Régi idők hangulatában (Kőrösi Csoma Sándor-emlékház)
Az 1997-ben Csomakőrösön felépített zsindelytetős emlékházban a fotókat, Kőrösi Csoma Sándor életéről és munkásságáról szóló dokumentumokat felváltották 19. század eleji bútorok, ládák, edények, a hagyományos tárló különböző darabjai, amelyek olyan érzést kölcsönöznek a látogatónak, mintha a nagy keletkutató nemrég innen indult volna útjára. Az új alapkiállítás törzsanyaga a zabolai helytörténeti és néprajzi múzeum gyűjteményéből származik, de környékbeli családok is hozzájárultak tárgyadományokkal, mesterek meg munkával. A megújult emlékházat a múlt héten tartott 28. Kőrösi Csoma Sándor Napokon nyitották meg.
Tekintettel arra, hogy Csoma Sándor elszegényedett katonacsaládból származott, a hagyományos beosztású középereszes ház korábbi tárlatát váltó új kiállítás a háromszéki katonarendi székelyek lakáskultúráját idézi. Kőrösi Csoma Sándor (1784–1842) korból kevés bútor, szőttes és használati tárgy maradt fenn a térség néprajzi gyűjteményeiben, ezért a kiállítás szervezői – Pozsony Ferenc néprajzkutató, egyetemi tanár és Kinda István néprajzkutató, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum munkatársa – a korabeli lakások hangulatát az eredeti darabok mellett korhű rekonstrukciók által idézték fel. Az épület három belső teréből a hátsó helyiségben konyhát/lakószobát, az utca frontján lévő teremben tisztaszobát, a kettő közötti szűk helyiségben pedig gabonást/éléskamrát alakítottak ki. A kiállítók munkáját Szőcsné Gazda Enikő, a Székely Nemzeti Múzeum néprajzi osztályának vezetője szakmai tanácsadóként segítette, de a kiállításhoz számos magánszemély és intézmény is hozzájárult. Kinda István lapunknak elmondta, a legrégebbi darabok a 18. századból származó óntányér, ónfedeles habán kancsó, hutában készült üvegtárgyak, a tisztaszobában felépített kandallós tüzelőszerkezet zöld mázas csempemásolatai pedig szintén 18. századi eredetiek alapján készültek László Károly kézdivásárhelyi keramikus műhelyében. A tűzhely fából készült, faragott szerkezeti elemeit az alsócsernátoni Haszmann Pál Múzeum mellett működő népfőiskola műhelyében készítette Bagoly Zoltán, Haszmann Lajos és Haszmann László. Felépítése Hegyeli Győző és Hegyeli Huba zabolai kályharakó mesterek munkája. A lakószoba kemence-rekonstrukciójának fából készült elemeit Kosztándi Árpád csomakőrösi asztalosmester készítette el. Tárgyadományokkal és hosszú távú kölcsönzésekkel dr. Bíró Gábor, Biszak Mária, Bogdán Zoltán és Debreczi Tamás segített, a kiállításra kerülő műtárgyak tisztítását és állagvédelmét a zabolai múzeum munkatársa, Gál Judit végezte el, az emlékházat gondozó Teleki Gabriella, Magyari Mária Márta és Teleki Attila tárgyadománnyal és kétkezi munkával is hozzájárult a megvalósításhoz. A megnyitó napjára a papolci református egyházközség kölcsönadta a tulajdonában lévő 1798-as datálású festékes úrasztali terítőt. Bende Tamás csomakőrösi református lelkipásztor a munkálatok összehangolásától kezdve a berendezésig mindenből derekasan kivette a részét – hangsúlyozta Kinda István. A Kőrösi Csoma Sándor szülőházának feltételezett helyén álló emlékház új berendezése hűen idézi a kor lakáskultúráját, de a közeli emlékszobával – amit szintén a Csoma-rendezvényre újítottak fel – együtt sem helyettesíthet egy Csoma-múzeumot, amelynek alapítását már az 1990-es évek első felében kezdeményezte Gazda József, a Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület elnöke. A múzeumalapítás mindeddig eredménytelen története ellenben nem kedvetlenítette el Gazda Józsefet, tovább lobbizik azért, hogy a Makovecz Imre-tanítvány Csernyus Lőrinc által készített eredeti terv alapján a múzeum felépüljön. Tapasztalva az eddigieket, azt is elfogadhatónak tartja, hogy a terv egyszerűsített változata valósuljon meg. Több ízben kapott ígéretet a kovásznai önkormányzattól, a múzeum ugyanis a helyi református egyház telkén épülne, Tamás Sándor megyeitanács-elnök is támogatásáról biztosította, egy időben gyűjtés is indult a célra, de előrelépés nem történt – mondotta. Gazda József mégis hisz a múzeumépítésben, amely egyben Kőrösi Csoma Sándor dokumentációs központ is lenne, ahol a nagy keletkutató munkái egy helyen összegyűjtve közkinccsé válhatnak.
Fekete Réka / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A régió mint felépíthető haza – III. székely kongresszus
Közpolitikai javaslatgyűjtemény összeállítása, a régióépítés területfejlesztési, kulturális, gazdasági mintáinak áttekintése, a kor kihívásainak megfelelő identitás megfogalmazása a célja a ma kezdődő III. Székely Kongresszusnak, amelyet négy nap alatt három székelyföldi városban tartanak meg. A Székely Nemzeti Tanács kezdeményezésére, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, a Székelyföld Regionális Tudományi Társaság és a rendezvénynek otthont adó Marosvásárhely, Csíkszereda és Sepsiszentgyörgy múzeumai által szervezett konferenciasorozat várható eredményeiről Bakk Miklóst, a kongresszus szakmai bizottságának elnökét kérdeztük.
1 » – A szervezés során megfogalmazott célok között szerepel a Székelyfölddel kapcsolatos kutatási témák és szintézisek bemutatása, a székelyföldi önkormányzatiság erősítése a közpolitikai döntések szakmai és tudományos megalapozásának erősítésével, a székelyföldi területi identitás átalakulásának vizsgálata a modernizáció feltételei mellett a közigazgatási reformok nézőpontjából, a székelyföldi tudományos intézmények közötti együttműködés erősítése, a Székely Kongresszus intézményesítése. Sikerült-e megtalálni azokat az előadókat és felsorakoztatni azokat az előadásokat, akik/amelyek a kitűzött célokat szolgálják? Bakk Miklós: – Pontos és kimerítő választ a konferencia után lehet adni, egyelőre a program alapján beszélgethetünk erről a kérdésről. Úgy hiszem, nagyjából sikerült, kellően átfogó lehet az a kép, amely a konferencia előadásai nyomán kibontakozik, de bizonyos értelemben mégsem voltunk most sikeresek, ugyanis nemzetközi konferenciaként képzeltük el, azaz a Székelyföld-kutatások számára nyitni kívántunk a román és a nemzetközi dimenzió irányába is – ez most nem jött össze. Úgy gondolom, amennyiben a Székely Kongresszus folyamatos régióépítő tudományos szellemi erőtérként, intézményként tud működni a jövőben, akkor ez a cél is megvalósulhat. A pontos mérleget természetesen csak a konferencia után tudjuk megvonni, akkor, amikor a másik célunk tekintetében is begyűjtjük az anyagot: ugyanis azt szeretnénk elérni, hogy minél több tudományos és szakmai területről fogalmazzanak meg közpolitikai javaslatokat, amelyek közvetlenül alkalmazhatóak lesznek az önkormányzati helyi politikai eszközök segítségével, és ebből a javaslatgyűjteményből szeretnénk egy kis kiadványt letenni a politika asztalára.
– Az előadások segítik-e a székelyföldi önrendelkezési törekvések tágabb körű megismertetését, Székelyföld és a többi erdélyi, romániai régió párbeszédét?
– Ebbe az irányba az első lépés az lenne, hogy a konferencia anyagai utólag megjelenjenek egy külön honlapon, itt betekintést nyújthatnánk bárki számára, hogy mit jelent a régióépítés a maga komplexitásában, a kulturális, területfejlesztési minták meghonosításának kérdésében. Egyetlen lépésben nem sikerülhet, de cél, hogy valamiféleképpen a székelyföldi mozgalmat beemeljük egy olyan tágabb közegbe, amely Románia összes régióját érinti. Eredetileg terveztünk egy olyan román nyelvű kerekasztalt, amelynek éppen ez lett volna a témája, sajnos, ezt nem sikerült a kongresszus időpontjára összehozni, de továbbra is törekszünk erre, és amennyiben a Székely Kongresszust sikerül intézményesíteni, biztos, hogy előbb-utóbb ezeket a dialóguskereteket is ki tudjuk alakítani.
– Kiolvasható a programból és a célkitűzésekből, hogy identitáserősítő szándéka is van a kongresszusnak. Ez azt jelenti, hogy még mindig nem él elég erősen a közösségben, hogy tulajdonképpen kik vagyunk és milyen jogaink lehetnének?
– Az általunk tárgyalt kontextusban az identitást nagyon átfogóan kell értelmezni. Az identitás egy dinamikus azonosulás a térséggel, és ennek a dinamizmusnak akarunk új fogódzókat adni azzal, hogy megjelöljük, milyen cselekvési területek lesznek a jövőben. Itt az identitást nem a klasszi¬kus formájában kell elképzelni, nem történelmi, etnikai identitásról van ez esetben szó, hanem abban az értelemben tárgyaljuk, hogy ez a régió egy felépíthető haza, és ennek vannak modern gazdasági és közpolitikai eszközei, ebbe az irányba szeretnénk az identitás kérdéskört bővíteni. A történelmi szekcióban lesz egy ilyen tömb, amely a székelyföldi önképkereséssel kapcsolatos, történeti dimenzióban vizsgálja, miként változott ez az identitás, és ennek az üzenete is az, hogy az identitást mindig az adott kor kihívásainak megfelelően kell építeni.
A III. Székely Kongresszus – amelynek előzménye az 1902-ben megtartott első, majd a 2002-ben megszervezett centenáriumi esemény – ma kezdődik Marosvásárhelyen, holnaptól bekapcsolódnak a csíkszeredai és a sepsiszentgyörgyi Székelyföld-konferencia előadások is. A háromszéki megyeközpontban pénteken és szombaton az oktatás, a falusi kultúrházak változó funkciói, az épített örökség, hadtörténet, a közösségi javak társadalmi vonatkozásai Székelyföldön, modernizáció és fejlesztéspolitikák, székelyföldi önképépítés témakörökben hangzanak el előadások a Sapientia Egyetemen. A részletes program a szekely-kongresszus.ro honlapon olvasható.
Középpontban a térség fejlesztése
Üdvözli a Székely Nemzeti Tanács a ma kezdődő Székely Kongresszus munkálatait, Izsák Balázs elnök tegnapi közleményében kívánt sok sikert a rendezvényhez. „A szervezést magukra vállaló intézmények (...) felismerték annak szükségességét, hogy Székelyföld jövője a valós Székelyföld-kép megerősítésében, a hagyományos keretekkel is számoló fejlesztések szakpolitikai elveinek megalapozásában rejlik, ehhez pedig Székelyföld szakmai és tudományos potenciáljának felmérése és felmutatása elengedhetetlen feladat az akadémiai szféra számára” – írja az SZNT elnöke. Úgy véli, a mostani kongresszus is megkíséreli felvázolni a térségi fejlődés legfontosabb koordinátáit, hogy aztán már most, az autonómia intézményes kereteinek hiányában, ám az önkormányzatok szintjén hasznosítható közpolitikákként láthassuk viszont. Fekete Réka / Háromszék; Erdély.ma

Fotótárlat múltidéző kibédi életképekből
Az Orbán Balázs nyomdokán Kibéd községben 2016-os dokumentációs fotótábor válogatott anyagából nyílik fotókiállítás pénteken 18 órától a székelyudvarhelyi Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont és a szovátai Teleki Oktatási Központ szervezésében – közölték a szervezők.
A képanyag június 30-áig tekinthető meg Szovátán, a Teleki Oktatási Központban, majd a tervek szerint a következő állomás Kibéd lenne, ahol a falunapok keretén belül mutatják be a fényképeket. A Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont és Kibéd község polgármesteri hivatalának együttműködése eredményeként, valamint a Hargita megyei tanács támogatásával szervezték meg az Orbán Balázs nevét viselő dokumentációs fotótábort, amelynek a marosszéki község adott otthont tavaly október végén. A tárlat anyaga Kibéd hétköznapjaiba nyújt betekintést változatos életképeken és tájrészleteken keresztül.
Az évente más-más tájegységen szervezett fotótáborok elsődleges célja a még meglévő, múltat idéző építmények, tárgyak, motívumok, mesterségek, élethelyzetek, a változó és tünékeny emberi arcok, tájak megörökítése. A 34. tábor állóképkészítői: Balázs Ödön (Székelyudvarhely), Bartók Izabella (Sepsiszentgyörgy), Borbély Zoltán (Kibéd), Erős Erika (Kolozsvár), Erős Zoltán (Gyergyószárhegy), Fekete Réka (Székelyudvarhely), Kelemen Lajos (Sepsiszentgyörgy), Kerekes István (Kazincbarcika, Magyarország), Kibédi Sándor (Székelyudvarhely), Tordai Ede (Marosvásárhely), Vinczefi László (Sepsiszentgyörgy). Krónika (Kolozsvár)

Együtt a közös célokért (Székelyföldi szociális háló)
A szociális szolgáltatások egy része csak pillanatnyilag oldja meg a rászorulók helyzetét, akiknek nagy hányada életforma szerint vagy kényelemből választja a szegénységi státuszt. Az igazán bajba jutottak legtöbbször segítséggel talpra állnak, a szolgáltatók pedig egyenként kis hatékonysággal végzik munkájukat, összefogva nagyobb eredményt érhetnének el – hangzott el a szociális ágazatban dolgozók tegnapi sepsiszentgyörgyi találkozóján. A székelyföldi szociális hálózat kiépítése érdekében szervezett szeminárium folytatása a tavaly Csíkszeredában tartott megbeszélésnek, ezúttal a Zathureczky Berta Idősek Otthona volt a házigazda.
A meghívott intézmények, szervezetek közül sokan hiányoztak, de a rendezvény így is sokszínű volt a résztvevők tekintetében. Háromszékről állami és civil segítőszolgálatok, valamint a sepsiszentgyörgyi helyi rendőrség képviseltette magát, Székelyudvarhelyről az önkormányzat szociális bizottságának elnöke és a Diakónia Keresztény Alapítvány képviselője vett részt a találkozón. Klárik Mária, a Zathureczky Berta Idősek Otthona vezetője elmondta, intézményük ahhoz keresi a partnereket, hogy a súlyosan leépült idős lakóikat el tudják helyezni olyan otthonba, ahol szakszerűen el tudják látni őket, mivel nekik erre nincs szakképzett alkalmazottjuk, a baróti Közösségi Központnak pedig olyan sokrétű a tevékenysége – ide tartozik a családi ház, a nappali központ szociálisan rászoruló gyermekeknek, rezidenciális létesítmény hét év alatti, fogyatékkal élő gyermekek számára, rehabilitációs központ –, hogy számukra is fontos a különböző szakmai és segítőszervezetekkel való együttműködés. A helyi rendőrség képviselője arról számolt be, a közrend felvigyázása a feladatuk, ami időnként egybeesik egy-egy szociális eset megoldásával. Gyakran kérik a segítségüket olyan családok, akiknek idős hozzátartozója elkószál, a hajléktalanokat bekísérik az éjjeli szállóra, figyelemmel kísérik a kolduló gyermekeket. Ingyenesen hívható telefonszámuk: 0800 800 767. A sepsiszentgyörgyi Diakónia Keresztény Alapítvány idősgondozói szolgálata, a megyei szociális gondozási és gyermekjogvédelmi igazgatóság, a Kovászna Megyei Vöröskereszt, a hidvégi állami öregotthon jelen lévő képviselői is beszámoltak röviden tevékenységükről, és megerősítették: bizonyos krízishelyzeteket könnyebben és hatékonyabban meg tudnának oldani, ha ismernék egymást és tudnák, személyesen kihez forduljanak adott esetben. A szociális szolgáltatók kevés anyagi és emberi erőforrással rendelkeznek, a vonatkozó törvények előírásai egymásnak ellentmondanak, és nem segítik a problémák megoldását, a társadalom pedig tehetetlen fiatalokat nevel, akiknek egy része kényelemből vagy életformaszerűen segítségből kíván megélni – indította a mediációról szóló értekezését Papp Adolf szociális szakértő, családterapeuta. Egyfajta torz tükröt állított arról, hogy rengeteg erőforrás pocsékolódik el azok megsegítésére, akik úgy érzik, nekik kijár a támogatás, de nem tesznek semmit sorsuk jobbrafordulásáért. A mediációnak arról kellene szólnia, hogy az egyén megértse, feltételei vannak a segélynyújtásnak, ami abban áll, hogy elfogadja a szabályokat, és ő is felelősséggel viseltetik saját sorsa iránt – mondta a szakember. Az esetmegbeszélések fontosságáról, módjáról Fábián Kinga szociális asszisztens értekezett, aki példaként hozta fel a mentálhigiénés szakemberek közösségét, akik online esetmegbeszéléseket tartanak, és konkrét gyakorlati megoldásokkal segítik egymást. Szerinte egy leendő székelyföldi szociális hálónak is ugyanez lenne a szerepe. A kötetlen beszélgetések után a tegnapi találkozó azzal zárult, a sorozatot folytatják, a következő megbeszélés szervezését a sepsiszentgyörgyi Diakónia Keresztény Alapítvány vállalta magára.
