Székelyek menete - Németh Zsolt: a legfőbb üzenet az, hogy Székelyföld létezik
- Németh Zsolt, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára szerint a vasárnapi Székelyek nagy menetelésének a legfontosabb üzenete az, hogy a Székelyföld, a székelyek léteznek. A magyar kormány a székelyeket és valamennyi határon túli magyart támogatja - mondta a politikus hétfő reggel a Kossuth Rádió 180 perc című műsorában.
Emlékeztetett arra, hogy az elmúlt időszakban egyre erőteljesebben bontakozott ki a történelmi, kulturális, szociológiai, filozófiai, ismertelméleti vita arról a kérdésről, hogy van-e egyáltalán Székelyföld. Ez a szokatlan, meghökkentő megmozdulás, amelyen 120 ezer ember alkotott 53 kilométeres menetoszlopot, erre e vitára adott csattanós választ: a székelyek léteznek - hangsúlyozta Németh Zsolt.
A kormány feladata, hogy a székelyeket, az erdélyi magyarokat és a határon túli magyarokat együttérzéséről biztosítsa, támogassa őket - mondta. A közigazgatási átalakítással kapcsolatban pedig a kormánynak egyértelművé kell tennie, hogy természetesen Románia dönt a területi felosztásáról, de figyelembe kell vennie az Európa Tanács kisebbségi egyezményét, amely szerint nem lehet hátrányosan megváltoztatni a közigazgatási területek átalakításkor a kisebbségek etnikai arányát.
A Székelyek nagy menetelésének három fő célkitűzése volt: Székelyföld legyen önálló fejlesztési régió, legyen önálló közigazgatási egység, és induljon párbeszéd a román kormányzat és az erdélyi magyarok képviselői között - fejtette ki Németh Zsolt, megjegyezve: "ne számítson arra román kormányzat, hogy az erdélyi magyarok letesznek erről".
Az államtitkár szerint ha az elmúlt időszakban és a székelyek menetelésén tanúsított egységet fenn tudják tartani az erdélyi magyar politika résztvevői, akkor van reális remény arra, hogy eredményt lehet elérni.
Németh Zsolt arról is szólt, hogy nemcsak a szervezőket, hanem a román hatóságokat is elismerés illeti meg, amiért biztosították a gyülekezés és a véleménynyilvánítás jogát, amely a román demokrácia javára válik. Az államtitkár szerint ha Románia demokratikus állam, akkor nem fogja figyelmen kívül hagyni a 700 ezer székely ember akaratát.
A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) kezdeményezésére a két háromszéki falu, Bereck és Kökös közötti összefüggő menetoszloppal tiltakoztak Románia tervezett közigazgatási átalakítása ellen, követelve Székelyföld területi autonómiáját. Az SZNT, akárcsak a többi romániai magyar politikai szervezet, nem ért egyet azzal, hogy a bukaresti kormány román többségű közigazgatási régióba akarja besorolni a magyarok által többségben lakott székelyföldi megyéket.
A szervezők becslése szerint 120 ezren, a hatóságok állítása szerint 15 ezren vettek részt vasárnap a Székelyek nagy menetelésén.
A székelyföldi demonstrációval párhuzamosan Magyarországon Budapesten és 13 más településen tartottak szolidaritási megmozdulásokat, valamint Európa és Észak-Amerika több városából is érkezett jelentés felvonulásokról.
(MTI)

Bukarestből állították le a székely különvonatot?
Perelni készülnek és akár kártérítést is követelnek a Székelyek nagy menetelésének szervezői a Regiotrans vasúti társaságtól, amiért vasárnap reggel nem indult útnak az a különvonat, amelynek 1500 csíkszéki tüntetőt kellett volna Uzonba és Kökösbe szállítania.
Mint ismert, nyolckocsis szerelvényt a Székely Nemzeti Tanács és az RMDSZ Csík területi szervezete bérelte a Regiotrans társaságtól, amely azonban az indulás előtt váratlanul bejelentette: elromlott a mozdony, így nem tudják elindítani a vonatot.
„Nyakára ült tíz szekus”
A céget és a szervezőket Tánczos Barna szenátor „hozta össze”. A csíkszeredai RMDSZ-es politikus a maszol.ro-nak elmondta: még államtitkári mandátuma alatt ismerte meg a Regiotrans vezérigazgatóját, és eddig csak jó tapasztalatai voltak a vasúttársasággal való együttműködésről. „Most azonban semmilyen magyarázatot nem kaptunk a cégtől arra, hogy mi történhetett vasárnap. A vezérigazgatót napok óta nem tudom elérni telefonon” – mondta lapunknak.
Tánczos tájékoztatása szerint a szervezők már vasárnap közölték a Regiotrans-szal, hogy megszegték a szerződést és visszakérik a pénzt. „Nagy valószínűséggel ebből per lesz, mert nem úgy viselkednek, mint akik tárgyalásos úton szeretnék megoldani ezt a problémát. Ha nem sikerül kiegyezni, akkor kártérítést is kérünk” – jelentette ki a szenátor.
"Bebizonyítottuk azt, hogy együtt bármire képesek vagyunk. Hiába „romlott” el a mozdony, és hiába tűnt úgy néhány pillanatig, hogy most 1500 embernek nem lesz módja eljutni a rendezvényre, végül a részvétel aránya nagyobb volt, mint ahogy az eredetileg lett volna. A rádióban, televízióban hallottak, valamint a Facebookon közölt információk hatására rengetegen siettek a csíkszéki vonatállomásokra, és készségesen segítettek az ott maradt embereken" – írta hétfői közleményében a Csík területi RMDSZ.
A politikus a vasárnapi incidens előzményeiről elmondta: múlt hét csütörtökéig zökkenőmentes volt a kommunikáció a Regiotrans vezetőivel. Még azt is megígérték, hogy mivel nagy igény mutatkozott a különvonatra, megtoldják egy vagonnal. Ezt meg is tették. „Azóta azonban nem tudom elérni a vezérigazgatót. Gondolom, akkor szóltak neki Bukarestből, hogy ez a különvonat nemzetbiztonsági probléma. Sajnálom, mert amúgy a Regiotrans profi magáncég, de ha az igazgató nyakára ül tíz szekus…” – fogalmazott Tánczos.
A szenátor azt is megjegyezte: a Marosfőn „ragadt” vonatnak elől-hátul volt mozdonya, ezért ha ez egyik meghibásodott, a másikkal el lehetett volna indulni. „Valószínűleg kapnak majd egy technikai magyarázatot, hogy ezt miért nem lehet így megoldani” – tette hozzá. A Regiotrans vezérigazgatóját, Florn Hădăreant egyébként a maszol.ro is megpróbálta elérni, munkatársai azonban azt nyilatkozták: házon kívül van.
Küldtek új mozdonyt, de már késő volt
Bors Béla, az RMDSZ Csík területi szervezetének alelnöke a maszol.ro-nak elmondta: a mozdony meghibásodásával kapcsolatosan továbbra is csak annyit tudnak, amit vasárnap közölt velük a vasúttársaság. „Pár méter megtétele után a mozdony leállt, és nem tudták beindítani. Mindössze azt közölték, hogy meghibásodott, semmilyen más tájékoztatást nem kaptunk” – mondta az alelnök.
A politikus tájékoztatása szerint a szerelvény bérléséért már csütörtökön kifizetett összeget azonnal visszaigényelték, mivel nem teljesültek a szerződésbe foglaltak. Bors nem kívánta elárulni az összeget, csupán annyit mondott, hogy fele-fele arányban a Székely Nemzeti Tanáccsal közösen fizették. Vasárnap egyébként a vasúttársaság új mozdonyt indított Brassóból, de nyilvánvaló volt, hogy ez hatalmas késést jelentene. „A brassói mozdony meg is érkezett, de akkor már késő volt” – magyarázta a csíki politikus.
„Romániában végül is bármi megtörténhet” – válaszolta az alelnök arra a kérdésünkre, hogy hihető-e a mozdony meghibásodásáról szóló magyarázat, amelyben egyébként több magyar politikus is kételkedik. Korodi Attila képviselő vasárnap azt mondta: nem hiszi, hogy a vonat késlekedését műszaki hibák okozták, szerinte az „állambiztonsági szervek ügyködése” lehet az incidens hátterében. Hasonló szellemben nyilatkozott a maszol.ro-nak vasárnap este Tamás Sándor háromszéki tanácselnök is.
Lázár Lehel / Cseke Péter Tamás
Maszol.ro

Visszavenni Erdélyt
György Péter Állatkert Kolozsváron. Képzelt Erdély című kötetéről szervezett vitát a budapesti zsidó közösségi otthonban, a Bálint Házban a Mérei Ferenc Szakkolégium. Társadalomkutatók, újságírók vitatkozhattak a szerzővel a Trianon-trauma értelmezéseiről, az Erdélyről szóló mítoszok természetéről. Parászka Boróka tudósítása.
A budapesti kerekasztal beszélgetésen felszólalt Bárdi Nándor, Feischmidt Margit, Papp Z. Attila, Szerbhorváth György, Szilágyi Gáll Mihály valamint e tudósítás szerzője is. György Péter elsősorban irodalmi szövegeken, különböző életműveken, a szimbolikus terek értelmezésén keresztül keresi a választ ebben a kötetben arra, hogyan alakult az elmúlt évszázadban az Erdélyről való beszéd a magyar kultúrában. Karinthy Frigyestől Szilágyi Domokosig, Szabédi Lászlóig, Bretter Györgyig több életmű is egymás mellé rendelődik. Miféle kontextus jön így létre, és mire elég ezeknek az értelmezése? Megrajzolható-e ily módon az Erdély-képek, ideológiák története? Erről szólt az éles hangú vita, amelynek fontosabb szempontjait összegezzük. Papp Z. Attila kisebbségkutatóként úgy vélte, ez egy rendkívül gazdag könyv, rengeteg információ van benne azok számára is, akik nem Erdélyből származnak. Az azonban nem eldönthető – hangsúlyozta a kritikus, hogy kiknek szól ez a mű? Erdélyből nézve ugyanis – figyelmeztetett Papp Z. Attila – kevésnek tűnik. Az sem egyértelmű, hogy az irodalmi szövegeken keresztül megragadott Erdély „milyen Erdély”, és az az erdélyiség, amely a jelzett módon kibontakozik, kinek a valódi problémája, ha probléma? „Erdély nem az erdélyieknek gond, a csonka magyaroknak lehet kihívás, hogy mit jelent ez a térség. A kilencvenes években kerültem Magyarországra, és itt lettem valójában erdélyi, itt húzták rám a skatulyát” – magyarázta saját szempontjait a felszólaló, aki a módszertani kérdésekre kitérve elmondta: ismerve György Péter munkásságát, nem meglepő, hogy különböző irodalmi műveken keresztül próbál különböző történelmi korszakokat megérteni. De – vélekedett Papp Z. Attila – miközben a szerző mítoszt akar helyretenni, dekonstruálni, valójában újabb mítoszt teremt. Azt a mítoszt, hogy Erdéllyel nehéz foglalkozni, és ezt a probléma-összest, amelyet ez a térség, valamint az erről a térségről való beszéd, az erre való hivatkozás jelent – Magyarországon nem is lehet megérteni. „György Péter maga is mitizált gondolkodást folytat” – hangzott el a Bálint házban, ennek a kötetnek a problémája pedig az, hogy megkerüli a társadalomtudományos gondolkodást. Azt a gondolkodást – tette hozzá a társadalomkutató – amely a kilencvenes évek óta virágzik, de már a korábbi évtizedekben is működött. „Nincs jelen sem a néprajzi, sem a demográfiai, antropológiai ismeretek tömkelege, vagy csak egy-két utalás bukkan fel, hiányolom a nemzetközi szakirodalmat is, mert nem csak magyarul írtak Erdélyről” – figyelmeztetett az első felszólaló.
Inkább szól Magyarországról Szerbhorváth György szociológus is személyes szempontok felől közelített, mint olyasvalaki, aki 1992-ben költözött először Magyarországra a Vajdaságból. „Ez a kérdéskör, amit ez a könyv érint, olyan gitt, amit én is azóta rágok” – fogalmazott Szerbhorváth, aki szerint a kötet helyenként provokatív és problémaérzékeny. Ezzel együtt több szempontból „felháborítónak” nevezte György Péter munkájának több elemét. Például azt, hogy (Selyem Zsuzsa 9 kiló. Történet a 119. zsoltárra című művét idézve és arra hivatkozva) elmarasztalóan ír a Magyarországon tovább tanuló, az ország határain kívülről érkező diákok ellátásáról. Szerbhorváth emlékeztetett: a külföldről érkező diákok fogadtatása nem volt egyértelműen és egyöntetűen rossz, ő maga vajdaságiként kiemelt ellátásban, zavarba ejtő figyelembe részesült. „Az a gyanúm, hogy egyes határon túli írók a kelleténél is jobban traumatizálják magukat, mert ha ez nem így lenne, nem lenne miről írjanak. Trianon óta fel-fel bukkan, hogy a centrum nem tud mit kezdeni a perifériáról, Erdélyből Magyarországra érkező diákokkal. Én, vajdaságiakként éreztem a szolidaritást” – emlékezett vissza György Péter második kritikusa, aki azt is sérelmezte, hogy bizonyos életműveket – például a Gion Nándor életművét leegyszerűsítően, vagy tendenciózusan kezeli a Kolozsvári állatkert szerzője. „Gion Nándor jó tollú író volt, de nem az eszéről, hanem a karrierjéről volt híres. A hatvanas években ösztöndíjjal Magyarországra került, zsidózott egy sort, aztán visszament Vajdaságba. Írt egy bődületesen rossz naplókönyvet, és aztán kilencvenes években is belement olyasmikbe, amelyeket másképpen nem lehetett leírni, mint úgy, hogy etnikai sztereotípiákat alkalmazott, például cigányozott. Aztán megint Magyarországra érkezett és eljátszotta az áldozatot. Ezek a részek nekem nem tetszenek, mert ezt differenciáltabban is meg lehetett írni” – hangzott el a Bálint-házban. Bárdi Nándor történészként úgy vélte, ez a könyv több mint egy szöveg, a kötet nem más, mint György Péter érvényességkeresése. Mindaz, ami ebben a nagyon vitatott könyvben szerepel, a hozzászóló szerint sokkal inkább szól Magyarországról, szól a budapesti kulturális odafigyelés hiányáról, és a nemzetiesítési folyamatokról. „A magam fajta szakértőnek csapdahelyzete van. Felállhatnék és elmondhatnám egy 26 oldalas hibajegyzékben, hogy mi a baj ezzel a könyvvel. Összevethetném ezt a munkát T. Szabó Levente egyetemtörténeti és ideológiatörténeti írásaival, vagy Szilágyi N. Sándor ember–világ előadásaival. És kiderülne, hogy Péter egy provinciális csávó, miközben egy budapesti véleményvezérről van szó. Ez mégis egy fontos könyv, Németh László romániai útinaplójához hasonlítanám” – összegezte a kutató, aki az esszékötet javára írta a hihetetlenül széles kontextualizalizációt. „Ha erdélyi véleményeket hallok, akkor azok a következők: olyan szövegekről tesz említést ez a könyv, amelyekkel én még nem találkoztam, a második azt hogy »nem bírtam elolvasni«, a harmadik az, hogy »földhöz csaptam«” – mesélte saját tapasztalatait Bárdi, aki Papp Z. Attilához hasonlóan a „nagyon fejlett” szakirodalom, a vonatkozó román és a nemzetközi tanulmányok, kutatások használatát kérte számon György Péteren. Az éles szakmai kritika elismeréssel is kiegészült. „Azért fontos ez a könyv, mert egy véleményvezér trauma-listázásáról szól, szemben a hiszterizálással, amelynek a kialakításában, a kilencvenes években ő maga (ti. György Péter) is részt vesz. Tehát ebben a könyvben ő maga is önmaga ellen küzd” – vélekedett a hozzászóló, aki úgy vélte, mindezzel együtt „a szakmai hierarchiában” a legfontosabb teljesítmény ebben a témában Trencsényi Balázs A nép lelke című munkája, valamint a többszerzős, Feischmidt Margit által is jegyzett Kolozsvár kötet megjelenése. (Bárdi Nándor a Liana Grancea, Jon Fox, Rogers Brubaker és Feischmidt Margit által közösen szerkesztett Nacionalista politika és hétköznapi etnicitás egy erdélyi városban című kötetre utal.)
Mitikus vagy alulinformált kapcsolat Feischmidt Margit kulturális antropológus ehhez kapcsolódva úgy vélte, György Péter könyve egy közíró diagnózisa, keretes munka. Látlelet a kortárs magyar társadalom veszteseiről, akik a múltba menekülnek, a Trianom-traumát létrehozó Magyarországról. Erre a fajta múltba fordulásra, traumatizálásra három reakció van Magyarországon, és mindezekről ez a könyv beszél Feischmidt Margit szerint. Az egyik reakció az, amelyik létrehozza a múltba visszahelyezett Erdélyt, és működteti az ehhez kapcsolódó identitásipar. A másik tipikus reakció az elfordulóké, akik úgy vélik, ez a nosztalgikus, mítoszt teremtő ország nem a saját Magyarországuk, ezért nem foglalkoznak sem a mítosszal, sem Erdéllyel. A harmadik viszony, amit György Péter azonosít, a némaság, azoknak (a többségében erdélyi migránsoknak) a reakciója, akik nem találják a hangjukat ebben mitizáló Nagy-Magyarországban. „Megérintett engem ez a könyv” – vonta le a következtetést a társadalomtudós, aki maga is erdélyi származású migránsként telepedett át Magyarországra. Szilágyi Gál Mihály az Eötvös Loránd Tudományegyetem média tanszékének oktatójaként szólt hozzá a vitához, György Péter kötetét provokatívnak nevezte, olyan munkának, amely megkérdőjelezi a centrum-periféria viszonyt a magyar kultúra területi megosztásában, és arra mutat rá, hogy ez egy többszólamú és nem hierarchikus kapcsolatrendszer. Az esszékötet fontos felismerése – tette hozzá Szilágyi Gál Mihály –, hogy „nincs életszerű mentális kapcsolata Magyarországnak Erdéllyel, mert ez a kapcsolat vagy mitikus, vagy alulinformált.” György Péter a kötettel kapcsolatban hangsúlyozta, az irodalmi szövegekre való hivatkozás (például a Szabédi életmű beemelése) kockázatos, de azért nélkülözhetetlen és megkerülhetetlen, mert csak így lehet megértetni és közelebb hozni a magyarországi olvasókkal, hogy mi minden történt Erdéllyel, és az Erdélyre való hivatkozással. „Ma egy olyan ideológiai hidat próbálnak meghúzni, ami a Szent Magyarországtól a Szent Magyarországig tart, és közte nem volt semmi”.
Erdélyi Riport (Nagyvárad)

