Kifogyunk az orvosokból
Csúcsot döntött 2011-ben a romániai orvostársadalom elvándorlása, országos szinten közel harmincezer alkalmazott hagyta ott a hazai egészségügyet, és külföldön keresett munkát.
A hazai orvosok legkedveltebb célpontjai között szerepel Nagy–Britannia és Franciaország, a két országban az elmúlt évben mintegy négyezer egészségügyi szakembert alkalmaztak. Egy, a Mediafax által idézett tanulmány szerint a legtöbben a magasabb fizetés miatt vállalnak munkát külföldön, a kint dolgozók több mint fele soha nem is térne vissza Romániába. „Amint elvégeztem az egyetemet, vásárolom meg a repülőjegyet, és irány Franciaország” – mondta lapunknak H. Kálmán, utolsó éves orvostanhallgató. „Bolond lennék, ha 800 lejért dolgoznék itthon, amikor kint, ugyanazért a munkáért 4000 eurót fizetnek” – fogalmazott.
K. János marosvásárhelyi nőgyógyász egyelőre csak gondolkodik a külföldi munkavállaláson. Mint mondja, bár anyagilag mindenképp megérné, családos emberként nem egyszerű a külföldre költözés. „Két kisiskolás gyerekem van, megszakadna a szívük, ha itt kellene hagyniuk barátaikat, nagyszüleiket. És az sem utolsó szempont, hogy a magyar–román pedagógusi végzettséggel rendelkező feleségem nagy valószínűséggel nem tudna a szakmájában elhelyezkedni. Habár ha így folytatódik az elvándorlás, az ismerősök gyerekei lassan kiadnak egy osztályt” – teszi hozzá.
A Maros Megyei Közegészségügyi Igazgatóság adatai szerint egyébként tavaly közel négyszázan kérték okleveleik külföldön való elismertetését. A statisztika szerint az érintettek 70 százalékát orvosok teszik ki, de nagy arányban mondanak fel az egészségügyi asszisztensek, ápolók, és gyógyszerészek is. A közegészségügyi igazgatóság illetékesei szerint lassan szinte minden megyei kórház jelentős személyzethiánnyal küzd. A Maros Megyei Sürgősségi Kórházban például a megfelelő működéshez mintegy ötszáz orvosra és asszisztensre lenne szükség – leginkább az intenzív osztályon, az idegsebészeti, kardiológia, sebészeti és érsebészeti klinikákon van személyzethiány.
A Temes Megyei Közegészségügyi Igazgatóságon tavaly 900 egészségügyi alkalmazott kérvényezte a külföldi munkavállaláshoz szükséges engedélyt, miközben csak a temesvári megyei kórházban száz asszisztensre lenne szükség. A hazai egészségügyi rendszerben mintegy 35 ezer orvos dolgozik,  az orvosi kamara szerint azonban még legkevesebb ötezerre lenne szükség.
F. I.
Új Magyar Szó (Bukarest)

Tőkés rohamot indít az autonómiáért
A Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács (KMAT) azonnali összehívását kezdeményezte Tőkés László, a testület elnöke, aki szerint elérkezett az idő arra, hogy új lendületet adjanak az autonómiaküzdelmeknek az európai állampolgári kezdeményezés révén.
Tőkés László sajtóirodája eljuttatta pénteken az MTI bukaresti irodájához azt a levelet, amelyet a KMAT elnöke a tanácsot alkotó tagok számára írt. Ebben Tőkés kifejti, hogy kisebbségpolitikai és magyar szempontból előrelépést hozhat a lisszaboni szerződésben előírt európai állampolgári kezdeményezés. Ez utóbbi lehetővé teszi, hogy legalább hét tagállamból legkevesebb egymillió európai állampolgár közvetlenül felkérje az Európai Bizottságot, terjesszen elő jogi aktusokra vonatkozó javaslatokat a hatáskörébe tartozó területeken. Ilyen állampolgári kezdeményezést tervez a KMAT az őshonos nemzeti kisebbségek státusát illetően.
Összefogás
Tőkés szerint az őshonos nemzeti közösségek és az általuk jelentős számban lakott régiók sajátos jogállásának, az Európai Unió szintjén történő rendezés sikerének előfeltétele a szigorú szakmai szempontokon túl a Kárpát-medencei magyar nemzeti összefogás, amelynek a kialakítását szorgalmazzák. Emlékeztet arra, hogy az erre irányuló törekvéseiknek már többször hangot adtak, legutóbb tavaly, a Schmitt Pál magyar államfő jelenlétében tartott KMAT-tanácskozáson.
Tőkés szerint örvendetes, hogy az őshonos nemzeti közösségekkel kapcsolatos önrendelkezési jog európai szintű rendezésének kérdése valamennyi Kárpát-medencei magyar érdekvédelmi szervezet programjában szerepel, ezért erről a közös alapról kiindulva kell összefogniuk és szorosan együttműködniük egymással.
Különutasok
A KMAT elnöke megállapítja: „a különutas kezdeményezések kölcsönösen gyengíthetik vagy éppenséggel kiolthatják egymást, ezért a magyar összefogás ebben a kérdésben parancsoló szükség”.
„Legyen szó akár a Székely Nemzeti Tanácsról, akár a Romániai Magyar Demokrata Szövetségről, senki sem engedheti meg magának, hogy mégoly kiválónak ígérkező önös elképzeléseivel is veszélyeztesse közös nemzeti céljaink eredményességét” – írja Tőkés László, aki szerint a KMAT az egyeztetésnek, valamint a közös Kárpát-medencei álláspont és cselekvési terv kidolgozásának a legfontosabb fóruma.
Forrás: MTI
MNO

Országos vendégnyilvántartó
A szállodáknak és a panzióknak kötelező módon csatlakozniuk kell a vendégnyilvántartó rendszerhez, amelynek köszönhetően bármikor kideríthető, kinek hol a szállása, ellenkező esetben 20.000 lejig terjedő bírságot róhatnak ki rájuk, derül ki egy kormányhatározat-tervezetből.
A vendégfogadó egységek tulajdonosainak a jogszabály életbe lépésétől számított 90 napon belül be kell jegyezniük egységüket a vendégnyilvántartó integrált rendszerbe (SIET) azon útmutatók alapján, amelyek a Régiófejlesztési és Turisztikai Minisztérium honlapján jelennek meg.
A szaktárca a turisztikai ágazatban tevékenykedő cégek rendelkezésére bocsát egy informatikai rendszert, amely biztosítja az azonnali adatközlést a különféle turisztikai térségekben elszállásolt turisták számáról, illetve a vendégfogadó egységek helyzetéről. Az informatikai program alkalmazása során minden pillanatban jelentést lehet kérni a szálláshelyek foglaltságáról regionális, országos és helyi szinten.
A SIET által szolgáltatott információk alapján szankcionálhatók a csalási kísérletek, az elszállásolás be nem jelentése, áll a tervezet indoklásában.
A szállodáknak és panzióknak azt követően kell bejegyezniük a turistákat a SIET rendszerébe, hogy a recepciós ellenőrizte a vendég személyi adatait és kitöltötte a bejelentkezési lapot.
Népújság (Marosvásárhely)

A kultúra lovagjai
A Falvak Kultúrájáért Alapítvány a magyar államiság millenniuma alkalmából alapított Kultúra Lovagja cím adományozására meghirdetett pályázatra társadalmi szervezetektől, alapítványoktól, önkormányzatoktól, intézményektől érkezett jelölések, valamint a Kultúra Lovagrendje tanácsadó testülete javaslata alapján az Egyetemes Kultúra Lovagja, a Magyar Kultúra Lovagja, illetve posztumusz Magyar Kultúra Lovagja elismeréseket adományoz idén is. A díjátadó gálát január 22- én, vasárnap tartják a budapesti Corinthia Hotelben. Bemutatják a díszvendég Ausztrália kulturális műsorát, Örökség serleget adnak a példamutató ifjúsági közösségeknek, majd a kultúra lovagjainak járó díjakat nyújtják át. Az Egyetemes Kultúra Lovagja címet kapja Doncsev Toso szociológus, író, műfordító, a szófiai Magyar Kulturális Intézet igazgatója, Németh Miklós államférfi, Syrokhman Mykhaylo ungvári egyetemi tanár, prof. dr. Antalóczy Zoltán budapesti orvos és sokan mások. A kultúra erdélyi lovagjai: dr. Barabás László néprajzkutató, tanár, a marosvásárhelyi Kántor- Tanítóképző Főiskola igazgatója, Simó Béla székelykeresztúri földrajztanár és Boldizsár Zeyk Imre tordaszentlászlói iskolaigazgató, művelődésszervező. Posztumusz díjban részesítik irodalmi életművéért gróf czegei Wass Albert (1908–1998) írót.
b.d.
Népújság (Marosvásárhely)

Elszántabban nemzetiségi jogainkért (Gondolatok egy következetesebb érdekképviseletről)
A nemzeti etnikai kisebbségi lét hangosabb és hatásosabb artikulálása, az asszimilációs tendenciák elleni fellépés alapvető emberi jog. Ehhez azonban nem elegendő csupán a jó akarat és bátorság, hanem az európai szintű meghallgatás érdekében tudni kell használni az európai megszólalás billentyűzetét.
Vajon mi az oka annak, hogy Szlovákiának sikerül a magyar állampolgársági törvény állítólagos veszélye miatt európai szintű riadót fújnia anélkül, hogy ők maguk kritika alá kerülnének nyílt rasszista és alapvető EU-jogot sértő saját rendelkezésük miatt, miszerint azon személyeknek, akik idegen ország állampolgárságát felveszik, szlovák személyi igazolványuk elvesztésével kell számolniuk? Ennek oka az EU-n belüli nyelvezet tökéletes ismerete. Amíg a magyar kormány és a magyar, az anyaországon túli kisebbség képviselői állandóan, precízen a jogi finomságokat kívánják hangsúlyozni, addig más körök egészen egyszerű és tudatalatti kifejezéseket alkalmaznak, melyekkel bár a szakmai vitákat nem, de a marketingszempontból oly fontos médiafennhatóságot megnyerhetik. Ezek után minden állampolgársági joggal, médiatörvénnyel, alkotmánnyal kapcsolatos tény helyreállítása ellenére nem lehet kikerülni a diszkrimináló, alattvalóvá válási folyamat szívó hatásából. Ez az ördögi kör csak akkor törhető át, ha megértjük, hogy milyen hangon kell európai szinten artikulálni a pozitív figyelemfelkeltés érdekében. Az ehhez használatos nyelvet Franciaországban és Németországban fejlesztették ki, és jelentősen különbözik a Magyarországon használatostól. Míg utóbbit az udvariasság, visszafogottság és a részletekre való túlzott törekvés jellemzi, addig előbbi plakatív leegyszerűsítésekre és nagy hatású jelszavakra épít – és ezek hatnak. Tetszik, nem tetszik, de az Európában vitatott témák hatáshatalmát tudomásul kell venni. És éppen itt nyílik nagy lehetőség az erdélyi magyar kisebbség számára. Meg kell végre tanulniuk helyzetüknek az egész kontinenssel való megismertetését. Az erdélyiek a rendszerváltás óta túlságosan sokat foglalkoztak magukkal. Sajnálatos és jellemző, hogy a húsz éve fennálló nyílt társadalmi rendszer ellenére Magyarországon és Románián kívül alig akad európai ember, kinek ismeretei lennének Erdély különleges történelmi és etnikai helyzetéről. Itt az ideje az Erdély, illetve a Székelyföld márka népszerűsítésének. A SIC védjegynek olyan tulajdonnévvé kell válnia, mely egyediséget és összetéveszthetetlenséget jelent. Hol figyelhetők meg ezzel kapcsolatos törekvések? Testvérvárosi kapcsolatok és alapítványok célzott létrehozása, valamint turisztikai programok által széles körű tudatosságot kell teremteni az európai porondon. Csak ezután állhat fenn annak lehetősége, hogy bizonyos bukaresti érdekeltségek óvatosabbak legyenek. Eme – önmagukban véve könnyű – utak bejárása érdekében Erdély magyar politikusainak is tudomásul kell venniük azt a fontos tényt, hogy ők nem szokványos román államemberek. Ők elsősorban a kisebbségvédelem képviselői. Az ő politikai karrierjük célja nem lehet Bukarestben a rosszul értelmezett megbízhatóságért kitűzött érdemrend elérése. Minden tevékenységüket az általuk képviselt kisebbség polgári és emberi jogainak védelme alá kell vonniuk. Mert egy kisebbségi párt politikusa egyidőben mindig védenceinek kulturális harcosa is. Aki közülük ezt tudatosítani képes, az érteni fogja, hogy mikor lehet fájdalommentes kompromisszumokba bocsátkozni, és mikor kell keménynek maradni. Mivel ők nem a klasszikus értelemben vett állampolitikusok, hanem úgymond védelmezők és segítők, ezért sokkal kevesebb időt és energiát kellene fektetniük olyan döntéshozatalokba, melyek nem érintik az általuk képviselt kisebbséget. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy ezek a döntéshozatalok ne lennének fontosak, de megnyugodhatunk abban, hogy elegendő mennyiségű román párt és érdekeltségi kör áll rendelkezésre, melyek ezekkel a gondokkal foglalkoznak. Koncentráljanak inkább szakterületeikre, hogy keresztülvihessék az oda tartozó követeléseket. Egy politikai póker alkalmával nem szabad a befektetett munkát és vétójogokat a kisebbséget nem érintő kérdésekre elpazarolni, hanem meg kell azokat spórolni a valóban fontos témákra. Csak ilyen irányú következetességgel és szilárdsággal érhető el a nagy cél, az autonómia. Meg kell érteni azt, hogy Erdély, Székelyföld ügyein kívül eső témákban nyugodtan köthetők kompromisszumok. Túlerőltetésnek ez ügyekben helye nincs, hanem sokkal inkább minden erőt a fenti magasztos és alapvető célokba kell fektetni. Lehet, ez oda vezet, hogy eggyel kevesebbszer lehet ünnepi bankettek alkalmával a bukaresti piros szőnyegen sétálni, de éppen ezt kell elfogadni. Mert bármilyen kényelmetlen is, a sors a kisebbségi képviselőséget osztotta rájuk – mégpedig jóban és rosszban. A következmények ezek után egyszerűen fogalmazhatóak. Minden tevékenységet annak kell alávetni, hogy mi az, ami a képviselt kisebbség életét megkönnyíti és fejlődését biztosítja. A magyar nyelvű felsőoktatás és a következetes, nem csak esetenkénti magyar nyelvű táblaállítás és feliratozás csak legszembetűnőbb példák. Borzalmas tény, hogy rendészeti és jogi hivatalnokok széles köre nem beszél magyarul, és kimondottan az elbizonytalanítás céljából küldték őket Székelyföldre. Ez a diszkrimináló helyzet azonnali, európai szintű megismertetésre és megszüntetésre vár. Egyidőben utalni kell a mesterséges régiók tervezett létrehozása általi kényszerasszimilációra és kulturális alárendeltségre irányuló törekvésekre is. Ezen jelenség ellenhatásaként, a szubszidiaritás szellemében a megyék és városok felelősségét kell megerősíteni. Több feladatot, kompetenciát és mindenekelőtt hivatali hatalmat kell nekik adni – az alárendelő jellegű és egy 21. századi demokratikus országhoz nem illő prefektúrákat meg kell szüntetni. A gazdasági politikát is azon alapgondolatokhoz kell igazítani, hogy a saját régiónak mi a jó. Mert csak azok a családok vernek itt gyökeret, illetve maradnak helyben, melyeknek gazdasági biztonsága adott, hogy aztán továbbadják kulturális identitásukat és erősítsék azt az országot, melyben születtek. Ennek a gondolatnak mindent alá kell vetni. E magasztos célokat követve tudatossá válik, hogy az RMDSZ és az MPP közötti önző hatalomjátéknak nincs létjogosultsága. Amíg egy városi és megyei szintű konkurencia jó hatású és üdvözölendő, ráadásul még a választási részvételi arányt is növeli – a parlamenti választások alkalmával feltétlenül szükséges a kompromisszum megtalálása. A személyes érzelmek és csalódások ellenére: a közös sors megparancsolja a kibékülést, és ezáltal egy közös és erős magyar listát. Kisebbségi képviselőként ugyanis mindennél jobban ellen kell állni a politikai intrikák édes csábításainak. Eljött a mentalitásváltás ideje. A politikai képviselőknek jobban, mint valaha, a veszélyeztetett kisebbség megóvóinak és támogatóinak kell tekinteniük magukat. Ebben a szellemben és csakis ebben kell munkájukat végezniük. Akkor sok minden könnyebbé válik, és a közös cél, az élhetőbb és autonóm Székelyföld, is elérhető lesz.
A szerző, Vida Péter német-magyar állampolgár, 1983-ban az egykori NDK-ban született. Több évet élt szüleivel a Zala megyei Nagykanizsán. 2003-óta egy Berlin közeli városnak, Bernaunak városi képviselője. 2008 óta megyei képviselő Barnim megyében. A Brandenburgi Egyesült Polgári Mozgalmak (BVB / Freie Wähler) regionális párt elnöke. Nagy előszeretettel és minden lehetőségét kihasználva lép fel a Kárpát-medencei magyar kisebbségek érdekében. Ezt elősegítendő és az ottani állapotok németországi politikai körökben és sajtóban történő ismertetése végett évente különböző régiókba utazik. 2010 óta ügyvédként ténykedik Berlinben
Vida Péter
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Csökkenő erővel, de folytatódtak a tüntetések
Kilenc nap után tegnap először csappant meg jelentős mértékben a tüntetések ereje, amit valószínű, hogy a főleg Erdélyt érintő téli időjárás befolyásolt. Így tegnap este az erdélyi városokban már csak néhány százan vonultak utcára, de elemzők nem zárják ki annak a lehetőségét, hogy a tiltakozások a hétvégén ismét felerősödnek.
A tüntetések számát illetően nem volt különösebb változás az előző estéhez képest, hiszen pénteken este is húsz megyében zajlottak tiltakozások. Bukarestben is kivonultak az emberek az Egyetem térre, de számbelileg már sokkal kevesebben, mint csütörtökön este, amikor az ellenzék megszervezte a nagyszabású fővárosi tüntetését.
Csütörtökön este az ellenzék tiltakozó megmozdulásáról a tömeg egy része az Egyetem térre ment, ahol az úgynevezett pártsemleges tiltakozókhoz csatlakoztak. A megmozdulás nagyrészt békés volt, de röviddel éjfél előtt néhány tüntető provokálni kezdte a csendőröket, akik könnygázt használtak, és határozottan léptek fel a rendbontókkal szemben. A csendőrség szerint összesen száz személyt állítottak elő, közülük néhány futballhuligánt, akikkel már volt baja a csendőrségnek. Eddig négy személy tett feljelentést az ügyészségen a karhatalmisok fellépése miatt, a hatóságok pedig 32 személy ellen indítottak ügyészségi vizsgálatot. Ez utóbbiak között egy piteşti-i, a többi pedig bukaresti tüntető.
Tegnap általános felháborodást váltott ki, hogy Mircea Munteanu, a Maros megyei prefektus kabinetigazgatója a Facebookon a zsidó haláltáborokon szereplő jelmondattal, az Arbeit macht frei!-jal üzent a tüntetőknek. A bejegyzés számos bíráló megjegyzést kapott a közösségi oldalon, aminek hatására Munteanu törölte üzenetét. Marius Paşcan, Maros megye prefektusa úgy nyilatkozott, hogy őt Munteanunak a prefektúrán kifejtett tevékenysége érdekli, és nem foglalkozik azzal, hogy magánéletében mit csinál. A Szociálliberális Szövetség (USL) tegnap a prefektus és a kabinetigazgató leváltását követelte. Szerintük a náci jelmondattal Munteanu súlyosan megsértette a romániai zsidó közösséget, akárcsak a több ezer tüntetőt, akik kilencedik napja vonulnak utcára.
A tüntetők ismét sokféleképpen fejezték ki elégedetlenségüket. Miután egyebek között koporsóval vonultak fel, és keresztre írták az államfő nevét, tegnap Nagyszebenben a tüntetők Băsescut, Bocot és a kormányt jelképező narancsokat húztak karóba a Demokrata Liberális Párt székháza előtt.
Tegnap több demokrata párti politikus is értékelte a tüntetéseket. Elena Udrea regionális fejlesztési miniszter szerint teljesen indokoltak a tiltakozások, de nem ért egyet azzal, hogy az utcai megmozdulásokat „átpolitizálták”. Udrea szerint nem jelent megoldást, ha „Boc helyét Victor Ponta veszi át. Cristian Preda demokrata párti európai parlamenti képviselő szerint Băsescu ugyan hallgat a tüntetésekről, de szerinte mindenki másnál jobban megértette az utca üzenetét, és bátran fog cselekedni. Tegnap este lapzártakor az államfő Emil Bockal egyeztetett, sajtóértesülések szerint arról, hogy a PD-L milyen kommunikációs stratégiát kövessen a napokban.
Szabadság (Kolozsvár)

