Új utakon az erdélyi magyarság?
Az idei év két nagy rendezvénye, a március 10-i marosvásárhelyi Székely Szabadság Napja és az október 27-i Székelyek Nagy Menetelése a közéletből való általános kiábrándultság és közöny ellenére látványos, népes tömegmegmozdulással mutatta fel a közakaratot.
Úgy vélem, hogy 2013-ban megfordult valami: az erdélyi magyarság politikai küzdelmét az RMDSZ-en keresztül ellenőrzése alatt tartó és – valljuk be – eredményesen irányító, manipuláló román hatalom elvesztette döntő befolyását.
A román politikumot és a közvéleményt szinte sokkolta, amikor negyedszázad után először szembesült azzal, hogy megdőlt az eddigi RMDSZ-es közreműködéssel kialakult sztereotípia, miszerint Székelyföld területi autonómiáját csak a magyarság kis hányada és azok sokszor szélsőségesnek nevezett alakulatai kérik. Ne feledjük: márciusban az RMDSZ tiltó és eljelentékteleníteni akaró igyekezete ellenére mutatta meg erejét a magyarság (talán kissé a szervezőket is meglepve), most pedig az RMDSZ konzervatív (értsd: román politikumhoz kötődő) szárnyának csendes bojkottja ellenére sikerült egy ilyen látványos rendezvény.
Az EU-szkeptikusabb és radikalizálódó erdélyi magyarság egyre határozottabb fellépést vár el, s ezért hihetetlenül megnőtt az autonómiaharc elkötelezett híveinek a felelőssége! Az RMDSZ roppant nehéz helyzetbe manőverezte saját magát, s most előre menekül: ha nem tud tettekkel válaszolni választópolgárai elvárásaira (autonómiatervezet elkészítése és parlamenti benyújtása, újabb rendezvények (társ)szervezése és ezekben való aktív reszvétel), mindinkább hitelét veszíti. Ha mindezeket megteszi, a román hatalom és közvélemény haragját váltja ki, ki tudja milyen politikai és személyi következményekkel. Ugyanakkor az erdélyi magyarság radikálisabb követeléseit esetleg felvállaló RMDSZ koalíciós kormányalakítási potenciálja a nullához közelítene.
Az autonómiapárti, Kárpát-medencei összmagyar együttműködés híveinek összefogására, együttműködésére nagyobb szükség van, mint valaha. A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) sikeressége vitathatatlan, a 10 éves munka gyümölcse mostanára beérett, a közélet peremére szorított, sokszor lekezelt civil szervezetből a közélet elfogadott és – ami a legfontosabb – az autonómiaharc leghitelesebb szereplőjévé nőtte ki magát, melyre még nagy feladatok várnak. Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) még nem tudott teljesen felnőni a neki szánt, „az erdélyi magyar ügyek zászlóvivője” szerephez, keresi önmagát, a 2014-es romániai és magyarországi választásokkal kapcsolatos szerepvállalása meghatározó lehet jövőjét illetően.
Az egyre nagyobb identitásválsággal küszködő, eljelentéktelenedő Magyar Polgári Párt (MPP) már árnyéka sem valamikori önmagának, nehéz helyzetéért elsősorban önmagát okolhatja. Ebben az összefüggésben nyilvánvaló, hogy az erdélyi magyar belharc megszüntetése és mielőbbi eredményes lezárása korparancs, mely nem csak a választok egyhangú kérése, hanem az eredményes erdélyi magyar nemzetpolitikai építkezés egyik alapvető kulcskérdése és feltétele.
A jelenleg kétharmados többséggel irányító román kormánykoalíció (USL) gyenge teljesítménye általános elégedetlenséget eredményezett, miközben szinte állandósult a koalíción belüli feszültség, egymásra mutogatás. Az USL-t még egyben tartja a hatalom birtoklása, de a tavaszi EP-választáson már külön indulnak, az őszi államelnök-választáson pedig nagy valószínűséggel a szociáldemokraták önálló elnökjelöltet indítanak, így nyáron bomolhat a koalíció. Victor Ponta jelölésével a PSD megszabadulhat egy harmatgyenge kormányfőtől és egy új kormány alakítása még bizonyos ideig csillapíthatja a mind nagyobb elégedetlenséget. Ugyanakkor az RMDSZ 2012-es kormányra lépését megakadályozó liberálisok (PNL) ejtésével a román hatalom újra kormányba emelheti a szövetséget, ezáltal ellenőrzése alá vonva a legfentősebb erdélyi magyar politikai szereplőt, s így ismét évekre jegelheti az autonómiatörekvéseket; másrészt az RMDSZ hatalmi pozícióban, pénzközelbe jutva javíthat imidzsén.
A hogyan továbbra tulajdonképpen a Nagy Menetelés adta meg a választ. Még inkább be kell vonni az embereket a cselekvésbe, a nagy politikusi beszédek, majd az ezt követő tapsok ideje lejáróban, a helyzetteremtő politika ideje jött el. Az elkövetkező rendezvényeknek, megmozdulásoknak egy jól megtervezett, szakszerűen megszervezett és kivitelezett, a Székelyföld autonómiájáért folytatott harc folyamatának részeként lépcsőzetesen kell egymásba illeszkedniük, összehangolva az önkormányzati (Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés), törvényhozási, külpolitikai fellépésekkel. A székelyföldi románság és az ország közvéleményének a megszólítása, követeléseink, törekvéseink, üzeneteink közérthető, pontos célba juttatása ugyancsak fontos és lényeges. Az 1989 óta eltelt 24 év politikai küzdelmei, különösen a 2007-es EU-csatlakozás óta eltelt időszak arra utalnak, hogy az autonómiaküzdelem sikere elsősorban rajtunk, székely-magyarokon múlik.
Politikai elitünknek persze könnyebb viszonylagos eredménytelenségét, tehetetlenségét, a bátorság és elhivatottság hiányát palástolva mentegetőzni, a többségi románság értetlenségére, a balkáni módszerek használatára, a külpolitikai helyzet alkalmatlanságára hivatkozni. De látnunk kell: csak a határozott, hiteles fellépés, politikai helyzetteremtés vezetett eredményre Európában, és az erdélyi magyarság is ezt értékeli és várja el mindazoktól, akik e közösség szolgálatára vállalkoztak.
Farkas Csaba
A szerző a Székely Nemzeti Tanács alelnöke
Krónika (Kolozsvár)

.Kik a szélsőségesek?
Kénytelen vagyok akkor is válaszolni Balogh Leventének a Krónika december 3-i, keddi lapszámában Szélsőségek címmel megjelent vezércikkére, ha netalán nem közlik le.
Ugyanis elviselhetetlen számomra, hogy egy mérlegtányérra helyezi a román soviniszta-legionárius Új Jobboldalt (Noua Dreapta) a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom magyar ifjaival. Kérdem, milyen alapon? És mennyire ismeri egyiket és másikat? Továbbá jelen volt-e az általa provokációként megjelölt december elsejei sepsiszentgyörgyi hőzöngésnél? Ugyanis ez a pofátlan betolakodás (persze méretes zászlókkal elfedett rendszámtáblájú kocsikkal) immár ismétlődő.
Hát türelmes birkáknak kell lennünk, hogy székely városainkban elnézzük, hogy azt ordítsák, nincs Székelyföld, illetve ki a magyarokkal? Az a húsz-harminc magyar fiatal, akik sem külsejükben, de még kevésbé gondolkodásukban nem a kivándorlást fontolgatják, hanem itthon állnak helyt, őket nevezzük szélsőségeseknek? Amikor nevükben sem mást idéznek elénk, mint az egykori tényleges 64 vármegyét, akárcsak napjainkban, amikor az Orbán-kormány meghirdeti a Kárpát-medence magyarjainak szellemi-lelki-identitásbeli közösségét?
Ezek az ifjak tiszteletet érdemelnek, akik közül a durva, botozó csendőrök kettőt elvittek, miközben a gyűlölettől tomboló csürhét védőn vették körül. Ezek az ifjak a szélsőségesek? Ők, akik a gyáván visszahúzódó, szemlélődő felnőttek helyett helyt álltak szülőföldjükért? Legyen vége a meghunyászkodásnak, eleget tűrtünk. Úgy kellett volna elpáholni őket, hogy ne legyen merszük többet Székelyföldön úgymond „provokálni". És ha ezért néhány akár börtönt is szenvedett volna el, hadd emlékeztessem Balogh urat, hogy mi ennél kevesebbért ennél többet szenvedtünk el a kommunistáktól.
De fordítsam a cikk miatti felháborodásomat mérsékeltebb hangnemre. Értem én, hogy a szerző miért nevezte provokációnak. Akár egyet is érthetek azzal (és azokkal az újságírókkal, akik más fórumokon hasonlóképp vélekedtek), hogy provokálták a magyarságot. Ennek a provokációnak azonban háttere van! A háttere pedig a prefektus, a csendőrség, a román civil szervezetek, pártok, egyház, sőt a városunk román képviselői is, akik megelőlegezték a sepsiszentgyörgyi tanács ülésén a szélsőségesek „elítélését".
A prefektus szép és sok részvevős, jelentéktelen rendbontással (értsd: a magyarok részéről) tarkított „együtt ünneplésnek” tekintette a nemzeti ünnepet Sepsiszentgyörgyön. „És ha azt skandálták az Új Jobboldaliak, hogy Székelyföld Románia, hát nem volt igazuk?” – így a prefektus. (Mivel a magyar csoport meg azt kiáltotta, hogy „Székelyföld nem Románia”). Balogh úr, ne adja a Gondviselőnk, hogy a mi némaságunk (akárcsak a nyugati határ menti városokban és Kolozsváron) a csendes megszállás stratégiája legyen a „provokálók" részéről és a mi rosszul választott taktikánk eredményeképpen.
Puskás Attila
Tisztelt Puskás Attila!
Véleményét oly mértékben tiszteletben tartjuk, hogy a Krónika vezércikkét bíráló írását annak ellenére is közzétesszük, hogy nem feltétlenül értünk egyet valamennyi megállapításával. Szerkesztőségünket ugyanis a klasszikus szakmai alaptétel vezérli: a hír szent, a vélemény szabad.
Köszönettel,
Rostás Szabolcs, vezető szerkesztő
Krónika (Kolozsvár)

Nem hamisítvány a Csíki Székely Krónika?
Túl könnyen minősítették hamisítványnak a Csíki Székely Krónikát – jelentette ki Sántha Attila nyelvész hétfőn este Csíkszeredában, a Székelyföld Galériában tartott író-olvasó találkozón.
„Nem végeztek egy minimális filológiai vizsgálatot” – emelte ki. Ő több év kutatás után arra a következtetésre jutott, hogy az 1796-os dokumentumnak, melyet Szádecky Lajos tanulmányozott és hamisítványnak kiáltott ki, voltak előzményei. Sőt, ő maga talált rá egy 1770-ben keltezett másolatra a Kolozsvári Egyetemi Könyvtárban. Ez vélekedése szerint egyértelműen azt igazolja, hogy az 1796-os példányt nem Sándor Zsigmond szerkesztette azért, hogy a családjának az eredetét igazolja vele, ahogy Szádecky állította. Szerinte sok pontatlan információ került ebbe a példányba, ami abból adódik, hogy az 1553-ra keltezhető eredeti dokumentumról többször is másolatot készítettek, de nem mindig megfelelő felkészültségű másolók.
Persze, ahogy a galériában kibontakozó beszélgetés is alátámasztotta, ez nem azt jelenti, hogy a krónikában írtakat teljes mértékben el kell fogadni, hiszen a szerzői 1553-ban nem biztos, hogy pontos információkkal rendelkeztek a honfoglalás idején vagy azelőtt történt eseményekről. Viszont annak nagy a valószínűsége, hogy olyan írott forrásokkal rendelkeztek, melyekhez a későbbi korok krónikásai már nem fértek hozzá.
Sántha Attila tanulmányát elolvashatják a csíkszeredai Székelyföld utóbbi négy számában.
Szőcs Lóránt
Székelyhon.ro

Gazdaévkönyv és születésnap
Az Erdélyi Gazdaévkönyv kiadásával ünnepli egyéves születésnapját a 7határ erdélyi gazdaportál és annak működtetője, az Agrár Média Egyesület. Mint az ezzel kapcsolatos hétfői csíkszeredai sajtótájékoztatón kiderült, a 240 oldalas színes könyv tartalma közel ötven szerző munkájának eredménye.
Erdély egyedüli magyar nyelvű gazdaportáljaként tavaly decemberben kezdte meg működését a 7határ.ro. „Induláskor sokan kételkedtek az oldal létjogosultságában, mi viszont azt vallottuk, a falu világához ma már a világháló is hozzátartozik” - fogalmazott a kezdetekről Mihály László. A portál igazgatója kifejtette, az elmúlt egy esztendő valóra váltotta a reményeket, hiszen a közel ötvenezer egyedi látogató azt bizonyítja, van kereslet a honlapra feltöltött információk iránt.
„A honlap az elmúlt egy évben rendszeresen frissült, és egy év után elmondhatjuk, az oldal legnépszerűbb anyagai az erdélyi gazdákról szóló helyszíni riportok voltak. Ezen belül a Biokert rovat bizonyult a leglátogatottabbnak, amelyet a Polgár-Társ Alapítvány támogatott. A hat hónap alatt heti rendszerességgel közöltünk biogazdálkodás témában cikkeket, ezek között több olyan riportot, amely biogazdákat mutatott be. Törvényismertető rovatunkban rendszeresen tájékoztatjuk a gazdákat az aktuális mezőgazdasági törvénykezés újdonságairól” – számolt be az első év eredményeiről dióhéjban Daczó Dénes, az oldal főszerkesztője, aki ugyanakkor a különböző írások szerzőinek is köszönetet mondott.
A tájékoztatón elhangzott, a 7határ portál szerkesztői további fejlesztéseket terveznek, ugyanakkor az idén megtartott rendezvényeket is szeretnék újból megszervezni: 2014 tavaszán a II. Csíki Magbörzét, valamint ősszel a Falu a városban elnevezésű családi hétvégét. Állandó jellegű nyomtatott kiadvány megjelentetése viszont egyelőre nem szerepel az elképzelések között.
Az egyesület tevékenységét a Polgár-Társ Alapítvány mellett a magyarországi Vidékfejlesztési Minisztérium is támogatta, jövedelemadójuk 2 százalékát pedig több olvasó is az egyesületnek ajánlotta fel.
Évkönyv a gazdáknak
„A kötet szerkesztése során azt tartottuk szem előtt, hogy a cikkekből a jelenlegi erdélyi, székelyföldi mezőgazdaság, vidéki kezdeményezések sokszínűsége rajzolódjon ki. Ez az élet annál változatosabb, hogy egyetlen kiadványban be lehessen mutatni, ezért a kötet csak ennek egy részét képes begyűjteni szubjektív válogatásban, amely jól érzékelteti a vidék életképességét” – fogalmazott a sajtótájékoztatón Daczó, az Erdélyi Gazdaévkönyv szerkesztőjeként. Kiemelte, a kötet szakmai anyagait a szerkesztők felkérésére agrármérnökök, állatorvosok, biológusok, erdőmérnökök, kertészmérnökök, vidékfejlesztési szakértők, gépészmérnökök és méhészek írták. Közülük többen gyakorló gazdák is, akik szakmai tapasztalataikat is megosztják a cikkekben.
A kiadványt lapozgatók a mezőgazdasági tevékenység széles palettájáról tájékozódhatnak, ugyanakkor különböző kutatásokról, és a vidéki élettérhez kapcsolódó civil kezdeményezésekről is értesülhetnek az érdeklődők. Az évkönyv kalendárium részében kertészmérnökök hónapra lebontott tanácsai olvashatók. A könyv 9,90 lejért vásárolható meg a könyves üzletekben és lapterjesztőknél, vagy megrendelhető a www.gazdaevkonyv.ro honlapról, postai utánvétellel.
Rédai Botond
Székelyhon.ro

