Sikeres volt a térség egyik legnépszerűbb kórusmozgalmi rendezvénye, a tordaszentlászlói, Szent László-napi kórustalálkozó. A rendezvény menete a hagyományokhoz igazodott: ünnepi istentisztelet, közös éneklés a cinteremben, majd díszes felvonulás a faluban. Elsőként a házigazdák, Tordaszentlászló énekkara lépett fel. Kiemelkedő teljesítményt nyújtott a Kolozsvár Törökvágási Református Egyházközség Vegyes Kara, főleg a Magyarfenesi Vegyes Kar, amelyet Tóth Guttmann Emese Jagamas János-díjas karnagy vezetett. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Tordaszentlászló – 18. kórustalálkozó. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 2./

Tőkés László királyhágómelléki református püspök nyilvánosságra hozta azt a döntését, hogy az egyházkerületben szolgálatot teljesítő lelkészeket átvilágítsák, azaz kiderítsék: együttműködtek-e a volt Szekuritátéval. Az egyházfő azzal indokolta döntését, hogy két közeli munkatársáról nemrég kiderült: besúgók voltak. A többi történelmi magyar egyház álláspontja különböző. Az Erdélyi Református Egyházkerületben erről nincs testületi döntés, nyilatkozta Kató Béla püspök-helyettes, főjegyző. Az a tény, hogy a besúgórendszert nem fedték fel teljesen, sok kételyt vet fel, vélte. Az egyházkerületben a papság kétharmada azóta kicserélődött, az átvilágítást el lehet végezni, de túl sok értelme nincs – hangsúlyozta. Az Erdélyi Unitárius Egyház Főtanácsa hozott egy határozatot, amelynek értelmében minden egyházi alkalmazottnak, illetve azok a világiaknak, akiket egyházi tisztségre jelölnek, lezárt borítékban nyilatkozatot kell erről benyújtaniuk – közölte Szabó Árpád püspök. A választás előtt a borítékokat felbontják, és hangosan felolvassák. A Római Katolikus Egyházban más a gyakorlat. Központilag nem kérnek átvilágítást, mert tapasztalataik arra utalnak, hogy az információkat manipulálják. Potyó Ferenc helynök példaként említette azt a zsaroló felszólítást, amit Jakubinyi György kapott néhány évvel ezelőtt a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság (CNSAS) volt elnökének, Gheorghe Onisorunak az aláírásával, és amelyben kijelentették: ha az érsek 30 napon belül nem mond le, nyilvánosságra hozzák a dossziéját. Potyó maga is kikérte a saját megfigyelési iratcsomóját, másfél év után kapott egy összeválogatott másolatot. Amikor az összes püspök átvilágítását kérték, őket is felszólították, hogy küldjék el a személyes adatokat, ennek eleget tettek, de a papok szintjén ez nem fog megtörténni. A Zsinatpresbiteri Evangélikus Lutheránus Egyház vezetősége már régen kérte a CNSAS vezetőségétől, hogy állítsák össze az egyház történelmének ezt az oldalát – közölte Fehér Attila tanácsos. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Átvilágítás: különbözik az egyházak álláspontja. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 4./ „Beléptünk Európába, és elérkezett az ideje, hogy magyar legyen a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság Tanács elnöke” – kommentálta Mircea Dinescu, a tisztújító ülés végeredményét. Csendes László egy évvel ezelőtt arról beszélt, 2006 végére pontos „kimutatásuk” lesz arról, hogy a jelenlegi parlamenti politikusok közül kik működtek együtt a Szekuritátéval. Az átvilágítási folyamat azonban a mai napig sem fejeződött be. „A honatyák kilencven százalékának átvilágítását fejeztük be eddig. Munkánkat nagyon megnehezítette, hogy újabb és újabb dokumentumok bukkannak elő a különböző intézményektől hozzánk kerülő levéltárakból, amelyeket kötelező módon meg kell vizsgálnunk” – magyarázta a késés okát a CNSAS vezetője. /Cseke Péter Tamás: Magyar zenész a román főátvilágító. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 4./

Július 8-án, vasárnap délelőtt Kolozsváron, a Szent Mihály-templom előtt, a híveknek mintegy 150 fős csoportja gyülekezett, hogy az előző napokban elhangzott felhívásnak megfelelően kérje dr. Czirják Árpád érseki helynök hivatalban maradását. Néhány jelenlévő felszólalt, köztük Tokay Rozália, a Magyar Mozgássérültek Egyesületének elnöke is. Arra buzdították a jelenlévőket, hogy védjék meg az egyház helyi elöljáróját. Czirják Árpád legutóbbi beadványában azt kérte az érseki hivataltól, hogy maradhasson Kolozsváron, a Donát úton épülő Szent István templomban. Egyszersmind nyugdíjazását is kérte, jelezve, hogy a templomi miseszolgálaton kívül semmilyen feladatot nem vállal. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Tiltakozás a vasárnapi szentmise előtt. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 9./

A Gyulafehérvári Római Katolikus Érseki Hivatal honlapján megjelent az új főesperesi és papi kinevezésekről szóló közlemény. Dr. Czirják Árpád érseki helynök, pápai prelátus, kanonok, főesperes utóda a kolozsvári Szent Mihály plébánia élén Kovács Sándor címzetes kanonok, eddigi székelyudvarhelyi főesperes lesz. Az érseki közlemény szerint dr. Czirják nyugdíjba vonul. Mivel 23 éven át szolgált Székelyudvarhelyen, az egyik legszebb és legmagyarabb városban, nem könnyű szívvel költözik új helyre. Mindazonáltal tudja és érzi, hogy a pap nem egy helynek, hanem Krisztusnak van szentelve, tehát ha az érsek azt kéri, hogy vállalja el a kolozsvári szolgálatot, szívesen megteszi – nyilatkozta az újonnan kinevezett főesperes, Kovács Sándor. Arra a kérdésre, hogy mit fog kezdeni a sok elkezdett befektetéssel és fejlesztéssel, amely ugyanakkor elégedetlenséget is szült, az új főpásztor elmondta: azt tartja szem előtt, hogy ő lelkipásztor, akinek feladata a lelkigondozás. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Kinevezték a kolozs-dobokai egyházkerület új főesperesét. Ft. Czirják Árpád utóda Ft. Kovács Sándor Székelyudvarhelyről. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 13./

