Munkanélkülivé lett több államtitkári rangú köztisztségviselő, mert a pártok nem tudnak kiegyezni a parlament fennhatósága alá tartozó intézmények vezetőségi posztjainak elosztásában. Közéjük tartozik Asztalos Csaba, az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) volt elnöke is, akinek– néhány napja lejárt mandátuma. Asztalost az RMDSZ új mandátumra javasolja a CNCD-be. A Román Nemzeti Bank (BNR) igazgatótanácsának összetételéről megegyeztek a pártok. Az RMDSZ-nek egy hely jut, s a szövetség továbbra is Nagy Ágnest támogatja a tisztségre. Veress Emődnek, az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség vezetőségi tagjának, illetve Erős Viktornak, az értékpapír-felügyelet tagjának a mandátuma hamarosan lejár. Az RMDSZ mindkettejüket újabb mandátumra javasolja. /Cseke Péter Tamás: Munkanélküli államtitkárok. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 25./

Több millió eurós beruházások valósulnak meg Hargita és Kovászna megyében – hangzott el a vállalkozói napok keretében tartott 3 Invest nevű befektetési konferencián, Sepsiszentgyörgyön. „Zajlik az országutak és a községi úthálózat rehabilitálása, az elmúlt 15-20 évben nem voltak ilyen mértékű fejlesztések, mint idén” – fejtette ki Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke. Egy hét múlva írják alá a szerződést az Európai Unióval a Kézdivásárhely és Kovászna közötti 18 kilométeres megyei út felújításáról, amelynek értéke 15 és fél millió euró. Ez több, mint a Kovászna Megyei Tanács egyévi költségvetése. Emellett Háromszék 28 településén zajlik útépítés, húsz településen építenek víz- és 29 településen csatornahálózatot – számolt be a tanácselnök. /Kovács Zsolt: Befektetésboom a székely megyékben. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 25./

Markó Béla esszéjét az Élet és Irodalomból átvette az ÚMSZ. Az elmúlt két évtizedben politikai nagygyűlésen többször elhangzott az LGT-szám: „Miénk itt a tér”! Ezt mondták a hódítók, de a leigázottak is. Amíg ezt dúdolja magyar, román, szlovák, szerb, ukrán a Kárpát-medencében, addig nem tudunk a bűvös körből kitörni, állapította meg Markó. Legfőképpen a magyarok, hiszen Trianon alólunk húzta ki a „teret”. Az RMDSZ megtalálta a szakkifejezést: „belső önrendelkezés” szükséges. Kilencven éve félünk a kisantanttól, és ők kilencven éve félnek tőlünk. A kié itt a tér? Kérdésre új választ kell találni. A kilencvenes évek elejének legradikálisabb romániai magyar politikusai voltak a legközelebb a megoldáshoz, amikor a „társnemzet” gondolatát felvetették. Erdélyben közel egy évszázada folyik a harc a tér birtoklásáért. A közös térről, a Kárpát-medencei vagyonközösségről mindig a vesztesek álmodoztak. Egy lehetséges együttélési modellt kell kidolgozni. Ennek a modellnek a „vagyonközösség” gondolatán kell alapulnia, de a külön – személyi és közigazgatási – autonómiákat is magában kell foglalnia. Székelyföldön van egy érdekes, tulajdonforma: a közbirtokossági erdő. Egész Erdélyről mint egy magyar–román–szász–sváb-roma stb. szellemi-kulturális közbirtokosságról kellene előbb-utóbb készíteni egy „megvalósíthatósági tanulmányt”. Sokak számára csupán szimbolikus jelentőségűnek tűnhet az az RMDSZ-követelés is, hogy Romániában ismerjék el „államalkotó tényezőnek” a történelmi kisebbségeket. Az államot ma Kelet-Közép-Európában nemzetek alkotják: egy-egy nemzet egy-egy államot. Ezeket a nemzetállamokat kellene felcserélni a régiók, nemzetek, nemzeti-etnikai közösségek államaira, amelyekben mindannyian társtulajdonosok vagyunk. Ki kellene alakítani a „különlétek” együttlétét, és társtulajdonosként igazgatni ezeket a közös államokat. /Markó Béla: Kié itt a tér? Gondolatok egy Kárpát-medencei „vagyonközösségről” = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 25./ Markó Béla politikai esszéje először az Élet és Irodalom szeptember 18-i számában jelent meg.

