2016 januárjától látogatható a helyreállított műemlék
Új köntösben díszeleg Déva vár
Néhány napja sötétedés után színes fényjáték hívja fel a figyelmet Déva várára. A felújítás alatt álló műemlék amúgy napfénynél is teljesen új köntösben díszeleg.
A 2010 márciusában, uniós támogatással elkezdett restaurálása óta ugyanis évekig csupán az egyre szaporodó állványok látványa fogadta a vár látogatóit, illetve az időszakos lezárások, melyek néha a külső vár megtekintésétől is eltiltották a turistákat.
Pillanatnyilag szintén bejárási tilalom van érvényben. A szinte hihetetlen jó hír azonban, hogy a polgármesteri hivatal szóvivője szerint a vár december közepén újra megnyitja kapuit, immár véglegesen, egészen új arculattal fogadva a látogatókat. Ugyanis a közel 22 millió lejes európai, 3,4 milliós kormányzati és 13 milliós önkormányzati támogatással megvalósuló restaurálási projekt átadási határideje 2015. december 12. Hogy sikerül-e addig teljes mértékben befejezni a külső- és középső vár felújítását, az még kérdéses, de tény hogy az utóbbi öt évben szinte újraépítették Déva várát (már ami a külső védműveket illeti). Az említett projekt során teljesen visszaépült az első és második kapu, a teljes külső várfal, gyilokjárókkal, a hajdani gyalogos feljárást biztosító csigalépcső a keleti oldalon, a belső várba vezető híd a nyugati oldalon, a hajdani puskaporos torony, a tüzérségi kazamaták és teraszaik, illetve a vár alatti parkból az első és második kapun át vezető teljes út. Utóbbinak térkövekkel való kirakása még folyamatban van, akárcsak az említett híd felső szakaszát mozgató felvonószerkezet beszerelése. Ennek, 372 ezer lejre terjedő költségeit az önkormányzat által megszabott kiegészítő költségvetésből állják. Úgyszintén helyi alapokból, 1,8 millió lejből oldották meg a felújított várrész közművesítését. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy az évszázados falak között immár korszerű áram-, víz- és csatornarendszer működik. Mindez tehát 2016 januárjától látható, tapintható lesz minden érdeklődő számára – ígéri Mona Voinescu, önkormányzati szóvivő. Elmondása szerint jelenleg kidolgozás alatt áll a belső vár felújítását célzó projekt is. Erre ugyan már volt egy kísérlet: 2008-ban, amikor Daniela Marcu brassói régésznő fel is tárta a belső várat, térben és időben egyaránt meglepő leletekre bukkanva. A felújítási szándék azonban akkor befulladt.
A külső és középső vár sikeres helyreállítása nyomán viszont újra napirendre lehet tűzni a belső várat is – Előkészítés alatt áll az EU-hoz benyújtandó pályázat dokumentációja. A célunk természetesen a vár teljes helyreállítása, és kultúrturizmus terén való értékesítése. A belső várban multifunkcionális terek, időszakos kiállításokra alkalmas termek, irodalmi kávézó és amfiteátrum kialakítását tervezzük. És mindenképp figyelmet fordítunk Dávid Ferenc egyházalapító unitárius püspök emlékének ápolására is – fogalmazott az önkormányzati szóvivő.
Gáspár-Barra Réka
Nyugati Jelen (Arad)

Dévai Unitárius Szórványközpont
Adventi találkozások 2015
Idén is gazdag adventi tevékenységet kínál a helyi magyar közösségnek a Dévai Unitárius Szórványközpont. November 28-án, szombaton a Budapestről érkező Hargitay család vegyes kórusa énekel a templomban, majd a közösségi teremben adventi koszorú készítésére lesz alkalom.
December 6-án, vasárnap a Petőfi-program két Hunyad megyei ösztöndíjasa: Barna György és Szedlák Katalin tart előadást, majd a dévai Dalospacsirta gyermekkórus lép fel, és kézműves műhely keretében gyertyakészítésre is sor kerül.
December 12-én, szombaton Szabó Péter Kitárnám ablakom című verseskötetét mutatja be Brittich Erzsébet. Ezt követően kreatív képeslapkészítésbe kapcsolódhatnak be az érdeklődők.
December 20-án, vasárnap Koppándi Éva, Talpmasszázs-reflexológia témában tart előadást, majd kézműves karácsonyfadísz-készítés következik.
Valamennyi adventi program délután 17 órakor kezdődik az unitárius szórványközpontban (Lucian Blaga utca 14. szám) és az előadásokat, kézműves foglalkozásokat követően szeretetvendégséggel zárul.
A rendezvények társszervezője az RMDSZ dévai Nőszervezete, támogatója a Communitas Alapítvány, médiapartner a Nyugati Jelen.
Gáspár-Barra Réka
Nyugati Jelen (Arad)

Szereti Ön Chopint?
E kérdést szegezi a napokban hallgatóságának Thurzó Zoltán Kultúra-díjas zongoraművész, aki az RMDSZ felkérésére november 25. és december 12. között járja be az erdélyi szórvány nagyvárosait, Brassótól Temesvárig, sajátos hangulatú koncerteken idézve meg a nagy lengyel zeneszerző szellemét. A magyar történelmi egyházak templomaiban felcsendülő noktürnök, etűdök, keringők, polonézek meghallgatása nyomán pedig minden bizonnyal sokaknak szívébe lopja be magát Chopin. Az alig 39 évet élt zeneszerző és zongoravirtuóz tehetségét, változatos zeneművekben megjelenő lelki gazdagságát kortársai is igen nagyra értékelték. Barátjával, Liszt Ferenccel kölcsönösen ajánlottak műveket egymásnak – ebből is kap némi ízelítőt a Thurzó-turné közönsége. De megismerhetik Chopin melankólikusabb arcát és fiatalos, lengyel népi, romantikus, forradalmi érzelmeit is, melyeket mindig átsző egyfajta gáláns elegancia.
A dévai Szent Antal templomba november 26-án „érkezett meg” Chopin. Thurzó Zoltán gyertyafényes zongorakoncertjének hallgatósága hosszan tartó tapssal hálálta meg a nagy lengyel zeneszerzővel való találkozást.
A Chopin-estek pénteken Nagyenyeden folytatódtak, majd egy nagybányai és besztercei kitérő után Thurzó Zoltán visszatér térségünkbe: december 10-én a temesvár-belvárosi református templomban, 11-én az aradi evangélikus- lutheránus templomban koncertezik. Az erdélyi szórványban tett turné december 12-én a medgyesi római katolikus plébániatemplomban zárul.
Gáspár-Barra Réka
Nyugati Jelen (Arad)

IKE találkozó Vajdahunyadon
Néhány esztendő szünet után e hétvégén újraalakult az Ifjúsági Keresztyén Egyesület Hunyad megyei szervezete. Zsargó János esperes Kovács Szabadi Levente megyei ifjúsági referenssel karöltve szervezett ifjúsági találkozót Vajdahunyadon. A néhány hete meghirdetett rendezvényre mintegy 40 fiatal érkezett Déváról, Vajdahunyadról, Rákosdról, Petrilláról, Petrozsényból és Lupényból. Meghívottként jelen volt Tussay Szilárd, az IKE ügyvezető elnöke, az Erdélyi Református Egyházkerület ifjúsági referense is. Felszólalásában ismertette az IKE történetét, struktúráját, rendezvényeit és arra buzdította a fiatalokat, hogy igyekezzenek szervezett formában részt vállalni az egyházi életben. Kovács Szabadi Levente rövid elmélkedésben a szeretet parancsának követésére, teljesítésére szólította fel a fiatalokat.
Ezt követően sor került az IKE megyei szervezetének újraalakítására, a vezetőség megválasztására. A jelenlévők szavazatai alapján János Zsuzsa dévai fiatal lett az elnök, a vajdahunyadi Gergely Izabella az alelnök, Stelczner Britta titkár és Gáspár-Barra Áron pénztáros. A néhány órás vajdahunyadi találkozóba még egy kiadós szabadtéri játszás is belefért, no meg egy laktató ebéd. S bár konkrét cselekvési terv nem született, remélhetőleg hamarosan lesz alkalom újabb találkozásra is.
Gáspár-Barra Réka
Nyugati Jelen (Arad)

Ünnepi sokadalom a Téglásban
Karácsony készül, emberek!
Wass Albert gyönyörű sorainak tolmácsolásával, sok-sok karácsonyi dallal, pásztorjátékkal, ünnepi jelenettel, tánccal ajándékozták meg szüleiket, diáktársaikat, tanáraikat a dévai Téglás Gábor Elméleti Líceum osztályközösségei.
Az immár hagyományossá vált karácsonyi sokadalmat idén is a Hauer Erich Diáktanács (HEDT) szervezte meg, felkérve a tanárokat, diákokat vegyenek aktívan részt az ünnepi hangulat megteremtésében. A felszólítás halló fülekre talált. A kisdiákok tanítóik irányításával hópehelytáncot, pásztorjátékot, szívet melengető karácsonyi jelenetet, vidám rénszarvastáncot adtak elő a szépen ékesített aulában. Nagyobb társaik az ünnepi dalokat, táncos bemutatókat részesítették előnyben, no meg a technika eszközeit felhasználva, a karácsonyi vásárra való készülésüket is bemutatták. A HEDT is meglepetéssel szolgált: egy bevásárlókocsiból rögtönzött rénszarvas-húzta szánon elhozták az iskolába a Télapót.
Az ünnepi műsort követően került sor a várva várt karácsonyi vásárra. A kínálat idén is bőségesnek mutatkozott. Az óvodások, kisiskolások, nagyobb diákok egyaránt lelkesen kínálták portékájukat: süteményt, mézeskalácsot, képeslapokat, ünnepi díszeket, forró teát. A vásáros pultok hamar leürültek, a szülők, tanárok keze, táskája pedig megtelt minden széppel, jóval. És a szívek is feltöltődtek. A vidáman nyüzsgő diáksereg, az előadáson elhangzó sok szép gondolat, kedves színpadi jelenetek minden résztvevőnek szebbé tették az ünnepvárását.
Gáspár-Barra Réka
Nyugati Jelen (Arad)

Iskolaigazgatókkal egyeztetett a polgármester
Ígéretekkel indul az új esztendő
Valamennyi dévai tanintézmény vezetője hivatalos volt a napokban a Petru Mărginean polgármester által összehívott tanácskozásra.  
A városvezető mindenekelőtt bemutatta az önkormányzat új tanügyi megbízottját, Marcel Morar független városi tanácsost, aki ígérete szerint havi rendszerességgel tartja majd a kapcsolatot a tanintézményekkel, igyekszik orvosolni az év közben felvetődő gondokat. Utóbbiakból már így év elején is bőséggel tálaltak a tanintézmények vezetői, hiszen sokfelé van szükség javítási munkálatokra, sportpályák kialakítására, sőt kiderült: a Gojdu negyedben új óvoda beindítását kérik. A nagyobb horderejű problémák közt került említésre a Dévai Művészti Líceum új épülete is, melyet minisztériumi finanszírozással kezdtek el , immár közel egy évtizede, és amit sürgősen folytatni kellene ahhoz, hogy az eddigi építkezés még alapul szolgáhasson. A polgármester ígértet tett, hogy igyekszik kormányhatározat formájában  kieszközölni az épület befejezéséhez szükséges anyagi támogatást. Elmondta továbbá az idei iskolai finanszírozások terén prioritást élvez a négy, EU-s támogatásban részesülő projekt: az Andrei Şaguna (volt 4-es számú), az Andrei Mureşanu (volt 5-ös) , az Octavian Goga (volt 6-os) általános iskolák, valamint a Regina Maria Pedagógiai Líceum felújítása. Emellett igyekeznek majd valamennyi pénzt szánni a többi tanintézmény szükségleteire is.
Ami a megye egyetlen magyar tannyelvű iskoláját illeti: egyelőre csak ígéret született a tavaly elvégzett fejlesztések kifizetésére. – Tavaly sajnos egyetlen fityinget sem kaptunk az önkormányzattól fejlesztésre, felújításra. E találkozás alkalmával újra megemlítettem, hogy az elmúlt évben elvégeztünk bizonyos munkálatokat, amelyek végre lehetővé tennék az épület tűzoltósági engedélyének megszerzését. Ez azonban közel 60 ezer lejbe került, melyből az önkormányzat, mint résztulajdonos 20 ezer lej kifizetését vállalta fel. Ezúttal ígéretet kaptunk, hogy februárban átutalják a pénzt – közölte Kocsis Attila Levente iskolaigazgató. A dévai Téglás Gábor Elméleti Líceum kilenc esztendeje próbál napirendre kerülni a tűzoltósági engedéllyel. 2007-ben, az épület átadásakor ugyanis kiderült, hogy a tetőrész végső kialakítása eltér az eredeti tervtől. A későbbi ellenőrzések során a szakemberek úgy vélekedtek: a kivitelezés biztonsági szempontból rendben volna, de egyeztetni kell a tervvel. Ez azonban jelentős kiadást feltételezett, így az utóbbi négy évben e mulasztás miatt az iskola kénytelen volt kifizetni az ISU által kirótt borsos büntetéseket.  Tavaly végre az önkormányzat hajlandóságot mutatott, hogy egyharmad arányban, a Communitas Alapítvány és a Geszti Ferenc Társaság mellett felvállalja az említett költségeket. – Ennek tudatában sorra vettünk minden olyan problémát, ami a tűzoltósági engedély megszerzésében akadályt jelentett: a terv és a valós tények egyeztetését, néhány nyílászáró akadálymenetesítését, a biztonsági világítás felújítását, és igyekeztünk valamennyit megoldani. A költségek térítésében azonban eddig csupán a Communitas Alapítvány állta a részét: 2015. december 31-én átutalta a közel 19 ezer lejes támogatást.  Az önkormányzat részéről azonban csak most érkezett konkrét ígéret, miszerint február közepén átutalják a pénzt – közölte az iskolaigazgató.
Elmondta továbbá: a hét eleji tanácskozáson önkormányzati támogatást kért az esedékes belső felújításra is (meszelés, falak kijavítása), az aula szigetelésére, az osztályok bútorzatának részbeni lecserélésére, javítására. Konkrét ígéret azonban egyelőre csupán a számítógépes programok licenszének megvásárlására született, ezt ugyanis semmiképp sem lehet halogatni. – Reméljük, év közben jut majd pénz további gondjainknak az orvoslására, illetve a sportpályánk műfüves burkának lecserélésére is – fogalmazott Kocsis Attila Levente, annak tudatában, hogy az utóbbi években az önkormányzat jelentős mértékben támogatta szinte valamennyi dévai iskola sportpályájának felújítását. 
Gáspár-Barra Réka. Nyugati Jelen (Arad)