Kádár Gyula: Székely Hazát Akarunk! – Könyvbemutató Kézdivásárhelyen
A Kézdiszéki Székely Tanács partnerként a Vigadó Művelődési Háznak szervezésében került sor 2012. január.20-án, pénteken 18 órától Kádár Gyula író, szerkesztő könyvbemutatóra „Székely Hazát Akarunk!”. A könyvet bemutatja Ruszka Sándor, református lelkész. Közreműködtek Darvas László és Piroska Klára színművészek. Nagy érdekeltséggel figyelték az író előadását nyolcvan személyiség jelenlétében.
– Kik a székelyek? 
Lélekszámuk hétszázötvenezer főt tesz ki. Az önmagukat székelynek vallók mindig büszkék voltak a történelmükre, szabad emberi státusukra, hun származásukra. A krónikák a magyarokhoz csatlakozott népként ismerik őket. A székelyek, amióta rólunk a történelemben az oklevelek szólnak, mindig magyarul beszéltek. A köztudat szerint a székelyek a magyar nemzet legmagyarabb csoportját alkották.
– Mit nevezünk Székelyföldnek? 
A székelyek által lakott területet nevezik Székelyföldnek, ahová a székelyek a 12-13. században telepedtek le. Ez egy olyan történelmileg és etnikailag kialakult régió, történelmi táj, ahol magyarul beszélnek. Székelyföld soha nem volt„ősi román föld”! Közigazgatásilag és államjogilag 1920-ban csatolták Romániához. Székelyföld a székelyek szűkebb hazája, szülőföldje. Nevének használatát akadályozók egy népcsoportot gyaláznak, sértenek, amely nem szolgálja a román-magyar együttélést!
A székely nép egy olyan hazát akar,ahol egyenes gerinccel és nem megtűrt kisebbségként, másodrangú állampolgárként élhet. A székely olyan hazát szeretne, amelyben nyelve hivatalos nyelv, ahol szimbólumai a középületeken, a közintézményeken a román államéval egyforma méretben láthatók. Olyan hazát akar, ahol nem idegenek diktálnak, a döntések helyben születnek. 
Péter János, a Székely Nemzeti Tanács alelnöke 
Kézdivásárhely
Erdély.ma

Antipátiára szimpátia
Az utóbbi időben Magyarországot érő megsokasodott bírálatra reagálva szombaton Békemenet Magyarországért címmel szimpátiatüntetést szerveztek a magyar fővárosban.
A békemenet a Hősök teréről indult Közép európai idő szerint délután négy órakor, de már órákkal a kezdés előtt a magyar fővárosban sok helyen lehetett látni a tüntetésre igyekvő, ünneplőbe öltözött, kokárdát viselő embereket. Sokan buszokkal jöttek vidékről, és Romániából is. A menet elején a Magyar Hírlap tulajdonosa, Széles Gábor, valamint a lap főszerkesztője, Stefka István, munkatársa, Bayer Zsolt, a Magyar Demokrata főszerkesztője, Bencsik András, Pataki Attila popzenész és mások haladtak egy piros-fehér-zöld zászló mögött, amire ez volt írva magyar, valamint angol nyelven: „Nem leszünk gyarmat” Amikor a menet elérte a Parlament főbejárata előtti teret, a már ott korábban összegyűltek tapssal köszöntötték az érkezőket. Bayer Zsolt közíró, a Fidesz alapító tagja a Kossuth téren arról beszélt, hogy tüntetésük azt üzeni: “ez a kormány nincs egyedül”. Széles Gábor nagyvállalkozó szerint ez az évtized legnagyobb megmozdulása, és lehet, hogy 1956 óta nem volt ekkora tüntetés Magyarországon. A civil demonstrációt követően a Magyar Szocialista Párt (MSZP) közleményt adott ki, amelyben arra hívta fel a figyelmet, hogy a kormány elhibázott gazdaságpolitikáját, a költségvetés hiányát növelő igazságtalan adórendszerét, az árakat növelő és a forintot értéktelenítő szabadságharc károkozásait nem semlegesíti “pár tízezer ember” demonstrációja.
Románia
Több mint ezren vettek részt Erdély városaiban a Magyar Polgári Párt (MPP) által szervezett szimpátiatüntetéseken, amelyeket a budapesti Hősök teréről indult megmozdulással egy időben szerveztek. Az MPP szombati közleménye szerint Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Székelyudvarhelyen, Csíkszeredában, Gyergyószentmiklóson, Kovászánán, Baróton is elhangzott a Hősök terének üzenete, amit a budapesti megmozduláson is felolvastak. Az Agerpres román hírügynökség szerint Hargita, Kovászna és Maros megyében több mint ezren vettek részt a megmozdulásokon. Az MPP szerint növekvő aggodalommal figyelik Erdélyből és Székelyföldről, hogy a nemzetközi nyilvánosságban megjelenő hazug és elfogult híradások miként teremtettek olyan hangulatot, amely “méltatlan és igazságtalan” színben tünteti fel Magyarországot. Úgy vélik, hogy a keresztény hagyományokra és a Szent Koronára hivatkozó új alaptörvény egyben a nemzet egységének okmánya, a választójog kiterjesztése pedig a kölcsönös bizalom és a közös felelősségérzet garanciája.
Lengyelország
Ugyancsak Magyarországot támogató szimpátiatüntetéseket tartottak szombaton a varsói magyar nagykövetség és más lengyel nagyvárosok külképviseletei előtt is több száz ember részvételével. A varsói tüntetésben a jobboldali és nemzeti radikális pártok képviselői vettek részt. A “Szabad Lengyelország, szabad Magyarország” és unióellenes felkiáltások mellett elhangzott a magyar és a lengyel himnusz is. A felszólalók “a nemzetközi baloldal támadásai ellen” tiltakoztak, és szolidaritásukat fejezték ki “a nemzetek Európájának eszméjét támogató Magyarországgal”. Felolvasták a “drága magyar barátoknak” címzett levelet, amelyet egyebek közt Marek Jurek, a szejm volt elnöke, a Lengyel Köztársaság Jobboldala párt elnöke és Zbigniew Ziobro EP-képviselő, a Szolidáris Lengyelország frakció vezetője írt alá. Ebben elismerésüket fejezték ki a magyaroknak “a haza újjászületéséért tett kezdeményezéseiért” és hangsúlyozták, hogy az új alaptörvény “mindenki számára fontos alapelvekre hívja fel a figyelmet”.
erdon.ro

Köszönjük, hogy jöttetek!
A szombati budapesti „béketüntetést” sokan nem tudták hová tenni. A megállapodni még résztvevők számában sem tudó elemzők egyetlen dologban értettek egyet: hogy „ilyen még nem volt”…
Antipátiára szimpátia
Ragyogó napsütésben érkeztek meg Budapestre a szombat délutáni rendezvényen részt venni kívánók autóbuszai a „Kárpát-haza” minden tájáról. Már jószerével egy tűt nem lehetett leejteni a Hősök terén az erdélyi, partiumi, felvidéki, vajdasági meg egyéb, közöttük az anyaország különböző településeiről folyamatosan áradó tömegben, akik meglepő csöndben és fegyelmezetten vártak a szervezők egyetlen szavára. Majd megindult a menet: minden csoport készségesen tagozódott be a mintegy négy kilométeres emberkígyó számára kijelölt „testrészébe”. Közben bőven jutott idő meggyújtani a gyertyákat, fáklyákat, meginni egy jó szívvel kínált forró teát vagy kávét. S az inkább jó hangulatú vasárnapi sétára mint a régi rendszer felvonulásaira hasonlító — milliós? négyszázezres? mindkét tábor másként számolta— emberfolyam egymásba torkolló hullámaiban rég nem látott rokonként üdvözölni a többieket.
Valami összeforrt…
Senki nem értette ugyan, miért érzi egyszerre annyira közelinek, szinte lelke másik felének az addig soha nem látott, ugyanazért a célért ugyanoda tartó többieket, de a különös folyamat már beindult. S mire elértek az Andrássy útig, a faltól falig hömpölygő, egymásba folyó, laza soraival is méltóságteljes tömeg mintha egy másik dimenzióba került volna át. Az egymással lépten–nyomon kapcsolatot kereső, kedves szavakat váltó emberek arcán öröm, szeretet és leírhatatlan belső béke. A különböző nézeteket vallók közötti feszültségeket mintha a tavaszias szél fújta volna el. Szemlátomást vigyáztak, meg ne bántsák egymás érzékeny pontjait, könnyítsenek a kisgyermeket cipelő szülők terhén, óvják az időseket. Az anyaországiak ragyogó, meghatott mosollyal fordultak a határokon kívül szorultak sorai felé:
— Köszönjük, hogy jöttetek!
— Köszönjük, hogy jöhettünk! — válaszolták azok. Valaki belekezdett a Himnusz éneklésébe, a többiek csatlakoztak hozzá. Majd jött a Szózat, a Székely–, illetve a Mária– himnusz, egyházi énekek, népdalok. Mindegyik mindenkié volt. Hangok, lelkek forrtak össze egyetlen érzéssé, vággyá, akarattá. Véletlenül sem valami ellen, hanem valamiért.
Nem félünk, megvédünk!
A menetben táblák, rajtuk helységnevek, jelszavak. Olyanok, hogy „Ez itt jogállam, nem EU–gyarmat!”, „Elég volt a rágalmakból, mocskolódásból, gyűlöletkeltésből!” „1956 — 2012. Akkor a tankok, most a bankok?” A Parlament elé érve, idős asszony kiált fel: „Hajrá Orbán Viktor, hajrá Magyarország!” Százezrek erősítik fel a szavát. Utána egy férficsoport kiáltásával — „Nem félünk! Megvédünk!” — történik ugyanaz. Majd a szervezők jelenlétet megköszönő, a tömeg elejét a Kossuth térről tapintatosan kifelé terelő szavai. Hiszen azoknak is kell a hely, akik még az Oktogonnál vonulnak… Este kilenc körül kezdenek szállingózni az emberek autóbuszaik felé. Útközben még elérik őket politikusok és újságírók kérdései. Hogy kik és miért jöttek. A határozott, méltóságteljes válaszokban még érezhető a közös élmény bizalma, derűje. Emberek, akiken annyiszor keresztülgázolt a történelem, most úgy érzik: hazataláltak. És készek kiállni egy kormányért, amelyik bebizonyította: értük dolgozik.
Báthory Éva
erdon.ro

