Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
névmutató
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
intézmény
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
helyszín
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
Gușă, Ana Maria
57182 tétel
2012. március 27.
Székely István: nem mondtam, hogy „Vásárhely elveszett!”
Nem maradt visszhangtalan a Krónika hétfői lapszámában a marosvásárhelyi magyar polgármesterjelölt-állításról, annak esélyeiről közölt, Vásárhely elveszett! című írásunk. Mint ismeretes, ebben megírtuk, hogy az EMNP és az RMDSZ között újabb nézeteltérések támadtak dr. Vass Levente választási koalíció formájában történő indítása kapcsán. Másrészt ismertettük Székely Istvánnak, az RMDSZ főtitkárhelyettesének egy kolozsvári konferencián elhangzott helyzetértékelését, miszerint magyar szempontból nem jók a kilátások a marosvásárhelyi polgármester-választáson.
Ennek kapcsán hétfőn a szövetség társadalomszervezési főtitkárhelyettese pontosítást juttatott el szerkesztőségünkhöz, amelyben cáfolja, hogy a március 24-én Kolozsváron megtartott Tájoló című erdélyi közéleti konferencián kijelentette volna a címünkben kiemelt megállapítást, miszerint „Vásárhely elveszett!”
„Kijelentem, hogy ezt a megfogalmazást előadásomban nem használtam, ugyanis nem gondolom, hogy egy város magyar mivolta az önkormányzati választásokon megszerezhető tisztségektől függ, hanem az ott élő polgárok hitétől, tenni akarásától. Ha pedig választásokon megszerezhető mandátumokban gondolkodnánk, Marosvásárhelyen sajnos már 12 éve, 2000-óta nem magyar a polgármester” – szögezte le állásfoglalásában Székely István.
„Marosvásárhelyen nem lehet nyerni”
A lapunkban a főtitkárhelyettesnek tulajdonított kijelentés helyreigazításra szorul, hiszen Székely István valóban nem mondta ki, hogy „Vásárhely elveszett!”
Az elhangzottak tisztázása végett az alábbiakban közöljük a Reconstructio Egyesület, valamint az Integratio Alapítvány által a kincses városban rendezett konferencia panelbeszélgetésén Székely István előadásának idevágó, hangfelvétel alapján leírt szövegét.
„Marosvásárhelyen született három felmérés az elmúlt fél évben. A helyzet a következő: a szavazóknak 44 százaléka magyar, a választásokon való részvételi hajlandóságuk több mint 10 százalékkal elmarad a románokétól, a fiatalok 15-17 százaléka átszavaz a jelenlegi polgármesterre. A jelenlegi polgármester – ugye, egy román személyről van szó – az egyik magyar üzletfelét indítja a választásokon magyar jelöltként. Az hab a tortán, hogy ezt a Magyar Polgári Párt jelöltjeként teszi. Ugyanakkor az összlakosság 3 százalékát kitevő magyar nyelvű romákat kiszervezték, magyarul megvásárolta a polgármester. Tehát összefoglalva: Marosvásárhelyen nem lehet nyerni, sem összefogással, sem anélkül. Ennek mindenki tudatában van. Annak is tudatában van, hogy a lakosságnak körülbelül 82 százaléka megegyezés párti. Marosvásárhelyen 90 százalék feletti a megegyezéspártiak aránya, innentől kezdve teljesen természetes, hogy mindenki akarja a megegyezést. Ami most Marosvásárhelyen folyik, az már az őszi parlamenti jelölésekre való hangolás, annak tudatában, hogy Marosvásárhelyt sajnos visszaszerezni nem lehet.”
A hangfelvétel elérhető itt.
Kovács Péter: „a végsőkig küzdünk Vásárhelyért”
Cikkünk kapcsán tegnap közleményt bocsátott ki Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára is, leszögezve: „az RMDSZ a végsőkig küzd annak érdekében, hogy Marosvásárhelynek magyar polgármestere legyen. „Különböző közvélemény-kutatások eredményei valóban nem biztatóak, azonban az utolsó szavazatig fogunk harcolni annak érdekében, hogy dr. Vass Levente irányíthassa a várost. Meggyőződésünk: a marosvásárhelyi magyar és román közösség érdeke, hogy váltás legyen a városvezetésben. Háztól házig, embertől emberig megyünk annak érdekében, hogy hangsúlyozzuk: dr. Vass Levente fiatal, tapasztalt, jó menedzseri kvalitásokkal rendelkezik, szakmájában többszörösen bizonyított, irányításával Marosvásárhely elindulhat egy valós fejlődés útján” – mondta Kovács. A jelölt mögötti politikai összefogással kapcsolatosan a főtitkár leszögezte: az RMDSZ továbbra is fenntartja, hogy „az ajtót kivette a helyéből, a zárat leszerelte, a kulcsot eldobta, és vár mindenkit, aki hajlandó ezen bejönni”. „Dr. Vass Levente személyével kapcsolatosan senki nem fogalmazott meg kifogásokat, ezért bízunk abban, hogy támogatását illetően az EMNP és az MPP jobb belátásra bírható, ugyanakkor a 2009-es európai parlamenti választásokhoz hasonlóan Tőkés László is rávehető arra, hogy az összefogás útját válassza” – zárta nyilatkozatát Kovács Péter.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)
2012. március 27.
Képes könyv-jelző Erdélyből
Noblesse oblige, azaz a nemesség kötelez – ötlött föl bennem a Kántor Lajos szerkesztésében a kolozsvári Korunk Komp-Press kiadónál 2011-ben megjelent Könyv, grafika – Könyvművészet Erdélyben (1919–2011) című kötetet lapozgatva. Nem kis merészség szükségeltetik ugyanis ahhoz, hogy ilyen tartalmi, formai, tér és időbeni mélységet sejtető, átfogó címhez igazodó kötet kerülhessen az olvasó asztalára. Hogy a külcsín megfeleljen a belbecsnek. Merthogy ez a mindenkori szép könyv és jó könyv ismérve.
A külcsín első szempillantásra vételezhető is: a kötet visszafogottan, nemesen elegáns külalakjával, tipográfiájával a nagy elődök nyomdokaiba lépett, de természetesen a modern kor követelményeivel, technikai lehetőségeivel is számoló Könczey Elemér hozzáértését, ízlését, ötletességét dicséri.
Ami pedig a belbecset illeti, a szerkesztő mindjárt a bevezetőben tisztázza: a kötet Korunk és Kriterion központú, tehát elsősorban a folyóirat és a könyvkiadó vonzáskörzetére helyezi a hangsúlyt, a két szerkesztőség holdudvarához tartozó könyves embereket, grafikusokat, írókat, műkritikusokat helyezi előtérbe. „Grafikus életművek, egykori Tóth Samu-tanítványoké, kerülnek a figyelem középpontjába”.
A múlt század eleji eseményekre, többek között a Kós Károly-féle, Sztánához kötődő manufakturális, darabonkénti „könyvtermelésre”, valamint a könyvtervezés és illusztráció két világháború közti látványos fellendülését elősegítő művészgárda tagjainak tevékenységére Murádin Jenő utal történelmi visszatekintőjében. És az Előzmények fejezethez tartozik Székely Sebestyén György színes helyzetképe is arról, miként estek a hozzá nem értés és politikai dogmák áldozatául Incze János Dénes meseillusztrációi. Majd a Kriterion műhelyébe nyerünk bepillantást Domokos Géza, Dávid Gyula, Árkossy István, Kántor Lajos és Csapodi Miklós Deák Ferencet, Cseh Gusztávot, Paulovics Lászlót, Tóth Lászlót, Árkossy Istvánt, Bardócz Lajost és Kancsura Istvánt bemutató méltatásai révén. Az írottak igazolásául szolgálnak a főként Kriterion munkatársak által készített színes könyvborítók.
A Korunk-közelben fejezet az 1960–2002 közötti Korunk számok könyvről, tervezésről, grafikusokról szóló anyagaiból nyújt ízelítőt, Kántor Lajos pedig a folyóirat arculatváltozásait és képanyagát elemzi: „...sorozatok, rovatok tördelésében, lapszámok vizuális tervezésében – mondhatni könyvgrafikai ötletek megvalósításában – sietett segítségünkre mindenekelőtt Deák Ferenc, mellette Cseh Gusztáv, Paulovics László, Árkossy István, Unipán Helga. A Korunk Galéria működése (1973 márciusától) erősítette ezeket a kapcsolatokat, a «honorálás» így válhatott jelentőssé.”
A könyvművészet és képzőművészet szimbiózisáról Deák Ferenc fejti ki nézeteit. Majd a Korunkban napvilágot látott illusztrációk (Árkossy István, Balázs Péter, Bencsik János, Cseh Gusztáv, Deák Ferenc, Kopacz Mária, Paulovics László, Simon Sándor, Sipos László, Soó Zöld Margit, Surány Erzsébet, Tóth László, Unipán Helga munkái) kaptak helyet a kötetben, valamint többek között Gy. Szabó Béla, Szervátiusz Tibor, Plugor Sándor, Damó István, Unipán Helga, Buday György, Bencsik György, Sipos László könyvgrafikáiról szóló írások olvashatók Banner Zoltán, Bölöni Sándor, Farkas Árpád, Mezei József, Józsa István és ismételten Kántor Lajos tollából. Aki nem csak szerkesztette, hanem írásaival jelentős mértékben gazdagította is a kötetet. A Korunk értékteremtő és -közvetítő szerepének többrendbeli kidomborítása – részéről – egyfajta szolgálat. Aminthogy szolgálat a fiatal tehetségek istápolása is, akik írásaikkal, grafikáikkal szintén helyet kaptak az antológiában. Az erdélyi könyvművészet, grafika folytonosságáról Könczey Elemér, Damokos Csaba, Keszeg Ágnes, Részegh Botond, Csillag István, Hajdú Áron kezeskedik.
Mint minden összegzésre törekvő kötet, természetszerűleg, a Könyv, grafika sem lehet mentes némi szubjektivitástól. Tény viszont, hogy nagy mértékben éppen a Korunk és a Kriterion teremtett leginkább lehetőséget a képzőművészek számára grafikusi, illusztrátori erényeik megcsillogtatására.
Némi hiányérzet azonban csak maradt bennem a kötet olvasását követően. Meglehet, ez már az én szubjektivitásom számlájára írható: a családi kedvencünknek, Fodor Sándor Csipikéjének konkrét alakot teremtő, kiváló illusztrátor és festő, Rusz Lívia nevét ugyanis hiába kerestem. Igaz ő főként a Napsugár jegyében alkotott, de ahogyan elvétve más műhelyek munkatársai is szerepeltek a kötetben, úgy neki is juthatott volna bár említésnyi hely. Ahogyan – többek között – például Andrásy Zoltánnak, Venczel Jánosnak is. Egyébiránt a Napsugár gyermeklap köré csoportosult kiváló grafikusi alkotóműhely – a régi és a jelenlegi – megérdemelne egy antológiát. Jelen kötet szereplőinek zöme „napsugaras” is volt, akikről Bálint Tibor találóan jegyezte meg, hogy „a szín és vonal bűvészeinek és bűvészinasainak egész serege fogott össze, hogy a lap homlokzatáról sugárzó fehér fényt felbontsa, mozgásba hozza, alkalmassá tegye tündérjátékokra, a képzelet röpítésére, vágyak és ébredő álmok beteljesítésére, múlt, jelen és jövő megelevenítésére.” .
Jó grafikusokról, szép könyvekről szépen szól a Könyv és grafika.
NÉMETH JÚLIA
Szabadság (Kolozsvár)
2012. március 27.
Fejetlen” magyar adás
Fellebbezett a Román Televízió (TVR) bukaresti magyar adásának főszerkesztői posztjára sikertelenül pályázó Kacsó Sándor, aki már tíz éve ideiglenes megbízással töltötte be a most három évre meghirdetett tisztséget. Versenytársa nem volt, egyedüliként állt a vizsgáztató bizottság előtt, mely végül elutasította pályázatát. Az óvásokat tegnap délig lehetett benyújtani, és Kacsó Sándor élt is a lehetőséggel. Az ÚMSZ-nek elmondta, arra gyanakszik, hogy a menedzseri tervre nem kapott átmenő jegyet, de reméli, hogy három napon belül pontos indoklást fog kapni.
A köztelevízió magyar szerkesztősége munka közben. Kacsó Sándor megbízott főszerkesztő magyaráz
A vizsgafeltételek szerint csak olyan felsőfokú végzettségű médiaszakember jelentkezhetett a bukaresti magyar adás főszerkesztői posztjára, aki minimum három év szolgálati idővel és egy év vezetői tapasztalattal rendelkezik a tömegtájékoztatásban; emellett tervet kellett bemutatni a szerkesztőség jövendőbeli tevékenységének megszervezéséről, koordinálásáról, kívánt hatásairól. Elvárás volt az is, hogy a jelentkező adja írásba: nem állt kapcsolatban a volt politikai rendőrséggel.
Kérdésünkre válaszolva Kacsó Sándor közölte, ha fellebbezését nem fogadják el, és újra meghirdetik a pályázatot, akkor annak függvényében fogja mérlegelni, hogy jelentkezzen-e újra az állás elfoglalására vagy sem, hogy mivel magyarázza elutasító döntését az elbíráló bizottság. „Furcsa hangulatban vagyunk most, mindenki meglepődött a sikertelen vizsgámon. Az indoklástól is függ, de valószínű, hogy újra jelentkezem, ha szükséges lesz. A szerkesztőség támogat, nagyon jó a csapatunk, szeretünk együtt dolgozni” – mondta a főszerkesztőjelölt.
Váltás a bukaresti rádió magyar adásánál
Akárcsak a televízió magyar adásának, jelenleg a közszolgálati rádió kisebbségi adásainak is csak megbízott főszerkesztője van. Stanik István ugyanis februárban lemondott a főszerkesztői székről (jelenleg a rádió nagyváradi tudósítójaként dolgozik), tisztségét pedig Székely Ervin vezető szerkesztő vette át ideiglenes megbízottként. A posztot hamarosan meghirdetik, ám a vizsga pontos dátumát még nem közölték. Székely Ervin lapunknak elmondta, megpályázni készül a főszerkesztői tisztséget. Esetleges versenytársakról nincs tudomása, de kijelentette: ha feltűnne valaki a színen, és nála jobb eredményt érne el, „az a rádiónak mindenképp nyereség volna”. A pályázatot még nem írták ki, de Székely szerint a követelmények közt szerepel majd minden bizonnyal a rádiós működtetési törvények ismerete, szakmai tapasztalat és megvalósítási tervezet.
Zsigmond Júlia
Szabadság (Kolozsvár)
2012. március 27.
A kommunizmus exhumált áldozatairól nyílik kiállítás Aradon
A romániai kommunista rendszer exhumált áldozatairól nyílik kiállítás kedden Aradon – közölte az MTI-vel a tárlat anyagát összegyűjtő Marius Oprea történész, a Romániai Kommunizmus Bűneit Vizsgáló Központ (CICCR) vezetője.
A “Közös nevező: a halál” című kiállítás azokat a tárgyi emlékeket és dokumentumokat tárja a nyilvánosság elé, amelyeket a kommunizmus idején ítélet nélkül kivégzett áldozatok felkutatása és kihantolása során gyűjtött össze a történész és négyfős csapata. Az Arad Megyei Múzeumban rendezett kiállítás anyagát először 2009-ben Kolozsváron mutatták be. Azóta 13 másik romániai városban, 2010-ben pedig Prágában is nyilvánosság elé került.