Hogyan változik meg, és mivé alakul ebben az új, átrendeződő világban a helyünk és a szerepünk, a közösségi lényegünk? A kérdés feltehető a magyarsággal kapcsolatban is. Erről a kérdésről Tamás Gáspár Miklós „töprengett el mélyenszántóan az Élet és Irodalom hasábjain. ” Briliáns levezetését fontos veszteségek nélkül persze lehetetlen összefoglalni, jegyezte meg a cikkíró. „Az, amit – ha tetszik, polemikus célzattal – ‚magyarnak’ neveztünk, ‚magyarnak’ éreztünk” – véget ért. A ‚magyar nemzet’ szubsztanciája nincs többé. ” „A szó tárgyi-történeti értelmében nem vagyunk többé magyarok” – állapította meg Tamás Gáspár Miklós, Erdélyből az anyaországba áttelepült világpolgár Magyarok voltunk című politikai esszéjében. /Ágoston Hugó: Magyarok – vagyunk? = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 25./

Kevés, drága és rossz minőségű kollégiumi helyet kínálnak az erdélyi egyetemek a most kezdődő tanévben. Akinek nem jut kollégiumi férőhely, az albérletet keres, ha talál, és ha ki tudja fizetni. Az államilag támogatott helyeken továbbtanuló diákok fele idén egészen biztosan nem jut kollégiumi ellátáshoz Kolozsváron. A Babes–Bolyai Tudományegyetemre ebben a tanévben 16 ezer diák iratkozott be, de több mint hétezer diáknak nem jut kollégiumi férőhely. A hiányt a vállalkozók igyekeznek pótolni, magánbentlakásokkal – Kolozsváron jelenleg három ilyen intézmény működik. Az árak itt jóval magasabbak, a havi lakbér 250 és 400 lej között ingadozik, a körülmények viszont jók. A Református Egyház alapítványi kollégiumot működtet. A nyolcvan férőhelyes Apafi Mihály Református Egyetemi Kollégium árai a magánbentlakások áraival egyeznek meg, az itt lakók havi 80 eurót fizetnek. A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem hallgatói közül idén 1600 igényelt kollégiumi ellátást – ötszáz diáknak azonban nem jut férőhely. Az ellátás díja 150 és 250 lej között változik. A legtöbb panasz a négyágyas szobák zsúfoltsága miatt van. Marosvásárhelyen a Színházművészeti Egyetemnek van saját kollégiuma de csak az igénylők töredékének tudnak helyet biztosítani a 23 férőhelyes intézetben. A Sapientia egyáltalán nem biztosít kollégiumi ellátást. A lakásárak 100 és 300 euró között mozognak. Sepsiszentgyörgyön szeptember 30-án saját épületben kezdi a tanévet a BBTE kihelyezett tagozata. Jelenleg 1200 diák tanul itt, akik közül hatszáz hallgatónak van szüksége kollégiumi ellátásra. Az egyetem saját épületében csupán hetven személynek tud helyet biztosítani. Nagyváradon 204 helyet biztosít a Partiumi Keresztény Egyetem Arany János Kollégiuma. /Szállásválság várja a diákokat. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 25./

Oláh Dénes főesperes előadása nyitotta meg a marosvásárhelyi Deus Providebit Tanulmányi Házában évek óta nagy sikerrel megrendezett Belvárosi Szerdák rendezvénysorozat új évadját. Oláh Dénes augusztustól a marosvásárhelyi, belvárosi Keresztelő Szent János-plébániatemplom plébánosa. Oláh Dénes Merre tart a római katolikus egyház a harmadik évezredben? című előadásában hangsúlyozta: „a harmadik évezred kihívásaira csakis a Biblia adhat választ. ” Úgy vélte, az új évezredben „befellegzett a népegyházaknak”, nem a született, megkeresztelt, hanem a megtért híveken lesz a hangsúly. Nyitott, felkaroló, óvó kis közösségekben zajlik majd a hitélet. Egyelőre nemcsak a nagy egyházak, de a kis közösségek is felbomlóban vannak. Az előadó óva intette attól a hívő embereket, hogy elítéljék azokat, akik csak a nagy vallási ünnepek idején térnek be a templomba. „Nem szabad ujjal mutatni rájuk, hanem szeretettel kell fogadni őket” – hangsúlyozta. /Máthé Éva: „Befellegzett a népegyházaknak” = Krónika (Kolozsvár), szept. 25./

