A demokrácia a középpontban
Válasz Gyimesi Évának
Demeter Szilárd (jelen esetben: az egyik ötletgazda)
Gyimesi Évát örömmel olvasom (és ha elfogad vitapartnerként, bocsátkozok vele párbeszédbe), hiszen van bátorsága megidézni az 1989 előtti életgyakorlatai(n)kat. Ritka erény. Annál is érthetetlenebb részéről az azóta eltelt több mint két évtized óvatos apologetikája.
Elöljáróban én is leszögeznék egy dolgot: ez az írás nem az RMDSZ ellenében született, tehát ahol szó lesz az érdekképviseletről/pártról, azért történik, mert „szabadulásunk” hosszú évei során monopóliumot épített ki rengeteg területen, magyarán – nemigen lehet másra mutogatni.
Gyimesi Éva majdhogynem ideális (szöveg)környezetet skiccel, „Romániában ugyanis, ha olykor lassan, döcögve, csikorgó zökkenőkkel, de mégis, ma működő demokrácia van, ami az egyes emberekre lebontva azt jelenti: minden személy és egyesület tehet föl kérdéseket, vitatkozhat és tiltakozhat az összes hivatalokkal avagy hivataloknál szóban, írásban, interneten stb., sőt a hatalom képviselőivel szemben is. Hogy ne menjek messze, a szenátori irodáink, polgármesteri hivatalaink, bíróságaink, anyanyelvű sajtóorgánumaink stb. nem kis részben is ezért vannak: ellensúlyt, féket képviselnek a hatalom centralizáló hajlamú gyakorlásában.”, írja.
Formailag akár igaza is lehet a Tanárnőnek, bár a legfontosabbak, az anyanyelvű sajtóorgánumaink tabuéltetési szokásait nézve aligha lehet tényleges ellensúlyként számítani rájuk. Ezzel természetesen nem a magyar nyelvű médián szeretném elverni a port – érthető módon, amíg a politikumtól egzisztenciálisan függenek (a közpénzek szétosztása, vagy a tulajdonosi kör miatt), nem fogunk példának okáért a politikusaink vagyonosodásáról oknyomozó írásokat olvasni. Ellentétben a román sajtóval, ahonnan valódi gyöngyszemeket lehet kimazsolázni; ám az sem véletlen, hogy a „tiszta” Romániáért alakult civil szövetség arra panaszkodik, hogy Románia korrupciós térképén Hargita és Kovászna megyék fehér foltnak számítanak.
Félreértés ne essék: nem azt állítom, hogy korlátozva lenne a szólásszabadságunk. (Sőt, az alternatív nyilvánosságot tekintve tobzódunk a korlátlan szólás- és véleményszabadságban.) Hanem – amint arra médiaszociológusok is rámutattak – vannak tabutémáink, valamint túlélési technikaként gyakoroljuk az öncenzúrát. Mert a regnáló hatalom (magyar vonatkozásban jelenleg országos szinten egy párt) visszaüthet, és vissza is üt, lásd a támogatáspolitikai összegek alakulását az ún. szocialista-liberális magyar kormányzat alatt, amikor is az elvtársak laza csuklómozdulattal áttolták a pénzt (és a felelősséget), esetünkben az RMDSZ-nek, amely formáció potentátjai ezen privilegizált helyzetükkel vissza is éltek – a „Markó Béla veszi a kicsi piros ceruzáját” életkép több főszerkesztő rémálmaiban visszatérő elem lehetett.
A közpénzek átpolitizálásához, a klientúra-építéshez pedig a véleményformálók csendben asszisztáltak, mi több, cselekvően is hozzájárultak akkor, amikor éltek a vertikális kapcsolódás (értsd: mindenkinek van a kuratóriumokban egy politikusa) demokráciaidegen gyakorlatával. És tudom, hogy erős a megfogalmazás, de odáig jutottunk, hogy jobb sorsra érdemes művészeink, tudósaink, papjaink beejtőernyőzött fél analfabéta politikusok előszobáiban pitiznek egy kis alamizsnáért.
Ami viszont a mostanában divatszóvá nemesedett decentralizációt illeti, e témában még ennél is ellentmondásosabb a helyzet: jelen pillanatban a kormányzati gazdaságpolitika a központi költségvetés lyukait foldozgatja önálló mozgástér nélkül, IMF-direktíváknak kényszeresen megfelelve vesz el minél több pénzt az állampolgároktól és az önkormányzatoktól. Erre valóban lehetne válasz az önkormányzatok öngondoskodása, ha létezne erre politikai akarat és szakmai felkészültség. (Jelzésértékű, hogy az RMDSZ-ben most jutottak el odáig, hogy érdemi változásként ez évi kongresszusuktól remélik a regionális szervezetek létrehozását.)
Gyimesi Éva helyzetértékelését kevés fenntartással magam is osztom: „Sajnálok minden tömbmagyar környezetben létező önkormányzatot – írja a Tanárnő –, amelyik felülről, avagy kívülről, valamely »centrumból« várja az autonómiát, és a húsz év alatt még nem jutott el addig, hogy az öngondoskodás felelősségét vállalva rájöjjön: immár az ő kezében van, amire vágyik. Joga van álmodni, tervezni, költségvetést készíteni, befektetni, pályázni, és a tervet a legapróbb napi cselekvéstől, a kivitelezési munkától a végelszámolásig, gondosan végrehajtani. Ha pedig ezt még nem próbálgatta, mert lehet, hogy csak többszöri próbálkozással érhette volna el, s nem akart erőfeszítést tenni, elmarasztalható a mulasztás vétségében, és ha a választott képviselők hanyagsága merül fel, akkor az adott közösség számon is kérheti.”
Ezzel szemben – a húszévnyi politizálásunknak megfelelően – általánosabban bevett gyakorlat, hogy városi és megyei elöljáróink Bukarestbe ingáznak (akár különalkukat kötve) annak érdekében, hogy valami pluszforrást kijárjanak településeiknek. És valahol megértem őket: a politikai realitás azt mutatja (amint fentebb érintettem), hogy a pénzeszközök jelentős része fölött még mindig Bukarest diszponál. Mégpedig diszkriminatív módon: kimutatható, hogy az elmúlt húsz évben, arányaiban és összegszerűen is sokkal kevesebb pénz jutott például Székelyföld fejlesztésére. Egyesek még egy „etnikai szorzót” is valószínűsítenek, tehát arról beszélnek, hogy a magyarlakta vidékeknek juttatott X összeg esetében, automatikusan annak többszöröse megy románok lakta régióknak ugyanabból a keretből és ugyanarra a célra – tényszerűen ezt nem ellenőriztem, de a központosított nemzetállam logikájába belefér.
Vagyis lehetséges, hogy a kijárásos politizálás az egyetlen módja annak, hogy a romániai nagypolitikában valamifajta eredményeket érjünk el – de az is igaz, hogy azért nem tudjuk bizonyítani az ellenkezőjét, mert 1996-tól kezdődően az RMDSZ még csak kísérletet sem tett az alternatíva felvillantására.
És akkor nem is beszéltünk még közösségünk politikai szocializációjáról. Az egységdemagógia, az „alanyi jogon ott kell lennünk” pártpolitikai programja, a kampányjelszavak szintjén kifulladó stratégiák, illetve az érdemi, összehangolt és következetesen képviselt szakpolitikák hiánya, a hosszú távon érdekeink ellen ható megalkuvások (leginkább fájó példája a Petőfi-Schiller „multikulturális” egyetem belengetése) éppen olyan kiszolgáltatott helyzetbe juttattak bennünket, mint ahonnan szabadulni reméltünk 1989 decemberében.
Kis kitérő: az RMDSZ antidemokratikus irányvétele érdekes módon a politikai szótárunk beszűkülésével is járt, manapság a képviseleti demokrácia és a többpártiság fogalma az erdélyi magyar közösség lexikájában majdhogynem értelmezhetetlen, ráadásul folyamatosan összetévesztjük az eszközöket a célokkal.
Ami ellenben lényeges különbség, hogy most saját (?) választottjaink döntenek rólunk nélkülünk – és anélkül, hogy bármikor bármiért felelősséget kellene vállalniuk. Az érdekvédelmi szervezet döntéshozatalának központosítása, a sokszínűség bedarálása, a kritikai hozzáállás kiszorítása egy versenypárt életében érthető változások; ám kérdés, hogy az erdélyi magyar közösségnek országos szinten, távlatilag erre van-e szüksége. Szűk egyéves ellenzékiségének ideje alatt Markó Béla is eltöprengett az általa „etnikai paktumként” nevesített alternatíva lehetőségén, ám az újbóli kormányzati szerepvállalás hamar elfeledtette ezt az izgalmas gondolatkísérletet. Márpedig manapság tényleg a bőrünkön érezhetjük: ez egy kudarcos történet és opció volt.
Amikor tehát mi a demokráciaközpontok hálózatának felállításán kezdtünk gondolkodni (bő egy évvel ezelőtt), akkor abból a tapasztalati tényből indultunk ki, hogy erdélyi közösségünk esetében a demokráciadeficitünknél csak a tudásdeficitünk a nagyobb.
Éppen ezért az alapkoncepcióban egy – csúnya, ám élő szóval – multifunkcionális szolgáltatóközpont hálózatot írtunk le, és erre szereztünk elvi támogatást jóval azelőtt, hogy az anyaországi állampolgársági törvény módosítását elfogadták volna. Vagyis az RMDSZ-es körökből érkező vádakkal ellentétben: a honosítási fejlesztésekre a magyarországi költségvetésben elkülönített 830 millió forintból egy fillér sem jutott a demokráciaközpontokat létrehozó és fenntartó Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsnak, a honosításban nyújtott segítség többletvállalás, amit valóban lelkesen és elkötelezetten végeznek – ingyen – a munkatársaink.
A demokráciaközpontok hálózatának többek között a tudásbevitel, az önkormányzati monitoring, valamint a többirányú információáramoltatás a feladata. Szándékaink szerint irodáink regionális, és ha lehetséges, kisrégiós központokként látnák el a feladataikat, nagyfokú autonómiával, rugalmasan viszonyulva a helyi sajátosságokhoz.
Eszközök és nem öncélok. Nem fogják levenni a helyi közösségek vállairól a gondokat, viszont hozzásegítik az adott közösségeket ahhoz, hogy saját problémáikat egyáltalán megfogalmazhassák, a megoldáshoz eszközöket, tudást és gyakorlati útmutatást találjanak.
Röviden: az élhető demokrácia és az öngondoskodás generálói.
Kiváló tisztelettel,
Demeter Szilárd. Szabadság (Kolozsvár)

A szólás és a szabadság
Egyfajta válasz Kelemen Attila Árminnak
Az eddig formálisan és tessék-lássék szabályozott médiavilág (bizony-bizony: gumiszabályok!) azzal szembesült, hogy a hatalma nem korlátlan.
Sokáig méláztam Kelemen Attila Ármin szövege fölött, mert a belőle kiolvasható pozitív Tőkés-kép – bevallom – kissé kibillentett egyensúlyomból, így a reflexszerű randomválaszt céltalannak éreztem. (A gondolkodásra alig késztető anyagokat szerencsére abban a Bukarestben szerkesztett, és talán nyomtatott formában még megjelenő napilapban közlik vetésforgószerűen, amelynek internetes látogatottsága a traffic.ro kimutatása szerint – kérem, a szerkesztők ne vegyék ezt nyalásnak – minimum tízszer kisebb a Transindexszénél, tehát nem érdemes sok energiát feccölni beléjük.)
Kelemen szövege annál is inkább elgondolkodtatott, mert bár szerintem sem a médiatörvényről, sem pedig Tőkés Lászlóról nem szól érdemben, de rajtuk keresztül rátapint arra, ami a leginkább zavaró a magyarországi médiatörvény körüli hisztériában.
Az alapvető kérdés, hogy kicsoda és pontosan mit is véd?
Még mielőtt óva intenénk Angliát, gyorsan vessünk egy pillantást az alapképletre: Magyarországon demokratikus választások eredményeképpen a két cikluson át regnáló hatalmi elitet partvonalra küldték a tisztelt szavazópolgárok, egyben kétharmados felhatalmazást adtak a Fidesz-KDNP szövetségnek (volt más lehetőség is: az, hogy az LMP és a Jobbik képtelenek voltak nagyobb számban meggyőzni az anyamagyarokat, talán nem a Fidesz hibája). És az Orbán Viktor demokratikusan választott miniszterelnök által vezetett kormány, illetve az őket támogató parlamenti frakció tagjai élnek is ezzel a felhatalmazással, saját elképzeléseik mentén formálják Magyarországot – az lenne a fura, ha nem ezt csinálnák.
Ez politikai tény, és a lehetősége bele van kódolva a képviseleti demokráciába, legalábbis én sehol nem olvastam olyasfajta korlátozást, ami a kétharmados többséget tiltaná. Azt viszont, hogy hogyan él ezzel a felhatalmazással a kormánypárt, leginkább a választók jogosultak megítélni, akik pedig nem hömpölyögnek az utcákon, hogy hupsz, tévedtünk, Orbán Viktor monnyon le. Sőt.
Továbbá: ha az ellenzék képtelen arra, hogy hiteles alternatívát mutasson fel, márpedig a magyarországi ellenzék nagyon halvány teljesítményt nyújt, vagyis legyünk őszinték: értékelhetetlent, akkor bocs, de nem látom a bármilyen fogantatású és irányú demokratikus változtatás lehetőségét. Igaz, van még az Európai Unió, mint feltételezett/vállalt érték- és érdekközösség, amely viszont a közelmúltban számtalanszor példáját adta annak, hogy jogértelmezése kissé konfúz, tolómércével dolgozik, és hogy fogalmunk sincs, melyek azok az alapvető európai értékek, vagy hogy mit is értünk a kínkeservesen nevesített közös értékeken. Hogy nem pont ugyanazt, az eléggé valószínűnek tűnik, éppen ezért kételkedve fogadok minden européer iránymutatást. Ebbe a mátrixba illeszkedne a független sajtó,
mint a hatalom negyedik ága, vagy hogyan is szól ez az urban legend. (Zárójel: különösen vicces a sajtószabadság féltése az erdélyi tollnokok esetében, hiszen nálunk lassan húsz éve a túlélés záloga az öncenzúra, ha nem igyenöst a közpénzek fölött egyeduralkodó érdekvédelmi szervezet szervilis kiszolgálása.) A média termék és eszköz, beazonosítható érdekcsoportok, jobb esetben értékközösségek eszköze, és ezt jó észben tartani akkor, amikor az alapvető emberi jogok utolsó védváraként próbálják eladni nekünk.
A magyarországi törvényalkotók ebbe a mítoszba tenyereltek bele. Az eddig formálisan és tessék-lássék szabályozott médiavilág (bizony-bizony: gumiszabályok!) azzal szembesült, hogy a hatalma nem korlátlan. Meglehetősen sokkoló lehet ez az érzés, ám innen egy lépésből az öncenzúráig eljutni eléggé egydimenziós világképet feltételez. Minden apró részletet most nem zongoráznék végig (ráment két éjszakám, amíg elolvastam a törvényt, az értelmezéseket, a kifogásokat és ellenvéleményeket), a tartalmi kifogásokat (már akinek egyáltalán voltak) rendre cáfolja a médiahatóság, amelynek a működéséről még semmi gyakorlati tapasztalatunk sincs, de zsigerből megelőlegezzük, hogy Orbán Viktor vasökleként fog lesújtani mindazokra, akik hümmögni merészelnek a kormányzati politikák kapcsán. Pfuj.
És általában azok a „véleményformálók” inszinuálják ezt a helyzetet, akik saját hitelességük lenullázásáért rengeteget dolgoztak a ballib kormányzatok idején, megírták az őszödi apologetikát, és akik megkérdőjelezték a demokratikus jogállam eszméjét akkor, amikor hallgattak/védelmére keltek a volt hatalomnak, amikor az éppen az alapvető emberi jogokat vette semmibe karhatalmi erők segítségével.
Kelemen Attila Ármin azt állítja, hogy: „a szólásszabadság, ha tetszik, morális, a médiatörvény pedig szakmai kérdés, egyik sem elsősorban politikai.” Amennyiben elfogadjuk ezt az álláspontot, akkor a szólásszabadság militáns védelmezőinek morális álláspontját is vizsgálnunk kell,
és itt futunk bele abba a kérdésbe, ami engem a leginkább zavar.
Konrád György a Népszabadságban közölt hétfői írásában „az egykori földalatti sajtó hőseit” is nevesíti (a névsor: Haraszti Miklós, Rajk László, Demszky Gábor, Magyar Bálint és Hodosán Róza), mint akik az európai intézményekhez intéztek tiltakozó felhívást. „Az 1989 előtti közép-európai demokratikus ellenzék” fentebb felsorolt tagjainak gyakorló politikusai egyvalamit végzetesen elrontottak: 1989 után kiegyeztek a kommunista nómenklatúra újratöltött tagjaival, illetve azok szellemi örököseivel. Akkor, amikor erre a paktumra a hatalom akarásán és az önérdeken kívül semmilyen más erő, megfontolás nem kényszerítette őket. Az ún. szabad és demokratikus jogállamban. Volt más választási lehetőségük, de ők inkább együtt kormányoztak Horn Gyulával, Medgyessy Péterrel, Gyurcsány Ferenccel, és kormányzásuk nem volt sikertörténet – tehát még az eredményeik sem igazolják vissza a korábbi elveikkel ellentétes lépéseiket.
Itt már régen nem a szólásszabadságról van szó. A szólásszabadságot Konrád György és társai nap mind nap megélik, amikor véleményeiket szabadon közlik.
Itt arról van szó, hogy az 1989-előtti rezsim örökösei és a velük kiegyező, legyen, liberálisok elkúrták, az istenadta nép pedig hazaküldte őket. Ezt nem akarják megérteni.
2010 áprilisától nem az ő narratívájuk érvényesül. Az ő történetük dicstelenül ért véget, és gondolom, cseppet sem vigasztalja őket az, hogy ezért a legtöbbet ők maguk tették.
Szabadságukban áll szólni, kérdés, hogy ki hisz még nekik.
Orbán Viktor pedig rendszert változtat, ebben saját döntése alapján partnere Tőkés László. Hogy a rendszerváltoztatás iránya és mértéke helyes-e, azt néhány év múlva fogjuk megtudni – de hogy a miniszterelnöknek demokratikus felhatalmazása van rá, az aligha kétséges.
Demeter Szilárd Tőkés László sajtófőnöke. Transindex

