Sylvester Lajos-emléknap Csernátonban
Másodszor tartottak Sylvester Lajos-emléknapot Csernátonban, a 2013. június 2-án róla elnevezett községi könyvtárban. A felújított egykori István Dániel-kúriában két évvel ezelőtt határozták el a helybeliek, hogy minden június első vasárnapján megemlékeznek a szülőfalujához határtalanul ragaszkodó Sylvester Lajosra. Míg tavaly a szoborállítások témáját járták körül, tegnap a historizáló Sylvester Lajosra emlékeztek, ugyanis elsőként ő készített dokumentumfilmet és közölt riportsorozatot a Háromszékben az 1944-es Úz-völgyi harcokról.
Az emléknap a déli harangszó után, Bölöni Dávid, Csernáton község polgármesterének ünnepi beszédével kezdődött, majd az épület homlokzatát díszítő domborműves emléktáblánál Sylvester Lajos lánya és unokája, a Bod Péter Megyei Könyvtár, Csernáton önkormányzata és a Haszmann Pál Múzeum képviselői helyezték el a kegyelet koszorúit.
A könyvtár nagytermében elsőként Szabó József János hadtörténész Ugyanarról másképpen – egy író és egy hadtörténész Úz völgye harcairól címmel vetített képes előadással emlékezett a névadóra, s arra az időszakra, amelyet közösen kutatott Sylvester Lajossal. „Az író munkássága a mítoszteremtés, az, hogy olyan szép mítoszokat teremtsen, amelyeknek az ember lelke örül. Egy nép identitásának megőrzésében a mítoszok rendkívül fontosak, és a mítoszteremtésben Sylvester Lajos remekelt” – hangsúlyozta. Nagy Tamás budapesti hadtörténész Úz-völgyi emléktöredékeim Sylvester Lajosról címmel emlékezett véget nem érő vitáikra, az együtt töltött napokra. Az előadások után felavatták a könyvtár pincéjét, ahol első és második világháborús fényképekből, képeslapokból és tárgyi emlékekből álló kiállítást nyitott meg Haszmann Pál nyugalmazott muzeológus. A rendezvényen az Úz-völgyi harcok két veteránja, a 90 esztendős dr. Szőts Dániel és a 87 éves Bartha Mihály is részt vett. Az emlékünnepség záróeseményeként este a könyvtár udvarán a Csernátoni Dalcsoport és meghívottaik a Sylvester Lajos Úz-völgyi hegyomlás című dokumentumriportja alapján Váry O. Péter újságíró, lapunk munkatársa által összeállított Vérvölgy című előadást mutatták be.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Még mindig vonzó az egyenruha (Huszártoborzó hatodjára)
Nem veszít patinájából az immár hagyományos Háromszéki huszártoborzó, amelyet sepsiszéki településeken szerveztek a hétvégén. A huszárokat, honvédeket mindenhol ünneppel fogadták, a hagyományos huszárbált Illyefalván tartották szombat este.
Rezesbanda hirdette idén is a híres magyar könnyűlovasok érkezését Lisznyótól Uzonig, aztán Kilyénen keresztül Illyefalváig, majd vasárnap Sepsiszentgyörgy központjáig, a Lábas Házig. Nyolcvan lovas, kísérőkkel együtt kétszáz résztvevő vonult faluról falura, hadba hívva az ifjakat az 1849-es hagyományoknak megfelelően. A hazai huszárokat idén újból támogatták az anyaországiak, első ízben csatlakoztak a Magyar Királyi Koronaőrség tagjai, de jelen voltak a Szolnoki Huszárok, a Szegedi 3. Honvéd Zászlóalj is. Az erdélyi hagyományőrzők is kitettek magukért, hiszen a szervező Székely Virtus Hagyományőrző Egyesület mellett a Szovátai Huszárok, az erdőszentgyörgyi Württemberg Sándor Huszárezred, a Szentgyeházi Huszárok, a Csíkszéki Gál Sándor Huszárezred, a gelencei 15. Határőr Gyalogezred képviselői is lóra pattantak, akárcsak a háromszéki Szilaj Hagyományőrző Egyesület, illetve a vargyasi Gyertyánfy Ferenc Huszárcsapat tagjai. „Mindenhol örömmel fogadnak, könnyező idősek, vigyázban álló, katonaviselt férfiak, fiatalok követik a Perkő Táncegyüttes által megelevenített toborzást. Ennek egyik oka az lehet, hogy minden évben más vidéket keresünk fel” – részletezte megkeresésünkre Jakab Kevend huszárkapitány. A fiatal hagyományőrző úgy véli, érdemes folytatni a toborzást, hiszen minden alkalommal sikerül élményt csempészni a települések lakóinak életébe. „Ezekért az érzelmekért megéri, fáradtság, akadályok ellenére, sőt, most Sepsiszentgyörgyön valós toborzást tartottunk, hiszen a közönség soraiból sikerült verbuválnunk egy új tagot huszárcsapatunkba” – magyarázta. A huszárbál jelentette idén is a toborzó csúcspontját, ezúttal Illyefalva volt a helyszín. Zenész, huszár, honvéd, tüzér és persze kísérőik egyaránt kivették részüket, hajnalig szólt a muzsika a parkban és a kultúrotthonban. „Egy mulasztást sajnos be kell vallanunk: a nagy forgatagban elmaradt a huszáravató, de ezt mindenképp pótoljuk” – tette hozzá Jakab Kevend.
A toborzás utolsó, sepsiszentgyörgyi állomásán a Lábas Ház előtt több százan várták a kétszázadnyi „katonaság” bevonulását, illetve változó lelkesedéssel hallgatták végig a felhívást és a frissen berukkolt huszárok, honvédek eskütételét. A szintén lovon érkező Tamás Sándor, a megyei önkormányzat elnöke is szólt a megjelentekhez, röviden felidézve a huszárhagyományok felélesztésének történetét, és megállapította, hogy ennek a kezdeményezésnek köszönhetően Háromszék az elmúlt években az élvonalba került e magyar katonaemlék megőrzését illetően. Jakab Kevend is megerősítette: a lovak iránti érdeklődés megugrásával a huszár hagyományőrzés jövője is egyre biztatóbb. „Az erkölcsi tartást, fegyelmet is közvetítjük, ezért a toborzások továbbra sem maradnak el, sőt, már az utánpótlás is gyakorol” – összegzett a kapitány.
Nagy D. István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

"Körgyűrűben"
Már éppen kezdtük elunni magunkat, amióta a szőke politikus asszony körüli botrányok elültek egy időre, s az újabb vádlott, Dan Sova képviselő köré pajzsként sorakozott fel a parlament. Hogy ébren tartsa a figyelmünket, a hét végére még nagyobb bombát robbantott a Korrupcióellenes Ügyészség. Ezúttal a kormányfő, Victor Ponta ellen fogalmazták meg vádak egész sorát, s az ügy kivizsgálásához a parlament hozzájárulását kérték.
Mint kiderült, olyan "körgyűrűt" szerveztek a miniszterelnök köré, amiből nehéz vagy egyszerűen lehetetlen lesz kitörni. Vádolják a sógorát, elítélték a kampányfőnökét, újabb fogásokat keresnek, hogy a barátját és üzlettársát, Dan Sovát felelősségre vonják stb., és közben mind jobban szorul Ponta körül a hurok, még akkor is, ha a koalíciós partnerekkel tartott vasárnapi ülés után ezt nem akarja tudomásul venni. Pontosabban ez csak a látszat, hisz a folyton mosolygós kormányfőt először láthattuk sápadtan komolynak, miközben magyarázta a bizonyítványát. Ha valóban elindul az eljárás, és el is ítélik a (többrendbeli okirat-hamisítással, pénzmosással, adócsalásban való bűnrészességgel és összeférhetetlenséggel vádolt) miniszterelnököt, akkor megdől egy utolsó elképzelés is, miszerint bízni lehet az ártatlannak vélt fiatal román politikus-utánpótlásban. Abban, hogy a Ponta nemzedéke tisztességesen, mosolygósan, lezseren jó irányba képes vezetni az országot. Aki a levitézlett politikacsináló elődök után a jövőt képviselte a beavatatlanok, az egyszerű román emberekszemében. Ahhoz, hogy sorra kiderüljön: a mások tollával ékeskedve írta meg doktorátusi dolgozatát, s bár tisztességesebb lett volna, a beismerés nem történt meg egyből. Korábban határozottan tagadott, és leváltotta tisztségükből, akik a plagizálás tényét megállapították. De mivel sokáig nem rejtőzhetett a nyilvánvaló hazugság mögé, végül doktori címéről volt kénytelen lemondani. Ez egy magát demokratikusnak tartó államban bőven elég lett volna, hogy távozzon a kormány éléről, ahogy nyugat- és közép-európai politikusok sorra megtették. De Ponta önbizalmát, hogy csak ő képes vezetni a kormányt, nem rendítette meg, ahogy az újabb botrányt követően elhangzott államfői felkérés után sem hajlandó lemondani. Bár politikusi szemmel csekélységnek tűnhet, hogy ügyvédként havonta 2000 eurós, összességében több mint egymilliárd lejre rúgó sikerdíjat vett fel Sova barátjának ügyvédi irodájától, valóságosan vagy csak papíron (?), az átlagember el sem tud képzelni ekkora összeget. És miközben azt hinnénk, hogy egy kormány összeállításakor a szakértelem számít, kiderül, világossá vált, hogy a haveri viszonyok alapján nevezte ki sorra három minisztérium, legutóbb a szállításügyi tárca élére Dan Sovát, a műgyűjtő volt slatinai polgármester barátját pedig a pénzügyek élére. A történtek miatt megfogalmazott összeférhetetlenségi vád is elég lenne ahhoz, hogy elegánsan távozzék, s kártyavárként ne döntse maga után a szociáldemokratákat. Ha elég erős a párt, akkor pótolni tudják a miniszterelnököt, ha nem, akkor nincs mit keressenek az ország élén. Ami pedig a kormány elleni bizalmatlansági indítvánnyal való egybeesést illeti, a MOGYE-ügyben kedvezően eljáró Ungureanu-kormány megdöntésével Ponta is hasonló módon került a hatalom élére. Így hát úgy távozna, ahogy érkezett. A bőröndben pedig, amivel ügyvédként vígan eléldegélhetett volna, de politikusi pályát nem volt célszerűvállalni, magával vinné azt a köznépi illúziót, hogy talán jobb is lehet.
Bodolai Gyöngyi
Népújság (Marosvásárhely)

"A csillagot válaszd..."
Búcsú a tizedik sapientiás évfolyamtól
Az utolsó névsorolvasással kezdődött szombat délelőtt a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem marosvásárhelyi Műszaki és Humántudományok Karának tizedik kicsengetési ünnepsége. Az alapképzésben részesült mintegy 220 diák mellett idén az első mesterképzős évfolyam – a növény-orvosi, a számítógépes irányítási rendszerek, a fejlett mechatronikai rendszerek, illetve a szoftverfejlesztés szak közel 35 hallgatója – is búcsúzott a tanintézettől. Az egyházak képviselőinek áldása után dr. Dávid László, a Sapientia rektora szólt a koronkai campus előterét zsúfolásig megtöltő ünneplőkhöz. A rektor az egyetem közösségépítő szerepét hangsúlyozta, a sapientiás közösség fogalmát emelte ki, amelynek meghatározására, tudatosítására a globalizált, digitalizált világban, illetve az erdélyi magyar értelmiség szélesebb keretei között is szükség van. Az intézményvezető az egyetem életének legfontosabb mozzanatait – a 2012-ben zárult akkreditációs folyamatot, az oktatási kínálat folyamatos bővítését, a diákok és tanárok szakmai sikereit – is felidézte, majd az egyik legfontosabb fejlesztésről, a marosvásárhelyi kar tavaly ősszel avatott diákotthonáról szólt. Az új kihívások között elsőként az agrármérnöki szakot említette, amely várhatóan ősztől indul a Műszaki és Humántudományok Kar Sepsiszentgyörgyre kihelyezett szakjaként, majd így búcsúzott az útra készülőktől:
– Egy igazi értelmiségi nemcsak az anyagi világot próbálja megérteni, hanem a társadalmi, politikai, szellemi világot is. Nemcsak az a fontos, hogy valami érthető, hanem az is, hogy igaz legyen.
Dr. Kelemen András, a marosvásárhelyi kar dékánja a pillanat fontosságáról beszélt, amely a tanárokat is arra készteti, hogy megálljanak és rátekintsenek az előttük álló széles horizontra, ugyanakkor ráébredjenek arra, hogy még fölöttük a cél, még van hova felkapaszkodni.
– Lassan vége a nincstelenségből fakadó gondtalanságnak – jegyezte meg a dékán, aki egyebek mellett az egyetem iskolások tehetséggondozásában vállalt szerepéről, illetve az utánpótlásról, az önazonosságukat kereső, nemcsak álmodni, de álmaikat megvalósítani tudó generációk fontosságáról beszélt, végül Kalkuttai Teréz anya szavaival zárta gondolatait: "A csend gyümölcse az ima. Az ima gyümölcse a hit. A hit gyümölcse a szeretet. A szeretet gyümölcse a szolgálat".
A továbbiakban a tanszékvezetők búcsúztak a ballagóktól. Ekkor került sor a kiváló tanulmányi eredményeket elért, illetve különféle versenyeken jeleskedett diákok díjazására. A kitüntetettek között szerepelt Horváth (Fekete) Éva, a Népújság fordító szakot végzett korrektora is. Az útra készülők üzenetét Kovács Noémi Anasztázia, a közegészségügyi szolgáltatások és politikák szak végzőse adta át, a maradók részéről Csiki Tímea, a Hallgatói Önkormányzat elnöke szólt az indulókhoz. A HÖK-elnök a cserkészet megalapítója, Robert Baden-Powell szavaival búcsúzott végzős diáktársaitól: "Látod azt a csillagot fönt magasan az égen? Arrafelé fordítsd csónakod orrát, a csillagot válaszd vezéredül".
Az ünnepi gondolatok dalban, szavalatban, rövid néptánc-előadásban is tükröződtek, majd a kétórás együttlét után elérkezett a szimbolikus búzakalász átadásának pillanata. Végül nemzeti imánk, a régi Boldogasszony Anyánk himnusz és a székely himnusz eléneklése után harangzúgásra járták be utoljára a ballagók az elmúlt években második otthonukká vált tereket.
Nagy Székely Ildikó
Népújság (Marosvásárhely)

