E-recept: már nem baj, ha csúnyán ír az orvos
Nehéz volt beleszokni a kor elvárásainak megfelel rendszerbe
Közel két éve vált kötelezővé a járóbetegrendelés minőségi javítását célzó elektronikus gyógyszerreceptek felírása, és bár az egységes számítógépes rendszer még most sem működik teljesen zökkenőmentesen, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár idén novembertől újabb változtatásokat eszközölt a 2012 júliusától bevezetett e-vény formanyomtatványán.
Az adatlap egy, az egészségügyi intézmény címének beírására szolgáló sorral bővült, de ezt követen – a módosító határozat szerint – tartalmazni fogja a beteg azonosító számát és az orvossal szerződéses viszonyban álló egészségbiztosító pénztár adatait, valamint az egészségügyi szolgáltatásokra vonatkozó szerződés nyilvántartási számát is. Remélhetőleg mindezen változások nem „akasztják” ki az e-vények mögött álló országos számítógépes rendszert, amelynek előnyeiről, hátrányairól – a kétéves tapasztalatok alapján – Alamoreanu Ildikó háziorvost kérdeztük. Alamoreanu Ildikó háziorvos szerint az eleinte nehézkesen működ számítógépes rendszer használatába mostanra sikerült belerázódniuk, és bár nagyon ritkán gondot jelent az áramszünet, a betegeknek, de nekik, orvosoknak is hozzá kell szokniuk az új rendszer használatához. – Az elektronikus recept kiállításához internethozzáférés és laptop szükséges. A jól működő internetkapcsolat azért elengedhetetlen, mert ha akadozik, akkor például nehézkes a recept kinyomtatása – beszélt az optimális körülményekről a háziorvos.
D. I.
Szabadság (Kolozsvár)

Fotótárlat, könyvbemutató a Kriza Társaságnál
Kettős esemény helyszíne volt hétfő este a Kriza János Néprajzi Társaság székháza.
A Válogatás Kunt Ernő fotográfiáiból című kiállítást Pozsony Ferenc akadémikus nyitotta meg, aki a húsz éve elhunyt anyaországi sokoldalú néprajzos életpályáját méltatta. Kunt Ernő minden energiájával a hagyományos néprajz megújításán fáradozott, élete végén újszerű expókat rendezett Magyarországon és Nyugaton. A most Kolozsváron látható fekete-fehér fényképválogatás magyar protestáns temetőkről készült, és az elmúlás-fennmaradás gondolatiságát helyezi előtérbe.
Szabadság (Kolozsvár)

Ars Hungarica: széles rétegeket szólítanának meg Nagyszebenben
Kilencedik alkalommal szervezi meg a HÍD – Szebeni Magyar Egyesület a térség közkedvelt magyar kulturális eseményét, az Ars Hungarica Fesztivált, amely szerdán veszi kezdetét, és vasárnapig várja az érdeklődőket számos nagyszebeni helyszínen.
Serfz Levente, a HÍD elnöke, a programsorozat főszervezje lapunk megkeresésére elmondta: elsősorban közösségi fesztiválként tekintenek az Ars Hungaricára, igyekeznek évről évre olyan kínálatot összeállítani, amely egyrészt a gyerekektől az idősekig mindenkit megszólít, másrészt a legkülönfélébb ízlésű emberek is találhatnak kedvükre való programot.
Kiemelte, hogy a legfiatalabb generációra igyekeznek mindig hangsúlyosan odafigyelni, így most hétvégére is számos gyerekprogramot kínálnak, Zerkóczy Zenóbia színművész például több, óvodásoknak és kisiskolásoknak készült eladást is bemutat pénteken és szombaton.
Serfz elmondta: bár a hivatalos megnyitóra szerda este héttől a Thália Színházban kerül sor, délután négytől a polgármesteri hivatalban már megnyitják a Budapest Főváros Levéltára és a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum közös vándorkiállítását, a Kós Károly világa, 1912 című tárlatot, majd 16.30-tól a Habitus Könyvesboltban levetítik Csibi László kolozsvári rendező Kós Károly című dokumentumfilmjét, amely a neves építész, író portréfilmje.
Serfz kiemelte: az alkotást román felirattal lehet megtekinteni, hiszen a kezdetektl az a törekvésük, hogy a magyar kultúrát közelebb vigyék a román lakossághoz is, másrészt a vegyes házasságban élőkre is gondolnak ezzel a gesztussal.
Kérdésünkre a főszervező elmondta: a 2006-os első fesztivált rögtön egy „nagy dobás” követte, hiszen 2007-ben Nagyszeben Európa Kulturális Fővárosa volt.
„Akkor sokak érdeke volt, hogy az Ars Hungarica is komoly programot kínáljon, ezzel is megmutatva, milyen sokszínű a város kulturálisan. Sajnos azonban ez a következő évben már nem volt ilyen fontos, el nem tudom mondani, hogy az azt követő periódusban milyen komoly gondokkal kellett szembenéznünk. Szerencsére mostanra sikerült megértetnünk, hogy fontos ez a fesztivál, fontos, hogy megmutassuk az értékeinket” – fogalmazott Serfz Levente.
Kiemelte, hogy idén Márta István, a Magyar Fesztiválszövetség elnöke, a Művészetek Völgye igazgatója is eljön a rendezvényre, hogy értékelje azt, korábban ugyanis „már sok jót hallott” az Ars Hungaricáról.
Serfz Levente kitért arra, hogy rendezvényük annak ellenére sikeres, hogy a városban a „magyar ügyek”, például az oktatás egyre nehezebben mennek. „Van egy négyéves gyerekem, és nem tudjuk, hogy mire odanő, indul-e magyar nyelvű osztály az iskolában. Szembe kell néznem a kérdéssel, hogy inkább a gyermekem megfelelő oktatását választom, vagy azt, hogy tovább szervezem az Ars Hungaricát. Mégis fontosnak tartom azt, hogy megmutassuk magunkat és az értékeinket a velünk együtt el nemzetiségeknek” – magyarázta.
Serfz rámutatott: már évekkel ezelőtt azt a célt tűzték ki, hogy évente 10-20 százalékos látogatószám-növekedést tudjanak elérni, ezzel párhuzamosan pedig igyekeznek a programkínálat színvonalát is növelni. Jövőre a jubileumi 10. Ars Hungaricára készülnek, így – amint a főszervező fogalmazott – igyekeznek „legalább megközelíteni”, a 2007-es, az EKF jegyében lezajlott fesztivált, mindenképpen nagyobb szabású programot igyekeznek majd összeállítani az évfordulóra.
Varga László
Krónika (Kolozsvár)

Csakhogy tudják az Érmelléken is
Újabb történelmi látnivalóval gazdagodott Székelyhíd: október 31-én, a reformáció napján felavatták a 17. században felrobbantott Zólyomi vár makettjét. A bevehetetlen erd történetéhez hozzátartozik, hogy a zólyomiak 1460-ban kaptak engedélyt Mátyás királytól, hogy az Ér egyik szigetén fa- vagy kővárat építsenek négy bástyával, falakkal, sáncokkal és más szükséges épületekkel együtt.
1514-ben Dózsa seregei lerombolták, és a Zólyomi család négy tagját megölték. Kilencven év elmúltával ismét felépítették, majd 1661-ben a törökök újra szétverték. 1664-ben, a Vasvári-békében (a Vas megyei Vasváron 1664. augusztus 10-én kötött békeszerződés, amely az 1663–’64-es török elleni háborút zárta le) elrendelték végleges lebontását, majd 1665-ben fel is robbantották. Tehát ennek a várnak a makettjét építették meg a közelmúltban a székelyhídi református templomkertben.
Mivel a megyei sajtót nem értesítették az eseményről, legutóbbi székelyhídi utunk alkalmával készítettünk egy felvételt a makettről. Ugyanezen a helyen korábban is állt egy hasonló, Halász József tanító és Nánási Zoltán régész, történelemtanár ötletéből adódóan, amelyet most felülírt egy újabb, pontosabb kivitelezés, 1/27-es arányban.
Sejtéseink szerint a székelyhídiak nemcsak a maguk gyönyörűségére készítették ezt a rendhagyó látványosságot. Annál inkább a kíváncsi átutazóknak, hogy láthassák, hogyan is nézett ki az érmelléki láp egyik szigetén az a vár, amelyet az ingovány miatt sohasem lehetett teljesen elpusztítani. Csak a dinamit vethetett örökre véget egykori dicsségének. A városvezetőség kicsinyes hozzáállásával nem a nem kívánt sajtósokat vagy urambocsá’, az utált újságírót „büntetik”, ha nem közölnek le egy eseményt. Az érdeklődőket nem taksálják annyira, hogy tudassák velük, lám, mi van nekünk, el lehet jönni, meg lehet nézni. Mert az újságíró nincs ráutalva arra, hogy odacitálják. Témája akad bven. De maga is szolga, akárcsak a városvezetőség vagy az egyházi ember. Egy közösség szolgája. Ilyen esetekben a tiszteletlenség nem a sajtón esik meg, hanem az olvasó magyar embereken.
Amúgy meg sem lepődünk már az ilyeneken, Antall József Magyarország egykori miniszterelnöknek, szintén a református templomkertben, suttyomban felavatott szobra után.
Süt Éva
A felirat:
„Székelyhídi vár 1638-1665
A székelyhídi vár nem ezért építtetett, hogy legyőzzék. Ezt a várat elpusztítani lehetett, de legyőzni nem. SOHA!
2014. október 31.”
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Tudatosan „visszatanulni” a muzsikát
Erdélyi prímások találkoznak csütörtökön és pénteken Csíkszeredában – a rendezvényt tizenhetedik alkalommal szervezi meg a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes. A tavalyi rendezvényhez hasonlóan Pávai István népzenekutatót hívták meg, hogy a fellép zenészeket, zenekarokat és muzsikájukat ismertesse. 
– Az idei Erdélyi Prímások Találkozója a székelyföldi zenére helyezi a hangsúlyt. Mit lehet tudni még a műsorról?
– Nem hívhatunk kizárólag székelyföldieket, hiszen a rendezvény az Erdélyi Prímások Találkozója, másrészt minden évben kell mást mutatni a Székelyföldről is az előző évekhez képest. Most arról van szó, hogy a székely népzenét szeretnénk előtérbe helyezni. Ezt a feladatot Csíkszeredában a Barozda együttes már a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján vállalta, legutóbb a madéfalvi veszedelem 250. évfordulója alkalmából adtunk ki egy régi székely népzenei anyagot tartalmazó CD-t. Ugyanezért a célért küzd évek óta András Mihály is, a Hargita együttes igazgatója.
Bartók és Kodály éppen száz évvel ezelőtt végzett jelents gyűjtőmunkát a Székelyföld egyes részein. Olyan kincsekre bukkantak, amelyeket azóta sok helyen elfeledtek. Jó lenne, ha ezek az értékek visszakerülnének a vidék zenei köztudatába. A budapesti zeneakadémia népzene tanszéke, ahol magam is tanítok, idén meghívást kapott a találkozóra, ezért a diákok számára kizárólag székely műsort állítottam össze – a találkozó második napján lépnek fel.
– És kik szerepelnek a találkozó első napján?
– Hét prímást hívtunk meg, közülük székelyföldi a homoródmenti Abásfalváról érkező Majláth Gábor. Aztán a Felső-Maros mentéről, Magyarpéterlakról érkező Lunka József is székely zenét fog muzsikálni, hiszen őt és elődeit rendszeresen hívták a Nyárádmentére is lakodalmakat, bálokat kiszolgálni. A gyimesi zenét a balahányospataki Szőcs „Mojszi" Gábor fogja képviselni gardonos testvérével. Bár a gyimesiekre azért ragadt rá a csángó név, mert eredeti lakóhelyüket elhagyták, zenéjük, mint maguk is, zömmel a Székelyföldről származik.
Nem véletlen, hogy a népzenekutatás úgy tartja: a régi székely népzenét a gyimesiek őrizték meg. Az eddig felsoroltak mind prímás elődöktől, „első kézből" tanultak zenélni, akárcsak a magyarsülyei Barabás Ferenc a Kutasföld és a magyarszováti Csengeri Árpád a Mezség képviseletében. Nagyenyed vidékéről, Magyarlapádról jön a Pirospántlikás zenekar. Mint nevük is mutatja, ők már tudatosan foglalkoznak hagyományőrzéssel, régi gyűjtésekből is tanulnak. Könnyen tehetik, hiszen prímásuk, Sipos Ferenc számára is családi örökség a muzsikálás, apja és nagyapja is helybéli prímás volt.
Érkezik még Kalotaszegről Varga István „Kiscsipás", a régi bánffyhunyadi „Csipás" zenészdinasztia leszármazottja. Ő is otthon tanulta a muzsikálás tudományát, de a régi kalotaszegi anyagból kezdetben keveset ismert, mert már azt nem kérték az egyre jobban polgárosuló falvakban. A táncházmozgalom viszont pont ezt igényelte tőle, így a korábban elődeitől gyűjtött zenét megszerezte, és tudatosan visszatanulta.
– A borospataki táncházzenészek találkozóján is észlelhet volt, hogy sok fiatal tanulja „vissza" a népzenét Gyimesben is. Miként látja az ő helyzetüket, mivel ők általában már nem prímásoktól, hanem egymástól, netán felvételekből tanulnak?
– A közel negyven éve működő erdélyi táncházmozgalom teremtette meg ennek a kereteit a gyimesi Zerkula zenekar esetében is. Akik valamilyen szinten falusi gyökerekkel rendelkeznek, egyre inkább ráébrednek, hogy elődeik népzenei hagyatéka érték, amit nem szabad elhanyagolni, tovább kell vinni. Ehhez kiindulásként gyakran kell a régi gyűjtésekhez folyamodni, amelyek korábban nehezen voltak hozzáférhetők. Ma sok minden megtalálható az interneten.
Például a budapesti Hagyományok Háza és az MTA BTK Zenetudományi Intézete egy internetes archívumot működtet Folklór Adatbázis néven, amelybe folyamatosan kerülnek be a feldolgozott és szakszerűen értékelt régi népzenei és néptáncos felvételek. Ehhez bárki szabadon hozzáférhet. Visszatérve a hagyományátadásra: a nyolcvanas években például a szászcsávási cigányzenészektől gyűjtöttem. Akkor panaszkodtak, hogy a gyerekeik már nem akarnak hegedülni, elektromos hangszereken szeretnének játszani. 1989 után, amikor a szüleiket kezdték meghívni Magyarországra, Nyugat-Európába, Amerikába, ráébredtek, hogy a hagyományos zenére ismét van kereslet, így egyre többen kezdték közülük a vonószenét művelni.
Itt persze nem tudatos hagyományőrzésről van szó, mint a lapádiak esetében, hanem elállt egy újabb, városról érkező igény a régi falusi muzsika felélesztésére. Ebben a folyamatban a média is többet tehetne. Igaz, nagy sikere volt a Fölszállott a páva vetélkednek, de olyan tévéműsort ritkán látok, ahol heti rendszerességgel autentikus népzenét mutatnának be. A média az átdolgozott népzenét preferálja abban a hitben, hogy a régebbi korok zenéje nem lehet alkalmas a mai kor igényeinek kielégítésére. Ha ez igaz lenne, akkor nem tudna működni a táncházmozgalom, és Bach műveit sem lehetne eredeti formájukban eladni. Márpedig mindkettőre van ma igény.
Szcs Lóránt
Krónika (Kolozsvár)

