A legjobb csapatnak járó díjjal és rendezői különdíjjal tért haza a sepsiszentgyörgyi Osonó Színházműhely a hét végi I. Mezőkövesdi Színházi Fesztiválról. A Fazakas Misi rendezésében kétszáztizedik alkalommal bemutatott Részletek a bolyongás meséiből című díjnyertes előadással a diákszínház háromhetes februári thaiföldi turnéra kapott meghívást, ami annak eredménye, hogy a társulat két tagja, Fazakas Misi és Bartha Loránd augusztusban műhelyfoglalkozásokat tartott Thaiföldön. /(fekete): Az évad első díja az Osonónak. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 6./

Váradi Péter Pál és Lőwey Lilla legújabb fotóalbumát, Marosvásárhely című munkájukat mutatták be Marosvásárhelyen, a Bernády Házban. – Leginkább városdicsérő albumnak nevezném ezt a könyvet. Úgy is mondhatjuk, ez és a sorozat többi kiadványa magyar lelki, honismereti albumom – határozta meg a munkák műfaját Praznovszky Mihály irodalomtörténész. A szerzőpáros másik friss kötete az Erdély – Székelyföld – A nagy székely mesemondó, Benedek Elek című kiadvány, amellyel a másfél évszázada született író emléke előtt tisztelegnek. Az est végén Lőwey Lilla Elek apó szavaival búcsúzott a vásárhelyi közönségtől: Jézus tanítványa voltam/ gyermekekhez lehajoltam/ a szívemhez felemeltem/ szeretetre így neveltem. /Nagy Székely Ildikó: Elek apótól önmagunkig. Albumokban élő lelkiismeret. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 6./

Tíz új magyar nyelvű kiadványt mutattak be a nagyváradi könyvmaratonon. Szűcs László, a rendezvény ötletgazdája és egyik szervezője, a Várad folyóirat főszerkesztője elmondta, a könyvmaratonnal a kultúra és a nagyváradi könyvkiadás mostoha helyzetére kívánták felhívni a figyelmet. A gyermekprogram keretében a kiskunhalasi Lyra együttes és a szlovákiai marcellházi zeneiskola fiataljai léptek fel, valamint bemutatták a Mákvirág című nagyváradi gyermeklap legújabb, októberi számát. /Totka László: Maratoni könyvmérleg. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 6./ Az Erdély anno 2010 című falinaptár egy-egy erdélyi-partiumi települést mutatott be, régi képeslapokon. A kiadványt Péter I. Zoltán helytörténész értékelte. Szilágyi Aladár A nemlétezők lázadása című riportkötetében a romániai nem magyar, illetve elszórványosodott magyar kisebbségek életét mutatta be, ehhez 117 település 27 etnikumának képviselőit kereste fel. /Megyeri Tamás Róbert: I. váradi könyvmaraton. = Reggeli Újság (Nagyvárad), okt. 6./ Gittai István új verseskötetét, az Őszliget címűt ismerhették meg az érdeklődők. Gittai elmondta, Nagyváradon érzi magát igazán otthon, itt vannak a barátai, Csepelen csak a Petőfi-szobrot köszönti jó ismerősként. Kinde Annamária Rózsavér című verseskötete a pozsonyi AB-ART és a Várad folyóirat gondozásában jelent meg. Orbán Attila Vaníliás gumicsont című kisregényéről a szerző elmondta, nem regénynek indult, hanem blognak. Tóth Ágnes hetedik kötetéről, a Mákvirág Kiadó gondozásában megjelent Mámikák szűzmáriái című kisregényről Szűcs László beszélgetett a szerzővel. Wagner Péter Szék című albumát Derzsi Ákos, az Europrint Kiadó vezetője méltatta. Molnár Zsolt Kapaszkodom című verseskönyvének bemutatója az Euro Foto Art Galériában volt. A mozgássérült fiatalember első kötetét a Nagyváradi Magyar Diákszövetség adta ki. /Tóth Hajnal: A könyveket, az irodalmat ünnepelték = Reggeli Újság (Nagyvárad), okt. 6./

Régen hallottak ilyen hatásos, magvas beszédet Aradon a Vesztőhelyre zarándokoló emlékezők, mint idén. Rácz Sándor, az ‘56-os forradalom legendás alakja, a Magyarok Világszövetségének tiszteletbeli elnöke kifejtette többek között, hogy „160 éve ide zarándokolunk, hogy erőt meríthessünk a tábornokaink magatartásából, hősi életáldozatukból, mert bizony nagy szükségünk van ma is arra, hogy a ránk mért szenvedéseket ember módjára tudjuk elviselni. 160 évvel ezelőtt történt valami ezen a téren, amit a világ úgy viselt el, hogy nem tiltakozott. ” „ Mi, magyarok 160 év múlva is itt vagyunk, meggyötörve, széttépetten, kifosztva, de magyar szívünk szerint itt teszünk hitet magyarságunkból, és figyelmeztetjük a világot örök tanúságként, hogy aki a magyarra kezet emel, miként fog elpusztulni. 1956-ban a szovjet vezetők vezényelték a magyar forradalom ellen a nagy-nagy Vörös Hadsereget, és tessék megvizsgálni, mi lett ennek a nagyhatalomnak, akkori vezetőinek az életével. Mindegyik kirekesztve élt a társadalomból, a politika szemétdombjára került. A világnak tanulni kellene ebből, hogy a magyarra nem szabad kezet emelni, mert a magyar nem emel kezet senkire. És itt az ideje, hogy a Kárpát-medencében élő magyarság éppen olyan joggal, szabadságigénnyel, testvéri szeretettel és istennel való hitében úgy éljen, ahogy az európai emberhez méltó. Ne kelljen félnünk, idegeskednünk, merjünk egymás szemébe nézni bármilyen nemzetiségűvel találkozunk. Nincs szüksége a magyarnak, hogy lehajtott fővel járjon az Európai Unióban, megtette azt évszázadokon át. ” Ezt követően a római katolikus, lutheránus egyház képviselői közös istentiszteletet tartottak. /Irházi János: Koszorúzás a Vesztőhelyen. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 7./

