Október 25-én, székelyföldi látogatásának harmadik napján Sólyom László köztársasági elnök kijelentette: maga is és a magyar állam is támogatja az erdélyi, a székelyföldi autonómiatörekvéseket. Kifejtette: magától értetődik, hogy Európában a kisebbségeknek joguk van az autonómiához, annak különböző – személyi, kulturális vagy területi – formáihoz. Sólyom cáfolta, hogy székelyföldi látogatása romániai magyar választási célokat szolgálna. Leszögezte: az erdélyi magyar politikusokkal – Markó Béla RMDSZ-elnökkel, Tőkés László püspökkel, illetve a SZNT tagjaival – folytatott megbeszélései kizárólag tájékozódási célokat szolgáltak. Hangsúlyozta: örülne, ha az erdélyi magyarság átlagon felüli számarányban járulna az urnákhoz. A magyar államfő október 25-én Sepsiszentgyörgyön tanácskozott az SZNT vezetőivel és Szász Jenővel, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnökével. Ezt követően Eresztevényben megkoszorúzta Gábor Áron síremlékét, Felsőcsernátonban Rákossy Árpád volt bíró szobrát, s felkereste a felsőcsernátoni Néprajzi és Ipartörténeti Múzeumot, sétát tett Kézdivásárhely főterén, ahol számos helyi lakossal is elbeszélgetett, megkoszorúzta a székely hősök és áldozatok emlékművét, majd Gelencére hajttatott, ahol megtekintette az 1245-ben épült, nemrég restaurált római katolikus templomot. Koszorút helyezett el az ezeréves határ közelében, a Bákó megyei Ojtoztól néhány kilométerre, a Sósmezőn álló, első világháborúban elesett magyar, román és német katonák emlékművénél. Ezt követően Kovászna megye önkormányzati vezetőivel tárgyalt. Délután a Nyerges-tetőn, a szoros védelmében 1849-ben elesett székely hősök emlékművénél és tömegsírjánál helyezett el koszorút, meglátogatta a Csíkszentmártonban levő gyermekközpontot és leányanya otthont. Este Csíkszeredában Sólyom László részt vett a művelődési házban az erdélyi magyar hivatásos néptánc-együttesek gálaelőadásán, amelyen a Háromszék, a Nagyvárad, a székelykeresztúri Pipacsok, a Maros néptánc-együttesek és a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes produkcióiban gyönyörködhetett. Az előadás után az elnök beszédet mondott. Rámutatott: nagy öröm számára, hogy Székelyföldre látogathatott, és megismerhette a térség nevezetességeit és embereit. Kijelentette: útja során Hargita és Kovászna megye mellett, Brassó, Bákó és Maros megyébe is ellátogatott, hogy ezzel is jelezze: a történelmi Székelyföldet kívánta felkeresni. Az államfő és kísérete este Gyergyószentmiklósra utazott, ahol Sólyom László tárgyalást folytatott a térség településeinek polgármestereivel. Október 26-án, vasárnap az államfő megtekintette a gyergyószentmiklósi örmény katolikus templomot, a gyergyószárhegyi Lázár-kastélyt, az abban működő alkotóközpontot, és megkoszorúzta a madéfalvi veszedelem emlékművét. A koszorúzást követően Sólyom László beszédet intézett az ünneplő székelyekhez. Kijelentette, három napja járja a Székelyföldet, mindenütt találkozott azoknak az áldozatoknak az emlékével, amelyeket a székelyek hoztak a szabadságért. „Azért is jöttem Erdélybe, hogy tanúságot tegyek a magyar nép egységéről” – mondta. Kifejtette, nagy öröm volt számára, hogy Csíkszeredában a román televízió és a világ nyilvánossága előtt elmondhatta: a magyar nemzet egységet alkot, azonos a nyelve, a történelme, az öntudata, és azonos a jövője is. Rámutatott: látogatását nemcsak Erdélyben, de Magyarországon is figyelemmel kísérik, és ott is belátják, hogy aki Erdélybe jön, nem múzeumba jön, hanem egy élő, hatalmas nemzetrészt látogathat meg. Kevés nép van így szétszóródva, és mégis ennyire egy legyen a nyelve, állapította meg. „Nagyon remélem, hogy Székelyföld ezt a megbonthatatlan egységet, amit ezer éven keresztül meg tudott őrizni, továbbra is megtartja” – fejtette ki. Hozzátette: a román állam számára az volt az üzenete, hogy tekintsék értéknek az itt létező magyar világot, és ne akarják fellazítani. A magyar államfő délután Gyimesközéplokra utazott, ahol a helyi polgármesterrel és a Moldvai Csángó Magyarok Szövetségének vezetőivel folytatott megbeszélést. Délután felkereste a gyimesfelsőloki Árpád-házi Szent Erzsébet Líceumot, a gyimesközéploki csángó értékmegőrző tábort, és a Rákóczi-vár romjainak közelében, az ezeréves határon álló, nemrég felújított vasúti őrházat. Sólyom László csángó gyermekekkel és szülőkkel találkozott, s a helyi elöljárókkal is elbeszélgetett. Kovászna megyei látogatása során az államelnököt a hivatalos kísérete mellett Tamás Sándor megyei tanácselnök kísérte végig, a Hargita megyei látogatás helyszínein pedig Borboly Csaba megyei tanácselnök kalauzolta. /Tibori Szabó Zoltán: ”Azért jöttem, hogy tanúságot tegyek a magyar nép egységéről” Sólyom Lászlónak természetes az erdélyi, a székelyföldi autonómia. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 27./ Székelyföldi látogatása az ’56-os évforduló jegyében zajlik, mondta a magyar köztársasági elnök. Sólyom kifejtette: szívmelegítő érzés volt olyan székelyföldi falvakon átutazni, amelyek nevét, és amelyek szülötteit egész Magyarország ismeri. A köztársasági elnök ideutazását nagy érdeklődés fogadták Gyergyószentmiklóson, őt megelőzően utoljára 1940-ben járt Gyergyóban magyar közjogi méltóság, amikor Horthy Miklós a honvédség élén végigvonult Székelyföldön. /Székelyföld Sólyom-szemmel. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 27./ „Látogatásomnak legfontosabb célja az 1956-os forradalomnak a megünneplése. Tegnap is mondtam, a forradalom nemzeti egységet teremtett a magyarok között, és egységet az akkori, szabadságra vágyó más népekkel is. Ezért hangsúlyozom mindig, mennyi román résztvevője volt az akkori eseményeknek, sőt nagyon sok román áldozata is volt” – mondta. „Látogatásom másik célja az itteni magyarságnak szól. A magyar alkotmánynak és az én személyes meggyőződésemnek is az az alapja, hogy a magyar nemzet kulturális egységet képez. A kulturális nemzet fogalmát igyekszem mindenhol elfogadtatni Európában” – nyilatkozta Sólyom. Romániában „külön magyar világ” létezik, érték Románia számára, mint ahogy Magyarországnak is az ottani román, szlovák és más nemzetiségű világ– fejtette ki. Csíkszerdában az Erdélyi Családszervezetek Szövetsége és a Csíkszeredai Egyesület a Nagycsaládokért szervezet vezetői várták az államfőt. „Szívmelengető élmény találkozni székelyföldi nagycsaládosokkal, hiszen ők igazán tudják: ahhoz, hogy a magyarság fennmaradjon, az kell, hogy szülessenek magyar gyerekek” – mondta a vendég. Meglátogatta a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem csíkszeredai fiókintézményét is, ahol dicsérően nyilatkozott az intézményről, annak kiadványairól, az akkreditációs folyamat előrehaladásáról. Később Tőkés László EP-képviselővel tanácskozott zárt ajtók mögött. Sólyom László jelenlétében Baróton október 25-én két emlékművet is avattak az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc hőseinek, egyszersmind a Nagy Imre-perben, a Szoboszlai-perben, valamint az érmihályfalvi perben halálra ítéltek kivégzésének 50. évfordulójára emlékeztek. A baróti iskola udvarán a világon egyedülálló emlékművet lepleztek le, mely az 1968. évi prágai tavasz vérbe fojtását követő szovjet megszállás elleni tiltakozásaként önmagát felgyújtó cseh egyetemista, Jan Palachnak (1948–1969), a Magyarország szovjet megszállása elleni kiállásaként önmagát lángba borító budapesti Bauer Sándor (1952–1969), valamint a diktatúra miatt a brassói pártszékház előtt magát felgyújtó Moyses Márton volt egyetemi hallgató (1941–1970) arcképét és emlékét őrzi. „Nagyon nagy szó, hogy a mai fiatalok ezt megismerhetik, és az is nagyon nagy szó, hogy ők már szabadon élhetnek és gondolkodhatnak” – mondta Barót főtere szomszédságában felállított 1956-feliratú emlékmű avatóján Sólyom László, majd megkoszorúzta az Élthes Barna szobrász alkotta emlékmű talapzatát. A gyergyószárhegyi Lázár-kastélyban Kassay Péter, a kulturális és művészeti központ igazgatója házigazdaként köszöntötte Sólyom Lászlót, és az alkotóközpont tevékenységét ismertette. /Sólyom: külön magyar világ Romániában. = Krónika (Kolozsvár), okt. 27./

November 16-án Schönberger Jenő szatmári római katolikus megyés püspök felszentelte Árpád-házi Szent Erzsébet szobrát Szatmárnémetiben, a Hildegárda templom előtti téren. A szobornál elsőként Gergely Zoltán kolozsvári szobrászművész, a köztéri alkotás kivitelezője mondta el gondolatait, majd Radu Bud prefektus, Csehi Árpád megyei tanácselnök, illetve Ilyés Gyula szatmárnémeti polgármester ünnepi beszéde hangzott el. Az elöljárók elismeréssel szóltak a katolikus egyház kezdeményezéséről, melynek eredményeképpen egy elhanyagolt közteret – melyet a restitúció során kaptak vissza – széppé, nemessé változtattak át. /Felszentelték Szent Erzsébet szobrát. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), nov. 17./

Fennállásának ezredik évfordulóját ünnepli 2009-ben a Gyulafehérvári Katolikus Főegyházmegye. Az egy éven át tartó ünnepségsorozat megnyitó eseménye a csíksomlyói zarándokhelyen volt, 2008. szeptember 13-án a kegytemplom előtti kertben, ahol szabadtéri szentmisét mutattak be. A záró ünnepség 2009. szeptember 29-én lesz Gyulafehérváron. November 27–28-án Kolozsváron tartották meg a „Teológiai Napok”-at. Oláh János, a Hittudományi Teológia rektora hangsúlyozta, hogy az intézet biztosítani tudja a történelmi hátteret a konferencia megrendezésére. Dr. Jakubinyi György érsek beszéde után dr. Marton József nagyprépost, egyháztörténész-professzor az Erdélyi Egyházmegye ezer évének történetét ismertette. Igazi erdélyi történelem tárult fel. Kiindulási pontként a gyulák székhelye szerepelt, amely később kiváló központnak bizonyult Szent István király számára, aki megalapította az egyházmegyét. 1991. aug. 5-én II. János Pál pápa az egyházmegyét önálló érsekségi rangra emelte. Felavatták az új könyvtárat. Oláh János rektor pontosított: nem a könyvtár maga lett új, hanem a terem és a mutatós, faragott tölgyfa szekrények, amelyek befogadták a könyveket, jelentik az igazi újdonságot. A könyvtár felszerelését adományaival egy hollandiai alapítvány, valamint a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem biztosította. Az olvasóterem megfelelő tanulási feltételeket és méltó keretet teremt a könyvtárnak. Veres Annamária könyvtáros sokat dolgozott, hogy idejében elkészüljenek a könyvek átrendezésével. A megnyitót könyvbemutatók sora követte. Többek között a Gyulafehérvári Hittudományi Főiskola és a Babes–Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológiai Karának tanárai mutatták be munkáikat. A sort dr. Jakubinyi György érsek nyitotta meg. Dr. Marton József néhai Márton Áron püspök írásait és beszédeit dolgozta fel. Szász János pénzügyi igazgató a Gyulafehérvári Püspöki Palota régészeti feltárásáról mutatott be egy kötetet a szerző távolléte miatt. Ezt követően dr. Jitianu Liviu, a BBTE Római Katolikus Teológia Karának tanára, dr. Zamfir Korinna, dr. Holló László, dr. Nóda Mózes, dr. Diósi Dávid, dr. Kovács Zsolt, dr. Vik János és dr. Tamási Zsolt mutatták be könyveiket. A tudományos előadások során dr. Jakubinyi György érsek Szentek Erdélyben címmel beszélt, erről könyvet is írt. Szent Pongrácz István, aki Alvincen született, a főegyházmegye első, hivatalosan szentté avatott személye. Érdekes előadások következtek pl. Szent Erzsébet kultuszáról Vízkeleti András, a Magyar Tudományos Akadémia tagja részéről. Ferenczi Sándor az erdélyi római katolikus papságról, Ecsedy Judit az erdélyi könyvkultúráról beszélt. Dr. Nicolae Bocsan, a BBTE rektor-helyettese az erdélyi görög-katolikus főpapoknak az I. Vatikáni Zsinaton kifejtett tevékenységéről értekezett. Előadást tartott többek között dr. Táncos Vilmos, dr. Buzogány Dezső és dr. Gábor Csilla. /Bakó Botond: Gyulafehérvár. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 3./

Az idén májusban elhunyt Zerkula Jánosra, valamint feleségére, a november elején eltávozott Fikó Reginára emlékeztek a múlt héten Csíkszeredán megtartott XI. Erdélyi Prímások Találkozójának első napján. A gyimesi népzenei örökség legendás közvetítőjéről, valamint a zenész férj muzsikáját gardonyon kísérő feleségről készült felvételek sorakoztak Ádám Gyula fotóművész In memoriam Zerkula János című kiállításán. A Zerkula-emlékkoncerten a gyimesfelsőloki Árpád-házi Szent Erzsébet Gimnáziumban tanító Antal Tibor csángó népdalt énekelt, a vajdasági Török Tilla, a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémia Népzene Tanszékének növendéke hegedűjátékát Rigmányi Júlia Katalin kísérte gardonyon. Fellépett a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes, majd a Zerkula Emlékzenekar, amely korábban Tücsök Zenekar néven muzsikált, aztán a prímás halála után fölvette az oktatónak tekintett Zerkula János nevét. A prímástalálkozón a széki (Pali Marci és zenekara), magyarlapádi (Sipos Ferenc és Piros Pátlinkás Zenekara), vajdaszentiványi (Horváth Elek és zenekara), mezőségi (Mácsingó Náci és zenekara), budapesti (Jánosi András és a Liszt Ferenc Zeneakadémia növendékei), valamint a házigazda és szervező Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes zenekara szerepelt. /Antal Ildikó: Zerkula-emlékest és prímástalálkozó. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 6./

