Mire való az erdélyi író? (1.)
Pár nappal ezelőtt, tulajdonképpen a Gábor Áron születésének 200. évfordulójára kiírt irodalmi pályázat eredményhirdetésekor nyilvánosságra hozott információk verték ki nálam a biztosítékot. Úgyhogy képtelen vagyok szó nélkül hagyni a jelenséget. Előtte meg Marosvécsen csodálkoztam rá mai írói társadalmunk gyarló voltára. Nagyobb lélegzetvétel szükségeltetik, hogy megfogalmazhassam az észrevételeimet.
Kihirdették a Gábor Áron 200. című irodalmi pályázat eredményeit
Ez év tavaszán, abból az alkalomból, hogy idén ünnepeljük a magyar nemzeti hős, tüzértiszt és ágyúöntő  Gábor Áron, az 1848-1849-es forradalom egyik kiemelkedő székelyföldi személyisége születésének kétszázadik évfordulóját (aki Bereckben látta meg a napvilágot 1814. november 27-én) Magyarország Sepsiszentgyörgyi Kulturális Központja, partnerszervezetivel közösen, irodalmi pályázatot hirdetett.
A bírálóbizottság értékelte a beküldött munkákat. A díjkiosztó gálára 2014. november 24-én, hétfőn, este 7 órától kezdődően került sor, Sepsiszentgyörgyön, a Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron-termében, abban a helyiségben, ahol a hagyomány szerint 1848. október 16-án hangzott el az emlékezetes kijelentés, hogy „Lészen ágyú!” Az első ágyút még az év november 28-án mutatták be és próbálták ki Sepsiszentgyörgyön. Jórészt a helyi tüzérség felszerelésének köszönhető, hogy Háromszéken megszervezhették a székely önvédelmet.
A pályázat végeredménye:
I. helyezés: Vasmenyasszony (színmű) – Pruzsinszky Sándor (Budapest) – 500 EUR
II. helyezés: Az utolsó találkozás (novella) – Bányai Tamás (Budapest) – 250 EUR
III. helyezés: Ágyúból öntött (vers) – B. Horváth István (Szekszárd) – 100 EUR
Elismerő oklevelek:
Rézágyú (novella) – Balogh Gábor (Győr), Gábor Áron keresztfája (novella) – Horvát Gábor (Kecskemét), Sírtánc (novella) – Ambrus Lajos (Korond), Őrhelyen – Nagy Irén (Csíkszentdomokos), A kökösi hídon kettőezer-tizennégyben – Bálint Tamás (Székelyudvarhely)
A díjkiosztó ünnepséget Pruzsinszky Sándor drámaíró I. helyezést elért a Vasmenyasszony című felolvasó-színházi bemutatója követte. A színművet sepsiszentgyörgyi és kézdivásárhelyi színművészek egy csoportja mutatta be, Kolcsár József rendezésében.
A gálaesten részt vett a csíkszeredai Székelyföld című folyóirat szerkesztősége is, továbbá bemutatták a Székelyföld decemberi számát, amely teljes egészében közli a három díjnyertes művet.
Az értékelő-bizottság a következő tagokból állt:  Fekete Vince költő, Lakatos Mihály (a pályázatot kiíró intézmények képviselője), Lövétei Lázár László költő, Pécsi Györgyi irodalomkritikus és Váry O.Péter író (a pályázatot kiíró intézmények képviselője). A pályázat kiírói és támogatói a Balassi Intézet – Magyarország sepsiszentgyörgyi Kulturális Központja, a Kovászna Megyei Tanács, és Kovászna Megye Kulturális Központja.
Marosvécsi gondolatok
Néhány héttel ezelőtt - csak úgy, hirtelen felindulásból - összeszámláltam vagy két tucatnyi írót Székelyudvarhelyen és környékén, s legalább ugyanennyit a Csíki-medencében is. A számbavételkor rájöttem, hogy a létszám még magasabb, hiszen igen sokan az élő klasszikusok közül másutt élnek és alkotnak.
Mivel a "lustrának" nem kellett túlterjednie ezen a két régión, nem foglalkoztam e szakma képviselőinek teljes számbavételével. Gyergyóban, Háromszéken, Marosszéken nem számláltam, hanem ráhagytam, mint a környezet- és medvevédők, amikor kijelentették, hogy Hargita megyében mintegy ezerháromszáz medve él, a teljes történelmi Székelyföldön pedig mintegy háromezer. Ennyit azonban a térség nem képes elviselni. Az írók számát illetően pedig háromszázban állapotban meg magammal, mondván, hogy ez a szám is nagyon magas - valóban nem él meg a Székelyföldön ennyi -, ezért engedhetjük meg magunknak, hogy Belső-Erdélyt és Magyarországot is támogassuk. Az összmagyar irodalmat is emberanyaggal látjuk el, az olvasók mellé kiforrott, kész írókat adunk; kiváló esszéistákat, bőbeszédű prózaírókat és ígéretes költőket juttatunk ki a nagyobbik honba, akik szép lassan olyan pályára léphetnek, amelyen érettségitétellé nemesedhetnek a nagy és magyar kultúra egyre inkább drót- és lég-függő kiberterében.
Aztán következett a marosvécsi Kemény-várkastély visszaszolgáltatása után szervezett nyílt nap, a kapunyitás november 8-án, amikor a népek több évtized után – végre! – bejárhatták az ódon épület belső tereit, azokat a helyszíneket, ahol a trianoni "hungarocídium" után ébredező erdélyi magyar írói társadalom java időnként összesereglett megvitatni a "stratégiát", a kulturális irányvonalakat és a teendőket. Lehetséges, hogy nem is annyira a konferenciázás, hanem inkább a baráti együttlét lehetősége jelentette az igazi hasznot, hiszen a helikoni munkaközösség csak eszmei és elméleti szinten működött, jogi személyiséggé, alapítvánnyá, egyesületté soha nem szerveződött, s mégis oly hosszú időn át fennállhatott és szolgálhatta a kisebbségbe szakadt erdélyi magyar társadalom érdekeit.
Amikor megjelentünk a kastély környezetében, s kezdetét vette a megemlékezés, a koszorúzás, báró Kemény János alakjának felidézése, mindjárt arra lettem figyelmes, hogy két történelmi egyházunk és a sokarcú politikum képviselői is igen markánsan képviseltetik magukat. Igaz ugyan, hogy az államelnök-választás két fordulója közti időben jártunk, amikor a számunkra igazi tétet nem jelentő aktusra való felkészülésben gyakorlatilag magunkra maradtunk, mert a felelőtlen felelősök azt mondták, hogy haladjunk csak toronyiránt, s oda szavazzunk, ahova szívünk-lelkünk, ízlésünk, úri kedvünk diktálja, de mégiscsak jobb - ejsze -, súgták, ha a baloldali négyzetbe tesszük azt a bizonyos bélyegzőt a szavazólapon. Mondták ezt annak ellenére, hogy a szívünk azért testületileg jobbra húzott. És épp ezek a Pilátusok voltak a legmarkánsabban jelen.
Eltelt újabb három hét, s mind vártam, hogy a sajtóban felhívás jelenik meg, amely mentén a művésztársadalom megszólal és felajánlásokat tesz. Mert én még abból az ósdi garnitúrából való vagyok, aki úgy képzeli, hogy használni tud a szavak által, s az üzenet erejével. Egy vak hang sem jött. Nyoma sincs a felajánlásnak. Több ismerős azt mondta, hogy a kastély magántulajdon, az örökösök szíve-joga eldönteni, hogy mit kezdenek véle.
Ez így van, csak éppen a szimbólum újjáépítése lenne fontos. Az is elképzelhető, hogy közben bizottságok alakultak, szerveződnek a boszorkánykonyhák és a szekértáborok, a grémiumok és a kuratóriumok, csak éppen a szellemi kötőanyag illan tova ez idő alatt a habarcsból. Gondolom nézelődnek a kollégák, hogy ki kivel, s kivel nem.
Mondja már meg valaki, hogy zajlik-e valamiféle kezdeményezés? Mert az olvasótábor, az istenverte nép várja már azokat a fotográfiákat, amelyeken egymás mellé ülnek majd a lévendő érettségitételek elkövetői.
Vagy írjunk egy projektet, pályázzunk Brüsszelig a transzszilvanizmus védelméért. Tetessünk majd ki ékes román nyelvű táblákat a főbejárathoz, hogy ezt is ők javítják meg nekünk és saját arcukhoz igazgatják a múltunkat meg a jövőnket? Vagy kérjük meg a genetikai potenciállal rendelkező szomszédságot, hogy javítsa meg az ereszcsatornákat?
Simó Márton
Székelyhon.ro

Újabb nyílt levelet küldött a Mikó-per ügyében Marosán Tamás
Újabb tisztázó nyílt levelet fogalmazott Marosan Tamás, a Mikó-per vádlottja az üggyel kapcsolatban, amelynek hétfőn ismét tárgyalnak a Ploiesti-i Táblabíróságon. Az Erdélyi Református Egyházkerület volt jogtanácsosa pontokba szedve bizonyítja, hogy a Mikó-per vádlottjait ártatlanul ítélték el első fokon. Levelét az alábbiakban közöljük.
Mikó ügy:
Ne hagyjuk az igazságot a feledés homályába merülni!
Valószínűleg végéhez közeledik a Mikó per. 2014. november 24-én jogerős ítélet születhet. Ismételten megpróbáltam röviden összefoglalni a per lényegét.
                                A vádirat (és az alapfokú bírósági határozat) szerint:
                I. nem voltunk illetékesek az ingatlant visszaszolgáltatni, és
                II. a „valósággal ellentétben” a református egyháznak szolgáltattuk vissza a Mikó Kollégiumot,
                III. tudniillik a kollégium közadakozásból és városi, illetve állami segélyből épült fel, tehát az államosítás előtti tulajdonosa a „székely nép”, tehát a román állam volt.
                                Tények:
                I. A Brassói Ítélőtábla hét hónappal a visszaszolgáltatást megelőzően a 2001. szept. 21-i 258. sz. jogerős határozatában megállapította, hogy a „Mikó” kollégium ingatlanának visszaszolgáltatása ügyében a 83/1999. sz. sürgősségi kormányrendelet 2. sz.-ban meghatározott 3 tagú bizottság (amelynek tagjai voltunk) illetékes eljárni. Tehát mégiscsak illetékesen jártunk el!
                II.1. A Kovásznai Törvényszék 2005. okt. 20/125A. sz. határozatában (a 176/1948-as államosítási dekrétumra hivatkozva) első következtetéseként megállapította, hogy a teljes kollégiumi vagyon egykori tulajdonosa a református egyház volt (5. old. 2., és 6. bek.). A Brassói Ítélőtábla 2006. márc. 15-i 187/R. sz. jogerős határozatában (a 176/1948-as államosítási dekrétum mellett a kollégium 1937-1938 évi Értesítőjére való hivatkozással) jogerősen állapította meg a református egyháznak kollégiumi vagyonok feletti tulajdonjogát és ebből fakadó perbeli minőségét.
                II.2. Hivatkozással a Román Nemzeti Bank 1947. nov. 18-án 2681. sz. átiratára, 299-1947/48. sz. alatti válaszában a sepsiszentgyörgyi Református Székely Mikó Kollégium igazgatója a következőről számolt be: „Kollégiumunk nem önálló jogi személy, hanem az Erdélyi Református Egyházkerület tulajdona...” (az eredeti levelezés a Kovászna megyei állami levéltárban található)!
                II.3. A 176/1948-as államosítási dekrétum mellékletéből (amelyre hivatkozik a II.1. alatt említett törvényszéki, valamint ítélőtáblai határozat) egyértelműen kiderül, hogy a Mikó Kollégium teljes vagyona (a Mikó Kollégium ingatlana is!) a református egyháztól lett államosítva.
                II.4. A sepsiszentgyörgyi Ref. Székely-Mikó Kollégium nyilvánossági jogú fiúgimnáziumának és leánygimnáziumának Értesítője az 1937-1938-ik iskolai évről – amelyet a Bucegi Tartomány tanfelügyelősége 23462/1939. sz. alatt hagyott jóvá (amelyre szintén hivatkozik a II.1. alatt említett ítélőtáblai határozat) egyértelműen leírja, hogy: „...a kollégium mint a vallásszabadsággal szorosan összefüggő intézmény, és mint a református egyház fenntartásának eszköze, az érvényben lévő törvények értelmében, mindenestől kizárólag az erdélyi református egyházkerület testéhez tartozik, és az egyházi hatóságoknak van alárendelve.”
                II.5. az 1925-ös évi magánoktatási törvény 11. szakasza alapján kiállított, az 1928. aug. 8-án a 174. sz. hiv. közl.-ben megjelent 81. sz. „Autorizáció”-ból egyértelműen kiderül, hogy a Mikó Kollégium fenntartója és tulajdonosa az Erdélyi Református Egyházkerület. A magánoktatási törvény végrehajtási utasításában az „autorizáció” kitöltésére vonatkozó rendelkezés 9. pontja előírja, hogy a „tulajdonos” rovatba az iskola alapítóját és fenntartóját kell beírni (1926. márc. 10-i hiv. közl.). A két világháború közötti román jogalkotó az egyházi iskolák tulajdonosaként azok alapítóit és fenntartóit ismerte el!
                II.6. A magyarországi református egyház egyetemes névtára (Bp., 1912, 374. old.) a következőt tartalmazza: „Sepsiszentgyörgyi ref. Székely Mikó-kollégium (1859). Az intézetet az erdélyi református egyházkerület tartja fenn.”
                II.7. A kollégiumi ingatlan telekkönyvében tulajdonosként a sepsiszentgyörgyi ev.-ref. Székely Mikó kollégium szerepel. A romániai Református Egyház Kánonjának 1. szakasza értelmében „A Romániai Református Egyház történeti fejlődése során a következő elnevezéseket használta: „Evangelico Reformata, vulgo Calviniana”, „Helvét Hitvallású Evangéliumi Református Egyház”, „Református Egyház” és „Cultul Reformat Calvin”. A kolozsvári Házsongárdi temető főbejáratánál elhelyezkedő korabeli püspöki sírokon, valamint a kolozsvári Református Teológia épületének homlokzatán is az ev.-ref. rövidítés van kiírva. Mégsem kérdőjelezi meg senki a teológia fölötti egyházi tulajdonjogot! Az egyházi vagyonokról és azok telekkönyvezése ügyében lásd még előző nyílt levelem 6.6., valamint 6.7. pontját (http://www.kronika.ro/erdelyi-hirek/marosan-tamas-nyilt-level-miko-ugyben).
                II.8. „... Egyházalkotmány ... 3. §. Az evang. reformált egyház alsó és felső iskolái, mint a vallás szabad gyakorlatának jogával lényeges kapcsolatban álló intézmények, s az egyház önfenntartásának eszközei, ..., mindenestől az egyház testéhez tartoznak s az egyházi hatóságok alatt állanak. ...”(Egyházi Törvények az Evangeliom szerint Reformált Magyarországi Keresztyén Egyházban, budapesti 1891-93-ik évi országos zsinat, Budapest, 1894).
                III.1. „... 55. A vallásfelekezetek községi segélyezése.... Abból, hogy a polgári község a felekezeti iskola költségeit viselni akarja, vagy annak javára bizonyos szolgálatokat hordozni tartozik, a polgári községek részére az iskolafenntartó felekezettel szemben külön jogok gyakorolhatósága nem következik....Vkm. 19790/904....”(Protestáns Egyházi Közigazgatási Törvénytár ... 1523-1913, id. Hegedűs János, Nagybecskerek, 1913, 67. old. 5. bek.)”
                III.2. A múltban is és jelenleg is minden egyházi épület közadakozásból, illetve városi/községi és állami segélyből épül(t) fel, s mégis annak jog szerinti tulajdonosa az illető egyház (erre a legfrissebb példa a „Catedrala Mantuirii Neamului”, amelynek egyedüli tulajdonosa az Ortodox egyház, s nem a „román nép” - se nem az állam-)! Amennyiben az iskola a „székely nép” (ilyen jogi személy nem létezik!), tehát a román állam tulajdona lett volna, mi értelme lett volna azt államosítani???
Ahogy a kéz sem független az emberi testtől, úgy a Mikó kollégium is az egyház testéhez tartozott!
Fentieket figyelembe véve, amennyiben tényleg illetéktelenül és/vagy „valóság ellenesen” állapítottuk meg a református egyház (mint volt tulajdonos) jogosultságát, akkor bármilyen ítélet előtt fejet hajtok!
Amennyiben a Mikó per valamennyi részletét tisztázni óhajtják, szíveskedjenek (újra) elolvasni 2013. szeptember 27-i nyílt levelemet, ellenőrizvén a benne foglaltak hitelességét!
Tisztelettel,
Marosán Tamás
Európai Unió, 2014. november 22.
maszol.ro