A kultúra és a magyarság
Nagyvárad- Szombat délután A Kultúra hányatott sorsa és a magyar nemzet címmel szerveztek rendezvény a váradi Ady Endre Középiskola dísztermében.
A Magyar Kultúra Ünnepe 2012 keretében zajlott rendezvényt a Bihar Megyei és Nagyváradi Civil Szervezetek Szövetsége (BINCISZ) és a debreceni székhelyű Megyei Népfőiskolai Egyesület rendezte, a berettyóújfalui Bihari Népfőiskola, az Ady Endre Középiskola, a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség, a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság (PBMET) és a Sapientia Varadiensis Alapítvány együttműködő partnerségével.
Katolikus intézetek
A megjelenteket Porkoláb Lajos, a Megyei Népfőiskola Egyesület elnöke köszöntötte, majd az öt évvel ezelőtt alakult Stadler klarinét kamarazenekar (Székely István együttesvezető, Varga Imre, Babos Dénes, Ary Jonathán, Ioana Ianc és Deák Szabolcs) lépett fel. Elhangzott Weiner Leó Rókatánca, a Monti-csárdás és Brahms 5. Magyar tánca. Ezt követően dr. Szigeti Tóth János szociológus, tanszékvezető főiskolai docens, a budapesti Magyar Népfőiskolai Társaság elnöke tartott előadást Az ember küzdelme, hogy lehetőségeihez méltó legyen címmel. Expozéjában az Orbán-kormány készülő közművelődési stratégiájával (Németh László Terv) kapcsolatos gondolatait fejtette ki, melyből kitünt, hogy egyetért az író azon elképzelésével, hogy a magyar irodalmat és művészetet világszínvonalra kell emelni. Ezután Dukrét Géza, a PMBET elnöke ismertette a Partiumi füzetek sorozat 68. kiadványaként megjelent Római katolikus intézetek Nagyváradon című könyvet, majd az ebben található írások többségének szerzője, Mons. Fodor József általános helynök beszélt röviden a Szent Orsolya-rend és az irgalmas nővérek váradi történetéről, a Szent Vince és az Immaculata Intézetről, valamint Nogáll János püspökről és nagyprépostról.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Távoznak a váradi orsolyiták
Nagyvárad - A párizsi anyaház döntése alapján 2012. január 1-től megszüntették az Orsolya-rend váradi működését, az alapítása után 240 évvel- hangzott el egy könyvbemutatón az Ady Endre Líceumban.
Szombat délután a magyar kultúrát ünnepelték az Ady Endre Középiskola dísztermében, a Bihar Megyei és Nagyváradi Civil Szervezetek Szövetsége (BINCISZ) és a debreceni székhelyű Megyei Népfőiskolai Egyesület szervezésében. A megjelenteket üdvözlő dr. Fleisz János egyetemi tanár, BINCISZ-elnök arra hívta fel a figyelmet: immár tizenkettedik alkalommal ünnepel együtt Nagyvárad és Berettyóújfalu. Egy közös ötlet alapján 2001. január 22-én zajlott le a sorozat akkor még egynaposra sikeredett első kiadása. Egy újszerű kezdeményezés volt, azonban megtörtént az egymásra találás, és a közös társadalmi összefogásnak köszönhetően az idén már tizennyolc programmal várják az érdeklődőket, A Magyar Kultúra Ünnepéhez köthető, mennyiségileg bizonyára legnagyobb kárpát-medencei eseménykinálattal. A résztvevőket a bihari és újabban a nemzeti összetartozás köti egymáshoz, illetve köszönet jár a civil szervezeteknek is azért, amiért „meg tudjuk mutatni, hogy a magyar kulturális jelenlét erőteljesebb a világban, mint a gazdasági vagy számbeli hozzájárulás”.
A BINCISZ vezetője ugyanakkor is arra is kitért, hogy több mint 200 meghatározása létezik a kultúrának, ő ezek közül azt emelte ki, mely szerint gondolkodásra és cselekvésre késztet, nélküle nem létezik nemzeti öntudat. Értékét egyedisége jelenti, ami egyúttal fejlődésünket is megmutatja, és amelyet nem pénzben, hanem alkotásokban lehet kifejezni.
Könyvbemutató
A köszöntés után dr. Szigeti Tóth János szociológus, tanszékvezető főiskolai docens arról beszélt, hogy mennyire volt modern Németh László. Az író napjainkban is aktuális gondolatai közül egyebek mellett megemlítette a tantárgyak átjárhatóságának megteremtését, a közművelődés támogatását, a tanügy szerepét, az alapkészségek hiányának megszüntetését, az élethosszig tartó tanulást és a határon túli magyarok kérdésével való foglalkozást.
Meleg Vilmos színművész nagy sikert arató előadóestje után- a Magyarnak lenni című összeállításból hangzottak el részletek- Dukrét Géza, a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság elnöke mutatta be a Partiumi füzetek sorozat 68. kiadványát (Római katolikus intézetek Nagyváradon), mely a Bihar Megyei Tanács, az RMDSZ-frakció és a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség támogatával jelent meg. Elhangzott: bár ezekről az intézményekről sokan írtak már, Mons. Fodor József általános helynök más szemszögből ismerteti őket. Mivel e nagynevű intézmények megalapítása dr. Nogáll János püspök nevéhez fűződnek, külön fejezet foglalkozik a főpásztor életével és munkásságával. A könyvben Kolozsvári István tb. kanonok részletesebben ír a Szent Orsolya-rend történetéről, illetve a hozzá tartozó Szent Anna-templomról, Ocskay Etelka Ferdinánda, Polmann Mária Lucianna és Peczkó Zsuzsanna Kinga vizitátor nővéreknek köszönhetően pedig az irgalmas nővérekről tudhatunk meg többet.
Szerzetes rendek
Mons. Fodor József vikárius arra hívta fel hallgatósága figyelmét: a szerzetesi életformák a II. században jelentek meg, gondoljunk a pusztába elvonult remetékre, a stilétákra az aszkétákra, vagy az oszloposokra. Később keleten Nagy Szent Vazul, nyugaton pedig Szent Benedek írták meg a szerzetesi életformák szabályzatát. 1772-ben Szenczy István váradi őrkanonok alapította meg a váradi Szent Orsolya rendi kolostort és gimnáziumot, mely rend idén januárban szüntette be váradi működését, a párizsi anyaház döntése alapján. Az irgalmas nővérek 1878-ban kerültek Grazból a Körös-parti városba, nagyváradi tartományuk tavaly október 1-jén szünt meg, így az itteni nővérek ismét Grazhoz tartoznak.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Nem hagyta jóvá a MOGYE chartáját a tanügyminisztérium
Nem hagyta jóvá az oktatásügyi minisztérium a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem Chartáját – jelentette be a Konzervatív Párt Maros megyei szervezetének első alelnöke, dr. Silviu Morariu, aki egyben az intézmény tanácsának tagja.
Közölte, késve érkezett a minisztérium átirata ugyanis lejárt az engedélyezési határidő, így a felsőoktatási intézmény a jelenlegi Charta alapján működhet. 
Dr. Szabó Béla professzor elmondta, az ő szemszögükből ez a szabályzat nem érvényes. Hasonlóan nyilatkozott Király András oktatásügyi államtitkár is.
Marosvásárhelyi Rádió
Erdély.ma

Van-e esélyünk a megmaradásra?
Székelyföld magyar anyanyelvű lakossága a kommunista diktatúra bukása óta eltelt 22 év alatt saját bőrén tapasztalhatta, hogy a hatalom továbbra is szülőföldje elrománosítására törekszik. A módszerek változtak ugyan, de a cél maradt. A lehető legrövidebb idő alatt meg kell szabadulni az itt még mindig számottevő és egy tömbben élő magyarságtól. Ennek elérése érdekében több fronton elindított, álcázott hadműveletek folynak ellenünk, melyek fel akarják lazítani, ezáltal pedig sebezhetővé és védtelenné tenni a székelységet. Közéjük tartozik a magyar tannyelvű állami egyetem újraindításának megtagadása, a vidék elszegényítése és az őslakosság állami intézményekből való kiszorítása épp úgy, mint a hívek nélküli ortodox templomok százainak a felhúzása, túlméretezett csendőrkaszárnyák építése és a jelképeink ellen irányuló támadássorozat. A felsorolt példákkal csak ízelítőt adtunk a számunkra hátrányos intézkedésekből, sérelemlajstromunk ugyanis ennél, sajnos, sokkal hosszabb.
Mindezt észlelve úgy tenni, mintha mi sem történt volna, botorság, szó nélkül hagyni pedig felér a nemzetárulással, mégis aggasztóan kevesen vannak azok, akik nyilvánosan is felemelik a hangjukat a beolvasztásunkra és szülőföldünkről való elűzésünkre törekedő, Bukarestből irányított politika ellen. Pedig mára már bizonyosságot nyert a tény, hogy a közömbösség vagy belenyugvás az erdélyi magyarság és ezen belül a székelység végleges eltűnéséhez vezet. Ezen állításom bizonyítására elég, ha a népszámlálások adataira tekintünk, melyek a rosszindulatú ferdítések és zsugorítások számításba vevése mellett is riasztó képet tárnak elénk létszámunk alakulásáról. Ezek tükrében 1992–2002. között 190 262 személlyel fogyott a magyarság lélekszáma, s az elmúlt évi számbavevés előzetes adatai sem kecsegtetnek semmi jóval.
Ilyen körülmények között óhatatlanul feltevődik a keserű kérdés, hosszú távon vajon van-e esélyünk a megmaradásra? Ha őszinték akarunk lenni, be kell látnunk, hogy erre csak bizonyos feltételek teljesülése, elsősorban az autonómia bevezetése esetén adhatunk igenlő választ. Ennek eléréséhez viszont a magyar néptömegek önazonosságtudatának felélesztése szükséges, mely a pedagógusok, politikusok, újságírók, általában a közvélemény-formálók hozzájárulása nélkül elképzelhetetlen és megvalósíthatatlan.
Bedő Zoltán
Székely Hírmondó
Erdély.ma

Az igazi Magyarország
Amikor a nemrégiben a Nézőpont intézet nyilvánosságra hozta legutóbbi felmérést, mely szerint, ha most lennének a választások, ismét fölényesen győznének a kormányerők, sokan még a nemzeti oldalon is kétségbe vonták a közvéleménykutatás hitelességét, mondván, hogy ez nem tükrözi az ország hangulatát. Merthogy válság van, mindenkinek meg kell húzni a nadrágszíjat, ÁFA-emelés történt, a külföldi sajtó és a politikum körbeugatja Magyarországot, amit a globális világhatalom belső ágensei felerősítenek stb., stb.. S volt, aki azt is hozzátette, hogy a közhangulatot inkább azok képviselik, akik összeverődtek január 2-án az Opera előtt, hogy belerondítsanak mások ünnepébe.
A csendes többség nem hallatta hangját, viszont, hogy a hajlandóság erre megvolt benne, az érezhető volt. Ezt igazolja a fergeteges sikerű civil rendezvény, a Békemenet, mely hitet kívánt tenni a magyar szuverenitás, az önálló, magyar érdekek mentén megfogalmazódó kormánypolitika, ha úgy tetszik, a magyar szabadság mellett.
Rendkívül fontos volt, hogy a Békemenet nagyságrenddel nagyobb tömeget vonultasson fel, mint a kormányellenes megmozdulások, hogy a legnagyobb rosszindulattal se lehessen a komolyan vétel igénye mellett elhazudni a fölényt. Hát így történt. S ennek hatalmas jelentősége van még akkor is, ha elindult az ellenséges oldalról a lekicsinylés, a balliberálisok és az ellenséges külföldi sajtó százezer emberről beszél, a tényekre fittyet hányók – az MSZP és a Kleine Zeitung – képes tízezreket emlegetni.
Aki ott volt, az tudhatja, hogy soha nem látott hatalmas tömeg gyűlt össze múlt szombaton, egy civil kezdeményezés eredményeképpen. S jöttek a Kárpátaljáról, a Felvidékről, Közép-Erdélyből, a Partiumban, a Székelyföldről és a Délvidékről. Jöttek a megmaradt Magyarország nagyvárosaiból és kicsiny falvaikból, a helység nevét jelző kis táblácskákkal, transzparensekkel, zászlókkal és fáklyákkal. Apró kis személyes tapasztalat, de sokatmondó: a tömegben találkoztam Nyugat-Ausztriában élő Temesvárról elszármazott barátaimmal, akiket rögvest arról kérdeztem, hogy mikor érkeztek s meddig maradnak: kiderült, hogy csak azért tették meg ezt a nem kis utat, hogy hitet tegyenek az önálló Magyarország szabadon megválasztott kormánya mellett s tiltakozzanak a külföldi rágalmak ellen. A rendezvény támogatottságáról mi sem beszél hívebben, mint az, hogy amikor a Kossuth téren már jelentős tömeg gyűlt össze, a Hősök tere még nem ürült ki. A tömeg végigkígyózott a teljes Andrássy úton, a Bajcsy Zsilinszky úton és az Alkotmány utcában.
A bajkeverők, a hangulatkeltők, az ünneprontók láthatták: komoly erők szunnyadnak a mélyben, melyek, ha kell, megmozdulnak. Tudjuk: a „nagy” tömeg önmagában nem tükrözi a közhangulatot. Viszont egy példátlanul hatalmas tömeg bizony a közhangulatról is mesél, s ami nagyon fontos: közhangulatot alakít. Az emberek szeretnek a győztessel, az erőssel tartani, mint azt a modern szociológia ki is mutatta számtalan esetben. A bizonytalan polgár látja a magabiztos tömeget, fáklyák és zászlók erdejével méltóságteljesen felvonulni, az óhatatlanul is kihatással van a politikai értékválasztására. Felemelő volt az a türelem és fegyelmezettség, amivel a szeretet ereje által összetartott, a jelenlegi szorongatottságunkban is mosolygó emberekből álló tömeg vonult egy egyetlen céllal: fellépni az országot, a nemzetet és a kormányt ért rágalmak ellen, hitet tenni a törvényesen megválasztott kormány s az ország szabadsága mellett. Itt nem voltak politikai beszédek, népszerű sztárok hakniprodukciói, semmi show, csak több mint két órás vonulás, a Himnusz közös éneklése az elején s Szózaté a végén.
A Békemenet politika- és közhangulat alakító, letagadhatatlan jelentőségű, az igazi Magyarországot képviselő rendezvény volt, mely meggyőző válasz adott mind a külföldnek, mint a nemzet ellenségeinek, mind a kétkedőknek.
Borbély Zsolt Attila
Erdély.ma

