A kényszertársadalom következményei – kijózanító szembesülés
„Mindannyian annak a kornak vagyunk a következményei” – jelentette ki Káli István marosvásárhelyi író, A szemfényvesztett című, Marosvásárhely 1944–69 közötti történetét felelevenítő regényének múlt heti bemutatóján a sepsiszentgyörgyi Tein Teaházban. A szerzővel Gálfalvi Ágnes szerkesztő beszélgetett.
Miként álltak át az emberek a természetes társadalmi rendből egy kényszer társadalmi rendre? Hogyan tudták ezt elviselni, és hogyan viszonyultak hozzá? Kik voltak, akik ennek ellenálltak, mellé álltak, vagy hagyták magukat sodortatni? Saját elmondása szerint ilyen és hasonló kérdéseket fogalmazott meg Káli István ebben a regényében, és a válaszokat is igyekezett rájuk megtalálni.
A cselekmény a már említett időszakban játszódik, és egy szabómester, vagyis egy kispolgár utolsó éjszakáján bontakozik ki, a belső monológján keresztül. Ekkor ugyanis gondolatban visszapergetvén a körülötte lezajlott eseményeket, melyeknek átélője és cselekvő részese volt, megpróbálja megérteni akkori önmagát. Azt a személyt, akinek gondolat- és érzelemvilága szöges ellentétben állt a mostani énjével. De vajon miért? Az író által megadott válasz pedig kijózanítóan lehangoló: „mert az emberhez méltó élet mindig a fennálló rendszer és hatalom kérdése.” Bedő Zoltán / Székely Hírmondó; Erdély.ma

Nyelvi fasizmus
Az új ukrán tanügyi törvény 2020 szeptemberétől életbe lépő 7. cikkelye kimondja, hogy Ukrajnában az oktatás nyelve az államnyelv, és a nemzeti kisebbségek anyanyelvű oktatását csak az első négy osztályban engedélyezik, így 5. osztálytól felfelé az anyanyelv kivételével minden tantárgyat ukránul oktatnak majd.
Döbbenetes és hihetetlen mindaz, amit ez a jogszabály takar. Ráadásul nem egy tőlünk földrajzilag távol eső ország látszatparlamentjének torzszüleménye, hanem egy szomszédos államé. Egy olyan európai országé, mely a demokratikus elvek és emberi jogok tiszteletben tartását garantáló Európai Unióba igyekszik. Márpedig a nyelvhasználat alapvető emberi jog, ezért minden olyan intézkedés, mely ennek korlátozására irányul, mélyen diszkriminatív. Tartalmát és céljait tekintve pedig magában hordozza a nyelvi fasizmus jegyeit.
Egy nemzetrészt vagy népet ugyanis nemcsak fegyverrel lehet megsemmisíteni, hanem nyelve használatának ilyetén korlátozásával is. Hiszen e téren illetékes tudósok már rég kimutatták és bebizonyították, hogy minden ember a saját anyanyelvén gondolkodik, így az új ismereteket is ezen tudja a legjobban elsajátítani. Ezt viszont tekintetbe véve nyilvánvalóvá válik, hogy mindazok előtt, akik e jogukkal nem élhetnek, bezárul a jövő.
Éppen ezért felháborító, hogy a törvényt habozás nélkül aláíró Petro Porosenko ukrán államfő, valamint Pavlo Klimkin külügyminiszter az országban élő nemzetiségek érdekében tett lépésként próbálja mindezt beállítani. Hiszen úton útfélen azt hangoztatják, hogy ezzel az ukrán nyelv elsajátítását, s ezáltal a jobb érvényesülést szeretnék elősegíteni. Ezen állítás ugyanakkor olyan vérlázító arcátlanságról és pökhendiségről tesz tanúbizonyságot, melyet egy pillanatig sem szabad az érintett feleknek eltűrni. Vagyis Oroszországnak, Romániának, Bulgáriának, Magyarországnak és Lengyelországnak, hogy csak a legnépesebb ukrajnai nemzetrészek anyaországait említsük. Közéjük sorolhatjuk azonban az állammal nem rendelkező ruszinokat és tatárokat is.
Üdvözlendő és követendő tehát Magyarország kormányának azon elhatározása, hogy amíg az ekképpen kialakult áldatlan helyzeten Ukrajna nem változtat, addig diplomáciai eszközökkel akadályoztatja annak uniós törekvéseit. Bedő Zoltán / Székely Hírmondó; Erdély.ma

Az idő hatalma: ma már mosolyogva beszélnek a székely ötvenhatosok a meghurcoltatásukról
Közel egyórás dokumentumfilm készült az 1956-os magyar forradalom öt székelyföldi áldozatáról. A Vasszékelyek című alkotást Székelyudvarhelyen mutatják be először.
A film főszereplői a gyergyószárhegyi Páll László, a székelyszentléleki Hadnagy István, a máréfalvi Kovács Gyula, a homoródalmási Sándor Balázs és a gogánváraljai Török Mihály. Őket kivétel nélkül meghurcolták akkor, amikor az 1956-os forradalom hírére szervezkedni kezdtek itthon – fejtette ki lapunknak Fazakas Szabolcs, a filmforgatás ötletgazdája, aki Balázs Árpádot kérte fel arra, hogy legyen az alkotás szerkesztő-riportere. A képkockákon maguk az érintettek elevenítik fel a hatvanegy évvel ezelőtti eseményeket– az erdélyi szervezkedéseket, majd azok elcsitulását –, valamint meghurcoltatásukat, úgy, hogy az ezekhez kapcsolódó helyszínekre is ellátogatnak. „Ez inkább egy hangulatfilm, amelyben a székelyföldi ’56-os elítéltek mesélik el a velük történteket. A dolog szépsége ugyanakkor az, hogy a megszólalók most már mosolyogva beszélnek azokról az embertelen körülményekről, amelyekben részük volt. Ők igazából pozitívan akarnak emlékezni a múltjukra” – fogalmazott Fazakas. A film készítői a budapesti 1956-os Intézettől kaptak támogatást a magyarországi szabadságharc székelyföldi vetületének 56 perces megörökítésére. Az alkotás ősbemutatója hétfőn délután öt órától lesz a volt Stúdió mozi nagytermében, a polgármesteri hivatal által szervezett ’56-os megemlékezés részeként.
Udvarhelyi megemlékezés
Székelyudvarhelyen az ’56-os megemlékezés hétfőn délután három órakor kezdődik, a váci Levéltárból érkező kiállítás megnyitójával, ez a városi kórház mellett lesz látható, az utcán. A már hagyományosnak mondható fáklyás felvonulás este fél hétkor a volt Súdió mozi épülete elől indul a ferences templom melletti Üldözöttek és áldozatok emlékművéhez, ahol majd a beszédek is elhangzanak. A Vasszékely-díjakat este nyolc órától adják át a városháza Szent István-termében. Fülöp-Székely Botond / Székelyhon.ro

Nem tette felelőssé a városvezetőket a meghallgatott tanú Rádulyék perében
Törvényeket említett, de nem mondott semmi terhelőt a vádlottakra nézve a Ráduly Róbert Kálmán csíkszeredai polgármester és Szőke Domokos alpolgármester perének szerdai tárgyalásán meghallgatott tanú.
A Maros Megyei Törvényszéken szerdán a kitűzött időponthoz képest másfél órás késéssel kezdődött Ráduly Róbert Kálmán csíkszeredai polgármester és Szőke Domokos alpolgármester korrupciógyanús ügyének tárgyalása, amelyen – immáron „negyedik nekifutásra” – meghallgatták az első tanút.
Korábban ugyanis, annak ellenére, hogy a két vádlott és a tanú is mindig jelen volt, különböző okok miatt többször rendeltek el halasztást.
A szerdai tárgyaláson megjelent immár a perben érintett félként beidézett csíkszeredai önkormányzat jogi képviselője is, a beidézett tanú pedig fenntartotta korábban írásban rögzített nyilatkozatát, amelyben az ügyre vonatkozó kérdésekre válaszolva semmi terhelőt nem mondott személyesen Rádulyra és Szőkére.
Törvényekre hivatkozott
Magyarán: kijelentésében nem tette felelőssé Rádulyt és Szőkét azokért a cselekményekért, amelyek miatt az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) elrendelte a kivizsgálást, és vádat emelt az elöljárók ellen. A tanú különböző törvényekre hivatkozott – amelyek közül többet a szóban forgó eset óta módosítottak, kiegészítettek –, amelyek szerinte gátolták bizonyos köztéri korszerűsítési munkálatok átvételét. A tárgyalóteremben vita nem volt, a tanúnak viszont a vádlottak és jogi képviselőik kérdéseket tettek fel, amelyek az elhangzottak pontosítására vonatkoztak.
A 2016. március 30-án elkezdődött ügy következő tárgyalását november 13-ára tűzték ki, amikor újabb tanúkat – ők a napokban kapják kézhez a bírósági idézéseket – hallgatnak meg.
Több vádpont
A két elöljárót a 2015 április végén végrehajtott házkutatások után vették őrizetbe, majd hatósági felügyelet alá kerültek, utána pedig a DNA Ráduly Róbert Kálmánt háromrendbeli hivatali visszaéléssel és érdekkonfliktussal, Szőke Domokost pedig négyrendbeli hivatali visszaéléssel és okirat-hamisításra való felbujtással vádolta meg. A tisztségviselőket többek között azzal vádolják, hogy jogosulatlanul használták országon belüli kiszállásra a hivatali gépkocsit, valamint hogy megkárosították a Hargita és Kovászna megyei ortodox püspökséget, amikor a Sapientia Egyetemnek kiadott építkezési engedély kibocsájtásakor nem vették figyelembe az ortodox templom műemlék jellegét. A vádhatóság a polgármesteri hivatal megbízásából elvégzett kataszteri felmérést is kifogásolja, illetve egy ingatlanbérleti szerződés módosítását. A pert tavaly március óta a DNA kérésére a Maros Megyei Törvényszék tárgyalja, mert a vádhatóság fenntartásokat fogalmazott meg a Hargita Megyei Törvényszék bíráinak pártatlanságával kapcsolatban. Az elöljárók alaptalannak tartják és elutasítják az ellenük felhozott vádakat. Gáspár Botond / Székelyhon.ro

Képeslap-kiállítás és a díjátadó ünnepség a húszéves Székelyföldnél
A Székelyföld folyóirattal együtt az elmúlt években megjelent, Ádám Gyula által készített képeslapokból nyílt kiállítás szerdán a csíkszeredai Megyeházán. Ugyanott kiosztotta idei elismeréseit az ebben az évben húszéves évfordulóját ünneplő kulturális folyóirat.
A VIII. Székelyföld Napok keretében nyitották meg szerdán délelőtt Csíkszeredában, a Megyeháza Galériában azt a kiállítást, amely az Ádám Gyula által készített és 2008-től a Székelyföld folyóirattal együtt kapható képeslapokat mutatja be. Lövétei Lázár László, a folyóirat főszerkesztője szerint a képeslap-mellékletnek nagy sikere van az olvasók körében.
„Állítólag a fotóművészet a felrobbant pillanat művészete, egy-egy pillanat szerencsés kimerevítése. Számomra teljesen indifferens, hogy Ádám Gyula milyen viszonyban áll az idővel, s hogy szociofotóban utazik-e vagy sem, fogalmam sincs, hogy ezeket a pillanatokat a Székelyföld vagy Erdély melyik szegletében sikerült lencsevégre kapnia. A lényeg az, hogy remek fotók születtek mind a kompozíció, mind a fotókon ábrázolt történetek tekintetében. Meg vagyok győződve, hogy ha egy-két percig elidőzünk ezeknél a miniatűr képeknél, mindannyiuknak eszébe jut néhány, egészen izgalmas történet − mondta a főszerkesztő. Ádám Gyula megosztotta a jelenlévőkkel, hogy milyen sok visszajelzést kapott a képeslapokkal kapcsolatosan. Volt, aki egy fotó kompozícióját kritizálta egészen részletesen egy levélben, leggyakrabban azonban elismerésben részesült, az is megtörtént, hogy megállították az utcán, és arra kérték, írja alá az egyik képeslapot.
Átadták a Székelyföld-díjakat
A tárlatmegnyitó után kiosztották az idei Székelyföld-díjakat is: Péntek János kolozsvári nyelvész professzor, Temesi Ferenc szegedi Kossuth-díjas író, Mihály János lövétei történész és Gothár Tamás csíkszeredai születésű fiatal költő vették át az elismerést.
A díjátadó előtt Lövétei Lázár László felolvasta Szentmártoni Jánosnak, a Magyar Írószövetség elnökének a kerek évfordulót ünneplő Székelyföld folyóiratot méltató levelét. Szintén a havilap színvonalát, fontosságát, hiánypótló tevékenységét emelte ki ünnepi beszédében Lukács Bencze Ákos konzul, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának munkatársa. Borboly Csaba, Hargita megye önkormányzatának elnöke pedig arról beszélt, hogy a díjazottak hozzájárultak szellemi tevékenységükkel a térség fejlődéséhez.
„Nagy öröm kapni is a díjat”
A Székelyföld folyóirat díjazottai az elmúlt időszakban mind közöltek is a lapban, tevékenységüket pedig a kulturális havilap munkatársai méltatták.
Péntek János nyelvész professzor pályáját Mirk Szidónia szerkesztő foglalta össze. Kiemelte nyelvőrző, intézményalapító tevékenységét, oktatói munkásságát pedig úgy jellemezte, „nem oktatott, hanem beavatott”.
A professzor azt mondta, nemrég adott át díjat ő maga is, akkor úgy gondolta, nagyobb öröm díjat adni, mint kapni, de most örvend ő is az elismerésnek. Mihály János szakmai tevékenységét Molnár Vilmos író ismertette. Azt mondta, kevesen ismerik annyira a székelység történetét, mint a jelenleg a Nemzetstratégiai Kutatóintézetben dolgozó történész.
Mihály János azzal köszönte meg a díjat, reméli, hogy a jövőben még több olyan tanulmányt közölhet, amelyek révén a székelység közelebb kerülhet történelméhez.
Temes Ferenc a díjak közül a nem székelyföldi díjazottaknak járó Székely Bicskarendet vehette át György Attila író személyes hangvételű laudációja után, és egy meglepetéssel köszönte meg azt: készülő regényéből olvasott fel egy, a térségben játszódó részletet.
Gothár Tamás fiatal költő a kötettel még nem rendelkező ifjú tehetségeknek adott Szabó Gyula-díjat kapta az elismerések közül: amint Fekete Vince költő mondta, egyfajta megelőlegezett bizalomként is, tehetsége, ambíciója elismeréseként.
A díjhoz a több mint tíz éve elhunyt Szabó Gyula író szülőfaluja, Homoródalmás is hozzájárul. Gothár Tamás köszönő szavai után azt is elmondta, nemsokára megjelenik első kötete. R. Kiss Edit / Székelyhon.ro