Mikó-per: Markó Attila ügyvédje nem optimista
„Nem vagyok optimista” – jelentette ki a Mikó-per szerdára ígért jogerős ítélethirdetése előtt a maszol.ro-nak az egyik vádlott, Markó Attila ügyvédje. Eugen Iordăchescut a per hétfői tárgyalásáról, az RMDSZ-es képviselő elleni másik bűnvádi eljárásról, és a várható döntésről kérdeztük.
Az ügyvéd elmondta, többszöri halasztás után a Ploiesti-i Táblabíróság hétfőn érdemben letárgyalta az ügyet, elhangzottak a vád- és védőbeszédek. A védelem írásban is benyújtott álláspontját a vádakkal, kapcsolatban, a bírák ez is tanulmányozzák, ezért hirdetnek csak szerdán ítéletet – magyarázta. A tárgyalás végén a védelem a vádlottak felmentését, az ügyészség a védelem fellebbezésének elutasítását kérte a bíráktól.
A védelem fő érve az Iordăchescu szerint, hogy a restitúciós bizottságnak (amelynek tagja volt a három vádlott) nem döntéshozó, hanem végrehajtó szerepe volt a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó kollégium visszaszolgáltatásában. „Ettől függetlenül bizonyítani tudjuk, hogy a restitúció jogszerű volt” – tette hozzá.
Mint ismert, Markó Attila ellen egy másik ingatlan-visszaigényléssel kapcsolatos ügyben is bűnvádi eljárást indított a korrupcióellenes ügyészség hivatali visszaélés gyanújával, és kérni fogja a képviselőház hozzájárulását a politikus előzetes letartóztatásba helyezéséhez.
Arra a kérdésünkre, miszerint ez az ügy hozzájárulhat-e ahhoz, hogy a bírák szubjektíven hozzanak ítéletet a Mikó-perben, Iordăchescu kijelentette: a bírák bizonyára a sajtó révén maguk is értesültek erről a bűnvádi eljárásról, ám „normális esetben” döntésüket ez nem kellene hogy befolyásolja.
 „Ideális esetben egy másik ügyet nem vehetnek figyelembe a bírák az ítélet meghozatalakor. Annál is inkább, mert ez egyelőre csak sajtóhír. Az ügyészség tudtommal még nem kérte Markó Attila letartóztatásának jóváhagyását a parlamenttől” – mondta az ügyvédét. Hozzátette, szerinte „még az ügyészek számára sem világos”, hogy mivel gyanúsítják ebben az eljárásban a képviselőt.
A Mikó-per várható ítéletével kapcsolatban Eugen Iordăchescu – megfogalmazása szerint – nem optimista. „Nagyon sokan mondják, hogy normális körülmények között egyetlen ítélet lehetséges: a felmentés. Ám természetellenességek országában élünk, így kellemetlen meglepetésekben is lehet részünk” – jelentette ki Markó Attila ügyvédje.
Első fokon börtönre ítélték Markó Attilát
Első fokon a bíróság 2012-ben jogtalannak ítélte az épület visszaszolgáltatását az egyháznak, és börtönbüntetést szabott ki a restitúciós bizottság tagjaira. Az ügyben eljáró buzăui bíróság Markó Attilát, akit időközben az RMDSZ parlamenti képviselőjévé választottak, és Marosán Tamást, a református egyház jogtanácsosát három-három év letöltendő, Silviu Climet, az igazságügyi minisztérium volt jogi tanácsadóját pedig három év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte.
A vádlottak fellebbezése nyomán a legfelső bíróság tavaly októberben - saját illetékességét elhárítva - megállapította: az ügyben a ploiești-i táblabíróságnak kell kimondania a jogerős ítéletet. 
Megszólalt Marosán Tamás
Az időközben Magyarországra települt Marosán Tamás hétfőn nyílt levélben fejtette ki álláspontját az őt ért vádról. Rámutatott: a vád arra hivatkozva vitatta a visszaszolgáltatás jogosságát, hogy az iskola közadakozásból épült, vagyis a vádhatóság szerint a tulajdonjog a "népet", azaz az államot illeti.
Rámutatott: jelenleg is minden egyházi épület közadakozásból, illetve önkormányzati és állami segélyből épül, de annak tulajdonosa ettől függetlenül az egyház. Erre a legfrissebb példa a Bukarestben épülő ortodox katedrális - tette hozzá. "Ha a román állam tulajdona lett volna (a Mikó gimnázium), mi értelme lett volna államosítani?" - érvelt Marosán Tamás.
A Marosán elleni vádak egyébként az új Btk. szerint elévültek, így a volt jogtanácsost várhatóan szerdán felmentik. A védelem korábban többször is kérte a ploiești-i táblabíróságot, hogy állapítsa meg a vádak elévülését, de ez mindeddig nem történt meg. Markó Attila ügyvédje kérdésünkre elmondta, a szerdai ítélethirdetés "ezt a kérdést is tisztázza".
Cs. P. T.
maszol.ro

Hargita megye határain túl merészkedik János vitéz
A közkedvelt János vitéz, avagy a hős gyönyörűséges utazása és csodálatos megérkezése című műsorával megy rövid turnéra a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes.
November 28-án, pénteken Jobbágytelkén lesz előadás délután 5 órától.
November 29-én, szombaton délelőtt 10 órakor Kolozsváron, a 11. Kolozsvári népzene- és néptánctalálkozó keretében a Diákművelődési Házban lép színpadra a társulat.
Végül november 30-án, vasárnap délután 6 órakor Szamosújváron, a Téka Alapítvány székházában vendégszerepel a csapat.
A társulat már közel százszor mutatta be határon innen és túl, mindig telt ház előtt ezt a táncjátékot. Amolyan közönség kedvence lett a darab, amiben minden korosztály kisgyerektől a legidősebbekig, de akár minden társadalmi réteg is megtalálja azt, ami éppen neki szól, amit szívesen néz és örömet lel benne.. – írja Rangyák József, a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes sajtófelelőse. 
maszol.ro

Mikó-ügy: Kelemen Hunor szerint veszélyes precedens született
Kelemen Hunor szerint veszélyes precedenst teremtett a Ploiesti-i Táblabíróság azzal, hogy érvénytelenítette a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó kollégium épületének a visszaszolgáltatását, és felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte az ügyben eljáró restitúciós bizottság tagjait.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke az MTI-nek elmondta, az igazságszolgáltatás ítéleteit nem szokás kommentálni, de ebben az esetben kivételt kell tennie.
„Igazságtalannak tartom az ítéletet az egyházzal szemben, azokkal szemben, akik a törvényt alkalmazták, azokkal szemben, akiktől a kommunista diktatúra ingatlanokat kobozott el. Az ítélet megnyit egy kaput, amelyen keresztül a hasonló módon meghozott visszaszolgáltatási döntések érvénytelenítését kérhetik. Veszélybe kerül mindaz, amit az elmúlt két évtizedekben tettünk a visszaszolgáltatás terén" – értékelte a Mikó-ügyben hozott ítéletet Kelemen Hunor.
A politikus úgy vélte, a bíróság Markó Attila, Marosán Tamás és Silviu Clim személyében olyan embereket ítélt felfüggesztett börtönbüntetésre, akik legjobb tudásuk szerint a hivatali kötelességüket végezték, és alkalmazták a törvényt. „Ezek után ki lesz az, aki a törvényt alkalmazva meg mer hozni egy ilyen típusú döntést?" – tette fel a kérdést.
Az RMDSZ elnöke szerint a Mikó-ügyben „az igazságszolgáltatást használták a visszaállamosításhoz". Azt is sérelmezte, hogy a döntés megbélyegzi az erdélyi református egyházat. Azt üzeni ugyanis, hogy az egyház olyan ingatlant kért vissza, ami nem volt az övé. Emlékeztetett: az államosítási iratokban az szerepelt, hogy a református egyháztól vették el az ingatlant. Kelemen Hunor elmondta, az RMDSZ egyeztetni készül a református egyházzal a további lépésekről, de hozzátette, politikai eszközöket nem lehet alkalmazni egy jogerős ítélettel szemben.
Arra a felvetésre, hogy az ítélet olyan hangulati környezetben született, amikor több hangzatos ügy is a visszaszolgáltatások körüli visszaélésekre világított rá, Kelemen Hunor elmondta: különbséget kell tenni az egyházak számára visszaszolgáltatott ingatlanok ügye és azon ügyek között, amikor spekulánsok vásárolják meg az egykor államosított ingatlanok örököseitől a tulajdonjogot, és ők érik el a visszaszolgáltatást vagy a kárpótlást.
A ploiesti-i táblabíróság jogerősen felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte szerdán a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium visszaszolgáltatása miatt indított büntetőperben a restitúciós bizottság tagjait, és megerősítette az első fokú ítélet azon részét, amely szerint a református egyház elveszíti tulajdonjogát az ingatlan felett.
MTI
Erdély.ma

Semjén: megdöbbentő a Markó Attila elleni ítélet és elfogadhatatlan a kollégium újraállamosítása
A magyar kormány megdöbbenéssel értesült a Markó Attilát, az RMDSZ parlamenti képviselőjét, a restitúciós bizottság tagját felfüggesztett börtönbüntetéssel sújtó – Ploiesti-i Táblabíróság által hozott – jogerős ítéletről – közölte Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes szerdán az MTI-vel.
Közleményében a kormányfő kereszténydemokrata helyettese kitért arra is: elfogadhatatlannak tartják, hogy egy korábban az egyháznak visszaadott intézményt, a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó kollégiumot újraállamosítják. Ugyancsak elfogadhatatlan nevezte, mind egyházi szempontból, mind a magyarság szempontjából, hogy Romániában a jogerősen visszaszolgáltatott egyházi és közösségi ingatlanok visszaállamosítására törekednek.
Jogerősen felfüggesztett szabadságvesztésre módosította a ploiesti-i táblabíróság a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium visszaszolgáltatása miatt indított büntetőperben a restitúciós bizottság tagjaira alapfokon kiszabott börtönbüntetéseket, és megerősítette az első fokú ítélet azon részét, amely szerint a református egyház elveszíti tulajdonjogát az ingatlan felett – közölte az MTI-vel szerdán Georgiana Petrisor, a táblabíróság szóvivője.
Első fokon a bíróság 2012-ben a közérdek elleni visszaélésnek minősítette azt, hogy a háromtagú restitúciós bizottság 2002-ben, egy korábbi kormányrendeletet végrehajtva, visszaadta a kommunizmus idején államosított sepsiszentgyörgyi épületegyüttest az Erdélyi Református Egyházkerületnek. A ploiesti-i táblabíróság szerdán a bizottság két – korábban letöltendő szabadságvesztésre ítélt – tagja, Markó Attila és Marosán Tamás 3-3 éves büntetését ötéves próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetésre változtatta, a korábban 3 éves felfüggesztett börtönre ítélt Silviu Clim fellebbezését pedig elutasította.
A három éve zajló Mikó-per nagy felháborodást váltott ki az erdélyi magyarság körében, 2012 októberében a történelmi egyházak és az erdélyi magyar pártok közös demonstráción tiltakoztak Sepsiszentgyörgyön az első fokú ítélet ellen, amelyen egyértelművé tették, hogy ezt az ügyet az egyházi ingatlanok újraállamosítását célzó kísérletnek tekintik.
MTI
Erdély.ma

Az Erdélyi Református Egyházkerület állásfoglalása a Mikó-ügy kapcsán
25 év jogállamiságba vetett hitünk dőlt ma meg azzal, hogy a Ploiesti-i Táblabíróság jogtalanul elvette az Erdélyi Református Egyházkerülettől a Református Székely Mikó kollégium épületét. Olyan állapot állt elő, amivel a román állam azt jelezte a reformátusoknak, a kisebbségieknek, hogy nem ugyanazok a jogok illetik meg, mint bárki mást ebben az országban. Nem akarunk másodrendű állampolgárok lenni, és követeljük az államtól, hogy mondja ki, hogy a kisebbségek mire jogosultak. Nem akarunk abba a helyzetbe jutni, amibe a szászok jutottak, hogy másodrendűek, eladhatóak lettek.
Újra kell gondolnunk az egyház és állam viszonyát a következő időben, ezért november 29-re, szombatra rendkívüli egyházkerületi közgyűlést hívunk össze 11 órára a kolozsvári Kétágú templomba, ahol az egyházkerületi közgyűlés meghatározza, hogy milyen irányba indulunk tovább.
Az a lojalitás és a jogállamiságba vetett hitünk, amivel ezekben az esztendőkben a román állam iránt viseltettünk súlyosan károsult. A leginkább az fáj, hogy egy egész közösséget, ha nem többet a 700 000 lelket számláló református közösséget arcul csapták, hazugnak, csalónak, követelőzőnek nevezték. Ez számunkra erkölcsi kérdés, nem egy épület léte, vagy nem léte a tét. Ez a visszaállamosítás azt üzeni, hogy ebben az országban bármikor bármit meg lehet tenni. Ugyanakkor igazságtalanság történt azokkal szemben is, akik a munkájukat végezték.
Ez a kérdés azért lehet súlyos a következő időszakra nézve, mert az összes református kollégium ebben a helyzetben van, hiszen azt a tényt nem akarták elfogadni, hogy a református egyház felépítése és rendje szerint minden hozzá tartozó intézmény külön jogi személyiséggel rendelkezett. Ez az a tény, amit most egyértelműen megtagadtak. Ha a román állam nem akarja érteni és beismerni a tényeket, akkor mindig találhatnak olyan jogi vesszőhibát, amivel bármikor bármit meg lehet tenni.
Határozottan visszautasítjuk az államnak ezt a hozzáállását. Egyértelmű diszkriminációnak tartjuk, hogy míg a többségi egyháznak szállodákat és több millió euró értékű ingatlanokat adományozott, addig a kisebbségi egyháztól azt is elvette, ami a sajátja volt! Ragaszkodunk az egyház autonómiájához! A román állam most minden ’90-től erre visszaszerzett ingatlan birtokviszonyát megkérdőjelezte. A református egyház tulajdonának alig egyharmadát adták vissza, most pedig erről az egyharmadról is azt mondja, hogy törvénytelenül és jogtalanul került vissza jogos tulajdonosához. Ettől kezdve már csak a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága marad lehetőségként, ahol meg kell hallják az európai keresztyénség, reformátusság tiltakozását!
„Te pedig, emberfia, prófétálj Izráel hegyeinek, és mondd: Izráel hegyei, halljátok meg az Úr igéjét! Így szól az én Uram, az Úr: Mivel az ellenség hahotázva azt mondta rólatok: Birtokunkba kerültek az ősi halmok! – ezért prófétálj, és mondd: Így szól az én Uram, az Úr: Mivel a vesztetekre törnek mindenfelől, hogy a többi nép birtokává legyetek, és mivel szájukra vettek titeket a rágalmakat terjesztő népek, azért, Izráel hegyei, halljátok az én Uramnak, az Úrnak igéjét!
Ezért így szól az én Uram, az Úr: Fölemelt kézzel esküszöm, hogy majd a körülöttetek élő népeknek kell eltűrniük, hogy gyalázzák őket!
Mert én mellettetek vagyok, és felétek fordulok: megművelnek és bevetnek titeket." (Ezékiel könyve 36, 1-4a-7-9)
Kató Béla, püspök
Markó Gábor, főgondnok
Erdély.ma

5+1 – MPP: védjük meg egyházaink vagyonát!
Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy Románia a kommunizmusban elkobzott egyházi és közösségi javak visszaszolgáltatása után ismét a magyarság és történelmi egyházaink ingatlanjainak visszaállamosítására törekszik.
Találkozzunk Sepsiszentgyörgyön November 29.-én, kérjük együtt alapvető jogaink alkotmányos garantálását! Őseink földjén méltó körülmények között, nem másodrangú állampolgárként akarunk élni. Erre tettek ígéretet a Gyulafehérvári Nyilatkozatban román honfitársaink ősei, de az ott megfogalmazottak azóta is csak az ígéret szintjén maradtak.
Kérjük együtt: 1.Székelyföld régió elismerését 2.Referendum kiírását Székelyföld autonómiájáról 3.Magyar nyelv hivatalossá tételét Székelyföldön 4.Új alkotmányt Romániában 5.Székely zászló és szimbólumok elismerését 5+1. Védjük meg egyházaink vagyonát Hívunk mindenkit 2014. november 29-én 13 órára Sepsiszentgyörgyre, a Kovászna megyei kormányhivatal elé, ahol átadjuk petíciónkat.
Erdély.ma