„Feltöltenék” Európa térképére a székely számítástechnikát
A székelyföldi számítástechnika kerüljön fel a Közép-Kelet- Európa térképére, az ágazat hazai ismertsége ne álljon meg Kolozsváron, Temesváron és Bukarestben – ezt a célt tűzték ki az informatika területén vállalkozó székely szakemberek.
A székelyföldi informatikai és kommunikációs cégek szakmai uniója tavaly alakult meg, az IT Plus klaszter, a Kovászna megyei kereskedelmi és iparkamara IT- és kommunikációs szakosztálya, valamint a Csíki Vállalkozói Egyesület szervezésében november 28-29-én Tusnádfürdőn tartják a második, régión belüli számítástechnikai, innovációs és technológiai témájú szakmai konferenciát.
Bihari Béla, a Kovászna megyei kereskedelmi kamara szakosztályának elnöke szerdai sajtótájékoztatóján elmondta, több cél is megfogalmazódott: a székelyföldi szakági cégek kapcsolati hálóját szeretnék erősíteni, de felveszik a kapcsolatot a meghatározó nagyvállalatokkal, felmutatják, milyen kitörési pontok vannak az ágazatban, melyek a régió felemelkedését is szolgálhatják. A romániai, elsősorban magyar érdekeltségű nagyvállalatok felé szeretnék kommunikálni, hogy a Székelyföldön erős számítástechnikai tömörülés van, mely megbízható és költséghatékony beszállító lehet.
Bihari Béla egyúttal arról is beszámolt, hogy pályázati forrásokból a klaszter elindította a legnagyobb helyi vállalkozások IT-átvilágítását, Háromszéken az ötven legnagyobb céget keresik meg, feltérképezik, hogy a számítástechnika és a kommunikáció területén milyen igényeik vannak.
Eddig hét cégnél jártak, és azt tapasztalták, hogy mindegyiknél szükség van valamilyen számítástechnikai termékre: menedzsmenti vagy telekommunikációs rendszerre, új vagy hatékonyabb honlapra, belső levelezőrendszerre, könyvelési programra. A vállalkozók azt is megfogalmazták, hogy ha tudnák, hogyan, szívesen rendelnének helyi terméket, mert annak gyorsabb lehet a szervizelése. A klaszter az átvilágítás eredményeit kiküldi a tagoknak, így juttatva további megrendeléshez őket.
A konferenciára egyébként 27 eladót hívtak meg az országból, Magyarországról és Németországból, a plenáris ülések témája a nagyvállalati számítástechnika, az innováció határok nélkül, a székelyföldi informatikusok lehetőségei és sikerei a globális piacon.
Az eladók között szerepel Farkas András, a Mol Románia IT-igazgatója, Demény Alpár, a magyarországi NNG, az iGO innovatív navigációs rendszerek kidolgozójának vezérigazgató-helyettese, Csorba F. Szilárd, a Richter Gedeon innovációra épül gyógyszercég IT-igazgatója, Spaller Endre, a Magyar Nemzeti Innovációs Hivatal elnöke, Benyó Péter, az OTP Mobile vezérigazgatója, Rácz Attila, az oktatási segédanyagokra specializálódott Magic Solutions tulajdonosa. Érdeklődni, bejelentkezni az itpluscluster.ro honlapon lehet.
Bíró Blanka
Székelyhon.ro

Többnyire vígjátékot játszanak
Hideg novemberi estén érkezünk meg az újtusnádi kultúrotthonhoz, hogy a helybeli színjátszó csoport tagjaival találkozzunk. A fogadtatás meleg, hamar megtelik jókedvvel, kacagással a terem.
A csoport huszonhét taggal 1997-ben alakult. Azóta „morzsolódtak” le tagok, jöttek újak, jelenleg tizenketten vannak. „Erzsébetet szoktuk felkérni, hogy válassza ki a színdarabot, s is szokta a szerepeket kiosztani. Arnold az egyik főszereplőnk, akire sok szöveget lehet bízni, mert biztos megtanulja. Anna a hárpia, Zsuzsanna a súgónk, Robira, vagyis Robicire a vicces szerepeket szoktuk ráosztani, de a villanyszerelőnk és fővilágosítónk is. István a székely bácsis szerepeket kapja, Csaba szokott lenni az úr a háznál. Sándor a hivatalos szervek szerepét alakítja. Igaz, legutóbb plébános volt, de olyat mondott, hogy sírni kellett volna, aztán szerencsére mindenki kacagott. Itt van még Magda, aki a háziasszony szokott lenni és Mónika, övé a lányos szerep, én pedig a legkevesebb szerepet vállalom. János Zsigmond a szervezésben segít” – mutatta be Datki Attila a csoport tagjait, illetve hogy kit milyen szerepben lát leggyakrabban a nagyérdemű.
Vígjáték a hálás közönségnek
A színjátszó csoportnak számos vendégszereplése volt már a környez falvakban, illetve távolabbi településeken, és tartottak már jótékonysági eladást is. Újtusnádi szokás szerint általában húsvétra tanulnak be újabb színdarabot. „Többnyire vígjátékot játszunk. Az itteniek leginkább a népies vonalat kedvelik, és próbálunk ahhoz igazodni. Az a lényeg, hogy kizökkentsük a mindennapokból az ittenieket, hogy a sok munka mellett kicsit nevessenek is” – mondta Csákány Anna.
Buborékok, A csácsi puszta, Harminchárom névtelen levél, Gyopár a Hargitán – néhány eladás címe, melyet az elmúlt években láthattak az újtusnádiak. A tagok elmondás szerint mind a közönség, mind a polgármesteri hivatal és a közbirtokosság felpártolja őket, szívesen segítenek, ha szükséges. k pedig az eladások bevételéből szintén segítenek, ahol lehet, legutóbb a színpadi függönyöket vásárolták meg.
Ha Erzsébet kiborul...
Egy eladásra két-három hónapig készülnek. „Eldöntjük, hogy belevágunk, keresünk olyan darabot, hogy ne legyen sokszereplős, nehéz a nyelvezete, nehéz a díszlet, de legyen sok humor benne. Amikor úgy gondolom, hogy megtaláltam a megfelel színdarabot, összeülünk és elolvassuk. Ha mindenkinek elnyeri a tetszését, akkor megmondom, hogy kinek melyik szerepet szántam. Ezután elkezdődnek az olvasópróbák, majd a színpadon kezdünk próbálni – ritka, amikor teljes létszámmal. És ritka az a színdarab, amikor én nem borulok ki az eladás előtt” – mesélte Urkon Erzsébet. Datki Attila szerint rendszerint az eladás előtti héten Erzsébet cigányokról álmodik, és akkor megnyugszanak, mert sikeres lesz az eladás.
Sikerélmény
Az újtusnádi színjátszók elmondták, jólesik, ha sikeres a darab, semmivel nem cserélnék fel azt az érzést, amikor meglátják a telt házat. Úgy érzik, azért is sikeres a csapat, mert mindenkit hagynak érvényesülni, és mindenki azt teheti, amit a legjobban tud. „Azért csináljuk, hogy jól érezzük magunkat. Nincs nagy szigorúság. A próbák alatt is jó a hangulat” – mutatott rá Urkon Erzsébet.
A csapat minden eladás után énekel még a nézőknek, majd hajnalig tartó bálban mulatnak a szereplők és nézők egyaránt.
A csoport tagjai: Urkon Erzsébet, Datki Arnold, Csákány Anna, Korodi Zsuzsanna, Korodi Sándor, Aczél Róbert, Benedek István, Castel Csaba, Castel Magda, Datki Mónika, Datki Attila, János Zsigmond.
Péter Beáta
Székelyhon.ro

Válasszuk az erdélyiséget! – Erdélyi személyiségek felhívása – ALÁÍRHATÓ!
A romániai államfőválasztás második fordulója történelmi súlyú választás elé állította Romániát. Soha ilyen élesen nem osztotta meg ezt az országot az a kulturális határ, amely Közép-Európát választja el a Balkántól, soha ilyen élesen nem volt látható, hogy két eltér perspektíva, munkamorál és jövőtervezési szellem él itt egymás mellett, a Kárpátok két oldalán.
Az egyik oldalon Victor Ponta, a holnapot felél jelen képviselője, a zsákmánypolitikát fenntartó fanarióta kormányzás továbbvivje áll. A másik oldalon pedig Klaus Johannis, az erdélyi reménykedés képviselője, azé a reményé, hogy Erdély hatására ez az ország talán még lehet az, ami eddig nem volt: szótartó becsületes munkára és a teljesítmény elismerésére épül, erkölcsös társadalom. Mit tehetnek az erdélyi magyarok?
Úgy gondoljuk, két lehetőséges döntés van!
Lehet annak alapján dönteni, hogy az egyik jelölt, Victor Ponta rég elvesztette szavahihetőségét a szemünkben, a másik pedig, Klaus Johannis, erdélyi szász – kisebbségi – mivolta ellenére sem ígért semmit, sőt, nem ért egyet Székelyföld autonómiájával, következésképpen nincs jó választás, nem érdemes szavazni. Ez a döntés azonban lemondás arról, hogy alakítsunk valamit a sorsunkon, ez a döntés a reményvesztett várakozásé, hogy majd – valamikor – csak elbukkan egy jelölt a román nemzetállam ködéből, aki tétlenségünk dacára megfelel várakozásainknak. És lehet annak alapján dönteni, hogy a mostani helyzet túlmutat azon, amit Klaus Johannis jelenleg képviselő: azt rajzolja ki, hogy létrejöhet – 1920 óta először – egy olyan összerdélyi szolidaritás, amelyre talán teljesen új politikai épület húzható fel. Lassan ugyan, aprómunkával, de nem esélytelenül! Mi ezt a reményt támogatjuk! Szakítani kell azzal a Romániával, amelyben a választások a pillanatnyi ígéretekről szólnak, amelyben a politikusok a lakosság túlélési reményeiből építik fel saját megélhetésüket. Szakítani kell azzal a romániai kisebbségpolitikával, amely a jogokat engedményként fogja fel, és amely a visszavonható engedmények fölötti alkudozással tartja ellenőrzése alatt a magyarság politikai képviseletét.
Most Erdély felemelkedése került az előtérbe, ami esély és remény számunkra. Csak annyit kell tennünk érte, hogy vasárnap szavazzunk rá!
Válasszuk az erdélyiséget a balkanizálódás ellenében!
Farkas Árpád költő, Gazda József író, műkritikus, Izsák Balázs SZNT elnök, Kovács István az unitárius egyház közügyigazgatója, Kosztándi Jenő festőművész, Farcádi Botond újságíró, főszerkesztő, Incze Sándor nyugalmazott esperes, Vetró András szobrászművész, Damokos Csaba dizájner, Ferenczes István költő, Bakk Miklós politológus, egyetemi tanár, Bereczki Kinga CIVEK elnök, Jánó Mihály művészettörténész, Beder Tibor a Magyarok Székelyföldi Társaságának elnöke, Ötvös József református esperes, dr. Ütő Gusztáv képzőművész, egyetemi tanár, Nagy László az unitárius egyház püspökhelyettese, Kolumbán Gábor, dr. Máthé Dénes egyetemi tanár, Toró Attila a sepsiszentgyorgy.info szerkesztője, dr. Nemes Tibor családorvos, László János vállalkozó, dr. Antal Álmos kórházigazgató, Dr. Széman Péter az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület elnöke, Bíró Béla újságíró, a Sapientia EMTE professzora.
Az aláírók névsorához itt lehet csatlakozni: http://erdely.ma/alairas.php?al_id=20
Erdély.ma

