Vita alakult ki Eckstein-Kovács Péter és Kovács Péter között a kolozsvári eredmények kapcsán
Vita alakult ki Kovács Péter, az RMDSZ ügyvezető elnöke, választási kampányfőnök és a 2012-es helyhatósági választásokon polgármesterjelöltként induló Eckstein-Kovács Péter között a kolozsvári választási eredmények kapcsán.
Eckstein nehezményezte Kovács Péternek a kolozsvári eredmények kapcsán megfogalmazott hétfői kiértékelését. Kovács Péter hétfőn a Transindexnek úgy nyilatkozott, Kolozsváron az volt a cél, hogy az RMDSZ növelje a tanácsosai számát, és fel tudja mutatni a közösségi erejét, azt a közösségi erőt, amit négy évvel ezelőtt vagy nyolc évvel ezelőtt Eckstein-Kovács Péter vagy László Attila polgármester-jelöltként nem tudtak felmutatni.
"Horváth Anna a 13 százalékos eredményével és a második helyével felmutatta azt, hogy az elmúlt négy évben végzett munkája meghozta az eredményt" - mondta Kovács Péter.
Eckstein a Transindexen közölt reakciójában azt írja, hogy nagyon hasonlóak a kolozsvári 2012-es és 2016-os eredmények: ő négy évvel ezelőtt polgármesterjelöltként 12.225 szavazatot kapott, a tanácsosi lista 16.911-et. Horváth Anna 2016-ban polgármesterjelöltként 12.573 szavazatot kapott, a lista 16.490-et. "Feltételezem, hogy Kovács Péter tud annyira számolni, hogy képes legyen összehasonlítani két számsort" - írta Eckstein.
Kovács Péter Eckstein írására így reagált: "Feltételezem, Eckstein-Kovács Péter tud annyira számolni, hogy képes legyen összehasonlítani két számsort. Akkor viszont nem értem, hogy értékelésében miért hagy ki egy nagyon fontos elemet: a választási részvételt.
Ezelőtt négy évvel több, mint 30.000-rel több szavazatot adtak le Kolozsváron, mint most, vagyis Horváth Anna úgy tudott szavazatszámban plusszolni, hogy mintegy 22 százalékkal alacsonyabb volt a részvétel! Péter a szavazatok 9,35 százalékát szerezte meg, Anna pedig a 12,3 százalékát. Úgy gondolom, hogy így már érthető, miért állítom azt, hogy a mostani eredmény kiemelkedő önmagában is, és az ezelőtt négy, illetve nyolc évvel ezelőtthöz képest is" - mondta Kovács Péter. (hírszerk.)
Transindex.ro

Elhatárolódik Kovács Péter nyilatkozatától Horváth Anna és Csoma Botond
Elhat tárolódott az RMDSZ kolozsvári és Kolozs megyei szervezete a Kovács Péter ügyvezető elnök Eckstein-Kovács Péterés László Attila polgármesterjelöltek választási eredményére vonatkozó nyilatkozatától. Kovács Péter a választások másnapján, hétfőn a Transindexnek úgy nyilatkozott, Kolozsváron az volt a cél, hogy az RMDSZ növelje a tanácsosai számát, és fel tudja mutatni a közösségi erejét, azt a közösségi erőt, amit négy évvel ezelőtt vagy nyolc évvel ezelőtt Eckstein-Kovács Péter vagy László Attila polgármester-jelöltként nem tudtak felmutatni.
"Horváth Anna a 13 százalékos eredményével és a második helyével felmutatta azt, hogy az elmúlt négy évben végzett munkája meghozta az eredményt" - mondta Kovács Péter.
A Horváth Anna és Csoma Botond, az RMDSZ városi, illetve megyei szervezeteinek elnökei által aláírt állásfoglalásban kinyilvánítják: az RMDSZ ügyvezető elnöke, Kovács Péter nyilatkozata semmilyen mértékben nem tükrözi a Kolozs megyei vagy a Kolozsvári RMDSZ nézőpontját.
"Kolozsvár és Kolozs megye mind a jelenlegi, mind a múltbéli választási eredményei csakis az adott helyi és országos kontextus és konjunktúrák tükrében értelmezhetőek. Bármely, ezektől elvonatkoztató értékelés, személyekre vonatkozó minősítés megalapozatlan és romboló hatású lehet" - írja a megyei és városi RMDSZ-elnök.
Szerintük Eckstein-Kovács Péter közismert munkássága nélkülözhetetlen, szerepe pedig kulcsfontosságú volt és maradt az elmúlt 25 esztendő alatt a kolozsvári és Kolozs megyei RMDSZ közösségépítő munkájában, politikai súlyának megőrzésében.
"Meggyőződésünk, hogy ezen munkásságának, illetve 2012-es polgármester-jelölti kampányának volt mindenekelőtt köszönhető, hogy az akkori városi tanácsba, visszaosztásból bekerülhetett Horváth Anna, mint a listán szereplő negyedik tanácsosjelölt. Ennek következményeként kapott a szervezet esélyt és lehetőséget az elmúlt négy esztendő megvalósításaira. Hasonlóképpen fontosnak tartjuk elmondani, hogy Eckstein-Kovács Péter támogatására, konkrét és hathatós segítségére mindig számíthattunk és ezután is számítani fogunk. Mindezért ezúton is nyilvános köszönetünket és elismerésünket fejezzük ki" - áll a közleményben.
Egyébként Kovács Péter nyilatkozatával kapcsolatosan Eckstein-Kovács Péter is reagált. A Transindexen közölt reakciójában azt írja, hogy nagyon hasonlóak a kolozsvári 2012-es és 2016-os eredmények: ő négy évvel ezelőtt polgármesterjelöltként 12 225 szavazatot kapott, a tanácsosi lista 16 911-et. Horváth Anna 2016-ban polgármesterjelöltként 12 573 szavazatot kapott, a lista 16.490-et. "Feltételezem, hogy Kovács Péter tud annyira számolni, hogy képes legyen összehasonlítani két számsort" - írta Eckstein.
Kovács Péter sem hagyta szó nélkül Eckstein írását: "Feltételezem, Eckstein-Kovács Péter tud annyira számolni, hogy képes legyen összehasonlítani két számsort. Akkor viszont nem értem, hogy értékelésében miért hagy ki egy nagyon fontos elemet: a választási részvételt.
Ezelőtt négy évvel több, mint 30.000-rel több szavazatot adtak le Kolozsváron, mint most, vagyis Horváth Anna úgy tudott szavazatszámban plusszolni, hogy mintegy 22 százalékkal alacsonyabb volt a részvétel! Péter a szavazatok 9,35 százalékát szerezte meg, Anna pedig a 12,3 százalékát. Úgy gondolom, hogy így már érthető, miért állítom azt, hogy a mostani eredmény kiemelkedő önmagában is, és az ezelőtt négy, illetve nyolc évvel ezelőtthöz képest is" - mondta Kovács Péter. (hírszerk.)
Transindex.ro

Állásfoglalást bocsátott ki a Szabadelvű Kör a kvótanépszavazással kapcsolatban
Állásfoglalást bocsátott ki a Szabadelvű Kör elnöksége Kelemen Hunor RMDSZ-elnöknek a kvótanépszavazással kapcsolatos nyilatkozata után. A Fosztó László elnök, valamint Bognár Zoltán és Eckstein-Kovács Péter alelnökök által jegyzett állásfoglalást az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük.
"A sajtóból értesültünk az RMDSZ elnöke, Kelemen Hunor nyilatkozatáról a magyarországi népszavazás ügyében. Ezzel a nyilatkozattal kapcsolatban szükségesnek látjuk különvéleményünknek hangot adni:
1) A nyilatkozat megfogalmazását nem előzte meg széleskörű belső konzultáció, amely a téma fontosságát tekintve elkerülhetetlen lett volna. Ez a nyilatkozat-tétel nem tiszteli a Szövetség belső demokráciájának szellemét
2) Ártalmasnak tartjuk, hogy a nyilatkozat összekapcsolja a vasárnap esedékes magyarországi népszavazáson és a decemberi romániai parlamenti választásokon való részvételt. Nem beszélhetünk egy lapon ezekről. A romániai választások tétje az erdélyi magyarság parlamenti képviseletének biztosítása, és ez elsőrendű cél. A magyar állampolgárággal is rendelkező romániai szavazóknak joga van szavazni a kvótareferendumon, de a részvételre bíztatás nem a Szövetség dolga, véleményünk szerint az egyéni döntés kérdése.
3) Az RMDSZ fennállása során a magyarországi politikai pártokkal kapcsolatban az egyenlő közelség gyakorlatát ápolta. Ezt a gyakorlatot tartjuk helyesnek. Ellenezzük és szükségtelennek tartjuk a magyarországi belpolitikai ellentétek szándékos behozatalát az erdélyi közéletbe. Ez különösen ártalmas egy olyan kérdés esetében, amely indulatokat, sőt gyűlöletet kelt emberek vagy népcsoporttok ellen.
4) A globális migráció kérdésköre – akárcsak a globalizáció más következményei –, szerintünk is fontos probléma. A modern kommunikációs lehetőségeknek köszönhetően egészen másképpen kell gondolkodnunk az akkulturáció és integráció folyamatairól. A szélsőséges eszméket propagáló szervezeteket súlyos hiba összemosni az életüket mentő, más vallású, más kultúrájú menekültekkel. A menekültek nem bevándorlók, ne mossuk össze ezt a két fogalmat sem. A segítségnyújtás nem betelepítést jelent. Oly módon kell kezelni a helyzetet a morális és nemzetközi jogi kötelezettségeinknek eleget téve, hogy a veszély elmúltával a menekültek visszatérhessenek hazájukba." (hírszerk.)
Transindex.ro

Felzúdulás a SZÁT listaátrendezése miatt
„Az RMDSZ bukaresti szervezete semmiképp nem fogadja el, hogy felülírják a helyi döntést” – szögezte le a Krónikának Buday Richárd, akinek a Szövetségi Állandó Tanács (SZÁT) döntése értelmében a befutónak számító parlamenti képviselői helyet az esélytelen szenátorira kellene cserélnie. Amint arról beszámoltunk, a SZÁT döntése alapján a Hargita megyei képviselőjelöltek rangsorában a 4., befutó helyre kerül a szórványmagyarság képviselője, Benedek Zakariás építkezési vállalkozó, a szövetség Szeben városi szervezetének elnöke. A korábban az udvarhelyszéki területi szervezet által befutó helyre jelölt Birtalan József ugyanakkor az RMDSZ bukaresti képviselőjelölt-listáját vezeti majd. Eredetileg erre a helyre Buday Richárd bukaresti RMDSZ-elnököt rangsorolták, ő azonban átkerült a fővárosi szenátusi lista élére, ami már nem számít befutónak. A Krónika információi szerint az RMDSZ vezetősége semmiképpen sem támogatta, hogy Buday mandátumhoz jusson.
A bukaresti szervezet elnöke a Krónikának kifejtette, reméli, hogy a SZÁT nem végleges döntést hozott, hanem csak javaslat fogalmazódott meg, melyre a bukarestieknek is rá kell bólintani. „Itt nem az én személyemről van szó, hanem elvekről. Folyamatosan arról beszélünk, hogy decentralizáció kell, hogy ne Bukarestben döntsenek a települések sorsáról. Akkor a szövetségen belül is a decentralizáció elve kellene érvényesüljön. Felelőtlenségnek tartom, ha felülírjuk a helyi döntést” – mondta Buday Richárd. Hozzátette, azt sem érti, hogy ha a szebeni jelölt Hargita megyében indul, akkor a hargitai miért nem Szebenben, és miért Bukarestben kerül fel a listára.
„Nem vagyunk mi másodrangú RMDSZ-esek. Ha az a jelszavunk, hogy minden magyar számít, akkor minden szervezet is egyformán számít” – hangsúlyozta a fővárosi szervezet elnöke, aki szerint, ha a szövetség központi vezetősége így folytatja, veszélybe kerülhet az ötszázalékos bejutási küszöb. A Krónikának kifejtette: szombaton a bukaresti választmány megerősítette, hogy nem fogadja el a SZÁT módosítását, de a küldöttgyűlés is dönteni fog. „Ha nem a mi döntésünk érvényesül, nem mi lépünk ki az RMDSZ-ből, hanem tulajdonképpen kizárnak minket” – jelentette ki Buday, aki szerint a szövetség vezetősége valószínűleg nem bánná, ha lemondana. Sok mindenben nem értenek egyet, hiszen ő nem látja az oly sokszor hangsúlyozott megújulást. „Gyenge vezető, aki nem meri széles körben átengedni a döntés jogát, inkább központosít” – jelentette ki Buday.
A SZÁT döntését az érintetteken kívül a szövetség számos neves politikusa is kifogásolta. Miközben Kovács Péter ügyvezető elnök a Facebookon „szolidaritáson alapuló, merész, bölcs és több szempontból is kiegyensúlyozott” döntésként jellemezte a határozatot, Frunda György egykori szenátor és államfőjelölt hozzászólásában „antidemokratikus, gyalázatos döntésnek” minősítette azt.
„Rangsorolás volt Kolozsváron. A rangsorolók magukat minősítették” – fogalmazott a közösségi portálon közzétett bejegyzésében Eckstein Kovács Péter volt szenátor is. A volt kisebbségügyi miniszter több Maros megyei RMDSZ-eshez hasonlóan Jakab Istvánnak, a Környezetvédelmi Alap elnökének a félreállítását kifogásolta. Úgy vélte, kiváló, külföldön is elismert szakemberként Jakab befutó helyet érdemelt volna. „Mivel garantáltabb Biró Zsolt, vagy Vass Levente frakcióhűsége, mint a Jakabé, vagy hátrányt jelent, ha valaki jó szakember és nem megélhetési politikus?” – tette fel a kérdést Eckstein-Kovács arra utalva, hogy sajtóinformációk szerint a SZÁT tagjai attól tartottak, Jakab szakpolitikusként nem biztos, hogy betartaná a frakciófegyelmet, illetve visszaköltözhet Brüsszelbe. Jakab István a Transindex kérdésére nem kívánta kommentálni a számára kedvezőtlen döntést. Biró Zsolt MPP-elnök ezzel szemben a hírportálnak nyilatkozva üdvözölte a SZÁT határozatát, kijelentve: bölcsnek tekinti azt. „Szavazatmaximalizálás szempontjából is fontos döntés a SZÁT döntése, de természetesen továbbra is minden MPP-szimpatizáns és minden magyar szavazó jelöltjeként fogok kampányolni. A közös lista lényege, hogy a teljes közösséget képviseljük” – mondta a Transindexnek Biró Zsolt.
Bíró Blanka, Pap Melinda
kronika.ro
Erdély.ma