Tőkés sajátos védettsége
A Professzorok tiltólistán című, február 9-én megjelent cikkünkkel vitatkozik Tőkés László európai parlamenti képviselő sajtófelelőse. Demeter Szilárd azt kifogásolja, hogy a cikkben így fogalmaztunk: „Az oktatási reform célul tűzi ki a hazai egyetemek »politikamentessé« tételét is, ennek értelmében nem vállalhatnak vezető szerepet politikai pártban a felsőoktatási intézmények vezetői. (...)
Sajátos »védettséget« élvez Tőkés László európai parlamenti képviselő, aki nem rektorként, hanem elnökként vezeti a Partiumi Keresztény Egyetem vezetőtanácsát.” Demeter felveti, hogy Tőkésre nem vonatkozik az új jogszabály, mivel nincs vezető tisztsége pártokban. A sajtós szerint ezért a cikkünk zárása „rosszindulatú, a rágalmazást alulról súroló csúsztatás, ami az újságírói szakmai etika szerint nem megengedett”.
Tőkés László sajtófelelőse azonban aligha nézett utána a vonatkozó törvénynek. Mert ha megtette volna, a 215. cikkelyben elolvashatta volna a következő mondatot: „Persoanele care ocupă o funcţie de conducere sau de demnitate publică nu pot exercita funcţia de rector pe perioada îndeplinirii mandatului”.
Ezek szerint nem lehet rektor az a személy, aki vezető (politikai) tisztséget lát el, illetve köztisztséget visel. Például európai parlamenti képviselői tisztséget. Tőkés László tehát rektor nem lehetne a Partiumi Keresztény Egyetemen, elnök viszont – a sajátos védettséget biztosító joghézag révén – igen. Új Magyar Szó (Bukarest)

Elvetették Tőkés László bírósági keresetét Váradon
Nagyvárad – Ítéletet hirdetett pénteken késő délután a Nagyváradi Bíróság a Tőkés kontra Budea és Ghimpele perben. Alapfokon elutasították a keresetet.
Elutasította a Nagyváradi Bíróság azt a keresetet, amelyet Tőkés László nyújtott be ügyvédje révén, erkölcsi kártérítés címen 70.000 lejt kérve Florin Budea újságírótól és az utóbbi lapját, a Ghimpele de Bihort kiadó cégtől. Az ítélet pénteken jelent meg a regiszterben: eszerint a bíróság megalapozatlannak mondta ki a keresetet, s elvetette azt.
Reakciók
Mint egy héttel ezelőtt – az ítélethozatal előtti utolsó bírósági tárgyalás után – megírtuk, Tőkés Lászlóazt követően indított pert, hogy a Ghimpele hetilapban az újságíró egy volt szekustiszt visszaemlékezése alapján többek között azt írta: annak idején a Securitate érdeke volt, hogy Tőkést Temesvárra nevezzék ki egyházi szolgálatra, s végül emiatt indultak épp Temesvárról az 1989-es események. A cikkben utalás van arra is, hogy Tőkés László közben a magyar titkosszolgálatok embere lett volna. Mint ismeretes, régebben az AP hírügynökség romániai munkatársa is szekus kapcsolatokkal vádolta Tőkés Lászlót – utóbbi akkor is pert indított, hetvenezer lejnek megfelelő régi lejt kérve, de azt a pert elvesztette. Erre alapozva kértek most ugyancsak ekkora összeget Budeától és a lapját kiadó Alpa Newmedia Kft.-től.
A mostani elutasító végzés után Demeter Szilárd, Tőkés László irodavezetője lapunknak elmondta: várhatóan fellebbezni fognak. „Megvárjuk, amíg a bíróság kikézbesíti az elutasítás indoklását, s annak ismeretében döntünk a további lépésekről. De számunkra ez elvi kérdés: 21 évvel a temesvári események után számunkra elfogadhatatlan az akkori elnyomók vádaskodása”. Az alperes Florin Budea újságíró az ítélethozatal után lapunknak elmondta: „Egy igazi rémálom ért most véget, állandó stresszben voltam, több éjszakája nem aludtam. Állítom, hogy semmi roszzat nem tettem, cikket írtam, az ügy egyes szereplőinek visszaemlékezéseit idézve. Kafka Perének egy modern változata volt ez, én örülök ennek a döntésnek.” Az ügy tehát várhatóan most másodfokon folytatódik.
Szeghalmi Örs
erdon.ro

Tőkés: számoljanak el! Kelemen: állunk elébe!
Éles hangon bírálta Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke az RMDSZ-t egy nappal azután, hogy a következő hetekben esedékes EMNT–RMDSZ-találkozóról tárgyalt Kelemen Hunor szövetségi elnökkel.
Az Európai Parlament alelnöke tegnapi nagyváradi sajtótájékoztatóján kijelentette: az RMDSZ erdélyi magyar közösségnek kijáró összes romániai és magyarországi költségvetési forrás fölött „teljesen egymaga diszponál”.
Azt szorgalmazta, hogy a magyar kormány Budai Gyula elszámoltatási kormánybiztos hivatalán belül egy határon túli elszámoltatási kormánymegbízottat is nevezzen ki, aki hivatott volna a külhoni támogatási pénzek felhasználásának kivizsgálására. A magyar állam adományából származó nevelési-oktatási támogatás elosztásának „eddigi monopóliumát” szerinte az RMDSZ, alig leplezett módon, saját választási kampánycéljaira használta fel.
Kelemen Hunor tegnap elutasította Tőkés vádjait. „Nem használtunk fel anyaországi támogatásokat kampánycélokra, minden egyes forinttal és lejjel el tudunk számolni” – jelentette ki az ÚMSZ-nek a szövetségi elnök. Tájékoztatása szerint a román és a magyar illetékes szervek évente ellenőrzik az RMDSZ által elköltött költségvetési pénzeket, és soha semmilyen kifogásuk nem volt.
„A jelenlegi magyarországi kormányzat is tartott már ellenőrzést. Külön kiemelték, hogy a nevelési-oktatási támogatás elosztásakor körültekintően jártunk el” – mondta Kelemen. A politikus szerint Tőkést évek óta egy nagyváradi beruházás bosszantja. „Aki százmillió forintokat kap a magyar államtól demokrácia-központok létrehozására, annak jobb dolga is lehetne, mint nem létező pénzügyeket keresni az RMDSZ-ben” – tette hozzá.
Kelemen Hunor megerősítette: meghívta Tőkés Lászlót a kolozsvári Mátyás-szobor hétvégi hivatalos átadására. „Ezt a történtek ellenére sem bántam meg. A kolozsvári eseménynek nem a kirekesztésről kell szólnia” – jelentette ki. Hozzátette, vasárnap egy majdani EMNT–RMDSZ-találkozóról is egyeztetett Tőkés Lászlóval. A találkozó időpontja nem ismeretes.
Tőkés László sajtósa, Demeter Szilárd lapunknak elmondta, az EMNT elnöke elfogadta a meghívást a hétvégi kolozsvári szoboravatóra, az eseményen beszédet is mond.
Cs. P. T. Új Magyar Szó (Bukarest)

Válasz Szabó Ödönnek
Olvasom Biró Rozália nagyváradi alpolgármesternek, illetve Szabó Ödön, a Bihar megyei RMDSZ ügyvezető elnökének magyarázkodásait a pénteki tulipános „botránykommandó” kapcsán, és valamire nagyon emlékeztet az egész.
Azt ugyan még el tudom képzelni, hogy a gyenge hangú Szabó azért hoz magával „minőséget” biztosító hangosítást, hogy 15–25 perces előadása végén – már persze ha hagyják a gonosz szervezők – mindenki számára érthetően akar egy bocsánatkérést elrebegni saját hülyeségük miatt. De hogy a háromórás kemény munkával előkészített power-pointos prezentációhoz minek kellett neki hangosbemondó, azt fel nem foghatom.
Személyesen ugyan nem vehettem részt az általunk is társzervezett pénteki utcanév-fórum botrányosabb részén (a Kárpát-Medencei Magyar Autonómia Tanács mártélyi ülésének sajtózása miatt későn tudtam elindulni), ám útban hazafelé telefonon már jelezték ismerőseim, hogy balhé lesz, mert egy, a helyszínhez közeli vendéglátóipari helyiségben egész kommandó készül a fórumra.
És most be is ugrott, mire emlékeztet az alaphelyzet: a múlt héten, a cianidalapú bányatechnológia betiltását javasoló EP-határozat megszavazása előtti vasárnap román környezetvédők ugyanígy jelezték, hogy figyeljünk oda Brüsszelben, mert száz verespataki köztisztviselőt és helyi lakost utaztatnak ki – az RMGC gyanítható finanszírozásában – a demokrata-liberális EP-képviselők által szervezett „konferenciára”.
Úgy látszik, a román politizálás bevett eszköze ez a típusú „erőből való” érvelés. Húsz évvel ezelőtt bányászok „magyarázták el” dorongokkal Bukarestben az Egyetem-téri tüntetőknek, hogy melyik a helyes vélemény, ma már repülőgéppel szállítják az „érvkészletet” Brüsszelbe, Szabó Ödön meg túlhangosított karaoke-partit rendez egy fórumon.
A Dâmbovița-parti módihoz sikerült asszimilálódni.
Az EMNT–EMI most szombaton kiadott tiltakozó közleményében volt egy fontos mondat, idézném, mert lényegesnek találom: „a bihari RMDSZ erőből politizál, vita és érvek helyett a túlkiabálás stratégiáját alkalmazza – mintha attól válna valami igazzá, hogy minél hangosabban mondják”.
Pedig csak annyit kellett volna mondaniuk: bocsánatot kérünk, ezt elrontottuk.
Nagyvárad, 2010. május 10.
Demeter Szilárd
Tőkés László EP-képviselő
Központi Irodájának vezetője
erdon.ro

Markó Béla: Pártcsinálók
Otthon, Háromszéken, apám szűkebb pátriájában, Erdővidéken már kisgyerekkoromban megtanultam, hogy nemcsak az emberektől, hanem a tárgyaktól is lehet bocsánatot kérni. Ha elhamarkodva félredobtak egy sokat használt eszközt, és a helyette vásárolt újról kiderült, hogy nem a legjobban fungál, gyakran elsóhajtották: bocsánatot kérünk mi még a régitől. De a gazdaember óvatos volt az ilyesmiben természetesen, nem hajította el a megdrótozott vizeskorsót vagy az agyoncinezett fazekat sem, hanem gondosan félretette, így aztán egy tréfás bocsánatkéréssel valóban orvosolható volt a baj, ha valami felmondta a szolgálatot. Legtöbbször inkább a nekünk, gyermekeknek szóló figyelmeztetésként hallottam ezt a bocsánatkéréses szólásmondást, amikor az alig kopott, de éppen megunt játékot szemétre vetettük. A kenyeret az utolsó morzsáig meg kellett enni, a használható szerszámot használni kellett, és ami elromlott, azt meg kellett javítani. Egyszerű, világos, működő törvénye volt ez egy olyan közösségnek, amely még elképzelni sem tudta a fogyasztói társadalmat. Elsüllyedt világ ez természetesen, de azon gondolkodom mostanában, hogy nem kérünk-e hamarosan bocsánatot azoktól a politikai-erkölcsi értékektől, amelyeket, mielőtt felocsúdnánk, szemétre dobatnak velünk, és ráadásul nincs is helyettük semmi vadonatúj, semmi más, ami kihúzhatna a pácból.
Huszonegy esztendeje vitázom-vitázunk Romániában egymással mi, magyarok, és újabban már nem is annyira egymással, hanem magyarországi politikusokkal elsősorban, hogy kell-e közös politikai szervezet nekünk, ér-e valamit az időnként kétségtelenül Prokrusztész-ágyhoz hasonlító egységpolitika, és érdemes-e egyáltalán a bukaresti parlamentben vagy kormányban toldozgatnunk-foldozgatnunk a szakadt jövőt, vagy pedig hajítsuk el ezt az egész retyerutyát, és tegyünk helyette valami újat, kényeset-fényeset, radikálisat, forradalmit, lélegzetállítót. Nem értek egyet, persze, azokkal, akik nyűtt szerszámnak látják az RMDSZ-t, én egy számos koloncot cipelő, de mégis mindig megújulni képes, kemény politikai gépezetnek látom ezt a szövetséget, sőt, azt gondolom, hogy a térség legstabilabb magyar szervezete volt 1989 után. Igaz, nem mindenkinek érdem ez, vannak, akik unják a változatlant, új arcokra, új pártjelvényekre, új tisztségekre vágynak. Csakhogy! Csakhogy vissza szoktam kérdezni ilyenkor: ha szétverjük a régit, mit is teszünk a helyébe? Óvatos székely parasztemberek és parasztasszonyok – na jó, legyenek lófők! – unokájaként szeretném látni ugyanis a következő lépést. Az RMDSZ megfontolt előrehaladását lassúnak tartó opponensek általában érzelmes, de semmitmondó válaszokat adnak az ilyen kérdésekre, bár ezekből is kitapintható valamiféle eszközrendszer. Kezdetben, különösen a kilencvenes években a gazdag örökséget „tál lencséért” eladó, mérsékelt bukaresti politizálás hatékony alternatívájaként elsősorban a nemzetközi fórumok és szervezetek, a „nyugat” beavatkozását, illetve az országon belüli radikális fellépést, polgári engedetlenséget, passzív vagy akár aktív rezisztenciát emlegették, az utóbbit nyilván félszájjal. Emellett természetesen mindig ott volt a heves illúzió, hogy Magyarország képes gátat vetni a szomszédos országok többségi nacionalizmusainak, és megfelelő európai háttérrel kikényszeríteni a helyzetünk rendezését. Én magam sem gondoltam soha, hogy nincsen szükség nemzetközi támogatásra és Magyarország mellénk állására, sőt, az erdélyi magyarok „erődemonstrációit”, tüntetéseket, tömeggyűléseket is eszköztárunk szerves részének tekintettem, viszont eltérően a velünk szembeforduló, valamikor az RMDSZ-ben politizáló, de ott véleményüket érvényesíteni nem tudó mostani pártcsinálóktól mindezt az eredményes parlamenti politizálás kiegészítőjeként szemléltem. Tudatában voltam annak, hogy a román parlamentben vagy kormányban ránk nemcsak szavazatainkért, hanem a jó nemzetközi megítélésért, a Magyarországgal való gazdasági-politikai együttműködésért, illetve a Romániában élő másfél millió magyar egységes erejéért, az ország érdekében végzett munkájáért van szükség. Ez a gondolat az itteni magyarok előrevivő vagy visszahúzó szerepéről egyébként már Kós Károly kiáltványában, a Kiáltó Szóban jelen van. Mi az RMDSZ-ben önálló romániai magyar politikában gondolkodtunk, tudtuk, hogy nekünk kell dönteni és cselekedni, mert más nem teszi meg helyettünk, de számítottunk ebben a magyarországi pártok, a mindenkori magyar kormány segítségére folyamatosan. Volt pártütés, volt pártalakítás ebben a két évtizedben többször is, de alapvető egységünket máig megtartottuk. Máig, de még meddig, kérdezhetném, és nem véletlenül éppen most, amikor ismét pártcsinálók járják Erdélyt, és úgy tűnik, minden eddiginél nagyobb magyarországi támogatással.
Lehetne ugyan, de fölösleges, netán félrevezető lenne ezt a pártcsinálási szándékot erkölcsi kérdésként kezelni, és morális kifogásokat támasztani vele szemben. A dolog ennél súlyosabb: megítélésem szerint egy tragikusan szűk látókörű politikáról van szó, amely nemhogy a Kárpát-medencéből, de még a hegyekkel nem árnyékolt magyar alföldről sem képes kitekinteni, és azok a magyarországi politikusok – még mindig remélem, hogy nem pártokról, csak politikusokról kell beszélnem -, akik ezt a pártcsinálást propagálják, sőt, úgy hírlik, a sebtében létrehozott demokrácia-központokon keresztül közvetve pénzelik is, hiába járják be keresztül-kasul Erdélyt, mert a lényegből nem sokat vesznek észre. Ők csak annyit látnak, hogy a renitens, megbízhatatlan, önállóskodó RMDSZ helyett kellene egy engedelmes magyar párt, amely megszoríthatja, vagy „jó” esetben akár ki is ütheti a szövetséget a választásokon. Nem úgy, hogy ez az új párt jusson be helyette, hiszen ekkora naivságot azért nem kell feltételeznünk az alapítókról. Nekik már az is elégtétel lenne, ha a gyűlölt ellenfelet elüthetnék a parlamentbe jutástól. Hogy ezáltal a magyarokat is elütik a parlamenti képviselettől? Sebaj! Legalább nem kell Bukarestben tárgyalni, egyezkedni, kompromisszumot kötni, végre jöhetnek a tiszta, erős, hatékony eszközök, jöhet a részegítő szabadság, a nagy lépések politikája. És egy ilyen politika mellé már teljes mellszélességgel odaállhat Magyarország, a magyar kormány is. Így nézhet ki valahogy az erdélyi pártcsinálók eufóriája, és körülbelül eddig a pontig tart a koncepció is, mert a többi érzésem szerint sűrű homály, olyasmi, mint a novemberi köd az erdélyi utakon, elgázolt kutyák és macskák tetemével szegélyezve. Végül is jól ismerem pártcsinálóinkat, ott voltak az RMDSZ-ben, egyikük-másikuk művelt, kulturált ember, de szerintem kívül vagy belül ennyire képesek a politikában. Megpróbálni lebontani egy várat, és építeni helyette egy kulipintyót!
A magyarországi támogatókat viszont már nem vagyok hajlandó megértéssel nézni, hallgatni. Még akkor sem, ha a morális kifogásoktól eltekintünk, hiszen amint azt mondani szokás, a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve. Két elv, két eszme, két koncepció ütközik ma már élesen egymással a határon túli magyarokkal kapcsolatos elképzelésekben, és ezt nem először ugyan, de most, egy általam drámainak ítélt pillanatban szeretném ismét nyomatékosan kimondani: az önálló erdélyi – felvidéki, vajdasági, kárpátaljai? -, de Magyarország által partnerként támogatott politika eszméje áll szemben egy távirányított, zsinóron mozgatott, és saját országában emiatt korlátozott cselekvőképességű határon túli elit koncepciójával. A kettős állampolgárság lehetőségét meg kellett adni, ez fontos jóvátétel, és rendben van. De amikor a román parlamentben arról folyik a vita, hogy a nemrég törvénybe foglalt anyanyelvű oktatási jogokat miképpen lehetne visszavenni, és a többségi székely megyéket hogyan lehetne egy Szlovénia-méretű óriásmegyébe olvasztani, közben pedig egyesek rá se hederítenek erre, hanem azon lelkendeznek, hogy szavazati joguk lesz a magyar országgyűlési választásokon, akkor ez bizony nincs rendben. Kivéve, ha.... Ha ott, a budapesti Országházban, abban az épületben, ahol az én szívem is nagyobbat dobban, amikor belépek, szóval ha ott dőlnek el majd ezek a dolgok. De nem ott dőlnek el. Sajnos, rólunk, határon túli magyarokról ma, többek közt egy rossz XX. századi magyar politika következményeként is, más államok fővárosaiban döntenek. Ott, ahol keserves dolog magyarként politizálni, de időnként elégtétellel is jár: nyelvhasználati törvényt, anyanyelvű oktatást, alkotmánymódosítást, önkormányzatiságot, erdők, földek, ingatlanok restitúcióját csikartuk ki az elmúlt években. Hogy egy számot is mondjak példaként: több mint hatvan önálló magyar középiskolát indítottunk újra ebben a két évtizedben.
És végig tudtuk: mindez elrontható, visszafordítható, lebontható. Egyetlen garancia van rá, hogy nem lesz baj: csakis mi magunk, erdélyi magyarok. Akik tudjuk, hogy még Magyarország kolozsvári és csíkszeredai főkonzulátusa sem nyílhatott volna meg a mi következetes politikánk nélkül – aki nem hiszi, járjon utána! -, és azt is tudjuk, hogy soha semmi nem ér véget: íme, fogunkat csikorgatva látjuk, hogy megint nem hagyják békén a kolozsvári Mátyás-szobrot.
De mondom, most ennél is nagyobb lehet a baj, és ha ezt ki-ki felismeri, talán előbb-utóbb megjön a kijózanodás is. Hátha sikerül végre helyes válaszokat találni arra, ami Szlovákiában történt, és ami Romániában is akármikor megtörténhet. Hátha valamikor sikerül feloldani azt az ordító paradoxont, hogy a jelenlegi jobbközép kormányt Romániában az RMDSZ tartja össze, nélkülünk nem lenne többsége, de a magyarországi jobbközép egy része mindent megtesz azért, hogy az RMDSZ-t a nyeregből kiüsse, miközben ugyanez a jobbközép büszke arra, hogy néppárti alapon baráti viszonyt ápolhat a román kormánykoalícióval és magával az államfővel, akik az RMDSZ jóvoltából kormányoznak immár másfél éve.
Ugye hogy még mondatnak is képtelenség, amit itt leírtam? Pedig ez maga a képtelen igazság. Nem kellene-e vajon elgondolkozni ezen? Nem kellene-e végiggondolni azt, hogy mi lesz, ha egy legyengített, körbeharapdált RMDSZ nem képes majd kivédeni egy olyan javaslatot, mint ami ezekben a napokban lázban tartja Romániát. Ha a tervezett közigazgatási reformot végrehajtják, megszűnik a 74 százalékos magyar többségű Kovászna megye (223 750 lakos) és a 85 százalékos magyar többségű Hargita megye (326 347 lakos), ahol magyar az önkormányzati vezetés, illetve Maros megye (38 százalék, összesen 583 210 lakos), amelyet szintén mi vezetünk (egyfordulósan, relatív többséggel közvetlenül választanak Romániában megyei elnököt), és beolvadnak abba a tervezett Közép-régióba (Brassó, Szeben és Fehér megyével együtt), amelyben attól kezdve 28-29 százalékos aránya lesz a magyarságnak (összesen 2 638 809 lakos, 34 100 négyzetkilométer). Mindezt, ismétlem, akkor kell elképzelni, amikor Erdélyben négy megyének (Hargita, Kovászna, Maros, Szatmár) magyar, RMDSZ-es önkormányzati elnöke van.
Egy ilyen egyébként sem funkcionális, megvalósítása esetén valószínűleg az egész országban komoly közigazgatási zavarokat okozó tervet, sajnos, meg lehet ma pillanatok alatt szavazni Romániában. Nem kell hozzá más, csak törvénymódosítás a parlamentben. Megakadályozni pedig nem fogja Brüsszel, miért is tenné, hiszen az etnikai szempontok nem érdeklik, más normákat pedig nem sért egy ilyen átszervezés, és nem fogja elakasztani más sem.
Tudom, vannak, akik kétkedve csóválják a fejüket, hát kíváncsian várom tőlük: ki fogja ezt a szándékot eredményesen vétózni? A NATO? Magyarország? Az ENSZ? A szlovákiai közigazgatási átszervezést ki akadályozta meg néhány éve? Senki. Nálunk is ez történne, ha ebben a pillanatban nem lenne ott az RMDSZ, ahol van. A maga önálló politikájával, önálló kompromisszumaival, önálló egyezkedéseivel és – igen! – önálló víziójával a romániai magyarság nemzeti integrációjáról egy erős, cselekvő bukaresti politikai jelenlét segítségével is.
Ezt nem értik a pártcsinálók. De legalább a támogatóik értenék! Mert az a kisebb gond, hogy az esetleg félrehajított RMDSZ-től kér-e jó székely szokás szerint valaki később bocsánatot. Az igazi kérdés: ki kér majd bocsánatot magyarországi szavazati joggal felvértezett és romániai képviseletüktől végképp megfosztott gyermekeinktől?
Markó Béla
Élet és Irodalom, jún. 24. – újraközölte: Népújság (Marosvásárhely), 2011. június 30.
(A Népújság csak Markó Béla írását közölte, Demeter Szilárd reagálását /Pártkicsinálók – Válaszféle Markó Bélának, Erdély.ma, jún. 28./ nem.)
Erdély.ma

