kérdezett:B. D. T.
VÖRÖS ERDÉLY
Rákattan a román közönség a Magyar Autonóm Tartományra
"Meg kéne érteni, hogyan működhetett ez az ország a 80-as években, hogy is nem omlott össze" - Stefano Bottoni román nyelvű könyvéről és a kutatás további irányairól. [interjú]
A román történetírásban mindeddig kiaknázatlan területeket nyit meg a Transilvania Roşie, például 1956 eseményeinek romániai hatástörténetével mindeddig nem igazán foglalkoztak a kutatók – méltatta Vasile Puşcas egyetemi professzor Stefano Bottoni történész román nyelvű kötetét a hétfői kolozsvári bemutatón.
Zsúfolásig telt a Gheorghe Bariţiu Történelmi Intézet konferenciaterme, sokan kíváncsiak voltak a Sztálin a székelyeknél című, a Magyar Autonóm Tartomány (1952–1960) történetét feldolgozó kötet rövidebb, román nyelvű változatára, amely voltaképpen Bottoni olasz nyelvű doktori disszertációjának kiegészített fordítása. Bottoni politikatörténetből és módszertanból is jelesre vizsgázott, és olyan új kutatási területeket nyitott meg, hogy akár száz kutatónak is elég munka lenne
továbbgördíteni a felvetett témákat – mondta a professzor, kiemelve a fiatal történész „bátorságát”, amellyel kutatási témájához nyúlt. Ugyanakkor hiányolta például, hogy a román nemzetiségű kommunista nomenklatúrával kapcsolatos forrásokat, például emlékiratokat kevésbé használt fel az író, főként a kisebbségi, magyar kommunista pártvezetőkről esik szó a könyvben.
Lucian Nastasă-Kovács, a George Bariţiu intézet kutatója a forrásanyag gazdagságát emelte ki, megjegyezve, hogy bár eltelt 20 év a ’89-es fordulat óta, nem igazán dolgozták fel és publikálták a kommunizmus korszakára vonatkozó párt- és egyéb dokumentumokat. Bottoni munkája igazi interdiszciplináris kutatás, és sikerült, amennyire lehetett, eseményeket és szálakat rekonstruálnia benne a Magyar Autonóm Tartomány létrehozása és működése kapcsán. Az adatok és sokszor megbízhatatlan források dzsungelében nehéz GPS nélkül tájékozódni – tette hozzá –, ám Bottoninak mégis sikerült, ellenállt a bizonytalan vagy hiányos dokumentumok „provokációinak”, és igényes munkát tett le az asztalra. Egy román történész, hacsak nem ismeri a magyar és német nyelvet, nem tudott volna írni erről a témáról, jegyezte meg.
A román történészek ugyanakkor felhívták a figyelmet a könyv fordításbeli hiányosságaira, terminológiai problémákra is, ám mint elhangzott, nehéz volt a fordító dolga, hiszen a nemzetközi kapcsolatok területének nincs is igazából kidolgozott román szakterminológiája. Horváth István, a román nyelvű könyv társkiadójának, a kolozsvári Kisebbségkutató Intézetnek a vezetője az utóbbi két év kiadványairól beszélt. Az autonómiadiskurzust nem lehet megérteni a MAT történetének ismerete nélkül – hívta föl a figyelmet. Stefano Bottoni 2002-ben kezdte el a kutatást. Egyrészt az érdekelte, hogyan „született” és hogyan „nőtt fel” az a kommunista diktatúra, amelyet Ceauşescu-rezsimként ismerünk, hiszen erről még mindig nagyon keveset lehet tudni; illetve hogy a Magyar Autonóm Tartomány
valódi autonómiát biztosított-e a romániai magyar kisebbségnek, vagy egy formális sztálinista kreáció volt, tartalom nélkül. Arra a következtetésre jutott, hogy ez egy szovjet típusú autonómia volt, amely voltaképpen nem a nemzetiségi jogok bővítését szolgálta, hanem hogy „magyarul is lehessen építeni a szocializmust”. Ez az utópia pedig „sokak előtt elfedte, hogy öntudatlanul is segédkeznek egy rendkívül kemény diktatúra kiépítésében”. 1956-ig még egyes magyar vezetők is elhitték, hogy a MAT „kis magyar világ” lehet, ám a magyar forradalom hatására más irányt vettek a dolgok, a román hatóságok átértelmezték a magyar nemzetiségi kérdést, megtorlások voltak, 1959-60-ra átszervezték és elsorvasztották a MAT-ot is. (Bővebben lásd a Sztálin a székelyeknél című kötetben, amely elérhető az Adatbank.ro-n itt.)
Bottoni vázolta a kutatás további lehetséges irányát is a kolozsvári könyvbemutatón. Egy néhány éven belül tervezett folytatásban azt a kérdést próbálja majd megválaszolni, hogyan kezdődhetett el a 60-as évek második felében a liberalizáció korszaka, és hogyan vált a 80-as évekre keményen elnyomó, represszív rezsimmé? Miért volt ennyire stabil a Ceauşescu-rezsim? Mi történt az átmenetkor, és hogyan reagált Románia az „új korszak” kihívásaira? Az etnikai problémákat minél tágabb társadalmi perspektívában kell majd értelmezni – tette hozzá.
Arra számítottam, sokkal több román nemzetiségű jön el a könyvbemutatóra, mert ugyan zsúfolt volt a terem, de a közönség fele magyar volt.
Stefano Bottoni: – A könyvemet is magyarok vásárolták főleg, román nyelven talán csak egyet dedikáltam. Bukarestben azonban lesznek. Másrészt meg ki ér rá délután 3-kor könyvbemutatóra jönni? De amikor beléptem, és láttam, mennyire tele van a terem, azt mondtam, rendben van. A lényeg az volt, hogy bemutassuk a könyvet a román közönségnek.
Mit gondolsz a Vasile Puşcas által megfogalmazott kritikáról?
– Teljesen igaza van, és ha most kellene megírnom a könyvet, nem így írnám meg. Mikor tavaly szó volt egy új kiadásról, már akkor felmerült ez bennem, hiszen azóta kicsit változott a perspektíva. Nem így közelíteném meg a témát, nem a nemzetiségi szempont lenne az elsőrendű. Többet foglalkoznál a román forrásokkal?
– Nemcsak a román forrásokkal, hanem a románokkal. Meg a németekkel. Nagyobb tere nyílt volna az összehasonlításnak, elhelyezni Erdélyt, Európa-szinten összehasonlítani Jugoszláviával, Szlovákiával – sokkal jobban ki lehetett volna domborítani ezt az összehasonlító perspektívát. Nyilván még több időt, energiát kellett volna rááldozni.
Nem kizárt, hogy lesz még ennek a könyvnek egy kiadása, de nem ezt a könyvet kell még egyszer megírni. Olyant viszont meg lehetne egyszer írni, amely 1945-től 1989-ig dolgozza föl a korszakot. Az lehetne majd a folytatás, néhány hibát korrigálva.
Puşcas kitűnő ember, nagyon jó olvasó, jól látta a gyengeségeket, és jó, hogy szóvá tette. Szóval, én is töprengtem, hogy új könyvet írjak, nagyon belenyúljak a régibe? Végül alig nyúltam bele, csupán néhány új szakirodalommal bővítettem ki.
A könyvbemutatón is beszéltél arról, hogyan lehetne folytatni a kutatást. Korai erről bővebben mesélni, vagy már vannak kialakult terveid?
– Tervek vannak, a megvalósítás odébb van. Akár az EU-projekteknél, a pályázat első részénél vagyunk (nevet). Van az alapötlet: meg kéne érteni, hogyan működhetett ez az ország a nyolcvanas években, hogy nem omlott össze – és ha nem történik ez a '89-es dolog, abszolút nem is omlik össze. Semmi jele nem volt az ellenzékiségnek, ellenzéki mozgalmaknak, civil társadalom nem létezett. Olyan könyvekre támaszkodom, amelyek most jelentek meg, az egyik Stephen Kotkin: Societatea necivilă című munkája. Ez a könyv letarolja a civil társadalmas mítoszokat Kelet-Európában. Társadalom nem létezik – szólt Thatcher híres mondata. Nos, társadalom lehet létezik, ám civil társadalom valóban nem létezik! Legalábbis itt nem létezett.
Most, hogy egy nagy amerikai professzor megmondta a tutit, már el lehet indulni bizonyos irányokba, pontosabban bátrabban lehet kijelenteni olyan dolgokat, amit szerintem már sokan éreztek, hogy ez a nagy civil társadalmas teória kicsit recsegett-ropogott. Valószínűleg ki lehet jelenteni, hogy a román forradalmat nem lehet felfogni a civil társadalom győzelmeként – mert nem a civil társadalom robbantotta ki. Nem a civil társadalom robbantotta fel a kommunizmust, és nem az antikommunisták, akik gyakorlatilag nem voltak. Hanem egy egészen váratlan esemény, amit nem lehet a KGB-vel és Moszaddal és a magyar titkosszolgálattal magyarázni, mert igenis voltak belső mozgatórugói. Meg kell érteni, hogy mi.
Stefano Bottoni: az 1989-es romániai fordulat értelmezései
Ezt a hosszú folyamatot, ezt a hosszú forradalmat, amely 1989. decemberben indult, és júniusig, legalább a bányászjárásig eltartott, ezt az elhúzódó, nagy politikai konfliktust, ennek a logikáját csak úgy lehet megérteni, ha előtte megértjük, mi van mögötte. Milyen volt a Ceauşescu-rendszer, és mi volt a legitimációs forrása? Hogyan lehetséges, hogy ez a rendszer, amely a nyolcvanas években gazdasági-társadalmi viszonylatban egyre rosszabb, egyre borzasztóbb, mégis fennmarad? És nincsenek reformok, számottevő belső erjedések stb. Ez az igazán nagy probléma. Ha valami nem történik egészen véletlenül Temesváron, gyakorlatilag az ország többi része mozdulatlan marad. És az ország nagy része otthon marad, amikor a megmozdulások vannak, ez az a forradalom, amit mindenki a tévében néz, de amire kevesen mennek ki. Ez arról árulkodik, hogy valószínűleg sokkal többen meg voltak elégedve valamilyen szinten ezzel a rendszerrel, mint ahogy gondoltuk volna. S ez problémákat vet fel, mert hogy lehet élni egy ilyen rendszerben? Mik a túlélés stratégiái, hogyan élik túl az emberek ezt a rendszert?
Ebből a szempontból mondtam, hogy nem jó kizárólag a kisebbségi perspektíva, mert nyilvánvaló: kisebbségi perspektívából ez a rendszer borzalmas volt. Magyarnak lenni a nyolcvanas években valami katasztrófa volt. Ez egyértelmű. De románnak lenni milyen volt? Moldvában, Olténiában, valahol Arad megyében? Lehet, nekik sokkal jobb volt, és sokan észre sem vették, hogy milyen burokban élnek.
Ebből az is következik, hogy az értelmiségi, illetve a kisebbségi perspektíva nagyon torzít. Nyilván kialakul az a jellemző frusztráció, hogy gyakorlatilag van egy borzasztóan elmaradt társadalom, ahol nincs mit kezdeni. A hülye nép mítosza. Hogy mi márpedig szeretnénk valamit kezdeni a "poporral", de az buta. Hagyja magát irányítani, nem határoz, nem dönt, nem tiltakozik.
De azt kéne kideríteni, hogyan élte meg ezt az egészet a "popor", a nép, az egyszerű emberek, régi terminológiával élve a munkások és a parasztok. Ezen dolgozom, de itt nemcsak források kellenek, hanem először a megközelítést kell megtalálni. Mert az, amit eddig olvastam a Ceauşescu-rendszerről, nem volt teljesen meggyőző. Vannak már jó elemzések, de Ceauşescu és az a 20-25 év még mindig olyan megfoghatatlan. És 20 év után még mindig téma, sokkal mélyebb nyomokat hagyott, mint gondolták volna 10-15 éve, mikor azt hitték, hogy a fiatalok egy egészen más világban nőnek fel.
Lehet, hogy a fiatalok nem tudják, mi volt akkor. De érzik. Az, ami volt, nagyrészt ma is meghatározza az életterüket. Ezt kellene valahogy megfogni.
A Transilvania Roşieben szerinted melyik az a téma, ami leginkább újszerű lesz a román értelmiség számára?
– A Magyar Autonóm Tartományra rácuppantak, az nyilván érdekes téma, mert ők is hallottak erről elég sokat, de csak legendaszerűen vagy említés szintjén. Most kapnak egy kemény, dokumentumokon alapuló, 40 oldalas narratívát arról, hogy ez milyen volt. Illetve arra is fel lehetne figyelni, hogy az erdélyi kommunista építkezést mennyire meghatározzák a magyarok és egyáltalán a kisebbségiek a negyvenes-ötvenes években. Rendben van, hogy nemcsak a zsidók meg a magyarok hozzák be a kommunizmust, de igenis benne vannak, tehát ez az egész sztálinista kurzus igenis egy kisebbségi építkezés is. Akár arra is lehetne hivatkozni, hogy én ezzel visszaigazolok bizonyos állásponthoz, de úgy látom, Puşcas sem ilyen irányba vitte el a kritikát.
Ami viszont jó lenne, ha bekerülne a köztudatba, az 1956. Két ’56-os fejezet is van, a könyv felépítésében elég hangsúlyos ’56 szerepe és az 1956 utáni megtorlások. Jó lenne, ha ezen a vonalon el lehetne indítani a fiatal kutatókat. Rengeteg jó doktori témát lehetne adni ennek a könyvnek valamelyik szeletéből, mert amibe én belemarkoltam, az egy elsietett dolog.
Én siettem, rengeteg mindenbe fogtam bele, és nagyon sok helyen csak utaltam a problémákra. Viszont ezek olyan problémák, amelyek egy normális országban 10 doktori disszertációt indítanának el. Ideje annak, hogy megszülessenek végre az igazi mélyfúrások.
Hiába mondják, hogy amit én csináltam, az mélyfúrás: nem igaz. Egy-két fejezet eléggé mélyfúrás, de a többi nagyon felszínes. A probléma az, hogy mihez képest volt felszínes... Most eljött az ideje annak, hogy még mélyebbre ássanak. Transindex

Csupa csapás az élet – Moldvaiak Budapesten
Nyisztor Tinka néprajzos doktorandusszal budapesti „lakásán", a Budaörsi úti Magyar Nyelvintézet ebédlőjének halljában beszélgetünk sepsiszentgyörgyi, moldvai, budapesti, bukaresti meg párizsi dolgokról. Az előző nap estéjén a budapesti székhelyű Lakatos Demeter Társaság havi ülésén a moldvai magyarság jogsérelmeinek orvoslására szánt sziszifuszi munkáról számolt be drámai hangvétellel, arról, hogy az iskolai oktatás, az anyanyelvű mise dolgában a romániai Helsinki Bizottság támogatása ellenére is a iasi-i (jászvásári) püspökség, a janicsárpapok, a nacionalista pártok helyi potentátjai miként szegik nyakát minden moldvai „magyarmentő" szándéknak. Nyisztor Tinka kivételes képességekkel megáldott, illetve az önképzés, a közéleti státusteremtés mezein, legalábbis csángó-magyar vonatkozásban, páratlan szélességű pászmákat bejáró személyiség. A Tázló völgyében rejtőzködő székelyes csángó falu, Pusztina (Pustina), illetve a magyarságát a huzatos moldvai tájon őrző családi hagyomány emelte a csángó mozgalom élére.
Határozott, energikus alkat. Budapesten az ELTE néprajz szakán szerzett diplomát, ugyanitt jelentkezett posztgraduális képzésre, ezzel párhuzamosan egy svájci ösztöndíjat is megpályázott és elnyert, s ekképpen dupla doktori képzésben részesül a moldvai magyar csángó nyelvjárás mellé, amely a gyermek- és fiatalkori kommunikáció egyetlen nyelvi közege volt, előbb a román, majd a szépen beszélt magyar köznyelvet pászította oda, s ezt toldotta meg a francia irodalmi nyelvvel.
Tegnap a magyarországi csángók fórumán beszélt, napokkal azelőtt a bukaresti Pápai Nunciatúrán kért csángóügyekben kihallgatást, s ma, miután együtt áttekintjük a csángóság sorsának alakulását, és meg-megállunk életpályájának egy-egy stációjánál, amelyet átszőtt a közéleti szerepvállalás, megy a Kamaraerdő peremén lakó csángó barátnőjéhez. A téli savanyúság eltevésének praktikáira tanítja meg a csángó asszonyt, aki ezeket a Kárpátokon belüli eltevési fifikákat nem ismeri. Otthon, Erdélyben átnézem a francia nyelven írt szakmai önéletrajzát, különösképpen a különféle konferenciákon való szereplései és a szakmai közlemények listáját, amelyekből kirajzolódik egy isten háta mögötti faluból, évszázadokon át folyamatosan fojtogatott szellemi térségből érkező negyvenéves nő bámulatos akaratereje s az 1990-ben bekövetkezett romániai politikai rendszerváltás utáni pályamódosulások dinamizmusa.
Sylvester Lajos
Erdély.ma