Kényes témához nyúlt Radu Gabrea román filmrendező legújabb filmje elkészítésekor. A Gruber utazása című film témája a modern kori román történelem egyik sötét fejezete, az 1941-es iasi-i pogrom. A Ion Antonescu marsall által elrendelt tisztogatás június 27–28-án zajlott, román és német katonai alakulatok, továbbá a polgári lakosság részvételével. A pogromnak különböző források szerint 13–15 ezer zsidó esett áldozatul A romániai holokauszt még mindig félig-meddig tabutémának számít. Ezt jelzi, hogy a „pogrom Iasi” kulcsszavakra a Google kereső több angol nyelvű találatot ad ki, mint románt. /Pengő Zoltán: Közelkép: Gruber halála és feltámadása. = Krónika (Kolozsvár), szept. 25./

A Kárpát-medencei Magyar Kulturális Napok a magyar közművelődési élet egyik legjelentősebb seregszemléje. Idén szeptember 16–20-a között XIV. alkalommal került sor erre a rendezvényre a felvidéki Galántán, valamint a környékbeli, többségében magyarok lakta településeken. Azért is esett a választás a Felvidékre, mivel a CSEMADOK Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövetség idén ünnepli fennállásának 60. évfordulóját. Az összejövetel társszervezői a Kárpát-medence különböző történelmi régióiban tevékenykedő közművelődési ernyőszervezetek voltak: az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE), a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség, a Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet Lendva (Muravidék), a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közössége, az anyaország képviseletében pedig a Veszprém-megyei Művelődési Központ. A megnyitó ünnepség a galántai Szent István király római katolikus templomban volt. Megnyitó beszédet mondott Hrubik Béla, a CSEMADOK elnöke, valamint a határon túlról érkezett közművelődési ernyőszervezetek nevében Dáné Tibor Kálmán, az EMKE elnöke. A megnyitó ünnepi hangulatát emelte a galántai Kodály Zoltán Daloskör előadása. Az erdélyiek gazdag programmal érkeztek. Sikert aratott a Kovács Hajnal vezette marosfelfalusi Bíborka Táncegyüttes, valamint Vincze László kolozsvári bábművész. Bemutatták a Sapientia EMTE Fotó-, Film- és Média-szakos hallgatói által készült rövidfilmeket. A CSEMADOK megalapításának 60. évfordulója alkalmából szervezett ünnepi ülést a peredi művelődési házban tartották, s ebből az alkalomból a résztvevő szervezetek és kulturális intézmények közös zárónyilatkozatot fogadtak el. /Dáné Tibor Kálmán: Művelődési seregszemle: idén Galántán ünnepeltek. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 25./

A Hit Gyülekezete televíziójának, az ATV-nek a riportere, Kálmán Olga egy 20 perces interjúban porig alázta Eörsi Mátyást, az SZDSZ külpolitikai szakértőjét. A téma a guantánamói fogolytábor volt, és az, hogy a Bajnai-kormány úgy döntött: befogad egy fogva tartottat, amit az SZDSZ nyilatkozatban üdvözölt. Eörsi a tévéadásban felsorolta az emberjogi érveket, amelyek e gesztus mellett szólnak, Kálmán Olga viszont többek között olyan részleteket kérdezett Eörsitől, melyekre nem tudott válaszolni. Sorozatban. Az SZDSZ-es politikus az adás végén feltette a kezét, elnézést kért, hogy felkészületlenül jött be a műsorba. Így is lehet kérdezni. Vajon, ha az SZDSZ politikusait ebben a szellemben kérdezték volna 1990-től errefelé az elszabotált budapesti világkiállításról, az alapszerződésekről, a státustörvényről, 2004. december 5-ről, a többször is hátba támadott autonómiatörekvésekről, az egészségügy szétveréséről, a jogtalanul felvett költségtérítésekről, a különböző korrupciós ügyekről, akkor meddig húzta volta ez a politikai alakzat? /Borbély Zsolt Attila: Így is lehet kérdezni… = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), szept. 25.

Ioan Lacatusu, a Kovászna-Hargita Európai Tanulmányi Központ igazgatója, válaszként a székelyföldi önkormányzati nagygyűlésekre, tízpontos dokumentumot küldött többek között az államelnöki hivatalnak, amelyben az elmagyarosított románok „újra-románosítását”, illetve egy jogszabály kidolgozását javasolta a székelyföldi románok identitásának megőrzése céljából. A Székely Hírmondónak elmondta, hogy ő nem magyarellenes, csupán a román kultúráért harcol. Szerinte a székelyek letelepülése utáni volt a békés elmagyarosítás. A második fázis már erőszakos elmagyarosításként is felfogható, és az 1848-as forradalom után, illetve a dualizmus korában (1867-1918) csúcsosodott ki. Lacatusu szerint a letelepedő székelyek itt román őslakosokat találtak. Arra a kérdésre, hogy akkor a mi a magyarázata annak, hogy az írott forrásokban Háromszéken csak a 18. században jelenik meg a román etnikum, és csak jóval azután épülnek az első ortodox templomok, kijelentette: főleg az 1848 utáni korszakban irányított elmagyarosítás történt. Az ortodox templomok azért jelentek meg olyan későn, mert az ortodox vallás Erdélyben nem volt elismert. Lacatusu nem akar románosítani. Idegenkedik a területi autonómiától, mondván, már most ennyire ellenséges a hangulat, akkor mi lesz az autonómia után? /Tinca Teddy: Aki visszarománosítaná a székelyeket Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), szept. 25.