Több munkálat is folyamatban van a csíkverebesi templomban
Korszerűsítik a csíkverebesi templom villanyhálózatát, folyamatban van a Kolonics-féle orgona feljavítása, és a harangok automatizálását is elvégzik jövő hónapban. A beruházásokról Csont Ede tusnádi plébánossal beszélgettünk.
Párhuzamosan több beruházás is zajlik a csíkverebesi templomban: a villanyhálózat cseréje mellett dolgoznak az orgona felújításán, és még idén megtörténhet a harangok automatizálása is. Az elavult vezetékek, kapcsolók és dugaszolóaljzatok miatt vált szükségessé a villanyhálózat cseréje a templomban, amelyhez még szeptemberben hozzáfogtak.
A munkálat kilencven százalékát már elvégezték a csíkszentkirályi munkások, már csak az utolsó simítások vannak hátra, illetve a – tusnádi hívek által feljavított – csillárok visszahelyezése. Az ehhez szükséges mintegy ötezer lejt önerőből fizette ki a plébánia – avatott be Csont Ede. A tusnádi plébános megjegyezte, mivel meglátása szerint a valamikor beszerelt villanyhálózaton mindeddig nem végeztek javításokat, így nagyon fontosnak tartotta, hogy az egyre kevésbé megbízható alumínium vezetékeket rézre cseréljék, és korszerű biztosítéktábla kerüljön a templomba. Nem volt megfelelő a földelés sem, a munkálat során azon is változtattak.
Harangautomatizálás még idén
A tennivalókat segítette, hogy a vezetékeket valamikor egy szigetelt csatornába helyezték a templombelsőben, így az új kábeleket abban vezették – nem volt szükség a nemrég újrafestett falak bontására. Ugyanakkor e munkálat részeként felvezették az áramot a toronyba is, hogy megoldható legyen a harangok automatizálása. Hargita Megye Tanácsa hétezer lejt biztosít erre a célra, amely a konkrét harangautomatizálási költségekre elég is lesz. A nagybányai kivitelezővel már megkötötték a szerződést, a cég alkalmazottai várhatóan november elején látnak munkához – foglalta össze a lelkipásztor.
Feljavítják az orgonát
Mindezek mellett zajlik a templom orgonájának felújítása is, az ehhez szükséges húsz ezer lejt a verebesi közbirtokosság ajánlotta fel. Mint a plébános fogalmazott, a búcsún ugyan nem volt orgona, de karácsonyra várhatóan már játszhatnak a feljavított hangszeren. A Kolonics István által 1885-ben készített orgonán valószínűleg készítése óta nem eszközöltek javítások, így habár használható állapotban volt, szükségessé vált a renoválása.
Mindeddig az orgona csak kézzel volt fújtatható, nem volt motorizálva, ezzel a feljavítással megoldanák ezt is, motort szerelnek belé. A szükséges teendőket Bors László újtusnádi orgonaépítő végzi – tudtuk meg.
Közösségi munka is
Mint kiderült, kisebb munka ugyan, de a továbbiakban önerőből oldanák meg a toronyban a harangok alatt a padlózást. Ennek előzményeként tavaly kalákában kitakarították a tornyot: akkor az évtizedek, netán évszázadok óta felgyűlt két szekérnyi hulladékot lehordták, így most könnyebb lesz dolgozni. Ottjártunkkor kiderült, a toronyba az egyetlen feljárat az orgona mögötti kis ajtón keresztül vezet, a harangokig szűk járaton, meredek lépcsőkön lehet csak feljutni. A verebesi templomban – amely a tusnádi fíliája – egyébként állandó miserend van, vasárnap és kedden imádkozhatnak közösen a hívek az istenházában. Kömény Kamilla / Székelyhon.ro

Túlélés a Nyír alatt
Nyír a neve, bár nyírbokor sincs már azon a legelőterületekkel borított hegynyúlványon, amely Nagypatak felől simul bele a felső-háromszéki síkságba. Ettől lett Nyíres a kisborosnyói lokálpatrióta kör is, amelynek minden olyan helybeli községi képviselő, falufelelős, egyházgondnok és nyugalmazott tanító a tagja, aki tehetősebb és falujának haladását akarja. Most mintha lejtőn lefelé haladna a faluközösség, amelynek gazdasági ereje és szociális helyzete még kimagasló volt a két világháború között, amikor a kisbirtokos is uralta vagyona kezelését, s fiatal munkaerőréteg élt a faluban.
A túlélés időszakát éli Kisborosnyó? Az érem másik oldala
Sokunkat aggodalommal tölthet el a kérdés: mi lesz a sorsa egy-egy háromszéki kis faluközösségnek mondjuk fél évszázad múlva? Van azonban az éremnek egy másik oldala is, ami kissé egyensúlyozza a jelen aggodalmait. Többek között az, hogy ebben a tanévben egy elemi osztállyal és egy tanítónővel többen nyitották meg itt az iskola kapuját. Az utánpótlást egyre inkább a helybeli roma közösség biztosítja, de anyanyelvük magyar, és ha lassan is, de haladnak az integrálódás ösvényein. Nem nő a magyar népesség lélekszáma, de legalább stagnál. Miként Bartha Árpád községi képviselő szavaiból kitetszik, a falu is részesül azokból a juttatásokból, amelyek ha nem csurrannak, legalább cseppennek a nagyborosnyói községvezetés irányából. S mert a nehézségek túléléséhez lelki erő, reményforrás kell, van egy fiatal lelkipásztora, tevékeny presbitériuma Kisborosnyónak, és ez mindenképpen kapaszkodó erőt jelent, nemkülönben egy sikeresen működő hagyományos erdő-közbirtokossága, amely tud segíteni, támogatni, és – ha az idén késve is – téli tüzelőt adni.
Ami cseppen
Mert a községközpont vezetőit nem találtuk a székhelyen, a falu pillanatnyi helyzete felől, hogy mi jelentette az előrelépést Kisborosnyón az elmúlt időszakban, Bartha Árpád tanácstagtól, falufelelőstől érdeklődtünk. Nagy horderejű dolgokra nem számítottunk, mert a sok évi lemaradás miatt még a községközpont infrastruktúrájának kiépítésére is csak ezután kerül sor, a Nagyborosnyóhoz tartozó falvak ilyetén öröme még várat magára. – A polgármester, Ilie Nicolae kaviccsal feljavíttatta a falu legjobban leromlott, a roma telepre tartó utcáját. S mert ott villanyáram sincs, napelemes égőket vitt az ott élő családoknak. Kértük támogatását, hogy valamilyen módon egy kerítést építhessünk az emlékpark köré, ezt megígérte. Az idén fejezték be a Kispatak felé tartó bekötőúton a leromlott híd felújítását. Most az út javítása következne, hiszen az erősen leromlott. Erre meg is lenne az anyagi fedezet, de eddig még nem jelentkezett kivitelező cég, amely vállalná a munkát. Bartha Árpád tevékeny emberként ismert a faluban, tizennégy esztendeje gondnoka a református egyházközségnek. Hajnalosan ő hordja szét a faluban a megyei napilapokat, a 18 Háromszéket és a 14 Székely Hírmondót. Fafaragóként, de emlékállítóként is ismert. Mint elmondta, az ő feladata, hogy emlékkövet állítson október 30-ig Kisborosnyó a reformáció 500. évfordulójának emlékére.
Küszöbön az ünnep
Székely Róbert Imrét, a 202 lelket számláló kisborosnyói és kispataki gyülekezet lelkipásztorát arról kérdeztük, hogyan készülnek az emlékünnepségre? – Úgy határoztunk a presbitériummal, hogy ez alkalomra október 29-én falutalálkozót szervezünk, amelyre meghívjuk a helybelieket és a faluból elszármazottakat. A meghívókat már el is küldtük. Ezt megelőzően, október 21-én, szombaton fogadjuk majd a Luther Márton 95 tételét hozzánk hozó ReforMaraton 500 csapatát, hogy itt is kifüggesszék a régi történelmi tételeket, s lelkünkben szülessenek meg azok az újak is, amelyekkel talán mi is reformálni tudhatnánk a közösségeinkhez való viszonyulásunkat. A falunapon 11 órakor úrvacsoraosztással egybekötött ünnepi istentisztelet tartunk. A köszöntők és emlékbeszédek elhangzása után megáldjuk és megszenteljük az évforduló tiszteletére készülő kopjakövet, és elültetjük itt is a jelképes gyümölcsfacsemetéket, hadd emlegessék az utánunk jövő nemzedékek is sokáig, hogy ezek a reformáció emlékére ültetett fák! A kisborosnyói eklézsiában amúgy nem telnek tétlenül a napok. A tiszteletes vallást oktat az iskolában, megkezdte a felkészítését a jövőre sorra kerülő öt konfirmandusnak. Sikeresen léptek a ravatalozó épületének dolgában is, befejezték a külső-belső vakolást s egy részét a mázolni-festeni valónak is.
A falu nem a parlament
Ezt értettük ki Veress Kálmán beszédéből, ugyanis Kisborosnyónak és a szomszédos, zömében román ajkúak lakta Nagypataknak közös erdő-közbirtokossága van. Ennek dolgában azonban egyetértenek, nincs helye vitának és gyűlölködésnek, román–magyar ellentétnek, mint a bukaresti parlamentben dívik. Ez a 404 hektárnyi erdőbirtok ugyanis egy darab volt valamikor, de mert a rendszerváltás után Nagypatak önálló község lett, úgy döntöttek, marad továbbra is úgy a közbirtokosság, ahogyan volt: mindenki a maga erdődarabkájával. Veress Kálmánt arra kértük, szóljon a közbirtokossággal kapcsolatos gondokról, hiszen ő a pénzügyek felett őrködik. – Nagy szeretettel és odaadással birtokoljuk ezt az erdővagyont, amiből 121 hektár legelő, hiszen őseinktől örököltük. Az idén adódott vele egy kis baj, mert megkésett a bélyegzés, s emiatt megcsúszott a tűzifa kiadása is a tagoknak. A Magos erdőrészen bélyegezte ki a kovásznai állami erdészet szakembere a szigorúan jóváhagyott üzemterv alapján. A kitermelt tűzifát – sajnos nyers – kiosztottuk, a szerszámfát, mert az is volt, eladtuk. Szükség volt a pénzre is, mert azoknak az örökösöknek, akiknek kis erdőterületük volt, a jussot pénzben szoktuk kifizetni, és más kiadásainkat, például az őrzés költségeit, ily módon tudjuk egyenlíteni. Meg szokott történni, hogy hangoskodik, elégedetlenkedik néhány tag tőlünk is, a nagypatakiak közül is, de mindaddig, amíg a törvényt betartjuk, nincs és nem is lesz gond a közeljövőben – szögezte le Veress Kálmán.
Az elnök most a nagypataki Constantin Ion, az alelnök Nagy Sándor, az erdőgazda Abraham Ioan, a titkár pedig Jós Tibor. Neki van a legtöbb erdőbirtoka, s mint egykori gidófalvi jegyző, gyakorlott a hivatalos ügykezelések dolgában.
Gyarapodó gyermeklétszám
Meg se szólalt a déli harangszó Kisborosnyón, de még énekszó hallatszott az óvodából. Nagy Csongor, a borosnyói N. Bartha Károly Általános Iskola igazgató-tanára örömmel tájékoztatott, hogy nincsen különösebb gond a kisborosnyói iskolában, éppen ellenkezőleg: megnőtt a tanuló- és pedagóguslétszám. Immár négy tanerő dolgozik az iskolában. Csend és rend uralkodott mindenütt. Mi az előkészítősök és negyedikesek osztályát kaptuk lencsevégre. A gyerekek a kisborosnyói riport megjelenésének időpontja felől érdeklődtek, merthogy: „hozzánk is jár az újság!”
Őszbe öltözik az emlékpark
A platánok levelei színesedni kezdtek, őszbe öltözik az emlékpark. Bekopogtattunk a történelmi emlékpark ötletgazdájához, Damó Gyula nyugalmazott tanítóhoz és feleségéhez, Damóné Katona Irmához azzal a céllal, hogy egyfajta tájékoztatót kaphassanak olvasóink arról, milyen és hány emlékjel díszíti a parkot, ahol talán nincsen olyan történelmi esemény és jeles személyiség, akinek, amelynek neve ne lenne rögzítve. Jó tudni a mindenkori pedagógusoknak, hogy alkalomadtán, tanulmányi kirándulások során itt lehetne megtartani egy-egy tartalmas hely- és hontörténeti órát.
– Igazából befejeződött az idei tevékenységünk – tájékoztatott Damó tanító. – Örvendenék, ha a parkot be tudnánk keríteni az ősz folyamán. Az utolsó esemény a nyár derekán zajlott, amikor a Vitézi Rend erdélyi törzskapitánysága emlékkopját állított az idén elhunyt v. Szőts Dániel megyei tiszti főorvosnak, Úz völgye emlékhellyé emelése kezdeményezőjének. Az emlékkopját Bartha Árpád helybeli faragómester faragta. Az avatóünnepségen lelkészünk, Székely Róbert Imre köszöntötte a vendégeket. Ott voltak az elhunyt vitéz társai, a rokonok és a barátok, Borosnyó község alpolgármestere, Kanyó Antal és Székely Zsolt, a rend törzskapitánya. Damó Gyula segítségével próbáljuk ismertetni a park kínálatát. Az emlékkopják száma közel félszáz. Köztük áll a millennium emlékoszlopa, édes anyanyelvünk kopjafája, 1956 háromszéki áldozatainak emlékkopjája s egy másik emlékoszlop a nándorfehérvári győzelem emlékére. Ebben a parányi háromszéki faluban kapott emlékkopját Erdélyország minden fejedelme, s ami különleges, minden kopjának más és más a faragómestere. Emlékjelet kaptak Háromszék jeles személyiségei, a Nyerges-tető és Úz völgye hősei, a munkatáborok és gettók áldozatai. Elérte a tízet a parkban megépített emlékművek száma is: a Hősök emlékműve, az Összetartozás emlékműve, a Holokauszt emlékműve stb. Nem lehet megfeledkezni az élő emlékfákról sem, melyeket egy-egy arra érdemes személyiség ültetett el. Emlékfát kapott itt többek között Nyirő József, Wass Albert. Székely fenyő jelöli a Székely Nemzeti Tanács megalakulásának esztendejét. Damó Gyula tanító 1933-ban született Kisborosnyón. A Székely Mikó Kollégium után a székelyudvarhelyi Benedek Elek Pedagógiai Intézetben szerzett tanítói oklevelet. Szülőfalujának gyermekeit-iskolásait 38 esztendeig nevelte oktatta. Élete a vidéki értelmiségiek sorsvállalásának hű mintázata. Kisgyörgy Zoltán / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A digitalizáció megkerülhetetlen (Székelyföldi IT&C és Innovációs Konferencia)
Ötödik alkalommal szervezi meg ezen a héten Sepsiszentgyörgyön a Székelyföldi IT&C és Innovációs Konferenciát a térség számítástechnikai vállalatait tömörítő IT Plus Klaszter. A két és fél napot felölelő rendezvény, amelynek nagyrészt a Művész mozi ad otthont, idén is változatos témakörrel érkezik, a szakmai mellett közérdekű kérdéseket is feszegetnek a meghívottak, résztvevők.
A programot illetően Bihari Béla, a klaszter elnöke kifejtette, most jött el a pillanat, amikor végre sor kerülhet a klaszter által kezdeményezett Design Bank bemutatására. A szerda esti esemény fő célja rámutatni, hogy nemcsak egy egyszerű irodaházról van szó, hanem olyan térről, amely a kreatív, innovatív emberek találkozóhelye lehet. Egy különleges meghívottal is előrukkolnak, a Magyarországon élő, háromszéki Ilyés-Fekete Zsuzsa egyebek mellett a kreatív terek hatékonyságának témájában készítette doktori dolgozatát. Antal Árpád polgármester is jelen lesz, mivel a bemutatást követően azt szeretnék, ha az épület felújításához szükséges lépéseket is meg lehetne tenni.
Húzó témakörök
A csütörtöki és pénteki panelelőadások közül Bihari Béla négy húzó témakört emelt ki. Ezek a smartcity kérdésköre, a SzékelyERP, az általa igen erősnek minősített oktatási panel, valamint az AgrárIT panel. Az elsőt illetően kifejtette: noha nem egyeztettek a városvezetéssel, de pont ebben az időszakban zajlik a mobilitási terv kidolgozása, amihez digitalizációs vonalon hozzá tudnának szólni (pl. miként kellene a városnak mutatnia 2035-ig: intelligens parkolóház és buszmegálló, e-önkormányzatiság). Törvényes keret létezik, a papír alapú bürokrácia igenis csökkenthető, és ezekre igyekeznek megoldásokat felmutatni. Ma már mindenkinek van okostelefonja, és amint a közösségi terek, média adta lehetőségeket tudjuk és használjuk is, miért ne lehetne az ügyintézést is néhány mozdulattal ugyanezen a vonalon megoldani – fogalmazott. Az AgrárIT kapcsán a klaszter elnöke rámutatott: a cél az lenne, hogy megmutassák, mit is jelent a hatékony mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, állattenyésztés. „Ma már egy traktorra nem egy méteres kulccsal és több méter kábellel ülnek fel, hanem egy telefonnal vagy tablettel és esetleg egy botkormánnyal” – fejtette ki Bihari Béla. Vidékünkön nem rendelkezünk hatalmas földterületekkel, de ha ezeket korszerű eszközökkel tudjuk megművelni, növelhetjük a versenyképességet.
IT a közpolitikákban
A programba ez évben bekerült a közpolitikák irányába mutató panel is. Deutsch Tamás európai parlamenti képviselő, miniszterelnöki biztos, a Magyarországon már futó Digitális jólét program felelőse tart előadást a program 2.0 néven meghirdetett, bővített, a határon túlra kiterjesztett változatáról. Bihari Béla szerint az ajánlások jelentős részét az IT Plus Klaszter fogalmazta meg. A panel célja, és ez a meghívott előadók névsorából is látszik, hogy az egész kérdést európai uniós, magyarországi, illetve erdélyi-székelyföldi megközelítésből is kezeljék. Emellett fel szeretnék mutatni a folyamatban lévő kezdeményezéseket: a már említett Design Bankot, az oktatási digitalizációs projektet (pedagógusokkal és oktatási döntéshozókkal közösen), és ezek kapcsán egyfajta tapasztalatcserét, de a támogatási lehetőségeket is megvitatnák. Az oktatás kérdésköre kapcsán Bihari Béla megjegyezte: ezen a téren továbbra is
azt az elvet követik, hogy a digitalizáció, illetve annak ismerete olyan alaptudás, mint az írás vagy az olvasás.
Idén sem marad el a tech2tech találkozó, a szakvállalatok képviselőinek összejövetele, amelyen jelentős kutatók, egyetemi oktatók, illetve startupperek vesznek részt. A lényeg, hogy olyan előadókat sikerült összegyűjteni, akiket általában csak messze elutazva, komoly összegekért lehet meghallgatni, de most itt, Sepsiszentgyörgyön is lehetőség nyílik betekinteni világukba, gondolkodásmódjukba. Fontosnak látják, hogy minél több vállalkozó is eljöjjön, hiszen továbbra is a digitális lehetőségek széles körű alkalmazása a cél. Az eddigi konferenciák hatásáról Bihari Béla elmondta: öt éve még azt tapasztalták, hogy a térség vállalkozói, a közszféra az informatika adta lehetőségeket kimerítette egy operációs rendszer, egy szerkesztőprogram vagy netán egy könyvelési program alkalmazásával. Az elmúlt két-három évben egyre gyakrabban keresik meg őket tanácsért, legyen szó gyártási folyamatról, online értékesítésről vagy közigazgatásról. A fejlődés jele az innovatív központ létrehozása, amire öt évvel ezelőtt még esély sem volt. Ezek a központok – amint arról az önkormányzatokat is igyekeznek meggyőzni – egyúttal komoly vonzerőt jelenthetnek a fiataloknak a hazatérésre. A klaszter elnöke egyébként szintén rendezvényeik egyik hatásának látja, hogy egyes önkormányzatoknál már felismerték a digitalizáció lehetőségét, megkeresik a szakcégeket, szakmai szervezeteket, hogy megfelelő döntést hozzanak például egy rendszer megvásárlásakor, bevezetésekor. Nagy D. István / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

