Háromhetes képzés volt kántoroknak
Záróhangversennyel ért véget a Királyhágómelléki Református Egyházkerület tizenkettedik alkalommal megszervezett, kántoroknak szóló tanfolyama. Több megyéből tizenkilencen végezték el.
Az apostoli hitvallást követően a kántorkórus szolgálatával folytatódott a péntek esti istentisztelet a Várad-Újvárosi református templomban. Csorba István A hála éneke hangzott el a kórus előadásában, majd Farkas Zsolt közigazgatási előadótanácsos hirdetett igét. Az Apostolok Cselekedetei alapján a nézeteltérésekről szólt, melyek léteznek mióta világ a világ, s a gond nem is az, hogy különböznek a véleményeink, hanem az, amikor ennek okán háborút indítunk a másik ellen.
Nem változtunk
Ebben az esetben a háborút Jézus Krisztus követői ellen folytatták, s az ember nem sokat változott azóta – sokszor még családon belül is kemény szavakat használunk , amikor a másikat meg akarjuk győzni a saját igazunkról. Pedig amikor bölcsebbek akarunk lenni az Istennél, az ördög bohócaivá válunk – így volt ez Saul esetében is. De ő azt gondolta, hogy Isten nevében cselekszik, amikor üldözi a keresztényeket. Isten nem akarja, hogy az ördög bohócaivá váljunk, és mégis sokszor ez történik – például amikor gyűlölünk, ahelyett, hogy szeretnénk. Eltelt kétezer év és a világ nem sokat változott, ugyanúgy öldöklik azokat, akik Krisztus nevét vallják, rákényszerítik a keresztény világra azt, ami a kereszténység halálát okozza. Templomokról veszik le a keresztet, hogy a más vallásúakat ne zavarja, a keresztények lemondtak önmagukról. Míg régen a keresztények, ahová jutottak, elkezdték hirdetni Jézust – ma inkább hallgatunk, a megváltásunkat kacatokért cseréljük el, kincseinket csecsebecsékért nyújtjuk oda.
Ne dobjuk oda
Tegyük fel a kérdést: vajon mi mit teszünk a kincseinkkel? A legtöbben valószínűleg azért dobják oda, mert nem ismerik Krisztust, pedig most vannak templomok, ahol Krisztust prédikálják. Saul végül ki mert állni a zsidók elé, hogy Jézust prédikálja. Ki merte mondani: Jézus Krisztus Isten fia, aki eljött értünk.
Aki szépen énekel, az kétszer imádkozik, intézte szavait a tanfolyamot elvégzőkhöz a közigazgatási előadótanácsos. A szép ének közelebb visz Istenhez, aki elhív, kit erre, kit arra, hiszen nem bábuk vagyunk, hanem Isten megváltott gyermekei, akik hirdetik: Krisztus feltámadt, él és erőt ad. „Ne legyük a világ bábui, az ördög bohócai, hanem legyünk Isten áldott szolgái”- monda a közigazgatási előadótaácsos.
Elrepült
A kórus szolgálatával folytatódott az istentisztelet. Kodály Zoltán, valamint Birtalan József művek hangzottak el. Később Orosz Otília Valéria egyházkerületi zenei előadó szólt a tanfolyamról: tizenkilenc hallgató végezte el a háromhetes tanfolyamot, s bár az elején úgy tűnt, hogy soha sem lesz vége, az idő elrepült, mintha egy szempillantás lett volna. Közben ismerkedő programok is voltak, orgonahangversenyre látogattak el és még az utcán is énekeltek. „Ha csak egy embert Isten felé fordítottunk, már megérte” – jegyezte meg, majd azt kívánta a jelenlévőknek, hogy már a vasárnapi istentiszteleten használják azt, amit itt tanultak. „Isten kiválasztott titeket a szolgálatra, ezt fel kell vállalni!” – bíztatta a résztvevőket.