Eckstein-Kovács Péter: Csak fenyeget a PSD Johannis felfüggesztésével
Klaus Johannis nem sértette meg az alkotmányt, amikor a PSD komrányfőjelöltjét visszautasította. Hogy taktikailag helyes volt-e, vagy sem, arról lehet vitázni – véli Eckstein-Kovács Péter jogász.
Kérdésünkre, hogy milyen módon szabályozza Románia Alkotmánya azt, hogy az államfő hányszor élhet a visszautasítás lehetőségével, Eckstein-Kovács Péter elmondta: van az alkotmánybíróságnak egy olyan, a miniszterekre vonatkozó és értelmezhető döntése, miszerint az államfő csak egyszer utasíthatja vissza a miniszteri jelöléseket. Ha tehát Johannis nem fogadja el a második kormányfő-jelöltet, akkor problémák merülhetnek fel – magyarázta.
Eckstein-Kovács Péter nem tartja kizártnak, hogy a PSD újra Shevil Shhaideh-et jelöli, de akár Liviu Dragnea is lehet a jelölt vagy Călin Popescu Tăriceanu, esetleg egy olyan jelöltet sikerül megnevezni, aki rendelkezik e tisztség betöltéséhez szükséges rátermettséggel.
Ami pedig a Johannis tisztségéből való  felfüggesztésével való riogatást illeti, Eckstein-Kovács Péter is úgy látja: ez inkább fenyegetés, semmint reális veszély.
- Az államfő felfüggesztése hosszas és bizonytalan kimenetelű procedúra még akkor is, ha az erre vonatkozó népszavazás érvényességi küszöbét az eddigi 50 százalékról 35 százalékra csökkentették.
Varga Attila alkotmányjogászt, az Alkotmánybíróság tagját arról kérdeztük, van-e a PSD-nek elég nyomós oka arra, hogy az államelnök felfüggesztését kérje. A szakértő úgy vélekedett: ez elsősorban politikai döntés.
- Ha a pártok úgy ítélik meg, hogy az államelnök súlyosan megsértette az alkotmányt, akkor beindíthatják a felfüggesztési procedúrát. Ezt azonban alaposan meg kell indokolniuk, az Alkotmánybíróságnak pedig véleményeznie kell. Ha a kezdeményezést a két ház plénuma elfogadja, akkor a köztársasági elnököt felfüggesztik tisztségéből, és ideiglenesen a szenátus elnöke gyakorolja az államfői tisztségét, a kormány pedig népszavazást ír ki az államfő menesztésével kapcsolatosan – magyarázta.
Arra a kérdésre, mi történik akkor, ha a PSD következő jelöltjét is elutasítja Johannis, Varga azt felelte: egy ilyen helyzet komoly konfliktust idézhet elő Johannis és a parlament között, az alkotmánybíróságnak pedig jogában áll a közhatóságok közti konfliktust megoldása érdekében közbelépni.   
Nagy-Hintós Diana Szabadság (Kolozsvár)

Eckstein: egyértelműen a csendőrség túlkapásáról van szó
Bár a Szabadság által megkérdezett jogászok szerint erre nincs jogalap, a Román Csendőrség alkotmányellenesnek tartja, hogy Március 15-e alkalmából a kolozsvári magyarok Erdély-zászlóval vonuljanak fel. Értesüléseink szerint ezt a tényállást közölték is a csendőrség kolozsvári vezetői az RMDSZ Kolozs megyei és kolozsvári szervezetének képviselőivel az eseményeket megelőző egyeztető gyűlésen, hosszas történelmi értekezésbe bocsátkozva. Ugyanakkor az is köztudott: a szervezők, azaz az RMDSZ képviselői értesítették a csendőrség álláspontjáról azokat, akikről tudták, hogy – akárcsak a tavaly – Erdély-zászlóval szándékoznak felvonulni a megemlékezésen. A csendőrség azt állítja: a szervezők elhatárolódtak az Erdély-zászlóval vonuló személyektől, és azt kérték tőlük, tekerjék a rúdra azokat vagy hagyják el a felvonulást. A kékruhások továbbá azt állítják: az Erdély-zászlósok nem voltak hajlandók eleget tenni a szervezők kérésének, ezért utóbbiak a csendőrséghez fordultak segítségért. A Biasini-szállodánál zajlott ünnepséget követően Csoma Botond parlamenti képviselő, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke a Szabadságnak határozottan cáfolta a csendőrség által állítottakat, mi több, szembesítette a tényekkel azt a civil ruhás csendőrségi vezetőt, aki az Erdély-zászlóval megjelenő Soós Sándort, az EMNP Kolozs megyei szervezetének elnökét emiatt feltartóztatta. A csendőrrel folytatott szemközti beszélgetés során a politikus túlkapásnak és elfogadhatatlannak nevezte a karhatalmi akciót. Eckstein-Kovács Péter ügyvéd, volt RMDSZ-es szenátor lapunknak elmondta: nincs olyan törvénycikkely, amely tiltaná az Erdély-zászló használatát.
– Ismét zászló-háború van, lásd korábban a Székely-zászló kifüggesztése körüli botrányt. Közeledik 2018, s minden jel szerint a Román Egyesülés szelleme mélyen áthatja a karhatalmi szerveket. Véleményen szerint törvénytelen a kihágási jegyzőkönyv. Románia címerében különben is fellelhető az Erdély-címer. Akik tehát ezt kifogásolják, azok Románia címerét támadják. Az érintettek minden valószínűség szerint perelni fognak, a pert vélhetően meg is nyerik. Nyilvánvaló, hogy a csendőrség túlkapásáról van szó – fogalmazott Eckstein-Kovács Péter.
Fancsali Ernő, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) kolozsvári elnöke azt nyilatkozta: óvást emel a kihágási jegyzőkönyv ellen.
– Ezáltal az is kiderül, ki mond igazat – mondta a Szabadságnak március 15-i ünnepséget követően. Tegnap Facebook-falára a következőket írta: „1. A szervezők szerint a csendőrség egy nappal a rendezvény előtt értesítette őket, hogy nem kívánatos Erdély zászlaja. 2. Erről a helyszínen levő szervezők értesítettek, tehát a zászlókkal csak saját felelősségre vonulhattunk. Azt is elmondták, hogy tájékoztatniuk kell a csendőröket a jelenlétünkről. 3. Tájékoztatták a csendőröket, megjelölve az Erdély-zászlósokat. 4. Kiragadtak a tömegből a szervezőkre hivatkozva, éspedig, hogy nemkívánatos személyek vagyunk a zászlókkal, 500 lejre büntettek a csendőrök, a jegyzőkönyvbe is ez került. 5. Amint az általam alá nem írt jegyzőkönyvet megkapom, megteszem a szükséges lépéseket. A bírósági eljárás során kiderül, hogy mi az igazság. 6. Nem vádolom a szervezőket Erdély zászló-ellenességgel, sőt. Azt róvom fel nekik, hogy nem álltak ki mellette és hagyták, hogy vegzáljanak. 7. Teljességgel elfogadhatatlan, hogy a helyszínen ott nem lévők különböző elméleteket gyártanak és relativizálják a kérdést. Az utólagos magyarázkodások is feleslegesek. Vannak felvételek és jegyzőkönyvek. Nem kívánok többet hozzászólni a kérdéshez, csak ha érdemben szükséges.”
Csoma Botond interpellálni fog
Csoma Botond RMDSZ-es parlamenti képviselő bejelentette: a felháborító eset kapcsán a parlamentben interpellálni fog, a történtekkel kapcsolatban kérdőre vonja a belügyminisztérium illetékeseit.
Szerkesztőségünk a Kolozs megyei csendőrparancsnokhoz fordult az ügy tisztázásáért. Többek között arra vagyunk kíváncsiak, mely törvénycikkelyek alapján kötötték feltételhez, az Erdély-zászló mellőzéséhez a rendezvény engedélyezését és büntették meg a felvonuló fiatalokat. Ugyanakkor azt kértük tőle, tájékoztassanak, melyik szervező kérte őket az Erdély-zászlót vivők eltávolítására, megbüntetésére és figyelmeztetésben részesítésére.
Kiss Olivér
Szabadság (Kolozsvár)

Száz erdélyi magyar értelmiségi kéri a „lex CEU" visszavonását
Száz erdélyi magyar oktató, kutató, véleményformáló írta alá azt a levelet, amelyben a magyarországi felsőoktatási törvény tervezett módosításának visszavonására szólítják a budapesti kormányt. Szerintük ellehetetlenedhet a Közép-Európai Egyetem (CEU) budapesti működése.
A nemzetközileg elismert tudás érték Erdélyben című levél címzettje Balog Zoltán, az Emberi Erőforrások Minisztériumának vezetője. Az aláírók emlékeztetnek, hogy az előző évszázadokban számos fiatal diák megfordult nyugati egyetemeken, és tért haza Erdélybe tudásban, lélekben gazdagodva, jelentős mértékben hozzájárulva a magyar tudományosság fellendüléséhez; de erdélyiségünk, illetve magyarságunk megőrzéséhez, megmaradásához is.
Megemlítik, hogy az 1990-es rendszerváltást követő időkben a budapesti Közép-Európai Egyetemről (CEU) hazatérő fiatalok hasonló értéket képviselnek az erdélyi magyar társadalomban. A száz értelmiségi szerint különösen a társadalomtudományi szakok képviselői profitálhattak sokat ennek az intézménynek a létéből; elsősorban azok, akik diákjai voltak, vagy doktori címet szereztek ott.
„De sokan mások is: akik konferenciákon, nyári egyetemeken, tanterv-fejlesztési vagy más posztgraduális képzéseken vettek részt. A páratlan könyvtárának olvasóiként is elmondhatjuk, hogy a Közép-Európai Egyetem szakmai fejlődésük igen fontos állomását jelentette. A hazahozott tudás – akárcsak elődeink esetében – közösségi létünk garanciája, és úgy gondoljuk ez a megállapítás a XXI. századi történelmi körülmények között nemcsak az erdélyi, hanem a többi határon túli magyar közösségre is érvényes a szóban forgó oktatási intézmény vonatkozásában is" – olvasható a szerkesztőségünkhöz eljuttatott levélben.
Az erdélyi értelmiségiek szerint a magyar kormánynak a nemzeti felsőoktatásról szóló törvény módosításáról szóló javaslata olyan helyzetet teremt, amelyben ellehetetlenedik a Közép-Európai Egyetem budapesti működése. Éppen ezért arra kérik Balog Zoltán minisztert, vizsgálja felül és vonja vissza törvénymódosítási javaslatát. „Meggyőződésünk, hogy ezzel jó ügyet támogat, hiszen nekünk létfontosságú érdekünk, hogy benne maradjunk a nemzetközi tudományos vérkeringésben, amelynek fontos központja a budapesti székhelyű Közép-Európai Egyetem" – állapítja meg a felhívás.
Az aláírók között szerepel a Sapientia EMTE, valamint a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem számos oktatója, ugyanakkor többek között Bakk Miklós politológus, docens, Barabási Albert László hálózatkutató, Csata Zsombor szociológus, Csoma Botond jogász, parlamenti képviselő, Demény Péter író, a Látó szerkesztője, Eckstein-Kovács Péter ügyvéd, Gáspárik Attila, a marosvásárhelyi Nemzeti Színház vezérigazgatója, Horváth István szociológus, Lupescu Radu történész, Magyari Tivadar egyetemi tanár, volt CEU-hallgató (az RMDSZ ügyvezető alelnöke), Szilágyi N. Sándor nyelvész, Sándor D. Attila biológus, Szabó Á. Töhötöm néprajzkutató, Szabó Levente irodalomtörténész. Krónika (Kolozsvár)