Vasárnap megszületett az erdélyi magyarok akcióegysége
Vasárnap este a Székelyek Nagy Menetelése elnevezésű rendez- vény után a Duna Tv Heti hírmondó című műsorának 1000. adása Kézdivásárhelyről jelentkezett. A műsor vendégei Borbély László, Biró Zsolt, Toró T. Tibor és Izsák Balázs erdélyi magyar politikusok voltak.
A Kosztándi-galéria vendégei a beszélgetés során arra keresték a választ, hogy a megmaradás egyedüli záloga-e az autonómia, aztán arra, hogy kivívható-e az területi önállóság békés eszkö- zökkel, majd arra, hogy létezik-e közös erdélyi minimum?
Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke szerint a vasárnapi eseményben az a legfontosabb, hogy ezen a nap minden magyar szíve együtt dobbant. Borbély arról is beszélt, hogy nemzetpolitikai kérdésben az erdélyi magyar politikai szervezetek között nincs vita, és az emberek is melléjük állnak, ha egy jó ügyről van szó. Az RMDSZ politikai alelnöke a nemzeti kisebbségi jogok biztosításának tekintetében bizakodó, mivel szerinte 2015 után az Európai Unió chartája megváltozik.
Biró Zsolt, az MPP elnöke beszédében azt hangsúlyozta ki, hogy az az igény, amit a Székelyek Nagy Menetelésén a több mint 100 ezer ember kinyilvánított nem a pártokról, hanem az erdélyi, a székelyföldi magyar közösségről szól. Egy olyan közakaratot mutattunk fel, amely mellett Bukarest nem tud elmenni – jelentette ki Bíró. Hozzátette: nemzetközi porondra kell vinni az autonómia kérdését, mert szükségünk van a nemzetközi lobbira.
Toró T. Tibor, az EMNP vezetője miután a 20 évvel ezelőtti Kolozsvári Nyilatkozattal kezdve röviden felvázolta az autonómiaigény történelmi fontosságát, reményét fejezte ki, hogy holnaptól Bukarestben már sokkal komolyabban veszik Székelyföld területi autonómiájának kérdését.
Izsák Balázs, az SZNT elnöke azt mondta: ma a román hatalomnak azzal kellett szembesülnie, hogy az autonómiatörekvések mellett nem a választási győzelemre törő politikusok, hanem az egész székely nép áll. Amit kitűztünk, azt megvalósítottuk, a menetelés megszervezése során szembesültünk azzal a ténnyel, hogy ezután a kishitűségnek, a saját erőnkkel szembeni bizalmatlanságnak nincs helye – jelentette ki Izsák. Miután Borbély a hamarosan bekövetkező decentralizációról és annak fontosságáról beszélt, Toró az egységről elmondta: azt, hogy az egységre hivatkozva az erdélyi magyarságot egyetlen szervezetbe lehetne tömöríteni, a történelem felülírta, de vasárnap a menetelés bebizonyította egy új egység, az akcióegység létezését.
Az MPP elnöke szerint minél gyakrabban kell a közvetlen demokrácia eszközéhez nyúlni, pártja már többször beterjesztett népszavazási kezdeményezéseket, amelyek a prefektusi vétók miatt rendre elbuktak.
Még mindig az egységről szólva Izsák Balázs azt mondta, hogy mindenkit partnerüknek tekintenek, aki a székely zászló alatt áll, aki az autonómiáért küzd. Hittel és koherens cselekvéssel elérjük azt, amit kitűztünk – jelentette ki az SZNT vezére. Izsák azt is elmagyarázta, hogy az erőszakhoz akkor sem fognak nyúlni, ha Bukarest ellenszegül, viszont a demokratikus ellenállás minden demokratikus eszközét kifogják próbálni. Borbély László az autonómia törekvések kapcsán hangsúlyozta az erdélyi magyarság képviseletének fontosságát a román parlamentben.
Toró T. Tibor szerint – aki azt is eltudja képzelni, hogy Bukarestben kell megmutassuk az erőnket – a közösségünk most ébredt rá arra, hogy ő maga önálló politikai tényezővé tud válni.
Izsák Balázs arra hívta fel a figyelmet, hogy élni kell azokkal a lehetőségekkel, amelyet a nemzetközi erőtér alkalmi változásai hoznak magukkal, és példának említette itt az ET-hez és az EU-hoz való csatlakozást. A nemzeti minimum kérdését taglalva Toró T. Tibor feltette a kérdést: vajon majd mennyire állna ki az RMDSZ az autonómia ügye mellett, amikor majd a kormányban való részvételéről tárgyalna valamelyik román párttal.
A Heti hírmondó megkérdezte az anyaországi pártok vezetőit is a székelyek autonómiatörekvésével kapcsolatosan. Elsőként Kövér László, az Országgyűlés elnöke mondta el véleményét. Kövér kissé óvatosan, de ugyanakkor megelégedéssel nyugtázta az erdélyi magyar politikai pártok összefogását a területi autonómia kérdését illetően. Ha pedig ez a konszenzus tartós lesz, akkor az anyaországnak is sokkal könnyebb lesz, hogy megadja nekik a segítséget – fejtette ki az Országgyűlés elnöke.
Mesterházy Attila, az MSZP elnöke arról beszélt, hogy ők támogatják az ilyen békés figyelemfelhívó akciókat, mert hatékony kisebbség érvényesítés autonómia nélkül nem elképzelhető.
Schiffer András, az LMP frakcióvezetője szerint a mindenkori magyar kormány feladata az lenne, hogy az Európai Uniót vegye rá a komolyabb kisebbségvédelemre a Kárpát-medencében.
Vona Gábor, a Jobbik elnöke egy elérhető célnak nevezte a székelyek autonómiáját. Vona szerint felháborítón, hogy a magyar kormány nem talált nemzetközi szövetségeseket a székelyek önrendelkezésének támogatására.
A műsor végén Süveges Gergő műsorvezető az erdélyi magyar politikusoknak felette azt a kérdést, hogy elhárult-e a veszély Székelyföld feldarabolásáról. Konszenzus volt a négy politikai vezető között: a veszély nem hárult, résen kell lenni, bár a referendum törvénye miatt a régiósítás 2015 előtt nem történhet meg. A politikusok abban is egyetértettek, hogy Romániában minden megtörténhet.
Duna Tv

Márciusban újrakezdjük? – Várja a kormány válaszát az SZNT
A székelyek nagy menetelését kezdeményező, szervező Székely Nemzeti Tanács (SZNT) várja a román kormány válaszát, és azt, hogy tárgyalásra hívják Bukarestbe az SZNT, a székelyföldi önkormányzatok, a magyar pártok képviselőit. „Csak rajtuk áll, hogy jövő március 10-én Marosvásárhelyen a Székely Szabadság Napja megemlékezés lesz, vagy egy még nagyobb demon- stráció” – mondta el a Háromszéknek Izsák Balázs, az SZNT elnöke.
Izsák Balázs hangsúlyozta: tartaniuk kell magukat a menetelés kiáltványának szövegéhez, be kell bizonyítaniuk, hogy a párbeszéd hívei. Az SZNT a menetelésen részt vevő 120 ezer ember nevében levelet küld a kormánynak, amelyben összefoglalják a székelyföldiek követeléseit, ám most már egyértelműen a bukaresti vezetőkön múlik, hogy lesz-e alkalom az egyeztetésre. Addig nem helyes újabb tüntetést kilátásba helyezni, amíg nem adunk esélyt a párbeszédre – fogalmazott.
Izsák Balázs azt is elmondta, hogy más szempontokat is figyelembe kell venni, egy nagyméretű demonstrációt nem lehet néhány nap, hét alatt megszervezni. A márciusi 10-i marosvásárhelyi tiltakozást decemberben kezdték szervezni, a mostani menetelés előkészületei pedig már tavasszal megindultak, augusztus elején jelentették be, és azóta folyamatosan dolgoztak sikerén. Emlékeztetett: a katalánok évente egyszer, szeptember 11-én vonulnak utcára, akkor azonban hatalmas, milliós tömegben. Azon a napon mindent ennek rendelnek alá, és mindenki ott van.
Az SZNT elnöke elmondta, határidőt nem szabnak a román kormánynak, de ha semmibe veszik a székelyek nagy menetelésének párbeszéd-üzenetét, akkor jövő év márciusában újabb, talán még ennél is nagyobb tiltakozó megmozdulásra számíthatnak. „Ha vannak olyanok, akiknek most hiányérzetük volt, mert nem érezhették a 120 ezres tömeg súlyát, nem kiálthatták világgá mindenkivel együtt, hogy autonómiát akarunk, megtehetik majd következőkor, amikor nem menetelés lesz, hanem egy más tüntetési forma” – mondotta Izsák Balázs.
Farkas Réka
Háromszék
Erdély.ma

A menetelésről egy kicsit másként
A Duna Tv Közbeszéd című műsorában a Székelyek Nagy Meneteléséről, és az erdélyi magyar politikai vezetők vasárnap esti televíziós megnyilvánulásairól beszélgetett Maksay Ágnes műsorvezető Salat Levente és Toró Tibor politológusokkal.
Salat Levente egyetértett az erdélyi magyar politikusokkal abban, hogy a vasárnapi demonstráció az autonómiatörekvés egy fontos mozzanata volt, de arról nincs meggyőződve, hogy ezután változna valami a román politikusok és a román közvélemény autonómiához való viszonyulásában.
Toró Tibor politológus méltatta ugyan az erdélyi magyar politika összefogását, de ugyanakkor hiányolta a közös üzenetet a román politikai elit felé, amit szerinte nagyon sürgősen meg kell fogalmazni. Salat Levente nagyon dicséretesnek tartotta Borbély László bejelentését, miszerint hamarosan egy új autonómia-törvénytervezettel fognak előállni, amelyet egyeztetni kívánnak mindenkivel, de szerinte az RMDSZ részvételét ebben a rendezvényben mégis az magyarázta, hogy úgy érezték, nagyobbat veszítenek, ha nem vesznek részt ezen a tüntetésen, mintha részt vesznek.
Toró Tibor hozzátette, hogy 2003 óta a diskurzust az autonómiáról nem az RMDSZ irányította, és szerinte kérdés, hogy valóban leül-e a három magyar párt, illetve a székelyföldi románság, hogy egyeztessen a törvénytervezetről.
Salat a vasárnap esti Heti hírmondó hangulatát véve alapul, amelyben a négy magyar erdélyi párt képviselője vett részt, szkeptikus a további összefogást és a közös tárgyalásokat illetően. A politológus véleménye szerint vasárnap az erdélyi magyar politika egy nagyon fontos üzenetet kapott az összefogás fontosságáról.
Toró úgy véli, hogy az erdélyi magyar politikusok vasárnap esti televíziós megnyilvánulása alapján az igazi összefogás még nagyon messze van. Szerinte az RMDSZ csatlakozása a rendezvényhez a román média szemében „megemelte” ugyan az autonómiaküzdelmet, de mégis elbagatellizálták az egész eseményt.
Az egész esemény meglepően kevés port kavart a román nyilvánosságban, mint amennyire számítani lehetett – mondta Salat, aki nagyon hiányolta azt, hogy a beszédek között nem hangzott el egy egyszerű, a román közvéleményt megszólító üzenet. Salat kijelentette: a vasárnap a tömeg bármennyire is nagy volt, ő nem hiszi, hogy ez Brüsszelben bárkit is elgondolkoztatna.
Az autonómia hatalommegosztást jelent, tehát autonómiára csak akkor kerülhet sor, ha a hatalom birtokosa ezt indokoltnak és elfogadhatónak tartja, az autonómiát nem lehet egyoldalúan kikiáltani, csak akkor lesz autonómia, ha az erdélyi magyarságnak erről sikerül meggyőzze a román hatalom képviselőit – magyarázta Salat Levente.
Duna Tv
Erdély.ma