"Két pogány közt egy hazáért"
"Bő két évtized terméséből válogattam akkor, amikor azt a megtisztelő felkérést kaptam a Pro Minoritate Alapítvány részéről, hogy az ő könyvsorozatukban legyek én is szerző. Ez kétszeresen is megtisztelő volt: egyrészt, mert olyan elit klubba kerültem ezáltal, ahol olyan nevek vannak, mint Orbán Viktor, Lőrincz Csaba, Duray Miklós, Fábián Ernő és hasonló közép-európai, Kárpát-medencei politikusok, gondolkodók, és nyilván nem lehetett egy ilyen felkérésre nemet mondani, másrészt pedig érdekes kihívás volt kiválogatni azokat a szellemi termékeket, amelyek napvilágot láttak az elmúlt két évtizedben, és amelyeket úgy ítéltem meg, hogy talán mást is érdekelhet azon a szűk csoporton kívül, amely részese lehet ennek a majd’ negyedszázados folyamatnak" – nyilatkozta a Népújságnak Toró T. Tibor, a "Két pogány közt egy hazáért" című könyv szerzője a kötet bemutatóján, amelyre a marosvásárhelyi Bolyai téri unitárius egyházközség tanácstermében került sor június 2-án.
A könyvet Dávid László, a Sapientia Erdélyi Tudományegyetem rektora méltatta.
A szerző elmondta, politikai indíttatású írásokról van szó. Alkalmi beszédeiből egy került be a könyvbe, a 2003-as Láncos-templombeli felszólalása, ami szerinte az egyik vízválasztója volt az elmúlt 25 esztendőnek. Ezenkívül olyan tanulmány igényű írásokat válogatott, amelyek általában a politikai rendszerünk, a belső demokrácia, az érdekvédelem különböző dilemmáira próbáltak választ adni. Harmadrészt pedig olyan jellegű dokumentumokat tartalmaz, amelyek egy-egy testülethez vagy intézmény nevéhez fűződnek.
Toró szerint keresztül-kasul metszik az erdélyi magyar társadalmat különböző törésvonalak, de legfontosabbnak az úgynevezett kuruc-labanc törésvonalat nevezte. "A cím is azt sugallja, hogy az elmúlt 500 évben a magyar nemzet és a magyar állam mindig valamilyen nagyhatalom árnyékában vagy nagyhatalmak ütközőpontjaiban kellett megtalálja a dilemmáira a helyes válaszokat. Saját pátriánkban, Erdélyben Trianon óta az erdélyi magyar közösség a román főhatalommal szemben kellett megtalálja a maga igazi útját. Erre kétféle attitűd létezik, amelyet tisztán be lehet azonosítani: az egyik, hogy beépülni ebbe a főhatalomba úgy, ahogy az egykori labanc főurak a bécsi Habsburg urakban keresték a boldogulást és a magyar érdekek megjelenítését, a másik tábor pedig minél messzebb a főhatalomtól a saját autonóm intézményeit, köreit próbálta belakni és felépíteni. Ezek voltak a kurucok, akik akkor a szó szoros értelmében háborúztak. Most a modern háborúkat nem fegyverrel vívjuk, hanem többnyire szóval, politikai döntésekkel és egyéb eszközökkel. Gyakorlatilag most is ezekre a kérdésekre keressük a választ, már 25 éve, mióta viszonylagos szabadságban élünk Erdélyben: be kell-e épülni a bukaresti főhatalomba, vagy minél távolabb tőle, Erdélyben autonómiát építeni?" – jelentette ki a szerző.
Erre egyértelmű választ tud adni, önmagát "mérsékelt kuruc és reálpolitikus idealistának" nevezi, "aki hisz az elvekben, az értékekben", ugyanakkor tudja, hogy "a politika nemcsak elvekből, értékekből, hanem kompromisszumokból is áll, és nem feltétlenül olyan cselekményekből, amelyekre aztán később büszkék lehetünk".
Ő maga az úgymond kuruc tábort erősítette az elmúlt negyedszázadban, ám az is kiderül a könyvből, hogy "a magyarság kérdésére a válasz nem az, hogy az egyik tábor legyőzi a másik tábort, hanem valamilyen módon a két tábor a maga igazának a birtokában meg kell találja azt a közös nevezőt, azt az olykor nagyon keskeny ösvényt, amelyen együtt tudnak menni egy talán közös magyar jövőkép felé" – mondta a szerző.
Végül kijelentette: "Igazából az a tanulsága ennek az egésznek, hogy az áttörések az elmúlt évszázadok történelmében akkor születtek meg, amikor a mindenkori jó hazafi és talán bölcs labancoknak sikerült megtalálni a közös nevezőt a mérsékelt és okos kurucokkal, és valamilyen módon közös cselekvési tervet tudtak kidolgozni, amely birtokában és amelyeken végigmenve végül is elérték a magyar érdekeket. Az, hogy mi, magyarok még megvagyunk a Kárpát-medencében, Európában és Erdélyben, az elmúlt száz év megpróbáltatásainak ellenére, jelzi, hogy ez az út járható, még akkor is, ha ez az ösvény időnként nagyon keskeny".
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Álljunk a Márton Áron püspökről tervezett nagyjátékfilm mellé!
Felhívás minden jóakaratú emberhez, intézményhez és szervezethez
Nem először nyúlt Márton Áron püspök életének és életművének feldolgozásához a Mustármag Közösség: a marosvásárhelyi kollégisták hosszú előkészület után 2012 őszén mutatták be a nagy püspök tiszteletére írt Népemért vállalom című zeneművüket, amely azóta is nagy sikerrel van jelen az erdélyi és az anyaországi színpadokon.
"A mű azt mutatja be, hogy mit jelentett hinni a kommunista időben, és ezért a hitért odaadni vagyont, szabadságot, életet. Mindezt Márton Áron személyén keresztül igyekszünk láttatni. Szülőfalujából, a nagyon fájdalmas történelmű, de sok értéket, tapasztalatot és szimbólumot hordozó Csíkszentdomokosról indulunk el, és megvizsgáljuk, miből állt össze az az emberkatedrális, amit Illyés Gyula meglátott egykori nagy püspökünkben" – ismertette a közösség negyedik saját zeneművét Papp László atya, a mű szövegkönyvének írója.
A Gyulafehérvári Egyházmegyét negyvenkét éven át (1939 februárjától 1980 szeptemberéig) irányító főpásztor kivételes emberi és püspöki alakjának ilyen közeli megismerése arra indította a Mustármag Közösséget, hogy ezt a küzdelmes életutat és az abban képviselt értékeket egy mind ez ideig példa nélküli módon is feldolgozzák: hozzáfogtak egy nagyjátékfilm gondos előkészítéséhez.
A forgatókönyv elkészült, az alkotók jelenleg a népszerűsítés, hírül adás és az anyagi alapok megteremtése érdekében tesznek erőfeszítéseket. Papp László, az ő elkötelezett társai és velük együtt még nagyon sokan teljesen biztosak abban, hogy előbb-utóbb össze fog gyűlni annyi pénz, hogy a forgatást megkezdhessék, s azután még annyi, hogy be is fejezhessék. Mert, mint mondják: apró cseppből lesz a zápor!
Egyénisége nagy erővel hat ma is
Márton Áron jellemét nagy idők sorsfordító viharai formálták és próbálták meg. A rendkívüli egyéniséggé érett férfi a háború szörnyű borzalmaiból, a harctérről kerül haza Csíkszentdomokosra, átéli az ezeréves keresztény magyar királyság szétdarabolását, de mindez csak erősíti benne a papi hivatás választásának és vállalásának szándékát.
Tizenöt évnyi sokrétű lelkipásztori és tanári szolgálat után 1939-ben püspökké szentelik. Eszmei módon tudja használni a kapott hatalmat. Részt vesz az akkori szellemi küzdelemben, és az ifjúságból intellektuális nemzedéket nevel. Végigéli a második világháború gyötrelmeit, majd az erőszakos román kommunista rendszer tombolását, de az igazságot az üldözések, a börtönévek megalázó nyomorúságában is töretlenül képviseli.
A fogságból szabadulva nem alkuszik meg a korszellemmel, sem a vele szemben álló és ellene harcoló ateista hatalommal, inkább tovább szenved tíz évet, helyhez kötve, házi őrizet alatt. Tiszta és kikezdhetetlen. Erős egyénisége, életszentsége messze kisugárzik. Legendás bérmakörutakat jár végig. Már puszta megjelenésével összetartja és lelkileg megerősíti a népet.
Márton Áron ebben a kritikus történelmi korszakban kézben tartotta a Gyulafehérvári Egyházmegyét. Tisztán látott a legínségesebb időkben is, és népét a hit győzelmére vezette. Népe tisztelete mellett még ellenségei csodálatát is kivívta.
Egyénisége nagy erővel hat ma is. Időszerű minden ránk maradt mondata, de népnevelőként, vezetőként és papként is időszerű. Életpéldája, tanítása megerősít, a harsogó és versengő irányzatok zűrzavarában utat mutat. A más felekezetűekhez való viszonyulásában is példaértékű. Mögéje ma is fel lehet sorakozni.
Hiteles főpásztori hivatása, bátor hitvallói magatartása alapján Márton Áront a nép élő mártírként, szentként őrzi a szívében.
Több mint életút-bemutatás: üzenet
A játékfilm alkotói szándékuk szerint feltárják majd, hogy mi éltette, táplálta ezt a szilárd jellemet, mi tartotta meg a viharokban, mint rendületlen bérci fenyőt. Megkeresik a csíki székely lelkiség kincseit, azt a forrást, amely egy emberöltővel ezelőtt még bámulatos erővel és tisztán úgy tört felszínre Áron püspök alakjában, mint a Székelyföld borvízforrásai. Megmutatják, hogy ez az emberkatedrális a szülőföld értékeiből, a csíki székely lelkiségéből és a Jézus Krisztussal való mély kapcsolatból épült fel, s hogy e megingathatatlan jellem és nagy tudás mögött komoly önnevelés, önképzés és ritka akaraterő áll.
A film központi üzenete pedig: belegyökerezni Jézus Krisztusba, a szülőföld megtisztított, éltető örökségébe, megismerni, megbecsülni mindazt, amit az erdélyi táj az emberi kapcsolatokkal együtt hordoz, mert ez a legnagyobb kincs! Ebből a "készletből" gazdálkodott Márton Áron, akinek a biztos hátteret, a tisztánlátást és a bölcsességet az az élettér adta, történelmével, lelkiségével együtt, amelybe beleszületett. Mindez – a szülőföld, az erkölcsi-szellemi tőke, a föld, az erdők, a vizek, a hit – ma is rendelkezésre áll, s hogy a jövőnek is fennmaradjon, meg kell becsülni, ragaszkodni kell hozzá. Úgy, ahogy Márton Áron tanított: "Erre kötelez őseink becsülete, saját lelkiismeretünk és gyermekeink tiszta jövője".
Hagyományos forgatás, technikai trükkök nélkül
Az erős közösségi súlypontú film forgatókönyvét úgy írták meg, hogy a megvalósításba a Gyulafehérvári Főegyházmegye népe minél tevékenyebben és minél nagyobb létszámban bekapcsolódhasson. A forgatás, amennyire a mai, megváltozott színterek lehetővé teszik, több mint 20 valós helyszínen, valós körülmények között történik majd, 140 helység lakóinak a megszólításával, 12 ezer szereplő és 750 lovas bevonásával. A nagyobb szerepeket hivatásos színészek alakítják, a népet a tömegjelenetekbe – papszentelés, püspökszentelés, bérmálások, csíksomlyói búcsú – a forgatási hely körzetéből szervezik.
"Ennek a nagy tömegnek a megmozgatása lehetőséget ad arra, hogy népünk újrafogalmazza önmagát és önerőre ébredjen. A közös munka során felszínre kerül mindaz az érték, amit Márton Áron püspök hordozott, és ami azokban a nehéz időkben népünket éltette és összetartotta: a hit, az együttműködés, a kölcsönösség, az egymásért érzett felelősség" – mondja Papp László atya.
"Feljogosít a legszebb reményekre"
A nagyjátékfilm forgatókönyvének olvastán nem is juthat egyéb az ember eszébe, mint az 1924- ben a gyulafehérvári tanári kar részéről a végzős teológus Márton Áronról elhangzott mondat: "Feljogosít a legszebb reményekre". Ahhoz viszont, hogy e szívmélyből fakadó, kivételes és nemes szándékot eredmény koronázza, vagyis hogy e valósághoz ragaszkodó, alaposan kidolgozott, sokoldalú, részletes, témában és érzelmi megindításokban is változatos, ötletes fordulatokat hordozó, látványosnak ígérkező nagyjátékfilm elkészülhessen, az Ön segítségére is szükség van. Egymillió euró összegyűjtése a cél, de ne feledje: apró cseppből lesz a zápor! Támogassa hát Ön is a játékfilm megvalósítását az alábbi bankszámlaszámokon:
Asociatia Áron Film Egyesület
Târgu-Mures, Str. Calarasilor Nr. 1.
Varga Gabriella budapesti újságíró
Népújság (Marosvásárhely)