A szubszidiaritás elvének következetes alkalmazása a helyes út!
A Székely Nemzeti Tanács, mint a székely nép autonómia-törekvésének közképviselete, önálló testület, nem fogadhat el alárendeltséget sem egyének, sem testületek részéről, ám az empátia és a nemzeti szolidaritás jegyében, az erdélyi magyarság és a nemzet egésze iránti felelősséggel kész az együttműködésre mindazokkal, akik támogatják Székelyföld autonómiájának elnyerését, a székely nép önrendelkezését.
Természetesnek tartjuk, hogy magyar emberek sokasága kész támogatni a székelyek szabadságtörekvését, ám azt, hogy milyen legyen a jövőben a székelyek hazája, Székelyföld, maguknak a székelyeknek kell eldönteniük, de a székelyek joga és lehetősége megválasztani az autonómia-törekvésük eszközeit is. Nemcsak az autonómia létjogosultságának, de minden önmagát becsülő közösség önálló cselekvéshez való jogának igazolása a szubszidiaritás elve, ahogyan azt XI. Pius pápa a Quadragesimo anno pápai enciklikában megfogalmazta:
„…amit egy kisebb és alacsonyabb szinten szerveződött közösség képes végrehajtani és ellátni, azt egy nagyobb és magasabb szinten szerveződött társulásra áthárítani jogszerűtlenség, és egyúttal súlyos bűn, a társadalom helyes rendjének fölforgatása, mivel minden társadalmi tevékenység lényegénél és benne rejlő erejénél fogva segíteni – szubszidiálni – köteles a társadalmi egész egyes részeit, ellenben soha nem szabad bomlasztania vagy bekebeleznie azokat.”
A Székely Nemzeti Tanács ennek szellemében döntött úgy már 2007-ben, hogy élni kíván Székelyföld javára, a területi autonómia előmozdítása céljából az uniós polgári kezdeményezés lehetőségével. Ezek fényében elfogadhatatlan, hogy Tőkés László külön-utasnak nevezi a Székely Nemzeti Tanácsot, holott az út, amelyen közel egy évtizede jár a székelyek közképviselete nem külön út, hanem a helyes út! Ezen túlmenően érthetetlen is a minősítés, hiszen nem jelölt ki Székelyföld számára más célt, más utat senki, amelytől el lehetne térni, mi több a magyar szervezetek között teljes az egyetértés arra vonatkozóan, hogy Székelyföldet megilleti az autonómia. Azért fontos ezt hangsúlyozni, mert a külön-utas kifejezés nézetkülömbséget, konfliktust sejtet, ezzel szemben viszont az uniós polgári kezdeményerzés vonatkozásában a jó együttműködés feltételei adottak és együttműködési szándékunknak többször is hangot adtunk.
A Székely Nemzeti Tanács nem párt, döntéseit nem befolyásolja a közelgő választási kampány, és nem engedheti meg, hogy a székelység jogérvényesítésének nemzetközi porondon használható új eszköze a választási évben a politikai pártok szavazatszerző éhségének áldozatául essen.
Hangsúlyozzuk: szövetségeseket és partnereket keresünk, és készek vagyunk az együttműködésre mindenkivel, beleértve Tőkés László pártját is, készek vagyunk a párbeszédre, ám ennek előfeltétele az érdemi javaslat, tartalmi kérdésekkel foglalkozó műhelymunka.
Nyomatékosan megismételjük január 3-i levelünkben tett javaslatunkat: lehetséges partnereink tekintsék munkaanyagnak a Székely Nemzeti Tanácsnak az uniós polgári kezdeményezés tárgyában hozott határozatait, a tanulmányokat, amelyek ezen határozatok ismertetése, népszerűsítése érdekében nyilvánosságot láttak. Örömmel fogadjuk a jobbító szándékú javaslatokat, és meggyőződésünk, hogy a Székely Nemzeti Tanács küldöttei is el fogadnak majd minden olyan kiegészítést, módosító indítványt, amely a kezdeményezést Székelyföld, a székely nép javára teljesebbé és hatékonyabbá teszi.
Izsák Balázs
A Székely Nemzeti Tanács elnöke 
Erdély.ma

A nemzet tartalékosai
A kormánypárti sajtóról azt tartják, hogy az amolyan fából vaskarika. Mert az igazi sajtó minden körülmények között kritikus, figyelmet, arányérzéket ébren tartó, azaz ellenzéki. Ahogy a szakirodalom kissé közhelyszerűen fogalmaz: a demokrácia házőrzője.
Nagyjából hasonló volt eddig a helyzet a kormánypárti tüntetésekkel is. Mert, ugyebár, akkor vonulnak ki tüntetni az emberek, amikor valamivel elégedetlenek. Olyan országban, ahol többnyire rendben mennek a dolgok, legfeljebb amolyan jópofa látványosságnak, performansznak számít az ügy. A szombati budapesti, négyszázezer embert megmozgató felvonulás – és az azt támogató, több erdélyi városban szervezett rendezvény – azonban felülírta az eddigi kánonokat, egyenesen új műfajt teremtett. Minden bizonnyal az egész nem történt volna meg a közelmúlt Magyarország-gyalázó megnyilvánulásai nélkül. Éppen azért, mert a normalitás állapota szóra sem, nemhogy tüntetésre lenne érdemes. A veszélyeztetettség érzése azonban kiragadta komfortjukból az embereket. Többségük érzékeli a magyar kormány által elkövetett technikai, türelmetlenségből vagy a kétharmados többségi bódulatból fakadó hibákat, de további türelemre, bizalomra méltónak tartja az elvi szilárdságából nem engedő vezetést. A múlt koloncával és a jelen globális lobbiérdekeket szolgáló kiszorítósdijával küszködő magyar kormány szombaton olyan mértékű megerősítést kapott, amilyenről a mandátumuk közepéhez közeledő kormánypártok nem is álmodnak. A legitimációerősítő felvonulás azonban nemcsak léptéke, célja, fegyelmezettsége révén tekinthető precedensértékűnek, hanem a nemzetegység, a nemzettudat létének imponáló bizonyítékaként is. Az anyaország határain kívül rekedtek utódainak budapesti jelenléte, szerep- és áldozatvállalása fényes visszaigazolása annak, hogy a nemzet fogalma nem ismer országhatárokat, figyelmen kívül hagyja a pénzügyi internacionalizmus diktátumait, és összezár, ha méltánytalanságot tapasztal. Ők nem a sajnálatosan megszokott magyarországi lövészárokharc keretében pattantak autóbuszra, hanem az egészséges nemzetféltés jegyében. A magyar kormány szombaton hatalmas feladatot kapott: az egységesen fellépő nemzet érdekeinek feltétel nélküli képviseletét. Rövid távon az anyaország világválság által is súlyosbított gazdasági állapotának javítását, középtávon pedig az elszakadt nemzetrészek integrálását. Erdélyben ma százezrek élnek egyre hangsúlyosabbá váló nemzettudattal, arccal változatlanul Budapestnek, és ezt a folyamatot csak erősítheti, hogy egyre többen válnak “voksérettekké” is. A nemzet tartalékosai szombaton jelezték: számíthatnak rájuk
Csinta Samu
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Elvek alapján működhet partnerség az állam és az egyház között
Az állam és az egyházi alapítványok, egyesületek közötti szoros együttműködést szorgalmazza a Teodor Baconschi volt külügyminiszter által vezetett Kereszténydemokrata Alapítvány, a Holger Dix által vezetett Konrad Adenauer Alapítványnak a Romániáért és Moldova Köztársaságért felelős fiókszervezetei, valamint az ortodox egyház képviselői. Az állam és egyház közötti partnerség a szociális egészségügyi ellátásban című, Segesváron megszervezett szeminárium résztvevői azt kérték, hogy a kormány a hazai bruttó össztermék 5 százalékát fordítsa egészségügyi ellátásra és a majdani magán egészségbiztosítók vessék alá magukat a Román Nemzeti Bank szabályainak.
A kétnapos konferencia során több munkaműhely keretében tanácskoztak a szociális egészségügyi ellátás jogi és szakmai vetületeiről. A résztvevők által megfogalmazott következtetésekben elsősorban azokat az alapelveket fogalmazták meg, amelyek mentén létrejöhet egy korrekt partnerség az állam és az egyházi alapítványok között a szociális egészségügyi ellátást illetően. Dr. Radu Carp, a Kereszténydemokrata Alapítvány alapító tagja, a Bukaresti Egyetem professzora elmondta, negyedik alkalommal szervezték meg a szemináriumot a fenti témakörben. „Az állam és az egyházi alapítványok, egyesületek között az elmúlt 20 év alatt kialakult együttműködésnek kétségtelenül vannak látható eredményei, de ennek a partnerségnek szorosabbá kell válnia a jövőben. Léteznek közös, az állam által finanszírozott projektek, amelyekhez az egyház, az egyházi alapítványok biztosították az emberi erőforrásokat, esetleg ingatlanokat. Az egyházi civil szervezetek elsősorban azokat a szociális egészségügyi szolgáltatásokat nyújtják, amelyeket az állam – pénz és emberi erőforrás hiányában – képtelen önerőből megszervezni, fenntartani. Ilyen a palliatív ellátás és egyéb, gondozói, ápolói tevékenységek” – jelentette ki dr. Carp Radu.
Hangsúlyozta, az új egészségügyi törvénytervezettel az a gond, hogy „az eddigi, szűkös költségvetésre épít új egészségpolitikákat”, ami nem vezet eredményre. „A régi költségvetés kényszerzubbonyában nem lehet reformot csinálni” – jelentette ki, ezért van szükség arra, hogy a hazai bruttó össztermék legkevesebb 5 százalékát fordítsák az egészségügyre, időben ennek az aránynak el kell érnie az európai átlagot, azaz a GDP 8 százalékát. Ezt a gondolatot egyébként a résztvevők a szeminárium végén kiadott következtetésekben megfogalmazták. „A különböző társadalmi rétegek a válság időszakában még inkább eltávolodtak egymástól, ez is indokolttá teszi, hogy felvetődjön az állam új elvek mentén történő közbelépése. Ezek az elvek a versenyképesség, szubszidiaritás és egyéni felelősség. A szociális egészségügyi ellátás területén történt kezdeményezéseket az új egészségügyi törvénytervezet tartalmazta. 
Függetlenül attól, hogy ez érvénybe lép vagy sem, reális vitára van szükség a betegegyesületek, a szakszervezeti képviselők, a szakmai testületek között, amelyben fő szempont a betegek érdekeinek szem előtt tartása. Az egészségügy nem ingyenes, és egy egészségügyi rendszer akkor működőképes, ha mindenki befizeti a biztosítási járulékot. Még a legszegényebbek is hozzájárulnak az aktív lakosság szolidaritása eredményeként a rendszer működéséhez. A kötelező vizitdíjnak el kell tűnnie, ez csak fakultatív jelleggel maradhat meg, és az összegyűlt összeget az ellátás minőségének javítására használhatják fel a kórházi menedzserek, akik számára speciális – a betegellátásra, a személyzet bérének kiegészítésére felhasználható – pénzalap létesülhet az önkéntes adományokból. Pénzügyi intézkedésekkel kell érdekeltté tenni a vállalkozókat, hogy közvetlenül nyújtsanak anyagi támogatást az egészségügyi intézeteknek. A Romániában működő keresztény – ortodox, görög katolikus, katolikus és protestáns – egyházak által nyújtott szociális egészségügyi szolgáltatásokra a szubszidiaritás elve legyen érvényes. 
A majd létrejövő magán egészségbiztosítási pénztáraknak alá kell vetniük magukat a Román Nemzeti Bank szabályainak” – csupán néhány gondolat a résztvevők állásfoglalásából. Amelyben arra is történik utalás, hogy az egészségügyi rendszernek jót tesz a konkurencia, hiszen az ellátás minőségének javulását, felelősebb döntéseket eredményez. Holger Dix, a Konrad Adenauer Alapítvány romániai vezetője szerint az állami egészségügyi intézményekben a konkurencia hiánya vezet oda, hogy nem átlátható módon, csúszópénzek ellenében történnek a közbeszerzések, a közpénz elköltése nem átlátható. Kijelentésével dr. Carp Radu is egyetértett, aki szerint a következő egészségügyi törvény olyan mechanizmusokat kell tartalmazzon, amelyek lehetővé teszik a közpénz felhasználásának követését.
Antalfi Imola
Népújság (Marosvásárhely)