Beszélgetés Venczel József máig ható munkásságáról
Beszélgetés dr. Székely András Bertalan művelődésszociológussal.
- Csíkszereda nagy szülöttének, a post mortem Magyar Örökség díjas Venczel Józsefnek a centenáriumára készül a város, a Sapientia EMTE, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa, mely képviseletnek köszönhetően a Magyar Tudomány Napjának hivatalos rendezvénye lett. Dr. Székely András Bertalan úr negyedszázada kutatja Venczel munkásságát, húsz éve pedig Ön kezdeményezte a 80. évforduló megünneplését, a Vetró András szobrászművész által alkotott portrét is önnek köszönhetjük... - Venczel József személyére és munkásságára valóban az 1980-as évtized közepén figyeltem föl, amikor is egy kutatótársammal elkezdtük a Hitel c. kolozsvári nemzetpolitikai szemle történetét feltárni. A folyóirat és a mögötte álló szellemi mozgalom a kisebbségi sorba szorult erdélyi magyarság egészének gondjait számba vevő, igazi felekezetközi, a társadalom minden számot- tevő rétegét megcélzó, elhivatott közösség volt, amely a kor színvonalán, felelősségteljesen próbálta számba venni a teendőket. Korszerű, komplex társadalomvizsgálatok kezdeményezője és szervezője volt a falukutatásoktól a népegészségügyi, gazdasági, oktatási, kulturális és más területeken – az ezt bizonyító dolgozatok nyomon követhetők az első és a második Hitel hasábjain. A valóságfeltárást megmaradási stratégia kidolgozása követte, amelynek nyomán az értelmiség népszolgálatának a magasztos feladata is körvonalazódott, részint gyakorlati megvalósulásai is történtek. Záhony Évának, az Országos Széchényi Könyvtár könyvtárosának a folyóirat bibliográfiai feltárását, dr. Szász István Tas orvos-írónak pedig a története megírását köszönhetjük.
Nos, e folyóirat és mozgalom valóságos vezetőjét tisztelhetjük Venczel Józsefben. Ezt fokozatosan felismerve adta magát a feladat: magyarságkutatóként a venczeli életmű összegyűjtésére, feldolgozására, közzétételére jómagamnak kell vállalkoznom. Tudatosan kezdtem tanulmányozni az eredeti írásait, gyűjtöttem a reá vonatkozó információkat, kerestem fel a családtagjait, a még élő szerkesztő- és kortársait. Egyre árnyaltabb képem alakult ki arról a nagyformátumú és példás életműből, amellyel nagymértékben azonosulni is tudtam, hisz meggyőződésem: a tudomány nem önmagáért való, hanem csak akkor létjogosult, ha az az ember, a közösség javát szolgálja.
Természetes, ha valakiről – megalapozottan – ilyen pozitív kép alakul ki, akkor a személyiség és a munkásság minél szélesebb körben való ismertté tételén is elkezd munkálkodni. A kutatásaim döntően a 80-as években zajlottak, egyfelől három kötetben sikerült is itthon s otthon megjelentetni a tanulmányai, dolgozatai, cikkei színe-javát. Az első nemzeti kormány idejére esett Venczel születésének nyolcvanadik évfordulója: szívügyemmé vált, hogy azokat méltóképp megünnepeljük a szülővárosában és az anyaországban. Csíkszereda akkori polgármestere, dr. Csedő Csaba és egy alföldi kisváros, Heves – ahol jómagam is korábban egy falukutató csoport résztvevője lehettem – első számú vezetője, dr. Hegedűs György barátom mellé állt a kezdeményezésnek, így mindkét helyszínen komoly megemlékezéseket sikerült tető alá hoznunk. Tudományos konferencia illetve előadások, emléktábla-, illetve emlékmű-avatások, kiállítás és kulturális program irányította akkor rá a figyelmet. Hevesen máig Venczel József térnek nevezik azt a közterületet, ahol Vetró András domborművével a mementó áll. Csíkban pedig ugyanezt a Kézdivásárhelyen alkotott domborművet emléktáblába foglalták Önök, az akkori önkormányzat. Istennek hála, hogy ezt anyagilag támogathattuk a határon túlról és máig az évfordulós megemlékezések színhelye. Heves önkormányzatával sikerült kiadnunk és színre vinnünk az egri színház meg a gyöngyösi énekkar művészeivel a csíksomlyói passió Venczel által újraálmodott változatát, a Misztériumjátékot, amelyből műsoros magnókazetta is készült.
- Kisebbségkutatóként is tevékenykedik, a magyar-román társadalomtudományi kapcsolatokat is elemzi. Venczel József szociológiai tevékenysége hogyan körvonalazható?
- Venczel József volt az úttörője a szaktudományos alapokon álló, 20. századi erdélyi szociológiai, társadalomstatisztikai kutatásnak. Emellett etikus ember volt, aki az övéi: a székelység, az erdélyi és az egyetemes magyarság megmaradásáért, felemeléséért is megfogalmazta és megkísérelte a gyakorlatba ültetni a tennivalókat: így tehát a társadalompolitikát, a népnevelést is művelte. Dimitrie Gusti legjobb magyar tanítványaként nemcsak tanulmányozta a román nemzettudományt, hanem alkalmazva annak általánosítható elemeit, megalkotta az erdélyi magyarságtudományt. Ez utóbbi munkássága párhuzamosságot, sőt nyilván összehangolást is mutat a kor többi Kárpát-medencei hungarológiai törekvésével. A 40-es évek első felének legnagyobb szabású táj- és népkutatását szervezte és vezette Bálványosváralján, amely monografikus igénnyel több éven át folyt – sajnos a teljes feldolgozást és közzétételt a háború derékba törte.
Érdemei az erdélyi magyar felsőoktatásban a Bolyai Tudományegyetem alapító professzoraként talán ismertebbek. Venczel Józsefnek a székelység a maga sorskérdéseinek a lényegbe vágó felvetését, a cselekvő népszolgálatot, az egyetemes erdélyi és összmagyarság pedig az elmélet és gyakorlat nagy ívű összekapcsolását, az emberi tartás máig ható példáját köszönheti, amely példából a mai nemzedék a ma feladatainak, tennivalóinak és cselekvési programjának a megfogalmazásához meríthet erőt, állhatatosságot és módszertant.
- Faluszemináriumok, a vidék monografikus társadalomrajza- és fejlesztése... Venczel életműve tehát időtálló és megkerülhetetlen. E bő két évtized alatt, részben a tulajdonviszonyok helyreállítása révén a rendtartó székely falukép lassan tisztul, mely folyamat össztársadalmi vonatkozásban is elindult: szervezeteink, intézményeink vannak, egyetemünk lett, ez utóbbi anyaországi segítséggel…
- Az önálló Bolyai Egyetem megszületése nagy dolog volt a második világháború után. Ismerjük a román egyetemmel való összeolvasztása körülményeit, Szabédi tragikus tiltakozását, a Ceauşescu-rendszer beolvasztó törekvéseit. A rendszerváltozás nagy reményeket és nagy csalódásokat is hozott magával, kétségtelenül létrejöttek szervezetek, intézmények, lehetőségek, amelyekkel élni kell, élt is nem kis mértékben az erdélyi nemzetrészünk. Jó, hogy mind a Babes-Bolyai, mind a Partiumi Keresztény, mind a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen, annak különböző karain megnőttek az anyanyelvű továbbtanulás esélyei, amelyeket megalapozott, jól kiegészített több anyaországi felsőoktatási intézmény kihelyezett tagozata.
Szerencsére van végre olyan anyaországuk, amely nemcsak szimbolikus, hanem valóságos tettekben is odaáll a határain túlra szorult nemzetrészei törekvéseinek, beleértve a területi és kulturális autonómia – egyébként a kontinensen bevett – jogos igényét is. Bár a magyarországi társadalom – ami persze nem csupán ottani jelenség –, szétzilálásáért, atomizálásáért, nemzeti tudatának a gyengítéséért hét évtizede belső és külső destruktív erők nagyon sokat tettek, tesznek, mégis létezik egy hol búvópatakként alig látható, hol elemi erővel feltörő nemzeti szolidaritás, aminek számtalan jelét tapasztalhatja az erdélyi, a délvidéki, a kárpátaljai, a felvidéki és a többi közösségünk.
A döntően magyar híveket tömörítő erdélyi egyházaik, iskoláik, a szakmai és civil szervezeteik, a színházaik, öntevékeny művészeti csoportjaik szerepe kimagasló az anyanyelv, a kulturális identitás megtartása érdekében. A meglévő jogokkal élniük kell, a be nem tartottak betartatásáért és a meg nem lévők eléréséért pedig küzdeni kell, önmaguktól még sehol, sohasem teljesültek. Mindehhez hazai közös nevező, anyanemzeti és nemzetközi melléállás, szövetségesek keresése és közös fellépés szükségeltetik – ez is az egyik tanulsága a venczeli életműnek.
- Hogyan jellemezné Isten szolgája, a boldogemlékű Márton Áron és Venczel József kapcsolatát?
- A csíkszentdomokosi születésű főpap máig ható karizmatikus alakja, lobogó fáklyája volt a 20. századnak – nemcsak szűkebb pátriájában, hanem az egész magyar nyelvterületen. Lelkiismeretére hallgatva, Venczel József Márton Áron jobb keze volt a katolikus ifjúsági mozgalomban, majd utána folyamatosan. A párizsi békeszerződés nemzetiségi igazságossága érdekében is, Márton Áron oldalán megtette a maga szaktudományos lépéseit. Osztozott a nagy székely püspök sorsában az ellene folytatott koncepciós perben, majd utána is a börtönévei során. Ezek után az sem véletlen, hogy a tudós búcsúszertartását a Házsongárdi temetőben sem más vállalta, igen bensőséges szavakkal emlékezve az elhunyt földijére, eszme- és harcostársára.
- A kezemben „A híd, amely összeköt" c, könyv dr. Székely András Bertalan életének, munkásságának hat évtizedéről. Hogyan foglalná össze a szakmai, emberi ars poeticáját?
- A szakmai munkásságom értékelésére nem vagyok hivatott, tegye azt meg más a megjelent köteteim, tanulmányaim, cikkeim, szerkesztéseim, megszólalásaim alapján. Megpróbálok az eszmélésem óta valóban afféle hídként működni ember és ember, csoportok, népek, határokkal elválasztott nemzetrészek, hitvallások, világnézetek között. Merthogy a mestereim ráébresztettek, később a magam tapasztalatai ebben csak megerősítettek: nem azt kell keresnünk egymásban, ami szétválaszt, hanem azt, ami összeköt. A gyökereim katolikusak, reformátusok és unitáriusok, igyekeztem megismerni az alapvető hittételeiket, s bár az Úr a kálvini közösség felé irányított, ott igyekszem szolgálni, valahol mindhárom vallást a magaménak vallom, sohasem voltam hajlandó kijátszani egyiket a másik ellen.
Nemzetiségekkel foglalkozva, kutatóként magamévá tettem egyfelől a venczeli alapelvet, miszerint a feltárt valóság alapján cselekvési program megfogalmazására és konkrét javító lépésekre is szükség van, igyekeztem a lehetőségekhez mértem mindháromból kivenni a részem. És hát – amit nemigen mondtunk ki sokan –, megfogalmaztam, hogy nincs kétféle mérce a határon túli magyarok és a magyarországi nemzetiségek vonatkozásában. Tehát, bár nyilvánvalóak a kétféle közösségek szociológiai jellegzetességeinek, kisebbségi sorba kerülésének, településszerkezetének, identitásának a különbözőségei, etikailag nem szabad másféleképpen viszonyulni hozzájuk, segíteni szükséges őket a megmaradásban, a jogaik érvényesítésében. Mindezt következetesen, természetesen vállalva a magunk értékeit és önazonosságát, ésszerű kompromisszumokra igen, megalkuvásra viszont sohasem hajlandóan...
Az emberi hitvallásból nem maradhat ki a család, a legszűkebb mieinkért való tenni akarás, ami semmivel sem mögé, hanem mellé kívánkozik a közszolgálatnak. Négy – feleségem első házassága révén öt – gyermek, együttesen négy unokánk bőségesen szolgáltat kötelezettségeket s természetesen örömöket, gondokat is, de értelmet mindenképpen a létezésünkhöz, egyben jelenti az életünk, küzdelmeink meghosszabbítását. A családnak, a szűkebb-tágabb szakmai, vallási, civil, lakóhelyi közösségeinknek egyaránt meg kell próbálnunk használni. A kör pedig a magunk nemzetének a szolgálatával válik teljessé. Aki azt állítja, hogy mindezeket kikerülve, közvetlenül az emberiséghez csatlakozik, az valószínűleg tévúton jár. Pál apostollal együtt vallom: „A jó cselekvésben pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk, ha meg nem lankadunk. Ezért tehát, amíg időnk van, tegyünk jót mindenkivel..." (Gal 6,9-10)
Szekeres Adorján
/A csíkszeredai Székelyudvarhely folyóirat 2014. áprilisi számában megjelent interjú rövidített változata/
Erdély.ma

Autonómiát követelnek (A külföldi sajtó a székelyek nagy meneteléséről)
A székelyek vasárnapi autonómiamenetelése felkeltette a nyugati sajtó érdeklődését is. Hírügynökségi jelentésekre alapozva számoltak be a tüntetésről.
Több ezer magyar gyűlt össze Romániában, hogy autonómiát követeljen – írja a Focus News az AFP hírügynökség nyomán. Több ezer magyar tüntetett Romániában Székelyföld autonómiájáért. A román rendőrség adatai szerint 15 000, a szervezők szerint kb. 100 000 ember vett részt a békés megmozduláson, mely az erdélyi régió több településén zajlott. A székelyek a Romániában élő, 1,4 milliós magyar nemzeti közösséghez tartoznak. A legtöbben Hargita és Kovászna megyében élnek, ahol a népesség 80 százalékát teszik ki. A vasárnapi menetelők közül többen Autonómiát akarunk, nem függetlenséget feliratú bannerekkel jelentek meg. Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke kijelentette: „Emlékeztetni akarjuk Románia kormányát, hogy nem adjuk fel a harcot a székelyek autonómiájáért, annak ellenére sem, hogy egyelőre semmilyen formában nem kívánnak tárgyalni a székely néppel az autonómia ügyében.” Budapesten néhány ezer ember gyűlt össze a székelyek menetelésével szolidarizáló megmozduláson. Erdélyben a székely-magyarok autonómiát kérnek címmel tett közzé hírt a Euronews német kiadása. Közli: a romániai Erdélyben több mint 100 000 ember követelte az autonómiát, 45 kilométeres élőláncot alkotva. Romániában mintegy 1,2 millió magyar él. Magyarországon szolidaritási tüntetéseket tartottak, végül a román nagykövetség elé vonultak.
A Euronews magyar kiadása Tömegek követelték az autonómiát Székelyföldön című híre így szól: A szervező Székely Nemzeti Tanács szerint mintegy 150 ezren, a román hatóságok szerint pedig mintegy tizenötezren vettek rész azon az 55 kilométeres menetelésen, amellyel székelyek és romániai magyarok autonómiát követeltek Romániában. Magyarországon szimpátiademonstrációt tartottak. Atrocitás nem történt. Több ezer erdélyi magyar gyűlt össze, hogy területi autonómiát követeljen közösségének címmel tudósított a The Washington Post. Vasárnap tizennégy település – köztük egy város, Kézdivásárhely – bevonásával menetelést szerveztek az erdélyi magyarok. A résztvevők énekelve, magyar zászlókat lengetve, lóháton, illetve szekéren érkeztek a helyszínekre. Magyarország fővárosában, Budapesten is ezrek követelték Románia nagykövetségének épülete előtt Székelyföld területi autonómiáját, némelyek a Székelyföld nem Románia rigmust skandálták. Kelemen Hunor, a magyarság vezetője vasárnap elmondta, azért akarnak területi autonómiát, hogy közösségük megmaradhasson és gazdaságilag fejlődhessen. A román politikum nem garantálja a kisebbségi jogokat.
A magyar kisebbség menetelése az autonómiáért Romániában a címe a Deutsche Welle beszámolójának. Több mint 10 000 ember részvételével szervezetek tüntetést Magyarországon és Romániában, hogy autonómiát kérjenek a Romániában élő 1,2 milliós magyarságnak. Magyarországon, Budapesten és más városokban is több ezer ember részvételével szimpátiatüntetéseket szerveztek. Nagyobb autonómiát követelnek a romániai magyarok – írja a Europe Online Magazine. Több mint 10 000 ember részvételével szervezetek vasárnap tüntetést Romániában és Magyarországon a Romániában élő magyar kisebbség autonómiájáért. Romániában a demonstrálók menetelést szerveztek két magyarok lakta erdélyi település között. Magyarországon is több ezren vettek részt a Budapesten és más városokban szervezett szolidaritási tüntetéseken.
Több ezer magyar követelt autonómiát – adta hírül az U-T San Diego. Több ezer magyar vett részt azon a megmozduláson, melyet magyarok lakta területen szervezetek vasárnap Romániában, hogy autonómiát kérjenek közösségük számára. A tüntetést menetelés formájában szervezték meg, tizennégy települést, köztük egy várost, Kézdivásárhelyt is bevonva. Budapesten a román nagykövetség épülete előtt is ezrek követeltek területi autonómiát Székelyföldnek. A demonstrációt szervező Székely Nemzeti Tanács petíciót intéz Románia kormányához és az Európai Unióhoz, hogy felhívja a figyelmet a székely autonómiatörekvésekre. Tüntetés a magyarok autonómiájáért Romániában felvezetéssel az osztrák ORT televízió híradása szerint a romániai Erdélyben több mint 100 000 ember két település között létrehozott egy 45 kilométeres élőláncot. Ezzel békésen tüntettek a Romániában élő mintegy 1,2 millió magyar autonómiájáért. A megmozdulást a mérsékelt RMDSZ és kisebb radikális csoportok szervezték. Budapesten és más magyarországi városokban ezrek fejezték ki szolidaritásukat a kezdeményezéssel, melyet támogat a jobboldali nacionalista magyar kormány és a szociál-liberális ellenzék egyaránt. A tüntetők a román nagykövetség elé vonultak.;;;?Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Izsák Balázs: Amit célként kitűztünk, megvalósítottuk!
– Október 27-én lezajlott a székelyek nagy menetelése. Ha röviden értékelni akarnám, azt mondhatnám, hogy amit célként kitűztünk, azt megvalósítottuk. Megvalósítottuk az összefüggő menetoszlopot Bereck és Kökös között, talán két hely volt, ahol pár száz méterre megszakadt. A begyűjtött adatok alapján 150 ezren voltunk – nyilatkozta tegnap sajtótájékoztatón Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke.
Megköszönte a résztvevőknek, hogy jelen voltak, hogy felmutatták a székelység igényét Székelyföld autonómiája iránt, és kifejezték tiltakozásukat a bukaresti kormány tervezett közigazgatási átalakítása ellen. Megköszönte a pártok támogató részvételét és a szervezésben végzett munkát, az SZNT küldötteinek, a széki vezetőknek és közvetlen munkatársainak azt a hatalmas munkát, amelyet augusztustól végeztek. Bejelentette: meg fogják ismételni kérésüket a román kormány felé, hogy fogadja a székelység küldöttségét, és tárgyaljanak Székelyföld jövőjéről, a székely autonómiakövetelésről. – Egyértelmű, hogy a székelyek nagy menetelése sikeres volt, és az is világos, hogy a nagy menetelés sikerét ez év márciusában Marosvásárhelyen alapoztuk meg. Persze, nem elhanyagolható az a tízesztendős munka, amelyet a Székely Nemzeti Tanács küldöttei, a tisztségben engem megelőző vezetők, dr. Csapó József és Fodor Imre végeztek, mondta az elnök.
27-e óta egy kicsit megváltozott körülöttünk, és bennünk is a világ
Elmondta, hogy az SZNT október 26-án, szombaton volt tízéves, de nem volt más rendezvényük, csak a nagy székely menetelés. Ez alatt a tíz év alatt, tette hozzá, megtettek egypár olyan lépést, amely szükséges az autonómia kivívásához. – A közfigyelem középpontjába vittük Székelyföld autonómiájának kérdését, megkerülhetetlenné tettük a hazai magyar politikusok számára, teremtettünk egy jelképet, a székely zászlót, Székelyföld címerét, amely alá fölsorakozhatnak mindazok, akik Székelyföld autonómiájáért föl akarnak lépni. Ebben az évben elértük azt is, hogy megteremtettük az autonómiatörekvés mozgalmi hátterét, ha úgy tetszik, 27-e óta egy kicsit megváltozott körülöttünk is, és bennünk is a világ.
Az elnök szerint ma már nem mondhatja azt Bukarest, de senki sem, hogy a székelyek autonómiatörekvése pusztán néhány politikusnak az igénye lenne. Ez a közösség igénye, a székely népé, és ehhez kell viszonyulnia innen tovább mindenkinek. Megváltozott a világ bennünk is, a közösség bizalma, belső kohéziója is megerősödött. Számunkra az autonómiaküzdelem erőszakmentes, és az is marad, a jog és a demokrácia eszközeivel harcolunk Székelyföld autonómiájáért – jelentette ki Izsák Balázs.
Újságírói kérdésre, hogy vajon a politikai alakulatok nem használták-e propagandacélokra az eseményt, azt mondta, ő maga nem találkozott ilyesmivel, de ha megtörtént volna, leülnek és megtárgyalják az illető szervezettel, szervezetekkel.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Felavatták Székely Mózes fejedelem szobrát Marossárpatakon
Székely Mózes mellszobrát október 26-án, szombaton avatták fel Marossárpatakon. A műkő szobor az erdélyi fejedelmekről készült szoborcsoport huszadik, sorozatzáró alkotása.
Az avatóünnepségen Brassai Zsombor, az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöke is részt vett. Az elnök ünnepi beszédében elmondta, nagyon büszke arra, hogy van Maros megyében egy olyan település, ahol létezik egy olyan szoborpark, ahol együtt vannak azok a fejedelmek, akik Erdély függetlenségét tűzték ki célul, valósították meg, védték, óvták és minden erdélyi magyar ember szívébe zárták. Beszédében köszönetet mondott Miholcsa József szobrászművésznek és a polgármesteri hivatalnak azért, hogy létrehozták a szoborparkot. "Székely Mózes az első fejedelmek közé sorolható, aki Erdély függetlenségét tűzte ki célul. Ez egy olyan cél, amelyről mi is beszélni szoktunk, igaz, hogy nem a függetlenségről, hanem autonómiáról, regionalizációról, végül is hasonló politikai célokról, mint amiről az erdélyi fejedelemség idejében szó volt. Akkor is felmerült az a dilemma, amely a mai napig időszerű. Akkoriban a kérdés úgy vetődött fel, hogy Erdély függetlensége, de kinek a támogatásával? A keleti török porta vagy a nyugati császárság? Ez a dilemma azóta is újra meg újra megfogalmazódik. Politikai hétköznapjainkban ez a kérdés úgy tevődik fel, hogy kivel hozzuk létre az autonómiát? Nyilván ma is tudjuk, mint Székely Mózes idejében, hogy ez egyedül nem fog menni. Románokkal, cigányokkal, európai uniós támogatással, Budapest vagy Bukarest hátterével? Kivel hozzuk létre az autonómiát? Azt gondolom, hogy nagyon bölcsen és higgadtan kell ezt a kérdést megközelíteni ahhoz, hogy ne álmokat kergessünk, hanem meg tudjuk valósítani Székelyföld autonómiáját! Én hiszek benne! Az a jó a marossárpataki szoborparkban, hogy a fejedelmek szobrai előtt sorra megállva a kérdésre választ is kaphatunk" – hangsúlyozta Brassai Zsombor megyei elnök.
Az ünnepség koszorúzással és ünnepi műsorral zárult.
Népújság (Marosvásárhely)

