Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2015. május 12.
Taroltak az erdélyiek az Apáczai-tantárgyversenyen
Nagyon jó hangulatban zajlott a hétvégén Kolozsváron az immár nyolcadik alkalommal megszervezett Apáczai Csere János magyar nyelv, irodalom és kultúra nemzetközi tantárgyverseny – értékelt lapunknak Ömböli Irma Kolozs megyei magyar szakos tanfelügyelő, az esemény főszervezője.
Elmondta, a kísérő programok közül a Váróterem projekt előadása nyerte el leginkább a résztvevő diákok tetszését. A Felvidékről, Kárpátaljáról és Délvidékről érkezett diákoknak rövid kirándulás keretében Kolozsvár és Kalotaszeg nevezetességeit is igyekeztek megmutatni.
A főszervező szerint a verseny a megszokott mederben zajlott, a szóbelin ugyanakkor általános jókedv uralkodott. A Kárpát-medence magyarlakta területeiről érkezett diákokat sorshúzás alapján csapatokba szervezték, így kellett bemutatniuk a megadott irodalmi művekből egy-egy ötperces jelenetet.
A legügyesebb diákok nem távoztak üres kézzel a helyszínről, mindhárom korosztályban az írásbeli dolgozatok első helyezettei 450, a másodikak 400, a harmadik helyezettek pedig 300 lej pénzjutalmat vihettek haza, de korosztályonként a két-két különdíjas is 300 lejjel vigasztalódhatott.
A díjakra egyébként a tanügyminisztérium erre a célra jóváhagyott 5400 lejes keretéből futotta, a szóbeli verseny díjazását pedig a kolozsvári önkormányzat vállalta fel összesen 4800 lej értékben. A rendezvény honlapján elérhető eredmények szerint a díjak nagy részét az erdélyi diákok söpörték be, de a többi versenyzőnek is jutott babér.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár)
Nagyon jó hangulatban zajlott a hétvégén Kolozsváron az immár nyolcadik alkalommal megszervezett Apáczai Csere János magyar nyelv, irodalom és kultúra nemzetközi tantárgyverseny – értékelt lapunknak Ömböli Irma Kolozs megyei magyar szakos tanfelügyelő, az esemény főszervezője.
Elmondta, a kísérő programok közül a Váróterem projekt előadása nyerte el leginkább a résztvevő diákok tetszését. A Felvidékről, Kárpátaljáról és Délvidékről érkezett diákoknak rövid kirándulás keretében Kolozsvár és Kalotaszeg nevezetességeit is igyekeztek megmutatni.
A főszervező szerint a verseny a megszokott mederben zajlott, a szóbelin ugyanakkor általános jókedv uralkodott. A Kárpát-medence magyarlakta területeiről érkezett diákokat sorshúzás alapján csapatokba szervezték, így kellett bemutatniuk a megadott irodalmi művekből egy-egy ötperces jelenetet.
A legügyesebb diákok nem távoztak üres kézzel a helyszínről, mindhárom korosztályban az írásbeli dolgozatok első helyezettei 450, a másodikak 400, a harmadik helyezettek pedig 300 lej pénzjutalmat vihettek haza, de korosztályonként a két-két különdíjas is 300 lejjel vigasztalódhatott.
A díjakra egyébként a tanügyminisztérium erre a célra jóváhagyott 5400 lejes keretéből futotta, a szóbeli verseny díjazását pedig a kolozsvári önkormányzat vállalta fel összesen 4800 lej értékben. A rendezvény honlapján elérhető eredmények szerint a díjak nagy részét az erdélyi diákok söpörték be, de a többi versenyzőnek is jutott babér.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár)
2015. május 12.
Megkérdőjelezett restitúció Árkoson
Mintegy hétszázan írták alá az Árkosi Művelődési Központ fennmaradását támogató levelet (Scrisoare de susţinere a Centrului de Cultură Arcuşi), a kezdeményezők az alapvető emberi jogok és az alkotmány által szavatolt kultúrához való jogra hivatkozva kérik az államot, mentse meg az intézményt, miután az annak otthont adó Szentkereszty-kastélyt visszaszolgáltatták az egykori tulajdonos örököseinek.
A petíciót a román kultúra kiemelkedő személyiségei írták alá, többek között Răzvan Theodorescu akadémikus, Ion Caramitru és Mihai Mălaimare színész, Radu Afrim rendező, Radu Macrinici dramaturg, Felicia Filip szopránénekes, Gheorghe Zamfir pánsípos, majd magyar támogatók is csatlakoztak az ügyhöz: Szőcs Géza, György Attila és Farkas Wellmann Endre költő, Szebeni Zsuzsanna, az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet határon túli referense, Makkai Péter helyi református lelkész.
Az aláírók a petícióban úgy fogalmaznak, hogy nem vonják kétségbe a tulajdonjog és annak gyakorlásának elvét, de az állam kötelessége, hogy megoldást találjon a polgárok kultúrához való jogának biztosítására. Felszólítják a hatóságokat, hogy helyezze biztonságba a kilakoltatással fenyegetett intézmény javait.
Megtartanák a jelenlegi rendeltetést
A petícióban azt is megemlítik, hogy a kastélyt a volt tulajdonos távoli örökösei kapták vissza, akik jelenleg Dél-Afrikában élnek, az állam pedig 1968 és 2012 között 3,4 millió eurót költött az ingatlanra. A támogatók többsége azt szorgalmazza, hogy az új tulajdonosok és az intézményt fenntartó művelődési minisztérium egyezzenek meg, és tartsák meg az épület rendeltetését, de sokan közülük magát a visszaszolgáltatást is megkérdőjelezik.
Szőcs Géza, a magyar kormány kormánybiztosa például így ír: „A restitutio in integrum gondolatának az elmúlt 25 évben politikusként és magánemberként is következetes híve voltam és vagyok. (...) Az árkosi kastéllyal kapcsolatosan kivételesen ettől eltérő a véleményem. E kastélynak a kultúra ápolásában betöltött szerepe, ennek fontossága nézetem szerint felülírja a föntebb leírt szempontokat."
A kormánybiztos szerint az épületnek vagy az állam tulajdonában kellene maradnia, vagy csak abban az esetben kellene visszaadni a családnak, ha az száz évre szóló szerződést köt a jelenlegi haszonélvezővel, a jelenlegi feltételekkel.
Kopacz Attila, az intézmény igazgatója a sajtónak elmondta, hogy aggódik a kastélyban és a parkban felhalmozott műértékek sorsáért. Hozzátette ugyanakkor, hogy soha nem tárgyalt az „úgynevezett" tulajdonosokkal, és utalt arra, hogy kétségbe vonja ezek tulajdonjogát. Ioan Pop-Sabău, az intézményt képviselő ügyvéd kifejtette: „túl könnyen ítéltek ebben a perben, a visszaszolgáltatást kérők nem bizonyították, hogy ők az örökösök."
Kincses: a kastély aranytojást tojó tyúk
Az árkosi Szentkereszty-kastély visszaszolgáltatásának törvényességét három alkalommal vizsgálta a legfelsőbb ítélőtábla, és minden alkalommal megerősítette az örökösök tulajdonjogát, mondta el a Krónikának Kincses Előd, a tulajdonosok ügyvédje.
Felidézte, hogy már 2002-ben megszületett az első visszaszolgáltatási végzés az ingatlan ügyében, de tizenhárom évig „eszközökben nem válogatva akadályozták, hogy a törvényes örökösök visszakapják". Perújítást kértek, majd megsemmisítési kérelem lehetőségével is éltek, majd, miután ezeket elveszítették, a tulajdonjogi bejegyzést is megtámadták, végül a bíróság jogerősen elrendelte a kilakoltatást, sorolta Kincses Előd.
Felhívta a figyelmet, hogy ez a helyzet jól jön a kulturális központ működtetőinek, hiszen bért nem fizetnek, ám négycsillagos turisztikai szálláshelyként működtetik a kastélyt, így komoly jövedelemre tesznek szert. „A kastély aranytojást tojó tyúk annak a néhány embernek, aki rátette a kezét az ősi Szentkereszty-vagyonra, most a kultúra mögé bújnak, és jó szándékú embereket vezetnek félre" – fogalmazott az ügyvéd.
Rámutatott, a 2001/10-es restitúciós törvény kulturális intézményeket védő cikkelyei nem vonatkoznak a kastélyra, mivel 1990 előtt Ceuşescu protokollvillája volt. Az új tulajdonos, a Jankovich-Bésán család nem kívánja eladni az ingatlant. Kincses Előd arra is felhívta a figyelmet, hogy a kulturális központ ügyvédje a szélsőséges nézeteiről elhíresült Ioan Pop-Sabău, a Vatra Românească nacionalista szervezet alapító alelnöke, aki folyamatosan próbálja akadályozni a visszaszolgáltatást.
Az árkosi udvarházat báró Szentkereszty Zsigmond és felesége, Haller Anna grófnő az 1870-es években bővítette kastéllyá, majd a 19. század végén Szentkereszty Béla, Háromszék vármegye főispánja alakította ki jelenlegi formáját. A kommunizmus alatt Nicolae Ceauşescu számára rendeztek be itt vadászkastélyt, majd 1990-ben hozták létre a kulturális központot.
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár)
Mintegy hétszázan írták alá az Árkosi Művelődési Központ fennmaradását támogató levelet (Scrisoare de susţinere a Centrului de Cultură Arcuşi), a kezdeményezők az alapvető emberi jogok és az alkotmány által szavatolt kultúrához való jogra hivatkozva kérik az államot, mentse meg az intézményt, miután az annak otthont adó Szentkereszty-kastélyt visszaszolgáltatták az egykori tulajdonos örököseinek.
A petíciót a román kultúra kiemelkedő személyiségei írták alá, többek között Răzvan Theodorescu akadémikus, Ion Caramitru és Mihai Mălaimare színész, Radu Afrim rendező, Radu Macrinici dramaturg, Felicia Filip szopránénekes, Gheorghe Zamfir pánsípos, majd magyar támogatók is csatlakoztak az ügyhöz: Szőcs Géza, György Attila és Farkas Wellmann Endre költő, Szebeni Zsuzsanna, az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet határon túli referense, Makkai Péter helyi református lelkész.
Az aláírók a petícióban úgy fogalmaznak, hogy nem vonják kétségbe a tulajdonjog és annak gyakorlásának elvét, de az állam kötelessége, hogy megoldást találjon a polgárok kultúrához való jogának biztosítására. Felszólítják a hatóságokat, hogy helyezze biztonságba a kilakoltatással fenyegetett intézmény javait.
Megtartanák a jelenlegi rendeltetést
A petícióban azt is megemlítik, hogy a kastélyt a volt tulajdonos távoli örökösei kapták vissza, akik jelenleg Dél-Afrikában élnek, az állam pedig 1968 és 2012 között 3,4 millió eurót költött az ingatlanra. A támogatók többsége azt szorgalmazza, hogy az új tulajdonosok és az intézményt fenntartó művelődési minisztérium egyezzenek meg, és tartsák meg az épület rendeltetését, de sokan közülük magát a visszaszolgáltatást is megkérdőjelezik.
Szőcs Géza, a magyar kormány kormánybiztosa például így ír: „A restitutio in integrum gondolatának az elmúlt 25 évben politikusként és magánemberként is következetes híve voltam és vagyok. (...) Az árkosi kastéllyal kapcsolatosan kivételesen ettől eltérő a véleményem. E kastélynak a kultúra ápolásában betöltött szerepe, ennek fontossága nézetem szerint felülírja a föntebb leírt szempontokat."
A kormánybiztos szerint az épületnek vagy az állam tulajdonában kellene maradnia, vagy csak abban az esetben kellene visszaadni a családnak, ha az száz évre szóló szerződést köt a jelenlegi haszonélvezővel, a jelenlegi feltételekkel.
Kopacz Attila, az intézmény igazgatója a sajtónak elmondta, hogy aggódik a kastélyban és a parkban felhalmozott műértékek sorsáért. Hozzátette ugyanakkor, hogy soha nem tárgyalt az „úgynevezett" tulajdonosokkal, és utalt arra, hogy kétségbe vonja ezek tulajdonjogát. Ioan Pop-Sabău, az intézményt képviselő ügyvéd kifejtette: „túl könnyen ítéltek ebben a perben, a visszaszolgáltatást kérők nem bizonyították, hogy ők az örökösök."
Kincses: a kastély aranytojást tojó tyúk
Az árkosi Szentkereszty-kastély visszaszolgáltatásának törvényességét három alkalommal vizsgálta a legfelsőbb ítélőtábla, és minden alkalommal megerősítette az örökösök tulajdonjogát, mondta el a Krónikának Kincses Előd, a tulajdonosok ügyvédje.
Felidézte, hogy már 2002-ben megszületett az első visszaszolgáltatási végzés az ingatlan ügyében, de tizenhárom évig „eszközökben nem válogatva akadályozták, hogy a törvényes örökösök visszakapják". Perújítást kértek, majd megsemmisítési kérelem lehetőségével is éltek, majd, miután ezeket elveszítették, a tulajdonjogi bejegyzést is megtámadták, végül a bíróság jogerősen elrendelte a kilakoltatást, sorolta Kincses Előd.
Felhívta a figyelmet, hogy ez a helyzet jól jön a kulturális központ működtetőinek, hiszen bért nem fizetnek, ám négycsillagos turisztikai szálláshelyként működtetik a kastélyt, így komoly jövedelemre tesznek szert. „A kastély aranytojást tojó tyúk annak a néhány embernek, aki rátette a kezét az ősi Szentkereszty-vagyonra, most a kultúra mögé bújnak, és jó szándékú embereket vezetnek félre" – fogalmazott az ügyvéd.
Rámutatott, a 2001/10-es restitúciós törvény kulturális intézményeket védő cikkelyei nem vonatkoznak a kastélyra, mivel 1990 előtt Ceuşescu protokollvillája volt. Az új tulajdonos, a Jankovich-Bésán család nem kívánja eladni az ingatlant. Kincses Előd arra is felhívta a figyelmet, hogy a kulturális központ ügyvédje a szélsőséges nézeteiről elhíresült Ioan Pop-Sabău, a Vatra Românească nacionalista szervezet alapító alelnöke, aki folyamatosan próbálja akadályozni a visszaszolgáltatást.
Az árkosi udvarházat báró Szentkereszty Zsigmond és felesége, Haller Anna grófnő az 1870-es években bővítette kastéllyá, majd a 19. század végén Szentkereszty Béla, Háromszék vármegye főispánja alakította ki jelenlegi formáját. A kommunizmus alatt Nicolae Ceauşescu számára rendeztek be itt vadászkastélyt, majd 1990-ben hozták létre a kulturális központot.
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár)
2015. május 12.
Épülhet az autópálya Borstól Berettyószéplakig
Rendeződni látszik az észak-erdélyi autópálya Bors és Berettyószéplak közötti szakasza, miután az Országos Útügyi és Autópálya-társaság (CNADNR) és a kivitelezésre kiírt versenytárgyalásból győztesként kikerült Corsan Rt. – Corvian Construccion Rt., a Consinit Kft., a Road Consulting & Design Solution Kft. és a Via Design Kft. alkotta román–spanyol konzorcium képviselői szerződést kötöttek.
A dokumentum értelmében a cégek kilométerenként 2,6 millió euróért vállalták a hátralevő munkálatok elvégzését – ezzel szemben, ha a munkálatokkal eredetileg megbízott amerikai Bechtel vállalat fektette volna le a mintegy 60 kilométeres aszfaltszőnyeget, akkor az kilométerenként 4,33 millió eurót emésztett volna fel az állami költségvetésből.
Mint ismeretes, az amerikaiak hozzáláttak a munkához a szakaszon, ám mindössze egy völgyhidat építettek meg Berettyószéplaknál. A román–spanyol konzorcium a bejelentések értelmében másfél hónap múlva lát hozzá a kivitelezéshez. A szerződés értelmében két év után át kell adniuk a forgalomnak az aszfaltcsíkot.
Narcis Neaga, az autópálya-társaság vezérigazgatója elmondta, a sztrádaszakaszon három csomópontot terveznek, továbbá vizsgálják annak a lehetőségét, hogy az autópályára rá tudják csatlakoztatni Nagyvárad körgyűrűjét.
Mint ismeretes, az észak-erdélyi autópálya az eredeti tervek szerint a román–magyar határon levő Borsot Brassóval kapcsolná össze. Ennek megépítésére a bukaresti hatóságok 2003-ban kötöttek szerződést az amerikai Bechtel vállalattal, de miután több mint 10 év alatt csak 52 kilométer épült meg, Bukarest 2013-ban felbontotta a szerződést az amerikaiakkal, a román hatóságok pedig újabb versenytárgyalásokat írtak ki több szakaszra.
Jelenleg a Kolozs megyei Gyalu és Aranyosgyéres közötti 52 kilométeres szakaszon lehet közlekedni. Építés alatt áll ugyanakkor a Gyalu és Magyarnádas közötti mintegy 8,7 kilométeres szakasz is, amely lehetővé teszi, hogy a Szatmárnémeti–Kolozsvár-országútról is fel lehessen jutni az autópályára. Ugyanakkor az év elején jelentették be azoknak a konzorciumoknak a nevét, amelyek megépítik az észak-erdélyi autópálya Aranyosgyéres és Marosvásárhely közötti öt szakaszát.
Ponta: nem volt jó ötlet a hétcentes adó
Elismerte hétfő esti televíziós nyilatkozatában Victor Ponta miniszterelnök, hogy nem volt jó ötlet az üzemanyagokra tavaly kivetett hétcentes extra jövedéki adó, mivel a kormány nem tudta konkrétan befektetni az így befolyt pénzösszegeket. Arra azonban – tette hozzá – jó volt, hogy mozgásteret biztosított a kormány számára.
„Ahhoz, hogy elindíts egy procedúrát, meg kellett mutatnod, hogy van pénzed, másként az Európai Bizottság és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) nemet mondott volna” – fogalmazott a Digi 24 kérdésére a miniszterelnök, aki egyúttal ígéretet tett, hogy „az energiák nagy részével” az infrastrukturális projektekre összpontosítanak. Mint ismeretes, a hétcentes adó bevezetését a kormány azzal indokolta, hogy az így befolyó pénzeket az infrastruktúrára, főként autópálya-építésre fogják fordítani.
Bálint Eszter |
Székelyhon.ro
Rendeződni látszik az észak-erdélyi autópálya Bors és Berettyószéplak közötti szakasza, miután az Országos Útügyi és Autópálya-társaság (CNADNR) és a kivitelezésre kiírt versenytárgyalásból győztesként kikerült Corsan Rt. – Corvian Construccion Rt., a Consinit Kft., a Road Consulting & Design Solution Kft. és a Via Design Kft. alkotta román–spanyol konzorcium képviselői szerződést kötöttek.
A dokumentum értelmében a cégek kilométerenként 2,6 millió euróért vállalták a hátralevő munkálatok elvégzését – ezzel szemben, ha a munkálatokkal eredetileg megbízott amerikai Bechtel vállalat fektette volna le a mintegy 60 kilométeres aszfaltszőnyeget, akkor az kilométerenként 4,33 millió eurót emésztett volna fel az állami költségvetésből.
Mint ismeretes, az amerikaiak hozzáláttak a munkához a szakaszon, ám mindössze egy völgyhidat építettek meg Berettyószéplaknál. A román–spanyol konzorcium a bejelentések értelmében másfél hónap múlva lát hozzá a kivitelezéshez. A szerződés értelmében két év után át kell adniuk a forgalomnak az aszfaltcsíkot.
Narcis Neaga, az autópálya-társaság vezérigazgatója elmondta, a sztrádaszakaszon három csomópontot terveznek, továbbá vizsgálják annak a lehetőségét, hogy az autópályára rá tudják csatlakoztatni Nagyvárad körgyűrűjét.
Mint ismeretes, az észak-erdélyi autópálya az eredeti tervek szerint a román–magyar határon levő Borsot Brassóval kapcsolná össze. Ennek megépítésére a bukaresti hatóságok 2003-ban kötöttek szerződést az amerikai Bechtel vállalattal, de miután több mint 10 év alatt csak 52 kilométer épült meg, Bukarest 2013-ban felbontotta a szerződést az amerikaiakkal, a román hatóságok pedig újabb versenytárgyalásokat írtak ki több szakaszra.
Jelenleg a Kolozs megyei Gyalu és Aranyosgyéres közötti 52 kilométeres szakaszon lehet közlekedni. Építés alatt áll ugyanakkor a Gyalu és Magyarnádas közötti mintegy 8,7 kilométeres szakasz is, amely lehetővé teszi, hogy a Szatmárnémeti–Kolozsvár-országútról is fel lehessen jutni az autópályára. Ugyanakkor az év elején jelentették be azoknak a konzorciumoknak a nevét, amelyek megépítik az észak-erdélyi autópálya Aranyosgyéres és Marosvásárhely közötti öt szakaszát.
Ponta: nem volt jó ötlet a hétcentes adó
Elismerte hétfő esti televíziós nyilatkozatában Victor Ponta miniszterelnök, hogy nem volt jó ötlet az üzemanyagokra tavaly kivetett hétcentes extra jövedéki adó, mivel a kormány nem tudta konkrétan befektetni az így befolyt pénzösszegeket. Arra azonban – tette hozzá – jó volt, hogy mozgásteret biztosított a kormány számára.
„Ahhoz, hogy elindíts egy procedúrát, meg kellett mutatnod, hogy van pénzed, másként az Európai Bizottság és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) nemet mondott volna” – fogalmazott a Digi 24 kérdésére a miniszterelnök, aki egyúttal ígéretet tett, hogy „az energiák nagy részével” az infrastrukturális projektekre összpontosítanak. Mint ismeretes, a hétcentes adó bevezetését a kormány azzal indokolta, hogy az így befolyó pénzeket az infrastruktúrára, főként autópálya-építésre fogják fordítani.
Bálint Eszter |
Székelyhon.ro
2015. május 12.
Bukarestből indítottak még egy román osztályt Szentgyörgyön
A tanfelügyelőség megkerülésével, közvetlenül az oktatási minisztériumtól harcolt ki egy újabb elméleti kilencedik osztályt a sepsiszentgyörgyi román közösség.
Kiss Imre Kovászna megyei főtanfelügyelő keddi sajtótájékoztatóján arról számolt be, hogy a Mihai Viteazul Főgimnáziumnak a beiskolázási tervben szereplő négy kilencedik osztály mellé egy ötödiket is jóváhagyott a szaktárca.
A tanintézet már a beiskolázási terv elkészítése előtt öt kilencedik osztályt kért, de a tanfelügyelőség a tanulók számára hivatkozva és a szakoktatás védelme érdekében csak négyet hagyott jóvá. Kiss Imre elmondta, felméréseik szerint Sepsiszentgyörgyön és környékén hétosztálynyi román gyerek kezdi el szeptemberben a kilencedik osztályt, ez alapján összesen nyolc osztályt hagytak jóvá, ami most kilencre duzzadt.
Éppen azon a napon, amikor a tanfelügyelőség kiküldte a visszautasító válaszát, megkapták a minisztériumi rendeletet, miszerint a román gimnáziumnak egy újabb, tanítóképző osztályt hagytak jóvá. Kiss Imre hangsúlyozta, a döntés a román nyelvű oktatás minőségének rovására megy, eltolódnak az arányok az elméleti képzés irányába, és ezt a szakoktatás szenvedi meg.
Sepsiszentgyörgyön megpróbálták a szakoktatás javára átbillenteni a beiskolázási tervet, ez hosszú évek után a magyar nyelvű képzésben sikerült, az ősszel induló magyar kilencedik osztályok közül 43,3 százalék elméleti és művészeti jellegű, 56,7 százalék szakiskola. A román oktatásban fordított volt az arány, és a rendelettel 75-25 százalékra változott az elméleti osztályok javára.
Bíró Blanka
Székelyhon.ro
A tanfelügyelőség megkerülésével, közvetlenül az oktatási minisztériumtól harcolt ki egy újabb elméleti kilencedik osztályt a sepsiszentgyörgyi román közösség.
Kiss Imre Kovászna megyei főtanfelügyelő keddi sajtótájékoztatóján arról számolt be, hogy a Mihai Viteazul Főgimnáziumnak a beiskolázási tervben szereplő négy kilencedik osztály mellé egy ötödiket is jóváhagyott a szaktárca.
A tanintézet már a beiskolázási terv elkészítése előtt öt kilencedik osztályt kért, de a tanfelügyelőség a tanulók számára hivatkozva és a szakoktatás védelme érdekében csak négyet hagyott jóvá. Kiss Imre elmondta, felméréseik szerint Sepsiszentgyörgyön és környékén hétosztálynyi román gyerek kezdi el szeptemberben a kilencedik osztályt, ez alapján összesen nyolc osztályt hagytak jóvá, ami most kilencre duzzadt.
Éppen azon a napon, amikor a tanfelügyelőség kiküldte a visszautasító válaszát, megkapták a minisztériumi rendeletet, miszerint a román gimnáziumnak egy újabb, tanítóképző osztályt hagytak jóvá. Kiss Imre hangsúlyozta, a döntés a román nyelvű oktatás minőségének rovására megy, eltolódnak az arányok az elméleti képzés irányába, és ezt a szakoktatás szenvedi meg.
Sepsiszentgyörgyön megpróbálták a szakoktatás javára átbillenteni a beiskolázási tervet, ez hosszú évek után a magyar nyelvű képzésben sikerült, az ősszel induló magyar kilencedik osztályok közül 43,3 százalék elméleti és művészeti jellegű, 56,7 százalék szakiskola. A román oktatásban fordított volt az arány, és a rendelettel 75-25 százalékra változott az elméleti osztályok javára.
Bíró Blanka
Székelyhon.ro
2015. május 12.
Semmisnek tekinti az SZNT petícióját a kovásznai prefektúra
Semmisnek tekinti a Kovászna megyei prefektúra a székely szabadság napján megfogalmazott sepsiszentgyörgyi petíciót, így nem továbbította azt a kormánynak.
Gazda Zoltán, a Sepsiszéki Székely Tanács elnöke március végén a belügyminisztérium ellenőrző testületénél tett feljelentést, arra hivatkozva, hogy Sebastian Cucu prefektus március 10-én, illetve azután sem fogadta küldöttségüket, amikor a turulszobornál elfogadott, a jogfosztások ellen tiltakozó petíciót akarták benyújtani, tehát nem tett eleget hivatali kötelességének.
Constantin Manoloiu belügyminisztériumi vezérigazgató jóval a kötelező 30 napos határidő lejárta után válaszolt a beadványra, Gazda Zoltán a héten kapta meg válaszlevelét. Eszerint a prefektúra törvényesen járt el, és szavatolta, hogy a tüntetésen ne legyen rendbontás.
A levélben ugyanakkor kifejtik, hogy a petíciót névtelen vagy ismeretlen által írt beadványnak tekintik, mert a Székely Nemzeti Tanács adatait nem találták meg az alapítványok és egyesületek jegyzékében.
Gazda Zoltán portálunknak elmondta, Victor Ponta miniszterelnökhöz fordul panaszával. Emlékeztetett, hogy a petíciót a március 10-én a sepsiszentgyörgyi turulszobornál összegyűltek nevében iktatták. Miután a prefektus nem fogadta a küldöttséget, sőt a következő napokban sem volt hajlandó szóba állni az SZNT képviselőjével, Gazda levélben tudatta vele, hogy feljelentést tesz ellene, választ eddig sem kapott.
Gazda nehezményezi, hogy a belügyminisztériumi vezérigazgató nem ad választ a beadványban jelzett hivatali visszaéléssel kapcsolatosan, miszerint Cucu nem tartotta be törvényes kötelezettségét, hogy folyamatosan kommunikálnia kell a szociális feszültségek megelőzése érdekében. Sőt Gazda szerint a prefektus szította a feszültséget, hisz viselkedésével felháborította az addig békés tüntetőket.
Bíró Blanka
Székelyhon.ro
Semmisnek tekinti a Kovászna megyei prefektúra a székely szabadság napján megfogalmazott sepsiszentgyörgyi petíciót, így nem továbbította azt a kormánynak.
Gazda Zoltán, a Sepsiszéki Székely Tanács elnöke március végén a belügyminisztérium ellenőrző testületénél tett feljelentést, arra hivatkozva, hogy Sebastian Cucu prefektus március 10-én, illetve azután sem fogadta küldöttségüket, amikor a turulszobornál elfogadott, a jogfosztások ellen tiltakozó petíciót akarták benyújtani, tehát nem tett eleget hivatali kötelességének.