Aláírásgyűjtések Erdélyben
A rendszerváltás után az anyaország szellemi életében a balliberális világnézet, a kozmopolitizmus, a nemzetellenesség szinte egyeduralkodó volt. A Kornis Mihály által emlegetett ötezer értelmiségi, akivel szemben nem lehetett politikát csinálni, akik megmondták, hogy ki a náci, és ki a demokrata, hosszú időn keresztül egyszerre rendelkezett hermeneutikai hatalommal (ők határozták meg a szavak értelmét), a politikai tabukijelölés hatalmával és bizony ők húzták meg a szalonképesség határait is.
Ha valaki ezeket a határokat átlépte, nem ritkán országos hajszát is indítottak ellene. Ennek csúcsa volt a Csurka István elleni hajtóvadászat, melynek legemlékezetesebb pillanatában Kerényi Imre, akkor még az SZDSZ szekértolójaként azt javasolta, hogy az írót őrületbe kell kergetni a lelki terror eszközeivel. E társaság, amikor nagyon határozottnak és ellenállhatatlannak akart látszani, nekifogott aláírásokat gyűjteni különböző ügyekben. Hatalmának leáldozása után is megmaradt bennük az önlistázásra való hajlam. Legabszurdabb talán a zámolyi cigányok melletti aláírásgyűjtésük volt.
Erdélyben ismereteim szerint az első „magyar belpolitikai”, „fesztív” aláírásgyűjtésre a Kolozsvári Nyilatkozat elfogadását követően került sor eszmeileg azonos körben. A lényeges különbség az, hogy Erdélyben soha nem voltak ezek az erők meghatározóak, bár tény, hogy sajnálatos módon nő a befolyásuk ahelyett, hogy csökkenne.
A balliberális értelmiség nem tudta elfogadni, hogy az RMDSZ politikáját a továbbiakban elvi síkon az autonómia és a belső önrendelkezés gondolata fogja meghatározni. Kiáltványukban egy sor testetlen és alaptalan vádat fogalmaztak meg az RMDSZ vezetésével szemben, nyilvánvaló módon nem a nyilatkozat elfogadását ellenző, de a csoportnyomás hatására végül megszavazó Domokos Gézát értve ezalatt, hanem a radikális fősodort, akiket Cs.Gyímesi Éva az egyik írásában nevesített is, a Tőkés László, Szőcs Géza, Csapó József, Patrubány Miklós, Borbély Imre ötösfogatra gondolt, de nyilván ide értette mindazokat, akik az autonómiagondolat elfogadtatásában élen jártak az elnökségen és a Küldöttek Országos Tanácsán belül. (Mindenképpen meg kell említeni Toró T. Tibor nevét, aki már akkor elnökségi tag volt, de Kolumbán Gábor volt alelnök is inkább ehhez a csapathoz tartozott.)
A liberálisok szabályos sajtó-össztüzet zúdítottak az autonomistákra, melynek hangulati aláfestését szolgálta az említett aláírásgyűjtő akció. A szöveg populista hangvétele és mondvacsináltsága* a magyarországi Demokratikus Chartát idézte.
Bevezető szövege mintegy összefoglalását adja mindazon gyanúsítgatásnak és vádaskodásnak, amit az akció szereplői tanulmányaikban részletesen kifejtettek: “az RMDSZ vezetőség egy részének”(...) nincs áttekinthető irányvonala, döntéseit rögtönzés jellemzi. Egyre nyilvánvalóbb, hogy nem támaszkodik a valóság alapos ismeretére, nem veszi figyelembe a romániai magyarok összes rétegeinek és csoportjainak mindennapi érdekeit, nem számol a romániai társadalom politikai éretlenségével. Sőt, inkább úgy tűnik, a közéleti kultúra hiányát arra használja fel, hogy politikai akaratát - akár a társadalom valós érdekeinek rovására - minden áron érvényesítse. Gondjaink egészét átfogó hiteles érdekvédelmet elhanyagolva, a mai vezetés egy része az RMDSZ-t saját homályos politikai ambícióinak eszközévé próbálja tenni. (...) a közelgő kongresszust a vezetőség szóban forgó része nem közös problémáink megvitatására, hanem arra kívánja felhasználni, hogy a maga számára végképp megtisztítsa a terepet mindazoktól, akik útjában állnak átláthatatlan politikai elképzeléseinek.”
Holott a valóság mindennek ellenkezője volt. Akikre ők céloztak, azoknak volt igazán átgondolt és áttekinthető irányvonala, azok folytattak következetes, értékelveken alapuló politikát. Ők álltak két lábbal a földön, ismerték az ellenfelet, indultak ki a realitásból, ők képviselték az erdélyi magyar társadalom valós érdekeit, a kongresszust, pedig, mint azt egyébként a történelem igazolta, nem pozíciószerzésre kívánták felhasználni. Jelöltjük, Tőkés László vissza is lépett, átadva a terepet Markó Bélának, abban bízva, hogy így megteremtik a közös bizalom alapját, s együtt építhetik majd az autonómiát.
Lovas Istvánnak egyik vesszőparipája, hogy mindent meg kellene tenni, amivel az ellenfél megvádol minket. Ezesetben is ez juthat eszünkbe. Lehet, hogy ezt kellett volna tenni: megtisztítani a terepet a román hatalom beépített embereitől, a gyáváktól, a megvásároltaktól az asszimiláltakról. De az autonomisták idealisták voltak, abból indultak ki, hogy a másik oldal emberei is partnerek a közös nemzetépítésben és méltányolják a példás önmegtartóztatást. Nem kellett sokat várni a csalódásra, a labancok már az első Szövetségi Képviselők Tanácsa gyűlésen felrúgták azt a belső egyezséget, miszerint a vezető pozíciók betöltésekor a két szárny hatalmi egyensúlyát fogják figyelembe venni, és saját jelöltjüket ültették a testület elnöki székébe. De nem ez volt a fő probléma, hanem az, hogy nem képviselték az autonómiát, hogy Neptunban besegítettek a román hatalom imázs-ápolásába, hogy támadást indítottak Tőkés László ellen Nagy Benedekkel az élen, hogy nem tették meg az autonómia irányában azokat az önépítő lépéseket, melyek nem ütköztek a román közjogi szabályozásba (nemzeti kataszter, belső választások, autonómia-statútumok).
A nyilatkozatot bő tucatnyian szignálták, köztük Bányai Péter, Cs. Gyimesi Éva, Fey László, Eckstein Kovács Péter és Magyar Nándor László (ők ketten egyébként megszavazták a Kolozsvári Nyilatkozatot!), Szilágyi N. Sándor. Végül nem tudhattuk meg hány aláírást sikerült összegyűjtsenek, a szóbeszéd szerint azért, mert annyira kevés szignó került irományuk alá, hogy kellemetlen lett volna azzal a nyilvánosság elé állni.
Aláírásgyűjtés György Attila ellen és mellette
A magyarországi liberális hisztisek aláírásgyűjtését idézte az az eset is, amikor a magyarországi balliberális oldal bensőséges kapcsolatot ápoló nagyváradi RMDSZ-szervezet meghívta Demszky Gábort előadást tartani s egy helyi aktivista nem férkőzvén közel Demszkyhez, a szervezőt köpte le. 2005-öt írtunk még igen közel volt a 2004-es népszavazás, melynek alkalmával, az MSZP és az SZDSZ a határon kívül élő magyarok ellen uszított. Finoman szólva egyik párt sem volt népszerű akkortájt tájainkon. (Ma sem népszerűek.)
Az ügyben György Attila, jeles székely-csángó író, szerkesztő, publicista írt egy őszinte hangú szöveget a nemzetellenes politika képviselőiről.
György Attila azon ütközött meg joggal, hogy „akad épeszű erdélyi – na jó, partiumi – ember, aki képes meghívni ezt a politikai szellemlovagot, aki úgy érzi, ez hiányzott a mi életünkből igazán.” A köpködéssel kapcsolatban pedig így nyilatkozott: „Nos, a köpködést nem tartom úri gesztusnak, de azért meg kell mondanom, ez esetben kifejezetten érthető, sőt helyeslendő a nagyváradi srác gesztusa, aki leköpte Demszky beszélgetőpartnerét.”
Érdemes lenne a teljes írást újraközölni, de az egyensúlytalanná tenné az elemzést, szorítkozzunk még egy idézetre. „Egyébként meg tanulságos ellátogatni az SZDSZ (– már a puszta szó leírása is némi heveny rosszullétet okoz –) honlapjára. Nem föltétlenül mazochizmusból, hanem azért is, hadd lássuk meg, mennyire tisztelik e derék emberek a másságot, mennyire toleránsak, nyitottak. Van ott egy tanulságos közvélemény-kutatás. E sorok írásakor például, kedd délben, a magyar liberális párt honlapján, úgy tűnik, olvasóinak 91%-a szerint a cigányoknak vérében van a bűnözés, 82% szerint a drogosokat börtönbe kell zárni, 81%-uk határrevíziót szeretne (Istenem, túl szép, hogy igaz legyen!), sőt 21% szerint az asszonyt is nyugodtan lehet verni. Többet nem is szemelgetek innen, ha komolyan gondolná ezt a törpepárt, komolyan mondom, szinte már szimpatikusak lennének. De persze nem, a magyar liberálisokat egyetlen dolog tartja össze, na persze a lopott szajrén kívül: ez pedig a magyarság gyűlölete. Mindennek gyűlölete, ami magyar, ami méltóságteljes, ami szent, ami hagyományos. Ebbe a gyűlöletbe fognak belepusztulni. Előbb-utóbb. Remélem előbb, mint utóbb, mert azért nekünk sincs túl sok időnk.” Kemény szavak, de nehéz velük vitatkozni.
Nem meglepő, hogy az erdélyi balliberálisok elérkezettnek látták az időt egy kis hangulatkeltésre, aláírásgyűjtést indítottak György Attila valamint az írásnak teret adó főszerkesztő, Kozán István ellen.
Válaszképpen, jómagam indítottam egy ellenaláírás-gyűjtést György Attila mellett, részben azért, mert ez így volt korrekt, igazságos, és ez következett György Attilával akkor már tíz éve ápolt barátságunkból, részben azért, mert elfogadhatatlannak tartottam, hogy a történelmi hátterű erdélyi tolerancia-kultúrából egyesek a kozmopolitizmus és a nemzetellenesség szalonképességét vezessék le.
Hadd idézzek ebből is, annak ellenére, hogy az önidézet alapesetben kerülendő: „Nemzet és demokrácia – két elválaszthatatlan fogalom. A klasszikus liberalizmus volt az, mely e kettőnek a történelmi egységét megteremtette. Nem véletlen, hogy sokakban megütközést keltett, amikor a rendszerváltás után a magát liberálisnak mondó párt, a Szabad Demokraták Szövetsége és annak média-holdudvara egyre több megnyilvánulása ütközött nyilvánvaló módon a nemzeti érdekekbe.
Mert nemzeti érdek a magyarság lelki, szellemi és gazdasági erejének, lélekszámának gyarapítása, a véderő fenntartása és erősítése, a határokon átívelő közös nemzetstratégia megfogalmazása.
Mit tett ehhez képest az SZDSZ és médiabirodalma?
Nevetségessé próbálta tenni azokat, akik már évtizedekkel ezelőtt a mára már aggasztóvá vált népességfogyásról beszéltek. Szabályos hadjáratot indított a magyarság szent jelképei és szimbólumai ellen. A Szent Korona micisapka vagy tökfödő az ő víziójukban, Szent István jobbja „tetemcafat”, a magyarság „bűnös nemzet”, „utolsó csatlós”, a magyar történelem „téves döntések terepe”, a turul „dülledt szemű tojószárnyas”, Jézus „zsidó fattyú” az Árpád ház zászlaja pedig „nyilas” jelkép.
Gazdasági síkon támogatta a magyar nemzeti vagyon elkótyavetyélését, idegen kézbe juttatását.
A katonapolitika területén szellemi elődjéhez, Károlyi Mihályhoz hasonlóan a szinte teljes leszerelést támogatta.
A nemzeti integrációt és a Kárpát-medencei szintű magyar nemzetstratégia megfogalmazását pedig ott torpedózta meg, ahol tudta: előbb az önfeladó alapszerződések megkötését szorgalmazta a határon túli magyar nemzetrészek explicit tiltakozása ellenére, ellene szavazott a státustörvénynek, mely minden hibája ellenére az első olyan jogszabály volt, mely végre jogi kapcsolatot teremtett az idegen uralom alá kényszerített magyarok és az anyaország között, majd szemérmetlenül, gátlástalanul és hazugságot hazugságra halmozva kampányolt a magyar állampolgárság kiterjesztése ellen. Az SZDSZ, mint párt fokozatosan elvesztette politikai támogatottságát, de időközben sikerült az 1990-ben még teli szájjal mocskolt MSZP-t a maga oldalára állítania és a maga képére formálnia a nemzetellenesség tekintetében.”
Bár a Transindex kiértékelése szerint főként magyarországiak írták alá az idézett szöveget, a helyzet az, hogy erdélyi aláírók is voltak annyian, mint a másik oldalon (köztük nem kevés jeles közéleti szereplő), s mellettük még szép számú anyaországi, úgyhogy amennyiben elfogadjuk a Szabó Dezső-i elvet, miszerint „minden magyar felelős minden magyarért”, akkor ezt a meccset sikerült megnyerni.
Aláírásgyűjtés Erdélyben a CEU mellett
A minap a Soros egyetemmel kapcsolatban kezdett az „akadémiai szféra” aláírásgyűjtésbe. Sajnos a szöveget aláírták olyan oktatók is, akik a nemzeti oldalhoz, konkrétan az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácshoz köthetőek. Nem kívánom őket nevesíteni, mert nem pellengérre állításuk a célom.
Betudom lépésüket a csoportnyomásnak illetve annak, hogy vélhetően nem fogták fel az ügynek a politikai dimenzióját. Nem elképzelhetetlen, hogy a nemzetben gondolkodó oktatók egy része is érzékenyebbé válik szakmaiságnak nevezett kérdésekre. Például arra, hogy a CEU milyen tudományos fokozatokkal bíró oktatókat vonz Budapestre, hogy milyen színvonalas könyvtára van, stb. s azt pedig mellékesnek érzik, ha egyáltalán érzik, hogy ez az intézmény egy kozmopolita libertinus agymosoda.
Az ellene való fellépés pedig bátor gesztus a kormány részéről.
Mint ahogy azt sem érzik tán, hogy felülről nézve ez egy Soros - Orbán meccs, melyben egy nemzetben gondolkodó ember soha nem állhat Soros oldalára. Még akkor sem, ha Erdélyben talán azért is, mert Sorosnak a nemzeti érzést aláaknázó tevékenysége kevésbé ismert, s mert a magyarok esküdt ellensége, Corneliu Vadim Tudor is támadta, a mágnás neve nem cseng annyira rosszul, mint Magyarországon.
Ha csak azt nézzük, hogy Európának a muszlim betolakodókkal való elárasztását teljes mellszélességgel, egyértelmű nyilatkozatok sorozatával és pénzzel támogatja, az éppen elég, hogy felismerjük benne kontinensünk több évezredes kultúrájának esküdt ellenségét. Aligha szükséges hosszan érvelni amellett, hogy az európai kultúra a nemzetek kultúrájának összessége, hogy a nemzeti kultúra volt a táptalaja mindannak a csodának, ami Európában megszületett. Ez ellen irányul a migránstömeg Európába való importálása.
Takaró Mihálynak van egy remek metaforája erre: mennyire nem mindegy, hogy van egy kosár gyümölcsünk vagy egy nagy adag gyümölcsturmixunk. A metaforát tovább lehet gondolni, a gyümölcsöknek a magjából újabb növény sarjad, ami újra gyümölcsöt terem, míg a turmixból nem lesz újabb élet.
Az eset kapcsán érdemes kitérni a Jobbik gyászos szereplésére is. Hadd emeljük ki előre Toroczkai László alelnököt üdítő kivételként, a pártvezetésből az egyedülit, aki az utóbbi időben a hajdani Jobbik értékelvűségének jegyében teszi nyilatkozatait. Ő figyelmeztetett arra is, hogy a Jobbik és a Fidesz testvérharcából a balliberális oldal kerülhet ki nevető harmadikként. Külön értékelendő az is, hogy miközben az elnök, Vona Gábor minden lehetséges alkalommal nekitámad a Fidesznek, a kormánynak és a kormányfőnek, alelnöke egyértelműen méltatta a kormány migránspolitikáját. Toroczkai volt, aki a CEU-ügyben is köntörfalazásmentesen leszögezte, hogy rendszerváltozás csak úgy lehet, ha Soros minden csápját levágjuk, a méregkeverő egyetemét és agymosó médiumait éppúgy, mint a törvénytelen és erőszakos migrációt segítő szervezeteit.”
Mi sem lenne természetesebb, mint az, hogy egy olyan kérdésben, melyben a nemzetépítő erők pozíciója eleve kijelölt, a Jobbik legalább csendben maradjon.
Abban is volt némi cinizmus, hogy a Sapientia-t emlegeti a Jobbik a CEU kapcsán, nehogy a kormány mellé álljon, az viszont, hogy a párt első számú hírportálja kárörvendően tudósítson arról, hogy Orbán vélhetően elszámította magát az ügyben, amikor segítséget remélt Donald Trumptól, annak egyik fő ellenfelével, Soros Györggyel folytatott vitájában, nos, ez azt jelzi, hogy a párt teljesen kifordult önmagából.
Mindezt csak tetézte az, hogy a Jobbik nem szavazta meg a „Lex CEU”-t. Akkor azt hihettük, hogy nincs lejjebb. De mint kiderült, van: a Jobbik beállt a balliberális oldal mellé a szóban forgó törvény alkotmánybíróság elé utasításának ügyében.
Amikor Soros György és Orbán Viktor között az utóbbi a fő ellenség, akkor ez már nem Pongrátz Gergely pártja.
Visszatérve az aláírásgyűjtés és az erdélyi liberálisok témájára: „csapataink harcban állnak”. A korszellem sajnos a talajvesztett, gyökértelen, kozmopolita konzumidiotizmusnak kedvez, de reménykedjünk abban, hogy miként a török hódoltság idején Erdély volt a magyar gondolkodás, a magyar szellem, a magyar kultúra fő átmentési területe, most sem győznek a nemzeti gondolat ellenségei, hogy szorongatott létünkben azok, akik nem adják fel, akik nem engednek az etnosoviniszta nyomásnak, akik megmaradnak magyarnak, azok a nihil közepén, a balliberális kozmopolita propaganda ellenére is a hagyományos értékek, a nemzeti – keresztény gondolatkör hívei és gyarapítói maradnak.
Akár gyűjtik az aláírást a nemzetellenségek Soros mellett, akár nem.
* A mondvacsináltság alatt azt értem, hogy olyasmit követelnek nagy hangon, ami eleve adott vagy olyasmit, ami, bár jól hangzik, de megfosztva pejoratív fogalmazási forma-meghatározottságától, abszurd követeléssé válik. Helyszűke miatt csak pár illusztratív példát idéznék a szövegből: “ha tudod: sorsunk a Te szavadtól is függ, ha nem, akarod, hogy egy szűk kör kisajátítsa a döntés jogát, (...) ha azt akarod, hogy pártod ne legyen Tőled Idegen hatalom (...) ne félj kimondani és aláírásoddal itt igazolni mienkhez hasonló véleményedet!”
Borbély Zsolt Attila / Kapu (Budapest)