Jövőkép: csökkenő népességszám, változó etnikai arányok
A következő évtizedekben jelentős mértékben csökken Hargita megye népessége, derül ki a megyei önkormányzat rendelte tanulmányból, amelyet csütörtökön mutattak be. A demográfiai kutatás eredménye szerint az alacsony születési ráta, valamint az elvándorlás miatt 2032-re várhatóan közel 15 százalékkal csökken a megye lakosságának létszáma – a 2002-es statisztikához viszonyítva.
Mind a magyar, mind a román népesség számaránya csökkeni fog, egyedül a roma közösség létszáma fog gyarapodni – állapítja meg a Kiss Tamás és Csata István jegyezte tanulmány. A két kolozsvári szociológus a megyei tanács megrendelésére végzett demográfiai kutatása előrejelzi a nemzetiségi arányok változását is. Kiss Tamás ismertette, hogy külön módszertan alapján becsülték fel a roma lakosság arányát a megyében ugyanis – mint mondta – a 2002-es népességszámlálás adatai nem tükrözik a valós helyzetet. A két kutató munkája során figyelembe vette a korszerkezetet, a termékenységet, a halandóságot, a migrációt, az asszimiláció mértékét is. Becslésük szerint a Hargita megyei népesség száma 2022-re 302 477, 2032-re pedig 293 384 főre csökken a 2002-ben mért 326 000-rel szemben. A magyarok esetében a népességcsökkenés mértéke 16, a románok esetében 17 százalékos, a romák száma ezzel szemben 85 százalékkal nő. Adataik szerint 2002-ben a magyarok számaránya 80,3, a románoké 14, a romáké pedig 5,7 százalék volt. A tendenciák alapján három évtizeddel később, azaz 2032-ben a magyarok aránya 75, a románoké pedig 12,9 százalékra mérséklődik, míg a romáké 12,1 százalékra nő.
A tanulmányban korcsoportokra lebontva is vizsgálták az etnikai arányokat. Eszerint a 19 év alatti fiatalok között a romák aránya 2032-ben már az egyötöd felett lesz, az újszülöttek között pedig eléri az egynegyedet, miközben a magyarok aránya a fiatalok között kétharmadra, az újszülöttek között pedig kétharmad alá csökken. A románok esetében a csökkenés még látványosabb, 15,2 százalékról 11,4 százalékra a fiatalok és 13,5 százalékról 10,7 százalékra az újszülöttek között.
A szociológusok kisrégiókra lebontva is kutatták a várható helyzetet, és mint például kimutatták, Székelykeresztúr térsége „elcigányosodik”. Kiss Tamás hangsúlyozta, az „elcigányosodás” kifejezést nem pejoratív értelemben használják, a szakirodalom szerint a fogalom a romák arányának növekedése mellett a terület ezzel járó társadalmi és gazdasági leértékelődését is jelenti, ami szoros összefüggésben áll a romákkal szembeni táplált előítéletekkel. Hargita Népe (Csíkszereda)

Politika, oktatás, nevelés és erőszak
A nők elleni erőszak felszámolásáról, a gyermeknevelési segélyről, a tanügyi törvény fejleményeiről, valamint a Mikulás-napi nótaestről tartott sajtótájékoztatót tegnap Pető Csilla parlamenti képviselő és Szabó József, a Bihar megyei RMDSZ ügyvezető alelnöke.
Tegnap volt a nők elleni erőszak megszüntetésének nemzetközi napja, ennek apropóján beszélt Pető Csilla erről a sajnálatos jelenségről. Mint elmondta, segítséget kell nyújtani az áldozatoknak, hogy merjenek a rendőrséghez és a bírósághoz fordulni. Évente háromból két nő esik valamilyen verbális, lelki, szexuális vagy más típusú erőszak, illetve diszkrimináció áldozatául. Romániában az utóbbi hat évben majd’ hatvanezer esetet regisztráltak, melyeknek nyolc százaléka halálos kimenetelű volt. November 9-én a képviselőházban javaslatot nyújtottak be a 2003/271-es számú törvény módosításának a céljából, amely megkönnyítené a rendőrség közbelépését számos incidenskor, mivel a legtöbb esetben az erőszak családon belül történik. Az erőszak elleni törvény nemsokára megvitatásra kerül, és remélhetőleg el is lesz fogadva. Mint elmondta, megoldásokat kell keresni ezeknek a problémáknak a kiküszöbölésére, jó kapcsolatokat kell ápolni a civil szervezetekkel. „Sokan nem tudják, hogy léteznek bántalmazott személyek számára biztosított menhelyek”.
Szabó József azt emelte ki, hogy bár Váradon még nem üzemel hivatalosan ilyen intézmény, de folyamatban van a létrehozása. „A nevelés hiánya, valamint a szegénység a két legmeghatározóbb oka ezeknek a súlyos társadalmi problémáknak” – fejtette ki Pető Csilla. Majd Ioan Botiş munkaügyi miniszter elképzeléseiről beszélt, miszerint az eddigi 24 hónap helyett csak 12 hónapig járna gyermeknevelési segély, akik pedig két évnél hamarabb állnának ismét munkába, azok 400 lej segélyre lennének jogosultak. „Csak felröppent a felvetés, és máris nagy nemtetszést váltott ki. Nagyon sok anya, de sok apa is telefonált ez ügyben” – emelte ki a parlamenti képviselő. Ez a kérdés a fiatalok jelentős részét is foglalkoztatja, azért pedig továbbra is harcolni kell, hogy minél többen gyereket merjenek vállalni, nevelni. Azt is megerősítette, hogy az RMDSZ semmilyen további megszorításba nem fog belemenni, erről a hétfői képviselőházi frakcióülésen is volt egyeztetés. „Ha arra kerül sor, semmi esetre sem fogom megszavazni a javaslatot” – hangoztatta a politikus.
Ezek után a tanügyi törvénnyel kapcsolatos legfrissebb hírekről számolt be. Szerdán az alkotmánybíróság zöld utat adott a törvény kormányzati felelősségvállalással történő elfogadásának, noha az még mindig a szenátusi szakbizottság előtt fekszik. Jogi konfliktus jött létre a parlament és a kormány között azután, hogy a parlament napirendre tűzte a kormány felelősségvállalással beterjesztett oktatási törvénytervezetét, és az ellenzék benyújtotta a bizalmatlansági indítványt. Pető Csilla kiemelte, hogy ez még mindig pozitív dolog, hiszen az eredeti tervezet – amit a kormány dolgozott ki RMDSZ-es közreműködéssel – tovább megy, ami a kisebbségi oktatás számára előnyös. Következhet a bizalmatlansági indítvány felolvasása, vitája és plénumbeli szavazása. Amennyiben az indítvány megbukik – aminek nagyobb az esélye, mint az elfogadásának, mondta el lapunknak a képviselő –, akkor az új törvény kihirdethető.
Ezek után ismét Szabó József vette át a szót, aki két akcióra is felhívta a figyelmet. Az egyik ilyen akció a kettős állampolgárságról tájékoztató füzeteknek a terjesztése, amely valamennyi lényeges információt tartalmaz a magyar honosítás körülményeiről. Szabó elmondta, hogy körülbelül húszezer példányt osztottak szét a tájékoztató füzetekből majd’ ötven magyarlakta településen. „Óriási volt az érdeklődés a tájékoztatók iránt” – fejtette ki. Ez azért is fontos, hangoztatta, mert számos, főleg magyarországi szakember egymásnak ellentmondó módon értelmezi és ítéli meg a kettős állampolgárság ügyét, ezért sokan nincsenek tisztába a helyzettel. „Nem az a legfontosabb, hogy a törvény hogyan néz ki, hanem az, hogy miképp alkalmazzák azt” – hívta fel a figyelmet a kusza helyzetre. Ezek után arra is kitért, hogy bármennyire is kellemetlen a dolog, a magyar állampolgárságot igénylőknek okiratokkal kell majd bizonyítaniuk a magyar származásukat, s ezek a papírok adott esetben pénzbe kerülhetnek. Végül a februári pártkongresszust megelőző körzeti küldöttjelölő gyűlésekről is beszélt, amelyek december 21-ig zajlanak. Balla Sándor, Reggeli Újság (Nagyvárad)

A legkülső magyarok szétszórt igazsága
Romok, romok, mindenütt romok… „Lépni sem lehet anélkül, hogy ne rúgna az ember megpörkölődött kötésű könyvekbe, ne gázolna térdig a törmelékben, miközben torkát kaparja a koromszag.” Margittai Gábor szerint egy százhatvan évvel ezelőtti tudósítás így számolhatott volna be arról, ami 1849. január 8-án és az azt követő napokban történt, amikor az Avram Iancu és Axente Sever vezette fölhergelt móc felkelők elözönlötték az erdélyi kultúra egyik legfontosabb központját, Nagyenyedet, és lemészárolták a védtelen magyar polgárságot.
Trianoni menyecske egyik legmegrázóbb fejezete a népirtást idézi föl. De nemcsak a százhatvan évvel ezelőtt történtek miatt megrázó olvasmány, hanem azért is, ami azóta történt Dél-Erdélyben és egyebütt, mindenhol, ahol magyarok élnek (éltek) a Kárpát-medencében. Főként pedig talán azért, ami nem történt meg a legutóbbi években sem. A szerző a kétezres évek elején a pusztuló magyar templomok és az eltűnő kisebbség nyomait kutatva járt már a városban, s hét év után visszatérve azt tapasztalhatta, az állapotok azóta sem javultak.
A pusztulás okait kutatva járja egy évtizede Margittai Gábor, a Magyar Nemzet Hétvégi Magazinjának társszerkesztője a Kárpát-medence tájait, írja riportjait, interjúit, elemzéseit, elszomorító, ám tanulságos utazásra csábítva olvasóit nyugat és kelet, dél és észak határain át az Őrvidék és Bácska, a Felvidék és a Gyimesek között. Utazásairól szóló, a Magyar Nemzetben korábban megjelent írásait néhány évvel ezelőtt Külső magyarok – Utazás a végeken címmel gyűjtötte kötetbe, a korábbi könyv címe mostanra sorozatcímmé vált, a Trianoni menyecske – Szórványlétünk a Kárpát-medencében című új kötet nemcsak folytatásnak tekinthető, de további írásokat, köteteket ígér. Ezért fölösleges méricskélni, mi szorul háttérbe a mostaniban. A szerző visszalép Trianon előttre is, amikor a Miért nem válhat múlttá, ami történelem? című bevezetőben Németh László 1935-ben írt sorait idézi: „Erdélyt pedig nem adjuk, imádkozzák iskolás gyerekek minden reggel és délben a Magyar hiszekegy után. A valóságban mást sem tettünk Erdéllyel egy század óta, csak adtuk, és ma jobban adjuk, mint valaha.” A magyar politikai elit végzetes tévedéseire utal itt Németh László, aminek végzetes bizonyítéka az első világháborúba belépés volt – a trianoni diktátum mellett a sok-sok ezer névtelen baka sírja is erre emlékeztet, amelyeket Margittai az Isonzó (Soca) feletti hegyekben fölkeresett. De a Trianoni menyecskében az is olvasható, hogy e sírokat ma is nagyon kevés magyar keresi meg, ha az olaszok, szlovének nem gondoznák őket, talán már nyomtalanul eltűntek volna. Margittai Gábor keresi azokat is, akiknek szórványban élve is fontos a megmaradás, elmegy Torockóra, ahol még a románok is magyarul beszélnek, megszólaltatja az erős hitű Zichy Katalint, a felejthetetlen muzsikusokat: a gyimesi Zerkula Jánost és Fikó Reginát, a ruszti Ödenburgert, Wenczel Róbertet, aki osztrák létére megtanult magyarul, de valahogy úgy van, mint az Istenét kérlelő Lót: kevés igazat talál. A könyv ezért sokkal több, mint a romlás fölmutatása: figyelmeztetés a jelen magyar társadalma, politikai, kulturális elitje számára. Hogy a szerző által kedvelt terminológiát használjam: belsőből előbb külső, majd legkülső magyarok lennénk, mielőtt végleg elfogyunk?
P. Szabó Ernő
Megjelent a Magyar Nemzet november 18-i számában
Margittai Gábor: Trianoni menyecske – szórványlétünk a Kárpát-medencében. Scolar Kiadó, Budapest, 2010. Krónika (Kolozsvár)

Irodalom, néptánc és harcművészet ötvözete
„Ferences papnak készültem, majd nemzetközi hírű néptáncosnak, aztán hétszeres karate-világbajnoknak, végül bölcsészeti egyetemi professzornak és kutyatulajdonosnak. Érdekes módon meg sem fordult a fejemben, hogy író legyek” - beszélgetés Murányi Sándor Olivér székelyudvarhelyi íróval. (1974. október 13-án született Székelyudvarhelyen, vagy ahogy ő nevezi: a küküllőmenti Athénban. Az író, bölcsész, harcművész, egykori teológiai hallgató és néptáncos 2007-ben két kötettel vált az erdélyi magyar irodalom közéleti szereplőjévé. Üres és Teli című harcesszékötetét maga Sibuja Takasi, a Japán Karateszövetség elnöke mutatta be, Felnyomták szentnek című könyve pedig az Erdélyi Híradó Kiadó–Előretolt Helyőrség Szépirodalmi Páholy gondozásában jelent meg, és elnyerte az Erdélyi Magyar Írók Ligájának Avantgarderobe-díját.)
Felsőfokú tanulmányait a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem katolikus hittantanárképzőjén végezte, néptáncos, a rendszerváltás előtt a Megéneklünk, Románia fesztiválon a legényes kategóriában országos első volt, ugyanakkor több mint húsz éve karatézik. Mindezek mellett miként lett író?
– Az írás tehetség és mesterség kérdése. Utóbbi tanulható, előbbi nem. Sokan nem tudják elfogadni ezt. Az isteni szikra, amitől meggyúl a művészet lángja, adomány, amit még a huszonegyedik században sem lehet megvásárolni, mert teljesen spontán módon tör elő. Katedra mögül eldönteni, hogy mi számít művészetnek, olyan, mintha prostituáltat vinnék hittanórára, hogy szemléltessem a halálos bűnt… Az író lehet egyesek szemében rossz, mások szemében jó, egy a fontos: legyen más. Ezt kizárólag úgy éri el, ha önmagára talál… Egyszerre három tevékenységi területen igyekszem minőségi módon helytállni: első az irodalom, második a harcművészet, harmadik a néptánc. Hét éven keresztül voltam néptáncos, egy ideig ezzel párhuzamosan karatéztam, majd abbamaradt a hivatásos néptánc- és következett huszonnégy év karate. A mai napig rendszeresen edzek, és a Székelyudvarhely közeli Székelyszentkirályon működik egy néptánc- és karatecsapatom is. Hiúzkölyköknek neveztem el őket, 10-12 éves gyerekek, egy éve dolgozom velük. Az irodalom utólag jött be, és érdekes módon első helyre került. Korábban meg sem fordult a fejemben, hogy író legyek. Későn érő típus vagyok. Az írás látszólag ellentmondó területeket egyesített. Orbán János Dénes költő, az Erdélyi Magyar Írók Ligájának elnöke elolvasta a prózáimat, és azt mondta: ki kell adni őket kötetben. 2007-ben meg is jelent az első könyvem Felnyomták szentnek címmel. Írói indulásom tehát OJD-nek köszönhetem.
– Tehát először volt a néptánc, aztán a teológia, amihez még hozzáadódott a karate és végül az írás, ami a legkésőbb köszöntött be az életébe. Korábbi tevékenységei mennyire befolyásolják az írásban?
– Az írás számomra nem grafománia: akkor írok, amikor van mit mondanom. Ha két oldal után leteszi a könyvet az olvasó, a szerző megbukik. A sok, egymásnak látszólag ellentmondó út, amelyeken jártam, az írásban egyesül és válik egésszé. Hogy átütő jellegű-e a prózám, az száz év múlva kiderül.
– Miért kellene erre száz évet várni?
– Úgy gondolom, hogy az író nem popsztár, nem a gyors sikerekért dolgozik, hanem a jövőnek…
– Honnan jön az ihlet?
– Számomra az erdő jelenti a fő ihletforrást. Tíz évet éltem nagyvárosokban, ahol mindenki panaszkodott, de senki nem akart változtatni az életén. Jelenleg kisvárosi vagyok, lovagolok, horgászok, medvelesre járok. Egyesek szerint egzotikus vagyok, mások szerint provinciális, amolyan székely tehenészfiú. De New Yorkban a pesti polgár is vidékinek számít. Lényeg, hogy a saját utamat járhatom.
– Milyen mértékben befolyásolja az írásait a vallás?
– Számomra Isten az emberiség családjának Istene, nem pedig egyetlen vallás alapítója vagy mozgatórugója. Ezért örülök, hogy nem lettem pap. A választott életútnál fontosabb, hogy miként mész végig azon. Az író nem tartozhat sehova, csak a réteket sebesen fésülő szélhez.
– A Felnyomták szentnek című könyvének meglehetősen pikáns a nyelvezete. Új műfajt teremtett meg benne, a pornóprédikációt. Ezt hogy fogadta az olvasóközönség?
– Megoszlottak a vélemények, így a kötet elérte célját: lerántani a szentet a profánba, és fordítva: „felnyomni” szentnek a profánt. Mindenki azt vehette ki a könyvből önmaga számára, ami neki tetszett. Az olvasó dönthetett menny és pokol között, láthatta az érem mindkét oldalát. Mert írni csak őszintén érdemes. A pornóprédikációkat nem egyházellenes támadásnak, hanem viccnek szántam csupán, céljuk az olvasó pihentető tanítása, az egészséges kritikai érzék ébren tartása. Mindennél azonban nagyobb hangsúlyt fektetek a novelláimra, amelyek a Felnyomták szentnek című kötetem első részét képezik, és egy nagyobb terjedelmű epikai alkotás előzményei. A kortárs művészetben azt is figyelembe kell vennünk, hogy az emberek többsége már nem olvas, csak számol. Ezért az író egyre inkább arra kényszerül, hogy felvegye a versenyt a showmanekkel és más bohócokkal. Hogy ez jó vagy sem, nem az én tisztem eldönteni. Nők és a szerelem nélkül pedig meddő a literatúra, akár a szőkefalvi javasasszony.
– A családjában nemcsak ön, hanem a fivérei is „művészlelkek”, ha fogalmazhatok így, nemrég Kolozsváron volt is egy közös fellépésük, amikor először láthatta önöket együtt a közönség. Milyen volt közösen dolgozni?
– Orbán János Dénes ötlete volt, hogy a három Murányi testvér együtt lépjen fel. János, a legkisebbik öcsém dobos, lemezlovas és rádiós műsorvezető Kolozsváron. Tóni énekes, dalszerző, akiben én az utolsó, még életben lévő bárdot látom. Mindkét öcsém munkásságát nagyon tisztelem, és meg vagyok győződve: új színfoltot jelentenek a magyar kultúrában, ezért érdemes odafigyelni rájuk. Hárman vagyunk tehát, mint a mesében. A fele királyságot és a lányt a legkisebb viszi el, bár ebbe Tónival még nem nyugodtunk bele.
– Mindemellett férj és családapa is. Hogyan viszonyul a családja ehhez a meglehetősen színes érdeklődési körhöz. Előfordult már, hogy elhanyagolva érezték magukat?
– Köztudott, hogy az alkotó ember magánemberként enyhén szólva nem könnyű eset, így már huszonévesen megszereztem válásban az első dant (a dan a harcművészetben való jártasság emelkedő szintjét fejezi ki – szerk. megj.). Másodszor az ég különösen türelmes feleséget adott, nem szeretnék visszaélni vele. A művészi létre nem kell rájátszani. Ha száz évvel előre igyekszel dolgozni, akkor nem ragaszkodsz betegesen írói státusodhoz, hanem alkalmazkodni próbálsz a környezetedhez. Nem vagyok médiabefutó. Nekem a halálom után kell befutni.
– Folyamatosan szervez irodalmi esteket Székelyudvarhelyen különböző kortárs meghívottakkal. Ki a célközönség, a fiatalok mennyire vesznek részt ezeken?
– Legutóbb Márton László sokkötetes és sokdíjas magyarországi íróval ellátogattunk a székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnáziumba, ahol a diákok nagy érdeklődéssel fogadtak. Sikerült kapcsolatot teremteni velük, így az irodalmi estünke is eljöttek. Az író legyen átütő és jó értelemben véve érdekes. Akkor nem kell siránkoznia, hogy nincs közönsége. Inkább bemutatok havonta egy átütő szerzőt, mintsem minden héten öt unalmasat. Úgy gondolom, a könyvek és a lemezek mellett maga a mű bemutatása is alkotás. Ezért külön arculatot tervezek minden irodalmi rendezvénynek, saját címet adok neki, olyat, amely új és figyelemfelkeltő. Plakátokat, értesítőket küldök a sajtónak. Azt látom, hogy az Előretolt Helyőrség poétacsapatával kilépett az erdélyi magyar irodalom az önsirató, múltba tekintő „státusából”, sőt búvópatakként újra felszínre tört, hogy frissességet hozzon az összmagyar irodalomba. Lehet, hogy nem vesznek olyan sokan részt egy könyvbemutatón, mint teszem azt George Clooney legújabb mozifilmjének premierjén, ennek ellenére nem csüggedünk. Mert ahogy egy idős gimnáziumi tanárom mondta: kétféle embertípus létezik, a mégse ember és az úgyis ember. Nem panaszkodni kell tehát, hanem előrenézni, hiszen a kultúra ott üti fel a fejét, ahol van rá igény, van rá közönség. Ha nem boldogulsz a helyzettel, változtass! – tanítja a harcművészet. Ha nincs közönség, nevelni kell.
– A közeljövőben mire számíthat öntől az udvarhelyi közönség?
– Most egy kicsit ellentmondok magamnak, hiszen olyan hónap elé nézünk, amikor nem egy, hanem két irodalmi estet is fogunk tartani karácsony és szilveszter között. Pontos dátumok még nincsenek, de ha figyelik az újságokat, időben értesülhetnek ezekről. Az első Muszka Sándor költő székelyudvarhelyi fellépése, a második pedig Nagy Koppány Zsolt Budapesten élő író könyvbemutatója lesz. Mindkét szerzőért felelősséget vállalok: átütőek…
– Ha újjászülethetne, melyik országban élne a legszívesebben?
– A kínai Shaolin-kolostorban lennék szerzetes, de – ahogy ezt már a ferenceseknél tapasztaltam – nő nélkül ott sem bírnám két hétnél tovább. Ezért újjászületésem esetén is kisebbségi sorsot választanék, éspedig a mohikánok földjén.
– Mit üzenne közönségének, a Krónika olvasóinak?
– Olvassanak kortárs műveket. Gondoljanak arra, mennyien szeretnének leülni Maupassant-nal vagy Adyval egy kocsmaasztalhoz. A jelenkori szerzőkkel ezt még megtehetik…
Dénes Emese, Krónika (Kolozsvár)