Ercsey-Ravasz Ferenc, a lap munkatársa Illetékesek, figyelem című írásában /Szabadság, jún. 21./ beszámolt arról, hogy durva és vulgáris magyarellenes cikke miatt feljelentette az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál a „Vasutas Hangja” (Vocea ceferistului) című kiadványt. A napokban a hivatal képviselője felhívta az újságírót és közölte, nem sikerült kideríteniük, hogy hol, hogyan, milyen rendszerességgel jelenik meg a lap. Ercsey-Ravasz Ferenc két telefonhívás után közölhette velük: a lap Bukarestben jelenik meg, igazgatója bizonyos Florin Mihai Nahorniac nyugdíjas, a telefonszámukat is megadta. Ezután a tanácstól visszahívták, közölték vele, az illető nem válaszol a telefonhívásokra… A Diszkriminációellenes Tanács 2001–2006-os jelentésében is felbukkant Florin Mihai Nahorniac neve, zsidózás miatt. A jelentés szerint: Nahorniac a telefonra nem válaszol, a bejelentett lakcímén nem található, nem tudnak mit kezdeni az esettel. Hogy lehet az, hogy egy ország rendőrsége nem talál meg egy személyt, aki két kiadványt szerkeszt, aki interjúkat ad? /Ercsey-Ravasz Ferenc: Lesz-e itt jogállam valaha? = Szabadság (Kolozsvár), júl. 16./

Július 18-án ülésezett Kolozsváron a frissen bejegyzett Bolyai Egyetem Baráti Egyesületének (BEBE) elnöksége. A szervezetet 16 erdélyi magyar értelmiségi hozta létre. Deklarált céljai többek között: a romániai magyar közösség érdekeinek képviselete a magyar tannyelvű felsőfokú oktatás megvalósítása érdekében, a Bolyai Tudományegyetem újraindításáért folytatott társadalmi törekvések támogatása, valamint minden olyan kezdeményezésé, mely a romániai magyar tannyelvű felsőoktatást érinti. Az egyesület tanulmányokat, elemzéseket szándékozik készíteni az etnikai kisebbségek nyelvén folyó felsőoktatásról, nemzetközi szinten is képviseli annak ügyét. E célok megvalósítása érdekében a BEBE együttműködik minden olyan romániai vagy külföldi szervezettel, állami szervekkel vagy személyekkel, amelyek a kitűzött célokat felvállalják, illetve támogatják. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Megalakult a BEBE. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 19./

Kolozsváron a tanács elfogadta a városrendezési tervet, amely a Sapientia Egyetem kolozsvári, Tordai úti ingatlanának a felépítésére vonatkozik. Az egyetem lengőfolyosóval összekötött kétrészes ingatlanegyüttest akar felépíttetni. Az épületegyüttest a tervek szerint 2009-ben adnák át. Tonk Márton dékán elmondta: a mintegy 5000 négyzetméteres összterületű ingatlanban otthont kapna az egyetem kolozsvári részlegének három kara, egy korszerűen felszerelt TV- és filmstúdió, de egy európai normáknak megfelelő, szimultán-tolmácsoláshoz szükséges berendezéssel ellátott nagy aula is. Az egyetem kolozsvári részlege ugyanakkor természetesen továbbra is megtartja és használja a Bocskai-házat is. A munkálatokhoz szükséges pénzügyi keretet most véglegesítik, az irányösszeg 3 és 4 millió euró közöttire tehető, amit más földterületek eladásából szerzett az egyetem. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Zöld utat kapott a Sapientia építkezési terve. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 19./

A Ceausescu-korszak legsötétebb éveiben, amikor a diktátor kezet emelt a békés erdélyi falvakra, az összmagyarság aggódó figyelmének központjába kerültek az ősi templomok beomló falai, elnémuló harangjai. Ekkor komponálta Szokolay Sándor zeneszerző az Ima rontás ellen (Fohász Erdély faluiért) című művét. A Gondviselés úgy akarta, hogy a kondukátor ne fejezhesse be munkáját. Ő már nincs, de a falvak és a templomok zöme még megvan. A felszentelt falak még azokon a településeken is háborítatlanul állnak, ahol magyar lélek már alig akad, ahol a maréknyi magyarul imádkozó ember már túl öreg és túl gyenge ahhoz, hogy vasárnaponként átlépje küszöbét. Békéscsabán a helyi román közösség templomát, az 1824-ben épült görögkeleti templomot az utóbbi napokban több ízben megrongálták, felgyújtották. Erre nincs sem ok, sem ürügy, sem mentség. Milyen tiszteletet követel nemzete, vallása számára az, aki ilyesmire vetemedik? /Ercsey-Ravasz Ferenc: Kíméld meg hitünk templomait. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 26./

Első alkalommal szolgáltattak vissza magánszemélynek nagy és fontos épületet Kolozsváron. A Majális utcában, az úgynevezett CFR-kórház melletti ingatlant korábban a Babes–Bolyai Tudományegyetem Pszichológia kara használta. Mikó Lőrinc unitárius egyházi tanácsos tizenkét évig küzdött különböző fórumokon azért, hogy birtokba vehesse örökségét. Augusztus 6-án végre átvehette a kulcsokat. A körülbelül ezer négyzetméter területű ingatlanhoz több mint 1400 négyzetméternyi telek is tartozik, a kettő összértékét a tulajdonos 3 millió és 4 millió euró közöttire becsüli. Ilyen méretű, értékű és fontosságú épületet eddig csak egyházaknak szolgáltattak vissza. Mikó Lőrinc elmondta: valószínűleg bérbe adják az ingatlant, akár egy darabban, akár részekként. Beindultak a kártérítési folyamatok is Kolozsváron. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Precedens nélküli ingatlan-visszaszolgáltatás Kolozsváron. Mikó Lőrinc 12 évig küzdött jogaiért. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 7./