A néprajzkutató iskolája a terepmunka (MTA-díj Kinda Istvánnak)
Az őseik örökségét éltető közösségek sokat tehetnek azért, hogy a hagyományok fennmaradjanak, de egy kicsit bátorítani kell őket, ráébreszteni: amit tudnak, az érték, arra szükség van, néprajzosként ebben is látom a magam szerepét – vallja Kinda István, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum néprajzos muzeológusa, aki nemrég átvette a Magyar Tudományos Akadémia Kolozsvári Területi Bizottsága által odaítélt Fiatal Kutatói Díjat társadalomtudományi kategóriában. A Magyar Tudomány Ünnepe alkalmából Temesváron tartott rendezvényen részt vett és előadást tartott Vékás Lajos, az MTA alelnöke és Török Ádám, az MTA főtitkára is. A kitüntetés kapcsán beszélgettünk Kinda Istvánnal.
– A kutatás, tanulmányok írása és közzététele, tudományos kiadványok szerkesztése mellett fontosnak tartja, hogy ne csak a néprajzos szakmával ismertesse a kutatott terület eredményeit, hanem visszavigye abba a közösségbe, ahol azt tanulmányozta. A cél egyértelmű, milyen hatásra számít e tekintetben?
– A Székely Nemzeti Múzeumhoz kerülve hagyományos mesterségekkel, népi iparral foglalkoztam. Ebből elsősorban tudományos publikációk születtek, de egyre fontosabbnak láttam, hogy ezeknek a foglalkozásoknak ne csak társadalmi hátterét vagy gazdasági mozgatórugóit tárjam fel, hogy miként lehet belőlük megélni, hanem fenntartható, felújítható foglalkozásként tekintsenek rá azok, akik művelik, ne szégyellnivalóként, hanem igazi értékként lássák, amelynek birtokosai. Amellett, hogy ezeket a kutatásaimat a szakma számára megírom, nagyon fontos, hogy ismeretterjesztő előadások során minél több helyen bemutassam az eredményeket. Az elmúlt két esztendőben huszonöt-harminc ilyen ismeretterjesztő előadást tartottam különböző falvakban. Kiemelném a csernátoni IKA ifjúsági egyesülettel közösen szervezett előadásokat, amelyeket cigányoknak tartottam cigányokról, a cigány kultúráról. Helybeli roma embereknek beszéltem a népcsoport eredetéről, a hagyományokról, az életmódról, tükröt tartottam eléjük, máshol pedig egy-egy mesterséggel kapcsolatos kutatásaimat ismertettem. Ez abban is segíthet,  hogy a hagyományok feledésbe merülése kitolódjon, talán egészen addig, amíg egy néprajzos megjelenik a terepen, és kezd érdeklődni iránta, dokumentálja. Ha az emberek látják, hogy figyelnek rájuk, megerősödnek abban, hogy amit ők tudnak, az érték, arra szükség van. Az eddig kutatott mesterségek esetében azt láttam, nincs igazán kereslet ezekre a termékekre, viszont él az emberekben a remény, hogy talán, ha ismertebbé válnak, ha egy kicsit bekerülnek a közbeszédbe, vagy a  tudományos szféra beszél az ő tudásukról, lehet esély arra, hogy néhány mesterember tovább folytathassa a szakmáját. Eddig a téglavetést, a mészégetést, a cserépvetést, a szénégetést, a kőfaragást és a kerékkészítést kutattam. Ezek eredményeiből Vargyasi Leventével filmet készítettünk, de talán tíz évre is tervezhető, amíg még jó néhány mesterséget tanulmányozok.
Kinda István nemcsak a hagyományos mesterségek kutatója, doktori dolgozatát az egyház és a pap társadalmi szerepe a moldvai csángó falvakban témáról írta, vezető muzeológusa volt a zabolai Csángó Néprajzi Múzeumnak, rendezője a gorzafalvi állandó kiállításnak, szerzője és társszerzője több társadalom-néprajzi kiadványnak. Az erdőszentgyörgyi születésű, Havadtőn nevelkedett Kinda egy havadtői civil csoportosulással XIX. századi faragott sírköveket állít helyre, úgy tartja, egyfajta paraszt-Házsongárd alakítható ki a település régi temetőjében.
A Fiatal Kutatói Díj odaítélése alkalmából róla írt laudációban Pozsony Ferenc, a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem Magyar Néprajz és Antropológia Intézetének professzora, az MTA külső tagja többek között megállapítja: „Kinda István nemcsak kiváló kutató, hanem alapos filológus is. Számos bibliográfiai adatbázis szerzője vagy társszerkesztője. A Székely Nemzeti Múzeum tudományos tanácsának elnöke, a szakmai életben igencsak elismert Acta Siculica című évkönyv tudományos színvonalát alapvetően meghatározó főszerkesztője. Eddig 5 önálló kötete jelent meg, további 14 kiadvány igényes szerkesztője, s még további 7 lektora. Különböző hazai és külföldi szakperiodikákban és kötetekben összesen 63 dolgozata, tanulmánya jelent meg. Legújabb kutatási eredményeit összesen 42 hazai és 13 nemzetközi rangos rendezvényen mutatta be. (...) Kinda István nemzedékének alaposan felkészült, nagy munkabírású, a szakmai életben elismert, megbecsült, kiváló és korszerű eredményeket elért fiatal néprajzkutatója, muzeológusa.”
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Összefog a nemzeti oldal? (Az MPP nagygyűlésére toboroz az EMNP)
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) és a Magyar Polgári Párt (MPP) egyesülését szorgalmazzák a két politikai alakulat sepsiszentgyörgyi vezetői, a Néppárt sepsiszéki szervezete is támogatja a kezdeményezést – jelentette be Bedő Zoltán, ez utóbbi elnöke. Első gesztusként csatlakoznak az MPP által november 29-re, szombatra meghirdetett sepsiszentgyörgyi utcai megmozduláshoz, ugyanakkor egy felhívást is megfogalmaztak: arra kérik a magyar fiatalokat, december elsején, a román nemzeti ünnepen ne vonuljanak utcára tüntetni, ne provokáljanak, véleményüknek ők is inkább szombaton adjanak hangot.
Bedő Zoltán felidézte, hogy hét esztendővel ezelőtt, 2007. november 25-én az erdélyi magyar jobboldalnak sikerült egyesítenie erejét, és ennek köszönhetően a választásokon EP-mandátumot nyert Tőkés László. Akkor több mint 176 ezer szavazatot összesített, az RMDSZ listája 282 ezret kapott, és három romániai magyar képviselő jutott be az Európai Parlamentbe. Azóta a jobboldal ketté­szakadt, de bebizonyosodott, hogy erejük elaprózása nem vezet sehova, ezért szükségesnek tartják a két kis párt egyesülését. A három helyi szervezet a két párt országos vezetőségéhez fordult, azt kérik, tegyenek meg mindent, hogy legkésőbb jövő év tavaszáig létrejöhessen a fúzió. Az EMNP helyi és széki vezetői az elmúlt héten találkoztak az MPP sepsiszentgyörgyi szervezetének küldöttségével, tegnap újra egyeztettek és jövő héten is folytatják a tárgyalásokat – mondta el Bedő. Kiemelte, Bálint József sepsiszentgyörgyi elnökkel tárgyaltak, az MPP megyei vezetőjével, Kulcsár-Terza Józseffel még nem, mert nem volt itthon.  Az EMNP csatlakozik az MPP felhívásához és ők is arra szólítják tagságukat, szimpatizánsaikat, vegyenek részt szombaton 13 órakor a prefektúra elé összehívott nagygyűlésen. „Egyetértünk azzal az elképzeléssel is, hogy nem valami ellen kell tüntetnünk, hanem valamiért, azért, hogy jogainkat tiszteletbe tartsák, emlékeztetni akarjuk a románságot, hogy 1918-ban, Gyulafehérváron autonómiát ígértek az Erdélyben élő más nemzetrészeknek” – hangsúlyozta Bedő, aki kiemelte, a szombati megmozdulás jó alkalom lesz felhívni a frissen megválasztott elnök, Klaus Johannis figyelmét is, hogy a magyarság helyzete nem rendezett. Kitért arra is, hogy gesztusukkal is bizonyítani szeretnék az MPP-nek, hogy ugyanazt az értékrendet képviselik, összetartoznak. Bedő Zoltán felidézte az egy évvel ezelőtti december elsejei ünnepséget, amikor az Új Jobboldal szélsőséges román szervezet megismételte egy esztendővel korábbi felvonulását Sepsiszentgyörgyön, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) néhány tagja tiltakozásul utcára vonult, és botránnyal, a magyar ifjak meghurcolásával végződött a megmozdulás. „Felhívnánk a fiatalok figyelmét, hogy ne dőljenek be a provokációnak. Tavaly is, tavalyelőtt is tapasztalhattuk, hogy a rendfenntartók hallgatólagos beleegyezésével randalíroznak a román fasiszta szervezet tagjai és azt is, hogy a rövidebbet mindenképpen mi húzzuk. Tartsuk tiszteletben a románság ünnepét, mi a hangunkat hallassuk szombaton, inkább akkor csatlakozzanak hozzánk” – fogalmazott a néppárti politikus.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Hírbörze
Székelyföldi IT & C-konferencia
November 28–29. között tartják a tusnádfürdői Ozone Szállodában a székelyföldi informatikai vállalkozásokat képviselő IT Plus Cluster, a Kovászna Megyei Kereskedelmi és Iparkamara IT & C-szakosztálya és a Csíki Vállalkozók Egyesülete szervezésében a II. Székelyföldi IT & C-konferenciát.
A számítástechnikai és technológiai témájú szakmai konferencia célja a régióban, illetve a nemzetközi piacon működő vállalkozások, szakemberek közötti kapcsolati háló kiépítése és ápolása, a legújabb ágazati trendek, illetve a sikeresen működő innovatív modellek bemutatása. Ugyanakkor az IT-oktatás, valamint a vállalkozók találkozásának lehetőségét is kínálja a konferencia. Az eseményen lehetőség nyílik a valós üzleti kapcsolatok (B2B), partnerségek létesítésére IT-szakcégekkel és más szakterületeken tevékenykedő vállalatokkal. Továbbá tapasztalt szakemberek bemutatják a legújabb technológiai megoldásokat és trendeket, így a résztvevők újabb fejlődési és terjeszkedési lehetőségeket fedezhetnek fel vállalkozásuk számára.
Szexi közgazdaságtan
A Romániai Magyar Közgazdásztársaság (RMKT) Ifjúsági Frakciója (RIF) a Mikó Imre Szakkollégiummal és a Rajk László Szakkollégiummal partnerségben november 29-én rendezi meg szakmai rendezvényét Szexi közgazdaságtan címmel. Az egynapos konferenciát a Rajk László Szakkollégium által elindított magyarországi kezdeményezés mintájára szervezik meg először Erdélyben. A koncepció lényege, hogy gazdasági témákról fiatalosan, érdekfeszítően és nem csak szakemberek számára érthető nyelven hangozzanak el előadások, testközelbe hozva a közgazdaságot. A hazai előadók mellett magyarországi és egy indiai szakember tart előadást, többek között Svéhlik Csaba (KHEOPS Automobil-kutató Intézet) Szexi közgazdaságtan, avagy nőiesség, erotika, szexualitás a gépkocsireklámok történetében, Szécsi Kálmán (Raiffeisen Bank Románia) Megbízható úriember vagy érzéketlen kapzsi? A bankról másképp, Csizmadia Norbert (Magyar Nemzeti Bank) Economy is Jazzy, Csibi Magor (World Wide Fund for Nature) Zöld gazdaság, avagy mire jó egy medve címmel. Szó lesz a reklámfilmről, a tőkepiacról. A szervezők gyakorlott közgazdászokat és újoncokat egyaránt várnak.
Háromszázmilliós fekete péntek
Mintegy ötmillió vásárló használta ki a fekete péntek elnevezésű vásárlási akció adta kedvezményeket, az ideiglenes mérleg több mint 300 millió lejes forgalmat jelez – közölte a Mediafax. Az akár 80 százalékos árengedménnyel kínált termékek között luxusautótól, elektrotechnikai felszerelésen át a legismertebb piperecikkekig szinte minden megtalálható volt. t Az akció nem csupán november 21-ére koncentrálódott, több áruházlánc egész hetes vagy többnapos fekete pénteket hirdetett meg. A legnagyobb online áruház vasárnap este több mint két órán át 1–8 lej közötti áron kínálta a több esetben ezerszer annyiba kerülő árucikkeket, az élelmes vásárlók mintegy másfél millió lej értékben rendeltek terméket. Az áruház illetékesei később bejelentették: hibáztak az árak feltöltésénél, de a mintegy 730 megrendelt terméket a téves áron szállítják a megrendelőknek. Némely elemzők marketingfogást gyanítanak a „tévedés” mögött.
Atomreaktorok „temetése”
Több mint százmilliárd dollárba kerül a következő huszonöt évben a világ régi atomreaktorainak leállítása és a felhalmozódott szennyező anyag eltakarítása a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) éves jelentése szerint. Az IEA becslése szerint 2040-ig kétszáz reaktort kell leállítani világszerte, miközben a leszerelési költségeket komoly bizonytalanság övezi, tekintettel arra, hogy egyelőre korlátozottak az atomerőművek lebontásában szerzett tapasztalatok. Az elmúlt negyven évben mindössze tíz reaktort állítottak le véglegesen világszerte. Fatih Birol, az IEA főközgazdásza a Financial Timesnak nyilatkozva felszólította a világ felügyeleti hatóságait és közműszolgáltatóit arra, hogy különítsenek el elégséges forrást az atomerőművek leszerelésének jövőbeni költségeire. A Financial Times kommentárja szerint mindez óhatatlanul kérdéseket vet fel az atomenergia-termelés gazdaságosságával kapcsolatban.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