Demokrácia Központok segítenek a magyar állampolgárságot igénylőknek
December közepére a jelentősebb magyarlakta megyeszékhelyeken megnyitják kapuikat az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) úgynevezett Demokrácia Központjai. Az EMNT illetékes vezetői tegnap Nagyváradon tájékoztatták a sajtót az új feladatot is felvállaló hálózatról.
A magyar közigazgatási és külügyminisztérium meg az EMNT képviselői szerdán írták alá Budapesten a megállapodást a kedvezményes honosítási eljárásban való közreműködésről – jelentette be Toró T. Tibor, az EMNT országos ügyvezető elnöke. Gergely Balázs, a Demokrácia Központok országos hálózatának koordinátora elmondta, hogy az alakuló intézmény célja az adatgyűjtés a romániai magyar közösség közéletéről, politikai és kulturális életéről, az adatok feldolgozása és az információk nyilvánosságra hozatala. Az EMNT-ben már működő monitoring rendszert fejlesztik tovább, figyelemmel követik például az anyanyelvi jogok érvényesülését, érvényesítését, az önkormányzati döntéshozatali folyamatokat (utóbbiakat például tanácsülések látogatásával).
Amint Zatykó Gyula, az EMNT Bihar megyei szervezetének elnökségi tagja, a Demokrácia Központok partiumi térségi koordinátora magyarázta, fel akarják mérni a nemzet állapotát. „A cél az autonómia, de eléréséhez tudnunk kell, honnan indulunk” – mondta. Magyarországon jövőre szeretnék összeállítani a nemzeti katasztert, ebben is segíthetnek, és igyekeznek a 2011-ben esedékes népszámlálásra megerősíteni az „ingadozók” identitástudatát – tette hozzá.
Összesen 20-22 Demokrácia Központ létesül idővel, de már december közepére működni fog tíz-tizenkettő a legfontosabb magyarlakta megyeszékhelyeken, így Nagyváradon, Szatmárnémetiben, Zilahon, Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Székelyudvarhelyen, Csíkszeredában, Sepsiszentgyörgyön, Nagybányán, Aradon, Brassóban. A magyar állampolgárságért folyamodókat azzal fogják segíteni, hogy itt ellenőrzik majd az igénylő dosszié tartalmát, lehetőség szerint hivatalos fordítókat ajánlanak, és időpontot egyeztetnek a határ menti magyar önkormányzatok anyakönyvi hivatalaival a leadás végett. Ennek különösen a partiumi megyékben van nagy jelentősége, mert a Magyar Köztársaság romániai konzuli hivatalai már nem győzik a rohamot, már most csak májusra-júniusra tudják beütemezni a kérvényezők fogadását. A Demokrácia Központokat felkeresők biztosak lehetnek benne, hogy nem kell majd kétszer járniuk a magyar hatóságokhoz. Az itt dolgozó egész-, fél- vagy negyedállású munkatársakat ugyanis a magyar fél készíti fel, ugyanazt a képzést kapják majd, mint a konzulátusokon ezzel foglalkozó tisztviselők.
A hálózatot egyelőre az EMNT finanszírozza – mondta el érdeklődésünkre Toró T. Tibor –, de keresnek hazai, magyarországi és európai uniós pályázati lehetőségeket, várják a szponzorokat is. Az irodák felszerelésének, eszközeinek egy része már megvan, s remélik, a készülő magyarországi 2011-es költségvetésben találnak nekik forrást valamilyen minisztériumi alapból. Toró helyesnek tartja, hogy az RMDSZ Bihar megyei szervezete is magáénak tekinti az ügyet, és kiveszi a részét az állampolgárság megszerzésére vonatkozó tájékoztatásból, hiszen ez nem pártpolitikai kérdés.
Az egyszerűsített honosítási eljárásban való közreműködésükért a romániai magyaroknak nem kell fizetniük – ezt előírja a budapesti tárcákkal kötött megállapodás is –, csak a fordítások kerülnek majd pénzbe, amiről számlát kapnak, illetve az utazási költséget kell állniuk, ugyanis az igénylést személyesen kell majd leadni egy magyar állami hatóságnál. A központok országos koordináló irodája Kolozsváron nyit december 4-én.
Máté Zsófia
EGYÜTTMŰKÖDÉSI MEGÁLLAPODÁS
Amely létrejött egyrészről a Magyar Köztársaság Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériuma, Külügyminisztériuma valamint az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács között az alábbi feltételekkel:
1. Az egyszerűsített honosítási eljáráshoz kapcsolódó kérelmek hatékony és zökkenőmentes benyújtásának elősegítése, valamint az eljárás ügyfélbarát lefolytatásának előmozdítása érdekében az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Tájékoztató Irodái (a továbbiakban: Erdélyi Demokrácia Központok Hálózata) a következők szerint nyújtanak támogatást:
1.1. tájékoztatás adása az egyszerűsített honosítási eljárás lényegéről, az ügyintézés általános menetéről, a kérelmek benyújtásának magyarországi és külképviseleti lehetőségéről;
1.2. tájékoztatás adása a kérelmek tartalmi és formai elemeiről, valamint a csatolandó mellékletek köréről;
1.3. tájékoztatás nyújtása azon hatóságok elérhetőségéről és ügyfélfogadási rendjéről, amelyeknél a kérelem benyújtható;
1.4. közreműködés a kérelem külképviseleti személyes benyújtása időpontjának rögzítésében, amely a külképviselettel szoros együttműködésben történik;
1.5. segítségnyújtás a kérelmek tartalmi összeállítása, a szükséges okiratok magyarországi, illetve fogadó országban történő beszerezhetőségének eljárásrendje és költségei tekintetében;
1.6. a szükséges okiratok beszerzésében való közreműködés;
1.7. tájékoztatás adása a hivatalos fordítókról, valamint közreműködés az okiratok hivatalos fordításának beszerzésében;
1.8. segítségnyújtás a kérelmek kitöltésében, az előírt mellékletek tartalmi összeállításában, a kérelem benyújtásának formai előkészítésében;
1.9. kihelyezett konzuli fogadónapok előkészítése, a helyi szervezéssel és a tervezett eseményről szóló tájékoztatással járó feladatok végzése, adott esetben helyiség és infrastrukturális háttér biztosítása a helyszínre utazó konzuli tisztviselő számára;
1.10. a magyar külképviselettel szorosan együttműködve eskü-/fogadalomtételi napok előkészítése, megszervezése, helyiség rendelkezésre bocsátása.
2. A fenti feladatok végrehajtása során az Erdélyi Demokrácia Központok Hálózata az alábbiak figyelembevételével járhat el:
Az Erdélyi Demokrácia Központok Hálózata
2.1. tájékoztatás adása kizárólag az egyszerűsített honosításra vonatkozó hatályos jogszabályok tartalma, valamint az egységes honlapon található információk szerint történhet, szükség szerint kiegészítve a helyi sajátosságokkal összefüggő praktikus információkkal;
2.2. tevékenységét minden esetben Magyarország és Románia jogszabályainak betartásával végezheti;
2.3 tevékenységéért a Magyar Köztársaságot semminemű felelősség nem terheli;
2.4. a segítségnyújtást a leendő ügyfelek saját kezdeményezése alapján látja el, a segítségnyújtás igénybevétele nem tehető kötelezővé;
2.5 segítségnyújtása nem érinti az ügyfelek eljárási jogait és kötelezettségeit;
2.6. kérelem kitöltésében történő közreműködése kisegítő jellegű, amely nem váltja ki a kérelem benyújtáshoz fűződő jogkövetkezményeket;
2.7. a kérelmek benyújtását követően az egyszerűsített honosítási eljárásban nem tölthet be az eljárás érdemét közvetve vagy közvetlenül befolyásoló szerepet;
2.8. közreműködéséért – az okiratok és hiteles fordítások ügyféli kérelemre történő beszerzésének számlával igazolt költségein felül – nem kérhet egyéb illetéket, díjat vagy egyéb jellegű ellenszolgáltatást.
3. A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium és a Külügyminisztérium az 1. pontban meghatározott tevékenységek ellátását ingyenes képzéssel és folyamatos konzultáció lehetőségével segíti.
4. Jelen Együttműködési Megállapodás határozatlan időre jön létre, az aláírását követő napon lép hatályba.
5. A felek az Együttműködési Megállapodást, mint akaratukkal mindenben megegyezőt, jóváhagyólag írták alá.
Budapest, 2010. november
Németh Zsolt Toró T. Tibor
Parlamenti államtitkár Ügyvezető elnök
Külügyminisztérium Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács
Répás Zsuzsanna Dr. Wetzel Tamás
Helyettes államtitkár Miniszteri biztos
Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium, Krónika (Kolozsvár)

„Mindenki Marosvásárhelyre…"
Az Új Jobboldal magyarellenes felvonulást tervez december elsejére
A „Mindenki Marosvásárhelyre a nemzeti ünnepen!" című felhívásában az Új Jobboldal bejelentette, hogy a nemzeti ünnep alkalmából felvonulást szervez a „magyar szeparatista nyomás" ellen.
„Ha eleged lett a magyar szeparatista nyomásból, ha érdekel a románok sorsa Hargita, Kovászna, Maros megyében, akik idegenekké váltak saját hazájukban, ha román vagy, és büszke vagy erre, gyere el a nemzeti ünnepen szervezett felvonulásra! December 1-jén, a te napodon és minden román napján várunk Románia szívében, Marosvásárhelyen, hogy együtt ünnepeljük meg Erdély egyesülésének 92. évfordulóját az anyaországgal!" – áll a szervezet felhívásában.
A hatóságoknak nem kellene engedélyezniük
Borbély László környezetvédelmi miniszter, az RMDSZ ügyvezető alelnöke szerint az úgynevezett „magyar szeparatista nyomás" elleni felvonulás, amelyet az Új Jobboldal Marosvásárhelyen akar megszervezni Románia nemzeti ünnepén, az „olcsó és túlhaladott nacionalizmus" kifejezése, és a hatóságoknak nem kellene engedélyezniük.
Kijelentette: „Egy olyan szervezetről van szó, amely tudomásom szerint a törvényes kereteken kívüli tevékenységet folytat. Békén kellene hagyniuk az embereket, ez Románia nemzeti ünnepe, és nem hinném, hogy értelme volna a XXI. században felkavarni az olcsó és túlhaladott nacionalizmust. Mi kölcsönösen tiszteletben tartjuk egymás ünnepeit. Szerintem a polgármesteri hivatalnak nem kellene engedélyeznie efféle uszító megmozdulásokat" – mondta Borbély, hozzátéve, hogy azért nem kell túl nagy figyelmet szentelni egy szélsőséges szervezetnek, amelynek semmilyen hatása nincs a lakosságra, mert az emberek bölcsebbek annál, mint hogy odafigyeljenek azokra, akiknek „nincs jobb dolguk a feszültségkeltésnél".
Diverzió és provokáció
László György, a Magyar Polgári Párt megyei elnöke szerint az Új Jobboldal által beharangozott felvonulás provokáció, ezért arra kéri a magyarokat, maradjanak otthon. „Meg kellene kérdezni a románokat is, hogy léteznek-e valós szeparatista nyomások, és idegennek érzik-e magukat saját országukban, Marosvásárhelyen vagy másutt. Diverzió és provokáció az egész. Megértem, hogy az Új Jobboldalnak szüksége van az ilyen megnyilvánulásokra, de arra kérem magyar polgártársaimat, ezt a kesztyűt ne vegyék fel, inkább maradjanak otthon" – nyilatkozta László György, azonban, mint mondta, félő, hogy a magyarok körében is lesznek olyanok, akik válaszolnak a provokációra. Véleménye szerint a polgármesteri hivatal megadja az engedélyt a felvonulásra, mert „a kormány és a Demokrata-Liberális Párt közmegítélése szabadesésben van, és bármilyen eszközt megragadnak a politikai tőke növelésére".
Láttunk már effélét
Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke nem szentel különösebb fontosságot a tervezett felvonulásnak. „Húsz éve figyelhetjük az ilyenszerű kijelentéseket. Nem kívánok véleményt nyilvánítani, nincs jelentősége, láttunk már efféle felvonulásokat" – mondta.
A hatóságok kitérnek a válasz elől
Marius Pascan prefektus kedden a Mediafax tudósítójának elmondta, ő bármilyen megmozdulást támogat a román nemzeti ünnepen, ha annak „az a célja, hogy ünnepeljenek".
Marosvásárhely Polgármesteri Hivatalának képviselői elismerték, kaptak kérést az Új Jobboldaltól a felvonulás jóváhagyására, de erről az elkövetkező napokban döntenek.
Mózes Edith, Népújság (Marosvásárhely)

Székelyföldi képzőművészek tárlata Kolozsváron
Kiállítás-megnyitóval egybekötött könyvbemutató
Hét kortárs erdélyi magyar képzőművész legújabb munkáit tekinthetik meg az érdeklődök az EMKE Györkös Mányi Albert Emlékházában. A tárlatot a csíkszeredai Pallas-Akadémia Könyvkiadó és a kolozsvári Gaudeamus könyvesbolt rendezvényén, szerdán délután nyitották meg a Majális/Republicii utca 5. szám alatt. Az est folyamán a kiállító művészek munkásságát vázoló Műterem és Élet-Jelek sorozatok kiadványait is megismerhettük.
Dáné Tibor Kálmán EMKE-elnök köszöntője után Sarány István, a Pallas-Akadémia főszerkesztő-helyettese kifejtette: idén, viszonylag rövid idő alatt hat kötet jelent meg a kiadó Műterem sorozatában, ugyanakkor az Élet-Jelek-sorozat is tovább bővült, a Kosztándi házaspár munkásságáról szóló átfogó monográfiájával (utóbbi Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész munkáját dicséri). – Számos tehetséges képzőművészünk van, olyanok, akiket pályatársaik is elismernek, ugyanakkor jó, a magyar és a nemzetközi képzőművészeti életben zajló folyamatokat értő és érző művészeti íróink is akadnak – magyarázta Sarány. Kitért a kortárs hazai képzőművészek munkásságának bemutatására elindított Műterem sorozatra, amely az erdélyi magyar képzőművészet gazdagságát és változatosságát tükrözi. A Bandi Kati (előszó: Nagy Miklós Kund), Fazakas Tibor (Banner Zoltán), Köllő Margit (Gazda József), Sárosi Csaba (Jánó Mihály), Vargha Mihály (Szücs György) és Zsigmond Márton (Túros Eszter) életét és művészetét vázoló Műterem-kötetek mellett az Élet-Jelek sorozatban, Banner Zoltán tollából megjelent Márton Árpád című monográfiát ismertette röviden.
– Ment-e a könyvek által a világ elébb? – tette fel Vörösmarty szállóigévé vált kérdését Németh Júlia műkritikus. A Tőzsér József által 1971-ben, Gyergyószentmiklóson megalapított romániai könyvposta-szolgálatra utalt, amely „az ország legeldugottabb falvaiba is eljuttatta a magyar könyvet, a magyar szót, s azt a gondolatot, amely hozzájárult a túléléshez, magyarságunk megőrzéséhez”. – 1993-ban pedig megalakult a Pallas Akadémia Könyvkiadó: Kozma Mária főszerkesztésével és Tőzsér József igazgatásával az ország egyik legmarkánsabb könyves vállalatává nőtte ki magát. Terjeszti a magyar könyvet, az irodalmat, a művészetet. Ugyanakkor nem csak terjeszti, de gerjeszti is mindezt, kapcsolatot teremtve az alkotók és a nagyközönség között – magyarázta a műkritikus.
A kiállított alkotások értékelése után Németh Júlia megjegyezte: a teremben az erdélyi képzőművészeti élet színe-javának a keresztmetszetét láthatjuk kicsiben. Örömét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy a székelyföldi képzőművészek időnként Kolozsváron is bemutatják értékeiket. – A most kiállító művészek mindegyike tagja a Barabás Miklós Céhnek, annak a szervezetnek, amely nemrég megkapta az egyik legnagyobb elismerést, a Magyar Örökség-díjat. Ez pedig nagymértékben nekik is köszönhető – összegzett a műkritikus.
Ferencz Zsolt, Szabadság (Kolozsvár)

