Majálisozik az RMDSZ
Hogy miért épp most készül az RMDSZ huszonhárom éves története legnagyobb és leglátványosabb kongresszusára, csak találgatni lehet. Valószínű, emígy kívánja meggyőzni híveit és ellenfeleit, hogy kicsi a bors, de erős, ám mintha ellentmondana annak a sokszor hangoztatott kijelentésüknek, miszerint „ellenzékben vagyunk, nem tárgyalunk senkivel”. Most mégis látványosan örvendeznek, hogy tanácskozásukat megtiszteli minden jelentős román politikai párt, s képviseltetik magukat határon túli magyar pártok is.
Jó, hogy van pénzük és kedvük rendhagyó, úgymond „huszonegyedik századi” fesztivizmusra, miközben két díszvendégük, jelesen Victor Ponta és Crin Antonescu a kirekesztés ezernyi rafinált módszerével próbálja megtörni közösségünk erejét. A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem csak egy példa a sok közül, de kekeckednek a magyarokkal Szatmárnémetiben, ahol a városnapokon figyelemre sem méltatták őket, vagy Dorin Florea Marosvásárhelyén, de még Háromszéken és Csíkban is, hisz a román prefektusok naponta kétségbe vonják nemcsak a Székelyföld létezését, de hivatali nyelvhasználati jogainkat is, s győzelmet ülnek, ha egy-egy táblát kicseréltethetnek, hogy a román felül, a magyar felirat alul kerüljön. Ráadásul mint Damoklesz kardja függ fejünk fölött a régiósítás, mely asszimilálásunk pimasz és tudatos terve. Sokat még nem lehet tudni az Antonescu irányította alkotmánymódosításról, de ismerve e politikus kissé zavaros s nem ritkán agresszív nemzetpolitikáját, tartani lehet attól, hogy az ország homogenizálása nagy eszméjének rendelik alá e folyamatot is. Igaztalan lenne azt állítani, hogy az RMDSZ mindezekkel a veszélyekkel ne lenne tisztában, és hogy tizenegyedik kongresszusán ne tervezné a készülő törvények megszelídítését. Csak épp az kétséges, mennyit ér az majd Bukarestben. Most ugyanis hetvenszázalékos koalíció kormányoz, oda besorolni valóban fölösleges, de ha csődöt mond a nagy barátság, s Victor Ponta rászorul szolgálataikra, vajon kitartanak-e az ellenzéki politizálás mellett? Bizonyára nem. Máris körüludvarolják a miniszterelnököt, Ráduly Róbert, Csíkszereda polgármestere tegnapig azzal az ürüggyel utasította el a marosvásárhelyi magyar orvosiért való tüntetést, hogy a sportcsarnokot és a körülötte lévő területet már kibérelte az RMDSZ. Szerencsére, vagy neki vagy másnak megjött a jobbik esze. Lehet bármily nagyszabású és pompás a kongresszus, megjelenhet ott a román, magyar és európai politikai élet színe-virága, szabhatnak régi-új utat maguknak, átirathatják az alapszabályukat és programjukat, alapíthatnak nőszervezetet és politikai műhelyekként tisztelt platformokat, ritkíthatják összejöveteleiket, kitetszik: újabb jelszavukat – Aki magyar, velünk van – olyannyira nem veszik komolyan, hogy épp a hazai magyar pártokat felejtették el meghívni kongresszusukra. Minden bizonnyal az egy irányba igyekvő autonómia-párbeszéd jegyében.
Simó Erzsébet
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Árpád-kori települések Székelyföldön (2.)
Magyar települések a székelyek előtt
A sokáig lakatlannak gondolt Csíki-medencében több település templomáról kiderült: az alapok 11–12. századiak, ezeket a 15–16. században építették át. 1954-ben Csíkszentkirályban olyan magyar településre utaló putrikat ástak ki, amelyek korát egy 12. századi pénzérem is bizonyítja.
Ugyanitt a Darvas Loránd vezette régészek 2007-es ásatásai során 11–12. századi templomszentélyre, freskóra és sírokra bukkantak. Más, Csíkban végzett régészeti feltárás eredményei alapján Botár István megállapítja: a régészeti leletek egyértelműen tanúsítják a magyarok Csíkba való betelepítését, amely „már a 10–11. században megindult, azaz nem a 13. századra keltezett székely beköltözéssel kezdődik. Régészetileg sikerült 12. századi egyházi és közvetve világi berendezkedésre, vármegyére bizonyítékot találni. A korábban ismert lelőhelyek egykori lakói tehát nem a gyepűelvén túli senki földjén, hanem a királyság keleti szélén ugyan, de egyházilag megszervezett vármegyei területen éltek”. Magyar települést tártak fel Alsócsernátonban is, ahol a régészeti leletek a 11–12. századra keltezhetőek. A tájmúzeum kertjében, a Csernáton patak bal partján feltárt települést jelző 3,10x3 m kiterjedésű putri északnyugati sarkában ovális, tapasztott tűzhelyet találtak, amelynek mérete 1,6x1 m. Ez a település korát a 11–12. századra keltezi. A putriban korongolt és hullámvonallal, párhuzamos vonalakból álló szalagok által díszített kerámia és egy rombikus vas nyílhegy is előkerült. A további ásatások során újabb kunyhót tártak fel, amelynek korát a kerámia alapján Székely Zoltán a 10. század második felére, a 11. század elejére keltezi. Ezenkívül más leletek is előkerültek Csernáton területén, köztük több sarkantyú a 12. és a 13. századból.
A falutól északra, a mintegy nyolc kilométer távolságra fekvő Szentkert határrészben egy dombon a Sepsiszentgyörgyi Múzeum régészei 1961-ben kőfallal körülvett templom maradványait tárták fel. A templom egy méter vastag falait faragott, megmunkált kövekből emelték és vakolták. A templomfalakat több támpillér erősítette, a padlózatot téglából rakták. Mindezek mellett két korongolt és hullámvonalas díszítésű edénytöredék is fennmaradt. Egyértelműen bizonyítható, hogy itt 12–13. századi magyar falu állt. Székely Zoltán feltárása által megismerhető az egyik legrégibb román stílusú, megerősített templom. Az apszisa félkörös, a templom kelet-nyugat elhelyezésű, a falak külső szélén mért hossza 13 méter, szélessége 10 méter. A templomot körülvevő fal, kőkerítés négyszög alakú volt, amely lekerekített sarkú területet vett körül. A kőfalat patakkövekből mésszel rakták össze. Egy székelyek előtti korban készült kőfalas templom léte ezen a területen arra utal: a székelyek előtt itt számolni lehet népesebb magyar településekkel. Az első kora középkori magyar lakóház feltárására Székelykeresztúron 1975 táján került sor. A Gyárfás-ház kertjében feltárt lakóház a 12. században épült. A sepsiszéki Rétyen az 1927-es ásatások során a Suvadás határrészben 10–12. századi magyar település létére következtettek. Előkerült egy párhuzamos vonalakkal díszített, jól iszapolt agyagból, korongolással készült kerámia és egy sarkantyú. Ezenkívül egy S végű hajkarika és egy tűzhely maradványa. A földbe vájt lakás mérete 3x2 m volt. Újabb és újabb régészeti feltárások alapján megállapítható, hogy a Székelyföld területén élő magyar lakosság a székelyek előtti korban olyan földbe ásott lakásokban lakott, amelyek falába vájták a fűtést biztosító boltozatos tűzhelyet. Ismert volt még a putri közepén emelt kör alakú tűzhely is.
A zabolai és a petőfalvi 12. századi temetők
Az Árpád-kori települések sorában a legjelentősebb feltárások közé tartozik a zabolai és a petőfalvi. Ezek a települések az ötvenfős Árpád-kori magyar falvak átlag népességéhez mérve nagy lélekszámúak. Lakosságukat dr. Székely Zoltán régész 30–40 családra becsülte. A szokásos ötfős családlétszámmal számolva, a települések lélekszáma 150–200 fő lehetett. E magyar köznépi temetőkben több mint 450 sírt találtak. A temetők közti, alig öt-hat kilométeres távolság azt bizonyítja, hogy a 12. század derekán ezek sűrű településhálózat részei lehettek. Rácz Tibor Ákos szerint a temetők közelsége nem jelenti, hogy sűrűn lakott településhálózat létezett volna. Székelyföld „valószínűleg még a 12–13. század fordulóján sem volt egészen benépesítve” – írja. Rugonfalvi Kis István történészi véleménye szerint, az Árpád-korban Székelyföldön viszonylag sűrű magyar településhálózat épült ki. Székely Zoltán is ez utóbbi álláspontot képviseli. Szerinte Erdély délkeleti részében a „XII. században már jelentős magyar népesség” lakott. A temetőkben előkerült leletek arra mutatnak, hogy magyar köznépi települések voltak. A sírokban talált pénzek a magyar közösségek letelepedését, itt-tartózkodását és elköltözését datálják. II. Géza (1141–1162), III. István (1162–1172), III. Béla (1172–1196) pénzei alapján úgy tűnik, hogy itt aránylag gazdag és egységes társadalmat alkotó közösség élt. Van olyan feltételezés is, hogy e települések népességét az 1241-es tatárjárás sodorta el. Székely Zoltán összefüggést lát abban, hogy e két település élete III. Béla uralkodása végén hirtelen megszakadt, miközben Moldvában új magyar települések jöttek létre. Ilyen volt az általa emlegetett Bâtca Doamnei nevű dombon (Karácsonykő, mai nevén Piatra Neamţ mellett) feltárt magyar település, temető és erődítmény. Az itt talált leletek, magyar település-, temető- és erődítmény-maradvány, lószerszámok, fegyverek, III. Béla király által veretett pénz a település alapítását a 12. század végére helyezi. A bîtca, magaslatot jelentő szó magyar eredetű, a magyarországi Bátka falunévből is levezethető.
Háromszék magyar katonai őrségeinek egy része – királyi parancsra – a 12. század végén telepedett át a Keleti-Kárpátok keleti lejtőjére, mert a magyar királyság védelmi rendszere kiterjedt a Szeret vonaláig. A Moldvába átirányított magyar lakosság hiányában Délkelet-Erdély, azaz Háromszék népessége gyér lakosságúvá vált. Dr. Székely Zsolt a karácsonykői feltárásokkal kapcsolatban írja: „A Kárpátokon kívüli gyepűvonalat a honfoglaló magyarok nagyon korán kiépítették, sőt, soha fel sem hagyták. Amikor a keleti támadások nyomán ez meggyengült, akkor telepítik ki Délkelet-Erdélyből a Kárpátokon túlra a magyarokat, és helyükbe hozzák a székelyeket.”
A meggyérült népességű térségbe, a mai Háromszékre, a Barcaság szomszédságába II. Endre magyar király vezényelte át a sebesi, az orbai és a kézdi székelyeket. Az áttelepítést a Barcaságban a magyar királyságtól független államot tervezgető Német Lovagrend elleni katonai összecsapásra való felkészülés indokolta. Miután a király 1225-ben kiűzte a lovagokat Barcaság területéről, az ország délkeleti határainak védelmére a székelyeket egy tömbbe tömörítve, egy néppé akarta szervezni, akárcsak a szászokat. A székelyekhez hasonló, katonailag szervezett társadalomban élő türk eredetű blakkokat és a besenyő maradványokat is közéjük telepítették.
Kádár Gyula
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Sepsiszentgyörgy korai története és népessége (Kádár Gyula új könyve)
Kádár Gyula legújabb kötete Sepsiszentgyörgy korai történetébe nyújt betekintést – Székelyföld akkori történelmébe ágyazva. Sepsiszentgyörgy területén a székely letelepedés előtti évszázadokban a magyarság egyházilag megszervezett településrendszerben élte életét. Kádár Gyula könyvének egyik fő célja beemelni a honfoglalás utáni háromszáz évet a székelység történetébe.
A székely vértanúk
A város korai története Székelyföld történetébe ágyazva mutat rá arra, hogy Sepsiszentgyörgy területén – a székely letelepedés előtti évszázadokban – a magyarság településeket hozott létre. Ezek többsége megérte a székely letelepedést. A kisszámú szláv közösség elmagyarosodott. Az 1220 táján érkező sebesi székelyek Sepsiszentgyörgy mai területén csak magyarul beszélőkkel találkoztak.
Az itt élő magyar közösségek betagolódtak a velük egy nyelvet beszélő székelységbe. Mivel a helytörténeti monográfiák csak a székelyek előtt itt élő szlávokat emlegetik, ezért e könyv* fő célja beemelni a honfoglalás utáni 300 évet a székelység történetébe. Ez jogos, hisz az itt élő magyar közösségek a székely etnogenezis részévé váltak. Mivel a Székelyföldre vonatkozó írott történeti forrásaink többnyire a 14–15. századtól kezdődnek, Sepsiszentgyörgy korai történetének a bemutatása – a honfoglalástól (895-től) 1332-ig – merész vállalkozás. A kötet másik témája: Sepsiszentgyörgy népesedéstörténete. Ennek célja meghatározni, felbecsülni a település népességét egy olyan időszakban is, amelyből alig maradt ránk történeti forrás. A szerző megrajzolja Sepsiszentgyörgy középkori társadalmi rétegződését, röviden ismerteti a népesség számának alakulását a későbbi időszakban is. A Székely vértanúk fejezet elvezet az 1851–1854 között szervezett szabadságmozgalmak történetébe. Miután a Székely Nemzeti Tanács a Székely Vértanúk napját, március 10-ét a Székely Szabadság napjává nyilvánította, egyre nagyobb az igény az említett események ismeretére. A köztudat keveset, illetve egyáltalán nem tud a kivégzett vértanúkról, a nagyszámú börtönre ítéltről, azokról, akik vállalták egy új szabadságharc előkészítésében való részvételt. E tanulmány fő célja rámutatni: Székelyföldön két önálló mozgalom zajlott. Mivel szélesebb olvasóközönség számára készült, kisebb témákra tagolva az átlagolvasó számára is áttekinthető.
Mivel a szerző a Székely vértanúk mellett ismerteti a székely letelepedés előtti kort, a székely településrendszer kialakulását, Sepsiszentgyörgy helyét a székely városok között, e könyv nemcsak várostörténet, hanem része a Székelyföld történetének is. Szükség van a helytörténetre, a régiótörténetre, a székely és a magyar múlt ötvözetére. Szükség van az 1850-es évek szabadságért folytatott küzdelmeinek ismeretére, mert az elődök helytállása kötelez a szabad emberi tartás megőrzésére, a közösségi jogok kivívására. Kádár Gyula 2010 novemberében indított könyvsorozatából röpke bő két év alatt négy látott nyomdafestéket. Az elsőnek, a Székelyföld határán című politikai publicisztikai kötetnek a fő témája a székely autonómia kérdése. Ezt követi 2011 novemberében a Székely hazát akarunk kiadvány, amely bepillantást enged a magyarság honfoglalás kori hadtörténetébe. Tárgyalja a magyarság (1330-ig) és a székelység lélekszámának alakulását (1614-ig), boncolgatja a székely nép megmaradásának kérdését is. A harmadik kötet 2012 decemberében jelent meg Múltunk kötelez címmel. Ez is két külön részből áll. Az első fejezet bemutatja Szent István történelmi szerepe mellett Erdély 10. századi történetét is. A könyv második fejezete Erdély egészségügy-történetét taglalja 1400-tól 1900-ig. Kádár Gyula e könyvsorozatát 30 önálló kötetre tervezte. Sorozatjellegét az azonos kötés, méret és tematika biztosítja. Könyveiben a szerző bemutatja Székelyföld és Erdély történetét, kultúráját. Az ötödik kötet megjelenése novemberre várható, de ez a korábbi kötetek eladásától függ. A könyvek megvásárolhatóak: Sepsiszentgyörgy könyvüzleteiben, a H-Press lapterjesztő standjainál. Meg lehet rendelni a gyula.kadar@gmail.com e-mail címen és a 0740 026 450-es, 0722 308 635-ös telefonon.
* Kádár Gyula: Sepsiszentgyörgy korai története és népessége. A székely vértanúk. Scribae Kádár Lap- és Könyvkiadó. Sepsiszentgyörgy, 2013.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Hivatalos dokumentum csak románul?
Az év végi, tantárgyanként megfogalmazott értékelést a tanítók írhatják magyarul a magyar tannyelvű osztályokban, ellenben a naplóban és az ellenőrzőben csak az állam nyelvén tüntethető fel a minősítés – közölte Keresztély Irma megyei főtanfelügyelő arra reagálva, hogy a Civilek Háromszékért Szövetség a hét elején levélben kérte fel a háromszéki iskolákat, rögzítsék magyar nyelven a magyar diákok ellenőrzőjébe az iskolai minősítéseket.
Lapunk tegnapi számában tájékoztattuk olvasóinkat arról, hogy a CIVEK a 2011/1-es oktatási törvény 45. cikkelyének 14. és 15. bekezdésére hivatkozva kezdeményezte a jelenlegi gyakorlat megváltoztatását, és kéri a tanodákat, hogy a kisiskolások tanulmányi előmenetelét kitűnő, nagyon jó, jó és elégséges megfogalmazásban tüntessék fel a megfelelő román kifejezések helyett. A törvényes előírások szerint „a kisebbségek nyelvén történő oktatásban a belső kommunikációra, illetve az óvodások és tanulók szüleivel történő levelezésre használható az oktatás nyelve is”, valamint „a kisebbségek nyelvén történő elemi oktatásban a minősítéseket mind írásban, mind szóban az oktatás nyelvén közlik”. Utóbbi bekezdésből nem derül ki, hogy a törvényhozó milyen írásbeli közlésre utal, de a 10. cikkely 4. bekezdésében leszögezi: az oktatási miniszter rendelete alapján megnevezett iskolai dokumentumokat kizárólag román nyelven lehet kiállítani, a többi okirat az oktatás nyelvén is megfogalmazható. A témával kapcsolatban a főtanfelügyelő hangsúlyozza: a napló és a diákok ellenőrző könyve hivatalos dokumentum, tehát ahhoz, hogy az ellenőrzőbe magyarul kerüljenek be a minősítések, a törvényi előírást meg kellene változtatni, de a kisiskolások év végén kiállított értékelőjét lehet magyarul írni. Kiderült, nemcsak az anyanyelvhasználat hiányos, bár kötelességük, nem minden tanító készíti el ezeket a tantárgyanként megfogalmazott leírásokat, amiből a szülők megtudhatják, hogy mennyit fejlődött gyermekük adott területen, illetve hol maradt le, és az miként pótolható.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

