Levélben fejezte ki köszönetét Kóthay László magyar vízügyi államtitkár román kollégájának, Lucia Ana Varga környezetvédelmi államtitkárnak, amiért Románia megengedte, hogy néhány magyar szakember ellátogasson Borsabányára, és a helyszínen tájékozódjon július 26-án gátszakadást szenvedett derítő helyzetéről. A levél szerint a magyar szakemberek által készített jelentés alapján a magyar környezetvédelmi tárca „megnyugtathatja a magyar közvéleményt”. A román fél – éppen Varga államtitkár szorgalmazására – mindent megtett annak érdekében, hogy a borsabányai szennyezés méreteit kisebbítse, azt jelentéktelennek mutassa be. Öt napon át a román hatóságok azt ismételgették, hogy a gátszakadás nyomán a Csiszla patakba kikerült zagy, a patak magas vízhozama miatt annyira felhígult, hogy a szennyezést már a Visó folyóban sem lehetett kimutatni. Azonban július 31-én a kolozsvári Szamos-Tisza vízügyi igazgatóság közleményt adott ki, amelyben leszögezte: a szennyezés következtében a Visó vize II. fokúról III. minőségi fokra romlott, mangánnal, rézzel és cinkkel szennyeződött. Ez azt jelenti, hogy a magyarországi lakosság Kóthay-féle megnyugtatásának megalapozottsága megkérdőjelezhető. A Kóthay-levelet Korodi Attila környezetvédelmi miniszter is kihasználta, kijelentetve: a dokumentum elismeri, hogy a Tiszát a borsabányai baleset nem mérgezte. Varga államtitkár pedig egyenesen gratuláló levélről beszélt, amikor a magyar tárca dokumentumának megérkezését bejelentette. A magyar hatóságok a levélben szóvá sem tették, hogy július 16-án az Aranyoson is halpusztulással járó súlyos környezeti katasztrófa történt, s hogy a szennyezés tényéről a romániai illetékesek a magyarországi hatóságokat és közvéleményt nem tájékoztatták. A Szabadság tudósítója a hatalmas mennyiségű döglött halat a Maros és az Aranyos találkozásától nem messze saját szemével látta. Budapest végül augusztus 1-jén közölte: számon kérték Bukaresttől, hogy miért nem értesítették a történtekről a magyar felet. Augusztus 1-jén ismeretlenek kőolaj-származékokkal szennyezték a Kis-Szamost, közölte a Szamos-Tisza vízügyi igazgatóság. /Gratuláció Budapestről a szennyezésért? = Szabadság (Kolozsvár), aug. 2./

Nyelv – szöveg – stílus témában július 21–26. között rendezte meg a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) és a Georgius Aranka Társaság (GAT) a magyar szakos tanárok számára meghirdetett XVI. Bolyai Nyári Akadémiát Kolozsváron. A továbbképző tudományos szakirányítói Egyed Emese és Péntek János egyetemi tanárok voltak (BBTE, Kolozsvár). A tanfolyam Péntek János megnyitó beszédével kezdődött, melyben a szakma, a magyar nyelv tanításának gondjaira hívta fel a figyelmet. A házigazda Báthory István Gimnázium igazgatója, Tőkés Elek beszélt a neves iskola múltjáról, jelenéről. A szakmai találkozó kirándulással zárult. /Széman Rózsa Emese: Nyelv – szöveg – stílus a Bolyai Nyári Akadémián. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 2./

Csíkszeredában a városnapokon, augusztus 1-jén felavatták a Nagy István Zene- és Képzőművészeti Szakközépiskola új székhelyét. Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere beszédében a székely népben lakozó folyamatos alkotóerőről, valamint a művészetért való rajongásáról beszélt. Kovács János, a művészeti iskola visszatekintett a múltra. 1969-ben a Petőfi Sándor Általános Iskolában kezdődött a csíkszeredai művészeti oktatás, majd átkerült az Octavian Goga Gimnáziumba. A rendszerváltás után a saját intézmény létrehozásáért folytatódott a kálvária. Tanítottak a Márton Áron Gimnázium alagsorában, az Ady Endre Általános Iskola épületének egyik szárnyában, majd egy másik épületben, sorolta az igazgató. Az új oktatási intézményben huszonnégy tanterem, három laboratórium és két belső udvar kapott helyet. Tervek szerint pár éven belül egy multifunkcionális helyiség, újabb tantermek és tornaterem is épül. /Kozán István: Zászlófelvonás és iskolaavató a városnapokon. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 2./

