Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2013. április 16.
Kincses: magyar orvosképzést kellene létrehozni a Sapientia Egyetemen
A Marosvásárhelyi Táblabíróság a napokban hatálytalanította az Ungureanu-kabinet határozatát, amely a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen a magyar és angol kar megala- kításáról döntött.
A helyzetről a magyar kar jogi képviselőjét, Kincses Előd ügyvédet kérdezte Száva Enikő. Az ügyvéd szerint a táblabíróság dön- tése törvénysértő, mivel a tanügyi törvény lehetővé tette ennek a kormányhatározatnak a meghozatalát. Viszont a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyesület ebben az esetben nem léphet, mivel ez ügyben ők nem peres felek, csak a román kormány fellebbezhetné meg az íté- letet, magyarázta Kincses.
Az ügyvéd azt is elmondta, hogy ők 2011 novemberében elindítottak egy pert, amelyben kérték az egyetemi chartának a tanügyi törvény szerinti módosítását, ebbe a perbe pedig a kezdetektől fogva belépett az EMNP, az MNPP és hat hónap után az RMDSZ is. A pert elveszítették, de úgy, hogy a döntésen egy hónapon keresztül gondolkodott a bíró, amihez hasonlót ő még a karrierje során nem látott, jelentette ki Kincses.
Mivel a magyar oktatást továbbra is diszkriminálják, és ha semmi esetre sem sikerül a chartát úgy módosítani, hogy az a magyar oktatást tiszteletben tartsa, akkor más megoldás nincs, mint létrehozni a Sapientia Egyetem keretében az önálló magyar orvosi és gyógyszerészeti képzést, szövegezte le Kincses Előd ügyvéd.
Duna Tv,
Erdély.ma.
A Marosvásárhelyi Táblabíróság a napokban hatálytalanította az Ungureanu-kabinet határozatát, amely a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen a magyar és angol kar megala- kításáról döntött.
A helyzetről a magyar kar jogi képviselőjét, Kincses Előd ügyvédet kérdezte Száva Enikő. Az ügyvéd szerint a táblabíróság dön- tése törvénysértő, mivel a tanügyi törvény lehetővé tette ennek a kormányhatározatnak a meghozatalát. Viszont a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyesület ebben az esetben nem léphet, mivel ez ügyben ők nem peres felek, csak a román kormány fellebbezhetné meg az íté- letet, magyarázta Kincses.
Az ügyvéd azt is elmondta, hogy ők 2011 novemberében elindítottak egy pert, amelyben kérték az egyetemi chartának a tanügyi törvény szerinti módosítását, ebbe a perbe pedig a kezdetektől fogva belépett az EMNP, az MNPP és hat hónap után az RMDSZ is. A pert elveszítették, de úgy, hogy a döntésen egy hónapon keresztül gondolkodott a bíró, amihez hasonlót ő még a karrierje során nem látott, jelentette ki Kincses.
Mivel a magyar oktatást továbbra is diszkriminálják, és ha semmi esetre sem sikerül a chartát úgy módosítani, hogy az a magyar oktatást tiszteletben tartsa, akkor más megoldás nincs, mint létrehozni a Sapientia Egyetem keretében az önálló magyar orvosi és gyógyszerészeti képzést, szövegezte le Kincses Előd ügyvéd.
Duna Tv,
Erdély.ma.
2013. április 16.
Közlemény
Az utóbbi hetekben a Királyhágómelléki Református Egyházkerületet lejárató, hamis vádakkal és aljas rágalmakkal teli förmedvények láttak napvilágot a médiában. Támadóink már odáig süllyedtek, hogy álnéven leveleket küldözgetnek lelkipásztorainknak, hazugságokat terjesztve.
Bár egyházunknak mindig voltak rágalmazói, most összehangolt, tudatos lejárató kampánynak lehetünk szemtanúi, amely mögött feltehetően egyéni sérelmekkel, közéleti-politikai sikertelenségből fakadó frusztrációval és indulatokkal terhelt egyének állnak.
Mivel lehetetlen minden hazugságot megcáfolni, hiszen ennél komolyabb feladataink vannak, nem tehetünk mást, mint imádkozunk azokért, akik egyházunkat sárral dobálják, szolgáit és elöljáróit gyalázzák, híveinket megbotránkoztatják. Hisszük, hogy az egyház nem méltó erre a bulvársajtótól ellopott harciasan gyalázkodó hangnemre, és kérjük azokat, akik erre ragadtatják magukat, hogy keressék az egyházat építő békés megoldásokat, valamint a felebarátot, sőt még az ellenségeket is szerető magatartást, amire tanított bennünket az Isten.
Békés üdvözlettel,
Nagyvárad, 2013. április 16.
Csűry István püspök Varga Attila főgondnok.
erdon.ro.
Az utóbbi hetekben a Királyhágómelléki Református Egyházkerületet lejárató, hamis vádakkal és aljas rágalmakkal teli förmedvények láttak napvilágot a médiában. Támadóink már odáig süllyedtek, hogy álnéven leveleket küldözgetnek lelkipásztorainknak, hazugságokat terjesztve.
Bár egyházunknak mindig voltak rágalmazói, most összehangolt, tudatos lejárató kampánynak lehetünk szemtanúi, amely mögött feltehetően egyéni sérelmekkel, közéleti-politikai sikertelenségből fakadó frusztrációval és indulatokkal terhelt egyének állnak.
Mivel lehetetlen minden hazugságot megcáfolni, hiszen ennél komolyabb feladataink vannak, nem tehetünk mást, mint imádkozunk azokért, akik egyházunkat sárral dobálják, szolgáit és elöljáróit gyalázzák, híveinket megbotránkoztatják. Hisszük, hogy az egyház nem méltó erre a bulvársajtótól ellopott harciasan gyalázkodó hangnemre, és kérjük azokat, akik erre ragadtatják magukat, hogy keressék az egyházat építő békés megoldásokat, valamint a felebarátot, sőt még az ellenségeket is szerető magatartást, amire tanított bennünket az Isten.
Békés üdvözlettel,
Nagyvárad, 2013. április 16.
Csűry István püspök Varga Attila főgondnok.
erdon.ro.
2013. április 16.
„Mindent vissza?” – Restitutio in integrum: nyílt levél Csűry István püspökhöz
A romániai történelmi egyházak – az ortodoxokat kivéve – a napokban egyöntetűen tiltakoztak a román szociálliberális kormány által kidolgozott restitúciós törvény ellen. Mindannyian tudjuk, hogy Románia nagy adóssága az ingatlan-visszaszolgáltatások rendezése, és nem utolsósorban strasbourgi – európai – nyomásra kínlódták ki ezt a jogszabálytervezetet.
Magyar egyházaink ingatlanvagyonának a felében mai napig idegenek az urak. Ezek közé tartozik – többek között – a Zilahi Református Wesselényi Kollégium épülete, melyet mind a mai napig – közel egy negyed század elteltével! – sem kapott vissza a Királyhágómelléki Református Egyházkerület.
Éppen ezért fontosnak és időszerűnek tartjuk, hogy Egyházkerületünk is hallassa szavát ebben a témában, ezért megnyugvással látjuk, hogy az április 19-ére Ön által összehívott, „szellemi és politikai utat” kijelölni hivatott tanácskozáson „Restitúció – jogőrzés és jogorzás” címen ezzel a fontos üggyel is foglalkozni kívánnak.
Antal János előadótanácsos a téma jó ismerője, minden bizonnyal tényszerűen számol majd be több évtizedes küzdelmünkről. A meghívott korreferens személye azonban mélységesen megdöbbentett minket.
Tisztelt Püspök úr, Ön tényleg úgy gondolja, hogy Seres Dénes RMDSZ-es képviselő a legilletékesebb és leghitelesebb politikus ebben a tárgyban?! Emlékszünk még arra a 2000. február 6-i Zilahi Közéleti Fórumra, mely nyilatkozatban fogalmazta meg, hogy: „a romániai magyar közösség alapvető célkitűzése a tulajdonjog és a tulajdonviszonyok helyreállítása, az elkobzott ingatlanok, vagyontárgyak visszaadása. Átfogó, mindenre kiterjedő jogszabályra van szükség. Románia kormányának rendeznie kell az ingatlanok visszaszolgáltatásának kérdését, beleértve az egyházi ingatlanokét is”. Ezt a nyilatkozatot vajon aláírta-e az a Seres Dénes szenátor, aki akkortájt éppenséggel a barikád ellenkező oldalán állott, és aki nagy múltú kollégiumunk visszaszerzését ezt követően, választási kampányról kampányra ígérgette, de ezen ígéretét mindmáig esze ágában sem volt teljesíteni?!
Ön ne emlékezne Seres Dénes, valamint a Wesselényi Kollégium igazgatói pozíciójához foggal-körömmel ragaszkodó feleségének Egyházkerületünk elleni kíméletlen támadásaira, a gondnok, László Kálmán elleni hadjáratára, illetve lelkészeink elleni pereikre? Pedig generális direktorként éppen Ön tárta a világ elé azt a kolozsvári Szabadság hasábjain, hogy Seres igazgatónő súlyos szabálytalanságokat követett el, majd egyházellenessé vált stb.
Az a Seres Dénes fog „jogőrzésről” szólni, akinek az igazgató felesége – szenátor férje hathatós támogatásával – még a nagy kínnal beindított református oktatást is „vissza akarta államosítani”? Hadd idézzük Seres Dénes álláspontját abból az időből: a református egyház illetékese, Tolnay István „képzetlen”, sohasem tett semmit a kollégium érdekében, mondta volt az Ön kollégájáról, Egyházunk tanügyi előadótanácsosáról… Ráadásul Seres azt is kifejtette a Krónikában, hogy: „A kollégium állami intézet (sic!), melyet az állam finanszíroz, és ugyancsak az állam fizeti a tanárokat is. Az ebbe a helyzetbe került tanároknak joguk van megfellebbezni az Egyházkerület Igazgatótanácsának határozatát (sic!).” Ennél „világosabb” beszéd nem is kell…
Nem fogjuk tovább sorolni az Egyházkerület megannyi sérelmét, amelyet a Seres-házaspár követett el ellenünkben, és aminek következményeképpen szilágysági református magyar közösségünk a mai napig jogtalanságokat kénytelen elszenvedni. Talán ennyi is elég emlékeztetőül annak felismerésére, hogy: az Ön meghívására „tolvaj kiált tolvajt”.
Főtiszteletű Püspök úr! Mindezek ismeretében Ön tényleg azt hiszi, hogy a helyes utat választotta?
Maradunk tisztelettel,
Molnár Kálmán nyugalmazott esperes
Baksai Károly volt egyházmegyei főgondnok
2013. április 15.
erdon.ro.
A romániai történelmi egyházak – az ortodoxokat kivéve – a napokban egyöntetűen tiltakoztak a román szociálliberális kormány által kidolgozott restitúciós törvény ellen. Mindannyian tudjuk, hogy Románia nagy adóssága az ingatlan-visszaszolgáltatások rendezése, és nem utolsósorban strasbourgi – európai – nyomásra kínlódták ki ezt a jogszabálytervezetet.
Magyar egyházaink ingatlanvagyonának a felében mai napig idegenek az urak. Ezek közé tartozik – többek között – a Zilahi Református Wesselényi Kollégium épülete, melyet mind a mai napig – közel egy negyed század elteltével! – sem kapott vissza a Királyhágómelléki Református Egyházkerület.
Éppen ezért fontosnak és időszerűnek tartjuk, hogy Egyházkerületünk is hallassa szavát ebben a témában, ezért megnyugvással látjuk, hogy az április 19-ére Ön által összehívott, „szellemi és politikai utat” kijelölni hivatott tanácskozáson „Restitúció – jogőrzés és jogorzás” címen ezzel a fontos üggyel is foglalkozni kívánnak.
Antal János előadótanácsos a téma jó ismerője, minden bizonnyal tényszerűen számol majd be több évtizedes küzdelmünkről. A meghívott korreferens személye azonban mélységesen megdöbbentett minket.
Tisztelt Püspök úr, Ön tényleg úgy gondolja, hogy Seres Dénes RMDSZ-es képviselő a legilletékesebb és leghitelesebb politikus ebben a tárgyban?! Emlékszünk még arra a 2000. február 6-i Zilahi Közéleti Fórumra, mely nyilatkozatban fogalmazta meg, hogy: „a romániai magyar közösség alapvető célkitűzése a tulajdonjog és a tulajdonviszonyok helyreállítása, az elkobzott ingatlanok, vagyontárgyak visszaadása. Átfogó, mindenre kiterjedő jogszabályra van szükség. Románia kormányának rendeznie kell az ingatlanok visszaszolgáltatásának kérdését, beleértve az egyházi ingatlanokét is”. Ezt a nyilatkozatot vajon aláírta-e az a Seres Dénes szenátor, aki akkortájt éppenséggel a barikád ellenkező oldalán állott, és aki nagy múltú kollégiumunk visszaszerzését ezt követően, választási kampányról kampányra ígérgette, de ezen ígéretét mindmáig esze ágában sem volt teljesíteni?!
Ön ne emlékezne Seres Dénes, valamint a Wesselényi Kollégium igazgatói pozíciójához foggal-körömmel ragaszkodó feleségének Egyházkerületünk elleni kíméletlen támadásaira, a gondnok, László Kálmán elleni hadjáratára, illetve lelkészeink elleni pereikre? Pedig generális direktorként éppen Ön tárta a világ elé azt a kolozsvári Szabadság hasábjain, hogy Seres igazgatónő súlyos szabálytalanságokat követett el, majd egyházellenessé vált stb.
Az a Seres Dénes fog „jogőrzésről” szólni, akinek az igazgató felesége – szenátor férje hathatós támogatásával – még a nagy kínnal beindított református oktatást is „vissza akarta államosítani”? Hadd idézzük Seres Dénes álláspontját abból az időből: a református egyház illetékese, Tolnay István „képzetlen”, sohasem tett semmit a kollégium érdekében, mondta volt az Ön kollégájáról, Egyházunk tanügyi előadótanácsosáról… Ráadásul Seres azt is kifejtette a Krónikában, hogy: „A kollégium állami intézet (sic!), melyet az állam finanszíroz, és ugyancsak az állam fizeti a tanárokat is. Az ebbe a helyzetbe került tanároknak joguk van megfellebbezni az Egyházkerület Igazgatótanácsának határozatát (sic!).” Ennél „világosabb” beszéd nem is kell…
Nem fogjuk tovább sorolni az Egyházkerület megannyi sérelmét, amelyet a Seres-házaspár követett el ellenünkben, és aminek következményeképpen szilágysági református magyar közösségünk a mai napig jogtalanságokat kénytelen elszenvedni. Talán ennyi is elég emlékeztetőül annak felismerésére, hogy: az Ön meghívására „tolvaj kiált tolvajt”.
Főtiszteletű Püspök úr! Mindezek ismeretében Ön tényleg azt hiszi, hogy a helyes utat választotta?
Maradunk tisztelettel,
Molnár Kálmán nyugalmazott esperes
Baksai Károly volt egyházmegyei főgondnok
2013. április 15.
erdon.ro.
2013. április 16.
Gál Kinga kisebbségügyben „vette elő" Viviane Redinget
Gál Kinga Fideszes európai parlamenti (EP-) képviselő az EP hétfő esti strasbourgi plenáris vitájában az úgynevezett egyperces hozzászólások sorában foglalkozott Viviane Redingnek, az Európai Bizottság igazságügyi kérdésekben illetékes alelnökének a budapesti Népszavában április 6-án megjelent interjújával.
A magyar EP-képviselő idézte Reding azon kijelentését, miszerint az uniós bizottság Magyarországgal kapcsolatos vizsgálódása során nem szabad megfeledkezni a jogállamiság olyan garanciáiról sem, mint amilyen például a kisebbségekhez tartozó személyek tiszteletben tartása.
"Furcsának találom ehhez képest, hogy amikor más tagállamok konkrét, dokumentált, kisebbségeket érintő jogsértései kapcsán fordulok a Bizottsághoz, számon kérve az alapvető értékek érvényesülését, évek óta ugyanazt az elutasító, semmitmondó választ kapom: a kisebbségek védelme nemzeti hatáskörbe tartozik, nincsen rá uniós kompetencia" - mondta Gál Kinga.
A fideszes politikus szerint ez "vagy azt jelenti, hogy bizonyítottan kettős mércét alkalmaz az Európai Bizottság - ami, ugye, elfogadhatatlan -, vagy elmozdulás történt álláspontjában a kisebbségeket illetően".
Ez utóbbi esetben viszont Gál Kinga válaszokat várna "számos nemzeti kisebbséget ért jogsértésre, és legalább olyan szigort az érintett tagállamok irányában, mint amilyet most Magyarország esetében tanúsít a Bizottság".
Maszol.ro.
Gál Kinga Fideszes európai parlamenti (EP-) képviselő az EP hétfő esti strasbourgi plenáris vitájában az úgynevezett egyperces hozzászólások sorában foglalkozott Viviane Redingnek, az Európai Bizottság igazságügyi kérdésekben illetékes alelnökének a budapesti Népszavában április 6-án megjelent interjújával.
A magyar EP-képviselő idézte Reding azon kijelentését, miszerint az uniós bizottság Magyarországgal kapcsolatos vizsgálódása során nem szabad megfeledkezni a jogállamiság olyan garanciáiról sem, mint amilyen például a kisebbségekhez tartozó személyek tiszteletben tartása.
"Furcsának találom ehhez képest, hogy amikor más tagállamok konkrét, dokumentált, kisebbségeket érintő jogsértései kapcsán fordulok a Bizottsághoz, számon kérve az alapvető értékek érvényesülését, évek óta ugyanazt az elutasító, semmitmondó választ kapom: a kisebbségek védelme nemzeti hatáskörbe tartozik, nincsen rá uniós kompetencia" - mondta Gál Kinga.
A fideszes politikus szerint ez "vagy azt jelenti, hogy bizonyítottan kettős mércét alkalmaz az Európai Bizottság - ami, ugye, elfogadhatatlan -, vagy elmozdulás történt álláspontjában a kisebbségeket illetően".
Ez utóbbi esetben viszont Gál Kinga válaszokat várna "számos nemzeti kisebbséget ért jogsértésre, és legalább olyan szigort az érintett tagállamok irányában, mint amilyet most Magyarország esetében tanúsít a Bizottság".
Maszol.ro.
2013. április 16.
OGY - Autonómia albizottság - Berényi: a felvidéki magyarság megmaradásának feltétele az autonómia
A felvidéki magyarság megmaradásának alapvető feltétele az autonómia - jelentette ki Berényi József, a Magyar Közösség Pártjának elnöke az Országgyűlés Nemzeti összetartozás bizottsága autonómia albizottságának keddi budapesti ülésén.
A felvidéki magyar politikus úgy fogalmazott: nem lehet senkinek sem érdeke, hogy ez a közösség megszűnjön, és épp a népességfogyásnak köszönhetően teljesen legitim kérés az autonómia.
Berényi József egyetértett azokkal a véleményekkel, miszerint Európában nincs hatékony kisebbségvédelmi modell, és amiket a 90-es években kitaláltak, azok ma már nem működnek.
Duray Miklós felvidéki politikus kiemelte: ha önmagukban nem erősödnek meg, hiába lesz változás az európai közgondolkodásban, nem mennek semmire. Ugyanakkor azt is megállapította, hogy a felvidéki magyarok saját erejükből nem tudják majd kiharcolni az önkormányzatiságot.
Tokár Géza, a Szlovákiai Magyarok Kerekasztalának szóvivője arról beszélt, hogy az autonómiáról szóló párbeszédnek Szlovákián kívül akadálya nincs. Problémának látta ugyanakkor, hogy nincs a köztudatban, mit értenek alatta, mire jó, és sokszor nem eszközként, hanem végcélként tekintenek rá, a "csodavárás körébe" került ez a fogalom.
Bárdos Gyula, a Csemadok (Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete) elnöke célként jelölte meg, hogy a legfiatalabb generáció számára is nyilvánvalóvá tegyék az autonómia fontosságát, és az a közbeszéd tárgya legyen. Fontosnak tartotta, hogy a regionális választásokon is minél többen vegyenek részt, sok helyen ugyanis, ahol tömbmagyarság él, mégsem élnek a lehetőséggel, hogy magyar polgármester, és magyar többségű képviselőtestület legyen.
Csóti György (Fidesz), a bizottság alelnöke úgy fogalmazott: a szlovákiai politikai gyakorlat az elmúlt két évtizedben és a felvidéki magyarság drasztikus fogyása joggal felveti azt a feltételezést, hogy "a szlovák politika célja a magyarság teljes és végleges felszámolása a Felvidéken, természetesen nem 20. századi módszerekkel, (...) kikényszerített asszimilációval, és kikényszerített elvándorlással".
A kormánypárti politikus alapvető feltételnek nevezte, hogy a magyar kormány és a magyar politika támogassa az autonómia-törekvéseket, mint kiemelte: egy teljes Kárpát-medencei összefogás hozhat eredményt. Hangsúlyozta: ő a minden magyar felelős minden magyarért elvet vallja.
Kalmár Ferenc (KDNP) azt mondta, hogy fontos, ne fáradjanak bele az autonómiáért folytatott küzdelembe. "Csináljuk tovább", Magyarországon és a környező országokban egyaránt - szólított fel.
A bizottság tárgyalt a különböző polgári kezdeményezések állásáról is.
Sándor Krisztina, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnöke közölte: a kisebbségvédelmi jogalkotást célzó, aláírásgyűjtést kezdeményező javaslatukat előzetes véleményezésre beterjesztették az Európai Bizottság jogi főosztályához, a választ egyelőre még várják. Az erdélyi politikus hangsúlyozta, hogy nemcsak a magyarság, hanem minden Európában kisebbségben élő nemzetiség ügyéről van szó.
Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára elmondta, hogy az ő javaslatuk nem elsősorban a székely autonómiáról szól, és olyan kisebbségi szabályozási csomagot dolgoztak ki, amely konkrét jogi aktusokat kér az őshonos kisebbségek és a regionális nyelvek védelme érdekében. Európában 100 millióan tagjai őshonos nemzeti kisebbségnek, azaz minden hetedik európai polgár valamely kisebbséghez tartozik. Emellett mintegy 40 millióan beszélnek más nyelvet, mint az adott ország hivatalos nyelve. Jelezte: 2013 júniusában indítják el hivatalosan is kezdeményezésüket.
Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke kiemelte: javaslatuk a régiók felől közelít, és szeretnék Székelyföld kérdését európai kérdéssé tenni. Bíró Zsolt, a Magyar Polgári Párt elnöke ehhez azt tette hozzá, hogy Székelyföldön a magyarság arányaiban őrzi vezető szerepét, ezért fontos, hogy az SZNT javaslatát támogassák. Ha együtt tudnának lépni, kifelé az lenne az üzenet, hogy nincs széthúzás a magyarság szervezetei között - jegyezte meg.
Az Európai Unió 2012. április 1-jétől tette lehetővé, hogy polgárai az európai polgári kezdeményezés jogával éljenek. Ennek lényege, hogy egy olyan javaslat esetén, amelyet az unió egymillió polgára támogat aláírásával, az Európai Bizottság (EB) jogszabályt alkothat egy adott kérdéskörben, amely jogszabály összhangban áll az európai uniós alapszerződéssel és irányelvekkel.
MTI
A felvidéki magyarság megmaradásának alapvető feltétele az autonómia - jelentette ki Berényi József, a Magyar Közösség Pártjának elnöke az Országgyűlés Nemzeti összetartozás bizottsága autonómia albizottságának keddi budapesti ülésén.
A felvidéki magyar politikus úgy fogalmazott: nem lehet senkinek sem érdeke, hogy ez a közösség megszűnjön, és épp a népességfogyásnak köszönhetően teljesen legitim kérés az autonómia.
Berényi József egyetértett azokkal a véleményekkel, miszerint Európában nincs hatékony kisebbségvédelmi modell, és amiket a 90-es években kitaláltak, azok ma már nem működnek.
Duray Miklós felvidéki politikus kiemelte: ha önmagukban nem erősödnek meg, hiába lesz változás az európai közgondolkodásban, nem mennek semmire. Ugyanakkor azt is megállapította, hogy a felvidéki magyarok saját erejükből nem tudják majd kiharcolni az önkormányzatiságot.
Tokár Géza, a Szlovákiai Magyarok Kerekasztalának szóvivője arról beszélt, hogy az autonómiáról szóló párbeszédnek Szlovákián kívül akadálya nincs. Problémának látta ugyanakkor, hogy nincs a köztudatban, mit értenek alatta, mire jó, és sokszor nem eszközként, hanem végcélként tekintenek rá, a "csodavárás körébe" került ez a fogalom.
Bárdos Gyula, a Csemadok (Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete) elnöke célként jelölte meg, hogy a legfiatalabb generáció számára is nyilvánvalóvá tegyék az autonómia fontosságát, és az a közbeszéd tárgya legyen. Fontosnak tartotta, hogy a regionális választásokon is minél többen vegyenek részt, sok helyen ugyanis, ahol tömbmagyarság él, mégsem élnek a lehetőséggel, hogy magyar polgármester, és magyar többségű képviselőtestület legyen.
Csóti György (Fidesz), a bizottság alelnöke úgy fogalmazott: a szlovákiai politikai gyakorlat az elmúlt két évtizedben és a felvidéki magyarság drasztikus fogyása joggal felveti azt a feltételezést, hogy "a szlovák politika célja a magyarság teljes és végleges felszámolása a Felvidéken, természetesen nem 20. századi módszerekkel, (...) kikényszerített asszimilációval, és kikényszerített elvándorlással".
A kormánypárti politikus alapvető feltételnek nevezte, hogy a magyar kormány és a magyar politika támogassa az autonómia-törekvéseket, mint kiemelte: egy teljes Kárpát-medencei összefogás hozhat eredményt. Hangsúlyozta: ő a minden magyar felelős minden magyarért elvet vallja.
Kalmár Ferenc (KDNP) azt mondta, hogy fontos, ne fáradjanak bele az autonómiáért folytatott küzdelembe. "Csináljuk tovább", Magyarországon és a környező országokban egyaránt - szólított fel.
A bizottság tárgyalt a különböző polgári kezdeményezések állásáról is.
Sándor Krisztina, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnöke közölte: a kisebbségvédelmi jogalkotást célzó, aláírásgyűjtést kezdeményező javaslatukat előzetes véleményezésre beterjesztették az Európai Bizottság jogi főosztályához, a választ egyelőre még várják. Az erdélyi politikus hangsúlyozta, hogy nemcsak a magyarság, hanem minden Európában kisebbségben élő nemzetiség ügyéről van szó.
Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára elmondta, hogy az ő javaslatuk nem elsősorban a székely autonómiáról szól, és olyan kisebbségi szabályozási csomagot dolgoztak ki, amely konkrét jogi aktusokat kér az őshonos kisebbségek és a regionális nyelvek védelme érdekében. Európában 100 millióan tagjai őshonos nemzeti kisebbségnek, azaz minden hetedik európai polgár valamely kisebbséghez tartozik. Emellett mintegy 40 millióan beszélnek más nyelvet, mint az adott ország hivatalos nyelve. Jelezte: 2013 júniusában indítják el hivatalosan is kezdeményezésüket.
Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke kiemelte: javaslatuk a régiók felől közelít, és szeretnék Székelyföld kérdését európai kérdéssé tenni. Bíró Zsolt, a Magyar Polgári Párt elnöke ehhez azt tette hozzá, hogy Székelyföldön a magyarság arányaiban őrzi vezető szerepét, ezért fontos, hogy az SZNT javaslatát támogassák. Ha együtt tudnának lépni, kifelé az lenne az üzenet, hogy nincs széthúzás a magyarság szervezetei között - jegyezte meg.
Az Európai Unió 2012. április 1-jétől tette lehetővé, hogy polgárai az európai polgári kezdeményezés jogával éljenek. Ennek lényege, hogy egy olyan javaslat esetén, amelyet az unió egymillió polgára támogat aláírásával, az Európai Bizottság (EB) jogszabályt alkothat egy adott kérdéskörben, amely jogszabály összhangban áll az európai uniós alapszerződéssel és irányelvekkel.
MTI
2013. április 17.
K Ö Z L E M É N Y
Az Európai Parlament strasbourgi ülésszakának ma reggeli tanácskozása a Magyarország alkotmányos helyzetéről szóló vitával kezdődött.
Ezt megelőzően, az Európai Néppárt EP-frakciója tegnap esti csoportülésén látta vendégül Orbán Viktor miniszterelnököt, és vitatta meg a magyar alaptörvény legutóbbi módosítása nyomán kialakult helyzetet.
Orbán Viktor általános előterjesztését követően a Fidesz–KDNP európai pártcsaládjának képviselői szóltak hozzá az elhangzottakhoz, és tettek fel kérdéseket. A néppárti képviselők általában véve megértéssel vagy építő kritikával fogalmazták meg mondanivalójukat.
A Magyarországgal kapcsolatban felmerülő kérdésekre, kétségekre és bírálatokra a miniszterelnök tárgyilagos és tényszerű magyarázatokat adott, melyek – szemmel láthatóan – egészében véve eloszlatták a jobbára célzatosan terjesztett gyanúkat, vádakat, és kioltották a rosszindulatból vagy előítéletből fakadó – külső – támadásokat.