Pártkicsinálók – Válaszféle Markó Bélának
Markó Béla volt RMDSZ-elnök régi szokásához híven ismét az ÉS-ben jelentkezett egy dolgozattal, és – nem gondoltam volna – ennek most kifejezetten örülök. Ugyanis a látszattal ellentétben nem annyira nagy élvezet a Facebookon szájkaratézni Kovács Péter újonnan választott RMDSZ-főtitkárral, alig-alig szórakoztat, mert Kovács Péter főtitkár egy vonásában emlékeztet Petőfire: egy gondolat bántja. De az nagyon.
Markó Bélának viszont van stílusa, és ez ma már becsülendő erény, cikke elején a lírai felvezető egészen megkapó. Lófő őseire nem tudok rátromfolni, én a ványolós Demeterek közül való vagyok, nagyszüleim Lövétebányán éltek, mi Szentegyházán, akkoriban Vlahicának hívták, a tárgyszerető székelyekből éppen gyermekkoromban akartak sokoldalúan fejlett szocialista embert nevelni, hát érdekes kísérlet sikeredett, elvették tőlük, ami az övék volt, ők meg visszalopkodták az államtól darabonként, és aki nem ezt tette, arra azt mondták, hogy élhetetlen. Mai napig nyögjük ezt a pedagógiát, életerős férfiak mennek seregszám idő előtt betegnyugdíjba, majd világgá – régebb Magyarba’ – dolgozni, fiatalok várják a „sommert”, nézem a gyermekkori pajtásaimat, amint az utcasarkon állva éppen semmit tesznek, és nem visz rá a lélek, hogy megmondjam nekik: az én adómból teszik azt a semmit, sokba van nekem az az utcasarok.
Markó Bélával mégis van közös élményünk, azt a kenyeret az utolsó morzsáig meg kell enni figurát még én is éltem, nagyapám azt mondta, ne gazolj, fiam. Bár a jó öreg ritkán szólt hozzánk, unokákhoz, inkább a keze járt el, súlyos keze volt, meg kell hagyni, és néha én is örülnék annak, ha kinek-kinek a nagyapja a túlvilágról átnyúlna, és visszapofozná az unokát az „életbe”.
Markó Béla, Románia miniszterelnök-helyettese talán megbocsát nekem, ha egy triviális tétellel alapozom meg válaszomat: a politikai hatalom egyetlen legitimációja a választók akarata. Vagy legalábbis abban a politikai berendezkedésben, amit mind közönségesen demokráciának szoktunk nevezni, és ennél egyelőre magam sem tudok jobbat, így a XXI. században elég fura lenne, ha a miniszterelnök Istentől eredeztetné a hatalmát. De azt valamiért mégsem tartjuk annyira furának, ha valaki mondjuk az Ész felkent papjaként – a nagybötűs Igazság kizárólagos birtokosaként – formál igényt a vezetésre, pedig hát a XX. századra visszatekintve olyan nagyon nem győzött meg a teljesítményével ez a kaszt, hogyismondják, értelmiség. Tehát én eleve kételkedve fogadok minden olyan gondolatmenetet, amely indulásból lekezelő módon viszonyul azokhoz, akiket megcéloz, „egy tragikusan szűk látókörű politikáról van szó, írja Markó Béla, amely nemhogy a Kárpát-medencéből, de még a hegyekkel nem árnyékolt magyar alföldről sem képes kitekinteni”, hát, e mondat tartalmát Magyarországon egy szóban foglalják össze, „mucsai”, mucsai magyar politika, mintha ez köszönne vissza, Markó Béla író stilizál, pedig azt mondja tulajdonképpen, hogy bunkó mindahány. Nem szép, nem elegáns, hogy az igazságtartalomról ne is beszéljünk.
De térjünk vissza a választói legitimációhoz, mert ez roppant fontos. Markó Béla volt RMDSZ-elnök számokat is idéz, és én a számokat nagyon szeretem, megmutatják igazukat, nincs annyi baj velük, mint a szavakkal.
Nézzük tehát a számokat, most vegyük az országos választásokat: 1990-ben 991 601 szavazat jutott az RMDSZ-es parlamenti képviselőkre, 1 004 353 a szenátorokra, 1992-ben 811 290 magyar szavazott a képviselőkre, 831 469 a szenátorokra, 1996-ban 812 628 voks ment a képviselőkre, 837 760 a szenátorokra, 2000-ben 736 863-an járultak az urnák elé képviselőinket támogatván, 751 310-en a szenátoraink miatt, 2004-ben 638 125 erdélyi magyar adott felhatalmazást a képviselőinknek, 637 109-en a szenátoroknak, 2008-ban pedig 425 008-re fogyatkozott az RMDSZ-es képviselők, 440 449-re a szenátorok választóinak a száma. Az utolsó népszámláláskor, 2002-ben 1 434 377 lelket számlált a romániai magyar közösségünk, szóval én ezen az adatsorokon nagyon elgondolkodnék, még mielőtt bárkire rá akarnám kenni a parlamentből való kiesés ódiumát.
Továbbmennék: a miniszterelnök-helyettes úr felsorol néhány magyar, vagy magyarok lakta megyét, nézzünk körül hát saját portánkon, és itt most mutatónak a 2008-as helyhatósági választások RMDSZ-es eredményeit venném: a 223 750 lakosú Kovászna megyében, írja Markó Béla, 74 százalékos magyar többséget képez a 164 158 székely-magyar, na, 2008-ban ebből 37 648-en méltóztattak elmenni a megyei tanács RMDSZ-es elnökét megszavazni, 36 061-en szavaztak a megyei tanácsosi listára, helyi tulipános tanácsosokra 32 413-en voksoltak, a polgármesterekre 40 981-en. Hát ennyit talán az RMDSZ-ről, és hogy ne érje szó a ház elejét, vegyük ide a Magyar Polgári Párt eredményét is, példának okáért – mert ez a legmagasabb szám – a polgármesterekre leadott szavazatokat: 18 304. Az összesen annyi, mint 59 285 magyar szavazat.
Nem élnék vissza az olvasók türelmével, végig lehet venni a miniszterelnök-helyettes úr által említett megyéket, a 85 százalékos magyar többségű Hargita megyében, ahol 326 347 lakosból 2002-ben 276 038 vallotta magát magyar nemzetiségűnek, 2008-ban 67 448-an szavaztak RMDSZ-es polgármesterre, 58 536-an tulipános helyi tanácsosokra, 63 551-en a megyei tanácsosi listára és 67 353-en az RMDSZ-es megyei tanácselnökre. És így tovább…
Ha mai fiatal lennék, akkor azt mondanám: ez nagyon gáz. Így csak csendesen hümmögök, ráment az életemből huszonegy év.
A másik felvetés, ami enyhén sántít Markó Béla ex-elnök sirámában, az az, hogy az Erdélyi Magyar Néppártot azért hozná létre dróton rángatott bábukból az a sok alföldi mucsai politikus, hogy az RMDSZ-t „félrehajítsák”. Emlékeztetném a t. miniszterelnök-helyettes urat Tőkés László EP-alelnöknek – a Néppárt védnökének – a nyilvános ajánlatára, melynek értelmében előválasztások során kialakított közös listával lehetne indulni már az önkormányzati választásokon. És bár egyre valószínűbbnek tűnik, hogy nem ugyanazt értjük az „összefogás” szó alatt, szerintem ez a megközelítés inkább elvezet az „összefogás” lényegéhez, mint a kizárólagos egységretorika. Az összefogásra való felkérésre az RMDSZ érdemben nem reagált, megvitatni nem óhajtotta, horribile dictu: párbeszédbe bocsátkozni róla közvita keretében pláne nem volt hajlandó. Lehet ugyan az ÉS-ben tilitolizni a szavakkal, t. miniszterelnök-helyettes úr, a haverek aggódó és megértő bólogatásai között mutogatni a koporsót, de megjegyezném, innen kintről nézve nagyon hülyén néz ki, amint önkezükkel verik belé a szegeket.
A végére hagytam a kedvenc tételemet: „Nálunk is ez történne [mint Szlovákiában], ha ebben a pillanatban nem lenne ott az RMDSZ, ahol van. A maga önálló politikájával, önálló kompromisszumaival, önálló egyezkedéseivel és – igen! – önálló víziójával a romániai magyarság nemzeti integrációjáról egy erős, cselekvő bukaresti politikai jelenlét segítségével is.” Ilyenkor rápillantok a gazdasági mutatókra, aggódó szemeimet az IMF-re vetem, végigolvasom a parlamenti jegyzőkönyveket, majd megbogarászom a politikusok vagyonnyilatkozatait, az oktatási reformokat már nyomon sem tudom követni – és igyekszem nem megbetegedni. Ha Székelyföldön megállít a rendőr – már ha nem ejt foglyul valamelyik tankcsapdányi gödör –, románul beszélek vele, a hivatalokban románul töltöm ki a papírt Nagyváradon, Marosvásárhelyen és Csíkszeredában egyaránt. Ha ez az RMDSZ víziója – márpedig 1996 óta kormányon vagy legalább hatalomközelben van –, akkor bocs, de nekem annyira nem jön be.
Én például el tudnám azt képzelni, hogy azt a százötven milliárd régi lejt, amit évente kap az RMDSZ az erdélyi magyarság képviselőjeként, arra fordítsam, hogy példának okáért a román nyelv minél jobb elsajátítása érdekében speciális tankönyveket írassak, nyomtassak és juttassak el ingyen minden magyar iskolásnak, ha már önálló politikával elértem, hogy ez lehetséges legyen, és ne akkor álljak neki vakarózni, amikor hosszú-hosszú küzdelem után talán tényleg elértem. Vagy azt sem tartanám ördögtől valónak, hogy az önálló vízió része legyen minden erdélyi régió összehangolt térségfejlesztési stratégiája, olyan, amilyent az ott lakók magukénak éreznek (gyakorlatilag a központ segítségégével alkotnak meg), mint ahogy az ellen sem tiltakoznék, ha a magyar vagy magyarok lakta településeinknek lenne kulturális stratégiája – egy sajátosan erdélyi kulturális stratégia integráns részeként. És bár lehet, hogy a bukaresti minisztertárs morogna, de több pénzt feccölnék az erdélyi vállalkozásfejlesztésbe, és az is egészségesebb környezetet teremtene, ha nem a helyesen írni sem tudó politikus elnökölne a szakmai kuratóriumban.
És bíznék az emberekben. Nem hülyék. Kis segítséggel óriási dolgokra képesek, tessék csak megnézni az izmosodó civil szférát.
És bíznék a magyarokban is. Nem csupán Erdélyből vagy Magyarországról, hanem szerte a világból. Van magyar tudástőke, egészen egyszerűen nyitottnak kell lenni, és lehetőséget kell teremteni arra, hogy egymást megtaláljuk – és tanuljunk egymástól. Tudja, tisztelt miniszterelnök-helyettes úr, azok a mucsai politikusok megcsinálták azt, amire a romániai politikum két évtized alatt nem volt képes: önálló magyar egyetem-hálózatot hoztak létre és tartanak fenn a magyarországi adófizetők pénzén. Adóforintokból képezünk magyar szakembereket Nagyváradon, Kolozsváron, Marosvásárhelyen és Csíkszeredában – azt azért illene legalább elismerni és megköszönni. Önök helyett dolgoztunk, bizony, a Sapientia–EMTE és a PKE rendszere nem csupán abban különbözik a Petőfi–Schiller Egyetemtől, hogy nem a hamis multikulturalitás égisze alatt szerveződött, hanem abban is, hogy létezik.
Kedves miniszterelnök-helyettes úr, elhiszem, hogy Bukarestben nem olyan könnyű, ha hiszi, ha nem, szurkolok Önöknek, ha másért nem is, de az én pénzemet is költik, és nekem nagyon nem mindegy, hogy mire, keményen megdolgozom érte.
Minden normális román állampolgárnak az az érdeke, hogy ez az ország fejlődjön, és ha Önök ennek az ígéretét hordoznák, akkor nem veszítettek volna annyit a népszerűségükből. De Önöknek részük és felelősségük van abban, hogy ott tart Románia, ahol, hiszen a kormánydöntéseket Önök ellenében aligha tudták volna meghozni. És a rossz kormányzást minden normális demokráciában büntetik a választók – nemzetiségi kérdéstől függetlenül.
És Ön sértődötten nekiáll védeni a védhetetlent. Saját kormánytársait csuklóból benyomja a sötét nacionalista – ellenség! – skatulyájába, ugyanakkor ugyanazzal a mozdulattal felülírja a demokrácia lényegét – a szabad társulás és a politikai véleményformálás jogát –, ráadásul mindezt belehelyezi valamiféle mucsai magyar összeesküvés-elméletbe.
Ennél azért többet várnék egy, a rajongói szerint a legnagyobb erdélyi magyar államférfitól. Például bíznék Erdélyben, ha már megidézte Kós Károlyt. Ki lehet lépni a görcsös Bukarest-paradigmából, és ki is kell – ami nem azt jelenti, hogy nem kellene ott lennünk; de nekünk Erdély az otthonunk, nem a Regát, hát helyezzük Erdélyt minden politikánk középpontjába.
Tudja, tisztelt miniszterelnök-helyettes úr, engem egyre inkább zavar, nem is zavar, kísért egy gyanú, főként, amikor ilyeneket olvasok Önöktől, szóval fel-felsejlik, hogy 1989-ben nagy nehezen megszabadultunk a Román Kommunista Párttól, és helyette mintha hosszú és következetes munkával megcsináltuk volna magunknak ugyanazt kicsiben, rommagyarban.
Kicsi, savanyú, de a miénk, vagy hogy is van ez.
És nagyon nem szeretem ezt az érzést.
Demeter Szilárd 
Erdély.ma