Magyar óvónők szakmai találkozója
Nagyvárad – Többek között a Waldorf pedagógia módszereiről és gyakorlati alkalmazásairól esett szó a magyar óvónök pedagógiai körén, melyre csütörtök este, a 36-os számú óvodában került sor.
Csütörtök délután az aradi úton található 36-os számú óvodában tartották a magyar óvónők félévente esedékes pedagógiai körét, melynek ezúttal a Kulturális sokszínűség az óvodai nevelésben volt a témája. A pedagógiai kör felelőse Kecskés Edit, a Csillagocska Református Zeneóvoda igazgatónője volt. Mivel a Luceafărul lakóparkban található óvoda egyben Nagyvárad első Waldorf tanintézete, a találkozó keretében szó volt a Waldorf pedagógiáról is. A megjelent óvónőket Kecskés Edit és Farkas Tünde szaktanfelügyelő köszöntötte, majd a vendéglátó óvoda igazgatónője, Petrica Lidia bemutatta az óvoda történetét. Eugenia Drăgoi a Waldorf pedagógia módszereiről beszélt, melyek a természetességre épülnek. Megtudhattuk, hogy a Waldorf pedagógia a gyermek fejlődésének fázisaira épülő nevelési elveket alkalmaz, az egyéni gondoskodás, az érzelem és az akarat erőinek harmonikus fejlesztését állítva a nevelés középpontjába. Ebből adódik, hogy lényeges módszerbeli és ütemezési különbségekkel működnek a hagyományos oktatási intézményekhez képest.
Gyakorlati foglalkozás
A ritmusnak fontos szerep jut a Waldorf pedagógiában, erről Szabó Csilla óvónő beszélt. Faragó Emese bemutatta, hogyan telik el egy nap a Waldorf óvodában. Gyakorlati bemutatókra is sor került. Olyan gyermekjátékokat tanulhattak meg az óvónők, melyeket a saját tanintézményükben is alkalmazhatnak majd. Pihenésképpen a résztvevők körbejárták az óvoda termeit és kötetlen formában elbeszélgettek, mindarról ami elhangzott. Végül pedig az utolsó gyakorlati foglalkozás keretében gyapjúból angyalkákat készítettek és a mindenki kifejthette véleményét a pedagógiai kör témájával kapcsolatosan.
Mészáros Tímea, erdon.ro

Az apák nevében – Beszélgetés Markó Béla miniszterelnök-helyettessel, az RMDSZ elnökével
„Kétségtelen, hogy egy parlamenti rendszer akkor működik, ha van kormányoldal, és van ellenzék. Ha a kormányoldalt minden pillanatban bírálhatja, támadhatja egy erős ellenzék. Ezért azt, hogy az ellenzék megpróbálja elakasztani a kormány kezdeményezéseit, valóban nem lehet elítélni. Viszont én azt gondolom, hogy a kormány–ellenzék szembenállásnál vannak sokkal fontosabb politikai kérdések. Például az, hogy az etnikai kérdéseket hogyan kezeljük.”
Elnök úr, a napokban öntől szokatlan vehemenciával bírálta az ellenzéket amiatt, hogy a tanügyi törvényt „fű alatt” a szenátusi szakbizottságban kizsigerelte. Nem az a dolga az ellenzéknek, hogy a kormány terveit a parlamentben keresztülhúzza?
– Kétségtelen, hogy egy parlamenti rendszer akkor működik, ha van kormányoldal, és van ellenzék. Ha a kormányoldalt minden pillanatban bírálhatja, támadhatja egy erős ellenzék. Ezért azt, hogy az ellenzék megpróbálja elakasztani a kormány kezdeményezéseit, valóban nem lehet elítélni. Viszont én azt gondolom, hogy a kormány–ellenzék szembenállásnál vannak sokkal fontosabb politikai kérdések. Például az, hogy az etnikai kérdéseket hogyan kezeljük.
Éppen ezért én óriási felelőtlenségnek tartom, hogy az ellenzéki pártok a pillanatnyi érdek oltárán megpróbálják feláldozni az etnikumközi jó viszonyt, amely jelentős tényezője Románia társadalmi békéjének. Mert mit is tettek az ellenzéki pártok? Napok alatt szétszedték az oktatási törvényt, és készítettek egy törvényellenes jelentést, melyben minden jobbítást kiiktattak a kisebbségi jogokkal kapcsolatosan.
Az RMDSZ-en akarnak bosszút állni azért, hogy az RMDSZ a kormány oldalán áll, de ezzel a kisebbségi, a magyar gyerekeken állnak bosszút. Kiábrándultan szemlélem ezt, és időnként az az érzésem, hogy akár a Szociáldemokrata Párt vezetését nézzük, akár a Nemzeti Liberális Pártét, az apák túl korán adták a fiúk kezébe a vezetést, és ennek következtében esik szét minden, s a nyáj is szalad szanaszét...
Nem fordulhat elő ugyanez az RMDSZ-szel, ha Markó Béla jövő februárban nem indul szövetségi elnöki mandátumért?
– Az RMDSZ nem politikai párt. Aki az RMDSZ-ben feladatot vagy tisztséget vállal, tudnia kell, hogy ez egy olyan kihívás, amely alapvetően különbözik attól, mint ami egy politikai pártban van. Ami azt illeti, hogy nekem át kellene-e adnom a stafétát vagy sem, itt nemcsak életkori kérdésekről van szó. Valóban komolyan gondolkozom a váltáson, és ekörül mindenféle találgatás van, s látom, már vannak jelöltek is...
...Eckstein-Kovács Péter volt RMDSZ-es szenátor, Traian Băsescu államfő jelenlegi tanácsosa jelentette be, hogy megpályázza a tisztséget...
– Én mindenkit szeretnék megkérni, várják meg türelemmel december 11-ét, amikor Marosvásárhelyen ülésezik a Szövetségi Képviselők Tanácsa, ahol úgyis kell hoznunk döntéseket a februári kongresszussal kapcsolatban. Ott én is egyértelműen nyilatkozni fogok arról, hogy mit gondolok a magam további szerepéről.
Visszatérve a tanügyi törvényre: megszokottá vált, hogy ha az RMDSZ egy román párttal együtt kormányoz, akkor annak ellenfeleinél felerősödik a nacionalista elem. Sőt, a koalíciós partnereknek is szoktak lenni nacionalista elhajlásaik. Gondoljunk Mihail Hărdăura, a szenátus tanügyi szakbizottságának demokrata-liberális elnökére, akinek a testület üléseit kellene vezetnie, de aki leplezetlenül ujjongott az Alkotmánybíróság korábbi, a felelősségvállalást elutasító döntésének bejelentésekor.
– Hărdău nem egy magányos szenátor, hanem a fő kormánypárt tagja. Ahogy én értettem, ők leültek és megbeszélték vele ezt a dolgot. Az pedig nem egy formai, ceremonális kérdés, hogy ki hívja össze a szakbizottság ülését, hanem lényegi. Ami a tanügyi törvénnyel történt és történik még, annak van számunkra egy nagyon fontos tanulsága. Éspedig az, hogy mi történne akkor, ha nélkülünk döntenének a tanügyi törvény kérdésében és más hasonló kérdésekben.
Íme, össszeült egy ad-hoc bizottság a parlamentben nélkülünk, és máris hozzányúltak a tanügyi törvény kisebbségeket érintő kérdéseihez. Ez figyelmeztetés kellene hogy legyen: itt nem arról van szó, hogy Romániában a kisebbségi jogok Isten által ránk ruházódtak, és már nem veheti el tőlünk senki, akár vannak magyarok a parlamentben, akár nincsenek.
Sajnos húsz év után azt kell mondanom, pillanatok alatt szét lehet szedni mindent, s ez ellen egyetlen eszköz van: hogy a romániai magyarság jelen legyen a román parlamentben. Akik most azt sugallják, hogy nyugodtan alakíthatunk ahány pártot csak akarunk, mert úgyis Brüsszelben fog eldőlni az, hogy velünk mi lesz, azok csak áltatják a magyar közösséget.
Apropó, nem tart attól, hogy miközben az RMDSZ Bukarestben vesződik a kormányzással, és elhanyagolja szavazóbázisát, az ön által is említett pártalakítók ezt kihasználják?
– Én remélem, hogy az RMDSZ nem hanyagolta el szavazóbázisát, hiszen megpróbál kiküzdeni újabb és újabb jogokat. Hogy nem vagyunk eléggé jelen Erdély különböző régióiban, az lehetséges. Ahányszor kormányon van az RMDSZ, ez mindig felmerül, mert kénytelenek vagyunk reggeltől estig és estétől reggelig arccal a kormány felé fordulni, és azzal foglalkozni, hogy mit tesz a kormány. Nekem is van egy ilyen hiányérzetem, és lehet, hogy ezt mások megpróbálják kihasználni.
Az RMDSZ-nek a kongresszusig erre is meg kell találnia a megfelelő válaszokat. Alapvetően két kihívással kell szembenéznünk. Erdélyben folyik egyrészt az RMDSZ retorikájára rálicitáló ultraradikális ígérgetés, el egészen a szélsőjobbig. S ha már itt tartunk: Csaba királyfi számomra egy szépséges gyerekkori legenda, de hogy egyesek szobrokat találnak ki, nos, ez csak arra jó, hogy lejárassuk a mítoszainkat, hogy paródiát csináljunk belőlük.
Másrészt legalább ekkora presszió van a szociális problémák érzékenyebb kezelésére, azok részéről, akik szerint itt az igazán nagy kihívás a gazdasági helyzet, a szociális kérdések. Ezt a két pólust kell valahogy összefognunk.
Ha már eljutottunk a gazdasági kérdésekhez: beszéljünk a lecsökkentett fizetések részleges visszanöveléséről, az egységes bértörvényről, a büdzsétörvényről.
– Most az történik, hogy a kormány szintén felelősségvállalással fogadja el a bértörvényt, mert nincs idő másképpen cselekedni, hisz rögtön utána el kell fogadni a jövő évi költségvetési törvényt is, amely mindenképp át kell menjen a parlamenten. Ami a bérek visszanövelését illeti, a lehető legegyszerűbb megoldásnál maradtunk, az egyforma arányú – a mostani csökkentett bérekhez képest 15 százalékos – növelésnél, bár én bevallom: ennél jóval árnyaltabb új törvényt szerettem volna.
Azt szerettem volna, hogy a kis fizetéseket, ezer lejig, nagyobb mértékben növeljük, a nagyobb fizetéseket pedig kisebb százalékaránnyal. Akkor lett volna lehetőség arra, hogy a kis fizetések visszakerülhessenek a csökkentés előtti szintre vagy legalább annak közelébe. Erről sok vitánk volt az RMDSZ-ben is, és én nem nagy örömmel mondtam le róla, de nem sikerült többséget kialakítani a koalícióban. A fizetésalap adott, 39 milliárd lej, ezt kell így vagy úgy elosztanunk. Azt viszont nem tudjuk elfogadni, hogy további csökkentések legyenek, hiszen sehol Európában nem volt ennyire drasztikus, 25 százalékos bérlevágás.
Ennek ellenére most újabb megszorítás híre röppent fel: a gyermeknevelési segély időtartamának csökkentése. Ezt a tervet a kormány magáévá tette, vagy csak a munkaügyi miniszter partizánakciójáról van szó?
– Most, amikor az emberek amúgy is el vannak keseredve, ennek az intézkedésnek nem látom értelmét. Ezzel a munkaügyi miniszter nem takarítana meg semmit, hiszen azoktól, akik most kapják ezt a támogatást, úgysem szabad elvenni. Ha valaki úgy tervezte, hogy két évig gyermeket nevel, és elkezdte már ezt az időszakot, attól nem lehet elvenni a juttatást, úgyhogy egy ilyen intézkedésnek jövő évben semmilyen hatása nem lenne a költségvetés szempontjából.
Tudok a tervről, még nem tárgyaltunk róla a koalícióban, de fogunk erről is, és más szociális jellegű javaslatokról is. Van elég probléma, amit meg kell oldani, például az, hogy Romániában nagyon sokan nem fizetnek egészségügyi biztosítást, miközben ez a rendszer 22 millió embert kellene ellásson. Itt valóban vannak megoldásra váró problémák.
A Magyar Állandó Értekezlet nemrégiben, sok év után megtartott budapesti üléséről nem sok konkrétum hangzott el, pedig sok függőben levő dolog van, például a határon túli támogatások kérdése.
– Ez a Máért-ülés ünnepi jellegű volt, tekintve, hogy hosszú idő után ez volt az első. Konkrétumokról valóban kevés szó esett, a támogatási rendszerről is csak érintőlegesen lehetett hallani, bár ebben a pillanatban még mindig nem tudjuk, jövőre hogyan működik majd a támogatás, a Szülőföld Alappal mi a helyzet. Úgy érzem, ezek még mindig nyitott kérdések, meglátjuk, hogy a következőkben mi alakul ki, és hogy lesz-e mód szűkebb vagy tágabb konzultációra.
A magyar kormánypártok látványosan támogatják az RMDSZ ellenzékét...
– Azt hiszem, azt az erdélyi politikai szervezeteket kellene támogatni morálisan, politikailag. Azoknak a szervezeteknek a véleményét kellene figyelembe venni, amelyeket az erdélyi magyarság támogat. Márpedig ebben a pillanatban a romániai magyarok túlnyomó része az RMDSZ-t támogatja, a legutóbbi választások eredményét figyelembe véve, beleértve az önkormányzati választásokat is.
Másnak is volt támogatottsága, de kimutatható, hogy az sokszorosan kisebb volt, mint az RMDSZ-é. Egy távlatos magyarországi politikának erre kellene figyelnie, én más mércét ezzel kapcsolatosan nem tudok elképzelni. Ha itt klienspártokat képzel el valaki a jövőben, akkor a határon túli magyar politika tönkremegy.
A magyar állampolgárság igénylési folyamata beindult, a csíkszeredai főkonzulátuson már nagyüzem van. A román politika, ha lehet így mondani, nem vette fel ezt a kesztyűt, még az ellenzéki pártok sem foglalkoznak a dologgal. Románia ugyanakkor EU-s tagország, vélhetően a schengeni övezetbe is bekerül, mire az első erdélyi magyar igénylő megkapja a magyar útlevelet... Mi is itt a tét tulajdonképpen?
– A román politika aligha tudna túllépni azon, hogy Bukarest is hasonló módszerrel ad állampolgárságot a határon túli románoknak, mint ahogyan Budapest a magyaroknak. Ez nem jelenti azt, hogy nem találhatna a román politika ürügyet arra, hogy feszegesse ezt a kérdést, de jelenleg nem érdeke vitába keveredni. Az erdélyi magyarság számára, főleg ha a schengeni rendszer életbe lép, a magyar állampolgárság felvétele azonnali, fontos gyakorlati következményekkel nem járna.
Megkönnyíthetné viszont egyeseknek a Magyarországra való áttelepülést, az ottani elhelyezkedést, ami lehet jó is, de lehet rossz is. Nekünk alapvetően nem érdekünk, hogy Romániából sok magyar elmenjen, és kérdésesnek látom még, hogy lesz-e ilyen elszívó vagy itthon marasztaló hatása a kettős állampolgárságnak, de ez bizonyos idő után ki fog derülni.
Elsősorban arra kell figyelnünk, ami itt van, hiszen mi innen kapjuk a kisebb vagy nagyobb fizetést, a kisebb vagy nagyobb nyugdíjat, ebből a költségvetésből vezethetjük be vagy sem a vizet, építhetünk vagy sem utakat. Nekünk az itteni döntésekbe kell beleszólnunk.
Salamon Márton László, Új Magyar Szó (Bukarest)