Székelyföld és népe
Pál-Antal Sándor, az egyetlen Székelyföldön élő és alkotó akadémikus történészünk újabb tanulmánykötettel örvendeztette meg a pontos, megbízható adatokon alapuló, reális történelem kedvelőit.
A kötet 21 tanulmányt tartalmaz. Egy részük most jelenik meg először nyomtatásban, mások megjelentek ugyan, főleg anyaországi kiadványokban, viszont ezek a regionális kiadványok nemigen juthattak el mindmáig a legfőbb címzetthez, a székelyföldi olvasókhoz.
A legelső tanulmány a székelyföldi kutatómunkát, ennek intézményes kereteit veszi számba, az 1989-es változások után. Tárgyalja ennek helyzetét a mai erdélyi magyar történelemírásban. A fél évszázados erőszakos beolvasztó politika a történelemkutatás hatalmas lemaradását eredményezte. "Meghamisított múltunk hitelességének helyreállítása, történelmi ismereteink gyarapítása, gyökereink megismerésének igénye népakaratként nyilvánult meg." (9. o.) Mellékletként közli a szerző a Székelyföld történetére vonatkozó – 1990 és 2009 között megjelent munkák válogatását.
A székely önkormányzat-történet és ennek 17. századi marosszéki vonatkozásait tárgyaló dolgozatok után a szerző kutatómunkájának életműértékű fejezetét ismerteti az olvasóval, a Székelyföld etnikai összetételének változásait is hozó tragikus 18. század elejének szentelve a kötet hat tanulmányát. "A szárazság és a pestis megszűntével az elvándoroltak egy része visszatért lakhelyére, mivel a megélhetést az ősi otthon biztosította számukra... A visszaköltözöttek mellett pedig megjelent az új munkaerő, amely fokozatosan elfoglalta és művelés alá vette a jobbágy puszta telkeket. Ennek a folyamatnak pedig társadalmi és etnikai kihatásai is voltak, mivel lendületet vett a román ajkú lakosság számbeli növekedése a Székelyföld minden részén." (106., o.)
1956 eseményeit nem lehet tárgyalni ennek erdélyi és székelyföldi vonatkozásai nélkül. A kötet több tanulmányt szentel az összmagyarság történelme kiemelt fontosságú fejezetének. 1956. október 28. és 1961. december 31. között 907 személy ellen indítottak bűnvádi eljárást a Maros Magyar Autonóm Tartományban. 380 esetben a vádiratban szerepel az 1956-os "ellenforradalmi" megnyilvánulás. Ugyanakkor az elnyomó hatalom 1956 ürügyén igyekezett leszámolni minden számára veszélyesnek tűnő személlyel, mozgalommal, kezdve saját belső ellenzékét és végezve különböző vallási közösségek tagjaival. Ezért tekintjük rendkívüli fontosságú forrásértékű dokumentumnak 1956 valódi hőseit tisztázó, pontosító négy dolgozatot.
Mint minden igényes, pontos, megbízható forrásokon alapuló tanulmánykötet, jeles történészünk is szó- és kifejezésjegyzékkel, valamint személy és földrajzi nevek mutatójával egészíti ki kötetét.
Pál-Antal Sándor: A székelyek földje és népe, Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2013. 425 o.
Szerkesztette Szőcs Katalin, a kiadásért felel Káli Király István ügyvezető.
Józsa András
Népújság (Marosvásárhely)

Az uralkodó, aki Erdélyt Európa színpadára vitte
Bethlen Gábor fejedelemmé választásának 400 éves évfordulójára emlékeztek
Bethlen Gábor trónra lépésének 400. évfordulója alkalmából nemzetközi tudományos konferenciát tartottak október 24. és 26-a között Kolozsváron a Babeş–Bolyai Tudományegyetem, az Erdélyi Múzeum-Egyesület, az budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE), a Debreceni Egyetem, és a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Történettudományi Intézete közös szervezésében. Pénteken és szombaton Nagyenyeden, Gyulafehérváron és Alvincen várta gazdag program az érdeklődőket. A nagyenyedi nap alkalmával több mint egy évtizedes elképzelés vált valóra: sikerült megszervezni a Bethlen Gábor fejedelem nevét viselő iskolák találkozóját. Gyulafehérváron ökumenikus istentiszteletet tartottak, majd szabadtéri programokra, vásárra, gulyásfőzésre, koncertekre került sor. A rendezvénysorozat Alvincen zárult, a nemrég felújított XIII. századi templomban tartott istentisztelettel.
Szabadság (Kolozsvár)

Bethlen-napok Nagyenyeden, Gyulafehérváron, Alvincen
Fehér megyei szórványmagyarságnak két felemelő ünnepnapja volt Bethlen Gábor fejedelemmé választásának négyszáz éves évfordulója alkalmából. A pénteki rendezvényeknek Nagyenyed adott otthont, a szombatra időzített eseményeket pedig Gyulafehérváron, és Alvincen tartották.
„Fejedelem, a fundamentum áll!”
Az enyedi pincegalériában került sor arra a képzőművészeti kiállításra, amelyet a nagyenyedi Inter-Art Alapítvány és a Bethlen Gábor Kollégium közösen szervezett. Huszonkét alkotó munkáit csodálhattuk meg, köztük Barabás Miklós, a kollégium egykori neves diákjának festményeit, Bethlen Gábor fejedelem és gróf Mikó Imre kollégiumi főgondnok portréit.
A megnyitón többek között jelen volt M. Horaţiu Josan polgármester, Balog István az Inter-Art Alapítvány elnöke, Ioan Hădărig, a Liviu Rebreanu Művelődési Központ igazgatója. A kiállítást Tóth Tibor református lelkész mutatta be. „Rajtunk a sor, kései rendek, ünneplőbe öltözve jövünk jelentést tenni négyszer száz év tartalmával a szívünkben (…) és jelentjük a Fejedelemnek, igen, Fejedelem, a fundamentum áll!”, hangzott el beszédében.
Szőcs Ildikó, a kollégium igazgatója mutatta be azt a kiadványt, amelyben a szerkesztők a fejedelem által alapított iskola néhány egykori diákjának és tanárának munkáit gyűjtötték össze, így kívánták emlékeztetni az olvasót arra, hogy a Bethlen Gábor alapította 391 esztendős kollégium milyen neves képzőművészeket adott az egyetemes magyar kultúrának.
Bethlen Gábor nevét viselő iskolák találkozója
A kiállításmegnyitót követően került sor a Bethlen-iskolák találkozójára, amelynek ötlete tizenegy évvel ezelőtt született meg. A díszterem zsúfolásig megtelt. Szőcs Ildikó igazgató felolvasta a volt enyedi diák, Brendus Réka, a magyar kormány nemzetpolitikában felelős államtitkársága főosztályvezető helyettesének a kormány nevében küldött üzenetét.
Az eseményen jelen volt Szőcs Gyula, a kollégiumi keresztszülőprogram nagy támogatója, Kováts Krisztián megyei RMDSZ-elnök, Király Melinda, az EMNP alelnöke, Lőrincz Helga nemzetiségügyi tanfelügyelő, Lászlóffy Pál, az Romániai Magyar Pedagógusszövetség (RMPSZ) tiszteletbeli elnöke, a kollégium régi támogatója.
Sorban bemutatkoztak a Bethlen Gábor nevét viselő iskolák. Elsőnek Debrecen, majd Gyomaendrőd, Hódmezővásárhely, Nyíregyháza, végül pedig Székelyudvarhely képviselői szólaltak fel. Valamennyien elmondták, miért is választották az illető iskolák a fejedelem nevét. Két magyarországi testvériskolából érkező diákcsoport is vendégeskedett a hétvégén a kollégiumban a budapesti Baár Madas református gimnáziumból Wrábelné Hatházi Judit vezetésével és a Lévay József Református Gimnázium diákjai, a találkozó alkalmával a vendégek is beszéltek iskolájukról, a nagyenyedi kapcsolatokról.
Gazdag gyulafehérvári program
A gyulafehérvári ünnepségek a református parókia udvarán kezdődtek, ahol felavatták az új haranglábat. Gudor Botond református esperes házigazdaként köszöntötte a vendégeket. Elmondta: a Háromszékről származó harangláb megalkotásában sokat segített a vargyasi Sütő család. A baróti Demeter László ismertette a harangláb történetét, majd egy adománylevelet és egy díszzászlót adott át az esperesnek, amit Szekeres Attila István mezőmadarasi származású sepsiszentgyörgyi heraldikus, a címertudomány doktora, valamint Puskás Bajkó Gábor hímző grafikus adományozott a gyulafehérvári egyházközségnek. A harang a Fehér megyei Marosszentimre gyülekezet nélkül maradt templomából származik – tudtuk meg. Az eseményen jelen voltak a Bethlen Gergely Hagyományőrző Egyesület tagjai is. A rendezvényt a Kovásznai Megyei Tanács, a Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Ház, a Bethlen Kollégium és a Bod Péter Alapítvány támogatta. Emelte az ünnepi hangulatot Szilágyi Győri Hunor és Gligor Daria elemista tanulók szép hegedűjátéka.
Ezt követően az Egyesülés Múzeumban Gy. Szabó Béla metszeteiből és festményeiből nyílt kiállítást tekinthették meg az érdeklődők. A múzeum részéről Gabriel Rustoiu igazgató mondott beszédet, ebben az alkotót az egyik legnagyobb „román” művésznek nevezte. Ferenczy Miklós esperes, Gy. Szabó Béla nevelt fia magyarul és románul mutatta be a művész életét és munkásságát.
A második kiállítás a Római Katolikus Egyházművészeti Múzeumban tudományos értékű. A bemutatót Sipos Gábor egyházkerületi levéltáros tartotta. A tárlókban eredeti dokumentumokat láthattunk pl. Bethlen Gábor levelét az erdélyi református lelkipásztorok gyermekei számára.(1629. július 13.) vagy a partiumi református román papokat magyar kiváltságokban részesítő egykori másolatot (1614. február 14.) Egy másik iratban a református vallású szászoknak istentiszteleti hely gyanánt odaadja az óvári iskola (ma: ferences kolostor) végében levő „palatiumot.” (1629. május 14).
A délelőtti ökumenikus istentiszteleten zsúfolásig megtelt a gyulafehérvári székesegyház. Jakubinyi György római katolikus érsek szólt az egybegyűltekhez Bethlen Gábor személyének jelentőségéről beszélve, majd Kató Béla református püspök Bethlen Gáborról, mint a magyarok Gedeonjáról emlékezett meg. Az ökumenikus istentisztelet zárómozzanata a székesegyházban található emléktábla megkoszorúzása volt. Fellépett a nagyenyedi egyházközség, valamint a kollégium leánykórusa Fórika Éva zenetanár-karnagy vezetésével. A kórustagok Erdély szinte valamennyi népviseletében pompáztak.
Az istentiszteletet kulturális műsor és vásár követte a Vártéren. Itt különösen fontossá vált Turzai Melán kollégiumi aligazgató és Kónya Tibor iskolalelkész moderátori tevékenysége.
A Vártéren felállított színpadon Kováts Krisztián Fehér megyei RMDSZ-elnök köszöntötték az ünneplő közönséget. Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke arról beszélt, hogy a nagy fejedelem tizenhat éves uralkodása alatt megerősödött a transzszilvanizmus jelensége. Tudott csatába menni, de tudott szövetséget is kötni, ha arra szükség volt. Felszólalt többek között Sógor Csaba parlamenti képviselő és Hegedűs Csilla, az RMDSZ főtitkár-helyettese, a Communitas Alapítvány képviselője, az eseményen jelen volt Magdó János kolozsvári magyar főkonzul is. Fellépett a Collegium Gabrielense régizene- és táncegyüttes Tomai Gyöngyi és Kónya Mária vezetésével. Táncműsorukban a két fejedelem (Bethlen, és Báthori) párharcát elevenítették fel. Láthattuk, halhattuk a sepsiszentgyörgyi Codex és a budapesti Tabulatura együttesek műsorát is. A sok népi tánc (magyarlapádi, felvinci, miriszlói, csombordi, bethlenszentmiklósi, illetve a torockói citerazenekar) igazolták a szórvány érdeklődését a népi kultúra iránt. A Fehér megyei RMDSZ éppen ezeknek a kis közösségeknek a támogatásával – pl. a néptánccsoportok szervezésével és utaztatásával – vállalt fontos szerepet az ünnepen.
Eközben a Vártéren kirakodóvásár zajlott sok szép magyar termékkel, a Böjte-ház udvarán pedig „huszárgulyás” főtt sajátos recept szerint. A műsort Antal Timi nagy sikerű, sok fiatalt odavonzó könnyűzene-koncertje zárta.
Istentisztelet Alvincen
Délután hálaadó istentiszteletre került sor a Gyulafehérvártól 11 km-re levő Alvinc nemrég felújított XIII. századi református templomában. Az istentiszteletet Ft. Kató Béla református püspök tartotta. A mindössze tíz református hívőből álló gyülekezetet Gudor Botond esperes látja el lelki szolgálattal. Népes közönség vett részt az istentiszteleten, jelen voltak a helyi ortodox és görögkeleti papok, valamint a polgármester. A vendégek között voltak azok az anyaországiak is, akik segítségével a felújítási munkálatok megvalósulhattak. Minderről Dioszegi László, a Teleki László Alapítvány képviselője beszélt. Fellépett a Tabulatura együttes és a nagyenyedi egyházközség református kórusa Fórika Éva vezetésével. Boros Erzsébet buzásbocsárdi énekes népdalokat adott elő.
Szabadság (Kolozsvár)

Román visszhangok: kudarcnak minősítik a menetelést
Többnyire visszhangtalan maradt a Székelyek nagy menetelése a hétfői román sajtóban, az elvétve megjelent kommentárok többsége pedig kudarcnak állította be a vasárnapi demonstrációt, amelyen a kezdeményező Székely Nemzeti Tanács (SZNT) szerint 120 ezren, a román hatóságok szerint 15 ezren követeltek autonómiát Székelyföldnek.
A liberális kötődésű Adevărulban Lulea Marius Dorin – eltekintve attól, hogy a menetelést az SZNT kezdeményezte és valamennyi erdélyi magyar politikai szervezet felkarolta – az RMDSZ szégyenletes kudarcának minősítette, hogy a „hivatalos” számok messze elmaradtak a szervezők várakozásaitól. A szerző szerint a nacionalista jelszavak nem kendőzhetik el azt, hogy az utóbbi két évtizedben a törvényhozásban és különböző bukaresti kormányzatokban részt vevő RMDSZ nem tudta kiemelni a székelységet a szegénységből, a szövetség vezetői pedig szerinte csak akkor „hangoskodnak” az autonómia-jelszavakkal, amikor ellenzékben vannak, és ha hozzáférnek a közpénzekhez.
Ugyancsak az Adevărul közölt összeállítást a témát kutató újságírók írásaiból, rávilágítva, hogy bár autonómia-ügyben nincsenek kötelező érvényű európai szabványok, igenis működnek Európában etnikai alapon szervezett területi autonómiák. Egyebek mellett a dél-tiroli, a katalán, a baszk és a finnországi példát ismertetve a szerző kiemeli: a különböző jogköröket biztosító területi autonómiáknak éppen az a sajátosságuk, hogy egy területre, nem pedig egy etnikai közösségre vonatkoznak, még akkor is, ha határain belül egy bizonyos etnikum többséget alkot.
A jobboldali România Liberă arról írt, hogy a székelyek menetelése jelentős külföldi támogatásban részesült. A szerző szerint 29 autóbusz hozott magyarországi „turistákat” a demonstrációra. A cikkíró tudni véli, hogy a Székelyföldnek autonómiát követelő tüntetés Oroszország támogatását is élvezte, amely szerinte erődemonstrációt akart tartani a román hatóságoknak, mivel Romániában tegnap kezdődtek az amerikai rakétapajzs kiépítésének munkálatai.
Szabadság (Kolozsvár)