Zorkóczy Zenóbia színművésznőt, a Laborfalvi Róza Alapítvány elnökét szülővárosában Kovásznán mindenki ismeri. Itt vert gyökeret a színművészet iránti elhivatottsága, és világjárása után ide telepedett vissza. Ebben a kilencezres (magyar) lélekszámú kisvárosban immár negyven évet is meghaladó múltra tekint vissza a diákszínjátszás, és ennek eredményeként egy kisebb társulatra elegendő színművészt adott a kisváros a magyar kultúrának. Kovásznán hajléktalanná vált a kultúra, az 1977. évi földrengés miatt életveszélyessé vált épületből kényszerlakhelyekre költözött a könyvtár, miközben gyakorlatilag ellehetetlenedett a színpad, a nézőtér. Már nem sikerült visszacsalogatni a kiábrándult, embereket. Zorkóczy Zenóbia ebben az atomizálódott közegben próbálkozik: félórás versösszeállítást ad elő, szerepet vállal a Kőrösi Csoma Sándor-napok alkalmával. Az általa vezetett Laborfalvi Róza Alapítványt is segítségül hívja. /Gyila Sándor: A Laborfalvi-alapítvány sikeres provokációja. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 2./

Magyarul beszélő személyzetet szeretne a nagyváradi bölcsődékbe az RMDSZ városi szervezete. Biró Rozália elnök elmondta: a Nagyváradon jelenleg működő kilenc bölcsődéből mindössze kettőben vannak olyan alkalmazottak, akik beszélik a nyelvet. /N. O. : Magyar pedagógusokat a bölcsődékbe. = Reggeli Újság (Nagyvárad), aug. 2./

Augusztus 1-jén zárultak a Nyárádszeredai Városnapok, országos kirakóvásárral a piactéren. Ugyanitt kezdődött a Játszom a hangszeren című gyerekműsor, amelynek előadója Kepenyes Pál, gyulai gimnáziumi tanár volt. Hangszeres bemutatókból született ez a műsor, amelynek nagy sikere volt Nyárádszeredában is. A kultúrházban nyárádmenti népművészek találkoztak Szatmári Ferenccel, a Romániai Magyar Népművészeti Szövetség elnökével. Duma András bemutatta Csángó mitológia c. könyvét, majd a csángó népművészetről tartott előadást. A Nyárád mentéről összegyűlt népművészek Bíró János faragó kopjafáit olvasva próbálták megfejteni az alkotó üzenetét. Átvitt értelemben a Nyárádszeredai Városnapokat csángó-székely-magyar-magyar találkozónak is nevezhetjük, mert a szeredaiakkal együtt ünnepeltek a testvértelepülések is – mondotta Kádár Gyöngyi, a polgármesteri hivatal művelődési igazgatója. /Kilyén Attila: Csángó-székely-magyar-magyar találkozó. Tegnap zárultak a Nyárádszeredai városnapok. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 2./

Augusztus 1-jén kezdődött a gyergyószárhegyi Lázár-kastélyban a Muuuvi – Nemzetközi Rövidfilm-fesztivál. A versenyjellegű rendezvényre több mint 50 animáció és rövidfilm érkezett a világ minden részéből. /Balázs Katalin: Muuuvi Szárhegyen. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 2./

Az Egyesült Államokban egy katolikus közösség, Mike Caroll atya vezetésével célul tűzte ki, hogy megpróbál segíteni a kelet-európai, volt kommunista országok fiataljainak, hogy hitükben elkötelezetten olyan vezetőkké váljanak, akik közösségük szolgálatában mutatnak példát. Az alapítvány 1991 óta működik, minden évben 20-30 cseh, lett, litván, magyar és szlovák diák tanulhat egy évig az Egyesült Államokban, és vehet részt hitüket és vezetői képességeiket erősítő programokban. A nyári tábor a már hazaérkezett és az idén utazó diákok találkozóhelye. A tábor résztvevői idén önkéntes munkájukkal szépítették Zalaegerszeg városát. Cseh, lett, litván, magyar, szlovák és amerikai fiatalok együtt elmélkedtek, játszottak és dolgoztak egy héten keresztül. A jövőben a nagykárolyi Kalazanci Szent József Katolikus Iskolaközpont is csatlakozik a Global Outreach programjához és diákjai számára megnyílik a lehetőség arra, hogy egy évet az Amerikai Egyesült Államokban tanuljanak. /Varga Éva angoltanár: Nagykárolyi diákok angoltáborban. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), aug. 2./