Bethlen Gábor Alap létrehozását kezdeményezi Szülőföld Alap helyett a kormány
Bethlen Gábor Alap létrehozását kezdeményezi a kormány; a nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes által jegyzett indítvány szerint az új alap a Szülőföld Alap általános jogutódjaként működne, egységesítve a határon túli magyarságnak szánt támogatási rendszert. Semjén Zsolt indítványában a határon túli magyarságnak a szülőföldjén való anyagi és szellemi gyarapodását, az anyaországgal bővülő és erősödő kapcsolattartást elősegítő programok megvalósítására, pénzügyi forrás képzésére és felhasználási céljaira tesz javaslatot.
Az új alap elnevezésekor azért esett a választás Bethlen Gáborra, mivel nevét és a hozzáfűződő erdélyi rendi, gazdasági és társadalomszervezési aranykort minden magyar ismeri - olvasható az indítványban.
A törvény alapján lehetőség nyílna a Bethlen Gábor Alap javára önkéntes befizetésekre, és adományokra, állampolgárságtól és lakóhelytől, illetve telephelytől függetlenül bármely jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet és természetes személy számára.
A büdzsében meghatározott forrásokat is biztosítanának az alap javára, mindenkori működőképességének megőrzése érdekében a törvény egy minimális költségvetési támogatás kötelezettségét írja elő, azaz minden költségvetési évben legalább egy milliárd forintra ki kell egészíteni az alap pénzeszközeit.
A tervezet felidézi, hogy az Országgyűlés a határon túli magyarságnak a szülőföldjén való anyagi és szellemi gyarapodását, az anyaországgal bővülő és erősödő kapcsolattartást elősegítő programok megvalósítása érdekében Szülőföld Alap elnevezéssel elkülönített állami pénzalapot hozott létre.
Az alappal megvalósítani kívánt cél nem változott: a határon túli magyarságnak a szülőföldjén való egyéni és közösségi boldogulása, anyagi és szellemi gyarapodása, nyelvének és kultúrájának megőrzése és továbbfejlesztése, az anyaországgal való és egymás közötti sokoldalú kapcsolatának fenntartása és erősítése érdekében támogatások nyújtása - rögzíti a javaslat. Megállapítja, hogy a jelenlegi rendszer nem alkalmas arra, hogy ez a cél hatékonyan és maradéktalanul megvalósuljon.
Az elmúlt években már csak ötletszerűen elnevezett célelőirányzatok nem mutatják egyértelműen, hogy az ezekkel gazdálkodó költségvetési szervek korábban mire is költötték az adott forrást, mostanra a támogatási rendszer átláthatatlanná, sok esetben párhuzamossá vált. Amennyiben a nemzetpolitikában egy adott költségvetési évben váratlan fordulatok következnek be (ez gyakran megtörténik a környező országok tekintetében), a célelőirányzat nem képes hatékonyan lekövetni a módosult célokat, ehhez túlzottan bürokratikus és hiányzik belőle a terepismeret.
Az előirányzatok felhasználása és elszámoltatása nem egy folyamatos, monitoring-rendszerben, helyszíni záró ellenőrzéssel történik, hanem pusztán a minisztérium rendszerében működő egyik pénzügyi osztály általi számlamásolatok bekérésével, így az elmúlt években igen halvány nemzetpolitikai célok valódi megvalósulása sem kimutatható.
Ezen okok miatt szüntetné meg a kormány a Szülőföld Alapot, és hozná létre a feladatok teljes nemzetpolitikai palettával való kibővítése révén az új, egységes Bethlen Gábor Alapot. A 2011. évi költségvetési törvénytervezetben a határon túli magyarokat illető, közigazgatási tárcánál lévő célelőirányzatokat az alapba emelnék be.
Az új alapból a támogatások nyilvános pályázat vagy egyedi kérelem benyújtása keretében lennének elnyerhetők.
A javaslat kitér a szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvény módosítására, amelynek értelmében, a szomszédos államokban lakóhellyel rendelkezők a magyar állampolgárság megszerzésétől függetlenül továbbra is igénybe vehetik, illetve részesülhetnek a meghatározott kedvezményekben és támogatásokban.
A törvény, ha az Országgyűlés elfogadja, 2011. január 1-jén lép hatályba. Új Magyar Szó (Bukarest)

Stratégiai partnerség minden vonalon?
A romániai magyar belpolitikai erőviszonyok megváltoztatásához is hozzájárulhat a magyar kormány és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács által kötött megállapodás, amelynek értelmében az utóbbi a könnyített honosítás folyamatában asszisztálna az anyaországi intézményeknek.
Újabb dimenzióval bővül a stratégiai partnerség
Szerdán, november 24-én megállapodást írt alá az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács a magyar Külügyminisztériummal illetve a közigazgatási és igazságügyi tárcával. A budapesti ceremónia után Toró T. Tibor csütörtökön sajtótájékoztatót tartott Nagyváradon, amelyről a Krónika napilap tudósít. A Tőkés László nevével fémjelzett szervezet ügyvezető elnöke beszámolt arról, hogy a megállapodás tárgya az egyszerűsített honosítási eljárás megszerzésével kapcsolatos tájékoztatás. Elmondása szerint az „Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsnak, azon belül is Tőkés László elnöknek nagy szerepe volt abban, hogy a határon túli magyarok könnyített honosításának kérdését a köztudatban tartsa”, ezért helyes, hogy őket kérték fel a kérdés erdélyi kezelésére.
Mint ismeretes, az EMNT már korábban bejelentette az ún. Erdélyi Demokrácia Központok létrehozását, amelyek civil funkciót, a polgárokkal való kapcsolattartás szerepét töltenék be. Ez a leendő infrastrukturális keret az egyezség révén új tartalommal is megtelik. Gergely Balázs, a demokrácia-központok országos koordinátora a Krónika összefoglalója szerint elmagyarázta, hogy Magyarország erdélyi konzulátusainak részleges tehermentesítését szolgálja majd a kezdeményezés. Az állampolgárságot igénylők iratcsomóinak ellenőrzésében, az igénylők informálásában kívánnak szerepet vállalni. Segíthetnek a kihelyezett konzuli napok megrendezésében, valamint az állampolgársági fogadalomtétel dátumának egyeztetésében is.
Gergely Balázs azt is kifejtette, hogy a központok dolgozói részt vehetnek azokon a képzéseken, amelyeken a külképviseletek munkatársai is, így gyakorlatilag rendelkezni fognak minden szükséges ismerettel is. Az Új Magyar Szó arról is beszámol, hogy az elképzelések szerint húsz ilyen demokrácia-központ nyílna meg jövő év januárjában, Nagyváradon pedig már az elkövetkező tíz napban elindul a működés. A határ menti városon kívül hasonló intézmények nyitják meg kapuikat többek között Szatmáron, Kolozsváron, Zilahon, Marosvásárhelyen, Csíkszeredában, Udvarhelyen, Sepsiszentgyörgyön és Brassóban is.
Eszközök a hatalmi harcban
Kétségtelen, hogy a felvázolt infrastruktúra-rendszer elengedhetetlen ahhoz, hogy a könnyített honosítási eljárás tényleg „könnyen” működjön, senki sem várhatja el, hogy a három romániai külképviselet (Bukarest, Kolozsvár, Csíkszereda) egyedül megbirkózzon ezzel a feladattal. Gyanúsabb kérdés azonban a folyamat igen hangsúlyos átpolitizálása. Ne feledjük el ugyanis, hogy az EMNT többször is beharangozta pártalakítási szándékát, a kettős állampolgársággal kapcsolatos információszolgáltatás és segítéség könnyen politikai tőkévé kovácsolható.
Korábban sem volt titok, hogy az Orbán-kormány kiemelkedő státuszt szán Tőkés László és a körülötte kialakult tömörülésnek a nemzetpolitikai rendszerváltás által létrejövő új helyzetben. Ezt támasztja alá a stratégiai partnerség megkötése is. Az új megállapodást tehát joggal értelmezhető úgy, mint az anyaországi vezetés tudatos beavatkozása a romániai magyar politikai erőtérbe.
A módszer nem új, hiszen hasonló minta volt felfedezhető a kedvezménytörvény életbe lépése után megszülető státusirodák kapcsán is. Abban az időben Erdélyben a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) égisze alatt lettek átpolitizálva a szolgáltatások. Igaz, akkor sokkal kisebb mértékben volt versenyhelyzet a különböző csoportosulások között, következésképpen a dolog tétje is alacsonyabb volt. A kötekedők nyugodtan kérdezhetik meg, hogy miért nem használták a kettős állampolgárság esetében is a már meglévő státusirodák adta szervezeti hálót.
Ennek a kérdésnek a kapcsán, a hónap elején a Nyugati Jelen közölt egy összeállítást. Székely István, az RMDSZ mellett működő státusiroda-hálózat vezetője elmondta, hogy szó sincs a rendszer megszűnésétől. Ettől függetlenül azonban, a sajtóorgánum szerint megfigyelhető egy fokozatos leépülés párhuzamosan a kedvezménytörvény fontosságának leértékelődésével. A magyar állampolgárság felvételével ugyanis automatikusan érvényét veszti a jogszabály, igaz a kettő harmonizálásának konkrétumairól keveset nyilatkoztak a nemzetpolitika döntéshozói. A státusirodák közrejátszanak még az oktatási-nevelési támogatások megpályázásában és kézbesítésében, ám ezek a funkciók is átkerülhetnek az EMNT fennhatósága alá.
Persze az RMDSZ sem kívánja teljesen átengedni a kettős állampolgárság témája fölötti monopóliumot az EMNT-nek. Ennek bizonyítéka, hogy a párt Bihar megyei szervezete nemrégiben tájékoztató körutat kezdett, és egy füzetet is kiadott a szükséges információkkal. A témáról tudósító Krónika kérdésére Tóró T. Tibor kijelentette, tudomása van, hogy „a piacon nyüzsög más is”, ám alapjában véve helyesnek tartja, hogy az RMDSZ is érdeklődik a téma kapcsán. A kettős állampolgárság körüli imázs-harcban azonban nagy valószínűséggel az EMNT rendelkezik több ponttal, főként, ha figyelembe vesszük a másik oldalon tapasztalható nem egyértelmű viszonyulást a kérdéshez. A döntő tényező persze továbbra is az marad, hogy az erdélyi magyarság mekkora jelentőséget tulajdonít a témának.
Pap Szilárd István, Erdély.ma

Köszöntő-könyv Egyed Ákos születésnapjára
Emlékkönyv Egyed Ákos születésének nyolcvanadik évfordulójára. Ez a címe az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) zsúfolásig megtelt üléstermében november 25-én, csütörtök este bemutatott kötetnek, amelyet Sipos Gábor EME-elnök visszaemlékezése szerint a jeles történész tavalyi 80. születésnapja alkalmával vettek munkatervbe.
Péntek János EME-alelnök, a Kolozsvári Akadémiai Bizottság elnöke bemutatójában köszöntő-könyvnek nevezte a művet, amely negyvenöt szerző történelem-jellegű dolgozatát tartalmazza, amelyek valamilyen formában kapcsolódnak az ünnepelt életművéhez. Sokféle témáról és szerzőről van szó, akik munkájukkal Egyed Ákos szakmai tekintélyét ismerik el. A kötetben, többek között, szerepel az erdővidéki Bodos, az a szülőfalu, amely a későbbi tudós számára afféle laboratóriumként szolgált, és két egyetemi tanár gyermekének, Emesének és Péternek a munkája is. A közel hatvan éves pályafutás számvetéséhez tartozik az a fiatal kutatónemzedék, amelyre a történész büszkén tekinthet vissza, és akikre, noha neki nem volt tanári katedrája, életműve pozitívan sugárzott ki – összegezett a KAB elnöke.
Sipos Gábor a kötet egyik szerkesztőjeként (társa Pál Judit) a megjelenés előtti műhelytitkokba engedett bepillantást. Egyed Ákos köszönetet mondott mindenkinek, aki munkájával segítette a könyv kiadását, amely „éppen egy évvel tette őt fiatalabbá”. Az ünnepelt visszatekintett nyolcvanegy évének legfontosabb, legemlékezetesebb állomásaira: első példaképül szolgáló szüleire (köztiszteletnek örvendő tanító édesapa, „munkamániás” édesanya), a sepsiszentgyörgyi Református Székely Mikó Kollégiumban és a Bolyai Egyetemen eltöltött évekre, az osztályharci fejlemények miatt a kutatói pályára való ráállására, találkozására a családi összetartozást a mai napig sikerrel szorgalmazó feleséggel, a kolozsvári Történeti Kutatóintézetben és az EME-ben kifejtett tevékenységre, az MTA-val, hazai és magyarországi történészekkel való együttműködésre. Egyed Ákos számára az EME újjászervezése 1990-ben és az ő nyolcéves itteni elnöksége elégtételt, sok kihívást jelentett.
Az ünnepségen jelen volt Orosz István akadémikus, az MTA Történettudományi Bizottságának alelnöke, aki az Egyed Ákoshoz fűződő személyes élményeiből nyújtott egy csokorra valót a hallgatóságnak. Szerinte Magyarországon megvan a kellő szakmai érdeklődés Erdély iránt, itt pedig biztosított a fiatal történész kutatógárda.
Ö. I. B. Szabadság (Kolozsvár)

Zászló, mint bizonyíték
Néhány éve a városvezetésnek az a „korszakalkotó” ötlete támadt, hogy a Főtért át kell alakítani, úgymond élettel kell megtölteni. Mint például Nagyszebenben. Vagyis bokrostól, fástól, mindenestől föl kell számolni a virágágyásokat, helyüket le kell kövezni, ahol azután ilyen-olyan rendezvényeket lehet majd tartani. Hiába ellenezte ezt az ostobaságot a város értelmes része, a tervet megvalósították. Szerencsére a Szent Mihály-templomot övező templomkerthez, az egykori temetőhöz nem nyúltak. Nem nyúlhattak, mert az egyházi tulajdon. Bár egyes tervek ezt is a lehető legkisebbre akarták zsugorítani.
Két és fél évvel ezelőtt, a munkálatok megkezdésekor támadt feszültséget valamelyest oldotta az, hogy a messze földön ismertté vált „polgármesternek” a Mátyás király szobor két oldalánál felállított három-három, tizenhat méteres zászlórudat is eltávolították. Ezeken „természetesen” a nemzeti zászló lengedezett, s ráadásként a két rúd között háromszögű, nemzetiszín zászlókból álló füzér függött a nagy király feje fölött.
A puszta tér most ott terpeszkedik nagy szürkén a templomtól délre. Annyi „haszon” van belőle - az is a városházának -, hogy egyik sarkában ősztől tavaszig műjégpályát működtetnek. A pálya megnyitásakor egy ideig baj van a korcsolyázókat szórakoztató hangos zenével, mert ez a templomba is behallszik. A felháborodás nyomán azután lehalkítják a muzsikaszót. Valószínűleg most is ez lesz a sorrend.
Az átalakítás tervében nem szerepelt a zászlórudak visszaállítása. Már meg is feledkeztünk róluk, mikor a városháza egyszerre csak bejelentette, zászlórudak márpedig lesznek. Mert feltétlenül lenniük kell a Főtéren. Képzeljük el, mi lenne nélkülük szegény térből. Illetékesék előbb a Mátyás-szobor elé akarták állítani, hadd gyönyörködjék a nagy király a zászlók lengedezésében. Az ötletet elvetették, de a tér nem maradt zászlórudak nélkül. Még mit nem. Lázas töprengés után aztán a tér délnyugati sarkában állítottak föl három rudat. Na de „vigasztalódhatunk”, mert csak kilenc métereseket. Arról volt szó, hogy egy nemzeti szín, egy EU és egy atlanti szövetségi zászló leng rajtuk. Utóbbi végül elmaradt – elvégre ez nem katonai létesítmény. De akkor mi legyen helyette? Na, mi? Hát persze, hogy nemzeti. Ebből a sok is kevés. És azóta ez a három lengedez, feltéve, hogy legalább szellő fújdogál.
Nem messze, a Bocskai (A. Iancu) téren, a katonaszobor – s hogy a jövendő lelkészek ne feledjék, hol is élnek, egyben a Protestáns Teológia – előtt már van egy országzászló. A biztonság kedvéért azonban a tér másik, déli felén is felállítottak egyet az Avram Iancu szobra elé, nehogy az ott sétálóknak hiányérzetük támadjon.
1990 előtt, mikor a román pártvezetés a Nyugat megnyerése érdekében „bátran” szembefordult a szovjetekkel, sok vicc kelt szárnyra. Mint ez: Díszszemlére sorakoznak a katonák. Az amerikaiaknál egy katona, egy rakéta. A szovjeteknél ugyanígy. Franciáknál, briteknél egy katona, egy repülőgép. A németeknél egy katona, egy harckocsi. A románoknál egy katona, egy nemzeti zászló. Kérdik a román parancsnoktól, mire jó a sok zászló? Hát, mondja, arra, hogy lássuk, merről fúj a szél.
Fontos tehát errefelé ez a szerszám. A „széljárás” jelzésén túl, sőt előtte, nemzeti „tudaterősítő”. Az 1989 utáni események ezt igazolják. Az addig úgy-ahogy féken tartott soviniszta szellemet kiszabadították a palackból. Fő zászlóvivője a Román Nemzeti Egységpárt volt, majd a Nagy-Románia Párt lett. De a többi párt sem akart lemaradni. 1992-ben megválasztott „polgármesterünk” tizenkét évig zászlóerdőbe, nemzetiszínbe borította a város utcáit, tereit. Ilyen színűre festette a köztéri padokat, kerítéseket, játszóterek játékait, utcai szemetesládákat. Ilyen színű villanykörte-füzérekkel nemzetiesítette a főbb utcákat. Nemzetiszín golyóstollal „kedveskedett” az önkormányzati tanácsosoknak, a városháza tisztviselőinek. Sőt, részükre nemzetiszín egyenruhát szándékozott készíttetni. Ráadásul ilyen színekre akarta pingáltatni a városházát, hogy „a szemnyugtató színek alapján bárki könnyen rátaláljon”.
Ügyködéséért „világhíres” lett, s ezzel büszkélkedett is. Amikor a parkolást akadályozó járdaszéli rudakat is nemzetiszínűre festtette, olyan „sikere” támadt, hogy csodát látni baszkföldi lap is ideküldte a tudósítóját. Nem sokkal bukása előtt egy külföldi újságíró megkérdezte tőle, nem vette észre, hogy a sok zászlótól úgy néz ki a város, mintha a román hadsereg a tegnap szállta volna meg?
A mondás szerint egy bolond százat csinál: a lobogózás hóbortjában számtalan település kelt versenyre városunkkal.
A 2004. évi helyhatósági választások után az új tanács és polgármester megritkíttatta a zászlóerdőt, átfesttette a köztéri padokat, szemetesládákat. De a Funar főterévé lett Bocskai téren, Avram Iancu szobra körül, s a közeli Szent György-laktanya előtt valamennyi maradt. Nehogy a hadsereg megsértődjék. Amikor az ország az Észak-atlanti Szövetség tagja lett, a város- és megyeházára, több középületre a nemzetiszínű mellé kitűzték a NATO-zászlót is.
Fura színfoltjai történetünknek a templomok. Funar és a kormány az akkor is súlyos gazdasági helyzetben odaadóan támogatta a már-már nemzetinek minősített görögkeleti, ortodox egyházat. Ennek köszönhetően tucatnyi templomuk épült a városban. Amint felhúzták a falakat, nyomban kitűzték a nemzeti zászlót. Érdekes szokás. Számunkra. Mert a magyar lobogót csak kivételes ünnepkor, mint például 1940. augusztus 30-a, a második bécsi döntés után tűzték ki a visszatért észak-erdélyi települések magyar templomaira.
De a görög katolikusok sem akarnak lemaradni, ők is kitűzték templomaikra a nemzeti lobogót. Arra a kevésre, amit 1989 után visszakaptak, visszavettek. Mint például a makacskodó görögkeleti testvéreiktől rohammal bevett Deák Ferenc utcai, 1924-ig római katolikus, minorita templomra. Rómával egyesültekként azonban a pápai sárga-fehérről sem feledkeztek meg.
Még Funar idején, az országnak az atlanti szövetségbe való felvétele előtt, a tagországok hadseregeinek képviselői Kolozsvárt tanácskoztak. Ez alkalommal a Bocskai (Avram Iancu) téren annyi zászlórudat állítottak, zászlót vontak fel, ahány tagországa van a szövetségnek. A találkozó után azonban őpolgármestersége, nehogy csorba essék a becsületén, valamennyit románra cseréltette.
2005-ben, majd 2006-ban, miután számítani lehetett arra, hogy Románia az Európai Unió tagja lesz, mind több középületen jelent meg a csillagos kék lobogó. 2007. január 1-je után a fő utcákon minden második villanyfán is.
A figyelmesebb szemlélő észreveheti, hogy noha előírás szerint az EU-zászlónak valamennyi középületen ott kell lennie, sok helyütt nincs. Románia ugye nem Magyarország, ahol 2004. május elsején, az EU-ba való felvétel napján, a határállomásokon bevonták a magyar zászlót, és csak jókora közfelháborodás után tűzték ki újból.
De ne feledjük, hogy noha Funar már hat éve nem a város polgármestere, s a két évvel ezelőtti parlamenti választásokon a szenátusból is kipottyant, „nagynemzeti” szelleme ma is belengi a várost. Talán ennek tulajdonítható, hogy a Tartományi Vasút-igazgatóság épületén egy nyeszlett EU-zászló mellett mintegy másfél tucat nemzeti díszeleg. A Szent György-laktanyán és a hadsereg más épületein, mint a tiszti szálloda, sem NATO-, sem EU-lobogó nem lengedez. Ezek az intézmények talán egyiknek sem tagjai?
A főtéri magyar főkonzulátus homlokzatára megnyitásakor természetesen kitűzték a címeres magyar zászlót. Funar hiába prüszkölt, hogy ez Nagy-Magyarország zászlaja, hiába vétette le embereivel, mert csak ott maradt. Mit tett erre őkelme? A konzulátussal szomszédos két épület homlokzatára, hogy „többségben legyenek”, kitűzetett négy román zászlót! Noha bukása óta hat év telt el, az egyik most is odafönn, az eresz alatt árválkodik.
A rendőrség épületén sincs EU-zászló. A Hadsereg házának nevezett, most ismét Tiszti kaszinó bejárata fölött ugyan ott van, de a tetején, akár a Szent György-laktanyán, csak egy hatalmas piros-sárga-kéket lenget a szél. Akár a Szent György (Béke) téri Diákművelődési Házon. És a Dózsa György utcai Központi Áruház előtt.
És mit ad Isten, az említett Bocskai téri zászlórudakon egy idő után változás, sőt visszaváltozás következett be. A Traian Băsescu felfüggesztése körüli hajcihőben az őt támogató, őrjöngő tüntetés előtt, a nagy nemzeti felbuzdulásban valamennyi EU-zászlót nemzetire cserélték. Utóbb a nagy mellől is bevonták a csillagos kéket. Bukarestben a rendőrtiszti iskola bejárata előtti sétány két oldalán nemzetiszín zászlók sorfala fogadja a diákokat.
Rendes helyek fővárosában, az országház előtti oszlopra ünnepeken felvonják az országzászlót. Kolozsvárt három helyt is ott áll magas rúdján az országzászló. Inkább több legyen, mint kevesebb – így az illetékesek. Egyiket sem kell felvonni, mert állandóan ott vannak a magasban.
Mire jó ez a sok zászló, azon- kívül, hogy azt a látszatot keltik, mintha minden nap ünnep lenne, illetve, hogy zászló-országgá teszik ezt a jobb sorsra érdemes országot? Ebben a cifranyomorúság gazdasági válságban először is a fölösleges kiadást növelik, másodszor pedig időnként ki kell cserélni őket, mert a sok lobogásban kifakulnak, elrongyolódnak. De ez láthatólag nem hatja meg a pénz kezelőit. Ha nincs, hát kölcsönkérünk…
Nos, rövid fejtörés után megvilágosodhatunk, egyetlen értelme van a nagy lobogtatásnak: a perdöntő bizonyíték, a helynevek hiányában, ezzel a színes látványossággal akarják bizonyítani a bizonyíthatatlan dák–román folytonossági mítoszt.
ASZTALOS LAJOS, Szabadság (Kolozsvár)