"Vállalnunk kell gyökereinket!"
Fontosak a csángók! Elsősorban mert magyarok, és nem vagyunk olyan sokan, hogy egyetlen emberről, egyetlen kis közösségről is elfeledkezzünk. Másodsorban, mert hallatlan értékeket őriznek, amelyek a magyar művészettörténet számára fontosak, olyan értékek, amelyek a Kárpát-medence más helyein nincsenek meg – mondta egyebek között Halász Péter néprajzkutató Salamon József gyimesbükki római katolikus lelkész Gyimes című, 550 oldalas, 33 fejezetből álló könyvének bemutatóján, amelyre hétfőn este került sor a Deus Providebit Házban.
A kötet Gyimesbükk történetét taglalja a völgy benépesítésétől kezdve napjainkig. Salamon Józsefet saját bevallása szerint az a szándék vezérelte, hogy minden fellelhető adatot közöljön a településről, mert még mindig vannak, akik manapság is szeretnék beolvasztani a román többségbe a magyar anyanyelvű közösséget, és attól sem riadnak vissza, hogy történelmet hamisítsanak. Ezért is tartotta fontosnak, hogy a legfontosabb levéltári adatokat, tényeket, anyakönyvi, gazdasági és hadtörténeti adatokat az itt élő magyar közösség rendelkezésére bocsássa, mert Gyimesbükköt 1951-ben Bákó megyéhez csatolták, és minden eszközzel megpróbálták az itt élő magyarokat elrománosítani.
Egyházközségileg azonban továbbra is a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekséghez tartoznak, és a hitüket megőrző közösségeket az elnyomó rendszernek nem sikerült teljes mértékben megtörni. Isten teremtette jognak és ugyanakkor kötelességnek nevezte, hogy beszéljen a közösség múltjáról.
– Vállalnunk kell gyökereinket, kötelességünk a hazugságokra rávilágítani, és megtalálni a helyes utat a szeretet és igazság jegyében – jelentette ki.
A könyvet és a szerzőt dr. Barabás László néprajzkutató, a Károli Gáspár református egyetem tanára méltatta, kapcsolódási pontokat keresve Gyimes, Gyimesbükk és Marosvásárhely között. Óriási munkának nevezte, amely műfaji szempontból lehetne történelmi olvasókönyv, történelmi vagy akár egyháztörténeti monográfia, népismereti könyv, amelyben a tájtól a népviseletig mindent megtalál az olvasó, de nevezhetnénk akár egyházi missziós munkának, iskolai történeti munkának 300 évre visszamenőleg. Barabás László szerint nem szabad regényként olvasni, egyszerre végigolvasni nem lehet. Mégsem tanulmány-gyűjtemény. Salamon József a statisztikát, a szobrokat, a temetőt, a kollégáit, a tanítókat beszélteti.
Hallatlan értékeket őriznek
A könyvbemutatón jelen volt Halász Péter néprajzkutató, aki életének jelentős részét a moldvai csángók kultúrájának, szokásainak kutatására fordította, adatokat gyűjtve a Magyar néprajzi atlasz számára, és aki 2010-ben Gyimesközéplokra költözött. Kijelentette: "Fontosak a csángók! Ellsősorban mert magyarok, és nem vagyunk olyan sokan, hogy egyetlen emberről, egyetlen kis közösségről is elfeledkezzünk. Másodsorban, mert hallatlan értékeket őriznek, amelyek a magyar művészettörténet számára fontosak, olyan értékek, amelyek a Kárpát-medence más helyein nincsenek meg. Harmadsorban pedig azért, mert mindnyájunkra ez a sors vár nem csak Erdélyben, a Kárpát-medencében. Ezt a sorsot szánják nekünk még Brüsszelben is".
Szükségből született meg ez a könyv!
– Szükségből született meg ez a könyv – jelentette ki Salamon József atya, aki magát nem nevezte írónak: azért írta meg, mert más nem tette meg, és fontosnak tartotta, hogy ez a nép megismerje a múltját, igazi gyökereit. A hazugság, a történelemhamisítás ellen született meg a kötet, beleírta a sérelmeket is, például azt, hogy az ortodox egyház megkapta a temetőt, a kaput bezárja, más felekezet nem léphet be a temetőbe, november 1- jén nem engedték be világítani sem. – Ez most történik, a 21. században, ezen javítani kell – mondta. Véleménye szerint az ima az, ami az ezeréves határon erőt ad a gyimesbükkieknek, és megmaradásukat segíti. Ezt jelképezi a könyv borítója is, amely egy imádkozó csángó családot ábrázol.
A telt házas eseményen fellépett az Öves együttes, Vrencean Anita, a XI. Szeret menti népdalvetélkedő elő helyezettje, énekek, táncok és szavalatok tették színessé a rendezvényt.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Fiatalok az idősekért
Az Európai Unió forrásaiból az Európa a polgárokért pályázati kiírás által finanszírozott Fiatalok az idősekért című tizenötezer eurós nyertes projektre két hete érkezett meg az uniós finanszírozás a Vámosgálfalvi Polgármesteri Hivatal bankszámlájára.
A projektet indítványozó Balog Elemér polgármester, valamint a tervezéssel és lebonyolítással megbízott Szabó Edit Edina közgazdász és Szentgyörgyi Anna, az RMDSZ megyei Nőszervezetének alelnöke, helyi tanácsos elmondták, tavaly decemberben nyerték meg a pályázatot. Augusztusban lezajlott a projektbe foglalt tevékenységsorozat, a sikeres pályázat bizonyítékaként pedig nemrég utalták át a megpályázott pénzösszeget.
A támogatás a határokon átnyúló közös programok támogatását célozta, az augusztus 28–szeptember 1. közötti tevékenységek pedig az idősebb generációra való odafigyelést, a közvetlen segítségnyújtást, az interkulturális párbeszédet hivatottak ösztönözni. A projektbe 45 egyedül élő személyt, több önkéntes fiatalt vontak be, akik a magyarországi testvértelepülésekről, Nagyhegyesről és Csepelről érkeztek, és a vámosgálfalvi önkéntes fiatalokkal közösen vettek részt a tevékenységekben. Négyes-ötös csoportokban keresték fel a fiatalok segítségére számító idős embereket, akiknek a háztáji munkában segédkeztek: kerítést javítottak, festettek, udvart takarítottak, ástak, locsoltak, ültettek, a betakarítási munkákból is kivették a részük, de kipróbálhatták a tehénfejést is, ami főképp a budapesti fiatalok számára jelentett rendkívüli élményt, és a csörögesütéstől sem ódzkodtak.
A projekt közvetlen kedvezményezettjei a vámosgálfalvi idősebb korosztály tagjai voltak, akik jelezték a fiatal munkaerő iránti igényüket. A közvetett kedvezményezettek csoportja a csepeli, nagyhegyesi és vámosgálfalvi önkéntes fiatalokból állt, akik lelkiismeretesen végezték el a felvállalt munkát, dokumentálták, lefényképezték, a kiértékelés során bemutatták a segítségnyújtás lépéseit, elmondták élményeiket, tapasztalataikat, ami a projekt közösségépítő részét képezte. Azáltal, hogy a testvértelepülések fiataljai betekinthettek a vámosgálfalvi kultúrába, baráti kapcsolatok alakultak ki, valamint közösen betekintést nyertek az idősebb generáció életterébe, mindennapi gondjaiba is. A felvállalt tevékenységeket lelkiismeretesen, jó kedvvel végezték, ugyanakkor empátiával viszonyultak az idős emberekhez.
A projekt megvalósítása elérte célját, ugyanis a közösen eltöltött tartalmas idő, az önfeledt szórakozás mellett a fiatalokban is tudatosult az egymásra figyelés, az egymástól való tanulás, az, hogy legyen türelmük meghallgatni és segíteni az idősebb korosztályt, jobb emberekké válni. Az önkormányzatnak szándékában áll a továbbiakban is a helyi tanács támogatásával – akárcsak az idén – hasonló jellegű pályázaton részt venni, ugyanis a község idős emberei elégedettek voltak a kezdeményezéssel, és kifejezték azon óhajukat, hogy jövőre is haszonélvezői lehessenek a hasonló ackióknak.
Szer Pálosy Piroska
Népújság (Marosvásárhely)

Világos, épített kultúránk fontos öröksége
Hogy egymásra találhassanak a nemzetiségek
Világos Nagyközség megszületésében elemi fontosságot játszott a vár, amit a rómaiak Castrum Lucidum néven emlegettek, ahonnan ered a magyar Világosvár elnevezés is. I. sz. 106. és 271. között, a kiváló stratégiai elhelyezkedése miatt az itt áthaladó római légiók állomáshelyéül szolgált.
A XII. században a helybeli katolikusok egy része latin rítusú volt. 1186-ban III. Béla magyar király – aki kiemelkedő egyház- és kultúratámogatóként a Római, de a Bizánci Katolikus Egyházzal is jó kapcsolatokat ápolt, az általa létrehozott állami adminisztrációnak az irányítását a párizsi Sorbone Egyetem végzőseire bízta, közülük Világoson is dolgozott a híres jegyző, Anonymus –, bencés kolostornak rakja le az alapjait a jelenlegi római katolikus templom helyére. 1331-től a világosi vár nagy kiterjedésű uradalomnak volt a központja, amihez I. Mátyás király uralkodása idején 121 település tartozott. A pápai adójegyzékekből kiderül, hogy 1333-ban katolikus parókia létezett Világoson, Galsa, Muszka és Borosjenő hívei számára, akik Agria egyházmegyéhez tartoztak. A parókia templomának az 1186-ban megalapított kolostor szolgált. 1439-ben a vár és a kolostor is Brankovics György szerb fejedelem birtokába került, aki a kolostort kőkerítéssel vonta körül. A világosi várat és a kolostort is magában foglaló uradalom 1445-ben Hunyadi János, majd 1464-ben a Báthori család birtokába került, amelyiknek a tagjai innen kormányozták Erdélyt. I. Mátyás király uralkodása idején, a Magyarországon létrehozott 4 nyomda közül, 1 – Jókai Mór szerint – Világoson működött. A világosi katolikus plébánia 3 templomát 1526-ban, még a mohácsi vész előtt a bevonuló törökök feldúlták, lerombolták. A Galsa felé húzódó dombok lábánál manapság is látszanak egy 55 méter hosszú, 15 méter széles templomnak, illetve a tornyának a maradványai. A dokumentumokból kiderül, hogy a román stílusban, valószínűleg a XIV. században épült templomot a várőrség, valamint az állami adminisztráció használta, ami arra utal, hogy akkoriban igen erős katolikus közösség élt a településen. Egy 1701-ben történt feljegyzés szerint, a török uralom után a várban létezett egy katolikus kápolna, ahol lelkész szolgálta a várőrséget. A török hódoltság idején a 3 kőépületből álló világosi kolostort ferences szerzetesek vezették, amíg a törökök le nem rombolták. A kolostor romjaiból Grassalkovich Antal gödöllői gróf, a püspökség és a lakosság támogatásával elkezdte, majd az uradalmat átvevő Bohus Imre báró 1753-ban befejezte a jelenlegi, Nepomuki Szent János tiszteletére, 1753. május 16-án felszentelt, késő barokk elemekkel díszített, román stílusban készült katolikus templom újjáépítését. A bibliai jeleneteket ábrázoló belső festési munkálatokat Hans Fischer, temesvári templomfestő készítette. A templomot 1798-99-ben felújították, csakhogy 1834. augusztus 21-én leégett, de Bohus János báró a saját költségén, a lakosság segítségével felújította, 1839-ben újra felszentelték. A templomi szolgálatot 1753-tól a konventuális ferencesek végezték, később egy káplán által segített plébános látta el a pasztorációs feladatokat. 1874–75-ben ugyancsak Bohus János báró a helybeli temetőben a családjának kápolnát épített, ami manapság is ravatalozóként működik, míg a templomnak 1906-ban orgonát ajándékozott, ami szintén működik. A helybeli hitéletben történtek ugyan változások, de a független parókus jogot megőrizték 1991-ig, amikor is a gyoroki katolikus egyházközséghez csatolták.
A Világoson zajlott oktatással kapcsolatos feljegyzés a XII. századból származik, amikor a Csanádi Egyházmegye latin nyelvű iskolát működtetett. Előbb Mária Terézia az 1746. április 15-én kiadott rendeletében, majd II. József is kötelezte a birodalom lakosságát az anyanyelven történő oktatásra. A rendelet nyomán, 1773-ban Világoson is megalakul az első magyar, illetve román nyelvű iskola.
Elődeink hagyatéka kötelez
Sokan úgy tudják, hogy Világos az 1848–49-es forradalom és szabadságharc végét jelentő, 1849. augusztus 13-án a település közelében bekövetkezett fegyverletétel miatt vonult be a magyar történelembe. A fent közölt történelmi tények bizonyítják a legjobban, hogy az itt meghonosodott katolikus egyházkultúra, illetve adminisztratív központ jóvoltából, Világos már évszázadokkal előbb is a történelmi események egyik fontos központja volt – olvasható a Frayna Edit nyugalmazott tanítónő által, a teljesség igénye nélkül összeállított, Greffner Ottó, Kovách Géza és Teodor Voştinar történészek kutatásaira alapozott gyűjteményében, ami románul megjelent az Actualitatea Şiriană, helyi jellegű lap augusztusi kiadványában is.
A helybeli katolikus templommal kapcsolatban örvendetes dolognak számít, hogy a Temesvári Római Katolikus Püspökség a torony és templom megromlott tetőszerkezetének a felújítására pályázatot nyújtott be a kormányhoz, amely 45 ezer lejjel támogatta, Világos Nagyközség Polgármesteri Hivatala és Tanácsa további 25 ezer lejjel járult hozzá a munkálatok finanszírozásához. A felújítást idén fejezték be, köszönet illeti a kezdeményezőket és szervezőket, a támogatókat és a kivitelezőket egyaránt. Abban reménykedjünk, hogy épített kulturális örökségünk e remekművének a külső és belső felújítására is hamarosan kerül majd kezdeményező és támogató.
Szerk. megj: Világos, tulajdonképpen az 1944. szeptemberi, tragikus események kapcsán került legutóbb a Nyugati Jelen érdeklődésének a középpontjába, amikor is a magyar csapatok visszavonulása nyomán elszabadult féktelen indulatoknak az áldozatává vált 10 magyar polgár, akiknek emléktáblát szerettünk volna állítani a templomban. Mivel a táblaállítás nem volt lehetséges, de azt is megtudtuk, hogy ama szeptemberi napokban egy német polgárt is lelőttek, a háború után a helybeli németeket kényszermunkára hurcolták, továbbá azt a román polgárt is földönfutóvá tették, aki a kritikus napokban a magyarok védelmére kelt, talán ildomosabb lenne Világoson felállítani az erőszak és a kommunizmus áldozatainak az emlékművét. Az nagyban hozzájárulhatna a múlt sérelmeinek a békés elrendezéséhez, az együtt élő nemzetiségeknek az egymásra találásához. E törekvésben bátorítás lehet a kormánynak és a helyi tanácsnak a templomtető felújításához nyújtott támogatása.
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)