„Kedvező hangulatra” várva
Traian Băsescu volt államfő hétfőn párját ritkító nacionalista kirohanással „szórakoztatta” a szenátust. Azt követelte az RMDSZ-től, soha többé ne merjen előállni „egy ilyen törvénytervezettel, mert soha nem fogják megszavazni”. Hogy miről van szó? Arról a törvénytervezetről, amely március 15-e hivatalos ünneppé nyilvánítását szorgalmazza.
Az RMDSZ egyik szenátora szerint a szervezet azt szerette volna, hogy a tervezet csak akkor kerüljön napirendre a felsőházban, amikor kedvezőbb a hangulat az elfogadásához. Ám minden jel arra utal, hogy a román pártok szeretnék ezt a procedúrát mielőbb lezárni, amíg ilyen „elutasításos hangulat” van.
Hétfőn tehát „nagy dolgok történtek” a felsőházban. Ha valakinek netán hiányoztak volna az azóta jobblétre szenderült nagyromániás vezér vagy a volt kolozsvári polgármester ultranacionalista parlamenti felszólalásai, örülhetett, hiszen a volt államfő már-már a fentieket is túlszárnyalta stílusban és vehemenciában. Úgy szidta a hatalmat, amely szerinte „bármire képes, hogy elnyerje az RMDSZ támogatását”, hogy a magyarokon ütött, és a tervezet egyszer s mindenkorra való elutasítását követelte. Ugyanis szerinte a jogszabály nem is a magyarok ünnepéről szól. Célja és szerepe „a románság megalázása”, lévén, hogy a pesti kiáltvány 12. pontja „Erdély Magyarországhoz való csatolásáról szól”. Egyébként a magyaroknak három nemzeti ünnepük is van, választhatnának más napot, ráadásul készülőben van egy törvény az összes nemzeti kisebbség napjáról. Mivel különb a magyar kisebbség a romáknál, hiszen a két kisebbség majdnem azonos létszámban él Romániában – tette fel a szónoki kérdést.
Az RMDSZ természetesen továbbra is fenntartja a szenátusban a törvénytervezetet, hiszen ez az erdélyi magyarság jogos kérésének megvalósítását célozza, és semmi olyant nem tartalmaz, ami más romániai nemzeti kisebbségek esetében már nem lenne biztosított. Előírja, hogy a magyar közösség tagjai igény szerint szabadnapot kaphatnak nemzeti ünnepünkön, amennyiben részt vesznek az ünnep alkalmából szervezett eseményeken, a helyi önkormányzatok pedig pénzt különíthetnek el erre költségvetésükből. Az RMDSZ tervezetében az is szerepel, hogy a közszolgálati televízió és rádió külön műsorokban közvetítse a megemlékezéseket.
Kétség nem fér hozzá, nacionalista hangulat uralkodott el a minap a szenátusban. Kérdés, mikor lenne „kedvező hangulat”? Ilyennel az úgynevezett demokrácia közel három évtizedében nemigen találkoztunk. A kisebbségi jogokról szóló viták sohasem „kedvező” légkörben, hanem nacionalista hangulatban folytak. Ha valamit sikerült elérni, azért volt, mert az éppen fungáló hatalom érdekei megkívánták. Mózes Edith / Népújság (Marosvásárhely)

Ünnepi műsor október 23-a alkalmából Temesváron
Az ’56-os forradalom évfordulójának alkalmából Magyarország Temesvári Tiszteletbeli Konzulátusa, a Szórvány Alapítvány, a Várbástya Egyesület, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség és az Erdélyi Magyar Néppárt közösen szervez ünnepséget 2017. október 25-én este 20 órától a Csiky Gergely Állami Magyar Színház nagytermében. Az est nyitányaként a budapesti Veritas Történetkutató Intézettől dr. Sáringer János előadását hallgathatjuk meg, majd a Békéscsabai Jókai Színház művészeinek vendégszereplésével emlékműsor lesz látható Nem vagytok halva Ti hősök címmel. Nyugati Jelen (Arad)

Kirándulás a múltba
Hétfőn (október 16-án) reggel izgatottan gyülekeztünk az iskolában, hiszen kirándulni mentünk. Egy régi, kedves ismerősűnk, az idén 10 éves Pro Pir Kult Egyesület meghívására ellátogattunk Tornyára, hogy megtekintsük a Suttyák András és Tóth Piroska által megálmodott és létrehozott tájházat.
Ragyogó napsütésben értünk a helyszínre, ahol a ház udvarában a házigazdák népviseletbe öltözve, nagy szeretettel fogadtak bennünket. Hangulatkeltésként a gangon öreg bábu-házaspár morzsolta a kukoricát, sok régi szerszámmal körülvéve. A népes (több mint félszáz) gyereksereg lelkesen vette birtokba a portát. Csoportokban sorra megtekintettük az összegyűjtött mezőgazdasági, állattenyésztési, háztartási eszközöket az udvaron, az ólakban, a tornácon és a házban. A tanórákon a mesékben, leírásokban előforduló szavak életre keltek, tapinthatóvá váltak. Egy kis időre visszamentünk az időben, úgy éreztük, hogy nagymamánál, vagy dédinél vagyunk vendégségben. Láttunk vetett ágyat, bölcsőt, petróleumlámpát, viseleteket, írásos falvédőket, régi edényeket, bútorokat, rengeteg régi tárgyat. A kérdések egyre zúdultak a házigazdákra, s ők türelmesen válaszoltak mindenkinek. Közben a tévések is megérkeztek, így egy filmforgatás szereplői is lehettünk. Az udvaron megcsodáltuk a kemencét, a nyári konyhát az összes konyhai eszközökkel, majd az ólakba is betekintettünk, ahol szárnyasokat, bárányokat és még nyulat is láttunk.
A gyermeksereg legnagyobb örömére, bekapcsolódhattunk a munkákba is. Volt szövés, fonás, kukoricafosztás, morzsolás kézzel és morzsolóval. Sikerült leürítenünk a szekeret és a jószágoknak is összegyűlt az eledel a lemorzsolt kukoricából. Ezután a kukoricacsutkából és a csuhéból kézműveskedtünk. Készültek a csutkababák, a virágok és egyebek, épült a magas csutkatorony. A szorgos munkát Piroska néni és Bandi bácsi paprikás, hagymás zsíros kenyérrel és szőlővel jutalmazta. Lehetett még horgászni, focizni a nagypályán és sokat mozogni a ragyogó, őszi napsütésben.
Sok mindent tapasztaltunk és megtanultuk azt, hogy hagyományainkat meg kell becsülni, hogy azok ne merüljenek feledésbe.
Búcsúzás előtt a Csiky Gergely Főgimnázium másodikos és harmadikos kisdiákjai még egy meglepetésben részesültek: a meseházból botos cukorkát kaptak a háziasszonytól. Énekkel búcsúztunk, és miután megköszöntük a szíves vendéglátást, élményekkel telten indultunk haza.
Az 55 kisdiák és tanítóik – Khell Jolán és Khell Levente – ezúton is köszönik a vendéglátóknak ezt a csodaszép, emlékezetes napot. Nyugati Jelen (Arad)

Magyar Színházfesztivál – először Brassóban
Első alkalommal szervezik meg Brassóban azt a színházi seregszemlét, amelynek szervezői hagyományt szeretnének teremteni a Cenk alatti városban. Október 26–29. között az első Magyar Színházfesztivál keretében a brassói Drámai Színház nagyszínpadán négy előadást lehet megtekinteni, ugyanakkor egy zenés pódiumelőadással október 23. közelségét is megidézik a fesztivál első napján – olvasható a szerkesztőségünkhöz eljuttatott közleményben.
A négynapos rendezvény szervezőinek szándéka az volt, hogy minél szélesebb színházi ízlést leképező produkciókat hívjanak meg Brassóba, így thrillerszerű tragédia, színházi szatíra, táncszínházi előadás és vígjáték is szerepel a programban.
Incze Gergely Katalin zeneszerző és Laczkó Vass Róbert színművész zenés pódiumelőadása nyitja meg a fesztivált a Drámai Színház stúdiótermében. Te pesti srác (falragaszok forradalma, röplapok szabadságharca) címmel az 1956-os forradalom kevésbé ismert szövegeit és az ezekhez írt eredeti zenét mutatja be a két kolozsvári alkotó október 26-án, 17.00 órakor.
Ugyanaznap 19.00 órától tekinthető meg a Drámai Színház nagytermében a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház Roberto Zucco című, valós történeten alapuló előadása, amelyet Zakariás Zalán rendezett. Másnap, október 27-én, pénteken ugyancsak 19.00 órától a román-magyar viszonyt két nyelven és kétnyelvű felirattal taglaló, Székely Csaba által írt MaRó című produkciót tűzték műsorra a marosvásárhelyi Yorick Stúdió előadásában. A harmadik fesztiváli este (október 28.) a Nagyváradi Táncegyüttesé, amelynek tánckara és zenekara Móricz Zsigmond Barbárok című novellája nyomán létrehozott táncszínházi előadását mutatja be 19.00 órától. A rendezvényt a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház zárja október 29-én, 19.00 órakor, Caragiale Zűrzavaros éccaka című vígjátékával, amelyet Székely Csaba fordított mai nyelvre.
A fesztiválnak két kísérőrendezvénye is van, mindkettő a fesztivál harmadik napján, október 28-án, szombaton: délelőtt 11.00 órakor Gáspárik Attila színész, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház igazgatója A színház kiterjedése című könyvét mutatja be a Cafeteca Hirscherben, 14.00 órától pedig a Grimasz színjátszó csoport Ez a ház bontásra vár című előadását lehet megtekinteni a Drámai Színházban. Szabadság (Kolozsvár)

„Nagyon sok ember magára ismert, erre nem voltam felkészülve”
Bemutatták Vida Gábor Egy dadogás története című könyvét
Mi az, amit másként csinált, ha másként csinált bármit, hangzott el Márton Evelin első kérdése Vida Gáborhoz azon a múlt heti eseményen, amelyen a Marosvásárhelyen élő prózaíró legújabb, Egy dadogás története című könyvével ismerkedhettek meg az érdeklődők a kolozsvári Gaudeamus könyvesboltban. A Magvető kiadónál megjelent kötetért, amint azt már olvashatták lapunkban, szintén a múlt héten vehette át az író az idei Déry-díjat.
A Vida Gáborral beszélgető Márton Evelin szerint az Egy dadogás története „hirtelen kiütötte a biztosítékot és hatalmas érdeklődésnek örvend”, ezért is hangzott el a kezdőkérdés ebben a formában.
„Nem tudom, mit csináltam másként. A bogaraimról írtam továbbra is”, hangzott Vida válasza, de hozzáfűzte azt is, hogy a kiadó valóban foglalkozott a könyv marketingjével, meg személy szerint ő is „egy kicsit”. Arra sem tudja a választ, hogy miért ismert olyan sok ember magára, de úgy gondolja, hogy miközben nagyon személyesen csak saját magáról írva próbált érvényesülni, kiderült, hogy hasonló történetek bizonyára „mindenkinek a hátterében ott vannak valahol”.
Korábbi beszélgetéseik során szó esett arról, hogy az író „a nagy erdélyi regény” megírására törekedett, ám, mivel ezt nem sikerült megírnia, helyette megszületett ez a könyv. Márton Evelin szerint azonban az Egy dadogás története „pontosan az az Erdély-regény, amit talán nem szándékozott írni, de mégis megszületett”. – Nincs tapasztalatom arról, hogy Kelet-Európa többi részében vagy Nyugat-Európában hogyan oldják meg a családokban a problémás dolgokat, de az biztos, hogy Erdélyben a szőnyegaláseprés nagy hagyományokkal rendelkezik. Úgy érzem, hogy úgymond kiseperted a szőnyeg alól a dolgokat. Hova kellett eljussál önmagadban, hogy ezeket megírhasd – hangzott el Márton Evelin következő kérdése a szerzőhöz.
– Hát, addig jártunk a szőnyegen, míg elkopott, és ott maradt, ami alatta van. Ahogy Molnár Vilmos mondta, a leghűségesebb állatunk a porcica. Szóval, előjöttek a porcicák a szőnyeg alól. Hova kellett eljutni? Volt egy nyűgös korszakom, és akkor elmentem egy pszichológushoz. Én úgy tudtam, hogy hónapok óta nem alszom, de igazából évek óta nem aludtam normálisan. És hát, elmeséltem neki röviden ezeknek a dolgoknak a foglalatát. Ő azt mondta, életében nem találkozott még olyan emberrel, aki ezt ilyen összefüggően el tudja mesélni. Egy baj van ezzel, hogy amit én gondolok arról, hogy ez mit jelent, nem azt jelenti – érkezett az író válasza. Ennek a pszichoterápiának az első szakasza volt tehát a tulajdonképpeni fordulópont a könyv megírásához, „rájöttem ugyanis, hogy mennyi minden van elásva”, mondta Vida Gábor.
Nem véletlen a könyv címe, a szerző külön fejezetben tárgyalja a témát, ehhez kapcsolódott egy következő kérdés. Az erre adott válaszból kiderült, foglalkoztatta, hogy miért és hogyan kezdődött el a gyerekkori dadogás, amint hogy az is, hogyan próbálták „kigyomlálni belőle” ezt a beszédhibát, hogyan „szekálták” minduntalan emiatt.
Azt is megtudhattuk a beszélgetés alatt, hogy a szerző szerint ez a fajta székely családtörténet, amit olvashatunk ebben a könyvben, tulajdonképpen „egy lájtos változat” ahhoz képest, hogy mik történnek egy-egy családban, és „ki tudja, hogy mi mindent hallgatunk el”. – Valami olyasmit akar ez a társadalom, ami nem megy. Most is ez a bajunk. Abból a munkából, azokból az adottságokból, azzal a hozzáállással, ami az itteni emberekben van, valami olyasmit akarunk csinálni, amire nem vagyunk képesek, ami nem megy. Hihetetlen mentális és lelki zárványok vannak – jegyezte meg.
Hozzáfűzte, a könyv megjelenése után sok visszajelzést kapott, és sokan mesélték el saját történetüket, ezért is mondta azt, hogy az övé ezekhez képest „egy lájtos, könnyedebb változat”. – Úgy látszik, elég volt egy kicsit megpiszkálni ezeket a dolgokat. Én nem vagyok ugyan pszichológus, de ki tudja, mi minden van még elrejtve a mentalitásunkban, a hátterünkben. Nagyon sok ember magára ismert, erre nem voltam felkészülve – mondta Vida Gábor. Köllő Katalin / Szabadság (Kolozsvár)