A CICCR a kommunista politikai rendőrség, az egykori Securitate feljegyzései alapján, az áldozatok családtagjainak kérésére kutatja fel a kommunisták által meggyilkolt áldozatokat, akikről a hozzátartozók évtizedekig nem tudták, hol földelték el őket. Marius Oprea az MTI-nek elmondta: becslése szerint tízezerre tehető a kommunisták által ítélet nélkül, törvénytelenül kivégzettek száma, közülük a CICCR-nek kevesebb mint 100 áldozatot sikerült felkutatnia, és kihantolnia, hogy a családjuk méltó módon újratemethesse őket.
Marius Oprea 2005 és 2010 között a Kommunizmus Bűneit Vizsgáló és a Román Száműzöttek Emlékét Ápoló Intézetet vezette: menesztése óta az általa létrehozott hasonló nevű központ, a CICCR folytatja az áldozatok és gyilkosaik felkutatását. Állítása szerint nemhogy támogatást nem kap, de akadályozzák is munkáját. Most magánalapítványok segítik, a sírokban talált személyes tárgyak restaurálását pedig a kolozsvári székhelyű, Erdélyi Nemzeti Történelmi Múzeum szakemberei végezték.
”Egy lelőtt paraszt bocskorában például egy kanalat és villát találtunk, egy másik áldozat ruhájában, aki szökevényeket rejtegetett, egy kis tükör lapult – ezek nagyon egyszerű, értéktelen tárgyak, mégis megrendítő hatásúak. Hiszen olyanokról van szó, akiket csak azért lőttek agyon, mert megtagadták a katonai szolgálatot vagy ellenálltak az erőszakos kollektivizálásnak” – mondta Oprea.
Hozzátette: az aradi kiállításon többek között egy ítélet nélkül agyonlőtt szatmári magyar vasutas történetét is megismerheti a látogató. “Ha van valami, ami igazán összeköti a románokat és magyarokat, az az, hogy egyformán megszenvedtük a kommunista terrort, sőt, azt kell mondanom, hogy a magyarokra kétszeresen rájárt a rúd, mert nemzetiségük miatt is üldözte őket a Securitate”.
A “Közös nevező: a halál” című kiállítás március 27. és április 11. között látogatható az Arad Megyei Múzeum Klió-termében, a Horea utcában, keddtől vasárnapig 9-től 17 óráig. A belépés ingyenes.
erdon.ro
2012. március 27.
Helyzetünk tükre: Marosvásárhely
Minden jel szerint a magyarság – az RMDSZ mindenképpen – feladta Marosvásárhelyt. Semmiféle megegyezésre, összefogásra nem hajlandóak, Székely István, a szövetség főtitkárhelyettese meg is fogalmazta, a közvélemény-kutatások mutatják, magyar jelöltnek nincs esélye győzni, akkor sem, ha az összes magyar szervezet felsorakozik mögé.
Beigazolódni látszik a szóbeszéd: az RMDSZ megkötötte paktumát a Demokrata-Liberális Párttal, nem indít esélyes konkurenst Dorin Floreával szemben, cserében Lokodi Emőke maradhat a megyei tanácselnök, s pottyantanak még néhány zsíros tisztséget a magyar érdekvédelemnek.
Az EMNP azt szeretné elérni, hogy Vass Levente ne a tulipános jelkép alatt induljon, igazi közös jelölt legyen, az MPP előválasztásokon keresné a megfelelő jelöltet. Az RMDSZ egyik ajánlatra sem vevő, magabiztosan hirdeti, nem mondanak le a tulipánról, nem engedik mindenféle megállapodások martalékául a húsz éve megszokott jelképet. A hét végi újabb egyeztetések, a polgáriak által meghirdetett tüntetéssorozat mind-mind haszontalannak tetszik: az RMDSZ marosvásárhelyi illetőségű vezérkara lemondott Székelyföld egykori fővárosáról, meg sem kíséreli visszahódítani azt az oly sokat szidott Dorin Floreától.
A marosvásárhelyi helyzet azonban több a magyarság egyik védőbástyájának feladásánál, az erdélyi jövőt tükrözi, az RMDSZ kompromisszumkész, kicsi biztossal megelégedő politizálását, az ellenzéki pártok tehetetlen kapkodását, ahogy megkésve állnak elő, szajkóznak jól csengő ötleteket, melyekről maguk is pontosan tudják, nincs esély magvalósulásukra. Nem sikerül megegyezésre jutni egy igen kiélezett helyzetben, nem elég alapos indok Marosvásárhely visszaszerzése, hogyan sikerülne majd a parlamenti választásokon? Főként hogy az alternatív küszöb még a kényszert is csökkenti, a parlamenti bejutás, tehát a bársonyszékek nem kerülnek veszélybe. Legfennebb kevesebb lesz, de akinek kell, annak úgyis jut majd.
Lehangoló tükre a marosvásárhelyi helyzet annak, amivé az erdélyi magyar politikum vált, az önfeladást hirdeti járható útként, s ez bizony nagyon veszélyes, hisz talán az erőteljes küzdelem sem elegendő, hogy megállítsa fogyásunkat. A harsány megalkuvás és a harcos tehetetlenség között szépen, lassan felmorzsolódhatunk.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2012. március 27.
Magyarország üdvözli a román döntést a marosvásárhelyi magyar-angol tannyelvű karról
A magyar kormány üdvözli, hogy kedden Romániában elfogadták a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) magyar-angol tannyelvű karának létrehozásáról szóló kormányhatározatot, és reméli, hogy ezzel az utolsó akadály is elhárult a magyar nyelvű képzés önállóságának útjából.
A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM) kedden az MTI-hez eljuttatott közleményében azt írta: a romániai multikulturális egyetemeken a magyar tagozat megalakítását 2011 óta törvény írja elő. Ennek értelmében az intézményekben a kisebbségi oktatás számára olyan tagozatokat, részlegeket kell kialakítani, amelyek az oktatás megszervezésében autonómiával rendelkeznek.
A KIM szerint a mostani siker az egységes magyar fellépés, valamint a magyar oktatói kar és diákság kitartó küzdelmének eredménye. “Meggyőződésünk, hogy ezzel a lépéssel tovább fog erősödni az erdélyi magyar nyelvű felsőoktatás” – írta a KIM.
Romániában tavaly tiltakozásokat váltott ki, hogy az új román oktatási törvény által biztosított lehetőségek ellenére a MOGYE román többségű szenátusa júniusban megakadályozta a magyar intézetek létrehozását. Júliusban az okozott felháborodást, hogy az általános orvosi karon a nyolcvan költségtérítéses hely mindegyikét a román tagozatra felvételiző diákok kapták meg. Ezt később korrigálták, negyven helyet biztosítva a magyar tagozatnak. Augusztusban néhány romániai magyar fiatal több napon keresztül tüntetett, hogy az egyetemen alakuljanak magyar intézetek.
Ezt követően szeptemberben, a Krónika című kolozsvári napilap arról számolt be: a MOGYE szenátusa arról döntött, hogy nem hosszabbít szerződést több magyar nemzetiségű nyugdíjas óraadó tanárral. Az, hogy a szerződéseket nem hosszabbították meg, a lap szerint jelentősen megnehezíti a magyar tagozat működését.
Catalin Baba román oktatási miniszter kedden jelentette be, hogy a bukaresti kormány elfogadta azt a kormányhatározatot, amely egy új kart hoz létre a magyar és angol tannyelvű szakok számára a MOGYÉ-n.
A bukaresti kormány néhány módosítással azt a március 13-án közvitára bocsátott kormányhatározat-tervezetet fogadta el, amely szerint a MOGYE meglévő három kara mellett egy negyedik alakul, amely az intézményben zajló magyar nyelvű orvos-, gyógyszerész- és nővérképzést, az angol nyelvű orvosképzést, valamint a román és magyar nyelvű bábaképzést foglalja magában. A karon 325 magyar és 50 angolt tannyelvű helyet hirdetnek, a bábaképző 25 helyén pedig gyakorlatilag fele-fele arányban osztoznak a románul és magyarul tanuló hallgatók. Markó Béla miniszterelnök-helyettes, a Romániai Demokrata Szövetség (RMDSZ) korábbi elnöke az MTI-nek kedden elmondta: hosszú viták eredménye, hogy az anyanyelvű oktatás és utánpótlás-képzés számára sikerült megfelelő feltételeket biztosítani a MOGYÉ-n. Király András, a román kormány kisebbségi oktatásért felelős államtitkára pedig úgy fogalmazott: a közvitára bocsátott eredeti tervezethez képest a kormányhatározatba bekerült az, hogy az egyetemnek azonnal neki kell látnia az új kar megszervezésének.
MTI
2012. március 28.
A kormány jóváhagyta a magyar kar létrehozatalát a MOGYE-n
A kormány keddi ülésén jóváhagyta azt a határozattervezetet, amely előírja az önálló magyar kar létrehozatalát a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE).
A kormányülés végén Catalin Baba oktatási miniszter kijelentette, hogy a jogszabállyal nem “találnak fel” semmilyen új tanulmányi programot, a kormány csak a tanügyi törvény előírásainak alkalmazása érdekében lépett, ha nem teszi, “hivatali visszaéléssel” vádolhatták volna.
A miniszter elmondta, a kormány tárgyalt arról is, hogy ugyanezen az egyetemen létrehozzon egy német nyelvű kart is, ám ez egy hosszabb távú terv.
A határozattervezet, amely tíz napig közvitán volt, előírja, hogy az egyetemen magyar nyelvű kar működik majd, orvosi, gyógyszerészeti és orvosasszisztensi képzést nyújt 325 diák számára, és angol nyelvűt 50 diáknak.
– Mai ülésén a kormány az anyanyelvű oktatás szempontjából egy rendkívül fontos határozatot hozott nemcsak azért, mert a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen belül létrejön egy külön magyar kar, hanem azért is, mert ezáltal sikerült érvényt szerezni az új oktatási törvény egy fontos rendelkezésének. A kormányhatározat elfogadása azt is jelenti, hogy van még egy kapaszkodó a törvény mellett, ami megoldja a helyzetet – nyilatkozta Markó Béla miniszterelnök-helyettes kedden, a kormányülést követően.
A kormányhatározat másik üzenete, hogy nem azoknak lett igazuk, akik feszültséget próbáltak szítani románok és magyarok között, hanem azoknak, akik úgy vélik, hogy 2012-ben nem szabad visszatérni Romániában a ’90-es évek közhangulatához” – tette hozzá.
– Milyen esélye van Victor Ponta PSD-elnöknek, aki támogatásáról biztosította az USL-t, hogy bizalmatlansági indítványt nyújtson be a kabinet ellen, valamint a PSD képviselőházi frakcióvezetőjének, aki közigazgatási bírósági eljárást helyezett kilátásba? – kérdeztük a miniszterelnök- helyettestől.
– Az ellenzék megtámadhatja, a kormányhatározat ugyanis tökéletesen beilleszkedik a törvényes előírásokba, és nagyon fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy úgy dolgoztuk ki és szavaztuk meg a törvényt, hogy mindezt lehetővé teszi – válaszolta Markó Béla.
Lényeges változás, hogy a kormányhatározat nyomán létrejövő karon a magyar oktatóknak módjuk lesz dönteni a magyar nyelvű oktatás különböző kérdéseivel kapcsolatosan. A kar kiépítése nehéz munka lesz, és ebben a magyar oktatókra jelentős feladatok várnak. Másrészt pedig az oktatási miniszternek és a minisztériumnak is nap mint nap oda kell figyelnie, hogy a MOGYE sorsa hogyan alakul, hogy megszülessen az érvényes charta, és a választásokban is mihamarabb érvényesülnie kell a normalitásnak” – mondta a miniszterelnök-helyettes, aki helyesnek ítélte meg, hogy pillanatig sem mondtak le arról, hogy az anyanyelvű oktatásnak megfelelő feltételeket kell biztosítanunk az orvosképzésben is.
– A közvitára bocsátott eredeti tervezethez képest a kormányhatározatba bekerült, hogy az egyetemnek azonnal neki kell látnia az új kar megszervezésének. Miután néhány nap múlva a kormányhatározat életbe lép, újra kell írni a chartát, amely az új kart is tartalmazza, meg kell szervezni a választásokat (szenátus, rektor), versenyvizsgákat kell hirdetni az oktatói és adminisztratív állások betöltésére.
Ehhez a támogatást a tanügyminisztériumnak kell biztosítania, amely jelenleg leállította az alapfinanszírozást és a fizetések folyósítását a MOGYE-n – válaszolta kérdésünkre Király András oktatási államtitkár.
– A kormányhatározat elfogadása előrelépést jelent, és azt igazolja, hogy egy jogállamban kötelező módon be kell tartani a törvényeket. Egy szűk érdekcsoport, amely országos ügyet kavart abból, ami máshol természetes, nem szegülhet ellen a törvényes előírásoknak. Nem tesz jót az egyetem hírnevének, ha továbbra is fennmarad a hónapok óta tartó feszült helyzet. El kell kezdenünk a tárgyalásokat a forráskezeléssel ideiglenesen megbízott Azamfirei Leonard professzorral. Elképzelésünk szerint az új kar két vagy három főintézetből állna – válaszolta kérdésünkre dr. Szabó Béla egyetemi tanár, a magyar oktatók választott képviselője.
– Reményeink szerint az oktatási minisztérium lehetőséget biztosít arra, hogy az oktatóhiányt pótolni tudjuk, s azok helyett, akik nem vállalják, új oktatókat alkalmazzunk.
– Tartani tudják-e a jelenlegi diáklétszámot?
– A meglévő diákokat nem veszíthetjük el, az első évek számára a preklinikai tantárgyak esetében nem olyan rossz a lefedettség, s vannak tantárgyak, amelyek esetében más egyetemekről pótolni tudjuk a tanárhiányt.
Bár kétségtelen, hogy zord idők elé nézünk, szeretnénk, ha építő jellegűek lennének a tárgyalások – tette hozzá a volt dékánhelyettes, akit korábban büntetésből váltottak le ebből a tisztségéből.
*
Időközben a MOGYE román egyetemi hallgatókat tömörítő ligájának alelnöke azt nyilatkozta, hogy a diákszervezet a közigazgatási bíróságon támadja meg a MOGYE-ről szóló kormányhatározatot, amely szerinte nem veszi figyelembe a diákok igényeit és újabb feszültségeket gerjeszt. Florin Buicu, a MOGYE szakszervezetének képviselője pedig azt nyilatkozta, hogy bepereli az oktatási minisztériumot, mivel megszegték a közigazgatási döntéshozatal átláthatóságáról szóló törvény előírásait.
(bodolai)
Népújság (Marosvásárhely)
2012. március 28.
Összefogás a magyar nyelvű felsőoktatásért
Zárónyilatkozatban kötelezték el magukat az erdélyi magyar felsőoktatás támogatása mellett a Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület (RMOGYKE) által a Határokon átnyúló összefogás a magyar nyelvű felsőoktatásért címmel Marosvásárhelyen szervezett konferencia előadói.