Megnyugtató kis együttes
Elmulasztottam megnézni eddig a sepsiszentgyörgyi Kónya Ádám Művelődési Házban működő Fenyőcske néptáncegyüttes műsorát. Annál is inkább siettem vasárnap este bepótolni a mulasztást, megismerni munkájukat, mert hetek óta jár széltében-hosszában az együttes megszüntetésének rossz híre. A táncoktató Rápolti István negyven éve foglalkozik a kis csapatokkal, annak előtte magas szinten táncolt maga is – hát ki és miért fenyegeti a kis együttest az elmúlással?
Tizenévesek táncolnak lélekemelő lelkesedéssel. Olyan ez a ragaszkodás, mint amilyen ezer is van közöttünk, kezdve és végezve a sportnál, barkácsolásnál, régi szerszámok gyűjtögetésénél. Ha már elfogy az erő, akkor is marad az emlékezés, a hagyomány átadása, annak pártolása.
Az egyik lány Csíkszeredából ingázik haza próbákra, előadásokra – az egyetemről, merthogy elsőéves hallgató. Figyelem a műsorukat, több a lélek, mint például a Mikó Kollégium „nagy együttesében” a ravasz, térdet facsaró-ficamító, csavart figura. De hát a Fenyőcske még nem sudár fenyő.
Nagyot ölel a begyűjtéssel az oktató Rápolti István, van itt szatmári tánc, aztán csíki három is, és itt van, a kötényükben-lábmozgásaikban a széki, ama híres tánc. És azt is megcsinálják ezek a lányok, fiúk a maguk serdülői szintjén. A sóvidéki tánchoz is felmagasodtak – majdnem azt mondtam, lehajoltak –, és mindenből az tűnik ki, hogy ezek a fiatalok, akár a vezetőjük, a magyar néptánc és -dal maradék kincseit szedegetik össze, mutatják be. Mert be kell gyűjteni mindent a hagyományokból!
Szólóénekesek csángó dalokat vállaltak, hétéves fiúcska is dalol. És Orbán-Barra Gábor immár felnőtt tenorjával segíti a műsort. Rápolti bejelenti az egyik számot, így: Ceaușescu eladta pénzért a szászokat, mi most őrizzük a hagyományukat egy szász néptánccal.
Valós kincseket menekítenek az elmúlás elől. Mert ha mi, elnyomogatott magyarok is magunk ellen fordulunk, akkor ne bizakodjunk se Orbánban, se Pontában, se Klaus Johannis elnökben.
Czegő Zoltán
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Kulturális központ nyílhat az udvarhelyi Nyirő-villában
Újabb külső helyszínnel bővülhet a székelyudvarhelyi múzeum, hisz a csütörtökön tartandó soros önkormányzati ülés napirendjén szerepel a Nyirő-villa ügykezelésének átadása az intézmény részére.
A kulturális-irodalmi központ kialakítása rég dédelgetett terve a múzeumnak, az ingatlan hasznosítására a városvezetőség is hajlik. A műemlék épületet azonban több mint három évtizede albérlők lakják, a teljes restaurálás előtt az együttélés szabályait kell megkötniük a kezdeményezőknek és a lakónak.
Nyíró József 1936–1941 között élt a most már őróla elnevezett utca 5. száma alatti kétszintes épületben; a házat a két világháború között, a húszas évek végén építették. A 755 négyzetméteres telek, és a rajta lévő 114 négyzetméter alapterületű kétszintes ház, valamint a 26 négyzetméteres kiegészítő építmény a közművek ügykezelésébe került, az ingatlant 35 éve a Kovács család bérelte az Urbana Rt.-től.
Meghiúsult költöztetés
Az épület ügykezelésének áthelyezése érdekében Miklós Zoltán, a Haáz Rezső Múzeum igazgatója még júliusban fordult a székelyudvarhelyi városvezetőséghez, azóta az újratelekkönyveztetése is megtörtént. Hosszabb folyamat előzte meg a nyári beadványt, fejtette ki a múzeumigazgató, hisz mintegy két éve fogalmazódott meg az ötlet, hogy a Nyirő-villa a közösség javára más rendeltetést kapjon.
A helyzet felmérésére egy bizottság jött létre, ők vették fel a kapcsolatot az épületet bérlő Kovács családdal. „A lakók korábban meg akarták vásárolni a házat, erre azonban szerencsére nem volt lehetőség, hisz műemlék épületről lévén szó, nem elidegeníthető” – magyarázta az intézményvezető.
A bizottság két alkalommal is alternatívát ajánlott az albérlőknek: előbb egy csereháti lakóházat, majd egy tömbházat, a lakók azonban mindkettőt visszautasították. „Az emeleten lakó fiatal pár időközben elköltözött, az idős családfő pedig elhunyt, így a villát jelenleg Kovács Irma néni lakja” – tudtuk meg. Az idős nő az Urbana Rt.-vel kötött bérleti szerződése egyébként idén júniusban lejárt.
Napirenden Nyirő
A helyi tanács csütörtökön tárgyal majd arról, hogy a Nyirő-villát átadják a múzeum gondozásába. „Az újratelekkönyveztetés során új rendeltetést is kapott az ingatlan, már nem lakóháznak, hanem kulturális központnak minősül” – tette hozzá Miklós Zoltán. A kulturális központ kialakítása azonban hosszú távú cél, rövid távon, leghamarabb jövő nyárig Nyirő-emlékszobát alakítanának ki a házban.
„A múzeum felelőssége ápolni Nyirő emlékét, ezért egy kis kiállítás létrehozását tervezzük. Tárgyi emlékünk azonban nincsen a szerzőtől, így olyan modern irodalomtörténeti kiállításban gondolkodunk, mely nem a tárgyi örökségre, hanem a modern technológiára hagyatkozik” – vázolta. A jövőbeli tervek e szintjén egyébként mind a múzeumigazgató, mind a városvezetőség megoldhatónak tartja azt, hogy a belső terek elválasztásával az emlékszoba és a lakó is megférjen egymás mellett.
„Középtávon az lenne a terv, hogy egy olyan közösségi teret hozzunk létre, ahol a kis emlékkiállítás mellett nyilvános felület biztosítsunk irodalmi rendezvények számára, az emeleten és az udvaron pedig más intézményekkel együttműködve irodalmi jellegű rendezvényeket tartsunk. Például a városi könyvtárral együttműködve lehetne a nyári olvasótábor helyszíne” – sorolta az intézményvezető.
Hosszú távon az ingatlan valamikori arculatát és belső térszerkezetét állítanák vissza, hisz az évek során több módosítás is történt a lakóházként használt épületen (például beüvegezték a verandát). Ehhez azonban pályázati pénzre is szükség lesz. „Jövő tavasszal nyílnak meg az EU-s források a kulturális pályázatok számára, amennyiben a múzeum megkapja az ingatlant, pályázni fogunk a restaurálására” – hangsúlyozta Miklós Zoltán.
A mintegy két éve elkezdett folyamat során derült ki egyébként, hogy a közhiedelemmel ellentétben, a Nyirő-villát nem Kós Károly tervezte. „Biztosan tudjuk állítani, hogy nem Kós Károly tervei alapján épület a villa, hiszen a Kós-hagyatékban – amelyben a legapróbb melléképület tervrajza is szerepel – nem találtuk a terveit” – szögezte le a múzeumigazgató.
A stílusbeli hasonlóság azzal magyarázható, tudtuk meg, hogy a 20. század elején több tervező is „másolta” az akkor igen népszerű Kós Károly stílusát. „Ettől függetlenül az épület értéke nem csökken. Egyébként eredetileg valóban azért vált műemlékké a ház, mert úgy tudták, hogy Kós Károly tervezte, most már azonban Nyirő József szempontjából fontos az ingatlan” – summázott Miklós Zoltán.
A városvezetőség támogatja a Nyirő-villa emlékházzá alakítását, közölte a polgármesteri hivatal szóvivője, hozzáfűzve: „minden olyan megvalósítható terv előtt nyitott, ami méltó emléket állít a székely apostolnak, hiszen az idelátogatók biztosan szívesen megtekintenék Nyirő József emlékházát”.
Kovács Eszter
Krónika (Kolozsvár)

Könyvcsomagokat adományoznak az iskoláknak
Tizenhatféle szak-, továbbá honismereti és képes könyvet adományoz Kovászna Megye Tanácsa és a Kovászna Megyei Művelődési Központ háromszéki tanintézményeknek. Jövő évben a könyvtárak is hasonló csomagban részesülnek.
Közel 4400, háromszéki vonatkozásban megírt és megjelentetett könyvet és füzetet adományoz a hét folyamán Kovászna Megye Tanácsa karöltve a Kovászna Megyei Művelődési Központtal a megye tanintézményeinek. A csomag az eddig főként néprajzi, valamint műemlékvédelmi jellegű műveket kiadó Háromszék Vármegye Kiadó gondozásában megjelent képes könyveket is tartalmazza.
Az említett kiadót a Kovászna Megye Művelődési Központon keresztül a Kovászna Megye Tanácsa tartja fenn, és olyan kötetek kiadását szorgalmazzák, amelyek a székely közösséget építik. Az adománycsomagokban így megtalálható lesz a Kúriák földje és a Barangolások Háromszéken című kiadvány, valamint az alig egy hónapja bemutatott Háromszék természetkalendáriuma is. Utóbbi hiánypótló kiadványnak számított ez idáig, hiszen ehhez hasonlót legutóbb ifjabb Xántus János készített Erdélyben, még a múlt század közepén.
Az adományoknak köszönhetően az iskolák könyvtáraiban tizenhatféle szakkönyv, monográfia, honismereti és képes könyv lesz elérhető minden Háromszéket megismerni, felfedezni vágyó diák és pedagógus számára. Közel 2800 darab füzet is kiosztásra kerül. Előreláthatólag jövő év elején hasonló adománycsomagban részesülnek a községi és a városi könyvtárak is.
Bencze Melinda
Székelyhon.ro

Sok a beszéd, kevés a tett
Nem véletlen, hogy a ditróiak felmenői annak idején Szent Katalint választották a kicsi templom védőszentjéül, aki keveset beszélt, de annál többet tett. És annak is jó alapja lehet, hogy Ditró szülötte, Trucza Sándor volt a templom búcsúünnepének szónoka.
Nem kenyere a mézes-mázas beszéd, nem simogatja a híveket, és nem rejti véka alá, amit gondol – tudják ezt Trucza Sándorról falustársai. A negyven éve papi hivatását gyakorló, augusztustól  Gyergyószentmiklóson az örmény katolikusok plébánosként szolgáló lelkipásztor emlékeiből idézett fel történeteket, szembeállítva Alexandriai Szent Katalin életével, javasolva, a szavakat és ígéreteket kellene tettekre váltani.
Többek között arról az idős asszonyról és férfiról beszélt, akik még fiatal korukban négy-négy gyerekkel megözvegyültek és összeálltak. Szentségi házasságra nem került sor, a gyermekek segélye múlott volna azon. Megöregedtek, és a székely ember bevallotta a papnak: most, a sír szélén bántja lelkiismerete, szeretne gyónni, áldozni. A plébános a következő elsőpénteken gyóntatta és megáldoztatta mindkettejüket, a kenetet is feladta. Elvégre halálveszély esetén ebben mindenki részesülhet. Következő elsőpénteken újra ment gyóntatni, áldoztatni, de az idős ember elmondta neki: most nem igénylik, s inkább azt javasolják, többet ne is menjen hozzuk. „Mit tehettem volna, megköszöntem, eljöttem” – emlékszik vissza a plébános.
Felelevenítette azt az esetet is, amikor Ditróból Magyarországra költözött fiatalok jöttek haza nyaralni. Nem voltak megházasodva, mint mondták, „magyar módra élnek”, de gyerekeik már nagyobbacskák voltak. Az ismerős kérdésére, hogy meg vannak-e keresztelve, a fiatalok közölték, az már Magyarban nem divat, a gyerek felnő, és választ magának vallást. Trucza Sándor plébános a történetet hallva visszakérdezett: az anya miért szoptatta a megszületett gyermekét, miért nem várta meg, hogy felnőjön, s azt egye, amit szeret.
Beszélt a lelkipásztor számos más emlékről is, arról, amikor az egyetemes könyörgésbe belefoglalta a templom búcsújára el nem érő, csak a piacig jutó ditróiakat, vagy arról az esetről, amikor a plébánia kerítésén becsmérelték az akkori papot. Ennek kapcsán megjegyezte: mindenki tudja, mi lett a kerítésre írókkal, és az is jelzés lehet, hogy jelenleg huszonegy élő ditrói pap van.
A példaképek fontosságára világított rá, javasolva a mai szülőknek, ha azt akarják, gyermekükből tisztességes ember legyen, ne szóval, hanem tettel álljanak előttük példaként. „Mert korunk egyik nagy hibája, hogy sok a beszéd és kevés a tett. Ráuntunk. Embermilliók keresik azt az ideált, aki sok beszéd nélkül is tud maradandót alkotni” – hangzott el a búcsús szentmisén, mely idén a hetedik és egyben az utolsó búcsú volt Ditróban.
Székelyhon.ro

Délvidéken énekelt a kórus
A gyergyószentmiklósi Ipartestület Férfikara szerbiai ünnepségről érkezett haza. A délvidéki Csókán a II. Rákóczi Ferenc Magyar Művelődési Egyesület meghívásának tettek eleget. A gyergyói dalosok hazajöttek, de nincs idő pihenésre, zsúfolt a programjuk – tudtuk meg Jakab-Bálint Mártontól, a férfikórus elnökétől.
„A férfikar a IV. Magyar Nemzeti Népdalkórus Fesztiválon lépett fel, versenyen kívüli meghívottként vettünk részt a rendezvényen. Az ottani Rákóczi Férfikarral 2006 óta van kapcsolatunk, azóta minden nagyobb rendezvényünkre meghívjuk egymást, a hétvégi rendezvényen harmadszorra láttak vendégül minket. A két kórus közötti kapcsolat a tagok közti barátságra épül, ami az évek során alakult ki, ismerjük egymás családjait, hisz mindig a családoknál szállunk meg, így elég szoros viszonyt ápolunk” – számolt be portálunknak a férfikórus elnöke.
Mint megtudtuk, a gyergyóiak vendégek voltak e rendezvényen, minősítésért nem jelentkeztek a népdalkórusok megmérettetésén. Molnár Katalin karnagy vezetésével székely ruhában, az alkalomhoz illően három népdalfeldolgozást adtak elő, mely nagy sikernek örvendett. A rendezvény keretében részt vettek II. Rákóczi Ferenc nemrég felavatott szobrának koszorúzási ünnepségén, majd a környék nevezetességit is meglátogatták. „Zenta város múzeumát, a városháza épületét is megtekintettük, majd elutaztunk Bácsra, ahol egy 11. századi ferences templomot látogattunk meg, itt szépen szólt a Hej, én édes jó Istenem... című énekünk” – emlékezett vissza a felemelő pillanatokra Jakab-Bálint Márton.
A jelenleg 34 aktív tagot számláló férfikarhoz az utóbbi időben több új tag is csatlakozott. Az év utolsó hónapja zsúfolt lesz a kórus számára. „Szombaton a férfikórus veszi jelképesen örökbe az Együtt, egymásért, szentmiklósiakért! program keretében a Sláger Centerben felállított adománydobozt és fel is lépünk egy rövid műsorral. Advent első vasárnapján a városi gyertyagyújtási ünnepségen is énekelünk, és készülünk a karácsonyi koncertre, melyre a Szent-Miklós-templomban kerül sor. A Szent Miklós Napi rendezvények keretében részt veszünk a  főzőversenyen, a forraltbor-készítő versenyen és a seregszemlén is” – sorolta a férfikar elnöke a programot.
Baricz Tamás Imola
Székelyhon.ro

Kató Béla püspök: a református egyházat csapták arcul
A 700 ezres erdélyi reformátusságot csapták arcul, nevezték hazugnak, csalónak, ezért az egyháznak újra kell gondolnia a román államhoz fűződő viszonyát - mondta a közmédiának nyilatkozva Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke szerdán, a Mikó-ügyben aznap kihirdetett jogerős ítéletre utalva.
"Huszonöt év jogállamiságába vetett hitünk dőlt meg ezzel ma, és olyan állapot állt elő, amivel a román állam jelezte a reformátusoknak, kisebbségeknek, hogy nem ugyanazok a jogok illetik meg, mint bárki mást" - jelentette ki a püspök.
Kifejtette: szomorú és lesújtó üzenet ez a román állam részéről, amely súlyosan károsítja azt lojalitást, amellyel a reformátusok ezekben az esztendőkben viseltettek a román állam iránt. Hozzátette: szombatra rendkívüli egyházkerületi közgyűlést hív össze Kolozsvárra, a Kétágú Templomba, ahova a közgyűlési tagokon kívül a gyülekezetek képviselőit is várják, hogy közösen döntsenek: "hogyan tovább".
„Bármikor, bármi megtörténhet”
A korrupcióellenes ügyészség (DNA) arra hivatkozva vitatta a visszaszolgáltatás jogosságát, hogy az iskola közadakozásból épült. Ezt a vádhatóság úgy értelmezte, hogy az ingatlan tulajdonjoga a "népet", azaz az államot illeti. Kató Béla szerint a Mikó-ügyben hozott ítélet nem egy épületről szól, hanem erkölcsi kérdés számára, mert azt a látszatot kelti, hogy a reformátusok olyasmit követelnek, ami nem volt az övék.
"Ez a visszaállamosítás azt üzeni: ebben az országban bármikor, bármi megtörténhet. Az összes iskolánk ebben a helyzetben van, ettől kezdve bármikor, bármit vissza lehet venni, hiszen ha nem ismerünk el egy dolgot, és nem akarjuk azt beismerni, akkor bármikor lehet találni olyan jogi vesszőhibát, amivel bármit meg lehet tenni" - vélekedett a református püspök.
maszol/MTI