Szőcs Géza a Krónikának: vannak belső ellenfelei az autonómiának
Az erdélyi magyar politikában vannak ellenségei az önrendelkezés gondolatának, velük biztosan nem lehet közös platformra kerülni – jelentette ki a Krónikának adott interjúban Szőcs Géza magyarországi kormánybiztos, erdélyi származású költő. Az RMDSZ 25 évvel ezelőtti főtitkára szerint az erdélyi magyar politikai alakulatokat csak egy ideig-óráig tartó koalíció hozhatja össze.
– A kolozsvári nyilatkozat 25. évfordulója alkalmából tartott kolozsvári konferencián beszédében úgy fogalmazott, az autonómianyilatkozat a közösség nagy ideáljainak a megfogalmazását jelentette, azóta megtörtént az ideák aprópénzre váltása, a közösségi ideálok felélése, és ebben nagy felelőssége van az RMDSZ-nek. Lát arra esélyt, hogy az erdélyi magyar érdekképviselet egységesen lépjen fel önrendelkezési jogának biztosítása érdekében, mint ahogy arra 1992-ben felesküdtek a szövetség akkori vezetői?
– Nem tudom ma azt mondani, hogy erre van reális esély. Mindenféle oknál fogva az önrendelkezés gondolatának olyan ellenfelei, sőt ellenségei vannak az erdélyi magyar politikai világban politikusaink között, akikről én biztosra veszem, hogy nem lesz lehetséges velük egy platformra kerülni. Arról is beszélni kell, hogy létezik egy egységmítosz, amelynek, bevallom, én is sokáig rabja voltam.
Én is azt hittem, hogy egységben az erő, és kötelező, hogy egyformán gondolkodjanak, legalábbis egyformán beszéljenek azok, akik a közösségi érdekeket képviselik és megjelenítik. Az érdekek sokfélék, és nyilván néhány alapvető érték mentén jó, ha minél többen egyetértünk. Gondoljunk bele, az erdélyi magyarság nagyságrendileg majdnem azonos mondjuk Szlovénia lakosságával, de hozhatnánk más példákat is. Ott sincs egypártrendszer, a szlovén nemzeten belüli érdekeket is külön-külön pártok jelenítik meg. Ilyen értelemben szerintem nem ördögtől való, ha Erdélyben több magyar párt működik.
Szőcs Géza szerint aprópénzre váltották az autonómiaigény ideáját Az erdélyi magyarság elszabotált autonómiaigénye volt a témája az igényt először kinyilvánító Kolozsvári Nyilatkozat 25. évfordulója alkalmából tartott pénteki kolozsvári konferenciának.
– A széttartás abban is megnyilvánul, hogy a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) kidolgozta saját autonómiastatútumát, melyet az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) támogat, míg az RMDSZ készített egy másik tervezetet a Magyar Polgári Párttal (MPP) közösen. Utóbbi továbbra sem került a parlament elé.
– A probléma akkor kezdődik, ha a politikai alakulatok nem tudnak az alapvető dolgokban megegyezni. Abban, hogy mi az, amit föltétlenül közösen kell képviselni mind a saját választótáboruk, mind a többség, mind a külvilág felé. Ami az összefogást illeti, én azt nem tartom lehetetlennek, hogy valamilyen formában, ideig-óráig tartó koalíció – legyen ez választási együttműködés vagy valamilyen politikai térben álló közös megmozdulás – összehozhatja az amúgy széttartó és nem föltétlenül egészségtelenül széttartó politikai erőket.
Problémát jelent, hogy nem látom azt a politikai erőt, amely kézben tudja tartani az erdélyi magyar közösség sorsát még olyan feltételezett helyzetben sem, ha mondjuk Erdély kivívja az önállóságát a történelem ki nem számítható játékai folytán.
Nem vagyok abban biztos, hogy ezek a politikusok jobb gazdái lennének az erdélyi magyar közösségnek, mint amilyen mondjuk egy román politikus lenne.
Az önrendelkezéshez vezető út tele van csapdákkal. Semmi nem fehér és fekete, semmire nem lehet azt mondani, hogy igen vagy nem, ez ennél sokkal bonyolultabb kérdéskör.
– Mennyire befolyásolja az erdélyi magyarság önrendelkezési törekvéseit az elhúzódó katalán konfliktus? A függetlenségi törekvést az Európai Unió elöljárói sem nézték jó szemmel.
– Erre akkor tudunk majd válaszolni, amikor tudni fogjuk azt a választ, amit a spanyolok és katalánok sem ismernek még: hogy mi lesz ennek a vége. Összetett, bonyolult kérdés ez, hiszen minden önrendelkezésre törekvő nemzeti közösség helyzete más és más, különbözik a történelmi háttér, a kontextus, különböznek az eszközök, mások az erőviszonyok, másképp zajlanak a párbeszédek.
– Az EMNT által szervezett konferencián elhangzott beszédében rendkívül fontosnak nevezte, hogy elkészüljön egy, az elmúlt 27 év erdélyi magyar politikai, közéleti történéseit összefoglaló, hiánypótló dokumentum. Miért tartja ezt időszerűnek?
– Réges-rég ideje volna, hogy egy ilyen politikatörténeti dokumentum összeálljon, hiszen mulasztásos kötelességszegésben vagyunk.
Ez vonatkozik mindenkire, akit foglalkoztat a kollektív emlékezet feltöltése ismeretekkel, mint feladat és kötelesség. Ennek vannak objektív és szubjektív összetevői.
Az objektív összetevője az, hogy mindenkinek ismernie kell a maga múltját, ismernie kell azokat a stációkat, amelyeken keresztül vezetett annak a közösségnek az útja, amelyhez tartozik. Ez egy elemi kíváncsiság: a világ minden pontján fontos az átfogó történelmi narratívák kidolgozása, a tudás megszerzése a felmenőinkről, a honnan jövünk, mik vagyunk, hová megyünk hármas kérdés értelmezhetővé tétele. Fontos, hogy észben tartsuk a közösség számára fontos ismereteket.
Ennek az ügynek a szubjektív része arra vonatkozik, hogy az elvont kíváncsiságon túl az értelmét keressük ennek az egésznek. Az értelme az, hogy ily módon a velünk kapcsolatos történelmi ferdítéseket, manipulációkat, hazugságokat tudjuk kezelni, ha kell, cáfolni, hogy ne váljunk kiszolgáltatottá a diverziókkal, a bizonyos szándékokat megjelenítő hamis retorikákkal szemben. Úgy gondolom, hogy mind tudományos, mind közéleti-politikai szempontból tartozunk a közösségünknek egy ilyen dokumentummal. Gyergyai Csaba / Krónika (Kolozsvár)

Megújul a számos történelmi esemény helyszínéül szolgáló kolozsvári Redut épülete
Restaurálják a számos jelentős történelmi eseménynek otthon adó kolozsvári Redut épületét. A felújítás ideje alatt nem látogatható az ingatlanban székelő Erdélyi Néprajzi Múzeum állandó kiállítása.
Három évig tartó nagyszabású felújítási és állagmegőrzési munkálatok kezdődtek a napokban az Erdélyi Néprajzi Múzeum kolozsvári székhelyén, a beavatkozás idejére nem látogatható a közgyűjtemény. A Redutként emlegetett belvárosi műemlék épület restaurálását a benne székelő kulturális intézményt fenntartó Kolozs Megyei Tanács finanszírozza.
„A kivitelezőnek három év áll a rendelkezésére az épület felújítására. Ebben az évben a munkálatok 16 százalékát, jövőre 58, majd a hátralévő 26 százalékot 2019-ben kell befejezni” – ismertette a beruházás menetét Vákár István, a megyei önkormányzat alelnöke, projektfelelős. Rámutatott, a munkálatok során az Unió (Memorandumului) utcai épület homlokzata és tetőszerkezete újul meg, a projekt költségvetése 800 ezer lej.
Vákár István emlékeztetett, hogy a megyei tanács márciusban fogadta el a felújítást elrendelő tanácsi határozatot. „Örvendünk, hogy eljutottunk arra a pontra, amikor már a tényleges munkálatok is elkezdődhettek, annak érdekében, hogy megszépüljön az egyik legjelentősebb történelmi műemlékünk” – fogalmazott az RMDSZ-es politikus.
Alin Tişe tanácselnök arra hívta fel a figyelmet, hogy a munkálatok során igyekeznek a legkorszerűbb műszaki és minőségi elvárásoknak megfelelni, így biztosítva az optimális feltételeket a közgyűjtemény számára.
A beavatkozás szükségességére egy tavalyi műszaki felmérés mutatott rá, a felújítás befejeztével belső munkálatokra – szigetelés, padlócsere stb. -, illetve az udvar rendbetételére is sor kerül, ígérte. A felújítás idejére az állandó kiállítás zárva tart, holnapján az intézmény vezetősége a Törökvágásnál található skanzenbe, a Romulus Vuia Néprajzi Parkba hívja látogatóit, mely szerda-vasárnap 10 és 18 óra között tart nyitva.
A Redut Kolozsvár egyik legjelentősebb műemlék épülete, nevét a 19. században kapta, ez a francia vigadó, táncterem jelentésű redoute-ból származik. A reprezentatív nagyterem ugyanis a városi elit báljainak legrangosabb színhelye volt. Ma is látható homlokzata 1798-ra, egy átépítés után készült el, a téli mulatságokra szánt „Redoute-szála” 1808-ban lett kész.
A díszes, két emelet magasságú karzatos bálterem akár ezer befogadására is alkalmas volt, számos történelmi és kulturális esemény színhelyeként szolgált. 1848. május 30-án itt mondták ki Magyarország és Erdély egyesítését, de 1894 májusában itt zajlott az erdélyi románság politikai vezetői ellen indított Memorandum-per.
Országgyűlési helyszín is volt, de 1859-ben itt tartotta alakuló ülését az Erdélyi Múzeum-Egyesület, majd 1885-ben az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület. 1846 novemberében és 1879 márciusában Liszt Ferenc koncertjére került sor az épületben, mely 1874-ben Szathmáry Papp Károly festménykiállításának adott otthont. 1897 januárjában a Lumière-fívérek találmányát, a „kinematográfot” mutatták be a teremben.
1925-ben a városi tanács kiadta a hadseregnek, mely tiszti kaszinót létesített benne. 1958-tól az Erdélyi Néprajzi Múzeum több mint 50 ezer darabos gyűjteményének ad otthont. Az épület ismertetőjegye a tetőzetre épített kis torony. Itt helyezték el az 1843-ban lebontott Monostori-kapu óráját, mely korábban a Szent Mihály-templom lélekharangja volt. A kincses város legrégebbi óráját 65 év hallgatás után 2015-ben hozták ismét működésbe. Pap Melinda / Krónika (Kolozsvár)

Magyar színházi szemle a Cenk alatt: erdélyi társulatok lépnek fel a hiánypótló brassói fesztiválon
Előzmény nélküli kulturális ünnep előkészületei zajlanak Brassóban: október 26. és 29. között tartják az első magyar színházfesztivált, amelyre változatos előadás-felhozatallal és kísérőrendezvényekkel készülnek a szervezők. Toró Tamás főszervező a Krónikának kifejtette, régóta hiányoznak magyar nyelvű színházi előadások a Cenk alatti város kulturális életéből.
Előzmény nélküli kulturális ünnep előkészületei zajlanak Brassóban: október 26. és 29. között tartják az első magyar színházfesztivált, amelyre változatos előadás-felhozatallal és kísérőrendezvényekkel készülnek a szervezők. A programban Kolozsvárról, Székelyudvarhelyről, Marosvásárhelyről, Nagyváradról és Gyergyószentmiklósról érkező előadások szerepelnek. Toró Tamás, a hiánypótló seregszemle kezdeményezője és főszervezője – aki egyébként városi tanácsos és a Brassói Magyar Napok főszervezője is –, a Krónika megkeresésére kifejtette, régóta hiányérzete volt, hogy a Cenk alatti város nem ad otthont rendszeresen magyar nyelvű színházi előadásoknak, ezért teremtették meg a lehetőséget, hogy egy fesztivál keretében lépjenek fel magyar társulatok. „Hajnalban álltunk sorba színházjegyért” „Engem személy szerint mindig is bosszantott, hogy Erdély- és Partium-szerte Brassó az egyedüli nagyváros, ahonnan hiányzik a magyar nyelvű színjátszás. Még Temesváron és Aradon is működik társulat, nálunk viszont hiánycikknek számít a magyar előadás. A város lakosságának 7 százaléka magyar, ami 18 ezer főt tesz ki, a megye lakosságának pedig 8 százaléka magyar, ami 39 ezres lélekszámot jelent. Ilyen körülmények közt indokolt, hogy nálunk is létezzen magyar színházi élet. Úgy vélem, már maga az a tény nagy dolog, hogy a fesztivál keretében számos erdélyi társulat látogat el hozzánk nagyszerű produkciókkal” – fogalmazott az ötletgazda.
Kitért arra is, hogy ’89 előtt rendszeresen turnéztak Brassóban erdélyi társulatok, akkor is volt igény az előadásokra, ez pedig mai napig nem változott.
Emlékszem, annak idején a Kapu utcában hajnalban kellett sorba állnunk színházjegyekért, mert a város magyarsága körében nagyon népszerűek voltak az idelátogató társulatok. Az elmúlt időszakban azonban ritkán volt lehetőségünk itthon megnézni magyar produkciókat, ezért sokan Szentgyörgyre, Udvarhelyre vagy Vásárhelyre utaznak, hogy ne maradjon ki az életükből a színház. Úgy gondoltam, a legjobb lehetőség a színházat visszahozni a városba, ha egy seregszemlét szervezünk. Ugyanakkor reménykedem, hogy előbb-utóbb nálunk is beindul a magyar nyelvű színjátszás” – fejtette ki az ötletgazda.
Hozzátette, a szeptemberben szervezett Brassói Magyar Napok kínálatában azért szerepelt kevesebb színházi produkció, mert akkor már készültek a fesztiválra, amelynek támogatója a Cenk alatti város önkormányzata. A rendezvénysorozat négy napján egy pódium-előadást, egy diákelőadást és négy nagyszínpadi előadást tekinthetnek meg a színházkedvelők.
Az Áprily diákcsapata is fellép a fesztiválon
Toró Tamás kitért arra is, lényegesnek tartották, hogy a helyi Áprily Lajos Gimnázium Grimasz nevű diákszínjátszó csapatát is bevonják a seregszemlébe.
Külön érdekesség, hogy a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház Roberto Zucco című előadásában, amelyet vendégül látunk, két olyan színész szerepel, aki brassói diákként a Grimasz csapat tagja volt” – mondta a főszervező. Fotópályázatot hirdettek, arra buzdítják a fiatal amatőr fotósokat, hogy dokumentálják a rendezvény eseményeit: zsűri bírálja el az elkészített fényképeket, a legjobbak pedig pénzbeli jutalomban részesülnek.
A négynapos seregszemle helyszíne a Drámai Színház lesz, a programsorozatra Brassó megyei településekről is várnak érdeklődőket. A kínálatban szerepel többek közt kolozsvári produkció: Laczkó Vass Róbert és Incze Gergely Katalin Te pesti srác (falragaszok forradalma, röplapok szabadságharca) című zenés pódium-előadása, a marosvásárhelyi Yorick Stúdió előadása, amely Székely Csaba MaRó című darabja alapján készült és magyar és román felirattal követhető. Kiss Judit / Krónika (Kolozsvár)