A Táltosok jutottak a döntőbe
A hét végén szervezték meg a Dévai Téglás Gábor Elméleti Líceumban a Mesék szárnyán vetélkedő Hunyad megyei szakaszát, melyre 9 csapat érkezett Csernakeresztúrról, Vajdahunyadról és Déváról. A vetélkedő idén Kányádi Sándor mesevilágába vezette a gyermekeket. E fordulóra Sándor bácsi négy meséjét (Jó szerencse, fél erő, A bíró és az egerek, Egy kalász meg egy legény és Paszulyka és Fuszulyka) kellett szinte szóról szóra megtanulni. A játékos feladatok során e mesék alapján rajzoltak, írtak, rögtönöztek a gyermekek, s persze közben szorgalmasan gyűjtögették a pontokat, az országos döntőbe jutáshoz. A legügyesebbnek a dévai negyedikesek Táltos csapata bizonyult, akik 201 pontot szereztek meg a lehetséges 216-ból. Felkészítőjük Sebestyén Anna tanítónő. Második helyezett lett a csernakeresztúri Villámtigrisek csapata, melyet Kiss Mónika és Széll Bíborka tanítónők készítettek fel, harmadik helyezést a vajdahunyadi Matei Corvin Kollégium negyedikeseiből álló Panda csapat ért el, Pampu Anna tanítónő irányításával.
A korábbi évektől eltérően, idén megyénkből egyetlen csapat kapott meghívást a március derekán Nagyváradon megrendezésre kerülő országos fordulóra. Így tehát a Táltos csapat tagjai: Domokos Hunor, Pál Emília, László Adorján és László István képviselik Hunyad megyét a döntőben. Sok sikert kívánunk!
Gáspár-Barra Réka. Nyugati Jelen (Arad)

Helyi önkényt hoz az új adótörvénykönyv
Veszélyben a vidéki kastélyok
Kilátástalan helyzetbe sodorja a vidéki kastélytulajdonosokat az új román adótörvénykönyv – hívja fel a figyelmet Tholdy Horváth Péter, aki a marosnémeti kastély örököseként másfél évtizede küzd a hajdani családi birtok visszaszerzéséért, helyreállításáért.
Tholdy Horváth Péter 2001-ben nyújtotta be igénylését a román állam felé a család elkobzott ingatlanjainak visszaszerzése végett. Közel 8 évnyi pereskedés után, 2007-ben született meg a bírói döntés, hogy a marosnémeti kastélyt és közel hathektáros kertjét visszakapja. Ekkor döntötte el, hogy hazatelepedik Ausztráliából, és megpróbálja helyreállítani a birtokot. Azóta azonban folyamatosan akadályokba ütközik, s ezek sorában, mint hab a tortán jelenik meg az új adótörvénykönyv, mely a műemléképületek adómentességét önkormányzati döntésre (önkényre) bízza.
– Amikor a csendőrség kiköltözött a marosnémeti kastélyból, teljesen lerobbant állapotban volt az épület. Azóta önerőből próbálom helyreállítani mindazt, amit fél évszázad alatt tönkretettek: az elhanyagolt kertet, az agyonbetonozott épületet: kitörni a fejetlenül emelt választófalakat, eredetihez hasonlóra cserélni az ajtókat, ablakokat, leverni a faragott kövekre öntött araszos betont – egyszóval visszaállítani az épület eredeti arculatát. Báró Kemény Vilma leírásának köszönhetően egész pontos képünk van arról, hogy milyen volt a kastély gróf Kuun Géza idejében, de még azt megelőzően is. Ehhez igazodva nyitottuk újra egybe a kastély belterét, állítottuk vissza Kuun Géza dolgozószobáját, az ebédlőt, a szalonokat. Az lenne a tervünk, hogy állandó kiállítást alakítsunk ki az épületben a kastély történetéről, hiszen rengeteg dokumentumot, festményt, fényképet, könyvet sikerült összeszednünk, illetve tudomást szereznünk a hollétükről. Ezeket állítanánk ki, olyan formán, hogy a terek közben funkcionálisak maradjanak. Hogy pontosan milyen funkciót láthatna el a kastély, arról még nem született döntés, hiszen bármilyen ötlet, terv megvalósítása akadályok millióiba ütközik– mondja Tholdy Horváth Péter, miközben végigvezet a rengeteg munkával és komoly anyagi ráfordítással helyreállított termeken. Amint áthaladunk a kék meg a vörös szalonon, meglapogatjuk a hajdani kandallót, önkéntelenül is szárnyalni kezd a fantázia: mi mindennek nyújthatna teret ez a gyönyörű klasszicista épület. Otthonosan érezné magát benne a marosnémeti nemesi családok (akár interaktív jellegű) múzeuma, lehetne kastélyszálló, vagy bálok, esküvők színhelye. Gyermekzsivaj is betölthetné a kertet, hiszen a többhektáros hajdani arborétum így megcsonkítva is tökéletes tér, akár természetvédelmi táborok megszervezésére is...  A tulajdonos pedig csak bólogat. A mindennapokat betöltő helyreállítási munkálatok közben őt is sűrűn kísértik az ötletek. – Az első lépés mindenképp az, hogy rendbe rakjuk az épületet. Hogy visszaállítsuk az eredeti formáját. Nyolcévi munka után nagyrészt a külső vakolás maradt még, illetve a kőlépcsők helyrehozatala. Tavaly bekerítettük a kertet is, s úgy próbáltunk mindent alakítani, hogy a kastély alkalmas legyen a közösségi rendezvényekre, bármilyen formában is lenne rá igény.
Idén azonban megtorpantak. Kiderült ugyanis, hogy az új adótörvénykönyvből törölték azt a kitételt, miszerint a műemlék épületek eddig adómentességet élveztek. Sőt, a műemlék jellegű parkokra vonatkozó kedvezmény is eltűnt. Mindezt a helyi önkormányzatok hatáskörébe helyezte át az új jogszabály. A helyi tanácsnak kell eldöntenie, hogy az illető településen lévő műemlék épületek (vagy ezek egy része) adómentességet élveznek-e vagy sem.
– A vidéki kastélyok esetében teljesen abszurd helyzetet szült e törvény. A kastélyok, illetve parkjaik adómentességéről ugyanis az a polgármester, illetve tanácsosi testület dönt, mellyel évekig pereskedtünk ingatlanjaink visszaszolgáltatása végett. Ritka tehát az a hely, ahol jóindulattal vagy legalább objektív hozzáállással viszonyulnak a községek területén lévő kastélyokhoz. Márpedig az adómentesség idéntől kizárólag a polgármester és a tanács jóindulatán múlik. Mindenféle szakértelem és indoklás nélkül, teljesen szabadon dönthetnek, még az országos érdekeltségű műemlék épületek, -parkok esetében is. Ez ránk nézve keserves, hiszen magáért az épületért is hatalmas összeget kell majd fizetnünk, a hozzá tartozó öthektáros kertért pedig számításaink szerint több ezer, talán tízezer eurót. A kert ugyanis, védett terület, de adózás szempontjából beépíthető kategóriába sorolják. Tehát úgy fizetem utána az adót, mintha volna egy 5 hektáros telkem, amit felparcellázhatok, és eladhatok házhelyként. De nekem sem felparcellázni nem szabad, sem eladni nem tudom, hiszen kinek kell egy ekkora terület, amiből az égvilágon semmi haszon nem jön, de jókora költséggel jár a karbantartása (fűnyírás, évszázados fák gondozása stb.), és ráadásul évente több ezer eurós adót kell utána fizetni?! – teszi fel az elkeseredett kérdést Tholdy Horváth Péter.
Merthogy a kertet eddig gondozta, hiszen kötődik hozzá – családi örökség. Most azonban az új törvény is kötelezi a rendben tartására. – Egészen komoly büntetéseket róhatnak ki, ha elhanyagolom a tulajdonomban lévő telket.Érdekes módon azonban a szomszédunk, aki nem csupán a saját telkét, de a birtokunkra vezető utat is telerakta trágyával, szeméttel és mindenféle kócerájjal, semmiféle büntetéstől sem tart – állapítja meg keserűen a kastélytulajdonos. A birtokra vezető útból ugyanis a szomszéd szabályszerű tyúkudvart csinált. Bár eredetileg 6 méter széles volt az út, a rápakolt kacatok, tüzelő és szemét miatt annyira leszűkült, hogy kisauótval is alig lehet áthajtani rajta. A kastélyt felkereső turistabuszoknak jó pár száz méterrel odébb kell leparkolniuk. De még a helyi szemétszállító vállalat autója sem tudja megközelíteni a telket, Tholdyéknak szintén pár száz méterre kell kihordaniuk a szemetet. Az új adótörvénykönyv csúcsa azonban, hogy a műemlék épület közvetlen szomszédja is adómentességet igényelhet. Akkor is, ha a műemlék épület nem kapta azt meg. – A törvény a műemlékek körül bizonyos szélességű sávot védőzónának nyilvánít. A mi esetünkben ez 200 m-es sáv, amiben bőven benne van a szomszéd tyúkolastól, trágyástól, mindenestől. Ha tehát elég jó barátja a polgármesternek, akkor akár az is megtörténhet, hogy ő adómentességet kap, mi pedig nem – mondja Tholdy Horváth Éva.
A fonák helyzetből nem nagyon látszik a kiút. – A magam részéről első perctől kezdve igyekeztem nyitott maradni a helyiek felé. Felkínáltam a birtokot, hogy bármikor igénybe vehetik közösségi rendezvényekre. De eddig nem volt rá igény. Csak ellenségeskedést tapasztalok. A bírósági határozattal visszaszerzett kastély és a park mellett az önkormányzat visszaszolgáltatott közel 100 hektárnyi területet a hajdani birtokból: legelőt, erdőt, a régi istállókat és a malom területét. Igaz ezek már mind gyenge minőségű földek voltak, hiszen senki sem gondozta őket, de esetleg el lehetett volna adni belőlük. Jókora költséggel telekkönyveztem, de 2011-ben mind visszavették őket – (önhibájukból elkövetett) procedurális vétségre hivatkozva. Hajdanán hatalmas birtokok tartoztak a kastélyhoz, amiből fenn lehetett azt tartani. Most mindent elvettek, s olyan adót akasztanak a nyakunkba, amivel egyszerűen ellehetetlenítenek. Ha évente tízezer eurókat kell adóra fizetnünk, akkor még az állagmegóvó munkálatokat sem tudjuk fedezni. Nem szívesen mondom ezt, de úgy érzem, a történelem megismétlődik. Odescalchi Eugenie hercegnő emlékirataiban pontosan leírja, hogy az 1949-es államosítás előtt is hasonló helyzet volt. Akkora anyagi terheket róttak a tulajdonosokra, hogy sokan kénytelenek voltak potom áron eladni birtokaik egy részét, hogy vajmi keveset megőrizhessenek. Ezért került annyi nagyszerű épület adás-vétel útján a román állam tulajdonába. Most is úgy nézem, hogy ha nem változtatnak a nemrég életbe lépett adótörvényen, egyszerűen ellehetetlenítik a vidéki kastélyok fennmaradását– mondja Tholdy Horváth Péter.
Véleménye szerint a törvényben szerepelnie kellene valami fajta kritériumnak, ami alapján az önkormányzatok meghozhatják az adómentességre vonatkozó döntést. Az országos érdekeltségű műemlékekről például nem helyi szinten kellene dönteni. Úgyszintén változtatni kellene a műemlék parkok adózási rendszerén, kevésbé terhes kategóriába sorolva ezeket. – A városközpontokban lévő műemlék épületek esetében más a helyzet, hiszen azok többsége némi hasznot is hoz, és nem tartozik hozzájuk ekkora telek. A vidéki kastélyok esetében azonban kész csődöt jelent az új törvény – véli a marosnémeti birtokos, számos hasonló helyzetben lévő kastéllyal példázva.
Közben kisétálunk az immár sok ezer eurós adóterhet hozó parkba. Az évszázados fák némelyikét még a Gyulaiak ültették. Törökdúlások, háborúk, parasztfelkelések, békekötések szemtanúi voltak e fák. Ifjabb társaik Kuun Géza megrendelésére érkeztek, s néhány évtizedig boldog szemlélői lehettek a pezsgő kulturális életnek, hiszen a kastélyban a főúri látogatók mellett számos hazai és külföldi tudós fordult meg. ...Eljutunk a park délnyugati sarkába. Tholdyék átölelik a 600 évesre becsült tölgyfát. Mélyre nyúló gyökereivel makacsul kapaszkodik a földbe. Törzsétől karnyújtásnyira a kerítés – szilárdan küzd a szomszéd telken ránehezedő lomokkal. Meddig bírja még?!
Gáspár-Barra Réka. Nyugati Jelen (Arad)

