Egri István, a Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetségének elnöke elmondta, hogy a szövetség felvállalja az erdélyi magyar civil szféra képviseletét. A szövetség nem akarja átvenni a pénzosztó hatalmat, csak beleszólási jogot akar. A jelenlegi támogatási rendszernél rosszak az elosztási szempontok, nincs átláthatóság, nyilvánosság. /Valkai Krisztina: Először szakmailag kell felnőni. = Krónika (Kolozsvár), szept. 15./

Nov. 14-én, vasárnap Szatmárnémetiben Petőfi-szobrot avattak az egykori István parkban. A szerelmes Petőfi elnevezésű, Deák Árpád képzőművész munkáját dicsérő mellszobor a 16. térplasztikai alkotás azok sorában, amelyek az utóbbi másfél évtizedben épültek, és amelyek a helyi művelődési és történelmi élethez kötődnek. Ilyés Gyula polgármester kifejtette, a költő szobrának leleplezése annak a folyamatnak a folytatása, amely a kilencvenes évek elején kezdődött a Szatmárnémeti szimbólumává vált Kölcsey Ferenc büsztjének felállításával. Hasonló emlékműveket avattak többek között Dsida Jenő, Szilágyi Domokos vagy Hám János püspök tiszteletére.. Bálint-Pataki József, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke – aki Cseh Áron kolozsvári magyar főkonzullal együtt képviselte a magyar kormányt a jeles eseményen – beszédében a költő nevének jelentőségét emelte ki, amely az egész világon a magyar kultúrával cseng össze, hiszen „ha magyarul azt mondjuk, költő, akkor akarva-akaratlanul is Petőfire gondolunk”. /Pesek Attila: A szerelmes költőre emlékeztek. = Krónika (Kolozsvár), nov. 15./

Dec. 19-én a Kolozsvári Állami Magyar Színházban a magyar főkonzulátus anyagi támogatásával négyszáznegyven magyar kisdiák tekinthette meg Muszty Bea és Dobay András A kék csodatorta című mesemusicaljét. Szentpéteri István konzul felhívta a gyermekek figyelmét a színházépület előcsarnokában látható Alkotó magyarok itthon és külföldön című tudomány- és technikatörténeti kiállításra. /Ö. I. B.: Előkarácsony a főkonzulátussal. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 20./

Az aláírók közleményükben elismerésüket fejezték ki az Erdélyi Magyar Ifjak Egyesületének. „Eörsi Mátyás előadásának megakadályozása Kolozsvár szimbolikus, – mondhatni: szakrális – színhelyein, egyenesen erkölcsi imperatívusz volt az SZDSZ és Eörsi Mátyás másfél évtizedes nemzetellenes tevékenysége után. Ne feledjük, az SZDSZ szorgalmazta a legkövetkezetesebben a magyar érdekek feladásával járó magyar – román alapszerződés megkötését, a náci ihletettségű Benes-dekrétumok ügyében a nyíltan magyargyűlölő szlovák diplomácia oldalára állt, parlamenti pártként egyedül szavazott a magyar nemzet egységét jogi síkon megjelenítő státustörvény ellen, majd pozsonyi és bukaresti politikusokkal vállvetve próbálta megakadályozni a törvény életbe léptetését. Eörsi Mátyás mindezen túl több ízben is állást foglalt a két legfontosabb nemzetpolitikai célkitűzés, az autonómia, valamint a kettős állampolgárság ellen. Az SZDSZ és Eörsi Mátyás olyan politikai vonalvezetést jelenítenek meg, melynek képviselőivel közös értékbázis hiányában éppen úgy nincs mit tárgyalni, mint ahogy a Nagy-Románia Párt reprezentánsait sem léptethetjük elő tárgyalópartnerré.” Az Erdélyi Magyar Ifjak Egyesületének fellépése nem Magyarországról importált. Aláírások: András Imre, Kolozsvár; Árus Zsolt, vállalkozó, Gyergyószentmiklós; Bálint Zoltán, vállalkozó, Arad; Bancsi Edit Anna, tanár, Gyergyószentmiklós; Baracsi Levente, lelkipásztor, Arad; Bencze Tibor, vállalkozó, Csíkszereda; Benedek Barna, mérnök, Málnásfürdő; Bodor János, újságíró, Kovászna; Borbély Imre, politikai elemző, Temesvár; Borbély Réka, fogorvos, Arad; Borbély Viktória, vegyészmérnök, Temesvár; Borbély Zsolt Attila, politológus, Arad; Borsos Géza József, ny. tanár, Gyergyócsomafalva; Burján Sándor, orvos, Köröskisjenő; Cziple Aurél János, tanár, Nagybánya; Cziple Katalin, vegyészmérnök, Nagybánya; Csíki Sándor, tanár, Nyárádszereda; Dávid Zsuzsa, lelkipásztor, Arad; Dénes András, menedzser, Szatmárnémeti; Fekete A. Oszkár, egyetemi hallgató, Csíkszereda – Budapest; Ferencz Csaba, újságíró, Sepsiszentgyörgy; Fülöp Róbert, mérnök, Kézdivásárhely; Gábor Ferenc, Pro Tharkan Egyesület, Köröstárkány; Gazda Zoltán, színész, Sepsiszentgyörgy; György Attila, író, Csíkszereda; Hegedüs Pál, mérnök, Szatmárnémeti; Kiss István, mérnök, Marosvásárhely; Kocsis Károly, újságíró, Kézdivásárhely; Kovács Csaba, informatikus, Csíkszereda; Dr. Köllő Gábor, plébános, Magyarfenes; Lakatos Artur, történész, Kolozsvár; Lázár László, mérnök, Lövéte; Makkay József, újságíró, Kolozsvár; Mátyás Attila, lelkipásztor,Nagyvárad; Péter Zoltán, mérnök, Csíkszereda; Sikó Gyula Levente, vegyészmérnök, Gyergyószentmiklós; Siska Szabó Zoltán, fotóművész, Arad; Siska Szabó Hajnal, festőművész, Arad; Somló Imre, gépészmérnök, Arad; Somló Mária, nyugdíjas, Arad; Szabó Gyula, matematikus, Kolozsvár; Szabó József, gyógyszerész, Nagyzerind; Szabó Mihály, lelkipásztor, Kolozsvár; Thamó Csaba, tanár, Székelyudvarhely; Tóthpál Tamás, túravezető, Kolozsvár; Török Éva, tanár, Gyergyóalfalu; Tulit Attila, vállalkozó, Sepsiszentgyörgy; Vadász Szatmári István, tanár, Gyergyószentmiklós; Varró István, programozó, Marosvásárhely; Szász Gábor, nyugdíjas, Kolozsvár; Szász Enikő, nyugdíjas, Kolozsvár; Szász Detre cégvezető, Kolozsvár; Szász Ágnes, nyugdíjas, Kolozsvár; Szász Szabolcs, cégtulajdonos, Kolozsvár; Policsek Róbert, mérnök, Kolozsvár; Policsek Küne, tanár, Kolozsvár; Policsek Károly, nyugdíjas, Kolozsvár. Továbbá: Bankó Ágnes, Budapest; Jordáky Béla, közgazdász, Göteborg; Kovásznay Ádám, mérnök, Göteborg; Kovásznay Enikő, tanár, Göteborg; Nagy Baka György, fordító, Budapest; dr. Száva Tibor, Erdélyi Magyarok Ausztriai Egyesülete, Bécs, Tamás György, Stockholm. /Közlemény. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 12./