Beszédes igénytelenség „Vedd fel a glugádat, legyél mistó, betontáré!” „Nem még vagy deszkurkörec, ha megveszed az abonamentet a trámvájra” – gyakran hallani ilyesféle keverékmondatokat a nagyvárosi utcán.
És nem kizárólag fiataloktól, hiszen a nem színmagyar környezetben élő idősebb korosztály is gyakorta vegyít román szavakat a mondandójába. Így aztán bár mindkét nyelv szavait tartalmazzák, valójában egyiken sem hangzanak jól a mondatok. Az, hogy mennyire helyes az erdélyi magyarok beszélt vagy írott nyelvhasználata, számos tényező függvénye. A nyelvhasználat kérdését nyilván nem lehet kiemelni a társadalmi kontextusból, hiszen a regió, az iskolázottsági szint, a helyi közeg is befolyásolja, ily módon meghatározza a nyelv használójának magához a nyelvhez és az egész világhoz való hozzállását. A nyelvi igénytelenség nemcsak ránk, erdélyi magyarokra jellemző, kutatások támasztják alá, hogy napjainkban a technika gyorsulásának köszönhetően a mindennapi valóság része az írás- és kifejezőkészség romlása.
Az általános érvényű tendenciákon túlmenően azonban jó tudatosítani magunkban, hogy miközben Romániában javában folyik a kisebbségek közigazgatási anyanyelvhasználatát bővítő törvénytervezet körüli hercehurca, mi magunk, a saját házunk táján mennyire beszélünk vagy írunk helyesen, és mire neveljük a felnövekvő generációkat. Amelynek tagjai nyilván óhatatlanul találkoznak a mindennapi helytelen nyelvhasználattal, de ha kis segítséget kapnak, talán nem fogják kritikátlanul, aktívan beépíteni azt beszédmódjukba. Fontos szerep hárulna e tekintetben nemcsak a szülőkre, hanem a „hivatásos beszélőkre”, a tanárokra, újságírókra, politikusokra, akiktől joggal várhatnánk el, hogy igényesen, helyesen, választékosan fogalmazzanak anyanyelvünkön.
Ugyanakkor az sem mindegy, hogy milyen minőségű magyar feliratokkal találkozik Erdélyben az ember. Hiszen egy közszemlére biggyesztett magyartalan szöveg, borzalmas helyesírással megjelentetett többnyelvű reklámtábla, helytelenül írt helységnév, hibáktól hemzsegő, az ékezetekre is fittyet hányó magyar nyelvű önkormányzati honlap bizony-bizony épp annak az igénytelenségnek a jele, amely miatt egyre szegényesebbé válhat nyelvünk.
Jogos az elvárás, hogy ha már a törvény bizonyos szinten lehetővé teszi, hogy magyarul írjunk, beszéljünk, akkor igyekezzünk azt helyesen tenni, különben részben okafogyottá válhat az anyanyelvhasználati jogért folyó küzdelem. Ha zöld utat is kapnak magyar szavaink, mondataink, mit ér, ha nem tudjuk helyesen használni őket? Amint Lászlóffy Aladár mondta, a leghordozhatóbb haza kétségtelenül az anyanyelv. Jó lenne odafigyelni arra, miként hordozzuk magunkkal otthonunkat. Kiss Judit / Krónika (Kolozsvár)

Lépjenek fel a szélsőségesek ellen
Kulcsár panaszkodott
Megengedhetetlen, hogy egyesek sporteseményeket gyűlöletkeltésre használjanak, és ennek semmi következménye ne legyen – hangoztatta Kulcsár-Terza József. A Magyar Polgári Párt (MPP) RMDSZ-es színekben képviselői mandátumhoz jutott megyei elnöke ez ügyben a belügyminiszternél járt.
Kulcsár már akkor időpontot kért a belügyminisztertől, amikor Kolozsváron az U labdarúgócsapat szélsőséges szurkolói rátörtek a CFR-drukkerek családjaikkal piknikező társaságára. A képviselő szerint mondhatni jól jött ki a lépés, hogy Carmen Dan nem tudta azonnal fogadni, mert így legalább be tudott számolni arról is, hogy a FCSB elleni mérkőzésen újabb magyarellenes incidens történt, amikor a bukaresti csapat szurkolói hatalmas bannerekkel „tessékeltek ki az országból”.
– Érdekes körülmény, hogy a belügyminiszter azt állította, hogy a FCSB-s történetről nem is tudott, bár ha jól meggondoljuk, hogy a román média mennyire agyonhallgatta az esetet, akár hihetőnek is tűnik – mondta Kulcsár-Terza József.
A miniszter megígérte, hogy a csendőrség fokozottan odafigyel a hasonló megnyilvánulásokra, és azt kérte a képviselőtől, hogy bármilyen incidenst jelezzen. Erdély András / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Ősbemutató a Kolozsvári Magyar Operában
A Kolozsvári Magyar Operában ősbemutatóra került sor. Október 12-én Novák Eszter rendezésében Selmeczi György Boldogasszony lovagja című vígoperáját mutatták be.
Külön nagyszerű élmény – mondta Szép Gyula, az intézmény igazgatója – hogy hozzánk közelálló barátunk, munkatársunk művét mutatjuk be, aki az elmúlt 27 évben meghatározta az opera életét, politikáját. Selmeczi György (1952, Kolozsvár) Erkel-díjas zeneszerző, zongoraművész, karmester, operarendező, érdemes művész. A Boldogasszony lovagja című vígopera a budapesti Művészetek Palotájával gyümölcsöző együttműködésnek az eredménye, amely anyagilag is támogatta a produkció létrehozását. A Kolozsvári Magyar Opera a Selmeczi-művel bekapcsolódik a Szent László emlékév programsorozatába. Az operaelőadás a Budapesti Őszi Fesztivál programjában is szerepel. A Művészetek Palotájában október 17-én tekinthette meg a nagyérdemű a Kolozsvári Magyar Opera előadását, Selmeczi György Boldogasszony lovagja című művét.
A hit – emberi létünk megtartó csodája
A Boldogasszony lovagja vígoperát Béres Attila rádiójátéka ihlette. Szövegét saját eredeti hangjátékából Béres Attila írta. Selmeczi Györgynek az első vígoperája. Gyermekkori élményt jelentett számára a Szent László-kultusz. „Úgy érzem, Szent László példájára ma is szükség van, mint ahogyan a lovagi ideálokra is… Foglalkoztatott ennek az európai rangú történelmi személyiségnek a jelenléte a hétköznapi tudatban, az emberi képzeletben. Mindenben arra törekedtem, hogy kicsit közel hozzam, játékossá tegyem a nagyközönség számára.” A zeneszerzőnek ez a harmadik műve, amelyet a Kolozsvári Magyar Opera bemutatott. A vígopera történetét kedveli a közönség. Nagyvárad melletti kis falu, Bátorfa lakói templomot építettek. A falu közössége László királyunknak akarja szentelni a templomot. Azonban László nem szent. Elmennek a nagyváradi püspökséghez, ahol a küldöttség a maga naiv módján előadja a kérésüket. 1191-ben járunk, a falu népe elhatározza, hogy bemutatja azokat a csodákat, amelyek bizonyítják László csodatevését, tehát szentté lehet avatni. A Selmeczi-mű a hitről szól. „Nincsen csoda hit nélkül, maga a hit, ami emberi létünk, viselkedésünk és viszonyulásunk megtartó csodája. Nélküle sivatagban vándorolnánk egy életen át.”
A kortárs zene is élvezhető
A darab rendezője Novák Eszter színházrendező, egyetemi tanár. A budapesti Színház és Filmművészeti Egyetemen osztályvezető tanár. 2015-től a Nagyváradi Állami Színház Szigligeti Ede Társulatának művészeti vezetője. A vígoperával kapcsolatban fogalmazta meg: „A történet egyszerre szórakoztató, mulatságos és felemelő. A zene emberközpontú, örömet nyújt a kevésbé zeneszerető hallgatónak, de egyszersmind kulináris áthallásokra és a zenében rejlő humorra nyitott fülnek is.” Egyesek megijednek, mikor a „kortárs” kifejezést hallják, mert „kellemetlen” szóval társítják. Nem úgy van a Selmeczi-mű esetében – mondta a rendező. A zeneszerző hitvallása: az opera szerepe, hogy szórakoztassa az embereket. A nézők kedvelik a vígopera történetét, a zenéjét, amelyben komikus és emelkedett mozzanatok keverednek. „Újabb bizonyíték a nagyközönség számára, hogy a kortárs zene nem egyenlő az élvezhetetlennel.” A nézőknek nem kell attól tartani, hogy nem élvezik az előadást. Mint mondta, az előadás a hit erejéről szól. A csoda a lelkekben jön létre.
„A zene tele van sziporkázó ötletekkel”
Szabó Sipos Máté karmester dirigálja az előadást. Mint írja, régi barátság és munkakapcsolat fűzi Selmeczi Györgyhöz. A vígoperáját izgalmas darabnak tartja. A szöveget a zene alátámasztja. „Régen nem olvastam már ilyen megejtően bájos, egyszerre naiv és magasztos, komikus és megindító szövegkönyvet. A zene tele van sziporkázó ötletekkel, bátran karcos, egyéni, gazdag hangzásképpel, amely remekül erősíti a szöveg játékosságát és finoman árnyalt mélységét.” Szabó Sipos Máté a Debreceni Csokonai Színház opera tagozatának zenei vezetője, az Egri Szimfonikus Zenekar vezető karmestere, a Kodály Kórus Debrecen vezető karnagya.
Az előadás látványossága, a díszlet, a korhű jelmezek érdekessé, közönségvonzóvá teszik a produkciót. Az előadás díszlettervezője Ianis Vasilatos. Szerinte Selmeczi muzsikája játékos. „Arra törekszem, hogy az előadás díszlete tökéletesen szolgálja a zeneszerző zenéjében fellelhető dallamosságat. A zene ott kell legyen a díszletben is!” Ianis Vasilatos a két nagyváradi színház látványtervezője.
Az előadás alkotói
Rendező: Novák Eszter. Karmester: Szabó Sipos Máté. Szövegét írta: Béres Attila. Díszlettervező: Ianis Vasilatos. Jelmeztervező: Florina Bellinda Vasilatos. Karigazgató: Kulcsár Szabolcs. Szereplők: Kovács István / Sándor Csaba, Laczkó Vass Róbert, Szilágyi János, Wittinger Gertrúd, Antal Lívia, Szabó Levente, Rétyi Zsombor, Peti Tamás Ottó. Az előadás vendégszereplői: Kovács István, Wittinger Gertrúd budapesti operaénekesek és Szabó Sipos Máté karmester.
A Kolozsvári Magyar Opera társulata októberben két bemutatóval – országos- és ősbemutatóval – várta a nagyérdeműt. „A sikeres ősbemutató a világ bármely operaháza számára jelentős, olykor egyenesen rendkívüli esemény” – fogalmazta meg Szép Gyula. A közönség érezte, hogy az opera „igazi csemegével” várta. Derűs vidám, zenei élményekkel gazdagodott. Hosszantartó vastapssal fejezte ki elismerését a rendkívüli előadásért. Csomafáy Ferenc / erdon.ro

Bepanaszolták Tamás Sándor megyeelnököt
Az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál (CNCD) és a Brassói Ítélőtáblai Ügyészségnél is panaszt tett Tamás Sándor ellen a Kovászna megyei fogyasztóvédelmi felügyelőség vezetősége. Úgy vélik, hogy a megyeelnök nyilatkozataival ártott az intézmény megítélésének.
A felügyelőség vezetőhelyettese, Mircea Diacon szerdán azt nyilatkozta az Agerpres hírügynökségnek, hogy Tamás Sándor több alkalommal is negatív megjegyzéseket tett a Kovászna megyei fogyasztóvédők munkájával kapcsolatban, szeptemberben például a Ku Klux Klánhoz hasonlította az intézményt.
„Tamás Sándor, Kovászna megye tanácsának elnöke megtámadott egy román közintézményt, becsmérelve ennek munkáját, az alkalmazottakat és a vezetőket, teljesen indokolatlanul, csak azért, mert végezzük a munkánkat. Úgy tűnik, Tamás Sándor nem ért egyet azzal, hogy ez az intézmény végezze a dolgát (...) Szakmailag sértve éreztük magunkat (...), ezért kértük a CNCD-t és az ügyészséget, vizsgálják meg, hogy Tamás Sándor kijelentései bűncselekménynek minősülnek-e” – nyilatkozta Diacon.
Tamás Sándor szeptemberben, a székelyudvarhelyi miccs-botrányt követően azt nyilatkozta egy sajtótájékoztatón, hogy a román állami intézmények kettős mércét alkalmaznak. A megyeelnök akkor azt állította, hogy a fogyasztóvédelem úgy működik, mint száz évvel ezelőtt Amerikában a Ku Klux Klán, állami segédlettel alkalmazza a kettős mércét, és meg akarnak bélyegezni egy népcsoportot. Agerpres; maszol.ro

Ismeretlen okokból eltűnt az egyik magyar helységnévtábla Pécskán
A pécskai Kálmány Lajos Közművelődési Egyesület elnöke, Nagy István egykori pécskai alpolgármester jelezte a hétvégén a Facebook-oldalán, hogy az Arad megyei kisváros Nagylak felőli bejáratánál, a 7. számú országúton eltűnt a település magyar nyelvű helységnévtáblája.
Erre reagálva a helyi RMDSZ-szervezet először a pécskai városházához fordult felvilágosításért, de senki nem tudta megmondani, hogy ki és miért szerelte le a táblát. Ez tulajdonképpen érthető is, hiszen a szóban forgó útszakasz nem a hivatal kezelésében van.
„Ezek után megkerestük az illetékest, az Országos Útügyi Igazgatóság temesvári regionális igazgatóját, aki – úgy tűnt – jóindulatúan viszonyul az ügyhöz. Elsőre kiderült, hogy semmit sem tud a történtekről, de nem tartja lehetetlennek, hogy a cége vette le a táblákat valamilyen okból, ezért pár nap haladékot kért, hogy utána nézzen a dolognak. Várjuk a válaszát” – zárult az RMDSZ közleménye.
Bölöni György Arad megyei tanácsos, a pécskai RMDSZ-szervezet elnöke szerint az útügyi igazgató egyetértett az érdekvédelmi szervezettel abban, hogy – függetlenül attól, hogy ki és milyen okból vette le – a tábláknak a lehető legrövidebb időn belül újra ott kell állniuk Pécska határában.
A 2011-es népszámlálás adatai szerint Pécska lakossága (a közigazgatásilag hozzá tartozó Óbodroggal, Tornyával és Szederháttal együtt) összesen 11 886 fő, ebből 3 325-en magyarok, ami az összlakosság 27,97 százalékát jelenti. A város többi kijáratánál fent maradt a magyar nyelvű helységnévtábla. Pataky Lehel Zsolt / maszol.ro