CIVEK: Az ellenőrzőt magyarul is ki kell tölteni
Cáfolja a CIVEK Keresztély Irma főtanfelügyelő kijelentését, miszerint az ellenőrzőt és az osztálynaplót román nyelven kell kitölteni, mivel hivatalos dokumentumokról van szó.
Mint arról korábban beszámoltunk, magyar minősítést kérnek a magyar kisdiákok ellenőrzőjébe a háromszéki civilek. Az ügyben Keresztély Irma főtanfelügyelő is ismertette álláspontját, aki a sepsiszentgyörgyi Sláger rádiónak elmondta, hogy „a napló és az ellenőrző is hivatalos dokumentumnak számít, tehát kötelező román nyelven kitölteni, a diák év végi írásos értékelését kell az oktatás nyelvén megfogalmazza a pedagógus”.
A CIVEK szerda délután kiadott közleményében azonban kifejti: a főtanfelügyelő állítása nincs összhangban a jelenlegi szabályozásokkal. „A 2011/5565-ös miniszteri rendelet szerint az ellenőrző nem tartozik a hivatalos iskolai és tanulmányi dokumentumok kategóriájába, hanem egy tájékoztatást szolgáló eszköz, amelynek segítségével az iskola a tanuló szüleit informálja annak tanulmányi eredményeiről. Lévén, hogy az ellenőrző egy tájékoztató dokumentum, a közérdekű tájékoztatást szabályozó törvény és a Románia által ratifikált nemzetközi egyezmények előírásai alapján a magyar diákok minősítését nem csak lehet, hanem magyar nyelven is rögzíteni kell” – írják.
A CIVEK vezetősége továbbra is felkéri azokat a felelős személyeket, akik a magyar gyerekek és pedagógusok érdekeit hivatottak védeni az oktatási rendszer keretein belül, hogy támogassák az iskolai magyar nyelvű osztályzatokat, és ne akadályozzák a jogos anyanyelvhasználat irányába tett kezdeményezések megvalósulását.
Bús Ildikó
szekelyhon.ro

Zenei programok az I. Szent László Napokon
A 2013. június 28–30. között esedékes Szent László Napok keretében igényes könnyűzenei programok várhatóak: Rúzsa Magdi valamint a Csík zenekar és barátai egyaránt fellépnek a rendezvényen, ugyanakkor a Csokonai Színház népszerű előadóművészeinek közreműködésével egy operettestre is sor kerül.
„1985. november 28-án születtem Vrbas városában, Vajdaságban, első dolgom az volt, hogy ordítottam egy nagyot. Nos, azóta ragaszkodom Én, Rúzsa Magdi a hangomhoz. 2006. május 20-án újjászülettem, amikor megnyertem a Megasztár című vetélkedőt és végre lett közönségem, megnőtt a lelkem és megígértem: ezentúl adni fogok, már amit az ember a hangjával adni tud. Semmi mást nem kérek, csak erőt, hogy végig tudjam járni az utamat. Az angyalok velünk…” – vallja Rúzsa Magdolna, akiért azóta egy ország rajong.
Népszerűsége Nagyváradon is töretlen, ezért az I. Szent László Napok szervezői úgy gondolták, itt az ideje, hogy a nagyváradi nagyközönség is örvendhessen azoknak a bizonyos „ajándékoknak”, amelyekről a fentebbi vallomásában beszélt, és amelyek egyszerre sugározzák a zene feltétel nélküli szeretetéből fakadó életörömöt, a profizmust és az Istentől kapott, áldott tehetséget.
Rúzsa Magdolna 2013. június 28-én, pénteken 21 órai kezdettel a nagyváradi Rhédey-kertben lép színpadra. A szervezők minden érdeklődőt szeretettel várnak az ingyenes koncertre.
Az immár Kossuth-díjas, idén fennállásának 25. évfordulóját ünneplő Csík zenekar tagjai néhány hónapon belül másodjára koncerteznek Nagyváradon. A Szent László Napokon barátaikkal, Kiss Tiborral (Quimby) és Lovasi Andrással (Kispál és a Borz, Kiscsillag) közösen fognak színpadra lépni. Az elmúlt 25 évről így vallanak saját honlapjukon: „Ahogyan a szerelem is tud gyönyörű ugyanakkor gyötrelmes lenni, úgy a népzene szeretetében eltelt 25 év is tudott göröngyös útra vinni, illetve egekig felemelő boldogságot adni. Kívánom mindazoknak, akik kíváncsian figyelemmel kísérik a munkánkat, hogy még sokáig leljenek örömet koncertjeinken az általunk játszott dallamok hallgatásában. Ezzel magunknak is kívánom ezt, hiszen hosszú ideig szeretnénk még mosolygó szemű, boldog, meghatott arcokat látva játszani, tudva: van kinek muzsikáljunk.” A Csík zenekarral és barátaikkal június 30-án, 21 órakor találkozunk a Rhédey-kertben!
“Csak érted élünk szép hazánk!” címmel a debreceni Csokonai Színház népszerű előadóművészeinek közreműködésével, szombat este, szintén 21 órai kezdettel a magyar operettirodalom legnépszerűbb slágerei csendülnek fel a Rhédey-kertben. Azt megelőzően, 19:30-tól pedig Shakespeare-paródiákat mutatnak be a debreceni színművészek.
De nemcsak a zenei programok miatt érdemes a váradiaknak kilátogatniuk a Rhédey-kertbe: számos kulturális és szórakoztató programokkal várják az érdeklődőket a három nap során. Érdemes tehát figyelemmel kísérni a Szent László Napok programját a Facebook közösségi oldalon, valamint a www.szentlaszlonapok.ro honlapon.
erdon.ro

Rejtett szándékok, politikai kalandorság
A fejlesztési minisztérium és több szakmai szervezet honlapján megjelent, bő ötvenoldalas tanulmány súlyos hibáira hívta fel a figyelmet tegnap az RMDSZ három háromszéki politikusa. Klárik László szenátor, Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester, városi RMDSZ-elnök és Tamás Sándor megyeitanács-elnök, háromszéki RMDSZ-elnök egybehangzó véleménye szerint a kormány által megbízott régiósítási bizottságnak már a kiindulópontja is téves, megállapításai és következtetései nem helytállóak.
Enyhén szólva szervilis, de ennél nagyobb baj, hogy a jelenlegi hatalom rejtett szándékai is kilátszanak belőle, és ezek arra utalnak, hogy nem a szükségszerűség, hanem valamiféle politikai kalandorság áll az erőltetett régiósítási elképzelések mögött.
Huszonhárom éve ez az első fontos testület, amelynek nincs magyar tagja, és ami nagyobb baj, a kisebbségek védelme sehol nem szerepel emez ötven oldalon. Úgy tűnik, egy rossz politikai döntést próbálnak szakmailag alátámasztani, de ott folytatják, ahol Ceauşescu abbahagyta – mondta el bevezetőjében Antal Árpád, majd szociológusi kifogásait kezdte sorolni. Elsőként azt említette, hogy a tanulmány a migrációs folyamatokra próbál építeni, holott ezek valaminek, az elmúlt 20, 50, 100 év szociális, gazdasági, iparosítási politikáinak a következményei – hangsúlyozta, majd a belső migrációs térképet kezdte elemezni. Ez ugyanis igen érdekes: Erdélyből keletre és délre nincs számottevő lakossági kiáramlás, beáramlás azonban több ponton is, Erdélyen belül pedig Temesvár, Kolozsvár, Brassó vonzza az embereket. A felülről régióközponttá ütött Fehér megyéből is menekülnek az ott élők, kirívó ellentmondásban a fejlesztésre vonatkozó bukaresti állításokkal.
A kimutatásban amúgy Kovászna és Hargita megye közepesen fejlett vidékként szerepel, tehát nem a legszegényebbek között, ahogy ezt sokan hangoztatják; Erdélyben csak Szilágy megye áll viszonylag rosszul, a gyengén fejlett vidékek mindegyike a Kárpátokon kívül helyezkedik el. A migrációs nyilak arra is rámutatnak, hogy a kormány régiósítási terve csak tovább mélyítené a szakadékot, mert Bukarest az egész környéket magába szippantja, és a fővárostól délre csak szegénységi sivatag lesz, leginkább éppen Teleorman megyében, amelynek tulajdonképpeni vezetője, Liviu Dragnea miniszterelnök-helyettes a régiósítás egyik elszánt szószólója. A tanulmány tüneti kezelést ad, és olyan „empirikus” megállapításokat is tartalmaz, hogy a nem görögkeleti lakosságú települések gazdagabbak, a magyar többségűek pedig fejlettebbek. Ezt próbálják most tönkretenni, pedig a speciális helyzetű régióknak – esetünkben a Székelyföldnek – speciális megoldást kell ajánlani.
Franciaországban Elzász számára kivételt tettek, azt pedig még Traian Băsescu államfő is mondta, hogy Hargita és Kovászna egyben alkothatna egy kisebb régiót. Antal Árpád leszögezte: nem a régiósítást ellenzi az RMDSZ, hanem az átgondolatlan, öncélú átszervezést. Előbb legyen decentralizáció, aztán kisebb fejlesztési régió, amit végül fel lehet ruházni közigazgatási hatáskörökkel is, ám itt a szekeret a lovak elé fogták, a rejtett cél pedig a megyék felszámolása és a községek összevonása – vélekedett. Azt is elmondta, hogy a tervezett régiósítás ellen pontos forgatókönyvet dolgoztak ki, erről azonban nem árult el közelebbit.
Ha egy város Moldvában található, jelentősen nagyobb annak a valószínűsége, hogy szegény – idézte Klárik László a nevezett szakértői tanulmányt, amely ellen a szenátusban is felszólalt. Már a címében sem a régiók, hanem a közigazgatás átszervezése szerepel, és azt is beismerik a szerzők, hogy nem akarnak választ adni arra a kérdésre: jó-e, szükséges-e vagy sem az ország újrafelosztása. Valódi ok és szükségszerűség meghatározása, pontos adatok és valós helyzetet tükröző tanulmányok nélkül feje tetejére állítani Romániát nem más, mint politikai kalandorság, és ez a tanulmány ehhez szolgáltat muníciót, erőltetett tudálékossággal és óriási szakmai kompromisszumokkal. Azt ugyanis senki sem vitatja, hogy a hazai közigazgatás nehézkesen működik, és hogy ezen javítani kell, csakhogy a kormány nem abból indul ki, hogy felmérje a jelenlegi állapotokat, és a rosszul menő dolgokra jobb megoldásokat dolgozzon ki – elsősorban decentralizációval, a bürokrácia leépítésével, és csak végül a (szükségletek szerinti!) területi átszervezéssel –, hanem felülről hirdeti meg a régiósítást, mondvacsinált okokra hivatkozva. Az országon belüli migráció ugyanis alig 460 000 személyt érint, és ennek fele megyén belüli mozgás. Komolytalan hozzáállás a lakosság egy százalékának életmódjára építeni az egész országot érintő, több évtizedre kiható módosítást erőltetni – hangsúlyozta.
Klárik szerint a helyes folyamat megkíván egy reformstratégiát: fel kell mérni az állapotokat, a szükségleteket, meg kell nézni, hogy miért nem működik jól a közigazgatás, és mit kell tenni, hogy működjön. Az elképzeléseket közvitára kell bocsátani, hiszen ennél sokkal kisebb horderejű kérdésekkel is megteszik – végül szabályosan, törvényesen, demokratikusan parlamenti vita tárgyává kell tenni, az eredményt pedig helyi népszavazással megerősíteni (így minden térség lakossága maga döntene arról, hogy hova akar tartozni).
A régiósítást illetően semmiképp sem fogadható el, hogy a kormány parlamenti felelősségvállalással határozza meg az ország következő évtizedeit: a társadalom erővonalai mentén kell építkezni, alulról, nem felülről. Klárik azt is elmondta, hogy a mintának tekintett Franciaország bukaresti nagykövete szerint sem volt jó ötlet a saját régióik közigazgatási hatáskörökkel való felruházása: több gondot gerjesztettek ezzel, mint amennyit megoldottak, újabb adminisztrációs szint keletkezett, újabb adókkal és illetékekkel, a hibákért való felelősség viszont elvész a kormány, a régiók és a megyék vezetősége között. Klárik szerint tetten érhető a kisközségek anyagi ellehetetlenítésének szándéka, amit Tamás Sándor azzal magyarázott, hogy a központosított hatalmat könnyebb kézben tartani, valószínűleg ezért törekednek ennek megvalósítására. A mi partnereink: az alkotmány, a törvények és az emberek. Az erős öntudattal rendelkező székelyföldi lakosság még a diktatúrában is meg tudta akadályozni a számára kedvezőtlen átszervezést, és erre az erőre most is számítani kell, nem szabad a lakosság megkérdezése nélkül dönteni – mondta. A megyevezető konkrét, a konstancai román lakosság életét is megnehezítő példákkal is illusztrálta a tervezett régiósítás buktatóit, és megerősítette: nemcsak újabb ügyintézési szintet, hanem újabb adókat és illetékeket is hozna a megamegyésítés, ezért is kell mindent megtenni a megakadályozásáért.
Demeter J. Ildikó
Háromszék
Erdély.ma