A hátrányos helyzetű családok megsegítésére több mint 152 ezer lej gyűlt össze idén a gyulafehérvári Caritas által szervezett akció során. A szervezet minden évben egy szociálisan hátrányos helyzetű célcsoport megsegítésére szervezi meg a hagyományos Szent Erzsébet-gyűjtést. Több helységben megszervezik az idősek karácsonyát, azokat az időseket pedig, akik betegségük, koruk miatt nem tudnak kimozdulni, saját otthonukban köszöntik a közelgő ünnepek alkalmával az önkéntes fiatalok. A fennmaradó összeget a családsegítő szolgálat jövő évi programjaira fordítják. /Sikeres gyűjtés a családokért. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 11./

Húsvéti ünnepi szentmisét mutatott be magyar nyelven április 12-én, vasárnap a csángóföldi Pusztinán Berszán Lajos katolikus plébános. A Szent István-templomban tartott ünnepi eseményen részt vett Füzes Oszkár bukaresti magyar nagykövet is, aki Berszán atyával együtt a szertartás után beszélgetést folytatott a pusztinai plébánossal. Berszán Lajos maga is foglalkozik gyimesi és moldvai csángó gyermekekkel, akik az általa vezetett gyimesfelsőloki Árpád-házi Szent Erzsébet Líceumban tanulnak. Pusztinán tavaly májusban már tartottak magyar nyelvű misét, a pusztinai plébános akkor azoknak a tiszteletére engedélyezte azt, akik Bákóban részt vettek a Teleki László Alapítvány által rendezett, Veszélyeztetett örökség – veszélyeztetett kultúrák című kétnapos nemzetközi tudományos konferencián. Két héttel később az ugyancsak moldvai Magyarfaluban mutattak be magyar nyelvű szentmisét, az ott felújított Magyar Ház felszentelése alkalmából. Hegyeli Attila, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének oktatási felelőse úgy értékelte e szertartásokat, hogy ha lassan is, de kezd olvadni a magyar misézéssel kapcsolatos „vastag jég” Moldvában. Az Európa Tanács ajánlása – felismerve a vallás fontosságát a csángók azonosságtudatában – korábban már kimondta: a csángók „római katolikus vallású, nem homogén csoportot” alkotnak, ezért lehetőséget kell nyújtani számukra az anyanyelvű római katolikus misék hallgatására, valamint arra, hogy egyházi énekeiket anyanyelvükön adhassák elő. /Magyar nyelvű mise Pusztinán. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 15./

A pusztinaiak elégedetlenek a húsvétkor tartott magyar misével, mert kiderült, hogy az nem nekik szólt, hanem annak a tíz diáknak, akik a gyimesfelsőloki Árpád-házi Szent Erzsébet Római Katolikus Gimnáziumban tanulnak. Nyisztor Tinka, a pusztinai Szent István Egyesület elnöke elmondta, nem mindenki mehetett be a templomba, mert egy szülő az ajtóban állt, és visszatérítette az érkezők egy részét, ennek ellenére több mint kétszázan részt vettek a szentmisén. Pusztinában tizenöt éve tartanak húsvétkor magyar nyelvű misét, de egyszer sem a templomban, hanem magánház udvarán. Azután kiderült, Berszán Lajos gyimesfelsőloki paptanár tartja a misét húsvétkor magyar nyelven a pusztinai templomban, de azt nem mondták a híveknek, hogy Berszán atya az ő végzős tanítványaiért misézik. „Nekünk nem kell olyan mise, amelyre a helyiek nem mehetnek be, nekünk állandó jelleggel kell magyar mise a templomban” – hangsúlyozza Nyisztor Tinka. /Fekete Réka: Nem ilyen magyar misét akarnak (Pusztina). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 18./

A faluszeretet, a népművészet és a hagyományok tisztelete, valamint igen komoly néprajzi gyűjtés eredményeként a gyimesfelsőloki Timár Károly nemrégiben kibővítette a Lépések Színekben és Formákban Művészetért Alapítvány tájházát. A gyimesi otthont megelevenítő házban tematikusan elrendezve várják a látogatókat a tárgyak, amelyek a 2006 őszén tartott megnyitón még csak egyetlen szobába zsúfolva álltak, mára azonban teljesen betöltik a tornácos parasztházat. A Lépések Színekben és Formákban Művészetért Alapítvány évente szervez alkotótáborokat, szállást és ellátást biztosít a művészeknek. A tájház megálmodója és megvalósítója Timár Károly, a gyimesfelsőloki Árpád-házi Szent Erzsébet Római Katolikus Gimnázium tanára, a Művészeti Népiskola oktatója, az alapítvány vezetője, nem utolsósorban képzőművész. Falustársai készséggel rendelkezésére bocsátották a régről megmaradt tárgyaikat. A felsőloki asszonyok segítségével felszerelt szövőszéken akárki folytathatja az elkezdett rongyszőnyeget. A gyöngybetűkkel írt falumonográfia, mely a tisztaszobában áll kinyitva, ámulatba ejtő. Bárki belelapozhat a két nyelven írt, fényképekkel gazdagon illusztrált kéziratba, sokan felhasználták dolgozatok és tanulmányok írásához, noha a monográfia még nem teljes. Timár Károly ötévi munkája áll a kézzel írt könyvben. Az első oldalon az általa tervezett falucímer áll, ami egybefogja a katolikus gimnáziumot, egy szarvasmarhát – utalva az állattenyésztésre mint fő foglalkozásra –, illetve egy piros hímes tojást. Ezt a címert a helyi önkormányzat elfogadta, és használja. A gazdasági épület oldalán is folytatódik a gyűjtemény: szántó-vető felszerelések, cséphadaró és más szerszámok. Az udvarra nyílik Timár műterme. /Antal Ildikó: Tájház Felsőlokon. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 25./

A kolozsvári Verbum Kiadó gondozásában megjelent köteteket mutattak be május 19-én a Babes–Bolyai Tudományegyetem Bölcsészkarán. Berszán István, az Irodalomtudományi Tanszék tanára jelezte: a három könyv közül kettő doktori disszertáció továbbfejlesztése, a harmadik pedig az Árpád-házi Szent Erzsébet születésének 800. évfordulója alkalmából a Gyulafehérvári Caritas, a BBTE Magyar Irodalomtudományi Tanszéke és a Német Nyelv és Irodalom Tanszék által a csíksomlyói Jakab Antal Tanulmányi Házban 2007 novemberében megrendezett kétnapos konferencia előadásainak anyagát tartalmazza. Az est folyamán elsőként Angi István zeneakadémiai professzor ismertette Bodó Márta teológus és filológus Iskola és színház. Az iskoladráma neveléstörténeti és pedagógiai szerepe című kötetét. Farmati Anna, a Vasárnap című hetilap főszerkesztőjének Más régi ének. A XVII. századi népénekköltészet szövegtípusai és motívumrendszere című kötetét egykori tanítványa, Korondi Ágnes ismertette. A 2007-es emlékünnepség kapcsán kiadott, Gábor Csilla, Knecht Tamás és Tar Gabriella-Nóra által szerkesztett Árpád-házi Szent Erzsébet. Magyar–német kultúrkapcsolatok Kelet-Közép-Európában című tanulmánykötetet Luffy Katalin mutatta be. /F. Zs. : Hármas könyvbemutató a Bölcsészkaron. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 21./

Június 4-én elhelyezik Bakócz Tamás mellszobrát Erdődön. A helybéli születésű dominikánus pap, egri, majd esztergomi érsek, bíboros volt az egyetlen magyar pap, akinek komoly esélye volt rá, hogy pápává válasszák. Avatása június 21-én lesz. Szobrának megalkotója Gergely Zoltán, aki a szatmárnémeti Szent Erzsébet-szobrot is készítette. /Új szobor Erdődön. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), jún. 4./

Folynak Erdődön Bakócz Tamás szobra felállításának munkálatai. Bakócz Tamás (1442–1521) dominikánus pap, egri majd esztergomi érsek, bíboros és konstantinápolyi pátriárka volt. Tiszteletére állítanak szobrot szülővárosában, Erdődön. Leleplezése június 21-én, a Jézus szíve búcsú napján lesz. Bakócz Tamást volt az egyetlen magyar pap, akinek komoly esélye volt rá, hogy pápává válasszák. A szobor megalkotója Gergely Zoltán készítette a Szatmárnémetiben levő Szent Erzsébet-szobrot is. /Sike Lajos: Csütörtökön kihelyezik Bakócz Tamás szobrát. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 17./

A Magyarok Székelyföldi Társasága szervezésében június 24-29. között idén is sor került a már tízéves múltra visszatekintő Lármafa-találkozóra. A zarándokcsapat Székelyföldről indult, és kiegészült marosvásárhelyi, nyárádszeredai, cegőtelki, valamint a későbbiekben egy nyolctagú felvidéki csoporttal is. A zarándokút első állomása hagyományosan a Beszterce-Naszód megyei Cegőtelke volt. A cserhalmi emlékműnél a Szent László vezette kerlési (cserhalmi) csata legfontosabb momentumainak felidézése jelezte a zarándoklat kezdetét. A Lármafa zarándokutak legfőbb célja egyrészt a Szent László-kultusz felélesztése, ápolása, valamint olyan történelmi helyek felkeresése a Kárpát-medencében, amelyek azt bizonyítják, hogy a magyarság aktív résztvevője és alakítója volt a térség történelmének, kultúrájának. Ugyanilyen fontos a nyelv szépségének és tisztaságának megóvása. Idei a résztvevők Kárpátalján, Felvidéken és Magyarországon kerestek fel olyan helyszíneket, melyek nagy fejedelmünk, II. Rákóczi Ferenc alakjához kötődnek, vagy történelmünk olyan jeles képviselőihez, mint pl. a híres egri várkapitány, Dobó István vagy Kossuth Lajos. Kárpátalján megálltak Tiszaújlakon, a Rákóczi-szabadságharc első győztes csatájának emlékére állított Turul emlékműnél. A munkácsi vár Zrínyi Ilonának, „Európa legbátrabb asszonyának” alakját idézi, aki 1685-től három évig irányította a vár védelmét. A vár udvarán méltó helyet kapott Petőfi Sándor mellszobra is, aki 1847 júliusában felkereste a munkácsi várat is. Szolyván lerótták kegyeletünket a sztálini terror idején ártatlanul elpusztult áldozatok előtt. A lágertemető helyén ma emlékpark van, több mint 12 ezer ember lelte itt halálát. Beregszászt a Rákóczi- szabadságharc bölcsőjének is lehet nevezni. Sok szép látnivalóban, lélekemelő élményben bővelkedett felvidéki utjuk is. A felvidéki Dobóruszka, a híres egri várkapitány, Dobó István szülőhelye. Nagyszelmencen 1946-ban kettévágták a községet, szögesdrótot húzva emberi életek, lelkek közé, elszakítva szülőt, gyermeket, rokont, jó barátot. Ez a szörnyű állapot 2005-től némileg enyhült a határátkelő létesítésével. Jártak II. Rákóczi Ferenc szülőhelyén, a borsi várkastélyban. A bölcsőtől a koporsóig, azaz a borsi várból a kassai Szent Erzsébet-székesegyházhoz mentek. A nagy fejedelem itt talált végső nyughelyet, amikor Konstantinápolyból hazahozták hamvait. Kassán voltak a híres „kassai polgár”, Márai Sándor emlékházánál is. Az anyaországban Vizsolyt és Tállyát keresték fel. /Borbély Mária: Lármafa-találkozó – 2009. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 24./

A Gyulafehérvári Caritas – a svájci intézet, valamint az European Kinaesthetics Association támogatásával – öt éve tevékenykedik a kinesztetika tudományának a meghonosításán az ápolásban. A kinesztetika az egyéni mozgásérzékelés, mozgáselemzés képességének a fejlesztésén alapszik. A 90-es években e tudományág trénerei megkezdték a rendszeres képzéseket. A kinesztetikának meghonosítása érdekében – Kelet-Európában elsőként – trénerképző tanfolyamot indított a Gyulafehérvári Caritas munkatársai számára svájci szakemberek bevonásával. A frissen végzett trénerek július 13–17. között a gyergyószentmiklósi Szent Erzsébet Öregotthonban tartották első képzésüket. /Dr. Márton András: Bevetésben Kelet-Európa első kinesztetika-trénerei. Innovatív ápolási tudományág meghonosításán dolgozik a Gyulafehérvári Caritas. = Vasárnap (Kolozsvár), júl. 26./

„Szükség van ideálokra, követendő példákra” – szögezte le Ferenc Ervin atya, a gyergyószárhegyi ferences kolostor házfőnöke azon a Nagyboldogasszony-napi ünnepségen, amelyen Szent Imre és Szent Erzsébet szobrával ajándékozta meg szülőfaluja kultúrotthonát. A két évvel ezelőtt felújították a szecessziós jegyeket viselő gyergyószárhegyi kultúrházban a Czimbalmos Attila és Maszelka János festőrestaurátorok vezette csapatnak sikerült helyreállítania az eredeti, 1929-es falfestést. A szobrokat a kommunizmus uralomra jutásakor a szárhegyiek a Ferenc-rendi kolostorba menekítették a vallásos kegytárgyakat romboló vandálok elől. Az avatóünnepségre elhozták a Ferenc-rendi kolostorban őrzött alkotásokat, azonban az ünnepély lejártával visszavitték a kolostorba. /Jánossy Alíz: Ajándék a szárhegyi kultúrháznak. = Krónika (Kolozsvár), aug. 17./

A gyergyószentmiklósi Rex Video produkciója, Zsigmond Attila operatőr-vágó-gyártásvezető és Bajna György újságíró, szerkesztő-riporter produkciója, a Sziklára épített iskola nyerte el Lakitelken a Kistérségi és Kisközösségi Televíziók Fesztivál idei, sorrendben a tizedik szemléjének ötszázezer forintos fődíját. A filmszemlére 96 alkotás nevezett be. A lakiteleki eredményhirdetésen legjobbnak ítélt alkotás a gyimesfelsőloki Árpád-házi Szent Erzsébet Római Katolikus Gimnáziumot mutatja be, Berszán Lajos atya szemével. Berszán atyának olyan iskolaszigetet sikerült felépítenie, ahol találkozik a moldvai és gyimesi csángó, valamint a székely, mutatott rá Bajna György, a film riportere. A kétszemélyes stáb jelenleg egy tényfeltáró riport előkészítésén dolgozik: az Így veszett el Erdélyország 1940–1944 című filmjük ábrázolja kívánja azokat a helyszíneket, melyek az Erdélyben zajló háborúk fő színterei voltak. Többek között két Horthy-testőr visszaemlékezése is elhangzik. /Csibi Márti: Fődíj erdélyi filmeseknek. Gyergyó nyert a Kistérségi és Kisközösségi Televíziók X. Filmszemléjén. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 3./

