Gyimesbükköt negyven éve csatolták Bákó megyéhez, az erőszakos beolvasztás céljából. 1963-ban egyik napról a másikra a község iskoláiban át kellett térni a magyarról a román nyelvre. Az osztálytermekben kiírták, hogy a szünetben sem szabad magyarul beszélni, a román tanárok a magyar beszédért pofonokat osztogattak. 1974-ben, amikor ez szinte lehetetlennek látszott, Dani Gergely plébános új templomot építtetett. Dani Gergely a sok meghurcolás következtében az oltár előtt esett össze és halt meg. Utóda, Vass Vincze plébános tovább vitte az ügyet. Gyimesbükknek 5600 lakosa van, tájegységileg a Gyimesekhez, Gyimesalsólokhoz, Gyimesközéplokhoz tartozik. Gyimesbükk a következő falvakat foglalja magába: Gyimes, Bükk, Bálványos, Rakottyás, Tarhavas, s még néhány kisebb patakvölgy. Nemzetiségi megoszlása: 70 százalék magyar, 30 százalék román. 1989 után Deáky András igazgatóval az élen a község lakói kérték a magyar oktatás visszaállítását a község hét iskolájában, ez három iskolában megvalósult. Ugyancsak kérték, hogy Gyimesbükk visszakerülhessen Hargita megyéhez. Erre heves sajtókampány indult ellenük a Desteptarea című megyei lapban. Deákyt rendszeresen támadja a helyi román sajtó. /Máthé Éva: Végvárak - és légvárak. Egy magyar szó - öt lej büntetés. = Valóság (Bukarest), márc. 8./

"Deáky András Gyimesbükk RMDSZ elnöke cáfolta Adrian Paunescu szélsőséges, fasiszta lapjában, a Vremea-ban márc. 4-én megjelent Vasárnap Gyimesen /Bákó megyében/ kitört az RMDSZ és Magyarország háborúja Románia ellen című cikkét. Pontról pontra cáfolta a lap állításait, nem igaz, hogy aláírásokat gyűjtött a független "Székely-Magyarország" létrehozása érdekében. A cikk célja az uszítás volt. /Deáky András Gyimesbükk község RMDSZ elnöke: Nincs háború a Gyímesekben. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 9./"

December végén osztották ki a csíkszeredai Julianus Alapítvány hagyományos évi díjait. Az alapítvány a szórványmagyarság megerősítését tekinti legfontosabb feladatának. Az idei kitüntetettek: Deáky András gyimesbükki tanár, Sebestyén Ottó zernyesti katolikus plébános, aki segítette a különböző oktatási formák létrehozását, Kövesdi Kiss Ferenc marosvásárhelyi nyugdíjas tanár, aki fáradhatatlanul járta a nyárádmenti falvakat, négy évtized alatt közel félszáz falumonográfiát készített, Balogh Júlia, a Duna TV szerkesztője és Beke György író, aki betegsége miatt nem tudott Budapestről Csíkszeredára utazni. Beder Tibor, az alapítvány elnöke elmondta, hogy életműveket jutalmaznak. Csoóri Sándor, a Magyarok Világszövetségének elnöke magánszemélyként vett részt a díjak kiosztásánál, beszédében kiemelte, hogy az anyaországi magyarságnak nemzeti érdekei érvényesítésénél jobban össze kellene tartania. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 4./

"Kisebbség a kisebbségben: szórványsors, írta Beke György. A Mezőségen, Fogaras, Nagyszeben, Déva, Gyulafehérvár környékén magyar csonkafalvak százai vannak. Az író példának a mezőségi Somkeréket hozta. Temploma műemlék. Első formájában 1227-1233 között épült. 1661-ben tiszta magyar település volt. Az 1721 után ismétlődő tatár betörések áldozatait az akkor már állandósult román betelepülések pótolták. Még igen sokáig a felerésznyi magyarság a somkeréki gazdasági és művelődési élet meghatározó tényezője. 1790-ben magyar iskola létesült. Trianon után a román főhatalom elkobozta a helyi iskolát. Somkerék magyarságának ekkor még mindig volt annyi ereje, hogy önálló református magyar iskolát emelt gyermekeinek. Somkerék lakossága az 1992-es népszámlálás szerint 1043 fő volt. Ebből 738 román, 264 magyar, 27 cigány, 12 ukrán, 1 szerb és 1 "más nemzetiségű". 1945 után évtizedekig fennállott a népiskola, kisebb magyar tagozattal. Aztán az is megszűnt. Ez az egész Mezőségre jellemző állapot. Somkeréken a helyi református lelkészt a felbőszített falusiak el akarták űzni, mert magyar óvodát merészelt létesíteni! "Trianon maga tűzte napirendre az anyaország felelősségét a magyar szórványokért. Erdélyben, a Felvidéken, Kárpátalján, a Délvidéken, mindenütt a szórványok jellemzik a magyar kisebbséget." jegyezte meg Beke György. Az utóbbi esztendőkben az anyaország igyekszik támaszává lenni a kisebbségi magyarságnak, ezeken belül a szórványoknak. Az erdélyi szórványokkal való foglalkozást a Csíkszeredában alakult Julianus Alapítvány akarja felvállalni, élén Beder Tibor, Hargita megye főtanfelügyelőjével. Beder gyalogszerrel jutott el az egyik nyári vakációján - Anatólia déli szegélyére, hogy ott egy négyszázötven esztendős "magyar falut", Madzsarköjbét meglátogassa. Az ott lakók nem tudnak már magyarul, de az egykor elhurcoltak leszármazottai őrzik magyar eredetük tudatát. Beder Tibort főtanfelügyelő visszaállította a magyar iskolákat - ami Marosvásárhelyen nem sikerült -, a minisztérium örökös rosszallása dacára, de eddig még leváltani nem sikerült. Jó küzdőtársa a Julianus Alapítvány vezetésében Gergely István csíksomlyói plébános. Melléjük sorakozott fel Hargita megye igen sok felelősséget érző értelmisége. A Julianus Alapítvány minden második esztendőben Csíkszeredában megrendezi a Lármafa-találkozókat. Szórványokból csapatostól jönnek "magányos magyarok", akiket székely családok látnak vendégül. Esztendőnként száz erdélyi magyar gyermeket "utaztatnak" Magyarországra. Gyermektalálkozókat rendeznek, ezeket Fodor Sándor kitűnő erdélyi író Csipike nevű mesehőséről nevezték el. - Majdnem minden tájnak van olyan magyar emléke, amely az öntudat forrása lehetne. Elsőnek egy Beszterce-Naszód megyei kicsi faluban, Vicén szobrot állítottak (Bodó Levente alkotását) II. Rákóczi Ferenc fejedelemnek. A Julianus Alapítvány évente díjat oszt ki. 1995-ben két "iskolaalapító" is részesült a kitüntetésben. Sebestyén Ottó zernyesti katolikus plébános magyar iskolát állított fel újra a Brassó megyei kicsiny magyar szórványban. Deáky András az 1950-ben Bákó megyéhez csatolt Gyimesbükkön három évtizede harcol a magyar iskoláért. Díjat kapott a mezőségi szórványok krónikása, Kövesdi Kis Ferenc nyugalmazott marosvásárhelyi tanár. /Beke György: Julianus a szórványokban. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 27./"

