Néhány nappal ezelőtt Hantz Péter kimondta: ha nem jönnek létre az autonóm struktúrák, a Babes–Bolyai Tudományegyetemen (BBTE) a magyar oktatás évei meg vannak számlálva. Ercsey-Ravasz Ferenc, a lap munkatársa is így látja, ezért elkeserítő a sok mellébeszélés, ami ebben az ügyben elhangzik. December folyamán például felsőoktatási konferencia zajlott le, a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet (KMEI) szervezésében. Itt hangzott el „két ijesztő butaság”. Az elsőt úgy fogalmazták meg, hogy „a munkaerőpiaci relevancia” kérdése. Magyarán: az a félelem, hogy ha valaki magyarul végzi az egyetemet, nehezen kap Romániában munkahelyet. Nem kell a többségiek érveit megfontolás nélkül átvenni. Most ez kimondottan nevetséges: hiszen az átjárhatóság az Európai Unió egyik legnagyobb pozitívuma. A másik: azt hangoztatták némelyek, hogy a túl nagy nyilvánosság rossz előfeltételeket teremt az alkudozáshoz. Ha nem telt volna el 15 év csendes várakozással, akkor érhető lenne ilyen érvelés. A magyar oktatás jövőjét baráti viszonyokért, brancs-érdekért odadobni szégyenletes dolog! /Ercsey-Ravasz Ferenc: A megszámlált évekért. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 11./

Az Európai Unió (EU) tagjává vált Romániában megengedhetetlen az, hogy a vidéki települések jó részében ne legyen ivóvízhálózat, vagy villanyáram-szolgáltatás – nyilatkozta január 12-én Kolozsváron Traian Basescu államfő. Arra figyelmeztette a Kolozs megyei települések polgármestereit: nem lesznek mentségek és kifogások, meg kell tanulni pályázni. Ami a pályázáshoz szükséges önrészt illeti, annak biztosításában számíthatnak mind a központi, mind a megyei költségvetés támogatására. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Basescu: Még elemi szinten sem készültünk fel. Kolozsvárra látogatott tegnap az államfő. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 13./

Az önálló, erdélyi magyar felsőoktatás kérdése fájdalmasan megosztotta az erdélyi magyar társadalmat. A lap munkatársa szerint a Bolyai Kezdeményező Bizottság elkövetett néhány hibát-mulasztást: nem fordult kellő mértékben a diákság felé, nem toborozta táborába az egyetemi hallgatókat. Elhangzottak a nemzeti szólamok, emiatt az értelmiség egy része elzárkózott a további vitától, nem hajlandó állást foglalni. Van olyan magyar oktató, aki kirúgással fenyegette meg azokat, akik Hantzék mellett foglalnak állást. Sok magyar oktató döbbenten észlelte azt, hogy a két rektor-helyettes lemondása semmilyen eredménnyel nem járt. A román állam egyik rémálma teljesülne azzal, ha a BKB célba ér, hiszen az jelzésértékű lenne a magyarság autonómia-küzdelmének. Erre utal a táblaakciónál és a többi megmozdulásnál az egyetem körül hemzsegő titkosszolgálati elemek ügyködése. A magyar oktatóknak – talán – egy lehetőségük lehetett volna: ha azonnal egységesen, radikálisan lépnek fel. Sok oktató arra panaszkodik: a BKB elrontotta a hangulatot, már nem lehet együttműködni a román kollégákkal. Ez elfogadhatatlan érvelés. Az egyetemvezetés azt csinál, amit akar. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Szavak a Kalahári mélyén. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 22./

Ercsey-Ravasz Ferenc /sz. 1974/ öt évig dolgozott riporterként a Kolozsvári Rádió magyar szerkesztőségében, másfél éve pedig a Szabadság napilap munkatársa, emellett rockzenész, a Voices Of Silence zenekar billentyűse, zeneszerzője és szövegírója, azonkívül immár hetedik éve vezeti a Visszhang kolozsvári egyetemi vegyeskart, mondta el a vele készült interjúban. Hívő ember, minden kritikus pillanatban érzi, tudja, hogy Isten ott van mellette. Büszke arra a gerinces magatartásra, amellyel az egyházak ma is képesek értéket, érvényes alternatívát nyújtani. A Visszhang diákkórus 1972-ben alakult az akkori Visszhang nevű diákmozgalom jegyében. A legnagyobb sikereket a kórus Magyari Zita keze alatt érte el. /Fodor György: Interjú. = Vasárnap (Kolozsvár), jan. 28./

Néhány héttel ezelőtt Kolozsváron tartózkodott Tunézia bukaresti nagykövete. A látogatás célja az volt, hogy találkozzon és beszélgessen a kolozsvári Iuliu Hatieganu Orvostudományi és Gyógyszerészeti egyetemen tanuló több mint 700 tunéziai diákkal, valamint tanáraikkal, és az egyetem vezetőségével. Számos panasz és kérés hangzott el, az észak-afrikai muzulmán fiatalok nem jobbak és nem rosszabbak, mint az átlagos romániai diákok. Szüleik hatalmas összegeket, évente legalább 15 000 eurót áldoznak arra, hogy gyerekeik Kolozsváron részesülhessenek szakképzésben. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Tunéziai diákok inváziója a kincses városban. Zömmel orvosnak, gyógyszerésznek készülnek. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 1./