Civakodó magyarok célt nem érhetnek el. Valahányszor össze tudtunk fogni, eredményt értünk el, amikor megosztottak vagyunk, végveszélybe kerültünk – ez volt az alapgondolata Markó Béla ünnepi beszédének a Marosvásárhelyen tartott központi megemlékezésen. Kifejtette: „Szembefordíthat minket a politika, összeugraszthatnak a politikusok népszavazáskor vagy máskor is, elválaszthatnak minket egymástól, távol tarthatnak magyart a magyartól jog szerint, elszakíthatott minket a történelem trianoni csontfűrésze, mégis egy nemzet vagyunk „ Felolvasták Gyurcsány Ferenc és Calin Popescu Tariceanu üzenetét. Több helyen is előfordult, hogy a hallgatóság megtapsolta a román kormányfőnek az ünneplő erdélyi magyarokhoz intézett üzenetét, a magyar miniszterelnökét azonban kifütyülték. Kolozsváron előbb ökumenikus istentiszteleten emlékeztek meg az 1848-as forradalomról és szabadságharcról, majd az ünnepségek a Petőfi Sándornak szálláshelyül szolgáló egykori Biasini szállónál folytatódtak, ahol több mint ezer magyar volt jelen. A résztvevők itt is kiabálással és fütyüléssel szakították félbe Szentpéteri István konzult, aki felolvasta a magyar kormányfő üzenetét. Az Ördögtérgye néptáncegyüttes és a színművészetis diákok fellépése után a magyar főkonzulátus, az RMDSZ, a polgármesteri hivatal (első alkalommal!), a megyei tanács, az MVSZ, az Euréka Alapítvány, ifjúsági szervezetek és tanintézmények helyezték el koszorúikat Petőfi Sándor, majd – a megbékélés jegyében – Balcescu emléktáblájánál is. Felolvasták Calin Popescu Tariceanu román és Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök ünnepi üzenetét. A magyar kormányfő köszöntését Terényi János bukaresti magyar nagykövet tolmácsolta Marosvásárhelyen, a hallgatóság azonban végig füttykoncerttel, pfujolással és „áruló!” felkiáltásokkal viszonozta az üzenetet. Hasonló fogadtatásban volt része Csíkszeredában és Sepsiszentgyörgyön is a Gyurcsány-levélnek, ahol a résztvevők kifütyülték Zákony Botondot, Magyarország bukaresti nagykövetségének képviselőjét, aki a budapesti kormány üzenetét próbálta tolmácsolni, de megtapsolták Calin Popescu Tariceanu kormányfő üzenetét. Sógor Csaba RMDSZ-szenátor szerint a március 15-i rendezvényeken részt vevők reakciójának egyetlen magyarázata „a magyar kormány kampánya a határon túli magyarok kettős állampolgársága ellen”. Ráduly Róbert, Csíkszereda polgármestere elégedetlenségét fejezte ki az incidens kapcsán, és elmondta, „a következő alkalommal azokat fütyülik ki, akik most fütyültek”. A Gyurcsány-üzenetet a Felvidéken is kifütyülték. /Március idusa – megemlékezések Erdély-szerte. Több helyen is kifütyülték Gyurcsány üzenetét. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 16./

Egri István, a Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetségének elnöke nyílt levében fordult Markó Bélához, az RMDSZ elnökéhez a kisebbségi törvénytervezettel kapcsolatban. Egri István hangsúlyozta, az önrendelkezés létszükséglet. A kisebbségi lét elsősorban közösséghez kötött. A társadalom működésének elengedhetetlen feltétele, hogy a társadalmat szervező szereplők, a kormányzat/politikum, a gazdasági és civil szféra egymástól függetlenül cselekedhessenek. Ezért a kisebbségi törvénytervezet módosításra szorul. A törvénytervezet véleményezésére szánt idő (3 munkanap) nagyon rövid ahhoz, hogy a civil szervezetek az ügy jelentőségéhez mérten felelős módosító javaslatokat dolgozhassanak ki. Ahhoz pedig végkép nem elegendő, hogy a véleményezés során a társadalmi részvétel is megvalósuljon. A Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetsége (MCSZESZ) kötelességének tekinti a társadalmi vita kibontakoztatását és megszervezését, ezért kérik, hogy a javaslatok beküldési határidejét módosítsák május 31-re. /Felelősen, egymást tisztelve.= Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 29./