Sepsiszentgyörgy bejáratainál „Egyetemi város” táblákat a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) sepsiszentgyörgyi kirendeltsége vezetőinek kérésére helyezték el. Sepsiszentgyörgyön mintegy 3000 egyetemista tanul, többségük helybéli, de vannak Hargita, Brassó és Maros megyei hallgatók is. A városban tíz éve működik a BBTE kihelyezett tagozata, ahol a közgazdasági, közigazgatási és környezetmérnöki karon közel 1100 diák tanul, és a bukaresti Spiru Haret Tudományegyetem működtet még távoktatási központot mintegy 2000 diákkal. A fiatalok Sepsiszentgyörgyre vonzását szolgálná az épülő egyetemi campus, amelyben 8 tanterem, 24 szemináriumterem, hat laboratórium és három amfiteátrum kap majd helyet, a bentlakás és étkezde 1830 diák befogadására lesz alkalmas. /Bíró Blanka: Egyetemi város? = Krónika (Kolozsvár), aug. 4./

Az együttműködés jegyében találkoztak augusztus 3-án Csíkszeredában a házigazda város, Sepsiszentgyörgy, Gyergyószentmiklós és Kézdivásárhely polgármesterei, illetve a Hargita és Kovászna Megyei Tanács képviselői. Ráduly Róbert csíkszeredai polgármester, a találkozó kezdeményezője szerint a résztvevők abban állapodtak meg, hogy a találkozóra kéthavonta kerül sor, amikor a két megyét érintő konkrét gondokra keresnek megoldást. Hozzátette, tervezték, de nem jött létre a székely megyei jogú városok egyesülete, ehelyett egy intézményes tárgyalási keretet teremtettek, amely utólag bizonyos közös projektek lebonyolítása érdekében jogi személyiséget is nyerhet. „Együtt szeretnénk dolgozni, mivel tudatában vagyunk annak, hogy nagymértékben rajtunk múlik Székelyföld lakóinak a sorsa” – jelentette ki. Tamás Sándor Kovászna megyei tanácselnök. A rendezvényről hiányzott Bunta Levente székelyudvarhelyi polgármester és Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnök, akik a kolozsvári RMDSZ-ülésen vettek részt. /Pap Melinda: Székelyföldi polgármesterek találkoztak. = Krónika (Kolozsvár), aug. 4./

Nagyváradon elkezdődött a VII. Kárpát-medencei Nyári Egyetem. „Egészségesebben kellene élnünk, hiszen a génjeink jók” – közölte Czeizel Endre orvos-genetikus, a rendezvény fővédnöke a megnyitón. A szervezők (Partiumi Ifjúságért és Hallgatókért Egyesület, Partiumi Keresztény Egyetem Diákszervezete, Rákóczi Szövetség és Temesvári Magyar Diákszervezet) képviselői köszöntötték a Partiumi Keresztény Egyetem dísztermében a Vajdaságból, Felvidékről, Kárpátaljáról, Magyarországról és Erdélyből érkezett mintegy 80 fiatalt. „A létszám még nem teljes, 120–130 hallgatóra számítunk” – tájékoztatott Ádám Elvíra szervező. Augusztus 4-től elkezdődnek az irodalom, közgazdaságtan, valamint orvostudomány és egészségvédelem témakörökben zajló szekcióülések. Ezeken bemutatják a Partium és a Helikon című folyóiratokat, szó esik nyugdíjrendszerről és az EU-s források felhasználásáról, valamint a művészetterápiáról és a bioetikáról. /Fried Noémi Lujza: Elkezdődött a nyári egyetem. = Krónika (Kolozsvár), aug. 4./

12. ODFIE Színjátszó-találkozót tartottak a hétvégén. Kilenc csapat versenyzett a hét végén az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet (ODFIE) színjátszó-találkozóján Nyárádszentmártonban és Csíkfalván. Az erdélyi unitárius ifjúság és más felekezetű, szabadelvűen vallásos fiatalok szervezeteként működő ODFIE rendezvényének szervezésében egykori színjátszók is tevékenykednek. Sándor Krisztina, az ODFIE főtitkára 1997-ben a homoródalmási csapat tagjaként érkezett a legelső találkozóra, ahonnan Rejtő-előadásukkal első díjat vihettek haza. A több mint kétszáz fellépőt és érdeklődőt fogadó rendezvény fődíját Karinthy Frigyes Tanár úr, kérem című regényéből készült produkciójukkal az alsófelsőszentmihályi csapat nyerte el, és felléphetnek az augusztus 2–9. között Nagyváradon zajló Kárpát-medencei Nyári Egyetemen is. A rendezvény idején megalakult az UART erdélyi fiókja, az Erdélyi Unitárius Alkotók Társasága. Az alapító okiratot Farkas Wellmann Endre költő és az ODFIE vezetősége, Szabó László és Rácz Norbert is aláírták /Bauer dobogós lett. 12. ODFIE Színjátszó-találkozót tartottak a hétvégén. = Krónika (Kolozsvár), aug. 4./