Árus bepanaszolta Tanasăt és Banciut Gergely Imre
A magyarellenes jogsértések csak szaporodnak Romániában, és ezek ellen jogi lépéseket is tenni kell – szögezte le Árus Zsolt. A napokban a B1 televízió műsorvezetője, Radu Banciu ellen és Dan Tanasă ellen nyújtott be keresetet.
Nemrégiben a mindenki által ismert udvarhelyi miccses provokáció kapcsán tett magyarellenes kijelentéseket Radu Banciu, a B1 televíziócsatorna műsorvezetője, amiért őt a Mikó Imre jogvédő szolgálat feljelentette, Banciu ezt követően az őt bepanaszoló Mikó Imre jogvédő szolgálat, illetve az Országos Diszkriminációellenes Tanács ellen kelt ki, s negyedórán keresztül szapulta őket, illetve általában a magyarokat. A műsor felvételét aztán a Youtube-on is közzétette az tévécsatorna, azzal a megjegyzéssel, hogy még Hitler idejében sem fordult elő ilyen, hogy magyarok fogják kivizsgálni azt a panaszt, amit szintén magyarok tettek ellene.
A műsor igencsak alkalmas arra, hogy felkeltse a magyarok elleni gyűlöletet, márpedig az ilyen cselekedetek bűncselekménynek minősülnek – állapította meg Árus Zsolt. Ezért sértett félként, mint a megrágalmazott közösség tagja, panaszt tett a televízióadó, illetve a szerkesztő ellen.
Dan Tanasă sem lassít
A másik panaszt Dan Tanasă ellen tette, aki szünet nélkül folytatja magyarellenes, gyűlöletkeltő ténykedéseit, nem csak a blogján, hanem a Facebookon is. Példa erre egy 2015-ös írása, amit most ismét közzétett, s amiben azon háborog, hogy számos rádió- és tévéadó sugároz az ország területén magyar nyelven. Itt is megpróbálja félrevezetni az olvasókat azzal, hogy ez törvénysértő lenne, miközben az írás végén közzétett hivatalos levélben az audiovizuális tanács tájékoztatta őt arról, hogy a kisebbségek nyelvén sugárzó adókra nem érvényes az az előírás, hogy románul kell feliratozni az adásokat. „Ez azonban még semmi – mondja Árus –, utána jön a lényeg: ezek az adók mind gyanúsak, a román állam nem ellenőrzi az adásaikat, ki tudja, mikre bujtogatják a magyar közösséget. Mert ami magyar, az mind gyanús, az ország egységére tör, Erdélyt akarja elszakítani. Ez az írás is elérte a kívánt hatást, a hozzászólásokban bőven kap gyűlölködő mocskolódásokat a magyarság – fogalmazott a panasztevő.
A panaszok megszülettek, de Árus Zsolt sem túl optimista ezek várható eredményét illetően. „Tapasztalataim megtanítottak arra, hogy a hatóságok hozzáállása ilyen esetekben jellemzően nem korrekt, de ki tudja, hátha lesz olyan is, hogy a panasz egy tisztességes, nem elfogult ügyész kezébe kerül. Ha pedig nem, akkor is kötelező ezt az első kört megfutni, csak utána lehet nemzetközi bírósághoz fordulni” – zárta. Székelyhon.ro

Laczkó Vass Róbert: nem hiába van a pásztornak botja
Jó szívvel jött Gyergyószentmiklósra a gyergyóremetei származású Laczkó Vass Róbert a Belső Iránytű előadássorozat szervezőinek meghívására. Azt mondja: megverné őt az Isten, ha azt mondaná, nincs jól. Mert ő hisz a verés jó hatásában.
Ha azt kérdezzük több embertől, mi jut eszébe Laczkó Vass Róbert nevét hallva, a remetei büszkén mondja: falumbeli, az egykori salamonosok arra emlékeznek, hogy ha kiállt fehér ingben a színpadra, verhetetlen volt az Őszi szavalóversenyeken. Van, aki arra a tanárára gondol, aki az iskolát diákjaival együtt kerülte, és van, aki arra, aki a színpadról adja le a leckéket. De a Paraliturgiában éneklőként, színészként, fotósként és világjáróként is sokan emlegetik.
Nyitott szemmel jár, a Nyitott szemmel előadássorozatot vezeti. Ott ő az, aki kérdez, a Belső iránytű meghívottjaként viszont a válaszadó szerepét osztotta rá Keresztes Zoltán plébános.
Vass ugyan, de nem Albert
Laczkó Róbert néven szerepel a személyazonossági igazolványban, de van számára kiállított Vass Albert elismerő oklevél is. Ez esetben az Albert elírás, a Vass viszont családi hagyaték. A remetei iparos család nevét a negyvenes években egy buzgó hivatalnok „lekoptatva” írta be a regiszterbe, egy s-el. Róbert édesanyjától többször hallotta, trauma az számára, hogy egyszerű fémmé alacsonyodott a csodaszép családnév, így gyermeke az előadói pályán művésznév helyett az anyai örökséget vette vissza, remélve, elégtételül szolgál. Ezt a nevet ebben a formában a családból senki nem viszi tovább.
Visszajelzés a hiábavalóság ellenszere
Tanító volt, ma is tanít, katedra helyett immár a színpadról. A diákjaival együtt iskolát kerülő, didaktikai eszköznek a külvilágot használó egykori pedagógus azt mondja: „A tanítás az alapszakmám, nem tudok mást csinálni, mint foglalkozni ilyen-olyan formában az emberekkel.” „A legnagyobb haszon, ami tanítói, tanári pályámból született, hogy megtanultam tanulni a másik embertől. Hasznot húzni abból, ami meló, ami a napi szecskavágás volt. Sokat olvastam, hogy a fehér foltokat betöltsem.
Ez a mai alapszakmámnak egyik mozgatórugója lett: a fehér foltokat ki kell színezni, hogy az ember közönség elé lépve olyasmit mondjon, és oly módon, hogy az újdonság legyen. Ez visszajelzés nélkül nem működik. Ha a közönség nem érzi azt, amit nyújtani akarok, akkor én teljesen hiábavaló vagyok azon a helyen és abban az időben.
Énekkel csiszolódva
Egyik színes foltja Laczkó Vass Róbertnek az írói vénája. A Felix culpa, a boldog vétek című verseskötet az ő nevével fémjelzett. A színész-énekes adottság hozhatja, hogy Róbert verseit, még mielőtt papírra vetné, saját magának „elénekeli”. „Az énekbeszélgetés miatt valahogy hamarébb van bennem meg a ritmusa annak, amit le szeretnék írni, aztán jönnek hozzá a szavak. A ritmikus szövegmondás motiválja az embert, babakortól hordozzuk magunkban. Van, aki aztán továbbfejlődik, én megrekedtem, bennem ez él. Lehet ez ódivatú, de olyan tartalmakat mozgat meg odabent, ami nagyon ősi. A formát megtölteni egyfajta plusz erőfeszítés, és ettől menekülni nem szabad, mert csiszolja az embert, élményt ad a közlőnek és befogadónak is.
A hit olyan, mint a színház
Bármilyen formát töltsön is meg tartalommal, abban benne van Laczkó Vass Róbert hite. „Hitem abból tevődik össze, amit megtapasztaltam. Remetei, becsületes székely parasztgyermek vagyok, belenőttem egy szertartásosságba. Édesanyám közvetlenül a templom tövében született, a temetőben nőtt fel. Ha gyerekkorunkban lepasszoltak nagyanyámékhoz, mi is ott tanyáztunk a templom tövében. Elmentünk a kicsi misére, utána reggeliztünk igazi tehéntejet, és becsületes székely szilvalekvárt, amit a kondérban főzött nagyanyám a nyárikonyhában. Megtaláltam ezt a szertartásosságban való gondolkodást. Éreztem, hogy ez jó, kötött forma, kezdődik és befejeződik valami. Ez az élet: megszülettünk, meghalunk.
Bár attól a világtól eltávolodott, egy sokkal szabadabb közösség tagja, mégsem tud elszakadni. „Elgondolkodik az ember: a szertartásosságon túl mi az, ami megfog? Nem tudom megfogalmazni, csak azt tudom, hogy azok a formák, amelyeket én megszerettem, azt a valamit, a kisugárzást számomra közvetítik. Ebből adódik az a hitem, amit nem tudok elmagyarázni, de meg tudok fogalmazni egy szerepben, egy énekben, egy versben. A hit énszerintem nincsen önmagában. Az egy adok-kapok játék, mint a színház. A hit árad valahonnan, és éntőlem árad vissza. Kölcsönhatás ez köztem és a Jóisten között.”
Megverné a Jóisten
Laczkó Vass Róbert vallja: Isten mindenben jelen van, a tárgyaktól kezdve a genetika megfejthetetlenségében, benne van a napi rutinban, a reggeli elkészítésének módjában, a kapcsolatokban akkor is, ha azok néha kellemetlenek. Benne van a veszekedésekben, azok tanulságában, a szenvedésben, a kellemetlen igazságokban, melyek ellen lázad az ember, mert rossz szembenézni velük... „Engem megverne a Jóisten, ha azt mondanám, nem vagyok jól. Mindig van a még rosszabbnak is helye, és persze, lehetne az ember jobban is. Az Isten megver megfogalmazásomban sokszor belekötnek. De ez egy olyan formula, amivel az egyszerű, józan paraszti ész megfogta a tanulságadásnak a lényegét: olyasmivel szembesülsz, ami neked kellemetlen, de amiből tanulni fogsz. Az ember a verésből tanul. Ver, mert terelni akar. Más kérdés, hogy mi megyünk-e, vagy tovább kérjük a verést. Miért van a pásztornak botja? És a püspöknek? – tette fel a kérdést, hozzáfűzve, a pásztorbot vagy a tanító mogyorófavesszője egy etalon.
Ahhoz mérjük az életünket, és azt, hogy mit szabad. Mert a szabadságunk nem mehet másnak a rovására, és ezt, állítom, a Jóisten terelgetése, verése nélkül nem lehet megérteni.
Veréstől az ölelésig
A jó hangulatú beszélgetésben az is elhangzott, hogy Isten verése finomítható arra is, hogy tükröt tart. A meghívott szerint abban a tükörben látja meg az ember, mekkora istenverése ő: „Fizikai értelemben a szakmám része, én nagyon szeretek tükörbe nézni. Amikor Isten tart tükröt, az nem egy kellemes élmény. Az ember azt is látja, amit nem szeretne. Megjelennek olyan vonások, amelyek árulkodnak arról, hogy belerokkant vagy meghízott egy történettől, éri az embert olyan trauma, hogy beleőszül, megráncosodik az arca.
A lelki tükörben meglátod a rücskösséget, bogosságot, foltosságot, a hólyagos himlőt, amiről sokszor te tehetsz, mert olyasmibe ártottad magad, ahol rádragadtak a nyavalyák, és van, amiről nem te tehetsz, de befolyásolja az életedet.
Hisz abban: felvértezett a természet, hogy ezeket kisimítsuk. „A Jóisten segít felejteni, és ez ahhoz járul hozzá, hogy az ember tudjon megbocsátani. Lehet a lelken javítani az éleslátás képességével is: ha van merszem a problémát meglátni, és a gyökerénél megragadni, felpiszkálni és megosztani. Nem hiába találták ki a gyónást.”
Keresztes Zoltán beszélgetőtársként rákérdezett arra is, miért nevezte meg egy interjúban a legszebb magyar szóként az ölelést. „Mikor érzi az ember legjobban magát? Amikor oda tud bújni valakihez. Gyermek az anyjához, szerető, a szeretőhöz... amikor azt érzed, hogy a legbensőségesebb pillanatban valaki figyel rád, megvéd, melegséget ad. A párhuzamosan futó életekben az ember érzi, hogy ugyanott menni nem sikk, ő egy kicsit más, elcsángál az erdőben, és kiderül, hogy tévúton jár, és ekkor kell a segítség. Nekem a kedvenc imádságom a Most segíts meg Mária! Fogadj vissza, segíts rajtam, ölelj át.
Mindenkinek megadatik, hogy a bajban valaki segítsen rajta, és minden történetben, én úgy gondolom, ott van az Isten. Mert az ember az ilyen helyzetek többségében bevallja: olyasmit követtem el, amiért nem járna bocsánat, és mégis mindig van ölelés, feltétel nélkül.
Fogódzók az egyensúlyvesztésben
„Számomra a legjobb kapaszkodó az, ha a szülésnek a nyavalyái után megszületik az eredmény. Lehet, hogy nem fiú, hanem leányka lett, de valami csoda jött létre. Elvégezted. Ez a tied. Ez az, amit te le tudtál tenni a közös asztalra, te ezt hoztad a kalákába.
Hiszem azt, hogy az embernek felelőssége és feladata van azzal a közösséggel szemben, amely őt kitermelte. Mert ő egy elég drága produktum, és a közösség elterméketlenedik, ha nem forgat vissza abból, amit elszívott belőle. Ha a visszaforgatás örömét megleled, akkor az egy olyan fogódzó az életben, ami téged a helyes útra visszavezérel – mondja az előadóművész, akit egyre többször láthatunk templomi előadásokban is. Ennek okát is kifejtette az iránytűs közönség kérésére: „Eljön az a pillanat, amikor az alkotó érzi: haza kell menni. Vissza kell menni oda, ahonnan a profánt egykor kitessékelték az utcára. Nekem hamar eljött, és jól esik, hogy visszafogadnak.” Balázs Katalin / Székelyhon.ro