A külhoni magyar ifjúság jogi helyzete
A Nemzetstratégiai Kutatóintézet által megrendezett Ifjúságkutatás 2014-es konferencián a külhoni magyar ifjúság jogi helyzetét a felvidéki Tárnok Balázs prezentálta, aki a PPKE-JÁK ötödéves joghallgatója. Előadásának teljes szövegét az alábbiakban közöljük.
A Pi-Net kutatójaként engem ért a megtiszteltetés, hogy a mai konferencián bemutassam Önöknek a Külhoni Magyar Ifjúságkutatás 2014 projekt keretén belül megvalósuló jogi háttéranyag kutatást, amely a külhoni magyar ifjúság jogi helyzetét hivatott bemutatni. Külhoni Magyar Ifjúság – 2014 (KMI-2014) elnevezésű kutatási projekt része egy jogszabályi háttér anyag elkészítése is, amelynek keretén belül a 4 külhoni régió; Felvidék, Kárpátalja, Vajdaság és Erdély ifjúságot érintő jogszabályi hátterét kutattuk.
4 szerzőt külön tanulmányban mutatta be az egyes régiók jogszabályi háttéranyagát. Ennek eredményeként készült el négy jelentés az egyes külhoni régiókról, amiből jelen összefoglaló tanulmány készült.
A mai előadásomban igyekszem rávilágítani a kutatás legfontosabb pontjaira, kiemelve az azonosságokat és különbségeket, különös hangsúlyt fektetve a szerzők által megfogalmazott javaslatokra, melyet kutatásuk eredményeként fogalmaztak meg: Farkas-Kordonec Gabriella Kárpátaljáról, Lendák-Kabók Karolina Vajdaságból, Borzasi Sarolta Erdélyből és jómagam Felvidékről. Ifjúsági stratégiák
Ebbe a kategóriába beletartoznak az állami stratégiák, akciótervek, keretdokumentumok, tehát minden olyan jogi dokumentum, ami nem minősül jogszabálynak, hanem egyfajta „soft law" szerepet tölt be az ifjúság jogi helyzetének rendszerében.
Vajdaságban a Nemzeti Ifjúsági Stratégia az irányadó dokumentum, mely a vajdasági stratégia a fiatalok közreműködési, szervezési és részvételi intézményes keretét írja le. Egyben intézményes kísérletet jelent a fiatalok a döntéshozatalba való bevonására. Erdélyben az Országos Ifjúsági Stratégia jelenleg társadalmi konzultációs fázisban van. Kiemelt célja a fiatalok részvételének növelése a gazdasági, társadalmi, kulturális és politikai életben, valamint egyenlő esélyek biztosítása különös figyelmet biztosítva a hátrányos helyzetű fiatalok számára. Ezen felül részletes célokat határoz meg az ifjúságpolitika tekintetében. Felvidéken az Ifjúsági Stratégia határozza meg az állam ifjúsággal kapcsolatos távlati stratégiájának kereteit. Felvidéken 2010-től regionális ifjúságpolitikai akciótervek formájában is szabályozzák az ifjúsági stratégiát. Az országban végzett felmérés alapján a 30 év alattiak 70%-a más országban szeretne élni. Ez megköveteli a fiatalok foglalkoztatási lehetőségeinek bővítését, a társadalmi életbe és döntéshozatalba való jobb bevonását, amelyet a stratégia is követ. Kárpátalján Az állami ifjúságpolitika fejlesztési stratégiája alapján az ifjúság foglalkoztatásba való bevonása a legfontosabb ifjúságpolitikai feladat. A jogi szabályozás hiányos, ellentmondásos, a végrehajtó hatalmon belül alacsony szintű az együttműködés, amelyeket a stratégia is megoldandó feladatként tár elénk.
A tételes jog vizsgálatára áttérve az egyes régiók jogszabályi hátterét kutattuk. A már említett 4 régió joganyaga képezi a munka tárgyi hatályát, mely során az ifjúságot közvetlenül és közvetetten érintő rendelkezéseket vizsgáltuk. A jogszabályi háttér elemzése az alábbi témacsomópontok mentén valósult meg: az alkotmányok rendelkezései, az oktatás, a foglalkoztatás/munkajogok, az egyesülési jog / ifjúsági önszerveződés, valamint a nyelvhasználati jogok. A továbbiakban a témacsomópontok terén észlelt azonosságok és különbségek bemutatása mentén igyekszem minél teljesebb képet nyújtani a külhoni magyar ifjúság jogi helyzetéről.
Az alkotmányok közül a legtöbb nem foglalkozik kifejezetten az ifjúság és a fiatalok védelmével, kivéve a román alkotmány 49. cikkét, mely átfogóan szabályozza az ifjúsági alapjogokat. Az alaptörvények leginkább csak elvétve említik meg az ifjúságot (a szlovák alkotmány meg sem említi), illetőleg más jogok kapcsán, így az oktatáshoz való jog, vagy az egyesüléshez való jog kapcsán. Figyelemreméltó a szerb alkotmány nemzeti kisebbségeknek biztosított jogi kerete (75-81.szakasz). Ennek értelmében a szerb alkotmány elismeri a nemzeti kisebbségek közoktatási és művelődési egyesületeinek, a nemzeti kisebbségek tagjainak jogai érvényesítésében betöltött kiemelt szerepét. A nemzeti kisebbségek tagjainak joguk van a Szerb Köztársaság területén kívül élő honfitársaikkal való akadálytalan kapcsolattartásra és együttműködésre. Összességében elmondhatjuk tehát, hogy szükséges lenne az ifjúság jogainak garanciális biztosítása alkotmányos szinteken szerte a Kárpát-medencében, főként az ifjúság foglalkoztatása és megélhetésének biztosítása kapcsán.
Az alkotmányok mellett egy másik fontos garanciális jellegű jogi eszköz az ifjúsági törvény. Az ifjúsági törvény jelentősége abban rejlik, hogy szabályozza az alapvető struktúrákat, deklarálja az alapjogokat. Léte hozzásegíthet a jogi szabályozás átláthatóságához, valamint az alapvető fogalmak és az ifjúsági szerveződések kereteinek meghatározásához. Erdélyben és Vajdaságban van ilyen törvény, Kárpátalján és Felvidéken nincs. Amíg Erdélyben az alkotmány is széleskörűen biztosítja az ifjúsági jogokat, van ifjúsági törvény is, Vajdaságban az alkotmány bár nem rendelkezik külön az ifjúságról, de széleskörűen szabályozza e viszonyokat az ifjúsági törvény. Kárpátalján és Felvidéken a joganyag mindkettőt nélkülözi. Az átláthatóság kiemelten fontos ezen a területen. Fontos, hogy az ifjúság ismerje a jogait és a kötelezettségeit, önszerveződési lehetőségeit, ezért az egységes jogi keretbe foglalás nagyban járulhat ehhez hozzá.
Az első fő témacsomópont az oktatáshoz való jog volt a kutatás során. Az összes régió alkotmánya garantálja. A kisebbségek nyelvhasználati jogai kiemelten fontosak a külhoni magyar ifjúság szempontjából az oktatásban. A régiók jogi szabályozása garantálja az anyanyelvű oktatást a közoktatásban. A felsőoktatásban is lehetőséget nyújt a kisebbségi nyelvhasználatra, régiónként eltérő mértékben.
A felvidéki kisiskolák helyzete
Kiemelt figyelmet érdemel a felvidéki kisiskolák bezárásának ügye (vagyis a 2013-as módosítás), amely különösen nagy port kavart. Több településen szűnik meg ennek értelmében a kisebbségben élő nemzeti közösségek anyanyelvű képzése. Ez pedig reális lehetőséget foglal magában az nemzeti kisebbségek asszimilációjára.
A munkához való jogot, mint kiemelt fontosságú alapjogot is garantálják az alkotmányok, míg az általános szabályokat a munkatörvénykönyvek rendezik. Külön törvények szabályozzák az ifjúság munkavállalását a Felvidéken (az ifjúsági munka támogatásáról szóló törvény), valamint Erdélyben (a diákok nyári munkájára vonatkozó kedvezményekről szóló, illetve a felsőoktatási végzettek gyakornoki lehetőségét biztosító törvény). A fiatalok foglalkoztatása Kárpátalján tűnik a legégetőbb kérdésnek. Jelentős munkanélküliség, munkajogok gyakorlatban történő sérelme rendkívül szembetűnő. Ezen probléma enyhítésére szolgálnak az Ifjúsági foglalkoztatási központok, illetve az állam különböző juttatásokkal próbálja elősegíteni a fiatalok munkába állítását, például az ifjúsági kvóta alkalmazásával.
Az alkotmányok garantálják az egyesüléshez való jogot. 2 módszer ismert az ifjúság önszerveződésének szabályozásában. Egyrészt az ifjúsági önszerveződés az általános szabályok mentén, pl. Felvidéken, ahol nincs külön intézmény az ifjúság egyesülésére. A másik módszer az ifjúsági önszerveződés speciális jogszabályok mentén, így például Vajdaságban az ifjúsági egyesületek, és Kárpátalján az ifjúsági szervezetek és gyermek társadalmi szervezetek révén. Az ifjúsági szervezet, mint egy speciális társadalmi szerveződés, az ifjúság számára előremutató lehet: megfelelő anyagi források mellett az ifjúság társadalmi szerepvállalását nagyban elősegítheti. Pozitív irányú példa, hogy Kárpátalján az ifjúsági szervezeteknek jogában áll javaslatokat benyújtani a végrehajtó hatalom szerveihez, amelyek anyagi eszközökkel láthatják el e társadalmi szervezeteket működésük érdekében. A gyakorlatban azonban a kép ennél jóval árnyaltabb: legtöbb ifjúsági szervezet nem jut támogatáshoz, így a működésük is gyenge alapokon áll. Alkotmányok az ország többségi lakosságának nyelvét határozzák meg az állam hivatalos nyelveként. A jogszabályok kisebb-nagyobb mértékben biztosítják a nemzeti kisebbségek hivatali és mindennapi életben történő nyelvhasználati jogait. A legkedvezőbbnek a vajdasági jogi keret tűnik az autonóm tartományok jogszabályi lehetőségei miatt: a nemzeti kisebbségek nyelvei hivatalos használatban lehetnek, amit a tartomány alapszabálya határoz meg.
A szlovákiai nyelvhasználat
A nyelvi jogi szabályozás kaotikus és átláthatatlan. Mindez együtt a nacionalista hisztériakeltés közepette bevezetett módosításokkal, amelyek lehetővé tettek a magas összegű pénzbüntetések kiszabását a nyelvi szabályok be nem tartása esetére (2009-es törvénymódosítás) hozzájárulnak a nyelvi önfeladáshoz. A polgár ugyanis nincs kellőképpen tájékoztatva a jogairól, a szabályozás átláthatatlansága és az ehhez kapcsolódó szankciók lehetősége miatt gyakran „biztosra megy", és inkább az államnyelvet használja az olyan esetekben is, amikor egyébként jogában állna a kisebbségi nyelvet használni. A kiutat a nemzetközi fórumok jelenthetik. Ezek ugyanis már a jogszabály emberi jogokkal való összeegyeztethetőségét vizsgálnák. Felvidéki viszonylatban ugyanakkor kevés per van, ugyanis a jogalanyok jellemzően nem vállalják a bírósági utat. Az lehetne a kitörési pont, hogy a hazai jogorvoslati szintek kimerülése után, tehát a hazai jogerős döntés megszületése után a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága vizsgálhatná meg a jogszabályokat, amelyeket jó eséllyel a bíróság emberi jogokkal össze nem egyeztethetőnek nyilváníthatna. Felvidéken és Kárpátalján a gyenge nyelvhasználati jogokhoz még elkeserítőbb gyakorlat társul. Ezen felül az ukrán konfliktus kimenetelének előreláthatatlansága tovább nehezíti a helyzetet. Nem tudni, hogy a nyelvi jogokat éri-e további támadás, ahogy az 2014 elején történt. Vizsgálódásunk ezt követően az ifjúsági intézményekre összpontosult, melynek során kutatótársaimmal feltártuk, hogy milyen intézmények találhatók az állami ifjúságpolitikában. Vajdaságban a leginkább említésre méltó intézmény az Ifjúsági Tanács, amely tanácsadó testületként működik. Feladata ösztönözni és koordinálni az ifjúsággal kapcsolatos tevékenységek fejlesztését, az ifjúságpolitika megvalósítását és külön intézkedéseket javasol az említett ifjúságpolitika előbb vitelére. Tagjai az államigazgatás képviselői, akik tevékenységébe a fiatalok érdeklődési területei tartoznak, a tartományi közigazgatási szerv képviselői, akik az ifjúsági kérdésekkel bíztak meg, ifjúsági szervezetek és egyesületek, az Ifjúsági Iroda, a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsainak közös képviselője és elismert szakemberek. Tagjainak legalább egy harmadát az ifjúsági egyesületek és szervezetek képviselői teszik. Erdélyben hasonló intézmény a Román Ifjúsági Tanács, amely a kormány konzultatív szerve ifjúságpolitikai témákban, amely ernyőszervezetként tud maga mögött több romániai ifjúsági szervezetet is. Emellett az Ifjúsági Törvény 6. cikkelye szól az önkormányzatok azon kötelezettségéről, hogy megteremtse a megfelelő intézményes keretet a fiatalok döntéshozatali részvételének. Az ifjúságot érintő kérdésekben pedig konzultálniuk kell a helységben bejegyzett ifjúsági szervezetekkel.
Felvidéken az ifjúságpolitikának és ifjúságkutatásnak kiemelkedő szlovákiai intézménye a IUVENTA – Szlovák Ifjúsági Intézet. Az Intézet egy állami intézmény, amely az oktatásért, tudományért, kutatásért és sportért felelős minisztérium közvetlen irányítása alatt áll. A tevékenységének a tárgya a fiatalokkal való munka az iskolán és a családon kívül, illetve az ifjúságpolitika. A tevékenység célja a gyermekeket és ifjúságot érintő állami politika értelmezése. Egy másik non-formális ifjúsági szervezet a Szlovákia Ifjúsági Tanácsa, amely olyan ifjúsági NGO-kat tömörít, amelyek a gyermekekkel és az ifjúsággal foglalkoznak. Jelenleg 33 tagszervezete van, tevékenysége az egész országot lefedi. A szervezet feladata a tagszervezetek és az ifjúság képviselete, érdekeinek közvetítése és védelme a kormánnyal és az államigazgatási szervekkel történő kapcsolattartásban. Mindemellett az tagszervezetek közötti ernyőszervezet szerepét is betölti. Az ernyőszervezet tagja a pozsonyi Diákhálózat is, amely a Csehországban, Szlovákiában és Magyarországon működő, felvidéki magyar fiatalokat tömörítő diákkörök ernyőszervezete, valamint a másik magyar illetőségű tagja a dunaszerdahelyi Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség (SZMCS). Kárpátalján az ifjúságpolitika az Ifjúsági és Sportminisztérium hatáskörébe tartozik. Ezen felül kiemelt intézmények az oktatási, ifjúsági és sportügyi hivatalok megyei és járási szinten, valamint a családi, gyermek és ifjúsági szociális szolgálatok központja.
A kutatás egyik leghangsúlyosabb része a jogszabályi javaslatok megfogalmazása. A tanulmány szerzői saját régiójuk tekintetében fogalmaztak meg jogalkotási és jogalkalmazási feladatokat. Vajdaság tekintetében Lendák-Kabók Karolina a felsőoktatással kapcsolatban megemlíti, hogy a magyar hallgatók meglepően kis létszáma észlelhető. A '90-es évektől a vajdasági magyar hallgatók egyre nagyobb számban tanulnak Magyarországon, melynek legfőbb oka, hogy az Újvidéki Egyetem 14 karából csak a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Karon folyik teljesen magyar nyelvű oktatás. Ezért szerinte a Szabadkai Egyetem megalakulása szükségszerű, ahol teljesen magyar nyelvű oktatás folyna. A nyelvi jogok gyakorlati megvalósulásuk szerinte kérdőre vonható. A bírósági eljárásokban engedélyezett a magyar nyelv használata, de sokszor nem lehetséges, hiszen a magyar anyanyelvű bírókból nagyon kevés van. Az állami tisztviselőkről szóló törvény 9. szakaszának előírásait a nemzeti kisebbségekre vonatkozólag nem tarják be, így az Újvidéki Apafokú és Felsőfokú Bíróságon nincs magyar anyanyelvű gyakornok, sem bírói szakmunkatárs (a szerző személyes tapasztalatai). Mindezek miatt magyar nyelvű bírák és tisztségviselők kinevezése szükséges. Erdély Borzasi Sarolta Erdély vonatkozásában fogalmazott meg javaslatokat. Szerint a foglalkoztatottság tekintetében szakmai tapasztalatot és megélhetést biztosít programok, a vállalkozás tekintetében pedig vállalkozási nevelési program szükséges, ezen felül kiemelten fontos lenne a vállalkozásokat érintő bürokrácia csökkentése. Az ifjúság foglalkoztatása kapcsán a diákmunkában a tanulmányok folytatását lehetővé tevő diákmunka lehetőségének biztosítása, valamint az önkéntes munka elismertségének növelése. Az ifjúsági szervezetek tekintetében működési támogatást és a fiatalok részvételéért végzett tevékenységek támogatását növelő finanszírozási alapokra, ifjúsági központok létrehozása, magyar ifjúsági központok létrehozása lenne szükség. A fiatalok döntéshozatali részvételének növekedése érdekében a közvetlen részvételt előtérbe helyezése az olyan döntések népszerűsítésével, amelyeket fiatalok bevonásával születtek meg.
Kárpátalja Kárpátalja számára Farkas-Kordonec Gabriella fogalmazott meg javaslatokat. Szerinte szükséges lenne az ifjúságpolitika realizálására fordított költségvetési források összegének növelése, különösképpen az ifjúság foglalkoztatására és lakhatási jogainak realizálását illetően. Hasonlóan fontos a pályázati lehetőségek biztosítása az ifjúság érdekeit védő, képviselő szervezetek számára országos szinten. Az állami nyelvpolitika alapjairól szóló törvény által előírt jogok betartásának ellenőrzése és megfelelő költségvetési források hozzárendelése elengedhetetlen lenne a nyelvi jogok érvényesülése érdekében. Ezen felül kiemeli még az állami, önkormányzati és non-profit szervezetek együttműködésének erősítését, valamint az 1%-os adó felajánlási lehetőség bevezetését.
Felvidék Felvidéken véleményem szerint a jogszabályi környezet tekintetében lenne szükséges a javulás: az ifjúságot egyértelműen szabályozó jogi normák pótlása (pl. ifjúságról szóló törvény), ifjúságra specializált jogi konstrukciók létrehozása (pl. ifjúsági egyesület). A nyelvi jogok tekintetében a szabályozottság átláthatatlansága és a jogbiztonság hiánya a jellemző, amely együtt a nyelvi előírások be nem tartásáért kilátásba helyezett szankciókkal erősen megfélemlítő hatású, és hozzájárulhat a nyelvi önfeladás erősítéséhez. Mindezen okok miatt átfogó jogszabályi változásra lenne szükség. Az oktatás tekintetében a kisiskolákat fenyegető bezárások veszélyeztetik a kisebbségben élő nemzeti közösségeket, ezért megoldást kellene keresni, hogy a lehető legkevesebb iskola bezárása valósuljon meg, illetőleg kiegészítő megoldásként a már jelenleg is egyeztetés alatt lévő iskolabusz-hálózat, és ezzel azonos és hasonló hatású javaslatok segíthetik a bezárások okozta társadalmi károk csökkentését.
Összegzés Összegzésként megállapítható, hogy az ifjúságot érintő jogi háttéranyag koránt sem kielégítő. A jogszabályi környezet fejlesztése egyaránt érdeke lehet a helyi magyar ajkú közösségeknek, és a többségi nemzetnek. Különös tekintettel kell lenni a külhoni régiók magyar ifjúságára vonatkozó jogszabályi környezet javítására. Olyan törvényi lehetőségeket kell biztosítani a jelenkor ifjú nemzedékének, hogy az otthoni érvényesülés lehessen a legjobb alternatíva számukra. Mindezek érdekében a külhoni magyar képviselőknek azon kell fáradozni, hogy a jogalkotó szervek is tudatosítsák e probléma fontosságát, és mindemellett elérjék a magyar fiatalok egyenjogúsítását saját országukban. Ez ugyanis nagyban hozzájárulhat a külhoni magyar közösségek megmaradásához és fellendüléséhez, hogy minden magyar fiatal sikeresnek és megbecsültnek érezhesse magát saját hazájában. Büszkén, európaiként, magyarként!
Tárnok Balázs
Elhangzott Budapesten, a november 14-i konferencián.
Felvidék.ma

