Tusványos: berendezkedés izzasztó hőségben
A nulladik nap komótosságával, de folyamatosan érkező résztvevőkkel hangolódik Tusnádfürdő a 26. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktáborra. A szervezők újításait üdvözlik a táborlakók.
A kedd délutáni órákban még tumultus nélkül, kisebb sorban várták a regisztrációs pont előtt a szálláshellyel rendelkezők és autóbehajtási engedélyt kérvényezők, hogy megkapják a szükséges papírokat.
A táborba vezető fő útvonal elején a hatóság vigyázza a rendet. Útbaigazítják a távolról érkezőket, készséggel válaszolnak a kérdésekre.
Behajtás csak engedéllyel. A főszínpad előtt délután egyelőre több volt az autó, mint résztvevő – az arány folyamatosan változik, kisebb-nagyobb csoportokban már szivárognak a hivatalosan szerdán délelőtt kezdődő, szombaton záruló Tusványosra a fiatalok.
Beléptetőrendszer. Hat helyen ellenőriznek, így nem lehet „belógni”. Az idei Tusványos egyik legnagyobb újdonsága, hogy valamennyi belépő karszalagot kap. Belépéskor mindenkinek igazolnia kell magát, ki amivel tudja: személyazonosságival, útlevéllel, gépjárművezetői engedéllyel, útlevéllel. Kiszűrik a kiskorúakat is, akiknek a szabadegyetem területén nem jár alkoholos ital.
Minden nap más. Az érkezők kedden világoszöld, szerdán lila, csütörtökön aranysárga, pénteken ezüstszürke, szombaton pedig világoskék szalagot kapnak. A 16 óra előtt érkezőknek ingyen feldobják a csuklójára a beugrót, a később bekapcsolódók 10 lejes áron válthatnak „napijegyet”. A hetijegy negyven lejbe kerül. Aki spórolna, annak érdemes minden nap 16 óra előtt felkeresnie egy beléptetőpontot, ahol az aznapi karszalagot megkaphatja.
Aszfaltúton, pormentesen. A sátraikat, csomagjaikat cipelők elégedetten summázzák, hogy a vasúti átkelőtől egészen a nagyszínpad melletti részig frissen terített aszfaltréteg várja őket. Állítólag még tegnap is dolgoztak az útfelületen. A szervezők köszönik Albert Tibornak, Tusnádfürdő polgármesternek a „meglepetést”.
Figyelmeztetés. Előző években gyakran lehetett pancsoló fiatalokat látni az Oltban. Idén már a nulladik napon „komolyabbnak”, „erélyesebbnek” tűnik a biztonsági szolgálat, mint előző években, így valószínűleg hamar nyakon csípik azt, aki a folyóba készül egy hűsölésre. Apropó: úgy tudjuk, a hódok vették birtokba a vizet.
A vöröskereszt önkéntesei is figyelemmel követik az eseményeket. Sátruk állandó jelleggel működik, ha baj van, hozzájuk kell rohanni.
Naprakész infók – androidosoknak. A Tusvapp ingyen letölthető a Google Áruházból, helyettesítve a programfüzetet. Megtalálható rajta minden programpont, lehet előadósátrakra és felszólalókra szűrve keresni. Már csak azért is érdemes letölteni, mert a szerdától elérhető nyomtatott programfüzetért fizetni kell.
Kedden délután még foghíjas sátortáborba húzhatták fel ideiglenes otthonaikat a fiatalok. Az elkülönített terület folyamatosan telik meg, szerdára várhatóan már „telt ház” lesz.
Hangol a Magashegyi Underground. Fél hatkor a viszonylagos némaságot megtörték a bandák hangszerei. Innen már csak rövid szünetekkel lesz csend – egészen vasárnap hajnalig.
Az időjárás-előrejelzések szerint tikkasztó hőség, igazi rövidnadrágos politizálásra alkalmas napok várnak Tusnádfürdőre. A tavalyi sártenger után azért érdemes bepakolni a gumicsizmát. Ha nincs ahová pakolni, használható az értékmegőrző – 54 rekesz áll az igénylők rendelkezésére. Befér pénztárca, laptop, fényképezőgép – a már említett gumicsizma mellett.
Szerdán délelőtt tíz órától a Lőrincz Csaba-sátorban hivatalosan is elrajtol Tusványos. Előtte kedd este még Szalonna és Bandája, Ferenczi György és a Rackajam, illetve a Magashegyi Underground segít „berodálódni”.
Pinti Attila
Székelyhon.ro

Ráduly Tusványoson: csak magunkra számíthatunk
Csíkiakként már nem biztos, hogy otthon vagyunk Csíkszeredában – jelentette ki a város becsületből lemondott polgármestere, Ráduly Róbert Kálmán szerdán Tusványoson, az integrált városfejlesztési stratégiákat körüljáró fórumon.
A volt városvezető csípős kritikái nem kímélték sem a központi hatalmat, sem Hargita megye vezetőjét, a Lőrincz Csaba-sátor zsúfolásig meg is telt a felszólalására.
Turizmusra épülő stratégia
Az előadás témájával kapcsolatban először Albert Tibor, Tusnádfürdő jutott szóhoz: mint fogalmazott, az integrált városfejlesztési stratégia – amelynek megléte követelmény az európai uniós pénzek pályázatokon keresztüli lehívásához – egy kistelepülés esetében is „a nagyobbakéval azonos fontossággal bír”. A fürdővárosnak a turizmus a fő gazdasági tevékenysége, így szerinte a stratégiát is erre kell beállítani.
„Munka- és tudásalapú közösséget kell kialakítani. A fiataljainknak a helyi igényeknek megfelelő szakmát kell választaniuk, ha itthon akarnak maradni. Hiába tanulnak harmincan jogásznak, ha csak egy-kettőre van szükség” – húzta alá Albert Tibor. Borboly Csabához, Hargita Megye Tanácsa elnökéhez fordulva azt mondta, „most már ideje, hogy a magyar politikusok jobban lobbizzanak Bukarestben Székelyföld és Csík fejlődése érdekében”. A gazdaságot, civil szférát, városfejlesztési terveket, kultúrát összehangoló integrált stratégia egyik – polgármester szerinti – nagy negatívuma is szóba került: a felnőtt romaképzés. „Kimondom: ez ablakon kidobott pénz. Nem a roma felnőtteket kell képezni, hanem a gyermekeket, hogy idővel meglegyen az átalakulás” – hangsúlyozta.
Társadalmi párbeszéd polgármester nélkül
Jakab Attila székelyudvarhelyi önkormányzati képviselő meglehetősen kritikusan állt a témához. „Mindenkinek van stratégiája, de ezeket bedobják a fiókba, kevesen használják” – osztotta meg. A képviselő úgy látja, nem a fontossági sorrendet szem előtt tartva történnek „fejlesztések” az egyes településeken, hanem az számít, hogy mire lehet uniós pénzt lehívni. Szerinte így történhet meg, hogy van olyan udvarhelyszéki község, ahol híre-hamva sincs a turizmusnak, mégis felhúztak egy új, kihasználatlanul álló turisztikai információs központot, vagy máshol pályázati pénzből úgy építtettek sporttermet, hogy utána évekig nem vezettette be a községvezetés a vizet. Hozzátette, számos helyen épül uniós pénzből szennyvízhálózat, fektetődnek le a vezetékek – ezek azonban nem csatlakoznak semmire, nincsenek bekötve, „tulajdonképpen se elejük, se végük”, az embereknek semmi hasznuk belőle. Eközben például – egészítette ki – az integrált fejlesztéshez elengedhetetlen, Hargita megye egyik legfőbb turisztikai célpontjának számító, Szent Anna-tó irányába vezető, katasztrofális állapotban lévő megyei úton évek óta nem történt semmilyen javítás.
Az integrált városfejlesztési stratégiák „használhatóságáról” Jakab elmondta, ezek rengeteg községben úgynevezett „copypaste”, betűről betűre lemásolt, csak a település megnevezésében eltérő szövegek. A közönséggel az önkormányzati képviselő ismertette, Székelyudvarhelyen készülőben van egy stratégia, amely társadalmi párbeszéddel, a prioritások feltérképezésével kezdődik – ezeken viszont a polgármester nem vesz részt.
Térségfejlesztésre van szükség
„Nálunk integrált városfejlesztésről nehéz beszélgetni, hiszen itt minden mindennel összefüggésben van. Integrált székelyföldi fejlesztésekben kell gondolkodni” – fejtette ki véleményét Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke. „Székelyföld a periférián van, és azt is láthattuk az elmúlt 25 évben, hogy sem Bukarestből, sem Budapestről nem lehetett ezt a térséget fejleszteni. Az látszik egy-egy megoldásnál, hogy a helyi összefogás az, ami működhet” – egészítette ki. Szerinte egy sikerrel működő régió megoldásainak átvétele nem biztos, hogy jó ötlet, mivel „az adott helyhez adott szabályrendszerre van szükség”. A megyei önkormányzat elnöke a románokkal való párbeszéd fontosságát is említette. „Többször elmondtam az elmúlt években, hogy a románsággal való párbeszéd hiányában nem tudunk menni előre. Együtt kell valahogy jövőképet kitaláljunk, amit a sajátjuknak is tudnak érezni” – emelte ki Borboly.
Ráduly: stratégia csak azért van, mert kell
A volt csíkszeredai elöljáró felszólalásában azonnal ellentmondott a mellette ülő Borboly Csabának, mivel szerinte „ezek a szavak, mint Bukarest, Budapest, meg össze kell fogni, jól hangzanak, csakhogy Bukarest nemhogy nem oldja meg a gondjainkat, hanem teljes mellszélességgel Székelyföld ellen dolgozik”. A 2007–2013-as uniós költségvetési ciklusban integrált városfejlesztésre lehívható uniós pénzekkel kapcsolatban elmondta, míg Hargita és Kovászna megyét „kikerülték”, „alanyi jogon” Brassó, Marosvásárhely és Nagyszeben is jelentős eurótízmilliókat kapott, „amit arra költhettek, amire akartak”. A közép-romániai fejlesztési régió további több száz városának összesen mindössze 40 millió jutott, ezért kellett versenyezni, és ebből sikerült Csíkszeredának „egy jó és jól megírt pályázattal nagyobb összeget megszereznie”. Szerinte a jelenlegi védelmi miniszter „nagyon sokat próbált tenni azért, hogy Csíkszereda pályázatát kibuktassa”, de ez végül nem sikerült neki. Ezen a vonalon továbbhaladva Ráduly kifakadt, hogy „Afganisztánban, Irakban sincs annyi rendőr, katona, mint Székelyföldön”. A fejlesztési stratégiáról úgy vélekedik, „az csak azért van, mert kell”.
„Külcsín tekintetében sok minden változott Csíkszeredában, van sportarénánk, uszodánk, de mi csíkiak otthon vagyunk-e benne?” – tette fel a kérdést. „Az volt a legfontosabb feladatunk, hogy a városnak a székely-magyar jellegét tudjuk hangsúlyosabban megjeleníteni, mint korábban. Ez az ellenségeink miatt kezd leépülni. Téved, aki azt gondolja, hogy a románokkal karöltve kell fejlődjünk. Saját magunkra kell támaszkodnunk” – közölte. Kitért arra, hogy Hargita megyében „tehetetlenül végig kell nézzük”, hogy 161 tanügyest leépítenek. „Merénylet zajlik, központilag nélkülünk döntenek, nem tudunk beleszólni” – mondta.
Az integrált városfejlesztési stratégiára térve elismerte, hogy „Csíkszereda önmagában semmit sem ér, csak a térséggel közösen fejlődhet” – ezért hozták létre a regionális vízszolgáltatót és indították el a térségi szemétszolgáltatást is.
Pinti Attila
Székelyhon.ro

Tusványos titka
Mert valami titka mégiscsak van, hogy évről évre képes odavonzani ezreket, tízezreket Székelyföldről, Erdély minden tájáról, Magyarországról, a Kárát-medence egészéből.
Valami rejtett varázsa mégiscsak kell hogy legyen, ha történjék bármi a nagyvilágban, javuljon bár jottányit vagy forduljon rosszról még rosszabbra a világ országaiban élő magyarság helyzete, a legkülönfélébb helyeken élő magyar közösségek vezetői fontosnak érzik, hogy jelen legyenek e szabadegyetemen, ki-ki beszámoljon arról, miként is élünk most, milyen kihívásokkal kell szembenéznünk. Valami titkot csak rejteget Tusványos, ha néhány napra a világ közepévé lesz.
Még akkor is, ha régen kinőtte már szabadegyetemi és diáktábor jellegét, amivel indult, és mára nagyszabású tömegrendezvénnyé duzzadt. Akkor is, ha az eredeti célkitűzések között szereplő magyar–román párbeszéd erősítése évek óta háttérbe szorult, sőt, mára már az erdélyi magyar–magyar vitáknak sem igazán ad helyet. Nincs kíváncsi egymás felé fordulás román és magyar politikusok, értelmiségiek, civilek között, nincs érvekre alapozott párbeszéd RMDSZ és ellenzéke között, nincs immár parázs vita Tusványoson, és ettől bizony szegényebb lett a rendezvény.
Sokrétű okai lehetnek ennek, leginkább talán az, hogy Tusványos nem különálló sziget, távol, elkülönítve mindattól, ami az erdélyi, romániai társadalomban történik, hanem együtt lélegzik azzal, maga is folyamatosan mozog, alakul. Márpedig 25 évvel a rendszerváltozás után Romániában valós magyar–román párbeszéd továbbra sem nagyon alakult ki. A bukaresti pártoknak a dialógus nem jelent mást, mint az RMDSZ-szel kötött alkut, ha érdekeik ezt kívánják, a magyarellenes szólamok és megnyilvánulások pedig ma is több voksot hoznak, mint a nyitott, értelmes párbeszéd.
És romlott a helyzet az erdélyi magyar–magyar viszonyban is: ma már inkább csak üzengetnek, tárgyalóasztalig sem nagyon jutnak el a felek, nemhogy közös álláspontot alakítsanak ki fontos nemzeti ügyekben. Csodák pedig Tusványoson is igen ritkán történnek, így aztán évről évre egyhangúbb, egyszínűbb lett a rendezvény. Jelentősége mára leginkább a nemzetpolitikában mutatkozik meg: maradt a Kárpát-medencei magyarság vezetőinek találkozóhelye, az autonómiatörekvések megismerésének, megvitatásának fóruma, az anyaország és a külhoni magyarság közötti kapcsolatok erősítésének műhelye. És ez így sem kevés.
Mert Tusványos egyik titka pedig alighanem éppen az, hogy megtapasztalhatjuk: nem vagyunk egyedül.
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Másfél ezren a magyar himnuszért
Ezerötszáz petíciót iktattak tegnap a Kovászna megyei prefektúrán a magyar himnusz védelmében. A magyar pártok háromszéki vezetői június 24-én jelentették be, hogy a magyar himnusz eléneklése miatti büntetés és az alapfokú bírósági ítélet megfellebbezése miatt közösen kezdeményezik: levéláradattal hívják fel a kormány helyi megbízottjának figyelmét eljárása helytelenségére.
Az elmúlt egy hónapban nemcsak az MPP és az RMDSZ, de az EMNP és az egyházak is segítettek az akció népszerűsítésében, tegnap több dossziéba fogva vitték iktatásra az összegyűjtött ezerötszáz magyarul megfogalmazott levelet, amelyben minden csatlakozó adatait, lakcímét feltüntetve a román alkotmányra, az Emberi Jogok Európai Egyezményére és a himnusztörvényre hivatkozva kérik a prefektust, ha eljárásának célja nem az etnikai konfliktus keltése, ismertesse az okokat, amiért megtámadta a sepsiszentgyörgyi bíróság alapfokú ítéletét.
A törvény értelmében a kormánybiztos harminc napon belül köteles – szintén egyenként – válaszolni az összes beadványra. Többen e-mailen küldtek levelet, erről nem készülhetett összesítés, számuk nem ismert.
Kulcsár-Terza József, a himnuszéneklésért megbüntetett MPP háromszéki elnöke a prefektúra előtt rögtönzött sajtótájékoztatón megköszönte a támogatók segítségét. „Odajutottunk, hogy Erdélyben, Székelyföldön a román hatalom üldöz az igazságért. Egy civilizált országban nem szabadna megtörténnie annak, hogy himnuszunkért, anyanyelvünkért meghurcoljanak.
Mi vállaljuk ezt a harcot, vállaljuk az igaz­ság képviseletét” – mondta. Kitért annak jelentőségére is, hogy a magyar pártok együtt vállalták mindezt, meglátása szerint csak a közös fellépésnek lehet eredménye. Elmondta azt is, hogy a Kovászna megyei törvényszék szeptember 15-én tárgyalja a himnuszpert a prefektúra fellebbezése nyomán, szándékában áll az összesített 1500 petíciót ott is bemutatni. Csak a közös fellépésnek lehet eredménye
Bedő Zoltán, az EMNP megyei önkormányzati képviselője Kulcsár-Terza szavait erősítendő kiemelte: nem méltó, hogy erdélyi magyar politikus legyen az, aki nem látja, hogy a román hatalom egyetlen célja a magyarság felszámolása, ha a pártok egymásnak feszülnek, nem találják meg a közös hangot legalább nemzeti ügyekben, „akkor sok jövőnk nincs Erdélyben” – hangsúlyozta.
Tamás Sándor, az RMDSZ megyei elnöke kitért arra, hogy az ezerötszáz petíciót egyenként iktatják a kormányhivatalban, ők maguk június 24-én az első leveleket már leadták, ám majd egy hónap elteltével sem kaptak választ. „Megmondom őszintén, nem táplálok nagy reményeket, hogy ettől az akciótól megváltozna a Kovászna megyei kormányhivatal vagy a bukaresti kormány mentalitása Székelyfölddel kapcsolatban. Egy korábbi prefektus úgy fogalmazott, feladata, hogy kézifék legyen e térségben, és ez nap mint nap látszik tevékenységükben” – hangsúlyozta.
Kiemelte, megengedhetetlen, hogy 2015-ben egy EU-ország himnusza miatt bárkit megbüntessenek, az RMDSZ ezért állt már decemberben az MPP mellé, amikor a prefektúra előtt „énekórákat” szerveztek. Egyebek mellett felidézte a megyezászló körüli cirkuszt is, a többéves hercehurcát, amely rengeteg időt, alkotó- energiát emésztett fel.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Székely kapu Nagybacon főterén
Elkészült a napokban az újratervezett nagybaconi főtér újabb éke, a Német utca sarkán felállított székely kapu. Bardocz István faragásának minden része hagyományainkról és történelmünkről szól, egyaránt üzenet a jelennek és a jövőnek.
A nagybaconi közbirtokosság által felajánlott tölgyfából készült, lábtól lábig öt méter széles, a belvilágáig 4,50 méter, a kupájáig pedig 5,70 magas kapu sapkafájába a Szózat első sorát, Hazádnak rendületlenül feliratot vésték, a bal kaputükröt a székely, a jobb oldalit pedig Erdély címere ékesíti. A kapulábakra az ég és föld közötti kapcsolat jelképeként négy életfa került, a galambdúcot pedig nem zsindelyes, hanem baconi hegyes cseréppel fedték. Ez a megoldás nem mindenkinek nyerte el a tetszését, de a helybeli faragó azt mondja, a cserépvetésnek olyan nagy a hagyománya, az ott készült darabok annyira tájjellegűek, hogy felhasználásukat kötelezőnek érezte.
A kompozíció még nem teljes: része lesz a magyarság egyik legrégebbi jelképét, a kettős keresztet mintázó és a Szózat második sorának szavaival díszített, 4,50 méter magas alkotás is. A Bardocz István és barátai által a községnek adományozott műtárgyat még a községnapok előtt, jövő szombaton felavatják. A két művet azért avatják külön, mert augusztus elsején Baróton szerveznek honvédtalálkozót, amelyre olyan, anyaországból érkezőket várnak, akiket szeretnének ezen az eseményen is vendégként látni.
Hecser László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Több mint 54 ezer menedékkérőt osztanak szét egymás között az uniós tagállamok
Az Európai Unió tagállamainak belügyminiszterei hétfőn abban állapodtak meg, hogy a tagállamok önkéntes alapon összesen 54 760 menekültet és menedékkérőt fogadnak be a konfliktuszónákból, illetve abból a két uniós tagállamból, ahová a legtöbben érkeznek – közölte a miniszteri tanács soros elnökségét ellátó Luxemburg uniós képviselete.
A nagykövetség az egyik közösségi oldalon azt tette közzé, hogy a belügyminiszterek a tervezett 20 ezer helyett 22 504 menekültet fogadnak be az unión kívülről, konfliktuszónákból, menekülttáborokból, Irakból, Szíriából, Eritreából és Szomáliából. Viszont az elvárt 40 ezer helyett egyelőre 32 256 menedékkérőt vesznek át a két uniós "frontországból", Olaszországból és Görögországból.
Magyarország az egyetlen olyan EU-tagállam, amelyik jelezte, hogy nem kíván befogadni egyetlen menekültet és menedékkérőt sem.
A miniszterek tanácsának tájékoztatása szerint az unión kívülről a legtöbb menekültet, 3500-at Norvégia fogad majd be, mert ugyan az EU-nak nem tagja, de a projektben részt vesz. Ahogy Izland, Liechtenstein és Svájc is, ez utóbbi is több mint 500 menekült letelepítését vállalja. Szintén 2200 ilyen menekült letelepítését vállalják a britek.
Olaszországból és Görögországból Németország vállalja a legtöbb, 10 500 menedékkérő befogadását. Franciaország 6752 embert fogad majd be. A többi ország vállalásaiban nagy a szórás. A legkisebb Málta mindössze 60 embert fogad be, egyes országok néhány száz menedékkérőt vállalnak majd át. Ezer fölötti menekültet fogad be Belgium, Csehország, Hollandia, Lengyelország, Portugália, Románia, Spanyolország és Svédország is.
Jean Asselborn, Luxemburg bevándorlási minisztere a tanácskozást követően emlékeztetett, hogy az állam-, illetve kormányfők döntése értelmében két év alatt kell a tagállamoknak önkéntes alapon 40 ezer embert átvenniük Olaszországtól és Görögországtól. "Nagyon közel a cél" – fogalmazott Asselborn, kitérve arra is, hogy az első évben megkezdődhet az áttelepítés, a második év célszámaihoz van még szükség további erőfeszítésre a tagországok részéről. Elmondta azt is, hogy a luxemburgi elnökség célja, hogy az év végéig lezáruljon az a folyamat, amelyben a tagállamok önként vállalásokat tesznek.
"Az önkéntes alapú szolidaritásnak nyilvánvalóan megvannak a maga korlátai" – húzta alá a politikus, hozzátéve, nem akarja, hogy a tanácskozás számháborúvá silányuljon.
"Egy ponton rájöttem, hogy a hiányzó, maradék 5-6-7 százalékot nem lehet erővel kikényszeríteni" – magyarázta sajtótájékoztatóján a miniszter, aki említést tett arról is, hogy Magyarországnak és Ausztriának is sajátos problémája van ezen a téren.
"Egy olyan ország van, amely dupla nullát mondott. Meg kell érteni, hogy megvannak a maguk problémái, de azt is tudni kell, hogy ez milyen képet sugároz kifelé" – mondta Jean Asselborn.
A luxemburgi miniszter elmondta, hogy szeptembertől Olaszországban és Görögországban is létrejönnek az úgynevezett "hot-spotok", amelyekben uniós szakemberek segítségével az illegális bevándorlók közül kiszűrik azokat, akik valóban jogosultak menekültstátusra.
Az első áthelyezés októberben történhet meg – mondta a miniszter. Asselborn egyúttal emlékeztetett, hogy ezzel a menedékkérelmek elbírálása és a jogosulatlan menedékkérők visszaszállítása is felgyorsul majd. A miniszter arra is kitért, hogy ettől Európa nem válik erőddé, ugyanis a legális csatornákat is meg fogják erősíteni.
Dimitrisz Avramopulosz migrációs ügyekért felelős uniós biztos elmondta: csalódott, hogy nem sikerült elérni a kitűzött negyvenezres célt, de bízik abban, hogy az év végéig ez is megvalósul. A biztos ismét emlékeztetett, hogy a bizottság szerint önkéntes alapon ezt nehéz megvalósítani, ezért a brüsszeli testület új vészhelyzeti mechanizmus kidolgozására tesz majd javaslatot.
Népújság (Marosvásárhely)