Két Aradon megjelent könyvet mutattak be szeptember 23-án a városban. Pávai Gyula legújabb regényét (Egy év az ötből... és még kettő) bocsátotta az olvasó elé, s ugyancsak az ő szerkesztésében, gondozásában jelent meg a Kölcsey Egyesület 18. Fecskés könyve, amely két munkát tartalmaz: Kulcsár Sándor egykori aradi újságíró visszaemlékezéseit az 1919–1945 közötti aradi magyar művelődéstörténetről és Horváth Imre ismert költő emlékezéseit az Aradon újságíróként az 1930-as évek közepén eltöltött időről. Pávai Gyula új regénye önéletrajzi ihletésű, az 1950-es évek második fele kolozsvári egyetemista életének regényes krónikája. Ujj János Kulcsár Sándor visszaemlékezéseiről szólva kifejtette: 1920 után volt olyan időszak Aradon, amikor egyszerre öt magyar napilap jelent meg (bár nem mindegyik volt hosszú életű). 1940-ben azonban, az első bécsi döntés után egy csapásra megszűnt az aradi magyar sajtó, s amikor 1945-ben újraindult, alig sikerült összetoborozni két lap megjelentetéséhez szükséges munkatársat. Kulcsár Sándor Aradon született, felszentelt papként ugrott ki és választotta az újságírást. /Jámbor Gyula: Aradon kiadott könyvek bemutatója. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 25./

Beteg, fogyatékkal élő, vagy hátrányos anyagi helyzetű gyerekeken és családokon segít 15 éve a kolozsvári Little People Alapítvány. Katie Rizvi, a szervezet alelnöke férjével, a londoni születésű Shajjad Rizvivel, a szervezet elnökével Kolozsváron ismerkedett meg. Alapítványuknak mostanra több mint száz, Kolozsváron és Bukarestben dolgozó önkéntese van. Több román és magyar anyanyelvű gimnazista, egyetemista és felnőtt is csatlakozott hozzájuk. A Little People Alapítvány főleg rákos gyermekekkel foglalkozik, emellett olyan pszicho-szociális támogatást is nyújtanak a kicsiknek, ami nem része az egészségügyi szolgáltatásoknak. Több alkalommal kórházak orvosai kérték, látogassák meg őket. Nemzetközi asztalitenisz-bajnokságokat is szerveztek mozgássérült személyek számára. Idén 660 önkéntes segítette őket programjaikban. A romániai fiatalok egyre fogékonyabbak arra, hogy önkéntesként dolgozzanak nemes célok érdekében. A Little People Alapítvány önkéntesei az iskolák színe-java. Az alapítvány egyik célja, hogy ismertessék az üzenetet: a rákot le lehet győzni. /”Egyre fogékonyabbak a romániai fiatalok arra, hogy önkéntesként dolgozzanak nemes célok érdekében. ” = Szabadság (Kolozsvár), szept. 26./

A székelyudvarhelyi Erdélyi Művészet című képzőművészeti folyóirat új számában az idén elhunyt Szabó Vilmos képzőművész-pedagógusra emlékezik. M. Lovász Noémivel Lőrincz Ildikó készített interjút. Transzszilvanizmus a képzőművészetben címmel részletek olvashatók a folyóiratban Banner Zoltán Pallos Sch. Juttáról a közeljövőben megjelenő monográfiájából, és folytatódik Bíró József erdélyi kastélyokat bemutató sorozata. /Művészek, művészeti események Erdélyben. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 26./