A március közepén megtartott értekezleten az erdélyi előadók a közösséget hitelesen szolgáló, a magyar nyelvű felsőoktatásért szót emelő Erdélyi Magyar Tudományegyetemek Vezetői Konferenciájának létrehozásáért szálltak síkra. A konferenciát követően az előadók (prof. dr. Kincses Ajtay Mária-Adrienne, a RMOGYKE elnöke, prof. dr. Bódis József, az MTA doktora, a Magyar Rektori Konferencia elnöke, a Pécsi Tudományegyetem rektora, prof. dr. Péterffy Árpád (Debreceni Egyetem, az Orvos- és Egészségtudományi Centrum, a Szívsebészeti Klinika), prof. dr. Dávid László, a Sapientia- Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektora, prof. dr. Miseta Attila, az MTA doktora, a Pécsi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar dékánja, prof. Tóth Csaba, az MTA doktora (Debreceni Egyetem, Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Urológiai Klinika), prof. dr. Szabó Béla, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem Általános Orvostudományi Karának dékánhelyettese, dr. Horváth Gizella egyetemi docens, a Partiumi Keresztény Egyetem rektorhelyettese, prof. dr. Kellermayer Miklós, az MTA doktora, a Pécsi Tudományegyetem, Laboratóriumi Medicina Intézet, Magyar Egészségügyi Társaság elnöke, Derzsi Ákos RMDSZ-es parlamenti képviselő, az egészségügyi és családvédelmi bizottság és európai üzleti kapcsolatokért felelős bizottság tagja a hétfőn kiadott zárónyilatkozatban megfogalmazzák: “Célunk, hogy megvalósuljon az együttműködés szervezett formája a romániai, magyar nyelven (is) oktató egyetemek és a felsőoktatást támogató civil szervezetek között. Évente rendezünk olyan fórumokat, konferenciákat, ahol az egyetemek és a civil szervezetek együttműködési módozatait kidolgozzák és elemzik”.
A továbbiakban közlik: az erdélyi magyar nyelvű felsőoktatási intézmények vendégoktatók, közös kutatási programok, diákcserék iránti igényüket évente május 31-ig hozzák a Magyar Rektori Konferencia tudomására, hogy az anyaországból érkező segítség minél szervezettebb és hatékonyabb legyen. A Pécsi Tudományegyetem európai uniós pályázatokon együttműködne a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemmel, a Magyar Rektori Konferencia pedig vállalja, hogy a Magyarországon működő levelező doktori képzést kiterjeszti a romániai magyar felsőoktatás végzettjeire is. “Támogatjuk az Erdélyi magyar vezetői konferencia megalakulását, amely a Magyar Rektori Konferencia testvérszervezeteként kíván tevékenykedni, az alakuló gyűlést a közeljövőben a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem hívja össze” – áll a zárónyilatkozatban.
Az aláírók fontosnak tartják, hogy a Magyar Rektori Konferencia támogatja a romániai, magyar oktatási nyelvű egyetemek által létrehozandó vezetői konferenciával közös egyeztető testület megalakítását, amely egyfelől egyeztető, másfelől aktív, kezdeményező- véleményalkotó fórum lenne az erdélyi magyarságot is érintő oktatáspolitikában. Üzenetükben megfogalmazzák: az orvosi- gyógyszerészeti egyetem magyar tagozatának létrehozása nem veszélyezteti a román oktatást.
”A magyar oktatás fejlődése, jövője a román társadalomnak is fontos és hasznos, ugyanakkor az Európai Unió által elvárt – jog-és esélyegyenlőségen alapuló – együttműködés alapvető követelménye. A multikulturálisként meghatározott egyetemeken a különböző nemzetiségű oktatók és diákok közötti együttműködést fontosságának megfelelően kell kezelni, ebben a magyar közösségnek kezdeményező szerepet kell vállalnia. Fontos lenne, hogy az érintett román és a magyar oktatási intézmények vezetői évente találkozzanak, és tágítani kell az együttműködés kereteit, ugyanakkor fontos a magyar–magyar, a magyar–román diákszervezetek közötti együttműködés bővítése is” – teszik hozzá az aláírók. Hangsúlyozzák, amennyiben a román tanügyi törvényben szabályozott multikulturalitás érvényesítése a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen elmarad, és nem hozzák létre a magyar nyelvű, önálló struktúrájú orvosi és gyógyszerészeti képzést, “a magyar nyelvű felsőoktatási intézmények közösen fognak fellépni a megfelelő romániai és európai uniós fórumoknál anyanyelvű oktatásra való jogunk védelmében”. Úgy vélik, a MOGYE-n a magyar oktatás megmaradásához nélkülözhetetlen az anyaország támogatása, e célból évente meg kell szervezni az öt magyar orvosi és gyógyszerészeti egyetem tanszékvezetőinek egyeztető fórumát, az illetékes tisztségviselők részvételével.
A zárónyilatkozat utolsó, 13. pontja szerint “a keresztény, értékteremtő szellemiség jegyében kell képeznünk a jövő nemzedéket. A felsőoktatási intézmények fontos szerepe, hogy nemcsak jó szakembereket, hanem lelkükben, testükben egészséges embereket képezzenek”.
(a.)
Népújság (Marosvásárhely)
2012. március 28.
A dolgok helyreállítódásáról
Hármas könyvbemutató a Művészeti Egyetemen
A színházi világnap tiszteletére hétfő délután hármas könyvbemutatónak adott otthont a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem előcsarnoka. A zsúfolásig telt térben Albert Mária üdvözölte a megjelenteket és árulta el: Ungvári Zrínyi Ildikó Képből van-e a színház teste? – tér, kép, test és médium a kortárs színházban, Papp Éva A művészi beszéd útja a közbeszédtől a versmondásig című kötetekről, valamint Novák Ildikónak a Marosvásárhelyi Állami Bábszínház történetével foglalkozó könyvéről hallhat a nagyérdemű, a kiadványok az intézmény kiadója és a Mentor Kiadó közös munkájaként jelentek meg.
Papp Éva és Novák Ildikó kötetéről Kovács Levente szólt. – Papp Éva könyve Budapesten elvégzett doktoriskolai tézisének bővített változata, és az első olyan kötet, amely avatottan szól a beszéd kérdéseiről: a szerző színészi és tanári tapasztalatainak, egy megtett útnak az összessége. Tankönyvként, módszertanként is forgatható: nagyon világos felépítés jellemzi, mindenről beszél, de nem szószátyár, világosan, emberközelien fogalmaz. Foglalkozik a versmondás problémáival, a nonverbális kifejezőeszközökkel (amelyek húsz évvel ezelőtt még szentségtörésnek számítottak) – mondta a méltató, akinek kérdéseire a szerző válaszolt. Papp Éva Kányádival együtt vallja, a vers az, amit mondani kell, és igen, van értelme a versmondásnak napjainkban. Az elsőéves hallgatók rövid közjátéka után Novák Ildikó kötetéről szólt Kovács Levente. – A szerző dolgozatának én voltam az irányítója. A kötet tematikája bábszínházi jellegű. Fontos könyv: megalakult a bábtagozat, de ennek nincs igazán múltja, bábtörténeti háttere, az alapokat a semmiből kell megteremteni. A báb mostoha művészet volt mindig, holott némelyik bábszínész munkája a színészekénél is sokkal nehezebb. A könyv foglalkozik a vásárhelyi bábszínház megalakulásának előzményeivel, de kitér a szocialista kultúrpolitikára is, feltárni igyekszik az összefüggéseket. A kötet nagy érdeme, hogy megtaláljuk benne a társulat adminisztratív összetételét, művészi eszközeinek fejlődéstörténetét, a kiemelkedő alkotók – köztük Antal Pál, Haller József – pályáját, és olvashatunk igen jó előadás-elemzéseket is. Melléklete gazdag dokumentumanyagot tartalmaz. Novák Ildikó hozzátette: nem hagyta abba a bábokkal való kapcsolatot. – Mindent megteszek azért, hogy a diákok elhiggyék, a bábszínészet nem “mellékes” foglalkozás. Igyekszem megtalálni azt a belső lényeget, ami ezt a műfajt az emberiség tudatában megtartja, és tisztelegni azok előtt, akik nagyon sok munkát fektettek életünk minőségének jobbá tételébe. Ungvári Zrínyi Ildikó a kötettel kapcsolatosan elmondta, ez a könyv rendbetétel, a dolgok helyreállítódnak általa. Nagyon alapos munka, amely mögött végig ott állt a kíváncsiság. – Örülök, hogy igazi színháztörténész jelent meg a színen.
Ungvári Zrínyi Ildikó kötetét Kovács András Ferenc ismertette. – Érdekes, jól megtervezett könyvről beszélünk. Alapos, sok dologra, nagy feladathalmazra koncentráló mű, amely többszörös olvasatot biztosít. Tétje és tematikája a képpé szerveződött test. Jegyzetekből áll, egyszerre teatrológiai és színházantropológiai vizsgálódás. A szerző négy fejezetben a meglévő elméleteket, tételeket prezentálja, nagyon jó megfigyelőkészséget feltételező előadás-elemzéseken keresztül dolgozza fel mondandóját. És mindezt nem tolakodóan, nagyon jó az egyensúly. Képből van-e a színház teste? Mit látunk, mit nézhetünk? Mit szeretne és mit tud látni a néző, mivel lehetne megfogni? Jól megtanulni értelmezni, amit látunk: ez a könyv igazi értelme. A színházzal foglalkozó életforma aktívvá, odafigyelővé teszi az embert, megtanítja nézni. Van egy nézői réteg, amely most nő fel. És nem sértődik meg, mert nagyon sokféle. Hozzá is szól ez a kötet. Ungvári Zrínyi Ildikó a KAF kérdéseire adott válaszában elárulta, nem tudja, mi volt érdekesebb – előadásokat nézni, vagy megírni az élményanyagot. – A megélt színházi előadást le kell fordítani szövegre. Átszerveződőben a színház, új dolgok jelennek meg, színes formavilág alakul, és mi is színesen írhatunk minderről.
Nagy Botond
Népújság (Marosvásárhely)
2012. március 28.
Mérgezett tő
Szokatlan, nagyon furcsa jelenség, amikor a többségiek törvénytelenséget, szeparatizmust, szegregációt és diszkriminációt kiáltanak.
A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem román oktatóinak és diákjainak jajkiáltásai, illetve a mögéjük álló politikusok egyetértő, sőt lázító nyilatkozatai azonban olyannyira mérgezett tőből fakadnak, hogy végül ezt is csak a bántó ellenségeskedés számlájára írhatjuk.
Egyesek, jobban mondva sokak számára ugyanis továbbra is elfogadhatatlan és megemészthetetlen, hogy a magyarság parlamenti érdekképviselete időnként konkrét eredményeket is felmutat választóinak. A konfliktusra éhes vagdalkozókat pedig mindig ki tudja elégíteni az a politikai oldal, amely éppen sóvárogva nézi, amint az e téren rendkívül megbízható RMDSZ éppen másnak tartja a hátát a kormányban. Az ellenzék – legyen bármilyen színezetű is az – választások előtt röhögve veszi elő az etnikai kártyát, amely igazi aduvá válik abban az időszakban, amikor a magyar képviselet is előhozakodik kézzelfogható eredményeivel.
A forgatókönyv a szokásos: az RMDSZ a jól időzített megvalósításokkal megpróbálja szinten tartani magát a politikai palettán, az ellenzék büszkén figyeli, ahogyan izmosodnak százalékos mutatói, a nagyobbik kormánypárt pedig az engedmények után nagyot nyelve próbálja menteni a menthetőt. A PDL a MOGYE esetében az új, magyar, román és angol tannyelvű orvosi és gyógyszerészeti kar létrehozásáról szóló kormányhatározat közvitára bocsátásával akarta szépíteni magát választói szemében, miközben az időhúzás ellenére egyértelmű volt, ebből az RMDSZ ottányit sem enged.
Közben aláírási jogot kapott az a rektor, akit törvénytelenül választottak meg a MOGYE-n, de egyelőre ez sem változtat azon, hogy az új, egy adott pontig független karon három nyelven tanítanak majd. Egyértelmű, hogy amit most az RMDSZ kisajtolt – és várhatóan a jövőben is ki fog kényszeríteni – koalíciós partneréből, csakis politikai alkukötés révén valósulhat meg. A MOGYE felbujtott román diákjai, önkényes vezetői most a politikum durva beavatkozásaként próbálják tálalni a változásokat, pedig ők is tudják, hőzöngésükkel csakis politikai érdekeknek fekszenek le, és pontosan azt szolgálják, ami ellen buzgón tiltakoznak: a törvénytelenséget, a szeparatizmust, a szegregációt és a diszkriminációt.
Páva Adorjánű
Krónika (Kolozsvár)
2012. március 28.
Nyelvőrző – „s midőn az ember érti már / sorsának szent zenéjét, / ajkát szavakra nyitja meg, / hogy mások is megértsék”
Aranka György Nyelv- és Beszédművelő Verseny, XVII. országos szakasz
Március 23-án, pénteken kezdődött, és egész hétvégén zajlott Kolozsváron az Aranka György Nyelv- és Beszédművelő Verseny XVII. országos szakasza, amelynek mottója a címben idézett Csanád Béla-versrészlet volt, házigazdája pedig hagyományosan az Apáczai Csere János Elméleti Líceum. A versenyt azon iskolák diákjai számára hirdették meg, ahol beszédművelő körök működnek; a felhívás sikeresnek bizonyult, hiszen Erdélyből és a Partiumból 19 beszédművelő kör képviseletében 80, a magyar nyelvet szerető nyelvművelő diák és felkészítő tanára vett részt a vetélkedőn.
Késő délután a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet dísztermében újra felcsendült a Szivárvány havasán című népdal, az Aranka György Nyelv- és Beszédművelő Verseny ünnepi nyitánya. A gyönyörű, sokakat megható népdalt ezúttal Csüdöm Tímea, az Apáczai-líceum XI. osztályos tanulójának előadásában hallgathattuk meg, majd Adorjáni Zoltán lelkész, a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet dékánjának áhítata következett. Lászlóffy Aladár Nyelvében él... című írását Szabó Eszter harmadéves bölcsészhallgató adta elő.
A rendezvényt Egyed Emese, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Magyar Irodalomtörténeti Tanszékének professzora, a Georgius Aranka Társaság elnöke nyitotta meg, aki a meghívottak köszöntése után a bírálóbizottság tagjait mutatta be. A Nevelési, Kutatási, Ifjúsági és Sportminisztérium képviseletében Várady Izabella magyar nyelv és irodalom oktatásáért felelős szakreferens méltatta a rendezvényt, kitérve a helyes beszéd fontosságára.
„Az anyanyelv szabaddá teszi a gondolatot”
A vendéglátók nevében Vörös Alpár iskolaigazgató köszöntötte az egybegyűlteket, hangsúlyozva, hogy jó érzés erdélyi magyarnak lenni. Wacha Imre, Lőrincze Lajos-díjas főiskolai docens Pál apostolt idézve arra biztatott mindenkit: szeressük anyanyelvünket, hiszen „szavam lehet zengő érc vagy pengő cimbalom, ha szeretet nincsen én bennem, semmi vagyok”. Az anyanyelv örömet szerez, ha sokféleképpen használják, szabaddá teszi a gondolatot, fűzte hozzá. A megnyitó befejező mozzanataként megzenésített verseket és zsoltárokat adott elő a Református Kollégium kórusa.