Egy hétig a kasza, kapa mellett…
Kilenc-tíz magyarországi fiatalt várnak a jövő héten a Nyárádmentére. A nagyvárosi fiatal értelmiségiek egy hétig a nyárádmenti gazdák életét élik, hajnalban kelnek, naphosszat dolgoznak a mezőn, rendezik az állatokat, saját bőrükön tapasztalják meg, mennyi fáradságos munka áll az asztalunkra kerülő élelem mögött. A Vidék Kaland című programot a Fiatal Gazdák Magyarországi Szövetsége – AGRYA 2011-ben szervezte meg először, célja, hogy személyes példákon keresztül bemutassa a mezőgazdaság működését, a vidéki gazdák mindennapi életét. A térség a Nyárádmente Kistérségi Társuláson keresztül kapcsolódott be a programba, amelynek részleteiről Antal Zoltán ügyvezetővel beszélgettünk.
– Tudomásom szerint nem először fogadnak magyarországi fiatalokat a vidéki gazdák…
– Tavaly volt az első alkalom, amikor a Nyárádmente bekapcsolódott a Vidék Kaland programba. Ez egy többéves program, amit a Fiatal Gazdák Magyarországi Szövetsége szervez, a legelején, az első két- három évben csak Magyarországon, azután kiterjesztették a Székelyföldre, majd tavaly a Nyárádmente is bekapcsolódott. Tavaly öt fiatalt, úgynevezett kalandort vártunk Magyarországról, mind budapestiek voltak, idén 9-10-en vesznek részt.
– Hogyan zajlik a munka?
– A fiatalok eljönnek, és egy hétig részt vesznek a nyárádmenti gazdák mindennapjaiban, úgy, hogy a gazdák lehetőleg semmit ne változtassanak a napi programjukon, a teendőiken. Ha reggel 5-kor kezdik a munkát, a kalandor is velük kel, azt eszi, amit a háziak, azt a munkát végzi, amit ezek az emberek. Mindig hangsúlyozzuk a gazdáknak, hogy ezek a fiatalok nem vendégek, a programnak csakis úgy van értelme, hogy ha ez idő alatt ugyanaz történik a gazdaságban, mint általában. A programnak valójában turisztikai üzenete is van, az életmód, ami a Nyárádmentén a félreeső falvakra jellemző, túlmutat a mezőgazdasági tevékenységen, azon, hogy a vidék arra való, ahogyan ezelőtt negyven évvel meghatározták, hogy a városnak élelmiszert biztosítson. Régóta többet jelent. Ökológiai, esztétikai értéket, ahol csendre lelnek azok, akik az urbanizálódott világban élik mindennapjaikat, normális emberi kapcsolatokat lehet megélni, szomszédságot, ami városon teljesen elhalt. Ezek az emberek idejönnek egy hétig önkéntesen, túljelentkezés esetén felvételiznek azért, hogy ők legyenek azok, akik a gazdák mellett eltölthetnek egy hetet. 18-35 év közötti fiatalok, akik érdekes módon zömében értelmiségiek, már sok mindent megvalósítottak az életben, például van köztük tőzsdei kereskedő, aki rengeteg mindent megtapasztalt, de ezt még nem.
– Milyen benyomásokkal távoznak a fiatalok?
– Nagyon élvezik, 70-80 százalékuk visszajön családostól mint turista, és emiatt a Nyárádmente szempontjából turisztikai projekt is, hiszen elviszik a hírét a vidéknek. Valójában őket a kíváncsiság vezérli. Ez számukra túlélőprogram, ami ma divatos, egy igazi valóságshow. Én azt mondom, ez az igazi valóságshow, a paraszti valóság mindennapjai. Minden egyéb, amit látunk a televízióban, meg van rendezve. Itt ha valaki próbál valamit megrendezni, azonnal lefújjuk. Ezek a fiatalok arra kíváncsiak, hogy képesek-e túlélni itt egy hetet. Számítógép mellett éljük az életünket, nem mozgunk eleget, nem tudják, honnan származik az egészséges élelmiszer, ami még elérhető, nem ismerik ennek az előállítási folyamatát. Csak hallják, hogy ezt kellene fogyasztani. Ezért minden olyan fiatalnak ajánlom, aki nagyvárosban él, elszakadva a vidéki valóságtól: egy hetet az életéből szánjon erre.
– Mennyire vevők erre a nyárádmenti gazdák?
– Próbálunk folyamatosan új gazdákat is bevonni, de sajnos, vonakodnak ettől, nem szeretik a kamerát, a fényképezőgépet, rögtön mindenki át akar öltözni és mást mutatni, mint ami valójában. Nem értik, hogy úgy értékes ez az életforma, ahogy van, és úgy érdemes bemutatni. Az itt töltött idő alatt minden egyes nap médianyilvános, a szervezők stábja állandóan filmez. Egy-két nap múlva feloldódnak, megbarátkoznak a kamerával is, és valójában nekik is új élmény, hiszen a mindennapi mezőgazdasági munka, piacozás mellett megtapasztalják, milyen a média világa.
– Igyekeztetek inkább a félreeső falvakban élő gazdákhoz irányítani a fiatalokat?
– Van ilyen is, olyan is. Például bekapcsolódott a programba a nyárádszeredai tejfeldogozó tulajdonosa, Csizmadia György, akinek rendkívül szerteágazó a tevékenysége: a tehéntartástól a tejfeldolgozásig és a tejtermékek előállításáig, értékesítéséig. Ugyanakkor vannak csíkfalvi gazdáink, többnyire zöldségesek, és idén jelentkeztek a remetei gazdák, juhászok, szarvasmarha-tartók, mindhárman kint élnek a természetben, eléggé vad helyen. Tehát az ide érkező fiatalok, a tőzsdei kereskedő, a teológus, a közgazdász elhagyja a nagyvárost, kiköltözik egy hétre a Bekecs-oldalba, a medvék közé, ott alszik, ott eszik, úgy tisztálkodik, ahogyan a lehetőségek engedik, hajtja a teheneket. És mindezt szívesen teszik.
Menyhárt Borbála
Népújság (Marosvásárhely)

Vándorszínház-vizitben Végváron
A legnagyobb kánikulai forróságban, második szórványturnéjára készül a Bánsági Vándorszínház, amely idén Végváron, a régi iskolában állította fel főhadiszállását. Aszalos Géza rendező irányításával gőzerővel zajlanak a próbák, lassan összeállnak a díszletek is Petőfi Sándor A helység kalapácsacímű komikus eposzának vándorszínház-előadásához. A „nemzetközi” társulat ezúttal dunaszerdahelyi, szegedi, marosvásárhelyi, kolozsvári és temesvári színészekből és színész-növendékekből állt össze, ketten közülük immár másodszor tagjai a csapatnak.
Az elmúlt hét végén vándorszínház-vizitben jártunk Végváron: a délutáni forróságban a régi iskolaépület hűvös folyosóján sziesztázott a csapat, szöveget tanultak, pihentek a fiatalok. „Egy hét után ma megvolt az első összpróbánk – nyilatkozta a Nyugati Jelennek Aszalos Géza temesvári színművész, az előadás rendezője. – Egy hét alatt sikerült felállítani a darabot, a holnap megérkezik, ami még hiányzik a díszletből, és hétfőtől teljes gőzzel neki tudunk állni a próbáknak. Azt mondom, hogy nagyon jól állunk, nagyon jó a hangulat, ezt még a 40 C-fokos kánikula sem tudja elrontani!”
A vándorszínház kilenctagú társulata: Hodu Péter és Pignitzky Gellért (Szeged), Mihály Csongor és Mihály Péter (Marosvásárhely), Lanstyák Ildikó (Dunaszerdahely), Vincze Tímea (Kolozsvár), Aljoscha Cobeţ, Orbán Enikő és Aszalos Géza (Temesvár). „Visszaeső” vándorszínészek Mihály Csongor és Lanstyák Ildikó, ők sokat segítettek az „újaknak” beilleszkedni a házirendbe. Negyedik tanyaszínházi, vándorszínházi évadját tapossa Aszalos Géza, aki immár kétszer volt a vajdasági Tanyaszínház társulatának a tagja és kezdeményezője a bánsági Vándorszínháznak, a több mint harminc éve működő Tanyaszínház „kistestvérének”, amelynek második alkalommal tagja és rendezője is a temesvári színművész. Majdnem megfeledkeztünk a társulat tizedik tagjáról: ő Morzsa kutya, Vincze Tímea házi kedvence, aki elkísérte gazdáját, így saját kutyája is van a társulatnak.
Hogyan zajlik a vándorszínészek élete Végváron? „Igyekszünk úgy időzíteni a próbákat, hogy senki ne kerüljön napszúrással kórházba – nyilatkozta lapunknak Aszalos Géza. – Délelőtt a korai órákban, este meg későn próbálunk. A műhelymunka része az esti próba után Mihály bátyánk kocsmája, szemben az iskolával”. Láthattunk egy rövid részletet az előadásból is, amelynek fő cselekménye szintén a kocsmában zajlik, a díszletek mozgatható, különböző funkciók betöltésére alkalmas részét pedig a (sajnos üres) söröshordók jelentik. A kocsma már Petőfi idejében is fontos szerepet töltött be a falu társadalmi életében.
Hogyan „ízlik” Petőfi régies szövege a fiataloknak? „Petőfi szövege sokszor nem az, ami a szánkra jönne, van, amikor a fiatalok egy kicsit harcolnak a költő által megírt szöveggel – mondja a rendező –, szerencsére napközben elég sok idő marad szövegtanulásra, a szerepükkel foglalkozni a színészeknek. Van, aki nagyon jól áll a szöveggel és van, aki később tanul, mi próbálunk úgy dolgozni hogy kiegyensúlyozott legyen a munka”.
A vándorszínészek egyöntetűen azt mondják: nagy élmény számukra a csapatmunka, egy hét alatt jól összerázódtak, nagyon jól érzik magukat Végváron! Minden körülmény adott ahhoz, hogy egy kiváló előadás szülessen: a helybéliek nagyon jól fogadták a társulatot, segítőkészek, Csáki Károly polgármester és Păştean Erika iskolaigazgató mindennel ellátták a színészeket, amire szükségük volt. Augusztus elsején este 9 órától lesz A helység kalapácsa című vidám előadás bemutatója a végvári piactéren. Utána kéthetes Temes és Arad megyei szórványturnéra indul a társulat, amelynek során 13 településen mutatják be a darabot. A Bánsági Vándorszínház program a Temes megyei RMDSZ és a Bánsági Közösségért Egyesület szervezésében, az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala támogatásával valósul meg.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

Zárlat a közszolgálati televíziónál
Az adóhatóság zárolta a Román Televízió (TVR) és a bukaresti felszíni tömegközlekedést biztosító RATB bankszámláit, miután ezek jelentős adósságot halmoztak fel az állammal szemben. Az adóhatóság keddi közlése szerint a TVR-nek ¬összesen mintegy 700 millió lej adóssága van, ebből 457 millió az állammal szemben. A RATB szintén kedden közölte, hogy adóssága eléri a 272 millió lejt.
Az adóhatóság azt is bejelentette, hogy a következő időszakban hasonlóan jár el a többi nagy adózó vállalattal szemben, amelyek tartozást halmoztak fel az állami költségvetéssel szemben.
A számlazárolást annak függvényében rendelik el, hogy mennyire régiek a tartozások. A közszolgálati televízió igazgatótanácsa kedden eldöntötte, augusztus 1-től bezárják az intézmény hírcsatornáját, a TVR Newst, és csökkentik a vezetőségi funkciók számát különböző részlegek összeolvasztása révén. A TVR vezetősége azt szeretné, hogy a kormány engedje el az állammal szembeni adósságot, szerintük csak így menekülhet meg a csődtől a nagy múltú intézmény.
Szabadság (Kolozsvár)