Ezernél többen csatlakoztak a táncházkaravánhoz
Véget ért az Udvarhelyszéki Ifjúsági Egyeztető Tanács és partnerszervezetei által elindított program, a kilencállomásos táncházkaraván. A táncházkörút október 24-én indult Székelyudvarhelyről, az Udvarhely Néptáncműhely próbaterméből, majd nyolc udvarhelyszéki településen mozgatta meg a táncolni vágyó kicsiket és nagyokat – utolsó két felvonása december 6-án, pénteken és 8-án, vasárnap zajlott Szentegyházán és Székelykeresztúron.
A táncházkaraván utolsó állomása Székelykeresztúr volt, ahol gyerektáncházat is tartottak
A múlt pénteki táncház, melynek a szentegyházi Velence étterem és pizzázó adott otthont este nyolc órától, különösen jól sikerült: a különleges napon a karaván Mikulása megajándékozta a részvevőket, akik egyébként hajnali négyig ropták azután – a mulatság házigazdája a Hüpürcsös néptáncegyüttes volt. Székelykeresztúron a vasárnap délután négyre tervezett játszóház helyszín hiányában elmaradt, este hét órától azonban a Lengyel Kávézóban gyerektáncházat tartottak, András Lóránt szervező és Székely Mária vezetésével. Az este nyolckor kezdődött felnőttmulatság folkkocsmai hangulatban, nótaesttel egybekötve zajlott, ehhez a Kaszaj, a Kedves és a Szapora zenekarok biztosították a muzsikát.
A Táncházkaraván Udvarhelyszéken elnevezésű körút meglepően sikeresnek bizonyult: az igényeknek megfelelően a jövő évi táncházsorozat legalább 3–4 állomással, illetve a néptánc- és népdaloktatás mellett más tevékenységekkel is kiegészülne – mondta el András Lóránt. Hozzáfűzte, összesítve több mint ezer ember kapcsolódott be a táncházkaraván programjaiba: volt, ahol csak 20–30, de volt, ahol 150–200 részvevője volt a mulatságoknak. Várakozásaikat leginkább a november 16-ai, a zetelaki kultúrotthonban tartott táncház múlta fölül.
Mint a szervező elmondta, a karaván „szekere”, azaz az ingyenes autóbusz főként Székelykeresztúr környékéről, Székelyudvarhelyről és Szentegyházáról vitt részvevőket az egyes helyszínekre, és többen voltak, akik saját költségen is több helyszínen megjelentek. Pozitívumként élte meg, hogy mindenhol rengeteg új arcot láttak.
A karaván programjait január közepén egy Székelyudvarhelyen rendezendő, száraz hangszeres kosaras bál zárja: ennek helyszíne és időpontja még nem tisztázott, ám azt Hargita megyei magyar, román és cigány néptánccsoportok műsora teszi majd még különlegesebbé, a zenekarok pedig udvarhelyszéki népdalgyűjtések anyagát adják elő – mondta el András Lóránt.
Bálint Kinga Katalin
Székelyhon.ro

Ágoston Hugó: Vallomás a szenvedésről
Anyám egyszer megkérdezte, van-e jutalma a szenvedésnek. Válaszolnom kellett volna, de nem tudtam, ugyanis – szokása volt – a kérdést olyan furcsa szelíd hangsúllyal mondta ki, hogy inkább állításnak tűnt, pontosabban ez esetben kétkedésnek. Az ő példája mindenesetre azt mutatta, hogy a szenvedésnek nincs jutalma. Legfeljebb a végső pihenés lehet a jutalmunk, de hát az mindnyájunknak kijut, gyötrelmeink mértékétől függetlenül.
A szenvedés meghatározására, fokozataira most felesleges rákeresni. Szubjektív állapot-érzet, bizonyára beállítottság kérdése is, a lélektana bonyolult – de hát minek egyszerű a lélektana? Érdekes módon a buddhista tanítás visz közelebb a racionális megragadásához: "Ez tehát a szenvedés nemes igazsága, szerzetesek: a születés szenvedés, az öregség szenvedés, a betegség szenvedés, a halál szenvedés, a szomorúság, kesergés, fájdalom, bánat és kétségbeesés szenvedés. Együtt lenni azzal, amit nem szeretünk, szenvedés, elválasztva lenni attól, amit szeretünk, szenvedés, nem jutni hozzá ahhoz, amit kívánunk, szenvedés."
Olvasom vasárnap, hogy Magyarország világviszonylatban a negyedik (Haitival holtversenyben, egy ponttal Madakaszkár, Macedónia és Irán fölött!) a „szenvedési skálán”, vagyis a tekintetben, ahogyan a Gallup Intézet felmérése (http://index.hu/kulfold/2013/12/08/mi_vagyunk_a_leggazdagabb_szenvedok/) szerint a lakosság magát 2012-ben szenvedőnek ítélte.
143 ország közül Bulgária az első a listán (39 százalékkal), Izland többedmagával az utolsó (ahol száz emberből mindössze egy szenved). Magyarországon a lakosság 32 százaléka szenvedésének elsősorban az az oka, így a felmérést kísérő indoklás, hogy tavaly csökkent a nemzeti jövedelem, hogy a lakosság számottevő hányadát kitevő roma kisebbség „az elmúlt években mélyszegénységben élt, és gyakran erőszakos tettekkel párosuló diszkriminációnak volt kitéve”, a Gallup egyik kutatója szerint pedig „az új alaptörvény által csorbított sajtószabadság is hozzájárulhatott a magyarok kiemelkedően magas arányának szenvedéséhez”.
A felmérés lehet elfogult, de jelzésértéke kétségtelen, feltételezhető az is, hogy a helyzet 2013-ban még tovább romlott.
Románia 27 százalékponttal tizenötödik a listán. De Románia most nem érdekel, bár valószínűleg mi, itteni magyarok jobban szenvedünk a romániai – még az is lehet, hogy a magyarországi – átlagnál.
Engem most Magyarország szenvedése érdekel. Nekem a lelkem Magyarországon van otthon. Ahol sajnos már nem „az a négy folyó” zúg, és ahol a nemzeti mazochizmus éneklő papjainak igéi ellenére szenvedni nem jó. Ahol nem a turulmadár fogja megszüntetni a gyötrelmeket, megfordítani a balsorsot.
Szenvedek azért, mert – miközben, az RMDSZ ügyködésének köszönhetően is, Romániában kibontakozódóban van egy decentralizációs folyamat – Magyarországon a harácsoló államapparátus szemérmetlenül központosít, megfojtva minden autonómiát. Szenvedek a jogállamiság megsértése és a vezetők hatalmi gőgje miatt, a terjedő rossz nacionalizmus és nemzeti giccs miatt. A magyar média leigázása és megaláztatása miatt. A baljós, nyomott hangulat és a kilátástalanság érzésének eluralkodása miatt.
De leginkább azért szenvedek, ahogyan ebből az országból kihalt a szolidaritás, ahogyan a nemzet most a szegényeivel, a megalázottakkal és megszomorítottakkal bánik.
Mérhetetlenül szenvedek, amiért Magyarországnak ennyire szenvednie kell.
MTI
maszol.ro

Egynyelvű multikulturalizmus
A Marosvásárhelyen működő 34 általános- és középiskolából mindössze egy magyar tannyelvű, a Bolyai Farkas Elméleti Líceum, a többi vegyes. Csak az említett középiskola viseli magyar személyiség nevét, a többit román értelmiségiekről nevezték el. Az új tanévig valamennyi intézmény belső tereiben csak román nyelvű feliratok voltak láthatók, csak a román történelmet idéző képek jelennek meg a falakon, a gyerekeket sokszor éri inzultus, amiért helytelenül fejezik ki magukat a többség nyelvén.
24 évvel a márciusi véres események után Marosvásárhely magyarsága egyik csatát a másik után veszíti el, már szinte esély sincs arra, hogy magyar polgármester kerüljön a város élére, a megyei önkormányzat vezetői székében román politikus ül, a porig rombolt helyi RMDSZ pedig az újjászületés irányvonalát keresi.
Míg 1990-ben Marosvásárhely lakóinak 53 százaléka magyar volt, a kivándorlás miatt a város egyik évről a másikra román többségűvé vált, a ma magyarság aránya 45 százalék alatt van.
2010-ben készült el az ország-jelentés arról, hogyan teljesítette Románia a Kisebbségi Nyelvek Chartájában vállalt kötelezettségeit. A jelentést az akkor Markó Attila vezette Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala készítette. A jelentés összességében pozitív képet festett a magyar kisebbség helyzetéről, ezzel pedig megerősítette a román kormány hivatalos álláspontját, miszerint Romániában minden rendben van a kisebbségek helyzetét illetően. Markó Attila szerint ezért született pozitív jelentés, mert nem voltak elegendő információik. Száva Enikő kérdésére, miszerint esetleg nem azért történt ez, mert akkor a kormányban volt az RMDSZ, Markó Attila azt nyilatkozta: „nem mondtunk igaztalant, csak nem mondtunk el mindent, mert nem volt információnk.” A Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO) akkor árnyékjelentést készített. Az Európa Tanács szakértői bizottsága 2011-ben Romániába érkezett, hogy ellenőrizze a román kormány információinak hitelességét. A csoport több mint ezer jogalkalmazási problémát tárt fel, kifogásait egy 200 oldalas jelentésben foglalta össze. Jelenleg készül a második ország-jelentés és ebben már Bukarestnek pótolni kell a hiányzó adatokat. Markó Attila szerint pedig borítékolható, hogy ez a jelentés sem fogja tükrözni a valóságot, ezért a Mikó Imre Kisebbségvédelmi Jogszolgálat segítségével árnyékjelentést készít, szerinte nem jelent összeférhetetlenséget az irányítása alatt készült jelentés árnyékjelentésén dolgozni.
A marosvásárhelyieket alig zavarja a kétnyelvűség hiánya, hozzászoktak ahhoz, hogy minden információhoz a többség nyelvén jutnak hozzá. Az „állóvizet” 2010-ben a Civil Elkötelezettség Mozgalom „kavarta fel”, a mozgalomban résztvevő szülők elérték, hogy a politikum is a kétnyelvűség használata mellé álljon. Így a több mint 30 iskolából mér két olyan intézmény van, ahol a kétnyelvűség a felíratok szintjén is megmutatkozik.
A CEMO vezetője, Szigeti Enikő magyarázta miként vigyáznak arra az intézményvezetők, hogy minden egyes iskolának a vezetőségi tanácsában a román szavazatok legyenek többségben, és vezetőségi tanácsok döntenek a tanárok felvételéről, a tanárok szerződéseiről.
2004-ben történt a marosvásárhelyi iskolahálózat legnagyobb átalakítása. Az új szerkezet drasztikusan érintette a magyar tagozatokat, a legtöbb iskolában felborult az addig egyensúlyban levő etnikai arány, a magyar diákok és a magyar pedagógusok aránya alacsonyabb lett, mint a többségi nemzeté, és a vezetői tanácsokban is jellemzővé vált a román többség.
Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke 1990 fekete márciusát okolja a Marosvásárhelyen kialakult helyzetért, szerinte a túlzott etnikai érzékenység miatt történt, hogy a 34 iskolából eddig csupán kettő viselte magyar személyiség nevét. Most viszont az iskolák nagyobb autonómiája lehetőséget biztosít a változásra – fejtette ki Borbély.
Székely István, az RMDSZ főtitkárhelyettese korábban azt nyilatkozta, hogy Marosvásárhely politikailag egy gazdátlan város, mert a helyiek választottjai, a magyarság meghatározó politikusai országos politikai pályát választottak maguknak, és nem figyeltek városukra. Így történt meg az, hogy 2004-ben a tagozatok szétválasztásának lehetősége fel sem merült. Brassai Zsombor, a Maros megyei RMDSZ elnöke elismerte, hogy hibáztak, amikor az iskolák elnevezésénél nem figyeltek oda, viszont azzal elégedett, hogy a magyar oktatás nem szűnt meg.
Szigeti Enikő szerint a román gyermekek semmit nem tudnak a magyar kultúráról, de amit tudnak is, azok is olyan hibás előítéletekre épülnek, hogy jobb lenne, ha nem is tudnák. Hozzátette: ezért kellett volna elindítani az iskolákban az interkulturális nevelést, amire Európában számos példa van.
Felmerül a kérdés: nem kell-e szétválasztani a tagozatokat, nem kell-e önálló magyar iskolákat létrehozni? A Maros megyei RMDSZ elnöke korábban azt nyilatkozta nem a gettósítás a helyes magyar stratégia, vagyis nem az a cél, hogy önálló magyar iskolákba, különböző önálló kulturális intézményekbe gettósodjon a magyarság.
Bár nem kapott sajtónyilvánosságot, de az Unirea kollégium régi igazgatónője letépte az első rögtönzött feliratokat. Az igazgatónő azóta az iskola éléről távozni kényszerült, de erre az esetre mind román, mind magyar részről igyekeznek fátylat borítani, miközben az új igazgató más szellemiséggel irányítja az intézményt.
Vásárhely az a város, ahol minden pengeélen van, ahol a román polgármester tudja, hogy a feszültségre szükség van ahhoz, hogy nyerjen, mert demográfiailag, de hatalmilag, szimbolikusa nincs eldőlve, hogy melyik a domináns csoport – magyarázta Horváth István szociológus.
Vitathatatlan, hogy a nemzetpolitika mindenkori kulcskérdése az oktatás, és nem kerülheti el a közösség figyelmét, hogy éppen ennek a gyökerei váltak bizonytalanná az utóbbi években. Az anyanyelvhasználat korlátai, a meglévő jogok gyakorlatának hiánya folyamatosan erősíti a marosvásárhelyi magyarság, elsősorban a fiatalok kisebbrendűségi érzését. Kérdés, hogy ezért a román többség tudatos térfoglalása, vagy a magyarság önkéntelen feladása, az érdekképviselet érdektelensége okolható.
Kérdés az is, hogy a marosvásárhelyi magyarság szembetud-e menni a román többség térfoglalásával, vagy önkéntelen feladással beletörődik a térvesztésbe?
dunastudio.ro
Erdély.ma