Romániában az ingatlan-visszaszolgáltatások egyik kényes pontját alkotják azok az épületek, amelyekben jelenleg valamilyen intézmény működik. Ezek között is érdekes az egyetemek által birtokolt ingatlanok helyzete. Nemrég azonban, egy nagyszebeni bíróság precedens-értékű döntést hozott: ha az egyetemeket az állami költségvetésből finanszírozzák, akkor állami intézmények. Ez megnyitotta a visszaszolgáltatás lehetőségét olyan kényes esetek számára is, mint a kolozsvári Marianum épülete. A Marianumot a római katolikus egyház követeli vissza. Az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatását szabályozó 501-es törvény értelmében, a megszabott határidőig (2004. március 3.) országszerte összesen 7568 épületre nyújtottak be kérvényt. A római katolikus egyház 992 kérést iktatott, ebből 508-at a gyulafehérvári főegyházmegye. Egy év leforgása alatt a különleges bizottság összesen 277 dossziét hagyott jóvá, ebből a katolikus egyház számára 73 dossziét. A Marianum épületét 1911-ben szentelte fel Majláth Gusztáv püspök. Az intézmény igazgatója a mindenkori kolozsvári plébános volt. A hamar fogalommá vált iskolába egész Erdélyből jöttek növendékek, felekezetre, nemzetiségre való tekintet nélkül. A hátsó bentlakás építése 1914-ben kezdődött, 1916-ban szentelték fel. Az államosításig 26 701 tanuló végzett ott, köztük 4404 bentlakó. Az intézetnek három saját kiadványa volt, az Értesítő (1911 – 1938), az Évkönyv (1942 – 1943), illetve az Erdélyi Magyar Lányok ifjúsági folyóirat (1924 – 1931). Az 1948-as tanügyi reform során az iskolát feloszlatták, az épületet a Bolyai Tudományegyetemnek adták. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Nincs törvényes akadálya a Marianum visszaszolgáltatásának. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 8./

Augusztus 12-én megtelt a kolozsvári főtéri Szent Mihály-plébániatemplom. Búcsúmiséjét celebrálta Czirják Árpád pápai prelátus, érseki helynök, kanonok, Néhány hónappal ezelőtt Jakubinyi György érsek úgy döntött, hogy áthelyezi őt. Voltak, akik állást foglaltak a döntés ellne, aláírást gyűjtöttek, küldöttségben járultak az érsek elé, nyílt levelekben fogalmazták meg ellenvetésüket, tiltakozásukat, de eredménytelenül. Czirjáknak sok az ellenzője is. A főesperes megbízatása augusztus elsején lejárt, utóda a székelyudvarhelyi Kovács Sándor lesz. A leköszönő kanonok a szentmisén bejelentette: megalázónak tartja az eljárást, ezért kérte nyugdíjaztatását. A szentmisén megjelentek a plébánia mellett működő intézmények, a Caritas, a Nőszövetség, a Filantróp Alapítvány, a Pázmány Péterről nevezett Római Katolikus Gimnázium, valamint az Agapé-komplexum vezetői, Boros János alpolgármester, Vekov Károly volt képviselő és Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke. A szentmise végeztével Czirják Árpád elmondta: márciusban az érseki hivatal rövid faxban értesítette őt arról, hogy brassói, valamint marosvásárhelyi főesperes-társaival (tehát Csató Bélával és Csiszér Alberttel) együtt elhelyezik tisztségéből. Felajánlották neki, hogy válasszon a másik két pozíció közül, vagy válassza akármelyik másik plébániát a főegyházmegye területéről. Ő az ajánlatot visszautasította, mert megalázónak tartja, hogy annyi évi szolgálat után ilyen formában közlik vele az áthelyezést. Ha a főpásztor így megalázott itt, megalázhat máskor, más plébánián is – fogalmazott a búcsúzó főesperes. Úgy döntött, hogy – bár még 11 évig jogosan szolgálhatna – nyugdíjazását kéri. Kifejtette: továbbra is papi életet fog élni, amit ebben a minőségében a népért, a közösségért megtehet, azt ezentúl is megteszi. A búcsúbeszéd után a jelenlevő személyiségek szólaltak fel. A legtöbben méltatták Czirják érdemeit, közösségépítő munkáját, a sok intézmény létrehozását és támogatását. Boros János alpolgármester a közösség, a város nevében megköszönte a kitartó munkát, az áldozatvállalást. Czirják Árpád a Donát úton épülő Szent István-templom melletti házba költözik. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Czirják Árpád: nyugdíjba vonulásom tiltakozás! Búcsúmisét celebrált a leköszönő főesperes. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 13./

A Mátyás-szoborcsoport restaurálására mindössze egy cég vállalkozott, az Utilitas Kft. A városházi bizottság augusztus 15-én végre rábólintott az általuk bemutatott ajánlatra. Ennek nyomán előbb megvalósíthatósági tanulmány készül, majd állvánnyal veszik körül a szoborcsoportot. Ez még nem a restaurálás, hanem csupán a műemlék állapotának felmérése, tudományos vizsgálat. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Egy éven belül állvány veszi körül a Mátyás-szoborcsoportot. A kolozsvári Utilitas tervezheti a műemlék restaurálását. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 16./

Augusztus 27-én Kolozsváron bemutatták Bíró Vencel /Vértessomló, 1885. aug. 9. – Kolozsvár, 1962. dec. 2./ volt, piarista rendfőnök és történetíró Erdélyi piarista nagyok – kiadatlan életrajzok /Verbum Kiadó, Kolozsvár/ című kötetét, amelyet a budapesti Sas Péter művelődéstörténész szerkesztett. A bemutatón Bíró Vencel életrajzát Sas Péter ismertette. A szerzetes-történész 1885. augusztus 9-én született a Komárom megyei Vértessomlón, a tatai piarista kisgimnáziumba járt. A századfordulón, 1900-ban lépett be a kegyes tanítórendbe. Teológiai és egyetemi tanulmányait Kolozsváron végezte a Kalazantinumban, szaktantárgyként a történelmet és a latin nyelvet tanulta. Tanárai közül nagy hatással volt rá Szádeczky Kardoss Lajos, akinél magyar történelmet és diplomatikát tanult a Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetemen. Az ő hatására terelődött figyelme Erdély történelme felé. Bíró Vencel első jelentős szakdolgozata az Erdély külügyi fejlődése a fejedelemség megalakulása korában 1541 – 1571 címet viselte. Tanári pályája a kolozsvári római katolikus főgimnáziumban kezdődött. Jelentős szerepe volt a piarista templom történetének összeállításában, a Szent-Mihály templom restaurálásában is. Jelentős munkát végzett az erdélyi katolicizmus története, valamint intézményei és nagyjai területén. A most bemutatott kötet két piarista tudós szerzetes életrajzát tartalmazza: Dániel Benedek István bölcsész-teológusét és Salzbauer Jánosét, aki a görög nyelv, a földrajz, a történelem, sőt, a számtan és a teológia tudora volt. Olvasható még a kötetben egy Balanyi György és Kolozsvár című tanulmány is. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Bíró Vencel: Erdélyi piarista nagyok. = Szabadság (Kolozsvár), 2007. aug. 29./