Kelemen Hunor szerint Románia érdekei a miniszterelnök lemondását kívánták volna meg
Kelemen Hunor szerint Románia érdekei azt kívánták volna meg, hogy Victor Ponta miniszterelnök lemondjon a tisztségéről, miután bűnvádi eljárás indult ellene.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke hétfői nyilatkozatában értékelte a múlt hét végén kialakult romániai belpolitikai helyzetet.
"A miniszterelnök előbb-utóbb oda fog jutni, hogy a kormányzást abba kell hagynia, sokkal nagyobb veszteségekkel az ország számára, mint ha most tenné meg ezt a lépést. Ezért jobb lett volna, ha most hagyja abba a kormányzást, de ez az ő személyes döntése" – idézte a portál az RMDSZ elnökét.
Kelemen Hunor közölte, nem ismeri a kormányfővel kapcsolatos ügyészségi dosszié tartalmát, ezért a Ponta ellen felhozott vádakat nem kívánja kommentálni. Megjegyezte azonban, hogy "lehetetlen helyzetbe" került a miniszterelnök és a kormány. Úgy vélte, Victor Ponta a nemzetközi politikában és a pénzügyi világban is elszigetelődik, a jó kormányzás lehetősége már nem adott.
Arra a kérdésre, hogy miképpen fog szavazni az RMDSZ abban a kérdésben, hogy a parlament kiadja-e a miniszterelnököt az ügyészségnek, Kelemen Hunor korainak tartotta a választ. Megjegyezte: a képviselőház jogi bizottsága sem tárgyalta még az ügyészség kérését. "Megkérdezzük azoknak az RMDSZ-es kollégáknak a véleményét is, akik láthatják ezt a dossziét. Nem akarunk az igazságszolgáltatás útjába állni, ez az alapállásunk, de a frakcióban erről még nem született döntés" – mondta az RMDSZ elnöke.
Kelemen Hunor megerősítette: az RMDSZ nem szavaz majd az ellenzéki Nemzeti Liberális Párt képviselői által pénteken beterjesztett bizalmatlansági indítvány ellen. Mint mondta, a jövő heti parlamenti szavazás előtt az RMDSZ képviselőházi és szenátusi frakciója kétszer is együttesen ülésezik. "El fogjuk majd dönteni, hogy egészen pontosan miként fogunk a liberálisok kezdeményezéséhez viszonyulni" – fogalmazott a politikus.
A miniszterelnököt pénteken gyanúsítottként idézte be a korrupcióellenes ügyészség (DNA). A vádhatóság azzal gyanúsítja Pontát, hogy 2007-2008-ban ténylegesen el nem végzett ügyvédi szolgálatokért vett fel Dan Sova ügyvédi irodájától havi 2-3000 eurós honoráriumot, majd a felvett összeg igazolásaképpen más ügyvédek tevékenységi beszámolóját lemásolva hamisított beszámolókat. A vádhatóság szerint Ponta miniszterelnökként az összeférhetetlenségi szabályokat is megsértette, amikor volt megbízóját, Sovát különböző miniszteri tisztségekbe jelölte.
Népújság (Marosvásárhely)

Szociális központ nyílt Erdőszentgyörgyön
Tegnap délben nyitotta meg Erdőszentgyörgyön az első szociális központot a Gyulafehérvári Caritas, amelynek célja visszaszorítani a hátrányos helyzetű gyermekek társadalmi kirekesztettségét és az oktatásból való kimaradásukat. Erdőszentgyörgy után június folyamán Balavásáron, Gyulakután és Makfalván további három központot létesítenek.
Az Esély egy jobb jövőért elnevezésű projekt futamideje 14 hónap, és az Európai Gazdasági Térség pénzalapjából támogatják. A hátrányos helyzetű gyerekeket és családjukat felkaroló központok szükségességét az indokolja, hogy Romániában a kiskorúak nagy részét veszélyezteti a szegénység és az ebből fakadó társadalmi kirekesztettség. Gyakori, hogy az anyagiak hiánya a szülők gondatlanságával társul, és mindezek következtében a gyerekek nem tudnak felzárkózni a tanulásban társaikhoz, rosszabb esetben kimaradnak az iskolából.
Ludescher László, a Gyulafehérvári Caritas ágazati igazgatója lapunknak elmondta, a projekt célcsoportja a 6-14 év közötti gyerekek, és a négy településen 125 haszonélvezője lesz. Például Erdőszentgyörgyön az utóbbi három évben évente 62-74 gyerek maradt ki az iskolából. Előfordul, hogy az elemi osztályokat sem sikerül befejezniük. Az igazgató szerint a szóban forgó négy településen nem súlyosabbak a gondok, mint más térségben, csupán e négy önkormányzatban leltek lelkes partnerre, biztosítják a központok működéséhez szükséges székhelyet, illetve a projekt lejárta után, azaz jövő év áprilisa után hozzájárulnak ezek fenntartásához. Erdőszentgyörgyön a Szent György Iskolaközpontban lesz a székhely, ahol a Caritas szakemberei – pszichológus, gyógypedagógus, szociális munkás – állnak a hozzájuk fordulók rendelkezésére. Lehetőség lesz egyéni tanácsadásra, csoportos foglalkozásokra mind a gyerekekkel, mind pedig a szülőkkel, illetve a pedagógusokkal, akikkel szorosan együttműködve szeretnének eredményeket elérni a Caritas szakemberei. Az állami intézményekben több mint ezer gyerekre jut egy iskolapszichológus, a szociális központokban bármikor bármilyen problémával felkereshetik a szakembert a diákok vagy azok szülei. Ludescher László hangsúlyozta, kollégái ugyanakkor terepmunkát is fognak végezni, például ha a pedagógus jelzi, hogy egy gyerek huzamosabb ideje nem volt iskolában, a szakember felkeresi a családot, és megpróbál segíteni, hogy a gyerek ne maradjon ki az iskolából. Az igazgató hozzátette, ha a 125 gyerekből tízet sikerül úgymond "megmenteni", már megérte a munkájuk.
Menyhárt Borbála
Népújság (Marosvásárhely)

Nemzedékek Találkozója Temesváron
Meglepetésdíjak a legjobb bartókos diákoknak!
Temes megye legnagyobb magyar iskolájában, a Bartók Béla Elméleti Líceumban június 6-án, szombaton 22. alkalommal tartották meg a hagyományos Nemzedékek Találkozóját. A Diákházban sorra került megnyitóünnepség keretében megemlékeztek a temesvári önálló magyar iskola létrehozásának, illetve névadásának 25. évfordulójáról, és díjazták a Bartók Béla Líceum kiemelkedő eredményeket elért diákjait. A legjobb diákoknak meglepetésdíjakat adott át Tamás Péter, Magyarország temesvári tiszteletbeli konzulja és Naszvadi György, az MNB PADOC Alapítványának kuratóriumi elnöke.
A Nemzedékek Találkozója a sajátos bánsági szórványhelyzet szülte találmány: mivel a magyarul érettségizettek szétszóródtak az országban és a nagyvilágban, nehezen jönnek össze akár a kerek évfordulós osztálytalálkozók is. A június első szombatján megtartott Nemzedékek Találkozójára hivatalos minden magyar vén diák, aki valaha magyar iskolát végzett Temesváron és minden tanár, aki valaha magyar iskolában tanított. A Diákházban összegyűlt mintegy 300 vén diákot dr. Erdei Ildikó, a Bartók Béla Líceum igazgatója köszöntötte. „Május utolsó péntekje hagyományosan a ballagási ünnepség, június első szombatja a nemzedékek találkozójának a napja. A ballagók előrenéznek, a látóhatárt, az égboltot kémlelik, a vén diákok inkább visszatekintenek, számot vetnek. Ezek az ünnepek az iskola számára is rendkívül fontosak, hiszen értelmet, tartalmat adnak az iskolai mindennapoknak, és visszajelzést kapunk arról, hogy az elballagók batyujába elhelyezett tudás hogyan érett tapasztalattá az elmúlt évtizedekben” – mondta ünnepi köszöntője során dr. Erdei Ildikó.
Halász Ferenc volt iskolaigazgató felidézte a 25 esztendővel ezelőtti eseményeket, amikor az 1990. január–március időszakban, a Bánsági Magyar Demokrata Szövetség kezdeményezésére sikerült létrehozni az önálló magyar középiskolát, amely felvette Bartók Béla bánsági születésű világhírű zeneszerző nevét. „Akkori döntésünk fő érve az volt, hogy Bartók Béla ember tudott maradni egy elembertelenedett világban – mondta Halász Ferenc –, a mi fő célunk pedig az, hogy embert faragjunk a diákjainkból”.
Az 55 éve érettségizettek nevében Gáspári Katalin ny. magyartanár, a 20 éve érettségizettek nevében dr. Kovács Levente egyetemi docens osztotta meg ünnepi gondolatait az egybegyűltekkel. „A Bartók Béla Líceum számunkra több mint egy egyszerű iskola: úgy működik, mint egy alternatív közösségi központ, ahol a csecsemőktől a nyugdíjasokig mindenki számára szerveznek rendezvényeket – mondta Marossy Lóránt –, ezért közös felelősséget kell vállalnunk az iskola jövőjének biztosításáért.”
A Bartók Béla Alapítvány minden évben díjazza a különböző területeken (tantárgyversenyek, irodalmi versenyek, hagyományőrzés, sport stb.) terén kiemelkedő eredményeket elért diákokat. Az alapítvány díjait Halász Ferenc elnök és dr. Toró László fizikus, a kuratórium képviselője adtak át a legjobbaknak. Az elmúlt iskolaévben elért kiváló eredményeik alapján összesen 28-an kaptak pénzdíjat az Alapítványtól, a díjak oroszlánrészét a kiválóan teljesítő V–VIII. osztályosok érdemelték ki.
Következtek a meglepetésdíjak: Tamás Péter tiszteletbeli konzul első alkalommal adta át a Magyar Nyelv Ápolásáért járó díjat a XII. osztályos Kovács Boglárkának, aki a második-harmadik helyezett Fodor Zsófiával és Stan Krisztinával együtt egy 10 napos németországi jutalomkiránduláson is részt vehet. Az ünnepségen részt vett Naszvadi György, a Magyar Nemzeti Bank PADOC Alapítványának kuratóriumi elnöke, aki köszöntőjében így fogalmazott: „Ezeket a gyönyörű népdalokat, szavalatokat, fuvolásokat, citerásokat hallgatva, a táncosokról nem is beszélve, úgy érzem, hogy mi, „odaáti” magyarok magyarságból leckét kapunk. /…/ A PADOC Alapítvány célja a határon túli magyar oktatás támogatása, többek között azért, hogy az itthon maradás reális alternatíva legyen az itt élő magyarok számára. A magyarság fogyása megállításának legfontosabb eszköze, hogy mindenki a szülőföldjén találja meg a boldogulását.” Naszvadi György végezetül bejelentette: a Bartók Alapítvány díjazottjainak kiegészítésképpen fejenként 25 000 forintos díjat ajánl föl a PADOC Alapítvány részéről, ugyanakkor felkészítő tanáraik fejenként 100 000 forint jutalomban részesülnek.
A megnyitóünnepség résztvevőit és díszvendégeit színes és színvonalas műsorral ajándékozták meg a Bartók Líceum diákjai: Szabó Abigél népdalcsokrát, Kovács Boglárka, Stan Krisztina és a Marasztalók zenekar dalait, a Harmónia csoport társasági táncát, Andrásy Nóra és Kele Noémi szavalatát, a Szabó tanító bácsi vezette furulyások és citerások műsorát és az Eszterlánc kalotaszegi táncát nagy tapssal jutalmazták a vén diákok. A találkozó a Bartók Líceum dísztermében kötetlen beszélgetéssel folytatódott, miközben a kerek évfordulós érettségi találkozók résztvevői osztályfőnöki órákat tartottak. Szombat este az érdeklődők megtapsolhatták a Bartók Diákszínpad évadzáró Csongor és Tünde újratöltve című előadását, Molnos András Csaba színművész rendezésében.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

Menni vagy maradni – ma már nem okoz dilemmát
A romániai magyarság ma projekt nélküli társadalomként működik. A migráció már nem kérdés, hanem természetes életszakasz. A közösséghez való tartozást felülírja az önmegvalósításra való törekvés. A felmérések is azt mutatják: ma már nem jelent erkölcsi dilemmát az elvándorlás. Horváth István szociológus megállapításai ezek, aki pénteken Kolozsváron statisztikai adatokat is ismertetett az erdélyi magyarok migrációs szokásainak alakulásáról, és az elvándorlással kapcsolatos aktuális közhangulatot jellemezte. A kép korántsem rózsaszín.
A jó élet reménye sincs megadatva számunkra – ez okoz válsághangulatot az erdélyi magyarság körében immár 2008 óta. A szociológus az ünnepi könyvhét keretében zajló Makkai Sándor emlékkonferencián beszélt erről, ahol Cseke Péter egyetemi oktatóval, újságíróval, Jakabffy Tamás irodalmárral együtt három idősíkban – 1937, 1988 és 2015 – vetették fel az erdélyi magyarok kivándorlását.
Szabadság (Kolozsvár)