Az RMDSZ kilép a kormányból
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) kilép a román kormányból – döntötte el csütörtökön Kolozsváron a Szövetség Állandó Tanácsa (SZÁT).
Kelemen Hunor RMDSZ-elnök elmondta, a SZÁT határozata javaslat értékű. A kilépésről a Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) hozza meg a végső döntést, amelyet december 13-ára hívnak össze Marosvásárhelyre. Az elnök hozzátette, a döntés azt tükrözi, hogy az RMDSZ vezetői a romániai elnökválasztás második fordulójában leadott magyar szavazatokból megértették a magyar választók hangját. Megjegyezte, hogy a magyar választók mintegy 80 százaléka Klaus Iohannist (a Viktor Ponta szociáldemokrata miniszerelnökkel szemben induló jobboldali elnökjelöltet) támogatta.
„Megértettük az üzenetet, jobban oda kell fordulnunk a magyar választókhoz” – jelentette ki Kelemen Hunor, megjegyezve, hogy a politikusok akkor is hibáznak, ha figyelmen kívül hagyják a választók üzeneteit, de akkor is, ha mindig a választók elvárásához igazodnak. Hozzátette, a kormánynak az RMDSZ nélkül is megvan a többsége a parlamentben, így az RMDSZ döntése nem befolyásolja a kormányzati stabilitást.
„Nem akarunk kormányt buktatni” – jelentette ki az elnök.
Az RMDSZ a februári kormányválság után lett tagja a harmadik Ponta-kormánynak, a Szociáldemokrata Párt koalíciós partnereként. Éppen hétfőn iktatták be hivatalába Hegedüs Csillát, a magyar párt által delegált új kulturális minisztert, miniszterelnök-helyettest.
Kelemen Hunor újságírói kérdésre csak elméleti lehetőségként vette számba, hogy az SZKT mégis a kormányon maradásról döntsön. Hozzátette, az elmúlt 25 évben nem történt meg, hogy a szövetség kisparlamentje megfordítsa a szűkebb vezető testületek döntését. Emlékeztetett, hogy a 34 tagú állandó tanácsban ellenszavazat nélkül, két tartózkodással hozták meg a kilépést javasoló döntést. A folytatásra vonatkozó kérdésekre válaszolva Kelemen Hunor elmondta, a szövetség arra készül, hogy támogassa a parlamentben a Ponta-kormánynak azokat a döntéseit, amelyek az életszínvonal növekedéséhez, munkahelyek létrehozásához, gazdasági stabilitáshoz vezetnek. Emellett pedig meg szeretnék őrizni mindazokat a jogokat, amelyeket az elmúlt 25 évben a magyarok számára kivívtak. Azt is megjegyezte, készek párbeszédet folytatni valamennyi párttal.
Az elnök elmondta, nem tárgyaltak Klaus Iohannisszal, és a mögötte álló Nemzeti liberális Párttal (PNL) egy új parlamenti többség kialakításáról.
A romániai elnökválasztás november 16-án tartott második fordulójában Klaus Iohannis győzött Victor Ponta kormányfővel szemben. Az RMDSZ a magyar választók belátására bízta annak az eldöntését, hogy kire szavaznak, de a kampányban közvetve Victor Pontát támogatta.
MTI
Erdély.ma

Erdélyi elemzők: az RMDSZ a magyarság által elutasított Pontától menekült
Erdélyi elemzők szerint a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) azért lépett ki a kormányból, mert el akarta kerülni, hogy továbbra is a magyar közösségben rendkívül népszerűtlen Victor Ponta kormányfőhöz kötődjön.
Kiss Tamás szociológus, a romániai Kisebbségkutató Intézet kutatója az MTI-nek nyilatkozva úgy vélekedett, az RMDSZ állandó tanácsa az egyetlen lehetséges jó döntést hozta meg, amikor a kormányból való kilépést kezdeményezte.
„Klaus Iohannis jóval több magyar szavazatot kapott a romániai elnökválasztás második fordulójában, mint Kelemen Hunor az elsőben, és a szavazatok döntő hányada protesztszavazat volt a kormányzó Szociáldemokrata Párt (PSD), Victor Ponta miniszterelnök és az általa megjelenített rendszer ellen. Kockázatos volt Pontával menni azon az úton, mert valószínű, hogy egy Klaus Iohannis-Victor Ponta konfrontáció veszi kezdetét, amiből Ponta nem jöhet ki jól. Mellette azok is erodálódnak, akik vele tartanak" – vélte Kiss Tamás.
A szociológus emlékeztetett arra, hogy az RMDSZ 2012-ben is csak 5,1 százalékot ért el a parlamenti választásokon. Ha folytatódik erodálódása, könnyen a választási küszöb alatt találhatja magát. Úgy vélte, a döntés egy új irányba való elmozdulásnak lehet „a szükséges de nem elégséges első lépés".
„Az RMDSZ azt nyeri, hogy nem kell kiülnie Victor Ponta mellé az asztalhoz. Nem kell egy olyan miniszterelnökkel közösséget vállalnia, aki a magyar választók szemében a rossz megtestesítője" – jelentette ki Kiss Tamás. A veszteségek oldalán az elemző a kormányzati erőforrások várható beszűkülését említette. Szerinte az ellenzéki szerep a szövetség „karbantartására" lehet alkalmas. Ebben a helyzetben megerősödhet a szövetség autonomista hangja is, de a közpolitikák szintjén is előre léphet az RMDSZ.
Székely István Gergő politológus, a Kisebbségkutató Intézet elemzője szerint az RMDSZ azt mérte fel: többet veszítene a kormányon maradással, mint a kilépéssel. Azt szerette volna elkerülni, hogy két egymás utáni döntéssel váltsa ki a választói ellenérzését. Hozzátette: a szövetség ugyan a választók belátására bízta, kire szavaznak a romániai elnökválasztás második fordulójában, de elmondta, hogy Iohannist nem támogatja, „Pontát pedig mégis igen".
Azt is a kilépés lehetséges okai közé sorolta, hogy a kormánynak minden bizonnyal megszorításokat tartalmazó költségvetést kell a parlament elé terjesztenie, mert 2015-ben kezdődik a Nemzetközi Valutaalaptól felvett hitel törlesztése. „Lehetséges, hogy az RMDSZ úgy méri fel: csak most kezdődik el igazán a kormány népszerűségvesztése" – magyarázta a politológus.
Székely István Gergő ezzel együtt meglepőnek találta az RMDSZ döntését. Emlékeztetett arra, hogy a szövetség még soha nem hozott hasonló döntést. Arra figyelmeztetett, hogy még nem lehet tudni, teljesen ellenzékbe vonul-e az RMDSZ, vagy csak a minisztereit vonja vissza a kormányból, és megpróbál a hatalom közelében maradni.
MTI
Erdély.ma

Visszaállamosítás és felfüggesztett börtönbüntetés (Ítélet a Mikó-perben)
Lényegét tekintve helybenhagyta az alapfokú ítéletet, csak a büntetést enyhítette a Székely Mikó kollégium visszaszolgáltatási perében a ploieşti-i táblabíróság. Az iskola tehát állami tulajdonban marad, és a bírák szerint azok, akik visszaszolgáltatták az Erdélyi Református Egyházkerületnek, hivatali visszaélést követtek el. Az ítélet végleges és jogerős, de a vádlottak nem fogadják el, az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordulnak igazságtételért.
A tegnap közzétett határozatban az egykori restitúciós bizottság magyar tagjaira a buzăui bíróságon 2012-ben kiszabott, egyenként hároméves börtönt letöltendőről felfüggesztett büntetésre módosították, és nem csupán Markó Attila képviselő, volt kisebbségügyi államtitkár esetében, hanem Marosán Tamás volt egyházkerületi jogász számára is, ami azt jelenti, hogy nem ismerték el az ellene felhozott vádpontok idén tavasszal bekövetkezett elévülését. A felfüggesztés próbaideje öt év, és bizonyos feltételekhez kötött. A harmadik, eleve felfüggesztett börtönre ítélt vádlott, Silviu Clim nyugalmazott igazságügyi minisztériumi jogász, valamint a kormányfőtitkárság és az igazságügyi minisztérium fellebbezéseit a táblabíróság elutasította, mert megalapozatlannak látja azokat, a Sepsiszentgyörgy város által benyújtott fellebbezést pedig elfogadhatatlanként dobták vissza. E három intézményt egyenként 500 lejes perköltség megtérítésére kötelezik, az Erdélyi Református Egyházkerületnek azonban elengedik azt az 1 137 856 lejes kártérítést, amelyet a buzăui bíróság szabott ki.
Az ítéletről a Markó Attila védelmét ellátó Eugen Iordăchescu bukaresti ügyvéd lesújtva nyilatkozott: szerinte törvénytelen és megalapozatlan döntés született, hatalmas ítélkezési tévedés történt, ezért „nincs más hátra, meg kell támadnunk az Emberi Jogok Európai Bíróságán”. Ugyanezt erősítette meg az egyház védelmét ellátó Kapcza Mikolt ügyvéd is, aki az alapfokúnál emberségesebbnek, de ugyancsak elhibázottnak tartja a ploieşti-i döntést, és elkerülhetetlennek tartja a további küzdelmet: az egyháznak ugyanis meg kell védenie – most már nemzetközi fórumon – a tulajdonjogát, a vádlottaknak pedig az ártatlanságukat.
Markó Attila elérhetetlennek bizonyult, egy rövid üzenetet tett közzé Facebook-oldalán a következő szöveggel: „Elnézést kérek mindenkitől – sajtótól, kollégáktól –, de nem tudok most senkivel beszélni. Előttem semmi különbség nincs a felfüggesztett vagy a végrehajtandó büntetés között annak az érdemi kérdésnek a tükrében, hogy a Székely Mikó Kollégium a református egyház tulajdonát képezte, azt érvényes román jogszabályok szerint jogosan visszaszolgáltattuk, és amelyet ezzel a döntéssel visszaállamosítottak. Természetesen az nem is kérdés, hogy ezt az ügyet a strasbourgi emberi jogi bíróság elé visszük.”
A magyarság és a jogállamiság arculcsapása
A 700 ezres erdélyi reformátusságot csapták arcul, nevezték hazugnak, csalónak, ezért az egyháznak újra kell gondolnia a román államhoz fűződő viszonyát – nyilatkozta Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke a Mikó-ügyben kihirdetett jogerős ítéletről. „Huszonöt év jogállamiságába vetett hitünk dőlt meg ezzel ma, és olyan állapot állt elő, amivel a román állam jelezte a reformátusoknak, kisebbségeknek, hogy nem ugyanazok a jogok illetik meg, mint bárki mást” – mondotta. Szomorú és lesújtó üzenet ez a román állam részéről, amely súlyosan károsítja azt a lojalitást, amellyel a reformátusok ezekben az esztendőkben viseltettek a román állam iránt – tette hozzá. Kató Béla szombatra rendkívüli egyházkerületi közgyűlést hív össze Kolozsvárra a Kétágú Templomba, ahova a közgyűlési tagokon kívül a gyülekezetek képviselőit is várják, hogy közösen döntsenek a hogyan továbbról. A püspök számára a Mikó-ügyben hozott ítélet nem egy épületről szól, hanem erkölcsi kérdés, mert azt a látszatot kelti, hogy a reformátusok olyasmit követelnek, ami nem volt az övék. „Ez a visszaállamosítás azt üzeni: ebben az országban bármikor, bármi megtörténhet. Az összes iskolánk ebben a helyzetben van, ettől kezdve bármikor, bármit vissza lehet venni, hiszen ha nem ismerünk el egy dolgot, és nem akarjuk azt beismerni, akkor bármikor lehet találni olyan jogi vesszőhibát, amivel bármit meg lehet tenni” – vélekedett.
lláspontját az egyházkerület elnöksége közleményben erősíti meg.
Kelemen Hunor RMDSZ-elnök szerint veszélyes precedenst teremtett a Ploiesti-i Táblabíróság azzal, hogy érvénytelenítette a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium épületének visszaszolgáltatását, és felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte az ügyben eljáró restitúciós bizottság tagjait. Az igazságszolgáltatás ítéleteit nem szokás kommentálni, de ebben az esetben kivételt kell tenni – vélekedett, és közölte: igazságtalannak tartja az ítéletet „az egyházzal szemben, azokkal szemben, akik a törvényt alkalmazták, azokkal szemben, akiktől a kommunista diktatúra ingatlanokat kobozott el. Az ítélet megnyit egy kaput, amelyen keresztül a hasonló módon meghozott visszaszolgáltatási döntések érvénytelenítését kérhetik. Veszélybe kerül mindaz, amit az elmúlt két évtizedben tettünk a visszaszolgáltatás terén.”
Az egyetlen igazságos döntés az lett volna, ha az egyháznak hagyják az iskolát, Markó Attiláékat pedig felmentik, bocsánatot kérnek tőlük, és esetleg kártérítést is adnak nekik azért a feszültségért, aminek az elmúlt években alaptalanul kitették őket – nyilatkozta Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester, aki az enyhített ítéletet is vérlázítónak tartja. „Nem tudok örülni annak, hogy a városé lesz a nagy értékű ingatlan, mert mindennél fontosabb az igazság, és itt igazságtalanság történt. Az a gyanúm, hogy a nagy igazságtevési hullámban szándékosan összekeverik a valós korrupciós ügyeket az erdélyi magyarság jogos követeléseivel, és ez precedensértékű lehet, ezek után bármelyik egyháztól bármit elvehet az állam” – vélekedett az elöljáró, aki tegnap este Kolozsvárra utazott, hogy Kató Béla erdélyi református püspökkel és Kelemen Hunor RMDSZ-elnökkel megbeszéljék a történteket és a következő lépéseket.
A magyar kormány is megdöbbenéssel értesült a Markó Attilát, az RMDSZ parlamenti képviselőjét, a restitúciós bizottság tagját felfüggesztett börtönbüntetéssel sújtó, a ploieşti-i táblabíróság által hozott jogerős ítéletről – közölte Semjén Zsolt, a magyar kormány nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettese, aki szerint az is elfogadhatatlan, hogy egy korábban az egyháznak visszaadott intézményt, a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumot újraállamosítják. Az egyház és a magyarság szempontjából is elfogadhatatlan, hogy Romániában a jogerősen visszaszolgáltatott egyházi és közösségi ingatlanok visszaállamosítására törekednek – szögezi le Semjén Zsolt.
Demeter J. Ildikó
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Zászlóháború a parlamentben
Az 1994/75-ös zászlótörvény négy módosító javaslata is szerepel a parlament napirendjén, és ezek közül csak egy, az RMDSZ kérésére született, a közigazgatási egységek zászlóhasználatát szabályozó elfogadható, a többi különböző mértékben büntetné (akár börtönnel is) a román nemzeti lobogón kívüli zászlók használatát. Mindezt Klárik László szenátor mondta el annak apropóján, hogy tegnap a szenátus hallgatólagosan elfogadta a liberálisok igen szigorú jogszabályát, mely bűncselekménnyé nyilvánítja azokat a szimbólumhasználati kihágásokat, amelyek eddig csak egyszerű szabálysértésnek minősültek.
A Nemzeti liberális Párt kezdeményezését majdnem az összes liberális szenátor aláírta, negatívan véleményezte azonban a törvénykezési testület, a kormány, a szenátus jogi és közigazgatási bizottsága. Nem tűzték napirendre, és tegnap lejárt a határidő, így hallgatólagosan elfogadottnak tekintik a jogszabályt, mely esetében a képviselőház mondja ki majd a döntő szót. A liberálisok javaslata rendkívüli módon szigorítaná a korábbi jogszabályt, ha elfogadják, akkor például akár börtönnel is büntethető az a polgármester, aki nem viseli a piros-sárga-kék mellszalagot, vagy más zászlót is kitűz hivatalára a román nemzeti lobogó mellé.
A liberálisok javaslata tulajdonképpen csak rátromfolt az SZDP-sek kicsit korábban beterjesztett módosító indítványára, amely ugyan nem utalta büntetőjogi kategóriába a szabálysértéseket, de jelentős pénzbírság kirovását javasolta a szabálysértésekért, 30 ezer és 100 ezer lej közötti összegre bírságoltatnák nemcsak a hivatalosságokat, de azokat a magánembereket is, akik saját házukra tűznek ki más zászlót, mint a román lobogót. Ennek a jogszabálynak egyik pontja tenné kötelezővé az iskolákban a román himnusz éneklését – hívta fel a figyelmet Klárik. A szenátuson ez is hallgatólagos jóváhagyással ment át, a képviselőházban várja, hogy napirendre tűzzék. A harmadik jogszabály lehetővé tenné, hogy a területi közigazgatási egységek használják saját zászlójukat, ezt a szenátus szeptember 30-án megszavazta, a képviselőházban elakadt, és van még egy tervezet, amelyet az időközben függetlenné vált Bogdan Diaconu képviselő nyújtott be, és amely betiltaná az „etnikai jellegű zászlók használatát”. Ez is a szenátusban van, és a napokban jár le a hallgatólagos elfogadás határideje – derült ki a Klárik által bemutatott dokumentumokból. Klárik László felhívta a figyelmet, hogy a román politikai pártok közül egyik sem viszonyul baráti módon a magyarkérdésekhez, tulajdonképpen csak akkor tesznek pozitív gesztusokat, ha érdekeik azt kívánják, többnyire olyankor, amikor az RMDSZ valamelyikükkel közösen kormányoz. Az SZDP jelen pillanatban „egy elég perverz játékot űz, olyan, mintha egyik kezében ostor lenne, a másikban cukorka, és azt használja, amely éppen az érdekeinek megfelel” – fogalmazott Klárik a két szociáldemokrata jogszabályra utalva. A helyzet alakulásának függvényében bármelyiket elővehetik és elfogadtathatják a parlamentben. Kiemelte, ezzel nem a kormányzati szerepvállalás mellett kíván érvelni, csupán felhívta a figyelmet, hogy egyik párt sem szeret bennünket, engedményeket legfennebb akkor tesznek, ha szükségük van a szavazatainkra. Felidézte, hogy az RMDSZ éppen azért szeretné alkotmányba iktatni, hogy a magyarság nem kisebbség, hanem államalkotó tényező, mert akkor elkerülhetőek lennének a fentebb említett zászlótörvények. „Mi itthon szeretnénk érezni magunkat ebben az országban, és ehhez az is hozzátartozik, hogy szimbólumainkat szabadon használhassuk. Ezek nem valaki ellen irányulnak, hanem saját magunk megerősítését szolgálják. Törvénnyel, kényszerítő eszközökkel nem lehet tiszteletet kivívni, szeretetet pedig még annyira sem” – hangsúlyozta a háromszéki szenátor.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Tiszta kezek ígérete
Korrupciótól fertőzött országban élünk, és ez befolyásolja mindennapi életünket. Első számú ellensége a szabad versenynek, amely elgáncsolja az újító szellemet. Nem kell félnünk kimondani, hogy sürgős változásra van szüksége az országnak. Hatékony igazságszolgáltatással és szakmailag felkészült bűnüldöző szervekkel a "dolgok megváltoztathatók" – üzente tegnap a frissen megválasztott államelnök a Korrupcióellenes ügyészség munkatársainak. A jogállamiság Kelet- Európában című tanácskozáson korlátlan támogatásáról biztosította ebben a harcban az ügyészeket, akikről egy világbanki jelentés is elismerően szól. Ugyanis az uniós átlagnál magasabb arányban, az esetek több mint 90 százalékában döntöttek a vádhatóság javára a bíróságok. A látványos letartóztatások és házkutatások mindennapossá váltak az érinthetetleneknek vélt magas rangú politikusok kasztjában is. Sokan ettől várják a társadalmi megtisztulást. A visszafojtott népharag a jelenlegi politikai osztály távozását követeli. Az államelnök-választás második fordulójában ez jól mérhető volt. A külföldi választók sehol nem skandálták Johannis nevét, hanem a Ponta, takarodj! és ehhez hasonló jelszavakat üvöltötték. Az utóbbiban a negyedszázadnyi alkujátszmákban meggazdagodott korrupt maffiapolitizálás továbbéltetőjét látták, látják. De nemcsak a kommunista utódpártnak bélyegzett szocdemeknek szóltak a megdöbbentően nagyarányú protestszavazatok, hanem minden politikai alakulatnak is. Ez alól az RMDSZ sem kivétel. A megtisztulást tőle is elvárják a magyarok. Ráadásul a mostani kormánykoalíciós szereplésük farkasvaksága miatt nagyot buktak, amiért nem voltak összhangban a magyar közösség érzelmeivel. Talán az erdélyi szászra leadott szavazatok még idejében érkeztek ahhoz, hogy a szövetség megújulásának szükségességét jelezzék. Ha ez nem történik meg, akkor a két év múlva esedékes választásokon könnyen előfordulhat, hogy parlamenti képviselet nélkül marad a magyarság. A Toró-féle zsebpártok bukdácsolása bebizonyította, hogy nincs alternatíva az egységes, minden irányzatnak helyt adó szövetségre. De a kirekesztő szemléleten változtatni kell. Új, hiteles arcokra van szükség. Minden szinten. Ez valójában nem generációs kérdés, sokkal inkább a közszereplés íratlan szabálya. A politikai kompromisszumjátékokban akarva-akaratlanul mindenki besározódik, vagy hiteltelen lesz a be nem váltható igéretei miatt. Ez a sors vár majd a már-már messiásként ajnározott Johannisra is, de addig még bizonyíthatja, hogy összeférhetetlenségi ügye ellenére támogatja a korrupció felszámolását.
Karácsonyi Zsigmond
Népújság (Marosvásárhely)