Helyi önkényt hoz az új adótörvénykönyv – Veszélyben a vidéki kastélyok 
Kilátástalan helyzetbe sodorja a vidéki kastélytulajdonosokat az új román adótörvénykönyv – hívja fel a figyelmet Tholdy Horváth Péter, aki a marosnémeti kastély örököseként másfél évtizede küzd a hajdani családi birtok visszaszerzéséért, helyreállításáért.
Tholdy Horváth Péter 2001-ben nyújtotta be igénylését a román állam felé a család elkobzott ingatlanjainak visszaszerzése végett. Közel 8 évnyi pereskedés után, 2007-ben született meg a bírói döntés, hogy a marosnémeti kastélyt és közel hathektáros kertjét visszakapja. Ekkor döntötte el, hogy hazatelepedik Ausztráliából, és megpróbálja helyreállítani a birtokot. Azóta azonban folyamatosan akadályokba ütközik, s ezek sorában, mint hab a tortán jelenik meg az új adótörvénykönyv, mely a műemléképületek adómentességét önkormányzati döntésre (önkényre) bízza.
– Amikor a csendőrség kiköltözött a marosnémeti kastélyból, teljesen lerobbant állapotban volt az épület. Azóta önerőből próbálom helyreállítani mindazt, amit fél évszázad alatt tönkretettek: az elhanyagolt kertet, az agyonbetonozott épületet: kitörni a fejetlenül emelt választófalakat, eredetihez hasonlóra cserélni az ajtókat, ablakokat, leverni a faragott kövekre öntött araszos betont – egyszóval visszaállítani az épület eredeti arculatát. Báró Kemény Vilma leírásának köszönhetően egész pontos képünk van arról, hogy milyen volt a kastély gróf Kuun Géza idejében, de még azt megelőzően is. Ehhez igazodva nyitottuk újra egybe a kastély belterét, állítottuk vissza Kuun Géza dolgozószobáját, az ebédlőt, a szalonokat. 
Az lenne a tervünk, hogy állandó kiállítást alakítsunk ki az épületben a kastély történetéről, hiszen rengeteg dokumentumot, festményt, fényképet, könyvet sikerült összeszednünk, illetve tudomást szereznünk a hollétükről. Ezeket állítanánk ki, olyan formán, hogy a terek közben funkcionálisak maradjanak. Hogy pontosan milyen funkciót láthatna el a kastély, arról még nem született döntés, hiszen bármilyen ötlet, terv megvalósítása akadályok millióiba ütközik – mondja Tholdy Horváth Péter, miközben végigvezet a rengeteg munkával és komoly anyagi ráfordítással helyreállított termeken. Amint áthaladunk a kék meg a vörös szalonon, meglapogatjuk a hajdani kandallót, önkéntelenül is szárnyalni kezd a fantázia: mi mindennek nyújthatna teret ez a gyönyörű klasszicista épület. Otthonosan érezné magát benne a marosnémeti nemesi családok (akár interaktív jellegű) múzeuma, lehetne kastélyszálló, vagy bálok, esküvők színhelye. Gyermekzsivaj is betölthetné a kertet, hiszen a többhektáros hajdani arborétum így megcsonkítva is tökéletes tér, akár természetvédelmi táborok megszervezésére is... A tulajdonos pedig csak bólogat. A mindennapokat betöltő helyreállítási munkálatok közben őt is sűrűn kísértik az ötletek. – Az első lépés mindenképp az, hogy rendbe rakjuk az épületet. Hogy visszaállítsuk az eredeti formáját. Nyolcévi munka után nagyrészt a külső vakolás maradt még, illetve a kőlépcsők helyrehozatala. Tavaly bekerítettük a kertet is, s úgy próbáltunk mindent alakítani, hogy a kastély alkalmas legyen a közösségi rendezvényekre, bármilyen formában is lenne rá igény.
Idén azonban megtorpantak. Kiderült ugyanis, hogy az új adótörvénykönyvből törölték azt a kitételt, miszerint a műemlék épületek eddig adómentességet élveztek. Sőt, a műemlék jellegű parkokra vonatkozó kedvezmény is eltűnt. Mindezt a helyi önkormányzatok hatáskörébe helyezte át az új jogszabály. A helyi tanácsnak kell eldöntenie, hogy az illető településen lévő műemlék épületek (vagy ezek egy része) adómentességet élveznek-e vagy sem.
– A vidéki kastélyok esetében teljesen abszurd helyzetet szült e törvény. A kastélyok, illetve parkjaik adómentességéről ugyanis az a polgármester, illetve tanácsosi testület dönt, mellyel évekig pereskedtünk ingatlanjaink visszaszolgáltatása végett. Ritka tehát az a hely, ahol jóindulattal vagy legalább objektív hozzáállással viszonyulnak a községek területén lévő kastélyokhoz. Márpedig az adómentesség idéntől kizárólag a polgármester és a tanács jóindulatán múlik. Mindenféle szakértelem és indoklás nélkül, teljesen szabadon dönthetnek, még az országos érdekeltségű műemlék épületek, -parkok esetében is. Ez ránk nézve keserves, hiszen magáért az épületért is hatalmas összeget kell majd fizetnünk, a hozzá tartozó öthektáros kertért pedig számításaink szerint több ezer, talán tízezer eurót. A kert ugyanis, védett terület, de adózás szempontjából beépíthető kategóriába sorolják. Tehát úgy fizetem utána az adót, mintha volna egy 5 hektáros telkem, amit felparcellázhatok, és eladhatok házhelyként. De nekem sem felparcellázni nem szabad, sem eladni nem tudom, hiszen kinek kell egy ekkora terület, amiből az égvilágon semmi haszon nem jön, de jókora költséggel jár a karbantartása (fűnyírás, évszázados fák gondozása stb.), és ráadásul évente több ezer eurós adót kell utána fizetni?! – teszi fel az elkeseredett kérdést Tholdy Horváth Péter.
Merthogy a kertet eddig gondozta, hiszen kötődik hozzá – családi örökség. Most azonban az új törvény is kötelezi a rendben tartására. – Egészen komoly büntetéseket róhatnak ki, ha elhanyagolom a tulajdonomban lévő telket. Érdekes módon azonban a szomszédunk, aki nem csupán a saját telkét, de a birtokunkra vezető utat is telerakta trágyával, szeméttel és mindenféle kócerájjal, semmiféle büntetéstől sem tart – állapítja meg keserűen a kastélytulajdonos. A birtokra vezető útból ugyanis a szomszéd szabályszerű tyúkudvart csinált. Bár eredetileg 6 méter széles volt az út, a rápakolt kacatok, tüzelő és szemét miatt annyira leszűkült, hogy kisautóval is alig lehet áthajtani rajta. 
A kastélyt felkereső turistabuszoknak jó pár száz méterrel odébb kell leparkolniuk. De még a helyi szemétszállító vállalat autója sem tudja megközelíteni a telket, Tholdyéknak szintén pár száz méterre kell kihordaniuk a szemetet. Az új adótörvénykönyv csúcsa azonban, hogy a műemlék épület közvetlen szomszédja is adómentességet igényelhet. Akkor is, ha a műemlék épület nem kapta azt meg. – A törvény a műemlékek körül bizonyos szélességű sávot védőzónának nyilvánít. A mi esetünkben ez 200 m-es sáv, amiben bőven benne van a szomszéd tyúkolastól, trágyástól, mindenestől. Ha tehát elég jó barátja a polgármesternek, akkor akár az is megtörténhet, hogy ő adómentességet kap, mi pedig nem – mondja Tholdy Horváth Éva.
A fonák helyzetből nem nagyon látszik a kiút. – A magam részéről első perctől kezdve igyekeztem nyitott maradni a helyiek felé. Felkínáltam a birtokot, hogy bármikor igénybe vehetik közösségi rendezvényekre. De eddig nem volt rá igény. Csak ellenségeskedést tapasztalok. A bírósági határozattal visszaszerzett kastély és a park mellett az önkormányzat visszaszolgáltatott közel 100 hektárnyi területet a hajdani birtokból: legelőt, erdőt, a régi istállókat és a malom területét. Igaz ezek már mind gyenge minőségű földek voltak, hiszen senki sem gondozta őket, de esetleg el lehetett volna adni belőlük. Jókora költséggel telekkönyveztem, de 2011-ben mind visszavették őket – (önhibájukból elkövetett) procedurális vétségre hivatkozva. Hajdanán hatalmas birtokok tartoztak a kastélyhoz, amiből fenn lehetett azt tartani. 
Most mindent elvettek, s olyan adót akasztanak a nyakunkba, amivel egyszerűen ellehetetlenítenek. Ha évente tízezer eurókat kell adóra fizetnünk, akkor még az állagmegóvó munkálatokat sem tudjuk fedezni. Nem szívesen mondom ezt, de úgy érzem, a történelem megismétlődik. Odescalchi Eugenie hercegnő emlékirataiban pontosan leírja, hogy az 1949-es államosítás előtt is hasonló helyzet volt. Akkora anyagi terheket róttak a tulajdonosokra, hogy sokan kénytelenek voltak potom áron eladni birtokaik egy részét, hogy vajmi keveset megőrizhessenek. Ezért került annyi nagyszerű épület adás-vétel útján a román állam tulajdonába. Most is úgy nézem, hogy ha nem változtatnak a nemrég életbe lépett adótörvényen, egyszerűen ellehetetlenítik a vidéki kastélyok fennmaradását – mondja Tholdy Horváth Péter.
Véleménye szerint a törvényben szerepelnie kellene valami fajta kritériumnak, ami alapján az önkormányzatok meghozhatják az adómentességre vonatkozó döntést. Az országos érdekeltségű műemlékekről például nem helyi szinten kellene dönteni. Úgyszintén változtatni kellene a műemlék parkok adózási rendszerén, kevésbé terhes kategóriába sorolva ezeket. – A városközpontokban lévő műemlék épületek esetében más a helyzet, hiszen azok többsége némi hasznot is hoz, és nem tartozik hozzájuk ekkora telek. A vidéki kastélyok esetében azonban kész csődöt jelent az új törvény – véli a marosnémeti birtokos, számos hasonló helyzetben lévő kastéllyal példázva.
Közben kisétálunk az immár sok ezer eurós adóterhet hozó parkba. Az évszázados fák némelyikét még a Gyulaiak ültették. Törökdúlások, háborúk, parasztfelkelések, békekötések szemtanúi voltak e fák. Ifjabb társaik Kuun Géza megrendelésére érkeztek, s néhány évtizedig boldog szemlélői lehettek a pezsgő kulturális életnek, hiszen a kastélyban a főúri látogatók mellett számos hazai és külföldi tudós fordult meg. ...Eljutunk a park délnyugati sarkába. Tholdyék átölelik a 600 évesre becsült tölgyfát. Mélyre nyúló gyökereivel makacsul kapaszkodik a földbe. Törzsétől karnyújtásnyira a kerítés – szilárdan küzd a szomszéd telken ránehezedő lomokkal. Meddig bírja még?!
Gáspár-Barra Réka
nyugatijelen.com. Erdély.ma

Megalakult a Hunyad Megyei Értéktár Bizottság
Szerda délután tartotta Déván alakuló ülését az Erdélyi Magyar Értéktár (EMÉ) Hunyad megyei bizottsága. Megalakulásáról szóló döntést idén januárban hozták meg a Hunyad Megyei Magyar Állandó Konferencián, ahol azt is megszabták, mely civilszervezetek delegálhatnak egy-egy tagot a 11 tagú bizottságba. Az elmúlt hetekben valamennyi szervezet megnevesítette küldöttét. Ennek értelmében a következő névsor állt össze: Tóth János plébános (Római Katolikus Egyház), Zsargó János esperes (Hunyad Megyei Református Egyházközség), dr. Máté Márta tanfelügyelő (Dél-Nyugat-Erdélyi Unitárius Egyházközség), Varga Csaba (Dévai Szent Ferenc Alapítvány), Kun-Gazda Kinga Viola (Geszthy Ferenc Társaság), Takács Aranka (Corvin Savaria Társaság), Bartos Anikó (Carbo Grémium Humanitárius egyesület), Benedekfi Dávid (Ében Haezer Társaság), Szabó Julianna (Csernakeresztúri Hagyományőrző Egyesület), Doboly Beatrix (EMKE Hunyad megyei szervezete), Barra Árpád (RMPSZ Hunyad megyei szervezete).
A szerda délutáni alakuló ülés meghívottjaként Hegedűs Csilla, az Erdélyi Magyar Értéktár Bizottság (EMÉB) elnöke elmondta: A magyar kormány tavaly megváltoztatta a hungaricumokra vonatkozó törvényt és létrehozta a Külhoni Magyar Értéktárat. Ehhez csatlakozva alakult meg 2015 novemberében az Erdélyi Magyar Értéktár, melynek fő célja feltérképezni és ismertté tenni értékeinket, a nagy elődöktől ránk maradt gazdag örökséget, illetve mindazt, amit áldozatos munkával a napjainkban tevékenykedő erdélyi magyar közösségek, egyének teremtenek meg. Az értéktárba egyéni vagy közösségi javaslatok alapján kerülhetnek be különböző értékek, kezdve az épített örökségtől a gasztronómiai különlegességekig. A EMÉ a következő kategóriákat kínálja az értékek besorolására: épített környezet, kulturális örökség, agrár- és élelmiszergazdaság, egészséges életmód, ipari és műszaki megoldások, sport, természeti környezet, turizmus és vendéglátás. A javaslatokat egy űrlap kitöltése által lehet benyújtani. Az űrlap letölthető a  www.kjnt.ro/ertektar honlapról.  A megyei értéktár bizottság feladata lesz elbírálni a beküldött javaslatokat és eldönteni, hogy a megyei, kistérségi, erdélyi vagy összmagyar értéktárba javasolják a felvételét.
Hegedűs Csilla tájékoztatását követően a Hunyad megyei bizottság tagjai ötletek tucatjával rukkoltak elő a felvételre méltó helyi értékeket illetően. A gazdag épített örökség mellett ugyanis e vidék számos ipartörténeti kuriózummal rendelkezik, és értéktárba javasolható néphagyományból, természeti környezetből sincs hiány. A testület tagjai megállapodtak: következő találkozójukra április 15-én kerül sor, addig valamennyien igyekeznek néhány javaslatot tenni az értéktár Hunyad megyei kincsekkel való gyarapítására. Déva és Vajdahunyad vára már ott szerepel a Kriza János Néprajzi Társaság által kezelt digitális értéktárban.
A Hunyad megyei bizottság alakuló ülésén dr. András József petrozsényi egyetemi tanár személyében elnököt is választott. A továbbiakban ő koordinálja a bizottság munkáját. 
Gáspár-Barra Réka. Nyugati Jelen (Arad)