A Romániai Magyar Kereszténydemokrata Párt legutóbbi országos választmányi ülésének határozata értelmében megpróbál eleget tenni az új párttörvény követelményeinek /összesen 10 ezer tag, de 15 megyében legkevesebb 300 tag/, ennek megfelelően Gyimesbükkön Nagy Benedek képviselő, az RMKDP vezetőségi tagja és Deáky András helyi tanár előadást tartottak. Mindkét alkalommal sokan beléptek a pártba. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 30./

Deáky Andrásnak, az RMDSZ gyimesbükki /Bákó megye/ szervezete elnökének meghívására Ráduly Róbert Hargita megyei és Tamás Sándor háromszéki képviselő jan. 8-án látogatást tett e magyar többségű településen, ahol megbeszélést folytattak a község polgármesterével és alpolgármesterével, majd falugyűlésen vettek részt. A találkozón megjelent másfélszáz érdeklődőt a 18. számú Földtörvény módosítása után kialakult helyzet, az ezzel kapcsolatos teendők tisztázása érdekelte. Mint kiderült, a törvénymódosítás következtében a községben kizárólag erdőterületek visszaigénylésére kerül sor. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), jan. 9. - 1185. sz./

Bár huszonöt településen vannak tagjai a Moldvai Csángó-magyarok Szövetségének, alig fél tucat faluból érkeztek résztvevők aug. 29-én, vasárnap Bákóban tartott szövetségi közgyűlésre, ami így nem lett több választmányi gyűlésnél. A jelenlévők többsége szervezeti tisztségviselő vagy a szövetség helyi közösségeinek vezetője. Sokadszor és mindig ugyanazok az arcok, ugyanazok a lelkes, de időnként elcsüggedő, sértődékeny, fáradt emberek, többségükben túl az ötvenen vagy annak határán. Az a néhány fiatal, aki tenne, tervezgetne a szervezet körül és annak életében, még bátortalan, nincs meg a kellő képzettsége. A frissen megválasztott szövetségi elnök, a klézsei Csicsó Antal jellemezte úgy a csángóüggyel törődők táborát, hogy abban helye van (lenne) a szívvel, valamint az ésszel közelítőknek is, a tapasztalt, idősebb és lelkes fiatal nemzedéknek is, csakhogy a kerék előre forogjon. Idén február óta nem találkoztak ügyeik megbeszélése végett a klézsei, pusztinai, lészpedi közösségi szervezők - csak ebben a három faluban van helyi szervezete a szövetségnek, máshol elszórtan jegyeznek összesen 180 tagot -, akiknek munkájában igen fontos mozgatóerő a gyimesfelsőloki iskolapélda, személyesen Deáky András igazgató állandó jelenléte a csángószövetség találkozóin. Moldvában egyedül Klézsén indult kezdeményezés az anyanyelv oktatására, de mindeddig eredmény nélkül. A gyűlésen Sánta Attila Kötő József államtitkár tanácsosaként képviselte az oktatási minisztérium kisebbségi oktatásért felelő osztályát, aki az ügyben azt nyilatkozta, csak abban az esetben tud a tárca és annak kisebbségi osztálya tenni a klézseiekért, ha a kérvényezők betartanak minden törvényes lépést, határidőt, és egyik beadványtól a másikig nem csökken a felére, utóbb negyedére az igénylők száma. Duma András, a klézsei magyar oktatás ügyintézője nem értett egyet azzal, hogy a szülőket lehetne vádolni a szabályos eljárás be nem tartásáért. - Ne kérje tőlem számon senki - szögezi le Duma András -, hogy meggyőzzem a szülőket arról, annyi megfélemlítés után ötödször és hatodszor is nyújtsák be kéréseiket, hol ez, hol az hiányzik a kérésekből, vagy éppen nem iktatják azokat, és nyomtalanul eltűnnek. Nem sikerült pontos és tiszta képet kapni arról, mi történt a hazai kezdeményezésekkel, a csíkszeredai és más erdélyi városokban indított, de mára már megbukott csángóoktatással, kik foglalkoznak a moldvai magyarok számára anyaországi egyetemeken, főiskolákon felajánlott helyek elfogadásával, arra sem kaptak választ, hogy igaz-e az a közgyűlésen elhangzott állítás, miszerint az RMDSZ nem támogatja a csángó diákok Magyarországon való tanulását, mert eddigi tapasztalat szerint igen nagy a lemorzsolódás, így azt javasolja, inkább tanuljanak itthon, hazai egyetemeken. A gyűlésre a meghívásnak egyetlen RMDSZ-tisztségviselő sem tett eleget. Csicsó Antal keserűen jegyezte meg, az RMDSZ csúcsvezetése 1995-től nem képviseltette magát a csángószövetség közgyűlésein. Nyisztor Tinka felvetette, szükség lenne egy saját erőből megszervezett népszámlálásra. Gabriel Andreescu, a Helsinki Bizottság tagja támogatásával nyújtottak már be erre vonatkozó pályázatot, amit elutasítottak, pénz nélkül pedig még néhány falura méretezett mintán sem lehet ekkora munkát elvégezni. - Közel 100 olyan szervezetről tudnak, melyek foglalkoznak csángóüggyel, de közülük csak nyolccal van kapcsolatuk, a többivel éles versenyben vannak a pénzekért. A pénzügyi beszámolóban elhangzott, a szövetség egyetlen állandó támogatója az RMDSZ, irodafenntartásra 150 dollárnak megfelelő összeget és két igen alacsony fizetést utal át a csángószervezetnek. Havonta legkevesebb 1,5 millió lejjel rúgnak többre a folyó költségek, ez csak növeli a 22 millió lejnyi adósságot. A jelenlegi vezetés a három évvel ezelőtti elnökséget hibáztatja azért, mert nem volt naprakész könyvelés, kilenc évre visszamenőleg kellett elkészíteni az elszámolást, ami több mint ezer dollárba és közel ötmillió lejbe került. A szövetség eredménynek tartja, hogy a Bákóba költözött székház rendelkezik számítógéppel, telefonnal, faxszal, naponta bárhonnan hívható, információ kérhető vagy továbbítható. A tagok közül többen nehezményezték, hogy a szövetség kapcsolatot tart az egész világgal, csak éppen a környező falvakbeli csángósággal nincs állandó kapcsolatban. A tagdíj kérdésében annyit döntöttek, pénz hiányában egyelőre csak ideiglenes igazolványokat készítenek, azzal keresik fel a tagokat. A Moldvai Csángó-magyarok Szövetsége az önrendelkezés megvalósítását programjának tartja, miként azt is, hogy a magyar kormánnyal és a Magyarok Világszövetségével való kapcsolatban a moldvai csángó-magyarok törvényes képviseletére tart igényt. Ezt az újonnan megválasztott elnökség (Csicsó Antal elnök, Róka Szilvia ügyvezető elnök, az oktatási, művelődési, gazdasági, szociális és pénzügyi felelősök) is magáévá teszi. A szövetség legfontosabb idei tevékenységi tervei közé sorolta három területi RMDSZ-szervezet megalakítását Bákó, Suceava és Karácsonkő (Piatra Neamþ) központtal, valamint a csángószövetségnek mint RMDSZ-platformnak a besorolását. A közgyűlés tiszteletbeli szövetségi elnököt is választott Nyisztor Tinka személyében, aki mintegy a szervezet utazó nagyköveteként képviselheti a moldvai csángó-magyarok ügyét, elsősorban oktatási ügyekben. /Fekete Réka: Moldvai Csángó-magyarok bákói találkozója. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 31./