Augusztus 3-án a városnapok keretében felavatták Borszéken a Borvizek Múzeumát. Az épület hű mása az egykori Lázár-fürdőnek, amely Borszék sok más patinás épületével együtt ment tönkre és tűnt el. A múzemlátogatók közül már csak a nagyon idősek emlékezhettek a Sáska-házra, a hidegvíz-gyógyintézetnek nevezett kezelőegységre, az Ős-forrásra, a Berkovits-féle vendéglőre vagy a Lázár-kertre. /Szucher Ervin: Falon a múlt. = Krónika (Kolozsvár), aug. 4./

Sikeresen zárult a Fazekasvarsándi Magyarok Találkozója. Manguci Erzsébet főszervezésében augusztus 2-án istentiszteleten áldották meg a helység magyarjait. A helybeli közösséget erős széthúzás jellemzi, pedig a szórványban kellene együttműködni. Közeleg a templom száz éves évfordulója, Bodonyi Erzsébet felolvasta a történetét, a helybeli magyar iskolások pedig néhány verset szavaltak. Matekovits Mihály emlékezett, 1968 szeptember elsején került Fazekasvarsándra; a magyar tagozat matematika tanáraként helyezték ide. Akkor 22-en voltak pedagógusok. Jelenleg 12 I-IV. osztályos tanulója van a magyar tagozatnak. Fazekasvarsándról évente csupán 1-2 gyermek jön Aradra, a Csikybe, a gimnáziumba. /Sólya T. Emília: Fazekasvarsándi Magyarok Találkozója. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 4./

A Bözödújfalu megsemmisítésére emlékező XVII. találkozón a falu egykori lakói, az elszármazottak, az együttérzők augusztus 2-án újra meghatottan néztek egymásra. Az emlékfalnál elmondták egymásnak, hol és hogyan élnek. Ferencz István erdőszentgyörgyi plébános és Demeter Erika erdőszentgyörgyi unitárius lelkész beszéde a siratófalnál hangzott el, amelyet a Bécsben élő Sükösd Árpád állíttatott 1995-ben, hirdetve, hogy a tó fenekén Bözödújfalu nyugszik 180 házával, a lakosai pedig a világban szétszórva siratják. /Kilyén Attila: Sosem némulnak el az elárasztott templom harangjai. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 4./

Négy településen voltak falunapok Szatmár megyében. Mezőpetriben a helyi és nagykárolyi tánccsoportok szerepeltek. Ezen a településen első alkalommal került sor szervezett kulturális programra a falunap alkalmából. Mezőteremen öregfiúk futballtornájával kezdődött az ünnep, amelyet a fúvószenekar és a mazsorettek felvonulása nyitott meg ebben az évben is. Szerényebb körülmények között tartották meg Hadad Napját. Szaniszlón először fordult az elő, hogy nem lépett fel nevesebb együttes a község napján, anyagi okokból. A hagyomány szerint most is megnyílt egy napra a határ Szaniszló és Ömböly között: a két szomszédos település lakosai átsétálhattak egymáshoz látogatóba. Kálmándon augusztus 3-án rendezték meg a megyei fúvóstalálkozót: immár hagyományos módon. /(fodor): Négy falunap és fúvóstalálkozó. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), aug. 4./

Sikeresek voltak Tordaszentlászlón a falunapok. Augusztus 1-jén táncházzal kezdődött a rendezvény, Tamás Gebe András polgármester magyarul és románul is köszöntötte az egybegyűlteket. Balázs Attila református lelkész aktív szerepet vállalt a bográcsgulyás készítésében. /N. -H. D. : Tordaszentlászlói falunapok. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 4./