Május 27-én tölti be Kostyák Imre nyugalmazott zenetanár 94. életévét. Mögötte áll egy rendkívül gazdag élet. Volt piarista szerzetes, katona, hadifogoly, méhész, zenetanár, hat fiú (mindannyian zenészek!) apja. A templomban Levente fia látja el a kántori teendőket. Kostyák Imre Székelykocsárdon született, ott kezdett iskolába járni. Piarista szerzetes akart lenni, végezte a teológiát, emellett párhuzamosan Zeneakadémiára is járt. Azután kilépett a rendből, a Zeneakadémiát elvégezte. Nyugdíjba menetele után Gyulafehérvárra hívták egyházi éneket tanítani. Tíz évig tanított, emellett a kispapoknak méhészetet is tanított, mert ahhoz is értett. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Hálát adok az Istennek, hogy ember maradtam” Beszélgetés Kostyák Imre nyugalmazott zenetanárral. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 10./

A román parlament óriási felzúdulással vette tudomásul az államfő kijelentését, miszerint a politikusok a bűnözőknek gyártanak törvényeket. Mintegy ötven román értelmiségi nyílt levélben szólította fel a politikusokat: álljanak el az államfő menesztésére irányuló kísérletüktől. Erre válaszolt Dan Voiculescu, a Konzervatív Párt elnöke, kétségbe vonta az értelmiségiek reprezentatív voltát, majd sértő hangon felszólította őket: üljön mindenki a munkahelyén! /Ercsey-Ravasz Ferenc: Vissza a „munkahelyre”! = Szabadság (Kolozsvár), febr. 12./

Hírhedt böszme-beszédében Gyurcsány Ferenc kormányfő mondta aparátcsikjainak, mint a politikai időhúzás és néphülyítés globális receptjét: „nyomjuk a népnek a mantrát”. Magyarán: ismételgetjük a bódító szövegeket. Az erdélyi magyar mantra pár éve az autonómia. Erdélyben az autonómiának mindenekelőtt az egységes nemzetállam üldözési mániájával kell megküzdenie. Az elmúlt 15 évben a közösségi képviselők az éppen fennálló politikai konjunktúrák függvényében hol elővették, hol eldugták az autonómia jelszavát. Az RMDSZ-ről leszakadt szervezetek népszavazást kezdeményeztek a kérdésről. A román politikusokat valamennyien az autonómia ellen foglaltak és foglalnak állást. Sólyom László magyar köztársasági elnököt sem sikerült színvallásra késztetni, amit mondott, azt mindenki úgy értelmezi, ahogyan akarja. Az RMDSZ viszont döbbenetes dologra vetemedett: a zászlón az „Együtt az autonómiáért” feliratot „Együtt Európáért”-ra cserélte, írta a lap munkatársa. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Nyomjuk a népnek a mantrát. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 13./

Ercsey-Ravasz Ferenc, a lap munkatársa megkérdezte Magyari Tivadar frissen kinevezett rektor-helyettest, hogy a magyar oktatók választott vezetői komolyan gondolták tavaly december 7-én kelt közleményüket, miszerint a tagozati alapszabályzat – többnyelvűség – Hantz és Kovács visszavétele – hármas követelmény valóban követelmény volt, és nem csupán eljátszottak egy szerepet, hogy a nyilvánosságot megnyugtassák? Magyari Tivadar szerint az egyetem sokkal bonyolultabb, lényegesen többről van szó, mint a kétnyelvű feliratokról. Az oktatás, a félszáznál is több magyar szak napi igazgatása állandó szervezést, intézkedést kíván, ezért nem halaszthatták tovább a két rektor-helyettes kinevezését. Szerinte „nincs arról szó, hogy követelményeket támasztottak, és azután meghátráltak”. Kívülről nézve azonban ez látszik, tette hozzá az újságíró. A magyar oktatók először csak félig hátráltak meg: a rektor követelésére kinevezték Magyari Tivadart. Bocsan rektor minimális jelét sem adta a jóindulatnak. Ennek ellenére a magyarok tettek közeledő, helyzet-feladó lépést: kinevezték a második rektor-helyettest is, Nagy László személyében. Ő ráadásul úgy lépett vissza a rektor-helyettesi pozícióba, hogy a lemondását követő nyilvános sértegetésekért, becsmérlésért a rektor soha nem kért bocsánatot. Szabad-e ilyen mélyre görnyedni? – kérdezte a publicista. Néhány kivétellel elmagyaráztuk mindenkinek – fogalmazott Magyari. Valóban, az egyedül maradt Egyed Emesének nehéz lehetett volna „elmagyarázni”. Úgyszintén, a megkeseredett Sárkány-Kiss Endrének, aki már Magyari kinevezésekor is elhagyta az ülést. A magyar oktatók amennyire csak lehetett visszavonultak, úgy döntöttek: konzerválják a magyar tagozat jelenlegi lassú kimúlásának állapotát. Egyre kevesebb a magyar fiatal, egyre több lehetőség közül választhatnak, és eljön az idő, amikor a mai divatos szakok, ahol most tolonganak a diákok, ugyanoda jut, ahol jelenleg a reál-szakok egy része tart: öt-hat ember végez egy évben, és a megszűnés veszélye lebeg a fejük felett. Kovács Lehel állást kapott a Sapientia EMTE-n, Hantz Péter pedig hamarosan külföldre utazik, posztdoktori kutatómunkára. Az egyetemen minden készen áll a visszarendeződésre. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Szabadság vagy szendvics? = Szabadság (Kolozsvár), febr. 21./

