Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
névmutató
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
intézmény
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
helyszín
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
Gábos-Foarță Ildikó
3265 tétel
2005. augusztus 30.
Markó Bélának, az RMDSZ elnökének közeli munkatársa, Szatmári Tibor valamint több magyar kormányzati tisztségviselővel (közöttük Hiller Istvánnal és Magyar Bálinttal) hírbe hozott felesége, Ildikó ügyével immár nemcsak a Magyar Nemzet foglalkozott, hanem többek között az Index, a Transindex, a hvg.hu, a Magyar Hírlap és a Cotidianul is. A legvalószínűbb forgatókönyv az, amit a hvg.hu fogalmazott meg, hogy a két főszereplő „csak a román titkosszolgálat szervezésében kötött házasságot, és eleve meghatározott céllal jött Budapestre”. Amikor pedig lebuktak, „megállapodtak a leleplező magyar hatóságokkal: itt maradhatnak, ha nem beszélnek a román hatóságoknak”. A szóban forgó ajánlatot minden bizonnyal elfogadták, annál is inkább, hogy Szatmári Tibor mindig tudott helyezkedni. Politikai pályája kezdetén nem állt távol az EMK-tól, pár évvel később pedig az autonomistákat a legagresszívebben támadó tollnokká vált. /Pápaffy Endre: Otthon történt. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), aug. 30.
2005. augusztus 30.
Szatmári Ildikóval kapcsolatban kérdés: hogyan juthat valaki a bukaresti ismeretlenségből egyetlen dobbantással a Határon Túli Magyarok Hivatalába, majd a magyar Oktatási Minisztérium tanácsosi székébe? Megérkezik a férj, Szatmári Tibor Budapestre a megbízólevéllel vagy üzenettel, amelyben van egy kis utalás a feleségre, hogy valami állást kell neki biztosítani. Illetékes MSZP-s elvtárs lekáderezteti a házaspárt, és pillanatok alatt kijön az eredmény: Szatmári az ellenség ellensége, tehát csak jó fiú lehet. Kimagasló érdemeket szerzett Tőkés László gyalázásában. A házaspár az év elején hirtelen kegyvesztett lett. Ennek okáról a román sajtót sem tájékoztatták. Most miből épül a magyarországi házuk, kérdezte Nits Árpád. /Nits Árpád: Érzelmi káderpolitika. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), aug. 30.
2005. szeptember 1.
Újabb titkos jegyzőkönyvek kerültek nyilvánosságra Magyar Bálint magyar oktatási miniszter és Lorin fedőnevet viselő minisztériumi beosztott között folytatott telefonbeszélgetésekről, utóbbit több lap is Szatmári Ildikóval, az oktatási tárca volt alkalmazottjával azonosította. A Román Hírszerző Szolgálat vezetője ismét tagadta, hogy a román félnek bármiféle köze is lenne a magyar kémsztorihoz. A magyarországi Index hírportál szerint az egyetlen példányban készült lehallgatási jegyzőkönyvek egész sora került ki a Nemzetbiztonsági Hivataltól, a jelentésekben Magyar Bálint oktatási miniszter és a titkosszolgálat által megfigyelt Lorin fedőnevű nő beszélgetéseit rögzítették. Az Index azt írja, hogy a birtokába került, elvileg titkos és több szakértő által hitelesnek nevezett dokumentumok szerint a miniszter 2004. május 18-án egyszer, 19-én kétszer is felhívta mobilján a titkosszolgálat által megfigyelt Lorin fedőnevű személyt, aki a jegyzőkönyvek tanúsága szerint jelentős szerepet játszott a román–magyar oktatási szerződés előkészítésében. A hírportál által ismertetett jelentések szerint Magyar Bálint tehát három beszélgetést is folytatott az időközben kémkedés gyanújába keveredett egykori minisztériumi munkatárssal, Szatmári Ildikóval. Ebből az állítólagos lehallgatási jegyzőkönyvből közölt augusztus 25-én több részletet a Cotidianul című napilap is. A Magyar Nemzet múlt héten megjelentetett cikkében arról ír, hogy egy – akkor még meg nem nevezett – bukaresti kémnőt „szorítottak ki” férjével együtt Magyarország területéről, miután a nő három magyarországi hivatalossággal is intim kapcsolatba került. A magyarországi és a hazai sajtóban is nagy teret kapott sztori szereplői tagadják a vádakat, ahogyan a román titkosszolgálat is. /Újabb titkos jegyzőkönyvek. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 1./
2005. szeptember 2.