Fekete Réka / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A magyar nyelvű oktatás hiányosságai és lehetőségei (Székely Kongresszus)
A hazai magyar közoktatás és felsőoktatás finanszírozása diszkriminatív, a rendszer ideológiája a kirekesztés és hátrányos megkülönböztetés, az eredmények gyengék, a jó átlag csak az elitiskoláknak köszönhető, a felsőoktatásban a magyar hallgatók jelenléte alulreprezentált – fogalmaztak a III. Székely Kongresszus Sepsiszentgyörgyön tartott konferencia oktatási tagozatának előadói. A helyzetjelentésben elhangzott: az RMDSZ oktatáspolitikájának nincs szakmai háttere, az oktatásszervezést a gyenge finanszírozáshoz igazították, a műhelymunkák csak civil alapon működnek, a bolognai rendszert felkészületlenül vezették be, a pedagógusfelvételnél hiányzik a képességvizsgálat, a romániai magyar oktatásnak nincs szakmai háttérintézménye.
Iskolahálózat Székelyföldön – stratégiák, fenntarthatóság, intézményi együttműködés című előadásában Burus-Siklódi Botond, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke ismertette, hogy Székelyföldön 1111 oktatási intézményben (ez országosan 70 százaléka azoknak a tanintézményeknek, amelyek magyar tannyelvűek, illetve ahol működik magyar oktatás is – szerk. megj.) 96 810 óvodás és iskolás tanul magyarul, legtöbben, 43 892-en Hargita megyében, ezt követi Maros megye 28 950 gyermekkel és Kovászna megye 23 968 óvodással, iskolással. A három megye középiskolás tanulóinak 55 százaléka elméleti és vokacionális (művészeti, teológiai, pedagógiai, sport) osztályokban tanul, 45 százalék a szakképzésben résztvevők aránya. Az 1111 székelyföldi magyar és vegyes tanintézményből 309 önálló jogi személyiséggel rendelkezik, 802 pedig alárendelt egység, amelyek többsége saját vezető nélkül működik, olykor 10–15 struktúrával, ami az előadó szerint hosszú távon fenntarthatatlan, de inkább elfogadható, mint az iskolabezárás.
Burus szerint jelenleg az oktatás világszintű válságáról beszélhetünk, amire mindenütt keresik a megoldásokat, de ezek régió- és helyspecifikusak. Úgy véli, újragondolásra van szükség, ami többek között abban állna, hogy meg kellene szüntetni a tradicionális környezeteket, és helyettük progresszív oktatási helyszíneket kialakítani, amelyek motiváló tényezőként hatnak a diákokra. Erre a pedagógusokat is fel kellene készíteni, amit a felsőfokú alapképzésnél kell kezdeni, de az önképzés, a folyamatos önfejlesztés is szükséges. Hangsúlyozta: hiányzik egy koordináló központ, egy magyar önálló továbbképző- és oktatásfejlesztési intézet, mindkettőre törvényes lehetőség van, de soha nem jött létre. Szerinte a politikusok felelőssége, hogy érvényesítsék a törvény előírásait. Példaként említette a hazai német kisebbséget, amely már 1998 óta működteti a kormányhatározattal létrehozott medgyesi továbbképző központot, amit a német állam is segít, magyar vonatkozásban ellenben nem történt érdembeli előrelépés ebben a tekintetben.
A hazai közoktatás finanszírozásának helyzetét Ferencz-Salamon Alpár, a csíkszeredai József Attila Általános Iskola igazgatója, az országos oktatásfinanszírozási tanács tagja ismertette. Míg a fejlett európai országokban a nemzeti össztermék 7–8 százalékát költik oktatásra, Románia és Bulgária a sor végén kullog 3–4 százalékkal, ugyanakkor országunk az egy tanulóra fordított összeg tekintetében is utolsó. Az előadó hangsúlyozta: a 2009-ben bevezetett fejkvóta alapú finanszírozás ott a legkedvezőtlenebb, ahol alacsony az osztályonkénti gyermeklétszám – ez a székelyföldi megyékben országos átlag alatti –, és ott, ahol arányaiban nagyobb a kisebbségi oktatás. Bár léteznek szorzók, amelyek a költségesebb kisebbségi oktatás finanszírozását hivatottak kiegyenlíteni, ezek elavultak, ami a székelyföldi kisebbségi román oktatás alulfinanszírozásában is megjelenik – szögezte le Ferencz-Salamon Alpár. Ez a rendszer nem veszi figyelembe a pedagógusok képzettségét, a fokozatokkal járó fizetést meg kell adni, de pénzt nem rendelnek mellé, és a teljesítmény sem jelenik meg az anyagi értékelésben, ami pedig ösztönző lehetne. A helyi adminisztratív és pénzügyi önállóság sokat javíthatna ezen a helyzeten – vonta le a következtetést.
Felzárkóztatás, tehetséggondozás
Pletl Rita, a Sapientia Erdélyi Tudományegyetem marosvásárhelyi tanára az elmúlt tíz évben végzett tudásfelmérések eredményeit ismertette. A tapasztalatok szerint a tömbmagyarságban és a szórványban is nagy a lemaradás a szövegértés tekintetében, az írás- és olvasásbeliség, valamint értelmezés vonatkozásában túl nagy a gyengén teljesítők tábora, ha rejtetten vannak jelen az információk egy anyagban, a diákok csupán fele ismeri fel azokat – részletezte. Nem érti, mi történik IV. osztály után, hol vész el az addig szerzett tudás, ugyanis a mérésekből kitűnt, hogy ötödiktől a diákok teljesítménye, a szövegalkotás és a szövegértés gyengül. Bizonyos szinteken megjelenik a szórvány, az átmeneti régiók és a tömbmagyarság tanulóinak teljesítménye közötti különbség, túl népes a gyenge eredményű diákok csoportja, a szakközépiskolások kétszer olyan gyengén teljesítenek, mint az elméleti osztályban tanulók, a jó átlag az elitiskoláknak köszönhető.
Kovászna megye főtanfelügyelője a szakoktatás helyzetéről beszélt. Kiss Imre elmondta: meg kell változtatni a közvélemény negatív megítélését a szakképzés tekintetében, erős szakoktatási központokat kell létrehozni, és megoldani a szakemberek bevonzását az oktatásba, mert jelenleg óriási hiány van szakoktatókból. A magyarországi nemzetpolitikai államtitkárság kezdeményezésére 2015 a határon túli magyar szakoktatás éve volt, ami nagyot lendített a szakoktatásról való gondolkodás kerekén, de meg kell nyerni a szülőket is a szakképzés számára – hangsúlyozta az előadó. Kiss Imre kitért a legfontosabb fejlesztési irányokra: erős szakoktatási centrumok kialakítása, beruházási programok, duális képzés, pályaorientáció, humánerőforrás-fejlesztés, a hálózati működés menedzselése. A román nyelv tanítása székelyföldi iskolákban címmel tartott előadásában Tódor Erika, a Sapientia EMTE Csíkszeredában tanító docense hangsúlyozta: az anyanyelv elsajátítása a világ megismerésével együtt, valós élethelyzetekben mintakövetéssel történik, és mivel a magyar gyermekek esetében a román nem anyanyelv, ennek elsajátítása a nyelvi kompetenciák kialakításával érhető el. Az előadó ismertette a magyar tannyelvű V–VIII. osztályok számára írt speciális román tanterv alapelveit: a funkcionális nyelv szemléletén alapszik, nem ír elő kötelező szerzőket és szövegeket, a nyelvtani fogalmak nem merev szabálykészletek, hanem olyan stratégiák összessége, amelyeket azért alkalmaznak a beszélők, hogy érthető közléseket hozzanak létre, a használt nyelvtani ismeretanyag elsajátításánál a felfedeztetés módszerét használják.
Péntek János, a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem nyelvészprofesszora szerint a hazai oktatás legnagyobb botránya az esélyegyenlőség hiánya. Lehet egy társadalom pazarló a tehetségek tekintetében, de mi, erdélyi magyarok ezt nem engedhetjük meg magunknak. Beszélt a Nyilas Misi-ösztöndíjról, amelyet idéntől már VI. osztálytól is meg lehet pályázni a korábbi hetedikkel szemben, a tavaly Oplatka András Prima Primissima díjas felajánlásával egyetemisták számára létrehozott Bánffy Miklós-ösztöndíjról, az Emberi Erőforrások Minisztériuma által meghirdetett felsőoktatású Campus Mundi-ösztöndíjról, a különböző tehetségsegítő civil szervezetekről. Ugyanakkor kiemelte, sajnos, öt tehetségből alig egy-kettő tudja magát megmutatni, hogy támogatható legyen, és a jelenlegi tehetséggondozás 90 százaléka csak ezt az igen szűk réteget éri el. Az előadó úgy véli, a román oktatási rendszer hátrányosan megkülönböztető és kirekesztő, hiányzik a társadalmi szolidaritás, az elit szociális érzékenysége igen alacsony. Az, hogy a legjobb nyolcvan hazai iskola között nincs magyar, a diszkriminatív tesztelés eredménye, az pedig, hogy egyre csökken a IX. osztályos felvételin az V–VIII. osztályos tanulmányi eredmény aránya, és növekszik a nyolcadikos záróvizsga súlya, szegregáló, mivel a jó teljesítmény érdekében sok tanuló magánórákon készül a vizsgára, ezt viszont nem minden szülő engedheti meg magának. Péntek professzor leszögezte: óriási a szakadás a városközponti és városszéli, a városi és falusi, elméleti és szakoktatás között, sok pedagógus szellemi fogyatékost lát a faluról érkező diákban és a szakiskolásban – ez a rendszer ideológiája. A pedagógus nem lehet érzéketlen tanítványai iránt, kötelessége észrevenni a tehetséget és támogatni kibontakozásában – mondotta.
Egyetem és jövőkép
Hallgatói létszám tekintetében a hazai magyarság alulreprezentált a lakossági arányokhoz viszonyítva, s bár a magyar egyetemisták 60 százaléka Székelyföldről származik, az egyetemi kínálat ugyanitt csupán 40 százalék – mondta Bodó Barna, a Sapientia EMTE tanára. Míg Magyarországon a száz főre eső egyetemisták száma 0,8, a romániai magyarság körében ez az arány csupán 0,2, és az alapképzés után igen nagy a lemorzsolódás, a mesteri fokozaton továbbtanulók 90 százaléka pedig már dolgozik, közülük is többen időközben kilépnek. Bodó Barna számokkal illusztrálta, hogy az elmúlt hét-nyolc évben miként alakult a magyar hallgatói létszám. Csökkenésről és lényeges átrendeződésről számolt be: míg a 2009/2010-es tanévben a magyarul tanuló 11 701 egyetemistából 7071-en voltak a Babeş–Bolyai Tudományegyetemen és 1874-en a Sapientia EMTE-n, a 2015/2016-os tanévre 4843-ra csökkent a BBTE magyar hallgatóinak száma, és 2225-re emelkedett a Sapientia hallgatói tábora. Szóban forgó tanévben összesen 10 473-an tanultak magyarul a hazai felsőoktatásban, ez 1228-cal kevesebb, mint a 2009/2010-es létszám. 2015/2016-ban az említett két egyetemen kívül a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE) 1753 magyar hallgatóval számoltak, a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemen 879 diákot jegyeztek, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen 238-an tanultak, a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben 145-en. Ebben a tanévben 817 magyar főállású tanára volt a hat egyetemnek. Bodó Barna elmondta: a Sapientia EMTE és a Partiumi Keresztény Egyetem rendszerét a román államnak kiemelt státusú, közfeladatokat ellátóként kellene támogatnia, egyetemi szövetség, konzorcium típusú együttműködés létrehozására van szükség, meg kell teremteni a magyar tagozatok szervezési és döntéshozó önállóságát. A teljes spektrumú magyar nyelvű képzés finanszírozásához politikai akarat kell ugyanúgy, mint a Bolyai Egyetem létrehozására, ami jelenleg semmilyen napirenden nem szerepel.
A Sapientia marosvásárhelyi kara műszaki és informatikai szakain tanul a négy városban harmincegy alapképzésű és tizenegy mesteri képzésű szakkal működő egyetem 2239 hallgatójának több mint fele, ezért műegyetemként lehet elkönyvelni, ugyanakkor az évi több mint négyszáz hazai és nemzetközi szakpublikáció, valamint a kutatásban elért eredmények okán kutatóközpontként is jelen van a felsőfokú intézmények palettáján – ismertette Dávid László, a Sapientia EMTE rektora a magyar mérnökképzésről szóló előadásában. Tágabb kitekintésben hangsúlyozta, az egyetemek munkájának összehangolására, egységes Kárpát-medencei oktatási rendszer kiépítésére van szükség. A felsőfokú agrárképzést Nyárádi Imre István, a Sapientia sepsiszentgyörgyi tanulmányi központjának vezetője mutatta be. Tanszékükön kertészmérnöki, tájépítészmérnöki és agrármérnöki szak működik, mesteri fokozaton 2013-ban növényorvosi szak indult. Az agrárszakmában óriási a szakemberhiány, egyetemük ezért tartja fontosnak, hogy az oktatás 60 százaléka gyakorlati és szinte azonnal hasznosítható legyen.
Az elhangzottak alapján javaslatcsomag összeállításával zárták a III. Székely Kongresszus oktatási tagozatának munkálatait. A Péntek János irányította műhelytanácskozáson meghatározták a területeket, amelyeken a kijelölt felelősök megfogalmazzák a közös javaslatokat. Ezek a területek: magyar oktatási intézmény és szakmai grémium, finanszírozás, felsőoktatás, a tankönyvek helyzete, a román nyelv sajátos tanítása, szakoktatás, felzárkóztatás, pedagógusképzés.
Bízunk abban, hogy a III. Székely Kongresszus egész napos oktatási konferenciája hasznos volt a hibák és hiányosságok feltárása, a javaslatok megfogalmazása tekintetében, és hozzájárul ahhoz, hogy a hazai magyar közoktatás és felsőoktatás kérdéseiben minél jobb döntések szülessenek.
Fekete Réka / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Orvosok életútja a huszadik században (Bemutatták dr. Nagy Lajos könyvét)
A kisebbségbe rekedt erdélyi magyarság történelmének egy szeletét, a huszadik század teljes keresztmetszetét mutatja be sepsiszentgyörgyi orvosok életútján keresztül dr. Nagy Lajos Emlékezés orvosainkra című könyvében – fogalmazott Farkas Réka, a könyv szerkesztője a kötet szerdai bemutatóján. A Bod Péter Megyei Könyvtárban nagy érdeklődés mellett tartott eseményen a jelenlévők közül többen ismerték a könyv szereplőit, velük együtt maguk is átélték a múlt század második felének korántsem viharmentes időszakát.
