"Udvarhely Szék /Székelyudvarhely/ címmel hetilap indult az Impar Kft. gondozásában. Az első számban Homoródi György állandó színház Székelyudvarhelyen történő megalapításának esélyeit mérlegelte. A helyi tanács pártolja a tervet, pénzt is kiutalt, de még meg kell nyerni a vállalkozókat. A színháznak az 1989-ig folyamatosan működő Népszínház tevékenységét kellene folytatni. Gyergyószentmiklóson sikeresen működik a Figura Színház, Csíkszeredában bejelentették állandó társulat megalakulását, miért maradna le ebben a nemes versengésben Székelyudvarhely, teszik fel a kérdést a lokálpatrióták. A második számban Bartók Lajos "...de ez már történelem" című, Székelyudvarhelyen megjelent önéletírását. /Lapszemle. = A Hét (Bukarest), okt. 15./ Ugyanerről: Aug. 21-én jelent meg a hetilap első "hivatalos" száma. /D. L. /Dénes László/: Nő a fű a sajtóprérin. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), szept. 8./"

A magyar kormány kisebb hangerővel többet ért volna el a romániai magyar egyetem létrehozásának ügyében - jelentette ki Kovács László, az MSZP elnöke Budapesten, miután hazatért Bukarestből, ahol a Szocialista Internacionalé Közép-Kelet-Európai Bizottsága ülésén vett részt mint a testület társelnöke. Kovács szerint a magyar-román kapcsolatok próbaköve nem a magyar egyetem. Álláspontja szerint nem volt szerencsés az olyan kijelentés, amely bizonyos időponthoz kötötte a romániai magyar egyetem létrehozását, és kilátásba helyzete: ha az nem valósul meg az adott időpontig, akkor felül kell vizsgálni az alapszerződést. /Kovács bukaresti tapasztalatait értékelte. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 9./ Kovács László vajon melyik magyar kormányt bírálta azzal, hogy kisebb hangerővel többet ért volna el? Talán a Horn-Kuncze kormányt, amelynek ő is tagja volt? Vagy az Orbán-kormányra mutogat? Legkevésbé a magyar kormányon múlik a egyetem újjászületése. Inkább a Budapesten tárgyaló román kormányfőtől kellett volna megkérdezni, miért nem teljesíti másfél millió adófizető állampolgárának ebbéli ígéretét. /D. L. [Dénes László] : Kire mutogat? = Erdélyi Napló (Nagyvárad), febr. 9./

"Az Erdélyi Naplóra gyakran hivatkozik a Romániai Magyar Szó, írta Dénes László, az Erdélyi Napló főszerkesztője. Dénes László a Romániai Magyar Szót "bukaresti kormánypárti lap"-nak nevezte, mondván, tele van állami hirdetésekkel, továbbá kap a kisebbségi sajtónak kiutalt pénzekből is. A napilapban Kuszálik Péter folyton az Erdélyi Naplóban "olvasottakon élcelődik": Az Erdélyi Napló még be sem fejezte A Securitate és a magyarok című vallomássorozat közlését, a Romániai Magyar Szó már átvette a sorozat első felét "az Erdélyi Napló nyomán" címmel, ez valójában szó szerinti átvétel volt. A sorozat közlése után az Erdélyi Napló nem kapott cáfolatot, a Romániai Magyar Szót viszont elárasztották cáfolatokkal. Bitay Ödön kikérte magának, hogy őt bárki lebesúgózza /jan. 18./, Jeszenszky Ferenc pedig perrel fenyegetett, miközben dr. Airizer László emlékezette őt régi dolgaira /jan. 25./. Dénes László szerint szerecsenmosdatás folyik a "kis példányszámú bukaresti magyar lapban." /Az Erdélyi Napló szomorú - Erdélyi Napló (Dénes László): "Ujjal mutatnak ránk a Romániai Magyar Szóban" = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 11./"

"Dénes László ironikus beszámolót írt a Petõfi-ünnepségrõl, Markó Béla érkezésérõl: "Az istenadta nép újra lehúzódik az útszélre, egymás sarkára hágva. Csillogó-villogó luxusautóban közeledik és halad el az emberek sorfala között a Szenátor. Maga a megtestesült hûvös elegancia, ahogy rezzenéstelen arccal, a kormányt (a Kormányt) biztos kézzel fogva elhúz a kukoricás mellett. Azon kukoricás mellett, ahol százötven évvel ezelõtt a most ünnepelt Költõnek nemhogy Mercedesre, de még lóra sem tellett menekülés közben. Meg is halt hõsiesen, alkalmat adva ezzel a Szenátornak eljönni ide és leróni a kegyeletet a választónép ámuló tekintete elõtt. Aztán kezdõdik az ünnepség. Ezt hál' istennek nem lehet elrontani, se meggyalázni. A Költõ szelleme túl erõs ehhez, nem fog ki rajta semmiféle kisajátítás. Szelleme ugyanis a népben él - abban a népben, mely gyalogosan, alázattal jött el sírjához. És amely szerényen, talpon állva kivárta az alkalmi politikusok szövegeit a rekkenõ hõségben. Aztán méltósággal és hittel elénekelte a Himnuszt. Sokan könnyeztek. Hiszen ezért Himnusz, és ezért a mi himnuszunk - mert miénk a Balsors is. A Szenátornak nem tudni, nedvesedett-e, de legalább: rebbent-e meg a szeme. Márkás napszemüvege jótékonyan árnyékolta a markáns arcélt. Szája nem rezzent, annyi szent. Aztán mindennek vége. Elmennek az autócsodák, bennük a költõ, a Szenátor. Utat biztosít számukra a rendõrség. A mindenkori rendõrség, amely százötven évvel ezelõtt a gyalogosan menekülõ költõre vadászott. És szép lassacskán elszállingózik a nép is, gyalogosan, le a kanyargó Telepes utcán. És bízik, talán még mindig bízik abban, hogy egyszer, majd egyszer, ha eljönnek ama "víg esztendõk", mindenért lesz büntetés. A megalázásért, a tehetetlenségért, az árulásért. A gõgért. Addig csak menjenek a limuzinok. A Költõ és a hit marad. A gyalogos néppel együtt." /Dénes László: Költõk és korok. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), aug. 3./"

Aug. 6-án dr. Csedő Csaba polgármester Csíkszeredán hivatalosan megnyitotta a városnapokat. A Márton Áron téren megnyílt a kirakóvásár. A Szakszervezetek Művelődési Házában fiatal képzőművészek munkáiból nyitottak meg kiállítást, a nagyteremben siófoki fiatalok balettestjének tapsolhatott a közönség. A Csíki Székely Múzeumban a restaurált tárgyak kiállítása látható. Következtek a díszpolgári címek és a Pro Urbe-díjak átadása. Dr. Csedő Csaba polgármester a marosvásárhelyi magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzés fenntartásában játszott szerepéért Csíkszereda díszpolgárává avatta dr. Csedő Károly akadémikust, a többiek, dr. Dénes László sebész főorvos, a megyei kórház építtetője és első igazgatója, valamint Deák Gyula, az egykori Segítő Mária Gimnázium, majd Matematika-Fizika Líceum volt latintanára nem érhették meg munkásságuk hivatalos elismerését. A polgármester Pro Urbe-díjjal tüntette ki Gergely Andrást, a Szakszervezetek Művelődési Háza igazgatóját, dr. Jakab Kálmán kardiológus főorvost, Lászlófy Pált, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnökét, Dan Lazarescu edzőt, a Sport Klub volt elnökét, valamint a város gyakori vendégét, a ceglédi Kossuth Lajos Gimnázium Leánykórusát. /Csíkszeredai Városnapok ?99. Díszpolgári címek és Pro Urbe-díjak átadása. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 7./