„Mogulosodik” Tőkés?
„Tőkés László EP-alelnök érdekeltségébe kerül a Krónika napilap, illetve tárgyalások folynak több Bihar és Szatmár megyei rádióval és lappal is” – írja saját forrásaira hivatkozva a transindex.ro hírportál, amely szerint a Krónikát és az Erdélyi Napló hetilapot hamarosan ugyanaz a csapat fogja szerkeszteni.
„Nagyon szeretnénk, ha Tőkés László EP-alelnöknek lenne annyi pénze, hogy médiavásárlásban gondolkodhatnánk, de annak is örülünk, ha a saját kiadványaink, például a Szigorúan ellenőrzött evangélium nyomdaszámláját ki tudjuk fizetni” – cáfolta a portál értesüléseit Demeter Szilárd, Tőkés sajtófelelőse. Deák Attila, a Krónika napilap vezérigazgatója sem megerősíteni, sem cáfolni nem akarta az információkat.
A hírportálnak a Tőkés Lászlóhoz és a Fideszhez közel álló két lap, a Krónika és az Erdélyi Napló „ráncfelvarrására” vonatkozó értesüléseit olyan erdélyi magyar sajtópiaci fejlemények előzték meg, mint az Udvarhelyi Híradót, a Csíki Hírlapot, a Vásárhelyi Hírlapot, a Gyergyói Hírlapot adja ki, illetve a Székelyhon.ro hírportált működtető Udvarhelyi Híradó Kft. tulajdonoscseréjére vonatkozó bejelentések.
Amint arról lapunkban beszámoltunk, a Budapesten 2010. decemberében bejegyzett Határok Nélkül a Magyar Sajtóért Alapítvány június 1-jén többségi tulajdont szerzett az Udvarhelyi Híradó Kft.-ben. A cég ügyvezető igazgatója kérdésünkre korábban azt állította: az akvizíciónak egyetlen célja van, megerősíteni az Udvarhelyi Híradó Kft. vezető piaci pozícióját. Székely Róbert elismerte, a magyarországi alapítvány egyik „alapembere” Liszkay Gábor, a Nemzet Lap- és Könyvkiadó Kft. tulajdonosa, a Magyar Nemzet című budapesti napilap igazgató-főszerkesztője.
Karácsony Gergely és Dorosz Dávid, az LMP két politikusa közleményben bírálta az Orbán-kormányt, amely egy alapítvány mögé bújva épít politikai hátországot és sajtóbirodalmat Erdélyben”.
A két politikus szerint az Udvarhelyi Híradó Kft. lapjait felvásárló „Határok nélkül a magyar nyelvű sajtóért” Alapítvány minden valószínűség szerint törvénytelenül kapott 250 millió adóforintot a Szerencsejáték Zrt.-től, hogy azt a határon túli magyar sajtótevékenység ápolására és megsegítésére fordítsa. Kitérnek arra is, hogy „a Fidesz ráadásul egy olyan alapítványon keresztül vásárolja fel az erdélyi lapokat”, amely bejegyzése szerint csak egy nappal azután alakult, hogy megkapta a Szerencsejáték Zrt.-től a 250 millió forintos adományt a „határon túli magyar sajtótevékenység ápolására és megsegítésére”.
A Tőkés Lászlóhoz közel álló erdélyi magyar sajtó trösztösödéséről beszélt korábban lapunknak az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács egyik vezető beosztású tisztségviselője is. A neve elhallgatását kérő politikus az ÚMSZ-nek azt mondta: a Krónika napilap és az Erdélyi Napló „még 2011-ben” egyetlen kiadóhoz kerül. Forrásunk azonban a létrehozandó kiadó tulajdonosi köréről nem árult el részleteket.
„Annyit tudok, hogy Orbán Viktor magyar kormányfő már meghozta erről a politikai döntést. A megvalósítás azonban késhet, mert a magyar kormánynak most mások a prioritásai” – magyarázta annakidején a politikus.
Új Magyar Szó (Bukarest)

Tusványos: romn lesz, aki erdélyinek vallja magát
Az idei népszámlálásnak akár történelmi jelentősége is lehet, mivel a második világháború óta először tűnik úgy, hogy megállt a magyarság számarányának csökkenése – hangzott el a 22. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor népszámlálásról szóló csütörtöki beszélgetésén. Kiss Tamás szociológus, az Országos Kisebbségkutató Intézet munkatársa elmondta, számításaik szerint 1,275– 1,3 millió között fog alakulni a romániai magyarok száma, ami ugyan visszaesés a legutóbbi, 2002-es népszámláláshoz képest, azonban úgy tűnik, számarányában ha nőni nem is fog, de nem fog csökkenni a magyarság.
Bár hivatalos megállapodás nincs e tekintetben az EMNT és az RMDSZ között, a két szervezet népszámlálási munkacsoportjai már most folyamatosan egyeztetnek az összeírással kapcsolatos teendőkről – árulta el a kulisszatitkot a 22. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor népszámlálásról szóló csütörtöki beszélgetésén Demeter Szilárd, az EMNT népszámlálási munkacsoportjának vezetője. Mint részletezte, Toró T. Tibor, az EMNT ügyvezető elnöke már levélben fordult Kelemen Hunor RMDSZ-elnököz, kérve, hogy az összeírás kérdése semmiképpen ne képezze politikai csatározások témáját. A szövetségi elnöktől még nem érkezett válasz, azonban Demeter bizakodó, hiszen – mint fogalmazott – mindenkinek az az érdeke, hogy minél többen vallják magyarnak magukat októberben.
Márpedig ennek most akár történelmi jelentősége is lehet, mivel a második világháború óta először tűnik úgy, hogy megállt a magyarság számarányának csökkenése. Kiss Tamás szociológus, az Országos Kisebbségkutató Intézet munkatársa elmondta, számításaik szerint 1,275–1,3 millió között fog alakulni a romániai magyarok száma, ami ugyan visszaesés a legutóbbi, 2002-es népszámláláshoz képest, azonban úgy tűnik, számarányában ha nőni nem is fog, de nem fog csökkenni a magyarság. Mint részletezte, három tényező is kedvezőbben alakult, mint a korábbi összeírások alkalmával. A masszív elvándorlás már nem annyira a kisebbségek jellemzője, mint volt a rendszerváltást megelőző vagy az azt közvetlenül követő években, ma már – mivel a magyarországi és romániai gazdasági erőviszonyok nagymértékben kiegyenlítődtek – inkább a többségi nemzet tagjai vállalnak munkát külföldön. Nőtt eközben a gyermekvállalási kedv a magyarság körében. Harmadik tényezőként az asszimiláció kérdéskörét említette. Ez nem állt le, azonban nőtt a családok instabilitása, azaz gyakoribbak a válások, ami révén gyakoribb, hogy az egyszülős családban a gyermek magyar identitása erősebbé válik. Kiss Tamás szerint azonban nagyban azon múlik, hogy valóban megállítható-e az arányvesztés, hogy az eredmények összesítésekor hogyan fogják kezelni a több mint egy éve külföldön tartózkodó román állampolgárokat. Számuk ugyanis eléri Románia lakosságának 10-12 százalékát, s amennyiben őket az itt élőkkel együtt kezelik majd, előfordulhat, hogy a magyarok számaránya csökkenni fog.
Az előadásokból kiderült, már zajlik a népszámlálási kampány, ami több pillérre épül. A magyarság számarányának megfelelően a népszerűsítésre költhető keret 6,6 százalékával gazdálkodhat a magyarság, ebből készülnek a szórólapok, reklámok, plakátok. Több téren is eltér egyébként a mostani összeírás az előzőektől. Lesznek például magyar űrlapok, s született egy olyan hivatalos ajánlás is, miszerint azokon a településeken, ahol nagy számban élnek magyarok, a kérdezőbiztosok alkalmazásakor előnyt élvezzenek a magyarul beszélők. Magyar űrlapot ugyanis csak akkor lehet kitölteni, ha a biztos ismeri a nyelvet. Szintén lényeges módosítás, hogy nem felsorolt etnikumok és felekezetek közül kell kiválasztania a polgárnak, hogy minek vallja magát, hanem egy üres mezőbe írják, amit bevall, s csak az összesítéskor kódolják a nemzetiségeket.
A székelyeket külön etnikumként regisztrálják, de Székely Istvántól, az RMDSZ népszámlálási munkacsoportjának vezetőjétől megtudtuk: akárcsak az előző alkalmakkor, összesítéskor a székelyek számát hozzáadják majd a magyarokéhoz; a székely azonban nem lesz önálló nyelv. A csángókat viszont etnikumként és nyelvként egyaránt külön jelenítik majd meg. Eközben ha valaki egy tájegységet jelöl meg ebben a rubrikában – például csíkinak vagy erdélyinek vallja magát –, azt automatikusan románként regisztrálják.
Hasznos tanácsokkal szolgált az előadás során a népszámlálási kampány szervezőinek Orosz Örs, a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala kampánystábjának tagja, aki az ottani tapasztalatokat osztotta meg a résztvevőkkel, miközben Kapitány Balázs, a magyar Központi Statisztikai Hivatal Népességtudományi Kutatóintézetének tudományos titkára a kisebbségi népszámlálás lehetőségeiről és korlátairól értekezett. Kapitány szerint mindenképp jobb a mostani öszszeírás jogi környezete, mint az előzőeké, de – mint leszögezte – a magyarság képviselőinek tudniuk kell élni a lehetőségekkel ahhoz, hogy valóban megállítható legyen az arányvesztés.
Bálint Eszter. Krónika (Kolozsvár)

Kárpát-medence mint magyar belgazdasági tér
Tusványos talpraállt az előző napi vihar okozta sokkból. Ehhez nyilván kellett az égiek jóindulata is, hiszen az eltévedt cseppeket leszámítva tegnap nem esett napközben Tusnádfürdőn.
A kárlista így néhány elrepült sátorra – köztük a Corvina rendezvénysátrára – korlátozódott, három, letört ágak által károsított gépkocsira és a sajnálkozásra, hogy a sokak által nagyon várt szerda esti Intim Torna Illegál- és a Shantel-koncert a szabadtéri kezdést követően a sportcsarnokba szorult – és értelemszerűen csorbult.
Az egyetlen út
Még pipáltak a hegyek, amikor meglehetősen szép számban kezdtek gyűlni az érdeklődők a nap első előadására a fősátorban, ahol rangos társaság értekezett a gazdasági válságról, új fejlesztési stratégiákról. Christopher P. Ball amerikai professzor elsősorban a krízis globális kialakulásáról és az amerikai gazdaságra gyakorolt középtávú hatásairól beszélt. Szatmáry Kristóf, a magyar nemzetgazdasági minisztérium belgazdaságért felelős államtitkára már földrajzilag is közelebb hozta a válságot. Ő elsősorban az államok, illetve az állami költségvetések válságáról beszélt, amelyek hatásai a 2008 előtti praktikákkal már nem túlélhetőek. Az eurorégió válságáról azt állította, hogy a közös pénz hosszú távú fenntartásához közös gazdasági stratégia szükséges, amiről egyelőre aligha beszélhetünk. "Az Orbán-kormány a munka alapú, értékteremtő gazdasági fellendülést szorgalmazza az eddigi spekulatív kapitalizmus helyett. Szerintünk ez az egyetlen járható út" – fogalmazott Szatmáry. Az ezt célzó intézkedések – bár meglehetősen nagy nemzetközi ellenállásba ütköztek – szempontjából szerencsésnek nevezte, hogy Európa ennél sokkal nagyobb deficitszámokkal küszködött, s a maga bajával elfoglalva nem helyezte még szigorúbb "karanténba" Magyarországot. Kollégája, Hidvéghi Balázs nemzetközi ügyekért felelős helyettes államtitkár szerint a gazdasági fellendülés legfőbb motorja a kisvállalkozói réteg, amelyet csak kiszámítható gazdasági környezet megteremtésével lehet átsegíteni a túlélés dimenziójából a megerősödés területére. A kilábalás útjai közül kettőt nevezett meg: a vallási turizmust és a fürdőturizmust. "A Kárpát-medencében meglehetősen élénken él a Mária-kultusz, Mária-utak kialakításával akár Il Camino rangú és látogatottságú programokat is ki lehet alakítani" – magyarázta. Egy másik, sokat ígérő ágazat lehet a fürdőturizmus, mely Erdély rengeteg vizét az anyaországi vállalkozók szakértelmével párosítva lehetne sikeres. A két magyarországi előadó egyetértett abban, hogy a Kárpát-medence gazdasági térségének kialakítása révén ezek az ügyek rövidesen a magyar belgazdaság kategóriájába kerülnek. Népszámlálás trükkökkel
Az év egyik legfontosabb kihívásának "környékét" járták be a Népszámlálás 2011 – mi és miért fontos? című előadás résztvevői. A sort Kiss Tamás szociológus, az Országos Kisebbségkutató Intézet munkatársa kezdte, aki arra számít, hogy a romániai magyarság száma 1,275–1,3 millió közötti lesz a felméréskor. A legutóbbi népszámlálás sokkjának ismétlődését nem tartja valószínűnek, mivel csökkent az elvándorlás, illetve a magyar értelmiségiek körében nőtt a gyermekszaporulat. Számcsökkentő tényező lehet viszont a roma öntudatosodás. Szerinte összességében a magyarság enyhe aránynövekedése várható. Székely István, a kolozsvári Jakabffy Elemér Alapítvány elnöke a népszámlálás technikai részleteiről beszélve elmondta: lesznek magyar űrlapok és kétnyelvű kérdezőbiztosok is. Van néhány pozitív változás, az űrlapokon például üres mezőbe kell beírni a vallási hovatartozást, nem pedig opciót választani, ahogy eddig volt. A népszerűsítésre szánt költségvetés 6,6 százaléka a magyarság rendelkezésére áll, az ebből készülő anyagokkal elsősorban a vegyes házasságokban élőket, illetve a vegyes etnikai környezetben élő magyarokat szeretnék elérni. Roppant fontos a lebonyolító önkormányzatok felkészítése, minél több magyar kérdezőbiztos rendszerbe emelése, a nyelvi periférián élők megszólítása.
Az EMNT népszámlálási munkacsoportjának vezetője, Demeter Szilárd – a népszámlálás szlogenje, A magyarnak lenni jó ötletgazdája – úgy tartja, hogy mivel a népszámlálás nem a jelenről, hanem a jövőről szól, jövőképet is kell mellékelni a népszámláláson megszólítandó embereknek. A nemzetpolitikai töltetű üzenet remélhetőleg ösztönzően hat majd a tévelygőkre, már-már identitásukat vesztőkre is. Kapitány Balázs, a magyarországi Központi Statisztikai Hivatal tudományos titkára szerint majdnem minden tekintetben előrelépés tapasztalható a 2001-es népszámlálás körülményeihez képest, ám a részletes utasítás még mindig rengeteg trükkre ad lehetőséget. Többek között felhívta a figyelmet arra, hogy regionális jellegű identitásbevallást – csíki, erdélyi stb. – a biztosoknak be kell írniuk, ám ezek automatikusan a románság lélekszámát gyarapítják az utólagos kódolásokkor.
Csinta Samu. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Tőkés-párti „turpisságok”: második rész
Újabb „turpisságra” derített fényt az Új Magyar Szó és a Jurnalul Naţional közös tényfeltáró akciója az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) bejegyzési procedúrája kapcsán. Mint arról hétvégi lapszámunkban hírt adtunk, a két lap által felkért írásszakértők megállapították: a volt református püspök híveit tömörítő, ezért „Tőkés-pártként” emlegetett EMNP-nek a Bukaresti Törvényszékre idén májusban benyújtott aláíráslistái ezrével tartalmaznak hamis aláírásokat.
Az Új Magyar Szónak és a Jurnalul Naţionalnak az ankétot lefolytató két újságírójának újabb gyanúja, miszerint nemcsak az aláírások hamisak, hanem a bukaresti és az Erdélyen kívüli megyék támogatói listáit tartalmazó listákon szereplő nevek is légből kapottak, szintén beigazolódni látszik. Legalábbis erre enged következtetni az a szúrópróba-szerűen végzett ellenőrzés, amelynek során a két lap szerkesztőségébe érkezett, majd az újságírók által a törvényszéken leellenőrzött aláíráslista-másolatokon szereplő személyek létezéséről próbáltunk meggyőződni.
A lapunk birtokában levő listák mindegyikén szereplő tíz névből esetlegesen kiválasztott egy-egy név mellett szereplő lakcímekre kiszálló újságírók - egyetlen kivétellel – sehol nem találtak arra utaló jeleket, hogy valaha is az aláíráslistán szereplő címek valamelyikén a lakcím mellett megadott nevű személy lakott volna. Az egyetlen kivételt egy olyan személy képezi, aki valóban lakott a megadott címen, de már több mint egy év tizede elköltözött onnan.
Az első helyszín: a bukaresti 3. kerületi Gologanului utca, 23. szám. Ezen a címen három olyan személy is szerepel, aki „aláírta” az EMNP támogatólistáját. Egy idős, 93 éves férfi nyit ajtót, aki váltig bizonygatja: rajta és megboldogult feleségén kívül senki nem lakott ezen a címen, és életében nem hallott bizonyos Împuşcatu vagy Dinu nevű személyekről, akik ezzel a lakhellyel szerepelnek a „Tőkés-párt” listáján.
Néhány házzal odébb, az 55. szám alatt hasonló a helyzet: senki nem hallott bizonyos Nădbavmic Petréről. Mondanunk sem kell: az illető szintén támogatja „az erdélyi magyar közösség politikai pluralitását”.
És így tovább: a Camil Ressu sugárút R15 számú tömbházának lakói életükben nem hallottak Vancea Adrianról, a Prevederii utcában nem is létezik 15A szám, a 15. szám alatt lakó személy pedig nem ismer semmiféle Săulean Cristiant. Ugyanúgy nem létezik 41. szám a Labirint utcában, úgyhogy Calangiu Mitică aligha lakhatott ott valaha is. Ezzel szemben valóban lakott a Vidin utca 2. szám alatt bizonyos Greu Sorin, legalábbis úgy rémlik a tömbházgondnoknak, de több mint tíz évvel ezelőtt.
Ami még ezek után megválaszolásra váró kérdés marad – hogy az aláíráslistákon szereplő személyek egyáltalán léteznek-e, mégha nem is a megadott címeken laknak –, erre a sajtónak nincsenek meg a szükséges eszközei választ adni. A médiában megjelentek alapján eljárást indítani hivatott rendőrségnek és ügyészségnek azonban – igen.
Silentio stampa és sajtóper az ÚMSZ ellen?
Nem a névválasztás miatt, hanem amiatt utasították el az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) bejegyzését, hogy a politikai alakulat „nem a nemzeti érdek, hanem egy közösség érdekképviseletét tűzi ki célul” – áll a Bukaresti Törvényszéknek a hétvégén a jurnalul.ro honlapon közzétett indoklásában.
A törvényszék a július 14-i tárgyaláson utasította el a bejegyzést. Tőkés László EP-képviselő a hétvégi tusványosi táborban diszkriminatívnak és abszurdnak tartotta az indoklást, ami pedig az aláírások hamisításának gyanúját illeti, úgy fogalmazott: „minden egyes aláírásunk hiteles”. Toró T. Tibort, az EMNP „ideiglenes elnökét” az ÚMSZ arról szerette volna megkérdezni: fellebbeznek-e a törvényszéki határozat ellen, ám Toró röviden eggyit mondott: „a maszolnak nem nyilatkozunk”.
Demeter Szilárd, Tőkés László sajtófelelőse az ÚMSZ főszerkesztőjével közölte: fontolgatják, hogy „hitelrontásért” beperelik a lapot.
Salamon Márton László. Új Magyar Szó (Bukarest)