Példaértékű szolidaritásról tettek tanúságot a különböző kormányzati szervek, önkormányzatok, magáncégek az udvarhelyszéki árvizet követően. Számottevő a magyarországi segítség. Gazda László, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei közgyűlés elnöke személyesen jött el a térségbe. Intézkedésére 9000 liter fertőtlenítőszert hoztak az iszappal borított területek fertőtlenítésére. Hasonló tartalmú küldeményt ígért meg Gyárfás Ildikó, Borsod-Abaúj-Zemplén megye önkormányzatának elnöke. Segélyszállítmány érkezett Jász-Nagykun-Szolnok, valamint Somogy megyéből is. Dr. Biri István, Békés megye főjegyzője ugyancsak felajánlotta segítségét. A felsorolás nem teljes, folyamatosan érkeznek az újabb segélyszállítmányok Udvarhelyszékre. /Segítenek a magyarországi testvérmegyék. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 2./
2005. szeptember 2.
A Román Hírszerző Szolgálatnak (SRI) semmi köze a Magyarországon kémkedéssel meggyanúsított két román állampolgár (Szatmári Ildikó és Szatmári Tibor) ügyéhez – jelentette ki Radu Timofte, a SRI igazgatója a titkosszolgálatokat felügyelő parlamenti bizottság és a hírszerző szolgálat vezetői között lezajlott találkozón. Verestóy Attila szenátor, a parlamenti bizottság alelnöke az említett találkozóról azt is elmondta, hogy a Külföldi Hírszerző Szolgálatnak (SIE) sem volt része ebben az ügyben. A titkosszolgálatok vezetői egyébként már korábban is – rögtön a kémügy kirobbanása után – cáfolták részvételüket vagy tüntetően megtagadták az eset kommentálását. Augusztus 23-án a SRI illetékesei például azzal hárították el a Gandul című napilap munkatársának kérdését, hogy „nem a megfelelő hivatalhoz fordult” (hiszen a SRI a belföldi titkosszolgálat). A lap ennek nyomán fordult a külföldi hírszerző szolgálathoz (SIE) is, amelynek meg nem nevezett illetékese egyenesen „lázálomnak”, „félrebeszélésnek” minősítette a magyar sajtóban megjelenteket. /A kémügyben a SRI cáfol. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 2./
2005. szeptember 2.
Kezdetét vette a jövőre esedékes magyarországi parlamenti választásokat megelőző kampány. A felek a politikai csatározásokból immár a titkosszolgálatokat sem hagyják ki. Tibori Szabó Zoltán, a lap munkatársa, a Népszabadság kolozsvári tudósítója szerint a kormányváltás után az ároktemetés a Fidesznek is rendkívül fontos volt, nem állt érdekében, hogy kitudódjék: „mennyi pénz is került esetleg honi vagy magyarországi pártkasszába, netán magánzsebekbe azokból az összegekből, amelyek Erdélyben alapítványok számlái között eltűntek.” Tibori szerint a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem ingatlanügyeivel kapcsolatban több millió dolláros összegek sorsáról a mai napig nincsenek világos információk. Az újságíró szerint Erdélyben elkezdtek kerengeni az első információk arra nézve, hogy Szatmári Tibor és felesége kémek. „A Fidesznek nem maradt más hátra, mint bosszút állni azokon a személyeken, akik az egész ügyet, bizonyítékokkal együtt, kiszivárogtatták. Elkezdték tehát egyre hangosabban mondogatni a „kémügyet”, amelyet nyilvánosan, sok hónappal ezelőtt, a kolozsvári Transindex internetes lap egyik névtelen fórumán dobtak be először.” Mások szerint az ügyet a szocialisták szivárogtatták ki. Ezzel akarták megbüntetni az RMDSZ-t a Fideszhez történő közeledése miatt. „Mit is tudott volna megszerezni Szatmári Ildikó Bálint-Pataki Józseftől, Hiller Istvántól vagy pedig Magyar Bálinttól? Azt a titkot, hogy a HTMH-nak valójában milyen kevés beleszólása van a határon túlra szánt nagypénzek elosztásába?” „Az egész ügy valószínűleg nem egyéb, mint a kezdődő kampány keretében történő elmaradt leszámolások egyik legelső felvonása.” /Tibori Szabó Zoltán: Visszalövő lövészárok. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 2./
2005. szeptember 2.
Kémügy mégis van. A Magyar Nemzet értesülése szerint éppen Gyurcsány Ferenc kormányfő volt a ludas, aki március környékén, ,,a balliberális médiának tartott szokásos háttérbeszélgetésen említést tett a történtekről, ám tanácsadója jelzésére részleteket nem árult el az ügyről”. Azt, hogy a kormányfő már tavasszal tudott a történetről, azt az Index internetes portál erősítette meg. A Hírszerző.hu úgy tudja, márciusban ,,egy határon túli ügyekkel korábban hivatásszerűen foglalkozó magyarországi közszereplőtől” érkeztek néhány budapesti és erdélyi médiumhoz az első jelzések az NBH vizsgálatáról és Szatmáriék tevékenységéről. A napilap informátora szerint ,,szinte kizárt, hogy erre vonatkozó információkat bárki legális csatornákon megszerezhet”. A bizottságban történtek, a NBH-jelentés megrendelése és az államtitoksértés vizsgálatának ténye a lap forrásai szerint arra engednek következtetni, hogy a ,,kémtörténetnek” van valóságalapja. A portál úgy tudja, az NBH valóban vizsgálódott Szatmári Ildikó és a miniszterek kapcsolata után is; továbbá igazak az ügyről megjelent írásokban használt, Kiszorítás fedőnevű akcióról szóló hírek is, ám itt – a Magyar Nemzet állításával szemben – nem az országból, hanem a felderítő tevékenységet lehetővé tevő pozíciókból történő kiszorításról volt szó. /Hírsaláta. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 2./
2005. szeptember 2.
