Szlovákiában a gyűlöletlistákon a magyar van az első helyen a tizenöt éves korosztály reprezentatív statisztikai mintájában, másodikon a romák, a harmadik az iszlám terroristák szorultak. A magyar hajlamos arra, hogy saját szerepét kicsinyítse, másra hárítsa a dicsőséget, mondván: mi csak itten élünk ezeregyszáz éve, nekünk semmit se kell tennünk a népszerűségért. Előfordul, hogy kiebrudalnak a szülőföldünkről, betiltanak intézményeket, a történelmi igazságtétel nevében. A romák szinte minden posztszocialista országban szilárdan tartják az első helyet a gyűlöletlistákon, nem akarnak integrálódni, asszimilálódni, dolgozni. Valószínűleg így van ez a magyarokkal is. Csak ezek szobrokat meg emlékműveket állítgatnak ősi szlovák földön, összevissza beszélnek az utcán azon a barbár nyelvükön, iskolát meg tankönyvet akarnak, ahelyett, hogy jó szlovákokká válnának, vagy átköltöznének a Duna másik oldalára. Nem szabad föladnunk a nemes küzdelmet, írta Krebsz János, jól állunk Szerbiában és Romániában is. „Alig kell tennünk valamit, s máris gyűlölnek, megvernek, betiltanak, pedig nemigen járunk népviseletben, modernizáltságunk hasonló fokozatú, alig különbözünk. ” /Krebsz János: Megelőztük a romákat. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 28./

Az Ergo Egyesület szervezésében augusztus 28-án első alkalommal nyitja meg kapuit Homoródfürdőn az Erdélyi Vándoregyetem. Ilyés Szabolcs, az egyesület ügyvezető igazgatója elmondta, hogy egy olyan tábor létrehozásán fáradoznak – hagyományteremtő szándékkal –, mely mindmáig hiánypótló az erdélyi táborok kínálatában. A tábor szlogenje: Nyerő stratégiák. A tábor célja: képet adni arról, hogyan lehet sikereket elérni, legyen szó szociális, tudományos, kulturális, vagy az élet bármelyik területéről. Egy paradigmamentes (jobb oldal – bal oldal), ugyanakkor Erdély-centrikus, tudományos és kulturális tábort álmodtak meg, ahol a résztvevők nemzetközi témákat is megtárgyalhatnak. Az Ergo Egyesület nyolc évig részt vett a Tusványosi Szabadegyetem szervezésében, most Homoródfürdőn egy kísérleti jellegű, nyári tábort hozott létre, ahol a főszerep ezúttal a tudományé és a kultúráé lesz. /Muszka Sándor: Homoródfürdő. Erdélyi Vándoregyetem. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 28./

A háromszéki gazdák arra panaszkodnak, hogy a piacot elárasztó, olcsó külföldi krumpli miatt nem tudják értékesíteni termésüket. Az elmúlt évben külföldről hatalmas mennyiségű, dömpingáron kínált étkezési burgonya érkezett a piacokra. A kormány nem védi a belföldi termelőket. Romániában Moldva és a Székelyföld számít a krumplitermesztés fellegvárának. Dr. Mucsi Mihály kertészmérnök, kézdivásárhelyi termelő úgy véli, az idei kedvező időjárás lehetővé teszi a termény raktározását, s így a termelők megvárhatják, míg a krumplit „tisztességes áron” eladhatják. Kovászna megyében az évi krumpliszükséglet 250 ezer tonna, amiből 150 ezer tonna étkezési burgonya, és 100 tonna a vetőmag. Romániában a hektáronkénti átlagtermés az európai uniós egyharmada. Az alacsony átlagtermés miatt Románia importra szorul. Székelyföldön a krumplitermesztés mellett szól, hogy ennek a kultúrának hagyománya van, megfelelő a talaj és a klíma, a megyében kutatóközpontok és kísérleti állomások működnek. Viszont hátrányt jelent a területek széttagoltsága. /Bartos Lóránd: Quo vadis székely valuta? = Krónika (Kolozsvár), aug. 28./

Augusztus 23-án, szombaton kisebb búcsús menet zarándokolt az Ágas községhez tartozó Kóstelekbe, a hívek és pap kollégák az ottani plébános aranymiséjére igyekeztek. Salamon Antal esperesplébános ugyanis olyan kolléga, akiért gondolkozás nélkül vállalták a szinte járhatatlan út kínálta viszontagságokat. Salamon Antal a moldvai Lujzikalagorban született. A nyár folyamán szülőfalujában is megtartotta aranymiséjét, ahová sokan elkísérték Kóstelekből, Csíkszeredából. Ott voltak paptársai is, akikkel együtt magyar nyelven misézett. Ötven évvel ezelőtti felszentelése után nem Moldvában, hanem Erdélyben állította szolgálatba őt püspöke. Marosillyén lett káplán, majd plébános, aztán – harminc éve – Kóstelekbe helyezték, azóta végzi ott önként vállalt feladatát. A sematizmus szerint a faluban 290 híve van, Magyarcsügés filiában pedig 50. Mivel Kóstelek Bákó megyéhez tartozik, a faluban nem volt magyar nyelvű oktatás. A rendszeresen tartott hittanórák mellett a ’89-es fordulat után azonnal elkezdte a magyar nyelv oktatását, pénzbeni fizetség nélkül. Önfeláldozó munkájának honoráriuma az a lelkesedés lehetett, amelyet a falubeliek részéről tapasztalt: a nem katolikusok is jártak óráira, hogy magyarul tanulhassanak. A kilencvenes években Robu püspök azt nyilatkozta valahol, hogy a csángó nyelv nem magyar. Erre Salamon Antal szerkesztett egy komolyan dokumentált, ráadásul megfellebbezhetetlen választ. A papság körében azóta is tisztelettel emlegetik bátor kiállását. Mint ahogy nagy tisztelettel és szeretettel szól róla Berszán Lajos esperes, iskolaigazgató is. Salamon Antal plébános kitartását, végvári küzdelmét a hitért és az anyanyelvért Tamás József püspök méltatta. /Takács Éva: A hit és a nyelv végvári vitéze. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 28./