Tőkés László erdélyi képviselő felszólalásában az Unióban mesterségesen gerjesztett Magyarország-ellenes közhangulat politikai hátteréről osztotta meg gondolatait néppárti frakciótársaival. Beszédében külön is kitért arra a sajtómanipulációra, mely történetesen éppen az egykori romániai magyar nyelvű kommunista napilap, vagyis az „Előre” nyomdokába lépett Új Magyar Szó online változatának, a www.maszol.ro portálnak a hasábjairól indult.
A lap nyomtatott változata tavaly szűnt meg, minekutána korábbi tulajdonosa, Verestóy Attila RMDSZ-es szenátor anyagi ellehetetlenülése miatt eladta azt. Az ominózus médium bevallott módon a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) orgánumaként fejti ki tevékenységét. Ezt támasztja alá az, az Ágoston Hugó vezérpublicista által megfogalmazott „krédó”, mely szerint az ÚMSZ/maszol.ro közösségünk „legitim érdekképviseleti szervezetének, az RMDSZ-nek az elkötelezett orgánuma”.
Ennek kapcsán említésre méltó továbbá, hogy az inkriminált sajtómanipuláció és Fidesz-ellenes félretájékoztatás szerzője nem csak jelenleg áll az RMDSZ-es napilap zsoldjában, hanem előzőleg is RMDSZ-es hivatalvezetői tisztséget viselt éveken át.
A kérdésekre és felvetésekre adott válaszában Orbán Viktor miniszterelnök – többek között – kijelentette, hogy nem „áldozati szerepkörben” és nem „védekezni” jött erre a találkozóra, hiszen defenzív politikával csak a szocialisták malmára hajtanánk a vizet…
Zárószavaiban Joseph Daul frakcióvezető a tényeken alapuló, tárgyszerű vita iránti bizalommal köszönte meg Orbán Viktor tájékoztatását. A bukaresti maszol.ro által elkövetett, tendenciózus félretájékoztatás vonatkozásában Teodor Stolojan román néppárti delegációvezető véleményét osztotta, aki elhatárolódott a sajtó ilyesfajta diverzióitól.
Strasbourg, 2013. április 17.
Tőkés László
EP-képviselő
Sajtóiroda
Az Európai Parlament strasbourgi ülésszakának ma reggeli tanácskozása a Magyarország alkotmányos helyzetéről szóló vitával kezdődött.
Ezt megelőzően, az Európai Néppárt EP-frakciója tegnap esti csoportülésén látta vendégül Orbán Viktor miniszterelnököt, és vitatta meg a magyar alaptörvény legutóbbi módosítása nyomán kialakult helyzetet.
Orbán Viktor általános előterjesztését követően a Fidesz–KDNP európai pártcsaládjának képviselői szóltak hozzá az elhangzottakhoz, és tettek fel kérdéseket. A néppárti képviselők általában véve megértéssel vagy építő kritikával fogalmazták meg mondanivalójukat.
A Magyarországgal kapcsolatban felmerülő kérdésekre, kétségekre és bírálatokra a miniszterelnök tárgyilagos és tényszerű magyarázatokat adott, melyek – szemmel láthatóan – egészében véve eloszlatták a jobbára célzatosan terjesztett gyanúkat, vádakat, és kioltották a rosszindulatból vagy előítéletből fakadó – külső – támadásokat.
Tőkés László erdélyi képviselő felszólalásában az Unióban mesterségesen gerjesztett Magyarország-ellenes közhangulat politikai hátteréről osztotta meg gondolatait néppárti frakciótársaival. Beszédében külön is kitért arra a sajtómanipulációra, mely történetesen éppen az egykori romániai magyar nyelvű kommunista napilap, vagyis az „Előre” nyomdokába lépett Új Magyar Szó online változatának, a www.maszol.ro portálnak a hasábjairól indult.
A lap nyomtatott változata tavaly szűnt meg, minekutána korábbi tulajdonosa, Verestóy Attila RMDSZ-es szenátor anyagi ellehetetlenülése miatt eladta azt. Az ominózus médium bevallott módon a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) orgánumaként fejti ki tevékenységét. Ezt támasztja alá az, az Ágoston Hugó vezérpublicista által megfogalmazott „krédó”, mely szerint az ÚMSZ/maszol.ro közösségünk „legitim érdekképviseleti szervezetének, az RMDSZ-nek az elkötelezett orgánuma”.
Ennek kapcsán említésre méltó továbbá, hogy az inkriminált sajtómanipuláció és Fidesz-ellenes félretájékoztatás szerzője nem csak jelenleg áll az RMDSZ-es napilap zsoldjában, hanem előzőleg is RMDSZ-es hivatalvezetői tisztséget viselt éveken át.
A kérdésekre és felvetésekre adott válaszában Orbán Viktor miniszterelnök – többek között – kijelentette, hogy nem „áldozati szerepkörben” és nem „védekezni” jött erre a találkozóra, hiszen defenzív politikával csak a szocialisták malmára hajtanánk a vizet…
Zárószavaiban Joseph Daul frakcióvezető a tényeken alapuló, tárgyszerű vita iránti bizalommal köszönte meg Orbán Viktor tájékoztatását. A bukaresti maszol.ro által elkövetett, tendenciózus félretájékoztatás vonatkozásában Teodor Stolojan román néppárti delegációvezető véleményét osztotta, aki elhatárolódott a sajtó ilyesfajta diverzióitól.
Strasbourg, 2013. április 17.
Tőkés László
EP-képviselő
Sajtóiroda
2013. április 17.
Kisebbségi sors, tudomány, újítás
Ezek összefüggéseiről foglalta össze gondolatait, tapasztalatait Balás András, a Georgiai Egészségtudományi Egyetem egészségpolitika-professzora Tudomány és helytállás címen megjelent könyvében, amelyet erdélyi körúton mutatott be felesége, Balás Lujza mikrobiológia-professzor kíséretében.
A nagy felfedezések a kisebbségben kezdődnek – a szerző ezzel a mottóval hirdette meg a közönséggel való találkozásokat, amelynek egyik helyszíne az elmúlt héten a Sapientia EMTE Marosvásárhelyi Műszaki és Humántudományok Kara volt. Balás professzor tanárok és diákok körében mesélt a könyvben megfogalmazott élettapasztalatairól. Ezek szerint "a felfedezések, újítások és nagy sikerek szikrája ott pattan ki, ahol sokféle kulturális hagyomány, szakmai háttér és nézőpont találkozik egy helyen", mert "új gondolatok és tartós sikerek kisebbségeket is megbecsülő, sokszínű kulturális környezetből születnek".
A találkozón elhangzott, hogy az Egyesült Államokban élő egyetemi tanár rendkívül büszke erdélyi, pontosabban gyergyóremetei gyökereire, ahol édesapja, a későbbi budapesti ügyvéd, lapszerkesztő és a székelység történetének szenvedélyes kutatója felnőtt, anyai nagyapja pedig 15 éven át a választókerületet képviselte a budapesti parlamentben. Felmenői nevezetes küzdelmekben vettek részt a székelység történelme során, s az erdélyi hagyományok, a székely eredet tisztelete mindvégig lelkesítő elemként hatott szellemi fejlődésére, amely Budapestről vezetett a tízezer hallgatóval működő georgiai egyetemig, ahol jelenleg a dékáni tisztséget betölti, s a közegészségügyi intézetet vezeti. Szülőföldjéhez való hűségét pedig nem csupán a könyv és a címlapfotón viselt székely ruha jelzi, hanem az a nagyon fontos feladat, amelyet a Székely Előfutár, később pedig az Előfutár Szövetség (Foreuner Federation) révén felvállalt. Az alapítvány, amelyet családjával indított, székelyföldi fiatal kutatóknak biztosít ösztöndíjat, jelenleg 1.000 dollárt, tudományos munkájuk támogatására. Az alapítvány nevét az a küldetéstudat ihlette, miszerint a székelyek a fejedelmek előtt elsőnek mentek a harcba, majd miután derekasan megvívták azt, az utolsók voltak a visszavonulásban.
A kisebbségek képzése és a tudományban való részvétele alapvető kérdés – hangoztatta az előadó, majd híres magyar kutatók példáját sorolta fel a hallgatóságnak: Bolyai János mellett a Puskás Tivadarét, aki Edison munkatársaként nemcsak a rádió ősét, a Telefonhírmondót, hanem a telefonközpontot is feltalálta. Általa keletkezett a hallóból az egyik leggyakrabban használt angol szó, a hello. A szerző párhuzamot vont a nagy felfedezések születésekor felmerülő és a kisebbségek érvényesülése előtt álló nehézségek között. Ha valaki egy új felfedezéssel előáll, számolnia kell azzal, hogy kisebbségben lesz, amíg újítását, felfedezését elfogadják és elterjed. – Ezért szoktam mondani a diákjaimnak, hogy aki nem volt kisebbségben, az soha nem mondott újat, mert ha igazán újat mondott volna, az más lenne, mint amit a többség tud – hangsúlyozta. A kisebbségi sors, a kisebbségi állapot üzenete, hogy a többségnek is előnye származik abból, ha a kisebbségi álláspontot figyelembe veszi. Ezért fontos lehetőséget teremteni a kisebbségeknek, hogy megfelelő képzettségben részesüljenek, s a társadalom teljes jogú tagjaivá váljanak.
Kérdésre válaszolva elmondta, hogy fontosnak tartja az innováció megbecsülését a tudományos kutatómunkában, annál is inkább, mivel manapság az újítás elvált a kutatástól, s tudományos közleményt lehet írni anélkül, hogy szerepelne benne az innováció. Lényeges, hogy a kutatók ne felejtsék el, hogy van egy olyan lehetőségük és felelősségük, hogy új termék, új szolgáltatás legyen a kutatómunka eredménye.
Balás András részletesen kitért arra is, hogy a diszkriminációs helyzeteket meg kell tanulni kezelni, és nem szabad eltűrni, hogy egy kisebbséget vagy egy kisebbség egy másikat hátrányosan kezeljen.
Az Előfutár Szövetség ösztöndíj kapcsán elmondta, hogy a tudományos érdeklődés és a kreativitás serkentését, a jó témaválasztást, az időszerűséget, a figyelemfelkeltő előadásmódot is szeretné támogatni. Újabban az eredményességet is, ezért az összeg második felét a kutatás befejezésekor, az eredmények publikálásakor folyósítják. A könyv vonatkozó fejezeteiben a pályázás módjára, a hibák kiküszöbölésére ad tanácsot. Büszkék ösztöndíjasaikra, s legutóbb Boszniában szerveztek konferenciát a kisebbségi egyetemek számára, amelynek anyaga a Sapientia EMTE kiadványában jelent meg.
A könyvbemutatón beszámolt arról is, hogy egyetemi munkája révén alkalma volt betekinteni az amerikai hadsereg működésébe. Járt repülőgép- anyahajón, s a Kék angyalnak nevezett vadászrepülőgépeken kibírta a különböző trükkök során átélt testi, illetve a lélekjelenléttel kapcsolatos nehézségeket. Tanulságos volt számára betekinteni abba a folyamatba, ahogy a katonaságnál a kutatást támogatják, s példát is mondott arra, hogy milyen ötletekkel lehet fellendíteni a megfeneklett kutatást, mint például az önjáró gépkocsik megépítésének esetében.
A Népújság kérdésére válaszolva elmondta, hogy édesanyja kérésére végezte el az orvosi egyetemet, s mivel az volt az érzése, hogy az alkalmazott matematikában gyorsabb a fejlődés, második egyetemként azt választotta. A kettőt összekapcsolva kezdett el – immár az Egyesült Államokban – egészségügyi szervezéssel, egészségpolitikával foglalkozni. Így került be az Egyesült Államok Szenátusába, ahol az egészségügyi ellátás minőségének javítása érdekében dolgozott ki törvénytervezetet, s adta elő – saját bevallása szerint ékes magyar akcentussal – javaslatait az egészségügyi hibák kiszűrésére. A törvényt elfogadták, s ma már vannak jelentési rendszerek, országos akciók, kutatóprogramok a hibák mérésére. Ennek ellenére a statisztikák szerint az Egyesült Államokban évente 100.000 ember hal meg egészségügyi hibák miatt, amely a nyolcadik helyen áll a halálokok között. Az intenzív osztályon egy beteg naponta átlagosan egy hibának van kitéve, s ezt megakadályozhatnák, ha a csapatmunka minden láncszeme kifogástalanul működne.
Kutatómunkája során megfigyelte és le is írta, hogy átlagosan 17 évet vesz igénybe, hogy egy új egészségügyi felfedezést a gyakorlatban is alkalmazzanak. Ezt idézte Barack Obama elnök az amerikai orvosok chicagói kongresszusán, egy hónap elteltével pedig egy obamai jogászprofesszor nyomozta ki, hogy név szerint Balás Andrástól származtak az elnök által idézett adatok.
Pályafutása során volt olyan helyzetben, amikor úgy érezte, hogy diszkriminálják, de az Egyesült Államokra nem ez a jellemző. Véleménye szerint az enyhe dolgok ellen küzdeni kell, a súlyosabb megkülönböztetés miatt zajt kell kelteni, dokumentálni kell, s másoknak, a közvéleménynek is a tudomására hozni.
A kisebbségek továbblépése a tudásalapú társadalomban elsőrendű feladat. A kutatómunka megtanulása, a kutatási eredmények sikeres alkalmazása és új kutatási eredmények kitermelése mind fontosabb lesz. Mivel sok helyen a világban fel kell venni a küzdelmet a kisebbségekért, az Előfutár Szövetség azt a feladatot vállalta fel, hogy a kisebbségből jövő tehetség ne vesszen el – zárta gondolatait Balás professzor, majd ösztöndíjasainak és az érdeklődőknek dedikálta a Tudomány és helytállás című kötetet.
Bodolai Gyöngyi
Népújság (Marosvásárhely).
Ezek összefüggéseiről foglalta össze gondolatait, tapasztalatait Balás András, a Georgiai Egészségtudományi Egyetem egészségpolitika-professzora Tudomány és helytállás címen megjelent könyvében, amelyet erdélyi körúton mutatott be felesége, Balás Lujza mikrobiológia-professzor kíséretében.
A nagy felfedezések a kisebbségben kezdődnek – a szerző ezzel a mottóval hirdette meg a közönséggel való találkozásokat, amelynek egyik helyszíne az elmúlt héten a Sapientia EMTE Marosvásárhelyi Műszaki és Humántudományok Kara volt. Balás professzor tanárok és diákok körében mesélt a könyvben megfogalmazott élettapasztalatairól. Ezek szerint "a felfedezések, újítások és nagy sikerek szikrája ott pattan ki, ahol sokféle kulturális hagyomány, szakmai háttér és nézőpont találkozik egy helyen", mert "új gondolatok és tartós sikerek kisebbségeket is megbecsülő, sokszínű kulturális környezetből születnek".
A találkozón elhangzott, hogy az Egyesült Államokban élő egyetemi tanár rendkívül büszke erdélyi, pontosabban gyergyóremetei gyökereire, ahol édesapja, a későbbi budapesti ügyvéd, lapszerkesztő és a székelység történetének szenvedélyes kutatója felnőtt, anyai nagyapja pedig 15 éven át a választókerületet képviselte a budapesti parlamentben. Felmenői nevezetes küzdelmekben vettek részt a székelység történelme során, s az erdélyi hagyományok, a székely eredet tisztelete mindvégig lelkesítő elemként hatott szellemi fejlődésére, amely Budapestről vezetett a tízezer hallgatóval működő georgiai egyetemig, ahol jelenleg a dékáni tisztséget betölti, s a közegészségügyi intézetet vezeti. Szülőföldjéhez való hűségét pedig nem csupán a könyv és a címlapfotón viselt székely ruha jelzi, hanem az a nagyon fontos feladat, amelyet a Székely Előfutár, később pedig az Előfutár Szövetség (Foreuner Federation) révén felvállalt. Az alapítvány, amelyet családjával indított, székelyföldi fiatal kutatóknak biztosít ösztöndíjat, jelenleg 1.000 dollárt, tudományos munkájuk támogatására. Az alapítvány nevét az a küldetéstudat ihlette, miszerint a székelyek a fejedelmek előtt elsőnek mentek a harcba, majd miután derekasan megvívták azt, az utolsók voltak a visszavonulásban.
A kisebbségek képzése és a tudományban való részvétele alapvető kérdés – hangoztatta az előadó, majd híres magyar kutatók példáját sorolta fel a hallgatóságnak: Bolyai János mellett a Puskás Tivadarét, aki Edison munkatársaként nemcsak a rádió ősét, a Telefonhírmondót, hanem a telefonközpontot is feltalálta. Általa keletkezett a hallóból az egyik leggyakrabban használt angol szó, a hello. A szerző párhuzamot vont a nagy felfedezések születésekor felmerülő és a kisebbségek érvényesülése előtt álló nehézségek között. Ha valaki egy új felfedezéssel előáll, számolnia kell azzal, hogy kisebbségben lesz, amíg újítását, felfedezését elfogadják és elterjed. – Ezért szoktam mondani a diákjaimnak, hogy aki nem volt kisebbségben, az soha nem mondott újat, mert ha igazán újat mondott volna, az más lenne, mint amit a többség tud – hangsúlyozta. A kisebbségi sors, a kisebbségi állapot üzenete, hogy a többségnek is előnye származik abból, ha a kisebbségi álláspontot figyelembe veszi. Ezért fontos lehetőséget teremteni a kisebbségeknek, hogy megfelelő képzettségben részesüljenek, s a társadalom teljes jogú tagjaivá váljanak.
Kérdésre válaszolva elmondta, hogy fontosnak tartja az innováció megbecsülését a tudományos kutatómunkában, annál is inkább, mivel manapság az újítás elvált a kutatástól, s tudományos közleményt lehet írni anélkül, hogy szerepelne benne az innováció. Lényeges, hogy a kutatók ne felejtsék el, hogy van egy olyan lehetőségük és felelősségük, hogy új termék, új szolgáltatás legyen a kutatómunka eredménye.
Balás András részletesen kitért arra is, hogy a diszkriminációs helyzeteket meg kell tanulni kezelni, és nem szabad eltűrni, hogy egy kisebbséget vagy egy kisebbség egy másikat hátrányosan kezeljen.
Az Előfutár Szövetség ösztöndíj kapcsán elmondta, hogy a tudományos érdeklődés és a kreativitás serkentését, a jó témaválasztást, az időszerűséget, a figyelemfelkeltő előadásmódot is szeretné támogatni. Újabban az eredményességet is, ezért az összeg második felét a kutatás befejezésekor, az eredmények publikálásakor folyósítják. A könyv vonatkozó fejezeteiben a pályázás módjára, a hibák kiküszöbölésére ad tanácsot. Büszkék ösztöndíjasaikra, s legutóbb Boszniában szerveztek konferenciát a kisebbségi egyetemek számára, amelynek anyaga a Sapientia EMTE kiadványában jelent meg.
A könyvbemutatón beszámolt arról is, hogy egyetemi munkája révén alkalma volt betekinteni az amerikai hadsereg működésébe. Járt repülőgép- anyahajón, s a Kék angyalnak nevezett vadászrepülőgépeken kibírta a különböző trükkök során átélt testi, illetve a lélekjelenléttel kapcsolatos nehézségeket. Tanulságos volt számára betekinteni abba a folyamatba, ahogy a katonaságnál a kutatást támogatják, s példát is mondott arra, hogy milyen ötletekkel lehet fellendíteni a megfeneklett kutatást, mint például az önjáró gépkocsik megépítésének esetében.
A Népújság kérdésére válaszolva elmondta, hogy édesanyja kérésére végezte el az orvosi egyetemet, s mivel az volt az érzése, hogy az alkalmazott matematikában gyorsabb a fejlődés, második egyetemként azt választotta. A kettőt összekapcsolva kezdett el – immár az Egyesült Államokban – egészségügyi szervezéssel, egészségpolitikával foglalkozni. Így került be az Egyesült Államok Szenátusába, ahol az egészségügyi ellátás minőségének javítása érdekében dolgozott ki törvénytervezetet, s adta elő – saját bevallása szerint ékes magyar akcentussal – javaslatait az egészségügyi hibák kiszűrésére. A törvényt elfogadták, s ma már vannak jelentési rendszerek, országos akciók, kutatóprogramok a hibák mérésére. Ennek ellenére a statisztikák szerint az Egyesült Államokban évente 100.000 ember hal meg egészségügyi hibák miatt, amely a nyolcadik helyen áll a halálokok között. Az intenzív osztályon egy beteg naponta átlagosan egy hibának van kitéve, s ezt megakadályozhatnák, ha a csapatmunka minden láncszeme kifogástalanul működne.
Kutatómunkája során megfigyelte és le is írta, hogy átlagosan 17 évet vesz igénybe, hogy egy új egészségügyi felfedezést a gyakorlatban is alkalmazzanak. Ezt idézte Barack Obama elnök az amerikai orvosok chicagói kongresszusán, egy hónap elteltével pedig egy obamai jogászprofesszor nyomozta ki, hogy név szerint Balás Andrástól származtak az elnök által idézett adatok.
Pályafutása során volt olyan helyzetben, amikor úgy érezte, hogy diszkriminálják, de az Egyesült Államokra nem ez a jellemző. Véleménye szerint az enyhe dolgok ellen küzdeni kell, a súlyosabb megkülönböztetés miatt zajt kell kelteni, dokumentálni kell, s másoknak, a közvéleménynek is a tudomására hozni.
A kisebbségek továbblépése a tudásalapú társadalomban elsőrendű feladat. A kutatómunka megtanulása, a kutatási eredmények sikeres alkalmazása és új kutatási eredmények kitermelése mind fontosabb lesz. Mivel sok helyen a világban fel kell venni a küzdelmet a kisebbségekért, az Előfutár Szövetség azt a feladatot vállalta fel, hogy a kisebbségből jövő tehetség ne vesszen el – zárta gondolatait Balás professzor, majd ösztöndíjasainak és az érdeklődőknek dedikálta a Tudomány és helytállás című kötetet.
Bodolai Gyöngyi
Népújság (Marosvásárhely).
2013. április 17.
Helytörténeti barangolás a Maros jobb partján
Templomkulcsok nemes őrzői
A 700 éves településként számon tartott Harón kezdték barangolásukat e hétvégén a dévai Bethlen Gábor helytörténeti kör tagjai. A falu nevét a történészek az ómagyar horó (szakács) szóból eredeztetik.
Első írásos feljegyzése, a szomszédos településekkel együtt egy 1330-as pápai tizedjegyzékben szerepel, mint bőkezű adományozó egyházközség. Feltehetően ekkor már temploma is volt, hiszen a mai toronyban 15. századi harang szól. A reformáció idején is önálló egyházközségként szerepel a falu, melynek kora középkori temploma valószínűleg az 1658-as tatárjárás idején pusztult el. Újraépítésére csak jó 300 évvel később kerülhetett sor. Addig Kéménd leányegyházaként tartották számon az itteni gyülekezetet – meséli Boros Éva, a helytörténeti kör harói származású tagja. Mint mondja, az 1700-as években újra felvirágzott a falu élete, a Maroson tutajozás folyt, és számos mesterember, cipész, kovács, szabó, kocsmáros talált itt megélhetést. – Feltehetően a tutajozás, meg a földművelés miatt szaporodott meg a faluban a jobbágyság száma, akik aztán az 1784-es parasztlázadás alkalmával kegyetlen pusztítást végeztek a településen, számos nemesi családot irtva ki. Maga a református pap, Kölönte József, illetve a vidék két legjelentősebb birtokosa, Jósika Dániel és Zeyk János is áldozatul esett a pusztításnak – meséli Boros Éva. Az öblös kövekből épült lakóházak, kúriák nagy része azonban megmaradt. Szinte hihetetlen, mennyi középkori ház áll még Haróban! Többségüket az utóbbi században bővítették, bevakolták, de az alapok, a falak, s némelyiknek a szobái is még őrzik a hajdani formákat. A falu élete nehezen állt helyre a Horea-féle pusztítás után. 1873-ban azonban Albert Imre lelkipásztor telket vásárol, és megépül a templom, illetve az első magyar iskola, amit aztán átvesz a románság. 50 évvel később Filep Albert lelkész új telket vesz, új iskolát épít. – Mi is ebben tanultunk, emlékszik vissza Csuka László, egyházi gondnok, aki maga is régi nemesi család leszármazottja. Boros Éva emlékei szerint az 1940-es 50-es években alig féltucatnyi gyermek járt a magyar elemibe. Tanítóik is évente cserélődtek. Az 1960-ban bezárt magyar iskola épületét lerobbant állapotban kapta vissza néhány éve az egyház. Ma már nincs miből és nincs kiért rendbe tenni – véli a gondnok. Mint mondja, a faluban összesen 103 magyar ember él, de többnyire idősek. – A régi nemesi családok közül még itt van a Csuka, Bíró, Enyedi, Markocsány család. A fiatalok többségükben már vegyes házasságban élnek, de gyermekeik azért megtanultak magyarul – mondja Boros Éva.
Magyarság szempontjából ennél lehangolóbb a kéméndi református gyülekezet, mely tíznél kevesebb tagot számlál. És a 13. századi szentély bővítésével épült középkori templomának állapota sem túl biztató, annak ellenére, hogy 1999-ben beomlott tetőszerkezetét kolozsvári fiatalok helyreállították. A templom falain 14. és 15. századi freskó-részletek láthatók, melyeken az utolsó ítéletre utaló jelenet, illetve három magyar király alakja vehető ki. A falu bőkezű patrónusa, Kéméndi Váradi Miklós által készítetett 18. századi barokk szószékkoronának azonban már nyoma sincs, akárcsak a szintén általa megrendelt festett mennyezetnek. A templomban jelenleg csupán a freskómaradványos falak láthatók, illetve a nyugati és keleti oldalon lévő keskeny karzatok. A különálló haranglábban 1769-ből való a harang. – Kéménden az 1784-es parasztfelkelést megelőzően szintén 47 nemesi családot tartottak számon. Mára azonban mind kihaltak, elmentek innen – mondja Boros Éva, aki szerint a faluban álló giccses kastélyszerűség egy középkori kúria romjaira épült. Kéménd nemesi családjainak már a 19. század végén csupán emléke élt a faluban. Téglás Gábor 1910-ben kiadott Hunyad vármegyei utikalauzában így ír róluk: „A hajdan virágzó szép családok (a Zeykek, Váradyak, Kéméndyek) szétszóródtak innen, s a Várady udvarháznak szépen kifestett kapuja szomorúan hirdeti, hogy itt hajdan szebb élet volt”.
A Maros jobb partján haladva Algyógy irányába, Nagyrápolt történelmi emlékeit is meglátogatták a helytörténeti kör tagjai. A hajdan itt is virágzó életre elsősorban a falu felett magasló többszintes udvarház utal. Téglás Gábor feljegyzései szerint a birtokot a 16. században a Rápolthy, illetve Matskásy család bírta, majd leányágon öröklődve előbb Jósika, majd Hollaky tulajdonba került. A 20. század elején a Kénosi Sándor család lakta. A kastély épületegyütteséhez eredetileg egy főépület, kápolna, malom és a mészkőtufába vájt pince tartozott, melynek fala ma is történelmi emlékeket őriz. Bejáratánál egy latin feliratú kő felett Jósika Dániel neve és az 1783-as évszám olvasható. A pincebejárat gerendáján pedig az 1778-as évszámot sikerült kiböngészni. A falubeliek szerint azonban a különleges pince jelenleg egy helybeli lakos magántulajdonába került. Ezért lakattal van elzárva, és az említett 200 évesnél öregebb gerendán felszegzett tábla hirdeti, hogy „proprietate privată”. A település talajának adottságait amúgy az elmúlt századokban sokan kihasználták, Téglás Gábor feljegyzése szerint még a 20. század elején több barlanglakás, illetve tufa-pince volt használatban Nagyrápolton.
A teljesen elhanyagolt, ám boltíves beltereivel még mindig impozánsnak mondható kastély szomszédságában áll a nagyrápolti református templom. Istentiszteletet évek óta nem tartanak benne, a faluban összesen két református család lakik. Az eredetileg román kori templomot a 15. században gótikus stílusban átépítették. A hajóban még láthatók a 14. századi freskótöredékek (Fájdalmas Krisztus és Pieta). Külső falába a környéken talált római köveket építettek be. 1930-ban Debreczeni László tervei alapján újították föl. Faerkélyes alacsony tornyában 1523-ból való harang található.
A maroknyinál is kisebb gyülekezet kéthetente szokott összegyűlni a templommal szemközt található, szintén lepusztult parókia épületében – számol be Bakó Gábor, a templom kulcsának őrzője. S az évszázados kőkerítések tövében futó rápolti utcácskán haladva, óhatatlanul felötlik az emberben a kérdés, hogy ki őrzi majd 50-100 év múltán a Maros jobb partján a templomkulcsokat?!
Gáspár-Barra Réka
Nyugati Jelen (Arad).
Templomkulcsok nemes őrzői
A 700 éves településként számon tartott Harón kezdték barangolásukat e hétvégén a dévai Bethlen Gábor helytörténeti kör tagjai. A falu nevét a történészek az ómagyar horó (szakács) szóból eredeztetik.