Bethlen Gábor Alap létrehozását kezdeményezi a magyar kormány
(MTI) – Bethlen Gábor Alap létrehozását kezdeményezi a kormány; a nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes által jegyzett indítvány szerint az új alap a Szülőföld Alap általános jogutódjaként működne, egységesítve a határon túli magyarságnak szánt támogatási rendszert.
Semjén Zsolt indítványában a határon túli magyarságnak a szülőföldjén való anyagi és szellemi gyarapodását, az anyaországgal bővülő és erősödő kapcsolattartást elősegítő programok megvalósítására, pénzügyi forrás képzésére és felhasználási céljaira tesz javaslatot.
Az új alap elnevezésekor azért esett a választás Bethlen Gáborra, mivel nevét és a hozzáfűződő erdélyi rendi, gazdasági és társadalomszervezési aranykort minden magyar ismeri – olvasható az indítványban.
A törvény alapján lehetőség nyílna a Bethlen Gábor Alap javára önkéntes befizetésekre, és adományokra, állampolgárságtól és lakóhelytől, illetve telephelytől függetlenül bármely jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet és természetes személy számára.
A büdzsében meghatározott forrásokat is biztosítanának az alap javára, mindenkori működőképességének megőrzése érdekében a törvény egy minimális költségvetési támogatás kötelezettségét írja elő, azaz minden költségvetési évben legalább egymilliárd forintra ki kell egészíteni az alap pénzeszközeit.
A tervezet felidézi, hogy az Országgyűlés a határon túli magyarságnak a szülőföldjén való anyagi és szellemi gyarapodását, az anyaországgal bővülő és erősödő kapcsolattartást elősegítő programok megvalósítása érdekében Szülőföld Alap elnevezéssel elkülönített állami pénzalapot hozott létre.
Az alappal megvalósítani kívánt cél nem változott: a határon túli magyarságnak a szülőföldjén való egyéni és közösségi boldogulása, anyagi és szellemi gyarapodása, nyelvének és kultúrájának megőrzése és továbbfejlesztése, az anyaországgal való és egymás közötti sokoldalú kapcsolatának fenntartása és erősítése érdekében támogatások nyújtása – rögzíti a javaslat. Megállapítja, hogy a jelenlegi rendszer nem alkalmas arra, hogy ez a cél hatékonyan és maradéktalanul megvalósuljon.
Az előirányzatok felhasználása és elszámoltatása nem egy folyamatos, monitoring-rendszerben, helyszíni záró ellenőrzéssel történik, hanem pusztán a minisztérium rendszerében működő egyik pénzügyi osztály általi számlamásolatok bekérésével, így az elmúlt években igen halvány nemzetpolitikai célok valódi megvalósulása sem kimutatható.
Ezen okok miatt szüntetné meg a kormány a Szülőföld Alapot, és hozná létre a feladatok teljes nemzetpolitikai palettával való kibővítése révén az új, egységes Bethlen Gábor Alapot. A 2011. évi költségvetési törvénytervezetben a határon túli magyarokat illető, közigazgatási tárcánál lévő célelőirányzatokat az alapba emelnék be.
Az alap irányítását ellátó bizottság tevékenységét a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) elvi iránymutatásainak figyelembevételével végzi.
A nemzetpolitikáért felelős miniszter szükség szerint, de legalább évente egyszer, április 30-ig tájékoztatja a kormányt, amely május 31-ig beszámol az Országgyűlésnek az alap előző évi tevékenységéről és működéséről, valamint e törvény alkalmazásának tapasztalatairól. A beszámolót az alap honlapján nyilvánosságra kell hozni.
A törvény, ha az Országgyűlés elfogadja, 2011. január 1-jén lép hatályba. Népújság (Marosvásárhely)

Két évtized krónikája
Legyen minden kántor-tanító Erdélyben Isten drága ezüst kürtje. Kürtfúvó nemzedék, amely az Isten üzenetét juttatja el a mi pusztában vándorló népünkhöz, hogy eljussunk egyszer az ígéret földjére. (Dr. Csiha Kálmán)
Nem kis kiváltság évezredek határán iskolát alapítani, fenntartani, és az induló nemzedékeknek utat mutatni – véli Ötvös József vártemplomi lelkész-esperes. – A húszéves visszatekintés egyben igazolás is – fontos volt, mert él, mert szükség volt rá, mert fogalommá vált, és él tovább, mert még vagyunk.
– Népünk, nemzetiségünk gyermekeiért, a jövő generáció neveléséért érzett felelősségünk tudatában, az 1990/91-es iskolai évtől egyházi összefogással egy érettségi utáni hároméves ökumenikus kántortanító főiskolát szerveztünk az 500 éves marosvásárhelyi református Vártemplom mellett – jelentette be a jó hírt 1990. november 15-én Fülöp G. Dénes vártemplomi lelkipásztor.
– Létrehozását az tette szükségessé – írja dr. Barabás László –, hogy a romániai változások után Erdély-szerte nagy hiány mutatkozott magyar tanítókban, keresztyén értelmiségiekben (csak Maros megyében több mint 180 magyar tanítóra lett volna szükség), gyülekezeteinkben pedig képzett kántorokban, énekvezérekben. – Akik ma ezt a pályát választják, sohasem feledkezhetnek meg a hajdani kántor-tanítók, a régi "mesterek" példáiról. Azokról, akik valóban hű pásztorai, mindenesei tudtak lenni egy-egy kis gyülekezetnek – olvassuk Nagy Pálnak a tízéves évfordulóra készült méltatásában.
A Vártemplomban ünnepelte a kántor- tanítóképző főiskola 2010. november 6-án és 7-én, szombat-vasárnap, működésének 20. évfordulóját. A közösség a közelmúltba tekintve a jövőre is gondolt, és mintegy hagyományt teremtve jelentette meg krónikáját, a Mentor Kiadó gondozásában. A két évtizedes intézményépítő munkára visszatekintő, a küzdelmes hétköznapokat és emlékezetes ünnepeket fölidéző jubileumi kötet címe: Iskola a magasban, iskola a mélyben. Szerkesztője Barabás László, kiadja az MKTF, összeállításában közreműködtek: Kicsi Noémi, Berekméri Csilla, Kerekes Tímea.
– Ne várjunk külső segítséget, nézzük önmagunknak az erejét, hitét, reménységét, ősöknek a példaadását, e vártemplomoknak az üzenetét. És akkor hiszem, hogy mi is ott vagyunk, és ott leszünk mindig azok között, akik szántanak, mert reménységük van arra, hogy aratni is fognak – vélekedett 2000 decemberében Nagy László unitárius lelkész, esperes.
Testvéri segítség mégis érkezett, mégpedig Nagykőrösről. 1992-ben jött létre a testvériskolai kapcsolat az akkor éppen újjáalakult és önállósodott, államilag elismert hasonló típusú tanintézménnyel, a Duna melléki és nagykőrösi Hitoktató és Tanítóképző Főiskolával, amely jelenleg a Károli Gáspár Református Egyetem Tanítóképző Főiskolai Kara. Az MKTF ennek a kihelyezett tagozata. A kapcsolat több mint gyümölcsöző!
Az elmúlt húsz évben (pontosabban 1994-től 2010-zel bezárólag) a főiskolán 619-en végeztek, megszerezve a tanítói, és legtöbbjük a kántori oklevelet is. A húszéves évforduló küszöbén 150 nappalis és levelező szakos diák és közel 40 tanár, lelkész, orgonaoktató, a pedagógiai gyakorlatot segítő tanítónő, óvónő tartozott a főiskola hatósugarába. Fülöp G. Dénes alapító lelkész gondjaiban hordozta a képző sorsát, szívügyének tekintette fennmaradását. 2005-ben bekövetkezett halálával nagy veszteség érte az intézetet. A kuratóriumi elnöki tisztséget azóta Ötvös József lelkipásztor-esperes tölti be, vezetésével a Vártemplomi Egyházközség a helyi fenntartó patrónus. Az egyházközség az MKTF és a Calepinus népfőiskola használatába adta a régi parókia épületét, az intézet itt működik, és tanteremként használja az egyházközség diakóniai központjának földszinti termeit és az egykori leányiskola épületének néhány helyiségét is.
– Tanárként, közművelődésünk szellemi munkásaként, néprajzkutatóként az elmúlt két évtizedben sok erdélyi településen megfordultam. Iskolában, osztálytermekben, templomban, falutalálkozókon, kórustalálkozókon, táncházban és tájházavatókon, és felsorolni is nehéz lenne még, hányféle helyen: ismerős arcokkal találkoztam. Ők a mi végzett diákjaink, a "kántortanítósok". Úgy tapasztalom: legtöbbjük büszkén viseli ezt a nevet. Lassan ők lesznek a tanítók és anyanyelvi kultúránk szellemi munkásainak derékhada – vallja az iskola szíve és motorja: dr. Barabás László.
A főiskolán az ezredfordulóig 244-en végeztek, legtöbbjük visszatért szülővidékére, ott tanítanak, ahonnan jöttek: Maros, Hargita, Kovászna, Fehér, Brassó, Szeben, Hunyad, Arad, Szilágy, Szatmár megyékben. A fiatal kántortanítók közel fele szórványvidéken tanít. A négyszáz oldalas könyv külön-külön foglalkozik az első és a második évtized eseményeivel, dr. Barabás László tollából; továbbá ünnepi istentiszteleti tanévnyitó és ballagási beszédek (a szerzők: dr. Csiha Kálmán, Fülöp G. Dénes, Tőkés Elek, Nagy László, dr. Nagy István, dr. Pap Géza, dr. Bustya Dezső, dr. Szőcs Ferenc, Ötvös József), valamint sajtótudósítások, méltatások sorjáznak. A Tanítóképzés és a Kántori szolgálat című tömbök taglalják a szakmai kérdéseket, dr. Szenczi Árpád, Mester Mihály, Piet Boot, dr. Gasparics Gyula, dr. Pletl Rita, Makkai Kinga, illetve dr. Benkő András, Ferencz István, dr. Csíky Csaba, dr. Péter Éva, dr. Bögözi Molnár Erzsébet Tünde szerzőségével. A harmadik fejezet a Faluról falura, templomtól templomig, lélektől lélekig (Néprajzi táborok, 1993–2005) címet viseli, és a nyári egyházszolgálati és népismereti táborok, tanulmányutak, a szórványokban tett látogatások tapasztalatait, élménybeszámolóit tömöríti. A kiadvány dokumentáris értékét növeli a Vivat academia, vivant professores cím alatt olvasható negyedik rész, a főiskola tanári névsoraival 1990–2000 és 2000–2010 között, illetve a 20. évfordulón, tanári kislexikonnal. Következik az Évfolyamok, csoportképek, vallomások című összeállítás a főiskola eddigi végzettjeinek, valamint a jelenlegi diákok névsoraival, majd a pontos statisztika: összesített létszám a végzett kántortanítókról, s végül a főiskolán készült szakdolgozatok tematika szerinti jegyzéke. Közben pedig szemünket gyönyörködteti a sok, zömmel színes fotó, a két évtized hálaadó, emelkedett hangulatú történéseinek megannyi értékes képi dokumentuma. Népújság (Marosvásárhely)

Markó: Az oktatási törvény elfogadása nélkül nincs koalíció
Az RMDSZ szövetségi elnöke szombaton elmondta, az RMDSZ területi szervezeteinek elnökei a Területi Elnökök Konzultatív Tanácsának (TEKT) ülésén egyetértettek abban: elsődleges fontosságú az oktatási törvény elfogadása, e nélkül nem folytathatják a koalícióban.
Markó Béla közölte: Marosvásárhelyen a Területi Elnökök Konzultatív Tanácsának ülésén az RMDSZ képviselői elemezték a kormányzati és koalíciós tevékenységet, valamint ez elkövetkezendő időszakra vonatkozó prioritásokat is.
„Ami a kormányzati tevékenységet illeti, az RMDSZ területi szervezeteinek képviselői egyetértenek velem és kollegáimmal abban, hogy jelenleg elsődleges fontosságú az oktatási törvény elfogadása, e nélkül nem folytathatjuk a koalícióban. De, természetesen, reméljük, hogy sikerülni fog ez, miután az Alkotmánybírság kedvező döntést hozott, és lehetővé tette a kormány felelősségvállalását. Hangsúlyozni szeretném, hogy a területi szervezetek is úgy vélik: oktatási törvény elsődleges fontosságú” – mondta Markó Béla.
Az RMDSZ szövetségi elnöke elmondta, elemezték a bérezési törvényt és költségvetést, valamint számba vették a prioritásokat a beruházások terén.
„Példaként az erdélyi autópálya folytatásának ügyét hoznám fel. A szigorú költségvetés és a gazdasági válság ellenére is folytatni kellene a beruházásokat, mert ez ösztönzi a gazdasági tevékenységet” – fűzte hozzá Markó.
Az RMDSZ megyei és területi szervezeteinek elnökségi ülése szombaton zajlott Marosvásárhelyen, ez kötelező jellegű a Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) ülése előtt, amelyre december 11-én kerül sor Marosvásárhelyen.
www.nyugatijelen.com, Erdély.ma