Három napra a határon túli magyar művészeké lesz a budapesti Millenáris Park: augusztus 29-től 31-ig, vasárnapig számos színházi előadás, kiállítás és koncert várja a közönséget az ART-Mozaik – Külhoni Művészeti Fesztiválon. Goldschmied József, a szervező Égtájak Iroda programigazgatója elmondta, a háromnapos program kapcsolódik a Biennále címmel tavaly megrendezett, külhoni magyarok kulturális fesztiváljához. Zilahi László, a Miniszterelnöki Hivatal (MeH) főigazgató-helyettese hangsúlyozta: koncepciójuk szerint a külhoni profi, kezdő és amatőr alkotók számára is lehetőséget kívánnak adni a fellépésekre, bemutatkozásra. A MeH 100 millió forinttal támogatja a szervező Égtájak Iroda rendezvényeit. A színházi produkciók között lesz a Vajdasági Tanyaszínház előadása is. Juhász R. József érsekújvári művész Egy lehetséges múlt című interaktív hanginstallációjával érkezik. A gyerekeket a Füleki Motolla Műhely és a székelyudvarhelyi Artera Alapítvány kézműveseinek bemutatója és játszóháza várja. /ART-Mozaik – Külhoni Művészeti Fesztivál. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 28./

Az augusztus 20-án átadott Kisebbségekért-díj egyik kitüntetettje az 1993-ban alapított segesvári Gaudeamus Alapítvány, amely eddig több mint 300 diákot részesített anyagi támogatásban. A Segesváron létesült civil szervezet fő célja a magyar nyelvű oktatás fejlesztése, ösztöndíjakkal támogatja azokat a diákokat, akik nehéz anyagi helyzetük miatt nem részesülhetnének anyanyelvű oktatásban. Emellett a kiváló tanulmányi eredményeket elérő fiatalokat is megjutalmazzák. Az alapítvány magyarországi támogatással kollégiumot létesített, ahol a távolabbi szórványvidékekről származó diákok kapnak helyet. Lőrincz Éva, az alapítvány kuratóriumának tagja elmondta: az alig néhány ezer fős magyar közösséget számláló dél-erdélyi Brassó és Szeben megyéből is érkeznek hozzájuk diákok. A civil szervezet által támogatott diákok a helyi vegyes tannyelvű Mircea Eliade Gimnázium magyar tagozatán tanulnak. Az alapítvány Segesváron művelődési központot is létrehozott a helyi szórványközösség számára, ahol méltó székhelyre találhat a diákokból alapított Kikerics Néptáncegyüttes is. A csángómagyar gyerekeknek nyári tábort, de számítógép-kezelői, matematikai és idegen nyelvi tanfolyamokat is szervező alapítvány vezetői abban bíznak, hogy az épületrész befejezésével újabb kollégiumi férőhelyeket létesítenek. /A jó munka meghozta gyümölcsét. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 28./

Gálfalvi György író, szerkesztő, irodalomszervező augusztus 20-án Budapesten átvette a Kisebbségekért Díjat. A legismertebb erdélyi magyar folyóirat, az Igaz Szó kritikai rovatvezetőjeként, a rendszerváltást követő napokban pedig a Látó irodalmi folyóirat alapítójaként, majd főszerkesztőjeként a romániai magyar közösség művelődési életében végzett értékteremtésért kapta a díjat. Gálfalvi György fontosnak tartja az időszakot, amikor az Ifjúmunkás szerkesztője és riportere volt, 1965 és 1970 között. Riporterként kezdte pályafutását, főszerkesztőként ment nyugdíjba. Korosztálya, a Forrás második nemzedéke, hamar rájött arra, hogy a világon úgy változtathat a legbiztosabban, ha hozzátesz valamit. Úgy érzi, hogy riporterként, szerkesztőként, íróként is sikerült valamit hozzátenni a világhoz. Gálfalvi munkamániás nyugdíjasként is dolgozni fog, csak mást. Egyelőre egykori szekus dossziéit próbálja elrendezni, hiszen 15 kötet, csaknem ötezer oldal, amit megkapott belőle. /Antal Erika: Hozzátenni a világhoz. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 28./