Újabb fenyegetés a kétnyelvűség miatt
A magyarellenes intézkedéseiről ismert marosvásárhelyi helyi rendőrség hivatott dönteni arról, hogy a helyükön maradhatnak-e az Alexandru Ioan Cuza nevét viselő iskola folyosóira kikerült, a Civil Elkötelezettség Mozgalom (Cemo) által adományozott kétnyelvű feliratok.
Miután a civil aktivisták a Facebook közösségi portálon bejelentették, az Egyesülés negyedbeli tanintézet vezetőinek beleegyezésével kihelyezték a kétnyelvű táblákat, Horaţiu Lobonţ, az iskolaépületekért felelős városházi illetékes vehemens hangvételű körlevelet küldött az iskolaigazgatóknak. A csúsztatásokkal, ferdítésekkel teletűzdelt fenyegető írásban Lobonţ nem létező törvénycikkelyre hivatkozva próbálja betiltani a tantermek és folyosók kétnyelvű feliratozását. „A 2001-ben megjelent, 215-ös számú törvény határozottan megtiltja az efféle feliratozásokat” – olvasható többek között a körlevélben. A városháza képviselője egy olyan törvényt is idéz, mely nemhogy tiltja, de kötelezővé teszi a közintézmények kétnyelvűsítését azokon a településeken, ahol a kisebbség aránya eléri a 20 százalékot. Erről különben az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) már több ízben is rendelkezett – és bírságot is kiszabott –, miután a Cemo feljelentette a teljes marosvásárhelyi oktatási intézményhálózatot. Mint ismeretes, Marosvásárhely polgármesteri hivatala több feljelentés és hosszas huzavona után volt hajlandó az iskolák homlokzatára kihelyezni a kétnyelvű táblákat. Azokat sem minden egyes tanintézetre, és helyenként helytelen magyarsággal.
Lobonţ: a civilek törvényt szegtek
Horaţiu Lobonţ városházi aligazgató szerint a civil aktivisták törvénytelenséget követtek el, amikor a Cuza-iskolában a magyar kabinet, az illemhely vagy a tanári iroda fölé kétnyelvű táblákat helyeztek ki. A Krónika megkeresésére egyébként Lobonţ tagadta, hogy a körlevélnek bármi köze lenne a volt 8-as számú iskola kétnyelvűsítéséhez. Hangsúlyozta, nem egy sovén érzelmektől elvakult személy, az általa irányított igazgatóság már két évvel ezelőtt kétnyelvű táblákat helyezett ki közintézmények homlokzatára. „A cemósokban egy annyi jóérzés nem volt, hogy megkérdezzenek, vagy legalább szóljanak nekünk, hogy az épületben táblákat akarnak szerelni” – mondta Horaţiu Lobonţ, aki szerint a civilek túlléptek hatáskörükön. Kérdésünkre, hogy az efféle helyzetek elkerülése érdekében miért nem az általa vezetett igazgatóság helyezte ki a kétnyelvű feliratokat az iskolákban, Lobonţ leszögezte: a törvény értelmében csak a közérdekű információkat kell két nyelven feltüntetni. Kérdésünkre, hogy leszerelteti-e az adományokból készített táblákat, a városházi illetékes elmondta, hogy ez nem tartozik az ő feladatai közé, ugyanakkor hozzáfűzte, hogy az ügyet átadta az önkormányzati fennhatóság alatt álló helyi rendőrségnek, hogy jogászai által vizsgálja ki a Cuzában kialakult helyzetet. Ismerve Valentin Bretfelean rendőrfőnök számos magyarellenes intézkedését, és olvasva a városháza nem hivatalos internetes újságjában, a Tîrgumureşeanul.ro-n megjelent Atenţie – iredentismul maghiar intră în şcolile din Tîrgu Mureş (Figyelem – a magyar irredentizmus belép a marosvásárhelyi iskolákba) című cikket, a vizsgálat eredménye már most borítékolható.
Cemo: újabb fenyegető lépés
Szigeti Enikő Cemo-elnök szerint egyértelmű, hogy a városházi körlevélnek mi volt a célja. Rámutatott: a levélben többek közt az áll, hogy az elmúlt időszakban a városban megjelentek olyan anyagok, melyek célja „az állampolgárok közti jó egyetértés megbontása”, és utal arra, most a román és magyar diákokat is összeugrasztanák. Szigeti Enikő arra is felhívja a figyelmet, hogy levelében Lobonţ elismeri, hogy az általa irányított igazgatóság a városban működő összes iskola belső tereinek kizárólagos tulajdonosa, tehát, minden egyes feliratért lényegében ő felel. “Következésképpen 2010 óta, amióta a városháza megalakította ezt az igazgatóságot, a törvénytelen és magyar közösséggel szemben diszkriminatív egynyelvű feliratokért Lobonţékat terheli a felelősség” – jegyezte meg Szigeti. Marosvásárhelyen egyébként idén a polgármesteri hivatal és alárendelt intézményei megfélemlítő és büntetésekkel fenyegetőző akcióval válaszoltak a kétnyelvűséghez kötődő Cemo-kezdeményezésekre. Ilyen volt márciusban a polgármesteri hivatal alárendeltségébe tartozó helyi rendőrség lépése, amely több ezer eurós büntetéssel fenyegette meg azokat a marosvásárhelyi lakosokat, akik saját házuk falára kihelyezték a civilek által adományozott kétnyelvű utcanévtáblákat.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)