Támadják a románok Tőkést, de Buzek mellette áll
Jerzy Buzek levélben biztosította Tőkés Lászlót támogatásáról. Az Európai Parlament elnöke levelében úgy fogalmaz: „Bizonyos vagyok abban, hogy Ön mindig a legmesszemenőbb tiszteletet tanúsítja közös európai értékeink – a demokrácia, a jogállamiság, az emberi méltóság és az alapvető jogok – iránt. Szeretném megragadni ezt az alkalmat, hogy teljes bizalmamról biztosítsam Önt az Európai Parlament alelnöki tisztségében.” Az egyetlen közvetlenül választott európai testület vezetője 2010. november 18-án keltezett levelét válaszként írta az erdélyi EP-alelnöknek a sorozatos román támadásokat szóvá tevő és tisztázó írásbeli megkeresésére.
Mint ismeretes, az idei Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktáborban tett autonomista kijelentései miatt Tőkés Lászlót a nyáron az egész román politikum, illetve a központi román sajtó is kitámadta. Az ún. „Koszovó-pánik” ősszel sem csitult, majdnem az összes román párt részéről érkeztek „feljelentő” levelek Jerzy Buzek, az EP elnöke számára. Corina Creþu szociáldemokrata EP-képviselő pedig a Strasbourgban, plenáris ülésen Tőkés László EP-alelnöki tisztségéből való leváltását szorgalmazta, mondván, hogy az erdélyi képviselő „az etnikai alapú szeparatizmus ádáz szorgalmazójaként és a viszály szítójaként” felerősítette a szélsőséges és sovén üzeneteit, az etnikai alapú területi autonómia kivívása érdekében pedig utcai megmozdulásra buzdította az embereket.
Ennek kapcsán kiadott Nyilatkozatában az erdélyi magyarok európai képviselője úgy fogalmazott: „Románia és benne Erdély érdemi európai integrációja a közös jövőnk. Ehhez nem fér kétség. Ebben a jövőképben pedig nincs helye a múlt embereinek, a kommunista nómenklatúra átmentődött relikviáinak, valamint örököseinek, akik az elmúlt húsz évben szétlopták és tönkretették országunkat.” Hozzátette: „Joseph Daul frappáns megjegyzését – miszerint »az európaiak több Európát akarnak« – magunkra alkalmazva: mi, erdélyiek, illetve Románia állampolgárai is »több Európát« akarunk. Több Európát, és ezzel együtt: több demokráciát, több európai értéket, több autonómiát – a társadalmi élet minden szintjén. Ezzel szemben viszont a 20. század zárványai, a posztkommunista politikai és gazdasági elit nem akar »több Európát«. Ez a lényeges különbség köztünk és közöttük. Reméljük, hogy nem lesz erejük megfordítani a folyamatokat. Elegünk van már a visszarendeződésből. Helybenfutással soha nem érünk célba.”
Reggeli Újság, Erdély.ma

Nyílt kártyákkal
Függetlenül attól, hogy egyetértünk-e az RMDSZ elnöki tisztségére pályázó Eckstein-Kovács Péter elveivel, programjával, döntése, elszántsága figyelemre méltó.
A szövetségen belül régebben is a meglehetősen ritkává vált szókimondók, különvéleményt megfogalmazók közé tartozó szabadelvű politikus a hét végén hivatalosan bejelentette, vállalja a megmérettetést, és el is nyerte a Kolozs megyei szervezet támogatását. Azt talán korai lenne latolgatni, milyen esélyekkel indul a szövetség kicsinyke liberális platformjának vezetője, főként, hogy ellenjelöltjeit sem ismerjük még, oly nagy a titkolódzás az RMDSZ berkeiben. Mindenki lélegzet-visszafojtva várja Markó Béla december 11-re, az SZKT ülésére ígért bejelentését, hogy folytatni kívánja-e tevékenységét a szervezet élén, vagy pedig átadja másoknak székét. Úgy hírlik, Kelemen Hunort támogatná a szövetségi elnök, de ha nem biztos védence győzelmében, inkább maga száll versenybe. A többi lehetséges jelölt ezért egyelőre hallgat, taktikusan kivár, Markó Bélával ugyanis eddig nem dívott szembeszállni, de még csak más álláspontra helyezkedni sem többek között ezért is veszítette el fokozatosan ernyőszervezet jellegét az RMDSZ, és vált mindinkább hasonlatossá a román pártokhoz. Ezúttal azonban bárhogy döntsön is a jelenlegi elnök legalább ketten küzdenek a vezetői székért, ami azt is jelenti a személyi kérdéseken túl , legalább kétféle koncepció, elképzelés ütközik, és talán-talán ebből építő jellegű vita alakulhat ki, melynek során egészséges önkritikával rámutathatnak a szövetség működésének eddigi hiányosságaira, vázolhatják a választókkal való szorosabb kapcsolat építésének módozatait. Persze, ehhez az kellene, hogy nyílt kártyákkal játsszanak a pályázók, ötletekről, vízióról, elvekről szóljon a vita, ne pedig az eddigi gyakorlat szerint háttéralkuk, kulisszák mögötti egyezkedések, érdekből kötött szövetségek révén dőljön el, ki is vezeti a szervezetet a következő időszakban. A tisztújító kongresszus előtt valamivel több, mint két hónappal azonban éppen ez a nyílt küzdelem hiányzik leginkább. Mintha a pártosodás az egészséges versenyszellemet, az önálló gondolkodást is kikezdte volna a szövetségen belül
Farcádi Botond, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Színjáték
Az 1990-es évek elejének hisztérikus magyarellenességét, a románok országegység-féltését („Erdélyt nem adjuk!”) idéző iromány jelent meg a Glasul Aradului nevű demokrata liberális pártlapban csütörtökön.
A sorokat jegyző bizonyos Lucian Şerban hangzatosnak, egyben a román nemzeti összefogásra felhívásnak szánt címet talált ki: Ne adjátok el a színházat! (Nu vindeţi teatru).
Fogalmazásában (újságcikknek nem nevezhető, mert a hírlapírás és a publicisztika műfaji sajátosságai közül mindet nélkülözi) azt írja, hogy az a „szóbeszéd” a városban, hogy a jövőre megüresedő aradi színházigazgatói székre igényt formált az RMDSZ. Ezért kell összefogni és, ha szükséges, kiegyenesített kaszákkal is megvédeni a színházat a magyar betolakodóktól! – foglalható össze röviden a lényeg. Már az is sok – folytatódik a gondolatmenet –, hogy megengedték a magyaroknak a Szabadság-szobor elhelyezését, ami az 1848-as forradalom idején a románokat lemészároló (sic!) tábornokoknak állít emléket.
Egyrészt: már a pályakezdő újságírókba beleverik, még mielőtt átlépnék a szerkesztőség küszöbét, hogy „mendemondákra”, „kósza hírekre” hivatkozva nem írunk le semmit, másfelől: az aradi RMDSZ-nek nem igazán stratégiai intézmény a román színház. De – ha már felhozták –, miért ne lehetne magyar igazgatója a román teátrumnak, ha az illető talpraesett, hozzáértő és jó menedzser? Hogy azt ne mondjuk, alanyi jogon is járhatna ez a poszt, hiszen 1817–1818-ban Aradon nyílt meg a Kárpát-medence legrégibb kőszínháza, és nem a moldvai vagy a havasalföldi fejedelemség kincstári hozzájárulásával… (Arad legszebb köztéri műalkotásának és a 13 vértanú emlékének a gyalázása szándékos ferdítésre, gyűlöletszításra, egyben a kőbaltás ember primitívségénél is nagyobb műveletlenségre vall.)
Tehát az RMDSZ-nek nem kell a román színházdirektori poszt, és ezt L. Ş. is tudja/tudta, amikor tollával felszántotta a PD-L holdudvarának érdekeit szervilisen szolgáló, önkormányzati hirdetésekkel vitatható módon telepumpolt zseblap hasábjait, mert ő maga idézi az RMDSZ-es alpolgármestert, aki cáfolta a híresztelést. Hajánál fogva előrángatott, izzadságszagú tehát a témaválasztás. Csak arra jó, hogy a budapesti színházi affér után legyen nekünk is egy saját, külön bejáratú „teátrális” jelenetünk. Ami a magyar Nemzeti Színház kibérlését illeti a december elsejei román nemzeti ünnepre, tapintatlanságra vall, ez nem kérdés, miként az sem vitatható, hogy bárdolatlanság visszavonni a bérbeadásra tett ígéretet is; szerencsétlen ügy, legjobb, ha meg sem történt volna, és kár feszegetni, hogy „ki ütött vissza”.
Nem az a szokatlan, hogy egy román sajtómunkás ilyesmire ragadtatja magát, hanem az, hogy egy olyan lapban adtak teret az ámokfutásnak, amelyik az RMDSZ-szel – elméletileg – egy oldalon álló PD-L érdekeltségi körébe tartozik. Vallom, hogy a véleménynyilvánítás szabad és sérthetetlen, de talán nem lett volna a sajtószabadság (ha van ilyesmi egy pártközlönynél) lábbal tiprása, ha a szerkesztő vagy a tulajdonos figyelmezteti a szerzőt, hogy túllő a célon. Gentleman viselkedést nem várunk el, de legalább a betyárbecsület azt diktálná, hogy nem lépünk a lábára annak, akivel egy irányba toljuk a szekeret.
Ha a többség nem határolódik el az ilyen L. Ş. féléktől, megerősíti sejtésünket, hogy bár osztanak ránk statiszta- és epizódszerepeket – hadd tapsoljon a publikum –, de amint legördül a függöny, azon ügyködnek, hogy írhatnának ki bennünket végleg a darabból.
Pataky Lehel Zsolt, Nyugati Jelen (Arad),

A nemzeti ünnepen nem illik tüntetni
Marosvásárhely Polgármesteri Hivataláé a felelősség
December 1-jén az Új Jobboldal (Noua Dreapta) bejelentette, tüntetést szervez Marosvásárhelyen, úgymond, a magyar szeparatizmus ellen, illetve a székelyföldi románok védelmében. Szombaton, a TEKT- tanácskozás után Markó Béla szövetségi elnököt és Kelemen Hunor művelődési miniszter véleményét kérdeztük az üggyel kapcsolatosan.
Markó Béla szűkszavúan annyit mondott: "Én nem engedélyeztem volna egy tüntetés megtartását pontosan a román nemzeti ünnepen, sem az Új Jobboldal elnevezésű román szervezetnek, sem másoknak. Azt gondolom, sem a román, sem a magyar, sem más nemzeti ünnep nem arra való, hogy valaki tüntessen.
Provokációnak tűnik
Kelemen Hunor szerint provokációról van szó, és a polgármesteri hivatalnak nem kellett volna engedélyeznie. "Provokációnak tűnik, de ameddig nincs rendbontás, addig a csendőrségnek nincs joga beavatkozni. A legnagyobb hibás ebben az ügyben Marosvásárhely Polgármesteri Hivatala. Neki kellene látnia – és biztos vagyok benne, látja is –, hogy provokációról és etnikai feszültségkeltésről van szó, ezért a felelősség is az övé. Én elítélem ezt a fajta demonstrációt, ilyent Marosvásárhely egyszer már megtapasztalt, s tudhatná, hogy ilyesminek nem szabad helyt adnia. Bízom benne, hogy a marosvásárhelyiek, magyarok és románok, eléggé bölcsek ahhoz, hogy ne adjanak helyet még egyszer a provokációnak". A továbbiakban emlékeztetett, hogy ugyanez a szélsőjobboldali szervezet próbálkozott a tavaly Sepsiszentgyörgyön is, sikertelenül. Véleménye szerint most is sikertelen lesz az akciójuk.
A kérdésre, hogy a kormányban került-e szóba, lévén, hogy Marosvásárhely polgármestere a nagyobbik kormánypárt tagja, Kelemen Hunor kijelentette: "Valószínű, hogy hétfőn (sz.m. ma) téma lesz, már Markó Béla és Borbély László is nyilatkozott az ügyben. Mindenképpen beszélni fogunk a belügyminiszterrel, a miniszterelnökkel. Az, hogy a marosvásárhelyi polgármester milyen mértékben követi a pártja döntéseit és az elvi irányvonalát, számomra mindig kérdés volt. Amikor magyar ügyről van szó, akkor ő inkább a Nagy- Románia Párt és a szélsőjobboldali szervezetek között találná meg a helyét, nem feltétlenül a Demokrata Pártban".
Mózes Edith, Népújság (Marosvásárhely)

Egységesítik a külhoniak támogatását
Bethlen Gábor Alap létrehozását kezdeményezi az Orbán-kormány: a nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes által jegyzett indítvány szerint az új intézmény a Szülőföld Alap (SZA) általános jogutódjaként működne, egységesítve a határon túli magyarságnak szánt támogatási rendszert.
Semjén Zsolt indítványában a határon túli magyarságnak a szülőföldjén való anyagi és szellemi gyarapodását, nyelvének és kultúrájának megőrzését és továbbfejlesztését, az anyaországgal bővülő és erősödő kapcsolattartást elősegítő programok megvalósítására, pénzügyi forrás képzésére és felhasználási céljaira tesz javaslatot. (A kezdeményezés szerint az új alap elnevezésekor azért esett a választás Bethlen Gáborra, mivel nevét és a hozzá fűződő erdélyi rendi, gazdasági és társadalomszervezési aranykort minden magyar ismeri.)
A törvény alapján lehetőség nyílna a Bethlen Gábor Alap javára önkéntes befizetésekre és adományokra, állampolgárságtól és lakóhelytől, illetve telephelytől függetlenül bármely jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet és természetes személy számára. A büdzsében meghatározott forrásokat is biztosítanának az alap javára, mindenkori működőképességének megőrzése érdekében a törvény egy minimális költségvetési támogatás kötelezettségét írja elő, azaz minden költségvetési évben legalább egymilliárd forintra ki kell egészíteni az alap pénzeszközeit.
Jövőre ülésezik a KMKF
Kövér László a jövő év elején hívja össze a 2004-ben alakult Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumát (KMKF), amelyen meg kell vitatni, hogy miként lehet a szervezetet és a Magyar Állandó Értekezletet (MÁÉRT) egymás mellett működtetni. Az Országgyűlés elnöke az MTI-nek adott interjúban leszögezte, már illő is lett volna, hogy ülést tartson a fórum, de mivel a MÁÉRT-et a kormány összehívta, nem látta értelmét annak, hogy tartalom, valóságos napirend nélkül tartson szimbolikus ülést a KMKF.
A fideszes politikus szerint nem biztos, hogy ugyanazon szereplőket kell tömörítenie a KMKF-nek és a MÁÉRT-nak. „Előbbi a törvényhozás mellett működtethető, konzultatív szervezet lehetne, utóbbi pedig az operatív nemzetpolitika irányításában, a kormány végrehajtó hatalmának gyakorlásában lehetne egyfajta kontrolláló, tanácsadó szerv” – magyarázta Kövér László. A KMKF különben a különböző Kárpát-medencei országok országos vagy tartományi, megyei szinten megválasztott képviselőinek és az Európai Parlamentben mandátummal rendelkező magyar képviselőknek az egyeztető fóruma.
Semjén Zsolt (képünkön) szerint a jelenlegi rendszer nem alkalmas arra, hogy hatékonyan és maradéktalanul megvalósuljon az SZA célja, az elmúlt években már csak ötletszerűen elnevezett célelőirányzatok ugyanis nem mutatják egyértelműen, hogy az ezekkel gazdálkodó költségvetési szervek korábban mire is költötték az adott forrást, mostanra a támogatási rendszer átláthatatlanná vált.
Emiatt szüntetnék meg az SZA-t, és hoznák létre a feladatok teljes nemzetpolitikai palettával való kibővítése révén az új, egységes Bethlen Gábor Alapot, és a 2011. évi költségvetési törvénytervezetben a határon túli magyarokat illető, közigazgatási tárcánál lévő célelőirányzatokat már az alapba emelnék be. A támogatások nyilvános pályázat vagy egyedi kérelem benyújtása keretében lennének elnyerhetők, az alap irányítását ellátó bizottság pedig tevékenységét a Magyar Állandó Értekezlet elvi iránymutatásainak figyelembe vételével végzi.
A javaslat kitér a szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvény módosítására, amely szerint a szomszédos államokban lakóhellyel rendelkezők az állampolgárság megszerzésétől függetlenül továbbra is igénybe vehetik, illetve részesülhetnek kedvezményekben és támogatásokban. Az indítvány rögzíti továbbá, hogy indokolt az oktatási-nevelési támogatás kiterjesztése az óvodásokra is, mivel a gyermekek további iskoláztatását sokszor a legelső döntés határozza meg. Krónika (Kolozsvár)

Markó: veszteség számunkra december 1-je
A romániai magyarok „veszteségként” élik meg december 1-jét, Románia nemzeti ünnepét – jelentette ki Markó Béla, az RMDSZ elnöke. Románia nemzeti ünnepe alkalmából szervezett ünnepi szenátusi ülésen a magyar politikus kifejtette: a román nemzet számára fontos győzelmet jelent december 1-je, a romániai magyarok viszont államiságuk elvesztéseként élték meg az akkori pillanatot.
Markó felidézte, hogy a Gyulafehérvári Nyilatkozat Erdély népeinek széleskörű jogokat ígért. Csalódottságát fejezte ki amiatt, hogy az oktatási törvénytervezet vitát váltott ki éppen az anyanyelvű oktatás bővítésére vonatkozó rendelkezések miatt. Hangsúlyozta, hogy az RMDSZ tiszteletben tartja a románok ünnepeit, képviselői mindig részt vesznek a december 1-jei ünnepségeken. Szabadság (Kolozsvár)