Menetelés Bukarestig?
A Székelyek Nagy Menetelése bebizonyította, Bukarest többé nem mondhatja, hogy a székelyföldi autonómiatörekvés nem tükrözi az ott élők igényét, tárgyalnia kell erről a székelység képviselőivel – jelentette ki Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke.
Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke eközben bejelentette: a szövetség két hónap alatt befejezi a Székelyföld területi autonómiájára vonatkozó új törvénytervezetét – jelenetette ki Izsák Balázs, a vasárnapi megmozdulást szervező Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke tegnap. Elmondta, a szervezet elérte célját: 54 kilométeres összefüggő menetoszlop alakult ki Bereck és Kökös között, 150 ezer résztvevővel. „Ha ide számoljuk, hogy további 30 helyszínen szimpátiatüntetéseket szerveztek, akkor 200 ezren voltunk. Ekkora tömeget nem lehet nem észre venni, ezért bízom benne, hogy elkezdődhet a párbeszéd a kormánnyal a Székelyföld jövőjéről” – húzta alá a fennállásának 10. évfordulóját ünneplő szervezet vezetője Marosvásárhelyen. Izsák úgy érzi, a sikeres vasárnapi megmozdulás óta a közösség önbizalma is megnőtt, megerősödött a belső kohézió, az autonómiaküzdelemhez szükséges erkölcsi és szellemi kapacitás. Elmondta továbbá: az SZNT két napon belül levélben tájékoztatja a kormányt tárgyalási szándékáról.
Victor Ponta román miniszterelnök egyébként hétfőn az MTI-nek úgy nyilatkozott: a kormány Románia alkotmányának és az európai gyakorlatnak megfelelő módon fog válaszolni a székelység autonómiaigényére.
A menetelés szóba került a magyar országgyűlés hétfői ülésén is. Németh Zsolt, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára azt mondta, a demonstráción résztvevők világossá tették azt, hogy a Székelyföld létezik. Közölte: az elmúlt hónapokban azt tapasztalták, hogy ezt, sőt a székelyek létezését is megkérdőjelezték. Úgy fogalmazott: ott állunk a székelyföldi igények mögött, Magyarország támogatást, hátteret, biztos támasztékot jelent a számukra. A kormány a maga eszközeivel támogatja a konkrét célkitűzéseket is – tette hozzá.
Borbély: készül az új autonómia-törvénytervezet
Ezzel egy időben Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke a Radio France Internationale (RFI) francia rádióállomás román nyelvű adásának nyilatkozva bejelentette: a szövetség két hónap alatt befejezi a Székelyföld területi autonómiájára vonatkozó új törvénytervezetét. „Dél-Tirolban és Finnországban pozitív példák vannak, amelyeket át lehet venni, de mindez a többség politikai akaratától függ" – mondta Borbély László. Az RMDSZ alelnöke szerint a magyar közösség üzenete az, hogy „nem lehet figyelmen kívül hagyni Románia 1,3 millió lakosának akaratát”. A riporter kérdésére, hogy felkészült-e a román társadalom a székelyföldi autonómia elfogadására, Borbély László azokra a korábbi küzdelmekre utalt, amelyeket olyan jogokért folytatott a magyar közösség, amelyeket ma már senki nem kérdőjelez meg. Felidézte, hogy az 1990-es években a kisebbségi anyanyelvhasználat elleni tüntetésekkel kellett szembenézni. Hozzátette, arra is több mint két évtizedet kellett várnia a magyar közösségnek, hogy megfelelő tanügyi törvénye legyen. „Mi türelmesek vagyunk, nem mondjuk, hogy máról holnapra minden megoldódik” – tette hozzá Borbély László.
Amint arról beszámoltunk, az SZNT által elkészített autonómia-statútumot 2005-ben két RMDSZ-es képviselő, Sógor Csaba és Becsek Garda Dezső terjesztette a parlament elé. A képviselőház még abban az évben vita nélkül visszautasította azt, majd 2012-ben a szenátus is érdemi vita nélkül, a szakbizottságok jelentésére hivatkozva szavazta le a javaslatot. A szövetség idei, májusi kongresszusán Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester jelentette be, a szövetség „az eddigi tervezeteknél részletesebb, reális és kivitelezhető autonómia-statútumot” akar benyújtani.
Rendőrségi túlkapás a csíki állomáson
Hétfőn egyébként a Csíkszéki Székely Tanács közleményben tiltakozott a csíkszeredai vasútállomáson vasárnap reggel 9 óra után történt „rendőrségi-titkosszolgálati, a múltat idéző, félelmet keltő, nyilvánvalóan provokációs” ténykedés ellen. A szervezet rámutat: miután kiderült, hogy a csíkszéki tüntetők szállítására kibérelt vonat nem indulhatott el az állomásról, „a szolgálatos vagy berendelt rendőr a saját kis noteszébe egyenként feljegyezte a különvonat utasait felvevő, elszállító autóbuszok és gépkocsik rendszámát.” A közlemény szerint az állomáson jelen levő Tánczos Barna szenátor és Korodi Attila parlamenti képviselő határozott fellépését követően „a rendőrségi notesz összecsukódott.” A Csíkszéki Székely Tanács továbbá arra kéri a két politikust, hogy tájékoztassa az ország belügyminiszterét arról, hogy a helyi magyar közösséget megfélemlítő, súlyos provokáció történt Csíkszeredában.
Amint arról beszámoltunk, a szervezők becslése szerint több mint 100 ezren, a hatóságok állítása szerint 15 ezren vettek részt vasárnap a Székelyek Nagy Menetelésén, amelyen a résztvevők kinyilvánították: élni akarnak az önrendelkezés jogával, és e jog alapján követelik a Székelyföld államon belüli önkormányzását. A résztvevők a Brassót Bákóval összekötő 11-es országút háromszéki szakaszán 14 gyülekezési pontban találkoztak, ökumenikus istentiszteleteket hallgattak meg, majd 26 menetoszlopot alkotva egymással szembe indultak. A menetoszlopok összetalálkozásával 53 kilométeres összefüggő oszlop alakult ki az országúton.
Székelyföldi románok: ellenséges erődemonstráció
Romániával és a román nemzettel szembeni ellenséges politikai erődemonstrációnak minősítette a székelyföldi románok nevében fellépő egyik civil szervezet a vasárnapi megmozdulást. A Maros, Hargita és Kovászna megyei románok civil fóruma nevű szervezet tegnapi közleménye szerint valamennyi felszólalásból kitűnt, hogy a résztvevők nem csak a központi román politikai hatalmat tekintik ellenségnek, hanem „mindent, ami román”, szerintük ezt bizonyítja, hogy a megmozdulás nélkülözött valamennyi román elemet és jelképet, a rendezvényen így csak székely és magyar zászlók lobogtak. A civil szervezet szerint ilyen körülmények között a szervezők ne számítsanak a román és a nemzetközi közvélemény szimpátiájára. Emlékeztetnek arra, hogy egyetlen román szervezet, párt, a tudományos szféra képviselője sem támogatta egy székelyföldi régió létrehozását. Rámutatnak: a menetelés szervezőinek nyilatkozataiból és magatartásából is kitűnik, az autonómia valódi célja az, hogy a régiót megtisztítsák a románoktól. Leszögezik: a románok soha nem fogják elfogadni, hogy Románia szívében egy enklávé jöjjön létre. Aggasztónak tartják, hogy a valójában „politikai és államellenes„ megmozdulások immár nyíltan Budapest irányítása alatt zajlanak és aggasztónak tartják azt is, hogy a megmozdulás fő „népszerűsítői és bujtogatói” az erdélyi magyar történelmi egyházak papjai, akik híveiket ilyen ellenséges politikai megnyilvánulásokra buzdítják – olvasható a közleményben.
Gyergyai Csaba
Krónika (Kolozsvár)

Szimpátiatüntetések New Yorktól Pozsonyig
A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) háromszéki demonstrációjával párhuzamosan Európa és Észak-Amerika több nagyvárosában is szolidaritási megmozdulásokat tartottak vasárnap.
A New Yorkban élő magyarok a román konzulátus előtt gyűltek össze, Clevelandben pedig a helyi magyarok egyik rádiója, a Bocskai Rádió szervezett szolidaritási tüntetést a háromszéki rendezvénnyel egy időben. A tüntetők a transzparenseikre írt jelmondatokkal is tiltakoztak az ellen, hogy a román kormány „fel akarja darabolni Székelyföldet”. Csibi Loránd, a rádió főszerkesztője az MTI-nek elmondta, a rendezvényen felolvasta azt a kiáltványt, amelyben a Székelyek Nagy Menetelésének résztvevői megerősítették a Székelyföld autonómiája iránt korábban is kinyilvánított igényüket.
A Svédországi Magyarok Országos Szövetsége Stockholmban szervezett megmozdulást, amelyen ott voltak a Svédországi Magyar Protestáns Egyházi Közösség vasárnapi ökumenikus istentiszteletének résztvevői is. A menetelést támogató mintegy kilencven felvonuló a román nagykövetség előtt fejezte ki tiltakozását a tervezett közigazgatási átszervezés miatt, és petíciót adtak át a román nagykövetségnek.
A BBC londoni székháza előtt hozzávetőleg 120-an gyűltek össze vasárnap, a rendezvény keretében megemlékeztek 1956 évfordulójáról is. A magyar és székely lobogókat magasba tartó tüntetők előtt Szarvas József, a Magyar Szabadságharcosok Nagy-Britanniai Szövetségének főtitkára emlékezett vissza a harcokra, a szovjet hadsereg bevonulását követő menekülésre. Ezután a demonstráció főszónoka, Fehér Tamás, a Londoni Magyar Magvető nevű csoport egyik vezetője követelte Székelyföld autonómiájának megteremtését.
Brüsszel belvárosában mintegy 130–150 ember emlékezett vasárnap este az 1956-os forradalom és szabadságharcra, majd a székely menetelés melletti kiállásként a belgiumi ismeretlen katona sírjához vonultak. Az emlékműnél koszorút helyezett el Kovács Tamás Iván belgiumi magyar nagykövet és Sztáray Péter, a magyar NATO-képviselet vezetője.
Stuttgart belvárosában egy németországi magyar civil szervezet, a Hunnia Baráti Kör szervezésében tartottak szolidaritási tüntetést, melyen körülbelül 300-an vettek. A demonstráció közös imával kezdődött, majd a tüntetők Esztergám Miklós tárogatóművész kíséretével székely dalokat énekelve vonultak végig a város központjában. A tüntetésen székely és magyar zászlókat emeltek a magasba, és összesen 1500 szórólapot osztottak ki a járókelőknek. A német nyelvű szövegben a székelyek helyzetéről és törekvéseiről tájékoztattak. Gubík László, a Via Nova Ifjúsági Csoport elnöke a szervezetnek az Európai Unió pozsonyi képviselete előtt vasárnap délelőtt tartott tüntetésén a sorsközösség vállalásának fontosságát emelte ki.
A felvidéki diákhálózat néhány aktivistája vasárnap még a kora reggeli órákban egy székely zászlót formáló, égő mécsesekből összerakott alakzatot helyezett el Románia pozsonyi nagykövetsége előtt.
A vajdasági Topolyán is nagygyűlést tartottak a menetelés szimpátiarendezvényeként.
Gyergyai Csaba
Krónika (Kolozsvár)

Lesátoroztak a partiumi autonómiáért
Két sátor oldalára kifeszített molinó hirdeti az erdélyiek és a Bihar megyeiek önrendelkezési-törekvéseit a nagyváradi sétálóutcán, ahol az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) hétfő óta aláírásokat gyűjt a kétnyelvű, autonóm partiumi közigazgatási régió megvalósulásáért.
„Itt élünk, itt akarjunk a jövőnket építeni, jobbá tenni. Nem országot akarunk az országban, azt akarjuk, hogy adónk Erdélyben maradjon, ne pedig egy másik régió fejlődését finanszírozzák belőle. Az adminisztratív autonómia azt jelentené, hogy a mi adóink és illetékeink 75 százaléka helyben maradna, és csak 25 százaléka kerülne Bukarestbe, a központi kormányzáshoz” – fogalmazta meg Moldován Lajos, a néppárt helyi társelnöke céljukat. A néppárt már július végén meghirdette törekvését, Bihar megyében több mint kétezren, a térségben pedig több mint tízezren támogatták szignójukkal.
Megszólítják a „nemtörődömöket”
Üzenetük mostanáig többnyire csak azokhoz jutott el, akik ellátogattak a párt helyi irodáiba, a nagyváradi sétálóutcán viszont nagyobb közönségre találnak, meg tudják szólítani a lokálpatrióta román lakosságot is, magyarázták a szervezők. Eredetileg már múlt hétfőn elkezdték volna a kampányt, de a helyi önkormányzat csak mostanra adta meg az engedélyt, és azt is csak egy hétre, naponta 10–18 óra közötti időszakra. Kristófi Kristóf, a párt váradi vezetője azonban leszögezte: november harmadika után várhatóan engedélyük újabb és újabb meghosszabbítását kérik majd, egészen addig, ameddig kellő számú aláírás gyűl össze egy népszavazás kiírásához. Moldovánék emlékeztetettek, hogy a kifeszített, egyenként hét méter hosszú transzparenseken és a sátornál lévő szórólapokon szereplő román-magyar nyelvű infógrafikát eredetileg a nyáron, Tusványoson mutatták be labirintus formában, ez olyan történelmi és gazdasági adatokat illusztrál, amelyek véleményük szerint sokakat elgondolkodtathatnak. „A szemléltetőeszközük mindig is sokat segítettek, mert az emberek eltűnődhetnek egy-egy adat felett. Megragadja az ember szemét és elgondolkozik azon, hogy érdemes-e harcolni érte vagy sem. Itt azokra gondolok, akik eddig nemtörődömök voltak” – magyarázta lapunknak Moldován.
Felemás fogadtatás
„Letáborozásuk” valóban nem maradt észrevétlen, hiszen alighogy felállították a standot, máris heves reakciókat váltottak ki több járókelőből. Miközben voltak, akik rögtön előkapták személyi igazolványukat, és nemzetiségtől függetlenül a kezdeményezés mellé álltak, páran heves vitába bonyolódtak a párt képviselőivel. „Szégyelljék magukat” – kiabálta feléjük az egyik elhaladó idősebb férfi, egy másik – immár külföldön élő nagyváradi – kifejtette: értelmetlennek tartja az autonómiaharcot, és minduntalan az Európai Unió szellemiségét szajkózta. Kristófi lapunknak bevallotta, nem számított ilyen reakciókra. „Nagyvárad elfogadó város volt. De végül is nem baj, ha vitát gerjeszt, mert abból jó dolog is kisülhet. Az információk akkor tudatosulnak, akkor vezethetnek változáshoz, ha van konfrontáció” – vallja a nagyváradi EMNP-szervezet vezetője.
Az első órák tapasztalatai nyomán leszögezték: csak olyan munkatársaikat küldik a sátrakba felügyelni, akik felkészültek a vitára és a pártvezetők is többször kilátogatnak majd a sétálóutcára. A Krónika kérdésére, hogy tartanak-e atrocitásoktól, Moldován kijelentette: „Nem. Miért kellene? Nem kell félni semmitől. Az igazat ki kell mondani, nem szabad a szőnyeg alá söpörni. Elég volt már a szőnyeg alá seprésből, ez lett az eredménye. Vállalni kell az igazságot.”
Vásárhelyi-Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár)

Lemondott mandátumáról Gáspárik
Személyes okokra hivatkozva lemondott mandátumáról az RMDSZ listáján 2012 nyarán a Maros megyei önkormányzatba bejutott Gáspárik Attila.
A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház igazgatója döntését október 18-án iktatta az önkormányzatnál. Megkeresésünkre elmondta, ezentúl már nem tudja százszázalékosan teljesíteni a feladatát, ezért jobbnak látta, ha lemond. „A megyei tanácsi tisztség egész embert követel, eddig nem volt hiányzásom, és rendesen elvégeztem a feladataimat, ez már azonban kínossá kezdett válni. Sokkal több külföldi munkája van a színháznak, amire oda kell figyelni, és a tanári munkámmal sem tudtam összeegyeztetni” – mondta Gáspárik Attila, aki többek közt azt is fájlalja, hogy másfél éves megyei önkormányzati képviselői munkája alatt a sajtó egyszer sem kérdezte meg, hogy mit csinál, ezt pedig kudarcként éli meg. „Szemléletváltás zajlott a kultúrbizottságban, már csak azért is, mert a bizottság eddig mindig magához hívatta a vezetőket, és úgy ülésezett, én elértem azt, hogy kiszálltunk a különböző helyszínekre” – magyarázta Gáspárik. Hozzátette, az elmúlt másfél év alatt arra is rájött, hogy nem politikusalkat, nem tud politikai csapatban dolgozni. „Nem tudok olyan kompromisszumokat kötni, amelyeket mások megkötnek” – mondta, de nem kívánt példákkal élni.
Gáspárik Attila október 18-án mondott le mandátumáról, a megyei tanácselnök ezt 24-én vette tudomásul. A tanácsosi helyet azután nyilvánítják megüresedettnek, hogy csütörtöki ülésén azt a közgyűlés is tudomásul veszi. Brassai Zsombor, az RMDSZ Maros megyei elnöke lapunknak elmondta, kérték, hogy az október 31-ei ülésen iktassák be a szövetség új képviselőjét is. „A listán Nyárádszereda volt polgármestere, Dászkel László következik, ha ő nem vállalja, akkor a marosfelfalusi volt iskolaigazgató, Dénes József kapja a mandátumot” – mondta. Arra a felvetésünkre, hogy amennyiben Gáspárikot csütörtökön nem „pótolják”, ez az egy mínusz mandátum befolyásolja-e a november 14-én esedékes rendkívüli ülés kimenetelét, Brassai nemmel válaszolt. A rendkívüli ülést egyetlen napirendi ponttal hívták össze, hogy eldöntsék: kiírják-e a népszavazást arról, hogy Maros, Hargita és Kovászna megye egy fejlesztési régiót alkosson.
A Maros megyei tanácsot 13 RMDSZ-es, 13 USL-s, 6 PDL-s és 2 PPDD-s képviselő alkotja, ahhoz, hogy referendumot írjanak ki, a jelenlevők 50 százalékának plusz egy tanácsosnak kell támogatnia a kezdeményezést.
Gáspár Botond, Szász Cs. Emese
Krónika (Kolozsvár)

