Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2011. július 30.
TGM: Még van idő, állítsátok meg őket!
A hagyományosan istenverte, elátkozott ügyek egyike a magyar–román viszony
Ebben benne van a román állam és a magyar állam, a romániai magyar kisebbség és a román többség, Magyarország és az erdélyi magyarság, a székelyek és a többi magyarok, Erdély és Partium viszonya, a magyarországi jobboldal és liberális/szocialista balközép zűrzavaros kapcsolatai a romániai magyar politikai erőkkel és a román pártokkal, a román „elitek” változatos és változó „magyarpolitikái”, a kölcsönös értetlenség és tudatlanság, a „Trianon” nevű mítosz, a „bécsi döntés” nevű mítosz, a „Magyar Autonóm Tartomány” nevű mítosz, a lényegükben elfelejtett, de a szívünkbe fúródott gyilokként betokosodott, kölcsönös történelmi sérelmek; képzeltek és még a képzeltnél is rosszabbak.
A „társtalan magyarság” kihal a Kárpát-medencéből. Ez a régi magyar félelem. A magyarok és külföldi (nyugati és/ vagy orosz) szövetségeseik darabokra tördelik a soha nem eléggé egységes Romániát. Ez a román rettegés régi tárgya.
A két állam kölcsönös tudatlanságban leledzik egymás felől, s a tartalmilag üres „riválisképet” paranoid gyanakvással vizslatja. A politikai elitek ingadoznak a vaksi gyanakvás és a legcinikusabb közöny között. A kölcsönös közöny és a merőben taktikai manőverezés az elmúlt évtizedben – némi óvatossággal, józansággal és lustasággal elegyedve – többet ért el, kellemesebb viszonyokat teremtett, mint a sovinizmus heveny szakasza. Bár a józan lustaság elviselhetőbb, mint a sovén tombolás, szilárd alapnak alig nevezhető. Egymás – kölcsönösen leereszkedő – eltűrése, amiben semmi tudatosság nem volt, csak a két társadalom belső fejlődése (érése és lottyadt, szotyogós túlérése), erkölcsileg meglehetősen silány. Ennélfogva aztán ingatag, időleges, súlytalan.
A gazdasági világválság és nyomában az esztelen megszorító intézkedések tovább mélyítették a már régóta készülő politikai válságot, amelynek Magyarországon az egyre képtelenebb féldiktatúra a következménye, Romániában egyelőre a zűrzavar (ámde a román állam már ugyancsak az Übü-rezsim felé halad). Ilyenkor az államok legfontosabb legitimációs föladata a bűnbakok gondos kiválogatása. A bűnbaklisták élén Nyugat-Európában az arabok és más muszlimok állnak (EU-állampolgárok és bevándorlók vagy menekültek egyaránt), Kelet-Európában a romák, nem pusztán azért, mert „etnikailag és kulturálisan (habitusukban) idegenek”. Főleg azért, mert ők is igényelnek szociális segélyt, amelynek az összegére befolyásosabb rétegek, csoportok is szemet vetettek.
A romániai magyarok, ha nincsenek is túl jól eleresztve, semmiképpen nem hasonlíthatók a cigányokhoz. A mai körülmények között meglepő, hogy föllobbant ellenük a román többség ellenséges indulata, illetve rájuk vetül a romló magyar–román államközi viszony árnyéka. Nyugat-Európában a helyzet némileg különböző: a nyugati EU-államok között nincs gyűlölet, etnikai és regionális konfliktusok vannak, de az etnicizmus NEM nacionalizmus (a nacionalizmusnál is rosszabb, de NEM azonos vele; ám nem is tiszta rasszizmus, mert legalább annyira kulturális, mint „fajbiológiai”). Nyugat-Európában nem vetődik föl államok között a határkérdés, nincs expanzív és militarista nacionalizmus, ám a gazdag régiók igyekeznek elválni a szegényektől, pl. Flandria Vallóniától, Észak-Olaszország a Mezzogiornótól, Katalónia Kasztíliától, Asztúriától: ezek belső régióhatárok. Elválni akarnak, nem egyesülni: mint korábban a gazdag Szlovénia és Horvátország a szegény Szerbiától, Macedóniától, Koszovótól. Skócia, ahol már a függetlenségi párt van kormányon, nem akarja megosztani az északi-tengeri kőolajból származó jövedelmeket az angolokkal. Az adószeparatizmus meglehetősen viszolyogtató.
Kelet-Európában mind a hagyományos nacionalizmus él – például a hagyományos, bár néha csak mostanában keletkezett irredenták –, mind az új etnicizmus, mind a fajgyűlölet.
A magyar–román viszony sajátossága, hogy megromlásában döntő szerepet játszik a két és fél politikai „elit” (a magyarországi, a román és az erdélyi magyar) kétségbeesett igyekezete, hogy fönntartsa magát a gyorsuló hanyatlás körülményei között – hiszen ez már régen nemcsak gazdasági, hanem egyben politikai, kulturális/civilizációs válság is –, és hogy a még úgy-ahogy megjutalmazható, klienssé tehető, „államfönntartó” polgári középet a magánérdekei révén magához kösse, mint manapság minden állam. Ez a „polgári közép” azonban Magyarországon nem, de szerintem Romániában sem elég. Az Orbán-rezsim a kettős állampolgárság révén mozgósítani tudja a határokon túli magyarokat (a belső Fidesz-zsargonban: „hatumákat”), ami szinte semmibe se kerül, viszont a magyarországi adófizető állampolgárok ezért útépítést, állásokat stb. várhatnak és várnak el cserébe.
A Basescu-kormányzat („rezsimnek” nem nevezhető, ahhoz nem elég eredeti, szemben a Nemzeti Együttműködés Rendszerével, amelyet a nemzeti ügyek kormánya, azaz Orbán Viktor miniszterelnök alkotott meg) azt az érdekes újítást vezette be, hogy kitűnő viszonyt ápol a budapesti kormánnyal, a kormányzati lét kisebb-nagyobb előnyeivel, olykori politikai engedményekkel kenyerezi le a romániai magyarság hivatalos vezetőit, miközben a magyar kisebbség emancipációs törekvéseinek mereven ellene szegül, és nem állja útját a magyarellenes uszításnak.
Az erdélyi magyarok nem érdeklik.
Orbán Viktor magyar miniszterelnök mindent megtesz annak érdekében, hogy az erdélyi-partiumi-bánsági magyarok bukaresti parlamenti és kormányzati képviselet nélkül maradjanak, és hogy olyan kalandor akciókba zsarolja bele őket, amelyek után már csak őhozzá fordulhatnak segítségért, az egyes helyhatóságokkal – s velük is csak a kevés magyar többségű körzetben – pedig majd csak elbánik valahogy. Aztán majd sovén tűzbe boríthatja Magyarországot, amellyel újabb évtizedekre szerezhet magának „parlamenti” többséget. Orbán Viktor miniszterelnök a status quót védő (vagy rontó) bukaresti politikai osztály éles fegyvere Erdélyben.
Az erdélyi magyarok nem érdeklik.
Traian Basescu, Románia elnöke egyfolytában – lassan, ravaszul – szorítja mind szűkebb sarokba a magyar érdekeket, miközben a pokolian népszerűtlen Boc-kabinet parlamenti többségét az RMDSZ tartja fönn, az az RMDSZ, amely már évek óta hiába vár a kisebbségi törvényre (eredeti alakjában a tervezet nem is rossz!), ezért a romániai magyar közvélemény nem Basescu elnököt, hanem az RMDSZ-t okolja. Az RMDSZ kénytelen-kelletlen támogatja a román kormány megszorításos, reálbér- és reálnyugdíjcsökkentő, intézményromboló, elszegényítő politikáját, amellyel minden héten magyar etnikai (nemzetiségi) szavazatok százait veszíti el. A magyarellenes hangulatban a román ellenzék nagy pártjai (a szociáldemokraták és a liberálisok) sovén irányban előznek, a magyarok jobbágyának nevezik Basescu elnököt (haha), magyarellenességben versenyeznek a Basescu-párttal – miközben a maguk oldalára kívánják vonzani az RMDSZ-t az eddigieknél rosszabb föltételekkel.
A Basescu nélküli Basescu-párt kifutó modell, „a román baloldal” – amelynek valószínű elnökjelöltje, majd Románia lehetséges elnöke, aki épp most nevezte magát meggyőződéses monarchistának, Crin Antonescu nemzeti liberális vezető – pedig őszintén nacionalista, szemben az őszintétlen nacionalista Basescuval. (Ő képes ma helyeselni Románia részvételét a második világháborúban a tengelyhatalmak oldalán: „ő is úgy tett volna, mint Ion Antonescu” marsall, jogerősen elítélt és kivégzett háborús bűnös; mintha ez a háború nem jelentette volna egyben a transznisztriai, besszarábiai, moldvai zsidóság kiirtását, az odesszai vérengzést, majd Románia függetlenségének elvesztését. Románia elnökének nyilvánvalóan azért ellenszenves Hohenzollern-SigmaringenMihály – 1947. december 30-áig Románia királya –, mert túlságosan antifasiszta volt az elnök ízléséhez képest.)
De ez még mind semmi.
A nacionalista vetélkedés kényszere a mindeddig óvatos, reálpolitikus RMDSZ-t is nyomja. Nyomja mind a bukaresti kormány, mind a román ellenzék, mind a budapesti kormány (a magyarországi parlamenti ellenzék nem számít). Az Orbán-rezsim vélhetőleg tudja, hogy külön erdélyi magyar kedvence, az Erdélyi Magyar Néppárt nem arathat sikert, két romániai magyar párt azt jelenti: egy se.
De az elkeseredett erdélyi közvéleménynek Kelemen Hunor és Markó Béla egyszerűen nem mondhatja meg, hogy az Erdélyben (Magyarországon már nem) nagyon szeretett Orbán miniszterelnök milyen sorsot szán a gyorsan csökkenő lélekszámú magyar kisebbségnek. A névleg az RMDSZ-hez tartozó, de lélekben már Orbán Viktorhoz átállt tisztségviselők provokáló akcióit nem bírálhatják, mert akkor egyszeriben „rossz magyar ember(ek)nek” látszanának. Így a két csoport (RMDSZ, EMNP) politikája egyre hasonlóbbnak tűnik föl, miközben egyre jobban gyűlölik egymást. És politikájuk valójában nem is hasonlít, de voltaképpeni politikájukat titkolni kénytelenek.
Vegyük a Mátyás király kolozsvári szobrára illesztett „táblácska” (placuta) történetét. A „táblácska” a nagy történész, Nicolae Iorga butácska, nacionalista, ám csavaros mondata, amely egyrészt büszkélkedik vele, hogy a hírneves uralkodó román származású volt, másrészt afféle nemzetárulónak állítja be, harmadrészt azt mondja, hogy valami jelentéktelen ütközetben (amelyről nem valószínű, hogy egyáltalán hallott) legyőzték a katonáit a moldvaiak. Ez nem kevés egyetlen mondatban, de a történelmietlen őrületnek elég szép esete.
Nem kétséges, hogy Hunyadi Mátyás részben román eredetű volt. De mit jelentett a „román” és a „magyar” az ő századában? A „magyar” (a „natio Hungarica”) azt jelentette, hogy valaki nemesember („una eademque nobilitas”), ami egyben azt jelentette: katolikus. Olyan nagy hűbérurak, mint a Drágffyak meg a Kornisok, szintén román származásúak voltak, de ezt soha nem hangoztatták, mert az ő esetükben ennek nem volt jelentősége. Mátyás román eredetét az udvarában élő olasz humanisták azért hangoztatták, mert – a korabeli olasz reneszánsz propagandisták (udvari „történetírók”) szokása szerint – római (mítoszi) hátteret kívántak neki biztosítani birodalmi (császári) ambícióihoz, mellesleg mintegy balkézről megteremtve hozzá a dákoromán kontinuitáselméletet. Mátyás apja, a nagy condottiere, Hunyadi János a „törökverés” közben Magyarország legnagyobb földbirtokosa lett, ez tette Mátyást királlyá, nem a „római” eredet.
Mátyást Erdély nem érdekelte, Magyarország többi része se nagyon az adóbevételeken kívül, Bécs és Prága irányában folytatta pazarló és értelmetlen katonai műveleteit. Megteremtette ugyan szűk körű udvari asztaltársasága körében a magyar reneszánszot és humanizmust, amelynek a legjellegzetesebb alakja Janus Pannonius pécsi püspök volt, a biszexuális pornográfia jeles művelője. Annak, hogy Mátyás édesanyja véletlenül – átutazóban – a család egyik hívének a kolozsvári házában szülte meg ezt az érdekes embert, az égvilágon semmi fontossága nincs.
Jellemző a századfordulós magyar „nemzetpolitika” és nemzetpropaganda Erdély-vakságára, hogy nem a Báthoryak, Rákócziak, Bethlenek, Kemények, Apaffyak, Telekiek közül valamelyik erdélyi nagyságnak állíttattak szobrot, hanem ennek a nagy formátumú, ám Erdélytől idegen fejedelemnek. (Az egyetemet meg Ferenc Józsefről nevezték el, nem pedig – mondjuk – Kemény Zsigmondról, ha már ragaszkodunk a főurakhoz.)
Arról vitatkozni tehát, hogy Mátyás király magyar vagy román volt-e, értelmetlenség, hiszen a modern értelemben egyik se volt, hiszen maga a „nemzet” mint olyan sokkal későbbi eredetű. Tehát a „táblácska” (placuta) kitűzése – meg a magyar föliratok lankadatlan üldözése – semmi másra nem szolgál, mint a magyarok megsértésére, akik persze okosabban tették volna, ha sértődés helyett harsányan kacagnak. De már áll a bál, a kolozsvári városi tanács román tagjai minősíthetetlen hangot használnak a magyarokkal szemben, akik kivonulnak. Magyarország bukaresti nagykövete hatalmas virágcsokorral óhajtja eltakarni a „táblácskát”, a rendőrőrszemmel dulakodik. Fiatal magyar tudósok és diákok négynyelvű műanyag táblával ragasztják le a „táblácskát”, amelynek szövege történettudományi vitába keveredik Iorgával, és az évszázados magyar–román együttélést méltatja. Kelemen Hunor, romániai művelődési miniszter, az RMDSZ elnöke, följelentést tesz az ügyben (a román hatóságok a szobor fölújítása előtt megígérték, hogy a „táblácska” nem kerülhet vissza), válaszul a román nyelvű internet úgy beszél a magyarokról, hogy az még egy harcedzett vasgárdistát is meghökkentene. A magyar alpolgármester reklámterületet bérel Kolozsvár határában, és több nyelven – magyarul is! – föltünteti az óriásplakáton a város nevét. A tereptárgyat „ismeretlen tettesek” lerombolják, újbóli fölállítását a polgármesteri hivatal megtiltja.
Magyar szamárságok követik a román szamárságokat, de amint most is látjuk, az adott demográfiai és hatalmi körülmények között a román szamárságok érvényesülnek (amint 1918 előtt mindig a magyar szamárságok érvényesültek). Ezért nem lehet könnyedén legyinteni rájuk.
A mindenkori és mindenünneni kisebbségek agyonhorzsolt érzékenysége, lelki sérülékenysége nem pusztán lelkiállapot: súlyos történelmi okai vannak. A román demokratikus sajtónak és közéletnek – már amennyi maradt belőle, remélhetőleg több, mint Magyarországon – ezt meg kellene értenie, még az erősödő nacionalizmus és etnicizmus hangulatában is, amely persze sokkal nehezebb föladattá teszi a méltányosságot, mint akár egy esztendővel ezelőtt.
Magyarok és románok egyaránt tágra nyílt szemmel masíroznak a csapdába, közös erőfeszítéssel teszik tönkre azt a soha nem tapasztalt együttműködést, kreativitást, amely a román közönség kedvencévé tette a kolozsvári Állami Magyar Színházat (a sepsiszentgyörgyi magyar színház mellett), amely létrehozta az Erdélyi Nemzetközi Filmfesztivált (TIFF), az Ecsetgyár multikulturális „alternatív hely”-ét, a problémák ellenére eleven (magyar–román) diákéletet teremtett az állami egyetemen, a legjobb alternatív kocsmákat, remek kiállításokat, kiváló könyvkiadókat, folyóiratokat. Természetesen a kultúra, még a legbátrabb se helyettesítheti a jó politikát, de még ennek a kezdetei is tapasztalhatók: megszületett a GAS (Grupul de Actiune Sociala, Szociális Akciócsoport), amely országos föltűnést okozott avval, hogy a nagy nyilvánosság előtt radikálisan szállt szembe a kilakoltatásokkal a cigánynegyedben.
Akármilyen reménytelen a romakérdés, morálisan egyszerűbb, mint a magyarkérdés. A nyomor és a diszkrimináció tisztességes emberekből fölháborodást vált ki (egyszerű, áttekinthető), de a magyarkérdés tele van történelmi tisztázatlanságokkal, az erdélyi magyar középosztály és értelmiség önvédelmi harcai – mivel a magyaroknak van szociális és kulturális tőkéjük, állítólag mellettük áll a magyarországi állam, nem ébresztenek spontán szánalmat; a magyar népességfogyás tragédiá ja a román többség számára érthetetlen – belebonyolódnak a hagyományosan kupeckedő és opportunista „nagypolitika” liános dzsungelébe, ami a balfelé radikalizálódó, de azért kisebbségben lévő román fiatalságnak nem rokonszenves. A Romániában is erősödő szélsőjobboldal, a mainstream erők dalmahodó sovinizmusa is nyomja őket, a többségében nagyon konzervatív erdélyi magyar politikai osztály pedig olyan, amilyennek bukaresti ellenfeleiket megismerték. Tehát a „magyar ügy” még a kisméretű, de fontos antinacionalista román ifjúság szívét se dobogtatja meg. Pedig már rá kellett volna jönnie, hogy a „magyarkérdést” a válság miatti mély szociális és erkölcsi elégedetlenség elterelésére, semlegesítésére fújják föl Románia vezetői, mint ahogy a trianoni gyászharangok szakadatlan kongatása Pesten ugyanerre szolgál. A felelőtlen politikai osztályok mindenre képesek a hatalomért. S az az értelmiség, amely érdekből vagy kritikátlanságból hajlandó fölülni az ilyesminek, soha nem moshatja le magáról a felelősség sarát.
A legutóbbi magyarbarát román országos párt a Kommunisták Romániai Pártja volt a föld alatt, az illegalitásban 1944/45 előtt. De hát magyarok és zsidók és bolgárok vezették (lásd erről Stelian Tanase érdekes könyveit, amelyekben minden álnevet és nom de guerre-t megfejt)...
A nacionalista hangulatkeltés a székelyföldi magyar autonómia ellen teljesen oktalan, hiszen ez a román nemzetnek nem árt (elszakadásra nincs földrajzi lehetőség), de az még kérdéses, hogy milyen hatással lesz a Székelyföldön kívüli – erdélyi és partiumi – magyarok sorsára, hiszen ők el fogják veszíteni a rájuk irányuló, amúgy is szűkülő figyelmet. Meg hogy miként föstene egy autonóm terület, ahol a lakosság fele egyben külföldi (magyarországi) állampolgár, ahol majd éles választási harcok zajlanak a magyarországi pártok között képviselői helyekért a pesti parlamentben?... Ezt nem tudjuk. A területi autonómia reménytelen ügyével azonban sikerült gyakorlatilag levenni a napirendről a kulturális és a személyi autonómia valamelyest esélyesebbnek tetsző tervét.
Az egész dolog annyira össze van kuszálva, hogy – a pesti és a bukaresti kormányok ily módon megerősített pozíciójának kivételével – semmi világos eredmény nem látszik. Ámde a politikai osztály tudatlansága, lelkiismeretlensége már megint egyre sikeresebben fordítja egymással szembe a két népet (miközben a közvélemény háta mögött, ha kell, simán megegyeznek), s az évszázados tanulság az, hogy mindig a kisebbség jár pórul. A történettudomány – amelynek újabb eredményei a művelt középosztály számára ismeretlenek, de legalább hadd említsem meg Ioan Dragan kitűnő tanulmányát a Korunk júliusi számából – megindította már a magyar és a román uralkodó osztályok szörnyű és kölcsönös bűneinek tárgyilagos elemzését. Vannak itt fájó hiányok, például annak a ténynek a széles körű ismerete, hogy a Ceausescu-rezsim egyik középponti eleme volt a magyarellenesség, s benne az etnikai arányok átszabása, továbbá az oktatáspolitika és az áttelepítések révén az erdélyi magyarság proletarizálása.
Most még a históriai tisztázás is lehetetlenné válik, pedig milyen fontos lenne!
Magyarországon néhány szaktudóson kívül alig sejti valaki, hogyan bánt az Erdélyben már évszázadok óta többségi, ám a maga egészében jogfosztott és kegyetlenül elnyomott román nemzetiséggel a gőgös arisztokrácia által vezetett magyar állam. A tanulságok kézenfekvőek, de mivel a probléma megoldása vagy enyhítése tárgyilagosságot, tudást, empátiát, visszafogottságot és humort igényelne, a jelenlegi politikai osztály képtelen a haladásra, nem is hajlandó rá, mert csak a rövid távú előnyökre néz – még kimondani is unalmas.
Ezek az államok a maguk mai alakjában népeik ellenségei, s mivel a nép erőtlen, csak arra lehet biztatni, hogy forduljon el a hagyományos nemzetállami politikától, nézzen át fölötte, bízzék a saját eszében, fittyet se hányjon a politikusaira, nevesse ki őket. És ne keveredjék ilyen ostobaságokba, mint a „táblácska”-ügy. Annyi elvárható azért a néptől is, Erdélyben és mindenütt, hogy ne működjék közre lelkesen a saját tönkretételében.
Ez az írás román nyelven is megjelenik, a 22 című bukaresti hetilapban.
Tamás Gáspár Miklós| Népszabadság
A hagyományosan istenverte, elátkozott ügyek egyike a magyar–román viszony
Ebben benne van a román állam és a magyar állam, a romániai magyar kisebbség és a román többség, Magyarország és az erdélyi magyarság, a székelyek és a többi magyarok, Erdély és Partium viszonya, a magyarországi jobboldal és liberális/szocialista balközép zűrzavaros kapcsolatai a romániai magyar politikai erőkkel és a román pártokkal, a román „elitek” változatos és változó „magyarpolitikái”, a kölcsönös értetlenség és tudatlanság, a „Trianon” nevű mítosz, a „bécsi döntés” nevű mítosz, a „Magyar Autonóm Tartomány” nevű mítosz, a lényegükben elfelejtett, de a szívünkbe fúródott gyilokként betokosodott, kölcsönös történelmi sérelmek; képzeltek és még a képzeltnél is rosszabbak.
A „társtalan magyarság” kihal a Kárpát-medencéből. Ez a régi magyar félelem. A magyarok és külföldi (nyugati és/ vagy orosz) szövetségeseik darabokra tördelik a soha nem eléggé egységes Romániát. Ez a román rettegés régi tárgya.
A két állam kölcsönös tudatlanságban leledzik egymás felől, s a tartalmilag üres „riválisképet” paranoid gyanakvással vizslatja. A politikai elitek ingadoznak a vaksi gyanakvás és a legcinikusabb közöny között. A kölcsönös közöny és a merőben taktikai manőverezés az elmúlt évtizedben – némi óvatossággal, józansággal és lustasággal elegyedve – többet ért el, kellemesebb viszonyokat teremtett, mint a sovinizmus heveny szakasza. Bár a józan lustaság elviselhetőbb, mint a sovén tombolás, szilárd alapnak alig nevezhető. Egymás – kölcsönösen leereszkedő – eltűrése, amiben semmi tudatosság nem volt, csak a két társadalom belső fejlődése (érése és lottyadt, szotyogós túlérése), erkölcsileg meglehetősen silány. Ennélfogva aztán ingatag, időleges, súlytalan.