Csapdahelyzet az orvosin
A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE) tájékozódott az egyetem magyar tagozata és román vezetése közötti nézetkülönbségekről Mihnea Costoiu felsőoktatásért és kutatásért felelős tárca nélküli miniszter, valamint Gigel Paraschiv, az oktatási minisztérium államtitkára, a magyar nyelv bevezetéséről a gyakorlati oktatásban azonban hallani sem akartak.
Eközben az egyetem vezetése a magyar szempontokat figyelmen kívül hagyó akkreditációs dossziét küldött Bukarestbe, amit ha az illetékes hatóság elfogad, és aszerint hosszabbítják meg a MOGYE működési engedélyét, újabb öt évig hivatkozási alap lesz a magyar kérések elutasítására. A miniszterrel és az államtitkárral folytatott megbeszélésen Szilágyi Tibor, az egyetem magyar rektorhelyettese és Szabó Béla tagozatvezető számokkal bizonyította, hogy életképes lenne a magyar tagozat, ha önálló struktúrában szerveznék meg azt. Az egyetem vezetését képviselő Leonard Azamfirei rektor és Constantin Copotoiu szenátusi elnök nem hozott fel konkrét ellenérveket a magyar állásponttal szemben, de a tárgyalásokon semmilyen javaslat nem született a magyar problémák megoldására. A rektorhelyettes szerint a magyar tagozatnak különálló álláskeretre lenne szüksége, ehhez viszont különálló csoportok kellenek, a magyar diákcsoportok létrehozásához pedig arra van szükség, hogy a magyar nyelvet is bevezessék a gyakorlati oktatásba, és a gyakorlati órák kétnyelvűek legyenek. „Erről pedig hallani sem akartak” – közölte Szilágyi Tibor.
A magyar tagozat képviselői azért tartják elengedhetetlennek a sürgős megegyezést, mert félőnek tartják, a magyar szempontokat figyelmen kívül hagyó akkreditációs dosszié jóváhagyása csapdahelyzetet eredményez, a magyar tagozat önállóságával nem számoló struktúrával okolják majd a további visszautasítást.
Borbély László reményét fejezte ki, több a politikai akarat a kormány, illetve a minisztérium részéről a MOGYE vezetőségében kialakult nézeteltérések megoldására, mint egy éve, amikor a tanügyi törvény kisebbségi oktatásra vonatkozó előírásainak életbe léptetésére tett kísérlet az Ungureanu-kabinet bukását eredményezte. Ez is és az azóta kialakult helyzet, beleértve a mostani csapdaállítást, mutatják, „súlya van a MOGYE-ügynek”, állapította meg az RMDSZ politikai alelnöke, aki elfogadhatatlannak tartja, hogy az akkreditációt megadó hatóság azt a dossziét elemezze, amely a magyar szempontokat teljesen figyelmen kívül hagyja, de hozzátette, az RMDSZ azért van a parlamentben, hogy megértesse a kormánykoalíció pártjaival: a magyar tagozatnak létjogosultsága van, és nem lehet félreseperni.
Eközben a MOGYE magyar karának létesítéséért küzdő Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület (RMOGYKE) – miután szerdán visszautasították egy kérésüket megfogalmazó óriásplakát kihelyezését a csíkszeredai sportcsarnok előtt, ahol az RMDSZ szombaton 11. kongresszusát tartja – újabb kéréssel fordult a városvezetéshez és a szervezőkhöz, most a kapubejárat elé kérik bannerük kihelyezését. Tiltakozó akciójukkal azt szeretnék elérni, a kongresszuson részt vevő Victor Pontát szembesítsék a MOGYE-hez fűződő be nem tartott ígéretével, a kormányfő ugyanis a magyar oktatás rendezése ügyében tavaly szeptemberben született hétpontos megállapodás betartásáért személyes garanciát vállalt.
MTI
Erdély.ma

Borbély: nem mondunk le a MOGYE magyar tagozatáról
„Remélem több politikai akarat van jelenleg mind a kormány, mind pedig a szakminisztérium részéről a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) vezetősége közötti nézeteltérések megoldására, mint ezelőtt egy évvel. Az akkreditációs aktacsomagot mindenképp úgy kell összeállítani, hogy az megfeleljen a tanügyi törvény kisebbségi oktatásra vonatkozó előírásainak” – nyilatkozta Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke ma délelőtt, május 24-én a marosvásárhelyi Gaga rádió stúdiójában. Hozzátette, elfogadhatatlan, hogy az akkreditációt megadó hatóság azt a dossziét elemezze, amely a magyar szempontokat teljesen figyelmen kívül hagyja, hiszen ha ebben a formában hosszabbítják meg az egyetem működési engedélyét, a magyar tagozat önállóságával nem számoló struktúra hivatkozási alap lesz minden jövőbeli magyar kérés elutasítására.
„A MOGYE-ügy ékesen bizonyítja azt, hogy mennyire fontos az, hogy az RMDSZ politikai tényező legyen a parlamentben, hogy a magyarságnak legitim képviselete legyen törvényhozói szinten, amely akaratát érvényesíteni tudja. Sajnos az egyetem vezetőségi szintjén nem érvényesül sem a tolerancia, sem a másság elismerése, de abban mindenki egyetért, hogy itt a magyar orvosi oktatásnak egy olyan hagyománya van, amit nem lehet félreseperni. Az oktatási szaktárca is nyilván ezért nem sieti el a döntést, hiszen láttuk a tavalyi évben, amikor az Ungureanu-kormány megbukott a MOGYE-ügyön, hogy súlya van ennek a döntésnek” – fogalmazott Borbély.
Az alelnök hangsúlyozta, tiszteletben kell tartani a szeptemberben aláírt hétpontos megállapodást, amelyet Ecaterina Andronescu volt oktatásügyi miniszter is ellátott kézjegyével.
„Mindezek ellenére, sajnos, amikor tettekre került sor, a vezetőség visszalépett, és nem akarta abban a formában összeállítani a dossziét, hogy az a magyar tagozatnak is megfeleljen. A legnagyobb veszély szerintem az, hogy az egész akkreditációs aktacsomagot visszadobhatják amiatt, hogy a vezetőség, a folytonos csatározás miatt, nem tud egy életképes dokumentációt összeállítani” – nyilatkozta Borbély, hozzátéve, nem lesz könnyű mindenkit meggyőzni az igazukról, de az RMDSZ azért van a parlamentben, hogy megértesse a kormánykoalíció pártjaival, hogy a magyar tagozatnak létjogosultsága van, és nem lehet félreseperni.
Erdély.ma

Székelyföld esélyei és lehetőségei (Szakemberek a régiósításról)
Élettér és mozgástér címmel szervezett kétnapos konferenciát, műhelymunkát a Domokos Géza Egyesület, jeles hazai és magyarországi szakemberek tartottak és tartanak ma is előadásokat az erdélyi, a székelyföldi magyarság megmaradása szempontjából is jelentős, rendkívül aktuális kérdésekről. Tegnap a jelen romániai valóság nagy slágere, a regionalizáció szerepelt napirenden, ma a nemzeti kisebbségügy a fő téma. A rendezvény illeszkedik az egyesület által kezdeményezett megmozdulások sorába, a névadó Domokos Géza előtt is tisztelegnek, aki múlt héten töltötte volna 85. évét.
A Kovászna és Hargita megyei önkormányzatok képviselői elsősorban a jelenlegi rossz régiós felosztás hibáira, a román kormány tervezetének veszélyeire hívták fel a figyelmet. Tamás Sándor megyei elnök az egy nappal korábbi szakszervezeti konferencián bemutatott és lapunk által is ismertetett előadását ismételte meg, ezúttal magyarul. Borboly Csaba, Hargita megye tanácselnöke nem lehetett jelen, helyette András Zoltán, az önkormányzat elemző csoportjának képviselője sorakoztatta fel Románia jelenlegi fejlesztéspolitikájának kudarcait, melyek tükrében még érthetetlenebb, hogy a rosszul működő fejlesztési régiókat közigazgatási szerepkörrel is felruháznák.
Az 1998-ban létrehozott nyolc nagy régió valamelyest a statisztikai adatgyűjtési szerepnek tudott megfelelni, sem a tervezésben, sem a forráslehívásban, sem a területfejlesztésben nem voltak eredményesek, színlelt konzultáció folyt, megalapozatlan dokumentumok készültek – hívta fel a figyelmet.
Tóth Norbert nemzetközi jogász, a budapesti Nemzetpolitikai Kutatóintézet munkatársa rámutatott: sem a nemzetközi, sem az európai jogrend nem kedvez a kisebbségeknek, néhány jogszabály született, de ezek hatásköre szűk vagy számonkérhetőségük korlátozott. Az Európa Tanács dokumentuma, a helyi önkormányzatok regionális chartája például csak településekre vonatkozik, nem megyékre vagy régiókra, s az utóbbiakra is érvényes dokumentum elkészült ugyan, de a mai napig sem sikerült elfogadtatni. Az EU-ban született jogszabályok előírják, hogy regionális átszervezés esetén ki kell kérni az emberek véleményét, s vannak eszközök is ennek számonkérésére, az EB kötelességszegési eljárást vagy akár pert is indíthat egy-egy állam ellen. Kevés lehetőséget nyújt a nemzetközi jog, a kisebbségi jogokat az emberi jogok, így az egyéni jogok közé sorolják, egyetlen közösségi jogot ismernek el, az önrendelkezési jogot, de ezt is elsősorban államokra vonatkoztatva, államon belül csak föderális berendezkedés esetében fogadják el egy népcsoport ezen jogát – fejtette ki Tóth Norbert. Mindezek dacára van ok a bizakodásra – mondotta –, változik a világ, a XXI. század Európájában az államoknak egyetlen szövetségesük lesz, saját polgáruk, és minden polgárnak számítania kell kultúrától, anyanyelvtől függetlenül. Ennek jegyében fejlődik majd a nemzetközi jog is, s bővülnie kell az önrendelkezési jognak is – derült ki a előadásából.
Bottlik Zsolt, az ELTE földrajztudományi karának adjunktusa a magyarság területi megoszlását mutatta be, a Kárpát-medence etnikai térképének évszázadokon átívelő alakulásával tette egyértelművé: Székelyföldön a XV. század óta kompakt egységben élnek magyarok. Novák Zoltán Csaba történész az 1948–89 közötti Székelyföldet is érintő közigazgatási reformokról tartott előadást, arról, hogyan jött létre és mit jelentett 1952-ben szovjet nyomásra a Magyar Autonóm Tartomány, majd a helyi ellenállás miatt hogyan volt kénytelen Ceauşescu beleegyezni a magyar megyék kialakításába 1968-ban. Kolumbán Gábor egyetemi tanár a régió, regionalizáció, regionalizmus tudományos definíciójára építette előadását, és arra a következtetésre jutott: régiókat nem lehet létrehozni, azok önmaguktól léteznek, jó regionalizáció pedig nem lehetséges, ameddig nincsenek működő régiók. Románia felépítését a történelmi régiókra kellene alapozni, és ez a kérdéskör addig nem oldódik meg, amíg egy politikai elit nem vállalja fel az ország föderális átszervezését – fejtette ki. Kolumbán Gábor szerint ez lenne a székely kérdés megoldása is, etnikai alapú területi autonómia Erdély föderális tartományon belül elérhető, Bukaresttől azonban hiába várjuk, véleménye szerint a más jellegű ez irányú erőfeszítések nem vezetnek eredményre.
Csutak István Hargita megyei regionalizációs szakember Székelyföld áldatlan helyzetére, rendkívül rossz és folyamatosan romló gazdasági, társadalmi mutatóira irányította rá a figyelmet, s következtetése drasztikus: ha 25–30 éven belül nem érjük el az autonómiát, utána már fölösleges lesz, nem marad haszonélvezője.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Értékrend
Gigi Becali rácsok mögé küldésével nemcsak a hűvösre került – korábban érinthetetlen – politikai és üzleti nagyhalak gyűjteménye növekedett, hanem komoly kérdéseket is felvet a sajtó és a politikum értékrendjével kapcsolatosan.
A félanalfabéta juhászlegényt ugyanis a sajtó fújta fel mesterségesen: bármit mondott „breaking news”-ként tálalta számos médiacsatorna, minden lépést a nyilvánosság elé hozták, szinte a csapból is Becali folyt, sőt, 4 éve még kampányt is szerveztek előzetes letartóztatása ellen! Mindezek nélkül Becali ismeretlen maradt volna, a sajtó viszont országos sztárt csinált belőle. Milyen értékrend uralkodik a román sajtónál, hogy idáig süllyedtek a dolgok?
Az értékrend és a felelősség kérdése azonban nemcsak a sajtóra érvényes. Becali politikai karrierje nem csak a médiaszereplés eredménye, nem saját pártocskája révén került be a parlamentbe, hanem az USL révén, annak PNL-s oldaláról. Annak a Crin Antonescunak a személyes támogatásával, aki 2009-es elnöki kampányában „jóérzés forradalmat” ígért, s aki tétlenül nézte, amikor az új szerzemény Becali szenilisnek nevezte a PNL – kommunista börtönöket is megjárt – nagy öregjeit! Antonescunak semmilyen kifogása sem volt ez ellen, sőt, Becali a PNL javaslatára került be a parlament igazságügyi bizottságba! Milyen értékrend irányíthatja az államelnöki álmokat dédelgető Antonescut, amikor ilyen „erkölcsös” „szakértőt” segít nemcsak a parlamentbe, hanem annak igazságügyi bizottságába is?
Antonescu könyörtelen a kritikus hangokkal, a minap is 12 embert zárt ki pártjából, miközben kiáll a korrupció-gyanúsak (Becali, Fenechiu) vagy a szekus múltúak (Roşca Stănescu, Voiculescu) mellett – akár az USL létét is veszélyeztetve ezáltal!
Az USL vezetői megsiratták Becalit (Antonescu és Zgonea), illetve szimpatikusnak nevezték (Ponta). Egyáltalán milyen értékrend uralkodhat náluk, ha szimpatikusnak és sajnálatraméltónak tekintik az alpári modorú, jobbra-balra sértegető, számos törvénytelen ügybe keveredett, gazdagságával és vallásosságával kérkedőt?
Kiknek köszönhető, hogy a parlament hemzseg a szélhámosoktól? Kik állítják össze és milyen kritériumok alapján a jelöltlistákat?
S aztán felháborodnak, hogy a parlament presztízse a bányabéka szintjén.
Chirmiciu András
Nyugati Jelen (Arad)