Constantin Manoloiu belügyminisztériumi vezérigazgató jóval a kötelező 30 napos határidő lejárta után válaszolt a beadványra, Gazda Zoltán a héten kapta meg válaszlevelét. Eszerint a prefektúra törvényesen járt el, és szavatolta, hogy a tüntetésen ne legyen rendbontás.
A levélben ugyanakkor kifejtik, hogy a petíciót névtelen vagy ismeretlen által írt beadványnak tekintik, mert a Székely Nemzeti Tanács adatait nem találták meg az alapítványok és egyesületek jegyzékében.
Gazda Zoltán portálunknak elmondta, Victor Ponta miniszterelnökhöz fordul panaszával. Emlékeztetett, hogy a petíciót a március 10-én a sepsiszentgyörgyi turulszobornál összegyűltek nevében iktatták. Miután a prefektus nem fogadta a küldöttséget, sőt a következő napokban sem volt hajlandó szóba állni az SZNT képviselőjével, Gazda levélben tudatta vele, hogy feljelentést tesz ellene, választ eddig sem kapott.
Gazda nehezményezi, hogy a belügyminisztériumi vezérigazgató nem ad választ a beadványban jelzett hivatali visszaéléssel kapcsolatosan, miszerint Cucu nem tartotta be törvényes kötelezettségét, hogy folyamatosan kommunikálnia kell a szociális feszültségek megelőzése érdekében. Sőt Gazda szerint a prefektus szította a feszültséget, hisz viselkedésével felháborította az addig békés tüntetőket.
Bíró Blanka
Székelyhon.ro
2015. május 12.
"Útlevelet" kapnak a Kolozsvárt népszerűsítő fiatalok
Szóvivői, képviselői, népszerűsítői lehetnek a fiatalok Kolozsvárnak azok, akik csatlakoznak az Útlevél Kolozsvárra projekthez, amelyet a PONT Csoport valósít meg a BCR támogatásával, partnerségben Kolozsvár Polgármesteri Hivatalával a Kolozsvár 2015, Európa Ifjúsági Fővárosa programsorozat részeseként. Kedden Farkas András, a PONT csoport szakértője elmondta, arra gondoltak, hogy – mivel Kolozsváron számos, más településről érkező diák él – a város olyan promoválására volna szükség, ami a hovatartozás érzését erősíti. Úgy döntöttek, egy „útlevelet” készítenek azoknak, akik egyfajta szóvivői, követei lehetnek Kolozsvárnak, olyan emberek, akik bensőséges kapcsolatot ápolnak a várossal.
Az útlevél személyre szabható, és olyan alapinformációkat ad a fiataloknak Kolozsvárról, amelyekre szükségük lehet. „Amikor egy perced van elmondani a városról minden fontosat, például bizonyos statisztikai mutatókat, akkor ezeket az üzeneteket érdemes átadni” – mondta Farkas. Egyelőre az útlevélnek csak a román változata érhető el, de két-három héten belül az angol és magyar nyelvű útlevelek is megjelennek. Az útlevelek május 22-től elérhetők a BCR-székházakból és a PONT Csoport székházából, többek között. A BCR úgy gondolta, ez egy olyan elképzelés, amit érdemes felkarolni, így jött létre a partnerség – fogalmazott Anca Rarău, a BCR marketing igazgatóságának igazgatója. Nem csak pénzügyi segítséget nyújtanak, hanem az emberi erőforrás terén is segítenek a projektnek, ugyanis egyfajta követei akarnak lenni a fiatalos szellemnek –mondta. Az útlevelek megszerzéséhez a név, a telefonszám és az e-mail cím megadása szükséges. Az Erste hét másik országban van jelen, ezekben szintén tudomást fognak szerezni Kolozsvárról a fiatalok – hangzott el. További részleteket ezen a honlapon lehet elérni. Tudor Ogner, a SHARE Föderáció vezetőségi tanács tagja elmondta, szerinte nem fog problémát okozni a projekt népszerűsítése, legfennebb, hogy nyomtatnak-e elég útlevelet hozzá.
Kustán Magyari Attila
maszol.ro
Szóvivői, képviselői, népszerűsítői lehetnek a fiatalok Kolozsvárnak azok, akik csatlakoznak az Útlevél Kolozsvárra projekthez, amelyet a PONT Csoport valósít meg a BCR támogatásával, partnerségben Kolozsvár Polgármesteri Hivatalával a Kolozsvár 2015, Európa Ifjúsági Fővárosa programsorozat részeseként. Kedden Farkas András, a PONT csoport szakértője elmondta, arra gondoltak, hogy – mivel Kolozsváron számos, más településről érkező diák él – a város olyan promoválására volna szükség, ami a hovatartozás érzését erősíti. Úgy döntöttek, egy „útlevelet” készítenek azoknak, akik egyfajta szóvivői, követei lehetnek Kolozsvárnak, olyan emberek, akik bensőséges kapcsolatot ápolnak a várossal.
Az útlevél személyre szabható, és olyan alapinformációkat ad a fiataloknak Kolozsvárról, amelyekre szükségük lehet. „Amikor egy perced van elmondani a városról minden fontosat, például bizonyos statisztikai mutatókat, akkor ezeket az üzeneteket érdemes átadni” – mondta Farkas. Egyelőre az útlevélnek csak a román változata érhető el, de két-három héten belül az angol és magyar nyelvű útlevelek is megjelennek. Az útlevelek május 22-től elérhetők a BCR-székházakból és a PONT Csoport székházából, többek között. A BCR úgy gondolta, ez egy olyan elképzelés, amit érdemes felkarolni, így jött létre a partnerség – fogalmazott Anca Rarău, a BCR marketing igazgatóságának igazgatója. Nem csak pénzügyi segítséget nyújtanak, hanem az emberi erőforrás terén is segítenek a projektnek, ugyanis egyfajta követei akarnak lenni a fiatalos szellemnek –mondta. Az útlevelek megszerzéséhez a név, a telefonszám és az e-mail cím megadása szükséges. Az Erste hét másik országban van jelen, ezekben szintén tudomást fognak szerezni Kolozsvárról a fiatalok – hangzott el. További részleteket ezen a honlapon lehet elérni. Tudor Ogner, a SHARE Föderáció vezetőségi tanács tagja elmondta, szerinte nem fog problémát okozni a projekt népszerűsítése, legfennebb, hogy nyomtatnak-e elég útlevelet hozzá.
Kustán Magyari Attila
maszol.ro
2015. május 12.
Borbély: a kisebbségek tudják, milyen jogok illetik meg őket
A Kínai Népköztársaság Állami Etnikai Ügyek Bizottságának (SEAC) miniszteri rangú alelnökét, Guan Peijunt fogadta május 11-én Bukarestben Borbély László, a képviselőház külügyi bizottságának elnöke, és Laczikó Enikő, az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának államtitkára. Guan Peijun a találkozón a Kínai Népköztársaság területén élő 56 őshonos kisebbségi közösség helyzetét ismertette, amelyek, mint elmondta az ország lakosságának 8,9%-át jelentik. “Szám szerint 110 millió kínai állampolgár tartozik valamelyik kisebbségi csoporthoz, az ország területének 64%-át kisebbségi közösségek is lakják. Az őshonos kisebbségek nagy számára való tekintettel, Kína 31 régiójából 5 régióban beszélhetünk etnikai alapú autonómiáról, ami azt jelenti, hogy az ezen régiókhoz tartozó megyékben, összesen 120 településen, a jogi ügyeket helyben intézik el, a gazdasági, szociális fejlesztési prioritások és projektek is ott dőlnek el, a központi kormány beleszólása nélkül” – tájékoztatott Guan Peijun, hozzátéve, a legnagyobb kisebbségi csoport Kína területén 13 millió tagot számol.
“Lévén, hogy Kína nagy területen húzódik, a régiók között komoly szakadás van ami a települések gazdasági és szociális fejlődését illeti, a nemzeti kisebbségek többsége pedig a fejletlenebb területeken él. A célunk az, hogy ezeket az életminőségbeli különbségeket kiküszöböljük, a hiányokat minél hamarabb pótoljuk” – fogalmazott a kínai delegáció vezetője. Felszólalásában Borbély László elmondta: 50 év kommunizmus alatt, és főként annak az utolsó 15 évében, a kisebbségi jogokat semmibe vették, az anyanyelvi oktatás szférája nagyon leszűkült, nem voltak többnyelvű feliratok, a hagyományos elnevezéseket csak románul lehetett megjeleníteni. “1990 után voltak pozitív intézkedések, amelyek annak is köszönhetőek, hogy az RMDSZ jelen volt a parlamentben. Módosult a törvénykezés az anyanyelvhasználat kapcsán, a tanügyi törvény többszöri módosítása után megerősödött az anyanyelvi oktatás. A törvények alkalmazása, esetleges megkerülése még mindig problémát jelent, ezért is van szükség egy hatékonyabb monitoring rendszerre, ami pedig az autonómia kérdését illeti – a Szövetség által benyújtott, és a kisebbségek által is támogatott kulturális autonómia tervezetét már 10 éve tárgyalja a parlament – beszélni kell a területi autonómia lehetőségéről, amely semmilyen veszélyforrást nem jelent Románia területi integritása számára” – hangsúlyozta Borbély. Kiemelte, fontos tanulni a pozitív tapasztalatokból, a kormányzó pártoknak pedig figyelembe kell venniük a kisebbségek akaratát, hiszen a kisebbségi közösségek ismerik legjobban a hiányosságokat, ők tudják, hogy melyek azok a jogok, amelyek megilletik őket. “Kínában és Romániában is őshonos kisebbségekről beszélünk, amelyek több száz éve ugyanott laknak, saját kultúrával, identitással rendelkeznek” – tette hozzá Borbély László.
maszol.ro
A Kínai Népköztársaság Állami Etnikai Ügyek Bizottságának (SEAC) miniszteri rangú alelnökét, Guan Peijunt fogadta május 11-én Bukarestben Borbély László, a képviselőház külügyi bizottságának elnöke, és Laczikó Enikő, az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának államtitkára. Guan Peijun a találkozón a Kínai Népköztársaság területén élő 56 őshonos kisebbségi közösség helyzetét ismertette, amelyek, mint elmondta az ország lakosságának 8,9%-át jelentik. “Szám szerint 110 millió kínai állampolgár tartozik valamelyik kisebbségi csoporthoz, az ország területének 64%-át kisebbségi közösségek is lakják. Az őshonos kisebbségek nagy számára való tekintettel, Kína 31 régiójából 5 régióban beszélhetünk etnikai alapú autonómiáról, ami azt jelenti, hogy az ezen régiókhoz tartozó megyékben, összesen 120 településen, a jogi ügyeket helyben intézik el, a gazdasági, szociális fejlesztési prioritások és projektek is ott dőlnek el, a központi kormány beleszólása nélkül” – tájékoztatott Guan Peijun, hozzátéve, a legnagyobb kisebbségi csoport Kína területén 13 millió tagot számol.
“Lévén, hogy Kína nagy területen húzódik, a régiók között komoly szakadás van ami a települések gazdasági és szociális fejlődését illeti, a nemzeti kisebbségek többsége pedig a fejletlenebb területeken él. A célunk az, hogy ezeket az életminőségbeli különbségeket kiküszöböljük, a hiányokat minél hamarabb pótoljuk” – fogalmazott a kínai delegáció vezetője. Felszólalásában Borbély László elmondta: 50 év kommunizmus alatt, és főként annak az utolsó 15 évében, a kisebbségi jogokat semmibe vették, az anyanyelvi oktatás szférája nagyon leszűkült, nem voltak többnyelvű feliratok, a hagyományos elnevezéseket csak románul lehetett megjeleníteni. “1990 után voltak pozitív intézkedések, amelyek annak is köszönhetőek, hogy az RMDSZ jelen volt a parlamentben. Módosult a törvénykezés az anyanyelvhasználat kapcsán, a tanügyi törvény többszöri módosítása után megerősödött az anyanyelvi oktatás. A törvények alkalmazása, esetleges megkerülése még mindig problémát jelent, ezért is van szükség egy hatékonyabb monitoring rendszerre, ami pedig az autonómia kérdését illeti – a Szövetség által benyújtott, és a kisebbségek által is támogatott kulturális autonómia tervezetét már 10 éve tárgyalja a parlament – beszélni kell a területi autonómia lehetőségéről, amely semmilyen veszélyforrást nem jelent Románia területi integritása számára” – hangsúlyozta Borbély. Kiemelte, fontos tanulni a pozitív tapasztalatokból, a kormányzó pártoknak pedig figyelembe kell venniük a kisebbségek akaratát, hiszen a kisebbségi közösségek ismerik legjobban a hiányosságokat, ők tudják, hogy melyek azok a jogok, amelyek megilletik őket. “Kínában és Romániában is őshonos kisebbségekről beszélünk, amelyek több száz éve ugyanott laknak, saját kultúrával, identitással rendelkeznek” – tette hozzá Borbély László.
maszol.ro
2015. május 12.
Páskándi Napokra készülnek Szatmáron
Tizennyolcadik alkalommal tartják meg e hét végén Szatmárnémetiben és Szatmárhegyen (Páskándi Géza szülőhelyén) a Páskándi Napokat. A csütörtökön kezdődő háromnapos rendezvénynek külön jelentőséget ad az a tény, hogy a sok megpróbáltatáson keresztülment, a Ceaușescu-korszakban a duna-deltai büntetőtáborba hurcolt, majd később Budapesten Kossuth-díjban részesült Páskándi Géza halálára is emlékeznek annak huszadik évfordulóján.
Az író műveiből megyei vers- és prózamondó versenyt tartanak, amit irodalmi kerekasztal követ, olyan közismert írók és irodalomtörténészek részvételével, mint Lezsák Sándor, Láng Gusztáv, Dávid Gyula, Cseke Péter, Ács Margit vagy Tófalvi Zoltán, s természetesen az özvegy, Páskándiné Sebők Anikó. Végül külön műsoros megemlékezés lesz a szatmárhegyi Páskándi szobornál, az állandó Páskándi kiállítás megtekintése, s természetesen koszorúzás. Mint korábban annyiszor, a rendezvény főszervezője a kortárs Muzsnay Árpád újságíró, az EME partiumi alelnöke.
Sike Lajos
maszol.ro
Tizennyolcadik alkalommal tartják meg e hét végén Szatmárnémetiben és Szatmárhegyen (Páskándi Géza szülőhelyén) a Páskándi Napokat. A csütörtökön kezdődő háromnapos rendezvénynek külön jelentőséget ad az a tény, hogy a sok megpróbáltatáson keresztülment, a Ceaușescu-korszakban a duna-deltai büntetőtáborba hurcolt, majd később Budapesten Kossuth-díjban részesült Páskándi Géza halálára is emlékeznek annak huszadik évfordulóján.
Az író műveiből megyei vers- és prózamondó versenyt tartanak, amit irodalmi kerekasztal követ, olyan közismert írók és irodalomtörténészek részvételével, mint Lezsák Sándor, Láng Gusztáv, Dávid Gyula, Cseke Péter, Ács Margit vagy Tófalvi Zoltán, s természetesen az özvegy, Páskándiné Sebők Anikó. Végül külön műsoros megemlékezés lesz a szatmárhegyi Páskándi szobornál, az állandó Páskándi kiállítás megtekintése, s természetesen koszorúzás. Mint korábban annyiszor, a rendezvény főszervezője a kortárs Muzsnay Árpád újságíró, az EME partiumi alelnöke.
Sike Lajos
maszol.ro
2015. május 12.
Hol tart a diszkriminációellenes küzdelem?
Április végén egyöntetű szavazattal Asztalos Csabát választották a Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) elnökévé, és ezzel megkezdte harmadik 5 éves mandátumát. A testület szóvivője Haller István lett. A 41 éves jogászt, Asztalos Csabát az RMDSZ delegálta 2002-ben a diszkriminációellenes tanácsba. A jogász időközben kilépett a szövetségtől, hogy politikai hovatartozása miatt ne érjék támadások az intézményt. Interjúnkban arról faggattuk, hol tart ma Romániában a diszkriminációellenes küzdelem, hogyan viszonyulnak az erdélyi magyarok a többségi társadalomhoz, a romákhoz, a szexuális kisebbségekhez. Pezsgőt még korántse bontsunk. Harmadik mandátuma elején tart. Az elmúlt 10 évben hogyan alakult a Diszkriminációellenes Tanács jogi háttere? A kiszabható pénzbírságok nagysága mennyire elrettentő? 2005-ben, amikor az első elnöki mandátumomat elkezdtem, az intézmény még a kormány fennhatósága alatt volt. Rá egy évre törvény módosítottunk, így a parlament alárendeltségébe került a tanács, amely fontos előrelépés volt a függetlenedéshez. Míg 2005-ben a kollégium hét tagból állt, 2006-tól már kilenc tagú lett, és a parlament nevezte ki az államtitkári rangú tagokat. Az Európai Unió független elemzése is elismerte a 2006-os módosítások fontosságát, felzárkóztunk az elvárásokhoz.
A másik fontos módosítás 2013-ban következett be. Kitoltuk a szankciók, a bírságok elévülésének határidejét, ekkor nőtt minimum tízszeresére a kiszabható pénzbírságok összege is: míg 2005-ben a maximális bírság 8 ezer lej volt, addig 2015-ben már százezer lej. Százezer lej, ha egy egész közösség ellen, 30 ezer lej, ha egy fizikai személy ellen irányul a diszkrimináció. Ezek fontos előrelépések, ám a legnagyobb szerintem az, hogy sikerült felszínre hozni a hátrányos megkülönböztetés jelenségét Romániában, és egyre többen már egyenesen a bíróságokhoz fordulnak, ha diszkrimináció éri őket vagy a közösségüket. Azt még hozzá kell tennem, annak ellenére, hogy nőtt a bejelentett esetek száma, még mindig nem reprezentálja a valóságban tapasztalható mértéket, még mindig nem reagálja le a társadalom kellőképpen, nem lép, amikor hátrányos megkülönböztetéssel találkozik. Az elmúlt tíz évre visszapillantva, hogy látja, kitapogatható a civil öntudat Romániában? Szociológiai kutatásokat tekintve van előrelépés, például tíz százalékkal nőtt a romák elfogadottsága a többségi társadalom részéről. Persze voltak olyan esetek, gondolok a Mailat vagy a Cozma ügyre, amelyek visszafogták a fejlődést, de ezek aránylag rövid ideig tartó reakciók. Említette a száz ezer lejes kiszabható pénzbírságot. A tanács hány esetben élt ezzel a lehetőséggel? Még nem szabott ki a tanács ilyen nagy büntetést. A legnagyobb összegű bírság eddig 49 ezer lej volt, de szabtunk ki 20 ezer lejes büntetést is, amit jóvá is hagyott a bíróság. Tavaly 270 ezer lej értékben róttunk ki bírságot, ennek nagy részét be is fizették. A bírságok behajtása nem a Diszkriminációellenes Tanács feladata. Nem, ez a pénzügyőrség, az ANAF feladata. Előbb-utóbb behajtják ezeket az összegeket, ha egy éves késéssel is. A tanács döntéseinek hány százalékát fellebbezik meg? És a bíróságok a határozatok hány százalékát erősítik meg? A tanács döntéseinek 90 százalékát megfellebbezik, a megfellebbezett határozatok 90-92 százaléka viszont megállja a helyét a bíróságokon, helyben hagyják. Ez utóbbi nagyon magas arány... Igen, a jogászaink kiváló munkájának eredménye. Rengeteg munka elég kevés emberrel. Ha már a statisztikánál tartunk: a benyújtott panaszok hány százaléka vonatkozik a magyar kisebbségre? Évtől függ. 2005 és 2008-2009 között kevés megkeresés, panasz érkezett magyar kérdésben, 2009-től viszont ezek száma megnőtt, és főleg a kétnyelvű feliratok, a nyelvhasználat miatt emeltek kifogást. Olyan megkeresés is érkezett, amikor a román nyelv használatának a hiánya miatt emeltek panaszt.
2009 és 2013 között több mint 360 olyan panasz érkezett, amely a román-magyar viszonyt érintette. Ez a szám annak tudható be, hogy a non-profit szervezetek elkezdtek komolyabban foglalkozni a kérdéssel, de az erdélyi magyarok emberjogi tevékenysége még mindig nagy hiányosságokat mutat. A gond az, hogy nincs rendszeres és önkéntes jogtanácsadás, itt van, mit bepótolni. Megjegyzem, nagyon fontos törvénymódosítás van folyamatban, az RMDSZ kezdeményezte, hogy a tanácshoz anyanyelven, tehát magyarul is lehessen fordulni ott, ahol a magyarság aránya eléri a 20 százalékot. Ha ezt elfogadja a parlament, fontos előrelépést tettünk. A Nép Ügyvédjéhez már lehet magyarul fordulni. Mennyire kifinomult ma Romániában a hátrányos megkülönböztetés? Hát van "fejlődés" ezen a területen, a zaklatástól a retorzióig minden előfordul, a közvetett diszkrimináció nagyon is jelen van. Volt dolgunk kimondottan nehéz esetekkel például a munkajog, az egészségügy területén, rengeteg dokumentumot, jogszabályt kellett áttanulmányoznunk ahhoz, hogy meghozzuk a jogszerű döntést. Ezekben az években rengeteget tanultunk, különböző intézményekkel elég jó együttműködést alakítottunk ki, tapasztalatot, szakvéleményt cseréltünk. A romákkal kapcsolatban: szaporodott-e a tanács fele jelzett esetek száma? Mindig is sok romákat érintő panasz érkezett a tanácshoz. Főleg a gyűlöletbeszéd, az iskolai szegregáció, a minőségi oktatás hiánya, az egészségügyhöz való hozzá nem férés, a gettótelepek kialakítása miatt vannak óriási gondok Romániában. Romániának ez igencsak gyenge és támadható pontja, a kisebbségi jogok területén a fő téma, bármilyen külföldi, EU-s delegáció érkezzen Romániába, mindig előkerül, akárcsak a nemzetközi fórumokon. A roma kérdéssel a magyar közösségnek komolyabban, méltányosabban kellene foglalkoznia, már csak azért is, mert nagyon sok roma magyar anyanyelvűnek vallja magát, tehát magyar. Nekem mindig is az volt a benyomásom, hogy az erdélyi magyarok, hiába tapasztalják nap mint nap a kisebbségi lét hátrányait, semmivel sem toleránsabbak a többségi társadalomnál a romákkal szemben. Ez való igaz, saját tapasztalatainkból tanulnunk kellene. De a roma közösségen belül is például a nőkkel szembeni tolerancia, a nők emberi méltóságának tiszteletben tartása ritka, mint a fehér holló. Igen, el kell mondani, hogy voltak székely-roma konfliktusok, gondok, de nem csak Székelyföldön jelenség ez. Például a rákosi eset, vagy a motoros ügy mind azt mutatja, hogy a romákkal szembeni negatív érzelmek elég nagyok. Mi a helyzet a szexuális kisebbségekkel? Érkezett a tanácshoz a magyar közösség részéről ilyen irányú megkeresés? Nem, a magyar közösség részéről eddig még nem, pedig 13 év létezik és működik a tanács. Tavaly 12 szexuális kisebbségeket érintő megkeresésünk volt, egyik sem érkezett magyar részről. A tanács nemrég nyilvános térré, köztérré nyilvánította a Facebookot , a közösségi médiát, amit a legfelsőbb bíróság is helyben hagyott. Érkezett a tanácshoz azóta a Facebookon tetten érhető diszkrimináció miatt panasz? Igen. Például a temesvári polgármester egyik rasszista Facebook-os bejegyzése miatt, ki is szabtunk egy két ezer lejes bírságot, amit a temesvári táblabíróság megerősített. A polgármester kifizette a büntetést. De éppen ma (hétfőn, szerk. megj.) láttam egy cikket az Adevărulban, amelyben az áll, hogy a szenátus elnöke rasszista bejegyzéseket közölt a Facebook-oldalán, lehet, hivatalból eljárást indítunk ellene. A szólásszabadságnak vannak határai, az Emberi Jogok Európai Egyezménye (10. cikkely, második bekezdés) is kimondja, a szólásszabadság ott ér véget, ahol mások jogai sérülnek. Leginkább mire büszke a diszkriminációellenes tanács elnökeként? Hogy nem hoztam szégyen azokra, akik megbíztak 2002-ben a tagsággal, majd 2005-ben az elnökséggel. Azokra is, akik az RMDSZ-ben felismerték ennek az intézménynek a fontosságát, hogy erre a szakterületre tereltek, hogy meggyőztek, amikor inkább politikai pályára szerettem volna lépni. Nem volt könnyű helytállni, hiszen értek támadások amiatt, hogy magyarként foglalom el ezt a tisztséget. De a magyar közösségből is jöttek támadások, amikor elmarasztaló döntéseket hoztunk. Minden nap be kell bizonyítanunk, hogy tudunk szakmailag felkészültek és objektívek lenni. Melyek az új mandátumának prioritásai? A prioritások közé sorolható az intézmény függetlenségének fenntartása, a szakmai nívó megtartása, javítása. Szeretnénk programok szintjén is előrelépni. Jelenleg egy diszkriminációellenes országos stratégián dolgozunk, amit a kormánynak készítünk. A stratégia kidolgozásához civil szervezetek is segítséget nyújtanak, és a tervek szerint a kormány valamikor ősszel terjeszti elő.
Ha a tervet elfogadják, nagyon sok területen újat hozhat. Például köteleznénk a tanárokat, hogy már az egyetemen ismerkedjenek meg az esélyegyenlőség elveivel. Vagy, hogy szerepeljen erre vonatkozó tétel is a tanári vizsgán, a közhivatalnokok versenyvizsgáján. De az iskolák engedélyeztetésének egyik feltétele is lehetne az esélyegyenlőség elvének betartása, és még folytathatnám. Kevés pénzből megoldható lenne a stratégia gyakorlatba ültetése, és nagyon sok pozitív haszonnal járna. Nagyon komoly munkát végzünk az uniós strukturális alapok lehívásának, elköltésének területén is, hiszen a tagállamokat úgymond kötelezik, hogy a pénzek elköltésében nyilvánuljon meg az esélyegyenlőség elve. Brüsszel már most elismerte, hogy ez az elv érvényesül. Személyes terv, hogy írni szeretnék. Elemezni, publikálni szeretnék, leírni az eddig megszerzett tapasztalatokat. Szeretnék többek áldozni a tanításra, az akadémiai előmenetelre. Ami a magyar kisebbséget illeti, szeretném, ha részt vehetnék abban a tevékenységben, amely az emberjogi munkának a újraélesztését, megszervezését feltételezi, szeretném kamatoztatni itt is a szakmai tapasztalatomat. Szeretnék előadásokat tartani, többször, mint eddig. El kell mondanom, hogy a román szervezetek, közösségek nagyon gyakran hívnak felkészítőt, előadásokat tartani, a magyar közösség ezt kevésbé teszi. De azért bizakodó vagyok.
Oborocea Mónika
maszol.ro
Április végén egyöntetű szavazattal Asztalos Csabát választották a Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) elnökévé, és ezzel megkezdte harmadik 5 éves mandátumát. A testület szóvivője Haller István lett. A 41 éves jogászt, Asztalos Csabát az RMDSZ delegálta 2002-ben a diszkriminációellenes tanácsba. A jogász időközben kilépett a szövetségtől, hogy politikai hovatartozása miatt ne érjék támadások az intézményt. Interjúnkban arról faggattuk, hol tart ma Romániában a diszkriminációellenes küzdelem, hogyan viszonyulnak az erdélyi magyarok a többségi társadalomhoz, a romákhoz, a szexuális kisebbségekhez. Pezsgőt még korántse bontsunk. Harmadik mandátuma elején tart. Az elmúlt 10 évben hogyan alakult a Diszkriminációellenes Tanács jogi háttere? A kiszabható pénzbírságok nagysága mennyire elrettentő? 2005-ben, amikor az első elnöki mandátumomat elkezdtem, az intézmény még a kormány fennhatósága alatt volt. Rá egy évre törvény módosítottunk, így a parlament alárendeltségébe került a tanács, amely fontos előrelépés volt a függetlenedéshez. Míg 2005-ben a kollégium hét tagból állt, 2006-tól már kilenc tagú lett, és a parlament nevezte ki az államtitkári rangú tagokat. Az Európai Unió független elemzése is elismerte a 2006-os módosítások fontosságát, felzárkóztunk az elvárásokhoz.