Első alkalommal meneteltek Erdélyben az LGBT közösség tagjai
Többszöri kérvényezés után az LGBT közösség képviselői megkapták az engedélyeket a Kolozsvár Polgármesteri Hivataltól az első erdélyi Pride megtartásához. Szombat délelőtt a Donát negyedben közel 800 személy menetelt az LGBT közösség tagjainak jogaiért. A menetet követően az Új Jobboldal párt ellentüntetésére került sor, ők az azonos neműek közti házasság legalizálása ellen tiltakoztak, a hagyományos családi, keresztény értékek nevében. A két akció nem zajlott konfliktusmentesen.
Úgy zajlott az első ClujPride, ahogy szervezők megálmodták: csendben, problémamentesen, konfliktusra az ellentüntetésen került sor. Az első erdélyi ClujPride célja a szolidaritás és a párbeszéd promoválása, ezért is hangsúlyozták a szervezők: ez menet és nem parádé, a közösség tagjai a jogaikért vonulnak fel, és nem szexuális orientációjukat ünneplik, ünnepeltetik. A Pride-on megközelítőleg 800 embert vett részt, az LGBT (leszbikus, homoszexuális, biszexuális és transznemű) közösség tagjai, illetve támogatói.
A Pride szervezői elmondták, két hét kellett a Kolozsvári Polgármesteri Hivatalnak, míg engedélyt adott a felvonulásra, az eseményt végül egy félreeső helyen, a Donát negyedi Garibaldi híd és a Grand Hotel Napoca közötti útszakaszon, a járdán menetelve szervezhették meg.
A menetet 10 órai kezdettel hirdették, ám ebben az időpontban a sajtó nagyobb létszámban volt jelen, mint a résztvevők. Az érkezőknek a szervezők #spunedrept, #mondmegőszintén feliratú fehér pólókat, szivárványos zászlókat, illetve szórólapokat osztogattak, amelyben részletezték az esemény menetét.
Az érkezőket az új Sportcsarnok melletti átjáróknál várta tiltakozóknak egy kisebb csoportja, akik közül többen részt vettek később az ellentüntetésen is, amely egy órakor kezdődött az Bocskai/Avram Iancu téren. Ők is fehér pólóban jelentek meg, viszont az említett hashtagek helyett a homófob felirat virított pólóikon. A néhány főből álló csoport szóban inzultálta az érkezőket, majd a menet indulását követően a Szamos másik oldaláról kiabáltak át az összegyűlt tömegnek. Ezt a kis csoportot is - a menetelőkhöz hasonlóan - rendőrők, csendőrök tucatjai kísérték.
A meneten hazaiak és külföldiek egyaránt részt vettek, minden korosztály képviseltette magát, heteroszexuálisok is nagy számban jelen voltak. „Az én testem fölött én rendelkezem!”, „Nyugodtabban alszol, ha elveszed mástól, hogy családja legyen?”, „Azt szeretnénk, ha hagynátok, hogy szeressünk, és békésen élhessünk Romániában!” feliratú táblákkal, a Pride-ok jelképévé vált hosszú szivárványzászlókkal vonult a tömeg, csendesen.
A felvonulás végén a szervezők felhívták a figyelmet: senki ne menjen egyedül haza, javasolják, hogy leglább 2-3 fős csoportokban hagyják el a helyszínt, ha valaki egyedül lenne, értesítse a szervezőket. Emellett felkérték a résztvevőket, minden az LGBT közösséghez kapcsolható szimbólumot tegyenek el olyan helyre, ahol nem látszik, illetve a fehér pólókat is cseréljék le.
Andra Camelia Cordoş aktivista elmondta: az LGBT közösség tagjai még nincsenek biztonságban a kolozsvári utcákon, publikus térben. A menet célja az egyenlő jogok, tisztelet kivívása, a publikus terekre való igény kifejezése, amelyet csak úgy érhetnek el, ha láthatóvá válnak, kilépnek az árnyékból. A szervezők szerint az összegyűlt tömeg történelmet írt, és a jelenlevők mindegyike nagy bátorságról tett tanúbizonyságot.
A felvonuláson részt vett Adrian Dohotaru USR-s képviselő, illetve Eckstein-Kovács Péter, aki úgy vélekedett: szégyen, hogy ezt nem a főtéren szervezhették meg.
Ellentüntetés: Romániában nem létezhet olyan család, amely nem egy férfiből és egy nőből áll
A „normális”, „hagyományos” családot promováló ellentüntetést is szerveztek ma délben, az LGBT közösség menetét követően. AMarșul pentru normalitate eseményt az Új Jobboldal, Partidul România Unită és Nagy Románia pártok tagja szervezték a Bocskai/Avram Iancu téren, a tüntetés a homoszexuálitás ellen irányult, a hagyományos családi értékeket népszerűsítette.
A tüntetést egy ima elmondásával kezdték, majd az első felszólaló kiemelte a keresztény értékek megtartartásának fontosságát, illetve azt, hogy nem létezik, és nem is létezhet Romániában olyan család, amely nem egy férfiből és egy nőből áll. A felszólaló szerint az LGBT közösség felvonulása szerinte obszcén.
A tüntetésen megjelent egy fiatal lány, az LGBT közösség felvonulásán használt fehér pólóban, aki elmondta, véleménye szerint a másik menetben nem volt semmi obszcén. A lányt végül a helyszínen levő csendőrök vitték el, mivel megszakította, megzavarta az Új Jobboldal eseményét. A ClujPride egyesület a Facebook oldalán jelezte, már elmentek a lányért a rendőrségre és az egyesület ügyvédjét is értesítették.
Pride-menet egyik tagja tiltakozik a jobbosok tüntetésén. Később kiderült, Oana Mardare színésznőről, egy kolozsvári független színtársulat tagjáról van szó, akinek – bevallása szerint – annyi volt a bűne, hogy nem hallgatta szó nélkül végig mindazt, ami a jobbosok tüntetésén elhangzott.
„A törvényt nem azok számára hozták létre, akik pszichológiai betegségben szenvednek. A homoszexualitás pszichológiai betegség, ezt a pszichológusok a 70-es években megállapították. Ezt követően a homoszexualitást, mint alternatív életformát könyvelték el” – hangzott el később a tüntetésen.
A három millió aláírás bizonyítja, Románia többsége hogyan vélekedik a homoszexualitásról, véghez fogják vinni az alkotmánymódosítást, hiszen ez az, amit az ország lakosságának nagyobb része akar, nem fogják elfogadni, hogy egy kisebbség határozza meg, hogyan épülhet fel egy család – mondta még el az Új Jobboldal egyik tagja.
Tudor Ionescu, az Új Jobboldal Párt elnöke is jelen volt a tüntetésen, ahol kiemelte: őt nem érdekli, hogy a homoszexuálisok otthon mit csinálnak, de az utcán, köztereken szexuális orientációjukat nem mutathatják ki. Számára az LGBT közösség felvonulása Kolozsváron elfogadhatatlan, Emil Boc polgármester pedig véleménye szerint, gyenge, amiért engedett a közösség kérésének. A pártelnök az LGBT közösséget a gyáva jelzővel illette, amiért eddig mindig meglapulva élt, és Romániában nem álltak ki saját jogaikért. Szabadság (Kolozsvár)