Messze földön ismert a Gyimesbükkön tevékenykedő Deáky András tanár nemzetnapszámosi munkája. Regényt lehetne írni az 1990 óta tanárként és helyi tanácsosként kifejtett munkájáról. Magyar iskolát létesíteni Moldvában, s ezt komolyan felszerelni. Meggyőzni a helyi tanácsot arról, hogy érdemes csatlakozniuk a velük szomszédos Hargita megyei települések által létrehozott Pogány Havas Kisrégióhoz. Ez részben jóvátette azt a történelmi igazságtalanságot, hogy ezt a települést adminisztratív úton, önkényesen elszakították Erdélytől, Bákó megyéhez csatolva. Meggyőzni az embereket a faluturizmusról... Deáky András most élő falumúzeumról álmodik. /Guther M. Ilona: Gond csak egy van: nem élünk 300 évet. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 26./

Jún. 2-án tartották az I. Csángó Oktatási Konferenciát Csíkszeredában, az Apáczai Csere János Pedagógusok Házának előadótermében. Deáky András gyimesfelsőloki iskolaigazgató emlékeztetett, hogy a moldvai csángó falvakban a szülők kérése ellenére sem tanulhatnak magyarul a gyermekek. Csicsó Antal, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének elnöke kijelentette, hogy a jelenlevők felelősek a magyar nemzet ezen darabjáért, mert az összmagyarságnak is érdeke a csángómagyarok integrálódása. Csicsó Antal statisztikai adatokkal ismertette az általános-, közép és felsőfokú iskolákat magyar nyelven elvégzett csángó gyerekek számát, kiemelve ennek fontosságát. Felmérések alapján 50-60 000 megmenthető csángó lélekkel kell számolni - mondta dr. Kötő József államtitkár, a közoktatásügyi minisztérium képviselője. Sajnos nagyon sok településen csak meghatározott számú anyanyelvi órákra vagy vasárnapi oktatásra van lehetőség. Nem elég csak az anyanyelv ismerete, a nemzettudat formálására is szükség van - hangsúlyozta dr. Kötő József. Az előadók között volt dr. Szilágyi Pál, Tánczos Vilmos, mindketten a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem tanárai, Borbáth Erzsébet csíkszeredai tanárnő, Berszán Lajos gyimesfelsőloki katolikus esperes, Szalay Gyula, a Magyar Nyelvi Intézet képviseletében, Mesterházy Szilvia, Ríz Ádám, mindketten a budapesti Határon Túli Magyarok Hivatalának munkatársai. Délután Merre, hogyan tovább címmel kerekasztal beszélgetésre került sor a gyimesfelsőloki Árpád-házi Szent Erzsébet Gimnáziumban. /(Hátsekné Kovács Kinga): Hogyan tovább, csángó oktatás? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 5./ A magyar oktatási intézmények létrehozása, a már beindult oktatási formák megtartása a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének (MCSSZ) legfontosabb célja - jelentette ki Csicsó Antal, a szervezet elnöke. Dr. Kötő József, a Román Oktatási Minisztérium államtitkára a magyar nyelvnek a csángóföldi iskolákban való oktatásának törvényes kereteit vázolta. Dr. Szilágyi Pál professzor a felsőfokú oktatásban való részvétel lehetőségeiről beszélt. Előadást tartott továbbá a BBTE két, a csángó-kérdés szakavatott oktatója, Tánczos Vilmos és Pozsony Ferenc. Tapasztalatokról számoltak be Borbáth Erzsébet csíkszeredai ny. iskolaigazgató és Berszán Lajos esperes, a gyimesfelsőloki Árpád-házi Szent Erzsébet Római Katolikus Gimnázium igazgatója. /Csángó oktatási konferencia. = Hargita Népe (Csíkszereda), 2000. jún. 3./ Tánczos Vilmos egyetemi tanár álláspontja képviselte a radikális vonalat, mely szerint a moldvai csángó fiatalokat magyarországi kitelepedésükben kell segíteni. A résztvevők egyetértettek abban, hogy az elmúlt tíz évben a csángó oktatásra fordított szakmai és szervezési munka, a befektetett pénzmennyiség jóval meghaladja az elért eredményeket. A csángó gyermekek erdélyi iskolákba irányítása nem bizonyult sikeresnek, többnyire beilleszkedési gondjaik voltak, legtöbben korán lemorzsolódtak. A magyarországi főiskolákra, egyetemekre bejutó ösztöndíjas fiatalok közül is többen abbahagyták tanulmányaikat, munkát vállaltak, és nem tértek haza. Miközben folyt a konferencia, az oktatási minisztérium küldöttsége a bákói tanfelügyelőségen vizsgálta: adottak-e a feltételek, hogy azokban a falvakban, ahol a szülők és a csángó szövetség kérte, ősztől magyar nyelvű órák beindítását engedélyezzék. /(fekete): I. Csángó Oktatási Konferencia. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 6./