A szociálisan hátrányos helyzetű gyerekek oktatását, az állami gondozásból kikerült fiatalok társadalomba való beilleszkedését célzó programra fordítja az idei Szent Erzsébet-gyűjtésből származó összeget a Gyulafehérvári Caritas. Fehér megyében az állami gondozásból kikerült fiatalok társadalomba való beilleszkedését segítik a Reménység-házak program keretében, míg Hunyad megyében a petrozsényi Maria Stein Nappali Foglalkoztatóban tanuló szociálisan hátrányos helyzetű gyermekeket támogatják. Maros megyében a pénzből prevenciós és személyiségfejlesztő tevékenységeket szerveznek vidéki gyermekek részére, míg Székelyudvarhelyen új központot hoznak létre kisgyermekek korai fejlesztésére, nevelésére. Emellett mindhárom hargitai régióban az Őrangyal program keretében találkozókat szerveznek egészséges és fogyatékkal élő gyermek, fiatalok számára. A Gyulafehérvári Caritas több éve gyűjtést szervez novemberben, az Árpád-házi Szent Erzsébet ünnepéhez legközelebb eső vasárnapon valamely hátrányos helyzetű célcsoport megsegítésére. Az adakozók jóvoltából idén összesen 178 354,20 lej gyűlt össze. /Sikeres volt a Szent Erzsébet-gyűjtés. = Krónika (Kolozsvár), dec. 18./

Rögös úton
Évfordulós házszentelés Pál atya árvaházában
Tizenkét évvel ezelőtt Pál atya (Bakó Béla) Ferenc-rendi szerzetes – aki 1990-től szolgál a marosvásárhelyi Szabadság utcai egyházközségben – úgy döntött, hogy a rend elveinek megfelelően megpróbál segíteni a szegényeken, elesetteken, árvákon.
– Amikor idejöttem, láttam, milyen körülmények között élnek a cigányok, ezért kezdeményeztem, hogy nyissunk szegénykonyhát. Aztán arról értesültem, hogy a közelben levő napközi otthonba nem vették fel a cigány gyerekeket, így számukra óvodát indítottunk. Az elején a rendház támogatott, aztán jöttek a gondok – emlékszik vissza a kezdetekre a szerzetes.
1994-ben létrejött a szegénykonyha. Ez a szolgáltatás ma is működik, igaz, jóval kevesebben részesülnek belőle. 1997-ben indították a cigányóvodát a parókiával szemben megvásárolt házban. Ez csak egy iskolai évet működött. A gyerekek szerettek volna járni, de a szülők ellenezték. 1998-tól foglalkoznak elhagyott gyerekekkel. Eleinte négyet, két hónap múlva nyolcat, majd tíz gyermeket fogadtak be. 2000-ben vásárolták meg a Szabadság utcai házat. Közben Pál atya 14 évig cigánypasztorációt végzett a Hidegvölgyben is. 2001-ben Sárpatakon vásároltak egy házat, ma már négyben szállásolják el a gyermekeket. Jelenleg összesen 35 három és tizennyolc év közötti árva gondját viselik.
A Szent Erzsébet Társulás "kény- szerből" jött létre – mondja a szerzetes, mivel a rendtartomány nem tudta felvállalni a gyerekek gondozását.
A szegénykonyha, az árvaházak fenntartása sok szervezési munkával járt, ezért Pál atya sokat volt távol a közösségtől, bár, mint mondja, lelkipásztori kötelességét teljesítette. Mivel a marosvásárhelyi Ferenc-rendi közösség három tagja közül kettő kilépett, az atya egyedül maradt. A szabályoknak megfelelően a rendház legkevesebb három tagból kell álljon, így a rendházfőnökség úgy döntött, hogy Erdély-szerte összevonják a közösségeket. Megkezdődött Pál atya keresztútja.
2003-ban Csíksomlyóra helyezték rendházfőnöknek. Azután egy hónapra Dévára kellett mennie. Miután ott változások történtek, visszahelyezték segédlelkésznek Marosvásárhelyre, aztán Désre került, ismét Dévára és 2009. augusztus elsejétől Kolozsváron szolgál. Ha nem lettek volna lelkes segítői, támogatói, a gyermekek gondozói, a kezdeményezése kudarcba fullad.
A megpróbáltatások ellenére Pál atyának vannak tervei. Bővítik a marosvásárhelyi házakat. Sárpatakon már megrendeltek egy faépületet, amelyet nemsokára összeácsolnak. Ez egy olyan közösségi épület lesz, ahol különböző foglalkozásokat lehet tartani gyermekeknek. Azt is tervezik, szakoktatást indítanak, hogy a fiatalokat, képességük szerint, valamilyen útravalóval lássák el.
Sajnos, a gyerekek többségét – bár vannak szüleik – nem látogatják. Néhány család hétvégente befogadja őket, de ez nagyon kevés ahhoz, hogy pótolják az otthon melegét. Ilyen körülmények között nehéz az integráció. Iskolába járnak, az alapítvány mindent megtesz értük, némelyiküknek sikerült talpra is állni, de sokukkal még 18 éves koruk után is gond van. Pedig azt is felvállalták, hogy életük végéig követik a sorsukat.
A külföldi adományozók már nem támogatják az országot, a segélyek innen elapadtak. Cégek, magánszemélyek kenyérrel, mosószerrel, ki amivel tud, segíti az alapítványt. Az állami támogatás is kevés, hiszen a gyermekjogvédelmi igazgatóság 8,30 lejt utal át napjára élelemre fejenként. Ezenkívül mindenki havonta 98 lej "elhelyezési" támogatást is kap. A gyermekpénzt nem utaljak át, ezt csak 18 éves koruk után kézbesítik majd a gondozottnak. Pedig ez is jól fogna – mondják, de sajnos, a törvény nem tesz különbséget a magán- és az állami gondozói intézmény között. Pályázni is próbálnak, kevés sikerrel. A politikusok közül egyedül Borbély László jött el kampányban, amikor kifestették az egyik szobát. Azóta senki sem érdeklődött az intézmény felől.
Házszentelés volt. Túl a vallási jelentőségén, ez olyan ünnep, ami jelzi, hogy a gondviselés otthon van e házban. Pál atya továbbra is bizakodó: tudja, hogy munkája csepp a tengerben, de ő vállalja keresztényi alázattal.
Vajda György. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

Kertésznapok Nyárádszeredában
Szakmai újdonságok – változatos termékek
A nyolcadik alkalommal megtartott nyárádszeredai kertésznapok célja az elmúlt évek során nem változott, továbbra is a szakma legfrissebb újdonságainak, a főbb irányvonalaknak, a munkaerőpiac változásainak, az értékesítés lehetőségeinek a bemutatása, az erdélyi és magyarországi termelők bemutatkozása, a kapcsolatteremtés biztosítása érdekében szervezik meg – hangzott el a Budapesti Corvinus Egyetem Nyárádszeredai Tagozata vezetőjének nyitóbeszédében. Március 13-án, szombaton a nyárádszeredai művelődési házban dr. Jakab Sámuel egyetemi tanár és Dászkel László polgármester köszöntötte a magyarországi és vajdasági vendégeket, résztvevőket.
Erdélyben jó alapjai vannak a fenntartható fejlődésnek, ezért fontos a fiatal kertészek gyakorlati képzése, akik részt vehetnek a vidéki gazdaságok felvirágoztatásában – mondta Haschi András Péter, a mezőgazdasági tárca államtitkára. Az EU kínálta lehetőségek kihasználása az együttműködés révén valósulhat meg – hangsúlyozta a magyarországi vendégek nevében Ocskay Mária, a Magyar Dísznövényszövetség és Terméktanács elnöke, valamint a magyarhomorogi arborétumot vezető Tóth Erzsébet az alföldi faiskolák egyesületének képviseletében.
Az előadások érdekes és változatos tematikát öleltek fel. Dr. Bálint János, a Corvinus Egyetem (BCE) docense Vidékfejlesztés és versenyképesség címmel arra a kérdésre adott választ, hogy miképpen jöhetnek létre a sikeres termesztési és mezőgazdasági körzetek, kell-e változtatni a hagyományokon vagy a korszerűség fontosabb. Beszélt az eredményes vállalkozás feltételeiről, s bemutatta az elmúlt év három legsikeresebb gazdasági vállalkozását a Kárpát-medencében: a Cserpes sajtműhelyt, a Lipóti pékséget és Nagy József feltalálót, akinek új terméke a nejlonzacskóban hűtés nélkül tárolható sárgarépagolyó.
Bár ádáz vita folyik mellette és ellene, a molekuláris biológia eljárásainak felhasználása a génmódosított növények előállításában lerövidíti, olcsóbbá, hatékonyabbá teszi a növénynemesítést – hangzott el Berényi János újvidéki növénynemesítő előadásában. A virágtermesztés újdonságait és lehetőségeit Komisszár Lajos, a BCE nyugalmazott adjunktusa, a zöldségtermesztés új irányait Némethy Zoltánné Uzoni Hanna, a gyümölcstermesztők számára fontos tudnivalókat Bandi Attila, a Sapientia Egyetem PhD hallgatója mutatta be. A magyar nemesítésű dísznövényekről (köztük a Mecsek virágos kőrisről, a hamis ciprus gömbváltozatáról és az Árpád- házi Szent Erzsébet aranyérmes rózsáról) Lukács Zoltán, a budapesti Garden Kertészeti és Erdészeti Szolgáltató Kft. ügyvezető igazgatója tartott előadást. A biológiai sokféleséget megőrző fenntartható erdőgazdálkodásról Ábrán Péter erdőmérnök (Megyei Környezetvédelmi Felügyelőség), a gyógynövény-feldolgozásról Bod Aladár, a Solvoplant igazgatója értekezett. A régi karakteres városközpontokkal szemben a mai városképek egyhangúságát Fekete Albert, a BCE docense mutatta be, s meggyőző volt ifj. Szőcs Lajos, a kőrispataki Szalmakalap-múzeum ügyvezetőjének a szalmaszál erejéről készült bemutatója. Végül csodálatos tájakra, gyönyörű rózsák közé kalauzolta el a hallgatóságot a kolozsvári Wagner István, a Rózsatermesztők Világszövetségének alelnöke.
Vasárnap termékbemutatóval, vásárral, magbörzével, erdélyi és magyarországi cégek bemutatkozásával folytatódtak a kertésznapok, amit a helybeliek és a látogatók ki is használtak, hogy virág- és zöldségmagokat, gyümölcsfa-csemetéket, díszcserjéket és dísznövényeket, szőlődugványokat, rózsatöveket, virághagymákat, finom enyedi bort, szentsimoni pálinkát, nyárádszeredai mézet és viaszgyertyákat, virágokat és virágpalántákat, friss zöldséget, kőrispataki szalmadíszeket, mezőgazdasági eszközöket, virágcserepet és szakkönyveket vásároljanak. Hadd tegyük hozzá, hogy termékbemutatón és vásáron az egyetem volt végzősei, ma sikeres vállalkozók kínálták termékeiket. Az idei kertésznapok szervezője a Budapesti Corvinus Egyetem Nyárádszeredai Tagozata, az EME Agrártudományi Szakosztálya és az EMTE Marosvásárhelyi Karának Kertészmérnöki Tanszéke volt.
Bodolai Gyöngyi. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