Megkezdődött a Magyarok Kenyere lisztjének szétosztása
November 11-én, kedden megkezdődött az idei Magyarok Kenyere program keretében készült liszt szétosztása Pécsett. Az adományból elsőként a Baranya Megyei Gyermekvédelmi Alapítvány által támogatott gyermekek nevelőszüleinek adtak – tájékoztatott az MTI.
Korinek László jogászprofesszor, a kezdeményezés ötletgazdája az eseményen elmondta: az idén összegyűlt mintegy kétszáz tonna búzából 160 tonna liszt készült, ebből a 970 gyermekről gondoskodó alapítvány hat tonna kiváló minőségű étkezési és két tonna, háziállatok etetésére szolgáló takarmánylisztet kapott.
A következő hetekben az erdélyi Dévai Szent Ferenc Alapítvány, a kárpátaljai nagydobronyi Irgalmas Samaritánus Református Gyermekotthon, továbbá a hátrányos helyzetű gyerekeket és hajléktalanokat segít budapesti Oltalom Karitatív Egyesület képviselői is átvehetik a nekik szánt adományt.
A nemzeti összetartozást és szolidaritást jelképező Magyarok Kenyere program 2011-ben indult Pécsről. A kezdeményezés keretében az ország minden megyéjéből és a külhoni területekről összegyűjtött búzát ünnepélyesen összeöntik, lisztet készítenek belőle, amit a rászorulóknak juttatnak el, miután megsütik belőle az állami ünnepre szánt, a Szent Jobb-körmeneten megáldott kenyeret és azt a több ezer cipót is, amelyet a Pécsi Jótékony Nőegylet értékesít, hogy a befolyt összegből a gyermekétkeztetést segíthesse.
A jótékonysági akció első évében tíz, 2012-ben huszonöt, tavaly száz, idén pedig a várakozásokat messzemenően meghaladva, kétszáz tonna búzát sikerült összegyűjteni.
Korinek László kedden, a liszt szétosztásának megkezdésekor arra hívta fel a figyelmet, hogy közeleg a katolikus hagyományban a jótékonyságra buzdító Szent Erzsébet-ünnep és advent időszaka is – „ez eszünkbe kell jutassa: mindig fontos azokra is gondolni, akik nélkülöznek”.
Magyar Kurír
Erdély.ma

Tőkés László Johannis mellett
Klaus Johannis megválasztására buzdítja Tőkés László EP-képviselő az erdélyi magyarokat. Tegnap kiadott nyilatkozatában az EMNT elnöke úgy vélekedett, hogy Romániában huszonöt évvel a Ceauşescu-diktatúra bukása után is a kommunizmus restaurációja fenyeget, „a Victor Ponta vezette utódkommunisták a bukott nacionálkommunizmus restaurációján fáradoznak, s az államelnöki szék megszerzésével totális hatalomkoncentrációra törekszenek”.
Az Európai Parlamentben tegnap emlékeztek meg a berlini fal leomlásának negyedszázados évfordulójáról, és Tőkés úgy véli, hogy a régi falak mégsem omlottak le földrészünkön, ezt mutatja az országnak az első forduló utáni választási térképe, és az ezt követ kolozsvári, temesvári és bukaresti kormányellenes tüntetéssorozat is. A romániai demokrácia hívei az 1989-es romániai forradalom 25. évfordulóján azt is kimondták, hogy Erdély nem akarja Pontát! – írja Tőkés, aki szerint „Erdély választási térképe csak Székelyfölddel válhat teljessé, a székelység és a Székelyföldön kívüli magyarság meglévő és hiányzó szavazatai – közel egymilliónyi voks – dönt súllyal eshetnek latba a vasárnapi választásokon.”
Újból mi lehetnénk a mérleg nyelve, és ez jó kiindulópontja lehetne a régóta áhított magyar összefogásnak – fejtegeti Tőkés László, és egyúttal éles bírálatot is megfogalmaz az RMDSZ opportunista és demobilizáló üzenetéről, amelyből azonban kiérezhet, a hatalomközpontú vezérkar balra húz, dacára annak, hogy a Johannist támogató Európai Néppárt tagja. Az EMNT elnöke emlékeztet arra, hogy a politikának is van erkölcsi dimenziója, a becsület is európai érték, és úgy látja, hogy választóiktól elidegenedett érdekszövetségünk vezeti az erdélyi magyarság nemzeti érdekeiről is vétkes módon megfeledkeznek. Emiatt nekik, nem az EMNP vezetőinek kellett volna lemondaniuk, de annyit még megtehetnek, hogy előző döntésüket felülvizsgálják, és így az erdélyi magyarság egységesen felsorakozna Klaus Johannis elnöksége mellett. Tőkés László az Európai Néppárt tegnapi csoportüléséről is beszámol, ahol – Manfred Weber frakcióvezető felkérésére – Theodor Stolojan, a román néppárti küldöttség elnöke tájékoztatást nyújtott a romániai államelnök-választásokról, és sajnálattal állapította meg, hogy a második választási forduló küszöbén a Néppárthoz tartozó romániai pártok között nincs teljes egység Klaus Johannis támogatásáról. Mindazonáltal reményét fejezte ki, hogy az RMDSZ végül is a néppárti jelölt mellé fog állni. A továbbiakban az RMDSZ-es Sógor Csaba kapott szót, Tőkés László azonban nem, így álláspontját levélben küldte szét kollégáinak. Az ülés végén Manfred Weber megismételte a Néppárt felhívását Klaus Johannis támogatására.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Romániában két külön ország létezik (Interjú Sabin Ghermannal)
„Az Erdélyre jellemző komolyságot, eleganciát, fegyelmet az ordenáré mitikásság, a balkanizmus, a tökmag civilizációja árasztotta el. Romániának volt egy esélye egyesülni Erdéllyel, eltanulni ezt-azt a szervezettségéből, értékrendszeréből.
Nem így történt; Románia bekebelezte Erdélyt – ezért csúszol el ma háromméterenként egy-egy flegmán a nagy sugárutakon” – írta Sabin Gherman kolozsvári újságíró 1988-ban az Elegem van Romániából című kiáltványban. Tizenhat évvel később, az elnökválasztás első fordulójának eredménye (mely Erdély és a Bánság kivételével vörösre festette az országot) és a szombaton lezajlott tüntetések után (melyeken az erdélyiek és a bánságiak tömegesen utcákra vonultak, az ország többi régiója azonban nem) a híres kiáltványban Sabin Gherman által megfogalmazott üzenet időszerűbbnek tűnik, mint valaha. Az Adevărul megkérdezte a kolozsvári újságírótól, mi a véleménye a romániai politikai színpadon tapasztalható legutóbbi fejleményekről. – Mi az oka annak, hogy az erdélyi és bánsági Ponta-ellenes tüntetéseken több ezren gyűltek össze, míg Bukarestben, Jászvásáron, Konstancán és más déli vagy keleti városban csak néhány százan vettek részt, több fontos városban nem is szerveztek ilyeneket? Sabin Gherman: szintén? Akár viccesnek tűnik, akár nem, a kormányon lévők diaszpóraként tekintenek az erdélyiekre és a bánságiakra – igen, képtelenek megérteni, hogy etika nélkül nincs demokrácia. A szavazási opción túlmenően elsősorban azért vonultak utcára az emberek, mert semmibe vették őket: a külügyminisztérium nem űzhet gúnyt a külföldre távozott románokból. Amikor pénzt küld haza és megmenti a GDP-t, akkor jó a diaszpóra, amikor választani akar, megalázzák. Erdélyben és a Bánságban az ilyesmivel nem lehet játszani, itt nem teheted meg, hogy ma elküldesz valakit az anyjába, holnap pedig úgy csókolgatod, mintha semmi sem történt volna. – Hogyan értelmezi az első forduló eredményeit mutató térképet – melyen Havasalföldet és Moldvát Ponta szavazói vörösre színezték, Erdélyt, a Bánságot pedig kékre Johannis választói? Ön szerint miként viszonyulnak ehhez a térképhez az erdélyiek és a bánságiak, illetve azok a térségek, ahol Pontára szavaztak?
– És azt a kérdést feltette magában, hogy nálunk miért mondják azt, hogy „eredményes munkát”, a Kárpátokon túl pedig, hogy „könnyű szolgálatot”? Az erdélyieknél és a bánságiaknál, amennyien még maradtak, szégyen alamizsnát elfogadni. Brukenthal báró, amikor a rászorulókon segített, azt mondta nekik, hogy végezzenek kaszáló mozdulatokat a nagyszebeni Főtéren – éppen azért, hogy ne gondolják úgy, bármi járna nekik munka nélkül. Megmaradt ez a rejtett emlékezet, benne van a génekben. Nálunk is járnak a koldusok portáról portára, de nem közvetlenül kenyeret és szalonnát kérnek, hanem azt kérdezik, hogy van-e felvágandó fa vagy begyűjtendő széna. Munkát kérnek. A Kárpátokon túl más a helyzet, kérdezzék meg Dragneától, miként sikerült egy olyan megyét, ahol Románia legjobb mezgazdasági területe van, az ország egyik legszegényebb pólusává változtatni. Észre kellene már vennünk, hogy a legszegényebb megyékben vannak a leggazdagabb kiskirályok. Ezért szavaztak így: mert Erdélyben és a Bánságban azt akarjuk, hogy jobb, Moldvában és Havasalföldön pedig azt, hogy rosszabb ne legyen.
– Ha valami kezdetének tekintjük az első fordulós szavazást és a hétvégi tüntetéseket, akkor ön szerint mi következik? Mit akarnak az erdélyiek és a bánságiak?
– Remélem, hogy egy kis tisztességet – én ezt kívánom. Az lenne a jó, ha létezne egy sor szabály, mely nem képezheti alku tárgyát függetlenül attól, hogy a bal- vagy a jobboldal kerül hatalomra, ez lenne a normális. Nem kezelheted úgy ennek az országnak a vagyonát, mint egy részeges, aki sorra adogatja el házából a bútorokat. A választási alamizsna kedvéért kiárusítják az országot, 17 milliárd dollárnyi rezet adtak oda százszor kisebb áron, eladták a kőlajat, és csodálkoznak, hogy Bécsben olcsóbb a benzin, mint Ploieşti-en, mindent el fognak adni csak azért, hogy megőrizhessék a hatalmat. Erdélyben és a Bánságban jobban látjuk – két évtizede – ezeket, mert itt kevesen vannak, akik még nem jártak külföldön, a határon túl vásárolunk gyógyszert, mert olcsóbb és jobb, oda visszük a feleségünket szülni, mert tisztább és olcsóbb a kórház, onnan veszünk magunknak ennivalót, füzeteket, autót, nagyjából mindent. Márpedig nem folytatódhat a végtelenségig, hogy azt látod, a határon túl ember vagy, a határon innen, saját országodban rab.
– Mi történik, ha Pontát választják meg elnöknek? Tehetnek valamit az erdélyiek és a bánságiak?
– Ha a választás tisz­tességes, a szavazók akaratának elismerése ugyanolyan fontos, mint maga a szavazati jog. De kétlem, hogy az urnákhoz engedik majd a diaszpórát. Mondok egy példát: Madridban 200 ezer román számára hét szavazókört nyitottak. Ibiza térségében egyetlenegyet sem. Olaszországban a nagy román közösségekkel rendelkező városi hatóságok konkrét megoldást küldtek a külügy­minisztériumnak – nem vették figyelembe., az Egyesült Államokban teljesen semmibe vették a vok­solni akarókat. És ha folytatódik ez a semmibevétel, akkor afelé hajlok, hogy Erdély és a Bánság az utcákon marad, akár Bukaresttel, Konstaancával, Jászvásárral vagy Craiovával együtt is.
– A választás azt jelzi, Romániában két külön ország létezik?
– Igen, határozottan. Az egyik azt kéri, hogy adjanak neki többet, és a baloldalra szavaz, a másik azt, hogy kevesebbet vegyenek el tőle, és a jobboldalra szavaz. Az előbbi az államtól és az alamizsnáitól függ, az utóbbit mindig falhoz vágják, ahányszor decentralizálást kér. És mivel Ponta azt mondta, hogy külföldön a románok Románia legnagyobb ellenségei, én azt mondom neki, hogy senki – sem Románián kívülről, sem azon belülről – nem húzott úgy határt Románia és Erdély közé, ahogy az neki, Románia kormányfőjének sikerült.
- A hétvégi temesvári tüntetésen felbukkant egy szalagplakát, melyen az állt: Kiraboljátok a Bánságunkat. Támogatjuk az adózási decentralizálást! Az emberek – Románia zászlója mellett – a Bánság és Erdély zászlóit lobogtatták. Miként értelmezi ezt az üzenetet?
– A Bánság kirablása évtizedek óta zajlik. Idézzünk Iuliu Maniutól: „Vegyük Temes Tartomány, egy viszonylag gazdag tartomány példáját. Az állam ebből a tartományból évente mintegy 5–6 milliárdot hajt be. Tudják, hogy ezekből a milliárdokból mennyi marad a közigazgatási, kulturális, gazdasági, egészségügyi stb. igényekre? 200 millió!” Erdély és a Bánság 1928-ban az országos költségvetés 86 százalékát biztosította, a Regát és Moldva 14 százalékot. Ezek konkrét számok, történelmi adatok. Meg tudom érteni, az 1915-ös Románia csődben volt, fejlődnie kellett és normális, ha az a testvér, akinek van, ad annak, akinek nincs. De az erdélyiek és a bánságiak pénze nem az egyszerű moldvaihoz vagy az egyszerű regátihoz került, hanem az ottani politikusbandákhoz. Moldva pedig nem fejlődött, ahogy a Regát sem, de a pénz elúszott. Az általunk kért adózási és közigazgatási decentralizálás rendezné, megfegyelmezné a szolidaritást: a segélyek többé nem haladnak át minisztériumokon, hanem konkrét tervekre mennek. Árvíz van Moldvában? Higgye el, sok erdélyi kész lenne elfogadni, hogy adója egy részét fordítsák gátakra – de ne a politikában tevékenykedő fejesek cégei kapják meg, azok csak papíron rajzolgatnak gátakat, melyek ott is maradnak, papíron. Nagyon jó, hogy Erdély és a Bánság zászlóival vonultak ki: egyrészt tiszteletben kell tartani az identitást, és csak az ügyeletes rettegők látnak fenyegetést a regionális identitásban – végül is a regionális kultúrák teszik egésszé a nemzeti kultúrát és identitást. Másrészről ugyanezek a rettegők hatkönyöknyi magasra ugranak Erdély zászlójának látványától, de csendben bóbiskolnak, amikor Ponta úr az ortodoxia felsőbbségét javasolja a választási versenyben. Tudja, mit? – én azt szeretném, ha minden erdélyi és bánsági házra ki lenne tűzve a mi zászlónk.
– Ezek a tüntetések számíthatnak a második forduló eredményében? Megmozgatják azokat a szavazókat, akik eddig otthon maradtak? Megváltozik a szavazási térkép? – Erdélyben és a Bánságban a térkép ugyanaz marad. Aki Nyugat felé tart, az érti. Aki Kelet felé, az túl későn fog felébredni, ha egyáltalán...
(Forrás: Adevarul.ro, fordítás: EuroCom – Romániai Sajtófigyelő)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Az egyház nem szolgáltatás (Reformátusokról nem csak reformátusoknak)
Az elmúlt héten az Erdélyi Református Egyházkerület generális konventje a sepsiszentgyörgyi belvárosi református gyülekezetben tett hivatalos látogatást. Az ünnepi programsorozat nyitóakkordjaként Kató Béla püspök jelenlétében a felújított templomtoronyra elhelyezték az egyházkerület címerét és a székely címert, ezzel is jelezve a református közösség, valamint a székely nép identitásának létét és erejét. A ceremónia végén Pap Attilával, a gyülekezet lelkipásztorával beszélgettünk, aki készséggel számolt be a püspöki vizitációról, valamint a további teendőkről.
A lelkipásztor nehezményezte, hogy napjainkban az emberek az egyházra szolgáltatásként, és nem szolgálatként tekintenek. Ennek hátránya, hogy a befizetett egyházfenntartói járulék ellenében valamilyen szolgáltatást várnak, gyakran az egyházmegyét vagy egyházközséget érint szociális gondok megoldását. Továbbá a lelkipásztor kiemelte a háromszéki reformátusok egyházzal szembeni negatív attitűdjét is, amely – mint fogalmazott – gyakran tapasztalható a lelkész közvetlen munkatársai részéről is. Elmondta: találkozott olyan egyházközséggel, ahol a presbiterek kijelentették, azért van a lelkész, hogy imádkozzon az egyháztagok helyett is. Fontosnak tartja a mentalitásváltást, amely – mint mondta – nem könnyű feladat, azonban elengedhetetlen lépés a további építkezés szempontjából.
Hangsúlyozta a gyermekekkel, fiatalokkal való munka fontosságát, a vallásórák megtartását, a konfirmandusok hitbeli megerősítését. Eddigi tapasztalataira alapozva elmondta, ezek megszervezése és eredményes kivitelezése elsősorban nem a lelkipásztortól függ, hanem a szülőkkel, családokkal való személyes kapcsolat meglététől. Ezt a személyes kapcsolatot csak a gyülekezeti tagok otthonában lehet kialakítani a családlátogatások során. A lelkész megfogalmazta abbeli szándékát, hogy a közeljövőben felkeresi a kisgyermekes családokat. Szeretné nyitottá tenni a gyülekezeti szeretetszolgálatot, hogy ne csak az egyes tisztségeket betölt személyeknek legyen lehetőségük részt vállalni a gyülekezeti diakóniai feladatokban, hanem minden egyháztagnak. Végezetül egy kéréssel fordult a gyülekezet felé: a családlátogatások alkalmával fogadják nyitott szívvel és lélekkel a lelkipásztort.
Huszár Szilamér
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Közösségépítő hagyományteremtők
Az Erdőszentgyörgyi Százfonat Néptáncegyüttes egyik életrehívójával, Ambrus Emese tanítónővel az együttes megalakulásának hatodik évfordulójáról, a néptáncegyüttest is működtet egyesület közösségformáló, összetartó szerepéről beszélgettünk.
A néptáncegyüttest működtet Százfonat Szociokulturális Egyesület elnökét, Ambrus Emesét székelyudvarhelyi tanulmányai során ragadta magával a néptánc bűvölete, és mint mesélte, Erdőszentgyörgyön is hasonló jellegű életforma megvalósításában reménykedett. 2008 novemberétől férjével, Ambrus Róberttel sikerült megteremteni azt a hagyományőrző közeget, ami számukra már nem a szórakozásról, hanem a közösség érdekében tett rengeteg szervezőmunkáról szól. Hat éve a Nagykenden és Harasztkeréken is népi táncot oktató Veress Kálmánt, a Maros Művészegyüttes néptáncoktatóját kérték fel az erdőszentgyörgyi tánccsoport megalakítására. A kulturális egyesület elnöke szerint a tömegeket megmozgató Vándorcsizma néptáncfesztivál megálmodója főleg azzal nyerte meg az erdőszentgyörgyi gyerekeket, hogy a helyi művelődési otthonban tapsolhattak a harasztkeréki és kendi gyerekek eladásának, ami valósággal elbűvölte őket.
A százfonatosok létszáma szülőkkel együtt meghaladja a százat, elnevezése mégsem a mennyiségre való törekvést jelöli. Hajfonatként is értelmezhet, bár sokkal inkább a saját közegük összefonódását, az együvé tartozást szorgalmazzák – mondta beszélgetőpartnerünk a Márton-napi hagyományteremtő ünnepségükön.
Tavaly tavasszal a helybéli táncosokat oktató koreográfus baleset miatt kényszerszünetre kárhoztatott. A Szent György-napi ünnepségre készülő együttes koreográfus nélkül maradt, és az akkor áthelyezett unitárius lelkész, Tőkés Lóránt vette át az irányítást, aki teológiai tanulmányai alatt a kolozsvári Ördögtérde néptánccsoport, majd Kissolymosra kihelyezett lelkészként a keresztúri Pipacsok néptánccsoport tagjaként táncolt.
A négy korcsoportos Százfonatnak hetvenhat tagja van óvodásoktól felnőttekig, ami évente változik. Kilencven százalékuk helybéli, de a tagok közül Gyulakutáról, Havadról, Hármasfaluból Vadasdról, Bözödről is járnak a havonta tartott öt táncpróbára. Tőkés Lóránt lelkész a nagyobbakkal foglalkozik, a középcsoportot felesége, Tőkés Csilla oktatja, jómagam a piciket – sorolja Ambrus Emese.
A nyáron közel száz gyereknek szervezett a Százfonat Szociokulturális Egyesület néptánc- és kézművestábort Bözödön az unitárius egyház köré tömörül, kézműves-táborokat szervez bözödi Pro Unitas Egyesülettel karöltve. A táborban a bözödi gyerekek mellett az erdszentgyörgyi néptáncosok és a bajai testvértelepülés diákjainak biztosítottak tartalmas kikapcsolódást. A bözödi iskola infrastruktúrájának kialakítását a polgármesteri hivatal felgyorsította annak érdekében, hogy megfelel táboroztatási feltételeket biztosítsanak a gyerekeknek, a helybéli asszonyok, szülők pedig mindenben segédkeztek. A szülőkből alakult Folkfonat hagyományőrző csoport, valamint a nyugdíjasok Naplemente klubjának tagjai is a helyi rendezvények alkalmával alaposan kiveszik részüket a háttérmunkákból. A megalakulásuk hatodik évfordulóját novemberben, Márton-napján ünneplő Százfonat Néptánc-együttes megálmodói szerencsés helyzetben lévőknek tartják magukat, mert a szülők, az önkormányzat elöljárói, illetve a helybéli vállalkozók egyaránt támogatják törekvéseiket.
Szer Pálosy Piroska
Népújság (Marosvásárhely)

