"Az Erdélyi Magyar Kezdeményezés /EMK/ foglalkozott Katona Ádámnak, az EMK-platform szóvivőjének a kolozsvári Szabadságban 1995. nov. 9-én közreadott Nem válasz Dáné Tibor úrnak című cikkével és Markó Béla RMDSZ-elnöknek az erre reagáló 1995. dec. 13-i körlevelével. Az EMK szerint Katona Ádám az elrománosodott személyeknek az RMDSZ-ből való "kirekesztését" tartja szükségesnek, nem az ún. asszimilációról beszél. A platform egyetért Markó Bélának a rasszista nézeteket elutasító véleményével, azonban Katona Ádám véleményét félreértette. /Az EMK válasza Markó Béla úrnak, az RMDSZ szövetségi elnökének/ Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke jan. 6-án találkozott az Erdélyi Magyar Kezdeményezés /EMK/ platform tagjaival, megvitatták Markó Bélának a platformhoz intézett dec. 13-i levelét és az EMK választervezetét. A szövetségi elnök elmondta, hogy a választ nem tartja kielégítőnek. A választ a platform nyilvánosságra hozta, ezért Markó Béla is közreadta dec. 13-i levelét. Ebben Markó Béla elutasítja Katona Ádámnak a Szabadság nov. 9-i számában közzétett írásának azt a gondolatát, ahol "elrománosodásról" beszélve "olyan szélsőjobboldali gondolatvilágot idéz, aminek szövetségünkben nincs helye" "Nekünk semmi közünk nem lehet a hozzátartozók származását firtató ordas eszmékhez" - hangsúlyozta Markó Béla. Meggyőződése, írja, hogy az EMK-platform az RMDSZ céljainak érvényesítéséért küzd, viszont sürgős választ vár, a kérdés rendkívüli súlyára való tekintettel. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 11., RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), jan. 9., 693. sz./"

A Romániai Magyar Népfőiskola Társaság titkára, Dáné Tibor elmondta, hogy a már működő szakmai testületekre támaszkodva kívánnak működni. Szakemberek dolgozzák ki a programokat, most az Anyanyelvápolók Szövetségével vesznek rész a szórványmagyarság körében végzett munkában. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 13./

Febr. 24-én Kolozsváron tartották az RMDSZ Megyei Képviselők Tanácsának (MKT) és a Megyei Ügyvezető Tanácsának (MÜT) közös ülését. Molnos Lajos beszámolt a Kolozs megyei RMDSZ tavalyi tevékenységéről, majd Neményi Nándor József, Kónya-Hamar Sándor parlamenti képviselők, és Buchwald Péter szenátor beszámolói. Bálint Kelemen Attila, az Erdélyi Református Egyházkerület biztosa a Református Világtalálkozóról tartott ismertetőt, szó volt a millecentenáriumi, a március 15-i ünnepségek megszervezéséről, javasolták a vidéki művelődési házak felújítását, dalárdáknak, szavalócsoportoknak a létrehozását. A fő napirendi pont a kolozsvári tanácsosi lista összeállításának az első szakasza volt. Közel negyven jelölt közül titkos szavazás útján létrejött az a 31 tagot magába foglaló ideiglenes jelöltlista, valamint a négy tagból álló pótlista. Az ülésen Buchwald Péter kifogásokat emelt a megállapított kollektív kritériumrendszer ellen, és Dáné Tibor is elítélte azoknak a kizárását a jelöltek listájáról, akiknek a gyerekei külföldön tanulnak. /Papp Anna-Mária: Megszavazták az RMDSZ városi tanácsosainak ideiglenes jelöltlistáját. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 26./

Az RMDSZ Szociáldemokrata Tömörülés platformja országos értekezletén hat erdélyi megye /Hargita, Kovászna, Maros, Kolozs, Brassó, Temes/ küldöttei voltak jelen. Dáné Tibor, a platform elnöke elmondta, hogy megvitatták platformjuk nemzetiségpolitikai irányelveit. Egyetértenek a személyi elvű autonómiával, szorgalmazzák, hogy a kisebbségi oktatás és kultúra az 1945-48-as állapotokhoz hasonlóan szabad kisebbségi vezetést élvezzen, hívei az önálló magyar egyetemnek. Dáné Tibor szerint Szőcs Géza a Hungária Közalapítvány kuratóriumában a Fideszt és nem az RMDSZ-t képviseli. A Szociáldemokrata Tömörülés értekezletén az MSZP küldöttséggel képviseltette magát, amelyet a külügyi osztály vezetője, Szabó Vilmos vezetett. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 5./

"Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke, Takács Csaba ügyvezető elnök és Dáné Tibor, a Szocialista Tömörülés elnöke részt vett Budapesten a Magyar Szocialista Párt /MSZP/ V. kongresszusán. Az RMDSZ nevében Markó Béla üdvözölte a kongresszust. Kifejtette, hogy nem az alapszerződés hiánya miatt megoldatlan a romániai magyarság helyzete, hanem "fordítva: amíg a román kormány nem fogadja el, hogy a kisebbségek számára új jogi helyzetet kell teremteni, mindaddig ez az akadálya a viszony rendezésének." Szükséges a megbékélés, de ehhez először a román többségnek és a magyar kisebbségnek kell megbékélnie. "Azt kérjük a magyar kormánytól, hogy a minket érintő kérdésekben továbbra is támaszkodjék a mi véleményünkre, velünk együtt, a mi részvételünkkel, a mi egyetértésünkkel keresse a megoldást, és ne fogadja el a halogató, a gyors európai integráció esélyeit a kisebbségi kérdés sürgős megoldásával szembeállító értelmezéseket..." /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), ápr. 1., 751. sz./"