Bár az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum hétvégi kolozsvári ülése után az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács vezetői azt hangoztatták, működik az EMEF, utóbbi szervezet még nem döntötte el, támogatja-e Kelemen Hunort, az RMDSZ jelöltjét az elnökválasztásokon. Tőkés László, az EMNT elnöke természetesnek tartotta volna, hogy az RMDSZ konzultáljon az EMNT-vel a jelölt személyéről. Megalakultak az EMEF szakbizottságai. „Az autonómia szakbizottság működik: az első konklúziókat, alternatívákat már előterjesztették. Létrehoztuk a szociális, gazdasági, oktatási, külpolitikai és nemzetpolitikai szakbizottságot, megneveztük ezek társelnökeit” – tájékoztatott Markó Béla, az RMDSZ elnöke. Bejelentette, hogy létrejön a Kulturális Autonómia Tanács (KAT), amelyben közösen vesznek részt az RMDSZ és az EMNT által delegált tagok: 3-1-es arányban. Levélben kérte fel együttműködésre a hétvégén Gyergyócsomafalván ülésező Székely Nemzeti Tanács (SZNT) képviselőit Tőkés László. Az EMNT elnöke megújította azt az ajánlatát, hogy az SZNT is legyen az EMEF tagja. /Cs. P. T. : EMEF: kérdőjeles összefogás. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 28./

A szórványvidék óvodai ellátásáról tanácskoztak Tordán, a 17. Szórványtengely szakmai műhely keretében. A tanácskozáson tanfelügyelők, iskolaigazgatók, óvodavezetők, érdekvédelmi egyesületek vezetői, pedagógusok, pszichológusok, lelkészek számszerűsítették Erdély szórványvidékeinek oktatási helyzetét. Szőcs Ildikó, a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium igazgatója elmondta, hogy Nagyenyeden ismét a középiskolai oktatás szintjén indulhatott el az évszázados hagyománnyal rendelkező tanítóképzés. A Szórványtengely minden rendezvény során Őrhely-díjat oszt ki azoknak a családoknak, akik nehéz körülmények között vállalják gyerekeik magyar nyelvű taníttatását. Ezúttal egy ötgyermekes család kapott nyolcvan eurós támogatást. A rendezvényen bemutatták Simon Ilona Meselélektani ábrázolások című, pedagógusoknak és szülőknek szóló könyvét, illetve Tamás Attila Elektronlakók című ifjúsági regényét. /Mayla Júlia: Az óvodai oktatásról tanácskozott a szórványműhely. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 28./

A szegénykonyha részére gyűjtöttek élelmiszert, valamint számos vetélkedőn próbálták ki magukat a hét végén a gyergyószentmiklósi ifinapok résztvevői. /Jánossy Alíz: A móka mellett szociális tevékenységet is végeztek a gyergyószentmiklósi ifinapokon. = Krónika (Kolozsvár), szept. 28./

Több ezer magyar állampolgár él és dolgozik Romániában, amely sajátos alternatívát kínál a gazdasági és munkaerőpiacon. Erdély emberibb, lassúbb, a román jogszabályok pedig rugalmasabbak – állítják a betelepülők. Egy 2009 júniusában elvégzett felmérés szerint Romániában jelenleg majdnem tízezer olyan bejegyzett vegyes vállalat van, amelynek magyar tőke-részesedése van. „Ezen vállalatok háromnegyed része erdélyi területen működik, s bár akad néhány nagyobb befektetés is, mint például a MOL vagy a Richter Gedeon, többségük egy-két személyes, alacsony tőkéjű kisvállalkozás, cégképviselet” – mondta el Bogár Ferenc, a bukaresti magyar nagykövetség külgazdasági attaséja. /Fleischer Hilda, Horváth István: Honfoglalás Romániában. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 29/

Két törvénymódosító javaslatot nyújtott be szeptember 24-én a szenátusban Frunda György szenátor. Az egyik módosítás az ún. „helyi közigazgatási” törvényre vonatkozik, amelyben többek között az szerepel, hogy azokban a területi-közigazgatási egységekben, amelyekben a lakosság több mint 20 százaléka valamely nemzeti kisebbséghez tartozik, az illető személyek akár élőszóban, akár írásban anyanyelvükön is fordulhatnak a helyi közigazgatási hatóságokhoz, a szakapparátushoz és a helyi tanács alárendelt szervezeteihez. Ezt a 20%-ot szeretné 15%-ra módosítani a szenátor, lévén, hogy a legutóbbi népszámlálási adatok szerint a romániai magyarság számaránya lényegesen csökkent. A másik módosítás szerint az ÁFA kifizetése az állam felé csak azután történjen, miután a számla értékének a bevétele megtörtént. /Kisebbségi nyelvhasználat bővítése. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 29./

