- Már megint a Kúnok, vetették fel egyesek a kérdést Fülöp Júliának, a július 9-i megemlékező ünnepség főszervezőjének. Igen, megint a Kúnok, mivel szellemi örökségük, a szászvárosi szórványmagyarság ügyének szentelt életük példaképet és erkölcsi erőt jelent a maiak számára. Szászvároson alig maradt maroknyi magyarság. Közösségi ünnepségei régóta kiszorultak a köztérről, s immár a református templomban és gyülekezeti teremben zajlanak. De zajlanak: kis létszáma ellenére a szászvárosi magyarság közösségi élete meglepően aktív, mintegy jelezve, hogy gróf Kún Kocsárd és unokaöccse, gróf Kuun Géza emléke kötelez. Az istentisztelet után Fülöp Júlia a város tizenkilencedik századi nagy fiai, a két gróf előtt hajtott fejet. Mindketten a magyarság ügyének, elsősorban a magyar oktatásnak szentelték életüket, számtalan áldozatot hozva. Miután hazatért a szabadságharc alatti hazafias cselekedeteiért rászabott fogságból, gróf Kún Kocsárd, nekilátott Szászváros és környéke szórványmagyarsága fellendítésének, elsősorban az oktatás által. Ösztöndíjakat biztosított saját vagyonából a református kollégium tanítóinak, tanárainak és diákjaiknak. Az oktatás minőségére is nagy figyelmet fordított, s ezt unokaöccsére (a nevét eltérően író) nagy tudású gróf Kuun Gézára bízta. Sokáig az EMKE elnöke volt, vagyona jelentős részét éppenséggel az erdélyi magyar művelődésre hagyta. Algyógyon nemcsak a ma is működő mezőgazdasági szakiskolát hozta létre, hanem orvost, patikust hozott, tűzoltóságot létesített, egyszóval fellendítette a települést. A Szászvároson épített két Kún kollégium jelenleg is a város büszkeségét képezik: a régi épületben a kórház, az újban pedig az Aurel Vlaicu névre keresztelt román nyelvű elitgimnázium működik. Az emlékezésen megkoszorúzták a református templom előcsarnokában lévő grófok szobrait. /Chirmiciu András: Kún-megemlékezés Szászvároson. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 10./

Kihallgatta az ügyészség Corneliu Turianut, a Szekuritáté Irattárát Átvilágító Bizottság (CNSAS) volt elnökét, aki néhány hónappal ezelőtt azzal vádolta meg Calin Popescu-Tariceanu miniszterelnököt, hogy együttműködött a volt politikai rendőrséggel. Turianut a tisztségével való visszaéléssel és a CNSAS működési jogszabályának megsértésével vádolják. A kihallgatáson igazságügyi források szerint Turianu aláírt egy nyilatkozatot a kormányfő esetleges besúgómúltjával kapcsolatban. Egy olyan listára is utalást tett, amelyen – másik hatvan politikus neve mellett – a kormányfőé is szerepel. Tariceanu mindvégig tagadta, hogy valaha is köze lett volna a Szekuritátéhoz, június 5-én ezt a CNSAS vezetőtestülete is megerősítette. /G.G.: Kihallgatta az ügyészség Corneliu Turianut. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 11./

A külpolitika és a nemzetpolitika irányvonalai címmel tartott háttérbeszélgetést július 10-én Budapesten határon túli újságírókkal Gémesi Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal (MH) határon túli magyarokért felelős szakállamtitkára. Az új támogatási struktúra januártól már működőképes lehet – hangzott el. Ezután a magyar kormány részéről a határon túli magyarok számára folyósított anyagi támogatást két szintű rendszer szerint osztják majd el. Az első szintet az úgynevezett „nemzeti projektek” jelentik majd. Ezek politikai döntések, amelyek a legfontosabb célok meghatározásáról, valamint azok finanszírozásáról szólnak. A második szintet a különböző programok képezik, amelyekre jól körvonalazott, szakemberek által összeállított kritériumrendszer alapján lehet majd pályázni. Utóbbi esetben a hangsúly a szakembereken van, a döntéseket ők hozzák. Nagy arányú átvilágítási folyamatnak vetik alá a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetemet (EMTE). Előzőleg Gyurcsány miniszterelnök arról biztosította a Markó vezette erdélyi küldöttséget, hogy a magyar kormány támogatni fogja a felsőfokú oktatási intézmény működését. /Kiss Olivér: Lényegesen változik a támogatási rendszer. Tájékoztató a magyar Miniszterelnöki Hivatalban. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 11./ „Két út van a határon túli magyar közösségek előtt: a felzárkózás vagy a bezárkózás, célszerű a felzárkózás” – mondta Gémesi Ferenc. Kifejtette: a határon túliaknak nyújtott támogatások rendszerének változtatását az indokolja, hogy az eddig elköltött pénzzel nem arányos a fejlesztések mértéke. Az államtitkár kifejtette: „eddig százmilliárd forinttal támogatták a határon túli közösségeket, de a támogatásoknak nem volt olyan látványos eredménye, mint amekkora a kifizetett összeg volt.” A kormány célja a pályázati rendszer politikamentessé és hatékonnyá tétele. Ezért felszámolják a támogatások odaítélésének kuratóriumos rendszerét, helyette projektorientált rendszert vezetnek be. A támogatások rendszerének egységesítésével az a cél, hogy ne alakuljanak ki párhuzamos intézmények a határon túl, tette hozzá Gémesi expozéjához Törzsök Erika politikai főtanácsos. A párhuzamos intézmények helyett egymást kiegészítő, átjárható intézményrendszert akarnak létrehozni, állította. A nemzeti intézményeket megtartják mindenképp, jelentette ki Gémesi. Ilyen nemzeti intézménynek bizonyul például egy felsőoktatási intézmény is, mondta, de ennek politikamentesnek kell lenni, és a magyarság érdekeit kell szolgálnia. Nem szabad olyan felsőoktatási intézményeket létrehozni, amelyek munkanélkülieket termelnek, figyelmeztetett. Rámutatott: „a nemzeti projekteket politikai szinten fogják eldönteni a magyar kormány és a határon túli szervezetek vezetői. De a kritériumrendszer eldöntése és a pénzosztás alapvetően a magyarországi szakemberek feladata lesz, amiért vállalják a felelősséget.” Az ÚMSZ felvetésére, hogy mi lesz a tömbmagyar területek támogatásával, utalva Gyurcsány Ferenc miniszterelnök állásfoglalásaira, amelyekben a szórványra helyezte a hangsúlyt, Gémesi kifejtette: ezeknek nagyobb lehetőségük van a pályázásra, az infrastruktúra fejlesztésére, akár közösen Magyarországgal. Hozzátette: „nem szabad elfelejteni, hogy a két kormány közötti kapcsolatok is olyanok kell legyenek, hogy fejlesszék a magyarlakta területeket is.” /Simon Judit: Válaszúton a támogatásrendszer. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 11./