A Hatvannégy Varmegye Ifjúsági Mozgalom kézdivásárhelyi szervezete szeptember 10-től gyűjtést szervezett rászoruló magyar családok megsegítésére. Szőcs Zoltán HVIM-elnök elmondása szerint igen szép számban érkeztek a csomagok. A csomagok kiosztására október 4-én, vasárnap került sor. Kézdiszentléleken tíz, Kézdiszárazpatakon hat, Kiskászonban pedig egy családot ajándékoztak meg. Végül a vármegyések kézdivásárhelyen a hétgyermekes Dobra családhoz is ellátogattak. /Iochom István: Szeretetcsomagokat osztottak a vármegyések. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 7./

Az újságírás haldokló műfajára, a szociográfiára hívta fel a figyelmet a ME.dok folyóirat legújabb, október elején megjelent száma. „A diktatúra alatt felgyűlt indulatok – amelyek jobbára a napilapok hasábjain és újabban az internetes naplók műfajában törtek felszínre – elfedték a reális önismeret és a megbízható jövőkép kialakításának távlatát” – írta Cseke Péter, a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) professzora. A magiszteri hallgatók által írt mikro-szociográfiák Torockóra, Székelyvarságra és Középajtára kalauzolják el az olvasót. A folyóiratot 2006 óta negyedévente jelenteti meg a BBTE Politika-, Közigazgatás- és Kommunikáció-tudományi Kara. /F. I. : Megjelent a ME. doc új száma. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 7./

Az 1992-es népszámlálás adatai szerint Máramaros megyeszékhelyén, Máramarosszigeten 8082 magyar nemzetiségű ember élt. A mai – nem hivatalos – adatok szerint a magyarok száma alig éri el az ötezret. Máramarossziget a XX. század elején döntő többség a magyar és a német volt, magyarázta Béres József, máramarosszigeti biológus professzor. Jelenleg a Leőwey Klára Líceumban 300 gyermek tanul magyar nyelven az óvodától az érettségiig. Az óvodai csoportokban az anyanyelv, a magyar tanítására helyezik a hangsúlyt. „Vannak vegyes házasságból született gyermekek, akik hibásabban, vagy nehezebben beszélik a magyart. Ezt próbáljuk korrigálni, segíteni, és az a tapasztalat, hogy amire első osztályba kerülnek, sikerül az anyanyelvüket bővíteni, fejleszteni” – jegyezte meg Stark Ágnes óvónő. Bár jól felszerelt iskola, szakemberek várják a diákokat, mégis évről-évre kevesebben vannak. Idén mindössze 11 első osztályos gyermek jött magyar tagozatra. A román iskolákban a gyermekek 30%-a magyar. Sok fiatal az egyetem elvégzése után nem tér haza szülővárosába. A Leőwey Gimnázium fizikatanára, Pesek Szilárd, azon kevés fiatalok egyike, aki hazatért tanulmányai végeztével. A szórványban élők számára felértékelődnek az egyházi események, rendezvények. A máramarosszigeti római katolikus templomban magyar és román nyelven is miséznek a lelkipásztorok. /Fogy a magyarság Erdély szórványtelepülésein. = Erdély. Ma, okt. 7./

Megdicsérte a spanyol miniszterelnök a román vendégmunkásokat, jól beilleszkedtek, és hamar megtanulták a nyelvet, mondotta többek közt. Spanyolországban legalább egymilliónyian vannak, és elvégzik a legnehezebb, leghálátlanabb munkákat. Legutóbb, amikor a román kormány a válságra való tekintettel felajánlotta, hogy megtéríti az útiköltségét annak, aki közülük önként hazatérne, köszönték szépen, nem kértek belőle. Ma már hárommillióra becsülik a román vendégmunkások számát, ebből másik egymillió Olaszországban keresi kenyerét, a többiek pedig szerte a kontinensen próbálnak szerencsét. Legutóbb Norvégiából jelezték, hogy ijesztően felszökött a román állampolgárok számlájára írható áruházi lopások száma, maga a belügyminiszter utazott emiatt Bukarestbe. A külföldön dolgozó hatalmas tömeg felér Románia munkaképes lakosságának egyharmadával. Az államkassza óriási összegektől esik el amiatt, hogy az illetők nem találtak vagy nem is kerestek itthon munkát. A hazapostázott összegek nem pótolják a kieső állami bevételeket. Hiányzik a szakképzett munkaerő a belső piacon. A kivándorlás mértéke valóságos gazdasági és demográfiai katasztrófával ér fel. Félmillióan, esetleg annál is többen, soha nem térnek vissza. Veszít a többségi nemzet, de veszítenek a kisebbségek is, így máris több százezres nagyságrendű az erdélyi magyarság veszteség. Fogy a családok száma és maga a kollektív jövő. /B. Kovács András: Fogy a jövő. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 8./