Akiért csak a harang szólt…
Sass Kálmánra (1904–1958) emlékeztek vasárnap délelőtt az érmihályfalvi református templomban. A város 1956-os vértanújának neve mindmáig nem szerepelhet köztéri szobrokon, emléktáblákon. Lemaradt a Forradalom útján elhelyezett háborús emlékműről is, amelyet 2004-ben állítottak a 20. század helyi mártírjainak tiszteletére, és nem került fel a neve arra a kőtáblára sem, amelyre az érmihályfalvi csoport lajstromát vésték, és amelyet az elmúlt héten avattak fel a Széchenyi-téri ’56-os emlékművet kiegészítendő.
A múlt héten megörökített érmihályfalvi csoport névsora tehát hiányosan lett felróva a főtéren kihelyezett emléktáblára. Már a leleplezés pillanatában kérdően tekingettek egymásra az emberek és vártak volna valamilyen hivatalos magyarázatot, amely viszont elmaradt. Utólag derült ki, hogy az 1958-ban kivégzett Sass Kámánt még mindig hazaárulás vádjával tartja számon a román igazságszolgáltatás. Értesüléseink szerint rehabilitálásával nem foglalkozik sem a család, sem az erdélyi, illetve a partiumi magyar közélet.
A helyi református egyházközség 1993-ban állított emléktáblát a templom falára a gyülekezet éléről elhurcolt lelkésznek, akinek neve alatt Timóteus második könyvéből való idézet áll: „Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten.”
A vasárnapi megemlékező istentiszteleten Balázsné Kiss Csilla hasonló idézettel kezdte az igehirdetést: „Az igaz pedig hitből él. És aki meghátrál, abban nem gyönyörködik a lelkem. De mi nem vagyunk a meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk.”
A Zsidókhoz írt levél üzenetére építve emlékeztek tehát az ötvenöt esztendővel ezelőtt kivégzett vértanú lelkészre, akinek szellemisége mind a mai napig áthatja gyülekezete életét, vigyázza és tereli olykor megtört, elesett nyáját és a helytállás örök példájaként él, nem csak a mihályfalvi reformátusok, de valamennyi felekezetű helybéli ember emlékezetében.
Az istentisztelet után Kovács Zoltán, a gyülekezet főgondnoka foglalta össze az egykori lelkész munkásságát és mintegy jelentésképpen számolt be arról, hogy a gyülekezet dacolva a történelem viharaival, még ma is állja a sarat, él, munkálkodik, és Istennek tetszően próbálja tenni a dolgát.
A főgondnoki beszéd után a templom külső falán lévő márványlap alá helyezte el koszorúját az egyházközség, a polgármesteri hivatal, a RMDSZ és az EMNP helyi szervezete, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) helyi irodaképviselete, valamint az EMNP megyei szervezete. A templomkertben elhelyezett ’56-os emlékjelnél Török László mondott beszédet, aki a forradalmi időszakban Nagyváradon járt iskolába és tizenkét éves diákként keveredett az események forgatagába, amiért később, tizenhat évesen négy év börtönbüntetésre ítélték. Az akkori eseményeket és a kommunista börtönmódszereket ismerő mihályfalvi szemtanú szerint, ha a szenvedést lehetne mérni valamiben, akkor a 20. század emberének szenvedései igencsak sokat nyomnának a latban. Mint mondta, szálljon magában mindenki és beszélgessen el gondolatban felmenőivel. Vegye számba népe kálváriáját, példátlan megaláztatásait és mindeneket, amelyek az elmúlt században rászakadtak e nemzetre. Ennek tükrében gondoljon mindenki a jelen prioritásaira is – fogalmazott az egykori ’56-os, aki mondandója után az emlékjel talapzatára helyezte koszorúját a Szabadságra Vágyó Ifjak Szervezetének nevében.
Végül, de nem utolsó sorban a Diakóniai Központ falán elhelyezett Földesi Ilona diakonissza (Veronika testvér) emléktáblájához vonultak a jelenlévők, ahová az egyházközség koszorúja mellé Földesi László, az érmihályfalvi csoport egyetlen nőtagjának unokaöccse helyezte el a kegyelet virágait.
Sütő Éva
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Feljelentett menetelés-szervezők
Büntetőjogi feljelentést tett kedden a legfőbb ügyészségen a Székelyek Nagy Menetelésének szervezői ellen Bogdan Diaconu, a Szociáldemokrata Párt (PSD) parlamenti képviselője.
A magyarellenességéről ismert politikus a „magyar szélsőségesség példátlan fokozódásának megfékezéséért” emelt panaszt a demonstráció szervezői ellen, akiket az alkotmányos rend megsértésével, hátrányos megkülönböztetésre való felbujtással és a bűncselekmények nyilvános magasztalásával gyanúsít. Diaconu az RMDSZ és a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) ellen tett feljelentést, mivel szerinte ezek azzal a céllal szervezték a tüntetést, hogy a résztvevők a „lehető leghivatalosabb keretek közt lépjenek fel a román állam egységes jellege ellen”. A képviselő hozzátette: a Székelyek nagy menetelésén elfogadott kiáltvány egy nem létező, etnikai alapon szerveződő közigazgatási formát „talált fel”, az „úgynevezett Székelyföldet”, és polgári engedetlenséggel fenyegetőzik, ha nem biztosítják számára a területi autonómiát.
Diaconu: a székelyek bujtogatnak
Diaconu szerint a tüntetés szervezői Románia egységes nemzetállam jellegének tagadására bujtogatják az ország magyar etnikumú lakosságát. A képviselő már a vasárnapi menet idején felszólította a romániai parlamenti pártokat, hogy törvényben tiltsák be a Székelyek Nagy Meneteléséhez hasonló megmozdulásokat. A kormánypárti képviselő államellenesnek tartja az ilyen demonstrációkat.
Különben Diaconunak „papírja” van arról, hogy magyarellenes. Egy évvel ezelőtt 600 lejes pénzbírsággal sújtotta az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD), miután azt nyilatkozta: „a magyar címer kihelyezése egy romániai iskolára olyan, mintha náci horogkereszt kerülne egy zsidó tanintézetre". A PSD-s képviselő annak kapcsán tette a kifogásolt kijelentést, hogy Csíkszeredában a Márton Áron Főgimnáziumnak és a Segítő Mária Gimnáziumnak is otthont adó épület homlokzatára a felújítás során ismét kikerült a magyar címer, amely eredetileg is az épület dísze volt. Diaconu tegnap a Krónikának elmondta, kifizette a büntetést, bár önkényesnek tartja a „magyarpárti” CNCD döntését. Szerinte éppenséggel a helyi önkormányzat ama magyar képviselőit kellett volna diszkrimináció miatt megbüntetni, akik elhelyezték a magyar címert egy romániai oktatási intézményen. „Az a címer ugyanis Magyarország Románia egy része fölötti önkényes uralkodására, a románok akkori szenvedésére emlékeztet. Nem tettem mást, mint felhívtam a figyelmet arra a rendellenességre, hogy román területen olyan korszak hivatalos jelképével látnak el egy iskolát, amely a román nép ellen irányuló tömeggyilkosságról híresült el” – hangzott a képviselő egyedi történelemszemlélete.
Kelemen: dél-tiroli minta szerint dolgozunk
A menetelés kapcsán Kelemen Hunor szövetségi elnök kedden a Kossuth Rádió 180 perc című műsorában arról beszélt, a székelyföldi autonómiatörekvés elsőrendű feladata a román többség meggyőzése lesz. Mint mondta, az RMDSZ kulturális autonómiára vonatkozó tervezete évek óta a parlamentben van, és nem igazán lehet többséget állítani melléje. „Bármilyen autonómiaformát a parlamenten keresztül és nem utolsósorban a román társadalommal kell elfogadtatni. Minden egyes kezdeményezésünkkel azt a szándékot követjük, hogy legyen vita a társadalomban, hogy a román demokratákat győzzük meg, hogy amit mi kérünk, az nem Románia, a román társadalom ellen irányul” – mondta a szövetségi elnök.
Kelemen Hunor elmondta továbbá, az RMDSZ kongresszusán elfogadott határozat értelmében állítja össze az RMDSZ a székelyföldi autonómia-törvénytervezetét, ennek megalkotása során a dél-tiroli autonómiamodellt veszik alapul. „A dél-tiroli autonómia a Székelyföld számára is működő, lehetséges modell. Ezen belül a magyarok mellett a románok, és más nemzetiségűek is megtalálják a saját jövőképükhöz szükséges intézményes és gazdasági feltételeket” – magyarázta. Rámutatott, a dél-tiroli hatóságoknak a római kormány számos kompetenciát átadott, így tulajdonképpen a közösség a saját sorsáról döntött, kialakította azokat a modelleket a közigazgatás minden szintjén, ahol az etnikai elvet, például a nyelvismeretet használják, többek között az alkalmazásokhoz. „Ezek az intézkedések meggátolják az asszimilációt, az ott élő németajkú közösség számára egy olyan jövőképet vetítenek elő, amely a szülőföldön való megmaradásnak minden egyes feltételét az asszimiláció veszélye nélkül biztosítja” – tette hozzá a szövetség elnöke.
Toró: folytatni kell az összefogást
Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke szerint a vasárnapi megmozdulás sikerét a magyar összefogás biztosította, ami hatalmas mozgósító erőnek bizonyult. „Ez azt bizonyítja, hogy elvek és akciók mentén kell lehetőséget teremteni az erdélyi magyar pártok és szervezetek összefogásához, nem egyetlen pártba terelgetni az embereket” – fogalmazott. A közvetlen demokrácia eszközére a továbbiakban is szükség lehet, mondta a néppárt elnöke, aki szerint a magyar szervezeteknek közös ütemtervet kellene kialakítaniuk a hatékonyabb mozgósításért, a demonstrációsorozat következő állomása pedig akár Bukarest is lehetne. További lépés lehetne a polgári engedetlenség eszközeinek a felhasználása, viszont csak abban az esetben, ha a közösség szilárdan az ügy mögött áll – tette hozzá. A néppárt elnöke azt javasolta, hogy az összefogás jegyében folytatni kellene a magyar pártok és szervezetek közötti együttműködést a tervezett decentralizációs törvény, a régiósítási tervek vagy az alkotmánymódosítás kapcsán, a Székelyföld területi autonómiájáról szóló tervezet kidolgozásában, vagy az európai parlamenti választásokon is. A román kormánnyal egy reprezentatív erdélyi magyar delegációnak kellene tárgyalnia az autonómiáról, ebben mindhárom magyar pártnak helyet kellene biztosítani.
Szilágyi Zsolt, az EMNP alelnöke nagyváradi sajtótájékoztatóján arról beszélt, az önrendelkezés kérdése a román demokrácia fokmérője is. „Odáig már eljutott a karhatalom, hogy alkotmányos jogon lehetőséget biztosít ilyen jellegű tüntetésekre, de politikai színezettől függetlenül még mindig nem hajlandó őszinte párbeszédet folytatni egy olyan témában, amely Európa-szerte több helyen is hatékonyan működik” – mondta. Ami az RMDSZ autonómia-tervezetét illeti, jelezte, ők támogatják azt, különösen, hogy már majd tíz éve nem készült erre vonatkozó új törvényjavaslat.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) háromszéki szervezete egyébként kedden jelentette be: a menetelés folytatásaként autonómiakonferenciát szervez november 16-án. Sánta Imre háromszéki elnök elmondta, a rendezvényre magyar és román értelmiségieket és politikusokat várnak, akikkel értelmes párbeszédet lehet folytatni arról, hogyan ítélik meg a románok az önrendelkezési törekvéseket.
Az EMNP Maros megyei szervezetének vezetői kedden azt javasolták, hogy banki szakemberekből álló bizottságot hozzanak létre, amely kidolgozná Székelyföld pénzügyi stratégiáját, valamint a lakosság adományaiból hozzák létre a székely nemzeti alapot.
Gyergyai Csaba

Székelyhon.ro

Felmérés: az erdélyi magyar ifjúság röntgenképe
A legfontosabb értékek az erdélyi magyar fiatalok számára a családi biztonság, a szerelem és a boldogság, ugyanakkor egynegyedük nem tud megnevezni olyan élő erdélyi személyiséget, akit nagyra értékelnek – derült ki a kedden, Marosvásárhelyen bemutatott 2013-as felmérés adataiból.
Ezeket az eredményeket Barna Gergő és Kiss Tamás szociológus Erdélyi magyar fiatalok című kétnyelvű – magyar és angol – kutatásjelentése tartalmazza. Ezt a Bernády Házban ismertettek a Kós Károly Akadémia rendezvényén, amelynek házigazdája Markó Béla, az akadémia elnöke volt. Az eseményen részt vett Kovács Péter, a Kós Károly Akadémia igazgatója, Bodor László, az RMDSZ ifjúsági kérdésekért felelős főtitkárhelyettese is.
A felmérésnek előzményei is vannak: 2001-ben és 2008-ban is készült átfogó vizsgálat az erdélyi magyar fiatalokról, így a kutatóknak rálátásuk van az elmúlt 12 évre. A szakemberek azokra a kérdésekre keresték a választ, hogy mi változott és mi állandósult a fiatalok körében ebben a 12 évben, melyek az iskolázottság, az anyagi helyzet, a családalapítás, a gyermekvállalás, a migráció jellemzői. A válaszokat foglalták bele a kétnyelvű kötetbe.
Barna Gergő ismertetője szerint 2001 és 2013 között a 19-29 évesek között csökkent alapfokú végzettségűek aránya, a középszintű oktatásban résztvevők aránya emelkedett ugyan, de a felsőfokú oktatási intézményeknek számolniuk kell a csökkenő kereslettel.
Fogyasztási cikkek, vagyontárgyak szempontjából növekedést tapasztaltak. Mobiltelefonnal minden fiatal rendelkezik, a személyi számítógépet birtoklók aránya is megnőtt, ahogy a saját használatú személygépkocsik száma, illetve a különböző digitális eszközökhöz való hozzáférés is. Az ifjúság legsúlyosabb problémái a kutatás szerint: a munkanélküliség, pénztelenség, alacsony kereset, kilátástalan jövő, szegénység, létbizonytalanság, a lakáshelyzet megoldatlansága. Az előző felmérésekhez képest, amikor gazdasági stabilitás volt a jellemző, a kulturális problémák is jobban felértékelődtek – mondta a szociológus.
A felmérésben megkérdezték a fiatalokat, hány éves korában élte meg, illetve szerinte mikor fog megélni egyes eseményeket. A válaszokból kiderült: a legjelentősebb esemény a fiatal életében az első szexuális tapasztalat megszerzése, ezt követi az első megrészegedés, majd az anyagi függetlenség és a családtól való függetlenség megszerzése.
Bodor László levonva a következtetést arról beszélt, hogy Romániában is koherens ifjúsági stratégiára volna szükség, mint a fejlettebb nyugati országokban. Ha hatékony ifjúsági törvényt sikerülne megalkotni, talán ezek a migrációs folyamatok is megállíthatók, visszafordíthatók lehetnének” – jelentette ki. Szerinte az EU is rájött, hogy igencsak megnőtt a fiatalok körében a munkanélküliség. A jelenség visszaszorítását célozza a Youth in the move program, amely 15 százalékról 10 százalékosra csökkentené az iskolai lemorzsolódást. A cél uniós szinten az, hogy a felsőfokú végzettségűek aránya elérje a 40 százalékot. Fontos beépíteni az erdélyi magyarságba is az EU stratégiáját, hogy a bemutatott problémákat megfordíthatóvá és kezelhetővé tegyék.
A vizsgálatból kiderült: a legfontosabb értékek a fiatalok számára a családi biztonság, a szerelem és a boldogság. A legfontosabb szabadidős tevékenységek a sportolás, a rádióhallgatás, a moziba járás, az olvasás, a színházba járás és az újságolvasás.
A kutatók arra is rákérdeztek, hogy ki az az erdélyi magyar személyiség ma, akit nagyra értékelnek a fiatalok: a megkérdezettek egynegyede tudott ilyen személyt megemlíteni. A médiafogyasztásban enyhe csökkenő tendenciát mutat a tévézés, a rádióhallgatás pedig enyhe növekedést, az internetes újságok olvasása jelentősen megugrott az előző felméréshez képest.
A legnézettebb tévéadók az erdélyi magyar fiatalok körében az RTL Klub, TV2, Pro TV, M1 és Duna TV. E szerint jelentősen nő azok aránya, akik a magyarországi televíziókat néznek kizárólag, elsősorban kereskedelmi adókat. A rádiózás terén a román kereskedelmi adók hallgatottsága nőtt, a magyaroké csökkent. Kiderült az is, hogy a sajtófogyasztás terén a helyi magyar lapok vezetnek a teljes népesség és a fiatalok körében is.
Kiss Tamás a családszerkezet átalakulásáról is beszélt. Elmondta: a rendszerváltást követően a házasság időpontja még inkább kitolódott a továbbtanulási lehetőségek bővülésével, a társadalmi emancipációval. Nőtt az elmúlt években a gyermektelen házaspárok aránya, ám teret kezd hódítani a többgyerekes családmodell is. Ez utóbbi jelenség a felsőfokú végzettségűek körében figyelhető meg, akik három, vagy több gyereket szeretnének. A szociológus leszögezte: a magyar fiatalokra nem érvényes az általános séma, miszerint a magasabb végzettség kevesebb gyerekkel jár.
A kutatók szerint az erdélyi magyar fiatalok munkavállalási potenciálja nagyon megugrott az utóbbi öt évben. A migráció célországai is jelentős mértékben változott: Magyarország már tanulmányi célokra egyre kevésbé vonzó az erdélyi magyar fiatalok számára, megelőzte Anglia, Írország, és Németország is megközelítette. Munkavállalás terén is hasonló az átalakulás: célországként Németország és Ausztria már kedveltebb Magyarországnál, és az anyaországot hamarosan az Egyesült Királyság is lekörözi.
„Magyarország már nem vonzó, de a magyar állampolgárság igen, ugyanis konvertálható tőkét jelent: magyar állampolgárként jobbak az esélyek, a román állampolgárság sokszor még ma is stigmaként működik” – fogalmazott Kiss Tamás.
„El kell gondolkoznom azon, hogy támaszkodunk-e kellőképpen az ilyen jellegű közvélemény-kutatásokra mi, politikusok csak akkor használjuk, amikor tetszeni akarunk a közösségnek” – reagált a bemutatóban elhangzottakra Markó Béla. Elmondta, a felmérésből azt szűrte le, hogy a magyar fiatalok körében az identitástudat terén nem történt visszaesés. „De a fiatalok elsődleges problémája nem az identitás, mert nem Magyarországra vándorolnak ki. Ezekből az adatokból az derül ki, hogy a gazdasági kérdéseket kellene sokkal nagyobb súllyal kezelni” – vonta le a konklúziót Markó.
Antal Erika
Maszol.ro

Megtaposták a székely zászlót a Noua Dreaptă tagjai a menetelés napján
Képes úti beszámolót közölt hétfőn este a Noua Dreaptă (Új Jobboldal) szélsőséges szervezet egyik brassói tagja vasárnapi székelyföldi „viszontagságairól”. A román nacionalisták egyik közkedvelt portálján, a frontpress.ro-n közölt írását földbe taposott székely zászlót ábrázoló fotókkal illusztrálta. A lobogót gyalázó fiatalok egyike maga a szerző, Remus Rădoiu, a felvételek pedig a székelyföldi útján készültek.
Mint írja, a csernátoni Hasszmann Pál Múzeumot készült húsz brassói noua dreaptás társával együtt meglátogatni vasárnap reggel, a székelyek menetelésének napján. Útjukat azonban „székelyeknek mondott személyek szeparatista menetelése” keresztezte.
Ám még mielőtt székelyekkel találkoztak volna, a rendőrök megállították autóikat a Brassó megyei Szászhermánynál. Elkérték az irataikat, majd bekísérték őket a helyi őrsre. Rădoiu beszámolója szerint rendőrök másfél órát győzködték őket arról, hogy „személyes biztonságuk érdekében” forduljanak vissza, hagyjanak fel „a múzeumlátogatással”.
Végül rendőri kísérettel eljutottak Kovászna megye határáig. Háromszék területére azonban a rendőrök – szintén a biztonságukat féltve – csak kettejüket engedték be: Rădoiuit és az Új Jobboldal Kovászna megyei szervezetének elnökét.
„Apokaliptikus kép fogadott, idegennek éreztem magam a saját hazámban: mindenütt Nagy-Magyarországot ábrázoló lobogókat és székely zászlókat láttam. A mellettünk elsiető moldovai rendszámú autók utasai riadtan figyelték az irredentizmusnak ezt a megnyilvánulását” – olvasható a beszámolóban.
A két román fiatalember Kézdivásárhelyig jutott el. Sétáltak egyet a városban, többször skandálták, hogy „Hargita és Kovászna megye román föld!”, majd visszaültek az autóba, és hazahajtottak. Rădoiu írásában keserűen állapította meg, hogy a televíziók félretájékoztatták a nézőket: a székely menetelésen még tízezren sem voltak, és „szó sem volt” élőláncról.
„Rossz szájízt hagyott bennem, hogy népemet hidegen hagyják a Románia szétdarabolására irányuló akciók. Vajon miért nem vonultunk utcára országunkért? Mikor ébredünk végre fel” – zárja beszámolóját a szerző.
Maszol/frontpress.ro