Több százan vettek részt az MPP és az SZNT által szervezett szimpátiatüntetéseken
Összesen több mint ezren vettek részt néhány erdélyi városban a Magyar Polgári Párt (MPP) és a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) által szervezett szimpátiatüntetéseken szombaton, amelyeket a budapesti megmozdulással egy időben szerveztek. Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Székelyudvarhelyen, Csíkszeredában, Gyergyószentmiklóson, Kovásznán, Baróton is elhangzott a Hősök terének üzenete.
Marosvásárhelyen mintegy 250-en válaszoltak az MPP és a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) felhívására, és dacoltak félórán keresztül a nullafokos hideggel a Petőfi-szobor előtt. A szimpátiatüntetésként meghirdetett rendezvényre, mely inkább meghitt, békés megemlékezésre hasonlított, többnyire az erdélyi magyar jobboldal képviselői és hívei jöttek el. A tömegben mindössze egy-két RMDSZ-es körzeti elnököt lehetett látni.
Az emberek nem skandáltak, és nem rázták ökleiket, csendben végighallgatták a szónokokat, majd a székely himnusz eléneklése után hazatértek otthonaikba. Amint Andrássy Árpád, az MPP egyik helyi vezetője fogalmazott: a marosvásárhelyiek és környékbeliek lélekben csatlakoztak magyarországi testvéreikhez. „Üzenjük, hogy el a kezekkel Magyarországról, a Székelyföldről, a magyarokról. A haza nem eladó!” – jelentette ki beszédében az MPP megyei elnöke, László György. „56 évvel ’56 után azt tapasztaljuk, hogy Magyarország szuverenitása újra veszélyben van – hangsúlyozta diskurzusában Bíró Zsolt, a Székely Nemzeti Tanács marosszéki elnöke. – Brüsszel nem lehet Moszkva, gondoltuk, amikor a budapesti bársonyos és a hazai véres forradalmakat követően abban reménykedtünk, hogy a közös Európához csatlakozva, nemcsak a schumanni elvek mentén létrejött értékközösség tagjai lehetünk, hanem a határok légiesítésével gyakorlatilag a békés nemzetegyesítés haszonélvezői is”.
Beszédében rámutatott, hogy a demokratikus, a keresztény értékrendre és a felebaráti tiszteletre épülő társadalom helyett, ma egy, a moszkvai tankoknál alattomosabb diktatúra, az úgynevezett kalmárdiktatúra sötét fellegei gyülekeznek a magyarság feje fölött. „Ha pedig ez ellen egy ország vagy nemzet saját érdekei védelmében lépni mer, arra könyörtelen pergőtűzzel sújtanak le napjaink csodafegyverének, a médiának a bevetésével. A tömegkommunikáció mára sajnos legtöbb esetben már a tömegmanipuláció eszközévé vált, és az üdítő kivételektől eltekintve általánosan elterjedt harcászati eszközként kezelik azt” – figyelmeztetett Bíró. Az SZNT vezetője a bukaresti – román és magyar – hatalomnak is üzent, amikor rámutatott, hogy a szubszidiaritás elve már-már elcsépelt szóhasználattá vált Romániában. „Nem kampányszövegként megfogalmazott marosvásárhelyi kiáltványokra van szükség, hanem tudatos Székelyföld-politikára, tiszta és világos vonalvezetésre, melynek hiányát nem lehet unos-untalan a gazdasági válság okozta nehézségekkel magyarázni. Az alibipolitizálás helyett konkrét és előremutató lépésekre van szükség idehaza is” – szögezte le Bíró Zsolt.
Autonómiáról is szó volt Sepsiszentgyörgyön
Sepsiszentgyörgyön több mint háromszázan gyűltek össze az Erzsébet parkban, az egykori országzászló helyén gyertyával, magyar és székely zászlóval, Orbán Viktor-fotókkal és az EP-képviselőknek üzenő magyar és angol nyelvű feliratokkal, amelyek szerint ma Magyarország, ám holnap bármelyik más nemzet sorra kerülhet. „Világgá kiáltjuk, hogy Brüsszelben is hallják: El a kezekkel Magyarországról!” – fogalmazta meg a közel egyórás szimpátiatüntetés üzenetét Fazakas Tibor, az MPP országos alelnöke. Elmondta, az Európai Unió történetében példátlan a félrevezető rágalomhadjárat, amit a balliberális körök indítottak Orbán Viktor és a magyar kormány ellen.
A világuralomra törő pénzügyi körök attól félnek, hogy a magyar példa ragadós lesz, más nemzetek is felemelik a szavuk a bankokrácia, az eladósodás, a Világbank uralma ellen – fogalmazott Fazakas, aki szerint Magyarország ismét zászlóvivője a népek, nemzetek szabadságért vívott harcának. Gazda Zoltán, a Székely Nemzeti Tanács sepsiszentgyörgyi elnöke hangsúlyozta, Magyarország is az önrendelkezésért, az autonómiáért vív harcot, miként a székelyek. „Ugyanaz a sorsunk, bízunk benne, hogy Magyarország is támogatni fog a Székelyföld autonómiájának elérésében” – mondta Gazda. A szimpátiatüntetésen az MPP több elöljárója is felszólalt, áldást mondtak Kovács István unitárius és Incze Zsolt református lelkipásztorok, felolvasták a közös nyilatkozatot, Veres László színművész Wass Albert egyik versét mondta el, majd a csendesen tüntetők elénekelték a magyar és a székely himnuszt.
Különböző válságkezelési módok
Több százan vettek részt a Csíkszeredában, Székelyudvarhelyen és Gyergyószentmiklóson tartott szimpátiatüntetésen is, utóbbi városban és a hargitai megyeszékhelyen mintegy 150 személy, míg Udvarhelyen az MPP mintegy 200 tagja és szimpatizánsa gyűlt össze. A résztvevők magyar zászlókat és égő gyertyát tartottak a kezükben, illetve elénekelték a Himnuszt. Szász Jenő MPP-elnök, aki Udvarhelyen vett részt a szimpátiatüntetésen, arra hívta fel a figyelmet, hogy bár Romániában és Magyarországon is nehéz a gazdasági helyzet, míg nálunk a megszorító intézkedések a lakosok ellen irányultak, a szomszédos országban a kormány támogatja a polgárokat.
A Mediafax hírügynökségnek nyilatkozva elmondta, amennyiben az Orbán-kormánynak sikerül véghez vinni a tervét, ez modell lehet más országok számára is, és ily módon tért veszíthetnek a globalizáció hívei. Albert Tibor, Tusnádfürdő polgármestere, a Mediafax hírügynökségnek elmondta, a rendezvény célja az volt, hogy „lelkileg támogassák” Orbán Viktor magyar kormányfőt, míg Mezei János gyergyószentmiklósi elöljáró sok erőt kívánt a magyarországi politikusnak, hogy véghez tudják vinni azt, amit elkezdtek.
Pincében tüntettek Kolozsváron
Kolozsváron csupán néhány tucatnyi magyar vett részt a szombat délután a Heltai Alapítvány Mikó utcai udvarán tartott szimpátiatüntetésen. A részvevők előbb gyertyát gyújtottak, majd tekintettel a zord időjárásra levonultak a vendéglő pincéjébe, ahol László György megyei MPP-alelnök felvázolta az összejövetel célját. „Erkölcsi és szent kötelességünk kiállni a nemzeti kormány mellett” – mondta. A rendezvényen felolvasták a budapesti tüntetés nyilatkozatát, illetve Simon Csaba országos alelnök a polgári alakulat nyilatkozatát, amelyben támogatásukról biztosítják Magyarország kormányát, a dokumentumot a későbbiekben átadták a kolozsvári magyar főkonzulátusnak. A szervezők a beszédek végeztével teával és borral vendégelték meg a szimpatizánsokat.
Krónika (Kolozsvár)

Összerdélyi ünnepség a szórványban
Roppant gazdag és színvonalas ünnepségen vett részt szombat délután a dévai magyarság. A református templomban szervezett gálán a közönség helyi volt, az előadók viszont Erdély különböző tájairól érkeztek, mindenekelőtt Kolozs és Maros megyékből.
Az ünnepség Lovász János lelkipásztor áhítatával kezdődött, majd Jancsó Miklós kolozsvári színész elszavalta a Himnuszt, annak valamennyi versszakát, nemcsak az elénekelni szokott elsőt. Barabás Kásler Magda közkedvelt népdalénekes előadta az Ó Szent István című moldvai csángó népdalt.
Deák Piroska dévai magyartanár a magyar irodalom legnagyobb szókincsű íróját, Arany Jánost mutatta be, pontosabban Arany és szülővárosa, Nagyszalonta életre szóló hosszú és érzelem teli kapcsolatát. Az irodalmi művében kb. 24 000 szót használó Arany János 130 évvel ezelőtt, 1882-ben hunyt el, Deák tanárnő ezért választotta őt a Magyar Kultúra Napja idei megünnepléséhez.
Guttman Mihály kolozsvári tanár viszont az 1882-ben született Kodály Zoltánt, a nagy hazafi zeneszerzőt, a legnagyobb magyar zenepedagógust méltatta. Az idei kultúra-ünnepségét a két kiemelkedő személyiségnek szentelték. Kodály többször járt Erdélyben – népzene-gyűjtő munkásságát még 1910-ben kezdte el Székelyföldön –, utoljára 1944-ben, amikor a kolozsvári magyar egyetem díszdoktorrá avatta.
A színvonalas ünnepség azonban nemcsak a magyar kultúra nagy alkotóira való megemlékezésből állt, hanem élő előadásokból is. A népviseletbe öltözött magyarfenesi (Kolozs megye) vegyes kar magyar zeneszerzők műveit adta elő, majd a kolozsvári magyar pedagógusok vegyes kara Kodály-darabokat énekelt, felemelően szép előadásban. Kodály ünnepségéről lévén szó, Oláh Boglárka és Oláh Mátyás ifjú kolozsvári művészek cselló- és zongoradarabbal örvendeztették meg az egybegyűlteket, majd a marosvásárhelyi Psalmus énekkar kórusa magyar zenei remekművekkel lépett fel. A Romániai Magyar Dalosszövetség és az EMKE által szervezett, közel 3 órás felemelően szép ünnepség Kodály Zoltán Sík Sándor Te Deuma-val végződött, melyet a kolozsvári pedagógusok kórusa és a marosvásárhelyi Psalmus együttesen adott elő.
Történelmi kulturális látogatás Vajdahunyadra
A dévai ünnepség előtt a három kórus százvalahány tagja, valamint Dáné Tibor országos EMKE-elnök a vajdahunyadi kastélyt látogatta meg, ahol a helyi EMKE képviselői voltak az idegenvezetők, a kastély történtét, kultúrtörténeti jelentőségét, restaurálási munkálatokat ismertetve. Meghallgatták Petőfi Vajdahunyadon című versét Kofity Magdolna előadásában, azt a verset, amelyet Bem apóval és kíséretével 1849 április 14-én tett látogatásakor írt. A kolozsvári kórus a jó akusztikájú (bár télen nagyon hideg) Országház termében két dalt énekelt el, a Lovagteremben pedig házigazdák és vendégek közösen énekelték el a Boldog asszony anyánk, égi nagy patrónánk kezdetű, régi magyar himnusznak számító dalt. A termek gótikus monumentalitása feledhetetlen élménnyé varázsolta az imaként felszálló kristálytiszta éneket.
Ezután a Kolozs és Maros megyei vendégek a távolból pillantást vetettek a várra néző, 10 éve felállított Petőfi-szoborra és a műemlék-református templomra is, illetve a vaskohászat még álló, romos emlékeire.
Nyugati Jelen