EMNT: megalapozatlanok az aláírások hitelességét tagadó állítások
Garzó Ferenc, az MTI tudósítója jelenti:
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) megalapozatlannak és rosszindulatúnak tartja két romániai lap hétfőn megjelent állítását, amely szerint az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) bejegyzését támogató személyek listáján nem csak hamis aláírások, hanem "légből kapott nevek" is szerepelnek,
Demeter Szilárd, Tőkés László EMNT-elnök sajtóirodájának vezetője azzal kapcsolatosan ismertette a szervezet hivatalos véleményét az MTI-vel, hogy a Jurnalul National és az Új Magyar Szó (ÚMSZ) című bukaresti napilapok hétfőn közölt közös tényfeltáró riportjukban azt írták: újabb "turpisságra" derítettek fényt az EMNP bejegyzése kapcsán.
A lapok szerint az EMNP támogatására Bukarestben és az Erdélyen kívüli megyékben összegyűjtött aláírások egy része "légből kapott" nevekhez tartozik. Az újságírók az aláírásokat tartalmazó lista birtokukban lévő másolatairól szúrópróbaszerűen kiválasztottak néhány lakcímet. Tudósításaik szerint a helyszíneken egy kivétellel sehol sem találtak arra utaló jeleket, hogy a listán szereplő személyek valaha is ott laktak volna.
E két lap már múlt pénteken is arról írt, hogy a birtokukba került másolatokon szereplő aláírásokat "ráhamisították" a dokumentumokra. Az Új Magyar Szó szerint "az újságírók az eredeti dokumentumok tanulmányozása révén megállapíthatták, hogy az EMNP bukaresti támogatóinak adatait tartalmazó, összesen 89 íven található 809 aláírás hamisítvány". A magyar lap idézte az egyik grafológust, aki szerint minden nyomtatványon - pontosabban azok másolatán - észrevehető az aláírások "azonos jellegű kivitelezése".
Demeter Szilárd az MTI érdeklődésére közölte: "Amennyiben a Jurnalul National és az Új Magyar Szó újságírói azt feltételezik, hogy hamis aláírások segítségével próbáljuk bejegyeztetni az Erdélyi Magyar Néppártot, vagyis hogy ilyen bután ekkora támadási felületet hagyunk, azt javasoljuk, hogy - mivel továbbra is bízunk abban, hogy Románia demokratikus jogállam - mindenfajta törvényes jogi úton próbálják bizonyítani ezeket az inszinuációkat. Amíg erre nem hajlandóak, és csak kommunikációs szinten hadakoznak a pártbejegyzés ellen, addig gyanújukat megalapozatlannak és rosszindulatúnak tartjuk".
A sajtóiroda vezetője ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy a bukaresti törvényszék első fokon elutasította az aláírások hitelességét kétségbe vonó óvásokat.
Demeter Szilárd utalást tett arra is, hogy június első felében Budai Richárd, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) bukaresti szervezetének elnöke hozzáfért a támogató aláírásokhoz. Az aláírások hitelességét ő és Novák Levente, Kelemen Hunor szövetségi elnök egyik közvetlen munkatársa vonta először kétségbe. Budai akkor az MTI-nek is azt állította - hangsúlyozva, hogy a jogi karon annak idején grafológiát is tanult -, hogy "sok az egyforma aláírás", vagyis szerinte hamisítás történt.
"Nagyon érdekesnek tartjuk, hogy miután az állítólagos grafológus, Budai Richárd áttanulmányozta a listát, aláírási íveinket az említett újságok szerkesztőségeibe fújta be a szél" - mondta az MTI-nek hétfőn Demeter Szilárd.
A bukaresti törvényszék egyébként első fokon elutasította az EMNP bejegyzését, de nem az aláírásokkal volt problémája. Arra hivatkozott, hogy a párt nem a "nemzeti érdekek" képviseletét vállalja, hanem egy közösség érdekeire összpontosít. A kezdeményezők várhatóan megfellebbezik a bíróság döntését. MTI

EMNT: megalapozatlan az állítás
Az EMNT megalapozatlannak és rosszindulatúnak tartja a Jurnalul Nationalban és az Új Magyar Szóban megjelent állítást, amely szerint az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzését támogató személyek listáján nem csak hamis aláírások, hanem légből kapott nevek is szerepelnek. Demeter Szilárd, Tőkés László EMNT-elnök sajtóirodájának vezetője azzal kapcsolatosan ismertette a szervezet hivatalos véleményét, hogy a két központ lap közös tényfeltáró riportjukban azt írták: újabb turpisságra derítettek fényt az EMNP bejegyzése kapcsán. Marosvásárhelyi Rádió. Erdély.ma

Tőkés-párti turpisságok: III. rész
Ma küldi át a rendőrségnek a bukaresti harmadik kerületi bíróság melletti ügyészség azt a bűnvádi dossziét, amely az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) bejegyzéséhez szükséges listákon szereplő aláírások meghamisításával kapcsolatos – tudták meg az okirathamisítással kapcsolatos sajtóankétot folytató Jurnalul Naţional és Új Magyar Szó újságírói.
A dossziét a Bukaresti Törvényszék melletti ügyészség továbbította a kerületi ügyészségre, azzal az indokkal, hogy a Bukaresti Törvényszék a főváros 3. kerületi igazságszolgáltatási és bűnüldözési szerveinek kompetenciájába tartozik.
Mint Cătălina Sântion, a bukaresti harmadik kerületi bíróság melletti ügyészség helyettes főügyésze megkeresésünkre elmondta, a dossziéban megfogalmazott vád – amely ismeretlen elkövetők ellen szól – okirathamisításra és hamis iratokkal való visszaélésre vonatkozik. Az okirat-hamisítás gyanúját a két központi napilap tényfeltáró cikksorozata is alátámasztja; a helyettes főügyész szerint a rendőrség vélhetően felhasználja majd a sajtóban megjelent információkat.
Mint arról lapunkban korábban beszámoltunk, az Új Magyar Szó és a Jurnalul Naţional által felkért írásszakértők megállapították: a volt református püspök híveit tömörítő, ezért „Tőkés-pártként” emlegetett EMNP-nek a Bukaresti Törvényszékre idén májusban benyújtott aláíráslistái ezrével tartalmaznak hamis aláírásokat.
Emellett beigazolódni látszik az ankétot lefolytató két újságíró másik gyanúja is, miszerint nemcsak az aláírások hamisak, hanem a bukaresti és az Erdélyen kívüli megyék támogatói listáit tartalmazó listákon szereplő nevek is légből kapottak. Erre az a bukaresti terepszemle enged következtetni, amelynek során az újságírók kiszálltak szúrópróba-szerűen kiválasztott lakcímekre, és melynek nyomán a két lap szerkesztőségébe érkezett, majd az újságírók által a törvényszéken leellenőrzött aláíráslista-másolatokon szereplő személyek létezése is kérdésessé vált.
Az Új Magyar Szó szerette volna megszólaltatni az üggyel kapcsolatosan az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzésén fáradozó személyeket, ám Toró T. Tibor, a bejegyzésre váró alakulat „ideiglenes elnöke” határozottan elutasította lapunk erre vonatkozó kérését. „A Maszolnak nem nyiltakozunk” – szögezte le Toró.
Annál bőbeszédűbb volt Demeter Szilárd, Tőkés László sajtófelelőse, aki előbb perrel fenyegette meg a tényfeltáró cikkeket jegyző újságírókat, majd taktikát váltott. Az MTI-vel „a szervezet hivatalos véleményét” közlő Demeter felhívást intézett a leleplező cikksorozatot közlő lapok újságíróihoz: hívják ők perbe az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzésével foglalkozó személyeket.
„Amíg erre nem hajlandóak, és csak kommunikációs szinten hadakoznak a pártbejegyzés ellen, addig gyanújukat megalapozatlannak és rosszindulatúnak tartjuk” – fogalmaz a sajtófelelős, akinek érvei szerint nem feltételezhető, hogy az EMNP-s illetékesek „ilyen bután ekkora támadási felületet hagyjanak”.
A Bukaresti Törvényszék első fokon elutasította az EMNP bejegyzését, az indoklás szerint amiatt, hogy a párt nem a „nemzeti érdekek” képviseletét vállalja, hanem egy közösség érdekeire összpontosít. A kezdeményezők várhatóan megfellebbezik a bíróság döntését.
Nem bánkódik Tőkésék kudarca miatt Szász Jenő
Teológiai fejtegetésekbe bocsátkozott tegnap Marosvásárhelyen Szász Jenő az istenhit és a politikai ideológiák viszonyrendszeréről. A Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke a romániai magyarság „kétpólusú politikai berendezkedésének” szükségességéről beszélt, a két pólusban „elhelyezve” balra az RMDSZ-t, jobbra az MPP-t, „szövetségben a Székely Nemzeti Tanáccsal és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal”.
Mint megjegyezte, cseppet sem bánkódik amiatt, hogy az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzési kísérlete sikertelennek bizonyult. Szász kifejtette: az EMNP-nek „nincs oka a kétségbeesésre”, minthogy az MPP már be van jegyezve, és listáin helyet biztosíthat a „jobboldal” többi képviselőinek is. Az EMNP bejegyzésének kudarca miatt örvendező Szász Jenő pénteken Tusnádfürdőn is előadta téziseit.
EMNT-s források tudni vélték, hogy Új Magyar Szónak a Tőkés-párti aláírások meghamisítását bizonyító cikkét címlapon közlő múlt pénteki lapszámát MPP-s aktivisták osztogatták a diáktábor területén. Lapunknak erről nincsenek információi, ellenben úgy tudjuk: a tusványosi szervezők a helyszínre eljuttatott több száz ingyenes ÚMSZ-példányt nyomtalanul eltüntettek. (Antal Erika)
Salamon Márton László. Új Magyar Szó (Bukarest)

Fogyunk (EMI-tábor)
Ha Európában általános tendencia a népességfogyás, a magyarság szempontjából ez a folyamat nemzeti sorskérdés is – hangzott el az EMI-tábor harmadik napján.
És ez nem csak és nem elsősorban az elcsatolt területek magyarságára érvényes. Történelme során több népesedési katasztrófán is átesett a Kárpát-medencei magyarság – kezdte történelmi áttekintését Sebők László kutató, aki adatok egész sorával szemléltette, hogyan változott a magyarság száma és aránya az utóbbi másfél évszázadban. Miközben 1851 és 1910 között gyakorlatilag megduplázódott a számunk, s ez arányaiban is számottevő gyarapodást jelentett a magyar királyságban – itt a szaporulat mellett a jelentős mértékű természetes asszimiláció is nagy szerepet játszott –, Trianon után a magyarság fogyása, főként a többi etnikumhoz képest töretlen. Igaz, vidékenként – ebben a tekintetben Székelyföld sokáig pozitív mérleget mutatott – és időszakonként változó.
A negatív természetes szaporulat (amikor az elhalálozások száma meghaladja a születések számát) tartósan és általánosan a nyolcvanas évek eleje óta változatlan a Kárpát-medencei magyarság körében. A legdrámaibb fogyás Horvátországban következett be – mintegy 80 000-ről 14 000-re apadt a magyarság –, de Vajdaság, illetve Felvidék is elöl jár a negatív statisztikákban. Abszolút értékben Erdélyben fogyott leginkább a magyar – a kilencvenes években közel háromszázezerrel – és a tendencia, bár némileg csökkent, folytatódik. Az idei népszámlálásra a szakértő azt prognosztizálja, hogy az erdélyi magyarság lélekszáma mintegy 1,3 millióra csökken, az elcsatolt területeken pedig újabb kétszázezerrel leszünk kevesebben (2,4 helyett 2,2 millió). Ami az etnikai arányokban észlelhető térvesztést illeti, a szórvány egyértelmű felmorzsolódása látszik, a városokban pedig még a tömbben is jelentős arányvesztés mutatható ki az uralkodó nemzetekkel szemben. Ezért is nagy a tétje az őszi népszámlálásnak – mondta Demeter Szilárd, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) népesedési munkacsoportjának vezetője, aki nagyon fontosnak tartja minél több magyar számlálóbiztos mozgósítását. Hiszen a támogatáspolitika, és a nemzetiségi jogok – például nyelvi jogok – egyaránt küszöbarányokhoz kötöttek, így nem mindegy, hogy például Kolozsvár esetében feltornázható-e a magyarság aránya húsz százalékra. Ezért indítanak kampányt, ehhez kapcsolódik például a Magyarnak lenni jó! szlogen is. A népességfogyás társadalmi okait boncolgatva Gyarmati Judit antropológus a családok szerkezeti átalakulásának negatív hatását, általában a közbeszéd, a média negatív szerepét emelte ki. Az előadók a népességfogyás politikai-gazdasági okait is elemezték, leginkább ennek tudható be, hogy a magyarság többsége negatív jövőképpel rendelkezik
Ferencz Csaba. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Tőkés-trösztben a Krónika
Újabb médiatermékkel bővült a Tőkés László EP-alelnökhöz, illetve a nemrégiben bejegyzett Erdélyi Magyar Néppárthoz közel álló lapokból álló sajtótröszt. Négy helyi napilap és egy internetes portál felvásárlása után a budapesti Határok Nélkül a Magyar Nyelvű Sajtóért Alapítvány információink szerint ezúttal a Krónika többségi tulajdonjogát szerezte meg
Értesüléseinket a napilap kiadójának gazdasági igazgatója, Deák Attila nem cáfolta, de nem is erősítette meg.
Amint arról korábban beszámoltunk, a Budapesten 2010. decemberében bejegyzett Határok Nélkül a Magyar Sajtóért Alapítvány június 1-jén többségi tulajdont szerzett az Udvarhelyi Híradó Kft.-ben, amely a Csíki Hírlap, az Udvarhelyi Híradó, a Gyergyói Hírlap, a Vásárhelyi Hírlap című nyomtatott lapok, valamint az ezeket összefogó Szekelyhon.ro portál kiadásáért felel. A budapesti alapítvány a Szerencsejáték Rt.-től kapott 250 milllió forint adományt használta fel erre a célra.
Az Udvarhelyi Híradó ügyvezető igazgatója kérdésünkre korábban azt állította: az akvizíciónak egyetlen célja van, megerősíteni a cég vezető piaci pozícióját – ennek érdekében Háromszéken, Kolozsváron és Besztercén is terjeszkedni fog a kiadó.
Székely Róbert elismerte, a magyarországi alapítvány egyik „alapembere” Liszkay Gábor, a Nemzet Lap- és Könyvkiadó Kft. tulajdonosa, a kormányközeli Magyar Nemzet című budapesti napilap igazgató-főszerkesztője. A szintén jobboldali beállítottságú Erdélyi Napló tavaly júliusban kelt el, a hetilapot a Magyar Nemzet című újságot kiadó Nemzet Lap- és Könyvkiadó Kft. vásárolta meg – a tranzakció mögött szintén Liszkay Gábor áll.
Médiaháttér az EMNP-nek?
A napilapok felvásárlása után Karácsony Gergely és Dorosz Dávid, a Lehet Más a Politika képviselői közleményben bírálták az Orbán-kormányt, amely „egy alapítvány mögé bújva épít politikai hátországot és sajtóbirodalmat Erdélyben”.
A két politikus szerint Határok Nélkül a Magyar Nyelvű Sajtóért Alapítvány minden valószínűség szerint törvénytelenül kapott 250 millió adóforintot a Szerencsejáték Zrt.-től, hogy azt a határon túli magyar sajtótevékenység ápolására és megsegítésére fordítsa. Kitérnek arra is, hogy „a Fidesz ráadásul egy olyan alapítványon keresztül vásárolja fel az erdélyi lapokat”, amely bejegyzése szerint csak egy nappal azután alakult, hogy megkapta a Szerencsejáték Zrt.-től a 250 millió forintos adományt a „határon túli magyar sajtótevékenység ápolására és megsegítésére”.
Az alapítványi forma, valamint a megnevezésbe foglalt „határok nélkül” egyébként arra enged következtetni, hogy a befektetők pályázati úton költségvetési pénzekre számíthatnak. Az Üllői útra bejegyzett alapítvány körül sok a kérdőjel. A hivatalos bírósági honlapról a név és címen kívül csak az derül ki, hogy képviselője Dr. Korda Éva Judit. Korda korábban a Hír TV-t működtető rt. vezérigazgatója volt, majd igazgatósági tagja.
A jobboldali médiabirodalom terjeszkedése azt sugallja, hogy a jövő ősszel sorra kerülő parlamenti választásokra Budapest erős médiahátteret kíván biztosítani a Tőkés László bábáskodása alatt megalakult Erdélyi Magyar Néppártnak.
Erre utal az is, hogy a sajtótröszt irányításában kiemelt szerepet kap Tőkés László irodavezetője is. Értesülésünk szerint Demeter Szilárd ezekben a hetekben személyesen felkereste az Udvarhelyi Kiadó lapjait, mivel azt a feladatot kapta, hogy összehangolja a szerkesztőségek munkáját.
F. I. Új Magyar Szó (Bukarest)