Digitális Székelyföld: a jövő elkezdődött, de még sok a munka
A digitalizáció ma már minden szinten megkerülhetetlen, az önkormányzatokat, a vállalkozókat, a munkavállalókat is ösztönözni kell, hogy használják a digitális eszközöket – fogalmazódott meg csütörtökön az 5. Székelyföldi Informatikai és Innovációs Konferencia előadásain.
Bihari Béla a szervező, IT Plus Klaszter elnöke kettős érzésekről számolt be, hangsúlyozva, öröm, hogy mindig találnak Székelyföldről elszármazott tehetségeket, akik igyekeznek a tudásukat megosztani, ám elégedetlen, mert még mindig „göröngyös a digitális Székelyföld útja”. A hivatalokban ott vannak a számítógépek, nyomtatók, ám közben az ügyfélszolgálatos papíron dolgozik.
Ha vannak digitális rendszerek és törvényes lehetőségek, akkor ezt meg kell tanulni használni, és leegyszerűsíteni a bürokráciát – szögezte le Bihari Béla. Az informatikai vállalkozó szerint a szakma feladata, hogy ösztönözze a döntéshozókat a megoldásokra. Bihari a vállalkozókkal is elégedetlen, Székelyföldön általában a könyvelőt kérdezik a saját pénzügyi helyzetük felől, holott rendelkezésükre állnak az informatikai eszközök. Hozzátette, a probléma kulcsa az oktatás, a digitális alfabetizáció népszerűsítése.
Henning László, Kovászna Megye Tanácsának alelnöke arról beszélt, hogy a közigazgatásban is várják az alkalmazható fejlesztéseket, például csak azért fizetnek cégeket, hogy télen egész nap felügyeljék a megyei utakat, az innovatív IT sok területen segítheti az önkormányzatok munkáját. Henning szerint lehet beszélni digitális Székelyföldről, hiszen az IT-klaszternek évi 25 millió eurós forgalma van, több mint 300 informatikust foglalkoztat, ebben az ágazatban folyamatosan a határokat feszegetik, megváltoztathatja a mindennapokat.
A jövő Székelyföldön is elkezdődött, de még sok munka van – fogalmazta meg Édler András, a Kovászna Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnöke. Kifejtette, a székelyekre jellemző a bizalmatlanság, a konzervativizmus, ez segített a nehéz időkben fennmaradni, de emiatt lemaradás is észlelhető, a térség gazdaságilag jobban is teljesíthetne.
Édler rámutatott, a többség a mezőgazdaságban, a hagyományos iparágakban, a könnyűiparban dolgozik, bár sokszor elégedetlenek a sorsukkal, nem tudnak ebből kilépni, félnek a kudarctól. Akik hisznek magukban, elmennek, külföldön próbálnak érvényesülni, ám ha ez a folyamat folytatódik, félő, hogy a térség kiürül. Négy évvel ezelőtt éppen azért alakult a kamara IT-tagozata, hogy megerősítsenek egy olyan ágazatot, amely kiutat jelenthet, magas hozzáadott értéket termel, és erősítheti Székelyföld gazdaságát. Ha erősek vagyunk, tudunk jövőképet mutatni a fiataloknak – összegzett Édler András.
A háromnapos konferencia szerdán kezdődött, és célja, hogy feltárja, illetve kiaknázza a digitális technológia lehetőségeit, a tudást Székelyföld fejlesztésére fordíthassák. Már szerveztek programozóversenyt, bemutatták a Design Bank projektet, a startup és innovációs központot informális munkahelyként képzelik el, amely inkább hasonlít egy lakásra. Előadások hangzottak el még a smart city, oktatás, agrártechnológia és IT témákban is. Bíró Blanka / Székelyhon.ro

Székelyudvarhely városfejlesztési koncepciója: harminckét konkrét terv fogalmazódott meg
A Székelyudvarhely jövőképét érintő öt fejlesztési terület: a várost kikerülő északnyugati terelőút megépítése, a történelmi városközpont helyreállítása, a Székely Támadt-vár restaurálása és új funkciókkal való felruházása, a Küküllő-parti szabadidő- és sportcentrum létrehozása, valamint a Szejkefürdő fejlesztése.
„Ha nem tudjuk, hogy hová szeretnénk menni, bármelyik vonatra felülhetünk; de ha megérkeztünk, ne lepődjünk meg azon, hogy lehet, hogy rossz helyen vagyunk – olvashatjuk szinte minden menedzsmentkönyv soraiban. És ez a kijelentés nemcsak szervezetekre, hanem egy város fejlődésére, fejlődési irányvonalaira is igaz. Csak akkor lehet egy város mindennapjait értelmesen szervezni, ha megvannak azok a közép- és hosszú távú elképzelések, amelyek megvalósulását a mindennapi tevékenységek szolgálják, támogatják. A 2016 júniusában mandátumot nyert városvezetés fontos célként jelölte meg egy olyan városfejlesztési koncepció összeállítását, amely elsősorban ennek a városvezetésnek a választási ciklusára szól, de mindemellett hosszú távon is meghatározza Székelyudvarhely fejlődését” – áll a Szerethető Udvarhely címet viselő, hetvenöt oldalas tanulmány bevezetőjében, melyet az udvarhelyi polgármesteri hivatal megrendelésére készített a REGA Régiókutató Egyesület, Geréb László irányításával.
A kedd este tartott lakossági fórumon félszázan voltak kíváncsiak arra, hogy pontosan mit is tartalmaz a városfejlesi koncepció, hogyan készült el, miként állították föl a tanulmányban szereplő prioritásokat annak szerzői, a hivatal egyetértése mellett. Geréb László, a városfejlesztési tanulmányt készítő szakmai csoport vezetője hangsúlyozta, hogy ez még csak egy terv, most bocsátották közvitára, és a visszajelzések, észrevételek, kritikák alapján születhet meg a végleges változat.
Geréb azt emelte ki a lakossági fórumon bemutatott városfejlesztési elképzelés legfontosabb hozadékaként, hogy az egyáltalán megszülethetett, hisz így kiindulópontja lehet egy szélesebb körű együtt gondolkodásnak, mert van miből kiindulni.
A 2017-től 2020-ig terjedő cselekvési terv a tizenegy szakmai fókuszcsoport meghallgatása után alakult ki: a százöt konkrét javaslat harminc százaléka került be a fejlesztési koncepcióba; projektekre bontva összesen harminckét konkrét terv fogalmazódott meg.
Öt nagyberuházást tartalmaz a városfejlesztési koncepció: az északnyugati terelőút megépítését, a Szejkefürdő fejlesztését, a Székely Támadt-vár és környéke átalakítását, egy sportbázis és rekreációs központ létrehozását, valamint a városközpont helyreállítását.
Hozzászólásában Szász Zoltán, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének területi elnöke hiányolta az elitképzés kérdését a koncepcióból, de hosszan sorolta azokat a témákat is, melyeknek szerinte az oktatási stratégia részévé kellene válniuk. Szász azt kérte a városvezetéstől, hogy vegyék figyelembe az általa megfogalmazott alapelveket: ne szűnjön meg egyetlen iskola sem, minden iskola kapjon egyenlő esélyt, illetve biztosítsanak minden gyermeknek egyenlő esélyt az iskolaválasztásban is. Ilyés Ferenc, a MÜFT igazgatója arra hívta fel a figyelmet, hogy szerinte nem ártana már végre valamiféle közösségi etikai kódexet összeállítani, de fontos lenne, ha a városfejlesztési elképzelésekben hangsúlyosabban szerepelne a tinédzserek szabadidős tevékenységének kérdése is.
Hozzászólásokban elhangzott az is, hogy a drogprevenciónak, a romakérdés kezelésének szintén helye van a városfejlesztési koncepcióban, miként nem ártana azon is elgondolkodni, hogy a város egy technológiai inkubátorházat hozzon létre. De a város feladata lehetne neves udvarhelyi elhunytjaink elhanyagolt sírjainak gondozása is, valamint a vasutat sem kéne teljesen mellőzni a város közlekedési stratégiájából.
A fórumot kezdeményező polgármesteri hivatal nevében megköszönték az észrevételeket, és felhívták a figyelmet arra, hogy a városháza honlapjáról letölthető városfejlesztési koncepcióhoz 2017. október 27-éig várják a hozzászólásokat, melyeket be lehet adni írásban a polgármesteri hivatal titkárságára, a REGA Egyesület székhelyére, de elektronikusan is elküldhetők a vélemények az office@regaprojekt.ro vagy a gereb.laszlo@regaprojekt.ro címre. Szőke László / Székelyhon.ro