A másik fontos módosítás 2013-ban következett be. Kitoltuk a szankciók, a bírságok elévülésének határidejét, ekkor nőtt minimum tízszeresére a kiszabható pénzbírságok összege is: míg 2005-ben a maximális bírság 8 ezer lej volt, addig 2015-ben már százezer lej. Százezer lej, ha egy egész közösség ellen, 30 ezer lej, ha egy fizikai személy ellen irányul a diszkrimináció. Ezek fontos előrelépések, ám a legnagyobb szerintem az, hogy sikerült felszínre hozni a hátrányos megkülönböztetés jelenségét Romániában, és egyre többen már egyenesen a bíróságokhoz fordulnak, ha diszkrimináció éri őket vagy a közösségüket. Azt még hozzá kell tennem, annak ellenére, hogy nőtt a bejelentett esetek száma, még mindig nem reprezentálja a valóságban tapasztalható mértéket, még mindig nem reagálja le a társadalom kellőképpen, nem lép, amikor hátrányos megkülönböztetéssel találkozik. Az elmúlt tíz évre visszapillantva, hogy látja, kitapogatható a civil öntudat Romániában? Szociológiai kutatásokat tekintve van előrelépés, például tíz százalékkal nőtt a romák elfogadottsága a többségi társadalom részéről. Persze voltak olyan esetek, gondolok a Mailat vagy a Cozma ügyre, amelyek visszafogták a fejlődést, de ezek aránylag rövid ideig tartó reakciók. Említette a száz ezer lejes kiszabható pénzbírságot. A tanács hány esetben élt ezzel a lehetőséggel? Még nem szabott ki a tanács ilyen nagy büntetést. A legnagyobb összegű bírság eddig 49 ezer lej volt, de szabtunk ki 20 ezer lejes büntetést is, amit jóvá is hagyott a bíróság. Tavaly 270 ezer lej értékben róttunk ki bírságot, ennek nagy részét be is fizették. A bírságok behajtása nem a Diszkriminációellenes Tanács feladata. Nem, ez a pénzügyőrség, az ANAF feladata. Előbb-utóbb behajtják ezeket az összegeket, ha egy éves késéssel is. A tanács döntéseinek hány százalékát fellebbezik meg? És a bíróságok a határozatok hány százalékát erősítik meg? A tanács döntéseinek 90 százalékát megfellebbezik, a megfellebbezett határozatok 90-92 százaléka viszont megállja a helyét a bíróságokon, helyben hagyják. Ez utóbbi nagyon magas arány... Igen, a jogászaink kiváló munkájának eredménye. Rengeteg munka elég kevés emberrel. Ha már a statisztikánál tartunk: a benyújtott panaszok hány százaléka vonatkozik a magyar kisebbségre? Évtől függ. 2005 és 2008-2009 között kevés megkeresés, panasz érkezett magyar kérdésben, 2009-től viszont ezek száma megnőtt, és főleg a kétnyelvű feliratok, a nyelvhasználat miatt emeltek kifogást. Olyan megkeresés is érkezett, amikor a román nyelv használatának a hiánya miatt emeltek panaszt.
2009 és 2013 között több mint 360 olyan panasz érkezett, amely a román-magyar viszonyt érintette. Ez a szám annak tudható be, hogy a non-profit szervezetek elkezdtek komolyabban foglalkozni a kérdéssel, de az erdélyi magyarok emberjogi tevékenysége még mindig nagy hiányosságokat mutat. A gond az, hogy nincs rendszeres és önkéntes jogtanácsadás, itt van, mit bepótolni. Megjegyzem, nagyon fontos törvénymódosítás van folyamatban, az RMDSZ kezdeményezte, hogy a tanácshoz anyanyelven, tehát magyarul is lehessen fordulni ott, ahol a magyarság aránya eléri a 20 százalékot. Ha ezt elfogadja a parlament, fontos előrelépést tettünk. A Nép Ügyvédjéhez már lehet magyarul fordulni. Mennyire kifinomult ma Romániában a hátrányos megkülönböztetés? Hát van "fejlődés" ezen a területen, a zaklatástól a retorzióig minden előfordul, a közvetett diszkrimináció nagyon is jelen van. Volt dolgunk kimondottan nehéz esetekkel például a munkajog, az egészségügy területén, rengeteg dokumentumot, jogszabályt kellett áttanulmányoznunk ahhoz, hogy meghozzuk a jogszerű döntést. Ezekben az években rengeteget tanultunk, különböző intézményekkel elég jó együttműködést alakítottunk ki, tapasztalatot, szakvéleményt cseréltünk. A romákkal kapcsolatban: szaporodott-e a tanács fele jelzett esetek száma? Mindig is sok romákat érintő panasz érkezett a tanácshoz. Főleg a gyűlöletbeszéd, az iskolai szegregáció, a minőségi oktatás hiánya, az egészségügyhöz való hozzá nem férés, a gettótelepek kialakítása miatt vannak óriási gondok Romániában. Romániának ez igencsak gyenge és támadható pontja, a kisebbségi jogok területén a fő téma, bármilyen külföldi, EU-s delegáció érkezzen Romániába, mindig előkerül, akárcsak a nemzetközi fórumokon. A roma kérdéssel a magyar közösségnek komolyabban, méltányosabban kellene foglalkoznia, már csak azért is, mert nagyon sok roma magyar anyanyelvűnek vallja magát, tehát magyar. Nekem mindig is az volt a benyomásom, hogy az erdélyi magyarok, hiába tapasztalják nap mint nap a kisebbségi lét hátrányait, semmivel sem toleránsabbak a többségi társadalomnál a romákkal szemben. Ez való igaz, saját tapasztalatainkból tanulnunk kellene. De a roma közösségen belül is például a nőkkel szembeni tolerancia, a nők emberi méltóságának tiszteletben tartása ritka, mint a fehér holló. Igen, el kell mondani, hogy voltak székely-roma konfliktusok, gondok, de nem csak Székelyföldön jelenség ez. Például a rákosi eset, vagy a motoros ügy mind azt mutatja, hogy a romákkal szembeni negatív érzelmek elég nagyok. Mi a helyzet a szexuális kisebbségekkel? Érkezett a tanácshoz a magyar közösség részéről ilyen irányú megkeresés? Nem, a magyar közösség részéről eddig még nem, pedig 13 év létezik és működik a tanács. Tavaly 12 szexuális kisebbségeket érintő megkeresésünk volt, egyik sem érkezett magyar részről. A tanács nemrég nyilvános térré, köztérré nyilvánította a Facebookot , a közösségi médiát, amit a legfelsőbb bíróság is helyben hagyott. Érkezett a tanácshoz azóta a Facebookon tetten érhető diszkrimináció miatt panasz? Igen. Például a temesvári polgármester egyik rasszista Facebook-os bejegyzése miatt, ki is szabtunk egy két ezer lejes bírságot, amit a temesvári táblabíróság megerősített. A polgármester kifizette a büntetést. De éppen ma (hétfőn, szerk. megj.) láttam egy cikket az Adevărulban, amelyben az áll, hogy a szenátus elnöke rasszista bejegyzéseket közölt a Facebook-oldalán, lehet, hivatalból eljárást indítunk ellene. A szólásszabadságnak vannak határai, az Emberi Jogok Európai Egyezménye (10. cikkely, második bekezdés) is kimondja, a szólásszabadság ott ér véget, ahol mások jogai sérülnek. Leginkább mire büszke a diszkriminációellenes tanács elnökeként? Hogy nem hoztam szégyen azokra, akik megbíztak 2002-ben a tagsággal, majd 2005-ben az elnökséggel. Azokra is, akik az RMDSZ-ben felismerték ennek az intézménynek a fontosságát, hogy erre a szakterületre tereltek, hogy meggyőztek, amikor inkább politikai pályára szerettem volna lépni. Nem volt könnyű helytállni, hiszen értek támadások amiatt, hogy magyarként foglalom el ezt a tisztséget. De a magyar közösségből is jöttek támadások, amikor elmarasztaló döntéseket hoztunk. Minden nap be kell bizonyítanunk, hogy tudunk szakmailag felkészültek és objektívek lenni. Melyek az új mandátumának prioritásai? A prioritások közé sorolható az intézmény függetlenségének fenntartása, a szakmai nívó megtartása, javítása. Szeretnénk programok szintjén is előrelépni. Jelenleg egy diszkriminációellenes országos stratégián dolgozunk, amit a kormánynak készítünk. A stratégia kidolgozásához civil szervezetek is segítséget nyújtanak, és a tervek szerint a kormány valamikor ősszel terjeszti elő.
Ha a tervet elfogadják, nagyon sok területen újat hozhat. Például köteleznénk a tanárokat, hogy már az egyetemen ismerkedjenek meg az esélyegyenlőség elveivel. Vagy, hogy szerepeljen erre vonatkozó tétel is a tanári vizsgán, a közhivatalnokok versenyvizsgáján. De az iskolák engedélyeztetésének egyik feltétele is lehetne az esélyegyenlőség elvének betartása, és még folytathatnám. Kevés pénzből megoldható lenne a stratégia gyakorlatba ültetése, és nagyon sok pozitív haszonnal járna. Nagyon komoly munkát végzünk az uniós strukturális alapok lehívásának, elköltésének területén is, hiszen a tagállamokat úgymond kötelezik, hogy a pénzek elköltésében nyilvánuljon meg az esélyegyenlőség elve. Brüsszel már most elismerte, hogy ez az elv érvényesül. Személyes terv, hogy írni szeretnék. Elemezni, publikálni szeretnék, leírni az eddig megszerzett tapasztalatokat. Szeretnék többek áldozni a tanításra, az akadémiai előmenetelre. Ami a magyar kisebbséget illeti, szeretném, ha részt vehetnék abban a tevékenységben, amely az emberjogi munkának a újraélesztését, megszervezését feltételezi, szeretném kamatoztatni itt is a szakmai tapasztalatomat. Szeretnék előadásokat tartani, többször, mint eddig. El kell mondanom, hogy a román szervezetek, közösségek nagyon gyakran hívnak felkészítőt, előadásokat tartani, a magyar közösség ezt kevésbé teszi. De azért bizakodó vagyok.
Oborocea Mónika
maszol.ro
2015. május 13.
A jogtiprás újabb jelei
A Mikó Imre Jogvédő Szolgálat Háromszéki Szervezete e heti angol nyelvű hírlevelében felhívja a figyelmet a budapesti Nemzetpolitikai Kutatóintézet elemzésére, melyben arról értekeznek, hogy a Velencei Bizottság elnökének Kolozsváron tett nyilatkozatai gyengítik az európai kisebbségvédelmet ellenőrző mechanizmusok működtetését és hatékonyságát.
Az elemzés annak kapcsán született, hogy a közelmúltban kisebbségi konferenciát tartottak Kolozsváron a román külügyminisztérium és a Babeş–Bolyai Tudományegyetem szervezésében, amelyen Gianni Buquicchio, az Európa Tanács Velencei Bizottságának elnöke modellértékűnek nevezte a romániai kisebbségvédelmet. A hírlevél részletesen idézi a kutatóintézet megállapításait, miszerint a román modell nem nevezhető mintaértékűnek, Románia késlekedik a Keretegyezmény végrehajtásáról szóló jelentés, valamint a Kisebbségi és Regionális Nyelvek Kartájának alkalmazásáról szóló jelentés leadásával, a konferenciára pedig a magyar szervezetek képviselői nem is kaptak meghívást. A hírlevél másik témája ismét a tanügyben észlelt nyelvi diszkrimináció, legutóbb a Közgazdaság, közigazgatás és kereskedelem témakörben szervezett tantárgyverseny országos fordulóján kaptak a magyar diákok olyan magyar nyelvűnek mondott tételsort, amely a román tételsor segítsége nélkül nem érthető.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
A Mikó Imre Jogvédő Szolgálat Háromszéki Szervezete e heti angol nyelvű hírlevelében felhívja a figyelmet a budapesti Nemzetpolitikai Kutatóintézet elemzésére, melyben arról értekeznek, hogy a Velencei Bizottság elnökének Kolozsváron tett nyilatkozatai gyengítik az európai kisebbségvédelmet ellenőrző mechanizmusok működtetését és hatékonyságát.
Az elemzés annak kapcsán született, hogy a közelmúltban kisebbségi konferenciát tartottak Kolozsváron a román külügyminisztérium és a Babeş–Bolyai Tudományegyetem szervezésében, amelyen Gianni Buquicchio, az Európa Tanács Velencei Bizottságának elnöke modellértékűnek nevezte a romániai kisebbségvédelmet. A hírlevél részletesen idézi a kutatóintézet megállapításait, miszerint a román modell nem nevezhető mintaértékűnek, Románia késlekedik a Keretegyezmény végrehajtásáról szóló jelentés, valamint a Kisebbségi és Regionális Nyelvek Kartájának alkalmazásáról szóló jelentés leadásával, a konferenciára pedig a magyar szervezetek képviselői nem is kaptak meghívást. A hírlevél másik témája ismét a tanügyben észlelt nyelvi diszkrimináció, legutóbb a Közgazdaság, közigazgatás és kereskedelem témakörben szervezett tantárgyverseny országos fordulóján kaptak a magyar diákok olyan magyar nyelvűnek mondott tételsort, amely a román tételsor segítsége nélkül nem érthető.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2015. május 13.
Megújult a marosludasi református templom
Hálaadó istentisztelet keretében köszönte meg a marosludasi református gyülekezet, hogy az elmúlt évek folyamán kívül-belül megújult temploma, illetve hogy mintegy 11 évi építkezés után sikerült befejezni a gyülekezeti otthont és a parókiát. Az ünnepi istentiszteleten Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke hirdette az igét.
Bővölködni és szűkölködni: mindenre van erőm a Krisztusban
Az istentiszteleten Lőrincz János, a Marosi Református Egyházmegye esperese végzett liturgiai szolgálatot, Kató Béla püspök prédikációjának elején felelevenítette azt az időt, amikor még legátusként szolgált a marosludasi templomban. Akkoriban nem volt gyülekezeti ház, vendégszobák, egy gyülekezeti tag adott neki szállást. Negyven évvel ezelőtt nem bővölködött a gyülekezet, ma viszont szebb, mint valaha, a templom környéke is megújult. "Ezek az egyházi terek azt szolgálják, hogy együtt legyünk, megőrizzük a hitünket és nyelvünket. Pál apostol egyszerre tapasztalta meg, mit jelent szűkölködni és bővölködni. Ezt fizikailag is nehéz feldolgozni, szellemileg azonban még nagyobb próbatétel. Gyülekezeti tagokként is szembe kell néznünk e kérdésekkel: mit jelent szűkölködni, mit jelent bővölködni?" – tette fel igehirdetésében a kérdést a püspök. Kató Béla szerint fontos, hogy mind a két érzést megtapasztaljuk. Súlypontozni kell a szükségletek és a kívánságok között. Amikor szükséget szenvedünk, nem engedhetjük meg, hogy ez az érzés szembefordítson Istennel és embertársainkkal. Ennek a fordítottja kell hogy megtörténjen: a szükségnek közelebb kell vinnie Istenhez.
Az ige második része is hangsúlyos, bővölködni is tudni kell. Ugyanis minden élethelyzetben létezik kísértés. Ha a máról holnapra történő meggazdagodásokat nézzük, rengeteg tragédiának lehetünk szemtanúi, hiszen az emberek nem tudják kezelni a hirtelen jött gazdagságot: gyakran családok hullnak szét, de olyan esetről is tudunk, amikor valaki öngyilkos lett. "Mit jelent bővölködni tudni? Hogy nem értékeljük túl az anyagi javakat. Jézus a gazdag embernek, aki új csűröket épített, hogy még többet tudjon eltenni, azt mondja: Bolond, ez éjjel elkérik a te lelkedet tetőled. A javaink sem ejthetnek rabul bennünket. Minél többet akarunk, annál többet kell az értékeinkből feláldoznunk. Aki tud bővölködni, nem lehet a birtokvágy rabja, nem engedheti meg magának, hogy szembeforduljon Istennel és embertársaival!" – hangsúlyozta a püspök. Kató Béla azt is elmondta, hogy ha a bőséggel jól tudunk sáfárkodni, akkor az segíthet, hogy közelebb kerüljünk Istenhez és embertársainkhoz, hiszen a javainkkal mások életén is segíthetünk. Mindnyájunknak van valamije, amire rámutathat, hogy azt Istentől kapta. A püspök szerint ahhoz, hogy se a szegénység, se a gazdagság ne ejtsen rabul, erőre van szükség. Ennek az erőnek a forrásáról beszél az apostol: mindenre van erőm a Krisztusban.
Jézus nem verseng a kegyeinkért
Lőrincz János esperes az igehirdetés után köszöntötte a gyülekezetet. Az esperes szerint szomorú, amikor mi akarjuk meghatározni, hogy hányszor szólunk Istenhez. Ő azt mondja, hogy szüntelen imádkozzunk. Azt kívánta, hogy az 1700 ludasi gyülekezeti tag naponta többször is örvendeztesse meg Istent az imádságával.
Czirmay Csaba Levente lelkipásztor a 11 éves felújítási folyamatról is beszámolt. A templom javítása az elmúlt két évben zajlott, mind kívül, mind belül megújult a 126 éves, Alpár Ignác által tervezett hajlék, amelyet utána bővíteni is kellett. A lelkipásztor azt is kiemelte, hogy a ludasiak szeretik a templomukat, hiszen amikor azt javítani kellett, vagy karbantartási munkálatokra volt szükség, mindig meg tudták tenni, a templom soha nem volt rossz állapotban.
Czirmay Csaba Levente a templomfelújítás részleteiről is beszámolt: az ablakokon és ajtókon kívül a villanyhálózatot, a fűtésrendszert is felújították, szigetelték a templom mennyezetét, javították a toronysisakot és az orgonát is. A templom mellett az elmúlt 11 évben épült fel a parókia, a régi parókiát pedig gyülekezeti otthonná alakították át. A lelkész szerint erre azért is volt szükség, mert a főút mellett nagy a zaj, a jövendőbeli lelkipásztoroknak is olyan lakást szeretnének, amely csendet is tud biztosítani. A gyülekezeti központot Kali Ellák tervei alapján alakították ki. Czirmay azt is elmondta, hogy a visszaszolgáltatások során a részvényben való kárpótlás mellett döntött az egyházközség, az ebből nyert összeggel sikerült befejezni a renoválást. Megjegyezte, nem a pénz fogja az egyházközséget megtartani, hanem az, ha részvényesei vagyunk Isten szeretetének. "Azzal, hogy mindez megtörtént, Jézus Krisztus fordult hozzánk, de ő nem akar senkit sem beerőszakolni, csupán hív kitartóan mindenkit. Ő nem verseng a kegyeinkért, csak egyszerűen lehetőséget ad számunkra, hogy hozzá jöjjünk."
A marosludasi egyházközség lelkipásztora az ablakokra is felhívta a figyelmet, amelyeken egy-egy keresztyén szimbólum található, hogy emlékeztesse a bejövőt az igére, a szolgálatra. "Amikor szerelni kezdték az ablakokat, észrevettük, hogy a felső, boltíves részben található Krisztus- monogram kívülről értelmetlen. Azonban később rájöttünk, hogy ez nem hiba, mert Jézus Krisztussal közösségben lenni csak akkor lehet, ha bent vagyunk. Kívülről nincs erre lehetőség, kívülről értelmetlennek tűnhet minden. Jézus is azt mondja, ti énbennem, én tibennetek vagyok" – mondta a lelkipásztor, aki beszéde zárásaként a pilismarót-dömösi testvérgyülekezet köszöntő levelét olvasta fel.
Otthon lelkészeknek és gyülekezeti tagoknak
Az ünnepség folytatásában Ballai Zoltán egyházkerületi gazdasági tanácsos köszöntötte a gyülekezetet a Marosludasról elszármazott lelkipásztorok nevében, megköszönte, hogy a gyülekezetben és a templomban otthonra találtak, helyük volt a padokban. Kelemen Árpád lelkipásztor az Alsó-Maros menti lelkipászto-rok nevében mondott köszöntőt, emlékeztetett, hogy a közösség áldozatot hozott, időt, anyagiakat, erőt áldozott, minden elkészült, amiért imádkoztak. Az ige azonban azt mondja, hogy további áldozatokra van szükség, Isten az embert akarja testestől-lelkestől.
Borsos Melinda, az Erdélyi Református Nőszövetség elnöke köszöntőjében hangsúlyozta: nemcsak ezt a napot, hanem minden hétköznapot ünneppé lehet tenni egy jó szóval, egy jó cselekedettel.
Az ünnepség folytatásaként Kali Ellák özvegye, Kali Margit énekelt egy népdalt, majd Marosludas görög katolikus lelkésze szólt a gyülekezethez, hangsúlyozva, hogy a lelkész kötelessége az építés, miután a falak fel vannak építve, a lelkeket kell tovább építeni. Kiss István alpolgármester Reményik Sándor versét idézte: ne hagyjátok a templomot és az iskolát, hozzátéve, hogy ha ebben a templomban sok gyereket keresztelnek, akkor lesz aki konfirmáljon és lesz aki iskolába járjon Maros-ludason. Nagy János főgondnok köszönetet mondott a gyülekezeti tagoknak, hogy aktívan részt vettek a felújításban, valamint a lelkésznek és feleségének is megköszönte, hogy elindították az építkezést.
Cristian Moldovan polgármester felszólalásában azt hangsúlyozta, hogy a többféleségben rejlik az egység. A polgármester szerint az ember legnagyobb erénye a jóság, ezen az ünnepen ezt tapasztalta meg.
A gyermekek ünnepi műsora után Kató Béla püspök megáldotta a templomot, majd a szalagátvágás után a gyülekezeti házat is, ahol kiállítást nyitottak meg, amelyen a Marosludasról elszármazott művészek alkotásait mutatták be.
Kiss Gábor
Népújság (Marosvásárhely)
Hálaadó istentisztelet keretében köszönte meg a marosludasi református gyülekezet, hogy az elmúlt évek folyamán kívül-belül megújult temploma, illetve hogy mintegy 11 évi építkezés után sikerült befejezni a gyülekezeti otthont és a parókiát. Az ünnepi istentiszteleten Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke hirdette az igét.
Bővölködni és szűkölködni: mindenre van erőm a Krisztusban
Az istentiszteleten Lőrincz János, a Marosi Református Egyházmegye esperese végzett liturgiai szolgálatot, Kató Béla püspök prédikációjának elején felelevenítette azt az időt, amikor még legátusként szolgált a marosludasi templomban. Akkoriban nem volt gyülekezeti ház, vendégszobák, egy gyülekezeti tag adott neki szállást. Negyven évvel ezelőtt nem bővölködött a gyülekezet, ma viszont szebb, mint valaha, a templom környéke is megújult. "Ezek az egyházi terek azt szolgálják, hogy együtt legyünk, megőrizzük a hitünket és nyelvünket. Pál apostol egyszerre tapasztalta meg, mit jelent szűkölködni és bővölködni. Ezt fizikailag is nehéz feldolgozni, szellemileg azonban még nagyobb próbatétel. Gyülekezeti tagokként is szembe kell néznünk e kérdésekkel: mit jelent szűkölködni, mit jelent bővölködni?" – tette fel igehirdetésében a kérdést a püspök. Kató Béla szerint fontos, hogy mind a két érzést megtapasztaljuk. Súlypontozni kell a szükségletek és a kívánságok között. Amikor szükséget szenvedünk, nem engedhetjük meg, hogy ez az érzés szembefordítson Istennel és embertársainkkal. Ennek a fordítottja kell hogy megtörténjen: a szükségnek közelebb kell vinnie Istenhez.
Az ige második része is hangsúlyos, bővölködni is tudni kell. Ugyanis minden élethelyzetben létezik kísértés. Ha a máról holnapra történő meggazdagodásokat nézzük, rengeteg tragédiának lehetünk szemtanúi, hiszen az emberek nem tudják kezelni a hirtelen jött gazdagságot: gyakran családok hullnak szét, de olyan esetről is tudunk, amikor valaki öngyilkos lett. "Mit jelent bővölködni tudni? Hogy nem értékeljük túl az anyagi javakat. Jézus a gazdag embernek, aki új csűröket épített, hogy még többet tudjon eltenni, azt mondja: Bolond, ez éjjel elkérik a te lelkedet tetőled. A javaink sem ejthetnek rabul bennünket. Minél többet akarunk, annál többet kell az értékeinkből feláldoznunk. Aki tud bővölködni, nem lehet a birtokvágy rabja, nem engedheti meg magának, hogy szembeforduljon Istennel és embertársaival!" – hangsúlyozta a püspök. Kató Béla azt is elmondta, hogy ha a bőséggel jól tudunk sáfárkodni, akkor az segíthet, hogy közelebb kerüljünk Istenhez és embertársainkhoz, hiszen a javainkkal mások életén is segíthetünk. Mindnyájunknak van valamije, amire rámutathat, hogy azt Istentől kapta. A püspök szerint ahhoz, hogy se a szegénység, se a gazdagság ne ejtsen rabul, erőre van szükség. Ennek az erőnek a forrásáról beszél az apostol: mindenre van erőm a Krisztusban.
Jézus nem verseng a kegyeinkért
Lőrincz János esperes az igehirdetés után köszöntötte a gyülekezetet. Az esperes szerint szomorú, amikor mi akarjuk meghatározni, hogy hányszor szólunk Istenhez. Ő azt mondja, hogy szüntelen imádkozzunk. Azt kívánta, hogy az 1700 ludasi gyülekezeti tag naponta többször is örvendeztesse meg Istent az imádságával.
Czirmay Csaba Levente lelkipásztor a 11 éves felújítási folyamatról is beszámolt. A templom javítása az elmúlt két évben zajlott, mind kívül, mind belül megújult a 126 éves, Alpár Ignác által tervezett hajlék, amelyet utána bővíteni is kellett. A lelkipásztor azt is kiemelte, hogy a ludasiak szeretik a templomukat, hiszen amikor azt javítani kellett, vagy karbantartási munkálatokra volt szükség, mindig meg tudták tenni, a templom soha nem volt rossz állapotban.
Czirmay Csaba Levente a templomfelújítás részleteiről is beszámolt: az ablakokon és ajtókon kívül a villanyhálózatot, a fűtésrendszert is felújították, szigetelték a templom mennyezetét, javították a toronysisakot és az orgonát is. A templom mellett az elmúlt 11 évben épült fel a parókia, a régi parókiát pedig gyülekezeti otthonná alakították át. A lelkész szerint erre azért is volt szükség, mert a főút mellett nagy a zaj, a jövendőbeli lelkipásztoroknak is olyan lakást szeretnének, amely csendet is tud biztosítani. A gyülekezeti központot Kali Ellák tervei alapján alakították ki. Czirmay azt is elmondta, hogy a visszaszolgáltatások során a részvényben való kárpótlás mellett döntött az egyházközség, az ebből nyert összeggel sikerült befejezni a renoválást. Megjegyezte, nem a pénz fogja az egyházközséget megtartani, hanem az, ha részvényesei vagyunk Isten szeretetének. "Azzal, hogy mindez megtörtént, Jézus Krisztus fordult hozzánk, de ő nem akar senkit sem beerőszakolni, csupán hív kitartóan mindenkit. Ő nem verseng a kegyeinkért, csak egyszerűen lehetőséget ad számunkra, hogy hozzá jöjjünk."
A marosludasi egyházközség lelkipásztora az ablakokra is felhívta a figyelmet, amelyeken egy-egy keresztyén szimbólum található, hogy emlékeztesse a bejövőt az igére, a szolgálatra. "Amikor szerelni kezdték az ablakokat, észrevettük, hogy a felső, boltíves részben található Krisztus- monogram kívülről értelmetlen. Azonban később rájöttünk, hogy ez nem hiba, mert Jézus Krisztussal közösségben lenni csak akkor lehet, ha bent vagyunk. Kívülről nincs erre lehetőség, kívülről értelmetlennek tűnhet minden. Jézus is azt mondja, ti énbennem, én tibennetek vagyok" – mondta a lelkipásztor, aki beszéde zárásaként a pilismarót-dömösi testvérgyülekezet köszöntő levelét olvasta fel.
Otthon lelkészeknek és gyülekezeti tagoknak
Az ünnepség folytatásában Ballai Zoltán egyházkerületi gazdasági tanácsos köszöntötte a gyülekezetet a Marosludasról elszármazott lelkipásztorok nevében, megköszönte, hogy a gyülekezetben és a templomban otthonra találtak, helyük volt a padokban. Kelemen Árpád lelkipásztor az Alsó-Maros menti lelkipászto-rok nevében mondott köszöntőt, emlékeztetett, hogy a közösség áldozatot hozott, időt, anyagiakat, erőt áldozott, minden elkészült, amiért imádkoztak. Az ige azonban azt mondja, hogy további áldozatokra van szükség, Isten az embert akarja testestől-lelkestől.
Borsos Melinda, az Erdélyi Református Nőszövetség elnöke köszöntőjében hangsúlyozta: nemcsak ezt a napot, hanem minden hétköznapot ünneppé lehet tenni egy jó szóval, egy jó cselekedettel.