Új időpontban jelentkezik a Magyar Televízió határon túli műsora, a Kárpát Expressz. Augusztus 25-étől a naponta 16. 48-kor (magyar idő), az m1-en jelentkező Kárpát Expressz lényegesen nézettebb idősávban várja az érdeklődőket. Másnap reggel (5. 23 m2, magyar idő) és délben (11. 05 m2, magyar idő) megtekinthetik az ismétléseket. /Új időpontban a Kárpát Expressz az m1-en. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 4./

Augusztus 4-től nyújthatják be pályázati dossziéjukat az RMDSZ-színekben indulni kívánó képviselő- és szenátorjelöltek. Rangsorolásuk küldöttgyűléseken történik. Kolozs megyének 10 képviselő és 4 szenátor jár a törvényhozásban, ennek megfelelően 10 képviselői és 4 szenátori kerületre osztották fel a megyét. A legesélyesebb az a jelölt, aki a Bánffyhunyad központú, és a magyar többségű kalotaszegi falvakat tömörítő képviselői körzetben indul. Fehér megyét öt képviselői és két szenátori körzetre osztották fel – jelezte Rácz Levente megyei RMDSZ elnök, aki nincs megelégedve a körzetek felosztásával. A magyar többségű Torockót leválasztották Nagyenyed körzettől, és a Mócvidékhez csatolták. Így annak a választókörzetnek, ahova Nagyenyed is tartozik, csak 16,41 százaléka magyar. A két szenátori körzet Nagyenyed és Gyulafehérvár köré csoportosul, Enyeden 10,42, Gyulafehérváron pedig 2,06 a magyarság aránya. Szilágy megyében négy képviselői és két szenátori körzetben szavazhat a lakosság a parlamenti választásokon. Fekete Szabó András szenátor szerint a négy képviselői körzet: Zilah, Szilágycseh és környéke, Szilágysomlyó és környéke, valamint Zsibó és környéke. Szilágycseh körzetében a lakosság több mint fele magyar, ez 99–100 százalékos képviselői mandátumot jelent. A szenátori körzetek közül Szilágycseh-Szilágysomlyó körzetében az RMDSZ jelöltje kaphatja a legtöbb szavazatot, de nem éri el a fele plusz egyet, ezért az újraosztáskor dől el a szenátori szék sorsa. Elmondta: Szilágy megyének 1992 óta folyamatosan van egy képviselője és egy szenátora is a parlamentben. /D. I. – Sz. K. : Jelöltállítási start az RMDSZ területi szervezeteinél. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 5./

A moldvai szomszédokkal perlekednek területeikért a székely megyék. A háromszéki Zágon község közel 500 hektár erdővel gazdagodik ezen a héten. György Ervin prefektus elmondta, az állami erdészet szakembereivel azonosították azokat a parcellákat, amelyeket visszamérhetnek a községhez. A tulajdont igazoló dokumentumokból kiderítették, hogy a falu jogosan tart igényt közel 400 hektár legelőre, amely jelenleg a Buzau megyei Gura Teghii településhez tartozik. Az 1968-as megyésítéskor több ezer hektár területet Vrancea, Bákó és Buzau megyéhez csatoltak. A tulajdon-visszaszolgáltatáskor nehézségek merültek fel. A Kovászna megyei magánszemélyek, önkormányzatok, közbirtokosságok, egyházak próbálták visszaszerezni területeiket, igényük jogosságát telekkönyvi kivonatokkal igazolták. Bákó és Buzau megyékben a többéves eljárás eredménnyel zárult, a háromszéki tulajdonosoknak visszamérték az erdőket, legelőket. Viszont évek óta eredménytelenül harcolnak a Vrancea megyéhez csatolt területekért, pereskedés ellenére még egyetlen négyzetmétert sem mértek vissza a Kovászna megyeieknek. A megyehatár menti községek, az ozsdolai, gelencei, berecki és zabolai jogosultak hiába nyújtottak be több tucat visszaigénylést, mellékelve a tulajdont igazoló iratokat, Tulnici település és Vrancea megye földosztó bizottságai azokat sorozatosan visszautasították. Tamás Sándor, a Kovászna Megyei Tanács elnöke korábban megfogalmazta, úgy tudja, Vrancea megyében hallgatólagos politikai egyezség született arról, hogy a „magyaroknak” ne adjanak vissza semmit. Újabb megyeközi vegyes bizottság létrehozását kezdeményezi Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács elnöke a Csíkszentmárton és Dormányfalva (Darmanesti) közötti határ megállapítására. A két település határa egyben Hargita és Bákó megye közötti határvonalat is jelenti. 2006-ban a tábor hovatartozása élesztette fel a megyék közötti területvitát. Borbély Károly távközlési miniszter ugyanis – aki akkor az Országos Ifjúsági Hatóságot vezette – rendeletileg a Hargita Megyei Ifjúsági Hatóságnak adta át a tábort. A határozatot azonban a Bákó megyei hatóságok megtámadták. A határvita megoldására 2006 őszén megyeközi vegyes bizottság alakult, a feleknek azonban nem sikerült megegyezésre jutniuk. /Bíró Blanka, Gazda Árpád: Újratermelt határviták. = Krónika (Kolozsvár), aug. 5./