Első írásos feljegyzése, a szomszédos településekkel együtt egy 1330-as pápai tizedjegyzékben szerepel, mint bőkezű adományozó egyházközség. Feltehetően ekkor már temploma is volt, hiszen a mai toronyban 15. századi harang szól. A reformáció idején is önálló egyházközségként szerepel a falu, melynek kora középkori temploma valószínűleg az 1658-as tatárjárás idején pusztult el. Újraépítésére csak jó 300 évvel később kerülhetett sor. Addig Kéménd leányegyházaként tartották számon az itteni gyülekezetet – meséli Boros Éva, a helytörténeti kör harói származású tagja. Mint mondja, az 1700-as években újra felvirágzott a falu élete, a Maroson tutajozás folyt, és számos mesterember, cipész, kovács, szabó, kocsmáros talált itt megélhetést. – Feltehetően a tutajozás, meg a földművelés miatt szaporodott meg a faluban a jobbágyság száma, akik aztán az 1784-es parasztlázadás alkalmával kegyetlen pusztítást végeztek a településen, számos nemesi családot irtva ki. Maga a református pap, Kölönte József, illetve a vidék két legjelentősebb birtokosa, Jósika Dániel és Zeyk János is áldozatul esett a pusztításnak – meséli Boros Éva. Az öblös kövekből épült lakóházak, kúriák nagy része azonban megmaradt. Szinte hihetetlen, mennyi középkori ház áll még Haróban! Többségüket az utóbbi században bővítették, bevakolták, de az alapok, a falak, s némelyiknek a szobái is még őrzik a hajdani formákat. A falu élete nehezen állt helyre a Horea-féle pusztítás után. 1873-ban azonban Albert Imre lelkipásztor telket vásárol, és megépül a templom, illetve az első magyar iskola, amit aztán átvesz a románság. 50 évvel később Filep Albert lelkész új telket vesz, új iskolát épít. – Mi is ebben tanultunk, emlékszik vissza Csuka László, egyházi gondnok, aki maga is régi nemesi család leszármazottja. Boros Éva emlékei szerint az 1940-es 50-es években alig féltucatnyi gyermek járt a magyar elemibe. Tanítóik is évente cserélődtek. Az 1960-ban bezárt magyar iskola épületét lerobbant állapotban kapta vissza néhány éve az egyház. Ma már nincs miből és nincs kiért rendbe tenni – véli a gondnok. Mint mondja, a faluban összesen 103 magyar ember él, de többnyire idősek. – A régi nemesi családok közül még itt van a Csuka, Bíró, Enyedi, Markocsány család. A fiatalok többségükben már vegyes házasságban élnek, de gyermekeik azért megtanultak magyarul – mondja Boros Éva.
Magyarság szempontjából ennél lehangolóbb a kéméndi református gyülekezet, mely tíznél kevesebb tagot számlál. És a 13. századi szentély bővítésével épült középkori templomának állapota sem túl biztató, annak ellenére, hogy 1999-ben beomlott tetőszerkezetét kolozsvári fiatalok helyreállították. A templom falain 14. és 15. századi freskó-részletek láthatók, melyeken az utolsó ítéletre utaló jelenet, illetve három magyar király alakja vehető ki. A falu bőkezű patrónusa, Kéméndi Váradi Miklós által készítetett 18. századi barokk szószékkoronának azonban már nyoma sincs, akárcsak a szintén általa megrendelt festett mennyezetnek. A templomban jelenleg csupán a freskómaradványos falak láthatók, illetve a nyugati és keleti oldalon lévő keskeny karzatok. A különálló haranglábban 1769-ből való a harang. – Kéménden az 1784-es parasztfelkelést megelőzően szintén 47 nemesi családot tartottak számon. Mára azonban mind kihaltak, elmentek innen – mondja Boros Éva, aki szerint a faluban álló giccses kastélyszerűség egy középkori kúria romjaira épült. Kéménd nemesi családjainak már a 19. század végén csupán emléke élt a faluban. Téglás Gábor 1910-ben kiadott Hunyad vármegyei utikalauzában így ír róluk: „A hajdan virágzó szép családok (a Zeykek, Váradyak, Kéméndyek) szétszóródtak innen, s a Várady udvarháznak szépen kifestett kapuja szomorúan hirdeti, hogy itt hajdan szebb élet volt”.
A Maros jobb partján haladva Algyógy irányába, Nagyrápolt történelmi emlékeit is meglátogatták a helytörténeti kör tagjai. A hajdan itt is virágzó életre elsősorban a falu felett magasló többszintes udvarház utal. Téglás Gábor feljegyzései szerint a birtokot a 16. században a Rápolthy, illetve Matskásy család bírta, majd leányágon öröklődve előbb Jósika, majd Hollaky tulajdonba került. A 20. század elején a Kénosi Sándor család lakta. A kastély épületegyütteséhez eredetileg egy főépület, kápolna, malom és a mészkőtufába vájt pince tartozott, melynek fala ma is történelmi emlékeket őriz. Bejáratánál egy latin feliratú kő felett Jósika Dániel neve és az 1783-as évszám olvasható. A pincebejárat gerendáján pedig az 1778-as évszámot sikerült kiböngészni. A falubeliek szerint azonban a különleges pince jelenleg egy helybeli lakos magántulajdonába került. Ezért lakattal van elzárva, és az említett 200 évesnél öregebb gerendán felszegzett tábla hirdeti, hogy „proprietate privată”. A település talajának adottságait amúgy az elmúlt századokban sokan kihasználták, Téglás Gábor feljegyzése szerint még a 20. század elején több barlanglakás, illetve tufa-pince volt használatban Nagyrápolton.
A teljesen elhanyagolt, ám boltíves beltereivel még mindig impozánsnak mondható kastély szomszédságában áll a nagyrápolti református templom. Istentiszteletet évek óta nem tartanak benne, a faluban összesen két református család lakik. Az eredetileg román kori templomot a 15. században gótikus stílusban átépítették. A hajóban még láthatók a 14. századi freskótöredékek (Fájdalmas Krisztus és Pieta). Külső falába a környéken talált római köveket építettek be. 1930-ban Debreczeni László tervei alapján újították föl. Faerkélyes alacsony tornyában 1523-ból való harang található.
A maroknyinál is kisebb gyülekezet kéthetente szokott összegyűlni a templommal szemközt található, szintén lepusztult parókia épületében – számol be Bakó Gábor, a templom kulcsának őrzője. S az évszázados kőkerítések tövében futó rápolti utcácskán haladva, óhatatlanul felötlik az emberben a kérdés, hogy ki őrzi majd 50-100 év múltán a Maros jobb partján a templomkulcsokat?!
Gáspár-Barra Réka
Nyugati Jelen (Arad).
2013. április 17.
Kalotaszeg, 1890 és 2013
Rácsodálkozásban, felfedezésekben, de még sok mosolyban is lehet részünk, ha fellapozzuk a Kalotaszeg kulturális közéleti folyóirat legújabb, ámde a 120 évvel ezelőtti kezdetekről regélő legrégebbi számainak antológiáját. Talán nem véletlen, hogy Buzás Pál éppen az 1890–91-ben megjelent folyóiratokat hagyta sorozata végére: az már mindannyiunk számára csak leírásokból, olvasmányokból megelevenedő világot jelent, amelynek az összefüggéseit is úgy kell megfejteni, felkutatni. Mert ahogyan egy napilap egy napig, egy havilap egy hónapig él – és mégsincs ez egészen így: a 19. századi Kalotaszeg antológiában közölt írások is egy szép egésszé illeszkednek össze, hangulatos miliőjét idézve fel egy általunk nem ismert világnak, több mint 120 évvel ezelőtti valóságokat kerek történetekké kovácsolva össze.
Az akkor virágkorát élő, ma már nyomaiban sem fellelhető Jegenyefürdő bérlője, Herrmann Antal néprajzkutató ötlete nyomán Kalotaszeg nagyasszonyával, Gyarmathy Zsigánéval együtt indították útjára a Kalotaszeg című lapot 1890-ben. Az antológiában foglalt írások részletes képet kínálnak a lap alapításáról, a pezsgő jegenyei fürdőéletről, a kalotaszegi gazdasági életről, mezőgazdaságról, oktatásról, de komoly néprajzi tanulmányokat és gyűjtéseket is olvashatunk, amelyek a néprajzkutatás hajnalán születtek, továbbá értékes irodalmi alkotások is megjelentek a lapban. Különleges élmény szembesülni azzal, hogyan éltek egy évszázaddal ezelőtt, hogyan gondolkodtak a kalotaszegiek, mi foglalkoztatta őket, hogyan alakultak a közügyeik. A kishírek közül efféléket tallózott a szerkesztő: Agyonrúgta a ló, A hunyadi Katalin-vásár, A járásbíróságnál nincs semmiféle váróterem, A korcsolyasport, Nyolclábú malac. Bármilyen furcsán hangozzék, de még egész sor újdonsággal is szolgálhat az ilyen ódon cikkek gyűjteménye: nem sokan tudják ma már, hogy Zsobokon márványgyár létezett, Jegenyében messze földön híres fürdő és etnográfusstelep, Bánffyhunyadon szikvízgyár.
Néhány „ínyencség” a tartalomjegyzékből: A Párbaj, A jegenyefürdői színház búcsúelőadása, Kulturális viszonyok Bánffyhunyadon, Körösfő új földeket kap, Meddig terjed Kalotaszeg?, Kalotaszegi szerelmi varázslás, Újesztendei köszöntők Kalotaszegen, A kedves meny, Hogyan csaptak be engem először, A bánffyhunyadi kórház.
Nem véletlen, hogy a Kalotaszeg legújabb, 2013-as tavaszi száma is hírt ad ezen antológia megjelenéséről, és kiválóan illeszkedik az alkalomhoz a sorokból is egyértelműen „halkszavú”, szerény zenész-íróember, Buzás Pál rövid önéletrajzi írása Éneklő életéről. Sorozatban újraközlik dr. Wlislocki Henrik néprajzkutató 1890-es cikkét Az újszülött a kalotaszegi néphitben címmel, a Kalotaszeg falvait bemutató sorozatban ezúttal Magyarléta van terítéken, továbbá ismertetik Fekete Károly A nemzet napszámosa voltam Kalotaszegen című kötetét, annak márciusi bánffyhunyadi bemutatója kapcsán.
K. E.
Kalotaszeg kulturális közéleti folyóirat Antológia (1890-1891) Szerkesztette Búzás Pál /Művelődés, Kolozsvár, 2012/
Szabadság (Kolozsvár).
Rácsodálkozásban, felfedezésekben, de még sok mosolyban is lehet részünk, ha fellapozzuk a Kalotaszeg kulturális közéleti folyóirat legújabb, ámde a 120 évvel ezelőtti kezdetekről regélő legrégebbi számainak antológiáját. Talán nem véletlen, hogy Buzás Pál éppen az 1890–91-ben megjelent folyóiratokat hagyta sorozata végére: az már mindannyiunk számára csak leírásokból, olvasmányokból megelevenedő világot jelent, amelynek az összefüggéseit is úgy kell megfejteni, felkutatni. Mert ahogyan egy napilap egy napig, egy havilap egy hónapig él – és mégsincs ez egészen így: a 19. századi Kalotaszeg antológiában közölt írások is egy szép egésszé illeszkednek össze, hangulatos miliőjét idézve fel egy általunk nem ismert világnak, több mint 120 évvel ezelőtti valóságokat kerek történetekké kovácsolva össze.
Az akkor virágkorát élő, ma már nyomaiban sem fellelhető Jegenyefürdő bérlője, Herrmann Antal néprajzkutató ötlete nyomán Kalotaszeg nagyasszonyával, Gyarmathy Zsigánéval együtt indították útjára a Kalotaszeg című lapot 1890-ben. Az antológiában foglalt írások részletes képet kínálnak a lap alapításáról, a pezsgő jegenyei fürdőéletről, a kalotaszegi gazdasági életről, mezőgazdaságról, oktatásról, de komoly néprajzi tanulmányokat és gyűjtéseket is olvashatunk, amelyek a néprajzkutatás hajnalán születtek, továbbá értékes irodalmi alkotások is megjelentek a lapban. Különleges élmény szembesülni azzal, hogyan éltek egy évszázaddal ezelőtt, hogyan gondolkodtak a kalotaszegiek, mi foglalkoztatta őket, hogyan alakultak a közügyeik. A kishírek közül efféléket tallózott a szerkesztő: Agyonrúgta a ló, A hunyadi Katalin-vásár, A járásbíróságnál nincs semmiféle váróterem, A korcsolyasport, Nyolclábú malac. Bármilyen furcsán hangozzék, de még egész sor újdonsággal is szolgálhat az ilyen ódon cikkek gyűjteménye: nem sokan tudják ma már, hogy Zsobokon márványgyár létezett, Jegenyében messze földön híres fürdő és etnográfusstelep, Bánffyhunyadon szikvízgyár.
Néhány „ínyencség” a tartalomjegyzékből: A Párbaj, A jegenyefürdői színház búcsúelőadása, Kulturális viszonyok Bánffyhunyadon, Körösfő új földeket kap, Meddig terjed Kalotaszeg?, Kalotaszegi szerelmi varázslás, Újesztendei köszöntők Kalotaszegen, A kedves meny, Hogyan csaptak be engem először, A bánffyhunyadi kórház.
Nem véletlen, hogy a Kalotaszeg legújabb, 2013-as tavaszi száma is hírt ad ezen antológia megjelenéséről, és kiválóan illeszkedik az alkalomhoz a sorokból is egyértelműen „halkszavú”, szerény zenész-íróember, Buzás Pál rövid önéletrajzi írása Éneklő életéről. Sorozatban újraközlik dr. Wlislocki Henrik néprajzkutató 1890-es cikkét Az újszülött a kalotaszegi néphitben címmel, a Kalotaszeg falvait bemutató sorozatban ezúttal Magyarléta van terítéken, továbbá ismertetik Fekete Károly A nemzet napszámosa voltam Kalotaszegen című kötetét, annak márciusi bánffyhunyadi bemutatója kapcsán.
K. E.
Kalotaszeg kulturális közéleti folyóirat Antológia (1890-1891) Szerkesztette Búzás Pál /Művelődés, Kolozsvár, 2012/
Szabadság (Kolozsvár).
2013. április 17.
Hiteles vallomás Kalotaszegről
Nagyvárad- Kedd este a Szacsvay Imre Általános Iskolában mutatták be Fekete Károly nyugdíjas tanító A nemzet napszámosa voltam Kalotaszegen című könyvét. A szerzővel Péter I. Zoltán beszélgetett.
Az érdeklődőket Pásztor Gabriella igazgatónő köszöntötte, aki arra hívta fel a figyelmet, hogy a Szacsvay Imre Általános Iskola nem csupán a diákjai számára szervez színvonalas, színes és tartalmas tevékenységeket, de a nagyközönség irányába is nyitott, például a tanintézet auláját kiállítóteremnek is használják, és honlapot működtetnek. A mostani könyvbemutató érdekessége pedig, hogy a szerző lánya az iskola titkárnője. Székely Hajnalka elmondta: ő és a húga büszkék arra, hogy édesapjukat még hatvan év elteltével is sokan megismerik, szeretik Kalotaszegen, emelt fővel járhat Bánffyhunyad utcáin.
A kötetet ismertető és a nyugdíjas tanítóval, tanfelügyelővel beszélgető Péter I. Zoltán helytörténész megjegyezte: a Sztánai füzetek sorozatban Fekete Károlynak ez a második kötete, korábban Hatvan év Kalotaszegen címmel jelent meg könyve, mely publicisztikai írásait tartalmazza. A nemzet napszámosa voltam Kalotaszegen című kiadvány viszont az életét mutatja be, Péter I. Zoltán ezzel kapcsolatban Péntek János nyelvész, akadémikus ajánlását, méltatását idézte.
Erdély virágoskertje
Fekete Károly hangsúlyozta: nem tartja magát írónak, csak krónikásnak, viszont örül annak, hogy sokan vannak, akiket érdekel az általa Erdély virágoskertjének nevezett tájegység történetének azon négy évtizede, tündöklő vagy éppen keserves korszaka, melyet ő is átélt, melyről személyes tapasztalatai vannak. 1947-től a nyugdíjazásáig dolgozott kántorként, iskolaigazgatóként, tanfelügyelőként, kultúrfelelősként, majd húsz éven keresztül tanítóként Kalotaszegen, sőt a sajtó, illetve a rádiót is próbálta hitelesen tájékoztatni az ott élők örömeiről, bánatairól, keserveiről, sikereiről. A nyugdíjas pedagógus ismertette családi hátterét is, beszélt arról, hogy székelykocsárdi születésű édesapja hogyan került levitaként Trianon után Kolozs megyébe. Fekete Károly az V. osztályt a kolozsvári Református Gimnáziumban kezdte, ahol az akkori ifjúság megszokott életét élte, majd különböző tanítóképzőkbe járt és 1947 őszén Nagyenyeden szerzett kántorképesítést. És ebben az évben került a képbe Kalotaszeg, ugyanis a tájegység ősi falujába, egy akkoriban színmagyar településre, Zsobokra került kántortanítónak. Itt egy évig marad, majd egy Predeal-i kitérő után tanfelügyelői kinevezést Kolozs megye keleti részébe. A járások átszervezése után többek közt művelődéspolitikával foglalkozott Bánffyhunyadon, az ötvenes években pedig igazgató is volt Körösfőn. Fekete Károly részletesen beszámolt arról, hogy zajlott a pártállami időkben az élet Kalotaszegen, a szubjektív visszatekintés pedig azzal a nem túl optimista felhanggal zárult, hogy napjainkban sajnos Kalotaszegen is egyre kevesebb a magyar, s ebből kifolyólag 12 faluban már nincs is szükség magyar iskolára...
Ciucur Loson czi Antonius.
erdon.ro.
Nagyvárad- Kedd este a Szacsvay Imre Általános Iskolában mutatták be Fekete Károly nyugdíjas tanító A nemzet napszámosa voltam Kalotaszegen című könyvét. A szerzővel Péter I. Zoltán beszélgetett.
Az érdeklődőket Pásztor Gabriella igazgatónő köszöntötte, aki arra hívta fel a figyelmet, hogy a Szacsvay Imre Általános Iskola nem csupán a diákjai számára szervez színvonalas, színes és tartalmas tevékenységeket, de a nagyközönség irányába is nyitott, például a tanintézet auláját kiállítóteremnek is használják, és honlapot működtetnek. A mostani könyvbemutató érdekessége pedig, hogy a szerző lánya az iskola titkárnője. Székely Hajnalka elmondta: ő és a húga büszkék arra, hogy édesapjukat még hatvan év elteltével is sokan megismerik, szeretik Kalotaszegen, emelt fővel járhat Bánffyhunyad utcáin.
A kötetet ismertető és a nyugdíjas tanítóval, tanfelügyelővel beszélgető Péter I. Zoltán helytörténész megjegyezte: a Sztánai füzetek sorozatban Fekete Károlynak ez a második kötete, korábban Hatvan év Kalotaszegen címmel jelent meg könyve, mely publicisztikai írásait tartalmazza. A nemzet napszámosa voltam Kalotaszegen című kiadvány viszont az életét mutatja be, Péter I. Zoltán ezzel kapcsolatban Péntek János nyelvész, akadémikus ajánlását, méltatását idézte.
Erdély virágoskertje
Fekete Károly hangsúlyozta: nem tartja magát írónak, csak krónikásnak, viszont örül annak, hogy sokan vannak, akiket érdekel az általa Erdély virágoskertjének nevezett tájegység történetének azon négy évtizede, tündöklő vagy éppen keserves korszaka, melyet ő is átélt, melyről személyes tapasztalatai vannak. 1947-től a nyugdíjazásáig dolgozott kántorként, iskolaigazgatóként, tanfelügyelőként, kultúrfelelősként, majd húsz éven keresztül tanítóként Kalotaszegen, sőt a sajtó, illetve a rádiót is próbálta hitelesen tájékoztatni az ott élők örömeiről, bánatairól, keserveiről, sikereiről. A nyugdíjas pedagógus ismertette családi hátterét is, beszélt arról, hogy székelykocsárdi születésű édesapja hogyan került levitaként Trianon után Kolozs megyébe. Fekete Károly az V. osztályt a kolozsvári Református Gimnáziumban kezdte, ahol az akkori ifjúság megszokott életét élte, majd különböző tanítóképzőkbe járt és 1947 őszén Nagyenyeden szerzett kántorképesítést. És ebben az évben került a képbe Kalotaszeg, ugyanis a tájegység ősi falujába, egy akkoriban színmagyar településre, Zsobokra került kántortanítónak. Itt egy évig marad, majd egy Predeal-i kitérő után tanfelügyelői kinevezést Kolozs megye keleti részébe. A járások átszervezése után többek közt művelődéspolitikával foglalkozott Bánffyhunyadon, az ötvenes években pedig igazgató is volt Körösfőn. Fekete Károly részletesen beszámolt arról, hogy zajlott a pártállami időkben az élet Kalotaszegen, a szubjektív visszatekintés pedig azzal a nem túl optimista felhanggal zárult, hogy napjainkban sajnos Kalotaszegen is egyre kevesebb a magyar, s ebből kifolyólag 12 faluban már nincs is szükség magyar iskolára...
Ciucur Loson czi Antonius.
erdon.ro.
2013. április 17.
Adománygyűjtés a pusztakamarási Sütő András Művelődési Központért
Adománygyűjtést szervez az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) a pusztakamarási Sütő András Művelődési Központ kialakításáért. Az EMKE az adományokból a 2006-ban Marosvásárhelyen elhunyt Sütő András Herder- és Kossuth-díjas író pusztakamarási szülőházát szeretné megvásárolni, amely mintegy 7 ezer euróba kerül. Dáné Tibor Kálmán, az EMKE elnöke lapunk megkeresésére elmondta: az első és legfontosabb célkitűzésük az egyre rosszabb állapotban lévő egyszerű parasztház megmentése, amelyben emlékszobát is berendeznének az író tiszteletére, de mivel a házhoz tágas kert is tartozik, fiataloknak szóló irodalmi versenyek, táborok szervezésére is alkalmas lehet.
Ha a gyűjtés sikeres lesz, és a házat sikerül megvásárolni, az ott létrehozott művelődési központot a szamosújvári Téka Alapítvány működtetné, de Dáné szerint a ház felújítására is sor kerülne idővel.
Félig elintézve
Az EMKE elnöke lapunknak elmondta: Kötő József, a művelődési egyesület főtanácsosa egyelőre az író Magyarországon élő gyermekeivel tárgyalt. A ház a hozzá tartozó kerttel és ingóságokkal együtt egyébként a becslések szerint mintegy 8 ezer eurót ér, Sütő András lánya és fia azonban kész lemondani az EMKE javára az őket illető 4 ezer euróról. Az összeg másik fele Sütő András testvére, Sütő Gergely özvegyét és fiát illeti, velük az EMKE még nem folytatott tárgyalásokat. Az egyesület elnöke szerint még mintegy 3 ezer euróra lesz szükség az ingatlan átírásához, így jön ki a 7 ezer eurós végösszeg, amelyet adományokból gyűjtenének össze, hiszen Pusztakamarás a szórványban van, így önkormányzati támogatásra nem számíthatnak.
Lapunk megkereste Sütő Gergely fiát, Sütő Gergely Zsoltot, aki kifejtette ugyan a véleményét az üggyel kapcsolatban, végül mégis visszavonta a nyilatkozatát. Az viszont kétségtelen, hogy az örökös korábban hirdetést adott fel, amelyben saját és édesanyja részének tulajdonjogát kínálja eladásra, igaz azzal a feltétellel, ha a leendő tulajdonos elfogadja az ingatlan emlékházként való működését.
Sütő Gergely Zsolt a Népszabadságnak nyilatkozva február elején elmondta: terhére van az örökség, szeretne megszabadulni tőle, de azt kéri a leendő vásárlótól, működjön együtt az író gyermekeivel és a marosvásárhelyi székhelyű Sütő András Baráti Társasággal. A tulajdonjoga eladása mellett döntő örökös szerint a baráti társaság az utóbbi időben már csak az író születésnapján szervezett megemlékezéseket a pusztakamarási házban, annak romló állapotával azonban nem törődik.
Kincses Előd marosvásárhelyi ügyvéd, a baráti társaság vezetőségi tagja ekkor ugyancsak a Népszabadságnak beszélt arról, hogy tavaly már született egy megállapodás az örökösökkel, amely szerint a házat a társaságnak ajándékozzák – így a karbantartásért és a működtetésért is ők felelnének – az író testvérének fia azonban visszakozott. Sütő Gergely Zsolt egyébként a Transindexen megjelent írásában „bulvárjegyzetnek” nevezte a Népszabadságban megjelent cikket, kifejtve, hogy az író „még életében a saját emlékházát menedzselte”, a harmadik testvér pedig jelenleg Magyarországon él – ő azonban a jelek szerint lemondott a ház őt illető harmadáról.
A Téka lesz az „elsőhegedűs”
Az EMKE elnöke egyébként már tárgyalt a szamosújvári Téka Alapítvány vezetőjével, Balázs-Bécsi Attilával arról, hogy nekik kellene működtetniük a művelődési központot, erről elvi megállapodás született, hiszen a szamosújvári szórványegyesület földrajzilag közelebb van a Kolozs megyei szórványtelepüléshez.
Az EMKE jelenleg két kolozsvári emlékházat működtet Kolozsváron: a Szabédi László erdélyi magyar költőről elnevezett házat, amely romániai magyar írók, költők, újságírók szellemi hagyatékát őrzi és dokumentációs központként, könyvtárként működik, valamint a Györkös Mányi Albert Emlékházat, amely számos kulturális és közművelődési rendezvénynek ad otthont. Dáné szerint azonban a pusztakamarási ház felügyeletében már csak azért is a Téka Alapítványnak kell vállalni az „elsőhegedűs” szerepet, mert ők ismerik a régió turisztikai lehetőségeit és kulturális értékeit, ráadásul tapasztalatuk is van ilyen téren, hiszen több táborozási lehetőséget is biztosítanak fiatalok számára a környéken.
A ház megvásárlására felajánlott adományokat elfogadnak a helyi EMKE-fiókoknál, illetve az alábbi bankszámla-számokon: (Banca Transilvania): RON: RO39 BTRL RONC RT02 1099 5101; HUF: RO02 BTRL HUFC RT02 1099 5101; EUR: RO86 BTRL EURC RT02 1099 5101. A támogatási összeget a következő megjegyzéssel utalhatják a felajánlók: „Donaţie pentru Casa Memorială Sütő András”.
Az adományok rendeltetésszerű, elszámoltatható felhasználásáról külön bizottság gondoskodik – írta korábbi közleményében az EMKE.
Varga László
Krónika (Kolozsvár).
Adománygyűjtést szervez az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) a pusztakamarási Sütő András Művelődési Központ kialakításáért. Az EMKE az adományokból a 2006-ban Marosvásárhelyen elhunyt Sütő András Herder- és Kossuth-díjas író pusztakamarási szülőházát szeretné megvásárolni, amely mintegy 7 ezer euróba kerül. Dáné Tibor Kálmán, az EMKE elnöke lapunk megkeresésére elmondta: az első és legfontosabb célkitűzésük az egyre rosszabb állapotban lévő egyszerű parasztház megmentése, amelyben emlékszobát is berendeznének az író tiszteletére, de mivel a házhoz tágas kert is tartozik, fiataloknak szóló irodalmi versenyek, táborok szervezésére is alkalmas lehet.
Ha a gyűjtés sikeres lesz, és a házat sikerül megvásárolni, az ott létrehozott művelődési központot a szamosújvári Téka Alapítvány működtetné, de Dáné szerint a ház felújítására is sor kerülne idővel.
Félig elintézve
Az EMKE elnöke lapunknak elmondta: Kötő József, a művelődési egyesület főtanácsosa egyelőre az író Magyarországon élő gyermekeivel tárgyalt. A ház a hozzá tartozó kerttel és ingóságokkal együtt egyébként a becslések szerint mintegy 8 ezer eurót ér, Sütő András lánya és fia azonban kész lemondani az EMKE javára az őket illető 4 ezer euróról. Az összeg másik fele Sütő András testvére, Sütő Gergely özvegyét és fiát illeti, velük az EMKE még nem folytatott tárgyalásokat. Az egyesület elnöke szerint még mintegy 3 ezer euróra lesz szükség az ingatlan átírásához, így jön ki a 7 ezer eurós végösszeg, amelyet adományokból gyűjtenének össze, hiszen Pusztakamarás a szórványban van, így önkormányzati támogatásra nem számíthatnak.
Lapunk megkereste Sütő Gergely fiát, Sütő Gergely Zsoltot, aki kifejtette ugyan a véleményét az üggyel kapcsolatban, végül mégis visszavonta a nyilatkozatát. Az viszont kétségtelen, hogy az örökös korábban hirdetést adott fel, amelyben saját és édesanyja részének tulajdonjogát kínálja eladásra, igaz azzal a feltétellel, ha a leendő tulajdonos elfogadja az ingatlan emlékházként való működését.
Sütő Gergely Zsolt a Népszabadságnak nyilatkozva február elején elmondta: terhére van az örökség, szeretne megszabadulni tőle, de azt kéri a leendő vásárlótól, működjön együtt az író gyermekeivel és a marosvásárhelyi székhelyű Sütő András Baráti Társasággal. A tulajdonjoga eladása mellett döntő örökös szerint a baráti társaság az utóbbi időben már csak az író születésnapján szervezett megemlékezéseket a pusztakamarási házban, annak romló állapotával azonban nem törődik.