A kölcsönös tolerancia ma már nem elégséges. Ma arra van szükség, hogy érdeklődéssel forduljunk a másmilyen kultúrák felé – hangoztatta dr. László Ferenc muzikológus azon az előadássorozaton, amelyet a Kolozsvári Zsidó Hitközség Horea úti Deportáltak Templomában tartottak. A hitközség elnöke, prof. Kallós Miklós köszöntője után először dr. Gyémánt László tartotta meg előadását, az erdélyi zsidóság történetéről. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Egymás megismerésére van szükség. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 3./

Nem sajtóhiba van a címben: Ökunemizmus. Bizonyos görögkeleti felfogások szerint a minden vallást és jóakaratú embert összefogni hivatott ökumené bizonyos felekezeteknek, nációknak nem szólhat. A Nagyszebenben, Európa kulturális fővárosába megérkező református egyházi tisztségviselőt egy Isten háta mögötti sátortáborba küldték. Micsoda átformálást végezhetett az elmúlt rendszer, hogy ennyire alakította az ortodox egyházat. 1996 előtt megszámolatlan költségvetési pénz jutott a Teoctist által uralt államegyház bankszámláira. Zavartalanul folytathatták a „hagymakupolás honfoglalást”, új templomok építését. Ezeken kellene változtatni, és akkor talán a többi felekezet sem fogadja kétkedve az ökumenizmust, a kinyújtott békejobbot. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Ökunemizmus. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 5./

A nagyváradi Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) a nagyszebeni 3. Európai Ökumenikus Nagygyűlésre tartottak, mikor a városba érkeztük előtt három rendőrautó megállította őket, a hatóságok elkérték irataikat, és magyarázat nélkül bekísérték őket a rendőrségre. A fiatalok magukkal vitték a Királyhágómelléki Református Egyházkerület német és angol nyelvű szórólapjait, hogy felhívják a résztvevők figyelmét a romániai „kirakatökuméniára”. A rendőrök kihívtak néhány civil ruhás hatósági embert. A rendőrségre kísérték a fiatalokat, ahol három órán át tartották őket, először azzal indokolva az eljárást, hogy a kisbusznak nem volt személyszállítási engedélye. Amikor kiderült, hogy ez a vád tarthatatlan, akkor kijelentették: a kisbusz sötét oldalsó ablakai miatt gyanús, ezért ellenőrzik. Mind a járművezető, mind az utasok személyi okmányait elkérték, jegyzőkönyvet írtak, amit alá akartak íratni az EMI-sekkel. Ezt ők megtagadták. Eközben a Nagyszebenben tartózkodó magyar egyházfők készen álltak arra, hogy testületileg a rendőrségre menjenek tiltakozni, végül a fiatalokat kiengedték. A nagyszebeni rendőrség szóvivője, Luciana Baltes szerint közlekedési rutinellenőrzésről volt szó. Arra, hogy akkor miért zaklatták a busz utasait, a szóvivő nem tudott mit mondani. Amióta elkezdődött az ökumenikus rendezvény, az országutakon egymást érik a szúrópróbaszerű ellenőrzések. Tőkés László királyhágómelléki református püspök elmondta: üldözéses filmbe illő jelenet volt, ahogyan félrehúzták, és körülzárták a kisbuszt. Az eljárás okát firtató kérdésre sokáig csak annyit mondtak, hogy „gond van velük”. Hosszasan kérdezgették a fiatalokat, hogy miért jöttek, kik ők, mit akarnak. Tőkés László szerint az EMI-tagokat zaklatták, személyi jogaikban sértették. Megakadályozták, hogy mint református és unitárius fiatalok, részt vegyenek az ökumenikus ünnepségen. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület közleménye szerint tudomásukra jutott, hogy a nagyszebeni hatóságok „börtön- és pénzbüntetést” helyeztek kilátásba Tőkés László számára, amennyiben „bojkottálná” az Ökumenikus Nagygyűlést. Az egyházkerület szerint eleve nem bojkottálásról, hanem békés, tiltakozó demonstrációról volt szó a nagyszebeni református templom előtt, amiről a békesség kedvéért utóbb lemondtak, ehelyett szórólappal keresték meg a városban jelenlévő küldöttségek tagjait. Az egyházkerület tiltakozik a hatóságok fenyegetése ellen, amely szerintük egyazon sorba illenek a Nagy-Románia Párt (PRM), illetve a Román Ortodox Egyház képviselőinek a Tőkés László püspök és munkatársai ellen irányuló törvényhatósági zaklatásaival. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Rendőrökbe botlottak az EMI-sek Nagyszebenben. Tőkés: zaklatták, személyi jogaikban sértették a fiatalokat. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 6./ A Kárpát-medencei magyar delegációt ért folyamatos hátrányos megkülönböztetések miatt a nagyszebeni 3. Európai Ökumenikus Nagygyűlésről való kivonulást fontolgatják a testület tagjai. Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspök-helyettese elmondta: az ökumenikus találkozón több atrocitás is érte őket, emiatt állásfoglalást intéznek a nagygyűléshez. Az erre érkező reakciótól teszik függővé, hogy mit tesznek. A magyar református küldöttek nevében több magyarországi és erdélyi püspök és főgondnok is tiltakozott, mivel a rendőrök Nagyszebenben az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) egyesület öt nagyváradi tagját tartóztatták fel. „Szirénázó rendőrfelvezetővel haladtunk a parkolóig” – idézte fel a történteket Nagy József Barna, az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) nagyváradi szervezetének elnöke. Bekísérték őket a Szeben megyei főkapitányságra. A jegyzőkönyvbe a menetlevél, illetve a kiosztásra szánt tájékoztató kiadványokról szóló igazolvány hiányát foglalták bele. A rendőrök jelentős pénzbírsággal fenyegették őket a menetlevél hiánya miatt, abban az esetben, ha nem írják alá a jegyzőkönyvet. Az EMI tagjai ügyvédjük javaslatára csak úgy írták alá a jegyzőkönyvet, hogy belefoglalták azt is: az aláírók nem értenek egyet a benne foglaltakkal. A fiatalokat nem engedték be a konferencia helyszínére, viszont a szórólapokat sikerült bejuttatni a terembe. A rendőrség hivatalos nyilatkozata szerint csupán rutinellenőrző munkát végeztek, és csak pár percig tartották fenn az utasokat. Az eset után a magyar református küldöttek nevében több magyarországi és erdélyi püspök és főgondnok nyilatkozatban tiltakozott. „Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy a karhatalom mondvacsinált okokra hivatkozva, jogtalanul korlátozta a református fiatalok személyi és szabadságjogait. Ez megdöbbentette a svájci, holland, német és osztrák egyházak delegátusait is. A Európai Egyházak Konferenciája szervezőstábja is fellépett a rendőrségen a fiatalok szabadon engedéséért” – áll a nyilatkozatban. /Demeter Kinga-Erika: Diszkrimináló ökuménia. = Krónika (Kolozsvár), szept. 6./ „Először a jármű okmányaiba kötöttek bele, majd nemzetbiztonsági kockázatra hivatkozva a gépkocsi sötét ablaküvege volt a gond. Rendőrségi túlkapás történt, de beszélünk jogászokkal, és nem fogjuk annyiba hagyni, hiszen korlátoztak szabadságjogainkban” – nyilatkozta Nagy Barna József, az akció egyik önkéntese. Az Erdélyi Magyari Ifjak /EMI/ közleménye szerint feltehetően törvénytelen lehallgatás nyomán volt tudomása a román hatóságoknak a készülő akcióról, a magyarázat nélküli bekísérés ennek a megakadályozását szolgálta. Nagyszeben polgármestere vélhetően a királyhágómelléki egyházkerület meghirdetett akciója miatt nem adott engedélyt magyar sátor felállítására, ahol népművészeti kiállítást terveztek. Adorjáni Dezső erdélyi evangélikus püspök sérelmezte, hogy a rendezvény diszkriminálja a magyarokat. Az ígéret ellenére sem vált a rendezvény egyik hivatalos nyelvévé a magyar nyelv a többi nyelv mellett, pedig jóval több magyar képviselője volt a rendezvénynek, mint esetleg olasz vagy francia. Adorjáni Dezső evangélikus püspök látszat-ökumenizmusnak nevezte a rendezvényt, „ahol az ortodox egyház nyomul az első helyekre megmutatni, ki az erősebb”. /Illyés Judit: „Kirakatökuménia” és káosz Szebenben. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 6./