Mintegy 90 sírt gyaláztak meg augusztus 3-ra virradó éjszaka Segesvár temetőiben ismeretlen tettesek, a legtöbb sírt – 81-et – a katolikus temetőben. Segesváron ilyen mértékű vandalizmus még nem történt. Egyetlen éjszaka 90 sírkövet döntöttek le, 26-ot teljesen összetörtek. /Antalfi Imola: Vandálok a segesvári sírkertekben. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 5./

Lakitelek vendégei voltak maroshévízi fiatalok. A meghívás előzménye: március 15-én a maroshévízi Székely Tanács színvonalas műsorral emlékezett meg az 1848-as forradalom hévízi eseményeiről. Az ünnepségen jelen volt Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke, akinek annyira megtetszett a fiatalok műsora, hogy meghívta őket egy lakiteleki táborozásra, július 28. és augusztus 3. között. A táborozás költségeit a vendéglátók állták. A Csillagtúrák a Tisza mentén elnevezésű táborozáson a fiatalok részt vettek a Magyarok égen és földön című programon, amelyet Zombori Ottó csillagász vezetett. A hévízi fiatalok ismét találkozhattak Lezsák Sándorral és Nagy Alajossal, az 1956-os forradalom részvevőjével, a Mindszenty Társaság tiszteletbeli elnökével. /(Czirják Károly): Lakitelek vendégei voltak. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 5./

Augusztus 3-án, vasárnap istentisztelettel zárult Hidegszamoson a XIX. Koinónia Tábor. A rendezvény a találkozások, a beszéd és a közösség táboraként határozza meg magát, idei tematikája: A nyelv megszelídítése. Az évek során bekapcsolódtak résztvevők Magyarországról, Hollandiából és Ausztriából is. /(köllő): Koinónia-tábor a nyelv megszelídítéséről. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 5./

Tőzmiske község önkormányzata, illetve a Simonyi Társaság augusztus 2-3-án ismét nagyszabású rendezvénysorozattal rukkolt ki a Simonyi napok alkalmával. Az első napon lovasbemutató és a fogathajtó verseny volt, több mint száz résztvevővel a táncosok színes, toborzó felvonulása a főutcán. Több együttes lépett fel. Másnap, vasárnap, a katolikus templomban megtartott ökumenikus, kétnyelvű istentiszteleten magyarul Hegedűs János plébános és Deák Bálint helybeli, németül Walter Sinn evangélikus-lutheránus lelkész hirdetett igét. A Simonyiak Emlékházának udvarán leleplezték a 13 kopjafát, illetve a svéd gránitkőből készült emlékművet. A Deportáltak Egyesületének nevében Contras Magdolna románul elmondott beszédében felidézte 1945. január 14-ét és 15-ét, amikor az országból 75-80 ezer németet vagy német szimpatizánst deportáltak Szovjetunióba „málenkij robotra”, ahol jelentős részük embertelen körülmények között elpusztult, a többiek évekig szenvedtek a nemzetiségük miatt, egész életre testben, lélekben megnyomorítva tértek haza. A kényszermunkára hurcolt 59, közülük ott elhunyt 13 simonyifalvi emlékére a Balogh Csaba közreműködésével egy-egy kopjafát faragó Brittich Erzsébet képzőművész személyes indíttatású beszédben ismertette elhurcoltatásuk történetét. Dan Vasile Ungureanu családi érintettség okán szólott a Baraganba történt deportálásokról. Leleplezték a szögesdróttal övezett, a tetején eltört, fekete gránitoszloptól megosztott emlékművet. /Balta János: Simonyifalvi napok. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 5./