MOGYE-ügy – Bírálja a rektor az anyanyelvű gyakorlati képzést szorgalmazó oktatókat
A magyar nyelvű oktatók a saját érdekeiket védik és nem a diá- kokét, amikor az anyanyelvű gyakorlati képzést szorgalmazzák – jelentette ki kedden Leonard Azamfirei, a Marosvásárhelyei Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) rektora.
Az intézményvezető elmondta, hogy a magyar tagozat diákjai jól szerepeltek a legutóbbi rezidensvizsgán, és szerinte ez annak köszönhető, hogy román nyelven végezték a gyakorlati képzést. Az Agerpres hírügynökség szerint a rektor értetlenségét fejezte ki amiatt, hogy a jelenlegi rendszert meg akarják változtatni a magyar oktatók úgy, hogy a gyakorlati képzés is magyar nyelvű legyen a magyar tagozatos diákok számára. Szerinte a diákok ezt valójában nem is igénylik, mert az ő érdekük az – mondta -, hogy minél jobban elsajátítsák a román szaknyelvet.
„Az egyetemnek meg kell maradnia diákközpontúnak. (...) Meggyőződésem, hogy a magyar nyelv, kultúra és önazonosság megőrzését elsősorban otthon, a színházban és a könyvtárban kell biztosítani, és nem szakmai vonalon, hiszen a szakmát román nyelven kell megtanulni" – mondta a rektor. Azamfirei szerint a magyar tagozatot nem lehet újraakkreditálni csak akkor, ha a gyakorlati képzés vegyes csoportokban történik, ugyanis a magyar tagozat oktatói hiánnyal küzd.
A magyar diákoknak jelenleg anyanyelvükön tanítják az elméletet, a gyakorlati képzésben viszont már nincsenek önálló magyar csoportok, ott románul folyik az oktatás.
Az egyetemen 2011 óta ismét fellángolt a vita a román és a magyar oktatók között arról, hogy milyen státusa legyen a magyar tagozatnak. A 2011-ben hatályba lépett román oktatási törvény előírásait a MOGYE román többségű szenátusa nem alkalmazta, így nem alakulhattak meg az önálló magyar intézetek, amelyek fokozottabb önállóságot biztosítottak volna a magyar tagozatnak.
A magyar oktatók anyanyelvű gyakorlati képzést követelnek, mert – mint mondják – ezt hatékonyabbnak tartják a diákok szempontjából, és vállalják, hogy párhuzamosan a román szakkifejezéseket is megtanítják nekik.
A magyar tanárok korábban kifejtették, azért is tartják fontosnak a magyar nyelvű gyakorlati képzést, mert csak így lehet biztosítani az oktatói utánpótlás-nevelést, ami a vegyes struktúrában elhanyagolódott. A magyar oktatók szerint ha nem alakulnak meg a magyar csoportok a gyakorlati képzésben, akkor lassan-lassan felszámolódik a magyar nyelvű képzés a MOGYE-n, mert nem lesznek már magyar oktatók. Az 1945-ben alapított Bolyai egyetemből néhány évvel később kivált, s eredetileg magyar egyetemként indított MOGYE-n a magyar tanárok aránya 30 százalékra csökkent az elmúlt évtizedekben. MTI
Erdély.ma

Népdalfesztivál 1990-ben a moldvai Pusztinában
Az 1989-90-es politikai rendszerváltás után Pusztina faluban rendezték meg az első népdalfesztivált, amelyre a búcsú szolgáltatta a megfelelő alkalmat. Mivel Pusztina falu védőszentje Szent István, az ünnepséget 1990. augusztus 19-én tartották.
A fesztivál szervezésében, az esemény lebonyolításában oroszlánrészt vállalt Erőss Péter, aki – amellett, hogy az esemény műsorvezetője is volt – sok értékes fényképet is készített.
Az Erőss Péter úr által készített fényképek egyikén hat pusztinai asszony látható, akik vidáman énekelnek a színpadon.
Azóta 23 év telt el, és sokan már nem élnek azok közül, akik a 1990-ben akár énekesként, akár nézőként élvezhették a páratlan szépségű moldvai népdalokat, népénekeket. A Csángó Rádió felkereste a fényképen szereplő asszonyokat azzal a kéréssel, hogy mondják el, hogyan emlékeznek vissza a régi „énekes időkre”.
A műsor bevezetőjében a főszervező, Erőss Péter mondja el a népdalfesztivál megrendezésének körülményeit, majd megszólal három asszony: László (Zsidó) Margit, Pétrike (Petrica) Tinka és Scripcaru (Katica) Tinka.
csangoradio.ro
Erdély.ma

Egy év után
Egy éve aratott elsöprő győzelmet a választásokon a Szociál-Liberális Szövetség, s kétharmados parlamenti többséggel megalakították a Ponta-kormányt, melynek aztán ezt a kezdeti diadalt többé még megközelítenie sem sikerült, nemhogy felülírnia. Éves mérlegük inkább negatívumoktól terhes, mint sikerektől, akárhogy nézzük, a kétes eredménnyel járó kenyér-áfacsökkentésen kívül alig lehet valamit a javukra írni.
Pedig minden adott volt, hogy jó irányba mozdítsák az ország szekerét, mégsem tették. Hamvaikba haltak reformelképzeléseik, már a vita során elsikkadt az alkotmánymódosítás, az ország gazdasága látszólag növekszik, de a kis- és középvállalkozások lassan alig nyögik a rájuk rótt terheket, s ezek jövőben tovább nehezülnek. Menet közben derült ki, nincsenek szakembereik, illetve a jó koponyák véleményére senki nem kíváncsi, a szociáldemokraták és a liberálisok egyaránt a két pártelnök kebelba-rátait, érdekcsoportjait tolták előtérbe, akik fiatalok ugyan, de a rafinált vén rókáknál is veszélyesebbek: telhetetlenek, arrogánsak, bosszúállók, s mindehhez még legalább tapasztalat vagy szakértelem sem társul. S ezt csak fűszerezi az örökös marakodás, vita, ha nem Traian Băsescu államelnökkel meccselnek, akkor egymást szedi szét Victor Ponta és Crin Antonescu. A monstrumkoalíciónak sikerült majd mindent továbbvinnie, amiért elődeikre ellenzékből orroltak. Kormányrendeletekkel irányítják az országot, mert jelentős többség áll ugyan mögöttük, ám lassú a parlamenti munka, nincs türelmük az ifjú titánoknak kivárni, míg egy-egy jogszabály bejárja a törvényalkotás demokráciákban jól bevált útját. Így sorra születnek a rosszabbnál-rosszabb döntések, melyeket nem győznek javítani, a parlamentet pedig vélemény nélküli szavazógéppé silányították, s hogy valamilyen feladatuk mégis legyen, sorra alakítják a vizsgálóbizottságokat, főként a politikai bosszúállás eszközeiként. Nem szárnyalt túl magasan korábban sem, de az elmúlt egy évben Románia nagyon mélyre süllyedt. A korrupció burjánzik, egyre nagyobb méreteket ölt, az igazságszolgáltatás mind gyakrabban mutatja meg manipulált, sötét oldalát, és lassan minden hiteltelét elveszíti a politikum (ideológiai hovatartozástól függetlenül). Egy esztendővel a dicső diadal után csőd szélén az egészségügy, tanügy, nem működik jóformán semmi rendesen. Elszalasztották hát az első, legtöbb megvalósításra alkalmas évet, a következőben választások lesznek. Sok jót tehát nem remélhetünk, lassan, de biztosan gurulunk lefelé a lejtőn. Kérdés csak az, hogy hol a legalja?
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Tiltakozó fuvarozók, tétovázó kormány
Meghatározatlan időre sztrájkot hirdetett tegnap a Román Közúti Áruszállítók Szövetsége (UNTRR): a kamionosok forgalomlassítással tiltakoznak az üzemanyag jövedéki adójának emelése ellen. Victor Ponta tegnap bejelentette, kormánya kész halasztani a gázolaj jövedéki adójának módosítását, így jövő év elejétől csak a benzin adója emelkedne.
Csaknem százötven kamion sorakozott fel tegnap az Aradtól a magyar határ felé vezető, 7-es számú országúton, és több kilométeres menetoszlopot alkotva lépésben haladt a határ felé. Megbénult a közlekedés a Nagyszebent elkerülő körgyűrűn is, ahol 120 kamion vesztegelt. A 13 ezer tagot tömörítő szakmai szövetség szerint a közlekedési minisztérium új vezetése egyetlen beadványukat sem méltatta válaszra, annak ellenére, hogy a tárcával májusban egyezményt írtak alá a fuvarozók által kifogásolt jogszabályok megváltoztatásáról. A kormány – a Nemzetközi Valutaalappal folytatott egyeztetés nyomán – sürgősségi rendeletben döntött a jövedéki adó literenként hét eurócentes emeléséről arra hivatkozva, hogy az így befolyt összeget autópálya-építésre fordítja. A fuvarozók szerint ez akkor is versenyhátrányt jelent számukra, ha az olaj világpiaci árának csökkenése miatt nem emelkedik jelentősen az üzemanyag ára Romániában. A 7500 fuvarozó érdekeit képviselő Országos Közúti Konföderáció – amely szintén csatlakozott a tiltakozó akcióhoz – közleményében rámutat: akkor volna értelme egy ilyen autópálya-alap létrehozásának, ha azt valóban az ország fő kereskedelmi útvonalainak korszerűsítésére fordítaná a kormány.
Csak a benzin drágul?
Victor Ponta miniszterelnök tegnap közölte, a kormány kész elhalasztani három hónappal a gázolaj jövedéki adójának emelését, így január elsejétől csak a benzin adója nőne literenként hét eurócenttel. Mint mondta, a költségvetésért felelős tárca nélküli miniszter Brüsszelbe utazott, hogy a tervezett halasztásról egyeztessen az Európai Bizottsággal. Ponta rámutatott, ahhoz akarja megszerezni az EB beleegyezését, hogy januártól csak a benzin adója emelkedjen Romániában. A három hónapos haladék alatt a kormány végleges megoldást próbál keresni arra, hogy a gázolajat egy speciális adózási kategóriába sorolja. Ponta szerint szerdai ülésén dönthet az ügyben a kormány.
A háromszékiek is elégedetlenek
A háromszéki teherszállító cégek egyetértenek a fuvarozók követeléseivel, sőt, a májusi kormányígéretek teljesítését is helyénvalónak tartják. Tompa Csaba, a sepsiszentgyörgyi Fit Sped Kft. vezetője kérdésünkre elmondta, 95 százalékban külföldi megrendeléseket teljesítenek, így bármilyen költségemelkedés érzékenyen érinti őket, hiszen nem tudják beépíteni áraikba. A piacon egyébként is nagy a verseny, a külföldi megrendelőket nem érdekli, hogy itt az üzemanyag adótartaléka drágul, ha túl nagynak tartja a fuvardíjat más, magyar vagy szlovák szállítóval szerződik. Legutóbb a magyarországi útdíjak emelkedése hozott többletköltséget, azt is nehéz volt kigazdálkodni, most az üzemanyag ára jelenthet újabb terheket, így, ha szükség, csatlakoznak a megmozdulásokhoz – mondta a 33 kamionnal majdnem egész Európába szállító cég vezetője. Váncsa Jenő, a Horváth & Váncsa Kft. vezetője szerint tiltakozásként a forgalomkorlátozás vagy útlezárás mindenképpen támogatható, hiszen a meglévő hosszú távú szerződéseket nem lehet módosítani, így az összességben (áfástól) tíz százalékra rúgó üzemanyag-drágítás rendkívül nehéz helyzetbe hozza a szállítmányozókat, a külföldi partnerekkel szemben lehetetlen érvényesíteni a költségek áthárítását. Őket, mint folyékony vegyi anyagokat szállító céget, érzékenyen érintené egy esetleges sztrájk, ezért inkább más tiltakozási formákat, például a mindenkit érintő útlezárást tartja megfelelő eszköznek a figyelemfelkeltésre és a tiltakozásra. Bokor János, a Capitaly cég vezetője szintén egyetért a tiltakozásokkal, hiszen legtöbb szerződése rögzített költséggel köttetett, így az üzemanyag drágítása gyakorlatilag a kevés nyereséget falja fel. A városi taxizásban is érdekelt vállalkozó egy másik jelenségre is felhívta a figyelmet: a városi személyszállítás árait ugyanis tanácsi határozattal korlátozták, s már a mostani üzemanyagárak mellett is a legmagasabb kategóriát kénytelenek alkalmazni. Így bármilyen üzemanyag-drágítás érzékenyen érintené őket.
(-fer)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Magyarországon járt az RMGE-Maros
Erősítik a mezőgazdasági összefogást
November 27–29-e között Szeged környékén járt a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete Maros szervezetének küldöttsége. A tapasztalatokról Csomós Attila mérnök, az RMGE-Maros elnöke számolt be lapunknak.
Csongrád megyei tapasztalatok
November végén az RMGE-Maros 28 tagja utazott el Magyarországra, ahol a magyar tudomány napja alkalmából a szegedi alsóvárosi ferencesek kolostorában szervezett A szegedi paprika nyomában (múlt, jelen, jövő) – Mit ér a fűszerpaprika bor nélkül? című rendezvényen is részt vett. A tanácskozást november 28-án tartották, amikor a fűszerpaprika-termesztő szakértők arra kerestek választ, hogy hogyan tudnák újjáéleszteni a termesztést és az őrleményforgalmazást. Érdekességképpen a jelenlevők megtudták, hogy az 1600-as években a ferencesek honosították meg és termesztették elsősorban gyógyászati céllal a csípős paprikát, és az első ágyásokat is a kolostorok udvarán vetették be maggal. Így került aztán Kalocsára is. Mindkét helyen ma már kísérleti állomás működik. A paprika történetéhez tartozik az is, hogy a szegedi Pálfy testvérek találták fel a XIX. században azt a malmot, amelynek köszönhetően az őrleménnyel Magyarországról ellátták a világot. Ma már olyan országok közvetítésével, ahol nem is terem fűszerpaprika, 1500–2000 tonna őrleményt szállítanak Magyarországra, oda, ahol sikerült hungarikumként bejegyeztetni a fűszert. Az idők folyamán azonban nagyon sok hamisítvány jelent meg. Amerikából ma többet hoznak be, mint amennyit korábban exportált az őstermelőknek számító ország. Ezért tartották fontosnak, hogy a termesztés fellendítésének szükségességéről beszéljenek a konferencián. A bor pedig úgy kötődik a paprikához, hogy azok a szegedi polgárok, akik őrleménykereskedéssel foglalkoztak, a környéken borszőlőt is termesztettek, bort készítettek – végül ezt az iparágat is sikerült úgy felfejleszteni, hogy a Szeged környéki homoki borok messze földön ismertté váltak.
Az RMGE-Maros érdekes módon kapcsolódott be a témakörbe, mondta el Csomós Attila. Évekkel ezelőtt egy izraeli ismerőse kereste fel azzal, hogy a Maros mentén próbálkozzanak a csípőspaprika- termesztéssel. Ehhez keresett szakembert, és egy szolnoki agrártanácskozáson ismerkedett meg dr. Somogyi Györggyel, aki a szegedi fűszerpaprika kísérleti állomás akkori vezetője volt. Sikerült is elindítani Marosvásárhely környékén a termesztést, igaz, kísérleti jelleggel, összesen – az RMGE-Maros tagok által – mintegy 50 hektáron. Így tudtak az idén a konferenciát kiegészítő versenyre három termelőtől őrleményt vinni. Ugyanakkor több bortermelő is jelentkezett Mezőkölpényből és a Kis- Küküllő mentéről 19 bormintával. Ők szép eredményeket értek el: Kozma Ferenc 2013-as sauvignon bora nyerte a nagyaranyat (kölpényi borászat), 2012-es cuvée bora arany-, 2007-es fehérleánykája aranyérmet, Sütő András 2013-as vegyes fehérbora ezüst-, Balogh Gyula 2013-as Neuburger bora ezüst-, Sütő Árpád 2013-as fehérleányka bora ezüst-, Kakucs Árpád 2013-as saszla bora ezüst-, Peti Mihály 2013-as tramini bora bronz-, a kelementelki borászat 2012-es sauvignon bora bronz-, 2011-es királyleányka bora bronz-, Miklós Gyula 2013-as olaszrizling bora bronz-, Simon Kálmán 2013-as királyleányka bora bronzérmet, Sütő Árpád 2013-as cuvée bora közönségdíjat nyert.
Ugyancsak a magyar–magyar együttműködés eredményeként a delegáció mintegy 20 tagja Fajszra utazott, ahol az ottaniak kérésére hangszerfaparkot létesített mintegy 100 facsemete elültetésével. A magyarországi tartózkodás második napján a küldöttség tagjai részt vettek a Csongrád megyei kormányhivatal által szervezett nyílt napokon, ahol többek között a megyei állat- egészségügyi és állatvédelmi hivatalhoz is ellátogattak. Itt előadást hallgattak meg az állategészségügy történetéről az ókortól napjainkig, illetve tájékoztatták őket az állatszállítással kapcsolatos EU- normákról. Ennek a napnak érdekes gyakorlati programja volt egy szarvasmarha-tenyésztő farm és egy olyan tejfeldolgozó (sajtkészítő) üzem meglátogatása, ahol belga módszerrel naponta 2500 liter tejet dolgoznak fel. Két, talán nálunk is alkalmazható tapasztalattal gazdagodtak. Az egyik az, hogy az üzemben, amely majdhogynem családi vállalkozás, sikerült egy sajátos ízű sajtot kidolgozniuk, amivel rést tudtak ütni a piacon. Ugyanakkor direktmarketinges értékesítési láncot alakítottak ki úgy, hogy a környéken előjegyzés alapján lehet sajtot rendelni. Az üzem nem is Szeged környékén, hanem Budapesten tudja leginkább forgalmazni a termékeit, mert ami fontos – mondta Csomós Attila –, hogy nemcsak egyféle sajtot, hanem gyümölcsös joghurtot, tejfölt, sós túrót is forgalmaznak.
Csomós Attila elmondta, azért fontosak ezek a látogatások, mert elsősorban a két ország közötti mezőgazdasági kapcsolatot erősítik. "Számunkra fontos, hogy tapasztalatot nyerjünk, hiszen sok mindenben az anyaországiak előttünk járnak" – mondta az RMGE-Maros elnöke.
Kárpát-medencei gazdatalálkozó
December 5-én a magyar Vidékfejlesztési Minisztérium parlamenti államtitkársága szervezésében a szaktárca Darányi Ignác- termében megszervezték a Kárpát-medencei összefogás II. fórumát, amelyen erdélyi, felvidéki, kárpátaljai, horvátországi, vajdasági, muravidéki és burgenlandi gazdaegyesületek képviselői is részt vettek. Erdélyből az RMGE- Maros háromtagú delegációján (Csomós Attila elnök, Fazakas Miklós, a nyárádkarácsoni és Bíró Csaba, a sóváradi gazdakör vezetője) kívül a gyulafehérvári Caritas-Székelyföld egyesület, valamint a partiumi Erdélyi Magyar Gazdák Egyesülete vett részt.
A minisztériumot dr. Budai Gyula államtitkár, Tóth Katalin helyettes államtitkár, valamint Jakab István, a Magyar Gazdakörök és Gazdaszervezetek Szövetségének (MAGOSZ) elnöke, illetve Győrffy Balázs, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara elnöke képviselte.
Dr. Szabó Balázs, a minisztérium parlamenti és társadalmi kapcsolatok főosztályvezetője beszámolt a határon túli kapcsolatok terén elért eredményekről, és bemutatták azokat a fontosabb projekteket, amelyeket a szaktárca támogatásával megvalósíthattak a határon túli gazdaszervezetek. Az államtitkár ugyanakkor bemutatta a vidékfejlesztési minisztérium jövőre tekintő együttműködési lehetőségeit a gazdaszervezetekkel, amelyekben egyre nagyobb szerepet kapnak majd az agrárkamarák mint érdekképviseleti szerveződések. A tanácskozás végén a vidékfejlesztési és az oktatási minisztérium együttműködési szerződést írt alá – ezen belül pedig teret biztosítanak arra is, hogy a határon túliak is bekacsolódjanak a szakoktatási folyamatba.
A fórum konklúziójaként elhangzott, hogy ez az együttműködés egyre szélesedik, s azt célozza, hogy a határon túli magyar gazdák minél aktívabban vegyenek részt a gazdasági élet fellendítésében, biztosítsák a közösség számára a megélhetést, ugyanakkor ezáltal erősítsék a szülőföldön maradást.
A hivatalos tájékoztatót követően Lánczi Ágnes, a Kossuth Rádió szerkesztőjének vezetésével folytatott ún. panelbeszélgetésen lehetőség nyílt arra, hogy a határon túli szervezetek megosszák egymással tapasztalataikat, javaslataikat a szaktárca és a szervezetek közötti konkrét együttműködési lehetőségek bővítése érdekében – tájékoztatott Csomós Attila, az RMGE-Maros elnöke
Vajda György
Népújság (Marosvásárhely)