Építkezésre buzdították a PKE végzőseit
Nem lesz a munkának gyümölcse, ha elmarad az áldás – hirdette a szószékről Tőkés László korábbi királyhágómelléki református püspök, a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem elnöke annak a több tucat végzős hallgatónak, akik szombaton délben a családtagok és barátok gyűrűjében elballagtak.
Bár a lapunk által megkérdezett fiatalok többsége még nem igazán tudja, hogy a nyári szakmai gyakorlatot követően milyen fordulatot vesz majd az életük, a Kató Béla erdélyi püspök, a Sapientia Alapítvány Kuratóriumának elnöke és Békefi Annamária kolozsvári magyar konzul által is megtisztelt tanévzáró ünnepség alapigéje – „Ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon annak építői” (127. zsoltár) – ehhez iránymutató útravalóval kívánt szolgálni.
Amint ugyanis arra Tőkés rámutatott: hiába telt el huszonöt év a rendszerváltás óta, még mindig sok feladat van hátra és ebben a most elballagók segítségére is számít. A magát az 1990-ben alapított Sulyok István Református Főiskolából államilag akkreditált egyetemmé kinövő tanintézet újvárosi templomban tartott tanévzáróján a volt püspök itthon maradásra, építkezésre buzdított.
Miközben megemlékezett a trianoni évfordulóról is, a belső csonkítás, a váradi és a Kárpát-medencei magyarság számának megfogyatkozásának veszélyeire figyelmeztetett. Az „új nemzedéket” az isten védelmébe ajánló Tőkéshez hasonlóan a PKE rektora, János Szabolcs is beszélt az idei esztendő eredményeiről. Többek között arról, hogy elkezdték építeni az új főépületüket, hallgatóik sikeresek az Erasmus-programban, új szakokat indítottak és jövőre már doktori képzést is tudnak majd biztosítani.
A tanintézet vezetője leszögezte: egyetemük átalakításán továbbra is dolgozni fognak, a reformokat ezután is folytatják majd. A tikkasztó hőségben a templomom kívül, az egyetem kollégiumának udvarán várakozó családtagok a kihangosítás révén a PKE kórusának előadását is meghallgathatták, hogy végül a magyar himnusz eléneklését követően virágaikat átadva köszöntsék az idei végzősöket.
Vásárhelyi-Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár)

Bizalmatlanság
Lemondok miniszterelnöki tisztségemről, amennyiben az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) bűnvádi eljárást indít ellenem, hiszen az országot nem vezetheti egy olyan ember, aki ellen bűnvádi eljárás zajlik – ígérte december elején Victor Ponta kormányfő, amikor a külföldön élő román állampolgárok szavazása körüli rendellenességekről volt szó.
Most azonban, amikor okirat-hamisítással, valamint folytatólagosan elkövetett adócsalásban és pénzmosásban való bűnrészességgel, valamint háromrendbeli összeférhetetlenséggel gyanúsítják, már nem így gondolja, hiába szólította fel pénteken Klaus Johannis államfő, hogy mondjon le, elutasította ezt.
Ponta azzal takarózik, hogy őt a parlament választotta meg, így csak a honatyák mondhatják meg, hogy menjen vagy maradjon. Azok a honatyák, akik már több ízben is megmentették azt a Dan Şovát, aki miatt a kormányfő a korrupcióellenes ügyészek figyelmébe került. (Ebben a kontextusban egyébként egészen más fényt kap az is, hogy Ponta a múlt héten határozottan kiállt Şova mellett.)
Természetesen, mint mindenkit, aki ellen eljárást indít a DNA, Victor Pontát is megilleti az ártatlanság vélelme. Máris egy sor dokumentummal rukkolt elő, amelyekkel igazát próbálja bizonyítani. Csak sajnos ezzel párhuzamosan ismételten az igazságszolgáltatást támadja, ahelyett, hogy hagyná, végezzék a dolgukat. (Az elmúlt időszakban az igazságszolgáltatás ellen intézett támadásai is más fénybe kerültek most egyébként.)
Ugyanígy a honatyáknak is hagyniuk kellene, hogy az ügyészek végezzék a dolgukat, vizsgálják ki a korrupciós ügyeket, hogy kiderüljön, valóban volt-e törvénysértés.
Miután Ponta nem mondott le, ismét a parlament térfelén pattog a labda. Rajtuk az ország és a világ szeme, kíváncsian várja mindenki, kiadják-e az első román miniszterelnököt, aki ellen hivatali ideje alatt indult eljárás. Más fénybe kerül ugyanakkor az ellenzék által pénteken benyújtott bizalmatlansági indítvány is. Ki ne lenne ugyanis bizalmatlan egy olyan kormány iránt, amelynek tucatnyi tagja került a DNA célkeresztjébe, s most a kabinet fejét is vizsgálják?
Bálint Eszter
Krónika (Kolozsvár)

Nagyváradon épülhet az erdélyi „magyar” kórház
FRISSÍTVE – Orbán Viktor miniszterelnök is teljes mellszélességgel kiáll az erdélyi kórház építésének terve mellett Zombor Gábor egészségügyi államtitkár szerint. A magyar állam a nagyváradi reformátusok elképzelését támogathatja.
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület kérése és javaslata nyomán indult meg a kormányzati gondolkodás egy erdélyi kórház építéséről, amely a határon túli magyarok egészségügyi ellátását is segítené – nyilatkozta a Magyar Nemzetnek Zombor Gábor, aki korábban arról beszélt: Romániával együtt építene kórházat Erdélyben a magyar állam.
Az egészségügyi államtitkár pénteken ismét nyilatkozott a témában a lapnak, és a szombaton megjelent cikkben elmondta, több helyszínt is vizsgálnak, „nem csak egy elemben gondolkodik a kormány”, egyelőre a terv előkészítése zajlik. Arra, hogy pontosan milyen költségvetésből, mekkora állami szerepvállalással, hol és milyen kapacitással épülhet fel az erdélyi kórház, az államtitkár szerint az év második felében lesz pontos válasz.
Arra a kérdésre, hogy a költségvetésben várhatóan hol szerepel majd a kórház finanszírozására szánt összeg, Zombor úgy válaszolt, „az állami finanszírozás az építkezésekre szánt költségekben jelenhet meg”.
A fenntartással kapcsolatban jelezte, a román biztosító akkor köt szerződést az intézménnyel, ha vannak bizonyos kötelező elemek a kórházban, de azt szeretnék, ha valamilyen formában a magyar biztosítók is be tudnának szállni a működtetésbe. „A romániai magyarok így akár helyben, a magyar biztosítót is igénybe tudnák venni” – tájékoztatta a Magyar Nemzetet az államtitkár.
Egyébként a magyar állam finanszírozásával létesülő romániai kórház terve már évekkel ezelőtt felmerült. Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet (NSKI) elnöke még Székelyudvarhely polgármestereként kezdeményezte, hogy anyaországi támogatással hozzanak létre egészségügyi intézményt a székelyföldi városban.
Ezzel párhuzamosan régóta dédelgetett álma a Királyhágómelléki Református Egyházkerületnek (KREK) is egy keresztény kórház megvalósítása Nagyváradon. A zöldmezős beruházás keretében az egyház már megvásárolt egy telket a bihari megyeszékhelyen, ugyanakkor ötszáz oldalas hatástanulmány is készült. A dokumentumot kidolgozó szakértők arra a következtetésre jutottak, hogy Nagyváradon és a partiumi térségben hiánypótló szerepet töltene be a magánkórház, különösen olyan szakterületek esetében, mint a gyermek és nőgyógyászat.
Csűry István, az egyházkerület püspöke a Krónikának nyilatkozva üdvözölte Zombor Gábor szakállamtitkár nyilatkozatát, szerinte ugyanis az erdélyi kórház ügye nemzetstratégiai jelentőségű. „Tervünket nem adtuk fel, éppen ezért örvendünk, hogy elképzelésünk kormányzati szinten is visszhangra talál. Egyházkerületünk folyamatosan tárgyalást folytat a budapesti minisztériummal és az illetékes államtitkárságokkal a kórházlétesítés ügyében, és örvendenénk, ha az anyaország kormánya támogatna bennünket eme törekvésünkben” – nyilatkozta a Krónikának a királyhágómelléki püspök.
A kórház működtetése kapcsán Zombor Gábor a Világgazdaság online szerdai konferenciáján elmondta, a román egészségbiztosítónak a magyarokat érintő „egyébként nem túl sok jó intézkedése” mellett van egy olyan szabálya, amely szerint ha egy magánszolgáltató bizonyos funkciókat felvállal és létrehoz, akkor egyéves szerződést kap a társadalombiztosítási rendszertől, amit persze évente felülvizsgálnak.
„Ez a feltétel nem olyan egyszerű – fejtette ki Zombor –, mert egy komplett sürgősségi és intenzív osztályt kell fenntartani, valamint területi ellátási kötelezettséget kell vállalni”. Zombor világossá tette: Orbán Viktor miniszterelnök is teljes mellszélességgel kiáll az erdélyi kórház építésének terve mellett.
Rácz Jenő, a Magyar Kórházszövetség volt elnöke a Magyar Nemzetnek úgy vélekedett, az erdélyi magyar kórház építése olyan jellegű törekvés, ami segíti a kint élő magyarokat. Kiemelte, hogy ez Magyarország számára nem felvállalható cselekedet, hanem kötelesség.
Rostás Szabolcs |