Toró T. Tibor: a magyar összefogás biztosította a Székelyek nagy menetelésének sikerét
Történelmi jelentőségűnek nevezte a Székelyek Nagy Menetelését kolozsvári sajtótájékoztatóján Toró T. Tibor. Az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke szerint példátlan, hogy „az év eseményén” százezres nagyságrendű tömeg vett részt.
Toró szerint a Székely Nemzeti Tanács által kezdeményezett október 27-i megmozdulás sikerét a magyar összefogás biztosította, ami hatalmas mozgósító erőnek bizonyult. „Ez azt bizonyítja, hogy elvek és akciók mentén kell lehetőséget teremteni az erdélyi magyar pártok és szervezetek összefogásához, nem egyetlen pártba terelgetni az embereket”– fogalmazott.
„Október 27-én bebizonyosodott: együtt tudtak mozdulni a politikai szervezetek, a magyar történelmi egyházak, a civil társadalom. Noha több szervezet vett részt a mozgósításban és szervezésben, olyan szervezetek, amelyek gyakran nem értenek egyet egymás különböző álláspontjával, mégis volt egy elv, ami egymás mellé tudott hozni bennünket: együtt nemet mondtunk a kormány számunkra előnytelen közigazgatási átszervezési terveire és igent mondunk az autonómiára, mert tudjuk, hogy az autonómia a megoldás” – mondta a Néppárt elnöke. Leszögezte: fontos volt a közösségi erő felmutatása, békés és méltóságteljes formában.
„A többi szervezővel együtt az volt a célunk, hogy felhívjuk a figyelmet arra, hogy Székelyföld népe nem fogadja el a számára életidegen közigazgatási átszervezést, ezt a célt pedig véleményem szerint sikerült elérni” – mondta Toró T. Tibor. Szerinte társadalmi béke csak akkor lesz Székelyföldön és Erdélyben, ha az autonómia megvalósul közjogi és funkcionális értelemben egyaránt.
Toró szerint fölösleges a számháború a résztvevők számát illetően, azonban a román hatóságok és a román média által említett 10-15 ezres szám nevetséges. „Számunka, a helyszínen jelenlevők számára, és a rendezvényt a televízióban követők számára is teljesen nyilvánvaló, hogy óriási, százezres megmozdulás volt, ami azt bizonyítja, hogy a magyar közösség széleskörűen támogatta a Székelyek nagy menetelését, és támogatja az autonómia ügyét, amelyért az utcára vonultunk” – fogalmazott. A közvetlen demokrácia eszközére a továbbiakban is szükség lehet, mondta a Néppárt elnöke, aki szerint a magyar szervezeteknek közös ütemtervet kellene kialakítaniuk a hatékonyabb mozgósításért, a demonstráció-sorozat következő állomása pedig akár Bukarest is lehetne. További lépés lehetne a polgári engedetlenség eszközeinek a felhasználása, viszont csak abban az esetben, ha a közösség szilárdan az ügy mögött áll – tette hozzá.
Toró elismerte, hogy a román többség és a román politikum irányában egyelőre nem sikerült áttörést elérni, de a békés tömegdemonstráció jelzi a közösség párbeszédre való hajlandóságát.
A Néppárt elnöke azt javasolta, hogy az összefogás jegyében folytatni kellene a magyar pártok és szervezetek közötti együttműködést a tervezett decentralizációs törvény, a régiósítási tervek vagy az alkotmánymódosítás kapcsán, a Székelyföld területi autonómiájáról szóló tervezet kidolgozásában, vagy az európai parlamenti választásokon is. A román kormánnyal egy reprezentatív erdélyi magyar delegációnak kellene tárgyalnia az autonómiáról, ebben mindhárom magyar pártnak helyet kellene biztosítani. Toró T. Tibor köszönetet mondott elsősorban a Székelyek nagy menetelését kezdeményező Székely Nemzeti Tanácsnak és vezetőjének, Izsák Balázsnak, megköszönte továbbá a az Erdélyi Magyar Néppárt és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács munkáját, de köszönetet mondott az RMDSZ és a Magyar Polgári Párt, illetve az egyházak és a civil társadalom hozzájárulásáért is. Mint mondta, köszönet illeti a távolabbi helyszínekről a menetelésre érkezett embereket, a Magyarországon, a Felvidéken, a Vajdaságban, Bécsben, Stuttgartban, New Yorkban, Londonban, Cleveland-ben és más nagyvárosokban szervezett szimpátiatüntetések kezdeményezőit és résztvevőit is.
Toró hangsúlyozta: a magyar közszolgálati média, illetve az erdélyi média képviselői nélkül nem lett volna ennyire sikeres a megmozdulás. Külön kiemelte a magyar közmédia objektív és kiegyensúlyozott tájékoztatását. Az Erdélyi Magyar Néppárt sajtóirodája
Kms.mtva.hu/hir

Tetszhalottak Kolozsvár főterén – Megemlékeztek a felsőcsertési áldozatokról
Kolozsvár főterén ma déli tizenkettőkor, amikor a harangok megszólaltak, több tucat ember „holtan rogyott össze”. A főtéren fekvő emberek így kívántak megemlékezni a felső- csertési áldozatokról.
42 éve a Hunyad megyei Felsőcsertésen átszakadt az aranybánya zagytározója. A településre zúduló 300.000 tonna savas iszap letarolta az útjában álló épületeket és 89 embert ölt meg álmában. A kommunista rezsim igyekezett eltitkolni a katasztrófát, senkit nem vontak felelősségre.
Kolozsvár főterén ma déli tizenkettőkor, amikor a harangok megszólaltak, több tucat ember „holtan rogyott össze”. A főtéren fekvő emberek így kívántak megemlékezni a Felsőcsertési áldozatokról és felhívni a figyelmet az aranybányászat veszélyeire, kockázataira kérve a verespataki és csertési aranybányatervek elutasítását. VERESPATAKON Európa legnagyobb külszíni fejtésű ciántechnológiás aranybányáját akarják megnyitni. A Rosia Montana Gold Corporation verespataki gigantikus bányaterve számos környezeti, műemlékvédelmi, jogi, gazdasági, erkölcsi problémát és kockázatot vet fel. Négy hegyet lisztfinomságú kőzetporrá őrölnének és ciánnal mosnának át, hogy kinyerjék belőle az aranyat.
A keletkező iszapszerű, nehézfémekkel és ciánnal terhes 215 millió tonna zagyot egy 185 méter magas kőgáttal elzárt völgyben helyeznék el, mindenféle szigetelés nélkül. Innen iszonyatos mennyiségű (ezer tonnás nagyságrendű) ólom, cink, arzén és egyéb nehézfém szivárogna a felszíni és felszín alatti vizekbe.
Ezek folyamatosan és megállíthatatlanul elterjednek, mint tintafolt az itatóspapíron, végérvényesen elszennyezve Erdélyben vizeinket, földjeinket, élelmünket és minket embereket.
Nagy mennyiségű kénsav jutna a környezetbe, amely önmagában képes elpusztítani folyóvizeinket. Egy esetleges gátszakadás példa nélküli katasztrófát okozhat itt. A kétszáz millió köbméter ciános, nehézfémes, kénsavas iszap kizúdulása a 185 méteres gát mögül elképzelhetetlen rombolást végezne. FELSŐCSERTÉSEN is újabb bányát akarnak nyitni, amelyhez már meg is kapták a környezetvédelmi jóváhagyást a minisztériumtól.
Itt két új meddőhányót létesítenének: egy 140 és egy 190 méter magasat, amiben összesen 84.5 millió tonna meddőt helyeznek el.
Két új zagytározó is készül: egy 95 méter magas, 1 millió köbméter zagy befogadására képes ciántartalmút és egy 160 méter magas 6,6 millió köbméter zagy befogadására képes ciánmenteset.
Zöld Erdély Egyesület
Szöveg és fotók: www.greendex.ro
Erdély.ma

Megvédenék a Nyárád menti települések örökségét
Öt Nyárád menti település hagyományos népi építészeti hagya- téka került felleltározásra. Az eredményeket egy tanulmányban rögzítették, melynek javaslatait beépítenék településrendezési szabályokba. A régi parasztházak is átalakíthatóak kényelmes épületekké, az új lakóházaknak pedig nem kell teljesen szakítaniuk az évszázados építészeti hagyományokkal. Erre szeretné hívni fel a fi- gyelmet a Nyárádmente Kistérségi Társulás, amely leltárba vette 5 Nyárád menti település építészeti értékeit.
Furu Árpád műemlékvédelmi szakmérnök: összeállítottunk a projekt keretében egy olyan törvénykezési csomagot öt falura, amely nagyon konkrétan cikkelyről cikkelyre, amely nagyon konkrétan cikkelyről cikkelyre szabályozza azt hogy hogyan lehet úgy ezeket az általános rendezési terveket megfogalmazni és működtetni, hogy a hagyományos Nyárád menti falukép megmaradhasson.
A tanulmányt átadták a települések polgármestereiknek, azzal a céllal, hogy a javaslatokat építsék be a településrendezési dokumentumba. Ezek ugyanis nemsokára megújításra kerülnek.
Keresztes Géza műépítész, műemlékvédelmi szakmérnök: ezt a feldolgozott munkát helyi rendelettel, tehát tanácsi határozattal érvénybe léptettethetik és akkor már nekik van egy fogódzójuk, amit használjanak. Mielőtt a javaslatok bekerülnének a területrendezési szabályozásba a Nyárádmente Kistérségi Társulás ismertető kampányt indít.
Antal Zoltán irodavezető, Nyárádmente Kistérségi Társulás: ki szeretnénk menni területre és agresszív kampányt folytatva el szeretnénk mondani az embereknek, ismertetni szeretnénk velük azt, hogy ezeknek az értékeknek a védelme miért is fontos az ők számukra.
A kistérségi társulás szerint a hagyományos építészeti hagyaték megőrzésének első lépése az, hogy a lakosok felismerjék azt, hogy kincs birtokában vannak.
Erdély Tv
Erdély.ma

Márton Árpád: nem ismeri az alkotmányt, aki alkotmányellenesnek minősítette a Székelyek Menetelését
Politikai nyilatkozat formájában nehezményezte Márton Árpád, az RMDSZ Kovászna megyei képviselője kedden, október 29-én annak a képviselőnek nyilatkozatait, aki a Székelyek Nagy Menetelését szélsőségesnek és alkotmányellenesnek minősítette.
„Egy parlamenti képviselő alkotmányellenesnek és szélsőségesnek nyilvánította a Székelyek Nagy Menetelését Románia alkotmányának 30-ik cikkelyére hivatkozva. Valószínűleg az említett képviselőnek nem volt ideje részleteiben elolvasni ezt a cikkelyt, úgy ahogyan nem volt ideje tanulmányoznia a 29-et, amely értelmében az államnak biztosítania kell a felekezeti autonómiát, a 32-ik cikkelyt, amely előírja az egyetemi autonómiát, illetve 120-ik cikkelyt, amely a helyi autonómiát, az az a területi autonómia egyik formáját garantálja” – hangsúlyozta Márton Árpád képviselő, majd hozzátette, hogy a képviselő a Gyulafehérvári Nyilatkozat harmadik pontja első bekezdésének tartalmával sincs tisztában, hisz ez kimondja, hogy biztosítva kell legyen „a teljes nemzeti szabadság az összes együtt élő nép számára. Minden nép saját kebeléből való egyének által saját nyelvén fog élni a közoktatással, közigazgatással és igazságszolgáltatással (…).”
A háromszéki törvényhozó a Román Értelmező Szótárból idézve felolvasta az autonómia és a szélsőséges szavak jelentését illetve, hogy: „Nagy a valószínűsége annak is, hogy az említett román képviselő nincs tudatában annak sem, hogy az Európai Unió tagállamaiban jól működő autonómiaformák léteznek és némelyik közülük területi alapú”, majd a Székelyek Nagy Menetéléséről elmondta: „Mi, akik ott voltunk az eseményen, tudjuk, hogy hány ember volt jelen és úgy véljük, hogy legalább 120 ezren voltunk annak ellenére, hogy a bukaresti sajtóorgánumok 15 ezer résztvevővel számoltak annak érdekében, hogy kicsinyítsék eseményünk jelentőségét”.
Márton Árpád napirend előtti hozzászólásában emlékeztetett arra, hogy míg az ilyen jellegű megmozdulások során az országban többnyire agresszív és feszült pillanatok is voltak, amikor demonstrálók összecsaptak a rendfenntartó erőkkel, ezzel szemben a Székelyföldi Nagy Menetelés csendesen és békésen zajlott. A képviselő kifejtette, hogy a tüntetőket nem lehet szélsőségeseknek nevezni, hiszen még a forgalmat sem állították le és nem válaszoltak az elhaladó sofőrök provokációira. „Azok számára pedig, akik nem olvasták sem a Gyulafehérvári Nyilatkozatot, sem Románia alkotmányát és az értelmező szótárt sem, románul írták fel tábláikra: „Székelyföld létezik, és Romániában van!
Románia a mi hazánk is, a székelyeké! Azt akarjuk, hogy: – a magyar hivatalos nyelv legyen a román mellett, – Hargita, Kovászna és Maros együtt legyen, – Használhassuk szimbólumaikat! Autonómiát akarunk, nem függetlenséget! Az autonómia nem függetlenséget jelent, hanem hatékonyságot! – „Mi nem akarunk többet, csak ennyit’ „ – zárta politikai nyilatkozatát a háromszéki képviselő.
RMDSZ közlemény
Erdély.ma