Másnap, szombaton reggel 8 órakor vette kezdetét a vetélkedő a vendéglátó líceum három tanteremében. Az Édes anyanyelvünk kategória résztvevői nyelvtani, nyelvhelyességi, helyesírási, illetve stilisztikai feladatokat kaptak; a Szép magyar beszéd versenyzőinek szövegjelöléssel, szövegértéssel és értelmezéssel kapcsolatos feladatokat kellett megoldaniuk; a Versben bujdosó kategóriában indulók kreatív szöveggyakorlatokkal, versírással próbálkoztak (mindhárom kategória két, illetve három fordulóból, egy írásbeli és egy vagy két szóbeli próbából állt). A feladatok megoldására két óra állt rendelkezésre; ezalatt a tanároknak, meghívottaknak Keszeg Anna és Zörgő Noémi, a BBTE oktatói(Képi retorikák: a vizuális írástudás alapjai), továbbá Virginás Andrea, a Sapientia EMTE adjunktusa (A sztori világa – mindennapi történeteink) tartott előadást, majd elkezdődött a Georgius Aranka Társaság Közgyűlése.
Szóban is helyt kellett állniuk
Az Édes anyanyelvünk versenyzőinek egyet-egyet kellett kiválasztaniuk a megadott témák közül, majd rövid felkészülési idő után a bírálóbizottság és a közönség előtt beszéltek azokról. A Szép magyar beszédben résztvevők egy előkészített, szabadon választott szöveget olvastak fel, majd első olvasatban tolmácsolták Wacha Imre írását. A Versben bujdosókategória versenyzőinek egy-egy előre megtanult verset kellett előadniuk, itt Dsida Jenő és József Attila versei közül válogathattak. Ezt követően a IX–X. osztályos diákok Orbán Ottó Érdeklődő, a XI–XII. osztályosok pedig Somlyó GyörgyA múzsa csókjai – mint isten útjai – kiszámíthatatlanok P. J.-nek című versét szavalták el.
A délelőtti próbák után a versenyzők felszusszanhattak, a bírálóbizottságok tagjai pedig munkához láttak. Délután elhangzott a Táborba hívó szó, és a tavalyi III. Aranka-tábor vetítettképes összefoglalóját is megtekinthettük. Ezután az Édes anyanyelvünk kategória kiértékelésével kezdődött a szakmai elemzés: mint kiderült, az írásbeli nyelvhasználati feladatai okoztak ugyan némi fejtörést a diákok többségének, a nyelvtani résznél azonban jól teljesítettek. A szóbeli kiértékelésénél Keszeg Anna a beszéd közbeni nonverbális kommunikációt emelte ki pozitívumként, illetve a szövegre figyelésre intette a versenyzőket.
A Szép magyar beszéd verseny szövegértelmezési feladatának értékelését Siposné Virág Erzsébet tartotta, majd Kerekes Barnabás, az Anyanyelvápolók Szövetségének társelnökeismertette a szövegjelölési példamondatok helyes megoldásait. A Versben bujdosó kiértékelésén megtudtuk, hogy a fiatalok többsége számára az utolsó feladat bizonyult a legnehezebbnek, amelyben Balassi-strófát használva kellett háromszakaszos verset írniuk, kedvenc énekesükről. A szóbeli fordulóról Albert Júlia színművész számolt be, a hanghordozás és a légzés fontosságát hangsúlyozva. A kiértékelő záró mozzanataként Lestyán Attila, a kézdivásárhelyi Nagy Mózes Elméleti Líceum XI. osztályos tanulója Dsida Jenő Hulló hajszálak elégiája című költeményét szavalta el.
A hosszú versenynapot musical zárta, a Frank L. Baum műve nyomán Zalán Tibor átdolgozásában készült, Puskás Zoltán által rendezett Óz, a nagy varázsló című előadás, amelyet a Kolozsvári Állami Magyar Színházban láthattunk.
„Nyisd ki a szemed, s figyelj, nagy erővel…”
Március 25-én, vasárnap reggel került sor a díjak kiosztására és a záróünnepségre. Ferenczes István Szerelmes vers című művét Buchman Wilhelm, a Református Kollégium XI. osztályos tanulója adta elő elsőként. Egyed Emese elmondta: kellemes együttlétet, sikeres versenyt tudhatunk magunk mögött, ami nem csoda, hiszen az Aranka György Nyelv- és Beszédművelő Verseny a szakmai együttlét lehetősége.
A magyarországi küldöttség részéről Kerekes Barnabás méltatta a rendezvényt, kifejtve: napjaink modortalansága, igénytelensége, durvasága ellen kellene összefognunk, hogy megőrizhessük, „ami még emberi ebben a világban”. Szavaira rímelt a két legutóbbi magyarországi anyanyelvi tábor útravalóul idézett jelmondata: „Építsünk hidat, tiszta szavakból, határok fölé” valamint: „Attól vagy ember, hogy különb tudsz lenni”. A tanár úr szavait a díjkiosztás követte; az értékes jutalomkönyvek mellett az Édes anyanyelvünk első kilenc helyezettje és a Szép magyar beszéd első tíz helyezettje részt vehet a Kárpát-medencei döntőn, Sátoraljaújhelyen, illetve a győri Kazinczy-versenyen. Várady Izabella köszönetet mondott a résztvevőknek és szervezőknek, majd kiemelte: a visszatérő versenyzők azt bizonyítják, hogy a diákok magukénak érzik az Aranka-vetélkedőt.
Befejezésül Márai Sándor Figyelj című írását idézte Vörös Alpár: „Ne akarj nagyon szépet, sem különösen meglepőt, sem vészesen egyénit és eredetit mondani. Nyisd ki a szemed, s figyelj, nagy erővel. Aztán hunyd be a szemed, és emlékezz, nagy erővel. Aztán hallasz egy hangot, látsz egy arcot vagy egy tájat, valami dereng… Akkor írjál nagyon lassan, gondosan. A többit bízd Istenre.”
TÖRÖK KAROLA
Szabadság (Kolozsvár)
2012. március 28.
Kettős könyvbemutató a konzulátuson
Albert Ildikó székelyföldi pszichológus és Lászlóffy Csaba kolozsvári író új köteteit mutatták be hétfőn este a kolozsvári magyar főkonzulátus udvari termében. Albert Ildikó Mindennapi lelkünk, Az utazás divatja és Léleképítés című könyveit – amelyek a csíkszeredai Pallas-Akadémia Kiadónál jelentek meg – Kozma Mária író ismertette, Lászlóffy Csaba Az éden kényszerképzete című, négy kisregényt tartalmazó kötetét (Napkút Kiadó) Kántor Lajos irodalomtörténész és a magyarországi Korpa Tamás irodalomkritikus, költő, szerkesztő méltatta.
Albert Ildikó pszichológus könyveinek bemutatása előtt Szilágyi Mátyás kolozsvári főkonzul kifejtette: a pszichológia olyan tudomány, amely nagyon sok embert érdekel. Kozma Mária székelyföldi író először az önismeret szükségességéről és a reális én-kép kialakításáról kérdezte Albert Ildikót. A pszichológus-szerzőtől megtudtuk: a média azt sugallja, hogy boldognak és sikeresnek kell lennünk, ám az állandó boldogság irreális. – Ha felhagyunk a negatív gondolkodással, az előítéletekkel, akkor boldogabbak és sikeresebbek lehetünk. Nem kötelező mindent átvenni, amit a média és a környezet sugall.
Álmodozni is szabad, de nem kellene elszakadnunk a valóság talajától – hangsúlyozta Albert Ildikó, aki azt is elárulta, hogy könyvei pszichológusi bosszúságából is fakadtak. Mint kiderült, nem csak a szakmáján belül „ragadtatta magát” könyvírásra, hanem utazási élményei is írásra sarkallták. Ennek eredménye Az utazás divatja című könyv, a pszichológus pedig további könyvek írását is tervezi.
Az est következő programpontjának felvezetőjeként Kántor Lajos kifejtette: Lászlóffy Csaba eddig is nagy életművet alkotott. – Lászlóffy Csabát első sorban költőként tartjuk számon. Prózai műveiben főleg a magyar történelem témái jelennek meg, saját szemléletmódján átszűrve. A szerző egész életében versenyhelyzetben volt – például testvérével, Lászlóffy Aladárral, valamint kortársával, Szilágyi Domokossal –, amely sajátos ösztönzést jelentett. Az éden kényszerképzete című regényben ez a versenyhelyzet a világirodalomra is kiterjedt, hiszen a könyvben több írótól idéz, vagy megemlíti nevüket. Kassák Lajos, Szabó Dezső, Aquinói Tamás, Dosztojevszkij, Stendhal, Cholnoky neve különböző asszociációk formájában jelenik meg, és épül be Lászlóffy szövegébe – magyarázta Kántor. Korpa Tamás irodalomkritikus kiemelte: a négy évtizede publikáló szerző ebben a könyvében bravúros kultúrtörténetről és prózatechnikáról tett tanúbizonyságot. Lászlóffy Csaba megjegyezte: a négy kisregényt tartalmazó, most bemutatott könyvéből kettő a Funar-korszakot idézi, de az 1980-as évek lehallgató terrorjának bemutatása is nyomon követhető benne. Ugyanakkor könyvében a magyar nyelv és szókincs lehetőségeit is kipróbálta, tette hozzá a szerző.
A rendezvény folyamán Márkos Albert és Béres Melinda hegedűművészek R.M. Glier- és Bartók-hegedűduókat adtak elő, Jancsó Miklós színművész és Jancsó Hajnal előadóművész pedig részleteket olvasott fel a Lászlóffy-regényből.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)
2012. március 28.
Keserédes csángó jövő
Múltjuktól megfosztották, az elmúlt huszonegy esztendőben reményt adtak nekik, jelenük a politikai széljárástól függ, közösségi jövőjük akkor is keserédes, ha elcsitulnak a fejük fölött – talán nem is értük – összecsapó érdekhullámok.
1990 után úgy tűnt, lelki, szellemi átjáró építhető a moldvai csángó magyarok és a magyar nemzet között, éljenek a magyarok bárhol, később már azt is elhittük, bepótolhatóak az elszalasztott évszázadok, és a közös történelmi múlt is visszaépíthető a csángó családok életébe, gondolkodásába, érzéseibe. Csakhogy csalódnunk kellett, kiderült, akiknek ez kötelességük lett volna, akik hatalmi és anyagi tőkével is rendelkeztek, és rendelkeznek a mai napig is, azoknak csak kampányidőben fontos a csángókérdés.
A moldvai csángók sorsa nem egyszerűen egy megoldatlan ügy, őket nem kell megmenteni, mint ahogy azok hangoztatják, akik a tizedik, harmincadik civil szervezet nevében pályáznak lej- és forintmilliókra ilyen ürüggyel, hanem a magyar nemzet részévé kell tenni a csángó közösséget azokkal az eszközökkel, amelyek megfelelnek az ő igényeiknek és lehetőségeiknek.
Tizenkét esztendővel ezelőtt kevesen hitték el Hegyeli Attilának, a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetemen végzett fiatal néprajzosnak, valamint a moldvai csángók életébe őt beavató Tánczos Vilmos és Pozsony Ferenc néprajzkutatónak, egyetemi tanárnak, hogy ha lennének, akik tanítsanak, akkor gyermekek is lennének, akik szívesen hallgatnák a magyar meséket, tanulnák a népdalokat, ismerkednének hagyományainkkal, ünnepeinkkel. Az Orbán-kormány nem a hitetlenek közé tartozott, hanem 2000-ben megkezdte a magyar oktatási program finanszírozását, Hegyeli Attila pedig azokkal a helyi emberekkel, akik elsőkként íratták be gyermeküket a délutáni magyar órákra, és azokkal az erdélyi és magyarországi fiatal tanárokkal, akik pályakezdőkként – közülük némelyek kalandvágyból – érkeztek a moldvai csángó falvakba, és akik később meggyőződésből maradtak még néhány évet, megkezdte a szervezést. Emlékszünk a szülők megfélemlítésére, amikor az iskolai magyar órák indultak, az iskolaigazgatók, a tanfelügyelőség ellenállására, az RMDSZ ritkaságszámba menő kirakat-látogatásaira, a Moldvai Magyarok Csángószövetséget ért folyamatos támadásokra, de aki volt már magyar órán, amit háznál, illetve valamelyik csángó falu román iskolájában tartottak, az örökre emlékezetébe véste, hogy ezek a gyermekek úgy ízlelgetik a magyar szót, mint a legfinomabb falatokat.
A huszonöt oktatási helyszín, a magyar nyelvet tanuló több mint kétezer gyermek önmagáért beszél. S bár érthető, hogy a költségek felét magára vállaló magyar kormány és a másik felét biztosító keresztszülői közösség azt szeretné, ha a leghatékonyabban gazdálkodnának azzal a pénzzel, amit célirányosan nyújtanak a csángó közösségeknek, és ezért bízza az új, létesítendő alapítványra a moldvai magyar oktatási program irányítását, fontos volna, hogy ne hagyják ki a csángó embereket a döntésből, mert távirányítással a kapuk is nehezebben nyílnak, nemhogy a szívek.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2012. március 28.
Válaszlevél a Román Kormány alárendeltségében működő Nemzeti Kisebbségkutató Intézet vezetőjének, dr. Horváth Istvánnak
A bihari „Da poftiți! – Igen, tessék!” kezdeményezés kapcsán közölt nyílt levelét először olvasva – túl a sajátos, egyetemi oktatótól szokatlan stíluson – nehéz volt eldönteni, hogy a partiumi magyar viszonyokban való tájékozatlansága, vagy a ferdítés és összemosás szándéka sarkalták-e írásra.
Nos, a tisztánlátás végett fontos leszögezni, hogy két egymástól független kezdeményezésről beszélünk. Az egyik, amit a múlt év augusztusában indítottak útjára civilek a Kolozsvári Magyar Napok keretében „Igen, tessék! – Da, poftiți!” mottóval. Ezt többek között az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács kolozsvári szervezete is teljes mellszélességgel támogatta és támogatja. A másikat – rátelepedve a civil kezdeményezésre – a Bihar Megyei Tanács a megyei RMDSZ irányításával hirdette meg. A kolozsvári kezdeményezés főként a versenyszféra kereskedelmi és szolgáltató ágazatainak nyelvi jogi hiányosságainak pótlását célozta, míg a bihari RMDSZ kezdeményezése már elsősorban a hivatali nyelvhasználatra vonatkozik. A különbség ég és föld. A civil kezdeményezés hiánypótló módon az állampolgári jogérvényesítés korlátait feszegeti, míg a bihari RMDSZ-é egyszerű kampányfogás annak elfedésére, hogy képtelenek a helyi közigazgatáson belüli magyar nyelvhasználat legalapvetőbb, törvények szavatolta jogainak érvényesítésére. Ha „kisebbségkutatóként” mégsem volna róla tudomása, elmondanánk, Bihar megyében még a mintegy két tucat RMDSZ-es vezetésű önkormányzatban is csak korlátozottan érvényesülnek nyelvhasználati jogaink. Nem is beszélve a koalícióban vezetett Megyei Tanácsról, ahol egyáltalán nincsenek magyar nyelvű formanyomtatványok, a közérdekű dokumentumok egynyelvűek, a közgyűlési határozatokat nem fordítják le, az alárendelt intézmények többsége is teljes egészében egynyelvű, és így tovább. Addig, amíg a kolozsvári mozgalom jelmondata „Igen, tessék! – Da, poftiți!”, a bihariak, hogy a román partnerek érzékenysége véletlenül se sérüljön, a magyar szöveget téve másodiknak, „Da, poftiți! – Igen, tessék!” néven indították programjukat, sőt, külön logót is terveztettek. Ezek a különbségek még egy kutatónak is könnyedén feltűnhetnek. Jellemző, hogy amíg a román fél felé főként turisztikai kezdeményezésként tálalták programjukat, addig nekünk magyaroknak a nyelvhasználati, kisebbségjogi oldalát igyekeztek kidomborítani. A bihari érdekképviseleti impotencia beszédes jele, hogy az anyagi hátteret is csak külső források bevonásával, a magyar-román határon átnyúló pályázatként tudták megoldani. Így jutott az eredetileg a magyar nyelv használatának bátorítására született kolozsvári kezdeményezés a határ menti magyarországi önkormányzatokban biztosítandó román nyelvhasználatig. Ezek tények!