Kincses Előd marosvásárhelyi ügyvéd, a baráti társaság vezetőségi tagja ekkor ugyancsak a Népszabadságnak beszélt arról, hogy tavaly már született egy megállapodás az örökösökkel, amely szerint a házat a társaságnak ajándékozzák – így a karbantartásért és a működtetésért is ők felelnének – az író testvérének fia azonban visszakozott. Sütő Gergely Zsolt egyébként a Transindexen megjelent írásában „bulvárjegyzetnek” nevezte a Népszabadságban megjelent cikket, kifejtve, hogy az író „még életében a saját emlékházát menedzselte”, a harmadik testvér pedig jelenleg Magyarországon él – ő azonban a jelek szerint lemondott a ház őt illető harmadáról.
A Téka lesz az „elsőhegedűs”
Az EMKE elnöke egyébként már tárgyalt a szamosújvári Téka Alapítvány vezetőjével, Balázs-Bécsi Attilával arról, hogy nekik kellene működtetniük a művelődési központot, erről elvi megállapodás született, hiszen a szamosújvári szórványegyesület földrajzilag közelebb van a Kolozs megyei szórványtelepüléshez.
Az EMKE jelenleg két kolozsvári emlékházat működtet Kolozsváron: a Szabédi László erdélyi magyar költőről elnevezett házat, amely romániai magyar írók, költők, újságírók szellemi hagyatékát őrzi és dokumentációs központként, könyvtárként működik, valamint a Györkös Mányi Albert Emlékházat, amely számos kulturális és közművelődési rendezvénynek ad otthont. Dáné szerint azonban a pusztakamarási ház felügyeletében már csak azért is a Téka Alapítványnak kell vállalni az „elsőhegedűs” szerepet, mert ők ismerik a régió turisztikai lehetőségeit és kulturális értékeit, ráadásul tapasztalatuk is van ilyen téren, hiszen több táborozási lehetőséget is biztosítanak fiatalok számára a környéken.
A ház megvásárlására felajánlott adományokat elfogadnak a helyi EMKE-fiókoknál, illetve az alábbi bankszámla-számokon: (Banca Transilvania): RON: RO39 BTRL RONC RT02 1099 5101; HUF: RO02 BTRL HUFC RT02 1099 5101; EUR: RO86 BTRL EURC RT02 1099 5101. A támogatási összeget a következő megjegyzéssel utalhatják a felajánlók: „Donaţie pentru Casa Memorială Sütő András”.
Az adományok rendeltetésszerű, elszámoltatható felhasználásáról külön bizottság gondoskodik – írta korábbi közleményében az EMKE.
Varga László
Krónika (Kolozsvár).
2013. április 17.
Bernády-ügy: eredménytelen érdekvédelem
Eredménytelenséggel vádolja az RMDSZ marosvásárhelyi szervezetét a helyi 2-es számú általános iskola átnevezését szorgalmazó szülők akciócsoportja: újabb nyílt levélben szólították fel a szövetség képviselőit, hogy ne csak látszatmegoldásokkal viszonyuljanak a Bernády-ügyhöz.
„A közösség valódi ellenfelei mindig azok, akik azt hitetik el annak tagjaival, hogy őket képviselik. Ezek pedig Önök, kedves Uraim” – olvasható az RMDSZ-nek címzett, bíráló hangnemű levélben.
Az akciócsoport leszögezi: kizárólag a magyarság érdekvédelmi szervezete, az RMDSZ vonható felelősségre, hogy több be nem tartott politikai ígérete mellett azt sem tudta elérni, hogy a 2-es számú általános iskola vegye fel a volt polgármester, Bernády György nevét. „2011 óta civil csoportunk által kérdőre és felelősségre vont személyek kizárólag az Önök érdekvédelmi szervezetének tagjai voltak, jelenleg is azok, és azok is maradnak. Hiszen Önöknek számos elmulasztott politikai és erkölcsi kötelezettsége fűződik ahhoz, hogy a városban nincs egyetlenegy magyar nevű általános iskola sem – jegyzik meg levelükben a szülők. – Remélem, nem akarják a város és Erdély magyar közösségével elhitetni, hogy Marosvásárhelyen, ahol a legnagyobb számú magyar közösség él, azért nincs magyar nevű általános iskola, mert mi, civilek nem hittünk Önöknek, nem kapták meg szavazatainkat, és nem vártunk hosszú évekig arra, hogy választási kampányaik során tett ígéreteiket teljesítsék.” A szülők megjegyzik továbbá, a 10 román nevet viselő iskola átkeresztelése is szorosan kötődik „a magyarok érdekeit védeni hivatott” szövetséghez. „A román iskolanevek megszületésekor az Önök által kinevezett magyar tanfelügyelő-helyettes is aláírta az intézmények névadását. Következésképpen a marosvásárhelyi iskolaneveket nem a gonosz bukaresti román hatalom döntötte el, hanem ezek a városi, megyei RMDSZ által kinevezett hivatalnokok és helyi tanácsosok közreműködésével történtek” – olvasható továbbá a nyílt levélben. Az RMDSZ marosvásárhelyi szervezete egyébként legutóbbi közleményében elutasította az iskola átnevezését szorgalmazó szülők állítását, miszerint a szövetség képviselői nem vállalnak politikai felelősséget annak érdekében, hogy a tanintézet felvehesse az egykori iskolaalapító-polgármester, Bernády György nevét. A szervezet hétvégi közleményében rámutat: az elmúlt időszakban bebizonyosodott, hogy nem elegendő sem a kisebbségi oktatásnak kedvező törvény, sem a tiszteletre méltó polgári kezdeményezés ahhoz, hogy az iskola felvehesse a marosvásárhelyi magyar közösség által óhajtott Bernády nevet.
Amint arról korábban beszámoltunk, a marosvásárhelyi 2-es számú általános iskola vezetőségi tanácsának pozitív döntése után februárban a városi önkormányzat névadó bizottsága is elfogadta, hogy a tanintézet felvegye Bernády György nevét. Ezzel azonban még koránt sincs vége az iskola átkeresztelési folyamatának. Február 14-én hét-hat arányban szavazta meg az RMDSZ-többségű városi névadó bizottság a Bernády György Általános Iskola nevet. A javaslatot annak ellenére sikerült elfogadtatni, hogy Cornel Brişcaru, a Szociáldemokrata Párt (PSD) marosvásárhelyi szervezetének tagja, önkormányzati tanácsos kísérletet tett ennek megakadályozására. A városi névadó bizottság döntése után legtöbb hatvan napon belül a megyei névadó bizottságnak is határoznia kell az ügyben. Ha az is az átkeresztelés mellett szavaz, akkor új városi tanácshatározatot kell benyújtani, amelyet az önkormányzati képviselő-testület abszolút többséggel kell hogy elfogadjon.
Krónika (Kolozsvár).
Eredménytelenséggel vádolja az RMDSZ marosvásárhelyi szervezetét a helyi 2-es számú általános iskola átnevezését szorgalmazó szülők akciócsoportja: újabb nyílt levélben szólították fel a szövetség képviselőit, hogy ne csak látszatmegoldásokkal viszonyuljanak a Bernády-ügyhöz.
„A közösség valódi ellenfelei mindig azok, akik azt hitetik el annak tagjaival, hogy őket képviselik. Ezek pedig Önök, kedves Uraim” – olvasható az RMDSZ-nek címzett, bíráló hangnemű levélben.
Az akciócsoport leszögezi: kizárólag a magyarság érdekvédelmi szervezete, az RMDSZ vonható felelősségre, hogy több be nem tartott politikai ígérete mellett azt sem tudta elérni, hogy a 2-es számú általános iskola vegye fel a volt polgármester, Bernády György nevét. „2011 óta civil csoportunk által kérdőre és felelősségre vont személyek kizárólag az Önök érdekvédelmi szervezetének tagjai voltak, jelenleg is azok, és azok is maradnak. Hiszen Önöknek számos elmulasztott politikai és erkölcsi kötelezettsége fűződik ahhoz, hogy a városban nincs egyetlenegy magyar nevű általános iskola sem – jegyzik meg levelükben a szülők. – Remélem, nem akarják a város és Erdély magyar közösségével elhitetni, hogy Marosvásárhelyen, ahol a legnagyobb számú magyar közösség él, azért nincs magyar nevű általános iskola, mert mi, civilek nem hittünk Önöknek, nem kapták meg szavazatainkat, és nem vártunk hosszú évekig arra, hogy választási kampányaik során tett ígéreteiket teljesítsék.” A szülők megjegyzik továbbá, a 10 román nevet viselő iskola átkeresztelése is szorosan kötődik „a magyarok érdekeit védeni hivatott” szövetséghez. „A román iskolanevek megszületésekor az Önök által kinevezett magyar tanfelügyelő-helyettes is aláírta az intézmények névadását. Következésképpen a marosvásárhelyi iskolaneveket nem a gonosz bukaresti román hatalom döntötte el, hanem ezek a városi, megyei RMDSZ által kinevezett hivatalnokok és helyi tanácsosok közreműködésével történtek” – olvasható továbbá a nyílt levélben. Az RMDSZ marosvásárhelyi szervezete egyébként legutóbbi közleményében elutasította az iskola átnevezését szorgalmazó szülők állítását, miszerint a szövetség képviselői nem vállalnak politikai felelősséget annak érdekében, hogy a tanintézet felvehesse az egykori iskolaalapító-polgármester, Bernády György nevét. A szervezet hétvégi közleményében rámutat: az elmúlt időszakban bebizonyosodott, hogy nem elegendő sem a kisebbségi oktatásnak kedvező törvény, sem a tiszteletre méltó polgári kezdeményezés ahhoz, hogy az iskola felvehesse a marosvásárhelyi magyar közösség által óhajtott Bernády nevet.
Amint arról korábban beszámoltunk, a marosvásárhelyi 2-es számú általános iskola vezetőségi tanácsának pozitív döntése után februárban a városi önkormányzat névadó bizottsága is elfogadta, hogy a tanintézet felvegye Bernády György nevét. Ezzel azonban még koránt sincs vége az iskola átkeresztelési folyamatának. Február 14-én hét-hat arányban szavazta meg az RMDSZ-többségű városi névadó bizottság a Bernády György Általános Iskola nevet. A javaslatot annak ellenére sikerült elfogadtatni, hogy Cornel Brişcaru, a Szociáldemokrata Párt (PSD) marosvásárhelyi szervezetének tagja, önkormányzati tanácsos kísérletet tett ennek megakadályozására. A városi névadó bizottság döntése után legtöbb hatvan napon belül a megyei névadó bizottságnak is határoznia kell az ügyben. Ha az is az átkeresztelés mellett szavaz, akkor új városi tanácshatározatot kell benyújtani, amelyet az önkormányzati képviselő-testület abszolút többséggel kell hogy elfogadjon.
Krónika (Kolozsvár).
2013. április 17.
Restitúció: elvben elégedett a szövetség
Az RMDSZ nem él a bizalmatlansági indítvány lehetőségével a restitúciós törvény kapcsán – döntötte el a szövetség parlamenti frakciója tegnap délután, miután tárgyalt Victor Ponta kormányfővel a visszaszolgáltatásra és a kárpótlási rendszer módosítására vonatkozó jogszabályról.
Markó Attila parlamenti képviselő a Krónikának elmondta, a napirenden levő módosítás nem érinti, tehát nem is hátráltatja az egyházi vagyon restitúcióját, kizárólag a kártérítési rendszert szabályozza. Mint elmondta, az egyházi vagyon visszaszolgáltatására vonatkozóan későbbi módosításokat tervez a Ponta-kabinet.
Emlékeztetett, a szövetség már az Ungureanu-kormány idején is a természetbeni visszaszolgáltatás és a méltányos kárpótlás mellett tört lándzsát, akkor ezért akadályozták meg a törvény módosítását. „A Ponta-kabinet tervezete elvi szinten egyezik az RMDSZ által megfogalmazott elvárásokkal. A módszertan, tehát a bevezetendő pontrendszer bonyolultsága és a kártérítés halogatása, hosszú időtartama ellen vannak kifogásaink, de ez már a kormány felelőssége. Nem vagyunk kormányon, ezért ebben a tekintetben korlátozott a mozgásterünk” – mondta lapunknak Markó Attila.
A háromszéki honatya rámutatott, az RMDSZ egy hónapja terjesztette be önálló törvényjavaslatát az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásáról, a Victor Ponta miniszterelnökkel tartott tegnapi egyeztetés során így a szövetség politikusai részéről elhangzott az az igény, hogy ha a kormánypártok nem akarnak ezzel külön foglalkozni, akkor támogassák az RMDSZ tervezetét. Ebben a kérdésben még további megbeszélésekre kerül sor, tette hozzá Markó Attila. A képviselő szerint ugyanakkor szorgalmazzák, foglalják törvénybe, hogy havonta egyszer kötelező módon ülésezzen az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatását lebonyolító tárcaközi bizottság, amely már évek óta nem ült össze, ezzel gyakorlatilag leállítva a restitúciós folyamatot. Ugyanakkor szerinte azt is pontosítani kell, hogy a törvény az egyházi rendek, az egyházi rendszerben működő alapítványok, alapok vagyonára is vonatkozik.
Az erdélyi magyar történelmi egyházak 1700 államosított ingatlant igényeltek vissza, eddig 1100 esetben született döntés, de minden épületet nem vehettek birtokba. A kormány tervezete értelmében Románia négy év múlva részletekben kezdene kárpótlást fizetni azokért az elkobzott ingatlanokért, amelyeket nem lehet természetben visszaszolgáltatni. A jogszabályt ma terjeszti felelősségvállalással a parlament elé Victor Ponta kormánya. A miniszterelnök az RMDSZ-szel folytatott tegnapi egyeztetés után a jogszabály legkényesebb fejezetének nevezte az egyházi vagyon-visszaszolgáltatásról szóló fejezetet. A kormányfő hozzátette, a kérdésről a továbbiakban folytatják a párbeszédet.
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár).
Az RMDSZ nem él a bizalmatlansági indítvány lehetőségével a restitúciós törvény kapcsán – döntötte el a szövetség parlamenti frakciója tegnap délután, miután tárgyalt Victor Ponta kormányfővel a visszaszolgáltatásra és a kárpótlási rendszer módosítására vonatkozó jogszabályról.
Markó Attila parlamenti képviselő a Krónikának elmondta, a napirenden levő módosítás nem érinti, tehát nem is hátráltatja az egyházi vagyon restitúcióját, kizárólag a kártérítési rendszert szabályozza. Mint elmondta, az egyházi vagyon visszaszolgáltatására vonatkozóan későbbi módosításokat tervez a Ponta-kabinet.
Emlékeztetett, a szövetség már az Ungureanu-kormány idején is a természetbeni visszaszolgáltatás és a méltányos kárpótlás mellett tört lándzsát, akkor ezért akadályozták meg a törvény módosítását. „A Ponta-kabinet tervezete elvi szinten egyezik az RMDSZ által megfogalmazott elvárásokkal. A módszertan, tehát a bevezetendő pontrendszer bonyolultsága és a kártérítés halogatása, hosszú időtartama ellen vannak kifogásaink, de ez már a kormány felelőssége. Nem vagyunk kormányon, ezért ebben a tekintetben korlátozott a mozgásterünk” – mondta lapunknak Markó Attila.
A háromszéki honatya rámutatott, az RMDSZ egy hónapja terjesztette be önálló törvényjavaslatát az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásáról, a Victor Ponta miniszterelnökkel tartott tegnapi egyeztetés során így a szövetség politikusai részéről elhangzott az az igény, hogy ha a kormánypártok nem akarnak ezzel külön foglalkozni, akkor támogassák az RMDSZ tervezetét. Ebben a kérdésben még további megbeszélésekre kerül sor, tette hozzá Markó Attila. A képviselő szerint ugyanakkor szorgalmazzák, foglalják törvénybe, hogy havonta egyszer kötelező módon ülésezzen az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatását lebonyolító tárcaközi bizottság, amely már évek óta nem ült össze, ezzel gyakorlatilag leállítva a restitúciós folyamatot. Ugyanakkor szerinte azt is pontosítani kell, hogy a törvény az egyházi rendek, az egyházi rendszerben működő alapítványok, alapok vagyonára is vonatkozik.
Az erdélyi magyar történelmi egyházak 1700 államosított ingatlant igényeltek vissza, eddig 1100 esetben született döntés, de minden épületet nem vehettek birtokba. A kormány tervezete értelmében Románia négy év múlva részletekben kezdene kárpótlást fizetni azokért az elkobzott ingatlanokért, amelyeket nem lehet természetben visszaszolgáltatni. A jogszabályt ma terjeszti felelősségvállalással a parlament elé Victor Ponta kormánya. A miniszterelnök az RMDSZ-szel folytatott tegnapi egyeztetés után a jogszabály legkényesebb fejezetének nevezte az egyházi vagyon-visszaszolgáltatásról szóló fejezetet. A kormányfő hozzátette, a kérdésről a továbbiakban folytatják a párbeszédet.
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár).
2013. április 17.
Új kulturális fesztivál Váradon
A Holnap után című, hagyományteremtőnek szánt kulturális fesztivál keretében mutatja be új előadását a Nagyvárad Táncegyüttes. A váradi Szigligeti Színház saját szervezésű fesztiválja április 18-án kezdődik és 21-éig, vasárnapig tart, a táncegyüttes produkcióját a budapesti Novák Péter rendezi.
Előadás „protestdalokra”
A Nagyvárad Táncegyüttes idei második nagyszínpadi előadása a Nagyvárosi bujdosók címet viseli, és Kiss Ferenc azonos című zenei albumán alapul, amelyet maga a játékmester, Novák Péter választott – hangzott el a színház tegnapi sajtótájékoztatóján. A tematikus album 1999-ben jelent meg, és mostanáig nem kapott teljes színpadi feldolgozást. Novák Péter elmondta: a dalok nagy feltűnést keltettek megjelenésükkor, hiszen folkos hangzásukkal, a népdalok virágnyelvét felhasználva igazi protestdalokká váltak, amelyeknek témája egyre érvényesebb. „Az album a modern világban tapasztalható értékvesztésről és az ezzel kapcsolatos drámákról, az emberek közötti kulturális szakadékokról szól, és erre a saját identitás megtalálását, elfogadását adja válaszként” – fejtette ki. Meglátása szerint ugyanis csak úgy lehetünk befogadók, ha ismerjük magunkat és a másikat is, így empatikusan viszonyulunk azokhoz, akik nem olyanok, mint mi. Novák azért ragaszkodik a játékmester megnevezéshez a „rendező” helyett, mert úgy látja, egy táncelőadásban a koreográfusnak épp akkora, ha nem nagyobb, szerepe van, mint a rendezőnek. Koreográfus pedig négy is dolgozott ezen az előadáson, egy autentikus néptáncban járatos és három kortárs táncos. Orza Călin, Baczó Tünde, Bordás Attila és Polgár Emília mind saját hangjukat, stílusukat adták az előadáshoz, amely Novák Péter szerint a táncosok számára is izgalmas kihívást jelentett, hiszen egytől egyig nyitottnak mutatkoztak az újdonságokra, holott az együttes eredetileg néptánckarként alakult. A produkciót egyébként 1,5 millió forinttal támogatta az Emberi Erőforrások Minisztériuma.
Hagyományteremtő fesztivál
A Holnap után elnevezésű, először megrendezendő fesztivál a Holnap Irodalmi Társaság nemzedékét követő korok nagyváradi kötődésű, művelődés és kultúra szempontjából kiemelkedően jelentős személyiségeit mutatja be, és a tervek szerint évente szerveznék meg. Az első fesztivál csütörtökön délután ötkor kezdődik Boka László irodalomtörténész előadásával, a színház páholyelőcsarnokában. Este héttől a városi művelődési házban (volt Arlus) kerül sor Gáspárik Attila színművész Emőd Tamás-estjére, amelyet egyfajta irodalmi stand-up comedyként határoznak meg a szervezők. Péntek este Novák Péterrel, Kiss Ferenccel és Dimény Leventével, a Nagyvárad Táncegyüttes művészeti igazgatójával vehet részt kerekasztal-beszélgetésen a közönség, amelyet 19 órától a Nagyvárosi bujdosók bemutatója követ a nagyszínpadon. Novák Péter egyébként azt ígéri, a diákbérletes előadások után szívesen marad még beszélgetni az érdeklődő fiatalokkal. Szombaton délután Lászlóffy Zsolt Váradon élő zeneszerző tart interaktív mesterkurzust a színház páholyelőcsarnokában, majd a váradi származású Horváth Károly zeneszerzővel beszélget ugyanott Szabó K. István, a Szigligeti Társulat művészeti igazgatója. Este a barátok templomában koncertezik a Varadinum Vonósnégyes, ezután a színházban kerül sor Horváth Károly és vendégei Tűzbeszéd című koncertjére, amelynek díszvendége Bereményi Géza Kossuth-díjas író és rendező. A fesztivál zárónapján, vasárnap Darvay Nagy Adrienne színháztörténész beszélget az idén 60. életévét betöltő, nagyváradi születésű Cseke Péter színművésszel, a kecskeméti Katona József Színház igazgatójával. A kecskemétiek aznap este Páratlan páros című előadásukat mutatják be a váradi közönségnek.
Nagy Orsolya
Krónika (Kolozsvár).
A Holnap után című, hagyományteremtőnek szánt kulturális fesztivál keretében mutatja be új előadását a Nagyvárad Táncegyüttes. A váradi Szigligeti Színház saját szervezésű fesztiválja április 18-án kezdődik és 21-éig, vasárnapig tart, a táncegyüttes produkcióját a budapesti Novák Péter rendezi.
Előadás „protestdalokra”
A Nagyvárad Táncegyüttes idei második nagyszínpadi előadása a Nagyvárosi bujdosók címet viseli, és Kiss Ferenc azonos című zenei albumán alapul, amelyet maga a játékmester, Novák Péter választott – hangzott el a színház tegnapi sajtótájékoztatóján. A tematikus album 1999-ben jelent meg, és mostanáig nem kapott teljes színpadi feldolgozást. Novák Péter elmondta: a dalok nagy feltűnést keltettek megjelenésükkor, hiszen folkos hangzásukkal, a népdalok virágnyelvét felhasználva igazi protestdalokká váltak, amelyeknek témája egyre érvényesebb. „Az album a modern világban tapasztalható értékvesztésről és az ezzel kapcsolatos drámákról, az emberek közötti kulturális szakadékokról szól, és erre a saját identitás megtalálását, elfogadását adja válaszként” – fejtette ki. Meglátása szerint ugyanis csak úgy lehetünk befogadók, ha ismerjük magunkat és a másikat is, így empatikusan viszonyulunk azokhoz, akik nem olyanok, mint mi. Novák azért ragaszkodik a játékmester megnevezéshez a „rendező” helyett, mert úgy látja, egy táncelőadásban a koreográfusnak épp akkora, ha nem nagyobb, szerepe van, mint a rendezőnek. Koreográfus pedig négy is dolgozott ezen az előadáson, egy autentikus néptáncban járatos és három kortárs táncos. Orza Călin, Baczó Tünde, Bordás Attila és Polgár Emília mind saját hangjukat, stílusukat adták az előadáshoz, amely Novák Péter szerint a táncosok számára is izgalmas kihívást jelentett, hiszen egytől egyig nyitottnak mutatkoztak az újdonságokra, holott az együttes eredetileg néptánckarként alakult. A produkciót egyébként 1,5 millió forinttal támogatta az Emberi Erőforrások Minisztériuma.
Hagyományteremtő fesztivál
A Holnap után elnevezésű, először megrendezendő fesztivál a Holnap Irodalmi Társaság nemzedékét követő korok nagyváradi kötődésű, művelődés és kultúra szempontjából kiemelkedően jelentős személyiségeit mutatja be, és a tervek szerint évente szerveznék meg. Az első fesztivál csütörtökön délután ötkor kezdődik Boka László irodalomtörténész előadásával, a színház páholyelőcsarnokában. Este héttől a városi művelődési házban (volt Arlus) kerül sor Gáspárik Attila színművész Emőd Tamás-estjére, amelyet egyfajta irodalmi stand-up comedyként határoznak meg a szervezők. Péntek este Novák Péterrel, Kiss Ferenccel és Dimény Leventével, a Nagyvárad Táncegyüttes művészeti igazgatójával vehet részt kerekasztal-beszélgetésen a közönség, amelyet 19 órától a Nagyvárosi bujdosók bemutatója követ a nagyszínpadon. Novák Péter egyébként azt ígéri, a diákbérletes előadások után szívesen marad még beszélgetni az érdeklődő fiatalokkal. Szombaton délután Lászlóffy Zsolt Váradon élő zeneszerző tart interaktív mesterkurzust a színház páholyelőcsarnokában, majd a váradi származású Horváth Károly zeneszerzővel beszélget ugyanott Szabó K. István, a Szigligeti Társulat művészeti igazgatója. Este a barátok templomában koncertezik a Varadinum Vonósnégyes, ezután a színházban kerül sor Horváth Károly és vendégei Tűzbeszéd című koncertjére, amelynek díszvendége Bereményi Géza Kossuth-díjas író és rendező. A fesztivál zárónapján, vasárnap Darvay Nagy Adrienne színháztörténész beszélget az idén 60. életévét betöltő, nagyváradi születésű Cseke Péter színművésszel, a kecskeméti Katona József Színház igazgatójával. A kecskemétiek aznap este Páratlan páros című előadásukat mutatják be a váradi közönségnek.
Nagy Orsolya
Krónika (Kolozsvár).
2013. április 17.
Egyedül nem megy (Tanácskozott az Autonómia Albizottság)
A felvidéki magyarság megmaradásának alapvető feltétele az autonómia – jelentette ki Berényi József, a Magyar Közösség Pártjának elnöke a magyar Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottsága autonómia albizottságának keddi budapesti ülésén. A romániai magyarság képviselői a három szervezet három egymástól különböző európai polgári kezdeményezését ismertették. Sándor Krisztina, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnöke közölte: a kisebbségvédelmi jogalkotást célzó, aláírásgyűjtést kezdeményező javaslatukat előzetes véleményezésre beterjesztették az Európai Bizottság jogi főosztályához, a választ egyelőre még várják. Az erdélyi politikus hangsúlyozta, hogy nemcsak a magyarság, hanem minden Európában kisebbségben élő nemzetiség ügyéről van szó. Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára elmondta, hogy az ő javaslatuk nem elsősorban a székely autonómiáról szól, és olyan kisebbségi szabályozási csomagot dolgoztak ki, amely konkrét jogi aktusokat kér az őshonos kisebbségek és a regionális nyelvek védelme érdekében. Európában százmillióan tagjai őshonos nemzeti kisebbségnek, azaz minden hetedik európai polgár valamely kisebbséghez tartozik. Emellett mintegy negyvenmillióan beszélnek más nyelvet, mint az adott ország hivatalos nyelve. Jelezte: 2013 júniusában indítják el hivatalosan is kezdeményezésüket. Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke kiemelte: javaslatuk a régiók felől közelít, és szeretnék Székelyföld kérdését európai kérdéssé tenni. Bíró Zsolt, a Magyar Polgári Párt elnöke ehhez azt tette hozzá, ha együtt tudnának lépni, kifelé az lenne az üzenet, hogy nincs széthúzás a magyarság szervezetei között – jegyezte meg. A tanácskozásnak kiemelt témája volt a felvidéki magyarság helyzete, Berényi József úgy fogalmazott: nem lehet senkinek sem érdeke, hogy ez a közösség megszűnjön, és épp a népességfogyás miatt teljesen legitim kérés az autonómia. Berényi József egyetértett azokkal a véleményekkel, miszerint Európában nincs hatékony kisebbségvédelmi modell, és amiket a 90-es években kitaláltak, azok ma már nem működnek. Duray Miklós felvidéki politikus kiemelte: ha önmagukban nem erősödnek meg, hiába lesz változás az európai közgondolkodásban, nem mennek semmire. Ugyanakkor azt is megállapította, hogy a felvidéki magyarok saját erejükből nem tudják majd kiharcolni az önkormányzatiságot. Tokár Géza, a Szlovákiai Magyarok Kerekasztalának szóvivője arról beszélt, hogy az autonómiáról szóló párbeszédnek Szlovákián kívül akadálya nincs. Problémának látta ugyanakkor, hogy nincs a köztudatban, mit értenek alatta, mire jó, és sokszor nem eszközként, hanem végcélként tekintenek rá, a „csodavárás körébe” került ez a fogalom. Bárdos Gyula, a Csemadok (Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete) elnöke célként jelölte meg, hogy a legfiatalabb generáció számára is nyilvánvalóvá tegyék az autonómia fontosságát, és az a közbeszéd tárgya legyen. Fontosnak tartotta, hogy a regionális választásokon is minél többen vegyenek részt, sok helyen ugyanis, ahol tömbmagyarság él, mégsem élnek a lehetőséggel, hogy magyar polgármester és magyar többségű képviselőtestület legyen. Csóti György (Fidesz), a bizottság alelnöke alapvető feltételnek nevezte, hogy a magyar kormány és a magyar politika támogassa az autonómiatörekvéseket, mint kiemelte: egy teljes Kárpát-medencei összefogás hozhat eredményt. Hangsúlyozta: ő a minden magyar felelős minden magyarért elvet vallja. Kalmár Ferenc (KDNP) azt mondta, hogy fontos, ne fáradjanak bele az autonómiáért folytatott küzdelembe. „Csináljuk tovább”, Magyarországon és a környező országokban egyaránt – szólított fel. A bizottság tárgyalt a különböző polgári kezdeményezések állásáról is.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy).