Jogászok a Kolozsvár Társaságnál
Ritkán gyűl össze ennyi jogász egy helyen – állapította meg derűsen Bucwald Péter házigazdai minőségében azon a rendezvényen, amelyet kedden, október 3-án tartottak a Kolozsvár Társaság székházában, a Volt egyszer egy egyetem (1945-59) sorozat VI. részeként.
A program filmvetítéssel kezdődött: a Veress Emőd és Kokoly Zsolt által összeállított könyv, a „Jogászképzés a Bolyai Tudományegyetemen (1945-59)” alapján készült dokumentumfilmet mutatták be, majd a szerzők röviden ismertették könyvüket is, felvázolva elképzelésüket, hogy folytassák az erdélyi jogászképzés történetének megírását. Ezt követően a résztvevők kötetlenül beszélgettek, meséltek jogi tanulmányaikról, szakmájuk egy-egy érdekesebb történetéről, hiszen a kerekasztal-beszélgetés elképzelése is az volt: feleleveníteni azokat az éveket, amikor magyarul folyt a jogászképzés a Bolyai Tudományegyetemen, majd beszélni a jelenkori román nyelvű képzésről, mérlegelni a szakma anyanyelven illetve az állam nyelvén történő elsajátításának előnyét. A szakma neves és ismert meg elismert képviselői fogadták el a meghívást a rendezvényre, többek között: Hajdú Gábor volt egészségügyi miniszter, Buzeskó György bíró, Frunda György ügyvéd, volt szenátor, Eckstein Kovács Péter ügyvéd, egykori szenátor, Somai József közgazdász, a BBTE jogi karának volt főtitkára, Somai József László, Bánhegyesi Hajnal, Bányai József ügyvédek, Sztranyicki Szilárd ügyvéd, a kataszteri hivatal volt vezetője, és mások.
A jogi szakmát anyanyelven alaposan elsajátították egykor a Bolyai egyetemen, és ez nem volt akadálya annak, hogy utána az állam nyelvén boldoguljanak és szakmailag sikereket érjenek el – sok bolyais története ezt igazolja. Ellenben az is tény, hogy tökéletesen kell ismernie az állam nyelvén szakmáját annak, aki itthon akar boldogulni, karriert befutni, sőt, ma már még legalább két idegen nyelvet is ajánlatos beszélnie – hangzott el a beszélgetésen. A kizárólag román nyelvű képzés viszont az anyanyelven történő kommunikálásban okoz nehézséget, de végülis az egyéntől függ, hogy utólag a magyar szakkifejezéseket is elsajátítsa, jegyezték meg. Szabadság (Kolozsvár)

A romániai magyar politizálás mózesi kőtáblája (Beszélgetés Bodó Barna politológus-egyetemi tanárral)
A kolozsvári Szent Mihály-templomban negyedszázaddal ezelőtt esküdtek fel a romániai magyar politikai képviselet tagjai a hazai magyarság autonómiaigényét első ízben megfogalmazó Kolozsvári Nyilatkozatra. Emlékidézés a ma már történelminek számító esemény egyik fontos szereplőjével, Bodó Barna politológussal.
– Bár huszonöt év nem túl hosszú idő, az emlékezés okozhat néha meglepetéseket. A Kolozsvári Nyilatkozatra valamennyi szereplő egyformán emlékezik? – Amikor az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács által szervezett emlékkonferencia rendezői emlékezésre kértek fel, tudtam, hogy egymagamban aligha leszek képes a feladat teljesítésére. Természetesen vannak emlékeim, de korántsem az egészről. Az azóta az örökkévalóságból visszanéző Bárányi Ferenc „bátyánk” valamennyi összesereglésünkre papírral, írószerrel érkezett, szorgalmasan jegyzetelt. Mondogatta is, hogy egyszer feldolgozza sok ezer oldalas jegyzethalmazát, de erre nem került sor. Somai József a határidőnaplójába jegyezte le a legfontosabb események történéseit, sajnos, épp az 1992. októberi feljegyzései között van két üres oldal – ide biztosan be kívánt írni valamit.
– Saját emlékein túl milyen forrásokból igyekezett meríteni?
– Fellapoztam például Domokos Géza Esély című háromkötetes munkáját, különös alapossággal az 1992-es eseményekről szóló harmadik kötetet. Ebben a Teremtő politika című fejezet szól a Képviselők Országos Tanácsa, a KOT nevezetes gyűléséről, ahol a testület elfogadta a Kolozsvári Nyilatkozat szövegét. Az eseménysornak azonban sok más leírása is létezik. Ilyen Tóth Károly Antal Borbély Imrével készített, Harc a nemzet érdekében című életútinterjú-kötete. A Domokos-leírás és a Borbély-interjú viszont mintha nem egyazon eseményről szólna. És akkor itt vagyok jómagam, aki szerepet kaptam a nyilatkozat végső szövegének elkészítésében, az én változatom pedig nem egyezik teljes mértékben a Borbély Imréével sem. Miközben sok egykori kollégával, eszmei harcostárssal hosszan szálaztuk a huszonöt éve történt eseménysor emlékfonalait, az egyik visszatérő válasz így hangzott: negyedszázad hatalmas idő, eltelt, az emlékezet szerencsére töröl, hanem hova jutnánk...
– Milyen folyamatok vezettek e dokumentum megszületéséhez?
– Egy hónapokon át tartó, feszültséget kiváltó politikai vita érkezett el egyfajta végkifejlethez. Az erdélyi magyarság vezetőinek jelentős része már 1991 végére azon az állásponton volt, hogy az RMDSZ-ben véget kell vetni a Domokos Géza-érának. Ő 1992 nyarán fel is kínálta a lehetőséget, hogy visszavonják tőle az elnöki tisztséget, parlamenti szerepet sem készült vállalni az őszi választásokon, visszavonulási szándéka egyértelmű volt. Minden bizonnyal ezért nem váltották le, és maradt az RMDSZ elnöke az 1993. januári, brassói kongresszusig. Kezdjük tehát az ő változatával. Az Esélyben közzétett visszaemlékezései szerint az 1992. október 24–25-i KOT-ülés napirendjének fontos kérdése a kongresszusi helyszín eldöntése volt, de az ötödik napirendi pont, az elnökség munkájának elemzése a két csoport, a „mérsékeltek” és „radikálisok” összecsapását ígérte. Ehelyett, írja Domokos Géza, „az este fénypontját, totális nyilvánosság előtt, a magyar és a román sajtó jelenlétében lezajlott fő eseményt a Kolozsvári Nyilatkozatként ismertté vált dokumentum előterjesztése, vitája, újrafogalmazása, majd egyetlen tartózkodó szavazattal történt elfogadása” jelentette. – Ilyen körülmények között hogyan írná le, mi is történt az akkori Brassai Líceum dísztermében? – Megtisztelő volna, de fontosnak tartom tisztázni, hogy nem vettem részt a nyilatkozat eredeti szövegének előkészítésében – mivel ilyen szöveg nem is volt. A szövegező csapatot Domokos Géza szerint három jogász és két újságíró-szerkesztő alkotta: a „belső önrendelkezés” szintagmát ott először kimondó Eckstein-Kovács Péter, az alkotmányosság kérdését boncolgató Varga Attila és a törvényes keretek közötti politizálás mellett kardoskodó Tokay György, illetve Magyari Lajos és jómagam. Tokay korábban újságíróként is dolgozott, gyakorlott szövegszerkesztőnek számított. A jogászok valóban tárgyaltak külön, közös véleményük el is hangzott a KOT-ülésen, miszerint kezdeményezésünk nem alkotmányellenes. Ez azért fontos részlet, mert a tanácskozás közben – erre mindannyian jól emlékszünk – Tokay a rá jellemző hevességgel a román alkotmány szövegét tartalmazó füzettel a kezében a pulpitust verve állította: provokáció, amire a KOT készül, és vér fog folyni. – A nyilatkozat egyik atyjaként Borbély Imrét emlegetik. Mettől meddig húzódik az ő szerepe? – Borbély Imre úgy fogalmazott az emlékirataiban, hogy a Kolozsvári Nyilatkozat megfogalmazását és elfogadását is ő javasolta. A gyűlésen kialakult polémiában már nem vett részt különösebben, mert az autonomista álláspontot teljes meggyőző erejével képviselte Tőkés László, aki többször is szót kért, szabályosan porrá zúzta az autonómia ellen szólók érveit. Elmondta, hogy nemcsak etnikai asszimiláció létezik, hanem politikai asszimiláció is, amely az RMDSZ-t is elérte. Ez meggátolja az éleslátást, annak lényeglátását, hogy az erdélyi magyarságnak nincs jövője, ha nem tűzi maga elé politikai célként az autonómiát. Mert ez célként erőket koncentráló módon hat, a cél elérését követően pedig létkeretet biztosít a megmaradáshoz, a békés gyarapodáshoz. Majd Domokos Géza felé fordulva mondta: te vagy a politikai asszimiláció vezetője ebben a szervezetben, a követőid rajtad keresztül asszimilálódnak. Az én emlékeimet, miszerint nem volt szöveges előterjesztés, később Tőkés is megerősítette: nem készített ilyet, s arra sem emlékezik, hogy bárkitől szövegjavaslatot kapott volna. A vita során egy idő után különösebb konkrét cél nélkül jegyzetelni kezdtem, s mivel a hozzászólásokat, javaslatokat, kritikát az ülés azonnal kezelte, kezdett kibomlani, miről is kellene szólnia a nyilatkozatnak. Természetesen szükség volt egy koherens szöveg kialakítására, ami a létező elemek logikus rendbe illesztését, a szöveg elleni esetleges politikai támadások lehetőségeinek csökkentését célozta. A KOT-ülés szavazattal döntött a szövegező csapat létrejöttéről: Tőkés László, Domokos Géza és Szőcs Géza jelöl egy-egy személyt a szövegező csapatba. Domokos Tokayt, Szőcs Géza Borbély Imrét, Tőkés László engem jelölt. Az első ülésnap végén Borbély Imrével ketten elvonultunk egy osztályterembe. Egy ideig vártunk Tokayra is, hiába. Megbeszéltük a szöveg szerkezetét, a mottókat, azt is, hogy egy oldalnál ne legyen hosszabb. Akkor Imre kijelentette, talán nem pontosan ezekkel a szavakkal: „neked írás a kenyered, a szöveget készítsd el te”. Nekiláttam, egy órai munkával elkészült a szöveg. Nem emlékszem, hogy a Tamási Hitvallásából kiválasztott részt kitől kaptam, a Gyulafehérvári Nyilatkozat idézett passzusa pedig közkézen forgott köreinkben. Reggel egyeztettünk Imrével, mert az önrendelkezési résznél volt egy passzus, amelyről feltételeztük, hogy a román oldalon politikai vitát válthat ki. Tőkés Lászlónak és Szőcs Gézának is jeleztük az említett részt, eljuttattuk a szöveget Tokay Györgynek is. A KOT a dilemmatikus passzus kihagyásával szavazta meg a nyilatkozatot. A KOT-ülés folytatása előtt meglepetéssel láttam az egyik sarokban a sajtósokkal beszélgető Tokayt, azt a szöveget mutatta be, amelynek az elkészítésében nem vett részt.
– A kolozsvári Szent Mihály-templomban tett ünnepélyes eskü különleges dimenzióba emelte a dokumentumot. Ennek történetére is különbözőképpen emlékeznek a szereplők?
– Tőkés László indítványozta: a parlamenti frakció esküdjön fel a Szent Mihály-templomban, hogy a megszületett döntést méltóképpen képviseli a román parlamentben. Így került sor a hivatalos esküre a lehető legfelemelőbb környezetben és hangulatban. Isten és ember előtt tett esküjüket szegték meg azok, akik soha egyetlen lépést nem tettek az autonómiáért, és még inkább azok, akik ellene cselekedtek. Ez az esküszegő társaság felelős azért, hogy a mai napig semmi nem lett abból, amit az autonómia vonatkozásában a Kolozsvári Nyilatkozat alapján az 1993-as brassói kongresszus határozatokba is öntött.
– Milyennek ítéli meg a dokumentum utóéletét?
– Domokos Géza idézett könyvében egy 1995-ös Székely Ervin-cikkre való hivatkozással írja le véleményét: „a Nyilatkozat mindmáig holt betű”. Ha 1995-ig, három év alatt nem sikerült az autonómiát megvalósítani, az egész holt betűnek tekinthető? Miközben a brassói kongresszust követően az általam vezetett Politikai Főosztály révén módszeres tevékenység kezdődött, ahol az autonómiához kapcsolódó olyan kérdéseket elemeztünk, mint a nemzeti kataszter, a belső választások és az autonómiamodellek kérdései. A kisebbségi jogokról magyar–román konferenciát szerveztünk 1994-ben Tusnádfürdőn, megjelentettük a Szövetség című kiadványt. Ebben nyugati autonómiamodelleket közöltünk, felidéztük az erdélyi előzményeket, a világháborúk között kidolgozott törvénytervezeteket mutattunk be, és több új modell első leírása is itt jelent meg. Az erdélyi magyar szellemi világban erőre kapott az autonómiával kapcsolatos alkotó munka, néhány év alatt több koncepció született – a téma élt és a gyakorlatot kötelező módon megelőző elméleti munkába mind többen kapcsolódtak be. Ez volna a „holt betű”? A nyilatkozat máig az erdélyi, romániai magyar politizálás zsinórmértéke, az a politikai lakmusz, amely tévedhetetlenül megmutatja, jó-e vagy sem a politikai képviselet, politikusaink által választott irány. Politizálásunk mózesi kőtáblája.
Bodó Barna
Politológus, író, szerkesztő, a Sapientia Tudományegyetem európai tanulmányok tanszékének egyetemi docense, a Sapientia EMTE tiszteletbeli professzora. Sepsiszentgyörgyön született 1948. július 29-én, iskoláit a Székely Mikó Kollégiumban végezte. Kutatási területei: kisebbségpolitika, helyi közigazgatás, regionalizmus, identitáspolitika. Főbb munkái: Talpalatnyi régiónk (2003); Politica regională şi dezvoltarea teritoriului (Regionális politika és területfejlesztés, 2003); Az identitás egyetemessége (2004), Szórvány és nyelvhatár (2009), Civil szerepek – civil szereplők (2014). A Romániai Magyar Évkönyv 2000–2009 közötti szerkesztője, 2013 óta az Erdélyi Magyar Civil Évkönyv szerkesztője. Díjak, kitüntetések: Írószövetségi elsőkötetes-díj a Feleúton–útfélen című kötetért (1984), az Írószövetség Temesvári Társasága díja a Talpalatnyi régiónk című kötetért (2004), Wass Albert-díj (Sepsiszentgyörgy, 2006), Julianus-díj (Csíkszereda, 2006), Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje (2014). Csinta Samu Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Nem elég a kisebbségi ünnep az RMDSZ-nek, ragaszkodnak március 15-éhez
Az RMDSZ annak ellenére sem tesz le arról, hogy március 15-ét a magyar közösség hivatalos ünnepnapjává nyilvánítsák, hogy támogatta: december 18-a legyen a nemzeti kisebbségek ünnepnapja – jelentette ki a Krónikának Korodi Attila képviselőházi frakcióvezető.
Az RMDSZ támogatta azt a kezdeményezést, hogy december 18-át nyilvánítsák a Romániában élő nemzeti kisebbségek hivatalos ünnepévé, ez azonban nem váltja ki azt, hogy március 15-e legyen a romániai magyar közösség hivatalos ünnepe – jelentette ki a Krónikának Korodi Attila, az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetője. Lapunk annak kapcsán kérdezte a politikust, hogy a képviselőház hétfőn elsöprő többséggel, 279 támogató vokssal, négy tartózkodás mellett megszavazta, hogy december 18-a legyen a nemzeti kisebbségek ünnepnapja.
Korodi elmondta, a tervezetet a képviselőházban ülő nem magyar kisebbségi képviselők frakciója terjesztette be, és azért ezt a dátumot választották, mert ez az ENSZ nemzeti vagy etnikai, vallási és nyelvi kisebbségek jogairól szóló nyilatkozata elfogadásának a napja. Emlékeztetett: ezt először még a Tokay György, majd Eckstein-Kovács Péter vezette egykori kisebbségügyi minisztérium javasolta, és akkor kormányhatározat rögzítette, hogy ez a dátum legyen a kisebbségek napja.
„Ezért nem is voltunk ellene, támogattuk a parlamentben az elfogadását, de ezen túlmenően nem foglalkoztunk vele, számunkra nem jelentett politikai prioritást. Romániai magyar szervezetként ellene nem szavazhattunk” – mutatott rá Korodi. Leszögezte ugyanakkor: az RMDSZ továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy március 15-ét a magyar közösség ünnepévé nyilvánítsák, jelenleg azonban erre nem lát esélyt, ezért nem is kívánják napirendre tűzetni a képviselőházban annak nyomán, ami a szenátusban is történt, bár – amennyiben a szokott ritmusú utat követné – már hamarosan a képviselőház elé kellene kerülnie.
„Ebben a hangulatban, ami jelenleg a parlamentben van, a legrosszabb döntés az lenne, ha napirendre tűzetnénk.
Tudatosan kreált hangulatról van szó” – tette hozzá. Kérdésünkre, ki kreálta tudatosan ezt a hangulatot, közölte: az ellenzék mellett egyes sajtóorgánumok folyamatosan napirenden tartják az ügyet, és valóságos hadjáratot folytatnak ellene. „Talán nem tűnik túlzott spekulációnak, ha ezek között összefonódásokat is feltételezünk” – jelentette ki Korodi. Az RMDSZ kérésére „pihentetik” a március 15-ei hivatalos ünnepről szóló tervezetet
Az RMDSZ kezdeményezésére visszaküldték hétfőn a szenátus szakbizottságába a szövetség honatyái által benyújtott törvénytervezetet, amely a romániai magyar közösség ünnepévé nyilvánította volna március 15-ét. Az RMDSZ 9 szenátora és 21 képviselője által benyújtott tervezet értelmében március 15-ét a romániai magyar közösség ünnepévé nyilvánítanák, ennek nyomán azokon a településeken, ahol a magyar közösség tagjai élnek, a helyi és a megyei önkormányzat, illetve a közintézmények kulturális és művészeti rendezvényeket szervezhetnek az ünnep tiszteletére. Az ehhez szükséges pénzeket az említett intézmények költségvetéséből biztosíthatják. Balogh Levente / Krónika (Kolozsvár)