„A Magyar Polgári Szövetségen belüli konfliktus úgy lenne a legegyszerűbben megoldható, ha Szász Jenő elnök és köre lemondana. Így gyorsan össze lehetne hívni a rendkívüli kongresszust, ahol új vezetést választhatnánk, hogy a hanyatlóban lévő szövetséget megerősítsük. Lemondásuk nemes gesztus is lehetne az erdélyi jobboldal megújulásáért” – jelentette ki Nagyváradon Csuzi István, az MPSZ Bihar megyei elnöke. Szász Jenő a Krónikától értesült a Nagyváradon elhangzottakról, azt kicsinyes politikai fellépésként értékelte. „Csuzi István és Sárközi Zoltán az MPSZ életében már a múlté” – tette hozzá Szász. /Balogh Levente, D. Balázs Ildikó: Szász lemondását követeli a bihari vezetés. = Krónika (Kolozsvár), szept. 2./
2005. szeptember 6.
A kémügyben lassan mindenki tényként kezeli, hogy Lorin azonos Markó Béla korábbi munkatársának feleségével, Szatmári Ildikóval. A magyar titkosszolgálati jelentésnek tűnő anyagok hitelességét ugyan nem erősítették meg hivatalos forrásból, de a magyar titkosszolgálat vizsgálja, hogy miként kerülhettek azok napvilágra, az NBH munkatársai már megjelentek az Index és a Hírszerző internetes portálok szerkesztőségében. Az ügyben szokatlan keménységgel szólalt meg a lassan kormánypárttá avanzsáló MDF is. Karsai Péter, a párt frakcióvezető-helyettese követelte, hogy Magyar Bálint valljon színt az ügyben, s aggasztónak mondta, hogy nemzetbiztonsági dokumentumokat szivárogtatnak ki a sajtónak. Almássy Kornél, a párt alelnöke arra is visszautalt, hogy Magyar Bálint szakmai és morális felelőssége már korábban is többször felmerült, elég csak a kétes közbeszerzési eljárásokra és az érettségi botrányra gondolni. /Dorozsmai Endre: Otthon történt. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), szept. 6./
2005. szeptember 6.
Beszüntette magyar nyelvű műsorait a 2000 óta sugárzó csíkszeredai Star FM. A 90,9-es hullámhosszon immár a bukaresti Kiss FM adásait sugározzák. A csíkszeredaihoz hasonló váltásra egyébként az ország több városában már korábban sor került, Hargita megyében a Kiss FM borszéki és gyergyószentmiklósi frekvencián is sugározni kezdett. Öt évvel ezelőtt kezdett el sugározni Csíkszeredában az Uniplus Rádió. A magyar nyelven sugárzó kereskedelmi adót 2003-ban Star Rádióra keresztelték, majd idén a Star FM nevet vette fel. Tavaly a Transindex Kividíját is elnyerte az adó, ugyanakkor számos rendezvényt, humanitárius akciót szerveztek, és három évvel ezelőtt elindították az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő Kerge Olimpiát. Mostantól a 90,9-es hullámhosszon román nyelvű műsor hallható. Az igazgató a legnagyobb veszteségnek a héttagú magyar szerkesztőség felszámolását tartja. Csíkszeredában jelenleg csak két magyar nyelvű adó működik, a Mix FM és a Fun FM, többnyire román nyelven sugároz néhány órás helyi műsorral a Deea Rádió, és teljes mértékben román nyelvű az Energy Rádió. /D. Balázs Ildikó: Egy magyar rádióval kevesebb. = Krónika (Kolozsvár), szept. 6./
2005. szeptember 9.
Hadsereg, rendőrség, csendőrség, terrorista-elhárító alakulat, pártok, állami intézmények, egy tucat román néző, koszorúk, hangosítás, görögkeleti ima, történelmi visszatekintés, díszbeszédek, zászlók, díszlépés, így emlékezett meg idén 1944. szeptember 8-áról a Háromszék megye román vezetősége a sepsiszentgyörgyi városháza előtt. Amelynek tetején azóta is ott leng a román zászló, hirdetvén egy magyar város magyar hatalom alóli dicsőséges felszabadítását, az ,,Erdély szent földjéért” vívott nehéz harcot. A többségi magyarságot az ünnepségen két kivezényelt igazgató képviseli, a többiek kimenthették magukat, ami természetesen sérti az itt élő románok érzékenységét. A magyarság érzékenységéről persze nincs szó. /Demeter J. Ildikó: Érzékenyen emlékeztek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 9./
2005. szeptember 10.