Ortodox agrárium
Felcsillant a jobb élet reménye a román gazdák számára, hiszen mostantól igazi szakemberek gondoskodnak arról, hogy a Fennvaló áldása kísérje munkájukat.
Az történt ugyanis, hogy a kormány megállapodott az ortodox egyházzal arról, hogy a papok a liturgiák végén tájékoztatni fogják zömmel gazdálkodással foglalkozó vidéki híveiket a mezőgazdaság területén rendelkezésre álló európai uniós támogatási lehetőségekről.
Ha jobban belegondolunk, a lépés tulajdonképpen logikus, hiszen Romániában az ortodox egyház államegyházi kiváltságokat élvez. A kormány és az önkormányzatok számolatlanul szórják a pénzt a görögkeleti felekezet templomainak építésére, tehát teljesen természetes, hogy a pópák a továbbiakban az állam által rájuk testált közfeladatokat is ellássanak. Sőt amenynyiben az együttműködés sikeresnek bizonyul, további területekre is ki lehetne terjeszteni.
Például ott vannak az állami cégek. A legnevesebb, állami irányítású vállalatok már évek óta a csőd szélén szédelegnek, a vasút, a posta, valamint számos energetikai és vegyi üzem többezres nagyságrendű elbocsátásokra kényszerül. Viszont az ortodox egyház köztudomásúlag az egyik legnyereségesebb vállalkozás Romániában. Mintegy 35 ezer hektárnyi erdő és 40 ezer hektárnyi termőföld van a tulajdonában (már csak ezért is alkalmas a mezőgazdasági tanácsadásra), de az ikon- és gyertyaértékesítésből is tízmilliók folynak be, vannak szállodái és panziói, és van olyan püspökség, amely tőzsdézett is. Ennek nyomán véget kell vetni a képmutatásnak, el kell ismerni, hogy az ortodox egyház szorosan összefonódott az állammal, a veszteséges cégeket pedig a virágzó üzleti birodalommal rendelkező őboldogságák és beosztottaik gondjaira kell bízni. Ha eddig ilyen jól elboldogultak, akkor az isteni gondviselés bizonyára abban is a segítségükre lesz, hogy a vasúttársaságokat vagy a vegyi üzemeket is gazdaságosan működtessék. Az alkalmazottak pedig kétszeresen jól járnak, hiszen ha valami nyomasztja őket, csak bekérezkednek műszak végén az ügyvezető igazgatóhoz gyónni egyet.
Ha bejönne az üzlet, akkor az ortodoxok legalább ilyen formában visszajuttatnának valamit a számolatlanul a számlájukra vándorló közpénzekből. Bár előfordulhat, hogy az ájtatos pátriárkák és pópák az ökumenizmus jegyében szívesebben fizetnének vatikáni valutával.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Forgách András ősbemutatója Váradon
Egy izgalmasnak ígérkező dráma, A fiú ősbemutatójával zárja a színházi évad premierjeinek sorát a nagyváradi Szigligeti Színház.
A ma este debütáló darabot a Jászai Mari-díjas dramaturg, Forgách András jegyzi szerzőként és rendezőként is.
„Öt évvel ezelőtt írtam, pontosabban akkor fejeztem be. Egy fél évet töltöttem egy svájci kolostorban, ott írtam meg. De én kéretlenül nem szeretem sehova se elküldeni a munkáimat, várom, hogy hívjanak” – mesélte az író a tegnapi sajtótájékoztatón. Szabó K. István, a társulat igazgatója megkereste Forgáchot az új drámák bemutatását támogató Katona József pályázat kapcsán és bevallása szerint egyből megtetszett neki a mű. A történet három tragikus figura sorsáról szól, az Öregasszony, a Lelkész és a Fiú sorsa fonódik össze. Forgách a Krónika érdeklődésére elmondta, hogy ezt a fiút valójában nem ő találta ki, egy barátnője története inspirálta. Az ő egyik ismerőse kábítószerfüggő volt, majd olymódon lett öngyilkos, hogy felakasztotta és benzinnel leöntve felgyújtotta magát. Azóta foglalkoztatta a kérdés, hogy mitől lesz valaki ennyire elkeseredett, hogy ilyesmit elkövessen.
A rendezésre is Szabó kérte őt fel, s bár magát nem tartja rendezőnek, korábban már több művet is színpadra vitt. „Ha létezik reneszánsz alkat, akkor Forgách András a színház reneszánsza. Kevés olyan embert ismerek, mint ő. Dramaturg, író és rendező” – mondta a társulatvezető, aki már az elején biztos volt abban, hogy termékeny és izgalmas lesz az együttműködésük. Lapunk érdeklődésére Forgách elmondta, hogy egyéniségükkel a színészek sokat tettek hozzá a darabhoz, mi több, helyenként még a szövegen is változtatott miattuk. „Egyiküknek nem jutott eszébe az én mondatom és sokkal jobbat mondott helyette” – mesélte. A darab amúgy az év végén nyomtatásban is megjelenik majd Forgách válogatott drámakötetében. Az ősbemutató a 35 férőhelyes Studióban lesz péntek este 19 órától, majd szombaton és vasárnap szintén 19 órától lehet ismét megtekinteni az előadást.
Vásárhelyi-Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár)

Tőkés: szükségszerű RMDSZ-revízió
Szükség van a negyedszázaddal ezelőtt megalakult RMDSZ politikai és erkölcsi megtisztulására egy újabb erdélyi magyar összefogás reményében – szögezte le közleményében Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke.
„Annak ellenére, hogy az RMDSZ alapjában véve elhibázott politikai vonalvezetése mostanra sem változott meg, és pártpolitikai korlátait a nemzetpolitika szintjére emelkedve még mindig nem képes meghaladni – egyes kedvező jelek, valamint a magyar valóság és a külső politikai körülmények kényszerítő ereje óvatos bizakodásra jogosíthatnak fel bennünket" – írja az európai parlamenti képviselő.
Tőkés üdvözölte azt a külpolitikai nyitást, mely legfőképpen az európai polgári kezdeményezés útjára indítása vonatkozásában mutatkozik meg. „A nemzeti tanácsaink és pártjaink által átmentett erdélyi, székelyföldi autonómia ügye iránti RMDSZ-es magatartás-változás – ha nem marad meg csupán a retorika szintjén – szintén jó irányba mutathat. Ebbe a sorba illeszkednek: a regionális-közigazgatási átrendezés, valamint az alkotmánymódosítás terén kialakult RMDSZ-politika – mutatott rá. – Kellő és indokolt óvatosságot tanúsítva, álljunk meg ezeknél a példáknál, melyek súlyuknál és jelentőségüknél fogva alkalmasok arra, hogy – egy újabb erdélyi magyar összefogás távlatában – az RMDSZ revíziójának a reményére jogosítsanak fel."
Krónika (Kolozsvár)

Az ember nem csak kenyérrel él
Újabb szellemi termékkel bővült a Góbé család: Gyöngyössy János Székely templomerődök című, immár negyedik kiadását megérő színes, kézzel írott és rajzolt kötete már kapható a székelyföldi üzletláncnál.
Három éve indult a ma már 250 terméket, több mint ötven termelőt magában foglaló Góbé termékcsalád. „Nem csak kenyérrel él az ember, a lelket is kell táplálni. Ezen elv mentén bővült szellemi termékkel is a Góbé család. Ebbe a sorba harmadikként illeszkedik be Gyöngyössy János könyve” – magyarázta Dávid Balázs, a Góbé termékek brandmenedzsere.
Gyöngyössy szakmáját tekintve vegyészmérnök, viszont bevallása szerint az építészet, főként a műemléképületek már fiatal kora óta érdekelték. A kötet tizenötéves kutató- és terepmunka eredménye, első, fekete-fehér tusrajzokkal illusztrált kiadása 1993-ban jelent meg. „A székely templomerődök dokumentálása terén nagy hiányosságok voltak: bár levéltári dokumentumokat találni, ezek nem nevezhetők olvasmányosaknak” – mondta a szerző, hozzáfűzvén: tavaly nyáron érett meg benne a kötet újrakiadásának gondolata, a Boros Csabával, a Góbé termékcsalád „szellemi atyjával” való találkozás pedig szerencsés véletlen volt. A kódex stílusú kötet negyedik kiadása kétezer példányban jelent meg, kedvezményes áron a Merkúr áruházakban és a Szuper üzletláncnál vásárolható meg.
Negyedik kiadása változatlanul tárja az olvasó elé az előző kötetek tartalmi részét, ezúttal azonban színes rajzokkal bővítve azt. „Mondhatni ízlésesen piacos kiadás ez, amely a számítógép képernyőjéhez szokott szemet a könyv oldalára vonzza. Manapság óriási anyagi bravúrnak számít egy ilyen minőségű színes kötet kiadása, köszönet ezért a Góbé termékcsaládnak” – tette hozzá a szerző.
Gyöngyössy János figyelmét a hagyományos falusi építészet is megragadta, a jövőben ezen a téren kíván tevékenykedni, mesélte. Egyébként a szerző Székelyföldi vártemplomok című, hasonló témában kiadott kötete 1995-ben jelent meg Budapesten, a bővített kiadásban társszerzője volt Sebestyén József és Kerny Terézia. Székelyföldi templomerődök című művéért Debreceni László-emlékdíjban részesítette a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság.
Kovács Eszter |
Gyöngyössy János: Székely templomerődök /Infopress Rt. Székelyudvarhely, 1993/,
Gyöngyössy János: Székely templomerődök /Csíkszereda, 1994/
szekelyhon.ro