A felvidéki magyarság megmaradásának alapvető feltétele az autonómia – jelentette ki Berényi József, a Magyar Közösség Pártjának elnöke a magyar Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottsága autonómia albizottságának keddi budapesti ülésén. A romániai magyarság képviselői a három szervezet három egymástól különböző európai polgári kezdeményezését ismertették. Sándor Krisztina, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnöke közölte: a kisebbségvédelmi jogalkotást célzó, aláírásgyűjtést kezdeményező javaslatukat előzetes véleményezésre beterjesztették az Európai Bizottság jogi főosztályához, a választ egyelőre még várják. Az erdélyi politikus hangsúlyozta, hogy nemcsak a magyarság, hanem minden Európában kisebbségben élő nemzetiség ügyéről van szó. Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára elmondta, hogy az ő javaslatuk nem elsősorban a székely autonómiáról szól, és olyan kisebbségi szabályozási csomagot dolgoztak ki, amely konkrét jogi aktusokat kér az őshonos kisebbségek és a regionális nyelvek védelme érdekében. Európában százmillióan tagjai őshonos nemzeti kisebbségnek, azaz minden hetedik európai polgár valamely kisebbséghez tartozik. Emellett mintegy negyvenmillióan beszélnek más nyelvet, mint az adott ország hivatalos nyelve. Jelezte: 2013 júniusában indítják el hivatalosan is kezdeményezésüket. Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke kiemelte: javaslatuk a régiók felől közelít, és szeretnék Székelyföld kérdését európai kérdéssé tenni. Bíró Zsolt, a Magyar Polgári Párt elnöke ehhez azt tette hozzá, ha együtt tudnának lépni, kifelé az lenne az üzenet, hogy nincs széthúzás a magyarság szervezetei között – jegyezte meg. A tanácskozásnak kiemelt témája volt a felvidéki magyarság helyzete, Berényi József úgy fogalmazott: nem lehet senkinek sem érdeke, hogy ez a közösség megszűnjön, és épp a népességfogyás miatt teljesen legitim kérés az autonómia. Berényi József egyetértett azokkal a véleményekkel, miszerint Európában nincs hatékony kisebbségvédelmi modell, és amiket a 90-es években kitaláltak, azok ma már nem működnek. Duray Miklós felvidéki politikus kiemelte: ha önmagukban nem erősödnek meg, hiába lesz változás az európai közgondolkodásban, nem mennek semmire. Ugyanakkor azt is megállapította, hogy a felvidéki magyarok saját erejükből nem tudják majd kiharcolni az önkormányzatiságot. Tokár Géza, a Szlovákiai Magyarok Kerekasztalának szóvivője arról beszélt, hogy az autonómiáról szóló párbeszédnek Szlovákián kívül akadálya nincs. Problémának látta ugyanakkor, hogy nincs a köztudatban, mit értenek alatta, mire jó, és sokszor nem eszközként, hanem végcélként tekintenek rá, a „csodavárás körébe” került ez a fogalom. Bárdos Gyula, a Csemadok (Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete) elnöke célként jelölte meg, hogy a legfiatalabb generáció számára is nyilvánvalóvá tegyék az autonómia fontosságát, és az a közbeszéd tárgya legyen. Fontosnak tartotta, hogy a regionális választásokon is minél többen vegyenek részt, sok helyen ugyanis, ahol tömbmagyarság él, mégsem élnek a lehetőséggel, hogy magyar polgármester és magyar többségű képviselőtestület legyen. Csóti György (Fidesz), a bizottság alelnöke alapvető feltételnek nevezte, hogy a magyar kormány és a magyar politika támogassa az autonómiatörekvéseket, mint kiemelte: egy teljes Kárpát-medencei összefogás hozhat eredményt. Hangsúlyozta: ő a minden magyar felelős minden magyarért elvet vallja. Kalmár Ferenc (KDNP) azt mondta, hogy fontos, ne fáradjanak bele az autonómiáért folytatott küzdelembe. „Csináljuk tovább”, Magyarországon és a környező országokban egyaránt – szólított fel. A bizottság tárgyalt a különböző polgári kezdeményezések állásáról is.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy).
2013. április 17.
Hasznos idióták…
Töprengés az autonómia kapcsán
A dolog ismert: a Szovjetunió megteremtője, Lenin, majd a nyomába jövő hóhér utódok nem kis iróniával „hasznos idiótáknak” nevezték nyugati „szalonkommunista” híveiket.
Hadd töprengjünk el arról: mit is jelenthetett számukra ez a megnevezés. Jelenthette azt is, szemükben bohócfigurák azok az „illetékesek”, mert fogalmuk sincs arról, hogy mi a szovjet rendszer, tehát e tekintetben idióták, de valójában hasznosak, mert hozzájárulnak a rendszer létrejöttéhez, megerősödéséhez majd fenntartásához. S annak külön is örülhettek, hogy azok a „hasznos” lények nem tartoztak épp a nyugati világ ismeretlen alakjai közé. Sőt: „idióta” minőségben ugyancsak okosak voltak, mert hát ki vonná kétségbe, hogy a Jean Paul Sartre és Simone de Beauvoire, az egzisztencializmus talán legnagyobb író-egyéniségei, Aragon, a XX. századi realizmus egyik óriása vagy a sanzonénekesként, majd filmszínészként is világhírnévre szert tett Yves Montand nem kis kaliberű emberek voltak. A hasznos jelzőt is ezért kaphatták annak megalkotójától, megalkotóitól, mert tekintélyükkel segítették, hogy a világ is elfogadja a kor embertelenségét megtestesítő, de szerintük „minden idők legigazságosabb” rendszerét, az ő rendszerüket. Ez jutott eszembe, amikor hírül vettem, hogy nem kisebb tekintélyünk, mint Salat Levente tett egy bölcs nyilatkozatot, miszerint tizenkét éven belül nem lesz autonómiánk. Ejnye, ejnye, a tizenkét év… Megnyugtató lehet a Ponta-kormánynak is, leveszi a „terhet” a válláról… Majd tizenkét év múlva gondolkodhatnak, akik akkor lesznek, hogy miként nyerjenek újabb tizenkét évet, esetleg ötvenet, s akkor már szükség sem lesz arra a fránya autonómiára. Salat és hasonlóan gondolkodó barátai, politikai érdekképviseletünk vezérkara, akik SZKT-n határozták el, hogy semmiféle autonómiatüntetésen nem vesznek részt, ugyanarra a malomra hajtják a vizet. A marosvásárhelyi rádióban felhívás is hangzott el a médiatanács magyar vezérkorifeusától, hogy a „csőcselék közé” ne keveredjenek, s ama március 10-i tüntetésen ne vegyenek részt. Mert ugye ráér majd – salati gondolattal – tizenkét év múlva töprengeni, hogy mi is legyen. Annak idején Sartre-ék is tisztán láttak, amikor erősödött s újabb és újabb tért hódított a kommunizmus, hogy nem az ellenoldalra, a majdan vesztesként kijövő Hitler, hanem tejtestvére, Sztálin mellé álltak. Nem a „rossz” oldalra, melyen háborús bűnösnek lehetett lenni. Hanem a „jóra”. Tehát „idiótaságuk” okossággal (is) párosult, mert előre láttak, és jól ítélték meg a helyzetet. Salat úr is, Markó úr is, Frunda úr is okos. Olyasmiért nem harcolnak, ami tizenkét éven belül – vagy ha az eltelt huszonhárom évet is „mellé rakjuk” – még kétszer tizenkét éven belül úgysem valósul(t) vagy valósul meg. Mert: „a románok nem akarják”, mondotta jó tizenöt évvel ezelőtt épp Kovásznán az egyik bölcs honatya… Miközben román honatya társaik a mi autonómiánkkal – mint itt bujkáló ördöggel – riadóztak és riadóznak ma is. Mi szinte egyetlen feladatunkat abban látjuk, hogy nyugtatgatjuk őket: nyugi, nyugi, szó sincs itt autonómiáról. Ne féljetek, testvéreink… Mert mi tisztán látunk! Tudjuk, hogy az most úgysem megy! Majd ha fagy, tizenkét év múltán… És a testvérek nem félnek. Nem buták, látják, hogy mi vagy politikailag számba jöhető vezetésünk „tisztán látó”. S olyanért nem küzd, amit „úgysem lehet”. Azt is látják, mert azért ők sem ostobák éppen, hogy az Európai Unió korifeusainak sem fontos… Így lesz hát „hasznossá”, de csak „másik irányban” hasznossá ama „hasznosság”. S mi így leszünk idiótákká, akik képtelenek vagyunk arra, hogy annak a közösségnek az érdekében legyünk okosak, melyből vétettünk. Meg aztán: vegyük azt is észre, már van „másik vonal” is. És vannak „jobboldali” erők is az uralkodó, hatalmi gőgjében dőzsölő kül- és belföldi „baloldal” ellenében, és a Jó vágya, reménye is ott van a világban, s akik ma még kórusban üvöltik a kor Pilátusai felé, hogy Barabbásnak kegyelmezzél, és a Názáretit feszítsd meg, azok hangereje csak el fog halkulni, mert: Krisztus feltámadott. És így: nem halt meg teljesen a Jó! És virradhat, akár holnap is!
Gazda József.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy).
Töprengés az autonómia kapcsán
A dolog ismert: a Szovjetunió megteremtője, Lenin, majd a nyomába jövő hóhér utódok nem kis iróniával „hasznos idiótáknak” nevezték nyugati „szalonkommunista” híveiket.
Hadd töprengjünk el arról: mit is jelenthetett számukra ez a megnevezés. Jelenthette azt is, szemükben bohócfigurák azok az „illetékesek”, mert fogalmuk sincs arról, hogy mi a szovjet rendszer, tehát e tekintetben idióták, de valójában hasznosak, mert hozzájárulnak a rendszer létrejöttéhez, megerősödéséhez majd fenntartásához. S annak külön is örülhettek, hogy azok a „hasznos” lények nem tartoztak épp a nyugati világ ismeretlen alakjai közé. Sőt: „idióta” minőségben ugyancsak okosak voltak, mert hát ki vonná kétségbe, hogy a Jean Paul Sartre és Simone de Beauvoire, az egzisztencializmus talán legnagyobb író-egyéniségei, Aragon, a XX. századi realizmus egyik óriása vagy a sanzonénekesként, majd filmszínészként is világhírnévre szert tett Yves Montand nem kis kaliberű emberek voltak. A hasznos jelzőt is ezért kaphatták annak megalkotójától, megalkotóitól, mert tekintélyükkel segítették, hogy a világ is elfogadja a kor embertelenségét megtestesítő, de szerintük „minden idők legigazságosabb” rendszerét, az ő rendszerüket. Ez jutott eszembe, amikor hírül vettem, hogy nem kisebb tekintélyünk, mint Salat Levente tett egy bölcs nyilatkozatot, miszerint tizenkét éven belül nem lesz autonómiánk. Ejnye, ejnye, a tizenkét év… Megnyugtató lehet a Ponta-kormánynak is, leveszi a „terhet” a válláról… Majd tizenkét év múlva gondolkodhatnak, akik akkor lesznek, hogy miként nyerjenek újabb tizenkét évet, esetleg ötvenet, s akkor már szükség sem lesz arra a fránya autonómiára. Salat és hasonlóan gondolkodó barátai, politikai érdekképviseletünk vezérkara, akik SZKT-n határozták el, hogy semmiféle autonómiatüntetésen nem vesznek részt, ugyanarra a malomra hajtják a vizet. A marosvásárhelyi rádióban felhívás is hangzott el a médiatanács magyar vezérkorifeusától, hogy a „csőcselék közé” ne keveredjenek, s ama március 10-i tüntetésen ne vegyenek részt. Mert ugye ráér majd – salati gondolattal – tizenkét év múlva töprengeni, hogy mi is legyen. Annak idején Sartre-ék is tisztán láttak, amikor erősödött s újabb és újabb tért hódított a kommunizmus, hogy nem az ellenoldalra, a majdan vesztesként kijövő Hitler, hanem tejtestvére, Sztálin mellé álltak. Nem a „rossz” oldalra, melyen háborús bűnösnek lehetett lenni. Hanem a „jóra”. Tehát „idiótaságuk” okossággal (is) párosult, mert előre láttak, és jól ítélték meg a helyzetet. Salat úr is, Markó úr is, Frunda úr is okos. Olyasmiért nem harcolnak, ami tizenkét éven belül – vagy ha az eltelt huszonhárom évet is „mellé rakjuk” – még kétszer tizenkét éven belül úgysem valósul(t) vagy valósul meg. Mert: „a románok nem akarják”, mondotta jó tizenöt évvel ezelőtt épp Kovásznán az egyik bölcs honatya… Miközben román honatya társaik a mi autonómiánkkal – mint itt bujkáló ördöggel – riadóztak és riadóznak ma is. Mi szinte egyetlen feladatunkat abban látjuk, hogy nyugtatgatjuk őket: nyugi, nyugi, szó sincs itt autonómiáról. Ne féljetek, testvéreink… Mert mi tisztán látunk! Tudjuk, hogy az most úgysem megy! Majd ha fagy, tizenkét év múltán… És a testvérek nem félnek. Nem buták, látják, hogy mi vagy politikailag számba jöhető vezetésünk „tisztán látó”. S olyanért nem küzd, amit „úgysem lehet”. Azt is látják, mert azért ők sem ostobák éppen, hogy az Európai Unió korifeusainak sem fontos… Így lesz hát „hasznossá”, de csak „másik irányban” hasznossá ama „hasznosság”. S mi így leszünk idiótákká, akik képtelenek vagyunk arra, hogy annak a közösségnek az érdekében legyünk okosak, melyből vétettünk. Meg aztán: vegyük azt is észre, már van „másik vonal” is. És vannak „jobboldali” erők is az uralkodó, hatalmi gőgjében dőzsölő kül- és belföldi „baloldal” ellenében, és a Jó vágya, reménye is ott van a világban, s akik ma még kórusban üvöltik a kor Pilátusai felé, hogy Barabbásnak kegyelmezzél, és a Názáretit feszítsd meg, azok hangereje csak el fog halkulni, mert: Krisztus feltámadott. És így: nem halt meg teljesen a Jó! És virradhat, akár holnap is!
Gazda József.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy).
2013. április 17.
Székely volt és magyar
A Magyar Autonóm Tartományról cikkezik az évforduló vagy a téma időszerűsége kapcsán a sajtó, s a megemlékezések szerzői érezhetően ódzkodnak attól, hogy idealizálják a – miként többszörösen hangsúlyozzák – sztálini szovjet alkotmány szellemében született akkori székely közigazgatási egységet.
A cikkírók óvatossága érthető, ráadásul a ma rendelkezésre álló legújabb értékelések, Stefano Bottoni kiváló munkája például ezzel egybehangzó konklúziókra jut, s a történészi mérleg persze nagyot nyom ilyenkor a latban.
Mindamellett a korszakról szóló emlékiratok olvasójaként mondom, nem szabadna szem elől téveszteni, hogy a mai állapotokhoz képest az ötvenes-hatvanas évek székely autonóm tartománya, ha nem is volt igazi önkormányzat – de hol létezett ilyesmi akkoriban a Kelet-Berlintől Vlagyivosztokig terjedő szovjet impériumban? –, legalább egy-két vonatkozásban mindenképp példaként szolgálhat a mai autonómiaharc számára. A tartomány ugyanis egy közigazgatási egységbe fogta a történelmi Székelyföldet, mely azelőtt és azután is évtizedeken át darabokban, szétszabdalva volt kénytelen létezni az új korban, s benne a magyar nyelv regionális hivatalos nyelvi rangra emelkedett. Nem akármilyen haladást jelentett ez a két világháború közti sovén román kormányok állandó nyelvi zaklatása, elnyomása után, s bizony nyelvi tekintetben a tartomány olyan komfortos volt a lakosság számára, mint amilyennél jobbat ma sem kívánhatnánk magunknak. A magyar szót nemcsak minden hivatalban elfogadták akár írásban, akár szóban, de magyar volt a tartomány rendőrsége, köztisztviselői kara, gazdasági irányítói, méghozzá középszinten is túl bizonyos fokig, az anyanyelvű általános és középfokú oktatás útjából elhárultak a korábbi akadályok, a tartomány fővárosában pedig orvosi és művészképzés mellett a nagyobb létszámú pedagógusképzésre is adódott mód, a tartomány tehát a nyelvre, népi hagyományokra épülő kultúra és közösség fennmaradásában, gyarapításában nem kis szerepet játszott. Mi több, gondot fordítottak arra, hogy a köztisztviselői állások jó hányadát magyarokkal töltsék be. Ennek folytán a nyelvi sovinizmus packázásai, a nemzetileg diszkriminatív előléptetési visszaélések ellen legalább két évtizedig nem lebecsülendő védelmet nyújtott, ha az osztályharcos ideológia pusztításait nem tudta, nem is akarta kivédeni. Hogy mégis nyújtott támaszt, azt azok tudják igazán megbecsülni, akik azóta állandó nyelvi háborúban, örökös hivatali vegzálások, a meg-megújuló jogtiprás rohamai közt kénytelenek élni.
Ne becsüljük hát le a kelleténél jobban a valamikori és a leendő székely autonómiának ezt a halvány lenyomatát, ellentmondásos és modellként nem használható, de egy-két vonatkozásban mégis értékes előzmény volt.
B. Kovács András.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy).
A Magyar Autonóm Tartományról cikkezik az évforduló vagy a téma időszerűsége kapcsán a sajtó, s a megemlékezések szerzői érezhetően ódzkodnak attól, hogy idealizálják a – miként többszörösen hangsúlyozzák – sztálini szovjet alkotmány szellemében született akkori székely közigazgatási egységet.
A cikkírók óvatossága érthető, ráadásul a ma rendelkezésre álló legújabb értékelések, Stefano Bottoni kiváló munkája például ezzel egybehangzó konklúziókra jut, s a történészi mérleg persze nagyot nyom ilyenkor a latban.
Mindamellett a korszakról szóló emlékiratok olvasójaként mondom, nem szabadna szem elől téveszteni, hogy a mai állapotokhoz képest az ötvenes-hatvanas évek székely autonóm tartománya, ha nem is volt igazi önkormányzat – de hol létezett ilyesmi akkoriban a Kelet-Berlintől Vlagyivosztokig terjedő szovjet impériumban? –, legalább egy-két vonatkozásban mindenképp példaként szolgálhat a mai autonómiaharc számára. A tartomány ugyanis egy közigazgatási egységbe fogta a történelmi Székelyföldet, mely azelőtt és azután is évtizedeken át darabokban, szétszabdalva volt kénytelen létezni az új korban, s benne a magyar nyelv regionális hivatalos nyelvi rangra emelkedett. Nem akármilyen haladást jelentett ez a két világháború közti sovén román kormányok állandó nyelvi zaklatása, elnyomása után, s bizony nyelvi tekintetben a tartomány olyan komfortos volt a lakosság számára, mint amilyennél jobbat ma sem kívánhatnánk magunknak. A magyar szót nemcsak minden hivatalban elfogadták akár írásban, akár szóban, de magyar volt a tartomány rendőrsége, köztisztviselői kara, gazdasági irányítói, méghozzá középszinten is túl bizonyos fokig, az anyanyelvű általános és középfokú oktatás útjából elhárultak a korábbi akadályok, a tartomány fővárosában pedig orvosi és művészképzés mellett a nagyobb létszámú pedagógusképzésre is adódott mód, a tartomány tehát a nyelvre, népi hagyományokra épülő kultúra és közösség fennmaradásában, gyarapításában nem kis szerepet játszott. Mi több, gondot fordítottak arra, hogy a köztisztviselői állások jó hányadát magyarokkal töltsék be. Ennek folytán a nyelvi sovinizmus packázásai, a nemzetileg diszkriminatív előléptetési visszaélések ellen legalább két évtizedig nem lebecsülendő védelmet nyújtott, ha az osztályharcos ideológia pusztításait nem tudta, nem is akarta kivédeni. Hogy mégis nyújtott támaszt, azt azok tudják igazán megbecsülni, akik azóta állandó nyelvi háborúban, örökös hivatali vegzálások, a meg-megújuló jogtiprás rohamai közt kénytelenek élni.
Ne becsüljük hát le a kelleténél jobban a valamikori és a leendő székely autonómiának ezt a halvány lenyomatát, ellentmondásos és modellként nem használható, de egy-két vonatkozásban mégis értékes előzmény volt.
B. Kovács András.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy).
2013. április 17.
A FIFA kivizsgálja a román szurkolók magyarellenes megnyilvánulását
A Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) fegyelmi vizsgálatot indított a román szurkolók amszterdami magyarellenes megnyilvánulása miatt – jelentette be egy szerdai sajtótájékoztatón Mircea Sandu, a román futballszövetség (FRF) elnöke.
A Mediafax hírügynökség jelentése szerint a FIFA a román szövetség álláspontját kérte azzal kapcsolatban, hogy a Hollandia-Románia vb-selejtezőn a vendégszurkolók magyarellenes transzparenst feszítettek ki a nézőtéren.
„Elküldtük az álláspontunkat, és reméljük, nem büntetnek meg bennünket. Normális körülmények között nem rendelhetnek el zártkapus mérkőzést, mert nem volt rasszista megnyilvánulás. A mérkőzés megfigyelői nem láttak semmit" – magyarázta a helyzetet egy bukaresti sajtótájékoztatón Mircea Sandu.
A FRF vezetője azt is bejelentette, hogy a magyar, illetve a török szurkolók 2500-2500 jegyet kapnak a román válogatott elleni, szeptember 6-i és 9-i bukaresti mérkőzésekre.
A román szurkolók magyarellenes megnyilvánulásai március 18-án kezdődtek, amikor a kolozsvári CFR és a bukaresti Rapid román bajnoki mérkőzésén a bukaresti csapat szurkolói magyar zászlót égettek a nézőtéren. Az ügy kapcsán a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) Mikó Imre jogsegélyszolgálata több fórumon is feljelentést tett, a román élvonalbeli bajnokságot szervező Hivatásos Labdarúgó Liga pénzbírságot szabott ki a Rapidra, a FRF pedig bocsánatot kért a magyar szövetségtől, míg a csendőrség bejelentette, hogy azonosította a zászlóégetőt. Erre utalva a március 26-i, amszterdami Hollandia-Románia világbajnoki selejtezőn a román szurkolók az „egy rongyégetésért letartóztatnátok, miközben éveken keresztül mosolyogva tűrtétek az RMDSZ állampolitikává előlépett etnikai terrorizmusát" szövegű feliratot helyeztek el a nézőtéren. Az RMDSZ emiatt is panaszt tett a Román, az Európai és a Nemzetközi Labdarúgó Szövetségnél. Március 22-én a magyar-román világbajnoki selejtezőt – amely 2-2-es döntetlennel zárult – zárt kapuk mögött rendezték meg a Puskás Ferenc Stadionban. A FIFA az Izrael elleni, augusztusi barátságos mérkőzésen történt rasszista megnyilvánulások miatt marasztalta el a magyar szövetséget. MTI
Erdély.ma.
A Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) fegyelmi vizsgálatot indított a román szurkolók amszterdami magyarellenes megnyilvánulása miatt – jelentette be egy szerdai sajtótájékoztatón Mircea Sandu, a román futballszövetség (FRF) elnöke.
A Mediafax hírügynökség jelentése szerint a FIFA a román szövetség álláspontját kérte azzal kapcsolatban, hogy a Hollandia-Románia vb-selejtezőn a vendégszurkolók magyarellenes transzparenst feszítettek ki a nézőtéren.
„Elküldtük az álláspontunkat, és reméljük, nem büntetnek meg bennünket. Normális körülmények között nem rendelhetnek el zártkapus mérkőzést, mert nem volt rasszista megnyilvánulás. A mérkőzés megfigyelői nem láttak semmit" – magyarázta a helyzetet egy bukaresti sajtótájékoztatón Mircea Sandu.
A FRF vezetője azt is bejelentette, hogy a magyar, illetve a török szurkolók 2500-2500 jegyet kapnak a román válogatott elleni, szeptember 6-i és 9-i bukaresti mérkőzésekre.
A román szurkolók magyarellenes megnyilvánulásai március 18-án kezdődtek, amikor a kolozsvári CFR és a bukaresti Rapid román bajnoki mérkőzésén a bukaresti csapat szurkolói magyar zászlót égettek a nézőtéren. Az ügy kapcsán a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) Mikó Imre jogsegélyszolgálata több fórumon is feljelentést tett, a román élvonalbeli bajnokságot szervező Hivatásos Labdarúgó Liga pénzbírságot szabott ki a Rapidra, a FRF pedig bocsánatot kért a magyar szövetségtől, míg a csendőrség bejelentette, hogy azonosította a zászlóégetőt. Erre utalva a március 26-i, amszterdami Hollandia-Románia világbajnoki selejtezőn a román szurkolók az „egy rongyégetésért letartóztatnátok, miközben éveken keresztül mosolyogva tűrtétek az RMDSZ állampolitikává előlépett etnikai terrorizmusát" szövegű feliratot helyeztek el a nézőtéren. Az RMDSZ emiatt is panaszt tett a Román, az Európai és a Nemzetközi Labdarúgó Szövetségnél. Március 22-én a magyar-román világbajnoki selejtezőt – amely 2-2-es döntetlennel zárult – zárt kapuk mögött rendezték meg a Puskás Ferenc Stadionban. A FIFA az Izrael elleni, augusztusi barátságos mérkőzésen történt rasszista megnyilvánulások miatt marasztalta el a magyar szövetséget. MTI
Erdély.ma.
2013. április 17.
Nem áll le a kommunista időkben kivégzett áldozatok sírjainak feltárása
Folytatódik a kommunizmus idején kivégzett civil áldozatok maradványainak exhumálása. A Szekuritáté 1949 és 1954 között mintegy tízezer embert végeztetett ki.
Tavaly két, a Szekuritáté által kivégzett fiatalember sírját tárták fel. 1949 márciusában lőtték őket agyon. A kommunista rendszer elleni szövetkezéssel vádolták őket. A sírfeltárást vezető régész-történész szerint több ezer ilyen sír lehet az országban.
Marius Oprea, történész-régész:
- A kivégzett leszármazottaival elbeszélgetünk, vagy sokszor a helyiek vezetnek el egy domb vagy kert alján lévő ismeretlen sírhoz, a Szekuritáté ugyanis mezőkön, hegytetőkön vagy a saját házának a kertjében lőtte agyon őket – mondja a történész.
A Kommunizmus Bűneit Vizsgáló Intézet 2005 óta több száz sírt tárt fel, mindegyik áldozatot a titkosrendőrség végezte ki ítélet és valódi indok nélkül. Erről tanúskodnak a bukaresti levéltárakban hozzáférhető dossziék.
Molnár Gusztáv, politológus, egyetemi tanár: A jegyzőkönyvek, legalábbis azok, amelyek 1949 és 52 között készültek eredetiben magyarul hozzáférhetőek és a román fordítás is mellettük van természetesen. Ilyen értelemben publikálásuk több szempontból és indokolt és fontos.
Ezek közzétételétől a szakemberek azt remélik, hogy felelősségre vonhatók az egykori tettesek. Eddig ugyanis még senkit nem ítéltek el a gyilkosságok miatt. A Kommunizmus Bűneit Vizsgáló Intézet munkája nyomán eddig több száz hozzátartozó kaphatta vissza halottját és adhatta meg nekik a végtisztességet.
Készítette: Villányi Zoltán
erdely.tv.
Erdély.ma.
Folytatódik a kommunizmus idején kivégzett civil áldozatok maradványainak exhumálása. A Szekuritáté 1949 és 1954 között mintegy tízezer embert végeztetett ki.
Tavaly két, a Szekuritáté által kivégzett fiatalember sírját tárták fel. 1949 márciusában lőtték őket agyon. A kommunista rendszer elleni szövetkezéssel vádolták őket. A sírfeltárást vezető régész-történész szerint több ezer ilyen sír lehet az országban.
Marius Oprea, történész-régész:
- A kivégzett leszármazottaival elbeszélgetünk, vagy sokszor a helyiek vezetnek el egy domb vagy kert alján lévő ismeretlen sírhoz, a Szekuritáté ugyanis mezőkön, hegytetőkön vagy a saját házának a kertjében lőtte agyon őket – mondja a történész.
A Kommunizmus Bűneit Vizsgáló Intézet 2005 óta több száz sírt tárt fel, mindegyik áldozatot a titkosrendőrség végezte ki ítélet és valódi indok nélkül. Erről tanúskodnak a bukaresti levéltárakban hozzáférhető dossziék.
Molnár Gusztáv, politológus, egyetemi tanár: A jegyzőkönyvek, legalábbis azok, amelyek 1949 és 52 között készültek eredetiben magyarul hozzáférhetőek és a román fordítás is mellettük van természetesen. Ilyen értelemben publikálásuk több szempontból és indokolt és fontos.
Ezek közzétételétől a szakemberek azt remélik, hogy felelősségre vonhatók az egykori tettesek. Eddig ugyanis még senkit nem ítéltek el a gyilkosságok miatt. A Kommunizmus Bűneit Vizsgáló Intézet munkája nyomán eddig több száz hozzátartozó kaphatta vissza halottját és adhatta meg nekik a végtisztességet.
Készítette: Villányi Zoltán
erdely.tv.