Románia nem egykönnyen ismerte el bűnrészességét a zsidók deportálásában és szervezett megsemmisítésében, az egymást követő kormányok 1989 után is következetesen tagadták, hogy az országban is alkalmazták volna a „végső megoldás” embertelen elvét. Az 1989 utáni vezetők nem is mindig csak hallgatólagos beleegyezésével nem a zsidó áldozatoknak, hanem a pogromokat, deportálásokat elrendelő Ion Antonescu marsallnak emeltek szobrokat országszerte. A román hatóságok mindent megtettek azért, hogy eltitkolják, Romániában több tízezer áldozatot követeltek a bukaresti és iasi-i pogromok, és több százezer romániai zsidót öltek meg. Végül a több oldalról érkező nemzetközi nyomásnak engedve Bukarest nagy nehezen el/beismerte a romániai holokausztot és a náci szimbólumokat betiltó törvényt fogadott el. Mindeddig azonban ez csak annyi következménnyel járt, hogy a közterekről eltűntek az Antonescu-szobrok, és valamivel kevesebb utca viseli a fasiszta marsall nevét. Romániában a holokauszt-emlékműnek számos ellenzője volt. A hatóságok sem sürgették túlságosan felavatását. Az alapkövet még 2006 októberében elhelyezték Traian Basescu államfő és Adrian Iorgulescu akkori művelődési miniszter jelenlétében, a felavatással mostanáig várni kellett. Most végre felavatják az emlékművet, melyet az 1970 óta Németországban élő szobrász, Peter Jacobi tervezett. A hét méter magas, 10 méter széles, szoborcsoport hét részből áll, néhányuk neve szimbolikus: Oszlop, Via Dolorosa, Cigányok kereke, Dávid csillaga, Sírvers. Az emlékmű melletti 300 méteres falon tüntetik fel egyebek között a pogromok helyszíneit. /Bogdán Tibor: Holokauszt Romániában: hol volt, hol nem volt? = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 8./

Október 5-7-e között Szatmárnémetiben tartották az őszi Romániai Katolikus Püspökkari Konferenciát. Dr. Virgil Bercea görög katolikus érsek elmondta, hogy a konferencián egyhangúan elítélték az ortodox egyház azon törekvését, amely a görög katolikus templomok elfoglalására, lerombolására irányul. „Az ortodox egyház szándékosan, kulturálisan és vallásilag kívánja megtisztítani az országot a görög katolikusoktól“ – magyarázta az érsek. A püspöki kar szerint továbbra is tenni kell a családok egységéért, a katolikus egyház elítéli a génmanipulációt, mesterséges megtermékenyítést, valamint a prostitúció és a droghasználat legalizálását. /Bumbulut Krisztina: A konferencia döntései. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), okt. 8./

A pedagógusok nemzetközi napja alkalmából – első alkalommal a rendszerváltás után – a kézdivásárhelyi városháza dísztermében Rácz Károly polgármester köszöntötte az idén nyugdíjba vonult pedagógusokat. /(Iochom): Nyugdíjas pedagógusok köszöntése. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 8./

Molière A mizantróp című darabjával kezdi az idei évadot a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház október 9-én. Az előadás a teátrum és a budapesti Égtájak Iroda közös produkciója, ezért a hivatalos bemutató október 19-én Budapesten, a Thália Színház nagytermében lesz. Első alkalom, hogy a határon túli színházak utaztatásával is foglalkozó művelődési iroda anyagilag is támogatja a színházat, mondta el a darab rendezője, Bocsárdi László igazgató. Az október 9-i előadáson Szabó Béla csíkszeredai főkonzul átadja Bocsárdi Lászlónak a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét, amelyet kiemelkedő színházi tevékenységéért érdemelt ki. A színház rendező-igazgatója augusztus 20-a alkalmából kapta meg a kitüntetést, Sólyom László államfőtől. /Bíró Blanka: Kitüntetéssel kezdődik az évad a Tamási Áron Színházban. = Krónika (Kolozsvár), okt. 8./