Kolozsváron a Tordai úton egy telek a Sapientia–Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) birtokába került. Az intézmény elhatározta, hogy kétrészes ingatlant épít a telekre, a Képzőművészeti Kar és a Természettudományi Kar számára. Ez csak egyike a Sapientia ingatlanfejlesztési terveinek. A Sapientia EMTE felújította a csíkszeredai Hargita Szálló megvásárolt épületét. Ez ad otthont az ottani karnak, és az egyetemi bentlakásoknak. Marosvásárhelyen elkészült az egyetem épülete, amely a Segesvár felé kivezető útról jól látható. Dávid László rektor közölte: az ottani karok már mind odaköltöztek. Marosvásárhelyen tervezik a bentlakást. Ez az akkreditáció miatt is szükséges. Dávid László elmondta: a kolozsvári fejlesztéshez szükséges pénzt úgy teremtették meg, hogy az egyetem telket vásárolt, és annak felértékelődése miatt, az eladási árából kikerül az összeg. Kolozsváron az építés körülbelül másfél évet vesz majd igénybe, tehát 2009-re elkészülhet a kettős ingatlan. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Ingatlanfejlesztésre készül a Sapientia–EMTE. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 2./;

Ha van a 20. századi Erdélynek olyan magyar alakja, aki megérdemelne egy szobrot Kolozsvár központjában, akkor az Márton Áron püspök, aki két egymást követő totalitárius rendszerrel szegült nyíltan szembe. Néhány évvel ezelőtt merült fel dr. Czirják Árpád pápai prelátus kezdeményezésére az a gondolat, hogy a Szent Mihály-templom előtt szobrot állítsanak az erdélyi magyarság e jelentős alakjának. Bocskai Vincze szobrászművész elkészítette a művet, amely azóta raktárban porosodik. Egy 19. századi bejegyzés szerepel a templom telekkönyvébe, amely építési tilalmat rendelt el a templomkertben. A város azt kérte az egyházközségtől, indítson pert a beírás törlésére. A plébánia szerint azonban nem az egyház feladata a perelés. Emellett a városi tanácsban van egy jelentős RMDSZ-frakció, sőt, van egy magyar alpolgármester. Márton Áron szobrára szükség van, hogy azok, akik Kolozsvár maradnak otthon érezzék magukat ebben a városban, a jelképek terén is. /Ercsey-Ravasz Ferenc: A háziőrizettől a raktárig. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 6./

A Romániában jelenleg létező nyolc fejlesztési régió bebizonyította, hogy kevéssé hatékony – nyilatkozta sajtóértekezletén Markó Béla, az RMDSZ elnöke. Ennek oka elsősorban az, hogy a régiók túl nagyok. Nincs közös gazdasági vonásuk. Az RMDSZ kidolgozott egy tanulmányt ezzel kapcsolatosan, és a következő hetekben nyilvánosságra hozzák azt. A megfogalmazott javaslatokról az államfővel is tárgyaltak, és megállapodtak abban, hogy bármiféle átszervezésre is kerüljön sor, azt csak 2009-ben lehet megvalósítani, amikor az uniós költségvetés lejár. Romániának 13–14 fejlesztési régióra lenne szüksége, régiónként átlagosan 3 megyével. A központosítottság megszüntetése az egyik legfontosabb tennivalója Romániának – hangsúlyozta Markó. A politikai válságok feloldására az RMDSZ elnöke azt javasolja: tiltsák meg a pártvándorlást, illetve azt, hogy a pártkoalíciók, miután parlamentbe jutottak, felbomoljanak. Az RMDSZ-nek nincs szándékában óvást emelni a Tőkés László püspök europarlamenti jelöltségét támogató aláírások jegyzékével kapcsolatosan – nyilatkozta Markó, reagálva a püspök kampányfőnökének korábbi kijelentésére, miszerint a szövetségben máris ki van adva az utasítás, hogy bizonyos számú aláírást semlegesnek kell nyilváníttatni. Markó elismerte, hogy a püspök függetlenként való indulása veszélyeztetheti az RMDSZ-t. Egyébként az RMDSZ-en kívüli aláírásgyűjtések egyfajta vígeposszá váltak, már évek óta állandóan folynak hasonló törekvések – emlékeztetett Markó. Nem érti, hogyan lehetséges az, hogy egy erdélyi magyar szervezet nem képes összegyűjteni alkalomadtán 25-30 ezer aláírást. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Markó: életképtelen régiók. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 10./

Az államfő cselekedeteinek kivizsgálására létesített parlamenti bizottság törvényes – döntött március 22-én az Alkotmánybíróság, válaszolva a Demokrata Párt (PD) ezzel kapcsolatos óvására. A Dan Voiculescu által vezetett bizottság február 28-án alakult. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Törvényes a Voiculescu-bizottság. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 22./

Az egyik kolozsvári napilapban komoly vádakkal illették Máté András Levente RMDSZ-es képviselőt. A politikusnak felrótták, hogy az Állami Vagyonalap ügyvédjeként a bíróságon a visszaszolgáltatások ellen küzd, ugyanakkor a parlamentben a restitúcióért száll síkra. A cikkíró nem közölte a képviselő álláspontját, annak ellenére, hogy felhívta őt. Máté András Levente elmondta: amióta ügyvédként dolgozik, számos alkalommal képviselte állami intézmények érdekeit. Az Állami Vagyonalap esetében nem visszaszolgáltatási, hanem kereskedelmi perekben vállalt képviseletet. Máté András elmondta: a pereket nem egymaga vállalta el, hanem az ügyvédi irodája, ahol egy román kollégával dolgozik együtt. A tárgyalások egy részén a kolléga képviselte az ügyfelet, ezért nem jelent meg ő. Valójában Máté András képviselő ellenezte azt, hogy Emil Boc kolozsvári polgármester óvást emeljen egyházi ingatlanok visszaszolgáltatása ellen. Ennek kapcsán támadás, lejárató kampány indult Boros János alpolgármester, de fél évvel ezelőtt Eckstein-Kovács Péter szenátor ellen is – emlékeztetett a képviselő. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Lejárató kampány Máté András ellen. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 24./