Mi történt Brassópojánán?
Tényleg az autonómiáról beszéltek
Kiszivárogtak a részletek a Brassópojánán júniusban, illetve októberben szervezett két megbeszélésről, amit Neptun 2-ként is emlegetnek, cikkezik a Transindex.
Román részről jelen volt a képviselőház PSD-s elnöke, Valeriu Zgonea, a képviselőházi liberális frakcióvezető, George Scutaru, Georgian Pop szociáldemokrata képviselő, valamint a PDL alelnöke, Andreea Paul. 
A magyar részt Tamás Sándor Kovászna megyei tanácselnök, Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester, Tánczos Barna szenátor, valamint az egykori PER-tárgyalások egyik szereplője, Borbély László képviselte. A második tárgyaláson Markó Béla volt RMDSZ-elnök is részt vett rövid ideig. Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnök is kapott meghívót a kerekasztalra, azonban nem ment el. 
Részt vettek még az amerikai, valamint a brit nagykövetség munkatársai, a Project on Ethnic Relations volt elnöke, Allen H. Kassof, Jonathan B. Rickert (volt PER igazgatótanácsi tag, az amerikai külügy észak- és közép-európai ügyekkel foglalkozó osztályának volt igazgatója), Larry Watts biztonságpolitikai szakért, a PER egykori bukaresti irodájának a vezetője (egyben a kilencvenes évekbeli tárgyalások operatív szervezője), valamint egy szociológus, Marius Pieleanu. 
A sajtó részéről Ambrus Attila részt vett mindkét megbeszélésen, valamint az első találkozón Emil Hurezeanu, második alkalommal a Hotnews.ro munkatársa, Dan Tăpălaga volt ott.
Nem világos ugyanakkor, ki kezdeményezte a találkozókat. Ugyan sajtóbeszámolók szerint a kilencvenes évekbeli megbeszélések egyik kulcsfigurája, Viorel Hrebenciuc volt az ötletgazda, azonban a jelenlevő újságíró szerint világos volt, hogy az amerikaiak végig házigazdaként viselkedtek, miközben Hrebenciuc a meghívottak között ült. 
A találkozók egy első részében az egykori tárgyalások sikereit és kudarcait vették sorra – mondta el Ambrus Attila. Elhangzott az is, hogy minden valószínűség szerint Allen H. Kassof moderátori szerepét Larry Watts veszi át a jövőben. 
A nosztalgiázás után „korrekt és szinte” beszélgetések következtek, a magyar fél kendőzetlenül felvetette az aktuális problémákat. A bemutatók közül Ambrus az Antal Árpád és Tamás Sándor PowerPoint bemutatóját emelte ki, melynek a lényege az a tíz pontból álló lista volt, melyet később sajtótájékoztatón is bemutattak. 
A román fél meglepően nyitottnak mutatkozott a magyar kérések iránt – emlékezik vissza az újságíró. Ugyanakkor jelezték, a kérések közül néhány – konkrétan az autonómiára vonatkozó felvetés – így, ebben a formában nem menne át a törvényhozáson, mivel egyetlen román politikus sem vállalhatja fel azt. 
Ugyanakkor, ha sikerülne megváltoztatni az elnevezését, a jogosítványokat pedig több, kevéssé feltűnő törvényben „el lehetne rejteni”, akkor nem lenne esélytelen. A román résztvevők közül csupán egy személy támadta Székelyföld önrendelkezését, főként gazdasági érveket hozva fel. 
Szó volt még nyelvhasználatról is. Román részről jelezték, annak nincs esélye, hogy a magyar nyelv hivatalos nyelvvé váljon, azonban regionális, nem hivatalos nyelvként el lehet ismerni. 
Rövid ideig Markó Béla is megjelent a második brassói találkozón, elmondta, a kilencvenes évekbeli találkozók keserű tapasztalatot jelentettek az erdélyi magyarság számára, és sérelmezte, hogy az amerikaiak a kétezres években „cserbenhagyták” a magyarokat. 
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Az Olt folyó üzenete
Székelyföld mitikus helyei
Balla Ede Zsolt író, szakrálisföldrajz-kutató, az Oltáron az Olt és a Szent földünk rajza kötetek szerzője elsősorban Székelyföld szent helyeinek megismerésére törekszik, a táj és ember kapcsolata érdekli. Vizsgálja az adott fizikai környezetet, valamint az azt feltölt közösségek kulturális jellegzetességeit, az összefüggéseket nyelvészeti, régészeti, vallástörténeti, spirituális és más szempontok alapján is górcső alá veszi.
– Miként került kapcsolatba a szakrális földrajzzal? 
– A magyar szerves kultúra világképével találkozva figyeltem fel a témára. Eleink rendtartó módon, környezetet kímélően és hittel éltek együtt a tájjal. Ha tudásukat jelenvalóvá tudnánk tenni, akkor nem ott tartanánk, ahol most vagyunk. Úgy érzem, a szakrális földrajz iránti érdeklődésem már gyerekkoromban kialakult, már akkor ráéreztem, hogy a szülőföldünk többet rejt, mint amennyit hétköznapi szinten látunk belőle. Ezt a többletet kerestem éveken keresztül, és végül sikerült az eget összekapcsolni a földdel. Rájöttem, hogy a szakrális helyek minden esetben magas üzeneteket hordozó szellemi mondanivalóval rendelkeznek.
– Miről szól ez a magasabb szint?
– A középpont üzenetét hordozza, ugyanis világunkban minden e pontok köré rendeződve létezik. Magyarul, amit középre helyezünk, akörül forog az életünk. Nem mindegy például, hogy településünk központjába templomot vagy bankot helyezünk, mert első esetben életünket a lelkiség, második esetben pedig a pénz világa fogja meghatározni. Ma már más szempontok szerint rendezzük be a tereinket, mint régen, és ugyanez érvényes a lelki dolgainkra is. Életvitelünkben – sajnos – az isteni szeretet egyre kevesebb jelentséggel bír. Pedig a valódi szentség arról az egységről szól, amely túlmutat a tér és idő korlátain, és amelyben az Én és az Atya egyek vagyunk. Ezért történelmi koroktól függetlenül a szent mindig a stabil viszonyítási pontot jelöli, melyet törekszünk elérni.
– Miért választotta éppen az Olt folyót tanulmánya tárgyául? 
– A Kárpát-medence vízrajzát tekintve csupán két jelents folyónk viselkedése tér el a többitől. A Duna átfolyik a tájon, az Olt kifolyik belőle, mindegyik más „bent marad”. Az Olt folyó eme viselkedése, nevének szimbolikus mélységei és gyermekkori kötődésem játszott dönt szerepet a választásnál. Az Olt nevében is az oltást, az oltalmazást hordozza, amiben nyugalom, csillapító erő és a nemesítés szándéka jelenik meg. Az Olt számomra az élet vize!
– A kérdés adott: vajon mit üzen ő, a belőlünk, székelységből születő folyó? Miért kell(ett) kitörnie hazánkból?
– A Kárpát-medence szimbolikusan földanyánk medencéjével, vagyis Boldogasszony anyánk méhével azonos. Az Olt tehát a medencéjéből kiáradó éltet magzatvízzel azonosítható. Az élet vize mindenkié, nem lehet csupán egy nemzet kisajátított öröksége, ezért az Olt jelképesen felvállalja a külvilág „beoltását” is. Ez a román testvéreink felé való nyitást is jelentheti, előbb azonban önmagunkat kell megismernünk, hogy feléjük Igaz önvalónkat tudjuk sugározni.
Jancsó Katalin 
(A 2015-ös Székely Kalendáriumban a kutató Székelyföld tizenkét mitikus helyét mutatja be olvasóinknak! A Székely Kalendárium megrendelhet a www.kalendarium.ro oldalon!)
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Tőkés: a kommunizmus restaurációja fenyeget
A jobboldali elnökjelölt, Klaus Johannis megválasztására buzdította az erdélyi magyarokat szerdai nyilatkozatában Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke.
Szerkesztőségünkhöz eljuttatott nyilatkozatában Tőkés László úgy vélekedett, Romániában huszonöt évvel a Ceauşescu-diktatúra bukása után is a kommunizmus restaurációja fenyeget. Az európai parlamenti képviselő szerint a „Victor Ponta vezette utódkommunisták a bukott nacionálkommunizmus restaurációján fáradoznak, s az államelnöki szék megszerzésével totális hatalomkoncentrációra törekszenek”.
Az európai parlamenti képviselő opportunistának nevezi Kelemen Hunor RMDSZ-elnök múlt csütörtöki nyilatkozatát, melyben a magyarok lelkiismeretére bízta a szavazást. Tőkés szerint a szövetségi elnök megelőlegezi Victor Ponta választási győzelmét, amikor „taktikus módon azért nem foglal állást egyik jelölt mellett sem, mert kormánykoalíciós partnerével nem akar szembekerülni.
„Ezért nyilvánvaló módon demobilizálni kívánja a magyar választókat, sőt még ennél is tovább megy: miközben Klaus Johannist elmarasztalja, Pontára és szocialista pártjára csupa jó szavakat veszteget. Teszi ezt az európai és a néppárti értékek ellenében, dacára annak, hogy kampányfotóin Orbán Viktor miniszterelnökkel parolázik, Joseph Daul, az Európai Néppárt (EPP) elnöke pedig Klaus Johannis támogatására szólítja fel a választókat” – fogalmazott közleményében Tőkés.
Az EMNT-elnök úgy vélte, az erdélyi magyarság azzal „kölcsönözhetne nagyobb esélyt a demokratikus román erők választási győzelmének, ha az RMDSZ előző döntését felülvizsgálná, és a magyar polgári erőkkel összefogna, az erdélyi magyarság pedig egységesen felsorakozna Klaus Johannis elnöksége mellett”.
Mint ismeretes, Joseph Daul keddi bukaresti látogatása alkalmával úgy fogalmazott, Klaus Johannisnak, a Keresztény-Liberális Szövetség (ACL) jelöltjének államfővé választása lehet a garancia arra, hogy Romániában független marad az igazságszolgáltatás, érvényesül a jogállamiság és folytatódik a korrupció elleni harc. Az EPP elnöke burkoltan az EPP tagsággal rendelkező RMDSZ-t is bírálta amiatt, hogy választói belátására bízta a döntést.
Az európai néppárt szerdai brüsszeli csoportülésén egyébként Theodor Stolojan EP-képviselő is sajnálatosnak nevezte, hogy az EPP-hez tartozó romániai pártok között nincsen teljes egység a választási forduló küszöbén a jelöltek támogatását illetően.
Utalt arra, hogy Elena Udrea, a Népi Mozgalom Párt (PMP) elnöke Ponta-ellenes szavazatra szólította fel választóit, de ez nem jelenti azt, hogy Johannist támogatja. Hasonló Ponta-ellenes, de Johannist sem támogató álláspontra helyezkedett az EPP egyik legrégebbi romániai tagpártja, a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt is. A néppárti tagok közül egyedül Monica Macovei EP-képviselő jelentette ki, hogy Johannisra adja voksát.
Krónika (Kolozsvár)