Nagyváradi műemlékvédők Debrecenben
A cívis városban csütörtökön került sor az MTESZ Műemléki Albizottságának 10. ünnepi tisztújító ülésére, amelyen egy háromtagú nagyváradi küldöttség is részt vett.
A Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének (MTESZ) Hajdú-Bihar megyei Műemléki Albizottsága Debrecenben a Református Nagykollégium imatermében tartotta meg 10. tisztújító ünnepi ülését. Nagyváradot a bizottság tiszteletbeli tagjai közül hárman képviselték: Tempfli József nyugalmazott római katolikus megyéspüspök, Dukrét Géza nyugalmazott tanár, a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság (PBMET) elnöke és Fleisz János egyetemi tanár, a Bihar Megyei és Nagyváradi Civil Szervezetek Szövetségének (BINCISZ) elnöke. Az ülést Újváry Zoltán, a debreceni Néprajzi Intézet igazgatója nyitotta meg, majd Angyal László András alapító elnök tartotta meg számos kiemelkedő eredményt felmutató beszámolóját, amelynek végén javaslatot tett az alapszabály és a név megváltoztatására, amelyet egyhangúan megszavaztak.
A vezetőség megválasztása előtt köszöntök hangzottak el. Deme Péter, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal helyi igazgatója kiemelte, hogy egy olyan szervezet tartja az ülését, amely 1958 óta tevékenykedik és – a rendszerváltást is túlélve – különösen gazdag tevékenységet fejt ki. Tájékoztatott arról, hogy 2011. január 1-jétől a magyarországi kulturális intézmények átalakulása várható, így a műemlékvédelem is a megyei kormányhivatalokhoz kerül.
A nagyváradi küldöttség nevében Fleisz János történész üdvözölte a jubileumi ülés résztvevőit. Beszédében többek között kiemelte, hogy megható olyan teremben ünnepi ülésen részt venni, amely egy nemzeti emlékhely, és ahol annak idején, 1849 januárjában, Szacsvay Imrét az Országgyűlés jegyzőjének választották. Ugyanitt olvasta fel Szacsvay, majd írta alá és fogadták el az 1849-es Függetlenségi Nyilatkozatot, amiért lényegében mártírhalált kellett halnia. Aláhúzta azt is, hogy a küldöttség jelenléte az összetartozást mutatja, hiszen a nemes célokhoz a nagyváradiak mindig is szívesen csatlakoznak. Megfogalmazta, hogy példaértékűnek tartja a debreceni műemlékvédők tevékenységét mind mennyiségi, mind pedig minőségi szempontból, másfelől azt is, hogy kitartóan kiállnak a műemlékvédelem mellett, akár egyes intézményekkel, hivatalokkal szemben is. Kifejezte örömét, hogy egy új civil kezdeményezés jön létre, sok sikert kívánva a további tevékenységhez.
Az MTESZ Műemlék-tudományi bizottsága elnökének ugyancsak egyhangúlag Angyal László Andrást választották meg (újra), aki ismertette a következő időszak feladatait és irányait. Az új szervezet országosan is egyedülálló, de a jövőben lehetőség lesz további hasonló szerveződések kialakítására. Reggeli Újság (Nagyvárad)

Furcsállott együttműködés
Furcsállotta Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke a hétvégén Marosvásárhelyen megtartott Területi Elnökök Konzultatív Tanácsát (TEKT) követően, hogy a magyar kormány megállapodást kötött az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal (EMNT).
Mint írtuk, a Tőkés László nevével fémjelzett szervezet együttműködési szerződést írt alá a FIDESZ-kormánnyal, amelyben vállalta, hogy „elősegítendő az egyszerűsített honosítási eljáráshoz kapcsolódó kérelmek zökkenőmentes benyújtását” Erdélyi Demokrácia Központokat állít fel.
A húsz fiókos hálózat „önkéntességi alapon” ellenőrzi az állampolgársági kérelmeket alátámasztó dokumentumokat, hogy „az igénylők ne vesztegessenek el sok időt a sokszor amúgy is zsúfolt konzulátusokon”.
„Már azt is furcsállnom kellett, hogy az EMNT bejelentette, pártot akarnak létrehozni, és utána Magyarországon is voltak ezzel egyetértő megnyilatkozások, még ha nem is a kormány részéről” – fogalmazott Markó. Hozzátette: az erdélyi magyarságnak van érdekvédelmi szervezete, amely mindent megtett annak érdekében, hogy az egész magyarságot képviselje. „Amikor láttuk, hogy ez nem teljesen sikerül, akkor létrehoztuk az erdélyi magyar összefogást, amely működött és meghozta az eredményt.
A külön egyezségek azt sugallják, az EMNT megpróbál egy politikai alternatívát teremteni az RMDSZ-szel szemben, ahelyett hogy az összefogás folytatását szorgalmaznák. Ha itt kezdünk pártokat létrehozni, annak könnyen az lehet az eredménye, hogy egyik szervezetnek sem lesz ereje ahhoz, hogy egyáltalán megszólaljon a magyarság érdekében” – szögezte le az RMDSZ elnöke.
Még csak „tudomásul veszik” Eckstein indulási szándékát
Korábbi, lapunknak adott nyilatkozatát ismételte meg a hétvégén Markó Béla amikor leszögezte: a Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) december 11-i tanácskozásán jelenti be, hogy indul-e újabb elnöki mandátumért.
Ugyancsak a hétvégén került sor Kolozsváron a szövetség Kolozs megyei éves közgyűlésére, ahol Eckstein-Kovács Péter volt szenátor, az államfő jelenlegi kisebbségügyi tanácsosa bejelentette indulási szándékát az RMDSZ legmagasabb tisztségéért folyó versenyben. A küldöttek elvi döntést hoztak arról, hogy „tudomásul veszik Eckstein-Kovács indulási szándékát”, viszont arról, hogy őt vagy más jelöltet támogatnak majd a jövő februári kongresszuson, csak a Megyei Küldöttek Tanácsának december 17-i ülésén döntik el. Új Magyar Szó (Bukarest)

Cselekedni kell: március 15-re kész a szórványstratégia
Jövő év március 15-ig készülhet el a végleges szórványstratégia – közölte a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM) egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkársága hétfőn. A szórványstratégiáról szóló tervezetről az egyeztetés a hét végén kezdődött el Temesváron.
A tanácskozáson részt vevő egyházi és civil szereplők nagyra értékelték a kormányzat nyitottságát a téma iránt, és – mint a közleményben kiemelték – készséggel vesznek részt a részstratégia alkotásában. A résztvevők csaknem teljes egészében egyetértettek a kormányzat helyzetértékelésében és a cselekvés irányaiban – olvasható a kommünikében. Az államtitkárság hétfői közleménye hangsúlyozza, hogy a kormány szakít az elmúlt nyolc év határon túli magyar politikájával, hiszen a nemzeti együttműködés rendszerében kiemelt helyet foglal el a nemzetközpontú szemlélet.
Ennek jegyében készül Magyarország nemzetpolitikai stratégiája, amelynek része a KIM egyházi, nemzetiségi és civil kapcsolatokért felelős államtitkársága által összeállított részstratégia a határon túli szórványközösségek helyzetéről, jövőjéről. A dokumentum megállapítja, hogy a határon túli szórványközösségek helyzete drámai, és azonnali cselekvést kíván. A Trianon óta eltelt évtizedek komoly veszteségeket okoztak közösségeink számára, sokuk – amelyeket 1990-ben még szórványként tartottak számon – mára szinte eltűnt, míg a korábban „tömbmagyarként” számon tartott közösségek szórvánnyá zsugorodtak.
Az első, november 27-ei temesvári tárgyalási fordulón Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár is jelen volt. Az egyeztetések folytatódnak, más helyszínen és más partnerekkel várják az észrevételeket annak érdekében, hogy a nemzetpolitikai stratégia részét képező szórványstratégia 2011. március 15-ig véglegesítve elkészülhessen.
(MTI) MNO

Csak az udvari sajtó kapott pénzt a Szülőföld Alaptól
Egy forintnyi támogatást sem kaptak a Szülőföld Alap 1,315 milliárdos büdzséjéből azok a romániai magyar médiumok, amelyek nem a Fidesz holdudvarához tartoznak. Nem támogatják az egyetlen országos magyar napilapot, az Új Magyar Szót sem.
A romániai magyar médiumok támogatására szánt 7,7 millió forintból egyetlen forintot sem kapott az egyetlen országos napilap, az Új Magyar Szó (ÚMSZ) – tűnik ki a Szülőföld Alap múlt héten közzétett eredményhirdetéséből. Ennek tanúsága szerint magyar költségvetési támogatásban csak azok a sajtóorgánumok részesültek, amelyeket jellemzően a Fideszhez közelinek tartanak. Másfél millió forint jutott a Krónika napilapnak, a Kolozsváron szerkesztett erdélyi újság után a legtöbb pénzt, 1,2 milliót a Székelyföld című kulturális folyóiratnak adták honlapfejlesztésre, az idén még csak négy lapszámot megért Erdélyi Napló hetilap 1,1, a Háromszék sepsiszentgyörgyi napilap pedig egymilliót kapott. Támogatásban részesültek olyan intézmények honlapjai is, amelyek tevékenysége nem kötődik közvetlenül a média világához: ilyen a székelyudvarhelyi MÜTF Egyesület, a kolozsvári Kincses Kolozsvár Egyesület vagy a szintén kolozsvári Zöld Erdély Egyesület és Gondviselés Segélyszervezet. Az ÚMSZ mellett sem a transindex.ro hírportál, sem az Erdélyi Riport hetilap működtetésére nem jutott pénz – egyelőre nem tudni, miért.
Legalább őszintébbek, mert a másik tábor sajtójának semmit sem adnak, míg az előző kurzusban az ellenszenvesek is kaptak valami keveset – jegyezte meg kérdésünkre némi malíciával az ÚMSZ egyik szerkesztője. A lapnak Ulicsák Szilárd, a kormány határon túli támogatásokért felelős miniszteri biztosa azzal magyarázta a jobboldali sajtóorgánumokat előnyben részesítő döntéseket, hogy a beérkező pályázatok nagy mennyisége miatt „kezelhetetlenség” állt elő a Szülőföld Alapnál. Amikor az ÚMSZ döntéseken érezhető elfogultságot firtatta, a miniszteri biztos úgy válaszolt: ő nem lát bele annyira a határon túli ügyekbe, hogy érdemben mérlegelni tudjon. „Nem hiszem, hogy most jelentős aránytalanság történt volna, de a döntéseket a regionális egyeztető fórumok által jelölt kuratóriumi tagok hozzák, tehát elvileg a határon túli támogatottak is döntenek a kérdésben” - tette hozzá a miniszteri biztos, aki szerint az idén megszerezhető támogatások olyan alacsonyak, hogy azokból átfogó médiastratégiát kialakítani úgysem lehet, ezek egy-két havi túlélést tesznek lehetővé.
Vele ellentétben Székely István, a Szülőföld Alap Kulturális, Egyházi és Média Kollégiumának erdélyi tagja szerint azonban a kurátorok csak javaslatot tesznek a támogatottakról. „A Szülőföld Alap elnöke nyújtja be az előterjesztést, és azon nekünk már nem áll módunkban módosítani" - hangsúlyozta a kuratóriumi tag az ÚMSZ-nek adott nyilatkozatában, a manna.ro cikkéhez fűzött hozzászólásában pedig leszögezte, vannak olyan pályázók, akik az elmúlt hat évben mindig eredményesen pályáztak, és most nem voltak sikeresek; és vannak olyanok, akik az elmúlt évek sikertelensége után most támogatásban részesültek. Székely az ÚMSZ-nek elmondta azt is, ma már egyre több intézmény jelentkezik támogatásért, az elv pedig az, hogy minél többnek kell jutnia a pályázati alapból, így az elérhető összegek felaprózódnak. „Van, akinek jut a pályázati alapból, és van akinek nem. Amit egy pályázónak odaadunk, azt egy másik pályázótól el kell vennünk” – szögezte le a tisztségviselő, aki szerint egyébként szakmai kritériumok általában a művelődési, könyvkiadási pályázatoknál érvényesülnek. Ahol viszont egyértelmű elfogultság tapasztalható, az a média-kollégium - tette hozzá.
Dorosz Dávid, az LMP képviselője az Országgyűlés hétfői ülésén azonnali kérdést tett fel az ügyben, ám érdemi választ nem kapott a Semjén Zsolt helyett válaszoló Rétvári Bence társadalmi felzárkóztatásért felelős államtitkártól.
Ami biztos, hogy a fent említett „kezelhetetlenség” miatt a Szülőföld Alap jelenlegi formájában nem működőképes. Idén az első félévben három hónapon késett a határon túli magyaroknak szánt létfontosságú támogatások elbírálása, és a második félévre szólókat is csak a múlt héten tették közzé. megszűnik, vagy jelentős mértékben átalakul. Ennek kapcsán Ulicsák a manna.ro-nak azt mondta, a tervek szerint jövőre külön járnak el a kis pályázókkal, és külön kezelik azokat a nagy intézményeket, amelyeknek a működtetése jelentős pénzügyi keretet igényel. Várhatóan megszűnik, de legalábbis jelentős mértékben átalakul a Szülőföld Alap – jelentette ki a miniszteri biztos, hozzátéve, a jelenlegi törvénykezési hullámban nehéz megmondani, hogy mikor születhet meg az erre vonatkozó jogszabály. NOL.hu

Basescu Románia és Moldova egyesülésének lehetőségéről beszélt
Románia és Besszarábia (Moldova) csak akkor egyesülhetne a következő huszonöt év során, ha a Prut folyó mindkét partján élő románok maguk is akarnák ezt – fejtette ki a Romania Liberának adott keddi interjújában Traian Basescu.
A román államfő a bukaresti napilap kérdéseire válaszolva arra helyezte a hangsúlyt: ha Moldova bekerül az Európai Unióba, a két ország együtt foglal majd helyet a nagy európai családban. Az, hogy emellett létrejön-e majd vagy sem az országegyesítés, nem a politikusok akaratán múlik, nekik a lakosság szándékait kell tiszteletben tartaniuk – mondta Basescu. Arra a kérdésre, hogy lát-e lehetőséget az egykor Romániához tartozott Besszarábia visszakerülésére, az elnök azt felelte: „Csak akkor, ha ezt a románok a Prut folyó mindkét partján akarni fogják".
Az újság szerint a besszarábiaiak (moldovaiak) román állampolgársága megadásásának folyamata meglehetősen lassan halad. Erre válaszolva Basescu megállapította: a látszat ellenére nem mennek olyan lassan a dolgok. Elmondta: az idén a román hatóságok 70 ezer állampolgársági kérelmet bíráltak el. „Mi lesz majd, ha egy adott pillanatban a Moldovai Köztársaság lakosságának a fele román állampolgársággal fog rendelkezni?" – kérdezte az interjú készítője. Basescu válasza: „Semmi sem fog történni, csak annyi, hogy többen leszünk mi, románok".
Moldova területe nagyrészt megegyezik a történeti Besszarábia területével. Alig négymillió lakosának több mint kétharmada román nyelvet beszélő moldovai, közel húsz százaléka pedig ukrán és orosz. A terület 1918-ban Oroszországtól Romániához került, de a szovjet csapatok 1940-ben elfoglalták. A Szovjetunió felbomlása után Moldova nem egyesült Romániával.
A moldovai lakosság mintegy 20 százaléka támogatná ezt az egyesülést, a többség viszont a független Moldovában szeretne élni, legalábbis erről tanúskodnak a korábbi statisztikai adatok. Chisinauban sokan úgy vélik, hogy a gazdasági hanyatlás következtében a lakosság ma már nagyobb arányban vágyna az egyesülésre.
Forrás: MTI / Duna TV. Erdély.ma

„Korszakzáró sajtófogadás” a Kempinski Hotelben
Az anyaországi és a határon túl élő magyaroknak együtt, vállvetve kell előre haladniuk – olvasható abban a hétfőn közzétett meghívóban, amelyben Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke közli: „korszakzáró sajtófogadásra” várja a sajtó személyiségeit december elsejére. Ez a nap Románia nemzeti ünnepe, egyben Magyarország számára Erdély elvesztését is jelentő évforduló.
Tőkés László sajtóirodája az MTI érdeklődésére ezzel kapcsolatban elmondta: nem csupán magára a történelmi eseményre utal az idézet, hanem arra a „gyalázatra” is, ahogyan bizonyos magyarországi és erdélyi magyar politikusok viszonyultak korábban ehhez az évfordulóhoz. Emlékeztettek Medgyessy Péter volt magyar és Adrian Năstase volt román miniszterelnök 2002. december elsején történt „koccintására” a budapesti Kempinski Hotelben, valamint arra, hogy Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke 2009. december elsején jelen volt a román államfői hivatalban, a Cotroceni-palotában rendezett fogadáson. Tőkés ennek szellemében szánja „korszakzárónak” a szerdán délelőtt 11-kor tartandó sajtófogadást.
„Trianon 90. évfordulóján, annak gyógyításaképpen valóban sorsfordító esztendőhöz érkeztünk 2010-ben. A Magyar Országgyűlés június 4-én elfogadott Tanúságtételével – nemzetpolitikai szempontból – lezárta a súlyos örökséggel terhes XX. századot, és megnyitotta az utat magyarságunk – igazi – XXI. századi történelme előtt” – olvasható a meghívóban. Tőkés szerint ezen az úton az anyaországi és a határon túl élő magyaroknak együtt, vállvetve kell előre haladniuk.
„Mi, az elszakított nemzetrészek képviselői a »Minden magyar felelős minden magyarért« Szabó Dezső-i alapelve szellemében gondolkozunk, és a – határmódosítás nélküli – nemzetegyesítés korszakos feladatának a megvalósításában készen állunk a cselekvésre” – írja Tőkés.
Úgy fogalmaz: az EMNT – amely 2003-as megalakulása óta sikeresen visszahozta és képviselte az autonómia ügyét, akár a többségi politikai tájba besimult magyar érdekvédelmi szervezet ellenében is – a XXI. századi nemzeti újjáépítésben tevőlegesen vállal részt, összekapaszkodva mindazokkal, akik a nemzetért és nem saját önös politikai érdekeikért, a közösségért és nem kizárólag saját egyéni boldogulásukért cselekszenek. „A cél világos előttünk: magyar uniót az Európai Unióban!” – fűzi hozzá. Szabadság (Kolozsvár)