A Babes–Bolyai Tudományegyetem pszichológia és neveléstudományi kara alkalmazott pszichológia az oktatásban tanszékének Kézdivásárhelyre kihelyezett tagozatán a Bod Péter Tanítóképzőben – mely két évvel ezelőtt egyetemi rangot kapott – szeptember 28-án a Gaudeamus közös eléneklésével tizenegyedik alkalommal nyitották meg az egyetemi évet. Bajcsi Ildikó igazgató elmondta: a három évfolyamon összesen 227 pedagógus és pedagógusjelölt kezdi meg a tanévet. Közülük az első év nappali tagozatára 36-an, a távoktatásra pedig 60-an iratkoztak be. A nappali tagozatra 69-en, a különbözeti évfolyamra 20-an, a távoktatásra pedig 138-an jelentkeztek. Bajcsi Ildikó után dr. Zsigmond Ambrus Ágnes magyartanár mondott ünnepi beszédet. /Iochom István: Tanévnyitó a tanítóképzőben. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 29./

Tíz erdélyi szórványváros óvodai jövőképét vitatta meg mintegy hatvan iskolaigazgató, pedagógus, közösségépítő, polgármester és tanfelügyelő a hét végén a Szórványtengelyek mozgalom 17., tordai vándorgyűlésén. Szabó Csaba, a mozgalom alapítója szerint az eddigi műhelyek terveinek mintegy negyven százaléka megvalósult (együttműködés az óvónőképzők és az óvónőhiányos szórványrégiók között, egymás informálása fontos pályázati ügyekben, kölcsönös képviselet egymás rendezvényein), és ezúttal is számtalan közös terv született, amely derűsebbé tehetné a nagybányai, szamosújvári, besztercei, dévai, medgyesi magyar óvodai jövőképet. A rendezvényen Szabó Csaba és Bokor Tibor RMDSZ-es szenátor, fővédnök átadta a 80 eurós pénzjutalommal járó Őrhely-díjat a tordai Lucian Moceannak és négy testvérének, akiket édesanyjuk nagy áldozatok árán járat magyar tagozatra. /Tíz szórványváros óvodai jövőképe. = Krónika (Kolozsvár), szept. 29./

Szabados Ottó nyugalmazott igazgató-tanító könyvet írt életútjáról: Göröngyös utakon /Stockholm – Tyresö, 2006/. Szabados Ottó 1929-ben született, 1948-ban fejezte be a tanítóképzőt. Tanítói hivatása a Ratosnyához tartozó Jódtelepen petróleumlámpa mellett indult. Magyarón volt igazgató-tanító tizenhárom évig. Tizenhárom év után azért kellett távoznia Magyaróról, mert a párttitkár lánytestvérét nem alkalmazta takarítónőnek. Műhelytanár lett az egyik marosvásárhelyi iskolában, végül a kisegítő iskolában lett tanító. A könyv képet nyújt a háború előtti és utáni zavaros időkről – igazi történelemnek számít. /Gagyi József, Marosvásárhely: Laudáció és köszönet. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 29./

A tiltakozások ellenére lehet, hogy mégis lesz Saguna-szobor Gyulán. Dr. Perjési Klára polgármester sajtótájékoztatóján elmondta, a román patriarkátus benyújtotta ezzel kapcsolatos kérelmét a gyulai építéshatósághoz. A polgármester egy sajtótájékoztatón bejelentette, hogy a nagyszebeni, 2007-es román-magyar kormányülésen döntés született a Saguna-szobor felállításáról. Akkor a heves tiltakozás hatására elmaradt az alapkőletétel. Andrei Saguna (Miskolc, 1809. január 20. – Nagyszeben, 1873. június 28.), az egykori, nagyszebeni ortodox püspök az 1848–49-ben előbb a Habsburg, majd az orosz cári monarchiával élet-halál harcot vívó Magyarország elleni fegyveres felkelésre buzdította az erdélyi románokat. A Román Nemzeti Bizottmány elnökeként arra is kísérletet tett, hogy még a Habsburgok előtt részt vegyen a Havasalföldön állomásozó orosz csapatok behívásában. Szolgálatait Bécs később belső titkos tanácsosi ranggal és más fontos elismerésekkel honorálta. Kossuth Lajos előbbi tettéért „közönséges hazaárulónak” nevezte a főpapot, aki csatlakozott a szerbek magyarellenes mozgalmához, és részt vett mindazon politikai tevékenységekben, melyek a magyar érdekek ellen irányultak. /Mégis szobrot kaphat Gyulán a magyarellenes román püspök. = Erdély. Ma, szept. 29./