Farkas Réka kérdésére, hogy a falumonográfia és önéletrajz után a szerző miért vállalkozott kollégái, a nagy elődök életútjának összegyűjtésére, dr. Nagy Lajos több szempontot sorakoztatott fel. Ezek az életrajzok tartalmazzák a XX. században Székelyföldnek ezen a részén élő orvosok reményét, törekvését, célkitűzését, kudarcait, megvalósításait, mindazt, amit megszereztek, megvalósítottak, amit elvettek tőlük, vagy amiről önként mondtak le – mondotta. Úgy érezte, tartozik azoknak, akikkel fél évszázadot dolgozott együtt – hisz a könyvben szereplő ötvenhat orvos közül csak dr. Fogolyán Kristófot és dr. Csulak Samut nem ismerte személyesen –, akik mindig készségesen segítették, ha tanácsot kért, akiket atyai jóbarátainak tartott. És adni akart Sepsiszentgyörgynek, annak a városnak, ahová rétyi körorvosként gyűlésekbe járt, ahol művelődött, ahol barátai éltek és élnek, ahol jelenleg van az otthona.
A szerző felidézte az 1900-as évek eleji békeidőket, amikor dr. Fogolyán Kristóf kórházigazgató és a város vezetésével megindult Kós Károly tervei alapján a pavilonrendszerű kórház kiépítése. Volt, ami fel sem épült, és volt, amit később lebontottak. A világháború kitörése után behívták az orvosokat és orvostanhallgatókat frontszolgálatra, a trianoni békeszerződés után megszüntették a Ferenc József Tudományegyetemet és Regele Ferdinánd Tudományegyetem lett belőle, ahová a románul nem tudó fiatalok nem igazán tudtak bekerülni. Ezért többen Magyarországra mentek tanulni, és miután hazajöttek, a jászvásári egyetemen még egy évet tanultak, hogy el tudják ismertetni diplomájukat. Aztán jött a második világháború, újabb behívások, menekülés, visszatérés, államosítás, a teljes rendszer átrendeződése, az ötvenes évek kiszorító politikája, amikor orvosokat, orvostanhallgatókat tettek ki az egyetemről, és a tisztogatás erősödött 1956 után – ismertette történelmi visszapillantójában a szerző. Dr. Simó Ferencet, dr. Darkó Zsigmondot, dr. Kocka Györgyöt említette, akik már befutott orvosok voltak az egyetemen, és áthelyezték őket Sepsiszentgyörgyre, de rajtuk kívül még sok orvos került akkor Háromszékre, akiket kitettek az egyetemről, és itt próbáltak új életet kezdeni.
Farkas Réka szerint az Emlékezés orvosainkra a kivándorlások könyve is. Több hullámban hagyták el orvosok tömegesen Erdélyt, Székelyföldet, Sepsiszentgyörgyöt, és a kivándorlás máig sem állt meg. 1989 után ötezer magyar orvos ment el Erdélyből – ismertette. A kötet szerkesztője elmondta: Nagy Lajos könyve képet nyújt a huszadik századi egészségügyi rendszer alakulásáról, az intézmények alapításáról, sorsokon keresztül mutat be érdekes szeleteket a kor orvoslásáról. A szerző nem rangsorol, nem minősíti az orvosokat, és csak azok szerepelnek a könyvben, akik a helyi kórház orvosai voltak, közülük is csak azok, akik már nincsenek közöttünk.
A lapunk mellett működő Háromszéki Magyar Sajtó Alapítvány (Hármas Alapítvány) Kaláka könyvek sorozatában megjelent orvoskönyv bemutatója zárásaként dr. Nagy Lajos saját sorait idézte a kötet hátoldaláról: „Különböző rendű-rangú, eltérő életutat járó, más-más korú és teljesítményt nyújtó orvosok kerültek itt egymás mellé. Mindezek ellenére volt bennük valami közös, amiben nagyon hasonlítottak egymáshoz: az orvosi magatartás, a morális elkötelezettség, az empátiakészség, és ebben igen magasra állított mércét hagytak maguk után.”
Fekete Réka / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Új kollégiumot avattak (Sepsiszentgyörgy)
Amikor az erdélyi magyar történelmi egyházak püspökei megalapították a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemet, arra kötelezték el magukat, hogy minden erejükkel támogatni fogják a magyar felsőoktatást, és ezt tette most is a református egyház, amikor egyetemi kollégiumot épített – hangsúlyozta Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke szombaton Sepsiszentgyörgyön a Fidelitas református egyetemi kollégium és szálló avatóünnepségén. Az egykori textilgyári leányszállás jelenleg az egyházkerület tulajdona, megvásárlásának és felújításának másfél millió eurós költségeit magyar állami pályázatokból és az egyház saját forrásaiból fedezték.
A köszöntőbeszédek előtt a jelen lévő egyházi és világi elöljárók, építők, tervezők, kivitelezők, támogatók és meghívottak együtt énekelték a 90. zsoltárt. Elsőként Kató Béla szólt az egybegyűltekhez. Azt mondta, ebben az országban csak akkor érezhetjük magunkat biztonságban, ha saját épületeinkben, saját területünkön vagyunk, ezért is fontos az építkezés. Sepsiszentgyörgyöt, a református egyházat súlyos veszteség érte, amikor elvették a Református Székely Mikó Kollégiumot, és ezért a várost, a reformátusokat kárpótolni kell, így ez az új épület kárpótlás a Mikóért – hangsúlyozta az egyházfő. Kiemelte: „Ez az épület nem készülhetett volna el ilyen formában és ilyen minőségben, ha Göncz Attila munkatársaival együtt nem teszi rá az életét. Nem pénzt akart vele keresni elsősorban, hanem alkotni és teremteni szeretett volna.” A kollégium és szálló nevéről Kató Béla elmondta: az egyházkerület 1991-ben jegyeztette be a Fidelitas Kft.-t gazdasági tevékenység céljából, de mindmáig nem működtette, most ellenben szükség van egy cégre, hogy az új létesítményt a törvényeknek megfelelően tudják működtetni, és ez a Fidelitas Kft. lesz. Az egyház az anyaországtól megkapta azt a támogatást, amellyel átalakíthatták az épületet, amelynek ezután önmagát kell eltartania – mondotta. „Nem vagyongyűjtés a célunk, hanem az oktatás, amely nélkül nincs jövő, nincs egyház, nincs közösség. Ezért mindent megteszünk, hogy a fiatalok jó körülmények között, színvonalas helyen tanulhassanak és szórakozhassanak.” Azt kívánta Sepsiszentgyörgynek, az épületavató váljék hagyománnyá, ezentúl minden Szent György-napon adjanak át egy, a közösség számára fontos új épületet. Dávid László, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektora a kollégiumi élet közösségformáló szerepét hangsúlyozta. Úgy véli, a mai világban, amikor az emberek elszigetelődnek egymástól, nagyon fontos, hogy minél korábban erősítsük a fiatalokban a közösséghez tartozás érzését. Nem rejtette véka alá, hogy amikor két évvel ezelőtt a Sapientia sepsiszentgyörgyi épületét avatták, kételyei voltak, hogy az egyetem kolozsvári, marosvásárhelyi és csíkszeredai helyszínei után sikerül-e negyedikként Sepsiszentgyörgyön meggyökereztetni a Sapientiát, de most azt látja, hogy nagyon sokan hisznek ebben, és sokan tesznek is ezért. Megköszönte Kató Bélának, hogy segíti az egyetem fejlődését, és azt mondta: „majdnem minden tálcán jön akkor, ha megérdemeljük, akkor, ha a tanárok és a diákok olyan közösséget építenek, amely a jövő szerves része lesz”. Az épületért köszönetet mondott a református egyháznak Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere, és hangsúlyozta: „ez az átadás azt üzeni azoknak, akik igen-igen gyakran ellenünk dolgoznak, hogy nem tudnak annyit rombolni, annyit elvenni tőlünk, mint amennyit mi tudunk építeni akkor, ha összefogunk”. Azt kívánja, minél többen jöjjenek ide tanulni, és az itt szerzett tudás által legyenek hasznos tagjai a közösségnek.
Megőrizték a kézműves jelleget
Az épület történetét, a felújítás tervezői koncepcióját és az alkalmazott műszaki megoldásokat Török Áron építész tervező ismertette. A leányblokk – ahogy a helyiek nevezték – a textilgyár munkásszállójaként épült 1958–59-ben. A szocreál épületet igen szerény építészeti eszköztárral húzták fel, mégis igen értékes – hangsúlyozta. Tervezése – vélhetően szovjet minta alapján – Marosvásárhelyen történt, a kivitelezést helyi munkaerő végezte helyi építőanyagok felhasználásával, az előregyártott vasbeton födémpallók és szarufák a gyártási pecsétek szerint Nyárádtőn készültek. Török Áron mindezért a Magyar Autonóm Tartomány termékének nevezte az épületet. Kiemelte: a leányblokk nem a településszövet rombolása révén jött létre, hanem illedelmesen áll egy hagyományos városi telken, hagyományos telepítési képlet szerint, előkerttel, beépítési vonallal, oldal- és hátsó kerttel. Tréfásan megjegyezte: az épület, amelyben fénykorában kétszáz szövőnő lakott, örökre ráégett a város férfi lakosainak mentális térképére.
Az épületmentés legfontosabb indítékaként Török Áron leszögezte: az egykori leányszállás „az ipari léptékű előregyártás és igénytelen tipizálás hajnalán az utolsó minőségi, kézműves épületek egyike Sepsiszentgyörgyön. Az építkezés minden fázisában kitapintható a korábbi, kézműves építészeti hagyomány szaktudása és hozzáértése a tervezéstől a legapróbb részletek kivitelezéséig.” Székely mesterek tapogatták végig a házat tetőtől talpig, és ezt a kézműves jelleget szeretnék megőrizni és megmutatni – fogalmazott. „Mondanom sem kell, milyen kilátástalan küzdelem volt ez a majdnem teljesen felszámolt helyi építőanyag-gyártás és egy majdnem kizárólag importra támaszkodó, elsősorban szintetikus anyagokat kínáló építőanyag-forgalmazás mellett. Az is fontos szempont volt, hogy ez a szigorú szerkesztésű ház, amelyben a nyílászárókat leszámítva egyáltalán nem használtak fát, ne puhuljon a felismerhetetlenségig. Ez a megfontolás vezetett a látszóbeton felületek és lakatosszerkezetek előnyben részesítéséhez a tervezés során.” Török Áron hangsúlyozta: városképi eszközökkel is jelezni kívánták az épület átalakulását, ezt szolgálja a monumentális előtető, amely az előkertet városi köztérré hivatott varázsolni, és nyáron kávézó teraszaként is szolgálhat. Ismertette a kivitelező csapatot: a projekt menedzsere, generáltervezője és generálkivitelezője Göncz Attila vállalkozó, műszaki igazgató Király Sándor, építésvezetők Kajcsa Martin és Tusa Álmos, víz-csatorna, fűtés-, szellőzéstervezés és -kivitelezés Göncz Attila, Nicolae Drăgan, Ciprian Bobenchi, elektromos tervezés és kivitelezés Tódor Géza, gyengeáramú rendszerek kivitelezése Kilyén Sándor, szerkezeti beavatkozások – előtető, menekülő-lépcsőház, liftakna, tetőtér beépítése – Bíró Gábor, az asztalosszerkezeteket Incze Attila és Incze Levente, a lakatosszerkezeteket Lukács Oszkár, további asztalosmunkát és az alagsori régi kazánházban kialakított wellnessblokk bútorzatát Bagoly Miklós készítette. Szalagvágás előtt Kántor Csaba püspökhelyettes mondott áldást, és azt kívánta, az épület ne csak földi ház legyen, hanem hajlék, ne csak a tudásszomj, hanem a hit belső ereje is formáljon közösséget benne.
A háromezer négyzetméter felületű épületben huszonegy négyágyas kollégiumi és huszonkét kétágyas szállodai szobát alakítottak ki, mindenik saját fürdőszobával, a bentlakási részen hétszobánként konyhával, étkezővel, a tetőtérben konferenciaterem és szórakozóhelyiség van. Ezen a szinten a betonelemeket fával szelídítették, tizenhat kilométernyi léccel burkolták a hatalmas tetőzetet. Az eredeti téglafalból meghagyott és több helyen kibontott részletek díszítőelemként hatnak. Az épület mögött és az északi oldalon tizenhárom parkoló létesült, amely nemsokára további helyekkel bővül. A Fidelitas református egyetemi kollégium és szálló kulcsrakész, következik személyzet alkalmazása és az épület benépesítése. A különleges építészeti megoldásokkal felújított létesítménnyel nemcsak a Sapientia EMTE nyert, hanem Sepsiszentgyörgy is, mert megmenekült a végső pusztulástól egy fél évszázaddal ezelőtt igényes kivitelezéssel létrehozott épület, a szállodai rész pedig bekapcsolódhat a város turisztikai vérkeringésébe.
Fekete Réka / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Mundruc (A Háromszék táncegyüttes bemutatója)
A páratlan tudású néptánckutatónak és gyűjtőnek, Martin Györgynek és a negyven éve elhunyt leghíresebb kalotaszegi táncosnak, Mátyás István Mundrucnak állít emléket a sepsiszentgyörgyi Háromszék táncegyüttes a Mundruc című táncszínházi produkcióval, amelyet holnap este mutatnak be a Háromszék Táncstúdióban. A kalotaszegi és a magyarpalatkai zenészeket megidéző műsorok (Száz évig, 2011 és A banda, 2013) után Könczei Árpád rendező-koreográfus sorozatának harmadik előadását láthatjuk.
Martin György (1932–1983) harminchat évig tanulmányozta a magyarvistai Mátyás István (1911–1977) táncát, munkásságának egyik kiemelkedő eredménye a Mátyás István Mundruc, egy kalotaszegi táncos egyéniségvizsgálata című monográfiája. Az erdélyi férfitánc, a legényes egyik legkiválóbb alkotó-előadójától 1941–1977 között negyvenöt táncfolyamatot filmezett és rögzített kéziratos jegyzékben, amely 3280 ütem terjedelmű legényes táncrögtönzést, mintegy 2500 motívumváltozatot, 100 motívumtípust foglal magában – ismertette Könczei Árpád. „Hihetetlen számok, hihetetlen mennyiség. Martinnak köszönhetően Mátyás István táncáról, tánctudásáról jelenleg a legnagyobb mennyiségű és formakincsében a leggazdagabb táncanyag áll a kutatás, a táncosok, az utókor rendelkezésére.” A Mundruc című előadás első forgatókönyve már A banda bemutatója után megszületett, azóta néhányszor módosult, de Könczei már akkor Melles Endrét bízta meg Mátyás István megszemélyesítésével, aki negyedik éve készül erre a szerepre. Tanulmányozta a Nádas mente legkiválóbb táncosának egyéniségét, táncát, de az előadásban művészeti munkatársa is volt a rendezőnek. Erdélyben, ha valaki harminc motívumot tud, az nagyon jó táncosnak számít, Melles Endre az előadásban hatvan-hatvankét pontot táncol el – tudtuk meg Könczei Árpádtól. Martin Györgyöt – az előadásban egyszerűen csak tánckutató – Márton Csaba alakítja.
A táncszínházi produkció rávilágít Mátyás István életének egy-egy mozzanatára és környezetére, bepillantást nyújt a kalotaszegi mulatozásokba, és helyenként tetten érhető, amit egy Daróczi nevű lelkipásztor jegyzett fel a vistaiakról 1936-ban: „csúfszájúak, nagyvérűek, kikapósak, rossz feleségek, cifrálkodóak, mulatósak, dühösek, verekedősek, pénzt vesznek fel a bankból, kereskednek. Ráadásul iszik ott férfi és asszony, rogyásig, és iszonyatosan káromkodnak.” Táncoktató Kádár Ignác, jelmez Fülöp Hajnalka, díszletkivitelező Zayzon Ádám. A bemutató után a következő Mundruc előadást szombaton tartják, jövő héten a társulat a manchesteri Góbéfesten, azt követően a Budapesten rendezett Határtalan táncfőváros rendezvényein lép színpadra.