"Dénes László vitathatónak, elutasítandónak tartja Bíró Bélának a Brassói Lapok 29. számában megjelent Bálványos-Tusnád tizedszer című írásának azt a megállapítását, hogy az RMDSZ-nek "a koalíciós partnerek támogatásával, ha kínkeservesen is, de a kisebbségi követelések jelentős hányadát sikerült elfogadtatni." Dénes László ugyancsak vitathatónak tartja, hogy Bíró Béla szerint a Bálványosi Szabadegyetem. "a magyar szellemi élet egészét felölelő rendezvény az idők múltával egyre inkább a FIDESZ-nek és holdudvarának ügyévé szűkült." Valójában, hangsúlyozta Dénes László, a rendezvény a román és magyar politikai elit ügyévé bővült. /Dénes László: Rejtett ellentmondások. = Brassói Lapok (Brassó), aug. 13./"

Hajdu Győző mindig elpostázza az Erdélyi Naplónak az Együtt-Impreuna című kiadványát. Dénes László feltette a kérdést : miből telik neki egy ilyen senkinek sem kellő lap kiadására? Hajdu lapjában a Ceausescu-éra kisebbségpolitikáját mentegeti-igazolja. /Dénes László: Jut eszembe. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), okt. 19./

"Dénes László ironikus hangon emlékeztetett arra, hogy az RMDSZ Ügyvezető Elnöksége hírügynökségek útján kezdett el üzengetni az 1989-es temesvári események hősének, a romániai forradalom szikrájának, a rendszerváltás egyik elindítójának, Tőkés Lászlónak, a szövetség tiszteletbeli elnökének: rosszallva a püspöknek az RMDSZ vezetőire tett kijelentésére, az Ügyvezető Elnökség a "vörös szőnyegre" citálta Tőkés Lászlót. Azonban a meghívólevelet csak azután küldték el, miután a tiszteletbeli elnök a rádióból tudomást szerzett arról, hogy Kolozsvárra hívják. A Romániai Magyar Szó - Dénes László szavaival - a Párt központi orgánuma széles körű "közvélemény-kutatást" kezdeményezett a pártaktíva soraiban, felszólítva "a Párt pártmunkásait, hogy teljes mellszélességgel határolják el magukat Tőkés Lászlótól". /Dénes László: Hétpróbás napjaink. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 30./"

Tibori Szabó Zoltán reagált az 1999. december 22-én Szavak és tettek címmel megjelent írásával kapcsolatban napvilágot látott két ellenvéleményre /Dénes László: A nagy aggódás, Székely István: Szavak és tények/ Dénes László arra a következtetésre jutott, hogy Tibori Szabó Zoltán /T. SZ. Z./ a jelenlegi magyar kormányt nem szereti, s az előzőt sírja vissza. T. Sz. Z. visszautasította, hogy őt, az egyetemet végzettet az egyetemről az a Dénes László oktassa ki, aki "aki azt sem tudja, hogyan néz ki belülről az egyetem, mert oda soha nem járt." Továbbá T. Sz. Z. kijelentette, hogy a magyar kormányokat illetően Dénes az elfogult. T. Sz. Z. Székely Istvánnal úgy vitatkozott, hogy megkérdezte, miért őt bízták meg az egyetemalapítás kolozsvári intézésével. T. Sz. Z. szerint "ismét Budapestről intézkednek, s megint a fejünk fölött születnek a döntések." Szerinte milliókat kifizetnek "egyetemalapítási irodák működtetésére, soha el nem várt dolgozatokra, tanulmányokra, szaktanácsadásra, ellentanácsadásra meg egyebekre". T. Sz. Z. Markó Bélára is hivatkozott, aki Magyar Hírlap jan. 4-i számában így nyilatkozott: "az RMDSZ-en belül vannak olyan platformok és politikusok, akik úgy érzik, most éppen a hozzájuk közel álló pártok kormányoznak Magyarországon, és megpróbálják kikényszeríteni, hogy a támogatások is ilyen szempontok szerint érkezzenek". T. Sz. Z. a Népszabadság kolozsvári tudósítója. /Tibori Szabó Zoltán: Méhkasban kesztyű nélkül. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 12./ Köztudott, hogy a Népszabadság az MSZP lapja.

A megyésítéskor a színmagyar Kőröstárkány községközponthoz csapták a környékbeli színromán falvakat, úgymond az etnikai arányokat kiegyensúlyozandó. Így aztán a kétezres lélekszámú Tárkánynak csak akkor lehet magyar polgármestere és magyar többségű önkormányzata, ha mindenki egységben szavaz. Ami meg is történt 1996-ban, csakhogy az akkor az RMDSZ színeiben megválasztott elöljáró nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Benedek Ferenc polgármester állítólag kiépítette a saját kliensrendszerét. S amikor ezt a szemére vetették, a magyarfaló sajtóhoz ment panaszkodni. Ennek ellenére, a Bihar megyei RMDSZ új vezetői - akik harcban állnak a Gábor Ferenc elnökölte tárkányi szervezet által nagy becsben tartott autonomistákkal - Benedek Ferencet támogatják. A kényes etnikai egyensúly miatt (51 százalékos volt az évtized elején a magyarság aránya a községben, de azóta folyamatos az apadás) érdemes ragaszkodni az egységes fellépéshez a helyi választásokon. A mostani előválasztáson Benedek alulmaradt, megállapították Illés Péter gazdamérnök győzelmét. A vereségébe beletörődni nem tudó polgármester másnap összeszólalkozott az egyik ivócimborájával, aminek duhajkodás, majd rövid kórházi kezelés lett a vége. Az eset kapóra jött a megyei vezérkarnak, nosza gyorsan érvénytelennek nyilvánították az előző napi előválasztást! Egy hét alatt talpra állították Benedeket, megszervezték a kampányát, beleértve a plakátolást is, majd pedig pár szavazatos többséggel kihozták győztesnek. Amennyiben a jelenlegi polgármester lesz az RMDSZ jelöltje, akkor még a legádázabb ellenfeleinek is mellette kell kampányolniuk. Amennyiben ugyani másik jelöltet is állítanak, egyikőjük sem győz, hanem valamely másik - román nemzetiségű - földijük. Dénes László szerint a tárkányi politikai-etnikai konstelláció számos erdélyi településre ráillik. A dilemmák hasonlatosak. A kőröstárkányi eset Dénes Lászlót arra emlékezteti, hogy 1994-ben Horn Gyula előbb kitörte a nyakát, majd megnyerte a választásokat Magyarországon. Huncut politológusok megkockáztatták: talán a szerencsétlenül járt emberke iránti össznépi együttérzés is közrejátszott a sikerben. - Másutt is voltak a kőröstárkányihoz hasonló esetek. Gyergyócsomafalván például, Nagyszalontán az urnához csődített romák billentették ki a mérleg nyelvét, Sepsiszentgyörgyön hoci nesze alapon neveztek ki némely jelölteket a megyei tanácsba, a Szilágyságban lakhely szerint osztották a ki a mandátumokat, Zágonban óránként írták át a választási jegyzőkönyvet. /Dénes László: A Horn-effektus Kőröstárkányban. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), ápr. 25./