Az „egy közös magyar ügy” hite
Szeretünk beszélni Trianon meghaladásáról, gyógyításáról, a Trianonon való túllépésről. Léteznek is olyan lépések, technikák, amelyek ebbe az irányba mutatnak lelki öncsonkítás nélkül (lásd a magyar állampolgárság kiterjesztése, június 4-nek a nemzeti összetartozás napjává nyilvánítása), ettől függetlenül kőkemény tény, hogy Trianon negatív következményei máig hatnak, és több síkon érvényesülnek.
Sok szó esett a rendszerváltás után – amikor egyáltalán nyíltan lehetett beszélni e kérdéskomplexumról – az anyagi lelki, lélekszámbeli veszteségről, annál kevesebb arról, hogy Trianon szétválasztotta az anyaországban az állami és nemzeti érdeket. A szocializmus, majd a szocialista kormányzat idején a nemzeti érdek egyértelműen háttérbe szorult, és a helyzet perverzitása folytán még az államérdek sem érvényesült. Az egyes, egymástól elszakított nemzetrészek számára potencialitássá tette az egyedi fejlődési utat, elméletileg és gyakorlatilag lehetővé tette a Kárpát-medencei magyar „szétfejlődést”, az elcsatolt nemzetrészekhez tartozó egyének számára pedig a kettős identitást. Ép öntudatú magyar számára evidencia, hogy a rákényszerített idegen, elnyomó hatalom és állampolgárság nem jelenthet azonosulási pontot, önazonossági mintát. De a nemzeti öntudat megélésétől sokak számára mentes hétköznapok az elszakított nemzetrészek egyes rétegeiben bizony okoznak hasonló deformációkat, amelyek extrém esetben odáig juthatnak, hogy akad, aki ezt normaként állítja be. A többes identitás egyébként az első lépcső a más identitás, vagyis a többségbe való nyelvi, kulturális majd érzelmi beolvadás irányába.
Fenyővíz és szójaszalámi
Ebben a helyzetben fokozott jelentősége van a magyar politikai elit iránymutatásának, nemzeti felelősségtudatának, hiszen egyedül ez képes valamelyest ellensúlyozni a spontán szétfejlődést és az egyéni szintű asszimilálódást. A politikai elit szintjén két egymást kizáró paradigma uralkodik ebben a kérdésben. Az egyik a „be nem avatkozás” teóriája, amit az elmúlt húsz évben legtöbbször és legnagyobb hatással Markó Béla fogalmazott meg. Eszerint az anyaországnak nincs más dolga, mint hogy támogassa az egyes elszakított nemzetrészek politikai törekvéseit, bármilyen irányba is mutassanak azok. Hivatalos keretek között megélt személyes élményem Markó Béla sajátos reakciója, amikor az SZKT egyik őszi ülésén 2002-ben hozzászólásomban Markó expozéjához idéztem Csoóri Sándort, aki nyílt levelében többek között ezeket írta: „Mondd, a Romániai Magyarok Demokratikus Szövetsége mikor lép ki a szűkösnek bizonyult parlamenti politizálás keretei közül, és mikor szánja el magát olyan, vagy csak valamennyire is hasonló ellenállásra, életrevalóbb kulturális és gazdasági szerveződésre, mint amilyenre az erdélyi románok a 19. század harmadik negyedétől kezdve elszánták magukat?”
Markó akkor azt mondta, hogy jómagam aradiként elmondhatom, ha más irányt képzelek el az RMDSZ politikájában, de Csoóri Sándor előbb költözzön Erdélybe, és ne csak látogatóba jöjjön hozzánk székely fenyőt nézni és borvizet inni, majd azután „szóljon bele” a dolgainkba. Méltatlan válasz volt az őszinte aggodalmait megfogalmazó nemzetféltő Csoóri Sándornak, de az a szemlélet érdekes benne igazán, ami mögötte van. Kísértetiesen emlékeztet arra a román viszonyulásmintára, amely mentén a kilencvenes évek elején azzal próbálták egyesek hitelteleníteni a ’40-’50-es évek elején külföldre kényszerített, majd hazatérő, a kommunizmus által meg nem fertőzött gondolkodású emigránsokat, hogy akik nem ettek velünk szójás szalámit, ne akarjanak irányt mutatni az országnak. Vagyis aki nem eszi velünk együtt a kisebbségi lét keserű kenyerét, ne okoskodjon a jövőnk felől.
Ezzel a gondolkodásmóddal áll szemben a szabó dezsői paradigma, miszerint „minden magyar felelős minden magyarért”. Nagyon sokan, sokhelyütt idézték már e gondolatot, de a nagy igazságok értelmes emberek előtt soha nem kopnak közhellyé. Érdemes belegondolni e aforizmatikus gondolat mélységeibe. Ezt akarjuk? Hogy együtt lélegző organizmus, együtt reagáló közösség legyünk? Aki magyarul érez, nem akarhat mást. Sokan elmondták Szász Jenőtől kezdve – aki teljesen mindegy, hogy milyen szerepet töltött be az erdélyi politikai életben, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet élén olyan pozícióban van, hogy politikai pártállástól függetlenül csak drukkolni lehet neki, hogy megállja a helyét – Kövér Lászlón keresztül Semjén Zsoltig: csak egy magyar ügy van.
Be- vagy be nem avatkozni?
A „be nem avatkozás” paradigmája különösen akkor ütközik az „egy közös magyar ügy” szemléletével, ha feltesszük a kérdést: mit kell tennie a nemzet sorsáért felelős magyar kormánynak, ha azt látja, hogy a határon kívül rekedt nemzeti közösségek politikai elitjének egy része elcsábulva a többségi szirénhangoktól egyre inkább klikkérdekű komprádorpolitikát folytat, azaz nem a magyar érdeket képviseli az elnyomó hatalommal szemben, hanem az elnyomó hatalom imázsát ápolja külföldön? Az Orbán-kormány opciója egyértelmű: elsősorban azokat a szervezeteket támogatja, amelyek magyar jövőt képzelnek el szülőföldjükön, amelyek a magyar autonómia hívei.
Ugyanez a kérdés megfordítva: e paradigma szerint mi dolga van az idegen uralom alatt élő magyarnak, elsősorban Erdélyben? A Felvidékről most nem beszélnék, mert ott aránytalanul nagyfokú joghátrány éri a magyar állampolgárságukat vállalókat, hasonló a helyzet a Kárpátalján, a Délvidékre viszont vonatkozik az, ami az erdélyiekre.
A magyar állampolgárság igénylése egyszerre közösségi és egyéni imperatívusz. Trianon óta a státustörvény hozott létre először jogi viszonyt az elszakított nemzetközösséghez tartozó egyén és az anyaország között. Az ellenünk elkövetett bűnöket nekünk megbocsátani nem képes, még mindig a magyarságot vádoló Kisantant nem értékelte a magyar önmérsékletet. Az állampolgárság olyan jogi viszony az állam és annak polgára között, amely nemzetközi jogilag elismert, odaítélése az állam szuverén akaratán múlik, s amely alapesetben érzelmileg is telített. Optimális esetben a polgár hazájának érzi azt az államot, amelyhez az állampolgárságon keresztül kötődik. Erre most, Trianon óta először, nekünk is lehetőségünk van. Ezen túl a magyar választójogi törvény módosításával jogosulttá váltunk szavazni is. A közös magyar Kárpát-medencei sorsformálás immár nem szépen hangzó metafora, hanem tényleges lehetőség.
A választójoggal élni éppoly közösségi és egyéni imperatívusz, mint az állampolgárság vállalása. Ez következik a szabó dezsői „egy közös magyar ügy” hitéből.
Borbély Zsolt Attila
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Hol írják az erdélyi traumát?
Általában a totalitárius rendszer visszaéléseinek koronatanújaként szólaltatják meg a 84 esztendős Dávid Gyulát, az EMKE újraalapító elnökét, a Polis Könyvkiadó vezetőjét, a 19. századi magyar irodalom egyik erdélyi szakemberét. Lapunknak aktuális közéleti dilemmák kapcsán fejtette ki véleményét.
– Mi a véleménye az alternatív magyar pártok létjogosultságáról Erdélyben?
– Demokratikus társadalomban természetes igény, hogy az ország polgárai különböző politikai alternatívák között választhassanak. Ezeknek az alternatíváknak – és persze különböző gazdasági érdekeknek – a kifejezői a pártok. A kisebbségi helyzet azonban merőben más, ott ezt az igényt felülírja, hogy érdekeit – számbeli kisebbsége miatt – csak egységben van esélye érvényesíteni. A különböző jövőképeknek, gazdasági és egyéb érdekeknek pedig ebbe az egységbe kell betagozódniuk, az elkülönülés itt az egész közösség érdekét veszélyeztető luxus. A romániai magyar társadalom 1918 óta folyton rákényszerült ennek felismerésére: a két világháború között is, amikor egy erős Magyar Párt mellett csak rövid időre – nem egyszer egységbontó céllal, román kezdeményezésre – léptek porondra más ideológiákat vagy célokat kitűző magyar politikai pártok. A bécsi döntés utáni Észak-Erdélyben is, amikor az itteni magyarság érdekeit korábbi kisebbségi szerepvállalásuk alapján kiválasztott, és a magyar parlamentbe behívott férfiak képviselték. És még az 1989 utáni első időkben is, amikor a különböző alternatívák platformok formájában tagolódtak be az RMDSZ-be. Egyébként – negatív formában – ugyanez volt nyilvánvaló a legutóbbi parlamenti választásokon: az alternatív pártok a magyarság parlamenti képviseletének esélyeit csökkentették. Egy parlamentáris demokráciára berendezett államban ugyanis, ahol a parlamenti szavazások eredményeként megszületett törvényektől függ minden kérdés, a kisebbségek számára a parlamentáris út az egyetlen, amely eredményhez vezet. A romániai magyarság érdekeinek érvényesítését kizárólag az újabban megalakult pártok együttműködésének útján látom megvalósíthatónak.
– Mit gondol az erőteljesen polarizált magyarországi politika Erdélybe való beszüremkedéséről?
– Egyértelműen veszélyesnek tartom. Ez ugyanis a magyarországi politikai táborok, csatározások áthurcolását jelenti a kisebbségi magyar társadalomba, s annak további polarizálódását. Teret hódítanak ezáltal olyan politikai törekvéseknek, amelyek céljaikban, tetteikben távol esnek tőlünk, s csak még több zavart keltenek az emberek fejében. Érthető, hogy a magyarországi politikusok elsősorban Székelyföldre összpontosítanak, mert ott szerepelhetnek zavartalanul, onnan erősíthetik saját magyarországi táboruk önbizalmát. A magyarországi politikai pártharcok Erdélybe telepítésének kísérleteivel egyébként szintén találkozhattunk a bécsi döntés utáni években Észak-Erdélyben. Voltak, akik itt is megszervezték volna a választásokat az akkori magyarországi pártstruktúrának megfelelően, s különböző jobboldali – sőt, szélsőjobboldali – magyar pártok azután is szervezkedtek itt, miután a „behívott képviselők” előbb említett rendszerével az észak-erdélyi magyar politikai képviselet megoldódott. Az egyetlen stabil magyar politikai erő azonban akkor itt az Erdélyi Párt volt, őhozzá tartoztak a „behívott képviselők”, az tudta képviselni egységesen Erdély akkori elképzeléseit. A romániai magyar közösség problémái szerintem ma is másfajta stratégiát igényelnek. Céljaink elérése érdekében csak a romániai politikai erőviszonyok ismeretében és azokkal számolva politizálhatunk eredményesen.
– Indokoltnak tartja az anyaországi politika Székelyföldre összpontosulását?
– Szerintem semmiféle magyar politizálás, sem kisebbségi, sem többségi nem szűkítheti le magát Székelyföldre. A romániai magyarság számbeli többsége Székelyföldön kívül él. E tömb mellett, amelyet szeretnek „belső anyaországnak” is nevezni, van egy jelentős számú, igaz, már kisebbségben, olykor szórványban élő közép-erdélyi és partiumi magyarság is. Aztán ott vannak az abszolút szórványok: Máramaros, Beszterce-Naszód, Hunyad, Fehér megye, a Bánság. Különböző problémákkal küszködünk itt és ott. Nem lehetséges – nem szabad, hogy az legyen – olyan kisebbségi stratégia, amelyik csak az egyikre érvényes, a másikat pedig „elhanyagolhatónak” tekinti, pláne fölöslegesnek ítéli. A román politikai közgondolkozás sarkalatos pontja az 1859-es egyesülés óta az egységes nemzetállam megteremtése. A kisebbségek beolvasztására irányuló – főképp az iskolapolitikában érvényesített – törekvés már az első világháborút megelőző évtizedekben markánsan érvényesült a Regátban. Folytatódott aztán az egységes nemzetállam megteremtése után, pedig a Párizs környéki békékkel Romániához csatolt országrészekben jelentős számban éltek kisebbségek. Új lendületet kapott a totalitárius rendszerre épülő szocializmusban, amely a homogén nemzetállam megteremtését tűzte ki céljául, és munkálta tűzzel-vassal – ez a törekvés ma is meghatározó. Ebben a helyzetben számunkra sürgető volna olyan stratégia kialakítása, amely egyszerre jó az abszolút szórványnak, ugyanakkor nem hozza hátrányos helyzetbe a székelyföldi tömböt. Nálunk ez a fajta gondolkodás 23 évvel a diktatúra bukása után is végzetesen hiányzik intézményesen és a civil társadalom köreiben egyaránt. Ha Székelyföld ennyire felértékelődik a politikusaink szemében, ha folyton annak autonómiájáról beszélünk, az még inkább mélyíti a távolságot a romániai magyarság különböző régióiban felvetődő különböző problémák és megoldási kísérleteik között.
– Az autonómia fogalma, említése frusztrációt ébreszt a többségi nemzetben. Miben gyökerezik ez?
– Egyrészt már korábban is, de különösen a szocializmus idején sikerült elültetni a románságban azt a történelemtudatot, miszerint van ez a szegény, őshonos román nép, amelyre rátelepedtünk mi, barbárok, évszázadokon át elnyomtuk őket, s még ma sem átallunk mindenféle kiváltságokat követelni. Létezik ugyanakkor a román többségben egy trauma, amit a bécsi döntés időszaka mélyített el, hiszen ők akkor szembesültek azzal, hogy Erdélyt akár el is lehet veszíteni. E fenyegetéssel azóta bármikor manipulálni lehet őket. Egyvalamit senki sem tudatosított kellőképpen: az autonómia – a frusztráltsági reflexen túl – azért hangzik teljesen idegenül a román füleknek, mert Nagy-Románia megvalósulása után kialakult egy központosított román államhatalmi struktúra, s az emberek nagy többsége hozzászokott ahhoz, hogy kizárólag ebben gondolkozzék. Az első világháború nyomán Romániához csatolt területek voltak társadalmilag és gazdaságilag a leggazdagabbak és legfejlettebbek. Az elején létezett egy olyan román politikai elképzelés is, hogy a csatolt területeken élő magyar, német, zsidó polgári rétegek aktív közreműködésével kellene felemelni a Regátot az újonnan kapott részek színvonalára. Ezt azonban ejtette az akkor uralmon lévő liberális párt, amely egyfajta gyarmatként tekintett ezekre a gazdaságilag fejlettebb, természeti kincsekben gazdag területekre. Így alakult ki a Bukarest központú államberendezés, olyannyira, hogy a hatalomból 1920 után még a Nagy Egyesülést létrehozó Erdélyi Román Nemzeti Pártot is kiszorították. És ez azóta is így működik. Amikor ma napirendre kerül a regionalizálás kérdése, szerintem lényegében arról folyik a vita: hogyan lehet megcsinálni a régiókat a korábbi központosított leosztási rendszer fenntartásával. És persze a tömbmagyar vidékek további bomlasztásával. A mi sokat emlegetett autonómia-törekvéseinket illetően olyasfajta politizálásnak látnám az esélyét, amely megkeresi a történelmi román régiók (Olténia, Moldva, Bukovina, Dobrudzsa) decentralizációban érdekelt erőit, és autonómia helyett decentralizációról beszél. Ebben a formában talán az autonómiának is nagyobb kitörési esélyei volnának.
– Hangzatosabb az autonómia gondolata, de vajon tisztázottabb is?
– Nem vagyok az autonómia-kérdés szakembere, de tudom, hogy az RMDSZ-nek van valamiféle elképzelése, amely talán egy évtizede ott lapul a fiókban, és olvasom az Erdélyi Magyar Néppárt és a Magyar Polgári Párt nyilatkozatait az autonómia témájában. Ezek azonban mind az általánosságok szintjén mozognak, s főképp a megvalósítás valós menetrendje hiányzik belőlük. Pedig minden politikai jelszónak az a mércéje, hogy mi és milyen módon valósul meg belőle. Az élet persze produkál meglepő fordulatokat is, az albánok is belekényszerültek egy szerb autonómia elismerésébe Koszovóban. Én is fellelkesedtem, amikor erről olvastam. A gond viszont megint csak az, hogy Koszovó és a Székelyföld nemzetközi súlya, megítélése korántsem azonos, nem beszélve a háttérben meghúzódó nagyhatalmi érdekekről. A kilencvenes évek elején akadt nyugati politikus, aki azt magyarázta nekünk, hogy áldozatok nélkül nem megy semmi: majd ha egy kicsi vér folyik itt is, a világ ránk figyel, megoldja a problémáinkat. Aztán vér folyt Marosvásárhelyen, Baszkföldön, az íreknél, de megoldás sehol sem született. Márpedig ha az européernél is européerebb Angliában sem tudnak elvergődni odáig, hogy elfogadják egy kisebbség jogos igényét, milyen alapon képzeljük azt, hogy az angolok vagy akár a nemzetállamot kitaláló és a Nagy Forradalomban azt tűzzel-vassal megvalósító franciák kényszerítik majd rá Romániát Székelyföld autonómiájának elismerésére?
Dávid Gyula
Irodalomtörténész, szerkesztő, a Petőfi Erdélyben és a Jókai Erdélyben népszerű kötetek szerzője, a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon szerkesztője. 1928. augusztus 13-án született a háromszéki Árapatokon. Egyetemi tanulmányait a Bolyai Tudományegyetem magyar szakán végezte. 1957-ben bebörtönözték egy 1956-os halottak napi házsongárdi temetőlátogatás ürügyén, ’64-ben szabadult. 1970-től a Kriterion munkatársa, nyugdíjazása óta a Polis Kiadó vezetője.
Serestély Zalán
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Elhunyt dr. Kakassy Sándor
Gyászjelentést juttatott el szerkesztőségünkhöz az RMDSZ Maros megyei szervezete. Ezt olvashatják az alábbiakban.
Sajnálattal vesszük tudomásul, hogy a dicsőszenmártoni kollegánk dr.Kakassy Sándor hosszas betegség és szenvedés után 72. életévében elhunyt. A Maros megyei RMDSZ egyik alapítótagja volt, aki az elmúlt 23 évben rendkívüli odaadással, a szórványmagyarok iránti elkötelezett felelősségvállalással, szakmai, politikai és civil területen küzdött a magyar érdekek érvényesüléséért, az Alsó-Küküllő-menti néprajzi értékek megőrzéséért, a magyarok lakta települések gazdasági fejlődéséért és a térség hagyományos, sajátos gazdasági tevékenységének fellendítéséért.
Az RMDSZ-t parlamenti képviselőként, kerületi elnökként és szórványügyi szakértőként szolgálta, de maradandó eredményeket ért el civil területen is, számos rendezvénnyel erősítve a térségben a közművelődési folyamatokat. Elismeréssel és hálával búcsúzunk kollégánktól, vigasztalódást kívánunk családjának!
Hétfőn 14 órai kezdettel, a marosvásárhelyi református temetőben kísérjük utolsó útjára.
Az RMDSZ Maros megyei elnöksége
mediatica.ro

Továbbfejlődő egyetemi könyvtár
Több mint hétezer kötettel bővült a Sapientia egyetem csíkszeredai könyvtárának állománya: a 7600 könyv Andorka Rudolf szociológus könyvtári hagyatéka.
Az 1997-ben elhunyt magyar szociológus könyveit özvegye, Andorka Judit ajánlotta fel az egyetem könyvtárának. „Amikor utolsó napjaiban megkérdeztem férjemet, hogy mi legyen a könyveivel, azt válaszolta, úgy tedd, hogy használják azokat” – emlékezett vissza Judit néni a könyvtári állomány átadásakor, illetve az Andorka Rudolf-kutatóterem péntek délutáni avatóján az egyetem könyvtárában.
Tábla jelzi azok nevét is, akik kiemelten támogatták az egyetemi könyvtárat
Méltó őrzői lesznek a hagyatéknak
„Óriási felelősség az egyetem számára, hogy ezt az értéket beépítse az oktatásba, hiszen birtokolhatnánk akár az alexandriai könyvtár összes könyvét, ha nincs, aki olvassa azokat” – fogalmazott az átvételkor Balog László egyetemi könyvtárigazgató, aki egyúttal megígérte, hogy méltó őrzői lesznek ennek a hagyatéknak.
Makó Zoltán, a Sapientia EMTE Gazdasági és Humántudományok Karának dékánja szerint is jó döntés, hogy Csíkszeredába került a hagyaték. „Mindent megteszünk, hogy ez a kutatószoba a tudomány jelképe legyen. Behozzuk azt a hátrányt, amivel ez a város rendelkezik a nagyobb egyetemi városokkal szemben: Csíkszeredában a Sapientia létrejötte előtt ugyanis nem folyt különösebb tudományos munka” – mondta Makó.
Kósa István, a Műszaki és Társadalomtudományi Kar dékánja szerint a most felavatott kutatószoba – benne a 7600 könyvvel – hozzá fog járulni az „andorkai szellemiség továbbviteléhez”. Kósa a szociológushallgatók egyfajta bibliájának nevezte Andorka Rudolf életművét, a Bevezetés a szociológiába című könyvét.
Andorka Rudolfról
Andorka Rudolf számos szakkönyv és több száz tanulmány szerzője. A Bevezetés a szociológiába című olvasmányos tankönyve a szociológiát és társadalomismeretet egyetemi szinten tanuló hallgatóknak, az oktatók számára pedig mint kézikönyv megkerülhetetlen, húsz év tudományos kutatása és oktatói tapasztalata áll a hátterében. Andorka tagja volt az Európai Tudományos és Művészeti Akadémiának. 1996-ban Széchenyi-díjjal, 1997-ben pedig Magyar Örökség-díjjal tüntették ki.
Kozán István
szekelyhon.ro