A Szeret-Klézse Alapítvány szervezésében júl. 22. - aug. 4-e között csángómagyar fiatalok táboroznak Gyimesbükkben. Duma András, Kotis Mihály, Hegyeli Attila fáradságot nem ismerő munkájának eredményként 36 klézsei, dioszéni, forrófalvi, lujzikalagori, tamási és bákói fiatal, köztük egyetemi hallgatók, érettségizettek, gimnazisták, elemi iskolások ismerkednek egymással és az irodalmi magyar nyelv rejtelmeivel moldvai és gyimesi csángó népdalokat és táncokat tanulva. A talpalávalót a sepsiszentgyörgyi Fabatka népzenei együttes húzza Ségercz Ferenc irányításával. Nem maradnak el a kirándulások sem, de a sportvetélkedőknek is nagy sikerük van. /(Deáky András): Moldvai Csángómagyar Ifjúsági Tábor. = Magyar Szó (Bukarest), júl. 28./

Csíkszeredában dec. 3-án, vasárnap egész napon át tartottak a csángó nap rendezvényei. Dr. Csedő Csaba polgármester valamikor a moldvai csángómagyarok körében kezdte pályáját. Borbáth Erzsébet nyugdíjas tanárnő az a pedagógus, akit a csángó gyermekek és a csángó szülők leginkább ismernek, hisz az utóbbi évtizedben a csíkszeredai József Attila iskola volt az egyik erdélyi központja a csángó fiatalok magyar nyelvű oktatásának. Ádám Gyula csángó fotóit már többször is kiállították és kötetekben is megjelentek. A Székelyföld folyóirat és annak főszerkesztője, Ferenczes István felvállalta a sok viszontagságot megért Moldvai Magyarság című havilap további kiadását, amely tizedik évfolyamában most már rendszeresen megjelenik. Megjelent a gyimesbükki Deáky András, akinek szívós és kitartó munkája nélkül a Bákó megyei községben bizony aligha lett volna újra magyar oktatás, továbbá Berszán Lajos gyimesközéploki plébános, akinek köszönhető a katolikus középiskola a Gyimesekben. - Csíkszeredában és Erdélyben 1990 után áttörésnek számító kísérlet kezdődött: alapítványok, pedagógusok, politikusok, a papság támogatásával magyar iskolákban tanítottak csángó gyermekeket, hogy ők majd Csángóföldre visszatérnek. Azonban nem ez történt. Csángóföldön szinte lehetetlen az elhelyezkedés. Borbáth Erzsébet megállapíthatta sorsukat: ″Kevés kivétellel visszaasszimilálódnak, vagy Székelyföldön és Magyarországon próbálnak munkahelyet találni, letelepedni″. Talán soha ennyi tanulmány nem jelent meg a csángók életéről, történelméről, eredetéről, talán soha ennyi intézmény nem foglalkozott megmentésükkel. Az egyének pedig szétszóródnak, írta Székedi Ferenc. /Székedi Ferenc: Zsögödből a világ. Haza az otthonban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 6./

"Gyimesbükk nagyközséget az 1960-as években politikai okokból elválasztották a két másik gyimesi községtől, és a tiszta román Bákó megyéhez csatolták. Ez azzal járt, hogy itt nem működhetett magyar nyelvű oktatás. Jól számított a román politika, mára teljesen beérett a bomlasztó munkája! Ma, amikor járhatnának magyar iskolába, magyarórákra a gyermekek, a szülők nagy része román osztályokba íratja gyermekeit. Emlékezetes, hogy Gyimesbükkön létezett egy Dani Gergely pap, aki a hetvenes, nyolcvanas években, amikor ezért meghurcoltatás járt, a templomban írni-olvasni tanította a gyimesbükki gyermekeket. Vannak emberek, akik már belefáradtak ebbe a harcba, akik többet vártak a helyiektől. Hány fenyegetést kellett elhallgatnia Deáky András tanárnak, amíg belefáradt és más utakat keresett arra, hogy szolgálja ezt a közösséget? Félő, hogy egyszer majd elfárad Berszán Lajos felsőloki esperes is, aki megteremtette a gyimesi középiskolai oktatást, ahol sokan tanulnak magyarul a moldvai gyermekek közül is. - Amikor Amerikában összegyűltek a lángész magyar kutatók, elterjesztették róluk, hogy valamilyen idegen bolygóról származnak. Szilárd Leó, Teller Ede, később Kemény János (a Basic megalkotója), Oláh György, Angliában Gábor Dénes, és a sor itt nem ér véget, ámulatba ejtették a világot, pedig mind egy szálig magyarul tanultak és mindnyájan abból az iskolából rajoztak ki a világba, amelyet még Eötvös Loránd indított! /Tankó Gyula: A csángók elcsángálódása Gyimesbükkön... = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 19./"

"Ismét megrendezték máj. 5-6-án az ún. Külsőrekecsini Fesztivált, melyen számos előadó mellett több, fiatalokból álló csoport is fellépett és szerepeltek a Pusztinán és Klézsén működő magyar nyelv iskolán kívüli oktatására járó gyerekek is. Május 17-én a Magyar Televízió egy forgatócsoportja Moldvába látogatott. Útjukon Bilibók Jenő MCSMSZ alelnök kísérte. Május 24-én Sepsiszentgyörgyön sajtótájékoztatót tartott Sógor Csaba szenátor, Szilágyi Zsolt képviselő és Bartha András MCSMSZ elnök. - Az Isztambulban ülésezett Európa Tanács Kulturális Bizottság Romániának adott ajánlásaival kapcsolatban fejtették ki reményeiket és álláspontjaikat. Május 31-én Gyimesbükkön Deáky András panziójánál Amerikában élő magyarok vendégeskedtek. A gyimesiek mellett előadást tartott számukra egy pusztinai táncospár és Nyisztor Ilona népdalénekesnő is. Jún. 1-jén Pusztinán vendégeskedtek Kanadában élő magyarok, fogadásukkor a helyiek moldvai csángómagyar népdalokat és néptáncokat mutattak be. Június elején a Duna TV körutat szervezett moldvai csángómagyar falvakba. Terveik között szerepel a csángómagyar falvak bekapcsolása a helyi kábeltelevízió rendszerbe és ezáltal szélesebb körben elérhetővé tenni a Duna Tv adását. Jún. 2-án közel 500 moldvai csángómagyar vett részt a csíksomlyói búcsún. /(Csángómagyar levelezési lista / a Moldvai Csángó Magyar Szövetség híreiből) Májusi csángó krónika. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 9./"