Hivatalból eljárást indított az Országos Diszkriminációellenes Tanács a Románok a világűrben nevű számítógépes játék készítői ellen, mivel a még fejlesztés alatt álló szoftver magyarellenes üzenetet hordoz. A játékosnak egy űrflotta parancsnokaként le kell győznie a „magyar szeparatistákat”. „A játék magyarellenes üzenetet hordoz, és tudva azt, hogy a felmérések adatai szerint a romániai társadalom bizonyos rétegeiben jól érzékelhető a magyarellenesség, a készítők részéről nem volt szerencsés megoldás a programba belevinni ezt a magyarellenes üzenetet, ami további előítéleteket gerjeszthet, a létezőket pedig tovább táplálhatja” – vélte Asztalos Csaba, a tanács elnöke. A tanács a szeptemberben piacra dobni tervezett játék forgalmazását próbálja megelőzni. A tervezők most finomítottak a játék szövegén, amelyben már nem jelenik meg a „szeparatista” jelző, de megjelenített űrháború játékosának továbbra is a magyarokat kell elpusztítania. /B. J.I.: Lehozzák az űrből a románokat? = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 11./

Cs. Gyimesi Éva emlékeztetett, a Babes–Bolyain 5500 magyar hallgatót tartanak számon. Egy 1993-as adathoz képest (800 fő volt a magyarul tanulók száma) a létszám közel meghétszereződött, s ha az egykori Bolyain évente tanulók számával (1200–1500) összevetjük, akkor ez a mai létszám annak több mint háromszorosa. A napokban megjelent felvételi tájékoztató szerint a 103 szakosodási lehetőségen belül 58 magyar nyelvű tanulmányi ágazat van meghirdetve, de nem közlik, milyen mértékben biztosított a magyar tanszékrészlegeken a diszciplínák megfelelő szakemberekkel történő lefedése. A jelenleg magyarul tanuló diákok létszáma, ha a Babes–Bolyain kívül a Partiumi Keresztény Egyetemet, a Sapientiát, a teológiai karokat, a színész- és orvosképzést és a bukaresti hungarológia szakot stb. is egybevesszük, huszonháromezer, tehát nagy tömegű értelmiségi utánpótlás létezik. Azonban a nyilvánosságban ez a magyar diákság nem látszik eléggé. Ehhez képest a két világháború közötti fiatal egyetemista értelmiség sokkal artikuláltabban jelenítette meg érdekeit (Venczel József és mások). A problémákra rákérdező diákot (Száfta Szendét) a Szabadságban rögtön valamely beszervezés, manipuláció, rosszindulatú politikai szándék eszközének tekintik. A diákok esélyegyenlőségének feltétele a jó könyvtárak, laboratóriumok, egyetemi jegyzetek, internet-hozzáférés kellő mennyiségének biztosítása (lenne), különösen ma, a tömegoktatás korszakában. A mai romániai egyetemekre – és ezen belül a magyar tagozatokra is – az eltömegesedés jellemző. A nagy csoportlétszám, a megfelelő infrastruktúra és az egyetemi jegyzetek hiánya miatt kinek-kinek személyesen kell megtalálnia a módját, hogy a minőséget ne sodorja el teljesen a mennyiség uralma. A bukaresti román sajtóban, különösen a 22 címűben, hónapok óta a felsőoktatás eltömegesedése és a minőségbiztosítás (akkreditáció) az egyik legfőbb téma. A romániai akkreditációról a magyar oktatói testület körében sem igen folyik párbeszéd. A kolozsvári egyetem magyar oktatóinak egyik utolsó fórumán Cs. Gyimesi Éva két megfontolandó szempontra hívta föl a figyelmet. Az egyik szerint a viták helyett vegyék a közös célt vegyék figyelembe: a hallgatók szakmailag hatékony képzését. A másik: vonják be azokat az egyetemi tanárokat is, akik az egykori Bolyai diákjai, majd tanárai voltak, és van néhány évtizednyi tapasztalatuk a tanszékszervezésben. Ezekről javaslatairól azt írta az Erdélyi Naplóban egy váradi újságíró, hogy Cs. Gyimesi Éva „ezúttal két értelmetlen mondatra ragadtatta magát”. A budapesti Felsőoktatási Kutatóintézet munkacsoportja, élén Kozma Tamással, a tavalyi kézikönyv után (Kisebbségi oktatás Közép-Európában. Új Mandátum Könyvkiadó, 2005.), amely a romániai magyar felsőoktatás intézményei közül csupán a Partiumi Keresztény Egyetem képzési struktúráját tárgyalta alaposan, belehelyezve a romániai kisebbségi oktatás szerkezetébe (Szűcs István tanulmánya), idén kiadtak egy másik könyvet: Felsőoktatási akkreditáció Közép-Európában, Kozma Tamás és Rébay Magdolna szerkesztésében (Új Mandátum Könyvkiadó, 2006.). Megállapítható, hogy Romániában tekintélyelvű, bezárkózó, a diákok véleményszabadságát kizáró oktatási struktúra dominál. /Cs. Gyimesi Éva: Mértékbiztosító. Az egyetemi akkreditációról. = Erdélyi Riport (Nagyvárad), júl. 11./

A demokrácia: tömeguralom. Ahol a társadalomban a saját fejükkel és szívmértékükkel gondolkodó emberek – azaz polgárok – száma túl kevés, ott a mennyiség uralkodik. A tömeg időnként megőrül, mert őrjíthető. Jól megvan kisebbségben a saját véleményével, csak vegyék figyelembe ellenvéleményét, véleménye mássága számon tartassék, írta a Népszabadságban Cs. Gyimesi Éva. A történelemben rendszeresen előfordult, hogy az alulmaradt kevesek igazsága végül elismertetett. Számára a kisebbségi helyzet is csupán számarány kérdése. A cikkíró lelkesen kiállt Dávid Ibolya mellett, „akit ma nőként mindkét oldalon támadhatnak a társadalom demokratánál demokratább szószólói: a férfiak. Az ilyen nőket, mint ő, a középkorban megégették.” Dávid Ibolya higgadt honanya, mégis „aljasul” megbélyegezik. /Cs. Gyimesi Éva: A bélyeg terhe. = Népszabadság, júl. 11./ A szerző irodalomtörténész, Kolozsvár

Annak ellenére, hogy 2004-ben szalagvágással, pezsgőbontással – az akkori igazságügy-miniszter, a Maros Megyei Törvényszék elnöke és politikusok jelenlétében – ünnepélyesen átadták Erdőszentgyörgyön a bíróságot, azóta sem történt semmi. /Az illetékesek a fülük botját sem mozdítják. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 11./