Igazat adott az RMDSZ szabályzatfelügyelő bizottsága a Háromszéki Ifjúsági Tanácsnak (HÁRIT): a szeptember 4-i jelölő küldöttgyűlésen joguk van a helyek 15 százalékához, s ezeket területi és nem helyi szervezeti szinten kell biztosítani számukra. A HÁRIT augusztus első felében fogalmazta meg az alsó-háromszéki területi szervezethez címzett igényét. Elutasító választ kaptak, Albert Álmos területi elnök azt javasolta, a helyi szervezetektől kérjék az őket megillető helyeket. Ezt követően, augusztus 19-én fordult a HÁRIT a szabályzatfelügyelő bizottsághoz. /Farkas Réka: Helyet kapnak a fiatalok (Igazat adtak a Háritnak) = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 29./

A kormány kérni fogja a parlamentet, hogy legkésőbb decemberig fogadja el a nemzeti kisebbségek jogállását szabályozó törvényt. A szenátus által visszautasított, a képviselőházban két éve kallódó tervezettel kapcsolatos vita felélesztése nem tűnik a legszerencsésebb ötletnek a választási kampánykezdés előtti hetekben. Az RMDSZ ennek ellenére pozitívnak értékeli a kormány gesztusát. A tervezetet az RMDSZ kezdeményezésére, 2005 júniusában nyújtotta be a parlamentbe az akkor még négypárti Tariceanu-kabinet. Bár kezdetben valamennyi kormánypárt támogatta a statútum elfogadását, a demokraták és a konzervatívok már az első pillanatban kihátráltak mögüle. A szenátus 2005 októberében visszautasította a tervezetet. A nagy-romániások és a szociáldemokraták javaslatára, illetve a koalíciós egyezséget megszegő több demokrata és konzervatív honatya „segítségével” a szenátus megszavazta a kulturális autonómia jogi kereteit megteremtő fejezet kiiktatását a törvényből, végül a szenátorok a törvény egészét elutasították. A jogszabály a képviselőházban 2006 óta kallódik. Valahányszor összehívják a tervezet véleményezésére felkért szakbizottságokat, ezek döntésképteleneknek bizonyulnak, a pártok szabotálják az üléseket. A kifogások a kulturális autonómiával kapcsolatosak. A két éve húzódó szakbizottsági vita során a jogszabály hetvennyolc cikkelyéből csak tizenkilencet sikerült megvitatni, ami azt bizonyítja, hogy a román pártok részéről nincs politikai akarat a törvény elfogadásához. /Sz. K. : Ismét napirenden a kisebbségi törvény? = Szabadság (Kolozsvár), aug. 29./

A marosvásárhelyi tanács RMDSZ-frakciója pert kezdeményez Dorin Florea polgármester ellen, az utcanévtáblák kihelyezésére vonatkozó tanácsi határozat be nem tartásáért és a somostetői építkezés körüli rendellenességek miatt. A felpereseket Peti András helyi tanácsos képviseli. A helyi tanács már 2003-ban kezdeményezte, hogy a város etnikai összetételére való tekintettel olyan táblákat helyezzenek ki, amelyeken magyar nyelven is feltüntetik az utcák nevét, ahogy azok egyes korábban már kint levő táblákon (a város régebbi övezeteiben) évtizedekig háborítatlanul a házak falain maradtak. A polgármesteri hivatal elhúzta a határozat végrehajtását. Dorin Florea polgármester kifogása az volt, hogy nem létezik hivatalos jegyzék a román nevek fordításáról. Az utcanévadó bizottság tavaly kidolgozta ezt a listát. Időközben megjelentek az új táblák, de ezeken csupán az "utca" szót írták le magyarul. A polgármesteri hivatal eljárását a korábbi ciklusban a két magyar alpolgármester sem tudta megakadályozni, így a polgármester a tanácsosokat, főként az RMDSZ-frakciót és természetesen a magyar lakosokat kész tények elé állította. Csegzi Sándor alpolgármester kifejtette, a helyi közigazgatási törvény leszögezi: a kisebbségeknek joguk van az utcanévtáblákhoz. Amennyiben nem kapnak választ, a tanácsosok szeptember 6-án pert kezdeményezhetnek. /Vajda György: Perbe fogja a polgármestert a marosvásárhelyi tanács RMDSZ- frakciója. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 29./

A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Anyagtudományi és Technológiai Bizottsága első ízben tartotta kihelyezett ülését Erdélyben. Augusztus 27-én Kolozsváron, 28-án Marosvásárhelyen tartózkodott a 15 tagú bizottság. A tudósok az ipari jellegű kutatással, a felsőoktatással kapcsolatos kérdésekről tárgyaltak. Marosvásárhelyen a Sapientia Magyar Tudományegyetemen zajlott a szekcióülés. Az ülésen Hollanda Dénes professzor, a Sapientia MTE dékánja és Kolozsváry Zoltán önkormányzati képviselő, vállalkozó, az akadémiai bizottság tagja is részt vett. Az Anyagtudományi és Technológiai Bizottság évente 3–4-szer ülésezik. Kolozsváry Zoltán szerint lehet beszélni Erdélyben komoly, jelentős ipari jellegű kutatásról. /Antalfi Imola: Marosvásárhelyen ülésezett az MTA Anyagtudományi és Technológiai Bizottsága. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 29./