"Gyimesbükkön Deáky András panziójában zajlik június 25-július 1. között a moldvai csángó gyerekek és az őket tanító pedagógusok közös tábora, amelynek célja azon sajátos oktatási módszerek kipróbálása, melyek a 2001 őszétől beinduló moldvai csángó oktatási program megvalósítását szorgalmazzák. A tavaly Klézsén és Pusztinán beindult, iskolán kívüli magyar nyelvoktatást idén a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége szervezésében tíz helységre kiterjesztik: Klézsén, Pusztinán, Somoskán, Lészpeden, Trunkon, Külsőrekecsinben, Dioszén, Forrófalván, Budán és Bákóban szakképzett tanárok vállalnak iskolán kívüli oktatást, mivel a Bákó megyei tanfelügyelőség máig akadályozza a moldvai csángó gyerekek anyanyelvének oktatását. A fiatal pedagógusok - Barnat Simona, Bilibók Jenő, Bogdán Melinda, Borsos Gyöngyi, Ghiurca Valentin, Hegyeli Attila, Lukács Emese, Mester László, Mihálydeák Adél, Róka Szilvia és Sarca Felicia - munkáját segítette, órákat tartott, illetve módszertani útmutatásokat adott Borbáth Erzsébet tanárnő, aki egy évtizeden át többszáz moldvai csángó gyereket tanított Csíkszeredában. /(Deáky András): Moldvai csángó oktatási tábor Gyimesbükkön. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 30./"

"Tavaly ősszel magyarnyelv-oktatás kezdődött Moldvában - iskolán kívül, órák után. Ennek apropóján szervezett anyanyelvi előkészítő tábort Gyimesbükkön a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége (MCSMSZ). Az I. Csángó Oktatási-módszertani Tábor részvevői - csángómagyar gyerekek és tanítóik - egyaránt képezték magukat. A gyimesbükki "főcsángó", Deáky András panziójában rendezett táborban tizenegy gyermeket oktatott június utolsó hetében egy tucatnyi tanár. Ez a tábor az oktatási programnak a része, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének megbízásából Hegyeli Attila néprajzkutató, klézsei magyarnyelv-tanár szervezte meg. Felelősséget vállalnak azért, amit tesznek, hiszen a magyar kormány óriási pénzeket szán ilyen célokra. Vannak olyan falvak, ahol a magyarság- és hovatartozás-tudat még él az emberekben, csak megpróbálják elnyomni bennük. A pusztinai Bilibók Jenő, az MCSMSZ alelnöke tanárként vett részt a táborban. Szerinte az a baj, hogy a szülők nagyon befolyásolhatók. Magyar újság nem jut el hozzájuk, és a román tévé anyanyelvű adásán kívül más magyar adót nem nézhetnek. - Hegyeli Attila tavaly az első csángó oktatási konferencia után bejelentette, hogy egy évre elmegy Klézsére tanítani. Ő és a barátnője voltak az elsők, aki vállalták, hogy elindítják Moldvában az iskolán kívüli magyarnyelv-tanítást. Hegyeli szerint a csángóknak valóban nincsen olyan identitástudatuk, mint a Kárpát-medencei magyaroknak, de van bennük egy mag, amit az ember csak akkor érzékel, ha köztük él. A klézsei ortodox pap kiprédikálta, hogy ő az ördög küldöttje, s nem szabad rábízni a gyermekeket, mert elrontja őket. A polgármester is megállította a fiatal tanárt az utcán, hogy menjen haza, mert semmi keresnivalója nincsen Klézsén. - Beszélhetünk a csángó széthúzásról is. Hegyeli Attila és menyasszonya még egy évig Moldvában marad, mivel a tíz helyszínre tervezett oktatási programjukat szeretnék megvalósítani. Borbáth Erzsébetnek, a Domokos Pál Péter Alapítvány alelnökének 1990 óta vannak tapasztalatai a moldvai csángómagyar gyermekek képzésében, őt Hegyeliék kitartása lenyűgözte. Egyhetes munka után a tanárnő úgy látja, hogy a gyermekek eljutottak a megértés szintjére az írás és az olvasás terén is. Borbáth Erzsébet a tíz moldvai faluban tervezett magán magyarnyelv-oktatásnak elvállalta a módszertani szakirányítását. - Deáky András fogadójával azt szeretné elérni, hogy az elcsángált magyarokat Gyimesbükkre csalogassa, hogy érezzék az együvé tartozást. Hozzáállása, áldozatkészsége miatt Deákyt főcsángónak, a csángók királyának nevezik. - Annak idején a román parlamentben kérte Gyimesbükknek a Hargita megyéhez való visszacsatolását, felszólalására vastapsot és be nem tartott ígéreteket kapott. Egyszer falustársainak köszönhette, hogy nem verték meg a magyar iskolákért folytatott harcának közepette. Tizenegy éve az itteniek segítségével indította újra a magyar nyelvű oktatást a község három iskolájában. Adományokból magyar könyvtárat hozott létre. Megrendeli és kihordja a Hargita Népe című napilapot 35 családnak, kábeltévé-hálózatot hozott létre, megszervezte a községben a csatornázás részbeni kiépítését. A Trianon óta eltelt 81 esztendő meggyengítette az itt élő csángómagyarok identitástudatát. Ma Gyimesbükkön nincsen olyan család, ahol ne lenne valamilyen román rokonsági kapcsolat. /Kristály Lehel: Kikapcsolódva tanultak. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), júl. 24./"