Konszolidált szervezetet vehettem át elődeimtől”
Beszélgetés Sándor Krisztinával, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnökével
Az elmúlt év végi EMNT választásokon a vezetői tisztségeket javarészt fiatalok vették át idősebb kollégáiktól. A fiatalság azonban nem jelent tapasztalatlanságot, hiszen az új garnitúra többnyire a Magyar Ifjúsági Tanácsban (MIT) töltött be fontos pozíciókat. Sándor Krisztina, aki Toró T. Tibortól vette át az elnöki tisztséget, nyolc esztendőn keresztül vezette a MIT-et. Ilyen vezetői tapasztalattal a háta mögött szinte érthető is, hogy miért rá esett a többség választása. A generációváltás az EMNT-ben zökkenőmentesen zajlott, ez derül ki az új ügyvezető elnökkel készített interjúnkból is.
– Nemzedékváltás történt az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsban, fiatalok kerültek a vezetés élére. Ön ezt előnyként vagy hátrányként éli meg?
– Az én szempontomból egyértelműen előnyt jelent. Örülök annak, hogy sok fiatal, aki eddig az ifjúsági civil szervezetekben dolgozott az elmúlt években, úgy érezte, itt az ideje, hogy átlépjen a „felnőtt” pályára, ezáltal az EMNT-ben tovább dolgozhatok olyan volt munkatársakkal, akikkel a Magyar Ifjúsági Tanácsban hosszabb-rövidebb ideig kollégák voltunk.
– Hogyan fogadták a fiatalítást az idősebb EMNT tagok, vezetők? Nem érezték azt, hogy félre lettek állítva?
– Egyetlenegy ilyen véleményt sem hallottam, inkább egyfajta várakozásnak élem meg az idősebbek részéről.
– Azt nyilatkozta, hogy egy konszolidált szervezetet vett át elődeitől. Mit jelent ez pontosabban?
– Gyakorlatilag azt jelenti, hogy van közel harminc irodánk, több mint húsz területi szervezetünk, ezek az elmúlt évben folyamatosan erősödtek, illetve kialakult egy jól meghatározott rendszerük, mind a humánerőforrás, mind az elvégzendő feladatok tekintetében. A legfontosabb feladat most nem az építkezés, hanem inkább az, hogy továbbra is erősítsük a területi szervezeteket, és minél több emberhez jusson el az EMNT közvetlen formában, ugyanakkor a most alakult pártot is tudjuk népszerűsíteni.
– Sikerült az EMNT-t egész Erdély területére kiterjeszteni, vagy vannak olyan helyek, ahol még fejlesztésre szorul a szervezet?
– Többet kell dolgozni a szórványban. A dél-erdélyi szórványmegyékben is vannak Demokrácia Központjaink, de a szervezetet azokon a vidékeken nem sikerül úgy megerősíteni, ahogyan azt szeretnénk. A Székelyföldön és a Partiumban a területi lefedettségünk jónak mondható, de a területi szervezeteken is sok múlik, mennyire folytatnak a társadalmat érintő vagy érdeklő tevékenységet.
– A leköszönt elnök, Toró. T. Tibor némi kritikával illette a szakbizottságok vezetőit. Egyetért az elmarasztalással?
– Azelőtt alelnökként működtem a szervezetben, így volt némi rálátásom a helyzetre; elmondhatom, valóban nem nagyon működtek a szakbizottságok. Ígéretesnek indult néhány bizottsági munka – a média, a kultúra, az oktatás terén – de az élet úgy hozta, hogy nem tudtunk igazán odafigyelni a szakbizottságok tevékenységére, nem volt aki gondoskodjon az összehívásukról, a szakmai munka folyamatossá tételéről. Terveink szerint a január végi választmányi ülésen újra áttekintjük, milyen szakbizottságaink vannak, melyiknek ki áll az élén. Valószínűleg újraszervezzük őket, és megpróbálunk a rendszeren belül keresni egy felelőst, aki felvigyázza működtetésüket.
– Megszületett a gazdasági érdekeltségű Mikó-terv, amelyet már közvitára bocsátottak, mellette most a Bodola Gyula-tervet is elindítják útjára. Ez utóbbi pontosabban mi jelent?
– Ifjúsági- és sportstratégiát foglal magában, elsősorban az erdélyi magyar sportra figyelne. Olyan terület ez, amelyet nem nagyon emelt ki egyik politikai szervezet sem, és nincs elképzelés arra, hogy azokat az erdélyi fiatalokat, gyerekeket, akik egy-egy sportágban jeleskednek, hogyan tudjuk közösségi szinten elismerni, miként támogassuk fejlődésüket, és hogyan integrálódhatnak a magyarországi sportéletbe, egyáltalán lehet-e ez cél.
– Célul tűzték ki többek között a civil szervezetek munkájának az összehangolását is.
– Amikor az EMNT területi szervezetei létrejöttek, több olyan ember is szerepet vállalt bennük, akik civil szervezetek munkatársai voltak, azokban tevékenykedtek, vagy tevékenykednek. Több helyen is úgy szervezték éves rendezvényeiket, hogy igyekeztek bevonni a településeiken hasonló jelleggel működő szervezetek. Az EMNT által szervezett Magyar Napok munkájába is sok civil szervezet kapcsolódott be Kolozsváron, Brassóban és máshol. Olyanokkal társultunk, akik az elmúlt években jelentős eredményeket értek el. Ebből is kiviláglik az, hogy az EMNT nem azért jött létre, hogy versenytársa legyen a civil szervezeteknek, inkább úgy kíván működni, hogy az adott település, régió civil szervezeteinek lehetőséget adjon arra, hogy együtt dolgozzanak többen, több területen. Ebben látok fantáziát, hiszen, mint aki a civil szférában is dolgozott, sokszor tapasztaltam, hogy gyakran párhuzamosan történnek a dolgok. Bizonyos területeken jobb egyesíteni az áramvonalakat, mert a párhuzamos munkának egy idő után nincs értelme.
– A Néppárt megalakulásának következtében vannak olyan feladatok, amelyek lekerültek a Nemzeti Tanács válláról? – Az EMNT célkitűzései nem változnak, de nyilván a politikai téren felvállalt feladatok átkerülnek a Néppárt udvarába. Ők vesznek részt a választásokon, de gyakorlatilag ugyanazokat a témákat vállalják fel, amit eddig a Nemzeti Tanács vitt a közvélemény elé. A Mikó Imre terv a Néppárt gazdasági programja is lesz, szakbizottságaink pedig olyan programokat készítenek elő, melyeket a Néppárt is hasznosítani tud. Nem mondhatom, hogy a feladatok lekerültek az EMNT válláról, csupán annak, amit eddig is végeztünk, egy része a Néppárt javára is válik.
– Nem fordulhat elő, hogy párhuzamosan végzik ugyanazt a munkát?
– Pontosan ezt szeretnénk elkerülni, ezért nem hoz létre a Néppárt különböző szakbizottságokat. A testületi ülésekre minden esetben hívjuk egymást, a Néppárt elnökségi ülésére például, egy-két elnökségi társammal hivatalos vagyok én is, ugyanígy az EMNT elnökségi ülésére meghívót kap a Néppárt megbízott elnöke, és az alelnökök is. Tőkés László személye egyébként garancia arra, hogy a két formáció tevékenysége nem válik szét, ő egyrészt az EMNT elnöke, másrészt a Néppárt védnöke. Gyakorlatilag kéz a kézben kell egymás mellett mennünk, azzal a megjegyzéssel, hogy mivel választási év van, és most kell a Néppártot mindenhol létrehozni, helyi szervezeteit megerősíteni, természetszerűleg az elkövetkező egy évben nagyobb hangsúlyt kap a Néppárt, akár a sajtó, akár a nyilvánosság felé. Ezt természetesnek tartom, hiszen egy erős Néppárt jó az EMNT-nek is, és ez fordítva is igaz.
– Az idei választásokba milyen módon kapcsolódik be az EMNT?
– Irodahálózata, infrastruktúrája egyelőre a Tanácsnak van, ez a tény az elkövetkező időben segíti a Néppárt helyi szervezeteinek megalakulását, és azok megerősítését. Azt is el kell fogadnunk, hogy az EMNT-ben sok olyan vezető van, aki helyi, illetve területi szinten nem kíván politizálni, nem akar párttag lenni. Olyanok is vannak a tanácsban, akik párttagok lesznek, viszont nem szeretnének a választásokon szerepelni. Az EMNT előnye, hogy van kiépített rendszerünk, és azt se feledjük, hogy a Tanács döntötte el, hogy legyen Néppárt, ezért teljesen természetes, hogy irodailag és humán-erőforrás szintjén segítsük az elkövetkező évben a pártot.
– Igaz, hogy az EMNT döntését követően alakult meg a Néppárt, ugyanakkor a Tanács pártokon felüli szervezetként jött létre. A lehetőségek szintjén továbbra is vállalják az együttműködést az RMDSZ-szel és egyéb formációkkal?
– Véleményem szerint be kell látnunk: az elképzelés, amely mentén 2003-ban létrejött az EMNT, mint egy erdélyi magyar parlament – hiszen ez volt az eredeti cél –, nem működött, hiszen az RMDSZ a kezdetektől fogva kijelentette, hogy ebben nem kíván részt venni. A 2008-as újraszervezésre is azért volt szükség, hogy magunk is leszámoljunk azzal az illúzióval, amiért az EMNT-t annak idején létrehoztuk. Természetesen évekig hittünk az eredeti elképzelésben, de nem volt partner, akivel ezt kellőképpen működtetni tudtuk volna. A 2008-as újjáalakulást követően ugyanazokat a célokat fogalmaztuk meg, de kezdett megérni a gondolat, hogy olyan pártot kell létrehozni, amelyik felvállalja és továbbviszi ezeket a célokat. Ennek ellenére, mivel az EMNT nem párt, fontosnak tartom, hogy nyitott maradjon a Székely Nemzeti Tanács, a Magyar Polgári Párt, vagy az RMDSZ irányába is. Mivel az idén lesznek a választások, valószínűleg nem lesz túl sok közös felület, bár ami az egymillió aláírásos EU-s tervet illeti, nagyon jó közös téma lehetne. De éppen azért, mert választási év van, a Néppárt fog megméretkezni az említett politikai pártokkal.
– Melyek a visszajelzések a Demokrácia Központok által lebonyolított újrahonosítással kapcsolatban? Ugyanolyan méretű érdeklődés, mint tavalyi?
– Az év elején azt mondtam: ha ugyanazokat a számadatokat meg tudjuk ismételni, mint amelyekkel a tavalyi esztendőt zártuk, az megfelelő folytatás lesz. Úgy tűnik, hogy az érdeklődés nem lankad, sőt, az év elején többen jártak például a kolozsvári irodánkban, mint 2011 második felében általában. Az újrahonosítás továbbra is fontos tevékenységi területünk marad, nem utolsó sorban egy olyan lehetőség ez, amivel az EMNT minél több emberhez közvetlen formában is eljuthat, ami nagyon fontos számunkra.
– Milyen az EMNT kapcsolata a történelmi egyházakkal, hiszen az egyik új régióelnök például unitárius lelkész?
– Az elmúlt években a korábbi vezetőség jó kapcsolatokat ápolt a történelmi egyházak vezetőivel. Természetesen ez a kapcsolat esetszerű volt, nem folyamatos egyeztetésre kell gondolni, de ezt a jó viszonyt továbbra is megpróbáljuk fenntartani, ha lehet, erősíteni. Az egyházak szerepe jelentős Erdélyben, és ezt érdemes figyelembe venni.
– Hamarosan választmányi illetve elnökségi ülésre kerül sor az EMNT-ben.
– Január 27-én lesz az elnökségi, 28-án pedig a választmányi ülés Kolozsváron. Ami újdonság: ezúttal első alkalommal választották meg úgy az elnökséget, hogy az elnökségi tagok egy-egy területért felelnek. A szakbizottságokat az adott területen megválasztott alelnökök fogják koordinálni, ugyanakkor a régióelnökségi rendszert jónak értékeltük, ezért ez változatlan maradt.
Nánó Csaba
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Gyengülnek az „etnikai határok”
A kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet tevékenysége során adatokkal szembesíti, illetve szakmai tanácsokkal segíti a döntéshozókat, politikusokat, utóbbiakon múlik, hogy korrigálják-e a kisebbségekkel kapcsolatos közpolitikákat. Az intézet elnökének tapasztalatai szerint a tények nem mindig passzolnak a politikai retorikához. Horváth István szociológust Cseke Péter Tamás kérdezte
Az év végéhez közeledve mit tart az intézet 2011-es tevékenysége legfontosabb eredményeinek?
Nagy léptékű kutatásunk idén viszonylag kevés volt, de elő tudtunk készíteni egy pár érdekesebb kutatást. Például a jövő évi kisebbségi „választási földrajzot” próbáltuk körvonalazni: összegyűjtöttük visszamenőleg tizenöt évre a kisebbségi szervezetekre leadott szavazatok számát, hogy modellezhessük számukra a jövő évi választásokat. Romániában közel másfél évtizede folynak az interetnikus viszonyokra vonatkozó felmérések. 2012-re is tervezünk egyet, de úgy, hogy összegyűjtöttük az eddigi összes felmérést, időrendbe helyeztük az adatokat, és az vizsgáljuk, hogyan változtak az etnikumközi viszonyok az utóbbi tizennégy évben. Ugyanakkor folyamatban van a romániai nemzeti kisebbségek kronológiájának összeállítása. Az utóbbi húsz évre vonatkozó adatokat gyűjtöttük össze, hogy feltérképezzük a kisebbségek belső szervezeti változásait. Több dokumentációt gyűjtöttünk össze ebben az évben, pontosan azért, hogy jövőre tudjunk több elemzést elvégezni.
Hogyan tudják például a nemzeti kisebbségi szervezetek felhasználni a választások előtt az intézet által készített adatbázist?
Az adatbázisból kirajzolódik a magyar és más kisebbségek szervezeteire leadott szavazatok dinamikája. Ezek az adatok segítenek abban, hogy hol van szükség szavazatmozgósításra. A magyarok esetében jelentkezett a politikai pluralizmus, így felvetődött például az a kérdés, hogy mi történik majd, ha „többpártrendszerben” kezd szavazni a romániai magyarság; igaz-e az, amit egyesek állítanak, hogy ez nagyobb szavazatmozgósítást jelent. Ha ez az állítás igaz, akkor hol igaz? Milyen tényezők által lesz igaz? A kérdések megválaszolásához viszonyítási adatok kellenek. Tehát egy ilyen adatbázis a politikusok számára a választások előtt hasznos a közvetlen politikai harcban. Ezenkívül lehetőség nyílik arra, hogy a politikai retorikán túl is lehessen beszélni ezekről a dolgokról. Hisz a politikai retorikát az egzakt valóság valójában sosem érdekli, mindig önmaga számára definiál egy valóságot. Azt hajtogatja, hogy ez a valóság az igaz. És nagyon jól tudjuk, ha valaki sokszor és nagyon határozottan állít valamit, a közvélemény szintjén még akár igaznak is tűnhet. Ha pedig a tények nem passzolnak a retorikához, akkor ez talán mégis másfajta beszédmódot eredményez a politikusok részéről. Ilyen szempontból nemcsak egy politikus veszi hasznát egy ilyen jellegű választási adatbázisnak, hanem akárki, egy szavazópolgár is el tudja dönteni ideológiai ismérvektől függetlenül, hogy különböző retorikai kijelentések igazak-e, hasznosak-e.
Tudják-e befolyásolni az intézetben zajló tudományos munka eredményei a döntéshozókat, a kisebbségekkel kapcsolatos romániai közpolitikákat? Vulgárisabban fogalmazva: mi a gyakorlati haszna az intézeti munkának ezen a téren?
Mondanék egy példát. Romániában a törvény elég tág teret biztosít a kisebbségek nyelvének használatára. A törvény alkalmazásával azonban már gondok akadnak. Az elmúlt években konkrétan, településekre lebontva vizsgáltuk a kisebbségek nyelvének használatát. Megnéztük, hogy a törvény szerint hol lehet például magyarul beszélni a hivatalokban, és ezzel a lehetőséggel élnek-e az adott településen. Kiderült, hogy a törvény hatása ott érvényesül, ahol a magyarok aránya hatvan százalék fölötti, ezeken a településeken ugyanis a közhivatalok etnikai aránya megegyezik a lakosság etnikai arányaival. Ahol az arány hatvan százalék alá csúszik, már megjelenik egy fordítóiroda, esetleg egyetlen közhivatalnok tud magyarul, és nem következik be a törvény úgynevezett strukturális hatása: azaz nem alkalmaznak a hivatalokban a jogszabály előírásainak megfelelően magyarul tudó személyeket. Felméréseink eredményeit elküldjük a döntéshozóknak. A politikusokra vár a döntés: közbelépnek-e, próbálják-e ezeket a modelleket korrigálni, felhívják-e arra a figyelmet, hogy ez így mégse jó. Mi csak ajánlásokat tudunk megfogalmazni például arra, hogyan működik a nyelvhasználat a többnyelvű típusnyomtatványok esetében; hogyan kell embereket felvenni, hogy kell működtetni a többnyelvűségi rendszert.
Melyek az intézet tervei jövőre?
Nagyon sok idei kutatásunk folytatódik, egy következő szintre lép. Például: miután idén megvizsgáltuk, hogyan működik az anyanyelvhasználat az önkormányzati közintézményekben, jövőre azt vizsgáljuk, milyen a nyelvhasználat a kétnyelvű iskolákban. Nagyon jól tudjuk, hogy a magyar nyelvű oktatás – különösen azokon a településeken, ahol a magyarság kisebbségekben van – kétnyelvű iskolákban zajlik. A vizsgálandó kérdés az, hogy ezek az iskolák valamilyen interetnikus együttélési modellt képviselnek-e: az iskola nyilvános terében ugyanolyan mértékben jelennek-e meg a magyar és a román feliratozások, a román diák megszokja-e azt, hogy az iskolájában van egy párhuzamosság, egy szimmetria, ami az egyenlőség egyik formája, illetve a magyar diák látja-e a saját nyelvét ugyanúgy képviselve a román szférában, mint a román nyelvet, vagy pedig kisebbséginek érzi magát. A vizsgálatok után el fogjuk tudni mondani, hogy ezek az iskolák valamilyen formában multikulturálisnak nevezhetők-e (ha a multikulturalizmust a szimmetriára való törekvésnek értelmezzük), vagy csak kényszermegoldások. Ugyanígy jövőre megvizsgálnánk a nagy kereskedelmi hálózatok nyilvános feliratozási rendszerét, a hipermarketek nyelvpolitikáját. A társadalmi tér fontos szereplőiről van szó, hiszen az emberek többször járnak bevásárlóközpontokba, mint közintézményekbe.
Megrendelésre dolgoznak-e pártok, politikai szervezetek számára?
Igen, politikai pártok részéről is érkeznek megrendelések különböző stratégiák előkészítésére. Vannak már olyan tapogatózások, hogy a nagyvárosi szórvány esetében próbáljunk meg stratégiát előkészíteni az RMDSZ számára. Vannak azonban sokkal konkrétabb témájú felkérések is. Hargita Megye Tanácsa felmérést rendelt meg arról, hogy nemcsak az önkormányzati, hanem a kormány fennhatósága alá tartozó megyei intézményekben is vizsgáljuk meg a nyelvhasználatot.
A kutatásnak milyen eszközeit használja az intézet a tudományos munkában?
A humán tudományok, a történelem, etnográfia és szociológia eszköztárát alkalmazzuk, nagyon sok terepmunkát végzünk.
Lehet-e úgy fogalmazni, hogy az intézet megkülönböztetett figyelmet szentel a magyar kisebbség kutatásának?
Nem tudnám most számokban elmondani, hogy melyik kisebbséggel milyen arányban foglalkozunk. Elgondolásunk szerint egy adott kisebbséget monografikus igénnyel kutatni butaság. Ha például bennünket érdekel a csángó téma, akkor nem egy klasszikus csángókutatás formájában közelítjük meg a kérdést, hanem összehasonlító kutatást végzünk. Megnézzük, hogy mi történik a csángókéhoz hasonló társadalmi közegben, az ukránokéban, ami szintén viszonylag elszigetelt, tradicionális elemeket tartalmazó életközeg, ahol a helyi nyelvi sajátosságokat sajátos módon értelmezik. Az összehasonlításból talán több minden kiderül, mint egy adott kisebbségre vonatkozó, monografikus igényű kutatásból.
Az intézet egyik fő kutatási irányvonala a romániai kisebbségek identitásában végbemenő változások elemzése. Megfogalmazható már most valamilyen következtetés a romániai magyar közösség identitásváltozásával kapcsolatban?
Valószínűleg történtek változások ezen a téren, de csak jövőre tudjuk megmondani pontosan. Az egyik nagy kutatásunk arról szól, hogy a kettős állampolgárság kontextusában hogyan értékelődik át a magyar kisebbség viszonyulása a román államhoz; hogyan értékelődik át a szülőföldhöz való viszony egy anyaországi erősebb jogi kötődés rendszerében. Ezenkívül más szemszögből már több változást azonosítani tudunk. Az például szembeszökő és már most látszik, hogy a romániai magyarok már 2002-től beálltak azokba a migrációs hálózatokba, amelyek főként Spanyolország felé irányulnak; több a vegyes házasság, magyar szempontból gyengülnek az „etnikai határok”. Ez egyébként kapcsolatban áll azzal, hogy jelentősebb volt a népességcsökkenés szórványban, a perifériákon, amit pontosan ezek a változások eredményeznek. Azt is azonosítani tudjuk, hogyan viszonyulnak az emberek a nyilvános nyelvhasználathoz. A változások kimutatásához több korábbi felmérésre lett volna szükség. Mi most csak azt tudjuk rögzíteni, hogy a publikus nyelvhasználat kapcsán a magyarok hány százaléka az, aki jól érzi magát, amikor románul beszél. Aki számára a román nyelv nem a „kifele beszélés” eszköze, hanem a kettős nyelvűségből fakadóan magától értetődően, természetesen beszéli az állam nyelvét. A nyelvismeret, a nyelvhasználat terén egyébként óriási leszakadást tapasztalunk: tömbvidéken egyre kevésbé kétnyelvűek a fiatalok, más helyen egyre nagyobb mértékű a kétnyelvűség és akár a román nyelvi dominancia is. Érdekes folyamatok indultak be: körülbelül 1996-ig, amíg a román volt a kereskedelmi televíziózás nyelve a térségben, a székelyföldiek valamivel jobban tudtak románul, tehát a magyar kereskedelmi televíziók térnyerése befolyásolta a nyelvi készségeket. Biztos vagyok egyébként abban, hogy a világnézetet is, hisz az, aki dominánsan magyar nyelvű médiából tájékozódik, másképp látja a világot is.
Ezekben a napokban tárgyalja a parlament a jövő évi költségvetést. Mennyire érintette a gazdasági válság az intézet állami támogatását?
A kormány jövőre az első teljes működési évünkben, 2008-ban kapott összeghez képest mintegy öt százalékkal nagyobb keretet irányoz elő, tehát úgy mondanám, hogy inflációérték-tartó költségvetésünk lesz. Az első években, 2008–2009-ben azonban még nagyon sokat fektettünk az intézményépítésbe, mondhatnám azt is, hogy két papírlappal kezdtük az intézet létrehozását. Költségvetésünk szerkezete megváltozott: mára már nem kell annyit költenünk például infrastruktúrára. Vannak költségvetésen kívüli bevételeink is, de nem annyi, mint amennyit az intézet létrehozásakor terveztünk. Jelentős összegeket nyertünk el pályázatokon, de nem tudtunk nekikezdeni az elköltésüknek. Nagyon merevek a pénz elköltésére vonatkozó szabályok, volt olyan, hogy le kellett mondanunk projektekről emiatt. Hátrányt is jelent az, hogy stabil költségvetési támogatásban részesülünk, hiszen erős költségvetési fegyelem alatt vagyunk. Példát is mondok: egy európai kutatási keretprogramban megszabják, hogy mekkora fizetés járhat a kutatóknak. Én azonban hiába próbálom az európai pályázati pénzből kicsit jobban megfizetni az amúgy alacsony bérű munkatársakat, nincs arra törvényes lehetőségem, hogy – jelzem, nem állami alapokból – ezt megtegyem. Tehát keret volna rá, de nincs menedzseri lehetőségem motiválni a kutatókat. Így nehéz bekapcsolódni az európai vérkeringésbe.
(A Nemzeti Kisebbségkutató Intézetet 2007-ben hozták létre kormányhatározattal Kolozsváron. Az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának irányítása alatt álló közintézmény. Jelenleg 32 alkalmazottja van: jobbára fiatal szociológusok, történészek, etnográfusok. Tevékenységi területe a romániai nemzeti kisebbségek és más etnikai közösségek etnikai identitásmegőrzésének, -fejlesztésének, -kifejeződésének, valamint ezek szociológiai, történelmi, kulturális, nyelvészeti, vallásos és más jellegű aspektusainak kutatása, tanulmányozása. Fontosabb kutatási irányvonalai a romániai kisebbségek etnodemográfiai jellemzői, az etnikai szegregáció modelljei, a romániai nemzeti kisebbségek kulturális öröksége, a kétnyelvűség módozatai, az ehhez kapcsolódó attitűdök és közpolitikák.)
Erdélyi Riport (Nagyvárad)

