HOME JOGOK
Andrassew Tőkés-könyve kapcsán
Ne vígy minket a kísértésbe címmel, könyv formájában dokumentumokat, többek között magánlevelezést tesz közzé és kommentál a magyarországi publicista. Tőkés erre bepereli. Mi a morál?
Andrassew Iván könyve a látszat ellenére nem dokumentum-gyűjtemény. Annak ellenére, hogy dokumentumok szerepelnek benne, vélhetően számtalan fontos anyag hiányzik belőle. Minthogy – a nyilvánosan is elérhetők mellett – a szerző feltételezhetően olyan körökből szerezte be az anyagokat, amelyek nem rokonszenveznek Tőkés Lászlóval, a politikus nem nagyon védekezhetett, nem árnyalhatta a képet, ki volt szolgáltatva annak, ami átment ellenlábasai szűrőjén. Nincs szöveghely, amiben az ő történetét is elmesélhetné, és ez különösen igaz a legdrámaibb fejezetben, ami egy mélységesen boldogtalan házasságról szól. Minthogy nem dokumentum-gyűjtemény, hanem csonka dosszié, a könyv nem fatális lórúgás. De azért nagyot csap.
Mi lett volna, ha Andrassew Iván elküldi a kéziratot Tőkés Lászlónak, és replikát kér? Azt hiszem, ez lett volna a korrekt hozzáállás. Persze sok értelme nem lett volna, az jól látszik abból, ahogy Tőkés parahangja, Demeter Szilárd lereagálta az anyagot. A Krónika bejelenti, hogy Tőkés bepereli Andrassew Ivánt és a kiadóját, mindezt egy olyan szövegben, ami tartalmilag is, formailag is szamárság, néhol még komikus is. Tőkés irracionálisan viselkedik, amikor kirántja a lézerkardot, és hadonászik vele. Lehet, ez a vérmesség a tehetetlen belső körnek megkönnyebbülést hoz, de könnyen megsokszorozhatja a kötet olvasóinak számát, és, azt hiszem, nem ez az, amit Tőkés a leginkább szeretne. Mondjuk meg is értem, hogy kifordult önmagából, elég durva ez az egész, már azt hihette, lement a nagy válási balhé, és nem, visszajön, szinte szervezetten, pénzügyi trillákkal és egyéb mutyizásokkal megpakolva.
Mi a baj ezzel az anyaggal? Hogy nem hiszem el Andrassew Ivánnak, hogy nem volt vele politikai célja. Az időzítés, az olykor élcelődő kommentárok, vagy ahogy indul: Úgy tűnik, nem úszhatjuk meg a szembenézés kínjait. 2011-ben azzal kellett szembenéznünk, amit sokan sejtettünk, hogy az egykori forradalmár, szabadságharcos Orbán Viktor a joggal visszaélve, jogtiprások sorozatával vezeti be a diktatúrát Magyarországon. Hogyan történhetett meg, hogy egy ember, aki az úgynevezett rendszerváltás idején a reménységünk volt, akit ifjan még szeretve tiszteltünk, idáig jutott? Ebben az időszakban kezdtem el vizsgálni Tőkés László útját... stb. stb. Mi van?
Mi mégis az anyag érdeme? Hát az, hogy sokkol. Megmutatja azt a Tőkést, aki képes gyűlölni, aki otthonosabban érzi magát a tetszése szerint kiválasztott pompázatos fogalmak között, mint otthon, a nappaliban. Nem tudjuk meg, mi okozta a szenvedélyes gyűlöletet a házastársak között, mert csak az egyik fél szempontjait ismerjük, és hát amúgy sincs semmi közünk hozzá. De az mégis megdöbbentő, hogy Tőkés olyan mélységű gyűlöletre és olyan gyerekes kicsinyességre képes, amivel csak kevesen büszkélkedhetünk. És pont ezért erős ez a könyv. Hogy a pénzekkel hogy is ment a játék, ki mikor mennyit játszott át és hova, hogy Tőkés milyen ostobán intézte fia focimeccsének eredményét, hogy mégis aláírt a szekunak, ezek mintha csak gyengítenék a kötetet, aminek érdemben mégiscsak egyetlen epikus erejű témája van: Tőkés László házassága, civilben, sallangok, szólamok, válogatott metaforák nélkül. Kiábrándultan, gyengén, fásultan, kiégve, megfakult S betűvel a pólóján. Görcsösen, ócskán, tekintélyét vesztetten keresve az utat a gyermekeihez – ez utóbbi egyébként szerintem megindító és nagyon emberivé teszi a Tőkés karaktert, aki a kötetben többnyire legfeljebb csak monstrum.
Andrassew a Tőkés gyerekek helyzetét szinte végig tapintattal kezelte, bár itt mintha olykor megfutna a penna. Nem értem például, ha összefoglalva is, mi jogon tette közzé az egyik Tőkés gyerek apjához szóló levelét? Megtudhattunk mindebből érdemben valamit? Szerintem nem. Olyan dogmafilm hangulatom lett tőle. Kell ez?
Mindenen túl Andrassew Iván bátor könyvet hozott össze, ha kicsit máskor, kicsit máshogy és kicsit több Tökés László iránti empátiával mérte volna a textust, rászolgált volna a nagy taburomboló jelzőre. Egyébként nem.
Kelemen Attila Ármin. Tranisndex.ro

Andrassew Iván nem tart Tőkés László perétől
„Az embereknek joguk van tudni, miféle ember az, aki milliók sorsát befolyásolja” – jelentette ki tegnap lapunknak Andrassew Iván, a Tőkés László viselt dolgait feltáró, Ne vígy minket a kísértésbe című könyv szerzője, akit az európai parlamenti képviselő perelni készül a kötetben megjelentek miatt.
Elmondta: a könyvet azért kezdte el írni, mert attól tartott, hogy Tőkés lesz Magyarország elnöke Schmitt Pál után.
„Fogalmam nem volt, hogy mikor lesznek választások Romániában” – jelentette ki azokra a vádakra reagálva, miszerint a kötet a választásokra időzített, tudatos lejárató kampány része.
A Népszava napilap publicistája elmondta: számított arra, hogy a volt református püspök az igazságszolgáltatáshoz fordul a könyv megjelenése után. Kérdésünkre kijelentette: áll elébe a pernek. Annál is inkább, mert Tőkés Lászlót a tárgyalásokon az a Futó Barnabás ügyvéd képviseli, aki ellen korábban már nyert a bíróságon. „Ha a könyvembe foglalt dokumentumok nem lennének közismertek, nem lennének föllelhetők a világhálón, vagyis személyesen szereztem volna meg azokat, akkor is vállalnám a felelősséget” – tette hozzá a publicista.
A könyv megjelenése után Tőkés Lászlóék azzal vádolták közleményben Andrassew Ivánt, hogy Kuncze Gábor volt szabad demokrata politikussal együtt „hazugságkampányt folytat az erdélyi magyarok ellen”. A publicista szerint Kunczénak egyetlen „bűne” az, hogy a múlt heti budapesti könyvbemutatón beszélt a kötetről a sajtónak. „Tőkés Lászlóék arra építenek, hogy Kuncze Gábort talán sokan utálják Erdélyben, és akkor majd engem is. Mi együtt – mint valami szekusok – hazugságkampányt folytatunk az erdélyi magyarok ellen. A szekuzás várható volt, erről szól a könyvem” – reagált a vádakra a szerző. Szerinte az „erdélyi magyarok ellen” megfogalmazás azt sugallja, hogy az erdélyi magyarok maga Tőkés László. „Tudtam, hogy tiszteli magát, de azt nem, hogy ennyire. Annak meg, hogy Erdély nem kér a hazugságpolitikánkból – vagyis a könyvemből –, kicsit ellentmond, hogy a Bookline.ro sikerlistáján napok óta az első helyen áll” – mondta Andrassew.
Az EMNT közleménye azt is állítja, hogy a könyvet ismeretlen feladó ingyenesen elküldi minden erdélyi lelkésznek. Tőkés László sajtósa, Demeter Szilárd ennek kapcsán azt mondta a Krónikának: feljelentést tesznek Romániában ismeretlen tettes ellen a kötet terjesztése miatt.
„Elképzelem a rendőr arcát, amikor ezt a följelentést megkapja” – reagált Tőkés sajtósának nyilatkozatára a publicista. „Gondolom, Demeter úr újságíró lehet, az Európai Parlament sajtószabadságért is ádázul küzdő képviselőjének szolgálatában. Nyilván valami új, unortodox sajtószabadságot akarnak bevezetni. Ezt kipróbálják Erdélyben, Romániában, aztán jöhet Magyarország, sőt Európa is” – jelentette ki Andrassew, aki szerint a következő lépés az lesz, hogy az olvasót is büntetni kell.
Cseke Péter Tamás. Új Magyar Szó (Bukarest)

Veszélyben a vigécek
Tőkés László feljelentést tesz a róla a közelmúltban megjelent könyv, a Ne vígy minket a kísértésbe szerzője és kiadója ellen, ugyanakkor Demeter Szilárd, az EP-képviselő sajtóirodájának vezetője arról tájékoztatta az egyik napilapot, hogy hasonló lépést terveznek a könyv romániai terjesztőivel szemben is. A sajtófőnök ugyanis „gyomorforgató kampányeszköznek” tekinti a könyv terjesztését, és reméli, hogy akik ezzel foglalkoznak, azok büntetőjogi felelősségük tudatában teszik, mint ahogyan azt is, hogy mindezt nem közpénzből finanszírozzák.
„Meggyőződésem, hogy ki fog derülni, ki finanszírozta a kötet kiadását és romániai terjesztését. Nemsokára pontosan tudni fogjuk, hogy ki áll a lejárató kampány mögött” – mondta némiképp fenyegetően a sajtófőnök.
Abban az esetben, ha a szóban forgó könyv valótlan állításokat tartalmazna, akkor természetesen Tőkésnek szíve joga jogi úton érvényt szerezni igazának a szerzővel esetleg a kiadóval szemben is. Az viszont, hogy az EP-képviselő büntetőjogi kategóriának tekinti egy Magyarországon annak rendje és módja szerint megjelent könyv romániai forgalmazását, azt jelenti, hogy vagy tájékozatlan vagy pedig – ami valószínűbb – totalitárius reflexek működnek benne. Utoljára magyarországi könyv romániai terjesztését Nicolae Ceaușescu tekintette bűncselekménynek. (Egyik ismerősöm ellen a szocialista államrend aláaknázására irányuló tevékenységért akartak vádat emelni 1989-ben, mert a határon áthozta és másoknak is kölcsönadta az Erdély történelme című tudományos munkát.)
Az immár dokumentumkiadványban is megörökített politikus talán csak feledékenysége okán nem perli a könyv olvasóit is, hogy kimerítően megbüntessen mindenkit, akinek köze van egy a viselt dolgait taglaló munkához.
Ez az egész történet talán még mosolyra is deríthetne, ha Tőkés nem lenne európai parlamenti képviselő, és egy – igaz, jelentéktelen – romániai politikai párt védnöke. Én ugyanis félek azoktól a politikusoktól, akik bűncselekménynek tekintik az övékétől eltérő véleményeket, illetve azok terjesztését. Jó okom van félni azoktól, akik érvek nélkül, megbélyegeznek mindenkit, aki feltárja, rendszerezi, közreadja és terjeszti a róluk megjelent terhelő dokumentumokat.
S ez még akkor is igaz, ha magát a könyvet én is vegyes érzésekkel fogadtam. Nem vagyok híve annak, hogy a magánéletet és a közéleti tevékenységet összemossuk, bár jól tudom, hogy egy közszereplő, s még inkább egy politikus esetében az előbbi szférája eleve szűkebb, mert az állampolgároknak joguk van tudni, hogy az őket képviselők milyen erkölcsi normákat tartanak magukra nézve kötelezőnek, hiszen ezekből következtetni lehet politikai döntéseik elvszerűségére. Mégsem hiszem azt, hogy Tőkést – mint politikust – a magánlevelezése vagy a volt feleségéhez való viszonyulása alapján kellene megítélni. Nem vitatom, hogy egy politikus esetében ezek a részletek is lehetnek publikusak, de sokkal kevésbé relevánsak közéleti megítélése szempontjából, mint például az, hogy bekasztlizná a könyv terjesztőit.
Teljesen más megítélés alá esnek viszont az Andrassew Iván könyvében szintén szereplő ama dokumentumok, amelyek nagyon nagy pénzösszegek hűtlen kezelésével foglalkoznak. Például Both László független mérlegképes könyvelő jelentése, amely szerint a Határon Túli Magyarok Hivatala által a Tőkés által irányított 2002-es Református Világtalálkozó megszervezésére kiutalt 242 millió forintból az elszámolásnál 25 és fél millió hibádzott, illetve gyanús számlákkal igazolták a pénz felhasználását. Ezek olyan információk, amelyek nemcsak hogy relevánsak, de nyilvánosságra hozataluk kötelező lenne minden tisztességes újságíró számára, aki ilyen adatok birtokába jut.
Nos, ebből a megközelítésből nézve örvendetes, hogy Tőkés a bírósághoz fordult. Mert amennyiben nem tudja bebizonyítani azt, hogy a szerző által közölt és az ő pénzügyi felelősségét firtató dokumentumok hamisak lennének, akkor neki kell – akár a bíróság előtt – magyarázattal szolgálnia büntetőjogi felelőssége tudatában.
Székely Ervin. Új Magyar Szó (Bukarest)

Könyv az egykori püspök botrányos magánéletéről
Tőkés: van-e tovább?
„Két ember kezében van Tőkés László sorsa: Orbán Viktoréban és Kelemen Hunoréban.” Így összegezte a napokban megjelent új Tőkés-kötet következményeit Kelemen Attila, a kolozsvári Transindex kiadója, aki vitairattal reagált a kiadványra. PARÁSZKA BORÓKA írása.
A Tőkés László magánéletéről szóló könyv nem érte váratlanul az erdélyi magyar közösséget. Nem is lepte meg, hiszen olyan információkat tartalmaz, amelyek évek óta ott éltek a köztudatban. Az egykori püspök vitákkal, botrányokkal kísért válása majdnem teljesen a nyilvánosság előtt zajlott. Az ahhoz vezető konfliktusokról, a későbbi EP-alelnök viselkedéséről válófélben lévő felesége, Joó Edith juttatott el feljegyzéseket a sajtónak, egyházi elöljáróknak. Ezeknek jelentős része az Andrassew-könyv törzsanyaga, s évek óta fent van a világhálón, érintőlegesen cikkezett azokról a romániai magyar sajtó is.
Mindaz, amivel most szerkesztett, rendszerezett formában szembesült az olvasó, ismert, de sokak által, sokféle megfontolásból mellőzött információ volt. A kötet megjelenése annyiban teremtett új helyzetet, hogy tartalma immár nem tekinthető semmisnek, lényegtelennek: a könyv a boltokba került, megrendelhető, terjeszthető. Nagyon sokan meg is rendelik, terjesztik: ez lett az első erdélyi magyar politikai botránykönyv.
A Tőkés mögött álló Erdélyi Magyar Néppárt öt nappal a kötet megjelenése után sajtónyilatkozatban tiltakozott a kiadvány és annak „liberális gyűlöletimportja” ellen. A néppárti szöveget Sándor Krisztina az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökeként ellenjegyzi, és úgy fogalmaz, hogy a szerző, illetve a kötetet Budapesten bemutató Kuncze Gábor „hazugságkampányt folytat az erdélyi magyarok ellen, Andrassew és Kuncze ismét bizonyítja, hogy a hazugság az ő igazi otthonuk, s mert Magyarországon már senkinek sem kellenek, ezért most másutt próbálkoznak. Joggal tehető fel a kérdés: ugyan miért most, kampányban folyamodnak a Securitate által kedvelt eszközhöz, a hazugság fegyveréhez? Ki volt a megrendelőjük? Kitől kapta Andrassew és Kuncze a megbízást? Ki pénzelte őket? Kinek az érdekeit képviselik a förtelmes, erkölcsileg minősíthetetlen munkájukkal? Ki fizetett azért, hogy Erdélyben minden lelkészhez, paphoz, polgármesterhez eljusson postai úton a szerény számítások szerint is több ezer kötet – ismeretlen feladótól?” – sorolja a vádló kérdéseket a kommüniké.
Tőkés László személyesen érdemben nem reagált a könyvre, de pert indított a szerző, illetve a romániai terjesztők ellen. Romániában azért, mert rontja a hitelét a május eleje óta tartó választási kampányban a kiadvány. Szembesült azonban azzal, hogy milyen következményei lehetnek a dokumentumok megjelentetésének. Három nappal a kötet budapesti bemutatója után, Szilágy megyei kampánykörútján két fiatal lépett hozzá, és dedikáltatni akarta vele a róla szóló kötetet. Szemtanúk szerint Tőkés úgy reagált: „farizeusok”, és feldúltan visszavonult az őt kísérő EMNP-s csapat körébe. Nem kommentálta egyelőre az RMDSZ sem az ellenzékének kampányoló Tőkés László botrányos ügyét. A szövetség láthatólag igyekszik távolságot tartani, hiszen deklaráltan nem kíván negatív kampányeszközökhöz folyamodni az idei választási harcban.
Demeter Szilárd, Tőkés sajtóközpontjának irányítója úgy tudja, ismeretlen feladó több ezer ingyenpéldányt küldött szét a könyvből lelkészeknek és olyanoknak, akik részt vesznek a romániai magyar közéletben. Ilyen „terítés” tényét egyelőre nem bizonyították, Demeter azt állítja, szúrópróbaszerűen kérdeztek meg embereket, és többektől kapták azt a választ, hogy érkezett hozzájuk a könyvből. Az EMNP-ből többen tudni vélik: nem az országos RMDSZ-kampány része a kötet, azt csupán a Tőkéssel éles ellentétben álló Bihar megyei tagszervezet támogatta és terjeszti.
Andrassew Iván nem zárja ki annak lehetőségét, hogy valakik kampánycéllal terjesztik a művét, de az ismeretlen feladókról semmit sem tud, mint ahogyan azt is hangsúlyozza: dokumentumkötetét nem a romániai kampányra időzítette, eredetileg azért írta, mert felmerült: esetleg Tőkés László lehet Schmitt Pál utódja. Szintén EMNP-s vélemény azonban, hogy az időzítés azért történt, hogy „megakasszák” az RMDSZ ellenzékének a kampányát.
Demeter Szilárd úgy tudja: a kötet előkészítéséről és megjelenéséről tudott a Kövér László által támogatott Szász Jenő, aki mögött a romániai magyar szavazatokért az EMNP és az RMDSZ mellett harmadikként ringbe szálló Magyar Polgári Párt áll. Szász – ugyancsak Demeter Szilárd szerint – maga terjesztette a Joó Edith által rendelkezésére bocsátott, leleplezőnek szánt dokumentumokat a sajtónak. Az utóbbi hetekben élesedik a konfliktus nemcsak az RMDSZ és az ellenzéke kötött, de a két ellenzéki párt is egymásnak feszült: a Tőkés körüli botrányra – amelyet közvetve tehát Szász Jenő és Kövér László gerjeszt – ezért is irányul most rendkívüli figyelem.
A könyv megjelenésének fontosságát sem a bírálók, sem a támogatók nem vitatják. Andrassew Iván korábbi nyilatkozataiban azt hangsúlyozta, Tőkés tulajdonképpen „karakter-öngyilkosságot” követett el, mert bár tudomása volt a magánéletéről szóló információk terjedéséről, azokra nem reagált. Demeter Szilárd azt mondja: az egykori püspök, EP-alelnök készült a magánéletét érintő „coming outra”, de ennek lehetőségét elvette tőle a most megjelent kötet. A könyvet ismertető vagy bíráló szerzők, mint például a Kolozsváron élő szociológus-politológus, Magyari Nándor László úgy fogalmazott, a munka „fércmű”, és így valójában alkalmatlan a Tőkés életművével, politikai-közéleti felelősségével kapcsolatos szembesítésre. Ugyanakkor megsért egy olyan, két évtizede általánosan elfogadott erdélyi magyar közéleti normát, amelyet eddig pártállástól függetlenül mindenki tiszteletben tartott: a politikai vita részévé emeli a politikus magánéletét.
Kelemen Attila szintén azt hangsúlyozza: egy jobban átgondolt, alaposabban megírt munkával, amely tényleg látni engedi Tőkés László valódi személyiségét, környezetét, a közéleti szereplései mögötti magánéletét, hatékonyabb lehetett volna ez a vállalkozás. Andrassew Iván a felvetésekre úgy reagált: ezt a könyvet igazából egy erdélyi szerzőnek kellett volna megírnia, erre a feladatra azonban a romániai nyilvánosságban dolgozók – jelentős részben az Erdélyben tapasztalható öncenzúra, továbbá a Fidesz miatti, határon átszivárgó félelem miatt – nem vállalkoztak. Kelemen Attila viszont úgy látja: míg Magyarországon már majdnem mindent lehet, ha politikai vitákról, érdekekről van szó, hiszen szétestek a normarendszerek, addig Erdélyben még tartja magát néhány elv, ezért bírálja Andrassew könyvét tulajdonképpen az erdélyi baloldali-liberális elit is.
Függetlenül az Andrassew-kötet megítélésétől, tény: a szellem kiszabadult a palackból. Tőkés László politikai jövője több szempontból is megkérdőjelezhetővé vált. Nemcsak azért, mert rávetül a családon belüli erőszak árnyéka, hiszen a gyanú szerint méltatlanul bánt feleségével és gyermekeivel. Megítélése azért romlik érezhetően napról napra, mert a kirobbant botránnyal sem tud mit kezdeni: a radikalizmusáról, határozott fellépéséről ismert politikus egyre bizonytalanabbnak, politikai szempontból egyre erőtlenebbnek mutatkozik. Láthatóan kicsúszott a kezéből saját magánéletének az irányítása. Eddig egyetlen nyilatkozata volt az Andrassew-kötettel kapcsolatban. „Nem olvastam. Nem méltó, hogy ilyesmivel foglalkozzak. Hányingerem van az olyan politikai támadásoktól, amelyek belegázolnak az ember magánéletébe” – fogalmazott Tőkés. Aki, úgy tűnik, még nem tudja, van-e tovább élet számára a kötet után – politikán innen és magánéleten túl. 168 Óra