Hírsaláta
MEGJELENT A DECENTRALIZÁCIÓS TÖRVÉNYTERVEZET. Nyilvánosságra került hétfőn este Liviu Dragnea regionális fejlesztési miniszter decentralizációs törvénytervezete, amely önkormányzati hatáskörbe utal minisztériumi fennhatóság alatt lévő megyei intézményeket. Mint ismert, a kormány parlament előtti felelősségvállalással – azaz vita nélkül – fogadtatná el a jogszabályt, előreláthatóan november közepéig, a jövő évi költségvetés tervezetének megvitatása előtt. Dragnea törvénytervezete előírja: az önkormányzatok az országos büdzséből kapnak pénzt a hatáskörükbe kerülő intézmények működtetésére. A jogszabály szerint az intézmények alkalmazottjainak bérezése sem változik. (Ziare.com)
LEFÚJTÁK A HÚS ÁFÁJÁNAK CSÖKKENTÉSÉT. Elmarad a jövő január 1-jétől tervezett húsáfa-csökkentés – állítja a România TV, mely szerint az IMF szakértői fújták le az intézkedést, mert enélkül is komoly nehézségekkel küzd a kormány a költségvetés összeállításakor. A Valutaalap állítólag nincs meggyőződve róla, hogy csökkenne a feketegazdaság a húsiparban az intézkedéstől, és mivel fedezetet sem lát a kieső költségvetési bevételekre, azt javasolta, térjenek vissza a témára a jövő év elején. MEGYÉKNEK UTALTÁK A PEDAGÓGUS-BÉRALAPOT. A költségvetés-kiigazításkor 175 millió lejt utalnak át a megyéknek az iskolai oktatók fizetésére. A megyei tanfelügyelőségek számításai szerint ennyire van szükség a béralap kiegészítéséhez. (Szabadság) AUTONÓMIÁT ERDÉLYNEK! Időnként fel-felbukkan a romániai közéletben egy-egy ember, ki nyíltan felvállalja az Erdély függetlensége melletti kiállást. Ilyen Angela Tocilă blogger, közíró, aki a honlapján megjelent levelében kifejti, hogy Erdélyt elhanyagolják a mindenkori román kormányok, az ország mostohagyermekeként kezelik, a központi költségvetésből pedig jóval kevesebbet juttatnak neki, mint az ország többi részének. Egy magyar újságíróval folytatott beszélgetése során elmondta: az elmúlt 23 év csalódásai, kudarcai és frusztrációi miatt írta fenti sorait, mely lázadás, felháborodás a teljes romániai politikai vezetésre. Angela Tocilă teljes pénzügyi függetlenséget és önrendelkezési jogot szeretne, mert szerinte 1989 után a politikai pártok bebizonyították, hogy képtelenek vezetni az országot és kezelni a problémákat. Hozzátette, hogy sem gazdasági, sem kulturális szempontból nincs egy világos jövőkép, és éppen ezért lenne szükség a történelmi régiók szerinti autonómiára az egész országban, nem csak Erdélyben. Románia nem fog beleegyezni Székelyföld területi autonómiájába, és ő maga sem ért ezzel egyet, de az országon belüli függetlenséggel, azzal igen – fejtette ki a közíró. Angela Tocilă szerint nincs probléma az erdélyi magyar közösség és a román többség között, Erdély, Moldva és Havasalföld gazdasági függetlenségét pedig azért nem fogják megadni, mert akkor a politikusok nem vehetnék elő a nacionalista kártyát, amikor valami problémára nem találnak megoldást. (Duna TV)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Felelősséggel őrizni az örökséget
Következő feladat, az ereklyemúzeum
Hétfőn A lapok a kultúrpalota történetéből című magyar nyelvű kiadványnak a bemutatójával zárult az a rendezvénysorozat, amit az aradi magyar közművelődési élet fellegvárának valamikor számított kultúrpalota felavatásának a 100. évfordulója alkalmából szerveztek.
Az eseménysorozatot, illetve a jövőbeli terveket Bognár Levente, aradi alpolgármesterrel, az RMDSZ megyei szervezetének az elnökével értékeljük, mérlegeljük.
– Elnök úr, hogyan értékeli a kultúrpalota 100 évvel ezelőtt történt átadását?
– A felavatása Arad kulturális életének egy nagyon fontos megvalósítása volt. Természetesen, akkor más volt a helyzet, intézményként másképp működött, gördülékenyen alakult a sorsa. Manapság viszont egy teljesen új helyzetben kellett megtalálnunk azt a formát, amivel megünnepelhetjük a százéves évfordulót. Elsősorban meg kellett találnunk az ott működő intézmények bevonásának a módját, a Kölcsey Egyesület törekvéseinek a kiemelésével, amelynek jóvoltából a 13 aradi vértanú múzeumának épült. Mindezeket az információkat megpróbáltuk eljuttatni mindazokhoz, akik nem rendelkeztek velük, de szükségünk volt a támogatásukra. Ezért is tartottuk fontosnak, hogy az önkormányzat szintjén megfelelő keretet biztosítsunk a Kölcsey Egyesület közreműködésével egy kétnyelvű könyv megjelentetéséhez, amely románul is felsorolja annak a folyamatnak a fontos mozzanatait, amelyek során a kultúrpalota létrejött. Az átadást követően a város intézményeként a Kölcsey Egyesülettel karöltve működött, azóta viszont gyökeres fordulat állt be nem csak az aradi magyarság, hanem a kultúrpalota életében is, hiszen az impériumváltás után a múzeumra egyre nagyobb nyomást gyakoroltak a magyar vonatkozású kiállítási anyagnak a háttérbe szorítása, eltüntetése érdekében. Én még emlékszem a gyermekkoromban kialakított szocialista változatra, de a Ceauşescu-rezsimben a magyar vonatkozású anyagot teljesen kiparancsolták onnan. Nem csak akkor voltak, hanem még most is vannak olyan pártaktivisták, akik nagy befolyással voltak, vannak a történelmi felfogásra. 1990 óta küzdünk a nacionalista, kommunista mentalitással, ami egyes történészek fejében manapság is működik. Nekünk ilyen közegben kell megfelelő megoldásokat találnunk érdekeinknek az érvényesítésére.
– A múzeum kiállítási anyagában, szerintem manapság is rengeteg olyan elem van, amelyeknek semmi közük nincs Aradhoz. Erről mi a véleménye?
– Nem véletlenül, hiszen manapság a kultúrpalota az eredeti rendeltetéstől eltérő módon létezik. Ott most két intézmény, a város fennhatósága alá tartozó Filharmónia, illetve a megyei tanácshoz tartozó múzeum működik. Valamikor mindkét intézmény a megyéhez tartozott, de 1999-ben a megyének megszűnt a finanszírozási lehetősége, ezért a filharmóniát átadta a megyeközpontnak. Időközben a könyvtár egy másik épületbe költözött, csakhogy a gyönyörű olvasóterem szecessziós bútorai eltűntek, a helyükre létrehozták a szocialista koncepció szerint kialakított kiállító felületeket, amelyeket még most sem tudtak igazán megváltoztatni. Kiiktatták ugyan belőle a szocializmus fénykorának az anyagait, de annak a szelleme, a hangulata manapság is rányomja a bélyegét. E téren csodát, a múzeum igazgatója nehezen tud tenni, de el kell jutnunk oda, hogy az ereklyemúzeum anyagát, annak a komoly örökségét el tudjuk fogadtatni a többséggel.
Kilátások
– 2013 októberének a végén milyennek tűnik az ereklyemúzeum, mintegy 17 ezer kiállítási tárgyának, leveleinek a sorsa? Azok mikor kerülhetnek a közönség elé?
– A Csongrád Megyei Múzeum, illetve az Aradi Múzeum között működött EU-pályázat felszínre hozta az itt található felbecsülhetetlen értéket. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy az ereklyemúzeum eredeti anyagát, a multikulturalizmus szellemében olyan elemekkel is kibővítették, amelyeknek nincs közük az egészhez. Éppen ezért, megyei tanácsi szinten kell eljutnunk oda, hogy e kérdéseket megértsék: egyrészt ennek a felbecsülhetetlen értékű kiállítási anyagnak a haszonélvezői nem csak az aradi magyarság, hanem az összlakosság. Annak a nagyközönség számára történő kiállítása, tetemes hasznot hozhatna az intézménynek. Mert azok a kiránduló csoportok, amelyek megtekintik a Szabadság-szobrot, bizonyára látni szeretnék az ereklyemúzeum anyagát is. Nyáron, gyakran 4-5 anyaországi, köztük olykor nyugati autóbusz áll meg a Szabadság-szobornál. Az utasok valószínűleg ellátogatnának az egyébként pangó múzeumba is. Amikor a Szabadság-szobrot nem kis politikai feszültség árán sikerült visszaállítanunk, talán éppen e feszültségre való tekintettel, az ereklyemúzeum sorsának az elrendezése háttérbe szorult. A méltányos rendezése fontos kérdésnek ígérkezik, az épületben találnunk kell megfelelő teret, ahol elférne. Az alagsorban lévő kiállítási anyagot egyes források 17 ezer darabra saccolják, csakhogy tudjuk, az valamikor alaposan fel lett hígítva olyan anyagokkal, amelyek nem kötődnek az 1848–49-es magyar eseményekhez, személyiségekhez. A Csongrád Megyei Múzeummal közösen összeállított kiállítási anyag kétnyelvű kiadványának a bemutatóját tartotta meg pénteken Peter Hügel múzeumigazgató. Kívánatos lenne, hogy a kiadvány minél több, főként olyan emberhez jusson el, akik számára eddig ismeretlen volt a felbecsülhetetlen értékű anyag. Ennek az újra kiállításáról már tárgyaltam a polgármesterrel. Azt úgy kell kiviteleznünk, hogy a szükséges kiállítási területet a jelenleg kiállított anyagnak a zsugorítása, mások önérzetének a felborzolása nélkül alakítsuk ki. Komoly gondot okoz, hogy az eredeti kiállító vitrineket megsemmisítették. A város egyébként most kezdi el a hozzá tartozó Filharmónia résznek a teljes felújítását. Ugyanúgy valamikor a megyéhez tartozó rész felújításának is el kell kezdődnie. A város elkészítette a felújítási tervet, ami nagyjából 20 millió lejes beruházást feltételez. Ebből a kupola, illetve a tető felújításához szükséges 3 millió lej már rendelkezésre áll. Ezt követően, a Filharmónia, vagyis a kultúrpalota homlokzatának a felújítása, majd a belső munkák következnek. A tervekben új széksorok beszerzése is szerepel. Meglátásom szerint a házasságkötő teremnek más helyet kell találni, mert a szertartás zavarja az ott zajló kulturális rendezvényeket. A múzeum- részen is nagyon sok a károsodás, állítólag több helyen becsorgott az eső. Egyelőre nem világos, milyen felületek találhatók ott, de bizonyára kerülnének olyanok, amelyekről tárgyalni lehetne a megyei tanáccsal. Vannak, akik a felújítandó várban látnák a nagy lehetőséget az ereklyemúzeum újranyitására, ott kötődne a vértanúkhoz is. Mindez a következő időszak munkájának, egyben egyik legfontosabb célkitűzésünknek ígérkezik. Ugyanakkor elemi fontosságú tudatosítani a többségi lakosságban, hogy az országban nagyon kevés olyan város van, ahol a remekműszámba menő kultúrpalota egyben valódi kultúrközpont is. Mert Arad a XIX. század végére a térség élenjáró gazdasági központjává nőtte ki magát, 1900-ban nagyobb volt Temesvárnál. E fejlődést nagyban előmozdította az a tény is, hogy Arad 1849. október 6-án a magyar golgotává vált. Éppen ezért, ide összpontosított az egész ország, de az aradi magyarság tudatában is kialakult egy felelősség a történelmi örökség méltó megőrzésére. Ehhez viszonyítva gyökeresen megváltozott a helyzet. A nacionalista, kommunista mentalitás nagyon sokat ártott neki. Ugyanakkor azt is ki kell emelnünk, hogy a kultúrpalota megálmodása, kivitelezése, egy helybeli építésznek az érdeme. Szántay Lajost élete végén, a meg nem becsülésen túlmenően, megalázták. E ténynek a köztudatba való bevitele, az érdeklődés középpontjában tartása az utókornak a feladata. Az évforduló alkalmából a kultúrpalota előcsarnokában emléktáblát helyeztünk el Szántay Lajos tiszteletére román, magyar és angol felirattal.
Szántay-emlékmű?
– Vannak-e olyan elképzelések, melyek szerint Szántay Lajoshoz méltó síremléket, esetleg Arad valamelyik terén szobrot terveznek felállítani?
– Én már egy helyet kinéztem Szántay Lajos szobra számára, noha Salacz Gyula egykori polgármester szobrának a felavatása óta még egy év sem telt el. Bizonyos többségi polgárok már tettek olyan kijelentéseket, hogy Aradon már túl sok a magyar vonatkozású emléktábla vagy szobor. Egyértelműen úgy szeretnénk bevinni a köztudatba, hogy az nem csupán egy magyarnak a szobra, hanem Arad városé, hiszen ezek olyan értékek, amelyekből a város kialakult. Amint már többször is hangsúlyoztam, a jelenlegi Arad azon értékeknek az összessége, amelyek az idő folyamán etnikai, vallási közösséget hoztak létre. Aradról nem beszélhetünk Szántay Lajos alkotásai, a Szabadság-szobor, de a Szerb templom vagy Milan Tabacovici mellőzésével sem. Természetesen, Ioan Slavicinak is megvan a helye. Azt szeretnénk: ahogy mi tiszteljük mindazokat a más nemzetiségűeket, akik a városért maradandót alkottak, úgy mások is tiszteljék, mindazt, amit a mi elődeink tettek. A város jelenlegi arculatának a kialakításáért tették, munkájuk gyümölcsét meg kell őriznünk.
– Szántay méltatlan helyzetbe került sírhelyével mit lehetne tenni?
– Látom, civilkezdeményezés már volt e tekintetben, csakhogy a temetőnek megvannak a sajátos működési szabályai. Vagyis a sírkertet jelenleg bérlőknek bele kell egyezniük. A temető egy olyan terület, ahol nagyon sok veszteséget szenvedtünk el az ottani kaotikus helyzet miatt. A magyar vonatkozású kérdések megoldásához viszont feltétlenül szükséges, hogy a mindenkori városi és megyei tanácsban ott legyenek a képviselőink, akik felszínen tartják a jelzett igényeinknek a kielégítését. Mivel egyik tanácsban sem vagyunk ott annyian, hogy a mi szavazatunk elég lenne a fent vázolt gondjainknak a megoldásához, feltétlenül olyan partnerekre van szükségünk, akik fel tudják becsülni a mi értékeinket, és az egész város érdekében támogatják a törekvéseinket.
– Köszönöm a beszélgetést.
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)

Etnikumközi harmóniát – ne csak szólamok szintjén!
Az EMNT és az EMNP kétnyelvű feliratot kér a polgármester irodájára
A vasárnapi nagy székely menetelést értékelték tegnap az Erdélyi Magyar Néppárt és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács helyi vezetői, akik mindenekelőtt Izsák Balázsnak kívánták megköszönni a munkáját és kitartását, de köszönték a pártoknak is a példás összefogást, az egyházak és a média támogatását. Az EMNP és EMNT 120 ezerre saccolja a nagy menetelésen való részvételt.
Székely nemzeti pénzügyi alap létrehozását javasolják
Az EMNT és EMNP által előzetesen bejelentett nyolc autóbusz helyett tízet indítottak, és többen ajánlkoztak, hogy saját személygépkocsijukkal is szállítanak embereket a nagy menetelésre, mondta Portik Vilmos, az EMNP megyei elnöke. Portik javaslatot fogalmazott meg a Székely Nemzeti Tanács felé, hogy, okulva a közelmúlt történéseiből, hozzanak létre akár árnyékintézményként egy úgynevezett székely nemzeti pénzügyi alapot, és "a nagyobb megmozdulásokon, akár egybanis formában, de történjen adakozás", emellé pedig egy olyan testület felállítását javasolta, "amely a későbbiekben akár a nemzeti bank szerepét is be tudná tölteni egy székely autonóm tartományban. Figyelni tudná a tartomány pénzügyi adminisztrációját, tanácsadást tudna nyújtani a székely autonóm önkormányzatoknak, illetve valós gazdasági adatokat tudna gyűjteni és publikálni a Székelyföld régió gazdasági helyzetéről".
Beadvány a polgármesterhez
Jakab István, az EMNP marosvásárhelyi elnöke Marosvásárhely polgármesterének kétszínűségére figyelmeztetett, aki csupán a retorika szintjén támogatja a székelyföldi régiót. – Miközben a tavasszal zászlóvivője volt a székelyföldi régió létrejöttének, az SZNT kongresszusán is részt vett, most nem támogatta a Székelyföld autonómiáját, bár elvártuk volna, hogy mellettünk legyen.
Ugyanakkor elmondta, hogy beadvánnyal fordultak a polgármesterhez, aki világszinten is példamutató "etnikumközi harmóniát" hirdet ugyan, de az irodájára csak román nyelven teszi ki a feliratokat. Kérték, hogy "a magyar közösséggel szembeni tisztelete jeléül magyarul is szíveskedjék kihelyezni a feliratot az irodája ajtajára".
Cseh Gábor, az EMNT megyei elnöke a zalaegerszegi szimpátiatüntetésről beszélt, ahol a Zalai Nemzeti Szövetség és a Rákóczi Szövetség kezdeményezésére petíciót fogadtak el, amelyet eljuttattak a román nagykövetségre. Mint mondta, a két szervezet kb. 450 embert utaztatott a székelyek nagy menetelésére.
Kirsch Attila, a honosítási iroda vezetője felemelőnek nevezte, hogy az utolsó pillanatban, még szombaton is érkeztek emberek a honosítási irodába, sőt felajánlásokkal is jelentkeztek sokan, akik vállalták, hogy embereket visznek a székelyek nagy menetelésére. Így a tíz autóbusz mellett több tíz autót sikerült indítaniuk. Ugyanakkor sokan részt vállaltak a szállíttatási költségekből is.
Kinek szúrja a szemét az EMNP zászlaja?
Elmondták, hogy Corneliu Grosu prefektus október 23-ára beszélgetésre hívta Toró T. Tibort, az EMNP elnökét egy átiratban, hogy a székházra kitűzött néppárti zászlóról tárgyaljanak. A Népújság kérdésére, hogy mi a véleményük arról, hogy egy kormánypárti helyi tanácsos feljelentést tett a helyi rendőrségen a zászló ügyében, kijelentették: – Tudomásunkra jutott, hogy valakinek szúrja a szemét a Néppárt zászlója. Ez nem pártszékház, a zászló, bár az utcai fronton van, magánterületen van kitűzve. Az épület magántulajdon, és bérli az EMNT. A pártnak nincs székháza, várja, hogy a polgármesteri hivatal székházat utaljon ki, hogy hivatalosan is ki tudja tűzni a zászlaját.
Emlékezési túra a református és a katolikus temetőben
November elsején az EMNT lehetővé teszi, hogy Marosvásárhely híres személyiségeinek sírjánál gyertyagyújtással és egy szál virággal emlékezzenek a református, illetve a katolikus temetőben. Mintegy félórás emlékezési túrát kívánnak indítani. November elsején 17 órakor indulnak a református temető bejáratától. – Ez egy terv része, mert a marosvásárhelyiek világtalálkozóján megfogalmazódott, hogy nagyon sok ember él a nagyvilágban, a sírokat nincs aki gondozza, sok elhanyagolt sír van a temetőkben. Önkénteseinkkel ezeket a sírokat rendben fogjuk tartani, és akik erre igényt tartanak, azoknak segíteni fogunk a sírok rendbetételében nemcsak november elsején, hanem az év minden napján – mondta Kirsch Attila.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Kelemen Hunor: az autonómiát a román többséggel kell elfogadtatni
Az RMDSZ kongresszusán elfogadott határozat értelmében állítja össze az RMDSZ a székelyföldi autonómia-törvénytervezetét, ennek megalkotása során a dél-tiroli autonómiamodellt veszik alapul – mondta el tegnap reggel Kelemen Hunor szövetségi elnök a Kossuth Rádió 180 perc című műsorában. "A dél-tiroli autonómia a Székelyföld számára is működő, lehetséges modell. Ezen belül a magyarok mellett a románok és más nemzetiségűek is megtalálják a saját jövőképükhöz szükséges intézményes és gazdasági feltételeket. A dél-tiroli hatóságoknak a római kormány számos kompetenciát átadott, így tulajdonképpen a közösség a saját sorsáról döntött, kialakította azokat a modelleket a közigazgatás minden szintjén, ahol az etnikai elvet, például a nyelvismeretet használják, többek között az alkalmazásokhoz. Ezek az intézkedések meggátolják az asszimilációt, az ott élő német ajkú közösség számára egy olyan jövőképet vetítenek elő, amely a szülőföldön való megmaradásnak minden egyes feltételét az asszimiláció veszélye nélkül biztosítja" – ismertette a szövetség elnöke.
Hozzátette, mindenképpen a román többség meggyőzése az elsőrendű feladat. "Az RMDSZ kulturális autonómia-tervezete évek óta a parlamentben van, és nem igazán lehet többséget állítani melléje. De bármilyen autonómiaformát a román parlamenten keresztül kell elfogadtatni, és a román társadalommal is. Minden egyes kezdeményezésünkkel azt a szándékot követjük, hogy legyen vita a társadalomban, hogy a román demokratákat győzzük meg, hogy amit mi kérünk, az nem Románia, a román társadalom ellen van. De azt is látni kell, hogy ez nem egyszerű feladat. Élnek még régi reflexek, élnek régi, ám alaptalan félelmek, és minden esetben azzal kell megküzdenünk, hogy a mi 6-7 százalékos parlamenti jelenlétünkhöz hogyan tudunk hozzátenni 43-44 százalékot. Ebben az esetben nagyon fontos, hogy a Székelyföldön élő románok felé létezzen nyitás, és mi folyamatosan keressük a román partnereket. A munkát alig másfél hónapja kezdtük el, tehát az elején tartunk, és olyan román politikusokat, értelmiségieket keresünk Erdélyből, Romániából, akik hajlandók a vita kezdeményezésében részt venni, és később a közvitában is partnereink lehetnek" – összegezte Kelemen Hunor szövetségi elnök.
Népújság (Marosvásárhely)