Markó: Az egyházak szólhassanak bele a felekezeti iskolák működésébe
Árpádházi Szent Erzsébet Római Katolikus Gimnázium, Az új oktatási Gyimesfelsőlok törvénytervezet előrelépést jelent az anyanyelvű oktatás tekintetében, de tagadhatatlanul számos pozitívumot tartalmaz a decentralizáció terén is – jelentette ki kedden, Kolozsváron Markó Béla szövetségi elnök, miniszterelnök-helyettes azon a találkozón, amelyre a magyar egyházak vezetői és oktatási tanácsosai, valamint a Szövetség oktatási szakemberei között került sor. A találkozón elsősorban az új oktatási törvénytervezetet, ennek az egyházakat, a felekezeti oktatást érintő részeit vitatták meg.
Bevezetőjében Markó Béla elsősorban a Szövetség kormányzati szerepvállalásának fontosságára hívta fel a figyelmet. Úgy fogalmazott: „kormányzati pozícióból rendelkezünk bizonyos eszközökkel, amelyek segítségével megoldhatunk függőben lévő ügyeket, felgyorsíthatjuk a restitúciót, befolyásolhatjuk, hogy számunkra kedvező döntések szülessenek bizonyos kérdésekben, annak ellenére, hogy a Szövetséggel szemben álló politikusok mindent megpróbálnak elkövetni annak érdekében, hogy gyengítsék azokat az eszközöket, amelyekre kormányzati szerepvállalásunk révén tettünk szert”. Bejelentette, kormányhatározattal létrejön egy olyan tárcaközi bizottság, amelynek az egyházakkal kapcsolatos elemzéseket kell elvégeznie, döntéseket kell meghoznia. Ennek vezetője, a román kormány miniszterelnök-helyetteseként ő maga lesz, így bízik abban, hogy kedvező döntéseket lehet majd hozni a magyar egyházakat érintő kérdésekben.
Az új oktatási törvény kapcsán az RMDSZ elnöke elsősorban azokat az intézkedéseket vázolta, amelyek az oktatás decentralizációját segítik elő. Elmondta: az önkormányzatok iskolafenntartókká válnának, ugyanakkor valós döntéseket hoznának meg az iskolaszékek, amelyek egyharmadát az önkormányzatok, egyharmadát a szülők, egyharmadát a tanári kar képviselői tennék ki. Rendkívül fontos a decentralizációs szándék a finanszírozás tekintetében: fejpénz lenne gyereklétszám szerint, minden gyerek után járna egy bizonyos összeg, ebből állna össze a fizetésekre, az iskolák működésére szánt alap. Ez bizonyos kockázatot jelenthet a kis gyereklétszámmal működő intézményeink esetében, hívta fel a figyelmet a miniszterelnök-helyettes. „Ez számunkra elfogadhatatlan, ezért bevittünk az új tervezetbe egy nyelvi pótlékot, ami azt jelenti, hogy a kisebbségi iskolák eleve nagyobb szorzóval működnek, azaz több fejpénzt kapnak. Ez sem oldja meg problémánkat, így beiktattunk egy másik szempontot is, az úgynevezett diszperziós, szétszórtsági pótlékot: olyan közösség esetében, ahol gyerekek, családok szétszórtan élnek, megint egy jelentős emelés jár a gyerek után. A pozitív diszkrimináció ebben az esetben azt kellene hogy jelentse, hogy dupla fejpénzt adnak egy magyar, vagy német gyerek után, ellenkező esetben sok helyen nagyon nehéz helyzetbe kerülünk” – mutatott rá Markó.
A felekezeti oktatás kapcsán a Szövetség vezetője kiemelte, hogy az elkövetkező időszakban e kérdésben is számos rendelkezést kell gyakorlatba ültetni. Mint mondta, el kell érni, hogy a felekezeti iskolák, az állami iskoláktól eltérően, ne csak a kötelező oktatás végét jelentő kilencedik osztályig, hanem tizenkettedikig részesüljenek fejpénzben. „A döntések decentralizációjánál ki kell találnunk egy olyan döntési mechanizmust, amelyben helyet kap az egyház is: meg kell néznünk, hogy a szülők, a tanárok, az önkormányzat mellett hogy kerülhetnek be az iskolaszékek összetételébe az iskolafenntartó egyházak” – fogalmazott.
Ezt követően az egyházak vezetői, oktatási tanácsosai felvázolták azokat az intézkedéseket, amelyek fontosak lennének a felekezeti oktatás szempontjából. A törvényben elvi különbséget kellene tenni a felekezeti és a magánoktatás között, az biztosítsa a jelenlegi felekezeti iskolák megmaradását, ugyanakkor tegye lehetővé, hogy ezek a tanintézmények minden szinten és változatos profillal működhessenek. Az egyházak számára fontos, hogy a felekezeti oktatási intézmények részesüljenek minél szélesebb állami finanszírozásban, a működő iskolák maradjanak az állam hatáskörében, de az egyházaknak legyen beleszólási joguk az iskola működésébe, vehessenek részt az iskolával kapcsolatos döntésekben. Javaslatként hangzott el az is, hogy azokban az esetekben, amikor egy iskolában nincs lehetőség arra, hogy minden diák a saját felekezetének megfelelő vallásórán vegyen részt, a saját felekezetéhez járhasson vallásórára, ezt pedig egyháza hivatalos dokumentummal igazolhassa.
Markó Béla szövetségi elnök mellett az RMDSZ részéről a tanácskozáson részt vett: Király András oktatásügyi államtitkár, Lakatos András oktatási kérdésekért felelős ügyvezető alelnök, Szép Gyula művelődési és egyházügyi ügyvezető alelnök, Kötő József képviselő, a Képviselőház oktatási, tudomány, ifjúsági és sport bizottságának alelnöke, Bokor Tibor szenátor, a Szenátus oktatási, tudomány, ifjúsági és sport bizottságának tagja, Pásztor Gabriella oktatásügyi államtanácsos és Veres Valér felsőoktatási tanácsos.
Az egyházak részéről jelen volt Papp Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, Csűri István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke, Bálint Benczédi Ferenc erdélyi unitárius püspök, Adorjáni Dezső, az Evangélikus-Lutheránus Egyház püspöke, Fodor József, a Nagyváradi Római-Katolikus Egyházmegye vikáriusa, Szilvágyi Zsolt, a Temes-Csanád Egyházmegye vikáriusa, Andrássy Benedek, az Erdélyi Unitárus Egyház tanügyi tanácsosa, Kató Levente, az Erdélyi Református Egyházkerület tanügyi tanácsosa, Tolnay István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület tanügyi tanácsosa.
RMDSZ-tájékoztató. Forrás: Erdély.ma

A húszéves Caritast ünnepelték
Fennállásának huszadik évfordulóját ünnepelte tegnap a Gyulafehérvári Caritas Gyergyószentmiklóson, a Szent Benedek Tanulmányi Házban. „Értékünk az ember” – fogalmazták meg hitvallásukat az ünnepségen a szociális szervezet dolgozói.
Márton András, a Gyulafehérvári Caritas igazgatója a mottót kifejtve elmondta: szervezetük kiterjedt hálózata és emberi kapcsolatai révén számtalan formában képes segíteni a rászorulókon. „Társak szeretnénk lenni az egyéni és közösségi gondok megoldásában, de nem vállaljuk át a felelősséget” – hangoztatta Márton András. Kifejtette, bár igyekeznek minden rászorulón segíteni, ez nem jelenti azt, hogy teljes mértékben átvállalják a segítségnyújtás szerepkörét, ugyanis ehhez széles körű társadalmi összefogásra, az illetékes intézmények, hivatalok támogatására van szükség.
A Gyulafehérvári Caritas megalakulása óta az embert és az emberi értékeket helyezi tevékenysége középpontjába, és az elmúlt húsz évben Erdély egyik legnagyobb közhasznú szervezetévé nőtte ki magát. Az élet különféle területein végzett szolgáltatásaikban több mint 500 alkalmazottat foglalkoztatnak. Ezek csak az elmúlt évben több mint 50 ezer személy gondjain enyhítettek.
Az ünnepségen résztvevők bepillantást nyerhettek a különféle szolgáltatásokba. Többek között megtudhatták, hogy a Caritas otthoni beteggondozó szolgálata csak a Gyergyói-medencében 23 alkalmazottal több mint ezer beteget lát el, többségük 60 év fölötti. Kiderült, hogy a családsegítő szolgálat három munkatársa négy településen szervez idősek klubját, de alkohol- és drogprevenciós programokat, kismamaklubot és különféle önsegítő csoportokat is vezetnek.
A Szent Erzsébet Öregotthonban az ország 12 megyéjéből gondoznak idős embereket, köztük súlyos demenciában szenvedőket is. A Caritas emellett a Szent Benedek Tanulmányi Házat is fenntartja, esély- és önkéntes programot működtet, valamint a vidék- és gazdaságfejlesztésbe is bekapcsolódik.
Jánossy Alíz
Krónika (Kolozsvár)

Semjén Zsolt: a magyarság megmaradásának szimbóluma a gyimesfelsőloki líceum
A gyimesfelsőloki Árpádházi Szent Erzsébet líceum a magyarság és az értékek megmaradásának szimbóluma - mondta Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes szerdán a fővárosban az intézményről szóló könyv bemutatóján.
A kereszténydemokrata politikus Balog László A gyimesfelsőloki Árpád-házi Szent Erzsébet Líceum születése - Berszán Lajos életműve címet viselő könyvéből a legmegragadóbb gondolatnak azt tartotta, hogy "nincs lehetetlen, csak tehetetlen".
Felidézte, hogy az intézményt létrehozó Berszán Lajos atya a Ceausescu-éra ellenséges közegében vállalkozott a szinte lehetetlennek tűnő feladatra.
Berszán Lajos az állam szemében ellenség volt, aki katolikus papként, magyarként, székelyként vállalta a csángó gyermekek oktatását - mondta Semjén Zsolt, hozzátéve: az iskola áll, a gyermekek magyar nyelvvel, kultúrával, lelki értékekkel felvértezve lépnek ki kapuján.
"Hol van ehhez képest Ceausescu? A saját kiszolgálóitól is megtagadva a történelem szemétdombján" - mondta a KDNP elnöke.
A rendezvényen a könyvet Balog László történész, a Sapientia-EMTE Csíkszeredai Campusa Egyetemi Könyvtárának igazgatója mutatta be, majd az alapító Berszán Lajos idézte fel személyes élményeit az iskola megalapításától napjainkig.
A könyvhöz, amely az intézmény bemutatása mellett interjút közöl Berszán Lajossal, képmelléklet és DVD is tartozik.
A gyimesfelsőloki Árpádházi Szent Erzsébet Római Katolikus Líceum 1994-ben indult egy teológiai profilú, 30 fős líceumi osztállyal, majd folyamatosan bővült. Falai között a gyimesi és a moldvai csángók műveltségi szintjének felemeléséért, azonosságtudatuk és jövőképük megerősödéséért tevékenykednek.
Az első osztály 1998-ban ballagott, 2001-ben az iskolahálózat átszervezésével tovább bővült az intézmény óvodai, elemi és gimnáziumi tagozattal. A teológiai profillal párhuzamosan pedig elindult a természettudományos képzés az intézményben. A 2010/2011-es tanévben két kilencedik osztály indul: egy teológiai és egy reál profilú.
MTI

A megmaradás szimbóluma
A gyimesfelsőloki Árpád-házi Szent Erzsébet Líceum a magyarság és az értékek megmaradásának szimbóluma – mondta Semjén Zsolt magyarminiszterelnök-helyettes szerdán Budapesten az intézményről szóló könyv bemutatóján. A kereszténydemokrata politikus Balog László A gyimesfelsőloki Árpád-házi Szent Erzsébet Líceum születése – Berszán Lajos életműve címet viselő könyvéből a legmegragadóbb gondolatnak azt tartotta, hogy "nincs lehetetlen, csak tehetetlen". Felidézte, hogy az intézményt létrehozó Berszán Lajos atya a Ceausescu-éra ellenséges közegében vállalkozott a szinte lehetetlennek tűnő feladatra. A könyvhöz, amely az intézmény bemutatása mellett interjút közöl Berszán Lajossal, képmelléklet és DVD is tartozik.
Népújság (Marosvásárhely)