Megismételjük, tehát: felelőtlennek, szégyenletesnek és károsnak tartjuk, hogy amit a román állam 90 éven át nem tudott elérni, azt a bihari RMDSZ kezdeményezése megoldja, jelesül, hogy a román közigazgatási nyelv átlépi a trianoni határt. Nem mindennapi teljesítmény. Mint ahogyan az sem, hogy bár a fentieket kellőképpen érthetően mondtuk el, Ön valamilyen oknál fogva szükségét érezte a két egymástól teljes mértékben különböző ügyet összemosni. Értetlenül állunk, már csak azért is, mert Öntől, mint civiltől, függetlennek gondolt kutatótól, mint a kezdeményezés egyik ötletgazdájától vártuk volna, hogy elsőként fejezze ki nemtetszését az ellen, hogy egy hasznos helyi kezdeményezést a politikum teljesen kifordít, és kampányeszközzé süllyeszt. Értetlenül állunk látszólagos tájékozatlansága előtt is, hiszen Ön az utóbbi időben, igaz a helyi RMDSZ ügyvezető elnökének meghívására, de több előadást is tartott Nagyváradon, és igen jó viszonyt tartanak fenn. Ami viszont nálunk is „spontán pupillatágulást” okozott, az a balliberális köröktől már megszokott stílus. Esélyes, hogy „kisebbségkutatóként”, az elmélet hűvös, szenvtelen embereként érintetlenül hagyja, hogy az elmúlt két évtizedben több mint 400 ezer fővel fogyó közösségünk élet-halál harcot folytat megmaradásáért, hogy közösségi jogainkat az Ön munkáltatója, a Román Kormány nap mint nap veszi semmibe, de számunkra a megmaradás nem „vitézkötésesen, díszmagyarosan hangzatos filozófia”. Zárásként pedig, jó ha tudja, hogy a kárpát-medencei magyarság megmaradásának fundamentumát – ahogyan igen képiesen megfogalmazta – az „őshonosság féltéglái” alkotják, és nem a nemzetköziség cizellált cinizmusszövetének pókfonalai tartják fenn.
Az Erdélyi Magyar Néppárt Bihar Megyei Szervezete
erdon.ro
2012. március 28.
MOGYE-ügy kipipálva
Elfogadta tegnap a kormány a marosvásárhelyi magyar karról szóló határozatot
„Az RMDSZ kitartó és következetes politikai küzdelme nyomán a kormányülésen elfogadtuk a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE) belül az önálló magyar kar létrehozására vonatkozó kormányhatározatot” – jelentette be az Ungureanu-kabinet tegnapi ülése után Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke. A kormányhatározat elfogadására tíznapos közvita után került sor. Mint ismeretes, a koalíciós pártok március 12-i, hétfői találkozása után egyeztek meg a felek abban, hogy a március 13-i, keddi kormányülésen első olvasatban elfogadják azt a kormányhatározatot, amely a magyar kar létrehozását biztosítja a vásárhelyi egyetemen. Az RMDSZ elnöke, Kelemen Hunor és Markó Béla miniszterelnök-helyettes akkor személyesen találkoztak Mihai Răzvan Ungureanu miniszterelnökkel, hogy a kormányhatározat szövegéről, tartalmáról egyeztessenek.
Kelemen Hunor: csak a törvény betartását kértük
„Minden lehetséges demokratikus és politikai eszközt felhasználtunk annak érdekében, hogy a MOGYE-n megalakulhasson az önálló magyar kar, ezt szavatolja a most elfogadott kormányhatározat. Az RMDSZ nem kért mást, csak a törvény betartását. Az az áldatlan állapot, amely ezzel az üggyel kapcsolatosan kialakult, kizárólag az egyetem vezetősége miatt történt, hiszen ők voltak azok, akik nem akarták a törvényt alkalmazni. Az önálló kar megalakulása semmilyen módon nem károsítja a román nyelvű oktatást, és a szövetség nevében viszszautasítok minden olyan vádat, amely erre vonatkozik. A kormányhatározat a MOGYE magyar tanárainak és diákjainak a kezébe adja sorsuk alakítását, az RMDSZ minden olyan feladatot elvégzett, amire egy politikai alakulatnak lehetősége volt” – nyilatkozta Kelemen Hunor szövetségi elnök. Hozzátette, köszönettel tartozik az RMDSZ minden képviselőjének és szakemberének, akik szívós, rendületlen munkája nélkül nem alakulhatott volna meg az önálló magyar kar a marosvásárhelyi egyetemen.
325 magyar hely
A kormányhatározat az alkotmány 108-as cikkelyének, illetve az oktatási törvény 132-es paragrafusa 5. bekezdésének szellemében született meg. A MOGYE-n belül megalakul egy új, önálló kar, amely a következő szakokat tartalmazza: általános orvosi képzés magyar és angol nyelven, gyógyszerész-képzés magyar nyelven, valamint nővérképző magyar és román nyelven. A kormányhatározat előírása szerint az új kar köteles lebonyolítani a belső választásokat, illetve megtenni azokat az adminisztrációs lépéseket, amelyek során elfoglalják az üres állásokat. Az új, önálló kar esetében is a Felsőoktatás Minőségét Biztosító Intézmény állapítja majd meg a maximális diáklétszámot. A karon 325 magyar és 50 angol tannyelvű helyet hirdetnek, a bábaképző 25 helyén pedig közel fele-fele arányban osztoznak a románul és magyarul tanuló hallgatók.
Baba: német is lesz
Cătălin Baba oktatásügyi miniszter a kabinet ülése után azt mondta: a kormányhatározat nem vezet be új oktatási programot az egyetemen, egyszerűen érvényt szerez az oktatási törvénynek, amely a tanintézményen belül szervezeti önállóságot ír elő a romániai többnyelvű egyetemeken. A tárcavezető szerint a kabinet német nyelvű orvosképzést is indítana a MOGYE-n, ez azonban távlati terv, tette hozzá.
Markó: győzött a józan ész
Markó Béla miniszterelnök-helyettes, az RMDSZ volt szövetségi elnöke szerint a kormányhatározat hosszú viták eredménye. „Mégiscsak a józan ész győzött és nem azok, akik minden módon feszültséget akartak kelteni románok és magyarok között, és akiknek részben sikerült is elrontani a közhangulatot” – mondta Markó. Hozzátette, a karnak költségvetési önállósága lesz, és az is fontos, hogy a magyar oktatói közösség maga gondoskodhat az utánpótlás kineveléséről. Király András a szaktárca kisebbségi oktatásért felelős államtitkára az MTI-nek elmondta: a közvitára bocsátott eredeti tervezethez képest a kormányhatározatba bekerült az, hogy az egyetemnek azonnal meg kell kezdenie az új kar megszervezését. A határozat határidőket is megállapít, amelyek lehetővé teszik, hogy az egyetem és az új kar vezetőségének megválasztása után ősszel már különálló kar keretében folytatódjék a magyar orvos- és gyógyszerészképzés a MOGYE-n.
Markó Béla és Kelemen Hunor együttes erővel győzködték a kormányfőt a törvény betartásának fontosságára
Kierőszakolt kar
Az önálló kar kormányhatározattal való létrehozására azért volt szükség, mert a MOGYE szenátusa az oktatási minisztérium többszöri felszólítása ellenére sem volt hajlandó olyan egyetemi chartát megszavazni, amely utat nyitott volna a magyar nyelvű orvosképzés intézményen belüli szervezeti önállósulása előtt. A magyar tagozat megalakítását 2011 óta törvény írja elő, de ezt a tanintézmény vezetősége – az egyetemi autonómiára hivatkozva – következetesen megtagadta. Az oktatási törvény 135. paragrafusa kimondja, a multikulturális intézményekben a kisebbségi oktatás számára tagozatokat/részlegeket kell kialakítani, amelyek az oktatás megszervezésében autonómiát élveznek. A törvény a kisebbségi tagozat oktatóira bízza, hogy belső működési szabályzatot hozzanak létre, amely a tagozaton belüli választásokra is kitér, ugyanakkor azt is leszögezi, hogy ennek a szabályzatnak összhangban kell lennie az egyetem chartájával. A törvény 132. paragrafusa kimondja, alapesetben az egyetem szenátusának a határozata alapján hoz létre a kormány új egyetemi karokat. A törvénycikkely ötödik bekezdése azonban arra is kitér, hogy indokolt, rendkívüli esetben a kormány létesíthet új kart egy egyetemen belül.
Az USL támadni készül
Az ellenzéki Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöke, Victor Ponta bejelentette, hogy a szociálliberális pártszövetség bizalmatlansági indítványt terjeszt be az Ungureanu-kabinet ellen, ha etnikai szegregációt vezet be a MOGYE-n.
Új Magyar Szó (Bukarest)
2012. március 28.
Végleg eltűnhet a magyarság a nagyvárosokból
Egyre nagyobb bajban van a romániai szórványban élő magyarság, mivel az ő esetükben áll fönn leginkább az asszimiláció és a nyelvváltás – mondták el szakértők annak kapcsán, hogy a Székelyföldet leszámítva jelentős veszteségeket szenvedett el az erdélyi magyarság a legfrissebb népszámlálási adatok szerint. Úgy látják, vannak pozitív példák a folyamatok megfordítására, de ezek száma sajnos elenyésző.
194 ezerrel csökkent a 2002-es népszámláláshoz képest a magyarok száma Romániában: 2002-ben még 1 millió 432 ezer, 2011-ben 1 millió 238 ezer magyar élt keleti szomszédunknál. Így a jelenleg mintegy 19 milliós Romániában a magyar nemzetiségűek aránya 6,5 százalék, ez minimális csökkenést jelent a 2002-es 6,6 százalékhoz viszonyítva.
Sajnos a magyarok aránya a „széleken” fogyott, ami azt jelenti, hogy van olyan megye (régió), ahol a fogyás az elmúlt húsz évben megfelezte a magyarság számát (Krassó-Szörény, Hunyad, Szeben és Bukarest). A másik legfőbb tendencia, hogy az erdélyi magyarság egyre inkább elszékelyesedik.
Vannak pozitív példák is
A szórvány fogalom sem a román, sem a szlovák, sem a szerb, sem az ukrán nyelvben nem létezik, ez a kifejezés mindenképpen „hungarikum” – mondta el Bodó Barna egyetemi oktató. Románia mindig területalapú politikát folytatott, de a Szerbiában élő vlach szórvány esetében a közösség elvét követték, hasonlóan a magyar nemzetpolitikához – tette hozzá. „Szórványban a magyar elit román vicceket mond, ami már egyfajta átlépést jelent, megkettőződik a személyiség.”
A szakértő pozitív példaként emelte ki a dévai központot és a válaszúti iskolát, mivel ezekben valamilyen mértékben sikerült megfordítani az asszimilációs folyamatot. Temesvárról az utóbbi időben egyre többen költöznek Székelyföldre, így biztosítják azt, hogy magyarként maradhassanak fenn – mutatott rá Bodó.
A lakótelepek a legveszélyeztetettebbek
A magyarság fogyása sajnos a nagyvárosokban is megfigyelhető, amely a Székelyföldtől távolodva drasztikus méreteket ölt. Míg Sepsiszentgyörgyön 2002-ben 74,92, addig most 76,9 százalék volt a magyarok aránya, de ezen kívül csak Nagykároly, Nagyszalonta és Kézdivásárhely esetében látható arányjavulás a javunkra. Kolozsváron és Nagyváradon három-, Marosvásárhelyen kétszázalékos csökkenés figyelhető meg, de a többi nagyvárosban sem kedvezőbb a helyzet.
Az asszimiláció szempontjából a legnagyobb problémák az erdélyi nagyvárosokban és azok lakótelepein figyelhetők meg, mivel a magyarok ott vannak legjobban kitéve a nyelvváltás veszélyének – mutatott rá Székely István. Az RMDSZ munkatársa példaként hozta föl a kolozsvári monostori lakótelepet, ahol bár 10 ezer magyar él, de nincs komolyabb integráló intézmény.
Kovács András
MNO
2012. március 28.
Iancu Laura: magánvéleményem az, hogy nincsenek csángók. – Interjú
Iancu Laura (1978-, Magyarfalu) költő, író, óvópedagógus, hittantanár, politológus és a közelmúltban szerezte meg a doktorátusát a PTE néprajz szakán. A következő könyve az Ünnepi Könyvhétre várható, március 15-én József Attila-díjjal jutalmazták – „…A magánvéleményem az, hogy nincsenek csángók. Persze, dehogyis nem, hogyne volnának, vannak. Az én értelmezésemben moldvai magyarok vannak, a csángóság pedig állapot. A népcsoport s ezáltal a nyelv, a kultúra valamikor leszakadt, és elindult a saját útján, minden természetes és nem-természetes hatás, inspiráció a román közösségből, nyelvből, kultúrából érkezett. A moldvai csángók Moldvába települt – többnyire – erdélyi magyarok és székelyek. Mint földrajzi kategóriát, kulturális jegyet kifejező fogalmat elfogadom a csángó szót, de tudjuk, hogy csángóknak nevezik a gyimesieket, a barcaságiakat, olykor a Déva és Bácska térségében élő menekült vagy telepes székelyeket, tehát azokat, akik kiszakadtak a tömb magyarságból. A csángó problematikához, a probléma gyökeréhez az is hozzátartozik, hogy a másság jegyét és fogalmát kívülről ragasztották a moldvai magyar népcsoportra…” (univpecs.pte.hu)
Erdély.ma
2012. március 29.
Előkerült Kossuth mellszobra
(vajda)
Szenzációs alkotásra bukkantak a megyei múzeum munkatársai a néprajzi részleg felújítási munkálatai közben. Tekintettel arra, hogy a tatarozás során az épület helyiségeit is átrendezik, a raktárakban és a pincékben évtizedekig heverő tárgyakat is elköltöztették. Így fedezték fel Kossuth Lajos 1892-ben készített mellszobrának gipszmintáját, amely Pokorny Attila restaurátor műhelyébe került.