Augusztus 13-án ünnepelte 77 születésnapját Dávid Gyula irodalomtörténész, a Polis Kiadó elnöke. Dávid Gyula könyvkiadót vezet, köteteket szerkeszt, eközben saját munkáira már alig jut ideje. Kolozsváron végezte az egyetemet, bejutott a Móricz Zsigmond Kollégiumba. Ebben az időben készültek az új középiskolai tankönyvek, őt bevonták a kollektívába. Az Irodalmi Könyvkiadó 1950 végén elkezdett kiépülni Kolozsváron Földes László vezetésével, odahívták és 1951 februárjától kezdve a kiadónak ő lett a szerkesztője. 1953-ban aspirantúrára felvételizett ösztöndíjas helyre. Dávid Gyulát hét év börtönbüntetésre ítélték, azt le is ülte. A börtön után a román irodalommal foglalkozhatott. Az irodalmi kapcsolatokat kutatta, így született meg a Találkozások című kötete. Közben megírta Jókai Mórnak az erdélyi tárgyú műveiről szóló monográfia-jellegű kötetét, 1972-ben pedig megjelent a Mikó Imrével közösen írt, híressé vált Petőfi Erdélyben című könyve. Ezután következett Tolnai Lajos Marosvásárhelyen című tanulmánya. Időközben Balogh Edgártól megörökölte a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon szerkesztését, ennek a harmadik kötetét már ő szerkesztette. Azóta megjelent a negyedik, és most már majdnem készen van az ötödik. Dávid Gyula tavaly elkezdte módszeresen gyűjteni a volt politikai elítéltek életrajzi adatait. Nagyon sokan vannak, akikről mindenki elfelejtkezik. Szeretne munkatársaival összeállítani egy kötetet, amely a Romániában elítélt, politikailag üldözött magyarok életrajzi adattára lenne. – A Polis Kiadó új sorozata a Prospero könyvek, az erdélyi magyar színészet nagyjairól szólnak. Lohinszky Loránddal készült az első könyv, utána jött Orosz Lujzáé. Készen van az Elekes Emmával készült beszélgetés. László Gerő nem érte meg, de az ő kötete is készen van, és már szerkesztésre vár a Vitályos Ildikóval készült interjú kézirata. A másik sorozat, szintén Demény Péter ötlete nyomán, a Kettős tükörben címet viseli. Olyan írói monográfiák vannak a sorozatban, amelyekben a szerző olyanformán írja meg egy-egy írónak az életét és az írói pályáját, hogy abban egy kicsit a saját élete is benne van. Megjelent már Gellért Sándor Kölcsey-könyve, Németh László Széchenyije, a harmadik pedig Szilágyi Domokos Kortársunk Arany János című munkája volt. Idén folytatódott Féja Géza Móricz Zsigmondjával, Schöpflin Aladár Adyjával, Németh Andornak 1944-ben írott és megjelent könyve József Attiláról. A legutolsó Lászlóffy Aladár Szabó Lőrinc költői helyzetei című könyve. /Köllő Katalin: Megpróbáltunk előre menekülni. Születésnapi beszélgetés Dávid Gyulával. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 10./
2005. szeptember 13.
Aradon a Csiky Gergely Iskolacsoport igazgatója, Szakács Ferenc közölte: két első osztály indult 31 kisdiákkal, az ötödik osztályban 40, a kilencedikben 86, a három szakosztályban 66 diák kezdte el a tanévet. Az aradi magyar iskola 31 osztályában összesen 783 diák tanul. Az iskola tanévnyitóján részt vett Búza Gábor, az Arad Megyei Tanács alelnöke is. A belvárosi katolikus templomban a tanévnyitó folytatásaként misét celebrált Horváth János atya, az erdélyi minorita rend tartományfőnöke, jelen volt Baracsi Levente református lelkész, Tóth Zoltán, az evangélikus-lutheránus egyház segédlelkésze, dr. Vass Gergely, a baptista gyülekezet prédikátora. /Nagyálmos Ildikó: Piros betűs hétköznap. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 13./
2005. szeptember 13.
Nagyenyeden a Bethlen Gábor Kollégium udvarán volt az évnyitó ünnepség. Tavaly visszaadták az iskolát a református egyháznak, most folyamatban van a könyvtár és a múzeumok visszajuttatása. Szőcs Ildikó igazgató köszöntötte a 25 elsőst. Az iskolában a 800 diák mellett a Ferenc Erzsébet óvónő által vezetett óvodában 90-en indultak idén. /T. A.: Anyanyelvünket továbbadni utódainknak! = Nyugati Jelen (Arad), szept. 13./
2005. szeptember 14.