Háromszék kettős ünnepe
Szent István kézdiszentléleki szobra
Túl azon, hogy a magyarság felekezetre való tekintet nélkül a kereszténység ünnepét üli, az ünnepi szentbeszédek és prédikációk kötelezően szólnak a magyar államalapítóról, Szent István királyról, akinek koronája alá az egykori történelmi Magyarország e sarkocskája is tartozott, még mindig kettős Háromszék ünnepe, mert az itt székelő két katolikus főesperesség az erdélyi főegyházmegye része, ennek pedig alapítója is a szent király volt.
A hétvége három napján a megye legkülönbözőbb tájain, egyszerre öt helyen gyúlnak meg az emlékezés gyertyalángjai az oltárokon, százak és ezrek zarándokolnak a Szentföldön az Isten szabad ege alatt felépített perkői kápolnához, Kovásznán, Mikóújfaluban, Sepsiszentkirályban és Árkoson úgyszintén ünneplik az államalapító, kereszténységet hozó király napját.
Műemlék templomokban, kápolnákban István királyról zeng a hálaének, mert ezek egyházai, filiái Szent Istvánt választották védőszentjüknek. Az ő nevéhez kapcsolódik az államalakulás folyamata, aki 1000-től királyként uralkodott, és kötelező vallássá tette a kereszténységet, nyugati papokat hozott az országba, és az államszervezet kialakításával egyidejűleg megalkotta az egyházi hierarchiát is. I. István (ur. 997—1038) a nyugati kereszténységet juttatta diadalra mifelénk is, ami a fejlődés magasabb szintjét jelentő társadalmi berendezkedés megszilárdítását szolgálta. István király éppen egyházszervező tevékenységére való tekintettel lett a katolikus egyház szentje. A kereszténység szele késve érkezett el a mi vidékünkre. Bizonyára az a szájhagyomány is igaz, hogy amikor Pannóniában már rég templomokban dicsérte a nép az Urat, Bálványos várában és Felső-Háromszéken még mindig kőből faragott bálványok, füstölgő „oltárok” előtt imádkoztak őseink. Történelmi bizonyítékok nélkül is szentül hiszi népünk, hogy „élete vége felé küldte ide a mi távoli vidékünkre Szent István azokat az olasz — talián — kőműveseket, akik felépítették az első keresztény kápolnákat, és akiknek emlékét őrzi Olasztelek falu neve, az ott ma is élő olasz eredetű családok”.
A Perkő-hegyen Szent István napjára tervezték a búcsús szentmisét (személygépkocsival is fel lehet jutni). 11 órakor indul a keresztalja a kézdiszentléleki központi Szent István-szobortól. A perkői szabadtéri oltárnál 12 órakor kezdődik a búcsús szentmise, szentbeszédet mond t. Drócsa László kézdikővári plébános, főcelebráns t. Bereczi István gelencei plébános. A szabadtéri színpadon az ünnep méltóságához illő műsorszámok lesznek. Nincs is méltóbb hely erre az ünnepi búcsúra, mint a perkői kápolna környéke, amelynek feltárt freskós oltárképén a magyar kereszténység legnagyobbjai — Szent István, Szent László, Szent Imre és Szent Gellért — néznek a búcsús népre. A Perkő mögött ez alkalommal bárki meglátogathatja Kiskászonban a Búcsújárók emlékházát, széles e táj egyetlen ilyen jellegű szakrális témájú gyűjteményét. Itt őrzik azt a búcsújáró nyujtódi lobogót, amely Szent László egyik csodáját örökíti meg, egyedi Szent István-ábrázolások, többek között az, amelyen felajánlja a koronát Máriának. Kézdiszentléleknek ez a legnagyobb ünnepe, így a búcsút követő két nap tartják a faluünnepet.
Szép szavakkal szedi egy csokorba a perkői búcsúk néprajzi vonatkozásait Pozsony Ferenc néprajzkutató: A Perkőhöz fűződő egyházi ünnepség Háromszék leghíresebb búcsúja... Legtöbbször vidékünk katolikus falvaiból ezen a napon ide elzarándokolnak... Az utat gyalog tették meg, s a falvakból elinduló csoportok élén templomi zászlósok és keresztvivők haladtak. Hiedelmek szerint nem volt szabad visszatérni. Az otthon maradottaknak búcsúfiát vásároltak: szentképet, olvasót, mézeskalácsokat. Megízlelték a kiskászoni oldalban levő forrás vizét, melynek kivételes erőt tulajdonítottak. Úgy tartották, hogy a kápolna feldíszítésére állított nyírfaágak kivételes erővel rendelkeznek. Otthon bedugtak belőle egy darabot az eresz alá villámlás vagy erős idő ellen, vagy a „megvert” gyermek párnája alá helyezték. A betegek, mielőtt eltávoztak a búcsújáró helyről, hajszálukból egy-egy kis darabkát elrejtettek a fű között, abban a reményben, hogy betegségüket is ott hagyták.
Mikóújfaluban a legrégebbi időkre nyúlnak vissza az István-napi hagyományos templombúcsúk. Az utóbbi időkben a búcsúhoz igazodik a falunap is. Ebben az évben itt is kettős ünnepet ülnek a hívek, mert lelkészük, t. Simó Gábor plébános ekkor tartja ezüstmiséjét. A búcsús szentmise augusztus 20-án délután 5 órakor veszi kezdetét. A plébános meghívta kortársait, a lövétei, parajdi, kézdialmási, vágási és feketehalmi lelkészeket. A főegyházmegye érsekének személyre szóló körlevelét a rangidős t. Hajdú János egyházkerületi főesperes olvassa fel és adja át. A szentbeszédre t. Szilágyi Lőrincet, a gyergyószentmiklósi örmény templom esperes-lelkészét kérte fel Simó atya. Ez a templom, amelynek Szent István a védőszentje, Mikóújfalu második temploma. A keresztény királyt ábrázoló oltárképe 1875-ből való. A XVII. században alakuló hitközösség első kápolnája a Gerebencz falurészen volt, emlékét a Csonkatemplom helynév őrzi. Valószínű, innen került a mai templom tornyába az a kicsi régi harang, amelyen az 1750-es évszám olvasható. A búcsú után, szombaton kezdődnek a sportpályán Mikóújfalu községi napjai.
Kovászna fürdőváros római katolikus templomának is Szent István a védőszentje. Szobra ott áll a főoltáron Szent Margit és Árpád-házi Szent Erzsébet társaságában. Az első világháború idején épült templom előtere valóságos emlékhely. Itt áll Márton Áron vértanú püspök egész alakos szobra (Varga Gábor alkotása). Szent István napján a helybeli Szent Gellért-lovagrend és a hívek a perkői búcsún vesznek részt — tudtuk meg t. Kovács Gábor plébánostól. Szent Istvánra a vasárnapi szentmisén emlékeznek: 10 órától az idősek miséjét kezdik, 12 órától kezdődik a búcsús szentmise. A szentbeszédet t. Takács Dezső, a sepsiszentgyörgyi Szent Gellért-plébánia lelkésze, a Szent Gellért-lovagrend lelki atyája mondja.
Sepsiszentkirály Háromszék egyetlen olyan települése, amelynek neve Szent Istvánhoz kapcsolódik. Egykori ősi temploma a hegyen trónoló mai unitárius templom, amelynek éppen most fejezték be régészeti feltárását. Ebben az évben itt is kettős ünnepet ülnek. A kis római katolikus kápolna védőszentje Szent István, és az ő ünnepén kerül sor a nagy király mellszobrának leleplezésére. A szobrot a Szentkirály Szövetség adományozta, és a központi fekvésű, védett református templomkertben fogják megszentelni-megáldani. A szobrot t. Csáki Károly marosszentkirályi lelkész, a Szentkirály Szövetség alapító tagja adja át. A református templomban szombaton 10 órától ökumenikus istentisztelet lesz, ahol t. Bustya János helybeli református lelkipásztor hirdeti az igét. Ez alkalommal szentelik-avatják Szentkirály címeres zászlóját is, amelyet Tamás Sándor, a megyei tanács elnöke ad át, a címert lapunk munkatársa, Szekeres Attila heraldikus tervezte. A búcsús szentmisére — miként azt t. Kacsóh Sándor illyefalvi lelkész, a szentkirály filia lelkésze közölte — vasárnap 11.30-kor kerül sor a sepsiszentkirályi kis kápolnában. A kápolnát 1992-ben egy lakóházból alakította át a kis létszámú katolikus közösség, mellé haranglábat is állított. Az ott látható Szent István-szobrot szintén a Szentkirály Szövetség adományozta a csíkszentkirályi találkozó alkalmával 2006-ban. Ugyancsak itt látható egy helybeli naiv művész Szent István-olajfestménye.
Árkos katolikus közössége rohamosan fejlődött, lélekszáma növekedett. Kápolnáját a buzgó katolikus báró Szentkereszty család, a mindenkori patrónus építette 1824—25-ben Szent István tiszteletére, akinek képe a kápolnában látható. Az árkosi filia a sepsikőröspataki anyaegyházhoz tartozik. T. Fekete József, a mater plébánosa tájékoztatott, hogy a búcsút vasárnap 16 órakor tartják, amikor a Szent Istvánra emlékező szentbeszédet t. Hajdú János főesperes mondja el. A mise után Isten szabad ege alatt megterítik az asztalt. Ebben az évben tatarozták a báró Szentkereszty család temetkezési kápolnáját — mondta a plébános. Határozat született, hogy itt is havonta egy alkalommal szentmisét tartanak az árkosi hívek és az érdeklődők számára. A kápolna védőszentje, miként azt egyik harangja is bizonyítja, sárkányölő Szent György.
Kisgyörgy Zoltán. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Berszán Lajos, a csángóföldi iskolaalapító pap (Búcsú Zágonban könyvbemutatóval)
Kettős ünnepre gyűltek össze tegnap a zágoniak: a katolikus templomban megtartották a 188. búcsút, az ünnepi szentmisét követően pedig ismertették a zágoni születésű Berszán Lajos atya életútját és a gyimesfelsőloki Árpád-házi Szent Erzsébet Líceum tizenöt évét bemutató könyvet.
Katolikusok, reformátusok, sőt, ortodoxok is hallgatták Kádár István lelkész prédikációját, majd imádkoztak a templomban eddig szolgált 25 lelkipásztorért is, közülük tizenheten már visszaadták lelküket Teremtőjüknek.
Berszán Lajos Zágon szülötte, de papként sosem szolgált a faluban. Kisgyermekként apa nélkül maradt, így az akkori plébánost tekintette szellemi vezetőjének, apjának — talán ez vezette a papi pályára is. A kommunizmus legdühöngőbb időszakában végezte papi tanulmányait, majd több templomban is szolgált. Életműve gyöngyszeme a gyimesfelsőloki Árpád-házi Szent Erzsébet Líceum, tizenöt évvel ezelőtt alapította, járta végig az iskolaindítás nehézségeit. Mára bebizonyosodott, az iskola a csángók, az erdélyi magyarság megmaradásának egyik biztosítéka. Erről a fáradhatatlan munkáról szólt a könyvet méltatva Kis József polgármester, majd Berszán Lajosról, a zágoniak pap bácsijáról vallott néhány diákja. Kedves, de szigorú, mindig megbocsátó és mindenre ráérő papról, tanárról, nevelőről, példaképről szóltak a visszaemlékezők. A kötet szerzője, Balog László munkája indítékaként említette, hogy az iskolaalapítás óta eltelt 15 év a rendszerváltás utáni egyik legnagyobb civil kurázsi, amit mindenképpen meg kell örökíteni, példaként hátrahagyni a jövő nemzedékeinek.
Bokor Gábor. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Magyar állami kitüntetéssel értékelték Berszán Lajos atya munkáját
Gyimesfelsőlokon az Árpádházi Szent Erzsébet Római Katolikus Líceum szombaton tartotta a Szent Erzsébet napi ünnepséget. Kiemelkedő nap volt az iskola életében, hiszen a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével tüntették ki az iskolaalapító Berszán Lajos atyát a gyimesfelsőloki Árpád-házi Szent Erzsébet Gimnázium megalapításáért, a magyar nyelvű oktatás, a magyarságtudat fejlesztéséért. A kitüntetést Füzes Oszkár, a Magyar Köztársaság bukaresti nagykövete adta át. Laudációt tartott Balog László történész.
Berszán Lajos atya a szónak szellemi és fizikai értelmében is igazi „iskolaépítő". A „Pap Bácsi", ahogyan Gyimesfelsőlokon hívják, akart és tudott élni a romániai diktatúra összeomlása után megnyílt lehetőségekkel. 1994-ben egy gyönyörű, archaikus tájon, a Gyimes völgyében létrehozta az Árpádházi Szent Erzsébet Gimnáziumot. Hátrányos helyzetű vidék sokszorosan hátrányos helyzetű gyermekei jutottak így helyben tanulási lehetőséghez – egy átlagos, falusi épületben. Mire az első évfolyam elért az érettségi vizsgákig, már igazi, gimnáziumnak készült épületre volt szükség.
Berszán atya nem ismert lehetetlent: az inkább cseppenő, mint csurranó támogatásokból mindig annyit épített, amennyit éppen lehetett. A rendkívül fáradtságos, elhúzódó építkezés eredményeként ma ott áll a szép bentlakásos iskola, amelyben nem csak a gyimesi csángók és a székelyek, de egy ideje a moldvai csángók gyermekei is megkapják a továbblépés esélyét. Berszán Lajos atya nem csak iskolát, hanem szellemi és fizikai otthont teremt sok nehéz sorsú tehetséges fiatal számára.
A Szent Erzsébet napi ünnepség alkalomból Lisztes László egy több mint félszáz alkotásból álló színes fényképanyagot ajándékozott az iskolának. Noha, beutazta a fél világot és le is fényképezte, de a gyímesi táj és élet ragadta meg igazán. Az alábbi beszélgetésből az is kiderül mikét került kapcsolatba Berszán atyával és az egyetlen gyimesi magyar középiskolával.
Összmagyar regiszter jövő évtől a világ magyarságáról
Jövő év elején elkezdődhet az összmagyar regiszter kialakítása, a kezdeményezéssel a világ minden pontján élő magyarok identitását szeretnék megerősíteni – mondta Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes.
A regiszteren keresztül Magyarországról szóló, elsősorban magyar nyelvű üzeneteket, irodalmi műveket juttatnának el azokhoz, akik megadják email-címüket. Első lépésként a magyar szervezetekhez fordulnak majd, akiktől azt kérik, ismertessék meg tagjaikkal a magyar regiszter lehetőségét. A csatlakozók üzeneteit, javaslatait is szívesen fogadják majd, oda-vissza működne a regiszter. Olyan államokban van hasonlóra példa, amelynek tagjai közül sokan élnek szétszórtan a világban. Az emigráció magyarságát a magyar nyelvű üzeneteken kívül pedig az adott ország nyelvén is érdemes megkeresni, hiszen az Egyesült Államokban, Kanadában, Ausztráliában a harmadik, negyedik, ötödik nemzedék nem beszéli olyan szinten a nyelvet, hogy az irodalmi műveket nehézség nélkül megértsék. Számukra angol nyelven is eljuttatnák az üzeneteket
Semjén Zsolt elmondta: nyitottak arra is, hogy ha valakiben csak pislákol a magyar identitás, vagy csak szimpatizál a magyar üggyel, akkor ők is megkaphassák az üzenetet. A kormányfő kereszténydemokrata helyettese kiemelte: a regiszter gondolata abból a természetes igényből következett, hogy megerősítsék magyarságukban azokat a szétszórtságban élő magyarokat is, akiknek nincs lehetőségük az anyaországgal a közvetlen kapcsolattartásra. Kitért arra is, hogy ha a magyar nemzet valamely részét sérelem éri, mint a szlovák nyelvtörvénynél történt, akkor a regiszter segítségével a világ magyarságát tudják tájékoztatni, és segítséget tudnak kérni. Akinek nagyobb befolyása van írjon cikket a Washington Postba, akinek kisebb befolyása van, az pedig a helyi falu értesítőjébe – mondott egy példát. Így lehetőség nyílik arra, hogy a magyar ügy mellett mozgósítsák az egyetemes magyarságot – emelte ki Semjén Zsolt.
Az internetalapú regiszter működéséről kifejtette: az minimális költséggel megoldható lesz, s felhívta a figyelmet arra, hogy az állampolgárságról szóló honlapot is egyetlen fillér nélkül fejlesztették. Megjegyezte: az érdeklődés már most óriási a regiszter iránt, nagyon sok társadalmi felajánlás érkezett például művészektől, akik vállalták, hogy az üzenetek elkészítésében segítenek, illetve nyelvtanároktól, akik a fordításban ajánlották fel a segítségüket. Arról, hogy civil szervezetek kezdeményezték, minden év februárjának utolsó napja legyen a Szórványmagyarság Napja, azt mondta, hogy minden ilyen típusú javaslat szimpatikus, örül neki, mert a magyar élet pezsgését jelzi. Meg kell fontolni és elemezni kell, mi az, amit meg lehet valósítani. Rögzítette ugyanakkor, hogy az államnak nem az a feladata, hogy a magyar szervezeteket kontrollálja, hanem inkább generálja az ilyen eseményeket. Legyen minél több tanácskozás, minél szorosabb kapcsolat a határon túli magyarsággal – hangsúlyozta a miniszterelnök-helyettes.
Kossuth Rádió/MTI, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Berszán Lajos: merjünk nagyobbat ugrani!
Mindenki csak papbácsinak szólítja – de ő ennél sokkal több: sok ezer diák lelki-szellemi atyja. Ő az, aki 16 évvel ezelőtt Erdély legkeletibb részén, a Gyimes völgyében létrehozott egy iskolát, ahol ennek a hátrányos helyzetű vidéknek a sokszorosan hátrányos helyzetű gyermekei helyben tanulhattak. Berszán Lajos atya azt mondja, a régi rendszerben hozzászoktunk ahhoz, hogy ne legyenek vágyaink. Olyanok voltunk, akár a befőttesüveg alá szorított bolha, amely csak akkorát ugrik, amekkorát az üveg enged.
Volt egy cserkésztiszt barátom, s mikor írtunk egy pályázatot, azt mondja, te, nem lehetne ott egy iskolát működtetni? Akkor jöttem rá, hogy levették a befőttesüveget, próbáljunk nagyobbat ugrani, és úgy nyílt ki az én szemem is, hogy jóakaratú emberek mellém álltak, s mondták, hogy hú de jó ez az ötlet, s lassan kinyílt, mint a bimbó, s virágba szökkent – mondja Berszán Lajos atya.
Ma már büszkén újságolja, hogy két tanítványa is a nyomdokaiba lépett, sőt egyik Rómában tanult.
Egykor Berszán atya is a plébánosát tekintette szellemi vezetőjének. Gyerekként Zágonban élt, édesapját öt évesen elveszítette, így édesanyja és a helyi plébános egyengette életútját.
„Ha visszagondolok a gyermekkoromra, édesanyám adott nekem identitástudatot. Első-második osztályos koromban tudtam a magyar himnuszt, a szózatot, ő tanította meg, és azt, hogy magyar vagyok. Aztán megadta a másik identitástudatot: a hitet, a vallást.”
A román papok elleni gyűlöletet, a csángó-magyar, de románul miséző papok janicsárpapozását félre kellene tenni, és abban kell igyekezni, hogy a csángó gyerekek minél több imát és éneket megismerjenek magyarul, különben nem értékelik, sőt, nem is hiányolják a magyar nyelvű misét – véli az atya.
„Ha tanítanám valamelyik faluban a magyar nyelvet, nem mulasztanám el, hogy elvigyem őket vasárnap a szentmisére. Hogy milyen nyelven végzik a szentmisét, olyan nyelven, vigye azt a gyermeket. Ha ilyen pontosan megjelennek a templomban a pedagógus vezetésével, nem tudok elképzelni olyan papot, hogy ne engedje meg, hogy a Miatyánkot elmondják magyarul, vagy egy éneket elénekelnének magyar nyelven.”
Berszán atyának vannak még tervei: mindenekelőtt visszakéri 1943-ban, születésekor megszerzett magyar állampolgárságát, és el szeretné érni, hogy a Árpádházi Szent Erzsébet Gimnáziumot felekezeti iskolaként működtethesse. De élete fő művét már megalkotta: végvári iskolájával segít megőrizni a nemzettudatot és a keresztény hitet.
Száva Enikő, Demeter Levente, Fancsali Levente
Duna Televízió, Erdély.ma