Gub Jenő, a tudós, pedagógus élő emlékezete
"… mindnyájunknak kötelességünk – ha csak egy homokszemet is – odavetni nemzeti műveltségünk pompás épületéhez."
(Orbán Balázs)
Nehéz feladatra vállalkozik, aki a szovátai Gub Jenő pedagógus, biológus szakember emlékének felidézésére, felrajzolására vállalkozik. Mindjárt két irányból is nehézségekbe ütközik. Jenő bácsi nemcsak hivatásos tanár volt, aki generációknak adott át szakszerű és pontos ismereteket, vagy mutatott emberi, erkölcsi példát, hanem tudományos körökben elismert szakemberként is hírnevet szerzett magának.
Pontosan tíz éve annak, hogy szeretett városában, Szovátán, a Teleki Oktatási Központban megkapta a pedagógusoknak járó legnagyobb elismerést, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének Ezüstgyopár Díját. Az életműdíjat 2003. november 15-én vehette át a szövetség elnökétől, Lászlófy Pál Istvántól, azért az áldozatos munkáért, melyet tanárként, igazgatóként Borszék-Hollósarkán, Székesen, Nyárádremetén, majd nyugdíjazásáig Szovátán végzett. "Rendkívüli elégtételt jelent számomra, hogy Gub Jenő tanár úr átveheti az Ezüstgyopár Díjat. Épp olyan felemelő érzés, mint amikor a mesék világában a jó győzedelmeskedik a gonosz fölött, és a legkisebb fiú elnyeri érte méltó jutalmát" – írja a méltató beszédben Geréb Éva szovátai pedagógus.
Gub Jenő szerette hivatását, nem csak szakmának tekintette a pedagógiai pályafutást, mert hivatás ez a javából, pedagógusnak születni kell, nem csak azzá válik az ember. Óráit nem a fegyelmezéssel kellett töltenie. Annyi türelem talán egy pedagógusban sem volt, mint benne. Szerette a gyerekeket, figyelt rájuk, sosem ismert fáradtságot, az unalom számára ismeretlen fogalom volt: "Az Isten olyan foglalkozást adott, ami sosem fárasztott ki!" – mondogatta gyakran.
Pedagógusi életműve mellett, mely leginkább a keze alól kikerülő generációk tudásában, emberi tartásában mérhető fel, tudósként is megállta a helyét a nagy egyetemi központok, kutatóintézetek szakemberei mellett. Gub Jenő előbb volt biológus, mint hogy a biológia- földrajz szakot az egyetemen elvégezte volna, a környezete, a természet iránti vonzalma tette őt kistérségünk legjobb biológusává. Szakmai téren az etnobotanika, etnozoológia terén alkotott egyedülállót, mindezt nem szakbarbársággal végezte, nem öncélúan, hanem átadta tudását írásaiban, előadásaiban, hogy a nagyobb közönség, érdeklődők is megismerhessék ezt a csodálatos világot. Különleges módon ismerte a sóvidéki ember szoros kapcsolatát a természettel, és lehet, hogy ez még nagyobb csodálattal töltötte el, mint maga a természet.
Komoly szakmai hagyaték maradt utána, melyet megjelent kötetei, tanulmányai, népszerűsítő írásai jeleznek. Munkájának és életútjának feltérképezésére a szovátai Teleki Oktatási Központ keretében működő Sóvidék kulturális folyóirat szerkesztősége vállalkozott. Méltó, hogy egy ilyen pedagógus, tudós műveinek bibliográfiáját összegyűjtsük, eddig meg nem jelent kéziratait digitalizáljuk, elérhetővé tegyük, és biográfiáját megjelentessük, hiszen bizonyára ezekkel is a közössége érdekeit kívánta volna szolgálni. Ezt a példát követte felesége, Gub Rozália tanítónő is, amikor megmaradt köteteit a Teleki Oktatási Központnak adományozta, hogy a jövendő generációk szellemi épülését szolgálják ajándékkönyvek formájában.
Szolláth Hunor
Népújság (Marosvásárhely)

Külmagyarok
Déva híressége, Böjte Csaba atya lett az ötszázezredik határon túli magyar, aki a 2011-ben érvénybe lépett egyszerűsített honosítási törvény révén szerezte meg a magyar állampolgárságot.
Az ünnepség jelképes időpontban történt, a határon túl rekedt magyarságnak oly nagy lelki sérelmet okozó 2004-es népszavazás kilencedik évfordulóján, mondhatni az akkori sebek begyógyulásának szimbólumaként.
Közel három évvel a törvény hatálybalépése után – a világ 90 országából – félmillió külmagyar vette fel a magyar állampolgárságot. Többségük nyilván a trianoni határokon túl rekedt magyar kisebbségek köréből származik, ezen belül is főleg Erdélyből, de a történelem viharai által a kerek nagyvilágba szétszórt magyarok utódai is szép számban vették fel őseik állampolgárságát.
Más nemzetiségűek is kérvényezték és meg is kapták a magyar állampolgárságot, olyanok, akiknek felmenőik 1920 előtt magyar állampolgárok voltak.
Erdélyi szemszögből a magyar állampolgárság mindenekelőtt lelki elégtételt jelent, a nemzet határokon átnyúló jelképes egyesülését. Kevés konkrét előnnyel jár, hiszen Románia EU- és NATO-tag.
Az egyszerűsített hónosítás felvidéki nemzettársainknál is inkább a szellemi-lelki kötődést domborítja ki.
Gyökeresen eltérő a helyzet a mostohább sorsú délvidéki és kárpátaljai testvéreknél, számukra a magyar állampolgárság akár az anyaországhoz és Európához való tartozás egyetlen kapcsa is lehet. Szerbia és különösképpen Ukrajna európai jövője bizonytalan, s noha újabb vasfüggöny szerencsére nem túl valószínű, az Európától való elkülönülés korántsem kizárt.
Ami éppenséggel a leggyengébb és legsebezhetőbb határon túli magyar közösségeket fenyegeti – Délvidéken és Kárpátalján együttvéve annyi magyar él (közel félmillió), mint Felvidéken és felénél kevesebben, mint Erdélyben. Számukra a kettős állampolgárság a tényleges biztosíték: újabb történelmi viharok sem szakíthatják el a nemzettársaktól, európai sorsuk nem foroghat kockán.
Hatalmas megvalósítás, jelentős támpont a sors viszontagságaiban.
Chirmiciu András
Nyugati Jelen (Arad)

Kós Károly transzszilvanizmusa
Egy országos vitához kapcsolódva, mely akkor robbant ki, amikor a budapesti kormánykörök elutasították a kolozsvári műegyetem életre hívását, mondván, hogy Erdély nem is létezik, Kós Károly még a nála is szokatlan hevességgel kelt ki az általa szerkesztett Kalotaszegben:
„… Erdély csak politikailag nincsen, de földrajzilag, históriailag, sőt jogilag, s ami a legfontosabb, a köztudatban igenis van és lesz is addig, amíg csak meg nem változik a pesti közvélemény rólunk. Ha pedig az a közvélemény ilyen marad, akkor időtlen időkig élni fog bennünk a külön erdélyiség tudata. […]
Ahol fizikai határ mutatkozik, ott bizonyos különállóság, a határok szerepe fejlődik ki. Magyarország és Erdély területén ennek a geográfiai különállásnak eredménye egykor a politikai és történelmi különállás volt. De ez nem jelent most különállóságot, hanem csak életmódot, külön társadalmi és gazdasági centralizálódást. […] Minálunk a határ kétségtelen és ez mindig ketté fogja választani országunkat bizonyos tekintetben, ami miatt az egyik centrum itt, a másik pedig amott fog kifejlődni. Fizikai földrajzi szempontból tehát Erdély külön része országunknak.
Hogy históriailag mi Erdély, azt röviden emlékezetébe idézzük mindazoknak, akiket illet... Erdélyország a honfoglalás óta, az 1848-ban kimondott Unióig, illetőleg annak ’67-ben való érvényesüléséig mindig önálló életet élt. Az Árpádok alatt is külön vajdaság, […]. Ügyeit tehát önállóan intézte már akkor is. A későbbi, fejedelemség korabeli alkotmányának, intézményeinek csiráit már az Árpádok alapozzák a szászoknak, székelyeknek adományozott privilégiumokkal.
A mohácsi veszedelem sírba dönti a magyar impériumot. Magyarország középső része török uralom alá kerül, nyugati része és Felsőmagyarország a Habsburgok kegyelmére bízza magát: csak Erdély marad meg nemzeti országnak. […]
Azóta 200 esztendőn keresztül Erdély képviselte a magyarságot: Erdély tartotta, őrizte és harcolt a magyarság ideáljaiért. […]
A Bocskayak, Bethlenek, Rákócziak zászlóikra íratták: »Istenért és Szabadságért« és ezeket a lobogókat Erdély hétszilvafás nemesei, kopjás székelyei, lándzsás szászai Bécsig, Nikolsburgig és Linzig vitték diadalra – »Magyarország«-ért. Nem magukért bizony! […]
Földrajzi fekvésünk ma is ugyanaz, mint ezer esztendeje; magába zárt, egységes, magas fekvésű medence Erdély. Históriánk csak ötven esztendeje közös Magyarországéval, de néprajzi, gazdasági, közlekedési viszonyaink, nemzetiségi kérdésünk más, nem közös. De mások a tradícióink is […] De ezenfelül magánjogunk, bányajogunk még mai napon is más, mint a »magyarországi«. Tehát még az életben lévő törvényekben is »Erdély« vagyunk még.
Azt nem tudjuk hát, hogy miért akkor a nagy szemrehányás amiatt, hogy mi »erdélyi«-eknek tartjuk magunkat? … mi régen elfelejtettük volna a mi külön »erdélyi«-ségünket, ha Magyarország nem járna el velünk szemben olyan módon, hogy folyton-folyvást eszünkbe kell jutnia ennek…”
Kós Károly 1928-ban az Erdélyi Helikonban megállapítja: „Van erdélyi psziché!". Dsida Jenő, 1934-ben transzszilvanizmusnak nevezi ezt a pszichét, s ugyancsak az Erdélyi Helikonban ezt írja erről: „Etnikai különlegesség, egy földrész sajátos élete".
A transzszilvanizmusnak – az „erdélyi gondolatnak” – a két világháború közötti évtizedekben meghatározó eszmei ereje és közösségteremtő képessége volt, és mint ilyen, hozzájárult ahhoz, hogy a kisebbségi sorba került erdélyi magyarság erőteljesebb közösségi szolidaritással tudjon ellenállni a bukaresti kormányok politikai támadásainak. Az erdélyi népek – magyarok, románok és németek – közös történelmi múltjának feltárásával és egymásrautaltságának hangoztatásával enyhítette az etnikai feszültségeket, és valamiféle közös erdélyi jövőképet próbált rajzolni a három erdélyi nép elé. A magyar transzszilvanisták erőfeszítéseit mindazonáltal nem igazolta az idő: a román szellemi és főként politikai életben jórészt visszhangtalanok maradtak az erdélyiség híveinek érvei.
Kós Károly élete végéig kitartott az „erdélyi gondolat” mellett, ebben fedezve fel az erdélyi nemzeti kérdés racionális megoldásának lehetőségét. Elengedhetetlennek tartotta a gyakorlati politika eszközeinek alárendelését a célnak, a kezünkből kiütött földi hatalom helyett a szellemnek, mint nemzetfenntartó erőnek előtérbe helyezését a humanista transzszilvanizmus jegyében.
„Ezer esztendő nagy idő még népek és kultúrák életében is, de ezer esztendő alatt Erdély földjén egyik nép és egyik kultúra sem tudta és nem is akarta a másikat a maga képére átformálni. Külső erők néha megpróbálták ezt nagy áldozattal, de kicsi eredménnyel és végső siker nélkül. Ellenben a három együtt élő kultúra tudattalanul állandó és soha egészen meg nem szűnő törekvése volt, hogy faji természetének megtartásával olyan közösségeket vegyen magára, melyek különvalóságaik ellenére is erdélyivé tegyék. Más nép az erdélyi magyar, mint a magyarországi, más a királyföldi szász, mint a németországi német és más az erdélyi román, mint az ókirályságbeli […] Megmaradt a román románnak, a szász németnek és a magyar és székely magyarnak, de jellemzi őket az a közösség is, melyet a megmásíthatatlan és örök természeti adottságokon kívül a közös sors, az élettel való közös küzdelmek közös formái determináltak. Ez a megnyilvánuló közösség éppen az a speciális erdélyi psziché, amit egyik erdélyi népnek Erdély határain kívül való nemzettestvére sem értett és érthetett meg soha” – véli az Erdély című írásában.
A transzszilvanizmus hívei nemcsak a műveltséget tekintették országmegtartó erőnek, hanem a kor kötelező parancsát is – az erdélyi lélekkel, de európai szemmel való világlátást is. S még egy vonását kell kiemelnünk ennek a „pszihének”: a toleranciát. Nem véletlen, hogy a világon először Erdélyben iktatták törvénybe 1568-ban a lelkiismereti (vallási) szabadságot.
oo00oo
Az Aradi Hagyományőrző Polgárok Egyesülete 2013. december 17-én 17 órakor a Jelen Ház nagytermében az építész, festő- és grafikusművész, művészettörténész, néprajztudós, kiadóvezető és szerkesztő, politikus, egyetemi tanár, a "kalotaszegi ezermester", Kós Károly születésének 130. évfordulóján „Kőből, fából házat, … Igékből, várat”címmel videovetítéssel egybekötött megemlékező előadást tart Erdély utolsó polihisztora tiszteletére. Meghívott előadó: Olasz Angéla Márki-díjas nyugalmazott tanár, közreműködnek ifj. Tóthpál Béla és Tóthpál Eszter, a Csiky Gergely főgimnázium diákjai. Az est házigazdája: Murvai Miklós, társszervező az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács aradi szervezete.
Minden kedves érdeklődőt sok szeretettel várunk.
Összeállította, Murvai Miklós
Nyugati Jelen (Arad)