Nem alszanak a fiúk…
Csáky Zoltánnak van, amit olvasnia
Csáky Zoltán, az ismert Duna tévés szerkesztő, riporter nemrég Baróton járt, ahol A Jóisten politikája című könyvét mutatta be a közönségnek. Az alkalomból villáminterjút készítettünk vele.
– Mivel tölti szabadidejét?
– Teniszezem, úszom, aztán van egy hatalmas nagy cseresznyefám, melynek termését nem hagyom kárba menni: összegyűjtöm, és főzök belőle minden évben úgy 10–15 liternyi nagyon finom, 51 fokos cseresznyepálinkát.
– Milyen gyakran jár Erdélyben?
– Mondhatni elég gyakran, legutoljára többek között elmentem Bukarestbe is, kivenni a 400 oldal terjedelmű szekus-dossziémat.
– Tudta, hogy megfigyelték?
– Tudtam, hogy követve voltam, de azt nem, hogy ennyire aprólékosan: 1981 márciusától 1987-ig a marosvásárhelyi lakáso­mon be volt építve a telefonba a lehallgató poloska, de követtek Hargita és Kovászna megyében is, mondjuk az már akkor furcsának tűnt, hogy amikor kiszálláson voltunk, mindig ugyanabba a szállodába, ugyanabba a szobába tettek...
– Megtudta, hogy kik jelentgették?
– A dossziémból egyetlenegy feljelentő nevét sem satírozták ki…
– Van akkor, amit most olvasnia…
– Hát van, benne vannak az akkori, Sütővel való beszélgetéseim is, benne van az, hogy Cselényi Laci (korábban a Duna TV elnöke – szerk.), aki korábban elment Magyarországra mint én–, mikor 1985 augusztusában meglátogatott, 22 óra 5 perctől ült nálam 22 óra 15 percig, de nem tudtak lehallgatni, mert a szomszéd szobába mentünk, és abban a szobában, ahol a lehallgató volt, éppen sírt a gyermek. Még az is le van írva benne, hogy utána a feleségem, Emőke ételrecepteket osztott meg az anyósával a telefonon…
– Hogy szerzett tudomást a dossziéról?
– Bodor (Bodor Pál – szerk.) hívta rá fel a figyelmemet, utána pedig Zsejke lányom, aki most a Freedom House-nál van Amerikában, és érdeklik a kisebbségi kérdések, ő mondta: apa, menj, és kérd ki a dossziédat… Eddig nem volt időm Bukarestbe elmenni, most április elején elmentem: meglepetés volt, hogy végig románul leveleztem, beszéltem míg intézkedtem az ügyben, aztán mikor kézhez kaptam az iratcsomót, az illető, aki ideadta, magyarul szólalt meg, és még jó utat is kívánt nekem, merthogy mondtam, sietek, kell utaznom vissza Magyarországra. Azt is tudta! Megdöbbentett a dolog, lám-lám, nem alszanak a fiúk…
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Tusványos – Csángónak lenni érték
A moldvai csángók és az erdélyi magyarok közötti több száz éves nyelvi, kulturális és szemléletbeli különbségről, a Moldvai Csángó Magyarok Szövetsége megújulásáról, a moldvai magyar oktatási programban elért eredményekről, a meg nem oldott kérdésekről, valamint a jövőre vonatkozó legfontosabb teendőkről szóltak az előadók tegnap a Bethlen Gábor-sátorban tartott, A moldvai magyarság sajátos kultúrájának, nyelvjárásának megőrzése mint nemzeti érdeknek a képviselete című kerekasztalnál. Pozsony Ferenc zabolai származású néprajzkutató, kolozsvári egyetemi tanár röviden vázolta a moldvai csángó identitás mibenlétét, azt a folyamatot, ahogyan a moldvai csángók a XIX. század végéig kimaradtak a polgári nemzet, a nemzeti kultúra és a nemzetállam építéséből. Hiányzott a saját belső értelmiségi réteg, a belső középosztály, s bár falvaikban a XIX. század végén olyan nyelvállapot létezett, mint jelenleg Székelyföldön, az állami iskola és a római katolikus egyház a többségi nyelv és identitás erőszakos terjesztésével megváltoztatta az addigi helyzetet.
A csángó szakértő hangsúlyozta, a nyelvi, tudati, kulturális széttagolódás akkor kezdődött el, amikor kiléptek a szülőfaluból, a modernizáció elsodorta az anyanyelvre épülő hagyományos falusias kultúrájukat, amely korábban éppen azonosságtudatuknak volt a szerves része. A kollektivizálás után a csángó falvakból a fiatalok más nyelvű, más kultúrájú városokban szocializálódtak, az érvényesülés érdekében a szülők román nyelven taníttatták gyermekeiket. Az 1989-es változások után elindult a munkamigráció, kezdetben Magyarország volt a célország, de mivel számtalan integrációs nehézséggel találkoztak ott, ezért, elsősorban román kapcsolataik révén Olaszországban, Spanyolországban vállaltak munkát.
Az elmúlt huszonöt évben elért eredményekről Pozsony Ferenc többek között elmondta, a magyar állam anyagi segítségével 2000-ben sikerült megszervezni Moldvában a magyar nyelv és a magyar kultúra oktatását állami iskolákban és iskolán kívül is. Ennek következtében nagyon sok faluban kialakult a helyi magyar értelmiség, amely az oktatáson kívül a mindennapokban is tanácsokkal, információkkal látja el az ott élőket. Hangsúlyozta, a moldvai csángók ma már szabadon mozoghatnak, szabadon szervezhetik meg kulturális életüket, alakíthatnak kapcsolatokat erdélyi és magyarországi magyar közösségekkel.
Az el nem ért célok közül elsőként említette az anyanyelvű liturgia hiányát, ami azért is nagy veszteség, mert lassacskán kezdenek kihalni azok az öregek, akik gyermekkorukban még találkoztak magyar vallásos szövegekkel, akik még igénylik az anyanyelvű misét. Pozsony Ferenc néhány javaslatot is elmondott.
Szerinte a nemzetközi diplomáciában kell lépéseket tenni a magyar mise érdekében, az oktatás és a kultúra mellett szélesíteni kell a kapcsolatrendszert Kárpát-medencei magyar katolikus közösségekkel, támogatni a kisvállalkozókat, a turizmust, befektetőket kell vonzani, és mindebben együtt kell működni a közös cél érdekében, össze kell fogni és cselekedni.
A Moldvai Csángó Magyarok Szövetsége elleni lejárató kampányban felhozott vádak, miszerint egyes pénzügyi elszámolások nincsenek rendben, hamisnak bizonyultak, ezt a magyar kormány is elkönyvelte – mondta Polgár Róbert, magyarfalusi származású murakeresztúri plébános, a csángó-kerekasztal moderátora, aki ezzel a kijelentéssel vezette be a Moldvai Csángó Magyarok Szövetsége elnökének a felszólalását. Polgár László elmondta, új fejezet nyílt a szervezet életében, az elmúlt félévben újraindult a támogatás a magyar kormány részéről, kulturális, szociális, sport, hagyományőrzés terén szervezett programjaikhoz kaptak pénzügyi hozzájárulást, őszre pedig imacsoportok találkozóját szervezik. Az MCSMSZ elnöke hangsúlyozta, ahhoz, hogy a román tengerben merjék felvállalni magyarságukat és merjék kimondani, hogy hová tartoznak, szükség van külső támogatásra.
Jelenleg huszonkilenc moldvai csángó faluban tanítják a magyar nyelvet iskolában, illetve a délutáni programban, ebből az MCSMSZ Lujzikalagorban és Máriafalván van jelen, a többi helyszínen a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége szervezi néhány éve a magyar oktatást (a szervezők nem hívták meg képviseletüket, így erről nem tartott senki tájékoztatót – szerk. megj.). Petres László lujzikalagori és máriafalvi tanár elmondta, falvanként és szinte gyermekenként más-más a nyelvi állapot, ezért nem lehet egyformán tanítani a különböző helyszíneken és csoportokban, nehéz haladni azokkal a gyermekekkel, akik sem aktív, sem passzív magyar nyelvet nem hoznak magukkal otthonról. Hangsúlyozta, lehet, hogy a gyermekek néhány év magyar nyelv tanulás után nem maradnak sok nyelvi ismerettel, de fontos, hogy maradjanak jó érzéssel, hátha szülőkként tudatosan fogják továbbörökíteni a hagyományos énekeket, meséket, imádságokat. Ferencz Éva oktatási felelős az elmondottakat kiegészítette azzal, a moldvai magyar oktatásban nemcsak a tartalom fontos, hanem a magyar oktatás és a magyar nyelv presztízsének a felmutatása is. Egy kis vitát váltott ki az a felvetés, hogy a magyar köznyelvet vagy a helyi nyelvjárásokat kell tanítani Moldvában, Pozsony Ferenc az előbbi mellett állt ki, a közönségből egyesek a nyelvjárások védelmében az utóbbit pártolták.
A kerekasztalon elhangzottak minden tekintetben egybecsengtek Polgár Róbert megállapításával, miszerint csángónak lenni érték, amit magyarfalusi gyermekek énekkel, mesével, trunki fiatalok pedig tánccal is bizonyítottak.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Támpontok újratervezéshez (Tusványos huszonhatodszor)
Huszonhatodik alkalommal toborozta találkozóra polgárait Tusványos Köztársaság, és a tegnap délelőtti megnyitó felszólalói korszakváltó idők meghatározó, útkereső eseményeként harangozták be a negyedszázados szabadegyetemet és diáktábort. Az idei mottó: Több mint fesztivál, s mint a moderátor Demeter Szilárd szavaiból kiderült, azért ez, mert az RMDSZ kongresszusa lefoglalta a korábban általuk is fontolgatott Újratervezés szlogent.
Tegnap délelőtt már tisztességes nyüzsgés fogadta a Tusnádfürdőre érkezőt. Az idei újdonság, a beléptetőrendszer egyelőre nem okozott fennakadást. Sátrak lepték el az Olt menti üdülőtelep házainak udvarát, megteltek a panziók, szállodák, a Tusványosnak otthont adó kempingre is kitehetik a megtelt táblát. Felhúzták a lacikonyhákat, kipakoltak az árusok, mint kiderült, több mint háromszáz fős kiszolgálószemélyzet igyekszik teljesíteni a vendégek igényeit.
Korszakhatár A megnyitó a szokott formában zajlott, az alapítók, szervezők, házigazdák rövid köszöntésére épült. Németh Zsolt, a magyar Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke támpontokkal szolgált arról, mi várható a következő napokban. Ő fogalmazta meg, Tusványos azért több, mint fesztivál, mert a magyar polgári, nemzeti, politikai közgondolkodás kiemelkedő intézménye. Véleménye szerint olyan politikai korszakhatárhoz érkezett Európa, amely az 1989–90-es rendszerváltás időszakához hasonlít, új geopolitikai helyzet van kialakulóban. Felidézte, hogy a Magyarországgal és Romániával egyaránt szomszédos Ukrajnában kegyetlen háború zajlik, amelyben már több mint tízezren haltak meg, brutális terrorizmussorozattal kényszerülünk szembenézni, no meg rendkívül nagy arányú népvándorlással, és a görög válság miatt az Európai Unió nemrég majdnem rálépett egy olyan pályára, amelynek következményei beláthatatlanok lettek volna. Az EU nagyon mély válságot él át, stabil és instabil erők küzdelmének helyszíne, Magyarország pedig a stabilitás megteremtéséért száll síkra – jelentette ki Németh Zsolt. Beszélt az Európa külső és belső stabilitását meghatározó tényezőkről, Közép-Európa szerepéről és arról, hogy e térség sikeréhez nélkülözhetetlen a magyar–lengyel, illetve a magyar–román kapcsolatok normalizálása, és a következő választási év kulcsfontosságú ebben a tekintetben. Véleménye szerint a magyar–román kapcsolatokban 2012 óta süketek párbeszéde zajlik, ezen változtatni kell, mert az erdélyi magyarság számára igen nagy a tétje, hogy ennek során milyen lesz a nemzetpolitika iránya. Németh Zsolt kiemelte, hogy az elmúlt időszakban felértékelődtek a nemzetpolitikák, van, amelyik rombol – példaként Ukrajna orosz lerohanását említette –, és kihangsúlyozta, hogy a magyar nemzetpolitika a stabilitás nemzetpolitikája, nem lesz stabil Közép-Európa, amíg nem lesz jellemző a közösségek új tisztelete.
Fontos témák
Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár kifejtette, a jelenlegi nehéz világpolitikai helyzetben újra kell fogalmaznunk magunkat, támpontokat kell keresnünk, erre ad lehetőséget Tusványos. Felidézte, hogy számos olyan ötlet, terv pattant ki ezen a szabadegyetemen, amelyből később törvények, nemzetpolitikai sikerek születtek. Éppen ezért nem hiábavaló az itteni találkozás – üzente a kétkedőknek.
Toró T. Tibor, az EMNP alelnöke, szintén az alapítók egyike az idei tábor témái közül emelte ki a számára legkedvesebbeket: jelen lesznek az Európai Szabad Szövetség pártjának képviselői, ami azért fontos, mert jelzi, törekvéseikkel nincsenek egyedül, vannak szövetségeseik. Téma lesz ismét az autonómia, erőltetik, mert „mindig jutunk egyről a kettőre, de soha nem a végére”, tavalyhoz képest immár van két autonómiastatútum, arra keresik a választ, hogy a kettő több-e mint az egy. Próbálják feltérképezni, mi történik a korrupcióellenes harc címszava alatt Romániában; és szót kapnak az erdélyi román transzszilvanisták, autonomisták, akik még nem rendezték soraikat, de jó szövetségeseik lehetnek a magyarságnak az autonómiaküzdelemben.
Hol marad a párbeszéd?
Sándor Krisztina, az EMNT ügyvezető elnöke az elmúlt napok leggyakoribb kérdéseire válaszolt: hol marad Tusványos programjából a párbeszéd? Mint fogalmazott, ők nyitottak voltak most is, ám a párbeszédhez két fél kell, a román meghívottak jelentős része még válaszra sem méltatta megkeresésüket. Felkeresték Kovászna és Hargita megye prefektusát, ám ők nem akartak párbeszédet a magyar szimbólumok üldözéséről, nem válaszolt meghívójukra Laura Codruţa Kövesi országos főügyész, de a külügy képviselői sem. Itt van azonban, mint minden évben, Smaranda Enache, Sabin Gherman és Cristian Pârvulescu. A magyar–magyar párbeszéd is dugába dőlt, hívták az RMDSZ elnökét a pénteki nemzetpolitikai kerekasztalra.
A szervezők nevében Tárnok Mária, a Pro Minoritate Alapítvány elnöke számolt be arról, hogy idén 28 partnerrel szervezték a húsz helyszínen zajló programokat, melyeken naponta 150 előadó mutatkozik be. Az erdélyi társszervező Magyar Ifjúsági Tanács elnöke, Fancsali Barna az idei újdonságokról számolt be, türelmet kért az új beléptetőrendszer okozta esetleges nehézségekért. A megnyitó utolsó felszólalójaként Albert Tibor tusnádfürdői polgármester viccekkel tűzdelt rövid beszédben köszöntötte a vendégeket, mint fogalmazott a tábor már úgy hozzátartozik a település életéhez, mint a sátoros ünnepek.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Út a szabadsághoz: autonómia vagy függetlenség (Tusványos)
Nincsen egyedül az erdélyi magyarság, a székelység
autonómiatörekvéseivel – ez derült ki azon a kerekasztal-beszélgetésen, melyen az Európai Szabad Szövetség (EFA) képviselőiként dél-tiroli, breton, katalán, sziléziai politikusok beszéltek eddigi eredményeikről, céljaikról, lehetőségeikről. Minden helyzet más, mégis van, mit tanulniuk egymástól, és nagyon fontos a kisebbségben élő nemzetek összetartása, szövetsége – hangzott el.
Minden velük való találkozás során olyan hozzáállást tapasztal, amelyre bizony nagy szükségünk van nekünk is itthon, Erdélyben, megerősítik, hogy jó úton járunk, és hogy elengedhetetlenek bizonyos lépések, melyeket ők is megtettek korábban – vezette fel a vendégek bemutatását Sándor Krisztina, az EMNT ügyvezető elnöke. Sokan érezhetik úgy a fiatalok közül, hogy évről évre az autonómia témájáról esik a legtöbb szó Tusványoson, de érdemi előrelépés nem történik, éppen ezért már nem is nagyon akarnak foglalkozni ezzel. „Van két autonómiatervezetünk, három pártunk, két nemzeti tanácsunk, és következetesen kellene haladnunk előre egy olyan államhatalmi környezetben, amely egyelőre nem hajlandó ezt a kérdést magasabb szintre emelni” – írta le a helyzetet Sándor Krisztina. Szükségünk van a többi, hasonló helyzetű európai népcsoport biztatására, bátorítására – mondotta. Tévúton Európa Sárga katalán sapkában és a skót függetlenséget népszerűsítő pólóban ült asztalhoz Günther Dauwen, az EFA igazgatója, aki elmondta, szövetségükhöz 45 olyan párt tartozik, amelyek a nemzetek, az emberek, a régiók Európájáért küzdenek. Igen szigorúan szólt az unió jelenlegi helyzetéről, arról, hogy eltért az eredeti értékektől, hisz a békés együttműködés jegyében jött létre, de az utóbbi években úgy tűnik, a gazdasági fejlesztés vált a legfontosabbá. Az EU jelenlegi vezetői megfeledkeztek Európa népeiről, bármilyen kisebbségekkel kapcsolatos kérdést vetnek fel, a válasz mindig az, hogy tagállami hatáskör, Brüsszel nem illetékes. Szemrehányóan szólt arról, hogy az EB előző elnöke, José Manuel Barroso legalább leült velük, meghallgatta a kisebbségek panaszait, Junker még erre sem hajlandó, az volt a válasza megkeresésükre, hogy erre nincs ideje. Dauwen számba vette, mi történik néhány tagállamban: hiába van Korzikának parlamentje, Párizs lesöpri döntéseiket, a skótokat elaltatták ígéretekkel, de nem teljesítik azokat, tiltakozni kell az olaszországi, bulgáriai, görögországi vagy akár lengyelországi fej­lemények ellen, de gond van a finnországi svédek jogaival is. „Ebből elég volt, ezt a folyamatot le kell állítani. Az önrendelkezés alapvető emberi jog” – hangsúlyozta. Kiemelte az EFA tizenkét EP-képviselője kiáll Székelyföld, Erdély autonómiájáért, „szabadabb és jobb Európára van szükség, amely nem engedi, hogy a kisebbségek peremre szoruljanak” – fogalmazott. Dél-Tirol sem földi Kánaán.
Székelyföldről a dél-tiroli autonómia elérhetetlen álomnak tűnik, ám az ott élők egyáltalán nem elégedettek helyzetükkel – derült ki Cristian Kollmann, a Szabadságot Dél-Tirolnak Mozgalom sajtófelelősének előadásából. A történelmi visszatekintés és a dél-tiroli autonómia létrejöttének bemutatása után beszélt problémáikról is, arról, hogy 1986 óta ugyanaz a kormányzópárt, a Dél-Tiroli Néppárt irányítja a tartományt, amely az elején még hazafias mozgalom volt, de mára egyre jobban belesimul az olasz politikai rendszerbe, vezetőit anyagilag is „megvásárolta” Róma, mára az lett az üzenetük, hogy nem kell tovább fejleszteni autonómiájukat. Pedig sokan elégedetlenek, kifogásolják, hogy a politikai problémáikat az olasz kormányzat kezeli, a munkahelyek olasz kézben vannak, az iskolák többnyelvűvé, és nem anyanyelvűvé váltak, és nemrég a dél-tiroli parlament olyan törvényt is jóváhagyott, amely kimondottan hátrányos a német lakosság számára. Nem értenek egyet azzal sem, hogy adóik tíz százaléka Rómába megy, ez jóval nagyobb az elfogadható aránynál, s bár az a hivatalos dél-tiroli politika, hogy teljesíteniük kell kötelességüket Rómával szemben, ezt sokan nem így érzik, hisz soha nem akartak Olaszországhoz tartozni. Olaszország új alkotmánya csökkentené a régiók autonómiáját, ezzel sem értenek egyet, pártja azt szeretné, ha függetlenné válhatnának, ők ezért dolgoznak – mondta el Kollman.
Breton küzdelmek
Victor Gallou a franciaországi bretonok helyzetéről beszélt, akik évtizedek óta a megmaradásukért, nemzeti azonosságuk megtartásáért harcolnak. Ő is történelmi visszatekintéssel kezdte előadását, mely során kiderült, jelenkori közigazgatási átszervezéssel Franciaország is igyekezett megosztani egységes történelmi régióit, és a mai Bretagne tartomány nem teljes, az öt megye helyett csak négy tartozik ide, ennek kiegészítését, majd autonómiáját szeretnék elérni. Az 1970-es években újra bevezették a breton nyelv oktatását, ma 200 ezren beszélik. Tavaly 300 ezren gyűltek össze, követelték a tartomány újraegyesítését, de nem jártak sikerrel, ezt követően skót és katalán mintára népszavazást kezdeményeztek, amely nem volt ugyan hivatalos, de nagyon hasznosnak bizonyult, a polgármesterek is szembesültek a polgárok viszonyulásával. Hivatalos népszavazást is szerveznének, eddig nagyon jó a visszhangja, sokan felmérik az autonómia hasznosságát, hisz Franciaország túl nagy ahhoz, hogy hatékony legyen a központosított irányítás. A bretagne-iak keveslik a költségvetésből visszaosztott pénzt is, ez nem több, mint lakosonként 370 euró, fejlődéshez, fejlesztéshez édeskevés – fejtette ki Victor Gallou. Kitért arra is, hogy miért autonómiát, és nem függetlenséget akarnak: a bretonok nagy része franciának is vallja magát, nem akar elszakadni Franciaországtól. Az új katalán út
A katalánok helyzetéről előbb Gerard Bona, az EFA titkára beszélt, majd kiegészítette szavait Marc Gafarot I Monjó, a Katalán Demokratikus Konvergencia Párt külügyi kabinetvezetője. Bona elmondta, a katalán nacionalisták nyelvük, kultúrájuk fennmaradásáért küzdenek, a spanyol állam tiltásaival, fenyegetéseivel érte el azt, hogy ma már nem elégszenek meg az autonómiával, függetlenedni akarnak. Megpróbáltak tárgyalni külön adórendszer kialakításáról, de nem jártak sikerrel, az emberek egyre inkább kiszakadáspártiak lettek. Tavaly népszavazást kezdeményeztek a kérdésről, de a spanyol kormány elgáncsolta, vezetőjük, Artur Mas katalán kormányzó ellen eljárást indítottak. Nem adták fel, az idei szeptember 27-ei választások során akarják felmutatni a függetlenségpárti többséget, minden pártot felkértek, egyértelmű állásfoglalást fogalmazzon meg, hogy a szerzett szavazatok alapján felmérhető legyen a függetlenségpártiak tábora. Ha ők győznek, akkor Artur Mast bízzák meg, hogy megtegye a Spanyolországtól való elszakadáshoz szükséges lépéseket. Tárgyalási folyamat kezdődik, tudják, nem hoz azonnal eredményt, de biztosak a sikerben – erősítette meg mindkét előadó.
A megmentett népcsoport
Nagyon keveset tudni a lengyelországi szilézekről, akik szintén autonómiát követelnek. Utolsó pillanatban sikerült megmenteni ezt a népcsoportot az eltűnéstől, 2002-ben 80 ezren vallották magukat odatartozónak, tíz év múlva 800 ezren, és bíznak benne, 2022-re elérik a másfél milliót – mondta el Tomasz Jarecki, a Sziléziai Autonomista Mozgalom tagja. Egy igen gazdag, iparosított régióról van szó, amelyet hol Németországhoz, hol Csehországhoz, hol Lengyelországhoz csatoltak, az első világháború utáni népszavazáson az itt élők Lengyelország mellett döntöttek, és a terület hetven százaléka oda is került. A második világháború után az egész régió lengyel fennhatóság alá került, és a következő ötven évet lengyelként kellett leélniük, majdnem elfelejtették nyelvüket. Ekkor indult be mozgalmuk, elkezdték a mozgósítást, és meglett az eredménye, az utolsó pillanatban sikerült megmenteni ezt a népcsoportot a teljes megsemmisüléstől – mesélte Jareczki. Most az autonómiáért harcolnak, és tudják, érdemes, megvan a hatalmuk változtatni sorsukon. Senki ne mondjon le nyelvéről, kultúrájáról – mondotta, és felidézte, milyen érzés volt, amikor a kezébe vette az első könyvet, amelyet szilézül írtak.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Készülődés és várakozás (Kelemen Hunor Háromszéken)
Az RMDSZ háromszéki polgármestereivel egyeztetett egyebek mellett Kelemen Hunor, a szövetség elnöke tegnap Sepsiszentgyörgyön. A politikus a sajtó érdeklődésére pár aktuálpolitikai kérdésre is válaszolt. A legjelentősebb és egyben a legsürgősebben orvosolandó gond, amelyet a polgármesterek jeleztek, a finanszírozásra vonatkozik. Kelemen Hunor szerint elsősorban azon települések elöljárói léptek fel sürgetően, amelyek esetében a költségvetési törvény nem biztosította a hivatalok működéséhez és a beruházásokhoz szükséges kiegészítő támogatást. Mint ismeretes, a jövedelemadóból és a hozzáadott értékadóból a helyi költségvetésekbe visszaosztott összegek idén más rendszer szerint kerültek elosztásra. Ennek következményeként több nagy község jóval kevesebb pénzt kapott, mint az előző években. Az RMDSZ elnöke szerint mind Hargita, mind Kovászna megyében, de máshol az országban is több hivatal abban a helyzetben van, hogy már akár augusztusban, de legkésőbb szeptemberben lehúzhatják a rolót, mivel még az alkalmazottjaik bérét sem tudják biztosítani, ezért a polgármesterek jelentős része számára a legégetőbb kérdés, hogy a jövő héten esedékes állami büdzsé kiegészítésekor a hiányzó összeget megkapják-e. Kelemen elmondta: értesülései szerint a pénzügyminiszter már jelezte, hogy külön összeget különítettek el erre a célra a költségvetés-kiegészítésnél. Ami a találkozón még elhangzottakat illeti, Kelemen kifejtette: tekintve, hogy az új választási törvényt kihirdette az államfő, így már világos, milyen keretek között kerül majd sor jövő tavasszal a választásokra. Ennek megfelelően elkezdték a felkészülést, az RMDSZ célja megőrizni a most birtokolt polgármesteri helyeket, önkormányzati mandátumokat. A nyári időszakban a szövetség helyi szervezetei elvégzik a szükséges elemzést saját hatáskörben, kire számíthatnak a jelenlegi elöljárókból, melyek a fő problémák, illetve kidolgozzák, hogy milyen módszertan szerint zajlik majd a jelöltállítás. Ez a folyamat őszig lezárul. Ami a más alakulatokkal való együttműködést illeti, Kelemen kifejtette: a Magyar Polgári Párttal létezik egy tavaly aláírt országos szintű megállapodás, melyet meg szándékoznak hosszabbítani, erről már egyeztettek is Biró Zsolttal. A cél mindenekelőtt az, hogy a 2012-es eredményeknél rosszabb ne legyen, és már most elmondható az is, hogy nem egységes recept szerint készülnek a megmérettetésre. Lesznek helyek, ahol harc lesz a mandátumokért, máshol pedig a két alakulat együtt indul. Hogy ez településenként hogy alakul majd, arról azután lehet beszélni, hogy mindkét alakulat elvégezte a maga elemzését a lehetőségeikről, a településenkénti állapotokról. Az elnökség minél több helyen a közös fellépést sürgeti. Az Erdélyi Magyar Néppárttal viszont Kelemen Hunor kizárta az együttműködés lehetőségét, tiszteletben tartják a párt elnökségének döntését, mely szerint mindenkitől függetlenül indulnak a választáson. Újságírói kérdésre válaszolva az elnök a MPP által a székelyföldi autonómiastatútum kapcsán megszabott szeptemberi véglegesítési határidőről, illetve a tervezetnek a parlamenti ülésszak elején történő benyújtásáról csak annyit mondott, hogy talán elkészülnek a végleges változattal, és az akár benyújtható is lesz. Kelemen Hunor szerint egyelőre a kérdés nyitott, a nyár folyamán még egyeztetnek a polgári alakulattal. „A tervezet sorsa nem egy dátumtól függ, inkább kontextuális kérdések érvényesek itt: ki fogja megszavazni a törvényhozásban” – magyarázta. Végül Kelemen szintén kérdésre válaszolva kifejtette: a kormánykoalíció szintjén, pontosabban a Szociáldemokrata Párt berkeiben zajló helyzetről nem tud érdemben véleményt formálni, tekintve, hogy az RMDSZ ellenzékben van.
Nagy D. István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Családsegítők Sepsiszentgyörgyön 1.
Több mint húsz éve működik Sepsiszentgyörgyön családsegítő tevékenység. Papp Adolf, a Pro Nobis Egyesület elnöke és felesége, Balázs Réka Step by Step alternatív oktatásban képzett tanítónő, mindketten családterapeuták és mentálhigiénés szakemberek. Az idei Házasság hete rendezvényen több témában is előadást tartottak. Ennek folytatásaként kértem fel őket beszélgetésre.
Minden mindennel összefügg
– Hogyan lesz valaki családterapeuta?
Papp Adolf: Én a családterápia fogalmával 1992-ben találkoztam, akkor olvastam róla egy szaklapban. 1994-ben alkalmam volt részt venni egy családterápiás világkonferencián, amelyet Budapesten szerveztek, s itt találkozhattam Böszörményi-Nagy Ivánnal. Így kezdődött... Már egyetemi éveim alatt foglalkoztatott, vizsgadolgozatom témája az volt, hogyan viszonyulnának a sepsiszentgyörgyiek egy családsegítő központhoz. Van-e erre szükség, s ha igen, akkor hányan, kik vennék inkább igénybe? Egy háttérkutatás eredménye szerint a megkérdezetteknek 95 százaléka igénybe venné, de nem szívesen menne el.
– Ez elbátortalanított?
– Jaj, nem. Én nagyon hittem ebben. Létre is hoztuk a családsegítő szolgálatot, amelyet én kezdeményeztem 1996-ban. Nyilván, több kollégával – nem is tudom pontosan, hányan, de több mint tízen voltunk – és sok közös munkával. A családsegítést a Famterra Alapítvány égisze alatt kezdtük, amit az önkormányzat helyiséggel és morálisan is támogatott, emellett S. O. S. telefonszolgálatot is indítottunk. Nagyon sok emberrel foglalkoztunk annak idején. Aztán úgy éreztem, tovább kellene képeznünk magunk ezen a területen. 1998-ban dr. Székely Ilona és dr. Tarján Emőke indított mentálhigiénés képzést, azt hiszem, az elsőt Erdélyben. A csapat jó néhány tagjával és Rékával, a feleségemmel beiratkoztunk. Mi voltunk az egyedüli házaspár a csoportban. 2000-ben befejeztük, s akkor néhányunkat felkértek, hogy folytassuk a családterápiás képzéssel. Nagyon hálásak vagyunk dr. Székely Ilonának, aki Amerikában végezte tanulmányait, és több mint 40 év családterápiás munka után visszajött Magyarországra és Erdélybe, hogy nagyra becsült tudását megossza, átadja nekünk.
– Mi ragadott meg ebben az irányzatban titeket?
P. A.: Részemről a rendszerelméleti megközelítés: a család egy rendszer, minden mindennel összefügg: minden egyes családtag viselkedése összefügg az egész rendszerrel. Balázs Réka: Engem pedig a mélysége fogott meg, hogy az egyéni fejlődést összefüggésbe hozza a párkapcsolati fejlődéssel és a családi rendszer fejlődésével. Tehát hogy az egyéni fejlődés nagyon meghatározza azt, hogyan viselkedünk egy családban. Beás a gyökerekhez. Ha nem nézzük meg a gyökereinket, elég nehéz a lombkoronát fejleszteni.
P. A.: Ez az egyéni fejlődés ötvözi a családot, a család meghatározza teljes egészében a gyermek egyéni fejlődését. Az, hogy milyen a családi rendszer, eldönti, hogy a gyermek milyen lesz, és milyen családi rendszert fog létrehozni. Továbbá azt is, melyek lesznek azok a rendszerek – munkahelyi, csapat, közösség stb. –, ahol el fog helyezkedni, ahol meg kell állnia a helyét. Ugyanarra a mintára épül... Mind a ketten letettük a záróvizsgát Budapesten, Réka 2005-ben, én 2006-ban. Beosztottuk... 2003-ban létrehoztam a családterápiás központot, és ettől errefelé még komolyabban indult el a munka. – Nehéz volt a kezdet?
P. A.: Nagyon nehéz volt, mert olyan új dolgot, új szolgáltatást hoztunk, amire addig nem volt példa, csak a filmekből ismerték az emberek. Sok volt az ellenállás.
B. R.: Nálunk az a hagyomány, hogy a problémákat a családon belül kell megoldani. Inkább belerokkannak, mint hogy segítséget kérjenek. Igazából ez volt az ellenállás. Minden családot nagy-nagy szeretettel és örömmel fogadtunk, mert éreztük, hogy nagy bajban vannak. Sajnos, nagyon sokan azt választották, hogy inkább elválnak, inkább háborúznak, mintsem segítséget kérjenek. Legtöbb esetben nálunk a családi probléma szégyen. Legyen az alkoholfüggőség, agresszió vagy egyéb…
P. A.: A legtöbb esetben úgy jöttek, hogy „voltunk akupunktúrán, voltunk jósnőnél, voltunk ügyvédnél, a válási papírok már elő vannak készítve, de gondoltuk: egy utolsó lehetőségként kipróbáljuk a családterápiát is”.
– Januárban elhangzott, hogy az esetek 70 százalékában tudtatok segíteni. Mennyire működnek együtt ez emberek ilyen esetben? Beleadnak mindent a helyzet javítására, vagy várják, akár a fuldokló, hogy valaki kimentse őket?
B. R.: Minden család teljesen egyéni eset, külön univerzum... Ez attól is függ, hogy mennyire régi a probléma, amivel érkeznek. Mert minél hamarabb lépnek, annál gyorsabban egyensúlyba lehet hozni a családi rendszerüket. Minél régebbi a gond, annál hosszabb időt vesz igénybe. Vannak családok, ahol 5–10 találkozással már helyreáll a családi rendszer működése. Van olyan eset is, ahol két év kell hozzá. És az is meghatározza, mennyire mélyek a sebeik, milyen fájó pontokkal érkeznek az egyéni fejlődésükből, a párkapcsolatból, hol akadtak el...
P. A.: És milyen erőforrásokkal, milyen mintákkal rendelkeznek.
B. R.: A problémamegoldó képességünk is tulajdonképpen tanult. Azt, amit a szüleink meg tudtak oldani, mi is simán megoldjuk. Ott akadunk el, ahol a szüleink elakadtak.
Kérdezett: Józsa Zsuzsanna
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Destabilizáció?
A romániai egyetemek, így például a MOGYE is, olyan mértékű autonómiával rendelkezik(nek), amely szerint megtagadhatja(ák) a törvények betartását. Ezzel szemben a romániai iskolák a teljes "bénaságra" ítéltetve arról sem dönthetnek, hogy az alkotmány és az érvényes törvények előírásai értelmében, továbbá az Országos Diszkriminációellenes Tanács (ODT) 2014. évi 415-ös határozatának eleget téve kétnyelvű feliratokkal lássák el az tanintézmények belső tereit, pontosabban az "osztályokat, laboratóriumokat, irodákat és más helyiségeket".
Ezzel kapcsolatos az utóbbi napokban kirobbant botrány is, amelynek során a Civil Elkötelezettség Mozgalom aktivistái a marosvásárhelyi Alexandru Ioan Cuza általános iskola vezetőségével egyetértésben eljártak. A tanintézmény papírlapokra nyomtatott kétnyelvű feliratai helyett az e célra szervezett gyűjtés nyomán esztétikusan elkészített táblácskákat adományoztak az iskolának, és segítettek azok felszerelésében. Tették ezt azért, mert a tanintézmények többsége az ODT határozata ellenére, forráshiányra hivatkozva, nem helyezi ki a kétnyelvű feliratokat. A pénz a polgármesteri hivataltól kellene érkezzen, de erre a célra nem szokott jutni. Hogy is jutna, amikor például a nagy hangon és minden fórumon népszerűsített szakoktatás számára a gyakorlati munkát lehetővé tevő fogyóanyagokat sem biztosítják, egyebekről nem is beszélve. Ezek hiányát sajnos nem pótolja a folyamatban levő építkezésekre, felújításokra való hivatkozás. A hivatal iskolákért felelős igazgatósága viszont, ahelyett, hogy annak a természetes igénynek a megvalósítását szorgalmazná, hogy a vegyes tannyelvű iskolákban a magyar gyermekek is otthon érezzék magukat, olyan körlevelet küld szét a tanintézményekbe, amelyben a szabályszerűen elkészített kétnyelvű feliratokat az állampolgárok (jelen esetben a város tanulói) közötti harmónia és jó egyetértés megbontásának (destabilizálásának) tartja. Következésképpen megtiltja, hogy a hivatal engedélye nélkül kifüggesszék, s igazolásképpen a helyhatósági törvényre hivatkozik, ami nem felel meg a valóságnak.
Az iskolákhoz kiküldött július 16-i 39986-os körlevelet olvasva felháborítónak tartom, hogy továbbra is olyan személy álljon az iskolákért felelős igazgatóság élén, aki a város lakosságának közel felét kitevő magyarság nyelvét a destabilizálás eszközének tekinti. Továbbá a Diszkriminációellenes Tanács már említett határozatával ellentétben a tanintézményeket olyan szinten lenullázza, hogy azok a helyi tanács vagy a bíróságok engedélyével tehessék ki a mellékhelyiségek kétnyelvűfeliratát is például. Holott a polgármesteri hivatalban, amelynek a szóban forgó aligazgató az alkalmazottja, békésen megférnek egymás mellett a román és magyar feliratok, anélkül, hogy destabilizálták volna a város lakosságát.
Ha ennek a kis- és nagyobb gyermekek érdekeit szem előtt tartó alapvető elvárásnak eleget tett volna a helyi tanács és végrehajtó testülete, a polgármesteri hivatal, valamint annak iskolákért felelős igazgatósága, akkor nem kerülhetne sor olyan civil szervezetek beavatkozására, amelyeket politikai tőke kovácsolásával vádolnak. Ezt a tőkét a város vezetői már régen a saját imázsuk fényezésére fordíthatták volna, ahelyett, hogy ilyen hangnemű körlevelekkel sértegessék a magyar lakosság önérzetét.
Bodolai Gyöngyi
Népújság (Marosvásárhely)