Hét ferences mártírt avatna boldoggá a magyar katolikus egyház
A II. világháború végén, illetve a kommunista diktatúra alatt mártírhalált halt hét ferences rendi szerzetes boldoggá avatását kezdeményezte a magyar katolikus egyház.
Az ősszel Nagyváradon boldoggá avatott Bogdánffy Szilárd és a tavaly beatifikált Meszlényi Zoltán után a jövőben a kommunista rezsim további magyar katolikus mártírjai léphetnek a szentek sorába. A hónap elején, a testület téli rendes ülésén, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) támogatta azt a kezdeményezést, amely a 20. században vértanúságot szenvedett hét magyar ferences boldoggá avatását célozza.
A hét vértanú – Károlyi Bernát, Kriszten Rafael, Lukács Pelbárt, Kiss Szaléz, Hajnal Zénó, Kovács Kristóf és Körösztös Krizosztom – a II. világháború végén és a kommunizmus kezdeti időszakában életáldozatával tett tanúságot hitéről. Hárman szovjet, illetve jugoszláv csapatok, négyen pedig a kommunista rendszer áldozatai lettek. (Ferences mártírok: Körösztös Krizosztom (1900–1944) a déli országterületek 1942-es viszszacsatolása után lett az újvidéki kolostor házfőnöke. 1944 októberében a szerb partizáncsapatok elfoglalták a várost, Körösztös atya azonban rendtársai nélkül nem akarta elhagyni a várost, így később a helyi férfiakkal együtt agyonverték.
Az újvidéki rendház másik vértanúja Kovács Kristóf (1914–1944), akit 1944. október 26-án tartóztattak le, később pedig hosszas kínzás után lelőttek.
Hajnal Zénó (1900–1945) Nagyatádon volt rendfőnök, és amikor 1945 márciusában a város a nemzeti szocialista és a szovjet csapatok ütközőzónájába került, a polgári lakosság az ő vezetésével hagyta el a települést. A menetelés közben egy bolgár katona kiszólította a tömegből és lelőtte a reverendát viselő papot.
A gyöngyösi növendékházban élők Kiss Szaléz (1904–1946) klerikusmagiszter vezetésével élték meg a szovjet csapatok bevonulását – az erőszakoskodó katonák elől asszonyokat menekítettek. A szerzetest 1946. április 28-án tartóztatták le azzal a váddal, hogy vezetője volt szovjet katonák meggyilkolásának, majd a koncepciós pert követően december 10-én végezték ki Sopronkőhidán.
A hatvani Lukács Pelbárt (1916–1948) atyát 1946 májusában tartóztatta le az államrendőrség. Jogellenes perét szintén a szovjet ítélőbíróság tartotta – 10 év kényszermunkára ítélték a Szovjetunióban, rabtársai szerint 1948 áprilisában embertelen kínok között halt meg gégerákban.
Ugyancsak Hatvanból hurcolták el 1950-ben Kriszten Rafaelt (1899–1952), aki a háború alatt Budapesten aktív részt vállalt a zsidók menekítésében. Rafael atyát 1951. május 26-án életfogytiglani börtönre ítélték, majd 1952. szeptember 15-én halt meg a börtön embertelen körülményei között.
Ugyancsak börtönben halt meg Károlyi Bernát (1892–1954), aki 1945-ben tiltakozott a kommunista rendőrség embertelenségei miatt. 1950 novemberében ítélték el, 1954. március 2-án halt meg a budapesti rabkórházban.)
A boldoggá avatást a magyarországi ferences rend kezdeményezte. „A következő lépés, hogy Erdő Péter bíboros a Szentszék felé közvetítse a püspöki kar döntését, és ezt követően a Szentté Avatási Kongregáció végleges engedélyt adjon a boldoggá avatási eljárás megkezdésére – mondta a Krónikának Kálmán Peregrin atya, a boldoggá avatási ügy vice-posztulátora, vagyis a folyamat koordinátora. – Ezt követően a bíboros felállítja az egyházmegyei bíróságot, amely a helyi szakaszt folytatja le; ez az eljárás legalapvetőbb része”.
Ennek keretében hallgatják ki a tanúkat, akik ismerték a szerzeteseket, vagy hallottak róluk. A bíróság alá két bizottság, egy történészi és egy teológiai grémium is tartozik majd. Az első a történelmi kontextus mellett főleg azt vizsgálja, hogy nem harci cselekmények közben ölték meg a szerzeteseket, hanem azok valóban a hitükért szenvedtek mártírhalált.
A teológiai bizottság kivizsgálja a vértanúk írásait, hiszen többük után is fennmaradtak ilyen munkák, hogy azok nem tartalmaznak-e az egyház tanításaival ellentétes látásmódot. A tanúk meghallgatása, valamint a két bizottság véleményezésének elkészültét követően lezárják az aktákat, amelyek innen a Szentté Avatási Kongregációhoz kerülnek.
A Vatikánban további teológusok vizsgálják az anyagot, ők is véleményezik, majd a kongregáció prefektusán keresztül a pápa és a bíborosok testülete elé kerül a boldoggá avatás ügye. Kálmán Peregrin szerint nehéz pontosan megjósolni, mikorra zárul le a folyamat. „Erre két példa is van: Árpád-házi Szent Erzsébetet egy, Árpád-házi Szent Margitot pedig több száz év alatt avatták szentté – mondta a ferences szerzetes. – De reálisan szemlélve úgy hiszem: öt-tíz év áll előttünk”.
A katolikus egyházban a boldoggá avatás (beatificatio) és a szentté avatás (canonisatio) teológiai tartalma azonos: annak kinyilvánítása, hogy az adott személy hősiesen gyakorolta a keresztény erényeket, vagy pedig életét adta a hitéért. A különbség abban rejlik, hogy a boldoggá avatásnak területileg korlátozott hatálya van.
Csak bizonyos régióban vagy adott közösségben engedélyezik a boldoggá avatott tiszteletét, míg szentté avatás esetén az egész katolikus egyház számára kötelező az adott személy liturgikus tisztelete. Így, amennyiben a jövőben boldoggá avatják majd őket, a hét szerzetest a ferences rend, illetve a magyar katolikus egyház tiszteli majd saját ünnepnapon.
Mártírnak nyilvánított papok
XVI. Benedek pápa elfogadta azt a rendeletet, amelynek értelmében egy német és hat spanyol papot mártírnak ismer el a katolikus egyház. A német Alois Andritzki 1943-ban a dachaui haláltáborban halt meg tífuszban. A hat spanyol pap pedig 1936-ban az ibériai országban zajló polgárháború idején lett a vallásüldözés áldozata.
A papok mártíromságának elismerésével megkezdődhet boldoggá avatásuk folyamata. A Vatikán még nem tűzte ki a szertartásnak az időpontját. Parma egyik néhai püspökének a szentté avatása alkalmából 11 személyt emelnek a boldogok sorába, köztük a mártírrá nyilvánított papokat.
Kiss Csaba, Krónika (Kolozsvár)

Búcsú az iskolától
Csíkban pénteken kezdődnek el a ballagási ünnepségek – a térség középiskoláiból és a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemről több százan ballagnak el a hétvégén, illetve az azt követő héten.
A csíki kicsengetési ünnepségek sorát a csíkszeredai Márton Áron Gimnázium kezdi el, az iskola végzősei június 4-én, pénteken ballagnak. A rendezvény 10.30 órakor kezdődik a végzősök ballagásával, a kicsengetési ünnepség pedig a tanintézmény sportpályáján 11 órától lesz.
A Segítő Mária Római Katolikus Gimnázium végzősei egy nappal később, június 5-én vesznek búcsút iskolájuktól. A gimnázium kápolna-dísztermében 9 órától hálaadó szentmisét tartanak, majd 11 órakor folytatódik a ballagási ünnepség az iskola sportpályáján.
Június 4-én és 5-én zajlik a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem csíkszeredai campusa végzős hallgatóinak a ballagása is. Június 4-én 14.30-kor kezdődik a hagyományosan a ballagás részét képező ökumenikus istentisztelet a csíksomlyói kegytemplomban, amelyre a végzős hallgatók népviseletben, gyalog vonulnak fel. Június 5-én az egyetem előterében reggel 8 órakor plakátot írnak a ballagók, majd részt vesznek az utolsó előadáson. 10.45-kor átvonulnak a Szakszervezetek Művelődési Házába, ahol 11 órakor kezdődik a ballagási ünnepség.
Június 6-án a gyimesfelsőloki Árpádházi Szent Erzsébet Római Katolikus Gimnázium végzős diákjai ballagnak. Reggel 9 órakor kezdődik a hagyományos lovas felvonulás, 11 órától szentmise lesz az iskola udvarán, majd 13 órakor veszi kezdetét a ballagási ünnepség.
Június 8-án két kicsengetés is lesz Csíkszeredában, a Nagy István Művészeti Iskola és a Kós Károly Építészeti Szakközépiskola diákjai búcsúznak e napon az iskolájuktól. A művészeti iskolában 10 órakor az iskola sportpályáján – rossz idő esetén a Szakszervezetek Művelődési Házában – kezdődik az ünnepség. A végzősök az iskola diákjainak sorfala között, zászló mögött, a kórus énekszavára vonulnak be, majd az ünnepi beszédek, a búcsú szavai, illetve a díjátadások következnek. A Kós Károly Szakközépiskolában 11 órakor kezdődik a ballagási ünnepség, a végzősöket az iskola udvarán a levonulás után beszédekkel, díjátadással búcsúztatják.
Június 9-én Csíkszeredában a Venczel József Faipari Iskolaközpontban illetve Csíkszentmártonban a Tivai Nagy Imre Középiskolában búcsúznak a végzősök. A Venczel József Iskolaközpontban 10 órakor kezdődik a ballagási ünnepség a végzősök felvonulásával, majd az iskola mögött folytatódik a beszédekkel, búcsúztatókkal, ünnepi műsorral. A Tivai Nagy Imre Középiskolában is 10 órakor kezdődik a kicsengetési ünnepség, amelyen a ballagók székelyruhában vesznek részt. Június 10-én három kicsengetési ünnepség is lesz Csíkban. A Kájoni János Kereskedelmi Iskolaközpontban 11 órakor kezdődik az ünnepség a végzősök levonulásával. Veress Emőke igazgató elmondta, ha a sztrájk miatt le tudják zárni addig a diákokat, akkor díjazás is lesz, ha nem, akkor ez elmarad, a ballagási ünnepséget azonban mindenképpen megtartják. Aznap 10.30-kor kezdődik a kicsengetési ünnepség a csíkszeredai Székely Károly Szakközépiskolában is. Az osztályfőnöki órák után a diákok levonulnak az udvarra, ahol a köszöntő és búcsúztató beszédek, a díjazások következnek.
Június 10-én ballagnak a csíkdánfalvi Petőfi Sándor Iskolaközpont diákjai is. A 11 órakor kezdődő ballagási ünnepséget jó idő esetén a tanintézmény udvarán tartják meg. A csíkszeredai városháza idén is megajándékozza a végzősöket. A Sapientia ballagói, továbbá minden, Csíkszeredában magyarul érettségiző végzős Sebő Ödön A halálra ítélt zászlóalj című könyvét kapja ajándékba a csíkszeredai önkormányzattól.
R. Kiss Edit
Székelyhon.ro