Gyergyószentmiklóson 1984-ben már létezett két amatőr színjátszó csoport, de megalakult egy harmadik is, Bocsárdi László pályakezdő mérnök vezetésével, aki jelenleg a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház igazgatója. A város eleinte kétkedve fogadta az újabb csoportot, de az idők folyamán a fiatal, többnyire műszaki értelmiségiekből álló csoport igazi, profi színészeket foglalkoztató színtársulattá nőtte ki magát, míg a másik két csoport megmaradt amatőr szinten. Ma már a Figura Stúdió Színház neve Kárpát-medence-szerte ismert. 1990-ben az addig amatőr társulat tagjai Figura Stúdió Színház néven létrehozták Erdély hetedik hivatásos magyar színházát. A társulat azonban továbbra is a városi könyvtár fölötti termekben tevékenykedett, mindössze egy-egy bemutató erejéig léphettek fel a művelődési ház színpadán. 1994-ben fordulat következett be a társulat életében, ugyanis Bocsárdi László, a társulat vezető egyénisége néhány alapemberrel átigazolt a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színházhoz. „Válságos helyzetbe került a társulat, emiatt döntöttünk az átigazolás mellett” – magyarázta Bocsárdi. A társulat azonban túlélte a válságot. A 25 éves Figura immár méltán tekinthető felnőtt színháznak – véli Béres László színházigazgató. /Jánossy Alíz: Negyed évszázada létesült a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház. = Krónika (Kolozsvár), okt. 8./

Egyhangúlag szavazta meg a PD-L vezető testülete, hogy az alakulat Traian Basescu államfőt támogassa az elnökválasztásokon. Emil Boc kormányfő, pártelnök szerint több érv is a jelenlegi államfő mandátumának megújítása mellett szól: Románia uniós csatlakozása, az egyéni szavazókerületes választási rendszer bevezetése, a kommunizmus elítélése, a szekus dossziék feltárása, az egységes adókulcs és a minimális nyugdíj bevezetése. /Lufik nélküli jelölt Basescu. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 9./

Az Európa Tanács titkárságának felkérésére a kolozsvári Etnokulturális Kisebbségek Forrásközpontja három jelentést készített, amelyben azt vizsgálja: Romániában mennyire alkalmazzák a Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájának előírásait. A harmadik jelentés tíz romániai nemzeti kisebbség oktatási helyzetére vonatkozik. A jelentés eredményeit október 8-án ismertették, javaslatokat is megfogalmaztak arra vonatkozólag, hogy a vizsgált nemzeti kisebbségek hogyan őrizhetik meg a romániai oktatási rendszerben kultúrájukat, hagyományaikat. A romániai oktatás szereplői alig ismerik az 1992-ben Strasbourgban elfogadott Chartát, amelyet Románia 1995-ben írt alá és a 2007/282-es törvénnyel ratifikált. A kisebb lélekszámú nemzeti kisebbségek önfeladó módon a többségi oktatási rendszert választják az anyanyelvi tanulás helyett. A szakemberek a helyzet orvoslása érdekében azt javasolják, hogy a tanfelügyelőségek és az iskolák népszerűsítsék az anyanyelven való tanulást. A tanintézetek vezetőségében minden nemzeti kisebbségnek képviseltetnie kellene magát. Támogatni kell a kisebb létszámú nemzeti kisebbségek esetében az anyanyelvű tankönyvek megjelentetését, illetve a pedagógusok továbbképzését akár az anyaországban, akár Romániában. A roma oktatás helyzete az elmúlt négy-öt év alatt fokozatosan javult. /Nagy-Hintós Diana: Alig ismerik a Chartát a romániai oktatás szereplői. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 9./

A lisszaboni szerződés elfogadását követően az Európai Unió három legfontosabb célkitűzése az új tagországok integrációjának elmélyítése, a kétsebességű Európát eredményező korlátok lebontása és a balkáni bővítési folyamat folytatása lesz – fejtette Winkler Gyula európai parlamenti képviselő október 8-án Brüsszelben. /Winkler egy sebességet akar. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 9./

Szász Jenőt, a Magyar Polgári Párt elnökét választotta alpolgármesterré Székelyudvarhely október 8-án megalakult képviselőtestülete. Két RMDSZ-es tanácsos – Bíró Enikő és Novák Károly – még a mandátumok érvényesítése előtt lemondott tisztségéről. Előbbi az RMDSZ székelyudvarhelyi elnöke, és az RMDSZ listavezetőjeként jutott mandátumhoz. Bíró Enikő kifejtette, azért mondott le a megszerzett mandátumról, mivel úgy gondolja, személye nélkül eredményesebb lesz majd a két, egyaránt 9-9 tagú frakció együttműködése. Novák Károly azt állította, pedagógusi pályája miatt nem fogadja el a megszerzett mandátumot, ő a Benedek Elek Tanítóképző Főiskola aligazgatója. A Zöld Párt egyetlen mandátumot nyert tanácsosa, Jakab Attila támogatása révén Szász Jenő nyerte el az alpolgármesteri tisztséget, és vezeti majd a hivatalt az RMDSZ-es elöljáró, Bunta Levente oldalán. „Mostantól kezdve az együttműködés a célkitűzés, mind a polgármesteri hivatalban, mind a tanács munkájában” – közölte Szász Jenő. Szász kifejtette: alpolgármesterként az első lépése az lesz, hogy kitűzi a városháza homlokzatára a székely zászlót, ez megtörtént. Bunta Levente polgármester arra a kérdésre, hogy lehetségesnek látja-e a majdani együttműködést, kifejtette: „A tizenkét év történéseit (amikor Szász Jenő volt a polgármester) nem lehet csak úgy elfelejteni, hiszen mély nyomokat hagyott. ”. /Csáki Emese: Szász Jenő lett Bunta „jobbkeze” = Krónika (Kolozsvár), okt. 9./ Bunta Levente a választás után kijelentette, jelenleg az alpolgármester szociális kérdésekkel és a polgárvédelemmel foglalkozik. /Lázár Emese: Szász Jenő Székelyudvarhely alpolgármestere. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 9./ Szász Jenő sokkal okosabb, mint azt ellenfelei gondolják. És erősebb is. Szász Jenőt az utóbbi időben mindenki leírta, pedig már összeszedte magát. Bunta Levente polgármesternek nehéz dolga lesz. /Szüszer-Nagy Róbert: A műsor folytatódik. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 9./