Augusztus 2-án három új taggal bővült a Dr. Aszalós János Emlékalapítvány díjazottjainak köre. Marosvásárhelyen a Szabadi Úti Református Egyházközség gyülekezeti központjában Adorján Kálmán lelkész, a Református Mentőmisszió és Bonus Pastor Alapítvány programkoordinátora, Becsky Borbála pszichológus, a FA- MILIA Családsegítő Centrum vezetője és Kun-Kriza Ilona, a KUN Humanitárius Társaság alapítója és munkatársa részesült erkölcsi-anyagi elismerésben. /Díjátadás. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 5./

Mátyás király-díjjal tüntették ki Csíksomlyót, a ferences kegytemplomot és búcsút. A díjat a Magyar Művészetért Díj kuratóriuma és a Herendi Porcelán-manufaktúra Zrt. idén Mátyás királlyá koronázásának 550. évfordulója tiszteletére alapította. Csíksomlyó, a ferencesek gondozta Mária-kegyhely és a csíksomlyói búcsú – Székelyföld, Erdély, a moldvai csángók és a világ magyarságának legnagyobb zarándokhelye. Az hitre való buzdításával érdemelte ki a Mátyás király-díjat.,,A kegytemplom, a ferences rend, az a hihetetlen alázat, szervezőkészség, óriási szervezőerő, amellyel ebben a nyomorult világban és elnyomorított világban oly sok embert részesítenek szeretetben, jövőben ott van minden nemzetét szerető ember szívében, mert először is ez a legnagyobb magyar egység" – mondja Gubcsi Lajos, a Magyar Művészetért Díj kuratóriumának elnöke. A díjat és az elismeréssel járó, porcelánból készült Mátyás-szobrot Péter Artúr ferences rendházfőnök vette át. /Mátyás király-díj Csíksomlyónak. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 5./

Lövéte község határában a vasbányászat 1984. január 1-ig tartott. Hivatalosan ekkor zárták be a Lövéte Bányavállalatot. A régi bányák emlékét helynevek és az emberi emlékezet őrzik: Szentkereszt bánya, Margit bánya, Szent János bánya, Gusztáv főtárna, Kakuk bánya, Bugja bánya, Gergely bánya, Új-Szentjános bánya, és az idők változását mutató Elena Pavel bánya, valamint a Vasile Roita bánya... Idén emlékművet állítanak ennek a szakmának, a több mint ötszázéves múltra visszatekintő lövétei vaskőbányászatnak (az első írásos emlék a vaskőbányáról 1591. febr. 5-én kelt adománylevélben található), és mindazoknak, akik a bányamunka közben lelték halálukat. Az andezitkőbe faragott Bányász-emlékmű a székelyudvarhelyi Zavaczki Walter Levente szobrászművész alkotása. A szoboravató ünnepségre augusztus 10-én lesz Lövétebányán. /Mihály János: Készül a Bányász-emlékmű. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), aug. 5./

Debrecenből ismét visszahelyezték Budapestre a Hír TV-vel kapcsolatos drogügy vizsgálatát, miután a Debreceni Városi Ügyészség vizsgálata kiderítette, nem kábítószerrel való visszaélés előkészülete történt, hanem hamis vád bűntettéről van szó, mivel ,,a hírtévések ellen koholt bizonyítékokat hoztak a hatóság tudomására". Eközben újabb felvétel került nyilvánosságra abban az ügyben, amelyben a Hír TV állítása szerint kábítószert akartak csempészni két riporterük autójába; a Szabolcs Online portálon közzétett hangfelvételen egy drogdíler és a bűncselekményre felbujtással összefüggésbe hozott Helmeczy László ügyvéd állítólagos első találkozásán elhangzott beszélgetés hallható. /A Hír TV drogügye: hamis vád. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 5./

Sokan szeretik, még többen szidják, de mindenki olvassa: ez Szőcs István. Cikkeiben minduntalan felvillantja nemcsak az irodalom, hanem a történelem, színművészet, néprajz, vagy akár mindennapi élet fonákságait is. Széchenyi István gróf vézna, nyápic, csenevész teremtmény volt, aki nem tudott magyarul. Ezzel szemben Szőcs István érvei kimutatják, hogy híres lovasként is nagy tiszteletnek örvendett, és apjának tökéletes magyarsággal írta leveleit. A Habsburg-ház buzgalommal támogatta a finnugor rokonság bizonygatóit, költséges tanulmányútjait. Szőcs István szerint így akarta demonstrálni a nagyvilágnak, hogy ezek a rebellis, büszke magyarok ilyen halzsír szagú, primitív, analfabéta szibériai törzsekből származnak. Az irodalom kérdésében Szőcs István kitartóan hadakozik az olyan pártírók ellen, mint Gaál Gábor, Robotos Imre, Méliusz József, Balogh Edgár, Szilágyi András, akik az ’50-es években kitagadták a magyar irodalomból Kosztolányit, Krúdy Gyulát, Balázs Ferencet, Reményik Sándort, Gulácsy Irént stb. Helyettük olyan elvtársakat toltak előtérbe, akiknek műveiből most Szőcs István elriasztó példákat idéz. Szőcs István augusztus 2-án töltötte be 80. életévét. Ez idő alatt írt regényeket, tanulmányokat, többezer újságcikket, kritikát minden műfajban. Adósunk maradt két testhezálló szintézissel: a magyar őshaza vitájával, illetve a romániai magyar irodalom történetével, írta Barabás István. /Barabás István: Nyolcvan év. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 5./