A kántoriskola nem cserkészklub
Mikulás-műsor a gyulafehérvári Majláth-líceumban
A december eleji, sajátos tartalmú Mikulás-műsor régi hagyománya a Gróf Majláth Gusztáv Károly Teológiai Szemináriumnak, régi nevén „kántoriskolának.” Egy zárt közösség líceumi részlegének kiemelkedő ünnepe: lehetőség arra, hogy a színpadon fejezzék ki mindazt, amit érett, XII.-es diákként átéltek, láttak és tapasztaltak az iskolai hétköznapokon. Kimondják, amit máskor nem illene, de most szabad: az igazgatóról, a tanárokról, a prefektusról, kollégáikról, mindazon személyekről, akikkel naponta együtt vannak, és hibáikkal együtt szeretnek, becsülnek. A helyenként csipkelődő, humoros műsort kíváncsian várja az egész iskolai közösség. Az itt tanuló bentlakó fiúk hetek óta lázasan készülődnek a nagy fellépésre. A végzős fiatalemberek most egészen más oldalukról mutatkoznak be. A tanár és diákparódiák megformálása az idén mintha kissé visszafogottabb, csiszoltabb lett volna.
Szabadság (Kolozsvár)

Meghátrált a kormány a fuvarozók sztrájkja miatt
Meghátrálásra kényszerítette a kormányt a fuvarozók hétfőn kirobbantott általános sztrájkja: az új, literenként plusz hétcentes jövedéki adót egyelőre csak a benzinre vetik ki januártól, a gázolajra nem.
Délután még úgy nézett ki, hogy napokon belül áruk nélkül maradhatnak a boltok, ugyanis a teherszállítók országszerte sztrájkba léptek a tervezett adó-emelés miatt – leállt a teljes kamionforgalom. Victor Ponta miniszterelnök azonban 16 órakor bejelentette, hogy az új adót egyelőre csak a benzinre vetik ki, a gázolaj esetében három hónappal elodázzák a hatályba léptetést. A kormányfő elmondta, Liviu Voinea költségvetésért felelős tárca nélküli miniszter éppen Brüsszelben tárgyal az Európai Bizottság képviselőivel az új illeték bevezetésének halasztásáról a gázolaj esetében. Mint Ponta is hangsúlyozta, a teherautók többsége utóbbi üzemanyaggal működik. A kormányfő szerint a benzin esetében viszont marad az új jövedéki adó, „mert az amúgy is nálunk a legolcsóbb az Európai Unióból”, szerinte ugyanakkor ennek drágulása nem hatna ki összességében a román gazdaságra.
Ponta közölte, Voinea a hét végén informálisan tárgyalt már az EB és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) képviselőivel, s az első jelzésekből úgy tűnt, hogy Brüsszel nem fog akadályokat gördíteni a terv elé. A kormányfő a tervekről már értesítette Traian Băsescu államfőt, illetve Mugur Isărescut, a Román Nemzeti Bank (BNR) elnökét, s azt mondja, ha az EB is rábólint, a módosítást már az e heti kormányülésen el lehet fogadni. A miniszterelnök egyúttal leszögezte, az intézkedés miatt nem kellene módosítani a 2014-es költségvetést, mivel egyes paraméterek újraszámolása révén le lehetne fedni ezt a három hónapot, s nem kellene új deficitcélt meghatározni.
„Ha örökre el tudnám halasztani, megtenném” – fogalmazott Ponta, aki azok után beszélt erről a lehetőségről, hogy már a hajnali órákban meghatározatlan időtartamra általános sztrájkot hirdettek a fuvarozók, s leállt a kamionforgalom az országban. Kora este még nem lehetett tudni, hogy kedden újraindul-e a kamionforgalom.
A szállítmányozók egyik fő kifogása éppen a hétcentes adó januártól tervezett kivetése volt, de emellett nehezményezik, hogy a közlekedésügyi tárca nem veszi figyelembe az ágazat sajátos gondjait. Az elégedetlenség nagy volt már korábban is, hiszen az új tárcavezető beiktatása óta még párbeszédre sem volt hajlandó, a hétcentes adó viszont betette az ajtót. A fuvarozók ugyanis – mint múlt heti közleményükben is leszögezték – aberrációnak nevezték a kormány indoklását, miszerint az üzemanyag a csökkenő világpiaci áraknak köszönhetően nem fog drágulni, ugyanis, bár itt nem lesz áremelés, más országokban csökkenni fognak az árak, így oda a versenyképesség. „Emellett a hétcentes adóból épülő autópályákat is csak díj ellenében lehet majd használni, ahogy az nemrég a kormány részéről elhangzott” – sorolták tovább aggályaikat a szállítmányozók.
A nemzetközi fuvarozók szövetsége ugyanakkor hétfőn szintén közleményben szögezte le, hogy a 2014-2020-as időszakra stratégiai partnerségre lenne szükség a kormány és a szállítmányozók képviselői között, ennek érdekében pedig ők is párbeszédet sürgetnek. Mint hangsúlyozták, annyi keserűség gyűlt fel az ágazatban tevékenykedőknek, hogy nem kizárt, hogy a feszültségek csak tovább fokozódnak.
Forgalomkorlátozások Erdély-szerte
Bár az előzetes bejelentések még arról szóltak, hogy december 9-én reggel el sem indulnak a teherautók, amelyek úton vannak pedig a legközelebbi parkolóig mennek csak el, hétfő reggel végül a tiltakozás más formáival is éltek az érintettek. Országszerte okozott fennakadást a közlekedésben, hogy a kamionosok óránként 5 kilométer/órás sebességgel vonultak az országutakon, torlódás alakult ki ugyanakkor a határátkelőknél is.
Az Arad megyei Pécska környékén például már a déli órákban 150 teherautó vonult csigalassúságú tempóban a magyar határ felé vezető főúton. A résztvevők úgy nyilatkoztak, további kollégák csatlakozására számítanak, s két „vonulás” között az út szélén parkoltak le, de egyelőre nem jelezték, hogy útzárra készülnének.
Szatmár megyében is a határátkelő forgalmát bojkottálták a sofőrök: a petei vámnál mintegy 150 teherautó húzott le az út szélére, ami a rendőrségi közbelépés ellenére is nagyban akadályozta a többi gépjármű haladását.
A Krónika egy, a helyszínen veszteglő gépjárművezetőtől úgy értesült: jelentősen lelassult a forgalom a kamionstop miatt Kolozsvár környékén is. A kincses város nyugati kijáratánál a kora délutáni órákban is csak lépésben tudtak haladni a több kilométert alkotó sorban felgyűlt személygépkocsik, mivel az észak-erdélyi autópálya gyalui feljárójánál a veszteglő teherautók mindkét sávon megbénították a közlekedést.
Ioan Muncaciu, a kis szállítók Kolozs megyei szervezetének elnöke a helyszínen úgy nyilatkozott, a hétcentes pluszadó mellett azért is vonultak utcára, mivel túlságosan borsosnak tartják a közlekedési rendőrség által alkalmazott bírságok összegét. A hétcentes adó kapcsán egyébként Muncaciu elmondta, számításaik szerint egy évente 150 ezer kilométert megtevő, 7 tonnásnál kisebb kamion esetében már évi 2700 eurós plusz költséggel kell számolni, egy tíz járművel dolgozó cégnél tehát ez már 27 ezer euró, ami miatt már szerinte sok vállalat csődbe is mehet.
Nem hivatalos információk szerint hasonló forgalomkorlátozásra kellett számítani a nap folyamán a Kolozsvárt Nagyváraddal összekötő országúton Élesdnél, illetve Brassó környékén is.
Szeben megyében eközben már a reggeli órákban leállt a forgalom az A1-es autópálya egy részén a 120 itt leparkolt kamion miatt. A rendőrség közbelépésére volt szükség, hogy a közlekedés ismét megindulhasson – végül egy óra után történt ez meg, de továbbra is nehézkes maradt a haladás, mivel a teherautósok ott maradtak a helyszínen.
Temesváron a terelőút mentén parkolt le több tucat kamion, Nagybányán a város bejáratánál nehezítették tovább a forgalmat, ami amúgy sem volt zökkenőmentes a sűrű havazás miatt, s az ország más vidékein is szerveztek hasonló akciókat.
Aggódnak a bevásárlóközpontok képviselői
Eközben máris aggodalmuknak adtak hangot a nagy bevásárlóközpontok képviselői: szervezetük közleménye arra hívta fel a figyelmet, hogy ha a kamionosok nem kezdik újra a munkát, akkor két-három napon belül a boltok friss áruk – tej, gyümölcs, zöldség, hús – nélkül maradnak, de főként így, a karácsony közeledtével más termékek esetén is kimerülhetnek a készletek.
A hétfői közleményből ugyanakkor az is kiderül, hogy a nagy bevásárlóközpontok képviselőinek sem tetszik a hétcentes adó, de ígérik, mindent megpróbálnak majd megtenni, hogy a fogyasztók a lehető legkisebb mértékben érezzék meg az üzemanyag-drágulást.
Amint arról beszámoltunk, csütörtökön Victor Ponta az olajipari vállalkozókra is próbált hatni, hogy az intézkedést a lehető legkevésbé érezzék meg a lakosok, illetve a román gazdaság, a zártkörű tárgyalásról azonban sem a kormányfői hivatal, sem az ágazat képviselőitől nem érkezett semmiféle közlés.
Eközben Traian Băsescu államfő is próbál nyomást gyakorolni a kabinetre: nemrég jelezte, hogy visszaküldi a költségvetést a parlament elé, amennyiben az számolni fog az üzemanyagokra kivetett illetékkel, majd múlt hétfőn bejelentette, nem írja alá a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) megkötött készenlétihitel-megállapodás vállalásait tartalmazó szándéknyilatkozatot sem, mivel az is tartalmazza a hétcentes adót.
Kedden ugyan a témában tárgyalóasztalhoz ült a kormányfő és az államelnök, nem sikerült közös álláspontot kialakítaniuk. A parlament végül másnap elfogadta a költségvetést, amely számol az új adónem bevételeivel.
Băsescu azt mondta, amint megkapja a dokumentumot, húsz napja van eldönteni, hogyan jár el, de korábbi bejelentései arra engednek következtetni, hogy nem fogja elsietni a döntést. Mint mondta, részletesen meg kívánja vizsgálva a 2014-es állami költségvetést. Mint ismeretes, korábban már jelezte, úgy kívánja visszaküldeni a dokumentumot a parlament elé, hogy abban megjelöli, milyen más forrásokból lehetne előteremteni a hétcentes adóból tervezett bevételeket.
Hétfő este pedig a fejlemények tükrében úgy nyilatkozott, nem elégíti ki ugyan az intézkedés, de ez legalább jelzi a párbeszédkészséget. Az államfő azt mondta: megvannak az ötletei a kieső összegek pótolására.
Krónika (Kolozsvár)

Márton Áront idézték a Lázár-házban
Márton Áron püspökről szóló tanulmánykötetet, valamint a Székely Könyvtár sorozat részeként megjelent válogatott írásait és beszédeit tartalmazó könyvet ismertették kedden este a csíkszeredai Lázár-ház dísztermében.
Házigazdaként Zsigmond Barna Pál főkonzul köszöntötte a nagyszámú érdeklődő közönséget, aki Márton Áronról, mint az erdélyi magyarság egyik legjelentősebb egyházi és közéleti személyiségéről beszélt. „Márton Áron püspök követendő példa lehet mindannyiunk számára, egyszerre volt egyházi személyiség, konzervatív és modern. Az ő életútjából nagyon sokáig tudunk táplálkozni, nem csak lokális, hanem egyetemes példa is” – hangsúlyozta a főkonzul.
Elsőként Lázár Csilla, a csíkszentdomokosi Márton Áron Múzeum igazgatója, a tavaly augusztusban a múzeum által szervezett Márton Áron történészkonferencián elhangzott tanulmányok summázását tartalmazó Az idők mérlegén. Tanulmányok Márton Áron püspökről című kötetet ismertette, röviden bemutatva a kötetben helyet kapott kutatókat és az általuk körüljárt témákat. A könyvben tizenöt tudományos dolgozat szerepel, többek között Denisa Bodeanu, Stefano Bottoni, Jakubinyi György, Kovács Gergely, Marton József és Soós Károly tanulmánya olvasható a 221 oldalas kiadványban.
Az est második felében Lövétei Lázár László, a Székelyföld kulturális folyóirat főszerkesztője ismertette a Székely Könyvtár sorozat 18. darabjaként megjelent válogatáskötetet, amely merítést nyújt a „székely püspök” írásos hagyatékából: fiatalkori írásaiból, tanulmányaiból, püspöki körleveleiből, szentbeszédeiből, valamint hivatali levelezéséből.
A könyvbemutatón részletek hangoztak el a Mustármag megújulás-szolgálat Márton Áronról szóló Népemért vállalom zeneművéből, ugyanakkor Lázár Csilla felolvasott a most bemutatott Márton Áron: Válogatott írások és beszédek című könyvből.
Iochom Zsolt
Székelyhon.ro