Az RMDSZ közbenjárására engedték szabadon Nagyszebenben a röplapokat terjesztő fiatalokat – közölte Markó Béla, a szövetség elnöke. Az előző napon ugyanis a nagyszebeni rendőrség több órán át fogva tartotta az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) szervezet öt tagját. Tőkés László püspök emlékeztetett, hogy e fiatalok az ő vezetése alatt álló Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) érdekében osztogattak röplapokat, felhíva a figyelmet a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Gimnázium sportpályájának rendezetlen ügyére. /Ercsey-Ravasz Ferenc: RMDSZ közbenjárására engedték szabadon az EMI-seket. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 7./

Nyílt levélben fordult Emil Boc kolozsvári polgármesterhez elődje, Gheorghe Funar szenátor. A nagy-románia párti szenátor egyrészt az Avram Iancu szobor eltávolítására irányuló civil kezdeményezés ellen tiltakozott, másrészt Márton Áron püspök tervezett kolozsvári szobrának felállítása ellen. Funar többek között, terroristának, tömeggyilkosnak, románellenesnek és szekus besúgónak nevezte a nagy püspököt, akinek boldoggá avatási pere Vatikánban folyamatban van. Funar tiltakozott az ellen, hogy a tanács 30 000 lejt utalt ki a „Budapesten öntött szobor” talapzatára, és követelte, hogy a polgármester kezdeményezzen nyílt vitát a Vatra Romaneasca és más egyesületek részvételével, valamint kérje ki Márton Áron dossziéját a CNSAS-tól. A boldogemlékű püspök szobrát, Bocskai Vince szobrászművész alkotását a Szent Mihály-templom kertjében tervezik felállítani. Funar tizenkét éves polgármesteri pályafutása során az RMDSZ többször is megpróbált keresztülvinni ehhez a szoborhoz fűződő határozat-tervezeteket, de ezeket soha nem szavazták meg. Emil Boc jelenlegi polgármester a nyílt levéllel kapcsolatosan elmondta: Gheorghe Funar bizonyára még nem vett tudomást arról, hogy Kolozsváron lejárt a szobor-sztorik ideje. László Attila, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke, szerint Márton Áronról nem a volt polgármester hivatott nyilatkozni, hanem azok, akik akkor itt éltek, Kolozsváron. Kovács Sándor plébános, kolozs-dobokai főesperes döbbenettel értesült a nyílt levélről. Elmondta: mint kolozsvári plébános és Márton Áron utódja tiltakozik az ilyen hangnemű levelek ellen. A Babes–Bolyai Tudományegyetemen szeptember 10-én zajlott az a konferencia, amelyet az Akadémiai tanács elnöke, Andrei Marga szervezett, és amelynek Élet az Igazságban volt a címe. A meghívottak között volt Rómából Zenon Grocholewski bíboros is. Erre a konferenciára eljöttek románok, olaszok, németek, magyarok, egyházi méltóságok és civilek egyaránt. Márton Áron püspök minden népek igazságáért és jogaiért szállt síkra Erdélyben. Amikor a zsidók jogairól szólt a kolozsvári Szent Mihály-templomban, a magyar kormány kiutasította őt Észak-Erdélyből. Kovács Sándor hozzátette: hiszi, hogy ma politikusok, vezető személyiségek megértik, megértették a nagy püspök fellépését az igazságtalanság ellen. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Funári kirohanás Márton Áron és tervezett szobra ellen. A volt polgármester terrorizmussal vádolja a püspököt. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 11./ Kilenc négyzetméteres terület bérbeadásán múlott, hogy Kolozsváron ma sincs felállítva Márton Áron püspök szobra. A Szent Mihály-plébánia ugyanis azért nem rendelkezik a szoborállításhoz szükséges építkezési engedéllyel, mert a helyi tanács nem szavazta meg a szükséges kilenc négyzetméternyi terület bérbeadását. A már elkészült műalkotás felállítása így tovább késik, bár 2005-ben, Gheorghe Funar egykori polgármester leváltását követően a kezdeményezők úgy nyilatkoztak: hónapok kérdése a püspök szobrának felállítása. Márton Áron szobrát először 2004-ben szerették volna felállítani, azonban a kincses város központi részének általános városrendezési terve akkor még nem készült el. A Czirják Árpád érseki helynök, volt kolozsvári főesperes kezdeményezte szobrot, melyet a tervek szerint a templom bejáratától balra eső zöldövezetben, az ott lévő fenyőfák előtt helyeznék el. A Magyarországon megöntött műalkotás jelenleg egy Budapest melletti szoborkertben várja, hogy Kolozsváron felállíthassák a Szent Mihály-templom mellett. /Lázár Lehel: Nacionalista aknamunka. = Krónika (Kolozsvár), szept. 11./

