyelőnek fogadnia kellett volna őket, egyre tolódott. A kedélyeket még jobban felborzolta, hogy az a koronkai tanácsos, aki a háttérben húzogatja a szálakat, aki többször feljelentette az iskolát és annak volt igazgatónőjét, gúnyosan mosolyogva távozott a kihallgatásról. Vele együtt a jelenleg tisztségben levő igazgatónő is – akinek a kinevezésével a tanári közösség sem ért egyet –, aki lemondott és aztán visszavonta a lemondását, és úgy ment el tegnap a szülők mellett, mintha levegőből lettek volna. 
A kihallgatásra várva a szülők egy csoportja elmondta, hogy a nyolcadikos diákok képességfelmérő tesztjét követően kezdődtek a nagyobb problémák az iskolában. Mivel az iskola élén álló Dósa Ibolya igazgatónőnek nyolcadikos gyermeke volt, a vizsga idején nem léphetett be az iskolába. Kolléganője, akit a képességvizsga levezetésére kineveztek, olyan tesztlapokat osztott ki a gyermekeknek, amelyeknek hiányzott az első oldala. A gyermekek reklamáltak, de a tanárnő leintette őket. Amikor kiderült, az igazgatónőt, aki az iskolában sem volt a vizsga idején, leváltották, a pedagógust pedig, aki hibázott, kinevezték igazgatónak. Ezt követően a feljelentések egy időre elmaradtak, ezért a szülők elnézték a történteket. Azt viszont már nem vették jó néven, hogy az igazgatónő nem mondott igazat a kollégáinak, amikor a versenyvizsga után, amelyre nem jelentkezhetett, mert nem tett eleget a feltételeknek, magát jelöltette a tantestülettel, hol-ott a kezében volt a miniszteri rendelet, amely megtiltotta azoknak a volt igazgatóknak a jelentkezését, akik nem vettek részt a versenyvizsgán. Amikor ez kiderült, a polgármester is járt a tanfelügyelőségen, megérdeklődni, hogy mit tehetnek annak érdekében, hogy Dósa Ibolya visszakerüljön az iskola élére. Miután a menedzsmentért felelős tanfelügyelő megnyugtatta, hogy minden rendben lesz, nem kell tenni semmit, a közösség meglepetésére a román tagozaton dolgozó óvónőt nevezték ki igazgatónak. Aki, mint már jeleztük, lemondott, aztán visszavonta a lemondását. 
Mivel a szülők tendenciózusnak érezték, hogy tegnap a főtanfelügyelő másfél órát várakoztatta őket, éppen indulni akartak haza, amikor bebocsátást nyertek. A kihallgatásról kijövet a szülőket képviselő Gönczi István azt nyilatkozta, hogy ígéretet kaptak a helyzet rendezésére, ha a tanári karral egyetértésben egy negyedik személyt fognak javasolni az igazgatói tisztségre. Úgy tűnik, hogy ezáltal a tanácsos kérésének is eleget akarnak tenni, aki a tanári kar által javasolt és alaptalanul leváltott Dósa Ibolya ellen több feljelentést tett. Az intézmény sajtóreferense szerint az iskola érdekeit és a törvényeket betartva fognak dönteni. Várjuk, hogy mit és mikor.
Bodolai Gyöngyi
Népújság (Marosvásárhely)

Vitafórum anyanyelvű oktatásunkról
Érdekes bejelentéssel keresett meg a szerkesztőségben Zámbori Magdolna, a Nők a Nőkért Gizella Egyesületnek az elnöke, aki Anyanyelven vagy nem? Közügy-e a magyar nyelvű oktatás témakörökben kíván vitafórumot szervezni a Jelen Ház nagytermében február 24-én, pénteken 16 órától.
– Miért érzik úgy, hogy e témakörökben nem valamelyik pedagógus, civilszervezetnek, hanem önöknek kell vitafórumot szervezniük?
– Arad megyei magyar civilszervezetként – amelynek az alapszabályzatában szerepel az oktatással való törődés –, úgy gondoljuk, talán előnyösebb, ha nem a szakmabeliek hívnak össze egy ilyen témájú fórumot, hanem a szülők. Ők szeretnék megbeszélni egymással: egyesek miért érzik úgy, hogy a gyermekeiknek esetleg más nyelvű oktatási forma jobb a magyarnál. Miért érzik úgy, hogy az anyanyelvű oktatás hátrányára válhat a gyermeküknek. Miért érzik úgy, hogy az érvényesülés szempontjából nem elég jó az anyanyelvű oktatás. Miért vannak azzal kapcsolatban kételyeik. A szervezők alapgondolata: beszéljük meg! Azért, hogy ne történjen meg az egyre jobban elharapódzó lemorzsolódás. Magunk úgy érezzük, hogy az utóbbi időben két táborra oszlik a magyar nyelvű oktatással kapcsolatos vélemény, ráadásul a két tábor egyre jobban eltávolodik egymástól.
Ha a vitafórumot az RMPSZ vagy valamelyik iskola hirdetné meg, nem biztos, hogy előnyösebb lenne maguknak megmozgatni a magyar embereket annak érdekében, hogy merjék felvállalni, nyíltan kimondani: mi az elégedetlenségük, a félelmük forrása.
A szülők mindenképp hoznak egy döntést a gyermekük oktatásával kapcsolatban. Ha viszont őket nem kérdezik meg, akkor annak a lassú lemorzsolódás a következménye. Ha viszont a két tábor összeül, és megbeszéli e kérdéseket, és sikerül olyan konszenzusra jutni, hogy a felek közös utat találjanak az anyanyelvű oktatás felé, akkor az út járható is lehet.
– Meghívnak-e valakit e vitafórumra?
– Külön, személyesen senkit nem hívunk meg, de mindenkit szeretettel várunk, aki megszólítva, érintve érzi magát az anyanyelvű oktatás kérdésében. Vagyis olyan ötletekkel, javaslatokkal szolgálhat, amelyek pozitív változásokat hozhatnak. Tehát szeretettel várjuk mindazokat, akik nem csak szívügyüknek, hanem közügynek is tekintik az anyanyelvű oktatást – mondta el a Nyugati Jelennek Zámbori Magdolna, a Nők, a Nőkért, Gizella Egyesület elnöke, a tervezett vitafórumnak a moderátora. 
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)