Másfél évtizede a munkanélküliek szolgálatában
Immár 15 éve szolgálja az állampolgárokat a Kovászna Megyei Munkaerő-elhelyező Ügynökség. Az elmúlt másfél évtized munkáját az intézményvezető, Kelemen Tibor értékelte.
Kelemen Tibor, az ügynökség igazgatója kedden délelőtt sajtóértekezleten fejtette ki az elmúlt évek tevékenységét. Elmondta: bár az intézmény nem új keletű, megvalósításaik eredményesek voltak. A kezdeti nehézségeket és átszervezéseket követően, olyan problémákkal is szembesültek, mint a nagy múltú gyárak bezárása illetve tömeges elbocsátások a megyében. Ebben az időszakban Sepsiszentgyörgyön nagyon sok ember vesztette el addig biztosnak vélt munkahelyét, intézmények, vállalkozások szűntek meg, átszervezések történtek, és ezek velejárója minden esetben a leépítés volt – magyarázta az igazgató.
Kelemen szerint az intézmény sokat fejlődött az évek során, hiszen olyan lehetőségekkel találkoztak, amelyeket a saját adottságaik révén használtak ki, legyen szó európai vagy helyi forrásokról. Ugyanakkor megismerték az emberek problémáit és a vállalkozói szféra nehézségeit is. „Számunkra fontos megismerni azt, hogy mit jelent munkanélkülinek lenni és milyen módon lehet ezt a munkanélküliséget kezelni és nem utolsó sorban fontos egy olyan kapcsolatot kiépíteni a vállalkozókkal, azokkal az érdekelt felekkel, intézményekkel, közintézményekkel és magánszférával, ami valójában élteti ezt az intézményt” – mondta Kelemen Tibor.
A számadatok szerint a munkanélküliség 2002-ben volt a legnagyobb a térségben, akkor 10,93 százalékon állt a mutató, a legalacsonyabb érték pedig 2007-ben volt, 6,19 százalékos évi átlaggal. Az ügynökség tevékenységét 45 ezer munkanélküli használta ki az elmúlt másfél évtizedben, akik különböző szakmai képzésen, tanácsadáson, fórumokon fordultak meg, és végeztek el valamilyen kurzust. Az átképzésben nagyon fontos, szerepe van a munkaügynek, hiszen ezáltal új lehetőségek nyíltak meg a munkanélküliek előtt.
Tumoc Gabriella Silvia, virágkötő és virágüzlet vezető, a sajtótájékoztató meghívottja, a képzésekkel kapcsolatosan kifejtette, olyan segítséget nyújt az intézmény a programokkal, melyek révén szakmához juthatnak az emberek. Mint mondta, sajnálatos, hogy a szakoktatás megszűnt az iskolákban, bár sokan igényelnék a különböző mesterségek megtanulását és alkalmazását a mindennapokban.
A munkanélküliségi arány jelenleg 6,98 százalék Kovászna megyében, ami 6410 állástalant jelent. A következő hetekben újabb elbocsátások várhatók. Ugyanakkor az alkalmazások száma is növekvőben van.
Bús Ildikó
Székelyhon.ro

„Ennek a múltnak jövője van”
Nagyvárad- Vasárnap délután az újvárosi plébánián arra emlékeztek, hogy 200 éve született Boldog Adolf Kolping, a legényegyletek alapítója. Megkoszorúzták az évfordulónak emléket állító táblát.
Pék Sándor nagyvárad-újvárosi esperes-plébános az Erdély Online-nak kifejtette: azért tartották fontosnak, hogy megemlékezzenek a kétszáz éve, 1803. december 8-án a németországi Kerpenben született Boldog Adolf Kolpingról, mert ő a legényegyletek alapítója, és a Szent László-plébánián 1898-tól egy fél évszázadon keresztül jelentős tevékenységet fejtett ki ez az egyesület a felnövekvő iparos ifjúság körében. Az említett évben december 4-én alakult meg a katolikus legényegylet Nagyváradon, a püspökség és a káptalan támogatásával. A védnök maga dr. Schlauch Lőrinc bíboros, püspök volt, aki jelentős összeggel is támogatta az egylet alapítását, melynek tagjai iparos- és kereskedő segédek voltak. Hamar virágzásnak indult az egyleti élet és az anyagi lehetőségek azt is megengedték, hogy a Teleki utca 13. szám alatti (jelenleg Városháza utca 9. szám) romantikus stílusú épületet székhelynek megvásárolják, amit aztán folyamatosan bővítettek. Később telket vásároltak, a székház emeleti részében kápolnát rendeztek be. Efölött fülkét alakítottak ki, ahová Mária-szobrot helyeztek el, a tetőzetre pedig hatalmas keresztet állítottak. Az udvari helységekben ugyanakkor mintegy 25 iparos és kereskedő tanuló számára tanoncotthont rendeztek be. (Sajnos a berendezés mind az enyészet áldozata lett.)
A Trianont követő két évtized után 1940-ben új lendületet kapott a legényegylet működése is. Újraszerveződés történt, felvették a Nagyváradi Központi Katolikus Legényegylet nevet, új alapszabályokat szögeztek el, amelyeket a belügyminisztériumnak is bemutattak. 1944-vel azonban megpecsételődött a nagyváradi Legényegylet sorsa is, 1948-ban a kommunista diktatúra végképp felszámolta azt. A rendszerváltást követően újra élesztették a szervezetet, 2002-ben Lőrincz Ottó akkori várad-újvárosi plébános a bíróságon bejegyeztette a nagyváradi Kolping-család Egyesületet, és az épületben egyetemista bentlakást indított. Napjainkban 27 fiatal- 9 fiú és 18 lány- lakik ebben, akik a Partiumi Keresztény Egyetem vagy az állami egyetem hallgatói. Rendes és jó társaság, sok érdekes és értékes programokat szerveznek, például közösen a plébánia keretében működő Katolikus Egyetemi Lelkészséggel- magyarázta a tisztelendő.
Emlékezés
Az emlékezés jegyében vasárnap délután a plébánia gyűléstermében az egyháztanácsi tagok ünnepi rendkívüli gyűlésen vettek részt, ahol Pék Sándor köszöntője után Tánczos Edit Kolping-referens vette át a szót és mutatta be Boldog Adolf Kolping életét, valamint az egyesület ténykedését. A találkozásnak nem titkolt célja a megemlékezés mellett a jövőbe való tekintés és városunkban a Kolping-családnak a felélesztése volt. Az ülés végén a tanácstagok megkoszorúzták a plébánia falán elhelyezett emléktáblát, ami ennek az évfordulónak állít emléket. Ezen a bicentenárium mottója is olvasható: „Ennek a múltnak jövője van!”
Ezt követően a templomban szentmisét tartottak, ahol a hívek közösségében emlékeztek meg erről a jeles évfordulóról. A szentmisén a görög katolikus Kolping-család képviselői is jelen voltak. A szentélyben elhelyezték a Kolping-család zászlóját is, és a prédikációban a plébános több pontban érintette Kolping atya eszméit és tanítását. A mise után az egyetemista lelkészség fiataljai gyűltek össze, akik közül többen is abban az épületben laknak, ahol egykor a legényegylet idejében is tanoncotthon működött. Az egybegyűltek miután megismerkedtek Adolf Kolping életével és a jelenlegi mozgalom tevékenységével csakúgy ötlötték ki magukból az ötleteket, hogy mennyi nagyszerű formációs, szociális, közösségépítő és lelki programot lehetne megszervezni a Kolping-színekben: szemétgyűjtés a Körös-parton, kommunikációs tréning, a házasságra való felkészülés stb. Az esti beszélgetésnek a fizikai fáradság vetett végett.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Megnyílt a Kárpát Régió Üzleti Hálózat szatmárnémeti irodája - FRISSÍTETT
- Tovább bővül az együttműködés a Vidékfejlesztési és a Nemzetgazdasági Minisztérium, illetve a Kárpát Régió Üzleti Hálózat között a hálózat szatmárnémeti új irodájának megnyitásával - tájékoztatott a vidékfejlesztési tárca kedden.
A szatmárnémeti iroda segítségével azok az észak-partiumi magyar gazdák is bekapcsolódhatnak a falugazdász programba, akik eddig nem tudtak részt venni a kárpát-medencei határon túli magyarsággal folytatott együttműködésben - idézi a tárca közleménye Tóth Katalint, a VM parlamenti, társadalmi és nemzetközi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkárát, aki az új iroda megnyitó ünnepségén beszélt.
A közlemény szerint a helyettes államtitkár kiemelte a falugazdász hálózat jelentőségét, a mezőgazdasági termeléssel foglalkozó gazdálkodók ugyanis a tanácsadóktól kapják meg azokat az információkat, amelyek nélkülözhetetlenek a modern mezőgazdasági termeléshez.
Tóth Katalin példaként említette, hogy a falugazdász hálózaton keresztül lehet értesülni az aktuális történésekről, a legújabb technológiai lehetőségekről, segítséget ad a hazai és az uniós követelményeknek megfelelő termelési, támogatási és egyéb dokumentumok összeállításához. Ez különösen fontos azoknál az idősebb termelőknél, akiket akadályoz a hivatalos államnyelv megfelelő szintű ismerete, valamint a tájékozatlanság a támogatási területeken.
A helyettes államtitkár elmondta, az új iroda segítségével erősödhetnek a gazdasági kapcsolatok a szatmári térségben Magyarország és Románia között, és ennek révén újabb munkahelyek jöhetnek létre. Leszögezte: elengedhetetlen, hogy a magyar-magyar, illetve a magyar-román kapcsolatrendszerben rejlő előnyöket Magyarország kihasználja, és ezáltal a kárpát-medencei magyarsággal fennálló kapcsolatot még szorosabbra fűzze.
Az ünnepélyes megnyitón jelen volt Szatmáry Kristóf, a Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkára, aki emlékeztetett arra, hogy az irodahálózatot két évvel ezelőtt hívták létre. A hálózatot a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, a Nemzetgazdasági Minisztérium és részben a Vidékfejlesztési Minisztérium által létrehozott részvénytársaság működteti, de az irodáknak sok helyütt az adott országban működő vegyes kamara - Erdélyben a Román-Magyar Vegyeskamara - nyújt szakmai felügyeletet.
Hangsúlyozta: már eddig több száz, talán több ezer vállalkozás kereste meg az irodákat, olyan kis- és középvállalkozások, amelyek önerejükből nem tudtak volna a környező országokkal gazdasági kapcsolatot létesíteni.
"Azzal, hogy ma már több mint félmillió magyar állampolgár tette le a Kárpát-medencében az állampolgári esküt, tömegével kerültek felszínre olyan, magyar állampolgárok tulajdonában lévő cégek, amelyek eddig kizárólag Erdélyben, Kárpátalján, Felvidéken üzleteltek. Ezen cégek integrálása, üzleti potenciáljának felmérése és bevonása a magyar gazdaságba óriási stratégiai tartalék" - mutatott rá az államtitkár.
Szatmáry Kristóf hozzáfűzte: az erdélyi irodahálózatba hamarosan Marosvásárhely is bekapcsolódik, a távolabbi jövőben pedig kilépnének a Kárpát-medencéből és Krakkóban, Lembergben is nyitnának irodát, ugyanakkor további szakképzésekkel, tanácsadással bővítenék a már kialakult irodahálózat szolgáltatásait.
A Kárpát Régió Üzleti Hálózat irodájának megnyitása alkalmából kedden üzleti konferenciát is rendeztek Szatmárnémetiben, és megtartották a térségben működő Wekerle Vállalkozói Körök első találkozóját. Az üzleti hálózatnak eddig Kolozsváron, Nagyváradon, Székelyudvarhelyen és Sepsiszentgyörgyön nyíltak irodái Erdélyben
(MTI)

Konstruált perek ott, cinkos hallgatás itt
Martonyi hevesen tiltakozott, amikor Tőkéstől megvontak egy román kitüntetést, miközben egy másik politikai kitartott, Böjte Csaba állampolgári felkenése kész nemzeti bolhacirkusszá magasztosult. Arra viszont nincs idő és energia, hogy a szisztematikusan kibontakozó magyarellenes fellépéseknek fontosságot tulajdonítsanak.
Nagy Zsoltot, a román kormány egyik volt miniszterét, aki az RMDSZ színeiben állt a Távközlési és Informatikai Minisztérium élén 2004 és 2007 között, november 19-én első fokon öt évre ítélték. Minden idők egyik legfiatalabb politikusaként került be a román kabinetbe, ráadásul egy olyan időszakban, amikor a társadalom vitális érdekévé, a továbblépés, a modernizáció elementáris feltételévé vált a szektoron belüli privatizáció. Az ítélet indoka: „egy adott bűnözői kör morális, szellemi támogatása”. Mi is áll a háttérben?
Hét évvel ezelőtt, 2006 novemberében indult ellene eljárás, már akkor tudhatóan Traian Băsescu államelnök személyes kezdeményezésére. Két szálon futott a nyomozás; egyrészt kémkedés volt a vád, mert a privatizációban részt vevő egyes külföldi személyekről a titkosszolgálat azt feltételezte, egyébként máig nem igazolt módon, hogy kémtevékenységet folytatnak. A másik vád szerint a miniszter beavatkozott volna a minisztériuma alá tartozó Rádiókommunikációs Vállalat, valamint a Román Posta privatizációjába, jogtalan előnyben részesítve egy adott érdekeltségi csoportot.
Csakhogy Nagy Zsolt minisztersége idején egyetlen privatizáció sem zajlott, ezzel szemben valóban kinevezést kapott egy tanácsadó, aki a Rádiókommunikációs Vállalat állami részvényeinek már rég esedékes tőzsdei jegyzését és majdani privatizációját segítette volna. Ami a Román Postát illeti, ott sem történt meg a privatizáció, hanem egy modernizációs tanácsadó alkalmazása valósult meg, ami pedig a szintén javasolt privatizációs tanácsadó kiválasztását illeti, azt épp Nagy állította le.
Amikor a volt miniszter ellen 2009-ben végül vádat emeltek, ezt olvasták a fejére, s a bíróság még csak nem is volt hajlandó meghallgatni azt az érvelést, hogy milyen „morális, szellemi támogatás” is valósulhatott volna meg, ha egyszer az inkriminált folyamatok még csak be sem indultak. Az ügyiratok ráadásul vagy ezer telefonlehallgatásra épültek, amelyek közül a vádlott és ügyvédje mindössze 254-et ismerhetett meg, a többit nem bocsátották rendelkezésükre. Ám ezekből is egyértelműen kiviláglott a formálódó per tendenciózussága, hisz a szövegeket számos helyen meghamisították, illetve a fordítások is pontatlanok voltak.
Bár a nyomozás kezdetén egy államelnöki bizottság meghallgatta Nagy Zsoltot, s az erről született jelentés gyakorlatilag teljes egészében tisztázta őt, az államfőt ez sem győzte meg, s továbbra is szorgalmazta az általa dróton rángatott ügyészségnél az eljárás folytatását. Igaz, a vádak közül ekkorra már kikerült a kémkedés.
A háttérben nyilvánvalóan az a politikai szándék munkált, hogy Băsescu ott ártson az akkor épp rendkívüli teljesítményeket elérő, Călin Popescu Tăriceanu vezette kabinetnek, ahol tud. A kérdéses időszakban a Nemzeti Liberális Párt és az RMDSZ által alkotott koalíció lényegi konfliktusok nélkül vitte az ország ügyeit, ráadásul nem csak a belső magyar–román viszony volt kiváló, de Magyarország és Románia kapcsolata is.
Ugyanakkor sem Băsescunak nem volt ez így jó, sem pedig az akkor még ellenzéki Fidesznek – ne feledjük, 2006-ot írtunk! Orbánék megkezdték az RMDSZ-szel szembeni politizálás szisztematikus felépítését, és az RMDSZ elleni politikai tényezők nagyvonalú pénzelését. Băsescu ugyanezt tette, politikai előnyöket juttatva mindenkinek, aki kész volt a párttal, illetve a jól teljesítő koalícióval szemben fellépni, és gyakorlatilag üldözte azt, aki erre nem volt kapható.
Mindez hét évvel ezelőtt teljesedett ki, s még ma is tart, azzal a nem csekély különbséggel persze, hogy Orbán és Băsescu barátságának vége. De közös – az erdélyi magyarság érdekeivel szembeni – politikai elkötelezettségük azért maradéktalanul megmaradt.
Ezt példázza az is, hogy a roppant nemzeti célok mögött valahogy elveszett Nagy Zsolt ügye; a magyar állam mintha az ő becsületének, sőt szabadságának védelmét nem tekintené morális kötelességének; mintha ő valahogy kimaradt volna az „újraegyesített” nemzeti egészből. Martonyi hevesen tiltakozott, amikor Tőkéstől megvontak egy román kitüntetést, miközben egy másik politikai kitartott, Böjte Csaba állampolgári felkenése kész nemzeti bolhacirkusszá magasztosult. Arra viszont nincs idő és energia, hogy a szisztematikusan kibontakozó, láthatóan konstruált magyarellenes fellépéseknek fontosságot tulajdonítsanak. Mert nem csak Nagy Zsoltot ítélték már el, nyilvánvalóan alaptalanul, de hasonlóképpen Markó Attila államtitkárt és másokat is, bizonyíthatóan azért, hogy a román államfő alááshassa az RMDSZ politikai hitelét. Nincs szándék, nincs akarat, mert Orbán alantas érdekei messzemenően egybevágnak a kibontakozó romániai nacionalizmuséval.
Ara-Kovács Attila
Magyar Narancs (Budapest)