"Székely kirándulók látogattak Csángóföldre. Magyar szertartású misét hallgathattak okt. 14-én, vasárnap azok a csángómagyarok, akik Klézsén a Szeret-Klézse Alapítvány székházában összegyűltek. A mintegy negyvenfős helyi csoportnak a csíkszentmiklósi Gergely Géza esperes prédikált. A nyár óta ez a harmadik eset, hogy egy-egy vendégpap magyarul prédikál Klézsén, az alapítvány székelyén. Az esperes a csíkszeredai Németh Géza Társaság egész autóbuszt megtöltő csoportjával látogatott a csángó faluba. A kirándulást azért szervezték, hogy a résztvevők a helyszínen ismerkedjenek a csángómagyarok életkörülményeivel. A társaság - mely többnyire csíki tanárokból és tanítókból a szórványmagyarság megsegítésére alakult - a délutáni magyar nyelvórákra járó iskolásoknak tanszercsomagokat, meséskönyveket, édességet vitt ajándékba. A Gyímesekig Csikós Klára, a Németh Géza Társaság elnöke vállalta az idegenvezetői szerepkört, Moldvában ez a feladat Deáky Andrásnak jutott. "Azzal sokan nincsenek tisztában, hogy mit is jelent Bákó megyében magyar nyelvet tanítani - magyarázta Deáky. - Lujzikalagorba is el szerettünk volna jutni, de aszfaltozás miatt Klézsén egy órára feltartóztatták az autóbuszunkat." Pusztinán Bilibók Jenő és Nyisztor Ilona a helyi csángómagyar közösség vezetői és a magyarul tanuló gyermekek rögtönzött előadással fogadták a vendégeket. /Gazda Árpád: Magyarul miséztek a moldvai Klézsén. = Krónika (Kolozsvár), okt. 17./"

Deáky András /Gyimesbükk/ RMDSZ-elnök jelezte, hogy a jan. 24-i bákói Monitorul szerint Csíkszeredából két RMDSZ-megbízott készült Gyimesbükkbe átvenni az addig előjegyzett 70 igénylő kéréseit magyar igazolványra. A lap szerint az igénylők életkora 3-75 év között van, s legtöbbjük érzelmi okokkal indokolja igényét. A Moldvai Csángómagyarok Szövetségének is joga van kéréseket elfogadni, de Borto Andrei, a bákói szervezet elnöke szerint még senki nem tett le igénylést az irodájukban, bár sokan érdeklődtek, mit kell tenniük az igazolvány megszerzéséhez - így a Monitorul. Kóstelekről jelentkezett Salamon Antal plébános, hogy egyházközségben is léteznek igénylők, de nincs kihez forduljanak. Gyimesbükkön több mint 150-en jegyeztették elő magukat magyar igazolványra. /Magyar igazolvány igénylők Bákó megyében. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 26./

Amikor az ősszel Borsos Gyöngyi és Mihálydeák Adél nyelvkutató és egyben tanító elindult Klézsére, már érződött, hogy az országban megerősödött a magyarellenes hangulat. Az elmúlt héten például a klézsei rendőr egyszerűen besétált a magyar tanárok lakására. Az ideiglenes tartózkodási engedély hiánya miatt úgy viselkedett, mintha házkutatási paranccsal is rendelkező politikai rendőr lett volna. Mihálydeák Adél és Borsos Gyöngyi pedagógusok. Egyedül Klézsén az ősszel még mintegy 200 magyar nyelvet tanulni óhajtó száma 40–50-re csökkent a megfélemlítések miatt. Borsos Gyöngyi és Mihálydeák Adél jan. 28-án visszautazott Klézsére, hogy Hegyeli Attilával együtt folytassák a tanítást. Jan. 28-án fontos tanácskozásra is sor került Bákóban. Lászlófy Pál, az RMPSZ elnöke jelenlétében megalakult a Csángómagyar Pedagógusok Testülete. (A 12 Moldvában tanító pedagóguson kívül Borbáth Erzsébet és Deáky András is a tagjai között található.) /Bajna György: Megalakult a csángómagyar pedagógusok testülete. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 29.

"Márc. 7-9. között háromnapos felkészítő tanfolyamon vettek részt Parajdon azok a szállásszervezők és vendéglátók, akik a falusi turizmus területén fejtik ki tevékenységüket. A felkészítő tanfolyam szervezője magyarországi részről Orosz Sándorné, a József Nádor Szakképző Iskola igazgatóhelyettese volt. A tanácskozás közös konzultációval zárult. /Deáky András, Gyimesbükk: Szállásszervezők és vendéglátók tréningje Parajdon. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 12./"

"Román osztály létrehozásáról tartottak márc. 31-én tanácsülést Gyimesbükkön, a Bákó megyéhez tartozó magyar többségű faluban. Összecsaptak az indulatok, a jelen levő román szülők kifejtették: a többségben magyarok lakta falurész iskolájában - vagy annak környékén - román osztályt óhajtanak gyermekeiknek. Román oktatást kérnek a románok - hirdette öles betűs címmel márc. 27-i számában a Desteptarea című Bákó megyei napilap, amely az évek folyamán már többször felhívta magára a figyelmet a csángókérdésben tanúsított különösen ellenséges magatartásával. A lap azt állította, hogy a községben 1991 és 1997 között törvénytelenül működött a magyar oktatás, ám ekkor már beteljesedett tényként azt jóváhagyták. Liliana Sibisteanu megyei főtanfelügyelő-helyettes azt nyilatkozta, hogy a gyimesbükki helyzet "nem normális", s "a helybéli magyar kisebbségnek több joga van, mint a románoknak".A mintegy 5600 főt számláló község Csík vármegyéhez tartozott, 1950-ban szakították ki állítólag lakossági kérésre a székelyföldi központú közigazgatásból. Deáky András iskolaigazgató, az 1963-ban megszüntetett magyar oktatás újraszervezője, a helybéli RMDSZ-szervezet elnöke évek óta harcban áll. Gyimesbükkön hiába magyar többségű a község, a hét iskolából kettőben oktatnak magyarul, s a mintegy hétszáz tanuló közül csak mintegy kétszázan járnak magyar osztályba. Az igazgató hangsúlyozta: ő nem ellenzi a román oktatás létrehozását a magyarok lakta részeken is, de nem a magyar iskolával egy épületben. A tanácsülésen a beadvánnyal kapcsolatban semmilyen konkrét döntés nem született. Rédai Attila: Etnikai feszültségek Gyimesbükkön. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 1."