Arad megyében kifüggesztették a vizsgaközpontokban az idei érettségi eredményét. Pellegrini Miklós helyettes főtanfelügyelő elmondta, hogy a megyei átmeneti arány 83,96%-os volt. Ennél valamivel magasabb a megye egyetlen magyar tannyelvű középiskolájában, a Csiky Gergely Iskolacsoportban, ugyanis a 110 jelentkezőből 94 sikeresen vette az erőpróbát, ami 85,45%-ot jelent – tájékoztatta a Nyugati Jelent Szakács Ferenc igazgató. A 16 elbukó román nyelv és irodalomból járt pórul. Javítási lehetőségük augusztusban lesz. Fehér megyében a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban a vizsgákra feliratkozott mind a 121 diák megjelent, 108 sikerrel vizsgázott. A magyar nyelven érettségizők közül 101 a Bethlen Gábor Kollégium diákja, közülük 9-en román nyelv és irodalomból kaptak elégtelent. A gyulafehérvári Gróf Majláth Gusztáv Károly Római Katolikus Szeminárium 20 érettségizője közül 4-en szintén a román nyelv és irodalom vizsgán buktak el. Hunyad megye egyetlen magyar nyelvű középiskolájában, a dévai Téglás Gábor gimnáziumban az átlagosnál gyengébb eredmények születtek az érettségin. Egy kivételével mind az 52 beiratkozott megjelent a vizsgán, 39-nek sikerült átmenő jegyet elérnie. 12-en a román nyelv és irodalom tantárgyból buktak, így a magyar tagozaton csupán 76,47%-os átmenési arány született. Temes megyében a temesvári Gerhardinum Római Katolikus Líceum magyar tagozatán 12-en érettségiztek, tízen mentek át. A Bartók Béla Elméleti Líceumból 77-en jelentkeztek a vizsgákra, négyen az előző évfolyamok végzősei voltak: utóbbiak egyikének sem sikerült, tájékoztatott Halász Ferenc főtanfelügyelő-helyettes. A Bartók idei végzősei közül 73-an iratkoztak be, 72-en jelentek meg az érettségin. Átmenő jegyet kaptak 64-en, a nyolc bukott diákból ötöt románból, kettőt magyar írásbelin, egyet magyarból és pszichológiából vágtak el. /Érettségi 2006: pénteken végleges eredmény. A magyar diákok románból buktak. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 11./

Július 10-én tartották Tusnádfürdőn a Duna TV és az Új Magyar Szó közönségtalálkozóját. Cselényi László, a Duna TV elnöke elmondta, az idén húsvétkor indult új adó, a Duna 2 Autonómia-csatorna ideális eszköz az Európában létező autonómiamodellek bemutatására. Cseke Péter Tamás az ÚMSZ szerkesztője az írott sajtó természetéből adódó szerényebb eszközöket „ajánlotta” fel: az önrendelkezés politikai vetületeivel kapcsolatos korrekt tájékoztatást, valamint a véleményformálás lehetőségét a napilap publicisztika rovatában megjelenő írások révén. Egy tévénéző a Duna TV által olykor szegényesnek láttatott vidéki életmódot kifogásolta, kérte a fejlődés ezzel egyenrangú bemutatását is. Az ÚMSZ-ben viszont a regionális jellegű hírek nyomatékosabb megjelenítését fogadná szívesen egy újságolvasó. /Egy „Kosárban” a Duna TV és az ÚMSZ. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 11./

Baróti László-Sándor, a gyulafehérvári Gr. Majláth Gusztáv Károly Katolikus Gimnázium, közismertebb nevén a kisszeminárium eddigi igazgatója váltja fel tisztségében Farkas Ibolya szociális testvért a csíkszeredai Segítő Mária Római Katolikus Gimnázium élén – olvasható a dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek körlevelében. /Segítő Mária Római Katolikus Gimnázium – Igazgatóváltás. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 11./

A szórványban élő magyar, illetve a székelyföldi V–VII. osztályos gyerekek számára szervezték meg a Kapocs nevű tábort Csíkszeredában június 25. és július elseje között. A táborlakók közül húszan Temes, Beszterce-Naszód, Fehér és Szilágy megyéből érkeztek, tízen helybéliek voltak. A programok az Apáczai Csere János Pedagógusok Házában zajlottak, Ferencz S. Ajka táborvezető irányításával. A táborban volt számítógép-kezelés gyakorlás, voltak kézműves-foglalkozások, városnézés, helyismereti vetélkedők, múzeumlátogatás, néptánc- és népdaltanulás. A Kapocs szervezője a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége. /Borsos Éva tanítónő, kísérő, Detta: Szórványból a Székelyföldre. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 11./

„Ahol csend van, ott nem mozdul semmi” – foglalta össze a kolozsvári Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) idei akciótervének lényegét Bodó Barna egyetemi docens, a bizottság elnöke a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) sepsiszéki szervezetének rendezésében megtartott sepsiszentgyörgyi lakossági fórumon. Bodó eredménynek könyvelte el Markó Béla RMDSZ-elnök és Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke kézjegyének szereplését a BKB márciusi nyilatkozata végén. Hantz Lám Péter egyetemi adjunktus, a bizottság alelnöke elmondta, hogy a területi autonómia, a magyar nyelvű egyetem, valamint a kulturális autonómia elérése érdekében októberben tüntetéssorozatot szerveznek Sepsiszentgyörgyön, Nagyváradon, Kolozsváron, Szatmárnémetiben, Csíkszeredában, „esetleg Székelyudvarhelyen”. Hantz szerint azért van szükség a tömegmegmozdulásokra, mert Brüsszelnek érdeke, hogy csend honoljon Romániában, Erdélyben. Egy hónappal később kisebbségügyi felsőoktatási konferenciát szervez a BKB több európai nemzeti kisebbség képviselőinek részvételével, és folytatja a nemzetközi figyelemfelkeltő akcióit vezető tudósoknak és a Babes-Bolyai Tudományegyetem egykori diplomásainak címzett levelek révén. Kártérítést követelve készül perbe hívni a BKB az Élet és Irodalom magyarországi hetilapot, mert azzal vádolta őket a lapban Cs. Gyimesi Éva, hogy a bizottság korifeusai „szakmailag inkompetens ágensek” lennének. A sepsiszéki MPSZ Wass Albert-díjjal jutalmazta Bodó Barnát, Hantz Lám Pétert, valamint a BKB másik alelnökét, Kovács Lehelt a Bolyai egyetem visszaállítása érdekében végzett tevékenységükért. /Domokos Péter: Tüntetésekre készül a BKB. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 12./