Voksolásra buzdítanak erdélyi magyar értelmiségiek
Szakítani kell azzal a Romániával, amelyben a választások a pillanatnyi ígéretekről szólnak, amelyben a politikusok a lakosság túlélési reményeiből építik fel saját megélhetésüket – olvasható abban a felhívásban, melyet 25 erdélyi magyar értelmiségi látott el kézjegyével.
A csütörtöki keltezésű közlemény aláírói – akik szerint az államfőválasztás második fordulója történelmi súlyú választás elé állította Romániát – leszögezik, míg Victor Ponta „a holnapot felél jelen képviselője, a zsákmánypolitikát fenntartó fanarióta kormányzás továbbvivője”, a jobboldal jelöltjét, Klaus Johannist az erdélyi reménykedés képviselőjének nevezik.
„Soha ilyen élesen nem osztotta meg ezt az országot az a kulturális határ, amely Közép-Európát választja el a Balkántól, soha ilyen élesen nem volt látható, hogy két eltér perspektíva, munkamorál és jövőtervezési szellem él itt egymás mellett, a Kárpátok két oldalán” – jegyzi meg a közlemény, melyet többek között Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke és Bakk Miklós politológus, Farkas Árpád költ, Gazda József író, műkritikus, Beder Tibor, a Magyarok Székelyföldi Társaságának elnöke, Ötvös József református esperes, Dr. Széman Péter, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület elnöke írt alá.
Szerintük a mostani helyzet „túlmutat azon, amit Klaus Johannis jelenleg képviselő: azt rajzolja ki, hogy létrejöhet – 1920 óta először – egy olyan összerdélyi szolidaritás, amelyre talán teljesen új politikai épület húzható fel”.
A közlemény szerzői továbbá úgy fogalmaznak, szakítani kell azzal a romániai kisebbségpolitikával is, „amely a jogokat engedményként fogja fel, és amely a visszavonható engedmények fölötti alkudozással tartja ellenőrzése alatt a magyarság politikai képviseletét”. „Most Erdély felemelkedése került az előtérbe, ami esély és remény számunkra. Csak annyit kell tennünk érte, hogy vasárnap szavazzunk rá” – olvasható a közleményben.
Székelyhon.ro

Székelyföldi konzultációs központ nyílt
A magyarországi Türr István Képző és Kutató Intézet Székelyföldi Konzultációs Központja kezdte el működését Csíksomlyón.
Az új felnőttképzési intézményrészleg terveiről és lehetőségeiről tartottak pódiumbeszélgetést csütörtökön délelőtt. Az eseményen Petróczi Ferenc, a Türr István Képző és Kutató Intézet főigazgató-helyettese elmondta, az feladatuk, hogy esélyt biztosítsanak azoknak, akik még soha nem dolgoztak, vagy már régóta nem találnak munkahelyet, vagy alacsony az iskolai végzettségük, esetleg olyan helyen laknak, ahol nincs a közelben lehetőség dolgozni. A célszemélyek között nagy számban vannak roma származásúak és fogyatékkal élők, számukra szolgáltatnak sokféle tevékenységet.
A csíksomlyói Pro Educatione Egyesület a Türr István Képző és Kutató Intézettel különféle felnőttképzési projektekben 2012 óta működik együtt. A most létrehozott konzultációs központ helyet ad a távoktatási programok közös megvalósításának, álláskeresési és pályaorientációs, önismereti, érdekérvényesítési, kommunikációs és tanulástechnikai tréningeknek. Elhangzott, hogy az első lépés a kompetenciafejlesztő tréningek megszervezése, de nem kizárt az olyan szakmai képzés létrehozása sem, ami távoktatásban megvalósítható.
„Két együttműködő partnerünk a Sapientia egyetem és a Pro Educatione Egyesület. A Pro Educatione adja az infrastruktúrát, a helyszínt, hogy tudjuk megszervezni ezeket a konzultációkat, távoktatási képzéseket. Ehhez mi biztosítani fogunk technikát, számítógépeket, ha ide bejön a képzésen részt vevő, akkor letölthet tananyagokat” – mutatott rá a főigazgató-helyettes.
Péter Beáta
Székelyhon.ro