"Buchwald Péter szenátor nyílt levélben szólította fel Jakab Antalt, hogy hagyjon fel személye módszeres lejáratásával, azzal az állításával, hogy része volt a romániai magyarság nemzettudatának rombolásában. Nem kér bocsánatot - írta Jakab Antal -, mert közéleti csalásban vett Buchwald Péter részt négy évvel ezelőtt. Jakab Antal jelen volt négy éve azon az RMDSZ-gyűlésen, ahol a parlamentbe jelölteket választották ki. A jelölő bizottság elnöke Dáné Tibor volt, Buchwald Péter nagybátyja. A jelöltek mindegyike kisebb-nagyobb beosztású párt-vagy KISZ-tag volt. Dr. Horák Alíz orvosnő feleslegesnek ítélte a gyűlést, mert szerinte előre eldöntötték a jelöltek névsorát. A szavazás eredményéről azt mondták, hogy "nem hivatalos végeredmény", harmadnap kiderült, hogy az "első szavazatszámlálás után reménytelen pozícióba kerültek, köztük Buchwald Péter úr s a névjegyzék élére sodortatott..." Ezt a csalafintaságot régebben Mátis Jenő is megemlítette az Orient Expresszben. /Jakab Antal: Bocsánatkérés helyett. = Orient Expressz (Bukarest)4, ápr. 17./"

Jún. 21-én utolsó útjára kísérték a Házsongárdi temetőben a jún. 19-én elhunyt Balogh Edgárt. Végakaratának megfelelően Jakab Gábor temette, a római katolikus egyház szertartása szerint. A Magyar Írók Szövetsége és a Magyarok Világszövetsége nevében Czine Mihály irodalomtörténész, a Korunk és a Romániai Írószövetség nevében Kántor Lajos tartott gyászbeszédet, választott szülőfaluja és falusfelei részéről Ilkei Árpád unitárius lelkész búcsúztatta. Koszorúval rótta le kegyeletét az RMDSZ nevében dr. Kötő József, a magyar nagykövetség nevében Alföldi László, a HTMH és Tabajdi Csaba államtitkár nevében Bálint-Pataki József. A sírnál Dávid Gyula, az EMKE elnöke, valamint Dáné Tibor, az RMDSZ Szociáldemokrata Tömörülése búcsúzott az elhunyttól. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 24./

"Dáné Tibor azt szorgalmazta, hogy ne lehessen képviselő az, aki tagja volt a Nemzetközi Transsylvania Alapítványnak és az Eurotranssylvania Alapítványnak. Szőcs Géza az előbbi kuratóriumának alelnöke, az utóbbinak elnöke volt, amikor ez a két alapítvány hatalmas összeggel, "mai értékben egymilliárd lejnél nagyobb - akták és igazoló iratok nélkül elkezelt - összegből támogatták az Erdélyi Híradót is." Szőcs Géza az Erdélyi Híradó tulajdonosa. - Az RMDSZ által elrendelt vizsgálat véget ért. A jelentést titkosították a választások utánig. Dáné szerint a dokumentum nyolc olyan nevet tartalmaz, "akiket nyilván tekinthetünk alapos gyanú alatt álló személyeknek!" Dáné szerint Kónya-Hamar Sándor képviselő közéjük tartozik. /Dáné Tibor: Mi sem vagyunk különbek a Deákné vásznánál? = Szabadság (Kolozsvár), szept. 4./"

"Az RMDSZ platformja, a Szociáldemokrata Tömörülés ápr. 12-én Kolozsváron országos tanácskozást tartott. A szűkszavú közlemény szerint éles viták voltak, emiatt a küldöttek egyharmada elhagyta az ülést. Megerősítették, hogy a tömörülés a Szocialista Internacionálé szellemében tevékenykedik. Dr. Bucur Ildikó lett a tömörülés elnöke, dr. Dáné Tibor a tiszteletbeli elnök, Kira Miklós az alelnök és Bánhegyi József lett az ügyvezető elnök. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 21./"

Huszonegy éves lettem címmel egy pályadíjnyertes kéziratos dokumentumregény folytatásokban történő közlését fogja elindítani a Romániai Magyar Szó. Szerzője a Kolozsváron élő jeles közíró-író-jogász-politikus-pedagógus-szerkesztő Dáné Tibor, akinek ismertek regényei /például Athá Rá, a fáraó írnoka, A Tau Ceti hívójele, Négy tenger hajósa, A varázsvessző lovagja/, továbbá Kultúrkuriózumok kalendáriuma című munkája, de vannak gyermekszíndarabjai és fordításai is. - Új dokumentumregényében harctéri élményeit dolgozta fel. Arra a kérdésre, hogy mi késztette olyan témához nyúlni, amiről úgy tűnik, mindent elmondtak már, így felelt. Tudta, hogy az volt a szemlélet: a szegény magyar hadsereget brutális tisztikara odalökte a dicsőséges Vörös Hadsereg elé, melynek méltatlan ellenfele volt. A másik, hogy belevittek, de nem sokat verekedtünk, inkább csetlettünk-botlottunk, a tizedes meg a többiek voltunk... Dáné Tibor hangsúlyozta: "engem egyszerűen megdöbbent" az, "ha egy katonának azt vetik a szemére, hogy önfeláldozóan harcolt." "Szemére vetni a katonánk azt, hogy minden eszközzel és minden erejével meg akarta állítani az ellenséget", ez hihetetlen, ez őt mindig bosszantotta. Dáné emlékezett: hadosztályával megállították az oroszokat a Tatár-hágó előterében és utána a Torda melletti harcokban, addig, amíg az erdélyi zsákból a többi csapatok kivonulhattak. Az Úz völgyében a székely népfelkelőknek meg kellett állítaniuk az oroszokat addig, amíg ebből a zsákból, Sepsiszentgyörgy, Udvarhely, egész a Maros szintjéig a csapatok kivonultak. Utána még volt egy próbálkozás, a híres debreceni csata, a keleti arcvonal második legnagyobb harckocsi ütközete, melyről ugyancsak ritkán esik szó, mint a kurszki csatáról. "Mert a kurszki csata eldöntetlen volt, a debreceni csatában pedig megverték az oroszokat." A "magyar hadsereg a leggyengébben felszerelt hadsereg volt, de az ez a hadsereg nem omlott össze!" Dáné a hadifogságot is kiemeli: a magyar katonák a hadifogságban is megtartották a katonai fegyelmet. "És ez mentett meg ezer és ezer embert." /Miklós László: Előszó helyett. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 31./