Életének kilencvenedik évében Moszkvában elhunyt Alekszandr Szolzsenyicin Nobel-díjas orosz író /Kiszlovodszk, 1918. dec. 11. – Moszkva, 2008. augusztus 3./. A rosztovi egyetem matematika-fizika szakát és a moszkvai irodalmi főiskolát párhuzamosan végezte el, végül matematika- és csillagászat-tanár lett. 1941 októberében bevonult, a világháborúban tüzérként szolgált, többször kitüntették. Szabadidejében naplót vezetett és novellákat írt. A katonai elhárítás felfigyelt levelezésére, melyben Sztálint „bandavezérként” emlegette, s 1945-ben 8 év kényszermunkára ítélték. Szabadon bocsátása után még három évet kényszerlakhelyen kellett töltenie. 1956-ban rehabilitálták, s ismét tanár lett Rjazanyban. Kisregényét az Ivan Gyenyiszovics egy napját a Novij Mir című folyóirat 1962-ben közölte, ebben a saját élményei alapján mutatta be a lágerek rabjainak életét. Hruscsov 1964-es bukása után már nem közölték műveit a szovjet sajtóban, egyre élesebben támadták, zaklatták. A pokol tornácán és a Rákosztály című regényet szamizdatban, illetve nyugaton adta ki. 1967-ben nyílt levélben fordult az írószövetséghez, amelyben szót emelt a cenzúra eltörlése mellett és követelte az ellene indított hajsza leállítását. Válaszul az írószövetség 1969-ben kizárta tagjai közül a renitens írót, Szolzsenyicin pedig Szaharov és mások mellett tagja lett a szovjet polgárjogi mozgalomnak. 1970-ben Szolzsenyicinnek ítélték az irodalmi Nobel-díjat, de nem ment ki Stockholmba, mert félő volt, hogy nem engedik haza. 1971-ben külföldön jelent meg 1914 augusztusa című történelmi regénye, amely az orosz vereséggel végződő tannenbergi csatával foglalkozott, s feltárta a cárizmus hibáit, melyek az 1917-es forradalomhoz vezettek. 1973-ban Párizsban adták ki A Gulag szigetvilág első kötetét, ebben történetíróként és szociografikusként tárta fel a munkatáborok és börtönök rendszerét s az áldozatok szenvedéseit. Sajtókampány indult ellene, letartóztatták, 1974-ben hazaárulás vádjával elítélték, majd kiutasították az országból. Stockholmban ekkor vehette át a Nobel-díjat. Kiadta a Gulag 2. és 3. kötetét, majd 1980-ban további két esszét: A tölgy és a borjú a szovjet irodalmi életet mutatta be, A halálos veszedelem az amerikaiak téves Oroszország-képét elemezte. Folytatta történelmi sorozatát, a második rész 1916 októbere, a harmadik 1917 márciusa, a negyedik 1917 áprilisa címmel jelent meg, összefoglaló címe Vörös kerék lett. 1990-ben visszakapta állampolgárságát, 1994-ben hazatért. 1991-ben jelent meg Hogyan mentsük meg Oroszországot? című röpirata. 200 év együtt című, 2001-ben kiadott könyve az oroszok és zsidók együttélésével foglalkozott, különösen a népcsoport szerepével a szovjet ellenzéki mozgalmakban. Ezt írta magáról: „Irodalmi sorsom nem az én sorsom, hanem azoké a millióké, akik nem tudták már papírra kaparni, elsuttogni, elhörögni azt, ami a börtönben, a lágerben történt velük. ” /Elhunyt Szolzsenyicin, „a megkínzottak és meggyilkoltak képviselője” = Szabadság (Kolozsvár), aug. 5./