TŐKÉS ÉS AZ ÜGYSZERŰ NEMZETI POLITIKA, ÍRÁSBAN
A probléma ott gyökerezik, hogy Tőkés irigylésre méltóan gazdag szókincse és veretes mondatai ellenére nem képes közérthetően írni.
Tegnap elkezdtem írni egy szöveget Tőkés László hétfői nyilatkozatáról, és biza kapóra jött Demeter Szilárd írása. Ugyanis pont az történik, amire számítottam, Tőkés dörög és villámlik, aztán meg a vihar elültével másoknak kell elmagyarázniuk, hogy mit is akart mondani a főnök, azonkívül, hogy ismét eposzi jelzőként élt a posztkommunistázás lehetőségével, vagy olyan szóvirágokkal kedveskedett, minthogy "az ügyszerű nemzeti politikától teljesen idegen hangnemben". Vagyis a probléma ott gyökerezik, hogy Tőkés irigylésre méltóan gazdag szókincse és veretes mondatai ellenére nem képes közérthetően írni.
Normális körülmények közt egy sajtófőnöknek nem szabadna hagynia, hogy a főnöke hirtelen felindulásból nyilatkozatokat küldözgessen. Minél fontosabb a főnök, annál igazabb ez, és minél okosabb a főnök, annál inkább megérti, miért jó ez így.
Hogy mi a bajom ezzel a bizonyos hétfői nyilatkozattal? 
Tőkésnek sikerült egyszerre lenulláznia a szervezeten belüli demokrácia alapelveit, a párton belüli struktúrát és mindazt, amiért a vásárhelyiek egy része elment volna szavazni. És legfőképpen, sikerült úgy beszélnie Marosvásárhelyről, mintha nem is létezne. Mintha ott nem emberek élnének, akiknek terveik, elképzeléseik és akaratuk van, hanem csak a Rizikó-táblán lenne egy újabb meghódítandó terület. 
Az első probléma: Tőkés László püspök, az EP alelnöke, az EMNT elnöke, a PKE elnöke és Orbán Viktor erdélyi helytartója az EMNT és az EMNP nevében egyszerre nyilatkozik, annak ellenére, hogy korábban egyértelművé tette: semmilyen funkciót nem vállal a pártban. Amelynek egyébként van becsületes elnöke is Toró T. Tibor személyében. Akire nézve minimum sértő, de lehet, hogy megalázó is, hogy az a Tőkés, akinek évek óta építgeti a politikai pályáját, egyszerűen átnyúl a feje fölött, ha a hirtelen haragja úgy hozza. 
A második probléma: Tőkés semmibe veszi az EMNT megyei és helyi szervezetének teljesen egyértelmű döntését. Vass Leventét az EMNT csinálta meg: ők javasolták, ők gyűjtöttek aláírásokat az indulása érdekében, ők szorgalmazták, hogy a magyar szervezetek álljanak be mögé. Hogy a háttérben hogy történtek a dolgok, nem tudhatom, de a látszat egyértelműen ez volt. Még egy kicsit az is benne volt, hogy az RMDSZ elfogadta az EMNT jelöltjét, és felsorakoztak mögéje. Nos, ennek a látszatnak most annyi, Tőkés néhány sorban sikeresen semlegesítette a helyi szervezete imázsépítésnek sem utolsó erőfeszítéseit. És nyilvánvalóan gyengítette a tárgyalási pozícióikat is. Hogy kössél bármilyen egyezséget egy olyan megyei szervezettel, amelynek országos vezetője bármikor leszólhat, hogy pűpű, nem járja? 
A harmadik probléma: Tőkés ellentmond saját magának: előbb felháborodik azon, hogy az RMDSZ ki akarja sajátítani Vass Leventét, utóbb meg kijelenti, hogy Vass kizárólag az RMDSZ jelöltje. Nem teremt összefüggéseket, nincs előzmény, feltételes mód, nincs ha és akkor, nincs amíg ti imígy, addig mi amúgy, egyszerűen csak ténymegállapít. 
A negyedik probléma: az ugyan áttételesen kiderül, hogy az ügyben nem a helyi EMNT hivatott dönteni (az ő döntésükön ugyanis Tőkés egyszerűen átnéz), de az továbbra sem világos, hogy akkor ki hoz itt döntést? Az EMNT? Az EMNP? Esetleg mindkét szervezet külön? Vagy majd Tőkés, a helyi viszonyok rendkívül jó ismerőjeként? És itt zárójelben: elvileg ez egy politikai döntés, amelyben, ha már időközben megalakult, logikusan az EMNP-nek kellene döntést hoznia. 
Az utólagos visszacsatolásokat, a helyi EMNT nyilatkozatát és Demeter Szilárd szövegét olvasva ez lehet a nyilatkozat konkrét üzenete: nem elég az elvi megegyezés, amíg az RMDSZ és az EMNT/EMNP nem ír alá egy helyi szintű koalíciós megállapodást, nem beszélhetünk közös jelöltről.
És ezt miért nem lehetett így elmondani? Ha erre az lenne a válasz, hogy Marosvásárhely magyarságát nem a háttéralkuk, kiegyezések és kicsinyes politikai érdekek érdeklik, hanem az, hogy lesz-e a nyerésre is esélyes közös jelölt, akkor a válasz jó, csak nem erről a szövegről szól. Mert ez a szöveg pontosan arról szól, hogy a politikai érdek az első, és minden egyéb másodlagos. 
És lehet, hogy a korábbi magyar polgármesterjelöltek, Kelemen Atilla és Borbély László tényleg alulteljesítettek, de egy komoly érdemük azért mégiscsak van: csak a választások napján vesztettek. Viszont a mostani attitűddel könnyen lehet, hogy sikerül elérni, hogy Vass Levente (vagy bárki, aki végül közös jelölt lesz) már egy évvel a választás előtt veszítsen.
Balázsi-Pál Előd
Transindex.ro

Erdélyi DSK: Tőkés becsületsértés miatt perel
Nyilatkozatban reagált Demeter Szilárd, Tőkés László EP-alelnök sajtósa a politikus körül kirobbant újabb szexbotrányra.
Tőkés Lászlót az utóbbi években többször megvádolták azzal, hogy munkatársaival, fiatal beosztottjaival folytat viszonyt.
Nagyon érdekesnek találjuk, hogy ugyanakkor, amikor a ziaristionline "rátalál" Prohászka-Rád Borókára, aznap egy vélhetően álnév alól emailt küldenek ki fűnek-fának, amelyben egyébként bizalmas iratok alapján inszinuálják ugyanezt. Összehangolt akcióról van szó, és én ezt már nagyon meguntam.
Ezért hétfőn ismeretlen tettes ellen feljelentést teszünk hitelrontás, becsületsértés stb. gyanújával a román, a magyar és az EP-ben illetékes hatóságoknál (mindhárom országban élők címeire mentek ki rágalmazó levelek). Jogászaink most vizsgálják annak a lehetőségét, hogy a ziaristionline és a libertatea.ro honlapokat hogyan tudjuk a legeredményesebben perbe fogni” – áll a manna.ro-hoz eljuttatott közleményben.
Demeter Szilárd korábban szintén azt nyilatkozta, hogy összehangolt támadás folyik Tőkés László ellen, és a bulvársajtóban megjelenő cikkek mellett magánlevelekben is folyik ellene a hadjárat.
Azzal kapcsolatban, hogy Joó Edit, Tőkés László volt felesége szintén hűtlenséggel vádolta meg válókeresetében az egykori püspököt, és azt állította, hogy egykori férje megalázta, Demeter Szilárd azt mondta:
„Szeretnék két dolgot szétválasztani: hogy mit mond válás közben egy vélhetően sértődött asszony, az egy dolog, hogy úgy mondjam, a saját lelkiismeretével kell elszámolnia. A bíróság mindenesetre sem első fokon, sem másodfokon eleddig nem adott hitelt ennek a vádaskodásnak. De most már a kollégáink becsületéről van szó, Prohászka-Rád Boróka nagyon megbízhatóan dolgozik, megbecsüljük a munkáját, éppen ezért semmi esetre sem fogjuk hagyni, hogy a becsületébe gázoljanak."
Manna.ro

Botrány az Új Magyar Szónál
Politikai részrehajlással vádolja Salamon Márton Lászlót, a bukaresti Új Magyar Szó megbízott felelős szerkesztőjét Tőkés László sajtóirodájának vezetője, Demeter Szilárd.
Demeter facebook oldalán tette közzé a felelős szerkesztő vagyonnyilatkozatát, amiből kiderül, hogy Salamon minisztériumi alkalmazott.
"Előre is elnézését kérek mindenkitől, de kénytelen vagyok a cenzúrát kijátszani. Arról volna szó röviden, hogy a bukaresti sajtószabaccság élharcosa, a diktatúrát vizionáló független főszerkesztő, Salamon Márton László (Új Magyar Szó) kitörölte a hozzászólásomat, amiben belinkeltem legfrissebb vagyonnyilatkozatát, amely alapján bizonyítható, hogy a román kormány tanácsadója. Hát, ennyit a függetlenségről és a sajtószabaccságról nálunkfelé." - írja internetes bejegyzésében Demeter.
A vagyonnyilatkozat itt érhető el. A dokumentum szerint Salamon Márton László évi 3251 lejes fizetést kap az informatikai és távközlési minisztériumtól. Ennél a szaktárcánál dolgozik Moldován József RMDSZ-es államtitkár.
A bukaresti lap felelős szerkesztője az ÚMSZ-t megjelentető Scripta kiadótól 2010-ben 16 788 lej fizetést kapott, szerzői jogdíjas szerződésre ugyanebben az időszakban 37 052 lejben részesült. A lap megjelenését a Communitas Alapítvány támogatja.
Salamon Márton László az idén cikksorozatban foglalkozott az EMNP bejegyzése körüli visszaélésekkel. A sorozat "Tőkés Párti turpisságok" címmel olvasható.
Demeter Szilárd azután tette közzé a vagyonnyilatkozatot, hogy Salamon szintén a facebookon csütörtök este úgy fogalmazott "Emberek, hát Tőkés nagyon foglalt lesz jövőre, okirathamisítás-ügyben gyakori vendég lesz az ügyészségen és a rendőrségen. Hacsak ott nem marasztalják..."
A felelős szerkesztő idén többször is cikkezett arról, hogy az ÚMSZ rendkívül nehéz anyagi helyzetben van, a Fidesz-kormány pedig nem támogatta a finanszírozási kérelmeit.
Az ÚMSZ tetemes tartozást halmozott fel egykori és jelenlegi alkalmazottaival szemben. Külsős munkatársai közül jónéhányan több, mint egy éve nem kaptak tiszteledíjat.
Az állandó munkatársak bérét idén novemberben, három hónapra visszamenőleges hatállyal 25 százalékkal csökkentették, többek esetében egyoldalú szerződésmódosítást alkalmaztak.
Az ÚMSZ főállású szerkesztőinek és riportereinek bére, a lap nehéz anyagi helyzetére való hivatkozással, jóval alacsonyabb az erdélyi magyar sajtó béreihez képest.
Manna.ro

Dőltére tökmagjankók lesnek
Történt, hogy egy Kovács Péter nevű fiatalember –, aki soha a reálgazdaságban nem dolgozott, mivel a marosvásárhelyiek által jól ismert Kovács elvtárs fiaként már az iskola padjaiból egyenesen tulipános mozgalmárrá avanzsált, előbb mint az RMDSZ valamelyik ifjúsági nyúlványának aktivistája, majd Markó Béla sokadik táskahordozója, végül az új pártelnök, Kelemen Hunor bal keze – fogta magát, és az RMDSZ „főtitkáraként” (sztálini struktúrákat idéző tisztség) nekirontott a minap – immár nem először – Tőkés Lászlónak.
Tette ezt hol másutt, mint főnöke, Kelemen pártelnök saját internetes portálján, a Transindexen, ami afféle RMDSZ-es faliújságként működik. Kovácsnak és csapatának az nem teszik, hogy az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a Magyar Polgári Párt ismét nem hajlandó úgy táncolni, ahogy az RMDSZ fütyül, ezúttal a marosvásárhelyi magyar polgármesterjelölt kiválasztása ügyében. „A politikai egység követelése a romániai, erdélyi magyar közösség jogos elvárása” – jelenti ki a pártfunkcionárius ellentmondást nem tűrően, de e szociológiai megalapozottságúnak vélt kinyilatkoztatást úgy kell érteni, hogy az egység formáját és kereteit, illetve mikéntjét maga az RMDSZ szabja meg, valamint azt is, hogy ebbe ki, hogyan és meddig illik bele. A tulipánosok azt is meg akarják mondani, hogy a kompromisszumnak melyek a feltételei, tehát hogy az ellenzék mit javasolhat. Magyarán: az Erdélyi Magyar Néppárt és a Magyar Polgári Párt csakis azt akarhatja, amit az RMDSZ. Ennek alapján volt hajlandó a kisebbik román kormánypárt elfogadni vásárhelyi polgármesterjelöltnek egy olyan fickót, akit úgymond nem ő javasolt, mert nem bizalmi embere a vásárhelyi RMDSZ-klikknek, de mivel az illető már eddig is ellátott különféle tisztségeket és belelóg a keze az államigazgatásba is, hát nekik jó, megfelel. (Ezt úgy kell érteni, hogy az RMDSZ nem egy nagykutyát, hanem egy kisebb kutyát tenne oda házőrzőnek, mely azonban szintén az ő kutyájuk.) Erre nyilatkozta az EMNT: „A számok és elvárások függvényében készüljön több forgatókönyv. Induljanak olyan koalíciós tárgyalások, amelyek a szűk látókörű pártpolitikán felülemelkedve valóban a marosvásárhelyi magyarság érdekeit célozzák, és amelynek eredményeként egyként a közös jelölt mögé tudják állítani a magyar (esetleg román) választókat. Már amennyiben az a cél, hogy Marosvásárhely polgármesterét 2012-ben mi adjuk” – fogalmazott Demeter Szilárd, Tőkés László szóvivője egy Kovácsnak adott replikában, amiben mellesleg alaposan ki is osztotta az ifjú tulipános megmondóembert, aki már odáig merészkedett az arcátlanságban, hogy pártfőtitkári sámliján ágaskodva kijelentse: Tőkés nem a román rendszerváltás szikrájaként, hanem bukott politikusként vonul majd be a történelembe. (Ami önmagában azért meredek hülyeség, mert eddig még nem született meg az az RMDSZ-es politikus – és már nem is fog –, aki képes lenne kiszerkeszteni a történelemkönyvekből a volt temesvári lelkész 1989-es kiállását, mi több, ez még a románoknak sem sikerült, pedig azok aztán mindent bevetettek ez ügy érdekében.) Mit fog írni a szobor talapzatán: a forradalom szikrája vagy bukott politikus? – kérdezte nyílt levele címében a kis Kovács, aki ezzel el is parentálta Tőkést, posztumusz szobrának felállításán morfondírozva. Hogy írása végén cinikusan élcelődve kiutasítsa az RMDSZ volt tiszteletbeli elnökét – akit maga Markó Béla kért fel arra, hogy vezesse pártja listáját az európai parlamenti választásokon, mert különben az RMDSZ nem küldhetett volna mögötte további két pártkatonát Brüsszelbe – a hazai politikai-közéleti porondról: „Tisztelt Tőkés László! Meggyőződésem, hogy minden marosvásárhelyi magyar ember nevében beszélek, amikor arra kérem: foglalkozzon magasröptű Európai Uniós teendőivel. Tegye félre a kicsinyes sértődéseit, frusztrációit, a saját érdekein alapuló politikai céljait, és ne cselekedjen a marosvásárhelyi magyar közösség ellen. Jó lenne, ha a forradalom szikrájaként emlékezhetnénk Önre, ezért kérem, ne tegyen meg mindent annak érdekében, hogy egy bukott politikusként vonuljon be a történelembe!” (Itt meg kell jegyezni, hogy Kovács Péter Marosvásárhelyen soha semmilyen választott köztisztséget nem töltött be, tehát aligha beszélhet az ottaniak nevében, őt a Markó–Borbély–Frunda-féle vásárhelyi politbüró helyezte oda Kelemen Hunor mellé-alá-fölé a váradi RMDSZ-kongresszus után, egyfelől az új pártelnököt pórázon tartani, másfelől a joviális, mosolygós, intellektuel kinézetű Hunor helyett keménykedni, nyüstleni, odamondogatni, blogolni.) Demeter Szilárd Számtan című replikájában helyre teszi a kovácsi hókuszpókuszt egyrészt a marosvásárhelyi politikai történések és viszonyok tekintetében, másrészt a tulipános főtitoknok szoborállító-döntögető iparkodása vonatkozásában, mondván: „Mert a szoborállításhoz, Péter, elég némi kő/réz/fa, bármi, és egy művész, aki lehántja az anyagról a felesleget. És ha jó a szobor, még felirat sem kell rá.”
Egyébként pedig a marosvásárhelyi polgármester-jelölési huzavona csupán annyiban lehet érdekes mások számára is, hogy az ottani etnikai arányok Erdély és a Partium számos más – többnyire sokkal kisebb – településén is hasonlóak, ebből adódóan pedig a dilemmák is.
Dénes László
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Saját egyháza ítélte el Tőkést
Írásbeli megrovásban részesítette októberben Tőkés László volt református püspök a bihari egyházmegye fegyelmi bizottsága – szivárgott ki tegnap a sajtóba.
Az Európai Parlament jelenlegi alelnöke a testület döntése értelmében vétett a kánon, az emberi normák és a lelkészekre vonatkozó etikai szabályok ellen. A fegyelmi bizottság bírálja a lelkész-politikust házassági fogadalom megsértése, illetve amiatt, hogy nem gondoskodott feleségéről és gyermekeiről. Az egyházmegye tagjai tanúk meghallgatása után október 31-i határidővel 500 lej pénzbírság kifizetésére is kötelezték Tőkést. Fazakas Ferenc Sándor, a fegyelmi bizottság jegyzője lapunknak megerősítette a hírt, de nem kívánt részletekkel szolgálni a döntés hátteréről. „Úgy egyeztünk az egyházmegyében, hogy belső fegyelmi ügyekről nem tájékoztatjuk a sajtót” – érvelt mezőtelki lelkész. Demeter Szilárd, Tőkés László sajtófőnöke a manna.ro-nak a „Bihari Egyházmegye egyes erőcsoportjai kicsinyes bosszúhadjáratának” nevezte a fegyelmi bizottság eljárását, amelyben szerinte Tőkés volt feleségét, Joó Edithet „csak eszközként használták fel”. Demeter szerint „abszurd” és egyoldalú az ítélet, ráadásul a bizottság nem is illetékes az ügyében, mert „egy püspököt csakis a zsinati fegyelmi bizottság vizsgálhat”. A sajtőfönök elmondta, Tőkés a Romániai Református Zsinat Elnökségéhez fordult jogorvoslatért. A politikus-lelkész magánéleti botrányairól többször cikkezett a romániai bulvársajtó: december elején brüsszeli asszisztensével, a Sapientia EMTE oktatójával, Prohászka-Rád Borókával „hozták hírbe” az EP alelnökét.
Új Magyar Szó (Bukarest)