Farsang – Fasching – Carnaval
600 pályamunka, 500 fánk és 200 boldog gyermek, valamint legalább annyi büszke szülő foglalta össze a Dévai Téglás Gábor Elméleti Líceum idei farsangi rendezvényét Csatlós Zsófia Erzsébet programfelelős.
A magyar oktatási központ közössége idén 6. alkalommal szervezte meg az országos, sőt határon átnyúló Carnaval/Farsang/Fasching című hagyományőrző programot. Ennek keretében több kategóriában hirdettek meg alkotóversenyt, melyre idén is Románia 23 megyéjéből, valamint Magyarországról érkeztek pályamunkák: rajzok, álarcok és fényképek. Ezekből állt össze az iskola földszintjét díszítő tarka kiállítás, melyet a csütörtök délutáni farsangi mulatságra érkezők is megcsodálhattak. A projekt ugyanis évről évre magába foglalja a hagyományos farsangi mulatságot, mely a németek körében fasching néven ismert, a többségi lakosság körében viszont nincs hagyománya. – E projekt keretében alkalmat kínálunk a román ajkú gyermekeknek is, hogy megismerjék a magyar és német hagyományokat, hogy közösen éljék meg a farsangi mulatság örömét, hogy kézműves foglalkozások által fejlesszék készségeiket, gyarapítsák ismereteiket – fogalmazott Csatlós Erzsébet Zsófia, aki idén Lengyel Izabella tanítótársával vállalta el a projekt levezetését. A szervezésben azonban komoly szerepet vállalt az iskola valamennyi tanítója: együtt állították ki, értékelték a pályaműveket, és valamennyien osztályostul bekapcsolódtak a farsangi előadás-sorozatba is. – Az elmúlt években elsősorban az óvodásokra fókuszált a projekt, idén igyekeztünk nagyobb figyelmet fordítani az elemi osztályokra is – magyarázták a szervezők. Az iskola aulájában megszervezett farsangi bemutatkozáson természetesen idén is jelen voltak az óvodások, akik aranyos jelmezeikkel igazi mesevilágot varázsoltak maguknak. Az elemi osztályok műsoraiban is a szabad fantázia és a mesevilág kapta a fő szerepet, de a nagyobbacskáknál már a farsanghoz kötődő népszokások, népdalok, illetve középkori hangulat is fellelhető volt.  
A mulatság kezdetén dr. Máté Márta főtanfelügyelő-helyettes köszöntötte az egybegyűlteket, az iskolai diákjai pedig románul, németül és magyarul nyitották meg az ünnepséget. A téglásbeliek mellett idén is német, illetve román diákok is színre léptek: a Sigismund Toduţă Művészeti Líceum előkészítő osztálya Dobre Mihaela tanítónő és Popa Morait Cristina zongoratanár vezetésével adott elő alkalomhoz illő gyerekdalokat, a Decebal Kollégium német tagozatának harmadikosai pedig Tomesc Katalin tanítónő vezetésével mutatkoztak be.
A farsangi forgatag közben már érezni lehetett az iskola konyhájáról kiszivárgó fánkillatot, s a gyermekek örömujjongással fogadták a szervezők bejelentését, miszerint az iskola szakácsai több mint 500 fánkkal készülnek megvendégelni a résztvevőket. A Kőműves Kelemen szülőbizottság pedig további bónusszal szolgált: valamennyi fellépő gyermek egy-egy csokoládét kapott ajándékba. És nem maradt el persze a résztvevői oklevelek kiosztása sem, mellyel a szervezők leginkább az óvodásoknak szereztek örömet: sokan közülük boldogan lobogtatták életük első szép színes diplomáját. A komolyabb oklevélosztásra azonban csak ezután kerül sor: a projektfelelősök zsűrizni fogják a közel félezer beérkezett pályaművet, és ezúttal is díjazzák a legötletesebb álarcokat, a legjobb rajzokat és fotókat. 
Gáspár-Barra Réka. Nyugati Jelen (Arad)

Heti rendszerességgel elevenítenék fel a nándorfehérvári ütközetet
Hunyadi János győzelme Vajdahunyadon
Végre Hunyadi Jánoshoz kötődő eseménnyel kívánja növelni a vajdahunyadi kastély turisztikai népszerűségét Viorel Arion polgármester. Miután évekig Drakula szellemét próbálták meghonosítani Vajdahunyadon – szerencsére teljesen sikertelenül – idén végre egy olyan projekten dolgozik az önkormányzat, mely Hunyadi János belgrádi győzelmét hozza előtérbe.
Hunyadi 1456 júliusában Nándorfehérvárnál fényes győzelmet aratott a túlerőben lévő oszmán sereg felett. III. Calixtus pápa e győzelem kapcsán rendelte el a keresztény világban a déli harangszót, mely immár közel 600 éves hagyományként él napjainkban is. – Vajdahunyadon egyedi történelmi hagyatékkal rendelkezünk, amit mindenképp népszerűsítenünk kell.  Hunyadi János, e vár éptője, 1456-ban a keresztény világ védelmezőjeként aratott győzelmet a törökök felett. Szeretnénk ezt az eseményt feleleveníteni. A gyulafehérvári díszőrség példájára, itt is bevezethetnénk, hogy mondjuk minden héten egyszer, déli 12 órakor újrajátsszák a belgrádi csatát a vajdahunyadi várban. Engedélyt fogunk kérni a művelődési minisztériumtól, hogy harangot is állítsunk a kápolnába, amely mindennap déli 12 órakor megszólalhatna – nyilatkozta a sajtónak Viorel Arion polgármester. Az igazán dicséretes ötletet európai finanszírozással kívánják megvalósítani. – Körülbelül 5 millió eurós projekten dolgozunk, és örömmel mondhatom, hogy partnerként magunk mellett tudjuk két testvérvárosunkat: a franciaországi Argenteuilt, valamint a magyarországi Szombathelyt is. Mindkét településen hasonló turisztikai fejlesztést kívánnak megvalósítani a közös projekt során. Szombathelyen, például, a város római kori hagyományait szeretnék tovább népszerűsíteni – közölte a vajdahunyadi polgármester. A projekten már több szakember is dolgozik. Megvalósítása esetén a vajdahunyadi önkormányzat reményei szerint további 150 000 turistával gyarapszik a középkori vár látogatottsága.
Gáspár-Barra Réka. Nyugati Jelen (Arad)

Székely–Szórvány egyeztetés Baróton
Magyarország is beférne a partnerségbe
Baróton tanácskoztak a napokban a Székely–Szórvány partnerség keretében egymásra lelt erdélyi megyék képviselői. – Újszerű találkozó volt az idei, hiszen az elmúlt esztendőkben Nemes Előd kollégámmal minden év elején végigjártuk azon szórványvidéki közösségeket, Hunyad, Fehér, Szeben és Brassó megyében, akikkel Háromszék immár hetedik esztendeje partnerséget vállalt. E körutak alkalmával kristályosodott ki a további együttműködés iránya. Az évek során azonban nem csupán a Székely–Szórvány kapcsolat erősödött, hanem a szórványközösségek egymás közt is szorosabbra fűzték az ismeretséget. Ezért döntöttünk úgy, hogy idén közösen tanácskozunk a további teendőkről – fogalmazott a baróti találkozót követően Demeter László, a szórvánnyal való kapcsolattartásért felelős Kún Kocsárd Egyesület elnöke.
A rendezvényen jelen volt Barót polgármestere, Kovászna Megye Tanácsának, az RMDSZ Háromszéki Területi Szervezetének és a Nemzetstratégiai Kutatóintézetnek képviselője is, háromszéki oktatási és kultúrintézmények vezetői valamint Brassó, Fehér, Hunyad és Szeben megye magyar közösségeinek képviselői. Utóbbiak mindannyian nagyra értékelték a Székely–Szórvány kapcsolat keretében megtapasztalt együttműködést, támogatást. Hangsúlyozták: e partnerség nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a kis létszámú, de jelentős kulturális örökséggel bíró közösségek is rangos rendezvények keretében mutathassák be értékeiket. Ennek kapcsán a megbeszélésen elhangzott: Kovászna megye tanácsa továbbra is partner kíván lenni a kiemelt fontosságú szórványvidéki rendezvények megszervezésében, lásd Hunyad Megyei Magyar Napok, Nagyszebeni Ars Hungarica Fesztivál, Medgyesi Vándorcsizma Néptáncfesztivál, Fehér megyében a Tűri Magyar Napok, gyulafehérvári kulturális rendezvények, illetve az idén első ízben megrendezésre kerülő Fogarasi Magyar Nap, melyet május 7-re terveznek. Emellett továbbra is kiemelt figyelmet fordítanak a gyermekek, diákok csereprogramjaira, honismereti, kapcsolatteremtő tevékenységek támogatására.
Egyéni ötletek, igények is megfogalmazódtak a szórványvidéki képviselők részéről. Kun-Gazda Kinga Viola, az RMDSZ Hunyad megyei Nőszervezetének elnöke női vonalon is szeretné szorosabbra fűzni a kapcsolatot. Konkrét meghívással fordult Kondor Ágota mentálhigiénés szakemberhez, aki képzés lehetőségét kínálta fel a szórványbeli nőszervezeteknek. Továbbá a személyes, családok közti kapcsolatot is erősíteni szeretnék a Székely–Szórvány partnerség keretei között.
A Zsil-völgyi küldöttség tagjaként Antal Amália lupényi RMDSZ-nőszervezeti elnök a Szórvány–Székely kapcsolat kettős hozadékára világított rá: „Nekünk Zsil-völgyi magyaroknak nagyon sokat jelentenek identitástudatunk megőrzésében a Székelyföldről érkező előadók, legyen az színtársulat, tánccsoport, zenészek vagy pedagógusok. De úgy érzem mi, a magunk helytállásával, gazdag örökségünk bemutatásával is tudunk valamit nyújtani a tömbvidékieknek. Azt mindenképp tapasztaltam, hogy amióta e partnerség létezik, egyre kevesebben csodálkoznak ránk, hogy jé, a Zsil völgyében is vannak magyarok?!” – fogalmazott Antal Amália. Továbbá elmondta: régi álmuk valóra váltásához kérik a székelyföldiek bárminemű támogatását. A lupényi közösség megmaradásában fontos szerepet játszana egy szórványközpont létrehozása, amely azonban a hasonló jellegű intézményektől eltérően nem könyvtárnak meg internetklubnak biztosítana teret, hanem a helyi magyarság érdekeit szolgálva egy életképes, gazdasági tevékenységet folytató központ lenne. Konkrétan kulturális turizmussal, iskolán kívüli magyar oktatással, idősek szociális gondozásával szeretnének foglalkozni, és természetesen teret biztosítani a helyi magyar rendezvényeknek – magyarázta Antal Amália.
A baróti tanácskozást követően Demeter László hangsúlyozta: a Székely–Szórvány partnerség az évek során jócskán túlnőtt az eredeti kereteken. „Sokoldalú, szerteágazó kapcsolatrendszer van kialakulóban, melyben úgy látom, helye lenne az anyaországi partnerségnek is. Különösen Temes és Krassó-Szörény megyék esetében látnám indokoltnak a határon átnyúló együttműködést, tekintettel földrajzi elhelyezkedésükre. De általában véve is úgy látom, gyümölcsözőbbé válhatnának e partnerségek, ha magyarországi testvértelepülések, testvérmegyék is bekapcsolódnának és tartalommal töltenék meg az esetleg már létező kereteket” – vélekedett Demeter László.
Az idei közös tanácskozás kapcsán pedig elmondta: szeretnék, ha ezután minden esztendőben valamennyi érintett fél részvételével zajlanának az értékelések, továbbtervezések, és e találkozók vándorjellegűvé válnának: évről-évre más megye közössége látná vendégül a közösségépítésben partnerséget vállaló intézmények, szervezetek képviselőit. 
Gáspár-Barra Réka
Nyugati Jelen (Arad)

Folytatódik a Téglás Erasmus+ projektje
A török siker titka
Törökországi tapasztalatcserével folytatódott a Dévai Téglás Gábor Elméleti Líceum által elnyert Erasmus+ projekt, melynek keretében 52 diáknak és 10 pedagógusnak van lehetősége betekintést nyerni a máltai, német-, török- valamint magyarországi turisztikai szakképzésbe.
A 2015–1–RO01–KA102–014625 számú Erasmus+ projekt címe Pincérek és vendéglátó személyzet szakmai fejlesztésének kiértékelő eszközei, így a hangsúlyt elsősorban a minőségi képzésre, az ennek során alkalmazott értékelési eszközökre fektetik. A nyolcnapos törökországi tapasztalatcserén a dévai magyar iskolaközpont három pedagógusa: Fodor Edit projektmenedzser, Dincă Raluca román és Michi Anamaria angol szakos tanárok vettek részt. Az Égei-tenger partján fekvő Fethiye üdülőváros Tourism Training Center-ének vendégszeretetét élvezve alkalmuk nyílt megismerni a török oktatási rendszert, a szakoktatásban alkalmazott elveket és értékelési eszközöket, valamint a török tengerparti turizmus sikerének titkát. Engem személy szerint nagyon érdekelt, hogy a Mugla tartományban fekvő, 70 ezer lakosú Fethiye város hogyan képes évente egymillió vendéget vonzani, fogadni. Kétségtelen, nagyszerű természeti és kulturális vonzerővel rendelkezik a település, de ez mifelénk is fellelhető. A választ azonban a helyiek mentalitásában leltem meg. Elég volt télen végigsétálni a városon, a part mentén, a helybeliek között lenni, hogy felismerjem sikerük titkát: mentalitás, hozzáállás, szolgálatkészség. Melegszívű emberek, akik mindenüket értékesíteni tudják. Mindent megbecsülnek, minden értéket kamatoztatnak. Még a szemeteskukát is virágtartókkal burkolják, a látvány kedvéért. Rengeteg mellékszolgáltatás vonzza az odalátogatót. Különleges extrémsportokat gyakorolnak. Azon igyekeznek, hogy a vendég visszavágyjon arra a vidékre. Nagyon óvják és becsülik értékeiket, és nem utolsósorban végtelenül nagy hangsúlyt fektet a török kormány az oktatásra. Egyszerű összetételű tankönyvekből arra következtettem, hogy csupán a lényeget közvetítik, nem terhelik túl a diákokat. A szakoktatás területén magasan képzettek, mivel nem a sokoldalú képzés az elvük, mint Romániában. Középiskoláikban 130 szakmában, egyébként a fomális és non-formális oktatásban 576 szakmában nyújtanak 2-es, 3-as, valamint 4-es színtű szakképzést – fogalmazta meg tömören tapasztalatát Fodor Edit tanárnő. Elmondta továbbá, hogy a program folytatásaként június–július folyamán 2 tanerő kíséretében 20 diák gyakorlatozhat egy hónapot Törökország tengerpartján,  5 csillagos szállodákban, az Orka Sun Life és a Green Forest Hotelekben.
Gáspár-Barra Réka. Nyugati Jelen (Arad)