Az ünnepség folytatásaként Kali Ellák özvegye, Kali Margit énekelt egy népdalt, majd Marosludas görög katolikus lelkésze szólt a gyülekezethez, hangsúlyozva, hogy a lelkész kötelessége az építés, miután a falak fel vannak építve, a lelkeket kell tovább építeni. Kiss István alpolgármester Reményik Sándor versét idézte: ne hagyjátok a templomot és az iskolát, hozzátéve, hogy ha ebben a templomban sok gyereket keresztelnek, akkor lesz aki konfirmáljon és lesz aki iskolába járjon Maros-ludason. Nagy János főgondnok köszönetet mondott a gyülekezeti tagoknak, hogy aktívan részt vettek a felújításban, valamint a lelkésznek és feleségének is megköszönte, hogy elindították az építkezést.
Cristian Moldovan polgármester felszólalásában azt hangsúlyozta, hogy a többféleségben rejlik az egység. A polgármester szerint az ember legnagyobb erénye a jóság, ezen az ünnepen ezt tapasztalta meg.
A gyermekek ünnepi műsora után Kató Béla püspök megáldotta a templomot, majd a szalagátvágás után a gyülekezeti házat is, ahol kiállítást nyitottak meg, amelyen a Marosludasról elszármazott művészek alkotásait mutatták be.
Kiss Gábor
Népújság (Marosvásárhely)
2015. május 13.
Nem törvényesítették az élettársi kapcsolatot
A képviselőház jogi bizottsága egyöntetűen elutasította tegnap az élettársi kapcsolatot törvényszintre emelő, Remus Cernea képviselő által kezdeményezett törvénytervezetet, mert az egyház képviselőivel egyetértve úgy vélte, hogy ez aláaknázza a hagyományos családmodellt.
A tervezetet kezdeményező képviselő szerint az együttélés törvényesítése jótékony hatású lehetne egészségügyi, örökösödési és a családon belüli erőszak elleni védelem szempontjából.
Szabadság (Kolozsvár)
A képviselőház jogi bizottsága egyöntetűen elutasította tegnap az élettársi kapcsolatot törvényszintre emelő, Remus Cernea képviselő által kezdeményezett törvénytervezetet, mert az egyház képviselőivel egyetértve úgy vélte, hogy ez aláaknázza a hagyományos családmodellt.
A tervezetet kezdeményező képviselő szerint az együttélés törvényesítése jótékony hatású lehetne egészségügyi, örökösödési és a családon belüli erőszak elleni védelem szempontjából.
Szabadság (Kolozsvár)
2015. május 13.
Szellemüldözés
Névtelen, ismeretlen emberszabásúak, a képzelet félresikerült szüleményei gyűltek össze március 10-én a Kovászna megyei kormányhivatal előtt, hogy a székely szabadság soha fel nem virradó napján átadják a prefektusnak a szellemközösségük fiktív jogköveteléseit tartalmazó petíciót.
Ilyesféle rossz mese is kikerekedhetne a történetből a belügyminisztérium megkésett válaszából kiindulva, amelyben Gazda Zoltán feljelentésére reagálnak. A Sepsiszéki Székely Tanács elnöke korábban hivatali visszaélés miatt panaszolta be a prefektúrák működését felügyelő szaktárcánál a háromszéki kormánymegbízottat, aki nem volt hajlandó átvenni a székely beadványt (a prefektúra kapusának adták oda).
A belügyminisztérium azonban – a 30 napos válaszadási határidőt túllépve – közölte: mivel a petíció benyújtójaként feltüntetett Sepsiszéki Székely Tanácsot sehogysem sikerült megtalálniuk az egyesületek, alapítványok névjegyzékében, a „feladót” névtelennek, ismeretlennek kellett nyilvánítaniuk, és így nem kézbesíthették a beadványt a címzetteknek: a bukaresti kormánynak, a parlamentnek és Klaus Johannis államfőnek.
A Székelyföld nem létezik – sokszor hallottuk már azoktól, akik azt szeretnék, hogy székelyek, magyarok se legyenek. Csakhogy március 10-én éppen a székelyek tettek tanúbizonyságot arról, hogy igenis léteznek, sőt a helyükön vannak, aki pedig hiányzott, az maga a prefektus volt. Az a kormánymegbízott, aki együttműködésről, párbeszédről papol, a valóságban azonban arra sem hajlandó, hogy udvariasan meghallgassa a helyi közösség képviselőit, és továbbítsa bukaresti megbízójának a petícióba foglalt követeléseket.
Bezzeg ha a külföldön lébecoló hivatásos feljelentő vagy valamelyik szélsőségesen nacionalista szervezet kiszúr egy vérlázító székely vagy magyar zászlót, egy hajmeresztő intézmény-, utca- vagy helységnévtáblát, a törvény őre azonnal iktat, továbbít, reagál, felszólít, beperel, büntet.
Mert a magyarellenesség még mindig intézményesítve van Romániában, létjogosultsága pedig megkérdőjelezhetetlen a hatalom szemében. Ennek szelleme kísért Erdélyben, ez a konfliktus forrása, ezt kellene felszámolni, nem minket.
Páva Adorján
Krónika (Kolozsvár)
Névtelen, ismeretlen emberszabásúak, a képzelet félresikerült szüleményei gyűltek össze március 10-én a Kovászna megyei kormányhivatal előtt, hogy a székely szabadság soha fel nem virradó napján átadják a prefektusnak a szellemközösségük fiktív jogköveteléseit tartalmazó petíciót.
Ilyesféle rossz mese is kikerekedhetne a történetből a belügyminisztérium megkésett válaszából kiindulva, amelyben Gazda Zoltán feljelentésére reagálnak. A Sepsiszéki Székely Tanács elnöke korábban hivatali visszaélés miatt panaszolta be a prefektúrák működését felügyelő szaktárcánál a háromszéki kormánymegbízottat, aki nem volt hajlandó átvenni a székely beadványt (a prefektúra kapusának adták oda).
A belügyminisztérium azonban – a 30 napos válaszadási határidőt túllépve – közölte: mivel a petíció benyújtójaként feltüntetett Sepsiszéki Székely Tanácsot sehogysem sikerült megtalálniuk az egyesületek, alapítványok névjegyzékében, a „feladót” névtelennek, ismeretlennek kellett nyilvánítaniuk, és így nem kézbesíthették a beadványt a címzetteknek: a bukaresti kormánynak, a parlamentnek és Klaus Johannis államfőnek.
A Székelyföld nem létezik – sokszor hallottuk már azoktól, akik azt szeretnék, hogy székelyek, magyarok se legyenek. Csakhogy március 10-én éppen a székelyek tettek tanúbizonyságot arról, hogy igenis léteznek, sőt a helyükön vannak, aki pedig hiányzott, az maga a prefektus volt. Az a kormánymegbízott, aki együttműködésről, párbeszédről papol, a valóságban azonban arra sem hajlandó, hogy udvariasan meghallgassa a helyi közösség képviselőit, és továbbítsa bukaresti megbízójának a petícióba foglalt követeléseket.
Bezzeg ha a külföldön lébecoló hivatásos feljelentő vagy valamelyik szélsőségesen nacionalista szervezet kiszúr egy vérlázító székely vagy magyar zászlót, egy hajmeresztő intézmény-, utca- vagy helységnévtáblát, a törvény őre azonnal iktat, továbbít, reagál, felszólít, beperel, büntet.
Mert a magyarellenesség még mindig intézményesítve van Romániában, létjogosultsága pedig megkérdőjelezhetetlen a hatalom szemében. Ennek szelleme kísért Erdélyben, ez a konfliktus forrása, ezt kellene felszámolni, nem minket.
Páva Adorján
Krónika (Kolozsvár)
2015. május 13.
Sikeres előadásokat hoz Erdélybe a Magyar Állami Népi Együttes
Hét erdélyi városban lép színpadra szerdától május 19-ig, azaz jövő keddig a Magyar Állami Népi Együttes. A turné keretében a budapesti tánctársulat a Szarvasének és a Magyar rapszódia című előadásokat mutatja be.
Az erdélyi turné állomásai Sepsiszentgyörgy, Székelyudvarhely, Gyergyóditró, Csíkszereda, Marosvásárhely, Kolozsvár és Nagyvárad.
„A Magyar Állami Népi Együttes számára kiemelt fontossággal bír az Erdélyben való bemutatkozás, a lehetőségekhez mérten több produkcióval is turnéztak Erdélyben az elmúlt 20 évben. Idén sikerült újra forrást teremteni a vendégjátékok megszervezésére, így május 13–19. között Sepsiszentgyörgytől Nagyváradig összesen hét városban lépnek színpadra” – olvasható a turné társszervezője, a sepsiszentgyörgyi Lajtha László Alapítvány közleményében.
A Szarvasének című táncszínházi előadás alkotóit az egyetemes kultúrtörténet ősi szimbóluma, a szarvas ihlette.
„A szarvas elhullatott és újranövelt agancsa maga az örök megújulás, az előadás a mitikus emlékek felidézése közben egyszerre vallomás a keresésről, a mindenkor változó emberi állapotról, a vágyakról, a férfi és a nő metamorfózisairól, az elme és a szív fordulópontjairól, a köztes létről, az időtlenségről” – ismertetik a produkciót az alkotók.
Az előadás rendező-koreográfusa Mihályi Gábor, zeneszerzője Kelemen László. A produkció május 13-án Sepsiszentgyörgyön, 17-én Marosvásárhelyen, 18-án Kolozsváron, 19-én pedig Nagyváradon lesz látható. A Magyar rapszódia című előadással május 14-én Székelyudvarhelyen, 15-én Gyergyóditróban, 16-án pedig Csíkszeredában lép színpadra a társulat.
A rapszódiának mint műfajnak jellemzője a zaklatottság, az érzelmek, gondolatok szenvedélyes hullámzása, a kifejezés szabadsága. Az előadás a műfaj legfontosabb jegyeit magába építve, a tradícióra támaszkodva, abból inspirálódva hoz létre egy sajátos és egyedi táncrapszódiát. „Egymást dinamikusan váltó képekben tűnik fel a magyarság paraszti hagyományainak kavargó sokszínűsége: a férfitáncok akrobatikussága, a lánytáncok lírája, a páros táncok virtuozitása.
A népzenei kultúra legszebb dallamai hol tánckíséretként, hol bravúros szólóként, hol fergeteges zenekari játékként jelennek meg” – olvasható az ismertetőben. A produkciót 2013-ban három hónapos, 63 állomásos turné keretében mutatták be Amerikában. A részletes program és jegyinformációk a www.hte.ro oldalon találhatók meg.
Krónika (Kolozsvár)
Hét erdélyi városban lép színpadra szerdától május 19-ig, azaz jövő keddig a Magyar Állami Népi Együttes. A turné keretében a budapesti tánctársulat a Szarvasének és a Magyar rapszódia című előadásokat mutatja be.
Az erdélyi turné állomásai Sepsiszentgyörgy, Székelyudvarhely, Gyergyóditró, Csíkszereda, Marosvásárhely, Kolozsvár és Nagyvárad.
„A Magyar Állami Népi Együttes számára kiemelt fontossággal bír az Erdélyben való bemutatkozás, a lehetőségekhez mérten több produkcióval is turnéztak Erdélyben az elmúlt 20 évben. Idén sikerült újra forrást teremteni a vendégjátékok megszervezésére, így május 13–19. között Sepsiszentgyörgytől Nagyváradig összesen hét városban lépnek színpadra” – olvasható a turné társszervezője, a sepsiszentgyörgyi Lajtha László Alapítvány közleményében.
A Szarvasének című táncszínházi előadás alkotóit az egyetemes kultúrtörténet ősi szimbóluma, a szarvas ihlette.
„A szarvas elhullatott és újranövelt agancsa maga az örök megújulás, az előadás a mitikus emlékek felidézése közben egyszerre vallomás a keresésről, a mindenkor változó emberi állapotról, a vágyakról, a férfi és a nő metamorfózisairól, az elme és a szív fordulópontjairól, a köztes létről, az időtlenségről” – ismertetik a produkciót az alkotók.
Az előadás rendező-koreográfusa Mihályi Gábor, zeneszerzője Kelemen László. A produkció május 13-án Sepsiszentgyörgyön, 17-én Marosvásárhelyen, 18-án Kolozsváron, 19-én pedig Nagyváradon lesz látható. A Magyar rapszódia című előadással május 14-én Székelyudvarhelyen, 15-én Gyergyóditróban, 16-án pedig Csíkszeredában lép színpadra a társulat.
A rapszódiának mint műfajnak jellemzője a zaklatottság, az érzelmek, gondolatok szenvedélyes hullámzása, a kifejezés szabadsága. Az előadás a műfaj legfontosabb jegyeit magába építve, a tradícióra támaszkodva, abból inspirálódva hoz létre egy sajátos és egyedi táncrapszódiát. „Egymást dinamikusan váltó képekben tűnik fel a magyarság paraszti hagyományainak kavargó sokszínűsége: a férfitáncok akrobatikussága, a lánytáncok lírája, a páros táncok virtuozitása.
A népzenei kultúra legszebb dallamai hol tánckíséretként, hol bravúros szólóként, hol fergeteges zenekari játékként jelennek meg” – olvasható az ismertetőben. A produkciót 2013-ban három hónapos, 63 állomásos turné keretében mutatták be Amerikában. A részletes program és jegyinformációk a www.hte.ro oldalon találhatók meg.
Krónika (Kolozsvár)
2015. május 13.
A magyar zenét népszerűsítik Bukarestben
A Balassi Központ Bukaresti Magyar Intézete keddtől péntekig immár 11. alkalommal szervezi meg a Magyarzene-fesztivált.
„A román főváros klasszikus zenei életében kulturális branddé alakult esemény a klaszszikus és kortárs magyar zenei értékek romániai megismertetését tűzte zászlajára, valamint olyan fiatal romániai tehetségek felfedezését és támogatását, akik magyar zeneművek előadását vállalják” – áll a szervező intézmény közleményében.
A Magyarzene-fesztivál három versenynapján 24 fiatal muzsikus előadásában 18 versenyprogramot hallgat meg a zsűri és a közönség.
A fellépőnként 20-25 perces program keretében a versenyzők a magyar zeneirodalom remekeit is megszólaltatják, így csendül fel – többek között – Kodály Zoltán gordonkára írt szólószonátája, Ligeti György gordonkára írt szólószonátája, Liszt Ferenc h-moll zongoraszonátája, Bartók Béla Két román tánca.
A versenyprogram közönsége találkozhat a fuvolaiskola és -irodalom fontos alkotója, Doppler Ferenc műveivel, de olyan ritkán játszott opusokkal is, mint Liszt Ferenc A három cigány c. műve hegedűre és zongorára, vagy Kodály Zoltán Adagiója nagybőgőátiratban vagy Erkel Ferenc Ölj meg engemet, Bánk c. áriája a Bánk Bánból.
A zsűri tagjai Bács Lajos karmester, zeneszerző, pedagógus, Valentina Sandu Dediu zenekritikus, a Bukaresti Nemzeti Zeneművészeti Egyetem oktatója, Stan Katalin zenekritikus, Ioan Dobrinescu zeneszerző, a román közszolgálati rádió munkatársa, és Tóth István zenetudós, a fesztivál alapítója.
A versenyfesztivál zárómomentuma a díjazottak gálája, amelyen meghívottként fellép Borsos Edith énekművész, a Magyarzene-fesztivál egykori díjazottja, a brăilai Hariclea Darclee Nemzetközi Énekverseny nagydíjasa és a szegedi Nemzetközi Simándy József Énekverseny I. díjasa, valamint a marosvásárhelyi Állami Filharmónia vonósnégyeseként működő, a bécsi klaszszikusok kiváló előadásáért nemzetközi elismerésnek örvendő Tiberius Kvartett (Molnár Tibor, hegedű; Lokodi Károly, hegedű, Molnár József, mélyhegedű és Zágoni Előd, gordonka).
A koncertekre május 12-én, 13-án és 14-én a Bukaresti Magyar Intézet székházában (Gina Patrichi 8.), május 15-én pedig a Cantacuzino-palota aulájában (Victoriei sgt. 141.) kerül sor minden nap 18 órától.
Krónika (Kolozsvár)
A Balassi Központ Bukaresti Magyar Intézete keddtől péntekig immár 11. alkalommal szervezi meg a Magyarzene-fesztivált.
„A román főváros klasszikus zenei életében kulturális branddé alakult esemény a klaszszikus és kortárs magyar zenei értékek romániai megismertetését tűzte zászlajára, valamint olyan fiatal romániai tehetségek felfedezését és támogatását, akik magyar zeneművek előadását vállalják” – áll a szervező intézmény közleményében.
A Magyarzene-fesztivál három versenynapján 24 fiatal muzsikus előadásában 18 versenyprogramot hallgat meg a zsűri és a közönség.
A fellépőnként 20-25 perces program keretében a versenyzők a magyar zeneirodalom remekeit is megszólaltatják, így csendül fel – többek között – Kodály Zoltán gordonkára írt szólószonátája, Ligeti György gordonkára írt szólószonátája, Liszt Ferenc h-moll zongoraszonátája, Bartók Béla Két román tánca.
A versenyprogram közönsége találkozhat a fuvolaiskola és -irodalom fontos alkotója, Doppler Ferenc műveivel, de olyan ritkán játszott opusokkal is, mint Liszt Ferenc A három cigány c. műve hegedűre és zongorára, vagy Kodály Zoltán Adagiója nagybőgőátiratban vagy Erkel Ferenc Ölj meg engemet, Bánk c. áriája a Bánk Bánból.
A zsűri tagjai Bács Lajos karmester, zeneszerző, pedagógus, Valentina Sandu Dediu zenekritikus, a Bukaresti Nemzeti Zeneművészeti Egyetem oktatója, Stan Katalin zenekritikus, Ioan Dobrinescu zeneszerző, a román közszolgálati rádió munkatársa, és Tóth István zenetudós, a fesztivál alapítója.
A versenyfesztivál zárómomentuma a díjazottak gálája, amelyen meghívottként fellép Borsos Edith énekművész, a Magyarzene-fesztivál egykori díjazottja, a brăilai Hariclea Darclee Nemzetközi Énekverseny nagydíjasa és a szegedi Nemzetközi Simándy József Énekverseny I. díjasa, valamint a marosvásárhelyi Állami Filharmónia vonósnégyeseként működő, a bécsi klaszszikusok kiváló előadásáért nemzetközi elismerésnek örvendő Tiberius Kvartett (Molnár Tibor, hegedű; Lokodi Károly, hegedű, Molnár József, mélyhegedű és Zágoni Előd, gordonka).
A koncertekre május 12-én, 13-án és 14-én a Bukaresti Magyar Intézet székházában (Gina Patrichi 8.), május 15-én pedig a Cantacuzino-palota aulájában (Victoriei sgt. 141.) kerül sor minden nap 18 órától.
Krónika (Kolozsvár)
2015. május 13.
Elkezdődtek a múzeumi napok
Nagyvárad- Szerda délben a Barokk Palotában szervezett nyitóünnepséggel megkezdődtek a május 13-18. között zajló XIX. Körösvidéki Múzeumi Napok. Több könyvet, valamint katalógust is bemutattak.
Az érdeklődőket dr. Aurel Chiriac, az intézmény igazgatója köszöntötte, aki úgy fogalmazott: a rendezvény tulajdonképpen tükre annak a reményeik szerint pozitív hatású tevékenységnek, mely a Körösvidéki Múzeum falain belül zajlik, és azzal a fő céllal bonyolítják le évről-évre, hogy ismertebbé tegyék magukat. Amúgy pedig ezzel két évtizede nem csupán egy országos, hanem egy nemzetközi kezdeményezéshez csatlakoztak, hiszen közel 70 éve az akkor megalakult Múzeumok Nemzetközi Tanácsa (ICOM) javasolta egy ilyen jellegű kulturális-művészeti ünnepségsorozatnak a megszervezését, mely akkora sikernek örvendett, hogy napjainkban már 145 ország több mint 35 ezer múzeuma vesz részt benne.
Az idei váradi programok közül kettőre hívta fel a figyelmet: A ruha teszi az embert. Hat évszázados divattörténet című kiállításra, melyet szombaton 11.30 órakor nyitnak meg a Barokk Palotában, valamint az ezt követő, 19-01 óra között zajló XI. Múzeumok éjszakájára, aminek keretében a római katolikus egyházmegye és a református egyházkerület közgyűjteményét is meg lehet tekinteni a Székesegyházban, illetve a Lorántffy-központban.
Ezt követően Cornel Popa megyei tanácselnök fejezte ki elismerését a szervezőknek, majd Maurizio Passerotti, Románia trentoi (Olaszország) tiszteletbeli konzulja, a múzeum barátja is ugyanezt tette.
Kiadványok
Ezután olyan kiadványokat ismertettek, melyek szerkesztői vagy (társ)szerzői a Körösvidéki Múzeum munkatársai. A természettudományi részleg részéről Venczel Márton a Nymphea című, a történelem és archeológiai osztály részéről pedig Gabriel Moisa a Crisia című, évente megjelenő tanulmánykötetet mutatta be.
A továbbiakban ismertetett kiadványok igen változatos témákat vonultattak fel, kezdve Olcsa község monográfiájával és a Bihar megyei kulákok vegzálásával, és folytatva a sort egyebek mellett a történészek kortárs szerepével, Közép-Kelet-Európa fejlődésével az ókortól napjainkig, a román sajtó történetével, valamint a perifériára szorultak sanyarú sorsával.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro
Nagyvárad- Szerda délben a Barokk Palotában szervezett nyitóünnepséggel megkezdődtek a május 13-18. között zajló XIX. Körösvidéki Múzeumi Napok. Több könyvet, valamint katalógust is bemutattak.
Az érdeklődőket dr. Aurel Chiriac, az intézmény igazgatója köszöntötte, aki úgy fogalmazott: a rendezvény tulajdonképpen tükre annak a reményeik szerint pozitív hatású tevékenységnek, mely a Körösvidéki Múzeum falain belül zajlik, és azzal a fő céllal bonyolítják le évről-évre, hogy ismertebbé tegyék magukat. Amúgy pedig ezzel két évtizede nem csupán egy országos, hanem egy nemzetközi kezdeményezéshez csatlakoztak, hiszen közel 70 éve az akkor megalakult Múzeumok Nemzetközi Tanácsa (ICOM) javasolta egy ilyen jellegű kulturális-művészeti ünnepségsorozatnak a megszervezését, mely akkora sikernek örvendett, hogy napjainkban már 145 ország több mint 35 ezer múzeuma vesz részt benne.
Az idei váradi programok közül kettőre hívta fel a figyelmet: A ruha teszi az embert. Hat évszázados divattörténet című kiállításra, melyet szombaton 11.30 órakor nyitnak meg a Barokk Palotában, valamint az ezt követő, 19-01 óra között zajló XI. Múzeumok éjszakájára, aminek keretében a római katolikus egyházmegye és a református egyházkerület közgyűjteményét is meg lehet tekinteni a Székesegyházban, illetve a Lorántffy-központban.
Ezt követően Cornel Popa megyei tanácselnök fejezte ki elismerését a szervezőknek, majd Maurizio Passerotti, Románia trentoi (Olaszország) tiszteletbeli konzulja, a múzeum barátja is ugyanezt tette.
Kiadványok
Ezután olyan kiadványokat ismertettek, melyek szerkesztői vagy (társ)szerzői a Körösvidéki Múzeum munkatársai. A természettudományi részleg részéről Venczel Márton a Nymphea című, a történelem és archeológiai osztály részéről pedig Gabriel Moisa a Crisia című, évente megjelenő tanulmánykötetet mutatta be.
A továbbiakban ismertetett kiadványok igen változatos témákat vonultattak fel, kezdve Olcsa község monográfiájával és a Bihar megyei kulákok vegzálásával, és folytatva a sort egyebek mellett a történészek kortárs szerepével, Közép-Kelet-Európa fejlődésével az ókortól napjainkig, a román sajtó történetével, valamint a perifériára szorultak sanyarú sorsával.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro
2015. május 13.
Megmutatkoztak a Gimisztárok
Hetedik alkalommal szervezték meg a Gimisztár tehetségkutató vetélkedőt a csíkszeredai Segítő Mária Római Katolikus Gimnázium tanulói számára kedden este. A fiatalok ének, zene, tánc és humor kategóriában mutatták meg, hogy mit tudnak.
A színvonalas produkciókat három tagú zsűri értékelte: Kreiter Helga, a Crisis Band énekesnője, Kosztándi Zsolt, a Csíki Játékszín színművésze és Márton Levente, a Nagy István Művészeti Szakközépiskola egykori tanulója. A diákok fellépése után a zsűritagok kiemelték a pozitívumokat, és megfogalmazták építő jellegű kritikáikat is.
Humor kategóriában Páll Dávid lopta be magát a közönség szívébe, így ő érdemelte ki az első helyezést. A tánc kategóriában a Küküllő menti táncosok vehették át az első díjat. Zene kategóriában Balló Helga, Ercse Edit, Farkas Tamás, Petres Sára és Princz Barbara alkotta formáció bizonyult a legjobbnak. A legnépesebb kategória idén is az ének volt, ahol a magyar és angol nyelvű slágerek mellett népdalok is felcsendültek. Akár csak 2013-ban, idén is Csiszer Katalin bizonyult a gimi sztárjának ebben a kategóriában. Az idei tehetségkutatón a jó hangulatról két minikoncert is gondoskodott, a második alkalommal színpadra álló Gladius, és az európai turnéjáról nemrég hazatért Role zenekar.
Iochom Zsolt
Székelyhon.ro
Hetedik alkalommal szervezték meg a Gimisztár tehetségkutató vetélkedőt a csíkszeredai Segítő Mária Római Katolikus Gimnázium tanulói számára kedden este. A fiatalok ének, zene, tánc és humor kategóriában mutatták meg, hogy mit tudnak.
A színvonalas produkciókat három tagú zsűri értékelte: Kreiter Helga, a Crisis Band énekesnője, Kosztándi Zsolt, a Csíki Játékszín színművésze és Márton Levente, a Nagy István Művészeti Szakközépiskola egykori tanulója. A diákok fellépése után a zsűritagok kiemelték a pozitívumokat, és megfogalmazták építő jellegű kritikáikat is.
Humor kategóriában Páll Dávid lopta be magát a közönség szívébe, így ő érdemelte ki az első helyezést. A tánc kategóriában a Küküllő menti táncosok vehették át az első díjat. Zene kategóriában Balló Helga, Ercse Edit, Farkas Tamás, Petres Sára és Princz Barbara alkotta formáció bizonyult a legjobbnak. A legnépesebb kategória idén is az ének volt, ahol a magyar és angol nyelvű slágerek mellett népdalok is felcsendültek. Akár csak 2013-ban, idén is Csiszer Katalin bizonyult a gimi sztárjának ebben a kategóriában. Az idei tehetségkutatón a jó hangulatról két minikoncert is gondoskodott, a második alkalommal színpadra álló Gladius, és az európai turnéjáról nemrég hazatért Role zenekar.
Iochom Zsolt
Székelyhon.ro
2015. május 14.
Erdélyi programindító Sepsiszentgyörgyön (A külhoni magyar szakképzés éve)
A szülőföldön boldogulás a gazdasági lehetőségektől függ, és ez a kettő jelenti a magyarság megmaradását a Kárpát-medencében – hangsúlyozta Potápi Árpád, a miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára tegnap a Sepsiszentgyörgyön tartott Szakképzés – gazdaság – társadalom című erdélyi fórumsorozat nyitórendezvényén.
A háromszéki, brassói, barcasági magyar nyelvű szakoktatás képviselői, valamint a román oktatási minisztérium kisebbségi államtitkársága, a helyi és megyei önkormányzat elöljárói jelenlétében tartott tanácskozás házigazdája a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége volt, mely a magyar állam erdélyi partnere az anyanyelvű szakképzést támogató programban. Húsipari szak indul
A miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkársága javaslatára tavaly novemberben döntötte el a Magyar Állandó Értekezlet, hogy 2015 a külhoni magyar szakképzés éve, és ebben az esztendőben 500 millió forinttal támogatja a határon túli magyar szakoktatást. A Kárpát-medencében száznegyvennyolc magyarul (is) oktató szakképző iskola működik, Erdélyben hetvenhárom, Felvidéken negyven, Vajdaságban huszonhét, Kárpátalján hat és Horvátországban, illetve Muravidéken egy-egy. A támogatási összegből hét erdélyi szakoktatási intézmény fejlesztését finanszírozza a magyar állam százhúsz millió forint értékben, ebből huszonkilenc millióval járul hozzá az egyetlen háromszéki projekthez: húsipari szak elindítását támogatja a sepsiszentgyörgyi Kós Károly Szakközépiskolában. Potápi Árpád elmondta, a különböző régiók helyi partnerein kívül a szakoktatás hosszú távú fejlesztése, átrendezése, összehangolása céljából az általa vezetett államtitkárság együttműködik a budapesti földművelésügyi és a nemzetgazdasági minisztériummal, de a szülőföldön boldogulást olyan programokkal is támogatják, mint az átjárhatósági ösztöndíj, amely révén idén huszonnyolc ötfőnyi diákcsapat – tizennyolc erdélyi, köztük egy sepsiszentgyörgyi és egy kézdivásárhelyi – vesz részt kísérővel egy hónapos szakmai gyakorlaton Magyarországon. Ide tartozik a Szakma Sztár Fesztivál, a gazdavendég tíz erdélyi résztvevővel, az augusztusban induló Petőfi Sándor program a szórványban élők identitásának erősítéséért.