Népszámlálás: cselekvést sürgetnek a magyar vezetők
Megdöbbentőnek tartják a romániai magyar pártok vezetői a tavalyi népszámlálás eredményeit. Mint a Krónika megkeresésére fogalmaztak, a magyarság ilyen mértékű fogyására nem számítottak. Amint arról beszámoltunk, 194 ezerrel csökkent a 2002-es népszámláláshoz képest a magyarok száma. Míg 2002-ben 1 millió 432 ezer, 2011-ben 1 millió 238 ezer magyar élt Romániában az Országos Statisztikai Hivatal (INS) csütörtökön közzétett, nem végleges adatai szerint. Így a jelenleg mintegy 19 milliós Romániában a magyar nemzetiségűek aránya 6,5 százalék. Ez minimális csökkenést jelent a 2002-es 6,6 százalékhoz viszonyítva.
Kelemen: elképzelhető még némi növekedés
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke a népszámlálás ideiglenes eredményeivel kapcsolatosan a Krónikának kijelentette, ilyen nagyszámú csökkenésre nem számítottak, a számok mindenkit megleptek. Ennek ellenére úgy véli, többet fognak tudni mondani a végleges adatok birtokában, ezért egyelőre nem szeretne spekulációkba bonyolódni. „Mindannyiunkat meglepett a csökkenés, bár én úgy érzem, hogy vannak olyan települések, olyan régiók, ahol sok hiba csúszott be. Nagyon sok helyen nem jelenik meg a nemzetiség, több ezer ember esetében. Amikor megkapjuk az anyanyelvre vonatkozó adatokat, okosabbak leszünk. Lévén ezek mind ideiglenes számok, elképzelhető még némi növekedés” – mutatott rá a szövetségi elnök.
Kelemen szerint Románia a demográfiai csökkenés szempontjából ugyanazokkal a problémákkal küszködik, mint a térség más országai. Mint mondta, ez annak ellenére valós jelenség, hogy az utóbbi években észlelhető volt valamiféle stabilizálódás. Kelemen Hunor ugyanakkor elmondta, meglátása szerint a nagy elvándorlási hullám a forradalom utáni első 15 évben megtörtént, az utóbbi években enyhülés volt tapasztalható ezen a téren. „Nagyon fontos politikai szempontból, hogy az arányainkat megőriztük, én úgy látom, hogy ez a 6,5 százalék Románián belül, illetve az 1 millió 300 ezres szám továbbra is egy életképes közösséget feltételez, jelent” – szögezte le.
Toró T. Tibor bizalmatlan
Bizalmatlan eközben a közzétett számadatokkal szemben Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt megbízott elnöke, hiszen – mint mondja – a romániai népszámlálás körül akkora volt a káosz, hogy egyáltalán nem biztos, hogy a most ismert adatok megfelelnek a valóságnak. „Ugyanakkor akár manipuláltak a számok, akár nem, a jövőben minden kutató kénytelen lesz ezekkel dolgozni, ellenőrzésre ugyanis nincs lehetőség, ám a népesség változásának trendjei még így is világosak: a fogyás mértéke több mint aggasztó. Persze a többségi nemzet esetében is megfigyelhető a csökkenés, de a drasztikus fogyás az erdélyi magyarság esetében egész régiókat sodor végveszélybe” – fogalmazott lapunk kérdésére a politikus, aki szerint a jelenség fő oka az asszimiláció, amely az interetnikus környezetekben igencsak felgyorsult az utóbbi időben.
A Bánságban és Dél-Erdélyben legalábbis biztosan ez az elsődleges ok – vallja Toró. „Alaposan végig kell gondolnunk, hogyan tudunk segíteni, ellenkező esetben a nemzethatár hamarosan beljebb költözik, területe zsugorodik, nemcsak földrajzi, hanem szellemi értelemben is” – fogalmazott a megbízott pártelnök. Úgy látja, az erdélyi magyar közéleti szereplőknek egységes stratégiát kellene kidolgozniuk, amelyben a szórványvidékek támogatására minden eddiginél nagyobb figyelmet kellene fordítani. „Ez az ügy megérne egy fegyverletételt” – véli. Hozzátette: természetesen a „magyar” megyékre is ráfér a támogatás, de ha a nemzethatár átköltözését szeretnénk megállítani, az asszimiláció által leginkább sújtott peremvidékekre kellene az erőforrások jó részét összpontosítani.
Nem kívülről kell megoldást várni
Brutálisnak nevezte a magyarság népességfogyásának mértékét Demeter Szilárd, Tőkés László központi irodájának vezetője. Felidézte: a népszámlálási adatokból kitűnik, hogy az elmúlt húsz év alatt mintegy 400 ezerrel csökkent az erdélyi magyar közösség lélekszáma, és meglátása szerint a hagyományosan magyarok által nagy számban lakott megyékben is hatalmas a fogyás – Maros megyében például húsz év alatt 41-ről 25 százalékra esett a magyar lakosság számaránya. A szórványmegyék, vagyis Dél-Erdély és Máramaros tulajdonképpen „bedőltek”.
Mindehhez hozzáadódik, hogy kutatások szerint az erdélyi magyarok mintegy 80 százaléka véli úgy, hogy az országban rosszul mennek a dolgok, a közösség fele pedig nem Erdélyben képzeli el gyermekei, unokái jövőjét. Az okok között Demeter Szilárd elsősorban azt látja szembetűnőnek, hogy hiányzik az az élhető jövőkép, amelyet a politikum, a civil és az akadémiai szféra, illetve az erdélyi magyar közszereplőknek közösen kellene megteremteniük.
„Civilként is rengeteg mindent tehetünk” – jelentette ki, szerinte ugyanis az egyik fő gond, hogy a felelősséget hajlamosak vagyunk áttolni az érdekképviseletre, a megoldásokat pedig Bukarestből várni. Arra volna szükség, hogy a társadalmi kohéziót újrateremtsük. Az önkormányzatok részéről jó lépés volna a regionális gazdaságpolitikák bevezetése – közbeszerzéseknél például a helyieket előnyben részesíthetnék –, a kaláka hagyományának felelevenítése, illetve alternatív támogatáspolitikák kidolgozása.
Szász: vissza kell fordulni a közösséghez
„Attól tartok, hogy az utolsó utáni pillanatban vagyunk, ami a fogyási folyamat megállítását vagy esetleges visszafordítását illeti” – fejtette ki a Krónika megkeresésére Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt elnöke. Mint kifejtette, a mostani, illetve a 2002-es, az 1992-es és az 1977-es cenzusok adataira alapozott számításai szerint az elmúlt évtizedekben mintegy félmillió fővel lett szegényebb az erdélyi magyar közösség, ami az 1977-es lélekszám 35 százalékát teszi ki. Ez a veszteség óriási, és a politikus szerint, ha nem lassul a folyamat, a romániai magyarság száma egy olyan kritikus érték alá esik, ahonnan már nincs visszaút.
„Vagy sikerül egy katarzisszerű eseménnyel kapaszkodót nyújtani a közösségnek, vagy a mostani válság még jobban elmélyül” – véli Szász Jenő, aki elsősorban az autonómiák kivívását – a Székelyföldön a területi, másutt pedig a kulturális, illetve személyi elvű önrendelkezést – tekinti ilyen katarzisnak. Az MPP-elnök ugyanakkor kijelentette: szerinte az erdélyi magyar közösséget a kommunizmus kollektivizálási politikájának, illetve az 1990 utáni korszakban tapasztalható elvándorlásnak betudhatóan nagyobb veszteségek érték, mint a világháborúkban. Megoldásként az önmagunkkal való szembenézést javasolja, illetve a keresztény és közösségi értékekhez való visszatérést – mint mondja ugyanis, reményt csak a Szentlélek munkája jelenthet, vagyis az, ha az ego után végre visszafordulunk Isten, a szomszéd, a társ és a közösség felé – véli a politikus.
A csökkenés hátrányai
Jelentős mértékben módosulhat a Romániának járó európai uniós támogatások összege, az ország EU-n belüli súlya és akár a román törvényhozás összetétele is a tavalyi népszámlálás most nyilvánosságra került előzetes adatai nyomán. A 2,6 millió fős csökkenés nyomán jelentős uniós péntektől eshet el az ország, ezek aránya még nem ismert. Öröm ugyanakkor az ürömben, hogy 2020-ig még a 2002-es népszámlálás adatai alapján kiszámított összegre számíthat, a csökkenés csak azt követően kezdődő költségvetési időszaktól érvényes. Románia jelenleg – népessége nyomán – 14 szavazattal rendelkezik az EU Tanácsában (Németország és Franciaország szavazatszáma 29, a spanyoloké és a lengyeleké 27). Ez a rendszer 2014-től módosul a Lisszaboni szerződés alapján – amelynek értelmében akkortól már nem teljes konszenzus, hanem 55 százalékos minősített többség szükséges majd az Uniót érintő fontos döntések meghozatalához –, de a 2017-ig tartó átmeneti időszakban még nem lesz jelentős módosulás.
Ekkortól azonban ismét átszámolják a szavazati arányokat, és Románia esetében már a 2011-es népszámlálás adatait veszik figyelembe, ami várhatóan az országnak járó szavazatszámok csökkenését vonja majd maga után. Csökken az európai parlamenti képviselők száma is, a jelenlegi 35 helyett várhatóan 31-32 honatyát küldhet Románia az uniós törvényhozásba. De a több mint két és félmillió fős csökkenés nem csupán az uniós parlamentet érinti. Mivel a hatályos szabályozás szerint a román törvényhozásban egy képviselő 70 ezer, egy szenátor pedig 160 ezer polgárt képvisel, az eredmények nyomán itt is csökkentésre lenne szükség. Jelenleg 332 képviselő, illetve 137 szenátor ül a bukaresti törvényhozásban, ugyanakkor – ha fenntartjuk a jelenlegi képviseleti elvet – akkor a Ziare.com számításai szerint a képviselők létszámának 272, a szenátoroké pedig 119 főre kellene csökkennie. Robereta Anastase, a képviselőház elnöke ugyanakkor még csütörtökön úgy nyilatkozott: a Demokrata-Liberális Párt továbbra is 300 fős, egykamarás parlamentet szeretne, ezért ennek fényében kíván a választókerületek átrajzolásáról tárgyalni.
A szakember szerint a szórványban van nagyobb gond
„A Székelyföldön és a Partium északi részén viszonylag kedvezőek magyar szempontból a 2011-es romániai népszámlálás most nyilvánosságra hozott adatai, Közép- és Dél-Erdélyben ugyanakkor kedvezőtlenek” – fejtette ki az MTI megkeresésére Kapitány Balázs, a magyar Központi Statisztikai Hivatal (KSH) Népességtudományi Kutatóintézetének tudományos titkára. Mint részletezte, összehasonlítva a 2002-es népszámlálási adatokat a 2011-es eredményekkel, Hargita és Kovászna megyében a magyarok számaránya stabil, miközben a románok száma jelentősen csökkent, a magukat cigány nemzetiségűnek vallók száma enyhén nőtt.
Az Észak-Partiumban Bihar, Szatmár és Szilágy megyékről is elmondható, hogy „nincs gond” a romániai magyarság szempontjából. Összességében a magyarság aránya minimálisan csökkent ebben a régióban, miközben a románságé jelentős csökkenést mutat, a cigányoké pedig jelentősen nőtt. A székelyföldi megyékben a cigányok többsége nemcsak magyar anyanyelvűnek, hanem magyar nemzetiségűnek is vallotta magát, míg az Észak-Partiumban a magyar nyelvű cigányság nagyrészt magyar anyanyelvűnek, de cigány nemzetiségűnek tartja magát – tette hozzá a demográfus, emlékeztetve arra, hogy ebben a két régióban él az erdélyi magyarok nagyjából fele. Egészen más képet mutat Közép- és Dél-Erdély, ahol kedvezőtlenek vagy nagyon kedvezőtlenek az adatok. Közép-Erdélyben, Maros, Kolozs és Fehér megye többségében románok lakta városaiban, településein általában gyors az asszimiláció.
Ez tapasztalható Kolozsváron is, annak ellenére, hogy a város magyar kulturális és oktatási központnak számít. Dél-Erdélyben még rosszabb a helyzet. Ott a városokban a két népszámlálás között eltelt kilenc év alatt jelentős mértékben, 30-35 százalékkal is csökkent a magyarok száma. Kapitány Balázs felhívta a figyelmet arra: egész Dél-Erdélyre jellemző, hogy magyar szempontból „nincs utánpótlás” a vegyes, magyar–román házasságok nagy aránya miatt. Emellett az elvándorlás is jelentős ebből a régióból.
Krónika (Kolozsvár)

Hamis Tőkés-levelet tett közzé Markó Attila államtitkár
Tőkés László nevében aláírt, hamisítványnak bizonyult levelet tett közzé tegnap a Facebook közösségi oldalon Markó Attila államtitkár, az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának RMDSZ-es vezetője. Az Európai Parlament fejlécével ellátott, Kelemen Hunor RMDSZ-elnöknek címzett levélben Tőkés olyan kiemelkedő eredménynek nevezi a Sapientia EMTE akkreditálását, amely a közösségünk megmaradása és szellemi fejlődése szempontjából hosszú távú garanciát jelent.
„A mai napon félre kell tegyük a nézeteltéréseinket és ünnepelnünk kell. Ezúton engedje meg, hogy gratuláljak Önnek, valamint a Romániai Magyar Demokrata Szövetség azon politikusainak, akik ebben a munkában részt vettek. Amennyiben a nemzetpolitika szempontjából kiemelten fontos további célok elérésében segíthetünk Önnek, kérem, jelezzék” – szerepel a Tőkés aláírásával ellátott, „baráti tisztelettel” ajánlott tegnapi keltezésű szövegben. Demeter Szilárd, az EP-képviselő sajtófőnöke azonban lapunk megkeresésére hamisítványnak és diverziónak nevezte a levelet, cáfolva, hogy azt Tőkés írta volna. „Az RMDSZ ezek szerint már ott tart, hogy nem csupán a pénzét költi el a romániai magyar adófizetőknek, hanem hálával telt leveleket is ír magának mások nevében” – kommentálta az ügyet Demeter Szilárd.
Krónika (Kolozsvár)

Kifogásolja cikkünket Markó Attila
Félretájékoztatásnak tartja azt a tegnapi lapszámunkban megjelent cikket Markó Attila államtitkár, az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának RMDSZ-es vezetője, amelyben arról írtunk: olyan, Tőkés László nevében írt levelet osztott meg a Facebook közösségi portálon, amelyben az áll, hogy Tőkés gratulál Kelemen Hunor RMDSZ-elnöknek, valamint a szövetségnek a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem akkreditálása kapcsán kifejtett tevékenységük miatt, és amelyről kiderült, hogy hamisítvány.
Markó különösen a cikk címét – Hamis Tőkés-levelet tett közzé Markó Attila államtitkár – kifogásolja. „Én nem tettem közzé semmit, hanem egy ma már vissza nem kereshető felhasználó közölt egy Moro Péter nevű felhasználó által készített fotót az „Üzenőfalra feltöltött képek” kategóriában (ennek technikai lehetőségét nem tudom megítélni, mert nem értek hozzá). Én nem szórtam világgá, hanem pusztán annyit tettem, hogy megmutattam Demeter Szilárdnak (Tőkés László EP-irodavezetőjének – szerk. megj.), hisz előtte egy ideje épp azon vitatkoztunk teljesen civilizált hangnemben, hogy az akkreditáció ebben a fázisban tényleg RMDSZ-siker, nem hal bele senki, ha megköszönné... Amikor rájöttünk, hogy nem valódi, mindketten leszálltunk a témáról” – nyilatkozta Markó.
A közösségi portál működési mechanizmusa olyan, hogy amennyiben valaki nem tiltja le ezt a lehetőséget, ismerősei láthatják, mit oszt meg vagy mit ajánl többi ismerőse figyelmébe.
Krónika (Kolozsvár)