Ötödik alkalommal szerveztek kiállítást Kolozsváron a Református Kollégium dísztermében, most az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) támogatásával. Ez alkalommal fotókiállítás nyílt, Veress Ferenc és László Miklós fényképész Kolozsvárról készült felvételeit társították a régi és új Kolozsvár jegyében. Veress Ferenc XIX. századi fényképész a fényképészet első profi szakemberének számít, aki az 1850-es évek elején kezdett el fényképezni. /Dézsi Ildikó: Örökségünk Kolozsvár. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 14./
2005. szeptember 15.
Szeptember 12-én Kézdivásárhelyen a Bod Péter Tanítóképző udvarán Bajcsi Ildikó igazgató megnyitotta az új tanévet, melyet nem kényszerszünidővel, hanem tanítással kezdtek, igaz, nem a képző épületében, hanem a város több intézményében. Az építő október 7-ére ígérte a tizenegy osztály és a tornaterem átadását. Az igazgató meglátása szerint az időpont nem reális, a munkálatok lassan haladnak. /(Iochom): Kényszermegoldások a tanítóképzőben. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 15./
2005. szeptember 15.
Harmadik alkalommal jelentkezett Temesváron, a Bánság Múzeumában évente megrendezésre kerülő Cart-Vest könyvvásáron az Irodalmi Jelen Könyvek (IJK). Az IJK-ról Böszörményi Zoltán kiadó- és laptulajdonos, főszerkesztő elbeszélgetett a rendezvény megnyitóján megjelent írókkal, költőkkel, művelődési vezetőkel. A legfrissebb könyveik: Paul Sohar Hazajáró versek (angol és magyar nyelven), Tomaso Kemény Erdély aranypora, az IJK és A Dunánál Könyvkiadó (Kolozsvár–Budapest) közös munkája, Pongrácz P. Mária Arckép lepkékkel című novelláskötete, Farkas Wellmann Éva Itten ma donna választ, György Attila Harcosok könyve, Demeter Szilárd Egérfelügyelő és Tar Károly Kutyatár. Megjelenés előtt állnak: Bágyoni Szabó István Elszabadult konténerek, Jancsó Miklós Kandi-kamera, Nagyálmos Ildikó Félmozdulat és Irházi János Morczika levelei. /(Szekernyés): Könyvek a múzsák hajlékában. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 15./
2005. szeptember 19.
A szülőföldön való megélhetés példáit mutatták fel a besztercei szórványtalálkozón. Szabó Julianna és Bloj Anna a szeptember 17-én Besztercén ötödik alkalommal, megtartott Szórványtengelyek-találkozón elmondták: betekintést nyújtanak Csernakeresztúr, az 1911-ben idetelepített bukovinai székely falu életébe. A Szórványtengelyek-találkozókat Szabó Csaba kolozsvári újságíró, valamint Szombatfalvi Török Ferenc nagyszebeni mérnök több mint egy éve indította el. Vajda Dániel református lelkész közölte: a Beszterce-Naszód megyei Tacson a megyei múzeum nem volt hajlandó felvállalni a tájház létrehozására használatba adott régi parókia felújítását. Azonban nem adják fel, más forrásokat keresnek tervük megvalósításához. A besztercei Mayla Júlia, a Máltai Szeretetszolgálat megyei vezetője arról tájékoztatott, hogy az 1943-ban a magyar állam által a városba telepített 32 székely család lassan beolvad, annak ellenére, hogy a jelenleg 90 ezres megyeszékhelyen, Besztercén 4–5000 magyar él ma is. A Szeben megyei Balázstelke 261 fős gyülekezetének pásztora, Kiss Csaba református lelkész arra panaszkodott, hogy a Németországba kitelepedett szászok fiai lassan mind elviszik a férjhez adandó leányokat, miközben Ambrus András kidei református pap szerint a Kolozs megyei, majdnem színmagyar településen az a baj, hogy rengeteg a legényember, ugyanis 30–40 kilométeres körzetben nincs, akit feleségül vehetnének. Ezért is jók a találkozók, hátha egymásra talál egy legényes és egy leányos falu. A mostani találkozón Benkő Leventét, a Krónika újságíróját, valamint Antal-Tövissy Ildikót, a kolozsvári televízió szerkesztőjét a szórványban élőkről készített riportjaikért Szórványhűség-díjjal jutalmazták a szervezők. /Lányos falvak keresnek legényeket. = Krónika (Kolozsvár), szept. 19./
2005. szeptember 19.
Kolozsváron Puck Bábszínház magyar tagozatának idei első bemutatóját, az Ördögverő barátok című előadást szeptember 17-én láthatta a közönség. Kovács Ildikó rendező elmondta, minden európai nemzet bábtörténete számon tartja vásári játékainak bábhőseit. /Ketesdy Beáta: Ördögverők Kolozsváron. = Krónika (Kolozsvár), szept. 19./
2005. szeptember 20.