Műhelynapló-díj a Székelyföld folyóiratnak
A Litera szerkesztősége február 8-án a Nyitott Műhelyben átadta a 2016-os év legjobb naplóiért járó díjait, olvasható az irodalmi portálon. A legjobb egyéni naplóért Fabiny Tamás Napló-díjat nyert el, a Műhelynapló-díjat a Székelyföld folyóirat, a Szabadnapló-díjat Imre Eszter kapta.
2016-ban a következő szerzők és műhelyek publikáltak naplót a Literán: 2000 folyóirat, Adapa, Alföld folyóirat, Athenaeum Kiadó, Bihari Ágnes, Branczeiz Anna, ContextUs.hu, Csakoda csoport, Építészet – kritika – írás, Ex Symposion, Fabiny Tamás, FISZ, Hajdúböszörményi írótábor, Határvidék, HLO – Hungarian Literature Online, Hodworks, Horizontok, Horváth Csaba, Imre Eszter, Ivády Nóra, JAK műfordító tábor, JAK-tábor, Kulin Borbála, Másik – Márai Sándor Író Kör, Ménes Attila, Műút szöveggyár, Nagy Kata, Ördögkatlan fesztivál, Revizor online, Spanyolnátha, Szabó Krisztián Norbert, Székelyföld, Szekszárdi Magasiskola, Színház folyóirat, Tokaji Írótábor, Tóth Eduárd (Dumaszínház), Üveghegy, Vadászszezon. Mindezek mellett a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál és az Ünnepi Könyvhét idején csoportos kiadói naplókat is közöltek, valamint minden évben a Litera szerkesztősége is részt vesz a naplóírásban. Közülük került ki a három díjazott.
Fabiny Tamás naplóbejegyzései karácsony hetén, december 26-tól 30-áig voltak olvashatók a Literán, a Székelyföld folyóirat képviseletében Fekete Vince, Szonda Szabolcs, Dimény-Haszmann Árpád, Gothár Tamás, Molnár Vilmos, Szálinger Balázs és Lövétei Lázár László április 4-10. között írt naplót, Imre Eszter augusztus 29. és szeptember 4. között vezette szabadnaplóját. 
A díjakat három könyvkiadó támogatja: a MAGVETŐ, a JELENKOR és a KALLIGRAM.
A Litera 2009 óta ad át Napló-díjat azoknak a szerzőknek, akiknek a Literán publikált naplója az adott évben a leginkább elnyeri a szerkesztőség tetszését. A Napló-díj társdíjaiként 2012-ben megalapították a Műhelynapló- és a Szabadnapló-díjakat.
Szabadság (Kolozsvár)

Akadémikusok, mint fossziliák
Gyerekkoromban arról álmodoztam, hogy híres egyetemi professzor leszek, aki az ókori történelmet fogja oktatni az egyik egyetemen. Azt is elképzeltem, hogy a sok titulus között, ami az öreg professzoroknak ugyebár jár, ott lesz az akadémikus is. Azóta a naivitás felhőiből a tudományos élet csínytevései felébresztettek, kicsit felnőttem, elkezdtem enyhén őszülni és rájöttem, hogy elég nagy az esélyem, hogy soha nem leszek akadémikus – és most már nem is akarok az lenni. Olyanokkal kellene ugyanis egy bársonyszéken osztozni, akik jelenleg Romániában a legsötétebb idők nacionalizmusának retorikáját és konzervativizmusát ontják elénk az ország felébredésének és naiv vágyálmainak legélesebb pillanatában.
Felháborodásomnak oka – amelyhez megnyugtatóan mondhatom, hogy több tucatnyi értelmiségi és kutató-társam is társult a szociális hálón kifejtett véleményük révén – a Román Tudományos Akadémia azon nyilatkozata, amelyet 84 neves akadémikus aláírásával a napokban közöltek. A kiáltvány az „Identitás, szuverenitás és nemzeti egység” címet viseli. A „nemzet egységét” másfél évszázada szolgáló legfőbb tudományos fórumként öndefiniált akadémia feladatának érzi, hogy egy olyan nyilatkozatot adjon ki, amelyben hangot ad azon aggodalmának, amelyet a kortárs nemzetközi és hazai helyzet teremtett. Úgy vélik, hogy a globalista tendenciák, a politikai korrektségből fakadó tevékenységek, a történelmi mítoszrombolás, az ország természeti erőforrásainak kisajátítása, a korrupció, az alkotmányellenes autonómia-törekvések és a nemzeti identitást és szimbólumokat sértő jelenségek sem gazdaságilag, sem kulturálisan nem hasznosak a régiónak. A Victor Voicu gyógyszerész, Ioan Aurel Pop történész és Gheorghe Păun matematikus által kezdeményezett kiáltványt 81 további akadémikus írta alá. Az aláírók között számos, konzervativizmusáról ismert akadémikus, így Kolozsvár díszpolgára, Emil Burzo fizikus vagy Dan Berindei történész is ott van, de sajnos több meglepetésként ható név, így az akadémia volt elnöke, Ionel Haiduc kémikus vagy Alexandru Zub történész is ott szerepel a szégyenletes listán. Az egésznek a legfurcsább abszurduma már csak az, hogy a Román Tudományos Akadémia kevés magyar származású tagjainak egyike, Vékás László Miklós fizikus, az akadémia levelező tagja is aláírta a kiáltványt. Talán ez is egy lépés a teljes tagság felé – bólogathatnánk sztoikusan.
A kiáltvány – bár felháborító és elfogadhatatlan, amellyel szemben az erdélyi magyar és a liberális, európai elveket való román értelmiségieknek vehemensen állást kellene foglalnia – nem jött váratlan villámcsapásként. Közeledik a Nagy Egyesülés centenáriuma, így érthető, hogy az ehhez hasonló böszmeségek elharapóznak majd értelmiségi körökben is. A kiáltvány több pontjának patetikus szólamai mögött jól kivehető jelenségek szerepelnek: Lucian Boia és társainak mítoszromboló történetírása, a székelyek autonómia-törekvése, a hagyományos családot egyesek szerint fenyegető gender és LGBT mozgalom romániai térnyerése, a romániai erdőirtások és Verespatak ügye. A Román Tudományos Akadémia mindegyik ügyben állást foglalt már az elmúlt időszakban, így érthető, hogy most ismét egy egységes fórumként léptek föl. Fontos azért megjegyezni, hogy a 168 levelező és rendes tagnak csak a fele írta alá a kiáltványt.
Az akadémiák mindig is a konzervativizmus, időtlen tudományosság legszentebb, már – már szakrális fórumai voltak. Raffaello híres festménye a platóni akadémiáról is egy idealizált, a görög tudományosság legjavát tömörítő tudományos fórumot jelenít meg az európai kereszténység egyik központjában, a Vatikánban.  Az egyik legrégebbi modellje a mai európai akadémiáknak, a Francia Akadémia „hallhatatlannak” nevezett tagjai immár évszázadok óta az egyetemes francia kultúra és nyelv szakrális, méregzöldbe öltözött őrzői. Őket Jean Sévillia az értelmiség terrorizmusával is vádolta már, hisz évtizedek óta – különösen az igen forrongó 1960-as években – monopolizálták tudományos narratíváikkal és közéleti szereplésükkel a francia politikát és gazdaságot is. Mindehhez legitimitást akadémiai pozíciójuk adott. Érdekes konfliktust láthatott a magyar értelmiség, amikor Szilágyi János Györgyöt, a magyar ókortudomány és klasszika-filológia nemrég elhunyt doyenjét a Magyar Tudományos Akadémia két alkalommal is elutasította tagfelvételét. Azt a tudóst nem kívánták maguk közzé emelni, akinek már 1947-ben Devecseri Gábor nem kevesebbet, mint a világirodalom egyik legnagyobb gyöngyszemét, az Odüsszeiának a magyar fordítását ajánlotta fel. Ez is jól jelezte, hogy a magyar akadémia is furcsa és sokszor túlságosan szubjektív, a tudományosság szenvtelenségétől és személyességtől független állapotától távol lévő attitűddel működik. Ezt tapasztaljuk most a Román Tudományos Akadémia kiáltványában is, amely sajnos 2017-ben, a XXI. század második évtizedének küszöbén elavultnak, régiesnek és tragikomikusnak hat. Csak bízni tudunk abban, hogy néhány évtized múlva olyan idős tudósokat látunk majd a parnasszusi tudomány magaslatain, akik nemcsak szakmai eredményeikkel, de ideológiai elveikkel is a kitárt szárnyú sas szabadságát vagy Minerva emberi gyarlóságok feletti szentségét, szűziességét tudja képviselni – ahogy a román, vagy magyar akadémiák szimbólumai sugallnák.
T. Szabó Csaba
 