"Máj. 17-én és 18-án a Magyarok Világszövetségének elnöke Kossuth-emlékzászlókat adott át három településen a csángómagyaroknak: a moldvai Klézsén, a Szeret-Klézse Alapítvány székházában magyar nyelvű mise keretében, másnap az erdélyi Gyimesfelsőlokon, délben pedig Gyimesbükkön került sor a zászlók átadására. A bükki Deáky András egy kárpátaljai település magyar közösségének ajánlotta fel a Kossuth-emlékzászló költségeinek támogatását, míg a most közigazgatásilag a moldvai Bákó megyéhez tartozó hegyvidéki településre érkező zászló költségeit Zabolai Csekme Éva és Kvacskay Károly svájci állampolgárok fedezték. A zászlóátadáson jelen volt Berszán Lajos gyimesfelsőloki és Antal Imre gyimesbükki plébános. /Kossuth-emlékzászlók a csángóknak. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), máj. 21./"

"Márc. 31. óta nem tartott ülést Gyimesbükk önkormányzata. Deáky András, a helyi RMDSZ elnöke szerint így próbálják elodázni az új román osztályok létesítésével kapcsolatos kérdés megoldását. A Bákó megyei tanfelügyelőség viszont jóváhagyta a román tagozat létesítését.Deáky szerint az iskolai év kezdetéig meg fogják osztani az itteni magyarságot. Különböző módszerekkel rá fogják venni őket arra, hogy a román osztályba írassák a gyerekeket. /Rédai Attila: Jóváhagyták az új román tagozatot. = Krónika (Kolozsvár), máj. 23./"

"Hűséges ember Deáky András gyimesbükki tanár, aki immár nyugdíjas. Továbbra is szót emel, legyen szó a megyésítéskor Bákó megyéhez csatolt gyimesi község, Gyimesbükk társadalmi, politikai, gazdasági vagy kulturális életéről. Ha kell, falunapokat szervez, ünnepet teremt kis közössége számára. S a közösség szó alatt nem csak magyar ajkú csángóit érti, hanem a község román lakosságát is. Ha kell, az általa igazgatósága ideje alatt visszaállított magyar oktatási intézményeket védi meg a magyarellenes támadásoktól. Gyimesbükk lakóinak 57 százaléka vallotta magát magyarnak a legutóbbi népszámlálás alkalmával, az önkormányzati testületben eggyel több a magyar tagok száma, mint a románoké. E magyar többség azonban nem egységes - mondja Deáky András -, így a különböző döntések meghozatalakor minden szavazatért külön meg kell küzdeni. Nyugdíjasként családi vállalkozásából, a Deáky Panzióból próbál megélni. Deáky András sok vállalt kötelezettségének tesz eleget. Egyik ilyen kötelessége széthordani a Hargita Népe napilap példányait a faluban: naponta átjár Gyimesközéplokra, átveszi az újságokat a postahivatalban, majd kézbesíti Gyimesbükkön. S teszi ezt évek óta hűséggel. /Sarány István: Deáky András hűsége. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 6./"

A nagyváradi Csángó Napnak idén a gyimesi csángók voltak a meghívottjai. A Mikecs László Csángó Baráti Társaság, a Nagyváradi Táncház Egyesület és a Participatio Alapítvány az elmúlt hétvégén negyedszer szervezte meg a rendezvénysorozatot Nagyváradon. A Partiumi Keresztény Egyetemen egész nap zajlottak a programok. Csángóföld gazdasági és kulturális életének bemutatására a pusztinai Nyisztor Ilonát, a gyimesbükki Deáky Andrást és a marosvásárhelyi Öves együttes vezetőjét, Czerán Csabát hívták meg. A Csángó Nap házigazdája, Szilágyi Zsolt parlamenti képviselő volt. A gyimesi hagyományőrzők tánca sikert aratott. A Csángó Nap táncházzal zárult. /(Balla Tünde): Csángó gyöngyszemek Nagyváradon. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 12./

Máj. 10-én, temetése napján vitéz Sebő Ödönre emlékeztek Gyimesbükkön a római katolikus templomban. Sebő Ödön 1920-ban született és a Ludovika Akadémia hallgatójaként 1942-ben avatták hadnaggyá. 1944. szept. 23-án a szovjet hadsereg, az átállt román haderővel két helyen is átlépte a magyar határt. Ugyanakkor a Csíki-havasokban, a Gyimesi-szorosban és környékén még tartotta magát és védte az ősi határt a 32. hegyi határvadász zászlóaljhoz tartozó harccsoport, Sebő Ödön főhadnagy parancsnoksága alatt. Az ezeréves határnak ezt a szakaszát Sebő Ödön mihályszállási és gyimesbükki őrse próbálta megvédeni. A gyimesi harcok három hétig tartottak. A Keleti-Kárpátok átjáróiban már mindenhol betörtek a szovjet csapatok, de Gyimes még mindig tartotta magát. A Gyimesi-szorosból való kitörés után Sebő Ödön a 22. gyalog tábori pótezred zászlóaljának parancsnokaként a rábízott katonákat továbbvezette a Székelyföldön, állandó harcban, „halálra ítélt zászlóaljként". Erről emlékezett könyvében: A halálraítélt zászlóalj (Gyimesi-szoros, 1944). /Deáky András, Gyimesbükk: Elhunyt vitéz Sebő Ödön. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 12./