Erdély 2020 – fejlesztési terv az erdélyi magyarok jólétéért
Erdély 2020 címmel ismertette Kelemen Hunor szövetségi elnök és Winkler Gyula európai parlamenti képviselő a hétvégén az RMDSZ gazdaságélénkítő és fejlesztési tervét.
Erdély 2020 címmel ismertette Kelemen Hunor szövetségi elnök és Winkler Gyula európai parlamenti képviselő a hétvégén az RMDSZ gazdaságélénkítő és fejlesztési tervét. A dokumentum létrehozásáról a szövetség Gazdasági Tanácsa döntött tavaly decemberben. „Ahhoz, hogy mi hatékonyan tudjuk lehívni az uniós forrásokat, pontosan kell tudnunk, hogy az erdélyi embereknek mire van szükségük. Az Erdély 2020 tehát egy olyan terv, amely reális szükségletekre ad megvalósítható válaszokat” – fogalmazott a szövetségi elnök.
„A 2014 és 2020 közötti időszakra nagyon fontos, hogy olyan terve, olyan stratégiája legyen az RMDSZ-nek, amely választ ad a magyar közösség elvárásaira. Azt tapasztaltuk, hogy a gazdasági válság alatt az emberek prioritásai teljes egészében megváltoztak. Első helyen a munkahelyek, második helyen a bérek, nyugdíjak állnak, majd a létbiztonság, a gazdasági és szociális biztonság következik. Ezért mi elkezdtünk egy olyan munkát, amely 2012 második felére egy nagyon komplex és nagyon konkrét cselekvési tervben teljesedik ki, amelyet az országos programba építünk bele” – mondta el Kelemen Hunor. A szövetségi elnök hozzátette, a kormány hamarosan elkezdi a konzultációt a 2014–2020 közötti időszak gazdasági stratégiájának a kidolgozására, ezt 2013-ban kell leadni Brüsszelbe, majd ennek a stratégiának a mentén használja fel Románia az európai uniós forrásokat. „Mi ehhez kívánunk hozzájárulni, ezért az Erdély 2020 nem álmokról szól, hanem a konkrét tervekről. Arról, hogy hány kilométer utat kell építeni, arról, hogy milyen intézményeket, milyen vállalkozásokat kell fejleszteni, hogy az agrárpolitikában milyen beruházásokra és stratégiákra van szükség” – fogalmazott a művelődésügyi miniszter. Hozzátette, az már tudott dolog, hogy 2014 és 2020 között a fejlesztésre szánt összegek 30 százalékban uniós forrásokból, 70 százalékban pedig hazai (települési, megyei és országos) költségvetési forrásokból származnak majd.
Az Erdély 2020 munkacsoportját Winkler Gyula európai parlamenti képviselő koordinálja, aki elmondta, ebben az időszakban az Európai Unió intézményei már a 2014–2020 közötti időszak költségvetésén dolgoznak, most készül az új agrárpolitika, amely számunkra kulcsfontosságú, és most készül az új regionális fejlesztési politika is.
„Ezek a lényeges változások késztették az RMDSZ-t arra, hogy a saját erdélyi magyar, és általánosan erdélyi prioritásokat megfogalmazza és egy olyan gazdasági tervet készítsen, amely az erdélyi magyarok szülőföldön való boldogulását és jólétét eredményezze” – mondta el Winkler Gyula.
S. M. Z.
Új Magyar Szó (Bukarest)

Seregek élén
A szombati budapesti békemenet, a grandiózus tüntetés egyértelmű üzenetet fogalmazott meg az Európai Unió számára: Orbán Viktor hívei nem hagyják, hogy Magyarország gyarmattá váljék, hogy az EU (= CCCP, értsd Szovjetunió) diktáljon neki.
Brüsszel ettől feltehetően mély tanácstalanságba süpped, hiszen Orbán Viktor alig néhány nappal előtte kimondottan az uniós kifogások és feltételek elfogadásáról biztosította az Európai Parlamentet és akit csak lehetett. (Az eddigi feltételekhez alkalmasint újabbak is járulnak, mert közben friss kifogások támadtak, még az Alaptörvénnyel szemben is.) A kettős beszéd komikus ellentmondáshoz vezetett. Az Európai Bizottsággal való várva várt tárgyalásain a miniszterelnök feltehetően nem fog élni a békemenet tüntetőinek „felhatalmazásával”, hanem az ország szorongatott helyzetében, kínos elszigeteltségében további engedményeket tesz, kompromisszumra, nem pedig harcra törekszik.
Orbán Viktor Strasbourgban azt is kijelentette, a magyar demokráciát nem lehet megkérdőjelezni. És ebben is igaza volt: a Fidesz-hatalom kilenc hétre lefoglalt minden színhelyet a maga számára, úgyhogy az ellenzéket, tisztára demokratikusan, a nemzeti ünnepig és annak napján szóhoz sem hagyják jutni – valóban nem sokat kérdőjelezhet.
Romániában ezzel szemben az ellenzék a hangadó, amely rájött, hogy nem elég – és nem is célravezető – a kormányt pusztán a megszorító intézkedések miatt kárhoztatni, hanem a demokratikus szabályok megsértéséért lehet fogást keresni rajta. (Vagyunk néhányan, akik ezt jóideje jeleztük, a lapunkban is, és a tüntetéssorozat jelszavai és követelései is igazolják.) Nem véletlen, hogy a két országot antidemokratikus intézkedéseik miatt mind gyakrabban említik együtt azok, akik az uniós alapelvek betartásán őrködnek.
Azonban a helyzet túlságosan súlyos Romániában is, Magyarországon is ahhoz, hogy akárki jószándékú ember – hatalmi tényező vagy ellenzéki politikus, jobb-, illetve baloldali érzelmű állampolgár, újságíró vagy olvasó – ne a kiútkeresés óhajával közelítse meg. A mítoszok világába révedőket, a ködevőket és a nemzeti kurjongatókat pedig meg lehet hagyni maguk építette világukban, amíg az élet egyre elviselhetetlenebb terhei valóságra nem ébresztik őket.
Egyvalamitől mi, erdélyi magyarok mégsem tekinthetünk el. Képzeljük el, hogy az Európai Parlament ülésén felállt volna valaki, talán éppen a saját politikai családjából, talán éppen magyar, és a szemébe olvasta volna Orbán Viktornak a legnagyobb, történelmi bűnét. Azt, hogy cinkosságban a román államfővel mindent megtett a romániai magyarok legitim szervezete, az RMDSZ tekintélyének lerombolása, az egységes erdélyi magyar politikai érdekképviselet megosztása érdekében. Ez is része lenne az orbáni szabadságharcnak? Nem inkább leigázó hadművelethez hasonlít?
Egyre nyilvánvalóbb, hogy a Fidesz Magyarországa legfeljebb meghódítani tudja az erdélyi magyar lelkeket, biztonságot nyújtani nekik és megvédeni őket képtelen lesz. Hiszen magát is alig tudja.
Ágoston Hugó
Új Magyar Szó (Bukarest)

Átadták a Németh Géza díjakat Csíkszeredában
A csíkszeredai Németh Géza Egyesület immár hagyományosan a Magyar Kultúra Napján adja át névadója emlékére alapított díjat, amellyel olyan pedagógust és általa javasolt tanítványt tüntetnek ki, akinek munkássága nagy hatással van arra a közösségre, amelyben él és maradandót alkot a magyar kultúra ápolása terén.
Az idei év kitüntetettje Lőrincz József székelyudvarhelyi irodalom szakos tanár, aki közíró, költő, és irodalomkutatóként ismert. Egy olyan ember, akinek nagyon „kacskaringós” pályája volt. Elmondása szerint mindennel foglalkozott, amely önmagunk keresése, önmagunk mentése volt: néprajzgyűjtések, sok cikk, tanulmány, versek…
A Lőrincz József által javasolt tanítvány Bálint Tamás egy közgazdász diplomával rendelkező költő, akinek már két kötete jelent meg. Elmondása szerint a kettő úgy fér meg egymás mellett, hogy nappal a számokkal foglalkozik, este, pedig kikapcsolódásként a betűkkel. Este kiírja magából azt, amit napközben le kell nyelni, vagy éppen nincsen idő rá…
Kossuth Rádió, Határok nélkül
Erdély.ma

Azt mondják, nem alkusznak
Valószínű csakis az utcai megmozdulások izmosodása és az egyre erősödő közfelháborodás győzi majd meg Emil Bocot és kormányát s az RMDSZ magas vezetőségét, hogy bármilyen sikertabellával is próbálják igazolni elmúlt hároméves országlásukat, a lakosság több mint nyolcvan százaléka úgy véli, hogy az ország rossz irányban halad, s eme elvétett irány miatt a szegénységi küszöb alatt él az emberek negyven százaléka.
A nincstelenségtől a fejlődést és a hatalmasnak mondott beruházások hasznát a köznép nem látja. Hosszú évek után mostanság ismét elégedetlenségi hullám söpör végig az országon. Tizenegy napja üvölti pár ezer ember, hogy le Băsescuval, le a kormánnyal, le a korrupcióval, a maffiával. A hatalom a parlament pulpitusának magasságából mégis azt állítja, hogy sikerült a gazdasági visszaesés sárkányát legyőzniük, miközben szomorkásra sminkelt ábrázattal ismerik el, hogy győzelmükért a lakosság nagy árat fizetett. Magyarán elszegényedett.
De sebaj, állják a sarat, és – derült ki a parlament rendkívüli ülésén – nem hátrálnak meg. És mert dörzsölt politikusoknak is képzelik magukat, csillapítandó az elégedetlenséget, vetettek egy koncot a tüntetőknek is. Emil Boc váratlanul bejelentette: menesztette a külügyminisztert, aki mellesleg épp külföldön tárgyalt, mert az megsértette a tüntetőket. Kelemen Hunor is mondta, amit mondania kellett, ha már beálltak a táncba: kezükben ugyan – sokadszorra (!) – a kormánybuktatás lehetősége, de ne várja senki tőlük, hogy felrúgják az ország gazdasági-politikai stabilitását. És dobott egy koncot a magyar választóknak is, mikor a nacionalista erők előretörésének veszélyére célozgatott.
De arról, hogy még a tavasz folyamán előrehozott parlamenti és elnökválasztásokat tartsanak, hallani sem akarnak. És boríthat mindent az az esti hír, miszerint a liberálisok a parlament csoportos elhagyására készülnek.
A kormánykoalíció ellenben szorosra zárta sorait, csak Varujan Pambuccian, a kisebbségiek frakcióvezetője ígérte-forma, hogy az elkövetkezőkben egyetlen felelősségvállalással parlament elé terjesztett törvényt sem támogatnak.
Bocékat látszólag nem rendítette meg sem e kis parlamenti intermezzo, sem az utca hangja. Bátorítják maguk: nem alkusznak! Egyelőre...
Simó Erzsébet
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A legtalálóbb jelképet öntik bronzba
Elkészült az első javaslat a Márton Áron-szoborcsoportra
Január 23-án került a csíkszeredai városi tanács urbanisztikai szakbizottsága elé a megújuló Szabadság térre szánt Márton Áron-szoborkompozíció első vázlata. Ráduly Róbert Kálmán polgármester szerint a többéves szoborállítási terv ezúttal jó irányt vett. „A Szabadság tér felújítása az alkalom, amikor le kell ütni az alaphangot, éppúgy, ahogy ez több mint száz évvel ezelőtt Kolozsváron is sikerült a Fadrusz-alkotással. Bár azóta ott már sok minden másképp van, de a reprezentatív magyar jelleg a Mátyás-szobornak köszönhetően megmaradt. Azt gondoljuk, ezt Csíkszeredában is hasonlóképpen meg kell tenni” – nyilatkozta Ráduly Róbert Kálmán polgármester a Hargita Népének tegnap, miután múlt pénteken ő maga is első ízben szembesült a megújuló Szabadság térre tervezett Márton Áron-szoborra vonatkozó első javaslattal. Bár a városvezetés úgy döntött, hogy a szobortervet egyelőre nem kívánják nyilvánosságra hozni, mert az még igen sokat módosulhat, míg elnyeri végső formáját, nekünk megmutatták. A bronzszobor megálmodásával és kivitelezésével megbízott képzőművész, Sárpátki Zoltán egy háromalakos kompozíciót képzelt el, amely a bérmálás mozzanatát formázza meg: Márton Áron püspök alakjával szemben egy bérmálkozó fiatal lány és a kezét az ő vállán tartó bérmakeresztanyja látható, miközben a püspök kiszolgáltatja a lánynak a bérmálás szentségét. A szobor körül a teret oly módon alakítanák, hogy az szabadtéri misék megtartására is alkalmas legyen, ezért a terveken dolgozók egy oltárt is odaképzeltek.
Szobor az első templom helyén
Régi terv, hogy Márton Áron püspöknek köztéri szobrot állítsanak Csíkszeredában. Először egy bő évtizeddel ezelőtt hirdetett meg pályázatot a város Márton Áron-szobor állítására, ám akkor sikerült olyan kellemetlen helyzetbe hoznia saját magát, amelyben nem alakulhatott ki konszenzus: a szakmai zsűri egyet mondott, míg a közvélemény mást. Ebből a helyzetből nem volt egyéb kiút, mint a terv jegelése. A második kísérlet már sokkal kisebb nyilvánosság mellett zajlott. Ez négy évvel ezelőtt történt, amikor abban nem sikerült dűlőre jutni, hogy pontosan hol is kapjon helyet ez a köztéri szobor. Ma a Szabadság tér felújítása folytán kínálkozik megfelelő hely, és nem is akármilyen, hiszen úgy tűnik, a szobor Csíkszereda legelső templomának helyén fog majd állni.
– Bár pontos adataink nincsenek és régészeti feltárást sem végeztünk, de a város első temploma – legalábbis egy, a 17. század derekán készült térkép szerint – hozzávetőlegesen ott állt, ahol mi most a Márton Áron-szobrot szeretnénk felállítani – mondta Ráduly. „Nem is találhatnánk jobb szimbólumot” – Márton Áron jelentős mértékben kötődik Csíkszeredához, hiszen tanulmányai egy részét az itteni gimnáziumban végezte, sőt tagja volt annak a generációnak, amely utolsóként az egykori csíksomlyói létesítményben is tanult, és elsőként a csíkszeredai gimnázium padjait is koptatta. Bár a világháború kitörése miatt az érettségi vizsgáját már Gyulafehérváron tette le, ám hét esztendőn át itt diákoskodott Csíkszeredában. Ráadásul Márton Áron erőteljesen kötődik a csíksomlyói búcsúhoz, de csíkországi születésű is, így minden tekintetben a mienk – emlékeztetett a polgármester, aki szerint „az elvei mellett végletekig kitartó erdélyi püspöknél nem is találhatnánk jobb szimbólumot”. Elmondta azt is, hogy még egyeztetni kívánnak elsősorban a katolikus egyházzal, de be szeretnék vonni a református, evangélikus, unitárius egyházközségeket is a tárgyalásokba, hisz Márton Áron püspök személyében az egyetemes kereszténység igen jelentős képviselőjének kívánnak emléket állítani.
Forró-Erős Gyöngyi
Hargita Népe (Csíkszereda)