Szabadság (Kolozsvár)

Elhalkul a magyar ima a Csángóföldön
Bár érezhető egyfajta nyitás, továbbra is ritkán, elszigetelten csendül fel a magyar ima, mise a moldvai csángó falvak egyházi eseményein. Intézményes párbeszéd hiányában a hívek nyomásgyakorlásán múlik a siker. „A legrosszabb azonban az, hogy eljutunk hamarosan oda, hogy nem kell a mise semmilyen nyelven, sem magyarul, sem románul” – jegyezte meg lapunknak Nyisztor Tinka, a Moldvai Csángó Magyarok Szövetségének vallási felelőse.
Bár érezhető egyfajta nyitás, továbbra is ritka, elszigetelten fellelhető a magyar ima, mise a moldvai csángó falvak egyházi eseményein. Intézményes párbeszéd hiányában a hívek nyomásgyakorlásán múlik a siker.
Elsősorban temetéseken fordul elő, hogy magyar ima, beszéd, siratóének is elhangzik a moldvai csángó településeken tartott egyházi szertartásokon. Ilyenkor ugyanis a jászvásári római katolikus püspökséghez tartozó, román nyelven prédikáló papok többnyire eleget tesznek a gyászoló család kérésének, valamint az elhunyt utolsó óhajának.
Legutóbb Solomon Adriánnak, a Moldvai Csángó Magyarok Szövetsége volt elnökének temetésén hangzott el magyar nyelvű köszöntő- és búcsúbeszéd, imádság és ének az amúgy román nyelvű szentmisén – számolt be a Krónikának Pogár László, a csángószövetség jelenlegi vezetője. Elmondta, a múlt szombaton Lujzikalagorban tartott gyászszertartáson a helyi plébános a szintén moldvai születésű Salamon József gyimesbükki római katolikus lelkész és a család kérésének tett eleget. „Nagyon meg voltam lepődve. Összességében ez így nagyon jól volt, mondták is sokan, hogy nem volt még ilyen Lujzikalagorban” – mesélte Pogár László.
Hozzátette, a több száz csángó, székelyföldi és magyarországi barát, ismerős mellett a gyászszertartáson magyarországi lelkész is részt vett. A csángószövetség elnökét különösen azért lepte meg a helyi plébános által tett engedmény, mert pár nappal korábban személyesen kereste meg a család azon kérésével, hogy a búcsúztatást az egyház által épített, több száz személy befogadására alkalmas teremben, úgynevezett oratóriumban tarthassák, és bár korábban volt rá példa, hogy ezt megengedte, most elutasító választ adott. „Nem látom az okát, miért nem engedélyezték” – mondta Pogár László, diszkriminálónak ítélve az elutasítást. Így a búcsúszertartást végül a családi háznál tartották, és a nagy tömeg miatt a gyászolók egy része az utcán állt.
Helyben kell megoldani
A szintén Bákó megyei, de a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegyéhez tartozó Gyimesbükk lelkésze szerint korábban is volt rá példa, hogy magyar beszéd, ima hangzott el a moldvai magyar falvakban a román nyelvű mise előtt és után. Ez főleg temetéseken fordul elő, mesélte Salamon József, aki az elmúlt szombaton maga tolmácsolta a család kérését lelkésztársának. „Nincs nagy lelkesedés ez irányba, de megengedik” – fogalmazott a lujzikalagori születésű katolikus lelkész. Elismerte, hogy az egyedi példák nyomán történhetne egy intézményes, valódi nyitás, de ahhoz magasabb szinten kellene tárgyalni.
„A lelkipásztorok nagy nyomásnak vannak kitéve a politikai háttér miatt. Ahogy máshol sem örvendenek a magyarkérdésnek, itt sem. Ez elsősorban politikai kérdés. Ezen lehetne változtatni, de ebbe nőttünk bele. Ha látják is a gondokat, nem kompromittálja senki magát, így maradunk a román változatnál” – mondta Salamon József, aki a több évszázadra visszatekintő asszimilációs politikában látja a legnagyobb akadályt, és úgy véli, kisebbségi kérdésről lévén szó, Bukarestben lehetne engedményeket elérni.
Kifejtette, egyházi szinten nem várható nemzetközi döntés, a Vatikán nem avatkozik be ilyen ügyekbe. „A helyi problémákat helyben kellene megoldani” – fogalmazott a plébános, aki szerint nagyobb nyitás kellene a társadalom részéről, és az egyházi nyomásgyakorlás sem ártana. Erre főleg azért lenne szükség, mert a hívek részéről megvan az igény a magyar nyelvű szertartásra, de házigazdaként erre a helyi plébánosnak kell engedélyt adnia, ahogy Lujzikalagorban is történt. „A család is kérte, én is mondtam a lelkésznek, és most először történt meg, hogy nem zárkózott el” – mesélte Salamon József, aki szerint a ceremónia végén magyar szertartás is volt, melybe a helyiek is bekapcsolódtak, és az asszonyok régi moldvai nyelvjárásban magyar énekeket énekeltek.
Van egyfajta nyitás
Nyisztor Tinka, a Moldvai Csángó Magyarok Szövetségének vallási felelőse szerint a magyar nyelvű misékre nincs általános szabály a Csángóföldön, csupán elszigetelt, egyedi esetek vannak. „Nincs arra szabály, hogy hol lehet misézni magyarul, és hol nem. Egyelőre az embereken múlik, ki mennyire ügyes vagy erőszakos” – fejtette ki a Krónikának a magyar misék engedélyezéséért fél évszázada küzdő, Magyarországról szülőfalujába, Pusztinába hazaköltözött néprajzkutató. Elmondta, általában beválik az az eljárás, miszerint ha megbeszélik a helyi plébánossal, lehet imádkozni magyarul. Pusztinában például a hívek nyomására négy éve imádkoznak magyarul a templomban péntekenként az asszonyok. Igaz, ezekről az alkalmakról az egyébként magyarul tudó helyi plébános távol marad.
Nyisztor Tinka emlékeztetett: Pusztinában valóságos társadalmi nyomást gyakoroltak a lelkészre, ezért néha misét is hallgatnak magyarul. „Pusztinában van rá példa, hogy a magyar oktatási programban részt vevő fiatalok kérnek magyar esketést, ami úgy zajlik, hogy a fiatalok leírják a szöveget előre, a pap pedig hallgat, és ők mondják” – vázolta a helyzetet. Egyes településeken ez elképzelhetetlen lenne, Külsőrekecsinben arra is volt példa, hogy nem engedték bérmálni azokat a gyerekeket, akik magyar órára járnak. De a magyar gyászszertartást sem engedélyezik mindenhol: elmondása szerint Szerbeken hiába kérték, hogy egy öregasszony utolsó kívánságaként magyarul is misézhessenek a temetésen.
„Elég erélyesen fel kell lépni. Néha azon is múlik, ki milyen hangnemben beszél a pappal” – utalt a különböző moldvai települések sajátos helyzetére a néprajzkutató. Elmondta, lehet nyomást gyakorolni az egyházra, de napirenden kell tartani a témát. Pusztinában ennek sokéves múltja van, a diszkriminációellenes tanácsnál is feljelentették a jászvásári katolikus püspökséget, amely elmarasztalta azt, de a precedensértékű döntés nem segített az ügynek.
A Vatikánba is elment
Nyisztor Tinka az elmúlt huszonöt évben számos módon próbálta kiharcolni a magyar misék engedélyezését. „Nyolc évig hetente tartottam a kapcsolatot a bukaresti nunciatúrával, és a nuncius segített” – mesélte. 2006-ban a Vatikánban is járt a magyar misék engedélyezése ügyében. „Ott úgy tettek, mintha nem is értenék, miért nem hallgathatunk misét magyarul. Azzal az ígérettel jöttünk haza, hogy olyan papokat küldenek misézni Pusztinába, akik tudnak magyarul. Azóta is ugyanaz a plébánosunk, és azóta sem miséznek magyarul” – számolt be Nyisztor Tinka.
A magyarországi római katolikus egyház segítségét is kérte, ahol elmondása szerint azt a választ kapta: gesztusokról van szó. „Budapesten már hat esztendeje miséznek románul a csángóknak – és itt senki nem kérte. Ez egy gesztus. Moldvában 25 esztendeje kérjük, a Vatikánt is megjártuk, de nekünk semmilyen gesztust nem tesz senki” – fogalmazott a csángószövetség vallási felelőse, aki szerint már az is pozitívum, hogy 2009 óta egyáltalán van párbeszéd Budapest és Jászvásár között. Azt is fontolgatta, hogy a hágai Emberi Jogok Európai Bíróságához folyamodik, de ahhoz intézményes segítségre lenne szükség, holott, mint fogalmazott, jelenleg a magyar misék terén inkább „kamikaze-akciókról” beszélhetünk.
Körvonalazódó megoldás?
„A jászvásári román nyelvű teológiát a 18. század végén hozták létre, azóta csak román papokat képeznek. Ezzel jó száz esztendőre megpecsételték a sorsunkat, és most már majdnem célt értek, vannak falvak, ahol senki nem tud magyarul. Így persze elérik, hogy nem is kell használni a magyar nyelvet. De ami a legrosszabb, eljutunk hamarosan oda, hogy nem kell a mise semmilyen nyelven, se magyarul, se románul” – utalt a szekularizációs folyamatokra a néprajzkutató, aki magyarul is tudó papok kihelyezésében látja a megoldást. „Ez nem pénzkérdés, kell egy pap, aki tud beszélni magyarul” – jelentette ki Nyisztor Tinka.
Rámutatott, Moldvában, illetve Magyarországon is sok moldvai lelkész van, aki misézik magyarul, szerinte rajtuk is múlik a csángóföldi magyar misék sorsa. „Azt lehet érezni, hogy van egyfajta nyitás, viszont jelenleg még nincs pap, aki tudna magyarul misét celebrálni, és aki tud, nem helyezik oda, ahol igény lenne rá” – vázolta a helyzetet. Mint mondta, jelenleg egyetlen pap van Moldvában, aki tud misézni magyarul: Măriuţ Félix Forrófalván, aki püspöki ígéret szerint akár Pusztinába is átmehetne magyar misét tartani.
Nyisztor Tinka úgy véli, az is előrelépésnek számít, hogy a korábbi magyarellenes egyetemi tanárok, papok már nem tanítanak a jászvásári papképzőben, ahol nemrég Márton Áron püspökről hangzott el előadás, és a diakónusszentelésen megengedték, hogy magyarul gyónjon, ami a korábbi állapotokhoz képest sikernek minősül. „Ez egy gyenge sikertörténet, ennek még nem tudok örvendeni. Már tudomásul vettem, hogy ez van. És azt is tudomásul vettem, hogy a Vatikán is tud a helyzetről, mindenki tisztában van vele, de nem tesznek érte semmit” – összegzett a csángószövetség vallási felelőse.
Pap Melinda
Krónika (Kolozsvár)