Középkori templomok újultak meg a Kárpát-medencében
A középkori templomok felújítási programjának harmadik ütemében 18 templom műemléki helyreállítása fejeződött be Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében és a Partiumban – közölték a projektzáró konferencián kedden, a debreceni Református Nagytemplomban.
A csaknem 1,5 millió eurós fejlesztés az Európai Unió 90 százalékos támogatásával valósult meg a Magyarország–Románia Határon Átnyúló Együttműködési Program keretében.
Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke emlékeztetett arra: a középkori templomok útja mint tematikus útvonal 2009-ben indult el azzal a céllal, hogy a Kárpát- medencében egyedülálló vallási és kulturális örökséggel ismertesse meg az érdeklődőket.
A teljes programban szereplő 65 templom és a közülük nemrégen megújult 18 templom olyan összképet alkot a református örökségről és a térségek történetéről, amely igazi kincs – tette hozzá.
A püspök szerint az az örökség, amelyet ezek a templomok őriznek, a külföldieket is vonzza. Azt szeretnék, hogy a templomutat járva az érdeklődők járják végig a reformáció útját, felfedezve azt, hogy Európa határán milyen kincsek vannak.
Minderre ráirányíthatja a figyelmet két jelentős évforduló 2017-ben, amikor a reformáció 500. évfordulója mellett a Tiszántúli Református Egyházkerület létrejöttének 450. évfordulóját is ünnepeljük – hangoztatta Fekete Károly.
A konferencián elmondták: a Magyarország–Románia Határon Átnyúló Együttműködési Program 2007- 2013 támogatásával, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat és a Szatmár Megyei Tanács partnerségében indult el a Középkori templomok útja program. A fejlesztés célja az volt, hogy a kiemelkedő örökségturisztikai és művészettörténeti értéket jelentő középkori templomokat összekötve egy közös tematikus úttá fejlesztve jöjjön létre egy közös turisztikai útvonal a magyar–román határtérségben. A több év alatt felépített programban művészettörténeti kutatómunka is zajlott: neves szakemberek tárták fel a Felső-Tisza-vidék építészeti, kulturális és vallási örökségét. A kutatások eredményét összefoglaló három kötet most megjelent utolsó részét, a Művészet és vallás a Felső-Tisza-vidéken című munkát kedden mutatták be a program eddigi eredményeiről és a várható folytatásról rendezett konferencián.
Deák Attila, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Területfejlesztési és Környezetgazdálkodási Ügynökség Nonprofit Kft. vezető menedzsere a programban elért eredmények mellett elmondta azt is, hogy a jövőben a történelmi Bihar, Borsod-Abaúj-Zemplén megye, a Felvidék, Kalotaszeg, a Mezőség és a Szilágyság területére is szeretnék kiterjeszteni a templomút programot.
A debreceni Református Nagytemplomban kedden megnyitották a Középkori templomok útja című időszaki kiállítást is, amelyet három hétig tekinthetnek meg az érdeklődők.
Népújság (Marosvásárhely)

A szabadegyetem alapozta meg a nemzetpolitika eredményeit
A Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktáborban született gondolatok alapozták meg a magyar nemzetpolitika legfontosabb eredményeit – jelentette ki Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár szerdán Tusnádfürdőn, a Tusványosként emlegetett rendezvénysorozat közéleti programjának megnyitóján.
Kifejtette: a státustörvénytől a külhoni magyarok oktatási-nevelési támogatásáig, a kettős állampolgárságtól az új alaptörvény megfogalmazásáig sok olyan gondolat született a Kárpát-medencei nemzetpolitikai táborokban és köztük elsősorban Tusványoson, amelyek utat mutattak a politika számára az építkezésben.
Úgy vélte: a 16-17. századhoz hasonlóan ma ismét olyan történelmi helyzetben van a területileg széttagolt magyarság, amikor újra kell fogalmaznia önmagát, és olyan támpontokat kell keresnie, amelyek alapot teremthetnek a következő évszázadok építkezésére. Mint mondta, erre ad lehetőséget a Tusványos.
Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke, az idén 25 éves Tusványos egyik alapítója a mostani korszakhatár útkereséséről szólva rámutatott: a stabilitás és instabilitás erőinek küzdelmében Magyarország a stabilitás pártján áll. Ukrajnában háború zajlik, a civilizált világ brutális terrorizmussorozattal és ezzel összefüggésben valóságos népvándorlással szembesül – vázolta.
Németh Zsolt szerint a most kialakuló új geopolitikai helyzetben Magyarország Európa külső stabilitását NATO-elkötelezettségével, egy európai védelmi unió és energiaunió szorgalmazásával, egy közös európai migrációs és menekültpolitika megteremtésében való részvétellel támogatja.
Másfelől úgy vélte, Európa belső stabilitását a déli államok "vörösödése" (itt a görög Sziriza, a spanyol Podemos párt erősödésére utalt), illetve az északi országok "barnulása", vagyis az idegengyűlölet terjedése fenyegeti. Ebben a helyzetben Közép- Európára hárul a feladat, hogy megújítsa az európai együttélési modellt – mondta Németh Zsolt.
Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) alelnöke, Tusványos másik alapítója azt ígérte: a szabadegyetemen idén is folytatódik az a műhelymunka, amely válaszokat keres a magyar nemzetpolitika kihívásaira, hiszen Tusványos "több mint fesztivál", és immár ugyanúgy fogalommá vált, mint a Barcelona futballklub a katalán nemzet számára.
Sándor Krisztina, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnöke, a Tusványos politikai programjának koordinátora megjegyezte: a táborban azért nem kerülhet sor idén az erdélyi magyar pártvezetők pódiumvitájára, mert Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke elhárította a meghívást, és így az MPP vezetőjét meg sem keresték. Hozzátette: a székelyföldi prefektusok sem kívántak élni a lehetőséggel, hogy kifejtsék, miért zavarják őket a magyar jelképek, de a bukaresti külügyminisztérium vagy korrupcióellenes ügyészség vezetői sem vállalták a tusványosi szereplést.
A szabadegyetem épp ezért nagyra értékeli azoknak a román értelmiségieknek, erdélyi "autonomistáknak" a kiállását, akik idén is eljöttek a táborba – hangoztatta.
A Tusványoson húsz partnerintézmény rendezvénysátra a hét végéig programok százaira várja az érdeklődőket, szombaton pedig Orbán Viktor miniszterelnök részvételével rendeznek közéleti fórumot a tusnádfürdői sportpályán.
Magyarországra több illegális bevándorló érkezik, mint a mediterrán országokba
Magyarországra 2015-ben több illegális bevándorló érkezett, mint a mediterrán térségbe, a szerb–magyar határon építendő kerítés csak a kényszerhelyzetet próbálja orvosolni, de az EU-nak kell megoldást találnia a migráció kérdésére – hangoztatták a Tusványos nyitónapján tartott pódiumbeszélgetés résztvevői.
Takács Szabolcs, a Miniszterelnökség európai uniós ügyekért felelős államtitkára előadásában elmondta, az Európai Unió is elismeri már, hogy Magyarország jobban ki van téve a migrációs nyomásnak, mint az EU más tagállamai. Az államtitkár szerint abból fakadnak a gondok, hogy a Törökországon, Görögországon, Macedónián és Szerbián keresztül vezető balkáni útvonalon Magyarországon regisztrálják először a bevándorlókat, holott ezt az első érintett EU-tagállamban, azaz Görögországban kellene megtenni.
Az államtitkár azt is megjegyezte, Magyarország jelenleg tranzitország, az érkezők továbbvándorolnak, de ez csak addig igaz, amíg a nyugat-európai országok nem fordítják vissza őket. Szerinte Magyarország a délszláv háborúk idején válogatás nélkül befogadta a menekülteket, így nem igaz az a vád, hogy az ország nem vallja az európai értékeket.
Prőhle Gergely, az Emberi Erőforrások Minisztériuma nemzetközi és európai uniós ügyekért felelős helyettes államtitkára elismerte, hogy nehéz megmagyarázni a kerítést és a magyar menekültügyi retorikát, amikor az év igéje, hogy "fogadjátok be egymást".
Hozzátette: az államnak az a felelőssége, hogy ne tegye kockára a társadalom teherbíró képességét, és az egyháznak is a közösséget kell védenie. Ezzel szemben viszont minden embernek az az erkölcsi kötelessége, hogy adakozzon, vállaljon részt a migránsok ellátásában – jelentette ki.
Prőhle Gergely arra figyelmeztetett, hogy a kelet-közép- európai térség országait az elvándorlás is veszélyezteti. A nyugat-európai országok ugyanis – belátván, hogy nem sikerül integrálniuk a muzulmán bevándorlókat – ebből a térségből kívánják pótolni a munkaerő-szükségletüket.
Csáky Pál, a szlovákiai Magyar Közösség Pártjának európai parlamenti képviselője vetette fel, hogy a migrációs nyomásra és a Kárpát-medencei elvándorlásra a szabályozott bevándorlás lehetővé tétele lenne a megoldás. Takács Szabolcs államtitkár is elmondta, hogy az irányított bevándorlás a magyarság érdekét szolgálná.
"Érdekünk lehet, hogy magasan képzett és kultúránkhoz közel álló embereket próbáljunk letelepíteni" – jelentette ki egy kérdésre válaszolva az államtitkár.
Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke szerint az irányított migrációnak elsősorban a Nyugatra vándorolt magyarok második generációja hazaköltözését kellene szolgálnia.
Az erdélyi magyar szakképzés fejlesztéséről szóló megállapodást írtak alá
Rövid távú cselekvési terv és hosszú távú koncepció kidolgozását, valamint új képzések beindításának lehetőségét tartalmazza többek között az erdélyi magyar szakképzés fejlesztéséről szóló együttműködési megállapodás, amelyet szerdán írtak alá a 26. Bálványosi Szabadegyetem és Nyári Táborban.
A megállapodás, amelyet Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár, Czomba Sándor, a nemzetgazdasági minisztérium államtitkára, Román István, a földművelésügyi tárca helyettes államtitkára és Burus-Siklódi Botond, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) elnöke látott el kézjegyével, rögzíti, hogy az RMPSZ vállalja: elkészíti az erdélyi magyar szakképzés hosszú távú fejlesztésének koncepcióját, valamint az azt megvalósítandó rövid távú cselekvési tervet Erdély viszonylatában.
A szervezet azt is vállalja, hogy az új képzések beindítását, valamint az infrastrukturális fejlesztéseket megelőzően megvizsgálja és alátámasztja azok szükségességét.
Megkezdődött a koncertprogram
A sajátos világzenét játszó Ferenczi György és a Rackajam, illetve a népzenész Szalonna és Bandája közös fellépésével megkezdődött kedd este a 26. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor egyhetes programsorozata Tusnádfürdőn.
A hagyományoknak megfelelően már a hivatalos megnyitó előestéjén több száz résztvevő érkezett a tusnádfürdői kempingbe a "nulladik napi" koncertre. A szervezők célja, hogy megőrizzék az egyensúlyt Tusványos szórakoztató és szabadegyetemi jellege között. Erre utal az idei rendezvény mottója is: Tusványos – Nem csak fesztivál. A délután érkezőknek a korábbiaktól eltérően már nem ingyenes a belépés, ám ennek fejében a táborozók közlekedését idén mindenütt frissen aszfaltozott utak, rendezett járdák könnyítik.
A húsz partnerintézmény közül elsőként a közmédia sátrában kezdődtek meg a programok: kedden megrendezték az első filmvetítéseket és közönségtalálkozókat.
Elsőként Havasi János, a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) határon túli különmegbízottjának Időutazás a Donyec- medencébe című dokumentumfilmje került a közönség elé: az alkotás azokat a – most konfliktusövezetté vált – helyszíneket mutatja be, ahol a második világháború után kényszermunkára hurcolt magyar és német civilek százai haltak meg.
Sándor Krisztina, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) ügyvezető elnöke, a Tusványos politikai programjainak koordinátora elmondta az M1-nek: a szabadegyetem számára megkerülhetetlen téma a romániai korrupcióellenes kampány, a migráció és magyar–cigány együttélés ügye.
A 2015-ös év forró témái mellől a hagyományos műhelybeszélgetések sem maradnak el az autonómiáról, az uniós és gazdasági kérdésekről, a nemzetpolitikai fejleményekről. Az előadók között számos külföldi szakértő, magyarországi és erdélyi politikus lesz, Tusnádfürdőre várják a Kárpát-medencei magyar pártok vezetőit. Szintén hagyomány, hogy szombaton Orbán Viktor miniszterelnök részvételével rendeznek közéleti fórumot a koncertszínpad előtti sportpályán.
Népújság (Marosvásárhely)