"Dáné Tibor, aki az RMDSZ Marosvásárhelyen tartott kongresszusán Tőkés Lászlót ajánlotta az RMDSZ elnöki tisztségébe, most élesen elítélte Tőkés Lászlót, az RMDSZ tiszteletbeli elnökét: "Tőkés László alkatánál fogva nem alkalmas az ellentétek integrálására és a felmerülő kérdések szintetizáló szemléletére. Ő ellentéteket támasztó és nem kiegyenlítő személyiség." Dáné Tibor ugyanilyen élesen elítélte az Alsócsernátonban tartott fórumot is, ahol Katona Ádám, az Erdélyi Magyar Kezdeményezés szószólója kijelentette: az RMDSZ-ben együtt vannak a gyilkosok és az áldozatok. Mindezt a Duna Televízió is mutatta. Dáné a televíziót is elítélte, miért szentelt figyelmet a fórumnak. /Dáné Tibor: Kinek használt Csernáton? = Szabadság (Kolozsvár), okt. 1./"

"Gajdos Balogh Attila reagált Dáné Tibor írására /Kinek használt Csernáton? Szabadság, okt. 1./, emlékeztetve arra, hogy a rendezvény helyi szervezője a Kezdeményezés az Erdélyi Civil Társadalomért, melynek Király Károly az egyik alapítója. A kormányból való kilépések kedvező alkalmait az RMDSZ elhalasztotta, ezért váltak szükségessé a polgári fórumok. Kimondottan hibákról és bűnökről van szó, szögezte le Gajdos Balogh Attila. Dáné Tibor a lehető legkedvezőtlenebb színben próbálja feltüntetni a csernátoni fórumot. Az RMDSZ vezetői óvatosan hallgattak, amikor Orbán Viktor miniszterelnök vagy Pokorni Zoltán oktatási miniszter szavait a román sajtó balkáni stílusú ócsárlással fogadta. "Minden bizonnyal Horn és Kovács szocialistái sokáig mást súgtak, s ettől most sem tudnak szabadulni", állapította meg Gajdos Balogh Attila. /Gajdos Balogh Attila: Nem csupán Csernáton. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 3./"

A Szociáldemokrata Tömörülés 1994-ben alakult meg, elnöke Dáné Tibor volt visszavonulásáig, 1997-ig, azóta Bucur Ildikó az elnök. A Szociáldemokrata Tömörülés teljes egészében felvállalja az RMDSZ kisebbségvédelmi politikáját, fejtette ki Bucur Ildikó, a tömörülés független magyar iskolahálózatot követel, továbbá helyi, közigazgatási autonómiát. Nehéz a helyzetük, magyarázta Bucur Ildikó, mert az emberek előtt gyanús minden, ami szoc-cal kezdődik. A szociáldemokrácia máig érvényes alapelveit Alfred Müller Armack kölni közgazdász dolgozta ki. Bucur Ildikó emlékeztetett: az Európai Unió tizenöt tagállama közül tizenegyben szociáldemokrata vagy szocialista párt van hatalmon. Nagyon sok szimpatizánsuk van, tette hozzá. /Hadházy Zsuzsa: Az elvek érvényesítése fontos. Beszélgetés Bucur Ildikóval. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), febr. 16./

Okt. 7-én Aradon ülésezett az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület /EMKE/ országos elnöksége. A tanácskozást Dávid Gyula egyetemi tanár, az EMKE elnöke vezette, s jelen volt dr. Kötő József egyetemi tanár, oktatási államtitkár, Dáné Tibor ügyvezető elnök, Tófalvi Zoltán közíró, alelnök, Sebesi Karen Attila, az RMDSZ ügyvezető elnöksége művelődési alelnöke, Muzsnai Árpád tanár, alelnök és Balogh Ferenc műemlékvédelemmel foglalkozó előadó. Napirenden szerepelt a Kisebbségi Tanácshoz és az EMKÉ-hez érkezett, 2000-re szóló pályázatok megbeszélése és elbírálása, az 1999-es EMKE-díjak odaítélésének véglegesítése. Néhány megye javaslatot tett a megyei EMKE elnöki és az RMDSZ művelődési alelnöki munkakör személyi egyesítésére, azonban ezt az elnökség elvetette, hiszen a két szervezet önálló, saját alapszabályzattal bíró jogi személy. Az elnökségi ülés után testületileg megtekintették a kiszabadult Szabadság-szobrot. /EMKE - elnökségi ülés. = Nyugati Jelen (Arad - Temesvár), okt. 20./