Díjazták a Mikulás rajzpályázatát
Szüleim nyelvét elvenni nem hagyom
A világkörüli útját járó Örökségünk című dallal köszöntötték idén a Szent Ferenc Alapítvány dévai és szászvárosi gyermekei a tavaszi Mikulást.
Az olvasónak furcsán hangzódhat, de a Szent Ferenc Alapítvány gyermeki már cseppet sem lepődnek meg, amikor nagyböjt idején újra találkoznak Jendrolovics Gáborral, aki több mint egy évtizede minden decemberben Mikulás-túrára indul, végigjárva az alapítvány valamennyi házát, gazdagon megajándékozva a gyermekeket. Ilyenkor szokta meghirdetni a tematikus rajzversenyt is, és a beérkező munkák paksi zsűrizése nyomán, így tavasz táján visszatér kiosztani a díjakat. – Idén 1200 pályamű (rajz illetve fogalmazás) érkezett a Mikulás által meghirdetett pályázatra és a paksi középiskolások 138 alkotást válogattak ki, javasoltak díjazásra. Így hát a napokban végigjárjuk az alapítvány 80 házát és kiosztjuk a díjakat, illetve mindazt az adományt, amit december óta sikerült összegyűjtenünk vállalkozóktól, civilszervezetektől, magánszemélyektől – ismertette a történetet Jendrolovics Gábor. A pályázat témája évekig a Mikulás- és angyaljárás volt. Tavaly decemberben azonban új téma született – a gyermekek arról írhattak, rajzolhattak, hogy mit szeretnek leginkább az alapítványnál. Az első díjazott legényke, Haţegan András, fel is olvasta meleg hangú írását, melyben felsorolja, hogy az alapítványnál megélt élmények közül számára nagyon jóleső az úszás, a néptánc, de leginkább ministrálni szeret. Szívesen ölti magára a fehér ruhát és az alkalomhoz illő színes gallért, és alig várja azt a pillanatot, amikor csengethet. – Ilyenkor csend lesz a templomban és a csendben ott van Jézus – zárta fogalmazását az elemista legényke.
Az alkotók mellett ajándékban részesült az alapítvány dévai és szászvárosi gyermekiből álló zenekar is. A tavaszi Mikulás elhozta nekik a régóta megálmodott dobfelszerelést. Majd minden család átvehetett jó néhány hullahopp karikát, játéklabdát és egyéb sporteszközt. Az adományok közt lapuló tablettért külön meg kellett dolgozni. A pályázat díjazottjai, társaik biztatására rögtönzött fekvőtámasz-versennyel döntötték el, hogy kié legyen a különleges ajándék. A nyertes Moga Lorena lett.
Természetesen a dévai és szászvárosi alapítványi családok is készültek egy kis ünnepséggel. Moldován Katalin és Roman Anca tanulságos színpadi jelenetben mutatta be, hogyan lehet a szeretet feltelepíteni szívünk tárolóegységére, úgy hogy a negatív érzelmeinket futtató programok közben törlődjenek. Zenész társaik pedig a Harangok dalával és a Pakson született Örökségünk című dallal köszöntötték a Jendrolovics Gáborral érkezőket. – Ezt a dalt, melyet Gyulai István szerzett 2013-ban a határon túli fiatalok számára szervezett cseresznyéspusztai táborban egy koncerten hallottam először, és mélyen megérintett. Azóta is így van, valahányszor meghallom. Nem tudtam, hogy a dévai és szászvárosi gyermekek ma énekelni fogják. Csodálatos ajándék volt ez számomra. Rögzítettük is az előadást, és be szeretnénk építeni a most készülő klippbe. Az Örökségünk körül ugyanis mozgalom alakult. és azon dolgozunk, hogy a világ minden sarkába eljusson e dal, minél többen megismerjék és minél több embert ösztönözzünk ezáltal, hogy őrizze meg anyanyelvét, magyarságát. És aki ezt fontosnak tartja, azt arra kérjük, énekelje el a dalt, készítsen belőle videót és továbbítsa az oroksegunk.net honlapra. Szeretnénk összeállítani egy klippet, melyben minél több magyar ember, minél több helyszínről szólaljon, jelenjen meg, felvillantva a helyi közösségek értékeit. Már készült egy ilyen Paks testvérvárosaival: Kézdivásárhelyen, Visken és Galántán, háromszáz gyermek részvételével. Szeretnénk ezt most kibővíteni. Közben egy térképen jelöljük be, hogy hány felől érkeznek felvételek Amerikától, erdélyi kis falvakig. Úgy gondoljuk, ezáltal kapcsolati hálót szövünk – mondta Vida Tünde, az Örökségünk mozgalom ötletgazdája, aki paksi újságíróként kedvelte meg, karolta fel az anyanyelv, a nemzeti öntudat őrzéséről továbbadásáról szóló dalt. Befejezésül elmondta – Böjte Csaba atya nemrégiben Pakson járva megígérte, hogy a Szent Ferenc Alapítvány valamennyi otthonában ösztönözni fogja a gyermekeket – énekeljék ők is e dalt, hiszen az ilyen kezdeményezések, kapcsok teszik élővé a nemzet szövetét. 
Gáspár-Barra Réka. Nyugati Jelen (Arad)

200 facsemetetét ültettek
Az élni akarás jelképe
Gyümölcsfaültetéssel zárult kedden Vajdahunyadon a helyi magyar közösség március 15-i ünnepsége. Egy nappal korábban, Déván szintén gyümölcsfákat vehettek át az érdeklődők a Magyar ház udvarán. – A gyümölcsfaültetésnek közösségünkben már hagyománya van. Három évvel ezelőtt Böjte Csaba atya kezdeményezésére, Gyümölcsoltó boldogasszony ünnepe alkalmával ültettünk fákat. Azóta az RMDSZ Hunyad megyei, illetve dévai és vajdahunyadi szervezete minden esztendőben fákat ültet műemléképületek, közösségi házaink, templomaink köré. Fenyőket, diófákat ültettünk, a legtöbbet talán a marosillyei Veresbástya kertjében. Idén úgy döntöttünk, Déván 105 facsemetét osztunk ki a helyi magyar gazdák körében, hogy ki-ki kedve szerint gyarapítsa gyümölcsösét. A Nagyenyedről hozott facsemeték (alma, körte, cseresznye, meggy, szilva) pillanatok alatt elkeltek – számolt be Pogocsán Ferdinánd, dévai RMDSZ elnök. Nem volt kisebb a keletje a gyümölcsfáknak Vajdahunyadon sem, ahol Kofity Zoltán helyi RMDSZ elnök jó példát mutatva, a Magyar ház udvarán el is ültetett 5 facsemetét. A faültetés fontos része kell legyen életünknek. Egyfajta jelképe az egyéni, közösségi élni akarásnak, környezetünk gondozásának és szülőföldünkhöz való ragaszkodásnak, vélték a márciusi faültetés idei kezdeményezői. 
Gáspár-Barra Réka. Nyugati Jelen (Arad)

Kányádi versmondó verseny
Biztatón mosolyognék a zsendülő világra
Kányádi Sándor Mi lennék című versének ajánlásával nyitotta meg a nagy erdélyi költő nevével fémjelzett 17. Versmondó Verseny Hunyad megyei szakaszát Bíró Czeczília vajdahunyadi tanítónő, a rendezvény idei főszervezője és házigazdája.
Az elemistáknak szóló versenyen közel negyven kisdiák szólaltatta meg a számára legkedvesebb Kányádi-verset. – Nem drukkoltunk az első helyekért, hanem örömmel ízlelgettünk minden kimondott szót, gondolatot, üzenetet – értékelt Bíró Czeczília. A versenyjellegből adódóan azonban mégiscsak rangsorolni kellett a szavalatokat: első helyezést ért el az első osztályos Nagy Zsófia (felkészítő Osváth Piroska), második helyezett a harmadikos Fábián László Emese (felkészítő Lengyel Izabella), harmadik helyezett a negyedikes Mózes Kinga (felkészítő Pampu Anna) lett. A díjazottak a varsolci (Szilágy megye) országos döntőn képviselik Hunyad megyét – tájékoztatott Kiss Mihály András, a vajdahunyadi magyar tagozatos tanintézmény aligazgatója.
Gáspár-Barra Réka. Nyugati Jelen (Arad)

Húsvéti készülődés a dévai Baba-Mama klubban
Vidám zsongás töltötte be a dévai Szent Antal Házat a Baba-Mama klub legutóbbi találkozóján is. Húsvétra készülve, kézműves foglalkozást ajánlottak kicsiknek és nagyoknak a klub vezetői, Daradics Annamária és Boboc Csilla. A forgószínpad-szerűen zajló foglalkozáson mindenki elkészíthette húsvéti ajtódíszét, vászonpocakos nyulacskáját, ujjal festett csibéjét és ünnepi üdvözlőlapját. A gyerkőcök igazi odaadással vetették bele magukat a munkába: szabtak, varrtak, vágtak, színeztek, az anyukák gondos, irányító keze alatt. A foglalkozás végére mindenki sokféle húsvéti kézműves dísztárggyal büszkélkedhetett. S míg a gyermekek egy kis hancúrozással oldották a kézimunkára fordított feszült figyelmet, az anyukáknak alkalmuk nyílt megbeszélni az egészséges táplálkozás alapelveit. Kiderült: a répa, alma, spenót stb. nem sok gyerkőcnek tartozik a kedvenc menüjéhez, de a rendszeres és tudatos étkeztetés idővel kiegyensúlyozott táplálkozáshoz vezet. A csokidömpinggel járó húsvét persze nem kedvez az ilyen jellegű szülői törekvéseknek, de az ünnep lejártával érdemes körülnézni a friss zöldségek, gyümölcsök kínálatában. Boboc Csilla néhány jó recept kiosztásával is igyekezett besegíteni az egészséges menük összeállításába. S néhány lelkes kismama megígérte: a következő találkozóra elkészíti a receptben kínálkozó finomságokat és kóstolót is hoz belőle, így április 13-án vidám falatozás várható a dévai Baba-Mama klubban. 
Gáspár-Barra Réka. Nyugati Jelen (Arad)

Magyar költészet napja Déván
Reménységnek és tulipánnak
Gondolatébresztő műsorral emlékeztek meg a dévai Téglás Gábor Elméleti Líceum diákjai a magyar költészet napjáról.
– A 111 évvel ezelőtt, 1905. április 11-én született József Attila megtörve adta fel az életét, alig 32 évesen. Néhány nappal ezelőtt megkértük tanárainkat, diáktársainkat és a szülőket, írjanak néhány soros szöveget, amelyben meggyőzik a költőt arról, hogy érdemes élni. Ma rövid verses összeállításban jelenítettük meg az életével számot vető József Attilát. A tragikus pillanat előtt álló, leltárt készítő költőt négy diáktársunk és egy édesanya igyekezett meggyőzni arról, hogy ne adja fel az életét – foglalta össze az előadás lényegét Gáspár-Barra Szilárd, végzős diák, aki Mészáros Enikő magyar szakos tanárnő felkérésére írta és rendezte meg a jelenetet. Az előadás után elmondta: manapság sokan nagyon könnyen mondanak le az életről, mindarról ami korábban értéket jelentett számukra. És mi meglehetősen passzívan és tehetetlenül szemléljük a körülöttünk zajló tragédiákat. – Szeretném, hogy ez alkalommal számba vegyük a számunkra igazán fontos dolgokat. Véssük a szívünkbe a József Attila életben tartására íródott sorokat, és figyeljünk egymásra, hogy idejében tudjunk hasonló gondolatokkal segítségére lenni bajbajutott társainknak – fogalmazott a műsor fiatal rendezője. A nézőtéren érezhető döbbenet oldására aztán a költő életéért síkra szállók egy-egy tál kuglert kaptak ajándékba. Gáspár-Barra Szilárd pedig felolvasta a tanintézmény nagy közös versét. – Az utóbbi napokban végigjártuk az iskolát és mindenkit megkértünk, írja fel egy lapra az éppen eszébe jutó verssort. Ebből született a jó hosszú, de igen humoros költemény, melynek közös szerzője iskolánknak a diáksága és a tanári kara. Ezzel is igyekeztünk felhívni a figyelmet a magyar költészet napjára.
Gáspár-Barra Réka
Nyugati Jelen (Arad)

Fazakas Tibor-tárlat Vajdahunyadon
Jubileumi tárlata nyílik meg e hétvégén a vajdahunyadi Magyar Házban Fazakas Tibor képzőművésznek. A hetvenedik életévének betöltését ünneplő grafikus tanulmányait a kolozsvári Pedagógiai Főiskolán, valamint a bukaresti Nicolae Grigorescu Képzőművészeti Intézetben végezte. 1968-tól rajztanár Vajdahunyadon,2006-ban a megkapta a város díszpolgári címét. Több mint harminc egyéni tárlatán és számos hazai, illetve külföldi bemutatkozása alkalmával elsősorban az op-art stílus képviselőjeként jelent meg, de akvarelljei, tusrajzai is számos köz- és magángyűjteményben találhatók meg Finnországtól Olaszországig, Japántól az Egyesült Államokig. Vasárnapi tárlatát 11.30 órakor nyitják meg a Vajdahunyadi Magyar Házban.
Gáspár-Barra Réka
Nyugati Jelen (Arad)