Toró: százezer szavazót mozgósított az EMNP
Az Erdélyi Magyar Néppárt mintegy százezer magyar szavazót késztetett politikai aktivitásra a vasárnapi önkormányzati választásokon, és több mint 225 önkormányzati képviselői és két polgármesteri mandátumot szerzett – jelentette ki a választási eredményeket értékelő sajtótájékoztatóján Toró T. Tibor, a párt elnöke.
A hétfő délután tartott kolozsvári sajtótájékoztatón Toró elismerte az RMDSZ fölényes választási győzelmét. Hozzátette, ez nem érte meglepetésként. Csak azt találta különösnek, hogy a szövetségnek sikerült a román koalíciós partnerre hárítani a közös kormányzás teljes kudarcát. Toró elmondta, az EMNP-nek mintegy húsz településen csupán tíz-húsz szavazat hiányzott ahhoz, hogy polgármesteri tisztséget szerezzen, és az eredményt a versenytársaik „kreatív szavazatszámlálási technikái" is befolyásolták.
Sajnálatosnak tartotta, hogy pártjának nem sikerült átlépni az erdélyi nagyvárosok ötszázalékos küszöbét. Úgy vélte, Kolozsváron is, Marosvásárhelyen is és Zilahon is befolyásolta az eredményt a választók félelme, hogy elvész a kis pártra leadott szavazatot. „Marosvásárhelyen mi vagyunk a legkevésbé felelősek a magyar kudarcért. Közös jelöltet akartunk állítani, ám a másik két párt megosztó személyeket jelölt" – magyarázta az elnök.
Az EMNP elnöke százezerre tette azoknak a választóknak a számát, akik korábban nem vettek részt a választásokon, és akiket az EMNP megjelenése hozott az urnákhoz. Kijelentette, közvetett hatása is volt a pártja megjelenésének: ezáltal a versenytársak is rákényszerültek, hogy jobban mozgósítsák híveiket. A Bihar megyei Érmihályfalva és a Beszterce megyei Magyardécse és a Fehér megyei Torockó példáját említette, amelyeken a Néppárt úgy szerzett pozíciókat, hogy az általa előidézett verseny az RMDSZ-t is megerősítette. „Mi minden olyan mandátumnak örvendünk, amelyet magyar párt nyert el, hiszen a képviselet erősítése volt a célunk" – jelentette ki Toró.
Az erdélyi magyar választási eredmények általános értékelésében Toró pozitívumnak tartotta, hogy Erdélyben továbbra sem fenyeget a Híd-Most felvidéki párthoz hasonló román-magyar párt megjelenésének a veszélye.
Toró hozzátette, hétfő hajnalban internetes kapcsolat útján tanácskozott a párt elnöksége, és elhatározták, hogy folytatják a szervezetépítést, képviselőik pedig a korrupciógyanús ügyek átvilágításával kezdik a munkájukat az önkormányzatokban.
Gergely Balázs, a párt alelnöke elmondta, sokat tanult a kampány során Eckstein-Kovács Pétertől, az RMDSZ kolozsvári polgármesterjelöltjétől. Demeter Szilárd kampányfőnök beszélt arról, hogy nem volt mindenütt olyan felhőtlen az egymással versenyző jelöltek viszonya, mint Kolozsváron. Példaként a Szilágy megyei Kusalyon történteket hozta fel. Itt az EMNP jelöltjét korábban háza felgyújtásával fenyegették meg az RMDSZ helyi politikusai. A választás éjszakáján a mandátumot szerzett EMNP-jelölt felgyújtott csűrjéhez kellett kihívni a tűzoltóságot.
MTI. Erdély.ma

Toró T. Tibor: Százezer szavazót mozgósított az EMNP
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) mintegy százezer magyar szavazót késztetett politikai cselekvésre a vasárnapi önkormányzati választásokon, és több mint 225 önkormányzati képviselői és két polgármesteri mandátumot szerzett – jelentette ki a választási eredményeket értékelő tegnapi sajtótájékoztatóján Toró T. Tibor, a párt elnöke.
Toró elismerte az RMDSZ fölényes választási győzelmét. Hozzátette, ez nem érte meglepetésként. Csak azt találta különösnek, hogy a szövetségnek sikerült a román koalíciós partnerre hárítania a közös kormányzás teljes kudarcát. Toró elmondta, az EMNP-nek mintegy húsz településen csupán tíz-húsz szavazat hiányzott ahhoz, hogy polgármesteri tisztséget szerezzen, és az eredményt a versenytársaik „kreatív szavazatszámlálási technikái” is befolyásolták. Sajnálatosnak tartotta, hogy pártjának nem sikerült átlépnie az erdélyi nagyvárosok ötszázalékos küszöbét. Úgy vélte, Kolozsváron, Marosvásárhelyen és Zilahon is befolyásolta az eredményt a választók félelme, hogy elvész a kis pártra leadott szavazat. „Marosvásárhelyen mi vagyunk a legkevésbé felelősek a magyar kudarcért. Közös jelöltet akartunk állítani, ám a másik két párt megosztó személyeket jelölt” – magyarázta az elnök. Hozzátette, a marosvásárhelyi szereplés az RMDSZ csúfos csődje, de jelöltje révén az MPP is kivette a vereségből a részét. Az EMNP elnöke százezerre tette azoknak a választóknak a számát, akik korábban nem vettek részt a választásokon, és akiket az EMNP megjelenése hozott az urnákhoz. Kijelentette, közvetett hatása is volt pártja megjelenésének: ezáltal a versenytársak is rákényszerültek, hogy jobban mozgósítsák híveiket. „Mi minden olyan mandátumnak örvendünk, amelyet magyar párt nyert el, hiszen a képviselet erősítése volt a célunk” – jelentette ki Toró. Az erdélyi magyar választási eredmények általános értékelésében Toró pozitívumnak tartotta, hogy Erdélyben továbbra sem fenyeget a Híd – Most felvidéki párthoz hasonló román–magyar párt megjelenésének a veszélye. Toró hozzátette, hétfő hajnalban internetes kapcsolat útján tanácskozott a párt elnöksége, és elhatározták, hogy folytatják a szervezetépítést, képviselőik pedig a korrupciógyanús ügyek átvilágításával kezdik munkájukat az önkormányzatokban. Demeter Szilárd kampányfőnök beszélt arról, hogy nem volt mindenütt olyan felhőtlen az egymással versenyző jelöltek viszonya, mint Kolozsváron. Példaként a Szilágy megyei Kusalyon történteket hozta fel. Itt az EMNP jelöltjét korábban háza felgyújtásával fenyegették meg az RMDSZ helyi politikusai. A választás éjszakáján a mandátumot szerzett EMNP-jelölt felgyújtott csűrjéhez kellett kihívni a tűzoltóságot. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A miniszterelnök Szász Jenővel tárgyalt
A román belpolitikai helyzetről és a "magyar együttműködés" lehetőségeiről tárgyalt hétfőn Budapesten Orbán Viktor miniszterelnök, Semjén Zsolt kormányfőhelyettes és Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke - közölte Havasi Bertalan, a miniszterelnök sajtófőnöke.
A kormányfő a nap folyamán mindhárom romániai magyar párt vezetőivel egyeztetett az Országházban. A Kelemen Hunorral, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnökével és Biró Rozáliával, az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsának elnökével zajló találkozón a tárgyalófelek alapvető fontosságúnak nevezték, hogy az őszi romániai parlamenti választásokon a magyarság minél nagyobb erőt képviseljen, továbbá egyeztettek "a romániai magyar iskolarendszert fenyegető aggasztó jelenségekkel szemben szükséges lépésekről" is.
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) vezetőségével - Tőkés Lászlóval, Toró T. Tiborral és Demeter Szilárddal - folytatott megbeszélésen a résztvevők közös magyar érdeknek nevezték a demokratikus értékek megőrzését és a jogállamiság stabilitását Romániában.
MTI
Echotv.hu

Magyar–magyar találkozó Budapesten (Erdélyi pártvezetőkkel tárgyalt Orbán Viktor)
Közös magyar érdek a demokratikus értékek megőrzése Romániában Orbán Viktor miniszterelnök és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) vezetősége szerint. Orbán Viktor tegnap a magyar fővárosban találkozott az EMNP képviselőivel, és az RMDSZ küldöttségét is fogadta hivatalában. Szász Jenővel, az MPP elnökével a román belpolitikai helyzetről és a „magyar együttműködés” lehetőségeiről tárgyalt Orbán Viktor miniszterelnök és Semjén Zsolt kormányfőhelyettes.
Az EMNP képviselőivel folytatott találkozón részt vevők áttekintették a romániai helyzetet, és megállapították, hogy közös magyar érdek a demokratikus értékek megőrzése és a jogállamiság stabilitása Romániában. A tárgyaláson jelen volt Tőkés László, az EMNP védnöke, Toró T. Tibor, a párt elnöke és Demeter Szilárd, aki az önkormányzati választásokon az EMNP kampányfőnöke volt. Az erdélyi magyarság aktuális kérdéseiről is tárgyalt tegnap Budapesten a magyar kormányfő és Kelemen Hunor, a találkozón részt vett Bíró Rozália, a Szövetségi Képviselők Tanácsának elnöke, Nagy Zoltán, a Szövetségi Elnöki Hivatal igazgatója is. A megbeszélés során áttekintették a romániai helyzetet mind a belpolitika, mind a magyarság vonatkozásában. A tárgyaló felek alapvető fontosságúnak nevezték, hogy az őszi parlamenti választásokon a magyarság minél nagyobb erőt képviseljen. Egyeztettek a romániai magyar iskolarendszert fenyegető aggasztó jelenségekkel szemben szükséges lépésekről is. „Konstruktív megbeszélés volt a magyar kormány vezető politikusaival, amelynek végén megállapodtunk, konzultáció előzi meg a nemzetpolitikai szempontból fontos ügyeket, és közösen lépünk fel minden olyan esetben, amikor ez indokolt, például a Mikó-ügyben vagy a MOGYE esetében” – összegzett Kelemen Hunor szövetségi elnök a találkozó kapcsán. A magyar kabinetet a kormányfő és Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes mellett Répás Zsuzsanna nemzetpolitikai helyettes államtitkár képviselte.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kelemennel, Tőkéssel és Szásszal tárgyalt Orbán
Alapvető fontosságúnak tartja Orbán Viktor miniszterelnök és Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke, hogy az őszi romániai parlamenti választásokon a magyarság minél nagyobb erőt képviseljen. A magyar kormányfő hétfőn Budapesten találkozott Kelemen Hunorral és Biró Rozáliával, az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsának elnökével.
A tárgyalásról beszámoló Havasi Bertalan, a miniszterelnök sajtófőnöke az MTI-hez eljuttatott közleményében azt írta, hogy a megbeszélésen – amelyen részt vett Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes és Répás Zsuzsanna nemzetpolitikai helyettes államtitkár is – áttekintették a romániai helyzetet mind a belpolitika, mind pedig a magyarság szempontjából. A tárgyalófelek alapvető fontosságúnak nevezték, hogy az őszi romániai parlamenti választásokon a magyarság minél nagyobb erőt képviseljen, továbbá egyeztettek „a romániai magyar iskolarendszert fenyegető aggasztó jelenségekkel szemben szükséges lépésekről” is – tudatta a sajtófőnök.
Orbán Viktor az RMDSZ-es politikusok előtt egyeztetett az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) vezetőségével is: a megbeszélésen részt vevők közös magyar érdeknek nevezték a demokratikus értékek megőrzését Romániában. A tárgyaláson jelen volt Tőkés László, az EMNP védnöke, Toró T. Tibor, a párt elnöke és Demeter Szilárd, aki a legutóbbi romániai választáson az EMNP kampányfőnöke volt. A nap folyamán Orbán Viktor tárgyalt Szász Jenővel, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnökével is. Szabadság (Kolozsvár)

Nincs terv a népességfogyás megállítására
Elképzelés van, konkrét terv viszont nincs arra vonatkozóan, hogy miként állítható meg az erdélyi magyarok rohamos fogyatkozása – jelentették ki a 23. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor június 26-i, csütörtök délutáni előadásán.
„Sokkolta a román közvéleményt a tény, miszerint „eltűnt” hárommillió állampolgár, de számunkra az a legfájóbb, hogy az elmúlt húsz évben közel négyszázezerrel csökkent a magyar nemzetiségűek száma is” – mondta el Demeter Szilárd, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács népszámlálási munkacsoportjának tagja, hozzátéve, hogy ebben a nagyvárosi szórványmagyarok asszimilációjának is fontos szerepe volt, Székelyföld viszont kifejezetten jól teljesített. Demeter kitért az országos statisztikai hivatal iszonyatos cirkuszokkal járó lépésére is, amellyel „szétválasztotta” az erdélyi magyarokat, hiszen az űrlapokon külön nemzetiségként jelent meg a magyar és csángó. „A román államigazgatás nem működik túl kiszámíthatóan, de ez a tudatos játék a kormány részéről visszaüthet ott, hogy egy hirtelen gondolattól vezérelve különválasztják még a magyart és a székelyt is, majd jönnek azzal, hogy minek kell negyvenezer székelynek autonómia” – tette hozzá.
Jelenleg úgy tűnik, hogy az erdélyi magyarság – Székelyföldre koncentrálódva – egyre jobban tömbösödik, viszont egymagában ez még nem fogja visszafordítani az elvándorlási tendenciát. Demeter Szilárd szerint megszűnt a szülőföld iránti szeretet, mivel a rendszer arra kényszeríti a fiatalokat, hogy egy jobb megélhetés reményében külföldre költözzenek. „Nincs jövőkép, egy teljes fordulat kellene. A régió gazdag erőforrásaira összpontosítva és azokat kihasználva rá lehetne venni az embereket, hogy maradjanak, de ehhez a magyarságot képviselő politikai pártok együttműködésére és ténylegesen tenni akarására is szükség van” – összegezte.
Székelyhon.ro

Felkapta a Tőkés Lászlóról írt könyvet a román sajtó
„Ráharapott" a román sajtó a választási kampány indulásának hetében a Tőkés László magánéletéről tavasszal megjelent könyvre. Andrassew Iván Ne vígy minket a kísértésbe című dokumentumgyűjteményéből több hazai portál és hírtelevízió közölt részleteket.
A Realitatea Tv internetes oldalán az európai parlamenti képviselő volt feleségének válókeresetéből idézett hétfőn. Többek között azt a részletet, amelyben Joó Edith arra panaszkodik, hogy kislányuk születésékor férje két napig a szülőszoba felé sem nézett, mert családja sorsánál jobban érdekelték a bukaresti bányászjárások eseményei.
A hírtelevízió vitaműsort is sugárzott Andrassew Iván könyvéről, Tőkés Lászlót azonban nem szólaltatta meg az ügyben. Az európai parlamenti képviselő sajtósa, Demeter Szilárd Facebook-oldalára azt a bejegyzést írta: „Nagyon átlátszó, karaktergyilkosságnak készült, de >>rossz<< megmondókat hívtak meg. És el is szólták magukat, hogy közeledik a decemberi évforduló. Minden évben van valamilyen támadás, az aljasság különböző fokán tolják."
Tőkés sajtósa egyébként tudni véli, hogy a román sajtónak Hajdú Győző román nyelvű könyvismertetője szolgáltatta az alapanyagot. Ebből idézett részleteket a Ziaristonline és az Evenimentul Zilei is.
Az európai parlamenti képviselő korábban pert is kilátásba helyezett Andrassew Iván, a Népszava munkatársa ellen a könyv megjelentetése miatt. Értesüléseink szerint azonban Tőkés László mindeddig nem fordult bírósághoz ebben az ügyben. Október közepén a volt püspök gyermekei is tiltakoztak a könyvről írt egyik recenzió ellen.
Mint korábban megírtuk, a Tőkés házaspár válását jogerősen a férj hibájából mondta ki korábban a bíróság.
Maszol.ro