A Babes–Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia karának épületében, az Erdélyi Római Katolikus Státus Szakkollégium keretében, dr. Holló László az erdélyi katolikus autonómia és a státus történetét ismertette. Erdélyben a Római Katolikus Státus az egyházi vagyon kezelője, a különböző pénzalapok igazgatásával megbízott testület volt. A státus megnevezés először az 1615-ös országgyűlésen fordult elő, Erdélyben sokáig, 1716-ig nem volt a katolikus egyháznak saját püspöke. A pár hónappal ezelőtt elkezdődött politikai támadások a státus ellen nem új keletűek: a két világháború között Onisifor Ghibu is vehemens kampányt indított ellene. 1989 után, több kisebb-nagyobb próbálkozás után sikerült ismét megalakítani, és törvényesen bejegyezni a státust, amely jelenleg is működik. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Katolikus autonómiáról, státusról. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 27./

Rendhagyó sajtóértekezletet tartott Kolozsváron április 2-án Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének (MVSZ) elnöke és András Imre, a Világszövetség Erdélyi Társaságának (VET) vezetője, régióelnök. Közölték álláspontjukat a másodszorra útjára indított, kettős állampolgársági népszavazásról. Kitértek a magyar református egyházfők állásfoglalására, hogy nem támogatják a kezdeményezést. Az MVSZ két vezetője szerint ez a nyilatkozat a Fidesz befolyására jött létre, Németh Zsolt által Tőkés László püspök kérte fel erre az egyházfőket. A Szabadság kérdésére Tőkés László leszögezte, ez szemenszedett hazugság és provokáció. /Ercsey-Ravasz Ferenc: MVSZ: a Fidesz befolyásolja az egyházat. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 3./

Megszavazta a parlament azt a törvényt, amely kivonja a büntetőjog hatásköre alól a bankhitelekkel való csalást. Ezáltal szabadlábra kerülnek mindazok, akik a bankok tönkretételével, hitelcsalással tettek szert vagyonra, sok milliárd lejes kárt okozva. A módosítást azzal indokolták, hogy a bankok belső szabályzata nem tekinthető törvényerejűnek, a hitelezés pedig civil szerződés által történik, ami a pénzintézet és az ügyfél magánügye. A már eddig bebörtönzötteket is szabadon bocsátják, a jelenleg folyó vizsgálatokat pedig megszüntetik. A szenátusi módosítás nyomán a csalók rácsok mögött maradnak akkor, ha az eltulajdonított összegeket közpénzekből fizették. A miniszterelnök előzőleg elítélően nyilatkozott erről a törvényről, az államfő pedig visszaküldte a jogszabályt a parlamentbe, újratárgyalásra, de csekély eredménnyel. Eckstein-Kovács Péter szenátor szerint a jogszabály veszélyes precedenst teremt, hatására szabadlábra kerülhet Sever Muresan, a Dacia Felix Bank tönkretevője, Dinel Staicu, aki a Vallások Nemzetközi Bankjának csődjéért felelős, és sokan mások. A Dacia Felix Bank bukása az egyik legbotrányosabb eset volt az 1989 utáni Romániában. A becslések szerint a kár elérte a félmilliárd dollárt, akkoriban a lakosság megtakarított pénzének mintegy 10 százaléka ebben a bankban volt elhelyezve. Eckstein szerint sürgősségi kormányrendelettel visszaállítható a korábbi helyzet. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Szabadlábra kerülnek a bankok tönkretevői. Sokmilliárdos csalóknak kedvez a szociáldemokraták törvénye. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 17./

Dsida Jenő költőre emlékeztek születésének századik évfordulója alkalmával a kolozsvári Szent Mihály Caritas és az Erdélyi Piarista Diákszövetség által szervezett rendezvényen, április 23-án. Dr. Mózes Huba, a Miskolci Tudományegyetem docense tartott előadást Dsida Jenőről. Ercsey-Ravasz Ferenc, a Szabadság munkatársa Hit és költészet a Halál terítéke mellett című írását felolvasták. Elhangzott egy Ercsey-Ravasz Ferenc által megzenésített Dsida-vers is. A költő életművének recepciójáról dr. Kabán Annamária, a Miskolci Tudományegyetem docense értekezett. /Nagy-Hintós Diana: Életmű a halál közelségében. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 25./

A diktatúra legnehezebb éveiben az embereket mágnesként vonzotta az egyház, a vallásóra, a Biblia-kör és a többi gyülekezeti tevékenység. A gyermekeket szinte minden szülő megkereszteltette, túlnyomó többségük konfirmált (vagy bérmálkozott). Most, amikor nem kell titokban járni hittanórára, más uralkodó világnézetekkel kell szembenézni. Sógor Gyöngyi református hitoktató a gyülekezeti hitoktatást tartja létfontosságúnak. A hitoktatást gyülekezet-központúvá kellene tenni. Erdélyben állami iskolában is lehet hittant tanítani, sőt, azt részben kötelezővé is lehet tenni. Ilyesmi nincs sem Nyugat-Európában, sem Amerikában. A gyerekek és szüleik 90%-a, legalábbis nyolcadik osztályig mindenképpen akarja a hitoktatást. Erdélyben működik a népegyház, a hovatartozási tudat. Sógor Gyöngyi több évvel ezelőtt doktoranduszként volt Hódmezővásárhelyen, egy híres református gimnáziumban, és az ottani iskolaigazgató elmondta: a gyerekek 80 százaléka nincs megkeresztelve. /Ercsey-Ravasz Ferenc: A mai embert kell megszólítani. Beszélgetés Sógor Gyöngyi református hitoktatóval. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 28./