Kolozsvár volt polgármestere, a hírhedt Gheorghe Funar ismét szabadjára eresztett egy torz agyszüleményt Márton Áron püspökről. Márton Áron nem szorul védelemre, élete, tettei, szavai önmagukért beszélnek, olyan szellemi magasságokból, amelyekbe a Funar-félék soha el nem juthatnak. Márton Áron magyar volt, sőt, bizonyos ízléseknek talán túlságosan is magyar. Népének sorsa, jövője minden pillanatban foglalkoztatta, azért vállalt börtönt, meghurcoltatást, házi őrizetet. Erdély katolikus püspöke még a meghurcoltatás idején is testvériesen viselkedett a román néppel szemben. Amikor a békülő kedvű Ceausescu díszvacsorán maga mellé ültette, a püspök ülve maradt, és nem tapsolt együtt a többiekkel a diktátor beszéde után. Börtönből való kiszabadulása után a következő vallomást tette Lucian Muresan görög katolikus papnövendéknek, a jelenlegi balázsfalvi főérseknek: „Jóságában az Isten elvitt szeretetének iskolájába, a börtönbe, hogy ott megtanítson igazán szeretni minden embert, egyik vagy a másik nemzethez való tartozástól, vallási hovatartozástól függetlenül. ” /Ercsey-Ravasz Ferenc: Szamárordítás. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 15./

Felmérést végeztek a nem-magyar nemzeti kisebbségek parlamenti képviselőinek két éves tevékenységéről. Megállapították, hogy a 18 főt számláló kisebbségi frakció, bár számos jelentős kezdeményezést tudhat magáénak, távolról sem olyan hatékony, mint amilyen lehetne. A kisebbségi javaslatra született törvények között akadnak igen jelentősek is, így például a diszkrimináció minden formáját megelőző és büntető törvény 2002-es jelentős módosítása, jelentős a szerepük a fasiszta, rasszista és idegengyűlölő jelképeket tiltó jogszabályban, de más, tanügyi és egyéb kezdeményezésekben is. A Romániában fennálló pozitív diszkriminációs rendszer lehetővé teszi azt, hogy egy nemzeti kisebbség képviselője már alig 2000 szavazattal bejuthasson a parlamentbe. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Alapos, de eredménytelen érdekképviselet. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 20./

Az ellenzéki magyar szervezetek csak az RMDSZ függvényében léteznek, teljes retorikájuk az RMDSZ bírálatában merül ki. Az erdélyi magyar elvárásaiban erősen materiális lett. Lesz-e nyugdíj?, nő-e a nyugdíj?, lesz-e a faluban csatornázás – víz – földgáz – út stb.? A nemzeti előjelű kérdések közül pedig: lesz-e magyar iskola-óvoda? Visszakapjuk-e a templomot, az egyházi javakat? Az RMDSZ erre rájött, ennek tulajdonítható a retorikaváltás. Ezúttal már nem a „tartsunk össze, legyünk egységesek, a román pártok nem képviselnek titeket” és hasonló szólamok mentén húzódik az érvelés. Az alapkijelentés egyszerű: ha ott leszünk, kaptok – ha nem leszünk ott, nem lesz, aki kérjen. Az RMDSZ belátta, hogy egyetlen módon győzheti le mind a magyar ellenzéket, mind a román pártokra szavazás kísértését: ha konkrét, kézzelfogható megvalósításokat tud felmutatni. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Retorikaváltás az RMDSZ-ben. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 26./

Szeptember 28-án zajlott az RMDSZ Kolozs Megyei Képviselők Tanácsa (MKT), amelynek keretében többek között megválasztották az RMDSZ megyei szervezetének új oktatási alelnökét, Péter Tünde személyében. László Attila megyei elnök a demográfiai mutatók alakulását részletezve kifejtette: 2008 valószínűleg az utolsó vonat az erdélyi magyarság számára. A Kolozs megyében és Kolozsváron észlelhető fejlődés azt jelzi, hogy a magyarság részarányának csökkenése itt még hangsúlyosabb lesz. Hangsúlyozta: Nem engedhetjük meg magunknak azt, hogy a negatív kampány, az egymásra mutogatás befolyásolja a kampányt. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Európarlamenti választásokra készül a Kolozs megyei RMDSZ. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 29./