Kitart a tanfelügyelőség a Brassai szakosztálya mellett
Egyelőre nem hagyja jóvá a tanfelügyelőség, hogy a kolozsvári Brassai Sámuel Elméleti Líceumban az elméleti helyett a szakosztályt szüntessék meg. Az RMDSZ eközben ötéves oktatási stratégia kidolgozásához lát hozzá.
Nem hagyja jóvá a Kolozs megyei tanfelügyelőség a kolozsvári Brassai Sámuel Elméleti Líceumba járó diákok szüleinek azon kérését, hogy az egyetlen, elméleti képzést nyújtó osztály helyett a kilencedikes szakosztályt szüntessék meg a következő tanévtől – a kedd esti döntésről szerdán számolt be a Krónikának Török Zoltán. A főtanfelügyelő-helyettes elmondta: a szülők fellebbezhetnek a döntés ellen, ebben az esetben a vezetőtanács ismét megtárgyalja az ügyet.
Török arról is beszámolt, hogy az oktatási minisztérium nem kíván foglalkozni a problémával: szerdán személyesen tárgyalt a Brassairól Bukarestben a szaktárca képviselőivel, akiktől azt a választ kapta, hogy a megyének kell megoldania az ügyet. „Elmondták, ha megyei szinten megoldást találunk, akkor a minisztérium támogatni fogja azt. Mondjuk, ha az érintett felek meg tudnak egyezni, nincs is szükség a szaktárca támogatására” – magyarázta Török.
Hozzátette: a szülők vagy a pedagógusok természetesen segítséget kérhetnek a minisztériumtól, de nem valószínű, hogy a szaktárca változtatni fog a tanfelügyelőség döntésén. Török azt is elmondta, hogy amint hazaér Bukarestből, tart még egy megbeszélést Valentin Cuibus főtanfelügyelővel, ezt követően hivatalosan is közlik a döntést a szülőkkel és a tanárokkal. „Ha véletlenül – hangsúlyozom: ha – a beszélgetést követően bármi változik, értesítem erről az érintetteket. Ha minden marad a régiben, szinte biztos, hogy a szülők fellebbeznek, valószínű a pedagógusok is így járnak el” – fejtette ki Török Zoltán. Hozzátette: volt már példa arra, hogy újratárgyalták a beiskolázási tervet, és módosították azt.
A főtanfelügyelő-helyettes korábban lapunknak úgy nyilatkozott: azért nehéz teljesíteni a szülők kérését, mert a 2017/2018-as tanév beiskolázási tervében megyeszerte tudatosan a szakoktatás fejlesztésére, bővítésére fektették a hangsúlyt, sehol nem szüntettek meg szakosztályt. Kolozs megyében, illetve a kincses városban a diáklétszám rohamos csökkenése miatt kénytelenek magyar tannyelvű kilencedikes osztályokat megszüntetni. A Brassai diákjainak szülei és a pedagógusok elsősorban azt kifogásolják, hogy következő tanévtől megszüntetnék az iskola egyetlen elméleti osztályát, miután 2010 óta már két osztályról voltak kénytelenek lemondani. A szülők és a tanárok inkább a turisztikai képzést nyújtó szakosztályról mondanának le.
Eközben az RMDSZ Kolozs megyei szervezete a csökkenő gyereklétszám okozta probléma közép távú megoldására készül: ennek érdekében pénteken zártkörű fórumot szerveznek, amelyen egy fenntartható stratégia kidolgozásáról tárgyalnak. A projekt a következő öt évre biztosítaná, hogy minden magyar gyermek anyanyelvű oktatásban részesülhessen a megyében – közölte a szövetség közleményében.
Török Zoltán ezzel kapcsolatban a Krónikának elmondta: mindenkinek meg kell értenie, hogy ha 70-80 magyar gyerekkel kevesebb van, az oktatási törvény értelmében nem lehet megtartani a jelenlegi osztályszámot. Szerinte az ideális megoldás az lenne, ha a jogszabályt úgy módosítanák, hogy a kisebbségi oktatásban alacsonyabb létszámmal is működhessenek osztályok. Az RMDSZ tervei között szerepel is egy ilyen javaslat benyújtása. A hatályos törvény szerint viszont egyelőre minimálisan 28 tanuló kell egy osztály működtetéséhez, vannak ugyanakkor kivételek, például a zeneiskolában – amiből csak egy működik Kolozs megyében – 20 gyermek is elég.
A pénteki fórumon Török mellett Csoma Botond parlamenti képviselő, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke, a magyar iskolák igazgatói, aligazgatói, valamint az egyházak képviselői is részt vesznek. Jelen lesz Horváth Anna, az RMDSZ kolozsvári szervezetének elnöke, Magyari Tivadar, az RMDSZ oktatásért felelős ügyvezető alelnöke, Ömböli Irma tanfelügyelő, Török Ferenc, a tanfelügyelőség munkatársa, Balázs-Bécsi Attila, a Téka Alapítvány elnöke, Balla Ferenc Kolozs megyei tanácsos, a Kallós Zoltán Alapítvány igazgatója, Tárkányi Gabriella, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének Kolozs megyei elnöke, Kiss Tamás és Toró Tibor szociológus, valamint Bethlendi András jogász.
Kiss Előd-Gergely |
Krónika (Kolozsvár)