Fekete Réka / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Lövéte ma, képekben
Tavaly tavasszal Lövétén és környékén készültek azok a fotók, amelyekből kiállítás nyílik holnap Székelyudvarhelyen, a Hagyományőrzési Forrásközpontban. Akkor volt a 33-dik alkalom, amikor néhány fotós Orbán Balázs szemével figyelte és örökítette meg a Kis-Homoród völgyének legnépesebb községének mindennapjait.
Lövétei hétköznapok címmel fotókiállítás nyílik Székelyudvarhelyen. A megyei önkormányzat és a Hagyományőrzési Forrásközpont szervezésében az Orbán Balázs nyomdokán Lövéte községben elnevezésű 2016-os dokumentációs fotótábor válogatott anyagát mutatja be a tárlat. A megnyitó holnap 17 órakor kezdődik a Forrásközpont kiállítótermében, Róth András Lajos könyvtárőr mond beszédet, és népdal-összeállítással lépnek fel a lövétei iskolások. A kiállítás anyaga Lövéte és környékének hétköznapjaiba nyújt betekintést. Az évente más-más tájegységen szervezett fotótáborok elsődleges célja a még meglévő, múltat idéző építmények, tárgyak, motívumok, mesterségek, élethelyzetek, a változó és tünékeny emberi arcok, tájak megörökítése. A 33. fotótáborban Balázs Ödön (Székelyudvarhely), Csíki Csaba (Csíkszentdomokos), Egyed József (Lövéte), Erős Zoltán (Gyergyószárhegy), Fekete Réka (Székelyudvarhely), Kerekes István (Kazincbarcika – Magyarország), Kibédi Sándor (Székelyudvarhely), Szabó Béla (Öttevény – Magyarország), Tordai Ede (Marosvásárhely), Vinczefi László (Sepsiszentgyörgy), és Vitos Hajnal (Csíksomlyó) vett részt, és „hagyományukhoz híven átfésülték a falut” tavaly tavasszal, 2016. április 22–29. között, miközben vizuális értékmentést végeztek, mivel a megörökítésre érdemes pillanatokat, a múló jelent fényképezőgépeik segítségével rögzítik, ugyanakkor nem maradhatnak ki a sorból a jelenkor ízlésvilágát, vívmányait reflektáló képek sem.
Lövéte az egykori Udvarhely vármegye egyik legszínesebb természeti és néprajzi kistájának, a Homoródmentének, ezen belül pedig a Kis-Homoród völgyének legnépesebb községe. A föld megmunkálása mellett a helybéliek számára az állattartásból származó jövedelem és az erdőgazdálkodás, a vasbányászat, bizonyos időszakokban pedig a mészégetés, szekeresség és a sóbányászat nyújtott alapot a megélhetéshez. A foglalkozás terén két évtizede még a vasipar és a bányaipar volt a meghatározó, ugyanis a férfiak többsége a szentkeresztbányai vasüzembe és a hargitafürdői kaolinbányába járt dolgozni. 1990 után általánossá vált a Magyarországon való munkavállalás – foglalja össze a település történetét a Forrásközpont közleménye. Lövéte és környéke az év bármely szakában kiválóan alkalmas turizmusra, minden évszaknak megvan itt a maga varázsa és szépsége. Nemcsak a táj lenyűgöző szépsége, sajátos klímája, az üdülésre alkalmas helyek, a nádasszéki gyógyfürdő, a község sajátos népi építészete vagy a több mint 15 borvízforrás lehet vonzó, hanem az a hagyományos vendégszeretet is, amely a község székely-magyar lakosságát határainkon kívül is ismertté tette.
A holnap megnyíló, a község mindennapjait, épületeit, a mesterségeket, tájat, embereket bemutató tárlat egészen július 31-ig tekinthető meg Székelyudvarhelyen. Hargita Népe (Csíkszereda)

Válsággal riogatnak válságban
Mintha mély álmából ébredne az RMDSZ elnöke, néhány nappal a szervezet zilahi kongresszusa előtt kijelenti: „Az oktatási reform előkészítése közös feladatunk. Ehhez rendszeres egyeztetésre és tervezésre van szükség. A bírálatokat meghallgatjuk, és ahol tudunk, változtatunk.” Az RMDSZ által Marosvásárhelyen szervezett hétvégi oktatási tanácskozáson Kelemen Hunor azt is állította, csak „a pedagógustársadalom által is elfogadott, szakmailag jól előkészített álláspont vezethet előre”.
Nahát! Micsoda újdonság! Ezentúl az oktatás kérdéseibe azok is beleszólhatnak, akik nem bársonyszékekből irányítják, hogy mit, hogyan és miből tanuljanak a romániai magyar gyermekek, hanem katedraközelben vagy szülőként tapasztalják: válságban az oktatás, tartalom és módszertan tekintetében is tetemes javításra szorul. Ha nem akarunk válságot, nem halogathatjuk a döntéseket – állapítja meg Kelemen Hunor.
Úgy tűnik, a szövetségi elnök lemaradt néhány körrel, olyasmit akar megelőzni, ami már régóta mételyezi a hazai tanügyi rendszert. Elmondta, 2013–2015 között helyi szinten készültek dokumentumok a problémák feltárására és megoldására, amelyeket újra kell gondolni, és bevallotta: az elmúlt fél esztendőben gyakran végeztek tűzoltómunkát, az utolsó pillanatig húzták a döntéseket, mert senki sem akarta, senki sem merte vállalni a felelősséget. Az önkritika helyénvaló, csupán annyi kiigazításra szorul: a kapkodás, a felelősség előli menekülés nem csak az utolsó fél évre jellemző, az RMDSZ ilyetén politizálása mélyen gyökerezik, amit aligha változtathat meg egy olyan tanácskozás, amelynek egyetlen konkrét eredménye, hogy a szövetség ösztöndíjat ajánl a magyar diákok speciális román tankönyveinek megírói számára. Bizonyos mértékig kényszerlépésről van szó, mert akik részt vettek az új román tantervek megalkotásában, és a legilletékesebbek lennének megírni a tankönyveket, nem tolongnak ezért a munkáért – minden bizonnyal a negatív tapasztalatok tartják őket távol a jelentkezéstől –, emiatt kell lasszóval fogni a tankönyvírókat.
Két hét alatt másodszor tanácskoztak szélesebb körben arról, hogy milyen problémákkal küzd a hazai magyar oktatás, de amíg a III. Székely Kongresszus Sepsiszentgyörgyön szervezett oktatási fórumán a szakma képviselői tételesen fogalmaztak meg javaslatcsomagokat a helyzet jobbítására, a marosvásárhelyi eseményen a politikumé volt a főszerep, és inkább tűnt kongresszust előkészítő hangulatkeltésnek, mint igazi műhelymunkának. Az ilyen párhuzamosságok pedig inkább zavart keltőek, mint hasznosak, a vesztes mindig az a nemzedék, amely az iskolapadban ül.
Fekete Réka / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Ma is feladat az anyanyelv karbantartása (25 éves az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége)
Amennyiben a nyelv olyan, mint a levegő és a friss ivóvíz, akkor nem kell foglalkozni vele, de amint változik a környezete, és a spontán beszéd, valamint az irodalmi nyelv mellett más formák is megjelennek, mint napjainkban az elektronikus nyelv, foglalkozni kell vele – véli Péntek János nyelvészprofesszor. Az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége elnökével a szervezet fennállásának huszonötödik évfordulóját ünneplő hétvégi háromnapos kézdivásárhelyi rendezvénysorozat alkalmából beszélgettünk.
Fontos, hogy abban a sokféle helyzetben, ahol használjuk anyanyelvünket, legyen iránymutató az adott nyelvi minta, ami megjelenik a nyilvánosságban és az oktatásban – hangsúlyozza Péntek János kolozsvári egyetemi tanár. Szerinte a nyelv első változatát, amit mindenki a családban tanul meg, nem kell levetkőzni, nem kell elhagyni, de az élethelyzetek megkívánják a nyelv további építését, gyarapítását. Úgy véli, nagy hiányosságok vannak az oktatás terén, ami a felmérésekből is kiderül, baj van a szövegértéssel, a szakoktatásban pedig nincsenek magyar nyelvű tankönyvek, a magyar diákok a szakkifejezéseket nem anyanyelvükön sajátítják el. A nyelvészprofesszor szerint az oktatási anyagok összeállítása mögött nincs kellő szakmai háttér, bár az AESZ és az Erdélyi Tankönyvtanács felajánlotta együttműködését az oktatási minisztériumnak, tankönyv-pályáztatóknak, szerkesztőknek, szerzőknek, ezt a szakmai támogatást nagyon ritkán igénylik. Nem ezen múlik minden, de talán többet lehetne tenni akkor, ha megvolna ez az együttműködés – véli Péntek János.
A szervezet negyedszázados működésének eredményeként az AESZ elnöke kiemelte, nagyon fontosnak tartja, hogy ma már Kárpát-medencei anyanyelvi mozgalomról lehet beszélni, amelyben a szervezetnek közvetítő és kiegyensúlyozó szerepe volt, és ez a kapcsolat nem csak közös rendezvényekről és anyanyelvi versenyekről szól, hanem a közös szakmai munkáról is. A magyar nyelv napja alkalmából szervezett kézdivásárhelyi rendezvénysorozat nem csak az AESZ fennállásának huszonötödik évfordulója okán kiemelt esemény Háromszék nyelvőrző térképén, hanem az alkalomból tartják a Kőrösi Csoma Sándor Anyanyelvi Vetélkedőt is, kiállítást rendeznek a 425 éve megjelent vizsolyi biblia történetéből, előadások hangzanak el a reformáció és jelentősége Erdély magyar nyelvűségében témakörben, valamint kiosztják a Sütő András Nyelvőrzés-díjat, valamint a Tüzes Bálint-díjat.
Fekete Réka / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Lövétei hétköznapok
2017. május 4-én nyílt meg a Lövétei hétköznapok című fényképkiállítás Hargita megye tanácsa és a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont szervezésében. Az Orbán Balázs nyomdokán Lövéte községben című, tavalyi dokumentációs fotótábor válogatott anyagának az utóbbi intézmény biztosít helyszínt (Székelyudvarhely, 1918. December 1. utca 9. szám, 2. emelet), a tárlatot Róth András Lajos könyvtárőr (Haáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtára, Székelyudvarhely) nyitotta meg, az eseményt népdal-összeállítással lövétei iskolások tették hangulatosabbá, emlékezetesebbé. A kiállítás anyaga Lövétének és környékének hétköznapjaiba nyújt betekintést, ad ízelítőt változatos életképeken és tájrészleteken keresztül. Az évente más-más tájegységen szervezett fotótáborok elsődleges célja a még meglévő, múltat idéző építmények, tárgyak, motívumok, mesterségek, élethelyzetek, a változó és tünékeny emberi arcok, tájak megörökítése. A mulandósággal számot vetve, a megőrizhetetlen megőrzésére tett kísérletként is felfoghatjuk ezeknek a képeknek a létrejöttét, megszületését. A fényképészek a folyton változó-haladó életből ellesték, kiválasztották az általuk rögzítésre érdemesnek ítélt pillanatokat, melyeket képekké alkottak. A kép dokumentatív funkcióján túl a mindenkori céljuk az, hogy esztétikusan örökítsék meg, adják vissza a látottakat: a népélet mindennapjait, az ember által alkotott és alakított környezetet. Mindemellett a tábor résztvevői fényképezőgépeik lencséivel, a kétajtójú jelent is pásztázva, annak nemcsak a múltba tor-kolló, hanem a jövőre nyíló ajtóin túlra is átkandikáltak. A 33. fotótáborban részt vevő fényképészek: Balázs Ödön (Székelyudvarhely), Csíki Csaba (Csíkszentdomokos), Egyed József (Lövéte), Erős Zoltán (Gyergyószárhegy), Fekete Réka (Székelyudvarhely), Kerekes István (Kazincbarcika – Magyarország), Kibédi Sándor (Székelyudvarhely), Szabó Béla (Öttevény – Magyarország), Tordai Ede (Marosvásárhely), Vinczefi László (Sepsiszentgyörgy), Vitos Hajnal (Csíksomlyó), „hagyományukhoz híven átfésülik a falut” és vizuális értékmentést végeznek, mivel a megörökítésre érdemes pillanatokat, a múló jelent fényképezőgépeik segítségével rögzítik, ugyanakkor nem maradhatnak ki a sorból a jelenkor ízlésvilágát, vívmányait reflektáló képek sem.
Lövéte Hargita megye délnyugati részén terül el, és az egykori Udvarhely vármegye (1876. évi megyerendezés előtt Udvarhelyszék) egyik legszínesebb természeti és néprajzi kistájának, a Homoród mentének, ezen belül pedig a Kis-Homoród völgyének legnépesebb községe. Fekvése, „mely magas, sűrűn egymás mellé és egymás fölé épített házaival, különösen a távolból festőileg szép tájat alkot”, viszonylag kedvezőnek mondható. Alaprajzát tekintve a község halmaztelepülés. Vagyis belsőségei és házai rendszertelen összevisszaságban állnak, telkei és telektömbjei többnyire szabálytalan alakúak, utcái zegzugosak (kivételt képeznek az 1913. évi, valamint az 1970–72-es földcsuszamlások után épült falurészek, mint Pósfalu, Tófalva vagy Újnegyed). A telkek felaprózódása következtében, besűrűsödés útján vált halmazfaluvá. Jellegzetes emeletes kőházai régebb építészeti szempontból is érdekessé tették. Manapság egyre kevesebbet látni belőlük. A XIX. század elején még a rideg és félrideg állattartás dívott itt. Ökrök, tehenek, lovak, juhok, kecskék, disznók nagy számban legeltek a nyomáshatáron és a tágas füves havasi legelőkön. A teleltetés a havason gyűjtött szénával folyt. Ez új havasi szállások, tanyák építéséhez vezetett (Vargyas völgye, Kékvize, Gyepü pataka, Szerepreze, Gyékoskő, Cifrabükk, Vészmező stb.). Ezek rendszerint az irtásokon jöttek létre. Az irtásföldek az erdős, bokros területek kaszálókká való átalakítása során keletkeztek. A kezdetleges „nyári szállások” a későbbiekben, mivel a széna hazahordása túl költséges lett volna, s az állatok trágyájára a sovány füvű havasi kaszálókon is nagy szükség volt, állandóan lakottá váltak. Az állattartásból származó jövedelem mellett az erdőgazdálkodás (deszkametszés, zsindelykészítés, szénégetés, hamuzsírfőzés, fafaragás), a vasbányászat, bizonyos időszakokban pedig a mészégetés, szekeresség és a sóbányászat nyújtott alapot a megélhetéshez. Mindezek ellenére a legbiztosabb megélhetési alapnak, bármilyen szűkös is volt a jó szántóföld errefelé, a földet, a földműves munkát tartották évszázadokon át. A foglalkozás terén két évtizede még a vasipar és a bányaipar volt a meghatározó, ugyanis a férfiak többsége a szenkeresztbányai vasüzembe és a hargitafürdői kaolinbányába járt dolgozni. 1990 után általánossá vált a Magyarországon való munkavállalás. A község I–VIII. osztályos iskolája 1993-tól hivatalosan a Székely Mózes nevét viseli. A névadás nem volt véletlen, ugyanis az iskolaépületek a Lövétét egykoron birtokló Székely Mózes, az egyetlen székely származású fejedelem udvarházának „romjai” szomszédságában állnak (Udvarkert). Lövéte határa a megye turisztikai zónáinak szerves része. Nemcsak a táj lenyűgöző szépsége, sajátos klímája, az üdülésre alkalmas helyek, a nádasszéki gyógyfürdő, a község sajátos népi építészete vagy a több mint 15 borvízforrás vonzza ide a turistákat (a leghíresebbek Kirulyfürdő környékén törnek a felszínre), hanem az a hagyományos vendégszeretet is, amely a község székely-magyar lakosságát határainkon kívül is ismertté tette. Lövéte és környéke az év bármely szakában kiválóan alkalmas turizmusra, minden évszaknak megvan itt a maga varázsa és szépsége. Aki csak egyetlenegyszer is ellátogatott Lövétére, a Vargyas völgyébe (Székely-Szeltersz), vagy aki Sólyomkő sziklabércéről betekintett Tolvajos (Kéruly vize) haragoszöld völgyébe, az újra visszakívánkozik erre a vidékre.