Bevonni a vállalkozókat
Burus-Siklódi Botond, az RMPSZ elnöke szerint nem elég, hogy erős képzési központok jöjjenek létre, hanem szervezeti hálózattá, minden elemet átfogó rendszerré kell alakítani a jelenlegi iskolahalmazt. A szórványban elsősorban a megmaradás a cél, a tömbmagyarságban a versenyképesség kialakítása – hangsúlyozta a pedagógusszövetség vezetője, aki leszögezte: a régiónként sorra kerülő fórumok célja összegyűjteni az adatokat a jelenlegi hiányosságokról, az igényekről, amelyek a jövőbeni szakképzési stratégia alapját képezik. Tamás Sándor megyeitanács-elnök úgy véli, a brassói, barcasági szakoktatást is a háromszékivel összhangban kell átgondolni, belefoglalni a közös stratégiába, és javasolta egy szakoktatókat képző központ létrehozását, amelynek Kovászna megye szívesen lenne a házigazdája. Szerinte ezt az a tény is indokolja, hogy a határon túli magyar szakképzésben részesülő 28–30 ezer diák 8–9 százaléka, közel 2300 tanuló Háromszéken sajátítja el a szakmát.
A fórumon többször elhangzott, hogy politikai akarat és a vállalkozók bevonása is szükséges a szakképzés megerősítéséhez, ebből a szempontból a bevezetés előtt álló duális szakképzés éppen kapóra jön, de csak akkor fog jól működni, ha a vállalkozókat érdekeltté teszik, például adóügyi szabályozással. Biró Zoltán, a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem tanára bemutatta a csíkszeredai KAM – Regionális és Antropológiai Kutatások Központja által készített rövid összefoglalót, mely a legfontosabb kiindulópontokra irányítja rá a figyelmet a szakoktatás megtervezésében, hangsúlyozva: olyan szakokat is kell indítani, ajánlani a fiataloknak, amelyek a kétkezi, a kézműves mesterségekre irányulnak. Kiss Imre megyei főtanfelügyelő szerint új szakképzési térkép megrajzolására van szükség Székelyföldön, javasolja konzorciumok, erős szakképzési központok létrehozását, amit a fórum brassói és kőhalmi résztvevői kétkedve fogadtak, mert attól tartanak, ha oda irányítják a diákokat, veszélyben foroghat a jelenlegi szakosztályok léte, amelyek hiányában a szórványban élő tanulók könnyen választanák a román tannyelvű tagozatot. Szegedi László, az Erdélyi Református Egyházkerület generális direktora, a szórványban működő anyanyelvű oktatásért évtizedek óta cselekvő kőhalmi református lelkész úgy vélekedett: szükség van jó mesteremberekre, akik az iskola után hazatérnek falujukba, meg tudják javítani a cipőt, a vízcsapot, kezelni tudják a mezőgazdasági gépeket, és vissza kell hozni a hagyományos szakmák becsületét.
Borsos László, az oktatási minisztérium kisebbségi államtitkárságának tanácsosa nagy jövőt lát a duális szakképzésben; Zsigmond Barna Pál, Magyarország csíkszeredai főkonzulátusának főkonzulja a munkahelyteremtést szorgalmazta, a külképviseleten ugyanis azt tapasztalja, hogy egyre többen igényelnek útlevelet külföldi munkavállalás céljából. Dezső Vencel, a kézdivásárhelyi Apor Péter Szakközépiskola igazgatója szakképző iskolákat bemutató Kárpát-medencei katalógus elkészítését javasolta; Szabó Mária Brassó megyei főtanfelügyelő-helyettes összehangolná a Cenk alatti város magyar nyelvű szakoktatását a háromszékivel, a Remus Răduleţ Szakközépiskola pedig felajánlott helyeket magyar tagozata villanyszerelői szakán, ahol korszerűsítették a laboratóriumokat. A tanácskozáson elhangzott javaslatokat a pedagógusszövetség összesíti, majd júniusban Szovátán tartják az összegző egyeztetést, és júliusban a Tusványosi Nyári Szabadegyetemen írják alá a magyar állam és a szervezet közötti részletes együttműködési megállapodást.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
A szülőföldön boldogulás a gazdasági lehetőségektől függ, és ez a kettő jelenti a magyarság megmaradását a Kárpát-medencében – hangsúlyozta Potápi Árpád, a miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára tegnap a Sepsiszentgyörgyön tartott Szakképzés – gazdaság – társadalom című erdélyi fórumsorozat nyitórendezvényén.
A háromszéki, brassói, barcasági magyar nyelvű szakoktatás képviselői, valamint a román oktatási minisztérium kisebbségi államtitkársága, a helyi és megyei önkormányzat elöljárói jelenlétében tartott tanácskozás házigazdája a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége volt, mely a magyar állam erdélyi partnere az anyanyelvű szakképzést támogató programban. Húsipari szak indul
A miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkársága javaslatára tavaly novemberben döntötte el a Magyar Állandó Értekezlet, hogy 2015 a külhoni magyar szakképzés éve, és ebben az esztendőben 500 millió forinttal támogatja a határon túli magyar szakoktatást. A Kárpát-medencében száznegyvennyolc magyarul (is) oktató szakképző iskola működik, Erdélyben hetvenhárom, Felvidéken negyven, Vajdaságban huszonhét, Kárpátalján hat és Horvátországban, illetve Muravidéken egy-egy. A támogatási összegből hét erdélyi szakoktatási intézmény fejlesztését finanszírozza a magyar állam százhúsz millió forint értékben, ebből huszonkilenc millióval járul hozzá az egyetlen háromszéki projekthez: húsipari szak elindítását támogatja a sepsiszentgyörgyi Kós Károly Szakközépiskolában. Potápi Árpád elmondta, a különböző régiók helyi partnerein kívül a szakoktatás hosszú távú fejlesztése, átrendezése, összehangolása céljából az általa vezetett államtitkárság együttműködik a budapesti földművelésügyi és a nemzetgazdasági minisztériummal, de a szülőföldön boldogulást olyan programokkal is támogatják, mint az átjárhatósági ösztöndíj, amely révén idén huszonnyolc ötfőnyi diákcsapat – tizennyolc erdélyi, köztük egy sepsiszentgyörgyi és egy kézdivásárhelyi – vesz részt kísérővel egy hónapos szakmai gyakorlaton Magyarországon. Ide tartozik a Szakma Sztár Fesztivál, a gazdavendég tíz erdélyi résztvevővel, az augusztusban induló Petőfi Sándor program a szórványban élők identitásának erősítéséért.
Bevonni a vállalkozókat
Burus-Siklódi Botond, az RMPSZ elnöke szerint nem elég, hogy erős képzési központok jöjjenek létre, hanem szervezeti hálózattá, minden elemet átfogó rendszerré kell alakítani a jelenlegi iskolahalmazt. A szórványban elsősorban a megmaradás a cél, a tömbmagyarságban a versenyképesség kialakítása – hangsúlyozta a pedagógusszövetség vezetője, aki leszögezte: a régiónként sorra kerülő fórumok célja összegyűjteni az adatokat a jelenlegi hiányosságokról, az igényekről, amelyek a jövőbeni szakképzési stratégia alapját képezik. Tamás Sándor megyeitanács-elnök úgy véli, a brassói, barcasági szakoktatást is a háromszékivel összhangban kell átgondolni, belefoglalni a közös stratégiába, és javasolta egy szakoktatókat képző központ létrehozását, amelynek Kovászna megye szívesen lenne a házigazdája. Szerinte ezt az a tény is indokolja, hogy a határon túli magyar szakképzésben részesülő 28–30 ezer diák 8–9 százaléka, közel 2300 tanuló Háromszéken sajátítja el a szakmát.
A fórumon többször elhangzott, hogy politikai akarat és a vállalkozók bevonása is szükséges a szakképzés megerősítéséhez, ebből a szempontból a bevezetés előtt álló duális szakképzés éppen kapóra jön, de csak akkor fog jól működni, ha a vállalkozókat érdekeltté teszik, például adóügyi szabályozással. Biró Zoltán, a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem tanára bemutatta a csíkszeredai KAM – Regionális és Antropológiai Kutatások Központja által készített rövid összefoglalót, mely a legfontosabb kiindulópontokra irányítja rá a figyelmet a szakoktatás megtervezésében, hangsúlyozva: olyan szakokat is kell indítani, ajánlani a fiataloknak, amelyek a kétkezi, a kézműves mesterségekre irányulnak. Kiss Imre megyei főtanfelügyelő szerint új szakképzési térkép megrajzolására van szükség Székelyföldön, javasolja konzorciumok, erős szakképzési központok létrehozását, amit a fórum brassói és kőhalmi résztvevői kétkedve fogadtak, mert attól tartanak, ha oda irányítják a diákokat, veszélyben foroghat a jelenlegi szakosztályok léte, amelyek hiányában a szórványban élő tanulók könnyen választanák a román tannyelvű tagozatot. Szegedi László, az Erdélyi Református Egyházkerület generális direktora, a szórványban működő anyanyelvű oktatásért évtizedek óta cselekvő kőhalmi református lelkész úgy vélekedett: szükség van jó mesteremberekre, akik az iskola után hazatérnek falujukba, meg tudják javítani a cipőt, a vízcsapot, kezelni tudják a mezőgazdasági gépeket, és vissza kell hozni a hagyományos szakmák becsületét.
Borsos László, az oktatási minisztérium kisebbségi államtitkárságának tanácsosa nagy jövőt lát a duális szakképzésben; Zsigmond Barna Pál, Magyarország csíkszeredai főkonzulátusának főkonzulja a munkahelyteremtést szorgalmazta, a külképviseleten ugyanis azt tapasztalja, hogy egyre többen igényelnek útlevelet külföldi munkavállalás céljából. Dezső Vencel, a kézdivásárhelyi Apor Péter Szakközépiskola igazgatója szakképző iskolákat bemutató Kárpát-medencei katalógus elkészítését javasolta; Szabó Mária Brassó megyei főtanfelügyelő-helyettes összehangolná a Cenk alatti város magyar nyelvű szakoktatását a háromszékivel, a Remus Răduleţ Szakközépiskola pedig felajánlott helyeket magyar tagozata villanyszerelői szakán, ahol korszerűsítették a laboratóriumokat. A tanácskozáson elhangzott javaslatokat a pedagógusszövetség összesíti, majd júniusban Szovátán tartják az összegző egyeztetést, és júliusban a Tusványosi Nyári Szabadegyetemen írják alá a magyar állam és a szervezet közötti részletes együttműködési megállapodást.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2015. május 14.
Kitermelés vagy erdőirtás?
Hatezer futballpályának megfelelő nagyságú erdőt vágtak ki hat év alatt Hargita megyében – számolt be az ErdélyFM a fővárosi Mezőgazdasági és Erdészeti Kutatóintézet adatairól. Az intézet műholdfelvételek alapján vizsgálta, hogy 2000 és 2006 között miként alakult a térség erdőállománya. Méréseik szerint ebben az időszakban 4300 hektár erdőt irtottak ki a székelyföldi megyében, ebből 246 esetben három hektárnál nagyobb területről tűnt el az erdő – azt feltételezik, hogy ott illegálisan végeztek tarvágást.
KORRUPT RENDŐRÖK. Munkaerő nélkül maradt a brăilai közlekedésrendészet, miután tizenegy alkalmazottját őrizetbe vették, további tíz esetében pedig bírói felügyeletet rendeltek el. A rendőrök ellen csúszópénz elfogadása miatt indult vizsgálat, azzal gyanúsítják őket, hogy a szabálysértő járművezetőktől kapott összeg ellenében szemet hunytak a kihágások felett. Helyükre a közrendészet kötelékében tevékenykedő rendőröket csoportosítanak át, bár a közlekedés terén adódó feladatok ellátásához nem rendelkeznek kellő felkészültséggel. A munkaerőhiány időszakos pótlását a galaci rendőrök bevonásával is próbálják orvosolni a hatóságok. (Digi24)
LASSAN HALAD A SZTRÁDAÉPÍTÉS. Nyolcévnyi szünet után visszatérnek a munkások az észak-erdélyi autópálya Bors–Berettyószéplak szakaszára. Az országos útügyi vállalat Nagyváradon írta alá az építkezés újrakezdésére vonatkozó szerződést egy spanyol és román cégek alkotta konzorciummal. A munkadíj – 2,5 millió euró kilométerenként – fele annak, amit korábban az amerikai Bechtel kért a kivitelezésért. Az RMDSZ az érintett szakasz megépítésére vonatkozó ütemterv felülvizsgálatát kéri – ismertette Cseke Attila képviselő. Az Európai Bizottságnak is elküldött dokumentum, Románia közlekedésfejlesztési stratégiája szerint a Bihar megyei autópálya-szakasz folytatását 2017-ben kezdenék el és 2019-ben fejeznék be. (Digi24)
EGY NAP AZ EGÉSZSÉGÉRT. Gyermekeik egészségi állapotának felmérésére évente egy szabadnapot kaphatnak a szülők vagy a kiskorúak jogi képviselői – erről rendelkezik az a tervezet, melyet az egészségügyi minisztérium honlapján hoztak nyilvánosságra. A rendelkezés szerint a munkaadók nem kötelesek erre a napra javadalmazást biztosítani az alkalmazottaknak. Az egy vagy két gyermeket nevelő szülők, családok egy szabadnapra lennének jogosultak, a három vagy több gyermeket nevelők pedig két napot kérhetnek az általános egészségfelmérés elvégzése érdekében. A szükséges vizsgálatokért az állami egészségügyi rendszerben és a magánszférában tevékenykedő orvosokhoz fordulhatnak a családok. (Agerpres)
NEM KELL PECSÉT? Július elsejétől sem az adóhatóságnak, sem pedig cégeknek nem kell majd lepecsételniük a kiállított számlát – nyilatkozta Eugen Teodorovici. A Marosvásárhelyi Rádió által idézett pénzügyminiszter szerint az új adótörvénykönyvvel sikerül mindenkit bevonni az adózók körébe, ugyanakkor egyszerűsödik az ügyintézés is, melyhez hozzájárulhat például a pecsét eltűnése. Az Európai Unió sok tagállamában már nem is tudják, mire való a pecsét, e tekintetben Moldova Köztársaság Románia előtt jár, ott ugyanis három hónappal ezelőtt kivonták a forgalomból cégek esetében.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Hatezer futballpályának megfelelő nagyságú erdőt vágtak ki hat év alatt Hargita megyében – számolt be az ErdélyFM a fővárosi Mezőgazdasági és Erdészeti Kutatóintézet adatairól. Az intézet műholdfelvételek alapján vizsgálta, hogy 2000 és 2006 között miként alakult a térség erdőállománya. Méréseik szerint ebben az időszakban 4300 hektár erdőt irtottak ki a székelyföldi megyében, ebből 246 esetben három hektárnál nagyobb területről tűnt el az erdő – azt feltételezik, hogy ott illegálisan végeztek tarvágást.
KORRUPT RENDŐRÖK. Munkaerő nélkül maradt a brăilai közlekedésrendészet, miután tizenegy alkalmazottját őrizetbe vették, további tíz esetében pedig bírói felügyeletet rendeltek el. A rendőrök ellen csúszópénz elfogadása miatt indult vizsgálat, azzal gyanúsítják őket, hogy a szabálysértő járművezetőktől kapott összeg ellenében szemet hunytak a kihágások felett. Helyükre a közrendészet kötelékében tevékenykedő rendőröket csoportosítanak át, bár a közlekedés terén adódó feladatok ellátásához nem rendelkeznek kellő felkészültséggel. A munkaerőhiány időszakos pótlását a galaci rendőrök bevonásával is próbálják orvosolni a hatóságok. (Digi24)
LASSAN HALAD A SZTRÁDAÉPÍTÉS. Nyolcévnyi szünet után visszatérnek a munkások az észak-erdélyi autópálya Bors–Berettyószéplak szakaszára. Az országos útügyi vállalat Nagyváradon írta alá az építkezés újrakezdésére vonatkozó szerződést egy spanyol és román cégek alkotta konzorciummal. A munkadíj – 2,5 millió euró kilométerenként – fele annak, amit korábban az amerikai Bechtel kért a kivitelezésért. Az RMDSZ az érintett szakasz megépítésére vonatkozó ütemterv felülvizsgálatát kéri – ismertette Cseke Attila képviselő. Az Európai Bizottságnak is elküldött dokumentum, Románia közlekedésfejlesztési stratégiája szerint a Bihar megyei autópálya-szakasz folytatását 2017-ben kezdenék el és 2019-ben fejeznék be. (Digi24)
EGY NAP AZ EGÉSZSÉGÉRT. Gyermekeik egészségi állapotának felmérésére évente egy szabadnapot kaphatnak a szülők vagy a kiskorúak jogi képviselői – erről rendelkezik az a tervezet, melyet az egészségügyi minisztérium honlapján hoztak nyilvánosságra. A rendelkezés szerint a munkaadók nem kötelesek erre a napra javadalmazást biztosítani az alkalmazottaknak. Az egy vagy két gyermeket nevelő szülők, családok egy szabadnapra lennének jogosultak, a három vagy több gyermeket nevelők pedig két napot kérhetnek az általános egészségfelmérés elvégzése érdekében. A szükséges vizsgálatokért az állami egészségügyi rendszerben és a magánszférában tevékenykedő orvosokhoz fordulhatnak a családok. (Agerpres)
NEM KELL PECSÉT? Július elsejétől sem az adóhatóságnak, sem pedig cégeknek nem kell majd lepecsételniük a kiállított számlát – nyilatkozta Eugen Teodorovici. A Marosvásárhelyi Rádió által idézett pénzügyminiszter szerint az új adótörvénykönyvvel sikerül mindenkit bevonni az adózók körébe, ugyanakkor egyszerűsödik az ügyintézés is, melyhez hozzájárulhat például a pecsét eltűnése. Az Európai Unió sok tagállamában már nem is tudják, mire való a pecsét, e tekintetben Moldova Köztársaság Románia előtt jár, ott ugyanis három hónappal ezelőtt kivonták a forgalomból cégek esetében.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2015. május 14.
Dózsa Györgytől Gábor Áronig (A székelység története)
Honismereti jutalomkiránduláson vettek részt azok a diákok, akik összemérték ismereteiket a székelység történetéről rendezett vetélkedő második, döntő fordulójában. Mind a versenyt, mind az azt követő kirándulást figyelemfelkeltő szándékkal szervezték, hisz 35 ezer példányban kinyomtatták a székelység történetét feldolgozó oktatási könyvet – most készül a második, javított kiadás –, de alig pár iskolában tanítják.
Történelmi vetélkedő
A sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium Alapítvány kezdeményezésére, a Tanulók Klubja támogatásával, Pénzes Loránd fiatal mikós történelemtanár főszervezésében vetélkedőt rendeztek. Olyan háromszéki iskolaközösségeket szólítottak meg, ahol VI., illetve VII. osztályban tanítják a székelység történetét. Tapasztalat szerint elenyésző számú osztályban oktatják, pedig akár a romániai magyar kisebbség története című tantárgy keretében is lehetne tanítani, hisz témába vág. Az első fordulóra jelentkező négyfős csapatok közül tizenegy bekerült a második szakaszba. Képviselték a sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Elméleti Líceumot, Székely Mikó Kollégiumot, Református Kollégiumot, Plugor Sándor Művészeti Líceumot, Váradi József Általános Iskolát, Tanulók Klubját, a barátosi Bibó István Általános Iskolát, a berecki Comenius Általános Iskolát, valamint az illyefalvi Lukács László Általános Iskolát. A forduló résztvevőit múlt csütörtökön tematikus, főleg az 1848–1849-es önvédelmi harc helyszíneit érintő honismereti jutalomkirándulásra vitték a szervezők. Az útvonal
A verseny helyszínéről, a sepsiszentgyörgyi Tanulók Klubjától indult az autóbusz. Zuhogott az eső, a közelben hely sem volt parkolásra, ezért a busz kétszer kerülte meg az Állomás negyed északi részét, így is csak az ablakból tekinthettük meg az Eprestetői csata emlékművének másolatát az Ady Endre Általános Iskola előtt. A csata, pontosabban mészárlás történetét Kádár Gyula történész hangosbemondón ismertette. Az első igazi állomás Eresztevény volt. Gábor Áron síremléke előtt Kádár Gyula a hős életútjáról, az uzon-kökösi csatáról és a székely hős temetésének körülményeiről beszélt. Kis kitérővel következett Dálnok, ahol Dózsa György szobra előtt tartott előadást a történész. Innen Bereckbe utaztunk, a Gábor Áron Emlékháznál a helybeli Tibád Sándor történelemtanár várt, ő mesélte el a település történetét, kiemelve Gábor Áron nagyságát. Ebéd után Kézdivásárhelyre vonultunk, de idő szűkében csak a buszról tekintettük meg Gábor Áron szobrát, melynek történetét Keresztes László, a Székely Mikó Kollégium Alapítvány titkára vázolta. Ezután a Nyergestetőre utaztunk. Az ottani csatáról és az emlékműállításról szintén Kádár Gyula beszélt. Onnan már haza vezetett az út. A helyszíneket kronológiai sorrendben mutatjuk be.
Dálnok A Dózsa György szülőfalujaként jegyzett település központjában emelkedő monumentális Dózsa-szobor, Szobotka András alkotása előtt gyűlt össze a diáksereg. Kádár Gyula felhívta a figyelmet, itt magyarul is megjelenik Dózsa György neve, nem csak románul. Az elmúlt évtizedekben millióknak tanították Gheorghe Doja hőstetteit. A románok tudatában Dózsa György a román jobbágyparasztok harcának vezetője. Ők úgy tudják, a magyar nemesség kegyetlen elnyomása miatt fegyvert ragadt románokhoz csatlakoztak a magyar jobbágyok is. És sok erdélyi magyar gyermek is Gheorghe Doja nevű hősről hallott, mert Románia történelmének oktatása az elmúlt évekig csak román nyelven folyt. A megyei csendőrfelügyelőség még mindig a Gheorghe Doja nevet viseli. Sepsiszentgyörgyön egy utca évtizedekig Gheorghe Doja volt, de ma már Dózsa György.
Az 1514-es Dózsa-felkelésről elterjedt/elterjesztett tévhitek dacára az eredetileg keresztes hadjárat céljából összeállt seregben túlnyomóan nem parasztok voltak, hanem szép számmal kisnemesek, sőt középnemesek is, valamint tehetős alföldi polgárok, a küzdelem nem annyira a nemesi elnyomás, hanem a kialakult gazdasági különbségek miatt folyt.
Dózsa György seregét Szapolyai János erdélyi vajda, a későbbi király verte le. A vezérnek különleges kegyetlenségű kivégzésben volt része. Izzó vaskoronát helyeztek a fejére, katonáit arra kényszerítették, hogy egyenek a még élő Dózsa húsából. Dózsa György az embertelen kínzást hatalmas lelkierővel, szótlanul tűrte. Nem felel meg a valóságnak, hogy izzó vas-trónra ültették, ahogy az néhány irodalmi műben megjelenik.
Bereck Itt született Gábor Áron 1814. november 27-én, a jelenleg 103-as házszámmal megjelölt telken akkor még álló házban. Ettől nem messze, a 89. szám alatt alakították ki az emlékházat. Bereck első írásos említése 1332-ből, a pápai tizedjegyzékből való, de már a római korban lakott volt, Luxemburgi Zsigmond 1426-ban mezővárosi rangra emelte, s e kiváltságát 1888-ig megőrizte. Nagyszámú oklevél bizonyítja városi privilégiumait.
Stratégiai fekvése lehetővé tette a városi rang elnyerését. A királyi hatalom – az Ojtozi-szoros előterében – az ellenséges betörések útjában létrehozott egy olyan jogállású települést, amelynek lakói az elnyert szabadságjogok fejében a szoros védelmére kötelezhetőek. Címerében a levelet tartó kéz mutatja a település szerepét a posta megszervezésében. Mivel a Bécs–Konstantinápoly közötti postai útvonalon helyezkedik el, a bereckiek feladata a levelek, a postások, küldöncök Moldvába szállítása volt, valamint lovasszekerek előállítása a fejedelmi futárok számára. A bereckiek által fenntartott posta Moldvában Tatros városáig megy, visszafelé pedig Kézdivásárhelyig.
Eresztevény Gábor Áron nyughelye. A református templom előtt, a főút szélén emelkedik Gyárfás Győző háromszéki főépítész által tervezett síremléke. Rajta a születési évszám hibás, hívta fel a figyelmet Kádár Gyula, aki ismertette a hős életútját.
Gábor Áron népéért aggódó, mártírhalált vállaló, széles látókörű forradalmár szabadságharcos, aki 1848 őszén – műszaki ismereteivel és a népe iránti elkötelezettségével – készen állt a történelem által rászabott feladatok elvégzésére. Legnagyobb érdeme a székely hadiipar megteremtése mellett az önálló székely tüzérség megszervezése. Bátran küzdött a csatatereken, forradalmárként lépett fel a népgyűléseken, következetes keménységgel járt el a gyávákkal, a haszonlesőkkel szemben, miközben emberséges katonatisztként viselkedett a nemzeti ügy szolgálatában állókkal. Háromszék népe 1848 őszén megmutatta a világnak, hogy mire képes közössége, ha a szabadságáért küzd, és olyan vezetői vannak, mint Gábor Áron. Ágyúi Háromszék népének bátorságot adtak, erkölcsi erőt ahhoz, hogy vállalja a lehetetlent, az önvédelmi harcot.
A szabadságharcos Gábor Áron ma az önrendelkezésért küzdő székely nép jelképe. Életét áldozatkészség jellemzi, kitartása ma is erőt sugároz.
Nyergestető Kászonújfalu és Csíkkozmás között helyezkedik el, mintegy nyeregalakzatot öltve két csúcs között. Itt zajlott 1849. augusztus 1-jén az az egyenlőtlen ütközet, amely ma is a székely kiállás jelképe. A mintegy 12 ezres, Clam-Gallas császári tábornok vezette osztrák-orosz túlerő támadását Tuzson János alezredes mindössze 200 székely honvédje igyekezett feltartani. A szorosban többször sikerült visszaverniük a támadást, végül árulás nyomán az ellenség bekerítette és legyilkolta a hősiesen védekező székelyeket.
A csata helyén 1897. augusztus 8-án emlékművet avattak. A Poulini János csíkzsögödi kőfaragó által készített emlékoszlop költségeit „a Bukarestben lakó Székely honfiak és honleányok” adták össze, tudhatjuk meg az oszlop oldalába vésett szövegből. A szemközti oldalra temették az 1849-ben itt elesett hősöket. A tömegsír fölött előbb keresztek jelentek meg, ma már kopjafaerdő díszeleg. Székelyföldi látogatásakor Áder János, Magyarország köztársasági elnöke is állított kopjafát a tetőn. A nyergestetői hősökre emlékezve Kányádi Sándor így ír:
„Nemcsak szép, de híres hely is, fönn a tetőn a nyeregben ott zöldellnek a fenyőfák egész Csíkban a legszebben, ott eresztik legmélyebbre gyökerüket a vén törzsek, nem mozdulnak a viharban, inkább szálig kettétörnek.” Utószó A székely történelmi vetélkedő szervezői, a zsűri tagjai, valamint a csapatokat felkészítő tanárok elemezték a verseny részleteit, levonták a következtetéseket. A becsúszott hibákat igyekeznek kiküszöbölni, a vetélkedőt érdekesebbé, vonzóbbá tenni. Egyetértettek abban, hogy folytatni kell, sőt, kiterjeszteni egész Székelyföldre. A cél, hogy minél több iskolában tanítsák a székelység történetét, hiszen van miből, csak akarni kell.