Romániában jelenleg körülbelül hatvan olyan kastély található régi nemesi családok birtokában, amelyek komoly turisztikai vonzerővel rendelkeznek, ezt azonban a régi-új tulajdonosoknak nem sikerült kihasználniuk. A kommunizmus idején elkobzott, műemlék értékű ingatlanok többsége lepusztult állapotban várja felújítását, ehhez nagyon sok pénzre van szükség. A tulajdonosok rendszerint képtelenek előteremteni a szükséges összegeket. Ezek a kastélyok általában nehezen megközelíthető helyen vannak. A bonchidai Bánffy-kastélykomplexum teljes restaurálása – óvatos becslések szerint – huszonegy millió eurót igényel. Ebből az utóbbi tíz évben a koncesszió birtokosa, a Transsylvania Trust Alapítvány hat milliót költött felújítási munkálatokra, de még így is csupán a műemlék-együttes húsz százalékának rendbetételét tudták fedezni. A zabolai Mikes-kastélyt 1949-ben államosították, és 1997-ben adták vissza jogos tulajdonosának, de a benne működő ideggyógyászati klinikát csak 2005-ben költöztették el. E nyolc év alatt az egészségügyi intézmény nem fizetett lakbért. A kastély, az ahhoz tartozó épületek és a park felújításához 6–10 millió euróra lenne szükség. A Brassóhoz közeli Törcsvár kastélyát a Habsburg családnak szolgáltatták vissza, amely azonban 140 millió dollárért túladna rajta, de még nem talált vevőt rá. Tavaly júliusban vehette végre birtokba a Bethlen-család leszármazottja, a Marosvásárhelyen élő gróf Bethlen Anikó Erdély egyik legszebb reneszánsz kori várkastélyát, a Maros megyei Keresden található nagy múltú kastélyt. A tulajdonos kis múzeumot szeretne berendezni az épületben, illetve panziót, amennyiben sikerül a restauráláshoz szükséges pénzt előteremteni. Erdély-szerte eddig harminc magyar nemesi család kapta vissza őseitől örökölt jussát. Mentőövet a minél nagyobb számú külföldi befektető bevonása jelentheti. Különben félő, hogy a nagy áldozatok árán visszaszerzett épületek ismét idegen kézre kerülnek. /Ördög I. Béla: Védelmet a kastélyoknak! = Szabadság (Kolozsvár), aug. 29./

Augusztus 28-án Vetésen Török József főszervező bejelentette: megalakul a Vetési Albert Kultúrkör. A falu méltatlanul feledésbe merült személyiségéről, Vetési Albertről, illetve a „vetési pátensről” is megemlékeztek. Török József emlékünnepséget szervezett a „vetési pátens” 305. évfordulója alkalmából. Thoroczkay Sándor, a Szent István Kör tiszteletbeli elnöke tartott előadást a Vetési családról, annak leghíresebb képviselőjéről, a Mátyás király diplomatájaként ismert, de méltatlanul elfelejtett Vetési Albertről, valamint a „vetési pátensről”, amely kimondta, hogy a fegyvert fogó jobbágyok felmentést kapjanak a közteherviselés alól. A rendezvény Török József megzenésített verseinek az eléneklésével ért véget. /A vetési pátensre emlékeztek tegnap. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), aug. 29./