"Hónapok (évek?) óta nem méltatta ennyi figyelemre a Kárpát-medencei média az Erdélyi Naplót, mint a napokban, állapította meg Dénes László. A Magyar Távirati Iroda az Erdélyi Napló 3. számában megjelent egyik írást - Fábián Tibor Magyarázom az... igazolványomat című jegyzetét - szinte teljes egészében idézve az ″Erdélyi Napló kommentárjaként″ továbbította, ezt beillesztették a másnapi hírcsomagba. Dénes megjegyezte: tudjuk, milyen irányultságú, beállítottságú, érdekeltségű a magyarországi sajtó zöme, ″tőlük jóindulatú odafigyelést aligha várhatunk.″ Abban a bizonyos lapszámban, ama vélemény mellett ott volt egy másik is, mégpedig a magyar külügyi államtitkáré, aki a fanyalgók figyelmét arra próbálta felhívni, hogy bármilyen kevés kedvezményt is ad a státustörvény, ez még mindig több, mint amit 1989-től errefelé bármelyik magyar kormány hajlandó és képes volt adni. /Dénes László: Egy véleményről. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jan. 23./"

"Tőkés László püspökkel készített interjút Dénes László. ″Tíz év után nemhogy megerősödött volna a romániai magyar nemzeti közösség″ - állapította meg a püspök -, hanem ″elsikkadtak eredeti, szép terveink, köztük az RMDSZ programjának legfontosabb kérdései, mint amilyen az autonómia, vagy a nemzeti önkormányzati elven alapuló önszerveződés és önrendelkezés″ és odalett az egység. Hasonló a református egyházi élet elmúlt tíz éve is, a széttöredezés, a szakadás mutatkozott. Amikor az RMDSZ-ben baj van, az az egyházi életben is megmutatkozik. Tőkés László reménykedik abban, hogy lesz pozitív változás. Vannak halvány biztató jelek, így az európai felzárkózás, a magyar nemzet jelképes, kulturális egyesítése terén. Új helyzet állt elő egyházi téren, új elöljárói vannak az Erdélyi Református Egyházkerületnek, tiszta lappal indulhat a két egyházkerület zsinati munkája. Tőkés László püspök a febr. 2-án tartandó tervezett királyhágómelléki rendkívüli bővített egyházkerületi közgyűléstől a magyar református egyház egységének kinyilvánítását várja. Az RMDSZ vezetésének pedig figyelembe kell venni a bírálatokat és ″akár egy újabb, előrehozott RMDSZ-kongresszuson, akár egy vásárhelyi típusú magyar felsereglés keretében″ szembe kell nézni a múlttal és meg kell határozni egy új politikai irányvonalat. /Dénes László: Tőkés Lászlóval az ezredfordulón. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jan. 30./"

"A Népszabadság február 10. számában Magyar igazolvány szibériaiaknak? címmel körképet adott a készülő státustörvény kapcsán határon túli magyar szervezetek álláspontjáról. A lap valójában csupán két sajtóvéleményre hivatkozott. Az egyik az Erdélyi Napló 6. számának Dörzsölik a tenyerüket című jegyzete, amelyet Fidesz- és kormányellenessé "facsarintott" a budapesti lap: "Hevesen bírálta a státustörvényt a Fideszhez közel álló Erdélyi Napló. A nagyváradi hetilap felszólította Budapestet, hogy ne hozzon "kínos helyzetbe sok ezer magyart" azzal, hogy a romániai magyarok "mindenható" pártjának aktivistái előtt kelljen megalázkodniuk. Csupán azért, hogy eldöntsék, jár-e vagy sem az illetőnek az a magyar igazolvány, amellyel majd az anyaországnak bizonyítja: "jöttem, láttam, kotródom vissza"" - írja a Naplóra hivatkozva kolozsvári tudósítónk. Ezután Dénes László, az Erdélyi Napló főszerkesztője, a félreolvasott cikk szerzője, pontosítás közlésére kérte a Népszabadságot, Nem úgy és nem azt címmel: "A Népszabadság - "kolozsvári tudósítójára" (vélhetően Tibori Szabó Zoltánra) hivatkozva - félretájékoztatta olvasóit február 10-én a Magyar igazolvány szibériaiaknak? című 3. oldalas cikkben. Nem tisztem kideríteni, hogy a tudósító csúsztatott-e, avagy a szerkesztő értette-e félre a kolozsvári tudósítást. Egy biztos: az Erdélyi Napló február 6-ai számában megjelent Dörzsölik a tenyerüket című jegyzetemből önkényesen ragadtak ki félmondatokat, fordulatokat, szavakat, majd ezeket valami sajátos logikával egymásba fűzve teljesen más kicsengést adtak írásomnak. Amely csupán az egyetlen romániai magyar politikai párt, az RMDSZ ama szándékát vette górcső alá, hogy e párt megbízott aktivistái döntsék el: ki jogosult magyar igazolványra a határokon túl. Valótlan a Népszabadság ama állítása ezen cikkem alapján, hogy "hevesen bírálta a státustörvényt a Fideszhez közel álló Erdélyi Napló". A készülő jogszabályt egyáltalán nem minősítve fogalmaztam meg ama elvárásomat a mindenkori magyar kormány felé, hogy ne az egyik román politikai versenypártra (a bukaresti reformkommunista kormányerővel lepaktált RMDSZ-re) bízza annak igazolását, hogy ki a magyar Erdélyben. Mert ez óhatatlanul egy politikai kliensrendszer kiépüléséhez, bizonyos pártérdekek felülkerekedéséhez vezetne. Ominózus jegyzetem és a benne foglalt érvelés csonkítatlanul olvasható a www.hhrf.org/erdelyinaplo/ internet-címen. Árnyalnám a "Fideszhez közel álló" megfogalmazást is: a Nagyváradon megjelenő, idén tízéves Erdélyi Napló polgári hetilapként határozza meg önmagát 1997 szeptembere óta. Lapunk az erdélyi magyar polgárokhoz igyekszik közel állni. Dénes László főszerkesztő" Azonban Rózsa Gyula, a Népszabadság lapigazgatója azt válaszolta, hogy a szerkesztőség nem látta indokoltnak a pontosítás közlését, mivel a Népszabadság "interpretációja" megpróbált tartalmilag precíz és hangulatilag hiteles lenni... /A balliberális magyar sajtó csúsztatása. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), febr. 20./"