Szekeres Attila
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Honismereti jutalomkiránduláson vettek részt azok a diákok, akik összemérték ismereteiket a székelység történetéről rendezett vetélkedő második, döntő fordulójában. Mind a versenyt, mind az azt követő kirándulást figyelemfelkeltő szándékkal szervezték, hisz 35 ezer példányban kinyomtatták a székelység történetét feldolgozó oktatási könyvet – most készül a második, javított kiadás –, de alig pár iskolában tanítják.
Történelmi vetélkedő
A sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium Alapítvány kezdeményezésére, a Tanulók Klubja támogatásával, Pénzes Loránd fiatal mikós történelemtanár főszervezésében vetélkedőt rendeztek. Olyan háromszéki iskolaközösségeket szólítottak meg, ahol VI., illetve VII. osztályban tanítják a székelység történetét. Tapasztalat szerint elenyésző számú osztályban oktatják, pedig akár a romániai magyar kisebbség története című tantárgy keretében is lehetne tanítani, hisz témába vág. Az első fordulóra jelentkező négyfős csapatok közül tizenegy bekerült a második szakaszba. Képviselték a sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Elméleti Líceumot, Székely Mikó Kollégiumot, Református Kollégiumot, Plugor Sándor Művészeti Líceumot, Váradi József Általános Iskolát, Tanulók Klubját, a barátosi Bibó István Általános Iskolát, a berecki Comenius Általános Iskolát, valamint az illyefalvi Lukács László Általános Iskolát. A forduló résztvevőit múlt csütörtökön tematikus, főleg az 1848–1849-es önvédelmi harc helyszíneit érintő honismereti jutalomkirándulásra vitték a szervezők. Az útvonal
A verseny helyszínéről, a sepsiszentgyörgyi Tanulók Klubjától indult az autóbusz. Zuhogott az eső, a közelben hely sem volt parkolásra, ezért a busz kétszer kerülte meg az Állomás negyed északi részét, így is csak az ablakból tekinthettük meg az Eprestetői csata emlékművének másolatát az Ady Endre Általános Iskola előtt. A csata, pontosabban mészárlás történetét Kádár Gyula történész hangosbemondón ismertette. Az első igazi állomás Eresztevény volt. Gábor Áron síremléke előtt Kádár Gyula a hős életútjáról, az uzon-kökösi csatáról és a székely hős temetésének körülményeiről beszélt. Kis kitérővel következett Dálnok, ahol Dózsa György szobra előtt tartott előadást a történész. Innen Bereckbe utaztunk, a Gábor Áron Emlékháznál a helybeli Tibád Sándor történelemtanár várt, ő mesélte el a település történetét, kiemelve Gábor Áron nagyságát. Ebéd után Kézdivásárhelyre vonultunk, de idő szűkében csak a buszról tekintettük meg Gábor Áron szobrát, melynek történetét Keresztes László, a Székely Mikó Kollégium Alapítvány titkára vázolta. Ezután a Nyergestetőre utaztunk. Az ottani csatáról és az emlékműállításról szintén Kádár Gyula beszélt. Onnan már haza vezetett az út. A helyszíneket kronológiai sorrendben mutatjuk be.
Dálnok A Dózsa György szülőfalujaként jegyzett település központjában emelkedő monumentális Dózsa-szobor, Szobotka András alkotása előtt gyűlt össze a diáksereg. Kádár Gyula felhívta a figyelmet, itt magyarul is megjelenik Dózsa György neve, nem csak románul. Az elmúlt évtizedekben millióknak tanították Gheorghe Doja hőstetteit. A románok tudatában Dózsa György a román jobbágyparasztok harcának vezetője. Ők úgy tudják, a magyar nemesség kegyetlen elnyomása miatt fegyvert ragadt románokhoz csatlakoztak a magyar jobbágyok is. És sok erdélyi magyar gyermek is Gheorghe Doja nevű hősről hallott, mert Románia történelmének oktatása az elmúlt évekig csak román nyelven folyt. A megyei csendőrfelügyelőség még mindig a Gheorghe Doja nevet viseli. Sepsiszentgyörgyön egy utca évtizedekig Gheorghe Doja volt, de ma már Dózsa György.
Az 1514-es Dózsa-felkelésről elterjedt/elterjesztett tévhitek dacára az eredetileg keresztes hadjárat céljából összeállt seregben túlnyomóan nem parasztok voltak, hanem szép számmal kisnemesek, sőt középnemesek is, valamint tehetős alföldi polgárok, a küzdelem nem annyira a nemesi elnyomás, hanem a kialakult gazdasági különbségek miatt folyt.
Dózsa György seregét Szapolyai János erdélyi vajda, a későbbi király verte le. A vezérnek különleges kegyetlenségű kivégzésben volt része. Izzó vaskoronát helyeztek a fejére, katonáit arra kényszerítették, hogy egyenek a még élő Dózsa húsából. Dózsa György az embertelen kínzást hatalmas lelkierővel, szótlanul tűrte. Nem felel meg a valóságnak, hogy izzó vas-trónra ültették, ahogy az néhány irodalmi műben megjelenik.
Bereck Itt született Gábor Áron 1814. november 27-én, a jelenleg 103-as házszámmal megjelölt telken akkor még álló házban. Ettől nem messze, a 89. szám alatt alakították ki az emlékházat. Bereck első írásos említése 1332-ből, a pápai tizedjegyzékből való, de már a római korban lakott volt, Luxemburgi Zsigmond 1426-ban mezővárosi rangra emelte, s e kiváltságát 1888-ig megőrizte. Nagyszámú oklevél bizonyítja városi privilégiumait.
Stratégiai fekvése lehetővé tette a városi rang elnyerését. A királyi hatalom – az Ojtozi-szoros előterében – az ellenséges betörések útjában létrehozott egy olyan jogállású települést, amelynek lakói az elnyert szabadságjogok fejében a szoros védelmére kötelezhetőek. Címerében a levelet tartó kéz mutatja a település szerepét a posta megszervezésében. Mivel a Bécs–Konstantinápoly közötti postai útvonalon helyezkedik el, a bereckiek feladata a levelek, a postások, küldöncök Moldvába szállítása volt, valamint lovasszekerek előállítása a fejedelmi futárok számára. A bereckiek által fenntartott posta Moldvában Tatros városáig megy, visszafelé pedig Kézdivásárhelyig.
Eresztevény Gábor Áron nyughelye. A református templom előtt, a főút szélén emelkedik Gyárfás Győző háromszéki főépítész által tervezett síremléke. Rajta a születési évszám hibás, hívta fel a figyelmet Kádár Gyula, aki ismertette a hős életútját.
Gábor Áron népéért aggódó, mártírhalált vállaló, széles látókörű forradalmár szabadságharcos, aki 1848 őszén – műszaki ismereteivel és a népe iránti elkötelezettségével – készen állt a történelem által rászabott feladatok elvégzésére. Legnagyobb érdeme a székely hadiipar megteremtése mellett az önálló székely tüzérség megszervezése. Bátran küzdött a csatatereken, forradalmárként lépett fel a népgyűléseken, következetes keménységgel járt el a gyávákkal, a haszonlesőkkel szemben, miközben emberséges katonatisztként viselkedett a nemzeti ügy szolgálatában állókkal. Háromszék népe 1848 őszén megmutatta a világnak, hogy mire képes közössége, ha a szabadságáért küzd, és olyan vezetői vannak, mint Gábor Áron. Ágyúi Háromszék népének bátorságot adtak, erkölcsi erőt ahhoz, hogy vállalja a lehetetlent, az önvédelmi harcot.
A szabadságharcos Gábor Áron ma az önrendelkezésért küzdő székely nép jelképe. Életét áldozatkészség jellemzi, kitartása ma is erőt sugároz.
Nyergestető Kászonújfalu és Csíkkozmás között helyezkedik el, mintegy nyeregalakzatot öltve két csúcs között. Itt zajlott 1849. augusztus 1-jén az az egyenlőtlen ütközet, amely ma is a székely kiállás jelképe. A mintegy 12 ezres, Clam-Gallas császári tábornok vezette osztrák-orosz túlerő támadását Tuzson János alezredes mindössze 200 székely honvédje igyekezett feltartani. A szorosban többször sikerült visszaverniük a támadást, végül árulás nyomán az ellenség bekerítette és legyilkolta a hősiesen védekező székelyeket.
A csata helyén 1897. augusztus 8-án emlékművet avattak. A Poulini János csíkzsögödi kőfaragó által készített emlékoszlop költségeit „a Bukarestben lakó Székely honfiak és honleányok” adták össze, tudhatjuk meg az oszlop oldalába vésett szövegből. A szemközti oldalra temették az 1849-ben itt elesett hősöket. A tömegsír fölött előbb keresztek jelentek meg, ma már kopjafaerdő díszeleg. Székelyföldi látogatásakor Áder János, Magyarország köztársasági elnöke is állított kopjafát a tetőn. A nyergestetői hősökre emlékezve Kányádi Sándor így ír:
„Nemcsak szép, de híres hely is, fönn a tetőn a nyeregben ott zöldellnek a fenyőfák egész Csíkban a legszebben, ott eresztik legmélyebbre gyökerüket a vén törzsek, nem mozdulnak a viharban, inkább szálig kettétörnek.” Utószó A székely történelmi vetélkedő szervezői, a zsűri tagjai, valamint a csapatokat felkészítő tanárok elemezték a verseny részleteit, levonták a következtetéseket. A becsúszott hibákat igyekeznek kiküszöbölni, a vetélkedőt érdekesebbé, vonzóbbá tenni. Egyetértettek abban, hogy folytatni kell, sőt, kiterjeszteni egész Székelyföldre. A cél, hogy minél több iskolában tanítsák a székelység történetét, hiszen van miből, csak akarni kell.
Szekeres Attila
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2015. május 14.
Teljes a tanfelügyelőség vezetősége
Illés Ildikó továbbra is marad tisztségében, és Somesan Stefan főtanfelügyelő másik helyettese Muresan Lavinia kémia szakos tanfelügyelő lesz, a Pedagógusok Házát pedig Chira Cristiana fogja vezetni – jelentették be tegnap délben a megyei tanfelügyelőségen tartott sajtótájékoztatón. A versenyvizsgán résztvevők az éjjel érkeztek haza Bukarestből, s teljesítményüket értékelte a főtanfelügyelő, aki szerint mindhárman gazdag tapasztalattal rendelkeznek, s a vezetőségbe bekerült két új tisztségviselő nem tagja semmilyen politikai alakulatnak. Kinevezésüket az óvások, valamint az ország minden megyéjére kiterjedő vizsga végeztével kapják meg.
Muresan Lavinia élete legnehezebb megmérettetésének nevezte a versenyvizsgát, hasonlóképpen Illés Ildikó is. Kérdésünkre elmondta, hogy sokat gondolkozott, vágjon- e neki egy újabb mandátumnak, és végül kollégái kérésére vállalta, mert úgy érezte, hogy azt a csapatot, amellyel az elmúlt években sikerült eredményeket elérnie, nem hagyhatja cserben.
(b.)
Népújság (Marosvásárhely)
Illés Ildikó továbbra is marad tisztségében, és Somesan Stefan főtanfelügyelő másik helyettese Muresan Lavinia kémia szakos tanfelügyelő lesz, a Pedagógusok Házát pedig Chira Cristiana fogja vezetni – jelentették be tegnap délben a megyei tanfelügyelőségen tartott sajtótájékoztatón. A versenyvizsgán résztvevők az éjjel érkeztek haza Bukarestből, s teljesítményüket értékelte a főtanfelügyelő, aki szerint mindhárman gazdag tapasztalattal rendelkeznek, s a vezetőségbe bekerült két új tisztségviselő nem tagja semmilyen politikai alakulatnak. Kinevezésüket az óvások, valamint az ország minden megyéjére kiterjedő vizsga végeztével kapják meg.
Muresan Lavinia élete legnehezebb megmérettetésének nevezte a versenyvizsgát, hasonlóképpen Illés Ildikó is. Kérdésünkre elmondta, hogy sokat gondolkozott, vágjon- e neki egy újabb mandátumnak, és végül kollégái kérésére vállalta, mert úgy érezte, hogy azt a csapatot, amellyel az elmúlt években sikerült eredményeket elérnie, nem hagyhatja cserben.
(b.)
Népújság (Marosvásárhely)
2015. május 14.
Kettős könyvbemutató:
Fizikusok a politikában és a civil életben
A temesvári Új Ezredév Református Központ konferenciatermében május 11-én, a XX. Bánsági Magyar Napok keretében került sor dr. Bodó Barna egyetemi tanár legújabb könyvének és Toró T. Tibor politikus – mindketten elméleti fizikát tanultak a temesvári egyetemen – első kötetének a bemutatójára. Bodó Barna Civil szerepek – civil szereplők és Toró T. Tibor Két pogány közt egy hazáért című köteteit dr. Erdei Ildikó, a szerzők közvetlen munkatársa, eddigi munkásságuknak jó ismerője méltatta.
Dr. Erdei Ildikó szerint a két könyv egyfajta keresztmetszete a szerzők eddigi tevékenységének: Toró T. Tibor könyve a szerző politikai gondolkodásának, cselekvésének szép ívét mutatja be, dr. Bodó Barna könyve pedig a szerzőnek a civil szférára és a civil szerepekre vonatkozó kutatásainak, gyakorlati projektjeinek az eredményét, a civil társadalom építésének dilemmáiról szóló szakmai anyagokat foglalja egy kötetbe.
A két könyvnek sok a közös vonása: mindkét szerzőnek megismerhetjük a fő dilemmáit a kutatással vagy a konkrét közéleti szerepvállalással kapcsolatban, ugyanakkor mindketten többszörös szerepben jelennek meg, hiszen Bodó Barna, amikor a civil társadalomról ír, látszik, hogy politikusként, újságíróként, tanárként vagy kutatóként is szemléli a civil szférát. Toró T. Tibor sem csak politikus, hanem igazi közösségépítő is, akinél jól láthatók a dilemmák, a viták, amelyeket önmagával és a közösséggel folytat az útkeresés és a konszenzus keresése során.
Dr. Bodó Barna könyve a szerző civil szférával kapcsolatos szövegeinek a gyűjteménye, az Erdélyi magyar civil tudomány című tanulmánnyal kiegészítve. A könyv szerkesztése során a szerző arra a számára pozitív következtetésre jutott, hogy a 15 évvel ezelőtt megfogalmazott szövegei is vállalhatók, ugyanakkor a szövegek szinergikusak, együttesen egymást erősítik. „Egy ilyen kötetben a szövegek sokkal többet érnek, mint külön-külön ott, ahol valamikor megjelentek. Egymásra reflektálva, egyik gondolat a másikat erősítve, sokkal többet jelenthetnek ezek a szövegek” – mondta dr. Bodó Barna.
Toró T. Tibor kötete a szerző jó barátja, Németh Zsolt unszolására született meg, és a szerző saját bevallása szerint, néhány kivételtől eltekintve, nem az utóbbi évtizedek politikai nyilatkozatainak, sajtóinterjúknak a gyűjteménye. „Az erdélyi magyar politikai érdekképviselet bő két évtizedes fejlődéstörténete világosan kirajzolja a közélet dolgai iránt érdeklődő ember számára a magyar nemzetpolitikát és annak szereplőit két táborba osztó alapvető törésvonalat. A politikai szekértáborok lakóit a fő hatalomhoz – az egységes és homogén nemzetállamot töretlenül építő Bukaresthez – való viszony különbözteti meg egymástól. Amíg az egyik tábor – a „labanc” – alapvetően a bukaresti főhatalomba való beépülésben, az innen származó hatalmi eszközök használatában véli megtalálni a magyar érdekek érvényesítésének útját, addig a másik tábor – a „kuruc” – a közösség megszervezésében, belső erőtartalékainak kihasználásában és saját, Erdélyben működő, közjogosítványokkal bíró autonóm intézményrendszerének kiépítésében, egyszóval az autonómiában látja a megoldást a magyar megmaradásra és gyarapodásra” – mondja könyve fülszövegében a szerző, aki saját magát „mérsékelt kurucként” határozza meg, aki szerint mindkét típusú politizálásra szüksége van a romániai magyarságnak.
Dr. Bodó Barna könyve a temesvári Gordian Kiadónál jelent meg, a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával. Toró T. Tiboré a Pro Minoritate Könyvek sorozatban, keménykötésben, kiváló kivitelezésben.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)
Fizikusok a politikában és a civil életben
A temesvári Új Ezredév Református Központ konferenciatermében május 11-én, a XX. Bánsági Magyar Napok keretében került sor dr. Bodó Barna egyetemi tanár legújabb könyvének és Toró T. Tibor politikus – mindketten elméleti fizikát tanultak a temesvári egyetemen – első kötetének a bemutatójára. Bodó Barna Civil szerepek – civil szereplők és Toró T. Tibor Két pogány közt egy hazáért című köteteit dr. Erdei Ildikó, a szerzők közvetlen munkatársa, eddigi munkásságuknak jó ismerője méltatta.
Dr. Erdei Ildikó szerint a két könyv egyfajta keresztmetszete a szerzők eddigi tevékenységének: Toró T. Tibor könyve a szerző politikai gondolkodásának, cselekvésének szép ívét mutatja be, dr. Bodó Barna könyve pedig a szerzőnek a civil szférára és a civil szerepekre vonatkozó kutatásainak, gyakorlati projektjeinek az eredményét, a civil társadalom építésének dilemmáiról szóló szakmai anyagokat foglalja egy kötetbe.
A két könyvnek sok a közös vonása: mindkét szerzőnek megismerhetjük a fő dilemmáit a kutatással vagy a konkrét közéleti szerepvállalással kapcsolatban, ugyanakkor mindketten többszörös szerepben jelennek meg, hiszen Bodó Barna, amikor a civil társadalomról ír, látszik, hogy politikusként, újságíróként, tanárként vagy kutatóként is szemléli a civil szférát. Toró T. Tibor sem csak politikus, hanem igazi közösségépítő is, akinél jól láthatók a dilemmák, a viták, amelyeket önmagával és a közösséggel folytat az útkeresés és a konszenzus keresése során.
Dr. Bodó Barna könyve a szerző civil szférával kapcsolatos szövegeinek a gyűjteménye, az Erdélyi magyar civil tudomány című tanulmánnyal kiegészítve. A könyv szerkesztése során a szerző arra a számára pozitív következtetésre jutott, hogy a 15 évvel ezelőtt megfogalmazott szövegei is vállalhatók, ugyanakkor a szövegek szinergikusak, együttesen egymást erősítik. „Egy ilyen kötetben a szövegek sokkal többet érnek, mint külön-külön ott, ahol valamikor megjelentek. Egymásra reflektálva, egyik gondolat a másikat erősítve, sokkal többet jelenthetnek ezek a szövegek” – mondta dr. Bodó Barna.
Toró T. Tibor kötete a szerző jó barátja, Németh Zsolt unszolására született meg, és a szerző saját bevallása szerint, néhány kivételtől eltekintve, nem az utóbbi évtizedek politikai nyilatkozatainak, sajtóinterjúknak a gyűjteménye. „Az erdélyi magyar politikai érdekképviselet bő két évtizedes fejlődéstörténete világosan kirajzolja a közélet dolgai iránt érdeklődő ember számára a magyar nemzetpolitikát és annak szereplőit két táborba osztó alapvető törésvonalat. A politikai szekértáborok lakóit a fő hatalomhoz – az egységes és homogén nemzetállamot töretlenül építő Bukaresthez – való viszony különbözteti meg egymástól. Amíg az egyik tábor – a „labanc” – alapvetően a bukaresti főhatalomba való beépülésben, az innen származó hatalmi eszközök használatában véli megtalálni a magyar érdekek érvényesítésének útját, addig a másik tábor – a „kuruc” – a közösség megszervezésében, belső erőtartalékainak kihasználásában és saját, Erdélyben működő, közjogosítványokkal bíró autonóm intézményrendszerének kiépítésében, egyszóval az autonómiában látja a megoldást a magyar megmaradásra és gyarapodásra” – mondja könyve fülszövegében a szerző, aki saját magát „mérsékelt kurucként” határozza meg, aki szerint mindkét típusú politizálásra szüksége van a romániai magyarságnak.
Dr. Bodó Barna könyve a temesvári Gordian Kiadónál jelent meg, a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával. Toró T. Tiboré a Pro Minoritate Könyvek sorozatban, keménykötésben, kiváló kivitelezésben.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)
2015. május 14.
Koalíciót ajánl Kolozsváron az EMNP az RMDSZ-nek
A 2016-os helyhatósági választásokra nézve választási koalíciót és partnerséget ajánl fel Soós Sándor, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) Kolozs megyei szervezetének újraválasztott elnöke az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének.
„Az RMDSZ és az EMNP helyi szervezetei közötti együttműködés nem lehetőség, hanem kötelezettség. Ha 2012-ben koalíciós lista lett volna, elképzelhető, hogy mind a kolozsvári, mind megyei tanácsban egy-egy magyar tanácsossal több jutott volna be. Ha nem lesz összefogás a két magyar párt helyi szervezete között, gyengül az itteni magyarság képviselete a helyi és a megyei önkormányzatokban” – magyarázta Soós Sándor tegnapi sajtótájékoztatóján.
Szabadság (Kolozsvár)
A 2016-os helyhatósági választásokra nézve választási koalíciót és partnerséget ajánl fel Soós Sándor, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) Kolozs megyei szervezetének újraválasztott elnöke az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének.
„Az RMDSZ és az EMNP helyi szervezetei közötti együttműködés nem lehetőség, hanem kötelezettség. Ha 2012-ben koalíciós lista lett volna, elképzelhető, hogy mind a kolozsvári, mind megyei tanácsban egy-egy magyar tanácsossal több jutott volna be. Ha nem lesz összefogás a két magyar párt helyi szervezete között, gyengül az itteni magyarság képviselete a helyi és a megyei önkormányzatokban” – magyarázta Soós Sándor tegnapi sajtótájékoztatóján.
Szabadság (Kolozsvár)
2015. május 14.
Nagy a magyarellenesség Romániában
A románok 72 százaléka határozottan ellenzi a magyar autonómiát, 30 százalékuk pedig egyenesen magyarellenes – derül ki egy, a CSCI közvélemény-kutató által szerdán nyilvánosságra hozott felmérésből.
A magyarellenesség abban nyilvánul meg, hogy nem bíznak az RMDSZ-ben, teljességgel ellenzik az autonómiát, és magyar szobrokat sem akarnak látni.
Ennek folyományaként Magyarországban sem bíznak: a megkérdezettek 52 százaléka egyáltalán nem, 25 százaléka pedig csak kissé bízik anyaországunkban, míg csupán 13 százalék azok aránya, akik bíznak, és 3 azoké, akik nagyon bíznak benne.
Ennél csak az Oroszországra vonatkozó arány rosszabb: 62 százalék nem bízik egyáltalán Moszkvában. A válaszadók Magyarországot és Oroszországot egyértelműen összekapcsolják, a többi országtól elkülönítve.
A leginkább az EU-ban bíznak (51 százalék bízik, 18 százalék nagyon bízik benne), valamint az Egyesült Államokban (47 százalék bízik, 15 százalék pedig nagyon bízik a tengeren túli nagyhatalomban).
A magyarellenesség aránya a nyugdíjasok és az értelmiségiek körében 35 százalék, a férfiak és a nem erdélyi románok körében pedig 40 százalékos. A munkások és a felsőfokú végzettség nélküli román fiatalok körében csekélyebb az érdeklődés a téma iránt, közülük csak mintegy 25-30 százalék tekinthető magyarellenesnek.
A felmérés készítői a magyar történelmi jelképek iránti toleranciára is rákérdeztek. A válaszadók fele úgy véli, azon magyar személyiségek szobrait, akik „az ország ellen harcoltak”, el kéne távolítani, másik felük viszont nem bántaná őket.
A válaszadók több mint 60 százaléka szerint a románok hazafiasabbak voltak a kommunizmus idején, ezt főleg a 45 év fölötti, vidéken élő válaszadók gondolják így. A megkérdezettek 70 százaléka egyetért azzal, hogy szankcionálni kellene a „hazafiatlan megnyilvánulásokat” – erre is a fenti kategória érvényes, azzal a megjegyzéssel, hogy zömmel a baloldali szavazók gondolják így.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)
A románok 72 százaléka határozottan ellenzi a magyar autonómiát, 30 százalékuk pedig egyenesen magyarellenes – derül ki egy, a CSCI közvélemény-kutató által szerdán nyilvánosságra hozott felmérésből.
A magyarellenesség abban nyilvánul meg, hogy nem bíznak az RMDSZ-ben, teljességgel ellenzik az autonómiát, és magyar szobrokat sem akarnak látni.
Ennek folyományaként Magyarországban sem bíznak: a megkérdezettek 52 százaléka egyáltalán nem, 25 százaléka pedig csak kissé bízik anyaországunkban, míg csupán 13 százalék azok aránya, akik bíznak, és 3 azoké, akik nagyon bíznak benne.
Ennél csak az Oroszországra vonatkozó arány rosszabb: 62 százalék nem bízik egyáltalán Moszkvában. A válaszadók Magyarországot és Oroszországot egyértelműen összekapcsolják, a többi országtól elkülönítve.
A leginkább az EU-ban bíznak (51 százalék bízik, 18 százalék nagyon bízik benne), valamint az Egyesült Államokban (47 százalék bízik, 15 százalék pedig nagyon bízik a tengeren túli nagyhatalomban).
A magyarellenesség aránya a nyugdíjasok és az értelmiségiek körében 35 százalék, a férfiak és a nem erdélyi románok körében pedig 40 százalékos. A munkások és a felsőfokú végzettség nélküli román fiatalok körében csekélyebb az érdeklődés a téma iránt, közülük csak mintegy 25-30 százalék tekinthető magyarellenesnek.
A felmérés készítői a magyar történelmi jelképek iránti toleranciára is rákérdeztek. A válaszadók fele úgy véli, azon magyar személyiségek szobrait, akik „az ország ellen harcoltak”, el kéne távolítani, másik felük viszont nem bántaná őket.
A válaszadók több mint 60 százaléka szerint a románok hazafiasabbak voltak a kommunizmus idején, ezt főleg a 45 év fölötti, vidéken élő válaszadók gondolják így. A megkérdezettek 70 százaléka egyetért azzal, hogy szankcionálni kellene a „hazafiatlan megnyilvánulásokat” – erre is a fenti kategória érvényes, azzal a megjegyzéssel, hogy zömmel a baloldali szavazók gondolják így.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)
2015. május 14.
Átalakulóban az erdélyi magyar civil szervezetek világa?
Erdélyi magyar társadalomkutatók szerint átalakulás előtt áll az erdélyi magyar civil szervezetek világa, amely korábban elsősorban kulturális szolgáltató jelleget töltött be (például rendezvények szervezésében), újabban viszont politikai mozgósító szerepet is vállal - ez derült ki egy szerda esti kolozsvári könyvbemutatón. A megállapítások Bodó Barna erdélyi politológus Civil szerepek – civil szereplők című könyvének a bemutatóján hangzottak el szerda este a kolozsvári magyar főkonzulátus rendezvénytermében. A szerző - aki éveken át volt a Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetségének az elnöke – úgy vélte, a verespataki aranybánya-nyitás elleni tiltakozások ébresztették társadalmi felelőssége tudatára az erdélyi civil szférát. Megjegyezte, a 2000-es nagybányai ciánkatasztrófát még szó nélkül hagyták az erdélyi civilek.
Bodó Barna úgy látta, az erdélyi magyar civil szereplők megelégelték, hogy a romániai magyarság számára leosztott kormányzati pénzforrások fölött rendelkező RMDSZ ossza le számukra a szerepeket is. Ezért a megszokott kulturális szolgáltató civil szervezetek mellett olyan mozgalmak is szerveződtek, amelyek immár saját politikai üzeneteket fogalmaznak meg. Példaként a kolozsvári többnyelvű helységnévtáblákért látványos akciókat szervező Musai-Muszáj kezdeményező csoportot vagy a marosvásárhelyi kétnyelvű utcanévtáblákért fellépő Civil Elkötelezettség Mozgalmat említette. A könyvet bemutató Bakk Miklós politológus is úgy látta, hogy az RMDSZ által megjelenített kisebbségi képviseleti mód eddig demobilizáló hatással volt a magyar civilekre, de a civil politikai mozgalmak megjelenése új korszak kezdetét jelzi. Bakk Miklós a Székely Nemzeti Tanácsot (SZNT) is a nagy befolyással rendelkező civil mozgalmak közé sorolta. A politológus amiatt is fontosnak és sajátosnak tartotta az erdélyi magyar civil szféra helyzetét, mert szerinte a nemzetépítő feladatokat a Magyarország határain kívül rekedt magyar közösség számára a civil szférának kell ellátnia.