Erdővidék lehetőségei
Hosszú az út, de a célba érés rajtunk múlik
Dr. Máthé Csongor, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem földrajz karának adjunktusa szerint Erdővidék előtt hosszú és göröngyös út áll, amennyiben szembe kíván nézni a problémáival, és ki akar evickélni mai tehetetlen, sehova se vezető, kilátástalan állapotából.
A fiatal szakember vargyasi számazású, de már több éve Kolozsváron él: a baróti Tortoma Önképzőkör keretében tartott előadását (melynek az Erdővidék területfejlesztő szemmel – kihívások és lehetőségek címet adta) vitaindítónak szánta, a keretében felvetett témák mindegyike külön elemzést is megérne azok számára, akiknek kezében van vagy lesz Erdővidék sorsa. Már elöljáróban leszögezte, hogy a Brassó megyéhez tartozó erdővidéki községek, mint Ürmös, Apáca vagy Alsórákos gazdaságilag lepipálták a közigazgatásilag Kovászna megyéhez tartozó többi erdővidéki települést, a leggyengébben Bölön áll. De öröm az ürömben, hogy eladósodott önkormányzatok azért az Olton „inneni” Erdővidéken sincsenek.
– Barót megszűnt a térség „hajtómotorja” lenni, demográfiailag sem áll jól a szénája: legalább egy Kézdivásárhely nagyságú városnak kellene lennie ahhoz, hogy az egyébként Székelyföld határán fekvő Erdővidék gyűjtőpontjává válhasson – hangoztatta az előadó.
Másrészt, míg sokan a turizmus fellendülésétől várnák a gazdasági csodát Erdővidéken, Máthé megjegyezte: nincsenek itt olyan egetrengető táji adottságok, hogy azokkal a főnyereményt megüssük – egyébként is Erdővidék lemaradása a turisztika terén (is) nagyon nagy, az egyre csak telítődő piacra betörni sem könnyű. Véleménye szerint az önkormányzatok sokkal nagyobb szerepvállalására lenne szükség – élen a barótival –, hogy elsősorban befektetőket vonzzanak a térségbe, hiszen a csodát, mint fogalmazott, csak tőlük remélhetjük.
– A 21. század kihívásai már egy másfajta polgármestert és másfajta helyi tanácsot követelnek, nem lehet úgy gondolkodni, mintha a kilencvenes években lennénk – hívta fel a figyelmet.
Kötelező lenne ugyanakkor a gazdasági nyitás Brassó irányába: a dinamikusan fejlődő nagyváros csupán egyórányira van Erdővidéktől, ez pedig ma már nem távolság, és hiba lenne ezt a tényt figyelmen kívül hagyni. Szükség lenne a közbirtokosságok gazdasági erejének felzárkóztatására is – az erdő nagy kincse a vidéknek, de ha a faanyag csak rönk vagy fűrészáru formájában távozik innen, annak vajmi kevés haszna van. Megint más kérdés, hogy miért nincsenek helybéli tej-és húsfeldolgozók – ezekkel is be lehetne törni akár a brassói piacra, a termékek sikerének esélyét pedig növelné, ha azok erdővidéki márkanévvel lennének ellátva.
A turizmust csak nemzetközi szinten lehet elképzelni, nyitni kellene a román turisták fele is, a térség turisztikai promoválását egy nagyon erős online-felület által ugyancsak Barótnak kellene felvállalnia. Vannak lehetőségek a különböző pályázatokban is, ám itt megint az önkormányzatokra hárulna a feladat, hogy képzett szakemberek bevonásával útbaigazítsák a pályázni vágyókat. 
Böjte Ferenc
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

XIII. Csángó Napok
Csíkszereda és Csomafalva kitart
Még 2000-ben, a moldvai csángó gyermekek számára oktatandó magyar nyelv állami akadályoztatása idején született az a nemes kezdeményezés, hogy moldvai magyarokat hívnak meg egy napra Erdélybe. Úgy tűnik, a lelkesedés kifulladt, mára csupán Csíkszereda és Gyergyócsomafalva élteti a lángot. Pedig volt nálunk is, Sepsiszentgyörgyön, Kézdivásárhelyen és Zabolán...
November 29–30-án Csíkszeredában és Gyergyócsomafalván a somoskai hagyományőrzők lesznek a Csángó Nap vendégei. A Hargita Megyei Kulturális Központ főszervezésében már tizenharmadik alkalommal tartják meg a Csángó Napot, melynek rendezvényei a moldvai csángó kultúra értékeire irányítják a figyelmet.
Csíkszeredában november 29-én, szombaton 18 órai kezdettel a Városi Művelődési Ház nagytermébe moldvai csángó zenére és táncra hívják az érdeklődőket. Az est programja a Somoskai Hagyományőrző Csoport bemutatkozásával kezdődik, és a Csángó Továbbtanulók Közösségének néptánc-összeállításával folytatódik. A Kalagor Együttes tagjainak és barátaiknak Hangulatok Moldvából című koncertjével folytatódik az est, majd mindenkit várnak a záró táncházba, ahol a talpalávalót a fellépők biztosítják. Zenélnek: Samu Imola (ének), Ségercz Ferenc (furulya), Kelemen István (hegedű) és Csibi Szabolcs (koboz).
November 30-án, vasárnap 9.30-tól a Millenniumi templomban a moldvai csángókért szól a harang, a szentmisén az ünnepi hangulat megteremtéséhez a Csángó Továbbtanulók Közössége járul hozzá. 
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

MPP: csalódást okozott az RMDSZ
Csalódást okozott az RMDSZ azzal, hogy bejelentette, nem tartja időszerűnek a Magyar Polgári Párt (MPP) szombatra meghirdetett sepsiszentgyörgyi tömegrendezvényét – jelentette ki Kulcsár Terza József, az MPP Kovászna megyei elnöke.
Emlékeztetett: a polgáriak az erdélyi és székelyföldi magyarokat Sepsiszentgyörgyre hívták, hogy a román állami ünnep előtti napon közösen hívják fel a figyelmet az 1918. december elsején elfogadott gyulafehérvári nyilatkozatban tett ígéretekre.
„Össze kellene fognunk, az RMDSZ-nek pedig nem szabadna különutas politikát folytatnia. Meglátásunk szerint már huszonöt éve időszerű, hogy kiálljunk a jogainkért” – jegyezte meg a sepsiszentgyörgyi politikus.
Kulcsár Terza József rámutatott: a Kovászna Megyei Tanács pénteken ünnepi ülést tart Bereckben az 1848-as forradalom székelyföldi hőse, Gábor Áron születésének 200. évfordulóján. „Ehhez képest még mindig félnek kiállni jogainkért, szabadságunkért. Hol van Gábor Áron bátorsága?” – tette fel a kérdést az MPP háromszéki vezetője.
Kulcsár Terza József egyébként örül annak, hogy az Erdélyi Magyar Néppártban (EMNP) többen felismerték, „a szombati tömegrendezvény összmagyar ügy, és nem a pártpolitikáról szól”. „Nem valaki ellen, hanem a jogainkért állunk ki. Mi elfogadjuk a gyulafehérvári kiáltványt, csak tartsák be azt, amit belefoglaltak. Az erdélyi magyarság Klaus Johannisra szavazott, ezúttal neki is benyújtjuk a számlát, elmondjuk, mit akarunk” – fejtette ki a polgári párti politikus.
Az MPP politikusa szerint a szervezők arra számítanak, hogy mintegy kétezer ember gyűl össze szombaton 13 órakor a sepsiszentgyörgyi prefektúra előtt, az ígéretek szerint Hargita és Maros megyéből is több busszal érkeznek.
Bíró Blanka
Szabadság (Kolozsvár)

A romániai magyar kortárs képzőművészet jövőjéről tanácskoznak
Szakmai tanácskozást hívott össze Kolozsváron a romániai magyar kortárs képzőművészet jövőjéről az RMDSZ kezdeményezésére létrejött Kulturális Autonómia Tanács (KAT). 
A beszélgetés vitaindítóját Damokos Csaba, a Romániai Képzőművészeti Szövetség háromszéki fiókjának elnöke készítette elő a KAT felkérésére. Damokos Csaba összegezte a kortárs képzőművészet előtt álló nehézségeket, majd elmondta: fontos egy olyan feltételrendszer kialakítása, amelyben a művész hivatásának tud élni, és mindez egyidejűleg a megélhetését is biztosítja.
„A kultúra terén talán az új, járatlan utakat kereső, kísérletező kortárs kultúra támogatása a legfontosabb, valamint egy olyan befogadó közeg kialakítása, amely értékként kezeli a 21. század kulturális törekvéseit”– hangsúlyozta a tanácskozáson Székely István, a KAT elnöke.
A marosvásárhelyi B5 Stúdió vezetője, Bartha József szerint nagyon fontos lenne a művészetszervezők, valamint a kurátorok pályázati úton való támogatási feltételeinek megteremtése, ugyanakkor szakítani kellene azzal a gyakorlattal, amely nem számol a képzőművészek honoráriumával.
Kispál Attila, a sepsiszentgyörgyi MAGMA kiállítótér munkatársa a vizuális nevelés fontosságát emelte ki. „Ha a kortárs művészeteket értő, azt befogadó közönséget szeretnénk, ennak alapját a középiskolában kell megteremteni, a teljes középiskolai hálózatot értve ez alatt” – fogalmazott a háromszéki képzőművész.
Kolozsi Tibor, a Barabás Miklós Céh elnöke egy olyan, kortárs művészetekre összpontosító gyűjtőportál létrehozását szorgalmazta, amely megkönnyítené a művészetek iránt érdeklődő közönség tájékozódását. „Különböző művészeti ágakban tevékenykedünk, gyakran térben is távol egymástól, ezért szükség van egy olyan portálra, amely kapocs lehet a művészek között, és nyitott célközönségük számára is” – mutatott rá.
Krónika (Kolozsvár)