Hadjárat a Szent Kamill Szociális Otthon ellen?
Egy évtizede végzi feladatát az intézmény, az őt ért vádak ellenére
Botrányt keltő cikket közölt a Szent Kamill Szociális Otthonról május 29-én a Gazeta de Cluj hetilap, amelyben egy korábbi alkalmazott, Varga Ernő embertelen tettekről számol be: az intézet vezetője, vitéz Tokay Rozália Anna kisemmizi a beutaltakat, és „aki oda bekerül, élve nehezen jut ki” – állítja. Megkerestük az otthon igazgatóját – aki alapítója és elnöke a Magyar Mozgáskorlátozottak Társulatának –, ugyanakkor megszólaltattuk Varga Ernőt is, és sikerült korábbi alkalmazottakkal, beutaltakkal is felvennünk a kapcsolatot. A vélemények eltérőek: akik hosszú időt töltöttek el a Szent Kamillban, vagy jelenleg is az otthonban élnek/dolgoznak, azok általában jó véleménnyel szolgáltak, de akik rövid ideig tartózkodtak az intézetben, azok keserű emlékeket őrizgetnek. Sokan inkább nem nyilatkoznak, mások úgy érzik, túljártak az eszükön. Sokan tisztelik az intézményvezetőt, mások fondorlatossággal vádolják.
Vitéz Tokay Rozália Anna teljes mértékben cáfolja a hetilapban közölteket, és felháborítónak tartja a román kiadvány hozzáállását: „Határozottan kijelenthetem, hogy egy betű sem igaz, a teljes cikk hazugságon alapul. Azt hittem – bármilyen rosszindulatú lapról is legyen szó – lehetetlen ilyen hangvételű cikk közlése az intézmény felkeresése vagy az én megkérdezésem nélkül.”
A hetilap újságírója, Sabin Ripan – aki a sajtókiadvány honlapja szerint elsősorban bírósági ügyekkel foglalkozik – kizárólag Varga Ernő terapeuta szavaira hivatkozik, aki annak idején a mobilizálás (tolószékek tologatása, betegek és terhek emelése), esetenként etetés feladatkörét látta el. Öt évvel ezelőtt, 2006-ban mindössze néhány hónapig dolgozott az intézetben, és mindamellett, hogy – Tokay Rozália szerint – nem szakember (és így nem juthatott a közölt információk birtokába), az igazgató véleménye alapján nem is beszámítható: „Úgy tűnt, hogy értelmileg zavaros, sérült ember, akit anyagi javakért könnyedén felhasználhattak arra, hogy valótlan információkat szerezzenek tőle. Neki fogalma sem lehetett arról, hogy az anyagiak hogyan gyűlnek össze.”
Sajtótájékoztató süket fülekkel, egészségügyi ellenőrzéssel
Tokay Rozália elmondta, hogy ezen az eseten nem lehetett átlépni, mert nemcsak őt rágalmazták, hanem az ott dolgozókat, sőt az egyházat is. Saját és az általa vezetett intézmény nevében ezért bírósági pert készít elő, és a vádakat a tervek szerint ezen a héten be is nyújtja.
A jogi útra terelés előtt azonban sajtótájékoztatót tartott, amelyet az elmúlt péntekre hirdetett meg. Az eseményen a román sajtó egyáltalán nem képviseltette magát, a román újságírókkal ellentétben azonban egészségügyi ellenőrök „tisztelték meg” látogatásukkal az intézményt: „Reggel 9 óra után néhány perccel ellenőrök jelentek meg, akik ellenünk benyújtott súlyos panaszok miatt jöttek. Nem árulták el, ki vagy kik nyújtották be a panaszt” – nyilatkozta lapunknak Tokayné. „Működésünk tíz éve alatt sosem adtunk pénzbírságolásra való okot. Minden, az újságban megjelent problémát kivizsgáltak, és azonnal nagy baj lett volna, ha az újságcikkben megfogalmazottakkal találkoznak.”
Csupán apróságokba kötöttek bele a létesítmény irányítója szerint, mint például a román nyelvű kiírások hiányára. Ez azonban magyar intézmény – hangsúlyozta Tokayné –, amely a beutaltakat és az alkalmazottakat segíti. „Ha diszkriminálnánk a román időseket, akkor már régen kiabált volna a világ! De ez nem így van! Legelsősorban keresztényi emberként viszonyulunk egymáshoz.” A Szent Kamill-otthon azért jött létre, hogy a környékbeli idős emberek életét könnyítse, méltó körülményeket biztosítson életük alkonyára, ahol azt a nyelvet és azt a vallást gyakorolhatja mindenki, amelyet az Úr elrendelt számára. Kevés a román beutalt, de hozzá is felmehet a görög katolikus vagy az ortodox pap, és végtisztességet vehet tőle – részletezte Tokayné.
Az öregotthonban nagy hangsúlyt fektetnek a vallásosságra. Katolikus tanokat hirdetnek, de – mint már említettük – nem zárnak ki más felekezetűeket. „Az emberek az otthoni lakásukban nem akarnak kibékülni azzal a gondolattal, hogy most már lassan-lassan készülni kell az örök hazába. Mi – erőszak nélkül – próbáljuk tudtukra adni, hogy nem kell félniük a haláltól. Felkészítjük őket.”
Az iratcsomó összeállítása folyamatban van, hamarosan benyújtják, és elindítják a rágalmazási pert a Gazeta de Cluj, Sabin Ripan újságíró, illetve a forrás, Varga Ernő ellen.
Tokay Rozália a reformátusok pártfogására is számít: „Elvárnám, hogy a reformátusok is – akik vasárnaponként istentiszteletet tartanak a bentlakók és a környékbeliek számára – tiltakozzanak két szóban, mert ennyit megérdemelnénk. Sok protestáns él az intézetben.”
„Isten nem az erszények után szeret”
A Szent Kamill Szociális Otthon több mint 30 dolgozót foglalkoztat. Köztük találunk portást, konyhai és mosodai személyzetet, karbantartót, takarítót, ápolót, egészségügyi asszisztenst, orvost, szociális munkást, gyógytornászt, irodást. Szociális otthonként és panzióként egyaránt szolgál: 50 beteg és ugyanennyi vendég befogadására alkalmas az intézet.
Pillanatnyilag 46 beteget szolgálnak ki, de további négyet hamarosan átszállítanak a kórházból, így mondhatni „teltház” van. „Idén alacsonyabb volt a vendégek szállásigénylésének aránya, ez pedig csökkentette az anyagi bevételeinket” – jelezte az elnök.
Az intézmény kevés támogatást kap: többnyire a beutaltak és a vendégek hozzájárulásaiból, illetve adományokból tartja el magát. A városi tanács támogatása hasznos, de háromhavi gázszámlára sem elegendő. Amit lehet, értékesítenek: így például az adományokból származó ruházati cikkeket monostori használtruha-boltban árusítják.
Tokay Rozália elmondja, hogy az intézmény vezetése mellett fafaragó művész. Az alkotásai értékesítéséből származó bevételből indította el a mozgássérültek szervezetét, majd ugyanebből a forrásból létesítette a Szent Kamill-otthont. A Szent Kamill felépítésébe nem kevés pénzt fektetett – mondja –, mert a külföldi segítség többsége természetben jött: elsősorban ágyneműk, edények, bútorok, nem pedig anyagiak képezték az osztrákok támogatását.
„Mindenki kap egy blúzt, ad egy lejt érte. Sok egy lejből lesz valami. A tenger sem lenne, ha nem lenne a sok vízcsepp” – vallja az intézmény vezetője, aki a betegek hozzájárulását az esetekhez mérten számítja. Megkérdeztük, mennyit kell fizetnie egy ápoltnak az ellátásért havonta. „Isten nem az erszények után szeret! Senki sem tudhatja, hogy ki mennyivel jött be, és ment el” – nyilatkozta Tokayné. „Ebből a gondolatból kiindulva a csúszópénz alkalmazása szigorúan tilos: aki ezt megszegi, annak távoznia kell – mind a beutaltnak, mind az ápolónak.”
Magas ugyanakkor a kiadások aránya – mutatott rá Tokayné: a beutaltak minőségi ellátásban részesülnek, naponta ötször étkeznek, és fokozottan figyelniük kell rájuk. Az alkalmazottak fizetése mellett az intézmény az államnak is mintegy 15 ezer lejt adózik havonta, illetékek és járulékok formájában. „Európa fejlettebb országaiban a szociális otthonok alkalmazottait felvállalja az állam, nem kell százalékot fizetni utánuk” – ecsetelte az alapító.
A vendéglátás sem jelent állandó bevételt, mert a vendégek adakozó szándékától függ, hogy mennyit hagynak ott: „Ha valakinek nincs pénze, előfordul, hogy nem ad semmit, ha 10 lejt ad, akkor annyinak is örvendek” – mondta Tokayné. Ugyanakkor a vendégfogadás ösztönzi, mi több, kötelezi az intézményt arra, hogy tisztaságot, rendet tartson. Tokay Rozália szánalmasnak tartja ilyen tekintetben, hogy bárki is Auschwitz-nak nevezi a Szent Kamillt.
Tokay Rozália úgy véli, a rágalmazás ellen vall az is, hogy olyan közismert személyek szavaztak bizalmat az intézménynek, mint az RMDSZ korábbi elnöke, Markó Béla – akinek az anyósa mintegy három évet töltött az otthonban –, vagy a neves operaénekes, Lya Hubic. Mindketten 2006-ban hunytak el, vagyis abban az évben, amikor Varga Ernő ott dolgozott.
Az „Auschwitz-ügy” nem az első hadjárat
A Szent Kamill szociális otthont már annak építése óta támadások érik – közölte Tokayné. „Próbálkoztak a személyzet bántalmazásával is: az alkalmazottak csak kísérőkkel jöttek dolgozni. Akkor az volt a »kampány, hogy megverik őket, ha itt dolgoznak. Ez a fenyegetés egy idő után nem működött, most jött az Auschwitz-módszer.”
Az egy évtizede tartó vádak ellenére Tokayné folytatta a munkáját, túllépett a rágalmazásokon, a legutóbbi azonban példátlan cselekedet. Érthetetlennek tartja, hogy Varga Ernő miért várt öt évet a kitálalással, mindamellett nyilvánvalónak tartja, hogy az újság évek óta készül a „merényletre”.
A Gazeta de Clujhonlapján (www.gazetadecluj.ro) közzétettek egy videófelvételt, amely ágyba rácsozott idős hölgyet ábrázol, amint görcsösen, magatehetetlenül vergődik. Ezt a felvételt körülbelül 2009-ben készítette az egyik akkori önkéntes, akit a hangjáról ismert fel Tokay Rozália. „Megdöbbentem, mert hihetetlennek tűnt, hogy visszaélt valaki egy beutalt beteg nyomorúságával. Sürgősen magamhoz hívtam a tettest, hogy írásban nyilatkozzon. Minden szó nélkül azonnal meg is tette, de ezt a nyilatkozatot még nem hozhatjuk nyilvánosságra” – válaszolta kérdésünkre az intézmény vezetője, jelezve, hogy az illető viccnek szánta a felvételt, azóta pedig bánja a tettét. „Lehetséges, hogy annak az önkéntesnek kellett egy lej, az újságíró pedig adhatott neki” – nyilatkozta Tokayné. A felvételen szereplő, 2002-ben beutalt hölgy pszichikailag teljesen leépült. Súlyos pszichikai betegségben szenvedett, agresszíven viselkedett, ezért óvintézkedések alkalmazására volt szükség, amelyek nem nevezhetők kínzásnak. A hölgyet azóta lábra állították, ma már lábán jár és él. A múlt pénteki sajtóértekezlet alkalmával kollégánknak be is mutatták az ápoltat.
Tokay Rozália úgy véli, nem Varga Ernő személyes bosszúja áll az eset hátterében. „Ha haraggal megy el egy alkalmazottunk, azt nem felejtjük el, mert bizonyára nyomós oka van. De én nem emlékszem, hogy fennállt volna ez a probléma” – világított rá a vezető. „Akik ilyen rövid ideig tevékenykednek nálunk, általában alkalmatlanok a munka elvégzésére. Ilyenkor megkérem az illetőt, hogy adja be a felmondási kérvényét, és én aláírom, minthogy büntetettként távozzon. Mindenki állást keres, megígérnek akármit, fogadkoznak, de lehetséges, hogy nem tudnak elvégezni egyes feladatokat, teszem azt, megmosni egy feneket, satöbbi” – tette hozzá.
Ugyanakkor Tokayné szerint az újság célja a Szent Erzsébet leányanyaotthon építkezési munkálatainak szabotálása.
A Szent Erzsébet a célpont
A Szent Erzsébet leányanyaotthon ötlete már régen megfogant, az alapkövét 2007 novemberében tették le a Szent Kamill szomszédságában. Több szervezet támogatása mellett a kivitelezés Fejérdi (született Marcián) Rozália jóvoltából történhetett, az idős hölgy ugyanis az intézetre hagyta a Trefort utcai családi házát, és úgy rendelkezett, hogy a nemzet épülésére és a gyermeknevelés javítására használják fel azt.
A leányanyaotthon megvalósíthatóságát segítette elő a szóban forgó ingatlan, de nem felelt meg a létesítmény kialakításához. Ezért Tokay Rozália értékesítette, és az árából létesítheti a Szent Erzsébetet, amely emléktáblán hirdeti majd a jótevő, Fejérdi Rozália nevét.
Az intézet egyik szárnyában idősek kapnak helyet, a másik szárnyában pedig gyermekek, akiket az abortusz elől mentenek meg, és emberséges gyermekkort biztosítanak számukra. „Felneveljük 6–7 éves korig, majd az egyház bentlakásai továbbnevelik a gyermekeket. Lehet, hogy időközben a lányanya meggondolja magát, és visszajön, felneveli majd ő a gyerekét” – nyilatkozta Tokayné, hozzátéve, hogy a fő cél a két korosztály összehangolása. A városrendészeti bizottság azzal a feltétellel hagyta jóvá a városrendészeti tervet, hogy a gyermekek játszótere az idősek sétálójától megfelelő távolságra legyen.
A Szent Erzsébet leányanyaotthon összköltségvetését 800–900 ezer euróra becsüli az igazgató, de nem kerül ennyibe, mert több jótékonysági szervezet segítségében bízik, amelyek hozzájárulásával csökkennek a költségek. Az alagsor már elkészült, a tervek szerint őszre pirosban áll majd az ingatlan.
Életek és távozások
A Szent Kamill 2001 októberében nyitotta meg kapuit. Mindmáig 364 beutaltat tartanak számon. Köztük vannak olyanok, akik csupán nappali gondozásra szorulnak (és a hozzátartozók éjszakára hazaszállítják), szép számban vannak, akik rehabilitációs kezelésre jelentkeztek, ugyanakkor nem kevés azok száma sem, akik végső stádiumban kerültek be, és csupán emberséges távozásra vágytak, amelyet esetenként nem kaphattak volna meg magányosan, négy fal között.
A szűk tíz év alatt emberi körülmények között 170 személy hunyt el az intézetben – közölte az igazgató. Emellett 105 személyt rehabilitáltak, állítottak talpra. „Volt, akinek 2 hónapot jósolt az egészségügy, itt pedig 5 évet élt. És nem egy eset volt, hogy rehabilitáció után az illető élt otthon 3–4 évet, majd visszajött, mert innen akart eltávozni” – mutatott rá Tokayné.
Ingat(hatat)lan-kérdés
A vádak alapján Tokay Rozália hasznot húzott a betegek kiszolgáltatottságából, ezeket a vádakat azonban határozottan visszautasítja az intézmény vezetője. „Ha valaki ezt állítja, akkor azt be kell bizonyítania, és nem tudom, hogyan fogja megtenni” – hangsúlyozta, hozzátéve, hogy a Magyar Mozgáskorlátozottak Társulatára íratott ingatlanok csakis adományokból származnak.
Egyes beutaltak – akiknek nincs hozzátartozójuk, örökösük – a gondozás, ápolás fejében felajánlják a házukat az intézetnek. „Ezeket az ajánlatokat csakis akkor fogadom el, ha az ember jó szívvel adja” – mondta Tokayné. Ilyen módon jutott hozzá (a már említett Szent Erzsébet leányanyaotthon anyagi fedezetét képező ingatlan mellett) három lakáshoz: egy ma is az otthonban élő néni – aki a fiával együtt költözött az otthonba, de a fia két év után rákbetegségben elhunyt – 30 négyzetméteres lakásáról, és két másik néni 25, illetve 20 négyzetméteres garzonlakásáról van szó. A „három kicsi lyukat” szolgálati lakásként használják a Szent Kamill egyes nehéz anyagi és szociális körülmények között élő alkalmazottai.
A monostori használtruha-boltnak otthont adó lakrészt Tokay Rozália abból a pénzből vásárolta, amelyet nyugat-európai országokban értékesített műalkotásaiból teremtett elő. Az üzlet – bár Tokayné saját pénzéből valósult meg – a Magyar Mozgáskorlátozottak Társulatának tulajdonát képezi, és nem a testvéréé, amint az a Gazeta de Cluj hasábjain megjelent. „A testvérem mindössze alkalmazott autóvezető, aki kiszállít vagy beszállít” – nyilatkozta az igazgató.
Varga Ernő tarthatatlan állapotokról beszél
Lapunknak sikerült felvennie a kapcsolatot Varga Ernővel, aki „kitálalt” a Gazeta de Clujnak. A „hadjárat” kezdeményezőjét 2006-ban munkaszerződéssel alkalmazta Tokay Rozália, munkakörébe a mobilizálás és betegápolás tartozott, de sok egyéb feladatot is elvégzett. Teljes szívből, önzetlenül végezte a munkáját – vallja. Szándékában állt már korábban is a média tudtára adni, hogy mit tapasztalt a Szent Kamillban, de korábban süket fülekre talált.
Varga jelenleg bioterápiával foglalkozik, és nemsokára befejezi az asszisztensképzőt. A természetgyógyászat Indiában kifejlesztett ágazatában, az ajurvédában mélyült el, és már több bénultat állított lábra – számolt be lapunknak.
A férfi valamennyi vádját fenntartja, amelyeket a Gazeta de Clujban megnevezett, és magabiztosan vállalja a nevét, mert nem függ Tokay Rozáliától, korábbi munkaadója nem árthat neki – mondja.
„Az ott dolgozók egyrésze képzetlen. A betegnek a mozdítását tanulni kell, akárhogyan nem lehet végezni ezt a munkát. 14 fajta pelenka van a világon, ezeknek a használatát is mind ismerni kell. Abban a kivégző táborban ez a szakértelem nem volt meg” – közölte Varga, hozzátéve, hogy az ellátás is nevetséges. „A vendégek olyan ételt kapnak, amilyent az idősek még fényképen sem láthatnak! Ezzel szemben a bentlakókat két kekszért vagy egy fél Eugeniáért felköltöttük, és azt kapták ebéd és vacsora között. Ennyit.”
A betegek kezelése csak egy kanál a fekete levesből Varga szerint: zsugorisággal vádolja az intézmény vezetőjét. „Aki oda bekerül, az mindenét otthagyja, legtöbb esetben az életét is” – állítja Varga Ernő. Továbbá azt is megtapasztalta, hogy a hozzátartozók küldeményének csak töredéke jut el a beteghez.
A takarítónőket túlhajszolják – véli a terapeuta –, ennek köszönhető a makulátlan rend. Ezzel együtt a tisztaságért felelős személyzetet alulfizetik, és ő maga is (2006-ban) mindössze négymillió lej körüli fizetést kapott.
Varga Ernő kész nyilatkozni bárkinek, nem titkolt célja Tokay Rozália leállítása. Számos személy igazolhatja a véleményét, és bízik benne, hogy „szimpatizánsai” kitartanak mellette. Ma is napirenden van a Szent Kamillal, mert tartja a kapcsolatot a személyzettel. Öt év után azért „keményített be”, mert úgy értesült, hogy ugyanaz történik az otthon falai között, amit öt évvel ezelőtt megtapasztalt. Varga Ernő szerint azért vált meg tőle Tokay Rozália, mert nem tetszett az igazgatónak, hogy beosztottja sok mindent látott, sok mindenről tudott.
Inkább hallgatnak…
Korábban a Szent Kamillban dolgozók, vagy ott ápoltak közül többről is tudomást szereztünk, az esetek többségében azonban sötétben tapogatóztunk: nem akarnak a Szent Kamill-otthonról nyilatkozni. „Nem szeretnék belekeveredni” – üzente az intézmény egyik korábbi alkalmazottja, aki jelenleg egy másik, hasonló intézetben dolgozik.
Sikerült szóba elegyednünk M. I.-vel, de az idős hölgy is tartózkodni kívánt. „Jó oldalai is vannak a Szent Kamillnak, de én nem tudok jót mondani róla, ezért inkább nem mondok semmit” – közölte lapunkkal.
Pozitívan nyilatkozott ugyanakkor S. E., az intézet egyik legrégebbi beutaltja. E. néni is cáfolja a Gazeta de Cluj-ban írottakat, és szinte szóról szóra elismételte kedden azt, amit a múlt pénteki sajtótájékoztatón kollégánknak már valaki elmesélt: „Az emberek – ápoltak és gondozók – is különbözőek, néha előfordulhat, hogy a kedvességre, szeretetre oly szomjúhozó időst érzékenyen érinti, ha gondozója magánügyeiből kifolyólag rosszabb kedvű, mint jellemzően. De mindez csak az emberi természet és az életkörülmények másságával magyarázható.” E. néni nem tudja, hogy melyik beteg mennyit fizet a gondozásért, és nem is érdekli őt, mert mint mondja, nem tartozik rá. Ugyanakkor helyesli, hogy a hozzátartozók csak indokolt esetben találkozhatnak az ápoltakkal a szobákban: „Jó, hogy nem járogatnak a szobákban. Annyi bacilus van, és öregként hamar elkaphatjuk” – válaszolta kérdésünkre E. néni.
Jó véleménnyel számolt be G. B. is, aki 2004. és 2007. között dolgozott az intézetben, fordítóként. „A külföldi kapcsolattartással foglalkoztam, német fordítóként” – mondta. Külön irodája volt, a betegekkel ritkán találkozott, a személyzetet sem ismerte túlságosan, és Tokay Rozáliával a mai napig jó kapcsolatot ápol. Nem tanúsíthat egyetlen bentlakókkal való visszaélést sem.
A román hetilap honlapján számos hozzászólás érkezett a cikkhez. Vannak kételkedők, szörnyülködők, támogatók és ellenzők egyaránt. Varga Ernőt igazolja egy személy Anna felhasználónév alatt, aki állítja, hogy ugyancsak dolgozott a Szent Kamillban. A terapeuta egyik hozzászólásában sajnálatát fejezi ki, amiért azok, akik ott dolgoztak, nem segítenek nyilvánossá tenni az otthonban uralkodó átveréseket.
Kinek végrendelkezett Marczián Rozália?
A leszármazottakkal nem rendelkező Ibi nénit (Marczián, szül. Fejérdi Rozália) 1996-ban ismerte meg az egyik család, majd 1999-ben O. E. családja, akik akkor irodahelyiséget béreltek tőle. Az érintettek rendszeresen, naponta találkoztak, sokat beszélgettek, megismerték egymás gondolkodásmódját, értékrendjét. O. E. mesélt Ibi néninek a terveiről, miszerint szeretne egy családokat segítő alapítványt létrehozni, kiderült, hogy Ibi néni is hasonló terveket dédelget, ám ennél több akkor nem történt.
– 2003 januárjában Ibi néni elesett, combnyaktöréssel kórházba utalták, ott a két család felváltva látogatta. Rendezni akarta dolgait, közjegyzőt kért a kórházba az alapítvány létrehozásáért, ám mi úgy láttuk jobbnak, hogy előbb felépüljön. Ekkor derült ki, hogy Ibi néni két kolozsvári belvárosi háza közül az egyiket szeretné annak adományozni, aki élete végéig elgondozza, a másikat pedig oly módon kívánná a magyar közösség javára fordítani, hogy szegény sorsú magyar gyermekek oktatását ösztöndíjjal támogassa. Az utóbbi célra szánta Trefort (Victor Babeş) utcai ingatlanát, ahol több üzlethelyiség is üzemelt, az ezekből származó jövedelem biztosíthatta volna a gyermekek ösztöndíját. A kórházból somkeréki rokonok vitték magukhoz, akik tisztában voltak Ibi néni szándékaival. Nagyon ragaszkodott az otthonához, mintegy hat hét után hazakívánkozott, márciusban hazajött, akkor felváltva aludtunk nála. Közben februárban kérvényeztük az alapítvány nevét (Napos oldal), március 17-én meg is kaptuk. Március 18-án közjegyző előtt megszületett a végrendelet, amelyben Ibi néni az alapítvány céljaira rendeli Trefort utcai házát, ugyanakkor felhatalmazást is adott az alapítvány létrehozására. Közben a nénivel folyamatosan egyeztetve szövegeztük az alapszabályzatot, amelynek bejegyzése érdekében ügyvédi szerződéskötésre került sor március 25-én. Ibi néninek ekkor ajánlották a Szent Kamill otthont. Beköltözése után két héttel az egyik házát adásvételi szerződéssel átírják, majd további két hét után adományozási okirat születik a másik házról, mindkettő a Tokay Rozália által képviselt Magyar Mozgássérültek Társulatának javára – mondta el O. E., akit rövidesen eltiltanak a további látogatásoktól azzal az indoklással, hogy nincs jó hatással a nénire, a másik család még látogathatja. Ibi néni úgy tudja, hogy az otthonnal eltartási szerződést kötött, június elején azonban rájön, hogy mindkét házát elveszítette, és ügyvédet kéret. A gyámhatósághoz intézett kérésében Ibi néni gondnokot nevez ki O. E. férjének személyében, az adásvételi szerződés és adománylevél érvénytelenítésére, e kérést június 10-én jóváhagyják, ám nem sikerül a néni kívánságát teljesíteni, ugyanis kiderül, hogy közjegyzői hiba csúszott a végrendeletbe.
– Láttam, hogy jogilag nincs mit tenni, teljesen elzártak Ibi nénitől, legközelebb a temetésére mehettem el. Tokay Rozália ugyan jogilag lehet, hogy támadhatatlanul járt el, ám emberileg és erkölcsileg minősíthetetlenül. Fejérdi-ösztöndíjat szeretett volna Ibi néni, ez volt neki és az Amerikában élő bátyjának a kívánsága. Ez nem valósult meg, ám örömünkre közös tervünkből a családsegítő rész, más módon, igen. A legembertelenebbnek és gyalázatosnak azt tartom, hogy a sírhelyére vonatkozó óhaját sem vették figyelembe: Ibi néni azt szerette volna, hogy a Házsongárdi temetőben található két sírhelye közül a bejárathoz közelebbibe helyezzék, de nem így történt – mondja O. E.
Kerekes Edit, Kovács Hont Imre, Zay Éva
Szabadság (Kolozsvár)