A 95 éves Habsburg Ottó, a Páneurópai Unió tiszteletbeli elnökeként tökéletes szellemi frissességgel tevékenykedik, eljött Kolozsvárra, beszédet mondott. A Páneurópai Uniónak az integrációban óriási szerepe volt, fejtette ki a vele készült interjúban. Nem híve annak, hogy Törökország tagja legyen az Európai Uniónak. Az együttműködés sokkal jobb megoldás. A muzulmánok integrálása nagyon-nagyon nehéz munka, nagy feladat. Habsburg Ottó leszögezte, mindig beszélt magyarul, ez természetes folyamat volt, nem kellett magyarul tanulnia. Hét gyereke és huszonhárom unokája van. Egyik unokája katalán politikus, egyik lánya svéd képviselő, György fia a Magyar Vöröskereszt elnöke és az államfő külpolitikai tanácsosa. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Lebontottuk a határokat! Interjú Habsburg Ottóval. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 5./

A Kolozsváron tartott kisebbségi és regionális nyelvű napilapok és a többnyelvűség az EU-ban témájú konferencia alkalmából a Szabadság összefoglalót mutatott be romániai magyar közösség vallási életéről, ezt angol és román nyelven is közölte. Romániában a román többség zömmel görögkeleti vallású. Ez a felekezet évtizedeken keresztül – egyfajta államvallásként – kiváltságos helyzetben volt. A románok között jelentős volt a görög rítusú katolikusok száma, ezt a felekezetet a kommunizmus idején törvényen kívül helyezték, templomaikat elkobozták, és a görögkeleti felekezetnek adták. A hívek egy része beolvadt a „nemzeti” egyházba, de sokan római katolikus hitre tértek. A románság keretében jelentős teret hódítottak az újprotestáns felekezetek is. A magyar lakosság zömmel a négy történelmi egyház híve, lélekszám szerinti sorrendben: református, római katolikus, unitárius ás evangélikus-lutheránus. Az újprotestáns felekezetek közül a magyarság körében a baptisták, illetve a hetedik napot ünneplő adventisták közössége számottevő. Az újság bemutatta a magyar lakosság hitéletét, felvázolva az egyes történelmi egyházak múltját. A Római Katolikus Egyházat illetően a kommunizmus idején az egyházi vagyont elvették, számos papot, püspököt bebörtönöztek, többen ott haltak meg. Megkísérelték létrehozni a Rómától független állami egyházat, de ez nem sikerült. Az ellenállás vezéralakja Márton Áron püspök megjárja a kommunista börtönöket, majd évekig házi őrizetben volt. Ő már a második világháború idején felemelte szavát az antiszemita rendelkezések ellen. A rendszerváltozás után lassan, nehezen megindul az ingatlanvagyon visszaszolgáltatása, az egyházi élet fejlődése. Az újság csak az Erdélyi Református Egyházkerületet mutatta be, a Királyhágómelléki Református Egyházkerületetről nem adott számot. A kommunisták az egyházak iskoláit, intézményeit államosították. Az 1989-es változást követően lassan halad az államosított javak visszaadása. Ennek ellenére előbb Kolozsváron sikerült újraindítani a református kollégiumot, majd Marosvásárhelyen, Nagyenyeden, Sepsiszentgyörgyön, Székelyudvarhelyen és Kézdivásárhelyen is indultak református osztályok, állami középiskolák keretében. Az Evangélikus Lutheránus Egyház jelenleg mintegy 32 500 tagot számlál. Az istentiszteletek látogatottsága megnőtt, megszervezték a vallásoktatást, a diakóniai munkát és a kulturális tevékenységet. Az unitárius vallás az egyedüli magyar, erdélyi alapítású keresztény felekezet. A rendszerváltás után lehetőség nyílt a fejlődésre, testvérkapcsolatok jöttek létre az angliai és amerikai unitárius egyházakkal. /A romániai magyar közösség vallási élete. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 5./ 6/ A Kolozsváron tartott kisebbségi és regionális nyelvű napilapok és a többnyelvűség az EU-ban témájú konferencia alkalmából a Szabadság összefoglalót adott az állami magyar felsősoktatásról Kolozsváron hat állami finanszírozású felsőfokú oktatási intézmény működik, magyar nyelvű képzést csak Babes–Bolyai Tudományegyetem biztosít. Az intézmény az egykori magyar Bolyai Egyetem, illetve a román Victor Babes Egyetem összeolvasztásából jött létre, és az elmúlt évtizedek során a magyar struktúrák mérete és helyzete sokszor változott. Az egyetem részben politikai nyomásra 1995 óta vállalta fel azt a programot, amit képviselői multikulturálisnak tartanak. A BBTE 21 karából jelenleg 17 biztosít román és magyar, 11 pedig román és német nyelvű képzést. Két karon (a Református-, illetve a Római Katolikus Hittudományi Karon) az oktatás kizárólag magyar nyelven folyik. Az egyetemi szintű képzés 157 szakot kínál (89-et román, 51-et magyar, 14-et német és 3-at angol nyelven). /Állami magyar felsőoktatás Erdélyben. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 5./ Az impériumváltás után, 1918-1919 volt a Ferenc József Tudományegyetem utolsó féléve. A beiratkozott 2570 diák 83%-a magyar volt. A második világháború után Bolyai Tudományegyetem néven Kolozsváron magyar tannyelvű egyetem létesült négy karral. 1958-ban a kommunista hatalom parancsára megkezdődtek a magyar és román egyetem egyesítését szorgalmazó gyűlések, amelyek néhány hónap alatt a két egyetem teljes összeolvadását eredményezték. A folyamatot Nicolae Ceausescu későbbi államfő és Ion Iliescu akkori KISZ-elnök vezette. Az így keletkezett Babes–Bolyai Tudományegyetemen fokozatosan megszűntek a magyar csoportok. Az 1989-ben lezajlott változások után követelték az önálló anyanyelvű oktatást, de az egyetem kérdésében nem születtek döntések. Az továbbra is összevont maradt, a magyar csoportok nem élvezhettek önállóságot. 1990-ben az erdélyi magyarság tízezres utcai tüntetéseken követelte az önálló romániai magyar oktatási hálózat megteremtését, a magyar tannyelvű állami egyetem újraindítását. 1992 és 1997 között az RMDSZ több mint 600 ezer aláírást gyűjtött össze ugyanezen célok támogatása érdekében. 2001-ben két, még 1998-ban benyújtott, erre vonatkozó törvénytervezetet utasított el a román parlament. 2006 februárjában 80 nemzetközi elismertségnek örvendő professzor, köztük 11 Nobel-, Fields- és Wolf-díjas tudós kérte a Bolyai Egyetem újraindítását. Petíciójukra, melyet Románia elnökének és miniszterelnökének, valamint az Európai Bizottság elnökének címeztek, nem érkezett válasz. Megalakult a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB), amely kül- és belföldön látványos akciókkal próbálja tárgyalásra kényszeríteni az egyetem vezetőségét – mindmáig sikertelenül. Tavaly novemberben a szervezet egyik alelnöke, Hantz Péter az egyetemi vezetés és az adminisztratív személyzet ellenállása dacára magyar nyelvű feliratokat helyezett el három épületben. Ezeket leverték, összetörték és megtaposták, Hantzot pedig társával, Kovács Lehellel együtt, az általános hazai és külföldi tiltakozás ellenére azonnal elbocsátották. /Ercsey Ravasz Ferenc: Kollégiumtól a Babes–Bolyai Tudományegyetemig. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 5./