Deáky András Gyimesbükkön él. Kérték a községnek Hargita megyéhez való visszacsatolását, ezzel kapcsolatban Deáky a parlamentben is mondott beszédet, akkor még a község lakóinak hetven százaléka magyar volt. A legutóbbi népszámláláskor ez arány 52 százalékra csökkent. A magyarságtudat gyengül. Gyimesbükköt ötven éve Bákó megyéhez csatolták, a magyar oktatás hosszú évtizedekre megszűnt, a vegyes házasságok is befolyásolták, hogy az ittélő csángómagyarokban a hovatartozás nagyon meggyengült. Deáky András a marosvásárhelyi pedagógiai főiskolán végzett, majd hazajött tanítani Gyimesbükkre. Később, 1966-ban, kinevezték iskolaigazgatónak. Akkor román nyelven folyt az oktatás. Megpróbálkozott azzal, hogy újraindítsa a magyar nyelvű oktatást. Aláírást gyűjtött, és beindította a fakultatív magyar nyelvű oktatást heti három órában. Ő maga tanította mindig reggel héttől nyolcig. Egy alkalommal Beke György interjút készített Deákyval, őszintén elmondta, hogyan állnak, az interjú megjelent az A Hét című lapban. Később megjelent Beke György „Magunk keresése" című kötetében is. Ez nagy port kavart fel, ősztől leváltották az igazgatóságból, csak helyettes tanárként működhetett. Deáky beiratkozott a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetemre, és elvégezte a magyar-német szakot. A templom volt a magyar nyelvnek az őrzője, ápolója. Olyan papjaik voltak, mint Dani Gergely, aki hittanórákon beszélt a gyermekeknek a magyar történelemről. 1990-től sikerült a község három iskolájában elindítani a magyar nyelvű oktatást. Deáky létrehozta az RMDSZ helyi szervezetét, akkor ezer tagja volt. Egyike volt a legerősebb, legaktívabb szervezeteknek a gyimesbükki. Deáky hangsúlyozta, hogy saját intézményrendszert kell kiépíteni, csak ez menti meg a magyarságot. Felépített egy házat, melyet bővített, majd jöttek a szállóvendégek. Most befejezés előtt van az új kilencszobás ház. Gyalogosan elviszi a vendégsereget az ezeréves határhoz, ahol Deáky rendhagyó történelemórát tart. /Krebsz János: Egy sikeres vállalkozó: Deáky András. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 9./

Az eredménytelen népszavazás után a Hargita Népe szerkesztőségébe határon innen és határon túlról érkeztek felháborodott levelek. Deáky András Gyimesbükkről kérdezte: „Hát mégsem került az Anyaországban elég magyar nemzetben gondolkodó magyar?! Hát tényleg beteg Magyarország?” „Bocsánatot kérek Önöktől nemzetáruló társaimért" – írta levelében Béres László Attila Esztergomból. Balló Ibolya Budapestről írta elkeseredett sorait. „Gratulálok a győzelmükhöz a kormánypártoknak, és konok székelységgel kijelentem, hogy amíg ők saját népük ellen uszítanak, és ‘győzedelmeskednek’, én nem kérek árváim nevében és nem is fogok elfogadni tőlük egyetlen vasat sem" – szögezte le Böjte Csaba dévai ferences szerzetes. A kormánypártok képviselői győzelemről beszélnek. Kit győztek le? A saját népüket! Minden erkölcsi felelősség az uszító kormányé, hangsúlyozta Böjte Csaba. „Mi, a Lakiteleken alakult Mindszenty József Politikai Kollégium negyvennégy tagja a másfélmillió IGEN-ből, megsokszorozzuk erőnket annak érdekében, hogy az elszakított nemzetrészek újból egymásra találjanak!" – olvasható a negyvennégy aláírással ellátott közleményben. /Sarány István: Vélemények az eredménytelen népszavazásról. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 9./

Tisztújító közgyűlését tartotta az elmúlt hétvégén a Hargita Turisztikai Egyesület. A civil szerveződés tagjai a megyében működő turisztikai egységek: szállodák és a falusi vendéglátók. Az egyesület eddigi elnöke Zsombori Vilmos, a tavaly nyáron leköszönt megyei tanácselnök volt, ügyvezető igazgatója pedig Mátéffy Győző. A Hargita Turisztikai Egyesület új elnöke Mátéffy Győző lett, alelnökei Deáky András és Kurkó János György. Az egyesület ügyvető igazgatójának György Piroskát, a csíkszeredai Tour-info iroda vezetőjét választották meg. /(Daczó Dénes): Tisztújítás a Hargita Turisztikai Egyesületnél. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 24./

Deáky András Gyimesbükkből örömmel fogadta a Hódmezővásárhely tiszteletbeli polgára cím megalapítását. /Deáky András, Gyimesbükk: Legyünk díszpolgárok. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 11./

Az elmúlt években voltak Csíkban (is) a kisebb-nagyobb határtologatások. Kezdődött a földtörvényekkel, a közbirtokosságok kapcsán a közösségek is bekapcsolódtak, sor került a falvak szétválására. Ezeket a magyar–magyar ügyeket felvállalta az RMDSZ is. Vajon emlékszik ma már valaki arra, hogy 1990-ben Gyimesbükkön több mint ezer tagja volt az RMDSZ-nek, s a község lakosságának zöme biztosnak vette, hogy a közösség visszatér Hargita megyéhez. Gyimesbükk visszakerülése Csíkhoz, Hargita megyéhez. A visszakerüléshez aláírások gyűltek, mintegy 1500 személy látta el kézjegyével a listát. A gyimesbükki aláírásokat felküldték Bukarestbe. Mindez még az 1990 májusi választások előtt történt. Akkor a Nemzeti Egység Tanácsa élén Iliescu állt, egyik helyettese Király Károly volt. Deáky András bevitte Király Károlyhoz a dokumentációt a parlamentbe, és ígéretet kapott, hogy hamarosan meglesz a megyék rendezése, s Gyimesbükköt nem feledik el. Nem így történt. Elfeledték. Gyimesbükköt ugyanis 1950-ben Bákó megyéhez csatolták, ennek megszüntetéséért, Hargita megyéhez való visszatérésért küzdöttek a település lakói. 1950-ben Nagy Szilveszter volt Gyimesbükk polgármestere. A most 85 éves Nagy Szilveszter, elmesélte a lap munkatársának, Szondy Zoltának, mi is történt akkor: Bákóból jöttek hozzá, hogy át kell csatolni a községet. Akkoriban 75 százalék volt a magyarság aránya, Nagy Szilveszter kijelentette, legyen népszavazás a kérdésről. Ezt nem fogadták el. Becsületére váljék Nagy Szilveszternek, hogy nem írt alá semmit, sőt figyelmeztetett Csíkban egy gyűlésen, hogy mi készül. Végül a gyimesbükki alelnök, Görbe Miklós, aki román ember volt, ellopta a bélyegzőt, s leírta, hogy a gyimesbükki nép oda akar tartozni. Ennek alapján a községet leválasztották Csíktól. – A mai adatok szerint Gyimesbükk 52 százaléka magyar. Deáky András adatai szerint 700 iskolaköteles gyerekből alig 250 jár magyar iskolába, nem minden magyar szülő kockáztatja meg az anyanyelvű oktatást. /Szondy Zoltán: Ezeréves határ, ötvenéves határ... = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 4./