A Hargita megyei rendőrség szerint nincs összefüggés Toroczkai László Romániából való kitiltása és barátnőjének a rendőrségre való beidézése között. A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom elnökét a múlt hét elején a nagyszalontai határrendészek nem engedték belépni Romániába, román nemzetiségű barátnőjét pedig telefonon kezdték zaklatni rendőrként, illetve titkosrendőrként bemutatkozó ismeretlenek. Toroczkai kiutasítását később arra a törvénycikkelyre hivatkozva indokolta meg a határrendészet, mely szerint csak azok a személyek léphetnek be Romániába, akik nem jelentenek veszélyt a nemzetbiztonságra, közrendre, közegészségügyre vagy közerkölcsre. Daniela Criasan, a Hargita megyei rendőrség szóvivője határozottan cáfolta, hogy összefüggés lenne M. I. telefonos beidézése és Toroczkai kitiltása között. „A hölgyet egy-két évvel ezelőtt elkövetett bűncselekmény szemtanújaként kerestük.” – szögezte le a szóvivő. A rendőrök egy évekkel ezelőtti székelyudvarhelyi köztéri késelés ügyében kértek nyilatkozatot az eset szemtanújaként nyilvántartásba vett M. I.-től. Toroczkai elmondta, a barátnője ezt követően felhívta a késelés áldozatát, aki nem tudott arról, hogy ügyében újabb fejlemények lennének. A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom vezetője továbbra sem tartotta kizártnak, hogy barátnőjét tulajdonképpen a vele fenntartott kapcsolat miatt zaklatták. /D. Balázs Ildikó, Gazda Árpád: Feljelentik a fenyegetőket? = Krónika (Kolozsvár), szept. 20./
2005. szeptember 21.
Szeptember 20-án Szovátán felavatták az árvaházat, a Szent József Gyermekvédelmi Központot. Nyolcvan, többnyire Maros és Hargita megyei, szerény körülmények között élő családból származó gyermek adott hálát Böjte Csaba atyának és támogatóinak a megnyitón. „Mindig mondtam, hogy sok jó ember van a földön. Ezért szándékosan nem is pályáztunk, hanem a szegények két filléréből építettük ezt a gyermekotthont” – újságolta örömmel a szerzetes. Amikor az épület majdnem elkészült, tűz ütött ki, és mindent elölről kellett kezdeni. A Magyar Püspöki Konferencia 2002-ben hirdette meg a Jót tenni jó című akcióját. Ennek bevételét élelemre és főként édességre szánták Böjte Csaba dévai ferences atya árváinak. „Végül hihetetlenül nagy összeg, 14 millió forint gyűlt össze, ami cukorkára kissé sok, ezért úgy döntöttünk, hogy a befolyt pénzből újabb gyermekotthont építünk.” – vázolja a történetet a szerzetes. „A magyar nemzet megmutatta: nemcsak nemet tud mondani” – mondta Böjte Csaba. A Budapestről hazatelepedett Kertész házaspár egyike az új otthonban dolgozóknak. Kertész Péter karbantartóként tevékenykedik az intézetben, tanítónő felesége, Ildikó nevelőként gondoskodik új, nyolc fiús „családjáról” és saját gyerekükről, a mindössze kilenc hónapos Ákos Gergőről. A szerzetes az udvar hátsó felében álló gazdasági épületet is át szeretné alakítani. Elképzelése szerint itt rászorultak szórványkollégiuma is helyet kaphat. /Szucher Ervin: Cukorkáért mentek, otthonra leltek. = Krónika (Kolozsvár), szept. 21./
2005. szeptember 23.
Budapesten a Nemzeti Nyomozó Iroda bűncselekmény gyanújának hiányára hivatkozva utasította el a Deport 56 elnökének feljelentését. Az indoklásban az áll, hogy „Szatmári Tiborral és Szatmári Ildikóval szemben sem a feljelentésben szereplő kémkedés bűntett, sem más bűncselekmény gyanúját megállapítani nem lehet”, a házaspár tekintetében büntetőeljárás megindítására alapul szolgáló adatokkal nem rendelkeznek. Szerdahelyi a kapott válasz ellen panasszal élt, szerinte jogtalanul tagadják meg a nyomozás megindítását. Ismert: a Magyar Nemzet augusztus végén írt először arról, hogy a magyar titkosszolgálat gyanúja szerint a román hírszerzésnek dolgozott egy romániai magyar házaspár, amelynek nőtagja korábban a Határon Túli Magyarok Hivatalánál (HTMH) dolgozott. Szatmári Ildikó állítólag „intim kapcsolatba került” a hivatal azóta leköszönt vezetőjével, valamint „ennek a kormányzati ciklusnak egy volt és egy jelenlegi miniszterével”. A házaspár férfitagja, Szatmári Tibor többször tagadta, hogy ő vagy felesége a román hírszerzésnek kémkedett volna, s perrel fenyegette meg azokat, akiknél „látható a rosszhiszeműség, illetve nem adták meg a lehetőséget, hogy elmondják véleményünket”. Érdekes, hogy a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat munkatársai megjelentek az internetes Index és a Hírszerző szerkesztőségében, s mindkét helyen arra voltak kíváncsiak, honnan kerültek a médiumok birtokába a kémbotránnyal kapcsolatos információk. /A Szatmári házaspár ellen nincs bizonyíték. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), szept. 23./
2005. szeptember 23.