Racine művét olvassák fel – gazdag színházi kínálat a hét végén Gyergyóban
Racine Phaedra című klasszikusát olvassák fel a hét végén a gyergyói Figura Stúdió Színház művészei.
Felolvasószínházi előadással, valamint a Közel sincs már e vadság erdeinkben című előadással (képünkön) várja közönségét a hét végén a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház. Péntek este 7 órától a teátrum most induló felolvasószínházi sorozatának első darabja Racine Phaedra című műve, melyet a Figura társulatának tagjai olvasnak fel.
Racine darabja elsősorban a cselekmény első pillanatától fennálló, mindvégig világos alapszituációja miatt érdekes. A mű arról szól, miként okozza egy elfojtott érzelmi kötődés majdhogynem végzetszerűen egy viszonyrendszer majd' minden tagjának végzetét. Ezt az alapgondolatot, az egyensúly-helyzet végtelen törékenységét támogatja a darabszerkezet, illetve az írói szándék közti feszültség is. A klasszicizmus tér-idő egységre vonatkozó vállalása sajátos, rendkívüli módon tömör szerkesztésmódra kényszerítette a szerzőt. A tér-idő-cselekmény hármas egységébe Racine egy, az antikvitásénál sokkal komplexebb, jóval árnyaltabb lélektani helyzetet sűrít be, végletekig fokozva a hely- és idő egységébe szorított eseményláncolat feszültségét.A felolvasószínházi előadásra a belépés ingyenes.
Szombat este 7 órától a Theresia Walser a Közel sincs már e vadság erdeinkben című darabja tekinthető meg a Figuránál. A német színházi múltfeldolgozás XXI. századi hullámába tartozó, groteszk humorú kortárs drámaszöveg a II. világháború utáni német újrakezdés kritikájaként is értelmezhető, melyet az erdélyi alkotók a közép-kelet-európai viszonyokra adaptáltak. A produkción keresztül az alkotók arra keresik a választ, hogy lehetséges-e bármiféle újrakezdés a múlt feldolgozása és lezárása nélkül, vagy a korábban elkövetett hibáink előbb-utóbb úgyis átveszik életünk felett az irányítást?
Az előadásban szereplő színészek (Fodor Alain Leonard, Kolozsi Borsos Gábor, Bocsárdi Magor, Máthé Annamária, Moșu Norbert-László és Vajda Gyöngyvér) mind olyan figurákat formálnak meg, akik valamilyen módon a személyes- vagy a történelmi múlt maradványaival küzdenek, miközben azt a hamis állítást teszik: elfojtásaikkal terhelt életük fenntartható.
Krónika (Kolozsvár)

Fogyatékkal élő gyerekeknek adományoztak csíki diákok
Újból önkénteskedtek a csíkszeredai Petőfi Sándor Általános Iskola ötödik osztályos diákjai, akik az általuk készített süteményeket eladták, az összeget pedig a fogyatékkal élő gyerekek intézetének, a Manó Tanodának adományozták. 
A diákok decemberben is önkénteskedtek, a csíki megyei sürgősségi kórház szemészeti és bőrgyógyászati osztályát látogatták meg, ahová saját készítésű díszeket vittek. „A tanév elején osztályfőnöki órán arról beszéltünk, hogy vannak rosszabb helyzetben élők is. Akkor jött az ötlet, hogy mi is tudnánk segíteni, és hogy milyen jó önkénteskedni. A diákok döntöttek úgy, hogy időszakonként szervezzünk segítő jellegű akciót” – magyarázta Bors Kinga, az ötödikesek osztályfőnöke.
A kórházban tett látogatás után a diákok elhatározták, legközelebb gyerekeknek próbálnak segíteni, így esett a választás a fogyatékkal élő gyerekeket foglalkoztató Manó Tanodára. A diákok bevonták a szüleiket is, és együtt készítették el a süteményeket, amelyeket az iskolában árusítottak. A nagy lelkesedésnek köszönhetően 1030 lej gyűlt össze, amelyet el is vittek a Manó Tanodába. „A nevelők nagyon örültek a látogatásnak, mert bár az ünnepek alkalmával többen látogatnak el hozzájuk, máskor kevesebben. A mi diákjaink megdöbbentek, mert a legtöbben még nem jártak ilyen közegben, nem is tudták elképzelni, hogy vannak sérült gyerekek. Az intézményben élők is boldogok voltak, bár kicsit meglepődtek a nagy tömegtől, hisz ötvenen mentünk látogatóba” – részletezte Bors Kinga.
Hozzátette, fontosnak tartják ezeket az alkalmakat, tudatosítani szeretnék a tanítványaikban, hogy nem az a legnagyobb probléma, ha nem kapják meg a legújabb mobiltelefont, az is örömet okozhat, ha ők maguk ajándékoznak akár apró dolgokat. A tervek szerint ezek a diákok tavasszal ismét meglátogatják a kórházat és a tanodát. A 2002-ben létrejött zsögödi tanodában 24 gyereket oktatnak: óvodás csoport, előkészítő csoport, 1–4. osztály és 5–8. osztály működik az intézményben.
Ilyés Ildikó, a tanoda gyógypedagógusa elmondta, mindennapi tevékenységükhöz leginkább fogyóeszközökre van szükségük, színes papírra, ragasztóra, kartonra, festékre a nyomtatóba, így ezeket vásárolják meg a gyerekektől kapott adományból. „Egy ilyen kapcsolatból mindenki nyer, hiszen lehetőség nyílik arra, hogy az egészséges gyerekek találkozzanak fogyatékkal élő társaikkal, ugyanakkor ők is nagyon örvendenek az ilyen látogatásoknak. Szoktuk kérni, hogy készüljenek egy-egy verssel, énekkel, mert a látogatók örülnek ennek. A fogyatékkal élő gyerekek nem értik az adomány fontosságát, számukra az élmény fontos” – hangsúlyozta a szakember.
Péter Beáta |
Krónika (Kolozsvár)