Tőkés László: vigyék dűlőre az átvilágítási kérdést!
Vigyék dűlőre Magyarországon is az átvilágítási kérdést, megfelelő módon és megfelelő hangsúlyokkal, a megújuló társadalom érdekében – hangsúlyozta Tőkés László korábbi Királyhágó-melléki református püspök, európai parlamenti képviselő pénteken Budapesten, a Terror Háza Múzeumban könyvbemutatón.
Tőkés László emlékeztetett arra, hogy Joachim Gauckból, az egykori keletnémet lelkipásztorból, aki a titkosszolgálati múltat feltáró intézet alapító vezetője volt, államelnök lett. Kitért arra is, hogy a genfi székhelyű Reformátusok Világszövetségének két évtizedig cseh főtitkára volt, akiről – a cseh átvilágításnak köszönhetően – kiderült, hogy besúgó volt a korabeli Csehszlovákiában.
Beszédében örömének adott hangot azzal kapcsolatban, hogy Mindszenty József bíborost a napokban végérvényesen rehabilitálta a Legfőbb Ügyészség.
Utalt arra, hogy az egyik bemutatott könyv szerzője, Molnár János egyháztörténész , aki családjával 1989-ben elhagyni kényszerült Erdélyt, ahol az Ellenpontok című szamizdat folyóiratot szerkesztette, az évfolyamtársa volt.
Tőkés László szólt arról is, hogy a kommunizmussal megalkuvó magatartásra oktatták a teológiákon a leendő lelkészeket. A rendszerváltás után óriási volt a lelkészhiány, 15 év alatt sikerült csak betölteni a státuszokat a püspökségében – tette hozzá.
Demeter Szilárd író, filozófus, Tőkés László irodájának vezetője Molnár János Szigorúan ellenőrzött evangélium című kötetével kapcsolatban elmondta: azok az egyháztagok, akik emberileg gyengék voltak, vállalták, hogy jelentést készítenek az állambiztonságnak. Annak a meggyőződésének adott hangot: „nem igaz az, hogy nem volt alternatíva”, lehetett nemet mondani az ügynöki felkérésre.
Az ügynökök rossz utat választottak, amikor a diktatúra kiszolgálása mellett döntöttek, de azok is rossz úton jártak, akik elhallgatták múltjukat az elmúlt 22 évben. Közelebb vinne a megoldáshoz a múlttal való számvetés, hogy soha többé ne forduljon elő a diktatúra kiszolgálása. Aki ma „diktatúrát vizionál Magyarországon”, az relativizálja a kommunista rendszert – jegyezte meg.
Elmondása szerint Erdélyben a szembenézés a kommunista múlttal „terhes számunkra, mert kiszolgálták sokan”, és „kétszeresen fájó, hogy magyar emberek magyar embereket jelentettek fel”. A kötet érdeme, hogy nemcsak a megfigyelők-megfigyeltek párosításában szól a témáról, hanem az erdélyi tartótisztek névsorát is közzéteszi.
Beszámolt arról, hogy a belső átvilágítási folyamatot sikerült elindítani, és a tényfeltáró bizottsági munkálatok a református, evangélikus és unitárius vonalon is beindultak. és az egyházak között rendszeres a konzultáció. Azt is közölte, hogy a magyarországi Ügynökök és hitvallók című filmnek leforgatták az erdélyi vonatkozású részeit, az egyik Márton Áron püspökről, a másik Tőkés Lászlóról szól majd.
Molnár János arról beszélt, hogy korábban Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát rámutatott: nincs „semleges információ”, amelyet az ügynökök adtak tartótisztjeiknek, mert amikor a kommunikáció megtörténik, nem lehet tudni, hogy az abban rejlő információkat ki vagy kik és hogyan használják fel. A könyv igyekszik a „politikai huzavona” végét kijelölni, de „magát a kérdést nem kezeli”, ahhoz a politikumnak sokkal több szabadságot kellene adnia a kutatóknak – mondta.
Zsumbera Árpád író Szabó Gyula történész A Pápai Magyar Intézet, mint a magyar hírszerzés előretolt bástyája című könyvéről elmondta: a szerző több tízezer oldalt kutatott az állambiztonsági levéltárban és más közgyűjteményekben, és megjelenik benne, hogy a Pápai Magyar Intézet irányítását a magyar püspöki kar 1964-ben vette át. A kötet jól dokumentált, színes, olvasmányos könyv, gazdag illusztrációkkal és tanulságos életrajzokkal, és forrásértékű, mert eddig nem ismert iratokat hoz nyilvánosságra.
Szabó Gyula közölte: a Magyar Országos Levéltárban 30 ezer oldalnyi, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában 200 ezer oldalnyi iratot fénymásoltak számára, de „nem arra törekszünk, hogy ügynökvadászok legyünk”. Felhívta a figyelmet arra, hogy az egyházi levéltárak ugyanakkor nem nyíltak meg előttük.
A Pápai Magyar Intézetnél – amely a római magyar nagykövetséggel egy épületben foglalt helyet – sok kollaboráns dolgozott, „itt mindenki mindenkit lehallgatott” – mondta.
Hozzátette: kutatásai alapján a Pápai Magyar Intézet vezetői, a rektorok az állambiztonság beszervezett emberei voltak, közülük később többen püspökök lettek Magyarországon a múlt rendszerben. Véleménye szerint az ott tanulók között is fennáll a gyanú, hogy az állambiztonsági hálózat emberei voltak, mert „nem akárki kerülhetett ki Rómába”.
MTI
Erdély.ma

Temesvár szellemiségét idézték fel
Vasárnap délután a Királyhágómelléki Református Egyházkerület nagyváradi székházában mutatták be G. Mátyus Melinda Színről színre című könyvét, valamint megnyitották a Mohácsi László Árpád plakátjaiból álló kiállítást.
A Színről színre című kötetet Mészáros Ildikó temesvári irodalomtanárnő méltatta vasárnap délután az egyházkerületi székház dísztermében szép számban megjelent közönség előtt. Az eseményen jelen volt a kötet főhőse, Tőkés László egykori temesvári lelkipásztor, jelenleg EP-képviselő is. A méltató elmondta, hogy ez a kötet az igazak könyve, amelynek már a borítója is beszél a könyv üzenetéről. A borítón ugyanis egy templombelső látható, és egy templombelső ugyanazt szolgálja mint a jó irodalom: hozzásegít ahhoz, hogy belső szabadságunkat felépíthessük, ugyanakkor önismeretünket is szolgálja. A 2011-ben megjelent kötet huszonegy év távlatából világít rá a forradalomhoz vezető temesvári eseményekre. Egy egy posztmodern könyv, szögezte le a méltató, melyben a vendégszövegek, a dokumentumok és az alapszöveg egyenrangúak, és amelyben a fikció és valóság nagyon közel kerül egymáshoz. A könyvben a legtöbb vendégszöveg Kafkától származik, ami nem véletlen, hiszen ugyanúgy, ahogy a német nyelvű zsidó író többszörösen kisebbségi sorsban élt Prágában, ugyanilyen többszörösen kisebbségi sorsot él meg a temesvári református gyülekezet is. A könyv ugyanakkor annak példázata is, hogyan jutottunk el a forradalom csodájához. Ez a könyv a kegyelem, a hit példázata, ugyanakkor Biblia erejéről is szól. Tőkés László temesvári szerepéről szólva Mészáros Ildikó elmondta: „Tőkés László semmi mást nem tett, mint hogy törvénytiszteletről tett tanúbizonyságot egy törvénytelen világban. Ő azokban a mostoha időkben a törvénytiszteletre és a gondolatszabadságra figyelmeztetett, és ebből fakadt a forradalom csodája.” – majd pedig hozzátette: „Azok a temesváriak, akik kitartottak lelkipásztoruk mellett, példát adtak arról, hogy aki rabszolga volt, lehet szabad ember. Ezt a példázatot mi, akik átéltük a csodát, nem véletlenül kaptuk, ezért a mi felelősségünk a példázatot tovább vinni.” A méltató annak a gondolatnak a kiemelésével zárta beszédét, miszerint a kommunista diktatúra megdöntése olyan példázat és csoda, ami évszázadokra meghatározza a magyar történelmet.
Kiállítás és köszöntés
Méltatta a kötetet az azt megjelentető Kriterion könyvkiadó vezetője H. Szabó Gyula is, majd maga a szerző, G. Mátyus Melinda temesvári lelkipásztor szólt az egybegyűltekhez: beszélt a könyv megszületésének indítékairól és körülményeiről. Elmondta, hogy a rendszerváltás után évről évre kopott a temesvári események fénye, mígnem a történet szinte teljesen megkopott. Ezért érezte szükségét annak, hogy újra elmondja új eszközökkel, új szavakkal a temesvári események történetét. Annál is inkább szükségesnek tartotta ezt, mert elmondása szerint ma már a temesvári fiatalok többsége sem tudja, honnan indult az 1989-es romániai forradalom. Ezt követően Demeter Szilárd, Tőkés László Központi Irodájának vezetője méltatta Mohácsi László Árpád grafikus által készített plakátokat, melyeket az egyházkerületi székhely emeleti előcsarnokában állítottak ki. A plakátok Tőkés László európai parlamenti tevékenységének beharangozására készültek, és bár, mint Demeter Szilárd fogalmazott, a plakátkészítés olyan műfaj, amelyben az elkészült mű el kell felejtse önmagát azért, hogy valami másról szóljon, mégis, Mohácsi László Árpád mindig művészként áll hozzá egy-egy megjelenítendő problémához, és ez a művészi igényessége visszatükröződik az általa készített plakátokon is. A művész méltatása után, az esemény zárásaképpen a jelenlevők köszöntötték a hatvanadik születésnapját ünneplő Tőkés Lászlót, akinek ajándékot is átnyújtottak.
Pap István. erdon.ro

EMNP: országos jelöltlisták, új kampányfőnök
Tizenkét megyében 2043 helyi tanácsos-, 80 polgármester-, 281 megyei tanácsos- és 5 megyei tanácselnökjelöltet indít az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) – ismertette a tegnapi kolozsvári sajtótájékoztatón a helyhatósági választások jelöltlistáinak országos összegzését Sándor Eszter, az EMNP kampányszóvivő-helyettese. Öt megyében 80 helyi tanácsos- és 3 polgármesterjelöltet közösen állít versenybe az EMNP és választási koalíciós partnere, a Magyar Polgári Párt (MPP). Kolozs megyében a két politikai alakulat 45 megyei tanácsos- és egy megyei tanácselnökjelölttel jelentkezik a június 10-i megmérettetésen.
Az EMNP támogatja továbbá a Kovászna megyei Nagybacon és Bereck, valamint Marosvásárhely független polgármesterjelöltjeit – jelentette be Sándor Eszter. – A párt több településen (például Gyergyószentmiklóson, Sepsiszentgyörgyön) az MPP vagy az RMDSZ polgármesterjelöltjét ítéli a tisztségre legalkalmasabbnak – tette hozzá Gergely Balázs, az EMNP országos alelnöke.
A politikus a tavaly szeptemberben bejegyzett EMNP eddigi tevékenységét összegezve elmondta: komoly teljesítménynek tekinthető a számos helyi, megyei szervezet létrehozása, választási jelöltállítása. A közösség visszaigazolása értelmében jó döntés volt az új politikai alakulat létrehozása – tette hozzá. Gergely Balázs továbbá bejelentette: miután az RMDSZ-szel való választási együttműködést célzó tárgyalások, lobbizások eredménytelensége folytán véglegessé vált, hogy versenybe lép az EMNP és az MPP közös jelöltjeként Kolozsvár polgármesteri székéért, és vezeti helyi tanácsosi listáját, országos kampányfőnöki kötelezettségei alól való felmentését kérte pártja elnökségétől. Mint mondta, arra megfontolásra alapozott, hogy nem lehet mindkét feladatot teljes hatékonysággal ellátni. Az EMNP új kampányfőnökévé Demeter Szilárdot, Tőkés László európai parlamenti képviselő irodavezetőjét nevezték ki, akinek Gergely Balázs határidőnaplója jelképes átadásával kívánt sikeres munkát.
Az új kampányfőnök kiemelte: az EMNP csak nyerhet a választások nyomán, hiszen egy tanácsos bejuttatása is száz százalékos eredménynek minősül, abból kiindulva, hogy még nincs képviseletük az önkormányzatokban. Megállapítása szerint rengeteg „tiszta arcú”, a nagypolitika világa iránt kevésbé érdeklődő fiatal indul az EMNP színeiben a helyhatósági választásokon, akik közösségük érdekében tevékenykednének. Hozzátette, a nyerési esélyek elég nagyok, a politikai alakulatnak a lehető legjobb eredmény elérésére, jelöltjeinek a következő négy éven át példamutató munka végzésére kell törekedniük. Úgy vélte, a sikeres kampány receptje adott, hiszen a stáb lelkes, óriási munkabírású fiatalokból áll. Mint mondta, elegáns versenyt kért a helyi kampánystáboktól és jelöltektől annak tudatában, hogy a mostani versenytársak a választások után munkatársakká válnak. – Reményeink szerint nem fajul testvérháborúvá a kampány, hiszen mindhárom párt érdeke, hogy minél hatékonyabb képviselőket juttasson az önkormányzatokba, amelyeket erősíteni kell abból kiindulva, hogy az RMDSZ várhatóan ellenzékben politizál majd Bukarestben – hangsúlyozta Demeter Szilárd.
Mint ismeretes, Victor Ponta megbízott miniszterelnök kijelentette, hogy kabinetje hivatalba lépését követően érvényteleníti a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE) magyar és angol tannyelvű karok létrehozását előíró kormányhatározatot – emlékezetett a sajtótájékoztatón Sándor Krisztina, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) ügyvezető elnöke. Hangsúlyozta: a civil szervezet és az EMNP szolidaritást vállal a MOGYE magyar tanáraival, diákjaival, és ha szükséges, készen áll polgári engedetlenségi akciókkal tiltakozni az említett határozat semmissé tétele ellen. Mint mondta, bíznak abban, hogy az RMDSZ minden lehetőséget áttekintett, hogy cáfolhatatlan érvekkel védhesse meg az Ungureanu-kormány által hatályba helyezett döntést.
ZAY ÉVA. Szabadság (Kolozsvár)

Pert indít Tőkés László a róla írt botránykönyv szerzője és kiadója ellen
Tőkés László bepereli Andrassew Ivánt, a Népszava című magyarországi napilap publicistáját, aki Ne vígy minket a kísértésbe címmel „botránykönyvet” írt az EP-képviselőről. Tőkés pert indít a könyvet kiadó Noran Libro, valamint a kötet névtelen romániai terjesztői ellen is.
Tőkés László sajtóirodájának pénteki közleménye szerint az EP-képviselő Futó Barnabás ügyvédi irodájának adott megbízást „az inkriminált könyv megjelenésével kapcsolatos közvádas és magánvádas büntetőeljárások, valamint személyi jogi polgári eljárás megindítására Andrassew Iván és a könyv kiadója ellen”.
A nemrég megjelent kötet szerzője, Andrassew Iván azt írja blogján: „hazafias kötelessége” volt megírni a könyvet Tőkés Lászlóról.
Demeter Szilárd, Tőkés irodavezetője a Krónikának elmondta: Tőkéssel pénteken, Zilahon fiatalok próbálták dedikáltatni a könyvet, „egyértelműen provokációs célzattal”.
Demeter szerint a kötetet „kampánycélzattal, egy lejárató hadjárat részeként” Romániában is terjesztik.
„Nagyon érdekesnek találjuk, hogy RMDSZ-es berkekben mennyire népszerű a könyv, romániai terjesztés nélkül már gyakorlatilag mindenki olvasta, sőt, a végekre is eljutott. Kampányeszköznek kicsit gyomorforgatónak tartjuk, de reméljük, büntetőjogi felelősségük tudatában teszik azt, amit tesznek. És nagyon reméljük, hogy nem közpénzből finanszírozzák” – nyilatkozta az irodavezető.
Az irodavezető szerint a Királyhágómelléki Református Egyházkerület – amelynek Tőkés hosszú ideig püspöke volt – lelkészei is megkapták postai úton, ismeretlen feladótól Andrassew könyvét. Az ismeretlen küldők összesen több száz példányt küldtek szét Romániában.
Demeter Szilárd azt mondta a Krónikának: feljelentést tesznek Romániában is ismeretlen tettes ellen a könyv terjesztése miatt.
„Meggyőződésen, hogy ki fog derülni, ki finanszírozta a kötet kiadását, és romániai terjesztését. Nemsokára pontosan tudni fogjuk, ki áll a lejárató kampány mögött” – fogalmazott Tőkés László irodavezetője. Krónika (Kolozsvár)

Újabb ocsmány könyv jelent meg Tőkés Lászlóról
Andrassew Iván, a Népszava magyarországi balliberális napilap publicistája Ne vígy minket a kísértésbe címmel a magánéletét kiteregető „botránykönyvet” írt Tőkés Lászlóról, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökéről, európai parlamenti képviselőről, az RMDSZ volt tiszteletbeli elnökéről, a Királyhágómelléki Református Egyházkerületben közel két évtizeden át püspökként szolgáló lelkipásztorról, a temesvári forradalom hőséről. Tőkés pert indít a könyvet kiadó budapesti Noran Libro, valamint a kötet névtelen romániai terjesztői ellen is.
Sajtóirodájának pénteki közleménye szerint az EP-képviselő Futó Barnabás ügyvédi irodájának adott megbízást „az inkriminált könyv megjelenésével kapcsolatos közvádas és magánvádas büntetőeljárások, valamint személyi jogi polgári eljárás megindítására Andrassew Iván és a könyv kiadója ellen”. A nemrég megjelent kötet szerzője azt írja blogján: „hazafias kötelessége” volt megírni a könyvet Tőkés Lászlóról. Ugyanakkor a Hír24 című magyarországi hírportálnak elismerte, hogy ő maga semmit nem derített ki, semmit sem tárt fel és senkit semmiről nem kérdezett meg, csupán a hozzá eljuttatott „dokumentumokat” és mindenféle „anyagokat” gyűjtötte egybe könyvében. Ezek nagy része Tőkés Lászlóné Joó Edittől, illetve egyházi és politikai körökből származik. Továbbá azt is elismerte, hogy a mű nem egyéb „szimpla karaktergyilkosságnál”. Amúgy nem előzménytelen, hiszen 2010-ben már Romániában is megjelent egy, Tőkést lejáratni próbáló magyar nyelvű kötet, az RMDSZ publicistájaként ismert Kuszálik Péter tollából, A forradalom szikrája címmel.
Demeter Szilárd, Tőkés irodavezetője elmondta: a volt püspökkel pénteken, Zilahon fiatalok próbálták dedikáltatni a könyvet, „egyértelműen provokációs célzattal”. Demeter szerint a kötetet „kampánycélzattal, egy lejárató hadjárat részeként” Romániában is terjesztik. „Nagyon érdekesnek találjuk, hogy RMDSZ-es berkekben mennyire népszerű a könyv, romániai terjesztés nélkül már gyakorlatilag mindenki olvasta, sőt, a végekre is eljutott. Kampányeszközként kicsit gyomorforgatónak tartjuk, de reméljük, büntetőjogi felelősségük tudatában teszik azt, amit tesznek. És nagyon reméljük, hogy nem közpénzből finanszírozzák” – nyilatkozta az irodavezető.
Demeter szerint a Királyhágómelléki Református Egyházkerület lelkészei is megkapták postai úton, ismeretlen feladótól Andrassew gyalázatos irományát. Az ismeretlen küldők több száz példányt szórtak szét Romániában. „Meggyőződésen, hogy ki fog derülni, ki finanszírozta a kötet kiadását és romániai terjesztését. Nemsokára pontosan tudni fogjuk, ki áll a lejárató kampány mögött” – fogalmazott Tőkés László irodavezetője, jogi eljárást ígérve a honi terjesztőkkel szemben is. Székelyhon.ro