Eckstein-Kovács: Márton Árpád a jogállam ellenségei közé tartozik
A „jogállam ellenségének” nevezi Márton Árpád RMDSZ-es képviselőt az igazságügyi törvénymódosítások ellen tüntetők minősítéséért Eckstein-Kovács Péter, az alakulat volt szenátora.
Az aktív politizálástól visszavonult jogász, korábbi kisebbségügyi miniszter csütörtökön közösségi oldalán posztolt bejegyzésében élesen bírálta egykori RMDSZ-es politikustársát. Eckstein-Kovács közölte, sajnálta Márton Árpádot amiatt, hogy az igazságügyi törvényeket véleményező parlamenti bizottság vezetőségében „a jogállam két minősített ellensége”, Florin Iordache szociáldemokrata (PSD) és Steluța Cătăniciu, a Liberálisok és Demokraták Szövetsége (ALDE) képviselője mellett kellett ülnie.
A volt szenátor felidézte Márton Árpád csütörtökön tett, a Krónika által is ismertetett kijelentését, amelyben a képviselő az 1990-es bukaresti egyetemista tüntetést vérbe fojtó bányászokhoz hasonlította az igazságügyi törvények ellen tiltakozó tüntetőket.
„Miként Márton Árpi, én is megéltem az 1990-es bányászjárást. Hajszállal megúsztam a verést, nem úgy, mint Szilágyi Zsolt és Zsigmond Laca.
„Több halálos áldozata volt a Ion Iliescu által megszervezett bányászjárásnak és a Románia iránti nemzetközi szimpátia napok alatt megdöbbenéssel vegyes ellenszenvbe csapott át” – közölte Facebook-bejegyzésében a korábban államelnöki tanácsosként is tevékenykedő jogász-politikus.
Eckstein-Kovács Péter emlékeztetett, hogy a jogállamért tüntetőket Klaus Johannis államfő és az amerikai külügyminisztérium is a demokrácia utolsó védelmezőinek minősítette. „Márton Árpi meg a Bukarestet feldúló bányászokhoz hasonlította. Most is sajnálom Márton Árpit, de már nem azért, hogy a jogállam ellenségeivel kénytelen egy asztalnál ülni, hanem azért, mert már közéjük tartozik” – szögezte le az RMDSZ egykori szenátora. Krónika (Kolozsvár)