A mesék világában
Alkotás, gyereknevelés és tervek 
Sikó-Barabási Eszter pedagógus, meseíró, feleség és négy gyerek – a hat és fél éves Samu, az öt és fél éves Sára, a három és fél éves Emma, valamint a fél éves Vilma – édesanyja. A Bihar megyei Szalárdon született 1981-ben, Sepsiszentgyörgyön nevelkedett. Két mesekötete jelent meg, a Kabátvigasz, gombszomor és a Csillagvándor, idén kerül kiadásra a harmadik könyve, és egy mesejátéka. Az írónővel a mesékről, a családról és a tervekről beszélgettem.
– Harminchat éves leszek májusban, van 4 gyermekem, s majdnem négy meséskönyvem – mondja mosolyogva, miközben kávéját kortyolgatja, majd folytatja. – Szépen indult ez az év, a Koinónia-kiadó elfogadta azt a könyvtervet, amit tavaly nyújtottam be, s így hamarosan megjelenik a negyedik meséskönyvem, a marosvásárhelyi Kreatív Kiadó pedig vállalta egy verses mesejátékom megjelentetését. Ezzel el is fogytak a kész mesék. Közel félszázat írtam eddig, és idén megjelenik minden, tehát vár a munka, le kell ülni újakat írni – teszi hozzá.
Az első mesejátékát 24 évesen írta Kolozsváron, amikor a Montessori Iskolában tanított, az első meséskötete 2013-ban jelent meg.
– Az akkori osztályomnak írtam a mesejátékot, amit be is mutattunk, aztán egy év múlva egy újabb született, s ahogy nőttek a gyerekek, a téma is változott. Aztán rám találtak a mesék. Azért nem vers, mert az túl egyszerű, és tökéletességig csiszolt, én meg szeretem jó bő lére ereszteni a történetet, bevonni az olvasóközönséget is ebbe a csodavilágba. Hatalmas élmény és elégtétel volt, amikor megjelent az első kötetem. Mindenképp a Koinónia-kiadót akartam, mert amikor Kolozsváron tanítottam, sokszor kaptunk tőlük ajándékkönyveket, s azok nagyon tetszettek nekem, gyönyörűek voltak, s a másik ok, hogy olyan írók írásait jelentették meg, akikről addig nem hallottam. Úgy gondoltam, ha ők teret biztosítanak a pályakezdőknek, akkor az én meséimnek ott lesz a legjobb dolguk. Elküldtem az anyagot, s két nap múlva felhívtak, hogy kiadják.
Az Eszter által írt mesék főszereplői a gyerekei, Samu és Sára, az egyik történetbe Emmát is beleírta, de a féléves Vilmából ezután lesz meseszereplő.
– A mesék különböző módon születnek, van, hogy képet látok, s annyira erős, hogy azt meg kell írni, máskor meg egy-egy egyszerű helyzetet gondolok tovább. Véleményem szerint a mese pont olyan izgalmas kell legyen, mint egy jó film. Kell legyen egy jó cselekmény, feszültség, dráma, igazi érzéseket kell kiváltson. Írtam már arról is mesét, hogy milyen nehezen tanult meg feljönni a fiam a negyedik emeletre. Vannak tervek is persze, szalvétára lejegyzett ötletek. Az írás számomra egyfajta önterápia, öngyógyítás, hiszen az anya is ember, tele kétségekkel. Sokat dolgozom a meséken, nem nagyon szoktam őket átírni, ha igen, akkor a cél a rövidítés. 
Lesz folytatás, meseregényt szeretne.
– Egy kicsit a kényelmi zónában vannak a Samu–Sára-történetek, s innen ki kellene kukkantani. Szeretnék egy meseregényt. A rímeket nem hagynám, mert az nagyon segít. No meg a kisebb gyerekeimet is bele kell írjam a mesékbe – teszi hozzá mosolyogva.
Nagy szeretettel beszélt tanítói munkájáról, a kolozsvári Montessori Iskolában töltött négy évéről, a mikós és bodoki negyedikeseiről, valamint a waldorfos kisdiákokról.
– Öt és fél év gyereknevelés után tavaly előkészítő osztályt kaptam a Waldorfban. Nagyon megszerettem őket, jövőre visszaveszem a csapatot. Nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy a mikós diákjaim, akiket nyolc évvel ezelőtt tanítottam, meghívtak a maturandus ünnepségükre – meséli elérzékenyülve.
Mindig nagycsaládot akart, a gyerekneveléssel járó nehézségek soha nem riasztották meg. 
– Mindig kell hely legyen az ölemben. Azért viselek hordozókendőt is, hogy legyen szabad a két kezem – vallja.
A fegyelmezést is játékosan teszi, ő a hajóskapitány, s akkor a matrózok sorakoznak, pizsamát húznak. Egy rendes matróz pedig összetakarítja maga utána morzsákat s a tányérokat beteszi a mosogatókagylóba.
Hogy mi a különbség a 18 és a 36 éves Eszter között? Lényegében semmi, tele van optimizmussal, életörömmel, energiával.
– Az a lány 18 éves korában úgy készült színésznőnek, hogy szinte elfelejtette, hogy 13 éves korában volt egy gerinctörése. Osonóztam, a színház volt az életem alfája és ómegája. Nem vettek fel. Aztán elmentem filozófia szakra, egy év után beiratkoztam a pedagógia–angol főiskolára, szinte egyszerre végeztem el a kettőt. Rossz irányba, azt hiszem, nem változott semmi, ugyanúgy hiszem az élet szépségét, mint akkor. Tapasztaltabb lettem, és az elmúlással is gyakrabban találkozom. A gyerekeimet is arra nevelem, hogy lássák meg a szépet, a jót, legyenek optimisták, és ne nyugodjanak bele az első elutasításba.
Némethi Katalin
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Továbbra sem tartanak magyar miséket a csángó falvak római katolikus templomaiban
MTI - Továbbra is elutasításba ütközik a moldvai csángók magyar misézésre vonatkozó kérése, de gyászszertartásokon, temetéseken esetenként magyar ének és ima is elhangzik - számolt be róla a Krónika pénteken.
A lap közlése szerint Solomon Adriánnak, a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége (MCSMSZ) volt elnökének múlt szombaton Lujzikalagorban tartott temetésén a román nyelvű szertartás mellett magyar nyelvű búcsúbeszéd és ima is elhangzott, amire a településen korábban nem volt példa. A helyi római katolikus plébános egy - a faluból származó, és Erdélyben magyar nyelven szolgáló - plébános és a család kérésére engedélyezte a magyar szövegeket is.
Nyisztor Tinka néprajzkutató, az MCSMSZ egyházi ügyekért felelős alelnöke a lapnak elmondta: enyhült a papok és a jászvásári püspökség ellenállása a magyar szertartásokkal szemben, és elsősorban gyászszertartásokon, az elhunyt családja kérésére esetenként engedélyezik már a magyar imádságot.
Elmondta: szülőfalujában, Pusztinában például a hívek nyomására négy éve engedélyezték, hogy péntekenként magyarul imádkozzanak a templomban az asszonyok. Igaz, ezekről az alkalmakról az egyébként magyarul tudó helyi plébános távol marad. Hozzátette azonban, hogy Külsőrekecsinben  arra is volt példa, hogy nem engedték bérmálni azokat a gyerekeket, akik magyar órákra járnak.
Nyisztor Tinka azt is az enyhülés jeleként említette, hogy a jászvásári római katolikus teológián - ahol hagyományosan román szellemben nevelik a moldvai papokat - nemrég Márton Áron püspökről hangzott el előadás. A néprajzkutató szerint az lenne a megoldás, hogy magyar misék bemutatására felkészült papok kerüljenek a moldvai plébániákra. Hozzátette, hogy a moldvai csángó településeken jelenleg egyetlen lelkész, a forrófalvi Mariut Félix tudna magyarul misézni. 
"Budapesten már hat esztendeje miséznek románul a csángóknak. (...) Ez egy gesztus. Moldvában 25 esztendeje kérjük (a magyar misét), a Vatikánt is megjártuk, de nekünk semmilyen gesztust nem tesz senki" - idézte Nyisztor Tinkát, a csángószövetség vallási felelősét a Krónika napilap.
A moldvai megyékben mintegy 250 ezer római katolikus vallású személyt regisztráltak a legutóbbi népszámláláson. Tánczos Vilmos néprajzkutató becslése szerint 60 ezerre tehető azoknak a száma, akik valamilyen szinten beszélik a magyar nyelvet. Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése 2001 májusában elfogadott 1521-es ajánlásában azt javasolta: a román állam biztosítsa a csángók számára az anyanyelv oktatásának a lehetőségét, a római katolikus egyház pedig tegye lehetővé, hogy a csángók anyanyelvükön hallgathassák a katolikus miséket, és templomi énekeiket anyanyelvükön énekelhessék.
maszol.ro