Erdély.ma.
2013. április 18.
Restitúció kérdőjelekkel
Felelősséget vállalt kormánya nevében Victor Ponta tegnap a parlament két házának együttes ülésén az államosított ingatlanokra vonatkozó új jogorvoslati törvényért. A sajátos eljárásnak megfelelően a jogszabályt nem vitatta meg a törvényhozás, így néhány napon belül hatályba lép, hacsak nem nyilvánítja alkotmányellenesnek a taláros testület. A parlamenti képviselők és szenátorok előtt elmondott beszédében a miniszterelnök bocsánatot kért azoktól az egyházaktól és magánemberektől, amelyeknek és akiknek az ingatlanjait hét évtizeddel ezelőtt a kommunista hatalom államosította.
„Huszonegyedik századi szociáldemokrataként le akarom szögezni: a tulajdonjog a demokratikus társadalom alapja” – jelentette ki Ponta, hozzátéve, az új restitúciós törvény a történelmi jóvátételt szolgálja.
A kormányfő szerint a román állam eddig csaknem tízezer államosított épületet (ennek ötödében közintézmény működik) és 1,3 millió hektárnyi elkobzott területet (ebből 300 ezer hektár beltelek) szolgáltatott vissza, részvényekben és pénzben pedig csaknem négymilliárd eurónyi kárpótlást fizetett ki a volt tulajdonosoknak. „A restitúciós folyamatból azonban ingatlanüzérek és korrupt hivatalnokok húztak hasznot, a valódi tulajdonosok pedig évek óta hiába várják a jóvátételt” – magyarázta a kormányfő. Az elmúlt években 3500 panaszos perelte be Romániát az államosított ingatlanok miatt az Emberi Jogok Európai Bíróságán (EJEB). Amikor a strasbourgi bíróság 2010-ben felszólította Bukarestet, alkosson működőképes jogorvoslati rendszert, leálltak a kifizetések, és elakadt a restitúció folyamata.
Az új jogszabály szerint ezentúl csak az egykori tulajdonosok és örököseik kapják vissza természetben a kommunizmus idején elkobzott ingatlanjaikat: ha üzérek veszik meg tőlük a visszaigénylési jogot, azok legfeljebb kárpótlást kaphatnak, amelyre 85 százalékos nyereségadót vetnek ki. Az állam a következő néhány évben visszaszolgáltatja a még tulajdonában lévő ingatlanokat, majd 2017-től részletekben kezd ismét kárpótlást fizetni azokért az elkobzott ingatlanokért, amelyeket nem lehet természetben visszaszolgáltatni.
Miközben a már megítélt kárpótlásokat 2014-től kezdődően öt év alatt fizetik ki, az ezután elbírálandó esetekben, 2017-től kezdődően hét éven keresztül folyósítják a kárpótlást a most bevezetendő pontrendszer alapján, évenként legfeljebb 14 százalékos összeghatárig. Amellett, hogy a tavaly hatalomra került balliberális kormány gyakorlatilag a következő kormányzatra hárítja az anyagi jóvátétel terhét, rendkívül szövevényessé teszi a folyamatot az árverési pontos rendszerrel. Arra egyébként a strasbourgi bíróság is kereste már a választ Bukarestben, mi indokolja a pontrendszer bevezetését, amelynek alapján a kárpótolt személy más, az állam által áruba bocsátott ingatlanok megvásárlására használhatja fel egy lejjel egyenértékű pontjait, vagy megvárhatja, amíg azokat az állam visszavásárolja. Az európai bíróság szerint ez a módszer indokolatlanul túlbonyolítja a restitúciós folyamatot, arról nem beszélve, hogy a visszaszolgáltatás előtt álló javak értékét a törvény hatálybalépésekor, azaz idén április–májusban érvényes közjegyzői felértékelés alapján határozzák meg, holott a kárpótlás csak négy év múlva veszi kezdetét. A tizenhat éves futamidőre tekintettel Strasbourg felhívta Románia figyelmét, hogy a jóvátételt emiatt az inflációhoz kellene igazítani. Mint ismeretes, korábban többek között emiatt bírálták a jogszabályt az erdélyi magyar történelmi egyházak vezetői is, méltánytalannak tartva a kárpótlási rendszert, akárcsak azt, hogy a visszakapott épületekben további tíz évig kell megtűrni bérlőként a bennük működő közintézményeket, továbbá hogy az ingatlanoknak nem a piaci értékét veszik alapul a kárpótlásnál. (Mint ismeretes, a kormány eredetileg 25 éves türelmi időt javasolt, ám az európai bíróság ellenkezésére tíz évre csökkentette azt az időtartamot, amíg egykor államosított ingatlanban működhet iskola, kórház vagy művelődési ház.) Ráadásul egy módosító javaslat nyomán fennáll a veszélye, hogy az elkövetkezőkben csökken a tulajdonosoknak – egyházaknak és magánszemélyeknek – a közintézmények „megtűréséért” az állam által folyósított bérleti díj. A törvénybe ugyanis bekerült, hogy az eddigi havi bérlet helyett kormányhatározatban, a piaci érték alapján megállapított díj jár az ingatlantulajdonosoknak. Markó Attila RMDSZ-es parlamenti képviselő tegnap a Krónika kérdésére úgy vélekedett, a bérleti díj megállapításának gyakorlata nem változik. Elmondta, eddig is kormányhatározatban állapítottak meg alsó és felső határt annak függvényében, hogy az épületben községi iskola vagy megyeszékhelyi tanintézet működött, és ezen a kereten belül egyezkedett az önkormányzat a tulajdonossal.
Különben a jogszabályt nem fenyegeti veszély a parlamentben, mert az RMDSZ bejelentette, nem támogatja a kormány ellen benyújtandó bizalmatlansági indítványt, márpedig ehhez az ellenzéknek szüksége lett volna a szövetségre is. A jobbközép Demokrata-Liberális Párt (PDL) – amely korábban bizalmatlansági indítványt kívánt beterjeszteni az ügyben a Ponta-kabinet ellen – tegnap közölte, az alkotmánybíróságon támadja meg a restitúciós törvényt.
(Ma is érvényesek az egyházak kifogásai
Kató Béla református püspök tegnap a Krónikának elmondta, még nem sikerült áttanulmányoznia a törvény végleges változatát, ám a magyar történelmi egyházak vezetői eddig is több kifogást megfogalmaztak. Elsősorban az átláthatatlan pontrendszert nehezményezik, és hogy hosszú ideig kénytelenek megtűrni a bérlőket a kormány által megszabott bérért, ami nem elég az épület karbantartására, felújítására. „Évtizedeket vártunk, hogy államosított ingatlanjainkat visszakapjuk, öt esztendő is elég lett volna, hogy jelenlegi rendeltetésüket megtartsuk. De az a kérdés, képesek lesznek-e olyan bért fizetni az épületek után, amiből azokat méltóképpen fenntarthassuk” – nyilatkozta az Erdélyi Református Egyházkerület vezetője. Hangsúlyozta, a református egyház nem akarja megváltoztatni az iskolák rendeltetését, ám attól tart, olyan alacsony bért kap az épületekért, hogy abból nem futja karbantartásra. „A mi érdekünk, hogy a magyar gyerekek megfelelő iskolába járjanak, és az épületek ne váljanak romhalmazzá, mire birtokba vehetjük” – szögezte le Kató. Szerinte a pontrendszer is visszaélésekre adhat okot, több száz éves ingatlant jóval áron alul becsülhetnek fel. „Nem vagyunk elégedettek, tiltakozni fogunk, de valószínűleg kénytelenek leszünk elfogadni a tervezetet” – tette hozzá Kató. Böcskei László váradi megyéspüspöktől megtudtuk, a katolikusok sem tudják pontosan, mi került be az elfogadott törvénybe, hiszen a püspöki kar hétfőn továbbította módosító javaslatait, de egyeztetésekre nem került sor. „Számunkra minden esetre csak a restitutio in integrum elve elfogadható” – szögezte le a váradi egyházfő.)
Krónika (Kolozsvár),
Felelősséget vállalt kormánya nevében Victor Ponta tegnap a parlament két házának együttes ülésén az államosított ingatlanokra vonatkozó új jogorvoslati törvényért. A sajátos eljárásnak megfelelően a jogszabályt nem vitatta meg a törvényhozás, így néhány napon belül hatályba lép, hacsak nem nyilvánítja alkotmányellenesnek a taláros testület. A parlamenti képviselők és szenátorok előtt elmondott beszédében a miniszterelnök bocsánatot kért azoktól az egyházaktól és magánemberektől, amelyeknek és akiknek az ingatlanjait hét évtizeddel ezelőtt a kommunista hatalom államosította.
„Huszonegyedik századi szociáldemokrataként le akarom szögezni: a tulajdonjog a demokratikus társadalom alapja” – jelentette ki Ponta, hozzátéve, az új restitúciós törvény a történelmi jóvátételt szolgálja.
A kormányfő szerint a román állam eddig csaknem tízezer államosított épületet (ennek ötödében közintézmény működik) és 1,3 millió hektárnyi elkobzott területet (ebből 300 ezer hektár beltelek) szolgáltatott vissza, részvényekben és pénzben pedig csaknem négymilliárd eurónyi kárpótlást fizetett ki a volt tulajdonosoknak. „A restitúciós folyamatból azonban ingatlanüzérek és korrupt hivatalnokok húztak hasznot, a valódi tulajdonosok pedig évek óta hiába várják a jóvátételt” – magyarázta a kormányfő. Az elmúlt években 3500 panaszos perelte be Romániát az államosított ingatlanok miatt az Emberi Jogok Európai Bíróságán (EJEB). Amikor a strasbourgi bíróság 2010-ben felszólította Bukarestet, alkosson működőképes jogorvoslati rendszert, leálltak a kifizetések, és elakadt a restitúció folyamata.
Az új jogszabály szerint ezentúl csak az egykori tulajdonosok és örököseik kapják vissza természetben a kommunizmus idején elkobzott ingatlanjaikat: ha üzérek veszik meg tőlük a visszaigénylési jogot, azok legfeljebb kárpótlást kaphatnak, amelyre 85 százalékos nyereségadót vetnek ki. Az állam a következő néhány évben visszaszolgáltatja a még tulajdonában lévő ingatlanokat, majd 2017-től részletekben kezd ismét kárpótlást fizetni azokért az elkobzott ingatlanokért, amelyeket nem lehet természetben visszaszolgáltatni.
Miközben a már megítélt kárpótlásokat 2014-től kezdődően öt év alatt fizetik ki, az ezután elbírálandó esetekben, 2017-től kezdődően hét éven keresztül folyósítják a kárpótlást a most bevezetendő pontrendszer alapján, évenként legfeljebb 14 százalékos összeghatárig. Amellett, hogy a tavaly hatalomra került balliberális kormány gyakorlatilag a következő kormányzatra hárítja az anyagi jóvátétel terhét, rendkívül szövevényessé teszi a folyamatot az árverési pontos rendszerrel. Arra egyébként a strasbourgi bíróság is kereste már a választ Bukarestben, mi indokolja a pontrendszer bevezetését, amelynek alapján a kárpótolt személy más, az állam által áruba bocsátott ingatlanok megvásárlására használhatja fel egy lejjel egyenértékű pontjait, vagy megvárhatja, amíg azokat az állam visszavásárolja. Az európai bíróság szerint ez a módszer indokolatlanul túlbonyolítja a restitúciós folyamatot, arról nem beszélve, hogy a visszaszolgáltatás előtt álló javak értékét a törvény hatálybalépésekor, azaz idén április–májusban érvényes közjegyzői felértékelés alapján határozzák meg, holott a kárpótlás csak négy év múlva veszi kezdetét. A tizenhat éves futamidőre tekintettel Strasbourg felhívta Románia figyelmét, hogy a jóvátételt emiatt az inflációhoz kellene igazítani. Mint ismeretes, korábban többek között emiatt bírálták a jogszabályt az erdélyi magyar történelmi egyházak vezetői is, méltánytalannak tartva a kárpótlási rendszert, akárcsak azt, hogy a visszakapott épületekben további tíz évig kell megtűrni bérlőként a bennük működő közintézményeket, továbbá hogy az ingatlanoknak nem a piaci értékét veszik alapul a kárpótlásnál. (Mint ismeretes, a kormány eredetileg 25 éves türelmi időt javasolt, ám az európai bíróság ellenkezésére tíz évre csökkentette azt az időtartamot, amíg egykor államosított ingatlanban működhet iskola, kórház vagy művelődési ház.) Ráadásul egy módosító javaslat nyomán fennáll a veszélye, hogy az elkövetkezőkben csökken a tulajdonosoknak – egyházaknak és magánszemélyeknek – a közintézmények „megtűréséért” az állam által folyósított bérleti díj. A törvénybe ugyanis bekerült, hogy az eddigi havi bérlet helyett kormányhatározatban, a piaci érték alapján megállapított díj jár az ingatlantulajdonosoknak. Markó Attila RMDSZ-es parlamenti képviselő tegnap a Krónika kérdésére úgy vélekedett, a bérleti díj megállapításának gyakorlata nem változik. Elmondta, eddig is kormányhatározatban állapítottak meg alsó és felső határt annak függvényében, hogy az épületben községi iskola vagy megyeszékhelyi tanintézet működött, és ezen a kereten belül egyezkedett az önkormányzat a tulajdonossal.
Különben a jogszabályt nem fenyegeti veszély a parlamentben, mert az RMDSZ bejelentette, nem támogatja a kormány ellen benyújtandó bizalmatlansági indítványt, márpedig ehhez az ellenzéknek szüksége lett volna a szövetségre is. A jobbközép Demokrata-Liberális Párt (PDL) – amely korábban bizalmatlansági indítványt kívánt beterjeszteni az ügyben a Ponta-kabinet ellen – tegnap közölte, az alkotmánybíróságon támadja meg a restitúciós törvényt.
(Ma is érvényesek az egyházak kifogásai
Kató Béla református püspök tegnap a Krónikának elmondta, még nem sikerült áttanulmányoznia a törvény végleges változatát, ám a magyar történelmi egyházak vezetői eddig is több kifogást megfogalmaztak. Elsősorban az átláthatatlan pontrendszert nehezményezik, és hogy hosszú ideig kénytelenek megtűrni a bérlőket a kormány által megszabott bérért, ami nem elég az épület karbantartására, felújítására. „Évtizedeket vártunk, hogy államosított ingatlanjainkat visszakapjuk, öt esztendő is elég lett volna, hogy jelenlegi rendeltetésüket megtartsuk. De az a kérdés, képesek lesznek-e olyan bért fizetni az épületek után, amiből azokat méltóképpen fenntarthassuk” – nyilatkozta az Erdélyi Református Egyházkerület vezetője. Hangsúlyozta, a református egyház nem akarja megváltoztatni az iskolák rendeltetését, ám attól tart, olyan alacsony bért kap az épületekért, hogy abból nem futja karbantartásra. „A mi érdekünk, hogy a magyar gyerekek megfelelő iskolába járjanak, és az épületek ne váljanak romhalmazzá, mire birtokba vehetjük” – szögezte le Kató. Szerinte a pontrendszer is visszaélésekre adhat okot, több száz éves ingatlant jóval áron alul becsülhetnek fel. „Nem vagyunk elégedettek, tiltakozni fogunk, de valószínűleg kénytelenek leszünk elfogadni a tervezetet” – tette hozzá Kató. Böcskei László váradi megyéspüspöktől megtudtuk, a katolikusok sem tudják pontosan, mi került be az elfogadott törvénybe, hiszen a püspöki kar hétfőn továbbította módosító javaslatait, de egyeztetésekre nem került sor. „Számunkra minden esetre csak a restitutio in integrum elve elfogadható” – szögezte le a váradi egyházfő.)
Krónika (Kolozsvár),
2013. április 18.
A könyv vonzáskörében
Ma kezdődik és április 26-áig tart a csíkszeredai Kájoni János Megyei Könyvtárban a könyvtári napok. A rendezvénysorozatot 2006 óta áprilisban tartják Csíkszeredában, mivel április 23. a könyv és a szerzői jogok világnapja, továbbá Romániában a könyvtárosok napját is ekkor ünneplik.
A korábbi évekhez hasonlóan ezúttal is a könyvtári napok keretében lép érvénybe a megbocsátás hete, amikor a megyei könyvtár elengedi a késedelmi díjat, ha az olvasók visszaszolgáltatják a korábban kikölcsönzött kiadványokat, dokumentumokat. A programok közt szerepelnek író-olvasó találkozók, könyvbemutatók, előadások, valamint tematikus környezetvédelmi nap a Föld napján, április 22-én. A szervezők célja a minőségi kultúrafogyasztás ösztönzése, az olvasáskultúra fejlesztése, a kulturális értékeink iránti érdeklődés felkeltése. Az iskolások, óvodások számára meghirdetett foglalkozásokra a nagyobb csoportokat előzetes bejelentkezés alapján fogadják.
Elsőként az Erdélyi Gyopár, az Erdélyi Kárpát-Egyesület (EKE) folyóirata és kiadója mutatkozik be ma 18 órától a megyei könyvtár előadótermében Balázs Katalin felelős szerkesztő, Dezső László, az EKE országos szervezetének elnöke, illetve Macalik Ernő biológus részvételével. A rendezvénysorozat jövő héten folytatódik, hétfőn, a Föld napján reggel 9 órától Békés találkozás a medvével címmel Szabó Szilárd természetvédelmi szakértő (Hargita Megyei Környezetvédelmi Ügynökség) tart rendhagyó környezetvédelmi órát kisiskolások számára, 17 órától pedig a felnőtteket várják a könyvtár épületébe, mivel Gombos Sándor egyetemi adjunktus, a Sapientia EMTE tanára értekezik az ökotoxikológiáról (környezetszennyezésről).
Április 24-én, szerdán 13 órától Farkaskoma címmel a könyvtár Fakalinka bábtársulata mutat be mesejátékot, melyet pénteken délelőtt 10 órától is előadnak. Gyermekcsoportokat még csütörtökön délelőtt 10-től 12 óráig várnak a könyvtár előadótermébe, amikor is a Kincses szigetek című játékos könyvtári foglalkozáson vehetnek részt. A foglalkozásra gyermekcsoportokkal a 0753–073489-es telefonszámon Török Editnél lehet jelentkezni. A filmkedvelő fiatalok, felnőttek számára április 25-én, csütörtökön 18 órától az Árnyékok, nők, kalapok, fegyverek című rendezvényen a Raymond Chandler Hosszú álom című könyve alapján készült, The Big Sleep (rendező: Howard Hawks) című filmet vetítik. Ezt követően a látottakat Makai Beáta filmesztéta által moderált beszélgetésen vitathatják meg az érdeklődők. Április 26-án, pénteken két író-olvasó találkozót is tartanak a megyei könyvtár előadótermében. Varró Dániel budapesti költő, műfordító, a Túl a Maszat-hegyen (2003) és a Szívdeszszert (2007) című kötetek népszerű szerzője az egyik meghívott, aki 13 órától találkozik olvasóival. Beszélgetőtársa Lövétei Lázár László költő, műfordító, a Székelyföld folyóirat főszerkesztője lesz. Nicolae Bucur műkritikus, egyetemi tanár és Constantin Catrina zenetudós, népzenekutató Tezaur de etnografie şi folclor în judeţele Covasna şi Harghita című néprajzi tanulmánykötetét 18 órától mutatják be Constantin Secară zenetudós és Balázs Lajos néprajzkutató, egyetemi docens közreműködésével, Nicolae Bucur Ademenirea Timpului című válogatott publicisztikai írásait tartalmazó kötetét pedig Stelian Busuioc tanár, publicista ismerteti.
Szőcs Lóránt
Krónika (Kolozsvár).
Ma kezdődik és április 26-áig tart a csíkszeredai Kájoni János Megyei Könyvtárban a könyvtári napok. A rendezvénysorozatot 2006 óta áprilisban tartják Csíkszeredában, mivel április 23. a könyv és a szerzői jogok világnapja, továbbá Romániában a könyvtárosok napját is ekkor ünneplik.
A korábbi évekhez hasonlóan ezúttal is a könyvtári napok keretében lép érvénybe a megbocsátás hete, amikor a megyei könyvtár elengedi a késedelmi díjat, ha az olvasók visszaszolgáltatják a korábban kikölcsönzött kiadványokat, dokumentumokat. A programok közt szerepelnek író-olvasó találkozók, könyvbemutatók, előadások, valamint tematikus környezetvédelmi nap a Föld napján, április 22-én. A szervezők célja a minőségi kultúrafogyasztás ösztönzése, az olvasáskultúra fejlesztése, a kulturális értékeink iránti érdeklődés felkeltése. Az iskolások, óvodások számára meghirdetett foglalkozásokra a nagyobb csoportokat előzetes bejelentkezés alapján fogadják.
Elsőként az Erdélyi Gyopár, az Erdélyi Kárpát-Egyesület (EKE) folyóirata és kiadója mutatkozik be ma 18 órától a megyei könyvtár előadótermében Balázs Katalin felelős szerkesztő, Dezső László, az EKE országos szervezetének elnöke, illetve Macalik Ernő biológus részvételével. A rendezvénysorozat jövő héten folytatódik, hétfőn, a Föld napján reggel 9 órától Békés találkozás a medvével címmel Szabó Szilárd természetvédelmi szakértő (Hargita Megyei Környezetvédelmi Ügynökség) tart rendhagyó környezetvédelmi órát kisiskolások számára, 17 órától pedig a felnőtteket várják a könyvtár épületébe, mivel Gombos Sándor egyetemi adjunktus, a Sapientia EMTE tanára értekezik az ökotoxikológiáról (környezetszennyezésről).
Április 24-én, szerdán 13 órától Farkaskoma címmel a könyvtár Fakalinka bábtársulata mutat be mesejátékot, melyet pénteken délelőtt 10 órától is előadnak. Gyermekcsoportokat még csütörtökön délelőtt 10-től 12 óráig várnak a könyvtár előadótermébe, amikor is a Kincses szigetek című játékos könyvtári foglalkozáson vehetnek részt. A foglalkozásra gyermekcsoportokkal a 0753–073489-es telefonszámon Török Editnél lehet jelentkezni. A filmkedvelő fiatalok, felnőttek számára április 25-én, csütörtökön 18 órától az Árnyékok, nők, kalapok, fegyverek című rendezvényen a Raymond Chandler Hosszú álom című könyve alapján készült, The Big Sleep (rendező: Howard Hawks) című filmet vetítik. Ezt követően a látottakat Makai Beáta filmesztéta által moderált beszélgetésen vitathatják meg az érdeklődők. Április 26-án, pénteken két író-olvasó találkozót is tartanak a megyei könyvtár előadótermében. Varró Dániel budapesti költő, műfordító, a Túl a Maszat-hegyen (2003) és a Szívdeszszert (2007) című kötetek népszerű szerzője az egyik meghívott, aki 13 órától találkozik olvasóival. Beszélgetőtársa Lövétei Lázár László költő, műfordító, a Székelyföld folyóirat főszerkesztője lesz. Nicolae Bucur műkritikus, egyetemi tanár és Constantin Catrina zenetudós, népzenekutató Tezaur de etnografie şi folclor în judeţele Covasna şi Harghita című néprajzi tanulmánykötetét 18 órától mutatják be Constantin Secară zenetudós és Balázs Lajos néprajzkutató, egyetemi docens közreműködésével, Nicolae Bucur Ademenirea Timpului című válogatott publicisztikai írásait tartalmazó kötetét pedig Stelian Busuioc tanár, publicista ismerteti.
Szőcs Lóránt
Krónika (Kolozsvár).
2013. április 18.
Egyéves a Kárpát-medencei Családlánc
A Kárpát-medencei Magyar Családszervezetek Szövetségének védnöksége alatt 2012. május 11-én létrejött Kárpát-medencei Családlánc célja: az anyaság, a család, a házasság tisztelete, valamint a magyarságtudat ápolása, és tevékenységét annak a meggyőződésnek a jegyében folytatja, hogy a széttagoltságban élő magyar nemzet lelki egysége a nemzetet alkotó legfontosabb elemi közösségek, a családok erejében lakozik.
A szervezet első esztendejének kiértékelését tartották meg múlt héten Budapesten. A százötven egyesületet, körülbelül harmincezer családot és százötvenezer embert, közel százezer gyermeket képviselő mozgalom 2012-ben 38 rendezvényt és képzést szervezett. Mindezek mellett – miként a Családlánc közleményében leszögezik – a szervezet kiállt a magyar kisebbséget érő sérelmek orvoslásáért, többek között a Marosvásárhelyi Orvosi Egyetem ügyéért, felemelte szavát az erdélyi régiók átalakításának magyarságra nézve hátrányos tervezete ellen.
Háromszéket a Karitas Humanitárius Megsegítő Alapítvány részéről Boldizsár Béla és a Maksai Nagycsaládos Egyesület, az ifjúság részéről pedig Szabó Etelka képviselte. Boldizsár Béla lapunknak elmondta, a találkozón összehangolták az idei a nyári táborozásokat, a konferenciát pedig augusztus 2–4. között Délvidéken fogják megtartani. A háromszéki családláncosok augusztus 15–25. között a besenyői ifjúsági táborban tartják táborukat ötven határon túli és háromszéki fiatalnak. Felső-Háromszéken is szeretnénk létrehozni nagycsaládos civil szervezeteket – mondta Boldizsár Béla. Gelencén, Ozsdolán, Szentléleken is próbálkoznak már ilyen egyesületek létrehozásával, melyek révén pályázva biztosíthatnák a többgyerekes családoknak a kicsinyek táboroztatását, a határokon átívelő kapcsolatteremtést és egymás megsegítését.
(F. E. – J. Zs.)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy).
A Kárpát-medencei Magyar Családszervezetek Szövetségének védnöksége alatt 2012. május 11-én létrejött Kárpát-medencei Családlánc célja: az anyaság, a család, a házasság tisztelete, valamint a magyarságtudat ápolása, és tevékenységét annak a meggyőződésnek a jegyében folytatja, hogy a széttagoltságban élő magyar nemzet lelki egysége a nemzetet alkotó legfontosabb elemi közösségek, a családok erejében lakozik.
A szervezet első esztendejének kiértékelését tartották meg múlt héten Budapesten. A százötven egyesületet, körülbelül harmincezer családot és százötvenezer embert, közel százezer gyermeket képviselő mozgalom 2012-ben 38 rendezvényt és képzést szervezett. Mindezek mellett – miként a Családlánc közleményében leszögezik – a szervezet kiállt a magyar kisebbséget érő sérelmek orvoslásáért, többek között a Marosvásárhelyi Orvosi Egyetem ügyéért, felemelte szavát az erdélyi régiók átalakításának magyarságra nézve hátrányos tervezete ellen.
Háromszéket a Karitas Humanitárius Megsegítő Alapítvány részéről Boldizsár Béla és a Maksai Nagycsaládos Egyesület, az ifjúság részéről pedig Szabó Etelka képviselte. Boldizsár Béla lapunknak elmondta, a találkozón összehangolták az idei a nyári táborozásokat, a konferenciát pedig augusztus 2–4. között Délvidéken fogják megtartani. A háromszéki családláncosok augusztus 15–25. között a besenyői ifjúsági táborban tartják táborukat ötven határon túli és háromszéki fiatalnak. Felső-Háromszéken is szeretnénk létrehozni nagycsaládos civil szervezeteket – mondta Boldizsár Béla. Gelencén, Ozsdolán, Szentléleken is próbálkoznak már ilyen egyesületek létrehozásával, melyek révén pályázva biztosíthatnák a többgyerekes családoknak a kicsinyek táboroztatását, a határokon átívelő kapcsolatteremtést és egymás megsegítését.
(F. E. – J. Zs.)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy).
2013. április 18.
Festum Varadinum: új fejezet
Nagyvárad- Április 21-28. között a Varadinum Kulturális Alapítvány immár XXII. alkalommal szervezi meg a Festum Varadinum rendezvénysorozatot. Csütörtökön sajtótájékoztatón ismertették a részleteket.
Felvezetőjében Biró Rozália szenátor felidézte az elmúlt 11 esztendő történéseit, amikor alpolgármesteri tisztségének betudhatóan ő volt a főszervező Varadinum Kulturális Alapítvány kuratóriumi elnöke. Úgy vélte, a Szent László király ünnepe köré rendezett Festum Varadinum, melynek ékköve a szentmise és a körmenet, nem csupán hagyományőrző szerepet tölt be, hanem büszkeséggel tölti el mindazokat, akik magukénak érzik ezt a várost. A 2002-ben kijelölt alapcélkitűzések változatlanok: a magyar közösség minél szélesebb rétegének megszólítása azáltal, hogy az RMDSZ együttműködik a történelmi egyházakkal, a civil szervezetekkel és a kulturális intézményekkel, prioritást képez a helyi értékek felmutatása, tehetségeknek a felkarolása, illetve a három Varadinum-díj odaítélése azon entitásoknak, melyek a korábbi évben a legkiválóbb eseményt szervezték (az emlékplakett Jankó Szép Noémi képzőművész munkája). Biró Rozália ugyanakkor örömének adott hangot, hogy az évek folyamán olyan rangos rendezvények nőttek ki magukat, melyek megszületésénél valamelyik Festum Varadinum „bábáskodott”, és olyan személyiségek vállalták el a fővédnökséget, mint Kelemen Hunor RMDSZ szövetségi elnök, volt művelődési miniszter, vagy Halász János magyarországi kulturális államtitkár.