"Nagykárolyban jártak az Erdélyi Napló szerkesztői. Eszemecserét szerettek volna folytatni olvasóikkal, akik azonban távolmaradtak, mindössze 13-an jöttek össze. Egyik közülünk Báthori Gyula gencsi református lelkész volt, aki a Romániai Magyar Szabaddemokrata Párt partiumi szervezetének alelnöke. Azt szerette volna elérni, hogy a sajtó, elsősorban az Erdélyi Napló, biztosítson több teret pártja véleményének, közleményeinek. Dénes László főszerkesztő sietett leszögezni: a "sajtót ilyen célokra nem lehet felhasználni". Dénes László főszerkesztő kifejtette: Erdélyi Napló Nagyváradon megjelenő polgári hetilap rövidesen 500. lapszámát nyomja, és az eseményt méltóan akarja megünnepelni. Szándékuk a nyár közeledtével amolyan kóberes szekérrel erdélyi körútra indulni, aminek során főleg a kisebb településeket keresik fel, a születendő riportokból pedig könyvet kiadni. Elárulta azt, hogy lapja fiatal munkatársainak fizetése 1,1 millió lej, de az idősebbek sincsenek túlfizetve. Az Erdélyi Napló külmunkatársainak egyáltalán nem tud fizetni, mert nincs reklámbevétele, mint a fővárosi elektronikus médiának. Emiatt magyarországi szerzőktől vesz át inkább cikkeket, mert azok szerzői nem követelőznek. Pomogáts Béla például soha nem kért honort... Dénes László leszögezte: Erdélyben nincs olyan újság, amely önmagában nyereséges lenne. Egyetlen kivétel a Szatmári Friss Újság, ami Veress István főszerkesztőnek köszönhető. A magyar lapok példányszáma hónapról hónapra csökken, mert a papír egyre drágább, a nyomdát fizetni kell. Mégis van olyan napilap (a Krónikára utalt), hogy sokkal többet nyomtat, mint amit el tud adni. Tízezerből alig háromezret, a többi a nyakán marad. Emiatt 25 ezer dollár a havi vesztesége. Ezzel szemben az Erdélyi Napló nem pocsékol. Csak annyit nyomtat ki, amennyit el tud adni. A 4000 példányból alig 10-20 havonta a remitenda. Értesülései szerint legutóbb az Illyés Közalapítvány csak a Romániai Magyar Szó és egyes megyei újságok között 20 millió forintot osztott szét. /Nagy Ágnes: Pomogáts Béla nem kér honoráriumot. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 20./ A Romániai Magyar Szó szerkesztőségi megjegyzést fűzött a cikkhez: nem részesültek a húszmillióból, amit az Illyés Közalapítvány állítólag utoljára elosztott. - Ehhez hozzátehető: a Romániai Magyar Szó éles ellentétben áll az Erdélyi Naplóval."

"Munkával ünneplik az ötszázadik lapszám megjelenését, írta Dénes László, az Erdélyi Napló főszerkesztője. Alig van okuk az ünneplésre. Az utóbbi négy év anyagai az internetről is lehívhatók. A "megszokott képbe nem illő Erdélyi Naplót igyekeztek leseperni a médiaporondról a politikai és sajtópiaci guruk", tette hozzá Dénes László. /Dénes László: Magunk közt szólva. Csak egy stáció. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), ápr. 24./"

"Máj. 19-én A váradi magyar költészet századai címmel tartottak irodalmi estet a Varadinum programjának záróaktusaként. Tempfli József római katolikus megyés püspök vallott az irodalomhoz, a vershez fűződő érzelmeiről. Az esten jelen volt Kis Boáz, a Magyar Népfőiskolai Collegium elnöke, aki elsősorban a szervezet tevékenységéről, feladatairól beszélt. Ezután 15 kortárs költő /Dénes László, Szűcs László, Ferenc Zsolt, Szőke Mária, Nagyálmos Ildikó, Kinde Annamária, Goron Sándor, T. Szabó Edit, Tüzes Bálint, Fábián Sándor, Barabás Zoltán, Gittai István, Morvay László, Pataki István, valamint a Felvidékről érkezett Hodossy Gyula/ olvasott fel verseiből. Az est második részében többek között Janus Pannonius, Zsámboki János, Pázmány Péter, Nadányi János, Dutka Ákos, Miklós Jutka és Reményik Sándor költeményei hangzottak el. /Költészet az ezredvégen. = Bihari Napló (Nagyvárad), máj. 21./"

"Júl. 14-én Szatmárnémetiben, a hagyományos Véndiák-találkozón a Bocskai Szövetség immár hetedik alkalommal adta át erkölcsi elismerését azon személyiségeknek és intézményeknek, akik tevékenységükkel kiemelkedően szolgálják a magyarság érdekeit. Dr. Kreczinger István, Bocskai Szövetség elnöke hangsúlyozta, ez a díj a szolgálat és az önzetlenség elismerése, és olyan erdélyi, magyarországi és Nyugaton élő személyiségek részesülnek benne, akik Bocskai István végrendelete és a Bocskai Szövetség programja szerint a magyar nemzet egységéért és oszthatatlanságáért munkálkodnak. Az újonnan kitüntetettek: dr. Egyed Ákos /Kolozsvár/ akadémikust, Kató Béla református püspök-helyettest /Illyefalva/, Dr. Lovas István /Budapest/ újságírót, politológust, valamint az Erdélyi Napló hetilapot. A szólásszabadság egy másik őre, az erdélyi sajtó egyik jeles képviselője, az Erdélyi Napló hetilap képviseletében Dénes László főszerkesztő vehette át az elismerés oklevelét. /Szilágyi Gabriella: A szólásszabadság rehabilitálása. Szatmárnémetiben osztották ki az idei Bocskai-díjakat. = Krónika (Kolozsvár), júl. 16./"

" Tibori Szabó Zoltán egyszerre jelentetett meg két kenyéradó lapjában, a Szabadságban és a Népszabadságban egy állítólagos belső pártdokumentumot. Tibori az ülésen készült állítólagos feljegyzésekből állítólag saját maga írt tudósítást, összegezve az RT-nek a jelenlegi RMDSZ-vezetés leváltására irányuló állítólagos "mesterkedéseit". S bár a platform azon nyomban cáfolta egy ilyen palotaforradalom forgatókönyvének meglétét, a "váratlan leleplezésekkel" előálló szerző "hitelességről" beszélt. Markó Béla pedig mindezt azzal sietett igazolni, hogy a stílusérzéke jelzi: a hosszú kések éjszakájának tervezete került most nyilvánosságra. És ez akár jól is jöhet - nyilatkozta később a rádiónak a szövetségi elnök -, mert föl lehet készülni ellene. A "rajtakapott" RT váltig tagadhat. Nem hiszi nekik el senki, hogy nem puccsisták, hiszen számtalanszor megfogalmazták: Markót és csapatát le kell váltani. Senkit sem lepne meg, ha kiderülne, hogy a Tibori-féle jegyzőkönyvet a Verestóy szenátor felügyelte titkosszolgálat magyar osztályán írták, jegyezte meg Dénes László.. Az RMDSZ-vezetés két legyet akart ütni egy csapásra: védekezésre kényszeríteni a belső ellenzéket, valamint elterelni a figyelmet arról a folyamatos politikai meghátrálásról. /Dénes László: A szövetségi elnök stílusérzéke. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), aug. 28./"