Az utóbbi időben egyre többen szorgalmazzák annak a törvénynek az elfogadását, amely sajátosan szabályozná a görög katolikus egyháztól elkobzott ingatlanok visszaszolgáltatását. Ez az ortodoxia államvallásként való megtartását szolgálná. A törvény tervezete már elkészült, két konzervatív párti szenátor – Nicolae Popa és Dan Voiculescu – nyújtotta be a szenátusba márciusban. A szenátus ezt nagy többséggel elutasította, végső döntést azonban a képviselőház hoz. A konzervatív párti tervezet abból indul ki, hogy az ortodox egyház óriási igazságtalanság áldozata. A görög katolikus egyház ugyanis a rendszerváltás után nem kevesebb mint százötven templomot szerzett vissza. A kommunista rezsim 1948-ban elkobozta, majd az ortodox egyháznak adta a görög katolikus egyház vagyonát. Ha a tavaly elfogadott restitúciós jogszabályt maradéktalanul alkalmazzák, az ortodox egyház körülbelül kétezer (!) templomot veszíthet el, ezekkel együtt pedig a parókiákat, valamint a föld- és erdőterületeket is. Az ortodox egyház ezért igyekszik meggátolni a visszaszolgáltatást. A benyújtott tervezet bevezette az „arányosság elvének” fogalmát: a templomokat és a hozzájuk tartozó ingatlanokat a hívek számának függvényében osztanák el a két felekezet között. A görög katolikus egyház ezt ellenzi. Egyrészt nem tartják mérvadónak a népszámlálás adatait, amelyek szerint 190 ezerre tehető a görög katolikus hívek száma. Másrészt arra hivatkoznak, hogy az alkotmány szerint a törvény előtt mindenki egyenlő és a tulajdonjog szent. Az ortodox egyház szerint 1948-ban az állam nem követett el igazságtalanságot a görög katolikusokkal szemben, ellenkezőleg: igazságot szolgáltatott. A többségi tudat szerint ugyanis a tizennyolcadik század elején az ortodoxok egy része a Habsburg Monarchia nyomására ismerte el a pápa fennhatóságát, és a születő egyházba úgymond magukkal vitték az ortodox egyház vagyonát is. Az ortodox egyház nemcsak nem jogbitorló, hanem kárpótlásra tarthat igényt. Bartolomeu Anania kolozsvári ortodox érsek javaslatára az erdélyi püspökök zsinata határozatot fogadott el, amely nyíltan megfenyegette a pártokat: ha a törvény elbukik, az ortodox egyház újragondolja politikai függetlenségét. /Szőcs Levente: Harc az ortodox hegemóniáért. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 12./

A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) nemrég együttműködési megállapodást írt alá az Ujgur Fórum németországi emigrációban élő tagjaival. A Kínához tartozó ujgur közösség részleges autonómiát élvez, az Ujgur Fórum emigrációban élő tagjai a terület függetlenségéért szállnak síkra. Román sajtóértesülések szerint az Ujgur Fórum terrorista szervezetekkel tart fenn kapcsolatot, és számos erőszakos akció kötődik a nevéhez. Az SZNT képviselői cáfolják a román híreszteléseket, hangsúlyozván, hogy a tanács csakis demokratikus eszközökkel kíván harcolni Székelyföld autonómiájának a kivívásáért. Ferenc Csaba, az SZNT szóvivője elmondta: az ujgur néppel való történelmi kötődés ismeretében kötött megállapodás a közös múlt feltárására, a rendszeres kapcsolattartásra és a közös érdekek képviseletére irányul. A dokumentumban leszögezik: a székely és az ujgur nép feltételezett több évezredes közös múltja arra készteti őket, hogy a történelmi kapcsolódásokat feltárják és ápolják, a két nép közötti azonosságokat értelmezzék, és testvéri kapcsolatnak tekintsék. Végül pedig a felek szándékukat fejezik ki a rendszeres és gyümölcsöző kapcsolattartásra. „Mindenképpen azt akarják kisütni, hogy az SZNT terroristákkal kötött megállapodást”, jelentette ki a Szabadságnak Ferenc Csaba. /P. A. M.: Ujgurokkal kötöttek megállapodást a székelyek. A román sajtó szerint terroristagyanús elemekkel szövetkezik az SZNT. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 12./

Az átlagos képzettségű román polgár nem hiszi el, hogy Dózsa ne lett volna román, a történelemtankönyvek ugyanis ennek sehol nem mondanak ellent. Napjainkban a sepsiszentgyörgyi csendőrkaszárnya, mely ,,Doja” és ,,Gheorghe” alakban úgymond nevét viseli, kérte a várost, engedje át neki a szobrot, mert felállítaná saját székháza elé.  /(b. kovács): Szegény Dózsa György! = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 12./

Ló a cirkuszban a témája az idei, sorrendben tizennegyedik Incitato Művésztábornak, mely július elsején nyílt meg Bálványosfürdőn. A művésztábor főszervezője továbbra is Tóth Ferenc és lelkes családja, a tábor művészeti vezetője Simó Enikő sepsiszentgyörgyi képzőművész, házigazda és fő támogató Daragus Attila vállalkozó, Torja alpolgármestere. A megyei tanács első alkalommal állt anyagilag is a tábor mellé. /(Iochom): Incitato Művésztelep Bálványosfürdőn. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 12./

Új folyóirat jelent meg ME.dok címen, Média – Történet – Kommunikáció alcímen Kolozsváron. Első, júniusi számában Cseke Péter főszerkesztő Beköszöntő című írásában jelezte, médiatudományi szakfolyóiratot indítanak. „Az önálló Médiatudományi Tanszék kiépítésének reménységével. Egy majdani Sajtótudományi Kutatóközpont megteremtésének igényével.” A kiadvány egyik szerkesztője, Botházi Mária elmondta: A ME.dok című médiatudományi folyóiratot a BBTE újságíró szakának doktorandusai hozták létre a kutatómunkát irányító Cseke Péter professzor segítségével. A szakon működő Medea Egyesület szakkollégiumának kiadványa várhatóan egy tanévben kétszer jelenik majd meg. Céljuk a jelenkori romániai magyar újságírás helyzetének feltérképezése, a sajtótörténeti kutatások bemutatása. Az Aula rovat egy elismert professzor, médiaszemélyiség aktuális jelenségeket magyarázó előadásának szövegét hozza, a Szóközök a kommunikáció problémáira reflektál, a ME.diárium sajtótörténeti írásokat közöl, a Kamera a vizuális világot vizsgálja, a ME.teória a médiaelméleté, a Hátlap a legújabb, sajtóval, kommunikációval, médiával kapcsolatos kiadványokat recenzálja. A ME.dok szerkesztőbizottsága: Bernáth László (Budapest), Bodor Pál (Budapest), Marian Petcu (Bukarest), Reinhold Stipsits (Bécs), Szabó Zsolt (Kolozsvár), Tudor Vlad (USA). Főszerkesztő: Cseke Péter. Szerkesztő: Botházi Mária, Győrffy Gábor. Olvasószerkesztő: Buzogány Klára. Borítóterv, tipográfia: Könczey Elemér. /Köllő Katalin: ME.dok – új sajtókiadvány a piacon. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 12./