Változások
A volt alpolgármesternő arra hívta fel a figyelmet: az idén új fejezet kezdődik a Varadinum Alapítvány, és értelemszerűen a Festum életében, hiszen az alapító okirat értelmében az elnöki tisztséget az a személy kell betöltse, aki a helyi politikai életben a legmagasabb funkcióban van, és jelenleg ez a közszereplő Pásztor Sándor, az RMDSZ-frakció vezetője. Ezen kívül a kuratórium szerkezete is módosult: a civil szférát két ernyő szerű szervezet képviseli (a Várszövetség Dukrét Géza PBMET-elnököt, a Nagyváradi Civil Kerekasztal pedig dr. Fleisz János BINCISZ-elnököt delegálta), illetve tag még a Szigligeti Színház mindenkori főigazgatója (jelenleg Czvikker Katalin), és a nagyváradi magyar oktási intézményeket is mindig reprezentálja ezentúl valaki, most éppen Pásztor Gabriella, a Szacsvay Imre Általános Iskola igazgatónője.
Pásztor Sándor arra hívta fel a figyelmet, hogy április 21-28. között összesen 29 programmal várják az érdeklődőket. Amellett, hogy az eseménysorozatot igyekeztek átláthatóbbá tenni, több újdonsággal is készülnek. Például hangsúlyozottabban képviselik magukat Várad magyar tannyelvű iskolái (az Ady Endre Középiskola, a Szent László Római Katolikus Teológiai Líceum, a Lorántffy Zsuzsanna Református Kollégium, a Mihai Eminescu Főgimnázium, a Szacsvay Imre Általános Iskola és a Juhász Gyula Általános Iskola). Ugyanakkor olyan meglepetéseket is tartogatnak a résztvevőknek, melyek nem szerepelnek a műsorfüzetben, csak a helyszíneken derülnek ki. Érdekességként bevezették, hogy ne csak a városközpontban, hanem a biharpüspöki Bocskai István Közösségi Házban is legyen rendezvény (szombat délután 6 órától).
Meghívók
A Festum Varadinum hagyományos módon a Szigligeti Színházban tartott díjkiosztó ünnepséggel zárul. Ezúttal Madách Imre: Az ember tragédiája című drámáját mutatja be koprodukcióban a Debreceni Csokonai Színház és a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház. Meghívókat 15 lejért lehet igényelni péntektől a körzeti RMDSZ székházakban, a magyar iskolákban, az egyházaknál és a civil szervezeteknél.
A kuratóriumi elnök néhány egyéb eseményt is kiemelt a programkavalkádból, a teljesség igénye nélkül. Hétfőn 17 órától például a partiumi nyugdíjasok meghívására Péter I. Zoltán helytörténész tart előadást a két Rimanóczyról a Szent László líceum dísztermében, majd ugyanott 18 órától Pásztai Ottó, a Premontrei Öregdiákok Egyesületének elnöke értekezik Arany János Paszkál tanárról. Kedden 14 órakor a szoborcsoport előtt diákok tisztelegnek A Holnaposok előtt, szerdán 17 órától pedig Péter I. Zoltán A jelenkori Nagyvárad megalapítása című könyvét mutatják be az Ady líceumban. Érdekesnek ígérkezik ugyanakkor Makai Zoltán Szemelvények Bihar megye és vidéke ipartörténetéből című kötetének bemutatója, pénteken este 7 órától a KREK székházának dísztermében. „Bár anyagi források tekintetében szinte a padlón vagyunk, azért megpróbálunk hasonlóan színvonalas rendezvényeket lebonyolítani, mint eddig”, hangsúlyozta Pásztor Sándor, hozzátéve, hogy pályáztak a román Kulturális és Örökségvédelmi Minisztériumnál, a magyarországi Emberi Erőforrások Minisztériumának kulturális államtitkárságánál és a Communitas Alapítványnál. Médiatámogató a Bihari Napló.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro
Nagyvárad- Április 21-28. között a Varadinum Kulturális Alapítvány immár XXII. alkalommal szervezi meg a Festum Varadinum rendezvénysorozatot. Csütörtökön sajtótájékoztatón ismertették a részleteket.
Felvezetőjében Biró Rozália szenátor felidézte az elmúlt 11 esztendő történéseit, amikor alpolgármesteri tisztségének betudhatóan ő volt a főszervező Varadinum Kulturális Alapítvány kuratóriumi elnöke. Úgy vélte, a Szent László király ünnepe köré rendezett Festum Varadinum, melynek ékköve a szentmise és a körmenet, nem csupán hagyományőrző szerepet tölt be, hanem büszkeséggel tölti el mindazokat, akik magukénak érzik ezt a várost. A 2002-ben kijelölt alapcélkitűzések változatlanok: a magyar közösség minél szélesebb rétegének megszólítása azáltal, hogy az RMDSZ együttműködik a történelmi egyházakkal, a civil szervezetekkel és a kulturális intézményekkel, prioritást képez a helyi értékek felmutatása, tehetségeknek a felkarolása, illetve a három Varadinum-díj odaítélése azon entitásoknak, melyek a korábbi évben a legkiválóbb eseményt szervezték (az emlékplakett Jankó Szép Noémi képzőművész munkája). Biró Rozália ugyanakkor örömének adott hangot, hogy az évek folyamán olyan rangos rendezvények nőttek ki magukat, melyek megszületésénél valamelyik Festum Varadinum „bábáskodott”, és olyan személyiségek vállalták el a fővédnökséget, mint Kelemen Hunor RMDSZ szövetségi elnök, volt művelődési miniszter, vagy Halász János magyarországi kulturális államtitkár.
Változások
A volt alpolgármesternő arra hívta fel a figyelmet: az idén új fejezet kezdődik a Varadinum Alapítvány, és értelemszerűen a Festum életében, hiszen az alapító okirat értelmében az elnöki tisztséget az a személy kell betöltse, aki a helyi politikai életben a legmagasabb funkcióban van, és jelenleg ez a közszereplő Pásztor Sándor, az RMDSZ-frakció vezetője. Ezen kívül a kuratórium szerkezete is módosult: a civil szférát két ernyő szerű szervezet képviseli (a Várszövetség Dukrét Géza PBMET-elnököt, a Nagyváradi Civil Kerekasztal pedig dr. Fleisz János BINCISZ-elnököt delegálta), illetve tag még a Szigligeti Színház mindenkori főigazgatója (jelenleg Czvikker Katalin), és a nagyváradi magyar oktási intézményeket is mindig reprezentálja ezentúl valaki, most éppen Pásztor Gabriella, a Szacsvay Imre Általános Iskola igazgatónője.
Pásztor Sándor arra hívta fel a figyelmet, hogy április 21-28. között összesen 29 programmal várják az érdeklődőket. Amellett, hogy az eseménysorozatot igyekeztek átláthatóbbá tenni, több újdonsággal is készülnek. Például hangsúlyozottabban képviselik magukat Várad magyar tannyelvű iskolái (az Ady Endre Középiskola, a Szent László Római Katolikus Teológiai Líceum, a Lorántffy Zsuzsanna Református Kollégium, a Mihai Eminescu Főgimnázium, a Szacsvay Imre Általános Iskola és a Juhász Gyula Általános Iskola). Ugyanakkor olyan meglepetéseket is tartogatnak a résztvevőknek, melyek nem szerepelnek a műsorfüzetben, csak a helyszíneken derülnek ki. Érdekességként bevezették, hogy ne csak a városközpontban, hanem a biharpüspöki Bocskai István Közösségi Házban is legyen rendezvény (szombat délután 6 órától).
Meghívók
A Festum Varadinum hagyományos módon a Szigligeti Színházban tartott díjkiosztó ünnepséggel zárul. Ezúttal Madách Imre: Az ember tragédiája című drámáját mutatja be koprodukcióban a Debreceni Csokonai Színház és a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház. Meghívókat 15 lejért lehet igényelni péntektől a körzeti RMDSZ székházakban, a magyar iskolákban, az egyházaknál és a civil szervezeteknél.
A kuratóriumi elnök néhány egyéb eseményt is kiemelt a programkavalkádból, a teljesség igénye nélkül. Hétfőn 17 órától például a partiumi nyugdíjasok meghívására Péter I. Zoltán helytörténész tart előadást a két Rimanóczyról a Szent László líceum dísztermében, majd ugyanott 18 órától Pásztai Ottó, a Premontrei Öregdiákok Egyesületének elnöke értekezik Arany János Paszkál tanárról. Kedden 14 órakor a szoborcsoport előtt diákok tisztelegnek A Holnaposok előtt, szerdán 17 órától pedig Péter I. Zoltán A jelenkori Nagyvárad megalapítása című könyvét mutatják be az Ady líceumban. Érdekesnek ígérkezik ugyanakkor Makai Zoltán Szemelvények Bihar megye és vidéke ipartörténetéből című kötetének bemutatója, pénteken este 7 órától a KREK székházának dísztermében. „Bár anyagi források tekintetében szinte a padlón vagyunk, azért megpróbálunk hasonlóan színvonalas rendezvényeket lebonyolítani, mint eddig”, hangsúlyozta Pásztor Sándor, hozzátéve, hogy pályáztak a román Kulturális és Örökségvédelmi Minisztériumnál, a magyarországi Emberi Erőforrások Minisztériumának kulturális államtitkárságánál és a Communitas Alapítványnál. Médiatámogató a Bihari Napló.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro
2013. április 18.
Egyház és politika: nyílt levél Csűry István püspök úrhoz
Tisztelt Püspök úr! Örömmel értesültünk arról, hogy a Királyhágómelléki Református Egyházkerület, egyfajta „transzszilvanizmus” jegyében, „egy általános erdélyi szellemi és politikai út kijelölésén” fáradozik.
A mai értékvesztett világban szükség is van iránymutatásra. Ha szabad így fogalmazni, ehhez Egyházkerületünknek történelmi joga is van, hiszen 2003-ban, az Ön tevőleges hozzájárulásával, rendkívüli közgyűlés keretében álltunk ki a legszentebb transzszilvanista eszme, az önrendelkezés ügye mellett. Ugyanebben az időben azonban, néhány száz méterrel odébb, a hivatalos RMDSZ-érdekképviselet éppen a szocialista internacionálé jegyében tapsolt az autonómiát megtagadó magyar és román utódkommunistáknak…
Az 1989 óta formálódó, sajátos romániai „demokráciában” sokat megéltünk már. Ezek után azt hittük, hogy minket már túl nagy meglepetés nem érhet, hogy a jelenlegi román balliberális kétharmad szánalmas televíziós szappanoperájánál immár nincsen lejjebb. Tévedtünk. Az Ön által jegyzett körlevélben szereplő, meghívott politikai aktorok névsora láttán nem jutunk szóhoz. Úgy hisszük, az egész világon példa nélkül való, hogy egy egyházkerület gyakorlatilag egy – ilyen – politikai párt platformjává alakuljon át, ráadásul önkéntesen.
Igencsak sajnálatos, hogy a Romániában tapasztalható visszarendeződés mintájára a Királyhágómelléki Református Egyházkerület vezetősége is a fájdalmas emlékű kommunizmusbéli gyakorlathoz tér vissza. Egyházunk ilyen mértékű pártosodására legutóbb 1989 előtt volt példa. Akkor a kollaboráns Papp László püspök a Román Kommunista Pártot és a hírhedt Szekuritátét szolgálta ki szervilis módon. De íme, változott körülmények között, megint itt tartunk: az egyházi törvényekkel ellentétes módon, Varga Attila RMDSZ-es vezető személyében, beejtőernyőzött pártkatonát választottak meg egyházkerületi főgondnoknak. Az Egyházunkat korrupt módon megrövidítő politikusok (lásd Ady-központ) „korreferálnak” az egyházkerület püspökének előterjesztéséről. Az egyházi oktatás ellen valóságos hadjáratot folytatott politikust tesznek oda az ingatlan-visszaszolgáltatásról, ezenképpen az államosított iskoláink helyzetéről előadni. Olyan politikusok díszelegnek a meghívottak között, akik a megelőző időben a magyarországi balliberális erők összes hírhedt figuráját tárt karokkal fogadták vendégül…
Ön a körlevelében az USL pártszövetség nagyarányú győzelmét „kettős teherként” jellemzi. Ennek kapcsán azonban elfelejti megemlíteni azt, a tavalyi parlamenti választások előtt megkötött titkos „paktumot”, amelyet – a történelmi hűség kedvéért muszáj így írnunk – az Ön Pártja az erdélyi magyarság háta mögött ütött nyélbe…
Tisztelt Püspök úr! A nyilvánvaló politikai visszarendeződés jegyeit hordozó tanácskozás vonatkozásában Ön a „transzszilván” hagyományokat emlegeti. Meggyőződésünk azonban, hogy mindennek semmi köze a mi hagyományainkhoz. A nemzetre időről időre rárontó politikusokkal való „kokettálás” – hogy Markó Bélát idézzük a Mesterházy Attila szocialista pártelnökkel történt összeborulása estéjéről – nem az erdélyi-partiumi magyarság útja. És végképp nem a „transzszilvanizmus” nemes hagyománya!
Főtiszteletű Püspök úr! Mindezek ismeretében és tudatában, Ön ténylegesen azt képzeli, hogy helyes irányban keresi a kiutat?
2013. április 17.
Maradunk tisztelettel,
Bordás István presbiter, Nagyvárad
Katona József egyháztag, Gencs
Tőtős Zsuzsa egyháztag, Nagyvárad
Id. Dr. Balogh Árpád egyháztag, Nagyvárad
Pataki István költő, egyháztag, Bihar
erdon.ro.
Tisztelt Püspök úr! Örömmel értesültünk arról, hogy a Királyhágómelléki Református Egyházkerület, egyfajta „transzszilvanizmus” jegyében, „egy általános erdélyi szellemi és politikai út kijelölésén” fáradozik.
A mai értékvesztett világban szükség is van iránymutatásra. Ha szabad így fogalmazni, ehhez Egyházkerületünknek történelmi joga is van, hiszen 2003-ban, az Ön tevőleges hozzájárulásával, rendkívüli közgyűlés keretében álltunk ki a legszentebb transzszilvanista eszme, az önrendelkezés ügye mellett. Ugyanebben az időben azonban, néhány száz méterrel odébb, a hivatalos RMDSZ-érdekképviselet éppen a szocialista internacionálé jegyében tapsolt az autonómiát megtagadó magyar és román utódkommunistáknak…
Az 1989 óta formálódó, sajátos romániai „demokráciában” sokat megéltünk már. Ezek után azt hittük, hogy minket már túl nagy meglepetés nem érhet, hogy a jelenlegi román balliberális kétharmad szánalmas televíziós szappanoperájánál immár nincsen lejjebb. Tévedtünk. Az Ön által jegyzett körlevélben szereplő, meghívott politikai aktorok névsora láttán nem jutunk szóhoz. Úgy hisszük, az egész világon példa nélkül való, hogy egy egyházkerület gyakorlatilag egy – ilyen – politikai párt platformjává alakuljon át, ráadásul önkéntesen.
Igencsak sajnálatos, hogy a Romániában tapasztalható visszarendeződés mintájára a Királyhágómelléki Református Egyházkerület vezetősége is a fájdalmas emlékű kommunizmusbéli gyakorlathoz tér vissza. Egyházunk ilyen mértékű pártosodására legutóbb 1989 előtt volt példa. Akkor a kollaboráns Papp László püspök a Román Kommunista Pártot és a hírhedt Szekuritátét szolgálta ki szervilis módon. De íme, változott körülmények között, megint itt tartunk: az egyházi törvényekkel ellentétes módon, Varga Attila RMDSZ-es vezető személyében, beejtőernyőzött pártkatonát választottak meg egyházkerületi főgondnoknak. Az Egyházunkat korrupt módon megrövidítő politikusok (lásd Ady-központ) „korreferálnak” az egyházkerület püspökének előterjesztéséről. Az egyházi oktatás ellen valóságos hadjáratot folytatott politikust tesznek oda az ingatlan-visszaszolgáltatásról, ezenképpen az államosított iskoláink helyzetéről előadni. Olyan politikusok díszelegnek a meghívottak között, akik a megelőző időben a magyarországi balliberális erők összes hírhedt figuráját tárt karokkal fogadták vendégül…
Ön a körlevelében az USL pártszövetség nagyarányú győzelmét „kettős teherként” jellemzi. Ennek kapcsán azonban elfelejti megemlíteni azt, a tavalyi parlamenti választások előtt megkötött titkos „paktumot”, amelyet – a történelmi hűség kedvéért muszáj így írnunk – az Ön Pártja az erdélyi magyarság háta mögött ütött nyélbe…
Tisztelt Püspök úr! A nyilvánvaló politikai visszarendeződés jegyeit hordozó tanácskozás vonatkozásában Ön a „transzszilván” hagyományokat emlegeti. Meggyőződésünk azonban, hogy mindennek semmi köze a mi hagyományainkhoz. A nemzetre időről időre rárontó politikusokkal való „kokettálás” – hogy Markó Bélát idézzük a Mesterházy Attila szocialista pártelnökkel történt összeborulása estéjéről – nem az erdélyi-partiumi magyarság útja. És végképp nem a „transzszilvanizmus” nemes hagyománya!
Főtiszteletű Püspök úr! Mindezek ismeretében és tudatában, Ön ténylegesen azt képzeli, hogy helyes irányban keresi a kiutat?
2013. április 17.
Maradunk tisztelettel,
Bordás István presbiter, Nagyvárad
Katona József egyháztag, Gencs
Tőtős Zsuzsa egyháztag, Nagyvárad
Id. Dr. Balogh Árpád egyháztag, Nagyvárad
Pataki István költő, egyháztag, Bihar
erdon.ro.
2013. április 18.
Sipos Zoltán: HOL AZ A GURIGA? Magyar állami vállalatok adományai segítik az EMNP-projektet
2013. április 18.
Bevallásuk szerint a kampány körülbelül 100 ezer euró
Az EMNP Országos Választási Hatóság (BEC) honlapján közzétett beszámolójából kiderül, hogy a pártnak a 2012-es parlamenti választások során összesen 557 363 RON (127 ezer euró) jövedelme volt, a kiadásai 501 204 RON-ra (114 ezer euró) rúgtak, tehát sikerült enyhén pluszban zárni. Az EMNP jogi- és magánszemélyektől összesen 9200 RON (2100 euró) adományt kapott.
Csak találgatni lehet, mennyire tükrözi a valóságot ez a bevallás. Annyi bizonyos, hogy az EMNP-nek a parlamenti választások során egy jelölt után 3500 RON-t kellett letétbe helyeznie – 77 jelölttel számolva csak ez a letét egy 61 ezer eurós tétel (ezt az összeget csak akkor térítik meg, amennyiben a párt bejut a parlamentbe).
Az önkormányzati kampányt is „pluszban” zárták
Ami a 2012-es önkormányzati választásokat illeti, a BEC-hez leadott nyilatkozat szerint az EMNP-nek összesen 516 ezer 625 RON (118 ezer euró) jövedelme volt, kiadásai 491 ezer 681 RON-ra (112 ezer euró) rúgtak, tehát közel 25 ezer lej (6 ezer euró) maradt a pártkasszában.
Ami az adományokat illeti, ezek összege 16 603 RON (3800 euró).
Adatigénylésekkel kerestük meg a támogatókat
Feltételezésünk szerint ezek a számok csak részben tükrözik a valóságot, ezért az Atlátszo.hu magyarországi tényfeltáró portál által működtetett Kimittud-rendszeren keresztül egy sor közérdekű adatigénylést nyújtottunk be a magyar állami szervekhez illetve állami tulajdonú vállalatokhoz, keresve a Néppárt támogatóit.
Tényfeltáró munkánk eredményének ismertetése előtt azonban röviden összefoglalnánk, mi az, amit eddig az EMNT, illetve EMNP finanszírozásáról tudtunk.
Az EMNT-EMNP szövetség
„(Toró Tibor) jelezte, hogy az új alakulat legfőbb szövetségese az EMNT lesz. Utalt arra is, hogy az új pártot Erdélyben Tőkés László nevével hozzák jogosan összefüggésbe, hiszen éppen azokat az elveket vallja majd magáénak, mint amelyek érvényesüléséért az EMNT elnöke, az Európai Parlament alelnöke mindeddig maga is küzdött. (...)” Gergely Balázs, interjúrészlet
Ha a Néppárt pénzügyeiről beszélünk, akkor a Tőkés László vezette Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács magyarországi támogatásait sem hagyhatjuk figyelmen kívül. Ez azért fontos, mert minden jel arra mutat, hogy a két szervezet között igen szoros, szimbiózis-szerű viszony áll fenn. Úgy véljük, nem túlzás kijelenteni, hogy bár a két szervezet jogi háttere különbözik, erőforrásaik, céljaik tekintetében egyetlen érdekcsoportról beszélünk.
Az EMNT és EMNP viszonyát jól jelzi, hogy a párt bejegyzéséről az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács 2010. december 4-i, székelyudvarhelyi országos küldöttgyűlése döntött. Nem csak a bejegyzésről szóló elvi döntés mögött áll ott az EMNT: aktivistái a bejegyzéshez szükséges aláírások összegyűjtésében is segédkeztek.
Számtalan összefonódás
Az EMNP vezetősége kivétel nélkül az EMNT-ből érkezett. Az EMNP elnöke, Toró T. Tibor korábban ügyvezető elnöki tisztséget töltött be az EMNT-ben. Az alelnökök hasonlóképp: Gergely Balázs 2009-2011 között az EMNT közép-erdélyi régióelnöke volt, Papp Előd 2003-2011 között az EMNT alapító tagja volt, majd alelnöke lett.
Szilágyi Zsolt is az EMNT alapító tagja majd alelnöke volt évekig, Zatykó Gyula pedig 2008-2011 között volt az EMNT Bihar megyei szervezetének elnökségi tagja.
A választásokon EMNP-színekben induló jelöltek közül sokan jelen voltak/vannak valamilyen szinten az EMNT-ben. Feltűnő, hogy az EMNT és az EMNP honlapján szembeszökően sok az egymásra hivatkozó hír. És ha mindez nem elég, a Bihar megyei EMNT irodában így jelentkeznek be telefonon: EMNT-EMNP, tessék!
Az EMNT Demokrácia Központ-projektje
Amikor 2010 novemberében az EMNT aláírta a könnyített honosítás végrehajtásáról szóló szerződést, sokan azzal vádolták a szervezetet, hogy a Demokrácia Központok (DK) erdélyi irodahálózatát gyakorlatilag helyi EMNP-pártközpontokként használják majd.
„Mivel Magyarországról is jelentős támogatást kaptok a központok finanszírozására, olyan feltételezéseket is hallani, hogy a Fidesz nemcsak morálisan, hanem anyagiakkal is támogatja az új párt létrejöttét. Ezt hogyan kommentálod? – Én nem látok ilyen összefüggést. Nagyon tisztán és nyomatékosan el szeretném mondani, hogy a Demokrácia Központ hálózat az az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács hálózata, amely konkrét céllal és programmal jött létre, az esetleges pártalakításhoz gyakorlatilag nem kapcsolódik és nem is fog kapcsolódni.” Részlet egy Gergely Balázzsal, a DK-hálózat egykori vezetőjével készült interjúból
Itt dolgozik a második vonal
A 26 irodából álló hálózat címeit böngészve nyilvánvaló, hogy azok az EMNT területi szervezeteinek irodáiban működnek, vagy fordítva: az EMNT területi szervezeteit „fogadták be” a Demokrácia Központok.
A vezetők nyilatkozataiból kiderül, hogy a DK 110 személyt foglalkoztat rész- vagy teljes munkaidőben, fizetésük 870 és 1100 lej között mozog. 30 személy irodavezető igazgatói tisztséget tölt be, ők havi 1200 és 2000 lej közötti összeget kitevő bérben részesülnek. A DK irodahálózat legmagasabb funkcióiban hat személy dolgozik, ők 2000 és 2900 lej közötti összeget keresnek (nem világos, hogy ez az összeg nettó vagy bruttó).
És bár az irodavezetők listáját nem tették közzé, sajtóbeszámolókból össze lehet rakni a névsorukat, és világos, hogy azok rendszerint a helyi EMNT-szervezetek vezetői. Közülük sokan (Kovács Lehel István, Bákai Magdolna, Szász Péter, Hupka Félix, Nemes Előd, Bordás Sándor, Kali István, Turzai Orsolya, Nagy Pál, Nagy József Barna, Beksy Ida) indultak EMNP-színekben a tavalyi választásokon, illetve pártfunkciókkal is rendelkeznek.
>> A Demokrácia Központok irodavezetői és politikai szerepvállalásuk (sajtóbeszámolók alapján) (.xls) >>
A Demokrácia Központ-projekt költségvetéséről eddig nem sokat tudtunk – igaz, azt már elismerték, hogy magyar költségvetési támogatást kapnak.
Kérdésünkre, mely szerint miért nem számoltak be korábban erről a tényről (ti. a magyarországi támogatásokról – szerk. megj.), Toró elmondta, mindig érzékenyen érinti a román közvéleményt az az információ, mely szerint Magyarországról pénzek érkeznek a romániai magyar közösséghez, így létezett egy «gentleman’s agreement» arra vonatkozóan, hogy nem nyilatkoznak erről. Hozzátette, egyébként teljesen normális az, hogy a magyar állam támogatja a többek között a kedvezményes honosítások lebonyolításában szerepet vállaló Demokrácia Központokat. Hangsúlyozta, ezek a pénzek nem a magyar kisebbségnek szánt pénzeket kezelő Bethlen Gábor Alapból származnak, meghívásos pályázat alapján nyerték el az összeget. Toró T. Tibor interjúrészlet
Azonban a Demokrácia Központok honlapján a támogatók menüpont továbbra is üres (támogatásokról szóló információt az EMNT honlapján sem találni).
Mennyi lehet a Demokrácia Központok költségvetése?
Szász Péter irodaigazgató elmondta, a kolozsvári DK központ finanszírozása kapcsán nem tud konkrét adatokkal szolgálni. Az induló tőkét a magánszférából, pályázati pénzekből és egyéb adományokból biztosították, a továbbiakban is élni fognak a pályázási lehetőségekkel a központ fenntartása érdekében.
Egyedüli fogódzó egy Evenimentul Zilei-anyag, mely a román állami szervek ellenőrzése során készült, kiszivárgott dokumentumra hivatkozik. Eszerint az EMNT vagyonkezelője, az önálló jogi személyiséggel rendelkező EMNT Egyesület bankszámláira a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM) kereteiben működő Irányító Szervezet 2010-ben és 2011-ben összesen 490 ezer eurót utalt a Demokrácia Központok működtetésére.
Az EMNT Egyesület támogatására vonatkozó igénylés elutasítva
A KIM az EMNT Egyesületnek folyósított magyarországi közpénzekre vonatkozó adatigénylésünkre a közpénzekből nyújtott támogatások átláthatóságáról szóló 2007. évi törvényre hivatkozva megtagadta a választ, mondván, hogy a határon túli magyar szervezetek vagy személyek számára nyújtott támogatások kívül esnek az információszabadságról szóló 2011. évi törvény hatályán. Ezügyben jogorvoslathoz folyamodtunk. Annyit azonban sikerült kideríteni, hogy az EMNT Egyesület 2011-ben sikeresen pályázott a népszámlálási kampánnyal, illetve a Mikó Imre terv népszerűsítésével a Külügyminisztériumnál: összesen mintegy 8 ezer eurót kaptak (a Mikó Imre terv támogatását 2012 novemberéig nem fizették ki).
A Magyar Fejlesztési Bank Zrt. ezen kívül 85 ezer euróval támogatta „Tematikus átfogó képzés közösségfejlesztésre 22 erdélyi helyszínen az Egyesület szervezésében (2012 december – 2013 február)” című programjukat.
A képzések néppártosoknak szólnak
Az EMNT honlapján nem találtunk hírt a pályázat címéhez hasonló nevű képzésről, nem tudni, hogy azt megszervezték-e, és ha igen, milyen formában.
A sajtóközleményekből azonban kiderül, februárban elindult egy Erdélyi Közszolgálati Szabadegyetem nevű képzés az EMNT és a Bálványos Intézet szervezésében. A képzésre az EMNP önkormányzati tanácsosait várják (sajtóközlemény itt). Ezen kívül az EMNT és a Pro Partium Egyesület szervezésében március elején Érmihályfalván szintén képzést tartottak Politikai kommunikáció címmel. Ez a képzés is kifejezetten az EMNP Bihar és Szatmár megyei önkormányzati tanácsosainak szólt
(sajtóközlemény itt).
A Szilágy megyei néppártosok is voltak képzésen a közelmúltban (sajtóközlemény itt).
Ismerjük a kedvezményes honosítás összköltségvetését
Bár a Demokrácia Központok költségvetéséről nem sokat tudunk, egy másik, kedvezményes honosítással kapcsolatos adatigénylésünkre érdemi válasz érkezett. Kiderült, hogy az 1135/2011 és az 1164/2012 kormányhatározat rendelkezik az állampolgársági eljáráshoz kapcsolódó jogszabályok végrehajtásához szükséges költségvetési forrás biztosításáról. A kormányhatározatokból (a linkekre kattintva letölthetőek a .pdf dokumentumok, melyekben részletesebb bontás is szerepel) kiderül, hogy 2011-ben 11,3 millió euróba, 2012-ben pedig újabb 11 millió euróba került összesen a kedvezményes honosítás. A magyar kormány különféle minisztériumait érintő tételekből azonban nehéz bármilyen következtetést levonni az erdélyi Demokrácia Központok költségvetésére vonatkozóan.