A Korunk szeptemberi számának alaptémája kapcsán a titkosszolgálatokról, ügynökökről, besúgókról, beszervezésről és nem utolsó sorban a leleplezés-feltárás jelentőségéről-szerepéről tartott előadást Gyarmati György magyarországi történész szeptember 28-án Kolozsváron, a Korunk Akadémia megnyitó ülésén. A Korunk főszerkesztője, Kántor Lajos felvázolta a Korunk Akadémia célkitűzéseit, rövid- és hosszú távú programját. Gyarmati György méltatta azt a szerepet, amelyet a lap betölt a tudományos- és közéletben, leszögezve: Magyarországon hiányzik a modern 20. századi társadalomtörténet-írásnak az a fajtája, amelyet ez a lap évek óta felvállalt, és igen magas fokon művel. Gyarmati elmondta, sűrűn előfordult az, hogy a tartótiszt írta le a jelentést. A gyerekek és a Szekuritáté külön tragikus fejezete az elmúlt 40 évnek. Figyelemre méltó a hivatásos ügynökök gondolatvilága. A „Páskándi Gézának már az ábrázata is nacionalista” és az ehhez hasonló mondatok tömkelege elképesztő. A titkosszolgálatokra vonatkozó kutatás nem anyaghiányban szenved, ellenkezőleg, akkora mennyiségű anyag árasztja el a kutatókat, hogy egyszerűen képtelenség feldolgozni. Az információk jelentős része bizonyos értelemben használhatatlan. Léteznek kartotékok, aláírás nélkül, és léteznek a fedőnéven írt feljelentések. Külön-külön egyik sem számít bizonyítéknak egy esetleges bírósági eljárás kapcsán. Így az egykori ügynököknek csak egy töredékét lehet igazából leleplezni. Az ügynökök az elnyomó gépezet legalján voltak valahol. Felettük van még a pártvezetőség, a titkosszolgálat teljes gépezete, le egészen a tartótisztig, és ők soha nem tárgyai ennek a feltáró munkának. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Besúgók, ügynökök, jelenkori történelem. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 29./

Október 1-jén gyászlobogók jelentek meg a kolozsvári Szentegyház utca 1–3. szám alatti épület emeleti ablakaiban, valamint egy román nyelvű felirat „A román állam tulajdona” szöveggel. Az épületben lakók így kívántak tiltakozni az ellen, hogy a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség visszaköveteli az ingatlant. Kifejtették: a házat 1952-ben az egyház az államnak adományozta. 1997 óta folyik a visszakövetelési eljárás, de a bíróság szerint amit az államnak adományoztak, azt nem lehet visszaszolgáltatni. Az Állami Levéltár egyik kutatója, Vasile Lechintan kijelentette, az épületet közpénzekből építették, az soha nem volt egyházi tulajdon, a Katolikus Státus csupán adminisztrálta az ingatlant. Kapcza Mikolt ügyvédnő azonban, aki a visszakövetelési perben az érsekséget képviseli, kijelentette: közjegyzői okirattal bizonyítható, hogy az ingatlant az egyház építtette. Vasile Lechintan azt állította, hogy a telekkönyvet a 19. század végén meghamisították, ezért került a közpénzekből épült ingatlan látszólag egyházi tulajdonba. Az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásáért felelős bukaresti bizottság egyszer már jogerősen visszaszolgáltatta az épületet. Ezt a döntést mind a polgármester, mind az ingatlan lakói megfellebbezték. Ez a tárgyalás még várat magára. Kapcza Mikolt elmondta: körülbelül 2006 nyarán következett be szemléletváltás a román igazságszolgáltatásban, azóta a visszaszolgáltatási eljárásokat jobbára akadályozzák. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Gyászlobogós tiltakozás a kolozsvári Szentegyház utcában. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 2./

Október 9-én van a romániai holokauszt emléknapja. Ez az egyetlen olyan, emlékezés, amelyet a hatóságok szerveznek, a zsidó hitközség tagjai pedig meghívottként vesznek részt rajza. Néhány évvel ezelőtt még komoly létszámban jelentek meg Kolozsváron a megyei és a városi hatóságok a Tordai úti zsidó temetőben, a holokauszt-emlékműnél. Tavaly már szerényebb volt a hivatalosságok jelenléte, idén pedig botrányos módon teljesen elmaradt. Az emlékezők félórányi hiábavaló várakozás után telefonon érdeklődtek Emil Boc polgármester érkezéséről, aki elmondta, hogy rendkívül foglalt, mert itt van városban a brit nagykövet, egyébként nem értesítették őt az eseményről. A prefektusi hivatal és a megyei tanács képviselői sem jelentek meg. A hitközség felháborodottan vette tudomásul: minden egyéb fontosabb volt annál, hogy a hatóságokat valaki képviselje. Emlékezetes, hogy a holokauszt romániai fejezete sokáig tabutéma volt, a román hatóságok éveken keresztül tagadták a román területen és román hatóságok által végzett zsidó népirtást. Számos olyan mozgalom, szervezet alakult, amely a nácikkal együttműködő akkori magas rangú tisztségviselőket – például Antonescu marsallt, vagy a Vasgárda hírhedt vezetőjét, Corneliu Zelea-Codreanut dicsőítették, a romániai zsidósággal szembeni bűnös magatartásukat igyekeztek kendőzni. Csak néhány évvel ezelőtt került sor a romániai holokauszt hivatalos, államfői szintű elismerésére, a hatóságok azóta igyekeznek a feltárással, megemlékezéssel kapcsolatos nemzetközi és európai elvárásoknak eleget tenni. Emiatt iktatták törvénybe az október 11-ei emlékezést is. Bukarestben ünnepélyes szertartásra, koszorúzásra került sor felavatták a Romániai Holokausztot Tanulmányozó Országos „Elie Wiesel” Intézetet. A washingtoni Holokauszt Intézet adatai szerint 66 évvel ezelőtt Romániában, Bukovinában és Besszarábiában mintegy 280 000 román és ukrán zsidó halt meg a román hatóságok által irányított üldözés során. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Holokauszt-emléknap helyi és megyei hivatalosságok nélkül. Fontosabb volt a brit nagykövet kolozsvári látogatása. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 10./

Gheorghe Funar szenátor, a hírhedt ex-polgármester évekig hangoztatta, hogy Romániában kizárólag románok élnek, most síkra szállt a szenátusban a székely nyelvért, szegény székelyek jogaiért. Funar úgy látja, a székelyeket megosztásra fel lehet használni. Talán lesz majd olyan idő is, amikor megelégelik mindezt. Talán rájönnek majd, hogy az a legjobb, ha a székelyekről maguk a székelyek, magyarokról a magyarok, zsidókról a zsidók, romákról a romák stb. beszélnek. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Székely nyelv. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 11./