MTI
maszol.ro
Erdélyi magyar társadalomkutatók szerint átalakulás előtt áll az erdélyi magyar civil szervezetek világa, amely korábban elsősorban kulturális szolgáltató jelleget töltött be (például rendezvények szervezésében), újabban viszont politikai mozgósító szerepet is vállal - ez derült ki egy szerda esti kolozsvári könyvbemutatón. A megállapítások Bodó Barna erdélyi politológus Civil szerepek – civil szereplők című könyvének a bemutatóján hangzottak el szerda este a kolozsvári magyar főkonzulátus rendezvénytermében. A szerző - aki éveken át volt a Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetségének az elnöke – úgy vélte, a verespataki aranybánya-nyitás elleni tiltakozások ébresztették társadalmi felelőssége tudatára az erdélyi civil szférát. Megjegyezte, a 2000-es nagybányai ciánkatasztrófát még szó nélkül hagyták az erdélyi civilek.
Bodó Barna úgy látta, az erdélyi magyar civil szereplők megelégelték, hogy a romániai magyarság számára leosztott kormányzati pénzforrások fölött rendelkező RMDSZ ossza le számukra a szerepeket is. Ezért a megszokott kulturális szolgáltató civil szervezetek mellett olyan mozgalmak is szerveződtek, amelyek immár saját politikai üzeneteket fogalmaznak meg. Példaként a kolozsvári többnyelvű helységnévtáblákért látványos akciókat szervező Musai-Muszáj kezdeményező csoportot vagy a marosvásárhelyi kétnyelvű utcanévtáblákért fellépő Civil Elkötelezettség Mozgalmat említette. A könyvet bemutató Bakk Miklós politológus is úgy látta, hogy az RMDSZ által megjelenített kisebbségi képviseleti mód eddig demobilizáló hatással volt a magyar civilekre, de a civil politikai mozgalmak megjelenése új korszak kezdetét jelzi. Bakk Miklós a Székely Nemzeti Tanácsot (SZNT) is a nagy befolyással rendelkező civil mozgalmak közé sorolta. A politológus amiatt is fontosnak és sajátosnak tartotta az erdélyi magyar civil szféra helyzetét, mert szerinte a nemzetépítő feladatokat a Magyarország határain kívül rekedt magyar közösség számára a civil szférának kell ellátnia.
MTI
maszol.ro
2015. május 14.
Átírhatják Gyergyó középkori történetét a legújabb régészeti leletek
Már bizonyos, hogy a feltárt Both vára korábban épült, mint ahogy az első írott források a települést említik. De a Pricske-tetőn állt vesztegintézetnél is izgalmas leletekre bukkantak.
A utóbbi években egyre több híradás számolt be értékes Gyergyói-medencei régészeti leletekről és felfedezésekről. A tudományos eredményeken túl ez azért is érdekes, mert gyakorlatilag a régióban nem volt régész, aki a középkort kutatta volna. A módszeres régészeti kutatás a medencében a 20. század hatvanas éveiben kezdődött el Tarisznyás Márton néprajzkutató kezdeményezésére, ám 2007-ig kellett várni arra, hogy szakképzett régész kerüljön az immár Tarisznyás Márton nevét viselő gyergyószentmiklósi múzeumba.
Demjén Andrea koordinálásával azóta a helyi és más intézmények szakemberei számos kutatást végeztek, amelyek nagy részét Hargita Megye Tanácsa támogatta. A szakember a Transindexnek elmondta: a Gyegyói-medence kutatása esetén beszélni lehet egyrészt a szisztematikus ásatásokról, másrészt leletmentő, megelőző feltárásokat folytattak a környező települések templomaiban, amelyek szintén nagyon jó eredményeket hoztak. A szisztematikus kutatások esetén meg kell említeni a Both váránál történő ásatásokat, a szárhegyi Lázár-kastély környezetében talált gót lelőhely feltárását, illetve a pricskei vesztegintézet öt éven át tartó kutatását.
A Gyergyószentmiklós keleti részén, az ún. Vároldalon található Both vára a Gyergyói-medence egyetlen középkori vára, amellyel kapcsolatban beigazolódott a korábbi sejtés, hogy egy a 13. század végén épült magánföldesúri várról van szó. Székelyföld középkori váraihoz hasonlóan Both váráról sem tesznek említést az oklevelek, első tudományos értékű leírása Orbán Balázshoz köthető. A hagyomány úgy tartja, hogy a 17. század végén Both András, Csík-, Gyergyó- és Kászonszék alkirálybírája tulajdonában volt a vár, amit 1707-ben Acton osztrák generális csapatai romboltak le, ám történeti források mindezt ezidáig nem erősítik meg.
„2014-ben csontmintákon végzett C-14-es karbonizotópos kormeghatározás megerősítették, hogy a toronyvár építése 1260 és 1290 közé tehető. Fontos, hogy időközben a gyergyószentmiklósi római katolikus templom mellett is ástunk, ahol szintén volt egy temetkezés, amelyből hasonló eredményekre jutottunk. Úgy tűnik, hogy kezd körvonalazódni egy vár illetve egy olyan plébániatemplom léte, amit az írott források nem jeleztek” - magyarázta Demjén. A kerítőfal építési idejét egyelőre nem sikerült meghatározni, de valószínűleg a toronynál jóval később építhették.
Gyergyónak az első írásos említése az 1332-i pápai jegyzékben található. Az 1332-1334-es pápai tizedjegyzékek három, Gyergyónak nevezett településről szólnak Szentmiklósról, Alfaluról és Szárhegyről. „A további írásos emlékek jóval későbbről, a 15. század második felétől származnak, ezért fantasztikus eredménynek számít, hogy kiderült, a településen már legalább hetven évvel korábban egy toronnyal rendelkező földesúri magánbirtok volt, ami jelentős gazdasági-társadalmi potenciált jelent” – fogalmazott a szakember.
A kutatók a város különböző részeit is bejárták, ám a terepbejárások alkalmával nem találták meg a korábbi település nyomait, ám feltételezésük szerint azt feltehetően a mai római katolikus templom környékén kell keresni. A templom környezetében azonban nehezíti a kutatást az, hogy a környéket teljesen beépítették. A szakemberek a további évek kutatásaitól azt várják, hogy pontosabb adatokat kapnak a vár építésére és pusztulására vonatkozóan.
Az ásatás eredményeit rendkívüli jelentőségűnek tartják Gyergyószék történetében, mivel a napvilágra került leletek és vármaradványok az Árpád-kori Gyergyószentmiklós első tárgyi bizonyítékai, és valamelyest betekintést nyújtanak a település korai társadalomtörténetébe.
Arra a kérdésünkre, hogy a környező településeken is találtak-e leleteket az első írásos említést megelőző időszakból, Demjén Andrea elmondta: egyelőre csak Gyergyószentmiklóson vannak tudományosan bizonyított korai leletek. „Az ásatások során felszínre került csontok és falmaradványok természettudományos vizsgálatára lenne szükség a pontos kormeghatározáshoz. Both vára esetén a szénizotópos vizsgálat pályázati pénzből, Hargita Megye Tanácsa támogatásából valósult meg, a vizsgálatokat pedig a Debreceni Atomkutató Intézet végezte el” – tette hozzá.
Felvetésünkre megjegyezte, a leletek kapcsán ugyan szóba jöhet a restaurálás és az állagmegőrzés, viszont valószínűleg a szikláig kell visszabontani a falakat, mert nem tudni mennyit bírnak meg. „Gyakorlatilag az alapozásból 20-30 centiméter maradt meg helyenként, a torony falaiból szinte ennyi se. A toronyvár kerítőfala viszont elég jó állapotban volt az északi részen” - magyarázta.
A szakember megjegyezte: márciusban fejezték be a gyergyóalfalvi templom kutatását, ahol feltárták a gótikus templom hajófalait, amelyek alatt három olyan temetkezést is találtak, amely kapcsán kiderülhet, hogy a leletek egyidősek a Both várával, illetve a gyergyószentmiklósi templomnál talált leletekkel. Az eredményekre 2015 végéig kell várni.
A Gyergyói-havasok legmagasabb pontján, a Pricske-tetőn állt vámházak kutatása 2008-ban kezdődött, és mára nemzetközi jelleget is öltött, hisz a szakemberek mellett kanadai, egyesült államokbeli, kanadai és norvégiai diákok is részt vettek az ásatásokban. A vesztegintézetet a 18. század elején építették, rendeltetése pedig az volt, hogy a Moldvából Erdélybe és Erdélyből Moldvába tartó kereskedőket és állataikat ezen a helyen szigorú egészségügyi vizsgálatoknak vetették alá. Normális esetben ez 40 nap kötelező veszteglést jelentett, de járványok esetén akár 90 napot is tölthettek karanténban az utazók.
A vesztegintézet 1773-ban a hivatalos erdélyi látogatáson tartózkodó II. József magyar király is megtekintette, és részletesen beszámolt az általa tapasztaltakról. Leírása szerint a karantén állapota sok kívánnivalót hagy maga után, nincsenek sebészek a területen és börtönöket sem tartanak fenn. Látogatása idején 81 ember tartózkodott a vesztegintézetben.
Felvetésünkre megjegyezte, a leletek kapcsán ugyan szóba jöhet a restaurálás és az állagmegőrzés, viszont valószínűleg a szikláig kell visszabontani a falakat, mert nem tudni mennyit bírnak meg. „Gyakorlatilag az alapozásból 20-30 centiméter maradt meg helyenként, a torony falaiból szinte ennyi se. A toronyvár kerítőfala viszont elég jó állapotban volt az északi részen” - magyarázta.
A szakember megjegyezte: márciusban fejezték be a gyergyóalfalvi templom kutatását, ahol feltárták a gótikus templom hajófalait, amelyek alatt három olyan temetkezést is találtak, amely kapcsán kiderülhet, hogy a leletek egyidősek a Both várával, illetve a gyergyószentmiklósi templomnál talált leletekkel. Az eredményekre 2015 végéig kell várni.
S. I.
Transindex.ro
Már bizonyos, hogy a feltárt Both vára korábban épült, mint ahogy az első írott források a települést említik. De a Pricske-tetőn állt vesztegintézetnél is izgalmas leletekre bukkantak.
A utóbbi években egyre több híradás számolt be értékes Gyergyói-medencei régészeti leletekről és felfedezésekről. A tudományos eredményeken túl ez azért is érdekes, mert gyakorlatilag a régióban nem volt régész, aki a középkort kutatta volna. A módszeres régészeti kutatás a medencében a 20. század hatvanas éveiben kezdődött el Tarisznyás Márton néprajzkutató kezdeményezésére, ám 2007-ig kellett várni arra, hogy szakképzett régész kerüljön az immár Tarisznyás Márton nevét viselő gyergyószentmiklósi múzeumba.
Demjén Andrea koordinálásával azóta a helyi és más intézmények szakemberei számos kutatást végeztek, amelyek nagy részét Hargita Megye Tanácsa támogatta. A szakember a Transindexnek elmondta: a Gyegyói-medence kutatása esetén beszélni lehet egyrészt a szisztematikus ásatásokról, másrészt leletmentő, megelőző feltárásokat folytattak a környező települések templomaiban, amelyek szintén nagyon jó eredményeket hoztak. A szisztematikus kutatások esetén meg kell említeni a Both váránál történő ásatásokat, a szárhegyi Lázár-kastély környezetében talált gót lelőhely feltárását, illetve a pricskei vesztegintézet öt éven át tartó kutatását.
A Gyergyószentmiklós keleti részén, az ún. Vároldalon található Both vára a Gyergyói-medence egyetlen középkori vára, amellyel kapcsolatban beigazolódott a korábbi sejtés, hogy egy a 13. század végén épült magánföldesúri várról van szó. Székelyföld középkori váraihoz hasonlóan Both váráról sem tesznek említést az oklevelek, első tudományos értékű leírása Orbán Balázshoz köthető. A hagyomány úgy tartja, hogy a 17. század végén Both András, Csík-, Gyergyó- és Kászonszék alkirálybírája tulajdonában volt a vár, amit 1707-ben Acton osztrák generális csapatai romboltak le, ám történeti források mindezt ezidáig nem erősítik meg.
„2014-ben csontmintákon végzett C-14-es karbonizotópos kormeghatározás megerősítették, hogy a toronyvár építése 1260 és 1290 közé tehető. Fontos, hogy időközben a gyergyószentmiklósi római katolikus templom mellett is ástunk, ahol szintén volt egy temetkezés, amelyből hasonló eredményekre jutottunk. Úgy tűnik, hogy kezd körvonalazódni egy vár illetve egy olyan plébániatemplom léte, amit az írott források nem jeleztek” - magyarázta Demjén. A kerítőfal építési idejét egyelőre nem sikerült meghatározni, de valószínűleg a toronynál jóval később építhették.
Gyergyónak az első írásos említése az 1332-i pápai jegyzékben található. Az 1332-1334-es pápai tizedjegyzékek három, Gyergyónak nevezett településről szólnak Szentmiklósról, Alfaluról és Szárhegyről. „A további írásos emlékek jóval későbbről, a 15. század második felétől származnak, ezért fantasztikus eredménynek számít, hogy kiderült, a településen már legalább hetven évvel korábban egy toronnyal rendelkező földesúri magánbirtok volt, ami jelentős gazdasági-társadalmi potenciált jelent” – fogalmazott a szakember.
A kutatók a város különböző részeit is bejárták, ám a terepbejárások alkalmával nem találták meg a korábbi település nyomait, ám feltételezésük szerint azt feltehetően a mai római katolikus templom környékén kell keresni. A templom környezetében azonban nehezíti a kutatást az, hogy a környéket teljesen beépítették. A szakemberek a további évek kutatásaitól azt várják, hogy pontosabb adatokat kapnak a vár építésére és pusztulására vonatkozóan.
Az ásatás eredményeit rendkívüli jelentőségűnek tartják Gyergyószék történetében, mivel a napvilágra került leletek és vármaradványok az Árpád-kori Gyergyószentmiklós első tárgyi bizonyítékai, és valamelyest betekintést nyújtanak a település korai társadalomtörténetébe.
Arra a kérdésünkre, hogy a környező településeken is találtak-e leleteket az első írásos említést megelőző időszakból, Demjén Andrea elmondta: egyelőre csak Gyergyószentmiklóson vannak tudományosan bizonyított korai leletek. „Az ásatások során felszínre került csontok és falmaradványok természettudományos vizsgálatára lenne szükség a pontos kormeghatározáshoz. Both vára esetén a szénizotópos vizsgálat pályázati pénzből, Hargita Megye Tanácsa támogatásából valósult meg, a vizsgálatokat pedig a Debreceni Atomkutató Intézet végezte el” – tette hozzá.
Felvetésünkre megjegyezte, a leletek kapcsán ugyan szóba jöhet a restaurálás és az állagmegőrzés, viszont valószínűleg a szikláig kell visszabontani a falakat, mert nem tudni mennyit bírnak meg. „Gyakorlatilag az alapozásból 20-30 centiméter maradt meg helyenként, a torony falaiból szinte ennyi se. A toronyvár kerítőfala viszont elég jó állapotban volt az északi részen” - magyarázta.
A szakember megjegyezte: márciusban fejezték be a gyergyóalfalvi templom kutatását, ahol feltárták a gótikus templom hajófalait, amelyek alatt három olyan temetkezést is találtak, amely kapcsán kiderülhet, hogy a leletek egyidősek a Both várával, illetve a gyergyószentmiklósi templomnál talált leletekkel. Az eredményekre 2015 végéig kell várni.
A Gyergyói-havasok legmagasabb pontján, a Pricske-tetőn állt vámházak kutatása 2008-ban kezdődött, és mára nemzetközi jelleget is öltött, hisz a szakemberek mellett kanadai, egyesült államokbeli, kanadai és norvégiai diákok is részt vettek az ásatásokban. A vesztegintézetet a 18. század elején építették, rendeltetése pedig az volt, hogy a Moldvából Erdélybe és Erdélyből Moldvába tartó kereskedőket és állataikat ezen a helyen szigorú egészségügyi vizsgálatoknak vetették alá. Normális esetben ez 40 nap kötelező veszteglést jelentett, de járványok esetén akár 90 napot is tölthettek karanténban az utazók.
A vesztegintézet 1773-ban a hivatalos erdélyi látogatáson tartózkodó II. József magyar király is megtekintette, és részletesen beszámolt az általa tapasztaltakról. Leírása szerint a karantén állapota sok kívánnivalót hagy maga után, nincsenek sebészek a területen és börtönöket sem tartanak fenn. Látogatása idején 81 ember tartózkodott a vesztegintézetben.
Felvetésünkre megjegyezte, a leletek kapcsán ugyan szóba jöhet a restaurálás és az állagmegőrzés, viszont valószínűleg a szikláig kell visszabontani a falakat, mert nem tudni mennyit bírnak meg. „Gyakorlatilag az alapozásból 20-30 centiméter maradt meg helyenként, a torony falaiból szinte ennyi se. A toronyvár kerítőfala viszont elég jó állapotban volt az északi részen” - magyarázta.
A szakember megjegyezte: márciusban fejezték be a gyergyóalfalvi templom kutatását, ahol feltárták a gótikus templom hajófalait, amelyek alatt három olyan temetkezést is találtak, amely kapcsán kiderülhet, hogy a leletek egyidősek a Both várával, illetve a gyergyószentmiklósi templomnál talált leletekkel. Az eredményekre 2015 végéig kell várni.
S. I.
Transindex.ro
2015. május 14.
Negyed évszázad erdélyi magyar politikatörténetéről - Budapesten
Borbély Zsolt Attila 'Negyed évszázad erdélyi magyar politikatörténete: 1989–2014" című, frissen megjelent munkáját mutatta be a temesvári szerző mellett Raffay Ernő és Tőkés László Budapesten.
agy hangsúlyt kapott a Kárpát-medencei nemzetpolitika, különös tekintettel a magyarországi intézkedésekre. A Fidesz EP-listájáról EP-képviselői mandátumot szerzett Tőkés László elmondta azt is, hogy a jelenlegi kormány nemzetpolitikai lépéseit követhetetlennek és átláthatatlannak tartja. Úgy gondolja, hogy az egyéb teendők és küzdelmek miatt a miniszterelnöknek nincs kellő ideje arra, hogy a nemzetpolitikával foglalkozzon. Rámutatott arra a szerinte furcsa ellentmondásra is, hogy a Fidesz azt az RMDSZ-t támogatja - korábbi szövetségeseivel, vagyis velük szemben -, amely szerinte az erdélyi MSZP.
Tőkés arról is beszélt, hogy a román titkosszolgálatnak ma is szerepe van az egyházi bomlasztásban. Szerinte szekus papok népes tábora települt át Magyarországra is, akik továbbra is aktívan szolgálták a megbízóikat.
„Az egyházi vonal terén sok mindent már sikerült tisztázni, ismerjük az ügynökök nagy részét, listát is küldtem róluk Bölcskei Gusztáv volt református püspöknek, de nem történt semmi. Egyéb területeken mindössze pár esetben tudtam megakadályozni, hogy zsíros álláshoz jussanak a román titkosszolgálathoz beépített ügynökök a magyar közéletben”.
A normális erdélyi vonatkozásban is a magyar kormány felvidéki viszonylatban követett politikája lenne - állította nemcsak Tőkés László, hanem Borbély Zsolt Attila is -, ahol a szomszéd államnemzeti politikával együttműködők helyett a magyar öntudatot képviselő politikai irányzatot támogatja a budapesti vezetés.
Ha nem ez történik erdélyi vonatkozásban is, akkor ott is felgyorsulhat az asszimiláció! - állapították meg.
Gecse Géza
aspektus.eu/content
Borbély Zsolt Attila 'Negyed évszázad erdélyi magyar politikatörténete: 1989–2014" című, frissen megjelent munkáját mutatta be a temesvári szerző mellett Raffay Ernő és Tőkés László Budapesten.
agy hangsúlyt kapott a Kárpát-medencei nemzetpolitika, különös tekintettel a magyarországi intézkedésekre. A Fidesz EP-listájáról EP-képviselői mandátumot szerzett Tőkés László elmondta azt is, hogy a jelenlegi kormány nemzetpolitikai lépéseit követhetetlennek és átláthatatlannak tartja. Úgy gondolja, hogy az egyéb teendők és küzdelmek miatt a miniszterelnöknek nincs kellő ideje arra, hogy a nemzetpolitikával foglalkozzon. Rámutatott arra a szerinte furcsa ellentmondásra is, hogy a Fidesz azt az RMDSZ-t támogatja - korábbi szövetségeseivel, vagyis velük szemben -, amely szerinte az erdélyi MSZP.
Tőkés arról is beszélt, hogy a román titkosszolgálatnak ma is szerepe van az egyházi bomlasztásban. Szerinte szekus papok népes tábora települt át Magyarországra is, akik továbbra is aktívan szolgálták a megbízóikat.
„Az egyházi vonal terén sok mindent már sikerült tisztázni, ismerjük az ügynökök nagy részét, listát is küldtem róluk Bölcskei Gusztáv volt református püspöknek, de nem történt semmi. Egyéb területeken mindössze pár esetben tudtam megakadályozni, hogy zsíros álláshoz jussanak a román titkosszolgálathoz beépített ügynökök a magyar közéletben”.
A normális erdélyi vonatkozásban is a magyar kormány felvidéki viszonylatban követett politikája lenne - állította nemcsak Tőkés László, hanem Borbély Zsolt Attila is -, ahol a szomszéd államnemzeti politikával együttműködők helyett a magyar öntudatot képviselő politikai irányzatot támogatja a budapesti vezetés.
Ha nem ez történik erdélyi vonatkozásban is, akkor ott is felgyorsulhat az asszimiláció! - állapították meg.
Gecse Géza
aspektus.eu/content
2015. május 14.
Fuccs a Románia-Moldova uniónak
A moldovaiak köszönik, nem kérnek a Nagy Román Testvérből, mondja Lucian Boia. Legalábbis egyelőre.
A Moldovai Köztársasággal való egyesülés az egyik olyan fogadás, melyet Románia elvesztett, mutat rá Lucian Boia történész a Humanitas Kiadónál nemrég megjelent, Románia elrománosodása (Cum s-a românizat România) című könyvében. „Besszarábiával az a gond, hogy a XIX. század folyamán csak nagyon kis mértékben járult hozzá – mert nem volt rá módja – a román nemzet kialakulásának folyamatához”, állítja könyvében Boia.
A román terület elrománosítási folyamata viszonylag rövid ideig, másfél évszázadig tartott, állítja Boia. Annak ellenére, hogy az elrománosítás a románok egyik legnagyobb sikere volt,
egy fontos fogadást mégis elvesztettek: a Moldovai Köztársaságot.
„Ahogy a dolgok jelenleg kinéznek, a két ország közötti, teljesen természetes közeledés nem tűnik fúzió felé vezetőnek”, írja Boia. A Gândul erről is megkérdezte a történészt.
A könyvben kitér a Moldovai Köztársaságra és a románok vágyára, hogy újra egyesüljenek Moldovával. Milyen körülmények között kerülhetne erre most sor, és milyen hasonlóságot lát azzal az időszakkal, amikor létrejött Nagy-Románia?
Románia nem Besszarábiáért lépett be az első világháborúba, hiszen Oroszország szövetségese volt, hanem Erdélyért és Bukovináért. Végül a dolgok úgy alakultak, hogy Románia Besszarábiát is megkapta. Addigra már elég nagy különbségek voltak Besszarábia és Románia között, nagyobbak, mint Románia és Erdély között, mert ott a nagyon szigorú cári politika érvényesült. Tény, hogy a háborúk közötti időszakban is voltak nagyon kényes dolgok. Jelenleg Besszarábia már nem létezik. A Moldovai Köztársaság nem pontosan Besszarábia, hiányzik a déli és az északi része is, cserébe megkapott egy mérgezett ajándékot a Dnyeszteren túl. Határait tekintve más ország, Romániával összehasonlítva az etnikai összetételét, a kulturális irányultságait, a mentalitásait, az ideológiáit tekintve is más ország. Persze a lakosság többsége által beszélt nyelv szemszögéből nézve román ország, persze Besszarábiából szakították ki, csakhogy az utóbbi két évszázad történelme rányomta a bélyegét.Tény, hogy a mai Moldovai Köztársaság nem azonos a mai Romániával.
Minden román politikus a Moldovai Köztársaság felé tekint. Mit mond nekik, ha elvesztettük az egyesülésre tett fogadást?
Az természetes, ha a két ország közel áll egymáshoz. Tény, hogy
a Moldovai Köztársaság lakóinak többsége nem akar egyesülni Romániával.
Ezt a valóságot el kell ismerni. Majd meglátjuk, hogy mit hoz a jövő.
Mivel lehetne őket egyesülésre bírni?
Azt hiszem, egyelőre közelebb kell hozni egymáshoz a két államot, mert két különálló állam, de természetes, ha az egész történelmi hagyomány, a beszélt nyelv és sok más közös dolog alapján közel állnak egymáshoz.Pillanatnyilag nem az egyesülés valószínű, hanem a két ország közeledése és az, hogy Moldova Köztársaság közelebb kerül az Európai Unió kereteihez. Pillanatnyilag ezt lehet komolyan számításba venni. Majd elválik, hogy mit hoz a távolabbi jövő.
Azt mondta, hogy az elrománosítási folyamat még nem ért véget, mert Románia fiatal állam. Ön szerint, mikorra fejeződik be a románok elrománosodása?
Mindig is azt mondtam, hogy a jövő ismeretlen és ezzel kapcsolatosan itt nincs miről beszélnünk. Nem tudom, hogy mi lesz a két nagy kisebbséggel, a magyarral és a romával, milyen mértékben fognak integrálódni a román társadalomba, vagy megőrzik-e majd jellegzetességeiket. Történészként azt mondom, hogy a legkisebb fogalmam sincs a jövőről, azok tudnak rendkívül hozzáértő válaszokat adni, akik ismerik a jövőt.
Nem tudom, mi fog történni. Nézze meg, mi történik Nyugaton, a társadalom, ezzel az egész bevándorlással, egyre kompozitabbá válik. Hát tudhatom én, hogy nem fog-e ilyesmi Romániában megtörténni? Franciaország, mely megoldotta ezt az egész folyamatot, és minden francia egyforma franciává vált, most rendkívül bonyolult helyzetben van, egyre nagyobb számú, nagyon távoli származású népességgel.
Nem tudom, mi fog Romániában, vagy Európában, vagy a világon történni. Aki azt mondja önnek, hogy tudja, mi fog történni, azt a saját felelősségére teszi, Mert senki sem tudja, mi fog történni a világon a jövőben.
foter.ro
A moldovaiak köszönik, nem kérnek a Nagy Román Testvérből, mondja Lucian Boia. Legalábbis egyelőre.
A Moldovai Köztársasággal való egyesülés az egyik olyan fogadás, melyet Románia elvesztett, mutat rá Lucian Boia történész a Humanitas Kiadónál nemrég megjelent, Románia elrománosodása (Cum s-a românizat România) című könyvében. „Besszarábiával az a gond, hogy a XIX. század folyamán csak nagyon kis mértékben járult hozzá – mert nem volt rá módja – a román nemzet kialakulásának folyamatához”, állítja könyvében Boia.
A román terület elrománosítási folyamata viszonylag rövid ideig, másfél évszázadig tartott, állítja Boia. Annak ellenére, hogy az elrománosítás a románok egyik legnagyobb sikere volt,
egy fontos fogadást mégis elvesztettek: a Moldovai Köztársaságot.
„Ahogy a dolgok jelenleg kinéznek, a két ország közötti, teljesen természetes közeledés nem tűnik fúzió felé vezetőnek”, írja Boia. A Gândul erről is megkérdezte a történészt.
A könyvben kitér a Moldovai Köztársaságra és a románok vágyára, hogy újra egyesüljenek Moldovával. Milyen körülmények között kerülhetne erre most sor, és milyen hasonlóságot lát azzal az időszakkal, amikor létrejött Nagy-Románia?