Összeillesztik a történelmünket
Két csoportban harminchat egyesült államokbeli, kanadai és új-zélandi antropológushallgató munkálkodik Udvarhelyszéken, segítve a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum jelenlegi ásatását, amelynek során a környék eddigi leggazdagabb leletanyagát tárják fel. Az ambiciózus fiatalok nagyjából egy hónapot töltenek Erdélyben, ők az idei második széria – hétköznapokon előadásokat hallgatnak és dolgoznak, hétvégén tágabb térségünk nevezetességeivel ismerkednek.
Az elmúlt hétvége esőzései miatt a terepmunka rövid ideig szünetelt, de a volt Ucecom épületében berendezett laborban annál serényebb munka folyt: kivételesen minden egyetemi hallgató a négy fal között dolgozott, amíg az ásatási helyszín kiszáradt. A korábbi években előkerült csontokat tisztogatták, illesztgették össze, készítették elő történelmünk feltárásához, fegyelmezetten, de arcukon olyan derűvel, mintha egy jó építőjátékot játszanának. Pedig komoly munka folyik két helyszínen immár harmadik hete Nyárádi Zsolt, a Haáz Rezső Múzeum régésze, illetve több neves amerikai kutató vezetésével. Huszonhárom antropológustanonc Patakfalván, az immár második éve zajló ásatásoknál segédkezik, mások a korábban feltárt bögözi leletanyagot elemzik, ismét mások a tavaly előkerült patakfalvi csontokat tisztítják meg a későbbi elemzéshez. Mindezen feladatok szakszerű elvégzéséhez – ezek számukra a kötelező egyetemi szakgyakorlat részei, a helyi múzeumnak azonban hatalmas segítséget jelentenek – naponta szakelőadásokat hallgatnak, terepen pedig eligazításokat kapnak a különféle csontokról, elváltozásokról és azok lehetséges okairól.
Árpád-kori temető Patakfalván
Mint Nyárádi Zsolttól megtudtuk, a mostani harminchat fiatal idén a második diákcsoport, amely Udvarhelyszéken segédkezik. Legtöbben az Egyesült Államokból érkeztek, de kanadaiak és új-zélandiak is vannak közöttük, és hozzájuk csatlakozott egy Kolozsváron tanuló magyar egyetemista is. A rengeteg szorgos kéz olyan munkát végez el, amelyre a Haáz Rezső Múzeumnak nem lenne kapacitása. A külföldi egyetemekről ugyanis immár harmadik éve érkeznek ide hallgatók, az ArchaeoTek Canada által szervezett program révén, hogy nagyszabású feltárásoknál dolgozzanak: korábban Telekfalván, Fenyéden, Lövétén és Bögözben, az utóbbi két nyáron pedig Patakfalván dolgoztak. Az előző helyszínek közül többet is sikerült teljesen feltárni és lezárni. Utóbbi azonban az eddigi legnagyobb leletanyaggal kecsegtet: a temető közelében Árpád-kori templom, illetve 12. századi temető maradványaira bukkantak. A temető a korábban feltártaknál jobb állapotban maradt meg, mert annak konzerválódását nem akadályozták rátemetkezések, építkezések, sem más tényezők, fejtette ki Nyárádi Zsolt. Az ásatás során számos izgalmas leletre bukkantak: a kor divatjának megfelelő hajtűkre és hajkarikákra, pénzérmékre, amelyek segíthetik a leletek keltezését, valamint olyan ritkaságokra, mint például egy fémszálas női pártából származó textilmaradványok.
Hosszú folyamat a leletgondozás
A fémanyaggal a Haáz Rezső Múzeum illetékese foglalkozik, a textilmaradványokat azonban – mivel a környéken nincs erre szakember – valószínűleg Budapesten, a Nemzeti Múzeum műhelyében restaurálják majd. A hallgatók a Budvár utcai épületben berendezett ideiglenes laboratóriumban csak az embertani anyaggal foglalkoznak: a Bögözből előkerült csontokat elemzik, illetve a tavalyi patakfalvi leleteket mossák. Mint Nyárádi elmondta, a bögözi középkori temető leletanyaga is jelentős, de ott csak az esetek mintegy tíz százalékában került elő a teljes csontváz. A feltárást nehezítették az egymásra temetkezések, hiszen sok esetben az újabb sírok elvágták a régebbieket, és a csontok konzerválódási állaga sem volt egyforma: bizonyos részük rég el is porladt. Különösen nehéznek bizonyult a gyerekcsontvázak rekonstruálása, hiszen sok esetben még fejletlen a csontozat, nem illeszkednek olyan stabilan egymáshoz, így ezek a leletek sokkal több darabban kerülnek elő, mint a felnőttek csontvázai, s jóval sérülékenyebbek is azoknál. A feltárástól a leletek tárolásáig olykor hetek telnek el: a helyszínen lefényképezik, majd lerajzolják a csontokat, amelyeknek a tisztítás után több napig száradniuk is kell.
Tömeges gyerekhalál okait kutatják
A csontokat szükség esetén elektronmikroszkóppal vizsgálják, 3D-szkennerrel megörökítik, sőt a leletek némelyikét magukkal viszik Amerikába, hogy még modernebb technológiával vizsgálódhassanak – a nagyobb csoporton belül két-három fős kisebb csoportok külön kutatási területen dolgoznak. Az ásatások révén nemcsak a temetkezési szokásokról, a korok divatjairól kaphatnak képet a szakemberek, hiszen az antropológusok elsősorban a csontok és a fogazat állapotát vizsgálják, amelyekből az életvitelre, betegségekre, különféle halálokokra is fény derülhet. A telekfalvi templombelsőben például mintegy hetven 17. századi gyereksírra bukkantak, és az elemzések során kiderült, hogy legtöbbjük skorbut áldozatává vált, ami azt jelenti, hogy nem jutottak megfelelő mennyiségű C-vitaminhoz, friss zöldséghez, gyümölcshöz. Ez meglepő falusi környezetben, és újabb kérdéseket vet fel a vitaminhiányos táplálkozás okaira vonatkozóan, fejtette ki Nyárádi, hozzátéve, akár az is elképzelhető, hogy valamilyen tilalom volt érvényben akkoriban. A bögözi temetőben talált gyerekcsontvázakat ilyen feltevésekkel is vizsgálják, azonos jeleket keresve rajtuk.
Felségárulóra bukkantak
S bár ez a tudományág sokkal inkább az emberi történetekre koncentrál, mint a történelmi eseményekre, olykor kapcsolat fedezhető fel ezek között. Bögözben például megtalálták egy, a 16. században lefejezett férfi csontvázát, és a helytörténeti adatokból kiderült, hogy az 1520-as években felségárulásért kivégeztek egy Bögözi Ferenc nevű nemest. Nagy valószínűséggel az ő maradványaira bukkantak, vélte Nyárádi.
Az ArchaeoTek Canada programjának idei résztvevői a nem mindennapi munka után, hétvégenként a környéken kirándultak, többek között Brassóba is eljutottak. Az antropológustanoncok július 31-én, jövő pénteken reggel kilenc órától a városi könyvtár alagsorában beszámolnak kutatásaik eredményéről, a rendezvény bárki számára nyitott. A múzeum és az amerikai egyetemek közötti együttműködés a remények szerint a következő években is folytatódik, akkorra további izgalmas projekteket terveznek a szakemberek: az ásatások során talált koponyák alapján rekonstruálnák az arcokat, és ha sikerül, kiállításon is bemutatnák a végeredményt.
Bálint Kinga Katalin
Krónika (Kolozsvár)

Fejlesztenék a szakoktatást
Rövid távú cselekvési terv és hosszú távú koncepció kidolgozását, valamint új képzések beindításának lehetőségét tartalmazza többek között az erdélyi magyar szakképzés fejlesztéséről szóló együttműködési megállapodás, amelyet tegnap írtak alá Tusványoson.
A megállapodás, amelyet Potápi Árpád János nemzetpolitikai államtitkár, Czomba Sándor, a nemzetgazdasági tárca államtitkára, Román István, a földművelésügyi tárca helyettes államtitkára és Burus-Siklódi Botond, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) elnöke látott el kézjegyével, rögzíti, hogy az RMPSZ vállalja: elkészíti az erdélyi magyar szakképzés hosszú távú fejlesztésének koncepcióját, valamint az azt megvalósító rövid távú cselekvési tervet. A szervezet azt is vállalja, hogy az új képzések beindítása, valamint az infrastrukturális fejlesztések előtt megvizsgálja és alátámasztja azok szükségességét.
Felmérnék az igényeket
A képzések esetében feltérképezi, hogyan illeszkednek a hosszú távú fejlesztési koncepcióba. A felek konzultálnak az új képzések és helyek iránti igényekről, az indítás feltételeiről. Egyetértésük esetén a magyarországi tárcák vállalják, hogy a szükséges fejlesztések beindítását lehetőségeikhez mérten támogatják. Potápi Árpád János a dokumentum aláírása előtt felidézte: a tematikus évek 2012-ben indultak, először az óvodások, utána a kisiskolások, majd a felsősök éve következett. Hozzátette: azt tapasztalták, hogy a szakképzést illetően sokkal gyengébb színvonalú az oktatás, ezért azt erősíteni kell. Emlékeztetett a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) pozitív döntésére a programmal összefüggésben, s kitért arra: 500 millió forintot különített el a kormány az abban megfogalmazott célokra. Ebből 250 millió áll rendelkezésre képzésekre, és ugyanannyi különböző régiókban fejlesztésekre. Kiemelte: azt szeretnék, ha a gazdaságpolitikát a nemzetpolitika szótárába is egyre inkább be lehetne illeszteni. Ma a szülőföldön való boldogulás egyet jelent a gazdasági boldogulással, s ha a külhoni magyarok nem tudnak szülőföldjükön boldogulni, „előbb-utóbb odébbállnak”. Ezt a jelenséget kívánják mérsékelni és visszafordítani. Czomba Sándor kiemelte: szeretnék azokat a fiatalokat segíteni, akik magyarul beszélnek, és magyarul kívánják a szakmájukat elsajátítani. Rögzítette: az idei forrás háromszorosa a korábbinak, és alapvetően célzottan szeretnék szétosztani. Fontosnak nevezte, hogy a szakképzés a gyakorlati életben hasznosítható tudást biztosítson a fiataloknak. Román István hozzátette: a nyár végére már 64 intézményből álló agráriskola-hálózatot működtet majd a földművelésügyi tárca. A magyar agrárium az elmúlt öt évben óriási fejlődésen ment keresztül, s bíznak benne, hogy egyre több fiatal választja ezt a pályát. Az agrárium nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy Magyarország jóval erősebb országgá vált. Minél erősebb az anyaország, annál nagyobb lehetőség van arra is, hogy az erőforrásokat az egész Kárpát-medencére kiterjesszék – jelezte. Fontosnak nevezte, hogy a tematikus év programjában szerepel a tangazdaságok fejlesztése is.
Újra témává vált a szakoktatás
Burus-Siklódi Botond rámutatott: hosszú idő után a szakoktatás mint oktatási forma újra témává vált a román oktatási rendszerben. Hozzátette: nagyon örültek, amikor a Máért úgy döntött, hogy az idei év a szakképzés köré szerveződik. Beszámolt arról, hogy több helyszínen fórumokat tartottak, és igyekeztek a tanárok, intézményvezetők mellett a gazdasági élet szereplőit is megszólítani. A cél az, hogy hosszabb távú stratégiát alapozzanak meg. Kántor Zoltán, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet vezetője elmondta: a magyar oktatási útvonalról való letérés általában oktatási ciklusváltáskor következik be, s a szakképzés az első olyan terület, amely után nem oktatási útvonal következik, hanem maga a munkaerőpiac. Az a cél, hogy a magyar szakképzés jobb minőségű legyen. Fontos továbbá, hogy meggyőzzék a fiatalokat, keressék a magyar szakiskolákat. Erdélyben jelenleg kevésbé népszerű a szakiskola, Felvidéken, Kárpátalján inkább. Fontos, hogy a vállalkozások megfogalmazzák, milyen képzettségre, készségekre van szükségük. Jelenleg az iskolák és a cégek között minimális az együttműködés. Jelezte: feltérképezték a szakiskolákat, és az így született kataszter alapján most azokat a vállalkozókat keresik meg, amelyekkel együttműködés alakult ki.
Krónika (Kolozsvár)