Tőkés elméletben sem ért egyet a szórványkitelepítéssel
Tőkés László még elméleti lehetőségként sem ért egyet azzal, hogy a szórványmagyar közösségek számára a helyben maradás ösztönzése helyett a kitelepítés jelentené az alternatívát – jelentette ki a maszol.ro-nak az európai parlamenti képviselő sajtófelelőse.
Demeter Szilárdot kedden annak kapcsán kérdeztük, hogy a Nemzetstratégiai Kutatóintézet vezetője, Szász Jenő a múlt héten a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumán a kisebb létszámú magyar közösségek „kontrollált visszavonulásának" lehetőségéről, a „gyöngyhalász-gondolatról" beszélt.
„Amikor Tőkés László a szülőföldön való megmaradásról beszél, akkor komolyan is gondolja. Az elmúlt két évtizedes tevékenysége és állásfoglalásai is ezt igazolják. Püspökként az egyik első intézkedése is a királyhágómelléki szórványmisszió létrehozása volt" – szögezte le Demeter Szilárd.
Toró T. Tibor megvédte Szász Jenőt
Tőkés László annak az Erdélyi Magyar Néppártnak (EMNP) a védnöke, amelynek elnöke védelmébe vette Szász Jenőt. A KMKF ülésén szintén jelen lévő Toró T. Tibor a Krónikának azt mondta: az RMDSZ rosszindulatúan magyarázza félre Szász Jenő kijelentéseit, szó sem volt az erdélyi szórvány kitelepítéséről.
„Azt látom, hogy az RMDSZ el nem hangzott mondatokat próbál nagy lelkesedéssel kommentálni, vagy pedig szándékosan félreértették a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnökének a nyilatkozatát" – jelentette ki a politikus.
Toró annak ellenére vette védelmébe Szász Jenőt, hogy az intézményvezető a maszol.ro-nak nyilatkozva maga sem tagadta: Budapesten valóban elhangzott az elméleti felvetése a kisebb magyar közösségek „önkéntes területfeladásáról" és „kontrollált visszavonulásáról". Ezt a KMFK ülésén jelenlévők – köztük Márton Árpád képviselő, aki tiltakozásul ki is vonult az ülésről – a szórvány kitelepítésének lehetősegeként értelmezték.
Utóbb a maszol.ro-nak Szász Jenő arról is beszélt, hogy a szórványkollégiumok Székelyföldre költöztetése javítaná a tömbmagyar régió demográfiai mutatóit.
Pásztor Krisztina

Az Erdélyi Kampánykalauztól a székelyzászló-ügyig
Demeter Szilárd, a Partiumi Keresztény Egyetem oktatója Erdélyi Kampánykalauzt tett közé 13 + 1 pontban a magyarországi pártok számára, mert úgy véli, azok rástartoltak az erdélyi sza- vazatokra. Demeter Szilárd a Duna Tv Közbeszéd című műsorában nem tudott választ adni arra, hogy a magyarországi választások mennyire tudják majd mozgósítani az erdélyi választókat, mivel erre eddig még nem volt precedens. De amint elmondta, a felméréseik arra utalnak, hogy Erdélyben is nagyjából akkora a választási kedv, mint Magyarországon, és a választói viselkedés is azonos az anyaországbeliekkel. Az egyetemi oktató kihangsúlyozta, hogy az erdélyi magyar közösség nem homogén, hanem egy összetett társadalom, itt is vannak jobboldaliak, és baloldaliak. Demeter szerint, amiért a parlamenti választásokon az erdélyiek többnyire az RMDSZ-re szavaztak, amely az Európai Néppárt tagja, de ennek ellenére az MSZP szövetségese, ez még nem jelenti azt, hogy ezek a választók a magyarországi választásokon a szocialistákra fognak szavazni. Majd azt is kifejtette, hogy valamilyen formában a román pártok közül mindegyik a Román Kommunista Párt utódpártja és, hogy ideológiája szerint Romániában tulajdonképpen nincs is jobboldali párt. Végül pedig a Băsescu leváltási kísérletével példázva leszögezte: semmiképpen nem lehet arra számítani, hogy az erdélyi szavazók az RMDSZ vezetésének utasításait követni fogják a magyarországi választások alkalmával. A műsorvezető kérdésére válaszolva Demeter Szilárd nem lát arra esélyt, hogy Mesterházy Attila és Victor Ponta személyes jó viszonya az erdélyi magyarság helyzetére pozitív hatással lehetne. Majd a székelyzászlós üggyel kapcsolatosan kijelentette: ez úgy kellett Pontáéknak, mint „egy falat kenyér”, hiszen ez idő alatt egy nagyon megszorító költségvetést fogadtak el, amiben egyetlen választási ígéretük sem lelhető fel.
A Közbeszéd vendége végül a székelyzászlós ügy pozitív hozadékáról beszélt, arról, hogy Székelyföld most kapott egy esélyt, az egész Románia róla beszélt, rengeteg román nyelvű cikk született a székelység történelméről, kultúrájáról, sajátosságáról. Ha okosan él most ezzel a helyzettel a politikai elit, akkor most feltudjuk építeni Székelyföldet, mint entitást, hangsúlyozta Demeter. Duna Tv
Erdély.ma,

Szász Jenő „csőlátásától” a szórványstratégiáig
„Nem tudok olyan elképzelést elfogadni, amely a szórvány feladásához vezet, akár Székelyföld irányában, akár más irányba történne a szórvány feladása" – jelentette ki a maszol.ro-nak Kelemen Hunor.
A szövetségi elnökét az RMDSZ álláspontjáról kérdeztük azzal kapcsolatban, hogy a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumán (KMKF) Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet vezetője a szórványban élő magyarok áttelepítésének gondolatát vetette fel.
A politikus szerint ez a paradigmaváltás nagyon veszélyes a Kárpát-medencei magyarságra. „Jó, ha szembesül azzal a társadalom, hogy vannak, akik másképp képzelik el a szülőföldön maradást. Mi úgy gondoljuk, hogy a szórványt erősíteni kell" – mondta Kelemen, hozzátéve, érdemes vitázni erről a kérdésről, de nem túlságosan hosszú ideig, „mert nem szül jó vért".
„Örülök, hogy Toró felébredt"
Mint ismert, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) szerdán egyeztetést sürgetett az erdélyi magyar politikai és civil szervezetekkel „egy életképes szórványstratégia" kidolgozása érdekében. Toró T. Tiborék felhívására reagálva Kelemen Hunor kijelentette: az RMDSZ-nek van szórványstratégiája, amelyet évek óta épít. „Örülök, hogy felébredt az EMNP elnöke" – jegyezte meg.
Kelemen érvei szerint tucatnál több szórványkollégium építtetett és működtet az RMDSZ, több ezer gyermek magyarul tanulhat, támogatási rendszert dolgoztak ki a szórvány számára, szórványmenedzser-szolgálatot indítottak be. „Olyan eredményeink vannak, amelyek bizonyítják, hogy koherens szórványstratégiával rendelkezünk" – mondta a szövetségi elnök.
Kelemen emlékeztette az EMNP vezetőit: óriási szerepük van abban, hogy Szász Jenő a Nemzetstratégiai Kutatóintézet élére került. „Amikor Szász Jenőt szidják, nem árt eszükbe juttatni: ők kérték Orbán Viktort, hogy az MPP éléről távolítsa el Szász Jenőt. Kérésük teljesült" – fogalmazott a politikus.
Toró előbb védte, majd bírálta Szász Jenőt
Első reakciójában Toró T. Tibor még Szász Jenő védelmére kelt. A Krónika napilapnak hétfőn még azt nyilatkozta, a KMKF ülésén el sem hangzottak az intézményvezetőnek tulajdonított kijelentések. Szerdai állásfoglalásában azonban már bírálta Szász Jenő kijelentéseit. Úgy fogalmazott: „(Szász) ...nézetei erős politikai csőlátásra és tájékozatlanságra vallanak, bizonyítva az egykori erdélyi pártvezér alkalmatlanságát egy ilyen fontos tisztség betöltésére".
Közvetve bírálta Szász kijelentéseit az EMNP védnöke, Tőkés László is. Az európai parlamenti képviselő sajtófelelőse, Demeter Szilárd a maszol.ro-nak kijelentette: Tőkés még elméletben sem értene egyet a szórványkitelepítéssel.
Ezzel szemben EMNP alelnöke, Gergely Balázs a maszol.ro-nak arról beszélt: szerinte "nem ördögtől való" az a gondolat, hogy a szórványközösségek tagjai, egyéni döntés alapján, Erdélyben maradva, egy tömbmagyar vidéket erősítve máshol telepedjenek le.
Erre reagált szerdán Geréd Imre kolozsvári városi tanácsos, aki szórványkörútra invitálta Gergely Balázst, hogy találkozzon olyan emberekkel, lelkészekkel, civilekkel és politikusokkal, „akik gyakran magánéletüket, mindennapjaikat arra áldozzák, hogy minél több magyarnak teremtsék meg a megmaradását a magyar végvárainkban".
A vitához hozzászólt Demeter László Kovászna megyei tanácsos, az Összetartozunk székely-szórvány partnerségi programjának irányítója, aki állásfoglalásában felelőtlennek tartotta Szász Jenő kijelentéseit.
Szász költöztetné a szórványkollégiumokat
Szász Jenőnek a KMKF pénteki budapesti ülésén elhangzott felvetéséről elsőként a maszol.ro számolt be hétfőn. Mint megírtuk, az MPP volt elnöke a zárt ülésén a kisebb létszámú Kárpát-medencei magyar közösségek „kontrollált visszavonulásának", "önkéntes területfeladásának" lehetőségéről tett említést. Szavai hallatán Márton Árpád RMDSZ-es képviselő kivonult a teremből.
Szász utóbb a maszol.ro-nak nyilatkozva pontosította, nem az erdélyi szórványközösségek Magyarországra telepítésére gondolt. Elképzelhetőnek tartotta viszont, hogy Románia Erdélyen túli területeiről, vagy akár a dél-erdélyi Zsil völgyéből "el lehet csalogatni" magyar embereket. Emellett úgy vélekedett, a szórványkollégiumokat Székelyföldre kellene költöztetni.
Cseke Péter Tamás
Maszol.ro,

Az űrlap alja
Közigazgatás a Partiumban
Könyvbemutató a Szent László Napokon
Szilágyi Ferencnek a Partium Kiadó gondozásában megjelent kötete, a Közigazgatás a Partiumban – a honfoglalástól napjainkig című az államigazgatás és a társadalmi élet megszervezésében kiemelkedő szerepet játszó közigazgatási térfelosztást vizsgálja a Kárpát-medence olyan kiemelkedő fontosságú magyar-román érintkezési területén, mint a történelmi Erdély és a mai Magyarország területe között elterülő „Partium”, mely régió a történelem folyamán többször képezett konfliktusos helyzetet a két náció között.
A Partium fogalmának és a partiumi régió meghatározásának szempontjából a kötet hiánypótló. A múltban, nem íródott olyan nagy lélegzetvételű régióleírás, mint például a Székelyföld esetében Orbán Balázs műve, amely mindenki számára elfogathatóan határozná meg a régió kereteit és lényegét. Ezt a hiányt kívánja pótolni jelen kötet, amely természetesen más kutatási módszereket alkalmaz, mint Orbán Balázs grandiózus műve. Mégis ugyanaz a cél lebeg a szerző szeme előtt: mindenki számára kézzel foghatóvá tenni szülőföldünket. Ily módon a kötet „megrajzolja” a Partium földrajzi határait, bemutatva az itt élők identitástudatának evolúcióját a kezdetektől a jövőben bekövetkezendő változásokig – tájékoztatott a Szent László Napok Sajtószolgálata.
A szerző tágan értelmezi a közigazgatási földrajz fogalmát, hiszen a témához szorosan nem kapcsolódó, mégis azzal összefüggő régészeti, településtörténeti, demográfiai, statisztikai, választási földrajzi fejezetek is találhatók benne, amelyek a tulajdonképpeni téma más tudományterületekkel történő összekapcsolódását jelentik.
A kötet nemcsak a kutatóknak szól, hanem mindenkinek, aki itt él és ragaszkodik e helyhez, és akiben tudatosul ez a regionális identitás. A könyv azok számára is hasznos lehet, akik áthatóbb képet akarnak alkotni a Partiumról.
Szilágyi Ferenc könyvét a Szent László Napok keretében június 29-én, szombaton 15 órai kezdettel mutatják be a Partiumi Keresztény Egyetem Bartók-termében. A kötetet méltatja Demeter Szilárd, a PKE adjunktusa.
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Partium: egy bizonytalan identitású régió
Dr. Szilágyi Ferenc Közigazgatás a Partiumban című kötetét mutatták be szombaton délután a Szent László Napok keretében a Partiumi Keresztény Egyetemen (PKE).
A nagyváradi Partium Kiadó gondozásában megjelent könyvről, és annak szerzőjéről Demeter Szilárd a PKE egyetemi adjunktusa beszélt a könyvbemutatón megjelent közönségnek. Elmondta, hogy amikor politikusoknak készít elő jövőt vizionáló kommunikációs paneleket, akkor szokott olyan gondolat- és információgazdag könyvekhez fordulni, mint a Szilágyi Ferencé. Az egyetemi adjunktus kifejtette, hogy a Partium sokszínű régió, amelyik érdemtelenül került le a kulturális térképről, pedig ez a térség jó helyen fekszik, és izgalmas gyűjtőhelye a kultúráknak. Szilágyi Ferenc könyvét aktuálissá teszi a romániai regionalizálási folyamat, melynek során a fővárosban lévő döntéshozók akarnak természetellenes módon összekapcsolni régiókat régiókat úgy, hogy erről nem kérdeznek meg senkit. Demeter Szilárd szerint a kötet jó támpontokat nyújt ahhoz, hogy miképpen lehetne megfelelő módon megvalósítani a regionalizálást az országban.
Partium rövid története
Szilágyi Ferenc Partium történetéről beszélt a könyvbemutatón. Aláhúzta, hogy a Partium fogalma ellentmondásos. A magyar államalapítás idején az Alföld és Erdély közötti területsávot Szilvániának hívták, és az Alföldről nézve ettől keletre fekvő térséget nevezték Transzilvániának. Szilvánia az államalapítás óta közvetítő szerepet töltött be Magyarország és Transzilvánia között, de önálló közigazgatási funkciója nem volt. A Mohács előtt időkben nem létezett a Partium fogalma, ez csak a török uralom idején alakult ki, amikor is azokat a Kelet-magyarországi területeket kezdték jelölni vele, melyeket az erdélyi fejedelmek igazgattak. A Partiumot nem tartományként kormányozták, és nem is alakult ki sajátos identitástudat itt. A Habsburg uralom idején nem egyesítették Erdélyt Magyarországgal, sőt, egyes Kelet-magyarországi megyék közvetlen Habsburg fennhatóság alatt állnak. A Habsburg fennhatóság idején ezt a térséget hívták Partiumnak. Mindez nagy elégedetlenséget váltott ki a magyarok körében, akik harcoltak annak érdekében, hogy a közvetlenül Habsburg irányítás alatt lévő térségek ismét magyar befolyás alá kerüljenek. Vagyis a Habsburg korban negatív töltete volt a Partium fogalmának. Ez a helyzet az 1920-as impériumváltás idején fordul át ellentétébe, az új, román fennhatóság alatt ugyanis a Partium azt a területet fogja jelölni, amely korábban Magyarország része volt, tehát az itt élő magyarok számára a Partiumnak identitásmegtartó szerepe lesz. Szilágyi Ferenc elmondta, hogy Partium tartomány sohasem létezett, nem volt belső koherenciája, viszont jó fekvése van, ezért jók a kilátásai arra, hogy az az autonómia valamilyen formáját kivívja. Mint mondta, a román-magyar határ légiessé válása után a Partium természetes módon fog nyugat felé integrálódni. A regionalizálásról szólva Szilágyi Ferenc leszögezte, hogy csak az alulról építkező regionalizálás életképes, a tárgyalótermekben, térképszobákban kialakított régiók működőképessége igencsak kérdéses. Az egy órás kötetbemutató dedikációval zárult.
Pap István
Erdon.ro