"Egy évtizede, 1991. szept. 5-én jelent meg először hetilapként a Nagyváradon szerkesztett és országos szinten terjesztett Erdélyi Napló, és azóta 519 számot ért meg. Az évforduló kapcsán a szerkesztőség és a kiadóvállalat szept. 6-án újságíró-olvasó találkozóval egybekötött lakossági fórumot szervezett. Dénes László főszerkesztő vázolta a lap tíz éves történetét, majd a jelenlegi, anyagi gondokról beszélt. Mint mondta, nem csupán az EN-nél, hanem az erdélyi magyar sajtóban tapasztalható az a trend, miszerint egyre inkább megfogyatkoznak a belső munkatársak. A lap önmeghatározásáról szólva Dénes László - aki 1997 óta főszerkesztője az EN-nek - a "polgári" jelzőt járta körül, kiemelve az ehhez tartozó kereszténydemokrata vonzatokat is. Szilágyi Zsolt képviselő méltatta az Erdélyi Napló karakterességét, illetve azt az értékvilágot, amelyet főszerkesztői, publicistái a magukénak vallottak-vallanak, és a lap hasábjain közkinccsé tettek-tesznek. Tőkés László püspök arról beszélt, hogy általában a médiában is úgy járt, mint az RMDSZ-ben: perifériára szorult. Véleménye szerint a "hivatalos" RMDSZ teljes mértékben uralja a hazai magyar sajtót, közvetve és közvetlenül egyaránt hatást gyakorolva arra. /Wagner István: Az Erdélyi Napló jubileuma. Tíz éve jelenik meg hetilapként. = Bihari Napló (Nagyvárad), szept. 8./"

"Újfent egymás nyakába borult a két cucilista politikai formáció, a Szociáldemokrata Párt nevű román kormányerő és leghűségesebb csatlósa, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség - írta Dénes László. "A rommagyar baloldal ezzel kinyilvánította: folytatódik az a kormányzati együttműködés", tette hozzá. /Dénes László: Nagyvilág, kisvilág. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), szept. 18./"

"Marosvásárhelyen rendeztek ÉS-estet, az Élet és Irodalom népes gárdája találkozott az érdeklődőkkel. A házigazda a Látó folyóirat volt. Az ÉS gárdája jelen volt: Kovács Zoltán főszerkesztő, Tarnói Gizella főszerk. helyettes, Vásárhelyi Mária médiaszakértő, Megyesi Gusztáv főmunkatárs, Csuhai István vers-szerkesztő, Károlyi Csaba - kritikai rovatvezető, Dérczy Péter - prózaszerkesztő. Kovács Zoltán elmondta: 22800 példányban nyomják az ÉS-t, s ezt fel is tüntetik a lapon, hogy bosszantsák a mesterségesen létrehozott kormány-hetilapot, a Választ. Az ÉS 10 millió forintot kap évente a Soros Alapítványtól, de évi költségvetése 140-150 millió forint. Három hónapon át Princz Gábor (a "postabankos") volt a tulaj. Lapszerkesztési alapelvük: a liberalizmus, a másság tiszteletben tartása mindenekelőtt, és: a sajtó, az értelmiség legyen minden körülmények között kritikus. A lap baloldali, de legfőképpen liberális. - Az ÉS-est a FIDESZ szapulásával telt el. "Jól éreztük magunkat. Valamivel kevésbé jól azok a vásárhelyiek, akik jobboldali, konzervatív beállítottságúak" - tudósított Máthé Éva. /(Máthé Éva): ÉS végre eljöttek hozzánk! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 15./ Egyik olvasójuk kipécézte a bukaresti magyar sajtó úgymond balos elhajlásait. A Romániai Magyar Szó tudósítója "intellektuális kéjjel" számolt be egyes magyarországi szoclib közvélemény-formálók erdélyi virgonckodásáról, írván: "A marosvásárhelyi Élet és Irodalom-est a Fidesz szapulásával, a lap rovatainak elemzésével, majd baráti csevegéssel telt el. Jól éreztük magunkat." Valami pesti irodalmárok erre jártukban (megint) azokat szidták - nota bene: a Látó meghívására -, akiknek nagyon sokat köszönhet az erdélyi magyarság. Beleértve a Romániai Magyar Szó és a Látó munkatársait is. /D. L. [Dénes László]: Jönnek és szájalnak. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), okt. 23./"