„Ezt nehezen felejtik el az RMDSZ-nek” – Eckstein-Kovács Péter az igazságügyi változásokról, a szövetség szerepéről
Az igazságügyi rendszer működését szabályozó törvények módosításai a korrupcióellenes ügyészek hatásköreinek megcsonkítását célozzák, az RMDSZ pedig akkor is tartja magát a parlamenti támogatásról a kormánypártokkal kötött megegyezéshez, ha a jogállamot kell közösen csorbítani – vélekedett a Krónikának Eckstein-Kovács Péter jogász, volt RMDSZ-es szenátor és kisebbségügyi miniszter.
– Több ízben is bírálta az RMDSZ-t annak kapcsán, hogy Márton Árpád bizottsági alelnök révén a szövetség aktívan részt vesz az igazságügyi törvények módosításainak kidolgozásán munkálkodó parlamenti különbizottságban. A kormányoldal – és vele az RMDSZ is – ugyanakkor arra hivatkozik, hogy az „ügyészállam” lebontásán fáradoznak. Hihetőnek tartja, hogy az ügyészek olyannyira elszabadultak, hogy szükség van a megzabolázásukra? Ha nem, mi lehet a valós indok?
– Olyan, hogy ügyészállam, nincs. Rendőrállam már létezett, saját bőrünkön éreztük a pártállami időkben.
Már csak azért sem lehet ügyészállamról beszélni, mert az ügyészek, a nyomozó, az azt ellenőrző és vádemelő intézmény a bírói hatalom ellenőrzése alatt áll a nyomozati szakasztól a jogerős ítéletig, avagy felmentésig. A jogállamiság sarokköve az, hogy senki se állhasson a törvények felett. Ez persze sokaknak, politikusoknak, híres vagy gazdag embereknek nem tetszik. És itt jön be az a hatáskör, amit meg akarnak csonkítani: az ügyészség és különösen a DNA azon joga/gyakorlata, hogy érinthetetlennek tűnő emberek esetében – miniszterek, képviselők, milliomosok, fociguruk, főpapok – is nyomoznak, és bíróság elé küldik őket. Az ügyészek munkájának eredményességét a büntetőügyekben meghozott bírósági ítéletek tükrözik. A DNA eredményességi együtthatója jó ideje 90 százalék körül mozog, ami ha nem is tökéletes, de nagyon jó eredmény.
– Tény, hogy voltak olyan esetek, amelyekben a bíróság darabokra cincálta az ügyészek érvelését. Ön szerint valóban szükséges az ügyészek és bírák felelősségének rögzítése, és kötelezni őket az esetleg okozott kár megtérítésére?
– Az nagyon jó, hogy vannak szétcincált vádiratok, felmentési ítéletek. Ahogy van rossz suszter, akad gyenge vagy akár elfogult ügyész is. Persze nagy a különbség, ami a következményeket illeti, de ismétlem, egy ügyész nem tud 24 órán túl saját hatáskörében fogva tartani vagy letartóztatni senkit. Jelenleg is van jogszabály a bírák és ügyészek anyagi felelősségéről törvénytelen ítéletek vagy eljárások esetében, mégpedig akkor, ha rosszhiszeműen jártak el, vagy ha szarvashibát vétettek. Ami újdonság, az az, hogy ha az államot elmarasztalták, és kártérítésre kötelezték, akkor muszáj azt behajtani a tévesen ítélkező bírón. Eddig is volt rá lehetőség, de nem volt kötelező. Hát nem szeretnék annak a bírónak a bőrében lenni, aki hetente több tíz kereskedelmi ügyben megy be tárgyalni, ahol a per tárgya sok millió lej vagy euró. Egy tévesnek minősített ítélet egy életre ellehetetleníti a bíró és családja egzisztenciáját.
– Az ellenzéki vádak szerint a kormányoldal célja az, hogy a politikum befolyása alá vonja az igazságszolgáltatást. Ugyanakkor a kormányoldal – és az RMDSZ is – azzal érvel, hogy a módosítások zömét az igazságügyi szakmai szervezetek javaslatára fogadták el. Ezek nyomán – például azzal, hogy az államfő a jövőben nem utasíthatja vissza a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács által javasolt főügyészek kinevezését – épphogy erősödik az igazságügy önállósága, hiszen a politikum immár nem szólhat bele a kinevezésekbe. Az igazságügyi felügyelet – végül elvetett – kivonása a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács (CSM) alól és független intézménnyé tétele elvileg szintén hozzájárulhatott volna az igazságügy függetlenségének megszilárdításához. Vagy mégsem?
– Lehet, sőt biztos, hogy a PSD hangadó jogászpolitikusai, Florin Iordache és Şerban Nicolae nem a szakma csúcsai, de nagy tapasztalattal rendelkező, dörzsölt politikusok. Most az ügyészek jelentették a célpontot. Nosza engedtek a CSM és egy, de nem az egyetlen bírói egyesület képviselője módosító indítványainak, mi több, olyan mentelmi jogot ígértek a bíróknak, mint amilyen a parlamenti képviselőknek van. Hogy a parlamenti képviselők mentelmi jogát kellene korlátozni és nem kiterjeszteni több ezer bíróra, az már nem érdekli a kormánypártokat.
Egymásra akarják uszítani a szakmát, amely eddig konzekvensen elutasította a módosításokat, hogy aztán könnyebben elbánhassanak velük. Az igazságügyi felügyelet kivonása a CSM hatásköréből messze a legveszélyesebb módosítás lett volna a csomagból. Nyilván, hogy a parlamenti többség és kapcsolt részei mondták volna meg, hogy kik azok a „független” emberek, akik majd döntenek bírák, ügyészek karrierjéről, fegyelmi ügyeikről.
Ami a vezető ügyészek kinevezését illeti, vannak pró és kontra érvek az államelnök szerepét illetően ebben a kérdésben. Az az igazság, hogy van egy kis konzervativizmus abban, ahogyan a közvélemény és a sajtó nagyobbik része látja ezt a kérdést. Eddig működött: kérdés, mi lehet mögötte, hogy most Dragneaék meg akarják változtatni. Balogh Levente / Krónika (Kolozsvár)

Magyarázat és támadás (Az RMDSZ és az igazságügyi törvények)
Viszonylag hosszú közleményt bocsátott ki szerda este az RMDSZ, melyben az igazságügy és a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács működéséről szóló törvények módosítása támogatásának az okait magyarázzák. Szintén szerdán Porcsalmi Bálint, az RMDSZ ügyvezető elnöke a Mentsétek Meg Romániát Szövetség magyar nyelven megfogalmazott, az erdélyi magyar választópolgároknak címzett felhívására válaszolt, melynek tárgya a szövetség viszonyulása az igazságszolgáltatási reformhoz. Az alakulat egykori markáns jogász-politikusa, Eckstein-Kovács Péter volt szenátor ezzel szemben már harmadik alkalommal keményen bírálta a szövetség viszonyulását.
„Megszavaztuk az igazságügy és a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács működéséről szóló törvények módosítását, mert ezek tovább erősítik a jogállamot és a korrupcióellenes harcot Romániában” – fogalmaz indításként a szövetség által szerdán kibocsátott közlemény. Az állásfoglalás így folytatódik: Romániában a nemzetbiztonságra hivatkozva bármikor bárkit lehallgathatnak azért, hogy bűnvádi eljárást indíthassanak a rendszer számára kényelmetlennek tartott emberek ellen. Ma nem vonják felelősségre azokat az ügyészeket és bírókat, akik rosszhiszeműségből vagy gondatlanságból hibákat követnek el, emberek életeit teszik tönkre. A szövetség szerint ezen a tarthatatlan állapoton változtatni kell. „Meggyőződésünk, hogy a törvényes keretek módosítása által elérhető a túlkapások visszaszorítása, valamint a jogállam megerősítése. December 11-én a bírák és ügyészek tevékenységének szétválasztásával tettünk egy lépést a jogállam megerősítéséért, mai szavazatunkkal is ezt az utat követtük” – szögezik le. „Ne nézzetek hülyének”
Porcsalmi Bálint, az RMDSZ ügyvezető elnöke szerdán a Mentsétek meg Romániát Szövetség (MRSZ) által egy nappal korábban közzétett, az erdélyi magyar választópolgároknak címzett felhívás (mely egyben az igazságszolgáltatási reformokat támogató RMDSZ politikáját bíráló írás is) kapcsán ismertette álláspontját a Facebookon. Az MRSZ-üzenet lényege, hogy a törvény módosításainak célja az igazságszolgáltatás politikai ellenőrzés alá vonása, és ez „eltéríti az országot az európai, az euroatlanti útról, s évtizedekkel veti vissza fejlődését a történelemben”. Az alakulat arra kéri a magyar választókat, erre figyelmeztessék az RMDSZ-es képviselőket is. Porcsalmi Bálint válaszában egyebek mellett felrótta az ellenzéki alakulatoknak, hogy a tavalyi kampány óta nem szólította meg a magyarokat, most egyetlen kifogásolt törvénycikkelyt, semmi konkrétumot nem fogalmazott meg állítása alátámasztására, mint ahogy nem érvelt akkor sem, amikor magyarokat érintő kezdeményezéseket támadott vagy szavazott le. A politikus szerint az MRSZ jogállamot prédikál, de közben az ügyészállam megerősítésén dolgozik. „Mi hisszük, hogy ezek a törvények a jogállamot szolgálják. Tisztább, egyértelmű szabályokat hoznak, reálisan szétválasztják az ügyészek és bírák hatáskörét (ami eddig nem így volt), számon kérhetővé teszik őket hibáikért. Ha az a baj, ezt mondjátok. Ezt meg tudnám érteni, sőt, tisztelni is. Csak arra kérlek, ne nézzetek hülyének bennünket, és ne nézzétek hülyének a magyarokat se, akiket hibáinkkal együtt a legjobb belátásunk és tudásunk szerint próbálunk képviselni. Mert a magyaroknak létkérdés a működő jogállam, a hatalmi ágak szétválasztása – nemcsak papíron, hanem a törvényszéken is. Mert nekünk ez a legfőbb garancia arra, hogy jogainkat ne csorbítsák, hogy javainkat ne vegyék el” – fogalmazott az RMDSZ ügyvezető elnöke.
Ezt nehéz lesz elfelejtetni
Eckstein-Kovács Péter, a szövetség volt szenátora az elmúlt napokban több rendben elmarasztalta az RMDSZ által képviselt igazságügyi politikát. A jogász-politikus szerint inkább a jogállam csorbításához járul hozzá a szövetség bizonyos kormánykoalíciós szívességek fejében (így a marosvásárhelyi római katolikus gimnázium létrehozását lehetővé tévő jogszabály elfogadása). A Krónika napilapnak adott interjújában úgy véli, „az igazságügyi rendszer működését szabályozó törvények módosításai a korrupcióellenes ügyészek hatásköreinek megcsonkítását célozzák”.
A volt szenátor továbbá leszögezi: nincs olyan, hogy ügyészállam, sokkalta inkább arról van szó, hogy a politikusokat, valamint gazdag és befolyásos embereket zavarja, hogy nem állnak a törvények felett, felelősségre vonhatók, és ezt a korrupcióellenes ügyészség meg is teszi. A volt kisebbségügyi miniszter ugyanakkor úgy látja, az egész intézkedéscsomag a korrupcióellenes harcot veszélyezteti, és az, hogy az RMDSZ mellé állt, a szövetség számára igen kedvezőtlen lehet, mivel ez „nehezen lesz elfelejtve a jóérzésű románok és magyarok részéről”. Háromszék; Erdély.ma