Nagy Géza nyugalmazott református lelkész Nyárádszentbenedeken született 1929. december 13-án, hatéves koráig élt ott, édesapja református lelkész volt. Nagy Géza húszéves korában börtönbe került, ahol három évet és két hónapot töltött nehéz körülmények között. 1953-ban szabadult a börtönből. Nem mindenki tudja, hogy Erdélyben 1956 előtt is létezett kommunistaellenes szervezkedés. Nagy Géza 1949–1950-ben egy antikommunista ifjúsági szervezet tagja lett, amiben csak ketten voltak egyetemisták. 1949 októberében került kapcsolatba a szervezőkkel, és decemberben már letartóztatták. Amikor a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Tanács (CNSAS) jóvoltából beletekinthetett a dossziéjába, kiderült, hogy az egész a politikai rendőrség provokációja volt. A fő provokátor egy Leitz György nevű egyén volt, aki Kolozsváron élt, és 1993-ban halt meg. Ő maga írta le, hogy már 1946-tól provokátor volt, de talán mégis próbálta menteni azokat, akiket lépre csalt, mert végül ő kapta a legnagyobb büntetést: húsz, majd 15 évre elítélték. Tizenhét fiatalt tartóztattak le a szervezkedés ürügyén, tizenkettőt ítéltek el közülük. Nagy Géza börtönmúltjáról Ha túlélted, hallgass! /Polis Kiadó, Kolozsvár, 2004/ címmel is kötetet jelentetett meg. Arról szól, hogy milyen volt a pitesti-i és szamosújvári börtönben a kínzással való átnevelés. A magyarság erről nagyon keveset tud. Térben is és időben is csak Romániában, 1950–1951-ben alkalmazták ezt a módszert a fiatal értelmiségiek, iskolások és egyetemisták kommunista pártkatonákká való átnevelése céljából. Román szerzők 35 könyvet írtak róla, például Virgil Ieruncának van erről kötete, azt magyarra is lefordították. Magyar nyelven csak ő írt erről. Borzalmas dolog volt. Rabokkal kínoztattak rabokat, akik önmagukat lelkileg megsemmisítve kínzottakból kínzókká lettek. Hála Istennek kevés magyar fiatal került be ebbe a rendszerbe. A románok azt állítják, hogy magyar zsidó kommunisták eszelték ki mindezt. Ezt az egész rendszert egy nagyváradi ezredes, Czeller Lajos vezette. A végén maga a rendszer állította le a folyamatot. Később ráfogták az egészre, hogy a vasgárdisták szervezték a saját soraik megerősítése érdekében. Abszurd állítások sorozata követte egymást. Az átnevelés vezetőit perbe fogták, és 1954 decemberében Jilaván közülük 17-et kivégeztek. Czeller Lajos korábban főbe lőtte magát. Nagy Géza a börtönből való szabadulása után jelentkezett a teológiára. Előbb másfél évig Kolozsváron voltam segédlelkész, majd Iklandra és Székelykálba került. Nyomorúságos körülményeket talált, a parókia lakhatatlan volt. 1959-ben Sáromberkére került, itt szolgált negyvenegy éven át. Sáromberkén tizenhat Teleki-ős nyugszik, a leghíresebb gróf Teleki Sámuel kancellár volt, aki 1822-ben hunyt el, valamint az ükunokája, az Afrika-járó Teleki Samu, őt 1916-ban temették oda. A lelkész addig küldte a jelentéseket a Műemlékvédelmi Igazgatósághoz, míg végül a kriptát államilag valósággal újjáépítették. /Máthé Éva: „Sosem barátkoztam a hatalommal” Beszélgetés Nagy Géza nyugalmazott református lelkésszel. = Krónika (Kolozsvár), aug. 29./

Luka László András (Vasile Luca) egykori nagyhatalmú pénzügyminiszter Szentkatolnán született 1898. június 8-án, és 1963. július 23-án a nagyenyedi börtönben halt meg. Habár nem Lemhényben született, Luka élete végéig lemhényinek vallotta magát. Lemhényben az általános iskola falán – mely 1994 óta viseli a Bem József tábornok nevét, aki moldvai útjáról visszatérőben 1849-ben itt is átutazott – emléktáblát helyeztek el Luka, a Groza-kormány egykori pénzügyminiszterének tiszteletére. Ő építtette a jelenlegi alsólemhényi iskolát és a művelődési otthont, valamint a Brassót Bereckkel összekötő műutat. /Iochom István: Luka László Szentkatolnán született. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 29./ Luka László pénzügyminiszert 1952. augusztus 14-en letartóztatták közeli munkatársaival és a minisztérium felső apparátusával együtt és 1954 októberében életfogytiglani kényszermunkára ítélték.

Tőkés András, a Magyar Polgári Párt (MPP) országos alelnöke Marosvásárhelyen sajtótájékoztatón jelentette ki: a párt jövő heti vezetőségi ülésén javasolni fogja, hogy felállítsák a nemkívánatosnak tartott RMDSZ parlamenti jelöltek névsorát, akik ellen független jelöltként indítanának ellenjelöltet. Maros megyében Markó Béla szövetségi elnök és Kelemen Atilla a "persona non grata" – tette hozzá. Az MPP és az RMDSZ közötti tárgyalások sikertelenségéért elsősorban Markó Bélát teszi felelőssé Tőkés András, Kelemen Atilláról pedig úgy véli, nem sokat tett parlamenti, illetve európai parlamenti képviselőként. Ráduly Levente, az MPP Maros megyei szervezetének elnöke elmondta, két elvet tartanak szem előtt a választásokon. "Nem indítunk ellenjelöltet olyan RMDSZ parlamenti jelöltek ellen, akik az elmúlt 4-8 évben komolyan dolgoztak és eredményeket értek el, mint például Borbély László és Kerekes Károly, nekik a parlamentben a helyük, de ugyanez nem mondható el Kelemen Atilláról, akiről főként annyit tudni, hogy december elsején, Románia nemzeti ünnepén Budapesten koccintott. " – jelentette ki. /Antalfi Imola: Nemkívánatos személyek egyes RMDSZ-jelöltek – legalábbis az MPP számára. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 30./ Az RMDSZ Maros megyei szervezetének Területi Állandó Tanácsa közleményében elutasította Ráduly Levente és Tőkés András kijelentéseit, kifejtve: „ a politikai kalandoroknak, ha önös érdekekről van szó, semmi sem drága!” „erkölcsi fenntartások nélkül, bármilyen eszközt képesek bevetni politikai szélmalomharcuk győzelme érdekében”. Ez eltér a mai európai politikai kultúra mértéktartó jellegétől. „Megnyilvánulásuk szélsőséges jellege alaposan megkérdőjelezi politikusi hitelességüket!” „Ráduly Levente és Tőkés András megalapozatlan és durva támadást intéz Markó Béla szövetségi elnökkel szemben, aki minden bizonnyal az egyik legeredményesebb és leghitelesebb politikai vezető Romániában. ” „Dr. Kelemen Atilla képviselői munkájának kifogásolása is alaptalan rágalmazás”. /Az RMDSZ Maros megyei szervezetének Területi Állandó Tanácsa: Válasz az MPP Maros megyei vezetőinek rágalmaira. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 30./