Kovács Péter: társadalomszervezés és szervezetépítés – ez a kulcsa egy sikeres RMDSZ-nek
Kovács Péter főtitkár a 2013. május 25-i, 11. RMDSZ Kongresszusán elhangzott felszólalásában a két évvel ezelőtti nagyváradi Kongresszus döntése nyomán megalakult Főtitkárság társadalomszervezési és a szervezetépítési szerepére világított rá, majd az ebben a vonatkozásban elért eredmények egy részéről beszélt: „Mi, közösen, szövetségben, partnerségben, erdélyi konzultációt szerveztünk, népszámlálással kapcsolatos tájékoztató és tudatosító folyamatot bonyolítottunk le, az anyanyelven való tanulás fontosságát hangsúlyozó kampányt indítottunk.
Kezdeményeztük a családbarát önkormányzatok programot, előterjesztettük a gyerekvállalás ösztönzésére vonatkozó terveinket, beindítottuk a Fogadj örökbe egy műemléket örökségünk védelmét szolgáló programot, alkalmaztuk a szórvány felemelkedését célzó cselekvési tervünket. Civil partnereinkkel együtt megkezdtük a magyar házak hálózatba kapcsolását, megalapítottuk a Kulturális Autonómia Tanácsot. Értékeink elismerése érdekében különböző díjakat hoztunk létre. Mindemellett folytattuk a közösségi intézmények és programok finanszírozását.”
Kovács Péter beszédében hangsúlyozta, hogy bár az RMDSZ a mindennapi politika szintjén pártként viselkedik, de a romániai magyar közéletben ennél sokkal több, hiszen olyan feladatokat lát el, amelyek nem tartoznak egy klasszikus értelemben vett politikai párt hatáskörébe. „Egy nagybetűs Szövetségnek, mint amilyen a mi Romániai Magyar Demokrata Szövetségünk, kötelessége a partnereivel együtt a helyi közösségek felkarolása és megerősítése, a kisrégiós identitás és az ezzel járó jellegzetességek előtérbe helyezése, az Erdélyiség hangsúlyozása. Egy pártnak mindezek nem számítanak”- fejtette ki az RMDSZ főtitkára.
A jövőbeli prioritásokat tekintve Kovács Péter elmondta: meg kell erősíteni a nyitottságon és a folyamatos párbeszéden alapuló, a helyi elvárásokat és gondokat feltáró, megoldó Szövetséget, közelebb hozva a önkormányzatokat a mindennapi szervezeti élethez, hangsúlyt fektetve a humán erőforrás politikára, bővítve a civil partnerekkel lebonyolított országos, megyei és helyi programokat, új, lendületes külső és belső kommunikáció nyomán.
A közvetlen kapcsolatépítést, a szervezetépítés legfontosabb elemének nevezte a főtitkár, kiemelve: „Ebben az irányadó elv az kell legyen, hogy minden szavazat, minden pecsét mögött, egy személy, egy sors, egy élet van. Amelyen nekünk, amennyiben igény van rá, segítenünk kell. A szavazatok nem számok, a szavazástól távolmaradók nem statisztikai adatok, hanem hús-vér emberek, akiket nekünk kötelességünk megismerni, meghallgatni, és válaszolni a problémájukra. Nem kampányban, hanem folyamatosan, kampánytól kampányig.”
„Társadalomszervezés és szervezetépítés. Ez a kulcsa egy sikeres RMDSZ-nek, egy sikeres Szövetségnek. És egy eredményes Romániai Magyar Demokrata Szövetség meghatározó módon hozzá tud járulni a magyar közösség eredményeihez, sikereihez, fejlődéséhez” – zárta beszédét Kovács Péter, a Főtitkárság vezetője.
Népújság (Marosvásárhely)

Kisebbségi európai polgári kezdeményezés
Európában 100 millió olyan ember él, aki tagja egy őshonos nemzeti közösségnek, vagy kontinensünk körülbelül 60 regionális és kisebbségi nyelvének egyikét beszéli. Ez azt jelenti, hogy minden hetedik európai polgár valamely európai kisebbséghez tartozik. Az Európai Unióban nem kevesebb, mint 40 millió ember beszél más nyelvet, mint országa hivatalos nyelve, hangzott el tegnap a Bernády Házban, ahol Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke, Hans Heinrich Hansen, az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának (FUEN) elnöke, valamint a FUEN igazgatója, Jan Diedrichsen közös sajtótájékoztatón ismertette a kisebbségi európai polgári kezdeményezést.
Ugyanitt mutatták be Martha Stocker, a Dél-tiroli Néppárt alelnöke könyvének magyar nyelvű kiadását, amely a dél-tiroli önrendelkezés kivívásának útját ismerteti.
Az RMDSZ politikai alelnöke bejelentette, hogy két nappal ezelőtt elindították a polgári kezdeményezést. Az RMDSZ 2011-ben hozott egy határozatot erről, mára pedig hét európai reprezentatív személyiség vállalja ezt a kezdeményezést hét országból. Az RMDSZ a partnerekkel és a FUEN- nel, a 94 kisebbségi szervezetet tömörítő ernyőszervezettel közösen felvállalta, hogy június végéig véglegesítik a hatpontos intézkedéscsomag szövegét. Ezt azért tartják szükségesnek, mert a Lisszaboni Szerződésben jelenleg csak egy fél mondat tér ki a nemzeti kisebbségekre, és az Európai Unió is többet foglalkozik az uborka görbületi szögével, mint az őshonos kisebbségekkel.
A Minority SafePack csomag hat területen kér új, konkrét intézkedéseket az Európai Uniótól: 1. regionális és kisebbségi nyelvek, oktatás, művelődés és kulturális sokszínűség, 2. regionális politika, 3. közképviselet és a civil szervezetek bevonása, 4. esélyegyenlőség és diszkrimináció- mentesség, 5. audiovizuális média és digitális tartalom, 6. a kisebbségi közösségek regionális és állami támogatása.
Alapító tagok: Luis Durnwalder, a dél-tiroli tartomány kormányzója, Hans Heinrich Hansen, az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának elnöke, Karl-Heinz Lambertz, a belgiumi német közösség miniszterelnöke, Anke Spoorendonk, Schleswig- Holstein tartomány igazságügyi, művelődési és Európa-ügyi minisztere, Jannewietske de Vries, a Nyelvi Sokszínűséget Támogató Hálózat (NPLD) elnöke, Valentin Inzko, az ENSZ bosznia-hercegovinai főképviselője, a karintiai Szlovének Nemzeti Tanácsának elnöke, valamint Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke.
A kezdeményezést hivatalosan a FUEN júniusban, a dél-tiroli Brixenben tartandó kongresszusán indítják el, ezt követően jegyzik be az Európai Bizottságnál.
Az aláírásgyűjtési kampány 2013 nyarán kezdődik és 2014 nyarán ér véget, egy időben az európai parlamenti választásokkal. Az Európai Parlamentben rendezett közmeghallgatás és az Európai Bizottság válasza 2014 őszére várható.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Dél-tiroli autonómia: követendő példa Erdély számára
Bemutatták Martha Stocker A Mi történelmünk. Dél-Tirol 1914 és 1992 között című könyvét péntek délután Kolozsváron, a Reményik Sándor Galériában. A könyv szerzőjét az esemény házigazdája Kelemen Hunor mutatta be, kiemelve, hogy az író történészként objektíven szemléli és ismerteti a tartomány történelmét, míg aktív politikusként egyszerűségre, közérthetőségre törekszik. Az RMDSZ elnöke megköszönte a szerzőnek, hogy lehetővé tette a könyv magyar nyelvre való fordítását, hasonlóképpen a fordítókat – Balogh F. Andrást és Daróczi Boglárkát – dicsérő szavakkal illette.
Hasonlóságok, közös vonások
A szövetségi elnök a könyv fontosságát abban látja, hogy az 1990-es évek elejétől az erdélyi magyarok példaértékűnek tartották a dél-tiroli autonómiát, ami 1992 óta még inkább fokozódott. „Nagyon sokat hallottunk róla, sokszor és sokat hivatkoztunk a dél-tiroli autonómiára, nemcsak magára az intézményes s politikai megoldásra, hanem arra az útra is, amely az autonómiáig vezetett. De nem vagyok meggyőződve arról, hogy ismertük pontosan a dél-tiroli autonómiát, illetve az odáig vezető utat. Ez nagyon sokszor bebizonyosodott az elmúlt esztendőben. Ezért úgy gondolom, hogy egyfajta hiánypótlás az erdélyi magyarok és a politikusok számára ez a könyv” – részletezte az elnök, aki fontos lépésnek nevezte ennek magyar nyelvre való fordítását. „Le kellene fordíttatnunk román nyelvre is. Biztos vagyok abban, hogy meg fogjuk találni azokat a forrásokat és lehetőségeket, amelyek majd lehetővé teszik ezt. Fontosnak tartanám, hogy a román közvélemény is megismerje a dél-tiroli autonómiát, amely modellértékűnek tekinthető” – fejtette ki Kelemen Hunor.
Az RMDSZ elnöke azért tartja modellértékűnek ezt az autonómiát, mert „ebben a néhány évtizedes dél-tiroli történetben sok-sok olyan momentum van, amelyek megfelelőjét valamilyen formában, Erdélyben is megtaláljuk”. Kelemen felhívta a figyelmet arra, hogy az első világháború és az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlása számunkra sem ismeretlen, illetve következmény nélküli történelmi esemény. „A békeszerződést követően hasonló dolgok történtek velünk is, mint a dél-tiroli osztrákokkal, német ajkú lakosokkal. A két világháború között ott is elkezdődött az olaszosítás, a homogenizálási törekvések. Az erdélyi magyarságnak is hasonló tapasztalatokban volt része” – mondta Kelemen Hunor. Tanulságosnak nevezte az autonómiáig vezető utat, ugyanis szerinte ebből olyan következtetéseket vonhatunk le, amelyeket az erdélyi autonómia-törekvés során is felhasználhatunk. A szövetségi elnök szerint érveket, módszert és technikát tanulhatunk, amelyet a dél-tiroli németajkú közösség hosszú évtizedeken keresztül, de sikeresen tudott alkalmazni az olasz hatalommal, amikor pedig nem sikerült eredményre jutni, akkor az osztrák kormánnyal, a kétoldalú tárgyalásoknak az elkezdésével, valamint olyan nemzetközi intézmények bevonásával, mint az ENSZ.
Az autonómiához vezető út
Martha Stocker, az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának alelnöke, a dél-tiroli néppárt alelnöke bemutatva a könyvet felelevenítette a múlt történéseit, ugyanakkor az előttük álló feladatokat is ismertette. Üdvözölte a szövetségi elnök azon ötletét, hogy román nyelvre is lefordítsák a könyvet, hiszen miután megírta, neki is az volt az első gondolata, le kell fordítani olaszra. Hangsúlyozta: könyvét azért indítja az első világháború pillanatától, az osztrák-magyar monarchia szétesésétől, amely sok európai kisebbség számára közös tapasztalat, mert fontos, hogy a fiatalok megismerjék a gyökereiket. Sok iskolába hívják történelemórára, amit nemcsak azzal indokol, hogy történész és gyakorló politikus egyben, hanem azzal is, hogy sikerült átfogóan, logikus és letisztult formában, tömören megírni a könyvet.
Rávilágított arra, hogy a két világháború közti időszak volt a népe számára a legrosszabb korszak, akkor tapasztalták meg azt az asszimilációs folyamatot, amely magába foglalta a helységnevek olaszra való változtatását, az olasz nyelv hivatalos nyelvként való bevezetését, illetve ekkor sok műemléküket elszállították, és azok helyére olaszokat helyeztek. Egy másik jelenség, hogy a német többségű dél-tiroli területeken az olasz fasiszta hatalom szerette volna, ha a németajkú csoport kisebbségbe kerül, és ennek érdekében olasz ajkú lakosokat telepítettek oda – magyarázta Martha Stocker. A következő nehéz pillanatot Hitlernek és Mussolininek köszönhették, amikor a dél-tiroli németeknek választaniuk kellett, hogy otthon maradnak és asszimilálódnak, vagy áttelepülnek valamely német ajkú országba. Annak ellenére, hogy a dél-tiroliak 86 százalékának szándékában állt áttelepedni, végül 75 ezren hagyták el a tartományt, amelyből 25 ezren a második világháború után visszaköltöztek.
A második világháború után önrendelkezésre törekedtek, és kérték, hogy Dél-Tirolt csatolják vissza Ausztriához, ami nyilván lehetetlen volt. Született azonban egy párizsi egyezmény Ausztria és Olaszország között, amely az alapja lett a mai dél-tiroli autonómia intézményének – részletezte. Az első autonómiaforma nemcsak Dél-Tirolra vonatkozott, hanem Trentino tartományra is, ilyenformán az olaszok voltak többségben, így a tartomány ugyan autonómiát élvezett, de a többségben lévő olaszok döntöttek mindenben, hiszen az első regionális parlamentben a német ajkú képviselők száma csupán 28,3 százalék volt. Ekkor az iparban a közigazgatásban csak olaszok találtak munkahelyet, és a lakásvásárlás is csak számukra volt megvalósítható, így a német fiatalok közül sokan mentek el Németországba, Ausztriába vagy Svájcba munkát keresni, és olaszok özönlöttek a tartományba.
Felkelteni a világ figyelmét
Az olasz kormány politikájának köszönhetően 1957-ben a Sigsmundskron kastélyában 35 ezer ember tüntetett azért, hogy a Dél-Tirol Tartományt leválasszák Trentinóról. „Nyilván az olasz kormány mindaddig nem hajlott arra, hogy megadja ezt a fajta autonómiát, amíg Ausztria fel nem vetette Dél-Tirol problémáját az ENSZ előtt – és tulajdonképpen ez volt a legfontosabb lépés ebben a történetben” – tette hozzá. A helyzetünket a világ előtt is láthatóvá kellett tenni, ezért a fiatalok szervezkedésbe kezdtek, és bombamerényleteket hajtottak végre. Azt viszont kiemelte, hogy ezek minden alkalommal oszlopok ellen elkövetett merényletek voltak, és nagyon fontos volt az emberélet tisztelete.
Olaszországban alakult egy vegyes olasz és dél-tiroli bizottság, amely kidolgozta a majdani autonómiát bevezető intézkedéseket, de ezeket minden alkalommal Ausztriának is jóvá kellett hagynia. Stocker abban látja a dél-tiroli autonómia erősségét, hogy a folyamatokat végig figyelemmel követte Ausztria, és kedvezőtlen intézkedések esetén a nemzetközi közvélemény elé léphetett volna. 1972-ben megszületett egy 137 intézkedést tartalmazó autonómiacsomag, amelyet a következő húsz évben gyakorlatba is ültettek. Ez alapján az olaszok módosították saját törvényeiket, illetve saját alkotmányukat is úgy, hogy 1992-re a dél-tiroliak elmondhatták: kulturális, illetve területi autonómiájuk lett.
„A történések természetszerűleg 1992 után is folytatódtak, ellenben én ezen a ponton befejeztem munkámat. Először is az autonómia-vita lezárása mérföldkőnek tűnt számomra, még ha az önrendelkezés kiteljesedése csak ezután következett’ – írja Martha Stocker könyvének utószavában. „Másodsorban nem könnyű a közelmúlt történéseit a ma és a jövő szempontjából megítélni, bizonyos történelmi távlatra van szükség. A harmadik érvem pedig arról szól, hogy politikusként része vagyok egy rendszernek, nagyon szorosan kapcsolódom a napi történésekhez, ezért esetemben hiányzik a megfelelő rálátás” – vallja be szerényen a szerző.
HÁROMSZÉKI ESZTER
Nyugati Jelen (Arad)

Köznevelési államtitkárság: 40 millió forint határon túli magyar pedagógusszervezeteknek
Összesen negyvenmillió forinttal támogat öt külhoni magyar pedagógusszervezetet az Emberi Erőforrások Minisztériumának köznevelési államtitkársága.
A tárca honlapján közzétett tájékoztatás szerint a minisztériumi pályázatra öt szervezet nyújtott be kérelmet, összesen 47,863 millió forint értékben. A köznevelésért felelős államtitkár döntése alapján mind az öt pedagógusszervezet kap támogatást, összesen 40 millió forint keretösszeggel.
A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége 19 millió, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége 6,9 millió, az Észak-Bácskai Magyar Pedagógusok Egyesülete 5,6 millió, a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete 2,5 millió, míg a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség 6 millió forint támogatásban részesül.
Felidézték, hogy a szaktárca 2013 áprilisában hirdetett meghívásos pályázatot a határon túli magyar pedagógusszövetségek és szakmai szervezetek által a szülőföldön megrendezendő, a magyar nyelvű továbbképzési rendszer megerősítését szolgáló nyári akadémiák megszervezésének támogatására
MTI