"Tavaly okt. 24-én vehette át Dáné Tibor Budapesten a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Írószövetség által közösen meghirdetett Millennium 2000-Honvédelmi Irodalmi Pályázatra beküldött alkotásáért a különdíjat. Dáné Tibornak 1997-ben nívódíjjal kitüntetett munkáját a Romániai Magyar Szó folytatásokban közölte. Az RMSZ közölni fogja háborús visszaemlékezéseinek különdíjban részesített második kötetét is. Ez a kötet a szerző katonai múltját tartalmazza, mindazt, amit a 25. hadosztály megélt a fronton. Dáné Tibor úgy érzi, a 25. hadosztály "megtette azt, amit egy katonának meg kell tennie." "Soha egyetlenegy irodalom nem gyalázta úgy a hadseregét, ahogy a II. világháború után gyalázták ezt a hadsereget a magyar irodalomban. Ez a hadsereg megtett mindent, ami szükséges volt ahhoz, hogy a politikai vezetésnek mozgásteret biztosítson." "Én a bajtársaimat akarom rehabilitálni, anélkül, hogy lakkoznék." - jelentette ki. A 78 éves Dáné Tibor már írja a következő köteteket is. /Csomafáy Ferenc: A katonának nincs a homlokára írva a sorsa. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 9./"

"Dáné Tibor kiegészítette a Romániai Magyar Szó március 26-i számában közölt Magyar tudományosság integrációja című tájékoztató írást. Az a cikk ugyanis név szerint felsorolta hazai magyar tudományosság tizennégy kiválóságát, akik a Magyar Tudományos Akadémia kültagjai. A felsorolásból kimaradt a tizenötödik: dr. Bucur Ildikó professzorasszony, aki az MTA külső tagja, köztük az egyetlen nő, a műszaki tudományosság képviselője. Bucur Ildikó elnökasszonya az RMDSZ Szociáldemokrata Tömörülésének, az RMDSZ Szövetségi Küldöttek Tanácsának tagja. /Dáné Tibor: Egy szükséges kiegészítő. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 13./"

"Dáné Tibor több könyvvel jelentkezett /A Vadvirágszelídítő (1958), az Athá-Rá, a fáráó írnoka (1958), a Háromemeletes túlvilág (1964), a Kortársaim a gyermekek (1965), a Hüvelyk Matyi családfája (1967), A Tau Ceti hívójele (1968), az Akinek nincs árnyéka (1970), a Kultúrkuriózumok kalendáriuma (1973), a Négy tenger hajósa (Bp. 1973 és 1975, Bukarest 1981), A varázsvessző lovagja (Buk. 1978, Bp. 1981), A Kajántető kincse (1989) /majd több mint egy évtizedes hallgatás után tér vissza új kötetével: Elhull a virág (Az igazság Szendrey Júliáról). Erdélyi Gondolat, Székelyudvarhely, 2001. Dáné Tibor könyvében megrajzolta a valódi Szendrey Júliát ábrázoló szomorú portrét. /Szabó Csaba: Elhull a virág Az eliramlott élet sínei. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 8./"

"A magyar Honvédelmi Minisztérium irodalmi pályázatának nyertesei a következők: a minisztérium különdíját Dáné Tibor nyerte el "A bakának nem írnak búcsúztatót" című emlékiratával; a Honvéd Vezérkar különdíját Csák Gyula Zsoldosok című novellájával; az írószövetség különdíját Majoros Sándor Hazatérés című elbeszélésével; nívódíjat kapott Beke György Nehéz hűség című elbeszéléséért, Czegő Zoltán Sommer ballada című verséért, Porkoláb Imre A királynő szolgálatában című regényéért és Szarka István Rákóczi levele Lubomirski hercegnőhöz című verséért. /Díjnyertesek. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 24./"

"A Székelyföldi Közösségfejlesztők Egyesülete a közelmúltban civil fórumot szervezett Szovátán, amelyen 37 nemkormányzati szervezet képviseltette magát, köztük a bukaresti székhelyű Román Közösségfejlesztők Egyesülete is. Felvezetőként Kolumbán Gábor: Önkéntesség és szakmaiság című előadása, Dáné Tibor eszmefuttatása a szórvány és tömbmagyarság viszonyáról, illetve Sánduly Edit a fejlesztés és fejlődés viszonyáról tartott előadása hangzott el. A fórumon Maros megyéből is számos szervezet jelen volt, többek közt az EMKE, a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete, a nyárádszeredai Pro Familia, és Transylvania, valamint a művelődési otthon, a kibédi Seprődi János Művelődési Egyesület, a Sóvidéki és a Kisküküllő menti Kistérségi Társulások, a Bernády Közművelődési Egyesület stb. /Székelyföldi civil fórum. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 29./"

"Augusztus végén jár le Alföldi Lászlónak, a kolozsvári magyar főkonzulnak a romániai kinevezése. Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) a főkonzul tevékenységének elismeréseképpen ebből az alkalomból oklevelet nyújtott át a magyar diplomatának. Az EMKE elnöke, dr. Kötő József és Dáné Tibor, az egyesület főtitkára az átadási ünnepségen megköszönték Alföldi Lászlónak azt a szolgálatát, amit nagyköveti első beosztottként és főkonzulként végzett. Utódja Cseh Áron, jelenlegi konzul. /B. T.: Oklevelet kapott Alföldi László. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 8./ "

"Nov. 29-én Székelyudvarhelyen az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány munkásságuk elismeréséül irodalmi díjakat adott át a 60-as, 70-es és 80-as éveikben járó íróknak. A meghívottak közül hiányzott Benkő Samu, Domokos Géza és Tóth Mária. Pomogáts Bélát Hídverő-díjjal tüntették ki. Díjat kapott az esten Benkő Samu, Dáné Tibor, Dávid Gyula, Domokos Géza, Gábor Ferenc, Gálfalvi Zsolt, Kiss János és Tóth Mária. A díjátadáson részt vett Kalász Márton, a Magyar Írószövetség elnöke, aki a magyar intézmény részéről szintén elismerő oklevelet nyújott át az íróknak. /(bb): Munkássága elismeréséül Pomogáts Hídverő-díjat vett át. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), dec. 2./"