Kemény hangvételű beszédet mondott május 9-én Kolozsváron Traian Basescu felfüggesztett államfő. Előtte Theodor Stolojan, Monica Macovei, és Emil Boc szólt a jelenlévőkhöz. Mindannyian az államfő tisztségből való felfüggesztésére szavazó 322 képviselőt és szenátort kárhoztatták. Basescu megnevezte azokat, akik szerinte ma ténylegesen uralják az országot: Dinu Patriciu, Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök, Verestóy Attila szenátor és Ion Iliescu volt államfő. Az utóbbiról úgy vélte: elnöki mandátuma idején kiegyezett az érdekszférákkal, és megerősítette azokat. Utána egy „sokkal becsületesebb elnök”, Emil Constantinescu következett, aki megpróbált alkuba bocsátkozni az oligarchiával. Ez oda vezetett, hogy három év múlva be kellett ismernie: legyőzték. Basescu kijelentette: nem alkudozik, mert a románok jövője nem alku tárgya. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Traian Basescu: Nem alkuszom a románok jövőjére! = Szabadság (Kolozsvár), máj. 10./

Az egyházban most időszerű a főesperesek áthelyezése, ez természetes folyamat, azonban még nem született döntés arról, hogy kit hova helyeznek– nyilatkozta Potyó Ferenc gyulafehérvári római katolikus általános helynök. Csató Béla pápai káplán, marosi és küküllői főesperes, valamint dr. Czirják Árpád pápai prelátus, érseki helynök, kanonok, kolozs-dobokai főesperes megbízatását csak 2007 augusztusáig hosszabbították meg. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Még nincs döntés a főesperes-cseréről. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 10./

Legalább júliusig nem hagyja el a kolozsvári alpolgármesteri széket Boros János. A szóbeszéd szerint Boros Bukarestbe megy, és az Országos Lakásügynökség élén kap tisztséget. Elterjedt, hogy a földjeiket visszakövetelő hóstáti gazdák be akarják perelni Borost mint a visszaszolgáltató bizottság elnökét, a folyamat elhúzódása miatt. Boros pontosított: nem személye, hanem az önkormányzat ellen készül per. A mintegy 165 hektárnyi terület még mindig az Állami Tartalékalap tulajdonában van. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Boros júliusig marad. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 11./

Nagy Mihály történész úgy véli: külön kellene választani a Trianonnal kapcsolatos közgondolkodást, a szaktörténészek munkáját és az évforduló kapcsán elő-előbukkanó politikai visszhangokat. Nagy Mihály szerint a közgondolkodás egyik meghatározó eleme az, hogy a magukat magyarnak valló személyek fejében Nagy-Magyarország tudat él. Trianon a közgondolkodásban traumát, küzdelmet teremtett, amely a nemzeti és a politikai határok összeegyeztetésére irányult – sikertelenül. Az akkori eseményeket a magyar történetírás objektíven felvállalta, a kérdéseket megválaszolta, a román történetírók legfeljebb csak próbálkoztak ezzel. Magyarországon a közvélemény elfogadja a szaktörténészek álláspontját, Romániában viszont a közgondolkodás felülírja és elutasítja azt. A romániai magyarság tudatában, ameddig a jövőkép rejtett, ameddig az integrálódás célpontja Magyarország marad, addig Trianon fontos hivatkozási alap lesz. Nagy Mihály szerint beszélni kell arról, hogy mi vezetett a jelenlegi határokhoz. Néhány évvel ezelőtt az emberek féltek nyilvánosan beszélni Trianonról – emlékezett Nagy Mihály. Tény, hogy a Magyar Királyság nemzetpolitikája 1868-1869-ben, a vonatkozó törvények létrejöttekor korszerű volt. Azonban ezt helyi szinten nem mindig alkalmazták megfelelő módon. Nagy Mihály rámutatott: immár a román szakemberek között is akadnak olyanok – például Lucian Leostean, akik igyekeznek objektíven foglalkozni a kérdéssel. Fontos lenne, hogy a román–magyar történész vegyes bizottság végre foglalkozzon azokkal a kényes kérdésekkel, amelyeket egyelőre elkerül. Az értelmiségiek felelőssége, hogy ezt a kérdést felvállalják. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Beszéljünk objektíven Trianonról Interjú Nagy Mihály történésszel. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 5./