A gazdasági világválság és nyomában az esztelen megszorító intézkedések tovább mélyítették a már régóta készülő politikai válságot, amelynek Magyarországon az egyre képtelenebb féldiktatúra a következménye, Romániában egyelőre a zűrzavar (ámde a román állam már ugyancsak az Übü-rezsim felé halad). Ilyenkor az államok legfontosabb legitimációs föladata a bűnbakok gondos kiválogatása. A bűnbaklisták élén Nyugat-Európában az arabok és más muszlimok állnak (EU-állampolgárok és bevándorlók vagy menekültek egyaránt), Kelet-Európában a romák, nem pusztán azért, mert „etnikailag és kulturálisan (habitusukban) idegenek”. Főleg azért, mert ők is igényelnek szociális segélyt, amelynek az összegére befolyásosabb rétegek, csoportok is szemet vetettek.
A romániai magyarok, ha nincsenek is túl jól eleresztve, semmiképpen nem hasonlíthatók a cigányokhoz. A mai körülmények között meglepő, hogy föllobbant ellenük a román többség ellenséges indulata, illetve rájuk vetül a romló magyar–román államközi viszony árnyéka. Nyugat-Európában a helyzet némileg különböző: a nyugati EU-államok között nincs gyűlölet, etnikai és regionális konfliktusok vannak, de az etnicizmus NEM nacionalizmus (a nacionalizmusnál is rosszabb, de NEM azonos vele; ám nem is tiszta rasszizmus, mert legalább annyira kulturális, mint „fajbiológiai”). Nyugat-Európában nem vetődik föl államok között a határkérdés, nincs expanzív és militarista nacionalizmus, ám a gazdag régiók igyekeznek elválni a szegényektől, pl. Flandria Vallóniától, Észak-Olaszország a Mezzogiornótól, Katalónia Kasztíliától, Asztúriától: ezek belső régióhatárok. Elválni akarnak, nem egyesülni: mint korábban a gazdag Szlovénia és Horvátország a szegény Szerbiától, Macedóniától, Koszovótól. Skócia, ahol már a függetlenségi párt van kormányon, nem akarja megosztani az északi-tengeri kőolajból származó jövedelmeket az angolokkal. Az adószeparatizmus meglehetősen viszolyogtató.
Kelet-Európában mind a hagyományos nacionalizmus él – például a hagyományos, bár néha csak mostanában keletkezett irredenták –, mind az új etnicizmus, mind a fajgyűlölet.
A magyar–román viszony sajátossága, hogy megromlásában döntő szerepet játszik a két és fél politikai „elit” (a magyarországi, a román és az erdélyi magyar) kétségbeesett igyekezete, hogy fönntartsa magát a gyorsuló hanyatlás körülményei között – hiszen ez már régen nemcsak gazdasági, hanem egyben politikai, kulturális/civilizációs válság is –, és hogy a még úgy-ahogy megjutalmazható, klienssé tehető, „államfönntartó” polgári középet a magánérdekei révén magához kösse, mint manapság minden állam. Ez a „polgári közép” azonban Magyarországon nem, de szerintem Romániában sem elég. Az Orbán-rezsim a kettős állampolgárság révén mozgósítani tudja a határokon túli magyarokat (a belső Fidesz-zsargonban: „hatumákat”), ami szinte semmibe se kerül, viszont a magyarországi adófizető állampolgárok ezért útépítést, állásokat stb. várhatnak és várnak el cserébe.
A Basescu-kormányzat („rezsimnek” nem nevezhető, ahhoz nem elég eredeti, szemben a Nemzeti Együttműködés Rendszerével, amelyet a nemzeti ügyek kormánya, azaz Orbán Viktor miniszterelnök alkotott meg) azt az érdekes újítást vezette be, hogy kitűnő viszonyt ápol a budapesti kormánnyal, a kormányzati lét kisebb-nagyobb előnyeivel, olykori politikai engedményekkel kenyerezi le a romániai magyarság hivatalos vezetőit, miközben a magyar kisebbség emancipációs törekvéseinek mereven ellene szegül, és nem állja útját a magyarellenes uszításnak.
Az erdélyi magyarok nem érdeklik.
Orbán Viktor magyar miniszterelnök mindent megtesz annak érdekében, hogy az erdélyi-partiumi-bánsági magyarok bukaresti parlamenti és kormányzati képviselet nélkül maradjanak, és hogy olyan kalandor akciókba zsarolja bele őket, amelyek után már csak őhozzá fordulhatnak segítségért, az egyes helyhatóságokkal – s velük is csak a kevés magyar többségű körzetben – pedig majd csak elbánik valahogy. Aztán majd sovén tűzbe boríthatja Magyarországot, amellyel újabb évtizedekre szerezhet magának „parlamenti” többséget. Orbán Viktor miniszterelnök a status quót védő (vagy rontó) bukaresti politikai osztály éles fegyvere Erdélyben.
Az erdélyi magyarok nem érdeklik.
Traian Basescu, Románia elnöke egyfolytában – lassan, ravaszul – szorítja mind szűkebb sarokba a magyar érdekeket, miközben a pokolian népszerűtlen Boc-kabinet parlamenti többségét az RMDSZ tartja fönn, az az RMDSZ, amely már évek óta hiába vár a kisebbségi törvényre (eredeti alakjában a tervezet nem is rossz!), ezért a romániai magyar közvélemény nem Basescu elnököt, hanem az RMDSZ-t okolja. Az RMDSZ kénytelen-kelletlen támogatja a román kormány megszorításos, reálbér- és reálnyugdíjcsökkentő, intézményromboló, elszegényítő politikáját, amellyel minden héten magyar etnikai (nemzetiségi) szavazatok százait veszíti el. A magyarellenes hangulatban a román ellenzék nagy pártjai (a szociáldemokraták és a liberálisok) sovén irányban előznek, a magyarok jobbágyának nevezik Basescu elnököt (haha), magyarellenességben versenyeznek a Basescu-párttal – miközben a maguk oldalára kívánják vonzani az RMDSZ-t az eddigieknél rosszabb föltételekkel.
A Basescu nélküli Basescu-párt kifutó modell, „a román baloldal” – amelynek valószínű elnökjelöltje, majd Románia lehetséges elnöke, aki épp most nevezte magát meggyőződéses monarchistának, Crin Antonescu nemzeti liberális vezető – pedig őszintén nacionalista, szemben az őszintétlen nacionalista Basescuval. (Ő képes ma helyeselni Románia részvételét a második világháborúban a tengelyhatalmak oldalán: „ő is úgy tett volna, mint Ion Antonescu” marsall, jogerősen elítélt és kivégzett háborús bűnös; mintha ez a háború nem jelentette volna egyben a transznisztriai, besszarábiai, moldvai zsidóság kiirtását, az odesszai vérengzést, majd Románia függetlenségének elvesztését. Románia elnökének nyilvánvalóan azért ellenszenves Hohenzollern-SigmaringenMihály – 1947. december 30-áig Románia királya –, mert túlságosan antifasiszta volt az elnök ízléséhez képest.)
De ez még mind semmi.
A nacionalista vetélkedés kényszere a mindeddig óvatos, reálpolitikus RMDSZ-t is nyomja. Nyomja mind a bukaresti kormány, mind a román ellenzék, mind a budapesti kormány (a magyarországi parlamenti ellenzék nem számít). Az Orbán-rezsim vélhetőleg tudja, hogy külön erdélyi magyar kedvence, az Erdélyi Magyar Néppárt nem arathat sikert, két romániai magyar párt azt jelenti: egy se.
De az elkeseredett erdélyi közvéleménynek Kelemen Hunor és Markó Béla egyszerűen nem mondhatja meg, hogy az Erdélyben (Magyarországon már nem) nagyon szeretett Orbán miniszterelnök milyen sorsot szán a gyorsan csökkenő lélekszámú magyar kisebbségnek. A névleg az RMDSZ-hez tartozó, de lélekben már Orbán Viktorhoz átállt tisztségviselők provokáló akcióit nem bírálhatják, mert akkor egyszeriben „rossz magyar ember(ek)nek” látszanának. Így a két csoport (RMDSZ, EMNP) politikája egyre hasonlóbbnak tűnik föl, miközben egyre jobban gyűlölik egymást. És politikájuk valójában nem is hasonlít, de voltaképpeni politikájukat titkolni kénytelenek.
Vegyük a Mátyás király kolozsvári szobrára illesztett „táblácska” (placuta) történetét. A „táblácska” a nagy történész, Nicolae Iorga butácska, nacionalista, ám csavaros mondata, amely egyrészt büszkélkedik vele, hogy a hírneves uralkodó román származású volt, másrészt afféle nemzetárulónak állítja be, harmadrészt azt mondja, hogy valami jelentéktelen ütközetben (amelyről nem valószínű, hogy egyáltalán hallott) legyőzték a katonáit a moldvaiak. Ez nem kevés egyetlen mondatban, de a történelmietlen őrületnek elég szép esete.
Nem kétséges, hogy Hunyadi Mátyás részben román eredetű volt. De mit jelentett a „román” és a „magyar” az ő századában? A „magyar” (a „natio Hungarica”) azt jelentette, hogy valaki nemesember („una eademque nobilitas”), ami egyben azt jelentette: katolikus. Olyan nagy hűbérurak, mint a Drágffyak meg a Kornisok, szintén román származásúak voltak, de ezt soha nem hangoztatták, mert az ő esetükben ennek nem volt jelentősége. Mátyás román eredetét az udvarában élő olasz humanisták azért hangoztatták, mert – a korabeli olasz reneszánsz propagandisták (udvari „történetírók”) szokása szerint – római (mítoszi) hátteret kívántak neki biztosítani birodalmi (császári) ambícióihoz, mellesleg mintegy balkézről megteremtve hozzá a dákoromán kontinuitáselméletet. Mátyás apja, a nagy condottiere, Hunyadi János a „törökverés” közben Magyarország legnagyobb földbirtokosa lett, ez tette Mátyást királlyá, nem a „római” eredet.
Mátyást Erdély nem érdekelte, Magyarország többi része se nagyon az adóbevételeken kívül, Bécs és Prága irányában folytatta pazarló és értelmetlen katonai műveleteit. Megteremtette ugyan szűk körű udvari asztaltársasága körében a magyar reneszánszot és humanizmust, amelynek a legjellegzetesebb alakja Janus Pannonius pécsi püspök volt, a biszexuális pornográfia jeles művelője. Annak, hogy Mátyás édesanyja véletlenül – átutazóban – a család egyik hívének a kolozsvári házában szülte meg ezt az érdekes embert, az égvilágon semmi fontossága nincs.
Jellemző a századfordulós magyar „nemzetpolitika” és nemzetpropaganda Erdély-vakságára, hogy nem a Báthoryak, Rákócziak, Bethlenek, Kemények, Apaffyak, Telekiek közül valamelyik erdélyi nagyságnak állíttattak szobrot, hanem ennek a nagy formátumú, ám Erdélytől idegen fejedelemnek. (Az egyetemet meg Ferenc Józsefről nevezték el, nem pedig – mondjuk – Kemény Zsigmondról, ha már ragaszkodunk a főurakhoz.)
Arról vitatkozni tehát, hogy Mátyás király magyar vagy román volt-e, értelmetlenség, hiszen a modern értelemben egyik se volt, hiszen maga a „nemzet” mint olyan sokkal későbbi eredetű. Tehát a „táblácska” (placuta) kitűzése – meg a magyar föliratok lankadatlan üldözése – semmi másra nem szolgál, mint a magyarok megsértésére, akik persze okosabban tették volna, ha sértődés helyett harsányan kacagnak. De már áll a bál, a kolozsvári városi tanács román tagjai minősíthetetlen hangot használnak a magyarokkal szemben, akik kivonulnak. Magyarország bukaresti nagykövete hatalmas virágcsokorral óhajtja eltakarni a „táblácskát”, a rendőrőrszemmel dulakodik. Fiatal magyar tudósok és diákok négynyelvű műanyag táblával ragasztják le a „táblácskát”, amelynek szövege történettudományi vitába keveredik Iorgával, és az évszázados magyar–román együttélést méltatja. Kelemen Hunor, romániai művelődési miniszter, az RMDSZ elnöke, följelentést tesz az ügyben (a román hatóságok a szobor fölújítása előtt megígérték, hogy a „táblácska” nem kerülhet vissza), válaszul a román nyelvű internet úgy beszél a magyarokról, hogy az még egy harcedzett vasgárdistát is meghökkentene. A magyar alpolgármester reklámterületet bérel Kolozsvár határában, és több nyelven – magyarul is! – föltünteti az óriásplakáton a város nevét. A tereptárgyat „ismeretlen tettesek” lerombolják, újbóli fölállítását a polgármesteri hivatal megtiltja.
Magyar szamárságok követik a román szamárságokat, de amint most is látjuk, az adott demográfiai és hatalmi körülmények között a román szamárságok érvényesülnek (amint 1918 előtt mindig a magyar szamárságok érvényesültek). Ezért nem lehet könnyedén legyinteni rájuk.
A mindenkori és mindenünneni kisebbségek agyonhorzsolt érzékenysége, lelki sérülékenysége nem pusztán lelkiállapot: súlyos történelmi okai vannak. A román demokratikus sajtónak és közéletnek – már amennyi maradt belőle, remélhetőleg több, mint Magyarországon – ezt meg kellene értenie, még az erősödő nacionalizmus és etnicizmus hangulatában is, amely persze sokkal nehezebb föladattá teszi a méltányosságot, mint akár egy esztendővel ezelőtt.
Magyarok és románok egyaránt tágra nyílt szemmel masíroznak a csapdába, közös erőfeszítéssel teszik tönkre azt a soha nem tapasztalt együttműködést, kreativitást, amely a román közönség kedvencévé tette a kolozsvári Állami Magyar Színházat (a sepsiszentgyörgyi magyar színház mellett), amely létrehozta az Erdélyi Nemzetközi Filmfesztivált (TIFF), az Ecsetgyár multikulturális „alternatív hely”-ét, a problémák ellenére eleven (magyar–román) diákéletet teremtett az állami egyetemen, a legjobb alternatív kocsmákat, remek kiállításokat, kiváló könyvkiadókat, folyóiratokat. Természetesen a kultúra, még a legbátrabb se helyettesítheti a jó politikát, de még ennek a kezdetei is tapasztalhatók: megszületett a GAS (Grupul de Actiune Sociala, Szociális Akciócsoport), amely országos föltűnést okozott avval, hogy a nagy nyilvánosság előtt radikálisan szállt szembe a kilakoltatásokkal a cigánynegyedben.
Akármilyen reménytelen a romakérdés, morálisan egyszerűbb, mint a magyarkérdés. A nyomor és a diszkrimináció tisztességes emberekből fölháborodást vált ki (egyszerű, áttekinthető), de a magyarkérdés tele van történelmi tisztázatlanságokkal, az erdélyi magyar középosztály és értelmiség önvédelmi harcai – mivel a magyaroknak van szociális és kulturális tőkéjük, állítólag mellettük áll a magyarországi állam, nem ébresztenek spontán szánalmat; a magyar népességfogyás tragédiá ja a román többség számára érthetetlen – belebonyolódnak a hagyományosan kupeckedő és opportunista „nagypolitika” liános dzsungelébe, ami a balfelé radikalizálódó, de azért kisebbségben lévő román fiatalságnak nem rokonszenves. A Romániában is erősödő szélsőjobboldal, a mainstream erők dalmahodó sovinizmusa is nyomja őket, a többségében nagyon konzervatív erdélyi magyar politikai osztály pedig olyan, amilyennek bukaresti ellenfeleiket megismerték. Tehát a „magyar ügy” még a kisméretű, de fontos antinacionalista román ifjúság szívét se dobogtatja meg. Pedig már rá kellett volna jönnie, hogy a „magyarkérdést” a válság miatti mély szociális és erkölcsi elégedetlenség elterelésére, semlegesítésére fújják föl Románia vezetői, mint ahogy a trianoni gyászharangok szakadatlan kongatása Pesten ugyanerre szolgál. A felelőtlen politikai osztályok mindenre képesek a hatalomért. S az az értelmiség, amely érdekből vagy kritikátlanságból hajlandó fölülni az ilyesminek, soha nem moshatja le magáról a felelősség sarát.
A legutóbbi magyarbarát román országos párt a Kommunisták Romániai Pártja volt a föld alatt, az illegalitásban 1944/45 előtt. De hát magyarok és zsidók és bolgárok vezették (lásd erről Stelian Tanase érdekes könyveit, amelyekben minden álnevet és nom de guerre-t megfejt)...
A nacionalista hangulatkeltés a székelyföldi magyar autonómia ellen teljesen oktalan, hiszen ez a román nemzetnek nem árt (elszakadásra nincs földrajzi lehetőség), de az még kérdéses, hogy milyen hatással lesz a Székelyföldön kívüli – erdélyi és partiumi – magyarok sorsára, hiszen ők el fogják veszíteni a rájuk irányuló, amúgy is szűkülő figyelmet. Meg hogy miként föstene egy autonóm terület, ahol a lakosság fele egyben külföldi (magyarországi) állampolgár, ahol majd éles választási harcok zajlanak a magyarországi pártok között képviselői helyekért a pesti parlamentben?... Ezt nem tudjuk. A területi autonómia reménytelen ügyével azonban sikerült gyakorlatilag levenni a napirendről a kulturális és a személyi autonómia valamelyest esélyesebbnek tetsző tervét.
Az egész dolog annyira össze van kuszálva, hogy – a pesti és a bukaresti kormányok ily módon megerősített pozíciójának kivételével – semmi világos eredmény nem látszik. Ámde a politikai osztály tudatlansága, lelkiismeretlensége már megint egyre sikeresebben fordítja egymással szembe a két népet (miközben a közvélemény háta mögött, ha kell, simán megegyeznek), s az évszázados tanulság az, hogy mindig a kisebbség jár pórul. A történettudomány – amelynek újabb eredményei a művelt középosztály számára ismeretlenek, de legalább hadd említsem meg Ioan Dragan kitűnő tanulmányát a Korunk júliusi számából – megindította már a magyar és a román uralkodó osztályok szörnyű és kölcsönös bűneinek tárgyilagos elemzését. Vannak itt fájó hiányok, például annak a ténynek a széles körű ismerete, hogy a Ceausescu-rezsim egyik középponti eleme volt a magyarellenesség, s benne az etnikai arányok átszabása, továbbá az oktatáspolitika és az áttelepítések révén az erdélyi magyarság proletarizálása.
Most még a históriai tisztázás is lehetetlenné válik, pedig milyen fontos lenne!
Magyarországon néhány szaktudóson kívül alig sejti valaki, hogyan bánt az Erdélyben már évszázadok óta többségi, ám a maga egészében jogfosztott és kegyetlenül elnyomott román nemzetiséggel a gőgös arisztokrácia által vezetett magyar állam. A tanulságok kézenfekvőek, de mivel a probléma megoldása vagy enyhítése tárgyilagosságot, tudást, empátiát, visszafogottságot és humort igényelne, a jelenlegi politikai osztály képtelen a haladásra, nem is hajlandó rá, mert csak a rövid távú előnyökre néz – még kimondani is unalmas.
Ezek az államok a maguk mai alakjában népeik ellenségei, s mivel a nép erőtlen, csak arra lehet biztatni, hogy forduljon el a hagyományos nemzetállami politikától, nézzen át fölötte, bízzék a saját eszében, fittyet se hányjon a politikusaira, nevesse ki őket. És ne keveredjék ilyen ostobaságokba, mint a „táblácska”-ügy. Annyi elvárható azért a néptől is, Erdélyben és mindenütt, hogy ne működjék közre lelkesen a saját tönkretételében.
Ez az írás román nyelven is megjelenik, a 22 című bukaresti hetilapban.
Tamás Gáspár Miklós| Népszabadság
2011. augusztus 1.
Szívmentve jön a bátorság
Fehéregyháza vasárnap
Enyhén szólva a provokált vagy csak számítógépelt információhiány jegyében „kerítettek sort” az idei Petőfi-emlékezésre Fehéregyházán. A világháló, a napisajtó előzetesen alig tudhatott meg valami lényeget a végül „spontánul” alakult programról: hogy a szószéki beszédet a millenniumi unitárius templomban Nagy László püspökhelyettes mondja, hogy a három székely megye közgyűlési elnökei jóval a hivatalos műsor előtt, mintegy mutyiban koszorúznak (mínusz egyes „kivitelben”) a turulmadaras emlékműnél, hogy a testvértelepülések hűséges odajárói közül kik beszélnek, hogy az ez idáig ott „mérvadó politikusnak” számító kardosjákobok közül miért nem jön el senki sem –, hogy ezt az ez idáig a magyarság reprezentatív megnyilvánulásának tartott ünnepet kinek vagy kiknek áll érdekében/érdekükben a süppedő rét alá duvasztani… Nem tudható, bár sejthető: ismét belecsülkölt a magyarok ünnepébe az ólbeli tenyészetek locsot kavargató vályúit porciózó perchivatalnokok suppendáréja.
Ennek ellenére Fehéregyházán a vasárnap délután széljárása, a felhők tobzódása ellenére is ragyogóra sikerült. A fúvósok, a szavalók, a székelyudvarhelyi magyar férfikórus Kovács László vezette pompás dallamszervezete hoztak örömteli emelkedést, hasonlóképp a politikus vendégszövegek a turulmadaras emlékműnél.
Barátok és szerelmesek, élők és lélekölők, kikben hinnénk: ingyen és szívmentve adták a kősziklás bátorságot –¸ hét ágra, századszor annyira tágra nyíló magyarságunkhoz. Népújság (Marosvásárhely)
Fehéregyháza vasárnap
Enyhén szólva a provokált vagy csak számítógépelt információhiány jegyében „kerítettek sort” az idei Petőfi-emlékezésre Fehéregyházán. A világháló, a napisajtó előzetesen alig tudhatott meg valami lényeget a végül „spontánul” alakult programról: hogy a szószéki beszédet a millenniumi unitárius templomban Nagy László püspökhelyettes mondja, hogy a három székely megye közgyűlési elnökei jóval a hivatalos műsor előtt, mintegy mutyiban koszorúznak (mínusz egyes „kivitelben”) a turulmadaras emlékműnél, hogy a testvértelepülések hűséges odajárói közül kik beszélnek, hogy az ez idáig ott „mérvadó politikusnak” számító kardosjákobok közül miért nem jön el senki sem –, hogy ezt az ez idáig a magyarság reprezentatív megnyilvánulásának tartott ünnepet kinek vagy kiknek áll érdekében/érdekükben a süppedő rét alá duvasztani… Nem tudható, bár sejthető: ismét belecsülkölt a magyarok ünnepébe az ólbeli tenyészetek locsot kavargató vályúit porciózó perchivatalnokok suppendáréja.
Ennek ellenére Fehéregyházán a vasárnap délután széljárása, a felhők tobzódása ellenére is ragyogóra sikerült. A fúvósok, a szavalók, a székelyudvarhelyi magyar férfikórus Kovács László vezette pompás dallamszervezete hoztak örömteli emelkedést, hasonlóképp a politikus vendégszövegek a turulmadaras emlékműnél.
Barátok és szerelmesek, élők és lélekölők, kikben hinnénk: ingyen és szívmentve adták a kősziklás bátorságot –¸ hét ágra, századszor annyira tágra nyíló magyarságunkhoz. Népújság (Marosvásárhely)
2011. augusztus 1.
Új kultúrigazgató Gyergyószentmiklóson
Pál Levente a Gyergyószentmiklósi Művelődési Központ új igazgatója – adta hírül az Új Kelet helyi hetilap. Az újság szerint az igazgató három évre szóló menedzseri szerződést írt alá, amelynek értelmében két munkatársával közösen igyekeznek majd fellendíteni a gyergyói kulturális életet.