Lakatos István /Sárvásár, 1904. szeptember 14. –Kolozsvár, 1993. szeptember 3./ a romániai magyarság jelentős közéleti személyisége, politikusa volt. 1950. febr. 17-én letartóztatták, 25 év kényszermunkára ítélték, 1964-ben szabadult tizenöt év börtön letöltése után. A demokráciáról, a nemzetiségi jogok maradéktalan megvalósításáról – bár tettek neki ajánlatokat – a legsúlyosabb börtönkörülmények között sem alkudozott. Ő volt az elsőrendű vádlottja annak a pernek, amelyben Márton Áron püspököt, akihez személyes barátság is fűzte, Kurkó Gyárfást, Venczel József professzort és másokat elítéltek. Az volt a bűnük, hogy védelmezték a romániai magyarság saját gazdasági alapjait jelentő szövetkezeti hálózatot, a közbirtokossági javakat, az egyházi iskolákat és egyházi javakat, teljes magyar állami egyetemi és főiskolai hálózatot követeltek. Lakatos István, Márton Áron, Venczel József professzor és mások az 1946 évi párizsi béketárgyalások előtt alapos dokumentációt készítettek a romániai magyarság demográfiai, iskoláztatási, vallási és gazdasági állapotáról és intézményeiről, és ennek megfelelő javaslatokat tettek a határok méltányos megállapításáért. Lakatos István a kolozsvári Lepage nyomdába szegődött nyomdásztanulónak, és elvégezte a nyomdaipari szakiskolát. 1933-ban megírta a nyomdász szakszervezet történetét. 1934-től az Előre című hetilap főszerkesztője és ugyancsak főszerkesztője a három nyelven (románul, magyarul és németül) megjelenő Tipograph című hetilapnak. A Romániai Szociáldemokrata Párt magyar tagozatának országos titkára, majd elnöke. 1938-tól a gróf Bánffy Miklós vezetésével létrehozott Magyar Népközösség alelnöke. A bécsi döntés után – 1940 őszén – Bukarestből hazaköltözött Kolozsvárra, a Minerva nyomda mestere lett és a budapesti Népszava munkatársa. Később a református egyházi részvénytöbbségű Minerva nyomda igazgatója. 1946-tól országgyűlési képviselő. A romániai magyar szövetkezeti mozgalom vezetője közel egy évtizeden át. Alapítója és irányítója a Kolozsváron szerkesztett Erdély című szociáldemokrata országos napilapnak és elnöke a Szociáldemokrata Párt Országos Magyar Bizottságának. Következetes ellenzője a kommunista és a szociáldemokrata pártok egyesítésének. Börtönéveinek megrázó történetét egy hatalmas, több száz oldalas emlékiratban, a Szekuritáté elől rejtegetve megírta és sikerrel külföldre juttatta. Az emlékirat nyomdakész állapotban van. /Dáné Tibor: Egy igazi demokrata emlékezete. Lakatos István (Sárvásár 1904. szeptember 14–Kolozsvár 1993. szeptember 3.). = Szabadság (Kolozsvár), aug. 27./

Sárospatakon a Makovecz Imre tervezte művelődési házban rendezte meg a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közművelődési és Idegenforgalmi Intézet év eleji régiós konferenciáját a közművelődésben tevékenykedők számára. A Dialógusok 2005 elnevezésű találkozón öt országból mintegy százhúszan vettek részt. Köztük volt Pomogáts Béla, Bárdi Nándor, Gál Sándor, Dupka György, Muzsnay Árpád, Balassa Zoltán és Dáné Tibor. „A kisebbségben élő magyaroknak ma nincs Budapesten erős emberük” – hangzott el tanácskozáson. Dr. Bárdi Nándor kisebbségkutató (a Teleki Intézet főmunkatársa) beszélt a népszavazásról. Szerinte a kudarc egyik oka az, hogy az anyaországi és a határon túli magyarok nem ugyanazt értik nemzetpolitika alatt. Az előbbiek, mikor erről szó van, leginkább, vagy éppen kizárólag a határon belüli dolgokra gondolnak. Nem tett jót a fogalom tisztázásának, az egységesebb nemzetszemlélet kialakításának az sem, hogy a közvéleményre befolyással lévő politikusok egyszer ezt, máskor mást mondanak. Bárdi Nándor idézte Tamás Gáspár Miklóst, aki a rendszerváltást követően még azt írta, hogy minden határon túli magyart megillet a kettős állampolgárság. Duray Miklós 1996-ban, arra hivatkozva, hogy nem kívánt bonyadalmakat, kellemetlen hatást váltana ki a szomszédoknál, elutasította. Inkább a kedvezménytörvény mellett állt ki. Martonyi János szerint, ha Magyarország korábban a kettős állampolgárság kiterjesztése mellett dönt, akkor sokkal nehezebb tárgyalásai lettek volna az EU-csatlakozásnál. Az eredménytelen népszavazás a szocialistákat erősítette, akik „fő témájukban” verték meg a polgári oldalt. Pomogáts Béla irodalomtörténész, az Illyés Közalapítvány elnöke szerint Magyarországon nem nemzetpolitika, hanem pártpolitika folyik, amit a december 5-i népszavazás markánsan bizonyított. Most már igazi cselekvésekre van szükség, ezek közé tartozik a határon túli magyarok önigazgatásának (autonómiájának) kialakítása is, ami az anyaország támogatását igényli. Dr. Harsányi László, a Nemzeti Kulturális Alapprogram elnöke a kultúra finanszírozásáról értekezett. A Magyar Művelődési Intézet főigazgatója, Borbáth Erika elmondta, hogy minden osztályuk külön feladatul kapta a határon túli magyarok támogatását, a velük való partneri kapcsolat kialakítását és ápolását. Dupka György író, a Kárpátaljai Magyar Értelmiségek Közösségének elnöke elmondta, hogy az anyaország anyagi segítsége nélkül náluk azonnal összeomlana a magyar művelődés, hisz az ukrán állam egy vasat nem ad ilyen célra. Elmondta, hogy a kárpátaljai magyarság az elvándorlások ellenére sem fogy, ellenkezőleg, ha lassan is, kimutathatóan gyarapszik. A már EU-tag Szlovákiában is nagy gondok vannak a közművelődés támogatásával. Dohányos Róbert, a kulturális minisztérium helyettes államtitkára közölte, hogy a magyar kultúrára a kevésből is kevesebbet adnak, mint amennyi arányosan járna. A közszolgálati televízióban a magyar adás ideje 33-szor (!!!) kisebb, mint ami magyar lakosság számaránya alapján járna. A Kolár Tibor vezette kassai Thália színház többszörösen kevesebbet kap, mint az ottani szlovák színház. Az a tény, hogy a Magyar Koalíció Pártja kormányzati tényező csak kisebb változást hozott ezen a területen. /Sike Lajos: Pártpolitika helyett nemzetpolitikát! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 17./