RMDSZ-ellenes matricák a marosvásárhelyi és nagyváradi utcákon
RMDSZ-ellenes szöveget tartalmazó öntapadókkal telt meg a hétvégén Marosvásárhely belvárosa, de más városokban, például Nagyváradon is láthatók voltak a matricák. A piros-sárga-kékre színezett tulipán alatt több olyan magyar nyelvű kérdés jelenik meg, melyre a szövetség csúcsvezetősége lenne hivatott válaszolni.
tiltakozó akció részeként kiragasztott öntapadók szerkesztői arra kérnek választ a kisebbik kormánypárttól, hogy hol van a beígért erdélyi autópálya, miért kurtították meg a tanárok és az orvosok fizetését, miért űznek csúfot a kisnyugdíjasokból? Ugyanakkor azt vetik az RMDSZ-vezetők szemére, hogy a bársonyszékért eladták a magyarságot.
Azonosították a tetteseket
A helyi rendőrségnek sikerült azonosítani néhány fiatalembert azok közül, akiket a tízszer négy centiméteres öntapadók kiragasztásával bíztak meg valakik. A terepszínű egyenruhába öltözött K. Ferenc, H. Jenő, M. Árpád, S. Lehel és K. Lehel nem voltak hajlandók elárulni, kitől kapták a matricákat. „Mi nem vagyunk arra hivatottak, hogy vizsgálatot indítsunk, és mindenáron megtudjuk, ki a fiatalemberek megbízója. Tény, hogy a törvény és a helyi önkormányzat érvényben lévő határozatai értelmében közülük a négy nagykorút megbírságoltuk, a 18 évesnél fiatalabbat pedig elengedtük” – tájékoztatta lapunkat Valentin Bretfelean, a helyi rendőrség vezetője.
Kifizették a bírság felét
A marosvásárhelyi önkormányzat 2008/20-as, illetve a 2010/386-os tanácsi határozata értelmében a törvénytelen plakátolást 100 lejtől 500 lejig terjedő pénzbírsággal büntetik. Tegnap délelőtt mind a négy fiatalember befizette a minimális bírság felét, azaz az 50 lejt. Lapunk meg szerette volna ismerni az RMDSZ Maros megyei vezetőinek az álláspontját is az ügyben, azonban egyesek nem nyilatkoztak, mások pedig nem voltak elérhetők.
Marosvásárhely több épületén és hirdetőtábláján ezelőtt két évvel jelentek meg utoljára a szövetséget lejárató plakátok. Akkor a „Bárkivel… bármikor… bármit” felirat került a gúnyos plakátra, melynek hátterébe a szerkesztők egy megvetett ágy képét helyezték. Az alsó részben, zöld alapon „Ez a mi munkánk” felirat volt olvasható, melyet a 2008-as választások alkalmával az RMDSZ használt korábbi kormányrészvételének bemutatására.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)

Ősztől megszünteti váradi tevékenységét az orsolyita rend
A nagyváradi római katolikus püspökség tulajdonába kerül a nagyváradi Ady Endre Gimnázium épülete, miután ősztől megszűnik a Szent Orsolya-rendi nővérek váradi tevékenysége – mondta a Krónikának Fodor József, a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség vikáriusa.
Az apácarendnek ugyanis jelenleg egyetlen képviselője van a városban, Hubert Marie de la Trinité házfőnöknő, utánpótlás pedig nincs, ezért döntött úgy a párizsi anyaház, hogy 2012-től a rend megszűnik Váradon. Az épület, amelyben az Ady Endre Gimnázium működik, a restitúció után az orsolyita rendé lett, amely a vikárius elmondása szerint idén ősztől átadja azt a püspökségnek. Mint hangsúlyozta, ez az iskolára nézve semmilyen változást nem jelent azonkívül, hogy papíron más lesz az épület tulajdonosa. Az iskola impozáns épülete, amelynek leghosszabbik homlokzata a Fő utcára néz, a restitúció óta teljesen megújult kívülről, jelenleg a váradi belváros egyik legszebben helyreállított épületének számít. Az épületkomplexumban a gimnázium mellett megtalálható a rend Szent Anna-temploma is.
A Szent Orsolya-rendet a 16. században alapította Merici Szent Angéla. Ez volt az első olyan női szerzetesrend, amely a leányok nevelését tűzte ki célul. A váradi kolostort, illetve a leánygimnáziumot 1772-ben alapította Szenczy István őrkanonok, így a váradi működés 240 esztendő után szűnik meg idén.
„Nincs már hivatása” – mondta a Krónikának Fodor József vikárius, arra utalva, hogy mára elenyészően kevés azoknak a lányoknak a száma, akik szerzetesi pályára lépnének. A rend 2002-ben kapta vissza a rendházat, amely akkor már évtizedek óta az Ady Endre Gimnáziumnak adott otthont. Az ingatlan műemléki besorolással rendelkezik, az évszázadok során sokat változott, alakult. Mára az Apácza (Moscovei) utcától a Fő utcán keresztül az Úri (Roman Ciorogariu) utcáig terjed, emeletének nagy részét a gimnázium foglalja el, földszintjén pedig üzlethelyiségek vannak.
A helyreállítás költségeit teljes egészében a rend állta, a két évvel ezelőtt befejeződött munkálatok mintegy 180 ezer lejbe kerültek.
Nagy Orsolya
Krónika (Kolozsvár)

Az RMDSZ ellen is tüntettek Marosvásárhelyen
A kormány- és államfőellenes megmozdulások kezdete óta első ízben tüntettek kifejezetten az RMDSZ ellen Marosvásárhelyen, ahol a demonstrálók a szövetség székháza elé vonultak és kérték, hogy az RMDSZ lépjen ki a kormányból.
Mintegy 150 személy tüntetett vasárnap este Marosvásárhelyen az államfő és a kormány lemondását követelve, a koalíciós pártok elleni jelszavakat skandálva.
A demonstrálók a városközpontban gyülekeztek, ahonnan egy óra múlva az UNPR, majd az RMDSZ székháza elé vonultak. „RMDSZ ne feledd, a kormányzás a halálod”, „Románok, magyarok, egységesek vagyunk”, „Szégyelljétek magatokat” – ilyen jelszavakat skandáltak a tiltakozók, és követelték a kormány és az államfő lemondását is.
A tüntetők ezt követően az 1989-es forradalom hőseinek emlékművéhez vonultak, ahol fiatalok egy csoportja kiáltványt ismertetett „A kolozsvári, marosvásárhelyi és bukaresti dühös fiatalok követelései”címmel. A dokumentumban szereplő követelések között szerepel a kormány és az államfő lemondása, a választások összevonásáról szóló törvény visszavonása, a méltányos egészségügyi reform, a verespataki aranykitermelésről szóló szerződés semmissé nyilvánítása, illetve az oktatásügy magasabb finanszírozása.
A demonstrálók ezután a prefektúra, majd a PDL székháza elé vonultak. A tüntetés incidensek nélkül ért véget.
Bukarestben egyébként mintegy 800 személy tüntetett vasárnap este erős csendőri jelenlét mellett, a demonstráció incidensek nélkül végződtek.
Krónika (Kolozsvár)

Különutasként vagy közösen?
Magyar–magyar vita az európai polgári kezdeményezés kapcsán
A múlt hét végén Tőkés László EP-képviselő, a KMAT elnöke nyílt levélben fordult a Kárpát-medencei Magyar Autonómiatanács (KMAT) tagjaihoz, melyben elérkezettnek véli az időt, hogy “Kárpát-medencei autonómiaküzdelmeinknek az európai polgári kezdeményezés révén új lendületet adjunk”. Ugyanis a Lisszaboni Szerződésben előírt, legkevesebb egymillió és legalább hét uniós tagországból származó állampolgár támogatását igénylő kezdeményezés az őshonos nemzeti közösségek és az általuk jelentős számban lakott régiók sajátos jogállásának az Európai Unió szintjén történő rendezését igényelné az Európai Bizottságtól.
Bár úgy gondolja, hogy “az Európai Unió iránt kisebbségpolitikai, illetve magyar érdekvédelmi szempontból vérmes reményeket nemigen táplálhatunk, a polgári kezdeményezés ezen a téren is előrelépést hozhat”. Ennek előfeltétele azonban, jelenti ki, a Kárpát-medencei magyar összefogás, ezért a magyar szervezeteknek szorosan együttműködve erről a közös alapról kell kiindulniuk.
”A különutas kezdeményezések kölcsönösen gyengíthetik vagy éppenséggel kiolthatják egymást.(…) Legyen szó akár az SZNT-ről, akár az RMDSZ-ről, senki sem engedheti meg magának, hogy mégoly kiválónak ígérkező önös elképzeléseivel és terveivel is közös nemzeti céljaink eredményességét veszélyeztesse vagy sikerét kockáztassa” – olvasható a Tőkés László által jegyzett közleményben, amelyben egyúttal a KMAT azonnali összehívását kezdeményezi.
A Népújság a Tőkés László által említett két szervezet vezetőit kérdezte.
Tévedésben vannak
Izsák Balázs, az SZNT elnöke a következőket nyilatkozta: – Azt hiszem, hogy nagyon sok félreértést kell tisztázni az uniós kezdeményezéssel kapcsolatban. Az uniós kezdeményezés a polgárok lehetősége, hogy közvetlenül bekapcsolódjanak az uniós jogalkotásba. Ezzel a lehetőséggel az európai parlamenti képviselők rendelkeztek eddig is. Tehát Tőkés Lászlónak, Winkler Gyulának, az RMDSZ európai parlamenti képviselőinek módja és lehetősége volt eddig is uniós szintű jogi aktust kezdeményezni. Ez a lehetőség, amelyet a Lisszaboni Szerződés felkínál, közvetlenül a polgároknak szól, nekünk, a köznépnek. Úgy érzem, hogy ők féltékenységből, attól félve, hogy egy, az állampolgárok részéről érkező kezdeményezésből az derülhet ki, vagy úgy érezhetik sokan, hogy ők valamit elmulasztottak, nem tettek meg, megpróbálnak ennek is az élére állni, hogy itt is ők legyenek láthatóak, hogy ezt is ők csinálják. De ez nem nekik szól. Tévedésben vannak. A Székely Nemzeti Tanács pedig nem különutas. A Székely Nemzeti Tanács megalakulása óta azt az utat járja, amelyiket kell: a helyes utat. A székelység közképviselete vagyunk, mi a véleményünket, az akaratunkat megjelenítjük a médiában, a közéletben, és meg akarjuk jeleníteni az Európai Parlament előtt is, az Európai Unió szervezeteiben. Erre lehetőségünk van, és ezzel élni fogunk. Nem fogják tőlünk elvenni ezt a lehetőséget.
Nem lehet csak a magyarokra vagy csak a székelyekre kiélezni ezt a kérdést
Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára kijelentette: – Furcsának tartom Tőkés László megközelítését. Ha már különutasságról beszél, miért nem saját magát nevezi meg ebben a szerepben, miért képzeli azt, hogy mindenki más, aki nem sorakozik fel mögé, az különutas? De érdemben válaszolva a kérdésre: az RMDSZ a tavaly áprilisi Szövetségi Képviselők Tanácsának ülésén fogadta el az első olyan határozatot, amely éppen erre vonatkozik, vagyis, hogy egy olyan kisebbségi kerettörvényt fogadjunk el az Európai Unió szintjén, amely több jogot tartalmaz, mint amivel jelenleg rendelkezünk mi, romániai magyarok. Úgy vélem, ha nem az a célunk, hogy nagyokat mondjunk, akkor be kell vonjuk az összes európai kisebbséget ebbe a folyamatba. Éppen ezért megkerestük az Európai Nemzetek Föderális Unióját (FUEN), amely több mint 60 kisebbségi szervezetet tömörít, és felvállalja ezt az ügyet, képviseli, hogy az európai kisebbségek számára elfogadandó kezdeményezések érdekében aláírásokat lehessen gyűjteni és élni lehessen ezzel az európai állampolgári kezdeményezéssel. Mi úgy gondoljuk, hogy nem lehet csak a magyarokra vagy csak a székelyekre kiélezni ezt a kérdést. A többi európai kisebbséget is fel kell sorakoztatni. Csak így tudunk sikerre jutni. A napokban (ma és holnap sz. m.) van Brüsszelben egy ezzel kapcsolatos tanácskozás, amelyen a román kormányt a kisebbségi hivatal vezetője, Markó Attila képviseli, és pontosan áttekintik, milyen tennivalók vannak annak érdekében, hogy el tudjuk indítani ezt a kezdeményezést. Nagyon jónak tartom, hogy Tőkés László úgy gondolja, hogy a KMAT is fel tud sorakozni e mögé a kezdeményezés mögé, és február 3-ra összehívta a KMAT-ülést, amelyre mi elmegyünk és fenntartjuk majd az álláspontunkat. És teljes mértékben igaza van Tőkés Lászlónak abban, hogy összefogásra van szükség, mert különben nem fogunk eredményeket elérni.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)