Semjén és Rogán: természetes, hogy itt vagyunk
Ahol a magyarság, a magyarság képviselői ott vannak, nekünk is ott a helyünk – szögezte le Semjén Zsolt, Magyarország miniszterelnök-helyettese az RMDSZ kongresszusának megkezdése előtt.
„Számunkra minden magyar egyaránt fontos, függetlenül a párt szimpátiájától és minden mástól, tehát természetes az, hogy ahol a magyarság képviselői együtt vannak, és a magyarság együtt van, nekünk is ott a helyünk” – nyilatkozta Semjén Zsolt.
„Az RMDSZ-t tartom a Kárpát-medencén belül a magyarság legerősebb és legnagyobb politikai érdekvédelmi szervezetének, ezért a legtermészetesebb, hogy itt vagyunk az RMDSZ kongresszusán. Azt szeretném hozzátenni a magam részéről, a Fidesz nevében is, hogy a nemzeti összetartozás üzenetét hoztam el. Többek között, annak idején, Románia példáját követve alkottuk meg azt a törvényt, amely a határon túli magyarok számára megnyitja az állampolgárság megszerzésének lehetőségét. Ahogyan a román nemzet egyesítette a határon túl élő románokat, ugyanezt tette meg Magyarország néhány évvel ezelőtt. Éppen ezért fontos, hogy a közelgő magyar választások előtt beszéljünk arról, hogy az RMDSZ olyan fontos politikai szervezet, mely segítheti és ösztönözheti az itt élő magyarokat, hogy éljenek azzal a jogukkal, hogy ne csak erdélyi politikai viszonyokban, hanem a magyarországi politikai viszonyokban is hallassák a hangjukat” – nyilatkozta Rogán Antal, a Fidesz frakcióvezetője.
Barabás Hajnal
szekelyhon.ro

Miniszterelnök a kongresszuson
A Ráduly Róbert Kálmán szókimondó beszédében feladott labdát elég jól lekezelte Victor Ponta, amikor a kongresszuson azt mondta: Csíkszereda polgármesterét többször megtapsolták, ez idő alatt a fordítás nem volt hangos, így nem értett mindent az elmondottakból.
„Egyetlen magyar szervezet van a parlamentben, ez pedig az RMDSZ. Nem mi választottuk, hanem a magyarok döntése volt, ezeket a szavazatokat tiszteletben tartjuk. Azért vagyok itt, hogy újra elmondjam, folytassuk a párbeszédet, és a kérdésekre találjuk meg a legjobb megoldásokat” – fogalmazott a miniszterelnök, aki az alkotmánymódosításáról eléggé árnyaltan fogalmazva annyit mondott, a szövetséggel együtt kell meghozzák a megfelelő változtatásokat, „mert önök is román állampolgárok”.
Fontos ugyanakkor, hogy a miniszterelnök először „pedzette” meg, hogy talán módosítható az alkotmány első cikkelye, ami kimondja, hogy Románia egy és oszthatatlan nemzetállam. „Ráduly polgármester úr beszélt néhány olyan 1918-as elvről, amely Erdély és a román királyság egyesülésén alapult. Azt hiszem, hogy az alkotmánymódosításnál megtaláljuk azt a formát, amely garantálja, hogy önök is az ország egyenjogú alkotórészei” – jegyezte meg a miniszterelnök.
A regionalizáció kérdését említve is csak annyit mondott, hogy olyan megoldást kell találni, amelyben a romániai magyarság meg tudja őrizni nemzeti identitását. „Meg vagyok győződve, hogy együtt sikerülni fog." A székely zászló kapcsán Ponta azt mondta, a magyarokkal együtt el tudják fogadni azt az uniós formát, „amely mindenki számára jó megoldás lesz”.
Crin Antonescu, a Nemzeti Liberális Párt elnöke is jelen volt a kongresszuson, ahol elmondta: akkor tud erős lenni Románia, ha a benne élő kisebbségek is erősek. „Gyengült az ország azzal, hogy kivándoroltak a németek. Meg kell értenünk, hogy egy erősebb ország erősebb magyar közösséget is jelent. És fordítva.”
Kozán István
szekelyhon.ro

Mintegy félezer ember vont élőláncot a kolozsvári „kétágú" református templom köré
Kolozsváron mintegy félezer ember vont élőláncot vasárnap délután az alsóvárosi „kétágú" református templom köré, tiltakozásul a műemléképület közvetlen szomszédságába tervezett sport- komplexum megépítése ellen.
A tiltakozáson a református, az evangélikus, az unitárius és a román görög-katolikus egyház képviselői és az építkezést korábban negatívan véleményező kolozsvári Térségi Műemlék- védelmi Bizottság képviselője szólaltak fel.
A tiltakozók által elfogadott petíció szerint a tervezett sportkomplexum „a félrevezetésre, a hazugságra, a hatalmi erőszakra készül felépülni". A Kató Béla református püspök által felolvasott petícióban „jó belátást" kértek Istentől a város és az ország elöljáróinak a helyzet orvoslásához.
Virgil Pop, a műemlékvédelmi bizottság titkára elmondta, a román kulturális tárca és a kolozsvári polgármesteri hivatal a törvények durva megszegésével engedélyezte az építkezés elkezdését. Hozzátette, a kialakult helyzet azért különös, mert nem magánbefektetők haszonszerzés céljával elkövetett törvénysértéséről, hanem közhivatalok „butaságból" elkövetett törvényszegéséről van szó.
A helyzetet ismertető Bányai József ügyvéd, az egyházközség presbitere elmondta, az elkezdett építkezés ma már nemcsak a templom látványát, hanem a műemléképület állagát is veszélyezteti.
A Kolozs Megyei Tanfelügyelőség és a Viitorul Sportklub a templom mögött egy olyan közel félhektáros telket készül teljesen beépíteni, amelyet 1964-ben egy kikényszerített adománylevéllel vett el az állam a református egyháztól. 1989 után az egyház peres úton próbálta visszaszerezni korábbi tulajdonát, a pert azonban jogerősen elvesztette.
A templom kereszthajójától mintegy tíz méterre épülő modern sportcsarnok és tanfelügyelőségi épület a tervek szerint mintegy húszméteres magasságig, a műemléktemplom ereszéig emelkedik majd a magasba.
MTI
Erdély.ma

Közel húszmillió forint az RMPSZ-nek
Összesen negyvenmillió forinttal támogat öt külhoni magyar pedagógusszervezetet a budapesti Emberi Erőforrások Minisztériumának köznevelési államtitkársága.
A tárca honlapján közzétett tájékoztatás szerint a minisztériumi pályázatra öt szervezet nyújtott be kérelmet, összesen 47,863 millió forint értékben. A köznevelésért felelős államtitkár döntése alapján mind az öt pedagógusszervezet kap támogatást, összesen 40 millió forint keretösszeggel. A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) 19 millió, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége 6,9 millió, az Észak-Bácskai Magyar Pedagógusok Egyesülete 5,6 millió, a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete 2,5 millió, míg a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség 6 millió forint támogatásban részesül. Felidézték, hogy a szaktárca 2013 áprilisában hirdetett meghívásos pályázatot a határon túli magyar pedagógusszövetségek és szakmai szervezetek által a szülőföldön megrendezendő, a magyar nyelvű továbbképzési rendszer megerősítését szolgáló nyári akadémiák megszervezésének támogatására.
székelyföld.ro

Egy életnyi tapasztalat továbbadása
Killár Kovács Katalin Túl/élő adás című könyvét mutatták be kedden este az Ariel Színházban. A kötetet Tomcsányi Mária méltatta, a Marosvásárhelyi Tompa Miklós Társulat színészei pedig részleteket olvastak fel a műből.
A bemutatót Kovács Levente vezette be, elmondása szerint Király István magyar hangjaként, aki nem lehetett jelen az eseményen. A könyvet Tomcsányi Mária méltatta, aki a román televízió magyar adásának a szerkesztőjeként sokat foglalkozott a színházi hírekkel, így a kötet szerzőjével közelebbi kapcsolatba került, s szoros baráti viszonyt ápolt vele, ismerte munkáit, ennek ellenére meglepte ez a publicisztikai kötet. Bodor Pált idézte, aki azt mondta, hogy a rövid műfajok olyannak kell tűnjenek az olvasó számára, mintha azt egy gördítéssel hozta volna létre az író, akkor is, ha napokat dolgozott rajta. Tomcsányi szerint ez az állítás nagyon jellemző a bemutatott munkára.
A könyv három részből áll. Az első felében a szerző rádiós munkásságáról olvashatunk jegyzeteket jó humorral és nyelvi fondorlatossággal fűszerezve. A második rész leveleket tartalmaz, amelyeket unokájához, Csillagfény Dávidhoz írt. Ez a rész tele van érzelmekkel, szépséggel és líraisággal – jegyezte meg Tomcsányi Mária. A 30 levélből 29 íródott meg, amelyek el is hangzottak a rádióban. A harmadik rész önvallomás arról, hogy miként jutott a szerző egyfajta önkéntes száműzetésbe. Ez egy be nem gyógyult sebből fakadt, a rádiótól való búcsú nélküli távozás miatt. Arról is ír ebben a részben, hogy a világ tótágast állt, kimozdult a tengelyéből, és az értékek elveszőben vannak.
A könyvről nem csak beszéltek, hanem ízelítőként fel is olvastak belőle néhány részt. Idézett Kilyén László, Tomcsányi Mária és Kilyén Ilka. Egy részletet Kovács Levente is felolvasott, majd a szerző fiától, ifjabb Kovács Leventétől is hallottunk egy történetet.
Killár Kovács Katalin elmesélte, hogyan került kapcsolatba a rádióval. Egyetemista volt, amikor bevezették a nyári gyakorlatot. A Színművészeti Egyetem diákjait két csoportra osztották, egyik a Teleki Tékába, másik pedig a Marosvásárhelyi Rádióhoz került. Így jutott a szerző a rádióhoz, ahol először kávét főzött és a bevásárlásokat végezte. Egyszer felolvastattak vele egy szöveget, amely Ceauşescu beszédének a tükörfordítása volt, ezt követően pedig minden műsorba bevonták. A távozása miatt a harmincadik levél nem íródott meg, de a kötetben a teljesség kedvéért ezt is olvashatjuk.
Becze Dalma
Dr. Kovács Katalin, művésznevén Killár Kovács Katalin vagy Killár Katalin (Kolozsvár, 1951. márc. 9. -) erdélyi magyar színésznő, színészpedagógus, egyetemi professzor, költő. Éveken át a Marosvásárhelyi Művészet Egyetem tagozatvezetője (dékánja), tanszékvezetője.
Fontosabb könyvei: Szophoklésztől a posztmodernig: Lehetséges szövegek gyűjteménye a színészmesterség oktatása számára, A Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem Kiadója, Marosvásárhely, 2008.
Játék, improvizáció, színészet, A Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem Kiadója, Marosvásárhely, 2006.
Játékos improvizáció (tankönyv), Erdélyi Tankönyvtanács, Kolozsvár, 1997.
székelyföld.ro