Közvitára bocsátották a magyar diákok románnyelv-oktatását rendező rendeletet
Közvitára került a tanügyminisztérium azon rendelete, amely rendezni hivatott az 5.-8. osztályos romániai magyar diákok románnyelv-oktatását. A Romániai Magyar Középiskolások Szövetsége (MAKOSZ) közleménye szerint méltányolják, hogy e javaslat aktualitást nyert, bár szerintük hosszú ideje célszerű lett volna napirendre tűzni ezt a kérdést. Ismertetik, hogy a javaslat értelmében az általános iskolások olyan átalakított románnyelv-oktatásban részesülhetnek, amely drasztikusan eltér a korábbitól. A jövőben sokkal nagyobb hangsúly kerül a nyelv egészséges, észszerű elsajátítására, a nyelvek között fennálló hasonlóságok felismerésére. Az új tanterv kiemelt fontosságot tulajdonít a kommunikációnak, illetve a nyelven keresztül történő kulturális megnyílásnak. A módosult tanterven kívül a pedagógusok különböző módszertani javaslatokat is kapnak majd, melyek egy összetett - formális, informális és nonformális elemekből álló oktatási modellt terjesztenek - vélte a MAKOSZ. A középiskolások szervezete szerint ez röviden annyit jelent, hogy a minisztérium is belátta, méltánytalan és kontraproduktív kisebbségi hátterű diákoktól elvárni, hogy csupán négy év nyelvtanulással (elemi iskolában van differenciált oktatás - szerk. megj.) minden hátrányt ledolgozzanak, amivel román anyanyelvű diáktársaikkal szemben rendelkeznek. "Amennyiben őszintén el kívánjuk érni (márpedig ez bármilyen jóindulatú polgártól elvárható), hogy a szilárd magyar többségű településeken élő diákok is gyakorlati szintű, felhasználható román tudást sajátítsanak el, abszolút nélkülözhetetlen ezen változások bekövetkezése, különben a rég fennálló, kényelmetlen állapotok állandónak ígérkeznek. Meglátásunk szerint megengedhetetlen, hogy diákok ezrei érettségiznek sikeresen úgy, hogy valójában alig uralják hazánk hivatalos nyelvét, ami sokkal nagyobb értéket képviselne bizonyos irodalmi kritikák bemagolásánál. A MAKOSZ (számos más civil szervezettel együtt) hosszú ideje harcol a kisebbségek differenciált román nyelv oktatásáért, örömmel fogadjuk a rendelet hírét, bár a következetesség érdekében elengedhetetlennek tartjuk, hogy ezen változtatások mihamarabb a középiskolai szinten is bekövetkezzenek" - áll még a közleményben.

Transindex.ro

Újabb szabadrablási kormányrendelet derült ki a napokban
Sajtótájékoztatót tartott csütörtökön aktuális belpolitikai ügyekről Zatykó Gyula, az Erdélyi Magyar Néppárt alelnöke, illetve Csomortányi István, a párt Bihar megyei szervezetének elnöke. Szerintük előrehozott választások kellenének.
Zatykó egy nemrég napvilágra került újabb kormányrendeletről (2017/9) beszélt, amellyel az országos költségvetésre vonatkozó 2002/500. számú törvény azon cikkelyeit módosították, amelynek eredményeként gyakorlatilag lehetőséget biztosítottak a közpénzek szinte korlátlan elszívására. Az ominózus rendelet gyakorlatilag egy olyan pénzügyi trükk, amellyel szinte minden átláthatóságot és elszámolási kötelezettséget eltöröltek, szabadkezet adva a klientúrának, főleg a regionális fejlesztési alapok gátlástalan megcsapolására, akár úgy is, hogy az ország újabb hitelekből fedezze a költekezést. A 9-es kormányrendelet jelentőségét teljesen elhomályosította a 13-as számú, amely a büntető törvénykönyv módosításáról szólt, és amely miatt immár tizedik napja tüntetnek az országban.
A fentiek tükrében Csomortányi úgy értékelte a kialakult helyzetet, hogy a román politikai életben a szociáldemokraták (PSD) minden rossznak és minden elutasításnak a megtestesítői, amely ellen 1989 óta folyamatosan küzdenek az igazi rendszerváltók. Ez a politikai alakulat a korrupción és a gátlástalan harácsoláson kívül semmiben nem jeleskedett az elmúlt 27 évben. Sorozatos kudarcait talán csak a magyarellenes megnyilvánulásai múlták felül, semmibe véve a nemzetiségekre vonatkozó törvény adta jogokat, illetve az erdélyi értékeket.
Ha csak 2012-ig tekintünk vissza – mondta Csomortányi –, amikor szintén PSD-irányítású kormánykoalíció vezette Romániát (PSD+PNL), ezt az időszakot is csak az instabilitás és a káosz jellemezte. Ennek a kormánynak a többszöri bukása olyan súlyos gazdasági válságba sodorta az országot – tomboló korrupció, gátlástalan osztozkodás, nyílt rablás –, hogy 2015 végére önként adták át az irányítást egy technokrata kormánynak. Ez a visszavonulási trükk kellett ahhoz, hogy 2016 végén minden idők leghazugabb és legpiszkosabb kampányával ismét válastást nyerjenek. A cél ezúttal sem változott: folytatják az ország kirablását, teret és lehetőséget biztosítva a klientúrának, amint azt az egyhónapos kormányzás eredményei is mutatják. Sokat mondó tényező a kormány regnálásának második hónapjában indított bizalmatlansági indítvány is, amelyet természetesen a PSD szocialistái és az ALDE balliberálisai az RMDSZ támogatását élvezve elhárítottak. 
Amikor 2014 márciusában a PSD oldalán az RMDSZ is belépett a kormányba, négy feltételhez kötötte a közreműködést: a marosvásárhelyi orvosi és gyógyszerészeti egyetem önálló magyar karának a létrehozása, a kisebbségi törvény megalkotása, a zászlóhasználati jog törvényes keretbefoglalása, valamint az észak-erdélyi autópálya befejezése. Ezekből semmi sem valósult meg, azonban szemtelen módon 2016-ban ismét elhangzottak ugyanezek az ígéretek az RMDSZ kampányában. Nyilvánvaló tehát, hogy aki ezt a PSD-s politikai maffiát támogatja, az csak az ország jelenlegi kilátástalan helyzetét súlyosbítja. A bihari szociáldemokraták és RMDSZ-esek összefonódása is komoly múltra tekint vissza, Bihar megyét jelenleg is ők vezetik, és ugyanolyan károkat okoznak regionális, mint országos szinten.
Az Erdélyi Magyar Néppárt álláspontja szerint az lenne a szerencsésebb, ha nemcsak a Grindeanu-kormány bukna meg, de vele együtt a teljes román baloldal is, és előrehozott választásokat írnának ki.
Zatykó Gyula pár mondat erejéig visszatért a politikum és az igazságügy jelenlegi elmérgesedett viszonyára is, mivel a napokban elbocsátották a bírói testületből azt a Camelia Bogdant, aki mintegy tíz olyan fajsúlyos korrupciós ügyben hozott ítéletet, mely vagyonelkobzással, azaz az elrabolt pénz visszaszerzésével is járt. Az igazságszolgáltatásra gyakorolt nyomás és fenyegetés miatt is az utca kell, hogy hallassa a hangját, mivel a törvényhozásban teljesen el vannak tolódva az erőviszonyok, ami azt jelenti, hogy a belső ellenőrzés teljességgel lehetetlenné vált.
A január 25-én meghozott 9-es számú sürgősségi kormányrendelet pedig – bár csak egy évre szól – azért jött létre, hogy mindamellett, hogy lehetőséget teremt a korlátlan költekezésre, káoszt is teremt az ország gazdálkodásában, ami csak elősegíti mindazok ténykedését, akik a zavarosban szeretnek halászni – fűzte hozzá az alelnök az Erdélyi Magyar Néppárt sajtóirodája szerint.