Amint arról lapunkban beszámoltunk, Mezei János polgármester két évvel ezelőtt, 2009 júliusában menesztette a Gyergyószentmiklósi Művelődési Központ vezetőit. Kolcsár Béla művészeti vezető és Barti Tihamér gazdasági igazgató elbocsátását követően ideiglenes kinevezések történtek, de az intézménynek nem volt igazi irányítója. A legutóbbi versenyvizsgára is egyetlen személy jelentkezett. Az Új Kelet beszámolója szerint a 26 éves közgazdász már lelkesen dolgozik annak érdekében, hogy rendet tegyen az intézmény háza táján.
Elképzeléseit egy mottóval fogalmazta meg. „Közösség és kultúra a jövő záloga, ennek szellemében szeretnék dolgozni. Két fontosabb célkitűzésem van, az egyik az intézmény megerősítése, képének a javítása a lakosság szemében, a másik pedig a Gyergyói-medence kulturális életének rendszerbe szervezése” – árulta el a lap érdeklődésére az új igazgató. Új Magyar Szó (Bukarest)
Pál Levente a Gyergyószentmiklósi Művelődési Központ új igazgatója – adta hírül az Új Kelet helyi hetilap. Az újság szerint az igazgató három évre szóló menedzseri szerződést írt alá, amelynek értelmében két munkatársával közösen igyekeznek majd fellendíteni a gyergyói kulturális életet.
Amint arról lapunkban beszámoltunk, Mezei János polgármester két évvel ezelőtt, 2009 júliusában menesztette a Gyergyószentmiklósi Művelődési Központ vezetőit. Kolcsár Béla művészeti vezető és Barti Tihamér gazdasági igazgató elbocsátását követően ideiglenes kinevezések történtek, de az intézménynek nem volt igazi irányítója. A legutóbbi versenyvizsgára is egyetlen személy jelentkezett. Az Új Kelet beszámolója szerint a 26 éves közgazdász már lelkesen dolgozik annak érdekében, hogy rendet tegyen az intézmény háza táján.
Elképzeléseit egy mottóval fogalmazta meg. „Közösség és kultúra a jövő záloga, ennek szellemében szeretnék dolgozni. Két fontosabb célkitűzésem van, az egyik az intézmény megerősítése, képének a javítása a lakosság szemében, a másik pedig a Gyergyói-medence kulturális életének rendszerbe szervezése” – árulta el a lap érdeklődésére az új igazgató. Új Magyar Szó (Bukarest)
2011. augusztus 1.
Nem nyugszik bele Szonda Szabolcs leváltásába Tamás Sándor
Kénytelen volt elmozdítani a Kovászna Megyei Könyvtár igazgatói tisztségéből Szonda Szabolcsot a Kovászna Megyei Tanács. Év végéig a testület a strasbourgi bírósághoz fordul az ügyben.
Tegnap a Kovászna Megyei Tanács semmisnek nyilvánította azt a határozatot, amely révén Szonda Szabolcsot a Bod Péter Megyei Könyvtár élére helyezték ki. Az intézkedésre azért volt szükség, mert a brassói Táblabíróság július elején jogerős ítéletben helyt adott a Dan Tănasă magyarellenes megnyilvánulásairól ismert sepsiszentgyörgyi lakos és Codrin Munteanu volt prefektus által a könyvtárigazgatói tisztség betöltésére vonatkozó kiírás kapcsán megfogalmazott kifogásoknak. Szonda Szabolcs a bírósági határozat miatt távozott a könyvtár éléről, a tegnapi tanácsülésen Hollanda Andrea osztályvezetőt bízták meg a megyei könyvtár ideiglenes vezetésével. A tanácsülésen a könyvtári igazgatói tisztség kapcsán egy újabb pályázat kiírásáról döntött a testület. A pályázóktól ezúttal nem kérik expliciten a magyar nyelv ismeretét, a kiírás szerint a román nyelv és két, uniós szinten hivatalos nyelv ismerete szükséges. Emellett egyetemi és magiszteri végzettséget, illetve kulturális menedzseri képesítést tanúsító, a szakminisztérium által elismert okleveleket is fel kell mutatniuk a pályázóknak, illetve szakmai régiséggel is kell rendelkezniük.
Tamás Sándor, a Kovászna Megyei Tanács elnöke a tanácsülésen elmondta, elfogadják, ám nem értenek egyet a brassói Táblabíróság döntésével. Kijelentette, nem hagyják annyiban az ügyet, jogorvoslatot a strasbourgi emberjogi bíróságon keresnek. A két feljelentő egyébként diszkriminációra hivatkozva azt kifogásolta, hogy 2008-ban, a könyvtári vezetőségi tisztség betöltésére vonatkozó kiírásakor kritériumként jelölték meg a magyar nyelv ismeretét. A tanácsülésen Tamás Sándor továbbá kijelentette, a könyvtár egy kulturális intézmény, amelynek tevékenysége nem a könyvek kikölcsönzésében merül ki: Szonda Szabolcs igazgató mandátuma alatt számos kulturális eseményt szerveztek, rengeteg projekt vette kezdetét. Emellett hangsúlyozta, a kiírás világos volt: nem magyar nemzetiségű személyek jelentkezését várták, hanem olyanokét, akik ismerik a magyar nyelvet. Tamás a Transindexnek elmondta, a magyar nyelv ismerete elengedhetetlen egy olyan megyében, ahol a magyar lakosok aránya 75%-os, a könyvtár látogatói 85%-a magyar, és a 220 ezer példányt számláló könyvállomány zöme is magyar nyelvű.
Megkeresésünkre Szonda kijelentette, ismét megpályázza a tisztséget, hiszen mandátuma alatt megkezdett, jelen pillanatban befejezetlen vagy jelenleg zajló projektet kell lebonyolítania az intézménynek, ebben a munkában pedig részt szeretne vállalni. Elmondta, a versenyvizsgára benyújtandó menedzseri terve ezekre a projektekre is kitér: továbbra is folytatná a különböző életkorú és érdeklődési körű könyvtárlátogatóknak szánt differenciált foglalkozások szervezését.
Hozzátette, a mozgókönyvtár is egy fontos projekt, hiszen már nemcsak mozgássérültekhez, hanem iskolásokhoz és óvodásokhoz is könyveket juttatnak el. Folytatná ugyanakkor a könyvkelengye programot is, amely révén az újszülöttek szüleinek ajándékoznak könyvcsomagot, a köteteket három éves korú gyerekeknek szánják, így próbálják már a legkisebbeknek és szüleiknek jelezni a könyvtár fontosságát. Emellett digitalizálási munkába kezdtek, zajlik a Biblionet program is, aminek második fordulójában újabb pályázatot nyertek. „Ezek a programok szerves részét képezik annak a folyamatnak, amely útján fel tudunk zárkózni a tendenciákhoz. A ritmust tartani kell, bár most úgy látom, hogy a táblabírósági döntéssel ez a ritmus megtört” - mondta el megkeresésünkre Szonda.
Kertész Melinda. Transindex.ro
Kénytelen volt elmozdítani a Kovászna Megyei Könyvtár igazgatói tisztségéből Szonda Szabolcsot a Kovászna Megyei Tanács. Év végéig a testület a strasbourgi bírósághoz fordul az ügyben.
Tegnap a Kovászna Megyei Tanács semmisnek nyilvánította azt a határozatot, amely révén Szonda Szabolcsot a Bod Péter Megyei Könyvtár élére helyezték ki. Az intézkedésre azért volt szükség, mert a brassói Táblabíróság július elején jogerős ítéletben helyt adott a Dan Tănasă magyarellenes megnyilvánulásairól ismert sepsiszentgyörgyi lakos és Codrin Munteanu volt prefektus által a könyvtárigazgatói tisztség betöltésére vonatkozó kiírás kapcsán megfogalmazott kifogásoknak. Szonda Szabolcs a bírósági határozat miatt távozott a könyvtár éléről, a tegnapi tanácsülésen Hollanda Andrea osztályvezetőt bízták meg a megyei könyvtár ideiglenes vezetésével. A tanácsülésen a könyvtári igazgatói tisztség kapcsán egy újabb pályázat kiírásáról döntött a testület. A pályázóktól ezúttal nem kérik expliciten a magyar nyelv ismeretét, a kiírás szerint a román nyelv és két, uniós szinten hivatalos nyelv ismerete szükséges. Emellett egyetemi és magiszteri végzettséget, illetve kulturális menedzseri képesítést tanúsító, a szakminisztérium által elismert okleveleket is fel kell mutatniuk a pályázóknak, illetve szakmai régiséggel is kell rendelkezniük.
Tamás Sándor, a Kovászna Megyei Tanács elnöke a tanácsülésen elmondta, elfogadják, ám nem értenek egyet a brassói Táblabíróság döntésével. Kijelentette, nem hagyják annyiban az ügyet, jogorvoslatot a strasbourgi emberjogi bíróságon keresnek. A két feljelentő egyébként diszkriminációra hivatkozva azt kifogásolta, hogy 2008-ban, a könyvtári vezetőségi tisztség betöltésére vonatkozó kiírásakor kritériumként jelölték meg a magyar nyelv ismeretét. A tanácsülésen Tamás Sándor továbbá kijelentette, a könyvtár egy kulturális intézmény, amelynek tevékenysége nem a könyvek kikölcsönzésében merül ki: Szonda Szabolcs igazgató mandátuma alatt számos kulturális eseményt szerveztek, rengeteg projekt vette kezdetét. Emellett hangsúlyozta, a kiírás világos volt: nem magyar nemzetiségű személyek jelentkezését várták, hanem olyanokét, akik ismerik a magyar nyelvet. Tamás a Transindexnek elmondta, a magyar nyelv ismerete elengedhetetlen egy olyan megyében, ahol a magyar lakosok aránya 75%-os, a könyvtár látogatói 85%-a magyar, és a 220 ezer példányt számláló könyvállomány zöme is magyar nyelvű.
Megkeresésünkre Szonda kijelentette, ismét megpályázza a tisztséget, hiszen mandátuma alatt megkezdett, jelen pillanatban befejezetlen vagy jelenleg zajló projektet kell lebonyolítania az intézménynek, ebben a munkában pedig részt szeretne vállalni. Elmondta, a versenyvizsgára benyújtandó menedzseri terve ezekre a projektekre is kitér: továbbra is folytatná a különböző életkorú és érdeklődési körű könyvtárlátogatóknak szánt differenciált foglalkozások szervezését.
Hozzátette, a mozgókönyvtár is egy fontos projekt, hiszen már nemcsak mozgássérültekhez, hanem iskolásokhoz és óvodásokhoz is könyveket juttatnak el. Folytatná ugyanakkor a könyvkelengye programot is, amely révén az újszülöttek szüleinek ajándékoznak könyvcsomagot, a köteteket három éves korú gyerekeknek szánják, így próbálják már a legkisebbeknek és szüleiknek jelezni a könyvtár fontosságát. Emellett digitalizálási munkába kezdtek, zajlik a Biblionet program is, aminek második fordulójában újabb pályázatot nyertek. „Ezek a programok szerves részét képezik annak a folyamatnak, amely útján fel tudunk zárkózni a tendenciákhoz. A ritmust tartani kell, bár most úgy látom, hogy a táblabírósági döntéssel ez a ritmus megtört” - mondta el megkeresésünkre Szonda.
Kertész Melinda. Transindex.ro
2011. augusztus 2.
Közös fellépés körvonalazódik (Régiósítás)
Még augusztusban megpróbálnak egy asztalhoz ülni a Hargita és Kovászna megyei önkormányzat RMDSZ-es és MPP-s képviselői, hogy együtt döntsék el, milyen válaszlépést kezdeményeznek Traian Băsescu államfő és a nagyobbik kormánypárt régiósítási elképzeléseire – közölte lapunk érdeklődésére Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke, a szövetség háromszéki szervezetének vezetője, miután tegnap találkozott Kulcsár-Terza Józseffel, a polgáriak megyei vezetőjével.
Mint arról beszámoltunk, az MPP megyei önkormányzati frakciói a két székelyföldi megye tanácsa elé terjesztettek egy-egy határozattervezetet, melyben kezdeményezik az együttes tanácsülést, illetve népszavazás kiírását javasolják arról, hogy az itt élők akarják-e a székelyföldi régió létrehozását. A tervezetet egyik megyében sem tűzték napirendre, a háromszéki önkormányzat legutóbbi ülésén az MPP képviselői elégedetlenségüknek adtak hangot emiatt, végül abban maradtak, hogy Tamás Sándor és Kulcsár-Terza József egyeztet a kérdésről.
A tegnapi találkozó után mindketten úgy nyilatkoztak, közös fellépés körvonalazódik az ügyben. Azt is hangsúlyozták: egyetértenek abban, hogy a régiósítás ügye nem pártpolitikai kérdés, ezért nem szeretnék elpolitizálni a témát.
Kulcsár-Terza József szerint augusztus folyamán közös állásfoglalást fogalmaznak meg, az együttes tanácsülést is támogatja a Kovászna megyei tanácselnök. A népszavazás kérdésében sincsenek elvi nézeteltérések, a kérdés megfogalmazását, a konkrétumokat azonban később rögzítik – fejtette ki a Háromszék érdeklődésére, hozzáfűzve: ő maga szeptember végét javasolja a referendum időpontjának, hogy az egyetemisták is szavazhassanak. Tamás Sándor lapunknak elmondta: egyeztet Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnökkel, hogy augusztusban üljenek össze a két önkormányzat MPP-s és RMDSZ-es tagjai, Kulcsár-Terza Józsefre a Hargita megyei MPP-sekkel való konzultáció feladata hárul. Ezen a találkozón döntenek majd, hogy mi lesz a következő lépés, ha együttes tanácsülést szerveznek, akkor mit tűznek annak napirendjére.
Farcádi Botond. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Még augusztusban megpróbálnak egy asztalhoz ülni a Hargita és Kovászna megyei önkormányzat RMDSZ-es és MPP-s képviselői, hogy együtt döntsék el, milyen válaszlépést kezdeményeznek Traian Băsescu államfő és a nagyobbik kormánypárt régiósítási elképzeléseire – közölte lapunk érdeklődésére Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke, a szövetség háromszéki szervezetének vezetője, miután tegnap találkozott Kulcsár-Terza Józseffel, a polgáriak megyei vezetőjével.
Mint arról beszámoltunk, az MPP megyei önkormányzati frakciói a két székelyföldi megye tanácsa elé terjesztettek egy-egy határozattervezetet, melyben kezdeményezik az együttes tanácsülést, illetve népszavazás kiírását javasolják arról, hogy az itt élők akarják-e a székelyföldi régió létrehozását. A tervezetet egyik megyében sem tűzték napirendre, a háromszéki önkormányzat legutóbbi ülésén az MPP képviselői elégedetlenségüknek adtak hangot emiatt, végül abban maradtak, hogy Tamás Sándor és Kulcsár-Terza József egyeztet a kérdésről.
A tegnapi találkozó után mindketten úgy nyilatkoztak, közös fellépés körvonalazódik az ügyben. Azt is hangsúlyozták: egyetértenek abban, hogy a régiósítás ügye nem pártpolitikai kérdés, ezért nem szeretnék elpolitizálni a témát.
Kulcsár-Terza József szerint augusztus folyamán közös állásfoglalást fogalmaznak meg, az együttes tanácsülést is támogatja a Kovászna megyei tanácselnök. A népszavazás kérdésében sincsenek elvi nézeteltérések, a kérdés megfogalmazását, a konkrétumokat azonban később rögzítik – fejtette ki a Háromszék érdeklődésére, hozzáfűzve: ő maga szeptember végét javasolja a referendum időpontjának, hogy az egyetemisták is szavazhassanak. Tamás Sándor lapunknak elmondta: egyeztet Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnökkel, hogy augusztusban üljenek össze a két önkormányzat MPP-s és RMDSZ-es tagjai, Kulcsár-Terza Józsefre a Hargita megyei MPP-sekkel való konzultáció feladata hárul. Ezen a találkozón döntenek majd, hogy mi lesz a következő lépés, ha együttes tanácsülést szerveznek, akkor mit tűznek annak napirendjére.
Farcádi Botond. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2011. augusztus 2.
Kereszténységről a Háló táborban
Marosfőn vette kezdetét tegnap a II. Kárpát-medencei Háló Tábor, melyre négyszáz résztvevőt vártak a Kárpát-medencéből. Az augusztus 7-én záruló rendezvényen számos egyházi elöljáró is részt vesz, a zárómisét Jakubinyi György gyulafehérvári érsek celebrálja.
Az idei tábor témája: Kereszténység és magyarság, a rendezvényen a keresztény értékrend, a nemzeti és európai kultúra jegyében hangzanak el előadások, de számos kulturális és sportprogram is lesz.
Hétfőn Bangha Imre egyetemi tanár tartott előadást A kereszténység és nemzeti identitástudat összekapcsolódása, majd Beder Tibor történelemtanár Az utolsó csata – Székelynek lenni jó! címmel. Ma Visky András író, egyetemi tanár A népek helykeresése a világdrámában címmel értekezik, Szakács Ferenc Sándor szociológus a reszakralizáció kihívásairól beszél.
Szerdán Balogh György, a Magyar Köztársaság csíkszeredai konzulja az európaiságról, Seprődi József borász a bornak a kereszténység és a magyarság életében betöltött szerepéről beszél. Csütörtökön Borboly Csaba hargitai tanácselnök a lokálpatriotizmusról, Tánczos Vilmos néprajzkutató Csíksomlyó lelkiségéről beszél, míg pénteken Tőkés László EP-alelnök, szombaton Sógor Csaba EP-képviselő lesz a vendég. A tábor kiemelkedő programja a Kárpát-medencei tehetségkutató verseny. Krónika (Kolozsvár)
Marosfőn vette kezdetét tegnap a II. Kárpát-medencei Háló Tábor, melyre négyszáz résztvevőt vártak a Kárpát-medencéből. Az augusztus 7-én záruló rendezvényen számos egyházi elöljáró is részt vesz, a zárómisét Jakubinyi György gyulafehérvári érsek celebrálja.
Az idei tábor témája: Kereszténység és magyarság, a rendezvényen a keresztény értékrend, a nemzeti és európai kultúra jegyében hangzanak el előadások, de számos kulturális és sportprogram is lesz.
Hétfőn Bangha Imre egyetemi tanár tartott előadást A kereszténység és nemzeti identitástudat összekapcsolódása, majd Beder Tibor történelemtanár Az utolsó csata – Székelynek lenni jó! címmel. Ma Visky András író, egyetemi tanár A népek helykeresése a világdrámában címmel értekezik, Szakács Ferenc Sándor szociológus a reszakralizáció kihívásairól beszél.
Szerdán Balogh György, a Magyar Köztársaság csíkszeredai konzulja az európaiságról, Seprődi József borász a bornak a kereszténység és a magyarság életében betöltött szerepéről beszél. Csütörtökön Borboly Csaba hargitai tanácselnök a lokálpatriotizmusról, Tánczos Vilmos néprajzkutató Csíksomlyó lelkiségéről beszél, míg pénteken Tőkés László EP-alelnök, szombaton Sógor Csaba EP-képviselő lesz a vendég. A tábor kiemelkedő programja a Kárpát-medencei tehetségkutató verseny. Krónika (Kolozsvár)
2011. augusztus 2.
Politikusok „érdekvédelme”
Többen és többször is mondták már, hogy a románoknak mindig jobb politikusaik voltak, mint nekünk, magyaroknak. Van benne igazság, mert azért a történelmi helyzeteket sokszor politikusok alakítják ki. Sajnos én is meggyőződtem, hogy a román politikusok jobban végzik a dolgukat, mint a mieink.
Írt már róla a Reggeli Újság is, hogy a Belényest elkerülő utat, ami a egyben Nagyvárad–Déva gyorsforgalmi autóút is lesz, rányomják Tárkányra. Nem mondom, hogy ráerőszakolják, mert a helyi tanács RMDSZ-es tanácsosai is jóváhagyták. A bennünket „képviselők” rábólintottak, mi több, kiálltak mellette, mert mint mondták: lesz majd „invesztíció”. Hogy a poron, füstön, zajon kívül mit fektetnek még belénk, az csak talány, de tény az, hogy jóváhagyták. A Pro Tharkan civil egyesület tiltakozott helyben, kérve a tanácsi határozat visszavonását, a megyei szakmai és politikai intézményeknél, a bukaresti minisztériumoknál – környezetvédelem, szállításügy. Még a pénzügyminisztériumhoz is küldtünk beadvány, hogy ne finanszírozzanak egy olyan változatot, mely sokkal drágább, mint más, Tárkányt nem érintő. Mindhiába, mindenhonnan elutasító választ kaptunk. Még olyan kifogásoló, hazugságot sem nélkülöző választ is kaptunk, amit magyar nevű állami alkalmazott írt alá. Gondolom, az RMDSZ ültette irodai székébe, hogy a magyarság érdekeit képviselje…
Nem maradt más hátra, csak az EU-hoz, Brüsszelhez való folyamodás. Hogy az „érdekvédelmi” szervezetünk emberei a fent leírt módon viselkedtek, megkerestük Tőkés László EP-alelnök parlamenti irodáját, hogy segítsen a dokumentumok célba juttatásában, illetve ellenkezésünk képviseletében. Már több hónapja várjuk onnan a választ, de semmilyen érdemleges választ nem kaptunk a nagyváradi EP-irodától. Közben román politikusok, polgármesterek elutaztak Brüsszelbe, hogy európai pénzeket kérjenek az elkerülő utak építésére, közöttük a már említett Tárkányt érintőre is. Habár a román politikai pártok között sincs egyetértés, ami az elkerülő utak irányát, helyét illeti, ők azért elutaztak Brüsszelbe, mi több, olyan változatra kértek pénzt, ami jóval drágább, mint másik kettő. A cél csak egy: Tárkányra vinni rá a teherforgalmat.
Hát ennyi a különbség ma román és magyar politikusok között. Lehet, nem is a politikusainkkal van a baj? Inkább a tiltakozást megfogalmazókkal vagy a közösséggel? Nincs elég potenciális szavazó, mitugrász talpnyaló, potya után sündörgő? Vagy nem éri meg egymás köreit zavarni egy magyar kisközösség miatt? Gábor Ferenc
Köröstárkány. Reggeli Újság (Nagyvárad)
Többen és többször is mondták már, hogy a románoknak mindig jobb politikusaik voltak, mint nekünk, magyaroknak. Van benne igazság, mert azért a történelmi helyzeteket sokszor politikusok alakítják ki. Sajnos én is meggyőződtem, hogy a román politikusok jobban végzik a dolgukat, mint a mieink.
Írt már róla a Reggeli Újság is, hogy a Belényest elkerülő utat, ami a egyben Nagyvárad–Déva gyorsforgalmi autóút is lesz, rányomják Tárkányra. Nem mondom, hogy ráerőszakolják, mert a helyi tanács RMDSZ-es tanácsosai is jóváhagyták. A bennünket „képviselők” rábólintottak, mi több, kiálltak mellette, mert mint mondták: lesz majd „invesztíció”. Hogy a poron, füstön, zajon kívül mit fektetnek még belénk, az csak talány, de tény az, hogy jóváhagyták. A Pro Tharkan civil egyesület tiltakozott helyben, kérve a tanácsi határozat visszavonását, a megyei szakmai és politikai intézményeknél, a bukaresti minisztériumoknál – környezetvédelem, szállításügy. Még a pénzügyminisztériumhoz is küldtünk beadvány, hogy ne finanszírozzanak egy olyan változatot, mely sokkal drágább, mint más, Tárkányt nem érintő. Mindhiába, mindenhonnan elutasító választ kaptunk. Még olyan kifogásoló, hazugságot sem nélkülöző választ is kaptunk, amit magyar nevű állami alkalmazott írt alá. Gondolom, az RMDSZ ültette irodai székébe, hogy a magyarság érdekeit képviselje…
Nem maradt más hátra, csak az EU-hoz, Brüsszelhez való folyamodás. Hogy az „érdekvédelmi” szervezetünk emberei a fent leírt módon viselkedtek, megkerestük Tőkés László EP-alelnök parlamenti irodáját, hogy segítsen a dokumentumok célba juttatásában, illetve ellenkezésünk képviseletében. Már több hónapja várjuk onnan a választ, de semmilyen érdemleges választ nem kaptunk a nagyváradi EP-irodától. Közben román politikusok, polgármesterek elutaztak Brüsszelbe, hogy európai pénzeket kérjenek az elkerülő utak építésére, közöttük a már említett Tárkányt érintőre is. Habár a román politikai pártok között sincs egyetértés, ami az elkerülő utak irányát, helyét illeti, ők azért elutaztak Brüsszelbe, mi több, olyan változatra kértek pénzt, ami jóval drágább, mint másik kettő. A cél csak egy: Tárkányra vinni rá a teherforgalmat.