Stefano Bottoni A hatalom értelmisége – az értelmiség hatalma /A Hét, febr. 17./ című tanulmányával kapcsolatban újabb hozzászólás jelent meg a hetilapban: Dáné Tibor megírta: a kolozsvári írószövetségi fiók pártalapszervezetének 1958. december 24-én tartott közgyűlésén, amelyen Földes László ügyét tárgyalták, ő vezette a jegyzőkönyvet. Dáné hangsúlyozta: Földes tudta, hogy kizárásának nem Sütő volt a megrendezője. „Sütő csak – ki tudja, miért – elfogadta és eljátszotta a nagyon is sémák szerint megrendezett kizárási cécó egyik dicstelen szerepét.” A magyar nyelvű felszólalásokat Dénénak románul kellett összegeznie a jegyzőkönyvben. Másnap a központi bizottsági küldött, Tugui alaposan átírta a jegyzőkönyvet és átadta Dánénak azzal, hogy másolja le, ez lesz az ülés jegyzőkönyve. Földes ügyében 1959. január 7-én újabb gyűlést tartottak Kolozsváron, erre sok pártonkívüli helyi írószövetségi tagot is meghívtak, továbbá az ülésre mintegy tíz-tizenkét párttag író is „átlátogatott” Kolozsvárra Marosvásárhelyről. Ismét Dáné Tibornak kellett vezetnie a jegyzőkönyvet. A kolozsvári felszólalók a pártszerű bírálati blabla mellett szinte kivétel nélkül hangsúlyozták Földes kivételes tehetségét, és ideológiai felkészültségét is. A marosvásárhelyiek még véletlenül sem szóltak ilyesmiről. Hajdu Győző, de Sütő András is érezhető ellenséges indulatoktól fűtve bírálták Földest. Négyszemközti bizalmas beszélgetésekben, vagy szűk asztaltársaságban, alkalmi eszmecseréken hangoztatott véleményét idézték. Dáné úgy látta, hogy Sütő András némileg restelkedve „mondta fel a leckét”, de felmondta. Földes László visszautasította, hogy Gheorghiu-Dejről becsmérlőleg nyilatkozott volna. Végül a harmincnyolc jelenlévő párttag közül nyolcan nem szavazták meg a kizárási javaslatot /köztük volt Dáné Tibor/, a többség viszont megszavazta, így Földes Lászlót kizárták a pártból. Dáné emlékezésében kitért arra, hogy Földes László jó kommunista módra a kizárása előtti években feljelentgetett, fúrt-faragott. Az ülés után Dáné Tibornak meg kellett jelennie Tompa István akkor pártvezető előtt a jegyzőkönyvvel. A jegyzőkönyvet többször átírták, a Földesre nézve terhelő részek egy részét kihagyták, a bírálatokat tompították. Dánénak ennek megfelelően kellett javítania. Újabb átírás következett. A többszörösen átírt jegyzőkönyv lett a végleges. Dáné hangsúlyozta, emlékei felidézésével arra szerette volna felhívni a figyelmet, hogy a pártállami idők politikai dokumentumainak is mennyire viszonylagos a valóságértékük. Ezt figyelembe kell vennie Stefano Bottoninak és a korszakkal foglalkozó többi kutatónak is. /Dáné Tibor: A jegyzőkönyvvezető emlékei Földes László pártszankciójáról. = A Hét, (Marosvásárhely), ápr. 7., folyt.: ápr. 14./