Hatpontos cselekvési tervet dolgozott ki az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) vezetősége a romániai magyar érdekek hatékony képviseletéért – jelentette be július 12-én Nagyváradon Tőkés László EMNT-elnök, református püspök. Az elnök egyrészt azzal indokolta a terv kidolgozását, hogy a legutóbbi EU-s országjelentésből a magyar kisebbség önrendelkezésének ügye, és a magyar kormány visszafejlesztette a határon túliakkal foglalkozó intézményrendszert. „Ráadásul azt is tudomásul kell vennünk, hogy a parlamentáris eszközök elégtelennek bizonyultak a többségi áldemokráciában” – szögezte le a püspök, bírálva az RMDSZ vezetőit, amiért gúnyos hangnemben beszéltek a gyergyóditrói székely nagygyűlésről. A hat pont közül az első a márciusban Szatmárnémetiben elfogadott Erdélyi Memorandum programjának képviselete. Fontosnak tartják az erdélyi magyar nemzeti minimum kidolgozását, a közös EMNT–SZNT állandó bizottsági ülés megrendezését, az EMNT plénumának összehívását, egy újabb brüsszeli út megszervezését, valamint egy erdélyi magyar nemzetbiztonsági bizottság létrehozását. Tőkés László egyben leszögezte, az EMNT-nek meg kell újulnia. „Az autonómia oldalán álló erőket ezért nemzeti kerekasztalba kívánjuk tömöríteni, és az autonómia-párbeszédet is folytatni akarjuk az RMDSZ bevonásával” – közölte. Az erdélyi magyar nemzeti minimum kapcsán elmondta, azt az autonómia, a magyar szolidaritás és a választás szabadságának témái körül kívánják kialakítani. A nemzetbiztonsági bizottság feladata az olyan sérelmek, folyamatok követése és leleplezése, amelyek veszélyeztetik a nemzet biztonságát, de elsikkadnak a hivatalos sikerpropaganda miatt. Szilágyi Zsolt, az EMNT alelnöke szerint lelki, érdekközösségi alapon kell összehozni a magyar erőket. /Balogh Levente: Erdélyi magyar nemzetbiztonsági bizottságot alakít az EMNT. = Krónika (Kolozsvár), Erdély.ma, júl. 12./

A Demokrata Párt ismét úgy érzi, hogy szövetségese, a Nemzeti Liberális Párt csapdát állít neki. A liberálisok ugyanis eldöntötték: a kormányhivatalokban csökkenteni kell a köztisztviselők, magas rangú hivatalnokok számát, mégpedig 30 százalékkal. A rendeletet állítólag maga a miniszterelnök írta alá, anélkül azonban, hogy a két párt előzetesen konzultált volna. A csapdahelyzet abban áll, hogy ha a DP ellenkezik a „karcsúsítással”, akkor a reform akadályozásával vádolják meg, így aztán kénytelen beadni a derekát. Államtitkárok és intézményvezetők menesztését követeli a Tariceanu liberális párti kormányfő, ugyanakkor Traian Basescu elnök máris két elnöki tanácsadói hivatalt létesített. /Antalfi Imola: Csapda a demokratáknak? = Népújság (Marosvásárhely), júl. 13./

Nem tudom, hogyan reagáltak volna az MSZP választói, ha még a kampány előtt vagy közben megmondják nekik, mi vár a magyar társadalomra, ha ennyire megkésetten és ekkora – minden polgár életére kiható – megszorításokkal kell majd rendbehozni a hatalmas adósságokkal terhelt államháztartást, írta Cs. Gyimesi Éva. Ehelyett a kampány utolsó heteiben felpörgött a baloldal ígéretdömpingje is, az addig minden szavát már-már túlzóan megfontoló Gyurcsány Ferenc kormányfő átváltott követhetetlen sebességű pesti dialektusra, ahogyan egykor a pártfőtitkár tette. Cs. Gyimesi Éva hozzátette, nem nyugtatja meg az a hatalmas különbség, amivel a jobboldali kampány üres ígéretmennyisége meghaladja az előbbieket. A kormányfő blogja most naponta olvasható, a hibáit is beismeri. „De vajon hány ezer oldal lesz még szükséges ahhoz, hogy a politikai és a közerkölcs közötti űrt kiiktassa, és újratermelje szavainak elveszett hitelét?” /Cs. Gyimesi Éva: Hézag van. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 13./

Gyurcsány Ferenc kormányfő július 12-én szlovákiai és vajdasági magyar vezetőkkel folytatott megbeszélést. A nemzetpolitikai koncepcióváltás tartalmi kérdéseiről tárgyal a miniszterelnök a határon túli magyarok képviselőivel – közölte Gémesi Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal nemzetpolitikáért is felelős szakállamtitkára. A változásra utal, hogy most a kormány nemzetpolitikáról és nem a határon túli magyarokkal kapcsolatos politikáról beszél. A magyar kormány mostani álláspontja szerint ma már alapvetően nem a határon túli magyarok nemzeti identitásának megőrzését kell szolgálnia a magyar költségvetési támogatásnak, hanem a határon túli magyar közösségeket kell szülőföldjükön versenyképessé tenni. A számtalan nyitott kérdés közül eddig csak egyre született határozott válasz: a magyar nyelvű oktatás választását megkönnyítő oktatási-nevelési támogatást nem akarja Budapest megszüntetni. Arról viszont már konkrét listát szeretne, hogy az eddig magyar költségvetési támogatással működő határon túli magyar kulturális, oktatási intézmények közül melyek magyarországi támogatásának fenntartását tartják szükségesnek az érintettek, melyek működtetését tudják maguk átvenni. A magyar költségvetési támogatásnak feltétele is van: minőség és politikamentesség. /Szlovákiai és vajdasági magyar vezetők Gyurcsány Ferencnél. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 13./ A megbeszélésen Bugár Béla, a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) elnöke, Csáky Pál alelnök, volt szlovák miniszterelnök-helyettes, Bárdos Gyula, az MKP frakcióvezetője, Kasza József, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke és Dudás Károly alelnök vett részt.  Bugár Béla a tárgyalás végeztével elmondta: a miniszterelnökkel folytatott megbeszélésen mindenekelőtt arról volt szó, hogy a határon túli magyarság szempontjából létkérdésnek tekinthető ügyekben hosszú távú megállapodásokat kellene kötni. ,,Ilyen például a Felvidéken az egyetem, az egyetemi képzés kérdése” – tette hozzá a politikus. A Magyar Állandó Értekezlet jövőbeni szerepét firtató kérdésre Bugár Béla úgy válaszolt, lesznek olyan témák, amelyekben minden határon túli magyar szervezet véleményére szükség van, erre példaként a magyar igazolványok esetét említette. /(L.): Határon túli magyar vezetőkkel tárgyalt Gyurcsány. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 13./