BAYER, HA ODABASZ
Tőkéséknek ugrott Bayer. Feszültté válik a Fidesz-EMNP viszony?
Kérdés, hogy a fideszes publicista-botrányhős magánakciózik, vagy pedig az Orbán-közeli körök nemhivatalos álláspontját tolmácsolja.
A Nemzeti Együttműködés Rendszerének simára csiszolt nyilvánosságában nehezen értelmezhető polémia vette kezdetét az utóbbi hetekben. A témában megjelent, helyenként bennfentes utalásokat is tartalmazó szövegek arra utalnak, hogy a Fidesz és a Tőkés László-vezette politikai erők közötti viszony nem egészen felhőtlen.
Az első, polémiát kiváltó szöveget a Fidesz-alapító, Kövér László-közeli publicista, Bayer Zsolt jegyezte augusztus 13-án. A Magyar Hírlapban megjelent, „Erő a motorban” című véleményanyag Tőkés László és Vona Gábor legutóbbi kijelentéseivel foglalkozik, melyek kiverték a biztosítékot a bukaresti politikai elitben, és melyek szokatlanul heves magyarellenes kijelentésekre késztették Traian Băsescut.
A Bayer-szöveg két olyan kijelentést tartalmaz,
amelyek válaszra késztették Tőkéséket. Az egyik, hogy a Tusványos és az EMI tábor „közötti kontinuitást legfeljebb a már minden segget megjárt Toró T. Tibor személye jelentheti”, a másik pedig, hogy Tőkés protektorátusra vonatkozó tusnádfürdői kijelentését „szerencsétlennek” nevezi.
A cikkre Tőkés László röviden válaszolt augusztus 30.-án közölt levelében, elégtételt kérve a Toró T. Tibort ért „minősíthetetlen minősítésért”, hozzátéve, hogy tusnádfürdői nyilatkozata „egyáltalán nem «szerencsétlen», hanem tudatos és helytálló volt”.
Ugyanaznap Borbély Zsolt Attilának, az EMNP elnökségi tagjának is publikálták egy szövegét a Magyar Hírlapban, melyben Bayer említett írásának lényegével egyetért, azonban hangsúlyozza, Vona Gábor Borzonton tett kijelentése
„minden, csak nem hülyeség”.
Az írás szerint „az sem kifogásolható, hogy értékelveink vállalását akkor sem mellőzhetjük, ha ez konfliktusokkal jár akár belpolitikai, akár külpolitikai síkon. A «konfliktus» háborús konfliktusként való értelmezése a román sajtó műve volt, ez sem róható fel Vonának” – írja.
Ami Tőkés kijelentését illeti, „nem az utólagos román reakció fényében kell egy magyar politikus kijelentéseit megítélni, azok ugyanis merőben taktikai jellegűek”, írja, majd emlékeztet arra, hogy Tőkés „az az ember, akinek soha nincs jelen időben igaza, hanem mindig csak «igaza volt».”
Borbély Zsolt Attila külön kitér Toróra is,
akiről így ír: „a Fennvaló nem mindenkinek adja meg, hogy családi szocializációból és az életút szerencsés alakulásából kifolyólag felnőttkori önmagára eszmélésétől akár életének végéig ugyanazon eszmék mozgassák, ugyanazon értékelvek vezéreljék. Toró T. Tibor e szerencsések egyike – hadd ne mondjam, kivel ellentétben.
Neki nincsenek anyagi botrányai, ma is ugyanabban a tömbházlakásban él, mint a rendszerváltás idején, politikai pályáján pedig nincs semmiféle törés. (…) Toró T. Tibor az önzetlen, ügyszolgáló, belülről mozgatott, programorientált politikus mintapéldája.”
Bayer azonban egy, még tőle is szokatlanul kemény hangú szöveggel reagált a lap hétfői számában: „2009-es pálfordulásotok óta
bántani nem akartalak benneteket,
ezért inkább nem írtam rólatok semmit. (…) A magyar kormány elleni fellépésében, a gyűlöletkeltésben és alpári demagógiában a Jobbik versenyt fut a magyarországi balliberális bandával. Ennek ellenére az Erdélyi Magyar Néppárt vezető tisztségviselői szószéket biztosítanak a Jobbiknak az EMI-táborban. Lelkük rajta.
Ám legutóbb az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke, Toró T. Tibor arról beszélt, hogy a Jobbik visszahozta a tiszta beszédet a magyar politikába. Elgondolkodtató. Különösen annak tükrében, hogy ezt megelőzően alig egy héttel Toró T. Tibor még Orbán Viktor mellett ült Tusnádon, a pulpituson, és úgy húzódott Orbán mellé, nehogy valahogy le találjon maradni egyetlen fényképről is. Akkor most hol a tiszta beszéd, Uraim?” Bayer szerint „lehet, hogy (…) Tibor rendes tömbházlakó, csak ahhoz, hogy jó politikus is legyen, kellene még néhány erény.” A publicista
szemére hányja Tőkésnek,
hogy 2009-ben RMDSZ-listán indult az EP-választásokon: „képzeld el, László, mi lett volna, ha Márton Áron vagy Mindszenty József «plurális egységre» lépett volna Ceausescuval vagy Rákosival, vagy mi lett volna, ha 2008-ban például Orbán Viktor «nemzeti összefogásra» lépett volna Gyurcsánnyal.”
Szóvá teszi a székelyföldi törpe vízerőműveket valamint a szejkefürdői biomassza-erőművet, amelyek nem jöhettek volna létre EMNP-s hátszél nélkül, majd rátér Tőkés tusnádfürdői nyilatkozatára.
„Ami pedig a védhatalom tusnádfürdői emlegetését illeti, kedves László, az bizony öncélú felelőtlenség volt a részedről. Én eddig azt hittem, a barátja akarsz lenni Orbán Viktornak, és nem az ellensége.
Te politikus vagy, pontosan tudod, milyen erők részéről milyen vesszőfutásnak van kitéve Magyarország,
milyen célkereszteket rajzoltak
már Orbán Viktor szívére és homlokára. Alig várják az ürügyet, hogy elmondhassák Orbán Viktorról, ő «a térség stabilitásának egyes számú veszélyeztetője», hogy «szélsőséges nacionalista, pánhungarista» stb. Erre Te Tusnádfürdőn – kilenc hónappal a magyarországi választások előtt – kedélyesen hozzá fordulsz, és mintha egy pohár pálinkát kérnél, úgy kérsz tőle védhatalmat.”
Majd hozzáteszi: „de értsétek meg, hogy kezdődik a kampány, kezdődik a harc, kezdődik az eddig talán soha nem látott aljasságok sorozata. Hát akkor legalább mi beszéljünk egyenesen és tisztán, egymás szemébe nézve, és ne tegyünk úgy, mintha minden a legnagyobb rendben lenne.”
Bayernek először Demeter Szilárd, Tőkés irodavezetője válaszolt a Mandineren. A Bayer Zsolt meg nem írt levele Jenőhöz című, Bayer stílusában megírt pamflet így ér véget: „Mindenesetre
én csinálom neked a helyet, Jenő.
Ütöm-vágom Torót és Tőkést. Mondatokat emelek ki, szájam íze szerint forgatom, értelmezem át. Saját bőrömön tanultam meg, hogy ez milyen hatásos fegyver.
Mert a végén csak egy erdélyi maradhat talpon a Kárpát-medencében. És az te vagy, Jenő. Majd kihalászod magad. Ahogyan egész életedben tetted a zordon Kárpátok alatt, egymagadban küzdöttél magadért. Én mindig ott fogok állni mögötted. Meg a közös barátunk is, a kabinetfőnök.”
Borbély Zsolt Attila is válaszolt, mely választ a Magyar Hírlap nem közölte, így szövegét a Facebookon tette közzé.
„Tételesen hamis állítás, hogy a Jobbik tagja volnék. A kétezres évek közepén több évig vezettem a szervezet nemzetpolitikai kabinetjét és a 2009-es választásokon Vona Gábor kérésére elvállaltam a pártfüggetlen erdélyi közszereplőként a párt Európai Parlamenti listáján egy nem befutó helyet. Megjegyzem, 2010 előtt még nem kezdődött el a ma is zajló totális háború a két nemzeti párt között.”
Ezután a politikus hosszasan magyarázza az RMDSZ és az EMNP, valamint a Jobbik és a Fidesz közötti viszonyt, kitér a 2004-es népszavazásra, valamint ismét védelmébe veszi Tőkés tusnádfürdői kijelentését.

Fidesz-listán indulna Tőkés?
Fidesz-listán indulna újabb európai parlamenti képviselői mandátumáért Tőkés László – közölte meg nem nevezett forrásokra hivatkozva kedden a bukaresti Adevărul. Demeter Szilárd, az EP-képviselő központi irodájának vezetője úgy véli, az ilyen hírek keltésében azok a politikai formációk érdekeltek, „amelyek el szeretnék távolítani Tőkés Lászlót az erdélyi magyarság politikusainak köréből, ki szeretnék lőni azt a kényelmetlenségi faktort, amelyet ő jelent bizonyos politikai erők számára”. A kérdésre, hogy eldöntötte-e már Tőkés László, megpályáz-e és milyen módon egy újabb mandátumot, Demeter azt mondta: az EP-képviselő szeretné folytatni munkáját, ha az erdélyi magyarok erre felhatalmazzák, de azt, hogy miként indul a választáson, még nem döntötte el. „Több variáció lehetséges: indulhat pártkoalíciós listán, indulhat egyéniben, és más opciók is figyelembe vehetők” – állította.
Az  Adevărul Sorin Bocancea politológust is megszólaltatta, aki szerint Tőkés László politikai pályájának végét jelenti, ha a Fidesz listáján indul, hiszen az erdélyi választók nem bocsátanák meg neki, hogy egy „másik állam érdekeit képviseli”.
Tőkés László az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) közelmúltban rendezett tisztújító közgyűlésén is kifejtette álláspontját, hogy az erdélyi magyarság számára a pártkoalíciós közös lista lenne az optimális, hiszen a hatályos törvények szerint az EP-be jutáshoz a pártkoalícióknak sem kell a pártoknál magasabb küszöböt elérniük, ugyanúgy öt százalékot kell teljesíteniük – ismertette Demeter Szilárd irodavezető.
„Ha abban vagyunk érdekeltek, hogy az erdélyi magyarságnak minél erősebb EP-képviselete legyen, akkor egy összpárti koalíció lenne a megoldás, amihez csak politikai akarat szükségeltetik” – mondta Demeter.
Nincs pontosan szabályozva a kettős szavazás az EU-ban
Az uniós szabályozásban nincsenek speciális rendelkezések arra, hogy az európai parlamenti (EP) választásokon kizárják a többes szavazást a kettős állampolgárok esetében – közölte a magyar Nemzeti Választási Iroda (NVI). Az uniós szabályozás csak általánosságban tiltja, hogy bárki is egynél többször szavazzon az Európai Parlament tagjainak választásán.
Az MTI azt követően kereste meg az irodát, hogy a kolozsvári Mensura Transilvanica politikai elemzőcsoport hétfőn közzétett jelentésében azt állapította meg: a romániai választójogi törvény nem zárja ki, hogy a magyar állampolgársággal és magyarországi állandó lakhellyel is rendelkező romániai választópolgárok romániai és magyarországi EP-jelöltekre is leadják szavazatukat.
Az NVI tájékoztatása szerint a tagállamok döntésén múlik, hogy az EP-választásokon a szavazati jogot csak a területükön élő állampolgáraiknak, vagy lakóhelytől függetlenül minden állampolgáruknak biztosítják. Magyarországon az európai parlamenti választásokon csak a magyarországi lakcímmel rendelkező magyar (és uniós) állampolgárok vehetnek részt.
Közölték, amennyiben valamely tagállam lakóhelytől függetlenül biztosítja az aktív választójogot saját állampolgárainak (mint például Románia), akkor azok, akik másik uniós tagállam állampolgárságával is rendelkeznek, több névjegyzékbe is bekerülhetnek az európai parlamenti választások során. Ennek kizárására, illetve a többes szavazás megakadályozására vagy felderítésére az uniónak nincs sem jogi, sem egyéb eszköze – fűzték hozzá.
Szabadság (Kolozsvár)

Tőkés László sajtófelelőse: műbalhé az egyház állásfoglalása
„Obskurus okokból kirobbantott műbalhé” Tőkés László sajtósfelelőse szerint a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) közgyűlésének pénteken elfogadott állásfoglalása, amelyben felszólítják az európai parlamenti képviselőt, hogy hagyjon fel a Csűry István püspök elleni támadásaival.
Demeter Szilárd közlése szerint Csűry István valamiért most látta elérkezettnek az időt, hogy leszámoljon püspöki elődjével, és ezt visszatetsző módon éppen arra az időszakra időzítette, amikor a román állam visszavonni készül Tőkés László forradalomban játszott szerepéért kapott kitüntetését.
„A Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspökének Temesvár 24. évfordulóján talán nem kellene csatlakozni Iliescu elvtárs bábjaihoz a Tőkés László elleni hadjáratban” – fogalmazott a maszol.ro-nak Demeter.
Mint ismert, a KREK állásfoglalásának előzménye, hogy az európai parlamenti képviselő az utóbbi hónapokban sorozatosan bírálta nyilvánosság előtt vagy levelekben Csűry Istvánt állítólagos „RMDSZ-barát” egyházpolitikája miatt. A közgyűlés egyébként pénteken egy másik állásfoglalásban elítélte a kormányfőnek azt a kezdeményezését, hogy vonják vissza Tőkés állami kitüntetését.
Cs. P. T
maszol.ro

Nyilatkozatháború a Királyhágómelléki Református Egyházkerületben
Az egyházhoz, az erdélyi néphez és a partiumi keresztényekhez méltatlannak tartott támadások befejezésére szólította fel volt püspökét, Tőkés Lászlót a Királyhágómelléki Református Egyházkerület közgyűlése – tájékoztatta a Krónikát Csűry István püspök.
Közölte: a KREK péntek délutáni zárt ülésén állásfoglalást fogalmaztak meg a témában, Tőkés távollétében, melyet csak később hoznak nyilvánosságra.
Felfedett levéltitok
Amint arról a Krónika beszámolt, az európai parlamenti képviselő több alkalommal is kritizálta utódja, Csűry István püspök „RMDSZ-barát” egyházpolitikáját, legutóbbi sajtótájékoztatóján pedig úgy fogalmazott, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület „teljes metamorfózison megy keresztül, hogy alárendelődjön és szolgálja az RMDSZ-t”, az aktuális helyzet pedig a Ceauşescu-rezsimben tapasztalt viszonyokra emlékeztetik.
Nemtetszésének a Csűryhez intézett első, november 26-án keltezett magánlevelében is hangot adott, amelyet azonban a címzett az Esperesek Kollégiumában vitára bocsátott, sőt az arra adott válaszlevelével együtt a világhálóra is feltett. Tőkés ezt második, december 5-i levelében teszi szóvá utódjának, az egyházi közélet alattomos módszerrel történő mérgezésének nevezve kettejük nézeteltérésének „nyilvánossá dagasztását”.
„Csűry püspök nagy valószínűséggel szántszándékkal keresett okot, vagyis ürügyet arra, hogy sértettségét exteriorizálja, vagy még inkább arra, hogy e levél kapcsán nyilvánosan megtámadjon és – úgymond – műbalhét gerjesszen. Feltételezésem szerint ezen cselekménye önigazolásul szolgál – „a legjobb védekezés a támadás” szellemében” – szerepel Tőkés második levelében.
A volt egyházfő ugyanakkor a pénteki közgyűlés előtt a KREK valamennyi, kilenc esperesének levelet küldött, amelyben közölte: Csűrynek írt első levelét nem a nyilvánosságnak szánta, és arra kérte az espereseket, távollétében ne nyissanak vitát az ügyről.
„A püspök úr akárhogyan is interpretálja az esetet, eljárása ellentmond a levéltitok írott és íratlan törvényének. Éppen ezért ezennel határozottan visszautasítom, hogy bizalmammal, illetve levelemmel visszaéljen. (...) Távollétemben különösképpen indokolatlan és tisztességtelen személyemről és álláspontomról nyilvános és hivatalos vitát nyitni” – írta az espereseknek az EP-képviselő.
A közgyűlés ezt figyelmen kívül hagyta és zárt ajtók mögött megtárgyalta az ügyet, 36-26 arányban elfogadva a Tőkés-ellenes állásfoglalást.
Csűry a nyilvános belügyről
„Nem akartam titkolni, de azt sem akartam, hogy mindez a sajtón keresztül folytatódjon” – kommentálta a Krónikának Csűry, aki bevallása szerint az esperesek kollégiumát sem akarta ebbe a „személyes ügybe” belevonni. Annak ellenére, hogy a közte és a Tőkés közötti konfliktus már a nyilvánosság előtt zajlik, bevallása szerint ő még mindig belügyként kezeli ezt a ügyet, emiatt a közgyűlésen elfogadott állásfoglalást egyelőre nem is hozzák nyilvánosságra, annak mintegy kétoldalas szövegét csupán saját egyházi újságukban fogják közölni.
A pontos szöveg hiányában Demeter Szilárd, Tőkés László EP-képviselő erdélyi irodavezetője sem tudott érdemben nyilatkozni. „Ez egy feltehetően obskúrus okokból kirobbantott műbalhé, Csűry István püspök úr valamiért most látta elérkezettnek az időt, hogy leszámoljon püspöki elődjével. Az ilyesfajta "apagyilkosságok" nem szokatlanok a politikában – és nem véletlenül nem egyházpolitikát vagy hitéletet mondok –, most az időzítés is visszatetsző: a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspökének Temesvár 24. évfordulóján talán nem kellene csatlakozni Iliescu elvtárs bábjaihoz a Tőkés László elleni hadjáratban” – kommentálta Demeter Szilárd.
Tőkés László Csűryhez intézett, és a lapunk birtokába jutott leveleiben előbb arra kérte a püspököt, hogy az „ne szolgáltassa ki a román hatalommal lepaktált RMDSZ-nek az egyházat, különösképpen pedig ne rendelje alá a Szabó Ödön Bihar megyei RMDSZ-ügyvezető fémjelezte bihari bűnszövetkezet garázdálkodásának”. A lelkipásztorok többsége szerinte ezzel nem ért egyet, hanem „a protestáns-nemzeti irányvonal és hitfelfogás híve”.
A képviselő Csűry válaszát olvasva abbéli gyanújának is hangot adott, mely szerint a személyét ért támadás szerves részét képezi annak a „karaktergyilkos típusú támadássorozatnak, melynek nyilvánvaló célja, hogy kiszorítsák a romániai és a nemzeti politikai-közéleti sakktábláról”.
Utódja ugyanis november 30-i válaszlevelében sajnálatának ad hangot amiatt, hogy Tőkés „ördöginek látja” az RMDSZ és a KREK kapcsolatát. „Azt, amit ön és túlképzett tanácsosai veszélyesnek látnak, pusztán annyi, amennyit minden más párt képviselőitől is elvárunk, hogy az erdélyi magyarságunkat támogassák. Biztosan kellemetlen ebben a helyzetben, hogy az RMDSZ parlamenti képviselete alapján jelentős támogatást biztosít minden egyháznak, miközben a többi párt ilyen téren alig látszik. Hangsúlyozom, hogy minden rágalom ellenére, egyházkerületünk kimondottan ilyen téren működik együtt az érdekszervezetünkkel, egyre erősödő megbecsüléssel” – indokolja egyháza szerepvállalását a jelenlegi püspök.
Csűry lapunknak leszögezte: úgy érzi, hogy az EP-képviselő mindezzel csak bűnbakot keres, amiért politikai pályafutása nem úgy alakul, ahogyan azt szeretné. „Imázsának megromlása nem tőlem indult, én még védtem is az utolsó tartható pontig” – állítja a püspök, emlékeztetve arra, hogy először épp az egyház segítette Tőkést európai parlamenti mandátumhoz, hogy ott „kitapossa az utat” az egyházak pályázati lehetőségeire, majd négy évvel ezelőtt – bevallása szerint – szintén ő szorgalmazta az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökének, hogy fogjon össze az RMDSZ-szel a választáson.
„A református egyház pártpolitikában nem fog részt venni, mióta püspök vagyok, én is kiléptem az RMDSZ köreiből. Az egyháznak ugyanakkor egyfajta érdekképviseleti kötelezettsége is van a romániai magyarság iránt” – vallja Csűry, aki szerint feladataik elvégzésének érdekében ma már nem lehet megkerülni az önkormányzatokat.
Az RMDSZ-hez való – Tőkés szerint baráti – viszonyát azzal magyarázza, hogy a parlamentbe jutott szövetség „ott van a tűz mellett”, gyülekezeti helyek építésével és felújításával támogatja az egyházkerületet, így az is természetes, ha RMDSZ-es politikusok részt vesznek közös ünnepléseiken, ám ajtajuk mindenki előtt nyitott, így bevallása szerint jó kapcsolatot ápol több néppárti politikussal is.
„Minden emberre szükségünk van” – szögezte le Csűry, aki szerint pusztán jó kapcsolatokra törekszik, és hamis az a kép, mely szerint egyháza politizál. „Egyházunk épp akkor térne vissza a kommunista időkbe, ha nem tenne semmit, ha visszazárná magát a templomokba” – válaszolt Tőkésnek Csűry.
Tőkés László 2009-ben mondott le 1990 óta betöltött püspöki tisztségéről, miután teljes mandátumú EP-képviselővé választották. Bár a KREK 2009 novemberében rendezett tisztújító közgyűlése előtt támogatta akkori helyettese püspökké választását, kettejük viszonya később elsősorban az egyházkerületnek az RMDSZ-hez fűződő viszonya miatt romlott meg.
Noha a KREK jelenlegi vezetősége cáfolja, hogy – Tőkés szavaival – „kiszolgáltatta” az egyházat a szövetségnek, tény, hogy az egyházkerület szorosra fűzte kapcsolatát az alakulattal. Ezt bizonyítja, hogy idén kétszer is rendeztek – legutóbb novemberben Nagyszalontán – egyházi-politikai-önkormányzati találkozót a KREK szervezésében, az RMDSZ partiumi polgármestereinek és parlamenti képviselőinek részvételével.
Meg nem erősített hírek szerint Kelemen Hunor szövetségi elnök a jövő évi EP-választásokra tekintettel már felkérte a reformátusokat az RMDSZ-jelöltek támogatására – sokan ennek egyfajta ellentételezéseként magyarázzák, hogy a november végi SZKT-n Csűry István püspök is átvehette az Ezüstfenyő-díjat.
Vásárhelyi-Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár)