A Szerencsejáték Zrt. adományai
Az utóbbi években az EMNT-EMNP érdekcsoport egyik legbőkezűbb támogatója a Szerencsejáték Zrt. volt. A látványosan profitábilis nemzeti lottótársaság 100 százalékos tulajdonosa a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) Zrt. tartós tulajdonú társaság.
Honlapján közzétett ismertető szerint a magyar államot megillető tulajdonosi jogok és kötelezettségek összességét – az állami vagyonról szóló 2007. évi CVI. törvény alapján –, az állami vagyon felügyeletéért felelős miniszter (jelenleg Németh Lászlóné nemzeti fejlesztési miniszter) gyakorolja, aki e feladatát a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zártkörűen Működő Részvénytársaság (MNV Zrt. ) tulajdonosi joggyakorló szervezet útján látja el.
A „Tőkés-sajtótröszt” legfőbb támogatója
A Szerencsejáték Zrt. legutóbb akkor került a romániai magyar média figyelmének a középpontjába, amikor két LMP-s politikus, Karácsony Gergely és Dorosz Dávid felhívta a figyelmet arra, hogy a "Határok nélkül a magyar nyelvű sajtóért" Alapítvány 850 ezer eurós adományban részesült (az adománylevél itt letölthető).
Ez az alapítvány vásárolta meg az Udvarhelyi Híradó Kft.-t (Udvarhelyi Hirado SRL), mely többek között az Udvarhelyi Híradó, Csíki Hírlap, Vásárhelyi Hírlap, Gyergyói Hírlap című napilapok, illetve a Székelyhon.ro hírportál kiadója.
A „Határok nélkül a magyar nyelvű sajtóért” Alapítvány képviselője Dr. Korda Éva Judit. Korda korábban a HírTV-t működtető Rt. (HírTV Műsorszolgáltató és Hirdetésszervező Zártkörűen Működő Részvénytársaság) vezérigazgatója volt 2005-2007 között, majd igazgatósági tagja 2008 közepéig. A „Határok nélkül a magyar nyelvű sajtóért” Alapítvány székhelye Budapesten, az Üllői út 102-es szám alatt található, (ugyanitt van a Magyar Nemzet és a Class Fm székhelye).
Azóta további támogatásokról döntöttek
A „Határok nélkül a magyar nyelvű sajtóért” Alapítvány a 2010 decemberi 850 ezer eurós támogatás óta 2011 decemberében újabb 670 ezer eurós támogatást kapott a Szerencsejáték Zrt.-től. Simicskához köthető vezérigazgató dönt az adományokról
Az adománylevél szerint az összeg „a határon túli magyar nyelvű sajtótevékenység ápolására és megsegítésére használható fel.” Egy újabb adatigénylésünkben arra kérdeztünk rá, hogy mi az adományokról döntő testület megnevezése, összetétele, melyek a pályázatok formai követelményei valamint az adományok odaítélésének kritériumai.
A válasz: a Szerencsejáték Zrt. „szponzorációs pályázatot nem ír ki, a Társasághoz beérkezett minden támogatást kérő levél egyformán kérelemnek minősül”. Az odaítélés kritériumaira vonatkozóan érdemi választ nem kaptunk.
Részlet a válaszból: „a támogatási kérelmek elbírálásában a Szerencsejáték Zrt. részére segítséget nyújtó, javaslattevő külső független szakértőkből álló tanácsadó testület megnevezése: Társadalmi Tanácsadó Testület. Tagjai az egészségügy, sport és kultúra területén végzik tevékenységüket. Javaslatuk alapján a végső döntést a Társaság vezérigazgatója hozza meg.”
Rákérdeztünk a Társadalmi Tanácsadó Testület tagjainak kilétére, azonban azt a választ kaptuk, hogy személyes adataik nem nyilvánosak. Közölték, a támogatások odaítéléséről a végső döntést Dr. Szentpétery Kálmán elnök-vezérigazgató hozza meg. Őt 2010-ben nevezték ki.
Szentpétery a Szerencsejáték Zrt. mellett a Magyar Fejlesztési Bank Zrt. felügyelőbizottsági tagja volt egy ideig (erről a tisztségről tavaly nyáron lemondott), valamint az Aranykor nyugdíjpénztár ellenőrző bizottságának tagja.
Korábban a Bizományi Áruház Vállalat vezérigazgatója, a Simicska Lajoshoz köthető ún. MFB-BÁV-csoport tagja.
(Szentpétery Kálmán a Szerencsejáték Zrt. vezérigazgatója. Saját közlése szerint mindig kívül állt a politikán, ehhez képest azonban 1999 óta ott találjuk nem csak a botrányos körülmények között a Simicska-Töröcskei érdekkörbe került BÁV Zrt. vezetésében, de a Főtaxi Zrt., illetve a Metal-Art Zrt., vezetőségében is. Kinevezése óta a Szerencsejáték Zrt. révén milliárdos nagyságrendű megrendelésekhez jutott a Simicska Lajos érdekkörébe tartozó HungIster Zrt. és Publimont Zrt., valamint a Patonai Péter tulajdonolta I.M.G. Kft. egyaránt. Szentpétery névjegye az Atlatszo.hu-n)
A Magyar Fejlesztési Bank Zrt. adományai
Véletlen vagy sem, de az EMNT-EMNP érdekcsoport, valamint a „Határok nélkül a magyar nyelvű sajtóért” Alapítvány másik nagy támogatója a Magyar Fejlesztési Bank Zrt., ahol 2012. június 15.-ig Dr. Szentpétery Kálmán az igazgatóság külső tagja volt.
Az MFB feletti tulajdonosi jogokat ugyancsak az állami vagyon felügyeletéért felelős miniszter (jelenleg Németh Lászlóné nemzeti fejlesztési miniszter) gyakorolja, a társaság elnök-vezérigazgatója pedig Baranyay László (pályakép itt). Neki szintén van kapcsolata Simicska Lajossal.
A támogatások odaítélésében több olyan arcot is felfedezhetünk, akiket az Atlatszo.hu A Nemzeti Együttműködés Rendszere: Kik ejtették foglyul a magyar államot? című anyagában az MFB-BÁV-csoporttal azonosít.
(Baranyay László 2010 júniusa óta újra az MFB Zrt. vezérigazgatója. Az MFB igazgatóságának – akárcsak az első Orbán-kormány idején – újra tagja Orosz Ferenc, Vér Iván vagy a Vegyépszer körüli cégekben is gyakran felbukkanó Várady György. Az akkori alkalmazottak közül Németh Lászlóné miniszterként formálisan immár Baranyaynak is főnöke. Az akkori MFB-n keresztül több száz milliárd forint közpénz jutott autópálya-építő cégekhez, illetve bizonyos privatizációs manőverekben volt a szervezetnek kiemelkedően fontos szerepe az állami tulajdonú banknak. Ma a magyar állam nevében az MFB gyakorolja a tulajdonosi jogokat az összes nagyobb infrastruktárális beruházással és forráskihelyezéssel kapcsolatos tevékenységet végző állami vállalatnál a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt.-től Garantiqa Hitelgarancia Zrt.-ig, de az MFB szervezetéhez tartozik a Magyar Turizmus Zrt.-től a Diákhitel Központ Zrt.-ig több tucatnyi különböző egyéb állami vállalat is. Baranyai névjegye az Atlatszo.hu-n)
A Magyar Villamos Művek Zrt.
Az adományok egy kisebb része a Magyar Villamosművek Zrt.-től származik. A magyarországi áramsz
2013. április 18.
Lefedik Erdély magyarlakta részeit
Észre kell venni továbbá, hogy a civil szervezetek területi szempontból „lefedik” egész Erdélyt. A Civil Kurázsi Udvarhelyszéken, az Identitas Egyesület Csíkszéken, a 16 Patak Egyesület pedig Gyergyószéken aktivál.
A Kézdiszékért Egyesület Kézdiszéken, a Mikó Imre Egyesület pedig Sepsiszéken működik. A Pro Partium Egyesület a Partiumban (Bihar megye), míg a Reconstructio Egyesület Közép-Erdélyben (Kolozs megye) aktivál. De mit lehet tudni róluk?
Civil Kurázsi Egyesület
Az Igazságügyi Minisztérium honlapján található civil kataszter szerint a Civil Kurázsi Egyesületet (Asociația Curaj Civic) 2011 novemberében jegyezte be Nagy Pál (az EMNT udvarhelyszéki szervezetének elnöke, tanácsosjelölt, a székelyudvarhelyi Demokrácia Központ vezetője), Balázs Attila (a kézdiszéki EMNT elnökségi tagja, egyben az EMNP kézdiszéki szervezetének elnöke) valamint Jakab Attila (az EMNP udvarhelyi tanácsos-jelöltje, 2012 márciusától az EMNP székelyudvarhelyi szervezetének elnöke.
Az egyesületnek nincsen honlapja, és a Google is csak egyetlen releváns találatot ad rá: egy, az EMNT-vel közösen szervezett, Magyarul csak helyesen, szépen elnevezésű akciósorozatot, mely révén Székelyudvarhelyen cégeket, intézményeket igyekszenek a magyar nyelv tudatos használatára ösztönözni.
Amikor a szervezet eddigi tevékenységeiről érdeklődtünk Nagy Pálnál, az a Magyarul csak helyesen, szépen akciósorozat mellett honosítással kapcsolatos tevékenységeket, illetve a Magyar állampolgárok klubját említette (mindkét tevékenységre a Bethlen Gábor Alaptól kaptak finanszírozást.) A Szerencsejáték Zrt.-től kapott adomány: 100 ezer euró A Magyar Fejlesztési Bank Zrt.-től kapott adomány: 34 ezer euró A Magyar Villamos Művek Zrt.-től kapott adomány: 34 ezer euró A Bethlen Gábor Alaptól kapott támogatás: 34 ezer euró Összesen: 202 ezer euró Az Identitas Egyesület Az Identitas Egyesületet (Asociația Identitas) 2012 márciusában jegyezték be Hargita megyében. Az alapítók: Tiboldi László (az EMNT csíkszéki elnöke, az EMNT csíkszeredai Demokrácia Központjának az irodavezetője), Sorbán Attila (az EMNP Hargita megyei tanácselnökjelöltje, az EMNP felcsíki képviselőjelöltje) valamint Fekete Gyula. Az Identitas Egyesületnek nincsen honlapja, és a Google-keresés egyetlen, nevükhöz kapcsolódó kezdeményezést ad, ahol az egyesület társzervező volt: egy Nemzeti Értékeink Akadémiája elnevezésű, havi rendszerességgel sorra kerülő nemzetépítő előadássorozatot, ahol legalábbis egy ízben „hiánypótlónak számító, tabudöntögető, színvonalas és érdekfeszítő előadásra” került sor. Idén március 15. alkalmából Folkográfia koncertet szerveztek Csíkzsögödön, a csíkszéki EMNT-vel közösen. A Szerencsejáték Zrt.-től kapott adomány összege: 135 ezer euró Összesen: 135 ezer euró
2013. április 18.
16 Patak Egyesület
A 16 Patak Egyesületet (Asociația 16 Patak) 2011 májusában jegyezték be Hargita megyében. Az alapítók: Parászka Géza, az EMNT volt gyergyószéki elnöke, Bákai Magdolna, az EMNP Szilágy megyei szenátorjelöltje, az EMNT gyergyószéki elnöke, a Gyergyószentmiklósi Városi Könyvtár volt igazgatója illetve a gyergyói Demokrácia Központ irodavezetője, valamint Baróti Lajos, az EMNT gyergyószéki szervezetének alelnöke.
Az egyesületnek nincsen honlapja, a neten fellelhető egyetlen tevékenységük egy borzonti diáktábor. A Magyar Fejlesztési Bank Zrt.-től kapott adomány összege: 34 ezer euró
Összesen: 34 ezer euró
Kézdiszékért Egyesület
A Kézdiszékért Egyesületet (Asociația Kezdiszekert) 2011 júniusában alapította Bardócz Csaba, a kézdiszéki EMNT elnöke, Bardócz Tímea, valamint Balázs Szidónia. Székhelyük a kézdiszéki EMNT irodájában van.
Egyedüli, a Google által is indexelt tevékenységük egy szentkatolnai farsangi rendezvény, valamint a Magyar Festészet napja alkalmából rendezett kiállítás, ahol hivatásos és amatőr alkotók állítottak ki (az MFB Zrt.-hez ezzel a programmal pályáztak).
A Magyar Fejlesztési Bank Zrt.-től kapott adomány összege: 34 ezer euró
Összesen: 34 ezer euró
Mikó Imre Egyesület
A Mikó Imre Egyesületet (Asociația Miko Imre) 2011 októberében jegyezte be Nemes Előd, aki jelenleg az EMNP háromszéki szervezetének elnöke, egyben a sepsiszentgyörgyi Demokrácia Központ irodavezetője, tanácselnök-jelölt, Jakabos Janka, az EMNT háromszéki elnöke valamint Fábián László EMNT-tag.
Az egyesület vezetősége jelenleg: Jakabos Janka elnök, Nemes Előd ügyvezető elnök, Fábián László alelnök, székhelye Sepsiszentgyörgyön, a Demokrácia Központ címén található. Tevékenységéről nem találtunk adatot.
A Magyar Fejlesztési Bank Zrt.-től kapott adomány összege: 34 ezer euró
Összesen: 34 ezer euró
Pro Partium Egyesület
A Pro Partium Egyesület (Asociația Pro Partium) 2011 szeptemberében lett megalapítva. Az alapítók: Török Sándor (az EMNT Bihar megyei szervezetének elnöke, a Néppárt nagyváradi tanácsosjelöltje), Nagy József Barna (az EMNT partiumi régióelnöke, egyben a nagyváradi Demokrácia Központ irodavezetője, képviselőjelölt) valamint Kiss Zoltán (az EMNT Bihar megyei szervezetének elnökségi tagja).
Az egyesületnek nem találtuk meg a honlapját, és a Google segítségével semmilyen, az egyesülethez köthető rendezvényt vagy tevékenységet nem találtunk. Megkeresésünkre Nagy József Barna elmondta, az egyesületnek sok rendezvénye volt, azonban egyetlen konkrét eseményt sem tudott mondani. Megígérte, e-mailben válaszol majd (ez nem történt meg).
A Szerencsejáték Zrt.-től kapott adomány összege: 170 ezer euró
A Magyar Fejlesztési Bank Zrt.-től kapott adomány összege: 51 ezer euró
Összesen: 221 ezer euró
Reconstructio Egyesület
A Reconstructio Egyesületet (Asociația Reconstructio) 2011 februárjában jegyezte be Csigi Levente (az EMNT Kolozs megyei szervezetének elnöke, a Kolozs megyei EMNP Gazdasági Ellenőrző Bizottságának tagja), Szász Péter (a kolozsvári Demokrácia Központ igazgatója, az EMNP Kolozs megyei szervezetének alelnöke, megyei tanácselnök-jelölt, szenátorjelölt), valamint Vadas László (az EMNP kolozsvári tanácsos-jelöltje).
A másik három civil szervezethez hasonlóan a Reconstructio Egyesületnek nincsen honlapja, ellenben a Kolozsvári Magyar Napokon a Kolozsvári Atlétikai Club képes történetét bemutató kiállítást szerveztek, az EMNT Kolozs megyei szervezetével közösen.
Szintén a Reconstructio Egyesület volt a társszervezője egy, az önkormányzati választásokról szóló panelbeszélgetésnek, illetve egy koszorúzásnak a Házsongárdi temetőben.
Érdekesség, hogy a Reconstructio Egyesület egyik alapítója az a Csigi Levente, aki a Carpathia Zrt. tulajdonosa, mely Budapest XXII. kerületének önkormányzatával van szerződéses viszonyban. Ez a kerület Németh Zsolt politikai hátországának számít.
Csigi az egyesület tevékenységét firtató kérdésünkre hosszú választ írt, mely itt elérhető. Többek között kiderül belőle, hogy egy Kincses Kolozsvár Kalendárium nevű kiadványt adtak ki 6 ezer példányban, szerveztek megemlékezést az 1568-as tordai országgyűlésről, volt egy Mátyás király visszatér című pályázatuk, valamint a Mátyás és a kolozsvári bíró bábelőadás a XIX. Mátyás-napok keretében.
A Bethlen Gábor Alaptól kapott támogatás összege: 18 ezer euró
A Szerencsejáték Zrt.-től kapott adomány összege: 271 ezer euró
Összesen: 289 ezer euró
Összegzés Mivel az EMNP közvetlen finanszírozását a törvény tiltja, az EMNT-EMNP projektet vélhetően közvetett csatornákon keresztül támogatja a magyar kormány: egyrészt az EMNT által működtetett Demokrácia Központ-hálózaton egy sor másodvonalbeli politikusnak biztosít megélhetést, másrészt (valószínűleg meghívásos) pályázatok révén nagyobb pénzösszegeket adományoz nekik.
Az állami tulajdonú vállalatok a másik nagy támogatói az EMNT-EMNP projektnek. A tavalyi választási évben összesen mintegy 1 millió euró támogatást kapott hat, EMNT-EMNP politikusok által alapított civil szervezet, melyek tevékenysége amúgy megítélésünk szerint nem indokolna ilyen összegű támogatásokat.
Ezen felül a Fidesszel, valamint az EMNT-EMNP projekttel is barátságos sajtótröszt 1,86 millió euró adományban részesült. Az általunk feltárt támogatások azonban minden valószínűség szerint csak egy részét képezik azoknak az összegeknek, melyek az EMNT-EMNP érdekcsoporthoz érkeznek. Ez a tényfeltáró anyag a Freedom House Romania Alapítvány által szervezett "Grants for Investigative Journalism" program keretein belül készült, az amerikai külügyminisztérium (U.S. Department of State) és Franciaország bukaresti nagykövetségének anyagi támogatásával. A cikk tartalmáért a szerző felel, és nem tükrözi feltétlenül az U.S. Department of State és Franciaország bukaresti nagykövetségének az álláspontját.
Această anchetă jurnalistică este derulată în cadrul programului "Grants for Investigative Journalism", organizat de Fundatia Freedom House Romania, cu sprijinul financiar al U.S Department of State și al Ambasadei Franței în România. Responsabilitatea pentru conținutul acestei publicații aparține autorului și nu reflectă neapărat punctul de vedere sau poziția U.S. Department of State și a Ambasadei Frantei in Romania.
A cikk az Atlatszo.hu-n is megjelent, illetve egy rövidebb, román nyelvre lefordított változatát az Adevărul napilap is publikálta.
A magyarországi közadatigénylésekben nagy segítségünkre volt az Atlatszo.hu oknyomozó portál.
Transindex.ro
2013. április 18.
Folytatódik a kommunizmus alatt kivégzett áldozatok exhumálása
Folytatódik a kommunizmus ideje alatt ítélet nélkül kivégzett civil áldozatok exhumálása. A kihantolásokat hét évvel ezelőtt kezdték, de az előző kormány utasítására leállították. A román titkos- szolgálat 1949 és 1954 között mintegy 10.000 embert hurcolt el és végzett ki. Az áldozatok többségét ismeretlen helyen hantolták el.
Tavaly két, a securitate által kivégzett fiatalember sírját tárták fel, 1949 márciusában lőtték agyon őket, a kommunista rendszer elleni szövetkezéssel vádolták őket. A sírfeltárást vezető Marius Oprea régész-történész szerint több ezer ilyen sír lehet az országban. A régész-történész azt is közölte, hogy sokszor a hozzátartozók, vagy a helyiek vezetik el őket a sírokhoz, amelyek rendszerint mezőkön, hegytetőkön, vagy éppen az áldozatok kertjében találhatók.
A kommunizmus bűneit vizsgáló intézet 2005 óta több száz sírt tárt, mindegyik áldozatot a titkosszolgálat végezte ki ítélet, és valós indok nélkül.
A bukaresti levéltárakban levő jegyzőkönyvek publikálása több szempontból is indokolt és fontos lenne, érvelt Molnár Gusztáv politológus, egyetemi tanár. Ezek közételéről a szakemberek azt remélik, hogy felelősségre vonhatók a tettesek, eddig ugyanis még senkit nem ítéltek el a gyilkosságok miatt.
Tőkés László EP képviselő arról panaszkodik, hogy falba ütköznek, amikor azt kérik, hogy a nácizmus bűntetteihez hasonlóan a kommunizmus bűntetteit is ítéljék el, és a tetteseket kutassák fel. Duna Tv
Erdély.ma.
Folytatódik a kommunizmus ideje alatt ítélet nélkül kivégzett civil áldozatok exhumálása. A kihantolásokat hét évvel ezelőtt kezdték, de az előző kormány utasítására leállították. A román titkos- szolgálat 1949 és 1954 között mintegy 10.000 embert hurcolt el és végzett ki. Az áldozatok többségét ismeretlen helyen hantolták el.
Tavaly két, a securitate által kivégzett fiatalember sírját tárták fel, 1949 márciusában lőtték agyon őket, a kommunista rendszer elleni szövetkezéssel vádolták őket. A sírfeltárást vezető Marius Oprea régész-történész szerint több ezer ilyen sír lehet az országban. A régész-történész azt is közölte, hogy sokszor a hozzátartozók, vagy a helyiek vezetik el őket a sírokhoz, amelyek rendszerint mezőkön, hegytetőkön, vagy éppen az áldozatok kertjében találhatók.
A kommunizmus bűneit vizsgáló intézet 2005 óta több száz sírt tárt, mindegyik áldozatot a titkosszolgálat végezte ki ítélet, és valós indok nélkül.
A bukaresti levéltárakban levő jegyzőkönyvek publikálása több szempontból is indokolt és fontos lenne, érvelt Molnár Gusztáv politológus, egyetemi tanár. Ezek közételéről a szakemberek azt remélik, hogy felelősségre vonhatók a tettesek, eddig ugyanis még senkit nem ítéltek el a gyilkosságok miatt.
Tőkés László EP képviselő arról panaszkodik, hogy falba ütköznek, amikor azt kérik, hogy a nácizmus bűntetteihez hasonlóan a kommunizmus bűntetteit is ítéljék el, és a tetteseket kutassák fel. Duna Tv
Erdély.ma.
2013. április 18.
Tőkés elhatárolja magát saját egyházkerületétől is
Elhatárolódik a Királyhágómelléki Református Egyházkerület vezetésének "explicit módon képviselt politikai iránytévesztésétől" Tőkés László EP-képviselő, az egyházkerület korábbi püspöke. Tőkés azt kifogásolja, hogy az egyházkerült közös tanácskozást szervez holnapra Bihar megyei RMDSZ-es politikusokkal politikai, jogvédelmi, restitúciós témákban, illetve pályázatokról.
A volt püspök szerint ezek a politikusok "a magyarországi balliberális figurákkal lepaktáló bihari zsákmányszerző politikai aktorok", és nem lehet egyszerre szolgálni nekik és "a magyar nemzetpolitika megújítóinak". A politikus antipálfordulásnak nevezi, hogy egyházkerületének vezetése most az ő politikai ellenfeleivel ül le tanácskozni.
Tőkés László közleményét tartalmazó levelében megjegyzi, az elmúlt napokban a Bihari Napló napilap hasábjain többen is szót emeltek a tanácskozás ellen, a konferencia meghívott előadóit – többségében RMDSZ-es politikusok – személyét kifogásolva.
Molnár Kálmán nyugalmazott esperes és Baksai Károly volt egyházmegyei főgondnok közös nyílt levelet intéztek Ft. Csűry István püspökhöz, majd Nagy József Barna, a KRE Cigánymissziós Központjának volt vezetője is megszólalt – áll a levélben.
Az egyházkerület három napja a következő felhívást tette közzé:
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület nevében, a megelőző találkozókhoz híven, ezúton ismételten tanácskozásra hívjuk Partium magyar önkormányzati elöljáróit és bukaresti parlamenti képviselőit.
Jól érzékeljük azt, hogy kisebbségi magyarságunkra a politikai megosztottságunk, valamint az USL pártszövetség nagyarányú választási győzelme után, kettős teher nehezedik.
Ugyanakkor, Egyházkerületünk számára látszólagos ellentétként jelentkezik az, hogy természetes szövetségeseket látunk a legnagyobb kárpát-medencei összefogást megvalósító Fidesz-KDNP-ben, valamint a legnagyobb erdélyi összefogást felmutató RMDSZ-ben.
Éppen ezért, szükségét látjuk – a transzilvanizmus továbbviteleként – egy általános erdélyi szellemi és politikai út kijelölésének, valamint a mindennapi cselekvés koordinátái meghatározásának. Tisztában vagyunk azzal, hogy a feladat megoldása nem fog könnyen menni. Ezért tanácskozásunkat olyan kezdetnek tekintjük, mely szem előtt tartja: az erdélyi magyar „Élet él és élni akar”!
A fentiek szellemében hívjuk a partiumi magyar elöljárókat és képviselőket a 2013. április 19-én, 10 órai kezdettel, az Egyházkerület nagyváradi székházának dísztermében tartandó tanácskozásra (Városháza u. 27 szám).
Napirenden szerepelnek:
Áhítat – Lukács József főjegyző
Köszöntő – dr. Varga Attila főgondnok, képviselő
Erős gyülekezet, erős képviselet – természetes szövetségesek, útkeresés – Csűry István püspök, Korreferátum – Szabó Ödön képviselő
Cél, mely egyesít – református kórház – Forró László előadótanácsos, Korreferátum – Cseke Attila képviselő
Restitúció – jogőrzés és jogorzás – Antal János előadótanácsos, Korreferátum – Seres Dénes képviselő Vállalt feladatok és támogatások – kongruák, pályázatok – Farkas Zsolt előadótanácsos, Korreferátum – Erdei D. István képviselő.
Manna.ro.
Elhatárolódik a Királyhágómelléki Református Egyházkerület vezetésének "explicit módon képviselt politikai iránytévesztésétől" Tőkés László EP-képviselő, az egyházkerület korábbi püspöke. Tőkés azt kifogásolja, hogy az egyházkerült közös tanácskozást szervez holnapra Bihar megyei RMDSZ-es politikusokkal politikai, jogvédelmi, restitúciós témákban, illetve pályázatokról.
A volt püspök szerint ezek a politikusok "a magyarországi balliberális figurákkal lepaktáló bihari zsákmányszerző politikai aktorok", és nem lehet egyszerre szolgálni nekik és "a magyar nemzetpolitika megújítóinak". A politikus antipálfordulásnak nevezi, hogy egyházkerületének vezetése most az ő politikai ellenfeleivel ül le tanácskozni.
Tőkés László közleményét tartalmazó levelében megjegyzi, az elmúlt napokban a Bihari Napló napilap hasábjain többen is szót emeltek a tanácskozás ellen, a konferencia meghívott előadóit – többségében RMDSZ-es politikusok – személyét kifogásolva.
Molnár Kálmán nyugalmazott esperes és Baksai Károly volt egyházmegyei főgondnok közös nyílt levelet intéztek Ft. Csűry István püspökhöz, majd Nagy József Barna, a KRE Cigánymissziós Központjának volt vezetője is megszólalt – áll a levélben.
Az egyházkerület három napja a következő felhívást tette közzé:
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület nevében, a megelőző találkozókhoz híven, ezúton ismételten tanácskozásra hívjuk Partium magyar önkormányzati elöljáróit és bukaresti parlamenti képviselőit.
Jól érzékeljük azt, hogy kisebbségi magyarságunkra a politikai megosztottságunk, valamint az USL pártszövetség nagyarányú választási győzelme után, kettős teher nehezedik.
Ugyanakkor, Egyházkerületünk számára látszólagos ellentétként jelentkezik az, hogy természetes szövetségeseket látunk a legnagyobb kárpát-medencei összefogást megvalósító Fidesz-KDNP-ben, valamint a legnagyobb erdélyi összefogást felmutató RMDSZ-ben.
Éppen ezért, szükségét látjuk – a transzilvanizmus továbbviteleként – egy általános erdélyi szellemi és politikai út kijelölésének, valamint a mindennapi cselekvés koordinátái meghatározásának. Tisztában vagyunk azzal, hogy a feladat megoldása nem fog könnyen menni. Ezért tanácskozásunkat olyan kezdetnek tekintjük, mely szem előtt tartja: az erdélyi magyar „Élet él és élni akar”!
A fentiek szellemében hívjuk a partiumi magyar elöljárókat és képviselőket a 2013. április 19-én, 10 órai kezdettel, az Egyházkerület nagyváradi székházának dísztermében tartandó tanácskozásra (Városháza u. 27 szám).
Napirenden szerepelnek:
Áhítat – Lukács József főjegyző
Köszöntő – dr. Varga Attila főgondnok, képviselő
Erős gyülekezet, erős képviselet – természetes szövetségesek, útkeresés – Csűry István püspök, Korreferátum – Szabó Ödön képviselő
Cél, mely egyesít – református kórház – Forró László előadótanácsos, Korreferátum – Cseke Attila képviselő
Restitúció – jogőrzés és jogorzás – Antal János előadótanácsos, Korreferátum – Seres Dénes képviselő Vállalt feladatok és támogatások – kongruák, pályázatok – Farkas Zsolt előadótanácsos, Korreferátum – Erdei D. István képviselő.
Manna.ro.