Régi szövetség új utakon (RMDSZ-kongresszus Csíkszeredában)
Fegyelmezetten, olykor pátosszal megtűzdelve, kritikai hangot alig hallatva zajlott le szombaton Csíkszeredában az RMDSZ 11. kongresszusa. Bár jelentősebb tétje nem volt a nagygyűlésnek – szigorítottak ugyan kicsit a szervezeten, még jobban központosították a döntéshozatalt, és itt-ott csöppet a jelenhez igazították a szövetség programját is –, soha nem látott tömeget toboroztak, majdnem nyolcszáz küldött hitelesítette az „új irányt”. Kelemen Hunor szövetségi elnök kongresszus utáni sajtótájékoztatóján jelentette be: törvénytervezetet nyújt be az RMDSZ a román törvényhozásban Székelyföld területi autonómiájáról. Az RMDSZ által „feladatkijelölőként” jellemzett kongresszust a magyar, a székely, a román és az európai himnusszal nyitották meg tíz óra után alig néhány perccel, a 777 küldöttet, a több mint száz meghívottat és csaknem kétszáz újságírót köszöntő Ráduly Róbert polgármester pedig egy székely zászlót terített a szónoki pulpitusra. Bejelentette azt is, a rendezvény helyszínéül szolgáló sportcsarnokot a Himalájában eltűnt Erőss Zsolt hegymászóról, a város szülöttjéről nevezik el. Román és magyar politikusok egész sora vonult fel a kongresszuson. Victor Ponta miniszterelnök kifejtette: a Romániát nemzetállamként meghatározó alkotmány első cikkelyének megváltoztatására nincs reális esély, de olyan módosításra igen, amely garantálja, hogy a romániai magyarok az ország részei, egyenlő és legitim polgárai. Az RMDSZ-t a magyar közösség egyetlen választói legitimitással rendelkező képviseletének nevezte, és elengedhetetlennek minősítette, hogy a román kormány mindig párbeszédet folytasson vele. A székely zászlóra utalva rámutatott: egy olyan szabályozást javasolt nemrég az Európa Tanács parlamenti közgyűlésében elmondott beszédében, amely a román és az EU-zászló mellett elismeri a helyi jelképeket. A régiók kialakításáról szólva Victor Ponta miniszterelnök azt mondta: megérti, hogy a magyarság nem akar olyan óriásrégiót, amelynek központja távol esik, és amelynek irányításában a közösség képviselői kisebbségben vannak. „Azt a formát keressük, amely az identitás megőrzését és a fejlődést is biztosítja” – ígérte. A marosvásárhelyi magyar orvosképzés ügyében Ponta kijelentette: az oktatási miniszternek „felelőssége és jogköre”, hogy érvényt szerezzen a román és a magyar tanárok között tavaly született megállapodásnak. Crin Antonescu, a Nemzeti Liberális Párt elnöke rámutatott: senki sem akar a romániai magyarságra egy másik történelmet, egy másik nyelvet ráerőltetni. Azt mondta: egy erősebb magyar közösség erősebb Romániát is jelent. A jobbközép ellenzék képviseletében jelen lévő Mihai Răzvan Ungureanu volt miniszterelnök nyilvánosan felvállalta magyar gyökereit, és néhány mondatban magyarul is köszöntötte az RMDSZ-t mint volt koalíciós partnerét. Románul folytatott beszédében hangsúlyozta: az RMDSZ képviselői mindig hűséges és megbízható partnereknek bizonyultak azokban a politikai szövetségekben, amelyekben részt vettek, a szövetség által képviselt politika pedig európai. Vasile Blaga, a DLP elnöke elmondta, az RMDSZ iránt érzett tiszteletből érkezett a kongresszusra, egyértelműen megfogalmazta: a régiókat a történelmi, földrajzi és kulturális kritériumok figyelembevételével kell kialakítani. Óvatosan kell a regionalizációt végrehajtani, ellenkező esetben a régióközpontok és a vidék között, illetve a különböző nagyvárosok között is megnőhet a szakadék – hangsúlyozta.
Magyarországi támogatás
Magyarország abban érdekelt, hogy Románia sikeres legyen, és az erdélyi magyarság szülőföldjén otthon érezze magát – jelentette ki Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettes, a KDNP elnöke. Kiemelte: a magyar kormány számára minden államközi kapcsolatban az első szempont, hogy milyen helyzetben van az adott országban élő magyar kisebbség. Nyomatékosította: a magyar kormány alkotmányos felelősséget visel a határon túli magyar közösségekért, támogatja őket céljaik elérésében. Ha más nemzetiségeknek lehet területi autonómiájuk az EU-ban, akkor a magyaroknak is lehet. „Magyarország számít önökre, és bármi történik, önök mindig számíthatnak Magyarországra” – zárta köszöntőbeszédét Semjén Zsolt.
Rogán Antal, a Fidesz-frakció vezetője „a Kárpát-medence legnagyobb és legerősebb magyar politikai érdekképviseletének” tolmácsolta pártja üzenetét. Az erdélyi magyarok céljainak magyarországi támogatása mellett a jövő évi magyarországi választásokra is kitért. Rogán Antal elmondta, érdemes élni a lehetőséggel, és minden határon túli politikai szervezetnek érdemes a választási részvételre buzdítania a magyar közösség tagjait. Az MSZP üzenetét Ujhelyi István, a magyar Országgyűlés alelnöke tolmácsolta. Kijelentette, pártja támogatja a határon túli magyar közösségek autonómiatörekvéseit. Ujhelyi István úgy értékelte: „a politikai bokszmeccs a magyarországi legerősebb kormánypárt és az RMDSZ között eldőlt az RMDSZ javára”. Az RMDSZ-szel közösen indított kisebbségvédelmi európai polgári kezdeményezés fontosságát hangsúlyozta Hans Heinrich Hansen, az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának (FUEN) elnöke. Az RMDSZ kongresszusát Wilfried Martens, az Európai Néppárt elnöke videoüzenetben köszöntötte.
Irányt mutat az elnök
Az RMDSZ-nek meg kell teremtenie mind a területi, mind a kulturális autonómia jogi kereteit, ennek érdekében a magyar politikai tényezőknek meg kell állapodniuk, hogy csatározásaikban az autonómia ügyét nem használják fegyverként – hangoztatta Kelemen Hunor elnöki beszámolójában. Olyan hallgatólagos vagy írásos megállapodást kellene kötni, amelyet mindenki elfogad, „mert a legtöbb kárt akkor tudjuk okozni egymásnak, és különösen a mi közös ügyünknek, ha azt a látszatot keltjük, hogy vannak igazi autonómiaharcosok, és vannak olyanok, akik ezzel szemben állnak” – mondta az RMDSZ elnöke. Fontosnak nevezte, hogy egy eddigieknél részletesebb tervezetet terjesszenek a román parlament elé a Székelyföld státusáról. Rámutatott: az RMDSZ-nek partnereket kell keresnie a román társadalomban az európai példákra és az 1918-as gyulafehérvári román nemzetgyűlés ígéreteire hivatkozva.
Az RMDSZ elnöke kijelentette: Románia alkotmányának módosítása nem kényszer, hanem lehetőség arra, hogy Románia leszámoljon a nemzetállam 19. századi fogalmával, és a nemzeti közösségek államává lépjen elő. „Olyan alkotmányt akarunk, amely végre államalkotó tényezőként ismeri el a nemzeti kisebbségeket, amely szabad használatot biztosít nemzeti szimbólumainknak, és amely megteremti a közösségi autonómia lehetőségét. Szorgalmazzuk továbbá, hogy a hivatalos román nyelv mellett regionálisan a kisebbségek nyelve is legyen hivatalos” – hangoztatta Kelemen Hunor. A megválasztása óta eltelt két évet összegezve az RMDSZ elnöke egyebek közt az új oktatási törvényt említette, amely minden szinten biztosítja az anyanyelvű tanulás lehetőségét a magyar gyerekek számára. Rámutatott, az RMDSZ többéves küzdelme nyomán fogadta el a román parlament a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem akkreditációját, alakított a bukaresti kormány önálló magyar kart a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen. Hozzátette: az RMDSZ kormányzati szerepvállalása idején tízszeresére növelték a magyar érdekeltségű műemlék épületek felújításának költségvetését. Az RMDSZ előtt álló célkitűzésekről szólva Kelemen Hunor határidős feladatnak nevezte a jövő évi európai parlamenti választásra való felkészülést.
Autonómiastatútum készül
A következő két év tennivalóit az RMDSZ a kongresszuson elfogadott nyolc dokumentumban jelölte meg. Ezek alkotmánymódosításról, a régiók szervezéséről és gazdasági kérdésekről szólnak, Székelyfölddel és a szórvánnyal kapcsolatosak, egy-egy előterjesztett határozat az európai állampolgári kezdeményezésre, illetve az európai parlamenti választásokra vonatkozik, és megszavaztak egy szolidaritási állásfoglalást is. A székelyföldi autonómiával kapcsolatos dokumentumot Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere mutatta be. Nincsenek illúzióink, de nem szabad karba tett kézzel várni a csodát, dolgozni kell – hangsúlyozta. Bár tudatában vannak, hogy Székelyföld autonómiájának kivívása nem egy azonnali eredménnyel kecsegtető célkitűzés, a kongresszusi határozat kimondja, hogy a közjogi rendezéssel párhuzamosan folytatni kell azokat a lépéseket, amelyek különálló fejlesztési régióként fogalmazzák meg Székelyföldet, regionális szinten hivatalossá teszik a magyar nyelvet, biztosítják a nemzeti szimbólumok szabad használatát, valamint az etnikai arányosság elvét a közigazgatás minden területén. A dokumentumban leszögezik, hogy folytatják azokat a fejlesztési programokat, amelyek Székelyföld infrastruktúrájának és gazdasági környezetének javítását célozzák, megerősítik az önazonosság kiteljesedése szempontjából meghatározó intézményeket.
Az MTI és az RMDSZ-tájékoztató felhasználásával
összeállította: Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Számadás és tervezés
Csíkszeredában tartotta 11. kongresszusát az RMDSZ
"A tervek szerint alakult a kongresszus: minden egyes dokumentumot elfogadtunk, lefolytattuk a politikai vitát, elfogadtuk az RMDSZ módosított programját és alapszabályzatát. Kiszélesítettük az állandó tanácsot az önkormányzati képviselettel, hisz azt tapasztaljuk, hogy ebben az időszakban az önkormányzatokra sokkal nagyobb szerep hárul, mint akkor, amikor kormányon voltunk. Az önkormányzatok ereje növekvőben van, és én bízom abban, hogy egyre nagyobb erejük, pénzügyi értelemben is nagyobb mozgásterük lesz, és így a feladatokból is többet tudnak vállalni" – nyilatkozta a szombaton Csíkszeredában közel 800 küldött és meghívott jelenlétében zajlott kongresszus végén tartott sajtótájékoztatón Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke.
Elmondta, hogy az elnökséget leszűkítették, az elnökség fogja meghozni a gyors, operatív döntéseket, de a tartalmi, lényeges kérdéseket az Állandó Tanács és a Szövetségi Képviselők Tanácsa fogja elfogadni. – Nagyon fontosnak tartom, hogy a meghívottak – Victor Ponta miniszterelnök, Crin Antonescu, a szenátus elnöke, Vasile Blaga, a PL és Mihai Razvan Ungureanu, a Polgári Erő elnöke – eljöttek a kongresszusra, és mindegyik azt hangsúlyozta, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség, mint az erdélyi magyar közösség legitim képviselője, megbízható, komoly partner, akivel az ország általános kérdéseiről, és az erdélyi magyarság sajátságos kérdéseiről akár kormánykoalícióban, akár ellenzékben egyeztetni kell. Ugyanennyire fontosnak tartom, hogy elfogadta a meghívást Semjén Zsolt magyar miniszterelnök- helyettes, a KDNP elnöke, Rogán Antal, a Fidesz alelnöke, Újhelyi István, az MSZP alelnöke, akik üzeneteikben megfogalmazták, hogy a magyar kormányzat, a magyar politikai pártok támogatnak minden egyes törekvésünkben, és hogy az RMDSZ-re úgy tekintenek, mint a romániai magyarság legitim képviseletére.
Miután megköszönte a médiának, hogy velük tartott, pontosított egy hírfolyamot arról, hogy Hargita megyei politikusok sokasága kérte, hogy a szervezet elhatárolódjon Borboly Csabától amelyet álhírnek, manipulációnak nevezett. – Ez nem igaz, egyetlenegy RMDSZ-es politikus, egyetlen RMDSZ-tag sem kérte, és arra kérjük a sajtó képviselőit, hogy ha lehetséges, akkor ezt a pontosítást tegye meg.
"A területi autonómia biztosítása becsületbeli kérdés"
A kongresszus házigazdája, Ráduly Róbert, Csíkszereda polgármestere a székely zászló felmutatásával kezdte beszédét megemlékezve Csíkszereda szülöttéről, Erőss Zsoltról és társáról, majd megköszönte a magyar kormánynak, hogy többek között Csíkszeredában is létrejött a Sapientia egyetem. Reményét fejezte ki ugyanakkor, hogy Victor Ponta és Crin Antonescu rendezi azt, amit már 95 éve rendezni kellett volna.
A polgármester beszélt a beruházásokról, megvalósításokról, de beszélt a kudarcokról, a leépítésekről, bérlevágásokról, az uniós pályázatok késleltetett elszámolásáról, illetve arról, hogy "fé-lelemkeltés, állami terror" nehezedik az állami intézményekre: – Egészpályás támadást intéznek ellenünk, bűnnek tartják a saját történelmünk megismertetését, bűnnek tartják a magyar nyelv ismeretét, hivatásos feljelentők támadják a székely tankönyvet, ízekre szedik a székely vásárt, a csíkszeredai főépítész magyar nyelvtudásának elvárása diszkriminációt jelent Bukarestben, jelentette ki hozzátéve, hogy a parlamenti kétharmad felelőssége, hogy Románia végérvényesen rendezze Székelyföld helyzetét. – Vissza kell menni az 1918-ban megfogalmazott jogokhoz. A területi autonómia biztosítása be-csületbeli kérdés, mi nem akarunk sem többet, sem kevesebbet, mint kulturális autonómiát az egész magyarságnak, és területi autonómiát a Székelyföldnek.
Felállva tapsolta meg a kongresszus Borboly Csabát, Hargita Megye Tanácsának elnökét, aki rövid köszöntőjében csak annyit mondott: "nagyon jólesik, hogy itt lehetek önökkel, jólesik, hogy itt vannak önök is."
Ha megállunk, porladunk, mint a szikla!
Dolgozni jöttünk Csíkszeredába, nem ünnepelni. Számadásra és tervezésre. Sok a tennivalónk. És nem azért, mert lazsáltunk az elmúlt két évben – éppen ellenkezőleg. Új fejezetet ígértünk, és bőven vannak eredményeink, amelyekre büszkék lehetünk. Dolgozni kell, mert a kisebbségi lét ilyen: ha megállunk, porladunk, mint a szikla – lassan, de folyamatosan – hangsúlyozta Kelemen Hunor szövetségi elnök
A minden magyar számít jelszó értelmében a szolidaritást alapértékként fogalmazta meg, kijelentve, nincs fontosabb és kevésbé fontos tagja ennek a közösségnek. – A szolidaritás azt is jelenti, hogy megvédjük egymást, kiállunk egymásért. Azt is jelenti, nem hagyjuk, hogy a múlt erői levadásszanak bennünket. Megvédünk kicsit és nagyot. Politikust és civil aktivistát. Megvédünk mindenkit, aki magyar, és akit azért támadnak, mert a közösségért dolgozik.
Az RMDSZ működése másik elvének a sokszínűség elismerését nevezte. – A sokszínűség, a mások iránti nyitottság és tisztelet ennek az erdélyi magyar közösségnek az egyik legrégebbi és legtiszteletreméltóbb hagyománya. Ezt látniuk és tudniuk kell azoknak, akik azt gondolják, hogy másságunk egy kellemetlen állapot, amit meg kell szüntetni, jelentette ki az elnök.
A továbbiakban arról szólt, hogy az önkormányzatok az RMDSZ politikájának zászlóvivői: – Mióta közel egy éve az RMDSZ kikerült a kormányból, az önkormányzatok nem csak a helyi közösség dolgaiban illetékesek, hanem a napi politikánk zászlóvivői lettek. A három regionális önkormányzati tanács megalakulása segítette a régiók érdekeinek hatékony megjelenítését, az előttünk álló feladatok pontosabb meghatározását. A helyi és megyei szervezetek, a parlamenti frakciók mellett a magyar önkormányzatok, polgármesterek, tanácsosok a magyar érdekek őrzői és védelmezői Ákosfalvától Zsibóig, Nagyiratostól Kézdialmásig.
Kelemen Hunor szerint 2012 választásai ismét megerősítették, csak magukra számíthatnak, és minden magyar ember szavazata kell ahhoz, hogy az RMDSZ megőrizze az erős, egységes magyar képviseletet. A kormányzásban 2009 végétől eltöltött két évet eredményesnek nevezte. Véleménye szerint az RMDSZ kihasználta a lehetőségeket, áttörést ért el a magyarság jogaiért folytatott harcban, és hozzájárult az ország gazdasági stabilizálásához.
"Olyan alkotmányt akarok, amely végre egyenrangúságot ad az erdélyi magyar közösségnek"
A kongresszusi dokumentumokról szólva kiemelten beszélt az alkotmánymódosításról: – Olyan alkotmányt akarunk, amely a nemzetállam fogalmának törlése mellett végre államalkotó tényezőként ismeri el a nemzeti kisebbségeket, amely szabad használatot biztosít nemzeti szimbólumainknak, és amely megteremti a közösségi autonómia lehetőségét! Szorgalmazzuk továbbá, hogy a hivatalos román nyelv mellett regionálisan a kisebbségek nyelve is legyen hivatalos. (…) Ennél kevesebbért nem érdemes küzdenünk. Nekem személy szerint is elegem van abból, hogy még mi magyarázkodunk a székely zászló kapcsán. Nem magyarázkodni akarok, hanem olyan alkotmányt, amelyik végre egyenrangúságot ad az erdélyi magyar közösségnek.
Az európai parlamenti választásokra való felkészülés, véleménye szerint, részben becsületbeli ügy, részben stratégiai kérdés, amennyiben az európai képviselet a hatékony kisebbségvédelem egyik fontos eszköze.
Az európai polgári kezdeményezésről szólva kijelentette: – Nem kevesebbre vállalkoztunk, mint hogy Európa egymillió polgárának aláírása által támogatva az Unió napirendjére tűzzük a kisebbségek ügyét. Ha össze tudjuk gyűjteni az egymillió aláírást, az Unió nem térhet ki a kérdés tárgyalása – és előbb vagy utóbb – a kisebbségek számára megnyugtató rendezése elől.
Székelyföld számára a továbblépés az autonómia
– Székelyföld számára a továbblépést a kisebbségben élő európai nemzeti közösségek jogállásához hasonló autonómiák kivívásában látjuk, közösségünk megmaradásának és gyarapodásának ez a záloga. Mind a területi, mind a kulturális autonómia jogi kereteit nekünk kell megteremtenünk. Látnunk és tudnunk kell, hogy bármilyen megoldás is körvonalazódik, azt a románokkal együtt lehet elképzelni és elfogadtatni. Ne áltassuk magunkat: ajándékba senki sem fogja elhozni az autonómiát. Sem Brüsszel, sem Washington, sem Budapest. Segíteni tudnak, szükség is van minden segítségre, de elsősorban nekünk a románokat kell meggyőznünk céljaink helyességéről, igazságosságáról.
Akkor járunk el helyesen, ha a mi belső csatározásainkban az autonómia ügyét nem használjuk fegyverként egymás ellen. Határozottan állítom, hogy ez kellene az első olyan hallgatólagos vagy írásos megállapodás legyen, amit mindenki elfogad, mert a legtöbb kárt akkor tudjuk okozni egymásnak és különösen a mi közös ügyünknek, ha azt a látszatot keltjük, hogy vannak igazi autonómiaharcosok és vannak olyanok, akik ezzel szemben állnak. Bátran mondom, hogy az autonómia egymás elleni használata, szavazatszerzési célból csodafegyverként való előrántása nem csak hogy nem visz közelebb a célhoz, hanem minden egyes esetben eltávolít attól. Egymásról feltételeznünk kell, hogy a közös cél érdekében cselekszünk, hogy jóhiszeműek vagyunk és nem egymás politikai életére törünk az autonómia fegyverével, mondta a szövetségi elnök.
A Kongresszus több dokumentumot fogadott el alkotmánymódosításról, régióátszervezésről, gazdaságpolitikáról, a Székelyföld és a szórvány stratégiájáról, az európai parlamenti választásokról, és az európai polgári kezdeményezésről. Ezek a dokumentumok határozzák meg a következő esztendőkben az RMDSZ cselekvési stratégiáját.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)