Feszültségek az MPP-ben: a lét a tét
Sokan megütközhetnek találkozva a pártoknak azzal a pofonegyszerű, funkcionális oldalról történő meghatározásával, miszerint „a párt az a társadalmi szervezet, amely indul a választásokon”. Hol van itt a hatalom akarása, az ideológiakötöttség, a szervezeti bázis és egyéb ismérvek? Márpedig e meghatározás mégis pontos, mert a lényeget ragadja meg.
A modern európai demokrácia logikájába belefér az is, hogy egy pártnak ne legyen ideológiakötöttsége, de az is, hogy látszatideológiája legyen. Ez utóbbi a magukat balra soroló, de gazdasági szempontból sokkal inkább jobboldali, azaz piac- és globalizációpárti, a nagytőke és a pénztőke érdekét képviselő magyar kommunista utódpártok esete. Ezeknek nincs semmiféle koherens ideológiájuk, legfeljebb pótideológiájuk, mint a testetlen és meghatározatlan „antifasizmus”, aminek eszközjellegét egyik-másik őszintébb képviselő el is ismerte.
Létezhetnek „potyapártok” is, amelyeknek nem céljuk sem a hatalom megszerzése, sem bármiféle értékrend képviselete, csak a vezető pártoligarchia megélhetésének biztosítása. Az elmúlt huszonöt esztendő alatt tanúi lehettünk annak is, hogy miként válik a rendszerváltás (módszerváltás, gengszterváltás) legreménytelibb, a nemzetért tenni akaró magyarokat leginkább képviselő, közösségi felelősségtudattal átitatott pártból, a Magyar Demokrata Fórumból utódkommunista társutas párt, majd selejt a történelem szemétdombján. Mert sok mindent meg lehet etetni a választópolgárral, de azért akármit mégsem. Az MDF-szavazóknak Bokros, valamint az SZDSZ-szel kötött szövetség már sok volt.
Karaktergyilkosságok
Valami hasonlót tapasztalhatunk napjainkban Erdélyben. Helyi szinten több városban – így Székelyudvarhelyen és Sepsiszentgyörgyön – is kialakult a két nemzeti erő, a Magyar Polgári Párt és az Erdélyi Magyar Néppárt között egy gyümölcsözőnek ígérkező egyezség, amely a jövő évi választások kimenetelét is befolyásolhatta volna. Erre mi történik? Az MPP vezetése hatalmi szóval „fentről” befütyül, és letiltja azt. Annak a pártnak az elnöke teszi mindezt, amely azért jött létre, hogy a parlamentszerű, választásokon nem induló autonomista szerveződések (Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, Székely Nemzeti Tanács) mellett, azok eszmei hátszelét felhasználva alternatívát nyújtson a helyhatósági és az országos megmérettetéseken a választópolgárok számára az RMDSZ Bukarest-vezérelt politikájával szemben.
S teszi ezt most, midőn a korrupcióellenes harc elérte az RMDSZ-t is, a szervezet presztízse romokban hever, a sikertelenség pedig látványos. A magát szövetségnek nevező párt erre úgy reagál, hogy felmentést és retorikai védelmet ad valamennyi megtámadott emberének – lásd Kelemen Hunor legutóbbi nyilatkozatát arról, hogy a korrupcióellenes harc álcája mögé bújva a román hatalom „politikai karaktergyilkosságokat” követ el magyar tisztségviselőkkel szemben. Miközben a napnál is világosabb, hogy Kiss Sándor vagy Olosz Gergely ügye nem vehető egy kalap alá a koncepciós per elébe néző Ráduly Róbertével vagy a szintén koncepciós perben elítélt Markó Attilával. Sajátos perverz fordulat a történetben, hogy az RMDSZ balliberális ihletésű hetilapja Ráduly Róberten köszörüli a nyelvét, vélhetően azért, mert a volt csíkszeredai polgármester soha nem nyilatkozott az autonómia ellen, támogatta az SZÉKELY NEMZETI TANÁCS csíkszéki megalakulását, több ízben is fesztív módon kiállt a székely zászló mellett. Azaz közösséghű magyar vezetőként tette a dolgát. Ami egy nemzetellenes fórum ítélőszéke előtt súlyos vétek.
Az MPP-re visszatérve: a jelenség nem új keletű. Az EMNP megalakulása óta érzékelni lehetett, hogy az MPP éppen úgy e pártot tekintette vetélytársának, mint ahogy az RMDSZ is képes volt sikeresnek nevezni a 2008-as és 2012-es helyhatósági választásokat, mert a párt megőrizte dominanciáját a magyar térfélen, miközben érzékeny veszteségeket szenvedett a román féllel szemben. Miközben mindhárom pártnak azon kellene munkálkodnia, hogy a többségi nyomás csökkenjen, hogy kifele – Brüsszel és Bukarest felé egyaránt – egységes magyar akaratot mutassunk fel.
Az MDF útján
Túlzás nélkül leszögezhető: az MPP léte a tét. De ez nem újdonság, így volt ez akkor is, amikor Szász Jenő vezetésével a 2009-es botrányos gyergyószentmiklósi küldöttgyűlésen szavazati jogot adtak az elnök által kiválasztott, de senki által meg nem választott meghívottaknak, akik történetesen többen is voltak, mint a legitim küldöttek. Ezek után sajátos módon a törvényességhez ragaszkodók több ízben is békeköveteket menesztettek a szabálytalanul megválasztott elnökhöz, aki viszont ragaszkodott hozzá, hogy döntsön a bíróság. A bíróság döntött, Szászék rovására, a pártból mégis azokat távolították el, akiknek a bíróság igazat adott. Akkor sem számított a párt léte, most sem számít. Vagy olyan legyen az MPP, amilyennek a páros akarja, vagy inkább ne legyen egyáltalán.
Az MPP léte három tényezőn múlik. Az egyik, hogy Szász–Biró a román ügyészség mikor lép, s helyezi törvényen kívül a pártot, amely nem indult két egymást követő országos választáson. A másik, hogy a középgárda meddig tűri, hogy az ideológiamentes, csoportérdekek által vezérelt vezetés az autonomista testvérpárt helyett az RMDSZ-szel szövetkezzen, azzal kössön alkukat és stratégiai szövetséget. „Az MPP egyre inkább az elmúlt 22 évre jellemző háttéralkuk, a magyar nemzetpolitikai célokat háttérbe szorító konjunkturális és elvtelen egyezkedések irányába sodródik, elveszítve és elbizonytalanítva tagsága és szavazótábora egy részét. Szilárd meggyőződésünk, hogy szervezeti egységünket, önállóságunkat megőrizve az egységes erdélyi magyar nemzeti oldal megteremtésén kell közösen munkálkodnunk, ütőképes, hatékony alternatívát felmutatva a posztkommunista erőket toborzó és a beolvadást elősegítő erőkkel szemben” – áll abban a 2013 januárjában írt nyílt levélben, amelyet az MPP két országos alelnöke, több városi elnöke, valamint megyei alelnöke, volt alelnöke és sokan mások aláírtak. Egyszóval a polgári párti középgárda azon tagjai, akik a pozíciónál fontosabbnak látták az elvek melletti kiállást.
A nyilatkozat közvetlen kiváltó oka az volt, hogy a 2012-es választásokon mind az MPP akkori, mind a korábbi elnöke arra biztatta a szavazókat, hogy az RMDSZ-re adják a voksukat. Ha sikerül közös frontot alkotnia a tisztességes, következetes, autonomista MPP-s derékhadnak, a vezetés RMDSZ-hű része magára marad. És dönthet: tovább megy az MDF útján, megmarad a párt önmagából való kifordításának pászmáján, ami előbb-utóbb felmorzsoltatáshoz vezet, vagy visszatér a 2008-ban meghirdetett eszmékhez és természetes szövetségesével, az EMNP-vel alkot közös frontot.
A harmadik nagy kérdés: mikor ébrednek fel a választók? Az MPP legutóbb 2012-ben mérettetett meg a helyhatósági választásokon. A párt akkor érzékeny veszteségeket szenvedett, de sikerült jobb eredményt elérnie, mint frissen alakult autonomista vetélytársának, az EMNP-nek. A nagy önfeladó lépések, a csatlakozás az RMDSZ-hez az országos, majd az európai parlamenti választásokon, valamint az RMDSZ-szel kötött stratégiai partneri szövetség csak ezután következtek. A választóknak nem volt eddig lehetőségük véleményt formálni e következetlen, a párt létértelmével ellentétes politikáról.
Akárhogy is legyen, legkésőbb egy év múlva megtudjuk a választ. A probléma csak az, hogy miközben az erdélyi magyar politikai elit önmagával elfoglalt, az idő telik, közösségünk pedig fogy.
Borbély Zsolt Attila
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Tőkés László európai parlamenti képviselő tusványosi reményei
Szívesen visszavinné a tábort a kezdeti rendszerváltoztató szemlélethez, ugyanakkor félti a hazai magyar politikai pluralizmust az egységteremtési kényszertől. Tőkés László püspökkel, európai parlamenti képviselővel beszélgettünk az idei Tusványoshoz fűzött reményeiről.
– A nevétől nem függetleníthető eseményekre való negyedszázados emlékezések áradatában milyen helyet foglal el önben a Tusványos-élmény? Tekintve, hogy a tábor elmaradhatatlan résztvevői, Orbán Viktor miniszterelnökkel együtt annak meghatározó felszólalói, tematizálói közé tartozik.
– Mindenekelőtt különbséget kell tenni a tábor bálványosi, illetve tusnádfürdői időszakaszainak szerepe és súlya között. A kezdeményezés kezdetben betöltötte azon célkitűzését, hogy a magyar–román közeledés és az erdélyi, illetve Kárpát-medencei magyarság elsőrendű fontosságú műhelyévé váljon. Utóbb azonban bizonyos mértékig áldozatul esett a különböző politikai változásoknak, változott a jellege, veszített a súlyából – gondolok itt elsősorban magyar–román párbeszéd dimenziójára, amely mára már szinte teljesen kimaradt a tábor életéből –, ezzel párhuzamosan pedig a magyar nemzetpolitika műhelyévé alakult át. Megannyi közismert fontos változás, nemzetpolitikai intézkedés eredője volt, majd Orbán Viktor személye vált a tábor legfőbb márkanevévé, jellemzőjévé. Ez a folyamat tavaly tetőzött, amikor a híres „illiberális” beszéd révén Tusnádfürdő bevonult a nemzetközi politika által is nyilvántartott fontos helyszínek közé. Jelenleg útkeresés stádiumában van a tábor, esély van rá, hogy magára talál, de fennáll annak veszélye is, hogy elveszíti jelentőségét a Kárpát-medencei politikai életben.
– Ön milyen utat szánna a tábornak a jelenlegi aktuálpolitikai-gazdasági-társadalmi körülmények között?
– Jó református módjára visszamennék a kezdetekhez. Ha a reformáció visszanyúlt az őskeresztyén gyökerekhez, annak analógiájára visszatérnék a rendszerváltoztató szellemiséghez, amely lehetővé tette a demokratikus és nemzetpolitikai rendszerváltást. Sajnos jelenleg túl sok az aktuálpolitikai szempont és taktikázás, ezért nehezen tudunk vállalni bizonyos értékeket, amelyekről egészen másképp vagyunk kénytelenek beszélni, ha hatalmon van a Fidesz, és másként, ha ellenzékben. A kormányzati szerepe persze előnyt jelenthet, ha jól használják a rendelkezésre álló eszközöket. A romániai alapítók táboráról beszélve meg kell állapítanunk, hogy meglehetősen gyenge lábon állunk, de önkritikánkat ki kell egészítenünk azzal, hogy a romániai magyar érdek- és közképviseletet kisajátító RMDSZ is dögrováson van, ez pedig egyensúlyhiányt idéz elő a táborban. Akár a hiányával is, hiszen érdemi módon az idei táborban sincsenek jelen. A romániai magyar politikacsinálás és az anyaországi politikum így nagy egyensúlyhiánnyal és fajsúlybeli különbségekkel kénytelen szervezni az idei tábort.
– Az ideálistól elkanyarodó pályaív mentén mi lehet az idei tábor legfontosabb hozadéka, üzenete?
– Az európai politika és a magyar nemzetpolitika viszonylatában egyaránt érdekes és izgalmas fejleménynek ígérkezik, hogy nemzetköziesedett, erőteljes európai dimenziót nyert a politizálásunk, a táborjárásunk. Ma már nem zárkózhatunk be a Kárpát-medencébe, s akár a határok fölötti nemzetegyesítés politikája is partikulárisnak tűnik ahhoz képest, hogy mennyire globalizálódott a politikum. Budapest és Bukarest mellett útkeresésünk meghatározó helyszínévé nőtte ki mára magát Brüsszel. A gazdasági kérdések, a bevándorlás kérdésének kezelése a magyar politikai és nemzetpolitikai gondolkodást és törekvéseket is egyre inkább európai dimenzióba helyezik át. Ezt a vonulatot erősíti Orbán Viktor és a magyar kormány néhány további meghatározó tisztségviselőjének jelenléte is ezt hivatott képviselni és nyomatékosítani a tusnádfürdői táborban.
– Miután a román–magyar és a romániai magyar–magyar viszony tábori párbeszédének ügye zsákutcába került, a magyar kormány legutóbbi nemzetpolitikai lépéseinek egy részét is sokan értetlenkedve figyelik. Hogyan ítéli meg annak az esélyét, hogy ezek az intézkedések és a hozzá fűződő retorika is visszakerüljön a közérthetőség szintjére?
– Valóban nagy elbizonytalanodás uralkodik a nemzetpolitika különböző viszonylataiban – éppen azzal ellentétben, amit 2010-ben reméltünk, miszerint a nemzeti együttműködés rendszere egyazon irányba vonzza és tereli majd a nemzeti erőket. Fennmaradt a külhoni magyar közösségek megosztottsága, nem sikerült érdemi áttörést megvalósítanunk, nem tudtunk úgy összefogni az anyaországi szövetségeseinkkel, ahogy az elvárható lett volna. Reményeim és szándékaim szerint az idei tábornak, a politikai megbeszéléseknek, tárgyalásoknak, találkozásoknak ki kellene mozdítaniuk mindannyiunkat ebből a helyzetből, hogy úrrá tudjunk lenni megosztottságunkon. Szót kell értenünk egymással, s ebben a magyar kormányzattól katalizátori szerepet remélek. Helyesnek tartom, hogy a Fidesz az RMDSZ-szel új lapot kezdett, rendezni akarja a viszonyát, de hiba lenne, ha a hazai magyar politika kínkeservesen kivívott pluralizmusát kellene feláldoznunk az egységteremtés oltárán. Az egységnek plurális egységnek kell lennie, ennek érdekében pedig a hazai politikai és civil szervezeteknek, egyházaknak meg kell találniuk az összefogás és együttműködés útját. Ebbe az irányba kell elmozdulnunk az idei nyári egyetemen.
– Ebben az összefüggésben hogyan ítéli meg Szili Katalin, az Országgyűlés autonómia albizottságának elnöke miniszterelnöki megbízottként tett közelmúltbeli felhívását, hogy a romániai szervezetek sürgősen jussanak megegyezésre a magyar állam által is képviselhető és támogatható autonómiaformák ügyében?
– Erről nekem az jut az eszembe, nehogy a sok bába között elvesszen a gyermek. Ma már ugyan szinte nincs olyan párt vagy közszereplő, aki ne vállalná fel teljes elkötelezettséggel az autonómia kérdését, mégis helyben topogunk. Ide tartozónak vélem az RMDSZ nagy garral bejelentett autonómia-törvénytervezetének szánalmas sorsát, de a Magyar Polgári Párt ebben vállalt cinkosságát is. Szili Katalin mandátuma az autonómia ügyének szintén egyfajta jótékony lekezelését üzeni számomra. Az viszont nem kétséges, hogy a szomszédságpolitikai és nagypolitikai meggondolások és körülmények, valamint a határon túli magyar szervezetek egyet nem értése fokozott óvatosságra inti az Orbán-kormányt, amely tőlünk várja azoknak a lépéseknek a megtételét, amelyekre csak mi vagyunk hivatottak. Kétségtelen, hogy ebben a kérdésben mindenekelőtt nekünk kell egyességre jutnunk.
– Az utóbbi időszak egyre nyíltabb állásfoglalásra kényszerítő kérdései – mint például a migráció ügye – milyen mértékben járultak hozzá a többi hasonló, eddig meglehetősen távolságtartóan kezelt téma „felpuhulásához”? Érzékelhető-e az empátia fokozódása az elsősorban kelet-európaiak számára érzékeny ügyekben?
– Ebben a tekintetben mindennél beszédesebb Orbán Viktor esete, akinek bevándorláspolitikai állásfoglalásait kezdetben teljes elutasítás övezte, menet közben azonban egyre inkább odafigyeltek a magyar álláspontra. Az autonómia kérdése, általában a hagyományos kisebbségi kérdések iránti érdeklődés is megnövekedett, mindenképpen érzékelhető bizonyos mértékű felpuhulás. Jellemző, hogy az Európai Néppárt vállalta a parlamentben egy fontos kisebbségpolitikai konferencia megszervezését. Bátran állíthatom, hogy Székelyföld területi autonómiájának ügye már az Európai Parlament top tízes listáján szerepel Katalónia és Skócia törekvései mellett. Helyesnek tartom a Székely Nemzeti Tanács irányvonalát, tovább kell dolgozni minden lehetséges úton-módon, hogy az autonómiatörekvéseink elérjék a különböző európai intézmények ingerküszöbét. Hátráltatja azonban a dolgunkat, hogy Európában sem vagyunk képesek összefogni, e tekintetben az RMDSZ szinte versenyhelyzetben dolgozik velünk párhuzamosan, minden törekvése arra irányul, hogy kifogja más vitorlájából a szelet, ott is egyedül akarja uralni a terepet. Sokkal többre mennénk, ha megtalálnánk az összefogás és együttműködés módját a felvidékiekkel, erdélyiekkel, a néppárti frakciókkal együtt. Jómagam is nagy erőfeszítéseket teszek e tekintetben, egyelőre azonban nem túlságosan hálás ez a szerep.
Csinta Samu
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Nagyszeben nem csak magyar ünnepe
A tömbmagyarság vagy akár a Kolozsvári Magyar Napok akolmeleg ünnepségeihez szokott embernek ajánlatos teljes mértékben átállítania érzékelőit, ha a szórványmagyarság rendezvényeire indul. Ha viszont sikerül, garantáltan jól érzi majd magát.
Az elmúlt hét végén a HÍD – Szebeni Magyarok Egyesülete által Nagyszebenben rendezett 6. Hungarikum Napok a multikulturális és több nyelvű közeggel való együttélés minőségi változatát villantották fel. Az alig 3500 fős szebeni magyarság rendezvényének igazán rangos helyszínt biztosított az Astra Nemzeti Múzeumkomplexum, amely gyönyörű parkerdejével, skanzenjével, gondozott sétányaival és tavaival önmagában is vonzó célpont. A partnerségéért Serfőző Levente főszervező, a HÍD – Szebeni Magyarok Egyesületének elnöke is hálás, nem győzi hangsúlyozni a múzeum részéről megnyilvánuló szíves vendéglátást. Pedig akár zokon is vehette volna, hogy a lacikonyhákat nem engedte be a múzeum igazgatója, a szabály azonban szabály, a környezet védelme pedig mindennél fontosabb.
Persze azért volt ott minden, mi szem-szájnak ingere, az élelmiszeri és használati kézműves termékek standsora mellett nem lehetett érzéketlenül elmenni, a gulyásfőző verseny 18 csapatának produkciója közül pedig több is finomra sikerült. Akinek a tekintetében parányi érdeklődés is látszott, rögtön történelmi mélységű adomázó jellegű borelőadásban részesült, akár helyben is készítettek neki faragott tojást, evőeszközt, méretezték a fejére a szalmakalapot. De minimum elérhetőségeket cseréltek, hiszen a kereslet-kínálat viszonyt ma már nemcsak a személyes találkozások táplálják.
A háromszéki önkormányzat Összetartozunk Székelyföld–Szórvány Partnerségi Programja keretében a sepsiszentgyörgyi Városi Művelődési Ház Fenyőcske Néptánccsoportja és zenészei szórakoztatták a jelenlevőket, s az udvarhelyszéki és szatmári táncok mellett román és szász miniprodukcióknak is tapsolhatott a közönség.
Csinta Samu
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

KMDSZ-közlemény: Mesterizhetnek Magyarországon a diákjaink
A 2015-ös magyarországi mesteri felvételi sajnos újra problémásnak bizonyult diákjaink számára: az itteni egyetem által kibocsátott igazolást nem fogadták el mint felsőfokú végzettséget bizonyító okiratot.
A Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) mint a kolozsvári felsőfokú oktatási intézmények magyar diákjainak érdekképviseleti, érdekvédelmi és kulturális szervezete a tavalyihoz hasonlóan az idei évben is kötelességének érezte, hogy támogassa és segítse a diákokat abban, hogy részesülhessenek magyarországi mesterképzésben.
A felvételire készülő diákok érdekében a KMDSZ levelet írt Palkovics László felsőoktatásért felelős államtitkárnak. Gulyás Tiborral, a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának elnökével is felvettük a kapcsolatot, illetve egyeztettünk dr. Soós Annával, a BBTE rektorhelyettesével, aki megkereste a magyarországi Oktatási Hivatalt az ügyben. Ma reggel kaptunk visszajelzést, hogy a problémát megoldják, így nem lesznek hátrányos helyzetben az Erdélyből érkező tanulni vágyó diákok. Kiemelten köszönjük Soós Annának és Gulyás Tibornak, hogy gyors közreműködésükkel segítették az ügy pozitív kimenetelét. A továbbiakban lépéseket teszünk annak érdekében, hogy a jövőben elkerülhessük a most kialakult helyzetet, a tehetséggondozói fórumon felvetjük a problémát, reménykedve abban, hogy mindkét fél számára megfelelő megoldást találunk.
Kolozsvár, 2015. július 22.
erdon.ro