Óvakodni kell az ítélettől a besúgást, az együttműködést illetően. A Xantus Gábor-esetnek azonban érdekes vetülete a beismerés időpontja. Könczei Csilla blogjában, nyilvános naplójában már régóta jelennek meg a szeku irattárából származó anyagok, amelyek azt bizonyítják, hogy valaki a közszolgálati televízió csapatából, rendszeresen írogatta a jelentéseket. Xantus, állítása szerint nem azonos a blogon olvasható jelentések szerzőjével, a Bíró Ferenc fedőnevű ügynökkel, és nincs fogalma annak kilétéről. Xantus személyére egyre több gyanú irányult, az elmúlt napokban a neves operatőr-rendező szóbeszéd tárgya lett. Ilyen körülmények között kicsit megkésett a beismerés. Felmerül így a kérdés: akkor is beismerte volna Xantus a tettét, ha Könczei Csilla nem kezd nyomozni? Xantus Gáborra ezután is, megkésett beismerését követően is fel lehet nézni, az ezután leleplezett /Ercsey-Ravasz Ferenc: Jobb későn, mint soha. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 12./ Több mint egy év alatt szinte semmit sem haladt előre a romániai újságírók múltjának 2006 nyarán kezdeményezett átvilágítása, amelyet az Új Magyar Szó is szorgalmazott. /CS. P. T., S. M. L: Hallgatnak a „tiszta hangok”. Bottoni máris megkérdőjelezi Xantus állításait. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 12./

Rendkívül hosszadalmas huzavona után végre úgy tűnik, már rövid idő kérdése az 1956-os magyarországi forradalom kolozsvári emlékművének a megvalósítása. Valószínű, hogy egy hónapon belül sor kerülhet az avatásra – vélte az emlékmű ügyét felvállaló Kolozsvár Társaság titkára, Tibád Zoltán. A napszimbolikus kapu, Szakáts Béla temesvári művész alkotása a Sétatéren kapna helyet. Az ‘56-os forradalom kolozsvári emlékművét tavaly kellett volna leleplezni, a forradalom 50. évfordulójával kapcsolatos ünnepségek alkalmából, azonban a tervezők-szervezők körében támadt félreértés miatt nem állították össze időben a szükséges iratokat. Amikor végül beadták az iratokat, kiderült, a dossziénak a városházán nyoma veszett. A másolatokból készült iratcsomó került Emil Boc polgármester asztalára. Amikor a polgármester végre aláírta, a másolat-dossziénak nyoma veszett. Amit Boc aláírt, az a korábban eltűnt eredeti iratcsomó volt. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Célegyenesben az ‘56-os forradalom sétatéri emlékműve. Egy hónapon belül Kolozsváron felavathatják az alkotást. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 17./

Gáspárik Attila színművész, az Országos Audiovizuális Tanács alelnöke internetes médianaplójában felvetette a kérdést: mi legyen azokkal a közéleti személyiségekkel, akik az elmúlt rendszerben dicsőítő cikkeket írtak a Ceausescu-házaspárról, illetve a pártról. Ezek a személyek ma is jelen vannak a közéletben anélkül, hogy valaha magyarázattal szolgáltak volna egykori írásaikért. Példaként Gáspárik bemásolta Barabás Zoltán (Tőkés László szóvivője), illetve Bodó Barna (a Bolyai Kezdeményező Bizottság elnöke) egy-egy nyolcvanas évekbeli cikkét. A hozzászólók egy része azt kifogásolta, hogy mindkét példaként idézett személy az RMDSZ ellenzékéhez tartozik, úgy vélték, a vitaindításnak politikai okai vannak. A Szabadság kérdésére az egyik érintett, Bodó Barna elmondta: ízléstelen dolognak tartja az egészet, hiszen mindenki tudja, hogy abban az időben a sajtó nem volt szabad. Ha valakinek kiosztották a feladatot, hogy az elvtársnő születésnapjára ilyen meg ilyen cikket kell írni, akkor nem volt kibúvó, azt meg kellet írni. Bodó szerint, aki ilyen ügyeket ebben a formában boncolgat, az vagy rosszindulatú, vagy bosszúálló. Szeretné látni, mit tett volna Gáspárik Attila az ő helyében – tette hozzá a BKB elnöke. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Gáspárik a múlttal való szembenézést sürget. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 20./

Október 21-én, vasárnap ökumenikus istentiszteleten emlékeztek meg az 1956-os magyarországi forradalomról a kolozsvári evangélikus lutheránus templomban. Az igehirdető Sógor Csaba református lelkész elmondta: nem az a fontos, hogy többségben legyünk, hanem az Isten áldása. A forradalomra emlékezett beszédében Visky András dramaturg. Elmondta: bár 1956-nak megvannak a maga politikai-gazdasági előzményei, ettől függetlenül, a forradalom csoda, felvillanás, amely egy pillanatra fénybe borította Európát, a világot. Végignézve az akkori fényképeken, feltűnő az a minden arcon látható ragyogás, a letisztult lelkesedés, amely a forradalom sajátossága volt. Ennek vagyunk mi az örökösei, és ezért a mai megosztottságban, acsarkodásban is tragikusan hibás feltenni a kérdést: kié 1956? – sokkal helyénvalóbb azt kérdezni: mi vajon 1956-éi vagyunk-e, képesek vagyunk-e annak lelkiségét, örökségét átadni gyermekeinknek? /Ercsey-Ravasz Ferenc: A mi örökségünk 1956. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 22./ Adorjáni Dezső evangélikus püspök elmondta: Budapesten, a forradalom idején teológiai nyilatkozat született, amely kimondta, a felekezetek „teljes szívvel azonosítják magukat a forradalmárok követeléseivel. A forradalom nem csupán a társadalomé volt, de lelki megújulást is hozott”. A kincses városban az ‘56-os emlékhét keretében fáklyás megemlékezést tartanak Mátyás szülőháza előtt. /Erdélyben istentiszteletek és fáklyás menetek. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 22./