Gyimesbükk 2011 – Ünnep az ezeréves határon
Nagy hatalma van az Istennek, hogy megmentette nekünk ezt az őrházat – így fogalmazott egy helybéli idős férfi három évvel ezelőtt, a gyimesbükki kis bakterház megmentését ünneplő, csodaként emlegetett esemény után. Június 12-én, Pünkösd vasárnap bebizonyosodott, hogy a csoda azóta is tart, és a jó Isten hatalma minden nap megmutatkozik a gyimesbükkiek tenni akarásában, a terveik, álmaik megvalósítását segítő határtalan összefogásban. Zarándokhely lett az ezeréves határként emlegetett Gyimesbükk, és különösen Pünkösd idején érkeznek sokan a történelmi Erdély legkeletibb településére. Pünkösd vasárnapján nagy ünnep volt Gyimesbükkön, ezrek zarándokoltak el a hajdani román-magyar határ mellett álló Rákóczy-vár romjaihoz, a kontumáci kápolnához, és az egykori Magyar Királyi Államvasutak nemzeti összefogással felújított őrházához. A Budapestről és Sopronból a csíksomlyói búcsúra érkezett különvonatok a déli órákban futottak be a gyimesbükki állomásra, a zarándokokat csángó népviseletbe öltözött helybéliek várták zenével, énekkel, friss pogácsával. Hosszú idő, egészen pontosan 64 éven át tartó szünet után, három évvel ezelőtt gördült be újra magyar címeres mozdony a gyimesbükki állomásra. Azóta minden Pünkösdkor mozdonykürttől hangos a Gyimes- völgye, idén a Székely Gyors után egy másik, szintén magyarországi zarándokokat szállító szerelvény, a Csíksomlyó Expressz is befutott az állomásra, a két vonat összesen 1500 zarándokkal érkezett az ezer éves határhoz. A vendégeket Deáky András nyugalmazott iskolaigazgató, vállalkozó és Görbe Vilmos polgármester köszöntötte. A házigazdák arra kérték a zarándokokat, hogy vegyenek részt a település történelmi jelképeinek helyszínein szervezett ünnepi programokon. A kontumáci kápolna mellett felállított színpadon 11 órakor kezdődött a gyimesfelsőloki Árpád-házi Szent Erzsébet Gimnázium és a gyimesbükki Dani Gergely Általános Iskola zenés-táncos előadása Antal Tibor karvezető és Sára Ferenc néptánc oktató irányításával. A gyimesbükki iskola igazgatónője elmondta, hogy jól halad az intézmény tetőszerkezetének felújítása. A tavaly leégett iskolarész újjáépítésében oroszlánrészt vállat a Budakeszi Kultúra Alapítvány is. Korábban az alapítvány kuratórium tagjai és támogatói segítették a kontumáci kápolna és a néhai Magyar Királyi Államvasutak 30-as számú őrházának felújítását, idén pedig a Tatros folyón átívelő, szegecselt fémszerkezetű híd rendbetételét támogatták.
A déli harangszót követően szabadtéri szentmise kezdődött a kontumáci kápolnánál, amelyet Salamon József atya, gyimesbükki plébános celebrált.
A gyimesi szorosra tekintő kápolna előtti romok között egy kereszt és több fekete gránittábla őrzi a háborúk és forradalmak gyimesbükki áldozatainak emlékét. Vasárnap itt helyezett el koszorút és mondott beszédet Hende Csaba, Magyarország honvédelmi minisztere. Hende Csaba a közösség erejének fontosságáról beszélve kiemelte: megragadta őt a Böjte atya nevéhez fűződő Szent István-tervben rejlő lehetőségek, és arra kért mindenkit, hogy támogassák ezt a kezdeményezést, vegyenek részt minden olyan közösségi munkában, amely a környezet, az öreg porták, parkok megőrzésére irányulnak. Kiemelte: a magyarság jövőjét nem a múltjából, hanem a jelenéből kell építeni.
A katonai emlékhelynél tartott beszédek után felavatták a Tatros folyón átívelő, a 20. század elején épült, mára gyimesbükki és magyarországi összefogással felújított hidat. A megszépült átkelőt a község előjárói adták át további szolgálatra. Időközben vonatkürtök hangja töltötte be a gyimesi-szorost, az őrházhoz befutott mindkét zarándokvonat, a magyar címeres Székely Gyors és a Liszt Ferenc emlékév tiszteletére, a zeneszerző portréjával díszített Csíksomlyó Express mozdonya is. A zarándokok a Székely Himnusszal, Antal Tibor zenetanár pedig csángó dalokkal köszöntötte a díszes mozdonyokat. A világ számos pontjáról érkezett zarándokok közül többen is így foglalták össze élményeiket: történelemből életre szóló leckét, közösségi összefogásból erőt, hitéhez pedig további kitartást kaphat mindenki, aki valaha is Gyimsbükkbe zarándokol.
A gyimesbükki ünnepségről két órás összeállítást készített a Duna Tv székelyföldi stúdiója, amely június 18-án, 10 óra 40 perctől kerül a képernyőre.
Erdély.ma