"Dénes László összefoglalta a kolozsvári színházi vitát. Jancsó Miklós színművész, közíró, főiskolai tanár október 20-án egy szatirikus írást tett közzé a Szabadság című kolozsvári napilapban Moszkva téri színház címmel. Ebben egyebek mellett a következőket írta: "A 2000-2001-es évad végén a Kolozsvári Állami Magyar Színházban egyrészt a költségvetés-megszorításból, másrészt mert nem jutott feladat színészeknek, színésznőknek, az éves szerződés értelmében néhányan megszabadultunk a színházi kötöttségtől. (Kirúgtak, mi? - fogalmazta meg tapintatlanul pillanatnyi helyzetünket egy jó barátom.)" Még munkanélküli segély sem jár nekik az éves szerződés értelmében. Jancsó ötlete: "Meg kellene alapítani itt a Felesleges Kolozsvári-Erdélyi Magyar Színészek Moszkva Téri Színházát." Jancsó egyfajta közönségpárti színházi modell körvonalait is vázolta. Október 25-én ugyanabban a napilapban Sebesi Karen Attila színművész Tisztelt Jancsó Miklós, kedves alapító komám! címmel reagált a "Moszkva téri színház" megalapításának ötletére, kiegészítő javaslatokkal járulva hozzá e virtuális teátrum Jancsó által vázolt modelljéhez, leszögezve: nem másutt, hanem igenis a kincses városban kell új színházat alapítani, mégpedig annak az intézménynek az átalakításával, megújításával, amely ma Kolozsvári Állami Magyar Színház néven működik, közpénzen. - Sebesi Karen Attila ennél is tovább menve felhívást fogalmazott meg és juttatott el a sajtóhoz október 25-én, közvitát kezdeményezve a kolozsvári színháznál uralkodó állapotokról. A felhívás még meg sem jelenhetett, másnap, október 26-án már megszületett egy közlemény, amely a kezdeményezést a teátrum nevében elveti. Dénes közzétette a két dokumentumot. Megjegyezte, hogy a kolozsvári színház nem jön vendégszereplésre az erdélyi nagyvárosokba, pedig erre szükség lenne. A kolozsvári színház "művészeti vezetése" közleményéhez mellékelt egy összeállítást: A Kolozsvári Állami Magyar Színház 1990-2001 között elért hazai és nemzetközi sikerei, díjai, vendégszereplései. Dénes László megjegyezte? a kolozsvári magyar színház a vitatott és vitatható értékű bukaresti elismerések, külföldi vállveregetések, távoli vendégszereplések hajszolásával mindinkább elszakad hazai közönségétől. Amikor végre vita indulhatna, akkor egy gyakorlatilag névtelennek minősülő, ám hitelt érdemlő információk szerint kizárólag Tompa Gábor színigazgató által fogalmazott "testületi" közlemény igyekszik csírájában elfojtani a purpárlét, mondván: se kirúgott színészek, se eltompult agyú műveletlen nézőfélék, se minden lében kanál firkászok ne üssék bele az orrukat a Román Színházi Szövetség, az I. L. Caragiale Nemzeti Színházi Fesztivál stb. által díjakkal elhalmozott sétatéri teátrum dolgaiba. Dénes hangsúlyozta: Tompa színigazgató a sajtó nyilvánosságához fordulva marasztalja el a sajtónyilvánosságot, ha az a közpénzeken fenntartott állami művészeti intézmény ügyeivel foglalkozik. Simon Gábornak, a Kolozsvári Állami Magyar Opera igazgatójának október 4-ei leveléből kiderült, hogy Tompa Gábor három éve hadakozik az opera ellen, eszközökben nem válogatva: a kultuszminisztériumba küldött beadványok, a kikövetelt sorozatos ellenőrzések, a szakszervezetek mozgósítása, a román sajtóban indított operaellenes kampány úgymond a konvencionálisabb fegyverek közé tartoznak. Sebesi Karen Attila azóta újabb "kezdeményezéssel" is előállt: közölte a sajtóval, bepereli a Sebesi bing Lágyen szerzőjét - a Bihari Napló szerint Tompa Gábort, a Krónika szerint a színház művészeti vezetését. A követelt sokmilliós erkölcsi kártérítésből alapítványt tesz majd a kirúgott fiatal és a mellőzött idősebb színészek megsegítésére. /Dénes László: Egy adok-kapok előzményei. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 6./ A két dokumentum: Sebesi Karen Attila röpirata /Hogyan tovább, Állami Magyar Színház?/. Ebben Sebesi leszögezte: "A Kolozsvári Állami Magyar Színházban évek óta eluralkodott állapotok - az önző, nemzet-, közösség- és közönségellenes műsorpolitika, a mindenkori nagyérdemű véleményének semmibe vétele, tehetséges fiatal és idős színészek önkényes eltávolítása stb. - mára már nem egy társulat, egy minisztérium, egy igazgató önkényes döntései közé tartozó művelődéspolitikai arculatváltása, hanem egy államilag támogatott, közpénzekből fenntartott közösségének fájó és egyre fájóbb tényezője." A kolozsvári társulatnál tevékenykedő művész- és kisegítő személyzet megfélemlítéseknek van kitéve, munkaszerződéseküket felbonthatják. Sebesi mindenkit felszólított: "kisebbségi művelődéspolitikánk országos és megyei képviselőit, történelmi egyházaink és civil szervezeteink vezetőit, Kolozsvár színházszerető közönségét, mindenkit,"foglaljanak állást ebben az ügyben /Sebesi Karen Attila: Hogyan tovább, Állami Magyar Színház? - A másik dokumentum címe: Sebesi bing Lágyen. Közlemény. A dokumentum szerint /szerzője: Kolozsvári Állami Magyar Színház művészeti vezetősége/ a kolozsvári magyar napilapban a magyar színház elleni uszító, nyomdafestéket nem tűrő írások láttak napvilágot Jancsó Miklós és Sebesi Karen Attila tollából. S. K. A. "vérlázítóan színházellenes röpiratot juttatott el magyar lapok szerkesztőségeibe, mely egy sereg rágalmat, hazugságot, valótlanságot és személyeskedést tartalmazva "össznépi" összefogásra szólít a kolozsvári társulat ellen. Felháborítónak, undorító demagógiának és kártékonynak tartjuk, hogy félművelt, dilettáns, foglalkoztatás nélküli színészecskék állandóan a nemzet, a közösség, a közönség nevében szónokoljanak, színházellenes hangulatot keltsenek, a nyilvánosság előtt olyan ocsmány és gyalázkodó hangnemben támadják intézményünket és vezetőit, mely a náci lapok vagy a sztálini kulturális forradalom hangulatát és "népellenség"-képét idézi, s mely nemzet, közösség, közönség fogalmát egyaránt bemocskolja és elsekélyteleníti." Az "említett támadásokat a színház és az egyetemes magyar kultúra európai értékei elleni "terrorakciónak" tekintjük." "Felhívjuk a közvéleményt, a sajtó és médiák képviselőit, valamint a színházunkat egyre nagyobb számban látogató közönséget, hogy ne hagyják magukat megfertőzni az ilyen gyűlöletet szító, szubkulturális produktumok által, s viseltessenek ezután is nyílt szívvel, elfogulatlanul, szeretettel és tárgyilagossággal színházunk és előadásai iránt. Aggodalmunknak adunk kifejezést, amiért ilyen fasiszta hangnemű, kultúraellenes, uszító írások mindmáig helyet kapnak a romániai magyar sajtóban." /A Kolozsvári Állami Magyar Színház művészeti vezetősége: Sebesi bing Lágyen Közlemény. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 6./"

"Áremelések után jön a menetrendszerű politikai diverzió, mert el kell terelni a figyelmet valamivel karácsonyig a súlyosbodó nélkülözésről. Előveszik a magyar kártyát. Újabb és újabb Har-Kov-raportok jönnek, továbbá felfigyelnek az anyanyelvi oktatásért államellenesen szervezkedő, moldvai csángómagyarokra. A nagyromán nemzeti ünnepen demonstrálni lehet erőt, miheztartást, nemzeti legendáriumot, s ha netán valaki szót emel a manipulatív parádézás ellen, hát kipellengéreztetik és kalodába zárattatik, állapította meg Dénes László. "Ilyenkor lehet megroppantott és gumigerincű, fenyegetett vagy megzsarolt, vagy egész egyszerűen zsoldossá tett magyarokkal elvégeztetni a szemfényvesztés dicstelen munkáját is." "Magyarok ők is. Kéregmagyarok, rommagyarok." - tette hozzá. Ki lehet rendelni polgárokat a tapsterekre, "ismét ünneppé lehet nyilvánítani nemzeti tragédiáink napjait" - fogalmazott Dénes László. /Dénes László: Van pofájuk. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 4./"

Magyarhonban a státustörvény már-már megnyugodni látszó vizeit korbácsolja naphosszat jobb ügyhöz méltó elánnal a liberálbolsevik szolgalelkűség, szögezte le Dénes László. A magyar ellenzék veszélyes játékba kezdett azzal, hogy a honpolgárokat a kedvezmények, illetve a határon túli magyar nemzetrészek ellen hergeli. /Dénes László: Szelek és vitorlák. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jan. 15./