Hát ennyi a különbség ma román és magyar politikusok között. Lehet, nem is a politikusainkkal van a baj? Inkább a tiltakozást megfogalmazókkal vagy a közösséggel? Nincs elég potenciális szavazó, mitugrász talpnyaló, potya után sündörgő? Vagy nem éri meg egymás köreit zavarni egy magyar kisközösség miatt? Gábor Ferenc
Köröstárkány. Reggeli Újság (Nagyvárad)
2011. augusztus 2.
A nagybányai fal
Megépült tehát Nagybányán a romák lakta szociális tömbházlakásokat elkerítő fal. A polgármester büszkén nyilatkozta róla a sajtónak, hogy rövidesen lefestik és turisztikai látványossággá alakítják.
Megépült tehát Nagybányán a romák lakta szociális tömbházlakásokat elkerítő fal. A polgármester büszkén nyilatkozta róla a sajtónak, hogy rövidesen lefestik és turisztikai látványossággá alakítják.
Igazi működő gettót ma már nagyon keveset találni a világon, nemhogy Európában, ezért a városatya ötlete nem kizárt, hogy felkelti a Regionális Fejlesztés és Idegenforgalmi Minisztérium érdeklődését, amelyik nyugati turistáknak és norvég merénylőknek megszervezi az Auschwitz – Gyöngyöspata – Nagybánya körutazást, természetesen közpénzen és a CFR másodosztályú vagonjaiban, amelyeknek komfortja nem sokban különbözik a haláltáborokba induló vonatokétól, így a nagyérdeműnek korhű élményekben lenne része.
Azoknak a látogatóknak, akiknek az adrenalinszintjük megtartása még ennél is magasabb szabványú szolgáltatásokat igényel, felár ellenében Jobbikos vonatkísérőket is biztosítanának.
Ökörködhetnék még tovább is, de azt hiszem, ezt sem a téma, sem pedig az eset emberjogi vonatkozásai nem indokolják. A nagybányai történet ugyanis nem az első kísérlet a roma közösség gettósítására. Néhány évvel ezelőtt Gheorghe Ştefan Piatra Neamţi-i, majd Radu Mazăre konstancai polgármesterek is hasonló „megoldáson” törték a fejüket.
Miközben a magyar uniós elnökség egyik legnagyobb fegyverténye az Európai Roma Stratégia elfogadása volt, Romániában és Magyarországon is tapasztalható, hogy a gyakorlat homlokegyenest az ellenkezője a nagy európai többséggel elfogadott dokumentumnak, amely – egyebek mellett – a megkülönböztetés tiltását és a „lakhatás, beleértve az egészséges környezetet és a megfelelő infrastruktúra” jogát is statuálja.
Az elmúlt évekre a roma integráció problémájának a szőnyeg alá söprése volt a jellemző. Ha a romák megnevezéséről (pontosabban a hivatalos lecigányozásáról) időnként fellángolt a parlamenti vita vagy egy csűr Csíkszentkirályon, akkor a média pörgette néhány napig a kérdést, aztán az visszasüllyedt a közélet bűnös közönyébe.
A mindenkori kormányok – miután belátták, hogy a kérdés pénzt, mégpedig sok pénzt igényel – megelégedtek látszatintézkedésekkel. Európai alapokból megtömték néhány általuk preferált roma civil szervezet zsebét, amelyek rendeztek néhány konferenciát, szimpoziont és állófogadást – és minden maradt a régiben.
A helyzetért a kormányok mellett a roma közösség elitje is felelős. Nagy részük igen hamar idomult a hatalmi érdekekhez. Képtelenségük arra, hogy egyetlen vagy bár néhány erős szervezetbe tömörülve hatékonyabban képviseljék közösségük érdekeit, odavezetett, hogy manipulálhatóvá váltak és beleolvadtak a pártpolitikai csatározásokba.
A gazdasági válság csak tetézte a gondokat. A szociális gondoskodás csökkenése egyenlőtlenül érintette a társadalmat, mert a segélyek kedvezményezettjei nagyobb arányban tartoztak a roma közösséghez (ami épp esélyegyenlőtlenségük következménye, éppen ezért nem legitimálhatja a kirekesztésükre tett kísérleteket).
Az elszegényedés viszont nemcsak a roma közösséget érintette. A nem roma szegények egyre inkább zokon vették, hogy a csökkenő szociális alapokon osztozni kényszerülnek a romákkal. Ez a helyzet pedig tágítja a kisebbségellenességre, szélsőségességre „szakosodott” politikai erők mozgásterét.
A feszültségterhes társadalmi helyzetet csak rontja a közelgő választási kampány. A jövő évi helyhatósági és (ha lesznek) parlamenti választások kimenetelét az döntheti el, hogy melyik politikai erő tudja saját táborába csatlakoztatni a szélsőségesek – növekvő – választói bázisát. Amint látni, sem a Szociál Liberális Szövetség – amelynek a színeiben Cătălin Cherecheş két és fél hónappal ezelőtt polgármesteri tisztséget nyert –, sem pedig az RMDSZ-t etnikai zsarolással vádoló Traian Băsescu nem finnyás.
A kisebbségellenesség viszont olyan fegyver, amelyet egy nemzeti kisebbség nem alkalmazhat anélkül, hogy újabb téglákat ne építene be a szegregáció falába. Jó lenne, ha ezt a körülményt figyelembe vennék az alsórákosi elöljárók éppúgy mint a néha meggondolatlanul nyilatkozgató székelyföldi magyar politikusok is.
Székely Ervin. Új Magyar Szó (Bukarest)
Megépült tehát Nagybányán a romák lakta szociális tömbházlakásokat elkerítő fal. A polgármester büszkén nyilatkozta róla a sajtónak, hogy rövidesen lefestik és turisztikai látványossággá alakítják.
Megépült tehát Nagybányán a romák lakta szociális tömbházlakásokat elkerítő fal. A polgármester büszkén nyilatkozta róla a sajtónak, hogy rövidesen lefestik és turisztikai látványossággá alakítják.
Igazi működő gettót ma már nagyon keveset találni a világon, nemhogy Európában, ezért a városatya ötlete nem kizárt, hogy felkelti a Regionális Fejlesztés és Idegenforgalmi Minisztérium érdeklődését, amelyik nyugati turistáknak és norvég merénylőknek megszervezi az Auschwitz – Gyöngyöspata – Nagybánya körutazást, természetesen közpénzen és a CFR másodosztályú vagonjaiban, amelyeknek komfortja nem sokban különbözik a haláltáborokba induló vonatokétól, így a nagyérdeműnek korhű élményekben lenne része.
Azoknak a látogatóknak, akiknek az adrenalinszintjük megtartása még ennél is magasabb szabványú szolgáltatásokat igényel, felár ellenében Jobbikos vonatkísérőket is biztosítanának.
Ökörködhetnék még tovább is, de azt hiszem, ezt sem a téma, sem pedig az eset emberjogi vonatkozásai nem indokolják. A nagybányai történet ugyanis nem az első kísérlet a roma közösség gettósítására. Néhány évvel ezelőtt Gheorghe Ştefan Piatra Neamţi-i, majd Radu Mazăre konstancai polgármesterek is hasonló „megoldáson” törték a fejüket.
Miközben a magyar uniós elnökség egyik legnagyobb fegyverténye az Európai Roma Stratégia elfogadása volt, Romániában és Magyarországon is tapasztalható, hogy a gyakorlat homlokegyenest az ellenkezője a nagy európai többséggel elfogadott dokumentumnak, amely – egyebek mellett – a megkülönböztetés tiltását és a „lakhatás, beleértve az egészséges környezetet és a megfelelő infrastruktúra” jogát is statuálja.
Az elmúlt évekre a roma integráció problémájának a szőnyeg alá söprése volt a jellemző. Ha a romák megnevezéséről (pontosabban a hivatalos lecigányozásáról) időnként fellángolt a parlamenti vita vagy egy csűr Csíkszentkirályon, akkor a média pörgette néhány napig a kérdést, aztán az visszasüllyedt a közélet bűnös közönyébe.
A mindenkori kormányok – miután belátták, hogy a kérdés pénzt, mégpedig sok pénzt igényel – megelégedtek látszatintézkedésekkel. Európai alapokból megtömték néhány általuk preferált roma civil szervezet zsebét, amelyek rendeztek néhány konferenciát, szimpoziont és állófogadást – és minden maradt a régiben.
A helyzetért a kormányok mellett a roma közösség elitje is felelős. Nagy részük igen hamar idomult a hatalmi érdekekhez. Képtelenségük arra, hogy egyetlen vagy bár néhány erős szervezetbe tömörülve hatékonyabban képviseljék közösségük érdekeit, odavezetett, hogy manipulálhatóvá váltak és beleolvadtak a pártpolitikai csatározásokba.
A gazdasági válság csak tetézte a gondokat. A szociális gondoskodás csökkenése egyenlőtlenül érintette a társadalmat, mert a segélyek kedvezményezettjei nagyobb arányban tartoztak a roma közösséghez (ami épp esélyegyenlőtlenségük következménye, éppen ezért nem legitimálhatja a kirekesztésükre tett kísérleteket).
Az elszegényedés viszont nemcsak a roma közösséget érintette. A nem roma szegények egyre inkább zokon vették, hogy a csökkenő szociális alapokon osztozni kényszerülnek a romákkal. Ez a helyzet pedig tágítja a kisebbségellenességre, szélsőségességre „szakosodott” politikai erők mozgásterét.
A feszültségterhes társadalmi helyzetet csak rontja a közelgő választási kampány. A jövő évi helyhatósági és (ha lesznek) parlamenti választások kimenetelét az döntheti el, hogy melyik politikai erő tudja saját táborába csatlakoztatni a szélsőségesek – növekvő – választói bázisát. Amint látni, sem a Szociál Liberális Szövetség – amelynek a színeiben Cătălin Cherecheş két és fél hónappal ezelőtt polgármesteri tisztséget nyert –, sem pedig az RMDSZ-t etnikai zsarolással vádoló Traian Băsescu nem finnyás.
A kisebbségellenesség viszont olyan fegyver, amelyet egy nemzeti kisebbség nem alkalmazhat anélkül, hogy újabb téglákat ne építene be a szegregáció falába. Jó lenne, ha ezt a körülményt figyelembe vennék az alsórákosi elöljárók éppúgy mint a néha meggondolatlanul nyilatkozgató székelyföldi magyar politikusok is.
Székely Ervin. Új Magyar Szó (Bukarest)
2011. augusztus 3.
Székelyföldi Akadémia Gyergyócsomafalván
Gyergyócsomafalvára érkezett Hargita megye tanácsának Székelyföldi Akadémia című rendezvénysorozata augusztus 2-án.
Köszöntőjében Márton László Szilárd polgármester kijelentette: a közösség hangadóinak bele kell szólniuk a közpolitikába, erre lehetőséget kell nekik adni. Borboly Csaba, a megyei tanács elnöke szerint a helyi értelmiség Hargita megyében jórészt kivonult a helyi közélet alakításából, és a megyei tanács ezzel a rendezvényével őket akarja megszólítani, illetve bevonni a politikai döntések előkészítésébe, ami még nem jelent politikai szerepvállalást az értelmiségiek részéről, a velük való konzultáció viszont elengedhetetlen az országos döntések előkészítésében is. Dr. Biró A. Zoltán előadásában rámutatott arra, hogy a legtöbb intézmény bezárja a kapukat a fiatalok előtt (két kivételt említett: Hargita megye tanácsát és Sepsiszentgyörgy önkormányzatát), a családok pedig "túlprotezsálják" a fiatalokat, amivel a fiatalok jó része visszaél, húzza-halasztja a tanulást, nem siet a munkaerőpiacra. Ezt a fiatalok úgynevezett parkolási gyakorlatának nevezzük, azazhogy bizonyos életkorig nincs stabil munkahelyük – magyarázta. További probléma, hogy a vidékiség taszítja a fiatalokat, a kreatív tehetségeknek "szűk" a vidék, és az iskola nem nevel gyakorlatiasságra. A dékán a felsorolt problémákra a következő megoldásokat vázolta fel: a családok legyenek szigorúbbak a gyerekekkel, az iskolában fordítsanak nagyobb hangsúlyt az oktatáson kívüli közösségformáló tevékenységekre, a média sorozatot indíthatna sikeres fiatalokról, az alkalmazók, hivatalok pedig hagyják a fiatalokat, hogy érvényesítsék új tudásukat, és hagyják őket kapcsolati hálózatot, illetve lobbit építeni. Süveg Éva főépítészi szaktanácsadó a megyei tanács székelykapu-, faluképvédelmi és Modern székely ház programjai mellett ismertette azt a törvényt, amelynek értelmében a helyi tanácsoknak három hónap alatt azonosítaniuk kell településükön azokat az elhanyagolt épületeket, amelyek veszélyesek a járókelőkre, vagy zavaróak a településkép szempontjából, és fel kell szólítaniuk a tulajdonosokat a felújításra. A helyi önkormányzatok segíthetik azokat a családokat, amelyekben az egy főre eső jövedelem nem éri el az országos átlagbért, így nincs módjuk erre a felújításra, ám az építészetileg értékes településrészeken e feltétel nélkül is támogatásban részesülhetnek az érintettek. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Gyergyócsomafalvára érkezett Hargita megye tanácsának Székelyföldi Akadémia című rendezvénysorozata augusztus 2-án.
Köszöntőjében Márton László Szilárd polgármester kijelentette: a közösség hangadóinak bele kell szólniuk a közpolitikába, erre lehetőséget kell nekik adni. Borboly Csaba, a megyei tanács elnöke szerint a helyi értelmiség Hargita megyében jórészt kivonult a helyi közélet alakításából, és a megyei tanács ezzel a rendezvényével őket akarja megszólítani, illetve bevonni a politikai döntések előkészítésébe, ami még nem jelent politikai szerepvállalást az értelmiségiek részéről, a velük való konzultáció viszont elengedhetetlen az országos döntések előkészítésében is. Dr. Biró A. Zoltán előadásában rámutatott arra, hogy a legtöbb intézmény bezárja a kapukat a fiatalok előtt (két kivételt említett: Hargita megye tanácsát és Sepsiszentgyörgy önkormányzatát), a családok pedig "túlprotezsálják" a fiatalokat, amivel a fiatalok jó része visszaél, húzza-halasztja a tanulást, nem siet a munkaerőpiacra. Ezt a fiatalok úgynevezett parkolási gyakorlatának nevezzük, azazhogy bizonyos életkorig nincs stabil munkahelyük – magyarázta. További probléma, hogy a vidékiség taszítja a fiatalokat, a kreatív tehetségeknek "szűk" a vidék, és az iskola nem nevel gyakorlatiasságra. A dékán a felsorolt problémákra a következő megoldásokat vázolta fel: a családok legyenek szigorúbbak a gyerekekkel, az iskolában fordítsanak nagyobb hangsúlyt az oktatáson kívüli közösségformáló tevékenységekre, a média sorozatot indíthatna sikeres fiatalokról, az alkalmazók, hivatalok pedig hagyják a fiatalokat, hogy érvényesítsék új tudásukat, és hagyják őket kapcsolati hálózatot, illetve lobbit építeni. Süveg Éva főépítészi szaktanácsadó a megyei tanács székelykapu-, faluképvédelmi és Modern székely ház programjai mellett ismertette azt a törvényt, amelynek értelmében a helyi tanácsoknak három hónap alatt azonosítaniuk kell településükön azokat az elhanyagolt épületeket, amelyek veszélyesek a járókelőkre, vagy zavaróak a településkép szempontjából, és fel kell szólítaniuk a tulajdonosokat a felújításra. A helyi önkormányzatok segíthetik azokat a családokat, amelyekben az egy főre eső jövedelem nem éri el az országos átlagbért, így nincs módjuk erre a felújításra, ám az építészetileg értékes településrészeken e feltétel nélkül is támogatásban részesülhetnek az érintettek. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2011. augusztus 3.
Székely tudósok a nagyvilágban
Vajon elkerülhető lett volna a Dózsa-féle parasztfelkelés? Van-e összefüggés a madarak röpte és az emberek mozgása között? Mennyire kiszámítható az emberi viselkedés? Megjósolható-e tudományos módszerekkel a jövő?
Ezekre a kérdésekre is keresi a választ a Helikon Kiadónál megjelent Behálózva című könyvében a székelyföldi származású Barabási Albert László, a hálózatok tudományának világhírű fiatal kutatója. Napjaink digitális eszközei a világot hatalmas kutatólaboratóriummá változtatták. A használatuk során hagyott elektronikus nyomok – a hangüzenetektől a netes rákeresésekig – olyan gazdag adatbázis összeállítását tették lehetővé, amilyet korábban elképzelni sem tudtunk volna. Követhetővé vált a mozgásunk, a döntéseink, az egész életünk. Ezeknek a nyomoknak az elemzése fontos felfedezéshez vezetett: a véletlen korántsem uralja oly mértékben az életünket, mint ahogy eddig gondoltuk. A könyv ennek a meglepő kutatásnak az eredményeivel ismerteti meg az olvasót. Miközben elméletét magyar és egyetemes történelmi példákkal is alátámasztja, a szerző megmutatja, hol ér véget az emberi viselkedésben a spontaneitás, és hol kezdődik a kiszámíthatóság – írja a könyvről a Nyitott könyvműhely. Ez év júniusában mint olyan tudósszemélyiséget, aki szakterületén maradandót alkotva öregbíti a székelység hírnevét, Hargita Megyéért Díjjal tüntették ki Barabási Albert Lászlót. Papp Kincses Emese laudációjában a Székelyföld és Hargita megye büszkeségének nevezte: "Fiatal élete és munkássága példa arra, hogy tehetséggel és szorgalommal a tudósi pályán is el lehet jutni a világhírig" –, majd, félig tréfásan hozzáfűzte: "úgy tekintünk rá, mint a Nobel-díj első székelyföldi várományosára". "Sok díjat vehettem eddig át, talán még fogok is, de ez a díj attól különleges, hogy itthon kaptam" – mondta Barabási. Úgy véli, a kisebbségeknek abban az esetben van esélyük a megmaradásra, ha minél többet fektetnek az oktatásba. Ő maga is ennek szellemében élt, a világ bármely pontján igyekezett "egy kicsivel többet nyújtani, mint az átlag."
Barabási Albert László 1967. március 30-án született Karcfalván. Fizikus, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja. Édesapja, Barabási László történész, múzeumigazgató, édesanyja magyar szakos tanárnő. Tanulmányait a Bukaresti Egyetem fizikusi és mérnöki szakán kezdte. 1988–1989-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem hallgatója volt, fizikus diplomát szerzett. 1991-ben nyerte el a Bostoni Egyetemen a fizikusi doktori fokozatot. Rövid ideig a Magyar Tudományos Akadémia Alkalmazott Fizikai Kutatóintézetének kutatási asszisztense, 1989–1991 között a Bostoni Egyetem tanársegéde, majd ugyanott 1994-ig kutatási asszisztens, 1994–2000 között a Notre Dame-i Egyetem adjunktusa, majd egyetemi tanára, professzora, 2000-től a Harvard Egyetem professzora. Számtalan díj és elismerés birtokosa. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Vajon elkerülhető lett volna a Dózsa-féle parasztfelkelés? Van-e összefüggés a madarak röpte és az emberek mozgása között? Mennyire kiszámítható az emberi viselkedés? Megjósolható-e tudományos módszerekkel a jövő?
Ezekre a kérdésekre is keresi a választ a Helikon Kiadónál megjelent Behálózva című könyvében a székelyföldi származású Barabási Albert László, a hálózatok tudományának világhírű fiatal kutatója. Napjaink digitális eszközei a világot hatalmas kutatólaboratóriummá változtatták. A használatuk során hagyott elektronikus nyomok – a hangüzenetektől a netes rákeresésekig – olyan gazdag adatbázis összeállítását tették lehetővé, amilyet korábban elképzelni sem tudtunk volna. Követhetővé vált a mozgásunk, a döntéseink, az egész életünk. Ezeknek a nyomoknak az elemzése fontos felfedezéshez vezetett: a véletlen korántsem uralja oly mértékben az életünket, mint ahogy eddig gondoltuk. A könyv ennek a meglepő kutatásnak az eredményeivel ismerteti meg az olvasót. Miközben elméletét magyar és egyetemes történelmi példákkal is alátámasztja, a szerző megmutatja, hol ér véget az emberi viselkedésben a spontaneitás, és hol kezdődik a kiszámíthatóság – írja a könyvről a Nyitott könyvműhely. Ez év júniusában mint olyan tudósszemélyiséget, aki szakterületén maradandót alkotva öregbíti a székelység hírnevét, Hargita Megyéért Díjjal tüntették ki Barabási Albert Lászlót. Papp Kincses Emese laudációjában a Székelyföld és Hargita megye büszkeségének nevezte: "Fiatal élete és munkássága példa arra, hogy tehetséggel és szorgalommal a tudósi pályán is el lehet jutni a világhírig" –, majd, félig tréfásan hozzáfűzte: "úgy tekintünk rá, mint a Nobel-díj első székelyföldi várományosára". "Sok díjat vehettem eddig át, talán még fogok is, de ez a díj attól különleges, hogy itthon kaptam" – mondta Barabási. Úgy véli, a kisebbségeknek abban az esetben van esélyük a megmaradásra, ha minél többet fektetnek az oktatásba. Ő maga is ennek szellemében élt, a világ bármely pontján igyekezett "egy kicsivel többet nyújtani, mint az átlag."
Barabási Albert László 1967. március 30-án született Karcfalván. Fizikus, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja. Édesapja, Barabási László történész, múzeumigazgató, édesanyja magyar szakos tanárnő. Tanulmányait a Bukaresti Egyetem fizikusi és mérnöki szakán kezdte. 1988–1989-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem hallgatója volt, fizikus diplomát szerzett. 1991-ben nyerte el a Bostoni Egyetemen a fizikusi doktori fokozatot. Rövid ideig a Magyar Tudományos Akadémia Alkalmazott Fizikai Kutatóintézetének kutatási asszisztense, 1989–1991 között a Bostoni Egyetem tanársegéde, majd ugyanott 1994-ig kutatási asszisztens, 1994–2000 között a Notre Dame-i Egyetem adjunktusa, majd egyetemi tanára, professzora, 2000-től a Harvard Egyetem professzora. Számtalan díj és elismerés birtokosa. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2011. augusztus 3.
Nem vagyunk koldusok!
A most nyilvánosságra került sajtóinformációk eléggé egyértelműen igazolják, hogy a dél-romániai, illetve moldvai megyei tanácsok többsége sokkal nagyobb arányban kap vissza az államkasszába befizetett helyi adókból és illetékekből, mint az erdélyiek.
Ezek a számadatok azok igazát látszanak alátámasztani, akik szerint – a fővárosi mivoltánál és munkaerejénél, tehát beruházási lehetőségeinél fogva nyilvánvalóan előnyt élvező Bukarestet leszámítva – tulajdonképpen Erdélyt tartja el Romániát, de legalábbis annak nagyobb részét, és nem fordítva. Ugyanakkor ezek a számadatok azt a politikusok és magánszemélyek által is úton-útfélen hangoztatott rosszindulatú és hangulatkeltő valótlanságot is egyértelműen cáfolják, miszerint a Székelyföld amolyan eltartott régiója volna Romániának.