A temesvári Bartók Béla Gimnázium és a szegedi Ady Endre Kollégium 2007 szeptemberétől 2008 augusztusáig egy Phare CBC pályázat keretein belül közös programban vett részt, amelynek a címe Egészségfejlesztő kollégiumok kialakítása (EFKOLL). Az uniós pályázat eredményeiről Virginás–Tar Judit pályázatvezető, a Bartók Béla Líceum igazgatója számolt be, megemlítve, hogy a szegedi Ady Endre Kollégiummal ez volt a második közös pályázatuk. Nagy eltérés van a romániai és a magyarországi kollégiumi élet között. Romániában 60 gyermekre vigyáz egy líceumot végzett, szakképzetlen nevelő, a magyarországi kollégiumban 10-12 gyermekkel foglalkozik egy–egy egyetemet végzett pedagógus. A pályázatnak köszönhetően képzéseket tartottak pedagógusok, nevelők, szakemberek és a téma iránt érdeklődő tanárok számára. Sikerült kisebb fejlesztéseket is megvalósítani: kerti bútort vásároltak a kollégiumnak, a belső kommunikációt elősegítő felszerelést és IT eszközöket a média klub számára, egy kondicionáló termet is felszereltek. A szakértői csoport kidolgozta két nyelven – románul és magyarul – a kollégiumok egészségfejlesztő stratégiájához szükséges módszertani útmutatót és eszköztárt. /Pataki Zoltán: Egészségfejlesztő kollégiumok. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 30./

Tábort szervezett a KÖZIFI (Középajtai Ifjúsági Egyesület) augusztus 22–23-án a helybeli fiatalok részére a falu mellett, Nagypallón. A szervezet Communitas-pályázat útján nyert pénzösszegből tudta megszervezni az ingyenes rendezvényt, melynek célja a középajtai fiatalok összehívása és a közösségi életben való részvétel népszerűsítése volt. Az esti tábortűz mellett közös éneklést a helybeli lelkész, Berszán István kísérte gitáron. /Berszán Réka: KÖZIFI-találkozó. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 30./

Lassan helyükre kerülnek a dolgok, s a történelemtudomány Romániában is elnyeri méltó helyét, azaz kiderül a valóság a román nép és a Románia területén élő népcsoportok történetéről. Egy jászvásári hattagú kutatócsoport Silviu Vacaru, az A. D. Xenopol Történelemtudományi Intézet főkutatója vezetésével hozzálátott egy eddig feldolgozatlan dokumentációs forrás kiadásához. Három év leforgása alatt tizennégy kötetben fogják megjelentetni a moldvai kincstár 1820–1852 közötti jellegzetes adóösszeírásait, a katagráfiákat. Most látott napvilágot az első kötet, mely Roman vidékének 1820-beli katagráfiáit tartalmazza, Lucian-Valerian Lefter fiatal történész doktorandusz gondozásában. A katagráfiák a moldvai kincstár által a XIX. század első felében készített adóösszeírások. Cirill betűkkel írták, tehát hallás után, így a neveket nem tették felismerhetetlenné. Például a Prjastii Unguri nevű faluban – már a település neve is jelzi, hogy magyarokról van szó – olyan nevek találhatók, mint Mihai Antal, Ilies Martin – Mihály Antalról és Illyés Mártonról van szó. Ugyanígy szerepel Márton Ferenc, Péter Tamás, Ferenczi Márton, Péter Mihály, Kamarás János (Ianos Comoras), Bálint Mihály, Katona Antal, Pérer Gergely Miklós, Gábor György, Fekete Péter (Petre Fichiteu), Istók György, Józsa nevű magyar tanítóval (Joja, dascal ungurescu). Sok férfinév mellett az szerepel, hogy székely vagy magyar. Sok településen vannak magyarok a listán. Az adóösszeírásokat románok végezték, a neveket hallás után, de természetesen, kissé átrománosítva írhatták, s a megfejtést, a cirillből a latin írásba való átültetést is románok végezték, tehát természetes a románhoz való hasonulás, de így is szembeötlőek a magyar származású nevek. A bevezetőben olvasható: „A katagráfiákból kitűnik a Moldvába való tömeges erdélyi és bukovinai bevándorlás a XVIII. század végén és a következő század első felében. A látványos demográfiai robbanást nem lehet természetes szaporulattal magyarázni, hanem éppen a határon túlról érkezett bevándorlók letelepedésével. ” „A katagráfiák megkönnyítik a moldvai nemzeti és felekezeti kisebbségek jobb megismerését. A kérdés elsősorban a moldvai római katolikus népesség eredetét illeti, mely nagyon ellentmondásos témává vált vallási és nacionalista okokból, valamint az etnikai beolvasztási folyamatok jelensége miatt. Az érintett településeken élő családok genealógiai kutatása során a katagráfiákban megtalálhatóak a legrégebbi dokumentált nemzedékek, így meg lehet állapítani, hogy ezek a családok az 1800-as években románok vagy más nemzetiségűek voltak. Ilyen meggondolásból elsődleges a Bákó, Neamt és Roman kerületek katagráfiáinak kiadása, ugyanis itt mai napig léteznek mind nemzetiségi, mind vallási szempontból vegyes települések. Moldvában a székelyeket már a XVI. században említik írott dokumentumok, később, a XVIII. század folyamán (1718-ban, 1744-ben, majd 1761 és 1764 között) sokan menekültek Erdélyből Moldvába a főúri rend üldöztetése és véres megtorló intézkedései miatt, aztán 1778-ban újabb menekülteket jegyeztek: az I. székely határőrezred szökevényeit. Az ő utódaik, akik Roman vidékén katolikus falvakban telepedtek le, azok a székelyek, akik "katonáknak neveztetnek"”. Az előszó szerint mellőzték a csángók eredetének kérdését. /Szekeres Attila: Perdöntő bizonyíték a csángók eredetéről. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 30./