Jan. 29-én Marosvásárhelyen, a Deus Providebit katolikus tanulmányi házban zajlott le a két és fél órás eszmecsere, ahol a romániai magyar napi- és hetilapok, illetve rádió- és tévéadások szerkesztőségeinek vezetői, munkatársai voltak jelen. Markó Béla elnök időről időre kötetlen beszélgetésre kéri fel a médiumokat, most is ez történt. A kedvezménytörvény kapcsán Markó Béla a magyar-román egyetértési nyilatkozatot szükséges és jó kompromisszumnak nevezte, és hangsúlyozta: jó, hogy annak vitája nem gyűrűzött be Romániába, és jóval a magyarországi parlamenti választások előtt létrejött, tehát szerinte a státustörvény erdélyi kihatásai nem befolyásolják a magyar választás kimenetelét. (Ezzel több jelen levő újságíró nem értett egyet, úgy vélték - a kedvezménytörvény a magyar választásokat igencsak befolyásoló tényező.) Az elnök ismételten aláhúzta: az RMDSZ nem bírálja el senkinek a magyar tudását, mikor magyar igazolványért folyamodik. Ezt iratokkal lehet bizonyítani. A PSD-RMDSZ megállapodásról elmondta: aláírása előtt széles körű egyeztetés folyt, a területi elnökökkel, az egyházakkal is tárgyaltak erről. Az elnök szerint a korábbi dokumentumhoz képest az idei szigorúbb kötelezettségvállalásokat tartalmaz. A legpozitívebb hozadéknak azt tartja, hogy a PSD-nek ezután mindenben konzultálnia kell az RMDSZ-szel, mármint a törvénytervezetekről, és csakis az RMDSZ támogatásával vihet keresztül törvényeket. Tehát - szerinte - nem történhet meg, hogy ha az RMDSZ nem ért egyet valamivel, akkor azt a PSD megszavaztathatja más párttal. Arra kérdésre: miért nincs benne az egyezményben az, hogy rendezni kell a csángómagyar oktatás kérdését, Markó kifejtette: az egyezményben van olyan általános passzus, mely alapján elméletileg rendezhető ez a kérdés, de az valóban alku tárgya volt, hogy szó essen-e kifejezetten a csángókról. "Ez is hozzátartozott a kompromisszumhoz" - ismerte be. Természetesen szóba került a Verestóy-ügy is. Markó Béla elutasította azt, hogy bárki azt firtassa, kiváltotta-e a magyar igazolványt. "Ez magánügy. Mindamellett én igenis ki fogom kérni igazolványomat. Ne osztályozzuk a hazai magyarokat aszerint, hogy kell-e nekik az igazolvány vagy sem. Innen már csak egy lépés lenne odáig, hogy vércsoport-nézegető akcióba kezdjünk. Ilyesmit tett a kommunizmus és a fasizmus is, de nekünk nem szabad ebbe a csapdába esnünk" - vélekedett Markó. A sajtó képviselői felvetették, hogy a Partiumban a kábeltévé-társaságok nem a regionális műsorokat sugározzák, hanem a központit, így a kolozsvári megújult és sokat bővült magyar adás nem jut el a magyar nézőkhöz. Dénes László főszerkesztő szóvá tette: Markó Béla nem volt hajlandó interjút adni az Erdélyi Naplónak. Az elnök kifejtette: "Tudom, hogy vannak itt olyanok, akik nem értenek egyet velem. Elismerem, nem szeretem a kritikát, dehát ki szereti? Viszont ha az elvszerű, és ha talál, akkor elismerem, hogy talál, hogy az illetőnek, aki nekem ellentmond, igaza van. De a kritikában ne legyen csúsztatás, igaztalan vád. Mert ha egy véleményben ilyesmit fedezek fel, akkor az egész bírálat érvényét veszti. Márpedig az Erdélyi Naplóban többször jelentek meg csúsztatások. Egy olyan újságíró, akinek közismert a kommunista újságírói múltja, engem ne kommunistázzon." /(Máthé Éva): Az RMDSZ és a sajtó. Markó Béla korrekt, elvszerű kritikát igényel. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 1./ A romániai magyar újságok, egy-két időszaki kiadványt leszámítva, nem RMDSZ-lapok, nem a szövetség pénzén jelennek meg, szögezte le Borbély László, egyetlen laptól sem várható el, hogy kizárólagosan az RMDSZ szócsöve legyen. A kritikai hang, a megalapozott bírálat jogosságát az RMDSZ vezetősége elismeri, egyes esetekben mégis zokon veszi a szókimondást, amit aztán éreztet a renitenskedő lapokkal. A szerkesztőségek képviselői többek közt ezt a megkülönböztető bánásmódot rótták fel Markó Bélának. – Közös a cél. "A Hargita Népe elleni decemberi orvtámadás, mely az RMDSZ egyik meghatározó vezetőjének tudtával történt, semmiképpen sem szolgálja ezt a közös célt." – szögezte le Borbély László. /Borbély László: RMDSZ és a sajtó. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 1./

Az újabb RMDSZ–SZDP-paktum megkötésénél az egyezmény magyar nyélbeütői is ugyanazt hozták fel érvként, mint amit a románok: a protokollum bel- és külpolitikai stabilitást hoz az egész országnak. Nastase és kormánya nyugodtan alhat egy esztendeig. "Az állampártként működő SZDP éppen azt tehet velünk, amit akar" – állapította meg Dénes László, az Erdélyi Napló főszerkesztője. Szólnia, kiabálnia, kellene az RMDSZ-nek mindannak láttán, ami makro- és mikrogazdasági szinten folyik. Azonban az RMDSZ nem szól, hanem épp ellenkezőleg, némasági fogadalmat tesz egy pártközi protokollum formájában. Egyházi és közösségi magyar vagyonok restitúciója egyhamar nem lesz a protokollum alapján. A moldvai magyarok meg sincsenek említve. Állami felsőoktatás bővítése elodázva, mert a román többségű egyetemi szenátusok autonómiájába az SZDP nem szólhat bele. /Dénes László: Ki a nyugodt? = Erdélyi Napló (Nagyvárad), febr. 19./ Veress Dávid elítélte a protokollumot, mert ezzel az RMDSZ feladta a honi magyarságunk belső önrendelkezéséért megkezdett harcot. Ez a feladás a moldvai Szaláncfürdőn született meg, éppen abban az országrészben, ahol évszázadok óta tűzzel-vassal irtják a magyar nyelvet a csángók körében. "Nyíltan ki kell mondani, hogy a moldvai csángómagyar véreink ellen a Hatalom – érdekvédelmi szövetségünk felső vezetésének viselkedése láttán – megfélemlítő, megsemmisítő lélektani hadjáratot folytat." Veress Dávid határozottan tiltakozott ezen magatartás ellen. A magyar igazolvány után, amely a nemzet újjászületését is jelenti, "egy emberibb és magyarabb jövőkép kell, ezt pedig csak a kiépítendő autonómiánk, belső önrendelkezésünk biztosíthatja." /Veress Dávid, Csíkszereda: A feladás helyett jövőképet! = Erdélyi Napló (Nagyvárad), febr. 19./