Molnár Zsolt Tusványoson: nincs káosz a szórványmentésben
A szórványközösségek vezetőinek az elkötelezettsége, példamutatása lehet az egyik legfontosabb tényező a szórványmentésben – fogalmazták meg csütörtökön Tusnádfürdőn a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor (Tusványos) Szétszóródunk - káosz a szórványmentésben című pódiumbeszélgetés résztvevői.
„Egyedi megoldást igényel”
A vita címét szinte valamennyi előadó vitatta. Molnár Zsolt, az RMDSZ temesvári parlamenti képviselője úgy vélekedett, nincs káosz a szórványmentésben, csak annak tűnhet, mert valamennyi szórványközösség élethelyzete sajátos, különbözik a többiétől, és egyedi megoldást is igényel. Amint a képviselő fogalmazott, nem az a fontos, hogy létezik-e egy nagy és egységes szórványstratégia, hanem az, hogy a szórványközösségek „kovászai” megkapják a szükséges támogatást munkájuk végzéséhez.
A képviselő szerint a szórványmentő programok 90-es évekbeli „első generációját” a közösségépítés, a másodikat az intézményépítés, a jelenlegi harmadikat pedig a hálózatépítés jellemzi. Úgy vélte, a „negyedik generációs szórványprogramnak” a gazdaságra kell összpontosítania. „Ha fontos a szórványkérdés a nemzetpolitikában, ennek kell hogy legyen egy gazdasági vetülete is” - jelentette ki Molnár Zsolt.
„Kívülről nem lehet stratégiákat kényszeríteni”
Lászlófy Pál István, a Romániai Magyar Pedagógusszövetség tiszteletbeli elnöke figyelmeztetett arra, hogy kívülről nem lehet mentő stratégiákat rákényszeríteni a szórványközösségekre, mert ezek biztosan nem lesznek sikeresek. Csakis abban lehet támogatni a közösségeket, amit ők maguk akarnak. Gergely István, a csíkszeredai Csibész Alapítvány elnöke úgy fogalmazott, hogy a szórvánnyal való foglalkozás prófétai hozzáállást igényel.
„Az egyéni példaadás a legfontosabb”
Balla Ferenc, a válaszúti Kallós Alapítvány igazgatója is az egyéni példaadást tartotta a legfontosabbnak. „Ha mindenki elvégzi a maga helyén a maga munkáját, akkor van jövő” - állapította meg a mezőségi szórvánnyal foglalkozó szakember. Kallós Zoltán néprajzkutató példáját említette, aki a legsötétebb kommunizmus idején látott neki a mezőségi szórvány gondozásának. Mint említette, a válaszúti magyar szórványközpontban ma olyan tanár is tanítja a gyermekeket, aki maga is a szórványkollégiumban nevelkedett.
MTI
maszol.ro

Ismét besúgó múlttal vádolják Frundát
A CNSAS szerint az új dokumentumok nem bizonyítják ezt, de egy különvélemény mást állít. A politikus szerint őt hurcolta meg a Szeku.
Frunda György, Victor Ponta miniszterelnök tanácsadója, az RMDSZ korábbi szenátora és államfőjelöltje információkat szolgáltatott a Securitaténak – állítja a bursa.ro.
A lap arra hivatkozik, hogy a Securitate Levéltárát Átvilágító Országos Tanács (CNSAS) hivatalból ellenőrizte Frundát, miközben a Civic Media Egyesület is a CNSAS-hoz fordult, hogy járjon el a miniszterelnöki tanácsos ügyében azt követően, hogy a CNSAS levéltárába új dokumentumok érkeztek a SRI archívumából. A lap szerint az új dokumentumok azt bizonyítják, hogy Frunda Györgyöt még 1979 előtt beszervezte a Securitate, konspiratív nevei pedig Emil, Furnea és Faur voltak. CNSAS: Frunda nem kollaboráns
A CNSAS 2015. április 21-es keltezésű, idén július 2-án közzétett igazolása szerint ugyanakkor a törvény értelmében Frunda György nem minősíthető kollaboránsnak. A CNSAS döntésé követően az intézmény két tagja is különvéleményt fogalmazott meg Frunda dossziéja kapcsán. Az egyikben Corneliu Turianu azt írja, hogy Frunda György információkat szolgáltatott a Securitaténak, ám ez irányú tevékenysége nem meríti ki a 24/2008-as számú sürgősségi kormányrendeletben meghatározott feltételeket, így a bíróságon sem kérhető, hogy megállapítsa, együttműködött-e a kommunista titkosszolgálattal, vagy sem.
Csendes László a Turianu különvéleményéhez fűzött különvéleményében úgy fogalmaz, hogy az szembemegy az egyenlő bánásmód elvével, és előnyös helyzetbe hozza azokat a személyeket, akiknek az igazolásában a nem működött együtt a törvény értelmében szintagmát használják. Csendes önkényesnek és érvénytelennek tartja olyan igazolások megszövegezését, amelyek a szemantikai hangsúlyt a törvény értelme szerinti kollaborálás tagadásáról egy olyan „együttműködésre” helyezik, amelyik nem bizonyítható.
Ugyanakkor megjegyezi: képtelenség és a szabálytól eltérő, hogy valaki egy olyan dokumentum kapcsán fogalmaz meg különvéleményt, amelyet korábban ő maga is aláírt.
Frunda: nem kollaboráns voltam, hanem meghurcoltak
Frunda György megkeresésünkre úgy nyilatkozott, hogy a mostani CNSAS-jelentés megerősíti azt a nyilatkozatot, amit tíz évvel ezelőtt kapott, amely szerint nem volt besúgó, és ha valaki mást állítana, azt bepereli.
„Az akkori nyilatkozatot egyhangúan megerősítették. Engem meghurcoltak, bevittek, családi okok folytán problémáim voltak. Nem tudom, miért éppen a születésnapomon álltak elő ezzel, és miért jelent meg sértő cikk rólam. Gondolom, van ennek magyarázata, de én nem tudom. Lejárató kampány ez, amikor már nem vagyok aktív politikus. Határozottan és egyértelműen kikérem magamnak: nem kollaboráns, hanem meghurcolt személy voltam, ha valaki mást állít, azt rágalomért beperelem, ez ilyen egyszerű” – fogalmazott.
A fedőnevek kapcsán Frunda azt mondta, hogy nemrég kérte ki a dossziéját, és amikor róla írtak, nem néhány név szerepelt, hanem 8-10. „Nem azt írták, hogy Frunda mit csinált, hanem pl. Furnea stb., de mellékelve van, hogy engem elkereszteltek. Ezek konspiratív nevek, nem azt jelentik, hogy én ezen nevek alatt írtam volna valakiről, hanem ezekkel a nevekkel illettek, amikor rólam írtak, nem tudom, miért változtatták meg” – tette hozzá a miniszterelnöki tanácsos.
Transindex.ro

Süketek párbeszéde a román–magyar viszony
Újra kell indítani a magyar–lengyel és a magyar–román párbeszédet, mondta nyitóbeszédében Németh Zsolt Fideszes országgyűlési képviselő az erdélyi Tusnádfürdőn a 26. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor szerdai megnyitóján.
Erős kijelentésekkel és a hagyományoknak megfelelően lelkészi áldással nyílt meg a székelyföldi Tusnádfürdőn az idén 26. alkalommal megrendezett Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor, melynek idei mottója: Több mint fesztivál.
Politikai korszakhatáron vagyunk
Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke nyitóbeszédében a világ újratervezése kapcsán arról beszélt: negyed évszázaddal a közép- és kelet-európai rendszerváltások után politikai korszakhatáron vagyunk, hiszen háború van a Romániával és Magyarországgal is szomszédos Ukrajnában – eddig több mint tízezer halálos áldozattal –, terrorhullám sújtja Európa nagyvárosait és a világot, keresztényeket fejeznek le a világ egyes részein, és egy modern népvándorlás korát éljük, mely során tízmilliók kerekednek fel új hazát keresve maguknak. Utóbbival kapcsolatban a fideszes politikus szerint Európának közös migrációs politikára van szüksége: „A mi kontinensünk nem Amerika, ezért jövőnket nem a bevándorlási hullámok befogadásában látjuk, hanem abban, ha képesek leszünk megújítani a társadalmi modellt és fenntartható módon termeljük meg javainkat.”
Párbeszédre van szükség
Dél-Európa vörösödik, mondta a politikus a görög Szirizára és más újbaloldali pártok sikerére utalva, Észak-Európa pedig barnul, hiszen ott idegengyűlölő pártok erősödnek. Ebben a helyzetben Közép-Európa különösen fontossá lesz. A térség sikeréhez nélkülözhetetlen a magyar–lengyel és a magyar–román viszony normalizálása. Újra kell indítani a párbeszédet, mert jelenleg nincs ilyen – 2012 óta például a süketek párbeszéde zajlik Magyarország és Románia között. Németh Zsolt szerint a legnagyobb tét, hogy mi lesz a magyar nemzetpolitika iránya e keretek között. „Van olyan nemzetpolitika, amely destabilizál, de a magyar nemzetpolitika a stabilitás pártján áll. A térségben nem lesz stabilitás, amíg a nemzetiségek helyzete nem rendeződik” – fejezte be nyitóbeszédét Németh Zsolt.
A magyarságnak újra kell fogalmaznia önmagát
Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár úgy fogalmazott, a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktáborban született gondolatok alapozták meg a magyar nemzetpolitika legfontosabb eredményeit. A státustörvénytől a külhoni magyarok oktatási–nevelési támogatásáig, a kettős állampolgárságtól az új alaptörvény megfogalmazásáig sok olyan gondolat született a Kárpát-medencei nemzetpolitikai táborokban és köztük elsősorban Tusványoson, amelyek utat mutattak a politika számára az építkezésben.
Az államtitkár úgy vélte, a 16-17. századhoz hasonlóan ma ismét olyan történelmi helyzetben van a területileg széttagolt magyarság, amikor újra kell fogalmaznia önmagát, és olyan támpontokat kell keresnie, amelyek alapot teremthetnek a következő évszázadok építkezésére. Mint mondta, erre ad lehetőséget a Tusványos. (MTI)
Lukács Csaba
mno.hu

„A nyolcvanas évek instabilitása kísért”
Lezárult a stabil, optimista európai építkezések időszaka. Korszakhatárhoz érkeztünk, Európában újra háború van – jelentette ki Németh Zsolt, a Magyar Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke csütörtökön Tusványoson. Ebben az időszakban a geopolitikai válság megoldásához muszáj megteremteni az etnikai közösségek együttélésének kereteit – vonták le a következtetést a „hidegbéke” panelbeszélgetésének felszólalói.
„Egy nagyon fontos korszakhatárhoz érkeztünk, újra a nyolcvanas évek geopolitikai instabilitásának helyzete kísért. A helyzet más, a hasonlóság az instabilitás” – indította a beszélgetést Németh Zsolt, majd kérdéseket intézett beszélgetőtársaihoz: mi a globális üzenete ennek a szituációnak, illetve milyen feladatot ró a nyugati közösségre a helyzet rendezése? „Kérdés az is, hogy milyen szerepe lehet Közép-Európa szempontjából Ukrajnának. Van-e közép-európai jövője ennek az országnak, és ebben a dimenzióban van-e esélye egy román-magyar együttműködésnek? Az az érdekünk, hogy egy újabb párbeszéd jöjjön létre a románok és magyarok között, lezárva a süketek párbeszédét” – emelte ki.
A megegyezési kényszer
Martonyi János, Magyarország volt külügyminisztere erre reagálva elismerte, „a helyzet valóban súlyos, de ez már benne volt a levegőben”. „Úgy érzem, bármilyen zavaros is a helyzet, a térség, Európa és a világ számára kezd kialakulni egy megegyezési kényszer. Két fontos eseményre utalok: az első a megegyezés Iránnal. Nem látjuk pontosan, hogy meg fog-e valósulni teljes mértékben, betartják-e a felek a megállapodást, de létrejött az egész világ sorsát befolyásoló egyezmény. Ezzel megjelenik a világpiacon egy óriási mennyiségű kőolaj és gáz, ez az orosz gazdaságot is lényegesen fogja érinteni. A másik dolog a grexit – Görögország euróövezeti elhagyásának – elmaradása. Oroszországnak nem sikerült megosztani Európa egységét, bár voltak erre utaló jelek. A Transzatlanti Szövetség felborulása sem valósult meg. Ebből következik, amit már mondtam, hogy van egy megegyezési kényszer mindkét oldalon” – vázolta Martonyi.
A NATO jelenlétének demonstratív szerepe van”
Cristian Pârvulescu politológus, egyetemi tanár a panel egyetlen román felszólalója úgy ítélte, megvan az a hozadéka az említett válságoknak: megerősítette a NATO szolidaritását. Mint mondta, Románia azt szeretné, ha a regionális válság rendezése Moldovára is kiterjedne, de éppen ezért Oroszország a mai napig a legnagyobb fenyegetést jelenti Románia számára. A NATO-ra visszatérve hozzátette, Románia tagsága nem „autentikus” partnerség, inkább demonstratív szerepe van. Az Amerikai Egyesült Államok katonai jelenléte csupán jelképes, igaz, ez üzenet a Moldovai Köztársaság felé is – vélte. Az ukrajnai harcokkal kapcsolatban elmondta, az ott élő románok nem támogatják, és nem is érzik magukénak a keleti harcokat – hasonlóan a kárpátaljai magyarokhoz.
Pârvulescu hangsúlyozta azt is, hogy a románok és magyarok közötti bizalmatlanság felszámolására az európai építkezés folytatása hozhat megoldást.
Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke Kossuth Lajos Duna-menti köztársaságról szóló gondolataira hivatkozva azt mondta, Kelet-Közép-Európában együttműködésre van szükség. Az EMNP elnöke „hibrid szembenállásról” is beszélt, amiben megmaradnak a lokális katonai konfliktusok – ám ezeket a nagyhatalmaknak minden bizonnyal nem áll érdekében kiterjeszteni.
Gulyás Gergely, az Országgyűlés alelnöke pozitívumként üdvözölte azt az összefogást, amely a kárpátaljai segítségnyújtás szándékával létrejött. Emlékeztetett, hogy a Krím orosz annektálása után Orbán Viktor miniszterelnök az elsők között ítélte el a nemzetközi jog megsértését.
Pinti Attila
Székelyhon.ro

Erdélyi magyar kórház: megállíthatná az orvoselvándorlást
A magyar kormány álláspontját képviselő résztvevő nélkül zajlott csütörtökön a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem, egy esetleges új erdélyi magyar orvosképző tanügyi intézmény és egy kórház megépítésének, összekapcsolásának ötletét körüljáró fórum Tusványoson.
A meghívott felszólalók közül elsőként Zakariás Zoltán, az Erdélyi Magyar Néppárt alelnöke szemléltette a jelenlegi állapotokat. „Elképesztő, de ugyanazokért a kérdésekért, problémákért, jogokért folyik – bár egy más szinten, megfogalmazásban – most is a küzdelem, mint 1990-ben. Eltelt huszonöt év, és nem változott semmi. Sőt, inkább egy rosszabb helyzet van” – ismertette a MOGYE helyzetét. Hozzátette, az a mostani gyakorlat, hogy az előadások magyarul, a gyakorlatok románul zajlanak, nem egy működő modell, mivel nem biztosítja az oktatók utánpótlását, az egyetem magyar oktatásának a fennmaradását.
Marosvásárhely mellett sok érv szól
„Pár hete a sajtóban megjelent, hogy magyar állami támogatással Nagyváradon egy kórházat készülnek megépíteni. Erre jött egy másik változat, miszerint Csíkszereda környékén lehet a kórház. Már van két változat, de jelen pillanatban nincs a magyar kormányzat részéről kikristályosodott elképzelés” – tért ki a panelbeszélgetés tulajdonképpeni témájára Zakariás. Emellett a – szintén magyar állami támogatással megvalósulandó – magyar orvosképzést biztosító egyetemről is szólt. „Kérdés: hol legyen az egyetem? Sok érv szól amellett, hogy Marosvásárhelyen. Ott van tradíciója, megtalálható az oktatói és orvosgárda, de benne van egy olyan pszichológiai komponens is” – fejtette ki véleményét.
Akkreditáció csak papíron
Szabó Béla, a MOGYE tanára a „csak papíron létező” akkreditációról szólt. „A tanügyi törvény előírja, hogy minden oktatási programot nyelvenként kell akkreditálni. Az orvosinál végigcsináltuk, papíron van egy akkreditációnk, de a magyar tanszék úgy sem alakult meg. A miniszter eljött és elmagyarázta, hogy ez is csak az ő személyes beavatkozására történt meg – noha elvileg az akkreditációs bizottság politikailag független –, és ez csak papíron van külön, gyakorlati vonzata nincs, marad minden, ahogy volt. Felröppent a hír a gyógyszerészeti kar akkreditációjával kapcsolatban, hogy ez nem lesz meg, a rektor pedig blöffként feldobta, hogy akkor nem lesz felvételi. Egy ilyen blöff után a sajtóban rögtön megjelentek az alternatív megoldást kereső cikkek. Ez negatívan érintett, mert senki nem tette fel a kérdést, miért nem lesz felvételi?” – panaszolta. Az erdélyi magyar orvosképzéssel kapcsolatban elmondta, négy verzió létezik. Az első a román pénzen megvalósított magyar egyetem. „Azt mondják, ez igenis létezik, ez a MOGYE” – közölte. A másik variáns a különálló magyar finanszírozású egyetem, míg a harmadik a Sapientiával egy közös finanszírozású képzés. A negyedik a kihelyezett tagozat – amely Szabó szerint szépen hangzik, de rengeteg buktatóval jár.
Előbb kórház vagy egyetem?
Dénes László újságíró, a beszélgetés moderátora kérdésére Brassai Attila, a MOGYE tanszékvezetője úgy válaszolt: egyértelmű, hogy először az egészségügyi intézmény létrehozása szükséges, és arra lehet ráépíteni az egyetemi oktatást. „Fordított sorrendet nehezen tudok elképzelni. Hiányolom, hogy itt egy anyagi vonzatról is szó van, de az ezt biztosító magyar kormánynak nincs itt egyetlen felelős képviselője sem, hogy hozzászóljon a kérdéshez” – mondta.
Nem csak egyetemhez rendelt kórházra van szükség
A kórház és a képzési központ felépítésének helyszínéről Vass Levente, a marosvásárhelyi Stúdium Alapítvány alelnöke úgy nyilatkozott, először egy felmérésre van szükség. „Ha lenne egy kutatás arról, hogy hová akarnak menni a betegek, akkor nagyon világosan körvonalazódna, hogy hová kellene építeni ezt a kórházat – ha lesz rá valós politikai szándék és gazdasági támogatás. Egyébként nem csak egyetemhez rendelt kórházra van szükség, hanem olyan ellátó intézményre, amely a betegellátás mellett az orvoselvándorlás problémáját is megoldaná” – ismertette álláspontját
Pinti Attila
Székelyhon.ro