EMNP: az RMDSZ szavazói kérjék számon választottjaik felelőtlen magatartását
Az Erdélyi Magyar Néppárt felháborodással értesült arról, hogy a büntető törvénykönyvet módosító parlamenti képviselők úgy érzik, rájuk nem vonatkoznak az ország minden polgárára érvényes törvényes előírások.
A kedden megszavazott módosítások, amelyek értelmében a köztisztviselők csúszópénz elfogadása vagy hatalommal való visszaélés miatti büntethetősége a parlamenti képviselőkre és szenátorokra nem vonatkozik, azt jelzik: az igennel szavazó honatyák (közöttük sajnálatos módon az RMDSZ teljes frakciója is) felsőbbrendű állampolgároknak tekintik önmagukat, akik ellen korrupció gyanúja miatt még eljárás sem indítható.
Az elmúlt évtizedben beindult korrupcióellenes harcnak – botladozásai ellenére – eredményei is vannak, ezzel a lépéssel viszont az igazságszolgáltatás eszköztelen marad a politikai és közképviseleti szférában észlelhető magas szintű korrupció elleni fellépésében. Ugyanakkor a parlamenti képviselők a saját elszámoltathatóságuk törvényi megszüntetésével durván visszaélnek választópolgáraik bizalmával is.
Az Erdélyi Magyar Néppárt hangsúlyozza: egy demokratikus jogállamban az ilyesmi megengedhetetlen, és arra figyelmeztet, hogy a fejlemény súlyos következményekkel jár az ország európai és globális megítélésére nézve is.
Az RMDSZ választóit pedig arra biztatjuk, kérjék számon képviselőiken a parlamenti szavazás során tanúsított felelőtlen magatartásukat.
Toró T. Tibor, elnök
Erdélyi Magyar Néppárt
Erdély.ma

Autonóm Erdélyt értünk is
Mindenekfelett erdélyi vagyok! – ez a jelmondata az Erdélyi Mozgalom néven bejegyzés előtt álló új pártnak, amely a régió autonómiájának kiharcolását tűzte ki legfontosabb célként.
És ami a legjelentősebb: románok kezdeményezték, egyre többen vannak, véleményformálók, újságírók csatlakoznak a mozgalomhoz, és az igazi, ama régi erdélyiséget hirdetik. Három nyelven – románul, magyarul, németül – fogalmazzák meg, mit tartanak igazán fontosnak: mindent megtenni az erdélyi identitás megmentéséért és megőrzéséért. Többféle hasonló kezdeményezés volt már az elmúlt években. Tizenöt esztendővel ezelőtt elsőként Sabin Gherman kolozsvári újságíró fogalmazott meg hasonló elképzelést, pártot is próbált bejegyeztetni Erdély–Bánság Liga néven, de elgáncsolták. Az erdélyiség eszméjét azóta is hirdeti, tévében, írott sajtóban, s lám, akadnak követői, hisz személyétől függetlenül, de az általa hirdetett elvek mentén civilek szervezkednek, előbb a Demokratikus Erdélyi Ligát hozták létre, most pedig ismét egy regionális párt bejegyzésével próbálkoznak. Találkoznak tehát a magyar és a román autonómiatörekvések Erdélyben, s ez a mindenkori román hatalomnak köszönhető, amely évtizedek óta kiszipolyozza, gazdaságilag háttérbe szorítja a régiót. Nagyon erőteljesek azok az érvek, amelyek konkrét adatokkal bizonyítják, hogy nemcsak Ceauşescu idején, de az elmúlt 23 évben is Erdély tartotta el az ország többi részét, elvitték pénzünket, és nem engedték saját elvárásai, lehetőségei szerint kibontakozni, fejlődni a térséget. A történelmi félelmek, a gazdaságilag felszárnyaló, majd leszakadást akaró régió rémképe odavezetett, hogy ma éppen ez az elvtelen, igazságtalan gazdaságpolitika ébreszti fel mind többekben – s lám, nemcsak magyarokban, de románokban is – az autonómia igényét. Látják, hogy ha helyben maradnak adólejeink, ha magunk, köreinkből megválasztott vezetőink dönthetnek sorsunkról, sokkal nagyobb lehetőségek állnának Erdély előtt, ismét eljöhetne virágkora. S mert az eddigi elképzelések ezt is megelőlegezik: speciális autonómiával rendelkezhetne a nagy erdélyi régióban maga Székelyföld is. Nagyon jó volna, ha erősödnének az erdélyiséget hirdető román hangok, ha mind többen mernék felvállalni, mi több, hirdetni az autonóm Transzilvánia előnyeit, és ha sokan megértenék, nem adják el a magyaroknak hazájukat, amiért jobbat, többet akarnak szűkebb pátriájuknak. Elindult egy folyamat, lassan érlelődik, talán duzzad is, nekünk, magyaroknak pedig támogatnunk kell, mert biztosabb, élhetőbb jövőt hozhat, mint a felszámolásunkra, lassú beolvasztásunkra törekvő bukaresti politika.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Felmentették Rácz Károlyt (Végleges ítélet született)
Felmentette a korrupció vádja alól Rácz Károly volt kézdivásárhelyi polgármestert a bukaresti Legfelsőbb Ítélő- és Semmítőszék.
A bírói testület december 9-én nem adott helyt a Korrupcióellenes Ügyészség brassói területi kirendeltsége július 8-án iktatott fellebbezési keresetének, melyet a vádhatóság a brassói táblabíróság április 24-én hozott felmentő ítélete ellen nyújtott be Rácz Károly ügyében. A legfelsőbb bíróságon született ítélet jogerős, ezzel lezárult a 2011. március 11-e óta zajló per. Emlékeztetjük olvasóinkat, hogy 2011-ben legnagyobb nemzeti ünnepünk előtt pár nappal, március 11-én az ügyészek tettenérést szerveztek, melynek során állításuk szerint rajtakapták Rácz Károly akkori polgármestert, amint pénzt – tízezer lejt – fogadott el egy helyi vállalkozótól, Áda Józseftől. Kenőpénz elfogadásának gyanújával előzetes letartóztatásba helyezték az elöljárót. A tettenérést házkutatás követte, azzal egy időben lepecsételték a polgármester irodáját, illetve ott is foglaltak le iratokat, és hordozható számítógépét is magukkal vitték. Délután 3 óra előtt néhány perccel bukaresti ügyvédje társaságában még megjelent a városházán – két órával később azonban huszonnégy órára őrizetbe vették. Március 12-én este zárt tárgyalás után a Kovászna Megyei Törvényszék elrendelte a 29 napos előzetes letartóztatást, majd megbilincselve kísérték a megyei rendőrség fogdájába. A Magyar Polgári Párt alelnöki tisztségét is betöltő Rácz őrizetbe vétele miatt nem került sor az MPP kézdivásárhelyi országos kongresszusára, melyre Kövér Lászlót, a magyar Országgyűlés elnökét is várták, aki a kialakult kényes helyzet miatt le is mondta kézdivásárhelyi útját. Az MPP kezdetektől az RMDSZ-t gyanította Rácz őrizetbe vétele mögött, a szövetség helyi vezetői viszont a polgármester korrupciógyanús ügye miatt támadták a polgáriakat. „A Magyar Polgári Párt az időzítés miatt az RMDSZ kezét látta Rácz Károly őrizetbe vétele mögött. Kézdivásárhelyen, a Magyar Polgári Párt március 14–15-ei rendezvényeinek helyszínén rendkívüli és váratlan helyzet állt elő Rácz Károly polgármester előzetes letartóztatása következtében. Az ártatlanság vélelme alapvető emberi jog, a Magyar Polgári Párt bízik Rácz Károly ártatlanságában. Bízunk az igazságszolgáltatás objektív munkájában, melyre azonban árnyékot vet, hogy az ügyészség akciója olyan időpontban következett be, amikor Rácz Károly két fontos rendezvénynek lenne a házigazdája. Ugyanakkor, mivel a feljelentés egy RMDSZ-hez közel álló vállalkozótól származik, a Magyar Polgári Párt nem lepődne meg, ha az RMDSZ állna Rácz Károly letartóztatása mögött. Kézdivásárhely polgármestere iránti együttérzésből és szolidaritásból a Magyar Polgári Párt úgy döntött, hogy rendezvényei házigazdájának hiányában lemondja, illetve nem tartja meg azokat” – állt a párt akkor kiadott sajtóközleményében. Tamás Sándor megyeitanács-elnök, az RMDSZ háromszéki szervezetének elnöke viszont azt mondta: a céhes várost 605 éve, megalapítása óta nem érte ekkora szégyen, mint a polgármester kenőpénzügyével. Rácz első perctől mindvégig ártatlannak vallotta magát, és azt hangoztatta, hogy csapdába csalták, politikai játékot látott letartóztatása mögött. Bevallása szerint a barátjától, Áda Józseftől kölcsönt kért, hogy törlessze bajban levő cége adósságát. Ügyvédjén keresztül Rácz fellebbezett előzetes letartóztatása ellen, de a brassói ítélőtábla nem adott helyt kérésének. Március 21-én másodszor is kérte ideiglenes szabadlábra helyezését jogi felügyelet alatt, ezúttal a Kovászna Megyei Törvényszéken, de ezt a fellebbezését is elutasították. A brassói táblabíróságon március 25-én Rácz Károly ügyvédjei harmadszor is fellebbeztek, ezúttal a Kovászna Megyei Törvényszék március 22-i elutasító döntése ellen, azt kérve, védencüket helyezzék ideiglenesen szabadlábra jogi felügyelet alatt. Harmadszor is elutasító ítélet született. Időközben a Korrupcióellenes Ügyészség korrupció alapos gyanúja miatt vádat emelt ellene. Április 8-án a brassói ítélőtábla végül helyt adott Rácz Károly kérésének, és úgy döntött, szabadlábon védekezhet, nem hosszabbította meg a másnap lejáró huszonkilenc napos vizsgálati fogságot. Rácz nem hagyhatta el Kézdivásárhely területét, de már szabadlábon védekezhetett a korrupcióellenes ügyészség brassói kirendeltségének vádjaival szemben. A döntés nyomán Kézdivásárhely tisztségéből felfüggesztett polgármestere április 8-án 16 óra 2 perckor hagyta el a Kovászna megyei rendőrség fogdáját, a kijáratnál családtagjai és néhány párttársa várta. A korrupcióellenes ügyészség április 6-i sajtóközleménye arról tájékoztatott, hogy elkészült a vádirat, és csúszópénz elfogadása miatt emeltek vádat a kézdivásárhelyi városatya ellen, zárolták ingatlanjainak egy részét. Rácz Károly újabb védőügyvédje a brassói Ioan Adam egyetemi tanár, a Szociáldemokrata Párt volt parlamenti képviselője lett. Szabadulása után Rácz visszatért hivatalába. A 2011/119/1399-es számot viselő bűnvádi perben az első tárgyalásra április 18-án a Kovászna Megyei Törvényszéken került volna sor, de védőügyvédje halasztást kért és kapott. A következő tárgyaláson, május 18-án Áda Józsefet is kihallgatták. Időközben lezajlottak az önkormányzati választások, a második polgármesteri tisztségre pályázó Rácz Károly nem szerzett újabb mandátumot – 25 százalék körüli eredményt ért el –, a céhes város vezetője az RMDSZ színeiben indult Bokor Tibor lett, aki a választók mintegy 47 százalékának bizalmát nyerte el. Rácz tanácstagi mandátumot nyert, de erről is lemondott 2013 januárjában. Ezt megelőzően, több mint tíz tárgyalás és többszöri halasztás után 2012. december 14-én alapfokú ítélet született: a Kovászna Megyei Törvényszék kenőpénz többszöri elfogadásáért négyévi börtönre ítélte Rácz Károlyt – ezt azonban nem kellett letöltenie, büntetését hat évre feltételesen felfüggesztették. December 20-án Rácz megfellebbezte az alapfokú döntést. A brassói táblabíróságon március 12-ére tűzték ki az első fellebbezési tárgyalását. A taláros testület helyt adott a kérésnek, és április 9-én 12 órára halasztotta a fellebbezés érdembeni tárgyalását. A brassói táblabíróság április 24-én hozott ítélete felmentette Rácz Károlyt, még a Kovászna Megyei Törvényszék által megszabott 41 000 lejt sem kellett visszafizetnie az őt feljelentő Áda József vállalkozónak. Az ítéletet a Korrupcióellenes Ügyészség ez év július 8-án fellebbezte meg a Legfelsőbb Ítélő- és Semmítőszéken – december 9-én a azonban a legfelsőbb bíróság jogerős ítéletben mentette fel Rácz Károlyt.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Elutasított bányatörvény
Elvetette a képviselőház is tegnap az új bányatörvény tervezetét, amelynek alapján a verespataki ciántechnológiás aranybánya-projektet is engedélyezhették volna. A törvény végszavazásánál nem gyűlt össze a minősített többséghez szükséges szavazatszám.
A tervezet mellett 160, ellene 105 képviselő szavazott, 22-en tartózkodtak. Elfogadásához minősített többségre, vagyis 204 voksra lett volna szükség. A törvénytervezet korábban a szenátusban sem kapta meg a támogatást, és szövege számos olyan elemet tartalmazott, amely a kormány úgynevezett Verespatak-törvénytervezetében is szerepelt. A Szociál-Liberális Szövetség pártjai novemberben megállapodtak abban, hogy elvetik a kizárólag Verespatakról szóló tervezetet, de módosítják a bányászat általános előírásait Romániában, a szakbizottságokban kidolgozott tervezetük mégis elbukott a végszavazáson.
A szakbizottságban kidolgozott tervezet alapján a stratégiai ásványi kincsek esetében kiemelt fontosságú közhasznú projektnek lehetne nyilvánítani Romániában az olyan beruházásokat, amelyeknél az állam által megszerezhető haszon meghaladja a környezeti károk mértékét, azzal a feltétellel, hogy a kitermelés végeztével „helyreállítják” a környezetet. Így a magántársaságok számára is közvetett lehetőség nyílna a bányászathoz szükséges terület kisajátítására. A kisajátítást továbbra is az állam végezné, de az ehhez szükséges pénzalap előteremtését magára vállalhatja a kitermelési licenc tulajdonosa.
A verespataki bányaprojekt ellenzői abban bíznak, hogy a tervezett kitermelés útjában álló ingatlanjaikat nem sajátíthatja ki egy magáncég, hiszen a magántulajdont az alkotmány védi. A képviselőházi végszavazás idején tegnap Bukarest több pontján és Kolozsváron is tüntettek a verespataki ciántechnológiás bányaprojekt ellenzői, akik szeptember óta rendszeresen demonstrálnak a beruházás ellen.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Írjuk alá a székelyek nagy menetelésének kiáltványát!
Két héttel ezelőtt nyitottuk meg aláírásra a székelyek nagy menetelésének kiáltványát. A cél az, hogy legalább annyian írják alá, ahányan részt vettek a menetelésen, azaz legalább 150.000-en. Két hét alatt a kérésünk mindössze 4000 emberhez jutott el. Ki kell mondani: ez kevés. Jó lenne, ha magyarok százezrei értenék meg: nem pusztán a kiáltvány újbóli megerősítéséről van szó, hanem seregszemléről is, és annak a mozgalmi potenciálnak a felerősítéséről is, amelyen a székely autonómiatörekvést továbbépíteni lehet Székelyföldön és szerte a nagyvilágban. Meg kell teremtenünk a mozgósításnak azt a nagy tömegekre kiterjedő kapcsolatrendszerét, amelyet használni lehet a jövőben.
Értessük meg ismerőseinkkel, hogy a székelyek nagy menetelése nem egyszeri szalmaláng-fellobbanás volt, hanem létezik mindnyájunkban egy állandó lelki készültség, készség a közös cselekvésre, hogy békés eszközökkel, de bátran és határozottan lépjünk fel újból és újból Székelyföld autonómiájáért. Készüljünk a székely szabadság napjára, március 10-ére, amikor Marosvásárhelyen, Székelyföld örök fővárosában együtt fogunk megemlékezni vértanúink kivégzésére a 160. évfordulón, és együtt fogalmazhatjuk meg újból igényünket a szabadságra.
Ezeknek megfelelően kérem a székelyek nagy menetelésének minden résztvevőjét, a támogató szervezeteket, a Székely Nemzeti Tanács minden küldöttét, és mindazokat, akik rokonszenvvel követték az eseményt, hogy írják alá a rendezvény kiáltványát a http://www.autonomia.ro honlapon (petíciók menü), és mozgósítsanak másokat is az aláírásra.
Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke
Népújság (Marosvásárhely)