A magyar kultúra nagyon sokat vesztett pozíciójából Váradon — fogalmazott Pomogáts Béla, aki az Anyanyelvi Konferencia képviseletében vett részt a Varadinumon, a máj. 2-i magyar—román kulturális közeledés napjának pedig egyik szorgalmazója volt. "Az EU sokat adhat Váradnak, használják ki! Sürget az idő, a város határozott identitással az eurointegrációban nagyobb szerepet kaphat" - javasolta Pomogáts azon a kerekasztal megbeszélésen, melyen a román kulturális folyóiratok főszerkesztőivel és nagyváradi magyar írókkal, költőkkel találkozott. Hubay Miklós drámaíróval díszvendégei voltak a román—magyar kulturális közeledést szorgalmazó egész napos eszmecsere-sorozatnak. Fölvetődött, hogy próbáljanak két nyelvű, kulturális folyóiratot indítani, amelyben magyar szerzők románra átültetett alkotásait, illetve a román írók, költők magyarra fordított munkáit közölnék. A Körösvidéki Múzeumban bemutatkozott valamennyi folyóirat és fiatal váradi testvérük, a Várad, melyet a helybeli Ady Társaság és elnöke, dr. Indig Ottó ad ki, mindenféle támogatás nélkül. Tavaszy Hajnal az Ady Társaság titkára a provincializmus kérdését taglalta: a távolságok miatt nem igazán tudni, mi történik a két fővárosban a kulturális kapcsolattartás szintjén. Dénes László költő, az Erdélyi Napló főszerkesztője szerint a kultúrát, s benne a váradit is, megölték a kommunizmus évei. /(Balla Tünde): Magyar—román kulturális közeledés a Varadinumon. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 4./

1990 tavaszán indult a Kelet-Nyugat, pár év múlva megszűnt, Nagyvárad ismét kulturális folyóirat nélkül maradt mostanáig. Közösségi összefogásként jelent meg április utolsó napjaiban a Várad című irodalmi, művészeti, társadalmi, tudományos negyedévi periodika első száma, a Nagyváradi Ady Társaság kiadásában. Javarészt ugyanazok szerkesztik-írják, akik a jó emlékezetű Kelet-Nyugatot. Ismert és kevésbé ismert nevek sorakoznak az első számban, köztük Indig Ottó, Zudor János, Fábián Sándor, Varga Gábor, Gittai István, Dénes László, Balla D. Károly, Beke György, Toró Tibor. A Várad második száma júniusra várható. /Feltámadás? Újjászületés? = Erdélyi Napló (Nagyvárad), máj. 7./

Ki gondolta volna, hogy a "demokratikus baloldal" egyszer 56-os pufajkás karhatalmistára, másszor meg KGB-ügynökre bízza a szabadon választott felelős kormány vezetését? Most nagy garral folyik a szerecsenmosdatás, a sárdobálás, a mellébeszélés. Acsarkodik a kormányoldal, hogy így az ellenzék megy úgy az ellenzék. Medgyessy Pétert ráadásul virtigli hazafiként mutatkozott, mert ő főállásban hárította el a pénzügyminisztériumot ostromló idegen kémeket 1977 és 1982 között, a szovjet megszállás és KGB-uralom teljében. Medgyessy ma nyugatbarát miniszterelnökként parolázna azokkal, akiket annak idején "elhárított". Kommunista titkosszolgálati múltjának kitudódása – amely állítólag a saját pártját is meglepte – "a nemzetközi világban semmifajta megrökönyödést nem keltett", próbálta elhitetni a Sevillából hazatérő Medgyessy a hiszékenyekkel. Mi meg csak legyintünk: Medgyessy, Kovács, Iliescu, Nastase, Putyin – együtt a régi gárda, írta Dénes László. /D. L. [Dénes László]: Ügynökök, vörösök, szocik. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jún. 25./

"A kolozsvári Krónika aug. 10-i számában kétoldalas összeállítás jelent meg abból a Transindex című internetes fórumon folyó csevegésből, amely az RMDSZ csúcsvezetésének közpénzgazdálkodását, a magyar és román államtól kisebbségtámogatásra kapott összegekkel való sáfárkodását feszegette. Elsőként Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke reagált, de nagyon gyanús körülmények között: a párt szócsövének mondott Romániai Magyar Szóban egy hír jelent meg - éppen aug. 10-én (!) - arról, hogy Takács interjút adott a Magyar Hírlapnak, természetesen cáfolva minden, a szövetséget ért vádat. Ám ezt az állítólagos interjút a balliberális budapesti lap internetes honlapjának nem lehetett megtalálni. Takács szerint hazugság, hogy az RMDSZ vezetői a Communitas Alapítvány révén főleg hozzájuk közel álló intézményeket támogattak. Hazugság, hogy az alapítvány elnökeként Markó Béla kivételezett helyzetbe hozott olyan lapokat s egyéb intézményeket, amelyeket ő maga irányít, illetve amelyek közel állnak hozzá. Az igaz ugyan, hogy Markó lapja (a marosvásárhelyi Látóról van szó) is kapott egy csomó pénzt, de ez csak egy kiadvány volt a megannyi támogatott közül. A Népszabadság aug. 27-i számában Tőkés László püspököt vádolták. A püspök "saját rendezvényének" állítják be a Református Világszövetség európai területi nagygyűlését, amelyet együtt támogatott a leköszönt jobboldali magyar és a még mindig regnáló baloldali román kormány. A Népszabadság a Fidesz lapjának nevezte azt a Krónikát, amelynek egyik társtulajdonosa Verestóy Attila. A Népszabadság elhallgatja, hogy a lap nem adományként kapta a számára megítélt összegeket a megnevezett alapítványoktól, hanem konkrét projektekre és invesztíciós tervekre (pl. egész Erdélyre kiterjedő lapterjesztési és csomagküldő hálózat kiépítésére, amely évtizede várat magára). A Magyar Hírlap aug. 31-i számában Takács Csaba ügyvezető elnök Tőkés püspökről és a Reform Tömörülés tagjairól mint magyar közpénzekből agyontámogatott magánemberekről beszélt, hozzájuk sorolva Szász Jenő udvarhelyi polgármestert és Boros Zoltán tévést is, mi több, a Krónika mellett immár az Erdélyi Naplót is a "legtámogatottabb" lapnak nyilvánította. Ez már ízléstelenség. Időközben folyamatosan jelentek meg más érintettek magyarázkodásai a befolyt és elköltött meg állítólag visszautalt pénzek sorsáról. Előbb Kuszálik Péter "tisztázta" a Markó lapjának számos támogatója közé sorolt, látszólag "ártatlan" Aranka György Alapítványt (Krónika, aug. 24.), majd Borbély László mentegette a Communitast és a forintnyelő automataként működő Bernády Alapítványt (uo., aug. 31.). /Dénes László: Megindult a maszatolás. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), szept. 10./"