Szórvány: menteni a menthetőt
„A szórvány egy nemzet öregkora. Aki a szórványt nem becsüli, az sem a tömböt, sem a jövőt nem érdemli.”
Az idézett, megszívlelendő intelmet is tartalmazó definíció a „szórványok apostolának” is titulált Vetési László erdélyi szociográfustól, szórványkutatótól származik. Az egyházi íróként is ismert szakértőnél kevesen tudnak többet azokról a veszélyeztetett etnikai csoportokról, amelyek hátrányos térbeli elhelyezkedésük, arányaik, lélekszámuk miatt nem tudják önerőből megőrizni identitásukat, értékeiket Erdélyben.
Az általa felbecsülhetetlen értékű terep- és kutatómunkával gazdagított szakirodalom a határon túli magyarságnak ama rétegét nevezi szórványnak, amely a többségi nemzetekhez képest településén, mikrorégiójában harminc százaléknál kisebb arányban él, hátrányos nyelvi-etnikai, vallási helyzetben, és a nemzettesttől elszigetelődve, leépült intézményrendszerrel, folyamatos veszélynek, felszámolódásnak van kitéve.
Az 1,2 milliós romániai magyarság közel fele, mintegy ötszázezer lélek halmozottan hátrányos nyelvi-etnikai helyzetben él, saját belső erejéből pedig nem képes etnikai értékeit megőrizni. Erdélyben mindössze egy-két évtized maradt még hátra a mentésre mintegy háromszáz olyan településen, ahol jelentős történelmi emlék, műemlék templom, kastély, emlékhely tövében mindössze 10-20 magyar él.
Ezeken a – többek között dél-erdélyi, Szeben, Krassó-Szörény, Hunyad megyei – vidékeken jobbára csak a tárgyi, szellemi értékek begyűjtése maradt feladatként. Erdély számos más régiójában viszont a tömbben élő magyarok, politikai és civil szervezetek, egyházak összefogására, az anyaország sürgős és hathatós támogatására van szükség ahhoz, hogy a szórványban élő közösségek megmaradjanak a magyar nemzet számára. E téren szerencsére hosszan lehetne sorolni a pozitív példákat.
A magyar kormány a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-n keresztül nyújt támogatást szórványprogramokra, a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) szórványszakbizottsága a különböző szakpolitikák kidolgozásával tartja napirenden a szórvány ügyét, ugyanakkor az anyaországi odafigyelésen túlmenően a külhoni közösségek körében is tetten érhető a szolidaritás.
A székelyföldi Hargita és Kovászna megye néhány évvel ezelőtt indította útjára szórványmentő programját, amelynek célja, hogy a tömbmagyar erdélyi régiók kulturális és más jellegű rendezvények szervezése révén, közösségek közötti testvérkapcsolatok kialakításával erősítsék a szórványban élő magyarok önazonosság-tudatát, a tömbmagyarság és a szórvány szellemi kötelékeit.
Ezek a támogatási formák és programok már csak azért is elengedhetetlenek, mert a legutóbbi, 2011-ben végzett romániai népszámlálás adatai katasztrofális képet mutatnak a szórványmagyarság helyzetéről, amelynek demográfiai eróziója rendkívül felgyorsult. Miközben 2002 és 2011 között a romániai magyarok összlétszáma 13,5 százalékkal, 1,2 millió főre apadt, addig a Bánságban a magyarok népességfogyása elérte a harminc, Arad, Fehér, Máramaros és Szeben megyében pedig a húsz százalékot. A kolozsvári Kisebbségkutató Intézet becslése szerint 2032-re a bánsági, dél-, valamint észak-erdélyi magyarság száma megfeleződik a 2002-es lélekszámhoz képest, és a kilenc szórványmegye magyarsága 135 ezerre csökken.
Sokan úgy vélik, a többségi nemzetbe való beolvadás folyamata csak úgy állítható meg, ha erősítik a szórványmagyarság nemzettudatát, és biztosítják egyházi, intézményi tevékenységeit. Mások elengedhetetlennek tartják, hogy ezekről a ma még aránylag népesebb területekről is visszavonuljon a magyarság, miután nem lehet benépesíteni őket, a közösség tagjait pedig tömbvidékekre kell telepíteni.
Az elmúlt időszakban rosszallást váltott ki erdélyi magyar politikusok, valamint szórványban működő iskolák, kollégiumok vezetőinek körében, hogy a Nemzetstratégiai Kutatóintézet (NSKI) munkatársai a székelyföldi oktatási intézményekbe csalogatják a magyarok által gyéren lakott vidékeken élő magyar diákokat. A magyar kormány által 2012-ben létrehozott budapesti intézet szórványösztöndíj-programja azokat a nyolcadik osztályos fiatalokat célozza, akiknek nincs lehetőségük magyar nyelven folytatni középiskolai tanulmányaikat, és emiatt román nyelvű oktatási intézményekbe kényszerülnek.
Az RMDSZ szórványmegyékben politizáló képviselői közül többen azzal vádolták az NSKI-t, hogy a fiatalok egyenként történő elcsábításával, a „gyöngyhalász-politikával” a szórványközösségek létét veszélyezteti, holott szerintük az otthon maradás lehetőségeit és feltételeit kell megteremteni. A kutatóintézet jelenlegi akciója annak az elméletnek a gyakorlatba ültetése, amelyet az NSKI-t irányító Szász Jenő fogalmazott meg két évvel ezelőtt. Az általa felvetett gyöngyhalászmódszer lényege a magyarságához jobban ragaszkodó embereknek a szórványból a tömbmagyarságba való telepítése. Szász ugyanakkor nemrég arról beszélt, hogy a Székelyföldön kellene működtetni azokat a kollégiumokat, amelyekben a szórványban született gyermekek tanulnak.
Bár ezek a sokáig tabunak számító kezdeményezések a terület szakértői szerint is megfontolásra érdemesek, a tiltakozáson és a vádaskodáson túlmenően érdemi vita nem alakult ki a témában, aminek oka elsősorban Szász Jenő személyében keresendő. A tizenkét éven keresztül Székelyudvarhely polgármestereként tevékenykedő politikus sokáig az RMDSZ egyik legádázabb politikai ellenfelének számított, az ő nevéhez fűződik például a szövetség első alternatívájaként létrejött Magyar Polgári Párt (MPP) megalapítása.
Tulajdonképpen az RMDSZ számára minden vállalhatatlan, ami Szász részéről fogalmazódik meg. Holott a szövetség számára is világos, hogy szórványvidékeken már csak a folyamatosan apadó gyereklétszám miatt is fenntarthatatlan a jelenlegi iskolahálózat, és bizonyos tanintézeteket óhatatlanul be kell zárni. Erre utalnak Kelemen Hunor RMDSZ-elnök tavaly, a magyar szórvány napjává nyilvánított november 15-én elhangzott szavai, miszerint a következő időszakban „fájdalmas döntéseket” kell hozni az oktatás terén. „El kell dönteni, hogy mely osztályokról, iskolákról mondunk le, melyeket erősítünk meg, hogy minden magyar gyerek járhasson magyar iskolába, ha a szülei így döntenek” – szögezte le a politikus.
Márpedig sem a Kelemen által vázolt perspektíva, sem Szász gyöngyhalászelmélete nem sokban különbözik Tőkés István nyugalmazott kolozsvári teológiai professzor évekkel ezelőtt megfogalmazott álláspontjától. Tőkés László EP-képviselő, volt királyhágómelléki református püspök apja szerint nem lehet megmenteni egész Erdélyt, éppen ezért ki kell jelölni földrajzilag is egy olyan területet, amelyikbe az anyaország mindent belead, és ahol még magyar életet lehet építeni. „Meg kellene nézni, hol vannak a magyar élettér természetes határai. Ki kellene jelölni azt a területet, amelyiken azt mondhatjuk: van magyar jövendő” – jelentette ki a Krónika erdélyi napilapnak 2011-ben adott interjúban Tőkés István.
A szórványmagyarság megmaradását célzó elképzelések és törekvések közepette nem segíti a megoldáskeresést, hogy az ügy ilyesfajta megközelítése jobbára ma is tabunak számít, és nem alakult ki széles körű szakpolitikai, társadalmi vita a témában. A konszenzus hiányáról nem is beszélve. Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes nemrég kijelentette: a magyar kormány számára a magyar nemzet minden tagja egyaránt fontos, és nem támogat olyan törekvéseket, amelyek a szórvány kiüresítését célozzák, így a „gyöngyhalász-stratégiát” sem. Vagyis még a magyar kormány szintjén is eltérnek az álláspontok a kérdésben.
Eközben viszont az asszimiláció, a szórvány kiüresítése a gyöngyhalászattól függetlenül is feltartóztathatatlanul zajlik. Sürgősen el kell dönteni, milyen stratégiát alkalmazva lehet a leghatékonyabban segíteni ezt a közösséget, mert az idő nem nekünk dolgozik.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Elrománosított „ősi” román föld
A történész Lucian Boia a többségiek közül talán elsőnek mondta ki legutóbbi tanulmányában, hogy a nagynemzetiek által emlegetett „ősi román földet” az utóbbi közzel 100 évben románosították el. Eredetileg nem volt sem ősi, sem román. Pontosabban a románok mellett nagy számban lakták más nemzetek is, sokszor többségben. Bukovinában például még 1910-ben is a rutének voltak többen, de majdnem negyede a lakosságnak német volt. Besszarábiában 1897-ben még a felét sem tették ki a moldovánok, nagy számban ukránok, zsidók és oroszok éltek, Dobrodzsában csak imitt-amott leltél egy-egy románt a török, tatár, orosz vagy bolgár mellett, sőt még Munténiában és Olténiában sem laktak kizárólag románok.
Erdélyről ne is beszéljünk. 1918-ban Kolozsvár 60 808 lakosából csak 7562 volt román, Marosvásárhelyen alig 1717-en laktak, Nagyváradon 3604-en, Nagyszebenben pedig, ahol az ortodox mitropolita székelt, 8824 román élt. Még Bukarestbe is nagyon sok idegen költözött, mert a románoknak semmi kedvük nem volt a szakmához, műhelyekhez, gyárakhoz, de a tanuláshoz sem. Nagy emberei közül Cantacuzino, Rosetti, I. L. Caragiale, Vasile Alecsandri görög származásúak voltak, a történész A. D. Xenopol zsidó-görög keverék, az építész Ion Mincu szerb, a mérnök Anghel Saligny francia apa és lengyel anya gyereke... 1918 után erre, a mai Ukrajnához nagyon hasonlító, a győztes nagyhatalmak által összetákolt országra mondták ki, hogy nemzetállam, s kezdték meg a kisebbségbe került népcsoportok elrománosítását hazugsággal, erőszakkal, ígérgetésekkel, majd ezek be nem tartásával.
A román iskolareform kidolgozója, Spiru Haret már Erdély annektálása előtt fel volt háborodva, hogy a Regátban élő rutének, bolgárok és magyarok, akiken a csángókat értette, nem románul tanulnak. A görög katolikus románokat is idegennek tartották (ezt a felekezetet fel is számolták), és 1909-ig a királyságban nem is engedtek ilyen templomot építeni. És erre még rájött a legendákból összetákolt történelem, a be- és áttelepítések, az erdélyiek teljes elnyomása. Bukarest, bármelyik rezsim alatt, minden eszközzel csak románosított tovább, és hordtak el mindent a náluk gazdagabb, csatolt területekről. És teszik ezt mind a mai napig. Hát ezt megünnepelni, megünnepeltetni elég nehéz lesz…
Román Győző
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Számos ok végzetes következménye: Trianon
A Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából a Partiumi Magyar Művelődési Céh szervezésében június 4-én Gazda József erdélyi művészeti író, szociográfus, tankönyvíró tartott előadást Trianonról Nagyváradon.
A kereszt alatt című előadást mintegy tucatnyi érdeklődő előtt tartotta meg a Partiumi Keresztény Egyetem Bolyai termében. Gazda József előadása elején leszögezte, hogy Trianon a magyar nemzet sorsának fájdalmas eseménye, majd idézte azt az ismert gondolatot, miszerint lelkében az magyar, akinek fáj Trianon. Az előadó Kosztolányi Dezsőt is idézte, aki szerint Trianonban, Trianonnal megölték a hazát és a nemzetet. Gazda József kifejtette, hogy az első világháború győztes hatalmai a magyarokra fogták azt, hogy ők voltak a világháború okozói, ezért hihetetlen drasztikussággal büntették meg a magyar nemzetet.
Trianon keresztje
„Trianon keresztjével megkeserített nemzet vagyunk” – fogalmazott Gazda József, aki leszögezte: „minden hazugság volt, amire építették a békeszerződést”. Emlékeztetett arra, hogy a monarchia koronatanácsában egyedül Tisza István Magyarország miniszterelnöke szavazott a háború ellen, de sajnos a többség akarata győzött, és az Osztrák-Magyar Monarchia megindította a háborút. Az előadó kitért arra a vádra is, hogy az egyébként soknemzetiségű Magyarországon a magyarok elnyomták a nemzetiségeket. Ennek az állításnak a cáfolására Gazda József megemlítette, hogy az első világháború előtti Magyarországon a románok kilencvenöt százaléka nem tudott magyarul, a magyar nyelv fakultatív tantárgyként szerepelt az oktatásban, ráadásul Magyarországon több román iskola volt, mint az akkori Óromániában. „Hol volt akkor itt elnyomás? Elképzelhető az, hogy ma egy romániai magyar iskolában fakultatív legyen a román nyelv oktatása?” – tette fel a kérdéseket Gazda József, aki felhívta a figyelmet arra is, hogy Trianon nem Románia, hanem a szövetségesek aknamunkájának lett a következménye, hiszen, mint mondta, nem a románok ajánlkoztak, hogy megtámadnák Magyarországot Erdélyért cserébe, hanem fordítva történt, a szövetséges hatalmak buzdították Romániát, hogy támadja meg Magyarországot, és akkor megkapja Erdélyt. Az előadó hozzátette azt is, hogy a külső okok mellett belső okok is hozzájárultak ahhoz, hogy a trianoni békeszerződés úgy valósuljon meg, ahogy megvalósult. Ez utóbbiak közül az akkori kormány katasztrofális döntéseit emelte ki Gazda József, többek között azt, hogy a fegyverszünet aláírása után a határok megerősítése lett volna a legfőbb feladat, ehelyett az ország vezetése feloszlatta a hadsereget. Az érdekes előadás végén a jelenlevők tették fel kérdéseiket, illetve osztották meg gondolataikat, majd megkoszorúzták az egyetem belső udvarán lévő Trianon emléktáblát.
Pap István
erdon.ro

Kicsengettek a marosvásárhelyi Sapientián
A hagyományossá vált stafétafutással kezdődött, majd az ünnepi beszédeket követő búzakalász átadásával, körmenettel és bulival ért véget az idei ballagási rendezvénysorozat a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Marosvásárhelyi Műszaki és Humántudományok Karán. Idén 220 diák az alapképzésben, 35 a mesterin ballagott el. De az ünnepi szertartást megelőzően, mint minden évben, most is megszervezték azt a jelképes kocogást, amelyen a végzős szakok hallgatói végigszaladtak Marosvásárhelyen, a Deus Providebit Tanulmányi Háztól indulva egészen az egyetem koronkai campusáig.
A kocogás az egyetem gyors fejlődését szimbolizálja, kezdetben a Sapientia EMTE marosvásárhelyi kara a Deus Providebit Tanulmányi Házban működött, onnan költözött ki 2005-ben a mostani, végleges helyére. A péntek esti futáshoz a csapatok más-más helyszínen csatlakoztak, és stafétaszerűen adták tovább a "lángot", a Sapientia zászlaját másoknak. A távközlés, gépészmérnöki, számítógépes irányítási rendszerek kar indult elsőként, majd hozzájuk csatlakoztak sorra a mechatronika, automatizálás, szoftverfejlesztés (mesteri) szakosok, az informatika és számítástechnika, a kertészmérnöki és kommunikáció, majd a fordító és a közegészségügyi szakpolitikák szakosok. A kicsengetési ünnepség szombaton reggel 8-kor vette kezdetét az utolsó órával, ahol a diákok, tanáraik és szakkoordinátoraik tapasztalataikat és jókívánságaikat osztották meg egymással, majd 10 órakor a nagy aulában került sor a köszöntő szónoklatokra, búcsúztatásokra, egyházi áldásra és végül az ilyenkor szokásos szimbolikus búzakalász átadására.
Dr. Dávid László, a Sapientia EMTE rektora az egyetemépítés és fejlődés jelentősebb eseményeit idézte, kiemelve a 2012-ben záruló akkreditációs folyamatot, a marosvásárhelyi bentlakás megépítését és azt, hogy ősztől új szak (a mezőgazdasági mérnöki) indul Sepsiszentgyörgyön. A rektor a Sapientia közösségépítő jelentőségét hangsúlyozta, annak szerepét az erdélyi értelmiségiek életében. Dr. Kelemen András, a Sapientia EMTE marosvásárhelyi karának dékánja is szólt a ballagókhoz és az aulát zsúfolásig megtöltő közönséghez, hozzátartozókhoz, ünneplőkhöz, a nem csak álmodni, de küzdeni is tudó fiatalokról beszélt. Sorra búcsúztatta a hallgatókat valamennyi kar vezetője, majd a ballagó diákok részéről Kovács Noémi Anasztázia, III. éves közegészségügyi szolgáltatások és politikák szakos hallgató és Csiki Tímea, a hallgatói önkormányzat elnöke mondott ünnepi beszédet. Végül vasárnap az egyetem aulájában a szintén hagyományossá vált kosaras bállal zárták az ünnepet a diákok.
Antal Erika
maszol.ro