Időt kér a kisebbségi törvénytervezet véleményezésére a civil szféra. – A kisebbségi törvénytervezet megalkotását követően a civil szférának mindössze öt nap jutott a véleményezésre, amely túl kevésnek bizonyult ahhoz, hogy érdemleges módosító javaslatokat állítson össze – mutatott rá Egri István, az Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány (Ermacisza) ügyvezetője. Egri szerint az időzítés szándékos volt: a politikum azt a látszatot próbálja fenntartani, hogy érdekli a civil társadalom véleménye. Az ügyvezető hibának tartja, hogy a törvénytervezet nem veszi alapul a ma is létező, 1945-ben hozott kisebbségi törvényt. A tizennyolc Maros megyei magyar civil szervezet képviselői szerint a törvénytervezet parlamenti ismertetését el kell halasztani, hogy a civil szféra is tehessen javaslatot a módosításokra. /P. A.: Látszatot tart fenn a politikum. = Krónika (Kolozsvár), máj. 3./

– Nem tudják betölteni szerepüket a civil szervezetek, mert a politikum rájuk telepszik, a kisebbségi törvénytervezet pedig ráadásul megerősíti ezt az egyenlőtlenséget –fogalmazta meg aggodalmait Egri István, az Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány (ERMACISZA) ügyvezető igazgatója a május 10-én tartott Civil Kerekasztal nevű rendezvényen. Egri István nehezményezte, hogy az RMDSZ csupán öt napot – ebből kettő hétvégére esett – adott a szervezeteknek, hogy megtehessék módosító javaslataikat. Veress Emőd jogász, az RMDSZ önkormányzatokért felelős ügyvezető alelnöke elmondta: azt szeretnék, ha már a tavaszi ciklusban a parlament elé terjesztenék a tervezetet, emiatt kellett siettetni a javaslattételeket. A rendezvényen résztvevők szerint az RMDSZ kizárja a civilek részvételi lehetőségeit, hiszen egyik szervezet sem rendelkezik olyan infrastrukturális háttérrel és kampánylehetőséggel, mint az RMDSZ. /Köllő Katalin: Elégedetlen a civil szféra a kisebbségi törvénytervezettel. 91 tagú autonómiatanácsot hozna létre az RMDSZ. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 12./

Május 21-én Kolozsváron tartotta a néhány hete jogi személyként bejegyzett Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetsége (MCSZESZ) első közgyűlését. A kezdeményező Erdélyi Magyar Civil Szervezetek Alapítvány (ERMACISZA) ügyvezetője, Egri István, beszámolójában elhangzott, hogy az MCSZESZ-nek hetvenhét alapító tagja van, ezekhez társult most még tizennégy, tehát 91 tagszervezettel számolnak. A közgyűlés állást foglalt a kisebbségi törvény küszöbön álló elfogadásával kapcsolatban: elítéli azt, hogy ilyen fontos kérdésben előzetesen nem kérték ki a civil szféra véleményét, és nem ért egyet a leendő törvény tartalmával, annak jó néhány pontjával. Az MCSZESZ kilenc tagot választott be az igazgatótanácsba. Elnök: Bodó Barna (Temesvár); alelnökök: Szász Zoltán (Kovászna) és Sándor Krisztina (Kolozsvár); tagok még: Fleisz János (Nagyvárad), Nagy Pál (Székelyudvarhely), Csomós Attila (Marosvásárhely), Héjja Botond (Szatmárnémeti), Kelemen Mária Magdolna (Nagyvárad) és Somogyi Attila (Temesvár). /Ördög I. Béla: Magyar nemkormányzati szervezetek összefogása. Megtartotta első közgyűlését a Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetsége. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 23./ Elmarasztalta a kisebbségi törvénytervezetet az MCSZESZ, állásfoglalását eljuttatja az RMDSZ csúcsvezetőségéhez és a kormányhoz. Bodó Barna kifejtette: „Az autonómia zászlaját az RMDSZ 1992–93-ban még magasra emelte, majd a szekrény mélyére rejtette. Ezt azonban a magyar társadalom nem fogadta el, így az érdekszövetség társadalmi nyomásra alkotta meg ezt a törvényt, amelynek sajnos rengeteg hibája van.” /Lázár Lehel: Az RMDSZ eljárása ellen lép fel a civil szféra. = Krónika (Kolozsvár), máj. 23./

Vadász Szatmári István, a gyergyószentmiklósi Tanulók Klubja igazgatója június 20-25-e között Rovás Tábort szervezett a Baricz kanyarban IV-VI. osztályos tanulóknak. A gyermekek a különböző játékokkal mélyítették rovásírástudásukat. /Rovás Tábor. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 29./

A Magyar Polgári Szövetség Gyergyószéki Szervezete felháborodással vette tudomásul, hogy a rendőrség egy azóta módosított kormányhatározatra hivatkozva zaklatja a Gyergyószentmiklóson zajló 1. EMI-tábor szervezőit, s súlyos pénzbírsággal fenyegetik őket azért, mert a tábor területén magyar zászlók is vannak, írta augusztus 12-én kelt levelében Vadász-Szatmári István elnök. A zaklatások beszüntetését, az eset kivizsgálását, a vétkesek megbüntetését kérik a tiltakozó közleményben. /Tiltakozik az MPSZ. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 15./ Trianon a nemzetközi jog szerint törvénytelen – jelentette ki Eva Maria Barki emberjogi aktivista. a Romániából hosszú időre kitiltott bécsi jogásznő, az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) által szervezett gyergyószentmiklósi nemzeti táborban tartott előadásában. Az EMI-tábor előadói között a civil szféra képviselői: történészek, írók, újságírók voltak túlsúlyban, szemben a politikusokkal. A vártnál kevesebben, mintegy ötszázan jöttek el. A rendőrök naponta járőröztek a gyergyószentmiklósi Négyes Motelnél, igazoltatták a táborból kilépőket, és felszólították a rendezőket, vegyék le a kitűzött nemzeti zászlókat. /Gergely Imre: Eva Maria Barki: jogos a határrevízió kérése. = Krónika (Kolozsvár), aug. 15./

Példaértékű szolidaritásról tettek tanúságot a különböző kormányzati szervek, önkormányzatok, magáncégek az udvarhelyszéki árvizet követően. Számottevő a magyarországi segítség. Gazda László, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei közgyűlés elnöke személyesen jött el a térségbe. Intézkedésére 9000 liter fertőtlenítőszert hoztak az iszappal borított területek fertőtlenítésére. Hasonló tartalmú küldeményt ígért meg Gyárfás Ildikó, Borsod-Abaúj-Zemplén megye önkormányzatának elnöke. Segélyszállítmány érkezett Jász-Nagykun-Szolnok, valamint Somogy megyéből is. Dr. Biri István, Békés megye főjegyzője ugyancsak felajánlotta segítségét. A felsorolás nem teljes, folyamatosan érkeznek az újabb segélyszállítmányok Udvarhelyszékre. /Segítenek a magyarországi testvérmegyék. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 2./

Szeptember 9-10-én Kolozsváron hetedik alkalommal szervezték meg a Civil Fórumot, a magyar civil szervezeteknek találkozóját. A rendezvény központi kérdése a támogatási rendszer és a politikum összefüggésének elemzése volt. – Bár idén az elmúlt évekhez viszonyítva alig egynegyednyi volt a rendelkezésünkre álló anyagi keret, sikerült eredményes munkát folytatni – fogalmazott Egri István a szervezők nevében. Közel kétszáz regisztrált résztvevő volt a Civil Fórumon, és legalább ötven további érdeklődőt vonzott a rendezvény. Parázs vitákat szült a jelenlegi formájában nem megfelelő támogatási rendszer. Felmerült: feltétlenül szükség volna a magyarországi mintára itt is létrehozni a Nemzeti Civil Alapprogramot, lényeges volna már a középiskolai, illetve egyetemi képzés alatt megismerkedniük a fiataloknak a nonprofit szakismeretekkel, hogy civilként aktívan részt vehessenek a társadalom életében, alakításában. Szeptember 10-én tartották a MACISZE 2. közgyűlését, amelyen öt szakcsoport alakult: művelődési, oktatási-tudományos, szociális, mezőgazdaság- és vidékfejlesztési, gazdasági. Nyolctagú bizottság fogja kidolgozni a szervezet saját támogatáspolitikai programját. Bodó Barna elnök elmondta: szükséges a támogatási rendszer reformja. A szervezők Elvek és szabályok a hazai támogatási rendszerben címmel tanácskozást kezdeményeztek, amelyen Kelemen Hunor az Illyés Alapítvány, Szép Gyula a Communitas Alapítvány, Dáné Tibor pedig az NKÖM támogatásáról számolt be. A kilenc szakmai szekcióülés mindegyike érintette a konferencia fő témáját. /Farkas Imola, Stanik Bence: Erősödő civil szféra. Módosítandó a támogatási rendszer. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 12./

1927-ben Kolozsváron a Főtér északkeleti részén föld alatti illemhely építéséhez láttak. Az illemhely földmunkái során sok régészeti emlék került napvilágra. Herepei János összegyűjtötte ezek egy részét, így az S-végű hajkarikákat is. Hitelesítő ásatásra azonban csak 1943-ban került sor. Kezdeményezője László Gyula, a neves régész, megvalósítója Méri István volt. A föld alatti illemhelytől néhány méterre délre, 2,6 m mélyen 14 sírt tártak fel. Az elhunytakat valamennyiben fejjel nyugat felé helyezték el, vagyis keresztények voltak. St. Pascu szerint románok, beolvadófélben lévő szlávok sírjai, köztük talán magyarok is voltak. Véleményének szépséghibája, hogy háromban korhatározó S-végű hajkarikát, XI–XII. századi, jellegzetesen magyar női hajviselet-kelléket találtak – ezt a nemrég elhunyt régész, P. Iambor is megerősítette. 1948-ban az ettől néhány méterrel nyugatra, 1969-ben néhány méterrel délre feltárt sírokból azonos leletek kerültek elő. Az Árpád-kori temető szintjétől fölfelé a rétegek töretlenül kimutatták a település, Kolozsvár folytonosságát. /Asztalos Lajos: Tulipános korlát. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 7./

Egy hónapja elkezdték a javítási munkálatokat Kolozsváron a főtéri illemhelyen. Egy-másfél méterrel kiszélesítették az alapozást, közben középkori leletekre bukkantak. Négy középkori sírhelyet és emberi csontokat találtak – nyilatkozta Cosmin Rusu régész, a kolozsvári Történeti Intézet munkatársa. Egy érdekes bronz hajdíszt is találtak, amelyből elég pontosan meg lehetett állapítani a lelet „életkorát”: a XII. század végéről vagy a XIII. század elejéről származik a csontváz és a négy sír. A csontokat az intézetbe szállították, amelyet a kolozsvári rendőrség lefoglalt bűnügyi elemzések elvégzésére. Hiába hangoztatták, hogy ez esetben még a bűntény lehetősége sem áll fenn, elvitték, majd értesítettek, hogy a koponyát Bukarestbe küldték. Méri István magyarországi régész több mint fél évszázaddal ezelőtt már kutatást végzett itt. Ennek eredményeként a szakemberek tudták, hogy a Főtérnek ezen a részén, még a Szent Mihály-templom felépítése előtti időszakban temető volt. Arra a kérdésre, hogy van-e lehetőség az ásatások folytatására, a régész jelezet, egyelőre csak előzetes kutatásról van szó és nincs pénz. /Nagy-Hintós Diana: Középkori csontvázra és sírokra bukkantak Kolozsvár főterén. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 24./

A legsötétebb Funar-korszakra emlékeztető incidens történt a hét végén: valamelyik kolozsvári vállalat alkalmazottai román lobogót helyeztek el a kolozsvári magyar főkonzulátus főtéri épületére december 24-ről 25-re virradóra. Az ünnepek előtt Emil Boc polgármester utasítást adott a belvárosban lévő kopott zászlók kicserélésére, arra viszont továbbra sincs magyarázat, hogyan került román zászló a külképviselet második emeletén lévő üres zászlótartóba. Boros János alpolgármester szerint az Electrica munkatársairól van szó, de a vállalat képviselői tagadták, hogy ők okolhatók a diplomáciai botrányt is eredményezhető tettért. Pár évvel ezelőtt Gheorghe Funar expolgármester sugallatára Alexandru Dima városházi igazgató közreműködésével a magyar főkonzulátus épületéről eltávolították a magyar zászlót. Ugyanakkor a volt városvezető tartókat és zászlókat helyeztetett el a konzulátus tőszomszédságában lévő városi művelődési ház és a főkonzulátus bal oldalán levő ingatlan eresze alá, és minden alkalmat megragadott arra, hogy kellemetlenkedjen Alföldi László volt főkonzulnak és munkatársainak. Boros szerint nem véletlenről van szó. Szentpéteri István konzul tiltakozó jegyzéket adott át Emil Boc polgármesternek. Amennyiben nem kerül le a zászló, a bukaresti magyar nagykövetség diplomáciai tiltakozására kerül sor. Szokatlan, udvariatlan gesztusról van szó. Az érvényben levő nemzetközi szerződések szerint a fogadó ország zászlóját nem tűzik ki az épületre – jegyezte meg a főkonzul. A konzuli tiltakozásra december 27-én végül levették a főkonzulátus homlokzatáról a román zászlót. /Kiss Olivér: Román zászlót tűztek ki a magyar főkonzulátusra. Csupán konzuli tiltakozásra távolították el. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 28./

Lezártnak és megoldódottnak tekinti a kolozsvári magyar főkonzulátus azt a diplomáciai incidenst, hogy épületére ismeretlen személyek román nemzeti lobogót tűztek, nyilatkozta Szentpéteri István konzul. A zászlóért mind a polgármesteri hivatal, mind a város zászlódíszítésével megbízott Electrica vezetősége elhárította a felelősséget. A trikolór azt követően került le az épületről, hogy Szentpéteri István konzul tiltakozó jegyzéket adott át Emil Boc polgármesternek. Boros János alpolgármester szerint csak a villamos cég rendelkezik a feladat elvégzéséhez szükséges munkagépekkel. /Megoldódott a diplomáciai incidens. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 29./

Civilek a médiában címmel tartott évi közgyűlést a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) Szatmárnémetiben március 31.–április 2. között. A mintegy 1300 romániai magyar újságíró közül körülbelül 300-at tagjaként átfogó testület megvitatta, és elfogadta Ambrus Attila elnök, Csép Sándor audiovizuális alelnök, Szűcs László írott sajtó alelnök és Karácsonyi Zsigmond ügyvezető elnök tevékenységi és pénzügyi beszámolóját, valamint a MÚRE 2006-os tevékenységi tervét és költségvetését. A közgyűlésen bejelentette Ágopcsa Mariann, a MÚRE Becsületbíróságának (BB) az elnöke, hogy tartós akadályoztatás miatt nem tudja ellátni többet tisztségét, ezért a BB alapszabálya szerint az egyik alelnököt, Vincze Lórántot jelölték ki az elnöki feladatok ellátására. /Balló Áron: Újságíróink Szatmárnémetiben – Civilek a médiában. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 3./ Elhangzott Ambrus Attila MÚRE-elnöknek a márciusi napi- és hetilapokról készített tükre, László Edit összefoglalója a közszolgálati rádió civil fórumairól és Simonffy Katalin vetítéssel illusztrált előadása Civil fórum az RTV magyar adásában címmel. A civil szervezetekkel kapcsolatban első helyen kapcsolattartási hiányosságok kaptak nagy teret – mindkét oldalról kölcsönösen elhangoztak elvárások, nem egyszer vádak is. Egri István, az Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány (ERMACISZA) igazgatója és Csáki Rozália, az Alapítvány Civil Fórum című kiadványának a főszerkesztője az egyik részről, a jelenlévő újságírók, rádió- és tévériporterek a másik részről vetettek fel gyakran ellentmondásba torkolló igényeket. A végkövetkeztetés az volt, miszerint a sajtó nyitott az egyenlő partnerek szintjén történő együttműködésre. /Kiss Károly: A másik fejével gondolkodni. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 3./

Makón Szilágyi Rózsa, a makói Marosvidék kulturális folyóirat főszerkesztője meghívására Aradtól Szabadkáig három ország magyar nyelvű kiadványai mutatkoztak be élőszóban. A makói Harmónia kamarakórus és a temesvári Mátray László színművész műsorát a szabadkai Gyurkovics Hunor képzőművész mini-tárlata egészítette ki. Jámborné Balog Tünde (Marosvidék) olvasta fel jegyzetét Makó szellemi örökségéről és jelenéről, majd az Irodalmi Jelen (Arad) mutatkozott be, az IJK /Irodalmi Jelen Könyvek/ könyvekből kiállítás nyílt, végül a Szabadkán megjelenő közéleti folyóirat, az Aracs népes csoportjában  Vajda Gábor irodalomtörténész, felelős szerkesztő, Gubás Jenő orvos, az Aracs Társadalmi Szervezet elnöke, Gubás Ágota lektor, Gyurkovics Hunor képzőművész-szerkesztő, Tari István költő, Matuska Márton újságíró és Mirnics Károly tudományos kutató szerepelt. A délvidéki magyarság helyzetéről, valós gondjairól is szó esett őszinte beszámolóikban. /Pongrácz P. Mária: Határtalan irodalom. Az Irodalmi Jelen szerkesztői Makón. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 4./

Markó Béla egyik verséből vett idézetet választott ki a zilahi Wesselényi Kollégium XII. B. osztálya készülő ballagási /kicsengetési/ kártyájára, de az idézetet az iskolát fenntartó Királyhágómelléki Református Egyházkerület nyomására eltávolították. Egyes információk szerint az egyházkerület püspöke, Tőkés László személyes kérésére történt a változtatás. A XII. B. osztályfőnöke, Széles Beáta tagadta, hogy létezett volna olyan javaslat, hogy Markó Béla-idézet kerüljön a kártyára. – Csodálkoznék, ha igaz lenne, mert az egyházkerület nem szól bele ilyen kérdésekbe – válaszolt az ÚMSZ-nek Csűri István, az egyházkerület generális direktora. /Benedek István, Pap Melinda: Markó Béla, a költő indexen? = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 13./

Arra kell törekednünk, hogy teljes parlamentáris demokráciát építsünk ki – jelentette ki Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke Bálványosfürdőn, a harmadik erdélyi jogásznapokon. Markó előadásában hangsúlyozta, az alkotmány módosításával ki kellene iktatni a joggyakorlatból, hogy a kormány törvényerejű rendeleteket hozzon. A Romániai Magyar Jogászok Egyesülete által szervezett szakmai tanácskozás meghívottja Petrétei József magyar igazságügy-miniszter, valamint Somogyvári István, a Magyar Jogász Egyesület alelnöke volt. Hajdu Gábor, a Romániai Magyar Jogászok Egyesületének elnöke a szakmai napok megnyitóján elmondta: a magyarországi jogászokkal való kapcsolattartás a magyar jogi szaknyelv szempontjából is fontos. A 2002-ben alakult szakmai szervezet negyedik éve jelentetik meg a Romániai Magyar Jogtudományi Közlönyt, amelynek felelős szerkesztője Veress Emőd. /Daczó Dénes: Jogásznapok Bálványosfürdőn. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 22./

A civil szervezetek és az önkormányzatok együttműködési lehetőségeiről volt szó a hét végén a Szilágyperecsenen megtartott konferencián. A kétnapos tanácskozást az Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány és a szilágysomlyói Báthory Alapítvány szervezte. Az előadók a közösségfejlesztés technikáiról, eszközrendszeréről beszéltek. Dr. Széman Péter, a Báthory Alapítvány elnöke elmondta, hogy ha a konferencián elhangzottakat már tizenöt évvel ezelőtt tudja, és nem ennyi idő alatt kellett volna megtanulnia, akkor sokkal hamarabb juthattak volna el a mai szintre. Az előadások bemutatták a helyi fejlesztési ügynöki, illetve a falugondnoki szolgálatot, a szociális gondozás javítási lehetőségeit. Minden előadás után a résztvevők kérdéseket tehettek fel. Egri István, az ERMACISZA ügyvezető igazgatója elmondta: a Szilágyságban, általában a szórványban nem érződik ellentét, feszültség a különböző csoportok között. Mindenki tudja, hogy kisebbségi helyzetben kötelező az együttműködés. Seres Dénes képviselő, az RMDSZ Szilágy megyei szervezetének elnöke szerint: ez számunkra természetes. Boncidai Csaba, szilágyperecseni polgármester szerint megkönnyíti a dolgunkat a civil egyesületek segítőszándéka. Csóka Tibor, a Szilágy Megyei Tanács alelnöke elmondta: a megyei tanács már második éve pályázati rendszerben ítéli oda a különböző célokra szánt pénzalapokat. A kolozsvári székhelyű ERMACISZA bármely szakterületen segít, szociális vagy falufejlesztési szakemberek képzését is vállalja. /Józsa László: Civil szervezetek szilágyperecseni konferenciája. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 23./

Május 25-én Báthori Istvánra emlékeztek Marossárpatakon, szobrot állítottak a nagy királynak. A marossárpataki szoborpark évről évre gazdagodik nagy királyok, fejedelmek mellszobraival. Ez azért lehetséges, mondotta a szoboravatón Bölöni Domokos, a Népújság munkatársa, mert itt választott magának otthont egy népe iránt mélységesen elkötelezett képzőművész, a népélet, népi kultúra alapos ismerője, a marosszéki Mátyás-huszárok „feltámasztója”, vitéz Miholcsa József huszárkapitány, civilben szobrász. A huszár szót először Mátyás király mondta tollba, 1481-ben. A magyar huszár mint fegyvernem tehát 525 éves múltra tekinthet vissza. A marosszéki Mátyás-huszárok első parancsnoka Berzenczey László (1820 – 1884) volt, akinek javaslatára mondták ki az uniót 1848-ban, ő lett Erdély kormánybiztosa és a Mátyás- huszárok parancsnoka is. Valahányszor ünnepel Marossárpatak, rendszerint huszárok is ellátogatnak ide. Ezúttal a nagykanizsai hagyományőrző huszárok jöttek el. Miholcsa József faragott munkáiból álló kiállítása már a délelőtt folyamán megnyílt, a művészről és munkáiról Gáspár Sándor, a Marosvásárhelyi Rádió szerkesztője tartott elemzést. Miholcsa József sajátos képírást művel. Szobrait a népi faragás alapmotívum-kincsének felhasználásával „írja”, azok a székely farfaragás mértani díszítőelemeinek, alakos motívumainak felhasználásával készülnek. Ő maga így vall erről: „Magyarságban és művészetben nincs megalkuvás, mert ez létünk ellen elkövetett bűn; szeretném, ha életem, hitem és erőm előtt hagyna el, hátha szoborba faraghatnám sorsunk kilométerköveit, útjelző cölöpeit, a tévelygésben hátrahagyott és újratalált nyomait.” Leleplezték Báthori István műkőből készült mellszobrát. Székely kaput is avattak, mégpedig Miholcsa Józsefék sárpataki háza előtt. /Damján B. Sándor: Szobor- és kapuállítás Marossárpatakon. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 31/

A Transylvania Trust Alapítvány helyi, regionális és nemzetközi szinten egyaránt kiterjedt partnerhálózattal büszkélkedhet, ennek köszönhető, hogy eleget tehet vállalt feladatainak, eredményesen dolgozhat az épített örökség fenntartható védelméért. Tevékenységei: Erdély épített örökségének dokumentálása, tudományos rendezvények és ismeretterjesztés, szakoktatás, szaktanácsadás, csereprogramok, illetve az integrált örökségvédelem, ennek egyik eredménye a bonchidai Bánffy-kastély helyreállítása. Működésének tíz évét háromnapos: Kolozsváron, Bonchidán és Torockón zajló rendezvénysorozattal ünnepli az alapítvány. Június 1-jén Kolozsváron a nagyobb projektekről beszámoltak a programvezetők. Jelen voltak a Transylvania Trust partnereinek, szponzorainak képviselői, többek között Szentpéteri István konzul-helyettes, Entz Géza, a Pro Professione Alapítvány képviselője és a Polgár-Társ Alapítvány. Tíz év alatt 70–80 faluban mintegy 2000 objektumról készült fényképes dokumentáció, számos országos és nemzetközi tudományos ülésszakot rendeztek, a legjelentősebbek évről évre Szovátán és Kolozsváron zajlanak. Az erdélyi műemléképületeket bemutató füzetsorozat 41. számánál tart; építettörökség-fenntartó tehetséggondozó szakkollégium működik, szaktanácsadást nyújtanak az egyházi vagyonokhoz tartozó épületek helyreállításához. /F. I.: Összefogással az épített örökség védelméért. 10 éves a Transylvania Trust Alapítvány. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 2./

Dezméri István Petrillán az egyetlen magyar tanácsos, aki mindent megtesz a magyar közösség támogatásáért. A magyar egyházaknak sikerült 90 millió régi lejt elkülöníteni a helyi költségvetésből és 20 számítógéppel szerelték fel a magyar tagozatos iskolát. Az 5–8. osztályos petrillai magyar gyermekek Petrozsényban tanulnak, a Jézus Szíve Iskolában, emiatt a petrozsényi önkormányzat nem támogatja az iskolát, a petrillai meg azért nem, mert az épület más városban van. Dezméri elhamarkodott lépésnek tartja, hogy a petrillai V–VIII.  osztályt beköltöztették Petrozsényba. Ráadásul a petrillai közösség sokkal életképesebb. Itt önerőből sikerült fenntartani a magyar oktatást, mert házról házra járnak minden évben gyereket toborozni. Most már, sajnos, tényleg nincs magyar gyermek. De Petrozsényban három és félszer több a magyar lakosság, mégis csak külső segítséggel sikerült újraindítani a tavalyelőttre teljesen leépült iskolát. /A cél az életképes közösség megtartása. Beszélgetés Dezméri István petrillai RMDSZ-tanácsossal. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 10./

1927-ben Kolozsváron a Főtér északkeleti részén földalatti illemhely építéséhez láttak. A munkálatok során négy középkori sírra bukkantak. A feltáráson dolgozó egyik régész szerint az egyikben talált S végű bronz hajpánt alapján XII. század végi, XIII. század eleji szász sírokról van szó. Valójában ezek XI. századi, XII. század eleji magyar sírok voltak /a szászokat V. István a tatárjárás után telepítette Kolozsvárra/. Az illemhely egykori földmunkái során sok régészeti emlék került napvilágra. Herepei János ezek egy részét, így az S-végű hajkarikákat is összegyűjtötte. Hitelesítő ásatásra csak 1943-ban került sor. Kezdeményezője László Gyula, a neves régész, megvalósítója Méri István volt. Ekkor 14 sírt tártak fel. Stefan Pascu szerint románok, beolvadófélben lévő szlávok sírjai, köztük talán magyarok is voltak. Véleményének szépséghibája, hogy háromban korhatározó S-végű hajkarikát, XI–XII. századi, jellegzetesen magyar női hajviselet-kelléket találtak – ezt a nemrég elhunyt régész, Petre Iambor is megerősítette. 1948-ban az ettől néhány m-rel nyugatra, 1969-ben néhány m-rel délre feltárt sírokból azonos leletek kerültek elő. A terület – az 1995-ben a Ferenc-rendi klastrommal szembeni ásatás leletei alapján is – az Óvárban akkor már létező Kolozsvár-csíra temetőjének része volt. A feltárás alapján a város e részén az első emberi település az újabb kőkorból való. Utána hiányzik a bronz- és a vaskor nyoma. A római réteg és a magyar temető között nem került elő közbeeső emlékanyag, bizonyítva, hogy a rómaiak kivonulása és a magyarság megjelenése között itt nem volt jelentősebb élet. A két réteg közti néhány tüzelésnyom az egykori római település romjai közti ideiglenes, népvándorlás kori meghúzódásra utal. Az Árpád-kori temető szintjétől fölfelé a rétegek töretlenül kimutatták a település, Kolozsvár folytonosságát. /Asztalos Lajos: Kora középkori sírok a Főtéren. Kolozsvár – közelről. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 15./

Kolozsváron a kánikula ellenére a zsúfoltságig megtelt a Római Katolikus Nőszövetség díszterme, ahol a Szent Mihály Caritas és az Erdélyi Piarista Diákszövetség szervezésében megemlékeztek a nándorfehérvári diadal 550. évfordulójáról. Megjelent Szentpéteri István kolozsvári magyar konzul, Szilágyi György, az Amerikai Magyar Szervezetek nagybizottságának vezetőségi tagja, Szőcs László, a jezsuiták Manréza Lelkigyakorlatos Központjának társigazgatója és a történelmi egyházak képviselői is. Az előadó, Fodor György piarista konfrater, a diákszövetség elnöke méltatta az 1456. július 22-i diadalt a törökök fölött. Azóta megkondultak a harangok délben. /Balázs Kornél piarista öregdiák: Emlékezés a nándorfehérvári diadalra. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 3./

A magyar forradalom 50. évfordulójára jelenik meg a Polis Könyvkiadó és az Erdélyi Múzeum-Egyesület közös kiadásában az 1956 Erdélyben. Politikai elítéltek életrajzi adattára 1956–1965 című kötet. A kiadványt Dávid Gyula tanulmánya és egy, a nagyobb pereket adatszerűen bemutató fejezet vezeti be. Dávid Gyula, a Polis Kiadó igazgatója elmondta, a kolozsvári magyar főkonzulátusáról Szentpéteri István konzul megkereste őt azzal, hogy országos kiterjedésű adatgyűjtést kellene elkezdeni, ennek kiadását támogatnák. Közel 1400 személy az adatait sikerült összegyűjteni. Szükség volt levéltári kutatásra is. Fennmaradt a Magyar Autonóm Tartomány katonai ügyészségének az irattára, ez a marosvásárhelyi Állami Levéltárban van, innen származott 700 embernek az adata. Az egyházközségektől is sok anyag érkezett be. A könyvben a főanyag 1956–1965 között letartóztatottakra és elítéltekre vonatkozik, 1956-nak a romániai utótörténete ugyanis 1965-ig tart. /Köllő Katalin: Könyv az ’56-os politikai elítéltekről. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 5./

Az Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány (ERMACISZA) rendezésében október 13-án megkezdte munkálatait a VIII. Civil Fórum. A megnyitón Egri István ERMACISZA-elnök kifejtette, nyitást kell kezdeményezni a román civil társadalom irányába, amely sokszor nyújtott komoly támogatást. Adorjáni László református lelkész, az Agnus Rádió igazgatója érzékeltette a civil szervezetek soraiban munkálkodók viaskodását a közönnyel, a kifulladással. Somai József Új orientációk a forrásteremtésben című előadásában kitért arra, hogy az elosztásban bizalmi, s nem szakmai szempontok érvényesülnek, ezért a függetlenségnek és a nyilvánosságnak valós teret kell biztosítani. Kérdés, hogy az RMDSZ autonómia-jelszava mögött milyen elképzelés húzódik: felülről diktált vagy a civil társadalom irányából érkező autonómia? A magyarországi támogatások mértéke tisztázatlan. Ha ismert lenne, hogy az állami költségvetésnek hány százalékával segítik a határon túli magyarságot, biztosabban lehetne tervezni a jövőt. /Ördög I. Béla: Zajlik a VIII. Civil Fórum – 2006. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 14./

A bizonytalan támogatási rendszer miatt szükségessé vált, hogy a civil szervezetek képesek legyenek alternatív források megteremtésére, mivel a jelenlegi pályázati rendszer nem teszi lehetővé, hogy a különböző civil szervezetek működési költségekre is pályázhassanak – foglalta össze Egri István, az Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány (ERMACISZA) elnöke az október 14-én véget ért VIII. Civil Fórum legfontosabb következtetését. A VIII. Civil Fórum célja ezúttal is a szakmai segítségnyújtás volt. Különböző ötleteket vettetek fel arra vonatkozóan, hogyan gazdálkodhat egy civil szervezet, működhet együtt vállalkozásokkal vagy növelheti bevételeit különböző rendezvények szervezésével. A rendezvényen több mint 220 civil szervezet vett részt. /Kiss Előd Gergely: VIII. Civil Fórum: közösségi forrásteremtés. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 16./ „A pályázás immár nem elégséges egy szervezet optimális működtetéséhez, az »ingyen« civilkedés ideje lejárt” – hangsúlyozta Puskás Bajkó Gábor, a Brassai Társaság képviselője az Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány (Ermacisza) nyolcadik alkalommal megszervezett Civil Fórumán. A Közösségi forrástermelés elnevezésű találkozón többször is elhangzott: a civil szervezeteknek alternatív pénzforrásokat kell találniuk, hiszen havonta szembesülnek kiadásokkal. Szükség van a tudatos arculatépítésre, amelyet elsősorban a célközösségek szintjén kell elkezdeni, erről beszélt Jakab Attila, az Udvarhelyi Fiatal Fórum elnöke. /Saját források megteremtését szorgalmazzák. Vége az „ingyen” civilkedésnek. = Krónika (Kolozsvár), okt. 16./