Az Orbán Balázs nevét viselő 33. dokumentarista fotótábor Lövéte község önkormányzatának, valamint Hargita Megye Tanácsának a támogatásával kerülhetett megszervezésre 2016. április 22–29. között. A képanyag 2017. július 31-ig tekinthető meg Székelyudvarhelyen, majd ezt követően Lövéte falu következik, ott kerülnek bemutatásra a fényképek. Népújság (Marosvásárhely)

Aradi–temesvári–zombori színházi koprodukcióval indul a 10. TESZT
Schilling Árpád és az EXIT csapata a kivándorló bevándorlók helyzetével foglalkozik
Május 21-én, vasárnap indul a TESZT fesztivál tizedik kiadása. A TESZT legfontosabb célkitűzései közé tartozik a hármashatár térségében működő alkotók és színházak közötti kulturális csere, illetve az együttműködések létrehozásának támogatása. Ebben a szellemben jött létre a fesztivál idei nyitóelőadása, az EXIT, amely a Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház, az aradi Ioan Slavici Klasszikus Színház és a Zombori Nemzeti Színház közös produkciója. Az előadás rendezője Schilling Árpád, aki a tavalyi TESZT-en A harag napja című előadással volt jelen.
A több fázisos próbafolyamat során az EXIT magyar, román és szerb nemzetiségű alkotói saját élethelyzetükből, kulturális beágyazottságukból és előítéleteikből merítkeztek. Az előadás szereplői gazdasági bevándorlók, akiket egy használaton kívüli épületbe zártak valahol Nagy-Britanniában. Különböző kelet-európai országokból érkeztek: egyszerre szeretnének kijutni valahonnan, és bejutni valahová. A kintiek azt ígérték, hogy minden elrendeződik majd, addig nincs más dolguk: várniuk kell.
„Milyen az, amikor már elhagytunk valamit, de még nem kapunk helyette mást? Az otthontól való elszakadás és egy ismeretlen világba való beilleszkedés elképzelhetetlen nehézségekkel jár. Sokan mégis vállalják ezeket a nehézségeket, mert egyszerűen nem látnak más lehetőséget” – írja a rendező, Schilling Árpád. Az előadás hét fejezeten keresztül vizsgálja ezt a végtelennek tűnő várakozást, a balkáni kivándorló-bevándorlók reflexeit, szokásait, örökölt és tanult viselkedési mintáit, bizalmatlanságát, előítéleteit, félelmeit. „A jelenkori félelmeinkről, vágyainkról, álmainkról szeretnénk beszélni, hogy mit képzelünk, hogy mit kaphatnánk a nyugattól, milyen lenne, ha Nagy-Britanniában élhetnénk, milyen elvárásaink vannak, ez milyen berögzültségeket vagy félreértéseket okoz, milyen sokféleképpen tudjuk becsapni magunkat. Ezek mögött a jelenkori élményeink mögött természetesen ott van az egész a történelmünk, a kultúránk. Engem az érdekel, hogy ha a jelenkorban akarjuk megoldani a személyes problémáinkat, a családunk, egy kis közösség problémáját, akkor nagyon is késznek kell lennünk újragondolni ezeket a tapasztalatainkat. (…) Olyan ez, mint egy laboratóriumi kísérlet: mi marad fenn a szűrőn?”
Az EXIT nem egy már meglévő drámai szövegből kiindulva jött létre. A próbafolyamat során a rendező jeleneteket és karaktereket ajánlott a színészeknek, majd az ezekből születő improvizációkat Láng Annamária társíró és Bíró Bence dramaturg segítségével véglegesítette. „Az elsődleges cél, hogy a lehető legjobban megismerjük a színészeket, ezért is készítettünk velük interjúkat is a próbafolyamatot megelőzőleg” – meséli Bíró Bence. „Árpád nagyon számít a színészre, nem ad neki olyan feladatot, ami távol állna tőle, aminek a csírája ne lenne meg az adott színészben. Amikor kialakítja a koncepciót, akkor pontosan tudja, hogy azt a szerepet ki fogja játszani. Természetesen mi is folyamatosan figyeljük a színészeket és a mi dolgunk is, hogy adjunk nekik kihívást és testhez álló feladatot, úgyhogy a kialakuló előadás nagyban függ attól, hogy kik a szereplők” – mondja Láng Annamária. Az előadás során a színészek végig a színpadon vannak, a nézők tehát eldönthetik, hogy ki mennyire érdekli őket, kit figyelnek szívesebben. A színpadon alig van díszlet és jelmez, amit látunk, az az üres színpad minimalista esztétikája, a színészek egyedisége és egymásrautaltsága.
Schilling Árpád az egyik legismertebb magyar színházrendező, 1995-ben alapította a számos nemzetközi sikert elért Krétakör Színházat. A társulat 2008-as feloszlása óta a Krétakör Alapítvány művészeti, pedagógiai és társadalmi célú projekteket valósít meg.
Az előadást játsszák: Balázs Attila, Bandi András Zsolt, Csata Zsolt, Ninoslav Đorđević, Éder Enikő, Andrei Elek, Branislav Jerković, Mátrai Lukács Sándor, Dragana Šuša, Tokai Andrea, Vass Richárd és Carmen Vlaga-Bogdan, tolmácsok: Kedves Emőke és Molnár Zoltán, produkciós koordinátorok: Dobre Júlia, Fekete Réka, Gálovits Zoltán, Bojana Kovačević, Ságodi Ildikó, ügyelő: Kertész Éva.
Az EXIT bemutatója a TESZT-fesztivál keretén belül május 21-én este 8 órától lesz a Csiky Gergely Állami Magyar Színház nagytermében. A temesvári bemutatót zombori, majd aradi bemutatók követik: május 31-én este 8 órától a Zombori Nemzeti Színházban, június 8-án este 7-től pedig az Aradi Ioan Slavici Klasszikus Színházban lesz látható az előadás.
A temesvári bemutatóra minden jegy elkelt, viszont vannak még helyek a május 20-án este 8 órakor kezdődő előbemutatóra. Az előbemutatóra a színház jegypénztárában, illetve a www.biletmaster.ro honlapon válthatnak jegyet. Felhívjuk figyelmüket, hogy az előadást magyar, román, szerb és angol nyelven játsszák magyar, román és angol felirattal.
Pataki Zoltán / Nyugati Jelen (Arad)

Bizottságokkal elkendőzött felelősség
Tucatnyi nyilatkozattal próbálta az utóbbi időben annak látszatát kelteni Sorin Grindeanu kormányfő és Florian Bodog egészségügyi miniszter, hogy valóban érdekli az immár huszonhat gyermek halálát és közel hatezer gyermek és felnőtt megbetegedését okozó kanyarójárvány, legutóbb pedig azt mondta a miniszterelnök, a jelenségnek észhez kell térítenie mindannyiunkat.
Hogy pontosan kikre gondolt, nem tudni, de vélhetően minél nagyobb tömeg nyakába kívánja varrni a felelősséget, erre utal az is, hogy bizottságokat akarnak létrehozni a helyzet orvoslására – tehát újabb testületek között osztják meg a feladatokat. Az egyik bizottságba több minisztériumot is bevonnának – hogy melyeket, arról a kormányfő nem nyilatkozott –, a másik az egészségügyi tárca új szerkezeti felépítésében kapna helyet. Utóbbi azért tűnik fölöslegesnek, mert egyszerűen hihetetlen, hogy újabb pénznyelő gépezetet kell létesíteni ahhoz, hogy valakik felelősek legyenek az oltóanyag beszerzéséért, a készítmények megvásárlásától a szétosztásig és a lakosság tájékoztatásáig. Ennek annyira természetesnek kellene lennie egy ország egészségügyi rendszerét irányító tárca kötelességei között, mint az, hogy levegőre, tiszta vízre van szükség az élethez. Úgy tűnik, Romániában másként mennek a dolgok. A kormányfő olyan kijelentéseket tesz a vakcinakrízis megoldásával kapcsolatban, mintha az csupán a nyilatkozatokon múlna. Grindeanu újból feltalálta a spanyolviaszt, miszerint „a legfontosabb, hogy kiszámítható és előrelátható rendszert hozzanak létre, hogy az ország többé ne kerülhessen a mostani helyzetbe, amikor egyszerűen kifogynak a vakcinakészletek”. Normális országokban erről nem is kell beszélni, a védőoltáshiány nem szerepel az egészségügyi ellátás gondjai között. Hogy többedszer is miért szólunk a kormány és a szaktárca mérhetetlen felelőtlenségéről és tehetetlenségéről az immunizálás tekintetében, annak nemcsak a kanyarójárvány és a kötelező védőoltások krónikus hiánya az oka – bár ezeknek a legsúlyosabbak a következményei –, hanem az is, hogy a nyár küszöbén újból izgulhatunk azért, lesz-e kígyómarás és veszettség elleni szérum, tetanusz elleni oltóanyag. Korábbi évek tapasztalata azt mutatja, itt is óriásiak a hiányosságok, a kórházak egymástól kérik kölcsön a szükséges szérumokat, olykor személyes kapcsolatokat is bevetve a beszerzés sikerének érdekében. Amíg több a nyilatkozat, mint a gyakorlati eredmény, addig nem lehetünk nyugodtak a súlyos fertőző betegségek elleni védelem tekintetében, és ha számba vesszük a hazai egészségügy teljes körű rákfenéjét, akkor bizakodni sem tudunk, hogy rövid időn belül a betegségek megelőzésére és a beteg ember javára fordul az ellátás.
Fekete Réka / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Toldi a végzős diákoknak
Az Arany János-emlékévre való tekintettel a Nemzetstratégiai Kutatóintézet minden erdélyi magyar általános és középiskolás végzősnek Jankovics Marcell rajzaival illusztrált, idén kiadott Toldi-kötetet ajándékoz. Háromszékre 2255 Arany János-könyv érkezett, ebből 1364 a VIII. osztályosok számára.
Az iskolák örvendenek az ajándéknak, mert költségvetésükből kevés pénz jut könyvvásárlásra. A könyvtárak állományát ritkán tudják bővíteni, a jutalomkönyvek egy részét közbeszerzési eljárás útján, másik részét az iskolaalapítványok, egyesületek révén támogatásból biztosítják. Az Arany János-kötetből a sepsiszentgyörgyi és Sepsi-körzeti általános iskolák 560-at kaptak, a Felső-háromszékiek 433-at, Kovászna és környéke 157-et, az erdővidéki iskolák 208-at. A középiskolai végzősöknél székenként az eloszlás: 358, 375, 80 és 78 kötet. A könyvajándékozáshoz Sepsiszentgyörgy önkormányzata is hozzájárult, a város iskolái már tanév közben nagy számban kaptak a magyar és a román nyelvű, Sepsiszentgyörgyről szóló Kincses Képeskönyvből.
Fekete Réka / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Gyöngyszemek a cifra Kalotaszegről (Mundruc – a Háromszék Táncegyüttes előadása)
Hétköznap és ünnep Magyarvistán, avagy táncos barangolás a cifra Kalotaszegen – lehetne a sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes Mundruc című új produkciójának alcíme. Könczei Árpád rendező-koreográfus Martin Györgynek, a magyar és az egyetemes folklorisztikai kutatás kiemelkedő egyéniségének állít emléket a táncszínházi előadással, amelyben megidézi a negyven éve elhunyt Mátyás István Mundruc, „a kalotaszegi legényes legkiválóbb őrzője, alkotója és előadója” – ahogyan a magyarvistai szülőháza falán elhelyezett emléktáblán olvassuk – alakját, és bemutatja azt a környezetet, amelyben élt.
Egy magyarvistai gazda dölyfös felesége (Lukács Réka) cifrálkodik. Cserélgeti gyönyörű viselete darabjait. Ez sem tetszik, az sem tetszik – a körülötte sürgő-forgó lányok sehogy sem tudnak kedvében járni. Ezalatt a Heveder zenekar Bach Máté passiójának II. részéből játszik részletet – az előadás alatt többször visszatérő zenei motívum méltóságot kölcsönöz a jeleneteknek. A férfiak mulatnak, hol csendesebben, hol erőteljesebben. A vistai gazda (Gidró Roland) magabiztos, hisz ő otthon van, mások előtt is káromolja feleségét, csak akkor húzódik kissé vissza, amikor jobb táncos lép a muzsikusok elé, mint ő. Köztük van a híres bogártelki Fekete János Poncsa (Pável Hunor Mihály), a mérai Berki Ferenc Árus (Lupuly Jakab), de ott vannak az inaktelki legények is, akik szintén híresek táncukról.
A mulatságba készül Mátyás István Mundruc (Melles Endre) is, a tükör előtt még egyet lendít a lábán, könnyedén jár el néhány pontot eredeti magyarvistai hangfelvételre. A szerénységéről ismert Mundruc fellépése visszafogott, mégis minden tekintet őt követi, a mulatozó férfiak elismerően nézik a leggazdagabb figurakinccsel rendelkező táncost. Martin György írja Mátyás Istvánról: „Egy olyan táncra, zenére, külsőségekre s az egyéni megnyilatkozás más formáira is sokat adó erdélyi parasztközösség tagja volt, melyben a tánc becsület és dicsőség dolga, s a legszebb férfierények közé tartozik, mely faluszerte az egész vidéken megbecsülést jelentett neki. Emberi, férfisikereit köszönhette tánctudásának, jól sikerült házasságát, becsületét a faluban és a környéken, holott nem tehetős első gazdacsaládból származott. A táncot mintegy társadalmi felemelkedése eszközéül tudta fölhasználni. (…) a magasrendű individuális férfitánckultúra utolsó nagy villanása volt, s mint ilyen, számunkra ma már s a jövőben is valószínűleg egyszeri és megismételhetetlen marad.” Bátran kijelenthetjük: Melles Endre a mundruci úton jár. Bár tánctudását nem úgy szerezte, mint azok, akiknek a tánc szervesen hozzátartozott az életükhöz, sikerült megfejtenie a kalotaszegi legényes lélektanát és elsajátítania azt a könnyedséget, ami okán tiszteletbeli kalotaszeginek tekinthetjük. Az előadás nem szűkölködik mívesen kimunkált jelenetekben – nem tartozik ezek közé a lányok esetlen mozdulatokra szabott, libasoros bemutatkozása – és jól megformált karakterekben, ami legkevésbé a néptánckutatóról (Márton Csaba) mondható el. Színház és tánc találkozásának vagyunk tanúi több ízben, köztük akkor is, amikor a katonák orrvérzésig ismétlődő értelmetlen parancsokat teljesítenek – a káplárt megjelenítő Portik Norbert telitalálat erre a szerepre. Egy másik ékköve az előadásnak, ahogyan az idősődő Mundruc lábát édesanyja (Vajda Katalin) mossa – van valami krisztusi a jelenetben –, ezt követően a mezítlábas férfi tánca visszafogottságában is erőt sugároz.
Martin Györgyről tudjuk, hogy fiatal korában néhány évig hivatásos táncos volt, majd élete végéig kutatta, gyűjtötte a néptáncot, így nem lepődünk meg, hogy a táncban tisztes követője a kalotaszegieknek. A néptánckutatót alakító pantallós értelmiségi jelenléte és a pannók – amelyeknek egyik oldalán egy-egy jelenet fotója van, a másik felén pedig a budai várban Mátyás Istvánról 1967-ben készített, egyik leghíresebb hangosfilmes felvételen rögzített táncfolyam táncírásos partitúrája áll – azt bizonyítják, hogy a kutatás és az írásbeliség értéket tud menteni az utókornak. A városról érkező néptánckutató és a hagyományos falusi közösség két külön világ megjelenítője, ez esetben ellenben ugyanannak az értéknek a képviselői. A közös táncanyanyelv hozza össze őket, az az örökség, amelyet Könczei Árpád zeneszerzőként a bachi magaslatba emel. Az előadás vége felé a Heveder zenekar Bach h-moll szvitjének utolsó tételét játssza Könczei-féle feldolgozásban, amelyhez a kalotaszegi legényes éppen olyan jól illik, mint a Nádas mente muzsikájához. Könczei Árpád tánctrilógiája (Száz évig, 2011; A banda, 2013 és a május 5-én bemutatott Mundruc) nemcsak amiatt fontos, mert azoknak a zenészeknek, táncosoknak, néptánckutatóknak állít emléket, akik által átörökíthető volt műveltségünk egy igen értékes szelete, hanem abban is lényegre törő, hogy minél többen tanulják meg és sajátítsák el olyan szinten ezt az örökséget, ahogyan eleink művelték.