Trianon-ellenes felvonulásért jelentették fel a HVIM-et
Feljelentést tett Mădălin Guruianu, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) sepsiszentgyörgyi elnöke a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom megyeszékhelyi tagjai ellen a június 4-én általuk megszervezett, engedéllyel rendelkező Trianon-ellenes felvonulás miatt.
A liberális párt helyi vezetőjét a nacionalista kezdeményezéseiről ismert Kovászna, Hargita és Maros megyei Románok Civil Fóruma szólította fel arra közleményben, hogy az említett szervezet tagjai ellen tegyen feljelentést. Mint érveltek, azért Mădălin Guruianu politikusra esett választásuk, mivel ő korábban már panaszt tett az Új Jobboldal (Noua Dreapta) december 1-i felvonulása miatt is. Kérésüket azzal indokolták, hogy a HVIM tagjai június 4-én Sepsiszentgyörgy több utcáján is végigvonulva románellenes szövegeket skandáltak, mint például a „Vesszen Trianon!”, illetve, hogy „Székelyföld nem Románia!”
A felszólításra reagálva Guruianu kifejtette, a Kovászna, Hargita és Maros megyei Románok Civil Fórumának hitelességére mindig kétkedéssel tekintett, ám az etnikai együttélés normalizálása érdekében panaszt tett a felvonulást szervező mozgalom tagjai ellen. „Remélem a hasonló történések szervezőit – amelyek nem csupán támadón és megvetőn, hanem egyenesen uszítón hatnak – példát statuálva büntetik meg, hogy ne kelljen még több ilyen pillanatot megélnie Sepsiszentgyörgynek, annak a településnek, ahol egyre több pont születik a közös kommunikációt tekintve, és ahol a magyar többség a román kisebbséggel békében együtt tud élni” – fogalmaz a párt megyeszékhelyi elnöke a HVIM zászlóival felvonuló személyek ellen tett feljelentésében. „Sajnálom a félelmüket, a gyávaságukat, sőt az ebben a helyzetben mutatott impotens viselkedésüket, uraim” – jegyezte meg Guruianu a Kovászna, Hargita és Maros megyei Románok Civil Fóruma tagjai számára, akiknek felkérést kellett intézniük valakihez, és nem saját maguk tettek panaszt.
„Engedélyünk volt, rendbontás pedig nem történt” – mondta el megkeresésünkre Varga Előd, a HVIM egyik sepsiszentgyörgyi tagja. Mint fogalmaz, nem érti, miért tettek ellenük feljelentést, ugyanis valóban skandálták a „Vesszen Trianon!” és a „Székelyföld nem Románia!” szövegeket, de ezt nem érzik sértőnek. „Ezek nem a románság ellen szóltak, míg az Új jobboldal tagjai december elsején azt kiabálták: »A román nyelv az egyeduralkodó! és Kifelé a magyarokkal az országból!«” – mondta Varga Előd, aki hozzátette, míg az említett jelszavak sértik a magyarságot, addig az általuk skandált szövegek nem. Kifejtette, ha az Új Jobboldal provokációi miatt nem indult eljárás, akkor ellenük sem indulhat, ám, ha mégis megtörténik, azt a magyarok meghurcolásaként fogják értelmezni.
Bencze Melinda
Székelyhon.ro

Gyereksereg a versmondók találkozóján
A gyergyószentmiklósi Művelődési Központ egyik legrégebbi rendezvényén, a XVII. Gyermeknapi Versmondók Találkozóján pénteken közel száz kicsi mondott verset.
Ezúttal Nagyálmos Ildikó gyerekverseit szavalták, és jelen volt a Panna-versek ihletője, a költő lánya, Panna is. A találkozóra az ovis és általános iskolás gyerekeket többnyire a gyergyószéki pedagógusok készítették fel és kísérték el. Előbb az óvodások és előkészítősök, majd az I–IV. osztályosok álltak szerre a mikrofon elé, hogy hol bátran, hol kissé félénken adják elő a kiválasztott verset. Volt zsűri, de nem rangsorolták a gyerekeket, mindenki oklevelet, ajándékot, édességet kapott. A zsűri tagjai pedig biztatták, bátorították a szavalókat.
„Nem szeretnék kiemelni senkit, hiszen mind nagyon ügyesek voltatok, most már azt is tudom, hogy milyen verseket kell majd írnom, melyek voltak a kedvenceitek. Nagyon jó, megható volt hallgatni a gyerekek szájából a verseimet, melyeket mindig úgy írok, hogy hallom, ahogy szavalják a kicsik, és most is pont úgy hallottam, ez nagyon boldoggá tesz. Arra kérlek, olvassátok, tanuljátok és majd, akinek kedve támad, az írjon is verseket” – biztatott Nagyálmos Ildikó.
Máthé Annamária, a Figura Stúdió Színház színművésze is szólt a gyerekekhez: „Feladtátok a leckét nekünk felnőtteknek, ennyi elegánsan felöltözött kislányt és kisfiút rég láttam egy helyen. Ezzel is jeleztétek, hogy összegyűlni, egymást meghallgatni, verset mondani, ismerkedni ünnep” – hangsúlyozta.
Vajda Gyöngyvér műsorvezető, a Figura Stúdió Színház színművésze köszönte a gyerekek bátor kiállását, szép versmondását, és egyenként szólította az ajándékok átvételére. Az ünnepségen a gyerekek mellett a felkészítő óvónőknek, tanítónőknek is oklevéllel köszönték meg munkájukat a művelődési központ munkatársai.
Baricz Tamás Imola
Székelyhon.ro, |

Munkagépekkel mosta a pénzt Kiss Sándor
Állítja az Átlátszó Erdély blog DNA-iratokra hivatkozva. A munkagépeket eladó, majd visszavásárló debreceni cég mindent tagad.
Túlértékelt munkagépek vételárába rejtette a kenőpénzt a debreceni Keviép Kft., amellyel 11 éve lefizette Kiss Sándort, a Bihar Megyei Tanács alelnökét és, akinek a közbenjárására megkapta a cég a nagyváradi hulladéklerakó építését és üzemeltetését - áll a DNA Kiss Sándor előzetes letartóztatását kérő jelentésében, amelyből az Átlátszó Erdély oknyomozó blog közölt részleteket.
Eszerint 2004 elején két cég – a debreceni Keviép Kft., valamint a nagyáradi Selina cégcsoport – összesen mintegy 400 ezer eurónyi csúszópénzt fizetett Kiss Sándornak, a Bihar megyei RMDSZ elnökének és a néhai Mudura Sándornak azért, hogy megnyerjenek egy sor közbeszerzést. Ezek közül a legfontosabb a hulladéklerakóra meghirdetett, 12 millió euró értékű közbeszerzés volt.
A tranzakcióban kulcsszerepe volt Bojtor Vilmos Lászlónak és angliai cégének, ugyanis az vett meg tíz munkagépet a Keviéptől 187 ezer euróért, és 508 ezer euróért adta el a Keviép romániai cégének, az East Bau Constructnak. Az angliai cégből aztán Bojtor, Kiss és Mudura Sándor mintegy 300 ezer eurót vett ki készpénzben.
A jelentés ellenére Kiss Sándort múlt héten még sem helyezték előzetes letartóztatásba, csupán bírói felügyelet alá.
A Keviép Kft pedig ma közleményt juttatott el szerkesztőségünkhöz, amelyben tagadja, hogy bármi módon érintett volna a Kiss Sándor Bihar megyei RMDSZ-elnök korrupciós ügyében. „Társaságunk minden kivitelezési szerződését tisztességes verseny alapján nyerte el, szakmailag igazoltan, a szigorú feltételeknek eleget téve. Megjegyezzük, hogy ennek az ellenkezőjére egyetlen hatóságnak sem sikerült bármilyen bizonyítékot felmutatni” - áll a közleményben.
A Keviép vezetősége szerint a céget politikai alapú eljárásba vonták be, és ezzel csorbították a jó hírnevét. A cégvezetők bíznak a romániai igazságszolgáltatásban, és remélik, gyorsan befejeződik a büntetőeljárás, „és nem válunk egy koncepciós eljárás járulékos veszteségévé az addig történő hitelrontás miatt”.
foter.ro

2021-ben lesz újabb népszámlálás Romániában
Tudorel Andrei, az Országos Statisztikai Hivatal vezetője tegnap azt mondta, már idén elkezdik az előkészületeket. Úgy nyilatkozott, a 2011-es népszámlálás eredményei elfogadhatók, de a legközelebbit úgy szeretnék megszervezni, hogy jóval egyértelműbbek legyenek az eredményei. A legutóbbi népszámlálási adatok szerint Románia stabil lakossága meghaladja a 20 milliót, 51,4 százaléka nő.
nyugatijelen.com / Transindex / Erdély FM
Erdély.ma

Duna-nap Torockón: megünnepeltük a Duna-ház sikeres egy évét
Ragyogó napsütésben ünnepeltük meg szombaton Torockón a Duna-ház sikeres egy évét, a második alkalommal megszervezett Duna-nap keretében. Több százan, erdélyiek és anyaországiak gyűltek össze minden korosztályból a Vajor mellett felállított óriási színpadnál, hogy együtt örvendjenek az összetartozásnak, a Ház sikerének, amely a különböző témákban tartott „leckeelőadások” révén bővítette ismereteiket és erősítette identitástudatukat. Ki gondolta volna az 1990-es években, a nagy tettek és illúziók korában, hogy a Duna tévé, amely már akkor kapocs volt a Kárpát-medencei magyarok között, 2014-ben Házat vásárol, felújítja és rövidesen életet is lehel belé: kulturális és médiaközponttá válik, majd egybegyűjti a környék szórványmagyarságát népszerű kulturális programjaival.
Az idei program sokkal színvonalasabb volt, mint tavaly. A megújult torockói fúvószenekar nagyszerűen adta elő népszerű műsorát. A magyarlapádi „Piros Pántlikások”, akik az idén ünneplik születésük harmincéves évfordulóját, színes helyi, népi muzsikájukkal, eredeti táncaikkal most is szép sikert arattak. Az utóbbi időben sokat fejlődött Kis Szilas és Nagy Szilas tánccsoport, torockói és szentgyörgyi diáktáncosaikkal, egyre gyakorlottabban mutatják be műsorukat. Vezetőjük Kónya Tibor iskolalelkész. Az aranyosszéki tánccsoport szintén nagy tapsot aratott. A Szabó Zsombor zenetanár vezette torockói furulya és citerazenekar repertoárja szépen bővült, a zenélő diákok nagy szakértői lettek a régi zeneszerszámnak.
BAKÓ BOTOND
Szabadság (Kolozsvár)

Napsütötte besztercei majális és gyermeknap
Több mint hatszáz ember vett részt a tizenötödik alkalommal megszervezett hagyományos Besztercei Majálison, május végén, a városi gyűjtőtónál. A szervezők ez alkalommal a majálist a gyereknappal kötötték össze, és számos gyerekprogrammal kedveskedtek. Idén egy „népi játszótér” is része volt a programnak, ahol a hagyományos körhintától a kígyókeresésig nagyon sok érdekes játékban kipróbálhatták magukat. Érdekes vetélkedőkre is benevezhettek a majálisozók, ez idő alatt a bográcsokban főtt a különbözőképpen elkészített finom gulyás. Nagyon népszerűnek bizonyult az anyaországi vendégek, Papp Csaba és Sztolyka Zoltán Szabolcs-Szatmár-Bereg megye országgyűlési képviselőinek magyaros gulyása.
Délután kezdődött a kulturális program, a házigazdák és meghívottak köszöntőivel. Felszólalt Décsei Atilla megyei elnök és Antal Attila városi tanácsos, akik közölték a helyi magyar közösség számára fontos hírt: a 2015–2016-os tanévtől megnyitja kapuit az önálló magyar iskola Besztercén. Sztolyka Zoltán, aki a magyarországi Rozsály község polgármesteri tisztségét is betölti, kifejtette: a magyar iskola létrejötte mindennél fontosabb, hiszen ha Beszterce kiürül, és nem lesznek gyerekek, az olyan, mintha egy vár ürülne ki, és ha egy vár katonák nélkül marad, akkor nem lesz, aki megvédje a területet.
Szabadság (Kolozsvár)