Szeptember 13-án a templombúcsú alkalmával szobrot avattak Godó Mihálynak Kisiratoson a római katolikus templom kertjében, októberben pedig a helyi általános iskola veszi fel a néhai jezsuita szerzetes nevét. Hadnagy Dénes iskolaigazgató elmondta, példaértékű Godó Mihály kiállása az igazságért. A szerzetes Kisiratoson végezte az elemi és általános iskolát. A kommunista rendszerben kiállt a magyar katolikus papság mellett, és egyenessége, határozottsága irányadó a jövő nemzedéknek. Október 23-ára tűzték ki a névadó ünnepséget, ez találó az egybeesés az 1956-os forradalom évfordulójával. Kisiratos Arad megye egyik legmagyarabb települése. Az iskolában megvan a szükséges létszám, nincsenek összevont osztályok. Ebben nagy segítségükre van a Szent Ferenc Alapítvány és az Ír Ház is. Összesen 137 gyerek van az iskolában, az óvodában pedig 48./Pataky Lehel Zsolt: Iskolanévadó ünnepségre készülnek Kisiratoson. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 30./ Godó Mihály /Kisiratos, 1913. szept. 25. -Kisiratos, 1996. szept. 22./

Mégis filmezhet a Duna Tv a román parlamentben, a képviselőház sajtóosztálya korábban ötezer eurós díjat követelt ezért a magyar közszolgálati televíziótól. Végül a Duna Tv képviselői engedélyt kaptak arra, hogy pár perces anyagot készítsenek a plénumon, illetve interjút vehessenek fel egy RMDSZ-es képviselővel. /F. I. : Mégis filmezhet a Duna TV. Óránként ötezer eurót kért a magyarországi tévétől a román parlament sajtóosztálya. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 1./

Ünnepélyes keretek között nyitották meg a tanévet a Babes–Bolyai Tudományegyetem Földrajz Karának kihelyezett tagozatán Gyergyószentmiklóson, ahol 76 elsőéves hallgató kezdi idén tanulmányait a Csiky-kertben. A megnyitón megjelent Andrei Marga, a Babes–Bolyai Tudományegyetem rektora is, aki köszöntőjében az 1997-ben Gyergyószentmiklósra kihelyezett, akkor főiskolai, ma egyetemi rangú, 300 diákkal rendelkező részleg jelentős fejlődését emelte ki. Megjegyezte, igyekeznek mindenben támogatni dr. Dombay Istvánnak, a gyergyói kar igazgatójának törekvéseit. Végezetül a rektor magyar nyelven kívánt sikeres tanévet hallgatóknak és tanároknak egyaránt. A tanév újdonsága, hogy idéntől beindult az Ökoturizmus és fenntartható fejlesztés nevet viselő mesteri képzés. /Lázár Hajnal: Új tanévet nyitottak Gyergyóban. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 1./

Az idei Nagyváradi Ősz gazdag programot kínál – mondta el Biró Rozália, Nagyvárad alpolgármestere. A rendezvénysorozaton 17 magyar nyelvű program várja az érdeklődőket, amelyből 16-ot az önkormányzat finanszírozott. Október 2-án indul a kétnapos könyvmaraton az Europrint Kiadó, a Riport Kiadó Kft, a Várad folyóirat, a Mákvirág Kiadó, a Nagyváradi Magyar Diákszövetség, valamint a nagyváradi polgármesteri hivatal közös szervezésében, melynek során nagyváradi magyar szerzők műveit mutatják be, váradi színészek, zenészek és magyarországi együttesek közreműködésével. Október 7-én Ady Endre korát és hangulatát eleveníti fel a költő törzshelye, az akkori Emke, mai nevén Astoria kávéház. /Totka László: Őszi programkavalkád. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 1./

Közel öt hétig tart a Szatmár megyei önkormányzat Szatmári kulturális karaván elnevezésű rendezvénysorozata. Másfél hónap alatt hat városba kívánják eljuttatni az általuk működtetett kulturális intézmények előadásait, kiállításait, jelezte Csehi Árpád Szabolcs megyei tanácselnök. Szinte valamennyi hagyományőrző, valamint művészeti jellegű rendezvény a megyeközpontban kap helyet. Szeptember 28. és november 8. között Erdődön, Avasfelsőfaluban, Sárközújlakon, Tasnádon, Nagykárolyban és végezetül Szatmárnémetiben mutatkozik be a karaván. A tervek szerint ezután minden évben megrendezik ezt az őszi turnét. /Végh Balázs: Kulturális karaván Szatmár megyében. = Krónika (Kolozsvár), okt. 1./