Fekete Réka / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Mikesesnek lenni életérzés (Kicsengettek)
Röviden szólalt meg az iskolacsengő szombaton reggel a sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Elméleti Líceumban, hangját csakhamar elnyomta a Gaudeamus. A hagyomány szerint a bevonuló végzősöket két elsős diák vezette, akik magukkal hozták a kis iskolaharangot, jelezvén: kezdődhet az ünnepség.
Kövecses út szélén páratlan gerlice – csendült fel Szabó Fruzsina előadásában, ekkor már a négy tizenkettedik osztály száznyolc székely ruhás végzőse ülve hallgatta az őket köszöntő dalt. Elsőként Már István iskolaigazgató köszönte meg a szülőknek a bizalmat, hogy gyermekeik felkészítését a Mikes-iskolára bízták, a kollégáknak pedig a következetes és türelmes munkáért mondott köszönetet. Meg vagyok győződve arról, hogy a legjelentősebb élmények minden bizonnyal az osztályközösséghez fűződnek, de úgy gondolom, hogy az iskolaközösség, a Mikeshez való tartozás érzése hasonlóan meghatározó volt számotokra. Fontos, hogy a búcsú után se szakadjatok el végleg egymástól. Gondoljatok arra, hogy az elmúlt négy év alatt olyan mély barátságokat kötöttetek, amelyek elkísérnek további utatokon. A Mikeshez való tartozás évek múlva is azt jelenti, hogy számítanak rád és számíthatsz másokra” – mondotta Már István. Jólétet, lelki és anyagi gazdagságot, szerető társakat kívánt a ballagóknak Mester Gizella aligazgató, valamint éberséget ahhoz, lássák meg az egyszerűségben a szépséget, a hétköznapiban a gazdagságot, és vegyék észre az élet meg¬annyi apró csodáját. Sibianu Viktor tanfelügyelő a hálát hangsúlyozta, mert szerinte nincs annál nagyobb öröm egy szülő, egy pedagógus számára, mint a gyermek, a tanítvány hálája. Azt kívánta a végzősöknek, legyenek hálásak mindenért, és abban legyenek sikeresek, ami a legfontosabb számukra. Antal Árpád polgármester üzenetét Nagy Zoltán önkormányzati képviselő olvasta fel. A városvezető arra biztatja a ballagókat, ne csak szakmát, hanem hivatást válasszanak, használják ki és kamatoztassák a velük született képességeket és tehetséget, szeressék, amivel foglalkoznak, és az élet minden területén álljanak ki magukért. „Ne feledjétek, szülőhazátoknak, Székelyföldnek és Sepsiszentgyörgynek mind szüksége van rátok. Azon dolgozunk folyamatosan, hogy bármerre vezessen utatok, mindig szívesen térjetek vissza az otthonotokba.” A Szőts Dániel vezette kórus ezúttal kizárólag végzősökből állt, együtt énekelték: Győztes lesz a harc, ha nincs több hátraarc... Ezt követően az első osztályosok részéről Soulie-Horváth Benjamin Létay Lajos Vezet az iskola című versével köszöntötte a tizenkettedikeseket, Fazakas Réka pedig a tizenegyedikesek nevében búcsúztatta a ballagókat, szimbolikusan mesébe foglalva, hogy észrevétlenül is milyen értékekkel telik meg a batyu tizenkét év alatt. Duka Boróka ballagó diák azt hangsúlyozta: „Soha nem volt senki több és senki sem kevesebb, csak más. És ebből a másságból kifolyólag ez a hely, ez az iskola, ahonnan most ballagunk, mindenkinek mást jelentett. Van, aki a lehetőséget látta benne, más a kényszert, van, aki barátságokat kötött és van, aki mindennap megszökött volna, van, aki menne már. De olyan is van, aki biztonságosabbnak látná a maradást. Van, akinek a suli jó és van, akinek szükséges a rádió, a diáktanács, a Bakancs vagy mindez együtt. Tudjátok ti is: mikesesnek lenni életérzés.” Ilkei Klementina Varró Dániel versével búcsúzott.
Díjak, elismerések
A díjazást hagyományos mozzanat előzte meg: a tizenkettedikesek átadták az iskolakulcsot a tizenegyedikeseknek. Az osztályonkénti elismeréseket az osztályfőnökök olvasták fel, okleveleket és jutalomkönyveket adtak át a legjobb tanulmányi eredményt elérő diákoknak, a különböző tantárgyversenyek nyerteseinek, de kitüntették azokat is, akik a közösségi munkában, az iskolán kívüli tevékenységekben tűntek ki. A matematika-informatika osztályban (osztályfőnök Simon Ilona) Varga Emőke Kinga az osztályelső, a biológia–kémia osztályban (osztályfőnök Kolumbán Laura) Szotyori Orsolya Anita érte el a legnagyobb általánost, a filológia osztályban (osztályfőnök Nagy Gábor) Pinti Emőke eredménye a legjobb, a társadalomtudományi osztályban (osztályfőnök Incze Éva) Kisgyörgy Beáta kapta az első díjat. Többen már bejutottak különböző egyetemekre, és olyan tanuló is ballagott, akinek szombaton egy rangos verseny döntőjén kellett volna részt vennie. Díjazott a magyar nyelv és irodalom katedra, az idegen nyelvek tanári csoportja – ezúttal adták át az elismerést azoknak a diákoknak, akik részt vettek a kétéves Erasmus+ programban és annak franciaországi ciklusaiban –, a matematika-informatika katedra, a fizika–kémia szakos tanárok, a földrajz-, történelem- és társadalomtudományok, valamint a testnevelés katedra. A diáktanács, a Mikes Rádió és a Bakancs iskolaújság tevékeny tagjai is jutalomban részesültek, őket azok a diákok díjazták, akik átvették a stafétát. Az iskola vezetősége díjazta az évfolyamelsőt, az önkormányzat pedig hagyományosan a négy középiskolai esztendő legjobb tanulójának ítélte oda a ciklusdíjat – mindkettőt Szotyori Orsolya Anita kapta, és szintén ő vette át a Vajnár Emese-emlékdíjat, az Ecou Egyesület Covalact díját, valamint a Dr. Kovács Sándor-díj egyikét, a másikat Szőcs-Nagy Tímea kapta. A Mikes-díjat, amelyet az iskolaalapítvány ítél oda évente egy reál és egy humán szakos végzősnek, idén Szőcs-Nagy Tímea és Becsey Janka kapta. A Felszeghy-díjat Pinti Emőke nyerte el, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége díját Ráduly-Baka Rebeka érdemelte ki. A Kiwanis Alapítvány Kisgyörgy Beátát díjazta, a Máltai Szeretetszolgálat az önkénteseket és az elsősegélyversenyek nyerteseit jutalmazta, oklevelet kapott minden végzős kórustag, illetve aki az V–XII. osztály bármelyik évfolyamán énekelt a karban. A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem két csíkszeredai tanszéke is felajánlott különdíjakat: Becsey Janka, Kisgyörgy Beáta, Kusztos Anna és Dézsi Márton kapott kitüntetést. A ballagási ünnepség áldással zárult. Péterfi Ágnes unitárius segédlelkész búcsúzóul azt kívánta a ballagóknak: hordozzon tenyerén a gondviselő Isten.
Fekete Réka / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kiemelten figyelnek az otthoni beteggondozásra (Kihirdették a szociális pályázat eredményeit)
Meggondolatlan és felelőtlen döntést hozott a kormány, amikor megvonta a törvény szerinti februári támogatást a szociális ágazatban tevékenykedő civil szervezetek egy részétől, majd márciusban a korábbi összegeknél 25 százalékkal kevesebbet fordított e célra – mondta Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke tegnap az idei szociális pályázatok elbírásálását ismertető tájékoztatón. A kialakult helyzet miatt a megyei önkormányzat a tavalyi összeg kétszeresét osztotta szét a pályázó szervezetek között, amelyek képviselői az alkalomból beszámoltak tevékenységükről.
A szociális szolgáltatások közül Tamás Sándor az otthoi idősgondozást nevezte a legfontosabbnak, a 800 ezer lejes pályázati keretből ez a tevékenységi terület 500 ezer lejt kapott. A megyevezető azzal indokolta a pályázat késői kiírását, hogy amíg nem volt megyei költségvetés, az önkormányzat nem dönthetett az összegről, bár az érintett szervezetek éppen az év elején voltak a legnagyobb bajban az állami támogatás megvonása miatt. Vass Mária, a szociális gondozói és gyermekjogvédelmi igazgatóság vezetője ismertette a 2007-ben indult megyei támogatási programot, és kiemelte, míg az első évben 110 ezer lejre pályázhattak a civil szervezetek, idén közel nyolcszorosa ez az összeg. A május 5-i határidőig nyolc szervezet tizenhárom pályázatot nyújtott be, mindeniket pozitívan ítélte meg az elbíráló bizottság. A sepsiszentgyörgyi Diakónia Keresztyén Alapítvány 203 ezer lejt kapott az otthoni beteggondozói szolgálatra, amelyet jelenleg tizenhét önkormányzat területén ötvenkét településen működtet a szervezet. Tóth Anna, az ágazat vezetője elmondta, havonta több mint kilencszáz idős embert gondoznak, közülük közel ötszázat hetente többször, a többieket alkalomszerűen, havonta kétszer-háromszor látogatják. Júliustól bővítik a tevékenységet, Málnás és Uzon kilenc településén indítják be a szolgáltatást. A terepmunkát huszonnégy főállású asszisztens és ápoló végzi, nyolcan a programszervezésben, szakmai koordinálásban dolgoznak. A megyevezetők közbenjárásával sikerült egységesíteni a helyi önkormányzatok anyagi hozzájárulását a szolgáltatás finanszírozásához, a pályázati úton elnyert támogatás mellett ez is biztonságot nyújt a tevékenységük folytatásához – hangsúlyozta Tóth Anna. A Diakónia fogyatékkal élő fiatalok számára létesített nappali integrációs központja 63 ezer lejt nyert a pályázaton, amit Makkai Péter, a program vezetője megköszönt, és némi iróniával azt mondta, a támogatások megvonásával a kormány megtanítja a civil szervezeteket önállóan boldogulni. Kiemelte, tíz évvel ezelőtt még jelentős volt a külföldi szervezetektől kapott segítség, jelenleg ez a támogatás egyre kevesebb, mert a külföldi partnerek belátták, korábbi kedvezményezettjeik képesek autonóm módon megszervezni és fenntartani a tevékenységüket. A legnagyobb pályázati összeget, 220 ezer lejt a Gyulafehérvári Caritas háromszéki szervezete otthoni beteggondozói szolgálata kapta. Hubbes Kinga területi képviselő elmondta, több mint harminc településen hétszáz idős beteget látnak el, mottójuk: a szükség közelről látszik. Ezt azért hangsúlyozta, mert szerinte a megyei önkormányzat is eszerint járt el, amikor az anyagiak hiányával küszködő civil szervezetek segítségére sietett, hogy folytathassák a közösség érdekében végzett munkájukat. Ezenkívül a Caritas 39 ezer lejt nyert a nehéz helyzetben lévő családból származó gyermekek őrkői nappali központja működtetésére és 48 ezer lejt komplex szociális szolgáltatásokra, amelyekkel gyermekeket és nehéz sorsú családokat segítenek falvakban. A baróti Laura Házban tizenkilenc helyi és erdővidéki fogyatékkal élő gyermekkel és fiatallal foglalkoznak, a létesítményt működtető egyesület folyamatosan anyagi gondokkal küzd. Tevékenységüket idén 45 ezer lejjel támogatja a megyei önkormányzat. Cseresznyés Emília egyesületi elnök úgy véli, az iskolákban folytatott érzékenyítő programokkal és a különböző baróti eseményeken való részvétellel változtatni tudtak a helyiek viszonyulásán a fogyatékkal élő embertársaikhoz. Kiemelte a tavaly novemberi Fogadjunk, kibírod elnevezésű futóversenyüket, amelyen a Laura Ház javára gyűjtöttek, és a helyi közösség felkarolta akciójukat. A dévai Szent Ferenc Alapítvány a sepsibükszádi, kovásznai, esztelneki és kézdiszentléleki nappali központok javára kapott 66 ezer lejes támogatást, hogy folytathassa áldásos tevékenységét az elhanyagolt gyermekek körében. A Kovászna Megyei Vöröskereszt az otthoni betegápolásra kapott 55 ezer lejes támogatást, mely szolgáltatás által havonta átlagban száz idős számára nyújtanak segítséget. A szociomedikális ellátásban olyan egyedül élő idősek is részesülnek, akiknek senkijük nincs, ágyhoz kötöttek, esetenként naponta háromszor is el kell menni hozzájuk megetetni, megmosdatni. Szintén otthoni beteggondozásra pályázott az Izabella Alapítvány, idén 22 ezer lejes támogatást nyújt számára a megyei önkormányzat. Pap Adolf, a Vöröskereszt megyei igazgatója visszatért egy több mint másfél évtizedes javaslatára, hogy alakítsanak egy megyei testületet a szociális ágazat tevékenységének stratégiai megtervezése céljából. Minden változás a mi fejünkben történik – ezt a gondolatot népszerűsíti a sepsiszentgyörgyi Pro Nobis Egyesület, amely az általa létrehozott bölönpataki nappali központ működtetésére 39 ezer lejes támogatást nyert. Hetvenöt hátrányos helyzetű gyermek számára tavaly életvezetési tréninget tartottak, idén művészetterápiás foglalkozásokba vonják be a gyermekeket. Kernászt Huba, az egyesület ügyvezetője kiemelte, hogy programjukban nagy segítség a bölöni önkormányzat, és a helyi közösség is pozitívan fogadta a Pro Nobis jelenlétét. Az összegzésnél kiderült, az említett civil szervezetek több mint 1700 háromszéki beteget, idős embert ápolnak rendszeresen otthonaikban, és a más jellegű tevékenységeikkel együtt 340 alkalmazottat foglalkoztatnak. Többen hangsúlyozták, vannak nehéz időszakok a szervezetek életében, ilyen minden esztendő első néhány hónapja, amikor még nem tudják, miből fedezik a kiadásaikat, de bárhogy legyen, a rászoruló és a beteg ember megsegítését nem hagyják, nem hagyhatják abba.
Fekete Réka / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Tágasságot nekünk is...
Játszani, énekelni, táncolni és főként együtt lenni egy udvaron, egy színpadon, egy közösségben – ezzel a céllal gyűlt össze tegnap nyolc óvodai csoport a sepsiszentgyörgyi Hófehérke Napközi Otthonban a Tágasságot nekünk is... elnevezésű programra. A házigazdák öt csoportja mellett a megyeközponti Pinocchio, valamint a kökösi és a gidófalvi óvoda kicsinyei is felléptek a csűrszínpadon.
A népi gyermekjátékaink tárházából merített műsorral fűszerezett találkozót Prezsmer Imola óvónő-tanfelügyelő kezdeményezte jó néhány évvel ezelőtt, és azóta minden esztendőben megszervezik külön-külön minden óvodai módszertani körzetben. Az idei házigazdák kis festett faládikóval leptek meg minden fellépő csoportot. Az ajándékokat egy tulipános láda rejtette, amelyről Márk Emese igazgató elmondta, régebb minden falusi házban volt ilyen, és a menyecske hozta magával a házasságba, ebben volt a hozománya. És arról is szólt, hogy dédapáink munka után a csűrben gyűltek össze mulatni, erről kapta az óvoda fedett játéktere a csűrszínpad elnevezést. Ének és tánc után itt is volt mulatság, a gyermekek zsíros kenyeret és kürtőskalácsot majszoltak, nagyokat nevettek és új barátokat szereztek.