Évadot zárt a Szigligeti Színház
Vasárnap este A szabin nők elrablása című darab bemutatásával illetve a díjátadással zárta 2014-15-ös évadját a Nagyváradi Szigligeti Színház.
Szép számú közönség látta vasárnap este a Szigligeti Színház miniévadjának utolsó előadását, A szabin nők elrablása című zenés bohózatot, mely ezúttal is sok örömet okozott a publikumnak. A hagyományokhoz híven ezúttal is a miévadnak, és magának a színházai évadnak a zárásaképpen osztották ki a Szigligeti Színház által alapított díjakat. Új díjként jelent meg a legjobb gyerekszereplőnek járó elismerés, amelyet a Diótörő és egérkirály című előadásban nyújtott alakításáért Nagy Tímea érdemelt ki. Szintén új elismerés az Arany Körte Díj, amelyet a színház háttérdolgozóinak adományoz a társulat. Ebben az évben a díszletező munkások kapták ezt a díjat, míg a Kulissza Díjat Varga Imre korrepetítor vehette át.
Díjeső
A 2014-2015-ös évadban nyújtott teljesítménye alapján a közönség által legjobbnak ítélt Tóth Tünde kapta meg a közönségdíjat. A Földes Kati díjat a Szigligeti Színház táruslatának 35. életévüket még be nem töltött tagjai kaphatják meg a társulati tagok szavazatai alapján. Az idén ezt a díjat Tasnádi-Sáhy Noéminek ítélték oda. Ezt követően a nívdíjak kiosztása következett, melyet háromtagú szakmai zsüri ítélt oda a miniévadban látott tizenkét előadás alapján. A Legjobb bábművész díját Csepei Róbert kapta meg, a Legjobb táncművész díjjal ezúttal Brugós Sándor Csaba büszkélkedhet, a Legjobb mellékszereplő díját Gajai Ágnes vehette át, a Legjobb női szereplő díjával Tóth Tündét jutalmazták, míg a legjobb férfi szereplő díját ifj. Kovács Levente érdemelte ki a zsűritől.
Életműdíj
Ezek után hátra volt még az Életmű díj átadása, melyet ebben az évben Bányai Irénnek ítéltek oda. Laudációt mondott Hajdu Géza színművész, aki többek között kiemelte: Bányai Irén „1965-ben jött a színművészeti főiskola elvégzése után színházunkhoz. A rövid szentgyörgyi és egy hosszabb temesvári kitérő után huszonöt évet szolgálta a nagyváradi közönséget.” A színművésznő a Micsoda zűrzavar című darabban debütált, majd a Salemi boszorkányokban lehetett csodálni alakítását. A továbbiakban Hajdu Géza kiemelte: „Drámai alkatával, hangjával szinte berobbant az akkori eléggé poros váradi színjátszásba. Nem csoda, hogy rövidesen megkapta Lavinia szerepét a nagy horderejű darabban, Az amerikai Elektrában. az újságok dicshimnuszokat zengtek alakításáról, a közönség rajongott érte, mindenki érezte, hogy egy ritka drámai tehetség jelent meg színpadunkon, Sulyok Mária erdélyi utódja. Fitalságának ereje, belső mondanivalója nem elégedett meg évi egy-két szereppel. Férjével irodalmi műsorokat készítettek, kétszemélyes darabokat játszottak. (…) Mintha róla szólt volna Sorescu Édesanyánk című darabja, amelyért a legjobb női szereplő díját kapta Sepsiszentgyörgyön 1978-ban a nemzetiségi színházak fesztiválján. Drámai erejét olyan szerepekben csodálhattuk, mint Alma Winemiller a Nyár és füstben, Rhédey Eszter az Úri muriban, Eleonóra a Tangóban, Margaret a Macska a forró bádogtetőnben, Kriegsné a Fatornyokban, Karola a Tűzmadárban, Anca a Megtorlásban, Loncka a Papucshősben, Mary Tyrone az Utazás az éjszakában. (…) De voltak kedvenc szerepei a gyerekeknek játszott mesejátékokban is. Több víjátékban is játszott, a Döglött aknákban, a Róza néniben, A nagymamában, a Műtétben, Számomra felejthetetlen a Nem élhetek muzsikaszó nélkül süket Mina nénije. Kirajzolódik előttünk egy pályakép, egy nagyszerű színésznő életútja. Már a felsorolt szerepek és címek is elbűvölnek, de a lényeg a mögöttük álló művész, aki megálmodta, fantáziájával életre keltette ezeket az alakokat, néha örömmel, néha kínkeservesen, de mindig hittel, odaadással. Alkotókedvét, fegyelmezett munkáját mindig tehetsége és a színház szolgálatába állította.” A díj átvételekor Bányai Irén meghatódva mondott köszönetet. Mint fogalmazott: „nagyon szépen köszönöm ezt az életműdíjat, és azt, hogy lehetőséget nyújtottatok arra, hogy újra együtt lehessünk ezen a drága színpadon.”
Színészbál
Ugyancsak hagyománya a nagyváradi Szigligeti Színháznak, hogy az évadot az intézmény művészeinek, munkatársainak, dolgozóinak, illetve a színház támogatóinak szervezett bállal zárják le, illetve koronázzák meg; így volt ez az idén is. A színészbálra ebben az évben a Lotus bevásárlóközpont báltermében került sor. Itt a színház munkáját segítő fiatalokból álló Szöcskék kiosztották saját, humoros díjaikat, majd Peller Károly, a Budapesti Operettszínház művésze szórakoztatta az egybegyűlteket operettslágerekkel. A jó hangulatú vidám mulatozás hajnalig tartott.
Pap István
erdon.ro