Május 10-én a Deportáltak templomában gyülekeztek a Kolozsvári Zsidó Hitközség tagjai, hogy megemlékezzenek a holokausztról. A hitközség elnöke, prof. Kallós Miklós köszöntötte az egybegyűlteket. A román himnusz következett, majd Izrael államért mondtak imát. A Halmos Katalin által vezetett Talmud Tora kórus tolmácsolásában elhangzott a Hatikva. Nussbaum Vasile elmondta: Ellie Viesel, Kertész Imre és ő maga egykorúak, egyazon évben születtek, ugyanabban az életkorban élték át a soát, mégis, hármuk érzelmi közelítése, viszonyulása merőben különböző. Még most is vannak, akik azt állítják, hogy Romániában nem volt holokauszt, csupán Észak-Erdélyben. /Ercsey-Ravasz Ferenc: A soára emlékeztek. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 11./ Cs. Gyimesi Éva kifogásolta, hogy az emléknapon nem látta a magyar egyházak képviselőit. A római katolikusok büszkén idézik Márton Áront, aki a deportálások idején határozottan kiállt az áldozatok mellett a Szent Mihály-templomban mondott beszédében. Ez „elég, hogy elaltassuk vele a lelkiismeretünket? Vagy a kiáltó tények ellenére még mindig azt a tévhitet terjesztjük, hogy mi vagyunk itt, a Kárpát-medencében a balsors által leginkább sanyargatott, egyébként ártatlan és tiszta népcsoport?” – kérdezte. A bécsi döntés utáni Észak-Erdélyből 127 377 zsidót deportáltak a haláltáborokba, és 1946 májusáig mindössze 19 764-en tértek vissza. Cs. Gyimesi Éva szégyenkezik, hogy Wass Albert olvasottsága megelőzi a Bibliáét. A cikkíró azt állította, hogy Wass Albert tagadta a holokauszt tényét. /Cs. Gyimesi Éva: Holokauszt Emléknap. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 11./

Aki a római katolikus egyházzal akar foglalkozni, annak tudnia kell, hogy az egyház hierarchiára épülő intézmény. A döntések felülről érkeznek, a hívek tömege nem befolyásolhatja döntő módon azokat. Aki ismeri az egyházat, az hamar belátja, hogy csakis így tarthatja meg egységét. Többen leírták már, hogy dr. Czirják Árpád érseki helynök, pápai prelátus, kolozs-dobokai főesperes, kanonok, plébános elhelyezésére irányuló szándék „megosztotta a kolozsvári katolikus híveket”. Most látszik csak igazán, mennyi rajongója és ellensége van Kolozsvár vezető papjának, hívei egekig magasztalják, ellenségei sárral dobálják őt. A lap munkatársa mindkét tábort intené a túlzásoktól. 1989 előtt ő volt a helyi magyar ellenállás egyik vezető alakja. Amikor a funári ordas indulatok a Mátyás-szobor és a Főtér ellen fordultak, ő szervezte meg az ellenállást, az élőláncot a szobor és a templom körül. Az egyházi ingatlanok visszaszerzésében és jövedelmezővé tételében kulcsszerepet vállalt. Ugyanakkor tény, hogy ebben a tevékenységében nem mindig járt el etikusan. A főpap meghallgatja és figyelembe veszi ugyan a hívők véleményét, de a döntés kizárólag rá tartozik, az elhelyezettnek pedig, engedelmeskednie kell. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Ave Hierarchia! = Szabadság (Kolozsvár), jún. 12./

A múlt hét végén Kolozsvárra érkezett a New York-i evangélikus-lutheránus egyház küldöttsége, céljuk a testvéregyházi kapcsolat kiépítése. New Yorkban az evangélikus lutheránus egyház teljes egészében emigráns egyház, szolgálata is elsősorban a bevándorló közösségek felé irányul. Az istentiszteletek jelenleg 25 nyelven folynak. A testvérkapcsolat eredményeképpen hamarosan két további nyelven – románul és magyarul – is tartanak majd istentiszteletet New Yorkban. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Nem vagyunk „nagyobb testvér”. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 14./