A szobrászművész lapunknak elmondta, a kiváló alkotás siralmas állapotban volt. Avatatlan kezek barbár módon megrongálták. A feje le volt törve, a szemét kiszúrták, a ruha díszítőelemei hiányoztak, a patinája is igen megkopott. Alig néhány napja fogott hozzá a restauráláshoz. A megtisztítás után kiderült, hogy a szobrot 1892-ben az 1852–1919 között élt Kiss György készítette. A művésznek olyan alkotásai ismertek, mint a budapesti Hősök terén álló Millenniumi emlékmű Károly Róbert király szobra. Ő volt az, aki az Országház Építési Bizottságának megbízásából mintázta meg a Parlament számos kül- és beltéri szobrát, többek között a Képviselőház társalgótermének több mesterségszobra is neki köszönhető. A Parlament külső szobrai közül a Zrínyi Miklósról, III. Ferdinándról, Jurisits Miklósról és Erdődy Tamásról megmintázott alkotásai is jelentősek. Nagy valószínűséggel az Iparművészeti Múzeum tetején lévő apródszobrokat is ő készítette. Gyakran nyúlt történelmi jellegű témához, kiemelkedők alkotásai Vörösmarty Mihályról, Kossuth Lajosról, Zrínyi Miklósról, Szondi Györgyről, továbbá Berzsenyi Dániel, Arany János és Kisfaludy Károly mellszobra, melyet a Magyar Tudományos Akadémia felkérésére készített el. Budapesten kívül jelentős műveket alkotott Ausztriában, Olaszországban, Horvátországban, Szlavóniában, Felvidéken és Erdélyben. Hogy miként került a gipszminta Marosvásárhelyre, nem lehet tudni, valószínű, hogy a köztéri szoborpályázat egyik alkotása lehetett.
A néhány napja napvilágra került műről restaurálás után szilikonminta készül, majd Pokorny Attila szerint jó lenne, ha kerülne anyagi támogató ahhoz, hogy akár bronzba is kiöntsék a mellszobrot. A helyreállított gipszmunka mindenképpen a megyei múzeum kiállítótermébe kerül majd, Ferenc József és Sissi mellszobra mellé.
Népújság (Marosvásárhely)
2012. március 29.
Támogassa a román állam is közösségi egyetemeinket
Az Erdélyi Magyar Néppárt örömmel vette tudomásul, hogy a Képviselőház tegnapi ülésén elfogadta a SAPIENTIA – Erdélyi Magyar Tudományegyetem akkreditációjára vonatkozó törvénytervezetet – áll Toró T. Tibor sajtóközleményében.
Az állami akkreditáció újabb fejlődés lehetőségét nyitja meg a Sapientia-EMTE előtt, a tegnap szavazás megelégedéssel tölthet el mindenkit, akinek szívügye a közösségünk jövője szempontjából kiemelt jelentőségű nemzeti intézményünk sorsa.
Üröm az örömben azonban, hogy a Parlament határozatára a Romániai Felsőoktatás Minőségét Ellenőrző Bizottság (ARACIS) jóváhagyó döntése után 2010 júliusától több mint másfél évet kellett várnunk. Sajnálatos módon a törvényhozási huzavona miatt fontos lehetőséget halasztott el közösségi egyetemünk: ha az akkreditációs jogszabály még az új tanügyi törvény érvénybe lépése előtt megszületik – és ennek a normális parlamenti ügymenet szerint meg is kellett volna történnie –, akkor a szakmai akkreditációt a legmagasabb osztályzattal teljesítő és a romániai magánegyetemek között piacvezető Sapientia-EMTE magasabb rangsorolásba kerül. Így, frissen elismert oktatási intézményként, közösségi egyetemünknek a legalacsonyabb kategória hátrányos helyzetéből indulva kell végigjárnia a mesterképzés és a doktori iskola indításának jogához vezető lépcsőfokokat, ami újabb elvesztegetett esztendőket jelent. Ám legyünk optimisták, és értékeljük a fejlődést. A „Tőkés egyetemeként” nyilvántartott Partiumi Keresztény Egyetem esetében a szakmai és a törvényi akkreditáció között teljes négy esztendőnek kellett eltelnie. Akkor is egy választási kampány kényszerítő közelsége hozta meg az áttörést. Most erre elegendő volt másfél esztendő. Gyorsuló időket élünk…
Miközben hálásan gondolunk az alapítókra, a magyar történelmi egyházak elöljáróira és az első polgári kormány illetékes döntéshozóira, továbbá az elmúlt évtizedben a kurátorság felelősségteljes munkáját felvállaló jeles közéleti személyiségeinkre, kívánjunk további erőt, hitet és kitartást a Sapientia-EMTE mindenkori vezetőinek és oktatóinak a további építkezéshez, megerősödéshez és fejlődéshez. Reménykedünk, hogy közösségi egyetemünk nem válik soha többé obskurus pártpolitikai csatározások szenvedő alanyává vagy olcsó választási propaganda eszközévé, hanem az erdélyi egyetemek közösségépítő hagyományait folytatva megőrzi vezető helyét kiemelt nemzeti jelentőségű intézményeink sorában.
Ugyanakkor emlékeztetünk mindenkit arra, hogy 2005. október 20-án Románia és Magyarország kormányainak együttes ülésén szándéknyilatkozat született közösségi egyetemeink – a Sapientia-EMTE és a Partiumi Keresztény Egyetem – paritásos alapon történő állami finanszírozásáról, amennyiben elnyerik törvényi akkreditációjukat. Elérkezett hát a pillanat, hogy a dicséretes szándékot tettek is kövessék. Amíg a magyar állam számára új alaptörvénye is előírja a határain kívül élő nemzetrészei iránti cselekvő felelősségviselést, addig a román államnak ez a felelőssége adófizető állampolgárai iránti kötelességéből fakad. Elvárjuk tehát, hogy a Răzvan Mihai Ungureanu mininiszterelnök és a Markó Béla miniszterelnök-helyettes által vezetett kormány mielőbb dolgozza ki és ültesse gyakorlatba közösségi egyetemeink állami finanszírozásának rendelkezéseit.
Az Erdélyi Magyar Néppárt Elnöksége nevében
Toró T. Tibor
elnök
erdon.ro
2012. március 29.
ÚJ FORMÁTUM, RÉGI ELVEK
Interjúk, kulturális témák kerülnek előtérbe az Erdélyi Naplóban
Csinta Samu váltja az Erdélyi Napló élén Makkay Józsefet. Nemcsak főszerkesztő-csere megy végbe a jobboldali hetilapnál: ősztől a kiadvány teljesen új ruhát ölt.
Az Udvarhelyi Híradó Kft. lapkiadó megbízatásából április elsejétől Csinta Samu veszi át a Kolozsváron szerkesztett Erdélyi Napló hetilap főszerkesztői tisztségét Makkay Józseftől. SMS-interjúnkban az előtte álló munkáról, a lap szerkesztésében végbemenő változtatásokról kérdeztük.
Miért vállaltad el az Erdélyi Napló főszerkesztői tisztségét?
Csinta Samu: – Nagy kihívásnak érzem hozzájárulni az első hazai magyar nyelvű magazin típusú hetilap megteremtéséhez. Ősztől ennek megfelelő formátumban, világszínvonalú kivitelezésben jelenik meg.
Mit értesz az alatt, hogy világszínvonalú?
- Csúcsminőségű papírt és nyomdai kivitelezést, teljes színességet.
5 jelző segítségével “rajzold meg” az Erdélyi Napló olvasójának a fantomképét. Ugyancsak öt jelzőben: hogyan módosul ez a robotkép a lap formátumában bekövetkező változtatást követően?
- Érett felnőtt, konzervatív értékrendű, széles látókörű, érdeklődő, hűséges. Másrészt: egyre fiatalabb szellemű, konzervatív értékrendű, nemzeti érzelmű, érdeklődő, hűséges.
Rád mennyire jellemzőek az imént felsorolt értékek?
- Vallom őket.
Milyen lesz ugyanabban az irodában dolgozni a Krónika szerkesztőségével, aminek néhány éve a felelős szerkesztője voltál?
- Remek.
Magazinszerű hetilap szerkesztését vállaltad. Miért távolítanád el a hetilap küllemtől az Erdélyi Naplót?
- Éppen ezáltal kapja meg a hetilapos köntöst.
A lap tartalmában milyen típusú változások várhatóak?
- A legfontosabbak: előtérbe kerülnek az interjúk, kulturális témák, hasznos olvasnivalók.
Lesz valamilyen személyi változás a szerkesztőségben? Hány személy szerkeszti a lapot, és mikor jelenik meg az első általad szerkesztett lapszám?
- Az átlényegülés az ősz folyamán következik be, az állománybővítés azt követően válik aktuálissá.
Mekkora lesz a példányszám és mennyibe kerül majd egy példány a standoknál?
Ezek a közeljövő megválaszolandó kérdései. Most az átmenet előkészítésének periódusa kezdődött el.
(Csinta Samu 2003 és 2008 között a Krónika napilap felelős szerkesztőjeként tevékenykedett, korábban sportújságíróként dolgozott. 2008-ban azt fontolgatta, politikai pályára lép: MPP-s színekben megpályázta a sepsiszentgyörgyi polgármesteri tisztséget. A választásokból vesztesként került ki, ezt követően a Háromszék napilapnál vállalt újságírói állást.)
Kertész Melinda
Transindex.ro
2012. március 30.
A román ellenzék bíróságon támadja meg a MOGYE-határozatot
A kormányhatározat egy új kart hoz létre a magyar és angol tannyelvű szakok számára a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen.
A kormányhatározat arról is rendelkezik, hogy az egyetemnek választásokat és versenyvizsgát kell szerveznie az új kar vezető tisztségeinek betöltésére.
Az új karhoz tartozó magyar, angol és román tannyelvű szakok ideiglenes akkreditációval működnek.
A határozatot – Mihai Razvan Ungureanu miniszterelnök mellett – a román oktatási miniszter és a Romániai Felsőoktatási Minőségbiztosítási Hatóság (ARACIS) elnöke is aláírta.
A hallgatói helyek számának meghatározását a kormányhatározat az ARACIS hatáskörébe utalja. Gabriel Ispas, a Szociáldemokrata Párt (PSD) oktatási kabinetjének alelnöke még a dokumentumnak a közlönyben való megjelenése előtt bejelentette, hogy pártja közigazgatási bíróságon támadja meg a kormányhatározatot, és büntetőeljárás indítását is fontolgatja Mihai Razvan Ungureanu miniszterelnök ellen, valamint a határozatot jegyző tisztségviselők ellen. Ispas hozzátette: pártja még a tavaszi parlamenti ülésszak vége előtt bizalmatlansági indítványt terjeszt be az Ungureanu-kabinet ellen a MOGYE ügyében.
A Mediafax értesülése szerint a bizalmatlansági indítványt az ortodox húsvét után, április 17-én terjesztik be. A magyar szakokat különálló karba szervező kormányhatározatot a többi ellenzéki párt is támadja. Ciprian Dobre, a Nemzeti Liberális Párt Maros megyei képviselője közölte, hogy elsőként írja alá a határozat felfüggesztését kérő közigazgatási panaszt, és beadványát az interneten fogja népszerűsíteni, hogy mintaként szolgálhasson mindazoknak, akik csatlakozni akarnak a kormányhatározat elleni közigazgatási eljáráshoz.
Az ellenzéki szociálliberális szövetség politikusai etnikai elkülönülésnek, „szegregációnak” minősítik a MOGYE magyar-angol karának megalakítását és amiatt bírálják a román kormánypártokat, hogy nem tudtak ellenállni a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) „zsarolásának”.
A MOGYE román oktatói az egyetemi autonómiára hivatkozva megtagadták a magyar orvosképzés szervezeti önállóságának biztosítását, amit az oktatási törvény egy éve előírt és büntetlenül dacoltak a minisztériummal is. A bukaresti kormány közbelépését az RMDSZ a kormánykoalícióból való kilépésének kilátásba helyezésével érte el.
MTI
Erdély.ma
2012. március 30.
Tőkés László: vigyék dűlőre az átvilágítási kérdést!
Vigyék dűlőre Magyarországon is az átvilágítási kérdést, megfelelő módon és megfelelő hangsúlyokkal, a megújuló társadalom érdekében – hangsúlyozta Tőkés László korábbi Királyhágó-melléki református püspök, európai parlamenti képviselő pénteken Budapesten, a Terror Háza Múzeumban könyvbemutatón.
Tőkés László emlékeztetett arra, hogy Joachim Gauckból, az egykori keletnémet lelkipásztorból, aki a titkosszolgálati múltat feltáró intézet alapító vezetője volt, államelnök lett. Kitért arra is, hogy a genfi székhelyű Reformátusok Világszövetségének két évtizedig cseh főtitkára volt, akiről – a cseh átvilágításnak köszönhetően – kiderült, hogy besúgó volt a korabeli Csehszlovákiában.
Beszédében örömének adott hangot azzal kapcsolatban, hogy Mindszenty József bíborost a napokban végérvényesen rehabilitálta a Legfőbb Ügyészség.
Utalt arra, hogy az egyik bemutatott könyv szerzője, Molnár János egyháztörténész , aki családjával 1989-ben elhagyni kényszerült Erdélyt, ahol az Ellenpontok című szamizdat folyóiratot szerkesztette, az évfolyamtársa volt.
Tőkés László szólt arról is, hogy a kommunizmussal megalkuvó magatartásra oktatták a teológiákon a leendő lelkészeket. A rendszerváltás után óriási volt a lelkészhiány, 15 év alatt sikerült csak betölteni a státuszokat a püspökségében – tette hozzá.
Demeter Szilárd író, filozófus, Tőkés László irodájának vezetője Molnár János Szigorúan ellenőrzött evangélium című kötetével kapcsolatban elmondta: azok az egyháztagok, akik emberileg gyengék voltak, vállalták, hogy jelentést készítenek az állambiztonságnak. Annak a meggyőződésének adott hangot: „nem igaz az, hogy nem volt alternatíva”, lehetett nemet mondani az ügynöki felkérésre.
Az ügynökök rossz utat választottak, amikor a diktatúra kiszolgálása mellett döntöttek, de azok is rossz úton jártak, akik elhallgatták múltjukat az elmúlt 22 évben. Közelebb vinne a megoldáshoz a múlttal való számvetés, hogy soha többé ne forduljon elő a diktatúra kiszolgálása. Aki ma „diktatúrát vizionál Magyarországon”, az relativizálja a kommunista rendszert – jegyezte meg.
Elmondása szerint Erdélyben a szembenézés a kommunista múlttal „terhes számunkra, mert kiszolgálták sokan”, és „kétszeresen fájó, hogy magyar emberek magyar embereket jelentettek fel”. A kötet érdeme, hogy nemcsak a megfigyelők-megfigyeltek párosításában szól a témáról, hanem az erdélyi tartótisztek névsorát is közzéteszi.
Beszámolt arról, hogy a belső átvilágítási folyamatot sikerült elindítani, és a tényfeltáró bizottsági munkálatok a református, evangélikus és unitárius vonalon is beindultak. és az egyházak között rendszeres a konzultáció. Azt is közölte, hogy a magyarországi Ügynökök és hitvallók című filmnek leforgatták az erdélyi vonatkozású részeit, az egyik Márton Áron püspökről, a másik Tőkés Lászlóról szól majd.
Molnár János arról beszélt, hogy korábban Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát rámutatott: nincs „semleges információ”, amelyet az ügynökök adtak tartótisztjeiknek, mert amikor a kommunikáció megtörténik, nem lehet tudni, hogy az abban rejlő információkat ki vagy kik és hogyan használják fel. A könyv igyekszik a „politikai huzavona” végét kijelölni, de „magát a kérdést nem kezeli”, ahhoz a politikumnak sokkal több szabadságot kellene adnia a kutatóknak – mondta.
Zsumbera Árpád író Szabó Gyula történész A Pápai Magyar Intézet, mint a magyar hírszerzés előretolt bástyája című könyvéről elmondta: a szerző több tízezer oldalt kutatott az állambiztonsági levéltárban és más közgyűjteményekben, és megjelenik benne, hogy a Pápai Magyar Intézet irányítását a magyar püspöki kar 1964-ben vette át. A kötet jól dokumentált, színes, olvasmányos könyv, gazdag illusztrációkkal és tanulságos életrajzokkal, és forrásértékű, mert eddig nem ismert iratokat hoz nyilvánosságra.