Partiumi püspöki csörték
Tőkés László EP-képviselő, volt református püspök és Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) jelenlegi püspök magánlevelezése jutott el egy hete Csűry István e-mail címéről több címzetthez a világhálón. A levelek ügyében múlt pénteken az Esperesek Kollégiumának javaslatára az egyházkerület közgyűlése zárt ajtók mögött tárgyalt: kiszivárogtatások szerint a közgyűlés 36–26 arányban egy Tőkés-ellenes állásfoglalást fogadott el.
Csűry István azzal indokolta Tőkés László magánlevelének nyilvánosságra hozatalát, hogy az „most is két titkárságon keresztül érkezett. Tudom, hogy a levéltitok, sőt mások levelesládájának védelme önöknél nem kötelező. Ennek ellenére elvártam volna, hogy kényesebb kérdéseket ketten intézhessünk. Elnök úr jónak látta, hogy minél többen olvassák levelét. Ám legyen!” Az EP-képviselő többek között azt rója fel utódjának, hogy az RMDSZ-hez fűződő viszonya szöges ellentétben van az egész 1989 utáni egyházkerületi politikával, és arra kéri, vizsgálja felül egyre inkább eltorzuló egyházpolitikáját, és ne engedje, hogy „féltve szeretett egyházkerületünk külső és belső befolyások áldozatává váljon”. Tőkés azt is kifogásolja, hogy Csűry István az egyházkerületben teret enged a CE-mozgalom mohó előretörésének, annak ellenére, hogy „rájuk nézve egyházkerületünk szigorú feltételeket állító, törvényes határozatai ma is érvényesek”.
Csűry István válaszlevelében elutasítja elődje vádjait. „Az RMDSZ parlamenti képviselete alapján jelentős támogatást biztosít minden egyháznak, miközben a többi párt ilyen téren alig látszik. Minden rágalom ellenére, egyházkerületünk kimondottan ilyen téren működik együtt az érdekszervezetünkkel, egyre erősödő megbecsüléssel. Elnök úr irányvonalához képest azért mutatkozik akár 180 fokos fordulat, mert a jelenlegi egyházvezetés kimondottan a gyülekezetekre koncentrál”. Csűry arra kéri Tőkés Lászlót, hogy „engedjen bennünket békén dolgozni, mint ahogy mi sem zavarjuk önt”.
A közzétett levelek nyilatkozatháborúhoz vezettek. A volt egyházfő a pénteki közgyűlés előtt a KREK mind a kilenc esperesének levelet küldött, amelyben közölte: Csűrynek írt első levelét nem a nyilvánosságnak szánta, és arra kérte az espereseket, távollétében ne nyissanak vitát az ügyről. „A püspök úr akárhogyan is interpretálja az esetet, eljárása ellentmond a levéltitok írott és íratlan törvényének. Éppen ezért ezennel határozottan visszautasítom, hogy bizalmammal, illetve levelemmel visszaéljen. Távollétemben különösképpen indokolatlan és tisztességtelen személyemről és álláspontomról nyilvános és hivatalos vitát nyitni.” Kérése ellenére az egyházi és világi személyekből álló közgyűlés tagjai nyilatkozatban ítélték el Tőkés László volt püspök beavatkozását az egyházkerület életébe. Az elfogadott nyilatkozatot a püspökség nem hozta nyilvánosságra: Csűry István azt közölte, hogy az az egyházkerület hivatalos lapjában, a Harangszóban fog megjelenni. „A református egyház pártpolitikában nem fog részt venni. Mióta püspök vagyok, én is kiléptem az RMDSZ köreiből. Az egyháznak ugyanakkor egyfajta érdekképviseleti kötelezettsége is van a romániai magyarság iránt” – fogalmazott a püspök a Krónikának.
Demeter Szilárd, Tőkés László EP-képviselő erdélyi irodavezetője a pontos szöveg hiányában nem tudott érdemben nyilatkozni. Úgy vélte, a történet „egy feltehetően obskúrus okokból kirobbantott műbalhé, Csűry István püspök úr valamiért most látta elérkezettnek az időt, hogy leszámoljon püspöki elődjével.”
Makkay József
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Tőkés László nem osztozna az EP-pénzen
A házasságuk alatt szerzett javak négyötödét követeli Tőkés László a volt püspök és felesége között zajló vagyonmegosztási perben, amelyben szerdán másodszor halasztottak Nagyváradon. A válást tavaly mondták ki az európai parlamenti képviselő és potenciális képviselőjelölt hibájából.
Piaci áron több mint háromszázezer euró összértékű ingatlan és ingóság a tárgya a Tőkés László és felesége közötti vagyonmegosztási pernek, amelyben szerdán másodszor halasztottak a nagyváradi bíróságon.
A keresetet az európai parlamenti képviselő (és potenciális képviselőjelölt) nyújtotta be, aki bírósági úton a házasságuk alatt szerzett vagyon négyötödét követeli magának. Legfőbb érve az, hogy a per tárgyát képező javakat kizárólag a felperes jövedelméből vásárolták a férj hibájából kimondott 2012-es válásukig.
Tőkés László és Joó Edit huszonöt évig tartó házassága a nagyváradi táblabíróság honlapja szerint 2012. szeptember 27-én bomlott fel jogerősen, hosszas pereskedés után. A válást a férj hibájából mondta ki a bíróság. A válókeresetet Joó Edit nyújtotta be a nagyváradi bíróságra 2010 márciusában, többek között férje állítólagos hűtlenségére hivatkozva. A 2011 februárjában születetett ítélet mindkét fél hibájából mondta ki a válást, ám Joó Edit a nagyváradi táblabíróságon fellebbezett.
A birtokunkban lévő periratok szerint Tőkés László ügyvédje a családi törvénykönyvre és egy 1954-es dekrétumra hivatkozik. E jogszabályok szerint a házasság alatt szerzett vagyon nem egyenlő módon oszlik meg a felek között a válás után, ha valamelyikük – okiratok hiányában tanúk segítségével – bizonyítani tudja, hogy bizonyos javak megszerzéséhez nagyobb mértékben járult hozzá a házastársánál. Az EP-képviselő hat tanút hív segítségül igaza bizonyítására.
Három ház, két telek, Jakobovits-festmények
A per tárgya két nagyváradi és egy gyantai ház, két nagyváradi beltelek és Jakobovits Miklós tíz festménye. Utóbbi műalkotások összértékét a volt püspök ötezer euró „körülire” becsüli. Vélhetően ötezer eurónál kisebb összegre, mert ha ennél nagyobb értéknél lenne szó, a festményeknek a törvény szerint szerepelniük kellene az EP-képviselő vagyonnyilatkozatában. Megnéztük: a vagyonnyilatkozatban az ingatlanok igen, de a műalkotások nem szerepelnek.
Tőkés szerint a szóban forgó javak mindegyikét kizárólag a férj jövedelméből vásárolták a házasságuk alatt. Ennek ellenére – mint fogalmaz: elvi okokból – azt javasolja a bíróságnak, hogy az ingatlanok egyötöde az alperest illesse meg. Így felajánlja Joó Editnek a 160 ezer lejre becsült nagyváradi, Fő utcai (Republicii) utcai házat. Ez az egyetlen egyébként a perelt javak közül, amely amúgy is a volt feleség nevére volt íratva. („Akkor még bíztam a tisztességében és hűségében” – jegyzi meg Tőkés a keresetben.)
Tőkés azzal érvel: házasságuk ideje alatt a feleségének csak „ritkán és ideiglenesen” volt munkahelyből származó jövedelme. „Visszaélve a Partiumi Keresztény Egyetemnél betöltött tisztségemmel 2002-ben kapott állást az intézménynél, amelynek jelenleg is az alkalmazottja” – magyarázza a bíráknak. Hozzáteszi, hogy jövedelmeik között óriási különbségek voltak, a felesége jobbára „zsebpénzként” kezelte a saját fizetését.
Úgy tudjuk, hogy a vagyonmegosztási perben azért halasztották el a szerdára kitűzött tárgyalást, mert Tőkés László védőügyvédje nem jelent meg a bíróságon. Kolozsi Árpád ezt pénteken nem kívánta kommentálni a maszol.ro-nak. Azt mondta, nincs felhatalmazva arra, hogy a perről részleteket hozzon nyilvánosságra. Lapunk megkereste Joó Editet is, aki jelenleg külföldön tartózkodik, és hazatérése előtt nem kívánt nyilatkozni a perről.
Házvásár biztosításból
Az ingatlanok közül a 200 ezer eurós forgalmi értékű Kórház utcai ház története a legérdekesebb, amelyben jelenleg az EP-képviselő volt felesége lakik. Ezt ugyanis abból a pénzből vásárolták 1993-ban, amit a férj egy biztosítótól kapott 1990-ben, amikor autóbaleset érte Magyarországon. Tőkés szerint ez sima ügy, ugyanis a családi törvénykönyv 31. cikkelye szerint a biztosítási pénzen vagy az összegből vásárolt javakon válás esetén nem osztoznak a volt házastársak. Ugyanakkor fenntartja, hogy a lakás felújítására utólag költött százezer euró is az EP-képviselői fizetéséből származott.
Külön története van a Jakobovits-festményeknek. Ezeket a kereset szerint a férj vásárolta meg a tavaly elhunyt képzőművésztől. Ám Tőkés László figyelmezteti a bíróságot: tudomása szerint szétköltözésük után a volt neje rábeszélte Jakobovits Miklóst, hogy dedikálja neki a tíz festményt, mert így adományként kapott személyes vagyontárgyaknak tekinthetők. „Ám én iratokkal és a képzőművész rokonaiknak tanúvallomásaival be tudom bizonyítani, hogy a műalkotásokat az én pénzemből vásároltuk” – olvasható a keresetben.
Ingatlanok pénzadományból
Joó Edit válasziratában kifejti: a házasságuk alatt szerzett javak 50 százalékára tart igényt. A Fő utcai házról leszögezi, hogy végrendeletben íratta rá egykori tulajdonosa 2006-ban, és ezt a közjegyzővel hitelesített testamentummal bizonyítani is tudja. Azt azonban maga is elismeri, hogy előbb egy eltartási szerződést, majd – szintén 2006-ban – adásvételi előszerződést kötöttek a volt tulajdonossal, akinek 27500 lejt ki is fizettek. Ám Joó Edith szerint Tőkés László legfennebb ennek az összegnek a felére tarthat igényt, a végrendelet ugyanis felülírja a többi szerződést.
A festményekről megjegyzi: valóban szó esett arról házasságuk idején, hogy megvásárolják ezeket a képzőművésztől. Ám Jakobovits Miklós végül úgy döntött, hogy Joó Editnek adományozza műveit, hálából azért, mert a Tőkés család sok vevőt szerzett számára. Az adományozást a festmények hátlapján található dedikálások tanúsítják. Joó Edit egyébként furcsállja, hogy volt férje ötezer euróra becsüli a műalkotások értékét, szerinte a valós összeg ennél sokkal kisebb.
A Kórház utcai házról azt állítja: nem igaz az, hogy a volt férje biztosítási összegéből vásárolták meg az ingatlant. Szerinte a biztosító annak idején csak a magyar államnak fizetett, mert a felperes egy kormányőrségi autóban ülve szenvedett balesetet. A többi ingatlanról kijelenti: Tőkés László megfeledkezik arról, hogy a megvásárlásukhoz szükséges összegek egy részét az 1989 után kapott különböző pénzadományokból fedezte a család.
Joó Edit a válasziratban elismeri: Tőkés Lászlónak valóban jelentős jövedelme volt európai parlamenti képviselőként, ám ennek nagy részét képviselői irodáinak fenntartására és utazásokra költötte, a pénzből a család keveset látott, és ingatlanvásárlások fedezésére sem volt elég. Joó Edit ennek bizonyítására mellékelte volt férjének azt – a válóperükben is idézett – levelét, amelyben Tőkés közli: nem hajlandó hazaadni a fizetését. Az alperes szerinte a család nem látott semmit a püspöki fizetésből sem, mert a férj úgy ítélte meg, hogy feleségének nincs erkölcsi alapja ezt elvárni tőle.
Joó Edit emlékezteti a bírákat arra, hogy egy ideig már csak azért sem lehetett munkahelye, mert három gyereket kellett felnevelnie. „Nem állítható, hogy semmilyen hozzájárulásom nem volt a közös vagyon megszerzéséhez. A hozzájárulásom ugyanis nem csak pénzben mérhető” – szögezi le az alperes.
Válasz a válaszra
A volt feleség válasziratára Tőkés válaszolt. Fenntartja, hogy a biztosítótól nem csak a magyar állam, hanem jómaga is kapott pénzt a baleset után. „A biztosítási szerződés nyilvánvalóan nem csak a gépkocsiban keletkezett esetleges kárról, hanem a benne ülőkről is szólt” – érvel a bíráknak.
A Fő utcai ingatlan esetében pedig pontosít: a ház szerinte a felesége tulajdonába nem a végrendelet, hanem az eltartási szerződés révén került, amelyet telekkönyveztek is. Leszögezi azt is: a testamentum nem írhatja felül ezt a szerződést.
Demeter szerint a közszereplő nem közpréda. „Ha Tőkés László politikai tevékenységét akarja valaki kifogásolni, állunk elébe, ez a vagyonmegosztási per azonban az európai parlamenti képviselőre, a feleségére és az ügyvédeikre tartozik” – reagált a maszol.ro-nak Tőkés László sajtófelelőse. Demeter Szilárd úgy véli, a közszereplő nem közpréda: van egy bizonyos határ, amit az újságírónak nem lenne szabad átlépni. Szerinte a vagyonmegosztásról szóló írás időzítése nem véletlen, ugyanis szombaton ünnepli megalakulásának tízéves évfordulóját Kolozsváron a Tőkés László vezette Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács. Másrészt Demeter szerint az írás arról is hivatott elterelni a figyelmet, hogy az RMDSZ képviselőházi frakciója is megszavazta kedden azokat a Btk.-módosításokat, amelyek élénk belpolitikai vitát váltottak ki és nemzetközi visszhangjuk is volt.
Cs. P. T.
maszol.ro