Ha csak egy futó pillantást is vetünk a 2010-et összesítő kimutatásokra, láthatjuk, hogy például Maros megye majdnem a felét, Hargita és Kovászna megye pedig arányaiban nem sokkal többet, azaz 59-60 százalékot kapott vissza az elmúlt esztendőben a befizetett helyi adókból és illetékekből. Maros megye például – Bukarestet leszámítva – a hetedik helyet foglalja el a, mondjuk úgy: támogatásra szoruló megyék sorában, de Hargita, valamint Kovászna megye is huszonhárom megye előtt áll ugyanabban a képzeletbeli rangsorban. Ez a székelyföldi arány messze jobb sokkal népesebb, esetenként még úgynevezett húzóágazatokkal vagy azok lehetőségeivel is rendelkező moldvai és dél-romániai megyénél, de akár néhány erdélyinél is. Sőt az egy lakosra eső befizetett adók és illetékek tekintetében is a székelyföldi megyék az első tizenhárom megye között foglalnak helyet.
E számok tükrében a Székelyföldet koldusoknak nevezőknek illene azonnal bocsánatot kérniük, de még a tervezett közigazgatási átszervezés kapcsán a Hargita és Kovászna megyéket ugyane tekintetben becsmérlő marosvásárhelyi polgármesternek is el kellene gondolkodnia. Mert az erdélyi, ezen belül székelyföldi embert csak egy kicsit kell(ene) békén hagyni, s kedvét nem szegni holmi rosszindulatú és hangulatrontó valótlanságokkal, s máris úgy menne itt a munka s az élet, mint a karikacsapás.
Balogh Levente. Krónika (Kolozsvár)
A most nyilvánosságra került sajtóinformációk eléggé egyértelműen igazolják, hogy a dél-romániai, illetve moldvai megyei tanácsok többsége sokkal nagyobb arányban kap vissza az államkasszába befizetett helyi adókból és illetékekből, mint az erdélyiek.
Ezek a számadatok azok igazát látszanak alátámasztani, akik szerint – a fővárosi mivoltánál és munkaerejénél, tehát beruházási lehetőségeinél fogva nyilvánvalóan előnyt élvező Bukarestet leszámítva – tulajdonképpen Erdélyt tartja el Romániát, de legalábbis annak nagyobb részét, és nem fordítva. Ugyanakkor ezek a számadatok azt a politikusok és magánszemélyek által is úton-útfélen hangoztatott rosszindulatú és hangulatkeltő valótlanságot is egyértelműen cáfolják, miszerint a Székelyföld amolyan eltartott régiója volna Romániának.
Ha csak egy futó pillantást is vetünk a 2010-et összesítő kimutatásokra, láthatjuk, hogy például Maros megye majdnem a felét, Hargita és Kovászna megye pedig arányaiban nem sokkal többet, azaz 59-60 százalékot kapott vissza az elmúlt esztendőben a befizetett helyi adókból és illetékekből. Maros megye például – Bukarestet leszámítva – a hetedik helyet foglalja el a, mondjuk úgy: támogatásra szoruló megyék sorában, de Hargita, valamint Kovászna megye is huszonhárom megye előtt áll ugyanabban a képzeletbeli rangsorban. Ez a székelyföldi arány messze jobb sokkal népesebb, esetenként még úgynevezett húzóágazatokkal vagy azok lehetőségeivel is rendelkező moldvai és dél-romániai megyénél, de akár néhány erdélyinél is. Sőt az egy lakosra eső befizetett adók és illetékek tekintetében is a székelyföldi megyék az első tizenhárom megye között foglalnak helyet.
E számok tükrében a Székelyföldet koldusoknak nevezőknek illene azonnal bocsánatot kérniük, de még a tervezett közigazgatási átszervezés kapcsán a Hargita és Kovászna megyéket ugyane tekintetben becsmérlő marosvásárhelyi polgármesternek is el kellene gondolkodnia. Mert az erdélyi, ezen belül székelyföldi embert csak egy kicsit kell(ene) békén hagyni, s kedvét nem szegni holmi rosszindulatú és hangulatrontó valótlanságokkal, s máris úgy menne itt a munka s az élet, mint a karikacsapás.
Balogh Levente. Krónika (Kolozsvár)
2011. augusztus 3.
Személyi változások magyarságügyben
Ulicsák Szilárd távozik, új poszton Zákonyi Botond
Távozik a Bethlen Gábor alapkezelő éléről Ulicsák Szilárd és az igazgatóság több tagja – erősítette meg az MTI információját a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium nemzetpolitikai államtitkársága tegnap. Mint közölték, a jelenlegi igazgatóság szeptember közepéig látja el feladatát, az ügyintézés folyamatos
Ulicsák Szilárd április közepén került az alap forrásait koordináló alapkezelő zrt. élére, előtte miniszteri biztosként felügyelte a határon túli magyarok támogatáspolitikáját. A Bethlen Gábor Alap a Szülőföld Alap általános jogutódjaként egységesíti a határon túli magyarságnak szánt támogatási rendszert, az erről szóló törvényjavaslatot 2010. december 23-án fogadta el a magyar parlament.
Az alaphoz kapcsolódó Bethlen Gábor Alapkezelő Nonprofit Zrt. a határon túli magyarok számára a közigazgatási tárca költségvetésében elkülönített mintegy 13 milliárd forint szétosztásáért felelős. Ulicsák Szilárdot a tegnapi nap folyamán próbáltuk megkeresni, hogy megtudjuk távozásának okát, de nem vette fel a telefont.
Zákonyi Botond személyében kisebbségpolitikai szakértő, volt brüsszeli és bukaresti diplomata vette át a héten a Magyar Külügyi Intézet (MKI) vezetését. A 41 éves, történész végzettségű, nemzet- és szomszédságpolitikával foglalkozó kutató az MKI igazgatói székében Magyarics Tamás amerikanisztikaprofesszort váltja, aki ősztől Magyarország írországi nagykövete lesz.
Zákonyi Botond kifejtette: úgy tervezi, hogy a magyar külügyminisztérium háttérintézményeként működő intézet tucatnyi kutatója rendszeresen előadásokat tart majd diplomatáknak, a hagyományos külpolitikai témák mellett tájékoztatást adnának például az Európai Unió intézményrendszerének változásairól.
A történész az Eötvös Loránd Tudományegyetem elvégzése után, az 1990-es években a Pro Minoritate alapítványnál az azonos című folyóirat főszerkesztőjeként dolgozott, elsősorban az emberi és kisebbségi jogok témakörét, valamint a közép-európai népek együttműködésének lehetőségeit tanulmányozta.
A külügyminisztérium munkatársaként 2000 óta Délkelet-Európával, elsősorban Romániával, továbbá Törökországgal, Görögországgal és Ciprussal foglalkozott; diplomataként Romániában, Moldovában és Brüsszelben, az EU melletti magyar állandó képviseleten volt külszolgálaton. Új Magyar Szó (Bukarest)
Ulicsák Szilárd távozik, új poszton Zákonyi Botond
Távozik a Bethlen Gábor alapkezelő éléről Ulicsák Szilárd és az igazgatóság több tagja – erősítette meg az MTI információját a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium nemzetpolitikai államtitkársága tegnap. Mint közölték, a jelenlegi igazgatóság szeptember közepéig látja el feladatát, az ügyintézés folyamatos
Ulicsák Szilárd április közepén került az alap forrásait koordináló alapkezelő zrt. élére, előtte miniszteri biztosként felügyelte a határon túli magyarok támogatáspolitikáját. A Bethlen Gábor Alap a Szülőföld Alap általános jogutódjaként egységesíti a határon túli magyarságnak szánt támogatási rendszert, az erről szóló törvényjavaslatot 2010. december 23-án fogadta el a magyar parlament.
Az alaphoz kapcsolódó Bethlen Gábor Alapkezelő Nonprofit Zrt. a határon túli magyarok számára a közigazgatási tárca költségvetésében elkülönített mintegy 13 milliárd forint szétosztásáért felelős. Ulicsák Szilárdot a tegnapi nap folyamán próbáltuk megkeresni, hogy megtudjuk távozásának okát, de nem vette fel a telefont.
Zákonyi Botond személyében kisebbségpolitikai szakértő, volt brüsszeli és bukaresti diplomata vette át a héten a Magyar Külügyi Intézet (MKI) vezetését. A 41 éves, történész végzettségű, nemzet- és szomszédságpolitikával foglalkozó kutató az MKI igazgatói székében Magyarics Tamás amerikanisztikaprofesszort váltja, aki ősztől Magyarország írországi nagykövete lesz.
Zákonyi Botond kifejtette: úgy tervezi, hogy a magyar külügyminisztérium háttérintézményeként működő intézet tucatnyi kutatója rendszeresen előadásokat tart majd diplomatáknak, a hagyományos külpolitikai témák mellett tájékoztatást adnának például az Európai Unió intézményrendszerének változásairól.
A történész az Eötvös Loránd Tudományegyetem elvégzése után, az 1990-es években a Pro Minoritate alapítványnál az azonos című folyóirat főszerkesztőjeként dolgozott, elsősorban az emberi és kisebbségi jogok témakörét, valamint a közép-európai népek együttműködésének lehetőségeit tanulmányozta.
A külügyminisztérium munkatársaként 2000 óta Délkelet-Európával, elsősorban Romániával, továbbá Törökországgal, Görögországgal és Ciprussal foglalkozott; diplomataként Romániában, Moldovában és Brüsszelben, az EU melletti magyar állandó képviseleten volt külszolgálaton. Új Magyar Szó (Bukarest)
2011. augusztus 3.
Közösen védik Székelyföldet
A régióátszervezés kérdésében közös álláspont körvonalazódik a Kovászna és Hargita megyei önkormányzatok RMDSZ-es és MPP-s képviselői között. Tamás Sándor, a háromszéki önkormányzat RMDSZ-es elnöke és Kulcsár Terza József, a Magyar Polgári Párt (MPP) háromszéki elnöke, megyei tanácstag találkozóján többek között abban állapodtak meg, hogy augusztusban megpróbálnak megszervezni egy közös tanácskozást a Hargita megyei önkormányzat vezetőivel és képviselőivel is.
Ennek érdekében Tamás Sándor vállalta, hogy egyeztet Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnökkel, Kulcsár Terza József pedig a szomszédos megye MPP-s vezetőivel folytat megbeszélést a konzultációról.
Tamás Sándor háromszéki tanácselnök a találkozó után kifejtette: vannak pártok feletti ügyek, amelyeket nem kell elpolitizálni, ilyen a tervezett régióátszervezés és Székelyföld ügye is. Ezekben a kérdésekben a Kovászna és Hargita megyei RMDSZ-es és MPP-s vezetőknek le kell ülniük és közös álláspontot kell kialakítaniuk arra az esetre, ha újra napirendre kerül a Traian Băsescu államfő által kezdeményezett régióátszervezés.
Kulcsár Terza József, a háromszéki MPP elnöke lapunknak elmondta: múlt héten felháborította, hogy Kovászna Megye Tanácsa nem tűzte napirendre az általuk kezdeményezett népszavazásról szóló határozatot. Ezért kereste fel Tamás Sándor tanácselnököt, akivel megállapodtak, hogy közösen kell megvédeniük Székelyföldet, hiszen őket a székely nép választotta meg – fejtette ki Kulcsár Terza József.
Szerinte mindkét politikai szervezetnek van egy állásfoglalása a tervezett régióátszervezésről, és ezeket szeretnék úgy összefésülni, hogy mindkét alakulat számára elfogadható legyen. Az MPP háromszéki elnöke ugyanakkor szorgalmazza, hogy még ebben a hónapban szervezzék meg a közös Kovászna és Hargita megyei tanácsülést, ahol határozhatnának a népszavazásról, amelyen az itt élők kinyilváníthatnák akaratukat a régiófelosztásról. Erre meghívnák a Maros megyei önkormányzat magyar tanácstagjait is.
Kulcsár Terza József szerint azért lenne fontos az időzítés, mert ha szeptemberben szervezik a referendumot, akkor még az itthon tartózkodó egyetemisták is szavazhatnának. Hozzátette: a népszavazáson eldöntendő kérdésről még meg kell állapodniuk a feleknek.
Kovács Zsolt. Új Magyar Szó (Bukarest)
A régióátszervezés kérdésében közös álláspont körvonalazódik a Kovászna és Hargita megyei önkormányzatok RMDSZ-es és MPP-s képviselői között. Tamás Sándor, a háromszéki önkormányzat RMDSZ-es elnöke és Kulcsár Terza József, a Magyar Polgári Párt (MPP) háromszéki elnöke, megyei tanácstag találkozóján többek között abban állapodtak meg, hogy augusztusban megpróbálnak megszervezni egy közös tanácskozást a Hargita megyei önkormányzat vezetőivel és képviselőivel is.
Ennek érdekében Tamás Sándor vállalta, hogy egyeztet Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnökkel, Kulcsár Terza József pedig a szomszédos megye MPP-s vezetőivel folytat megbeszélést a konzultációról.
Tamás Sándor háromszéki tanácselnök a találkozó után kifejtette: vannak pártok feletti ügyek, amelyeket nem kell elpolitizálni, ilyen a tervezett régióátszervezés és Székelyföld ügye is. Ezekben a kérdésekben a Kovászna és Hargita megyei RMDSZ-es és MPP-s vezetőknek le kell ülniük és közös álláspontot kell kialakítaniuk arra az esetre, ha újra napirendre kerül a Traian Băsescu államfő által kezdeményezett régióátszervezés.
Kulcsár Terza József, a háromszéki MPP elnöke lapunknak elmondta: múlt héten felháborította, hogy Kovászna Megye Tanácsa nem tűzte napirendre az általuk kezdeményezett népszavazásról szóló határozatot. Ezért kereste fel Tamás Sándor tanácselnököt, akivel megállapodtak, hogy közösen kell megvédeniük Székelyföldet, hiszen őket a székely nép választotta meg – fejtette ki Kulcsár Terza József.
Szerinte mindkét politikai szervezetnek van egy állásfoglalása a tervezett régióátszervezésről, és ezeket szeretnék úgy összefésülni, hogy mindkét alakulat számára elfogadható legyen. Az MPP háromszéki elnöke ugyanakkor szorgalmazza, hogy még ebben a hónapban szervezzék meg a közös Kovászna és Hargita megyei tanácsülést, ahol határozhatnának a népszavazásról, amelyen az itt élők kinyilváníthatnák akaratukat a régiófelosztásról. Erre meghívnák a Maros megyei önkormányzat magyar tanácstagjait is.
Kulcsár Terza József szerint azért lenne fontos az időzítés, mert ha szeptemberben szervezik a referendumot, akkor még az itthon tartózkodó egyetemisták is szavazhatnának. Hozzátette: a népszavazáson eldöntendő kérdésről még meg kell állapodniuk a feleknek.
Kovács Zsolt. Új Magyar Szó (Bukarest)
2011. augusztus 3.
Közös állásponton a romániai magyar pártok a régióügyben
Közös álláspont körvonalazódik a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) és a Magyar Polgári Párt (MPP) Kovászna és Hargita megyei önkormányzati képviselői között a Romániában tervezett területi-közigazgatási átszervezés kérdésében - adta hírül szerdán az Új Magyar Szó című napilap.Az újság beszámolt arról, hogy Tamás Sándor, a Kovászna megyei önkormányzat RMDSZ-es elnöke és Kulcsár Terza József, az MPP háromszéki elnöke megállapodtak abban: augusztusban megpróbálnak szervezni egy közös tanácskozást a Kovászna és a Hargita megyei önkormányzat vezetőivel és képviselőivel együtt a tervezett területi-közigazgatási átalakításról.
Tamás Sándor szerint vannak pártok feletti ügyek, amelyeket nem kell elpolitizálni, ilyen a tervezett közigazgatási átszervezés és Székelyföld ügye is. A felek azért akarnak közös álláspontot kialakítani, mert ősszel ismét napirendre kerülhet a Traian Basescu román államfő által kezdeményezett régió-átszervezés.
A román államfő azt javasolta júniusban, hogy alakuljon nyolc nagy régió vagy tíz úgy, hogy a nyolc nagy régió mellett Hargita és Kovászna megye maradjon meg a jelenlegi határai között. Az RMDSZ elutasította mindkét javaslatot, ugyanis az első változat szerint a romániai magyarság mintegy 90 százalékát magába foglaló két nagyrégióban a magyarság aránya 30, illetve 20 százalék alá csökkent volna, a második változat pedig figyelmen kívül hagyja a belső-erdélyi és partiumi magyarság érdekeit.
Az MPP azt akarja, hogy a Kovászna és a Hargita megyei önkormányzat határozzon egy népszavazás kiírásáról, amelyen a két megyében élő lakosság kinyilváníthatja véleményét a régiófelosztásról. Közben egy olyan kimutatás került napvilágra a Gandul című román elektronikus újságban, amely szerint Hargita és Kovászna megye a középmezőnyben található a romániai megyék között abban a tekintetben, hogy a romániai megyék mennyi pénzzel járulnak hozzá az országos költségvetéshez, és abból mennyit kapnak vissza a kormánytól.
A román újság számításai szerint Hargita megye a befizetett pénz 59,5 százalékát, míg Kovászna 60,5 százalékát kapja vissza az államtól, és ezzel a középmezőnyben helyezkednek el számos moldvai, dobrudzsai, vagy havasalföldi megyét megelőzve.
Borboly Csaba, a Hargita megyei tanács elnöke és Tamás Sándor a Krónika című napilapnak elmondták: a román újság adatai azt támasztják alá, amit maguk is számtalanszor hangsúlyoztak, hogy a székely megyéket nem az állam tartja el, azok képesek megállni a saját lábukon. Ugyanakkor úgy vélik, a kormánynak a jelenleginél több pénzt kellene kiutalnia a térségnek, hogy behozza az elmúlt évtizedek lemaradásait, amikor a kommunista rezsim tudatosan alulfinanszírozta a magyarlakta megyéket. MTI/Bumm.sk
Közös álláspont körvonalazódik a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) és a Magyar Polgári Párt (MPP) Kovászna és Hargita megyei önkormányzati képviselői között a Romániában tervezett területi-közigazgatási átszervezés kérdésében - adta hírül szerdán az Új Magyar Szó című napilap.Az újság beszámolt arról, hogy Tamás Sándor, a Kovászna megyei önkormányzat RMDSZ-es elnöke és Kulcsár Terza József, az MPP háromszéki elnöke megállapodtak abban: augusztusban megpróbálnak szervezni egy közös tanácskozást a Kovászna és a Hargita megyei önkormányzat vezetőivel és képviselőivel együtt a tervezett területi-közigazgatási átalakításról.
Tamás Sándor szerint vannak pártok feletti ügyek, amelyeket nem kell elpolitizálni, ilyen a tervezett közigazgatási átszervezés és Székelyföld ügye is. A felek azért akarnak közös álláspontot kialakítani, mert ősszel ismét napirendre kerülhet a Traian Basescu román államfő által kezdeményezett régió-átszervezés.
A román államfő azt javasolta júniusban, hogy alakuljon nyolc nagy régió vagy tíz úgy, hogy a nyolc nagy régió mellett Hargita és Kovászna megye maradjon meg a jelenlegi határai között. Az RMDSZ elutasította mindkét javaslatot, ugyanis az első változat szerint a romániai magyarság mintegy 90 százalékát magába foglaló két nagyrégióban a magyarság aránya 30, illetve 20 százalék alá csökkent volna, a második változat pedig figyelmen kívül hagyja a belső-erdélyi és partiumi magyarság érdekeit.
Az MPP azt akarja, hogy a Kovászna és a Hargita megyei önkormányzat határozzon egy népszavazás kiírásáról, amelyen a két megyében élő lakosság kinyilváníthatja véleményét a régiófelosztásról. Közben egy olyan kimutatás került napvilágra a Gandul című román elektronikus újságban, amely szerint Hargita és Kovászna megye a középmezőnyben található a romániai megyék között abban a tekintetben, hogy a romániai megyék mennyi pénzzel járulnak hozzá az országos költségvetéshez, és abból mennyit kapnak vissza a kormánytól.
A román újság számításai szerint Hargita megye a befizetett pénz 59,5 százalékát, míg Kovászna 60,5 százalékát kapja vissza az államtól, és ezzel a középmezőnyben helyezkednek el számos moldvai, dobrudzsai, vagy havasalföldi megyét megelőzve.
Borboly Csaba, a Hargita megyei tanács elnöke és Tamás Sándor a Krónika című napilapnak elmondták: a román újság adatai azt támasztják alá, amit maguk is számtalanszor hangsúlyoztak, hogy a székely megyéket nem az állam tartja el, azok képesek megállni a saját lábukon. Ugyanakkor úgy vélik, a kormánynak a jelenleginél több pénzt kellene kiutalnia a térségnek, hogy behozza az elmúlt évtizedek lemaradásait, amikor a kommunista rezsim tudatosan alulfinanszírozta a magyarlakta megyéket. MTI/Bumm.sk
2011. augusztus 4.
Húsz év legnagyobb román beruházása: ortodox templomok
Egy német dokumentumfilmből fény derült arra, hogy Romániában az utóbbi 20 évben több mint 4000 ortodox templom épült állami támogatással. Ez statisztikailag azt jelenti, hogy kétnaponta felépült egy román templom.
Erdélyben a rendszerváltás után gombamód szaporodtak a jellegzetes hagymakupolás ortodox templomok és kolostorok, mivel a bukaresti egyházpolitika előnybe részesíti a keleti egyházat, mint román államvallást a többi egyházzal, felekezettel, így a magyar történelmi egyházakkal – a katolikusokkal és a protestánsokkal szemben.
Természetesen a magyar egyházak is építenek templomokat Romániában, de nem annyit amennyire nekik szükségük lenne, főként anyagi okok miatt.
Gyerő Dávid, az Erdélyi Unitárius Egyház közigazgatási előadó – tanácsosa elmondta, hogy a magyar egyházközösségek legtöbben önerőből fognak neki az építkezésnek, és támogatásra az egyház központi költségvetéséből, a külföldi testvérfelekezetek adományából, és jelentős részben a magyar állam hozzájárulásából sikerül az építkezéseket fejleszteni, és továbbvinni.
A román állam hozzájárulása a magyar egyházak építkezési szükségleteihez kiszámíthatatlan és politikafüggő, vagyis nem előre megtervezett költségvetési tételként jutottak hozzá az egyházak az új templomok építésének alapjaihoz.
A fent említett német dokumentumfilm több támogató és ellenérvet is felsorol, amelyre a román politikusok nem, vagy nagyon visszafogottan reagáltak.
Kossuth Rádió. Erdély.ma
Egy német dokumentumfilmből fény derült arra, hogy Romániában az utóbbi 20 évben több mint 4000 ortodox templom épült állami támogatással. Ez statisztikailag azt jelenti, hogy kétnaponta felépült egy román templom.
Erdélyben a rendszerváltás után gombamód szaporodtak a jellegzetes hagymakupolás ortodox templomok és kolostorok, mivel a bukaresti egyházpolitika előnybe részesíti a keleti egyházat, mint román államvallást a többi egyházzal, felekezettel, így a magyar történelmi egyházakkal – a katolikusokkal és a protestánsokkal szemben.
Természetesen a magyar egyházak is építenek templomokat Romániában, de nem annyit amennyire nekik szükségük lenne, főként anyagi okok miatt.
Gyerő Dávid, az Erdélyi Unitárius Egyház közigazgatási előadó – tanácsosa elmondta, hogy a magyar egyházközösségek legtöbben önerőből fognak neki az építkezésnek, és támogatásra az egyház központi költségvetéséből, a külföldi testvérfelekezetek adományából, és jelentős részben a magyar állam hozzájárulásából sikerül az építkezéseket fejleszteni, és továbbvinni.