A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) egész tevékenysége cáfolja, hogy bármiféle kapcsolata lenne terrorista szervezetekkel – jelentette ki az MTI-nek Ferencz Csaba, a tanács tájékoztatási alelnöke, válaszként a román sajtóban megjelent vádakra. Leszögezte, hogy silány lejáratási kísérletről van szó csupán. Emlékeztetett: az SZNT Állandó Bizottsága június 5-én az Ujgur Fórum (vagy Ujgurok Világszövetsége) nevű szervezet németországi emigrációban élő tagjaival, nem pedig az Ujgurisztán Felszabadítási Fronttal írt alá megállapodást. Az SZNT csakis demokratikus eszközökkel kíván harcolni Székelyföld autonómiájának a kivívásáért. Árus Zsolt, a Gyergyószéki Székely Tanács elnöke és Simon Sándor, a Ditrói Székely Tanács elnöke felhívással fordult az RMDSZ parlamenti csoportjaihoz, hogy haladéktalanul kezdeményezzék a gyülekezési törvény módosítását. A felhívásban tájékoztatják az RMDSZ-t, hogy „a ditrói Székely Nemzetgyűlés szervezőiként fejenként 1000 lejre” büntette őket a csendőrség, mert a rendezvény az előre bejelentetthez képest mintegy fél órával később ért véget. „Merjük remélni, hogy a törvény meghozatalakor a szándék nem ez volt, s hogy az azt egykor megszavazó RMDSZ-frakció sem annak tudatában emelte fel a kezét, hogy egykor ezt a túl általános, könnyen félreértelmezhető cikkelyt egy székelyföldi, az autonómia iránti igényt kinyilvánító tömegrendezvény szervezői ellen fogják fordítani”. /Az SZNT alelnöke cáfolja, hogy terrorista szervezetekkel állnának kapcsolatban. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 13./

A pártbejegyzésre készülő Magyar Polgári Szövetség /MPSZ/ összegyűjtötte a huszonötezer aláírást, amely a bírósági bejegyzéshez szükséges, de Bukarestben még nem sikerült összegyűjteni a hétszáz aláírást, amelyet a jelenleg érvényben levő törvény előír. Bukarestben dől el, hogy a Magyar Polgári Szövetség politikai pártként jelenthet-e majd alternatívát az RMDSZ-re. Szász Jenő, az MPSZ elnöke elmondta: eddig 28 500 aláírást sikerült összegyűjteniük, és Bukarestet leszámítva a többi megyében maradéktalanul teljesítették a 700-as követelményt is. Jelenleg az aláírások szúrópróbaszerű ellenőrzése folyik, erre Szász szerint azért van szükség, hogy így küszöböljék ki az RMDSZ által esetlegesen „beépített embereket”. Bukarestnek az Országos Statisztikai Hivatal legfrissebb adatai szerint jelenleg 1 930 390 lakosa van, ebből azonban a legutóbbi népszámláláskor alig több mint hatezren vallották magukat magyarnak. A leendő párt a politikai pluralizmust szolgálná az erdélyi magyar közéletben, és valós alternatívát kíván nyújtani az RMDSZ-re. Szász nem zárja ki az RMDSZ-szel való együttműködést, főként a parlamenti választások esetében. Lemondott az MPSZ országos vezetésében betöltött funkciójáról – az országos választmány elnöki tisztségéről, illetve az elnökségi tagságról – Szilágyi Zsolt és Orbán Mihály. Szász Jenő azzal magyarázta a két tag döntését, hogy a bihari MPE túlságosan RMDSZ-közeli politikát folytat, és az MPSZ-t is az RMDSZ platformjává kívánják alakítani. Szilágyi Zsolttal és Orbán Mihállyal az MPSZ elnöke továbbra sem zárja ki az együttműködést. /Balogh Levente, Farcádi Botond – Bukarestben keresi a pártbejegyzés támogatóit az MPSZ. = Krónika (Kolozsvár) – Erdély.ma, júl. 13./

Előterjeszteni kész a szatmárnémeti helyi tanács RMDSZ-frakciója azt a kezdeményezést, mely szerint az erdődi magyarság szobrot kíván állítani Petőfi Sándornak. „Egyszerűen nem engedheti meg a városvezetés, hogy más mércét használjon a románoknál és mást a magyaroknál” – véli Szakács Imre alpolgármester, helyi RMDSZ-elnök. Kikötik: a szobornak a városka központjában kell állnia, ott, ahol a helyi román lakosság is szobrot emel a sváb- és magyarellenes múltú Augustin Mircea főjegyzőnek. Az erdődi sváb és magyar lakók tiltakoztak a D.A. Szövetség-többségű tanács döntése ellen, miszerint a főutcán lévő parkban, a református templom előtt állítanák fel a jegyző szobrát – ezt a magyar közösség Petőfi-szoborral ellensúlyozná. /Sike Lajos: Szoborharc indul Erdődön. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 13./

Szerették a váratlanul elhunyt Balló Áront, a Szabadság főszerkesztőjét, ezt mutatják a meleg hangú emlékezések. „Bármikor láttam, örvendtem neki” – írta róla Wagner Csilla a Reggeli Újságban. Mindig a lapról, a munkáról beszélt. /Wagner Csilla: Hiány. = Reggeli Újság, július 12- átvette: Szabadság (Kolozsvár), júl. 13./ A Szilágyság /Zilah/ hetilap munkatársai is szeretettel emlékeznek Balló Áronra, aki napilapok közül elsőként ismerte fel a regionalitás jelentőségét, és neki köszönhető, hogy a Szabadság hasábjain a környező megyék mellett a Szilágyság is rendszeresen jelen van. A tudósítók, szerkesztők együttműködését soha nem rivalizálásként, inkább egymásnak nyújtott segítségként értékelte. /Szilágysági üzenet. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 13./ Horvát Éva Salzburgból írt, gyakran idézte műsoraiban a Szabadságot magas színvonala miatt. Balló Áronban a kolozsvári magyarság egy tartóoszlopát veszítette el. /Horvát Éva: Részvétlevél Salzburgból. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 13./ Nem feledjük, hogy a Balló Áron főszerkesztő és munkatársai által vezetett/szerkesztett kedves megyeközi közéleti napilap az évek során felvállalta a katolikus egyház működésével, hitéleti és szociális szolgálatával kapcsolatos tudósításokat, híreket is, ugyanakkor kiállt az egyházunkat és népünket érintő nehéz helyzetekben. Sajnos életében elmulasztotta mindezt megköszönni, ezért most, „post mortem” teszi meg, írta Fodor György. /Fodor György, a Romániai Szerzetesrendek és Kongregációk Legfőbb Elöljárói Konferenciájának titkára: Becsülettel és komoly munkával „építette” ezt a várost... = Szabadság (Kolozsvár), júl. 13./ Áron erejének teljében ment el közülünk, emlékezett Makkay József, több mint tíz évet dolgoztak együtt a kolozsvári Szabadság napilap szerkesztőségében, ebből legalább ötöt vezető beosztásban: ő főszerkesztőként, Makkay meg főszerkesztő-helyettesként. Szakmai, emberi és magánügyeiket is gyakorta egymással beszélték meg, jó kollégák és barátok voltak. Balló Áron kiváló újságíró és kiváló lapszerkesztő volt. Egyenes, igaz ember, aki a BBC-féle objektív, mértéktartó újságírás elkötelezettjeként egyengette a fiatal újságíró-kollégák szakmai előrehaladását. /Makkay József (Erdélyi Napló, július 11.): Búcsú Balló Árontól. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 13./