Románia nem Besszarábiáért lépett be az első világháborúba, hiszen Oroszország szövetségese volt, hanem Erdélyért és Bukovináért. Végül a dolgok úgy alakultak, hogy Románia Besszarábiát is megkapta. Addigra már elég nagy különbségek voltak Besszarábia és Románia között, nagyobbak, mint Románia és Erdély között, mert ott a nagyon szigorú cári politika érvényesült. Tény, hogy a háborúk közötti időszakban is voltak nagyon kényes dolgok. Jelenleg Besszarábia már nem létezik. A Moldovai Köztársaság nem pontosan Besszarábia, hiányzik a déli és az északi része is, cserébe megkapott egy mérgezett ajándékot a Dnyeszteren túl. Határait tekintve más ország, Romániával összehasonlítva az etnikai összetételét, a kulturális irányultságait, a mentalitásait, az ideológiáit tekintve is más ország. Persze a lakosság többsége által beszélt nyelv szemszögéből nézve román ország, persze Besszarábiából szakították ki, csakhogy az utóbbi két évszázad történelme rányomta a bélyegét.Tény, hogy a mai Moldovai Köztársaság nem azonos a mai Romániával.
Minden román politikus a Moldovai Köztársaság felé tekint. Mit mond nekik, ha elvesztettük az egyesülésre tett fogadást?
Az természetes, ha a két ország közel áll egymáshoz. Tény, hogy
a Moldovai Köztársaság lakóinak többsége nem akar egyesülni Romániával.
Ezt a valóságot el kell ismerni. Majd meglátjuk, hogy mit hoz a jövő.
Mivel lehetne őket egyesülésre bírni?
Azt hiszem, egyelőre közelebb kell hozni egymáshoz a két államot, mert két különálló állam, de természetes, ha az egész történelmi hagyomány, a beszélt nyelv és sok más közös dolog alapján közel állnak egymáshoz.Pillanatnyilag nem az egyesülés valószínű, hanem a két ország közeledése és az, hogy Moldova Köztársaság közelebb kerül az Európai Unió kereteihez. Pillanatnyilag ezt lehet komolyan számításba venni. Majd elválik, hogy mit hoz a távolabbi jövő.
Azt mondta, hogy az elrománosítási folyamat még nem ért véget, mert Románia fiatal állam. Ön szerint, mikorra fejeződik be a románok elrománosodása?
Mindig is azt mondtam, hogy a jövő ismeretlen és ezzel kapcsolatosan itt nincs miről beszélnünk. Nem tudom, hogy mi lesz a két nagy kisebbséggel, a magyarral és a romával, milyen mértékben fognak integrálódni a román társadalomba, vagy megőrzik-e majd jellegzetességeiket. Történészként azt mondom, hogy a legkisebb fogalmam sincs a jövőről, azok tudnak rendkívül hozzáértő válaszokat adni, akik ismerik a jövőt.
Nem tudom, mi fog történni. Nézze meg, mi történik Nyugaton, a társadalom, ezzel az egész bevándorlással, egyre kompozitabbá válik. Hát tudhatom én, hogy nem fog-e ilyesmi Romániában megtörténni? Franciaország, mely megoldotta ezt az egész folyamatot, és minden francia egyforma franciává vált, most rendkívül bonyolult helyzetben van, egyre nagyobb számú, nagyon távoli származású népességgel.
Nem tudom, mi fog Romániában, vagy Európában, vagy a világon történni. Aki azt mondja önnek, hogy tudja, mi fog történni, azt a saját felelősségére teszi, Mert senki sem tudja, mi fog történni a világon a jövőben.
foter.ro
2015. május 14.
Biró Rozália szenátor: mérlegen fél évszázad
Édesanya és politikus: a héten ünnepelte 50. születésnapját Biró Rozália, aki Várad alpolgármesternője, és a Varadinum Kulturális Alapítvány kuratóriumi elnöke is volt, jelenleg pedig szenátor, illetve az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsának elnöke.
- Ha elemzi és mérlegeli eddigi életét és munkásságát, mi az első gondolata?
- Isten gondviselő szeretetét érzem életem 50 évén. Gyermekkorom, kamaszkorom Marosvásárhelyen zajlott: gyermekkórus, balett és zeneiskola töltötte ki, mindentől óvott egyke voltam. 1984-1989 között egyetemi évek következtek Kolozsváron a Babeş-Bolyai Tudományegyetem közgazdasági szakán. 1990. május 14-én érkeztem Nagyváradra férjemmel együtt, vállalkozás indítási szándékkal, bízva Szent László városának nyitottságában, sokszínűségében és felpezsdülő életében. Itt születtek és vállnak lassan kamasszá gyermekeink, Barna és Bernadett.
- Milyen elképzelésekkel érkezett Nagyváradra?
- 1990-2000 között cégtársammal együtt vállalkozásaink felépítésén, fejlesztésén dolgoztunk. 2000-től RMDSZ-es városi tanácsosként, majd 2001 novemberétől 2012 májusáig Nagyvárad magyar alpolgármestereként tevékenykedtem. Megtiszteltetés volt számomra ez az időszak, amikor az emberek bizalmának köszönhetően tudásom, tehetségem és erőm javát nyújtva, tehettem a magyar közösségért. Óriási felelősségtudattal és alázattal kell azért a közösségért dolgozni, amelyik méltónak tart arra, hogy szavazata által lehetőséget teremtsen az érdek-képviseleti és érdek-megvalósítási feladatokra.
- Melyek azok az események amelyek meghatározták ezt az időszakot ?
- Sok-sok munkával teli hétköznapok közül kiemelkednek azok a történések, amelyeknek fénye világítja a további utat. Emlékezetes: a 100 éves a városháza-rendezvény 2004-ben, a vár felújítási összegének elnyerése és a munkálatok elindítása 2007-ben, József Attila-szobrának felállítása a Petőfi parkban, a Szent László-iskola épületének visszaszolgáltatása és átadása jogos tulajdonosának, a nyári színház megépítése, minden második osztályos gyerekek úszás oktatási programjának beindítása, az első és ötödikes gyerekek önkormányzat által finanszírozott egészségügyi szűrési programjának beindítása, emléktáblák felállítása, magyar közösségünk kiváló személyiségeivel való együttgondolkodás és cselekvés nagyszerűsége. Természetesen a mérleg másik felébe odakerültek a visszahúzó, próbára tevő nehézségek, különösképpen a közösségünk megosztására, belső feszültségek kialakítására vonatkozó szándékok és cselekedetek, alaptalan vádaskodások, építő, összetartó igyekezet helyett. A román politikai alakulatok szavatartást csak ritkán ismerő sajátossága miatt velük sem könnyű eredményes partnerséget kiépíteni. Az RMDSZ-frakció nagyszerű, lelkes csapatával, a civil élet aktív képviselőivel együtt azonban jelentős eredményeket sikerült elérni.
Parlamenti tevékenység
- 2012 decemberétől Románia Parlamentjében tevékenykedik, az RMDSZ szenátoraként, az Emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi szakbizottság elnökeként. Hogyan éli meg ezt a feladatkört?
- A családom számára és magam számára is új helyzet, új kihívások, új lehetőségek ideje következett. Az első fél évben, az akkor 10 éves lányom, vasárnap esténként becsomagolt saját bőröndjébe, mondva, hogy hétfő reggel jön velem Bukarestbe… Nekem pedig azzal a gondolattal kellett indulni, hogy több, mint 30 ezer ember bízta rám és két képviselő kollégámra azt a feladatot, hogy a Parlamentben érvényesítsük elvárásaikat, érdekeit. Ennek az elvárásnak csak sok munkával, kapcsolati hálózat kiépítésével, a parlamenti eszközök leleményes használatával lehet eleget tenni, miközben állandóan jelen kell lenni a döntéshozatalban és itthon is a közösségben. Igencsak nehezen megvalósítható e kettős, ellentmondásos feladat. Az eddigi parlamenti tevékenységem mintegy 33 országos konferencia és kerekasztal-beszélgetés szervezésében, 17 törvénymódosító javaslat kezdeményezésében, 30 politikai nyilatkozatban, 61 minisztereknek intézett írásos kérdésekben és interpellációkban konkretizálódik. S bár szívem szerint többet szerettem volna a Bihar megyei magyar közösség életében részt venni, a mintegy 290 rendezvényen való részvétel sem mondható kevésnek.
- Pályafutása, karrierje lépésről-lépésre előbbre vitte. Az RMDSZ Bihar megyei választmányának elnöke, szenátor, az RMDSZ Nőszervezetének elnöke, a Szövetségi Képviselők Tanácsának elnöke. Hogyan lehet párhuzamosan ellátni ezeket a feladatokat ?
- Meggyőződésem, hogy a siker sohasem egyetlen ember érdeme. Kell hozzá elkötelezettség, kemény munka, de kell hozzá támogató család, és itt a helye, hogy megköszönjem férjem önzetlen szeretetét, gyermekeim megértését, mely szerint „Anya más, mint a többi anyaˮ- ennek minden jó és rossz vetületével. Szükséges egy nagyszerű csapat, és az RMDSZ Bihar megyei szervezete a legfiatalabbtól a legidősebbig, a polgármesterektől az önkormányzati tanácsosokig része ennek a csapatnak. Kellenek azok a „nagy öregek”, akik a nagyváradi, Bihar megyei civil életben példaértékű munkásságukkal köteleznek a pontos, eredményes, következetes cselekedetre. Építeni és szilárdítani kell, együtt a magyar egyházaink lelkészeivel, a pedagógusainkkal. Köszönöm, hogy ennek a csapatnak a tagja lehetek.
Díjak
- Ön megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét, az RMDSZ Ezüst fenyő és Ezüst tulipán díjat, Varadinum-díjat. A mintegy 15 évnyi közösségi vezetői munkásságából mit könyvel el igazi sikernek?
- A közösségünk sikere az én sikerem is, amennyiben részfeladatom volt a megvalósításában. A mának és a holnapnak a formálása, ha általam élhetőbb jelent és jövőt biztosíthatunk a szülőföldjükön élő magyaroknak közös siker, melynek jó részese lenni. Egy olyan országban, mely az Európai Unióban a „nemzeti kisebbségek jogainak példaértékű tiszteletben tartásávalˮ dicsekszik, mely állítás igen távol áll a valóságtól, összefogásra, felelősségteljes magatartásra, átgondolt stratégiára és annak következetes gyakorlatba ültetésére van szükség ahhoz, hogy megvédjük közösségünket, megőrizzük elért eredményeinket és újabbakat vívjunk ki magunknak.
- Mit üzen az olvasóknak?
- Arra bátorítok mindenkit, hogy tudásához és tehetségéhez mérten járuljon hozzá közösségi életünk gyarapításához, szőjük együtt azt a hálót, mely összetartja családjainkat, településeink közösségeit, romániai magyarságunk egészét.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro
Édesanya és politikus: a héten ünnepelte 50. születésnapját Biró Rozália, aki Várad alpolgármesternője, és a Varadinum Kulturális Alapítvány kuratóriumi elnöke is volt, jelenleg pedig szenátor, illetve az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsának elnöke.
- Ha elemzi és mérlegeli eddigi életét és munkásságát, mi az első gondolata?
- Isten gondviselő szeretetét érzem életem 50 évén. Gyermekkorom, kamaszkorom Marosvásárhelyen zajlott: gyermekkórus, balett és zeneiskola töltötte ki, mindentől óvott egyke voltam. 1984-1989 között egyetemi évek következtek Kolozsváron a Babeş-Bolyai Tudományegyetem közgazdasági szakán. 1990. május 14-én érkeztem Nagyváradra férjemmel együtt, vállalkozás indítási szándékkal, bízva Szent László városának nyitottságában, sokszínűségében és felpezsdülő életében. Itt születtek és vállnak lassan kamasszá gyermekeink, Barna és Bernadett.
- Milyen elképzelésekkel érkezett Nagyváradra?
- 1990-2000 között cégtársammal együtt vállalkozásaink felépítésén, fejlesztésén dolgoztunk. 2000-től RMDSZ-es városi tanácsosként, majd 2001 novemberétől 2012 májusáig Nagyvárad magyar alpolgármestereként tevékenykedtem. Megtiszteltetés volt számomra ez az időszak, amikor az emberek bizalmának köszönhetően tudásom, tehetségem és erőm javát nyújtva, tehettem a magyar közösségért. Óriási felelősségtudattal és alázattal kell azért a közösségért dolgozni, amelyik méltónak tart arra, hogy szavazata által lehetőséget teremtsen az érdek-képviseleti és érdek-megvalósítási feladatokra.
- Melyek azok az események amelyek meghatározták ezt az időszakot ?
- Sok-sok munkával teli hétköznapok közül kiemelkednek azok a történések, amelyeknek fénye világítja a további utat. Emlékezetes: a 100 éves a városháza-rendezvény 2004-ben, a vár felújítási összegének elnyerése és a munkálatok elindítása 2007-ben, József Attila-szobrának felállítása a Petőfi parkban, a Szent László-iskola épületének visszaszolgáltatása és átadása jogos tulajdonosának, a nyári színház megépítése, minden második osztályos gyerekek úszás oktatási programjának beindítása, az első és ötödikes gyerekek önkormányzat által finanszírozott egészségügyi szűrési programjának beindítása, emléktáblák felállítása, magyar közösségünk kiváló személyiségeivel való együttgondolkodás és cselekvés nagyszerűsége. Természetesen a mérleg másik felébe odakerültek a visszahúzó, próbára tevő nehézségek, különösképpen a közösségünk megosztására, belső feszültségek kialakítására vonatkozó szándékok és cselekedetek, alaptalan vádaskodások, építő, összetartó igyekezet helyett. A román politikai alakulatok szavatartást csak ritkán ismerő sajátossága miatt velük sem könnyű eredményes partnerséget kiépíteni. Az RMDSZ-frakció nagyszerű, lelkes csapatával, a civil élet aktív képviselőivel együtt azonban jelentős eredményeket sikerült elérni.
Parlamenti tevékenység
- 2012 decemberétől Románia Parlamentjében tevékenykedik, az RMDSZ szenátoraként, az Emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi szakbizottság elnökeként. Hogyan éli meg ezt a feladatkört?
- A családom számára és magam számára is új helyzet, új kihívások, új lehetőségek ideje következett. Az első fél évben, az akkor 10 éves lányom, vasárnap esténként becsomagolt saját bőröndjébe, mondva, hogy hétfő reggel jön velem Bukarestbe… Nekem pedig azzal a gondolattal kellett indulni, hogy több, mint 30 ezer ember bízta rám és két képviselő kollégámra azt a feladatot, hogy a Parlamentben érvényesítsük elvárásaikat, érdekeit. Ennek az elvárásnak csak sok munkával, kapcsolati hálózat kiépítésével, a parlamenti eszközök leleményes használatával lehet eleget tenni, miközben állandóan jelen kell lenni a döntéshozatalban és itthon is a közösségben. Igencsak nehezen megvalósítható e kettős, ellentmondásos feladat. Az eddigi parlamenti tevékenységem mintegy 33 országos konferencia és kerekasztal-beszélgetés szervezésében, 17 törvénymódosító javaslat kezdeményezésében, 30 politikai nyilatkozatban, 61 minisztereknek intézett írásos kérdésekben és interpellációkban konkretizálódik. S bár szívem szerint többet szerettem volna a Bihar megyei magyar közösség életében részt venni, a mintegy 290 rendezvényen való részvétel sem mondható kevésnek.
- Pályafutása, karrierje lépésről-lépésre előbbre vitte. Az RMDSZ Bihar megyei választmányának elnöke, szenátor, az RMDSZ Nőszervezetének elnöke, a Szövetségi Képviselők Tanácsának elnöke. Hogyan lehet párhuzamosan ellátni ezeket a feladatokat ?
- Meggyőződésem, hogy a siker sohasem egyetlen ember érdeme. Kell hozzá elkötelezettség, kemény munka, de kell hozzá támogató család, és itt a helye, hogy megköszönjem férjem önzetlen szeretetét, gyermekeim megértését, mely szerint „Anya más, mint a többi anyaˮ- ennek minden jó és rossz vetületével. Szükséges egy nagyszerű csapat, és az RMDSZ Bihar megyei szervezete a legfiatalabbtól a legidősebbig, a polgármesterektől az önkormányzati tanácsosokig része ennek a csapatnak. Kellenek azok a „nagy öregek”, akik a nagyváradi, Bihar megyei civil életben példaértékű munkásságukkal köteleznek a pontos, eredményes, következetes cselekedetre. Építeni és szilárdítani kell, együtt a magyar egyházaink lelkészeivel, a pedagógusainkkal. Köszönöm, hogy ennek a csapatnak a tagja lehetek.
Díjak
- Ön megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét, az RMDSZ Ezüst fenyő és Ezüst tulipán díjat, Varadinum-díjat. A mintegy 15 évnyi közösségi vezetői munkásságából mit könyvel el igazi sikernek?
- A közösségünk sikere az én sikerem is, amennyiben részfeladatom volt a megvalósításában. A mának és a holnapnak a formálása, ha általam élhetőbb jelent és jövőt biztosíthatunk a szülőföldjükön élő magyaroknak közös siker, melynek jó részese lenni. Egy olyan országban, mely az Európai Unióban a „nemzeti kisebbségek jogainak példaértékű tiszteletben tartásávalˮ dicsekszik, mely állítás igen távol áll a valóságtól, összefogásra, felelősségteljes magatartásra, átgondolt stratégiára és annak következetes gyakorlatba ültetésére van szükség ahhoz, hogy megvédjük közösségünket, megőrizzük elért eredményeinket és újabbakat vívjunk ki magunknak.
- Mit üzen az olvasóknak?
- Arra bátorítok mindenkit, hogy tudásához és tehetségéhez mérten járuljon hozzá közösségi életünk gyarapításához, szőjük együtt azt a hálót, mely összetartja családjainkat, településeink közösségeit, romániai magyarságunk egészét.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro
2015. május 14.
Nem egyértelmű siker a zászlótörvény
Eltérően vélekednek a székelyföldi politikusok a parlament által elfogadott zászlótörvényről. Az SZNT fenntartja tavaly megfogalmazott aggályait, s az RMDSZ-es politikusok között is akad, aki úgy véli, a székely zászló ügyére nem hoz megoldást a jogszabály.
Elképzelhető, hogy a román kormány ezután is megpróbál akadályokat gördíteni a székely zászló elfogadása elé – jelentette ki Márton Árpád arra vonatkozó kérdésünkre, hogy a szerdán elfogadott zászlótörvény értelmében a települések lobogójáról a kormány mondja ki a végső szót.
„Ilyen a törvény. Csak ebben a formában voltak hajlandók elfogadni” – szögezte le az RMDSZ-es képviselő, emlékeztetve, az önkormányzatoknak közvitára kell bocsátaniuk a település lobogójának tervezetét, majd annak elfogadása után a közigazgatási minisztériumhoz továbbítják, rá kell bólintania az akadémia heraldikai bizottságának is, majd kormányhatározat elfogadása után válik a zászló hivatalossá.
Márton Árpád szerint az nem jelenthet akadályt, hogy a törvény értelmében két önkormányzatnak nem lehet ugyanaz a zászlója, hiszen ha felteszik rá a település címerét, az már megkülönbözteti a lobogókat, de az is lehet, hogy a törvény értelmében románul és magyarul felírják a település nevét, ami szintén megkülönböztető jel.
A székelyföldi politikus mégis optimista a zászlók jóváhagyásának tekintetében. Elmondta, az elmúlt hetekben is több település címerének elfogadásáról jelent meg kormányhatározat, nem akadályozták a folyamatot. „Sok településnek van címere, bár az országos arányhoz viszonyítva a Székelyföldön kevés önkormányzat kérte a saját címer jóváhagyását” – tette hozzá a politikus.
Felemás megoldás
Ez a törvény megnyugtató módon rendezi a helyi és a megyei zászlók kérdését – vallja Tamás Sándor. A Kovászna megyei önkormányzat elnöke portálunk megkeresésére kifejtette, eddig nem volt egyértelmű szabályozás, és ezért történhetett meg, hogy az ország több megyéjének volt zászlója, de Kovászna és Hargita megyének nem lehetett, s több romániai város fogadott el saját lobogót, de a székelyföldi városok, Sepsiszentgyörgy, Kézdivásárhely, Kovászna ezt nem tehették meg.
„A Székelyföldön a helyi zászlók elfogadásáról meghozott helyi határozatokat megtámadta a prefektúra, és a bíróság minden esetben a javukra döntött. Ebből a szempontból jól jött ez a törvény” – érvelt a megyei közgyűlés elnöke. Kérdésünkre, hogy a székely zászló használatát megoldja-e a jogszabály, azonban mindössze annyit felelt: „Nem.”
Biztató a közöny?
Borboly Csaba eközben úgy látja, hogy mostanra Bukarestben belátták, hiba volt a székely zászló „mentén verni a habokat”, mert a helyi szimbólumhasználat az Európai Unióban általánosan bevett gyakorlat, az EU alappillérének, a helyi autonómiának fontos eleme. A Hargita megyei közgyűlés elnöke szerint akik a székely zászlót támadták, nemcsak a magyar közösség, hanem az országban minden település és megye jogait csorbították.
A székelyföldi politikus ezért azt mondja, a jogszabály majdnem egyhangú elfogadása – 275 igen, 4 tartózkodás, 2 nem – bizakodásra ad okot, hogy más területen is lesznek előrelépések, „hiszen a magyar közösség nem többletjogokat akar, csak az önazonosság megtartásához szükséges intézkedéseket”.
Felhívta a figyelmet, hogy a zászlótörvény elfogadása nem váltotta ki a román tömegek tiltakozását, ez a közöny arra sarkallhatja a román politikusokat, hogy más, hasonlóan nyitott témákban is gyorsan meghozzák a döntéseket, hogy aztán az égető problémákra – munkahelyteremtés, elvándorlás, megélhetési gondok – összpontosíthassanak. Borboly Csaba egyúttal megköszönte Lucian Mindruţa újságírónak és a román értelmiségieknek, hogy kiálltak a magyarok mellett ebben a kérdésben.
Izsák kudarcról beszél
Továbbra is fenntartja viszont tavalyi álláspontját Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke, aki szerint a zászlótörvény elfogadhatatlan. Megkeresésünkre elmondta, már tavaly áprilisban, majd júniusban is kiadtak közleményt, arra figyelmeztetve, hogy a zászlótörvény egyetlen célja a székely zászló szabad használatának korlátozása.
„A törvény lényege, hogy megtiltja, hogy egy önkormányzat homlokzatára az állam és az Unió zászlaja és a központilag jóváhagyott helyi zászlón kívül mást ki lehessen tűzni. Az elmúlt évek során a prefektusok támadásai a székely zászló ellen azért voltak eredménytelenek, mert nem volt tiltó törvény, amely ezeket a támadásokat eredményessé tették volna. A román hatóságok ezen akarnak változtatni” – állt a tavalyi felhívásban.
Izsák Balázs portálunknak megismételte felhívását, hogy „a székely falvak és városok közösségei ne engedjék községi vagy megyei zászlóvá átminősíteni a székely zászlót, ne fogadják el a megaláztatást, hogy a közösségi szimbólumokat Bukarest hagyja jóvá, a helyi zászlók elfogadásával várjanak addig, amíg azok használatát az autonóm székely hatóságok szabályozzák”. Izsák szerint „átverés, hogy az RMDSZ diadallal adja elő a törvény elfogadását”, arra hivatkozva, hogy majd „ilyen-olyan módon” mégis elfogadható lesz a székely zászló.
Bíró Blanka
Székelyhon.ro
Eltérően vélekednek a székelyföldi politikusok a parlament által elfogadott zászlótörvényről. Az SZNT fenntartja tavaly megfogalmazott aggályait, s az RMDSZ-es politikusok között is akad, aki úgy véli, a székely zászló ügyére nem hoz megoldást a jogszabály.
Elképzelhető, hogy a román kormány ezután is megpróbál akadályokat gördíteni a székely zászló elfogadása elé – jelentette ki Márton Árpád arra vonatkozó kérdésünkre, hogy a szerdán elfogadott zászlótörvény értelmében a települések lobogójáról a kormány mondja ki a végső szót.
„Ilyen a törvény. Csak ebben a formában voltak hajlandók elfogadni” – szögezte le az RMDSZ-es képviselő, emlékeztetve, az önkormányzatoknak közvitára kell bocsátaniuk a település lobogójának tervezetét, majd annak elfogadása után a közigazgatási minisztériumhoz továbbítják, rá kell bólintania az akadémia heraldikai bizottságának is, majd kormányhatározat elfogadása után válik a zászló hivatalossá.
Márton Árpád szerint az nem jelenthet akadályt, hogy a törvény értelmében két önkormányzatnak nem lehet ugyanaz a zászlója, hiszen ha felteszik rá a település címerét, az már megkülönbözteti a lobogókat, de az is lehet, hogy a törvény értelmében románul és magyarul felírják a település nevét, ami szintén megkülönböztető jel.
A székelyföldi politikus mégis optimista a zászlók jóváhagyásának tekintetében. Elmondta, az elmúlt hetekben is több település címerének elfogadásáról jelent meg kormányhatározat, nem akadályozták a folyamatot. „Sok településnek van címere, bár az országos arányhoz viszonyítva a Székelyföldön kevés önkormányzat kérte a saját címer jóváhagyását” – tette hozzá a politikus.
Felemás megoldás
Ez a törvény megnyugtató módon rendezi a helyi és a megyei zászlók kérdését – vallja Tamás Sándor. A Kovászna megyei önkormányzat elnöke portálunk megkeresésére kifejtette, eddig nem volt egyértelmű szabályozás, és ezért történhetett meg, hogy az ország több megyéjének volt zászlója, de Kovászna és Hargita megyének nem lehetett, s több romániai város fogadott el saját lobogót, de a székelyföldi városok, Sepsiszentgyörgy, Kézdivásárhely, Kovászna ezt nem tehették meg.
„A Székelyföldön a helyi zászlók elfogadásáról meghozott helyi határozatokat megtámadta a prefektúra, és a bíróság minden esetben a javukra döntött. Ebből a szempontból jól jött ez a törvény” – érvelt a megyei közgyűlés elnöke. Kérdésünkre, hogy a székely zászló használatát megoldja-e a jogszabály, azonban mindössze annyit felelt: „Nem.”
Biztató a közöny?
Borboly Csaba eközben úgy látja, hogy mostanra Bukarestben belátták, hiba volt a székely zászló „mentén verni a habokat”, mert a helyi szimbólumhasználat az Európai Unióban általánosan bevett gyakorlat, az EU alappillérének, a helyi autonómiának fontos eleme. A Hargita megyei közgyűlés elnöke szerint akik a székely zászlót támadták, nemcsak a magyar közösség, hanem az országban minden település és megye jogait csorbították.
A székelyföldi politikus ezért azt mondja, a jogszabály majdnem egyhangú elfogadása – 275 igen, 4 tartózkodás, 2 nem – bizakodásra ad okot, hogy más területen is lesznek előrelépések, „hiszen a magyar közösség nem többletjogokat akar, csak az önazonosság megtartásához szükséges intézkedéseket”.
Felhívta a figyelmet, hogy a zászlótörvény elfogadása nem váltotta ki a román tömegek tiltakozását, ez a közöny arra sarkallhatja a román politikusokat, hogy más, hasonlóan nyitott témákban is gyorsan meghozzák a döntéseket, hogy aztán az égető problémákra – munkahelyteremtés, elvándorlás, megélhetési gondok – összpontosíthassanak. Borboly Csaba egyúttal megköszönte Lucian Mindruţa újságírónak és a román értelmiségieknek, hogy kiálltak a magyarok mellett ebben a kérdésben.
Izsák kudarcról beszél
Továbbra is fenntartja viszont tavalyi álláspontját Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke, aki szerint a zászlótörvény elfogadhatatlan. Megkeresésünkre elmondta, már tavaly áprilisban, majd júniusban is kiadtak közleményt, arra figyelmeztetve, hogy a zászlótörvény egyetlen célja a székely zászló szabad használatának korlátozása.
„A törvény lényege, hogy megtiltja, hogy egy önkormányzat homlokzatára az állam és az Unió zászlaja és a központilag jóváhagyott helyi zászlón kívül mást ki lehessen tűzni. Az elmúlt évek során a prefektusok támadásai a székely zászló ellen azért voltak eredménytelenek, mert nem volt tiltó törvény, amely ezeket a támadásokat eredményessé tették volna. A román hatóságok ezen akarnak változtatni” – állt a tavalyi felhívásban.
Izsák Balázs portálunknak megismételte felhívását, hogy „a székely falvak és városok közösségei ne engedjék községi vagy megyei zászlóvá átminősíteni a székely zászlót, ne fogadják el a megaláztatást, hogy a közösségi szimbólumokat Bukarest hagyja jóvá, a helyi zászlók elfogadásával várjanak addig, amíg azok használatát az autonóm székely hatóságok szabályozzák”. Izsák szerint „átverés, hogy az RMDSZ diadallal adja elő a törvény elfogadását”, arra hivatkozva, hogy majd „ilyen-olyan módon” mégis elfogadható lesz a székely zászló.
Bíró Blanka
Székelyhon.ro