Magyar pártok: Victor Ponta mondjon le!
A romániai magyar pártok vezetői egyöntetűen amellett foglaltak állást, hogy Victor Pontának távoznia kell a miniszterelnöki tisztségből az ellene indított bűnvádi eljárás miatt.
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke „komplikáltnak” nevezte Ponta helyzetét. A politikus a Maszol.ro portálnak azt mondta: a miniszterelnök előbb-utóbb oda fog jutni, hogy a kormányzást abba kell hagynia, sokkal nagyobb veszteségekkel az ország számára, mintha most tenné meg ezt a lépést. Ezért jobb lett volna, ha most hagyja abba a kormányzást.
A miniszterelnök távozása mellett teszi le a garast Biró Zsolt, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke is. Biró a Krónika megkeresésére hétfőn úgy vélekedett: a miniszterelnöki tisztséget betöltő politikusnak olyan személynek kell lennie, akit még hírbe hozni sem lehetne hasonló ügyekben.
„Amikor más, hasonló, hozzánk közelebb álló esetekben történt ilyesmi – például a gyergyószentmiklósi és a csíkszeredai polgármester ellen fölmerült korrupciós gyanú kapcsán –, akkor az elöljárókat felfüggesztették a tisztségükből. Ezért azonos mércével kellene minden hasonló ügyet mérni, és a miniszterelnöknek távoznia kellene. Pontát is megilleti az ártatlanság vélelme, de nem szabad kettős mércét használni” – szögezte le Biró.
Szilágyi Zsolt, az Erdélyi magyar Néppárt (EMNP) elnöke a Krónika kérdésére szintén úgy vélekedett: Pontának le kell mondania. „Ugyanaz a helyzet, mint a plagizált doktori disszertációja esetében. Akkor – igaz, elég hosszú idő után – belátta, hogy nem tartható fenn az addigi állapot, és lemondott a doktori címéről. Úgy gondolom, előbb utóbb ebben az ügyben is megroppan, és le kell majd mondania. Szerintem erre viszonylag hamar sor kerül majd” – vélekedett az EMNP elnöke.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Hazanézve mondjuk
Az éppen ügyeletes bukaresti lapfigyelő legalább azt nézze el nekem, nekünk, hogy példabeszédemet Jókai Mór És mégis mozog a föld című regényéből veszem. Vehetném bizony a nagyszerű román Caragialetól is az igét, hiszen ami itt történik, a mostani Romániában, az valóban a szatíra műfajáért kiált, drámai helyzetben. A haldokló öreg Baradlay végrendelkezik halálos ágyán, három felnőtt fia hogyan szolgálja az osztrák császári uralmat magyar honban, felesége, majdani özvegye kihez menjen férjhez... „A föld ne mozogjon, hanem álljon!”
A mai Románia nacionalista, diktatorikus politikusai úgy tekintenek az európai „naprendszerre”, mint amely a maga teljességében Románia körül forog mind jogilag, mind történelmében, mai történetében. Önbizalom kell ehhez, nem erő, a belső és külső törvények megvetése, mellőzése. Itt mindenki igyekszik kormányban és kormányközelben kijelenteni – sok mindennek feltétele ez –, hogy ebben az országban márpedig autonómia nem lesz.
Ha van még igazi balkáni ország, akkor Románia az, mert őrzi annak minden maradiságát, jellemzőit. Ez a balkaniáda. És joggal kérdezi tőlünk, magyaroktól, itteniektől meg távolabbiaktól az esengve várt nyugati turista, hogy hát mi mit szólunk mindehhez? És hogy is van ez és itt?
Ilyenkor mi kérdéssel válaszolunk: kérdezzék csak meg az Európai Unió vezéreitől, mit szólnak ehhez, és miért nem szólnak? Románia fölött menekülve megy le a nap, reszketve-félve kel a hold. Megállt az idő, az újkori Románia időszámítása Trianon diktátumával kezdődik. A föld nem forog, a történelem a dákokkal kezdődik, akikhez annyi köze van a mai román népnek, mint eszkimóknak a selyemhernyó-tenyésztéshez.
Márpedig autonómia mégis lesz, hacsak nem csap bele a ménkő ebbe a naprendszerbe, amelyben forgolódunk. És mondom én ezt hazanézve is, ismervén az igét, mely szerint ha nem vagy se hideg, se meleg, kiköp az Úr az ő szájából. A langyosakat nem szereti sem Isten, sem ember. Ilyen a teremtés dialektikája. És ezt legelébb az elnyomottaknak kell megérteniük. Legyen itt zászlónk, autonómiánk, jogunk az életünkhöz! Mi lenni, tenni, élni akarunk!
Czegő Zoltán
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Dobozolni jó?
Akinek megadatott a történelmi „szerencse”, hogy beleszülessen valamely diktatúra mindennapjaiba, s nevelődése is ilyen politikai mederben folytatódjon, tapasztalhatta, hogy – egy kölcsönzött metaforát használva – ama „lassú vírus” jószerével még az ember magánéletét is kikezdte. Illyés Gyula verse, az Egy mondat a zsarnokságról ilyen oldalról mutatja be az önkényuralmi rendszereket. Bárhol, bármilyen helyzetben érezheted a nyílt elnyomásra és terrorra „szakosodott” rezsimek jelenlétét, ahogy a költő írta: „nemcsak a vallatásban, / ott van a vallomásban, / az édes szó-mámorban, / mint légy a borban, // mert álmaidban / sem vagy magadban, / ott van a nászi ágyban, / előtte már a vágyban, // mert szépnek csak azt véled, / mi egyszer már övé lett; / vele hevertél, / ha azt hitted, szerettél.”
Érdemes szót ejteni viszont a zsarnokság emberi összetevőiről, illetve eredőjéről is, mert hiszen bennünk van a másik fölötti uralkodásnak ez a hajlama, amelynek a mindenkori vezérek általi kiélésében aztán hol egy egész család, hol valamely véletlenszerűen összeállt csoport, illetve intézményes formában működő munka- vagy más közösség leli „örömét”.
Egyik vagy másik családtag például társát, gyermekét, a hozzá legközelebb állókat keríti hálójába, tartja fojtó ölelésében. Mondjuk ki nyíltan, zsarolja naponta, mivel azt is ő mondja meg, mégpedig ellentmondást nem tűrve, hogy mi és mikor lenne jó és kellemes nekik. Általában nem nehéz felismerni, aki vezérszerepre tör. Ízlést, szokást, eljárást, véleményt az ilyen egyet ismer, és egyet fogad el – a sajátját. Ami a másiktól származik, az csakis jelentéktelen, érdektelen lehet szemében, mondhatni: az olyan nem is létezik...
Elbeszélő és színpadi művek tanúskodnak, hogyan nyilvánul meg az emberben a zsarnoki ösztön, miként erőlteti rá másokra akaratát egy-egy vezér (!), s mit meg nem tesz, hogy véghezvigye akár észbontó terveit is. Míg nem akad emberére, pontosabban, míg ki nem hívja maga ellen a sorsot, mely sors például egy lázadó személyében testesülhet meg...
Mert bizonyára dobozolni jó annak – hogy egy irodalmi példával éljek –, ki krónikus álmatlanság, idegrendszere kimerültsége okán már nem alkalmas komoly, felelősséggel járó feladatok teljesítésére, de ha valakit erre kényszerítenek, folytonosan zsarolva, aki képes felmérni, hogy az ilyen időtöltés vagy szórakozás, illetve játék nélkülöz minden ésszerűséget, abban az efféle dobozkészítés a lázadást érleli. Mert a dobozkészítés úgymond semleges vegyhatású foglalatosság lenne, tekinthetni – például ínséges időkben – szerény jövedelemkiegészítésnek egy kis család számára, de mihelyt egy beteg elme kisajátítja, ezáltal kényszermunkává téve a kiszolgáltatottak és megzsaroltak számára egy célirányos tevékenységet, a terror eszközévé válik. Ez esetben már nem valamiféle emberhez méltó és valós szükségletet kielégítő munka a dobozkészítés, hanem a zsarnoki ösztön kiélésének biztos jele az illető személy részéről, azaz: dobozolás.
Az egyperces novellák írójaként számon tartott modern klasszikusunk, Örkény István Tóték című színművében tűnt fel új, az értelmező szótárakban sem rögzített jelentésében ez a szó, és az önkény(uralom) szinonimájaként vált igen plasztikus kifejezéssé. A darab beteges elméjű őrnagy-hőse meggyőződéssel vallotta, sőt ennek elfogadására kényszerítette az őt vendégül látó családot, hogy kellemes játék a dobozolás. Környezete viszont fuldokolt a rájuk kényszerített, minden nap estétől reggelig tartó és a zsarnokságot leképező játéktól, s a családfő által készített „guillotine” le is sújtott az őrnagyra. A darab nézője látni nem látja, csak a háttérből hallja Tót úr „gépének” háromszori rettenetes döndülését, de az már közvetlenül a színen hangzik el, éspedig magának a lázadónak a szájából, hogy élve vágta négy egyforma darabba azt, akinek a dobozolás vált rögeszméjévé...
Borcsa János
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Sylvester Lajos-emléknap
Úz-völgyi történelem és valóságmítosz
Vasárnap második alkalommal emlékeztek meg Sylvester Lajosról (1934–2012) szülőfalujában, a róla elnevezett községi könyvtárban. A meghitt hangulatban zajló eseményt a szervezők az Úz-völgyi tragédia köré építették, hiszen az ünnepelt életművének fontos állomása az ottani harctér népszerűsítése, kutatása és emlékhellyé emelése. A rendezvényt két veterán kortanú is megtisztelte jelenlétével.
Az emléknap az egykori István Dániel-féle kúria előtti téren kezdődött, ahol Mátis Izabella felelevenítette Sylvester Lajos életútját. A koszorúzás előtt Bölöni Dávid polgármester köszöntötte a szép számban összesereglett emlékezőket, egyben az őseink előtti főhajtás napjaként is értékelve a rendezvényt.
Fájdalmas igazság, megszépült múlt
A könyvtár nagytermében elsőként Szabó József János dabasi hadtörténész, Egy író és egy hadtörténész Úz völgye harcairól címmel tartott vetített képes előadást, amelyben nemcsak a történelmi tényeket vázolta fel, hanem személyes élményeiről és a Sylvesterhez kötődő barátságról is szólt. „Így volt, nem így volt, de igaz volt” – jelentette ki bevezetőjében, a régi barátságra emlékezve. „Életem legszebb élményeit jelentik a veteránokkal és Sylvesterrel való éjfélig tartó beszélgetések és tényfeltárások a Füsti fecske vendéglőben”, mondta Szabó.
– Az író munkássága a mítoszteremtés, az, hogy olyan szép mítoszokat teremtsen, amelyeknek az ember lelke örül. Egy nép identitásának megőrzésében a mítoszok rendkívül fontosak, és a mítoszteremtésben Sylvester Lajos remekelt. Történész nélkül nincs szavahihető történelem, író nélkül nincs népi emlékezet, de a kettő kiegészíti egymást, és mindkettő nagyon fontos. A történész másként látja, mint az író, az egyik a fájdalmas igazságot, a másik a megszépült múltat láttatja, de mindkettőben sok a tanulság” – vonta le a következtetést kettőjük közös munkájából a történész.
Érzelmes emlékek
„Nem tudományos jellegű gondolatokat osztok meg, hanem személyeseket, amelyek egy 19 éve kezdődött barátságról szólnak” – emelte ki Nagy Tamás magyarországi hadtörténész az Úz-völgyi emléktöredékeim Sylvester Lajosról címmel tartott előadása kapcsán. Első találkozásaik egyikén vitába szálltak, szinte haraggal váltak el, mesélte. „Vigyázzatok, mert az a magyarságkép, amelyet terjesztetek, túl archaikus, és nem felel meg a valóságnak” – oktatta ki akkor az írót, a realitásokra kívánva felhívni a figyelmét. A következő évben Sylvester megkövette, igazat adott neki, és ebben a gesztusban is rejlik az ő nagysága – elevenítette fel az anyaországi történész.
„Olyan embernek ismertem meg, aki nyitott volt, és ezzel kortárs értelmiségiként nyilvánult meg” – méltatta Sylvestert. Beismerte, az anyaországi magyarnak, mielőtt ítélkeznék, meg kell ismernie, hogy itt milyen magyarként élni, viszont az sem mindegy, ki vezeti be ebbe a tudásba. „Aki egy kulturális menedzser által lép be ebbe a világba, szerencsésnek mondhatja magát”.
Végül, a jelen állapotokról szólva, felhívta figyelmet a jó irányú fejlődés jeleire is, arra célozva, hogy nemcsak múltban, a jövőben is kell gondolkodni. „Aki itt él, nem veszi észre, hogy itt is sok téren jobbra fordult az élet, csak észre kell venni a lehetőségeket, azt a pluszt, ami a többnyelvűségben rejlik, amely bekapcsolja az itt élőket az európai körforgásba. Ezeket a gondolatokat Lajosnak szerettem volna elmondani, ehelyett a jelenlevőknek mondom el: úgy kell emlékezni, hogy közben előre is kell tekinteni.”
Kiállításmegnyitó, katonadalok, mítosz
Haszmann Pál nemcsak megnyitotta a csíkszentmártoni Páll Zoltán történelemtanár által első és második világháborús fényképekből, képeslapokból, tárgyi emlékekből összeállított kiállítást, amellyel egyben a pincegalériát is felavatták, hanem szívet melengető példabeszédet is mondott. A magyar katonaember évszázadokon keresztül megmutatta a világnak, hogy mire képes, és ehhez a képhez az Úz-völgyi csata is hozzátartozik. Beismerte, e csatáról Sylvester írásainak megjelenése előtt nem volt tudomása.
Meglátása szerint az első, majd a második nagy verekedést követően jelenleg a harmadiknál tartunk, a szellemi nagy verekedésnél, mert a szabadságharcunk nem zárult még le. „Össze kell hangolni munkánkat, az örökségét összeszedni, mert napjainkra megszakadt egy ősrégi szokásrend, az ősökről való történetek családban való elmesélése, és ezt a mulasztást legalább a társadalomnak pótolnia kell!” – zárta mondandóját a csernátoni múzeum őre.
A rendezvény végén a házigazdák kürtőskaláccsal és pálinkával kínálták a vendégeket, és ekkor fújt bele Szőcs Dániel egykori páncéltörő veterán a harctérről megmaradt sípjába, Bartha Mihály aknavető egykori harcossal együtt jelt adva régi katonadalok éneklésére. A 91 éves, utolsó Úz-völgyi harcosokkal való találkozás is maradandóvá tette a felemelő eseményt.
A történelmi tények felleltározása mellett este a mítosz is megelevenedett a Sylvester Lajos Úz-völgyi hegyomlás című dokumentumriportja alapján összeállított Vérvölgy című előadáson. A Váry O. Péter újságíró által dramatizált és rendezett darabot a Csernátoni Férfidalkör előadásában láthattuk. Közreműködtek: Lukács Attila, Lukács Mihály, Ábri Béla, Csoboth Lehel, Mikes Alpár, Fegyver Mátyás, Sipos Sándor, Nagy-Oláh Ildikó és Gál Zsófia.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Nem derült ki, miért nem nyilvános Rádulyék ügye
Kikerülte kérdéseink egyértelmű megválaszolását a Bukaresti Törvényszék a Ráduly Róbert Kálmán és Szőke Domokos, Csíkszereda tisztségéből felfüggesztett polgármestere és alpolgármestere elleni eljárással kapcsolatban. A törvényszék elnöke levelében a törvényes előírásokra és az illetékes bíróra hivatkozik.
A Bukaresti Törvényszékhez múlt héten több kérdést küldtünk írásban, miután a Bukaresti Ítélőtábla szóvivője kérdésünkre azt közölte, a házi őrizetben levő, tisztségéből felfüggesztett polgármester és alpolgármester ügyében eddig hozott bírói intézkedések dossziéit a törvényszéken bizalmasnak nyilvánították, ezért nem jelenhetnek meg információk ezekről az igazságügyi intézmények weboldalain. Így nem ismert, hogy a házi őrizet mellett még milyen korlátozó intézkedéseket rendeltek el a gyanúsítottakkal szemben, például hogy kikkel tilos felvenniük a kapcsolatot. Kíváncsiak voltunk, ki és miért rendelte el a dossziék bizalmassá nyilvánítását, továbbá rákérdeztünk, hogy talán nemzetbiztonsági okok indokolják-e ezt a lépést. Arról is érdeklődtünk, meddig tart ez az intézkedés.
A Bukaresti Törvényszék elnöke, Laura Andrei válaszának bevezetőjében a büntetőjogi perrendtartás 285. cikkelyének 2. bekezdésére hivatkozik, amely szerint a nyomozási szakaszban az eljárás nem nyilvános. Ugyanakkor idézi a büntetőjogi perrendtartás 53. cikkelyét, ebben az olvasható, hogy a nyomozás ideje alatt az illetékes bíró dönt a megelőző és az ideiglenes biztonsági intézkedésekről, a házkutatásokról vagy más, különleges megfigyelésekről, az ügyben érintett javak megóvásáról is. Hozzáteszi, hogy az igazságügyi intézmények döntéseit is közlő közös honlapon, illetve a törvényszék saját honlapján a tárgyra és az eljárásra való tekintettel nincsenek adatok a nem publikus ügyekről, ilyen esetben pedig az ügy nyomozási szakaszában illetékes bíró intézkedése a mérvadó.
A válaszlevél végén Laura Andrei megjegyzi, a nyomozási szakaszban az illetékes bíróhoz tartozó bűnügyekkel kapcsolatos eljárások nem kapnak nyilvánosságot, ezért az ügyeket nem lehet követni az igazságügyi intézmények közös honlapján vagy a Bukaresti Törvényszék hivatalos honlapján. A leírtaknak viszont ellentmond például a Maros Megyei Törvényszék vagy a Hargita Megyei Törvényszék gyakorlata, amelyek a Mezei János gyergyószentmiklósi polgármester ellen indult büntetőeljárás során a gyanúsított ellen hozott eddigi bírói döntéseket (előzetes letartóztatás, házi őrizet elrendelése stb.) részletesen közölték.
Kovács Attila
Székelyhon.ro

Egy intézménybe egyesül a magyar speciális oktatás
Erdélyben, illetve Romániában úttörő módon, idén szeptembertől külön intézménybe tömörül a Bihar megyei magyar nyelvű speciális oktatás, mely egy érmihályfalvi központhoz fog tartózni.
Oláh Andrea gyógypedagógus ezzel kapcsolatban azt nyilatkozta az Erdély Online-nak: a 2015-2016-os tanévtől kezdve külön intézménybe tömörül a Bihar megyei magyar speciális oktatás, vagyis az érmihályfalvi székhelyű, pillanatnyilag 1. Számú Speciális Oktatási Központ elnevezésű intézményhez fog tartozni a mihályfalvi speciális iskola két osztállyal, a szalontai speciális iskola öt osztállyal, valamint a váradi speciális iskola, ahol lesz három óvodai csoport és három osztály. Ezek tehát egy intézményen belül fognak működni, vagyis maga az intézmény közös lesz, és mindenki maradni fog a helyén: Nagyváradon a váradi és környékbeli gyerekek, a szalontaiak Nagyszalontán, a mihályfalviak pedig Mihályfalván fogják folytatni a tanulmányaikat. A két vidéki településen különben már működő osztályról van szó, csak eddig a normál oktatásba voltak belefoglalva. Ősztől viszont ki lesznek véve a normál oktatásból, és Bihar megyén belül az összes magyar speciális osztály, illetve csoport egy intézménybe egyesül. Ez ugyanakkor azt jelenti, hogy már meglevő osztályok csatolódnak Váradról is, két osztály az 1. speciális iskolából, egy óvodai csoport a Szent László Líceumtól és egy óvodai csoport a szemüveges óvodától, illetve indul még egy új óvodai csoport és egy előkészítő osztály, vagyis a megyeközpontban összesen három óvodai csoport és három osztály fog működni.
Szakemberekkel
Nyugati mintát követve 8-16 óra között szakképzett gyógypedagógusok, gyógytornász és logopédus foglalkozik majd a gyerekekkel, illetve az intézmény a színvonalas oktatáson túl diákjai számára napi háromszori étkezést, valamint tanszereket is biztosít. A meglevő osztályok az oktatókkal együtt jönnek abból az intézményből ahol eddig működnek, és új szakembereket is fel fognak venni. „Eleve egy sérült gyermek hátránnyal indul sérültségéből adódóan, akkor legalább az anyanyelvén tanuljon. Úgy gondoljuk, hogy ha 3-tól 18 éves korig egy intézményen belül tudunk lenni, nem szétszórva, akkor jobban tudjuk fejleszteni és képezni őket, illetve nyomon követni az ő fejlődésüket”- hangsúlyozta a szakember.
Bármi nemű testi és értelmi fogyatékkal élő gyermeket fogadnak, beleértve az autistákat, és a Down-szindrómásokat is. Az iskola állami támogatással fog működni, délelőtt gyógypedagógus tanár foglalkozik majd a diákokkal, délben ebédelnek, délután pedig szintén szakképzett gyógypedagógus tanár foglalkozik velük. Közben ezzel párhuzamosan a mozgássérült gyerekekkel gyógytornász van, illetve a beszédzavaros diákokkal gyógypedagógus és logopédus törődik. A speciális oktatásban egyébként egy óvodai csoport, illetve egy osztály indításához legalább 4-5 gyerek szükséges súlyos sérülés esetében, és 8-10 enyhén sérült gyerekek esetében.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro