Új Kiáltó szó kell
Az önsorsrontás rosszabb Trianonnál
Tegnap Sepsiszentgyörgyön, a Magyar Polgári Párt által immár 13. alkalommal megszervezett trianoni emlékünnepségen mintegy 300 résztvevő gyűlt össze, hogy a szakadó esőben is meghallgassa Tőkés László európai parlamenti képviselő üzenetét.
– 1921-ben Kós Károly Kiáltó szóval fordult az erdélyiekhez, hogy fölrázza őket a gyászból és letargiából, hogy ne hátráljanak, hanem dolgozzanak, ha meg akarnak maradni. Most új kiáltó szóra van szüksége a kommunizmus által tönkretett, elsorvadt, meggyengült erdélyi magyarságnak – mondta a volt református püspök. – Ne vállaljunk önkéntes Trianont. Egymillió magyar családnak nincs gyereke, további egymilliónak csak egy gyereke van, és újabb egy millióan egymaguk nevelik gyereküket. Ez az önsorsrontás nagyobb kárt okoz nemzetünknek minden határmódosításnál. A közöny, a tétlenség, a tehetetlenség csak tetézi a kívülről ránk zúduló bajt.
A meghívott politikai pártok és szervezetek (az RMDSZ „nem élt a szólás jogával”) szónokai a történelem legsötétebb pontjának nevezték Trianont, és rámutattak: a békediktátum következményeit nekünk magunknak kell felszámolnunk, mert az Európai Unió, a nagyhatalmak erre nem mutatnak hajlandóságot.
Erdély András
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Hét év ajtócsapkodásért
Hatvanhét éve kezdődött az államosítás
„Nem kérdeztek ezek semmit. Közölték a tulajdonossal, hogy többé nem mehet be a gyárába, és, ha ezzel megúszta, akár örvendhetett is” – emlékeznek vissza az idősebbek az 1948. június 11-et követő eseményekre. Az államosításnak nevezett teljes vagyon- és tulajdonelkobzás szétverte az addig meglévő társadalmi rendet.
Ráduly József Uzon egyik faluszéli házában él feleségével.
– A mellettünk lévő ház is a miénk volt – meséli Ráduly Irénke. – Ebbe a szüleim napszámosokat engedtek be, akik néha segítettek a mezei munkában. Miután kiderült, hogy akinek két háza van, az már kulák, feljelentettek. Azt mondták, „várjuk az amerikaiakat”, és hogy édesanyám „az új rendszer ellen bujtogat” a faluban. Arra számítottak, hogy elkobozzák tőlünk a házat, és nekik marad. Erre végül nem került sor, mert olcsó pénzért eladtuk, de a tíz hektár földünket egyszerűen elvették.
A zaklatás nem szűnt meg: egy este újból érkeztek, már helyi ember vezette őket. Minden településen megkapták azokat a gerinctelen személyeket, akik beálltak az elnyomó rendszer szolgálatába, s talán még rosszabbnak bizonyultak, mint az idegenből jött pribékek.
– Házkutatást tartottak, mert mi állítólag fegyvereket rejtegetünk. Feldúltak mindent, de természetesen nem találtak semmit. Azt mondták, édesanyám izgatja a falu népét, ezért éjszakára beviszik. Hét évet kapott olyan „bűntettekért”, miszerint úgy becsapta az ajtót a néptanácsnál, hogy lehullott a vakolat. Télen még abban a vékony ruhában volt, amiben júniusban a mezőről hazajött. Három kicsi lány maradtunk itthon, édesapámmal. Aki nem érte meg, aligha tudja elképzelni, min mentünk akkor keresztül – meséli a nyugdíjas óvónő.
Romániában 1948. június 11-ét tekintik az államosítás kezdetének, bár ma a történészek inkább a kisajátítást vagy az elkobzást tekintik megfelelő kifejezésnek. Az államosításkor vagy kisajátításkor ugyanis, normális körülmények között, járna a tulajdonosoknak egy megegyezés szerinti vagy legalább államilag meghatározott kártérítés. Azok azonban, akiknek 67 esztendővel ezelőtt elvették a javait, egyetlen fityinget nem kaptak érte.
Elvben járt volna kártérítés, ám amire ezt megítélték volna, a volt tulajdonosok már régen a vádlottak padján ültek. A futószalagon gyártott koncepciós perekben legalább a gazdaság aláásásával, de sok esetben hazaárulással, a népi-demokratikus hatalom megdöntésének kísérletével, feljelentés megtétele elmulasztásával vádolták őket, és mindig be is bizonyították „bűnösségüket”. Bűnözők pedig nem kaphattak kártérítést…
A jogi alapot az öt nap alatt összeállított és megszavazott alkotmány képezte, amelynek 11-es cikkelye kimondta, „ha a közérdek úgy követeli”, akkor a magánkézben lévő termelőeszközök, bankok és biztosítótársaságok „átmehetnek az állam, azaz a nép tulajdonába”. E cikkely alapján adták ki az államosításról szóló 1948/119-es törvényt, amely alapján országszerte 1050 gyárat, üzemet, bankot, szállítási vállalatot, biztosítótársaságot koboztak el.
Erdély András
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Általános érdektelenség
Gazdasági terror van, az emberek félnek
Egy szál magában állt ki tegnap Szotyori-Nagy Áron, hogy tiltakozzon a tulajdonjog visszaállítási folyamatának lelassulása, mi több, mint fogalmazott, a visszaállamosítás ellen. Bár tömegesen kell még lenniük Sepsiszentgyörgyön hasonló helyzetben lévőknek, a tüntetés általános érdektelenségbe fulladt.
– Félnek az emberek, nem mernek kijönni tiltakozni, mert gazdasági terror van: ha szólni mersz, kirúgnak a munkahelyedről – állítja Szotyori-Nagy Áron. – Amit a kommunisták egy éjszaka elvettek, azt 25 év alatt nem voltak képesek visszaadni. Sepsiszentgyörgyön a 803 beadott igényből, tudomásom szerint 57et szolgáltattak vissza, és ezeket is a hatalom emberei kaparintották meg – nyilatkozta a Fogolyán-örökös.
Szotyori-Nagy felháborodását az „meglepetés” váltotta ki, amikor észrevette a városrendészeti tervben (PUZ), hogy az ő magánterületére, megkérdezése és beleegyezése nélkül, egy hatalmas parkolót tervez a város építeni.
– Miután 18 év pereskedés után szíveskedtek visszaadni a nagyapám által épített, szanatóriumnak szánt épületet, és a mellette lévő terület egy részét, látom, most újraállamosítják – méltatlankodik.
– Szó sincs semmiféle államosításról – nyilatkozta megkeresésünkre Sztakics Éva. A város még 2011-ben kidolgozott egy városrendészeti elképzelést. Ebben az áll, hogy az adott területen parkoló kialakítása lenne indokolt. Hogy ezt a területet megvásárolja-e a város, vagy megegyezik a tulajdonossal, hogy akár ő maga működtessen ott egy parkolót, vagy másképp, ez egy következő történet, de természetesen a tulajdonost nem lehet, és nem is akarjuk „megkerülni” – mondta a sepsiszentgyörgyi alpolgármester.
Erdély András
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Mégis kiürítik a kastélyt
Érvényben maradt a határidő
A sepsiszentgyörgyi bíróság elutasította az Árkosi Művelődési Központ keresetét, amelyben azt kérték, hogy halasszák el az intézménynek helyet adó Szentkereszty-kastély kiürítését addig, míg az általuk beadott fellebbezést meg nem vizsgálják. A kastélyt eszerint ki kell üríteni.
Ioan Sabău-Pop, a művelődési központ ügyvédje azt kérte, a kiürítés végrehajtását függesszék fel szeptember 8-ig, amikor tárgyalni fogják az általuk benyújtott fellebbezést, de elutasították. Az ügyvéd szerint több per van a különböző bíróságok napirendjén az árkosi kastély tulajdonjogának visszaállításával kapcsolatban, egyebek között kétségbe vonják az örökösödést bizonyító dokumentumok hitelességét is. Ugyanakkor azt mondják: a román államnak visszajárna az a 4,5 millió euró, amivel átalakították és modernizálták a kastélyt és a környező épületeket. Az egykor báró Szentkereszty tulajdonában lévő újbarokk kastélyt a kommunista hatalom államosította, előbb árvaház, majd a mezőgépészeti iskola kapott benne helyet, utána a termelőszövetkezetet költöztették az épületbe. 1982-től a Román Kommunista Párt tulajdonába került, és az államfő számára tartották fenn az épületet.
A kastély utolsó jogos tulajdonosa, ifj. báró Szentkereszty Béla földbirtokos leszármazott nélkül hunyt el. Távoli, a Dél-afrikai Köztársaságban élő rokonai a 2001/10-es törvény alapján kapták vissza a tulajdonukat, és az épület elhagyására szólították fel a központot.
A kilakoltatás hírére a központban május óta felfüggesztették a tevékenységet, így került például a Széchenyi-bál Zabolára. Ezen utólag módosítottak, mert most épp javában folyik a Román kultúra és identitás című tábor a besszarábiai középiskolásoknak.
Erdély András
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Nem vonzó a szakoktatás
A helyek fele betöltetlen maradt
A szakiskolák által felkínált helyek csaknem fele betöltetlen maradt a kilencedik osztályba induló tanulók első számítógépes elosztása után – tudtuk meg Kiss Imrétől.
A megbízott főtanfelügyelő szerint aggasztó, hogy a fiatalokat nem vonzza, hogy mesterséget tanuljanak, jóllehet sokkal nagyobb esélyük lenne munkahelyet találni, mint ha elméleti líceumban végeznek.
A számítógépes elosztás első fordulója után csaknem 350 betöltetlen hely maradt a szakiskolákban. A famegmunkálás, textil- és bőripar, villanyszerelői szakok valósággal panganak, viszonylag jól felteltek az autószerelő, turizmus és közélelmezés szakok.
Ezzel szemben például az elméleti líceumokban csak 27 helyet nem foglaltak el. Voltak olyan iskolák, ahol nagy túljelentkezést tapasztaltak. Ezek közé tartozik a kézdivásárhelyi Apor Péter Szakközépiskola, ahol a turizmus és közélelmezés szakon meghirdetett 28 helyre 41-en jelentkeztek, a 14 autószerelői helyre pedig 34-en.
Ez a két szak rendkívül népszerű volt a megyeszékhelyen is. A Puskás Tivadar Szakközépiskolában 14 autószerelői hely volt, de kétszer annyian, 28-an szerettek volna ebbe az osztályba bejutni. A Constantin Brâncuşi Líceum szakács- és pincérképző osztályába se „fért be” a 32 jelentkező a meghirdetett 28 helyre.
Bár a szakemberek régóta mondják, a tanulókhoz vagy még inkább a szülőkhöz nem jut el az információ, vagy nem veszik figyelembe azt: statisztikailag kimutatható, hogy sokkal nagyobb eséllyel pályázik egy – esetenként nem is rosszul megfizetett – munkahelyre az a tanuló, amelyik egy szakmát tisztességesen elsajátított, mint az, aki elvégez egy elméleti líceumot, és nem jut be az egyetemre.
Erdély András
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Több ezer érintett
Kárpótlás az özvegyeknek és árváknak
Anyagi támogatást kapnak azok a hadiözvegyek és hadiárvák, akiknek férje, édesapja 1938. november 2-a és 1945. május 9-e között a magyar királyi honvédség és csendőrség kötelékében szolgált és elesett – ismertette a hadigondozásról szóló törvény módosítását dr. Havasi János. A magyar televíziós szakember egy hadisírokról szóló film kapcsán beszélt a jogszabályról Tusványoson.
Havasi János elmondta: a törvény azokra is érvényes, akik 1947-ben elveszítették magyar állampolgárságukat. Megjegyezte, pár ezer embert érinthet a javaslat a határon túl. A juttatás független attól, hogy az elhunyt katona melyik egységben és milyen rangban szolgált. A támogatás mértéke a mindenkori magyar minimál nyugdíj 30 százaléka, jelenleg 8850 forint, amit a jogosult élete végig kap, visszamenőleg 2015. július elsejétől. A juttatás azoknak jár, akik férje, apja „elesett”, de Havasi János szerint ide értendők azok a besorozott személyek is, akiket eltűnteknek nyilvánítottak.
– Nagyon sokan csak „egyszerűen” eltűntek, nem jöttek vissza a háborúból. Ebben az esetben azt az iratot kell megkeresni, amivel ezt a tényt a hadügyminisztérium közölte a családdal. Ha nem kaptak ilyet, vagy nincs meg, akkor ezt ki kell kérni a honvédelmi minisztériumból, mert aki hadműveleti területen eltűnt, és utólag sem került elő, azt halottnak tekintik – magyarázza Havasi János.
A kérvényben minél több azonosításra alkalmas adatot be kell írni: pontos név, születési dátum, anyja neve, ha lehet, besorolásának helye, időpontja, utolsó tartózkodási helye stb.
A határon túli magyarok segítségre számíthatnak Magyarország külföldi konzulátusaitól – tudtuk meg a szakembertől.
Erdély András
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Mibe kerül Biró jelölése
Újabb be nem tartott ígéret?
Mibe kerülhet a Magyar Polgári Pártnak (MPP) az, hogy Biró Zsolt pártelnök az RMDSZ parlamenti választási listáján indulhasson? Ennek a hátteréről próbáltunk tájékozódni az MPP helyi vezetőinél.
Kulcsár-Terza József megyei elnök szerint „korai erről még beszélni”, de nem ördögtől való az ötlet, hiszen hasonló tárgyalások már 2008-ban is voltak.
– Az MPP mindig is azt mondta, hogy az önkormányzati választások eredményeiből kiindulva a parlamenti választásokra egy „nemzeti válogatottat” kell felállítani, hogy minél reprezentatívabb legyen a képviselet – érvelt Kulcsár-Terza.
A megyei MPP-elnök nem tud róla, hogy ez irányban konkrét tárgyalások történtek volna. Azelőtt még meg kell nézni, hogyan alakul a himnuszper, az autonómia statútum, vagy a székelyföldi „határ-világítás” sorsa – tette hozzá. Bálint József sepsiszentgyörgyi elnök egyáltalán nem lelkes. Szerinte „ennyire nem szenvedhet káderhiányban az RMDSZ”, és különben is: attól, hogy megígérnek valamit, még nem történik semmi.
– Huszonöt év be nem tartott ígéret után senkinek sem fog feltűnni, ha esetleg ezt sem teljesítik. Amúgy legalábbis furcsának találnám, hogy egy magát ellenzékinek tartó párt elnöke egy „hatalmon lévő” párt listáján induljon. Arról nem is beszélve, hogy ez most ismét listás választás: ha nem vagy jó pártkatona, a vezetőség bármikor megvonhatja tőled a politikai bizalmat, s azzal véget ért a karriered, jöhet a következő a listáról. Persze, elvben megteheti, hogy induljon, akár egyféle megtisztulási folyamat kezdete is lehetne az MPP-ben – nyilatkozta Bálint József.
Biró Zsolt esetleges indítását Tamás Sándor vetette fel a Sic Feszt – Székelyföldi Szabadegyetemen.
Erdély András
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Bezárt a Balassi Intézet
Lakatos Mihály: „Remélem, hagytam valamit magam után”
Egy karakteres kultúremberrel kevesebb van Háromszéken: lejárt a mandátuma Lakatos Mihálynak. Ezzel a Balassi Intézet – Magyarország Kulturális Központja (MKKK) sepsiszentgyörgyi kirendeltsége, legalábbis időlegesen, bezárta ajtaját. A magyar kormány ugyanis egyelőre nem hirdette meg a megüresedett posztot. A központ igazgatója kiürítette már irodáját, amikor a búcsúbeszélgetésre sor került.
A Székelyudvarhelyen született, magyar–francia szakos tanárember nagyon is jól tudta, hová pályázik, amikor a sepsiszentgyörgyi kirendeltség vezetését elnyerte, hiszen korábban, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának főosztályvezetőjeként tettleg hozzájárult az intézmény 2006-os létrehozásához.
– Miután Csíkszeredában már létrehozták a főkonzulátust, Székelyudvarhelyen már működött a Duna Televízió stúdiója, a háromszéki politikusok igen tevékeny lobbizásba kezdtek, hogy a Magyar Kulturális és Koordinációs Központ székhelye Sepsiszentgyörgy legyen. Ez ugyanis nem egy szentgyörgyi, hanem egy székelyföldi, sőt erdélyi intézmény volt, amelynek történetesen itt volt a székháza – eleveníti fel a kezdeteket Lakatos Mihály.
Az igazgató szerint sokat segített az, hogy ismerte az itteni körülményeket, meg az is, hogy Magyarországon hosszú időt töltött az adminisztrációban. „Kinti” pályafutását 1993-ban szegedi kollégiumi tanárként kezdte, majd igazgatói állásából „vitték fel” a minisztériumba. Bár nehéz „kiszedni” belőle, valahogy elmondja: nevét természetesen nem a telefonkönyvben találták meg. Határon túli magyar írók találkozóinak egész sorát szervezte, PhD-képzést szerzett, az Országos Fordítóiroda munkatársa lett, tanár volt a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán és egyáltalán nem utolsósorban megnyert egy országos drámaíróversenyt, amelyre 1200-an neveztek be.
Romániába 18 év után tért vissza, mint mondja, a körülmények, sajnos, nem változtak meg annyira, hogy ne tudott volna könnyen beilleszkedni. Úgy véli, sűrű programja volt (2014-ben például az MKKK gyakorlatilag heti egy tevékenységet szervezett), terveinek mintegy 80 százalékát megvalósította. Ezek közé tartozik a „madéfalvi veszedelemmel” kapcsolatos képzőművészeti pályázat, amelyre 35 remek alkotás született, amiket sikerült a helyi önkormányzat tulajdonába juttatni, nemkülönben a közös román–magyar értékeket bemutató programoknál a sepsiszentgyörgyi Hubbes László Hamvas Béla-fordítása, és jó ötletnek tartja a Gábor Áron-pályázatot is.
A jövőről egyelőre nincs döntés. Bár időnként felmerül a döntéshozók körében, hogy indokolt-e fenntartani egy intézményt, amely a magyar kultúrát terjeszti a tömbmagyarságban, Lakatos Mihály arra számít, lesz folytatás. Ha valaki a háromszéki kultúrafogyasztókat megkérdezné, nagy valószínűséggel azt a választ kapná, hogy az MKKK-nak és Lakatos Mihálynak „éreztük” a pozitív hatását, s ez nem pusztán abban merült ki, hogy a magyar nagykövetség alárendeltségébe tartozó intézményen szabadon loboghatott a magyar nemzeti zászló...
Erdély András
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Megállítani az elvándorlást
Sapientia-évnyitó Sepsiszentgyörgyön
Agrármérnöki karral bővítette oktatási kínálatát a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Sepsiszentgyörgyön. Antal Árpád polgármester szerint abból is látszik, hogy ez egy fontos nemzetpolitikai intézmény, hogy „még ki sem nyitottuk a kapukat, s már piszkálódnak a román ellenőrző hivatalok”.
Néhány évvel ezelőtt aligha tudtuk volna elképzelni, hogy ebben az épületben, ahol a „kommunizmus rabszolgáit” képezték, agrármérnöki képzést indítunk – mondta hétfői köszöntőbeszédében Kató Béla, a Sapientia Alapítvány elnöke. – A rendszerváltás után visszakapott földterületek nem maradhatnak parlagon, nem adhatjuk el olyanoknak, akik nem kötődnek ehhez a vidékhez, hanem meg kell művelnünk.
A református püspök szerint arra készülnek, hogy termőföldet vásárolnak, amit kedvezményesen adnak majd bérbe a leendő mérnököknek, hogy azon mintagazdaságokat hozzanak létre. Köszönetét fejezte ki a megye és a város elöljáróinak a támogatásért, mert „ha mindig csak a magyar kormány segítségét várjuk”, abból nem lehet hosszú távon megélni.
Dr. Dávid László rektor kijelentette: „Sepsiszentgyörgy ezzel igazi egyetemi várossá vált”, és úgy vélte: a helyben maradás záloga a tudás kihelyezése.
– A Sapientia-egyetemnek van egy hosszú távú célja, hogy Székelyföldet valami módon élhetővé tegye. Ehhez meg kell állítani az elvándorlást, amely azzal kezdődik, hogy elmennek a fiatalok egyetemre, és nagy részük nem jön haza. Ha itt van egyetem, itt van tudás, akkor nem innen mennek el, hanem ide fognak jönni – szögezte le a rektor.
Grezsa István miniszteri biztos azt mondta: az egyetem létrehozását egymillió euróval segítette a magyar állam, mert komolyan gondolja, hogy „minden magyar számít”, és azt szeretnék elérni, hogy a trianoni döntés századik évfordulóját emelkedő, gyarapodó nemzetként érjük meg.
Tamás Sándor szerint az elmúlt 25 évben 500 ezer hektár erdő- és ugyanennyi legelő- és szántóterület került vissza magyar magántulajdonba. Ez a kincs az elmúlt ezer évben is eltartotta Székelyföldet, ezután is eltartja, de csak akkor, ha megfelelően képzett, a hagyományokat tisztelő, de a modern technikát uraló szakembergárda kezelésébe kerül – mondta a megyetanácselnök.
Antal Árpád polgármester „hét­éves mandátumának legnagyobb megvalósításaként” értékelte a Sapientia megnyitását, és megjegyezte: az „illetékes elvtársak már hónapokkal ezelőtt piszkálni kezdték”, hogy milyen körülmények között adta át a tanács az épületet az egyetemnek.
– A Sapientia története az igazságtalanság története is, mert nincsen rendben az, hogy mi a román államnak fizetjük az adót, de ha bizonyos szakokat magyarul akarunk tanulni, azt csak a magyar adófizetők pénzén tehetjük meg – jelentette ki az elöljáró.
Az egyetemen idéntől 25 ingyenes és öt költségtérítéses helyen 30 diák kezdi meg a tanulmányait, mintegy huszonöt, részben helyi, részben a marosvásárhelyi, kolozsvári és csíkszeredai karokról betanító egyetemi oktató irányítása alatt.
Erdély András
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Ötödször ünnepeltek
Jubileumi Brassói Magyar Napok
Vasárnap este Edda-koncerttel értek véget az ötödik alkalommal megszervezett, egyhetes Brassói Magyar Napok. Szombaton a Quimby muzsikált a Tanácstéren felállított színpadon, és ugyancsak szombaton került sor a hagyományos Cenk-túrára is.
A csaknem száz természetbarát ünneplő a Gábony-lépcsőn vágott neki a város fölé magasodó 960 méter magas csúcsnak. A tisztásra érve Kovács Lehel egyetemi tanár felidézte Déryné Széppataki Róza, az első magyar opera‐énekesnő, a vándorszínészet kora legnépszerűbb színésznőjének 1826. májusi Cenk-túráját, amikor is egy hirtelen jött felhőszakadás ugyancsak elmosta a kirándulást és az asszonyok habkönnyű ruháit. Dérynét kivágott cipőben, fehér vasalt mollruhában és rózsás tüllkalapban érte az eső.
A csodálatos helyszínnek megvannak a maga hátrányai: az Árpád-szobornál tartandó hagyományos imáról szó szerint lekésett az esküvői kötelezettségei miatt később induló unitárius tiszteletes, aki már nem tudta hátrányát behozni, így az egybegyűltek nélküle mondtak el egy Miatyánkot.
Toró Tamás főszervező, az Erdélyi Magyar Néppárt helyi elnöke „igen sikeresnek” minősítette „Dél-Erdély legnagyobb magyar rendezvényét”.
Erdély András
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

A dél-tiroli minta
Konferencia: nyelvi jogok Európában
A dél-tiroli nyelvi jogokat ismertette Sepsiszentgyörgyön Sergiu Constantin a Regionális nyelvek és nyelvi jogok Európában: gyakorlat és elvárások című konferencián. Kiderült, hogy ott még a gyorshajtókat is három nyelven bírságolják meg!
A bolzanoi Kisebbségi Jogok Európai Akadémiájának kutatója kifejtette: Olaszország húsz régiójából ötnek van speciális státusa. A két nagy szigetnek, Szicíliának és Szardíniának, valamint három északi tartománynak: a franciák által lakott Valle d’Aostának, a szlovén többségű Friuli-Venezia Giulának és a németajkúak által lakott Trentino-Alto Adige/Südtirolnak. Ez utóbbi abban is különleges, hogy két területi alegységből áll.
Itt már 1948-ban kidolgozták az első autonómia-statútumot (a terület különleges státusa benne foglaltatott az 1947-es párizsi békeszerződésben, nem lehetett „belügyre” hivatkozni), ám a régió határait úgy határozták meg, hogy olasz többsége keletkezett, ezért a németek nem tudtak lényeges dolgokban dönteni. Több évtized cirkusz, tüntetés, mi több, terrorista jellegű akció után, 1972-ben hirdették ki a második autonómia-statútumot, amely már tartományi szinten osztott le jogosítványokat, figyelembe véve, hogy a terület félmilliós lakosságának 69 százaléka német, 26 százaléka olasz és 5 százaléka laddin. A korábbi erőszakos betelepítés következtében a főváros, Bolzano lakosságának 75 százaléka olasz.
A statútum életbeültetése húsz évig tartott. Csak 1992-ben fogadták el, akkor jelentette be Ausztria és Olaszország az ENSZ-nél, hogy a helyzetet megoldottnak tekintik. Ezzel együtt a mai napig vannak olyan tételei, amelyek még nem működnek.
A jogok helyhez kötöttek. A Dél-Tirolban élő laddinoknak például minden joguk megvan, ha azonban Trentinóban laknak, akkor ezek közül jó néhányat nem használhatnak, de ha már a tartományuktól délre fekvő Belluno megyébe költöznek, akkor gyakorlatilag semmilyen plusz jog nem illeti meg őket.
Minden – iskolai, egészségügyi, kulturális, állami stb. – intézmény posztjai a lakosság aránya szerint osztódnak le, emiatt nagyon fontos a tízévenkénti népszámlálás, amikor mindenkinek valamelyik népcsoporthoz tartozónak vagy ahhoz „közelállónak” kell vallania magát. Németnek kiírt állást csak olyan személy foglalhat el, aki németnek nyilvánította magát. Az „etnobizniszt” azzal zárják ki, hogy egyrészt ellenőrzik a nyelvtudást, másrészt a nemzetiségi nyilatkozatot meg lehet változtatni, de csak öt évvel az előző után, és csak két év múlva lép életbe.
Az olasz és német iskolákban mindenütt kötelező a másik nyelv tanítása, a laddinoknál mind a három. A bolzanói egyetem német, olasz és angol nyelvű. A nyelvi jogokat minden szintén be kell tartani: még a gyorshajtási jegyzőkönyvet is megsemmisíti a bíróság, ha kiállításánál megszegték ezeket. Minden közirat, beleértve a személyi igazolványt két- (vagy három-) nyelvű – magyarázta Sergiu Constantin, és rámutatott: ennek ellenére az olaszok 38,8 százaléka nem beszél jól németül, a németek 5 százaléka nem képes megértetni magát olaszul.
Erdély András
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Elegük lett a diktatúrából – Kiléptek a néppártból, és mozgalmat alapítottak
Hét értelmiségi lépett ki tegnap az Erdélyi Magyar Néppártból (EMNP). A sajtóértekezleten tettüket „a pártban eluralkodó diktatórikus vezetési stílussal” indokolták. Ugyanakkor bejelentették: létrehozzák a Szövetség A Magyarság Megmaradásáért mozgalmat.
A viszony akkor kezdett végleg megromlani, amikor 2015. március 30-án az EMNP sepsiszentgyörgyi szervezete Bedő Zoltánt választotta elnöknek. Ez nem esett egybe az országos elnökség akaratával, ezért a küldöttgyűlést határozatképtelennek nyilvánították, a választási eredményt megsemmisítették.
Bedő Zoltán felolvasta a szabályzat vonatkozó passzusát, amely szerint az a személy, aki egy évig nem fizeti a tagsági díjat, elveszíti tagságát. Ők törölték a pártból azokat, akik nem egy, hanem két éve nem fizettek tagsági díjat, maradtak 145-en. A tisztújító gyűlés akkor határozatképes, ha a tagságnak legalább 20 százaléka (29 személy) jelen van, ehhez képest 42-en voltak. Ezt egyébként alátámasztja az a hangfelvétel is, amit Bedő bejátszott, és amin az ülést vezető Johann Taierling országos alelnök jól érthetően „határozatképesnek” nyilvánítja a küldöttgyűlést.
Az országos elnökség ennek ellenére érvényesítette akaratát, amiért Bedő az Országos Szabályzatfelügyelő és Etikai Bizottsághoz (OSZEB) fordult, amely a megyei bizottság hatáskörébe utalta az ügyet, és minden további lépést megtiltott a helyzet tisztázásáig. A megyei bizottság visszahelyezte Bedőt eredeti tisztségeibe, ám ennek ellenére az országos elnökség új (ezúttal tényleg határozatképtelen) küldöttgyűlést hívott össze, feloszlatta a szervezetet, majd újraalakította, új vezetőséget választott, és kizárta Bedőt a pártból. Mi több, szeptemberben, soron kívül, egy újabb kongresszust hívott össze, amellyel megszűnt „az elnökségnek nem tetsző döntést hozó” OSZEB mandátuma is – foglalta össze Bedő Zoltán, aki leveleket, dokumentumokat is bemutatott a sajtónak.
– Még azt is felrótták, hogy kiálltam a polgári párt által feltett székely zászló és a himnusz mellett – panaszolta a volt elnök.
Kilépett a pártból Fazakas Ildikó pszichológus, Tóth Barnabás tanár és Tréfás János vállalkozó, mert „jogtalanul és szabályzatellenesen feloszlatták a jól működő sepsiszentgyörgyi szervezetet „, továbbá Váncsa Albert tanár, megyeszékhelyi tanácsos, mert „a pártot megélhetési politikusok vezetik”. „Békével távozik” dr. Tompa György orvos, megyei tanácsos, mert „egy valamire való szervezet alulról építkezik, és nem felülről”, és kilépett dr. Ütő Gusztáv képzőművész, egyetemi tanár is, mert rájött, hogy az „EMNP tagságának fele a titkosszolgálatok által beépített bomlasztó elem”.
Hogy az akkor őket támogató 136 ember (számításuk szerint kilencen álltak át az „új” EMNP-be) „ne menjen szélnek”, elhatározták, létrehozzák a Szövetség A Magyarság Megmaradásáért mozgalmat, amely nem párt, nem akarnak indulni a választásokon, és ahová „őszinte szeretettel várnak mindenkit”, aki tenni akar a magyarság érdekében.
Ez csapatmunka. Aki nem tud csapatban dolgozni, az vagy kiáll, vagy kizárják, még akkor is, ha minden emberért kár – reagált megkeresésünkre Toró T. Tibor. Az EMNP országos alelnöke hozzátette: reméli, hogy a helyi vezetés és a közvélemény „a helyén kezeli ezt az ügyet”.
Erdély András
Székely Hírmondó
Erdély.ma

Alaphármast építenek
Közösségfejlesztés magyar kormányzati segítséggel
Játékokat és gyerekkönyveket tartalmazó Csodasarkot adott át tegnap a Váradi József-iskolának és a Székely Mikó Kollégiumnak Potápi Árpád. A magyar miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára ezt követően részt vett a Studium Orvosi Szolgálati Lakások átadó ünnepségén, miután ezek felépítését a magyar kormány 340 ezer euróval támogatta.
A Váradi József Általános Iskola dísztermében Fekécs Károly igazgató és mintegy ötven fehéringes-nyakkendős kisiskolás fogadta a magyar küldöttséget. A történelem szakos tanári alapvégzettségű államtitkár, aki „kedves kollégáknak” tekintette a megjelent pedagógusokat, közvetlen hangú beszédben gratulált A mi városunk pályázat győzteseinek (összesen több mint 3000 intézmény versengett), és „az első hóval elébe menve a Mikulásnak”, átadta az innovatív játékokból és könyvekből álló, százezer forint értékű csomagokat.
A Csodasarkot Zsigmond Katalin nyerte (I. osztály, tanítónő Domokos Zsuzsanna), díjat kapott Berde Blanka (IV., Tankó Blanka), Gáspár Dániel (I., Bardócz Ildikó), Szonda Regő (II., Saica Enikő), Gáspár Hanna Petra (Gulliver óvoda, Bódi-Bartos Laura). A versenyben egyénileg vettek részt a gyerekek, de az elismerés az osztályaiknak dukál. Az ajándékcsomagokat helyben, fülig érő szájjal és remegő kézzel fel is a nyitották!
Ezt követően átadták a sepsiszentgyörgyi Dr. Fogolyán Kristóf Megyei Kórház udvarán mintegy 450 ezer euróból épített hat orvosi lakást.
– Ez egy olyan eszköz, amivel itt tudjuk tartani az orvosainkat, és biztonságos egészségügyi ellátást tudunk biztosítani a lakosságnak. Előremutató kezdeményezés, amelynek nemsokára Szatmárnémetiben lesz folytatása – nyilatkozta Potápi Árpád.
A lakások alapkövét két éve rakták le a marosvásárhelyi Studium Prospero Alapítvány kezdeményezésére.
– Az a tapasztalatunk, hogy nagy igény van ilyen jellegű segítségre, és mi ezzel szeretnénk hozzájárulni ahhoz, hogy magyar emberhez magyarul szóljon az orvos – mondta dr. Vass Levente, az alapítvány elnöke.
Antal Álmos, a kórház orvos-igazgatója szerint „a kezdő orvos tíz gondjából kettőt megoldottak”: munkahelyet és lakást ajánlottak.
Dr. Ráduly Orsolya rezidens labororvos jó szívvel el is fogadta ezeket, annál is inkább, mert „nem a pénzt tekinti elsődlegesnek, hanem azt, hogy segítsen saját közösségének”.
Antal Árpád szerint „kár, hogy a román kormány kimaradt ebből a projektből”, amelynek nagy részét a magyar kormány állta. A megyei és a városi önkormányzat olyan munkát végzett el, „ami nem lenne feltétlenül a feladata” – jelentette ki a megyeszékhelyi polgármester.
Tamás Sándor megyetanácselnök az „alaphármasnak” számító híd-út-kórház-fejlesztés részeként tekint erre a beruházásra, amelyhez még a 18 millió eurós kórházfelújítás is tartozik, benne 4 millió eurónyi új berendezéssel. Incze Zsolt református esperes nem hazudtolta meg önmagát, áldása előtt azt kívánta: „Itt üldögéljenek naphosszat, és unatkozzanak az orvosok, semmi dolguk ne legyen.”
Erdély András
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely

Elégedetlen az EMNP
„Bohózattá alakítják a tanácsülést”
Az RMDSZ és az MPP képviselői olyan alacsony röptű előadást tartottak, hogy arra a szintre nem érdemes leereszkedni – fogalmazta meg véleményét a megyei tanács tegnapi ülése után Benedek Erika, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) frakcióvezetője.
Benedek Erika azon háborodott fel, hogy a Magyar Polgári Párt (MPP) megyei elnöke azt javasolta, vegyék le a napirendről az EMNP határozattervezetét, amelyben kérik, hogy a pártból kizárt Bedő Zoltán helyét, akinek mandátumát megszüntette a prefektus (ezt egyébként Bedő Zoltán megtámadta) a választási listán következő jelölttel egészíthessék ki. Kulcsár-Terza József „cinkossággal” vádolta az EMNP-t amiatt, hogy a prefektushoz fordult azért, hogy az „összefogáspárti” Bedő Zoltán helyett más tanácsost hozzanak.
A javaslatot Benedek Erika, Szakács Zoltán (EMNP) és a liberális Kovács-Cziprián Loránd ellenszavazata, valamint a román képviselők és a megyetanácselnök tartózkodása mellett, 21 szavazattal elfogadták.
– Bedő Zoltán tanácsosi mandátuma mindenképpen megszűnt, hiszen a párt vezetősége akárkit visszahívhat egy testületből, akár anélkül is, hogy kizárja a pártból. Amúgy, a megváltozott procedúra szerint, a mandátumot csak a prefektus semmisítheti meg, máshoz nem fordulhattunk. Itt egy bohózat szintű erődemonstrációt láttunk, amiben az RMDSZ megyei elnöke, aki korábban minden párbeszédet elutasított, összefogott azzal az MPP-elnökkel, aki a nagy belső demokrácia fejében azt sem tudja, miként rúgja ki saját, nyitott agyú sepsiszentgyörgyi vezetőjét, és jól „megleckéztették” a renitens EMNP-frakciót. Csak gratulálni tudok. Elérték, hogy csonka maradt a megyei tanács – szögezte le Benedek Erika.
Erdély András
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely

Felkérés kutatókhoz
Ismét kialakítják az egykori székeket
Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke évértékelő, sepsiszentgyörgyi sajtóértekezletén jelentette be, hogy 2016-ot a székely székek évének nyilvánítják, és arról is beszélt, hogy készülnek a Harmadik Székely Kongresszusra.
Az idei sikeres esztendőnek tekinthető, Székelyföld határainak kivilágítása nem csak egy pozitív közösségi élményt jelentett, hanem lehetőséget teremtett arra is, hogy az SZNT vezetői szűkebb pátriánk településeinek vezetőivel, lelkészeivel, civil aktivistáival találkozzanak, és megalapozzák a 21. századi határőrmozgalmat – jelentette ki Izsák Balázs. A következő esztendőre célul tűzik ki, hogy a székely önazonosság megtartása érdekében, az önkormányzatok társulásával ismét kialakítsák az egykori székeket, ezért meghirdetik a székely székek évét. Elhatározták azt is, hogy az 1902-es és 2002-es tusnádi, illetve tusnádfürdői kiadások után 2016-ban megtartják a Harmadik Székely Kongresszust.
– Fontosnak tartjuk, hogy az autonómiamozgalomba bevonjuk a szakmai elitet, amely a politikum esetleges kampány ízű megnyilvánulásaitól függetlenül választ keres a legfontosabb kérdésekre – mondta Izsák.
Az SZNT elnöke a fontos kérdések közé sorolta, hogy milyen Székelyföld valós gazdasági helyzete, milyenek a tulajdonviszonyok, milyen regionális gazdaságpolitika alkalmazása lenne hatékony, mit lehet tenni most, és melyek azok az intézkedések, amelyek csak az autonómia kivívása után alkalmazandók, hogyan lehet gátat szabni a negatív demográfiai folyamatoknak. Arra kéri a témában jártas kutatókat, a fiatalokat is, hogy egy év alatt fogalmazzák meg szakmai álláspontjukat ebben a tárgykörben.
Erdély András
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely

Évértékelő sajtóértekezlet
Megerősödött és megfiatalodott az EMNP
Optimista hangnemben zárta az évet az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) sepsiszéki szervezete. Kolcza István széki elnök évértékelő sajtóértekezletén azt mondta: a párt 2015 folyamán megfiatalodott és megerősödött.
A széki elnök szerint a fiatalokat érdekli a politika, és egyre többen látják be, hogy az EMNP által választott út a „helyes út”, s készen állnak a 2016-os választásokra. Jelezte: Sepsi Csillag néven tájékoztató füzetet adnak ki a 2015-ös tevékenységükről.
A választásokkal kapcsolatban Molnár Attila korábbi ügyvezető elnök elmondta, személyesen felel a Magyar Polgári Párttal (MPP) tartandó kapcsolatért, és változatlanul él a közös projekt, amely szerint Sepsiszentgyörgyön közös tanácsosi listával és polgármesterjelölttel indulnak a helyhatósági választásokon.
Kovács Hunor, frissen választott ügyvezető elnök a párt 2015-ös tevékenységéről számolt be, Váncsa Attila elnökségi tag a megyeszékhelyi közlekedéssel kapcsolatos észrevételeit ismertette – a részletekre visszatérünk.
Kátai Zsuzsa, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács megbízott elnöke szerint a szervezet „tartalmas évet” zárt, amelynek felelevenítette legfontosabb mozzanatait.
Erdély András
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely

Mit hoz a „stratégiai partnerség”?
Ismét nem ért egyet a megyei és a sepsiszentgyörgyi elnök
Nem a „legnagyobb megvalósítás” az RMDSZ-szel kötött „stratégia partnerség”, de nincs tisztában az erdélyi magyarság helyzetével az, aki tagadja a párbeszéd szükségességét – véli Kulcsár-Terza József, a Magyar Polgári Párt Kovászna megyei elnöke. Bálint József, a polgáriak sepsiszentgyörgyi elnöke szerint „még egy ilyen egyezség, s elvesztünk”.
Az idei esztendő legnagyobb eredménye, hogy nemzeti ügyekben – himnusz, zászló, autonómia – az erdélyi magyar pártok felülemelkedtek szűkös érdekeiken, és összefogtak. Ez annál is fontosabb, mert a román hatalom részéről semmiféle változást nem észlelni a kisebbségek jogainak tekintetében, jelentette ki Kulcsár-Terza József.
– Ez nem jelenti azt, hogy az MPP feladta volna saját identitását, arculatát, programját, nem jelenti azt, hogy be akar olvadni az RMDSZ-be. Én leszek az első, aki kiáll a pártból, ha bármi hasonlóra utaló jelet észlelek. Ez nem jelenti azt sem, hogy feladtuk a választás szabadságát. Azt jelenti, hogy az önkormányzati választásokon, ahol a verseny veszélyezteti a magyar képviseletet, és lehetséges, ott összefogás van, és összefogás lesz a parlamenti választásokon is – tisztázta a helyzetet Kulcsár-Terza.
A megyei elnök szerint azonban az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) „annyit ártott” a székelységnek és a magyarságnak, hogy azt „megbocsátani nem lehet”. Az EMNP „bűnlajstromán” szerepel, hogy „szétverte a jobboldalt, és parlamenti indulásával megosztotta az erdélyi magyarságot”. Már ez is elég volna ahhoz, hogy az országos elnökség elutasítsa azt a választási együttműködési megállapodást, amit a megyeszékhelyi szervezet az EMNP helyi vezetőivel kötött – szögezte le.
Bálint József merőben másképp látja a kialakult helyzetet. Szerinte fölösleges a stratégiai partnerséget hangoztatni, ha – amikor kell – „a stratégiai partnerünk vagy nincs ott, vagy éppen keresztbe tesz”.
– Lehet, hogy a fene nagy stratégiai partnerséggel egyszerűbbé válik a megmérettetés a következő választásokon, de határozott álláspontom az, hogy ezáltal éppen azok a szavazók a bizalmát játsszuk el, akik eddig minket támogattak, és ezekbe a pozíciókba juttattak. Bár szórványban akár pozitív hatásai is lehetnek, a stratégiai partnerségbe indulókat az RMDSZ-szavazók juttatják majd be, s ezzel a maradék hitelünk is odavész – jelentette ki a helyi elnök.
Bálint József szerint az EMNP-vel helyi szinten kezdeményezett együttműködés mindenképpen legitim, még akkor is, ha az országos vezetés „olvasatlanul elvetette”, mert itt megtartották a szabályzat által előírt tisztújítást. Azoknak, akik „stratégiailag partnerkednek”, jó másfél éve lejárt a mandátumuk – világított rá Bálint József. A megyeszékhelyi elnök elmondta: az országos elnökség egyszer már „szőnyegre hívta” azzal, hogy vigye magával előre megírt felmondását, de a „kirúgási jelenet elmaradt”, így akár arra is van remény, hogy belátják: a nemzeti oldalon politizáló EMNP-vel kell együttműködni.
Erdély András
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely

Ösztöndíj egyetemistáknak
Diplomadolgozattal lehet pályázni 
Január 22-ig nyújthatják be pályázataikat a sepsiszentgyörgyi tanácshoz azok a végzős egyetemisták, akik diplomadolgozatukat Sepsiszentgyörggyel kapcsolatos témában írják, és ehhez a város támogatását kérik. A kiírás egyaránt érvényes az alap-, a mesteri és a doktori képzésre.
Az ösztöndíjra azok a legtöbb 35 éves, végzős egyetemisták pályázhatnak, akik állandó sepsiszentgyörgyi lakhellyel rendelkeznek, és egy államilag elismert (nem föltétlen romániai) egyetemet látogatnak. A pályázat elbírálásakor figyelembe veszik az utolsó év általánosát, a megjelent publikációkat, a tudományos ülésszakokon elért eredményeket, a témaválasztás hasznos voltát, innovatív jellegét, a gyakorlatban való felhasználás lehetőségét.
Az ösztöndíjat négy hónapon keresztül folyósítják, márciustól kezdve. Értéke havi 300 lej az alapképzés, 500 a mesteri és 1000 a doktori képzés esetében. A nyertesek névsorát február elsején teszik közzé, óvni 4-ig lehet. A végleges eredményeket február 9-én ismertetik. Tavaly 14-en pályázták meg a hallgatói ösztöndíjat, és négyen érték el a szabályzat szerint meghatározott minimális pontszámot. 
Erdély András. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Hárompártos egypártrendszer
A Magyar Polgári Párt (MPP) úgy viselkedik, mintha valami cselekvési programja lenne, amelyet még valamikor Szász Jenő állított össze. Az MPP exelnökétől, még polgári szövetséges „idejében” bármit kérdezhettél, ő, mielőtt válaszolt volna, egyszer elsorolta az RMDSZ „bűnlajstromát”. Volt egy „fekete listája”, amire – nem alaptalanul – összeírta akkori ellenfelének vétkeit, ami valahogy úgy kezdődött, hogy „az RMDSZ már rég nem szövetség, nem magyar, s legfőképpen nem demokratikus”. Ezt követte a bizonyítás, hogy mindent központilag szabnak meg, elfojtják a különvéleményt, egy-két zsíros tisztségért mindent feladnak, stb. A párt mostani vezetői, úgy tűnik, valahonnan megszerezték ezt a listát, s most pontról pontra az összes hibát elkövetik, amit anno felróttak az RMDSZ-nek. Belső ügy – mondhatnánk erre.
A másik oldalon, az Erdélyi Magyar Néppártnál (EMNP) már korábban sikerült – néhány személyi ellentét miatt – alapjaiban szétverni az úgy ahogy működő háromszéki szervezetet. Lehet szépeket mondani a fiatalításról, de attól tartok, ha most, néhány hónappal a választások előtt kiállnék az utca sarkára, s az első 25 embert megkérném, hogy soroljon fel tíz EMNP-s politikust, siralmas eredmény jönne ki. Belső ügy – mondhatnánk erre is.
Az viszont nem belső ügy, ami mindennek a következménye: az RMDSZ úgy fog ismét gyakorlatilag ellenfél nélkül maradni a választásokon, hogy jószerével a kisujját sem kellett ezért mozdítania, noha valószínűleg a háttérből „besegített”, hogy ezek az ellentétek fellángoljanak, de komoly erőfeszítésre nem kényszerült. Ilyenformán aligha mentesíthetők a felelősség alól azok, akik a választás szabadsága, az autonómia-küzdelem kibontakozása, a kuruc–labanc harcok és egyéb hangzatos jelszavak kinyilvánítása mellett kardélre hányják egymást, és otthagyják számottevő ellenzék, fékek és ellensúlyok nélkül az RMDSZ-t, gyakorlatilag saját kezükkel teremtve meg az eredeti rommagyar „hárompártos egypártrendszert”.
Erdély András. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Közvitán a kerettanterv
Megszűnik a magyar történelem oktatása? 
Január 23-ig közvitán van az új, szeptembertől esedékes kerettanterv. Három változat van, de mindháromban közös: a 6–7. osztályban csak heti egy történelemóra lehet, ami azt jelenti, hogy a magyar történelem tanítása, aminek jogát hosszas küzdelem után sikerült kiharcolni, most megszűnik – hívta fel szerkesztőségünk figyelmét egy olvasó. Király András államtitkárnál érdeklődtünk.
A helyzet nem jó, de ennyire nem is rossz – világosított fel Király András.
– A magyar történelemórát nem törölték el, ugyanis a minisztérium honlapján közvitára bocsátott tervezet az „alapnak” számító román tannyelvű oktatás tervezett óraszámait részletezi, ha megfigyeli, az anyanyelvórák is hiányoznak. Ez a dolog jobbik fele. A rosszabb az, hogy a magyar, illetve más, a romántól különböző anyanyelvű tanulók specifikus óráit majd ennek véglegesítése után hozzáteszik, azaz ezek az órák „nettóban” pluszban lesznek – magyarázta az államtitkár.
Király András azt mondja: a gond az, hogy az állandóan cserélődő miniszterek miatt (2010 óta nyolcat számlált meg) gyakorlatilag nem történt meg a régóta tervezett tantervi reform, azaz, hogy az új tanügyi törvény értelmében a tananyag szellősebb, érthetőbb, gyakorlatiasabb, taníthatóbb legyen.
– Arról volt szó, hogy csökken a tananyag mennyisége, hogy alkalmazható és érthető tudásanyag kerül a tantervbe. Minthogy azonban minden minisztercsere hónapokra megbénította a folyamatot, amit jó esetben folytattak, de a legtöbb esetben elölről kezdtek, a tantervi reform egyszerűen nem valósulhatott meg – mondja Király András.
Az államtitkár szerint erre azért van szükség, mert másként a magyar gyerekek specifikus órái csak pluszban kerülhetnek be az óratervbe. Nem kérhetem azt, hogyha az 5–8 osztályos román gyerekeknek két idegen nyelv a kötelező, akkor a magyaroknak csak egyik legyen az, s helyette, mondjuk, magyar vagy történelemórája legyen. A megoldás az lenne, hogy a tananyag legyen kevesebb, hogy a gyerek – ha már sokat ül az iskolában – legalább ne legyen fáradt. A tananyag csökkentése a román gyerekeknek sem „ártana meg”, hiszen ha évente, országszerte, a nyolcadikos gyerekek 40 százaléka elbukik a képességvizsgán, akkor lehet, hogy nem a tanulókkal van a baj, ám erről évek óta nem tudom meggyőzni kollégáimat – állítja Király András.
Az államtitkár attól tart, hogy a fent említett okok miatt a tantervet kidolgozó Országos Nevelésügyi Intézet munkatársai egyszerűen nem lesznek képesek 2018-ra, amire a tanügyi reformmal indult elsősök „odaérnek”, elkészíteni az 5–8 osztályos curriculumot. Véleménye szerint nagy kavarodást okozna, ha ez nem készülne el időben, de ennél sokkal károsabb lenne az, hogyha egy rosszat csinálnának, és azzal indítanák a gimnáziumi ciklust, hiszen erre épül majd a líceumi tagozat alaptanterve. 
Király arra biztatja a pedagógusokat, hogy tanulmányozzák, és szóljanak hozzá a publikált tervezethez. Határidő: január 23. 
Erdély András. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Idősek kálváriája készül?
A bürokrácia diszkrét bája 
A több mint 50 településen kilencszáznál több háromszéki idős embert gondozó Diakónia Keresztyén Alapítvány (DKA) munkáját minisztériumi bürokraták készülnek lapátra tenni. Ezt Tóth Anna igazgató egy mondatban így foglalta össze: „a minisztérium azért nem adott nekünk támogatást, mert mi nem bizonyítottuk, hogy kértünk tőlük egy olyan licencet, amit ők adtak nekünk. Ugye, nem érti?” A történet nemcsak papírokról szól, hanem terepező ápolókról, és kilencszáz idős ember sorsáról a román bürokrácia útvesztőjében.
– Szóval – kezdte elölről lassabban – hátha a mindenben valami logikát kereső újságíró is megérti a történetet: a tavaly megváltozott törvény szerint egy szervezet csak úgy kérhet támogatást szociális tevékenység folytatására, ha minden tevékenységre (öregotthon, betegápolás, otthongondozás, stb.) külön-külön engedélye, úgynevezett licence van, amit december 30-a előtt kérni kell a következő évre. Minthogy én tudtam, hogy mi majd kérünk támogatást, már októberben összeállítottam a megszámlálhatatlan dokumentumból álló dossziét, és licencet kértem 2016-ra. A paksamétát tértivevénnyel postáztam a minisztériumnak, és annak rendje és módja szerint, megkaptam az igazolást, hogy a küldeményt átvették. A támogatásért október 30-i határidővel kellett folyamodni ugyanahhoz a minisztériumhoz. Van erre vonatkozó törvény (1998/34), van annak egy melléklete, hogy mi minden kell hozzá, nem először csináljuk, egyenként vettünk minden pontot, összeállítottuk, hiánytalanul leadtuk, és vártunk. És kaptunk választ, hogy elutasítottak, mert hiányos a dokumentáció. Ugyan minden benne van, amit a törvény kér, de a minisztérium, az igénylési időszak vége fele egyszer csak feltett egy „pontosítást” a honlapjára, amely szerint mindazokon kívül, amit a 34-es törvény előír, még csatolni kell egy bizonylatot, miszerint a szervezet kért licencet. Ez nem volt benne, a dokumentáció hiányosnak találtatott, meg sem nézték a tartalmát, elutasították – részletezte az igazgató a hatóság észveszejtő trükkjeinek egy részét.
– Próbáltam én magyarázni, hogy minden dokumentumot, amit kér a jogszabály, csatoltunk, hogy egy minisztériumi „pontosítás” nem írhat felül egy törvényt, hogy a szóban forgó kérést hetekkel korábban, ugyanabba a minisztériumba leadtam, akár megkérdezhették volna a szomszéd irodában, hogy a „hiányzó” igazolás itt van a kezemben, bármikor kiegészítem vele a dokumentációt, hiába, mert „utólag nem fogadhatjuk el” alapon elutasítottak – elevenítette  fel Tóth Anna.
A DKA, amely több mint ötven településen, 27 terepező ápolóval, kilencszáznál több háromszéki idős embert gondoz annak otthonában, a tavalyi válságköltségvetéssel számolva, havi 33 ezer lejt bukott, és az önkormányzatok hozzájárulásából túlélésre rendezkedett be.  Ez a fizetések azonnali csökkenését okozta a személyzetnél. Persze, a munkaórák számát csökkentették, amitől azonban a munka nem lett kevesebb. Ezt két hónapig, mert – elvben – februárban ismét pályázhatnak, hiszen közben a licencet formailag is megkapták. Hogy mi lesz akkor, ha valamiért akkor is elutasítják támogatási kérelmüket, Tóth Anna arra kért, egyelőre ne kérdezzük… 
Erdély András. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Helyileg kezelhetetlen a helyzet – Hetében tartott terepszemlét az amerikai nagykövet 
Bár minden bizonnyal felkészítették, hogy mi következik, az Egyesült Államok nagykövete aligha tudta, hova kerül, amikor elfogadta a romasegítő programokat futtató OvidiuRo Egyesület meghívását. Hans Klemm ugyan rezzenéstelen arccal ment, amerre vendéglátói terelték, de szemlátomást nehezen hitte, amit lát.
A rendkívüli mélyszegénységben élő hetei romákhoz látogatott Hans Klemm. A –10 fok ellenére ingben és vékony szvetterben vidáman szánkózó gyerekek, akik „nincs semmi baj, csak a lábam fázik” felkiáltással élvezték a tél szépségeit, kissé szokatlan látványt nyújthattak a diplomatának. Két viskóba is bement, az egyikben 12 gyereket nevelnek. Amikor a pár tagú küldöttség bevonult a házba, a többiek szó szerint nem fértek be.
Az OvidiuRo által létrehozott óvodában jobb a helyzet, fűtés van, tízórait adnak. Az ötven gyerek közül közel ötvenen állandóan ott vannak – tudtuk meg Bokor Attilától, a roma oktatásért felelős tanfelügyelőtől.
Az árapataki általános iskolában tett látogatáson kiderült: a maga 1050 tanulójával a megye legnépesebb ilyen intézménye. A helyszínen tartott megbeszélésen Leslie Hawke (a 2015-ben Oscar-díjra jelölt Ethan Hawke édesanyja), az OvidiuRo társalapítója létszükségletnek nevezte a roma gyerekek felzárkóztatását, és arra kérte a jelenlévőket: tegyenek javaslatokat ebben az irányban. Kovács László polgármester szerint a legsürgősebb az elektromos árammal való ellátás megoldása. Az, hogy csak olyan házba kötik be a villanyt, amelynek telekkönyve van, nem vezet sehová. 
– Egy kábellel rácsatlakozik a szomszédra, az áramot úgyis elfogyasztja, csak számon sem lehet rajta kérni, és állandó baleset- és tűzveszély áll fenn – tapintott rá a lényegre a polgármester.
Dúló Szilárd iskolaigazgató az infrastruktúra hiányára panaszkodott. Elmondása szerint, csak úgy tudták elkerülni a három váltás bevezetését, hogy az orvosi rendelőben is osztályt rendeztek be.
Tamás Sándor szerint a legnagyobb bajt az átgondolatlan szociális közpolitika jelenti. A segélyezési rendszer éppen a legszegényebb réteget ösztönzi mind több gyerek vállalására, és ez olyan lavinaszerű szaporulatot jelent, amit sem helyi, sem megyei szinten nem lehet kezelni. 
Rövid sajtónyilatkozatában az állomáshelyét tavaly ősszel elfoglaló Hans Klemm első lépésnek nevezte mostani „országjárását”, és elmondta: feladatának tekinti a gazdasági kapcsolatok javítását Románia és az Egyesült Államok között. A Székely Hírmondó kérdésére válaszolva, hogy tervezi-e a roma után a magyar közösség életével és gondjaival való megismerkedést, a nagykövet azt mondta: februárban visszatér Erdélybe, és más, magyarok lakta településekre is ellátogat.
Bár részletekbe nem bocsátkozott, Tamás Sándor elmondta: négyszemközti megbeszélésén felhívta a nagykövet figyelmét arra, hogy a kisebbségi jogok terén visszalépés tapasztalható, a Székely Mikó Kollégiumot visszaállamosították, és felvetette: a korábbi gyakorlathoz hasonlóan, az Egyesült Államok megbízottja működjön közre abban, hogy ismét érdemi román–magyar párbeszéd alakuljon ki Romániában. 
Erdély András
Székely Hírmondó. Erdély.ma

Iskolázott magyarságunk
Az emberek pozitív változást érzékelnek 
Kovászna megye négy magyar többségű városa felnőtt lakóinak abszolút többsége szerint településük pozitív irányba változott az elmúlt három esztendőben – jelentette be Tamás Sándor. A megyei tanács elnöke Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármesterrel és szakemberekkel együtt ismertette a múlt év végén végzett konzultáció eredményeit.
 A konzultáció két fő témája a magyar állampolgárság és a települések helyzete volt. A Sepsiszentgyörgyön, Kézdivásárhelyen, Kovásznán és Baróton végzett felmérésben mintegy 10 ezer kérdőívet töltöttek ki, ezzel gyakorlatilag a családok egyharmadát érték el – mondta el Barna Gergő. A kolozsvári szociológus véleménye szerint, jóllehet nem lehet felmérésről beszélni (nem reprezentatív mintát használtak), a magas mintavételi arány miatt az eredmény „jól megközelítheti a valóságot”.
A városok felnőtt lakosságának 42 százaléka igényelte, és meg is kapta a magyar állampolgárságot, és további 12 százaléknak áll szándékában igényelni ezt 2016-ban, tehát elmondható, hogy egy éven belül a háromszéki városok lakosainak több mint fele magyar állampolgár (is) lesz – elemezte az eredményeket Barna Gergő. Hozzátette: a fiatalabb és magasan iskolázott polgárok közül igényelték legtöbben, az idősebb, alacsonyabban iskolázottak közül a legkevesebben a magyar állampolgárságot. 
Az okok között a legtöbben a „magyarságom” lehetőséget „pipálták ki” (88%), ezt a külföldi (nem magyarországi) utazások megkönnyítése követi (30% – nem csak egy választ lehetett megjelölni), majd több mobilitás és külföldi munkahelyhez kötődő válasz következik.
– Ezért fontos, hogy a magyar kormány az állampolgárság könnyített megadása mellett olyan programokban is gondolkodjék, amelyek szülőföldjükön tartják a magyarságot, és ez irányban – el kell mondani – nem történt annyi, amennyit elvártunk volna – „szúrta közbe” Antal Árpád.  
A második kérdéskörre adott válaszokból az derül ki, hogy az emberek döntő többsége (átlagosan 78 százaléka) elégedett azzal amerre településük fejlődött. Sepsiszentgyörgyön a jó irányt „ikszelők” aránya elérte a 88 százalékot, Kovásznán 81, Kézdivásárhelyen 60, Baróton 59 százalék. Elégedetlenséget szül a munkalehetőségek hiánya (legnagyobb Barót, 93 – legkisebb Sepsiszentgyörgy, 74 százalék) az egészségügyi szolgáltatások szintje (Sepsiszentgyörgy 66% – Barót 54%), a befektetések mértéke (Barót 72% – Sepsiszentgyörgy 34%), a közszolgáltatások színvonala (Barót 62% – Sepsiszentgyörgy 20%). A polgármesterek közül a sepsiszentgyörgyivel a legelégedettebbek (84%), a kézdivásárhelyivel a legkevésbé (60%).
Az emberek elsősorban munkahelyteremtést (53%), az egészségügyi ellátás javítását (35%) és a nyugdíjak, fizetések emelését (34%) várják az RMDSZ-től, az autonómia kivívását a megkérdezettek 13 százaléka tartja prioritásnak, a magyar összefogás megvalósítása, a nyelvi jogok bővítése, az egyenjogúság kiharcolása hét százalék alá „szorult”.
Erdély András. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Háritos évértékelő
A fiatalok döntsenek saját sorsukról 
Mind több fiatalt sikerült bevonni a társadalmi életbe, érdekeltté tenni őket abban, hogy megpróbálják befolyásolni saját sorsukat – jelentette ki Oltean Csongor. A Háromszéki Ifjúsági Tanács (Hárit) elnöke hétfőn tartott évértékelő sajtóértekezletet, és mutatta be a szervezet 2016-os terveit.
A Hárit két európai uniós programot bonyolított le az elmúlt esztendőben. Az AHA (Active Healthy Attitude – Aktív hozzáállás az egészséghez) egy 17 ezer eurós Erasmus-pályázat volt, amelyben a több országból összegyűlt fiatalok azon tapasztalataikat osztották meg egymással, amelyekkel a „helyes úton lehet tartani a fiatokat”, hogy kevesebben essenek az ital, dohányzás és a drogok rabjaivá. A másik, a You(th) Work in Youth Guarantee (Fiatalok garancia programja) a munkanélküliség elleni küzdelemre fókuszált – mondta el Oltean Csongor.
A Hárit megszervezte többek között a Szent György-napi Ifjúsági udvart (250 önkéntes, több ezer érdeklődő), a SIC Fesztet (60 önkéntes, 350 állandó résztvevő, több mint négyezer látogató), és társszervezője volt az önkéntesek báljának. Népszerűsítették a nemzetközi programokat, amelyekben az önkéntesek „szinte ingyen utazhattak külföldre”, tágíthatták látókörüket.
A megyeszinten 52 szervezetet koordináló Hárit újabb 50 fiatalt küldene a helyi tanácsokba a 2016-os önkormányzati választásokon, köztük néhány polgármester- és alpolgármester-jelöltet, és embereket állítana a parlamenti választási listára is. Oltean szerint ez ügyben nyitott az RMDSZ, hiszen „nekik sem árt”, ha új arcok jelennek meg a jelöltlistákon. A Hárit idei tervei között szerepel a megye ifjúsági stratégiájának kidolgozása is. 
Erdély András. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Nem jellemző attitűd
Elfogadták az unitáriusok a melegházasságot? 
A székelyföldi ember gondolkodásától messze áll a melegházasság – fogalmazta meg véleményét Fekete Levente. A nagyajtai unitárius lelkészt azután kerestük meg, hogy az egyház honlapján közzétett bejegyzésében Gyerő Dávid főjegyző egyértelművé tette: gyakorlatilag egyetért az azonos neműek házasságának engedélyezésével.
Fekete Levente úgy véli, a székely ember konzervatív, és ragaszkodik a hagyományokhoz.
– Azt gondolom, hogy akármilyen zavaros időket élünk, a székely ember tradicionális életfelfogásától messze áll az, hogy elfogadja a melegek házasságát – jelentette ki a nagyajtai lelkipásztor.
Fekete szerint az állam egyelőre megkíméli a romániai egyházak képviselőit attól, hogy dönteniük kelljen, mit tennének abban az esetben, ha – Jakubinyi Györgynek, a gyulafehérvári római katolikus főegyházmegye érsekének már-már szállóigévé vált szavaival élve – megjelenne hivatalában „Ádám és Éva helyett Ádám és Béla”, azzal a kéréssel, hogy eskesse őket össze.
– Erre nagyon egyszerű a megoldás: kérném a házasságlevelüket. Az unitárius egyház zsinati határozata értelmében ugyanis, a civil állami törvények jóváhagyása nélkül nem végezhető palástos házastársi megáldás, azaz nem lehet egyházi esküvőt tartani – világosít fel Fekete Levente.
Az unitárius lelkész nem kívánt jóslatokba bocsátkozni, hogy mi lenne akkor, ha a törvényhozás engedélyezné a melegházasságot. Azzal hárított, a szintén lelkész nagyapjának volt egy mondása: „lassan siess, fiam, aztán meglátjuk.” 
Az ügyet az tette aktuálissá, hogy miután a katolikus és a református egyházak vezetői támogatásukról biztosították azt a kezdeményezést, hogy a román alkotmány rögzítse, a család egy férfi és egy nő szabad akaratából jön létre, Gyerő Dávid, a Magyar Unitárius Egyház baróti származású főjegyzője, aki az Unitáriusok és Univerzalisták Nemzetközi Tanácsának elnöki tisztségét is betölti, egyéni véleményt fogalmazott meg, amelyben egyetért az azonos neműek házasságának engedélyezésével.
„A nemi önazonosság megélése és a házastársválasztás alapvető emberi jog. Az Istent és embert szolgáló egyház szerintem nem állhat társadalmi előítéletek mögé, és nem tehet különbséget a hívek között emberjogi kérdésekben, amennyiben ragaszkodik a feltétlen szeretetről és elfogadásról szóló evangéliumi tanításhoz. Az előítéletek személytelen kategóriákat alkotnak, hogy elfeledtessék: a címkék mögött ugyanolyan érző, teljességre és boldogságra vágyó emberek vannak, akik ugyanúgy Isten gyermekei” – írja Gyerő Dávid. 
– Felelősségteljes embertársaimhoz hasonlóan én is aggodalommal tekintek a házasság eszményét és a családok életét veszélyeztető társadalmi folyamatokra, azonban a többségitől eltérő nemi önazonosságot és irányultságot nem tekintem ilyen veszélyforrásnak. A házasság alapja a kölcsönös szeretet és elköteleződés, az ehhez való jog pedig minden embert megillet – szögezi le Gyerő Dávid, a Magyar Unitárius Egyház főjegyzője. 
Erdély András. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Romániai Vámpírok Egyesülete?
Nem az a dühítő, amikor egy törvény rossz, hiszen az mindenkinek egyformán rossz. Az igazán frusztráló az, amikor kettős mércét alkalmaznak, amikor egy jogi előírást nem úgy értelmeznek egyik esetben, mint a másikban. A marosvásárhelyi ítélőtábla szerint például Székelyföld nem létezik, mert Romániában a közigazgatási egységek a községek, városok és megyék, így a megnevezés nem használható turisztikai népszerűsítésben.
Először is: mi közük van hozzá? Kit és miért érdekel az, hogy mivel akarják idecsalogatni a turistákat? Legfentebb nem jönnek, miért fáj az nekik? Mit számít az, hogy Drakulának a világon semmi köze nem volt a törcsvári kastélyhoz, ha egyszer ez tízezrével hozza a turistákat a romantikus várhoz? Vagy hivatalosan bejegyezték volna a Romániai Vámpírok Országos Egyesületét? Nem akarnák megváltoztatni a Szent Anna-tó nevét, mert nincs hiteles bizonyíték arról, hogy vajon tényleg szép lányokat fogott-e a testvérével vetélkedő várúr a hintó elé? Arról nem is beszélve, hogy Székelyföld történetesen létezett és létezik, ezt olyan térképek százaival lehet bizonyítani, amelyeket nem az elmúlt fél évszázadban készítettek, mint a dákoromán kontinuitás történelemmé előlépett mítoszát. 
Másodszor: hogyan lehet az, hogy 2015 novemberében Gura Humoruluion katonai tiszteletadással, miniszterek, helyi hivatalosságok és megszámlálhatatlan pópa jelenlétében ünnepélyesen felvonhatták Bukovina zászlóját? Bukovina megye, város vagy község?
Harmadszor: hogyan lehetséges, hogy a brassói kosárlabda Final Four újságírói akkreditációit hivatalossá tevő bélyegzőn az áll: Barcasági Sportegyesület?
Mostanában szidni illik az Egyesült Államokat, de az ott alkalmazott precedensjognak (a precedens olyan korábbi jogeset, amely lényegi elemeinél fogva egy újabb esetre alkalmazandó) van egy óriási előnye: következetes. Tehát kizárja a kettős mércét. Csakhogy egész Románia a kettős mércére épül, amelyet a törvényhozás legutóbb a speciális nyugdíjakkal is megerősített.
Erdély András. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Eljárás nélkül zárták le a magyarellenes ügyet
Két évig próbálkozott Erdély András sepsiszentgyörgyi újságíró, hogy az igazságszolgáltatás járjon el a Sepsiszentgyörgyön uszító Új Jobboldal tagjai ellen, ám nem járt sikerrel. Az újságíró hétfőn sajtótájékoztatón számolt be az ügyről, majd felkérte a kollégáit, hogy az ügyészségen kérjenek hivatalos tájékoztatást a fejleményekről.
Az újságírót az sarkallta a tettre, hogy 2014 decemberében az akkori prefektus, Marius Popica hivatalból eljárást indított a Kézdivásárhelyen gyászlobogót kitűzők ellen, és azt állította, nincs arról tudomása, hogy ugyanakkor Sepsiszentgyörgyön magyarellenes, uszító szöveget skandált az Új Jobboldal. Erdély András akkor eldöntötte, hogy magánszemélyként jár el az ügyben, elektronikus levelet írt a prefektúrának, bizonyítékként csatolta a videót, amelyen a román felvonulók a „kifelé a magyarokkal az országból” jelmondatot üvöltik, és megjelölte, hogy az alkotmány és a büntetőtörvénykönyv mely cikkelyei alapján minősül ez a tett bűncselekménynek. Jelezte azt is, hogy a hatályos jogszabályok szerint a szervezőket terheli a felelősség. December végén azt a választ kapta az időközben kinevezett Sebastian Cucu prefektustól, hogy petícióját továbbították a megyei rendőrségre, sőt a rendőrség válaszát is mellékelték, miszerint az ügyészség felügyelete alatt elkezdték a nyomozást, ha kérdése van, forduljon a vádhatósághoz. 
Miután nem kapott semmilyen értesítést, tavaly októberben az ügyészséghez fordult, ahonnan azt a választ kapta, hogy ilyen ügy nincs a rendszerükben. A rendőrséghez fordult, ahol az iktatószámot kérték, majd többrendbeli levelezés után valahogy mégis előkerítették az ügyiratot és közölték, hogy tavaly február 27-én a büntetőeljárás megkezdése nélkül lezárták az ügyet. Az indoklást nem adták ki arra hivatkozva, hogy Erdély András nem részese az ügynek.
Erdély András hétfőn rámutatott, magánszemélyként próbált az ügy végére járni, de belebukott, holott újságíróként van tapasztalata a bürokráciával.
Bíró Blanka. Székelyhon.ro

Ki velünk az országból?
Egy magyar ember nem lehet érintett magyarellenes ügyben 
Nincs azzal semmi gond, hogy az Új Jobboldal (Noua Dreaptă) román szélsőjobb szervezet tagjai Sepsiszentgyörgyön felvonulva azt kiáltozták, „kifelé a magyarokkal az országból” – legalábbis ezt a következtetést lehet levonni az ügyészség által lapunk munkatársa, Erdély András kérésére közölt rövid értesítésből. Az indoklás egyelőre várat magára.
Mint ismeretes, az Új Jobboldal szélsőséges szervezet sepsiszentgyörgyi felvonulásáról a felvételeket még 2014 decemberében küldte el Erdély András a megye akkor tisztségben lévő prefektusához, Marius Popicához, és tette ezt nem újságíróként, hanem egyszerű polgárként. Ennek előzménye az, hogy Popica egy sajtótájékoztatón kifejtette, nincs tudomása arról, hogy uszítás történt volna a szélsőjobbosok december elsejei felvonulásán, de ha valaki bizonyítékokkal szolgál, akkor kivizsgálják az ügyet. Ezt követően kollégánk, mint jó állampolgár, levelet írt a prefektusnak, ami mellé csatolt egy videofelvételt is, amelyen egyértelműen hallható, amint az Új Jobboldal tagjai azt üvöltik Sepsiszentgyörgy utcáin: „kifelé a magyarokkal az országból”. Ugyanakkor a kormánymegbízott figyelmébe ajánlotta Románia alkotmányának és a büntetőtörvénykönyvnek uszításra vonatkozó előírásait is.
A prefektúra – petícióként kezelve levelét – átutalta az ügyet a rendőrség hatáskörébe, és innen került az ügyészségre. Erdély András jóhiszeműen arra várt, majd kiközlik, mi a kivizsgálás végkifejlete, ellenben pár hónap után sem kapott semmiféle értesítést. Ezt követően október 30-i keltezéssel írt egy levelet az ügyészségre, hogy megtudja, milyen stádiumban van a kivizsgálás. Erre jött a meglepetés: az általa közölt adatok alapján nem találják a dossziét, de lévén, hogy büntetőjogi ügyről van szó, talán létezik egy úgymond „P-iktatószám” (P – penal) is. A rendőrséghez irányították, ahol azonban csak írásban kérhetett tájékoztatást, noha – a honi állapotok nagyobb dicsőségére – az intézmény hivatalos honlapján nem volt közzétéve e-mail cím. Ezt is megérdeklődte, és a rendőrség válaszából, amely tartalmazta a neves „P-számot” is, kiderült: már tavaly januárban átadták az ügyészségnek az ügyet.
Ha már ennyi időt elpazarolt a bürokrácia útvesztőiben, kollégánk újfent az ügyészséghez fordult, majd újabb utánajárás során, januárban végre kiderült: elvetették az ügyet, és a dosszié lezárására vonatkozó döntés már tavaly februárban (!) megszületett. Magyarán, nem indítottak bűnvádi eljárást senki ellen a magyarellenes skandálások miatt.
– Megkérdeztem, mi a baj? Talán nem volt elég bizonyíték, talán elveszett valami, és erre közölték, kérdéseimet tegyem fel újfent írásban – részletezte Erdély András.
Megtette ezt is, és a válasz minden képzelőerőt meghalad: az indoklást nem közölhetik vele, mivel „nem érintett az ügyben”. Ezek után már nem marad más hátra, minthogy az újságírók a közérdekű információkra vonatkozó, 2001/544-es törvényre hivatkozva kérjék ki az indoklást. 
Kiss Edit. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Konferencia Illyefalván
Duális szakképzési modellek 
Agrár-szakképzés, pénzügyi támogatási rendszerek és sikeres vállalkozások találkozása – sajátos duális szakképzési modellek a Kárpát-medencében – ezzel a címmel szervezett konferenciát Illyefalván a LAM Alapítvány.
A LAM Alapítvány felmérést készített a romániai iskolai szakképzésről, különös tekintettel a mezőgazdasági szakképzésre.
– Ezt gondoltuk tovább, hogy összekapcsoljuk a felnőttképzéssel és a támogatási rendszerekkel, és ebből alakult ki ez az integrált program, ami szakoktatásban résztvevőket, gazdálkodókat és finanszírozásban résztvevőket egy asztalhoz ültet – nyilatkozta Klárik Attila. – Ez a német duális módszernek egy picit bővített változata – tette hozzá a LAM Alapítvány igazgatója.
Az előadók közül Palotás József, a budapesti Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatal főigazgató-helyettese Kárpát-medencei helyzetképet mutatott be a magyar ajkú szakképzésről, Tánczos Barna szenátor a 2014–2020-as időszak pályázási lehetőségeit ismertette, Dezső Vencel kézdivásárhelyi iskolaigazgató az ifjúság érdeklődéséről beszélt a mezőgazdaság változásai iránt. A konferencián elhangzottakra gazdasági rovatunkban még visszatérünk. 
Erdély András. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Tizenhárom pontos kiáltvány
Március Tizenhárom Sepsiszentgyörgyön 
Birtokába vette március 13-án Sepsiszentgyörgy új főterét a Március Tizenhárom nevű társaság. A harmadik alkalommal megszervezett akciójukon megfogalmaztak egy kiáltványt, természetesen tizenhárom pontosat, amelyet (mikor máskor?) 13 óra 13 perckor olvastak fel.
Bár korábban több száz diákot megmozgattak, az idei rendezvény csendesebbre, diszkrétebbre sikerült, noha online felületen (és csak ott) reklámozták rendesen.
– Idén kissé visszaesett a történet, ám ettől bensőségesebb lett, és így is létrehoztunk egy közösségi teret, ahol a résztvevők megnyilvánulhattak – nyilatkozta Pálffy Tibor színművész, az esemény egyik ötletgazdája.
Petőfi klasszikusából kiindulva a rendezvény „fő kérdése” az volt, mit kívánsz a talpad alá. A válaszok igen eltértek egymástól, volt, aki békét, szabadságot, mások füvet, iphone 6s-t, múltat, zoknit, zenét, tengerpartot, toleranciát, kreativitásórát a nyolcadik osztályba, Maseratit, aranyat vagy éppen felelős magyar kormányt kívántak. A mindenféle ideológiától távol tartott rendezvényen közfelkiáltással fogadták el a 12+1 pontot, amelyek többek között a másság elfogadását, a diákközpontú tanügyi rendszer bevezetését kérték. A „hetedik te magad légy”, hangzott el, de megfogalmazták azt is, hogy „nem jogunk, hanem kötelességünk lázadni”, a 13. pont pedig az volt: „jövőre, ugyanitt”.
Pálffy szerint jövőben jobban bevonják az iskolákat, ahol március 13-a előtt a szabadságról kezdeményeznek beszélgetéseket. Ugyanakkor online be szeretnék vonni a történésekbe azokat a volt „március tizenharmadikásokat”, akik „kirepültek Szentgyörgyről”. 
Erdély András. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)