Szatmárnémetiben a Pedagógusok Házának két kiadványa az „Ismerjük meg Szatmárnémeti kisebbségi kultúrájának jeleseit” és „A szatmárnémeti közoktatás jeles könyve” címeket viselik. Az ötletet Szász Piroska programvezető, a Pedagógusok Házának igazgatója adta, aki a Pro Studium Alapítvány titkára is. A kötet anyagát összegyűjtötte és szerkesztette Sándor Erzsébet magyar szakos tanár, a Pro Studium Alapítvány elnöke és Varga Imola, a Pedagógusok Házának informatikusa. A másik kötet a Szatmárnémetiben működő közoktatási intézmények szervezéséről és felépítéséről szól. /Farkas Orsolya: Mindenki számára elérhető könyvek. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), júl. 13./

A statisztikai intézet becslése szerint az év elején Romániának 21,6 millió lakosa volt. Ez nem népszámlálási adat, másodlagos források, részadatok alapján állt össze. Ha állandó lakosokról beszélnek, akkor a tartósan külföldön dolgozókat nem is érdemes hozzászámolni a huszonegy és fél millióhoz. Márpedig Magyarországtól Spanyolországig elég sok román állampolgár keresi a boldogulását külföldön, tehát a Romániában tartózkodók húszmilliónyian sem lehetnek. Számarányát tekintve viszonylag stabilnak mondható a magyar népesség, az ország lakosainak 6,6 százaléka magyar, szemben a négy évvel korábbi 6,7 százalékkal. Az ország lakosságának a száma az utóbbi közel másfél évtizedben csökkenő tendenciát mutat (1992-ben 22,8 milliónyi, 2002-ben már csak 21,7 millió állampolgár, ez a szám fogyott 2006-ra további százezerrel), a magyar nemzetiségűek esetében az 1992-es 1,6 millió 2002-re 1,44 millióra apadt, 2006-ban még mindig 1,43 milliónyi a lélekszám, ez akár óvatos optimizmusra is okot ad. /Szűcs László: Mínusz tízezer. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 14./

Azon vesszük észre magunkat, hogy néhány év elteltével kiürülnek falvaink, bezárnak iskoláink, omladoznak a templomaink, és lassan az sincs, akinek köszönni az utcán: kicserélődött a környezetünk, idegenné vált, lakásnyira zsugorodott az otthonunk. Két-három emberöltőnyi időről van szó, írta Demeter J. Ildikó. A legfrissebb statisztika 1,4 millió magyarról tud. A kilencvenes évek elején 1,7 millió volt a hivatalos adat, aminél mindig kicsit többet kellett számítani a valós képhez. Az 1922-es hivatalos adatok szerint Románia lakosságának 26 százaléka tartozott valamilyen kisebbséghez – megbízható történészek szerint azonban ennél is nagyobb, mintegy egyharmados, azaz bő 30 százalékos arányban éltek itt magyar, német, zsidó, rutén, ukrán, orosz, bolgár, cigány és egyéb nemzetiségűek. És ekkor a már korábban idecsatolt Dobrudzsa román ajkú lakossága az 1880-as 28 százalékhoz képest 65-re nőtt! (Ma pedig meghaladja a 91 százalékot.) A magyarság arányát a húszas évek Romániájában – tehát az impériumváltás miatt elmenekültek több százezres érvágása után – még 10 százalék fölöttre becsülték: 85 év alatt ez 6,6-ra csökkent. A nagyobb erdélyi városokat már elveszítettük: Temesvár a harmincas, Brassó az ötvenes években volt nagyjából azonos mértékben (30–30 százalékban) magyarok, románok és német ajkúak által lakott (ma egyikben sem érik el a 10 százalékot). Kolozsváron a tízes évek 80 százalékáról mára 20 alá csökkent a magyarság aránya, Marosvásárhely vékony magyar többsége a legutóbbi helyhatósági választásokon bizonyult kevésnek. Hogy a valamikori színmagyar, ma negyedrészt román Sepsiszentgyörgyről most ne is beszéljünk. A harmincas években még közel 800 000 lelket számláló szász és sváb közösség (akkori hivatalos adatok szerint 4,6 százalék) mára hatvanezresre apadt, s 0,3 százalékot tesz ki; a 650 000-es rutén és ukrán (3,6%), az 520 000-es zsidóság (2,9%), a 450 000-es orosz (2,5%) és 365 000-es bolgár (2%) lakosság pedig mára összesen 1,1 százalékra olvadt. /Demeter J. Ildikó: A kisebbségek jobban fogynak. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 14./

Június 13-án Marosvásárhelyen a tanács ülésén dr. Benedek István ezúttal magyarul szólt. Elmondta, a 215-ös közigazgatási törvény értelmében azokban a helységekben, ahol a lakosság több mint 20 %-a kisebbségi, a tanácsülésen joguk van az anyanyelv használatára. A tanács RMDSZ-frakciója nem élt vissza ezzel a jogával, bár anyanyelvükön jobban tudnak érvelni, s az is igaz, hogy több román tanácsos ért magyarul. Frunda György szenátor előzőleg tett javaslatát minősíthetetlen szavakkal illette Dorin Florea polgármester, szerinte „illetlenség” lenne, ha a magyar tanácsosok anyanyelvükön beszélnének, holott ennyi idő alatt a polgármesternek kellett volna megtanulnia magyarul – vélte a tanácsos. Benedek sajnálatát fejezte ki Dorin Florea ismételt kirohanásáért, mert ezáltal nemcsak a kisebbségieket sérti, hanem a város közhangulatát is rontja. Doru Opriscan független tanácsos Benedek István kétnyelvű felszólalását amolyan nyelvgyakorlatnak vélte, s arra kérte társait, amennyiben bevezetik azt, hogy magyar nyelven szólaljanak fel, akkor igényli, hogy szóról szóra fordítsák majd le a beszédet. Kolozsváry Zoltán ülésvezető azzal zárta le a vitát, hogy nem akar lemondani erről az előjogáról, de ő társai iránti tiszteletből használja gyűléseken a román nyelvet, minthogy ilyen tiszteletből illene a velünk együtt élőknek is ismerniük a mi anyanyelvünket. /(vajda): A tolmácsgéptől a bútorcseréig. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 14./