itthon.ma//erdelyorszag

A katolikus gimnázium mellett tették le a voksukat
A marosvásárhelyi önkormányzat pénteki rendkívüli ülésén olyan határozatot fogadott el, amely a veszélybe került Római Katolikus Gimnáziummal is számol a következő tanévben – tájékoztatta az MTI-t Csíki Zsolt, az RMDSZ frakcióvezetője.
 rendkívüli tanácsülést az RMDSZ képviselői kezdeményezték azt tapasztalva, hogy az önkormányzat a február 8-ig meghosszabbított határidőt is lekéste a jövő évi iskolahálózatra javaslatot tevő határozata elfogadásával. A rendkívüli tanácsülésen az RMDSZ és a Szabad Emberek Pártja (POL) képviselői, valamint két liberális képviselő szavazta meg a határozatot, mely a Római Katolikus Gimnáziumot is tartalmazza.
Csíki Zsolt elmondta: a mostani döntés távolról sem jelenti, hogy elhárult volna az iskolát fenyegető veszély. A pénteken elfogadott határozat csupán javaslat jellegű. Ezt a Maros megyei tanfelügyelőségnek kell véleményeznie, és az önkormányzatnak a vélemény alapján egy újabb határozatot kell hoznia a 2017-2018-as tanév marosvásárhelyi iskolahálózatáról. A politikus hozzátette, azért lépett az RMDSZ-frakció, mert immár bizonyossá vált, hogy a polgármesteri hivatal tanügyért felelős igazgatósága időhúzásra játszik.
Csíki Zsolt ezúttal is nyomatékosította, a főtanfelügyelő és az iskolaigazgató elleni bűnügyi eljárás nem kérdőjelezheti meg az iskola működését. Tamási Zsolt iskolaigazgató és Ștefan Someșan volt Maros megyei főtanfelügyelő ellen 2016 november elején indított eljárást a romániai korrupcióellenes ügyészség (DNA), mert szerinte annak ellenére járultak hozzá a Római Katolikus Gimnázium működéséhez, hogy tudták, valójában nem rendelkezik a működéshez szükséges engedélyekkel. A DNA Ștefan Someșant hivatali hatalommal való visszaéléssel és kétrendbeli hatáskörtúllépéssel, Tamási Zsolt igazgatót pedig hivatali hatalommal való folyamatos visszaéléssel gyanúsítja, és mindkettejüket eltiltotta a hivatásuk gyakorlásától.
Az igazgató elleni eljárás már a múlt év végén ellehetetlenítette az iskola működését, aláírási joggal rendelkező vezető híján ugyanis a tanintézet nem adhatta ki a tanárok fizetését, nem fizethette ki a közüzemi számláit. Decemberben a DNA egy alkalommal lehetővé tette, hogy az igazgató négy órára bemenjen az iskolába, és aláírja az intézmény működését biztosító iratokat.
MTI |
Székelyhon.ro

Katolikus gimnázium: sikerült kivédeni a hivatal időhúzását
A marosvásárhelyi önkormányzati testület pénteki rendkívüli ülésén olyan határozatot fogadott el, amely a veszélybe került Római Katolikus Gimnáziummal is számol a következő tanévben – tájékoztatta az MTI-t Csíki Zsolt, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) frakcióvezetője. A rendkívüli tanácsülést az RMDSZ képviselői kezdeményezték azt tapasztalva, hogy az önkormányzat a február 8-ig meghosszabbított határidőt is lekéste a jövő évi iskolahálózatra javaslatot tevő határozata elfogadásával. A rendkívüli tanácsülésen az RMDSZ és a Szabad Emberek Pártja (POL) képviselői, valamint két liberális képviselő szavazta meg a határozatot, mely a Római Katolikus Gimnáziumot is tartalmazza.
Csíki Zsolt elmondta: a mostani döntés távolról sem jelenti, hogy elhárult volna az iskolát fenyegető veszély. A pénteken elfogadott határozat csupán javaslat jellegű. Ezt a Maros megyei tanfelügyelőségnek kell véleményeznie, és az önkormányzatnak a vélemény alapján egy újabb határozatot kell hoznia a 2017-2018-as tanév marosvásárhelyi iskolahálózatáról. A politikus hozzátette, azért lépett az RMDSZ-frakció, mert immár bizonyossá vált, hogy a polgármesteri hivatal tanügyért felelős igazgatósága időhúzásra játszik.
Csíki Zsolt ezúttal is nyomatékosította, a főtanfelügyelő és az iskolaigazgató elleni bűnügyi eljárás nem kérdőjelezheti meg az iskola működését.
Tamási Zsolt iskolaigazgató és Stefan Somesan volt Maros megyei főtanfelügyelő ellen 2016 november elején indított eljárást a romániai korrupcióellenes ügyészség (DNA), mert szerinte annak ellenére járultak hozzá a Római Katolikus Gimnázium működéséhez, hogy tudták, valójában nem rendelkezik a működéshez szükséges engedélyekkel. A DNA Stefan Somesant hivatali hatalommal való visszaéléssel és kétrendbeli hatáskörtúllépéssel, Tamási Zsolt igazgatót pedig hivatali hatalommal való folyamatos visszaéléssel gyanúsítja, és mindkettejüket eltiltotta a hivatásuk gyakorlásától.
Az igazgató elleni eljárás már a múlt év végén ellehetetlenítette az iskola működését, aláírási joggal rendelkező vezető híján ugyanis a tanintézet nem adhatta ki a tanárok fizetését, nem fizethette ki a közüzemi számláit. Decemberben a DNA egy alkalommal lehetővé tette, hogy az igazgató négy órára bemenjen az iskolába, és aláírja az intézmény működését biztosító iratokat. MTI
Erdély.ma