A Házsongárd, a magyar kultúra panteonja állandó figyelmet, és nem csekély anyagi ráfordítást igényel. A szükséges pénzalapok előteremtését szolgálja a 87 képzőművész és műgyűjtő adományaiból augusztus 23-án Kolozsváron, a Protestáns Teológia épületében megnyílt képzőművészeti tárlat. Az Egyetemes Magyar Képzőművészeti Egyesület Stockholm (EMKES) vezetői, a Tamás házaspár a Házsongárd Alapítvány támogatása érdekében felhívást intéztek a világ magyar képzőművészeihez. Ennek eredménye, hogy a képzőművészek 87 munkájukat adományozták az alapítványnak. /Németh Júlia: Művészek a Házsongárdért. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 30./

Az Inter-Art Alapítvány augusztus 10–26. között Nagyenyeden rendezte meg a XIII. Inter-Art Nemzetközi Képzőművészeti Alkotótábort, melyen tizenkét ország közel negyven képzőművésze vett részt a világ négy kontinenséről. Közben megnyílt a Bethlen kastélyban a hagyományos Nemzetközi Mail Art Kiállítás. A táborozó művészek az alkotómunka mellett megismerkedhettek Nagyenyed és vidéke néhány jellegzetességével, ellátogattak az Inter-Art muzsnaházi múzeumába és a Székelykő tövében fekvő Torockóra. Balog István, a tábor megálmodója és szervezője a résztvevőknek emléklapot nyújtott át. /Józsa Miklós: Nagyenyed. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 30./

A Romániai Máltai Segélyszolgálat augusztus 15–22. között a Sepsiszentgyörgy melletti Előpatakon ötödik alkalommal szervezett tábort a Kárpát-medencei mozgássérült fiatalok számára. Idén 107 résztvevő szórakozott, játszott, sportolt, imádkozott a hagyományos tábori körülmények között. Kirándultak a Szent Anna-tóhoz, elmentek Sepsiszentgyörgyre. Megtartották az első Közép-Európában megrendezett paint-ball-bajnokságot. Az elektromos orgonánál kerekes székes ült és énekelt. Szent István napján történelmi vetélkedő volt, székelyruhás lányok szolgálták fel a hagyományos magyar ételeket. A Magyar Máltai Lovagok Szövetsége az anyagi támogatás közel felét vállalta, mert a romániai támogatás még mindig nem elégséges. Mikes gróf a lovait hozta el, a szentgyörgyi Paintball Egyesület támogatásként szerelte fel a speciális pályát, az íjászok, a Háromszék együttes néhány táncosa önként vállalta a szórakoztatást. Mindenki egyforma volt: az emberszeretetben, az összetartozásban, a küldetés megélésében. /Márkus Etelka: Egyetlen dolgom a földön a szeretet. A Kárpát-medencei mozgássérült fiatalok máltai tábora. = Vasárnap (Kolozsvár), aug. 31./

Július 27. – augusztus 3. között rendezte meg a Háló idei nagytáborát. Mintegy 350 személy gyűlt össze a Kárpát-medence különböző részeiről, különböző katolikus csoportok. Minden napnak megvolt a maga bibliai témája. Az egyik napon Csató Béla csíkszentkirályi főesperes tartott előadást, másik napon a Hálóban már jól ismert Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát tartott értékes előadást. /Sánta Judit: Tatán táboroztak a Hálósok. = Vasárnap (Kolozsvár), aug. 31./

A Magyar Polgári Párt közleménye szerint a meghiúsult tárgyalások után az RMDSZ a Magyar Polgári Pártot tette felelőssé az összefogás elmaradásáért, „holott pont az RMDSZ magatartása, valamint az általuk aláírásra küldött dokumentum a bizonyíték arra, hogy semmi szándékuk nem volt a saját maguk által javasolt belső koalíció megkötésére. ” A Magyar Polgári Párt folytatja törekvéseit a romániai magyar közélet demokratizálódása érdekében. /Az MPP a héten dönt a jelöltállításról. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 1./