Kovászna megye évi költségvetésével egyenlő nagyságrendű, 15,5 millió eurós nyertes pályázat finanszírozásáról szóló szerződést írt alá Tamás Sándor, a Kovászna Megyei Tanács elnöke és Razvan Murgeanu, a fejlesztési minisztérium államtitkára. A pénzt a Kovászna és Kézdivásárhely közötti út teljes felújítására kapja a megye az Európai Uniótól, a munkálatok megkezdését tavaszra tervezik, és 2011 decemberéig kell befejezni. A megyei tanács eddigi legnagyobb összegű sikeres pályázata ahhoz mérhető, mint amennyit a megye tizenöt év alatt költ a megyei utak javítására – tájékoztatott Klárik László megyemenedzser. /Fekete Réka: Felújítják a Kovászna–Kézdivásárhely közötti utat. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 9./

Az aprócska háromszéki faluban, Kisborosnyón és a Kárpát-medencében is folyton-folyvást mozgó Damó Gyula nyugalmazott tanító ezen a nyáron bejárván az elcsatolt nemzetrészek egyes vidékeit, megállapíthatta meg, hogy Kárpátalja szorul a legnagyobb segítségre. Damó Gyula felhívással fordul elsősorban a nyugdíjas pedagógusokhoz: a nélkülözhető szépirodalmi könyveket, versesköteteket helyezzék el egy dobozba, és telefonáljanak neki, ő személyesen keresi fel az adományozókat, Kisborosnyóra szállítja a csomagokat, ahonnan majd eljuttatják Kárpátaljára. /(sylvester): Magyar könyvet Kárpátaljára. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 9./

A kolozsvári színház nem játszhatta tovább a Hosszú pénteket, mivel a frankfurti kiadó, a Kertész Imre-regény, a Kaddis jogutódja nem hosszabbította meg a társulat szerződését. A most bemutatott dráma, Visky András munkája a Hosszú péntek folytatása, „ikerelőadása”. A Hosszú péntekben kialakított díszlet, a jelmezek és a színpadi mozgás nem is változtak. A szöveg változott. Már nemcsak a náci lágerben átélt borzalmakkal küzd meg a főhős, a név nélküli ember, megjelennek a kommunista lágerek, utalás van 1956-ra. Így kiterjesztve a mondanivaló érvényességét: nemcsak a holokauszt felelősei, de az összes fanatikus népirtásba kezdett, börtönöket, fogolytáborokat, lágereket építő rendszer és vezetői felelősségéről van szó. /Varga László: Rivalda: a visszaszületés esélyei. = Krónika (Kolozsvár), okt. 9./

Zorkóczy Zenóbia színművésznő Incze-Gergely Katalin zeneszerzővel közösen az 1849. október 6-i gyásznap 160 éves évfordulójára időzítette az először 2001-ben bemutatott, Kiálts Arad felé… című előadás színpadra vitelét. Október 6-án a kézdivásárhelyi Vigadó Művelődési Házban mutatta be műsorát. Mindketten vallják, hogy az előadás üzenete mit sem változott nyolc év alatt. „Akkor is ajándék volt a számunkra, ha megmutathattuk magunkat, hogy hitet tehettünk magyarságunk mellett, és most is az. ” /Dimény H. Árpád: Kiálts Arad felé. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), okt. 9./

Október 7-én azonos időpontban zajlott két fontos esemény: Valovits László kiállításának megnyitója és a Kolozsvár Társaság által meghirdetett, Kolozsvár térben és időben című rendezvénysorozat megnyitója. A Kolozsvár Társaság székhelyén pedig zajlott a Híres kolozsvári sportolók témájú rendezvény, ahol Uray Zoltán, Guráth Béla, Ráduly-Zörgő Éva és Tasnádi István meséltek olimpiai élményeikről. /Értékeink. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 9./