Szabó Gyula közölte: a Magyar Országos Levéltárban 30 ezer oldalnyi, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában 200 ezer oldalnyi iratot fénymásoltak számára, de „nem arra törekszünk, hogy ügynökvadászok legyünk”. Felhívta a figyelmet arra, hogy az egyházi levéltárak ugyanakkor nem nyíltak meg előttük.
A Pápai Magyar Intézetnél – amely a római magyar nagykövetséggel egy épületben foglalt helyet – sok kollaboráns dolgozott, „itt mindenki mindenkit lehallgatott” – mondta.
Hozzátette: kutatásai alapján a Pápai Magyar Intézet vezetői, a rektorok az állambiztonság beszervezett emberei voltak, közülük később többen püspökök lettek Magyarországon a múlt rendszerben. Véleménye szerint az ott tanulók között is fennáll a gyanú, hogy az állambiztonsági hálózat emberei voltak, mert „nem akárki kerülhetett ki Rómába”.
MTI
Erdély.ma
2012. március 30.
Búcsú Csipike bácsitól
A legszebb mesék mindig a nagy-nagy fájdalomból születnek, mondja Csipike, mindannyiunk gyermekkorának bölcs törpéje. Az erdélyi magyar irodalmi élet is fájdalommal búcsúzik a mesefigura megalkotójától, Fodor Sándortól. A József Attila-díjas író, életének 85-ik évében csütörtökön hajnalban hunyt el.
Orbán János Dénes író, költő
„Egy csodálatos embert veszítettünk el ma éjszaka. Azért nem mondom, hogy az írót veszítettük el, hiszen a remekművek azok megmaradnak és Fodor Sándort mindig olvasták, most is olvassák és olvasni fogják és pedig tömegek viszont személyisége, egyénisége, karizmája lenyűgöző volt. Azt hiszem életemben nem találkoztam egy ennyire kedves, kellemes alkotó emberrel, aki írói nagyságát ilyen szerénységgel tudta hordozni.”
1951 és 1956 között a kolozsvári Irodalmi Könyvkiadó szerkesztője. 1956-ban a Napsugár gyermekirodalmi folyóirat alapítói közé tartozott és 55 évig, a legutolsó lapszámig, úgyszólván a halála percéig írt a Napsugár gyermeklapnak. Csipike, a kedves törpe itt válaszolt a Csipike postája rovatban a gyermekek leveleire.
Fodor Sándor író (1927-2012)
”Tündéri leveleket kaptam. Az egyik azt mondja, gyere el Csipike,vágunk disznót meg még ki tudja mi minden jóval várnak, s aszondja, mondom Csipike, gyere el, nem fogod megbánni, hahaha S akkor mindig azt válaszolom, hogy én mennék, mennék csak mindig attól tartok, hogy valami rossz felnőtt zsebretesz vagy egy kutya felkap és elvisz, éppen ezért helyettem az íróbácsik, írónénik mennek..hát így szórakozom én is miközben írom a Csipike postáját.”
Az ember, akinek finom humora, szellemessége és műveltsége lenyűgözte fiatalabb írótársait is, elment, Csipike viszont itt marad közöttünk, mondja a Napsugár főszerkesztője, Zsigmond Emese.
Zsigmond Emese főszerkesztő, Napsugár, Szivárvány
”A gyermekek, akik nagyon bátrak és néha hajmeresztő kérdéseket is fel tudnak tenni ezt is megkérdezték leveleikben Csipikétől, hogy Csipike te hogyan születtél, hol van az anyukád és hogy fogsz meghalni. Sanyi bácsi nagyon szellemesen és diplomatikusan azt válaszolta, hogy én nem anyától születtem, engem az íróbácsi fantáziája teremtett meg és nem fogok meghalni úgy, mint az emberek, hanem elmegyek a lomhullással és akkor megyek el, amikor ti már engem nem olvastok.”
Fodor Sándor írót hétfőn délben kísérik utolsó útjára a kolozsvári Házsongárdi temetőben.
Székely Blanka
Erdély TV
Erdély.ma
2012. március 30.
Marosvásárhelyi oktatási problémákra hívták fel a figyelmet az erdélyi képviselők az EP-ben
A marosvásárhelyi magyar oktatással kapcsolatos problémákra hívta fel a figyelmet az Európai Parlament brüsszeli plenáris ülésén, napirenden kívül elmondott szerdai felszólalásában Sógor Csaba és Tőkés László EP-képviselők.
Úgynevezett egyperces – régebben napirend előtti – felszólalásában Sógor Csaba hangoztatta: Marosvásárhelyen a román és a magyar közösség fele-fele arányban alkotja a lakosságot, de az etnikai arányok ellenére egyetlen olyan általános iskola sincs, amelyet magyar történelmi személyiségről neveztek volna el. Egy nemrégiben indult szülői kezdeményezéssel a város egy magyar nemzetiségű volt polgármesteréről szeretnének elnevezni egy intézményt, a kezdeményezést azonban az iskola vezetősége és a helyi képviselőtestület román többsége minden eszközzel akadályozza.
A képviselő úgy vélte, a népek békés egymás mellett élését biztosító kölcsönös megértés és tisztelet első lépése lehetne, hogy a szimbólumok szintjén is érvényesülni hagyják a többnyelvűséget.
Tőkés László, az EP volt alelnöke arra hívta fel a figyelmet: tavaly óta az új román tanügyi törvény lehetővé teszi, hogy az erdélyi magyar ifjúság három multikulturális egyetemen önálló magyar karokon tanuljon, ám a marosvásárhelyi orvosi egyetem román vezetősége szembeszegül a törvénnyel, és román pártok támogatásával akadályozza az önálló magyar kar felállítását. Mint mondta, a magyar tanárokat megfélemlítik, Brassai Attila professzort pedig – aki tavaly Strasbourgban nyújtott tájékoztatást a törvénytelen egyetemi állapotokról – a vezetés fegyelmi büntetéssel szankcionálta.
Tőkés László arra kérte Martin Schulzot, az Európai Parlament elnökét, továbbá a teljes EP-t és az Európai Bizottságot, hogy „védelmezzék meg a marosvásárhelyi magyar tanárokat, és támogassák az Ungureanu-kormány törvényes intézkedéseit a magyarellenes választási kampányeszközökhöz folyamodó utódkommunista politikai erők obstrukciója ellenében”.
Krónika (Kolozsvár)
2012. március 30.
Az RMDSZ és az MPP Kolozs megyei szervezeteinek figyelmébe
Tisztelt Máté András Levente elnök úr! Tisztelt Csép Sándor elnök úr!
A közelgő helyhatósági választások ritkán tapasztalt, kiélezett román–román politikai versengést ígérnek, így talán mindannyian egyetértünk abban: idén rendkívül fontos, hogy magyar közösségi képviseletünk a Kolozs megyei és a kolozsvári testületekben is a lehető legnagyobb számban jelen legyen, illetve a mérleg nyelvét jelentse. Politikai szervezeteink együttműködésének erejében bízva, közös mozgósító erőnk tudatában, a tárgyalási szándékunkról kívánunk újfent tanúbizonyságot tenni.
Tiszteletben tartjuk és elismerjük az RMDSZ és az MPP választói bázisát. Ugyanakkor, arra kérjük Önöket, ne tévesszék szem elől: az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzését megelőző aláírásgyűjtés is igazolja, hogy jelentős támogató tömeg sorakozik fel a Néppárt mellett. Olyan magyar emberek sokaságáról van szó, akik az elmúlt két évtizedben elfordultak az RMDSZ-től és a MPP mögé sem tudnak jó szívvel odaállni. Jogos elvárás részükről, hogy képviselőik ott legyenek az önkormányzatokban. Meggyőződéssel állítjuk, hogy együtt, a három párt összefogva jóval több magyar választópolgárt képes megszólítani, mintha erőinket külön utakon, önös érdekeket képviselve vezetnénk.
Éppen ezért, az egyik legutolsó lehetőséget kihasználva, tisztelettel kérjük Önöket, vizsgáljuk meg közösen a helyi választási együttműködés lehetséges formáit. Mi a magyarság érdekeit szem előtt tartva, a közös munkához keresünk partnert. Nyitottak vagyunk a méltányos együttműködésre, ahogyan ezt már számos alkalommal elismételtük és bizonyítottuk. Bár kérésünk jobbára válasz nélkül maradt, még bízunk az építő szándékban. Hiszünk abban, hogy tárgyalóasztalhoz ülhetünk, és közös céljainkat felismerve segítő kezet nyújthatunk egymásnak.
Meggyőződésünk szerint a felajánlásunk egybecseng a kolozsvári és Kolozs megyei magyarok túlnyomó többségének elvárásával.
Várjuk megtisztelő válaszukat!
Kolozsvár, 2012. március 29.
Gergely Balázs, az Erdélyi Magyar Néppárt Kolozs megyei elnöke
Szabadság (Kolozsvár)
2012. március 30.
Az én hazám akasztat?”
Az idei március 15. után egészségügyi okok miatt ugyancsak szobafogságra ítélt idős értelmiségi barátom megkeresett, és felháborodva tolmácsolta rokoni, baráti és ismeretségi körének rosszallását amiatt, hogy az ünnepi műsorban a főtéri nagyszínpadon az egyik sepsiszentgyörgyi líceum tehetséges diáklánya Gábor Andor – 1919-ben a bolsevistákhoz csatlakozott művelt és tehetséges prózaíró, kabarészerző, újságíró és osztályharcos verselő – Az én hazám című versével “tisztelgett” a nemzeti ünnep előtt.
Megjegyzendő, a múlt század elején nem elszigetelt eset, hogy tehetséges baloldali értelmiségiek Kun Béla, Rákosi Mátyás és eszmetársaik táborában kötnek ki. És életpályájuk alakulásában az is közös vonás, hogy a vörös diktatúra bukása után börtönbe kerülnek vagy emigrálnak, elsősorban Bécsbe, Berlinbe, ahonnan a háború utáni békeszerződésekben darabokra szaggatott Magyarország és kormánya ellen gyilkos hadjáratot indítanak.
Gábor Andor – a későbbi moszkovita író – 1919-ben, a tanácsköztársaság 133 napos vérengző tombolása alatt a művelődési népbiztosság sajtó- és színházi ügyeivel foglalkozott. A kommün bukása után őt is lecsukták, gyors szabadulása után pedig Bécsbe, majd Berlinbe emigrált, ahonnan a moszkvai Pravda tudósítójaként Hitler hatalomátvétele után pánikszerűen Moszkvába tette át hadiszállását, majd 1945-ben, hosszas távollét után, újra Magyarországot boldogította. Emigrációs évei alatt a legvadabb propaganda-hadjáratot indítja a budapesti kormány és a magyar hadsereg ellen. (A mára gondolva jut eszünkbe: nincs semmi új a nap alatt.)
Nos, eddig érthető és értelmezhető az életútja. De hogyan és miként kerülhet a március 15-i sepsiszentgyörgyi programba Az én hazám című verse? És egyáltalán Gábor Andor neve?
Meggyőződésem, hogy tájékozatlanságból. A vers címe – Az én hazám – az általánosságok szintjén kapcsolódik nemzeti ünnepeinkhez. A mozgalmi költemény szövegértelmezése strófákra és verssorokra bontva a mai fiatalok számára, akik nem eléggé jártasak a kor történe­tében, és nem ismer(hetik) ennek eszmei “húzóembereit”, megtévesztő lehet. Különösen a kisebbségben élőknek. Erre egyetlen példát idézek: S az én hazám mégis hazám, A vérem és a nyelvem / Mindig hozzá fog szítani, / Át vágyon, célon, elven / S bár szégyen és bár iszonyat / Ma­gyarként állni gáton: / Azt is, hogy nem vagyok magyar, / Csak magyarul kiáltom! Az én ha­zám fekete föld, / Amely véres vigaszt ad: / Ma­gyar leszek még akkor is, / Ha érte felakasztat.
Az utolsó két patetikus verssor, a magyarság melletti kiállás nálunk – bár túlzás lenne azt állítani, hogy valakit magyarságáért felakasztanának – március 15-én “jól hangzik”.
Gábor Andor újabb erdélyi “karrierje” arra a tudat alatti megérzésre is alapozódhat, hogy Magyarországon még ma is egyféle kultusza van – szobrát ugyan a bronz miatt ellopták –, és a vörös terror többi szereplőjének többnyire megvannak az emlékjelei.
Egyébként érdemes felfigyelni arra is, hogy ha a magyar baloldal “otthon” bajba kerül, vereséget szenved, mint manapság a balliberális és szocialista erők, akkor prominens képviselőik a szomszédos országokban keresnek és találnak “politikai menedéket”.
”Orosz, ne kíméld, öld a honfitársam!” – írta az egyik propagandaversében.
Leghírhedtebb Horthy-ellenes agitáló verse az Orgovány.
Reméljük, nálunk nem kerül valamelyik ünnepünkön színpadra.
Magyarországon viszont az emlékművek, emléktáblák, utca- és köztérnevek őrzik az 1919-es vörös terror “dicsőségét”.
A hiányos szövegértelmezés ráértéssel áthelyezheti, mint esetünkben is, egy alkotás eredeti üzenetét. Azért magyarként mi ne Gábor Andorral álljunk azon a bizonyos gáton.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2012. március 30.
Itthon az otthonunk
Népek hazája, nagyvilág – írta százötven éve a költő, s meghatározása ma új értelmezésre szorul. A polgári világrend olyan nyitottságot teremt, amelyben az egyszerű egyén is hazájának érezheti a globális rendet.
Rokonom Dél-Koreában keresi kenyerét és találta meg állítólag boldogságát már évtizede, osztálytársaim zöme Magyarországon él, egy kisebb csoport Ausztriától és Svéd­országtól Pennsylvaniáig, sőt, Colorado államig szóródott szét a földabroszon. A környezetemben élő fiatalok gondolkodása gyökeresen átalakul, olyik a villámgyorsan legyőzhető távolságok, a világháló folytán akár amolyan európai, sőt, már világpolgárnak érzi magát.
Hogy ez mit is jelentsen, azon, persze, régóta töri a nemzetekre oszló emberiség a fejét. A nagy lélekszámú és történelmileg érthető okokból kialakult magyar diaszpóra tagjai közt gyakran találni kettős identitású, többes kötődésű személyeket. Aztán hogy ki vallja magát amerikainak, svédnek, dánnak, és ki csak ott élőnek, de magyarnak, annak persze van jelentősége, de hogy utódaik már inkább a befogadó nemzethez tartoznak, annak nyelvi stb. okai mellett nyilván érzelmi alapja is van. Persze, nem kell oly messzire menni, közvetlen környezetünkben, ahol közösségek érintkeznek, élnek “ide is, oda is” vagy inkább “ide, mint oda” húzó emberek, akik származásuk, vonzalmaik, önmeghatározásuk sajátosságainak tulajdoníthatóan összetettebb identitásúak.
No de én a világpolgárokról szeretnék most írni. Azokról, akik nemzetet cserélnek, és átmeneti vagy tartósabb állapotként egy ideig e közösségek fölött lebegve kívánnak élni, megkönnyítve ezáltal elszakadásukat valami hagyományostól, melybe beleszülettek. Ők választás útján szereznek új identitást, illetve tagadják minden ilyen azonosság szükségességét. Világpolgárság? Létezhet-e egyál­talán ilyesmi? Szerintem kisebb létszámban már ma is létezik, s ezért meggondolkodtató.