Másfél éve kezdte meg küzdelmét a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) az önálló magyar állami egyetem visszaállításáért. A kis lépések politikája tizenöt esztendő alatt semmilyen előrelépéshez nem vezetett, ezért érezték fontosnak néhányan – az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács oktatási szakosztályából, a Babes–Bolyai Tudományegyetem oktatói közül, a diák- és ifjúsági szervezetekből –, hogy újra fel kell vállalniuk a kezdeményezést. Július 10-én a Magyar Polgári Szövetség sepsiszéki szervezete Wass Albert-díjjal tüntette ki a BKB három vezetőjét: Bodó Barna elnököt, Kovács Lehel alelnököt és Hantz Pétert, a szervezet szóvivőjét. Az ünnepélyes díjátadás alkalom volt egy lakossági fórumra is. Az egyetem a jövőt jelenti, olyan típusú oktatást, amely nélkül elképzelhetetlen egy polgáriasult közösség – mondta Bodó Barna. 1990 januárja óta napirenden van a Bolyai Egyetem újraindítása. ,,Jó néhány évnek kellett eltelnie, amíg az egyetem kérdése megint megfelelő hangsúllyal, erővel, nyomatékkal napirendre kerülhetett” – fogalmazott Bodó Barna, aki öt pontban vázolta, mi változott, amióta fiatal kollégái, Hantz Péter és Kovács Lehel létrehívták a BKB-t. Azóta a magyar egyetem ügye folyamatosan jelen van a közéletben, már nem egy szűk elit, nem a romániai magyarság kérdése, hanem a demokratizálásé. Eredménynek könyvelhető el, hogy a BKB lépéselőnyt szerzett, ők tematizálják a folyamatot, a hivatalosságok pedig válaszolni kényszerülnek. Tüntetésekkel, aláírásgyűjtésekkel vállal­ták a konfrontációt, és hiszik, hogy az ügy eredményes képviselete érdekében a demokrácia által megengedett minden eszközt ki kell használniuk – mondotta Bodó Barna. Kiemelte: megkezdődött a párbeszéd. Elérték, hogy a román média egy szelete ma már pontosan érti, mit akarnak. A BKB vitte ki az európai politikai színpadra a Bolyai Egyetem ügyét, a legnagyobb belpolitikai eredmény pedig az, hogy márciusban az egyetemmel kapcsolatban sikerült egy lapra gyűjteniük két olyan aláírást (Markó és Tőkés), amely az elmúlt években nem szerepelt együtt.   Kovács Lehel a BKB eddigi tevékenységét vázolta. A tavaly januárban megalakult szervezet elsőként egy európai kisebbségi felsőoktatási konferencia szervezését vállalta. Ez pénzhiány miatt csak virtuálisan jöhetett létre, de a világhálón lebonyolított beszélgetések egy európai kisebbségi egyetemi charta létrehozásának alapjául szolgálnak. A konferencia kimondta: európai szinten az erdélyi és a felvidéki magyar oktatás van a legrosszabb helyzetben. 2005 júniusában kezdték meg a Bolyai-esték szervezését. Tavaly szeptemberben döntöttek arról, hogy nemzetközi színre viszik a magyar egyetem ügyét. Brüsszelbe, Strasbourgba, az EU különböző szerveihez juttatták el a dokumentációt, ismer­tették a valós helyzetet, a hiányosságokat. Bemu­tatták, hogy mit jelent a magyar egyetem hiánya, kiemelték a csángómagyar oktatás hiányosságait is. 2005 októberében négy erdélyi városban szerveztek tüntetést a Bolyai Egyetemért, novemberben elkezdték a tanárok körében az aláírásgyűjtést, a 179 oktatóból 149 egyértelműen támogatta három önálló magyar kar létrehozatalát. Decemberben a Diszkriminációellenes Tanácshoz fordultak a magyar gyerekek román tanításának ügyében, több hónapos halogatás után nemrég kaptak választ, amely leszögezi, sérül az esélyegyenlőség, és felszólítja a minisztériumot külön tanrend kidolgozására. Aláírásgyűjtést kezdtek, 83 nagynevű tudós és 11 Nobel-díjas csatlakozott ügyükhöz, februárban a polgármesterek és a történelmi egyházak vezetői fordultak beadvánnyal az egyetem szenátusához, és kérték a három önálló magyar kar létrehozását. Márciusban ültek össze a BBTE magyar oktatói, kiderült, közösségük megosztott: van, akit megfélemlítettek, s azért nem vállalja fel az önállósodás ügyét, mások személyes érdekből ellenzik. Szintén márciusban szerveztek egy fórumot a protestáns teológián, amelyen civil szervezetek, az RMDSZ, a magyar oktatók és a minisztérium képviselői fogalmaztak meg közös állásfoglalást. Áprilisban Bukarestben román értelmiségi találkozót tartottak, májusban imaláncot szerveztek, és megkezdték az idén októberre tervezett II. kisebbségi felsőoktatási konferencia előkészítését. Júniusban az egyetem etikai bizottsága elé idézték a BKB vezetőit, azzal vádolják őket, hogy ártottak az egyetem hírnevének. Hantz Péter terveik kitért a magyar diákok román oktatásának megváltoztatása érdekében kidolgozott stratégiájukra. Újabb beadvánnyal fordulnak a Diszkriminációellenes Tanácshoz, amelyben kérik, egyértelműen mondják ki: a helyzet diszkriminatív. Alkotmánybírósági határozatot is kérnek, s ha ez azt mondja ki, hogy a kisebbségi gyerekek román oktatása nem diszkriminatív, a strasbourgi Emberjogi Bírósághoz fordulnak. ,,Semmiképpen nem hagyjuk az ügyet elaludni” – szögezte le Hantz Péter. A magyar egyetem ügyében októberben újabb, több várost érintő tüntetést szerveznek. Hantz úgy véli, az EU-nak nem ügye a kisebbségi kérdés rendezése, de érdeke, hogy csend és nyuga­lom legyen a térségben. Nem állnak le a lobbitevékenységgel sem, az ENSZ-t, az EP-t, az Európai Biztonsági Tanácsot szándékoznak megkeresni. /Farkas Réka: Hosszú küzdelem lesz, de meg kell harcolni. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 14./