Életének 80. évében elhunyt Nicolae Plesita, a Szekuritáté egyik volt vezetője. Plesita a Román Hírszerző Szolgálat /SRI/ egyik szanatóriumában halt meg. Korábban pert is indítottak ellene a Szekuritáté külföldi hírszerző szolgálatának vezetőjeként elkövetett tettei miatt. A bíróság azonban még halála előtt, idén márciusban felmentette a vádak alól. Plesita, a kommunista hatalom megtorló gépezetének egyik leghírhedtebb figurája, 1929-ben született Curtea de Argesen. Már fiatalon tagja lett a Román Kommunista Pártnak. 1948-ban a Szekuritáté soraiba lépett, ahol viszonylag gyorsan ívelt felfelé pályafutása. Kivette részét a kegyetlen megtorló intézkedések alkalmazásából. 1962-ben már a Szekuritáté öt tartományt magában foglaló, Kolozsvár központú területi kirendeltségét vezette. 1967-ben Bukarestbe került, 1978 és 1980 között a Szekuritáté tiszti iskoláját vezette, majd pályafutása legmagasabb tisztségét nyerte el: négy évig ő irányította a Szekuritáté külföldi hírszolgálatát. Előtte azonban részt vett az 1977-es Zsil-völgyi bányászsztrájk megtorlásában. – Természetesen megöltük őket. Ez volt a módszerünk – nyilatkozta Plesita három évvel ezelőtt egy televíziós műsorban a kommunizmus ellenfeleiről. Számos ártatlan ember „hóhéraként” Plesita az 1989-es rendszerváltás után is áldozatainak emlékét sértő kijelentéseket tett a nyilvánosság előtt. Egy televíziós műsorban mesélte el részletesen, hogyan kínozta meg Paul Goma írót. Plesita havi ellátmánya haláláig a romániai átlagnyugdíj hatszorosa volt. Cselekedeteiért senki nem vonta felelősségre, hiszen a kommunista bűntetteket vizsgáló kormány-intézmény bűnvádi keresete nyomán indított jogi eljárás ártatlannak találta. Idén márciusban mentették fel a vádak alól. /Hóhérból dőzsölő bojár. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 1./

Vincze Loránt bejelentette, hogy távozik a lap éléről. Négy éve jelent meg először az Új Magyar Szó, folytonossá téve a több évtizedes bukaresti magyar lapkiadást. Sok sikerélménnyel zárják a négy évet. Be kellett látniuk, hogy a példányszám növekedésről le kell mondaniuk. Szellemiségük azonban nem változott, Vincze Loránt szerint „kiegyensúlyozott, a főváros országos hatású politikai, gazdasági és társadalmi eseményeinek hírközlői”. Az ÚMSZ életében az elmúlt néhány hónap volt talán a legnehezebb, a reklámpiac beszűkült. A „bérek késése ellenére a megcsappant létszámú szerkesztőség erőt megfeszítve dolgozott. ” Vincze Loránt szerint saját lapja, „az Új Magyar Szó a romániai magyar média zászlóshajója marad, mérvadó országos magyar közéleti napilap”. /Vincze Loránt: A média zászlóshajója. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 1./

A múlt héten Marosvásárhelyen, a Stúdió színpadán Kuszálik Péter a Sütő (le)égetésre felépített, Purgatórium című könyve bemutatóján az ördög ügyvédjeként pózolt. Mítoszromboló, „András bátyja” szentté avatása ellen fogant vádbeszédében a kommunista rendszert kiszolgáló, „a hatalom ágyasaként naggyá lett” értelmiségiről beszélt, Sütő András minden írói értéke enyészetre ítélendő emberi gyarlóságainak súlya alatt. Kuszálikot saját bevallása szerint személyes sérelem indította a Sütő-hadjáratra. 91-ben egy adattár készítésekor lekezelően bánt vele az író – könyvtárba küldte az információkat kérő bibliográfust. Kuszálik Péter számára Ablonczy László adta meg a végső lökést a Sütő emlékével leszámoló Purgatórium befejezésére, amikor „bibliográfiás senkiházinak” minősített őt. Kuszálik idézetekkel teletűzdelt vádbeszédében a 40-es évek végéig ment vissza, amikor is a néhai író érettségizés helyett a Magyar Népi Szövetség aktivistájaként az államosítást köszöntötte, beszélt az író külföldi útjairól, utalt írótársai – nevezetesen Székely János – ellen elkövetett vétkeire. A „galád” alkotó ostorozására lírát és prózába zárt fikciót hívott segítségül, többek között egy Székely János-verssel, illetve Pap Kincses Emese regényrészletével bizonygatta igazát. A mítoszdöntögetés hálás műfaj, belefér a „bazmegelés” is. /Nagy Székely Ildikó: Advocatus diaboli a Stúdióban. Vádbeszéd vagy nyelvöltögetés? = Népújság (Marosvásárhely), okt. 1./