A román állam hozzájárulása a magyar egyházak építkezési szükségleteihez kiszámíthatatlan és politikafüggő, vagyis nem előre megtervezett költségvetési tételként jutottak hozzá az egyházak az új templomok építésének alapjaihoz.
A fent említett német dokumentumfilm több támogató és ellenérvet is felsorol, amelyre a román politikusok nem, vagy nagyon visszafogottan reagáltak.
Kossuth Rádió. Erdély.ma
2011. augusztus 4.
Hírsaláta
KELEMEN SZÍNE VÁLTOZÁSA. Nem értik a zöld szervezetek Kelemen Hunor pálfordulását a verespataki ciános aranybányászat kérdésében, s nyílt levélben fogalmazták meg fenntartásaikat és vádjaikat a miniszter döntésével kapcsolatban.
"Tavaly, amikor még Kelemen Hunor miniszter is keményen ellenezte a projektet, és nyíltan kijelentette, hogy ellenzi a ciántechnológián alapuló beruházást, közép- és hosszú távon a turizmust látta megfelelő alternatívaként a körzet fejlesztésére és az ott élők foglalkoztatására. Ezzel akkor is és ma is messzemenően egyetértünk. (...) Más országokban a verespatakihoz hasonló, de jóval kisebb történelmi jelentőségű bányajáratokat kiválóan értékesítenek komoly turisztikai látványosságként" – írják. FÉLIG SZABADON. A Freedom House legfrissebb sajtószabadság-jelentése szerint Románia a közel kétszázas lista félig szabad harmadában vegetál, az egyáltalán nem megtisztelő 88. helyen. Még Botswana és Burkina Faso is megelőz minket. Magyarországot az első csoportba – a szabad kategóriába sorolták. A gazdasági válság padlóra vágta a nyomtatott média egy részét, miközben a hűtlen reklámpénzek a virtuális médiához vándorolnak. (Népújság) CSAK TIZENKETTŐ. A 2011–2012-es egyetemi tanévben a felsőoktatási intézmények besorolása után csak tizenkét egyetemnek van esélye megkapni a doktorátus szervezésére szóló jogot. Az egyetemeket idén nyártól kezdődően három csoportba sorolják: az oktatásra hangolt egyetemek csak licencre készítenek fel, az oktatási és tudományos kutatási, valamint az oktatási és művészeti alkotási egyetemek licenc- és mesterképzésre szorítkoznak, a harmadik csoport a csúcskutatási és oktatási egyetemeké, amelyek licencre, mesterképzésre és doktorátusra is jogosultak. (Gândul) Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
KELEMEN SZÍNE VÁLTOZÁSA. Nem értik a zöld szervezetek Kelemen Hunor pálfordulását a verespataki ciános aranybányászat kérdésében, s nyílt levélben fogalmazták meg fenntartásaikat és vádjaikat a miniszter döntésével kapcsolatban.
"Tavaly, amikor még Kelemen Hunor miniszter is keményen ellenezte a projektet, és nyíltan kijelentette, hogy ellenzi a ciántechnológián alapuló beruházást, közép- és hosszú távon a turizmust látta megfelelő alternatívaként a körzet fejlesztésére és az ott élők foglalkoztatására. Ezzel akkor is és ma is messzemenően egyetértünk. (...) Más országokban a verespatakihoz hasonló, de jóval kisebb történelmi jelentőségű bányajáratokat kiválóan értékesítenek komoly turisztikai látványosságként" – írják. FÉLIG SZABADON. A Freedom House legfrissebb sajtószabadság-jelentése szerint Románia a közel kétszázas lista félig szabad harmadában vegetál, az egyáltalán nem megtisztelő 88. helyen. Még Botswana és Burkina Faso is megelőz minket. Magyarországot az első csoportba – a szabad kategóriába sorolták. A gazdasági válság padlóra vágta a nyomtatott média egy részét, miközben a hűtlen reklámpénzek a virtuális médiához vándorolnak. (Népújság) CSAK TIZENKETTŐ. A 2011–2012-es egyetemi tanévben a felsőoktatási intézmények besorolása után csak tizenkét egyetemnek van esélye megkapni a doktorátus szervezésére szóló jogot. Az egyetemeket idén nyártól kezdődően három csoportba sorolják: az oktatásra hangolt egyetemek csak licencre készítenek fel, az oktatási és tudományos kutatási, valamint az oktatási és művészeti alkotási egyetemek licenc- és mesterképzésre szorítkoznak, a harmadik csoport a csúcskutatási és oktatási egyetemeké, amelyek licencre, mesterképzésre és doktorátusra is jogosultak. (Gândul) Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2011. augusztus 4.
Civil szervezetek tiltakozása a verespataki aranykitermelés ellen
Összesen 77 erdélyi magyar civil szervezet határolódik el közös állásfoglalásban Kelemen Hunor művelődési és örökségvédelmi miniszternek a Verespatakra vonatkozó döntésétől, és kérik annak visszavonását – áll a szerkesztőségünkbe eljuttatott közleményben.
A dokumentum szerint a 77 civil szervezet közös állásfoglalásban hívja fel a figyelmet a verespataki bányaprojekt veszélyeire, és emlékeztet annak környezeti, műemlékvédelmi, jogi és emberjogi, gazdasági és erkölcsi vonatkozású problémáira. A szervezetek képviselői felhívják a figyelmet Kelemen Hunor művelődési és örökségvédelmi miniszter döntésének a súlyára, amellyel hozzájárult a kétes bányaprojekt megvalósításához.
A tiltakozók elhibázottnak tartják Kelemen döntését és szégyenteljesnek vélik magatartását, valamint pálfordulását a verespataki bányaprojekt kapcsán, amellyel az egész erdélyi magyarságot kompromittálja.
A dokumentum szerint a civil szervezetek elhatárolódnak tőle. Ugyanakkor kifejtik, hogy Kelemen nem képviseli az ő álláspontjukat és arra kérik, vonja vissza a Kirnyik-hegyre kiállított régészeti mentesítési bizonylatot, vagy mondjon le miniszteri tisztségéről.
Elfogadhatatlan, hogy a verespataki bányaterv jóváhagyásának vétkét az erdélyi magyar közösség nyakába varrják, mind a románok, mind pedig magyarországi nemzettársaink. Márpedig Kelemen hozzáállása és nemrégiben hozott döntése már elindította ezt a folyamatot. Reménykedem, hogy Kelemen belátja és jóváteszi hibáját – nyilatkozta Kovács Zoltán Csongor, a Zöld Erdély Egyesület elnöke. Szabadság (Kolozsvár)
Összesen 77 erdélyi magyar civil szervezet határolódik el közös állásfoglalásban Kelemen Hunor művelődési és örökségvédelmi miniszternek a Verespatakra vonatkozó döntésétől, és kérik annak visszavonását – áll a szerkesztőségünkbe eljuttatott közleményben.
A dokumentum szerint a 77 civil szervezet közös állásfoglalásban hívja fel a figyelmet a verespataki bányaprojekt veszélyeire, és emlékeztet annak környezeti, műemlékvédelmi, jogi és emberjogi, gazdasági és erkölcsi vonatkozású problémáira. A szervezetek képviselői felhívják a figyelmet Kelemen Hunor művelődési és örökségvédelmi miniszter döntésének a súlyára, amellyel hozzájárult a kétes bányaprojekt megvalósításához.
A tiltakozók elhibázottnak tartják Kelemen döntését és szégyenteljesnek vélik magatartását, valamint pálfordulását a verespataki bányaprojekt kapcsán, amellyel az egész erdélyi magyarságot kompromittálja.
A dokumentum szerint a civil szervezetek elhatárolódnak tőle. Ugyanakkor kifejtik, hogy Kelemen nem képviseli az ő álláspontjukat és arra kérik, vonja vissza a Kirnyik-hegyre kiállított régészeti mentesítési bizonylatot, vagy mondjon le miniszteri tisztségéről.
Elfogadhatatlan, hogy a verespataki bányaterv jóváhagyásának vétkét az erdélyi magyar közösség nyakába varrják, mind a románok, mind pedig magyarországi nemzettársaink. Márpedig Kelemen hozzáállása és nemrégiben hozott döntése már elindította ezt a folyamatot. Reménykedem, hogy Kelemen belátja és jóváteszi hibáját – nyilatkozta Kovács Zoltán Csongor, a Zöld Erdély Egyesület elnöke. Szabadság (Kolozsvár)
2011. augusztus 4.
Felvidékiek Erdélyben
A felvidéki Palóc Társaság 52 fős csoportja július 22–29. között Az Istenszéke alatt címmel szervezett honszerető túráján tisztelgett Sütő András emléke előtt pusztakamarási emlékházában, és a marosvásárhelyi református temetőben levő sírjánál is. Itt Nagy Pál irodalomtörténész szegődött mellénk és méltatta nagy írónk érdemeit. Koszorúnkat Baranyai Tibor és felesége helyezte el az író sírján. Utunk másik kimagasló eseménye volt, amikor Csíkrákoson, a Cserei-kúria udvarán felavattuk a palóc-székely összetartozás kopjafáját – tájékoztatta szerkesztőségünket Z. Urbán Aladár, a Palóc Társaság elnöke, a Magyar Kultúra Lovagja.
b.d. Népújság (Marosvásárhely)
A felvidéki Palóc Társaság 52 fős csoportja július 22–29. között Az Istenszéke alatt címmel szervezett honszerető túráján tisztelgett Sütő András emléke előtt pusztakamarási emlékházában, és a marosvásárhelyi református temetőben levő sírjánál is. Itt Nagy Pál irodalomtörténész szegődött mellénk és méltatta nagy írónk érdemeit. Koszorúnkat Baranyai Tibor és felesége helyezte el az író sírján. Utunk másik kimagasló eseménye volt, amikor Csíkrákoson, a Cserei-kúria udvarán felavattuk a palóc-székely összetartozás kopjafáját – tájékoztatta szerkesztőségünket Z. Urbán Aladár, a Palóc Társaság elnöke, a Magyar Kultúra Lovagja.
b.d. Népújság (Marosvásárhely)
2011. augusztus 4.
Markó: Teljesen természetes az RMDSZ és a Fidesz közötti párbeszéd
– Teljesen természetes, hogy Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke külön is találkozott Orbán Viktor magyar kormányfővel, hiszen mégiscsak az a normális, ha a magyarországi kormánypárt és az RMDSZ között párbeszéd van: persze nem arról van szó, hogy most már mindenben egyetértünk, de párbeszédre, együttműködésre szükség van – jelentette ki Markó Béla miniszterelnök-helyettes az Erdélyi Magyar Televíziónak (ETV) nyilatkozva. A szövetség volt elnöke a Többszemközt című vitaműsorban beszélt az RMDSZ és a Fidesz viszonyáról, valamint az új erdélyi magyar párt létrehozásáról.
Lokodi Imre műsorában Markó Béla cáfolta, hogy a Tusnádfürdőn létrejött találkozó titkos lett volna. Mint ismeretes, az elmúlt napokban több politikai elemző is úgy vélte: Kelemen Hunor és Orbán Viktor megbeszélése az RMDSZ és az Fidesz közötti viszonyok egyfajta rendeződését jelzi.
A miniszterelnök-helyettes ugyanakkor leszögezte: egy új magyar párt bejegyzése nem növeli, hanem rontja az összefogás lehetőségét. – Ezt annak tudatában mondom, hogy végül is egy olyan időszak után vagyunk, amikor sok-sok vitával, de sikerült összefogni és közös listán indulni az EP- választásokon. És akkor utólag meg kell kérdeznem: ebben mi nem tetszett? Miért kell akkor mégis megpróbálni egy új pártot bejegyeztetni? – tette fel a kérdést Markó Béla, aki hozzátette: képmutatás lenne azt állítani, hogy az RMDSZ-t nem foglalkoztatja a pártbejegyzési szándék.
– Az RMDSZ-t is érdekli, mi történik a romániai magyar politikai életben, ki akar pártot bejegyeztetni, és a szövetséget persze hogy érdekli az is, hogy ezt tisztességesen csinálják-e avagy nem. Vissza kell utasítanom azokat a bizarr felvetéseket, hogy az RMDSZ miért foglalkozik ezzel a kérdéssel. A szövetség nem élt feljelentéssel az ügyben, nem kezdeményeztünk vizsgálatot, de azt ne várja el senki tőlünk, hogy örüljünk ennek. Egyáltalán nem szurkolok azért, hogy ezt sikerüljön bejegyeztetni. Együttműködni lehet és kell, de egy pártbejegyzés ezt nem könnyíti, hanem nehezíti – szögezte le. Népújság (Marosvásárhely)
– Teljesen természetes, hogy Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke külön is találkozott Orbán Viktor magyar kormányfővel, hiszen mégiscsak az a normális, ha a magyarországi kormánypárt és az RMDSZ között párbeszéd van: persze nem arról van szó, hogy most már mindenben egyetértünk, de párbeszédre, együttműködésre szükség van – jelentette ki Markó Béla miniszterelnök-helyettes az Erdélyi Magyar Televíziónak (ETV) nyilatkozva. A szövetség volt elnöke a Többszemközt című vitaműsorban beszélt az RMDSZ és a Fidesz viszonyáról, valamint az új erdélyi magyar párt létrehozásáról.
Lokodi Imre műsorában Markó Béla cáfolta, hogy a Tusnádfürdőn létrejött találkozó titkos lett volna. Mint ismeretes, az elmúlt napokban több politikai elemző is úgy vélte: Kelemen Hunor és Orbán Viktor megbeszélése az RMDSZ és az Fidesz közötti viszonyok egyfajta rendeződését jelzi.
A miniszterelnök-helyettes ugyanakkor leszögezte: egy új magyar párt bejegyzése nem növeli, hanem rontja az összefogás lehetőségét. – Ezt annak tudatában mondom, hogy végül is egy olyan időszak után vagyunk, amikor sok-sok vitával, de sikerült összefogni és közös listán indulni az EP- választásokon. És akkor utólag meg kell kérdeznem: ebben mi nem tetszett? Miért kell akkor mégis megpróbálni egy új pártot bejegyeztetni? – tette fel a kérdést Markó Béla, aki hozzátette: képmutatás lenne azt állítani, hogy az RMDSZ-t nem foglalkoztatja a pártbejegyzési szándék.
– Az RMDSZ-t is érdekli, mi történik a romániai magyar politikai életben, ki akar pártot bejegyeztetni, és a szövetséget persze hogy érdekli az is, hogy ezt tisztességesen csinálják-e avagy nem. Vissza kell utasítanom azokat a bizarr felvetéseket, hogy az RMDSZ miért foglalkozik ezzel a kérdéssel. A szövetség nem élt feljelentéssel az ügyben, nem kezdeményeztünk vizsgálatot, de azt ne várja el senki tőlünk, hogy örüljünk ennek. Egyáltalán nem szurkolok azért, hogy ezt sikerüljön bejegyeztetni. Együttműködni lehet és kell, de egy pártbejegyzés ezt nem könnyíti, hanem nehezíti – szögezte le. Népújság (Marosvásárhely)
2011. augusztus 4.
Újabb szobrok a személyiségek sétányán
Elődeink emlékére
Temesvár napja alkalmából újabb négy szobrot helyeztek el a Központi Park egyik fő útvonalán, amelyet három évvel ezelőtt a Személyiségek Sétányának neveztek el.
Akkor, ugyancsak augusztus 3-án, a város politikai és gazdasági életében fontos szerepet betöltő hét személyiség: Florimund Mercy, Eugeniu de Savoya, Török János, Küttel Károly, Sever Bocu, Aurel Cosma és Stan Vidrigin mellszobrát avatta fel a városvezetés ünnepélyes keretek között. Néhány hónappal később a Személyiségek Sétányán foglalta el méltó helyét Bartók Béla, a régió legnagyobb szülöttének, valamint Virgil Birounak a bronzszobra.
Az idei szoboravatón ugyancsak neves személyiségek bronzmása került felállításra. Időrendben az első Hunyadi János (1387–1456) híres törökverő, akit a román nép is hőseként tisztel, Ioan de Hunedoara néven „vonult be” a Személyiségek Sétányára. Hunyadi János Magyarország kormányzója, szörényi bán, erdélyi vajda, székely ispán, nándorfehérvári kapitány, temesi ispán, Mátyás király apja nemcsak a török elleni harcokban lovagként és hadvezérként aratott sorozatos sikereivel vívta ki a kortársak és az utókor elismerését, hanem Temesvár várának újjáépítésével, erődítmény jellegének a kor hadászati szintjére emelésével is. (Ő építtette Vajdahunyad, Diósd és Beszterce várát is.) A vár és kastély, amelynek azóta többször átépített változatát Hunyadi-kastélynak nevezik ma is a temesváriak, 1490-ig maradt a Hunyadi család birtokában. Bronzszobrát Irimescu Remus fiatal szobrászművész készítette, életpályájának fontosabb mozzanatait dr. Râmneanţu Vasile egyetemi tanár idézte fel.
Telbisz Károlyt (1853–1914) legnagyobb polgármesterének, a modern Temesvár megalapítójának és kiépítőjének tartja számon a helyi történelem és a közvélemény. 1885 és 1914 között állt a város élén, nagy tudású, felelősségteljes, példamutató városatya volt. Az ő polgármestersége idején bontották le a fejlődésnek gátat vető várfalakat, készült el a város urbanisztikai terve, kezdték meg a hatalmas építkezéseket (Millenniumi templom, a Piarista Gimnázium rendház és templom, Lloyd-sor palotái, a mai Loga utca impozáns iskolaépületei stb.) Korszerűsítette a vízvezeték-hálózatot, a szennyvíz-elvezetést, bevezette a villamosközlekedést, aszfaltoztatta az utcákat, európai rangú kulturális intézményeket hozott létre. A sétányon elhelyezett szobrot Laurenţiu Balca szobrászművész készítette, kivitelezését a PG 33 Kulturális Alapítvány támogatta. Jelentőségét dr. Augustinov Petru méltatta.
Ioachim Miloia (1897–1940) festő, művészettörténész, múzeumigazgató, intézményalapító, több tudományos és művészeti könyv szerzőjének szobrát, Gheorghe Groza szobrászművész alkotását a Miloia család adományozta a városnak. A szoboravatón Aurel Turcuş író idézte fel sokoldalú tevékenységét a nagyszámú hallgatóság előtt.
Emléket állítottak a Személyiségek Sétányán Romul Ladea bánsági származású szobrászművésznek, aki Kolozsváron majd Temesváron főiskolai tanárként, mint Constantin Brâncuşi és Auguste Rodin követője, modern szobrászati iskolát teremtett. Bronz arcmását Jecza Péter mintázta meg, életpályáját Szekernyés János műkritikus méltatta.
A Személyiségek Sétányának – amint azt Gheorghe Ciuhandu polgármester elmondta – kettős célja van: méltó emléket állítani elődeinknek és a város történelmének ismeretére nevelni a fiatalokat a park nyújtotta kellemes környezetben.
Szekernyés Irén. Nyugati Jelen (Arad)
Elődeink emlékére
Temesvár napja alkalmából újabb négy szobrot helyeztek el a Központi Park egyik fő útvonalán, amelyet három évvel ezelőtt a Személyiségek Sétányának neveztek el.
Akkor, ugyancsak augusztus 3-án, a város politikai és gazdasági életében fontos szerepet betöltő hét személyiség: Florimund Mercy, Eugeniu de Savoya, Török János, Küttel Károly, Sever Bocu, Aurel Cosma és Stan Vidrigin mellszobrát avatta fel a városvezetés ünnepélyes keretek között. Néhány hónappal később a Személyiségek Sétányán foglalta el méltó helyét Bartók Béla, a régió legnagyobb szülöttének, valamint Virgil Birounak a bronzszobra.
Az idei szoboravatón ugyancsak neves személyiségek bronzmása került felállításra. Időrendben az első Hunyadi János (1387–1456) híres törökverő, akit a román nép is hőseként tisztel, Ioan de Hunedoara néven „vonult be” a Személyiségek Sétányára. Hunyadi János Magyarország kormányzója, szörényi bán, erdélyi vajda, székely ispán, nándorfehérvári kapitány, temesi ispán, Mátyás király apja nemcsak a török elleni harcokban lovagként és hadvezérként aratott sorozatos sikereivel vívta ki a kortársak és az utókor elismerését, hanem Temesvár várának újjáépítésével, erődítmény jellegének a kor hadászati szintjére emelésével is. (Ő építtette Vajdahunyad, Diósd és Beszterce várát is.) A vár és kastély, amelynek azóta többször átépített változatát Hunyadi-kastélynak nevezik ma is a temesváriak, 1490-ig maradt a Hunyadi család birtokában. Bronzszobrát Irimescu Remus fiatal szobrászművész készítette, életpályájának fontosabb mozzanatait dr. Râmneanţu Vasile egyetemi tanár idézte fel.
Telbisz Károlyt (1853–1914) legnagyobb polgármesterének, a modern Temesvár megalapítójának és kiépítőjének tartja számon a helyi történelem és a közvélemény. 1885 és 1914 között állt a város élén, nagy tudású, felelősségteljes, példamutató városatya volt. Az ő polgármestersége idején bontották le a fejlődésnek gátat vető várfalakat, készült el a város urbanisztikai terve, kezdték meg a hatalmas építkezéseket (Millenniumi templom, a Piarista Gimnázium rendház és templom, Lloyd-sor palotái, a mai Loga utca impozáns iskolaépületei stb.) Korszerűsítette a vízvezeték-hálózatot, a szennyvíz-elvezetést, bevezette a villamosközlekedést, aszfaltoztatta az utcákat, európai rangú kulturális intézményeket hozott létre. A sétányon elhelyezett szobrot Laurenţiu Balca szobrászművész készítette, kivitelezését a PG 33 Kulturális Alapítvány támogatta. Jelentőségét dr. Augustinov Petru méltatta.
Ioachim Miloia (1897–1940) festő, művészettörténész, múzeumigazgató, intézményalapító, több tudományos és művészeti könyv szerzőjének szobrát, Gheorghe Groza szobrászművész alkotását a Miloia család adományozta a városnak. A szoboravatón Aurel Turcuş író idézte fel sokoldalú tevékenységét a nagyszámú hallgatóság előtt.
Emléket állítottak a Személyiségek Sétányán Romul Ladea bánsági származású szobrászművésznek, aki Kolozsváron majd Temesváron főiskolai tanárként, mint Constantin Brâncuşi és Auguste Rodin követője, modern szobrászati iskolát teremtett. Bronz arcmását Jecza Péter mintázta meg, életpályáját Szekernyés János műkritikus méltatta.
A Személyiségek Sétányának – amint azt Gheorghe Ciuhandu polgármester elmondta – kettős célja van: méltó emléket állítani elődeinknek és a város történelmének ismeretére nevelni a fiatalokat a park nyújtotta kellemes környezetben.
Szekernyés Irén. Nyugati Jelen (Arad)
2011. augusztus 4.
Florea: az RMDSZ gátolja a decentralizációt
Az RMDSZ vezetői akadályozzák a decentralizációt – állítja Dorin Florea marosvásárhelyi polgármester, a PDL alelnöke egy, a városháza honlapján tegnap megjelent dokumentumban. Az elöljáró szerint az RMDSZ-es miniszterek által vezetett két tárcánál – a művelődési és környezetvédelmi minisztériumban – érvényesül leginkább a magas fokú központfüggés, ezek túlzott centralizálása hátráltatja a tevékenységet helyi közigazgatási szinten.