Hetvenéves Fazakas Tibor grafikus
A művészet és közösség szolgálatában
Családias, meghitt hangulatú ünnepségen köszöntötte a helyi magyar közösség a hetvenedik születésnapját ünneplő Fazakas Tibor képzőművészt.
A vajdahunyadi Magyar Házban családtagok, barátok, kollégák mellett jelen voltak a helyi magyar civilszervezetek, RMDSZ, iskola egyházak és felekezetek tagjai és nem utolsó sorban Fazakas Tibor jó néhány hajdani tanítványa, szüleik. Mindannyian úgy érezték, hálával, köszönettel tartoznak a 70. születésnapját ünneplő művésznek, tanárnak. – Közel ötvenéves ismeretség, barátság fűz Fazakas Tiborhoz. Kolozsvári egyetemi hallgatóként ismerkedtünk meg a bentlakásban, majd 1987-től itt, Vajdahunyadon fűztük szorosra barátságunkat, a közösség szolgálatában. Fazakas Tibor tanárként, képzőművészként is kiemelkedő személyiség, aki számos nemzedéknek oltotta lelkébe a rajz, a festészet iránti érdeklődést, alkotásaival pedig nemzetközi elismerést szerzett. Templomba járó hívő ember, aki Istenbe vetett hittel él, alkot, és szolgálja a közösséget. Isten áldása legyen további életén is – köszöntötte az ünnepeltet Kun Árpád nyugalmazott református lelkipásztor.
Doboly Beatrice, vajdahunyadi EMKE-elnök szintén jó barátként, nagy-nagy tisztelettel és elismeréssel köszöntötte, méltatta Fazakas Tibort, akit 2013-ban, az Ezüstgyopár-díj átadásán elhangzó laudációban így méltatott: „Nemcsak díszpolgára, de meghatározó egyénisége Vajdahunyadnak és Hunyad megyének. Sokoldalú művészi tehetségén túl Fazakas Tiborban a jellemet, a nagybetűs Embert becsülöm. Legyen szó művészetről, iskoláról, templomról vagy közművelődésünkről, hivatástudata, rendszeres, kitartó, pontos munkája, igazi értékekre épülő világnézete, az átlagot meghaladó munkabíró képessége, a bonyolulttól a legkisebbig rábízott feladatnak is lelkiismeretes, tökéletes teljesítése, a megbízhatóság kivívta számára a kisebb és nagyobb közösség tiszteletét, szeretetét. ” – Számomra nagy megtiszteltetés volt 2013-ban is megírni Fazakas Tibor laudációját, és most is nagy öröm, hogy köszönthetem 70. születésnapján. Alkotó és pedagógusi munkája további elismeréseként javasolni fogom felvételét a Magyar értéktárba – mondta Doboly Beatrice.
Meleg, baráti szavakkal üdvözölte a művészt Winkler Gyula EP-képviselő, aki szintén fontosnak tartotta jelen lenni a születésnapi ünnepségen, és további egészséget, alkotókedvet, hosszú, gyümölcsöző életet kívánt Fazakas Tibornak.
Az ünnepelt meghatódva fogadta a sok-sok elismerést, baráti jókívánságot. – Ez a legszebb, legmeghittebb születésnapom. Jól eső érzéssel tölt el, hogy ilyen sokan eljöttek, barátok, ismerősök, tanítványok – szólalt fel Fazakas Tibor, külön köszönetet mondva mindazoknak, akik mellette álltak, állnak, támogatták pályáján. Jellemző módon ezúttal sem érte be az ünnepelt szerepével, hanem ő maga is ajándékkal lepte meg barátait: vadonatúj paszteleket, tusrajzokat, op-art alkotásokat állított ki a Magyar Ház nagytermében. Szülőfalujának, a Brassó közeli Barcaújfalu közösségének pedig ennél is nagyobb ajándékot készít. – Pünkösd után szeretnék hivatalosan átadni a szülőfalumnak 48 képet. Az evangélikus egyház visszakapta a művelődési otthont, amelyet közösségi házként kívánnak működtetni. Ide, illetve az evangélikus parókiára állítunk ki hamarosan több mint 45 alkotást, mely az egyház tulajdonában marad – közölte az ünnepi alkalmon Fazakas Tibor. Eddigi alkotói pályáját mérlegelve pedig elmondta: legfontosabb megvalósításának az op-art alkotásokat tartja. – Ez az én lételemem. Mikor op-artot rajzolok, festek, olyan számomra, mintha regényt írnék. A pasztellek, tusrajzok könnyedebb, napi alkotásként vannak jelen az életemben, mintha ilyenkor csak egy röpke hírt, tudósítást írnék. A kettő azonban kiegészíti egymást – fogalmazott Fazakas Tibor. Számtalan neves szakmai díj elnyerése, egyéni kiállítás, alkotótáborban, nemzetközi kiállításon való részvétel után is tele van ötletekkel, alkotói vággyal – idénre több kiállításon és táborban való részvételt tervez. Adja a jó Isten, hogy még hosszú ideig erőben, jó egészségben alkosson és gazdagítsa a Hunyad megyei magyar közösséget.
Gáspár-Barra Réka
Nyugati Jelen (Arad)

Sokszínű fesztiválhét a magyar napokon Hunyad megyében
Egész héten szabadtéri rendezvények, koncertek, vásárok, előadások
Sorolhatnánk még az alcímben elkezdett programokat, hiszen számos változatos és érdekes rendezvényre kerül még sor a héten Hunyad megyében, az immár VII. alkalommal megrendezett Magyar Napokon: gasztronómiai és hagyományőrző programokra, kiállításokra, irodalmi estekre, gyerek- és sportrendezvényekre, egyházi programokra.
Amint szombati lapszámunkban is beszámoltunk róla, a tíznapos, május 9-éig tartó rendezvénysorozat középpontjában a magyar nyelv és hagyományok állnak, az idei magyar napok mottóját pedig egy szójátékra építették a szervezők: Minden kor mindenkor. Számos értékes és sokszínű műsorral startolt a hétvégén a Magyar Napok: átadták a Barcsay Ákos közéleti díjat Lupényban, de volt irodalmi műsor, sportvetélkedő, majálisozás, gyulyásfőzés, nép- és reneszánsztánc. Több száz ember mozdult meg megyeszinten, ünnepeltek Déván, Vajdahunyadon, Csernakeresztúron, mindvégig kitartott a hangulat és az idő is.
A dévai Renaissance együttes történelmi táncjátékot mutatott be a várban felállított színpadon.
A hatszáz éves falak között régóta nem szólt magyar ének
GÁSPÁR-BARRA RÉKA, CHIRMICIU ANDRÁS
Szabadság (Kolozsvár)

VII. Hunyad Megyei Magyar Napok Déván és Csernekaresztúron
Majális és májusfaállítás
Jókedvű majálissal indult a Hunyad Megyei Magyar Napok rendezvénysora Déván. A helyi Magyar Ház udvarán már kora délután rotyogott az ízesnek ígérkező gulyás, sült a mititéj, s talán az egyre mosolygósabban sütő nap, talán a jó illatok vagy a társaság igénye rövid időn belül benépesítette a teret. A dévai RMDSZ-választmány és a jelöltek ezúttal is kitettek magukért. A férfiak a tűz körül sürgölődtek, a hölgyek süteménnyel kedveskedtek a résztvevőknek. A jó hangulat alakulásába a csernakeresztúri néptáncosok is besegítettek. A fiataloknak nem volt szükségük bemelegítésre, hiszen a lupényi nyitórendezvényen is ők gazdagították a műsort, otthon a faluban pedig a hagyományos májusfaállításon kellett helyt állni. Nem is volt abban hiba. Fáradhatatlanul, jókedvvel ropták a táncot mindhárom helyszínen. A késő délutáni órákban a vajdahunyadi fellépésről érkező Szivárvány nyugdíjasklub dalnokai is betértek a dévai majálisra, s rágyújtva a kedvenc nótáikra, egykettőre dalra bírták az egyre népesebb társaságot. – A nap folyamán közel százharmincan fordultak meg a Magyar Ház udvarán, és mindenkinek jutott a nagy adag gulyásból, mititéjből, s az egyre dagadó jókedvből – értékelte a majálist Pogocsán Ferdinánd helyi RMDSZ-elnök. A mulatozásból a legifjabbak is kivették a részüket. Miután a meleg napsütésben jól kirohangálták magukat, az RMDSZ Dévai Nőszervezetének irányításával kézműves foglalkozásba kapcsolódtak: mosolygós kezeket készítve a majálison részt vevő férfiaknak, a hölgyeket pedig, anyák napja alkalmából képeslapokkal ajándékozták meg.
Gáspár-Barra Réka
Nyugati Jelen (Arad)

Búcsú Farkas Éva Tanárnőtől
Április 29-én jött a megdöbbentő hír Lupényból: Farkas Éva tanárnő meghalt. Csendesen távozott, ahogyan Istentől kapott 72 életévét is leélte.
Farkas Éva háborúban született, a Zsil-völgyi káoszból Budapestre menekült család gyermekeként. De szülei még a határlezárás előtt hazatértek. Nyárád-menti gyökerek mellett Lupényban találtak munkát, otthont. Az itt töltött gyermekévek után Nagyenyed lett Farkas Éva új otthona. A családból magával vitt becsület, gerincesség tovább szilárdult benne a kollégium falai között. És itt bontakozott ki a tudásvágy, az irodalom iránti vonzalom. Egészen fiatalon került a pedagógusi pályára, Nyárádköszvényesen oktatva a kisdiákokat. Majd a marosvásárhelyi pedagógiai főiskolán végzett magyar–román szakot. Tanárként a Zsil völgyébe tér „haza”.
Talán maga sem gondolta, hogy ötven esztendeig tanítja majd a létszámban egyre gyérülő lupényi, petrozsényi magyar gyermekeket. Tanította őket nem csupán nyelvtanra, irodalomra, de igyekezett átadni mindazt, amit értéknek tartott: a helytállást, az egymás iránti tiszteletet, a magyar kultúra kincseit (nyelvet, művészetet, néptáncot, hagyományokat).
A kommunizmus szorításában is megtalálta az értékápolás lehetőségeit és a Zsil völgyébe száműzött magyar értelmiségi családokkal karöltve igyekezett szépséget, értéket vinni a helyi közösség mindennapjaiba.
A kilencvenes évek után aktív szerepet vállalt a Magyar Műveltségszolgálat és az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Lupényi szervezeteinek megalakításában. Képzőművészeti tárlatokat, könyvbemutatókat, táborokat szervezett, a Nyugati Jelen hasábjain is tudósított a lupényi magyar közösség életéről. Nyugdíjba vonulását követően is vállalta a tanítást. Ott, ahol szükség volt rá. Petrozsényban a Jézus Szíve Kollégiumban, Lupényban az összevont tagozattá degradálódott magyar oktatásban.
Öt évtized alatt számos nemzedék lelkébe oltotta a magyar nyelv és az igazi értékek iránti tiszteletet. Hajdani diákjai és a kollégák által egyaránt nagyra értékelt pedagógusi, közösségszervező, -megtartó munkájáért 2003-ban Ezüstgyopár-díjjal tüntette ki a Romániai Magyar Pedagógus Szövetség.
Ekkor már szoros ismeretség kötött a Tanárnőhöz, tisztelettel és elismeréssel átszőtt barátság. Fiatal újságíróként kerestem fel először, és szinte gyermekeként kísértem utolsó útjára. Tanítványaihoz hasonlóan engem is szívébe fogadott és minden helyzetben irányt tudott mutatni – az igazi értékek felé. Életének utolsó szakaszában elhatalmasodott lelkében a régóta ott bujkáló szellemi magány. A hajdani társak lassan elfogytak mellőle, az értékek, melyekre egész életét föltette, kiveszni látszanak. A Tanárnő földi útja is megszakadt. De akiknek lelkébe oltotta a magyar kultúrát és az igazság, szépség iránti vágyat, tiszteletet – tovább éltetik azt. És tudom, hogy sokan vagyunk (hajdani diákok, kollégák, rokonok, ismerősök), akik szeretettel őrizzük szívünkben emlékét.
Nyugodjon békében, drága Tanárnő!
Gáspár-Barra Réka
Nyugati Jelen (Arad)