Egy hét magyarságpolitikai írásaiból (február 12-18.)
Tőkés László a róla szóló könyv budapesti bemutatóján: „semmilyen leleplezési vagy bosszúvágy nincs bennem”
Megszólalt a héten a 168 óra online kiadásában a hetilap munkatársa Lampé Ágnes és beszámolt arról a Terror Házában tartott könyvbemutatóról, ahol A Securitate célkeresztjében–Tőkés László küzdelme a román politikai rendőrséggel című Kriterion kiadványt hárman is méltattak, nevezetesen a kötet hőse, a könyv szerzője és a könyv főhősének a sajtófőnöke. A szokványosnak aligha tekinthető közönségtalálkozón a hangulatgerjesztés odáig fajult, hogy egy hozzászólásban, amit „Tőkés rezzenéstelen arccal hallgatott” arról értekeztek: Magyarországon „az egyház és a civil élet tele van besúgókkal”, itt „a hiteltelenség uralkodik” és ehhez a mai hatalom is asszisztál.
Az öt nappal ezelőtti, budapesti könyvbemutató a január 30-i, Magyarország kolozsvári főkonzulátusán tartott rendezvény megismétlése volt, egy lényeges, jelzésértékű különbséggel. A Terror Háza, akárcsak a magyar külképviselet otthont adott ugyan a kötetbemutatónak, de míg a kolozsvári közönségtalálkozón a magyar főkonzul személyesen is ellátta a házgazda szerepkörét, addig az Andrássy út 60-ban a főigazgató asszony, Schmidt Mária erre a szerepkörre nem vállalkozott. Sőt maga helyett mást se jelölt ki a feladatra. Így, ha már a bevezető megtartására a Terror Házából még egy segédmunkatársra se futotta, annak elmondására Demeter Szilárd, a Partiumi Keresztény Egyetem adjunktusa és egyben Tőkés László irodavezetője kényszerült.
A szokatlan főigazgatói hozzáállás mögött sok minden rejtőzhet, szervezési malőr, halaszthatatlan közfeladat ellátása, egyéb, nyilvánosságra nem tartozó elfoglaltság stb. stb. Tovább találgatni fölösleges is lenne. De nem kell bizonytalanságban maradnunk, hisz rendelkezésre áll egy beszédes információforrás, hisz segítségül hívható a múzeumi eseménynaptár. Ennek alapján pedig fehéren-feketén kiderült: itt bizony egy előre be nem tervezett, „spontán” akcióról lehet csak szó.
A Terror Háza precíz honlapján mindig jó előre meghirdeti az Andrássy út 60-ban sorra kerülő rendezvényeit. Itt pedig most is több, e havi már megtartott vagy ezután megrendezésre kerülő eseményről olvashatunk. Viszont a házi krónikában a február 14-i dátumnál szó sincs semmilyen könyvbemutatóról; ezen a napon a múzeum honlapjáról csak az 1956-os fegyveres felkelőket idéző Pesti srácok program köszön reánk.
Akármi is húzódhatott meg a háttérben, arról „A Securitate ma is mindenhol jelen van”–Tőkés László: akik két csecset szoptak címmel közreadott helyszíni tudósítás olvasója ebből sokat meg nem tudhatott. A „külsőségek” látszólag rendben voltak. Közönség volt, ha nem is túl nagy létszámban és nyílván a 168 óra munkatársa se véletlenül keveredett oda, Ő rögtön meg is hökkent, ahogyan belépett, mert: „a terem első sorában Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság korábbi elnöke és bizarr módon Szűrös Mátyás, az MSZMP Központi Bizottságának egykori titkára és az Országgyűlés korábbi elnöke foglal helyet.”
Meghökkenését csak annak tudjuk be, hogy vélhetően nem szokott Orbán évértékelőkre, meg Ady ünnepségekre Érmindszentre járni, mert akkor már korábban szembesülhetett volna azzal, hogy az MSZMP Központi Bizottságának egykori titkára már régóta váltott. Lelkes híve lett Tőkésnek, de nem csak neki, hanem azoknak is, akik reggeltől estig kommunistáznak, sőt a kommunisták esetleges visszatérésével riogatnak, mint történt ez egy minapi évértékelőn.
Ami pedig a Legfelsőbb Bíróság korábbi elnökének jelenlétét illeti, abban sem volt semmi meglepő: az Emberi Méltóság Tanácsa elnöke már rég átlépett azon, hogy őt emberi méltóságában alázta meg köztévé, amikor Tőkés László kedvéért a bűnözők személyiségi jogainak megvédésére használt kitakarásos technikát alkalmazva kiretusálták az arcát a képernyőről.
Tőkés László amint szót kapott a saját irodavezetőjétől – tudtuk meg a hetilap tudósítójától – átvette az irányítást, házigazda nem lévén, maga lépett elő azzá. Előbb még megfutotta az udvariassági köröket és annak rendje és módja szerint megköszönte a Terror Házának és Schmitt Máriának a helyszínbiztosítást, majd méltatta a szerzőt. Elmondta: a róla szóló kötet „nem csupán tényfeltárás, hanem a közvélemény szempontjából is fontos könyv”, majd arról is szólt: „a könyvből többet tudott meg a saját helyzetéről, mint amennyinek tudatában volt.” Eközben, némi derültséget keltve megrótta Demeter Szilárdot, mert az, lévén ő egy szolgálatkész beosztott, a hallgatóság óhaját meghallgatva egy mikrofont nyomott a Tőkés kezébe: „Nem fogom meg, nem szeretem ezt a mikrofonos világot – utasítja vissza a főnöke. – Kizökkentettél a gondolatmenetből – ad még egy virtuális taslit az irodavezetőnek.”
A továbbiakban arról és úgy esett szó a moderátori szerepkört felvállaló Demeter és a könyvszerző dialógusában, amit a maszol olvasói a kolozsvári kötetbemutatóról szóló, január végi cikkünkben már olvashattak. Erre ezért külön ki sem térnénk.
Ehelyett, közbevetőleg inkább említsük meg, hogy a Terror Házában ezen a pénteken nemcsak egy könyvprezentáció esett meg. Ekkor és itt készült egy tanulságos tartalmú interjú is Tőkés Lászlóval. Abban, egyebek mellett, a közönségtalálkozón a kettős elszámoltatást szorgalmazóról kiderült: a beszédben is kedveli azt a bizonyos kettősséget, amit az elszámoltatásokban oly „állhatatosan igényelt.”
Az EP-képviselő a könyvbemutató alkalmából interjút adott a Magyar Hírlapnak, – az interjúkészítő ezúttal nem a lap magyarságpolitikai szakértője és külpolitikai rovatvezetője, Kristály Lehel, hanem Őry Mariann volt –, akinek Tőkés elmondta: „Sosem éreztem magam pártpolitikusnak, és már irtózom attól a sok mocsoktól, amiben részem volt akarva-akaratlanul az elmúlt két és fél évtizedben.” Azt is hozzátette: „különösebben nem is töri magát” azért, hogy brüsszeli mandátumhoz jusson és valójában nincsenek ilyen irányú személyes ambíciói. Korábban is csak – mint mondja – az „erőteljes alulról jövő elvárásoknak tettem eleget, amikor európai parlamenti politizálásra adtam a fejem.”
Az EMNT elnökének szavai hallatán joggal merülhetett fel a kérdés: vajon Tőkés László ezt az alkalmat akarta kihasználni arra, hogy kimondja: elege van a politikából? Netán, hisz egyes szavai arra utalnak is erre, valóban komolyan fontolóra vette, hogy az EP-képviselői mandátumának májusi megszűnésével egy negyedszázados politikai karrierre is pontot tesz?
Szavaival szembesülve a gyanútlan olvasó joggal akár arra is gondolhat: mennyire igaza van annak, aki így, a hatodik X-en túl, negyedszázadnyi élvonalbeli politizálás után, csömört kapott a hol meleget, de újabban inkább csak hideget hozó politizálástól, a fárasztó állandó közszerepléstől és az embert próbáló állandó úton levéstől, a Brüsszelbe vagy Strasbourgba történő minden heti ingázástól. Már-már meggyőzően hat és érthető, bölcs hozzáállásról tanúskodni tűnik az érvelés, amit még hitelesebbé tesz néhány hangulati kulcsszó is. El is gondolkozunk mi is: miért is ne lenne hihető, ha valaki, ha megfáradt meg annyira csalódott is, hisz a könyvbemutatón még annak a beismerésére is kényszerült, hogy „17 év nem volt elég, hogy rendet teremtsek a püspökségemen”, úgy dönt végre: elég volt, nyugalomra vágyom.
Csakhogy az alulról jövő, múltbeli erőteljes elvárásoknak nemet mondani nem tudásról szóló mondat így folytatódik: „most is attól teszem függővé az indulásomat, hogy van-e igény rá, és kialakul-e olyan politikai összefogás, amelynek szellemében folytathatom az EP-képviselőséget.” A „nem töröm magam” után pedig már rögtön ott van már nemcsak „a több út is lehetséges”, hanem azoknak az utaknak, nagyon is konkrét forgatókönyvei. Ezek egyike sem szól már az „irtózásról”, meg az irtózás utáni logikusan magát adó döntésről, a hátrább lépésről. Szóval következik a „több lehetséges út” részletezése: ”Eddig felvetődött az egyéni képviselőség, a romániai és a magyarországi listán való indulás is, mindegyiknek van előnye és hátránya is. Nem akarok elébe menni a dolgoknak, rövidesen el kell dőlnie, hogy mi fog történni.”
A nyilatkozóhoz hasonlóan magunk sem akarunk a dolgok elébe menni. Ezért rögtön el is hessegetjük Negruzzi örökbecsű, Alexandru Lăpușneanu vajda szájába adott találó bon mot-jának, a „ki kicsodát, és miként is akar”-nak az esetleges áthallásait. Viszont azt nem tehetjük meg, hogy az egyik lehetséges forgatókönyv kapcsán nem szóljunk arról, hogy sajtóhírek szerint alakulóban van a Fidesz EP listája és azon Tőkés neve, egyelőre nem szerepel.
Amennyiben Orbán Viktor tavasszal győz, a Fidesz listavezetője az EP-választáson az lesz, akit várhatóan uniós biztosnak ajánlanak majd Andor László mandátumának megszűnése után az uniós kormányába – írta meg e könyvbemutató másnapján a jólértesült Csuhaj Ildikó a Népszabadságban. A cikkíró a kormánypárt tervezett EP-listájának összetételét latolgatva szólt arról, hogy a biztosi tisztség reményében a listavezetői poszt legesélyesebb várományosai Navracsics Tibor igazságügy-miniszter, Győri Enikő a külügyminisztérium EU-kapcsolatokért felelős államtitkára, illetve Szájer József, aki a brüsszeli európai néppárti frakció alelnöke.
„A Fidesz–KDNP EP-listáján nem lesz meglepetésnév” – tudta meg a Fidesz vezető politikusaitól a Népszabadság munkatársa, ami nem a legjobb hír Tőkés László számára. Bár az ő neve a sajtóban fel-felröppent, mint lehetséges Fidesz-jelölt, de indítása egy magyarországi párt színeiben mégis a meglepetés erejével hatna. Arról nem is szólva, hogy talán megoldást nyújtana egy kérdésre, de rögtön felvetne tucatnyit.
Mindenekelőtt pedig azt a kérdést, amiről bő két esztendeje vallott Tőkés az EP-alelnöki mandátuma mérlegét megvonó, őszinte kitárulkozásában Kristály Lehelnek a Magyar Hírlap "Lövészárok-életformát folytatok" című interjújában. Akkor arról beszélt, hogy azért nem vállal újabb EP-alelnöki mandátumot, mert „építkezni kell az Erdélyi Magyar Néppártban is”, de elsősorban azért, mert: „Az ügyet, amelyre megválasztottak, az európai képviselői munka mellett most otthon, Erdélyben tudom a legjobban szolgálni”.
Csuhaj Ildikónak a Fidesz „titkok tudói” azt is elmondták: valószínűleg azok szerepelnek majd a jelöltlistán, akik az elmúlt öt évben bizonyítottak. Ők Győri Enikő, Gál Kinga, Járóka Lívia, Schöpflin György, Gyürk András, Surján László és természetesen a pártalelnök Pelczné Gál Ildikó. Deutsch Tamás állítólag még nem döntött saját jövőjét illetően és egyelőre csak a Beneš-dekrétumok elleni fellépéséről ismert fiatal Bagó Zoltán nem szerepel a tervezett EP-listán, mert állítólag „nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket”.
Visszatérve a Terror Házában megtartott könyvbemutatóról szóló helyszíni riporthoz és ahhoz, amit a róla készült könyv kapcsán az ottani Tőkés szereplés révén tapasztalni lehetett e beszámoló alapján, az is felmerülhet, hogy az EP-képviselő megszólalását, illetve egy hallgatói hozzászólás utáni beszédes hallgatását vajon hogyan fogják megítélni a lista-összeállítók? Vajon nem lesz-e inkább tehertétel egy Fidesz EP-listán az, aki hallgatott, mikor beszélni kellett volna és olykor akkor is beszélt, amikor hallgatni tanácsosabb volna.
Hogy miért is véljük problematikusnak a Terror Háza-béli Tőkés szereplést, annak érzékeltetésére következzen egy részlet a helyszíni tudósításból, amikor egy vehemens kirohanás után, a csend egyszerre kínossá is tudott válni:
„Bartha László vagyok. Nos, ezek szerint Romániában visszarendeződés történt, itt meg nincs előrehaladás – jelenti ki. – Az ügynökkérdés továbbra is csak maszatolás, össze-vissza beszél mindenki, történelmi bölcselkedések mennek a televízióban reggeltől estig… De a református egyház sem áll a helyzet magaslatán. Amikor Hegedüs Lóránt megtámadta a miniszterelnököt azzal, hogy szabadkőműves befolyás alá került a kormánya, levelet írtam Balog Zoltánnak és a püspök úrnak is. Balog nem válaszolt, püspök úr nagy nehezen annyit, hogy várjak türelemmel. Azóta a rózsabokor a Himaláját háromszor körbenőtte, de nem történt semmi. Bayer Zsolt a Magyar Hírlapban alantas és mosdatlan stílusban megtámadta püspök urat, „minden segget megjárt erdélyi politikusnak” nevezte. Azonnal írtam Stefka István főszerkesztőnek, hogy Bayert vonják felelősségre és tiltsák el az írástól. Ő sem válaszolt. Az ilyen jelenséget, amikor a legjobb embereinket innen ilyen rakétatámadás éri, felháborítónak és tűrhetetlennek tartom. Félreértés ne essék, én továbbra is a Fideszre szavazok, de az egyház és a civil élet tele van besúgókkal. Ezt nem lehet tovább tolerálni, mert így hiteltelenség uralkodik.
Tőkés rezzenéstelen arccal hallgatja. Majd megjegyzi: több éve igénylik állhatatosan a kettős elszámoltatást. Nem csak kis Magyarországon, hanem határon túli viszonylatban is.”
Akasztott ember házában kötelet, négy év Fidesz kormányzás után elmaradt elszámoltatást emlegetni nem jó ómen ma Budapesten. Az elszámoltatás ígérete ugyan sikeres hívó szó volt 2010-ben, de mint mára kiderült: ez a „kis Magyarországon” nagyon nem volt egy sikertörténet. Egyszerűen csak azért, mert az egykor mozgósító erejű vádak közül több utólag hámozott léggömbnek bizonyult.
„Annak idején erre rengeteg pénz kaptak azok, akik a Medgyessy-Gyurcsány-Bajnai korszakban Bukarest csecsét is szopták, tehát két csecset szoptak. Így mondják ezt népiesen” – fakad ki Tőkés, majd hozzátettei: „Ezeknek a pénzeknek a sorsát azóta sem tárták fel. Aztán jött Budai Gyula és beindult az átvilágítás és az elszámoltatás. Ekkor azt hittük, komolyan veszik.” Aztán mintha rádöbbent volna, hogy mintha túllőtt volna a célon. Meg is próbált rögvest korrigálni és átmenni a megértőbe: „Persze komolyan veszik, csak elhúzódik a folyamat.”
Ennél is messzebb ment viszont a Terror Házában és egyben a legingoványosabb talajra lépett, amikor előkerül a kedvenc vesszőparipa, az ügynöktéma, amiről a megfellebbezhetetlennek szánt kinyilatkoztatások egész másképpen hangzanak Budapesten, mint egy nagyváradi sajtótájékoztatón vagy bárhol Erdélyben. Ez volt az a mozzanat, amit a 168 óra helyszíni tudósítása, mintegy alfejezetcímként ekképp prezentált: „Múlt és jelen pedig – Tőkés szerint – összekapcsolódik”
A romániai visszarendeződésről értekezve az EP-képviselő elmondta: „Bár semmilyen leleplezési vagy bosszúvágy nincs bennem, kétségtelen, hogy a Királyhágó-melléki Egyházkerület vagy az Erdélyi Református Egyház történetének jelentős részét csak úgy érthetem meg, ha tudatában vagyok, hol lapulnak a múlt szereplői, ki tartja őket sakkban és miért áll érdekükben hallgatni. Mert vannak árulók, ebben a könyvben is jó néhány cégéres gazember szerepel, hisz sokan túlélték a rendszert.”
Budapesti fülnek ez amúgy rendben is lenne, legfeljebb némi mosolyt fakaszt egyesekben ez a józanul higgadt, tárgyilagos, érzelemmentes, csak az egyháztörténeti folyamatok tudományszempontú megértését és semmi mást megcélozni nem akaró érvelés.
Ugyanennek a fülnek az sem okoz gondot, ha azt hallja: „Az egyházkerületben vezető funkcióban lévő secus kollaboránsok vannak. 17 év nem volt elég, hogy rendet teremtsek a püspökségemen. Ma újra kiegyensúlyozott lett a küzdelem. Annak idején mindenki hódolni jött hozzám, vállukra vettek aztán leejtettek. Majd megfordult a menet, és kiegyenlítetté vált a harc Bukarest és egyes budapesti körök, jómagam, az RMDSZ, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, az egyházkerület és néhány egyházi kör között. Az egész tisztátalan politikai harc, de sajnos nem lehet kivonulni belőle.”
Viszont az, hogy a magyar állam, történetesen a jelenlegi kormány hivatott szerveit illetik azzal a váddal, hogy eltűri a területén „áttelepedett magas rangú secus tisztek” létét és elnézi azt, hogy „jó pár ügynök a mai napig a pályán van”, majd valaki meghirdeti, hogy „ezért ezt a szabadságharcot tovább kell folytatni”, az már ugyanennek a budapesti fülnek már több mint zavaró. Mert az a polgár, aki beült a Terror Házába február 14-én egy általa nagyra becsült szimbólummá vált közéleti szereplő könyvének bemutatójára, az abban a hitben él, hogy ez nem lehet igaz. Az ügynökkérdés számára nem azt jelenti, hogy idegen ügynökök grasszálhatnak hazájában, neki a III/III-asokkal és kenyéradó gazdáikkal van gondja meg azzal, hogy ez ügyben majd’ negyedszázada folyik mindig, az éppen hatalmon levő kormányok részéről a „maszatolás”.
Ahol ő él és gyakran morgolódik azt is reméli, helysebben tudja is, hogy a magyar állam rendvédelmi szervei alkotmányos kötelezettségükhöz híven mindenkor teszik a dolgukat, nem tűrik meg hazájában idegen államok „pályán levő ügynökeinek” a garázdálkodását. Ha effélék netán fel is bukkannának, hisz ilyen akár elő is fordulhat – a magyar hatóságok ellenük mindig fellépnek és eljárnak a hatályos törvények szerint. Nem „szabadságharcozva”, hanem a törvény szigorával lesújtva.
Percig nem vitatva, hogy akár a „zöldhatáros” korszak idején lehettek és bizonyára voltak a Tőkés által ezúttal is felemlegetett diverziós cselekmények, de ezt az átmeneti időszakot összemosni a mai állapotokkal, az visszatetsző és el nem fogadható. Aki azt állítja, hogy 2014 Magyarországán más államok ügynökei „a mai napig a pályán vannak”, az a magyar állam illetékes szerveinek, így a Pintér Sándor belügyminiszternek és az általa felügyelt szolgálatoknak a tisztességét és hatékonyságát kérdőjelezi meg. Másképpen pedig az említett vagdalkozásokat érteni nem lehet.
Ne lepődjön meg az EP-képviselő, ha újabb könyvbemutatón vagy bárhol máshol „kis Magyarországon” a mai magyar szolgálatok állítólagos impotenciájáról szóló kinyilatkoztatásokat és dörgedelmeket meghallva, másfajta ingerültséggel is fog találkozni a szavak súlyára minap a Terror Házában nem kellően odafigyelő.
Esetleg megunva az örök ostorozását, mely szerint Magyarország ma is elnézi a területén aktív secusok tevékenységét és ellenük nem tesz semmit, valaki majd kifakad: amennyiben Tőkés Lászlónak tudomása van arról, hogy konkrét ügyekben, beazonosítható módon az Alkotmányvédelmi Hivatal nem tesz eleget az 1995. évi CXXV. törvény 5 § a), illetve g) pontjaiban a számára előírt kötelezettségének, akkor ne elégedjen meg az általánosítással. Ne hagyja a szavaira figyelőket kétségek között. Tegye azt, ami neki 2011. március 14-e óta magyar állampolgárként kötelessége.
Bálint-Pataki József
maszol.ro,