Egy élet a kultúra szolgálatában
A csíkszeredai Léstyán Dénest már egyetemi hallgatóként vonzotta a színház, a színjátszás, statisztaként, közönségszervezőként dolgozott színházban és operában. Hosszú évekig szerepelt műkedvel színtársulatban, a csíkszeredai Népszínház vezetője, majd a városi könyvtár, illetve a városi művelődési ház igazgatója is volt. Lételeme volt ez a közeg, szívvel-lélekkel végezte munkáját.
A család csíkkozmási, édesapja gazdálkodó ember volt. „Szerencsés pillanatban születtem, 1943-ban, a legutolsó magyar világban. Heten voltunk testvérek, én ötödikként születtem. Nehéz évek voltak, mert csépléskor ellenőrizték a gabonát, és mind elvitték beszolgáltatásba. Nem voltunk kulákok, 16 hektáros birtokunk volt, de sokan voltunk a családban, idegen munkaerőt nem használtunk. első osztályos koromban, aratáskor az egész gabonának a kötelet én vetettem meg. 1956-ban a forradalom eseményeit a rádióban hallgattuk. Elkapott a láz, és az újság szélére verset írtam, édesanyám megtalálta, és beletette a tűzbe, nehogy bajt hozzak a családra” – emlékezett.
A hetedik osztály elvégzése után Sepsiszentgyörgyre ment felvételizni,  a Mikó Kollégiumba, ahová  elsőnek jutott be. Utána kiderült, hogy mégsem, mert azt üzenték, más rajonból származik, ezért nem vehetik fel. Ősszel Csíkszeredában felvételizett, és hiába írt le mindent, az eredmény 4-es volt.  „Kérdeztem a gimnázium aligazgatóját, hogyhogy 4-es, amikor mindent leírtam. Összeszidott, hogy nem szégyellem magam, el akarom venni a becsületes szegény székely gyermekek elől a helyet? Már akkor meg volt szabva, hogy a diákok 5 százaléka lehet középparaszt származású, és már nem volt hely nekem” – mesélte. Így került aztán Bukarestbe, ahol a magyar iskolába végül felvették, el is végezte. Kolozsváron a magyar szakra felvételizett, és be is jutott az egyetemre.  
A színjátszás varázsa
„Édesapám földek nélkül maradt, nem állt be a kollektívbe. Kozmásról a néptanács elnöke levelet is írt az egyetemre, javasolva, hogy rúgjanak ki, mert a szüleim nem álltak be a kollektívbe, de annyira rendes volt a vezetőség, hogy nem vettek el” – elevenítette fel a történteket. Az egyetemen már első éven beállt a színjátszó csoportba, mint mondta, bemutatták Bolyai Farkasnak a Párizsi per című művét, Moliére-től a Tudós nőket. Emellett a kolozsvári operánál statiszta lett, majd a diákbérletek értékesítését vállalta az opera és a színház számára.
„Harmadéven már kétszer annyi egyetemi hallgató vett bérletet, mint korábban. Megismertek az operánál, később statisztafőnök lettem. A bérletértékesítés nagy segítség volt a két intézménynek, mert állandóan jöttek ellenőrök például az operába, és kifogásolták, mi az, hogy két opera van Kolozsváron. Egyiket meg kell szüntetni. Olyankor szólt az opera igazgatója, kell hozni a közönséget. Amikor jött egy egy küldöttség, a titkos bejárón egyetemistákkal megtöltöttem a termet” – mondta el.
Léstyán Dénes elmondása szerint  öt év alatt egyszer sem hiányzott az órákról, pedig megtörtént, hogy a színháznál egész éjjel dolgoztak, másik éjszaka az operánál következett ugyanez. „Akkor is bementem az egyetemre, igaz, ott elaludtam” – mesélte nevetve.
Könyvtár, mint találkozóhely
Az egyetem után Csíkszentsimont választotta tanári pályája kezdetén, majd 1968-ban a megye kultúrbizottságához hívták, 1969 szeptemberében pedig a városi könyvtár igazgatója lett, miután elődje távozott. A könyvtári könyvállományt igyekezett feljavítani.
„Az ötvenes évek ósdi könyvei voltak akkor ott. Igyekeztem ezen változtatni, új szellemű könyvtárat hozni létre. Pénz volt elég könyvvásárlásra, új anyaggal kezdtem ellátni a könyvtárat. Előttem volt a kolozsvári könyvtár, ahol minden megtalálható volt, hasonlót szerettem volna itt is. Minden hétfő délután, amikor a könyvtár zárva volt, Irodalmi Szemle néven rendszeresen találkozókat szerveztünk. Az erdélyi szellemi életnek a nagy része megfordult itt, és mindig telt ház volt” – mesélte. Hibájául rótták fel, hogy csak magyar írókat, költőket hívott meg, ezért gondolt arra, hogy Mircea Dinescut is meghívják 1984-ben.
„Dinescu a találkozón felháborodásának adott hangot, hogy nem tudja megjelentetni a verseskötetét, mert azt mondták, nincs papír. Azt mondta, menjünk be a könyvesboltba, lássuk, mennyi piros könyv van eladatlanul” –  elevenítette fel a történteket Léstyán Dénes.
Lelkes társaság
1969 szén jelentkezett a helybeli színjátszó csoportba, Tamási Áron Énekes madár című népi játékát javasolta, azt játszották, majd a Dankó Pista, Ilyen nagy szerelem, A lányok című eladások következtek egymás után. Nemcsak Csíkszeredában szerepeltek, hanem a csíki községekben is járt kiszállásokra a színjátszó csoport.
„Nagyon lelkes társaság volt, éppúgy mint az ötvenes években, amikor Tóth Géza vagy Rafain Gabi játszotta a főszerepet, énekelt a János Vitéz vagy a Mézeskalács eladásain. A társulatban volt a Sárpátki házaspár, Ágnes és József, a Horváth házaspár, Irén és Géza, Boldizsár Ágoston, Balogh Erzsébet, Albert Homonnai Márton, Szász Zsolt, Oláh-Gál Elvira, Nagy Imre, Bachner István, Szekeres Adorján, Tiron Tibor és mások. De olyanok is léptek fel, akik később hivatásos színészekké váltak, mint Bogdán Zsolt, Orbán Attila és Hozó Márta. 1980-tól a csoport felvette a Népszínház nevet az Egérút című darabbal. Nagy sikerrel játszottuk a Zsuzsit, a Mirandolinát, a Szerelmünk a színház című eladást, hetente több fellépésünk volt, eljutottunk a szomszédos megyékbe is” – emlékezett.
Betiltott eladások
Imecs Dénesnek a Veszedelem című történelmi játékát, amely a madéfalvi veszedelemről szól,  huszonhétszer játszották, ebből tízszer Csíkszeredában, telt ház előtt, és minden nagyobb csíki községbe, de Gyergyóba és Udvarhelyre is elvitték. „Az volt az író vesszőparipája, hogy egy szót sem szabad kihagyni a szövegből, de hosszúra sikeredett, négyórás eladás volt. A kultúrház vezetősége mondta, hogy le kell csökkenteni, László Károly színművész jól megoldotta a feladatot, két és fél órás eladás lett belőle, de a szerző megharagudott, felénk se jött. A kultúrbizottság új vezetősége vizionálta, és nem engedélyezték játszani” – ismertette Léstyán Dénes.
Az 1986-os csernobili atomkatasztrófa hatására a Vlagyimir Gurbajev által írt dráma szövegkönyvét megszerezték, és 1988 december 14-én már játszották, szintén László Károly rendezésében a Szarkofág című darabot. „Itt Csíkszeredában négy eladás volt, készültünk Sepsiszentgyörgyre és Marosvásárhelyre, de jött a telefonhívás a Központi Bizottságtól, Bukarestből, hogy nem lehet. Itt volt a csíkszeredai eladáson Zsehránszky István, és írt róla az Új Életbe, ez az akkori Hazafias Népfront lapja volt. Tamara Dobrin, az RKP Központi Bizottságának propagandatitkára ennek minden betűjét ellenőrizte, ott olvasta, hogy Csíkszeredában nagy sikerrel játsszák a Szarkofágot, amelyet egy színház sem játszik. Ezt megtudta, és azonnal letiltották” – mesélte.
Megváltozott helyzet
Az 1989-es változás után, mint mondta, próbálkozott felújítani a két legnagyobb sikert hozó eladást, a Veszedelmet és a Szarkofágot, de akkor már minden megváltozott. Többen hivatásos színházhoz mentek dolgozni, mások egyéni érvényesülést akartak, így nem lehetett összehozni a szereplőket, megszűnt a Népszínház. Léstyán Dénes és a színjátszás kapcsolata természetesen megmaradt, nagy örömmel fogadta a Csíki Játékszín megalakítását.
„Kezdettől fogva minden eladásukat megnézem, mert ez volt a megoldás, a műkedvelők ideje lejárt. Le a kalappal a városvezetés előtt, akik ezt létrehozták” – jelentette ki. Visszatekintve életútjára, azt vallja, ha az ember lélekből csinálja, akkor könnyű ez a munka. „Örvendek, hogy ilyen élményekben volt részem” – mondja Léstyán Dénes.
Kovács Attila
Székelyhon.ro

A kisebbik rossz választása
A Cotroceni-ért szóló küzdelem a mélyen magyar érzésű, elsősorban és másodsorban nemzetben gondolkodó sorstársaink tekintélyes része számára közömbös, érdektelen. Akkor is, ha jobban belegondolva, senki nem tagadhatja, hogy az eredmény bennünket is közvetlenül érint. Voltak olyan választások is – 2000-ben, midőn Ion Iliescu mérkőzött Corneliu Vadim Tudorral – amikor nyíltan kimondatott, ha nem is a legfelső szinten: nem a mi küzdelmünk, oldják meg a románok egymás között, hogy a két rossz közül kit választanak. Mások – köztük neves román ellenzékiek is –, s persze velük együtt az egész RMDSZ-vezérkar arra biztatott, hogy a két rossz közül a kisebbet válasszuk. A szavazni– nem szavazni dilemma emlékeztet valamelyest Tamási Áron örök klasszikusa, az Ábel egyik jelenetére, amikor a főhős Kerekes úrral vitatkozik a román államra leteendő hűségeskü ügyében. Egyik oldalon a magyar karakánság, a jogos felháborodás és a zsigeri indulat, a másik oldalon a pragmatikus megfontolások. Nagyon nehéz egyik vagy másik magatartás mellett elvi síkon pálcát törni, sokkal helyesebb az egyes élethelyzeteket egyenként elemezni.
Templom és gátlástalanság
Nemsokára ismét az urnákhoz járulhatnak a választópolgárok, hogy Victor Ponta és Klaus Johannis közül válasszanak. E kérdés is megközelíthető úgy, hogy mivel egyik jelölt sem ígéri az erdélyi magyarság ügyének távlatos rendezését, egyik sem fogadja el a közösségi önrendelkezésen alapuló autonómia gondolatát, maradjunk otthon, döntsenek a többségiek. Ugyanakkor mérlegelve a helyzetet, ez sem szűk magyar szempontból, sem az egész rendszer, a politikai környezet szempontjából nem tűnik bölcs ötletnek.
Victor Ponta helyükön hagyta az RMDSZ-es államtitkárokat, imázsa érdekében már 2012-ben kormányra akarta emelni az RMDSZ-t, ezzel is semlegesítve a magyar érdekképviseletet, előszeretettel kampányol Székelyföldön Kelemen Hunorral az oldalán. Ám hogy a magyar kérdésről hogyan gondolkodik, arról híven tanúskodik a székely zászlók elleni prefektusi hadjárat, a MOGYE ügye, kollektív megalázásunk az 1918. december elsejei évforduló megünneplésének kikényszerítésével, és a sor tetszés szerint folytatható. Ugyanakkor Ponta a kommunista utódpárti erők prominense, amely erők hatalmi nyomását és totális gátlástalanságát már megtapasztalhattuk 2012-es győzelmük előtt, közvetlenül kormánya kerülésük után. Változatlan gátlástalanság jellemzi őket a kampány során is, a demagóg jelszavakban, az üres, légből kapott vádaskodásban és az „amatőr”, templomban osztogatott röplapok tartalmában, amelyek az ortodox vallás és a román nemzet elárulásaként tüntetik fel az erdélyi származású német protestáns Johannisra való szavazást. Elképzelhetjük, micsoda egész pályás letámadásra számíthatunk, ha a kormányzati többség mellé megszerzik ezek az államelnöki posztot is. Akik megélték az 1990 és 1996 közötti korszakot, emlékezhetnek az utódkommunista hatalom működéstechnikájára, a válogatott állami visszaélésektől a korrupción át a bányászjárásokig.
Ottragadt „huligánok”
Klaus Johannistól biztosan nem várhatjuk, hogy az autonómia kérdésében jobb partner lesz, mint az eddigi elnökök és miniszterelnökök. De rosszabb sem, merthogy eddig minden politikai erő olyan masszív ellenállást tanúsított ebben az ügyben, hogy legfeljebb annak örülhetünk, ha már nem fenyegetnek ügyészséggel, bírósági eljárással és börtönnel, mint 1998-ban az alsócsernátoni fórum vagy 2003-ban, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács megalakulása után. Ugyanakkor – ahogy 2009-ben sajátos módon épp az RMDSZ hangsúlyozta – komoly társadalompszichológiai hatása lehet annak, ha a román államelnöki székbe egy német ember kerül. Akitől remélni lehet, hogy nem lesz partner a korrupciós játékokban, aki minden bizonnyal hatékonyságra fog törekedni. Nem véletlen, hogy első körben ő volt a győztes Erdélyben. Elnézve és meghallgatva a temesvári tüntetésről készült felvételeket, összeszorulhat azoknak a torka, akik annak idején ott voltak a „huligánok” Iliescu ellenes temesvári antikommunista tüntetésein, s énekelték az egykorú slágerek politikai átiratait. Közel negyed évszázad telt el, s még mindig itt tartunk.
Az RMDSZ reakciója tanítható. Többször is kiállt Ponta mellett, majd az össznépi felháborodás miatt mindenkinek a lelkiismeretére bízták a szavazást. Egyértelműen demobilizáló fordulattal: „Az erdélyi magyar szavazók nehéz döntés előtt állnak az elnökválasztás második fordulójában. Aki mégis élni kíván állampolgári jogával, annak azt javasoljuk, hogy belátása szerint szavazzon november 16-án.” A lényeg itt a „mégis”.
Magyarán, mintsem hogy az erdélyi magyarság az RMDSZ meghirdetett akarata ellenére nagy arányban Pontára szavazzon, közösségünk tagjai inkább maradjanak otthon. Akik pedig elmennek, tegyenek belátásuk szerint, de közben persze fontolják meg, hogy az RMDSZ Pontát tartja jobb opciónak.
Bizalmi tőke
Mert ez is szerepel az RMDSZ e tárgykörben kiadott hivatalos állásfoglalásában, amire Frunda György még rátett egy lapáttal, azt javasolva, hogy aki bízik benne, szavazzon Pontára. Hát igen, aki képes bízni abban a politikusban, aki a Független Magyar Pártból indult, következetes ellenfele volt az autonómiaprogram meghirdetésének, részt vett a posztkommunista Románia külföldi imázsápolását célzó neptuni tárgyalásokon, ismételten megtévesztette a közvéleményt jelentős nemzetstratégiai kérdésekben, a kulturális autonómia témájában pedig Ion Iliescu kottájából játszott, nos, az szavazzon nyugodtan Pontára.
Hogy ne maradjon testetlen vádaskodás az utóbbi súlyos állítás, érdemes összevetni Ion Iliescu megfogalmazását a Frundáéval. „A kulturális autonómia létezik, mert van anyanyelvű oktatás, léteznek magyar művelődési egyesületek” – nyilatkozta az egykori államelnök Gyarmath Jánosnak a Romániai Magyar Szó 1993. március 19-i számában megjelent interjú keretében. Frunda György meg azt írta: „Véleményem szerint a kulturális autonómia biztosítva van Romániában, ez az a terület, ahol az elmúlt tíz évben a legnagyobb eredményt elértük”. Lásd: „Az RMDSZ-tisztségviselők nem lehetnek se kétszínűek, se képmutatók!” című szöveget, amely a Népújság, 2001. november 20-i számában jelent meg.
Egyiküket sem zavarja, hogy a kulturális autonómia azt jelenti: mi, magyarok döntünk arról, hogy a központi költségvetésből a magunk által befizetett adó kultúrára szánt részét visszanyerve, milyen intézményi keretben, mit oktatunk saját gyermekeinknek. Ehhez képest ma arra is bukaresti engedély kell, hogy kiről nevezhetünk el iskolát Székelyudvarhelyen. Az Erdélyi Magyar Néppárt és a Magyar Polgári Párt egyaránt Klaus Johannisra való szavazásra buzdít, ami nem véletlen. Ezúttal a kisebbik rossz egyben szimbolikus megjelenítője az erdélyiségnek, származás és vallási hovatartozás okán. A fő kérdés nem az, hogy miként szavaz az urnákhoz járuló 300–400 ezer magyar, hanem az: sikerül-e mobilizálni nemzeti demagógiával a regáti területek románságát Johannis ellen. Hogy Ponta mindent elkövet ennek érdekében, az egyértelmű. A választ a választók mondják majd ki az urnáknál.
Borbély Zsolt Attila
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