Fekete Réka / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Utcanévtáblák az iskolafolyosón
Nem kellett senkivel egyeztetni, különleges bizottság jóváhagyását kérni, csupán kezdeményező tanárokra és cselekvő diákokra volt szükség ahhoz, hogy az iskola első igazgatójáról, neves személyiségekről, irodalmi alkotásokban szereplő helyekről nevezzenek el folyosókat, tágasabb belső tereket. A sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Elméleti Líceumban a tegnap kezdődött Iskola másként hét részeként szerelték fel az utcatáblákat.
Mire az első táborozók, kirándulók már úton voltak célpontjuk felé, a budapesti testvériskola csapata pedig berendezkedett a fogadó Mikes-iskolában, a gimnazisták egy része különös kísérleteket oldott meg a matematika, fizika, biológia játszóházban, néhány sakkozó a matematikatanárral mérkőzött meg, mások az elsősegélynyújtás alapjairól, a dohányzás ártalmairól hallgattak ismertetőt. A nyolcadikosok masszőrtől, színésztől, közgazdásztól, jogásztól, pszichológustól, informatikustól, kozmetikustól, állatorvostól kérdezhettek őket érdeklő szakmai titkokat, ma az internet és a közösségi oldalak biztonságos használatáról tájékoztatják néhány osztály diákjait, a tizenegyedikesek pedig a táplálkozásról és a testképről hallgathatnak meg eligazítót. Csütörtökön folytatódnak a tudományos játszóházak, osztálydíszítéssel készülnek a nyolcadikosok délutáni évzárójára, az alkotókedvűek kézműves-foglalkozáson vehetnek részt. 
A pénteki sportprogramokat a diáktanács szervezi, a tanulásmentes hét a Mikes Feszttel zárul, az ellenben meglepetés, hogy ez pontosan mit jelent, a szervezők még az iskola vezetőségének sem árulták el, hogy mire számítsanak. Ez arra utal, hogy megbíznak a diákokban, és ez az elismerés többet ér a tízesnél is.
Fekete Réka Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Segítség specifikus tanzavaros diákoknak
Az idei záróvizsgákon az eddiginél több segítséget kapnak az olvasás-, írás- és számolászavaros diákok, a februárban megjelent módszertant első ízben alkalmazzák a nyolcadikosok országosan egységes felmérőjén és az érettségin. A lehetőséget az érintettek pozitívan fogadják, de szakemberek szerint nem volt kellő idő a begyakorlásra, így kevesen élnek a jogszabály előnyeivel.
A specifikus tanzavaros gyermekek szorzótáblát, számítógépet, matematikai képleteket tartalmazó táblázatokat, adott tanprogramokkal feltöltött tabletet és más segédeszközöket használhatnak a felmérők, értékelések, vizsgák alkalmával, de diktálhatják is a feladatok megoldását, valamint kérhetik, hogy a tanár olvassa fel a tételeket – sorolja a lehetőségeket Szabó Ildikó, a sepsiszentgyörgyi Pro Dis-Lex Egyesület elnöke. Ellenben, ha ezt nem gyakorolják be, a diákokat össze­zavarhatja az ilyetén segítség, amikor a vizsgaláz miatt úgyis nehezen boldogulnak – hangsúlyozza. Ha a diszlexiás gyermek a hagyományos ütemben olvas, alacsony a szövegértése, ha lassan és kétszer-háromszor is elolvas egy-egy mondatot vagy az egész szöveget, akkor kifut a vizsgaidőből – részletezte. 
A Pro Dis-lex Egyesület nem tud minden olvasás-, írás- és számolászavaros háromszéki kiskorúról, csak azok kerülnek a szervezet nyilvántartásába, akik bejelentkeznek, de a korábbi felmérések szerint ezer gyermekből harminc érintett. Szabó Ildikó leszögezte: a diszlexiás, diszgráfiás és diszkalkuliás gyermeknek is meg kell adni az esélyt, hogy az oktatás minden szintjén egyenrangúan haladhasson korosztálya tagjaival, segítséget, kapaszkodókat kell nyújtani nekik ehhez, nem szabad őt olyasmiért büntetni, amiért nem hibás. A vizsgákra vonatkozóan elmondta, az említett segédeszközök használati lehetőségét a szülőnek kérnie kell, az iskolának pedig biztosítani a feltételeket. 
A témában megkerestük Bokor Attila tanfelügyelőt, a szakterület felelősét, aki megerősítette: habár bővült a használható segédeszközök és segítségnyújtás köre a specifikus tanzavaros diákok esetében, nagyon kevés az az iskola, ahol kipróbálták ezeket, a próbavizsgákon sem éltek a lehetőséggel, így kevés az esélye, hogy a vizsgákon sikeresen vezessenek be olyan módszert, amivel a diák először találkozik. Eddig tizenöt nyolcadikos és három középiskolai végzős szülei kérték a megyei tanfelügyelőségen, hogy az idei vizsgákon gyermekeik használhassák az engedélyezett segédeszközöket, az érintett iskolák jelezték, megoldják – mondta a tanfelügyelő. Ez ellenben nem könnyű, mert ha valaki azt kéri, hogy olvassák fel neki a tételeket, vagy írás helyett a megoldást le szeretné diktálni, akkor külön termet kell biztosítani számára, két ellenőrzőkamerával, két vizsgáztató jelenlétében, akik közül az egyik segítő szakember, a másik felvigyázó. Könnyített tétel nem létezik, mert az eredmény beszámít a IX-es felvételibe, illetve XII. osztály után az egyetemi felvételi általánosba, és nem lehet különbséget tenni a különböző jelentkezők esélyei között – hangsúlyozta Bokor Attila. Ezt a kérdést szerinte a kétszintű érettségi oldaná meg, amit már több oktatási miniszter is megígért. Jelenleg a II., IV. és VI. osztályos felmérőkön módosíthatták a feladatok tálalását, segíthették a tételek megértését, de nem változtathattak szerkezeti és tartalmi vonatkozásban – ismertette a tanfelügyelő. Felhívta a figyelmet, ha az olvasás-, írás- és számolászavaros diákok idén még nem élnek a segédeszközök használatának lehetőségével, a vizsgán legalább a plusz időt (30 perc) használják ki, amit a jogszabály biztosít számukra.
Fekete Réka Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Nincs nagy baj, de hiányzik a szakvizsgálat (Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Orvosok Háromszéken)
Közel hatszáz szakvizsgálatot végeztek a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Hetényi Géza Kórház orvosai és asszisztensei hétfőn Sepsibükszádon, tegnap hasonló érdeklődés volt az ingyenes szűrések iránt, a vendégorvosok a felnőttek mellett az óvodások és iskolások egészségügyi állapotát is felmérték.
Egy héten át öt orvos és tizenkét szak­asszisztens fogadja az Olt menti települések lakóit a vizsgálatokra, a hét első két napján a sepsibükszádi sportcsarnokban rendezték be az ideiglenes rendelőket, mától Mikóújfaluban fogadják a pácienseket.  Tegnap a hetvenhét éves Szép Mariska azért jelentkezett kardiológiai szűrővizsgálatra, mert az utóbbi időben könnyen fárad, a hat éve fekélyes lába aggasztja, arra gondol, édesanyja magas vérnyomásos volt, talán ő is örökölte. Édesapja betegségeiről keveset tud, mert ő tífuszban hunyt el orosz fogságban. Mariska néni elégedett a helyi családorvosi ellátással, de azt különösen dicséri, hogy a magyarországi orvosok eljöttek Sepsibükszádra, „mert annak a hanyagság és a pénzhiány is oka, hogy akinek kellene, nem megy Sepsiszentgyörgyre szakorvoshoz”. Dr. Lőrincz Ambrus kardiológus megerősíti, hogy nincsenek nagyobb bajok, de az érződik, hogy hiányzik a rendszeres szakvizsgálat az olyan esetekben, ahol korábban már valami rendellenességet észleltek. Hatodik alkalommal végeznek szűrővizsgálatokat Székelyföldön, Háromszéken ez a harmadik terepútjuk, és ezúttal is azt a módszert alkalmazzák, hogy a vizsgálati lapot az eredményekkel együtt átadják a páciensnek és a családorvosnak, ha súlyos esetről van szó, személyesen is megbeszélik a helyi szakemberrel. A családorvos segítségét olyankor is igénybe veszik, ha valami rendkívüli történik, mint például hétfőn, amikor egy súlyosan rendellenes EKG-eredmény miatt mentőt hívtak egy beteghez. A szív- és érrendszeri szűrés mellett bőrgyógyászati, ideggyógyászati, szemészeti, a gyermekeknél fogászati és testtartási vizsgálatokat végeznek, ezenkívül mérnek csontsűrűséget, vérnyomást, vércukorszintet, vérzsírt, testsúlyt, koleszterinszintet. Vannak, akik többféle vizsgálatra is feliratkoznak, másoknak a szakorvos ajánlja, hogy a pontos diagnózis megállapítása végett lépjenek be egy másik ideiglenes szakrendelőbe is. Valóban ideiglenes vizsgálóhelyiségekről van szó, de a szolnoki orvoscsapat elismeri, egy sportcsarnokban aligha lehetne jobb körülményeket teremteni, ráadásul a helyi önkormányzat erre az alkalomra rendezett be megfelelő bútorzattal néhány kis termet, falakat meszeltek, térválasztókat helyeztek el. A szervezésért felelős szolnoki Lehoczky Ildikó asszisztens szerint a helyiek mindent megtettek, hogy a Hetényi Géza Kórház munkatársai megfelelő körülmények között végezzék a szúrővizsgálatokat.  A gyermekek egészségi állapotának felmérését az iskolában és a két óvodában végezték, senki nem maradt ki a szűrésből, sőt, még csecsemőt is hoztak, akinek az éppen kibújó fogacskájáról akartak többet megtudni a hozzátartozók. Dr. Matolay Ágnes gyermekgyógyász lapunk érdeklődésére elmondta, a gyermekeknél a korosztályoknak megfelelő vizsgálatokat végezték, legszembetűnőbb a rossz fogak helyzete, de a nagyobbak egy részénél már látszik, hogy kezelték a fogukat. Ugyanezt állapították meg a rossz testtartásról, ezt  sok esetben javítják, de a kisebbeknél ez nem gyakori, ellenben nagyon sok a lúdtalpas gyermek. A szemhibákra is csak későn figyelnek fel, illetve későn tesznek a javításért a szülők, ez általában a hátrányos helyzetű családokban jellemző – erősítik meg a helyi pedagógusok.  A szolnoki orvoscsapat ma Mikóújfaluba költözik, ide várják a helyieket, és pénteken a málnási érdeklődőket is megvizsgálják – ezzel lesz teljes az Olt menti felmérés.
Fekete Réka Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A vagyon elveszhet, de a tudás megmarad (Ballagtak az egyetemisták)
Egy ideig az ismeretek mennyiségi felhalmozása történik, de arra kell törekedni, hogy mindez átalakuljon minőségi tudássá – hangsúlyozta Cziprián-Kovács Loránd, a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem sepsiszentgyörgyi kihelyezett tagozatának igazgatója tegnap az alap- és a mesteri képzés végzős hallgatóinak ballagási ünnepségén.
A Gaudeamus felcsendülése után elsőként a végzős egyetemisták búcsúztak tanáraiktól, kisebb kollégáiktól, majd a három szak vezetői látták el tanácsokkal tanítványaikat. Fosztó Mónika, a vállalatgazdaság szak irányítója azt mondta, a jó tanár-diák és tanár-tanár kapcsolat mindvégig segítette a hatékony tudásátadást. Itt ötvenhárman fejezték be az alap- és a mesteri képzést, a másik két szakon csak alapoktatás történik. A környezettudományi szakon is jó volt a közösségi hangulat, ezt a hallgatók is kiemelték, vezetőjük pedig a terepgyakorlatok szerepét hangsúlyozta, amelyek hozzásegítik a fiatalokat, hogy élesben szembesüljenek a környezeti problémákkal. Bartalis Ildikó leszögezte: itt kell élnünk, és ezt a környezetet kell védenünk. Erről a szakról tizenhárman ballagtak, nevükben Rácz Zoltán szólalt fel, aki szerint a környezetvédelem nemcsak a szakemberek feladata, hanem mindenkié. A huszonegy közigazgatási szakos ballagót Czip­rián-Kovács Loránd búcsúztatta, és bejelentette: a kihelyezett tagozat fennállásának huszadik évfordulóját októberben rangos tudományos konferenciával ünneplik. A végzősöknek Fazakas József, a tagozat korábbi igazgatója azt tanácsolta, ne értékeljék alul magukat, használják a megszerzett tudást, és ne veszítsenek a lendületből. A munkaerőpiac változásairól Kelemen Tibor, a megyei munkaerő-ügynökség igazgatója beszélt. Egyes szakmák eltűnnek, mások megerősödnek, a fiataloknak ehhez kell igazítaniuk képességeik és készségeik fejlesztését – mondotta. Fontos a vagyon, a tisztség, de mindkettő elveszíthető, míg a tudás megmarad – hangsúlyozta Kelemen. Beszélt az élethosszig tartó tanulás fontosságáról és az általa vezetett hivatal álláskeresőket támogató lehetőségeiről. A ballagási ünnepség az oklevelek átadásával ért véget.
Fekete Réka Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Közös gondokat próbálnak orvosolni (Egri és háromszéki tanfelügyelők)
A Kovászna megyei főtanfelügyelő kezdeményezésére együttműködési szerződést írt alá az egri Pedagógiai Oktatási Központ és a háromszéki intézmény vezetője. Céljuk, hogy a jó példák átadásával segítsék egymást szakmai feladatok megoldásában.
Kiss Imre háromszéki főtanfelügyelő és Schmidt Istvánné egri intézményvezető a szerződés aláírását megelőzően kedden iskolaigazgatóknak és tanfelügyelőknek mutatta be a két tanfelügyeleti rendszer hasonlóságait és különbözőségeit, majd sajtótájékoztatón ismertették az együttműködés célkitűzéseit. Az egri Pedagógiai Oktatási Központ igazgatója hangsúlyozta: a magyar oktatási irányítás számára fontos a határon túli szakmai együttműködés, ám az oktatáspolitikán túl a gyakorlat is azt mutatja, hogy vannak közös gondok, amelyekre együtt sikeresebben meg lehet találni a megoldást. A korai iskolaelhagyás csökkentése és a diákok bevonzása a szakoktatásba két olyan terület, amely Háromszéken és Heves testvérmegyénkben is kiemelt fontosságú, de ezen- kívül is  vannak még ágazatok, amelyeken a jó gyakorlatok átadása segíthetne – szögezte le a két intézményvezető.  A Kovászna megyei tanfelügyelőség munkatársait Schmidt Istvánné meghívta az őszi pedagógiai szakmai napokra, azt követően az együttműködést kibővítenék az iskolák közötti kapcsolattartással, és bevonnák a háromszéki pedagógusokat a különböző magyarországi képzésekbe.
Fekete Réka Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A helybeliek hálásak a vizsgálatokért (Szolnoki orvosok Olt menti háromszéki falvakban)
Az elmúlt huszonhét évben hatalmon levő kormányok elűzték az orvosokat, asszisztenseket, a családorvosok közül sokan hamarosan nyugdíjba vonulnak, ezért is különösen nagy a jelentősége annak, hogy ötödik alkalommal végeznek kecskeméti és szolnoki orvosok ingyenes szűrővizsgálatokat Háromszéken – hangsúlyozta Tamás Sándor, Kovászna megye tanácsának elnöke pénteken Mikóújfaluban a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Hetényi Géza Kórház szakembereinek ötnapos háromszéki munkálkodását lezáró sajtótájékoztatón.