Az igazságügyi törvénycsomagról
Csoma Botond jogász, az RMDSZ parlamenti képviselője pontszerűen válaszolja meg az Eckstein-Kovács Péter véleményanyagában állítottakat. (Szabadság, 2017. december 16., Kérdések, válaszok meg egy kis nyelvészkedés – Véleményszilánkok az igazságügyi törvénycsomagról)
1. Állam-ügyészállam
Az a tény, hogy a Pallas Nagylexikon, az Oxford Dictionary vagy a Google sokunk jóbarátja nem definiálja az ügyészállamot, nem jelenti azt, hogy a politológiában nem létezik ez a fogalom. Az Egyesült Államokban, az akadémiai körökben igen élénk vita folyt a lehetséges ügyészállamról. Ez két esetben is felmerült, Richard Holbrooke volt diplomata és a Lewinsky-ügy kapcsán is megjelentek ilyenszerű vélemények.
Ugyancsak az ügyészállamnál maradva, Eckstein-Kovács Péter arról beszél, hogy a 24 órás fogvatartáson túl minden mást a bíróságnak jóvá kell hagynia. Nemcsak a fogvatartás intézményén keresztül kell megítélni ezt a helyzetet, hanem meg kell vizsgálni más elemeket is. Az ügyészség és a titkosszolgálatok közötti esetleges titkos, demokratikus szempontból átláthatatlan együttműködési megállapodások kapcsán felmerülhet az a kérdés, hogy az előbbi vajon nem jut-e túlzott befolyáshoz, amely ellentmondhat a hatalmi ágak szétválasztásának, és meghaladhatja a jogállamiság kereteit. Nyugati konszolidált demokráciákban, ahol komolyan veszik a hatalmi ágak között létező fékek és ellensúlyok rendszerét, elképzelhetetlen lenne, hogy egy vezető ügyész ne jelenjen meg egy parlamenti kivizsgáló bizottság előtt, és teljesen ignorálja a törvényhozó hatalmat.
Eckstein-Kovács Péter: „az ügyészek munkájának eredményességét/törvényességét a jogerős bírósági ítéletek minősítik: ha a vádlottakat felmentik, az azt jelenti, hogy az ügyészek rosszul végezték dolgukat. A DNA esetében a bíróságok által ítélettel »hitelesített« vádiratok aránya évek óta 90% körül volt. Ez nem tökéletes, de messze a nemzetközi átlag feletti eredmény.”
Bennem kételyek merülnek fel, amikor azt látom, hogy a bíróságok 90 százalékban a DNA-nak adnak igazat, ez az arány Európa nyugati felében 65-70 százalék. Ennyivel felkészültebbek lennének a romániai ügyészek nyugati kollégáikhoz képest? Ebben a tekintetben muszáj megemlíteni a Mikó-ügyet, amely nyilvánvaló justizmord (súlyos bírói tévedés), vagy más pereket, a Nagy Zsolt elleni eljárást például, ahol nagyon is vitatható bírói ítéletek születtek. A jogállamiság megszilárdításának szempontjából kifejezetten jónak tartom azt, hogy a bíróknak és ügyészeknek nyilatkozniuk kell arról, hogy együttműködtek-e 1990 után a titkosszolgálatokkal. Tilos őket ügynökként beszervezni, és az esetleges megállapodások az ügyészségek és a titkosszolgálatok között közérdekű információnak minősülnek.
2. A 2004 évi 303. sz. törvény a bírók és ügyészek jogállásáról
Eckstein-Kovács Péter:„A 3§-ból törölték azt a kitételt, hogy az államelnök által kinevezett bírók függetlenek a törvény által meghatározott kereteken belül. A továbbiakban megfosztották az államelnököt attól a jogától, hogy kinevezze az ügyészség vezetőit. Az ügyészek függetlenségének törlése utat nyit az ügyészek politikai alávetésének az Igazságügyi Minisztériumnak.”
A 3§ az ügyészek és nem a bírók függetlenségéről szól! Az ügyészek a tevékenységüket az Igazságügyi Minisztérium autoritása alatt fejtik ki, ez nem jelent alárendeltségi viszonyt (relaţii de subordonare), a minisztérium nem utasíthatja az ügyészeket, hogy ki ellen emeljenek, vagy ne emeljenek vádat, az autoritás szervezeti kérdésekre terjed ki. Nem mellékes, hogy az autoritás fogalmának bevezetésével nem történt semmi más, mint az, hogy a törvényt összhangba hozták az Alkotmány 132. cikkelyének első bekezdésével, amely így szól: „Procurorii îşi desfăşoară activitatea potrivit principiului legalităţii, al imparţialităţii şi al controlului ierarhic, sub autoritatea ministrului justiţiei.” (Az ügyészek a törvényesség, a részrehajlás mentesség és a hierarchikus ellenőrzés elvei szerint, az igazságügyi miniszter fennhatósága alatt fejtik ki tevékenységüket.) A demokratikus társadalmakban mindenhol különbség van az ügyészek és a bírák függetlenségi mértéke között, hiszen az előbbiek nem képezik a harmadik hatalmi ág, a bírói hatalom részét, és hierarchikus szervezetekben fejtik ki tevékenységüket.
Eckstein-Kovács Péter: „A továbbiakban megfosztották az államelnököt attól a jogától, hogy kinevezze az ügyészség vezetőit.”
A szenátusi vita előtt a speciális bizottság megszavazta, hogy az államfő egyszer visszautasíthat indokolt módon ügyészi kinevezési javaslatot.
Eckstein-Kovács Péter: „A 96§ olyan értelemben módosult, hogy az állam köteles viszontkeresettel fordulni a súlyos tévedésével vagy akaratlagosságával anyagi kárt okozó bírók és ügyészek ellen. Eddig a Legfelső Bírói Tanács (CSM) döntéskörébe tartozott, hogy megállapítsa a rosszhiszeműséget/súlyos tévedést, ami anyagi kárt okozott, vagy indokolt esetben megkeresse a bíróságot, hogy az állam által kifizetett kártérítést a vétkes bíróra hárítsa. Ez volt szerintem a helyes megoldás. A kötelezően beindítandó viszontkereset erősen elbátortalaníthatja az ítélkező bírókat, rendelkező ügyészeket.”
A bírák és ügyészek anyagi felelőssége nagyon szigorú feltételek között valósul meg. Az első feltétel az, hogy egy nemzetközi testület, mint például a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságának, kártérítés kifizetésére kell ítélnie a román államot. Másodszor egy bírósági eljárás keretén belül meg kell állapítani, hogy az illető bíró vagy ügyész rosszhiszeműen járt el, vagy súlyos gondatlanságot követett el, és emiatt következett be a kár, amelyet az államnak ki kellett fizetni. A harmadik lépésben az államnak a Pénzügyminisztériumon keresztül pert kell indítania az illető ellen, hogy a kártérítést behajtsa. Tehát, három bírósági eljárásról van szó, ami elég komoly garanciát jelent a jogállamiság szempontjából, és nem állunk azzal szemben, hogy itt tulajdonképpen a bírák vagy az ügyészek megfélemlítése történt. Ami az anyagi felelősséget illeti, azt gondolom, hogy a jogállam szempontjából elfogadható, tekintve, hogy a bírák és ügyészek emberi sorsokról döntenek.
3. A 2004 évi 317. törvény a CSM szervezéséről és működéséről
Eckstein-Kovács Péter: „A 67§ első bekezdése létrehozza az Igazságügyi Felügyelet (Inspecție judiciară) új formáját: megalapít egy, a CSM-től függetlenül működő, bár szervezésileg odasorolt bűnüldözési struktúrát, amelyik a bírók és ügyészek által elkövetett bűncselekmények esetében nyomoznak. Jól mutatja a Iordache-bizottság ordas szándékát az, hogy eredetileg ezt a testületet az Igazságügyi Minisztérium alárendeltségébe kívánta volna létrehozni, ami még rosszabb döntés lett volna. Az elfogadott változat is rossz: ez kivonja a bírókat a DNA hatásköre alól, és egy maréknyi magisztrátusnak adja át a többi kolléga feletti nyomozás jogát.”
Ebben az esetben tárgyi tévedéssel állunk szemben. Az Igazságügy Felügyelet semmilyen bűnüldözési hatáskört nem kap. Az Igazságügy Felügyelet kizárólag szakmai ügyekben ellenőrizheti a bírákat és ügyészeket, és fegyelmi ügyekben járhat el. A bírák és ügyészek által elkövetett korrupciós bűncselekményeket továbbra is a DNA vizsgálja, az igazságszolgáltatással kapcsolatos bűncselekmények vizsgálására létrehoztak egy részleget az Általános Ügyészségen belül, a főügyész közvetlen alárendeltségében. A politikumnak semmilyen befolyása nincs erre a testületre.
Eckstein-Kovács Péter: „Jogállaminak nem minősíthető az a módosítás, ami szerint a vezető ügyészi beosztásokra való pályázás mellőzi az eddig kötelező írásbeli próbát, márpedig a régi rómaiak is tudták, hogy scripta manent.”
Vezető ügyészi beosztásokra csak olyan ügyészek pályázhatnak, akik komoly régiséggel rendelkeznek, nem tegnap léptek be a rendszerbe, az interjúkat nem politikusok tartják, hanem a Legfelső Bírói Tanács.
4. A büntetőjogot és -eljárást módosító javaslatokat
nem elemezném, mert még nincsenek végleges javaslatok a bizottságban sem. Az RMDSZ pedig nem tud egyetérteni minden egyes módosítással.
5. Eckstein-Kovács Péter kérdései
„Elfogadható-e, hogy nem maga a kormány terjeszti be az igazságügyi törvénycsomagot, hanem egy amorf, nehezen felelősségre vonható bizottságra bízza azt? Ad-e okot bizalomra az, hogy a bizottság vezetését nem egy szakemberre, hanem a 13-as kormányrendelet során már megbukott képviselőre bízták (Fl. Iordachera), illetve a bizottságban vezető szerepet kapott egy személyesen érdekelt személy (St. Cătăniciu)? Vajon miért nem kérték ki szavazás előtt a Velencei Bizottság véleményét? Mivel indokolható, hogy az Alkotmánybíróság által megsemmisített előírások mellett a jogállamiságot súlyosan sértő rendelkezések kerültek túlsúlyba a csomagba? Milyen hatást kelt, ha a módosítások közvetlenül befolyásolhatják a kormányzó pártok vezetőinek folyamatban levő büntető pereit? Mi a magyarázata annak, hogy a szakmai szervezetek, köztük a CSM negatívan véleményezte a tervezetet? Mivel magyarázható az, hogy tüntetések gerjedtek országszerte a csomag ellen? Hát az, hogy a nemzetközi intézmények aggódnak azért, hogy csapást szenved a korrupció elleni harc, ha a tervezet szerint fogadják el a csomagot? Mivel magyarázható, hogy fontos nagykövetségek vagy például az amerikai külügy aggódva figyelik, mi történik? Képesnek tartja-e a parlamenti többséget arra, hogy a végszavazásnál minden engedményt visszacsináljon abból, amit az eredeti tervezethez képest tett? Hiszi-e, hogy a PSD–ALDE szövetség a jogállamot erősíteni akarja a csomaggal, és nem gyengíteni azt a számos bajban levő vezetője javára?”
Nem tartom ördögtől valónak, hogy az igazságügyi törvényeket nem a kormány – habár az eredeti tervezetet a kormány dolgozta ki –, hanem egy parlamenti bizottság terjeszti be. Egyetértek, hogy el lehetett volna küldeni a Velencei Bizottságnak véleményezésre, az államfő is megteheti kihirdetés előtt. A képviselőházban eddig megszavazott három törvény nem bontja le a jogállamiságot, nem állít le folyamatban lévő bűnvádi eljárásokat, nem segít sem Dragneának, sem másnak.
Nagyon nehéz tárgyszerűen és higgadtan viszonyulni ehhez a kérdéshez olyan körülmények között, amikor a mindent átható politikai csatározás teljesen háttérbe szorítja a szövegszerű jogi elemzést. Nem segít a helyzeten az sem, hogy a PSD elnökének büntetőjogi gondjai vannak, a speciális bizottság elnöke, Florin Iordache pedig, akinek vezetésével tárgyalják a tervezeteket, a hírhedt 13-as sürgősségi kormányrendelet kezdeményezője. A PSD hathatósan hozzájárult ahhoz, hogy ezt a kérdést is teljesen behálózza a politikai antipátia.
Johannis megnyilvánulása az igazságügyi törvények kapcsán teljesen politikai logikát követ, mellőzi a jogi megközelítést, ez részben érthető is, hiszen annak ellenére, hogy de iure államfő, de facto, tulajdonképpen az ellenzék vezéralakja, hálás téma ez a belpolitikai csatározásban. Alkotmányossági szempontból viszont aggályos az, hogy teljesen ellenzéki politikai szereplőként viselkedik ebben a kérdésben. Szabadság (Kolozsvár)

Válasz Csoma Botondnak
Tisztelt képviselő úr, kedves Botond, „két jogász, három vélemény”, tartja a mondás. Tiszteletben tartom a véleményedet akkor is, ha messze nem osztom azt.
Igazságügyi „csomagként” híresült el a PSD-ALDE-RMDSZ által támogatott több jogszabályt módosító törvénytervezet-folyam, amely a Bírók és ügyészek jogállását (303/2004), a Legfelső Bírói Tanács működését (317/2004), a bíróságok szervezését szabályozó (304/2004) törvények mellett a Feddhetetlenségi Ügynökség szervezési és működési törvényét, valamint a Büntető Törvénykönyvet és a büntető eljárást (perrendtartást) érintette. Még egyik se jutott el a Hivatalos Közlönyben való megjelenésig, de már több olyan szöveg létezik, amely a Te és a képviselőtársaid szavazatával már átment a parlament két házán. Szerintem továbbra is megtaláljuk a módját annak, hogy folytassuk szakmai vitánkat, érveket és ellenérveket ütköztetve. Azért, hogy kizárjuk a tárgyi tévedéseket, egyelőre lefordítom/beidézem a bíróságok szervezését szabályozó törvény (2004 évi 304 sz.) módosításának általam kifogásolt szakaszát:
„A Legfelső Bírói és Semmitőszék (ICCJ) mellett működő ügyészségen létrejön és működik az igazságszolgáltatás keretén belül nyomozóhatóság, amelyik kizárólagos hatáskörrel rendelkezik a bírók és ügyészek bűnüldözését illetően az általuk elkövetett bűncselekmények esetében, beleértve a katonai bíróságokon működő bírókat és ügyészeket, valamint a Legfelső Bírói Tanács (CSM) tagjait is.”
Románul a szöveg így hangzik: „În cadrul Parchetului de pe lângă Înalta Curte de Casație și Justiție se înființează și funcționează Secția pentru Investigarea infracțiunilor din justiție, care au competență exclusivă de a efectua urmărirea penală pentru infracțiunile săvârșite de judecători și procurori inclusiv judecătorii și procurorii militari și cei care au calitatea de membri CSM.”
Az előző irásomban megfogalmazott kérdésekhez hozzá tennék még néhányat, válaszodat várva:
Hogy van az, hogy szerinted és a törvénycsomagot támogató PSD-ALDE-RMDSZ szerint a javaslatok az emberi jogok kiterjesztését célozzák, mikor hiteles emberjogi szervezetek ellenzik a törvénycsomag elfogadását?
Hogy van az, hogy miközben a „csomag” támogatói európai uniós jogi normákat hoznak fel hivatkozási alapként, fontos EU-tagországok aggodalmukat fejezik ki a jogállam ellehetetlenítését illetően a „csomag” változatlan formában való elfogadásával kapcsolatban?
Hogy van az, hogy az amerikai nagykövetség egyenesen Oroszország befolyását emlegeti a „csomag” kapcsán?
Hogy van az, hogy a Legfelső Bírói Tanács (CSM), a Legfelső Ügyészség (PICCJ), a Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) és a Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Elleni Ügyészség (DIICOT), magyarán az egész szakma ellenezte a „csomagot” úgy, ahogyan az ma kinéz, és ahogyan azt eddig megszavazták?
Hogy van az, hogy szerte az országban a jogászhallgatók az alkotmánnyal a kezükben tiltakoznak az egyetemek lépcsőin a „csomag” ellen?
Hogy van az, hogy bírók és ügyészek eddig példátlan módon szerte az országban nyíltan tiltakoznak a „csomag” ellen?
Kolozsváriként milyen érzés látni/hallani, amikor ezrek kiáltják a Főtéren, hogy az RMDSZ rossz oldalra állt a jogállam védelmének ügyében?
Kívánok neked, a Szabadság olvasóinak és minden kolozsvárinak boldog karácsonyt és újévet!
Barátsággal,
Eckstein-Kovács Péter Szabadság (Kolozsvár)