Stefano Bottoni: A hatalom értelmisége – az értelmiség hatalma. A Földes László-ügy /A Hét (Marosvásárhely), 2005. február 17./ című tanulmányával kapcsolatban a hetilapban folyó vitára reagált: a/ Bíró Béla a főszerkesztőhöz, Parászka Borókához szóló levelében jelezte, kérésük ellenére nem akar hozzászólni a Sütő-Földes-ügyben folyó vitához, mert ez „voltaképpen az ún. népi-urbánus ellentétekről szól, s melyet résztvevői ráadásul a kommunista hatalmi harc eszközeivel folytatnak le, mindenkit elkerülhetetlenül bemocskol.” Azért hozzászólt, minősített, Sütővel kapcsolatban megjegyezte: „semmi értelme egy beteg oroszlánt megrugdosni.” Továbbá Sütő „kifulladt tehetségekből és frusztrált értelmiségiekből (határokon innen és túl), olyan – jól mozgósítható és hatékony – véd- és dacszövetséget alakított ki és tart fenn maga körül, mely a Mester megvédelmezésére bármikor hajlandónak és képesnek mutatkozik.” /Bíró Béla: Kedves Boró! =A Hét (Marosvásárhely), máj. 26./ b/ Cs. Nagy Ibolya emlékezett: Sütő András a Szemet szóért és a Heródes napjai című munkáit régi írógépén készült formában küldte el a debreceni Csokonai Kiadóba. Így cáfolni tudja Kuszálik Péter szakszerűtlen, mélyen rosszindulatú kijelentését, amellyel kivetné az irodalomból mindkét Sütő-művet mondván: „egyszerűen hamisításnak lehet tekinteni az egész kötetet”. Valójában Sütő javításait szintén jelölték a könyvben, az olvasó tudomására hozták a kiegészítéseket. Kuszálik Sütő-utálatában mindenkit – aki neki nem teszik – hazugnak, félrevezetőnek, hamisítónak nevez. Egyébként Márkus Béla Heródes-kritikájában szó sincs arról a következtetésről, amit Kuszálik a szájába ad: hogy „megkérdőjelezné a naplók hitelességét”. Cs. Nagy Ibolya megállapította: a diktatúra „pártdalai (és prózája) mögött hosszabb-rövidebb ideig, kevés kivétellel ott nyüzsgött szinte mindenki, Páskánditól, Földes Lászlón, Székely Jánoson, ideig-óráig Kányádi Sándoron, Lászlóffy Aladáron, Szilágyi Domokoson és másokon át Sütő Andrásig…” Cs. Nagy Ibolya feltette a kérdést: Milyen eljárás az, hogy „egyik emberből, például Földes Lászlóból korunk hősét, a század áldozatát növesztünk, elfelejtve épp tőle idézgetni – újra és újra – nagy passzusokat a süket párthandabandáiból; a másikból, Sütő Andrásból meg mindenestől hazugot, becstelent, kollaboránst, feljelentőt nyomorítunk?” Cs. Nagy Ibolya emlékeztetett, hogy a vitában megszólalt az akkori pártgyűlés jegyzőkönyvének vezetője /Dáné Tibor/, ebből kiderült, hogy a jegyzőkönyvet többször átírták, megváltoztatták. Ekkor csend lett, de senki sem kért bocsánatot. /Cs. Nagy Ibolya: Körtánc – a kályha körül. = A Hét (Marosvásárhely), máj. 26./ c/ Közölték Sütő András korabeli, Földes László elleni feljelentését. Ebben szó esik arról, hogy Földes László az ideológiai és politikai tévelygések egész sorozatát követte el. /Sütő András: A Román Munkáspárt Központi Vezetőségének. = A Hét (Marosvásárhely), máj. 26./ d/ Stefano Bottoni megírta, hogy a „Földes-vita kapcsán többen fogalmazták meg azt a kritikát, hogy a kelleténél nagyobb teret szenteltem egy nem túlságosan súlyosnak mondható esetnek, egy olyan konfliktusnak, amelyik a nomenklatúrán belül zajlott, és aminek nem voltak (annyira) súlyos következményei.” Utólag belátja, hogy valóban nem Földes Lászlóról kellett volna beszélnie, hanem valaki másról. Sántha Antal katolikus pap volt például az egyetlen katolikus pap, akiről valaha is több oldalon át cikkezett a Scinteia /az akkori román központi pártlap/ 1958. december 25-én (és a Scinteia nyomán az összes romániai napilap). Őt ugyanis vádolta a párt, az állambiztonság, majd a bíróság, hogy pedofil. A Magyar Autonóm Tartományi Pártbizottság Titkársága pontos utasításokat adott, hogy kiknek kell megjelenniük a tárgyaláson, főleg gyermekes anyáknak. Sántha Antalt 12 év fogházra ítélték. Miért pont őt választották? A párt egyszerre akar Márton Áronra és híveire lecsapni, szabadulása után új lakhelyén (Mikóújfaluban) is hittanórákat tartott, és eközben magyar történelmet és irodalmat is tanított. Erre a hatalom egy amatőr színjátszócsoportot küldött a faluba, 1974-ben, és előadatott egy darabot, a Csodát. A Csoda egy erkölcstelen, maradi, előítéletes papot parodizált. Sántha Antal azonban a sok megaláztatás után sem hagyta magát, és a templomban kiátkozta a színjátszó társaságot. Erre a megyei pártbizottság határozatot hozott arról, hogy február 21-én a Megyei Tükörben a színdarabot dicsőítő cikk jelenjen meg. A cikket Magyari Lajos szerkesztőnek kellett aláírnia. Bottoni feltette a kérdést, meg tudna-e bocsátani? Főleg ha elmarad a bocsánatkérés, sőt annak szándékát sem látja. /Stefano Bottoni: Egy marslakó naplója. 1958. december 25. = A Hét (Marosvásárhely), máj. 26./