Hogy van-e jövője, s hogy az miben áll, nem tudom, de most nem is akarom firtatni. Az emberiség egysége és tagoltsága egyaránt új formá­kat ölt majd nyilván a távoli jövőben, engem a közeli holnap eshetőségei izgatnak.
Hasonlóképpen családi utánpótlásunk sorsa.
Fiaim nemsokára felnőnek, és bevallom, nem szeretném, ha egy székely kisvárosból kellene valahol levelezés vagy akár mobil és skype – bármilyen elemi hatású is az eleven szó – útján tartanom velük a kapcsolatot, hallgatnom beszámolóikat, hogy a Duna vagy a Rajna, netán a Temze, a Mississippi vagy a Rio Grande partján hogyan alakul sorsuk, miként boldogulnak egy számomra örökké idegen és távoli, elérhetetlen, de nem is vágyott közegben.
Hogyan szocializálódnak gyermekeink? Vajon fordítunk-e gondot arra, hogy felelősségérzet ébredjen bennük a mi erőfeszítéseink iránt, melyek azt szolgálják egy életen át, hogy itt teremtsünk megélhetést magunknak és persze nekik is? Milyen sorsra jutnak ezek, hiszen azt, hogy mi kevés hasznát fogjuk venni, már bizonyos. De elvész-e élettapasztalatunk ehhez fűződő része, szociális kapcsolataink támasza, létünk egész idefűző problematikája, melynek kibogozására évtizedeket fordítottunk – csak azért, mert a nagyvilág csillogása elhalványítja az otthonit, mert az itthoni érvényesülési lehetőség egy napon sem említhető állítólag az ottanival? Ezrével tódulnak értelmiségiek, százezrével kétkézi munkások a külső munkaerőpiacokra, s tulajdonképpen demográfiai katasztrófával ér fel mindez – bár politikai okokból e tragikus, de a realitásokat híven kifejező hangot óvakodnak megütni közéleti szereplőink. Túl nagy a honi kudarc, hogy bevallják, helyette a kivándorlás előnyeit sorolják, és a szükségmegoldást méltatják benne. Holott ekkora emberveszteség nem fenyegette e kisebb nemzeteket évszázadok óta, mely most érheti őket a nagy európai békében és e nyitott világban, ha nem sikerül e kivágyó tömegeket bár részben visszavonzani.
Itt a családi érvágásról kívánok elsősorban szólni. Bevallom, nem kívánom, hogy öreg koromra faképnél hagyjanak fiaim és unokáim, ha lesznek, tört magyarsággal értekezzenek majd velem, vagy akár helyes magyarsággal, de egy olyan világ élményével lelkükben, mely nélkül egészen jól megvoltam életem során, s legfeljebb turistaként vagy időszakos lakójaként vagyok kíváncsi rá.
A nemzeti sorsközösségből kiválni sosem akartam, mi több, megélése által lettem azzá, ami vagyok. Emberré, aki az általános emberihez is apróbb-nagyobb közösségei közvetítésével próbáltam és talán sikerült is közelítenem. A családnak, úgy vélem, joga marasztalni a belőle származót, hasonlóképpen a nagyobb “családoknak” is, de a legszorosabb, legközvetlenebb kötelékek a legtartalmasabbak, ezért óvakodnék azok teljes feloldása, elszakítása felé tolni a dolgokat.
Maradjatok itthon, keressétek itt a jövőt! – biztatnám őket ama reményben, hogy akkor, satnya körülményeink dacára, ama jövőre valóban nagyobb eséllyel lehetne itthon is rálelni.
B. Kovács András
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2012. március 30.
Elsőbbséget a szórványnak
A Communitas Alapítvány kuratóriuma arra kéri a pályázatok elbírálását végző szaktestületeket, hogy kiemelten támogassák a szórványban működő civil kezdeményezéseket és programokat – nyilatkozta Kolozsváron Kovács Péter kuratóriumi tag, az RMDSZ főtitkára. A politikus elmondta: a tapasztalat szerint a szórványokban gyakran csak a Romániai Magyar Demokrata Szövetség és a Communitas Alapítvány támogatása áll a szervezetek rendelkezésére, nincsenek magyar vállalkozók, a román többségű önkormányzatok nem elég nyitottak, ezért számos civil kezdeményezés léte függ ettől a segítségtől. „Nem azt kérjük a szaktestületektől, hogy ne támogassák a tömbmagyar vidékek pályázatait, hanem arra szeretnénk figyelmeztetni, hogy a szórvány részesüljön pozitív diszkriminációban” – hangsúlyozta Kovács, majd kijelentette: Székelyföldön vagy más vidékeken, ahol nagyszámú magyarság él, a helyi közösségek képesek fenntartani a társadalomszervező munkát végző egyesületeiket, a szórványban azonban külső segítségre van szükség. A Communitas Alapítvány pályázati rendszere több mint egy évtizede működik, nyolc szaktestületéhez az idei évben mintegy 2500 pályázat érkezett, amelyet közel nyolcvan szaktestületi tag bírál el.
Új Magyar Szó (Bukarest)
2012. március 30.
Április bolondjai
Lánc, lánc, imalánc
Mindenhato.hu, Subba.blog.hu
Nagyon kérlek benneteket, hogy ezt a láncot ne szakítsátok meg, inkább tegyétek hozzá a saját kis láncszemeteket, saját kis imátokat is, ami a szívetekből jön! Ha van rá módotok, adjátok tovább, akit jónak találtok erre, és persze imádkozzunk, amennyit csak lehet.
HAZÁNKÉRT és ORBÁN VIKTORÉRT
Édes Jó Istenünk, Jóságos mennyei Atyánk!
Hiszünk abban, hogy Te az akaratodat embereken keresztül, emberek közvetítésével valósítod meg. Valamennyien gyarlók vagyunk, de akinek feladatot adsz, és olyan szerencsés, hogy jóságodat közvetítheti felénk, az nagyon szerencsés ember. S aki méltóan tudja ezt tenni, méltó a te szeretetedre is, a miénkre is.
Amikor a Te küldöncödet szeretjük, nem bálványt imádunk, hanem a Te jóságodért vagyunk hálásak, még akkor is, ha nem is mondjuk ezt ki minden szavunkkal.
Most, amikor Orbán Viktorért imádkozunk Hozzád, hisszük, hogy imádságunk Krisztus szavaival így hangzana. „Legyen meg a Te akaratod hiszen a te akaratod” – csak jó lehet.
Hisszük, hogy Orbán Viktort azért segítetted Országunk vezető pozíciójába, hogy jót tegyél ezzel az oly sokat szenvedett magyar néppel. Jóságod nemcsak azt jelenti, hogy azt akarod, hogy jobban és könnyebben éljünk, hanem azt is, hogy erkölcsileg megtisztuljunk.
Nem elpusztítani akarod ezt a mi immár csaknem-Sodománkat, hanem azt akarod, hogy lakói Lótok legyenek, Téged követő, hozzád hű emberek, gyűlölettől, gonoszságtól mentesek.
Orbán Viktor ezt igyekszik közvetíteni felénk: legyünk jobbak, legyünk méltóbbak Hozzád. Amikor azt mondja, hogy a Család a társadalom lényege és alkotó eleme, ugyanazt próbálja nekünk elmondani amit Te a Szentírásban, az Ó-Szövetségben, Dávid zsoltáraiban, az Új Szövetség Evangéliumaiban, János és Pál apostolok tanításaiban.
Orbán nem pap, és nem is bálvány.
Orbán kormányzása, tiszta szándékai a te üzenteidnek a napipolitika nyelvére fordítása. Az elesettek megsegítése – lásd a devizahiteles-ügyek kezelése – egy emberi kísérlet Krisztus tanításának napi gyakorlattá tételére.
Drága Mennyei Atyánk!
E napokban megpróbálod Viktort, és megpróbálsz valamennyiünket. Ahogyan megpróbáltad Jóbot, és megpróbáltad a te Szent Fiadat is. Mert ez is része a Te irgalmadnak, hozzánk való kapcsolatodnak, szeretetednek.
Talán azért vannak e próbák, hogy a próbát kiállva, azzal megbirkózva és nem átkozódva bizonyítsuk hűségünket irántad, de talán leckeként is, hogy soha ne feledjük nélküled, semmik vagyunk, ha viszont velünk vagy, akkor minden lehetséges.
Gyarlók vagyunk, hogy a próbát kiálljuk. De meg kell kísérelnünk, s akkor Te is megsegítesz.
De Te nem teszel olyan „lécet” elénk, amit, ha benned bízunk, ne tudnánk – sportnyelven szólva „átugorni.” Kérünk, ne tégy átugorhatatlan lécet Viktor elé!
Add, hogy sikerüljön felülkerekednie azon a feneketlen gonoszságon, amellyel ellenségei, Hazánk esküdt ellenségei egymással és a Sátánnal kart karba öltve most nekirontanak.
Adj bölcsességet Fellegi és Martonyi miniszter uraknak a tárgyalásokon, s űzd ki a Sátánt legalább egy időre tárgyalópartnereiből, akik arcát, szavát – úgy tűnik – eltorzítja a magyargyűlölet.
Add, hogy a Sátán lelke helyett a Te Szent lelked legyen ott, ahol ma a magyar Nép és Orbán Viktor sorsától döntenek. Ne engedd szavadon a gonoszt.
Természetesen mi csak kérhetünk, s a Te Szent lelked az, ami dönt kérésünkről. De Te azt üzented: „A reménység meg nem szégyenít”. És azt is: „Kérjetek és megadatik néktek, zörgessetek, s megnyittatik néktek.”
Kérünk most és alázattal zörgetünk. Kérve kérünk, s tisztelettel zörgetünk: hallgasd meg kérésünket, valamennyiünkét, katolikusokét, protestánsokét, izraelitákét – valamennyiünkét, aki azt kérjük, hogy mentsd meg Orbán Viktort és Magyar Hazánkat, gyarló népünket, sokat szenvedett nemzetünket.
Szent Fiad,
az Úr Jézus nevében,
Ámen
Eddig megfogalmazott kéréseink a Jó Istenhez
Az Úr legyen előtted, hogy jó utat mutassa néked!
Az Úr legyen melletted, hogy téged karjába zárjon és megvédjen a veszedelmektől!
Az Úr legyen mögötted, hogy megvédjen a gonosz cselvetésétől!
Az Úr legyen alattad, hogy felfogjon, ha leesel!
Az Úr legyen tebenned, hogy megvigasztaljon, ha szomorú vagy!
Az Úr legyen körülötted, hogy megvédjen, ha mások rád rontanak!
Az Úr legyen fölötted, hogy megáldjon téged!
Így áldjon meg téged a jóságos Isten ma, holnap és minden időben! Ámen
Új Magyar Szó (Bukarest)
2012. március 30.
Sengenileg jób lesz
Úz Bence, varia.huhu
Kelt Erdéjben az Úr 2012dik évének január utoján
Tisztelt ország gyüllés,
én a temetkezési anya könyv mián fordullok a tisztelt parlamenterekhez, mert nagy bajom van, s asztat kérdezném, hogy há meghott a komám, arany kallászos gazda, ha teccetek ismerni Józsa Jeremiás, s reám hagyta vég rendeletileg mindenét szavazati joggal egyben. Én asztat meg is igirtem, esketni se kelletett engemet, hogy miko harmadjára fordulok a választás napján, mert néhai kománém férje, teccik-e tudni özvegy Bilibókné ura Tordeánra adta von szavazattyát, s neki es leadom a szavazattyát, szoval akko, miko harmadjára megyek, akko biza leadom az övét es, a Józsa Jeremiásét, kárba ne essék, merhogy mind a kettönknek Gyurcsnyányi Ferenc vot a választásunk régröl.
Meg jelentem asztat, hogy levelem irása közepete meghalt kománém es.
Azzal a kéréssel fordulok a T ország gyülléshez, nemkülömben parlameneter urakho, hogy tessék megmondani nekem igaz szívvel, mink akko es magyarok vagyunk holtunkban es, ha más a választási izlésünk? Vagy csak abba az esetben valos a halottaknak a szavazattya, ha Orbán Gyözö úrra akarna szavazni a magyar buletinjával a család?
Itten a hejji ujságba ugy irják a nevit, hogy Viktor, mert amilyen keresztnevet a jedzö le tud fordítni, aszt mindétig románul irja be. Az én onokámat es Gyözönek kereszteltük, de csak Victor lett papiron.
Teccik tunni, az asszony a fekete fökötöjébe szavazva Orbán urat akarja majd, de Bilibókné komaszony neviben kék kötöben, fejin a lánya kalapjával megy, hogy ne ismerszék fel.
Aszondja a Forró komám, hogy vot itten egy másik párt es, nemcsak a fidész, aki megigérte a magyarságunkat, az a más párt má szavazat gyüteni jöt, s azok minden voksra egy millio lejt igértek, még annak es megadják, aki már hótt ember, mer itten az anyakönyvbe nem akarja a romány származék jedzö átalvenni a magyar aktákat, aszondja, hogy az ki magyar, hajjon meg ottan nekik is, s ijetén az ember itt már hott ember rományosan, de ott magyarban pedig még vállaszto lehet Aszt monta az a jobik ember, s meg igirte, hogy erdéjt vissza lehet foglalni, ha rájuk szavazna a nép.
Asztat jelenteném még, hogy szomszédságunk bizonyos Naste Ilie, elvite a papirokat, miket magyaridöben csináltak még s abba Násztya Illés van béirva, mer akkó a magyar jedzö átalirta a Radu neveket Rádulyra, a Neagu neveket Nyágujra, igy oszt Neagu Mircea apja es ugy van irva, hogy Nyáguj Ábrahám, nem penig Neagu Avram ami oszt a sirjára van irva rományosan. Láthassa aki nem vak.
Há ez a magyarul Násztya Illés, valosan Ilie Nastea, szoval ez asszondja, hogy sengenileg jób lesz neki ha van magyarsága is Násztya néven, de ö akko es a romunia máré pártra szavaz.
Há illendö az ijesmi?
Iten mink ugy elvagyunk öregedve, hogy az es meglehet, hogy esztendöre vagy 10 szavazo leszek egyedül a falubol, s asztat szeretném megtunni, hogy az a jobik úr akko nekem tizet fizet?
Tudatom továbá, hogy mink nem akarjuk, hogy a reformáta püspök legyen otan az álam ellnök, mer Tökés jo ember de mink iten csupa katolikuság kérdjük, hogy nem lehetne a nyugalmazot plé bános urat megteni Pesten.
Mer ha lehet, ako mink iten mindenki más pártya hejet reá szavazznánk.
Továbá tudattom, hogy járt iten a megyénél egy más Orbán, asztat Ludoviknak hijják, tán nem rokonysága Gyözö urnak? Mer ez se szereti az eremdéeszeseket, mindétig rományul szitta, hogy aszondja udéméré, s asztat is monta, hogy ha miniszternek szavazuk ötet, ako jo világ lészen.
Kérdezem én, ha ténleg rokonysága Orbán miniszter ellnök úr enek az Orbának?
Hidjünk-é nekije?
Zárom sorimat, jo egésséget kivánva maradok tisztellöjik
Úz Bence
Új Magyar Szó (Bukarest)