Sipos Pál-emléktáblát avattak
Manapság nem ritka az emléktábla-avatás – közéleti elöljáróink rutinosan tesznek már eleget az effajta felkéréseknek.
A középiskola küszöbén álló diákok azonban nem mindennap avatnak emléktáblát. Ráadásul egy eldugott, elnéptelenedő faluban, melyről türelmes munkával derítették ki: szebb időket is megélt már.
Az 1333-tól jegyzett Hunyad megyei Tordos községben ma kevesebb, mint ötszázan élnek. Hajdan virágzó református eklézsiaként tartották számon. A 19. század elejére ugyan meggyérült a gyülekezet, de még mindig vonzónak bizonyult a tudós sárospataki tanárnak, Sipos Pálnak, aki a csendes alkotói lehetőség reményében választotta a tordosi lelkészi állást. Ekkor már a Berlini Akadémia aranyérmét tudhatta magáénak, és matematikusi munkásságát további felfedezések, sikerek koronázták a tordosi parókia falai között. 1816-ban bekövetkezett halála után azonban Sipos Pál emléke méltatlanul háttérbe szorult. Munkásságának kutatását a Diaszpóra Alapítvány, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület és ennek szászvárosi elnöke, Fülöp Júlia kezdte el, de a matematikus lelkész emlékezete többnyire tudományos berkekbe szorult. 2015-ben azonban a dévai Téglás Gábor Elméleti Líceum akkoriban hetedikes diákjai az Örökségőrzők mozgalom keretében a tordosi református templomot fogadták örökbe. Lelkes kutatásaik során, Orbán Juliánna osztályfőnök vezetésével fedezték fel az ide kötődő nagy neveket: a tordosi őstelepet feltáró Torma Zsófia régésznő munkásságát, illetve Sipos Pál lelkész–matematikus emlékét. A diákok nem riadtak vissza a levéltári kutatástól sem és interjút készítettek a tordosi beszolgáló lelkésszel, illetve immár nyugalmazott elődjével. A megszerzett információt pedig a modern technika számos eszközével igyekezetek népszerűsíteni, hogy ismertté tegyék a kicsiny tordosi templom történetét és az itt élt nagynevű tudósok munkásságát. Tevékenységüknek kiemelkedő momentuma volt a Sipos Pál Társaság megalapítása, melynek első célkitűzései között szerepelt egy emléktábla-állítás a tordosi templomban. Így kerülhetett sor a 7. Hunyad Megyei Magyar Napok alkalmával az ünnepélyes táblaavatásra, melyen a lelkes dévai diákok mellett meghívottként vettek részt a Diaszpóra Alapítvány vezetői, Vetési László és Jenei Tamás lelkipásztorok, Zsargó János Hunyad megyei esperes, a magyar közösség megyei elöljárói, illetve sokan azok közül, akik fontosnak tartják történelmi, kulturális örökségünk ápolását. A táblaavatást ünnepi istentisztelet előzte meg, melyen Jenei Tamás, Hunyad megyei kötődési lelkipásztor Isten felé irányította a fiatalok figyelmét, felszólítva őket, hogy mindent, amit tesznek, a végső cél tudatában tegyék. Sipos Pál emlékét, illetve a dévai diákok lelkes munkáját méltatta Vetési László, a Diaszpóra Alapítvány elnöke, majd Zsargó János Hunyad megyei esperes szólt az egybegyűltekhez, kiemelve a Sipos Pál életében harmonikusan összefonódó hitet és a tudomány iránti érdeklődést. Ezt az utat ajánlotta a fiatalok figyelmébe is. A tordosi templomot örökbefogadó diákok nevében elsőként Orbán Juliánna osztályfőnök köszöntötte az egybegyűlteket, majd maguk a diákok szólaltak fel, beszámolva tevékenységükről, és ismertetve Sipos Pál életútját. Sipos Szabolcs, beszolgáló tordosi lelkész az 1816-os egyházi anyakönyvet hozta el az ünnepi alkalomra, melyben feltehetően ott szerepel Sipos Pál tudós-lelkipásztor temetésének bejegyzése. Sírhelyét azonban egyelőre nem sikerült beazonosítani. Ez a feladat még a diákokra vár, akárcsak a tíz lélekre apadt tordosi gyülekezet rendszeres látogatása, a templomnak és környékének gondozása. Az eddigi munkájuk gyümölcseként elhelyezett márvány emléktáblát Zsargó János esperes és Anderlik Patrick, a Sipos Pál Társaság elnöke leplezte le.
Gáspár-Barra Réka
Nyugati Jelen (Arad)

Fókusz tárlat és Gutai-könyvek
Valós világ – képben és szóban
A 7. Hunyad Megyei Magyar Napok alkalmával másodízben mutatkozott be a dévai érdeklődők előtt a 2014-ben alakult Fókusz csoport, mely virtuális közösségként indulva, valós baráti társasággá kovácsolta a dévai amatőr fotósokat. – Eredetileg az volt a célunk, hogy bemutatkozási felületet, találkozási lehetőséget biztosítsunk a fotózás iránt érdeklődőknek. Manapság szinte mindenki kattintgat a telefonjával, digitális fényképezőgépével és néha egészen jó képek sikerülnek, amiket érdemes másokkal is megosztani. A 2014-ben indított Facebook oldalunk időközben szépen kinőtte magát. A két év alatt mintegy 5000 kép került fel ide és közel 400 követőnk akadt. A posztolók között pedig immár nem űcsak dévaiak, de magyarországi, nyugat-európai, sőt óceánon túli fotósok is fellelhetők – számolt be a Fókusz csoport idei tárlatmegnyitója alkalmával Dulinszky László csoportvezető.
A Dévai Téglás Gábor Elméleti Líceumban kiállított képekről elmondta: szubjektív válogatás az utóbbi egy évben posztolt fotókból. Hatvan alkotónak a képe került kiállításra, a fotós nevének feltüntetése nélkül. Itt most a hangsúly a Fókuszon van, a csapaton, amelynek tagjai egész évben kapcsolatban vannak egymással. Közös kirándulásokat is szerveztünk már, csillaghullást, napfelkeltét fotóztunk együtt. Így léptünk át a virtuális világból a valós barátság földjére – fogalmazott Dulinszky László. Elmondta továbbá, a közösségi oldalra bárki posztolhat képeket. Az egyetlen szakmai kérés, hogy feldolgozatlan, nyers fotók kerüljenek fel. – Manapság széles technikai eszköztár áll a fotósok rendelkezésére, hogy feldolgozzák képeiket. Mi szeretnénk megmaradni a valós világnál. Amit itt látunk, az mind realitás, fotós szemmel megörökített valós pillanatok – mutatott a tematikájukban, színvilágukban rendkívül változatos fotókra Dulinszky László. A változatosságra utalva elmondta: az elmúlt évben a színek és utak jelentették a két fő témát a közösségi oldalon. Volt időszak, amikor a sárga, a kék vagy éppen a zöld volt a „téma”, ilyen színben kellett megragadni a valóságot. És volt, hogy utakról vártak fotókat. A megnyitón szép számban jelen lévő fotósokkal beszélgetve kiderült: minden egyes képnek külön sztorija van. A kékes tollazatban pompázó apró kismadár népes cinegecsalád tagja. Egész télen etettem őket a kertünkben – meséli Dulinszky Izabella. A Transzfogaras kanyargó útját augusztusi hőségben megörökítő kép mögött a lerobbant autó meséje áll: a gyaloglásra kényszerülő család sok nagyszerű élménnyel gazdagodott. És ahány kép, annyi történet…
A fotókiállítást követően az írott szó hullámán folytatódott a valós világgal való találkozás. Gutai István nyugalmazott paksi könyvtárigazgató kötetei kerültek bemutatásra, felesége, Gutai Júlia könyvtáros közreműködésével. A Déván immár másodízben bemutatkozó író ízelítőként a Valóságshow című kötetéből osztott meg hallgatóságával egy kedves novellát, majd az EB 37-51 című kötetből elevenedett meg a Kárpát-medence-szerte megélt történet: az egyéni sorsokat, családok életét összekuszáló államosítás, kollektivizálás, földosztás. A könyvbemutató fő vonalát alakító kötet írásai sem szóltak idegenül Déván. A Földönfutók, hontalanok II első kiadásával már korábban is találkozott a dévai közönség. Most a javított, bővített, térképpel ellátott kötetet vehették kézbe az érdeklődők és a bemutató alkalmával elhangzó rövid felolvasásból megismerhették annak a bukovinai székely bácsinak a vallomását is, mely Gutai István korábbi erdélyi útja alkalmával még csak kéziratban volt elérhető. A kötetben a második világháború végén végrehajtott délvidéki népirtás túlélői szólalnak meg. A sokáig tabuként kezelt történelmi események fájdalmasan elevenednek meg a vallomásokban, de ott bujkál bennük az emberség, a kiengesztelődés utáni vágy is. A kötet a valóságról szól – tények, emberek kiszínezése, befeketítése nélkül. És hasonlóan tiszta képet mutat a világról a szerző további két kötete: a Sárköz és a temesközi Végvár rokoni kapcsolatai boncolgató Bánátból Bánatba, illetve a világháborús hadifoglyok visszaemlékezéseit, az ötvenhatos forradalom résztvevőivel készült interjúkat, és szociográfiai írásokat tartalmazó, Gyönyörű a szibériai erdő is. A könyvbemutató során néhány mondat erejéig ezen kötetekkel is megismerkedhetett a hallgatóság, majd természetesen dedikálásra is sor került.
Gáspár-Barra Réka
Nyugati Jelen (Arad)

Festménykiállítás, Művelődés-bónusszal
Fiatal székely alkotóval ismerkedhettek a dévaiak a Hunyad Megyei Magyar Napok képzőművészeti tárlata alkalmával. Ráduly M. Piroska Átlépésekcímű kiállítását a Melite Gyülekezeti Házban nyitották meg a hétvégén. A Csíkszeredából érkező képzőművész eddigi életútját Csatlós Erzsébet Zsófia ismertette, és Ráduly M. Piroska egykori tanárának gondolatait idézve vezette be az érdeklődőket a művésznő különleges szépségű alkotói világába. A terem falain meleg színekben ragyogó képek köszöntöttek a tárlatlátogatókra. Mint kiderült, szinte kivétel nélkül az utóbbi két esztendő „termékei”. – Negyven felé közeledve az ember elkezd mérlegelni, befele reflektál, kutatja magában, a világban az igazán fontos dolgokat. Ez a meditatív állapot, a letisztuló szeretet, derű, vidámság „szülte” ezeket a képeket. Fiatalabb koromban erősebb, harsányabb színek, formák jellemeztek. Most a megnyugvás, a békesség, a szeretet érzése uralkodik bennem, ezt engedem papírra vetülni – fogalmazott a tárlatmegnyitó alkalmával Ráduly M. Piroska. Az alkotás során alkalmazott technikáról elmondta: színes tussal és porfestékkel készíti képeit, nagy teret engedve a véletlenszerűségnek is, hagyva hogy a papíron, vásznon „maguktól történjenek” a dolgok. Tanárának értékeléséből kiderült: korábban a kapuk jelentették Ráduly M. Piroska képeinek vezérmotívumát. A határok, mezsgyék, kapuk most is felfedezhetők, de a központi figura ma már az ember, a fény, a tér és a levegő, a szeretet szabadsága. – Ezért is lett Átlépések a tárlat címe, mert úgy érzem, ezek a képek egy számomra új világot jelenítenek meg – mondja a művésznő, s többnyire nonfiguratív képein valóban ott bujkál a tárgyi és lelki világ közti feszültség, de a szeretet-szülte harmónia is.
Ráduly M. Piroska tárlata e hónap végéig tekinthető meg a dévai Melite Gyülekezeti Házban. Az alkotó külön köszönetét fejezte ki a házigazdáknak, illetve a tárlat szervezőinek: Albert Gabriella gyermekkori barátnőjének és az RMDSZ dévai Nőszervezetének.
A tárlatmegnyitót követően egyfajta bónuszként került sor a Kolozsváron megjelenő Művelődés folyóirat, illetve a mellékleteként napvilágot látó Hunyad megyei különszám bemutatására. Dáné Tibor, a Művelődés főszerkesztője röviden ismertette az 1948 óta megjelenő közművelődési havilap történetét, megújult arculatát, illetve az utóbbi években napvilágot látó mellékleteit: romániai magyar házakról, díjazottakról, valamint erdélyi tájegységekről. Utóbbiak sorában látott napvilágot idén tavasszal a Hunyad megye kulturális értékeit ismertető melléklet is, melyben rálátás nyílik a dévai magyar iskolaközpont, az unitárius szórványközpont, a Kőműves Kelemen cserkészcsapat, az algyógyi ifjúsági központ, a csernakeresztúri hagyományőrző egyesület életére, valamint a Hátszegi-medence kúriáit, templomait, a szórványvidéki lelkigondozást és az immár hetedszer megrendezett Hunyad Megyei Magyar Napok rendezvénysorát is megismerhetjük a lapból. A Művelődés-mellékletek szerkezetéhez igazodva a Hunyad megyei lapszámot is átfogó bevezető tanulmány nyitja meg, felsorakoztatva a vidék kulturális értékeit. Dáné Tibor Kálmán főszerkesztő a rövid bemutató nyomán 600 példányt adott át a Hunyad megyei mellékletből a helybelieknek, elsősorban azon szervezeteknek, melyek vállalták a lap hasábjain való bemutatkozást.
Gáspár-Barra Réka
Nyugati Jelen (Arad)

Fogadalom és ígérettétel a dévai cserkészcsapatban
Cserkésztestvéremmé fogadlak
Huszonnyolc újonccal gyarapodott a hétvégén a dévai 55-ös Számú Kőműves Kelemen Cserkészcsapat. A cserkész-, kiscserkész- és farkaskölyök jelöltek fogadalmát, illetve ígéretét ezúttal is komoly próbatétel előzte meg. A kedvezőtlen időjárás miatt a próbáztatás, a csapat történetében először, zárt helyiségben történt. – Ez a körülmény kicsit módosította az eredeti elképzeléseinket, hiszen már jó ideje kinéztünk egy nagyszerű helyet a közeli kőbánya környékén, ahol a tér adottságai, a növényzet, sőt még a fakitermelésből származó rönkök, gallyak is jó színteret biztosíthattak volna a keretmesénknek. Idén ugyanis Ludas Matyi történetére építettük az akadálypályát. De végül a sűrű záporok miatt a Szent Antal Házban, illetve ennek udvarán került sor a próbáztatásra, ami utólag értékelve, egész jó helyszínnek bizonyult – fogalmazott Daradics János csapatparancsnok.
A kicsik, 12 cserkész-, 7 kiscserkész- és 9 farkaskölyökjelölt jókora izgalommal és otthonról alaposan feltarisznyálva érkezett a próbáztatásra. A csapattagoknak azonban hamar sikerült feloldani a jelöltek aggodalmát. Egy kis bemelegítő játék után többedmagukkal bocsátották útra őket a Ludas Matyi világába vezető akadálypályán. Az első állomásnál máris Döbrögi hajdúiba ütköztek, akiknél bizonyítaniuk kellett cserkész mivoltukat: cserkészkézfogással, -köszönéssel stb. Aztán az ácsmesterbe ütköztek, akinél csomózás, zsineghasználat terén kellett helytállni. A harmadik állomásnál a béreslegény fogadta a jelölteket, karikás ostorral, íjjal való bánásra tanítgatta őket. A rőzsét gyűjtögető anyókák a helyszín miatt tojást kínálgató nénikké lettek, akiknek kosarából egy ügyetlen mozdulat miatt szétgurultak a tojások (pingponglabdák). A jelölteknek ezeket kellett minél fürgébben begyűjteniük. A további állomásokon erő- és ügyességi próbákon kellett helytállni, majd a piaci kofák társaságában népdal és cserkészjáték terén is bizonyítani kellett. Természetesen mindenki ügyesen kiállta a próbákat, s a fogadó csapatnál elismerő kézfogásban részesültek. Ezután kerülhetett sor az ígéret-, illetve fogadalomtételre. A cserkészjelöltek híven fogadták, hogy teljesítik kötelességeiket, amelyekkel Istennek, hazájuknak és embertársaiknak tartoznak, a kiscserkész-, illetve farkaskölyökjelöltek pedig megígérték, hogy jók lesznek, és a cserkésztörvényeket betartják. Így aztán meg is kapták a korukhoz illő nyakkendőt és a csapat tagjai (köztük ez alkalomra hazatérő családos és egyetemista cserkészek is) kézfogás kíséretében valamennyi jelöltet cserkésztestvérükké fogadták.
Gáspár-Barra Réka
Nyugati Jelen (Arad)