A kormányfőnek és a pártvezetésnek címzett írás javaslatokat tartalmaz a leválás és az adminisztratív döntéshozatal decentralizálásának módjáról. A városatya szerint például a művelődési minisztérium esetében meg kellene szüntetni a szakminiszteri engedélyt az országos rangú és helyi személyiségek szobrainak, mellszobrainak, emlékműveinek, valamint emléktábláinak állítása esetén. Florea a miniszteri jóváhagyás mellőzését ajánlja akkor is, ha a tárcának vannak területi vagy helyi kirendeltségei. A környezetvédelmi minisztériummal kapcsolatban a polgármester úgy gondolja, az erdők, vadállományok, vizek szennyezése tekintetében a döntéseket a helyi hatóságoknak kellene meghozniuk. „Ha a törvények világosan és egyértelműen fogalmaznak, nem kellenek a miniszterek kézjegyét viselő jóváhagyások” – áll a dokumentumban. Az iratot több polgármesternek is elküldték, hogy kiegészíthessék a témához kapcsolódó ötleteikkel és javaslataikkal. Krónika (Kolozsvár)
Az RMDSZ vezetői akadályozzák a decentralizációt – állítja Dorin Florea marosvásárhelyi polgármester, a PDL alelnöke egy, a városháza honlapján tegnap megjelent dokumentumban. Az elöljáró szerint az RMDSZ-es miniszterek által vezetett két tárcánál – a művelődési és környezetvédelmi minisztériumban – érvényesül leginkább a magas fokú központfüggés, ezek túlzott centralizálása hátráltatja a tevékenységet helyi közigazgatási szinten.
A kormányfőnek és a pártvezetésnek címzett írás javaslatokat tartalmaz a leválás és az adminisztratív döntéshozatal decentralizálásának módjáról. A városatya szerint például a művelődési minisztérium esetében meg kellene szüntetni a szakminiszteri engedélyt az országos rangú és helyi személyiségek szobrainak, mellszobrainak, emlékműveinek, valamint emléktábláinak állítása esetén. Florea a miniszteri jóváhagyás mellőzését ajánlja akkor is, ha a tárcának vannak területi vagy helyi kirendeltségei. A környezetvédelmi minisztériummal kapcsolatban a polgármester úgy gondolja, az erdők, vadállományok, vizek szennyezése tekintetében a döntéseket a helyi hatóságoknak kellene meghozniuk. „Ha a törvények világosan és egyértelműen fogalmaznak, nem kellenek a miniszterek kézjegyét viselő jóváhagyások” – áll a dokumentumban. Az iratot több polgármesternek is elküldték, hogy kiegészíthessék a témához kapcsolódó ötleteikkel és javaslataikkal. Krónika (Kolozsvár)
2011. augusztus 4.
Az RMDSZ nem képes akkreditáltani a Sapientiát
A román kormány botrányosan gáncsolja a Sapientiát, az Erdélyi Magyar Tudományegyetemet számtalan hátrány éri a végleges akkreditáció késleltetése miatt - írta 1egutóbbi számában a Kolozsváron megjelenő Erdélyi Napló. Szomorú évfordulóhoz érkezett az EMTE: pontosan egy évvel ezelőtt jelentette be ünnepélyesen Dávid László rektor, hogy a Romániai Felsőoktatás Minőségét Biztosító Ugynökség (ARACIS) elfogadta az intézmény akkreditációját. Ettől a pillanattól a végleges akkreditáció ügye a pülitikum térfelén pattogott, és egy év alatt emiatt nem történt semmi. Nagy kérdés, hogy a kormányon lévő és a magát minden erdélyi magyar érdeket képviselő szervezetnek nevező RMDSZ miért nem tudta megsürgetni a folyamatot, ami Romániában más magánegyetemek esetében átlagosan négy hónapos procedúra. Mostanáig egyetlen egyetem esetében sem húzódott el ilyen hosszasan az akkreditáció. A kormány beleegyezéséhez - a parlamenti szavazással ellentétben - nincs szükség politikai egyeztetésekre, hiszen az egész procedúra egy egyszerű adminisztratív dolog. A Partiumi Keresztény Egyetem esetében is nem a kormány jóváhagyása miatt késett négy esztendeig az akkreditáció, hanem a két ház stakbizottságainak lassú munkájáért. „Sokszor megtörtént, hogy nem volt meg a neffelelő kvórum, és a nagyváradi kollégák teljesen feleslegesen utaztak Bukarestbe. Mi még ettől is messze állunk, hiszen ahhoz, hogy a parlamenti bizottságok elé kerülhessen ügyünk, már rég meg kellett volna kapnunk a kormány jóváhagyását. Eppen ezért legnagyobb fájdalmunk az, hogy az ARACIS nagyon jó mnősítése - amely sokat nyomhatrıa a latban, a parlamenti viták során - az időhúzás miatt egyre veszít súlyából, jelentőségéből és lassan a homályba vész” - nyilatkozta Dávid László, a magyar történelmi egyházak által alapított és - román állami szubvenció híján - magyarországi támogatásokból élő Sapientia EMTE rektora. Az akkreditáció politikai hátterű késleltetése miatt az erdélyi magyar magánegyetem diákjai nem államvizsgázhatnak saját intézményükben, mesterképzésüket is más egyetemeken kell elvégezzék, az Erasmus, illetve a Socrates ösztöndíjak számukra elérhetetlenek. A rektor elmondta még, hogy nem lesznek új szakok, minden beiskolázási feltétel a tavalyihoz hasonló, így a tandíjak összege sem változik a Sapientián, amelynek Csíkszeredában, Marosvásárhelyen és Kolozsváron karai. A végleges akkreditáció időpontja azonban megjósolhatatlan, mivel a bukaresti kormánynak nincs napirendjén az erről szóló jogszabály megalkotása. Reggeli Újság (Nagyvárad)
A román kormány botrányosan gáncsolja a Sapientiát, az Erdélyi Magyar Tudományegyetemet számtalan hátrány éri a végleges akkreditáció késleltetése miatt - írta 1egutóbbi számában a Kolozsváron megjelenő Erdélyi Napló. Szomorú évfordulóhoz érkezett az EMTE: pontosan egy évvel ezelőtt jelentette be ünnepélyesen Dávid László rektor, hogy a Romániai Felsőoktatás Minőségét Biztosító Ugynökség (ARACIS) elfogadta az intézmény akkreditációját. Ettől a pillanattól a végleges akkreditáció ügye a pülitikum térfelén pattogott, és egy év alatt emiatt nem történt semmi. Nagy kérdés, hogy a kormányon lévő és a magát minden erdélyi magyar érdeket képviselő szervezetnek nevező RMDSZ miért nem tudta megsürgetni a folyamatot, ami Romániában más magánegyetemek esetében átlagosan négy hónapos procedúra. Mostanáig egyetlen egyetem esetében sem húzódott el ilyen hosszasan az akkreditáció. A kormány beleegyezéséhez - a parlamenti szavazással ellentétben - nincs szükség politikai egyeztetésekre, hiszen az egész procedúra egy egyszerű adminisztratív dolog. A Partiumi Keresztény Egyetem esetében is nem a kormány jóváhagyása miatt késett négy esztendeig az akkreditáció, hanem a két ház stakbizottságainak lassú munkájáért. „Sokszor megtörtént, hogy nem volt meg a neffelelő kvórum, és a nagyváradi kollégák teljesen feleslegesen utaztak Bukarestbe. Mi még ettől is messze állunk, hiszen ahhoz, hogy a parlamenti bizottságok elé kerülhessen ügyünk, már rég meg kellett volna kapnunk a kormány jóváhagyását. Eppen ezért legnagyobb fájdalmunk az, hogy az ARACIS nagyon jó mnősítése - amely sokat nyomhatrıa a latban, a parlamenti viták során - az időhúzás miatt egyre veszít súlyából, jelentőségéből és lassan a homályba vész” - nyilatkozta Dávid László, a magyar történelmi egyházak által alapított és - román állami szubvenció híján - magyarországi támogatásokból élő Sapientia EMTE rektora. Az akkreditáció politikai hátterű késleltetése miatt az erdélyi magyar magánegyetem diákjai nem államvizsgázhatnak saját intézményükben, mesterképzésüket is más egyetemeken kell elvégezzék, az Erasmus, illetve a Socrates ösztöndíjak számukra elérhetetlenek. A rektor elmondta még, hogy nem lesznek új szakok, minden beiskolázási feltétel a tavalyihoz hasonló, így a tandíjak összege sem változik a Sapientián, amelynek Csíkszeredában, Marosvásárhelyen és Kolozsváron karai. A végleges akkreditáció időpontja azonban megjósolhatatlan, mivel a bukaresti kormánynak nincs napirendjén az erről szóló jogszabály megalkotása. Reggeli Újság (Nagyvárad)
2011. augusztus 4.
A mezőbikácsi áldozatokra emlékeztek
Augusztus 3-án szerdán délután hat órai kezdettel a nagyváradi bazilika kápolnájában emlékeztek a hatvankét évvel ezelőtti mezőbikácsi éhséglázadás után ártatlanul meggyilkolt áldozatokra.
Az engeszetelő szentmisén Mahajduda János, a székesegyház segédlelkésze Kupán Árpád történésznek a mezőbikácsi tragédiáról szóló művéből idézett részleteket. Elhangzott, hogy a mezőbikácsiak közül sokan ma is kenyérkérésnek hívják az 1949 augusztus 2-iki eseményeket, melyeknek előzménye az volt, hogy a falusi dolgozók, a cséplőmunkások és a paraztok napi tizennyolc-húsz órán át végzett munkájuk után csak pénzte kaptak, élelmiszert nem, mint ahogy az korábban szoásban volt, csakhogy az embereke nem tudták elkölteni pénzüket, mert kenyér csak a a
városokban volt. Ez robbantotta ki az éhséglázadást, melyet a hatalom könyörtelenül megtorolt.
Imádkozzunk
Az első áldozat Iványi György római katolikus plébános volt, aki nem tartozott a zendülők közé, épp ellenkezőleg, igyekezett csitítani a kedélyeket, de mégis lelőtték. A hatalom többek között azzal indokolta tettét, hogy Iványi irredenta volt, ami azonban hamis vád volt. Bucskó István földművesnek azért kellett meghalnia, mert épp a községháza előtt haladt el szekerével, amikor a katonák megállították és ráparancsoltak, hogy emelje fel a kezét. Ő zavarában a vasvillájával együtt emelte el a kezét, és ez elég volt a katonáknak ahhoz, hogy lelőjék. A másik két halálos áldozat Bejan Petru és Turcut Petru volt, a hatalom ennyivel sem elégedett meg, további bűnbakokat keresett, és családokat toloncoltak kényszerlakhelyre. Kupán Árpádot idézve az igehírdető elmondta, hogy a zendülésnek nem volt nemzetiségi, etnikai jellege, kizárólag az emberek kilátástalan helyzete vezette őket a lázadáshoz. Ezt követően a lelkész elmondta, a világ túléli az elmúlást, a történelem túléli az embert, aki számára a megváltást Jézus hozta el. Mi felelősek vagyunk cselekedeteinkért, és cselekedeteink alapján kapjuk a büntetést vagy a jutalmat. A kereszténység nem önostorozás, önrombolás, hanem öntudatos és felelősségteljes vállalás, valamint megsejtése annak, hogy van egy jobb másvilág is. A legszerencsétlenebb ember az, akinek nincs hite, nem tud imádkozni, ezért ne engedjük, hogy a hitetlen világ cinizmusa megmérgezzen minket, – monsta Mahajduda János, aki végezetül arra hívta fel a jelenlevők figyelmét, hogy a saját és szeretteink üdvőssége érdekében imádkozzunk.
Pap István
Kupán Árpád: Mezőbikácsi hősök és áldozatok a 20. század első felének tragikus sodrában (Nagyvárad, 2005) erdon.ro
Augusztus 3-án szerdán délután hat órai kezdettel a nagyváradi bazilika kápolnájában emlékeztek a hatvankét évvel ezelőtti mezőbikácsi éhséglázadás után ártatlanul meggyilkolt áldozatokra.
Az engeszetelő szentmisén Mahajduda János, a székesegyház segédlelkésze Kupán Árpád történésznek a mezőbikácsi tragédiáról szóló művéből idézett részleteket. Elhangzott, hogy a mezőbikácsiak közül sokan ma is kenyérkérésnek hívják az 1949 augusztus 2-iki eseményeket, melyeknek előzménye az volt, hogy a falusi dolgozók, a cséplőmunkások és a paraztok napi tizennyolc-húsz órán át végzett munkájuk után csak pénzte kaptak, élelmiszert nem, mint ahogy az korábban szoásban volt, csakhogy az embereke nem tudták elkölteni pénzüket, mert kenyér csak a a
városokban volt. Ez robbantotta ki az éhséglázadást, melyet a hatalom könyörtelenül megtorolt.
Imádkozzunk
Az első áldozat Iványi György római katolikus plébános volt, aki nem tartozott a zendülők közé, épp ellenkezőleg, igyekezett csitítani a kedélyeket, de mégis lelőtték. A hatalom többek között azzal indokolta tettét, hogy Iványi irredenta volt, ami azonban hamis vád volt. Bucskó István földművesnek azért kellett meghalnia, mert épp a községháza előtt haladt el szekerével, amikor a katonák megállították és ráparancsoltak, hogy emelje fel a kezét. Ő zavarában a vasvillájával együtt emelte el a kezét, és ez elég volt a katonáknak ahhoz, hogy lelőjék. A másik két halálos áldozat Bejan Petru és Turcut Petru volt, a hatalom ennyivel sem elégedett meg, további bűnbakokat keresett, és családokat toloncoltak kényszerlakhelyre. Kupán Árpádot idézve az igehírdető elmondta, hogy a zendülésnek nem volt nemzetiségi, etnikai jellege, kizárólag az emberek kilátástalan helyzete vezette őket a lázadáshoz. Ezt követően a lelkész elmondta, a világ túléli az elmúlást, a történelem túléli az embert, aki számára a megváltást Jézus hozta el. Mi felelősek vagyunk cselekedeteinkért, és cselekedeteink alapján kapjuk a büntetést vagy a jutalmat. A kereszténység nem önostorozás, önrombolás, hanem öntudatos és felelősségteljes vállalás, valamint megsejtése annak, hogy van egy jobb másvilág is. A legszerencsétlenebb ember az, akinek nincs hite, nem tud imádkozni, ezért ne engedjük, hogy a hitetlen világ cinizmusa megmérgezzen minket, – monsta Mahajduda János, aki végezetül arra hívta fel a jelenlevők figyelmét, hogy a saját és szeretteink üdvőssége érdekében imádkozzunk.
Pap István
Kupán Árpád: Mezőbikácsi hősök és áldozatok a 20. század első felének tragikus sodrában (Nagyvárad, 2005) erdon.ro
2011. augusztus 4.
Traian Băsescu saját alkotmánya – Csak PSD–PNL fúzió esetén nevezne ki ellenzéki kormányfőt az elnök
„Ha megkérdeznének, milyen lehetséges kormánykoalíciót tartok hasznosnak és lehetségesnek Románia számára a jövő évi választások után, a válaszom egyértelmű: PDL– PNL–RMDSZ koalíciót” – fejtegette Traian Băsescu a B1 kereskedelmi televízió kedd esti műsorában.
Az államfő szerint a miniszterelnöknek olyan személynek kell lennie, aki „nem adja el a becsületét a kormányfői szék megtartása érdekében”. Băsescu ugyanakkor arra „figyelmeztette” az ellenzéki vezetőket, hogy választási győzelmük sem biztosítaná számukra a kormányalakítás lehetőségét.
Băsescu úgy fogalmazott, hogy a Szociáldemokrata Párt (PSD) anakronisztikus politikai alakulat, Victor Ponta pártelnök pedig „még gyerek”. „Pragmatikus hozzáállásra van szükségünk, egyszerűsítenünk kell az állami apparátust és támogatnunk kell a magánszférát” – nyilatkozta az államfő, aki szerint a szociáldemokraták képtelenek ezt a szerepet ellátni.
Az elnök alkotmányértelmezése szerint az ellenzék 95 százalékos választási eredménnyel sem győzne
Băsescu nem kímélte a liberálisok elnökét, Crin Antonescut sem, ám a PNL-vel való szövetséget politikai, gazdasági és társadalmi szempontból rugalmasabbnak és pragmatikusabbnak ítélte. „A szocialistákkal már kormányoztunk együtt, és láttuk, hogy mennyire rugalmatlanok” – mondta el az államfő.
Újabb elnöki trükk
Traian Băsescu ezt követően „robbantotta fel a valódi bombát”, ugyanis arra figyelmeztette a két ellenzéki párt alkotta Szociál-Liberális Szövetség (USL) vezetőit, hogy az alkotmány 103. cikkelye nem kötelezi az államfőt arra, hogy a fele plusz egy szavazatot megnyerő pártszövetség vezetőjét bízza meg a kormányalakítással.
„Olvassák el figyelmesen Románia Alkotmányát; ott az 51 százalékot megnyerő pártról, nem pedig pártszövetségről van szó. Egyelőre csak szövetkezik a PSD és a PNL, ha összeolvadnának, akkor más lenne a helyzet” – fogalmazott az állam feje.
Ponta lecsukatná
„Amennyiben a jövő évi választások után a Szociál-Liberális Szövetség (USL) a mandátumok több mint felét megszerzi és az államfő nem a szövetség berkeiből nevezi ki a miniszterelnököt, le kell mondania” – reagált az államfő kijelentésére Victor Ponta. A PSD elnöke az alkotmányra hivatkozva kijelentette, Traian Băsescu ez esetben államcsínyt követne el, ami nemcsak azt jelentené, hogy a parlament felfüggeszti, hanem el is kell ítélni és börtönbe kell zárni.
A szociáldemokrata politikus szerint az államfő annyira felelőtlen hazudozóvá vált, hogy semmiféle figyelmet nem érdemel többé. „Ha a választók többsége abszolút bizalmat szavaz nekünk, a lehető legrövidebb időn belül új köztársasági elnökünk lesz” – tette hozzá Ponta.
Antonescu felfüggesztené
Az ellenzéki pártszövetség másik társelnöke, Crin Antonescu leszögezte, alakulata „soha nem fog együttműködni Traian Băsescuval és pártjával”. Hozzátette: amennyiben az államfő nem tartja tiszteletben a választások eredményét, akkor fel fogják függeszteni. „Băsescu ismét bebizonyította, hogy a választások eredményétől függetlenül Emil Bocot akarja megbízni kormányalakítással” – fogalmazott Antonescu.
Preda: árulástól tartanak
A Demokrata Liberális Párt (PDL) részéről Cristian Preda európai parlamenti képviselő úgy értelmezte Traian Băsescu nyilatkozatát, hogy az államfő felhívást intézett a politikai pártokhoz az alkotmány módosításának megvitatására. „Az állam elnöke tulajdonképpen észrevételezte az alaptörvény értelmezhető 103. cikkelyét és figyelmeztette az USL vezéreit.
Tapasztalt politikusok ezt nem hisztérikusan reagálják le, hanem asztalhoz ülnek tárgyalni” – fogalmazott blogbejegyzésében Preda. Az EP-képviselő szerint az ellenzéki Szociál-Liberális Szövetség társelnökei kölcsönösen azt feltételezik a másikról, hogy a választások után cserben hagyják a partnerüket. Új Magyar Szó (Bukarest)
„Ha megkérdeznének, milyen lehetséges kormánykoalíciót tartok hasznosnak és lehetségesnek Románia számára a jövő évi választások után, a válaszom egyértelmű: PDL– PNL–RMDSZ koalíciót” – fejtegette Traian Băsescu a B1 kereskedelmi televízió kedd esti műsorában.
Az államfő szerint a miniszterelnöknek olyan személynek kell lennie, aki „nem adja el a becsületét a kormányfői szék megtartása érdekében”. Băsescu ugyanakkor arra „figyelmeztette” az ellenzéki vezetőket, hogy választási győzelmük sem biztosítaná számukra a kormányalakítás lehetőségét.
Băsescu úgy fogalmazott, hogy a Szociáldemokrata Párt (PSD) anakronisztikus politikai alakulat, Victor Ponta pártelnök pedig „még gyerek”. „Pragmatikus hozzáállásra van szükségünk, egyszerűsítenünk kell az állami apparátust és támogatnunk kell a magánszférát” – nyilatkozta az államfő, aki szerint a szociáldemokraták képtelenek ezt a szerepet ellátni.
Az elnök alkotmányértelmezése szerint az ellenzék 95 százalékos választási eredménnyel sem győzne
Băsescu nem kímélte a liberálisok elnökét, Crin Antonescut sem, ám a PNL-vel való szövetséget politikai, gazdasági és társadalmi szempontból rugalmasabbnak és pragmatikusabbnak ítélte. „A szocialistákkal már kormányoztunk együtt, és láttuk, hogy mennyire rugalmatlanok” – mondta el az államfő.
Újabb elnöki trükk
Traian Băsescu ezt követően „robbantotta fel a valódi bombát”, ugyanis arra figyelmeztette a két ellenzéki párt alkotta Szociál-Liberális Szövetség (USL) vezetőit, hogy az alkotmány 103. cikkelye nem kötelezi az államfőt arra, hogy a fele plusz egy szavazatot megnyerő pártszövetség vezetőjét bízza meg a kormányalakítással.
„Olvassák el figyelmesen Románia Alkotmányát; ott az 51 százalékot megnyerő pártról, nem pedig pártszövetségről van szó. Egyelőre csak szövetkezik a PSD és a PNL, ha összeolvadnának, akkor más lenne a helyzet” – fogalmazott az állam feje.
Ponta lecsukatná
„Amennyiben a jövő évi választások után a Szociál-Liberális Szövetség (USL) a mandátumok több mint felét megszerzi és az államfő nem a szövetség berkeiből nevezi ki a miniszterelnököt, le kell mondania” – reagált az államfő kijelentésére Victor Ponta. A PSD elnöke az alkotmányra hivatkozva kijelentette, Traian Băsescu ez esetben államcsínyt követne el, ami nemcsak azt jelentené, hogy a parlament felfüggeszti, hanem el is kell ítélni és börtönbe kell zárni.
A szociáldemokrata politikus szerint az államfő annyira felelőtlen hazudozóvá vált, hogy semmiféle figyelmet nem érdemel többé. „Ha a választók többsége abszolút bizalmat szavaz nekünk, a lehető legrövidebb időn belül új köztársasági elnökünk lesz” – tette hozzá Ponta.
Antonescu felfüggesztené
Az ellenzéki pártszövetség másik társelnöke, Crin Antonescu leszögezte, alakulata „soha nem fog együttműködni Traian Băsescuval és pártjával”. Hozzátette: amennyiben az államfő nem tartja tiszteletben a választások eredményét, akkor fel fogják függeszteni. „Băsescu ismét bebizonyította, hogy a választások eredményétől függetlenül Emil Bocot akarja megbízni kormányalakítással” – fogalmazott Antonescu.
Preda: árulástól tartanak
A Demokrata Liberális Párt (PDL) részéről Cristian Preda európai parlamenti képviselő úgy értelmezte Traian Băsescu nyilatkozatát, hogy az államfő felhívást intézett a politikai pártokhoz az alkotmány módosításának megvitatására. „Az állam elnöke tulajdonképpen észrevételezte az alaptörvény értelmezhető 103. cikkelyét és figyelmeztette az USL vezéreit.
Tapasztalt politikusok ezt nem hisztérikusan reagálják le, hanem asztalhoz ülnek tárgyalni” – fogalmazott blogbejegyzésében Preda. Az EP-képviselő szerint az ellenzéki Szociál-Liberális Szövetség társelnökei kölcsönösen azt feltételezik a másikról, hogy a választások után cserben hagyják a partnerüket. Új Magyar Szó (Bukarest)
2011. augusztus 4.