Az Európai Parlament Petíciós Bizottságához intézett beadványon 25 aláírás szerepel, köztük 15 romániai magyar akadémikusé, Kányádi Sándor költőé és több más jeles erdélyi magyar személyiségé. A petíció bemutatja a romániai magyar felsőoktatásban, különösen a Babes–Bolyai Tudományegyetemen (BBTE) fennálló helyzetet, külön kitérve a magyar feliratok és az önálló magyar struktúrák létesítése érdekében tett lépésekre, illetve azok következményeire. Arra kérik a testületet, ténymegállapítás céljából szervezzen általános meghallgatást a kérdésben, az eset kivizsgálására küldjön képviselőket a helyszínre, továbbá kérje ki az Európai Parlament Kulturális és Oktatási, illetve Állampolgári Jogi-, Bel- és Igazságügyi Bizottságainak véleményét. Kérelmezik, hogy a bizottság kezdeményezze a rektornál a jogtalanul elbocsátott oktatók visszavételét, illetve a többnyelvű feliratok elhelyezését. Románia mintegy 21 millió állampolgárából 1,5 millió magyar nemzetiségű. Bár a magyar nemzetiségű lakosság Románia lakosságának 6,6 százalékát teszi ki, a felsőoktatásban tanulóknak csak 4,4 százaléka magyar nemzetiségű, és csak 1,6 százalékuk tanulhat magyar nyelven – fejtik ki az aláírók, majd felvázolják az 1959-es eseményeket, amelyek során a két önálló egyetem összeolvasztásával létrejött a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE). A BBTE ma a romániai magyar diákság által legnagyobb számban látogatott felsőoktatási intézmény. Önmagát multikulturálisként határozza meg, azonban az egyetem vezetősége akadályozza a magyar nyelv hivatalos használatát az intézményi adminisztrációban, a magyar oktatási vonal nagyobb önállóságát és a magyar tagozat számára a valós önigazgatást biztosító magyar tannyelvű karok beindítását. Jelenleg Romániában nincsen önálló, államilag finanszírozott magyar oktatási nyelvű egyetem. A petícióban említették a „tábla-akciót” is, amelynek során 2006. november 22-én Hantz Péter egyetemi adjunktus az egyetem három épületében magyar nyelvű feliratokat helyezett el a román nyelvű feliratok alá. Ezeket a biztonsági személyzet néhány órán belül eltávolította, majd tisztázatlan körülmények között, a rektor javaslatára elbocsátották a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) két alelnökét, Hantz Pétert és Kovács Lehelt. Bár Kovács Lehel személyesen nem vett részt a feliratok elhelyezésében, az egyetem vezetőinek értelmezésében az akció előkészítésében játszott szerepe miatt sújtották a szankcióval. Hantz Péter a lapnak elmondta: az aláírási folyamatot többen is akadályozni próbálták, és valamilyen mértékben sajnos tudták is. Közben az egyetemen történt néhány – egyelőre bátortalan – lépés a többnyelvűsítés irányába, május 19-én dr. Máthé János vegyészprofesszorról termet neveztek el, kétnyelvű táblát függesztettek ki, ezenkívül plakátok-hirdetések szintjén is lehet olykor találkozni a magyar nyelvvel. A beadványt aláírták: Bolyai Egyetem Barátainak Egyesülete – Budapest, Magyar Ifjúsági Értekezlet – Csíkszereda, Magyar Ifjúsági Tanács – Kolozsvár, továbbá Benkő Samu akadémikus, Brassai Zoltán akadémikus, Csetri Elek akadémikus, Demény Lajos akadémikus, Egyed Ákos akadémikus, Forray Ferenc egyetemi adjunktus, Gábos Zoltán akadémikus, Gyenge Csaba akadémikus, Jakó Zsigmond akadémikus, Kányádi Sándor költő, Kolumbán József akadémikus, Maros Dezső akadémikus, Nagy-Tóth Ferenc akadémikus, Németh Sándor akadémikus, Péter Mihály akadémikus, Pozsony Ferenc egyetemi tanár, Sógor Csilla egyetemi adjunktus, Tánczos Vilmos egyetemi tanár, Toró Tibor akadémikus, Uray Zoltán akadémikus, Kovács Lehel István informatikus, Hantz Péter fizikus. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Európához intézett petíció a romániai magyar felsőoktatásért. A kezdeményezést a romániai magyar akadémikusok zöme támogatja. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 15./

Ercsey-Ravasz Ferenc, a Szabadság munkatársa panasszal fordult az Országos Diszkriminációellenes Tanácshoz a „Vasutas Hangja” (Vocea ceferistului) nevű obskurus kiadvány március 27-i keltezésű számában megjelent Florin Ardeleanul „Mit akarnak a székelyek? Mi nem tetszik nekik? Azt tanácsolom, hogy maradjanak csendben!” című cikke ellen. A cikk gyűlöletre-erőszakra uszítva nyíltan támadja a magyarságot. Kifejti, hogy a szent román földre jöttek Attila jövevényei, a pogány vallású, istenfélelem nélküli, anyátlan-apátlan nép. Rosszlelkű, gonosz semmirekellő nép, mindenhonnan elűzték őket, de a toleráns és istenfélő románság befogadta őket. Egy részünk itt telepedett le, a többi elment az ördögbe (sic!) a pannon síkságra, amelynek egy része szintén a románoké volt. A székelyek a románok torkára teszik a kést, és el akarják űzni a románokat. Autonómia kell nekik, a pénzt pedig Bukarestből kapják. A cikkíró megrótta az 1990 utáni kormányokat, amiért megengedték, hogy ide jusson a helyzet. A cikkíró mondata kimeríti a Büntetőtörvénykönyv néhány cikkelyét: „vajon miért nem adunk nekik néhány bombát, négyzetméterre számítva, hogy nyugtassuk meg őket?” Azt javasolta, hogy kerítsék be a magyarokat, hogy csak útlevéllel, 600 eurós, tíznapos vízummal mehessenek Romániába. A holokauszt borzalma után a xenofóbia egy bizonyos hangnemet már nem engedhet meg magának. A Szabadság munkatársa reméli hogy az Országos Diszkriminációellenes Tanács megteszi a kötelességét, fellép az ilyen sorok szerzője ellen és a lap ellen. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Illetékesek, figyelem! = Szabadság (Kolozsvár), jún. 21/