Lédára cseréli Adyt az RMDSZ
Elcseréli a hírhedt nagyváradi Ady-központot az RMDSZ Bihar megyei vezetői által irányított Mecénás Alapítvány a helyi önkormányzat tulajdonában lévő Léda-házra, hogy felépülhessen a megyeszékhely uniós támogatásból tervezett élményfürdője a városi strand melletti telken. Az erre vonatkozó határozattervezetet csütörtöki rendkívüli ülésén egyöntetűen szavazta meg a képviselő-testület, így hamarosan aláírhatják a szerződést is.
Mint Pásztor Sándor, az RMDSZ frakcióvezetője rámutatott, a Nagyváradi Wellnes Termal Nymphaea Komplexum névre keresztelt projekt érdekében már másfél évvel ezelőtt kisajátították az összes közétkeztetési létesítményt a strand területén, ám a többször is újratervezett megvalósíthatósági tanulmány alapján a város még mindig nem tudott elegendő területet felmutatnia a pályázathoz.
„Jobb megoldásnak tartjuk, ha egy reprezentatív épületet sikerül Váradon magyar kézre juttatni, minthogy odajussunk, hogy kisajátítsák a központot" – magyarázta a tanácsos. Mivel más irányba a strand nem terjeszkedhet, végül arra a telekre esett a választás, amelyet az önkormányzat korábban egy 49 évre szóló haszonbérleti szerződés alapján, azaz ingyen bocsátott az alapítvány rendelkezésére a magyarországi pénzekből finanszírozott kulturális központ kivitelezéséhez. „Hogy mit csinál a város a csere után ezzel a területtel, amelyen van egy kész konferenciaterem és egy félkész létesítmény, azt ők tudják. A mostani anyagban arról nincs szó, hogy lebontják-e vagy továbbfejlesztik" – mutatott rá Pásztor.
Ellentmondásos történelem
Mint korábban több ízben is beszámoltunk, mindkét nagyváradi ingatlan körül több botrány is volt az elmúlt évek során. Az Ady-központ felépítésére a 2002 augusztusában megalapított, RMDSZ-közeli Mecénás Alapítvány úgy kapott több mint egymillió eurónak megfelelő 320 millió forintos magyarországi támogatást, hogy a pénzre előzőleg 2001-ben sikerrel pályázott a Királyhágómelléki Református Egyházkerület a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumánál.
A Tőkés László püspöksége idején, 2002 májusában kötött megegyezés alapján Érmindszenten épült volna fel a költőről elnevezett vallási, kulturális és turisztikai központ, csakhogy a júniusi magyarországi kormányváltás után az ügyet átvevő Miniszterelnöki Hivatal a pénzt decemberben átirányította a Mecénás Alapítványnak, amivel nem pályázat útján szerződött.
A politikai döntés tényét maga Szabó Vilmos államtitkár ismerte el 2003-ban a Krónikának. Az első 70 millió forintot 2003 júniusában kapták meg, majd ugyanazon év októberétől 2004 novemberéig 50 millió forintos utalásonként, öt részletben jutottak a támogatáshoz. Noha a projektet 2006-ban lezárták, az Ady-központból máig csupán egy konferenciaterem valósult meg, a tervezett szálló soha nem készült el, a félkész létesítmény miatt pedig a telek azóta is építési területre emlékeztet.
A beruházás becsült értéke ma csupán 300 ezer euróra rúg, de Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke – aki egyben a Mecénás Alapítványt is igazgatja – szerint a kapott több mint egymilliós támogatás nemcsak az építkezésre vonatkozott. Szabó lapunknak csütörtökön ismételten úgy nyilatkozott: a pénzzel azóta hiánytalanul elszámoltak a magyar kormánynak. Ezzel szemben bár Tőkés László több ízben is határozottan arra kérte a szövetség képviselőit, hogy mutassák be, mire költötték el a mai értéken több mint 1 millió eurónak megfelelő összeget, erre soha nem került sor.
Demeter: fizesse vissza a pénzt a Mecénás
Demeter Szilárd, Tőkés László irodavezetője szerint ezért még mindig kérdés, hogy hova tűnt el a magyarországi adófizetők pénzéből kapott támogatás. „Az eredeti támogatás ugyanakkor nem a Léda-házra szólt, hanem az Ady-központ felépítésére. A Mecénás Alapítvány akkor járt volna el tisztességesen, ha ilyen körülmények között eladja a létesítményt az önkormányzatnak, és visszafizeti a teljes összeget, mind a 320 millió forintot a magyar államnak" – nyilatkozta a Krónikának Demeter.
Szabó Ödön viszont azt állítja, hogy a támogatási szerződés alapja Ady Endre kultuszának ápolása volt, az építményekkel kapcsolatban pedig nem volt semmilyen korlátozó kitétel. A Léda-ház, mint ismert, épp a költő múzsájának, Brüll Adélnak volt az otthona, így nem pusztán anyagi, hanem szellemi értéke is van, így a parlamenti képviselő szerint jó helyszíne lesz majd az oda tervezett közösségi, kulturális tevékenységeknek. „Azt gondoltuk, dicséretet fogunk kapni azért, hogy a magyar kulturális örökséget kimentettük" – jelentette ki Szabó Ödön.
Használatból tulajdonjog
A Mecénás ügyvivője szerint az önkormányzat először tavaly januárban kereste fel őket az Ady-központ ügyében, majd idén ismét ajánlatot tettek. Noha a létesítményről nem akartak lemondani, megegyezés hiányában a város elbukhatta volna a több millió eurós, csupán kétszázalékos önrésszel elnyert uniós támogatást.
Szabó szerint az RMDSZ attól tartott, a helyi magyarságot emiatt majd bűnbakként tünteti fel a városvezetés, ezért próbáltak olyan kompromisszumos megoldást találni, amely szem előtt tartja a város érdekeit is, de a helyi magyar közösség is nyer rajta.
A Léda-házat, mint ismert, korábban koncessziós szerződés alapján, havi 150 lejért vette bérbe a szintén RMDSZ-közeli Partium Alapítvány, ám később – miután az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI) összeférhetetlenség miatt vizsgálódni kezdett Biró Rozália akkori váradi alpolgármester ellen, mivel a politikus tagja volt az alapítvány kuratóriumának is – a megegyezést felbontották. A Fő utcai ingatlan azóta is használaton kívül áll, de miután az itt működő Roma bár bezárt, terveztek már oda PSD-székházat és játéktermet is.
Most viszont a Mecénás Alapítvány a 283 ezer euróra becsült ingatlan tulajdonjogát is megkapja, tehát nem pusztán haszonbérlője lesz épületnek, hanem teljes jogú tulajdonosa. Az Ady-központot a polgármesteri hivatal által felkért szakemberek 300 ezer euróra értékelték, és a határozat alapján a különbözet kompenzálja majd a „mecénások" által a város felé felhalmozott mintegy 29 ezer eurós adóhátralék egy részét.
A maradék mintegy 3000 eurót azonban még mindig kénytelenek lesznek törleszteni. Az viszont még mindig válaszra vár, hogy mit kezdett a Mecénás az Ady-központra kapott összeg és a „megvalósítás" költsége közötti 700 ezer eurós különbözettel.
Vásárhelyi-Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár),

Pornóbotrány: nem határolódik el az RMDSZ
Nem hajlandó elhatárolódni az RMDSZ Bihar megyei szervezete a Magyar Ifjúsági Demokrata Szervezet (Midesz) pornóbotrányba keveredett nagyszalontai elnökétől, ehelyett az ügyet feltáró Erdélyi Magyar Néppártot (EMNP) támadja.
Mint arról beszámoltunk, Laczikó Csaba Midesz-elnökről kiderült, hogy rapénekesként, Mr. Siid művésznéven pornográf videoklipet forgatott egy magyarországi rapperrel; közös szerzeményük a szexuális töltetű felvételeken kívül hemzseg a trágár, alpári szövegtől.
Az EMNP éles hangon elítélte a történteket, azt firtatva a Midesszel együttműködő RMDSZ Bihar megyei vezetőitől, valamint Török Lászlótól, a hajdúváros RMDSZ-es polgármesterétől (az ifjúsági szervezet egykori elnökétől), hogy a Laczikó által népszerűsített trágárság és pornográfia általánosan is az alakulat ifjúságpolitikájának részét képezi-e.
A néppárt azt is aggályosnak nevezte, hogy tavaly októberben Laczikó Török Lászlóval közösen szervezett Nagyszalontán nemzetpolitikai kerekasztal-beszélgetést, melynek fő meghívottja a Fidesz ifjúsági tagozatának, a Fidelitasnak egyik megyei elnöke és Csóti György, az Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottsága autonómia albizottságának elnöke volt. „Itt maga Laczikó is a megmaradásról és a nemzetről értekezett, miközben jól tudta, milyen zenei és képi métellyel mérgezi az ifjúságot” – jelentette ki a néppárt.
Az RMDSZ „Bihar megyei sajtószolgálatán” keresztül reagált a történtekre, ám – mint ahogy közleményében szerepel – nem a Midesz-elnök pornóbotránya háborította fel, hanem az, hogy „milyen fasiszta, gobbelsi félretájékoztatással, csúsztatás-sorozattal rukkolt elő már nem első alkalommal az EMNP”.
Miközben hazugságáradattal vádolja a néppártot, és leszögezi, hogy semmi köze a Laczikó-ügyhöz, az RMDSZ nem önmagában a pornóbotrány tényét kommentálja, hanem leszögezi többek között, hogy a Midesz nagyszalontai elnöke „nem is kíván sem RMDSZ-, sem EMNP-, sem más politizáló szervezeti tagságot”.
Felrója a szövetség a néppártnak, hogy a 2012-es választási kampányban a Kossuth-nóta refrénjét (Mindnyájunknak el kell menni) tüntette fel a párt logójával ellátott, kampányeszközként használt gumióvszereken, és felvetik, hogy Demeter Szilárdnak, az EMNP volt kampányfőnökének 2010-ben megjelent, Lüdércnyomás című regényében is szerepelnek nyomdafestéket nem tűrő kifejezések.
Továbbá az RMDSZ kijelenti azt is: Tőkés László EP-képviselő újranősülése miatt sem hajlandó „erkölcsi oktatást” kapni a néppártól, amelyet azzal is megvádol, hogy visszaélt Orbán Viktor és a Fidesz bizalmával, amikor nemrég Bihar községben besegített a Jobbik rendezvényének megszervezésébe, „ocsmány elterelő műveletként dobva piacra” a pornóbotrányt.
Különben Laczikó korábban a Krónikának egyértelművé tette: erkölcsi szempontból nem tartja aggályosnak a pornográf videoklipben való szereplését, szerinte ugyanis „külön tudja választani a Midesz-elnök Laczikót a rapzenész Mr. Siidtől”.
Krónika (Kolozsvár),

Erdélyi üdvtörténet – újra kormányon az RMDSZ
Kormányra került az RMDSZ. Megírom. Merthogy ez pozitív történet. Erdélyben gyakorlatilag 1996 óta élünk ebben a pozitív történetben, azóta kisebb megszakításokkal vagy kormányon van az RMDSZ, vagy kívülről támogatja az aktuális hatalmat, bárki is gyakorolja éppen, hiszen az érdekvédelem nem ideológiai kérdés. És meg kell őrizni az eredményeinket, így az érvelés másik része, ezt meg kifejezetten üdvözlendőnek tartjuk, mert az észak-erdélyi autópályának mind a 64 kilométere megőrzésre érdemes.
Történelmi skicc
Gyorsan skiccelnénk egy rövid történelmi áttekintést, csak hogy örömünket megértsétek. Romániában 1989-ben tetszettünk forradalmat csinálni, három hónapig tartott az eufória, 1990 márciusában Marosvásárhelyen már megmutatták nekünk, hol lakik a románok istene. Visszajöttek, akik el sem mentek, újraaktiválták a szekusok jelentős részét, 1993-ban három magyar politikus mindenfajta felhatalmazás nélkül paktumot kötött a régi-új komcsikkal. Választópolgárokként 1996-ig pedig csak néztünk ki a fejünkből, hogy akkor ezt így hogy.
1996-ban került kormányra első ízben az RMDSZ, és elkezdődött az üdvtörténetünk, lett mindenféle eredmény, amit most meg kell őrizni. Ezekből csak pár emlékezetesebbet sorolnék fel: négyszázezerrel kevesebb magyar él most már Erdélyben, mint 1990-ben, de sebaj, a románoktól alsó hangon hárommillióan léptek le. Romokban az oktatás, amiért néhány magyar államtitkárunk is felelős, valamint Markó Béla miniszterelnök-helyettesként felügyelte ezt a terrénumot. Az egészségügyet szétverték, az elmúlt negyed évszázadban négy miniszterünk is dolgozott e vívmányon. Miénk a kulturális tárca, ezúton is köszönjük a magyar adófizetőknek, hogy forintjaiknak hála létezik még magyar kultúra Erdélyben. Mert adólejeink e célra szánt kétharmadát magára költi a parlamenti képviselettel rendelkező magyar kisebbségi szervezet. Nem véletlen a kacifántos megfogalmazás, ilyen jogcímen kapják, nem csoda, hiszen ők fogalmazták meg ezt a jogszabályt, hatalomban, hol máshol. Beléptünk a NATO-ba és az EU-ba is, bónusznak megkaptuk az IMF-et, azóta is áldásos kormányzásukat élvezzük, mármint az IMF-ét.
Sötét felhők Erdély egén
Így értük meg a 2012-es esztendőt, amikor egy kormánybukást követően (abban is benne voltunk mi, magyarok) a választók úgy döntöttek, hogy egy szociálliberálisnak nevezett koalíciót (román betűszóval: USL), illetve csatolt részeit kétharmados hatalommal ruháznak fel. Az USL villámháborúval elfoglalta a demokratikus intézményeket, lenullázta a fékeket és ellensúlyokat, megpróbálta maga alá gyűrni az igazságszolgáltatást, leváltani az államfőt, ellehetetleníteni a korrupcióellenes hatóságok munkáját, alkotmányellenes bányatörvénnyel beindítani a verespataki cianidos aranykitermelést, kivonni a honatyákat az igazságszolgáltatás hatálya alól, mindezt vehemens és állandó magyarellenes kampánnyal keretezve. Feszt belénk voltak akadva, de legalább most már minden román tudja, hogy néz ki a székely zászló, és mettől meddig tart Székelyföld. Két nagyobb projektet is elbukott ez a kétharmad, az egyik a regionalizációnak nevezett újratervezési kísérlet, a másik az alkotmánymódosítási tragikomédia.
Az RMDSZ meg ellenzékben volt, setét felhők gyülekeztek Erdély egén, valahogy el kellett tölteni az időt, így hát meséket találtak ki. Huszonöt évvel a kommunizmus bukása után a tulipánosok nekikezdtek erdélyi szórvány-, oktatási- és kulturális stratégiákról beszélni, az Erdély 2020 nevű gazdasági stratégiát nem szívesen említem, mert a közgazdász barátaim azóta is röhögnek, amióta felkértem őket, hogy véleményezzék a cuccot.
Ebből a kétharmados sötét társaságból szappanoperába illő sokfordulós bohózat után kiváltak a liberálisok, mondjuk értük nem kár. Maradtak a szocik, Iliescu megannyi kis tanítványa, éltanulóként egyelőre még a börtönből ad tanácsokat a korrupcióért lecsukott Adrian Năstase volt kormányfő, Medgyessy Péter haverje. És ennek a Năstasénak a famulusa Victor Ponta miniszterelnök, aki ráérzett az új idők új szeleire, gyakorlatilag tévéstúdiókból kormányoz, és a legbefolyásosabb kereskedelmi hírtelevízió (illetve médiatröszt) tulajdonosa egy igazolt szekusbesúgó, Dan Voiculescu, alias Felix, aki anno gründolt egy zsebformációt is Konzervatív Párt néven, ami a kivénült, nyugdíjas, kirúgott szekusok gyűjtőpártja. ők a másik koalíciós partner.
Gyalogmagyar kérdések
Két csavar van még a történetben. Az egyik, hogy alkotmányjogi megfontolásokból az USL eredeti kormányprogramját folytatják, és számomra nagyon kérdéses, hogy amihez nem volt elég a kétharmad, azt hogy oldják meg törékeny többséggel? A másik: e kormányprogram nemzeti kisebbségekre vonatkozó fejezetét – saját bevallásuk szerint – eredetileg is az RMDSZ írta. Ki lehet találni, hogy szerepel-e benne az autonómia szó.
Ráadásul választási évben vagyunk, és a választási évek nem a következetes reformokról, munkáról, miegyébről szólnak. Ennek a választásnak viszont nagy tétje van: az idei év végén tíz évnyi kihagyást követően a szocik újra megkaparinthatják az államfői széket is. Márpedig Romániában az államelnöknek komoly mozgástere van, ezt használta ki eddig Traian Băsescu, aki két mandátum után nem indulhat újra, más potens kihívó egyelőre nem látszik. Egyes vélemények szerint a korábban a nagy öregek által kinézett utód, a szélsőjobblibi Crin Antonescu is taktikai okokból játssza most az ellenzékit, az a cél, hogy az államelnöki választás második fordulójára biztosan ebből a brancsból maradjon két jelölt, onnantól kezdve övék a hatalom és dicsőség.
Akkor meg minek, kérdezné az egyszerű gyalogmagyar, minek legitimálja az RMDSZ a kormányra lépéssel ezt a korrupt, magyarellenes bandát? Hát a verestóyk és borbélylacik miatt. Előbbit „a Hargita fodrászának” nevezik a székelyek, „Isten druzsbájának” a románok. Utóbbi jelenleg az RMDSZ egyik legbefolyásosabb embere, politikai alelnökként nagyon megerősödött, amióta Markó Béla fél lábbal visszamászott a költészetbe, és itthagyta nekünk a klónját, Kelemen Hunort utódnak. Borbély László jelenleg azért nem áll korrupció vádjával a bíróság előtt, mert a régi paktumos szocialista elvtársak nem járultak hozzá a mentelmi joga megvonásához, holló a hollónak, ugye. És a kör itt bezárult.
Demeter Szilárd
Erdélyi Napló (Kolozsvár),