Kötő József, az RMDSZ oktatásügyi államtitkára szerint a kémügy a sajtó által felfújt ügy, ami főként az RMDSZ ellen irányul. Elmondta, hogy előző államtitkári megbízatása alkalmával maga mellé vette a kémhistóriában elhíresült Szatmári Ildikót. „Ha igaz az egész, megkérdezhetnénk, hogy milyen információkhoz juthattak, milyet közvetítettek? Mi olyan dolgokról tájékoztattuk, amelyek szinte napi rendszerességgel jelentek meg a lapokban. Azok az információk, amelyeket ők közölhettek a másik fél felé, nemzetbiztonsági értékkel nem bírtak” – mondta Kötő. A román sajtó kezében ez a történés jó eszközül szolgált arra, hogy megkezdje az RMDSZ hiteltelenítését. Most lesz a kisebbségi törvény, a felekezeti törvény parlamenti vitája, módosítani kell a tanügyi törvény tervezetét, ahol a felekezeti oktatást kell szabályozni. Tehát érdekük volt, hogy az RMDSZ hitelét megrendítsék. Kötő nem ad hitelt a kémügynek. /Gazda Zoltán: „Éket akartak ütni a koalícióba” Kötő József véleménye a Mucuska-ügyről. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), szept. 23./
2005. szeptember 26.
Fennállásának 10. évfordulóját ünnepelte a bánffyhunyadi Kós Károly Kulturális Egyesület. Az érdeklődők megtekinthették a zsoboki alkotótáborban készült képzőművészeti munkákat. Szeptember 25-én Vasas Samu-emléktáblát avattak, és elhelyezték a Kós Károly Emlékház alapkövét. Szrága Zoltán, a Kós Károly Kulturális Egyesület elnöke nyitotta meg a kétnapos rendezvénysorozatot szeptember 24-én, szombaton. 10 éves a Kós Károly Kulturális Egyesület címmel Laczi Levente, az egyesület alelnöke vezetésével az egyesület tagjai összegezték az elmúlt öt év tevékenységét. Többek között farsangi mulatságokat, Kós Károly-napokat, könyvbemutatókat, Gyarmathy Zsigáné helyismereti vetélkedőket szerveztek, megünnepelték a költészet napját, besegítettek a Riszeg tetői találkozó megszervezésébe, valamint Wass Albertről is megemlékeztek – hangzott el. Bogdán Botond, az egyesület titkárának közreműködésével bemutatták a Kós Károly Kulturális Egyesület honlapját (www.infokalotaszeg.ro). Délután a Kalotaszeg Képes Krónika fényképalbumot mutatta be a két szerző, Váradi Péter-Pál és szövegírója, Lőwey Lilla. A kerekasztal-beszélgetésen Vasas Samura, a Kós Károly Kör alapítójára emlékeztek. Vasas Samu /1927-1997/ számos tevékenységnek volt mozgatórugója a városban: a Kós Károly színjátszó kör alapembereként, a Kalotaszeg című folyóirat újraindítójaként, íróként, tanárként és tanfelügyelőként tartják számon. „Samu bácsi” vásárolta meg a Ravasz László házat is, amely most a Kós Károly Kulturális Egyesület székhelye. Pomogáts Béla, aki sok közéleti tisztsége mellett Kalotaszentkirály díszpolgára, leleplezte a Vasas Samu emléktáblát. /Dézsi Ildikó: Vasas Samura emlékeztek Bánffyhunyadon. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 26./
2005. szeptember 26.
Ünnepélyes évnyitóval indította az idei tanévet a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem. A marosvásárhelyi és csíkszeredai hétvégi tanévnyitó után, szeptember 26-án a kolozsvári karokon is elkezdődik az oktatás. Csíkszeredában Sárkányölő Szent Györgyhöz hasonlította a Sapientia elsőéves hallgatóit a tanévnyitó ünnepségen dr. Bakacsi Gyula, a Gazdasági és Humántudományi Kar dékánja. Mint köszöntőbeszédében mondta, az elsőévesek sikerrel vették az első akadályt, ám az egyetemi évek alatt és azt követően erőpróbák sorozata következik. /Antal Erika, D. Balázs Ildikó: Sárkányölő gólyák a Sapientián. = Krónika (Kolozsvár), szept. 26./
2005. szeptember 27.