Részletek
A Partiumi Keresztény Egyetem régizene tanszékének termében zajlott az oktatás, s bár általában tíz oktató szokott lenni, ezúttal csak hatan vettek részt, mindegyikük két-három tantárgyat oktatott: Márkus Zoltán, Nagy Judit Noémi, Kozma Gyula, Józsa Domokos, Orosz Otília Valéria és Rácz Lóránd. Az oktatás nyolc szinten történt, kezdőktől a haladókig, naponta reggel hattól este tíz óráig. A tizenkettedik éve zajló, kántoroknak szóló tanfolyamot a Bethlen Gábor Alap támogatásával szervezték meg.
Neumann Andrea / erdon.ro

Ünnepeltek a tarjáni magyar katolikusok
Szeptember 17-én, vasárnap délben tartották a 150 éves köröstarjáni plébániatemplom búcsúünnepségét. A szentmise főcelebránsa és szónoka Böcskei László nagyváradi megyés püspök volt, aki Bărbuţ Péter plébánossal közösen egy táblát leplezett le az ott szolgált papok emlékére.
Köröstarjánban a lakosságnak körülbelül 35-40 százaléka magyar nemzetiségű, akiknek a túlnyomó többsége, vagyis 90 százaléka római katolikus vallású. A Szűz Mária tiszteletére felszentelt plébániatemplomot Guttman József váradi építőmester építette, neoromán stílusban.
A vasárnap délben zajlott templombúcsú és évforduló alkalmából zsúfolásig megtelt a szent hajlék, Újpalotáról is érkeztek zarándokok. Az ünneplőket Bărbuţ Péter plébános köszöntötte, majd helyi gyerekek egy csoportja lépett fel egy színvonalas összeállítással, akiket Bodnár Erzsébet tanítónő, egyháztanácsos készített fel.
Az evangéliumi részlet Szent Lukács könyvéből szólt. Elmélkedését Böcskei László váradi megyés püspök három aktuális üzenetre alapozta. Arra hívta fel a figyelmet: a köröstarjáni templombúcsún, vagyis Mária szent nevének az ünneplésekor a Boldogságos Szűzanya kerül a középpontba, akinek a tisztelete egyébként is a köröstarjáni katolikusok lelki életének fontos része már évtizedek, évszázadok óta, és amelynek gyökerei még a templom építése előtti időkbe nyúlnak vissza. Másfelől a 150. születésnap, mint minden kerek évforduló, egyúttal különleges módon a jövőbe is mutat, hiszen az állandó jelent az örökkévalósággal köti össze az óhajtott jövő reményében. Harmadsorban pedig, egy évközi vasárnapi mise is zajlik, mely Krisztus tanításának befogadása nélkül üres és tartalom nélküli lenne, hiszen a megalázkodás és a megbocsátás olyan növekedést jelent a keresztény ember számára, mely a mélyből fakad és a magasba emel, ha önfeláldozóan gyakoroljuk. Ezen a napon e három fonal valahogy összefonódik, ha felismerjük, hogy mennyire időszerű felszólításokkal szembesít bennünket a templombúcsú, égi édesanyánk és Jézus.
Tanítómester
Arról is beszélt az egyházmegye főpásztora: a tarjáni templomban mintha a kánai menyegzőt látnánk megvalósulni, mely környezetben felismerni véljük önmagunkat is. Jézus ugyanis az emberek társaságát keresi, ennek örvend, mert mondanivalója van számunkra. Ezért köztünk és velünk van, Mária pedig segít megérteni a jelenlétének súlyát, hogy ez plusz minőséget jelent számunkra, mert néha süketek és vakok vagyunk az igazsággal szemben. És Mária nem csak a kánai menyegzőn, hanem úgy is, mint e templom és közösség védőszentje, ezt a szerepet tölti be a tarjániak számára is, előttük és értük, hitelesen és vonzóan, annak érdekében, hogy megértesse velük Isten közelségét, Jézus tanításait. Azt itteniek nap mint nap megélhessék azt, hogy nem csak kőből fontos templomot építeni, hanem élő kövekből is meg kell próbálnunk szentélyt létrehozni.