A magyar személyiségek szerepét, jelentőségét évtizedekig tudatosan elhallgatták, róluk manapság is szándékosan megfeledkeznek tudományos ülésszakokon. Ujj János Arad megye neves szülötteiről írt hézagpótló kisenciklopédiájában /Arad megye neves szülöttei. Összeállította Ujj János. Alma Mater Alapítvány, Arad, 2007/ találóan jegyezte meg: legalább félezer olyan személyiség látta meg a napvilágot tájainkon, akinek nevét illene ismerni. Köztük van például Eckhardt Ferenc és Sándor, Lóczi Lajos, Asbóth Oszkár, Baász Imre, Jávor Pál, Kuncz Aladár, Réz Ádám és Pál, Simonyi Imre, Szentimrei Jenő, Tóth Árpád, Klebelsberg Kunó, Ormós Zsigmond és Cziffra Géza filmrendező, Bánság is adott értékeket, közöttük volt Temesvári Pelbárt, a középkori magyar irodalom ismert alakja, a nagyszentmiklósi születésű Révai Miklós nyelvész, az 1848-as idők három kiválósága Temesváron született, Fiala János, Kiss Ernő és Klapka György. Nagyjécsáról indult Abafi Lajos irodalomtörténész, Temesvár szülötte Kerényi Károly klasszikus-filológus, vallástörténész, Hauser Arnold és Kós Károly. Hunyad megyében kevés nyom őrzi a vidék nagy szülötteinek emlékét. A „legidősebb”, ma is számon tartott neves szülöttje a megyének a Szászváros közeli Romoszon 1422 körül született György Mester, Kis-Ázsia első magyar, sok szempontból első európai feltárója, akit az irodalomban a Szászsebesi Névtelen vagy Georgius de Hungaria néven emlegetnek. Művei már élete során, illetve közvetlenül azután 14 latin és kilenc német nyelvű kiadást értek meg. A megye másik nagy szülöttje, az 1500 körül Déván napvilágot látó Dévai Bíró Mátyás. 1580. november 15-én Marosillye várában született Bethlen Gábor fejedelem. Kevésbé ismerős viszont az a tény, hogy 1610-ben szintén Hunyad megyében született meg az 1658 és 1660 között Erdélyt török támogatással kormányzó Barcsay Ákos fejedelem. A felvilágosodás korából említésre méltó az 1793-ban Déván született Ponori Thewrewk József író, régiséggyűjtő, a nyelvújítás híve. Neki köszönhető, például, a honvéd, úrbér szavak használatának az elterjedése is. 1803-ban, a család algyógyi birtokán látott napvilágot az Erdélyi Közművelődési Egylet, az EMKE nagy alapítója, gróf Kún Kocsárd. Elvállalta a szászvárosi kollégium főgondnokságát, és hamarosan saját költségén megépítette a kollégium új épületét. Az EMKÉ-nek ajándékozta 1700 holdas algyógyi birtokát a 33 gazdasági épülettel. A XIX. század végének két nagy Hunyad megyei szülöttje báró Nopcsa Ferenc és Maderspach Viktor. A Hátszeg környéki dinoszaurusz-maradványokat Nopcsa Ferenc fedezte fel. Maderspach Viktor vadászati szakíró, katonatiszt 1875 februárjában született a Hátszeg közeli Vaspatakon. 1918-ban részt vett a Kratochvill Károly vezette Székely Hadosztály megszervezésében. 1921-ben menekülnie kellett Romániából. Maderspach Viktor 1941. október 3-án halt meg. /Puskel Péter, Szekernyés Irén, Gáspár-Barra Réka: Elszármazott nagyjaink I. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 10/

Az idei Csíkszeredai Városnapok kiemelkedő eseménye volt a Márton Ferenc képzőművész születésének 125. évfordulója alkalmából július 31-én megnyílt, emlékkiállítás. Az 1884. december 15-én Csíkszentgyörgyön született és 1940. június 8-án Budapesten elhunyt Márton Ferenc képviselte Magyarországon a szecessziós-szimbolista és népies jellegű – székely – plasztikai kifejezésmódot. A tárlat több mint 120 alkotása: főiskolai tanulmányrajzok, vászonra készült olajképek, portrék (politikusok, országgyűlési képviselők, katonai és tiszti portrék), faliképek, bélyegek, plakáttervek, rajzok, pasztellek. A kiállítást Szabó András művészettörténész és Turcza László festőművész rendezték és válogatták, a Csíki Székely Múzeum és magánszemélyek tulajdonában lévő alkotásokból. A látogatók a képzőművészt bemutató dokumentumfilmet is megtekinthették (rendező: Becze Zoltán). Az emléknapon vittek közönség elé két olyan munkát is, amelyek szerzői a Márton Ferenc- életmű feltárásán fáradoznak: Murádin Jenő–Sümegi György–Zombori István: Márton Ferenc című könyvét, és Szabó Andrásnak A maszk. Márton Ferenc grafikus, festő és szobrászművész /Tipographia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2009/ című kismonográfiáját. Utóbbi dolgozat lektora, Banner Zoltán művészettörténész számára külön öröm, hogy az első jelentős lépést a Hargita megyei, pontosabban a csíki művészeti múlt emlékeinek, gyűjteményének a kurátora, Szabó András teszi meg. Szabó András Zsögödi Nagy Imre életművének az őrzésében, leltározásában és kutatásában máris nagy érdemeket szerzett. /Damján B. Sándor: Csíki könyv egy csíki művészről. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 10./