Kerek esztendő az Arielben
Új gyerekelőadással zárja az évet a marosvásárhelyi Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház magyar társulata. A Kányádi Sándor alkotásaiból született Kerek esztendő bemutatójára december 15-én, vasárnap délelőtt 11 órától várják a kis nagyérdeműt. A produkcióról, illetve a 2014-es tervekről Gavril Cadariuval, az Ariel igazgatójával beszélgettünk.
– A Barabás Olga rendezésében színre vitt Kerek esztendővel a gyermek- és felnőttolvasók körében talán legkedveltebb mai költő, író, mesemondó, a jövőben 85 éves Kányádi Sándor előtt tisztelgünk. A szövegkönyv Kányádi meséi és versei alapján készült, a történetek többnyire az író szülőföldjén, a Székelyföldön játszódnak. Ennek a vidéknek a hagyományait, szokásait, növény- és állatvilágát idézi meg Kányádi a négy évszak váltakozásában, és ez a teremtett mesevilág nagyon hasonlít arra, amivel a gyermek nap mint nap találkozik.
– Az óvodás, kisiskolás nézők különösen kedvelik azokat a produkciókat, amelyekben a bábokat mozgató művészek is láthatók. Ezúttal milyen mértékben jut kifejezésre a színész–báb kapcsolat?
– Ennek a viszonynak az érzékeltetése itt az ember és a természet közötti személyes kapcsolatot sugallja, és fontos szerepet játszik az előadás sajátos derűjének megteremtésében. Az emberkaraktereket élő figurák jelenítik meg, és ők mozgatják az állatokat, növényeket megszemélyesítő bábokat is. Azáltal, hogy egy személy két különböző karaktert kelt életre, a színész és a báb összjátéka különös hangsúlyt kap.
– A Kerek esztendő műfajilag bábmusical.
– Igen, a zenei betéteknek nagyon fontos szerep jut ebben a produkcióban. Az előadás zenéjét Apostolache Kiss Zénó szerezte, koreográfusa Ruszuly Ervin. A díszlet és a bábterv Matyi Ágota munkája.
– Hány éves gyerekeknek ajánlott az előadás?
– Négyévestől felfelé bárki számára élvezetes lehet.
– Milyen terveik vannak az új esztendőre?
– A legújabb, gyerekeknek szóló bemutatónk a Csipike lesz, az előadás rendezője Király István. Ugyanakkor tervben van a Csizmás kandúr Oana Leahu, illetve a Marry Poppins Demeter Zsuzsa rendezésében. Ami a felnőtt-előadásokat illeti, Rumi László magyarországi rendezővel szeretnénk színre vinni egy animációs produkciót. Emellett Kovács Levente és Kincses Réka rendezéseire is számítunk. Ugyanakkor tavasztól június végéig számos fesztiválra, többek között a kaposvári biennáléra, a kisvárdai fesztiválra, illetve Budapestre is hivatalosak vagyunk.
(n.sz.i.)
Népújság (Marosvásárhely)

40 esztendő a tudományos kutatás és a múzeum szolgálatában
„A múzeumi tárgyak gyűjteménye felértékelődött!”
Pro Cultura Timisiensis díjjal tüntették ki december 9-én, hétfőn dr. M. Kiss András tudományos kutatót, a Bánsági Múzeum természettudományi részlegének vezetőjét, aki természettudományi íróként, ornitológusként, kutató biológusként és költőként egyaránt jelentőset alkotott.
M. Kiss András a megtisztelő díj átvétele alkalmából az alábbiakat nyilatkozta a Nyugati Jelennek:
– Az utóbbi 40 évet munkával töltöttem el, észre se vettem, úgy elrepült, de az eredmény is megvan. Jól esik, ha odafigyelnek az emberre és elismerik a munkáját, fontos, hogy néha valaki megdicsérjen, föltöltsön újabb önbizalommal. Nem a díjért dolgozik az ember, hanem azért, hogy eredményei legyenek, hogy azt csinálhassa, amit szeret, és hogy olyan dolgokat mondhasson el, amiről úgy érzi, hogy mások nem tudnak elmondani.
– A Pro Cultura díjjal elsősorban a Bánsági Múzeumban kifejtett tudományos kutatói munkáját ismerték el.
– A kutató feladata, hogy kutasson, újabb adatokat találjon és ezeket közszemlére bocsássa, hogy mások is hasznosítsák. A Bánsági Múzeumban nagyon sok olyan dolog volt, amit én kezdtem meg először. Ilyen volt a múzeumi tárgyak népszerűsítése, de az ökológiai nevelés is 1977-ben. Voltak erre külföldi példák, nem én találtam fel a spanyolviaszkot, de itt a mi vidékünkön a múzeum csak a kiállításokkal, a különböző tárgyak bemutatásával foglalkozott. Most komplex tevékenységeket folytatunk, sok olyasmit csinálunk a terepen, amit ezelőtt a muzeológusok nem csináltak, hozzánk tartozik például a a temeskenézi mocsárrezervátum is. A gyűjtést újabban a törvény tiltja, csak bizonyos esetekben lehet állat- vagy növényfajokat kiemelni az élőhelyükről, ezért a múzeum ilyen szempontból fölértékelődött, mert az óriási tárgykollekció, ami a birtokában van, mindenféle szempontból dokumentum értékkel bír. Sajnos, nem mindig veszik figyelembe, hogy a múzeum milyen fontos tudományos és kulturális intézmény. Nem figyelnek arra, hogy az ifjúság nevelését ezeknek a tárgyaknak a segítségével szakszerűbben és sokrétűbben lehetne folytatni. A jövőben szeretném, ha szorosabbra fűznénk a kapcsolatot az egyetemekkel, és a mi gyűjteményeinkkel dokumentálni és bizonyítani lehessen azokat a dolgokat, amelyeket a tanárok elmondanak. Ma már nincsenek szertárak, házi gyűjtemények az iskolákban, a háromdimenziós tárgyat csak a múzeumban lehet kézbe fogni. Sok olyan múzeumi tárgyat elővettem, amelyeket a kollégák nem ismertek vagy nem akartak elismerni. Ezért tartom fontosnak a múzeumot, és ezúton mindenkit meghívok a 140 éves Délmagyarországi Természettudományi Társulat évfordulós ünnepségeire, amelyekre valószínűleg karácsony környékén fog sor kerülni. Egy kis könyvet is kiadunk erre az alkalomra, amelyben a Természettudományi Füzetek 43 évfolyamon keresztül leközölt cikkeinek a névjegyzéke található román és magyar nyelven.
– M. Kiss András már az 1960-as években versekkel jelentkezett, az 1980-as években két önálló verseskötete is megjelent, az Írószövetség tagjai közé választotta. Vannak-e még irodalmi tervei?
– Sokat foglalkoztam és foglalkozok ma is az írással, főleg a múzeumi tárgyak népszerűsítésével, több mint 500 cikket írtam ilyen témakörben. Ami az irodalmat illeti, vannak kiadatlan kézirataim és kiadatlan könyvem is, majd a jövő eldönti, hogy lesz-e ezekből valami vagy nem.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

Játékfilm készül Márton Áronról
Ez a film Erdély legkritikusabb történelmi korszakának küzdelmeit, ugyanakkor a legszebb erkölcsi győzelmeit hivatott szemléltetni – hangzott el azon a hétfői csíkszeredai sajtótájékoztatón, amelyen a Márton Áronról készülő játékfilmről beszéltek a Mustármag megújulás-szolgálat munkatársai. Az elképzelések szerint az egykori gyulafehérvári püspök életét ábrázoló alkotást legkorábban két év múlva mutatnák be a nagyközönségnek.
A Mustármag megújulás-szolgálat 2012 őszén megalkotta a Népemért vállalom című zeneművet Márton Áron püspökről. A művet azóta már tizenkilenc alkalommal mutatták be Erdély-szerte – számolt be az előzményekről Tarjányi Krisztina. Az említett közösség munkatársa kiemelte, ez idő alatt azt tapasztalták, hogy az egykori püspök egyénisége nagy erővel hat még ma is, egy közösségbe tudja hívni az embereket. „Erre az igényre válaszolva döntöttünk úgy, hozzáfogunk egy játékfilm megalkotásához” – magyarázta a közösségi tag. Hozzátette, a film célja bemutatni az igazságot hirdető és képviselő püspököt, a népe védelmét hősiesen felvállaló, bátor vezetőt, a vele együtt küzdő, a háborúk, az államosítás, a kollektivizálás kegyetlenségein felülemelkedő nép életerejét, a közösségi élet szépségeit, örömeit.
„Azt szeretnénk érzékeltetni, hogy mindaz, amit Márton Áron egyénisége hordoz, ma is időszerű. Ez a film Erdély legkritikusabb történelmi korszakának küzdelmeit, ugyanakkor a legszebb erkölcsi győzelmeit hivatott szemléltetni. Segíteni akarjuk a nézőt, hogy a látottakból leszűrje az örök érvényű emberi és isteni igazságokat, a mai élethelyzetekre ezeket tudja alkalmazni, döntéseihez kapjon segítséget. Azt szeretnénk, hogy ez az alkotás a hívő népközösség tanúságtétele legyen” – hangsúlyozta Tarjányi.
Mint kiderült, a filmnek közösségi súlypontja lesz, ezért a forgatás során több mint húsz Erdélyi helyszínt keresnek fel, mintegy 140 település lakóit szólítva meg a tömegjelenetek lebonyolításához. A csíksomlyói búcsú megjelenítéséhez például Csík-környéki lakosokat vonnának be, csíkszentdomokosi forgatásokhoz pedig felcsíki statisztákat választanak ki. Az elhangzottak szerint a megvalósításban a fő szempont az, hogy elsősorban erdélyi szereplőket, színészeket, szakembereket kérnek fel. „Amikor minden helyi lehetőség, erő megmozgatódott, akkor vesszük igénybe a magyarországi vagy külföldi segítséget, eszközökben, pénzben, szakemberekben” – emelte ki Tarjányi.
„Evangelizáció egy játékfilm kapcsán”
Ezekkel a szavakkal jellemezte a filmkészítés teljes folyamatát Papp László római katolikus lelkész. Az említett közösség alapítója, aki egyébként a játékfilm forgatókönyvének a szerkesztője elmondta, a film minden jelenete történelmi valósággal épül fel Márton Áron személye köré. A nagyobb szerepeket hivatásos színészek alakítják majd, ezek kiválasztása a későbbiekben történik meg. „Mindenképpen azt szeretnénk, hogy a főszerepet erdélyi színész alkossa” – nyomatékosított a lelkész. Papptól megtudtuk, a forgatásra való felkészülést egyfajta imaszolgálattal kezdik el hamarosan, amelybe minden erdélyi közösséget bevonnak. „Utána következik egy úgynevezett szellemi, lelki előkészület, melynek révén segítünk Márton Áron szellemiségére ráhangolódni az érintetteknek” – jelentette ki a lelkész, aki szerint a tulajdonképpeni forgatás a nyár közepén kezdődne.
A lelkész részéről az is elhangzott, a legkevesebb 700 ezer eurós költségvetésű film rendezője a magyarországi Dér András lesz, aki 1999-ben a mozgókép területén kifejtett kiemelkedő alkotótevékenységéért állami kitüntetésben, Balázs Béla-díjban részesült a magyar kormány részéről. A tervek szerint a játékfilm legkorábban két év múlva készülhet el. Aki ennek megvalósításában szeretne közreműködni vagy bármilyen nemű segítséget nyújtani, az a mustarmag2000@yahoo.com drótposta címen jelentkezhet.
Rédai Botond
Krónika (Kolozsvár)