Szovjetmagyarok
A jobbikosok az orosz imperializmus ügynökei – írta blogjában március 10-e után a román szocialisták ügyeletes magyarfalója, Bogdan Diaconu parlamenti képviselő. Bukarestből nézve a magyarországi párt képviselői „Romániát akarják destabilizálni”, erős fundamentuma lehet az országnak, ha Vona Gábor lakossági fórumon magyarul elmondott szavaitól repedezik. Rá is csatlakozott erre a fősodor médiától az államfőig nagyjából mindenki, akinek kampányüzemmódban már megint nem jut semmi más eszébe a magyarveszélyen kívül.
Mert hát erről volna szó, kampány van, jövőkép nincs, ellenséget kell gyorsan találni vagy kreálni. A kormánypártok kissé bajban vannak, mivel koalíciós társsá fogadták az RMDSZ-t, hülyén venné ki magát, ha folytatnák az eddigi magyarellenes kurzust, amit erdélyi közösségünk ellen folytattak. Szerencsére Vona Gáborék házhoz jöttek, sikerült is nagyjából kinyírniuk a Székely Szabadság Napján Marosvásárhelyen tartott autonómiatüntetést.
Az ellenzék mindenfajta skrupulus nélkül letámadta az erdélyi magyarságot, a nemrég még Székelyföldön kupicázó Elena Udrea volt fejlesztési miniszter, Traian Băsescu államelnök szőke üdvöskéje hirtelen fordulattal beleakadt a székely zászlóba, a kórházakban alkalmazandó anyanyelvhasználattól kapott kiütést, mit nekünk nyelvi jogok. Kívánom neki, hogy egyszer angolul kelljen elmagyaráznia egy orvosnak, hol fáj. És ne legyen a környékén tolmács, amikor hallgatja a diagnózist.
Új elemként jelentkezett viszont az orosz imperializmus, és annak magyar leágazása. Bukarestben attól félnek, és ennek hangot is adnak úton-útfélen, hogy Putyin a régi Szovjetuniót akarja visszaállítani, ezért megy szembe a világgal Krím kapcsán. Következik majd a Moldovai Köztársaságtól de facto bő két évtizede függetlenedett Transznisztria, majd a jelentős orosz ajkú és identitású lakossággal bíró Moldovai Köztársaság bekebelezése. Oda az egyesüléssel megvalósítandó nagyromán álom, ráadásul az oroszok már itt is lesznek a határon. Addig meg deszantosoknak átdobják a jobbikosokat. Az egyik bukaresti napilapban komoly tényfeltáró cikkben kimutatták Vona Gábor orosz indoktrinációját és kötődéseit. A paksi atomerőmű még nem került elő hangsúlyos érvként, de ami késik, nem múlik, legfeljebb majd a magyarországi elvtársak besegítenek a szocialista internacionalizmus égisze alatt.
Traian Băsescu most ismét a jófiút játszhatja a nagyvilág szemében úgy, hogy közben idegengyűlölettel szerez magának és frissen gründolt pártjának szavazatokat. A második mandátumának végén a román államfő elmondhatja magáról, hogy következetes és elkötelezett euroatlantista politikát folytatott, ellenállt az orosz befolyásnak (sőt, kifejezetten ellenséges volt a viszonya Moszkvával), és jelenleg ő védi Európa keleti határait. És ebben igaza is van. Csakhogy Romániában nem is olyan régen olyan kormánynak adtak kétharmados hatalmat a kezébe a választók, amelynek az első számú embere, Ion Iliescu Moszkvában tanult vén kommunista, és az ifjú titánokat hátulról irányító erős emberek szintén a Román Kommunista Párt második vonalából mentették át a hatalmukat 1989 után. Nem beszélve a médiatrösztjével az egész romániai politikát befolyásoló és uraló Dan Voiculescu igazolt szekusbesúgóról. És tény, hogy a román szocialistákat és csatlósaikat az elmúlt években erőteljesen támogatták Moszkvából, az Oroszország Hangja néha vehemensebben tolta a propagandájukat, mint ők maguk.
Az istenadta népet nem érdekli „az orosz imperializmus”. Ezért kell a képbe a Jobbik, a magyarveszélyt értik. Vona Gábor meg köszöni, jól van. Hiszen Traian Băsescu neki kampányol.
Csak mi, erdélyi magyarok szívunk.
Demeter Szilárd. Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Levélféle a ballibekhez
A határontúlimagyarozás a ballibek mocskoszsidózása – írta ki a barátom a választások után a legnagyobb közösségi portálra, és elnézve a politikusi, „szakértői”, illetve kommenthuszári véleményeket az elmúlt két hétből, igazat kell adnom neki. A zsigeri indulaton, az ellenségkép-konstruáláson és bűnbakkeresésen túl ráadásul kontra-produktív is a külhoni magyarokat ilyenképp elidegeníteni a nemzettől.
Induljunk el az alapoktól: a magyar nemzet létezik. Ez tényállítás. Nemzetrészek élnek szerte a Kárpát-medencében és a nagyvilágban, magyar öntudattal, anyanyelvvel, kultúrával, hagyományokkal. Igaz, a nemzeti összetartozás érzése és tudata mély sebet kapott a kommunista diktatúrák idején, kissé fura nekünk az anyaországi, erdélyi, felvidéki, kárpátaljai, délvidéki vagy diaszpórabeli magyar. És miért ne lenne fura, hiszen több emberöltőnyi ideig voltunk és vagyunk más történetekbe beágyazva, kiszakítva a közös nemzeti narratívából. Szintén tapasztalati tény: a „szétfejlődés” logikáján túlmutatóan bárhol a világon magyar szót hallunk, az esetek többségében nemzettársként fordulunk a beszélőhöz. Ezt a tudást nem tudták kiölni belőlünk a kommunisták, tudjuk, hogy magyarok vagyunk, tudjuk, hogy a másik is magyar, tudjuk, hogy egy nemzethez tartozunk. Ezt a tudást indulatból tagadni dőreség.
A magyar állampolgárságú, de máshol élő magyarok szavazati joga valamiért mégsem természetes. A legerősebb érv kb. így hangzik: ne szavazzanak magyarországi országgyűlési választáson azok, akik nem ott adóznak, és akiket a Magyar kormány döntései nem érintenek. Nemrég egy internetes újságban erdélyi szemszögből úgy érveltem: már hogyne érintene bennünket, Magyarország határain túl élő magyarokat a mindenkori kormányok teljesítménye, hiszen a nemzet első számú letéteményese és védelmezője az anyaország. Számunkra nagyon nem mindegy, hogy saját rövid távú érdekeit követő, a hatalomgyakorlást öncélként tételező kormányfő hazudik-e a választóinak a hatalom megtartása érdekében (lásd az őszödi beszéd vonatkozó részeit), ezáltal árt az ország és a nemzet egészének, vagy a hatalom megszerzésén és megtartásán túl a magyar kormány felelős tisztségviselői elvégzik mindazt, amire tőlünk, választóiktól felhatalmazást kaptak. És nemigen tudok elképzelni (vagy helyeselni) olyan választói alapállást, amely a magyar nemzet megszüntetését tűzi ki feladatul a magyar politikusok számára. De fordítsunk egy kicsit a képleten: tegyük fel, hogy a jelenleg minket hibáztató ballib indulatkeltőknek igazuk van. Hogy igazatok van. Gondoljuk végig közösen, legyen: csak és kizárólag a Magyarországon élő, ott adózó állampolgárok szavazzanak a magyarországi választásokon. Vagyis a nemzet ne legyen politikai közösség, szűkítsük a kört Magyarország adófizető polgáraira.
Véreim! Ezzel gyakorlatilag a külföldön munkát kereső fiatalokat is elkülditek – végérvényesen. (Ez a típusú könyvelői logika más társadalmi csoportokat is kirekeszt, de most csak az elvándorlókra fókuszálnék.) Jelenleg állampolgárnak lenni és adózni a jóléti államokban jobb, mint Magyarországon, és amekkora versenyhátrány halmozódott fel a rendszerváltást követően, középtávon jobb is lesz. A jóléti államokat viszont nem véletlenül nevezzük így, mert bár nincs kolbászból a kerítés, de ott adózó állampolgárként nagyobb lehet a biztonságérzetünk: jól működik az állam, az adómért cserébe jó szolgáltatásokat nyújt. A tágabb értelemben vett anyanyelvű kultúra és a haza szeretetén kívül mondjatok egy olyan érvet, ami ezeket a fiatalokat visszatérésre késztetné.
Ja, hogy ott idegenek maradnak életük végéig. Hát a „határontúlimagyarozó-mocskoszsidózó” Magyarországon sem fogják otthon érezni magukat. Mert megtapasztalják azt az idegengyűlöletet, amivel mi, külhoni magyarok részetekről 2004 óta, szülőföldünkön pedig már száz éve nap mint nap szembesülünk.
Demeter Szilárd. Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Magyar unió?
Orbán Viktor miniszterelnök beiktatási beszédében világossá tette kormánya nemzetpolitikai vonalát: „A magyar ügy a II. világháború óta megoldatlan. A magyar ügyet európai ügynek tekintjük.” Ebből az alapállásból tekintve értelmezhetjük a Fidesz–KDNP nemzeti EP-listáját, amelyre befutó helyre három – Tőkés László személyében egy erdélyi, Bocskor Andrea kárpátaljai és Deli Andor délvidéki jelölt –, a szimbolikus 21. helyre Gubík László felvidéki politikus került. A Fidesz korábbi EP-képviselője, Schöpflin György a diaszpóra képviseletében szintén újrázhat. A magyarországi belpolitikában szokatlan húzásnak ebben az esetben nem volt konkrét szavazatszerző célja, hiszen az EU-tagállamokban élő nagyobb külhoni magyar közösségek – Romániában és Szlovákiában – saját magyar EP-listákra szavaztak. Ellentétben Romániával, ahol szintén minden valamirevaló párt felvett a listájára moldovai köztársaságbéli jelölteket, ezáltal próbálták becsatornázni a kettős állampolgárok szavazatait.
A Fidesz-KDNP tizenkét EP-képviselője mellé az Európai Néppárt (ENP) magyar delegációjához csatlakozik Felvidékről a Magyar Közösség Pártjának (MKP) egy képviselője Csáky Pál személyében, illetve a Most-Híd magyar–szlovák vegyes párt listavezetőjeként Nagy József; továbbá az RMDSZ korábbi két képviselője – Winkler Gyula és Sógor Csaba – folytatja a munkát.
Ezek a száraz tények. Hogy mit keres a magyarországi kormánypártok EP-listáján egy délvidéki és egy kárpátaljai jelölt, a miniszterelnöki iránymutató alapvetés fényében könnyen megmagyarázható: két olyan ország magyar közösségét képviselik, amelyek közül az egyik, Szerbia egyöntetűen az uniós csatlakozás mellett döntött, a másik, Ukrajna, hát, fogalmazzunk óvatosan, az uniós társulási szerződés alá nem írása miatt borult lángokba.
A média figyelmét inkább Tőkés László harmadik helye keltette fel. A már hét éve európai parlamenti képviselőként dolgozó püspök útja valóban érdekes: 2007-ben függetlenként nyert az első romániai EP-választásokon (az RMDSZ két képviselője mellett), 2009-ben viszont már az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) között kötött „belső koalíciós” megállapodás eredményeként formálisan az RMDSZ-lista vezetőjeként kapott újabb mandátumot. A 2014-es EP-választásokon az RMDSZ már pártpolitikai logika mentén erőből játszott, hallani sem akart egy összpárti koalícióról – pedig az erre vonatkozó választási törvény sajátossága, hogy a koalícióknak ugyanúgy az ötszázalékos küszöböt kell átugraniuk, mint a külön induló pártoknak. A tulipánosok taktikusan bedarálták a harmadik erdélyi magyar politikai formációt, a Magyar Polgári Pártot (MPP), amely látszatellenzékként egyre inkább az RMDSZ szatellitjévé vált, az EMNP koalíciós ajánlataira még csak nem is válaszoltak. Kétszer öt százalék behúzására Romániában a 6,6 százalékos magyarságnak még matematikai esélye sincs, így a néppártosok lemondtak az EP-választásokon való indulásról. Tőkés László a sokadik koalíciós kísérlet kudarca után fogadta el a Fidesz-KDNP nemzeti listáján való szereplésre vonatkozó meghívást.
Az RMDSZ kockázatos lépésre vállalkozott, hiszen a korábbi két EP-választáson jóval a magyarság számaránya fölött, közel kilencszázalékos eredményt értek el az erdélyi magyarok. Az idei voksoláskor az volt a kérdés, hogy egyáltalán sikerül-e megugrani az ötszázalékos szintet egy kevesebb téttel bíró választáson. Május 25-én kora délutánig rezgett is a léc: a román pártok már az őszi elnökválasztásra hangolva jelentősebb számban mobilizálták a választóikat, javítottak is a 2009-es országos részvételi arányon, így az RMDSZ-es politikusok szinte pánikban mozgósítottak minden lehetséges csatornán, és estére sikerült a megnyugtató hat százalék fölé visszatornászni a magyarok szavazáson való részvételét.
Már csak az a kérdés maradt: képesek lesznek-e együttműködni a magyar néppárti delegáción belül a felvidéki versenypártok képviselői, illetve hogyan osztják le a lapokat egymás között az erdélyi EP-képviselők. Mert csakis egységes fellépéssel lehet „európai üggyé” tenni a magyar ügyet
Demeter Szilárd. Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Megnyílt Tusványos Köztársaság
Tusványos Köztársaság megnyitotta kapuit, parlamentje ismét összeült. Mindenki tagja, ki az elmúlt 25 évben megfordult itt, magába szívta szellemiségét és megfertőződött vírusa által, kivételt csak azok képeznek, kik nem jó szándékkal, hanem „szolgálatos fülként, dolgozni” érkeztek – fogalmazott Toró T. Tibor, a tábor egyik alapítója a tegnapi hivatalos megnyitón.
A negyedszázaddal ezelőtti indulás felidézésével és egyfajta mérlegkészítéssel kezdődött a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor, a köztudatba beivódott nevén Tusványos huszonötödik kiadása.
A gumicsizma ismét elengedhetetlen kellék Tusnádon, a kedden este, éjszaka lezúdult, többrendbeli eső sártengerré változtatta a „koncertteret” és az előadósátrakhoz sem egyszerű eljutni könnyű nyári lábbeliben. A hangulatra azonban nem nyomja rá bélyegét a változó időjárás, szerdán délelőtt már megpezsdült az élet, régi-új barátok, ismerősök találkoztak, s a hivatalos megnyitóra a fősátor is megtelt. Ez a tábor idősebb, mint jó néhány közép-kelet-európai állam, jelenkori történelmünk alakításakor már működött, olyan emberek hozták létre, akik képesek voltak személyes céljaikon túllátni, cselekedni – mondotta felvezetőjében Demeter Szilárd, a Századvég Alapítvány elemzője, aki jó pár évig egyik főszervezője volt a rendezvénynek.
Németh Zsolt, a magyar Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke a kezdetek felidézésével indította felszólalását, és felolvasta a „25 éve, egy delíriumos házibuliban megfogalmazódott” felhívás néhány részletét, melyek aktualitásukból mit sem veszítettek, sőt, mint fogalmazott, magának a dokumentumnak sem kopott a jelentősége. A bálványosi folyamat nem töltötte még be hivatását, sok mindent elvégeztek a célul tűzött feladatokból, de nagyon sok még a tennivaló – fejtette ki Németh Zsolt, aki egyik kezdeményezője volt negyedszázada a szabadegyetemnek.
Németh Zsolt felidézte az elmúlt rendezvények témáit, hogy foglalkoztak geopolitikával, Európa újraegyesítésével, a periféria felzárkóztatásával, éveken át visszatérő téma volt, hogy milyen Közép-Európát szeretnénk, és voltak magyar–román történetek is. „Közép-Európa nem lehet erős egy erős román–magyar viszony nélkül, fontos, hogy az értékközösség területén is előre tudjunk lépni, és nagyon fontos a kisebbség bevonása is ebbe az építkezésbe” – hangsúlyozta. Beszélt arról is, hogy a magyar–magyar kapcsolatok is állandó témái voltak Tusványosnak, a külhoni magyarság kérdése mindig középpontban szerepelt, akár a státustörvényt, akár a honosítást készítették elő, de nagyon fontos a továbblépés is, hogy az autonómia széles értelemben vett megvalósulása eredményes legyen. „Úgy emlékezzünk az elmúlt 25 évünkre, hogy ez a jövőt szolgálja, bízom abban, hogy váltakozó szereposztásban, de ugyanazt a dalt fogjuk játszani, és ha ezt tusványosi szellemben tesszük, akkor egyre jobban játsszuk majd ugyanazt a darabot” – zárta nyitófelszólalását Németh Zsolt. David Campanale a BBC újságírójaként érkezett ’89 decemberében Kézdivásárhelyre, és ő volt az, aki Németh Zsoltékkal közösen álmodta meg a szabadegyetemet. Most az Európai Unió válságáról szólt, arról, hogy vissza kellene térni a létrehozásakor meghirdetett elvekhez, mert hanem az EU egy Szovjetunióhoz hasonló rendszerré válhat, amely sok mindent ígér, de semmit nem teljesít. Huszonöt éve is felmerültek ezek a kérdések, igaz, más hangfekvésben, s azóta egyre nyilvánvalóbb, hogy a keresztény szellemiséget kell visszahozni Európa életébe. Magyarország alaptörvényébe is beiktatta ezt és üzenetét, és meg kellene hallania Európa többi részének – fejtette ki az angol újságíró.
Toró T. Tibor arról szólt, hogy Tusványos Köztársaság alapító oklevelében előrevetítették a térség országainak EU-csatlakozását, megalapozták az elmúlt 25 év történelmét. Tusványos egy kis elitista, virtuális köztársaságnak indult, amely egy hétre minden nyáron leköltözik a földre, összeül parlamentje, melynek mindenki tagja, aki részt vesz „ülésein”. „Ebben a parlamentben születnek meg azok a történetek, amelyekből aztán történelem lesz” – fejtette ki. Tárnok Mária, a főszervező Pro Minoritate Alapítvány elnöke elsősorban technikai részleteket árult el: 25 helyszínen zajlanak a programok, 12 partnerintézménnyel dolgoznak együtt, vannak itt 25 évvel ezelőtti előadók és olyan fiatalok is, akik először jöttek el – mondotta. Sándor Krisztina elsősorban az elmúlt Tusványosok eredményeire tért ki, az itt megfogalmazott, valósággá vált terveket sorjázta. „Talán a legfontosabb eredmény Tusványos gondolkodásformáló ereje, lehet, nagyképűen hangzik, de a jelenlegi magyar kormány nemzetpolitikáról való gondolkodásában ez a rendezvénysorozat meghatározó szerepet játszott” – mondotta. Továbbra is vágyott célunk az autonómia, és amíg ez a térség el nem nyer valamilyen autonómiaformát, addig mindenképpen találkozni fogunk Tusványoson – hangsúlyozta.
Potápi Árpád, a magyar kormány nemzetpolitikáért felelős államtitkára kitért arra, hogy meglátása szerint kiemelt jelentősége van Tusványosnak a magyar nemzet életében és a nemzetpolitikában. Hangsúlyozta, a következő napok lehetőséget teremtenek a számvetésre, de a ránk váró negyedszázad céljainak megfogalmazására is. „Szeretnénk, ha 25 év múlva már a megvalósult autonómiákról tudnánk beszélni, és ha már ezek működéséről kellene vitatkoznunk, és nagyon jó lenne, ha nemcsak a megvalósult székely autonómiáról, hanem a Partiumot, a vajdasági, felvidéki és kárpátaljai önrendelkezést is ide tudnánk sorolni” – jegyezte meg. „Talán a legfontosabb az lenne, ha a magyarságról 25 év múlva úgy tudnánk beszélni, mint erős, feltörekvő, gyarapodó nemzetről, amely újra szeretné megtölteni a Kárpát-medencét, békében és biztonságban élve” – fogalmazott Potápi Árpád.
Albert Tibor, Tusnádfürdő polgármestere idén is viccekkel fűszerezte házigazdai köszöntőjét. A magyar (elsősorban az erdélyi) politikát az észak-erdélyi autópálya gyalui letérőjéhez hasonlította: kacskaringós, néha záróvonalon kell át, hágnunk, néha szembemegyünk a forgalommal, de haladunk előre.
Farkas Réka, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)