A szászrégeni Gavrila Olteanu parancsnok vezette Maniu-gárda 1944. szeptember 26-i vérengzésének tizenhárom helybeli magyar áldozatára emlékeztek két hete a 600 lelket számláló erdővidéki Szárazajtán. A több áldozatot követelő észak-erdélyi magyarellenes menetelés első állomásán 65 évvel ezelőtt meggyilkolt személyekről a gárdisták azt tartották: ők a felelősek a falu határában 1944. szeptember 4-én lezajlott román–német fegyveres összecsapásban elesett 13 román katona haláláért. Ez mondvacsinált vád, véli másokkal együtt Benkő Levente újságíró, történész. Többnyire a korabeli eseményekkel foglalkozott a század ‘40-es éveiben élt személyek visszaemlékezéseiből összeálló, 1995-ben megjelent Szárazajta című kötetében; levéltári források és élettörténetek szolgáltatták a második világháborús magyar hadifoglyok és internáltak sorsáról írt könyveinek alapját. Benkő Levente Az őszinteség két napja című legújabb kötetét három hete Kolozsváron, a Reményik Sándor Galériában, a Járosi Andor Keresztyén Kulturális Műhelyen mutatták be. A románok közül néhányan azt állították, hogy a magyarok ásóval és kapával bántalmaztak és öltek meg Szárazajta határában állomásozó román katonákat. Elképzelhetetlen ásóval és kapával nekimenni egy állig felfegyverzett hadseregnek. Levéltári források szerint maguk a román csapatokat vezető katonatisztek jelentették: nincs tudomásuk arról, hogy civilek támadták volna meg katonáikat. A rosszindulatú történetkutatók a kollektív bűnösség voltát hangoztatják, egyesek hirdetik valamely nemzet, például a magyar kollektív bűnösségét. Ezt a nézetet vissza kell utasítani. Ahogy az 1944. őszi szárazajtai, csíkszentdomokosi, egeresi, magyarremetei, gyantai stb. magyar-gyilkosságok miatt nem a román nemzet felelős, hanem néhány forrófejű román katonatiszt vagy önjelölt szabadcsapat-parancsnok, ugyanúgy az ippi és ördögkúti vérengzésekért és az 1940. szeptemberében Székelyföldön elcsattant pofonokért sem hibáztathatók kollektíven a magyarok. A Szárazajta szomszédságában található Középajtán például egy román ember védte meg a falut a Maniu-gárdától. Hasonló eset történt Nagybaconban, ahol román ember bírta jobb belátásra a gárdistákat. 1990-ben nyílt először lehetőség arra, hogy Szárazajtán nyíltan megemlékezzenek a történtekről. A település lakói annyi év távlatából végre egyházi szertartással temethették el a meggyilkoltakat. Az 1944. szeptember 26-i mészárláskor ugyanis Gavrila Olteanu, a Maniu-gárdák parancsnoka megparancsolta: szállítsák el a dögöket – így idézték fel a történteket a szemtanúk; tehát mindenféle gyászszertartás nélkül. A kommunizmus idején nemhogy megemlékezni, de még beszélni sem volt szabad a történtekről. A magyar egyházi források világosan rögzítik: a szárazajtai áldozatokat a Maniu-gárdisták meggyilkolták, a román közigazgatás forrásai szerint a kivégzettek háborús balesetet szenvedtek. /Ferencz Zsolt: A levéltár a megismerés helye, nem a titoktartásé. Beszélgetés Benkő Levente történész-újságíróval. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 10./

A gyulafehérvári főegyházmegye alapításának ezredik évfordulóján dr. Jakubinyi György érsek kitüntetésben részesítette a szerzeteseket és laikusokat – összesen 22-en, és hárman post mortem – kapnak millenniumi különdíjat. A díjazottak képviselik a főegyházmegye hitvalló híveit. Érdemes odafigyelni tanúságtevő életvitelükre. Bíró Mária szociális testvér a kommunista rezsim idején titokban élte szerzetesi hivatását. Akkor hagyta el a tanári pályát (1976-ban) és vállalta a püspöki kancellária irodavezetői feladatát, amikor az egyházellenes években a „legkockázatosabb” volt. Testvérével, a szintén titokban szerzetesi fogadalmat tett Teréziával, aki az érsekség főkönyvelője, évtizedeken keresztül a főegyházmegyei hivatal hűséges munkásaként dolgozott. Az 1989-es decemberi fordulatot követően a Szociális Testvérek Társulata erdélyi kerületének elöljárója volt. Dénes Anna Szeréna szociális testvér fiatalon került börtönbe. Tízéves börtönélet után a kolozsvári Szent Mihály-templom gondozója volt, ugyanakkor az egyetemisták lelki támasza, a szerzetesi hivatások ápolója, 1985-től 2004-ig a megbénult Erőss Lajos nagyprépostot gondozta. Egyed Mária Lénárda ferences nővér évtizedeken keresztül vezette a gyulafehérvári nagy- és kisszeminárium konyháját. Felelős beosztása miatt a Szekuritáté zaklatásait is el kellett viselnie. Ferenczi Attila tanár hitvalló keresztény ember. A laikusok számára beindított teológiai képző levelező tagozata csíkszeredai központjának szervezője, besegítő tanára. Gál László tanfelügyelő, hittanár, a Majláth Gusztáv Károly teológiai líceum igazgatója a gyulafehérvári magyar nyelvű oktatás megmentője. Gáspár Mária Petronella ferences szerzetes negyven éven át dolgozott a marosvásárhelyi klinikán. A kórházba kerülő és gondozásra szoruló, több esetben haldokló papokat ápolta és gondozta. Sokszor kellett szembesülnie a Szekuritáté zaklatásaival. Geréd Vilmos székesegyházi karnagy, ötgyerekes családapa negyven éve kántori szolgálatot tölt be a gyulafehérvári főegyházmegyében. Dr. Kun Imre orvosprofesszor, a Keresztény Orvosok Egyesületének elnöke a Sapientia EMTE kuratóriumának tagja. /Világi krisztushívők a gyulafehérvári főegyházmegye szolgálatában. = Vasárnap (Kolozsvár), okt. 11./