Az öt orvosból és tizenkét asszisztensből álló szolnoki csapat harmadszor rendezkedett be néhány napra háromszéki településeken, korábban kecskeméti szakemberek is végeztek szűrést falvainkban. A Hetényi Géza-kórház orvosai és asszisztensei hétfőtől több mint háromezer vizsgálatot végeztek el az Olt menti települések lakóinak körében, egyesek több szakorvosnál is megfordultak, összesen közel ezren éltek az ingyenes szűrés lehetőségével. Sepsibükszád, Mikóújfalu és Málnás felnőtt lakosságán kívül a szakemberek az óvodások és iskolások egészségi állapotát is felmérték. A gyermekeknél gyakori a lúdtalp, a száraz bőr és a rossz fog, a felnőtteknél a szív- és érrendszeri betegségek fordulnak elő a legnagyobb arányban, s bár ezeket kezelik, többen őszintén elmondták, hogy nem szedik rendszeresen a felírt gyógyszert.  Dr. Lőrincz Ambrus nyugdíjas szolnoki kardiológus úgy értékelte, két előbbi háromszéki terepútjuk alkalmával Kommandón és Erdővidéken azt tapasztalták, sok az elhanyagolt eset, ehhez képest az Olt mentiek jobb állapotban vannak. Szerinte az egyén hozzáállásán is múlik, hogy milyen az egészségi állapota, Kommandón például találkoztak olyan emberrel, aki több év után csak az általuk végzett szűrőprogramra jött le a hegyről a faluba. A vizsgálatokról kiállított leletet eljuttatják a helyi családorvoshoz, a további analízisek, kezelések szükségességéről ő dönt – mondta Lőrincz doktor. Lehoczky Ildikó szak­asszisztens, a erdélyi tereputak szervezője elmondta, a Béres Gyógyszergyár ötmillió forint értékű Béres-terméket adományozott a háromszéki szűrőprogramban résztvevőknek, de a szolnokiak játékokat, könyveket, fertőtlenítő- és kötszereket is hoztak magukkal. Demeter Ferenc mikóújfalusi és Szotyori Angéla málnási polgármester megköszönte a háromszéki és a Jász-Nagykun-Szolnok megyei önkormányzat közbenjárásával, a Hetényi Géza-kórház orvosai által végzett szűrővizsgálatokat, amelyek Málnás esetében azért is jelentősek, mert a tavaly elhunyt helyi családorvos helyére még nem sikerült szakembert találni.
Fekete Réka Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Rangos díj a Campanella Gyermekkórusnak
Kortárs, illetve XX. századi kórusmű legjobb előadásáért különdíjat kapott a sepsiszentgyörgyi Plugor Sándor Művészeti Líceum Campanella Gyermekkórusa a múlt hét végén Komlón megrendezett XXI. Kodály Zoltán Nemzetközi Gyermekkórus Fesztiválon. Az elismerés mellett a Lőfi Gellért vezette énekkar meghívást kapott a jövő júliusi pekingi nemzetközi kórusfesztiválra és zeneoktatási konferenciára.
A dél-dunántúli városban 1972 óta rendezik meg a Kodály Zoltán Nemzetközi Gyermekkórus Fesztivált, a legutóbbi, 2013-as rendezvényen első alkalommal vett részt a Campanella gyermekkar. A két korosztályban szervezett fesztiválon a sepsiszentgyörgyiek a nagyok csoportjában léptek fel mindkét kategóriában: a templomban szakrális programmal, a hangversenyteremben világi művekkel. Mindkét fellépésen Kodály-kórusművet is bemutattak, hisz a fesztivál alapgondolata Kodály Zoltán műveinek és munkásságának megismertetése, a lengyel és kínai résztvevők jelenléte pedig a rendezvénynek arra a céljára utal, hogy erősítsék a nemzetek közötti barátságot, megismertessék különböző népek népdal- és kórusmuzsika-kincsét.  A Campanella harmincöt taggal vett részt a Kodály-fesztiválon, a vizsgák miatt a nyolcadikosok és a középiskolai végzősök nem mehettek Komlóra. Lőfi Gellért lapunknak elmondta: a fesztiválon egyetlen fődíjat osztottak ki, ezt a péceli kórus kapta, a különdíj egyfajta második helyezés, ami megerősíti őket abban, hogy jó úton haladnak.
Fekete Réka Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Nyitva a kapu, ahol segítenek (Szociális szolgáltatások)
Vannak szülők, akik vakációban is szívesen viszik gyermekeiket reggelente a szociális napköziként ismert sepsiszentgyörgyi nappali központba, ahol reggel hat órától este hat óráig háromszor kapnak főétkezést és kétszer uzsonnát, amit a család nem tudna megadni. Az épület teljes felújítása miatt a létesítmény három és fél évig ideiglenes helyen működött, a márciusi avatót követően rendre benépesített központ tegnap tartott először nyílt napot.
Jelenleg húsz óvodás és kisiskolás élvezi a Gödri Ferenc utcai közösségi szolgáltatási komplexum nappali központjában az otthonos környezetet és a szeretetteljes ellátást, a vakációs programban mindkét korosztály reggeltől együtt töltheti a napot, egyébként az elemisták tanév közben csak délben érkeznek, ebédelnek, utána nevelők segítik őket a házi feladatok megoldásában. A nappali központ harminc férőhelyes, még tíz gyermeket tudnának fogadni rászoruló családokból.
Faragó Pálma egységvezető lapunknak elmondta, intézményük a gyermekelhagyás megelőzését célozza meg, és azokból a sokgyermekes családokból, szociálisan rászoruló, munkanélküli, gyermekeiket egyedül nevelő szülőktől fogadják be a gyermekeket az ingyenes nappali ellátásra, nevelésre, akik erre szűkös anyagi körülményeik miatt nem képesek, és ezért jött létre az épület egy másik felében működő anyás központ is, ahol olyan anyák és gyermekeik kapnak fél évig átmenetileg menedéket és teljes ellátást, akik valamilyen okból otthon nélkül maradtak. Jelenleg egy anyuka két gyermekkel, egy másik tizenegy éves kisfiával kényszerült a központba, előbbi csomagolóként dolgozik egy kereskedelmi cégnél, utóbbi munkanélküli, látogatásunk alkalmával csak vele találkozhattunk. A harminckét éves Ella készségesen mesélt történetéről. A kézdivásárhelyi gyermekotthonban nevelkedett lány korán átkerült az oltszemi kisegítő iskolába és állami gondozóba, nyolc osztály után újból visszahelyezték a céhes városba, ott végezte el a szakiskolát készruhakészítő szakon. Fiatalon szülte fiát, aki alig öt hónapos volt, amikor egy ideig az árkosi Irgalmasság Anyja Kismamaotthonban kapott menedéket gyermekével, majd egy sepsikőröspataki élettársra akadt, és nyolc évvel ezelőtt megszületett közös kislányuk. Az elmúlt évekről Ella nem szívesen mesélt, azt mondta, az árvaházi gyermek mindig kivetett marad, akárhová megy, ő sem találta meg soha nyugodalmát, nemrég pedig a cérna elszakadt.
Ella elhagyta sepsikőröspataki párját és nyolcéves kislányát, akit elmondása szerint az apa nem engedett el vele, és a megyei kórház sürgősségén jelentkezett: „Nincs tovább, tegyenek, amit akarnak”. Onnan szociális munkás kísérte az anyás központba, jelenleg ott tölti napjait fiával együtt, és reménykedik, ha munkát kap, sorsa jobbra fordul.
A nappali központban és az anyás befogadóban is van még hely, ami azért különös, mert évekig az volt a gond, hogy nem tudnak mindenkit befogadni, és az építkezés miatti több mint három évig tartó nem megfelelő körülmények miatt sokan elpártoltak az intézménytől – ecseteli Faragó Pálma egységvezető. Szerinte a nevelőkből, pszichológusból, szociális munkásból álló személyzet és az épület felszereltsége, infrastruktúrája tökéletesen megfelel annak, hogy a szegény sorsú gyermekeket segítsék a fejlődésben, és az összetört, otthon nélkül maradt anyákat támogassák az új élet kezdésében. Hangsúlyozta, a megyei szociális gondozói és gyermekjogvédelmi igazgatóság által fenntartott szolgáltatási komplexum célja azokat segíteni, akiknél fennáll a gyermekelhagyás kockázata, akik önerőből nem tudnak megbirkózni az életükben előforduló nehézségekkel.
Fekete Réka / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Pedagógusokat várnak Csángóföldre
Ahogy bővült az iskolai magyar oktatás a moldvai csángó falvakban, egyre több székelyföldi és helyi fiatal vállalt munkát a programban, a jelenlegi negyvenöt oktató kétharmadát ők képezik, az iskolán kívüli délutáni tanításra pedig még mindig van magyarországi jelentkező – tájékoztatott Márton Attila, a moldvai csángó magyar oktatási program irányítója. A kollégák összeszoktak, jó az együttműködés közöttük, de az élet úgy hozta, egyesek meggyökereztek a programban, mások néhány év után váltanak. A következő tanévre nyolc megüresedett állásra hirdetett pályázatot a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége, jelentkezni július 21-ig lehet.
Idén végeznek az első tanítóképzős ösztöndíjasok, akikkel a pedagógusszövetség hat évre kötött szerződést: három évig támogatták a moldvai fiatalokat, hogy a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem székelyudvarhelyi kihelyezett tanítóképzőjében szerezzenek oklevelet, és legkevesebb három évig kell tanítaniuk a magyar oktatási programban. Ezzel azt szeretnék elérni, hogy a csángó fiatalok szerezzenek minél magasabb fokú képesítést magyar nyelven, és tudásukat otthon, saját közösségükben kamatoztassák. Az oktatási program vezetője lapunknak elmondta, míg a csíkszeredai középiskolai továbbtanulás kezdetben nagy érdeklődésnek örvendett, jó néhány évig hanyatlóban volt, jelenleg ismét felívelőben van, idén tizenheten felvételiznek a hargitai megyeközpont magyar osztályaiba. Őket előzőleg már otthon felmérték, hogy meggyőződjenek, nyelvi tudásuk elegendő-e ahhoz, hogy megbirkózzanak a nyelvi váltással, hisz a nyolc osztályt román tannyelvű iskolában végezték, a heti három magyar óra, a délutáni program és a táborok nyújtottak-e annyit, hogy megállják helyüket a magyar iskolában. A jelentkezők korábban meglátogatták a csíkszeredai kollégiumot és iskolát, otthon román nyelven képességvizsgáztak, majd letették a magyar nyelv ismeretét ellenőrző képességpróbát Csíkszeredában, és az iratkozáskor magyar osztályba kérték felvételüket, az eredményt a jövő heti számítógépes elosztáskor tudják meg. A bejutóknak szeptemberben egyhetes felzárkóztató tábort tartanak Csíkszeredában, ezzel készítik elő a diákokat a tanévkezdésre. Jelenleg huszonkilenc moldvai csángó faluban működik az RMPSZ magyar állami támogatással fenntartott magyar oktatási programja, amelyben közel kétezer diák vesz részt, ezek közül huszonhét faluban iskolai magyar órákat is tartanak közel ezerháromszáz tanulónak, Szitáson és Újfaluban csak délutáni tanítás van magyar nyelven. Ezenkívül a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége Máriafalván és Lujzikalagorban iskolán kívüli magyar nyelvű tevékenységeken foglalkozik a gyermekekkel. Az elmúlt tanévben a pedagógusszövetség az óvodás kor előtti kicsinyeket is bevonta a programba, Lészpeden, Pusztinán és Magyarfaluban tizenkét főnyi csoportokban tartottak napi kétórás játékos foglalkozásokat. Márton Attila elmondta, ezzel kívánják előkészíteni a magyar óvoda indítását, ha ez nem lehetséges, akkor az iskolához hasonlóan magyar nyelvű tevékenységeket tartanának naponta a román óvodába járó kisgyermekeknek. Az oktatási program vezetője szerint a szülők egyre fontosabbnak tartják, hogy gyermekeik tudjanak magyarul, érzik a kétnyelvűség előnyét, szívesen engedik el gyermekeiket táborokba is. Ezen a nyáron a huszonkilenc oktatási helyszínről hetvenegy táborba mennek a csángó gyermekek, ezek egy része magyarországi jutalomtábor, a többit a tanítók, tanárok szervezik pályázati összegekből.
(Az üres pedagógusi állások betöltésére kiírt pályázat részleteiről bővebben a www.rmpsz.ro honlapon lehet tájékozódni.)
Fekete Réka / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Túljelentkezés tanítóknál, óvónőknél (Vizsgáznak a pedagógusok)
Negyvenegy állandó, 227 teljes állású helyettesítői és 1272 töredékkatedrát (azaz heti 1–16 órát) hirdetett meg a Kovászna megyei tanfelügyelőség a mai versenyvizsgára. A magyar tanítóknál négyszeres, az óvónőknél közel harmincszoros a túljelentkezés.
Az idei versenyvizsgára 296-an iratkoztak, közülük négy pályázónak nem fogadták el a jelentkezését, tizennyolcan visszaléptek, vagy az órahallgatás, illetve gyakorlat alkalmával nem érték el az ötös átmenőt. A mai írásbelire 274 pedagógust várnak a sepsiszentgyörgyi Puskás Tivadar Szakközépiskolában berendezett vizsgáztatóközpontba, ahol 8–9 óráig lehet bemenni a kamerával ellenőrzött tantermekbe, az írásbeli dolgozat megírására, 10 órától számítva, négy óra áll a vizsgázók rendelkezésére. Tizenkilenc jelentkező idei végzős, vagy ebben a vizsgaidőszakban szerezte meg a pszichopedagógiai képesítést.
A negyvenegy címzetes állás elfoglalásának feltétele a 7-es vizsgaáltalános, de a 7-est külön-külön is el kell érni az órahallgatáson, illetve mesterek, testnevelő tanárok és más gyakorlati oktatók esetében a gyakorlati próbán és az írásbelin is, a helyettesítő állásokat 5-ös és 5-ös média fölötti eredménnyel is el lehet foglalni.
A legnagyobb túljelentkezést szinte minden esztendőben ugyanazokon a szakokon jegyzik: négy magyar tanítói állásra negyvenketten pályáznak, egy magyar óvónői helyre huszonkilencen, három angol szakos katedrára huszonegyen, három romántanári állásra harminchárman. A speciális oktatásban meghirdetett három helyre tizenkilencen vizsgáznak. Az előzetes eredményeket július 18-án hirdetik ki, két nap áll a vizsgázók rendelkezésére a dolgozatok megóvására, a végleges összesítést július 25-én teszik közzé.
Fekete Réka / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Játék és hagyomány egy térben (Guzsalyas gyermektábor)
Dávid először próbálja ki a szövést, Máté visszatérő kis kézműves, Henrietta szerint Benkő Éváért érdemes eljönni a táborba, Tamás és Soma valóságos Guzsalyas-csemete, Boglárka minden műhelyt szívesen próbál ki, Márkus otthon is szívesen farag – sorolhatnánk, ki miért jelentkezett a sepsiszentgyörgyi Guzsalyas Alapítvány Benedek-mezei harmincegyedik Nyári Kaláka Gyermektáborába, de a válasz szinte mindig ismétlődik: itt élmény a játék és a tanulás is.
Első nap mindenki agyagozott, az itt formázott kis tálkákat nedves agyagból és újságpapírból rakott kemenceszerű építményben fogják kiégetni. Négy műhelyben tartják a kézműves-foglalkozásokat: Benkő Éva a szövést vezeti, Szász Judit a ceruzatartó festése és díszítése által vezeti be a gyermekeket a hagyományos bútorfestés alapjaiba, Kolozsi Ildikóval nemezelik a tábori kincsek tárolására használható tarsolyt, Demeter Miklós tanítja a szépen szóló pikula készítését, ami a hangszer előállításánál sokkal többet jelent, hisz a fúró-faragó eszközök fegyelmezett használatára is rászoktat. A fő, hogy mindent természetes anyagokból, hagyományos technikával készítsenek. A délután az ügyességi és logikai játékoké, fontos a csapatszellem, a közösségi munka, ma délután pedig a táborban készített tárgyakat állítják ki egy kis tárlaton. Persze lesznek meglepetésprogramok is, ezekről a táborvezetők nem sokat árultak el, de azt már tudni, hogy senki nem megy haza csillagok vizsgálata, tábortűz és egy kis zenés buli élménye nélkül.
Fekete Réka / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)