Ötödik alkalommal nyitnak tanévet, Kolozsváron pedig immár negyedszerre ünneplik az évnyitót a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetemen (EMTE), kezdte beszédét Szilágyi Pál, az egyetem rektora szeptember 26-án az oktatási intézmény Mátyás király utcai székhelyén. A rektor elmondta: az egyetemnek összesen mintegy 2300 diákja és 330 oktatója van, ennek fele főállású tanár. Pethő Ágnes, a fotó-, filmművészet és média szak tanszékvezetője elmondta, hogy szeptember 28-án Pécsett, a fiatal alkotók filmjeiből rendezett seregszemlén az egyetem hallgatói is részt vesznek. A környezettudományi tanszék vezetője, Mócsy Ildikó megemlékezéssel kezdte nyitó beszédét: két éve nincs közöttük az egyetem megálmodója és létrehozója, Tonk Sándor, de idén májustól a tanszék könyvtára az ő nevét viseli. /(köllő): Tanévnyitó a Sapientia Egyetemen. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 27./
2005. szeptember 29.
Két csíkszentgyörgyi rendőr ellen indított kivizsgálást a Hargita Megyei Ügyészség. A helybéli János Elemért ugyanis bántalmazták a rendőrőrsön azért, mert nem beszélt románul, és fordítót kért. „A rendőr megpofozott, és megkérdezte, most tudok-e románul. Hol születtél, Magyarországon vagy itt, kérdezte. Mondtam, én Csíkszentgyörgyön születtem, s nem volt, ahol megtanuljak románul. Erre újra megpofozott, és a székre lökött” – idézte fel az áldozat a közelmúltbeli rendőrségi kihallgatást. Az őrsön két rendőr várta, az egyik, Vlad Urzica többször is megütötte, a másik pedig az áldozat lefogásában segédkezett. „A pofonok után kifutottam az ajtón, a két rendőr utánam jött. Az egyik akkorát ütött a hátamra, hogy összeestem, majd visszahúztak, s közben ütötték a vesémet. Az ajtóban segítségért kiabáltam, aztán az előtérben hátracsavarták a kezemet, kivették a zsebemből az igazolványomat, s közben befogták a számat, hogy ne tudjak kiabálni. Mikor mondtam Vladnak, hogy feljelentem, újra pofon vágott, és kilökött az útra. Összesen huszonegy ütést kaptam” – meséli a szívbeteg férfi. Az esetről nem szívesen nyilatkoznak a helybéliek, mint megjegyzik, Csíkszentgyörgyön jól ismerik Vlad Urzica rendőrt és viselt dolgait. A törvényszéki látlelet szerint János Elemér a bántalmazás nyomán héttől kilenc napig terjedő időszak alatt gyógyuló sérüléseket szenvedett. Radu Moldovan megyei rendőrparancsnok szerint két személy is tanúskodik amellett, hogy a rendőrök nem bántalmazták János Elemért. /D. Balázs Ildikó: Rendőri túlkapás Csíkszentgyörgyön? = Krónika (Kolozsvár), szept. 29./
2005. szeptember 30.
A Szabadság szeptember 27-i számában Kérdések, avagy mikor nézünk szembe önmagunkkal? címmel cicerói kérdés-sorozat jelent meg Hatházi András tollából. László Bakk Anikó csak azt kérdezi meg, a bábos találkozóra miért nem hívták meg a kolozsvári Kovács Ildikó rendezőt, a bábos szakma fénypontját? /László Bakk Anikó: Appendix. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 30./
2005. október 1.
Kovács Ildikó kitűnő bábszínházi rendező is hozzászólt a vitához. A bábszínház mágikus művészet, a néző szemeláttára történő csoda. Az évente megrendezésre kerülő romániai magyar bábszínházak fesztiválja Vincze László kezdeményezése, szervezése. A nagyszerű megvalósítás, célja a találkozás, számbavétel, tapasztalatcsere. A találkozók szükségesek, minden pozitívumaival, hibáival együtt, szögezte le Kovács Ildikó. Amíg a bábos találkozókra nem jönnek el a színházak igazgatói, a főiskola vezetői, a kultúra hivatalos képviselői, addig kevés remény van a találkozóra. /Kovács Ildikó: Polémia helyett ... = Szabadság (Kolozsvár), okt. 1./
2005. október 3.
Nagyenyeden a Bethlen Gábor Kollégiumban a tavalyi kihagyás után, idén újraindult a tanítóképző főiskola. Szőcs Ildikó igazgató elmondta: a Babes-Bolyai Egyetem vezetői megígérték, ha az idén sikerül elegendő jelöltet összehozni az I. évre, akkor újraindulhat. Volt elég jelentkező, 25 helyet kaptak, amiből 5 támogatott, 20 fizetéses, és valamennyit betöltötték. Szeretnénk a kollégium főiskolai jellegét erősíteni. /T. A.: Újraindult a tanítóképző főiskola. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 3./