Szeptember 9-10-én Kolozsváron hetedik alkalommal szervezték meg a Civil Fórumot, a magyar civil szervezeteknek találkozóját. A rendezvény központi kérdése a támogatási rendszer és a politikum összefüggésének elemzése volt. – Bár idén az elmúlt évekhez viszonyítva alig egynegyednyi volt a rendelkezésünkre álló anyagi keret, sikerült eredményes munkát folytatni – fogalmazott Egri István a szervezők nevében. Közel kétszáz regisztrált résztvevő volt a Civil Fórumon, és legalább ötven további érdeklődőt vonzott a rendezvény. Parázs vitákat szült a jelenlegi formájában nem megfelelő támogatási rendszer. Felmerült: feltétlenül szükség volna a magyarországi mintára itt is létrehozni a Nemzeti Civil Alapprogramot, lényeges volna már a középiskolai, illetve egyetemi képzés alatt megismerkedniük a fiataloknak a nonprofit szakismeretekkel, hogy civilként aktívan részt vehessenek a társadalom életében, alakításában. Szeptember 10-én tartották a MACISZE 2. közgyűlését, amelyen öt szakcsoport alakult: művelődési, oktatási-tudományos, szociális, mezőgazdaság- és vidékfejlesztési, gazdasági. Nyolctagú bizottság fogja kidolgozni a szervezet saját támogatáspolitikai programját. Bodó Barna elnök elmondta: szükséges a támogatási rendszer reformja. A szervezők Elvek és szabályok a hazai támogatási rendszerben címmel tanácskozást kezdeményeztek, amelyen Kelemen Hunor az Illyés Alapítvány, Szép Gyula a Communitas Alapítvány, Dáné Tibor pedig az NKÖM támogatásáról számolt be. A kilenc szakmai szekcióülés mindegyike érintette a konferencia fő témáját. /Farkas Imola, Stanik Bence: Erősödő civil szféra. Módosítandó a támogatási rendszer. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 12./

Megjelent Dáné Tibor A gálánskor breviáriuma /Appendix Könyvkiadó, Marosvásárhely/ című művelődéstörténeti kötete, amelyet a szerző jelenlétében ismertettek szeptember 29-én Kolozsváron, a Györkös Mányi Albert Emlékházban. A XVIII. század Európáját, főként a francia udvart idézi fel a szerző, a frivolsággal telített kort. Dáné Tibor elmesélte, hogy könyve mintegy 30 éve elkészült, kiadására azonban nem kerülhetett sor, mivel nem illett az 1990 előtti kiadópolitikába. Az 1975-ben befejezett kézirathoz mintegy 35 éven át gyűjtötte az anyagot. /F. I.: A gálánskor breviáriuma. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 1./

Dáné Tibor évtizedek óta lankadatlan lendülettel dolgozó kolozsvári tudománynépszerűsítő és művelődéstörténész. A marosvásárhelyi Appendix Kiadónak köszönhetően teszi le egymás után az olvasók asztalára érdekes, olvasmányos köteteit. A legújabb „Az átlépett látóhatár hősei” címen Marco Polo, Kolumbusz és Magellán életét, korát és társadalmát mutatja föl. Dáné Tibor bizonyára tartogat még kiadói meglepetéseket a kuriózumokat, kultúrtörténeti különlegességeket kedvelő közönség számára. /N.M.K.: Az átlépett látóhatár hősei. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 11./

Az Írószövetség kolozsvári fiókja több díjat ítél oda, a polgármesteri hivatal és a megyei tanács támogatásával kiosztott, pénzbeli jutalommal is járó elismeréseket május 23-án Emil Boc polgármester jelenlétében adták át. Esszé kategóriában Szőcs István Félrejáró ingák /Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda/ címmel megjelent kötete érdemelte ki az egyik elismerést. Nagyszámú különdíjat is kiosztottak, ezek közül a Bálint Tibor különdíjat Dáné Tibor kapta a Huszonegy éves lettem és A gálánskor breviáriuma című, az Appendix Kiadó gondozásában napvilágot látott köteteiért. A Szilágyi Domokos különdíjat Jancsik Pál érdemelte ki Mit tanácsolsz cinege? címmel a Kriterion Kiadónál megjelent gyerekvers-kötetéért, Csávossy György A bor dicsérete /Mentor Kiadó, Marosvásárhely/ című kötetét a Kacsó Sándor különdíjjal jutalmazták. /-f-: „Jó könyveket” díjaztak az Írószövetségnél. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 24./

Életének 84. esztendejében elhunyt Dáné Tibor /Kolozsvár, 1923. márc. 24. – Kolozsvár, 2006. október 11./ A Bolyai Tudományegyetem jogi, közgazdasági és pedagógiai szakán végzett, de érdeklődése, ismereteinek köre messze meghaladta papíron igazolható tanulmányait. Volt a kriminalisztika megbízott előadója az egyetemen, közben az Erdély c. napilap belpolitikai szerkesztője, tanár Szucságon és Kolozsvárt, a Palocsay-féle növénybiológiai kutatóállomás munkatársa, majd 1958 és 1969 között az Ifjúsági Könyvkiadó kolozsvári fiókjának felelős szerkesztője, végül 1970-től nyugdíjazásáig a Dacia Könyvkiadó magyar részlegének tudományos szerkesztője, többek között a népszerű Antenna sorozat gondozója. Dáné Tibor mindenekelőtt író volt, aki gyermekeknek, fiataloknak történeteket mesél és ismereteket ad át (Kortársaim a gyermekek, Négy tenger hajósa, Vadvirág szelídítő, Hüvelyk Matyi családfája), aki az egyiptomi történelembe vagy a világmindenségbe kalauzolja az olvasókat (Athá-Rá, a fáraó írnoka, A Tau Ceti hívójele), aki személyes sorsáról, élethivatásáról vall (A fáraó igazlátó szeme), aki a régi Kolozsvár történetét, a kincskeresés izgalmait eleveníti meg (A varázsvessző lovagja), aki élményei alapján a második világháború fegyverropogását vagy éppen egy szélcsendes epizódját mutatja be (Huszonegy éves lettem, Delatini házunktája). Évtizedeket kellett várnia, amíg A gáláns kor breviáriuma c. könyve megjelenhetett, amely az idén írószövetségi díjat kapott. /Jancsik Pál: Búcsú Dáné Tibortól. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 18./