Példakép
Mária azonban nemcsak tanítómester, hanem példakép is, életével, tetteivel és magatartásával jelzi, hogyan kell megfelelni Isten akaratának- nyomatékosította a megyés püspök. Mária életét az határozta meg, hogy igent mondott Istennek, másképpen viszonyult az újhoz, mint ahogy általában mi szoktunk, mert felismerte azt, hogy Istennek terve van vele, amiképpen valamennyiünkkel is. Később pedig, amikor gyötrődik a kereszt alatt, ez a fájdalom nem összeroppanást, véget vagy megsemmisülést jelent, hanem egy új kezdetet, melynek köszönhetően egy új viszony és közösség jön létre, melyet Krisztus rendel el. Ő ugyanis olyan közösséget formál, mely nem a jajveszékelőké vagy a kétségbeesettekké, hanem egy bensőséges, be- és elfogadó kapcsolaté, mely gazdagítja és megerősíti az őt követőket. Mária ugyanakkor aggódik is értünk, ez azonban nem egy tehetetlen féltés, hanem olyan törődés, amit minden Máriát szerető lélek megtapasztal, aki imádkozik és hitelesen átéli a tiszteletének szépségét a hitéletében- fogalmazott az egyházi elöljáró.
Isten tűzfal
Az ünnepi körmenet után Farkas Zsolt református tiszteletes is köszöntötte az egybegyűlteket, aki Zakariás próféta könyve II. fejezete 5. igeverse alapján azt emelte ki: Mária tudta, hogy Isten lelki kőfal a népe körül, tűzfalként védelmet és oltalmat ad nekünk. Az ünnepség végén Böcskei László megyés püspök és Bărbuţ Péter plébános leleplezték azt a emléktáblát, mely a hívek adományainak köszönhetően annak a 25 lelkipásztornak a nevét örökíti meg, beértve a mostanit is, akik Köröstarjánban szolgáltak.
A templombúcsún közreműködött a Kiss Géza kántor-karnagy vezette várad-olaszi Bihari Sándor-kórus (Gounod C-Dúr miséje), szólót énekelt Kiss Lívia (Schubert: Ave Maria), valamint játszott a Deé Róbert tanár által felkészített zenekar, és egy alkalomhoz illő fényképkiállítást is meg lehetett tekinteni.
Ciucur Losonczi Antonius / erdon.ro

Az áldozatokra emlékeztek vasárnap Gyantán
Vasárnap délelőtt emlékeztek Gyantán, az 1944 szeptember 24-én történt vérengzésekre, amikor 49 helyi ártatlan civil lakos esett a bosszú áldozatául. A megemlékezés a református templomban tartott istentisztelettel vette kezdetét, majd megkoszorúzták a templom melletti emlékművet.
Az elmúlt években többször is alkalmam volt Gyantán megfordulni, a legtöbb esetben valamiképpen ezek a látogatások kapcsolódtak a 73 évvel ezelőtti, a második világháború idején történt vérengzésekre, melynek 49 ártatlan gyantai civil-polgár eset áldozatul. Az idén a megemlékezésre szeptember 24-én vasárnap került sor, mely megemlékező istentisztelettel vette kezdetét, igét hirdetett Farkas Zsolt lelkipásztor, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület közigazgatási tanácsosa. A méretében az egyik Bihar megyei legnagyobb templomában, helybeli hívek mellett, többen is érkeztek más településekről, de ezek mind gyantai gyökerekkel rendelkeznek, néhány az egykori áldozatok leszármazottai is jelen voltak. Az egyházi szertartást megtisztelte jelenlétével, Szabó Ödön parlamenti képviselő is, a sajtósok is szép számban voltak jelen. Az istentiszteleten Farkas Zsolt lelkész, egy nagyon is az eseményhez kapcsolódó bibliai igerészt választott a Zsoltárok könyve 49. részéből a 16 verse volt prédikációjának alapgondolata:„Csak Isten válthatja ki lelkemet a Seol kezéből, mikor az megragad engem” – szólt Isten igéje.