Tőkés András, az MPP alelnöke kijelentette, Markó Béla RMDSZ-elnök „bizonyos helyzetekbe úgy viselkedik, mint Ceausescu elvtárs”, ezzel augusztus 28-án tett kijelentéseire utalt. Markó Béla ugyani kijelentette, a Tőkés László EP-parlamenti képviselő által vezetett EMNT-vel is eredménytelenül végződtek a tárgyalások, akárcsak az MPP-vel folytatott megbeszélések. Tőkés András szerint az RMDSZ elnöke a felelős a jelenlegi helyzetért. Ráduly Levente, az MPP Maros megyei szervezetének elnöke hangsúlyozta: a többségében magyarok lakta vidékeken további négy évig tisztségben maradnak a politikai dinoszauruszok. /MPP nyíl Markó fele. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 1./

Az RMDSZ Arad megyei szervezete augusztus 30-án szervezte a szenátor- és képviselő-jelöltek rangsoroló küldöttgyűlését. Megjelent Kovács Péter, az RMDSZ ügyvezető alelnöke is, aki hozzászólásának nagyobbik részét az MPP és Szilágyi Zsolt szapulására fordította. Király András megyei elnök beszámolt négyéves képviselői tevékenységéről. Amint várható volt, a képviselőjelölteknél Király András kapta a legtöbb szavazatot, 77-et. A második Tóth Csaba 20, Pénzes Gyula 17, Albert László 15 voksot kapott. A szenátorjelölteknél Bölöni György 80–70 arányban nyert Cziszter Kálmán előtt. /Irházi János: Rangsoroló az aradi RMDSZ-nél. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 1./

A bécsi döntés 68. évfordulóján szervezett megemlékező ünnepséget az Új Jobboldal kolozsvári szervezete. A rendezvény keretében a párt tagjai megkoszorúzták a Fellegvár tetején álló keresztet, amelyet a helyi románság úgy tart számon mint a horthysta megszállás áldozatainak emlékművét. Alexandru Santu pártvezér közölte: nem véletlenül választották a megemlékezésre ezt a napot, amikor 68 évvel ezelőtt aláírtak egy Romániára nézve aljas és igazságtalan dokumentumot, amely arra kötelezte az országot, hogy Erdély nagy részét átengedje a nemzeti-szocialista Németország szövetségesének, Horthy Miklós Magyarországának. „A négy év megszállás máig eleven sebeket ejtett az erdélyi románságon, hiszen ártatlanok tucatjait pusztították el vagy hurcolták munkatáborokba, bezáratták a román iskolákat és lerombolták az ortodox templomokat” – nyilatkozta Santu, hozzátéve: reméli, hogy hamarosan nemzeti gyásznappá nyilvánítják augusztus 30-át. /Tovább kelti a hangulatot Kolozsváron az Új Jobboldal. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 1./

Korodi Attila környezetvédelmi miniszter augusztus 29-én a Marosvásárhelyen szervezett SIMFEST fesztiválon kijelentette: súlyos helyzet állt elő a törvénytelen erdőirtások miatt, így a többi felelős intézménnyel együtt ellenőrzéseket kezdeményez ezen a téren. /Ellenőrzések az erdőirtások miatt. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 1./

Új politikai osztályra lenne szükség, Romániában általában és az erdélyi magyar közösségen belül is. Olyan politikai osztályra lenne szükség, amely szakszerűen tudná képviselni országunk, illetve az erdélyi magyar kisebbség érdekeit EU-s szinten, szögezte le Winkler Gyula EP-képviselő. Erre azonban nem túl nagy az esély: az ősszel megválasztandó új országgyűlés még a mostaninál is gyengébb minőségű lesz, hangsúlyozta a Hunyad megyei RMDSZ elnöke. /Chirimiciu András: Megújhodás kellene Hunyadban. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 1./

Kibéd megbecsüli nagyjait. Dr. Mátyus István orvosprofesszor és Seprődi János népzenekutató mellett a harmadik neves személyisége Madaras Gábor. Augusztus 31-én, a vasárnapi faluünnepen játszóteret, parkot és szobrot avattak a falu régi központjában. A parkot, játszóteret pályázat útján nyert, vissza nem fizetendő kölcsönből építette az önkormányzat. Az istentiszteleten szolgált a Vártemplom Musica Humana női kara, dr. Csíky Csaba vezetésével. Madaras Gábor (1918. aug. 22. – 1980. szept. 20.) kilencvenedik születésnapja tiszteletére készült el Deák Árpád szobrászművész egészalakos alkotása. (Az ő tehetségét dicséri a Seprődi- féldombormű is.) A testvérkapcsolatot kereső magyarországi Mátyus község küldöttsége jelenlétében zajlott az ünnepség. Kacsó Ildikó rádiószerkesztő Madaras Gábor, az Erdély- és Magyarország-szerte oly népszerű népdal- és nótaénekes küzdelmes életéről beszélt; Deák Árpád szobrászművész gyermekkora Kibéden töltött vakációit idézte. /Bölöni Domokos: Madaras Gábor emléke Kibéden. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 1./