A néppárt megújítása a stratégia
Elnökségi ülést tartott a hétvégén Marosvásárhelyen az Erdélyi Magyar Néppárt. Toró T. Tiborral, a párt elnökével a választási eredmények elemzéséről, a kilátásba helyezett tisztújításról és az erdélyi magyar párbeszédről beszélgettünk.
– Hogyan reagált az elnökség az ön és Szilágyi Zsolt lemondási szándékára?
– Ez jelzés volt arra, hogy egy következmények nélküli országban mi nem vagyunk következmények nélküli szervezet: a vezető tisztséggel együtt jár a felelősség vállalásának privilégiuma is. Másrészt saját szervezeteinket is szerettük volna felrázni a választási eredmények okozta letargiából. Bár volt olyan is, aki a gesztust megfutamodásként értelmezte, a néppárt elnöksége és úgy érzem, tagságunk nagy része is, helyesen értette: teljes szervezeti megújulásra van szükségünk, az alapoktól a csúcsig. Elindítjuk a tisztújítás folyamatát, helyi és megyei szinten egyaránt, az új országos vezetőség megválasztása érdekében pedig rendkívüli tisztújító küldöttgyűlést hívtunk össze jövő év február végére.
– Milyen következtetéseket vontak le a választási eredmények kiértékelésekor?
– Bár a kisrégiók és a települések szintjére levitt mélyebb elemzés az országos választmány november végén sorra kerülő rendkívüli ülésének a dolga lesz, az elnökség is elvégezte a maga elemzését. A jelöltállításkor három célt tűztünk ki magunk elé: a föderális államreformról és a közösségi autonómiák rendszeréről szóló programunk bemutatását és az ezzel kapcsolatos román–magyar, illetve magyar–magyar társadalmi vita elindítását, továbbá pedig a néppárt ismertségét, illetve támogatottságunk növelését szerettük volna elérni. Ebből az első két cél teljesült: a néppárt ismertsége emelkedett (felméréseink szerint a 2012-es parlamenti választási kampányban a magyar közösség tagjainak alig fele hallott rólunk), üzeneteink fogadtatása pedig egyértelműen pozitív, köszönhetően jelöltünk, Szilágyi Zsolt közszerepléseinek. Amíg 2012-ben egy, a föderális államreformról szóló kisfilmünket a közmédia letiltotta, addig ebben a kampányban többször is sikerült lényegi és termékeny vitát gerjeszteni a témában. Mindezek ellenére szavazatokban kifejezett támogatottságunkat nem sikerült emelnünk és a magyar–magyar verseny arányait sem sikerült érdemben megváltoztatni. Ennek okai sokrétűek, de a legfontosabbak nem értékrendi, hanem szervezési hiányosságok: a társadalmi beágyazottság és a mozgósítási kapacitás alacsony volta, márpedig manapság e nélkül nem lehet sikeresen szerepelni választásokon. Ezeken változtatni kell, erről kell szólnia a néppárt megújulásának. A rendkívüli országos küldöttgyűlés elvégezheti azokat a finomhangolásokat is, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a 2016-os önkormányzati választásokra a siker esélyével készülhessen a néppárt.
– Többen is kongatják a vészharangot, hogy fellazult a Fidesz és a néppárt kapcsolata. Átértékelődik a két párt partneri szövetsége?
– Egy miniszteri biztos végig nem gondolt és elsietett nyilatkozatából nem érdemes még hipotézist sem megfogalmazni, nemhogy forgatókönyveket gyártani. A FIDESZ és a néppárt, illetve azok vezetői közötti stratégiai partnerség nem konjunkturális, hanem értékalapú, ezért sokkal erősebb annál, hogy egy választási eredmény azt érdemben át tudná rajzolni. A nemzetpolitikai prioritásokról viszont érdemes vitát folytatnunk, készülünk is rá, hogy javaslatainkat a MÁÉRT soron következő ülésén megfogalmazzuk. Én egyértelműen kudarcként élem meg, hogy a magyar nemzetpolitika szereplőit nem tudtam meggyőzni a romániai elnökválasztás első fordulójának valós nemzetpolitikai tétjéről és azt is, hogy nem tudtuk megakadályozni, hogy a kampányban visszaéljenek a nemzet miniszterelnöke arcával, nevével és szavaival. De ez csak a feladat komplexitását jelzi, ami előttünk áll, nem valamilyen stratégiai változást.
– A magyar pártok és magyar szervezetek között továbbra is nagyon szórványos a párbeszéd. Lát-e áttörési lehetőséget ezen a területen?
– A néppárt mindig is nyitott volt a párbeszédre és az együttműködésre, bármennyire is szeretné ezt az RMDSZ-propaganda másként láttatni. Ebben a kampányban nemcsak megerősítettük stratégiai szövetségünket a két átfogó autonómia-mozgalommal, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal és a Székely Nemzeti Tanáccsal, hanem annak konkrét közös cselekvési perspektívát is adtunk. Nem sikerült előre lépni a táboregyesítési folyamatban a Magyar Polgári Párt vezetőivel: ők sajnos kívülről szemlélték a kampányban kifejtett erőfeszítésünket és – néhány kivételtől eltekintve, akiknek ezúton is köszönöm a segítséget – nem álltak mellénk. De nem adtuk fel erre irányuló terveinket. Az erdélyi magyar kerekasztal létrehozásának felelőssége jelenleg kizárólag az RMDSZ vezetőin múlik. A labda az ő térfelükön pattog.
– A néppárt az elvárások szerint döntött: a második fordulóban Klaus Johannist támogatja.
– Az első forduló eredmény-térképe kirajzolta, hogy Romániában az erdélyi értékek megerősítésére van szükség. A második forduló tétje: a korrupció útján tovább balkanizálódik, vagy az erdélyi értékek mentén fog megújulni az ország. A megújulás esélye Johannis kezében van, ezért a szavazáson való részvételre buzdítjuk a magyarokat. Nem támogathatunk olyan jelöltet, aki magyar- és kisebbségellenes, és a történelmi régiók ellen politizál.
Makkay József
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Mikor Csíkot meghallgattam...
Négyes minőségben találkoztam a közelmúltban a Csík zenekarral. Először televíziós műsorvezetőként, közel egy órán át társalogva a Csík három tagjával (Szabó Attila hegedűs, Kunos Tamás brácsás és Makó Péter fúvós hangszerek). Másodszor mint koncertlátogató, néző-hallgató az október 15-i kolozsvári lemezbemutató fellépésükön. Harmadszor televíziós szerkesztő-riporterként beszámolót készítettem az említett koncertről. Negyedszer pedig mint lemezhallgató családtag, akinek felesége – a hallgatólagos beleegyezésemmel – két naponta legalább egyszer lejátszóba teszi és leforgatja a banda legfrissebb albumát. Talán már unhatnám is, de higgyék el, nem unom.
Nem unom, mert nem lehet. Emberként vidámak, sallangmentesek, kommunikatívak és nem utolsósorban céltudatos, alaposan felkészült, sokoldalú, nyitott gondolkodású zenészek. Ideális interjúalanyok, felüdülés volt velük műsort készíteni, általuk megtudni valamit a zenekar kulisszatitkaiból, mindennapjairól. Beszéltek a táncházhoz fűződő kapcsolatukról, arról, hogy a mai napig megmaradt a hiteles népzenéhez való vonzódásuk. De szóltak arról az időpontról is amikor eldöntötték: márpedig ők koncertzenekarként fogják meghatározni önmagukat, nyitnak mindenféle zenei irányzat felé, hagyják, hogy ami megihleti őket – klasszikus muzsika, könnyűzene, blues, dzsessz, költemény – nyomot hagyjon a repertoárjukban és valamilyen módon szolgálja a népzene népszerűsítését. Mert nincs lemezük, fellépésük vegytiszta folklór nélkül, és aki esetleg más alkalommal orrát fintorgatva fordulna ki az ajtón egy népzenei koncertről, esetükben ott marad, meghallgatja, élvezi ezt a muzsikát is. Mert igényes, értékes, ami lejön a színpadról, a korongról.
Amit szívedbe rejtesz – ez a címe a Csík zenekar 11. albumának. Olyan korong, amely az oly sokak által már ismert és kedvelt irányzatot folytatva tartalmaz „tiszta” népzenét: virtuóz, telt hangzású szászcsávási dallamokat, táncra csábító palatkai rendet vagy kelet-magyarországi új stílusú népdalcsokrot. Van benne bluesból, dzsesszből, kalotaszegi keservesből, hajnaliból, csárdásból és legényesből egybegyúrt egyveleg (Erzsébeti szvit...Kalotaszegről), szaxofonon megszólaltatott oláhos dallam (ahogy az Makó Péternek tetszik!), moldvai népzenével feltöltött Hobó Blues Band sláger (Mesél az erdő), alternatív rockmuzsika (Zár az égbolt). Tizenkettő van belőlük, tizenharmadiknak (sorszám nélkül, talán babonából) egy ráadás: Presser Gábor jól ismert szerzeménye, az Egyszer Rúzsa Magdi tolmácsolásában, a Csík zenekar kíséretével. Így is gyönyörű.
A sokszínű kavalkádból mégiscsak kiemelnék egy darabot, amelyről maguk a zenészek is bevallották: kissé kakukktojás eddigi pályafutásukban. Ezidáig ugyanis talán egyetlen alkalmuk kínálkozott külön a zenekar számára, idegen szerző által komponált darabot lemezre játszani. Nos, az új korong Adagio swingissimo című száma – Lakatos Róbert és Csík János szerzeménye – egy Bach-szólószonátából és kalotaszegi népzenéből ötvözött motívum- és dallamsorokból, barokk fugákra jellemző liánszerű egymásba fonódással tovahömpölygő, sodró erejű szerzemény. Magasba emel, majd a földre ránt, szárnyalásra késztet, hogy aztán lábdobogtatásra, lábcsavarintásra buzdítson.
Szívbe rejthető, szívbe zárható ez az új lemez, de csak hogy onnan bármikor elővehető legyen újbóli és újbóli meghallgatásra. Azt mondták – félig meddig hitvallásként –, az a zenekar célja, ne a hangszerük sírjon, hanem aki hallgatja. No de sírni, ugyebár, örömünkben is lehet...
Bardocz Sándor
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Formabontó könyvbemutató a marosvásárhelyi Underground teremben
Bodor Johanna táncművész, koreográfus „Nem baj, majd megértem” című kötetének második kiadását mutatják be Marosvásárhelyen november 14-én, pénteken 19 órától a Nemzeti Színház Underground termében a 20. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár keretén belül.
A kolozsvári születésű Bodor Johannát a vásárhelyi közönség eddig a Kőműves Kelemen, a My Fair Lady és a Caligula című eladások koreográfusaként ismerhette  meg.
Az 1983-ban induló történet főszereplője a balerinának készül 18 éves Johanna, aki Bukarestben él értelmiségi szüleivel. A család úgy dönt, Magyarországra költözik. Először a szülők tudnak átlépni a határon, a lánynak még legalább két évet kell egyedül otthon maradnia, a régi viszonyai között új életet kezdenie, készülnie a balettvizsgára, az érettségire, itthoni életük felszámolására. Kapaszkodókat keres, holott elszakadnia és szakítania kell.
Felkavaróan szinte emlékezés a sorsfordító esztendőkről, a felnőtté válásról, a tánc és a balett beavató rítusairól, a test függéséről és szabadságáról, valamint pontos beszámoló egy abszurd-kegyetlen diktatúra mindennapjairól – írja a könyvről a litera.hu.
A könyvbemutatón közreműködik Berekméri Katalin, Kiss Bora és Gáspárik Attila.
maszol.ro