Gyűlölet a lelátókon
Mintha csak készakarva ki akarnának provokálni belőlünk valami olyan válaszreakciót, aminek ürügyén aztán lecsaphatnak, büntethetnek, megbélyegezhetnek. És nem, nem lehet azzal takarózni, hogy a sport világa már csak ilyen, a szurkolók körében mindenütt és mindig voltak szélsőséges csoportok, nem kell különösebb fontosságot tulajdonítani a lelátókról érkező magyarellenes megnyilvánulásoknak.
Sportról lenne szó, fociról – de nem csak. A Sepsi OSK labdarúgócsapatának feljutása a román élvonalba ugyanis nem kiváltotta, csak felerősítette az eddig is jelen levő idegengyűlöletet. És nem pár száz, pár ezer futballhuligán elszigetelt megnyilvánulásairól van szó, hiszen a romániai társadalom egésze cinkos és bűnrészes abban, hogy a sporteseményekre példaképeiket bátorítani kilátogató gyermekek hamarabb tanulják meg a magyarokat szidalmazó rigmusokat, mint a sportszerűség alapjait. A kifelé a magyarokkal az országból vagy a nyomdafestéket nem tűrő más szidalmazásokért nemcsak és talán nem is elsősorban az a pár ezer, gyűlölettől elvakult ultra a vétkes, hanem mindenki, aki tétlenül asszisztál ehhez. A kiáltást némán hallgató sportkedvelő, a kemény magtól esetleg távolabb ülő néző, aki semmit nem tesz ez ellen: nem ordít ugyan, de maga sem mutat példát sportszerűségből, elmulasztja megtapsolni az ellenfél csapatát. Vétkes a gyűlölködés ellen a szabályok adta lehetőségekkel nem élő bíró, az esetet elhallgató megfigyelő, az egészet elkendőző labdarúgó-szövetség, az álszent módon hallgató sportkommentátor, a kettős mércét alkalmazó sajtó. Tágabb értelemben pedig a társadalom egésze, hiszen, noha más szavakkal, esetleg választékosabban, de nagyjából ugyanez a magyarellenes diskurzus az uralkodó a parlamentben, a hírtelevíziók stúdiójában, sőt, még olyan fontos állami intézményekben is találkozunk vele, mint a fogyasztóvédelmi hatóság vagy éppen a törvényszék.
A Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálat képviselőivel folytatott tegnapi találkozón a labdarúgó-szövetség illetékesei együttműködést ígértek a romániai lelátókon tapasztalható idegengyűlölet visszaszorításában. Kíváncsian várjuk a szigorú fellépést, derűlátásra talán csak az ad okot, hogy – szemben a közéleti, politikai szférával, ahol gyakran nincs hová fordulni a kisebbségben élő nemzeti közösségek jogfosztásai ügyében, hiszen az Európai Unió tagállami belügynek tekinti ezeket –, a nemzetközi szakszövetségek, az UEFA és a FIFA a legkevésbé sem tűrik a xenofób megnyilvánulásokat. Talán emiatt kénytelen lesz lépni valamit a bukaresti szakszövetség. Addig is nekünk bírnunk kell cérnával: minden provokációt figyelmen kívül hagyva, civilizáltan, kitartóan biztatni kedvenceinket, példát mutatni sportszerűségből, és határozottan szóvá tenni sérelmeinket. A lelátók világában épp úgy, mint azon kívül. Farcádi Botond / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Nagyajta Budapestre vitte értékeit
A Polgárok Háza Kárpát-medencei magyar népművészet rendezvénysorozatának őszi évadában az erdélyi unitárius közösségek kerülnek a figyelem központjába. Az anyaországi meghívásnak az elmúlt hétvégén a nagyajtaiak tettek eleget, bemutatták évszázados és ma is élő értékeiket.
Az esemény, amely mintegy háromszáz érdeklődőt vonzott, a Magyarok Háza kulturális programigazgatójának üdvözlőbeszédével vette kezdetét, majd Fekete Levente nagyajtai unitárius lelkész és a község polgármestere, Bihari Edömér szólalt fel. Kriza Ildikó Magyar Örökség-díjas néprajzkutató felmenője, Kriza János életútját, munkásságát és fő művét, a Vadrózsák című népköltési gyűjteményt ismertette. Szóltak az egyházközségben folyó munkáról, a templomvár felújítása érdekében tett erőfeszítésekről, bemutatták Benkő Klára frissen megjelent kötetét, a Járjunk táncot, ripegőt, ropogót, amely az iskolai néptánctanítás segédkönyvének tekinthető és a Bihari Katalin–Bihari Edömér által összeállított Nagyajta értékei című kiadványt is. Az Áfonya citerazenekar népdalokat adott elő, az iskola Vadrózsák néptánccsoportja erdővidéki táncrendet járt, a hangulatot leány- és legénycsúfolóval színesítették, a IV. osztályos Nagy Magor és az egy esztendővel idősebb ifj. Bihari Edömér botos tánccal lépett fel, az éneklő gyermekeket Nagyajta volt református lelkésze, Nagy Károly Kázmér és neje, Nagy Adél hegedűvel, illetve brácsával kísérte. Boda Szabina Tekla népdalt, ifj. Bihari Edömér az Apám lakodalma című tréfás mesét adta elő, és bemutatták a Nagy Adél és Fekete Judit által készített, illetve az ő irányításukkal létrehozott nemezelt darabokat. Nem csak a léleknek, a testnek is kijutott a jóból, mert a vendégfogadást és a kapott kedvességet finom falatokkal viszonozták az erdővidékiek. Előkerült házi kenyér, paprikás és fokhagymás szalonna, juhsajt és orda, borsikaszalámi, székely köményes, tejföles lepény, aki pedig kóstolót vitt volna haza, megtehette, a gyermekek szülei által pakolt dzsemekből, szörpökből és zakuszkából vásárolhatott is. Fekete Levente felejthetetlen emléknek mondotta a csütörtöktől vasárnapig tartó kirándulást: szülőföldjüket képviselhették és megmutathatták, milyen gazdag Erdővidék. „Csodás napokat töltöttünk Budapesten. A Polgárok Háza működtetőinek jóvoltából többek közt meglátogathattuk a Parlament épületét, ahol majd ebédünket is elkölthettük, a Kossuth tér közelében ’56-os kiállítást nézhettünk meg, mindeközben rengeteg jó barátot szereztünk, akik biztosítottak róla, itthon is fel fognak keresni. Öröm volt látni, bár távol élünk, nem vagyunk idegenek egymás számára, és sokakat érdekli a sorsunk” – mondotta a nagyajtaiak lelkésze. Hecser László / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Ígérget Porosenko (Ukrán oktatási törvény)
Kijev azon lesz, hogy az új oktatási törvény ne sértse az Ukrajnában élő román közösség jogát az anyanyelvű oktatáshoz, és e tekintetben tiszteletben tartja majd azt az álláspontot, amelyet a Velencei Bizottság fog kialakítani a jogszabályról – biztosította Petro Porosenko ukrán elnök Klaus Iohannis román államfőt.
A román elnöki hivatal tegnapi közleménye szerint a két államfő telefonon beszélt egymással, Porosenko kezdeményezésére.
Iohannis kifejezte meggyőződését, hogy az új törvény 7. cikkelye jelenlegi formájában jelentősen korlátozza a kisebbségek, köztük az Ukrajnában élő románok jogát az anyanyelvű oktatáshoz. Hozzátette: Románia elvárja, hogy Ukrajna – a kétoldalú kötelezettségvállalásaival összhangban – tartsa tiszteletben a mérvadó nemzetközi kisebbségvédelmi előírásokat. Ugyanakkor megerősítette: országa következetesen támogatja Ukrajna európai integrációját és területi épségét. Porosenko elmondta: megérti a román fél aggodalmát, és kifejezte elkötelezettségét az oktatási törvény körüli problémák megoldása tekintetében, oly módon, hogy az ott élő, anyanyelvükön tanuló románok oktatási jogai ne sérüljenek. Beszámolt arról, hogy a törvényt véleményezésre küldte a Velencei Bizottsághoz, és megígérte, hogy az Európa Tanács alkotmányjogi szaktestületének álláspontját Kijev tiszteletben fogja tartani. Porosenko megerősítette, hogy a román elnökhöz intézett korábbi meghívása továbbra is érvényes. Iohannis rámutatott: az eredetileg októberre tervezett ukrajnai látogatását az oktatási törvény elfogadása miatt halasztotta el, és erre nem kerülhet sor mindaddig, amíg Kijev nem talál megfelelő megoldást a jogszabály által előidézett problémákra. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A hős nimbusza
Na, ezt aztán nem lesz könnyű megírnod, mondta történész barátom a Bodor Ferencről szóló tanulmánykötet bemutatója után. De nem volt igaza: egy eseményről szóló beszámolót elkövetni egyáltalán nem nehéz, csupán azt kell leírni, ami ott történt vagy elhangzott. A szakma szabálya szerint tudósításban kommentárnak nincs helye, véleménynek úgyszintén. Még akkor sem, ha a tudósító történetesen nem ért egyet az eseményen elhangzottakkal. Vagy – mint esetünkben – egy szépen felépített világot rombolnak le benne. S még pár ezer honfitársában.
Mert miről is van szó? A valóban méltatlanul mellőzött Bodor Ferenc életét, az 1848–49-es szabadságharcban betöltött szerepét bemutató tanulmánykötet egy évszázada folyó vita végére tenne pontot. Annak a vitának a végére, hogy valójában ki is öntötte az első székely ágyúkat. Mi itt, Háromszéken úgy tudjuk – és ezt valljuk, szentül hisszük –, hogy Gábor Áront illeti meg az elsőbbség. A tanulmánykötet szerzői ellenben azt állítják, Bodor Ferenc lett volna, aki Bodvajban az első három vas ágyúcsövet elkészítette – egész pontosan úgy fogalmaz Süli Attila: „az első székely ágyúk megszületésében komoly érdemet szerzett a bodvaji vasbánya üzemvezetője, Bodor Ferenc, aki szakmai tapasztalatával meghatározta az ágyúöntés technológiáját”. Hogy igazából ki öntötte az ágyút, vagy ki találta ki, hogy – fúró hiányában – üregesre öntsék a csövet – olyan kérdések, melyekre valószínűleg soha nem fog egyértelmű, bizonyítható válasz születni. És innen tovább értelmét veszti a Gábor Áron–Bodor Ferenc vita. Hiszen nem is lényeges, hogy melyikük elegyítette az anyagot, melyikük tapasztotta az agyagot a farúdra, melyikük támasztotta alá egy háromágú vaspálcával az „üreg” végét, az eredmény a fontos: hogy Gábor Áron, ígéretéhez híven, ágyút szállított a székely honvédeknek, eszközt és hitet adva a szabadságharchoz (az igazsághoz hozzátartozik, hogy az első három vaságyú nem igazán volt mestermunka, ugyancsak Süli Attilát idézve „a Sepsiszentgyörgyön megtartott próbánál a három löveg közül egynek még a próbalövésnél kitört az oldala, a második félelmesen mutatta magát, de a harmadikkal végrehajtott lövészet sikeres volt”). És Gábor Áron történelmi szerepének ez csupán a kezdete volt, igazi érdeme a kézdivásárhelyi hadiipar kiépítése, a székely tüzérség megalapítása és hadrendbe állítása – ezek nélkül a kor két legmodernebb, legjobban felszerelt hadserege által körülzárt kicsinyke Háromszék nem védhette volna magát bő fél évig. Mint ahogy Bodor Ferenc szerepe sem elhanyagolható, ha egyébbel nem, a csíkmadarasi lőporgyár megépítésével és a minden nehézség ellenére is üzemben tartásával kiérdemli az utókor elismerését. Tény, hogy Gábor Áron kultusza magasan túlnőtte valódi nagyságát. A történészek feladata helyére tenni a dolgokat, évtizedek, évszázadok múltán – ha lehet még – kideríteni, hol végződik a valóság, hol kezdődik a legenda. Velük vitába szállni nem érdemes, merthogy a tények nagyon makacsok, szóbeszéd és hiedelem megcáfolni őket képtelen. Bennünk, akik Gábor Áronban a székely nemzet hősét tiszteljük, cseppet sem tépázza nimbuszát, hogy saját kezűleg öntött-e ágyút, vagy sem. A többi csak üres fecsegés, értelmetlen szócséplés. Váry O. Péter / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A kolozsvári Bolyai Tudományegyetem pere
Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc évfordulójára
A Háromszék olvasói egy különös kézirat egyik fejezetével ismerkedhetnek meg. E sorok írója A kolozsvári Bolyai Tudományegyetem pere címmel két kötetben, ezer oldalon periratok – négy nagy „bolyais” per kihallgatási jegyzőkönyveiről, ítéleteiről, az egyetemről kizártak hiteles levéltári dokumentumairól, visszaemlékezésekről van szó! –, megfigyelési és követési, hálózati dossziék, a Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Tanács levéltárában őrzött dokumentumok alapján a romániai magyarság legfontosabb értelmiségi intézménye teljességre törekvő történetét tárja az Olvasó és a történészszakma elé. A cím is jelképes: a Bolyai Tudományegyetem diákjainak, tanárainak elítélésével valójában magát a romániai magyarság legfontosabb intézményét ítélték el, számolták fel! Az egyetem sorsa nem csupán a romániai magyarság legújabb kori története szempontjából, de az egyetemes magyarság története szempontjából is kivételes jelentőségű.
A levéltári dokumentumok ismeretében és publikálásával minden kétséget kizáróan bizonyítható: attól a pillanattól kezdve, hogy a román Hivatalos Közlöny – Monitorul Oficial – 1945. február 7-ei számában megjelent a Nemzeti Kisebbségek Statútumát biztosító törvényerejű rendelet, amelynek 18., 20., 22. szakasza kimondta: „A román állam biztosítja az együtt élő nemzetiségek számára az anyanyelvű oktatást az állami elemi, középfokú és felsőoktatási iskolákban, ha elegendő számú tanuló igényli ezt. A nem román tannyelvű iskolákban a tanári kart az állami iskolákban és tagozatokban az illető nemzetiség soraiból kell toborozni” (18. szakasz), „Az iskolákban a vizsgákon, beleértve az érettségi vizsgát, a fenti iskolák tanulóit azon a nyelven vizsgáztatják, amilyen nyelven a tantárgyakat oktatták” (20. szakasz), „A kolozsvári tudományegyetemen a jogi fakultáson, a bölcsész- és filozófia karon a szükségleteknek megfelelően – figyelembe véve az egyetemi hallgatók létszámát – magyar és német nyelvű tagozatokat létesítenek” (22. szakasz), a mindenkori román kormányok, politikai pártok, ideológiájuktól függetlenül, mindent elkövettek, hogy a magyar tannyelvű állami egyetemet ellehetetlenítsék, elszigeteljék, majd végérvényesen felszámolják, beolvasszák a román egyetembe. Ezen a stratégián az sem változtatott, hogy a párizsi béketárgyalások előestéjén – a román nemzeti érdekek messzemenő figyelembevételével, Észak-Erdély Romániához való csatolása reményében – I. Mihály román király, Ştefan Voitec nemzetnevelési miniszter és Mircea Durma pénzügyminiszter aláírásával a román Hivatalos Közlöny 1945. május 29-ei számában megjelent a 1945/407-es számú Királyi Rendelettörvény a Kolozsvári Magyar Tannyelvű Tudományegyetem létesítéséről: „Kolozsvárt 1945. június 1-jei hatállyal magyar előadási nyelvű állami Tudományegyetem létesül, amely a következő tudománykarokkal fog működni: a) Irodalom és Bölcsészet, b) Jog- és Közgazdaság-tudomány, c) Természettudomány, d) Orvostudomány. Ezen tudományegyetem működése érdekében rendelkezésre bocsáttatik a kolozsvári Regina Maria Leánygimnázium épülete. A szükségletekhez és lehetőségekhez mérten más épületek is rendelkezésre bocsáthatók. A Nemzetnevelésügyi Minisztérium miniszteri határozatban fogja megállapítani a tanszékek, kollégiumok és az oktató segédszemélyzet számát és címét.”
Vincze Gábor bevezető tanulmányában a kérdéskör lényegét így összegezi: „Szerintünk a kolozsvári magyar egyetem helyzete a mindenkori magyar–román viszony hiteles modelljévé vált. Amelyik nemzet megszerezte a politikai hatalmat Erdély, illetve a másik két történelmi nemzet fölött, az sajátította ki magának az egyetemet is.”
A román Hivatalos Közlöny 1945. május 29-ei számában megjelent a 406-os számú királyi rendelet is, amely elrendelte: I. Ferdinánd Tudományegyetem, valamint mindazok a közép- és alsó fokú iskolák, amelyeknek a második bécsi döntés után távozniuk kellett Észak-Erdélyből, térjenek vissza és foglalják el korábbi épületeiket. Ennek egyik következménye az lett, hogy a Magyar Mezőgazdasági Akadémia épületeit úgy kellett átadni a visszatérő román mezőgazdasági főiskola számára, hogy az a rendelkezésre bocsátott épületek hiányában gyakorlatilag megszűnt. A törvény nagy csapást jelentett a magyar gimnáziumok és általános iskolák számára. A magyar egyetem az elveszített negyvenhat épületért „cserébe” az átadott központi épület alapterjedelménél hatvan százalékkal kisebb sétatéri Marianum-épületet kapta meg. A román történelmi pártok – a Román Nemzeti Parasztpárt, a Román Nemzeti Liberális Párt –, az 1944. augusztus 23-ai „királyi puccs” után hatalomra került Rădescu-kormány hallani sem akart egy önálló állami magyar egyetem további fennmaradásáról. A Gheorghe Vlădescu-Răcoasa kisebbségügyi miniszter által 1944 novemberében kidolgoztatott Nemzetiségi/Kisebbségi Statútumtervezet 22. szakasza tételesen megfogalmazta: a működő kolozsvári állami magyar egyetem helyett a „kincses város”-ba visszatérő román egyetemen csak magyar és német tanszékek létesítését engedélyezik. Ma már kutathatók a második világháború után megalakult román kormányok üléseinek gyorsírásos jegyzőkönyvei. Ezekből kiderül: a román történelmi pártokon kívül a Román Kommunista Párt vezetői közül elsősorban a Moszkvából hazatért Ana Pauker külügyminiszter és Luka László/Vasile Luca, az Országos Demokratikus Arcvonal főtitkára, az RKP egyik titkára mereven ellenezte az önálló magyar egyetem létrehozását. A Nemzetiségi/Kisebbségi Statútum szerzőihez hasonlóan elegendőnek tartották egy magyar tanszék felállítását a román egyetemen. A romániai magyarság nagy várakozással – hetvenkét év távlatából egyértelműen állítható –, nagyon is túlzott illúzióval fogadta a „magyarbarátként” aposztrofált dr. Petru Groza vezette kormány – I. Mihály király a Szovjetunió ellentmondást nem tűrő nyomására nevezte ki kormányfőnek! – 1945. március 6-i hatalomra kerülését. Többek között azt is remélték: megoldódik a kolozsvári magyar egyetem sorsa. 1945. március 13-án, amikor a román kormány Kolozsváron hatalmas ünnepséget rendezett a román adminisztráció észak-erdélyi visszatérése alkalmából, Demeter János jogászprofesszor a minisztertanácsi ülésen emlékiratot adott át dr. Petru Groza miniszterelnöknek, amelyben a romániai magyarság számára még megoldatlan kérdéseket tárták a „demokratikus”-nak nevezett kormány elé: külön kitértek a magyar egyetem ügyére, Székelyföldön (Marosvásárhelyen) egy magyar tannyelvű műegyetem megalakítását kérték. A párizsi békeszerződés 1947. február 10-ei aláírása előtt a dr. Petru Groza vezette kormány arra törekedett, hogy a nemzetközi közvélemény, a győztes nagyhatalmak kedvező képet alakítsanak ki Románia kisebbségpolitikájáról, az országban viszont a román nacionalizmusnak tett látványos engedményekkel igyekeztek a tömegtámogatást valamelyest erősíteni. Ez a kettősség lehetővé tette, hogy a színfalak mögött felerősödjenek az önálló állami magyar egyetem puszta léte elleni indulatok. A román titkosrendőrség, a Siguranța 1945. július 13-ai jelentése szerint a Román Szociáldemokrata Párt 1945. június 21-én gyűlést tartott Nagyszebenben, ahol Victor Papilian kijelentette: „semmilyen értelme nincs egy kolozsvári magyar egyetem fenntartásának. Legrosszabb esetben – tette hozzá – a magyar egyetem Kézdivásárhelyen működhetne, ahol a román elem amúgy is kisebbségben van.” A jelentés így folytatja: „E soviniszta kérdés miatt lázadozva, a román egyetemi hallgatóság – akik imponáló számban vettek részt a gyűlésen – a magyarok ellen ellenségesen léptek fel, azt kiabálva: a magyarok mindig a totalitárius rendszerek csatlósai voltak.” 1945. június 5-én az alapító okirattal létrehozott magyar egyetem ideiglenes vezetősége kénytelen volt – még csak jogilag – átengedni a volt Ferenc József Tudományegyetem összes épületét a Nagyszebenből visszatérő I. Ferdinánd Király román egyetemnek. A bukaresti június 10-i tárgyalásokon hamar kiderült: Nagy Géza és Venczel József egyetemszervezők feleslegesen bíztak a román egyetem képviselőinek és professzori karának megértésében. A román orvosi kar két nappal a kölcsönös együttműködést kilátásba helyező Egyezmény aláírása után, 1945. június 7-én határozatot hozott arról: nem lehet épületeket átengedni a magyar egyetemnek! A román elképzelés szerint a magyar egyetemen egyelőre csak a bölcsészeti, valamint a jogi és közgazdasági kar kezdené meg működését, az orvosi és természettudományi kar kezdetben csak formálisan létezne: a diákok beiratkoznak e karok dékáni hivatalában, de az előadásokat a román egyetemen hallgatnák. A Nagyszebenből visszatérő egyetem román tárgyalóküldöttségének egyik tagja, Florian Ştefănescu-Goangă volt rektor kijelentette: „A kolozsvári egyetem épületei és helyiségei egyetlen egyetem működésének biztosítására sem elegendőek. Az épületek közös használata öngyilkosságot jelentene az I. Ferdinánd Király Tudományegyetemnek.” Ilyen körülmények között a kolozsvári magyar egyetem vezetőségének tervei között először vetődött fel: a magyar orvosi kart költöztessék át a Marosvásárhelyen üresen álló volt Hadapródiskola épületébe. A Kolozsváron megjelenő Világosság 1945. július 12-ei száma közölte: „A miniszterelnökség július 6-ai ülésén arról döntött, hogy a magyar egyetem orvosi kara Marosvásárhelyre fog költözni: a többi tudománykar pedig Kolozsváron marad. A marosvásárhelyi orvostudományi karnak rendelkezésére bocsátják a klinikai és nevelési célokból szükséges épületeket. A nemzetnevelésügyi és közegészségügyi minisztérium a rendelkezésre álló minden orvosi, nevelési és tudományos felszerelési anyaggal segíti ezt a tudománykart.” A marosvásárhelyi Hadapródiskola épületét 1945. szeptember elején vették át, októberben és novemberben folyamatosan költöztek át Kolozsvárról az intézmények, a klinikák, a tanszemélyzet és a technikai személyzet. Marosvásárhelyen viszont nem volt elegendő épület az orvostudományi kar, a tanárok, az alkalmazottak befogadására. A Hadapródiskola épületében nem volt vízszolgáltatás, mert a vízhálózatnak alacsony volt a víznyomása, a termekből hiányoztak az ülőhelyek, az asztalok. A kritikus lakáshiányt nem lehetett pótolni Soós József polgármester ígéreteivel. A karnak csak gyógyszerellátásra, élelmezésre, dologi költségekre havi 50 millió lejre lett volna szüksége, a közegészségügyi minisztérium havi ellátmányként csak 4,5 millió lejt utalt át. Az átalakítási, javítási munkálatok költségét másfél milliárd lejre becsülték. A hiányzó felszereléseket részben pótolni lehetett volna, ha a kolozsvári I. Ferdinánd Egyetem teljes egészében átadja a magyar kormány által 1940 után beszerzett klinikai felszereléseket, ahogyan azt a Hivatalos Közlöny – Monitorul Oficial 1945. július 16-ai számában megjelent határozat előírta. A marosvásárhelyi magyar orvostudományi kar megteremtése, európai elismertségének kivívása valóban a magyarországi és erdélyi magyar professzori kar, nem utolsósorban az orvostanhallgatók heroikus küzdelmének – de Marosvásárhelynek is – az eredménye.
(folytatjuk) Tófalvi Zoltán / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)