„ Nem véletlen az, hogy ma amikor Gyanta református népe összegyűlt a templomba, hogy a 49 áldozatnak emléke előtt adózzon, hogy éppen a 49. zsoltárt választottam prédikációm alapgondolatát. Amikor a 49. Zsoltárt elolvastam nagyon megdöbbentet engem, ennek a zsoltárnak a mondanivalója. Hiszen mindaz amiről ma beszélni lehet, sőt amiről ma itt beszélni kell az benne van ebben a zsoltárban. Éppen azért a mai nap hallgassuk a 49. zsoltár igéjét, mivel az Isten egy nagyon fontos üzenetet akar eljuttatni hozzánk, a mai napon Isteni üzenet nélkül nem mehetünk ki ebből a templomból. Nem mehettünk ki azért mert vágyakozik az ember lelke, hogy az isteni szót meghallja, vágyakozik arra, hogy emberi vigasztalás legyen az, számunkra. A földi igazságtalanság, nagy méreteket tud elérni, a zsoltár nem akarja megszépíteni, hanem kimondja az igazságtalanságot. A hatalmasok azt hiszik, ha pénzük van és erejük van, akkor mindent meglehet tenni hiszen annak nincsenek számukra következmények, nem kell félni semmitől, senkitől. Sokszor el kell fogadjuk, hogy tönkreteszik az országot, a világot és tehetetlenül figyeljük az eseményeket, egyszerűen nincs mit tegyünk. De mit lehetne nekünk tenni? Tette fel a kérdést a lelkész. Ilyenkor megszólal az ige és üzenetet hordoz és olyan energiával tölt meg bennünket és rávesz arra bennünket, hogy miként kell cselekednünk (…)” – mondta többek között a lelkipásztor.
Irmagja se maradjon!
A továbbiakban Soós József Tamás helyi református lelkész köszönte meg a tanácsos szolgálatát, köszöntötte a gyülekezetet, Szabó Ödön parlamenti képviselőt és a sajtó jelenlévő képviselőit. Majd egy jegyzőkönyvet olvasott fel, mely 1944 december 29-én a gyantai református egyházközség presbitériumának által tartott tanácskozás, az egyházközség problémáit tartalmazta, melyet Boros Ferenc akkori református lelkipásztor állított össze. Ezt követően Boros Zoltán újságíró, mutatta be Gábor Ferenc köröstárkányi lakos újabb kötettét: Irmagja se maradjon! címmel, mely a gyantai áldozatoknak állít emléket, és amelyet később a kultúrházban dedikált a szerző. A továbbiakban harangzúgás közepette négy helybeli fiatal a templomban felolvasta az áldozatok neveit. Ugyancsak ők mutattak be rövid megemlékező műsort az áldozatok tiszteletére. Az templomi események után a gyülekezet a templomkertbe vonult, ahol az áldozatok emlékére 2009-ben emelt emlékművet koszorúzták meg. Itt szólt a megjelentekhez Szabó Ödön parlamenti képviselő, a Bihar megyei RMDSZ ügyvezető elnöke. „Nem lehet meghatódás nélkül itt állni, akkor amikor megemlékezzünk arról, ami Gyantán történt 1944-ben. Annyi elhallgatott idő után, amely elhallgatás nemcsak a mi közösségünkre volt jellemző, hanem mind a mai napig a román közösség részére is jellemző, erről az ügyről. A csend az elhallgatás mindkét közösségnél megvolt, egyiknél még megvan, de más alapra épült. Az elhallgatás, a nem beszélünk róla a mi közösségünknek a megfélelmítés volt az oka, évtizedeken keresztül. A másik oldalról nagy valószínűség szerint a szégyen, az hogy az a cselekedet mely itt Gyantán, de előtt Magyarremetén is megtörtént az első világháború után Köröstárkányban és Kisnyégerfalván, nem egy dicsőséges harci cselekedett volt, ezt nem lehet beírni a hadi naplóba.
Meg kell törni
De mind a két csendet meg kell törni egy adott momentumban, a két közösségnek ezt fel kell tudnia dolgozni. Azzal, hogy a magyar közösség bátran megemlékezik és kihozza a közösségi térre gyászát, és ezáltal feldolgozza a jó úton halad” – mondta többek között a képviselő. Ezt követően koszorúkat helyeztek el az emlékműnél, majd nemzeti imánk a himnusz eléneklésével ért véget a gyantai megemlékezés.
Dérer Ferenc / erdon.ro