Mentalitásváltásra van szükség Romániában a kisebbségek helyét és szerepét, a többség és kisebbség viszonyát illetően: a tulajdonos és albérlő mentalitásról át kell térni a társtulajdonosi mentalitásra. Az erdélyi magyarság nem albérlője, hanem – csaknem 7 százalékos részesedéssel – társtulajdonosa Romániának, és ezt a szemléletet érvényesítenünk kell a közélet minden területén – jelentette ki Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke Marosvásárhelyen, a Bernády György Alapítvány által szervezett Nemzeti identitás és a nemzeti kisebbségek jelenléte a politikában címet viselő szemináriumon. Bár Franciaország nem írta alá a kisebbségi nyelvek chartáját, Strasbourg utcái kétnyelvűek – mondta Frunda György, aki azt a törvénytervezetet ismertette, amely 15 százalékban szabná meg az anyanyelvhasználatra feljogosító nemzetiségi arányt a településeken. Frunda arra kérte a Maros Megyei Tanács elnökét, az alpolgármestert és a marosvásárhelyi tanácsosokat, hogy éljenek a törvény adta jogukkal: használják a magyar nyelvet. /Antal Erika: Markó: nem vagyunk albérlők. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 12./

A Romániai Magyar Közgazdász Társaság (RMKT) a hét végén tartotta XVIII. vándorgyűlését Szatmárnémetiben „Kiút a válságból a közép-kelet-európai országok számára” címmel. A megnyitón Coltea Tibor, az RMKT elnöke, valamint Ilyés Gyula, Szatmárnémeti polgármestere köszöntötte a résztvevőket. Az előadók között szerepelt dr. Nagy Ágnes, a Román Nemzeti Bank Igazgatótanácsának tagja, a kolozsvári BBTE docense; Angyal G. Ádám, a budapesti Corvinus Egyetem tanára; dr. Duray Miklós, a felvidéki Magyar Koalíció Pártjának parlamenti képviselője; dr. Geréb László a székelyudvarhelyi MÜTF ügyvezető igazgatója; Coltea Tibor; Piricsi Alpár, a kolozsvár Tipo Offset Kft. Igazgatója; dr. Pete István számvevőszéki tanácsos, a kolozsvári BBTE docense; Csata Zsombor, a kolozsvári BBTE szociológia tanszékének docense; László Péter szociológus; valamint Pogány Erzsébet, a felvidéki Szövetség a Közös Célokért társulás igazgatója. /Közgazdász vándorgyűlés. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), okt. 12./

A Háromszéki Ifjúsági Tanács találkozót szervezett az árkosi Európai Tanulmányi Központban fiatal pedagógusok részvételével. A rendezvény célja felhívni a fiatal oktatók figyelmét arra, milyen nagy szükség van rájuk a közösségi és közéletben. Ezt hangsúlyozta Keresztély Irma főtanfelügyelő. A találkozón olyan pedagógusok mutatták be iskolán kívüli sikeres tevékenységüket, akik civil szervezetben sokat tesznek a település fejlődéséért. /Fekete Réka: Szükség van a fiatalokra. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 12./

Utca- és kocsmaszínházi előadások, vidámparki hangulat és koncertek – többek között a Zanzibar és a KFT együttes – jelentették a Nagyváradi Ősz fesztivál záró hétvégéjének főbb programjait. A központban a fiatal képzőművészek az utcán állították ki műveiket. Október 8-a reggel az Árkádia Gyermek- és Ifjúsági Színház Lilliput Társulatának /magyar tagozatának/ János vitéz című előadásával indult. A következő magyar nyelvű programpont Vetési Nándor kocsmai fellépése volt: a kolozsvári színművész Bertold Brecht Dobszó az éjszakában című darabját adta elő. Este a Kossuth utcai színpadon a 80-as évek magyar alternatív zenei irányzatának egyik jellegzetes együttese, a KFT koncertje zajlott. /Balogh Levente, Nagy Orsolya: KFT-koncert és utcaszínház a Nagyváradi Őszön. = Krónika (Kolozsvár), okt. 12./