17. Földmérő Találkozó
Útbaigazítás a magyar királyi öl és háromdimenziós nyomtatók világában
Az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság idén 17. alkalommal szervezte meg a magyar földmérő találkozót, erdélyi és magyarországi szakemberek részvételével. A konferencia vándor jellegének köszönhetően ezúttal Hunyad megyével ismerkedhettek a résztvevők, egész napos kirándulást szánva a vidék természeti és kulturális értékeinek megismerésére. A találkozó gerincét azonban a szintén egész napos előadássorozat képezte, melyre a Hunyad megyei Tanfelügyelőség székházában került sor. Az előadások szünetében beszélgettünk dr. Ferenc Józseffel, az EMT földmérési szakosztályának vezetőjével, a konferencia elnökével. Az első kérdés a közel száz résztvevőre vonatkozott: kik és honnan érkeztek az idei szakmai találkozóra?
– Erdélynek számos vidékéről ( Székelyföld, Közép-Erdély, Partium, Bánság) érkeztek magyar földmérők, megyei földhivatalok alkalmazottai. Magyarországot az állami szakhatóság legmagasabb szintjén képviselik a konferencián és rangos felsőoktatási intézmények, nagy szakmai vállalkozások küldöttei is eljöttek.
– Az erdélyiek sorából gondolom nem véletlenül maradt ki Dél-Erdély említése?
– Nem, sajnos ezzel a vidékkel nem sikerült szoros kapcsolatot kialakítani. Az 1989 előtti politika az emberek elszigetelésére irányult, és ez hangsúlyosabban vonatkozott a magyar emberekre. Így mi, magyar földmérők sem tudtunk egymásról. ’89 után 2-3 évbe telt, míg sikerült kialakítani egy kapcsolatrendszert a szakmán belül. Itt, Dél-Erdélyben Gyulafehérváron, a December 1 Egyetem keretében működik földmérő kar, és itt oktat Dimén Levente, aki néhány évig megtisztelt jelenlétével, de intézményesített kapcsolat nem alakult ki. Feltételezem, hogy e vidéken nagyon kevés a magyar földmérő és a szórványhelyzetből adódóan még mindig egyfajta elszigetelődés jellemző.
– Létezik-e magyar földmérőképzés Romániában?
– Nem létezik. Annak ellenére, hogy a 89-es változás után a földmérő felsőoktatási intézmények gomba módra szaporodtak, és nagyon sok egyetemi központban alakítottak ki földmérő kart. Magyar nyelvű szakoktatás azonban nem működik. Ehhez megfelelő oktatói gárdára volna szükség, amit nem lehet máról-holnapra előállítani. Tudtommal a Sapientia Tudományegyetem keretében van egy kertészeti kar, ahol bizonyos szinten topográfiát is tanítanak. Sajnos ezzel a karral sem sikerült konkrétabb együttműködést kialakítani, de tudunk róluk, és a magyarországi kapcsolatainkból adódó szakmai háttérrel, folyóiratokkal, tudásbázissal szívesen állunk rendelkezésére, nem csak a magyar, de a többségi felsőoktatási szakképzésnek is.
– Melyek a földmérő szakma mai nagy kihívásai?
– Ez eléggé komplex kérdés. A földmérés az emberiség történetével együtt alakult, hiszen az ember a legrégibb időktől kezdve tudni akarta hol van, merre kell mennie, milyen irányba, mekkora a terület stb., és ezekre a kérdésekre a választ a földmérés adta meg. A geometria kifejezés, ami szó szerint a föld mérését jelent az ókorból származik. És e szakma a történelem során mindig a társadalom által megfogalmazott igényeket volt hivatott kielégíteni. Ez ma sincs másképp. A román társadalomban földmérés szempontjából égető probléma a földtulajdon visszaállítása által előidézett kaotikus helyzet valamiféle nyilvántartásba rendszerezése. Ez lenne a kataszter, melynek előállítása a román szakhatóságnak feladata. Az 1990-es évektől kezdődően hihetetlen mennyiségű pénzt fektettek ebbe, de az eredmény messze elmaradt. A naprakész kataszter hiánya óriási bonyodalmakat okoz. A föltulajdon problémájának rendezése fontos európai követelmény. És Románia nagyon sok pénzt veszített el amiatt, hogy nem tisztázódnak a földhöz kapcsolódó tulajdonviszonyok. Az észak-erdélyi autópálya építéséről már bő évtizede beszélünk, de eddig 56 km épült meg belőle, mert a kivitelezést vállaló Bechtel cég nem hajlandó építkezni, míg nem tisztázódik a pálya nyomvonalán lévő telkek tulajdonviszonya. És ez a mai napig sem tisztázódott. Ez lenne a szakma egyik nagy problémája. A másik, hogy napjainkban mind a műszaki, technológiai, informatikai fejlődés, mind pedig a helyhez kötődő információk mennyisége exponenciálisan növekszik, ám az új technológiák által megkövetelt szakmai tudás messze lemarad. Ebből adódóan, ha egyik-másik földmérő megpróbál lépést tartani a korral, és igyekszik alkalmazni az új lehetőségeket, a potenciális felhasználó teljes értetlenségébe ütközik. Olyan ez mintha egy analfabéta kezébe könyvet adnánk. Hiába van benne a sok információ, ha az illető képtelen megérteni, felhasználni. Lehet, hogy durva hasonlat, de valós.
– A mostani konferencia mennyiben segít a technológiai fejlettség és a hazai tudásszint közti szakadék felszámolásában?
– Mivel szakmai társaságunk nem egy állami intézményrendszer része, ahol döntéshozatali, illetve végrehajtási jogosultságunk lenne, sajnos az említett szakadék betömítésén sem sokat tudunk lendíteni. A mi célunk azonban, hogy az erdélyi magyar földmérők legalább megismerjék az informatika, az űrkutatás stb. által kínált új szakmai lehetőségeket, hiszen valamennyien földmérési munkát végző szakemberek, akik ebből keresik a kenyerüket, nem sok idejük jut a mindennapokban a szakmai újdonságok követésére. Romániában létezik ugyan egy szakmai szervezet, de folyóirat nincs, azaz Caragialét idézve: van, de teljes mértékben hiányzik. Az egyetemi tankönyvek is az elmúlt idők zenéjét játsszák. Tehát nekünk már az is nagy elégtétel, ha egy ilyen konferencián a földmérők találkoznak a szakmai újdonságokkal, és lehetőségeikhez mérten megpróbálják ezeket alkalmazni. Meg kell jegyeznem azonban, hogy a földmérés terén az újdonságok alkalmazása nem olcsó mulatság. Egy 30x40 cm-es, alig 2 kg-os mérőműszer egy jobb autó árát teszi ki, és még további összetevőként ott van a programrendszer, a megfelelő tudásbázis elsajátítása. Egyre hangsúlyosabban van jelen a long life leraning (életfogytiglani tanulás) modellje is, hiszen ha valaki nem tart lépést (legalább a hatóságok által elfogadott ütemben) a technológiák fejlődésével, valósággal leradírozzák a pályáról.
– Kik az idei konferencia előadói, és milyen témákban hoztak újdonságokat?
– Idén 11 előadás szerepel a programunkban – öt magyarországi és hat erdélyi szakember értekezése. Az érintett témák szorosan kapcsolódnak a konferencia idei tematikájához, mely a rendelkezésre álló technológiák alkalmazása és a várható eredmények kérdéskörben tárgyalja a szakma problémáit. Az első előadás például a térinformatikai rendszerek GIS-szabványosításáról szólt. Régebben a földmérést mindenki úgy végezte, ahogy jónak látta, értek ezalatt, minden országot, vidéket, szakembert. Aztán rájöttek, hogy ezt valamilyen szinte egységesíteni kell. A térinformatikai rendszer szakmánkban egy viszonylag új megközelítést hoz, és arra ad lehetőséget, hogy ha egyszer valami helyhez kötődő információt gyűjtöttünk, az lehetőleg minden ehhez kapcsolódó igényt ki tudjon elégíteni. Ennek elsősorban kataszteri szempontból lehetne nagy hasznát venni. Az erre vonatkozó új európai normarendszer (ami amúgy elég bonyolult) ismertetésével foglalkozott az első előadás. Érdekes témaként került elő a magyar királyi öl problematikája és konkrét jelenkori meghatározása. A műemlék épületek fellelhető dokumentációjának műépítészeti, régészeti értékesítése során ugyanis tisztázni kell a hajdani mértékegységek (jelen esetben a királyi öl) mai mértékrendszerhez viszonyított értékét. Továbbá több előadás is foglalkozik a három-, illetve négydimenziós ábrázolások lehetőségeivel. Évszázadokig ugyanis a kétdimenziós térábrázoláshoz szoktunk (térképek, rajzok, stb.). Ma már a három dimenzió kezelésére is lehetőség nyílik, sőt ha az időt is hozzáadjuk, egyből eljutunk az euklideszi értelemben vett térhez, azaz a három dimenzió és az idő egységes kezeléséhez. Konkrétan arról van szó, hogy valamilyen helyzet egy bizonyos időpontra jellemző. Ugyanarra a valós világ választott összetevőjére egy másik időpontban más jellemző. A mai technológia lehetővé teszi ennek a változásnak a megjelenítését is. Van előadás, mely ezt a problémát feszegeti.
Évszádokig a termékek a valós világ rendszerében jöttek létre. Most az informatika fejlődésével lehetővé vált, hogy a valós világot a virtuális térben ábrázoljuk, a számítógépen létrehozott nagypontosságú térmodelleket pedig bizonyos korlátok közt a modellezett világgal egyenrangú információforrásként kezelhetjük. Ehhez megfelelő szaktudás, illetve infrastruktúra szükséges, de ezek megléte mellett a földmérés lényegesen kevesebb költséggel jár, hiszen nem kell már terepre menni. Sőt manapság, arra is lehetőség van, hogy a virtuális világban megalkotott térmodellt háromdimenziós nyomtatók segítségével visszaültessük a valós világba. Sokak szerint ez új ipari forradalmat idéz elő. Az eddigi feldolgozás ugyanis szubsztraktív volt, azaz megvolt a nyersanyag, és abból eltávolítottuk, ami nem kellett (lefaragtuk, kivontuk, kiolvasztottuk stb.). A 3D-s nyomtató additív megoldást alkalmaz. Annyit ad hozzá, amennyi kell. Megvan a virtuális térben a modell, és ezt anyagi megvalósítássá képezi le. Ma már házak épülnek háromdimenziós nyomtatókkal. Ezek mind olyan lehetőségek, melyek már léteznek, és általános alkalmazásuk rohamléptekkel közeledik. Erről hallhatunk az előadások során.
Végül a hogyan tovább kérdése is felvetődik a konferencián, hiszen mindezen technológiai, informatikai lehetőségek ismeretében meg kell találnunk az utat az előrelépéshez. A hazai állami struktúrák, illetve az ezekben dolgozók tudásszintje nagyon lemaradt, és a szakmai utasítások 30-40-50 évvel ezelőtti szinten állnak össze. A társadalom viszont sürgeti a fejlődést. Most ha egy földmérő szakember igyekszik önerőből lépéseket tenni az új technológiák alkalmazása irányába, ami mellesleg jókora befektetéssel jár, ám az így születő termékre nincs befogadó készség, akkor az igyekezet veszteséget hoz. Úgy gondoljuk ez az állapot nem tartható hosszútávon. És meggyőződésem, hogy ehhez talán az ilyen jellegű konferenciák is hozzájárulnak.
Gáspár-Barra Réka
Nyugati Jelen (Arad)

Elballagtak a dévai óvodások
Többségük anyanyelvén tanul tovább
A dévai Téglás Gábor Elméleti Líceumban 25 kisgyermek búcsúzott e héten az óvodától, Reiss Erzsébet és Miesz Csilla óvó néniktől, akik három éven keresztül tanítgatták, nevelték őket, segítettek részévé válni az óvodai közösségnek.
A „ballagási” ünnepségre mindkét óvodai csoport kedves tánccal készült, és persze verssel, dallal is bizonygatták: nem töltötték hiába az időt az óvodában. Reiss Erzsébet óvó néni alkalomhoz illő batyuval is feltarisznyálta kicsi tanítványait: színes kendőkbe burkolt édességet, plüss játékot ajándékozott a csöppségeknek. Az ünnepség idején a kivetítővásznon pörgő fényképek elevenítették fel az óvodában töltött sok örömteli percet. A kicsi ballagók versben, de szabadon megfogalmazva is ígérték: nem felejtik el az óvodát, jövőre iskolásként is vissza-visszatérnek majd, felkeresik az óvó nénit egy-egy bátorító ölelésért. Többségüknek meg is adatik erre a lehetőség, hiszen az iskolát ugyanabban az épületben folytatják majd ősztől, melyben óvodai éveiket is töltötték. Az előkészítő osztályba való eddigi iratkozás alapján a 25 dévai „végzős” magyar óvodásból 19-én tanulnak tovább anyanyelvükön, a Téglás Gábor Elméleti Líceumban.
Vidám és eredményes iskolai éveket kívánunk mindannyiuknak!
Gáspár-Barra Réka
Nyugati Jelen (Arad)