Erdélyt és Magyarországot fenyegeti a cián
Kelemen Hunor elgördítette az első követ a verespataki bánya megnyitásának útjából
Heves indulatokat váltott ki Kelemen Hunor kulturális miniszter döntése, amikor régészeti mentesítési engedélyt adott ki a Fehér megyei településre. Egyes ellenzéki politikusok szerint ezzel a határozattal a román kormány gyakorlatilag engedélyezte a cián alapú bányászatot Verespatakon. A részletekről Eckstein Kovács Péter államfői tanácsossal beszélgettünk, aki korábban RMDSZ-es szenátori minőségében többször is felemelte szavát a környezetvédelmi katasztrófával fenyegető bánya megnyitása ellen.
– A kedélyek azért borzolódtak fel, mert azáltal, hogy a kulturális minisztérium kiadta a feltárási engedélyt, meghatározó lépés történt a verespataki projekt megvalósításának az irányában, amit én csak elutasítani tudok. A tervezetet egyrészt a környékbeli lakosság támogatja, másrészt a bányavállalathoz kötődő érdekcsoportok. Az ott élők érthető módon rokonszenveznek a bánya megnyitásával, hiszen munkahelyeket ígértek nekik, de véleményem szerint más épeszű ember nem támogathat egy olyan projektet, amely visszafordíthatatlanul és súlyosan károsíthatja a környezetet. Ha biztonsági problémák vetődnek fel, a szennyezés Erdélyen kívül Magyarországot is sújthatja. Kilenc éve terítéken van ez a rendkívül népszerűtlen intézkedés, de időközben hiába váltakoztak a kormányok és a miniszterek, eddig senki nem merte kiadni a bánya megnyitásához szükséges engedélyeket. Ennek felelősségétől valósággal menekültek a politikusok, éppen ezért tartom rendkívül súlyosnak Kelemen Hunor döntését, aki gyakorlatilag egyet előre lépett ebben a kérdésben. Habár Kelemen a döntést miniszterként írta alá, és ez látszólag technikai kérdésnek tűnik, az ügy politikai vonatkozásai már a demokrata liberálisoknál is jelentkezni kezdtek, ezért az RMDSZ-nek is mihamarabb állást kellene foglalnia.
– Úgy tűnik, az EU nem fog beleszólni a verespataki bányaügybe, tehát a végső döntés a román állam kezében van…
– Kétségtelen, hogy az EP kibocsátott egy ajánlást az EB felé, amelyben meg szeretnék tiltani a cián alapú bányászatot az unió területén. A politikai manifesztumot a parlament nagy többséggel megszavazta, a bizottságban viszont, ahol az államok képviselői döntenek, bizonyos gazdasági érdekek miatt nagy az ellenállás. A tiltakozó hangok azokból az országokból érkeznek, ahol cián technológiával működő bányák léteznek, de ebben a pillanatban, amikor Németország például környezetvédelmi okokból be akarja fagyasztani az atomerőműveit, Románia nem engedheti meg magának azt, hogy zöld utat adjon egy olyan projektnek, ami szembe megy az EP akaratával, és potenciális veszélyforrást jelent az egész régió számára.
– Lehet-e súlya a hazai civil szervezetek tiltakozásának a végső döntés meghozatalában?
– A bányatársaság, az RMGC az utóbbi hónapokban rendkívül agresszív médiakampányt folytatott, azok a források pedig, amelyek kritikusan nyilvánulnának meg, valósággal eldugultak. Kulcskérdésnek találom tehát a civil szervezetek találékonyságát és meggyőzőképességét abban, hogy megakadályozzák ennek a katasztrófával fenyegető megaprojektnek a beindítását.
– Tudomása szerint hány embert érintene közvetlenül a bánya megnyitása?
– A hangsúly a potenciális munkahelyek számán van, a vállalat ugyanis főként ezzel próbálja kicsikarni a lakosság támogatását. Az RMGC korábban több ezer, ma már csak négyszáz-nyolcszáz munkahelyről beszél, és ami nagyon fontos: ezek csupán időleges állások lennének. A lényeg az, hogy amíg környezetbiztonsági szempontból a bánya nagyon sok embert érint, addig a munkalehetőségek szemszögéből a leendő bányában dolgozók száma rendkívül korlátozott.
–Milyen eszközöket vetett még be az RMGC a lobbija során? – Kevesen írták meg, de hihetetlenül durva volt a magyarok ellen kijátszott kártyájuk. Annak idején, amikor Korodi Attila környezetvédelmi miniszterként, jómagam pedig szenátori és jogi bizottságelnöki tisztségemben tiltakoztunk a verespataki bánya megnyitása ellen, hallatlanul magyarellenes hangot ütött meg az RMGC. A ciántechnológia-ellenes törvénytervezetünket magyar összeesküvésnek nevezték, mondván, hogy szándékosan le akarjuk szegényíteni Romániát, és az aranyat mi akarjuk kitermelni, miután visszafoglaltuk Erdélyt. Nekem éppen ez a legnagyobb bajom a bányavállalattal, hogy a saját gazdasági érdekei miatt magyarellenes politikai feszültséget keltett. Amikor észrevették, hogy ez a kampányuk hatástalan, azonnal elkezdték keresni az erdélyi magyar választók és döntéshozók kegyeit, de a korábbi húzásuk akkor is megbocsáthatatlan. Persze értetlenül állok azon jelenség előtt is, amikor erdélyi magyar újságokban egész oldalas RMGC reklámokat látok. Erdélyi Napló (Kolozsvár)
Kelemen Hunor elgördítette az első követ a verespataki bánya megnyitásának útjából
Heves indulatokat váltott ki Kelemen Hunor kulturális miniszter döntése, amikor régészeti mentesítési engedélyt adott ki a Fehér megyei településre. Egyes ellenzéki politikusok szerint ezzel a határozattal a román kormány gyakorlatilag engedélyezte a cián alapú bányászatot Verespatakon. A részletekről Eckstein Kovács Péter államfői tanácsossal beszélgettünk, aki korábban RMDSZ-es szenátori minőségében többször is felemelte szavát a környezetvédelmi katasztrófával fenyegető bánya megnyitása ellen.
– A kedélyek azért borzolódtak fel, mert azáltal, hogy a kulturális minisztérium kiadta a feltárási engedélyt, meghatározó lépés történt a verespataki projekt megvalósításának az irányában, amit én csak elutasítani tudok. A tervezetet egyrészt a környékbeli lakosság támogatja, másrészt a bányavállalathoz kötődő érdekcsoportok. Az ott élők érthető módon rokonszenveznek a bánya megnyitásával, hiszen munkahelyeket ígértek nekik, de véleményem szerint más épeszű ember nem támogathat egy olyan projektet, amely visszafordíthatatlanul és súlyosan károsíthatja a környezetet. Ha biztonsági problémák vetődnek fel, a szennyezés Erdélyen kívül Magyarországot is sújthatja. Kilenc éve terítéken van ez a rendkívül népszerűtlen intézkedés, de időközben hiába váltakoztak a kormányok és a miniszterek, eddig senki nem merte kiadni a bánya megnyitásához szükséges engedélyeket. Ennek felelősségétől valósággal menekültek a politikusok, éppen ezért tartom rendkívül súlyosnak Kelemen Hunor döntését, aki gyakorlatilag egyet előre lépett ebben a kérdésben. Habár Kelemen a döntést miniszterként írta alá, és ez látszólag technikai kérdésnek tűnik, az ügy politikai vonatkozásai már a demokrata liberálisoknál is jelentkezni kezdtek, ezért az RMDSZ-nek is mihamarabb állást kellene foglalnia.
– Úgy tűnik, az EU nem fog beleszólni a verespataki bányaügybe, tehát a végső döntés a román állam kezében van…
– Kétségtelen, hogy az EP kibocsátott egy ajánlást az EB felé, amelyben meg szeretnék tiltani a cián alapú bányászatot az unió területén. A politikai manifesztumot a parlament nagy többséggel megszavazta, a bizottságban viszont, ahol az államok képviselői döntenek, bizonyos gazdasági érdekek miatt nagy az ellenállás. A tiltakozó hangok azokból az országokból érkeznek, ahol cián technológiával működő bányák léteznek, de ebben a pillanatban, amikor Németország például környezetvédelmi okokból be akarja fagyasztani az atomerőműveit, Románia nem engedheti meg magának azt, hogy zöld utat adjon egy olyan projektnek, ami szembe megy az EP akaratával, és potenciális veszélyforrást jelent az egész régió számára.
– Lehet-e súlya a hazai civil szervezetek tiltakozásának a végső döntés meghozatalában?
– A bányatársaság, az RMGC az utóbbi hónapokban rendkívül agresszív médiakampányt folytatott, azok a források pedig, amelyek kritikusan nyilvánulnának meg, valósággal eldugultak. Kulcskérdésnek találom tehát a civil szervezetek találékonyságát és meggyőzőképességét abban, hogy megakadályozzák ennek a katasztrófával fenyegető megaprojektnek a beindítását.
– Tudomása szerint hány embert érintene közvetlenül a bánya megnyitása?
– A hangsúly a potenciális munkahelyek számán van, a vállalat ugyanis főként ezzel próbálja kicsikarni a lakosság támogatását. Az RMGC korábban több ezer, ma már csak négyszáz-nyolcszáz munkahelyről beszél, és ami nagyon fontos: ezek csupán időleges állások lennének. A lényeg az, hogy amíg környezetbiztonsági szempontból a bánya nagyon sok embert érint, addig a munkalehetőségek szemszögéből a leendő bányában dolgozók száma rendkívül korlátozott.
–Milyen eszközöket vetett még be az RMGC a lobbija során? – Kevesen írták meg, de hihetetlenül durva volt a magyarok ellen kijátszott kártyájuk. Annak idején, amikor Korodi Attila környezetvédelmi miniszterként, jómagam pedig szenátori és jogi bizottságelnöki tisztségemben tiltakoztunk a verespataki bánya megnyitása ellen, hallatlanul magyarellenes hangot ütött meg az RMGC. A ciántechnológia-ellenes törvénytervezetünket magyar összeesküvésnek nevezték, mondván, hogy szándékosan le akarjuk szegényíteni Romániát, és az aranyat mi akarjuk kitermelni, miután visszafoglaltuk Erdélyt. Nekem éppen ez a legnagyobb bajom a bányavállalattal, hogy a saját gazdasági érdekei miatt magyarellenes politikai feszültséget keltett. Amikor észrevették, hogy ez a kampányuk hatástalan, azonnal elkezdték keresni az erdélyi magyar választók és döntéshozók kegyeit, de a korábbi húzásuk akkor is megbocsáthatatlan. Persze értetlenül állok azon jelenség előtt is, amikor erdélyi magyar újságokban egész oldalas RMGC reklámokat látok. Erdélyi Napló (Kolozsvár)
2011. augusztus 5.
Székelyföld függetlenségét támogató plakátok Moldáviában
Annak ellenére, hogy a román média, akárcsak a Bukarest által támogatott moldáv sajtó, fennen hangoztatja, hogy Moldova Köztársaság lakosságának túlnyomó része román, akik égnek a vágytól, hogy mihamarabb egyesülhessenek az anyaországnak nevezett Romániával.
Úgy tűnik azonban, hogy az országban igen sokan tartják magukat moldovánoknak, és nem hogy nem akarnak egyesülni Romániával, hanem határozottan elhatárolódnak tőle. Most egy moldáv nemzeti portál érdekes jelenségről számolt be: valakik Székelyföld függetlensége mellett foglalnak állást Moldovában. A napokban Chisinau utcáin és más környékbeli településeken is olyan plakátok jelentek meg, amelyeken Székelyföld térképe látható, azzal a felirattal, hogy „támogatjuk függetlenné válását". Erdély.ma
Annak ellenére, hogy a román média, akárcsak a Bukarest által támogatott moldáv sajtó, fennen hangoztatja, hogy Moldova Köztársaság lakosságának túlnyomó része román, akik égnek a vágytól, hogy mihamarabb egyesülhessenek az anyaországnak nevezett Romániával.
Úgy tűnik azonban, hogy az országban igen sokan tartják magukat moldovánoknak, és nem hogy nem akarnak egyesülni Romániával, hanem határozottan elhatárolódnak tőle. Most egy moldáv nemzeti portál érdekes jelenségről számolt be: valakik Székelyföld függetlensége mellett foglalnak állást Moldovában. A napokban Chisinau utcáin és más környékbeli településeken is olyan plakátok jelentek meg, amelyeken Székelyföld térképe látható, azzal a felirattal, hogy „támogatjuk függetlenné válását". Erdély.ma
2011. augusztus 5.
Kolozsvári levéltárosok gyűjteménye
A Román Országos Levéltár Kolozs megyei levéltárában őrzött rendkívül értékes oklevélgyűjtemény korszerű tárolásának biztosítása céljából indít kampányt az Erdélyi Magyar Levéltárosok Egyesülete. Az oklevélgyűjtemény a város évszázadokon át elnyert kiváltságleveleit, jogbiztosító okleveleit, iratait tartalmazza.
A Fogadd örökbe a múltad elnevezésű kampány kezdeményezői elsősorban a levéltárban levő oklevelek tárolására szolgáló korszerűtlen, savas papírból készült palliumokat és dobozokat szeretnék kicserélni, jó minőségű és méretre szabott tároló anyagokkal.
Hangsúlyozzák, Kolozsvár város levéltárának oklevélgyűjteménye közel 500 értékesebbnél értékesebb iratot tartalmaz, papír és pergamen irathordózón egyaránt, 1224-től 1832-ig terjedő időszakra. A kezdeményezők hangsúlyozzák, a kampány alkalom arra, hogy olyan történelmi érték felé irányítsuk a szakma és a széles közönség figyelmét, amiről alig esik szó a médiában vagy a közbeszéd szintjén. Az adományokat a Kolozsvári Magyar Napok keretén belül az egyesület standjánál illetve bankszámlájára várják. Erdély.ma
A Román Országos Levéltár Kolozs megyei levéltárában őrzött rendkívül értékes oklevélgyűjtemény korszerű tárolásának biztosítása céljából indít kampányt az Erdélyi Magyar Levéltárosok Egyesülete. Az oklevélgyűjtemény a város évszázadokon át elnyert kiváltságleveleit, jogbiztosító okleveleit, iratait tartalmazza.
A Fogadd örökbe a múltad elnevezésű kampány kezdeményezői elsősorban a levéltárban levő oklevelek tárolására szolgáló korszerűtlen, savas papírból készült palliumokat és dobozokat szeretnék kicserélni, jó minőségű és méretre szabott tároló anyagokkal.
Hangsúlyozzák, Kolozsvár város levéltárának oklevélgyűjteménye közel 500 értékesebbnél értékesebb iratot tartalmaz, papír és pergamen irathordózón egyaránt, 1224-től 1832-ig terjedő időszakra. A kezdeményezők hangsúlyozzák, a kampány alkalom arra, hogy olyan történelmi érték felé irányítsuk a szakma és a széles közönség figyelmét, amiről alig esik szó a médiában vagy a közbeszéd szintjén. Az adományokat a Kolozsvári Magyar Napok keretén belül az egyesület standjánál illetve bankszámlájára várják. Erdély.ma
2011. augusztus 5.
Erdély legrégebbi templomának feltárását támogatja a Kulturális Minisztérium
Erdély legrégebbi templomának feltárását támogatja a Kulturális és Örökségvédelmi Minisztérium A 10-dik században épült templom romra bukkantak a gyulafehérvári római katolikus székesegyház előtti téren.
Erdély legrégebbi templomhajójában a régészeti kutatások június 14-dikén kezdődtek és a tervek szerint augusztus 13-án fejeződnek be. Az ásatás augusztus 20-ig nyitva marad, majd befedik.
Kolozsvári Rádió. Erdély.ma
Erdély legrégebbi templomának feltárását támogatja a Kulturális és Örökségvédelmi Minisztérium A 10-dik században épült templom romra bukkantak a gyulafehérvári római katolikus székesegyház előtti téren.
Erdély legrégebbi templomhajójában a régészeti kutatások június 14-dikén kezdődtek és a tervek szerint augusztus 13-án fejeződnek be. Az ásatás augusztus 20-ig nyitva marad, majd befedik.
Kolozsvári Rádió. Erdély.ma
2011. augusztus 5.
Román-magyar kapcsolattörténet – Könyvbemutató Erdélyben –
Borsi-Kálmán Béla az ELTE egyetemi tanára, a román-magyar kapcsolattörténet egyik legkiválóbb kutatója, tanulmánykötetében sokoldalúan fejti ki a témát: kezdve a Kossuth-migráció román társadalom-képétől, folytatva a Trianon előtti román és magyar nemzetpolitika eltéréseinek felkutatásig, végül a magyar-román párbeszéd reális feltételeinek elemzéséig.
A tanulmánykötetet Erdélyben is bemutatták. Ha a történelem valóban az élet tanítómestere és valóban tanulnának is belőle a népek, talán lenne esélye a megbékélésnek. A valóság azonban más. A történészek szava nem biztos, hogy meghallgatásra talál a politikusoknál.
Kossuth Rádió
Borsi-Kálmán Béla: Megközelítések - Tanulmányok a magyar-román /román-magyar/ kapcsolattörténetről és identitásról Lucidus Kiadó, Budapest, 2011 (Kisebbségkutatás Könyvek) Erdély.ma
Borsi-Kálmán Béla az ELTE egyetemi tanára, a román-magyar kapcsolattörténet egyik legkiválóbb kutatója, tanulmánykötetében sokoldalúan fejti ki a témát: kezdve a Kossuth-migráció román társadalom-képétől, folytatva a Trianon előtti román és magyar nemzetpolitika eltéréseinek felkutatásig, végül a magyar-román párbeszéd reális feltételeinek elemzéséig.
A tanulmánykötetet Erdélyben is bemutatták. Ha a történelem valóban az élet tanítómestere és valóban tanulnának is belőle a népek, talán lenne esélye a megbékélésnek. A valóság azonban más. A történészek szava nem biztos, hogy meghallgatásra talál a politikusoknál.
Kossuth Rádió
Borsi-Kálmán Béla: Megközelítések - Tanulmányok a magyar-román /román-magyar/ kapcsolattörténetről és identitásról Lucidus Kiadó, Budapest, 2011 (Kisebbségkutatás Könyvek) Erdély.ma
2011. augusztus 5.
A mór mehet
Nem valószínű, hogy sok betegnek könnybe lábad a szeme a Cseke Attila egészségügyi miniszter lemondásáról szóló hír hallatán. Annak sem túl nagy az esélye, hogy a rendszert alapjaiban átszervező, a betegek ellátásában is tapasztalható eredményeket elérő vezetőként kerül be Cseke neve a krónikákba.
Azért nem, mert Cseke Attila nem olyan tárcavezető volt, aki a romániai egészségügy rákfenéit orvosolni tudta volna. Nevéhez többek között kórházak bezárása, a gyógyszerellátás emberéleteket veszélyeztető bizonytalansága tapad – s bár megeshet, utólag bebizonyosodik, hogy jó döntés volt az intézmények átalakítása, az úgynevezett reformnak egyelőre csak a fájó következményeit érzékelhettük. Legnagyobb – mindenképpen értékelendő – vívmánya a decentralizáció, a kórházak átadása az önkormányzatoknak, az intézkedés pozitív hozadékai azonban egyelőre ugyancsak kevéssé látványosak. Mindezek ellenére ujjongást sem válthat ki Cseke Attila távozása. Azért nem, mert tapasztalatból tudjuk: jöhetnek, mehetnek a miniszterek, az egészségügy gondjai maradnak, mi több, mélyülnek. A rendszer évek, évtizedek óta alulfinanszírozott, hiába pumpálnak bele időnként több vagy éppen kevesebb pénzt, annak nyoma sem látszik, útja követhetetlen. És azért sem örülhetünk felszabadultan a lemondást követően, mert az valamiképpen mégiscsak tiszteletre méltó. Nem divat Romániában a magas funkcióba jutott tisztségviselők önkéntes visszalépése. Cseke Attila gesztusának hivatalos indoklásával azonban egyetérthetünk. Ha a költségvetés kiigazításakor a román kormánynak az egyik kulcsfontosságú ágazat irányításával megbízott tagját meg sem kérdezik, mennyi pénzre lenne szükség a betegellátás biztosításához, akkor eléggé nyilvánvaló, hogy a történet hátterében nem szakmai érvek, sokkal inkább politikai játszmák húzódnak. Amikor az egész romániai közvélemény szidta az egészségügyi minisztert, mert számos kórházat bezártak, az államfő, a miniszterelnök, a hatalom minden képviselője elismerőleg nyilatkozott Cseke bátorságáról. Csakhogy amint a munka kényelmetlen felét elvégezte, azonnal rájárt a rúd, Traian Băsescu az elmúlt hetekben folyamatosan ostorozta őt, és azt is jó előre megmondta, amiről a tárcavezető szerdán értesült: nem számíthat több pénzre a minisztérium. A mór megtette kötelességét, a mór mehet. A betegellátásban mindez aligha jelent lényeges változást. De vajon milyen politikai következményei lesznek az ügynek? Vajon meddig tűri még az RMDSZ, hogy a nagyobbik kormánypárt és az államfő kénye-kedve szerint elbánjon vele? Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Nem valószínű, hogy sok betegnek könnybe lábad a szeme a Cseke Attila egészségügyi miniszter lemondásáról szóló hír hallatán. Annak sem túl nagy az esélye, hogy a rendszert alapjaiban átszervező, a betegek ellátásában is tapasztalható eredményeket elérő vezetőként kerül be Cseke neve a krónikákba.
Azért nem, mert Cseke Attila nem olyan tárcavezető volt, aki a romániai egészségügy rákfenéit orvosolni tudta volna. Nevéhez többek között kórházak bezárása, a gyógyszerellátás emberéleteket veszélyeztető bizonytalansága tapad – s bár megeshet, utólag bebizonyosodik, hogy jó döntés volt az intézmények átalakítása, az úgynevezett reformnak egyelőre csak a fájó következményeit érzékelhettük. Legnagyobb – mindenképpen értékelendő – vívmánya a decentralizáció, a kórházak átadása az önkormányzatoknak, az intézkedés pozitív hozadékai azonban egyelőre ugyancsak kevéssé látványosak. Mindezek ellenére ujjongást sem válthat ki Cseke Attila távozása. Azért nem, mert tapasztalatból tudjuk: jöhetnek, mehetnek a miniszterek, az egészségügy gondjai maradnak, mi több, mélyülnek. A rendszer évek, évtizedek óta alulfinanszírozott, hiába pumpálnak bele időnként több vagy éppen kevesebb pénzt, annak nyoma sem látszik, útja követhetetlen. És azért sem örülhetünk felszabadultan a lemondást követően, mert az valamiképpen mégiscsak tiszteletre méltó. Nem divat Romániában a magas funkcióba jutott tisztségviselők önkéntes visszalépése. Cseke Attila gesztusának hivatalos indoklásával azonban egyetérthetünk. Ha a költségvetés kiigazításakor a román kormánynak az egyik kulcsfontosságú ágazat irányításával megbízott tagját meg sem kérdezik, mennyi pénzre lenne szükség a betegellátás biztosításához, akkor eléggé nyilvánvaló, hogy a történet hátterében nem szakmai érvek, sokkal inkább politikai játszmák húzódnak. Amikor az egész romániai közvélemény szidta az egészségügyi minisztert, mert számos kórházat bezártak, az államfő, a miniszterelnök, a hatalom minden képviselője elismerőleg nyilatkozott Cseke bátorságáról. Csakhogy amint a munka kényelmetlen felét elvégezte, azonnal rájárt a rúd, Traian Băsescu az elmúlt hetekben folyamatosan ostorozta őt, és azt is jó előre megmondta, amiről a tárcavezető szerdán értesült: nem számíthat több pénzre a minisztérium. A mór megtette kötelességét, a mór mehet. A betegellátásban mindez aligha jelent lényeges változást. De vajon milyen politikai következményei lesznek az ügynek? Vajon meddig tűri még az RMDSZ, hogy a nagyobbik kormánypárt és az államfő kénye-kedve szerint elbánjon vele? Háromszék (Sepsiszentgyörgy)