Budapesten ülésezett a MÁÉRT szórvány szakbizottsága
Az asszimiláció a legnagyobb ellensége a szórványban él magyarságnak, ami ellen közös gondolkodással lehet fellépni - közölte Grezsa István, a Miniszterelnökség nemzetpolitikai államtitkárságának miniszteri biztosa a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) szórvány szakbizottsága ülésén a fővárosban.
A nemzetpolitikai államtitkárság csütörtökön az MTI-hez eljuttatott közleménye szerint Bodó Barna, a bizottság társelnöke fontosnak nevezte, hogy a politikai események ne tudják befolyásolni a szórvány magyarságának megmaradását. Ezért is kell a szórvány ügyét folyamatosan napirenden tartani, a kérdést a társadalom figyelmének előterébe lehet és kell is hozni - hangsúlyozta.
Hajnal Virág, a Nemzetpolitikai Államtitkárság stratégiai főreferense a 2014 a külhoni magyar felsősök éve program idei eredményeivel kapcsolatban kiemelte: az államtitkárság köszönettel tartozik a külhoni magyar pedagógusszervezeteknek, amelyek nagyban hozzájárultak a program sikeréhez.
Milován Orsolya, a Nemzetpolitikai Államtitkárság főosztályvezetője a 2015 a külhoni magyar szakképzés éve program előkészületeiről elmondta: a tematikus programok alapvető célja, hogy a szomszédos magyarlakta régiókban magyar szülők magyar tannyelvű intézménybe írassák gyermekeiket. Ezért hangsúlyozni kell, hogy óvodától egészen a legfelsőbb szintig, így a szakképzés terén is biztosított a magyar nyelvű oktatás. A külhoni magyar szakképző intézményekkel egyeztetve összeállt egy igénykatalógus, ez alapján alakulnak ki a program legfontosabb elemei, amit a Magyar Állandó Értekezletnek kell elfogadnia - jelezte.
Kapitány Balázs, a Központi Statisztikai Hivatal Népességtudományi Kutatóintézet igazgatóhelyettese beszámolt az Iskolák veszélyben kutatás Erdélyben végzett nehézségeiről és eddigi eredményeiről. A magyar nyelvű iskolákba történ beiratkozás csökkenésének legfőbb oka a demográfiai csökkenés, de fontos szerepet töltenek be az oktatásszervezési és minőségi problémák is - derült ki a kutatásból.
A külhoni magyar közösségek képviselői hozzászólásaikban üdvözölték a 2015 a külhoni magyar szakképzés éve programot és az Iskolák veszélyben kutatást. Beszámoltak az egyes régiók sajátos helyzetérl, problémáikról és javaslatokat fogalmaztak meg a szórvány kérdéssel és a tervezett programmal kapcsolatban. Kérték, hogy a program megvalósításakor vegyék figyelembe a helyi igényeket és legyen összehangolva a munkaerő-piaci elvárásokkal és a helyi vállalkozások igényeivel - olvasható a közleményben.
 
(MTI), Budapest

Elhunyt Zöld Lajos
November 14-én, pénteken hajnalban elhunyt Zöld Lajos erdélyi magyar újságíró, közíró, közösségszervez, a gyergyószárhegyi alkotótábor egyik alapítója.
Zöld Lajos 1932. december 22-én született Gyergyószárhegyen, középiskolai tanulmányait a gyergyószentmiklósi gimnáziumban végezte(1943–51), majd a Bolyai Tudományegyetem Történelem–Filozófia Karán szerzett egyetemi oklevelet 1955-ben. Pályafutását újságíróként kezdte, 1955–57 között az Előre országos napilap szerkesztője, később az Ifjúmunkás szerkesztőbizottsági tagja (1957–66), végül nyugdíjazásáig a Hargita (1968–89) és a Hargita Népe (1992–2003) napilap újságírója, szerkesztőbizottsági tagja. Külső munkatársként riportokkal, interjúkkal, publicisztikával jelentkezett az Utunk, Korunk, Látó és a Romániai Magyar Szó hasábjain.
Társszerkesztője volt az 1973-ban kiadott Hargita megye útikönyve (Csíkszereda, 1973) című kötetnek.
1974-ben Márton Árpád és Gaál András képzőművészekkel közösen hozta létre, és húsz éven át igazgatta a gyergyószárhegyi Barátság Képzőművészeti Alkotótábort. Házigazdája volt a Szárhegyi Kriterion Írótáboroknak (1980, 1990, 2000). Ugyancsak Szárhegyen kezdeményezte és megszervezte a Szépteremtő Kaláka népművészeti tábort, amelynek 1985-ig volt igazgatója.
Nevéhez fűződik a gyergyószárhegyi Lázár-kastély több épületének restaurálása, mint például a Kapubástya, a Lovagterem és részben az Asszonyok Háza helyreállítása.
„Mindennek mindenese volt. Egyházi hatóságoknál kilincselt a romos kastély átengedéséért, építőanyagért szaladgált, ha kellett, meszet kavart és épületanyagot hordott, harcolt a hatalom nagyuraival és helyi kiskirályaival” – írta róla Dávid Gyula 1992-ben.
Az alkotótábor létrejöttének, kiteljesedésének történetét A víz szalad, a kő marad… (A gyergyószárhegyi Barátság Képzőművészeti Alkotótábor 25 éve. 1974–1999. Gyergyószárhegy, 1999) című személyes hangvételű monográfiájában írta meg.
Értékes munkásságát számos díjjal jutalmazták: 1992-ben megkapta az EMKE Szolnay Sándor-díját; 2000-ben Kriterion-koszorúval, 2003 nyarán pedig Hargita Megyéért-díjjal tüntették ki, 2004 augusztus 20-án pedig a magyar kulturális minisztériumtól a Wlassics Gyula-díjat kapta meg.
Szőcs Lóránt
Székelyhon.ro

Johannist támogatja Angela Merkel
Angela Merkel német kancellár október 28-án kelt levelében szinte barátságáról biztosítja a nagyszebeni polgármestert, és kifejezi abbeli reményét, hogy sikerül megvalósítania terveit.
Klaus Johannis tegnap egy tévéműsorban mutatta be Angela Merkel levelét, elmondása szerint régóta, személyesen ismerik egymást, és széles körű támogatásnak örvend a német kancellár részéről, bár ezzel nem akart hivalkodni. Az egyébként rövid levélben az áll, hogy Merkel örömmel értesült Johannis jelöltetéséről, és úgy látja, „a román állampolgárok jó néhány olyan tulajdonságát fedezhetik fel, amelyeket Európában igen nagyra értékelnek. Nagyszeben polgármestereként bizonyította vezeti képességeit és valós európai gondolkodását, az NLP-nek az Európai Néppárthoz való csatlakozásával és a DLP bevonásával pedig erős középosztályt fog építeni” – írja, és végül sok határozottságot és energiát kíván.
(demeter)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Nyilatkozat
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség ismeretlen tettes ellen feljelentést fogalmazott meg és juttatott el a rendőrségre november 13-án, a napokban, Székelyföldön megjelent szórólapok kapcsán, amelyben visszaéltek a szövetség két politikusa, Kelemen Hunor szövetségi elnök és Markó Béla korábbi elnök nevével és arcképével.
A több százezer példányban kinyomtatott szórólapok tartalma több személyiségi jogot is sért, a jó hírnévhez való jog és a saját képmás feletti rendelkezéshez való jog ellen is vét, így a Polgári törvénykönyv, Románia Alkotmánya és az Emberi Jogok Európai Egyezménye számos cikkelye alapján is törvényellenesnek minősül.
A szövetségi elnök aláírásával ellátott feljelentést az RMDSZ a Maros, Hargita és Kovászna megyei választási irodákhoz, valamint a Román Postához is eljuttatta.
Mint ismeretes, a Szövetségi Állandó Tanács egyhangú döntése értelmében az RMDSZ azt javasolja azoknak, akik élni kívánnak állampolgári jogukkal, hogy belátásuk szerint szavazzanak vasárnap, november 16-án, az államelnök- választás második fordulójában.
Népújság (Marosvásárhely)

Huszadik könyvünnep Marosvásárhelyen
170 középiskolás hangján üzent Babits Mihály tegnap délelőtt a Színház téren, a 20. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár megnyitóján. A Ritmus a könyvről című költeményt a Bolyai líceum és az Egyesülés középiskola tanulói szavalták el, majd megnyíltak a színházkapuk a háromnapos könyvünnepen az első perctől osztozni kívánó – a színház előcsarnokát teljesen betöltő – vásárhelyiek előtt. Mint azt Káli Király Istvántól, a főszervező Romániai Magyar Könyves Céh igazgatójától megtudtuk, az idei vásáron legalább száz kiadó képviseltetik, a látogatók 45 beépített stand kínálatából, közel 9 ezer könyvcímből válogathatnak.
– 2013-ban Magyarországon 10 ezer könyv jelent meg. Ha a marosvásárhelyi közönségnek csaknem ugyanennyi könyvet tudtunk kínálni ezen a szemlén, akkor jó úton járunk – mondta Káli Király István. A Romániai Magyar Könyves Céh igazgatója arra is kitért, hogy amikor 1995-ben megszületett a nemzetközi könyvvásár gondolata, gyerekcipőben járt az erdélyi könyvkiadás, és az volt a cél, hogy a vásárhelyi közönségnek idehozzák az európai könyvet, viszonyítási alapot nyújtsanak, ízlésvilágát formálják. Az elképzelés valóra vált, a marosvásárhelyi könyvbirodalom főszereplői, a szebbnél szebb kiadványok ugyanis bárhol a nagyvilágban megállják a helyüket.
A legszebbek
A megnyitó után az idei Szép Könyv díjak átadására is sor került. Mivel a háromtagú – Bart István, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének korábbi elnöke, Árkossy István grafikus- és festőművész, illetve Szabó Levente grafikusművész – alkotta zsűri elnöke, Bart István egészségi okokból nem tudott jelen lenni az ünnepi pillanaton, a győzteseket Gálfalvi Zsolt irodalomkritikus hirdette ki.
– A szép könyvhöz való ragaszkodás természetes önvédelme az emberi értelemnek és léleknek ebben a durva, elvadult világban – hangsúlyozta az irodalomkritikus, majd átadta a díjakat. Szépirodalom kategóriában a csíkszeredai Bookart Kiadó gondozásában megjelent Békebeli 1913 című könyv, Hajdú Farkas-Zoltán Vidák Zsolt bélyegeivel illusztrált alkotása vitte el a pálmát, gyermekirodalom kategóriában Zágoni Balázs és Kürti Andrea Erdélyi gyermekenciklopédia című munkája, a kolozsvári Koinónia kiadványa, a művészeti könyvek és albumok közül pedig szintén egy Bookart- kiadvány, Részegh Botond és Dragomán György Erőtánc című alkotása bizonyult a legszebbnek.
Nagy Székely Ildikó
Népújság (Marosvásárhely)

Mosolyforrás a szebeni magyaroknak
Műfaji sokszínűség jellemezte a nagyszebeni Ars Hungarica magyar kulturális fesztivál első napját: építészet, tárlatmegnyitó, filmvetítés, tánc és Karády Katalin-est, Barabás Réka színésznővel) várta az érdeklődőket a város különböző helyszínein.
A kilencedik alkalommal megszervezett programsorozat célja, hogy kapaszkodóként szolgáljon a nagyszebeni magyarság számára a szórványlétben való megmaradásra, hagyományápolásra, értékközvetítésre. – És bár szórványban élünk, mégsem érezzük így, hiszen intézményeinket fejlesztjük, anyanyelvünkön tanulunk és beszélünk, és sajátos kulturális értékeinket időről időre bemutatjuk közösségünknek, a velünk együtt él városlakóknak és az ide látogatóknak – mutatott rá a fesztivál megnyitóünnepségén Serfz Levente szervez, a HÍD – Szebeni Magyarok Egyesületének elnöke.
(Dézsi Ildikó)
Szabadság (Kolozsvár)

Hálaadó istentisztelet Körösfőn: megújult a helyi templom
Biztonságba került az értékes kazettás mennyezet
Körösfő Kalotaszeg egyik legismertebb települése, amely országos hírét népművészetének, gyönyörű varrottasainak, fafaragásának köszönheti, de talán templomának is: ennek látványa fogadja az érkezőt és búcsúztatja a távozót.
Négy fiatornyos fatornyával, a tornác boltíveivel, 18–19. századi kazettás mennyezetével, a karzat és az első padok festményeivel, a rendbe tett templomkerttel valóban csodálatos látványt nyújt ezen Istenháza, amelyen – állaga megőrzésének érdekében, Sebestyén Ákos református lelkipásztor kezdeményezésére és szervezésével – az elmúlt esztendőkben jelents javításokat végeztek
PÉNTEK LÁSZLÓ
Szabadság (Kolozsvár)